A MODERN ANGOL-

AMERIKAI LÍRA, ÉS
HATÁSA AZ
EURÓPAI
IRODALOMRA
MILYEN A XX. SZÁZAD LÍRÁJA?
▪ alkalmazkodik a történelem és a társadalom változásaihoz
▪ reagál az ipari és technológiai forradalom által teremtett fejlődésre, a megváltozott
életkörülményekre
▪ szétfeszíti a hagyományos művészet és irodalom határait
▪ erősen szubjektív, tehát személyes gondolatokat, tartalmakat közvetít
▪ szembemegy az addigi hagyományokkal: AVANTGÁRD ÉS „IZMUSOK”
▪ a versek formája is megbomlik, előtérbe kerül a szabadvers (gondolatok szabad áramlásának és
asszociációknak a megfogalmazása, képszerű versekben), a beszélgetésvers (pl. utcán, kávézóban
elejtett mondatfoszlányokból szőtt vers), vagy éppen a kalligramma (kép és vers, a kép
szimbólumként erősíti a vers tartalmát)
▪ főként az 50-es, 60-as évektől kezdve megjelenik a neo-avantgárd is, melynek képviselői reagálnak a
változó társadalomra a művészetükkel (pl. hippi-korszak, beatirodalom)
▪ az 1980-as évektől beszélünk posztmodern irodalomról, mely a közeli múlt és a mi jelenünk
irodalmát alkotja, s nagyon sokszor megjelenik témái közt a lét és az ember bizonytalansága
FŐBB KÉPVISELŐI:
▪ Vlagyimir Majakovszkij: megírta az orosz futurista kiáltványt
Minden lelket, mely gyöngédségről ad hírt.
fölgyujtottam. Ez sokkal nehezebb.
mint bevenni ezernyi Bastille-t.
Ma
boxerrel kell
kiigazítani
a világ fejét!
Mindenható, ki a kéz-párt kieszelted,
s hogy ne maradjon senki
fej nélkül, kimondtad a szót
miért nem
eszelted ki,
hogy kín nélkül csattanjon a csók, a csók, a csók?
(Nadrágba bújt felhő – Eörsi István fordítása)
▪ Federico Garcia Lorca: az „ellentétes érzelmek költője”
Holdak halotti rétje,
vért rejt a földek árka.
Öreg vér pusztasága.
Fűből halálos égbolt.
Mult és jövő sugára.
Por éje, csillogása.
Halállal találkoztam.
Föld rétje holtra válva.
Egy ember kis halála.
Eb néz a háztetőről.
A sok fonnyadt virágba
csak bal kezem túrt, óriási bércét
szertezilálva.
Hamuból székesegyház.
Por éje, csillogása.
Egy ember kis halála.
Halál és én: egy ember.
Egy ember egymagában.
Az ember kis halála.
A hold halotti rétje.
Ajtó mögött zihálva
vonít a hó világa.
Egy ember, és...? Tudod már.
Egy ember - s ő a társa.
Rét, vágy, por csillogása.
(Eörsi István fordítása)
▪ Jorge Luis Borges: „a világ egy labirintus” – az embernek meg kell próbálnia megtalálni a kiutat

Tizenhét haiku - részlet

2
A nagy éjszaka
kiüresedett. Csak illat
maradt benne.

4
Lecsendült a húr.
A zene megismerte
érzeményeim.

6
Észrevétlenül,
könyvek, kések, kulcsok
szerencsém sarkában.

16
Messzi csalogány
trillája, öntudatlan
is megvigasztal.

17
Vénülő kezem
tovább rója a verset -
a felejtésnek.

Terebess Gábor fordításai

▪ THOMAS STERNS ELIOT:
- a modern költészet egyik legnagyobb alakja
- lírájára jellemző a személytelenség és az intellektualizmus
- verseinek tartalma tükrözi a modern ember töredezett világképét és illúzióvesztését
- élt és tanult, tanított Amerikában és Angliában is
- művészetére legnagyobb hatással Ezra Pound és egy avantgárd izmus, az imagizmus volt: a
metaforát tartotta a legfontosabb költői képnek, a költészet lényegének
- nevéhez fűződik a Criterion című folyóirat alapítása és szerkesztése is.
KÖLTÉSZETE:
❖negatív tartalmak: nem szereti a modern világot, ahol a romlás, a bomlás, a banalitás uralkodik
❖magasztalja a régmúltat és nem fogadja el a közelmúlt vívmányait sem
❖egy válságos korban próbált kapaszkodót, értelmet találni
❖így kidolgozott egy sajátos stílust: tárgyiasította az érzéseit, tárgyak bemutatásával fejezett ki
érzelmeket
❖rengeteg rejtett utalást, érzést, sejtelmet írt a verseiben (allúzió)
❖fő verstípus, amiben alkotott: drámai monológ
❖s vers nyelvét sokkal inkább az élő, használt nyelvhez közelítette
▪ PÉLDA:
A háromkirályok utazása / The Journey of the Magi (1927)
➢ Az irónia helyét a hit, a vallásosság veszi át
➢ Bibliai témájú vers; több szakaszból áll:
1. Az utazás nehézségei (képeket halmoz)
2. Megmutatja, hogy a változás már itt van a Földön (hosszabb sorok, természeti képek)
3. Az utazás, a célba érés élménye

➢ a születés és a halál rejtett jelentőségét szimbólumokkal tárja fel

➢ szerepvers: a költő a vers én-tudatába helyezkedik, az egyik bölcs szemszögéből beszél
▪ Hideg volt odamenet, Nehéz volt odamenet.
Épp legrosszabb része az évnek Végül inkább egész éjszaka utaztunk,
Az útra, s ilyen hosszu útra: Sebtiben szundikálva,
A nagy télvíz idején" S a fülünkbe dúdoltak a hangok, szólván,
S a tevék feltörve, lesántulva, csökönyösen Hogy mindez csak őrület
Az olvadó hóba feküdtek.
Volt, mikor visszakivántuk
A nyári palotákat a dombokon, a függőkerteket
A sörbethozó, selymes lányokat.
Itt meg a káromkodó, zúgolódó tevehajcsárok,
Akik megszöktek, mert kellett nekik a szesz meg a
nő,
S a kihúnyó tábortüzek, a hiányzó sátrak,
S a mogorva várak, az ellenséges városok,
S a mocskos falvak, ahol az ember bőrit is
lenyúzzák:
Aztán hajnalra leértünk egy enyhe völgybe,
Párás volt, a hóövezet alatt, növényektől illatozó;
Folyó rohant benne s egy vizimalom verte a
sötétet,
S három fa nyúlt az alacsony égbe,
S egy öreg, fehér ló ügetett el a mezőn.
Aztán egy kocsmához értünk, szőlőlevelek a
fejgerenda fölött,
Nyitott ajtók előtt hat kéz vetett kockát ezüst
pénzdaradokért,
S a lábak rugdosták az üres borostömlőket.
De útbaigazítást nem kaptunk, haladtunk hát
tovább
S megérkeztünk este, egy perccel se hamarabb
Találtunk arra a helyre: mondhatni, kielégítő volt.
Mindez régen volt, emlékszem én,
És megtenném újra, de vegyétek észbe
Ezt vegyétek észbe
Ezt: miért vezettek végig ezen az úton,
Születésért vagy Halálért? Volt Születés, igaz,
Bizonyítékot kaptunk rá, s nem kétes, láttam
születést, halált,
De azt hittem különböznek egymástól; ez a
Születés
Kemény és keserű haldoklás volt nekünk, olyan
volt, mint a Halál, a mi halálunk.
Visszatértünk székhelyünkre, ezekbe a
Királyságokba,
De itt nincs többé nyugtunk, a régi függelemben,
Köröttünk idegen nép csüng istenein.
Másféle halálnak örülnék.
Vas István
https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Eliot
%2C_T._S.-1888/The_Journey_of_the_Magi/hu/8854-
A_h%C3%A1romkir%C3%A1lyok_utaz%C3%A1sa