A Felhők ciklus

különböző
sötétség formák

megtörik a
fény
borulás
 1845 novembere és 1846 márciusa között a szüleinél,
Szalkszentmártonban időzött a költő.
 Itt keletkezett a 66 rövid terjedelmű költemény.
 Emberi és lelki válság: csalódott a szerelemben,
barátokban, az irodalmi és közéletben, Pestben, szülei
elszegényedtek, szerelemköltőként is kudarc érte, negatív
kritikákat kapott.
 Kiváltó okok: életrajzi körülmények + művészi
elégedetlenség, új utakat kereső szándék
 Lelki válság+művészi válság

 A korszak végén írt összegző vers:

 Mint felhők a nyári égen…
 Mint felhők a nyári égen,
Érzeményim jőnek-mennek
Majd fehéren, majd sötéten;
S egy sem áll, egy sem pihen meg.
Hova mennek? honnan jőnek?
Nem tudom, nem sejthető;
Hozza és elfúja őket
Az örök szél, az idő.
 A szerelem fellegéből
Hulltanak reám villámok;
A barátság fellegéből
Záporesők szakadának.
Zápor és villám multával
Csendes tiszta lett az ég,
S a másik perc fuvalmával
Ujra felhő érkezék.
S a felhők, habár fehérek,
Árnyat akkor is csak vetnek.
Majd ha én oly időt érek,
Hogy felhőim megrepednek!
S széleikre rózsaszínben
Száll az égő napsugár,
S ők úgy állanak fölöttem,
Mint megannyi tündérvár!
 Oh ez idő el fog jőni,
Amidőn majd szerelmemnek
S barátságomnak felhői
Rózsaszínben tündökölnek;
Hanem akkor már indulhat
Temetésemre a pap,
Mert ha a felhők kigyulnak
Lemenőben van a nap.
 A ciklus meghatározó jellemzői:
- ön- és világszemlélet elbizonytalanodása
- világfájdalmas, elégikus-tragikus hangvétel
- kiábrándulás az eszményekből (szerelem, barátság, hűség,
becsület, erkölcs)
- töredékesség, sűrítettség
- epigrammaszerű versek
- elmélyült gondolatiság
Korábbi elemzők ezt a ciklust egy zűrzavaros, beteges lelkiállapot
lenyomatának tartották.
Újabban: más megközelítési szempontok (20. században az
egységes világ- és személyiségkép felbomlása) →esztétikai
fordulatként értékelik ezeket a verseket.
 A bánat? egy nagy
óceán…

A bánat? egy nagy óceán.

S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.

Forrás: deviantart.com
 Versforma: zaklatottságot tükröz: a sorok szótagszáma
változó; a 3. sorvégnél megtörik a versmondat.
 Metaforapár: bánat=óceán; öröm=gyöngy
végtelen
Óceán hatalmas
ritkaság
Öröm apró
értékes
törékeny
Az emberi sors meghatározó jellemzője a vers szerint a bánat,
a boldogtalanság.
 Birtokos szerkezet: S az öröm? / Az óceán kis gyöngye.
 Az örömöt a bánathoz tartozónak, belőle kinyerhetőnek
mutatja.
 A gyöngy az óceán mélyén nehezen hozzáférhető.

 Fölhozom – hiányos igei metafora; a lírai ént a

gyöngyhalásszal; a boldogságkeresést a gyöngyhalászattal
azonosíthatjuk.
 Talán – a boldogság megszerezhetőségének
bizonytalansága.
 ITT ÁLLOK A RÓNAKÖZÉPEN...

 Itt állok a rónaközépen,

Mint a szobor, merően.
A pusztát síri csend födé el,
Mint elfödik a halottat szemfödéllel.
Nagymessze tőlem egy ember kaszál;
Mostan megáll,
S köszörűli a kaszát...
Pengése hozzám nem hallatszik át,
Csak azt látom: mint mozog a kéz.
És most idenéz,
Engem bámul, de én szemem sem mozdítom...
Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom?
 Itt állok a rónaközépen
 A vers beszélője egy tér középpontjában jelöli ki a maga
helyét.
 Róna - a költő eddig is használta a kifejezést; itt új tartalmat
nyer.
 Tájleíró gesztust sejtet a cím.
 A beszélő testhelyzetének mozdulatlansága : „Mint a szobor,
merően”
„szemem se mozdítom”
 A tájjal kapcsolatos személyes benyomások minősítése
szokatlan: neszek hiánya, a pusztának a halotthoz, a
csendnek a szemfödélhez való hasonlítása a belső
tájra, a belső tartalmakra, a lélek zaklatottságára utal.
 A szemlélet tárgyaként egy másik ember jelenik meg; a
hozzá kapcsolt történések teljesen hétköznapiak, mégis
sejtelmesnek hatnak (lassú tempó, beszéd
megszakítottsága miatt).
 A másik ember kaszál (a halál képe felidéződik bennünk).
 Nézőpontváltás: a beszélő kérdésével belehelyezkedik a
másik ember szerepébe; de vissza is utal önmagára + az
olvasót is bevonja a játékba.
„Mit gondolhat, hogy én miről gondolkodom?”
A lírai én gondolatai a halál körül járnak.
Az emberi bizonytalanság, a társ utáni vágy is
megfogalmazódik a versben.
Lezáratlan, nem érvényes az epigrammatikus szerkezet.
Annyit sem ér az élet…

Annyit sem ér az élet,

Mint egy eltört fazék, mit a konyhából
Kidobtak, s melynek oldaláról
Vén koldús nyalja a rászáradt ételt!
 A szöveg egy törött tárgyhoz, egy eltört fazékhoz
hasonlítja az életet.

értéktelen
 Törött fazék fölösleges
kidobták
Értéktelenség, fölöslegesség tapasztalata (A vén koldus,
a rászáradt étel tovább erősítik a negatív képzeteket.).
A korabeli kritikusok szerint a költő aljas nézeteket vall; a
legtöbb bírálat a ciklus ezen versét érte.

A mai olvasó másként értékeli (az egységes világ- és

személyiségkép felbomlása után…).
 A férj hazajő betegen…
 A férj hazajő betegen.
Hű nője orvosért
Megy hirtelen.
Miként siet, az istenért!
Az orvostól mindent remél,
Azért rohan érte, mint a szél,
Oly gyorsan azért keresi föl...
Jól tudja: az orvos gyakran öl.
 Ellentétre, fordulatra épülő szerkezet(az epigramma
szerkezetére emlékeztet).
 Csattanóra végződik.
 Aggódó asszonyi odaadás; az utolsó szó (öl) szertefoszlatja az
eddig kialakult jelentést.
 Az epigramma műfajához Elhatárolja az epigramma
közelíti műfajától
 Rövid terjedelem  Érzelmi zaklatottság
 Ellentétre, fordulatra  Gyakori lezáratlanság,
épülő szerkezet töredékesség
 Életbölcsességszerű  Szabálytalan formák
tartalom  Személyesség,
vallomásosság
 A metaforák
szövegszervező ereje
 Sors, nyiss nekem tért...
 Sors, nyiss nekem tért, hadd
tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely úgy hevit.
 Láng van szivemben, égbül-eredt
láng,
Fölforraló minden csepp vért;
Minden szív-ütésem egy imádság
A világ boldogságaért.
 Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Uj Golgotán egy új kereszt!
 Meghalni az emberiség javáért,
Mily boldog, milyen szép halál!
Szebb s boldogítóbb egy hasztalan
élet
Minden kéjmámorainál.
 Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így
halok meg,
Ily szentül!... s én elkészítem
Saját kezemmel azon keresztfát,
Amelyre fölfeszíttetem.
 1846 áprilisa
 A korszak lezárására utaló vers.
 Gondolkodástérkép

Forma

Hangnem

Téma

Felhők

Képalkotás Költői én

Epigramma-
szerűség
 Felhasznált irodalom:
 Goda Imre: Petőfi az iskolában, Savaria University Press, Szombathely, 2002
 Illyés Gyula: Petőfi Sándor, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest,1974
 Margócsy István: Petőfi Sándor, Újmandátum Könyvkiadó, Budapest, 1998
 Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 10., Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó, Bp., 2013
 OFI – Irodalom 10., Eszterházy Károly Egyetem, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet,
2016
 dr. Mohácsy Károly: Irodalom II., Korona Nova Kiadó, Bp., 1997.
 dr. Gerold László – dr. Bori Imre: Olvasókönyv a középiskolák II. osztálya számára,
Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Beograd, 2006

 Összeállította: Radócki-Dukai Virág