Istvan Csaki

About the Hunnic Sovereign, Attila’s Residence

Translated: by Dr. Iren Novak

Table of Contents

I. Introduction

1. Which period of the history of the First European Hunnic State is concerned

2. What was the visited residence like

II. Residences - quotes

III. Possible location of the Hunnic Sovereign Attila’s ’wooden palace’

1. The authenticity of two primary sources (Priscos Fragments and, Jordanes’s

Gothic Chronicle)

2. Numerical data

3. An attempt to reconstruct the route of the Maximinus-embassy

The first section of the route: Constantinopole - Naissus

The second section of the route: Naissus - Margum - Contra Margum (border
crossing)

The third section of the route: Contra Margum (Manastirska Rampa) – the vicinity of
Kovacica

The fourth section of the route : the vicinity of Kovacica - Srpski Krstur

The origin of the criterion of the misterious ’ ~150 km distance’

An attempt to reconstruct the route

The characteristics of the A Dóc - Ópusztaszer – Baks area supposedly originating

from the Hunnic era

The area of ’Baks - Ópusztaszer – Dóc’, shamanism and Earth magnetism

Lake Körtvély (Körtvélytó)

Gyümölcsény Forest (Gyümölcsény erdő))

IV. Conclusions

RESOURCES
1
I. INTRODUCTION

The East Roman scrivener who wrote abstracts from the travelogues of the Byzantine
historian Priscos rhetor - or Priscus - cannot have thought that one thousand years
later the excerpt, the fragment describing Priscos rhetor’s diplomatic visit to Sovereign
Attila’s residence in 448 AD would cause an ’earth tremor’. Besides the details of the
travelogue included in the excerpt, we know that as a member of an East Roman
delegation Priscos rhetor visited Hunnic Sovereign Attila’s tent camp as well as his
permanent reseidence in 448 AD, and on his way he went past the rivers Danube and
Tisza. He met with the Hunnic Sovereign and wrote a detailed account of his visit.

The increased attention was directed at the simple question: Where was the Hunnic
Sovereign Attila’s residence?

Putting the question in a form like this is not quite exact. It is too general in space, time
and character. The issues bellow must definitely be examined so that the main
question can be answered properly.

1. Which period of the First European Hunnic State are we speaking about?

The nomadic Hunnic people, who lived on the steppe and were comprised of several
families and clans, did not really like to have settled homes. They preferred ’to move,
to wonder’, to enjoy the freedom of ’open space’. However, in certain periods of the
history of the Hunnic people, when they united their numerous tribes into a state either
to survive or to satisfy some overwhelming desire for power, they usually established
a permanent centre from where thy could govern the ’peoples’ belonging to their state
(e.g.the South Asian Hunnic State - Tongwancheng - Fehérvár; the First Middle Asian
Hunnic State – on the southern shore of Lake Balkhas in Kazakhstan; The Second
Middle Asian Hunnic State and the White Hunnic /Hephthalite/ State – in the Taras
River Valley in Kyrgyzstan around the present Bishkek).

The same was true for the First European Hunnic State. However, the geographic
location of their residences changed from time to time depending on the expansion of
the empire or on their prevailing military strategic goals. While Sovereigns Balamir,
Kun and Uldin governed the affairs of their states from the northern shore of the
Caspian Sea, in about 412 AD the Western Roman ambassador, Olympiodorus might
have visited Sovereign Karaton somewhere near the Sea of Azov and the River Don.
Sovereigns Mundzuk and Rua ruled their empire from the Carpathian Basin
supposedly from the middle course of the Tisza River in 420 AD, and finally, Sovereign
Attila also governed his empire from the Great Hungarian Plain.

According to some sources, Hunnic Sovereign Attila could have changed his
residences several times after 434 AD. He is supposed to have immediately moved
further south from the headquarters established by Sovereign Rua near the middle
course of the Tisza River to a permanent residence (perhaps near the present city of

2
Szeged). Supposedly, Attila established another permanent central residence in the
region of Sicambria - Óbuda - Aquincum.

2. What was the visited residence like?

Having subdued the Alans and the Goths, the millitant nomadic Hunnic people
conquered the Carpathian Basin with the aim of gradually bringing the Balcanic and
Germanic peoples under their control and overthrowing the Eastern and Western
Roman Empires in the end. Thus, Sovereign of the Hunnic People Attila ( 434 AD-.
453AD) was a combattant ruler who often went out to war at the head of his troops.
According to sources, both as ’a heir to the throne’ and as a sovereign, Attila led at
least 11 punitive wars or campaigns of conquest in 422 – 452 AD. Among them were
the repression of the internal uprisings along the River Volga, the two military
campaigns to the Balcans and two campaigns agaist Germanic peoples, the
campaigns to Gaul and to Italy. It is quite evident that before launching a campaign the
Hunnic troops were assembled in a geographic site of the Hunnic Empire whose
location and features were the most favorable for the particular campaign and for the
needs of the assembled army.It means that the site within the empire always changed
according to the requirements. Consequently, the tent camps of Hunnic Sovereign
Attila, the head of the army, always changed adjusting to the situation. Thus, Attila
might have had several camps. As big-game hunting was one of his favourite
occupations, it was necessary to build regal camps for him. Besides, Hunnic Sovereign
Attila had at least one - but perhaps more - permanent central residences where he
received the different embassies and ambassadors, where he could hold imperial
assemblies or take a rest. The best proof of it can be found in the Priscos Fragments.
His report takes account of two meetings with the Hunnic Sovereign Attila held at two
different places.One of them was evidently a tent camp, while the other one was a
permanent residence in Hunnic Sovereign Attila’s famous wooden palace.

Based on the above facts, the issue of study can be further specified like this:

Where was Hunnic Sovereign Attila’s permanent reseidence with the ’wooden
palace’ which Priscos rhetor visited as a member of an Eastern Roman embassy
in 448AD, and where he met with Hunnic Sovereign Attila?

II. Residences – quotes

The Priscos abstracts do not contain any evident references to the geographic location
of this residence and the name of the settlement. The problem was further complicated
by Jordanes, a 6th century Eastern Roman historian of Gothic origin, who is supposed
to have rewritten Priscos’s travelogue and used it in his work (he might as well have
embellished it adding his own thoughts to make it look more ’Gothic’).

A high number of Hungarian and foreign historians, literary people,linguists,

archeologists, provincialists and enthusiastic amateurs have been trying to find Attila’s

3
residence or identify the geographic location of the residence visited by Priscos with
the help of the Priscos summary and fragments and other additional data connected
to them.

Perhaps it was not Priscos but the Bizantine scrivener who made the alterations to the
text while writing the abstracts, and thus making the interpretation more complicated.
The diversity of the attempts is well demonstrated by the quotes bellow from belletristic,
scientific and professional works dealing with Hunnic Sovereign Attila’s residence
among others. The list of selected quotes is not exhaustive.

1. Kató Péter, Lindner Gyula: Hunok és rómaiak. Priskos rhétór összes töredéke,
Attraktor, Máriabesnyő - Gödöllő, 2017:

„... Attila sátraihoz (márpedig sok sátra volt) a nap kilencedik órája körül érkeztünk
meg. Egy dombon akartuk sátrunkat fölütni, de volt ott néhány barbár, nem endedték,
mert Attiláé sík földön volt.... (p.19)

... Átkeltünk néhány folyón, majd egy nagy kiterjedésű faluhoz érkeztünk, ebben volt
az a palota, amelyről azt mondták, hogy Attila minden más lakóhelyénél különb
szállása volt, fából és gyalult deszkából összeillesztve és fakerítéssel körülvéve, amely
nem a biztonság végett, hanem csupán dísznek volt ott.... (p.25)...”

2. Jordanes: A gótok eredete és tettei, fordította: Dr. Bokor János, Középkori

Krónikások, Brassó, 1904:

“… Ezen béke után Attila, az összes hunok ura és majd nem egész Scythia népének
e földön egyedüli uralkodója, az összes nemzeteknél bámulatos hírnévre tett szert.
Priscus, aki az ifjabb Theodosiustól követségbe küldetett hozzá, erről a többi közt ily
szókkal emlékezik meg. Miután hatalmas folyókon, tudniillik a Tisián, Tibisián és a
Drikkán átkeltünk, azon helyre érkeztünk, ahol egykor Vidigoia, a gótok legvitézebbje
a sarmaták álnoksága folytán halálát lelte. Innen nem messze a helységhez értünk,
amelyben Attila király tartózkodott. Helység, mondom, hasonlóan egy terjedelmes
városhoz, amelyben fénylő deszkákból készült fa falakat találtunk, amelyeknek
eresztékeiről azt hazudták, hogy oly szilárdak, hogy a deszkák kapcsolatát alig lehet
észre venni. …(p90) …”

3. Lengyel Dénes: Régi magyar mondák, Móra Könyvkiadó, 1972:

(Priszkosz rétor nyomán) „... Elindult hát együtt a két küldöttség, tizenhárom nap alatt
el is érkeztek Szófiába.... Amikor a római küldöttek Attila sátrához értek, a hun király
kiüzent, hogy nem fogadja őket. (p.19)... Hosszú vándorlás, kalandos utazás után
érkezett Erdélybe a római küldöttség. Ott Attila király kiséretével találkozott, mindjárt
csatlakozott is hozzá. Együtt haladtak a Tisza folyó felé. Nemsokára egy faluba
érkeztek, ahol Attila feleségének, Réka királynénak szép háza állott. Sőt néhány hun
vezér is házat épített a faluban, különösen Onégésziosznak volt szép háza....” (p.22)...

4
(Jordanes, Callimachus és Kézai Simon nyomán) „... Miután a rómaiak a cezumori
csatában megsemmisültek, és a világ minden tája felé szétszóródtak, Attila király
visszatért népének táborába. Néhány napig ott is maradt a Tisza partján, majd
elrendelte, hogy Szőnyben ünnepi udvart rendezzenek. (p.25)... Valóban, Attila
parancsára a németek a várost (értsd Szikambriát) Etzelburgnak, Attila városának
nevezték, de a hunok keveset gondoltak Attila parancsával, és a mai napig Óbudának
nevezik, ahogy azelőtt hívták. Ezután Attila öt esztendőn át folyamatosan
Szikambriában nyugodott, de őrszemeit felállította a világ mind a négy tája felé....”
(p.28)...

(Székelyföldi népmonda nyomán) „... Székelyudvarhely közelében, rengeteg erdők

sűrűjében emelkedik egy magas domb, olyan magas, hogy máshol hegynek is
beillenék. Ezen a híres Hegyes-dombon állott Attila király egyik legszebb vára. A
hegyes-dombi várban lakott Réka királyné, aki Attilának három fiúgyermeket szült. A
nagy király ide tért meg pihenni, ide hívta hűséges vitézeit is. Itt pihentek, vadásztak
és mulattak a csaták után....” (p.35)...

„... Attila király városa – a római Aquincum polgári városa, mely Óbuda területén állt,
német nevén Etzelburg...” (p.478)...”

4. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember, mek.oszk.hu, mek.niif.hu/00600/00662, 1901:

„... Már ugyan kitavaszodott, mikor az Iszter vizében megitathattuk a lovainkat. Fűzfák,
nyírfák már javában bontogatták a levelüket, s a rétek és legelők, mintha nagy zöld
bársonyszőnyegekre tojássárgáját szórt volna szét valami mérföldeket lépő óriás. …
(p.11) … Hogy a határra érkeztünk, lovas hun vezetők csatlakoztak elénk, s erdőkön,
hegyeken kalauzoltak át bennünket. A harmadik héten sík földre jutottunk, s azontúl
mindig síkon jártunk. Már akkor érdekelt az út: lépten-nyomon újat láttam, s a hunokkal
való beszélgetés öröm volt nekem. Végre eljutottunk Atilla első telepére. Azt
gondoltam, hogy valami nagy barbár várost látok majd és sok vadembert. De bizony
csalódtam: béke idején szanaszéjjel él a nép, s Atilla körül csak az urak rajzanak. …
(p.13) … Egy borongós estén valami tavacska mellé érkeztünk. Csak akkora tó volt,
hogy egy tízéves gyerek is átszőhette, de a lónyomokról látszott a partján, hogy
itatásra alkalmas. Vén nyírfák és nyárfák mindenfelé. Alig verjük le a sátorfákat, nagy
szél kerekedik, s utána megdördül az ég is. A szél egyre dühödtebb: minden
sátorunkat beforgatja a tóba. (p.23) … Három óra hosszat lovagoltam már. A nap
szinte felhőtlen égből sugarazta be a tavaszi zöld világot. A Tisza fölött gólyák
kanyarogtak. Végre megpillantottam az úton poroszkáló hun szolgákat és velük a
szekereket. … (p.30) … Valami egy óra múlva megint a Tisza vize csillant elő. Az út
szinte elveszett a kövér fűben. A Tisza végtelen kígyóként kanyarog a mezőségen.
Néhol fűzfák sűrűje takarja a vizet a szem elől. … (p.31) … A hetedik napon egy
csoport fehér tógás embert láttunk a távolban egy búzatáblán túl, az úton. Már
messziről megláttuk, hogy a szél tógákat lebegtet. - Rómaiak! - kiáltoztuk örömmel. …
(p.34) … A két követség aztán vidám beszélgetésben érkezett Atilla városába.
Városnak mondom, noha nem hasonlít a világ semmiféle városához. Se templomok,

5
se márványpaloták, se kőépületek, se kövezett utak nincsenek benne. A sátorok
sokaságából csupáncsak két épületcsoport sárgállik elő. Mind a kettő dombon áll, és
fából épült. Tornyok is emelkednek rajtuk, de olyan karcsúk, és olyan szellősek, hogy
csak galambok és kányák lakhatják. … (p.35) … Egy augusztusi estén elértük a Dunát,
Atilla országának a határát. A nap már lehajlóban volt, s Vigilász azt kérdezte
Eszlásztól, hogy nem lenne-e jobb, ha az innenső parton vonnánk sátort. Mert a túlsó
parton határsértőket és szökevényeket szoktak kivégezni, s a holttesteket ott hagyják
a fákon intő jelül. Nem estére való látványosság. Eszlász azt gondolta, hogy Vigilász
a határőrző hunok alkalmatlankodásaitól tart. … (p.71) … Csakazon az úton mentünk
megint Atilla városába, amelyiken már egyszer jártam. Csakhogy akkor pénzen
szereztük útközben az élelmet. Eszlász meg egy rézpénzt sem engedett költenünk.
…Mikor a Tiszának ahhoz a kanyarulatához érkeztünk, ahol Emőkével az a
szóváltásom volt, bejártam a helyet, hogy a fátyoldarabot megtaláljam. (p.75) …
Sárguló ősz volt, mikor sok hányódás után elérkeztem egy napalkonyattal a Duna
partjára. A kürtömbe fújtam. Kis idő múltával látom, hogy jön a dereglye. Zömök hun
áll benne elöl, fehér szakállú. … (p.187) … Másnap jókor reggel útnak eredtem, s
estefelé már elém tündököltek Atilla fapalotáinak tornyai. … A Tiszában megitattam a
lovamat. Magam is leszálltam, megmosdottam, megfürödtem nagy sietten. A port is
leveregettem a ruhámról. … (p.188) …”

5. Nemes-Dedinai Zsuffa Sándor: A hunok története, Budapest, Madách Nyomda,

1940:

„... A hunok székhelye a Nibelung-ének szerint Óbuda (Sicambria), Priscos leìrása

szerint pedig Szentes-Szolnok környékén volt, amelyet a germánok Etzelburg
(Etelvára) neveztek. … (p.19) …”

6. Kiss József tájépítész: Attila, Hun nagyfejedelem székhelye – Buda Vonal II. rész,
Építészfórum, 2015.11.04.:

„... Priszkosz rétor (410-472) keletrómai diplomata, történetíró 448-449 körül Attila
udvarában járt. Leírása szerint a Morava torkolatánál lévő Margumból kelt át az északi
oldalra és onnan haladtak tovább. Margus (Pozsarevác, Szerbia) a Morva jobb partján
a Dunától nem messze fekszik. Ismerjük már a híres Margusi Békéről is, amelyet Attila
Budával együtt kötött. Pozsareváctól néhány kilométerre Szmederevo (Szendrő) a
Duna partján ősi, jó kikötőjű város. Vele szemben északon a Duna túlpartján Kevevára
nevű település van. Lényegében egyenes út vezet területünk központjába innen, a 170
km-re lévő Dombegyházára még ma is: Fejértelepen át Versecig, onnan az 59-es
főúton Temesvárig, majd 69-es főúton Aradig, ahonnan határátkelő után Battonyára a
"Fővárosba" jutunk. Ez tehát elfogadható Priscos rétor utazásának nyomvonalaként is
Attila Hun király fővárosába. …”

7. Arany János: Buda halála, mek.oszk.hu, The Project Gutenberg eBook,

2012.12.24., 1863:

„... Követje azonban keleti császárnak

6
Lőn tiszteletére Etele királynak;
Ura üdvözlését gyors paripán hozta,
Társaival útján Etelét nyomozta.

Föl, Mátra hegyébe, kalauzzal jöttek,

Csergét, különállót, a völgyben ütöttek;
Azután, Budáról se hallva se kérdve,
Indultak Etelnek a tiszteletére.... (7. Ének)
..............
Így, ritka beszéd közt, azon éjjel s másnap
Kerülik zsombékját tenger Tiszalápnak;
Délest vala már, hogy felkaptak a hátra:
Látszott is Etellak, Etele nagy sátra.... (10 Ének)...”

8. Heinrich Gusztáv: Etzelburg és a magyar húnmonda. Székfoglaló, MTA Könyvkiadó,

Budapest, 1881:

„... Attila király székhelyét ma sem vagyunk képesek egészen pontosan meghatározni;
de Priskos követi jelentése (448) kétségtelenné teszi, hogy azt a mai Magyarország
keleti részében, a Tisza vidékén, vagy talán pontosabban a Tisza jobb partján, a
síkságon kell keresnünk. Esztergomról, Budáról vagy Óbudáról, mint a nagy hún
fejedelem történeti székhelyeiről, szó sem lehet;... Így tehát kétséget nem szenved,
hogy a hún birodalomnak... középpontja, a mely középpont a legbensőbb
összefüggésben állott a fejedelem személyével, a Tisza vidékén volt, még pedig vagy
Szegeden,... vagy pedig valószínűbben a Tiszán innen a síkságon,... (p.3)... Mióta a
magyar hagyomány a krónikáinkban – tudja Isten, mily lényegesen átalakított alakban
– megülepedett, az egész világ nem tudja másképen, mint hogy Etzelburg Buda vagy
Ó-Buda.... (p.38)...”

9. Csallány Gábor: Attila székhelye és sírja Szentes határában – Dónáton, Szentes,

1900:

„... a faluba értek, a hol Attila székhelye volt, vagyis Szentes határába a Kórógy,
Mágocs, Kurcza és Veker-ér közé eső területre,... (p.38)... csakugyan több oly
erősséget nyertem, melyek hozzá adva az előbbeni adatokhoz, kétségtelenné teszik,
hogy Attila székhelye Szentes határában Dónáton volt.... (p.42)...”

10. Csallány Dezső: Adatok Attila székhelyének kérdéséhez, Nyiregyházi Jósa András
Múzeum Évkönyve 1959, Képzőművészeti Alap, Budapest, 1961:

“… Az,,igen nagy falut", amelyet Priskos említ, a Tisza és Kurca között a Bődi-rév
vidékén, Csongrád és Szentes által határolt területen helyezhetjük el. Mint központot,
körülölelik ezt a sziget déli részén, a Szentes—Körös folyó közötti, a Bőd—Csongrád
közötti, valamint a tiszazugi hunkori települések. A Kurca eredete, a
hódmezővásárhelyi kiindulástól számítva az utat, nem több 40 km-nél. … (p.28) …”

11. Fonyódi Tibor: Isten Ostorai, Hadak Útja, Kalandor Könyvkiadó, 2002:

7
„... A főkirály hívó szavára asszonyok gyerekek, egész családok települnek meg a
Duna-Tisza közén. Uldin hatalmas fapalotát építtetett a Tisza partján a nagy puszta
határában.... (p.110)... Attila új várost építtet magának a Dunánál.... (p.283)... Arra
számítottam, hogy Aetius ideges lesz és durcásan elvonul a Tiszához, Buda főkirály
székhelyére... (p.295)... Amikor hazamentünk, ők is velünk tartottak a Duna-partra
Attilához....(p.355)...”

12. A Nibelung-ének, Ó-német hősköltemény, 1200 körül, fordította Szász Károly,

Attraktor, 2008:

The Nibelungenlied, translated by George Henry Needler, University College, Toronto,

1904:

Das Nibelungenlied, Gutenberg eBook, 2005:

„...Etel-lakát azonban örömhír verte fel,

Ujjonga férfi és nő, hogy érkezik Etel.

Etel cselédi, Helkét kik egykor uralák,

Még Krimhilddel tudták meg, milyen jó a világ! (p.197)

When to Etzelburg the tidings / soon were borne along,

Therein of men and women / were seen a merry throng.

Who once the Lady Helke / as mistress did obey,

Anon by Lady Kriemhild / lived they many a gladsome day. (p.224)

Nun ward auch in Etzelnburg die Märe kund gethan:

Da freute sich darinnen beides, Weib und Mann.

Etzels Ingesinde, des einst Frau Helke pflag,

Erlebte bei Kriemhilden noch manchen fröhlichen Tag. (p.297)...”

„... Azzal tovább siettek, még jobban mint elébb.

Esztergom városában találták Etelét.

Az üdvözlést, a jó hirt hogy átadák neki,

8
Jó kedvtől és örömtől gyúlt büszke képe ki. (p.214)

Hasting with the tidings / each minstrel's courser ran,

Till found they royal Etzel / within his burgh at Gran.

Greeting upon greeting, / which they must all bestow,

They to the king delivered; / with joy his visage was aglow. (p.242)

Die Spielleute spornten die Rosse mächtig an.

Sie sanden König Etzeln in seiner Stadt zu Gran,

Gruß über Grüße, die man ihm her entbot,

Brachten sie dem Könige: vor Liebe ward er freudenroth. (p.319)...”

„... Napfordulatja estjén érkeztek ép' oda,

Etele udvarába. A büszke palota

Visszhangzék az örömtől a melylyel fogadá.

Asztalhoz most az útat Etel maga mutatá. (p.259)

At turn of sun in summer / were the knights arrived

At mighty Etzel's palace. / Ne'er hath monarch lived

That lordly guests did welcome / with higher compliment.

When come was time of eating, / the king with them to table went. (p.288)

Am Sonnewendenabend waren sie gekommen

An Etzels Hof, des reichen. Noch selten ward vernommen,

Daß ein König seine Gäste freundlicher empfieng;

Darnach er zu Tische wohlgemuth mit ihnen gieng. (p. 382)...”

9
13. Deutsches Heldenbuch, Erster Teil, Biterolf und Dietleib, 1200, vagy 1500 körül,
Oskar Jänicke, Berlin, 1866:

“… geleite von den beiden sider Biterolf gewan daz er mit urloube dan von den guoten
recken reit ; si wurden dienstes im bereit für Wiene unz in Ungerlant, da er sît der
Hiunen künic vant. Des enhàn ich niht vernomen, ist er âne strît komen hinz Etzelburc
der rîchen, dô er só friuntlichen wart geleitet durch die marke. Bitrolf der vil starke hôrte
sagen diu mære daz då heime wære der künec von Hiunen riche mit helden lobelîche:
der hete er ein vil michelkraft. dô freute sich der ritterschaft Biterolf, dô daz geschach
daz er si bî dem künige sach. Do er nu ze Etzelburc was komen, dô wart sîn vaste war
genomen. … (p.84) …”

14. Brion Marcel: Attila élete, fordította Salgó Ernő, Budapest, 1936.:

„... Mialatt túsz volt Rómában és később is, mikor már visszatért a Duna-melletti hún
székvárosba, Attila értett hozzá, hogy hasznát vegye a türelem csodálatraméltó ázsiai
erényének.... (pp.36-37)... Nem sejtve, hogy milyen fogadtatás várja, Vigilas csak úgy
repült, hogy minél hamarabb eljuthasson Etzelburgba. (Minthogy a hún székvárosnak
nem tudjuk pontosan a helyét, ezt a nevet használjuk, bár az inkább a legenda
semmint a történelem körébe tartozik. A vélemények szétágazódása folytán, amellyel
a történetírók hol Budára, hol Tokajba, Szőnybe vagy Jászberénybe teszik Attila
székhelyét, azt az elnevezést fogadjuk el, amelyet a Nibelungenlied szerzője használ
„Attila várá”-nak megjelölésére.)... (pp.150-151)...”

15. Salamon Ferenc: Hol volt Attila főszállása ?, Századok, Budapest, 1881:

„... Szegednek táborhelyül választása azon időtájban történhetett, midőn már itt római
részről támadástól tartani nem lehetett, a hunnak egyébre, mint agressiv fellépésre
nem kellett gondolnia. Ezen időpontnak akkor kellett beállnia, midőn az összes
pannonia parti erődök le Titelig s illetőleg Belgrádig, vagy át voltak adva Attilának, vagy
lerontva általa.... (p.36)...”

16. Szeremlei Samu: Átilla székhelye H.-M.-Vásárhely határában volt, Athenaeum,

Budapest, 1899:

„... Ez a hely pedig Hód-Mező-Vásárhely határa s ebben Szőllőspusztának azon része,

melyen a Nagytatársáncz nevű hatalmas körtöltés fekszik. Ezen vidéken nincs több
olyan határ, hol ily tekintélyes körsáncz nyomai felfedezhetők volnának. … (p.22) …”

17. Révész Imre: Etel laka, vagyis Attila hun király birodalmi székhelye. Történelmi
vizsgálat, Debrecen, 1859:

„... Haladhattak tehát Csaba, Békés, Füzes Gyarmat, Derecske, Debrecen stb. felé;
vagy inkább, előbb északi, majd keleti irányban: Szarvas, T. Szent Miklós, Karcag,
Püspök Ladány, Nádudvar, Szoboszló felé, s ezentúl, a mai b. Újvárosi határ nyugoti
részén találhatták s találták fel Etel lakát. Azon falu, melyben megállapodlak s Etelét
bevárták, s honnan annak táborával együtt vonultak aztán Etellaka felé, a mai Püspök

10
Ladány, vagy Nádudvar körül lehetett. — Azon kisebb folyamok, melyeket Etellaka
közelében találtak s átléptek, lehettek a Hortobágy, Kösely és Kadarcs, melyeket a
kitűzött irányban, érinteniük kellett. Etele székhelyének az újvárosi határ délnyugoti
pontjára való helyezése, Priscus útleírásának adataival nem csak nem ellenkezik, de
a legszebb egyezésben van. Újváros ugyanis, Hold-mező Vásárhelytől, a
legegyenesebben mérve is van húsz német mértföld, vagy annál valamivel több is ; ha
pedig figyelembe veszszük, hogy a Körös és Berettyó mocsárai miatt, e két pont között
is, mily csavarulatokat kellett tenni Priscuséknak: utjok mértékét, nagy valószínűséggel
tehetjük 20—30 német mértföldre; végre, ha nem feledjük, hogy Priscuséktól Etele
elmaradt, s csak későbben érte el őket, s igy nekik, semmi érdekék nem volt Etellaka
felé sietve utazni: meg ' kell győződnünk felőle, hogy Priscusék 7—8 napi útját, a
Holdmezö Vásárhely és Újváros közötti távolság tökéletesen megüti. Újvárostól
feljebb, észak felé, már nem kereshetjük Etellakát, mert e vidéket gyakorta a közel
Tisza szokta beárasztani; keletfelé Debrecen körül ismét nem, mert itt erdők, s kietlen
homok halmok s völgyek találhatók; dél és nyugot felé lejebb azért nem, mert ezt a hét
napi ut távolsága, s ama kisebb folyamok helyzete megtiltja. Egy szóval: kényszerítve
vagyunk Etele székhelyét, egyedül azon pontra tenni, mely az újvárosi s debreceni
határban, valódi fejedelmi méltósággal emelkedik fel, s északra, délre, keletre és
nyugotra, mindenfelé, nagy meszeföldre oly szép kilátást biztosit, melyhez foghatót a
Tisza egész síkján nem találhatni, … (pp.51-52) …”

18. Szász Béla: A hunok története. Attila nagykirály, Budapest, 1943:

„... a hún főváros a Duna-Tisza közén lehetett. Attila fővárosának meghatározásánál

figyelembe kell vennünk, hogy nyugati és déli irányban elég nagy távolságra volt a
római határtól, nagy folyókon, mocsarakon kellett átkelnie annak, aki meg akarta
közelìteni, s ennek dacára nem volt félreeső helyen. Nyugatra hamar el lehetett érni
Pannoniát és Germania felé vezető útvonalakat, keletre és északra a Kárpátok járható
hágóit és ìgy a birodalom északi és keleti felét. Bár a főváros a határoktól jelentős
távolságra feküdt és a hatalmas kiterjedésű hún birodalom centrumától messze előre
a római birodalmi határ közelébe helyeztetett, mert a hunok kitűnő földrajzi
elhelyezkedésének megfelelt, nyugati törzseikkel éppen az oly fontos középdunai, a
Kárpátok övétől védett sìkságot szállották meg....(p.260)...”

19. Szabó Károly: Kissebb (sic!) történelmi munkái., Budapest, Ráth Mór, 1873:

“… S ha Priscus minden esetre döntő szavain kivül nekem a Jász-Berénybe vezető

vélemény támogatására, mit a maga véleménye mellett Révész is tőn, saját
okoskodásomat erősségül lehet felhoznom, e kérdés eldöntésére nézve figyelembe
merem ajánlani azt az észrevételemet, hogy valamint a hún birodalomnak, ugy az
avarokénak és Magyarországnak, természetes súlypontja, hol uralkodóik székeiket s
kormányuk középpontját tartották, mindig a Duna és soha nem a Tisza völgye volt. A
Duna mellett feküdt az Etelről és testvéréről Budáról nevezett Etzelburg, a
magyaroknál Buda vára (a mai Ó-Buda) ; a Duna mellett feküdt az avar khánok
legerősebb Ringje, azaz győrje, éppen a mai Nagy-Győrnél; Fejérvár, Esztergom,

11
Visegrád, Buda Árpádtól fogva fejedelmeink székhelyei s Magyarország kormányának
központjai mind a Duna vidékén feküsznek. S vajjon éppen Attiláról, ezen éles
belátásu uralkodóról és lángeszü hadvezérről, kinek tervei különben is éppen Nyugat-
Európa ellen voltak intézve, tehetnők-é fel, hogy birodalmának természetes súlypontját
föl nem ismerve a Tisza mögé huzódott, s itt ütötte volna föl deszka-palotáját, melyben
Jornandes szerint minden más lakai között legörömestebb mulatott? … (pp.73-74) …
Ezek után ugy hiszem meg fog engedni nekem tisztelt tudományos ellenfelem, ha
Jász-Berényhez és Kerekudvarhoz, melyekhez, éppen csak Priscus útleirását
követve, hozzávetőleg okoskodás utján jutottam, mint Attila kérdéses lakának
kétségtelenül biztos pontjaihoz nem ragaszkodva, azon eddigi véleményemben
megmaradok, miszerint Attila laka a Duna s Tisza közti síkon feküdt. … (pp.74-75) …”

20. Dugonics András: Etelka, Debrecen, 2002 (1791 reprint):

“… Meg-erősítette már akkor ÁRPÁD, a' Magyarok' Fejedelme, dicső' Országunkban

hatalmát, midőn a' meg-hódoltt Tartományoknak részeit vitéz Katonái között fel-
osztotta. Ő-maga Budát (Atilának híres-nevezetes várát) Lak-helyéűl választván,
…(p.11) … Hogy Atilának leg-főlbbik királyi Udvarát, és Házát nem MOLDOVÁBAN,
a'-mint TIMÓN vélekedik; sem JÁSZ BERENYBEN, a'-mint OTROKÓCSI álmodozik;
hanem Zeged-várossát, és annak gyönyörködtető Térjét vagy csak azért-is szerethette
Árpád, mert eme ' híres Városban vala helyheztetve Atilának, az ő leg-dicsőségessebb
Ősének, Fő-Királyi Udvara; és, az akkori időre nézve, a' többi Épületei között,
legfényessebb Palotája. … (pp.83-84) … SZEGED-várossában keressük, kénszerített
bennünket PRISKUS Rétor, ki éppen ezen Atilának idejében élt; és hozzája útazott.
Hallyuk: miként írja le le-utazását Konstantinápoltól Szegedig. … (p.84) …”

21. Szász Károly: Attila halála, Dráma 5 felvonásban, Budapest, 1893:

“… Történik Etellakon, 453-ban. Az első felvonás Attila dísztermében. A második

felvonás ugyanazon nap, Krimhilda palotájában. A harmadik felvonás egy hét múlva,
ugyanott. A negyedik felvonás Attila dísztermében, másnap reggel. Az ötödik felvonás
Attila nász-sátora előtt ugyanazon nap éjjelén. … (p.5) …”

22. Thuróczy János: A magyarok krónikája 1. könyv, hangoskönyv, youtube.com,

1488:

„... A hagyomány úgy szól, hogy ez a Franco, Trója pusztulása után, nagy tömeggel
Pannoniába jött. Ezt egykoron, Nagy Sándor korában Felső-Görögországnak hívták,
és a Sicam hegy tövében, az Ister folyó mentén, melynek Duna a másik neve, egy
hatalmas várost alapított és ezt az említett Sicam hegyről Sicambriának nevezte el....
(00:08:04)... Sicambria alatt, azon a részen, ahol most Kelenföld falu fekszik, (a hunok)
átkeltek a Dunán.... 01:02:02)... Mikor Attilát a dicső királyi méltóságra emelték,
megszűnt az országban a római császár védnöksége. Attila székhelyül a fentebb
említett Sicambriát választotta,... (01:12:04)... Sicambriát Buda a saját nevéről
Budavárnak nevezte, pedig Attila távozásakor elrendelte, hogy Attila városának
nevezzék.... A németek azonban nem merték megszegni a király rendelkezését és a

12
tőle való félelmükben Etzelburgnak, azaz Attila városának nevezték a várost....
(01:37:25)...”

23. Pekár Gyula: Attila. Történelmi regény, 1-2., Budapest, 1935.:

„... És most indulunk, szabad az út, megyünk a Tiszához! Ott a Tisza jobb partján lesz
az én új világom közepe, az én új főszállásom, melyet már innen a távolból előre is
Hunnivárnak nevezek el. Onnan fogom kormányozni a földet Csintől Tacsin-Rómáig.
Oda fogjuk eltemetni dicső Mundzukh apámat. … (v.1 p.288) … Aztán hamarosan
odább indul, hogy a cserevizektől, örvényhátaktól jól védett „hún vadon“ rejtekútjain a
Tisza jobb partjára kerüljön át s ott a Duna—Tiszaköz kellő közepén a rokon jász-jazyg
nép Biriny tábora közelében üsse fel nagykirályi főszállását. Innen jobban szemmel
tarthatja dunántúli szövetségeseit, a gepidákat s a Vindobonától a Száváig terjedő
három keleti gót királyságot, de a Duna—Tiszaköz hatalmas síkja is jobban a
kezeügyébe esik óriási hadseregének a táboroztató felvonulására. Pár hó mulva már
parancsszóra nő ki a földből a vízközi csatajos jász rónán Hunnivár pompázatos
szállásvárosa. Közepéből a hatalmas nagykirályi halom domborodik elő, melyet
hódolatuk jelélül a vazallus népek emelnek Nagyuruk trónpalotája számára. Száz nép
hordja pajzsában a földet a Tanhuhegyhez s maguk a királyok is jó példával járnak
elől, midőn első napszámosokként koronás arany sisakban viszik a szikes fövenyt a
szent dombhoz. Attila a növekvő halom lábánál ülve, vizsgaszemmel figyeli, ellenőrzi
a népek és királyok buzgalmát … (v.1 p.289) …Semmi kegyelem, öcsém,
indulatoskodik Buda, — én nem a te kegyelmedből, hanem az Öregisten kegyelméből
lettem a bátyád s ennek folytán a társad! — Elég! Te nem itt Hunnivárban, hanem
lejebb fogsz lakni, ott a Tisza meg a Maros találkozásának a szögében, ama
Szögedszálláson fogsz székelni. Indulj is mindjárt! … (v.1 p.290) …

24. Diculescu C.C.: Die Gepiden, Halle (Saale), Karras, Kröber und Nietschmann,
1922:

“… Drei Jahrzehnte hören wir dann von den Gepiden so gut wie nichts; sie hielten sich
vermutlich während dieser ganzen Zeit ruhig unter der Herrschaft der Hunnen. Sie
tauchen erst wieder zur Zeit der Regierung Attilas auf. Dieser wird im Jahre 445 durch
Brudermord alleiniges Oberhaupt der Hunnen und führte während seiner achtjärigen
Regieruug die hunnische Macht zur höchsten Entfaltung. Seine Residenz lag in einem
stadtartigen Dorfe in der Gegend nördlich des Kris, was sich deutlich aus der
Darstellung des Priscus ergibt. Die byzantinischen Gesandten an Atlila im Jahre 448,
deren einer Priscus war, hatten nämlich, bis sie zur Residenz Attilas geIangen konnten,
zuerst die Flüsse Timis, Bega und Mures zu überschreiten, dann "einen weiteren Weg"
zurückzulegen und schließlich noch "einen siebentägigen Marsch" zu machen, wobei
sie noch "einige" bei Namen leider nicht mehr genannten "Flüsse", die aber keine
andere als die Krisflüsse sein können, überschritten. Das Zentrum des Riesenreiches
war also in Westdazien in unmittelbarer Nähe des von den Gepiden bewohnten
Gebietes. …(p.55) …”

13
25. Téglásy Imre: Fiala Jakab élete, munkássága, Móra Ferenc Múzeum évkönyve
1978-79/1:

„... A szittyák ezek alapján elhatározzák, hogy fölkerednek és elindulnak új hazát

keresni. Hosszú harcok után Pannoniába érkeznek. Itt letelepednek, városokat
alapítanak, melyek egyike Szeged. Ennek dicsőségét zengve végződik az epüllion. …
(p.201) …”

26. Bálint Sándor: A szegedi táj történeti mondavilágából, Ethnographia 74. évfolyam
(1963):

„... Attila. A hun király viselt dolgaival egy szegedi piaristának, FIALA Jakabnak
Szegedis címen írt latin eposza foglalkozik (1735), amelyben az Isten kardjáról,
Szeged városának Attilától való alapításáról is szó esik. Már ő is föltételezi, hogy a hun
főváros Szeged helyén vagy környékén feküdt. DUGONICS András ezt az Etelkában
meg is jeleníti….(p.38) …”

27. Blazovich László: Szeged rövid története, 2. kiadás, Szeged, 2007:

“... Nagy valószínűséggel állítható, hogy a hunok az 5. század 20-as éveiben már az
Alföldön rendezték be az Aral-tótól az Atlanti-óceánig terjedő birodalmuk központját,
amely Priszkosz rétor leírásából következtetve a Duna-Tisza közén, valahol Szeged
közelében lehetett. Itt járt egy kelet-római birodalmi küldöttség tagjaként Attila (434-
453) hun fejedelem udvarában Priszkosz rétor, aki a leginkább valós képet rajzolta
meg a hunokról és legfényesebb korszakuk királyáról, Attiláról. A küldöttség a Dunán
átkelve három folyón (Bega, Temes, Tisza) túl jutva érkezett a fővárosba. … (p.19) …

28. Ismeretlen szerző: Hol volt Attila fővárosa ?, mi-ki2.blogspot.com, 2011

“… Buda nejének ezüst poharakat, keleti gyümölcsöket adnak ajándékba, majd tovább
folytatják útjukat észak felé. Hét napig menetelnek amikor Gyula körül a hun vezetők
megállítják a követséget, mivel Attila ugyanezen az úton jön és nem illik előtte
megérkezni. Bevárják a hun királyt majd ismét több folyón átkelve (Fejér Kőrös, Sebes
Kőrös, Fekete Kőrös, Berettyó) Attila székhelyére Bánhalmára érkeznek, amely egy
nagy folyó (Tisza) mellett állt. …(p.4) …”

29. Müllenhoff Karl Viktor: Zeugnisse und Excurse zur deutschen Heldensage,
Zeitschrift für deutsches Alterthum, XII., 1865:

“… dann aber ganz richtig, wie bei Heinrich von München und in der vorrede zum
heldenbuch (heldens. s. 205. 298), Ofen (Altofen) für Etzelburg genommen,
neuerdings hat freilich jemand behauptet, weil die vom Rhein rückkehrenden boten
Etzeln (in siner stat ze Gran' Nib. 1437, 2) treffen und hier auch wie es scheint 1445
die Vorbereitungen zum empfang der Burgunden getroffen werden, so sei Ezelenburc
in den Nibelungen 1319, 1 (vgl. C 1754,1) Gran und nicht Ofen … (p.432) … die
residenz des geschichtlichen Attila aber lag nach dem gesand schaftsbericht des
Priscus im innern Ungarn östlich von der Donau, eben da auch noch der hauptring der

14
Avaren, hat also 'Ezelen burc' und 'Ezelen sal' erst nach der einwanderung der Ungarn
nach Ofen oder Acincum verlegt, … (pp.433-434) …”

30. Kézai Simon mester magyar krónikája, fordította Szabó Károly, mek.oszk.hu:

“… S miután a czézönmauri ütközetben a rómaiak megbuktak és szerte szét széledtek,

Ethele király megtére népe táborába s néhány nap ott tanyázék tiszántúli szállásán.
Azután Szevényben ünnepélyes udvart tartata: …(p.7) … Miután tehát ezeket így
végezte, öt esztendeig folyvást Sicambriában nyugodott, őrszemeit a világ négy része
felé szétosztván. … (p.8) …”

31. Wikipedia: Attila hun király, wikipedia.org/wiki/Attila_hun_király, 2020:

„... A hunok Ruga vezetésével 432-re egyesültek. 434-ben támadást indítottak a

Bizánci Birodalom ellen, ami félbeszakadt Ruga halála miatt. Az uralom
unokaöccseire, Bendegúz fiaira, Attilára és Bledára szállt. A hun uralkodói székhely
434–445 között a mai Bodza folyó völgyében volt....”

32. Timon Samuele:Imago antiquae hungariae, Bécs, Prága, Tergesti, Trattner

Nyomda, 1762:

“… Postero die ad castra Attilæ delati, quæ locata vius Union suerunt ex adverso Vidini
inter Danubium, & Schilum slurico, evios. Inde in comitatu ejus ad septentrionem iter
conver· Sclavonico terunt. Otrocotsius in Originibus existimavit, eos ad Tibiscum modo
scri contendisse, Attilamque regiam Jasberenni ( Jászberény ) ul bendi gil, tra eum
amnem habuisse. … (p.93) … Tigam vero Prisci non suisse Tyram, vel Nestrum, ut
placuit Čantoclaro, inde conficitur, quia non modo tres, sed novem claros amnes
transissent, & subinde continuo senum dierum itinere plures. Existimo proinde, sedem
Attilæ susse in illo Moldaviæ tractu, qui lapidibus filvisque caret; id enim exi. gunt verba
Prisci. … (p.93) …

33. Thierry Amadé: I. kötet: Attila, II-III. kötet: Attila fiai és utódai, fordította: Szabó
Károly, 1865, Attila-kódex, Angyali Menedék, 2018:

„... Eszerint, azt hisszük, nem nagyon térünk el az igazságtól, azt állítva, hogy Attila
laka Jász-Berénytől nyugotra a mai Kerekudvar puszta területén feküdt. Ez a lak nem
volt valalmi város; egy nagy négyszögű toronyból állt, melyet fakerítés vett körül....
(p.252)...”

34. Herder Johann Gottfried: Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit,
Deutsche Bibliothek in Berlin, 1784:

“… Dahin gehören die Hunnen, die unter Attila einst eine so große Strecke der Länder
durchzogen, überwunden und verwüstet haben; nach aller Wahrscheinlichkeit und
nach Ammians Beschreibung ein Volk mongolischen Stammes. Hätte der große Attila
sich nicht von Rom hinweg bitten lassen und die Hauptstadt der Welt zur Hauptstadt
seines Reiches gemacht, wie schrecklich anders wäre die ganze europäische

15
Geschichte! Nun gingen seine geschlagenen Völker in ihre Steppen zurück und ließen
uns, gottlob! kein heiliges römisch-kalmückisches Kaisertum in Europa. … (p.282) …

... unter Attila war die Macht der Hunnen in Europa in ihrer furchtbarsten Größe. Ihm
waren die Kaiser von Orient tributbar; er verachtete sie als Sklaven ihrer Knechte, ließ
jährlich sich 2100 Pfund Goldes zollen und ging in einem leinenen Kleide. Goten,
Gepiden, Alanen, Heruler, Akaziren, Thüringer und Slawen dieneten ihm; er wohnete
im nördlichen Pannonien in einem Flecken, von einer Wüste umgeben, in einem
hölzernen Hause.... (p.250)...

35. Aranyosrákosi Székely Sándor: A hunok birodalma Erdélyben Kr.u. 374 – 454,
1845, Attila Kódex, Angyali Menedék, 2018:

„... E szertelen dúlás után, martalékkal és kincsekkel megterhelve haza vezeté seregeit
Pannoniába, Etele vagy mai Buda várába, hol már birodalmi fővárosa, és lakját állította
volt. Főlakjai ezen kívül lévén Erdélyben Udvarhelyt, és egy más a mai
Moldvában....(pp.610-611)...”

36. Sándor József László: Hadak útján. A hunok nagy történelme, II.,
Székelyudvarhely, 2001:

„... Mindez történt valahol a vén Tisza folyása mentén a 434-es esztendő nyarának
végén, őszének kezdetén.... (p.586)... Legelsősorban meg kell említsük Hunnia
székhelyének elköltöztetését. Egy új helyre került a székhely, a hunok Európába való
érkezésétől fogva ez már a harmadik hely fog lenni. Az első székhelyet még Balamir,
az európai hun nemzet első uralkodója jelölte ki. Ez a Duna-Tisza közén feküdt, valahol
a Dunához közel, mert az akkori elosztás alapján a Nagyalföld nyugati része a hun
törzseknek jutott. Későbben Rua nagyfejedelem erről a helyről átköltöztette keleti
irányba, a Tisza síkságára. Attila nem volt megelégedve a székhely jelenlegi
fekvésével, s egy új helyet jelölt ki a székhely számára. Az új hely kijelölésekor a
nagyfejedelem nem hagyta el a Tisza síkságát, sem a Tisza folyásának mellékét.
Megmaradt a folyó mellett, de délibb irányba helyezte; a Maros beömlésével szemben,
a mai Szeged város környékére.... (p.650)...”

37. Anonymus: Gesta Hungarorum, 1200 körül, fordította: Pais Dezső, Budapest,
2003:

„... Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú

Attila király. Ő az Úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a
szittya földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat
elkergetve az országot birtokába vette. Majd királyi székhelyet állított magának a Duna
mellett a hévizek fölött: minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott, és az egészet
igen erős fallal vétette körül. Ezt magyar nyelven most Budavárnak mondják, a
németek pedig Ecilburgnak hívják. … (pp.3-4) …”

38. Benkő Mihály: Hunok és székelyek, Barót-Sepsiszentgyörgy, 2014:

16
„... Miután pedig a zieselmaueri csatában a rómaiak összeroppantak... Etele király
visszatért népének táborába és ott, a Tiszán túl lévő szálláshelyén néhány napra
megszállt, majd Szőnyben ünnepélyes udvart tartott.... (p.53)... Attila... birtokba vette
az országot, királyi székhelyét a Duna menti felhévíz felett alakította ki, amelyet ma
magyarul Budavárnak hívunk, németül pedig Etzelburgnak.... (p.61)...”

39. Klemm F.G.: Attila nach Geschichte, Sage und Legende, Leipzig, Weidmann,
1827:

“… Die Sitze des Attila waren zwischen Donau und Temeß. Im pannonischen Sinne
mochte es eine Stadt zu nennen sein. Im Heldenbuch sitzt Attila in Etzelenburg und
Wien, in der Wilkinasaga ist Susat. … (p.62) …”

40. Herbert William: Attila, King of the Huns, London, Bohn, 1838:

„... when his host at dawn Shall march on Trecae, he bids instant flame Devour the pile
and victims; not so wont In safe Sicambria's hold. … (p.72) … with sullen rage Thro'
fields all red with slaughter, smoking towns, And vales made desert, his triumphal way
He wound unto Sicambria … (p.77) …”

41. Bonfini Antonio: Rerum Ungaricarum Decades (Officina, 1543), A magyar

történelem tizedei, Kulcsár Péter fordítása, Balassi, 1995:

„... Először is, mielőtt (Priskos) a hunokhoz elérkezett volna, hatalmas folyamokon kelt
át, majd eljutott oda, ahol hajdan Edoingast, a legvitézebb gótot, a szarmaták csellel
megölték; innen nem volt messze Attila óriási városhoz hasonló szállása, amelynek
falai a legnemesebb, eresztékeiknél oly szorosan egybeillesztett fagerendákból
készültek, hogy az egész egyetlen tömör fatáblának látszott … (p.39) … Miután Attila
a királyi méltóságot elnyerte, méltányosan és szigorúan kezdett uralkodni; minden
alávetett nemzetet rávett a készséges engedelmességre, birodalma székhelyéül
Sicambriát választotta, melyet Óbuda fölé helyeznek, és melynek némi nyoma máig
fennmaradt. Nem ok nélkül tette ezt. Fővárosát a Dunánál, Szkítia határán jelölte ki,
hogy egyfelől a szkítákat kormányozza, másfelől a római birodalom ellen háborút
indítson, mert vágya erre roppant mód tüzelte. … (p.40) …”

42. Gosárvári Mátyás: A régi magyaroknak első bejövésükről való história, Kolozsvár,
1579:

„... Hellyheztette székit birodalmánac, Buda felet kit hinac Scambriánac, Ott lön lako
hellye az Atillánac, Mellyet valaszta ő lako házánac.... (p.20)...”

43. Bóna István: Hunok – gepidák – langobardok, Balassi Kiadó, 1993:

„... Attila Mundzsuk fia (szül. 410 körül, †453), a hunok másodfejedelme, majd
nagykirálya. Neve a török/gót: Ata ’Atya’ gót kicsinyítő képzővel: ’Atyácska, Atyuska’.
434–445 között az Al-Duna és a Fekete-tenger körüli hunok fejedelme, székhelye a
Bodza/Buzau folyó völgyében volt, a hozzá igyekvő keletrómai követségek vagy

17
Odessosig (Várna [Bulgária]) hajózva Durostorumon (Silistra), vagy Carsium erődjén
és révjén (Scythia Minor/Dobrudzsa) át érték el. … (p.19) …”

44. Bóna István: Das Hunnenreich, Corvina, 1991:

„... Aufgrund des Friedensvertrages von Margus lieferten die Oströmer die beiden
Herzöge (Mama és Atakam) im Jahre 435 unmittelbar an Attila aus. Die Übergabe
vollzog sich in der Nähe von Attilas Ordu, beim Stromübergang der unteren Donau, in
Scythia Minor, der oströmischen Festung Karsium/Carsium (heute Hirşova - früher
Harşova - in der Dobrudscha). …(p.61) …”

45. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, Somogyi, NY, USA, 1997:

„... Két hatalmas hun király, Oktár (megh. 430) és Rúga (megh. 434) az új birtokot
észak és kelet felé egész az Uraiig kikerekítette és központi kormányát a mai
Magyarország területén, a Tisza-Maros összefolyása táján állította fel. … (p.13) …”

46. Szórád Péter: Attila, kozterkep.hu, 2014.06.03. (Blaskovich Jánosról):

„... Tápiószentmárton környékén az 1900-as évek elején a Blaskovich testvérek

kezdtek el régészeti kutatásokat szervezni. Blaskovich János feltételezése szerint itt
egy ókori város, Pessium állott, benne pedig Attila legendás fapalotája. 1923-as
ásatások során elő is került egy lemezből domborított, fekvő szarvast ábrázoló
dísztárgy, a tápiószentmártoni aranyszarvas. …”

47. Képes Krónika. Kálti Márk krónikája a magyarok tetteiről. Fordította Geréb László,
Bp. 1959. Magyar Helikon:

„... egy napon azután Attila ünnepélyes udvart gyüjtött össze. Eljött oda Veronai Detre
is, a német fejedelmekkel, s – mint mondják – teljes tiszteletet és hódoló
engedelmességet fogadott Attila királynak. Rábeszélte a királyt, induljon személyesen
a nyugati tájak ellen, ott nagy tisztességet szerezhet. Ez hajlott is a tanácsra, nyomban
hadba szólította seregét, és elindult Sicambriából … (p.15) … mert amíg Attila a
nyugati tájakon időzött, öccse az uralkodásban áthágta a kiszabott határokat, ugyanis
Sicambriát a maga nevéről neveztette el Budavárának. …(p.17) …”

48. Szekér J. Aloysius: Magyarok eredete a régi és mostani magyaroknak

nevezetesebb tselekedeteivel együtt, Első könyv, Pest, 1808:

„... Buda várát építvén Attila, azt a’ maga nevéről Attila városának akará neveztetni,
míglen azomban Attila Frantzia Országban Hadat viselvén, Hazájától távol volt, Buda
a’ testvére azt Budánának nevezte; … (p.77) …”

49. Peringskiold Johannis: Wilkina-saga, Stockholm, 1715:

„... Enn tha er Attila Kongur vann undir sic allt rikid / tha setti hann finn Hofud-stad i
Susat / oc thef hefur hon leingi notid sidann / thviat han hafdi oc bygdi than Stad fyrsta
ſinn / oc er hann eñ i dag miog agiætur oc rikur. … (p.134) …”

18
50. Thidreks- (Dietrich-) saga, https://www.timelessmyths.com/norse/dietrich.html,
1200, vagy 1300 körül:

„... Attila and Erminrek became friends and exchanged hostages. Valtari (Waltharius)
was only 12 at the time. Two years later Hildigunn (Hiltgunt) who was only seven, also
became hostage of Attila. As time went by, the two young hostages fell in love with one
another.

One day, Valtari persuaded Hiltigunn to leave Attila’s kingdom with him, promising to
marry her. Hiltigunn agreed. They left the castle of Susa, taking with them the
treasures. …”

51. Gibbon Edward: The History of the Decline and Fall of the Roman Empire, Volume
The Third, The Second Edition, London, 1781:

„... As far as we may ascertain the vague and obscure geography of Priscus, this
capital appears to have been seated between the Danube, the Teyss, and the
Carpathian hills, in the plains of Upper Hungary, and most probably in the
neighbourhood of Jazberin, Agria, or Tokay”. … (p.381) …”

52. Learned Marion Dexter: Origin and Development of the Walther Saga, PMLA,
1892, vol. 7 No. 1, jstor.com/stable/456225:

“… THIDREKSSAGE. 1. Attila,King of Hunland,has his seat at Susat, his capitol. c.

241 …(p.136) … B.-Old Norse Version: a. Attila, King of the Huns, having his seat at
Susat, forms an alliance with Ermenrick, King of Puli (Apulia ?) … (p.155, p.178) …”

53. Podhradczky Josephus: Chronicon Budense, Budae, 1838:

„... Sicambria hic pro Veteri Buda accipitur; de qua Ioannis Haugen Chronicon Lib. I.
Cap. 1. „die Ungern (Atilani) die stat Sycambriam pawten.” et Cap. 3. „Do nun Athila in
die glori seiner königlichen wirden erhaben —erwelet im Athila seinen sitzhoff zu halten
in der benanten stat Sycambria, die er in Ungern zu pawen angefangen het.” …(p.17)
… Egressus vero, curia celebrata, sicambriam, Pannonie civitatem intravit, in qua
propriis manibus Budam fratrem suum interfecit, ac corpus eius in Danubium proiecit;
quoniam ipso Atila in partibus occidentalibus demorante, ibidem Buda inter ipsum, et
Atilam frátrem suum metas statutas, transgressus fuerat dominando. Nam Sicambriam
suo nomine fecerat nominari Buda Vara. Et quamvis Rex Atila Hunis, ac aliis gentibus
posuisset interdictum, ut eadem Civitas non Buda Vara, sed urbs Atile vocaretur;
Teutonici interdictum formidantes, Ecilburg eam vocant, id est: Urbem Atile; Hungari
vero interdictum non curantes, adhuc eam Ó Budam usque hodie vocant, et appellant.
…(pp.23.-24) …”

54. Otrokocsi Fóris Ferenc: Origines Hungaricae, Pars Prima, Franequerae, L. Strik,
1693:

19
„... Inter cetera refert, quod in Vico Viduæ Blede, ignem ipsis barbari, ex ficcis
arundinum calamis accenderint. Item, quod arbores& lapides, in ea regione non
habeantur, fed aliunde advehantur:quæ optimè partibus memoratis Hungariae
meridionalis, in utroque latere Tibisci quadrant. Magna itineris hujus emensio, videtur
locum nobis ostendere circa Jász-Biriny, aut planè ipsum Oppidum. Scythiam nominat
hanc regionem, quia antiqui etiam incolæ ejus, nempe Jazyges, funt origine veri
Scytha; fuitque olim & ea, Scythia, accensita. … (p.108) …”

55. Corpus Byzantinae Historiae. Argumentum Collectionis de Romanorum

Legationibus ad Ethnicos. Cantoclaro interprete., Parisiis, 1648:

„... Ad quem in legationem remissus a Theodosio iuniore Priscus, tali voce inter alia
refert. Ingentia siquidem flumina, id est Tysiam, Tibisiamque, & Driccam transeuntes,
venimus in locum illum ubi dudum Vidicula Gothorum fortissimus Sarmatum dolo
occubuit. Indeque non longe ad vicum in quo Rex Attila morabatur accessimus : vicum
inquam, ad instar ciuitatis amplissima, in quo lignea mænia ex tabulis nitentibus
fabricata reperimus, quarum compago ita solidum mentiebatur, ut vix ab intento posset
iunčtura tabularum comprehendi. … (p.31) …”

56. Dr. Cserép József: A magyarok őshazája és őstörténete, Budapest, 1933:

„... Nyugati nagy hadjárata előtt Atila a Tiszától a Donig terjedő birodalma vegyes
népeinek kormányát Budára bízta; de később meggyilkolta „önkezűleg” Sicambriában,
Pannónia fővárosában, amiért ezt a saját neve után Budavárának neveztette....
(p.52)...”

57. Hutton Edward: Attila and the Huns, London, 1915, térkép p.39:

20
(Dr. Cserép József magyarázata E. Hutton térképéhez:... E. Hutton „Attila and the
Huns” c. művében a Tisza jobb partján, Várkony táján, Cibakházával majdnem
átellenbe jelöli azt meg;... Dr. Cseráp József idézett műve, p.56)

58. Klaproth Heinrich Julius: Tableaux historiques de l’Asie, Paris, 1826:

„... La residence d’Attila était située au nord du Theiss superieur, son palais était un
grand bátiment construit en planches de bois bien polies et surmonté de tours;...
(p.252)...”

59. Schafarik Paul Joseph: Slavische Alterthümer, Leipzig, 1843:

„... Durch den Mord seines Bruders bahnte sich Attila ( 443) den Weg zur
Selbstherrschaft. Herr von 700,000 aus verschiedenen Völkern ausgewählten
Kriegern, die an Zucht und Gehorsam, Raub und Sieg gewöhnt waren, herrschte er
über die benachbarten Völker aus seinen Kriegslager im heutigen Ungarn ( bei Tokai
?) … (p.325) …”

60. Budai Ézsaiás: Magyar Ország históriája a mohátsi veszedelemig, Debrecen,

1805:

„... és így Jász Berénybenn, mely Város, túl van a’ Tiszánn, nem lakhatott Attila. Innen
a’ Tiszánn kellett hát néki lakni; de hol ? meg nem határozhatni : … (p.9) …”

61. Kruse Christian: Atlas zur Übersicht der Geschichte aller Europäischen Länder und
Staten, Leipzig, Halle, 1822, „Bis 500 nach Christi Geburt”:

„... erzwingt sich von Theodosius 6000 Pfund Gold baar, und 2100 Pfund Jahrgeld;
Gesandte, die ihm 449 dieses bringen sollen, finden sein Hoflager zwischen der Theiss
und Donau... (p.28)...”

62. Palugyai Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legujabb leírása. IV. kötet:
Békés-Csanád, Csongrád és Hont vármegyék leÍrása, Pest, 1855:

„... miként a hunok nagy királyja Atilla is már ugy vonult volt Gyulába, mint őseinek
királyi székvárosába. Mi ha áll, az is valószinü: miszerint Atilla itt laktában fogadta ama
fényes küldöttséget, mellyet II. Theodorik- Maximilian és Orestes főembereivel, Bigilás
tolmáccsal és Priscus szónokkal küldött volt; …(p.151) …”

63. Peretsényi Nagy László: A régi Orod vagy-is a mostani Aradnak dolgai, Nagyvárad,
1814:

„... Valamint azon időben a' Czirkállók, Sólymárok, a’ Szék -állók, vagy is a' Székellyek,
Szent László Decretuma szerint Ewri Örjek, Vígyázók, és Végszél Strázsállók, a
Székelly nemzettségből voltak itten körül, a'kik az Átilla, Tsaba, Avarok, maradékjaiból
lévén, akkoron magokat az elérkezett Magyarokhoz kaptsolták. Ezekkel egyetemben
ezen szép allföldet, a’ Maros, Körös- Közi részt, (* ) az úgy nevezett Atelcuzú, Atilla

21
közének vidékjeit édes Elejeink - Zírind, és Horom -Vár, Orod (** ). mellyékjeit
meghódítván, elfoglalták. …(pp.11-12) …”

64. Böttiger Karl: Die Weltgeschichte in Biographien, III. Band, Berlin, 1840:

„... Die Residenz - Attilas - war damals ein hölzernes Dorf ( das höchste, wozu es ein
Nomade bringen mochte) in der Nähe des heutigen Tokai. …(p.29) …”

65. Müller Johannes von: Vierundzwanzig Bücher Allgemeiner Geschichten, Zweiter

Band, Stuttgart und Tübingen, 1852:

„... In den Gegenden zwischen der Donau und der Theiß in einem sehr großen, mit
Pfahlwerk umgebenen Dorfe erhob sich, mitten in einem sehr großen Hofe, ein
hölzernes', mit vielen Gängen, die Wohnung Attila's oder Etzels, Königes der Hunnen.
…(pp.72-73) …”

66. Pázmándy Samuelis: Schediasmata praeludialia cogitationum coniecturalium,

circa originem sedesque antiquas et linguam. Vhro - magarum populorum, Pars I, Pest,
1786:

„... Frustra diu quaesitam ultra Tybiscum Atilae sedem detegens supra Debrecinum ad
Új-város praedium ETHELLAKA, idest Atilae sedes, aeque in Szabolcsiensi …
(pp.106-107) …”

67. Sinay Miklós történelem tárgyú kéziratából idézet: Révész Imre: Etel laka, vagyis
Attila hun király birodalmi székhelye c. művében, Debrecen, 1859:

„... Firmat hanc conjecturam nostam, quod h o d i e d u m (?) praedium quoddam, inter
Zelemerium et Ujvárosium positum, testibus literis antiquis metalibus, E t h e 1 a k a
vocatur, quod significat Attilám, qui hunnis patria lingva Ethele vocabatur, locum illum
incoluisse. Compositum autem nomen istud fuit ex E t h e 1 e-I a k t a - f ö 1 d j e, ut P
ó s a 1 a k a. …(p.30) …”

68. Desericii Josephi Innicentii: De initiis ac majoribus hungarorum, Attila videlicet

ejusque decessoribus proximis, Liber IV Tom. III, Cap. VI, Budae, 1758:

„... Cis itaque hos fluvios, ac ultro, citroque, Campania procurrit perampla ( vulgo Gyula
Mező) quam ab Occidente, Tibisci defluxus munit; ab Oriente montes Transylvaniæ
circumsident. De cætero, in campo ipso, uti recte Priscus indicat, nullus est lapis, aut
arbos. …(p.228) …”

69. Jordan Joan Christophori de: De Originibus Slavicis, Sectio LIII, Vindobonae
(Bécs), 1745:

„... Demum iter reliquum monstrat, Regiam Attile fuisse in Tibisci superioris, atque
Carpaticorum, & Transylvanicorum montium vicinia; quod & confirmat indicium à
Jornande adjectum, occisum ibi loci quondam esse Widiculam Gothum à Sarmatis:

22
locus enim is Sarmatis & Gothis circa Carpaticos montes vicinus esse debebat.
…(p.161) …”

70. Huszti András: Ó és újj Dacia, Béts (Bécs), 1791:

„... Az Atilla lako helye Jászberényben volt, holott egy deszkából öszve gyalult szép
palotát épittetett a’ végre, hogy a’ mellette lévö számtalan sok vitézeknek a’
táborozásra’ tágos mezejek lenne, és a’ körüllette lévö nagy folyo vizek az ellenségnek
hirtelen való réá rohanása ellën bástyája gyanánt szolgálnának. …(p.89) …”

71. Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most, történeti és statistikai vázlatokban,

Gyula, 1858:

„... E’ szerint tehát a’ sokaktól eddig tévutakon keresett európai Hunnia legrégibb fő és
királyi székvárosa sehol máshol nem létezett, mint épen a’ mai Gyula városa feletti
gyulai ó-vár területében, mi a’ felhordott adatoknak szigorú egybevetéséből,
megbiralásából és az eredeti kutforrás leghívebb mérlegezéséböl tanúsítható;
…(p.149) …”

72. Benkö Josepho: Imago inclytae in Transsylvania nationis siculicae historico -

politica, Cibinii et Claudiopoli, 1791:

„... Attilam ex Valachia habitationem fuam in hodiernam Siculorum terram transtulisse,

ac ad majorem Küküllö fluvium locasse, unde in hunc diem locus ille Udvarhely
(Oppidum nempe Székely-Udvarhely) id est Curia locus vocaretur,...(p.19)...”

73. Georgii Ludwig: Alte Geographie, beleuchtet durch Geschichte, Sitten, Sagen der
Völker, und mit vergleichenden Beziechungen auf die neuere Länder und Völkerkunde,
Stuttgart, 1840:

„... Wir glauben (man vergleiche die angeführten Stellen bei Stritter und Jornandes und
bemerke auch, daß das Land, in weldem die Residenz Attila's war, bei den
Byzantinern2) immer Scythia genannt wird, dieselbe in die Moldau und zwar in das
wasserreiche3) Stromgebiet des Pruth setzen zu müssen. …(p.327) …”

74. Gelsei Biró Lajos: Hold-Mező-Vásárhely, Új Magyar Muzeum, Ötödik folyam, Első
kötet, Pest, 1855:

„... sőt Atilának is e tájon (Hold-Mező-Vásárhely) volt Priscus Rhetor szerint az a Nagy-
Falu nevű hajléka, hol ő II. Theodosius napkeleti császár Maximianus és Oresthes
nevű követének a béke dolgában feleletet adott, s egyszersmind őket megvendégelte,
mit Priscus után Timon leírt. …(p.565) …”

75. Bél Matthias: Adparatus ad historiam Hungariae, sive collectio miscella, Posonii,
1735:

23
„... Quod si tamen curiositati quidpiam, dandam esset: Attilæ sepulcrum, in agro Jász
Birinyiensi, in quo, Franc. Foris Otrokocsi Orig. Hung. P. 1. C. IV. 4. Hunnorum regiaın
stetisse condocet, inuestigandum, existimauerim. …(p.146) …

(Révész Imre: Etel laka, vagyis Attila hun király birodalmi székhelye. Történelmi
vizsgálat, Debrecen, 1859:... Van azonban (Bél Mátyásnak) Attilájában egy jegyzete,
melyből bízvást következtethetjük, hogy Moldva felé hajlott. Ö ugyanis, azon az okon,
hogy Priscuséknak, a Naissus és Duna közötti hegyes, erdős vidéktől kelet felé kellett
indulni, azt következteti, hogy Dunán való általmenetelök Orsóvá szomszédságába,
Widdin mellé vagy fölibe helyezendő, s igy az Etele táborhelye, a Duna mellett Oláh
országban volt. Innen pedig már, sik földön, s hajózható folyamokon keresztül,
lehetetlen volt Bélnek más felé vezetni Priscusékat, mint Moldvába, vagy
Bessarábiába. …(p.11) …”)

76. Gregoriantzii Paulli: Breviarium rerum hungaricarum (Matthias Bel: Attila, Posonii,
1745):

„... III. ATTILA (b) igitur, primus Hunnorum rex, posuit sedem suam in Sicambria
ciuitate, & profecturus ad bellum, reliquit in Pannoniis loco sui, … (p.86)...”
77. Pray Georgii: Annales veteres hunnorum, avarum et hungarorum, Vindobonae
(Bécs), 1761:

„... Quæ omnia si in unum complectamur, satis verisimile est, Attilæ regiam versus
Tibisci superioris oram fuisse, quod ea regionis pars & ad septemtrionem vergat, & ita
plana sit, ut arbores, ac lapides coagmentandis ædibus aliunde convehi ex Prisci
sententia oportuerit (s). Cui conjecturæ non leve argumentum Jornandes suppeditat,
cum scribit non longe ab eo vico, in quo regia Attilæ erat, Widiculam Gothorum regem
a Sarmatis olim trucidatum esse. …(p.130) …”

78. Vetráb József Kadocsa: Medium regni Hungariae. A Pilis titkai, 2003-2015:

„... bár Szikambria az idő későbbi szeletében egyesült Budával és ezáltal alkotott
városegyüttest, de biztosan állítható, hogy még a XIII. század végén is önállóan
létezett Atilla városa néven egy földrajzilag alacsonyabb helyen, mint a királyi Budavár.
A leiratokból értesülhetünk arról is, hogy Szikambria vára, városa, amely később
megfogyatkozó lakosságával Atilla faluként tartatott számon, Budán felül „Ovbuda”
közelében van. … (p.26) …”

79. А.Ф. Вельтман: Аттила и Русь IV и V века, Свод исторических и народных

преданий, Москва, 1858:

„... Обратимъ особенное вниманіе на путь слѣдовапія посольства. Описаніе

его заключаетъ въ себѣ на столько опредѣлительности, на сколько нужно,
чтобъ понять, что этотъ путь никакимъ образомъ не могъ пролегать оть
Дуная къ мнимой столицѣ Гунновъ въ Венгріи", по равнинѣ рѣки Тиши (Tissa,
Teiss); но сообразно указанію времени переѣзда и переправы чрезъ три

24
большія судоходныя рѣки, имѣлъ направленіе именно къ Кіеву (Hunugard,
Koenugard), исконной столицѣ Hunnorum reges и предковъ Аттилы....(p.151)...”

80. Ю. Венелин: Древние и нынешные Болгары в политическом, нпродописмом,

историческом и религиозном их отнощении к Россиянам, I., Второе издание,
Москва, 1856:

„... Наконецъ, можно прибавить: Онигизій съ сыномъ Аттилы находился тогда

у Козаръ, т. е. въ Молдавіи и Новороссіи. Аттила велелъ Посланнику
дожидаться прибытія его оттуда; итакъ, еслибы они туда ездепи, то вместо
прпбытія Онигизія явились бы къ нему сами, что однако произошло на
оборотъ, какъ увидимъ ниже. Посему, дворъ находился действительно въ
восточной Венгріи....(pp.121-122)... первый Вельможа государства, велелъ
выстроить изъ камней, привезенныхъ изъ Паиноиіи» (изъ-за Дуная; посему,
можпо полагать, что сія столица Аттилы находилась где-либо не подалеку
отъ Дуная);...(p.125)...”

81. Linseder Julia Christina: Die Figur Etzel in der mittelhochdeutschen Heldenepik,
Diplomarbeit, Wien, 2011:

„... Er versuchte, die eigentlich nomadenhaft lebenden Hunnen an einen Ort zu binden.
Man nimmt an, das Hauptquartier lag in der ungarischen Tiefebene. …(p.6) …”

82. Bátky Zsigmond: Attila főszálláshelye és palotája, Földrajzi Közlemények,

Budapest, 1918:

„... Ha ezzel az okoskodással megbékülünk, akkor talán azt se tartjuk

valószínűtlennek, hogy Attila palotája, — abban az esetben, ha a görög követség
csakugyan átment a Tiszán, ami majdnem bizonyos — a Tisza jobbparti terraszán,
talán Szeged helyén, vagy attól valamivel délebbre állhatott, mivel tutajjal felfelé menni
nem lehet s a régen ismert Maros nevét Priscos nem említi. …(p.132) …”

83. Szentkláray Jenő: Krassó vármegye őshajdana, Budapest, 1900:

„... A hun király tiszai táborhelyét vagyis Attila városát egy olyan stratégikus ponton kell
tehát keresnünk, melynek választása megfelelt Attila hadvezéri genialitásának, és a
hová a görög követség mérsékelt menetekben Fehértemplomból öt nap alatt
eljuthatott. Ez a pont nem lehet más, mint Csanád e's Nagy-Szentmiklós, mely utóbbi
helyen a világhírű hun kincs is találtatott. …(p.47) …”

84. Ermatinger James W.: The Decline and Fall of the Roman Empire, London, 2004:

„... Not given to luxury or ostentatious behavior, Attila established his log house Palace
at Buda (modern Budapest Hungary). …(p.47) …”

25
85. Browning Robert: Where was Attila’s camp ?, The Journal of Hellenic Studies,
1953, Vol. 73:

„... Their journey's end would therefore be somewhere in central Wallachia, probably
East of the Olt. Wallachia is not so flat as the plain of Hungary, but it is certainly a
πεδιον compared with the high mountains to the North and West. Priscus' account of
this part of the journey, then, seems quite as compatible with the location of Attila's
camp in Wallachia as with the more usual location in Hungary....(p.144)...”

86. Thompson Edward A.: A History of Attila and the Huns, Oxford, 1948:

„... Either (a) Τιγας is not the Theiss and Attila’s camp was near Körös, or (b) Τιγας is
an error for Τισας or the like, in which case the ambassador did cross the Theiss and
Attila’s camp was not near Körös.... There is not enaugh evidence to identify the two
other rivers with certainty,...(p.222)...”

87. Heather Peter: The Huns and the End of the Roman Empire in Western Europe,
University Collage London, 1995:

„... Likewise, Hunnic royal tombs were, by the early 440s, to be found near the city of
Margus (on the opposite bank of the Danube) and hence again west of the
Carpathians, and Attila's main base in the 440s was situated on the middle Danubian
plain. …(p.17)

88. Gracanin Hrvoje: The Huns and South Pannonia, Byzantinoslavica, LXIV, Prague,
2006:

„... Although Attila returned to his Pannonian Headquarters loaded with booty -
undoubtedly, the same way he set out for the campaign - the circumstances changed
completely: now he was in open hostility with both parts of the Empire....(p.66)...”

89. Heltai Gáspár: Chronica az magyaroknac dolgairól, Kolozsvár, 1575:

„... Athila kedig hellyheszteté az ő birodalmánac székit Scambriába, melly ó Buda felet
vala....(p.14)...”

90. Obrusánszky Borbála: The Lord of Europe - Attila, Academia.edu, 2019 (2016):

„... King Attila arranged his winter accommodation in ancient Sicambria above
Aquincum. … To clarify the story of Sicambria, we should know the period data better,
but it is certain that Attila’s palace was built near the old ruins. … Attila probably did
not have one but at least two major accommodation centres. Sicambria was the winter
residence of the Hun ruler, and the wooden palace around Szeged – as per the report
of Priscus rhetor- was near the Tisza bank, and served as summer accommodation.
… (p.64) … The capital city is located in Etsilburg or Buda, near the ancient city of
Sicambria near present day Budapest. Regarding the famous wooden palace
mentioned by the Priscus rhetor was Attila's summer residence, near today Szeged
city. … (p.120) …”

26
91. Hunok és rómaiak. Priskos rhétor összes töredéke., Attraktor Kiadó, 2017, (Sólyom
Márk: A hunok története)

„... Ruga, illetve utódai, Bléda, majd Attila központja, a nagykirályi ordu valahol a Tisza
folyó középső folyásvidékénél, a Maros és a Körös folyók között feküdt, talán a mai
Hódmezővásárhely vagy Mezőberény közelében.... (p.81)...”

The 91 quotes contain the names of 94 settlements and/or smaller geographic areas.
The repeatedly occuring names were counted seperately. The names of two
settlements (Sövényháza, Kecskemét) occur without mentioning the sources.Thus, all
together the database to be examined is comprised of 96 ’elements’.

The distribution of the works containing the quoted pieces according to the period they
were written in is as follows:

Year unit %
"<"1200 2 2.08
">"1200 4 4.17
">"1300 1 1.04
">"1400 1 1.04
">"1500 4 4.17
">"1600 2 2.08
">"1700 15 15.63
">"1800 29 30.20
">"1900 21 21.88
">"2000 15 15.63
n/a 2 2.08
TOTAL 96 100.00

As seen from the table, the majority of them (67.71 %) were written in the 18th -20th
centuries. The interest in the topic was the highest in the 19th century, which might be
due to the imminent Millenary of the Hungarian Conquest (896). However, the topic
was also popular in the 20th century when debates on the origin of the Hungarian
people (Hunnic,Turkic or Finno-Ugric) appeared in the field of social sciences.

Undoubtedly, this distribution can be considered authentic with reservation, as the

number of written sources and chronicles from before the 18th century is quite
limited. It is essential to note that the original 8-volume Priscos Fragments, which are
the real primary source, have not been preserved, they only exist in the form of
extracts. Priscos rhetor’s original work was shortened and abstracted by the
emperor’s order according to unknown aspects. Who knows what mood was the
scrivener in, what he considered important or deemed unimportant, what the emperor
liked or disliked. It does not give us too much comfort either that Jordanes, the
author of the Getica, which is considered the second ’primary’ source, claimed to
have worked from Priscos’s original piece.However, as compared to the Priscos
27
Fragments,Jordanes does not provide much more information. Instead, he gives us
facts which further complicate the ’clues’ to be solved.

The distribution according to the languages of the works containing these quotes is as
follows:

Language unit %
HUNG 42 43.76
TRHU (translated) 12 12.50
LATN 12 12.50
GERM 12 12.50
ENGL 12 12.50
FREN 1 1.04
n/a 2 2.08
RUSS 2 2.08
SWED 1 1.04
TOTAL 96 100.00

As seen from the table, the majority of the works (56.26 %) were either written in
Hungarian (43.76 %), or they have been translated into Hungarian (12,50 %). This
distribution can be interesting if we compare it to the distribution according to the
authors’ nationalities.

The ditribution according to the nationalities of the authors whose works contain the
quotes is as follows:

Nationality unit %
AUST 1 1.04
CROA 1 1.04
ENGL 7 7.29
FREN 3 3.13
GERM 8 8.33
GLAT* 1 1.04
HUNG 61 63.56
ITAL 1 1.04
n/a, repeated 5 5.21
RLAT** 1 1.04
ROMN 1 1.04
RUSS 2 2.08
SLOV 1 1.04
SWED 1 1.04
SWIS 1 1.04
USAM 1 1.04
TOTAL 96 100.00

* GLAT - Hellene (Greek) Latin

28
**RLAT – Rome, Latin

The table shows that the majority of the authors are Hungarian (61+3=64 persons,
66.67 %, „+3” occur more than once), however, there are only 42 works (43.76 %)
written in Hungarian. This important difference is mainly due to the fact that several of
the Hungarian authors wrote their works in a foreign language.19 pieces were written
in Latin, German or English. 6 of the works written in Latin have been translated into
Hungarian.

The German authors’ (8 persons) increased attention to the European Hunnic History
is quite understandable because the Hunnic troops often slayed the German tribes
(see Hunnic Sovereign Attila’s 1st and 2nd German campaigns in 436 and 438 AD
respectively), which highly influenced the history of the German tribes.

The English authors (7 persons, among them some famous historians like E. Gibbon
or E.A. Thompson) dealt with the Hunnic history briefly in their world history pieces.
The distribution of the authors of the works containing the quotes according to their
occupations, qualifications is as follows:

Occupation unit %
AMAT* 2 2.08
ARCH 4 4.17
HIST 37 38.54
n/a 3 3.13
THEO 20 20.83
WRIT 30 31.25
TOTAL 96 100.00

*AMAT – amateur

On the basis of these data, the historical authenticity of the information contained in
these works can be judged even if not quite decisively. Most of them (61 persons,
63.56 %) are professional people (archeologists, historians or Christian chroniclers),
however, only 17 of the 30 writers can be considered ’literary persons’ who let their
imagination soar without being historically authentic.The remaining 13 authors are
historians who can be considered ’experts’.

The distribution of the works containing the quotes according to categories is as

follows:

Category unit %
EXPL 22 22.92
LITS 19 19.79
MISC 12 12.50
NEXP 43 44.79
TOTAL 96 100.00

29
These categories actually show whether a certain piece of work follows, explains or
judges Priscos’s conclusions concerning Hunnic Sovereign Attila’s residences (EXPL),
or it adopts other authors’ conclusions without an explanation (NEXP) or what was
wtitten down is not much related to the Priscos Fragments (MISC), or the statements
concerning his seats are based on legends or sagas,on the writer’s imagination within
the framework of literature not being historically authentic at all (LITS).

It is clear from the distribution that only 22 (22.92 %) of the cited works can be strictly
considered to follow the data included in the Priscos Fragments and they attempt to
determine the geographic location of Attila’s permanent residence visited by Priscos
rhetor ( Attila’s ’wooden palace’) on this basis giving a more or less detailed
explanation. It is important to note that even scholarly authors often cite from Priscos’s
work inaccurately. A typical example of this is that they mention Bleda’s ’wife’ while
Priscos refers to her as his ’widow’. Or according to some authors, Attila wanted to
marry a girl called ’Eskam’ while Priscos writes about a potentate called ’Eskam’
whose daughter he wanted to marry. Perhaps the most serious mistake is that in one
of the authors’ works it is written that Theodorik Maximilian II and his ambassador,
Orestes visited Attila’s headquarters in company of Priscos rhetor and the interpreter
Bigilas. Actually, Maximinus (Maximinos) was the Eastern Roman Emperor
Theodosius II’s ambassador, while Orestes was the Hunnic Sovereign Attila’s
ambassador sent to the court of the Eastern Roman Emperor Theodosius II. On top
of all these, Theodorik II was king of the Visigoths in 453 - 466 AD, and he had nothing
to do with the Eastern Roman embassy in question.

When identifying the exact geographic location of the Hunnic Sovereign Attila’s
permanent residence, the famous ’wooden palace’, visited by Priscos rhetor, 43 (44.79
%) of the cited works adopt other authors’ findings without reservations. Finally, some
of the works marked ’no explanation’ (NEXP), ’miscellaneous’ (MISC) and literary
(LITS) give clues to the identification of the Hunnic souvereign Attila’s supposed
residence independently of the Priscos Fragments, of the year 448 AD mentioned in
them or of the person (Priscos rhetor) who provided the first description of it.

The distribution of the works containing the quotes according geographic locations is
as follows:

Place unit %
???? 2 2.08
Region 32 33.33
Settlement 57 59.38
Fancy name 5 5.21
TOTAL 96 100.00

The majority of the works (57 pieces, 59,38 %) mention exact names of settlements
which can be easily compared to the ones contained in the Priscos Fragments in order
to decide whether a certain settlement can be the residence described by Priscos or
not.The task is more complicated when the location is identified as a ’region’ (32
30
pieces, 33,33 %, like e.g. the Mátra Region or the region between the Danube and the
Tisza rivers, etc.) as the geographic scales are too large to simply exclude a certain
region. Like e.g. the ’Mátra Region’ seems to be quite doubtful as a possible location,
while ’the north-western part of the Tisza River’ cannot be excluded until we clarify
what area it exactly refers to.

Place unit %
???? 2 2.08
Al-Duna Kis-Szkitia 1 1.04
Bánhalma 1 1.04
Battonya 1 1.04
Bodza folyó völgye 2 2.08
Buda 2 2.08
Budavár 1 1.04
Budavár-Ecilburg 2 2.08
Csanád 1 1.04
Csongrád 1 1.04
Debrecen 4 4.17
Dónát-Szentes 1 1.04
Duna mellett Etzelburg 2 2.08
Duna mentén 1 1.04
Dunához közel 1 1.04
Duna-Temes között 1 1.04
Duna-Tisza köze 4 4.17
Dunától keletre 1 1.04
Észak-Pannonia 1 1.04
Etzelburg 2 2.08
Felső-Tisza 1 1.04
Gyula 3 3.13
Hódmezővásárhely 3 3.13
Jászberény 7 7.29
Kecskemét 1 1.04
Kijev 1 1.04
Körös mentén 1 1.04
Közép-dunai síkság 1 1.04
Magyar alföld 1 1.04
Maros-Körös köz 1 1.04
Mátra vidéke 1 1.04
Mezőberény 1 1.04
Moldva 4 4.17
Olttól északra 1 1.04
Pannónia 1 1.04
Sicambria 12 12.50
Sövényháza 1 1.04
Susa (Susat) 3 3.13
Szeged 9 9.38
Székelyudvarhely 1 1.04
Szentes-Szolnok környéke 1 1.04
Tápiószentmárton 1 1.04
Tisza északkeleti tája 1 1.04
Tisza mentén 3 3.13
Tisza-Maros összefolyása 1 1.04
Tiszavárkony 1 1.04
Tokaj 2 2.08

31
Five literary works use 2 fancy names (Etzelburg and Susa - Susat) to denominate
Hunnic Sovereign Attila’s residence. Etzelburg means Attila’s town in the language of
the Germanic tribes, and according to a ’legend’, it is related to Budavár ( Buda
Castle). The origin of the name ’Susa’ cannot be defined. It is unlikely to be related to
the famous ancient city of Susa in the territory of the present Iran. Although there is a
settlement with the same name near Ózd (Hungary),it cannot be linked to the residence
of Hunnic Sovereign Attila. Thus, it must be all fantasy.

Two works marked as ’????’ are in accordance with the two primary sources, i.e.
Priscos and Jordanes’s works, which means that neither of them specified the location
of Hunnic Sovereign Attila’s residence.

It is not surprising that some of the authors of the cited pieces seem to be biased
towards their home province, and the arguments used in their reasoning appear to be
guided. From this point of view it is quite understandable that they try to locate Hunnic
Sovereign Attila’s residence in their immediate vicinity:according to József Benkő of
Szekely nationality, it is in Székelyudvarhely, or both András Dugonics, an inhabitant
of Szeged and László Blazovicz who has a past connected to Szeged locate the
headquarters in Szeged, Imre Révész, who lives in Debrecen, considers Debrecen to
be the location of the residence, János Mogyoróssy from Gyula supposes that the
residence is in Gyula, Samu Szeremley from Hódmezővásárhely locates the residence
in Hódmezővásárhely and an archeologist and curator of the museum in Szentes
locates Hunnic Sovereign Attila’s residence in the vicinity of the town Szentes.

As far as the distribution according to settlements is concerned, Sicambria (12, 12.50

%), Szeged (9, 9.38%) and Jászberény (7, 7.29 %) are at the top of the list. Sicambria
was mentioned as Hunnic Sovereign Attila’s headquarters already in the Thúróczy
Codex, in Kézai Chronicle and in Képes Krónika (Picture Chronicle). So it is no
wonder that several authors adopted it without reservations (although it is difficult to
harmonize it with the facts stated by Priscos rhetor as it is too far from the locations
that the embassy visited. We cannot exclude that Hunnic Sovereign Attila built a
residence in Sicambria, in Etzelburg ( near Óbuda and Aquincum), but it is not probable
that the famous ’Attila’s wooden palace’ was built there.(Contrary to Priscos’s account,
there would have been enough timber available there. The building stones for
Onegesius’s bath should not have been transported from Pannonia either.).

The ’popularity’ of Szeged is due to the fact that it fits well into Priscos rhetor’s account
both in space and time. 5 towns (Szeged, Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely,
Sövényháza) located in a larger area near Szeged and the Tisza River are mentioned
in 16 (16.67 %) cited works, which means that there is a higher probability that Atilla’s
residence with the ’wooden palace’ could have been situated in that geographic area.

7 authors think that Attila’s ’wooden palace’ residence was located in Jászberény.
The first of them was Otrokocsi Fóris Ferenc already in 1693. All the other authors
adopted his standpoint mainly without any explanations.

32
There are 4 other settlements mentioned in the same region (Tápiószentmárton,
Kecskemét, Tiszavárkony, Bánhalma).Thus, there are altogether 11 works which
ammount to 11.46 %.

Finally, in the region east of the Tisza River, Tiszántúl, 5 towns (Tokaj, Debrecen,
Mezőberény, Gyula, Battonya) mentioned in 11 cited works carry a weight of 11.46 %
among the regions.

In summation:

Region unit %
Sicambria-Buda-Etzelburg 19 19.79
Szeged és környéke 16 16.67
Jászberény és környéke 11 11.46
Tiszántúl (Debrecen, Gyula, stb.) 11 11.46
Meghatározatlan* 39 40.62
TOTAL 96 100.00

• The group marked as ’Unidentified’ (Meghatározatlan) is the largest one ( 39

works, 40.62%).The representatives of this group were more cautious when
they located Hunnic Sovereign Attila’s residence on a larger scale. It is difficult
to interpret definitions like ’east of the Danube’, ’along the Danube’ or on the
’The Great Hungarian Plain’. Even ’Moldova’ seems to be a broad
definition,although it can be found in four works.The Russian historian Veltman
got ’the farthest’. He states that Attila’s residence must have definitely been in
the capital of the old Hunland, Kyiv.

III. A possible location of Hunnic Sovereign Attila’s ’wooden palace’residence

Before attempting to reconstruct the possible route of the Maximinus-embassy, it is

advisable to clerify some starting points.

1. The authenticity of the two primary sources (Priscos Fragments and

Jordanes’s Gothic Chronicle)

It is highly probable that the Pricos Fragments contain authentic information. It is quite
difficult to imagine that the person who wrote the abstracts made efforts to rewrite
Priscos’s text according to his own taste or modify or alter it instead of simply copying
it. Besides, this person could not have dared to risk being caught forging the text by
the customer (the emperor). The only thing which may cause problems concerning the
abstracts is that the scrivener might have omitted pieces of information which were
not relevant to the received task, but could have been essential as regards the
location of Hunnic Sovereign Attila’s ’wooden palace’ residence.

However, it causes a more serious problem that some of the authors cited in Chapter
II use the Priscos fragments inaccurately either deliberately or because of
carelessness. Thus, they write about Bleda’s wife instead of ’Bleda’s widow’, they

33
state that Attila married a woman called Eskam while she was actually the daughter of
a potentate, Eskam, from the Southern Plain. Some of them speak about a road of 15
stadia while in the Priscos Fragments it is 70 stadia.

The first two mistakes are minor ones although they diminish the professional value of
the given works.However, the third one might have lead to more faulty conclusions as
it really matters whether the road taken by the embassy was 2.8 km or 13 km. long.
Based on the Priscos Fragments, some authors calculated that it took 13 days (or
some even calulated 8 days) for the Maximinus–embassy to cover the distance

34
between Constantinopole and Serdica, while the Priscos Fragments only say that
„……it is a 13-day walk for brisk walkers…”. It is not mentioned in the fragments that it
took the embassy 13 days to get there. (Supposedly, it might have taken longer, about
18-19 days – see bellow.)

The situation concerning the authenticity of Jordanes’s work, titled The Origins and
Deeds of the Goths as a primary source is quite different. It is well-known nowadays
that Jordanes’s greatest value was that his two important writings ( the Roman and
Gothic Chronicles) have survived while the historical works that Jordanes used,
copied, abstracted, rewrote, completed from his own knowledge, or modified were all
lost including Priscos rhetor’s 8-volume work. On the basis of his piece ’ The Origins
and Deeds of the Goths’, we can conclude that Jordanes was not an expert historian.
For example, he mixed up the Getae and the Goths.
“.. Magától értetődik, hogy a gótokat és getákat azonosítani nem lehet, mint ahogy ezt
több görög és római író, köztük Jordanes is tette. A geták talán közeli rokonai voltak a
dákoknak, akikkel Strabo szerirt egy és ugyanazon nyelvet beszéltek és akiket
Jordanes szintén gótoknak nevez. A geták thrák nép voltak, akik kezdetben a Balkán-
hegység és a Duna között, később a Duna másik partján is laktak s a gótok
megjelenésekor a Római-birodalomnak voltak alattvalói. …” (a footnote by Dr.János
Bokor to Jordanese’s The Origins and Deads of the Goths - A gótok eredete és tettei
-, p.34, published in Brassó, 1904)

There are events included in Jordanes’s work which are not mentioned by anyone
else, so it is not possible to check their authenticity (like for example an alleged battle
between the Huns and the Visigoths). “… Attila ezen hadjáratáról más írók nem
tudnak, azért Jordanes hitelessége itt nagyon kétséges. …” (a footnote by Dr.János
Bokor to Jordanese’s The Origins and Deads of the Goths - A gótok eredete és tettei
– p.105, published in Brassó, 1904)

Some of the authors cited in Chapter II assumed one of Jordanes’s remarks on a

Gothic warrior Vidigoia as true supposing that the information was adopted from
Priscos. As a result, the search for Hunnic Sovereign Attila’s ’wooden palace’
residence might have taken a wrong direction

What we know about the warrior Vidigoia is as follows:

“… The Sarmatians turned for assistance to Constantine the Great, who sent a large
Roman force led by his son, the future Constantius II. This army won a formidable
victory over the Goths in Sarmatia on 18 February 332. Thousands of Goth warriors
were captured, and an onerous and humiliating peace was imposed upon the Goth
kings. This was probably the occasion when Vidigoia, 'the bravest Goth', was killed as
a result of 'Sarmatian trickery'. …” (mek.oszk.hu/03400/03407/22.html)

The story about the death of Vidigoia can be interesting for us only because he was
killed in Temesköz – in Sarmatia – when the Goths attacked the Sarmatians, but they
suffered a crushing defeat.

35
However, it is surprising that in his detailed writing on Gothic history Jordanes
mentions ‘one of the greatest Gothic heroes’, Vidigola’s name only once ‘ for his own
sake’.

“… Már ezek előtt is az ősök tetteit ének és zeneszó mellett énekelték, mint
Eterpamaráét, Hanaláét, Fridigernét, Vidigoiáét és másokét, akiknek ezen népnél nagy
hírnevük van, aminővel saját hőseit illetőleg a csudálatos régiség is alig dicsekszik. …”
(The Origins and Deads of the Goths, by Jordanes - A gótok eredete és tettei-, page
41, published in Brassó, 1904),

He refers to the place of his death in a quote from Priscos’s description of the route
of the embassy which went past that site:

“… Priscus, aki az ifjabb Theodosiustól követségbe küldetett hozzá, erről a többi közt
ily szókkal emlékezik meg. Miután hatalmas folyókon, tudniillik a Tisián, Tibisián és a
Drikkán átkeltünk, azon helyre érkeztünk, ahol egykor Vidigoia, a gótok legvitézebbje
a sarmaták álnoksága folytán halálát lelte. …” (The Origins and Deads of the Goths
by Jordanes - A gótok eredete és tettei -, p.90, published in Brassó, 1904)

However, this story is not included in the text of the Priscos Fragments.It is difficult to
imagine that the proximaty of ’the Gothic Hero’s grave’, which could have enlived the
monotony of the long, tiring and dull journey, would have been left out from Priscos’s
account or from the abstracts made by the scrivener. Thus, it is quite probable that
Jordanes himself ’made up’ Vidigoia’s story, included it in his work and made it out to
be Priscos’s own report. It means that this story cannot be relevant for the search of
the Hunnic Sovereign Attila’s ’wooden palace’ residence.

Finally, it is worth mentioning that in contrast to Jordanes’s words, Priscos, who spent
a long time in the company of Hunnic people and met the Hunnic Sovereign face to
face, did not use any pejorative or dreadful words to describe the build, the features
and the general appearace of the Huns and their sovereign Attila either. Actually,
Jordanes might not even have seen Hunnic people, and being Gothish he must have
been quite biased to them (Jordanes lived and wrote his works in the 6th century AD
- almost one hundred years later than Priscos and after the fall of Hunnic Sovereign
Attila’s empire). Priscos, however, made some favourable comments on the Huns:

„... A faluban uralkodó nő pedig, aki Blédas özvegyei közül való volt, élelmiszereket
és csinos nőket küldött hozzánk...” (Huns and Romans, Priscos Rhetor’s Complete
Fragments - Hunok és rómaiak. Priskos rhétór összes töredéke – p.24, published by
Attraktor, 2017).

2. Numerical Data

In order to reconstruct the possible route of Maximinus’s embassy we will need some
numerical data:

- units of length

36
stadium (stadion) = 125 passus = 625 pes (feet) = 10 000 digitus (fingers) = 184.98 m

iter pedestre (jornada) = 18,75 millum (miles) = 27 750 m

- average speeds

pedestrian 3-5 km/h 18-30 km/day

horse (horseman) 15-50 km/h 90-300 km/day

horse-drawn carriage 16-25 km/h 96-150 km/day

ox-drawn carriage (2 oxen, 1 t load) 2,6 km/h 15,6 km/ day

ox- drawn carriage 10 km/h 60 km/day

camel ( with 220 kg load) 5-6,7 km/h 30-40 km/day

camel (with 100 kg load) 10-13 km/h 60-78 km/day

- daily performance

man, animal in short distance (1 - 3 days) 10 h/day

man, animal in long distance (over 3 days) 6 h/day

The average distance covered by the Maximinus-embassy a day: 30 km/day

(loaded, 6 hours of walk/day at a speed of 5 km/h)

- hourly division of the day

‘9 o’clock’ as the time of an invitation to a meal can be found in the Priscos Fragments
several times.

In Ancient Rome, both daytime and nighttime were divided into 12 hours. It means that
they divided the period between sunrise and sunset into 12 equal parts and of course,
they started the numbering at sunrise. Consequently, the first one-twelfth section was
the so called prima hora (the first hour), and the last one was the duodecima hora (the
twelfth hour). So noon was always exactly at the end of the sixth hour and at the
beginning of the seventh.

Sunrise was usually considered to be at the present 6 o’clock (which mostly

corresponds to the actual time of sunrise according to our present chronology), which
was 9 o’clock according to Roman time.

06:00 = 0., 07:00 = 1., 08:00 = 2., 09:00 = 3., 10:00 = 4., 11:00 = 5., 12:00 = 6., 13:00
= 7., 14:00 = 8., 15:00 = 9., 16:00 = 10., 17:00 = 11., 18:00 = 12 o’clock in Roman time.

37
 So an invitation for 9 o’clock according to Roman time could be for an event
commencing at 15.00 according to our present time

Sources:

romaikor.hu, mek.oszk.hu, maxval1967.wordpress.com, mek.niif.hu, arcanum.hu,

real-eod.mtak.hu, orbis.stanford.edu

- the most important geographic distances (with the time to cover them)

FROM TO km day
Constantinopolis Aquincum 1392 47
Constantinopolis Jászberény (légvonal) 1018 34
Constantinopolis Tokaj (légvonal) 992 33
Constantinopolis Debrecen (légvonal) 932 31
Constantinopolis Gyula (légvonal) 877 29
Constantinopolis Hódmezővásárhely (légvonal) 919 31
Constantinopolis Szeged (Parthiscum) (légvonal) 919 31
Constantinopolis Serdica (Szófia) 568 19
Serdica (Szófia) Naissus (Nis) 149 5
Naissus (Nis) Viminacium (Kostolac) 175 6
Naissus (Nis) Margum (Dubravica) 155 6
Naissus (Nis) Taliata (Donji Milanovac) 130 5
Naissus (Nis) Bononia (Vidin) 108 4
Margum (Dubravica) Kovin (ContraMargum/Constantia) 10 1
Kovin (ContraMargum/Constantia) Mokrin (Cernabara) 166 6
Mokrin (Cernabara) Hódmezővásárhely 77 3
Mokrin (Cernabara) Szeged (Parthiscum) 64 3

Sources: omnesviae.org, vici.org, orbis.stanford.edu

3. An attempt to reconstruct the Maximinus-embassy route

On the basis of the information included in the works cited in Chapter II, we can
differenciate four (4) distinct regions which the foreign and Hungarian authors consider
to be the most probable locations for the residence in ’ the Great Hungarian Plain’.
These are as follows:

38
 Region unit %
Sicambria-Buda-Etzelburg 19 19.79
Szeged és környéke 16 16.67
Jászberény és környéke 11 11.46
Tiszántúl (Debrecen, Gyula, stb.) 11 11.46
Meghatározatlan* 39 40.62
TOTAL 96 100.00

1. Sicambria-Buda-Aquincum-Etzelburg, 2. Szeged and its vicinity, 3. Jászberény

and its vicinity, 4. Tiszántúl ( the region east of the Tisza, Debrecen, Gyula, etc.).
Actually, the locations in the group marked as ’Meghatározatlan’ – Unidentifiable -
could be broadly ranked into the four specified regions without the numerical
distribution being changed.

For some reasons, it seems to be quite improbable that the destination of the
Maximinus-embassy was Sicambria-Buda-Aquincum-Etzelburg. On the one hand, the
long ’outward’ journey would have been 1392 km, which could have lasted for at least
47 days. The description of a long journey like this would have been ’beyond the scope’
of the Priscos Fragments. On the other hand, the journey from Constantinopole to
Aquincum (Sicambria) might have been the safest along the Roman Limes ( see the
map bellow, source: orbis.stanford.edu).

If it had been so, it is quite unimaginable that Priscos would not have given accounts
of their arrival at the most important stations of the Roman Limes ( such as

39
Viminacium, Singidunum, Sirmium, etc.), while he wrote a detailed description of going
past Serdica and Naissus which had been destroyed by the Huns.

Nevertheless, Priscos described the journey of the embassy accompanied by Hunnic

guides in Hunnic land, in the rough, unknown countryside. Consequently, we can
definitely discard ’Sicambria-Buda-Aquincum-Etzelburg’ as the destination of the
Maximinus-embassy. However, we cannot exclude the possibility that one of the
Hunnic Sovereign Attila’s headquarters (permanent residence or camp ) was located
on this site.Even if it were true, this cannot have been his ’wooden palace residence’
visited by Priscos.

On the basis of the above, there are only 3 major geographic regions left which can
be considered to be the possible locations for Hunnic Sovereign Attila’s ’wooden
palace’ residence. These are as follows:

Region unit %
Szeged és környéke 16 16.67
Jászberény és környéke 11 11.46
Tiszántúl (Debrecen, Gyula, stb.) 11 11.46

For our further inquiry, it is importan to know the real situation along the Danubian
borderline of the Roman Empire, as one of its sections functioned as the Hunnic -
Roman border.

40
The elements of the Roman Limes in the middle and lower sections of the Danube
from Zemun to Archar.

N. PLACES N. PLACES
1 Taurunum (Zemun) 38 Lepenski Vir
2 Singidunum (Beograd) 39 Ribnica
3 Ad Octavum (Visnjica) 40 Taliata (Donji Milanovac Veliki Gradac)
4 Slanci 41 Porecka reka
5 Vinca 42 Veliko Golubinje
6 Tricornium (Ritopek) 43 Malo Golubinje
7 Brestovik 44 Mali Strbac
8 Aureus Mons (Seone) 45 Hajducka vodenica
9 Monte Aureo (Smederevo) 46 Tabula Traiana
10 Margum (Dubravica - Orasje) 47 Transdierna (Tekija)
11 Viminacium (Stari Kostolac) 48 Dierna (Orlava)
12 Lederata (Ram) 49 Sip
13 Sapaja 50 Cataractarum Dianae (Karatas)
14 Pincum (Veliko Gradiste) 51 Donje Butorke
15 Cuppae (Golubac) 52 Kladovo
16 Dvoriste 53 Drobeta (Drobeta)
17 Golubac - Grad 54 Pontes (Kostol)
18 Jelenski potok 55 Kurvingrad
19 Livadica 56 Rtkovo Glamija
20 Brnjica 57 Vajuga
21 Trpicevski potok 58 Milutinovac
22 Brnjica - Vladimirov potok 59 Velika Kamenica
23 Novae (Cezava) 60 Ljubicevac
24 Turski potok 61 Grabovica
25 Dobra-Zedinac 62 Egeta (Brza Palanka)
26 Saldum (Dobra) 63 Usce Slatinske reke
27 Kozica potok 64 Clevora (Mihajlovac)
28 Saldum 65 Mora Vagei
29 Bosman 66 Bordej
30 Ad Scorfulas 67 Kusjak
31 Gospodia Vir 68 Dusanovac
32 Pesaca 69 Aquae (Prahovo)
33 Velike Livadice Boljetin 70 Radujevac
34 Male Livadice Boljetin 71 Dorticum (Rakovica)
35 Boljetin - Gradac na Lepeni 72 Bononia (Vidin)
36 Greben 73 Ratiaria (Arcar)
37 Ravna

It is clear from the above map and table that the Roman Empire attached utmost
importance to the defence of the limes along the Danube by building a high number
of major and minor military bases and defence units. People within the major forts
lived almost an ’urban life’.

41
We can see on the map that the forts are not evenly distributed along the Danube.
Sections 22-24 on the map and numbers 9-11 in the table are of primary importance
because this was the border between the Roman Empire and the central Hunnic state.
There seems to be the smallest number of forts in this section which might be due to
the fact that unlike the mostly Germanic population living in other sections and causing
much trouble to the Romans by breaking into their empire to loot, the Jazig people
occupying the territory between the Danube and the Tisza Rivers were quite
peaceful.The lack of forts became problematic when the region between the Danube
and the Tisza was conquered by the Huns and they started to loot the Roman
settlements situated along the border. Margum, the most frequently mentioned border
settlement in the common history of the Eastern Roman Empire and the Hunnic
Empire was of course situated in this section. This settlement will play an importan role
in our attempt to reconstruct the route.

The two maps bellow show the distribution of the ’ archeological traces’ of the Roman
Empire and that of its known settlements respectively.

Both maps show clearly that in the territory of the Hunnic Empire on the Great
Hungarian plain, the Roman empire simply ’disappeared’ east of the Danube, west of
Transylvania and above the line of the Lower Danube, more exactly near the city
Szeged (Parthiscum in its Roman name). There are neither settlements worth
mentioning, nor archeological traces as if the Romans had left these territories for the
Huns deliberately. Travellers could safely move around both to the right of the Danube
borderline concerned (Pannónia, Dunube line) and to the left of it (Transylvania),
however, between them there was an unknown territory inhabited by Hunnic people,
and it must have been dangerous for travellers who did not know that place.

Source: vici.org

42
Source: omnesviae.org

When reading Priscos’s accounts, we can see that the Maximinus-embassy travelled
in an unknown land accompanied by Hunnic guides, and the local Hunnic people came
to their aid as they were crossing rivers using Hunnic vehicles. Thus we can rightfully
suppose that the Roman embassy group crossed this section of the border to enter
the Hunnic land and they continued their journey neither in the direction of the Mid-
Danube line (Pannon border), nor on the road to Transylvania. Had it been so, Priscos
would have definitely written about the time spent in the Roman settlements on their
way. Besides, had that been the case, a reference to the Hunnic guides on that route
would have been quite controversial (i.e. what would have the Hunnic guides been
doing at the head of a Roman group on a route under Roman control ?)

The first section of the route: Constantinopole - Naissus

We can define the first section of the route of the Maximinus–embassy distinctly on
the basis of the Priscos Fragments: Constantinopolis - Hadrianopolis -
Philippopolis - Serdica - Naissus (Istambul - Edirne - Plovdiv - Sofia - Nis)

According to Priscos, it takes ’a brisk walker’ 13 days to cover the distance between
Constantinopole and Serdica, but the Maximinus-embassy together with the servants
and the pack animals could not have been ’brisk walkers’. It’s more probable that they
walked 30km a day on average and covered the distance (568 km) in 19 days. They
did not have a rest day on that route. Following dinner and their night rest they always
continued their journey to Naissus.

Concerning the journey between Serdica and Naissus, the Priscos Fragments only
say that „they left Serdica and arrived in Naissus”, (the same is true for the section

43
between Constantinopole and Serdica). Actually, it could have taken them at least 5
days to cover the 149km- distance between Serdica and Naissus. Therefore, they
may have travelled the distance (717 km) between Constantinopole and Naissus all
together in 24 days.

Source: orbis.stanford.edu

While accuracy and attention to details are typical of the other parts of the Priscos
Fragments, it seems to be quite probable that it was the scrivener who decided to
simplify the details of Priscos’s accounts of this part of the journey. It is hard to imagine
that besides the Roman - Hunnic ’God- Human’ dispute during the dinner in Serdica,
no other event worth mentioning happened in the course of the 24-day journey ( like
e.g. the death of a pack animal or a special landscape, etc.).

The embassy stayed in Naissus for 1 day which they partly spent fulfilling Hunnic
Sovereign Attila’s order to collect the deserters. There is some uncertainity here,
namely concerning the headquarters of the Illyrian commander in-chief Agintheus who
handed over the 5 deserters. There are 3 options for it :

1. The Naissus Fort

2.The emperor’s residence in Naissus-Mediana

3. Outside Naissus, a military camp in an unknown location

The latter one would be possible only if the Hunnic troops had destroyed Naissus
completely when they occupied the city in 442 AD. However, there is no information

44
about the existence of a major military camp (or at least a ’castrum’) functioning as
headquarters outside Naissus but ’not far from it’ ( as Priscos states).

Source: tripadvisor.com

45
The city fort of Naissus was a massive building. It could have taken the Hunnic troops
several weeks to occupy it. Though, the Huns did not have to cross the river Nisava
to seige the fort.

Source: tripadvisor.com

46
Mediana was an imperial residence built by Constantin the Great in the suburb of
Naissus. It was last mentioned in 364 AD when co-emperors Valentinianus and
Valens are said to have divided the Roman Empire into two parts.

The two maps above clearly show that the fort and the imperial residence were located
on two different banks of the Nisava River.

It is evident that from among the two buildings the fort was more easily defendable
and more secure in the case of an enemy attack. As regards the route of the
Maximinus-embassy, coming from Serdica they could have arrived in Naissus on the
right bank of the River Nisava, so Priscos may have rightly locate the Fort of Naissus
- the supposed Illyric headquarters – to be ’ not far from Naissus’ as they had to cross
the River Nisava to get there ( although the scrivener made no mention of crossing
the river).

This practically brings us to a close of the reconstruction of the first section of the route.
It was not difficult at all as the Priscos Fragments provided suffcient information about
the Constantinopole - Naissus section of the route. It took 25 days to cover that
distance, and on the 26th day the embassy continued their journey from Naissos to
the Hunnic Empire.

The second section of the route: Naissus - Margum - Contra Margum (border crossing)

We have arrived at an important point in the reconstruction of the possible route of the
Maximinus-embassy when we have to decide which was the most probable direction
in which the group continued their journey when leaving Naissus.

The ’alternation of the east and west directions’ has caused some confusion in the
interpretation of the Priscos Fragments. This, however, does not change the main
course of the route as it is simply due to the adjustments to the turns of the clear road.
Therefore, whether the group proceeded to the east or to the west according to the
height of the sun is not relevant to the ’resultant’ actual course of the main route. We
do not know in which part of this section the ’confusion about the position of the Sun’
arose.

One of the authors cited in Chapter II acted as the guide of the embassy from Naissus
to Bononia (Vidin). In the earth view of Mediana (see above), it can be seen that there
are high mountains east of Neissus, in the direction of Vidin. Therefore, it seems to be
quite impossible that the embassy packed with luggage would have chosen a road
leading through the mountains as the most reasonable option. The same is true for
the Danube crossings at Taliata (Donji Milanovac) and Ratiaria (Arcar).

47
Source: google.com/maps

Besides, the recommended safe route from Constantinopole to Bononia (Vidin), which
is the border station by the Danube, does not actually pass through the town Naissus.
Instead, it turns at Philippopolis and goes in the direction of Oescus.

Source: orbis.stanford.edu

48
The Roman main road from Naissus went north-westward in the Morava River Valley,
it passed through Viminacium and Margum, and it ran westward touching the towns
Singidunum (Beograd) and Sirmium, then it turned north at Mursa and went in the
direction of Aquincum following the course of the Danube (see above, Chapter III,
Section 3). This route directly leads to the Danube which was the border between the
Eastern Roman Empire and the central region of the Hunnic Empire. As the
destination of the Maximinus-embassy was the centre of the Hunnic Empire, it is
evident that the group headed for this borderline. This was confirmed by Priscos
himself when he wrote that from Naissos they were heading for Istros (the Danube).

The following major Roman ’border towns’ or forts were situated along this Danube
borderline in order from west to east: Singidunum (Belgrade), Ad Octavum (Visnjica),
Slanci, Vonca, Tricornium (Ritopek), Brestovik, Aureus Mons (Seone), Smederevo,
Margum (Dubravica-Oresje, Pozarevac), Viminacium (Stari Kostolac), Lederata
(Ram).

Source: google.com/maps

Margum (Dubravica-Oresje, Pozarevac) was one of the best known Roman border
towns by the Danube in the common history of the Eastern Roman Empire and The
Hunnic Empire where the road from Constantinopole directly led to.

49
Stations along the Roman route of Constantinopole - Margum

N. Places
1 CONSTANTINOPOLIS (Istambul)
2 Perintus (Marmaraereglisi)
3 Syrallo (Zorolus - Corlu)
4 Drysiporo (Karistiran)
5 Bergule (Lüleburgaz)
6 River Tantus
7 Burtizo (Babaeski)
8 Hostizo (Hausa)
9 Hadrianopolis (Edirne)
10 Burdenis (Svilengrad)
11 Castris Rurris (Dositeevo)
12 Arzum (Kalugerovo)
13 Pizo (Dimitrievo)
14 Ranilum (Chernagora)
15 River Ebr(us)
16 Philippopolis (Plovdiv)
17 Zyrmis (Saraya - Kostievo)
18 Egirca (Mirovo)
19 Sarto (Vakarel)
20 SERDICA (Sofia)
21 Meldiis (Dragoman)
22 Turrieus (Pirot)
23 Romesiana (Bela Palanka)
24 NAISSUS (Nis)
25 River Nisava
26 Gramrianis (Drazevac)
27 Presidio Pompei (Rutevac)
28 Presidio Dasmini (Plocnik)
29 Horria Margi (Cuprija)
30 Idimo Veliki Popovic)
31 Iovis Pago (Pankovo)
32 MARGUM (Dubravica Oresje, Pozarevac)

Source: omnesviae.org

50
Margum was the border town where the Huns and the Romans could trade freely by
agreement on certain Sundays. Contra Margum (Constantia) – the vanue of the
infamous diktat of Constantia in 434 AD - is situated on the northern bank of the
Danube. According to the diktat, the Hunnic Souvereign Attila obliged the Eastern
Roman Empire to pay him high taxes. The desecration committed by Roman priests
in a Hunnic cemetary in Margum was used as an excuse for the Hunnic Souvereign
Attila to launch his first Balcanic Campaign. It was during this campaign that the Hunnic
troops occupied Margum.

There was one author among those cited in Chapter II who stated that Kulic was the
Danubian crossing point for the Maximinus- embassy.

Source: Application of LiDAR technology in analyses of the topography of

Margum/Morava and Kulic

51
This assumption is based on the fact that Kulic is located in the immediate vicinity of
Margum, at the mouth of the Morava river where it flows into the Danube. However,
the ruins of a fort situated in the territory of Kulic has proved to have been built in the
Turkish times, therefore there could not have been ’active Roman life’ among its walls,
and Kulic cannot have operated the regular Hunnic-Roman bordercrossing ( crossing
the Danube) traffic either, as the nearby Margum was a major aministrative and
commercial centre. It was even granted township and had a Roman military base.

Source: Migration period finds from Margum: a possible interpretation

It is important to note that the Roman Empire usually built a fort or a bridgehead on
boths banks of a river (the Danube in this case) at the point where they usually crossed
it. That was the reason why the two settlements, Margum (Dubravica-Orasje) on the
southern bank of the Danube and Contra Margum (Kovin) on the northern bank were
established. A similar pair of settlements by the Danube was Lederata (Ram) and
Translederata (Stara Palanka). According to the archeological excavations, some of
the Roman roads which were built on the northern bank and led to the Margum
crossing, continued through Contra Margum.

Viminacium (Stari Kostolac) near Margum could have also been a reasonable option
for the route. It was an important Roman town, an administrative and military centre by
the Danube. Its size is well demonstrated by the facts that it had its own amphitheatre
(see the city scale-model and the earth view bellow), its own baracks and a
constructed fort.

52
However, there is no evidence to suggest that Viminacium was an ’official’ crossing
point on the Danube.

Source: tripadvisor.com

Sources: Roman limes in Serbia: Viminacium

53
In conclusion, the second section of the route of the Maximinus-embassy was
probably from Naissus (Nis) to Margum (Dubravica-Orasje) following the Morava River
Valley. It took at least 6 days to cover the distance of about 155 km. The group left
Naissus on the 26th day and they may have arrived at Margum on the 31st day of
the journey. The part of the Priscos Fragment describing the second section of the
journey is quite incomplete. The description of the ’sunrise - confusion’ is followed by
the account of the river crossing. This river must have been the Danube as in the
Naissus- Margum section of the route the ’barbaric boatmen’ could have first appeared
only at the Danube, which was functioning as the border. It is hard to imagine that
Priscos, who was a thorough man, did not write a detailed account of their encounter
with the ’barbaric troops’ in the Roman land. However, the scrivener probably did not
attach great importance to it for some reason. Similarly, the details of the 6-day journey
are also missing.

By crossing the Danube River, the Maximinus-embassy entered Hunnic territory.

Before that, they had been going on safe Roman roads in Roman territory. However,
to consider a road ’safe’ was quite relative at that time as during the first and second
Balcanic campaigns, in 441- 442 AD and in 447 AD, the Hunnic troops occupied and
ravaged the territory of the Eastern Roman Empire between the Danube border and
the Margus - Serdica – Constantinopole region, and the Romans could avoid the final
occupation of this region only by making peace treaties which involved paying high
taxes. As soon as the Maximinus–embassy crossed the Danube, they were at the
mercy of the whims and goodwill of the ’barbaric leaders’. However, they were
protected by the ’international’ customary law to some extent.

The third section of the route : Contra Margum (Manastirska Rampa) – the vicinity of
Kovacica

Source: google.com/maps
54
They probably crossed the Danube at Margum - Manastirska Rampa.

Manastirska Rampa is a suburban part of Kovin on the north bank of the Danube.
There is a popular campsite in this place at present.

The embassy was moving from Margum to the north, towards the centre of the Hunnic
Empire within a well definable area ( Western Banat). This area was bordered by the
Roman road section of Margum - Aquincum with the following intermediate stations:

Source: omnesviae.org

N. Places N. Places
1 Margum (Dubravica-Oresje) 12 Cornaco (Sotin)
2 Monte Aureo (Smederevo) 13 Tittoburgo (Dalj)
3 Tricornio (Grocka) 14 Ad Labores
4 Singidunum (Belgrade) 15 Donatianis (Vardarac)
5 Confluentibus-Taurunum (Zemun) 16 Antiana (Popovac)
6 Burgenis (Novi Banovci) 17 Lugione (Dunaszekcső)
7 Bittio (Surduk) 18 Altaripa (Tolna)
8 Acunum (Slankamen) 19 Lusiene (Dunakömlőd)
9 Cusum (Petrovaradin) 20 Annamatia (Baracs)
10 Milatis (Banostor) 21 Vetusallo (Adony)
11 Cuccio (Ilok) 22 Aquincum (Budapest)

The eastern border of this area is the section of Margum - Apulum (Alba Iulia -
Gyulafehérvár). Its intermediate stations are as follows:

55
Source: orbis.stanford.edu

N. Places N. Places
1 Margum (Dubravica - Oresje) 10 Tivisco (Jupa - Caransebes)
2 Viminacium (Stari Kostalac) 11 Agnaviae
3 Lederata (Ram) 12 Ponte Augusti
4 River Apo 13 Sarmategte (Gradiste)
5 Arcivada 14 Adaquas (Calan)
6 Centu Putea 15 Petris
7 Bersovia 16 Germizera
8 Azizis 17 Blandiana
9 Caput Bubali 18 Apulum (Alba Iulia)

If the Maximinus –embassy had been travelling off the roads bordering this area, this
would have probably been mentioned in the Priscos Fragments like e.g. ’moving in
Roman territory’ or ’ passing through Roman stations’. However, Priscos did not
mention any Roman objects following the crossing of the Danube. It means that they
travelled on Hunnic roads after leaving Contra Margum (Manastirska Rampa).

From the Priscos Fragments we can deduce that the Maximinus-embassy crossed the
Danubian border and entered the territory of the Huns on the 31th day following their
departure from Constantinopole. They travelled a distance of 70 stadiums ( see above,
Paragraph 2, Chapter 3), which is about 13 km, on Hunnic land on the same day from
Contra Margum - Manastirska Rampa, then they had a rest following the Hunnic
guides’ instructions.

56
This distance of 13 km could have been somewhere on the line Omoljica (1552 AD)
- Bavaniste (about 1400 AD) - Deliblato (1660 AD) - Gaj (1355 AD).

Source: google.com/maps

The year in brackets after the name of each settlement indicates the time when the
first written reference to the given settlement was found. Therefore these settlements
probably did not exist in the year of the Maximinus–embassy, or at least they had
different names.

They cannot have moved either to the right ( to the east) in the direction of Gaj, or to
the left ( to the west) in the direction of Omoljica, as the embassy were heading for the
centre of the Hunnic Empire to the north or north-east. So the ’resting-field’ may have
been somewhere near Bavaniste. There must have been a well known road to this
resting place (perhaps down to the Danube, as far as the Margum - Contra Margum
bordercrossing), as the two Hunnic troopers, who were strangers there, could find it
easily even in the evening. Priscos would have definitely mentioned if these two Hunnic
troopers had been from among those who had visited Hunnic Sovereign Attila escorting
Edekon earlier to announce the arrival of the Maximinus-embassy.

It was perhaps on the 32nd day that after about 7-8 hours of walk (35-40km) the
embassy arrived at Hunnic Sovereign Attila’s camp in a hilly lowland. Thus, from the
Danube crossing (Margum-Contra Margum), the embassy covered approximately 48-
53 km in the direction of north or north-west already in Hunnic territory. If so, covering
this distance meant that the embassy might have been moving in the area bounded by

57
the line Opovo (AD. 1672) - Baranda (???) - Debeljaca (Torontálvásárhely) (AD. 1750)
- Kovacica (AD1458) - Padina (AD 1806) - Novi Kozjak (AD 1817) following the route
of Contra Margum - Bavaniste - Dolovo - Banatsko Novo Selo - Padina (Kovacica).

The photos bellow show the present landscape of the settlements mentioned in the
’13km’ and ’48 - 53 km’ road sections (source: google.com).

Bavaniste

Bavaniste

58
Omoljica

Deliblato

59
Gaj

Dolovo

60
Banatsko Novo Selo

Padina (Lajosfalva)

61
Padina (Lajosfalva)

Opovo (Ópáva)

62
Baranda

Debeljaca (Torontálvásárhely)

63
Kovacica

Novi Kozjak (Ferdinándfalva)

64
One of the reasons for locating the possible ’resting field’ in the vicinity of Bavaniste is
that this area used to be a section of the ’north-south’ traffic route going through
Beograd. Bavaniste is on the European long distance tourist trail even today.

Source:google.com: E4 tourist trail section Padina - Beograd (the first flag after the
Padina marks Bavaniste)

It is not difficult to find out from the Priscos Fragments that Hunnic Sovereign Attila’s
camp was temporary field headquarters which was built according to Hunnic traditions
either for a big hunt, which replaced military exercises at that time, or it perhaps
functioned as the scene of troop concentrations before the military campaign against
the Eastern Roman Empire.The latter one can be refuted by the fact that having
performed his tasks, Hunnic Sovereign Attila left the camp (at the same time as the
Roman ambassadors), and rushed to the venue of his wedding, then to his ’wooden
palace’ headquarters.

Therefore, it is more probable that the camp was the scene of big hunts and they had
just been over when the ambassadors arrived. It matters little that the embassy
encountered with Hunnic warriors ’in a Roman land’ since the Hunnic raids in Roman
terrirtories happened regularly on the one hand, and on the other hand during the
second Balcanic campaign in 447 AD, the Huns occupied Naissus and Serdica
(Priscos wrote about its traces), so they were moving ’in a domestic land’.

As the Maximinus–embassy might have seen only ’the sovereign’s quarters’, the
Priscos Fragments do not contain any information concerning either the troops which
gathered for the big hunt (’military exercises’) or their accomodation. Obviously, it
would have been an interesting topic which even the scrivener would not have left out.

65
To organise a ’big hunt’ / ‘military exercise’ they needed game, a wide plain area
suitable for the Hunnic fighting style, pasturer and watering facilities for the livestock.
These conditions seem to have been present in the neighbourhood of Debeljaca -
Kovacica - Padina area (which is about 46 km from the Danube crossing at Contra
Margum). This place had an abudance of small game (pheasants, hares, deers, etc.),
mature pastures, and the lake near Debeljaca was an excellent watering place.On top
of all these, the area near Padina was a transport hub (with roads running in the
directions of the present Beograd, Zrenjanin, Novi Sad, Vrsac) and it ensured quick
and ’comfortable’ travelling to the north, south, east and west.

The Maximinus-embassy spent also the 33rd day in the camp. Then on the 34th day,
they set off together with Hunnic Sovereign Attila, and continued their journey to the
north.

The fourth section of the route: the vicinity of Kovacica - the vicinity of Srpski Krstur

The reconstruction of this section involves the most uncertainties. Firstly, the Priscos
Fragments contain only fragmentary information which is difficult to locate
geographically. Besides, the orientations during the journey are marked incompletely
and the time allocations of the progress of the Maximinus-embassy are quite unclear.

Secondly, the Hunnic Souvereign’s ’protocol and foreign affairs team’ had a quite
complicated logistic task on this section of the road: they had to organise the meeting
so that all the participants would be at the same point (in the same village), at the
same time. These participants were:
- the Eastern Roman embassy led by Maximinus coming from the south

- the Western Roman embassy led by Romulus coming from the west

- Hunnic Sovereign Attila and his attendants coming from an ’unknown’ direction

Source: google.com/maps, saját rajzzal

66
Besides, they also had to ensure that Onegesius and Attila’s eldest son, Ellak, the two
commanders of the Hunnic expedition army, which was sent to the Black Sea to put
down the Akatziri uprising, should arrive from the east at the ’wooden palace’
residence in time to meet the Roman embassies before they leave. (Actually, they
went to the meeting so that Onegesius could receive his imperial gifts and the presents
from the embassies. Besides, he had to formulate the answers to the two emperors’
and the ambassadors’ questions). The ’protocol team’ did their job perfectly.

The members of the Western Roman embassy were Romulus comes (senior official),
Promutus praefectus ( governor) of Noricum and Division Commander Romanus. Two
private persons also joined the group. They might have gathered in Poetovio
(Petavione, the present Ptuj in Slovenia, earlier the base of the Gemina XIII Legion).
It was the place from where they set off and followed the route of Petavione (Poetovio,
Ptuj) - Ramista - Aqua Viva (Petrijanec) - Populos (Varazdin) - Botivo (Ludbreg) -
Sonista (Kunovec Breg) - Piretis (Draganovec) - Luntulis (Stari Gradac) - Iovia
(Gradina-Piretis) - Sirotis (Virovitica) - Bolentio (Slatina-Cadavica) - Marinianis (Donji
Miholjac) - Seronis (Sveti Durad) - Berebis (Podravski Podgajci) - Iovallio (Valpovo) -
Mursa Minor (Petrijevci) - Mursa Major (Osijek, Eszék) on the imperial Roman main
road in the Drava Valley.

Source: omnesviae.org

67
Source: google.com: Ptuj - Poetovio, Szlovénia

Source: google.com: Osijek (Eszék) - Mursa Major, Croatia

It could have taken the embassy, who were travelling with heavy packs, perhaps 8
days to cover the 246 km - long section of Poetovio - Mursa Major.

68
Source: google.com: Ljubljana - Emona, ruins of Roman times, Slovenia

Source: google.com: Slovenia, near Emona – part of the Amber Road

If the Romulus had embassy set off from Ravenna, they probably travelled in the Sava
Valley following the 694 km route of Ravenna - Emona - Vinkovci - Mursa Maior, and
it could take them about 23.2 days. (The route through Ravenna - Poetovio - Mursa
Major is 705 km long, and it takes 23,5 days to cover this distance.) It is important to
note that from among the imperial Roman main roads running in the Drava and Sava
69
Valleys, the latter one was busier as it turned to the north at Poetovio and went towards
the German main roads (like e.g. towards Savaria - Szombathely), while at Mursa
Major was the junction of the Upper-Danube (e.g. from Aquincum) and the Lower
Danube (from Viminacium) main roads, and the latter one went as far as
Constantinopole.

Source: orbis.stanford.edu

70
Concerning the fourth section of the Maximinus-embassy’s route, there is a very
important question to be answered: namely in Section 74 of the Priscos Fragments,
there is a mention of a „seven-day journey” which ended when they had to await
Hunnic Sovereign Attila in a village. The question is from where they set off for this
journey. Some of the authors cited in Chapter II think that the Danube crossing could
have been the beginning of this ’7-day period’. However, the information included in
the Priscos Fragments does not confirm this supposition:

Day 1: crossing the Danube, 13 km walk, rest (supposedly, in the area of Bavaniste),
dinner (together with the 2 Hunnic horsemen), sleep.

Day 2: leaving for Hunnic Sovereign Attila’s headquarters, arrival in the 9th hour (at
15.00). Dispute over the aim of the embassy, decision to stay, dinner, sleep.

Day 3: order to leave, coming before Hunnic Sovereign Attila, sending the ineterpreter
Bigilas home (accompanied by the Hunnic ambassador Eslas), asking Maximinus to
stay (in order to await Ogenesios).

Day 4: rest in the camp.

Day 5: setting off in the direction of north together with Hunnic Sovereign Attila, parting
from them (because of the wedding).

It is quite uncertain how long they travelled together in the company of Hunnic
Sovereign Attila. Unfortunately, at this point the daily account of their movements
discontinues in the Priscos Fragments. However, we can draw some conclusions from
the provided information, like e.g. they crossed at least three bigger rivers or branches
of rivers or swamps by boats or rafts. The estimated period of time necessarry for this
part of the journey must have been longer than one day if we consider the distances
between the rivers as well as the the porters’ progress. The day of their arrival in the
lake shore is also unclear because we cannot decide whether the statement „…after
having covered quite a long distance…..” (66) refers to the period starting when they
parted from Hunnic Sovereign Attila ( including the river crossings) or it implies to their
daily progress. After their arrival in the lake shore, the ‘routine’ of the daily accounts
continue:

Day 1: putting up the tents on the lake shore, storm, seeking shelter in the village,
dinner, sleep.

Day 2: collecting wet belongings, drying them, having a rest.

Day 3: giving gifts to Bleda’s widow, continuing the journey.

As we can see, the embassy has already travelled for 8 days (5+3) even without
adding the time necessary to cross ‘the navigable rivers’ and to leave the village on
the shore. Therefore, the ‘7-day journey’ cannot have started with the Danube crossing.

71
Although counting the days can start at any point of the journey, one of the options
bellow might seen to be reasonable:

- leaving Hunnic Sovereign Attila’s field camp,

- parting from Hunnic Sovereign Attila,

- leaving the village of Bleda’s widow on the lake shore

If the counting of the ’7 day journey’ had started on the day when the embassy left
the village of Bleda’s widow on the lake shore, the Maximinus-embassy would have
travelled so far to the north that it could not have been reconciable with the time
estimated for Bigilas’s journey and the meeting in Hadrianopolis (see bellow ’the
comparison of the journeys’).

There is no essential difference between „ leaving Hunnic Sovereign Attila’s camp”

and „parting from Hunnic Sovereign Attila”, as according to the Priscos Fragments, the
Maximinus-embassy crossed navigable rivers following ’the parting’. Actually, the
River Temes is near (10 km) the estimated location of the camp (the vicinity of
Kovacica, see above), therefore ’the departure’ and ’ the parting’ were close to each
other in space and time. That is to say, „leaving Hunnic Sovereign Attila’s camp” can
be considered the beginning of the ’7-day journey’ on the 34th day of the complete
journey.

It is not clear from the Priscos Fragments which ’navigable rivers’ the Maximinus-
embassy crossed with the help of the local inhabitants after parting from Hunnic
Sovereign Attila. It is especially difficult to identify the Drekon River because this name
is compeletely unknown, there is no mention of it in other sources. As there is always
the possibility of misspelling names (especially from a thousand-year perspective), it
is more advisable to have a look at the map of the hydrographic network of the region
(West Banat).

We can suppose that the four rivers (Istros - Drékón - Tigas - Tiphésas) are just
randomly listed in the Priscos Fragments rather than mentioned in any sequence
according to their location. (For example, crossing the River Danube - Istros - was not
a single, continuous operation as written in the Priscos Fragments, but it happened
some days earlier, on the 31st day of the journey.) So it would not be surprising that
Priscos or the scrivener had ’just listed what came into their minds’.

According to the map (see below) and the route of the Maximinus-embassy, the three
rivers they crossed could have been the Temes, the Bega and the Aranca (Zlatica) (or
the Dukosin and the Stari Begej - Ó-Bega, as another option).

72
Source: Dr. Sándor Kókai: Historical Geography of Banat - A Bánság történeti földrajza
(1718-1918), Nyíregyháza, 2010

The location of the settlements – supposedly existing in the time of the journey - within
the earlier defined area of their progress (West Banat) might help us to determine the
possible direction of the journey of the Maximinus-embassy.

The 3 maps bellow show the present settlements in which or in whose vicinity there
were Sarmatian, Germanic, and/or Avar settlements or burial sites. According to the
results of the archeological excavations, six of the settlements (Srpski Krstur, Padej,
Mokrin, Bocar, Vrsac, Banatski Karlovac) ’survived’ each of the three periods, that is
the ’originally’ Sarmatian settlements came under Germanic and Avar influences
later, and there are archeological evidences to prove it.

73
Source: Vujadin Ivanisevic, Ivan Bugarski: Western Banat during the Great Migration
Period Sarmatian settlements

74
Source: Vujadin Ivanisevic, Ivan Bugarski: Western Banat during the Great Migration
Period, Germanic settlements

It is therefore reasonable to suppose that these settlements, which completely or partly

’survived’ the Sarmatian-Germanic-Avar periods, already existed in the Hunnic era,
and as they were situated along the main trade route and on the border line between
the Hunnic and the Eastern Roman empires ’in the north’ (Lower Danube -
Singidunum, Smederevo, Margum, Viminacium, etc.), the Huns probably ’took
advantage’ of these settlements and their inhabitants when the embassy made their
way accross them, or when they were crossing rivers and marshlands, or when it was

75
necessary to provide catering and accomodation for the official groups passing through
these settlements, or they were simply some peers’ properties ( e.g. Bleda’s widow is
mentioned in the Priscos Fragments as the squiress of the village).

Source: Vujadin Ivanisevic, Ivan Bugarski: Western Banat during the Great Migration
Period Avar settlements

The table bellow contains the list of the settlements in Western Banat which ’survived’
all the three ’periods’.The settlements which were existing both in the Sarmatian and

76
in the Avar periods are especially interesting for us because the Hunnic influence was
typical of the period between them. Actually, the Germanic presence was the
consequence of the migration caused by the Huns. The ’Sarmatian-Avar’ settlements
where or in whose vicinity archeological finds of Hunnic origin were discovered seem
to be even more interesting. Supposedly, for example the village of Bleda’s widow on
the lake shore might have preserved artefacts from the Hunnic era, too.

The early nature of the settlements in West Banat based on the archeological finds

Settlements Sarmatian Germanic Avar SUM Settlements Sarmatian Germanic Avar SUM
Srpski Krstur 1 1 1 3 Banatsko Novo Selo 1 1
Rabe 1 1 Jabuka 1 1
Majdan 1 1 2 Pancevo 1 1 2
Novi Knezevac 1 1 2 Dolovo 1 1 2
Sanad 1 1 Oresac 1 1
Coka 1 1 2 Dupljaja 1 1
Ostojicevo 1 1 Bela Crkva 1 1 2
Padej 1 1 1 3 Starcevo 1 1 2
Novi Becej 1 1 Omoljica 1 1
Elemir 1 1 Deliblato 1 1
Aradac 1 1 2 Banatski Brestovac 1 1 2
Crna Bara 1 1 Kovin 1 1 2
Mokrin 1 1 1 3 Ostrvo 1 1
Sajan 1 1 Dubovac 1 1 2
Kikinda 1 1 2 Banatska Palanka 1 1 2
Bocar 1 1 1 3 Stara Palanka 1 1 2
Rusko Selo 1 1 Banatsko Arandelovo 1 1 2
Novo Milosevo 1 1 Podlokanj 1 1
Basaid 1 1 Banatski Despotovac 1 1
Itebej 1 1 Botos 1 1
Zrenjanin 1 1 2 Sakule 1 1
Belo Blato 1 1 Margita 1 1
Tomasevac 1 1 Seleus 1 1 2
Banatska Dubica 1 1 Baranda 1 1
Orlovat 1 1 Opovo 1 1 2
Perlez 1 1 Parta 1 1
Farkazdin 1 1 Jasenovo 1 1
Idvor 1 1 2 Crvena Crkva 1 1
Vatin 1 1 Bavaniste 1 1
Centa 1 1 Gaj 1 1
Kovacica 1 1 Ivanovo 1 1
Ilandza 1 1 2 Muzlja 1 1
Pavlis 1 1 Ecka 1 1
Vrsac 1 1 1 3 Surjan 1 1
Banatski Karlovac 1 1 1 3 Alibunar 1 1 2
Uljma 1 1 Kumane 1 1
Izbiste 1 1 Dobrica 1 1
Potporanj 1 1 2 Nikolinci 1 1
Glogonj 1 1 2

Source: Vujadin Ivanisevic, Ivan Bugarski: Western Banat during the Great Migration
Period

77
The settlements of Western Banat with Sarmatian, Germanic and/or Avar
archeological finds

Alibunar Banatski Karlovac Bocar Srpski Krstur Vrsac

Stara Palanka Starcevo Surjan Vatin Vojlovica

Source: Vujadin Ivanisevic, Ivan Bugarski: Western Banat during the Great Migration
Period

Similar reasoning applies to the distribution of those Hungarian settlements where

afinds from the Sarmatian, Hunnic, Germanic, Avar periods and/or from the Arpad-
era were excavated. The chronological table bellow created by Andrea Vaday is a very
helpful tool in identifying the age of the Hungarian settlements. (Hungarian
Archeology at the Millenium - Magyar régészet az ezredfordulón, Budapest, 2003).

Source: Hungarian Archeology at the Millenium - Magyar régészet az ezredfordulón,

edited by Zsolt Visy, Budapest, 2003

78
On the basis of this segmentation by age, we can state that the settlements (or their
vicinity), where archeological finds from the Sarmatian and Germanic, or Sarmatian
and Avar, or Sarmatian, Germanic and Avar periods were discovered, quite probably
existed in the Hunnic era and their population was either Hunnic or under Hunnic
control. Starting from this assumption, two groups of settlements have been examined.

The sources of the nonexhaustive list of the 325 existing Hungarian settlements (with
381 archeological sites) included in Group 1 were The Forgotten People of the
Sarmatians - Egy elfelejtett nép, a szarmaták – by Eszter Istvánovits and Valéria
Kulcsár (Nyíregyháza-Szeged, 2018); The Huns and their Great Kings - A hunok és
nagykirályaik - by István Bóna (Corvina, 1993) and the doctoral thesis titled ’The
Probems of the Establishment of Settlements in the Danube –Tisza region in the Avar
Period’ - A Duna-Tisza köze avar kori betelepülésének problémái - by Csilla Balogh
(2013).

The distribution of the settlements according to their geographic location on the basis
of the archeological finds is as follows:

Szarmatian Hun Germanic Avar

Dunántúl 1 37 1 53
Duna-Tisza köze 40 18 26 149
Tiszántúl 31 15 1 9
Total 72 70 28 211

From among the 325 settlements especially those can be interesting which are
situated within a location of ~150 km from the ’tent camp’ (Kovacica), according to
later calculations. There are 34 of them in the Danube-Tisza Region and 6 to the east
of the Tisza River (Tiszántúl).

Settlements Szarm. Hun Germ. Avar Settlements Szarm. Hun Germ. Avar
Algyő X Nagyszéksós X
Ásotthalom X Öthalom X
Baks X X Pálmonostora X
Balotaszállás X X Petőfiszállás X
Csengele X Pusztamérges X
Csólyospálos X Pusztaszer X
Csongrád X X X X Röszke X
Domaszék X Ruzsa X
Eperjes X Sándorfalva X X
Felgyő X Sövényháza X X
Gátér X Szank X X
Hódmezővásárhely X Szatymaz X
Kelebia X X Szeged X X X
Kiskundorozsma X Szikáncs X
Kisszállás X Szőreg X
Kistelek X Tápé X X
Kiszombor X Tömörkény X
Kömpöc X Zákányszék X
Mórahalom X Zsana X X
Móricgát X Zsombó X

79
The settlements in Group 2 are either taken from the archeological data base of the
Hungarian National Museum and selected according to our criteria or are listed among
the archeological sites from the Hunnic era in the book ’The Treasures of the
Carpathian Basin from the Stone Age to the Conquest’ published by Kossuth, 2015.
The second list contains 250 archeological sites connected to the Hunnic era from
the archeological data base of the Hungarian National Museum, while 36 Hunnic
excavation sites are taken from the above mentioned book, ’The Treasures of the
Carpathian Basin from the Stone Age to the Conquest’ -’A Kárpát-medence kincsi a
kőkortól a honfoglalásig’. There are all together 286 archeological sites listed.

The distribution within the second group of settlements according to their geographical
location and the origin of the finds is as follows:

Szarmatian Hun Germanic Total

Dunántúl 39 3 42
Duna-Tisza köze 5 26 15 46
Tiszántúl 23 22 153 198
Total 28 87 171 286

No. Settlements Amount Finds

1 Atkár 6 csontvázas sír
2 Árpás 12 csontvázas sír
3 Babarc 19 temető
4 Balatonlelle/Rádpuszta 4 bronzüst
5 Báránd 17 telep
6 Békéscsaba 521 szórványlelet
7 Bozsok 10 kincslelet
8 Budakalász 23 csontvázas sír
9 Budapest XIV., Vezér utca 1 lovas temetkezés
10 Csávoly 18 telep
11 Csengele 73 telepnyom
12 Csenger 23 csontvázas temető
13 Csongrád 223 temető
14 Csongrád 223 szórványlelet
15 Dunaújváros/Dunapentele 43 bronzüst
16 Felsőszentiván 24 telepnyom
17 Gencsapáti 33 sír
18 Györköny 24 csontvázas sír
19 Hódmezővásárhely/Szikáncs 644 éremlelet
20 Hőgyész-Szakály 25 bronzüst
21 Kerekegyháza 23 telepnyom
22 Keszthely 72 csontvázas sír
23 Kiskunfélegyháza 223 telepnyom
24 Kistokaj 19 szórványlelet
25 Kisvarsány 21 kút
26 Klárafalva 30 sír
27 Madaras 28 temető
28 Magyarcsanád 81 telepnyom
29 Magyarcsanád 81 telepnyom
30 Mezőkövesd 64 temető
31 Nagykamarás 31 csontvázas sír
32 Nagyrév 41 sír
33 Ócsa 23 bronzüst
34 Ófehértó 50 temető
35 Rákóczifalva 22 telepnyom

80
 No. Settlements Amount Finds
36 Röszke/Nagyszéksós 110 kincslelet
37 Sióagárd 30 sír
38 Szamosbecs 5 szórványlelet
39 Szamostatárfalva 2 szórványlelet
40 Szekszárd 123 ház
41 Székely 19 telep
42 Tamási 132 temető
43 Tamási 132 temető
44 Tamási 132 telepnyom
45 Telki 6 raktárlelet
46 Tiszavasvári 152 telep
47 Törtel 63 bronzüst
48 Üllő 41 csontvázas sír
49 Üllő 41 sírok
50 Várpalota 43 bronzüst
51 Vásárosnamény 40 telepnyom
52 Alcsútdoboz Szentgyörgypuszta 5 sírlelet
53 Aparhant Csorgó 29 sírlelet
54 Barabás 21 női sír
55 Bátaszék 47 halotti áldozati
56 Bezi Páskom 17 sírlelet
57 Csömör 21 sírlelet
58 Csorna 61 női sír
59 Bakodpuszta Bödpuszta 1 női sír
60 Gelénes 6 sírlelet
61 Gyulavári 7 női sír
62 Iszkaszentgyörgy 20 női sír
63 Kapolcs 9 női sír
64 Kecskemét 199 sírlelet
65 Keszthely 72 sírlelet
66 Kismákfa 7 sírlelet
67 Kisvárda 37 sírlelet
68 Lébény 63 sírlelet
69 Lengyeltóti 24 fejedelmi sír
70 Murga 3 sírlelet
71 Nagydorog 20 sírlelet
72 Pannonhalma Szélsődomb 28 halotti áldozati
73 Pécs Üszögpuszta 320 halotti áldozati
74 Rábapordány 13 női sír
75 Regöly 43 sírlelet
76 Regöly 43 női sír
77 Szabadbattyán 28 sírlelet
78 Szabadszállás 51 sírlelet
79 Szekszárd Bal Parásztavölgy 123 sírlelet
80 Szolnok Szanda 7 temető
81 Tiszacsege 36 sírlelet
82 Tiszaföldvár 17 sírlelet
83 Tiszalök 59 női sír

Several units of finds of Hunnic origin can be related to some of the settlements
(Csongrád, Keszthely, Magyarcsanád, Regöly).

The list of 286 sites can be narrowed down to 83 to include only the ones of Hunnic
origin as seen above.

81
Source: archeodatabase.hnm.hu „hun korszak” + „hun fázis” szűrés, „A Kárpát-
medence ősi kincsei a kőkortól a honfoglalásig - Hun kor”

Within this narrowed down list, the distribution of the finds according to their kinds
(appearance) is as follows:

West of Duna Between Duna-Tisza East of Tisza Total

szórványlelet 2 3 5
telepnyom 1 4 4 9
telep 2 2 4
sír 24 8 9 41
temető 3 3 3 9
halotti áldozati 3 3
kincslelet 2 1 1 4
építmény 1 1 2
bronzüst 4 2 6
Total 38 23 22 83

The list can be narrowed down further by taking into account the distance - ~150
km – from the tent camp (Kovacica). Thus we can have a list of 54 excavation sites
(settlements).
Settlements Szarm. Hun Germ. Avar Settlements Szarm. Hun Germ. Avar
Algyő X X Mártély X X X X
Ásotthalom X X Mindszent X X X
Baks X Mórahalom X X
Balástya X X Móricgát X X
Balotaszállás X Óföldeák X X X
Bordány X X Ópusztaszer X X
Csanytelek X X Öttömös X
Csengele X X X Petőfiszállás X X
Csólyospálos X X Pusztamérges X X
Csongrád X X X X Pusztaszer X X
Derekegyház X X X Röszke X X X
Deszk X X Ruzsa X X
Dóc X X Sándorfalva X X
Domaszék X X Szank X
Felgyő X X Szatymaz X X
Ferencszállás X Szeged X X
Forráskút X X Szegvár X X X
Harkakötöny X X Szentes X X X
Hódmezővásárhely X X X Szőreg X X X
Jászszentlászló X Tápé X X X
Kiskundorozsma X X X Tiszasziget X
Kiskunmajsa X X Tömörkény X X
Kistelek X X Újszentiván X
Klárafalva X X X X Üllés X X
Kömpöc X Zákányszék X X
Kübekháza X X Zsana X X
Maroslele X X X Zsombó X X

Source: archeodatabase.hnm.hu fulfilling the criterion of the ~150 km distance (from

Kovacica)

82
 Interestinly, ’the list of 40’ and ’the list of 54’ settlements that we got as a result of the
analysis of the composition of the two groups are very similar to each other. The latter
one contains almost the whole ’list of 40’, therefore we are going to consider the ’list
of 54’ as our basis hereinafter.

It is an important fact that the majority of the 54 settlements within the ’ ~150 km’ area
are located in the vicinity of Ópusztaszer including even the two connected
grasslands of Baks and Dóc. It is well known that Ópusztaszer and its vicinity played
an important role in the Avar period as well as during the Hungarian Conquest.
Therefore, we cannot exclude that both the Avars and the Hungarians considered this
place to be their holy heritage from the Huns. (According to some chronicles, the
leader of the settling Hungarian tribes, Árpád, mentioned taking back the ancient holy
Hunnic heritage.)

Source: google.com/maps

The origin of the misterious criterion of the ’~150 km distance’

There is a statement in the Priscos Fragments which can supply some guidance for
us, namely that on his way back to Hunnic Sovereign Attila, Bigilas ( and the Hunnic
ambassador Eslas) met the Maximinus-embassy, who were returning to
Constantinopole, near Hadrianopolis (Edirne).

1. The route of Bigilas - Eslas:

Constantinopole - Kovacica* (camp) - 817 km

Kovacica* - Constantinopole (from the camp) - 817 km

Constantinopole - Hadrianopolis - 215 km

83
Rest in Naissos** on the route Kovacica - Constantinopole, 1 day

Administration in Constantinopole*** - 5 days

Total: 1849 km (61,63 ~ 62 days, calculating an average progress of 30 km)

downtime 6 days

all together 68 days

* Kovacica is a provisional destination (it could have been Novi Kozjak, Padina, Opovo,
or Dunavac, etc,) and it is not decisive in the calculations as this section of the road
was taken jointly by Bigilas and the Maximinus-embassy.

** the resting place could have been in another settlement, too (like in Serdica),
however Naissus might have been a more attractive option as this settlement was the
headquarters of the leader of the Roman Illyric troops, Agintheus who received the
embassy hospitably already on their outward journey.

*** the 5 days allocated for administration was probably very short for Bigilas to give
an account of the state of his ’assassination plot’, to get the neccessary ’bounty’ and
also to prepare his son for the return journey; similarly for Eslas to fullfil his
ambassador duties including the collection of ’the valuable imperial gifts’. Carrying out
’the assassination’ as swiftly as possible was important for both Bigilas and for the
emperor. Therefore, Bigilas might have spent the shortest possible time ’waiting’.

2. The route of the Maximinus-embassy **

Constantinopole - Kovacica (tent camp) - 817 km

Kovacica – ’wooden palace residence’ - X km

’Wooden palace residence’ - Kovacica - X km

Kovacica - Hadrianopolis - 612 km

Staying in the ’wooden palace residence’ * - 8 days

Satying in the ’tent camp’ after Bigilas had left - 1 day

’Having a rest on the lake shore’ (drying off)* - 1 day

Total: 1429 km + 2*X km (47,63 ~ 48 days + 2*X/30 days)

downtime 10 days,

all together a journey of 58 + 2*X/30 days

* based on the data from the Priscos Fragments

84
** providing that the Maximinus-embassy followed the same route on the outward and
on the return journeys.

The time spent by Bigilas (and the Hunnic ambassador,Eslas) and the Maximinus-
embassy until their meeting in Hadrianoplis must have been the same because
according to the Priscos Fragments, the meeting took place actually.

Therefore,

X ~ (68 - 58)x30/2 ~ 150 km,

so Hunnic Sovereign Attila’s ’wooden palace residence’ could have been

approximately 150 km from the ’tent camp’. There are altogether 54 still existing
settlements within this area by the Tisza River: Szeged, Algyő, Sándorfalva, Dóc,
Ópusztaszer, Baks, and Maroslele, Hódmezővásárhely, Mártély, Mindszent, etc. (see
above).

Finally, the table bellow shows the distribution of the finds discovered in graves, grave
yards or in places of human secrifice within the ’54’ group. This distribution will gain
importance later.

Settlements Szarm. Hun Germ. Avar Settlements Szarm. Hun Germ. Avar
Algyő X X Mártély X X
Ásotthalom X X Mindszent X X
Baks X Mórahalom X
Balástya X Móricgát X
Balotaszállás Óföldeák X X
Bordány X X Ópusztaszer X X
Csanytelek X X Öttömös X
Csengele X X Petőfiszállás X
Csólyospálos X Pusztamérges X X
Csongrád X X X Pusztaszer X X
Derekegyház X Röszke X
Deszk X X Ruzsa X
Dóc Sándorfalva
Domaszék X X Szank X
Felgyő X X Szatymaz X X
Ferencszállás Szeged X X
Forráskút X Szegvár X X X
Harkakötöny X X Szentes X X X
Hódmezővásárhely X X Szőreg X X X
Jászszentlászló X Tápé X X X
Kiskundorozsma X X Tiszasziget X
Kiskunmajsa X X Tömörkény X X
Kistelek X Újszentiván X
Klárafalva X X X X Üllés X
Kömpöc Zákányszék X
Kübekháza X Zsana
Maroslele X X Zsombó X

An attempt to reconstruct the route

By now, we have put together all the datails which may enable us to try to reconstruct
the road leading to Hunnic Sovereign Attila’s ’wooden palace’ residence.

85
Source:own compilation (direction of movement : from bottom to top)

86
Source: google.com/maps with own drawing

The above figure contains 3 routes while the map 4 ones. The fourth route is drawn on
the map just for the sake of ’historical fidelity’. It shows the route of the return journey
of the Hunnic expedition army which was sent to the Black Sea region to put down the
Akatziri uprising. This bears importance for the mission of the Roman imperial
ambassadors, as the army was led by a high Hunnic official, Onegesius ( and Attila’s
eldest son, Ellak), and Onegesius had to take part in the meeting in order to formulate
the Hunnic answers to be given to the Roman emperors. Consequently, the Roman
imperial ambassadors had to await Onegesius’s arrival and they had to meet him in
the ’wooden residence’ at all events. According to the Priscos Fragments, the timing
was perfect: the face-to face meeting between Onegesius and the Roman imperial
ambassadors actually took place.

The above figure shows one of the possible routes of Hunnic Sovereign Attila, however
it is quite hypothetical. First of all, we have to find out if there was a ’wedding’ or not,
or perhaps it was just a pretext to stall on Attila’s part ( as a punishment for the
revelation of the Eastern Roman imperial plot). Actually, Priscos does not mention the
wedding following their parting in the ’tent camp’, even though he would have had the
opportunity to mention it when he met the superioress Arikan in a ’gift-giving’ event. It
is also important to note that Attila ’cut the wedding ceremony very short’ in spite of
the supposition that they could certainly have made a big fuss over a regal wedding at
that time. It is not mentioned either whether Attila took his new wife to the ’wooden
palace residence’. He certainly didn’t, as in the Priscos Fragments, there is no
indication of seeing her (the daughter of Eskam, a Hunnic noble) either on the site of

87
the ’renuion’ (Srpski Krstur) or during Hunnic Sovereign Attila’s entry into his ’wooden
palace residence’.

On the basis of all these, Hunnic Sovereign Attila might have been anywhere within
the area of the Roman ambassadors’ movements. If his wedding with the Hunnic
noble’s daughter really took place (in literary works, she was called Ospiru like e.g. in
Attila, König der Hunnen by Ignaz Aurelius Fessler), its venue could have been in a
settlement where there are archeological evidencies of the Hunnic presence (it’s
important to mention that during the Hunnic era this area was inhabited mainly by
Sarmatian and Germanic peoples). In the vicinity of Kovacica - the supposed location
of the ’tent camp’-, a possible venue of the wedding may have been the settlement
Surjan (to be reached by passing through the Sarmatian settlement,Tomasevac).
Thus, we can assume that following the wedding in Surjan (or even without the
wedding) Hunnic Sovereign Attila and his entourage took the route via Kikinda - Mokrin
- Majdan (each of them being a Sarmatian settlement,too) to get to an intermediate
meeting point where the Roman imperial ambassadors were waiting for him. We have
already described the possible progress of the Western Roman ambassadors
following their route as far as Mursa Major (Osijek - Eszék). The second section of their
journey (entering into Hunnic territory) seems to be quite unclear as the Priscos
Fragments do not contain any reference to the Western Roman ambassadors’ route.
One of the possible options (as seen in the above figure) is that they crossed the Drava-
Danube estuary at Osijek-Apatin, and went straight on as far as the meeting point
crossing the Tisza River near Kanjiza on their way.

Source: google.com/maps, with own drawing

88
The Western Roman ambassadors could also have chosen to continue their journey
on the Roman imperial main road via Mursa Major (Osijek) - Ad Labores (Nemetin) -
Donatianis (Vardarac) - Antiana (Popovac) - Lugione (Dunaszekcső) - Kanjiza, and
they could have reached the meeting point by crossing the Tisza River. This route has
the drawback of being 40 km longer (162 km instead of 126 km), besides, there was
no imperial Roman road in the approximately 7km-section between Osijek and
Nemetin. Nevertheless, the Roman ambassadors could have followed this route by
crossing the Danube at Dunaszekcső - Dunafalva and entering into Hunnic territory
at this point.

As regards the course of our present examinations, the movements of the Eastern
Roman ambassadors are of greater importance.The section between Constantinopole
and Kovacica has already been mentioned in detail. There were not any unexpected
facts here, as the information included in the Priscos Fragments offered the possibility
to reconstruct this section of the route accurately. The only debated issue concerning
this section is whether after leaving Naissus the Maximinus-embassy were travelling
north-west, in flat land in the Great Morava Valley towards the Danube or east in a
mountainous area in the direction of the Danube crossing near Vidin. Even if the
assumption that Attila’s headquarters were in the valley of the Bodza (Buzau) River
in the period of Bleda and Attila’s joint rule, is true, it means that after Bleda’s death
in 445 AD the central core ( the’ pure ’Hunnic state) of the multinational Hunnic empire
was transferred to the region between the Danube and the Tisza rivers. Thus, by 448
AD (by the time of the Eastern Roman Maximinus-embassy), Hunnic Sovereign Attila
and his court could have moved to the ’wooden palace residence’ by the Tisza River
a long time before. If it was so, it might have been quite unreasonable for the
Maximinus-embassy to choose to travel through the mountains with their heavy packs
to get to Vidin.

In several parts of the Priscos Fragments, we can read that the Maximinus-embassy
passed by ’barbaric’ villages, they crossed the rivers and the swamps with the help
of the local ’barbaric’ inhabitants and if it was necessary, the locals provided them with
food. Therefore, the embassy probably travelled close to or through settlements which
existed in the Sarmatian and Germanic periods as well as in the Hunnic era. As we
have seen, based on the distribution of the supposed Sarmatian - Germanic - Avar
settlements of Western Banat, the embassy was probably moving in the territory closer
to the Tisza River. All the settlements on the route of the Eastern Roman ambassadors
are from the Sarmatian period, and many of them ’survived’ the Germanic and/or Avar
period as it is shown by the archeological finds from the Sarmatian, Germanic, Hunnic
and Avar times.

The choice of Kovacica as the probable location for Hunnic Sovereign Attila’s ’tent
camp’ is hypothetical, and it actually refers to the area bounded by Baranda-
Debeljaca-Kovacica-Padina-Novi Kozjak. It is a grassland plain, much appreciated
by the Hunnic horsemen, and because of the proximity of the lakes near Baranda and

89
Debeljaca there is an abundance of water. These two settlements of Sarmatian origin
probably existed during the Hunnic era.

Sometime after Hunnic Sovereign Attila and his entourage left the ’tent camp’ (on the
34th day of the journey), and they headed for Tomasevac, the guides directed the
Maximinus-embassy towards Sakule-Idvor. They crossed the Temes River with the
locals’ help near Sakule – Idvor. Then they went past Perlez - Farkazdin and got to the
River Bega and crossed it in the area of Stajicevo - Ecka – Zrenjanin.It must be noted
that besides the rivers which can be identified as the Danube, the Temes and The
Tisza, in the list of the Priscos Fragments there is a river called Drékón, which is
unidentifiable.

However, there is a study mentioned on the website 888.hu dated 28.03.2018. by

Susanne Hakenbeck, titled Practising pastoralism in an agricultural environment – an
isotopic analysis of the inpact of the Hunnic incursions on Pannonian populations,
PLOS One, 2017, 03.22’. In the review of this study by Viktor Attila Vincze, there is a
map on which a river called DRENCON can be seen (unfortunately without stating its
source, however, her positioning ’Attila’s headquarters’ near Tiszavázsony -
Cibakháza is very similar to Edward Hutton’s theory mentioned earlier in quotation
57).

Source: 888.hu/szabad-vasarnap, 2017.03.28. 20:58

90
We can definitely identify the river Bega by the name Drencon (according to Priscos
Drékon – Drecon and according to Jordanes Dricca) in the map.

From there the Maximinus-embassy got to the vicinity of Padej on the 37th day of
the journey and they crossed the Aranka (Zlatica) River. The next stop was the lake
shore near Ostojicevo - Jazovo where the storm destroyed the camp of the Maximinus-
embassy. The village of Bleda’s widow might have been Ostojicevo, Jazovo or Coka.
The embassy left their lake shore camp on the 39th day of the journey, and they arrived
at the intermediate meeting point near Srpski Krstur on the same day.

They chose the area of Srpski Krstur for the following reasons:

- it was about a 7-day walk (approximately 120 km) from the location of the ’camp’
(Kovacica), which is considered to be the starting point of the „7-day journey” (including
the day spent on the lakeshore drying off and the 3 river crossings).

- this was an easily approachable place both for the Roman imperial ambassadors and
for Hunnic Sovereign Attila and his entourage.

- according to the archeological finds, it ’survived’ the Sarmatian, Germanic, Avar

periods, and even finds of Hunnic origin were discovered here during the archeological
excavations.
It was the place where the Hunnic guides led the Western and Eastern Roman
ambassadors and their entourages and also where Hunnic Sovereign Attila and his
entourage arrived after ’the wedding in Surjan’. The whole company set off from there
and followed the route of Tiszasziget - Szeged - Tápé - Algyő - Sándorfalva - Dóc as
far as Ópusztaszer - Baks, the farthest, where Hunnic Souvereign Attila may have had
his ’wooden palace residence’. They could have crossed the Maros-Tisza estuary at
Szeged, and they might also have crossed the Maros and the Tisza at several of their
bends.

A Dóc - Ópusztaszer - Baks area corresponds to the distance of about 150km from
the location of the ’tent camp’ (Kovacica). The name ’Ópusztaszer’ suggests more
than a certain distance from a geographical point.

The supposed Hunnic characteristics of the area Dóc - Ópusztaszer - Baks

We have already noted that the settlements (archeological sites) fulfilling the ’~150
km – distance’ condition are within the area bounded by Dóc - Ópusztaszer – Baks on
both banks of the Tisza River and this area also includes the grasslands of Baks and
Dóc with lakes at both ends (Szatymaz - Sándorfalva: Fehér-tó and Baks -
Csanytelek: Csaj-tó) not to mention the proximity of the Tisza.

91
--- The Danube - Tisza region (Duna-Tisza köze), --- the region east of the Tisza
River (Tiszántúl)

Source: archeodatabase.hnm.hu; google.com/maps saját rajzzal

Source:google.com/maps the grassland within the area of Baks - Ópusztaszer - Dóc,

own drawing

92
Source: google.com – the grassland of Baks

Source: google.com – the grassland of Dóc

93
Source: google.com - Pusztaszer

Source: google.com – Ferry crossing at Mindszent

The sovereign’s court including the so called ’wooden palace residence’ could have
been located on the flat land between Baks and Dóc, which might have corresponded
to the Hunnic lifestyle, while the surrounding settlements could have provided for
servicing ’the court’. Supposedly, this area must have been suitable for gathering the
army, providing lodging and catering for them, doing military exercises, for
94
accomodating and servicing high ranking persons, military commanders, foreign
ambassadors, etc.

It is interesting to note that while there is an abundance of excavated graves from the
Sarmatian and Avar periods within the ’54’ group’, there have been hardly any Hunnic
burial sites found ( just two of them were explored near Csongrád and Klárafalva –
see above). This corresponds to the supposition that the Huns usually buried the dead
farther from their quarters. Besides, high ranking people were buried in complete
secrecy.The reason for the low number of Hunnic ’ grave findings’ could be that this
area was one of the sovereign’s residences.

The area of ’Baks - Ópusztaszer – Dóc,’ shamanism and the magnatism of the Earth

It is well known that táltos (magic priests), shamans, fortunetellers, medicine men,
and wizards were important members of the Hunnic society. While the táltos had direct
contact with the Gods and conveyed their wishes, shamans, fortunetellers, medicine
men,’seers’ and ’magicians’ usually pretold the future, cast out the evil spirits and
’healed’ people in a trance like state using different tools. According to a legend, before
the battle of Catalaunum Attila asked for the shamans’ ’opinion’ concerning the
outcome of the battle. Using ’burnt bone’ for their prediction they did not promise him
a definite victory. It is also said that the position of Attila’s tent was always determined
by the shamans.
Perhaps the most important difference between a táltos and a shaman is that a táltos
has innate special abilities while shamanism is ’a profession’ that can be aquired
through significant experience and practice. However, both need an increased
sensitivity of the sensory and nervous systems.

It is not by chance that in the Hunnic society, it was the táltos’ and/or shaman’s
responsibility to choose the location of the quarters and burial sites, which were
considered sacred places. It is quite probable, that the Earth’s magnetism was a great
help for them to make their decisions, as due to the much higher than average
sensitivity of their nervous systems they could sense the energy nodes arising along
the magnetic lines of force. They considered these energy nodes to be sacred places.
It is well known that due to the Earth’s magnetism, there are power lines which coil
around the Earth in a network (Saint George lines, Dragon lines, Lay lines, etc.), and
where two or more lines pass each other it is said to be a sacred place (The theory of
energy lines is among others based on the experimental observation that a certain
group of ancient sacred places are located along a straight line - an energy line - even
if they are far from one another.) There are 60 main energy nodes in Hungary at
present. They are as follows:

95
 No. Settlements No. Settlements
1 Andocs 31 Mátrafüred
2 Árpádhalom 32 Mátraverebély
3 Ásotthalom 33 Ópusztaszer
4 Badacsonytomaj 34 Pannonhalma
5 Baja 35 Pákozd
6 Búcsúszentlászló 36 Petőfiszállás
7 Bükkszentkereszt 37 Pécs
8 Bodajk 38 Pilisszentiván
9 Budakeszi 39 Pilisszántó Keresztes-kő
10 Budapest Gellérthegy 40 Pilisszentkereszt Dobogó-kő
11 Celldömölk Ság-hegy 41 Somlószőlős Somló hegy
12 Csatka 42 Somogybabodi
13 Csobánka 43 Somogyvámos
14 Dömös 44 Sopron Magas-bérc
15 Eger 45 Sümeg
16 Egerszalók 46 Szarvas
17 Esztergom 47 Szeged
18 Fertőrákos 48 Szentendre
19 Fertőszentmiklós 49 Szentes
20 Gencsapáti 50 Székesfehérvár
21 Győr 51 Szigetvár
22 Gyöngyös 52 Tápiószentmárton
23 Gyula 53 Tata
24 Kaposszerdahely 54 Tokaj
25 Kékkút 55 Velence
26 Kunágota 56 Vértessomló
27 Kunszentmárton 57 Villány
28 Lenti 58 Visegrád
29 Majkapuszta 59 Zalaszántó
30 Máriagyűd 60 Zamárdi

Sometimes the towns Hédervár, Mátraszentimre, Röjtökmuzsaj, Varsád, Vác és Zirc

are added to the list..

Source: Békés megye szakrális helyei - The sacred places of Békés County
(karpatikum.hu/doc/Bekes_szakralis.pdf)

96
Source: google.com > energy lines in Hungary, with own drawings

9 members of Group II of the settlements related to the Hunnic era (286 excavation
sites – see above) are on the list of energy nodes: Ásotthalom, Budapest, Eger,
Gencsapáti, Gyula, Ópusztaszer, Petőfiszállás, Szeged and Szentes. 5 of them -
Ásotthalom, Ópusztaszer, Petőfiszállás, Szeged and Szentes - can be found on the
short list of ’54’, too, therefore they are related to the supposed geographic location
of Hunnic Sovereign Attila’s ’wooden palace residence’. Szeged - Ópusztaszer -
Petőfiszállás - Budapest (Gellérthegy) - Piliszentkereszt (Dobogó-kő) – Esztergom are
situated along the Hungarian section of the eneregy line going accross the area, while
the vicinity of Petőfiszállás is at the intersection of two other energy lines ( see the
above map).

Hunnic Sovereign Attila’s (or even the Hunnic Sovereign Ruga’s) táltos and shamans
may have felt the resonances of the energy lines and they could have advised Attila
(or Ruga) to build his regal court on the grassland between Baks and Dóc.

The distribution of the finds from graves, graveyards and places of human sacrifice
within the group of ’54’ settlements (see before) seems to confirm the supposition that
the Sarmatians, the Huns and the Avars considered the area of Baks - Ópusztaszer
- Dóc by the Tisza River to be a sacred place suitable for building a regal residence,
and they traditionally designated the burial sites outside this area.

97
 Szarmata Avar Népvándorlás S-A S - A - N/Á
Árpád-kor
Összes lelet 54 45 54 45 45
Temetkezési lelet 46 30 34 28 21

Source: archeodatabase.hnm.hu; google.com/maps, own drawings

The above map shows the highlighted settlements from the group of ’54’ ( red = the
region between the Danube and the Tisza, green = the region east of the Tisza River)
where finds from the Sarmatian, Avar or the Migration periods / the Arpadian age were
found in burial sites. It can be clearly seen that these excavation sites are located
mostly at the lower and upper parts of the area between Baks and Dóc and along the
Tisza, in the region east of the river (Tiszántúl) leaving the grassland between Baks
and Dóc free from burial sites.

According to our present knowledge, the Avar ruling class settled down in the southern
part of the Duna-Tisza Region in the 6th century, which was the beginning of the
European Avar period. The regal (kagan) court moved northwards to the territory of
the present Kiskunság at the beginning of the 7th century. As stated in the chronicles,
the first European Avar khagan,Bajan, boasted of his famous ancestor having
occupied Hunnic Sovereign Attila’s residence. Bajan might have meant the area
between Baks and Dóc. From an archeological point of view, the area near
Kiskunfélegyháza – Petőfiszállás can be regarded as a kind of sacral Avar burial site
where members of the Avar leadership or of the upper class were buried (Petőfiszállás

98
– an important energy node, Kiskunfélegyháza–Pákapuszta, Csanytelek, Csengele,
Gátér). Therefore, we can suppose that ‘in the neighbourhood’ of these burial sites - in
the later place of Hunnic Sovereign Attila’s residence - there could have been a power
base, like e.g. kagan Bajan’s initial court in the early Avar period.

According to Anonymus’s ‘Gesta Hungarorum’, we know that the grassland bounded

by Baks - Ópusztaszer - Dóc was the venue of ‘the first assembly’,one of the most
important events of the process of the Hungarin Conquest headed by the leader of
the settling Hungarin tribes,Árpád.

Anonymus describes the ‘assembly’ in the following way:

“… ÁRPÁD VEZÉR GYŐZELME A diadal után Árpád vezér meg vitézei innen
továbbvonulva addig a mocsárig mentek, melyet Körtvélytónak mondanak, s ott
maradtak a Gyümölcsény-erdő mellett harmincnégy napig. Azon a helyen a vezér és
nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is,
hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek
igazságot bárminő elkövetett vétekért. Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek
különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol
mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert
ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának. …” (Anonymus (III. Béla jegyzője):
Gesta Hungarorum, mek.oszk.hu/02200/02245/02245.pdf, p.21)

(De victoria Arpad ducis

Dux vero Arpad et sui milites adepta victoria hinc egressi venerunt usque ad stagnum,
quod dicitur curtueltou, et manserunt ibi iuxta silvam gemelsen XXXIIII-or diebus. Et in
illo loco dux et sui nobiles ordinaverunt omnes consuetudinarias leges regni, et
ommnia iura eius qualiter servirent duci et primatibus suis, vel qualiter indicium
facerent pro quolibet crimine commisso. Ibi etiam dux condonauit suis nobilibus secum
venientibus diversa loca cum omnibus habitatoribus suis. Et locum illum ubi hec omnia
fuerunt ordinata, hungarii secundum suum idioma nominaverunt Scerii, eo quod ibi
ordinatum fuit totum negotium regni. Et dux locum illum dedit Oundunec patri Ete, a
Thyscia usque ad stagnum Botua, et a curtueltou usque ad sabulum olpar. Postea vero
transactis quibusdam temporibus Ethe filius Oundu congregata multitudine sclauorum
fecit inter castrum olpar et portum beuldu edificari castrum fortissimum de terra, quod
nominaverunt sclavi secundum ydioma suum surungrad, id est nigrum castrum.)

Perhaps it is not by chance that the leader of the Hungarian tribes, Árpád, who claimed
his ancient Hunnic inheritance from Hunnic Sovereign Attila, chose to hold the
assembly in a place where Hunnic Sovereign Attila and the Avar khagan Bajan were
supposed to have established one of their headquarters. Thus before Árpád’s
appearance, it could have been a regal seat of the sovereigns of two European Hunnic
states.

99
The Anonymus chronicle contains two geographic names which may help us to try
to identify the geographic location described by him. These are Lake Körtvély
(Körtvélytó) and Gyümölcsény Forest (Gyümölcsény-erdő.)

Lake Körtvély

The name of the lake comes from the period of the Hungarian Conquest. It refers to
the fact that in that part of the country and in the territory corresponding to that of
present Hungary peers (körte) or more exactly wild peers (vadkörte) - ’vackor’ in
popular tongue - were indigenous (körte... vadkörte = körtvély = vackor). There is
even a Hungarian variety of this fruit, the endangered Pyrus magyarica.

Source: google.com : A wild peer tree

Source: google.com : A flowering wild peer tree

100
Source: google.com : The fruit of a Hungarian wild peer tree (Pyrus magyarica)

Source:The Hydrographic Institute of the Hungarian Royal Ministry of Agriculture, (M.

Kir. FM Vízrajzi Intézete), Budapest, 1938., own captions

More importantly than the origin of the name is the identification of the geographic
area or areas which are related to Lake Körtvény (Körtvélytó) and Körtvélyes.
Anonymus writes that the leader of the Hungarian tribes, Árpád and his warriors got

101
as far as the swamp called Körtvélytó (Lake Körtvély). An enlarged part of a map titled
‘The areas of the Carpathian Basin covered with water and flooded before the
embankment and drainage operations were carried out’ (The Hydrographic Institute
of the Hungarian Royal Ministry of Agriculture - M. Kir. Földművelésügyi Minisztérium
Vízrajzi Intézete, Budapest, 1938.) shows that the River Tisza had a triple bend at the
height of Dóc.

There was quite a big bend in the original Tisza River basin near the present Dóc which
wrapped around a swampland like a ‘peninsula’ between the Danube and the Tisza
rivers. This area was called ‘Körtvélyes’, or ‘ Lake Körtvély Swamp’ (Körtvélytó
mocsár). The present grassland of Dóc (Dóci-puszta), the municipality of Dóc and
Lake Dóc (Dóci-tó) were situated west of this ‘peninsula’ as its direct continuation in
the Danube-Tisza Region.

During the regulation of the Tisza River in the 19th century the three important bends
near Mártély and Dóc and under Hódmezővásárhely were cut off. This resulted in the
formation of backwaters like the present Holt-Tisza (Dead Tisza) in Mártély and in
Körtvélyes east of the Tisza River (Tiszántúl) and the Atkári Holt-Tisza (the Dead -
Tisza of Atkár) on the west bank of the river. Due to the transformation of the Tisza
basin, the penninsula of ‘Körtvélytó mocsár’ (Körtvély Lake Swamp) turned into an
’island’ and thus became part of another geographic region east of the River Tisza
(Tiszántúl). However, this all happened in the 19th century, and during the time of
Árpád, the leader of the Hungarian tribes, it was a bending river.

Source: terkepem.hu : Körtvély Lake Swamp (Körtvélytó mocsár) – the supposed

location of Körtvélyes, own drawing

102
Source: google.com : part of Körtvély Lake Swamp (Körtvélytó mocsár)

Source: google.com/maps: Dóci Lake and the municipality of Dóc

Contemporaneous land titles, church, court and other documents first mention
Körtvélyes under the name of Kurtuelis as ‘a fishing lake’ with a fishermen’s settlement
in 1138 AD. As the only ’lake-like’ formation in this area is the present Lake Dóc, it is
safe to assume that Lake Körtvély mentioned by Anonymus is the same as Lake
Dóc (Dóci-tó).

103
Starting from 1407 AD, documents make mention of the village Körtvélyes - under
the name of Kortweles – as an inheritable and/ or saleable part of an estate. Based
on the documents, one can suppose that there were two villages named Körtvélyes :
one on the west bank of the unregulated Tisza River, near the present municipality of
Dóc, the other being on the east bank of the river, in the area bounded by Mártély,
Soltpalé and Hódmezővásárhely. By 1668 - during the 15-year war - both villages
named Körtvélyes were destroyed without a trace, and they were never rebuilt.

After that, from 1668 on, this area is mentioned in land titles as ‘Körtvélyes
grassland ‘ (Körtvélyes puszta) including the fishing lake ‘Körtvély Lake’
(Körtvélytó).

Source:The History and Monography of Dóc by Ferenc Lele, Dóc, 2000, page 24

104
The above map from the 19th century shows that Körtvély Lake ( Körtvélytó = Dóci-tó)
completely surrounded the settlement of Dóc.We can assume that the conditions
could have been almost the same about 900 - 1400 years earlier (during the time of
the Hunnic- Avar settlement), and Körtvély Lake (Körtvélytó = Dóci-tó), which might
have been popular with fishermen, adorned the Danube-Tisza Region with an island
in the middle of it. The existance of this special geographic formation was due to the
fact that Lake Körtvély was formed from a cut off backwater of the Tisza River.
Unfortunately, Lake Körtvély (Körtvélytó) with its hidden historical relics is disappearing
from the map due to agricultural activities.

For the sake of completeness, it is important to mention that on 16th May 2012 the
storm reservoir lake next to the ‘Rotunda’ building of the Ópusztaszer National Heritage
Park was named ‘Körtvélytó ( Körtvély Lake) honouring the memory of the leader of
the settling tribes, Árpád and the ‘Assembly of Szer’. However, from historical point of
view, this latter lake has nothing to do with Körtvély Lake (Körtvélytó) mentioned by
Anonymus. This ‘act of courtesy’ was to make the Ópusztaszer National Heritage Park
an authentic place.

Source: google.com: Ópusztaszer, Rotunda - Körtvélytó

105
Source : kultura.hu: Ópusztaszer, Körtvély Lake reservoir (Körtvélytó) 2012.05.01.

Gyümölcsény Forest

In order to determine the location of Gyümölcsény Forest we have to clarify the

following issues:

- What is the meaning of ‘gyümölcsény’?

- Can a ‘Gyümölcsény Forest’ exist in nature?

- Is it geographically possible for ‘Körtvélytó’ and ‘Gyümölcsény-erdő’ to exist next to

each other?.

A high number of famous botanists, (agro)biologists, historians, linguists and

enthusiastic amateurs have been trying to find out the meaning of ‘Gyümölcsény-
erdő’ (Gyümölcsény Forest). According to the most acceptable theory, the word
‘gyümölcsény’ must have referred to a fructiferous thorny shrub (small tree), most
probably the old name for the present Hungarian word ‘galagonya’ = ‘hawthorn’ (an
indigenous thorny shrub with white flowers and berry crops). This idea is supported by
the fact that when the word ‘galagonya’ appeared in the Hungarian language in the
14-15th centuries, the word ‘ gyümölcsény’ was disappearing. Consequently,
Gyümölcsény Forest (Gyümölcsény-erdő) can be linked to the plant ‘hawthorn’
(‘galagonya’).

106
Source: hu.wikipedia.org: Flowering hawthorn

Source: google.com: The fruit of a hawthorn

It should be noted that the word ‘gyümölcsény’ has come into use again with a new
meaning. It refers to a floodplain flora including fructiferous plants. Of course, when

107
Anonymus described the Gyümölcsény Forest, he did not mean this kind of vegetation.
He could have thought of a hawthorn forest instead.

Hawthorn is a flowering shrub or tree of the rose family. It grows in temperate regions
even on poor, stony soils and it is drought tolerant. It has a wide variety of forms from
the 4-5 m tall shrub through the 5-8m tall shrub tree to the 8-10m tall tree.It is a native
plant which has spread in the territory of present Hungary. Its reproduction is facilitated
by nature itself, as wild animals who eat the berries cannot digest their seeds. So the
animal droppings spread the seads over the ground. Consequently, there seems to
have been nothing to hinder the wild-growing hawthorn (gyümölcsény) from forming
big groves (forests) in the 10th century. As several species of the hawthorn are
available today, anybody can have a hawthorn ‘gyömölcsény’ forest of their own
provided they have the necessary acreage for growing it.
Finally, we have to find out whether Körtvély Lake (‘Körtvélytó’) and Gyümölcsény
Forest (‘Gyümölcsény-erdő’) or the hawthorn forest could exist together in space and
time. The word ‘gyümölcsény’ originated in the time before the Hungarian Conquest.
As gyümölcsény = galagonya =hawthorn is a native, fruit growing plant with modest
requirements, the leader of the Hungarian tribes, Árpád and his men could have spent
34 days eating the fish cought in the Körtvély Lake, watering the horses from it,
hunting the animals of the Körtvély Lake Swamp and resting in the shade of the
Gyümölcsény Forest. However, they had to be careful with the latter pastime as the
hawthorn is a prickly plant.

Source: own photo taken on 5th June 2021: Flowering hawthorn shrubs in the
grassland of Dóc

108
Source:own photo taken on 5th June2021.: A part of the grassland between Baks and
Dóc

IV. Conclusion

In conclusion, it can be stated that there may have been a place in the location of the
grassland between Baks and Dóc, especially in the vicinity of the present municipality
of Dóc ( the destroyed village of Körtvélyes), around the Dóci Lake ( the disappearing
Körtvélytó) by the Körtvélyes backwater of the Tisza River ( Körtvély Lake Swamp) or
north of them, on the west bank of the present Tisza River basin which in certain
periods of history provided the site for the residence of three great Hunnic personalities
one after the other (Hunnic Sovereign Attila, Avar khagan Bajan, and the leader of the
Hungarian tribes Árpád). As these were combatant equestrian nomadic tribes, they
did not have permanent living quarters, and they had several of them. (The so called
’wooden palace’ might have been the Hunnic sovereign Attila’s ’summer residence’
and perhaps he had a ’winter residence ’ and several tent camps, too. After a short
while, Khagan Bajan transferred his headquarters to the vicinity of Kecskemét, while
the leader of the Hungarian tribes Árpád settled down on Csepel Island.)

It is worth mentioning that the Google satellite photos taken of the same area (Baks -
Pusztaszer - Ópusztaszer - Dóc) contain some interesting ( even ’mysterious’)

109
formations.

Source: google.com/maps: The area around Dóc, google/satellite photo

One of them is a regular circle shaped pattern with a diameter of about 1500m in the
area of Ópusztaszer – Dóc, closer to the Tisza basin. A local examination of the spot
showed that the boundary of the circle is a ditch, and there is a wheat field inside the
circle. The function of the ditch is not quite clear as the ’circle’ is situated between the
Main Canal of Pecsora and the Canal of Műrét-Kis-Tisza, which ensure the irrigation
and the drainage of the land.

The two photos were taken from the road on the western side of the ’circle’, and it
shows the starting and returning lines of the circular ditch. The track of the ditch
appears as a darker spot in the photo.

110
Source: own photo of 5th June 2021: The starting line of the curcular ditch

Source: own photo of 5th June 2021: the returning line of the circular ditch

111
Another point of interest on the Google satellite photo can be a horseshoe-shaped,
strangely grooved pattern above the ’circle’ which is a cultivated land bounded by a
ditch and a small wooded area.The maximum length of the ’horseshoe’ is 1500m and
its maximum width is 1 000m. This formation looks as if it was a protected site in olden
times. However, this would be another story perhaps titled ’Is there a Third Eauropean
Hunnic State?’

The answer to the question ’Where was Hunnic Sovereign Attila’s permanent wooden
palace residence which Priscos rhetor visited as a member of an Eastern Roman
embassy in about 448AD and where he met Hunnic Sovereign Attila? ’ is as follows:

Hunnic Sovereign Attila”s ’wooden palace’ residence mentioned by Priscos rhetor was
most probably located in the present territory of Hungary,between the Danube and the
Tisza rivers, on the west bank of the Tisza River, in the area of Baks - Pusztaszer -
Ópusztaszer – Dóc, near the presen Dóc Lake (Dóci-tó) and the muncipality of Dóc,
by the Körtvélyes backwater of the Tisza River (Körtvélyesi Holt-Tisza) or north of
these areas. As the residence could have been built mostly of wood, which is not a
long-lasting building material, and it was uninhabited for almost a century ( between
Hunnic Sovereign Attila’s death in 453 AD and Khagan Bajan’s appearance in 562
AD), nature might have recaptured the site, and the local inhabitants might have taken
away the wood to be used as firewood and/or building materials. Due to intensive
agricultural activities (plant production) starting from the 19th century, the surface and
underground archeological evidences were mostly destroyed during ploughing, land
development and cultivation. Hopefully, there remained some ’hidden places’!

112
Sources:
Quotes:
1. Kató Péter, Lindner Gulag: Hunok és rómaiak. Priskos rhétór összes töredéke,
Attraktor, Máriabesnyő - Gödöllő, 2017:
2. Jordanes: A gótok eredete és tettei, fordította: Dr. Bokor János, Középkori
Krónikások, Brassó, 1904:
3. Lengyel Dénes: Régi magyar mondák, Móra Könyvkiadó, 1972:
4. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember, mek.oszk.hu, mek.niif.hu/00600/00662, 1901:
5. Nemes-Dedinai Zsuffa Sándor: A hunok története, Budapest, Madách Nyomda, 1940:
6. Kiss József tájépítész: Attila, Hun nagyfejedelem székhelye – Buda Vonal II. rész,
Építészfórum, 2015.11.04.:
7. Arany János: Buda halála, mek.oszk.hu, The Project Gutenberg eBook, 2012.12.24.,
1863:
8. Heinrich Gusztáv: Etzelburg és a magyar húnmonda. Székfoglaló, MTA Könyvkiadó,
Budapest, 1881.:
9. Csallány Gábor: Attila székhelye és sírja Szentes határában – Dónáton, Szentes,
1900:
10. Csallány Dezső: Adatok Attila székhelyének kérdéséhez, Nyiregyházi Jósa András
Múzeum Évkönyve 1959, Képzőművészeti Alap, Budapest, 1961.:
11. Fonyódi Tibor: Isten Ostorai, Hadak Útja, Kalandor Könyvkiadó, 2002.:
12. A Nibelung-ének, Ó-német hősköltemény, 1200 körül, fordította Szász Károly,
Attraktor, 2008:
The Nibelungenlied, translated by George Henry Needler, University College, Toronto,
1904:
Das Nibelungenlied, Gutenberg eBook, 2005:
13. Deutsches Heldenbuch, Erster Teil, Biterolf und Dietleib, 1200, vagy 1500 körül,
Oskar Jänicke, Berlin, 1866:
14. Brion Marcel: Attila élete, fordította Salgó Ernő, Budapest, 1936.:
15. Salamon Ferenc: Hol volt Attila főszállása ?, Századok, Budapest, 1881:
16. Szeremlei Samu: Átilla székhelye H.-M.-Vásárhely határában volt, Athenaeum,
Budapest, 1899:
17. Révész Imre: Etel laka, vagyis Attila hun király birodalmi székhelye. Történelmi
vizsgálat, Debrecen, 1859:
18. Szász Béla: A hunok története. Attila nagykirály, Budapest, 1943:
19. Szabó Károly: Kissebb (sic!) történelmi munkái., Budapest, Ráth Mór, 1873:
20. Dugonics András: Etelka, Debrecen, 2002 (1791 reprint):
21. Szász Károly: Attila halála, Dráma 5 felvonásban, Budapest, 1893:
22. Thuróczy János: A magyarok krónikája 1. könyv, hangoskönyv, youtube.com, 1488:
23. Pekár Gyula: Attila. Történelmi regény, 1-2., Budapest, 1935.:
24. Diculescu C.C.: Die Gepiden, Halle (Saale), Karras, Kröber und Nietschmann, 1922:
25. Téglásy Imre: Fiala Jakab élete, munkássága, Móra Ferenc Múzeum évkönyve
1978-79/1:
26. Bálint Sándor: A szegedi táj történeti mondavilágából, Ethnographia 74. évfolyam
(1963):
27. Blazovich László: Szeged rövid története, 2. kiadás, Szeged, 2007:
28. Ismeretlen szerző: Hol volt Attila fővárosa ?, mi-ki2.blogspot.com, 2011
29. Müllenhoff Karl Viktor: Zeugnisse und Excurse zur deutschen Heldensage, Zeitschrift
für deutsches Alterthum, XII., 1865:

113
30. Kézai Simon mester magyar krónikája, fordította Szabó Károly, mek.oszk.hu:
31. Wikipedia: Attila hun király, wikipedia.org/wiki/Attila_hun_király, 2020:
32. Timon Samuele:Imago antiquae hungariae, Bécs, Prága, Tergesti, Trattner Nyomda,
1762:
33. Thierry Amadé: I. kötet: Attila, II-III. kötet: Attila fiai és utódai, fordította: Szabó
Károly, 1865, Attila-kódex, Angyali Menedék, 2018:
34. Herder Johann Gottfried: Ideen zur Philosophie der Geschichte der Menschheit,
Deutsche Bibliothek in Berlin, 1784:
35. Aranyosrákosi Székely Sándor: A hunok birodalma Erdélyben Kr.u. 374 – 454, 1845,
Attila Kódex, Angyali Menedék, 2018:
36. Sándor József László: Hadak útján. A hunok nagy történelme, II., Székelyudvarhely,
2001:
37. Anonymus: Gesta Hungarorum, 1200 körül, fordította: Pais Dezső, Budapest, 2003:
38. Benkő Mihály: Hunok és székelyek, Barót-Sepsiszentgyörgy, 2014:
39. Klemm F.G.: Attila nach Geschichte, Sage und Legende, Leipzig, Weidmann, 1827:
40. Herbert William: Attila, King of the Huns, London, Bohn, 1838:
41. Bonfini Antonio: Rerum Ungaricarum Decades (Officina, 1543), A magyar történelem
tizedei, Kulcsár Péter fordítása, Balassi, 1995:
42. Gosárvári Mátyás: A régi magyaroknak első bejövésükről való história, Kolozsvár,
1579:
43. Bóna István: Hunok – gepidák – langobardok, Balassi Kiadó, 1993:
44. Bóna István: Das Hunnenreich, Corvina, 1991:
45. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete, Somogyi, NY, USA, 1997:
46. Szórád Péter: Attila, kozterkep.hu, 2014.06.03. (Blaskovich Jánosról):
47. Képes Krónika. Kálti Márk krónikája a magyarok tetteiről. Fordította Geréb László,
Bp. 1959. Magyar Helikon:
48. Szekér J. Aloysius: Magyarok eredete a régi és mostani magyaroknak nevezetesebb
tselekedeteivel együtt, Első könyv, Pest, 1808:
49. Peringskiold Johannis: Wilkina-saga, Stockholm, 1715:
50. Thidreks- (Dietrich-) saga, https://www.timelessmyths.com/norse/dietrich.html, 1200,
vagy 1300 körül:
51. Gibbon Edward: The History of the Decline and Fall of the Roman Empire, Volume
The Third, The Second Edition, London, 1781:
52. Learned Marion Dexter: Origin and Development of the Walther Saga, PMLA, 1892,
vol. 7 No. 1, jstor.com/stable/456225:
53. Podhradczky Josephus: Chronicon Budense, Budae, 1838:
54. Otrokocsi Fóris Ferenc: Origines Hungaricae, Pars Prima, Franequerae, L. Strik,
1693:
55. Corpus Byzantinae Historiae. Argumentum Collectionis de Romanorum Legationibus
ad Ethnicos. Cantoclaro interprete., Parisiis, 1648:
56. Dr. Cserép József: A magyarok őshazája és őstörténete, Budapest, 1933:
57. Hutton Edward: Attila and the Huns, London, 1915, térkép 39. oldal:
58. Klaproth Heinrich Julius: Tableaux historiques de l’Asie, Paris, 1826:
59. Schafarik Paul Joseph: Slavische Alterthümer, Leipzig, 1843:
60. Budai Ézsaiás: Magyar Ország históriája a mohátsi veszedelemig, Debrecen, 1805:
61. Kruse Christian: Atlas zur Übersicht der Geschichte aller Europäischen Länder und
Staten, Leipzig, Halle, 1822, „Bis 500 nach Christi Geburt”:
62. Palugyai Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legujabb leírása. IV. kötet:
Békés-Csanád, Csongrád és Hont vármegyék leÍrása, Pest, 1855:

114
63. Peretsényi Nagy László: A régi Orod vagy-is a mostani Aradnak dolgai, Nagyvárad,
1814:
64. Böttiger Karl: Die Weltgeschichte in Biographien, III. Band, Berlin, 1840:
65. Müller Johannes von: Vierundzwanzig Bücher Allgemeiner Geschichten, Zweiter
Band, Stuttgart und Tübingen, 1852:
66. Pázmándy Samuelis: Schediasmata praeludialia cogitationum coniecturalium, circa
originem sedesque antiquas et linguam. Vhro - magarum populorum, Pars I, Pest, 1786:
67. Sinay Miklós történelem tárgyú kéziratából idézet: Révész Imre: Etel laka, vagyis
Attila hun király birodalmi székhelye c. művében, Debrecen, 1859:
68. Desericii Josephi Innicentii: De initiis ac majoribus hungarorum, Attila videlicet
ejusque decessoribus proximis, Liber IV Tom. III, Cap. VI, Budae, 1758:
69. Jordan Joan Christophori de: De Originibus Slavicis, Sectio LIII, Vindobonae (Bécs),
1745:
70. Huszti András: Ó és újj Dacia, Béts (Bécs), 1791:
71. Mogyoróssy János: Gyula hajdan és most, történeti és statistikai vázlatokban, Gyula,
1858:
72. Benkö Josepho: Imago inclytae in Transsylvania nationis siculicae historico - politica,
Cibinii et Claudiopoli, 1791:
73. Georgii Ludwig: Alte Geographie, beleuchtet durch Geschichte, Sitten, Sagen der
Völker, und mit vergleichenden Beziechungen auf die neuere Länder und Völkerkunde,
Stuttgart, 1840:
74. Gelsei Biró Lajos: Hold-Mező-Vásárhely, Új Magyar Muzeum, Ötödik folyam, Első
kötet, Pest, 1855:
75. Bél Matthias: Adparatus ad historiam Hungariae, sive collectio miscella, Posonii,
1735:
76. Gregoriantzii Paulli: Breviarium rerum hungaricarum (Matthias Bel: Attila, Posonii,
1745):
77. Pray Georgii: Annales veteres hunnorum, avarum et hungarorum, Vindobonae
(Bécs), 1761:
78. Vetráb József Kadocsa: Medium regni Hungariae. A Pilis titkai, 2003-2015:
79. А.Ф. Вельтман: Аттила и Русь IV и V века, Свод исторических и народных
преданий, Москва, 1858:
80. Ю. Венелин: Древние и нынешные Болгары в политическом, нпродописмом,
историческом и религиозном их отнощении к Россиянам, I., Второе издание,
Москва, 1856:
81. Linseder Julia Christina: Die Figur Etzel in der mittelhochdeutschen Heldenepik,
Diplomarbeit, Wien, 2011:
82. Bátky Zsigmond: Attila főszálláshelye és palotája, Földrajzi Közlemények, Budapest,
1918:
83. Szentkláray Jenő: Krassó vármegye őshajdana, Budapest, 1900:
84. Ermatinger James W.: The Decline and Fall of the Roman Empire, London, 2004:
85. Browning Robert: Where was Attila’s camp ?, The Journal of Hellenic Studies, 1953,
Vol. 73:
86. Thompson Edward A.: A History of Attila and the Huns, Oxford, 1948:
87. Heather Peter: The Huns and the End of the Roman Empire in Western Europe,
University Collage London, 1995:
88. Gracanin Hrvoje: The Huns and South Pannonia, Byzantinoslavica, LXIV, Prague,
2006:
89. Heltai Gáspár: Chronica az magyaroknac dolgairól, Kolozsvár, 1575:
90. Obrusánszky Borbála: The Lord of Europe - Attila, Academia.edu, 2019 (2016):
115
91. Hunok és rómaiak. Priskos rhétor összes töredéke., Attraktor Kiadó, 2017, (Sólyom
Márk: A hunok története)

Internet sources:
888.hu
arcanum.hu
archeodatabase.hnm.hu
core.ac.uk
danubelimes-serbia.rs
dka.oszk.hu
dockozseg.hu
google.com
google.com/maps
hu.utvonaltervezo.himmera.com
kislexikon.hu
magtudin.org
mapcarta.com
mapio.net
mapire.eu
maps.arcanum.com
maps.hungaricana.hu
maxval1967.wordpress.com
mek.niif.hu
mek.oszk.hu
omnesviae.org
orbis.stanford.edu
romaikor.hu
tavolsag.1km.net
telepulesektavolsaga.hu
terkepem.hu
timemaps.com
tiszaalpar.hu
tripadvisor.com
udalenosti.1km.net
utnv.org (Vojvodina)
vici.org
villamosok.hu
wikipedia.org

Published books:
Alföldi András: Magyarország népei és a Római Birodalom, Attraktor, Máriabesnyő,
2014
Alöldi András: Pogány szokások, keresztény emlékek, Attraktor, Máriabesnyő - Gödöllő,
2011
Altheim Franz: Geschichte der Hunnen I-V, 1959 - 1975
Anders Alexandra - Balogh Csilla - Türk Attila: Avarok pusztái, MTA BTK MÖT,
Budapest, 2014

116
Anonymus: Gesta Hungarorum, Fordította: Pais Dezső, Helikon, 1977
Árpád, Pallas Nagylexikon, kislexikon.hu
B. Tóth Ágnes: A folyók és a vízrendszer szerepe a magyar Alföld
településtörténetében, Népek és kultúrák a Kárpát-medencében, MNM, 2016
Balogh Csilla: A Duna-Tisza köze avarkori betelepülésének problémái, doktori
disszertáció, 2013
Balogh Csilla-Szentpéteri József-Wicker Erika: Hatalmi központok az Avar
Kaganátusban, Kecskemét, 2019
Bátky Zsigmond: Attila főszálláshelye és palotája, Földrajzi közlemények, Budapest,
1918
Békés megye szakrális helyei, karpatikum.hu
Béres Márta: Régészeti adatok Csongrád megye Árpád-kori településtörténetéhez,
doktori disszertáció, Szeged, 1986
Blazovich László: Kistelek története. A kezdetektől 1970-ig., Szeged, 1991
Blazovich László: Szeged rövid története, 2. kiadás, Szeged, 2007
Bóna István: A hunok és nagykirályaik, Corvina, 1993
Botár Imre - Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása, I. rész (1846-1879), Budapest,
1971
Bunson Matthew: Encyclopedia of the Roman Empire, USA, 2002 (01.04.1994.)
Csáki István - Dr. Novák Irén: About the Hunnic Rulers in a nutshell, academia.edu
Csaki Istvan - Dr. Novák Irén: Was there a Second European Hunnic State ?, novum #9
volume 1, novum pro, 2020
Csáki István: A hun nagyfejedelmekről dióhéjban, academia.edu
Csáki István: Hibáztak-e a hun nagyfejedelmek a harcmezőn ?, novum #8 volume 1,
novum pro, 2020
Csáki István: Volt-e Második Európai Hun Állam ?, academia.edu
Dani János-Horváth Tünde: Őskori kurgánok a Magyar Alföldön, Archeolingua, 2012
Dénes Andrea és mások: Ehető vadon termő növények és felhasználásuk a Kárpát-
medencében élő magyarok körében néprajzi és etnobotanikai kutatások alapján, Pécs,
2013
Ensslin Wilhelm: Maximinus und sein Begleiter, der Historiker Priskos, Byzant.-neugr.
Jahrbücher 5-6, 1926-1929
Ermatinger James W.: The Decline and Fall of the Roman Empire, London, 2004
Fehér Bence - Galambos István: Hunok a történelemben és a hagyományokban, TITE
Könyvek 9., Budapest, 2015
Felföldi Szabolcs: Personal Hygiene and Bath Culture in the Word of the Eurasian
Nomads, Studia Uralo-Altaica, 53, 85-93, 2020
Frontiers of the Roman Empire - The Danube Limes (Serbia), whc.unesco.org
Frontiers of the Roman Empire. Roman Limes in Serbia, Belgrade, 2014
Gavrilovic Slavko: Sajkaska Istorija. Dimitrijevic Danica: Sarmati i Rimljani, Novi Sad,
1975
Geomorphological Map of the Autonomous Region of Vojvodina, Geozavod-Gemini,
Belgrade, 2005
Gracanin Hrvoje: The Western Roman Embassy to the Court of Attila in A.D. 449,
Zagreb - Prague, 2003
Hakenback Susanne: Practising pastoralism in an agricultural environment: An isotopic
analysis of the impact of the Hunnic incursions on Pannonian populations, PLOS One,
2017.03.22.

117
Heather Peter: The Huns and the End of the Roman Empire in Western Europe,
University College London, 1995
History of Civilizations of Central Asia I - V, UNESCO Publishing, 1996
Hóman Bálint: A magyarok honfoglalása és elhelyezkedése, A magyar nyelvtudomány
kézikönyve, 7. füzet, MTA, Budapest 1923
Hoppál Mihály: Sámánok Eurázsiában, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005
Hornyik János: Pusztaszer, a honfoglaló magyar nemzet története, Kecskemét, 1865
Horvát István: Magyar ország régi gyökeres nemzetségeiről, Pest, 1820
Horvát István: Rajzolatok a magyar nemzet legrégibb történeteiből, Pest, 1825
Hughes Ian: Aetius: Attila's Nemesis, Pen&Sword Military, 2012
Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: Egy elfelejtett nép, a szarmaták, Nyíregyháza-
Szeged, 2018
Ivanisevic - Bugarski: Western Banat during the Great Migration Period, Lublin, 2008
Iványosi Szabó András: A Kislunsági Nemzeti Park Igazgatóság negyven éve. Az Alsó
Tisza mente., Kecskemét, 2015
Jerney János: Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából, Pest, 1854
Katona Sándor: A honfoglalás ténye és hadtörténeti értékelése, Duna Kiadó, Svájc,
Gilde Könyvek
Kelly Christopher: Attila the Hun. Barbarian terror and the Fall of the Roman Empire,
London:The Bodley Head, 2008
Kókai Lajos: Az ősmagyar vallás emlékeiről, Budapest, 1904
Kókai Sándor dr.: A Bánság történeti földrajza (1718 - 1918), Nyíregyháza, 2010
Koncsos László: A Tisza árvizi szabályozása a Kárpát-medencében, Budapest, 2006
Koncz János - Sz. Simon István: Ópusztaszer, Kossuth, 1988
Korai magyar helynévszótár 1000 - 1350. Abaúj-Csongrád vármegye, Debrecen, 2005
Kovrig Ilona: Hunnischer Kessel aus der Umgebung von Várpalota, FoliaArch 23, 1972
Lajdi Péter: Erőhelyek, szenthelyek a magyarok földjén (11.11), liliom.lapunk.hu
Lele Ferenc: Dóc története és demográfiája, Dóc, 2000
Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van, II., Budapest, 1979
Lippay János: Posoni kert, Nagyszombat, 1667
Lisztes János: Pusztaszer és Mártély: Az Alsó-Tisza völgy védett területei, Kecskemét,
2005
Maenchen-Helfen Otto J.: Die Welt der Hunnen, History and Culture, UCP, 1973
Magyar történelem. Tízezer év - ezer oldalról, Zürich - Budapest, 2002
Masek Zsófia: Hun kori üstök Magyarországon - egy új lelet kapcsán, Magyar Régészet,
2015
Molnár Erzsébet: A közlekedési eszközök fejlődése és a sebesség alakulása a
középkortól a 20. század elejéig, real-eod.mtak.hu
Mozaikok Csongrád város történetéből. Tari László: Hol volt Attila főszálláshelye ?
Adatok a Csongrád-várháti lehetőséghez, 1979
Müller Róbert: Régészeti kézikönyv, Budapest, 2011
Nagy Józsefné Pintér Eszter: Pusztaszer története, Pusztaszer, 1996
Nagybányai Perger János: A magyar és hazája régenten, Pest, 1831
Nagy-Tóth Ferenc: Régi erdélyi körték és más gyümölcsök, Kolozsvár, 2006
Nemere István: Táltosok és sámánok, Anno, Budapest, 2010
Neparáczki Endre: A honfoglalók genetikai származásának és rokonsági viszonyainak
vizsgálata archeogenetikai módszerekkel, Szeged, 2017
Notitia Dignitatum, Otto Seeck, Berlin, 1876

118
Olsen Bradford C.: Sacred Places Europe: 108 Destinations, First Edition, USA, 2007
Ópusztaszer, wikipedia.org
Ortvay Tivadar: Margun és Contra Margum. Értekezés a Történelemtudomány köréből,
1876.VI.12.
Párducz Mihály: A nagy magyar Alföld rómaikori leletei, 1931, Dolg. VII
Párducz Mihály: A szarmatakor legkorábbi emlékei a Bánságban. Arch.Ért. III, 1942
Párducz Mihály: Adatok a magyarországi szarmaták társadalomtörténetéhez, Arch.Ért.
79, 1952
Priszter Szaniszló: Növényneveink, Mezőgazda, Budapest, 1998
Pulszky Ferencz: Tanulmányok a népvándorlás korának emlékeiről, Budapest, 1888
Pusztaszer településtörténet, google.com
Rapaics Raymund: A magyar gyümölcs, Kir. M. Természettudományi Társulat,
Budapest, 1940
Régészeti kézikönyv, Budapest, 2011
Róna-Tas András: Néhány megjegyzés a faneveinkről, Magyar Nyelv, 100. évf.
Sasel Kos Marjeta: The Embassy of Romulus to Attila, Tyche v.9, 1994
Srejovic Dragoslav: The Neolitic of Serbia: Archeological Research 1948 - 1988,
Belgrade, 1988
Stephani Karl Gustav: Der älteste deutsche Wohnbau und seine Einrichtung I., Leipzig,
1902
Sudár Balázs -Petkes Zsolt: Magyar őstörténet 4., Honfoglalás és megtelepedés,
Helikon, 2016
Surányi Dezső: a Crataegus fajai és ökonómiai-botanikai értékelésük, NAIK-MKSZN
2700, Cegléd, Pf. 33
Szani Zsolt: Történelmi alma- és körtefajták a Kárpát-medencében a népi fajtaismeret
és használat tükrében, Budapest, 2011
Szekeres László: A hunok és Attila, Fórum, Újvidék, 1985
Szelekovszky László: Békés megye kunhalmai, Békéscsaba, 1999
Szőke Lajos: Befolyásolhatatlan földsugárzások, Csömör, 1994
Tariczky Endre: A tiszavidéki hun földpyramis-halmok ismertetése, Eger, 1906
The Geography of Strabo I - VIII, William Heinemann Ltd., London, 1917 - 1932
Thonpson Edward A.: The Camp of Attila, Journal of Hellenic Studies, LXV, 1945
Tóth Sándor László: A honfoglalás szakaszai, Professoribus salutem: Találkozások
neves történészekkel, Szeged, 2001
Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei a kőkortól a honfoglalásig, Kossuth, 2015
Vajda Tamás: Adatok a Dráva menti középkori fokgazdálkodásról, acta.bibl.u-szeged.hu
Vámos Ferenc: Attilas Hauptlager und Holzpaläste, Seminarium Kondakovianum, 1932
Vicsay Lajos: Kistelek története, Kistelek, 1929
Vincze Viktor Attila: Susanne Hakenback: Pásztorkodás mezőgazdasági környezetben -
A hunok jelenlétének Pannonia népességére gyakorolt hatásának izotópos vizsgálata,
888.hu, 2017.03.28.
Visy Zsolt: Magyar régészet az ezredfordulón, Budapest, 2003
Vujadin Ivanišević - Michel Kazanski: The Pontic-Danubian Realm in the Period of the
Great Migration, Paris - Beograd, 2012
Watkins Alfred: The old Straight Track (1925), Abacus, 1994
Weiss Boglárka: Átkelőhelyek a Tiszán az Árpád-korban, core.ac.uk
Wirth Gerhard: Attila: Das Hunnenreich und Europa, Kohlhammer, Stuttgart, 1999
Zajti Ferenc: Ősmagyarok hitvilága, Kókai Lajos kiadása, Budapest, 1918

119
Zhdanovich: Avar Embassies to Byzantium according to Menander Protector (annotated
translation of the source’s fragments), 2016
Гончаров Н. - Макаров В. - Морозов В.: В лучах кристалла Земли, "Техника
молодежи", № 1, 1981
Лачугин К.: Земля - большой кристалл ?, "Захаров", Москва, 2005
Макаров В.А.: Строение земной коры, как результат функционирования силовых
каркасов Геокристалла, "Русская Мысль", № 1-12, 2010

120