10.

TÉTEL Mozgás – a gyakorlaton megfigyelt óvodai tevékenységek, saját élmények tudatos elemzése

AZ ÓNOAP MOZGÁS FEJEZET KORSZERŰ ÉRTELMEZÉSE

1. A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és
feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az
óvodáskor a természetes hely-, helyzetváltoztató-, és finommotoros mozgáskészségek tanulásának, valamint a
mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelyeket sokszínű, változatos és örömteli, érzelmi biztonságban
zajló gyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni. Mindezek nagymértékben hozzájárulnak a tanulási
képességek, kompetenciák kialakulásához, fejlődéséhez.
2. A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a kondicionális
képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a gyermeki szervezet
teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly
kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait.
3. A gyermek természetes mozgásigényére figyelemmel, a játékba, azon belül a szabad játékba ágyazott
mozgástevékenységeket, az óvodai élet egyéb tevékenységeibe komplexen beépített testmozgást kiegészítik az
irányított mozgástevékenységek, amelyek együtt hatnak a gyermek személyiségének fejlődésére (pl. pozitív énkép,
önkontroll, érzelemszabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó
gondolkodás).
4. A spontán, a játékba, azon belül a szabad játékba ágyazott mozgástevékenységeknek, az egészségfejlesztő
testmozgásnak az óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve,
minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő,
kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására.
A gyakorlatban ez a következőket jelenti: Az óvodában a heti 1-2 testnevelés mellett a mozgásnak minden napon,
irányított formában, legalább 30 perc időtartamban meg kell jelennie. Ez a mozgásos tevékenység játékos formájú,
ezért a gyermek szabad játékigénye nem szenved kárt. Ehhez a mozgáshoz nem szükséges tornaruhába öltözni, ezért
az öltözés-vetkőzés ideje sem csonkítja a szabad játékot. A mindennapos mozgás a szabad levegőn történjen, nincsen
rossz időjárás, csak nem megfelelő öltözet. A mindennapos mozgást végző gyermekek bizonyítottan kevesebbet
betegek, jobban bírják a terhelést, a jövőben is szívesebben űznek sportokat, mely az egészséges életmód
elengedhetetlen része. Az óvodában kell megalapozni a mozgás szeretetét, ha a pedagógus kreativitását megmozgatva
élvezetes, változatos játékokat játszik a gyerekekkel, a gyerekek garantáltan szeretni fogják a mindennapos mozgást.

A TESTNEVELÉS CÉLJA ÉS FELADATAI A KÜLÖNBÖZŐ KORCSOPORTÚ GYEREKEK ESETÉBEN

A testnevelés olyan tervszerű és rendszeres ráhatás, amely a testgyakorlatok, mozgástevékenységek oktatásával, a
személyiség sokoldalú képzését és a mozgásműveltség fejlesztését szolgálja. Feladata a szervezet sokoldalú, arányos
fejlesztése, a testi (motoros) képességek fejlesztése (erő, gyorsaság, állóképesség), mozgásműveltség fejlesztése,
mozgásigény felkeltése, kielégítése, a mozgás megszerettetése.
Szervezet sokoldalú, arányos fejlesztése: A testnevelés feladata, hogy a szervezetet sokoldalúan fejlessze, melyet a
számtalan gyakorlat mozgásfajta szolgál ki. A kreatív óvónő tudatos felkészüléssel, mozgásos játékok útján a
szervezet sokoldalú fejlesztését érheti el. Az izomzat edzettsége szoros összefüggésben áll a belső szervek megfelelő
működésével, így a mozgás a szervezet teljes működéséhez elengedhetetlen. Fontos, hogy a pedagógus figyeljen az
arányosságra, minden mozgásfajta fontosságának megfelelő arányban forduljon elő a mindennapos testnevelések
során.
Mozgásigény felkeltése: A mindennapos mozgás révén, ha azt a pedagógus élvezetes módon, megfelelő terhelést
biztosítva irányítja, a gyermekben kialakul a mozgás igénye. Noha óvodás korban ez alapból is jelen van, a pedagógus
a tudatos terheléssel, és a különböző izomcsoportok változatos, arányos és megfelelő mértékű terhelésével ezt az
igényt tartósan (iskolás, felnőtt korra is megmaradóan) kialakíthatja. A kellemes fáradságot pozitívnak kell feltűntetni,
a gyerek érezze, jó ha elfárad, jó ha megterheli izmait, szervezetét (természetesen csakis az életkornak és egyéni
adottságoknak megfelelő mértékű terhelés a helyes).
Mozgás megszerettetése: A pedagógus feladata, hogy kreativitása, saját és a gyerekek ötletei alapján, az aktuális
projekthez igazodva, abból ihletet merítve a mindennapos mozgást játékossá, változatossá, élvezetessé tegye.
Amennyiben ez teljesül, a gyermek szeretni fogja a mozgást, s ez a pedagógusnak is örömforrássá teszi majd a
mindennapos mozgást, hiszen a gyerekek kérni, várni, igényelni fogják, s egyes játékokat a szabad játék során is
folytatni fognak, mely a pedagógusi munka elismerése.
A testnevelés feladata, hogy a nagymozgások (hely- és helyzetváltoztató) révén folyamatosan ügyesedjen a gyerek.
Ezek a nagymozgások elengedhetetlenek a finommotorika és a kognitív képességek fejlődéséhez (lötyög a folyadék).
Ezen kívül fontos feladata a helyes testtartás és izomegyensúly kialakítása, megőrzése, ellenőrzése, a tartásproblémák
előjeleinek felismerése, célirányos megelőzése. (Izomegyensúly mérés, gerinctorna, lúdtalp torna)

Testi nevelés /szomatikus/: A születés előtt 9 hónappal kezdődik és életünk végéig tart.

Célja: Munkaképes, mozgásképes egészség megőrzése az élet folyamán.

Testnevelés: A testi vagy szomatikus nevelés azon csoportja, amely a szervezetre gyakorolt tervszerű, rendszeres
ráhatással, a testgyakorlatok tudatos alkalmazása, a motoros képességek fejlesztése, a mozgásjártasság és mozgáskészség
kibontakoztatása révén a mozgásműveltség fejlesztését szolgálja.

Általános feladatai: A testi, az értelmi, az erkölcsi, az esztétikai és munkára nevelés feladatainak megvalósításával a
személyiség sokoldalú fejlesztése. A gyermekek fizikai állóképesség fejlesztése, a fizikai aktivitáson keresztül a
szellemi aktivitás előkészítése, illetőleg a mozgásos sikeres feladatmegoldások eredményeként az önértékelés és az
önbizalom növelése.

Feladatai:
A nagy- és finommozgások és fizikális erőnlét fejlesztése.
- egyensúlyfejlesztés
- szem-kéz-szem-láb koordináció
- ritmikus tevékenységgel a ritmusérzék fejlesztése
Testséma fejlesztése
- testrészek ismerete,
- a test koordinációjának alakítása,
- a testfogalom kialakítása,
- a kezesség (lateralitás fejlesztése, a dominancia) erősítése.
Speciális /sajátos/ feladatai:

 a szervezet általános és sokoldalú képzésével a testi fejlődés biztosítása

 a motoros képességek fejlesztése
 a mozgásműveltség kialakítása
 a mozgás, játék, versenyigény felkeltése, kielégítése és a mozgás megszerettetése.

Óvodai testnevelés speciális feladatai

Az előzőekben felsoroltakon kívül fontos:
 a vázizomzat megerősítése
 a helyes testtartás kialakítása
 a mozgásjártasság, mozgáskészség fejlesztése
 a nagyfokú mozgásigény sok játékkal és egyéb természetes, játékos mozgásokkal történő kielégítése
A gyermek mozgásának fejlődése
a) az újszülött mozgása: az csecsemő szültésekor rendelkezik már különböző alapvető reflexekkel, de
motorikusan igen fejletlen, mert nincsenek olyan veleszületett mozgásai, amik számára a környezettől való
függetlenedést lehetővé tennék. Mozgása kizárólag irányítatlan tömegmozgásokból áll (karok görcsös
mozgása, rugdosás) . A reflexek nagyon fontosak, mert ezek fogják az alapját képezni a későbbi összetettebb
mozgásoknak. Reflexek: Markolási reflex, Moro-reflex, talpi „fogó” reflex, Babinsky-reflex.
Már ebben a korban is nagyon fontos a mozgás szempontjából a gyermekekkel foglalkozni. Nem csak az értelmi,
érzelmi fejlődését segíthetjük ezzel, hanem segíthetjük a mozgások pl. fogás minél előbbi kialakulását (legyen minél
több tárgy a gyermek közelében). Kúszáshoz, mászáshoz a nem túl puha talaj biztosítása a megfelelő, a felálláshoz
megfelelő kapaszkodási lehetőség, megfelelő, elég hely.
b) Korai gyermekkor (1-3 év)
Ez a szakasz az alapvető mozgásminták elsajátításának szakasza (járás, fel-le mászás, egyensúlyozás, leugrás, futás,
ugrás, szökkenés, gurulás, húzás, hordás, lendítés, dobás, megfogás és elkapás). Fontos még, hogy 3 éves korra
kialakul a gyermek funkcionális asszimetriája, vagyis a fogó kéz, a hajlító kar, a rúgó és az elugró láb. Ebben a
szakaszban is biztosítsunk a gyermekek számára elegendő mozgásteret a különböző mozgásformák gyakorlásához,
kiemelten a lépcsőzéshez. Mivel a beszédet még nem annyira értik, jobb, ha a feladatokat megmutatjuk nekik és ők
leutánozzák azt.
 c) Első gyermekkor (4-7 év)
Ez a szakasz azért jelentős, mert a gyermek ekkor kapcsolódik be a rendszeres testnevelésbe az óvodában és az
iskolában. Ebben a szakaszban a már megtanult mozgásminták tökéletesednek és megjelennek az első
mozgáskombinációk, javul a teljesítményük. Ebben az életkorban a leglényegesebb feladat, hogy sokoldalú és kellő
ideig tartó mozgást végezhessenek a gyermekek. Biztosítsunk nekik kellő lehetőséget a csoportban való játszásra, mert
ez megfelel társas igényeiknek és több példa és ösztönzés is éri őket, mintha egyedül játszanának. Fontosak a
sokmozgásos testnevelési játékok a szervezett foglalkozásokon.

o A kisebbekkel (kiscsoport) az alapmozgásokat gyakoroltatjuk (csúszások, kúszások, mászások, gurulások,

négykézláb járások, futások, szökdelések, ugrások, dobások) a lehető legváltozatosabb körülmények között. A
mozgások megtanulása közben épp akkora terhelés éri a gyermekeket, amennyire nekik szükségük van. Ebben
az időszakban nem kell külön terhelés adni nekik.
o A nagyobbakkal az alapmozgásokat kötjük össze egymással (futásból dobás, ugrás; négykézláb járás közben
szökdel…). Ekkor már figyelhetünk arra, hogy színesítsük a foglalkozásokat, egyben, hogy minél több
tapasztalatot gyűjtsenek manuálisan is. Egyben teret kell biztosítani a kreativitásnak, önállóságnak.

A MOZGÁS-, A KOORDINÁCIÓS KÉPESSÉGEK ÉS A KOGNITÍV FUNKCIÓK FEJLŐDÉSÉNEK ÖSSZEFÜGGÉSE

Motoros képességek:
1. Kondicionális képességek:
1. Erő: a külső ellenállások legyőzése az izomzat rövidülésének és feszülésének segítségével. Az erőfejlesztés
történhet a terhelés, a gyorsaság vagy az ismétlésszám növelésével. Az erőkifejtés módjain belül megkülönböztetünk
izotóniás (dinamikus, izom-összehúzódással történő), izometriás (statikus, tónusnövekedéssel járó), pliometriás (izom
megnyúlásával történő) és auxotóniás (váltakozó feszüléssel-rövidüléssel történő) gyakorlatokat. Az erőfajtákon belül
megkülönböztetünk alaperőt (alapvető mozgást biztosítja), maximális erőt (egyszeri legnagyobb erőkifejtés),
gyorserőt (rövid ideig tartó, közepes ellenállásnál), erőálló képességet (tartós terhelés ellenében kifejtett erő) és relatív
erőt (testsúlyhoz viszonyított maximális erő, erő/kg).
2. Gyorsaság: idővel mérhető tulajdonság. Formái a mozgásgyorsaság, mozdulatgyorsaság és reagálás-gyorsaság.
Függ az idegrendszer szabályozó tevékenységétől, az izom morfológiai sajátosságaitól (gyors-lassú rostok), az
izomerő éppen aktuális szintjétől, az izom lazaságától, rugalmasságától és pszichikai tényezőktől, az aktuális izgalmi
állapottól.
3. Állóképesség: a szervezet terhelés alatti, az elfáradással szembeni ellenálló-képessége. Függ a szív-, vérkeringési és
légzőfunkcióktól, anyagcsere-folyamatoktól, ideg- és hormonális rendszer energia-mozgósító lehetőségeitől és
gazdaságos felhasználásától (=mozgáskoordináció), pszichikai funkcióktól (tűrőképesség, küzdőképesség).
Anyagcsere-folyamatok alapján megkülönböztetünk hosszú-, közép- és rövidtávú állóképességet. Fajtái: alap-, erő-, és
gyorsasági állóképesség. Fejlesztése változatos módon történik.
2. Koordinációs képességek: alapfeltétele a mozgásszabályozás, megnyilvánulási formája az ügyesség. A
mozgástanulás eredményessége függ a feladat bonyolultságától, a mozgás idő-, térbeli- és dinamikai szerkezetétől, a
gazdaságos végrehajtástól, a célszerű mozgás kiválasztásától. Specifikus koordinációs képességek:
1. Egyensúlyérzék: érzékszerve a belsőfül, háromfélkörös ívjárat folyadékának helyzete jelzi a test állapotát. Olyan
mozdulatokkal fejleszthető, amely felkavarja a folyadékot. Nélkülözhetetlen mind a mozgási, mind a tanulási
folyamatokhoz. Az egyensúlyérzék fejlődése elengedhetetlen a finommotorika, a finommozgások fejlődéséhez.
2. Izomérzékelés: érzékszerve az izomorsó, 3-7 éves kor között fejlődik ki. Tudatosítás útján fejlődik: tükör, csukott
szemmel, másik gyerekkel… Nélkülözhetetlen a testkép, testséma kialakulásához. Az izomérzékelés alapfeltétele a
finommozgásoknak, így az írásnak is.
3. Térérzékelés: vizuális információ  térérzékelés, téri képzetek és fogalmak, téri szókincs, téri emlékezet, téri
gondolkodás, téri tájékozódás, kommunikációs képesség, saját test és részeinek ismerete, térrel kapcsolatos feladatok
megoldása. A térérzékelés hatással van a látásfejlődésre, az olvasási, matematikai és számolási képességek
fejlődésére.
4. Idő- és ritmusérzékelés: szerepe van a helyesírásban.
5. Irányok: előtt, mögött, oldaliság.
6. Tempóérzék: hatással van a finommotorikára, apró mozgásokra.
7. Távolságbecslés.
3. Mozgékonyság: Hajlékonyság: az adott mozgásban leginkább szerepet játszómozgás kiterjedésével mérhető.
Fajtái: aktív és passzív hajlékonyság. Az ízületi hajlékonyságok befolyásolja az izmok, ízületi szalagok rugalmassága,
a külső hőmérséklet, napszak, a mozgástechnikai szint és az ellazulási képesség.
Kognitív funkciók:
1. Figyelem, megfigyelőképesség: tartós f., intenzív f., szelektív f., megosztott f..
2. Érzékelés-észlelés: mozgás és egyensúlyészlelés ( mozgáskoordináció, téri tájékozódás, finommozgások),
látásérzékelés (szem-kéz koordináció, vizuális időrendiség, formaészlelés, vizuális ritmus észlelése, színlátás
fejlesztése), hallásérzékelés (auditív diszkrimináció, beszédhang analízis, ritmusfejlesztés), taktilis-tapintás észlelés,
térészlelés (testtudat, téri tájékozódás), időészlelés (sorrendiség, tájékozódás).
3. Emlékezet: rövid távú, hosszú távú, auditív, vizuális, taktilis, mozgásos, térbeli, időbeli), gondolkodási funkciók.
4. Gondolkodási funkciók: Elemi fogalomrendszer kialakítása, ismereteik rendszerezése, új ismeretek elhelyezése,
színek, formák megismertetése. Főfogalom alá rendelés. Különbségek megfigyeltetése. Változás megfigyeltetése.
(Logikai) - funkcionális összefüggések megfigyeltetése. Analizáló - szintetizáló képesség fejlesztése. Hiányok pótlása
(szimmetria, rész-egész viszony) Általánosítás, konkretizálás. Analógiás gondolkodás fejlesztése. Téri, idői
tájékozódás fejlesztése. Testfogalom fejlesztése. Szám- és mennyiségfogalom fejlesztése. Társadalmi szokások, elemi
szabályok megismertetése, elsajátíttatása. Hangulatok, érzelmek felismertetése. Kreatív gondolkodás, képzelet
fejlesztése.

A mozgás segíti a:

o érzékszervi integrációt- ingerek kiemelése a környezetből

o ok-okozati összefüggések felismerését- elsősorban manipulációhoz, illetve a közvetlen környezet
megtapasztalása révén valósul meg
o sikerorientáltság
o belső kontroll
o teljesítmény motiváció
o igényszint fejlődését.

Személyiség-énkép kialakulása:

o a gyermek megismeri a mozgás által saját testét

o kialakul önértékelése
o önállóvá válik
o énkép kialakulása- a környezetbe való beavatkozás igénye
o kreativitása fejlődik
o fejlődik leleményessége, problémamegoldó képessége---értelem, gondolkodás fejlődése
o objektív képet kap önmagáról, mikor összehasonlítja magát játék közben társaival-INDIVIDUALIZÁCIÓ
o fejlődik a kritika elviselése, önszabályozás, önkontroll
o alkalmazkodik a közösséghez – identifikáció
o együttműködési készség, lemondás készsége
o segítőkészség, tolerancia, türelem, segítségnyújtás, kölcsönös felelősség érzése
o másság elfogadásának képessége
o alkalmazkodás
o A gátlásai felszabadulnak, nem gátolják a fejlődést.
o Kitartás
o Sokoldalúság
o Kudarctűrés
o Kezdeményező képesség
o Probléma megoldó képesség

MOZGÁSFEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI AZ ÓVODÁBAN

4. Mozgásfejlesztés lehetőségei az óvodában:
 o A kisebbekkel (kiscsoport) az alapmozgásokat gyakoroltatjuk (csúszások, kúszások, mászások, gurulások,
négykézláb járások, futások, szökdelések, ugrások, dobások) a lehető legváltozatosabb körülmények között. A
mozgások megtanulása közben épp akkora terhelés éri a gyermekeket, amennyire nekik szükségük van. Ebben
az időszakban nem kell külön terhelés adni nekik.
o A nagyobbakkal az alapmozgásokat kötjük össze egymással (futásból dobás, ugrás; négykézláb járás közben
szökdel…). Ekkor már figyelhetünk arra, hogy színesítsük a foglalkozásokat, egyben, hogy minél több
tapasztalatot gyűjtsenek manuálisan is. Egyben teret kell biztosítani a kreativitásnak, önállóságnak.
o Mozgásfejlesztés terén fontos az óvodában a JÁTÉK!
o Mivel a játék az óvodáskorú gyermek legalapvetőbb tevékenysége, ezért ezzel a tevékenységi formával tudjuk
a gyermek tapasztalatszerzését segíteni.
o HOL?LEVEGŐN!! Rossz idő nincs, csak rossz öltözet!
o Nagyobb a tér.
o A levegő összetétele kint egészségesebb
o A szervezet megtanul alkalmazkodni a hideg levegőhöz, az időjárás viszontagságaihoz.
o NAP – éltető forrás - D vitamin
o A napsugárzás fertőtlenítő hatású
o MÁGNESESSÉG
o Minden nap legyen irányított testnevelés / fél óra.
o Levegőn tartsuk azokat.
o Lehetőleg játékokat és ne "feladatos" testnevelést tartsunk.
o Jó foglalkoztatási formával.
o Legyenek a feladatok kihívások a gyermekek számára /pl.eszközhasználat.
o Olyan feladatokat, játékokat tanuljon, amelyek az önálló szabadjátékban is alkalmazhatóak.
o PROJEKT MÓDSZERREL.

A mozgáshoz szükséges a megfelelő öltözet. Nem kell átöltöztetnünk a gyereket a mindennapos testnevelés
alkalmával, mert a szülőket i tájékoztattuk arról, hogy olyan ruhát adjanak a gyerekre, ami nem akadályozza a
mozgásban!

A mozgás természetes velejárója az elfáradás. Biztosítani kell a gyermek számára az aktív és passzív pihenés
lehetőségét!!!

Miért jó a szervezett mozgás?

o mert az udvari tartózkodás során (kb 1 óra), az első 10 perc után csökken a mozgással eltöltött idő aránya, és a
huszadik perc után már a gyerek inkább ül, levelet, virágot szed és homokozik!
A játék fontossága:

o a gyermek a játékot mindig elfogadja

o nagy ismétlésszámra képes
o gátlásai felszabadulnak, segíti a fejlődést
o lehetőséget biztosít a célirányos, komplex fejlesztésre
o kiemelt jelentőséggel bír a problémamegoldó képesség fejlődésében, mivel el kell döntenie a gyermeknek,
hogyan, hová, hol és miért mozog
Egy-egy mozgásfejlesztő játék során fontos, hogy nem lehet egyből nehéz szabályokkal kezdeni, az egyes játékokat
hosszabb ideig is játszhatjuk változtatás nélkül, hogy legyen ideje beépülni a fejlesztő hatásoknak. A kívánt fejlesztési
feladatokat egyszerű szabálymódosítással is elérhetjük.

Foglalkoztatási formák:

1. együttes
2. csoportos
3. egyenkénti
o fontos a nagy ismétlésszám
o a magas szintű oktatás eredménye, hogy nem kell egyenként segíteni
 o ha a mozgásban eltér a többitől – észrevenni
o ha előre tudom, kinek van szüksége rá, akkor segítek
o a segítségadás módjában differenciálok
o egyszerre mozogjanak a gyermekek – NINICS ÁLLÓIDŐ!!!

Mi okozhatja az izomegyensúly megbomlását?

o gyors, hirtelen hossznövekedés

o sok ülés órákon át
o rossz szokások
o izom gyengesége
o speciális erősítések, egyoldalú versenysport

A pedagógus szerepe:

o A játékok alakítása a fejlesztő hatások elérése érdekében.

o Komplex fejlesztő hatások érhetőek el egyetlen játékkal is.
o Más nevelési területeken tanultakat elmélyíthetek (MOTIVÁCIÓS KERET)
o Növeljük igényszintjét, vegyük rá, hogy tegye magasra a mércét.
o Építsük ki benne, hogy bízhat magában, hogy pozitív énképe legyen.
o Az értékelés irányítása úgy, hogy minél több gyermek menjen haza győztesen, mert a személyiség fejlődésére
a siker hat a legpozitívabban. Sikerélmény biztosítása.

1. Fogalmak

Mindennapos testnevelés

A szervezet a többszöri terhelésre reagál. Amikor újra és újra terheljük a gyermeket, akkor ugyanolyan
terhelésre már nem fárad el annyira, vagyis edzettebb lesz. A célunk, hogy ezt az edzettséget egyre magasabb szintre
emeljük. A szervezet edződésének egyik feltétele, hogy az ingerek sűrűn érjék, legalább hetente háromszor. Sajnos, a
heti egyszeri nagy torna, kevés a szervezetnek. Arra elég, hogy szinten tartsuk a gyermek állapotát. A normál biológiai
fejlődésen túl, "edződést" nem érünk el. Ugyanakkor az óvodai élet lehetőséget ad a mindennapi testnevelésre.

A nagyobbaknak van szüksége terhelésre. A kisebbeknek elég terhelés az, ha a mozgásokat elsajátítják, és azokat
a mozgásöröméért ismételgetik. De számukra is éppen olyan fontos, mint a nagyoknak, hogy minden nap mozogjanak
irányított módon.

Mozgásos játékok

A játék: a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, elemi pszichikus szükséglete. A gyermek

komplex személyiségfejlesztésének egyik legspeciálisabb eszköze. A sokféle játékból a testnevelési foglalkozásokon a
mozgásos játékok közül a testnevelési játékokat alkalmazzuk.

Testnevelési játékok: a játék azon csoportja, amelyek szellemi és fizikai feladatokkal egybekötöttek, önálló
szabályokkal rendelkeznek és az óvodai (iskolai) testnevelésben eredményesen alkalmazhatók.

Testnevelési játékok felosztása:

Futójátékok: főként egyszerű futások, melyeknek célja futással megszervezni az elsőséget.

Fogójátékok: ennél a játéknál is a gyorsaság dominál, de a feladat az, hogy egyik tanuló utolérje a másikat.

Sorverseny: olyan T.N. csapatjátékok, amelyek során a csapat tagjai azonos feladatokat azonos időben oldanak meg.
Váltóverseny: olyan T.N. csapatjátékok, amelyek során a csapat tagjai azonos feladatokat egymás utáni sorrendben
hajtanak végre.

Versengések: olyan T.N. játékok, amelyek során az egyének azonos feladatokat azonos időben hajtanak végre. A sor-
és váltóversenyek egyszerűbb formái, oktatásban is megelőzik.

Labdajátékok: önálló szabályokkal rendelkező csapatjátékok, melyek a sportjátékok oktatását készítik elő.

Küzdőjátékok: olyan T.N. játékok, amelyekben a fizikai erő, a test-testelleni küzdelem dominál.

A testnevelési játékok személyiségfejlesztő hatása:

a.) Énkép alakulásában, önértékelésben, objektív kép, önállóság alkalmazkodó képesség, nyitottság, kreativitás,
rugalmasság, leleményesség, fegyelem önszabályozás, önkontroll, kritika elviselése, szabályok elfogadása, probléma
megoldó képessége terén.

b.) Közösséghez való alkalmazkodásba, kapcsolatteremtésben, együttműködési készségben, negatív jellemvonások

visszaszorításában, másokkal és magunkkal szembeni kölcsönös felelősség, lemondás, tolerancia, megértés türelem,
segítségnyújtás, alkalmazkodás, segítőkészség, másság elfogadása.

Helyváltoztató, helyzetváltoztató, finommotoros mozgáskészségek

Helyváltoztató mozgások:

 járás: járás ütemtartással, járásmódok

 futás: lassú, közepes, gyors, futásmódok
 kúszás: kéz-láb támasz és járással biztosított haladás – állatok
 csúszás: kar-láb húzás-tolás ülésben, fekvésben
 mászás: függőállásban, fekvőfüggésben végzett helyzetváltoztatások, átbújás
 szökdelések: 1 v. 2 lábon .- gurulások: gurulóátfordulás, gurulás

Helyzetváltoztató mozgások:

 emelések, leengedések, ereszkedések, dőlés, döntés, lendítés, lendület, lengetés, lebegtetés, karhúzás
 hajlítás, nyújtás, körzés
 fordulat, forgatás, fordítás
 mozgások kombinációi:
o összetett törzsmozgások (hajlítás, fordítás, döntés variációi)
o utánmozgások, rugózások
o helyzetcserék
o szökkenés, helyben szökdelés

Finommotorikus mozgáskészségek

Kondicionális képességek és egészség

1. Erő: olyan képesség, amely külső és belső ellenállások leküzdését teszi lehetővé.

Erőfejlesztés módjai:

 terhelés nagyságának növelésével

 mozgás gyorsításával
 ismétlésszám növelésével
 aktív, passzív pihenők beiktatásával (légző gyakorlatok)
Erőfejlesztés formái: szökdelések, sorozatugrások, játékos ugrásgyakorlatok, saját test súlyát leküzdő kargyakorlatok.
A képességek közül az erő fejlődik a leglátványosabban.
 2. Gyorsaság: olyan képesség, amely lehetővé teszi a sportmozgások gyors és célszerű végrehajtását. Ideg-izom
kapcsolatoktól függ döntően.

Fajtái:

 mozgásgyorsaság – a ciklikus mozgásoknál időegységre eső mozgásgyakoriság pl.: vágtagyorsaság

 mozdulatgyorsaság – teljes ínfeszülésből ostorszerű kicsapódás. pl.: kislabdahajítás, ütések, rúgások
 reagálás gyorsasága – reakció idő az inger megjelenésétől a cselekvés megkezdéséig tart. pl.: rajtgyakorlatok

Fejlesztése: a kondicionálás képességek közül ez fejleszthető legkevésbé, leginkább veleszületett adottságoktól függ.

Fejlesztés formái: alapos bemelegítés után minimum jártasság szintjén elsajátított mozgásokkal lehet.

- állórajtból történő gyorsfutások

- futóversenyek

Anaerob (oxigénszegény) folyamatok, ezért pihenő beiktatásával fontos az ismétlések között, pl.: váltóversenyek

3. Állóképesség: olyan képesség, amelynek birtokában képesek vagyunk a terhelést tartósan elviselni. Később
fáradunk, hamarabb regenerálódunk. Az izom anyagcseréje döntő. Több szervrendszer színvonalas együttműködése
kell hozzá. Nem csak fizikai, hanem pszichikai tényezők is fontosak (pl. akarati tényezők, tűrőképesség).

Fajtái:

 hosszútávú állóképesség: 15-30 perc feletti erőkifejtés, csaknem aerob (oxigén melletti) feltételek mellett zajlik.
 középtávú állóképesség: 2-9 perc közötti, nagyobb részt aerob és kisebb részt anaerob (oxigén szegény)
folyamatok játszónak le.
 rövidtávú állóképesség: 2 perc alatti magas intenzitású erőkifejtés – nagyobb részt anaerob folyamat, kisebb rész
aerob folyamat.
A pedagógust külső jelek is segítik az elfáradás mértékének megállapításában: pl. izzadás törzsön, fejen még
elfogadható, de lábszáron az erős elfáradás jele.

Az anaerob folyamatoknál nincs meg az oxigén egyensúlya, tejsav szaporodik fel, és ez megbénítja azokat az
enzimfolyamatokat, amelyek az energiát bontanák le a mozgáshoz.

Aerobot (oxigén melletti) fejlesztjük – anaerob is fejlődik. Az aerob állóképesség fejlesztése kedvező változást hoz a
keringésre, szívre, légzőszervekre, anyagcserére. Akaratformáló szerepe van.

Fejlesztése: eleinte játékos feladatokkal, később kötöttebb formákkal (futással, ugrással, dobással) járó feladatokkal.
A feladat-végrehajtások idejét ne növeljük „orrvérzésig”, hanem pl. két részre osztjuk, és pihenőt iktatunk be vagy az
intenzitás növelésével. A ciklikus mozgásoknak fő szerep jut. Ha tudjuk, végeztessük szabad levegőn!

A három alapképesség leggyakrabban komplex képességként jelenik meg a foglalkozásokon.

Egészség: A teljes testi, lelki, szociális jól-lét állapota, nem csupán a betegség, fogyatékosság hiánya.
Testtartás és izomegyensúly

Feladatunk:

- Az izomegyensúly kialakítása:
 kondicionális képességek (erő, állóképesség)
 hajlékonyság, lazaság
 koordinációs képességek (izomérzékelés, testséma, téri tájékozódás)
- izomegyensúly megőrzése
- a helyes testtartás tanítása
- prevenció: az előre várható, kiszámítható káros hatások kivédése

Mi okozhatja az izomegyensúly megbomlását?

a) gyors, hirtelen hossznövekedés (nyúlási és fejlődési szakaszok váltakozása)

b) iskolapadban ülés
c) rossz szokások
d) izomgyengeség
e) speciális erősítések, egyoldalú versenysport

Hanyagtartás következménye:
 ha szokássá alakul-> akkor már tartáshibáról beszélünk
 izom, ízületi elváltozások-> láncreakció indul el (fájdalom) -> izom rövidülések, zsugorodások; izom nyúlások,
elgyengülések
 csontos elváltozás (gerincdeformitás)

Speciális koordinációs képességek /egyensúlyérzék, izomérzékelés, testséma, finommotorika, látás, téri

tájékozódás, ritmusérzék/ és tanulási képességek

Specifikus koordinációs képességek:

 Egyensúlyérzék fejlesztése
- egyensúlyérzékszerv  finommotorika
- izomérzékelés finom mozgások eredményessége sikerélmény
- látás
 Izomérzékelés testkép  testséma
 Térérzékelés-téri vizuális információ
- térészlelés
- téri képzetek és fogalmak
- téri szókincs
- saját test és részeinek ismerete
- téri emlékezet
- téri gondolkodás
- térrel kapcsolatos feladatok megoldási képessége
- téri tájékozódással összefüggő kommunikációs képesség
 szerialitást, látást, olvasási-matematikai-számolási képességeket fejleszti
 Idő-ritmusérzékelés

Tudatos személyiségfejlesztés játékokkal

Személyiségfejlesztő hatás:
A személyiség alakulásában alapvető szerepet tölt be a mozgásos játék:
o A személyiség alakulásában, énkép alakulásában:
 Énkép:
testkép-testséma: A testséma a szervezet és környezet, valamint a szervezet és részei között fennálló térbeli relációk
leképezése, ismerete, ezeknek az információknak egy funkcionális egységbe való összerendeződése, integrálódása.
Pozitív énkép érdekében alapvető fontosságú a sikerélmény biztosítása. Alapja az önbizalomnak és az önállóságnak.
A pedagógus szerepe: Segíteni kell újabb, nehezebb feladatok megoldásában, bíztatásával. Ezek megoldásával nő
önbizalma, csökken félénksége, és képessé válik arra is, hogy vállalja a felelősséget a kudarcaiért. Növeljük
igényszintjét, vegyük rá, hogy tegye magasra a mércét. Építsük ki benne, hogy bízhat magában, hogy pozitív énképe
legyen.
 Problémamegoldó gondolkodás

Problémamegoldó képesség, kreativitás: Az együttműködésen alapuló tanulás középpontjában általában olyan

komplex feladat áll, amelynek a megoldása az együttműködésen túl a feladat több szempontú, kreatív megközelítését
várja el.

Kooperatív játékok

Kooperatív mozgásos játékok

Az emberek egymással játszanak, nem egymás ellen. Azért játszanak, hogy a kihívásokat küzdjék le, nem pedig
egymást és mindez úgy történik meg, hogy egyszerűen élvezik a játék nyújtotta élményt.
Óvodánkban pár éve a kooperatív tanulási formát is alkalmazzuk. A hatékonyság érdekében összeállítottunk egy
mozgásos játékgyűjteményt.

A kooperatív játékok alapelve

A játékokat úgy építettük fel, hogy a játék céljának eléréséhez a játékosok között együttműködésre van szükség, a
gyerekek együtt játszanak, közös cél felé haladnak, nem pedig egymás ellen. Játék közben szórakozva tanulják meg,
hogyan váljanak figyelmessé egymás iránt.

PÉLDÁK
A kooperatív és versenyszellemű játékok közti különbség érzékeltetésére egy példa:
SZÉKFOGLALÓ: A menete u. az, mint a hagyományos játéknak, csökkentjük a székek számát, de a kiesett gyermek
beleül valaki ölébe. Természetesen a végén mindenki egy gyermek ölében ül. A gyermek a végén egyfajta
összetartozás élményével hagyja abba a játékot.

A kooperatív sporttevékenységeket formájuk szerint csoportosítjuk:

FOGÓCSKÁK:
Szoborjáték: Mindenki fogó. Dermedj meg-et kiabálva, bárki szoborrá változtathat bárkit, akit megérint. Amikor csak
egy ember marad, elkiáltja magát: olvadj! És a játék kezdődik előről.
Dermesztős-felolvadós: Olyan mint a szoborjáték, de egy kis kedvességre is lehetőséget ad. Ha megdermedtél,
kinyújtva kitartod a két karod és azt kiabálod: Segítség, segítség! Bárki megeleveníthet,ha azt mondja, olvadj és
közben átbújik a karod alatt. Ha már kiolvadtál, megdermeszthetsz másokat.
Ölelős fogó: Olyan mint a szokásos fogócska: az lesz a fogó, akit megérintenek, de van egy fontos szabály.
Biztonságban van az, aki valaki mást ölel. Állíthatunk szabályokat is: öt számolásig ölelhetsz csak.

SEGÍTÉS ÉS TÁMOGATÁS:
Cipő-bajnokság: kört alkotunk. Mindenki leveszi az egyik cipőjét és beteszi a kör közepére. Megfogjuk egymás kezét,
majd mindenkinek fel kell emelnie egy cipőt, megtalálnia a tulajdonosát és visszaadni neki. Közben nem engedhetjük
el egymás kezét.
Fagyott babzsák: Minden gyermek tegyen egy babzsákot a fejére. Sétálhat, mozoghat, de a babzsák leesik, a gyermek
megfagy, segítségért kiáltva. Egy másik gyerek ügyesen lekuporodhat babzsákkal a fején, felveheti társáét, ügyesen
visszarakhatja a megfagyott gyerek fejére. Ha sikerül a fagyott megköszöni és felolvad.

EGYENSÚLY ÉS KOORDINÁCIÓ:
Az építő egymásrautaltság egyik legegyszerűbb és legtisztább formái a páros egyensúlyjátékok. A párok egyike
mindig kibillen az egyensúlyából, a másik pedig őt segíti, mert támogatás nélkül elesne.

Tenyér-támasz: A játékosok összeillesztik tenyerüket és apró lépésekkel addig mennek hátrafelé, amíg mindketten
már csak tenyerükre támaszkodva tartják a másikat. Aztán felváltva hol az egyik, hol a másik kezüket engedik el.
Páros felhúzós: A játékosok a földön ülnek egymással szemben, térdek behajlítva, lábujjak összeérnek, talpak a
földön. Előrehajolnak, megragadják egymás kezét és felhúzzák a másikat. Aztán egymást ugyanígy támogatva
leülnek.
Lufidobálás: A játékosok négyes csoportokban kört alkotnak és megfogják egymás kezét. Egy lufit próbálnak a
levegőben tartani anélkül, hogy egymás kezét elengednék. Ha már jól megy a játék, több lufival is játszható.
MOZGÁS:
Lekváros tekercs: A játékosok kézen fogva körben állnak. A vezető elengedi a bal oldalán álló kezét és elkezd az
óramutató járásának megfelelően betekeredni a kör belsejében. A kör egyre kisebb és kisebb lesz, míg szorosan nem
állnak egymás mellett.
Feltekerés, kitekerés: A vezető elkezdi feltekerni a többieket, de amikor a közepe már kezd szorulni, irányt vált és
kitekeri a csoportot úgy, hogy a még befelé csavarodók mellett haladnak el.
BARÁTSÁGOS KÜZDELEM:
Hógolyó: A csoport fele piros, a másik fele kék papírra rajzolja a jelét. A papírokat összegyűrjük, hógolyót formálunk
belőle. Elválasztjuk a termet kötéllel, vagy paddal és kezdődhet a csata. Át kell dobni a hógolyót a másik csapat
térfelére. A játék végén ellentétes színű papirosok lesznek a saját térfélen. Mindenki megfog egyet, megnézi kinek a
jele van rárajzolva és odaviszi hozzá. Kezet foghatnak, feltehetnek egy kérdést...stb.