a b

4. ábra. Ép (a) és kóros (asthma bronchiale) (b) bronchiolus a hozzá tartozó alveoluscsoporttal
A beteg oldalon szűkebb bronchiolus, tágu It alveolusok, szűkebb kapillárisok láthatók

gokra való túlérzékenységet bőrreakcióval lehet bizonyítani. Az asztmának ezt a formáját,

amelyben külső allergén jelenléte bizonyított - extrinsic asztmának nevezzük. Ha a külső
allergén szerepe nem bizonyított - intrinsic asztmáról beszélünk. Az asthma bronchiale kli-
nikailag az asztmás roham formájában zajlik le. A roham időtartama néhány perctől több na-
pig is tarthat. Többnyire hirtelen, súlyos nehézlégzéssel kezdődik, gyakran éjszaka. A lég-
szomj érzése arra készteti a beteget, hogy ágyában felülve, légzési segédizmait megfeszítve,
minden erejét igénybe véve igyekezzék levegőhöz jutni. A rövid, kapkodó belégzés után a
kilégzés hosszan elnyúló, sípoló. Az időnként jelentkező köhögés száraz, alig jár váladékkal.
Ha később köpet ürül - az tapadós, szívós nyák. A roham folyamán a köpet fokozatosan hí-
gabbá válik. A köhögés könnyebbedik. A pulzus szapora, a vérnyomás nem változik. Több
óráig tartó roham esetén status asthmaticusról beszélünk. Az elhúzódó roham az egész szer-
vezetet, ezen belül a keringést nagyon megviseli. A beteg cyanoticussá válik. Nyaki vénái
tágulnak. Bőre verítékes. A mellkas légzéskor alig mozdul ki, mély belégzés állapotában van.
Az asztmás roham a beteg halálát is okozhatja. Vagy úgy, hogy a kis hörgőket eltömeszelő
váladék fulladást okoz, vagy a következményes állapotok (cardialis elégtelenség, pneumo-
nia) miatt következik be a halál. Kiválthatják a bronchusgörcsöt pszichés hatások is. Fizikai
megerőltetés, infekció ugyancsak kiváltó tényező lehet.
Gyógyítás. Az ápolónőnek nemegyszer módjában áll megfigyelni, hogy mi váltotta ki a
beteg rohamát. Roham alatt az ápolónő a beteg légzésén úgy igyekszik segíteni, hogy az
ágyban vagy az ágy szélén ülő beteget megtámasztja. Verejtékes bőrét letörli. Átizzadt fe-

~- 45 -
 hérneműjét kicseréli, és igyekszik a beteget megnyugtatni. Oki kezelés - amennyiben is-
mert az allergén -, ennek távol tartása. Ez azonban nem mindig sikerül. Gondoljunk csak a
házipor-allergiára. Ha az allergén távol tartására nincs lehetőség, akkor meg kell kísérelni az
allergiás állapot megszüntetését az antigén megfelelő mértékben hígított készítményével
deszenzibilizálás útján. Panaszokat még nem okozó allergén adagokat alkalmaznak és
mennyiségét a kapott reakció szerint fokozatosan emelik, felkészülve esetleges anafilaxiás
vagy asztmás rohamra.
Az asztmás roham leküzdésére elsősorban béta-adrenerg-izgatókat alkalmaznak, injekció
vagy belégzés formájában. Ilyen szerek az Isuprel, Euspiran, Propylon. Ezek azonban egy-
formán ingerlik a béta-l- és béta-2-receptorokat, és emiatt tachycardiát, sőt kamrafibrillá-
ciót is okozhatnak. Ma a törekvés az, hogy szelektív béta-2-ingerlőket alkalmazzanak. Ilyen
a Bricanyl és a Salbutamo!. Eszereket belélegeztethetjük a porlasztókészülék vagy inhalátor
segítségéve!' Forgalomban vannak a beteg által kezelhető pumpák is.
Szimpatikus izgalom előidézésével hat a Tonogén is, melynek 0,2-0,5 mg adagja sc. in-
jekcióban sokszor megszünteti a rohamot. Jól bevált készítmény az Anasthim, mely adrena-
lint és a hypophysis hátsó lebenyének készítményét tartalmazza. Ugyancsak sc. injekcióban
alkalmazzuk. Enyhébb roham szájon keresztül adott készítményekkel is befolyásolható, így
Asthmamid vagy Solvasthmin tablettával. Ezek teofillint, atropint, amidazofent, papaverint
tartalmaznak. A következő lehetőség a bronchusok simaizomgörcsének közvetlen oldása.
Így hat a Diaphyllin venosum inj. (5 ml lassan iv.), vagy a Diaphyllin kúp, valamint a Pa-
paverinum hydrochloricum (inj. 1 ml, sc., im., iv.). Harmadik lehetőség az allergén-antitest
kötódésének megakadályozása. Az ily módon ható corticosteroidokat sem a súlyos heveny
rohamok, sem a status asthmaticus kezelésénél nem nélkülözhetjük. Alkalmaznak szájon át
Prednisolon tablettát a roham megszüntetéséhez elegendő adagban. Ez kb. 40-60 mg-ot je-
lent, amelyet a későbbiekben fokozatosan csökkentenek a fenntartó adagra. Szükség lehet
parenterális corticosteroidok adására is: Di-Adreson F Aquosum, Depersolon. A rohamok
közti időben tartós kezelésként, mely egyébként a rohamok tartós megelőzését is szolgálja,
a következő gyógyszerek alkalmazhatók: Diaphyllin tabletta vagy kúp, különböző simaizom
görcs-oldók. Az adrenalinkészítmények közül a Bricanyl adható sikerrel aeroszol vagy tab-
letta formájában. Az antigén-antitest kötődésének gátlásával hat az Intal kapszula inhalációs
por formájában. Súlyos esetben tartós kezelésként is steroidra szorul a beteg. E szerek a leg-
alkalmasabbak a beteg panaszmentesen tartására. Kezdő nagyobb adagok után napi 10-15
mg a fenntartó adag. A mellékvesekéreg működésének megtartása céljából a másodnapon-
kénti adagolást ajánlják. Intervallumokban ACTH-depókészítményeket is használnak
(Synacthen, Cortrosyn) tartós kezelésre. Mind a corticosteroidokat, mind a szintetikus
ACTH-készítményeket igyekeznek - amint lehetséges - elhagyni. Nagyon kell ügyelni a
szerek adásakor a mellékhatásokra, melyek megfigyelésében az ápolónőnek is nagy szerepe
van (vérnyomás-emelkedés, vércukorszint-emelkedés, fekélyképződés a gyomorban, eltéré-
sek az ionegyensúlyban) .
Tüneti kezelésként köptetőket adnak. Ha a beteg lázas, szubfebrilis, tehát bakteriális in-
fekció szerepe is feltételezhető, antibiotikumokat is kap.

- 46-
 Fizikális terápia a kialakuló emphysema megelőzésére, a légzés könnyítésére alkalmazha-
tó (torna, légzőgyakorlatok) . Fulladással fenyegető súlyos status asthmaticusban trachealis
katéteren keresztül kell a nyákot eltávolítani, esetleg tracheotomiát is végeznek. Ha az an 0-
xia súlyos, gépi lélegeztetést alkalmaznak ..
Az ápolónőnek is tudni kell, hogy az asthma bronchialéban tilos morfint és származékait
adni, légzőközpont-bénító hatásuk miatt. Asthma bronchialéban szenvedő betegnek béta-
receptor-blokkolót sem szabad adni, illetve csak nagy körültekintéssel, orvosi utasításra.
Gondozás. A beteg állapotát a banális légúti hurutok is súlyosbíthatják, ezért a beteget
óvni kell a lehűléstől. Arra is ügyelnünk kell, hogy asztmás beteg ne kerüljön a lázas, huru-
tos beteg mellé.
Az asztmás beteggel foglalkozva tekintettel kell lennünk arra, hogy a hosszan, sokszor
már évtizedek óta tartó betegség a beteg pszichéjét is megváltoztatja. Legtöbbször kétkedő-
vé teszi a gyógyszerekkel, de az orvossal szemben is. Ugyanakkor a kezelés, bánásmód te-
kintetében fokozottabb az igényük. Ügyelnünk kell tehát arra, hogy a szokványos nyugta-
tással ne tápláljuk kétkedésüket.
A régi asztmás betegek hajlamosak a túlzott gyógyszerfogyasztásra. Különösen gyakori a
porlasztókészülékkel való visszaélés, túlzott önkezelés. Előfordul, hogy az asztmás beteghez
sürgősen hívott orvos nem az asztmás rohamot, hanem az asztmaellenes gyógyszerek okoz-
ta mérgezettségét észleli. A legtöbb ilyen szer a szimpatikus izgalornnak megfelelő jelensé-
get eredményezi. A betegek sápadtak, veritékeznek, reszketnek. Rendkívül tachycardiásak,
szoronganak, szívtájéki fájdalmakról panaszkodnak. Vérnyomásuk magasabb, mint egyéb-
ként szokott lenni. Az orvos, miután a beteget megnyugtatja és az ártalmat okozó szert
egyelőre eltiltja, valarnilyen nyugtatót rendel.
Az asztmás beteg gondozásához tartozik a légző torna megtanítása is.

A TÜDŐ RESTRIKTív MEGBETEGEDÉSEI

E csoportba azokat a betegségeket soroljuk, amelyekre a tüdő légzőfelületének csökkenése

jellemző. A légzőfelület a következő okok miatt csökkenhet:

1. A tüdő szövetét vagy idegen szövet helyettesíti (fibrosis, tumor), vagy a tüdőt vala-
. .
nu osszenyomJa.
2. A rugalmas rostok tönkremennek.
3. A tüdő volumene csökken (pl. tüdőműtét utáni állapot).

A restriktív légúti megbetegedések legfontosabb következménye a vitáikapacitás csökkené-

se. Ezáltal csökken a vér oxigenizáltsága, cyanosis, hypoxia alakul ki. A beteg dyspnoéról
panaszkodik.

~ 47 ~
 TÜDŐGYULLADÁS (PNEUMONIA)

A tüdő heveny gyulladása, amely következtében az alveolusok exssudatummal telnek meg.

A pneumonia az antibiotikum-terápia bevezetése óta sokat veszített súlyosságából, de a bel-
gyógyászati osztályon dolgozó ápolónők ma is igen jelentős feladata az ilyen betegek ápolá-
sa. A pneumoniák régen megszokott klinikai képe a modern kemoterápia hatására sokat vál-
tozott.
Kiterjedésűk szerint megkülönböztetünk lobaris (lebenyes) és.bronchopneumoniát (gó-
cos tüdőgyulladás). Míg régen a lobaris pneumonia volt a mindennapos, ma alig fordul elő.
Helyette a bronchopneumonia lett hétköznapi.
Klinikailag lényegesebb a primer és szekunder pneumoniák elkülönítése. Az első ép tü-
dőben keletkezik, a második a tüdő vagy egyéb szervek már meglévő megbetegedésének
következménye vagy részjelensége. A kezelés szempontjából leghasznosabb a pneumoniák
kórokozók szerinti osztályozása. A primer akut pneumoniák következő formáit ismerjük:

1. Bakteriális pneumoniák: Pneumococcus, Streptococcus, Staphylococcus, Entero-

coccus, E. coli, Klebsiella, Haemophylus influenzae, Mycobakterium tuberculosis
által okozott pneumoniák.
2. Primer vírusos pneumoniák: influenzavírus, ornitózisvírus, egyéb vírusok, Myco-
plasma pneumoniae, Chlamydia által okozott pneumoniák.
3. Rickettsia, Spirochaeta, protozoonok, gombák által okozott pneumoniák.
4. Allergiás eredetű pneumoniák.

A szekunder pneumoniák keringési zavarokhoz csatlakozhatnak (pangás, tüdőinfarktus),

bronchusbetegségek következményei (pl. bronchiectasia), aspirációsak, gyógyszer eredetűek
(pl. Nitrofurantoin), immunbetegségek részjelensége. Mindezen nem fertőzésen alapuló
pneumoniákat pneumonitisnek is szokták nevezni. A pneumonia tehát legtöbbször fertőző
betegség, mely cseppfertőzéssel terjed. A fertőzőképesség igen csekély, és a betegség kelet-
kezésében inkább a szervezet védekezőképességének csökkenése játszik szerepet. A pneu-
moniák hideg, nedves időben gyakoribbak. A betegség átvészelése után immunitás nem ma-
rad vissza. A pneumonia ismétlődése gyakori jelenség.
A pneumonia klinikai tünetei ftiggenek a kórokozóktól és a beteg állapotától, korától.
Fiatal emberek pneumoniája általában típusos tünetekkel jár, rníg az idős emberek pneumo-
niája általában tünetszegény.
A kezdeti tünet a láz, melyet hidegrázás vezet be. A légzés szapora, felületes. A beteg 01-
dalszegezésről, szúró mellkasi fájdalomról, fejfájásról, gyengeségről panaszkodik. Jellemző
kísérő betegség a herpes labialis. A kezdetben száraz, kínzó köhögés később köpetürítéssel
jár. Jellemző, különösen a bakteriális pneumoniákra, a köpet barna színe vagy határozottan
véres jellege (rubiginosus köpet). Ha a láz magas, delírium is kialakulhat. A bakteriális pne-
umoniákra a continua típusú láz jellemző, mely krízissel szűnik meg. Atípusos Mycoplas-
ma-pneumoniára, a víruspneumoniákra a szabálytalan láz jellemző. Idős vagy leromlott be-

- 48-
tegeken a pneumonia tünetszegényen, hőemelkedéssel vagy teljesen láztalanul zajlik le.
Csak az elesettség vagy a beteg zavartsága, étvágytalansága utalhat a betegségre. Az idős be-
teg megfigyelésében az ápolónőnek nagy szerepe van. A vérképben általában leukocytosist
találunk, a kvalitatív vérkép balra tolt. Egyes pneumoniaformákban nem jellemző a leu-
kocytosis (pl. Mycoplasma pneumoniában). A vérsejtsüllyedés erősen gyorsult. A köpetből
gyakran vegyes flóra tenyészik ki. A domináns baktériumot tekintik általában a kórokozó-
nak. Röntgenvizsgálattal a pneumonia jellegzetes árnyékot ad.
A primer atípusos pneumonia többnyire vírus eredetű, vagy a Mycoplasma pneumonia
okozza. A pneumonia megszokott képétől annyiban tér el, hogy a hidegrázás, 1-2 napos
magas láz után a beteg hosszú ideig, 2-3 hétig is szubfebrilis marad, miközben igen elesett-
nek érzi magát, tachycardiás. A szegényes fizikális lelettel szemben kiterjedt, gyakran több-
gócú röntgenárnyék jellemzi. Leukocytosis nincs, a vörösvérsejt-süllyedés is csak mérsékel-
ten gyorsult. A lefolyás általában enyhe, de elhúzódó.
A víruspneumoniák klinikai képe általában azonos a Mycoplasma pneumonia képével.
Fokozatosan emelkedő, általában szabálytalan láz jellemzi, gyakran felső légúti hurut előzi
meg. Az influenzavírus valójában kétféle kórképet okozhat. Az elsőben az influenza azon-
nal súlyos betegség képét mutatja. A halálozási arányszám igen magas, de szerencsére ritkán
fordul elő. A második esetben az influenza kezdetét követő hannadik-negyedik napon fej-
lődik ki a pneumonia, ez már bakteriális eredetű. Feltételezik, hogy az eredeti vírusbeteg-
ség elősegíti a másodlagos fertőzést.

A pneumonia szövődményei

1. Tályogképződés. Staphylococcus és E. coli okozta pneumoniában előfordul, hogy a

gyulladt terület beolvad, és tályog keletkezik. A beteg állapotának súlyosabbra válása, a
magas láz utal a szövődményre, amely röntgennel kimutatható. Hörgővel közlekedő tü-
dőtályog esetén a köpet gennyes, sokszor bűzös. Antibiotikum-kezelés csak az esetek
egy részében hatásos, más esetben műtétre van szükség.
2. Empyema. A pneumoniát gyakran kíséri pleuritis, amely legtöbb esetben a pneumoniá-
val együtt gyógyul. Előfordul, hogy az izzadmány gennyes lesz, empyema alakul ki.
Mindezt szeptikus kép kíséri. Próbacsapolásnál a nyert gennyből igyekeznek a kóroko-
zót kitenyészteni. Ennek birtokában a gennyes izzadmányt vastag tűvel leengedik, és
a pleuraüregbe felhígított antibiotikumot adnak be. Az eljárást többször megismétlik,
amennyiben nem vezetne eredményhez, műtétet végeznek.
3. Krónikus pneumonia. Ennél a szövődménynél az alveoláris izzadmány nem szívódik
fel. A gyulladt területen kötőszövetes sarjadás indul meg. Többszörös recidivák után
általában heggel gyógyul.
4. Keringési elégtelenség kialakulása.

Gyógyítás, ápolás. A pneumoniák lefolyását és halálozását az antibiotikum-kezelés alapjában

megváltoztatta. Az antibiotikumokat elvileg célzottan volna helyes alkalmazni. A köpet

- 49-