Vajdasági (jugoszláviai) magyar

irodalom

Fehér Ferenc
(1928, Žednik, 1989)
Összefoglaló értékelése:
❑ Életében a vajdasági magyar irodalom egyik
legnépszerűbb alkotójának számított.
❑ Az 5O-es évek nemzedékével indult.
❑ Elsősorban költő, de foglalkozott műfordítással és
prózaírással is (megemlíthetők naplójegyzetei és A
kőkecske titka c. ifjúsági regénye)
❑ Szerkesztő és munkatárs az Újvidéki Rádiónál,
Magyar Szónál, más lapoknál.
❑ Minden jugoszláviai magyar újságban publikált, és
magyarországi lapokban is jelentek meg művei.
❑ Egy kötete Magyarországon is napvilágot látott.
❑ Küldetésének tartotta, hogy az isten háta mögötti
kis településekre is eljusson, ahol csak éltek
magyarok, és művelődési házakban, iskolákban
lépett fel. Igazi néptanító volt a szó legnemesebb
értelmében.
❑ Verseit lefordították különböző délszláv nyelvekre
és angolra is.
❑ Híd-, Bazsalikom- és Szenteleky-díjban részesült,
majd 1985-ben megkapta a Magyar
Népköztársaság Csillagrendje elismerést.
 Fehér Ferenc legismertebb verseskötetei

• Jobbágyok unokái (1951)

• Álom a dűlőutak szélén (1956)
• Övig a földbe ásva (1959)
• Színek és szavak – Boje i reči (Miroslav Antićtyal közös kétnyelvű
kötet, 1960)
• Az én nyuszim (1961)
• Bízó szerelemmel (1962)
• Esővárók (1964)
• Delelő (1966)
• Szeptemberi útravaló (1968)
• Egy kiskirály kunyhójából (1972)
• Vasfű (1973)
• Szívemben nyugvó tengerek (1978)
• Akác és márvány. Válogatott versek (1989)
Származása, pályakezdése

❑ Származása nem mellékes életrajzi adat.

❑ A žedniki tanyák egyikén született,
egy cselédlakásban, szegény
zsellércsalád ötödik, legkisebb
gyermekeként.
❑ Csládja feltörekvő volt, később
Topolyára költöztek.
❑ Az új, szocialista rendszer jóvoltából
tovább tanulhatott.
❑ A gimnáziumot csak késéssel, 1945-ben
kezdte el, a háború idején napszámos és
inas volt.
❑ Tanárképző főiskolát végzett –
kiemelkedett a nyomorúságból, de
eredetét nem tagadta meg.
❑ Származása személyiségének szilárd
alapját, költészetének ihletforrását
képezte.
Költészetének összefoglaló értékelése

„Anyám....
itt hagytad kisfiad a mezsgye megett,
övig a földbe ásva...”

(Övig a földbe ásva, 1956)

 Költészetének összefoglaló értékelése

▪ Szívszaggató gyermekkori emléket idéz fel a vers. Amikor a

zsellér anyák a földeken dolgoztak, nem tudták kire hagyni
kicsi, de már járni tudó gyermekeiket, így a mezsgye szélén,
látótávolságon belül beásták őket egy gödörbe, hogy ne
kóboroljanak el.
▪ Az emlék elveszíti tragikus tartalmát, és egyetemes
létszimbólummá válik.
▪ Gyerekkorában szabadulni szeretett volna a föld szorításából,
de most már sajátjának érzi.
 Költészetének összefoglaló értékelése

• Az Illyés Gyula neve fémjelezte népi irodalom törekvéseit folytatja

műveiben, de a romantikus népies irodalmat is megemlítik verseivel
kapcsolatban.
• Nagyobbrészt a vallomásos líra képviselőjének tarthatjuk, bár a reflexió, a
gondolatiság is megjelenik műveiben.
• Legfontosabb témái a gyermekkor, a szülőföld és a szegény emberek
élete.
• A költő rajongásig szerette a szegény emberek világát, és a sanyarú
cselédsorsot Édenként élte meg, melyre nosztalgiával gondolt vissza. Ide
tért meg verseiben tékozló fiúként, telve lelkiismeret-furdalással, amiért
cserbenhagyta a szülői házat. Elköltözött, értelmiségi életformát
választott, de a városban mindig idegennek érezte magát. Közösséget csak
a szegény emberekkel vállalt, akik visszahallották sorsukat az ő
költészetéből. Ezért volt népszerű.
• Pályájának csúcsát az 5O-es és 6O-as évek alkotásai jelentik , a 7O-es évek
elejéig.
 Fehér Ferenc legjelentősebb versei

▪ Útitársak,
▪ A városháza boltívei alatt,
▪ Harc,
▪ Bácskai bordal,
▪ Tisza-parti vallomások,
▪ Agyag
 A jobbágyok unokái (1951)

▪ Műfaja poéma.
▪ Verses családi krónika, Arany János Családi kör c. versével mutat
rokonságot.
▪ A költő életének első hét évét örökíti meg nosztalgiával és a letűnt
világot idealizálva.
▪ Szüleit, a patriarchális családi életet, a tanyasi és topolyai szegény
emberek életét ábrázolja.
▪ Tisztes szegénység, az élet pontosan meghatározott rendje, szilárd
értékrend jellemzi őket.
▪ A mű inkább hangulatokat ábrázol, mintsem eseményeket.
▪ Merengő elragadtatás, ünnepi áhitat tölti el a költőt.
▪ Önmagát, e versére utalva, később is sokszor nevezi jobbágyok
unokájának.
▪ A vers folytatását is megírja 1971-ben – Egy kiskirály kunyhójából
címmel.
Fehér Ferenc verseinek formavilága
▪ Formakezelése rendkívül
változatos.
▪ Írt népdalszerűen egyszerű
verseket (Bácskai tájkép),
▪ kötött formájú verseket – ELÉGIA
(Elhagyott eperfák), SZONETT
(Akác és márvány, Esővárók,
Lakodalmi fénykép), ÓDA (Nyelv
és varázs, Magyarázó vers),
POÉMA (Jobbágyok unokái)
▪ Szabadverseket- képverseket is
(Délvidék)
▪ Versei rímesek legnagyobbrészt.
Szenteleky Kornél (1893-1933)

▪ A két világháború közötti vajdasági magyar

irodalom legjelentősebb alakja.
▪ Szivácon, egy kis vajdasági faluban orvos.
▪ Előtte Budapesten és Magyarország más
városaiban élt.
▪ Sokat szenved tüdőbetegségétől és a
falusi, vidéki környezet elmaradottságától.
▪ Elutasítja az itt jellemző anyagiasságot és
műveletlenséget.
▪ A művészetekbe menekül, a nyugat-
európai kultúra felé fordul.
▪ A művészet – főleg az irodalom -
menekvés számára.
▪ Igazi életre, szépségre vágyik.
▪ A szomorúság költőjeként emlegetik,
pedig verseskötetei nem is jelennek meg.
▪ Fő művei az Úgy fáj az élet (költői próza)
és az Isola Bella című regénye.
Szenteleky Kornél - Vajdaság
Kazinczyja
• A húszas évek végétől változás áll be
szemléletében.
• A húszas évek végén, harmincas évek
elején a vajdasági magyar irodalom
vezéregyéniségévé válik.
• A polgári irányzat képviselője.
• Köldetése: a kultúra értékeinek terjesztése
az elmaradott környezetben.
• Meghirdeti couloeur local
(kulőr lokál) elnevezésű elméletét – a
vajdasági írónak a jelenről, a
környezetében tapasztaltakról kell írnia.
• A Kalangya c. irodalmi folyóirat
szerkesztője lesz. A kalangya – kéve –
összegyűjti a vajdasági alkotók termését.
• Munkássága nem tud kiteljesedni, 4O
évesen meghal.
• Szivácon minden évben, a Szenteleky-
napok keretében megemlékeznek
életművéről.
Szenteleky: Bácskai éjjel – jellemző sorok

„Szabályos sorokban zsendül a vetés...

Minden oly hasznos, minden oly józan,
nagy értéke van a trágyának...

Éjjel van, horkol a dagadt disznóhizlaló,

a százláncos gazda gutaütötten emészti
az esti vinkót meg a paprikást,
mialatt és spanyolul tanulok,
Hölderlint vagy Rimbaud-t forgatom bűvölten. ...
De aztán hirtelen kibúvok a könyvek...bástyái közül
....már kint járok a vetések közt...

Most ültetem el a téboly

mákonyos, magtalan, tündérszép
virágait
a hasznos, trágyás, egyenes
bácskai barázdákba.”
 Szenteleky

Itt éltél hát, bátyám, szikár előd?

És negyven évig volt hozzá erőd?

Látlak, te vidéki spleen, te árnyék:

Kamáslid féltve, a sáron átlépsz...

„Vigye más” – díványra dobod a táskád,

Nézed a couloeur csapzott akácát;

Lesed, mit hozott a posta mára

(a porban fuldoklók szalmaszála),
 Szenteleky

S betegre reccsensz rá ingerülten,

Te literáris jóság, te hűtlen!

„Elmentem” – táblád kitéve,

belehullsz a Proust atlantisz-vizébe.

Még elhörgöd: „Evoé, drága horda!” –

S rároggyansz koporsó-asztalodra...

A Csáth ópiuma: ugye, hogy kell a

helyi színezethez Isola Bella!
 Szenteleky

Mert féregként fúr, furdal a sejtés,

Hogy mindennek folytatása lesz még.

Negyven év után sírodat kiásd;

Fönt sem zajosabb Széphalmod – Szivác...

Szól majd a költő, ha lesz még kinek,

vagy versével sírodat vérzi meg,

te szökött előd, te fény, te árnyék,

Ki kamáslid féltve hátunkon átlépsz!
(Szivác, 1972)
 Szenteleky - szómagyrázat

▪ Szikár-SOVÁNY, CSONTOS
▪ Kamásli - LÁBSZÁRVÉDŐ
▪ Literáris - IRODALMI
▪ Evoé – UJJONGÓ FELKIÁLTÁS AZ ÓKORI GÖRÖGORSZÁGI ÜNNEPEKEN
▪ Spleen – VILÁGFÁJDALOM (A KÖLTÉSZETBEN BYRONNÁL JELENIK MEG)
▪ Proust –XX. SZÁZADI MODERN FRANCIA PRÓZAÍRÓ

▪ Csáth Géza – SZABADKAI, KÁBÍTÓSZER-ÉLVEZŐ PRÓZAÍRÓ

▪ Széphalom - KAZINCZY LAKHELYE, AHOL KIFEJTI SZERVEZŐ
TEVÉKENYSÉGÉT
▪ Couloeur - COULOEUR LOKAL – A HELYI SZÍNEK ELMÉLETE
▪ Isola Bella – SZENTELEKY LEGJOBB REGÉNYE
 Fehér Ferenc és Szenteleky Kornél

▪ Fehér Ferenc Szenteleky Kornél halála után negyven évvel verses vitába
szállt a költő előddel – akit egyébként ő is kultikus magasságokba emelt –
Szivácot nem kis túlzással Széphalomként emlegetve.
▪ A Szenteleky Kornél által meghirdetett helyi színek elméletét, miszerint
az írónak a mában kell élnie, és a környezetét bemutatnia,
maradéktalanul elfogadta, ám költői gyakorlatát elutasította.
▪ Szenteleky c. versében a finnyás polgárt láttatja, aki Bácskából a szellem
és művészetek hazájába vágyott, mert itt csak a „százláncos gazdát” látta,
aki „gutaütötten emészti az esti vinkót meg a paprikást.”
(Toldi Éva gondolatai)
 Szenteleky - a költő megidézett alakja –
„fény és árnyék”
▪ ÉLETKORA - 4O évet élt
▪ KÜLSŐ MEGJELENÉSE – szikár
▪ LAKHELYE – Szivác, vidék, sáros, poros, csenevész akácokkal teli
▪ FOGLALKOZÁSA – orvos – „betegre reccsensz rá”
▪ HOBBIJA – olvasás – belehull „Proust atlantisz-vizébe”, ez az ő Csáth-
ópiuma
▪ TESTI ÁLLAPOTA - beteg – hörög, rároggyan koporsó-asztalára
▪ LELKIÁLLAPOTA – spleen gyötri, ingerült, a porban fuldokol
▪ MŰVEI – Isola Bella, a helyi színek elmélete (couloeur local)
 Szenteleky - a költő megidézett alakja –
„fény és árnyék”
TISZTELET:
▪ Fehér Ferenc „bátyjának”, vagyis szellemi rokonának, elődjének tartja a
költőt.
▪ Ő és költőtársai megőrzik Szenteleky emlékét, életben tartják életművét
– „hátunkon átlépsz”
▪ A költő tovább halad a Szenteleky által kijelölt úton - „Szól majd a költő,
ha lesz még kinek.”
▪ Sajnálja, hogy verseiben megbántotta – „versével sírodat vérzi meg”.

BÍRÁLAT:
▪ „kamáslid féltve” - kényeskedő, finomkodó
▪ „betegre reccsensz rá ingerülten” – ingerülten bánik az emberekkel
▪ „te hűtlen” – nem becsüli a vajdasági tájat, embereket (pályája elején)