20.

század második felének magyar irodalma

Dr. Bókay Antal
jegyzet: Ferenczy Nikolett
V.
Modern költészet
Szimbolizmustól a tárgyias költészetig

- Újhold
- magyar költészeti mozgalom, folyóirat
- magyar költészettörténet egyik lényeges vonulata

- modern költészet
- 200 éve keletkezett
- egyszerű definícióval: a költészet valami bensőség kifejeződése

…előtte is volt költészet

- a 18. század előtt a bensőség a különböző közösségi transzcendentális jelrendszerek,
értelmek, területek mellékterméke volt; a bensőség kifejezéséhez a környezetében lévő
nagyobb narratív és leíró empirikus adottságokat használata  tematikája, tárgyvilága
relatíve kötött
- 18. sz. változás a költészettörténetben: az eddig periférikus, és a környezet által hordozott
személyesség centrális kérdéssé válik;
- individuum centralitása már a reneszánszban elkezdődik
 Hamlett – első nagy self-dráma
portréfestészete – arckép; személyesség, selfesség, individualitás felismerése,
centrális szerepűvé tétele
DE csak a 18- században alakul ki egy olyan eltrejdt kulturálisan tudat, öntudat, hogy
a világ nem a környezeti dolgokból épül fel, hanem elsősorban belőlem, a személyből, selfből
- Descartes, Hegel, Kant
- A német idealizmus első rendszerprogramja
 Weimar vagy Jéna
 utólag adott cím
 Hegel kéziratai között, de nem ő diktálta (talán Schelling)
 a kultúra centrális hordozója, az emberi értelem centruma a költészet
 a költészet tudja integrálni magába a szépet, az igazat és a jót (Keats: Óda a görög
vázához)  létrehoz egy olyan beszédmódot, ami képes az emberi személyesség totális
ábrázolására
~ romantika alapállása; a romantika hozza létre először a modern költészetet, ami az emberi
bensőség adekvát beszédet  új diskurzus teremtődik, ami képes az autonóm individualitást
kimondani
A romantika még hitt abban, hogy a természet valamilyen módon elmondja ezt az emberi
lényeget: homológia a természet és az emberi lényeg között.

19. század
- romantika kifáradása
- szimbolizmus, parnasszizmus és más irányzatok megjelenése
- természetben való bizonyosság csökkenése
 akkor hol van az emberi bensőség?
- valami hiány produktuma; Ha elkezdek beszélni magamról, és önmagamon keresztül a
világról, akkor szembesülök valami hiánnyal.
- az emberi bensőség magva lényege, nem szó természetű  nem lehet kimondani
- a 19. század legvégén Freud  tudományt alapoz erre a gondolatra tudatos és tudattalan
kettőssége; terápiás beszéd, amin keresztül el lehet jutni a bensőig;
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Bókay Antal
jegyzet: Ferenczy Nikolett
- első elméleti konstrukciója: romantikát követő szimbolizmus!

- Altieri poétika-elmélete, Baudelaire-ről

- kifejezőérzékenység új típusát vezette be  szeméylesség, bensőség magvát talált
meg
- nem épített nagyobb narratív és argumentatív struktúrákat  nincsenek empirikus
nagy történetek, szcénák ( pl Petőfi tájleíró versei, ahol kell egy nagy háttér ahhoz, hogy a
benne lévő érzelmet ki lehessen fejezni  ezek Baudelaire-nél már leszűkülnek)
- radikálisan érzékeny lelkületet teremtett  benső fantázia konstrukciót hozott létre
önmagában; benső én-teremtő, világ-teremtő, önmagát-teremtő érzékenység; saját percepció
kényszeres texturájának minősége és terjedelme segítségével hoz létre valamilyen világot 
képzeleti világ, fantázia  fantázia kulcskérdéssé válik a szimbolista költők számára (Ady: A
vár fehér asszonya;

Óh, nyüzsgő város, óh, álmokkal teli város!

Hol fényes nappal is szellem les útadon.
Mindenütt rejtelem szivárg és szétsugároz
sürüdben, nedv gyanánt, te óriás vadon!
/Baudlaire: A hét öreg/

Megállok lihegve: Páris, Páris,

Ember-sűrűs, gigászi vadon.
Pandur-hada a szájas Dunának
Vághat utánam:
Vár a Szajna s elrejt a Bakony.
/Ady: Párizs, az én Bakonyom/

 nem egy valóságos Párizs képe jelenik meg, hanem egy fantáziaváros
 saját képzeletének a kényszeres struktúrája hozza létre a versi tárgyiasságot

- ez a költészet a hiánnyal küzd

 nem negatív, hanem az emberi bensőség természetéből adódik  a bensőség
vágyszerű, energia szerű, míg az, amit racionálisan tudunk, az intellektuális, nyelvszerű  ezt
a kettőt kell a költészetnek összerakni
 megszabadulni az empirikus szereplőktől, helyzetektől, a személytől

1, szimbolista költészet egyik útja: Mallarmé

 lehet, hogy nincs meg a világunkban ez az empirikus, személyesség, bensőség, de
van a nyelvben olyan bensőség, összefüggésrendszer, amit a nyelvnek a kidolgozásával, a
nyelv tisztaságának megragadásával tudunk előhozni
 a személyt eltörli, helyébe a nyelvet helyezi
 a vers egy hang, amely elrejti a költőt; az irodalom eltűnteti az urat, aki írja
 Mo-n nem jellemző, talán ketten: Weöres Sándor (hat rá Mallarmé, de nem úgy);
Somlyó György; Nyugatra teljesen hatástalan
 Hoffmanstahl: Chandos- levél
- fiktív levél lord Chandoshoz, aki egy angol arisztokrata
- a nyelv nem tudja megragadni a bensőséget a titkot
~Mallarmé: Versválság

2, Baudelaire, Verlaine, Ady

 vannak a nyelvben olyan nagy szimbólumok, amelyek képesek ezt a bensőséget
reprezentálni
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Bókay Antal
jegyzet: Ferenczy Nikolett
 Nyugatosok; fordítják is őket

Későmodern
- ~ tárgyias költészet
- 1910-es -20as években terjed el Európában
- itthon József Attila kezdeményezi a 20as évek végén, 30as évek nagy versei
- angolszász területeken jelenik meg
- elterjed: Paul Valéry, Gottfried Ben
- Újhold
- forrása: Wittmann
- Baudelaire kortársa
- más szimbolizmus, későromantika; szónokias beszéd, politikával teli
- önmagaság kutatása
- metaforikus, szimbolikus világ helyett metonímikus (fel lehet ismerni a helyet, a
dolgot)
- „követik”: Pound, avantgarde, Kassák
- megteremtői angolszászoknál: Pound, T.S Eliot, Joyce (inkább költő, főleg a Finnegans
wake miatt; Ulyssess is kérdéses: narratívája egy nap; sok nyelvjáték, poétikai elem  lírizált
regény)

- tárgyias költészet
- nehéz meghatározni; Rilkének is vannak tárgyias versei A labda, A kék hortezniza;
Babits: A világítótorony az csak egy dolog, hogy tárgyról és annak kapcsán érzett
élményekről van szó a versben
- tárgyias költészet: nem az én saját fantázia élményeimben tudom megragadni hanem
a dolgoknak, tárgyaknak valamilyen felállása segítségével; a dolgokat egy olyan metafizika
összefüggésben kell megtalálnom, ami egyben a bensőségnek, a személynek, a selfnek a
konstrukcióját is hozza
- A világ tárgyias felületén a felület analógiájaként teszi érzékelhetővé a személyes
érzelmet, úgy hogy a tárgyak kiterjedt teljességét éppen ott lévő halmazát olyan formát rejtő
konstrukcióként értem meg, ami analóg a benső struktúrával.
- Eliot Joyceról: mitológia van a tárgyak mögött; mitológia: lélekkonstrukciók,
amelyek nincsenek összefüggésben a tradícióval, strukturálisan hasznosított emberi
viszonyrendszer (pl. József Attilnál a marxizmus; Eliotnál indiai és keresztény mitológia) 
tárgyias felületek mögött azt keresik, hogyan áll össze a világ, mi a világ rendje
 ennek a tradícióját folytatja az Újhold 1945 körül
- Eliot: objective correlatio/ tárgyi egyenértékes  a világban meg kell találni a
bensőség tárgyi oldalait; nem szabad imaginárius, fantázia alapú dolgokat kivetíteni, hanem
meg kell találni azokat a tárgyakat, összefüggéseket, amikben eleven benne van a szubjektum
- Pound: imagizmus: tárgyias képnek fogalmára építi a rendszerét; ami egyetlen
pillanat alatt egy egész értelemi vagy érzelmi komplexumot közvetít

Arcok jelenése a tömegben

Szirmok egy nedves, fekete ágon.
/Pound: Egy metróállomáson/

Eliot: Prelűdök Hat óra.

                  I Napok leégnek füstölögve.
  Lábunkat
Leszállt a téli este, sültszag egy gyors szélroham
Hatol ki az utcaközökbe. Most mocskosan
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Bókay Antal
jegyzet: Ferenczy Nikolett
Avarral s grundokról hozott
Újsággal beveri esőzve;
Zord záporok
Vágnak kéményre, tört redőnyre,
Fellobbant egyet gőzölögve
A sarki konflisló, szegény.
 
Aztán kigyúló lámpafény.
 
                  II
A reggel tudatára ébred,
Hogy poshadt sörszagot lehel
A fűrészporral taposott
Utca, hol hajnali
Kávézókba gyorsan betérnek
Emberek sáros lábai.
 
Eszünkbe jut, hogy az időnek
Hány jelmeze van,
Amelyet fölvehet:
Például a sokféle kéz,
Amely most piszkos függönyöket
Húz szét az ezer garniban.
 
                 III
 
Ágyról a takarót ledobtad,
Hanyatt feküdtél, várakoztál;
Szundítottál, az éjt figyelted,
A szennyes, tízezernyi képet,
Melyekből összeállt a lelked;
Remegve a plafónig égtek.
S mire a világ visszajött
- Redőnyrésen fénnyel hatolt át,
Ereszen verebek dalolták -,
Oly látomásod lett az utca,
Melyet az utca megtagad,
Míg ágy szélén ülsz, hol hajadnak
Papírcsigáit bontogattad,
Vagy két piszkos kezedbe fogva
Mind a két sárgás talpadat.
                  IV
 
Lelke kinyúlt az égen át,
Mely egy háztömb mögött fakul,
Vagy négytől ötig és hatig
Lábak tiporják konokul;
Tömpe ujjak tömnek pipát,
Esti újságok, jól bevált
Biztonság bizonyos szemekben,
Egy utca elfeketedik,
Hogy a világgal forrjon egybe.
 
Ráfonódva e képzetekre
Az ábrándok betöltenek:
Eszméje egy végtelenül nemes
S végtelenül fájó valaminek.
 
Töröld meg szádat, és nevess;
A világok, mint üres telkeken
Rőzsét gyűjtő vénasszonyok keringnek.

- nincs a versben szimbólum, vagy olyan világ, mint Adynál, hanem egy tárgyi világ van
felépítve benne, de ott van a bensőség üzenete

- József Attila - ezt költészetet csinálja meg itthon; ez az elsőszámú poétikai-történeti

jelentősége
- különböző nemzeteknél különböző időszakokban más poétikai irányvonal válik fontossá
- itthon jellemző a Nyugat
- óriási művészeti teljesítményt hoz létre  óriási hatása és ereje van  időben
messzebb tolódó hatás
- az európai költészetben más a 20-as években már leváltódik ez szimbolikus,
szecessziós költészetnek a beszédmódja, és létrejön helyette a tárgyias költészet
- itthon a Nyugathoz méri magát mindenki; ez a beszédmód a nagy informális
hatalommal rendelkező Babits Mihályhoz kötődött  Nyugattól való továbblépés a Babitshoz
való viszonyban jelenik meg
- pl József Attila erős Babits-kritikája, vagy a Ma c. folyóiratben megjelenő
kritikák
- Babitshoz kötődik és úgy lép tovább, pl Weöres (~ Kosztolányi Számadás)
- Babitsot teszik meg példaképükként pl. Újhold ~ önfélreértés az Újhold maga
hagyománypercepciójában; Babits lesz az apa-figura miközben a költészetük Babitsot
kizáró, meghaladó tárgyias költészet

1945 körüli költészeti tradíciók

20. század második felének magyar irodalma
Dr. Bókay Antal
jegyzet: Ferenczy Nikolett
1, Nyugati késői korszaka, szecessziós-szimbolista költészet átalakítása
Nyugathoz kötődő költők keresnek újfajta beszédmódokat
Szimbolikus beszédmód valamilyen módosítva
Weöres, Szabó Lőrinc

2, Társadalmi programosság
Beviszik a versbe a beszélő alany szituáltságát (milyen elvek képviselője)
Nemzeti identitás, társadalmi programok
Vallomásos, monoligikus hang
Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László

3, Kassák-kör, megújított avantgarde

Avantgarde technikai elemeit hasnálják, de már egy klasszicizált, békésebb formában
Vas István (rapszodikus ódai beszéd mögött már nem a közösségi vátesz, hanem személyes
beszéd bensősége); Jékely, Kálnoky, Csorba Győző

4, Kései József Attila vallomásos költszetét folytató irány

1934- poétikai váltás; addig tárgyias
Eszmélet – hogyan nem lehet már képviselni azt a fajta tárgyi rendet, amit a korábbiak;
„Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére –
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.”
- első négy sor: tárgyias költészet  én látom azt a rendet, ami a dolgok rendje s egyben az én
benső rendem is
második négy sor  a dolgok rendje, a tárgyi világ rendje nem tudja érvényesíteni a belső
rendet, mert van egy olyan autonóm belső szűrő (álmaim gőzei), amin keresztül áll össze a
világ  az ember személyes belső élményvilága meghatározza, hogyan néz ki körülötte a
tárgyi világ
- 1934 után ezt az álmaim gőzeit próbálja megfejteni
~ Lawell – angol vallomásos költők iránya; Sylvia Plath
itthon: Orbán Ottó

5, Újhold
- legjelentősebb irány akkor
- tárgyias költészet
- József Attila féle tárgyias költészetet folytatja, újítja meg, teszi sokkal személyesebbé
- izolált én-költészet

Újhold
- tárgyias költészet lényege:
Ha lelked, logikád,
mint patak köveken
csevegve folyik át
dolgokon egeken –

ver az ér, visz az ár

eszmélhetsz nagyot:
nem kell más verse már,
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Bókay Antal
jegyzet: Ferenczy Nikolett
költő én vagyok!

Kertemben érik a
leveles dohány.
A líra logika;
de nem tudomány.
/József Attila/

- minden át van fordítva tárgyra; tárgyi egyenértékűség

- patak  kő
cseveg  emberi, de idézi a patak hangját
ér vérér de a kis pataknak is a neve

- rövid életű folyóirat, 7 szám után betiltják

- induláskor még létezett a Nyugat „új” változata
- alapvetően háborús élmény
Adorno: Auschwitz után nem lehet verset írni  nem lehet olyan szubjektív, szimbolisztikus
vallomásos írni, ami bízik az embersi személyességnek, bensőségnek a kognitív
lehetőségbeiben
DE lehet írni olyan verseket, amik a háborúnak a kegyetlen tárgyi gépezetét őrzik meg 
újhold költőinek tárgyai  hogyan szembesül a személyesség azzal a gépezettel , amit a
világban kint megtalál
 Pilinszky
- egyetem után sorozzák be; nem vesz részt háborús cselekményekben, amerikai
fogságba esik
- látja a háborút; sebesültekke, koncentrációs táborokkal, foglyokkal… az is felelős,
aki ezekben nem vesz részt, két féle ember: aki áldozat és az összes többi; ő is bűnösnek és
felelősnek érzi magét
 Nemes Nagy Ágnes: Elégia egy fogolyról  legjobb barátnője auschwitzi halála
 Szabó Magda: „aki túlélte ezt a kort, megölheti a gyógyulás”
DE mindebből nem lesz közéleti líra, hanem az emberi személyiség erkölcsi feltételeit keresik
- elvont tárgyiasság  absztrakt, fogalmilag megragadható háttérvilág+ mély benső tartalom
- ennek legtávolabbi ellenpontja az impresszionizmus ~ Nyugat költészete DE a Nyugat
negyedik nemzedékének tartják magukat
- eredeti érzelemtelenség  az érzelmeknek egy ponts, tünetszerű leírását végzik el,
nincsenek benne az érzelemben; dezantropomorfizált kifejezésmód
- végletes sűrítés; letisztított versek
- minden személyeset, vallomásosat kiírtanak
- 40-es években senki nem érti őket, utána politikailag nehéz helyzet  betiltás
majd az 50-es évek végén jelennek meg és lesznek fontossá
- egzisztencializmushoz kötötték őket – tárgyias költészetük mitológikus háttere egy
egzisztencialista filozófia lehetett volna Somlyó György: új „rossz század”; az
egzisztencializmus abszurditásának Európaszerte dívó betegsége; polgári társadalom
felborulásával teljes és végső bizonytalanságig csírázott egyéniség és intellektus, harc az új
életformák között ~ világba vetettség

Belémfagy lassan a világ, 

mint téli tóba nádbugák, 
kis torlaszokban ott ragad 
egy kép, egy ág, egy égdarab – 
ha hinnék Benned, hallgatag 
széttárnád meleg tenyered, 
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Bókay Antal
jegyzet: Ferenczy Nikolett
s az két kis napként sütne fönn 
a tél felett, a tó felett, 
hasadna jég, mozdulna hab, 
s a tárgyak felszökellve mind 
csillognának, mint a halak.
/Nemes Nagy Ágnes/

 hogyan teremtődik meg a versben a tárgyi és a szubjektumnak ez az objective correlatio-ja

 csak a tárgyi világ van benne; erre a tárgyi világra van rávetítve a saját meg a másiknak a
bensősége

Pilinszky János

Négysoros
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet. 

- tárgyi költészetet megújító Újholdas stílus „modellje”

- Krisztusi utalás: szegek, homok DE a szegek alvóvá vannak alakítva, a homok pedig
jéghideggé  új tárgyi világ teremtődik meg
- négy önálló mondat; szisztematikus, megszerkesztett
- jambikus ritmus, amelyet időnként trocheikus vált
- második sor – közelibb, mindennapibb tárgyi világ
- plakátmagány  a plakát a kép egy sajátos változata; magány eső éjjel – elidegenedett
- 3-4 sorban megjelenik a személy – de ne tudjuk, ki. Önmegszólító vagy máshoz?
- harmadik sor: mindennapi élet semlegessége (~ József Attila Szappanos víz)
- zárlat: tárgyias megállapítása a halálnak
- van benne valami kafkai; nem borzasztó dolog, hanem a világ ténye

Apokrif

1 És tudjátok nevét az árvaságnak?

Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?
Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.

De virrasztván a számkivettetésben, Így indulok Szemközt a pusztulással

mert nem alhatom akkor éjszaka, egy ember lépked hangtalan.
hányódom én, mint ezer levelével, Nincs semmije, árnyéka van.
és szólok én, mint éjidőn a fa: Meg botja van. Meg rabruhája van.

Ismeritek az évek vonulását, 2

az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát, Ezért tanultam járni! Ezekért
ismeritek törődött kézfejem? a kései, keserü léptekért.
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Bókay Antal
jegyzet: Ferenczy Nikolett
S majd este lesz, és rámkövül sarával
az éjszaka, s én húnyt pillák alatt
őrzöm tovább e vonulást, e lázas
fácskákat s ágacskáikat,
Levelenként a forró, kicsi erdőt.
Valamikor a paradicsom állt itt.
Félálomban újuló fájdalom:
hallani óriási fáit!
Haza akartam, hazajutni végül,
ahogy megjött ő is a Bibliában.
Irtóztató árnyam az udvaron.
Törődött csönd, öreg szülők a házban.
S már jönnek is, már hívnak is, szegények
már sírnak is, ölelnek botladozva.
Visszafogad az ősi rend.
Kikönyöklök a szeles csillagokra -
az ég alatt, a tüzes ég alatt.
Izzó mezőbe tűzdelt árva lécek,
és mozdulatlan égő ketrecek.
Nem értem én az emberi beszédet,
és nem beszélem a te nyelvedet.
Hazátlanabb az én szavam a szónál!
Nincs is szavam.
                             Iszonyu terhe
omlik alá a levegőn,
hangokat ad egy torony teste.
Sehol se vagy. Mily üres a világ.
Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.
Éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
Fáradt vagyok. Kimeredek a földből.
3

Csak most az egyszer szólhatnék veled,
kit úgy szerettem. Év az évre,
de nem lankadtam mondani,
mit kisgyerek sír deszkarésbe,
a már-már elfuló reményt,
hogy megjövök és megtalállak.
Torkomban lüktet közeled.
Riadt vagyok, mint egy vadállat.
Szavaidat, az emberi beszédet
én nem beszélem. Élnek madarak,
kik szívszakadva menekülnek mostan
Látja Isten, hogy állok a napon.
Látja árnyam kövön és keritésen.
Lélekzet nélkül látja állani
árnyékomat a levegőtlen présben.
Akkorra én már mint a kő vagyok;
halott redő, ezer rovátka rajza,
egy jó tenyérnyi törmelék
akkorra már a teremtmények arca.
És könny helyett az arcokon a ráncok,
csorog alá, csorog az üres árok.

- 20. századi magyar költészet legnagyobb verse (József Attila Eszmélete mellett)
- tárgyiasság
- nyelvi mitológiai alaprend – a vers egész textusát meghatározza
- cím és első sor
cím: írásműfaj  ’apokrif’ – rejtettből számrazó; zsidó-keresztény tradícióban nem
kanonikus szöveg, nem kerültek bele a Bibliába;  ~ apokrif szent történet
első sor: apokaliptikus beszéd  „apokalipszis” – leleplezés, titkok kimondás;
keresztény hagyományban – Jelenések könyve; az emberi történelem szimbolikus beszédben
elmondott vége, Isteni rend újrateremtése
 apokrif apokalipszis
- apokrif
1, nincs etikai dimenziója (nem választódnak el a jók és a rosszak, „mindenek”)
2, János az apokalipszis elmondásakor tanúsít, lát, hall - víziók, nem vesz részt benne;
itt: a történet résztvevője, tárgya és áldozata
- apokalipszis, első mondat
 hiányos mondat: a lét tényállása hiányként rögzítődik
- következő rész: apokalipszis megvalósulása, ítélkezési tér megformálódása
3 térsíkban: lent-fent-madarak
összetartozók szétválasztódása (pl ég-föld); létszintek szétszeletelődése  az apokalipszisben
már nincsen meg az a tárgyi összefüggésrend, ami a mi otthonos világunk  ez a világ egy
tökéletesen otthontalan, fragmentumokra szakadt világ
- Nap
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Bókay Antal
jegyzet: Ferenczy Nikolett
olyan tekintet, amelyik szétszedi a világot, a személyt
szem – minden vallásban meglévő elem

- első szakasz
- pontos struktúra
- „szólok”  részvétel és elmondás kettős kínja; de nem vallomásso részvétel, hanem
tárgyi valakiként jelenik meg
- innen jut el a cselekvéshez: „indulok”
 kettő között az ismeret

- Nap – égető, romboló tekintet

- többféle poétikai struktúra; keveri poétikai beszédmódokat: általános alany,
személyes monológ, aposztrófia; keveredés – zavaros, fragmentált világ áll össze

- Isten is megszólal ( emberi)  Isten nem tud szólni az emberhez

- személy is tárgyszerűvé válik  kő, halott redő
- végül, ami radikálisan emberi dolog, az arc is tárggyá válik

- Lacan tekintet fogalmával összevetni

Nemes Nagy Ágnes

Ekhnáton jegyzeteiből (Magyar)
Valamit mégis kéne tennem, 
valamit a gyötrelem ellen. 
Egy istent kellene csinálnom, 
ki üljön fent és látva lásson. 

A vágy már nem elég, 

nekem betonból kell az ég. 
Hát lépj vállamra, istenem, 
én fölsegítlek. Trónra bukva 
támaszkodj majd néhány kerubra. 
És fölruházlak én, ne félj, 
ne lásson meztelen az éj, 
a szenvedést kapcsold nyakadra,
mintha kerek vércsík fakadna, 
s az legyen langyos köpenyed: 
szerettem növényeidet. 
S helyezd el ékszeres szivedben: 
hogy igazságra törekedtem. 

Ennyi elég is. Mondd ki: jó itt, 

és tedd hatalmas funkcióid, 
csak ülj és nézz örökkön át. 
Már nem halaszthatlak tovább.

- Ekhnáton: egyisten hitet megteremtő fáraó  Ekhnáton mítosz

- tárgyiasságból mitologikus költészetbe vált át