Tudom, tudom jól, nem volna ezt így szabad

hisz szíved adamant falán túl nem juthatok

Nincs az a trükk, fegyver, mi ezen áthalad
mégis a barikád oldalán nem nyughatok

Szédülök, Remegek, s igyekszem rejteni

szívem egyre csak hevesebb tolakodását
leplezek, őrülök, próbálom menteni
lelkem ma még egész-egyben-maradt csodáját

Mégis hozzád, neked adná könnyed-magát

szegény ostoba, s te biztosan összetörnéd,
eltipornád a bolond szánalmas dalát
s lovat a lelkemre, testemet fának kötnéd

Lehet így, és erre volna most szükségem

Lelkemet ne vonzza többé más őszi-bája
Fáradt testembe több sebet már ne véssen
az elmúló csókok oly keserédes szája