RUBÉN d a r ío

A hattyúk

Mily jelet olvas, hattyú, nyakad hajlékony ívén

a borús álmu vándor, ki tavad partján baktat?
Virág előtt közömbös, zsarnok a vizek színén,
mivégre jó, ha szép és fehér és hallgatag vagy?

Éppúgy köszöntlek én is, miként latin szavával

Ovidius, a költő köszöntött hajdanán.
A régi trillát zengi a régi csalogánydal,
s a régi ének tör föl az újabb nyelv szaván.

D e tán előttetek már e nyelv nem ismeretlen.

Láttátok Garcilasót, ki hősök hőse v o lt...
M in t spanyol ivadékot szült Amerika engem ...
Quevedo Aranjuezben tán néktek is dalolt.

Legyezős szárnyatoknak simítsa végig hűse

halovány hom lokunkat cirógatón és lágyan,
s ecsetre m éltó hószín rajzotok messze űzze
a gondot, m ely m egül még bús lelkünk pitvarában.

M e rt hideg köddel telt m eg borongó szívünk m élye;

rózsáink szirm a elhull; eltikkad ifjú pálm ánk;
vagyunk ön-lelkünk árva, kifosztott koldusnépe,
akiket lelkesülni nem gyújt m ár sem m i ábránd.
 Új háborúba hívnak ragadozó sasokkal,
sok volt urunk ma újra kemény ököllel szólít;
győzelmes régi sarlónk ragyogó fénye hol van?
Hol Nuno, hősi Alfonz? Hol vannak Rodrigóink?

Nagy tettek lelkesítő, buzdító szava nélkül

ha nem tavatok kékjét, mi költők m it kutassunk?
Ha késik a borostyán, a szív rózsákkal békül,
s diadal híján lessünk töm jénre... ugye, hattyúk?

Amerikában, s másutt, minden spanyol tekintet

keletre lesve kérdi, mi az, mit sorsa érlel;
én is kivallatom ma a jövőt látó szfinxet
folséges nyakad karcsú, fehér kérdőjelével:

Marcona hadnép fal föl? Rabszíjra fűz a barbár?

Csak angolul beszél majd e milliós tömeg?
H át nincs nemes hidalgó? Nincs nálunk hős lovag már
Tűrjünk csak egyre némán, s nyeljük a könnyeket?

Dalomat ím hajítom gyűrűtök közepébe,

balsorsban is barátok, hattyúk a kék tavon,
s míg csikóink a pampán tovadübögnek félve,
egy agg oroszlán végső hörgését hallgatom.

S egy sötét hattyú így szól: „N apo t ígér az éjjel.”

S egy fehér: „Sose győzi, nem győzheti le senki
a hajnalt!” Ó, ígéret szép földje, teli fénnyel,
Pandora szelencéje még rem ényünket rejti!
 T ÍM Á R
GYÖRGY
V ÁLO G A TO TT

Százhúsz költő V E R S F O R D ÍT Á S O K