20.

század második felének magyar irodalma

Dr. Mekis János
jegyzet: Ferenczy Nikolett
X.

Bodor Ádám: Sinistra körzet

Prózapoétikai megközelítés
- alcím: egy regény fejezetei
regény ígér, de ki is bújik ez alól: egy regény fejezetei vannak a könyvben, de azt nem állítja,
hogy ez egy regény
- regény mibenléte – XX-XXi. század kihívása, hogy a regény XIX, században kanonizált
formáival mit lehet kezdeni
- nagyregény kísértése megvan
pl Ottlik: Buda több szövegváltozatban, de a végső nem készül el, bfejezetenül
marad
~Musil: A tulajdonságok nélküli ember
~ Joyce: Work in progress – befejezhetetlen munka, formát öltve: Finnegans wake,
már a nyelvében is az elbeszélésének a formától való elszakadása
~Thomas Mann – ír nagyregényeket  a regényforma nem halott
~ Kafka – rövidformákkal való kísérletek, elszakad a nagyregény formától
 totalitásigény; a regény meg tudja mutatni a valóságot
a realista nagyregény helyett erre új modernista formák, pl Thomas Mann mítosz, eszmék
felé, de ez valójában a lehetőségek szűkítése, mivel eszmékkel nem lehet a környezetet
kritikusan, naturalista módon leírni; a mimetikusság, az ábrázolástól való elszakadás
 ez explicitebb azoknál a műveknél, ahol a nyelviség kerül az előtrébe ~ XX. századi
regénykísérletek; ~Proust: Az eltűnt idő nyomában – az emlékezés poétikai megformálása,
~Kafka: metafizikai távlatokat nyitó egyben szatirikus példázatok kísérlete
- nem csak a forma a kérdés, hanem hogy milyen a világ ábrázolásához való viszonya 
Auerbach: Mimézis

- A posztmodern és a modern határvonalán

- formák kérdése nem öncélú  Mű (az esetlegességet kizárja) ~kompozíció
- regény~novellaciklus
Bodor munkássága során visszatér egyes szereplőkhöz, helyszínekhez, témákhoz
novellistaként indul (Az Eufrátesz Babilonnál, A Zangezuv-hegység)  kirajzolódik az a
világ, amit novellaciklusként lehet olvasni
novellaciklus, mint a regény alternatívája (~Kosztolányi Esti Kornél)
 a regény bejezettséget sugall, a regényhősök életének beteljesülése, valahonnan
valahova futó történet
 XIX. századi regényciklusok (~Miszáth Kálmán)  nem modernek abban az
értelemben, hogy a töredékesség nem válik világtapasztalattá; az események a világnbak egy
totális leírhatóságát sugallják
 Bodor: nem ilyen totális; váltakozik, hogy E/1 vagy E/3 az elbeszélés, egyes
események többször vannak leírva

- Sinistra
- ’bal’  bal oldal, baljóslat
- körzet
- XX. század jellegzetes tere  ami el van zárva, ki van metszve a környezetéből; más
szabályok uralkodnak; jelöli azt a teret, amiből kimetszették; ~ politika történet (~Pilinszky
Költemény: „Gyűjtőtábor a körülhatárolt/bizonytalan formájú terület.”)
- a terület megnevezésének első lépése itt is a körülhatárolás ~ zóna
 annak a reménye, hogy valami majd történni fog
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Mekis János
jegyzet: Ferenczy Nikolett
 Tarkovszkij: Stalker; Kertész: Sorstalanság – nevelődési regényben megvalósított
változata
 személyiség átformálásával zajlanak ezek az események ~Orwell: 1984 a
büntetés elfogadása, maga is részévé válik ennek a folyamatnak; személyiséggel kapcsolatos
utópiék bukása, a kereszténységgel kapcsolatosan kialakul szubjektumfogalom bukása
(~szabad akarat), helyette: a külső, objektív akarat képes a személyiséget átformálni, vagy: a
személyiség sosem volt autonóm, az önállónak hitt döntések valójában mindig külső okok
eredménye (ma is pszichológiai trend)
- Andrej Bodor önszántából érkezik, de nem tud önszántából távozni
- a körzet elsőre egy természetvédelmi területnek tűnik, rezervátum
határvidék
Részleg c. elbeszélés – egzisztencialista és példázatos olvasat is
- ember-állat  H.Nagy Péter: A társadalmi lét animális árnyalatai
vörös kakas, madárként szálló ernyő, bundás nő
„Két héttel azelőtt, hogy meghalt, Borcan ezredes magával vitt terepszemlére a dobrini erdőkerület egyik kopár
magaslatára. Arra kért, tartsam nyitva a szemem, főként az út menti berkenyés bozótot figyeljem, megérkezett-e
már a csonttollú madár. Ősz közepe volt, a cserjés idegen hangoktól zsibongott.
Az erdőbiztos szemléje máskülönben abból állt, reggelente ellátogatott a medvészetbe, szemrevételezte az
állományt, majd hazatérőben végigbaktatott valamelyik hegyháton, s miközben magába szívta a rezervátum
bódító csendjét, a völgyek mélyéről áradó patakzúgást, jelentést fogalmazott a látottakról. Most azonban járatlan
ösvényeken, a hegyi vadászok útjelzéseit követve egyenesen titkos kilátóhelye felé tartott. Állítólag megjelentek
a csonttollúak, nyomukban az erdővidéket telente meglátogató láz, amelyet Sinistra körzetben ki tudja, miért,
tunguz náthának neveztek.
Borcan ezredest a tetőn kőből rakott, mohával bélelt pihenőhely várta, közelébe érve jégesőkre való, bőrből
készült hegyivadász-ernyőjét a fűbe ejtette, megoldotta köpenyét, és mindjárt kényelembe helyezte magát.
Sapkáját is levetette, nehezéknek néhány zuzmótól tarka követ dobott rá, aztán hajadonfőtt, szélben lobogó
hajjal, rezgő fülcimpákkal órákon át meredt távcsövével a keleti látóhatárra.
A fenyvesből éppen csak kibukkanó bérc már a Pop Ivan gerincéhez tartozott, messzire el lehetett róla látni a
határon 5túlra, a ruszin erdővidék egymást követő kék vonulataira. A legutolsó halmok mögül, talán már a róna
messziségéből sötét füst emelkedett, az égbolt nagy részét keleten, mintha máris az éjszaka közelednék, lila
függöny takarta. Ahogy a nap emelkedett, tompultak a távoli színek, s amikor a völgyek kiteltek a délután opálos
fényeivel, az erdőbiztos eltette messzelátóját, vette a sapkáját, jelezve, hogy a szemle véget ért.
Soha nem derült ki, megpillantotta-e a túloldali lankákon azt, amit keresett, a csonttollút vagy a bokorról bokorra
közeledő tunguz nátha valami más jelét, és az sem, miért pont engem, az egyszerű erdei gyümölcs-gyűjtögető
idegent vitt magával aznap az ukrán határra.
Hazafelé menet már az aljban megkérdezett, láttam-e csonttollút. Amikor azt feleltem, úgy rémlik, igen, kettőt
vagy hármat, azt mondta, akkor meg fogja rendelni az oltásokat.
Már a laktanya közelében jártunk, amikor esernyőjét megint a fűbe ejtette – egyébként ő volt az egyetlen
hegyivadász, aki a nyirkos erdőket télen-nyáron ernyővel a hóna alatt járta –, és újra elővette tokjából a
távcsövet. Túl a patakon, a kifakult őszi réten éppen arra haladt el a vörös kakasnak nevezett idegen. Lábával a
földet alig érintve, kevélyen lépdelt a mezsgyén, amely az erdőt a kaszálótól elválasztotta, piros haja, szakálla
föl-föllobbant a fekete fenyők előtt. Borcan ezredes addig követte messzelátójával, mígnem eltűnt egy sereg
sárgán villogó nyírfalevél között. Akkor halkan, szinte bizalmasan megszólított:
– Mondja csak, Andrej. Nem hagytak mostanság véletlenségből magánál egy kis csomagot? – Aztán amikor
látta, mintha nem is érteném a kérdést, bután meredek rá, hozzátette: – Mármint számomra valami apróságot.
Mondjuk egy frissen fogott halat.
Bár a kérdés furcsa volt – még furcsább az, hogy vála 6szom, miszerint nem tartogatok számára semmiféle
csomagot, mennyire elkedvetlenítette –, bizonyára elfelejtettem volna az esetet. Csakhogy nem sokkal ezután
fölkeresett a gyümölcsbegyűjtőben a vörös kakasnak nevezett idegen. Kezében párával befutott tasakot lóbált,
alján kevés vízben egy hal villózott, mindez az erdőbiztost illette volna meg. De Borcan ezredes akkor már nem
élt.”
- regénynyitány – feszültség felébresztése

Petri György
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Mekis János
jegyzet: Ferenczy Nikolett
- Újholdas líra határvonalát átlép  versszerűséget (versszerűség: nem megahtározható; az
olvasói intuícióban elvrendszer, esztétikai tapasztalat) nem veszi figyelembe (~Pilinszky:
Kötemény)
- nyelvkritika, esztétikai minőségek lefokozása, élőbeszédszerűség szövegstratégiája, prózai
témák, provokáció
 költőietlen költészet
- kötött formák kritikus alkalmazás, kiforgatása; filozófiai tartalom szarkasztikus, ironikus
megjelenése

- 20. század második felének Kelet-európai értelmiségije  a világ olyan környezet, ahol a
teljesen jelentéktelen tárgyak is bölcseleti vonatkozású mnemotechnikai szerepet játszanak
DE a diskurzust korlátozó tényezőket a 68-as szellemiségű lázadó magatartás semmibeveszi
 szubverzív és transzgresszív költészet pl. szexualitás, illendőség határainak átlépése

Reggel szoktál jönni

Gyakran úgy ébredek, mint halálom után.

Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása

annak, amit a hétköznapi nyelv
úgy mond: Valósággal újjászülettem.

Keskeny derengés ujjnyi bor felett,

kétséges élfény egy távoli fémtárgyon:

mindez artikulált – mint egy mondat,

noha csupán egy mondat benyomása.
Felirattöredék egy likacsos kövön,
melyet bizonnyal elhengeríteni kéne.

Véget nem érő reggelben próbálok

következtetni a körülvevő
dolgokból kilétemre. Eközben a szükségek
ténykedésre késztetnek, persze:
ablakot nyitok, vizet iszom, majd ürítkezek.
S bár a vizsgálódásban mindez határozottan zavar,
előnyei is vannak. Egy fogkefe segít
körülhatárolni a korszakot (ötven év pontossággal);
a kusza jelek, amit egy papíron
találok: B. Gy.-t felhívni 9-kor:
nemcsak az írásbeliséget bizonyítják meggyőzően,
hanem a (viszonylag) magas technikai civilizáció
jelenlétét is. Továbbá: az írás magyarul
tudó személytől származik (de ez még
nem igazít el a helyet illetően).

Aztán csöngetnek és – megérkezel.

S én, tehetnék-e mást, elhalasztom
a kérdés végleges, megnyugtató
tisztázását, és: – Vagyok, aki vagyok
(hiszen valaki, nemde, biztosan),
ösztöneimre bízva
magam, odateszem a kávét,
s megkérdezem: Mi van?
Bár, tudom, erre se lehet felelni.

- szerelmes vers, de ez tűnik fel a legkevésbé 

20. század második felének magyar irodalma
Dr. Mekis János
jegyzet: Ferenczy Nikolett
- várakozás  kikapcsolja az időt
 filozófiai tűnődés régészeti munkaként jelenik meg: saját költészetének
tárgyait pásztázza a versbeli beszélő
- az a környezeti leírás, amit a várakozás idejének végtelenségét érzékelteti, az az én magára
való rákérdezést válaszolják meg DE játékos forma: az énre nem lehet egy fogkeféből
következtetni
- szerelmes vers lehetetlensége
„Mi van” kérdés - nem lehet rá válaszolni; helyettesíti azt a szerelmes vallomást;
helyettesít: a várakozás feszültsége, álfilozófiai eszmefuttatások

Csak egy személy

Ha lehetnék Neked
csak egy személy.
Végérvényes, bár esetleges,
mint rozsdás, görbe szeg
a meleg porban.
Mint árnyékfedte lépcső tetején
egyetlen villogó él.

Csak egy személy

szándéktalan fürdése az időben.

Ha lehetnék Neked
megállás eltünőben.
Kietlen birtokod:
egyetlen pillanatra!
Ha lehetnék Neked
míg az árnyék ahhoz a fokhoz ér
és elporlad a szeg,

csak egy személy.

- nem mond le a versszerűségről  aposztrophé, megszólítás – kijelöl, megnevez egy

megszólítottat, versbeli én-te megszólítottságban kibontakozó kapcsolata teszi láthatóvá az
érzést
- ~ Pilinszky: Apokrif;  nem tudjuk ki a megszólított; a megszólítás kijelöl valaki mást mint
a beszélő, de nem tudjuk, ki csoda – anya? szerelmes? Isten? – ez a bizonytalanság
befolyásolja a vers olvashatóságát, hozzá tartozik az esztétikai hatásához
- szerlmes versnek tűnik
- általában metaforát kritikusan alkalmazó Petri-költészet
 állításai jelkritikai észrevételek „Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása/annak, amit a
hétköznapi nyelv/ úgy mond: Valósággal újjászülettem.” – hétköznapi nyelv kifejezését egy erős
versmondattal állítja szembe, kommentárként fogalmazva meg
 „Keskeny derengés ujjnyi bor felett,/kétséges élfény egy távoli fémtárgyon://mindez artikulált –
mint egy mondat,/noha csupán egy mondat benyomása./Felirattöredék egy likacsos kövön,/melyet bizonnyal
elhengeríteni kéne.” első szakasz versszerűnek tűnik fel, de végül a versbeszéd folyamatosan
kritizálja saját magát, saját önreflexiójának alapozódik meg
 DE ITT: másféle beszédmód:
- ez is jelkritikai alapú, de nem ilyen típusú önreflektivitás
- központi jelölő a személy  lefokozó jelleg meglepetése (ha valaki nekünk
fontoshoz beszélünk, nem akarhatjuk, hogy csak egy személy legyünk számára)
- ~Sinistra személyiség-képe
kereszténység szubjektum fogalma (Szent Ágoston)
karteziánus szubjektum fogalom (Descartes, Kant)
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Mekis János
jegyzet: Ferenczy Nikolett
M. Mauss személyiség kérdése a római jog alapján – nem autonóm személyiség
fogalma
grammatikai értelemben vett személy – a versbeli beszéd a vers szövegére is
visszautalhat ezzel a megnevezéssel  ez a beszélő teljes mértékbe a nyelvre utalódik
jelenléte a versre korlátozódik  olyan szerelmi üzenet soha nem érheti el a célját

- képiség
- Végérvényes, bár esetleges,
mint rozsdás, görbe szeg
a meleg porban.
 várakozás: az időt a végtelenség felé tágítja (kül. idők: objektív idő, tartam,
történelmi idő… ütköznek egymással)
 lehetséges intertextuális kapcsolat: Pilinszky: Négysoros  metafizikától
megfosztott Petri-költészet ezáltal egy a metafizika lehetőségét mégis fenntartó kontextusba
kerül ~ Krisztusra utalás

- idő teljes összezavarása  pillanat

 árnyék ~napóra
 beláthatatlan tartamú idő (geológiai értelemben belátható a
fémtárgy porladásának ideje, de emberi léptékből nem)
 a pillanat a végtelenséggel válik egyenértékűvé
 önmagét személlyé lefokozó beszélő a többféle idő-tapasztalatban kínálja fel a szerelem
lehetőségét

A sertés énekeiből
- előbbiekkel éles kontraszt; erősen szubverzív
1
Dohogva, mint a gép, zabálok.
Reggel van, dél van, este van.
Emésztek bambán, komoran,
langy lében lankadok nyakig.
Tócsám vizében napszilánkok
rozsdásodnak alkonyatig.

2
Csak vakargassátok nyakam.
Én nem leszek kolbász, se hurka.
– Saját belembe töltsenek?
Minden sertés átkozza meg
atyját, ki e világra kúrta.
(Reggel van, dél van, este van.
Már nem hagyom el mocskos ólam,
belé hízok jó szorosan,
csak bőrömmel rohad le rólam.)

- filozófiai vers, egzisztenciális tartalmak

- szerepvers  a legkiszolgáltatottabbnak tűnő lény
~ létösszegző költemény
 nyilván humoros  -nem várható el egy sertéstől, hogy énekeljen (énekeiből – több is van
neki);
- szenvtelen játékosság  Nyugatos lírában tökélyre jutott képes kifejezés retorikaként
lepleződik le: kiforgatva, visszavontságban
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Mekis János
jegyzet: Ferenczy Nikolett
- zárószakasz  olvasás kérdése: egykori vs. kortárs olvasás (~Sinistra esetén is) 
generációs különbség: kódolt üzenet megértése (sertés allegorikus olvasatban: állampolgár,
gulyáskommunizmus jólétében lemond a szabadságáról)  elsődleges kontextusából értendő
(elsődleges kontextus: Takáts József fogalma; rögzíteni kell, hogy a második olvasatban
eltávolodhassunk tőle, hiszen az olvasás mindig jelenidejű folyamat)

A hagyma szól
Én akkor is csak csupa héj vagyok,
ha keresztbe szelsz, kockára metélsz.
Miszlikbe apríts! – akkor is a semmit
vágod, mit nem zárok magamba, mivel mit sem
zárok magamba. Lévén csupa héj.
Héj héja, sőt a héj héjának héja,
sőt… – Csupán hely híján nem folytatom.
Meg nem akarok fennhéjázni. Úgysem
lehet rád hatni. Hallom a tojások
roppanását… A tojás éjjelébe behatol
a szentségtelen villanyfény. Hát csíra-
loccsantó kezed nem remeg
villával szétpüfölni a Magot?
– Némulj, te, szám! A zsír már sziszereg.
Bakó, tedd dolgodat: vess a zsírba,
Jelképzabáló! – hadd üvegesedem,
ízlés szerint.

Tojás, fiam, ne félj,

kimúlni a korszakból, hol az ember
nem érti már a Természet szavát,
hol a Patak és Liget néma már,
s a legtisztátlanabb Négylábú olvadt
hájára vettetnek a végső dolgok,
a magunkfajták –
Jobb nékünk – mintsem ostromolni elzárt
füleket – szónk rekesztve egyesülni
a rántotta nagy mártiriumában.

- hagyma a centrumnélküliség jelölője  a lényegnélküliség

a semmit zárja magába
- a hagymát aprítja fel a költő, aki ezért nem tud verset írni, ezért írja helyette a hagyma :D

- jelképekkel túlterhelt világunkon való élcelődés

-~ Weöres Tojáséj
- erős mitológiai jelölő
- egyetlen szóösszevonásban az a mélység, ami az időtlenség jele ~ görög mitológia
- termékenység kép ~ húsvét
- tojáshéjra rájátszás – mégis játékos; héj által körülhatároltság

- blaszfémikus „szétszedés”  tojáséjbe behatoló villanyfény ~ Petri-féle játék

- 2 pricípium találkozása: cetrumtalan hagyma + mitológiai, kozmogónikus tojás

és még: a legtisztátlanabb állat zsírja (még egy kulturális hagyomány; más értelemben vett
blaszfémia)

Hírösszefoglaló
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Mekis János
jegyzet: Ferenczy Nikolett
Mint lépcsőzugban a pormacska:
gyűlik puhán a korszak mocska.
~ fenti játékosság

In memoriam Hajnóczy Péter

1
Meghalt egyszeri, egyszerű barátom,
e hánykolódó földön sose látom,
mert meg nem adja a féltékeny föld,
hogy íly magából valót visszaküld.

2
Bocsáss meg, ha zavarlak.
– Mintha még ott
elfogadnának efféle indítékot…
De oly kevés ember maradt,

akinek telefonját
bosszús-aggódva várnám:
ilyen selyembivaly még egy már nem akad rám;
életemet ugyan változatlanul telefonják

szöszös hírek, szakadós üzenetek,

a szájmenésesek, a számfelettiek,
több „roppant fazon”, több egynapi nő,

és az ügyeim, az ürügyeim – – –
Nyugodj békében. Telik az idő.
Elég legyen a kínon már a rím.

3
Mind több kedvem van
mind kevesebb napom
lemorzsolni az utolsó szemig.
Bőven számítva 2030-ig
feleségestül és ellenségestül,
ránk lesőkkel és velünk lihegőkkel
együtt, mind, mind, mind talajgazdagítók
leszünk, dózerek fura forgaléka.
Gyerek örömködik, kiütve szemüregünkből
a finom gyökerekkel átszőtt földet:
„Apu! Hazavihetem? Ez néni volt vagy bácsi?”

4
A köztetemeket tekintve az idei
hullatermés sovány volt.
Franctudjaki Ferencek, Idejétmúlt Tiborok,
egymás saját halottjai.
Pusztulás vén ínyence, húznád a szád,
mint mikor egy önki választékát
olvastad már tizedszer.
A népesség a szokásos ütemben
halálozott. Aki dolgozik, az megboldogul.
Épülnek a magánerős sírok. Nekem mind kevésbé komikusak.
Teótad figyelmesebben
böngészem át a halálhíreket,
s olvasom a márvány személyiket
a halótelepeken.
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Mekis János
jegyzet: Ferenczy Nikolett

A szolga föld termi taxusait, fenyőit,

szól a harang, hív valaki után,
az út két oldalán kövér csigák
húzzák hátuk. A pap hülyeségeket
fog beszélni, a két kövér ministránsfiú
izeg-mozog, mint a sülő töpörtyű.

Isten nem tesz a nap alá egy felhőt,

gyarló szolgáját hallgatja rezzenetlen,
nézi a bugyijukig fekete verítékbe pólyált
fehérpiros asszonyokat, figyeli a rekedt férfiéneket,
és hogy az összenéző szakemberek mint formálják
a virágdíszes televénykuglófot. Próbál belőlünk
valamit megérteni. Mi, szétszéledők
pogácsát veszünk, Estéli Hírlapot,
hölgyeink bajuszkája hubertusztól ragacsos,
az özvegy reng, püffed a villamoson,
a vigasztaló: dolgos, mandzsettás mancs, hozzáoson.
Valamit bedobunk még a Műmárványmenyasszonyban.
Megadjuk a módját.
Ezt tudom mesélni, Péter. Érdemleges egyéb
– különöst onnan nézve: a te porszemeiddel…

- gyászvers
- halotti beszéd
- cím
- Kosztolányihoz intertextuális kapcsolat  kiforgató átírás, rímelétechnika;
„parazitájává válik”  DE közben olvashatóvá teszi a szavalati darabbá vált, elkoptatott
Kosztolányi verset
- nem csak Hajnóczynak hanem Kosztolányi emléket állít

- szarkazmus – határátlépések: a gyász nevetségessé tétele

- az ember mint az Isten által érthetetlen lény „ Isten nem tesz a nap alá egy felhőt, gyarló szolgáját
hallgatja rezzenetlen, (…)Próbál belőlünk valamit megérteni.”  Petri költészete nem vallásos költészet
~ Apokrif c. verse (provokatív módon viszonyul a keresztény valláshoz)

Sári, ne vigyorogj rajtam

Sári, édes, milyen
boldogan vigyorogsz, abban az aprómintás
ruhádban, ami még akkor is megvolt,
amikor összekerültünk.
Föl is vetted néha.
Túl sok alkalmad nem volt
azon az egy nyáron.
Milyen boldogan vigyorogsz
ezen a jóval korábbi felvételen,
amikor egy még jóval korábbi
férfival éltél.
Vigyorogsz a fal előtt.
És úgy néz ki, mintha volna melled – – –
Meg az érettségi fényképed is itt van.
Ódri Hepbörn
stílusban villogtatod
a fogsorodat.
Az aprómintás
kékfestő ruhát
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Mekis János
jegyzet: Ferenczy Nikolett
elajándékoztad
valami Zsófinak vagy Zsókának.
Az biztos, hogy egy kék bugyi volt rajtad.
Mert amikor a barátnőd
fölpróbálta a ruhád,
le kellett hogy vessed.
A próbához persze neki is le kellett
vetnie a magáét.
Megkért: „Fordulj el, légyszives.”
Én természetesen elfordultam,
s természetesen a tükör felé.
És összenéztünk a tükörben,
ő alig észrevehetően kacsintott.

Te észrevetted,
és jellegzetesen megrándult a szád,
de egy szót sem szóltál.
Ő maradt a ruhádban,
te fölvettél egy másikat.
(Csak az lehetett rajtad,
az a kék bugyi,
mert az az az este volt, amikor
rád zártam az ajtót,
hogy magadra nyithasd a gázcsapot,
és alig hiszem, hogy a boncmesterek
tiszteletére nadrágot váltottál volna.)

Deguszta egy bugyi volt.

Utáltuk is mind a ketten:
te fölvenni, én lesodorni rólad.
De akkoriban
(64–65)
nem lehetett még kapni ezeket a mai
poklokig hevítő fehérneműket.
Amikor utoljára láttalak,
a dögcédula ott volt a bokádon,
utált asszonyneveddel.
(Milyen fiatalok
voltunk! Én nem vagyok „né”!
mondtad és eldobtad
a jegygyűrűdet a VIDÁM
presszóban, ahol először üldögéltünk együtt.)
Aztán a dögcédula a bokádon,
és vigyorogtál.
Vidoran, hamuszürkén.
És én szerettem volna rád feküdni,
lehúzni azt a bizonyos bugyit,
a koporsófödelet meg magamra.

(Azok a szarbarna munkakoporsók,

amikben az elföldelendő
anyagot mozgatják.)
Mondtam valami hülyeséget a tetemeseknek,
hogy engem is veled együtt,
ők meg mondták, hogy kivel szórakozzak, illetve
az egyikük – az igazság kedvéért
ezt hozzá kell tennem – azt mondta:
megérti a lelkiállapotomat.
20. század második felének magyar irodalma
Dr. Mekis János
jegyzet: Ferenczy Nikolett
A lelki
áll a potom
potomság.
Adtam a főhullásznak egy kilót. (Az akkor még pénz volt.)
Aztán a SZIMPLA eszpresszóban megvirradtam
tetemes mennyiség elfogyasztása után.
S még ugyanaznap minden magyarázat nélkül
kiléptem utolsó munkahelyemről.
Aztán egy másik
eszpresszóban kiesett a kezemből
a kávéscsésze.
De te most már örökre
boldogan vigyorogsz:
mint a széncsúszdára tévedt macska.
(Úgy hat évvel később lapátoltuk ki
a szén alól. Mosolygott.)
Te meg abban az aprómintás
ruhádban, ami még akkor is megvolt,
mikor összekerültünk.

- nem öncélú szubverzió és transzgresszió – új beszédmódot teremt

 Hajnóczy-féle gyászvers  intertextuális, gúnyos; a gyász lehetőségét a gyász formáinak
kritizálásában, tárgyi, nyelvi és rituális formáinak kritizálásával teremti újjá
 itt: a gyász tagadása

- halott szerelmének fényképhez beszél  érzéketlenségnek tűnik fel

DE a vers egy olyan pozícióban szólal meg, ahol lehetetlen az érzelmekről beszélni  a lírai
nyelv végtelen elhasználódottsága miatt nem lehet az érzelmekről beszélni, ilyen formán nem
is lehet őket átélni
- mellékesen, zárójelben beszéltetik el az öngyilkosság története
- az emlékezés a tárgyi (ruha, bugyi) indíttatásból válik reprezentálhatóvá  az emlék
metoním jelölők által előhívott mechanikus emléksorozatként tűnik föl  végül magának a
gyásznak a pillanata is kifejezhetővé válik ezáltal

- lefényképezett mosoly – jelölő  ~macska az elfelejthetetlenséget hangsúlyozza  vigyor

provokatív megjelenése ~lelkifurdalás;

- Fenyő D. György elemzése  tanítható-e középiskolában – igen 