n u s e » D A R ,°

SZONATINA

O ly bús a kis királylány: ugyan, ugyan mi bántja?

Sok-sok sóhajt lebegtet szagos szamóca szája,
m ely lassan ?negfakult és nincs rajta már mosoly.
A rany a trónja és mégis sápadt a kis királylány -
a billentyű is néma zenélő zongoráján
s egy régi váza mélyén a jázmin haldokol.

R ikoltva zeng a kertben hetven királyi páva,

fecseg-locsog csak egyre dajkája bamba szája
s pörög piros köpenyben az udvari bolond.
A kis királylány néma és élet nincs szemében,
bár olykor elkalandoz K elet felé az égen;
homályos álm ok rabja, nyomukba elbolyong.

G olkonda, Jáva, K ína szép hercegére gondol?

V agy arra tán, ki egyszer ezüstös nyárfa-lombból
bukkant kék-iángú szem m el eléje hangtalan?
A hó-királyra gondol, a rózsa illatúra?
a kincsek hercegére, kié az ég azúrja?
V agy arra tán, kinél most Ortnuz száz gyöngye van?

Szegény kicsiny királylányi O lyan fehér a színe!

Szeretne fecske lenni, csapongó lenge pille,
szeretne könnyű szárnyat: suhanni nesztelen -
a napba fellebegne vilió sugár-kötélen;
úgy szállna, m int a rím egy szeszélyes költem ényben
vagy szél-örvénybe hullna a dörgő tengeren . . .
 RUBÉN DARÍO
8io

Ó, nem kell már a vára, se bűvös-barna sólym a;

selym ét-bolondját m in d -m in d e zek közé sorolja -
azúr tavát se nézi m egúnt hattyúival.
Szegény virág! be szánja sok-sok k ed v en c virága,
a lótusz és a pálm a, a jázm in és a m ályva,
a tiyárfa száz ezüstje s a hulló lom b-avar.

Milyen, milyen szegény a kis kékszem ű királylány!

arany bilincs a kincse, előtte ül csak árván:
márvány kalitka vára - s ő benne rabmadár.
A z ősi várat őrzik: se napja nincs, se éje,
száz holló-bőrű néger vigyáz az életére,
s egy óriási sárkány meg egy fehér agár.

Ö, m ennyit gondol arra: ne lárva lenne - pille!

( O ly bús a kis királylány! Olyan fehér a színe!)
Arany, ezüst előtte hiába tündököl.
Ha tudna - hercegéhez csapongna pille-szárnyán,
(O lyan fehér a színe! Oly bús a kis királylány!)
hozzá - ki szebb a napnál, szebb, m int az ég-tükör!

- N em vársz, nem vársz hiába, tündéri szép királylány!

A herceg már elindult a szárnyas szélre szállván:
alatta most az ég van, körötte fény-azúr.
Száguldva száll elébed, m inden halált legyőzve,
és elkísér szerelme a foszló-szirmu őszbe
és ajkad ajka lángján örök tüzekre g y ú l. . .
VEGH GYÖRGY fordítása

A HATTYÜK

M ily jelet olvas, hattyú, nyakad hajlékony ívén

a borús álmu vándor, ki tavad partján baktat?
Virág előtt közömbös, zsarnok a v izek színén,
m ivégre jó, ha szép és fehér és hallgatag vagy?

É pp úgy köszönt lek én is, m iként latin szavával

O vidius, a költő köszöntött hajdanán;
a régi trillát zengi a régi csalogánydal,
s a régi ének tör fö l az újabb nyelv szaván.

D e tielőttetek tán e nyelv nem ismeretlen.

L áttátok Garcilasót, k i hősök hőse v o l t . . .
M int spanyol ivadékot, szült A m erika engem . . .
Q uevedo A ranjuezben tán n é k te k is dalolt.

Legyezős szárnyatoknak sim ítsa végig hüse

halovány hom lokunkat cirógatón és lágyan,
s ecsetre m éltó hószín rajzotok m essze űzze
a gondot, m ely m egül m ég bús lelkü n k pitvarában.
 NAGYVILÁG
VILÁGIRODALMI fo l y ó ir a t

Felelős sz e rk e sz tő : G E R E B L Y É S L Á S Z L Ó

TARTALOMJEGYZÉK

19 5 6 — 19 5 7