kinek n e v é t c so d á lv a v is sz a z e n g i P la tó n ,

föld, ah ol é le té n e k e ls ő p e rc é tő l fo g v a
fény, tű z , szere le m , illa t le n g e d e z á ra d ó n ,
M o k tezu m a, a z In k a d ic s ő A m e rik á ja ,
egyko r K o lu m b u sz K ristó f á llo tt tű z p a rto d o n ,
katolikusok földje, s p a n y o lo k In d iája,
A m erika, h o l íg y sz ó lt a n e m e s G u a tem o k :
„Én sem ró z sá k o n fe k sz e m "; A m e rik á n k , ki Á m o r
nyilától életet n y er, z e n g e tik v ih a ro k ,
szász szem ű , b a rb á r le lk ű n é p e k , lássá to k , él m ég .
Á lm odik. Szeret, iz zik . A N a p le á n y a m o st.
V igyázzatok. N in cs élő b b S p an y o l-A m e rik á n á l,
hol a S pan y o l O ro sz lá n e z e r k ö ly k e m o ro g .
R oosevelt, É g U rá v á k é n e m a g a d a t te n n e d ,
a retten tő V ad ásszá, ki k é sév el leszúr,
hogy v a sk a rm o d b a k a p h a ss m in k et, m in t k ö n n y ű p ré d á t.

És ha tiéd is m in d e n , e g y h ián y zik : a z Úr!

SIM O R A N D R Á S F O R D ÍTÁ SA

SIMOR ANDRÁS

Rubén Darío ódájáról

Rubén Darío Roosevelthez cím ű ó d áját é p p e n száz évvel ezelőtt, 1903-ban írta, k ét év
múlva jelent meg kötetben (Cantos de vida y esperanza, A remény és élet énekei, 1905).
A nicaraguai Rubén D arío, - E rnesto C ard e n a l szav ait idézv e - , 1867-ben „ú tk ö z ­
ben" született, egy M etapa felé ta rtó lovaskocsiban, és eh h ez M ario B enedetti a z t te­
szi hozzá, hogy az „ú tk ö zb en " kifejezés k öltészeti értelem b en is érten d ő , a Victor
Hugótól Pablo N eru d áig tartó ú tra.
1888-ban teszi közzé Kék cím ű kötetét, m ely n ek cím ét való szín ű leg Victor H u g ó
vagy Mallarmé sugallta. „A kék szám o m ra az álom színe, a m ű v é sz e t színe, h ellén
és homéroszi szín ..."
Horányi Mátyás D arío fenti m o n d a tá h o z k ap cso ló d v a írja: „M int az id éze t is m u ­
tatja, Daríót az örök értékekre h iv atk o zó , a h a rm o n ik u s szép ség et m in d en ek fölé
helyező, leheletnyi árn y alato k ra és h a n g u la ti tén y ező k re érzék en y esztetizm u s jel­
lemezte. A francia p am asszista és szim b o lik u s költők, C. M endés, Leconte d e Lisle,
a Goncourt testvérek, T. G authier, L. B ouilhet, P. V erlaine h a to tta k rá, an n y ira, h o g y
első spanyol méltatója, J. Valera jo g g al írh atta: «m entális gallicizm us» jellem zi. A
Pamasse és a szim bolizm us stílu sá n a k felh aszn álásáv al n em zeti kötöttségektől
mentes, egyetemes érvényű, k o zm o p o lita k ö ltészetet ak a rt m egvalósítani, am ely ­
nek egy 1890-ben R. Pálm áról íro tt cikkében a modernismo n e v e t a d ta ."

51
 1890-re - utazások, újságírói m unka, későbbi diplom áciai és előadói tevékcnysé.
gének előkészítése közepette - megjelenik a Kék m ásodik, bővített kiadása, majd a
Profán prózák első, illetve m ásodik bővített kiadása. Életéről még annyit jegyezzünk
fel, hogy 1892-ben meghal első felesége, Rafaela C ontreras, 1893-ban házasságot köt
Rosario Murillóval, 1899-ben veszi kezdetét kapcsolata a spanyol Francisca
Sánchezszel.
A Roosevelthez című vers m egírásakor Rubén D aríót m ár a moiiernismo vezéralak­
jának, a spanyol nyelvű líra m egújítójának tekintik, akinek hatása egyaránt óriási a
latin-amerikai és a spanyol költészetre. A modernismo hatása talán csak a gongorismo
hatásával mérhető egybe.
András László szerint „a modernismo sajátosan latin-am erikai mozgalom. Tulaj­
donképpen a romantika egy késő hajtása, a W alter Scott-i m ú ltat visszasóvárgó
konzervatív romantikával szem ben a francia szim bolizm us és impresszionizmus
legújabb eszközeit is felhasználó Victor H ugo-i h alad ó rom antika, de mégiscsak a
romantika képviselője. Ebben az értelem ben tehát tipikusan tizenkilencedik száza­
di jelenség. A francia forradalom eszm éiből táplálkozó és a spanyol gyarmati ura­
lom alól felszabadult latin-amerikai köztársaságokban a költészet fegyverével küzd
az alig kivívott, de északról, az Egyesült Á llam ok felől m áris fenyegetett nemzeti
függetlenség megszilárdításáért, tehát antiim perialista, harcos, haladó, polemikus
mozgalom. Modern, mert egy adott történelm i helyzetnek objektíve meghatározha­
tó, tartalmilag (tehát gondolatilag) és technikailag (tehát form ailag) a konkrét való­
ságból kiinduló gyakorlati célkitűzéseihez igazodik.

Marcona hadnép fal föl? Rabszíjra fű z a barbár?

Csak angolul beszél majd e milliós tömeg?
Hát nincs nemes hidalgo? Nincs nálunk hős lovag már?
Tűrjünk csak egyre némán, s nyeljük a könnyeket?

Dalomat ím hajítom gyűrűtök közepébe,

balsorsban is barátok, hattyúk a kék tavon,
s míg csikóink a pampán tovadübögnek félve,
egy agg oroszlán végsó'hörgését hallgatom.

TÍM ÁR G YÖRGY F O RD ÍTÁSA

- írja Rubén Darío A hattyúk cím ű v e rsé b e n ; nem es p áto sza, han g ü tése romantikus,
nyelve modern, erőteljes, a pontosan m egfogalm azott m o n d an iv aló pedig a kora­
beli Latin-Amerika legégetőbb problém áit ragadja m eg."
De tegyük hozzá ehhez azt is, hogy m iközben R ubén D arío és a modernismo for­
mai, nyelvi újításai révén a francia századvég költői e red m én y ei spanyol anyagként
szövődnek bele a spanyol és latin-am erikai költészetbe, a latin-am erikai és spanyol
költők hamarosan szem befordulnak a modernismo-val. A z új nem zedékek Spanyol-
országban és Latin-Amerikában egyaránt a ro m an tik át u tasítják el ezzel, amely ott
bujkál a modernismo-v al egyidőben jelentkező eu ró p ai elő av an tg ard e törekvésekben
 Ennek a szem b efo rd u lásn ak le g ism e rte b b k ö ltő i d o k u m e n tu m a a m exikói
' Enrique G onzález M artín ez verse:

Tekerd ki már a hattyú nyakát, m ely tolla csalfa

fehérségét a forrás kékjében elkeverte;
csak fitogtatja báját: a dolgok néma lelke
hozzá sohase férhet, a táj hangját se hallja.

Ügyet se vess a cifra formára, szóra, dalra,

mely nem cseng össze híven az élet mélybe rejtve
áramló ritm usával... csodájával ne telj be
az életnek, s fogadja hódolatod hatalma.

Figyelj a bölcs bagolyra, am int szárnyát kibontja,

s az olimpuszi Paliasz pajzsát elhagyva, lomha
nagy testével alászáll nesztelenül a fára.

Nem kápráztat a hattyú szépségével, de furcsa

és nyugtalan szemét a homályba belefúrva,
a titkos éji csöndnek varázskönyvét kitárja.

J Á N O S H Á Z Y G Y Ö R G Y FO R D ÍTÁ SA

Adaríói hattyú n y a k á t k itek ern i v ág y ó költő n e m véletlen ü l fejezi be azzal a v e r­

sét, hogy a hattyú „a titkos éji c sö n d n ek v a rá zsk ö n y v é t kitárja". D arío ho n fitársa,
Jósé Coronel U rtecho ó d á t ír D aríó h o z, m ely b en kijelenti, hogy n em tisztel sem m i­
féle hattyút, és őt m ag át sem találja álm a fü g g ö n y én ek fodrai közt, ám v ég ü l
„m esterinek hívja, és v érc sö p p e k e t lát v e rsén ek d íszes szőnyegein. D arío költé­
szete ugyanis túlélte a modernismo divatját.
Ennek a bo n y o lu lt, v ilá g iro d a lm i ra n g ú n a g y k ö ltő n e k sokféle arca v a n . M ario
Benedetti esszéjéből id é z z ü k : „ N y ilv á n v a ló a n n e m egy, h a n e m sz ám o s D arío
van. Életrajza sz e rin t is so k féle, a k e d v e s R afaela C o n tre ra s D aríója, az o ly e m ­
beri Francisca Sánchezé, k in e k k ev és k ö zö s v o n á sa ak ad a félelm etes R osario
Murillo D aríójával; h a so n ló k é p p e n m o n d h a tju k a z t is, h o g y D a ríó b an v a n eg y
költő, aki a m ú ltb a n éz, és eg y m á sik , ak i a jö v ő t k ö v eteli, v a n egy, a k i sz e m b e ­
száll a jenki m o h ó ság g al (a Roosevelthez szó ló n a g y o n is k ö z ism e rt ó d á n á l in k áb b
érdemes em lék ezn ü n k B u en o s A ire sb e n írt p ró z a i k iro h a n á sá ra : « N em , n e m le­
hetek, nem akarok ez e k n e k a z e z ü s tfo g ú b ö lé n y e k n e k az o ld a lá ra álln i. E llen sé­
geim, a latin vér g y ű lö lő i, B a rb á ro k [...] M in d e n iste n sz á m á ra v a n n a k te m p lo ­
maik, de nem h isz n e k e g y ik b e n se m ; n a g y em b e re ik e t, h a c sa k n e m E d iso n o k ,
Lynchnek, M onroe-nak h ív já k , v a g y G ra n tn e k , k in e k alak jáv a l H u g ó A rettenet
éve című könyvében ta lá lk o z h a tu n k . A m ű v é s z e tb e n , a tu d o m á n y b a n m in d e n t
utánoznak és m e g h a m is íta n a k , g y ö n y ö rű sz ín e s g o rillá k [sic]. É v sz á z a d o k sora
sem képes k ipallérozni az ó riá s B estiát» ), és eg y m á sik , a k i h a jb ó k o l Tio S am nek,
és észak-amerikai b e fo ly á st ig é n y e l L a tin -A m e rik a sz á m á ra ; egy, ak i a h a tty ú n a k

53
m ár-már politikai kérdéseket tesz fel, és egy m ásik, aki a bagolytól örökös c*
jét kéri el..." 6n<*'
Folytassuk Benedettit egy hazai példával: a sok díszlettel dolgozó Darío ol
„beszélgetős" elégiát ír Leopoldo Lugones feleségéhez, m in t amilyen Karinthy??
gyes Recitatíve Bíró Ernő barátjával való találkozásáról. r*'
Ez magyarázza azt is, hogy hányan hányféleképpen nyilatkoztak Daríóról. J0r
Luis Borges 1930-ban azt m ondta, hogy D arío verseit a Petit Larousse szavaival $
torozta be, majd huszonöt év m úlva azt a lábjegyzetet írta megjegyzése alá:
őrzöm ezeket a szem telenségeket, hogy m egbüntessem m ag am azért, mert leírt/
őket." Jósé Enrique Rodó a Profán prózák m egjelenésekor ú g y nyilatkozott, h0^
Darío nem Amerika költője, talán cáfolatként ajánlotta neki Darío Roosevelthez <3
m ű versét. García Lorca N erudáról szólva D aríót „örök m e sterin e k neve^
Benedetti Melankólia című versére utalva igencsak őszinte vallom ást tesz.
Nézzük először Darío versét:

Testvér, fényed világít, az én fényem hol fénylik?

Vak vagyok. Irány nélkül tapogatózom itten.
Életemet vad viharokba vittem,
harmóniát vágyom őrülten mégis.

Ez bajom. A z én álmom. A poézis

ezer vérszívó sebbel sebzó' véres vasingem,
melyet telkemen hordok. És semmi másom nincsen,
melankóliám vérzik, vérengzó' tüskék tépik.

És megyek eszelősen, vakon a vak világon,

néha az út oly hosszú, hogy végét nem is látom,
és néha mily rövid lesz...

Lélegzet után kapva tántorgók mindörökre,

s a lelkem alig bírja, olyan kegyetlen kín ez.
Nem hallod, hogyan hullik melankóliám könnye?

SIMOR A N D R ÁS FO RD ÍTÁSA

Benedetti azt írja: „Nem. N em hallom . H allom h u llan i a vércsöppeket Vallejo köl­
tészetében, ahogyan hallom a m elankólia és eső cseppjeit h u llan i Juan Ramónában.
De a te költészetedben, Rubén, csak szavakat h allo k h u llan i, amelyekkel kitalált
melankóliádat tárod elénk."
Persze Benedetti sietve hozzáteszi, hogy melankóliája kitalálásához R u b é n Daríónak
nagyon is joga van, és egyetért Octavio Pazszal, aki szerint „az európai tapasztalat
Hispán-Amerika történelmi m agányát m utatta m eg" R ubén Darío számára.
Okkal idéztük fel az egym ásnak ellentm ondó, a nyilatk o zó k n ak olykor saját ma­
gukkal is vitázó vélem ényét, így közeledve a Roosevelthez cím ű ódához, hogy
rüljük a sekélyes leegyszerűsítés veszélyeit.
 Yheodon? Roosevelt, akihez D arío versét cím zi, 1901-től 1909-ig volt az Egyesült Ál-
j,mok elnöke. K ormányzása idején kerü lt sor 1903-ban a Panam a-csatorna „örök
idókn?' szoló használati jogának m egszerzésére, m egerősödött az Északi Ó riás nagy-
lvt-politikaja a latin-amerikai állam okkal szem ben, sor került Kuba m egszállására.
^ Biblia hangjával és a m ásik A m erika költőjének, W alt W hitm an n ak versével
szólítja meg az Egyesült Á llam ok elnökét, aki nem csak W ashington u tódja, hanem
Vadász is, Nim ródként „kezde h a ta lm a s lenni a fö ld ö n ", és akit n em érin t m eg
Tolsztoj tanítása az erőszakm entesség rő l és a szeretet által vezérelt öntökéletesítés­
ről, hiszen Spanyol-Am erika jö v en d ő m e g h ó d ító jak én t egyszerre N ag y S ándor és
Mabukodonozor.
Ezért kérdezi tőle:

Hiszed, hogy az élet tűzvész,

a fejlődés vulkán torok,
és hogy a jövendőt lövöd ki,
ahová golyót lősz.
Dehogy.

Tegyük hozzá, hogy a dehogy helyén, am ely a rom áncokra jellem ző azo n o s asz-
szonánc-rím követelm énye m iatt k erü lt a m űfo rd ításb a, az ered etib en a k ateg o ri­
kus nem szó áll.
A születőben levő latin-am erikai o rszág o k at („A z arg en tin n a p é p p csak a földre
ráragyog, / s Chile csillaga é b re d ..." ) D arío m ajd élete v égén ü n n ep li, 1914-ben a d ­
ja ki Ének Argentínához cím ű kötetét. A z ő ö rö k ség ü k a költészet, az E g y esü lt Á lla­
mok viszont H erkulesnek és M am m o n n ak egyszerre hód o l, és a S zab ad ság fák ly á­
ját a könnyű hódítás útján em eli m ag asra.
Milyen Spanyol-Am erikát állít szem be D arío a g yakorlatias és h a sz o n e lv ű an g o l­
szász Amerikával?
A Kolumbusz előtti in d ián A m erikát, am elyről Kolumbuszhoz cím ű v erséb en így
írt:

Maguk voltak a nyíltság, a tiszta fónség,

fejüket ritka tollak, ha koszorúzták.
Ó, bárcsak a fehérek addig vihetnék,
m int az Atahualpák, a Moktezúmák!

SO M LYÓ G Y Ö R G Y F O R D ÍTÁ SA

Darío a „mi A m e rik á n k é n a k n e v ezi L atin -A m erik át, ak árcsak Jósé M arti.
Ám Jósé Marti egyértelm űen e lu tasítja a k ü lfö ld i p é ld á k követését: „ A m erik áb an
a jó kormányzó nem az, aki tu d ja, h o g y a n k o rm á n y o z a n é m e t v a g y a francia, h a ­
nem az, aki tudja, m ilyen elem ek b ő l tev ő d ik össze az ő o rszág a, h o g y a n le h e t ő k et
eggyé kovácsolva irányítani." (A m i Am erikánk)
Darío a Spanyol O roszlán k ö ly k e in e k n e v e z i L atin -A m erik a fiatal o rsz á g a it. A z
Optimista köszöntést, sajátos sp a n y o l h e x am e terek b e n írt v e rsé t így fejezi be:

55
 Két földrész, öreg és fiatal, frigyüket megújítva,
szellemben, vágyban, nyelvben testvériesülve
vár a közelgő percre, mikor felzenghet az új dal.
fő s a latin törzset sugarával elönti a hajnal,
Ünnepi harsona búg s milliók szava harsog elébe
a ragyogó fénynek, mely napkeleten születik meg,
felséges keleten, hol minden örökre megújul!
S változik Istenben, ki a végnélkűli Teremtés.
Légyen hát a remény örökizzó álma szivünknek,
dús ivadékú fajok, Hispánia nagyszerű vérei

G Á SP Á R E N D R E FO R D ÍTÁ SA

Idézzük kiegészítésül a m ég spanyol v ilá g b iro d alm i á b rá n d o k ködében élő

Ricardo León Mater Hispániáját:

Zarándok, mondd, ha eszményt kell keresned,

elevenebbet hol lelsz, - teljesebbet?
A z acélkemény, tiszta spanyol fajta
angolszász s gall rozsdától mentesen,
ha hispánabb, úgy erősb is leszen
nemes Amerikádban majd holnapra.

A N D R Á S L Á SZ L Ó FO RD ÍTÁSA

Persze Darío Hispániája nem a gyarm attartó Spanyolország, hanem a spanyol

kultúra, nyelve Cervantesnek és Calderonnak, de tagadhatatlan, hogy az ő Spa-
nyol-Amerikája rom antikusabb vértezetben száll szem be az angolszász Ameriká­
val, m int Jósé Martié.
Térjünk vissza az in dián m ú lt versében em leg etett két nagy alakjához,
Neszavalkojotlhoz és Guatem okhoz, a „mi A m erikánk" hőseihez. Nálunk egyikük
sem közismert.
A teszkokói Neszavalkojotl, a híres bölcselő, építész és bölcs, a navatl költészet
legnagyobb alakja, 1404-ben született, Istlilsocsitl, az Ö reg és Matlalszivacin,
Vicilivitl leányának gyerm ekeként. Apját 1418-ban, am ikor Teszkoko a tepanekok
uralm a alá kerül, legyilkolják. Vesocinko és Tlaskala segítségével Neszavalkojotl
visszaszerzi Teszkoko függetlenségét, és K oatlincsan m eghódítása után, 1431-ben
trónra lép. Ettől kezdve Mesiko Tenocstitlan u ralk o d ó in ak szövetségese és tanács­
adójaként uralkodik 1472-ben bekövetkezett haláláig. N oha támogatja Mesiko
Tenocstitlan urait, az azték háborús-m itikus szem lélettel ellenkező világlátást alakít
ki Teszkokóban, ápolja a tolték hagyom ányokat, és Vicilopocstli templomával
szemben tem plom ot em eltet Tloke N avakénak, a „h atá r és osztatlan Gazda-őré"-
nek, a toltékok régi, ism eretlen istenének, az „egyedüli-Ú r"-nak, „Életadódnak.
Nyolcvan törvényből álló törvénykönyvében szig o rú előírások szabályozták a kü­
lönböző kasztok helyzetét.

56
 Bölcselő költészete a navatl tlatam in ik , aza z bölcsek g o n d o lk o d ásm ó d ját összeg­
zi, elutasítja az azték h áb o rú s-m itik u s világ látást, és helyette K ecalkoatl tolték h a ­
gyományait és az északról jött csicsim ékok trad íció it őrzi. Bölcseletéről M iguel
León-Portilla a következőket írja: „A z élet a föld ö n átm en eti. V égül m in d e n eltű ­
nik. Még a d rá g ak ö v e k és n em esfém ek is e lp u sztu ln ak . Van-e valam i, am i állandó
vagy valódi a földön? Ezt a kérést teszi fel Ip eln em o v án ak , az É letadónak. M eg­
szökhető az em ber v alam ik ép p e n a m ú la n d ó sá g , az álm o k világa elől, ahová m eg
kell térnie? Rendelkezik-e az em b er o ly an gyökérzettel, o lyan e re d e n d ő kötődéssel,
ami szilárdan a földhöz rögzíti? Van-e valam i való d i a földön?" (A régi mexikóiak)
Már Darío előtt is sokan fölelevenítették alakját. A m exikói Jósé Jo aq u ín P esado
Neszavalkojotl énekei cím ű cik lu sáb an így szólaltatja m eg a h ajd an i k öltő uralk o d ó t:

Ki nem vágyakozik a másik élet

világába, hol gyönyörű magasság
fényében repül szabadon a lélek,
nyugalomra lel az emberi nagyság?
A testtől megszabadul, húsa nélkül
csillagvilágot talál menedékül.

SIM O R A N D R Á S FO RD ÍTÁSA

Darío szám ára N eszavalkojotl a n n a k az A m erik án ak jelképe, ahol „P an d o ra sze­

lencéje még rem ényünket rejti!" (Timár György fordítása)
Guatemok az utolsó azték-m exikói u ra lk o d ó volt. H ősiesen h arco lt C o rtés ellen.
Kínhalála előtt izzó p arázsra fektették, h o g y elárulja legyőzőinek M exikó a ra n y le ­
lőhelyeit. A legenda szerin t alvezérei m eg alk u v ásra b iztatták , és ő n ek ik felelte: „Én
sem rózsaágyon fekszem ." A lakja él a n av atl költészetben, d e a róla szó ló eg y ik leg ­
szebb éneket Darío nem ism erhette, M iguel León-Portilla 1980-ban tette k ö zzé s p a ­
nyol fordításban:

Hirtelen, egy nap alatt,

kinyílt a háború virága.

Szavad, Guatemok,
virágod, karikád, aranyjelvényed
hajnalok fényével sugárzik.

Gyapotvirágod
kecál csillogásával fénylik.

Ám ulatba ejted a Kolibri Dombot,

hej, harcra fe l hát!

N etán te, urunk, talapzatunk léssz,

erődtől tovább él a városunk?

57
 Haragtól égsz, így mondják:
ígérsz másféle jutalmat.

Arany bórdíszed,
gyapotvirágod
kecál csillogásával fénylik.

Ámulatba ejted a Kolibri Dombot,

hej, harcra fel hát!

SIMOR A N D R ÁS FORDÍTÁSA

Ismerhette viszont a mexikói romantika kiemelkedő alakjának, Ignacio Rodrígu

Galvánnak látomását:

Hatalmas árnyék,
eressz! Koporsód kongó mélye
lakásod, hagyj magamra engem!
Hiába
oszlik szét, meghűl a vér ereimben.
Arannyal, drágakövekkel borítva
harcos tűnik fel, tolldísz a hajában,
jogar kezében, baljában hatalmas
buzogányt emel, vállára akasztva
a könnyű íj s a gazdagmívű puzdra...
Ó szörnyűség! A félhomályban ékes
fegyverzete meró' vér, talpa szénné
égett a tűzben; meg-megcsillan olykor
valamiféle fénysugár alakján:
kezén bilincs van, lábán béklyó, durva
lánc csüng le róla, vasgyűrű szorítja
a derekát, s hogy fájdalmát növelje,
nyakát kaloda húzza le a földre.
„Rád vall - kiáltok -, a te kezedre vall ez,
istent nem ismeró'Fernando Cortés!
Könyörtelen és vakmerő' kalandor!
Harcossal harcostársa ily kegyetlen?
Bátorral bátor?..." így beszéltem akkor
s megfogtam már-már köntöse szegélyét,
de szertefoszlott, s ujjam csak a puszta
levegőbe kapott.

(LÁTOMÁS GUATEMOKRÓL, TAKÁCS ZSU ZSA FORDÍTÁSA>

 Darío nem a harcost em legeti. A m erik a sp an y o l iv a d ék k é n t szü lte őt, a h eg y i in ­
diánok tüzébe, szerinte, K asztília h ő si tü z e fo rrt át. A S p an y o l-A m erik a to v áb b élé­
sében reménykedő költő m á s k é p p em lék ezik a m ú ltra , m in t a m exikói ro m a n tik a
költője, aki egvik versében m ég a k éső b b i é szak -am erik ai tá m a d á st is m egjósolta.
Dario Amerikájának m ú ltjá h o z ta rto z ik a le g e n d á s, te n g erb e sü lly e d t fö ldrész,
Atlantisz, melyet az Optimista köszöntésben is em leg et. A tlan tiszt m á r a 19. sz á z a d i
argentin Oligario Victor A n d ra d e is A m erik a je lk ép é n ek tek in tette:

Évszázadok szálltak tova fölöttünk,

s megőrizték a titkot!
Érezte már Platón, mikor Egina
kopár szikláiról tűnődve nézte:
a H im m etoszt csipkéző sok oromra
m iként borulnak néma árnyak itt-ott;
s rejtelmes párbeszédbe
bocsátkozott a nyugtalan habokkal,
melyek lábáig kúsztak fe l zajongva.
N evét is kitalálta: m ú lt koroknak
búcsúsznvát, hogy messze
jö v ő nászára zengjen dús mezőkön,
hol örök tavasz fé n y e i lobognak -
s az álm odott A tla n tiszn a k nevezte.

(A Z A T L A N T IS Z , f Á N O S H Á Z Y G Y Ö R G Y F O R D ÍT Á S A )

V égül idézzük Darío versének méltán híres utolsó sorát:

És ha tiéd is m inden, egy hiányzik: az Ú r!

1898-ban William McKinley elnök kijelentette, hogy Isten parancsára szállta m eg

a Fülöp-szigeteket. Eduardo Galeano McKinleyt idézi, miszerint Isten akkor szólt
h o z z á , amikor ő éjfélkor a Fehér H áz folyosóin járkált. N em rég egy m ásik amerikai

elnök is arról biztosította a világot, hogy Isten őm ellette áll preventív háborújában.
Higgyünk inkább Rubén Daríónak.
 IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS TÁRSADALOMKRITIKAI FOLYÓIRAT

Nagy István: Kucstnás parasztfej

DÉSIHUBER ISTVÁN X1H. ÉVFO LYAM

Nagy István, a festő -| A

A társadalom föld alatti tájait kereste fel, s a mélyből, a sötét- 1 1 1
bői a földet túró nép portól, mocsoktól, kíntól, szenvedéstől
eltorzult arcát hozta fel: „ezek az arcok ...J lidércnyomásként onm rurrAocn
térnek vissza"- írta róluk Kosztolányi. 1 UKlut5hR
tlásrU