A légcső két főhörgőre oszlik, majd ezek a tüdő

lebenyeinek megfelelően a tüdőkapuban jobboldalt

3, baloldalt 2 hörgőre oszlanak. Ugyanitt lépnek be
az artéria pulmonalis ágai, és a puhnonalis vénák is
megtalálhatók. A hörgők egyre kisebb ágakra oszla-
nak, közben porcos falukat elveszítve csak erőteljes
simaizomzattal rendelkeznek. A simaizmok beideg-
zésére jellemző, hogy paraszimpatikus ingerre
összehúzódnak, szimpatikus ingerre pedig ellazul-
nak. Tehát ezt az izmos szakaszt tágítani lehet szim-
patikus izgató kkal (Tonogen= adrenalin, Propy-
Ion) vagy paraszimpatikus bénítókkal (atropin).
A légutak csak a levegő akadálymentes ki- és
beáramlását biztosítják, bennük gázcsere nincs.
Ezért is nevezik a légutak összességét holttérnek.
A holttér jelentősége az, hogy az alveoláris levegő
összetételének állandóságát biztosítja. A legkisebb
2. ábra. A tüdő veszélyeztetettsége bronchusok, a bronchiolusok a tüdő legkisebb mű-
1: fertőző ágensek (baktériumok, vírusok, gom- ködési egységéhez, a lebenykékhez (lobulus) vezet-
bák), por, környezetszennyezés; 2: dohányzás;
3: a felső légutak betegségei; 4: orrüregek; 5: mel- nek. Minden lobulusnak van saját vér-, nyirok- és
léküregek; 6: vérköri szórás; 7: iatrogén ártalom idegellátása. A lebenykében a bronchiolus tovább
oszlik és tüdőhólyagocskák rendszerébe (alveolus)
torkollik. Az alveolusok adják a légzőfelületet. Az alveolusok kb. 0,1 mm átmérőjű hólya-
gocskák, falukat rendkívül vékony légzőhám borírja. Külső felületüket az artéria pulmona-
lisból származó kapillárisrendszer veszi körül. A légzőhámon át annyira akadálytalan a gáz-
csere, hogy az alveoláris levegő és az artériás vér gázösszetétele megközelítő en azonos. A
gázcsere a diffúzió törvényeinek értelmében a magasabb nyomás felől az alacsonyabb nyo-
más irányába hat.
A lobulusokat az intersticiális kötőszövet fogja össze nagyobb anatómiai és működési
egységekbe, a szegmentekbe, a több szegmentből álló lebenybe, a három lebenyből álló
jobb és a két lebenyből álló bal tüdőfélbe. A rugalmas tüdő a teljesen zárt mellkasban he-
lyezkedik el. A mellkas csontos és porcos vázát a bordák közötti izmok kötik össze, lefelé a
rekeszizom zárja. Az üreg belsejét a mellhártya (pleura) béleli, kettős lemezének másik fele
a tüdőt borítja. Így a tüdőt a mellkasfaltól csak a vékony pleurarés választja el, ebben a rés-
ben kevés folyadék van. A mellhártyalemezek közti nyomás néhány Hgmm-rel alatta ma-
rad a külső levegő nyomásának, ezért a külső levegő a mellkas üregénél kisebb, rugalmas tü-
dőket annyira felfújt állapotban tartja, hogy azok a mellkast kitöltik. Ha ez a nyomáskülönb-
ség kiegyenlítődik (a mellhártya lemezei közé levegő kerül) a tüdő összeesik. A nyomásvi-
szonyok a tüdőt arra kényszerítik, hogy együtt mozogj on a mellkassal. Ha a mellkasizom-
zat és a rekesz összehúzódása a mellkas térfogatát növeli, a tüdő térfogata is nő: ez a belég-
zés. A belégzés (inspiráció) tehát energiát igénylő izommunka eredménye, a kilégzés (exspi-

- 30-
ráció) viszont normális körülmények között a mellkasizomzat elernyedésének és a tüdő
rugalmasságának következménye.
Az ép, normális működésű légzőszervek fokozott igénybevételkor is ki tudják elégíteni
a szervezet oxigénigényét, a külső légzés jelentős tartalékkal rendelkezik. A légzési tartalé-
kot a légvételek számának és mélységének fokozódásával nővelhetjuk.
A légzőtevékenység irányítását a nyúltagyban levő légzőközpont automatikusan végzi,
több helyről szerezve be az irányításhoz szükséges ismereteket. Maga a központ az őt ellá-
tó vér szén-dioxid-tartalmára a legérzékenyebb. Ezen kívül érkezik információ a glomus ca-
roticumból, mely a vér oxigéntartalmának jelzője.
Az agyi központot befolyásolják a tüdőszövetből érkező, annak feszültségi állapotát jel-
ző ingerek is (3. ábra).

PANASZOK ÉS TÜNETEK LÉGZŐSZERVI BETEGSÉGEKBEN

Nehézlégzés (dyspnoe)

Nehézlégzésről akkor beszélünk, ha a beteg fulladásérzése miatt fokozottan erőltetetten,

légzési segédizmok igénybevételévellélegzik.
Ha a légzőszervek épsége, működése károsodik, már a szervezet nyugalmi állapotában
szükség lehet légzési tartalék igénybevételére, hogy a gázcsere zavartalan legyen. Ebben az
esetben a légzési tartalék egy része a légzőszervek hibájának kompenzálására használódik fel,

agykéreg
hipotalamusz

o~
{. ",rl<
. ,r."
~

~%~~~~~~é~let } 1 -,
"2
~
s~~~e~g
nagyon kevés O~ ~
sok CO2
-, -,

•
(0 .>
C
-, {kardlomotor.centrum

lÍr
vazornotor-centrurn
vérnyomás!
~ { sok O2 ~ SinUS hipotenzio +
--=-A
~;

kevés CO ~ ~car hipertenzio-

légzőIzmokból 2 }/ / ~ k kémiai Inger
eredö reflexek ~.' ~ SOk,CU2 } +
A-!~~, t-... . keves O2
o-'~
:?'! tr;
-. aorta nagyon kevés O2 +
''--l, vena cava
~S45~ és Jobb pitvar
-.'-""" . .

tüdők

3. ábra. A légzőközpont (el direkt és reflexes befolyásolhatósága

- 31
Kevesebb jut belőle a szervezet fokozott gázcsereigényének kielégítésére. Ilyenkor azt
mondjuk, hogy csökkent a légzés alkalmazkodási képessége. A betegnél ez úgy jelentkezik,
hogy azt a fizikai munkát, amelyet edclig minden megerőltetés nélkül el tudott végezni,
most már többé-kevésbé erős fulladásérzés kíséri. Aszerint, hogy a nehézlégzés csak a fizi-
kai megerőltetésben vagy már nyugalomban is jelentkezik, megkülönböztetünk rnunka-, ill.
nyugalmi dyspnoét. A rohamokban jelentkező nehézlégzés az asthma.

Szederjesség (cyanosis)

Cyanosisnak nevezzük a bőr és nyálkahártyák kékes elszíneződését, melyet a vérben felsza-

porodott redukált haemoglobin okoz.

Köhögés

A köhögés nagy erejű kilégzés. Zárt hangrés mellett az erőteljes kilégzés összenyomja a tü-
dőben a levegőt. Ez áttöri a hangrés zárját és hangjelenséget is okoz, mert közben megre-
zegteti a hangszálakat. A nagy sebességű levegőáram a légutakban felgyülemlett váladékot
vagy az odakerült idegen testet magával sodorja, azoktól a légutakat megszabadítja. A kö-
högést mint reflexfolyamatot ezenkívül a mellhártya izgalma is kiválthatja. A keringés elég-
telensége is okozhat köhögést. A köhögés lehet eredményes (produktív), de lehet száraz,
kínzó, köpetürítéssei nem járó, azaz eredménytelen (improduktív).
Minden tartós köhögéssel járó állapot károsítja a légutakat és a tüdőt. A köhögéssel szét-
szórt, fertőzött nyálkacseppeknek jelentős szerepük van a betegségek terjesztésében.

Köpet

A köpet származhat a szájból, a légutakból és a tüdőből.

A következő jellegzetes köpettípusokat kűlőnbőztetjuk meg:
nyálkás köpet: hig, színtelen nyálka;
nyálkás-gennyes köpet: a nyálkán kívül színes, átlátszatlan gennyet is tartalmaz, csí-
kok, szigetecskék formájában;
gennyes köpet: színes (zöld, sárga), az előbbinél sűrűbb;
véres köpet: világospiros, habos vagy alvadt vércsomó kat tartalmaz.

Fájdalom

A pleura izgalma a mellkas megfelelő oldalán jellegzetes, a belégzéssei fokozódó fájdalom-

mal jár. Ezt a fájdalmat oldalszegezésnek is nevezik. Ugyanilyen fájdalommal jár a bordatö-
rés is, ebben az esetben azonban a fájdalom a mellkasra gyakorolt enyhe nyomással is kivált-
ható, ill. fokozható. Hirtelen támadó nagy mellkasi fájdalommal jár a tüdőembólia.

- 32-
 VIZSGÁLATOK LÉGZŐSZERVI BETEGSÉGEKBEN

Az anamnézis felvétele és a fizikális vizsgálat az orvos feladata. Megtekintéssel állapíthatjuk

meg a légzésszámot és a légzés ritmusát. A légzést a mellkas kitéréseinek megfigyelésével egy
percen át számoljuk. Egészséges ember légvételeinek száma nyugalomban percenként
14-16. Szaporodik a légvételek száma nyugalomban is lázas állapotban, minden légzőszervi
betegségben a gázcsere romlásakor, légzési elégtelenségben. Csökken a légzésszám altató-
szer- és kábítószermérgezésben. Az átmeneti légzésmegállást apnoénak nevezzük.

Eszközös vizsgálatok

Röntgenvizsgálat. A röntgensugár ún. fékezési sugárzás. Gyakorlatilag ez a sugárzás úgy ke-

letkezik, hogy egy izzó katódról igen nagy sebességgel elektronok repülnek az anód felé, itt
az anódba ütköznek és lefékeződnek. Az atom az elektron lefékeződéséből származó ener-
giát nagy energiájú röntgenkvantum formájában kisugározza. A röntgensugárzás orvosi fel-
használásának alapját azok a jelenségek képezik, amelyek a sugárzásnak különböző anyago-
kon való áthaladása közben lépnek fel. Az alapjelenség abból áll, hogy a röntgensugárzás
anyagrétegeken áthatol, közben azonban részben elnyelődik, gyengül, tehát mennyisége
csökken, és ugyanakkor minősége is megváltozik. Különbözőképpen nyelődik el a röntgen-
sugárzás a különböző szövetekben, s ez adja a röntgenfilmen látható képet. A röntgensugár
szemmel nem látható.
Igen hasznos, sok információt adó vizsgálat, Sajnos sok káros mellékhatása van, melyre
figyelemmel kell lenni alkalmazásakor. A fiatal szervezet (pubertás előtt) fokozottan sugár
érzékeny. Fiatal terhességben is nagyon káros a röntgensugár, mert a pete nagymértékben
sugárérzékeny. Nagyon érzékeny a csontvelő. A thrombocyták számának csökkenése ha-
mar jelzi a sugárkárosodást, de leukopenia is bekövetkezhet. Bőrkárosodást is okozhat az
egyszeri nagyobb sugárdózis. A gyakori, kis adagú röntgensugárzást a szervezet "nem felej-
ti el", hanem összegzi. Így szinte valamennyi szerv károsodása létrejöhet különböző mér-
tékben.
A légzőszerveket a következő eljárással vizsgáljuk:

1. Átvilágítás. A mellkas átvilágítása a leggyakoribb eljárás, bár a betegre és a képerősítővel

fel nem szerelt géppel dolgozó orvosra jelentős sugárterhelést jelent. Mással alig pótol-
ható előnye, hogy a beteg mellkasi szervei mozgásuk közben szemlélhetők, és a beteg
vizsgálat közben mozgatható. A beteg meztelen felsőtesttel áll be a készülékbe. Átvilá-
gítás közben a betegnek az orvos utasítására el kell fordulnia vagy karjait csípőre tennie,
felemelnie stb., azaz bizonyos együttműködésre képesnek kell lennie. Elesett állapotban
levő beteg csak fekvő helyzetben vizsgálható. Vannak olyan készülékek, melyeknek asz-
talán a beteg rögzíthető és az asztallal együtt minden irányban mozgatható.

- 33-
2. Summatiós (összegező) felvételek. Többnyire a mellkas-átvilágítás során megfigyelt el-
változások rögzítésére vagy finomabb elemzésére készítik (közel 1: 1 arányú kép). A be-
teg meztelen felsőtesttel, szemben, háttal vagy oldalt áll az állványra erősített röntgen-
filmhez. A betegnek a felvétel pillanatában mozdulatlanul kell állnia, és lélegzetét is vissza
kell tartania.
3. Ernyőképfelvétel. Szűrővizsgálatok céljára használják. Kicsinyített képet ad, a finomabb
értékelést tehát nem teszi lehetővé. A betegnek viszont csak minimális sugárterhelést
okoz.
4. Scintigraphia. Intravénásan bevitt sugárzó anyag sugárdetektor segítségével olyan képet
rajzol a tüdőről (scintigram), amely alkalmas tüdődaganat, tüdőembólia felismerésére.
5. CT, virtuális bronchoscopia.

Endoszkópos vizsgálatok. Hörgőtükrözés (bronchoscopia). A légúti endoszkópos bea-

vatkozások nemcsak diagnosztikus, hanem terápiás feladatok (idegen test kiemelése, hörgő-
öblítés, leszívás) ellátására is szükségesek. Ezekre a vizsgálatokra általában reggel, éhgyomor-
ra kell jelentkezni. A bronchoscopia során helyi érzéstelenítés után vagy rövid tartam ú nar-
kózisban a világítófejjel ellátott fémcsövet, a bronchoszkópot (vagy a hajlékony bronchofi-
beroscopot) a hangrés en keresztül a légcsőbe vezetik.
A vizsgálat után a beteg 4 órán keresztül nem ehet, nem ihat, nehogy félrenyeljen.
Légzésfunkciós vizsgálatok (spirometria). A tüdő légzéskapacitásának vizsgálata. A vizs-
gálat célja, hogy megállapítsa a légzés eredményességét. E cél érdekében megfelelő eszközzel,
spirométerrel mérjük azt a levegőmennyiséget, melyet a vizsgált személy be- és kilélegzik.
A spirométerrel mért légzéstérfogatok között legismertebb a vitálkapacitás (hivatalos rövi-
dítése: VC). Vitálkapacitásnak nevezzük a lehető legmélyebb belégzést követő maximálisan
kilégzett levegő térfogatát. A VC-t számos légzőszervi megbetegedés (mellkasi folyadék-
gyülem, tüdőgyulladás, tbc stb.), valamint a kisvérköri pangás is csökkenti.
Mivel a spirometriás vizsgálat sikere jelentősen ftigg a beteg együttműködésétől, a bete-
get meg kell nyugtatni, hogy a vizsgálat fájdalmatlan, kellemetlenséggel nem jár, a vizsgálat
tartama alatt mindig elég levegőt fog kapni, még akkor is, ha a csatlakozó szájrészének be-
vezetése után beszorít juk az orrát.

A FElSŐ LÉGUTAK BETEGSÉGEI

NÁTHA (RHINITIS ACUTA)

Az orr-garat nyálkahártya heveny gyulladása, melyet vírus okoz. Cseppfertőzéssel terjed.

A vírusinfekciót az ellenálló képességet csökkentő tényezők, pl. meghűlés segítik. A meg-
hűlés azonban - a közhiedelemmel ellentétben - nem oka, csak egyik tényezője a betegség
kialakulásának. Nem fertőzéses eredetű az allergiás rhinitis, ami bőséges, vízszerű orrvála-
dékkal jár. Hogy szezonalis vagy egész évben előforduló, az allergéntől ftigg, A beteg leg-

- 34-