ElektroDigit2019 e Kesz

ÓBUDAI EGYETEM NEUMANN JÁNOS
INFORMATIKAI KAR
Dr. Komoróczki – Steiner Henriette
Somlyai László
Kertész Zsolt László
Az elektronika és a digitális
rendszerek alapjai
e –learning - tananyag
ÓE-NIK
Budapest, 2019.
Elektronika és digitális rendszerek alapjai 2018
Dr. Komoróczki – Steiner Henriette, Somlyai László, Kertész Zsolt László Óbudai Egyetem
Neumann János Kar
2
A munka elkészültét támogatta:
Neumann János Számítógéptudományi Társaság

Humánmechanikai szakosztálya
Fehér Ló Alapítvány
lektor: Srp Ágoston Mihály
ISBN
Neumann János Kar
3
1. fejezet: Elektronikai alapfogalmak
1.1. Bevezetés
1.1.1. Az anyag szerkezete

Az anyagok modellezése egyszerre TUDOMÁNY, TECHNIKA és MŰVÉSZET: Tudomány, hiszen az
anyaggal kapcsolatos megfigyeléseinket szigorú matematikai formába öntve használjuk, hogy
modellezni tudjuk a vizsgált jelenségeket és ezek a matematikai egyenletek fizikai tartalmú változókat
(feszültségek, hőmérséklet, stb.) kapcsolnak össze más fizikai paraméterekkel (alakváltozások,
károsodások, repedések, kopás, stb.). Technika, hiszen a matematika és fizika eszközei, a laboratóriumi
kísérletek és a számítógépek, stb. végső soron mindig azt a gyakorlati célt szolgálják, hogy mérnöki
számítások eszközeként használható modelleket alkossunk; olyan modelleket, melyek segítségével a
legkülönfélébb szerkezetek tervezése vagy például a talajokkal és kőzetekkel kapcsolatos számítások
megbízhatóan, és gazdaságosan elvégezhetők lesznek. Művészet, hiszen a tudós vagy a mérnök
„érzékenysége” fontos szerepet játszik a modellek kiválasztásában.
Talán a kifejezetten lineáris viselkedést kivéve soha nincs egyértelmű válasz arra, hogy melyik a
legjobb anyagmodell egy jelenség leírására, melyik matematikai egyenlettípus illeszthető a
legmegfelelőbben a megfigyelések és a laboratóriumi tesztek szolgáltatta adatokhoz. Az anyag
viselkedése olyan bonyolult, a választást olyan sok tényező befolyásolja (pontossági igény,
gazdaságosság, numerikus lehetőségek korlátai, stb.) hogy mindig szükség lesz a mérnök
realitásérzékének és a lényeges tulajdonságokat kiemelő egyszerűsítések iránti fogékonyságának
alkalmazására.
1. ábra: A világ megismerésének hármas egysége
Neumann János Kar
4
1.1.2. Az anyag vizsgálatának rövid története

Az anyag vizsgálata általánosabb értelemben alapvető fontosságú az egész világegyetem működésének
megértése során. Az alábbi ábrán látható, úgynevezett ouroboros szimbolikus képe jól érzékelteti,
hogy az a mintegy negyven-ötven nagyságrendű mérettartomány, amelyben élünk, teljes egészében
anyaggal kitöltött.
2. ábra: Az ouroboros szimbólumrendszere
Bármely metszetét vizsgálva újra és újra szembe találjuk magunkat az anyagi viselkedés
megértésének nélkülözhetetlen voltával. Az anyag viselkedéséhez kapcsoló műszaki-mechanikai
jelenségek vizsgálatánál természetesen sokkal szerényebbek lesznek a céljaink: számunkra elegendő
lesz az ábrán látható emberpár „környezetének” vizsgálata, mindkét irányban maximum 4-5
nagyságrendig bezárólag. Ezen belül is elsősorban a gyakorlati igények formálta feladatok megértésére
Neumann János Kar
5
törekszünk, hiszen a tulajdonságok, az összetétel, a mikroszerkezet és az előállítás négyes halmazát

számunkra egyetlen végső ok, az alkalmazás köti össze.
3. ábra: Az anyag vizsgálatához kapcsolódó tulajdonságok
Az alkalmazott anyagtudomány az, amelynek igényeit mindig szem előtt kell tartanunk az
elméleti anyagtudomány művelésekor is. Természetesen a modern kor mérnökének sohasem szabad
ezt a két területet mereven szétválasztania, ellenkezőleg, szinergikus egységként kell őket
tanulmányozni, használni és fejleszteni. Az emberiség történetében ez a fajta tudományos egység a
két terület között sokáig nem valósult meg. Az emberi civilizáció megszületése természetesen először
a gyakorlati „anyagtudomány”-t (vagy inkább az empirikus „anyagformálást”) hozta létre és csak jóval
később született meg a nagyon sokáig teljesen elkülönülten fejlődő elméleti ág.
Véleményünk szerint egy adott tudományterület fejlődésének ismerete mindig hasznos jelenlegi
helyzetének mélyebb megértéséhez, ezért a továbbiakban bemutatunk néhány részletet ebből a máig
vezető hosszú útból.
1.1.2.1. Őskor
Az őskor évezredeiben születtek meg az első eredmények új anyagok létrehozására, az anyagok
tulajdonságainak formálására. Az az ősember, aki először vette észre, hogy a tűzbe véletlenül beleejtett
agyagdarab megszilárdul és utána teljesen másféle tulajdonságai lesznek, majd ezt a tapasztalatát sok-
sok próbálkozás után az első égetett agyagedény megalkotásával tetőzte be, a legnagyobb emberi
gondolkodók közé tartozott.
Rendkívül régen történt ez, az égetett (és sokszor szépen díszített) cserépedények használata
évezredekkel ezelőttre nyúlik vissza. A csehországi Dolni Vestonice mellett olyan – körülbelül 25 000
Neumann János Kar
6
évvel ezelőttről származó – égetőkemencéket találtak, ahol már szinte tömegtermelésre

berendezkedve gyártották a valószínűleg csereeszköznek készülő edényeket. Az agyagedények mellett
a – jóval több gondot igénylő – fémolvasztás is mintegy 10.000 éves múltra tekinthet vissza. Először a
réz, ez a viszonylag könnyebben megmunkálható fém vált gyakorlati anyaggá, ezt általában a bronz
követte, s csak jóval később, 3000-3500 évvel ezelőtt jelent meg a szerszámok és fegyverek anyagaként
a vas. Időrendben valahol félúton, mintegy 5000 évvel ezelőttről ismertek az üveg létrehozására tett
első próbálkozások.
4. ábra: Ősi festmény a

spanyolországi Altamira-barlangban
5. ábra: Willendorfi vénusz
1.1.2.2. Ókor
Sok száz nemzedék tapasztalatainak összegyűlése vezetett az őskort felváltó ókorban az anyagok
formálásának mai szemmel nézve is elismerésre méltó eredményeihez. Nincs írásos emlékünk a
gyártási technológiákról, de a régészeti feltárások lenyűgöző alkotásokat tárnak elénk: a kínai
porcelánedények, az egyiptomi bronz és üvegeszközök, a mezopotámiai és krétai aranyművesek, a
római üvegművészet hatalmas mesterségbeli tudással és művészi gonddal megformált hétköznapi
célokra és díszítésre szolgáló tárgyait. Nem hagyható ki a sorból a római építészet vulkanikus
anyagokból alkotott cementje sem, amely jelentősen hozzájárult monumentális épületeik, hídjaik, és
vízvezetékeik létrehozásához.
Az ókor más szempontból is jelentős mérföldkő az anyagok megismerésének történetében,
ezekben az évszázadokban született meg ugyanis a másik ág, az elméleti anyagtudomány. A szó
legszorosabb értelmében „elméleti” volt az első lépés ezen a területen, hiszen pusztán filozófiai
Neumann János Kar
7
elmélkedésre szorítkozott, nem kapcsoltak hozzá semmilyen matematikai vagy fizikai okfejtést, vagy
kísérletet. Minden – ma már sokszor mosolyogtató – egyszerűsítő feltevésük ellenére az első
javaslattevőnek, az abszolút kezdeti lépéseket megtevőnek kijáró tisztelet mindenképpen azoké a
görög gondolkodóké marad, akik az emberiség történetében először tették fel a „miért” kérdést az
anyagok változását, sokszínűségét, átalakíthatóságát látva. A görög filozófusok közül nagyon sokan
foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy tulajdonképpen miből van az anyag, mi lehet az az alapvető dolog,
ami rendkívüli sokféleségét lehetővé teszi.
1.1.2.2.1. Indiai kultúra

Az indiai kultúra számára nem volt még olyan fontos a külső környezet megismerése, használatba
vétele, ezért viszonylag kevés emlék maradt ebből a civilizációból (írásos emlékeiket is jóval később
jegyezték le). Amit azonban biztosan tudunk, hogy India legrégibb civilizációja, az Indus-völgyi
civilizáció az Indus folyó völgyében jelent meg. A kulturális felvirágzás ezeken a területeken kb.
i. e. 2500-1500 évekre nyúlik vissza, és a legkorábbi művészettörténeti leleteket tartalmazza
Dél-Ázsiában. Központja Harappa és Mohendzsodáro. Ezeket a városokat téglából építették, szabályos
tervek alapján.
A csiszoltkő-korszak eszközei mellett már a rezet is használták. Fejlett volt a szobrászata, bronz,
kő és terrakotta alapanyagokból. Ismertek a pecsétnyomók, ezeken leggyakrabban a bika képét
faragták ki, és máig megfejtetlen írásjelek is találhatók rajtuk. Általános volt a matriarchátus, az
anyaistennő ábrázolása. A terrakotta szobrokon ismert volt egy púpos bika ábrázolása (más néven
indiai zebu), amely példázza India és a Közel-Kelet kapcsolatát. Mivel a zebuk egyaránt megjelennek az
Indus-völgyi ábrázolásokon és a mezopotámiai művészetben, feltételezhető, hogy ez a régió
rendszeres kereskedelmi kapcsolatban állt Mezopotámiával és a Földközi-tengeri világ egyéb
államalakulataival.
6. ábra: Anyaistennő ábrázolás a korai indiai kultúrából
Neumann János Kar
8
1.1.2.2.2. Perzsa kultúra
Az Óperzsa Birodalom (perzsául: ‫هخام ن ش یان‬, óperzsául: Hakhámanesijan) volt az első perzsa birodalom,
amely i. e. 550-től i. e. 330-ig állt fenn a Méd Birodalom utódaként. A birodalomnak virágkorában
8 millió km² volt a területe, amivel az antik világ legnagyobb állama volt, és az akkori világ
népességének 46%-a élt itt.
A birodalmat II. Kurus perzsa király (II. Kürosz) alapította a Közel-Keleten, amelyet utódai,
Kambúdzsija (Kambüszész) és I. Dárajavaus perzsa király (I. Dareiosz) terjesztettek ki Afrikába és
Európába, így ez lett az első olyan birodalom, amely három kontinensen terült el. Területe Indiától Kis-
Ázsián keresztül a mai Görögországig húzódott, míg Afrikában a mai Egyiptom, Szudán, Líbia és Etiópia
egyes részeit is uralta.
A birodalom, melynek közigazgatását Kurus és Dárajavaus központosította, gazdag művészettel
rendelkezett. Felszabadították a zsidókat a babiloni igából és toleráns módon viszonyultak a vallási
kisebbségekhez. Az emberi jogokat a Kurus által kialakított törvények biztosították. A birodalmat III.
Alexandrosz makedón király (Nagy Sándor) hódította meg i. e. 330-ban. Ezzel ért véget az Óperzsa
Birodalom történelme.
A perzsák a hódításaik során a leigázott népek kultúráját ötvözték saját és a környező
társadalmak kultúrájával. Birodalmuk diplomáciai nyelve az akkád, az óperzsa és az elámi nyelv mellett
az arámi volt, mivel a kiterjedt birodalomban ezek voltak a legáltalánosabban használt territoriális
nyelvek.
Vallásuk középpontjában Ahura Mazdá kultusza állt. Emellett sok, az indiai hitvilág
mitológiájából ismert istent (például Mithrász, Indra) tiszteltek. A klasszikus perzsa vallást Zarathustra,
egy legendás életű pap alakította ki az Akhaimenida–dinasztia uralmának kezdetén, az i. e. 7. század
végén. E vallás alapja a jó és a rossz örök ellentéte.
A Perzsa birodalomban már nagyon fontossá válik a külvilág megismerése, használatba vétele.
Ez nem csak az itt megjelenő zoroasztriánus vallás nyomán jelenik meg, hanem abban az igényben is,
hogy sokkal hangsúlyosabbá válik a földművelés. Ezért elsősorban ezek az eszközök, és a vallási
ábrázolások maradnak fenn.
Neumann János Kar
9
7. ábra: Perzsa uralkodó
1.1.2.2.3. Egyiptomi kultúra
Az ókori Egyiptom vagy „Óegyiptom” (egyiptomi nyelven Kemet, azaz „Fekete Föld”) egy ókori, nagy
folyam menti civilizáció volt Északkelet-Afrikában, túlnyomórészt a mai Egyiptom területén. Mind a mai
napig nincs még egy kultúra, mely ilyen hosszú ideig, azaz majdnem 3 és fél ezer évig folytonosan fenn
tudott maradni. A civilizáció magja Nílus völgyében terült el a folyó középső és alsó szakasza mentén
északon a Nílus-deltája és a Nílus negyedik kataraktája között, a birodalom legnagyobb kiterjedését az
i. e. 2. évezredben, az Újbirodalom idején érte el. Egyes korszakokban a birodalom a Közel-Keletet, a
Keleti-sivatagot a Vörös-tengerig, a Sínai-félszigetet, a mai Szudánt és a Líbiai-sivatagot is magába
foglalta. Története i. e. 3150 körül kezdődött a Nílus menti települések egyesítésével és i. e. 31-ben ért
véget, amikor a Római Birodalom elfoglalta az országot, bár nem ők voltak az elsők, akik megszerezték
az uralmat Egyiptom fölött.
Az egyiptomi civilizációt és társadalmat sokan merevnek, arisztokratikusnak, kasztszerűnek;
irracionálisnak és a halál szeretetére épülőnek; elmúltnak és távolinak tartják. Ez a kép azonban
félrevezető. Az egyiptomi civilizáció a maga korában nagyon életteli, változatos, sok meglepően
modern kulturális jellegzetességet mutató, és a szoborszerű merevségnél sokkal rugalmasabb volt. A
görögök és egyéb fiatalabb kultúrák, melyeket ma a modern európai kultúra kezdeteinek tartunk,
Egyiptomot tekintették mintaképüknek, tehát a mai civilizáció tulajdonképpen az Egyiptomi Birodalom
alapjain nyugszik.
Neumann János Kar
10
8. ábra: Tutanhamon fáraó halotti maszkja elölről
1.1.2.2.4. Görög- római kultúra
A görög-római kultúrában már mélyebb igény jelentkezik a világ megismerésére. Ekkor születik meg a
természetfilozófia, mely még a középkorban is sokáig fennmarad. Lényege, hogy az anyag alkotói a
különböző elemek, melyek különböző arányai alkotják az különböző anyagokat. Ezek:
1) föld
2) víz
3) levegő
4) tűz
Ezek a megnevezések nem csak a konkrét anyagot jelenítik meg, mint korunkban (pl A víz ma
számunkra a H2O-t jelenti), hanem egyfajta minőséget is ( pl víz= minden, ami folyékony).
Ekkor merül fel a kérdés, hogy mely elem az ősibb, melyik tekinthető alapnak. Milétoszi Thalész
(624-546 Kr.e.) a vizet tartotta minden anyag elemi építőkövének, Milétoszi Anaximenész
(585-525 Kr.e.) a levegőt adta meg a világegyetem alkotóelemének, Herakleitosz (535-475 Kr.e.) pedig
a tüzet tartotta méltónak ugyanerre a szerepre.
Neumann János Kar
11
9. ábra: Thalesz 10. ábra: Herakleitos
11. ábra: Anaximenész 12. ábra: Anaximandrosz

Anaximandrosz (610-546 Kr.e.) az „apeiron”-t, ezt a közelebbről pontosan meg nem határozott
„ősanyagot” vélte alapvető tényezőnek. Empedoklész (490-430 Kr.e.) már többféle „alapanyag”,
nevezetesen a föld, a víz, a levegő és a tűz kombinációját tartotta mértékadónak. Ugyancsak ezt a négy
alapelemet használta Arisztotelész (384-322 Kr.e.), kiegészítve őket az éterrel, mint a földön kívüli világ
anyagával. A környezetünket alkotó világot a négy empedoklészi alapelem párokba rendezett (hideg-
meleg, nedves-száraz) változataiból és a közöttük lehetséges átmenetekből építette fel.
Neumann János Kar
12
13. ábra: Arisztotelész alapelem-párjai és átmeneteik 14. ábra: Arisztotelész

Egészen sajátos anyagelméletet dolgozott ki Platón (428-348 Kr.e.), aki az anyag szerkezetével
kapcsolatos állításokat is az ideák világába transzformálta, meghagyva az empedoklészi négy
alapelemet, és azt állítva róluk, hogy ezek az ideák világában a lehető „legtökéletesebb” geometriai
formákkal rendelkeznek, csak érzékeink torzító hatása mutatja őket olyannak, mint amilyeneknek
látjuk.
15. ábra: Platon
A tüzet tetraéder, a földet hexaéder, a levegőt oktaéder és a vizet pedig ikozaéder jellemzi az
ideális világban (16. ábra). További ideális alakzatokat (mint például a világűrt) ezek kombinációiból
lehet létrehozni (világűr = dodekaéder, stb.). Minden abszurditása ellenére a modern anyagelméletek
számára is van egy nagyon fontos csíra Platón gondolataiban, nevezetesen az egyes szabályos elemek
közötti kapcsolat létesítésének lehetősége, amely a „szabályos” alapelemek uniójával hoz létre újabb
Neumann János Kar
13
elemeket. Éppen ezért a részecskefizika nagyjai (köztük például Heisenberg) igen sok rokonságot láttak
a modern térelméletek és Platón szimmetriaelvei között.
16. ábra: Platón szimmetriaelvei
Mindenképpen külön kell említenünk a témánk szempontjából legfontosabb görög gondolkodó,

Démokritosz (460-371 Kr.e.) munkásságát. Ő volt a világon az első, aki az anyagot rendkívül kicsiny,
szabad szemmel nem látható és önmagukban már tovább nem osztható elemi részecskék, az atomok
(az „atomosz” szó görögül oszthatatlant jelent) segítségével építette fel. Az atomokból felépített testek
között az ugyancsak fizikai valóságként felfogott űr tölti ki a teret. A testekről, az anyagról úgy veszünk
tudomást, hogy érzékszerveink felfogják a róluk folyamatosan érkező atomi rétegek hatását. Érdekes
Neumann János Kar
14
megjegyeznünk, hogy Démokritosz szerint a lélek, az emberi szellem is atomokból áll. Ezek különleges
minőségű atomok, születéskor beépülnek a test atomjai közé, majd halálakor távoznak belőle.
17. ábra: Demokritosz
Mai szemmel nézve Démokritosz elmélete a kinetikus gázelmélettel hasonlítható össze talán a
legkönnyebben. Bár modellje az ókorban igen elterjedt volt (például Lucretius híres népszerűsítő
költeménye, a „De rerum natura” a rómaiak kedves olvasmányai közé tartozott), ezt követően azonban
a középkor nagyon sokáig hallgatott róla, részben elmélete ateistának is felfogható tartalma miatt, de
még inkább azért, mert Arisztotelész már az ókorban erőteljesen támadta, és a középkor számára
nagyon hosszú ideig Arisztotelész volt az alapvető mérce a „tudományos” megközelítésben.
Majd kétezer évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az atomokkal történő modellezés Pierre
Gassendi (1592-1655), Robert Boyle (1627-1691),majd később még erőteljesebben John Dalton
(1788-1844) munkáiban támogatandó és elfogadásra javasolt elméletként újra előbukkanjon. Az
ókorról szólva megemlítjük még, hogy Démokritosz atomelméletét később egy másik filozófus,
Epikurosz (341-270 Kr.e.) is elfogadta és írásaiban támogatta (a középkorban néha nem is
Démokritoszra, hanem Epikuroszra hivatkoztak az atomelméletet említvén). Kr. után 470-körül
Leukipposz - az ókor utolsó képviselőjeként - szintén Démokritosz elméletét javasolta az anyagi világ
modellezésére.
1.1.2.3. Középkor
A római birodalom bukása után kezdődő középkor nagyon hosszú ideig kizárólag az anyagtechnológiai
kérdésekkel foglalkozott, és teljesen a háttérbe (néha már majdnem a végleges elfeledés határáig)
szorította az elméleti kérdéseket. Az igazság kedvéért szólni kell azonban arról is, hogy ezen a területen
Neumann János Kar
15
ebben a korban is nagyszerű eredmények születtek a mesteremberek kísérletező kedve és

szakadatlanul gyűlő tapasztalatai miatt. Példaképpen hivatkozunk a katedrálisok káprázatos
üvegablakaira (a színes üvegek előállításának és nagytömegű gyártásának mintájaként), a különleges
zománctechnikákkal készülő ékszerekre, a lovagok fegyvereire és mindenekelőtt egy különleges fémre,
amit elsősorban kardok készítésére használtak, és amit damaszkuszi acélként ismertek Európában. A
belőle készült fegyverek perzsa-orosz illetve perzsa-arab-olasz közvetítéssel kerültek a nyugati
országokba és rendkívüli szilárdsággal párosuló rugalmasságuk hamar keresetté tette őket. Mint utóbb
kiderült, eredetileg indiai kovácsok fedezték fel készítésének „titkait”, és hogy milyen sokáig sikerült
megőrizni ezt a titkot, azt az bizonyítja, hogy évszázadokon át tartó erőfeszítések ellenére csak a
XX. század második felében, a legmodernebb eszközök segítségével sikerült minden részletét tisztázni
a fém előállítási technikájának.
A középkor derekán, az 1100-as évektől kezdve lassan-lassan az elméleti kérdések is újból
előtérbe kerültek. Teljesen másféle megközelítést alkalmaztak, mint az ókor logikai megoldásokat,
elméleti fejtegetéseket kedvelő tudósai, most az arany mesterséges előállításának bűvöletében élő
alkimisták voltak az új elvek megteremtői. Minden hiábavaló próbálkozásuk mellett ezek az arab és
európai „kutatók” egy hallatlanul jelentős tettet is végrehajtottak, megteremtették a modern kémia
alapjait, létrehozták a laboratóriumi kísérletezés eszköztárát és alapvető fogásait. Legjobb elméik
pedig megírták az első összefoglaló műveket koruk tudásáról. Ezek a művek már sok, később is igaznak
bizonyuló adatot tartalmaztak az egyes anyagokról. Ilyen kiváló tudós volt például Abu-Ali Al Huszain
ibn-Abdalláh ibn-Szína (980-1037), Európában ismert nevén Avicenna, aki „Kánon” című
enciklopédikus művében összegezte kora tudását, és többek között az egyes anyagfajtákra vonatkozó
gyakorlati ismereteit.
Neumann János Kar
16
18. ábra: Avicenna 19. ábra: Albertus Magnus
Az európaiak közül említésre méltó Albertus Magnus (1200-1280), aki hivatott terjesztője és
tanítója volt a különböző kémiai módszereknek (elsőként izolált például kísérleteiben mesterségesen
arzént), vagy Roger Bacon (1214-1294), aki a kísérlet és tapasztalat fontosságát ismertette el a kémiai
reakciókat vizsgálók körében (például az oxidáció első magyarázata tőle származik). Bár az alkimisták
– sajnos – soha nem álltak szóba a „kovácsokkal”, minden elzárkózásuk ellenére a műhelyeikben
szerzett gyakorlati tapasztalataik és eszközeik azért lassan-lassan hétköznapi laboratóriumi eszközökké
váltak.
John Dalton (1766-1844) 1805-ben publikálta az előző évek kitartó munkája során gyűjtött
eredményeit. Részletes számításokkal és kísérletekkel bizonyította az anyag atomos szerkezetét, és
véglegesen visszahelyezte jogaiba a kétezer éves démokritoszi atommodell elveit. Az anyagok mérnöki
szintű tulajdonságainak elemzését is teljesen más alapokra helyezte ez a modell, hiszen a „végső ok”
az anyag mechanikai tulajdonságainak magyarázatára ezzel elméletileg egyértelműen meghatározottá
vált. Tovább szigorította az anyagtudományi elméleti alapok határozottságát a rendszerező elmék
témánk szempontjából negyedik fontos képviselője Dimitrij Mengyelejev (1834-1907), aki az elemek
periódusos rendszerét (1868-ban) megalkotva a különböző elemek közötti kapcsolatok
jellegzetességét és okait tudta megmagyarázni.
A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy Mengyelejevtől - és egymástól is - függetlenül
két másik tudós, az angol John Newlands és a német Lothar Meyer 1864 szintén publikáltak egy-egy
Neumann János Kar
17
elemrendszert, ezek azonban nem voltak „teljesek”, nem terjedtek ki az összes elemre és atomfizikai
magyarázatuk is hiányos volt.
1.1.3. Az atom felépítése

Fontos leszögezni, hogy a továbbiakban anyag/atom modelleket ismertetünk. mai ismereteink szerint
az atom részei:
1) atommag
2) elektronfelhő
20. ábra: Az atom
Ezeket ún. elemi részecskék alkotják. Az elektronfelhőben az elektronok, az atommagban a

protonok és a neutronok találhatók. Az elemi részecskék tulajdonságai a következők:
Elemi részecske Tömeg Relatív tömeg Elektromos töltés Relatív töltés
1 𝑘𝑔 +1 coulomb
proton 24
1 +1
598 ∗ 10 625 ∗ 1016
1 𝑘𝑔
neutron 1 0 0
597 ∗ 1024
1 𝑘𝑔 1 −1 coulomb
elektron 27
-1
1098 ∗ 10 1840 625 ∗ 1016
A neutron elektromosan semleges töltésű elemi részecske. Tömege körülbelül akkora, mint a
protoné. Az egyszerűség kedvéért sokszor a töltésre és a tömegre vonatkozóan is csak a relatív
értékeket kell megjegyeznünk. Egységnyinek tekintve a proton tömegét és töltését, a neutron is
egységnyi relatív tömegű. Az elektronnak -1 a relatív töltése, tömege viszont 1/1840-ed része a
protonénak. Az elemi részecskéket a következőképpen jelölhetjük: p+, n0, e-.
Neumann János Kar
18
Az atommagban a neutronokra azért van szükség, hogy az atommagban koncentrált pozitív

töltések ne távolodjanak el egymástól. Az elektronok pedig az elektronfelhőben nem helyezkedhetnek
el akárhol, csak meghatározott energiaszinttel rendelkező térben, az ún. elektronpályán.
Az elektronok elektronpályákon haladnak.
21. ábra: Az elektronfelhő hélyszerkezete
Az atomok elektronszerkezetét az atommag és az elektronok közötti vonzás, az elektronok

közötti taszítás, az elektronok mozgása és az energiaminimumra törekvés elve határozza meg.
Ha képzeletben sok-sok pillanatfelvételt készítenénk az atomról, akkor az elektronokat bárhol
megfigyelhetnénk az atommag környezetében. Nem lehet megmondani, hogy az elektron egy adott
pillanatban hol tartózkodik, de kiszámítható, hogy az elektron egy adott helyen milyen valószínűséggel
található meg. Ezt nevezzük tartózkodási valószínűségnek.
Az atommag körül azt a térrészt, ahol az elektronok mozgásuk közben 90%-os valószínűséggel
megtalálhatók, atompályának nevezzük. A különböző atompályákon mozgó elektronok atommagtól
való távolsága és energiája eltérő.
Az atomban kötött elektron energiáját a pályaenergiával jellemezzük. A pályaenergia akkor
szabadul fel, ha az elektron a magtól igen nagy távolságból az adott atompályára lép
(mértékegysége a kJ/mol). A pályaenergia a pálya méretétől és alakjától függ. Annál nagyobb, minél
messzebb van az elektron az atommagtól, és minél bonyolultabb alakú pályát hoz létre. A közel azonos
méretű atompályákon mozgó elektronok elektronhéjat alkotnak.
Az atom legstabilisabb állapotát, amikor legkisebb az energiája, az atom alapállapotának
nevezzük. Ekkor az elektronok a lehető legkisebb energiájú atompályákon vannak. Megfelelő energia
befektetésével az elektronok távolabb kerülhetnek az atommagtól, az atom gerjesztett állapotba kerül.
Neumann János Kar
19
A gerjesztett állapot nem stabilis. A gerjesztés megszűnte után az atom alapállapotba jut, miközben a
felvett energiát kisugározza.
22. ábra: Elektronpályák
Az atomban az atompályák egy számhármassal jellemezhetők (a fő-, a mellék- és a mágneses

kvantumszám). Az azonos főkvantumszámú pályák elektronhéjat alkotnak.
Egy elektronhéjon belül az azonos alakú pályákon levő elektronok alhéjat alkotnak. Az egy
alhéjhoz tartozó atompályák energiája megegyezik.
A kvantumszámok összefüggései:
 K héjnak 1 alhéja van: az 1s
 L héjnak 2 alhéja van: a 2s és a 2p
 M héjnak 3 alhéja van: a 3s, a 3p és a 3d
 N héjnak 4 alhéja van: a 4s, a 4p, a 4d és a 4f
Neumann János Kar
20
A pályaenergia a pálya méretétől és alakjától függ. Annál nagyobb, minél messzebb van az
elektron az atommagtól, és minél bonyolultabb alakú pályán van.
A Pauli-elv kimondja, hogy egy atomban nem lehet két olyan elektron, amelynek mind a négy
adata (kvantumszáma) megegyezik.
Egy atompályán legfeljebb két (ellentétes spinű, mágneses sajátságú) elektron tartózkodhat. Az
egy alhéjhoz tartozó, tehát azonos energiájú atompályákat cellásan is ábrázolhatjuk. Ezek jelölése: .
A négyzet egy atompályát jelöl, amibe a lehetséges két elektront egy-egy ellentétes irányú nyíllal írjuk
be.
Minden héjhoz egyetlen s-pálya tartozhat, ezért az s-pályákat egy négyzettel jelöljük, a három
p-pályát három, az öt d-pályát öt, a hét f-pályát hét összekapcsolódó négyzettel ábrázoljuk.
A Hund-szabály szerint egy alhéjon adott számú elektron úgy helyezkedik el, hogy közülük minél
több párosítatlan (azonos spinű) legyen. Ez azt jelenti, hogy például a p-alhéjon három vagy ennél
kevesebb elektron egy-egy atompályán egyesével (azonos spinnel) szerepel.
A Hund-szabályban is az energiaminimum elve érvényesül, mert az azonos spinű elektronok
energiaállapota kedvezőbb, ha külön pályákon helyezkednek el. Egy alhéj telített, ha a maximális számú
elektront, telítetlen, ha ennél kevesebb elektront tartalmaz.
A kémiai reakciókban a külső elektronhéj és a belső, telítetlen alhéjak elektronjai vesznek részt.
Ezeket az elektronokat vegyértékelektronoknak nevezzük.
Az atomtörzs az atommagból és azokból az elektronokból áll, amelyek nem tekinthetők
vegyértékelektronoknak. Az atomtörzs a kémiai folyamatok során változatlan marad.
A kénatom elektronszerkezete: 16S: 1s2 2s2 2p6 3s2 3p4. Az alhéjak jelölésében a jobb felső
indexbe írt szám az adott alhéjon levő elektronok számát jelöli. Cellásan ábrázolva:
23. ábra: A kén elektronszerkezete
A kénatom 16 db elektronjából 10 a belső, lezárt alhéjakon található, az atomtörzshöz tartozik.

A külső (3.) elektronhéjon 6 elektron található, ebből a 6 vegyértékelektronból 2 párosítatlan.
Neumann János Kar
21
Az argonatom elektronszerkezete: 18Ar: 1s2 2s2 2p6 3s2 3p6. Cellásan ábrázolva:
24. ábra: Az argon elektron szerkezete
1.1.4. Az anyagban fellépő atomi szintű kapcsolati erők

Az atomok között fellépő erőket két különböző csoportba szokás sorolni: elsődleges kötések, ide
tartoznak az ionos, kovalens és fémes kötéstípusok, másodlagos kötések, ide sorolják a Van der Waals
és hidrogén kötéseket.
Az elsődleges kötések építik fel a szilárd anyagok belső vázát. Jelentős, 1000-4000 Kelvin fok
közötti hőhatásra bonthatók csupán. A másodlagos kötések nagyságrenddel alacsonyabb erőket
tudnak csak felvenni, a lágyabb anyagok belső struktúrájára jellemzők és már 500 Kelvin fok alatt
bomlanak. Az egyes kötéstípusok fontosabb jellemzői:
1.1.4.1. Ionos kötés:

Az ionos kötés elsőrendű kémiai kötés, mely ellentétes töltésű ionokat tartalmazó anyagokban fordul
elő. Az ionok közötti elektrosztatikus vonzás és taszítás szabályos szerkezetbe, ionrácsba rendezi az
anyagot alkotó ionokat, melynek a rácspontjain szabályosan váltakozva kationok és anionok találhatók.
A nagy kötési energia miatt az ionrácsos anyagok általában magas olvadáspontúak (például a nátrium-
klorid olvadáspontja 801°C, a magnézium-oxidé 2800°C.)
Az erős kötés miatt az ionok a rácsban nem tudnak elmozdulni, ezért szilárd halmazállapotban
az ionos vegyületek nem vezetik az elektromos áramot, olvadékban és oldatban azonban az ionok
elmozdulhatnak, így ilyen állapotban vezetők.
Ionkötés általában egy fém és egy nemfém találkozásánál jön létre. Ennek oka főként az, hogy a
fémek az I., II., és III. főcsoportban találhatóak, és az itt keletkező ionok pozitív töltésűek, elektront
adnak le. Ezzel szemben a nemfém ionok többsége elektron felvétellel keletkezik, negatív töltésű. A
kálium (K) és a klór (Cl) találkozásakor a következő történik:
𝐾 + 𝐶𝑙 → 𝐾𝐶𝑙
Magyarázat: A kálium az első főcsoportban található elem. A stabil elektronszerkezet eléréséhez

egy elektront kell leadnia. Az elektron hiány miatt a kálium pozitív töltésű ionná válik. Amikor a klór
találkozik a káliummal, felveszi az általa leadott elektront, mivel elektronszerkezete így válik stabillá.
Neumann János Kar
22
𝐾 + + 𝐶𝑙 − → 𝐾𝐶𝑙
Másról beszélünk a magnézium (Mg) és a klór (Cl) találkozásánál:

𝑀𝑔 + 2𝐶𝑙 → 𝑀𝑔𝐶𝑙2
A magnézium a II. főcsoport eleme, és 2 elektron leadásával válik ionná, tehát kétszeres pozitív
töltéssel rendelkezik. Azonban ezt a két elektront nem tudja egyetlen kloridion felvenni, így az egyenlet
rendezésénél a klórt kétszer kell vennünk.
𝑀𝑔2+ + 2𝐶𝑙 − → 𝑀𝑔𝐶𝑙2
25. ábra: Ionos kötés
1.1.4.2. Kovalens kötés

A kovalens kötések általában a nagy rugalmassági modulussal rendelkező anyagoknál fordulnak elő.
Kerámiák egyes változataira, nagyon sokféle üvegre, a cementek egyes komponenseire, a
polimerláncok bizonyos részeire, néhány magas olvadáspontú fémre (molibdén, tantál, stb.)
jellemzőek. Leghíresebb példájaként pedig gyakran említik a gyémántot, a legmagasabb rugalmassági
modulussal és határszilárdsággal rendelkező természetes anyagot. A legegyszerűbb illusztráló példa a
kovalens kötésre a hidrogén molekula (más elemi molekulákra, pl. a klórra vagy a fluorra is ez a
jellemző):
26. ábra: Kovalens kötés orbitális pályája
Kovalens kötés, a kötést létesítő elektronpárok száma szerint többféle létezhet.
Neumann János Kar
23
27. ábra: Egyszeres kovalens kötés
 egyszeres kötés
A jobboldali ábrán az etán molekula és két szénatomja közötti egyszeres kötésének jelölése
látható. A baloldali ábrán a két szénatom illetve a szénatomok és a hidrogénatomok között
egyaránt 2 elektront magukba foglalókovalens kötések (szigma-kötés) láthatók.
28. ábra: Kettős kovalens kötés
 kettős kötés
A jobboldali ábrán az etilén molekula és két szénatomja közötti kettős kötésének jelölése
látható. A baloldali ábrán a két szénatom között 4 elektront, a szénatomok és a
hidrogénatomok között 2 elektront magukba foglaló kovalens kötések láthatók. (A szénatomok
között egy szigma-kötés és egy pi-kötés jön létre.)
Neumann János Kar
24
29. ábra: Hármas kovalens kötés
 hármas kötés
A jobboldali ábrán az acetilén molekula és két szénatomja közötti hármas kötésének jelölése
látható. A baloldali ábrán a két szénatom között 6 elektront, aszénatomok és a
hidrogénatomok között 2 elektront magukba foglaló kovalens kötések láthatók. (A szénatomok
között egy szigma-kötés és két pi-kötés jön létre.)
A csak egyszeres kötéseket tartalmazó szerves vegyületeket telített vegyületeknek nevezzük. A

kettős és/vagy hármas kötés(eke)t (is) tartalmazó szerves vegyületeket telítetlen vegyületeknek
nevezzük.
Azt az energiát, amelyik egy kémiai kötés elszakításához (pl. egy klórmolekula két klóratommá
alakításához) szükséges, kötési energiának, vagy kötéserősségnek nevezik; ez a molekula
reakcióképességének fontos jellemzője.
Ha az atommagok egymás közelébe kerülnek, hajlamosak közös orbitális elektronpályákkal
rendelkező molekula létrehozására. Ez a fajta kapcsolat nagyon stabil és erős. A kovalens kötésű
anyagok mechanikai viselkedése igen erősen irányított, ez a kötéstípus nem rendelkezik az ionos
kötésnél említett szimmetriával. lásd például a gyémánt szénatomjainak elrendeződését:
Neumann János Kar
25
30. ábra: Gyémánt kovalens kötései
A kötés stabilitása és magas fokú szilárdsága mellett komoly hátrány az ilyen kötéssel felépülő
anyagoknál a szívósság alacsony szintje. Már a legkisebb hibák is gyorsan terjednek, és rideg töréshez
vezetnek (atomi szinten ez az orbitális pályán mozgó elektron(ok) távozása utáni nagyon gyors
kapcsolatfelbomlás miatt van így).
1.1.4.3. Fémes kötés

Mint az elnevezés is sugallja, ez az atomi kapcsolat a fémek jellegzetes (bár nem kizárólagos) kötési
módja. Tiszta és ötvözött fémeknél egyaránt előfordul. A fémes kötés jellegzetessége, hogy a pozitív
töltésű fémionok a negatívelektronok „felhőjében” helyezkednek el, lásd a következő vázlatot:
31. ábra: A fémes kötés
Neumann János Kar
26
Tehát a fémes kötés az egész kristályra kiterjedő közös elektronfelhő által létrehozott kémiai
kapcsolat, mely fémek szerkezetében jelentkezik. A fémekben az elektronok delokalizáltan
helyezkednek el, így az egyes pozitívan töltött fémionok (atomtörzsek) között oszlanak meg.
Kialakulásának feltétele, hogy a fématomok vegyértékhéján lévő elektronok az atommagtól viszonylag
távol tartózkodjanak és kis energiával kötődjenek, ezt mutatja a fémek kicsi ionizációs energiája is. A
fémes kötés a fémionok és delokalizált elektronok között fellépő elektrosztatikus kölcsönhatás. Ez a
szerkezet lehetővé teszi az egyes rétegek közti szabad elmozdulás miatt a fémek nyújthatóságát és
alakíthatóságát.
A fémionok és elektronok között erős vonzó kölcsönhatás van, ezért a fémes kötésű szerkezettel
rendelkező anyagok nagy stabilitásúak. Ebből következik, hogy a fémek olvadáspontja magas. Ebben a
fémes kötés hasonlít az ionos kötésre. A fémes kötés sem tiszta fémekben, sem ötvözetekben nem
jelentékenyen poláris, mivel vagy nincs vagy nagyon kicsi a kötésben részt vevő atomok közti
elektronegativitásbeli különbség. A fémes kötés a fémek sok tulajdonságára ad magyarázatot, például
a nyújthatóságra, alakíthatóságra, szívósságra, hő- és elektromos vezetőképességére és a fémes
fényre. Mivel az elektronok a kötésben delokalizáltan helyezkednek el, a fém két végére adott
feszültség ezek elmozdulását könnyen megvalósíthatja. Ilyen esetben a fémen keresztül áram folyik,
tehát a fémek jó elektromos vezetők. A hővezetés hasonló elven alapul. A szabad elektronok
gyorsabban át tudják adni egymásnak az energiát, mint egy kötöttebb rendszerben, melyben az
elektronok rögzítettek.
Érdemes megemlíteni, hogy a grafit elektromos vezetését is a kristályrácsban jelenlévő
delokalizált elektronok okozzák.
A szabad elektronok az okai a fémek igen jó hő- és elektromos vezető tulajdonságának.
Elhelyezkedési módjuk - a kovalens kötéssel ellentétben - nem ad okot az irányítottságra és emellett
makroszinten elősegíti a könnyebb megmunkálást is. Megjegyezzük, hogy az elsődleges kötésekkel
kapcsolatos további információk iránt érdeklődők hasznos részleteket találhatnak a Sidney Yip
szerkesztésében kiadott „Handbook of materials modeling” c. mű első kötetében (lásd Y.Mishin :
Interatomic potentials for metals, Gale: Interatomic potential models for ionic materials, Justo:
Modeling covalent bond with interatomic potentials).
Neumann János Kar
27
1.1.4.4. Van der Waals-kötés

A másodlagos kötésekhez tartozó Van der Waals-féle kötés a dipólussá átalakulni képes atomok között
lép fel. A kötés vázlata a következő ábrán látható:
32. ábra: Van der Waals-kötés dipólusai
Bár ennek a kötéstípusnak lényegesen kisebb az egyes atomokat összefűző erőhatása, azonban
jelentősége rendkívül nagy, mivel a polimerekben a hosszirányú láncokban meglévő kovalens kötések
mellett a Van der Waals-kötések biztosítják az anyagi stabilitást. Megjegyezzük, hogy másodlagos
kötések nélkül jelenlegi formájában nem létezne élet a Földön.
1.1.4.5. Hidrogén kötés

A hidrogén kötés jellegében nagyon hasonlít a Van der Waals-féle kötésre: ez a kötés is dipólus jellegű
atomokat köt össze. Speciális elemei miatt sorolják külön csoportba, ugyanis ilyenkor az egyik atom a
kapcsolatban mindig a hidrogén, a másik pedig valamilyen nemfémes elem (leggyakrabban oxigén,
vagy fluor). Ez a kötéstípus található például a vízben, lásd ennek jéggé szilárdult változatáról készült
képet a következő ábrán:
33. ábra: Hidrogén-híd
Neumann János Kar
28
1.1.5. Az anyag belső rendezettsége
1.1.5.1. A rendezettség alapjai

Az anyagot felépítő atomok közötti kapcsolati erők mellett a makro-viselkedés megértéséhez fontos
másik tényezőt a rendezettség különböző típusai jelentik. A mérnöki gyakorlat fontos anyagai közül
nagyon sok (például a fémek és kerámiák döntő többsége, a polimerek bizonyos csoportjai, stb.)
parányi kristályokból, illetve ezen kristályok különböző elrendeződésű csoportjainak együtteséből
épülnek fel. Ezek a kristályok az atomok rendezett térbeli csoportjaiból állnak, elemi celláik ismétlődve
töltik ki a rendelkezésükre álló teret. Ezen belső rendezettség leírásával egy önálló tudományág, a
kristálytan foglalkozik.
A kristálytan gyökerei sok száz évesek. Niels Stensen (Steno) már 1669-ben kimutatta, hogy
mindegyik kristály ugyanazon két lapja közötti szög állandó, függetlenül a kristály méretétől vagy
alakjától (alakjának az ideálistól való torzulásától), ezt hívták például később tudományosan a
"szögállandóság törvényé"-nek.
A kristálytan igazi alapjait kicsit később René Just Haüy fektette le 1784-ben publikált
munkájában. Haüy kimutatta a kapcsolatot a belső szerkezet és a külsőleg megfigyelhető szimmetria
között. Szerinte a kristályt egyedi "molekulák" építik fel, ezen molekuláknak meghatározott alakjuk és
összetételük van. Ma már tudjuk, hogy ez így pontosan nem igaz, de Haüy elképzelései hasonlítanak a
mai 'elemi cella' fogalomra. Az alábbi ábra Haüy illusztrációja arról, hogyan lehet kocka alakú elemi
egységekből felépíteni a rombdodekaéder (12 rombusz alakú lappal határolt test) nevű köbös
kristályformát.
1849-ben Aguste Bravais francia fizikus megteremtette az elemi kristályok ma is használatos
osztályozását, 14 elemi cellát használva erre a célra.
34. ábra: Elemi cella
Neumann János Kar
29
A következőkben bemutatjuk az elemi kristálycellák legfontosabb csoportjait és néhány olyan

matematikai eszközt, amelyet a jellemzésükre a kristálytanban használnak. Az egyszerűség kedvéért
csak az alapokra, az egyedi kristályokra szorítkozunk, ahol az atomokat ideális merev gömbökkel fogjuk
helyettesíteni. A kristálytanban elemi cellának nevezzük a térrács azon legkisebb egységét, amely
még rendelkezik a teljes térrács tulajdonságaival.
Az elemi cellát a rácsállandók jellemzik, vagyis az a három legrövidebb hossz, amelyekkel a
cella oldaléleit meg lehet adni (lásd az ábrán a, b, c-vel jelölt értékeket), illetve az egyes síkok hajlását
megadó szögek is jellemzők (α, β, γ).
Bravais volt az a kutató, aki először bizonyította be geometriai úton, hogy összesen 14-féle
elemi cella létezik. A cellatípusok elnevezése: egyszerű triklin, egyszerű monoklin, lapközéppontos
monoklin, egyszerű ortorombos, lapközéppontos ortorombos, testközéppontos ortorombos,
alaplapokon középpontos ortorombos, egyszerű tetragonális, testközéppontos tetragonális, egyszerű
hexagonális, egyszerű romboéderes, egyszerű köbös, alaplapokon középpontos köbös,
testközéppontos köbös.
Neumann János Kar
30
35. ábra: Az elemi cella típusai
Az egyes típusok szögeinek és oldalarányainak áttekintésére a következő táblázat szolgáltat

adatokat:
Neumann János Kar
31
1.1.5.2. Az anyag belső hibái

Az előző két pontban összefoglaltuk azokat a legfontosabb, alapvető ismereteket, amelyeket az
anyagmodelleket használó mérnöknek tudnia kell az anyagot felépítő mikroszerkezetről és ottani
kapcsolatokban fellépő erőkről. Befejezésül a legfontosabb kérdésről kell szólnunk, az anyag belső
szerkezetét terhelő hibákról. Sok szerző használja az anyagtudományra „az anyag tudománya az anyag
hibáinak a tudománya” jelzőt és ebben sok igazság van. Egészen a XX. század első harmadáig az anyag
viselkedését az anyag belső felépítésének magyarázatára összpontosítva igyekeztek magyarázni, és
csak viszonylag lassan, hosszas tudományos viták és új mérnöki tudományágak – köztük a
képlékenységtan és a törésmechanika – megszületése után jutottunk el a mai felfogásunkhoz: az anyag
viselkedését döntően a benne levő hibák típusa, száma, eloszlása és növekedése szabja meg.
1.1.5.2.1. Pontszerű rácshibák
Pontszerű rácshiba keletkezik, ha az ideális kristály geometriai szerkezetében az egyedi atomok rendje
megváltozik. Három alapvető ponthibatípus van: üres rácshelyek, intersztíciós atomok, idegen atomok.
A hibák az eredeti kristály növekedése során keletkezhetnek, de a hőmérséklet növekedése is előidéz
pontszerű hibát. A képlékeny alakváltozás és a nagyenergiájú részecskék (neutronok) becsapódása is
előidéz rácshibákat.
A kristályhibákat kiterjedésük szerint osztályozzuk. Ezek szerint pontszerű, vonalszerű,
felületszerű és térfogati rácshibákat különböztetünk meg.
A pontszerű hibák (vakanciák) több módon jöhetnek létre:
 egy rácspont helye üresen marad: ez a Schottky-féle hiba;
Neumann János Kar
32
 egy rácselem elhagyja a helyét, és egy nem egyensúlyi pozícióba kerül, helyén vakancia
marad, ez a Frenkel-féle hiba.
A hibahelyek folyamatosan vándorolhatnak a kristályban, megszűnhetnek, majd újra
keletkezhetnek. Minden hőmérséklethez tartozik egy egyensúlyi hibakoncentráció, ennél kevesebb
nem lehet a kristályban csak több, ami az anyag termikus múltjától, előállítási körülményeitől függ. A
hibahelyek száma nü, az az összes rácspont számának (Ne) és az üres hely keletkezésének aktiválási
energiája (Eü) függvényében határozható meg:
𝐸ü
𝑛ü = 𝑁𝑒 𝑅𝑇
A pontszerű kristályhibák létrejöttében nagy szerepe van a nem egyensúlyi hűtésnek, a

képlékenyalakításnak és a részecskebesugárzásnak. A vakanciák megszűnésének módja pedig a
diffúzió. A diffúzió leggyakoribb módja, hogy a diffuzáns akkor lép tovább, ha mellette egy üres hely
keletkezett.
36. ábra: Rácshibák
1.1.5.2.2. Vonalszerű rácshibák
Neumann János Kar
33
A Burgers-vektort úgy kapjuk, hogy a rácsban egy téglalap körüljárásakor minden irányban azonos
számú rácspontot számolunk le. Ha visszaértünk a kiindulási helyre, nincs diszlokáció, ha nem, a
kezdőtől a végpontba húzott vektor lesz a Burgers-vektor. Iránya és nagysága is jellemző a hibára.
A vonalszerű rácshibák a diszlokációk és a képlékeny alakváltozás kapcsolata. A diszlokáció az a
vonalszerű tartomány, amely a kristály elcsúszott és el nem csúszott részét elválasztja, vonalának
mindkét oldalán a rácsot épnek tekintjük. A diszlokáció vonala vagy a kristályban záródó görbe, vagy
annak a felületén kezdődik és ott is végződik. Ebben a pontban az eredő Burgers-vektor zérus. A
diszlokációnak többféle formája van. Létezik éldiszlokáció, melynek Burgers-vektora merőleges a
diszlokáció vonalára. Az éldiszlokáció látszólag egy fél sík beékelődése. Csavardiszlokációnál a Burgers-
vektor párhuzamos a diszlokáció vonalával. A csavardiszlokáció mozgékonyabb, mivel nem tartozik
adott csúszósíkhoz. Az előbb említett diszlokációk együttes jelentkezése esetén van vegyes diszlokáció.
37. ábra: Éldiszlokáció
Neumann János Kar
34
38. ábra: Csavardiszlokávió
1.1.5.2.1. Felületszerű rácshibák
A felületszerű hibák kétdimenziós határok, amelyek olyan tartományokat választanak el, amelyek két
oldalán különböző orientációjú, illetve különböző rácsszerkezetű részek találhatók. Típusai:
Kristályfelület, szemcsehatár, fázishatár, ikersík, rétegződési hiba és szabad felület. Mivel a felületszerű
hibák mentén az atomi kötések rendje nem teljesen szabályos (mint a kristály belsejében), ezért ezen
felületek energiája növeli a rács szabadenergiáját. A kristályfelületen lévő atomok nagyobb energiájú
helyzetben vannak, mint a kristály belsejében lévők, mivel nem jön létre minden irányban atomi kötés.
A felület energiaszintje csökken, ha a felülethez új atomok kapcsolódnak.
1.1.5.2.1. Térfogati hibák
Térfogati hibák az anyag kristályszerkezetében előforduló mikroüregek, repedések, idegen fázisok

jelenléte. A térfogati hibák 3D-s hibák. Ultrahangos vizsgálattal nehezen kimutatható hibák, viszont a
radiológiai vizsgálat egyszerűen használható a kimutatásukra.
Neumann János Kar
35
1.2. Alapfogalmak
1.2.1. Áramerősség: I [A]

Az elektromos áram a töltéssel rendelkező részecskék rendezett áramlása. Az áramerősség az
elektromos áramot vezető közeg adott keresztmetszetén áthaladó összes Q töltésmennyiség és a
közben eltelt t idő hányadosával jellemzett fizikai mennyiség. Mértékegysége az Amper
1.2.2. Feszültség: U [V]

Az elektromos feszültség megadja, hogy mekkora munkát végez az elektromos mező, miközben
egységnyi (1C) töltést a mező egyik pontjából a másikba áramoltat. Mértékegysége a Volt
1.2.3. Villamos teljesítmény: P [W]

Elektromos teljesítmény egy adott időegység alatt felvett vagy leadott elektromos energia mértéke.
Mértékegysége a Watt.
Pillanatnyi teljesítmény meghatározásához az adott időpillanatban mérhető értékeket kell
ismernünk
P(t) = U(t) I(t)
1.3. Az elektronikában használt legfontosabb

építőelemek
1.3.1. Áram- és feszültségforrások, generátorok: DC, AC

A villamos energia forrásául feszültség illetve áramgenerátorok szolgálnak. A jelek időbeni lefolyása
szerint megkülönböztetünk egyenáramú és váltakozó áramú forrásokat. Az ideális egyenáramú
áramgenerátor állandó áramot az ideális egyenáramú feszültséggenerátor állandó feszültséget
szolgáltat. Természetesen ezek az idealizált források a valóságban nem léteznek, de az elméleti
vizsgálatok során gyakran használjuk őket például áramköreink tápenergia forrásául.
1.3.1.1. Egyenáramú generátorok
1.3.1.1.1. Ideális feszültséggenerátor
Neumann János Kar
36
Az ideális feszültséggenerátor jellemzője a terheléstől függetlenül állandó kimeneti feszültség. Ez miatt

végtelen teljesítmény leadására képes, és azt is fontos leszögezni, hogy a belső ellenállás értéke nulla.
39. ábra: Az ideális feszültségforrás jele 40. ábra: Az ideális feszültségforrás: Uout= áll., Ri=0 P=∞
1.3.1.1.2. Ideális áramgenerátor
Az ideális áramgenerátor terheléstől függetlenül állandó kimeneti árammal rendelkezik, ezért végtelen
teljesítmény leadására képes, és belső ellenállás végtelen.
41. ábra: Az ideális áramforrás jele 42. ábra: Az ideális áramforrás: Iout= áll., Ri=∞ P=∞
1.3.1.2. Váltakozó áramú generátorok

A váltakozó áramú források előre meghatározott időbeni lefolyású áram illetve feszültség előállítására
alkalmasak. A váltakozó áramú generátor kimeneti jele (függetlenül attól, hogy áram vagy
feszültségforrás) több féle lehet:
1) szinusz jel
2) négyszögjel
3) háromszögjel
4) fűrészfog
Neumann János Kar
37
43. ábra: A váltakozó áramú generátor jele
44. ábra: A váltakozó áramú generátor jeltípusai
Ezek közül igen fontosak az elméleti vizsgálatok során a szinuszos jelforrások. Ugyanis jól ismert
matematikai tétel, hogy minden periodikus függvény előállítható különböző frekvenciájú és
amplitúdójú szinuszos és koszinuszos függvények összegeként. Az így kapott - akár végtelen tagból
álló - sorozatot az adott függvény Fourier sorának, vagy frekvencia tartomány béli reprezentációjának
nevezzük:
∞
𝑎0
𝑓(𝑡) = + ∑[𝑎𝑛 cos(nω0 t) + 𝑏𝑛 sin(nω0 t)]
2
𝑛=1
Az első tag az egyenáramú, vagyis 0 frekvenciájú összetevő (DC), a többi tag pedig az an és bn
amplitúdójú szinuszos és koszinuszos összetevők (= 2f).
1.3.1.2.1. Matematikai alapok
Ahhoz, hogy megértsük a szinuszjel használhatóságának fontosságát, először át kell ismételnünk

néhány matematikai alapfogalmat.
 Komplex számok
A komplex számok sík koordinátarendszerben vektorként ábrázolhatók. Minden komplex szám egy
reális és egy imaginarius tagból áll, melyet koordináta rendszerben ábrázolva az adott számhoz egy
vektor kapcsolható, melyvektor hosszát a következő matematikai összefüggésekkel kaphatjuk meg:
Neumann János Kar
38
Komplex számot egy vektorhoz hasonlóan polár koordináta rendszerben is megadhatunk. Az

Euler-formula alapján:
𝑐 = |𝑐|(cos 𝜑 + 𝑗 sin 𝜑) = |𝑐|𝑒 𝑗𝜑
ahol c a vektor hossza,  a valós (vízszintes) tengellyel bezárt szöge. Ekkor tudjuk ugyanis a
szögfüggvényeket jól ábrázolni az alábbi módon:
Ebből az ábrából az is látszik, hogy két paraméterünk lesz így:

1) az adott pontba mutató vektor hossza és
2) a vektor és a koordináta tengely által bezárt szög
A szinuszos jelek esetében pedig a vektor hossza lesz az amplitúdó, a szög pedig a fázis szög.
Erre az ismeretre azért van szükségünk, mert az általunk használt elektronikai jelek (áram,
feszültség) mind szinuszos, vagy arra visszavezethető jelek. Ezért felírhatók a következő módon:
𝑓(𝑡) = 𝐴𝑐𝑜𝑠(𝜔𝑡) + 𝐵𝑠𝑖𝑛(𝜔𝑡) ↔ 𝐴 − 𝑗𝐵
𝑓(𝑡) = 𝑀𝑐𝑜𝑠(𝜔𝑡 + 𝜑) ↔ 𝑀𝑒 −𝑗𝜑
Mindebből az is látható, hogy az adott frekvenciájú szinuszos jel két paraméterrel jellemezhető
1) A jel szinuszos és koszinuszos összetevőjének amplitúdójával: A, B
2) A jel amplitúdójával és fázisával: M, j
Neumann János Kar
39
Fontos viszont, hogy nem egyenlőségről van szó, csak megfeleltetés, reprezentálás történik a
komplex számmal, mely csak adott frekvencián értelmezhető. Pl. az alábbi esetben van három jelünk,
melyre igazak a következők:
(1 + 1𝑗) + (2 + 2𝑗) = (3 + 3𝑗)
Mindhárom komplex szám azonos frekvenciájú jeleket reprezentál és csak amplitúdójuk és
fázisuk más.
Az előjel váltás a komplex Fourier transzformáció definíciója miatt szokás az alábbi módon:
𝜋
𝑓(𝑡) = 3𝑐𝑜𝑠 (𝜔𝑡 + ) = 2,1213 cos(𝜔𝑡) − 2,1213 sin(𝜔𝑡)
4
↕
𝜋
2,1213 + 𝑗2,1213 = 3𝑒 −𝑗 4
A lineáris rendszerek esetében fontos, hogy

1) Érvényes a szuperpozíció elve ( vagyis a jelek összegződnek)
2) Szinuszos jellel gerjesztve a bemenetet a kimenet is szinuszos
a. azonos frekvencia jellemzi a jeleket
b. CSAK az amplitúdó és fázis változhat.
𝜋
Például, egy lineáris rendszer bemenő jele legyen: 𝐽𝑏𝑒 (𝑡) = 3𝑐𝑜𝑠 (𝜔𝑡 + )
4
𝜋
Ennek hatására a kimeneti jel: 𝐽𝑘𝑖 (𝑡) = 1,5𝑐𝑜𝑠 (𝜔𝑡 + 8 )
A komplex amplitúdók segítségével adott ω frekvencián jellemezhető a rendszer átviteli tulajdonságai

a következők:
𝜋
̅ (𝑡) = 3𝑒 −𝑗 4
𝐽𝑏𝑒
𝜋
̅ (𝑡) = 1,5𝑒 −𝑗 8
𝐽𝑘𝑖
Ebből az átvitel:
𝜋
̅ (𝑡) 1,5𝑒 −𝑗 8
𝐽𝑘𝑖 3𝜋
̅
𝑊= = 𝜋 = 0,5𝑒 𝑗 8
̅ (𝑡)
𝐽𝑏𝑒 3𝑒 −𝑗 4
Adott frekvencián a rendszer paraméterei tehát: amplitúdó átvitel 0,5; fázis tolás 3π/8
 Fourier – Transzformáció
Egy időben változó jel előállítható különböző frekvenciájú, fázisú és amplitúdójú jelek összegeként. A
Fourier-transzformáció az a művelet, amely egy adott jelhez megadja ezt a felbontást. A Fourier-
transzformáció inverze szolgál arra, hogy a frekvencia spektrumból (frekvenciatartomány) megadja az
időfüggő jelet (időtartomány).
Neumann János Kar
40
A Fourier-transzformáció ismerete alapvető fontosságú a lineáris rendszerek tulajdonságainak

vizsgálatához. Mivel az áramkörök jelentős része frekvenciafüggő jelleget mutat, ezért a
frekvenciatartománybeli viselkedés sokszor könnyebben leírható, mint az időtartománybeli.
Az f(t) jelet leíró Fourier sor:
∞
𝑎0
𝑓(𝑡) = + ∑[𝑎𝑛 cos(𝑛𝜔0 𝑡) + 𝑏𝑛 sin(𝑛𝜔0 𝑡)]
2
𝑛=1
1
Ahol az alapharmonikus frekvencia: 𝑓0 = 𝑇 ,
0
2𝜋
a körfrekvencia: 𝜔0 = 𝑇0
,
1 𝑇 ⁄2
Az együtthatók: 𝑎0 = 𝑇 ∫−𝑇0 ⁄2 𝑓(𝑡)𝑑𝑡
0 0
2 𝑇0⁄2
𝑎𝑛 = ∫
𝑇0 −𝑇0⁄2
𝑓(𝑡) cos(𝑛𝜔0 𝑡) 𝑑𝑡
2 𝑇 ⁄2
𝑏𝑛 = 𝑇 ∫−𝑇0 ⁄2 𝑓(𝑡) sin(𝑛𝜔0 𝑡) 𝑑𝑡
0 0
Az a0 együttható az f(t) jel egyenáramú (DC) összetevőjének felel meg.
 példa: négyszögjel
Szemléltetésképpen nézzünk meg egy négyszögjelet. Egy fontos alkalmazás ugyanis különféle
transzformációk elvégezése a jelen. Például: Egy négyszögjelből lehet-e kis torzítású szinuszjelet
csinálni?
Igen.
Az alábbi ábrán látható, hogy minél több Fourier összetevőjét összegzünk, annál jobban közelíti
az összeg az eredeti függvényt.
Neumann János Kar
41
45. ábra: Négyszögjel előállítása szinuszjelek összegeként
46. ábra: A négyszögjel és a szinusz kapcsolata
A fenti Fourier sorból és a mellékelt ábrából látható, amennyiben beépítünk a jelútba egy olyan
aluláteresztő szűrőt, amely a négyszögjel alapfrekvenciájának 3-szorosát már nem engedi át, akkor
színuszjelet kapunk. Fontos azt is tudni, hogy ha a Fourier transzformáció eredményét frekvencia-
tartományban ábrázoljuk, akkor kapjuk a jel spektrumát. Ez sokszor jobban jellemzi a jelet, mint egyéb
paraméterek, ezért gyakorlatban sokszor használják (pl. jelanalizátorok).
Neumann János Kar
42
47. ábra: Spektrum
Az elektronikus áramköröket tehát érdemes szinuszos jelekkel vizsgálni, így a számításaink

leegyszerűsödnek és következtethetünk a rendszer viselkedésére más alakú jelek esetén is.
1.4. Ellenőrző kérdések

1) Rajzolja fel az atomot, és nevezze meg a részeit!
2) Definiálja az elemi részecskéket, és jellemezze őket!
3) Milyen kötéstípusokat ismer?
4) Jellemezze a kovalens kötést!
5) jellemezze az ionos kötést!
6) Jellemezze a fémes kötést!
7) Jellemezze a hidrogén –híd kötést!
8) Definiálja a feszültséget!
9) Definiálja az áramerősséget!
10) Definiálja a teljesítményt!
11) Írja fel az Ohm törvényt!
12) Írja fel a hurok törvényt!
13) Írja fel a csomóponti törvényt!
1.5. Feladatok
1) Legyen a vizsgált rendszer az alábbi:
Neumann János Kar
43
𝜋
Például, egy lineáris rendszer bemenő jele legyen: 𝐽𝑏𝑒 (𝑡) = 3𝑐𝑜𝑠 (𝜔𝑡 + 4 )
𝜋
Ennek hatására a kimeneti jel: 𝐽𝑘𝑖 (𝑡) = 1,5𝑐𝑜𝑠 (𝜔𝑡 + 8 )
Adja meg az átvitelt!

𝜋
𝜋
Ennek hatására a kimeneti jel: 𝐽𝑘𝑖 (𝑡) = 3𝑐𝑜𝑠 (𝜔𝑡 + 8 )

𝜋
𝜋
Ennek hatására a kimeneti jel: 𝐽𝑘𝑖 (𝑡) = 5𝑐𝑜𝑠 (𝜔𝑡 + 4 )

𝜋
Például, egy lineáris rendszer bemenő jele legyen: 𝐽𝑏𝑒 (𝑡) = 8𝑐𝑜𝑠 (𝜔𝑡 + )
8
𝜋
Ennek hatására a kimeneti jel: 𝐽𝑘𝑖 (𝑡) = 4𝑐𝑜𝑠 (𝜔𝑡 + 16)

𝜋
𝜋
Ennek hatására a kimeneti jel: 𝐽𝑘𝑖 (𝑡) = 2𝑐𝑜𝑠 (𝜔𝑡 + 10)
Neumann János Kar
44
1.6. Irodalom
Kóré László: Digitális elektronika I. (BMF 1121)
Zsom Gy.: Elektronikus áramkörök I./A KKMF 1040, 1997
Matijevics István: Digitális Technika Interaktív példatár (ISBN 978-963-279-528-7 Szegedi
Tudományegyetem)
http://www.inf.u–szeged.hu/projectdirs/digipeldatar/digitalis_peldatar.html
Kémia Mozaik kiadó 2015
Gépészeti alapismeretek BME 2015
Bojtár Imre: Mechanikai anyagmodellek egyetemi jegyzet 2015 BME
Neumann János Kar
45
2. fejezet :Passzív alkatrészek: R, C,L
2.1.1. Ellenállás:
2.1.1.1. Definíció (Ohm törvény)

A legalapvetőbb elektronikai elem az ellenállás. Az árammal átjárt vezetőn feszültségesés következik
be, ami az elektromos energia hővé való átalakulásának a következménye. (Ezt mondja ki Ohm
törvénye.)
𝑈 𝑢(𝑡) [𝑉]
𝑅= = = = [Ω]
𝐼 𝑖(𝑡) [𝐴]
Egyenáram esetén, linearitást feltételezve az R érték állandó, és csakis a vezető geometriai

adataitól és anyagi minőségétől függ. R mértékegysége az Ohm (Ω), 1 Ohm a vezető ellenállása akkor,
ha 1 A áthaladása esetén a vezető sarkain 1 V feszültségesés következik be.
48. ábra: Ellenállás alkalmazása
Természetesen ideális ellenállást sem tudunk készíteni. A valóságban az anyagok elektromos

ellenállását a környezeti feltételek is befolyásolják pl. áramerősség, feszültség, frekvencia,
hőmérséklet, megvilágítás, öregedési folyamatok. Ezek a tényezők egy ellenállás alkatrésznél általában
nem kívánatosak, ezért olyan alapanyagokat választanak gyártásuknál, amelyek kevésbé érzékenyek a
környezeti hatásokra. Vannak azonban speciális ellenállások pl. termisztor, varisztor, fotoellenállás,
mágneses ellenállás, amelyeknél pont az adott fizikai paramétertől való ellenállás függést használjuk
ki. Az egyszerű ellenállás amerikai és európai szabvány szerinti áramköri szimbóluma:
Neumann János Kar
46
49. ábra: Ellenállás áramköri szimbóluma
50. ábra: Ellenállások
2.1.1.2. Váltakozó áramú ellenállás
Az ellenállást váltakozó áram esetén is definiálhatjuk, ezt impedanciának (Z) nevezzük:
̅
𝑈
𝑍̅ = [Ω]
𝐼̅
𝑈𝑒 𝑗𝜑𝑢 𝑈 𝑗(𝜑 −𝜑 )
𝑍̅ = = 𝑒 𝑢 𝑖
𝐼𝑒 𝑗𝜑𝑖 𝐼
𝐴̅ = 𝐴𝑒𝑗𝜑
Neumann János Kar
47
Természetesen itt is használhatjuk a komplex matematikai kifejezéseket, valamint, hogy lineáris

eszközöknél szinuszos gerjesztés esetén:
1) Azonos frekvenciájú szinuszos válasz lehetséges kizárólag,
2) Csak az amplitúdó és a fázis változhat
Rögzített frekvenciájú gerjesztés esetén elegendő a szinuszos jel amplitúdóját és fázisát megadni
és ehhez keressük az erre adott válasz jel amplitúdóját és fázisát. Fontos észrevétel, hogy az ideális
ellenállás egyenáramú és váltakozó áramú ellenállása pedig megegyezik.
𝑍=𝑅
Ekkor tehát NINCS képzetes összetevő, ezért a az áram és a feszültség fázisban vannak.
51. ábra: A feszültség és az áram azonos fázisban van
2.1.2. Kapacitás
2.1.2.1. Definíció
A kondenzátor feladata az elektromos töltések tárolása. A kondenzátor töltéstároló képességet
annak kapacitásával definiáljuk, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy egységnyi feszültség hatására
mennyi töltést vagyunk képesek tárolni (Természetesen szigetelő közegben.) A kapacitás jele C,
mértékegysége a Farad.
𝑄 [𝐶]
𝐶= = = [F]
𝑈 [𝑉]
Egyenlete differenciális formában:
𝑑𝑢(𝑡) 1 𝑇
𝑖(𝑡) = 𝐶 → 𝑢(𝑡) = 𝑈0 + ∫ 𝑖(𝑡)𝑑𝑡
𝑑𝑡 𝐶 0
Neumann János Kar
48
𝑇
𝑢(𝑡) = 0 + ∫ 1𝑑𝑡 = [ 𝑡 ]𝑇0 = 𝑇 [𝑉]
0
Egyenáramú áramkörben a kondenzátor szakadást jelent ugyanis pl. u(t) = 1V esetén behelyettesítve:
𝑑𝑢(𝑡) 1
𝑖(𝑡) = 𝐶 =0 vagyis 𝑅= =∞
0
𝑑𝑡
Állandó i(t) = 1 A és C = 1 F esetén
𝑑𝑢(𝑡) 1 𝑇
𝑖(𝑡) = 𝐶 → 𝑢(𝑡) = 𝑈0 + ∫ 𝑖(𝑡)𝑑𝑡
𝑑𝑡 𝐶 0
Egyenlete integrális formában behelyettesítve pedig az alábbi módon írható fel:
𝑇
𝑢(𝑡) = 0 + ∫ 1𝑑𝑡 = [ 𝑡 ]𝑇0 = 𝑇 [𝑉]
0
Fontos szempont, hogy a kondenzátor feszültsége nem változhat ugrásszerűen az ugrásszerű áram
vagy terhelésváltozás ellenére sem. Ezért az áramköri paneleken tápfeszültség- és zavar szűrő
kondenzátorok alkalmazása a legelterjedtebb. Két fontos feladatot látnak el:
1) Pufferelés
2) Képes nagy áramimpulzusok leadására
I [A]
t [s]
T
52. ábra: A kondenzátor áram viszonyai t idő függvényében
U [V]
t [s]
T
53. ábra: A kondenzátor feszültségviszonyai az idő függvényében
Neumann János Kar
49
2.1.2.2. Változó áramú kondenzátor

Mielőtt megvizsgálnánk a kondenzátor váltakozó áramú működését, emlékeztetőül egy kis kitérőt kell
tennünk a komplex számok világába, ugyanis:
Egy c komplex számot a síkon vektorként ábrázolhatjuk. A vízszintes tengelyen valós számokban
mérünk, a képzetes vagy imaginárius függőleges tengelyen pedig imaginárius számokban. Ezek egysége
a „j”, tulajdonságai pedig:
1
𝑗 2 = −1 𝑗 = √−1 = −𝑗
𝑗
A „c” komplex szám felírható
𝑐 = 𝑎 + 𝑗𝑏
alakban. Valós része Re{c} = a, Imaginárius része Im(c) = b. A „c” komplex szám komplex konjugáltja a
𝑐 ∗= 𝑎 − 𝑗𝑏
A komplex szám abszolút értékét, vagyis a „vektor” hosszát pedig a következő képlettel kaphatjuk meg:
|𝑐| = √𝑐 ∙ 𝑐 ∗ = √(𝑎 + 𝑗𝑏)(𝑎 − 𝑗𝑏)
|𝑐| = √𝑎2 + 𝑏 2 (pitagorasz tétel)
A „c” komplex számot egy vektorhoz hasonlóan polár koordináta rendszerben is megadhatunk, ahol
|c| a vektor hossza,  a valós (vízszintes) tengellyel bezárt szöge. Ezzel:
𝑐 = |𝑐|(cos 𝜑 + 𝑗 sin 𝜑)
Felhasználva az Euler formulát:
𝑐 = |𝑐|𝑒 𝑗𝜑 = |𝑐|(cos 𝜑 + 𝑗 sin 𝜑)
Neumann János Kar
50
𝑐 = a + jb = |𝑐|(cos 𝜑 + 𝑗 sin 𝜑) = |𝑐|𝑒 𝑗𝜑
𝑢(𝑡) = 𝑈 sin(𝜔𝑡)
𝑈
𝑈𝑒𝑓𝑓 =
√2
𝑢(𝑡) = √2𝑈𝑒𝑓𝑓 sin(𝜔𝑡)
𝑈𝑒𝑓𝑓 = 230 𝑉
𝑢(𝑡) = 325,27 sin(2𝜋50𝑡)
Ebből kifejezhetjük a tisztán valós sin és cos tagokat is:
1 1
sin 𝜑 =
2𝑗
(𝑒 𝑗𝜑 − 𝑒 −𝑗𝜑 ) illetve cos 𝜑 = (𝑒 𝑗𝜑 + 𝑒 −𝑗𝜑 )
2
1 𝑗𝜑 1
(𝑒 − 𝑒 −𝑗𝜑 ) = ([cos 𝜑 + 𝑗 sin 𝜑] − [cos(− 𝜑) + 𝑗 sin( −𝜑)]) =
2𝑗 2𝑗
1
(cos 𝜑 + 𝑗 sin 𝜑 − cos 𝜑 + 𝑗 sin 𝜑) =
2𝑗
1
(2jsin 𝜑) = sin 𝜑
2𝑗
𝑒 −𝑗𝜑 𝑒 𝑗𝜑
A matematikai alapok felidézése után vissza a kondenzátorhoz.

Adott  körfrekvenciájú (= 2f) váltakozó feszültségű áramkörbe helyezve a kondenzátort a
feszültség és áram időfüggvényekre a következő összefüggés érvényes:
𝑢(𝑡) = 𝑈 sin(𝜔𝑡)
𝑑𝑢(𝑡) 𝜋
= 𝜔𝑈 cos(𝜔𝑡) = 𝜔𝑈 sin(𝜔𝑡 + )
𝑑𝑡 2
behelyettesítve a kondenzátor egyenletébe:
Neumann János Kar
51
𝜋
𝑖(𝑡) = 𝜔𝐶𝑈 sin(𝜔𝑡 + )
2
Megállapíthatjuk, hogy szinuszos feszültséget kapcsolva a kondenzátorra a rajta átfolyó áram

amplitúdója a frekvencia függvényében nő, fázisa pedig 90 fokot siet a feszültséghez képest.
54. ábra: A kondenzátor működése
Megállapítottuk, hogy a kondenzátor egyenáramú ellenállása 0, nézzük meg, hogy váltakozó

áramú ellenállása vagyis impedanciája hogyan alakul. Behelyettesítve az előbb kapott áram kifejezését
az impedancia definíciójába:
𝑢(𝑡) 𝑈 sin(𝜔𝑡)
𝑅(𝑡) = =
𝑖(𝑡) 𝜔𝐶𝑈 sin(𝜔𝑡 + 𝜋)
2
Ez időben változó érték (+/- ∞).
Az Euler formulát felhasználva:
𝑈 𝑗(𝜑 −𝜑 ) 𝑈 𝑗(0−𝜋)
𝑍̅ = 𝑒 𝑢 𝑖 = 𝑒 2
𝐼 𝜔𝐶𝑈
Ebből az amplitúdó:
1 −𝑗𝜋
𝑍̅ = 𝑒 2
𝜔𝐶
A fázis:
𝜋
−𝑗
2
A vektor hossza:
Neumann János Kar
52
1
−
𝜔𝐶
Az így kapott összefüggés pedig már jól ábrázolható.
55. ábran: A rendszer Bode diagrammja
𝑓(𝑡) = 𝐴 sin(𝜔𝑡 + 𝜑) → 𝐴̅ = 𝐴𝑒𝑗𝜑
𝑢(𝑡) = 𝑈 sin(𝜔𝑡 + 𝜑𝑢 ) → ̅ = 𝑈𝑒𝑗𝜑𝑢

𝑈
→ ̅ = √2𝑈𝑒𝑓𝑓 𝑒𝑗𝜑𝑢
𝑈
A kondenzátor váltakozó-áramú ellenállása tehát frekvenciafüggő., mint korábban is megállapítottuk.
Neumann János Kar
53
1
ω0 =
RC
A kondenzátor áramköri szimbóluma:
56. ábra: Kondenzátor áramköri szimbóluma

(C1 normál kondenzátor, C2 polarizált)
2.1.3. Induktivitás:
2.1.3.1. Definíció
A passzív áramköri elemek harmadik nagy csoportját az induktív alkatrészek képezik. Az
induktivitásokkal leggyakrabban tekercsek és transzformátorok formájában találkozunk. A tekercs
mágneses energiát tárol. A tárolóképesség mértéke a tekercs L induktivitása, mértékegysége a Henry.
A tekercs egyenlete differenciális alakban:
𝑑𝑖(𝑡)
𝑢(𝑡) = 𝐿
𝑑𝑡
𝑑𝑖(𝑡) 1 𝑇 𝑇
𝑢(𝑡) = 𝐿 → 𝑖(𝑡) = 𝐼0 + ∫ 𝑢(𝑡)𝑑𝑡 → 𝑖(𝑡) = 0 + ∫ 1𝑑𝑡 = [ 𝑡 ]𝑇0 = 𝑇 [𝐴]
𝑑𝑡 𝐿 0 0
A feszültség és az áram időbeli változását tudjuk ábrázolni.
57. ábra: Az induktivitáás feszültségfüggése
Neumann János Kar
54
58. ábra: Az induktivitás áramváltozása
2.1.3.2. Váltakozó áramú induktivitás

Egyenáramú áramkörben a tekercs rövidzárként viselkedik, ugyanis pl. i(t) = 1A esetén behelyettesítve:
𝑑𝑖(𝑡) 0
𝑢(𝑡) = 𝐿 =0 vagyis 𝑅=1=0
𝑑𝑡
Váltakozó áramú körben a kondenzátornál elvégzett számításokhoz hasonlóan járhatunk el:
𝑖(𝑡) = 𝐼 sin(𝜔𝑡)
𝑑𝑖(𝑡) 𝜋
= 𝜔𝐼 cos(𝜔𝑡) = 𝜔𝐼 sin(𝜔𝑡 + )
𝑑𝑡 2
behelyettesítve a tekercs egyenletébe:
𝜋
𝑢(𝑡) = 𝜔𝐿𝐼 sin(𝜔𝑡 + )
2
Megállapíthatjuk, hogy szinuszos áramot kényszerítve a tekercsre a rajta eső feszültség

amplitúdója a frekvencia függvényében nő, fázisa pedig 90 fokot siet az áramhoz képest.
59. ábra Az induktivitás áram és feszültségváltozása
Neumann János Kar
55
A további levezetéseket mellőzve (a kondenzátorhoz hasonló egyenletek) az ábrázolás során az

alábbi értékeket kapjuk.
𝜋
𝑍̅ = 𝜔𝐿𝑒𝑗2
𝑍̅ = 𝑗𝜔𝐿
A tekercs váltakozó-áramú ellenállása tehát szintén frekvenciafüggő. A későbbiekben látni

fogjuk, hogy kondenzátorok és tekercsek segítségével olyan erősítő áramköröket építhetünk, amelyek
csak bizonyos frekvenciájú jeleket erősítenek, vagy éppen másokat elnyomnak. (pl. mélynyomó, bass
treble)
60. ábra: Induktivitás és transzformátor áramköri szimbóluma
Neumann János Kar
56
61. ábra: Induktivitások és transzformátorok
62. ábra: Az induktivitás Bode diagrammja
2.1.4. Alapmennyiségek
Az alábbi táblázat felsorolja a kapcsolásokban mért paramétereket, mértékegységeiket, és a
használatos nagyságrendeket jelölő előtagokat.
Paraméter Jel Mértékegység Jel

Áram I Amper [A]
Feszültség U Volt [V]
Teljesítmény P Watt [W]
Neumann János Kar
57
Ellenállás R Ohm [Ω]

Kapacitás C Farad [F]
Induktivitás L Henry [H]
Frekvencia f Hertz [Hz]
Nagyságrend Előtag Jel Példa

10−12 piko p 1 𝑝𝐴 = 10−12 𝐴
10−9 nano n 1 𝑛𝐹 = 10−9 𝐹
10−6 mikro µ (vagy u) 1 𝑚𝐻 = 10−6 𝐻
10−3 milli m 1 𝑚𝑉 = 10−3 𝑉
- - - 1𝑉 = 1𝑉
103 kilo k 1 𝑘𝑊 = 103 𝑊
106 Mega M 1 𝑀𝑊 = 106 𝑊
109 Giga G 1 𝐺𝐻𝑧 = 109 𝐻𝑧
1012 Terra T 1 𝑇𝐻𝑧 = 1012 𝐻𝑧
Neumann János Kar
58
2.2. Hálózatok jellemzői
2.2.1. Ohm – törvény

Az Ohm-törvény egy fizikai törvényszerűség, amely egy fogyasztón (pl. elektromos vezetékszakaszon)
átfolyó áram erőssége és a rajta eső feszültség összefüggését adja meg. A törvényszerűséget Georg
Simon Ohm1 német fizikus ismertette először 1826-ban.
A törvény kimondja, hogy az elektromosan vezető anyagok a bennük áramló töltések
mozgásával szemben a közegellenálláshoz hasonlítható elektromos ellenállással rendelkeznek. Ohm
kísérletileg megállapította, hogy az áramerősség a vezeték két rögzített pontja között mérhető
feszültséggel egyenesen arányos, vagyis
𝑈
𝑅= = á𝑙𝑙𝑎𝑛𝑑ó
𝐼
ahol az állandó az adott vezetékszakaszra jellemző elektromos ellenállás. (A törvény nem csak
vezetékszakaszra, hanem általában bármilyen villamos ellenállást tanúsító fogyasztóra érvényes: a
fogyasztó ellenállása megegyezik a sarkai közt mérhető feszültség és a rajta átfolyó áram
hányadosával.)
Az ellenállás egysége a
𝑉
= 𝛺, 𝑛𝑒𝑣𝑒 "𝑜ℎ𝑚"
𝐴
2.2.2. Kirchoff – törvények

Érdemes tisztázni a hálózat felírása előtt, hogy mit takarnak a Kirchoff törvények.
2.2.2.1. Csomóponti törvény

A töltésmegmaradás törvényének kifejezése az úgynevezett csomóponti törvény: egy csomópontba
összefutó áramok előjeles összege nulla. Ha a ki- és befolyó áramokat ellentétes előjelűnek tekintjük:
𝑛
∑ 𝐼𝑖 = 0
𝑖=1
A törvény értelmében a csomópontba befolyó áramok összege megegyezik az onnan elfolyó

áramok összegével.
1
Georg Simon Ohm (Erlangen, 1789. március 16. - München, 1854. július 6.) német fizikus és
matematikus.
Neumann János Kar
59
Ha a fenti példában a befolyó áramot pozitívnak, az elfolyót negatívnak vesszük akkor:

– i1 + i2 – i4 + i3 = 0. Ebből következik, hogy i1 + i4 = i2 + i3
2.2.2.2. Huroktörvény
Az energiamegmaradás törvényének következménye a huroktörvény, mely szerint egy zárt
vezetőhurok feszültségeinek előjeles összege zérus, tehát Bármely zárt áramhurokban a
részfeszültségek előjelhelyes összege zérus.
∑ 𝑈𝑖 = 0
𝑖=1
A körüljárási irányt az óramutató járásával megegyezőnek választottuk. Az ezzel megegyező

irányú részfeszültségek pozitívak: – Ug + U1 + U2 = 0. Ebből következik hogy Ug = U1 + U2
Neumann János Kar
60
A Kirchhoff-törvények alkalmazásának egy lehetséges módja az alábbi:

1) Felrajzoljuk az áramkört és bejelöljük a telepek polaritását.
2) Tetszőlegesen felvesszük az ág áramokat és bejelöljük az irányukat.
3) Bejelöljük a hurkokban tetszőleges körüljárási irányokat.
4) Felírjuk a csomóponti egyenleteket. (Például a csomópontba befolyó áramokat tekintjük
pozitívnak, a kifolyókat pedig negatívnak.)
5) Felírjuk a hurokegyenleteket. Ilyenkor pl. úgy járhatunk el, hogy a telepeken a pozitív
pólustól a negatív pólus felé haladva a telep U0 üresjárati feszültségét pozitív előjellel
vesszük figyelembe (fordított esetben pedig negatívval), az ellenállásokon eső
𝑈 = 𝑅𝐼
feszültséget pedig akkor vesszük pozitív előjellel számításba, ha a körüljárási irány és a
bejelölt ág áram iránya megegyezik (ellenkező esetben pedig negatívval).
6) Megoldjuk az egyenletrendszert. Azok az áramok, amelyek pozitívnak adódnak
ténylegesen az előzetesen felvett irányban folynak. Ha a számítások alapján az áramra
negatív érték jön ki, a tényleges áramirány a felvettel éppen ellenkező.
Neumann János Kar
61
2.3. Hálózati egyszerűsítési szabályok

A hálózatok tervezése, a számítások elvégzése során végezhetünk egyszerűsítéseket, melyekkel
könnyebb a számítás, de a kivitelezés is.
2.3.1. Ellenállások
2.3.1.1. Ellenállások, impedanciák soros eredője

Soros esetben az ellenállások értéke összeadódik.
R1
Re = R1+R2
R2
Z1
Ze = Z1+Z2
Z2
Neumann János Kar
62
2.3.1.2. Ellenállások, impedanciák párhuzamos eredője

Párhuzamos esetben az ellenállások reciprokának értéke adódik össze:
R1 ∙ R 2
R1 R2 R𝑒 =
R1 + R 2
1 1 1
= +
R 𝑒 R1 R 2
Z1 ∙ Z2
Z1 Z2 Z𝑒 =
Z1 + Z2
1 1 1
= +
Z𝑒 Z1 Z2
2.3.1.3. Terheletlen feszültségosztó, áramosztó

Áramosztó Feszültségosztó
Z1 Z2 R1
Z2 Ube
I1 = I
Z1 + Z2
R2
R2 Uki = Ube
R1 + R2
Neumann János Kar
63
2.3.2. Átviteli jellemzők
2.3.2.1. Feszültség – feszültség átvitel
Feszültség-átviteli függvény: a feszültségerősítés
2.3.2.2. Áram-áram átvitel
Az áram-átviteli függvény: az áramerősítés
2.3.2.3. Áram – feszültség átvitel

Ezt az átvitelt impedanciának nevezzük.
Neumann János Kar
64
2.3.3. Ellenállás és kapacitás

Itt komplex számokkal számolunk.
2.3.3.1. RC kör
R
1
jωC jωC
uki uki = ube ∙
ube C 1 jωC
R+
jωC
1
uki = ube
1 + jωRC
uki 1
Au = =
ube 1 + jωRC
1
|Au | = √Au ∙ Au∗ = √
(1 + jωRC)(1 − jωRC)
1
|Au | = √
1 + ω2 R2 C2
𝑅𝑒{Au }
φ = tan−1
𝐼𝑚{Au }
1
1 2
|Au |dB = 20 lg ( 2 2 2
) = −10 lg(1 + ω2 R2 C2 )
1+ω R C
1
ωc =
RC
1
fc =
2πRC
C
1
ω2 R2 C 2 2
ube uki |Au |dB = 20 lg ( 2 2 2
)
R 1+ω R C
Neumann János Kar
65
C1 R1
1
ω0 =
ube uki √R1 R 2 C1 C2
C2 R2
Z1
ube
Z2 Z2
uki = ube
Z1 + Z2
1 jωR1 C1 + 1
Z1 = R1 + =
jωC1 jωC1
R2
jωC2 R2
Z2 = =
1 jωR 2 C2 + 1
R 2 + jωC
2
R2
uki (jω) Z2 jωR 2 C2 + 1
Au (jω) = = =
ube (jω) Z1 + Z2 jωR1 C1 + 1 + R2
jωC1 jωR 2 C2 + 1
jωR 2 C1
=
1 + jω(R1 C1 + R 2 C1 + R 2 C2 ) − ω2 R1 R 2 C1 C2
C
2R
R
ube uki
C R R
Neumann János Kar
66
2.4. Példák
2.4.1. Passzív hálózat számítási példa

Egy passzív hálózat, melyben valós értékűek az ellenállások.
A számítás menete:
1.
2.
1.
2.
2.
Komplex amplitúdójú feszültségek, áramok és impedanciák esetén is hasonlóan számítható
Neumann János Kar
67
2.4.2. Passzív hálózat komplexekkel – RC kör
2.4.2.1. RC kör
RC kör esetén egy R és egy C található a kapcsolásban. ez kétféle módon rendezhető el.
2.4.2.1.1. Első változat
ube uki
C
Ekkor
1
jωC jωC
uki = ube ∙
1 jωC
R+
jωC
1
uki = ube
1 + jωRC
uki 1
Au = =
ube 1 + jωRC
1
|Au | = √Au ∙ Au∗ = √
(1 + jωRC)(1 − jωRC)
1
|Au | = √
1 + ω2 R2 C2
𝑅𝑒{Au }
φ = tan−1
𝐼𝑚{Au }
1
1 2
|Au |dB = 20 lg ( 2 2 2
) = −10 lg(1 + ω2 R2 C2 )
1+ω R C
1
ωc =
RC
1
fc =
2πRC
Neumann János Kar
68
63. ábra: RC kör Bode diagrammja
Feszültség-erősítés és fázistolás a körfrekvencia függvényében ábrázoljuk, akkor kiderül, hogy

elsőfokú aluláteresztő szűrőként viselkedik, és -3 dB törési frekvencia jellemzi.
2.4.2.1.2. Második változat
ube uki
R
ebben az esetben
1
ω2 R2 C 2 2
|Au |dB = 20 lg ( )
1 + ω2 R2 C 2
Ezért a Bode- diagram a következőképpen alakul.
Neumann János Kar
69
64. ábra: CR kör Bode diagrammja
Feszültség-erősítés a körfrekvencia függvényében ábrázoláskor így egy elsőfokú felüláteresztő szűrőt

kapunk, ahol -3 dB a törési frekvencia.
2.4.2.2. RC szűrő
Az RC szűrőnek több változata is ismert: ALuláteresztő, felüláteresztő, sáváteresztő, és sávzáró.
2.4.2.3. Aluláteresztő szűrő

A felső határfrekvenciáig nagyjából torzításmentesen viszi át a jeleket, azon túl a frekvenciával
arányosan csökken a kimeneti jel nagysága, a fáziskésés fokozatosan -90°-hoz közelít
2.4.2.4. Felüláteresztő szűrő

Az alsó határfrekvencia fölött nagyjából torzításmentesen viszi át a jeleket, az alatt a kimeneti jel
amplitúdója fokozatosan csökken és a fázistolás 90°-hoz közelít.
Neumann János Kar
70
2.4.2.5. Sáváteresztő szűrő

A sávközépi frekvencia környezetében nagyjából torzításmentesen viszi át a jeleket, az alatt és felett a
kimeneti jel amplitúdója fokozatosan csökken.
C1 R1
ube uki
C2 R2
Ez a következő módon jellemezhető:

1
ω0 =
√R1 R 2 C1 C2
Ezen felül helyettesíthetők az elemei:
Z1
ube
Z2
Z2 uki = ube
Z1 + Z2
A helyettesítésből adódóan számolhatunk az alábbi módon:
1 jωR1 C1 + 1
Z1 = R1 + =
jωC1 jωC1
R2
jωC2 R2
Z2 = =
1 jωR 2 C2 + 1
R 2 + jωC
2
R2
uki (jω) Z2 jωR 2 C2 + 1
Au (jω) = = =
ube (jω) Z1 + Z2 jωR1 C1 + 1 + R2
jωC1 jωR 2 C2 + 1
jωR 2 C1
=
1 + jω(R1 C1 + R 2 C1 + R 2 C2 ) − ω2 R1 R 2 C1 C2
Neumann János Kar
71
A rendszer Bode diagrammja az alábbiak szerint alakul:
65. ábra: Sáváteresztő szűrő Bode diagrammja
ω0 : sávközépi frekvencia
Szűk áteresztő tartomány nem érhető el ezzel a módszerrel és a rendszer egyszerű szűrési
feladatokra alkalmas.
2.4.2.6. Sávzáró szűrő

A sávközépi frekvencia környezetét leszámítva, nagyjából torzításmentesen viszi át a jeleket, a
sávközépi frekvenciához közelítve kimeneti jel amplitúdója fokozatosan 0-hoz közelít.
A sáváteresztő szűrőnél láttuk, hogy létezik egy olyan ω0 körfrekvencia, amelynél a kimenőjel
fázisa megegyezik a bemenőjel fázisával. Ezen a frekvencián R1 = R2, C1 = C2 esetben a sáváteresztő
szűrő erősítése 1/3
Neumann János Kar
72
Ha a sáváteresztő szűrő kimeneti jelét kivonjuk az eredeti bemenő jel 1/3-szorosából, az ω0

körfrekvencián a különbségi jel nullává válik, vagyis az ω0 körfrekvenciájú bemenő jel összetevőket a
kapcsolás nem viszi át, ω0 környezetében sávzáróként viselkedik.
C
2R
R
ube uki
C R R
66. ábra: Sávzáró szűrő Bode diagrammja
Neumann János Kar
73
Neumann János Kar
74
2.5. Méréstechnikai alapismeretek
2.5.1. Mérőműszerek és mérőeszközök

A vizsgálat alapeszközei az elméleti háttér és a műszerek.
2.5.1.1. Elméleti háttér
2.5.1.2. A műszerek alapja: A Deprez műszer

Deprez (ejtsd: döpré), más szóval lengőtekercses műszer, amely bármely rádióamatőr mérőműszer
alapkomponenseként ajánlott.
2.5.1.2.1. Működési alapelve
A lengőtekercses - gyakran Deprez-műszernek nevezett - műszer az állandó mágneses műszerek

családjába tartozik. A kitérítő nyomaték az állandó mágnes terében levő, árammal átjárt mozgórész,
az ún. lengőtekercsre ható erők következményeként jön létre.
A lengőtekercses műszer elvi felépítését a fenti ábrán láthatjuk. A patkó alakú állandó mágnesre
szerelt lágyvas saruk és a saruk által közrefogott belső hengeres lágyvas mag között - a szimmetrikus,
koncentrikus elrendezés következtében - állandó méretű hengeres légrés alakul ki, és ennek
eredményeként azonos nagyságú (homogén) légrés indukció a légrés hasznos szakaszán.
A lengőtekercses (Deprez-) műszer szerkezete:

1) állandó mágnes;
2) spirálrugó;
3) lágyvas mag;
4) mutató;
5) mágneses sönt;
6) lágyvas pólussaruk;
7) lengő tekercs
67. ábra: A Deprez - műszer
Neumann János Kar
75
A skála pontos leolvasásának feltétele, hogy a mutatót merőleges szögben és ne oldalról

szemléljük. Ezt a számlapon egy tükrösített sáv létrehozásával érik el drágább műszereknél. Így az érték
leolvasása akkor helyes, ha a mutatóra ránézve a mutató és tükörképe egymás mögé esik.
2.5.1.2.2. Elektromos jellemzők
Az elektromos jellemzők leírásához alapvetően két paraméter szükséges.

 Végkitéréshez szükséges áramerősség
 Műszer tekercsének ellenállása
A fenti két adatból egy járulékos műszerminősítő paraméter is adódik, amely a műszer
végkitéréséhez szükséges teljesítmény
𝑃 = 𝐼2 𝑅
amely minél kisebb, annál értékesebb egy műszer, hiszen annál kevésbé „zavarja meg” a mérés
alkalmával a mérendő áramkör műszer beiktatása előtti paramétereit.
2.5.1.2.3. Árammérés
Az alapműszer esetén egy 100 uA-es áram hatására kerül végkitérésbe. Amennyiben szeretnénk
például 1 A-es áramot mérni vele, akkor kössünk az alapműszerrel párhuzamosan egy megfelelően kicsi
ellenállású drótdarabot. Ekkor belátható, hogy amennyivel kisebb értékű a műszer kapcsaira
párhuzamosan kötött vezető ellenállása, annál nagyobb erősségű áram fog a vezetőn átfolyni.
Tehát ha például a műszerrel párhuzamosan kötött ellenállás a műszer belső ellenállásának
1/99-e, akkor ezen a sönt ellenálláson 99-szer több áram fog átfolyni, mint a műszeren, azaz végső
soron az így kialakított áramkörrel 100-szor nagyobb áramot tudunk mérni, mint az alapműszerrel.
2.5.1.2.4. Feszültségmérés
Mivel a műszernek van egy meghatározott belső ellenállása, az átfolyó áram erőssége az Ohm törvény
értelmében:
𝑈
𝐼=
𝑅
Ha például 1 kΩ a fenti műszer belső ellenállása, akkor a 100 uA-es áramhoz U = I*R = 100 mV
feszültség tartozik.
Ha például 10 V-ra szeretnénk a fenti műszert kiterjeszteni, akkor tegyünk elé soros ellenállást.
Mivel a 100 mV és a 10 V közt százszoros az arány, ezért a műszer belső ellenállásához képest 99-szeres
értékű soros ellenállást kell vele sorba kapcsolni.
Neumann János Kar
76
2.5.1.2.5. Váltakozó áram és váltakozó feszültség mérése
A fenti alapműszer egyenáramot mér, ezért a váltakozó áram méréséhez diódás egyenirányítóval kell
a mérendő értéket a műszer számára egyenirányítani. A dióda nyitófeszültségét figyelembe kell
vennünk a kiegészítő áramkör elkészítésénél.
2.5.1.2.6. Ellenállás mérés

Ezt kétféleképpen lehet megtenni:
Nem lineáris skálán: egy állandó tápfeszültségű forrásra kapcsoljuk rá a mérendő ellenállást és
az árammérő műszert sorosan. A kialakuló áram: I = U/R. Ha fele akkora az ellenállás, akkor dupla
akkora az áram, ha negyede az ellenállás, akkor négyszer akkora az áram és vele együtt a műszer
kitérése is. Tehát ilyen, nem lineáris skálát kell az előlapra nyomtatni.
Lineáris skálával: ez esetben áramgenerátort kell létrehozni, azaz egy olyan áramkört, amely
állandó áramerősséget próbál áthajtani a mérendő ellenálláson. És nincs más dolgunk, mint megmérni
az ellenállás kapcsain a feszültséget, mivel U = RI.
2.5.2. A vizsgálat módszerei
2.5.2.1. Műszerek
A digitális műszereket szívesebben választjuk, mint az analógot, mert a fejlődés során új fizikai
mennyiségek váltak ismerté, amelyek méréséhez új mérőeszközök létrehozása volt szükséges.
A digitális mérőműszerek elektronikus felépítésűek. A működésükhöz tápfeszültség szükséges,
analóg és digitális áramkörök építik fel. A digitális mérőműszerek fontos tulajdonságai a következők:
 A mért mennyiséget megfelelő helyiértékeken,
o hétszegmenses kijelzőkön, tizedesvesszővel,
o előjellel,
o esetleg mértékegységgel ellátva jelenítik meg.
 Pontosabbak, mint az analóg műszerek.
 A digitális műszerek érzékenysége nagyobb, mint az analógoké.
 Nagyobb a felbontóképességük.
 Szubjektív leolvasási hibák nem keletkezhetnek használatukkor.
 Képesek a mérési eredmények tárolására, esetleges feldolgozására is.
 Környezeti hatásokra kevésbé érzékenyek.
 Bekerülési költségük alacsonyabb, mint az analóg műszereké.
Neumann János Kar
77
2.5.2.1.1. Árammérő
68. ábra: Az árammérő
Az áramerősség töltéshordozók áramlásának intenzitását jellemző mennyiség.
dQ
I=
dt
ahol Q egy adott felületen átáramló töltést és t az időt jelenti. Az áramerősség egysége az amper (A).
Az egyenáram irányát – megállapodás alapján – a pozitív töltéshordozók mozgásának iránya adja meg.
Egyenáramról beszélünk, ha az áram erőssége időben állandó. Egy vezető két pontja között
levő U potenciálkülönbség (feszültség) áram kialakulásához vezet. A vezetőre kapcsolt feszültség és a
benne folyó áram között sok esetben (pl. fémes vezetőkben) az
𝑈 = 𝑅𝐼
összefüggés – az Ohm törvény – áll fenn. Itt R a vezető ellenállása, amely a geometriai adatoktól ( l
hosszúság és A keresztmetszet) valamint a vezető anyagától ( fajlagos ellenállás) az alábbi módon
függ:
𝑙
𝑅=𝜌
𝐴
A fajlagos ellenállás – sok más anyagi jellemzőhöz hasonlóan – hőmérsékletfüggő:
𝜌 = 𝜌0 [1 + 𝛼(𝑡 − 𝑡0 ) + 𝛽(𝑡 − 𝑡0 )2 + ⋯ ]
ahol
𝜌0 a fajlagos ellenállás 𝑡0 hőmérsékleten,
Neumann János Kar
78
𝛼, 𝛽 stb. anyagi állandók
és a fajlagos ellenállás t hőmérsékleten felvett értéke.
A vizsgált hőmérsékleti tartomány nagysága és a kívánt pontosság meghatározza, hogy konkrét

esetben a fajlagos ellenállás hőmérsékletfüggésének leírásánál milyen közelítést alkalmazunk, azaz a
kifejezésben hányadrendű tagig megyünk el. Egyenáramú áramkörökkel kapcsolatos számításokat
a Kirchhoff-törvények segítségével végezhetünk.
Megmutatható, hogy egy áramkör esetében annyi egymástól független egyenlet írható fel,
amennyi az ágak – vagyis az áramok – száma. A Kirchhoff-törvények alkalmazásával könnyen
megkapható, hogy n darab sorba kapcsolt ellenállás eredője
𝑅𝑠 = ∑ 𝑅𝑖
𝑘=𝑖
illetve a párhuzamosan kapcsolt ellenállások esetében az eredő reciproka:
𝑛
1 1
=∑
𝑅𝑝 𝑅𝑖
𝑘=𝑖
Az áramkörbe be nem kötött, ún. nyitott telep sarkai között fellépő feszültség az U0 üresjárati
feszültség, melynek nagysága megegyezik a telep elektromotoros erejével. Az áramkörbe bekötött
(árammal átjárt) telep sarkai között fennálló feszültség az Uk kapocsfeszültség. Ennek értéke és előjele
a telepen átfolyó áram irányától és nagyságától függően az üresjárási feszültségétől jelentősen eltérő
lehet. Az eltérés az Rb belső ellenálláson eső feszültségből adódik:
𝑈𝑘 = 𝑈0 − 𝑅𝑏 𝐼
Az árammérőt (ampermérőt) mindig sorosan kell bekötni az áramkörbe, azaz úgy, hogy a mérni
kívánt áram átmenjen a műszeren. Ebből következik, hogy ideális esetben az árammérő ellenállásának
zérusnak kellene lennie. Ha a műszer ellenállása nem nulla, akkor az áramkör ellenállását és ezen
keresztül az áram értékét is megváltoztatja, és így mérési hibát okoz. Az elkövetett hiba a vizsgált
áramkör elemeinek és az alkalmazott műszer belső ellenállásának ismeretében meghatározható.
A digitális ampermérő belső ellenállása méréshatár függő, érzékeny állásban akár 1 k is lehet,
ami összemérhető a vizsgált ellenállások nagyságával. Így az árammérő nem tekinthető ideálisnak.
Neumann János Kar
79
2.5.2.1.2. Feszültség mérő
69. ábra: A feszültségmérő
A feszültségmérő műszer (voltmérő) két bemeneti pontját mindig ahhoz a két ponthoz kell kötnünk,
amelyek közötti feszültséget akarjuk megmérni. (Ha ez egy áramköri elem két végpontja, akkor ez azt
jelenti, hogy a feszültségmérőt az áramköri elemmel párhuzamosan kell kapcsolni.) Ideális esetben a
voltmérő belső ellenállásának végtelennek kellene lennie. Ellenkező esetben a műszer bekötése
megváltoztatja a vizsgált két pont közötti ellenállást, és így egyúttal a mérni kívánt feszültséget is,
vagyis mérési hibát okoz.
A digitális voltmérők ellenállása legalább 1 M , ami a mérési gyakorlaton vizsgált ellenállásoknál
3-4 nagyságrenddel nagyobb. Ebben az esetben a voltmérő ideálisnak tekinthető.
2.5.2.1.3. Ellenállás mérő
Neumann János Kar
80
70. ábra: Az ellenállás mérő
Az ellenállásmérés Ohm-törvénye alapján történik.
UR UA
Rx A
Im RA
V
Um
71. ábra: Az ellenállás mérése a)
IR
Rx A
Iv Im
V
Um RV
72. ábra: Az ellenállás mérése b)
Ha ismerjük az ellenálláson átfolyó áram erősségét, valamint az ellenállás végei közötti

feszültséget, akkor az ellenállás értéke az Ohm-törvény segítségével meghatározható. Ezen elv
alkalmazásához az ábrán látható, ellenállásmérésre alkalmas kapcsolásokat állíthatjuk össze.
Az ábra a) része alapján látható, hogy az ampermérő ténylegesen az ellenálláson át folyó áramot
méri, de a voltmérő már az ellenálláson és az ampermérőn eső feszültségek összegét mutatja, mivel az
ampermérő ellenállása nem nulla. Így mérési eredményünk hibás lesz. Az ellenállás helyes értékének
meghatározásához az ampermérőn eső feszültséget az ampermérő belső ellenállásának ismeretében
lehet kiszámítani. A mérendő Rx ellenállás a mért értékek segítségével kifejezve:
𝑈𝑅 𝑈𝑚 − 𝑈𝐴 𝑈𝑚 − 𝑅𝐴 𝐼𝑚
𝑅𝑥 = = =
𝐼𝑚 𝐼𝑚 𝐼𝑚
Neumann János Kar
81
Mérési hibát követünk el akkor is, ha a kapcsolást az ábra b) része szerint állítjuk össze. Ekkor
ugyan a voltmérő ténylegesen az ellenálláson eső feszültséget méri, az ampermérő viszont az
ellenálláson és a voltmérőn átfolyó áramok összegét mutatja. Mivel a voltmérő ellenállása nem
végtelen nagy, elvileg itt is a műszer ellenállásának ismeretében lehet csak meghatározni a mért
ellenállást:
𝑈𝑚 𝑈𝑚 𝑈𝑚
𝑅𝑥 = = =
𝐼𝑅 𝐼𝑚 − 𝐼𝑉 𝐼 − 𝑈𝑚
𝑚 𝑅𝑣
Ha mérési gyakorlaton előforduló esetekben azonban a voltmérő Rv ellenállása több

nagyságrenddel nagyobb, mint a mérendő ellenállások, így a korrekcióra nincs szükség, az ellenállás
egyszerűen az
𝑈𝑚
𝑅𝑥 =
𝐼𝑅
képlettel számolható.
A digitális multiméterekkel közvetlenül is lehet ellenállást mérni. Az ellenállásmérő is az Ohm-
törvény alapján méri az ellenállás értékét: a műszer meghatározott nagyságú (kis) áramot bocsát át az
ellenálláson, és méri az ellenálláson eső feszültséget. A műszer kijelzőjén közvetlenül az ellenállás
értéke olvasható le.
FONTOS, hogy ellenállásmérővel csak áramkörbe be nem kötött (passzív) eszköz ellenállása
mérhető. Ha a mérendő ellenállás egy áramkör része, akkor hibás lesz a mérési eredmény (hiszen az
ellenálláson nem csak az ellenállásmérő által kibocsátott áram folyik), és ezen kívül a műszer is
tönkremehet. Emiatt: TILOS az ellenállásmérőt feszültség alatt lévő áramkörre kapcsolni!
Az ellenállásmérővel megmérhető az ampermérő belső ellenállása is: Kapcsoljuk az egyik,
ellenállásmérő üzemmódban lévő multimétert a másik, ampermérő üzemmódban lévő (számunkra
érdekes méréshatárra állított) multiméterre. Az ellenállásmérő méri az ampermérő (méréshatárfüggő)
belső ellenállását. (Eközben az ampermérő megméri az ellenállásmérő – szintén méréshatárfüggő –
mérőáramát.)
Neumann János Kar
82
2.5.2.1.4. Multiméter
73. ábra: A multiméter
A digitális elven működő mérőműszerek nem csak az alaptartományokban és nem csupán villamos
mennyiség mérésére használatosak, hanem méréshatár-kiterjesztéssel és különféle átalakítókkal más
villamos és egyéb mennyiségek mérésére is alkalmassá tehetők. Az így kialakított elektronikus
mérőműszereket multimétereknek nevezzük.
A digitális multiméterek meghatározó része az A/D átalakító. Leggyakrabban integráló típusú
A/D átalakítókat alkalmaznak, mivel ezek a legkevésbé érzékenyek a zajra, a hálózatból eredő
búgófeszültségekre. Azokban az esetekben, amikor fontos, hogy a műszer nagy felbontású és nagy
sebességű legyen, kompenzáló típusú átalakítót építenek be a multiméterbe.
A vezérlőegység feladata: az egységek irányítása, az eredmények korrigálása, a műveletvégzés,
és a kapcsolattartás a külvilággal. Az, hogy egy adott digitális műszer mennyire intelligens alapvetően
a vezérlő egység bonyolultságától függ. A bemeneti fokozat feladata: a mérendő analóg jel fogadása
megfelelő impedancián, a kézi vagy automatikus méréshatárváltás.
A két leggyakrabban használatos optikai kijelző egység a digitális műszerek esetén: a fénydiódás
(LED-es) kijelző, illetve a folyadékkristályos (LCD) kijelző. A LED-es kijelzők előnye, hogy saját fényt
bocsátanak ki, ezért rossz megvilágítási körülmények között is jól leolvasható. Hátrányuk, hogy
viszonylag nagy fogyasztásúak, hiszen meghajtásukhoz szegmensenként 4 – 20 mA áram szükséges. A
passzív folyadékkristályos kijelzők nem bocsátanak ki fényt, csak külső megvilágítás esetén láthatók a
kijelzett eredmények. Nagy előnyük, hogy ezért nagyon kicsi a teljesítmény-felhasználásuk. Manapság
a gyakorlatban egyre nagyobb teret hódítanak az aktív mátrixos folyadékkristályos kijelzők (TFT). Ezek
Neumann János Kar
83
fogyasztása valamelyest nagyobb, mint a passzív változaté, de külső megvilágítás nélkül, nagy
térszögben is jól leolvashatók.
2.5.2.1.5. Oszcilloszkóp
74. ábra: Az oszcilloszkóp
Az oszcilloszkóp olyan elektronikus mérőműszer, amely - legáltalánosabb felhasználásakor -

elektromos feszültségek időtartománybeli ábrázolására és mérésére szolgál. Kiegészítőkkel sokféle
mérés megvalósítását teszi lehetővé.
Az oszcilloszkóp az elektronikai méréstechnika leggyakrabban használt, legsokoldalúbb
készüléke. Közvetlenül feszültség - idő függvényt vagy fázishelyzetet jelenít meg a képernyőjén. Ez a
megjelenítő képesség az, ami lényegesen több információ megszerzését teszi lehetővé, mint amennyi
például multiméterrel lehetséges.
Oszcilloszkóppal az alábbi mennyiségek mérhetők közvetlen vagy közvetett módon:
 egyenfeszültség;
 váltakozó feszültség;
 egyenáram;
 váltakozó áram;
 idő, időkülönbség;
 fázis, fáziskülönbség;
 frekvencia.
Egy katódsugárcső elektronágyújából kiindulva elektronnyaláb halad a képernyő felé. A

katódsugárcső fókuszáló rendszere ezt az elektronnyalábot a képernyő belső felületén egy pontban
(eltérítés nélkül a középpontban) gyűjti össze, ezen a helyen a képernyő fluoreszkáló bevonata fényt
bocsát ki. A képernyő felé haladó elektronnyaláb egy vízszintes és egy függőleges eltérítő elektródapár
Neumann János Kar
84
között halad el. A vízszintes eltérítő rendszer elektródái közé kapcsolt feszültség hatására a
sugárnyaláb az ernyőn vízszintes irányban; a függőleges eltérítő rendszer lemezei közé kapcsolt
feszültség hatására pedig függőleges irányban kitér. Az oszcilloszkóp legáltalánosabban használt
üzemmódjában a vízszintes eltérítő lemezpár közé az idővel arányosan növekvő feszültséget
kapcsolnak, ennek hatására az elektronsugár (és így az ernyőn világító fénypont) egyenletes
sebességgel halad az ernyő bal oldalától a jobb oldaláig. A vízszintes eltérítő feszültséget az
oszcilloszkóp eltérítő generátora szolgáltatja, az eltérítés sebessége beállítható. A mérési eredmények
az ernyő előtti négyzetháló formájú skáláról olvashatók le. A vízszintes eltérítés sebességét
idő/skálaosztás formátumban adják meg. (DIV = division = skálaosztás; a beállítható vízszintes eltérítési
sebesség általában néhány sec/DIV és néhány nsec/DIV között változtatható.)
Egyidejűleg a függőleges eltérítő lemezpár közé (megfelelő erősítés után) a vizsgálandó jelet
kapcsolják. Így az ernyőn a fénypont vízszintesen az idővel arányosan; ezzel egyidejűleg függőlegesen
a vizsgált jel pillanatértékével arányosan térül ki, azaz az ernyőre rajzolja a vizsgált jel feszültség/idő
diagramját. (A függőleges erősítő erősítése kalibrált lépésekben változtatható, az "érzékenységet"
feszültség/skálaosztás, azaz V/DIV formában adják meg. A függőleges érzékenység szokásos értéke 2-
10 mV/DIV és 5-20 V/DIV között változtatható.)
Az ernyő belső felületén elhelyezett fénypor az elektronnyaláb becsapódásakor bocsát ki fényt
(fluoreszcencia), majd (általában néhányszor 10 msec-ig) után világít (foszforeszcencia). Így a vizsgált
jel feszültség/idő diagramjának egyes pontjai az ernyőn olyan rövid ideig vannak csak jelen, amely nem
elegendő a mérés elvégzésére, a skála leolvasására. Az ART (Analog Real Time) oszcilloszkópok úgy
hoznak létre az ernyőjükön leolvasható, állni látszó képet, hogy a vizsgált jelnek ugyanazt a szakaszát
újra és újra az ernyőre rajzolják olyan ismétlődési sebességgel, hogy az ernyő után világítása illetve az
emberi szem tehetetlensége miatt azt úgy látjuk, mint ha folyamatosan az ernyőn lenne.
Mindebből következik, hogy az ART oszcilloszkópok csak periodikusan ismétlődő jelek mérésére
alkalmasak (ezeknél ismétlődnek csak a jelnek ugyanazon szakaszai). Amikor a vizsgált jel értéke egy
beállított feszültségszintet adott irányban átlép, úgynevezett trigger jel képződik, melynek hatására
megindul a vízszintes eltérítés. Amikor az elektronsugár az ernyőn vízszintesen végigfutott, rövid idő
alatt visszatér az ernyő bal oldalára, és ott várakozik az újabb trigger jel beérkezéséig (a visszafutás és
várakozás alatt az ernyőn a fénypont ki van oltva). Az újabb trigger jel akkor keletkezik, amikor a jel
ugyanazt a beállított értéket lépi át, ezért a vízszintes eltérítés is a jelnek ugyanannál a szakaszánál
indul el ismét.
Neumann János Kar
85
YBE Függőleges erősítő
Katódsugárcső
Indítójel képző
fűrészjel vízszintes
generátor erősítő
XBE
75. ábra: Az oszcilloszkóp elvi működése
A nem ismétlődő jelek mérését kezdetben csak hosszú (néhány sec) utánvilágítású
katódsugárcsővel tudták megoldani (ilyen katódsugárcsövet használtak pl. a lokátortechnikában is),
majd analóg tárolószkóppal.
2.5.2.1.6. Logikai analizátor
76. ábra
. A logikai analizátor
A logikai analizátor a digitális világban olyan alapműszer, mint egy multiméter. Az eszköz segítségével
a nullák és egyesek sorozata vizuálisan megjeleníthető, kiértékelhető és akár későbbi
összehasonlításhoz elmenthető. A logikai analizátor abban különbözik egy oszcilloszkóptól, hogy nem
képes a jelszint nagyságáról, feszültségszintjéről tájékoztatást adni - ugyanakkor az analizátor lehetővé
Neumann János Kar
86
teszi, hogy a gyűjtött adatokat a PC-n részletesen kielemezzük és a hibát vagy a helyes működést
bizonyítsuk.

14) Rajzolja fel az atomot, és nevezze meg a részeit!
15) Definiálja az elemi részecsékeket, és jellemezze őket!
16) Milyen kötéstípusokat ismer?
17) Jellemezze a kovalens kötést!
18) jellemezze az ionos kötést!
19) Jellemezze a fémes kötést!
20) Jellemezze a hidrogén –híd kötést!
21) Definiálja a feszültséget!
22) Definiálja az áramerősséget!
23) Definiálja a teljesítményt!
24) Melyek a passzív alkatrészek?
25) Jellemezze a kapacitást!
26) Jellemezze az ellenállást!
27) Jellemezze az induktivitást!
28) Írja fel az Ohm törvényt!
29) Írja fel a hurok törvényt!
30) Írja fel a csomóponti törvényt!
Neumann János Kar
87
2.7. Feladatok
1) Számítsa ki a hálózatot jellemző értékeket!

𝑈𝑔 = 1𝑉
𝐼𝑔 = 𝐼1 = 2𝐴
𝑅1 = 1Ω
𝑅2 = 2Ω
𝑅3 = 3Ω
Neumann János Kar
88

𝑈𝑔 = 2𝑉
𝐼𝑔 = 𝐼1 = 2𝐴
𝑅1 = 2Ω
𝑅2 = 2Ω
𝑅3 = 3Ω

𝑈𝑔 = 1𝑉
𝐼𝑔 = 𝐼1 = 2𝐴
𝑅1 = 1Ω
Neumann János Kar
89
𝑅2 = 2Ω
𝑅3 = 4Ω

𝑈𝑔 = 2𝑉
𝐼𝑔 = 𝐼1 = 2𝐴
𝑅1 = 1Ω
𝑅2 = 2Ω
𝑅3 = 4Ω

𝑈𝑔 = 1𝑉
Neumann János Kar
90
𝐼𝑔 = 𝐼1 = 2𝐴
𝑅1 = 1Ω
𝑅2 = 5Ω
𝑅3 = 5

𝑈𝑔 = 2𝑉
𝐼𝑔 = 𝐼1 = 2𝐴
𝑅1 = 1Ω
𝑅2 = 2Ω
𝑅3 = 5Ω
Neumann János Kar
91

𝑈𝑔 = 2𝑉
𝐼𝑔 = 𝐼1 = 1𝐴
𝑅1 = 1Ω
𝑅2 = 2Ω
𝑅3 = 4Ω

𝑈𝑔 = 3𝑉
𝐼𝑔 = 𝐼1 = 2𝐴
𝑅1 = 1Ω
𝑅2 = 2Ω
𝑅3 = 4Ω
Neumann János Kar
92

𝑈𝑔 = 2𝑉
𝐼𝑔 = 𝐼1 = 2𝐴
𝑅1 = 1Ω
𝑅2 = 2Ω
𝑅3 = 4Ω

𝑈𝑔 = 2𝑉
𝐼𝑔 = 𝐼1 = 2𝐴
𝑅1 = 1Ω
Neumann János Kar
93
𝑅2 = 20Ω
𝑅3 = 5Ω
2.8. Irodalom
Zsom Gy.: Elektronikus áramkörök I./A KKMF 1040, 1997
Tudományegyetem)
Kémia Mozaik kiadó 2015
Gépészeti alapismeretek BME 2015
Bojtár Imre: Mechanikai anyagmodellek egyetemi jegyzet 2015 BME
Neumann János Kar
94
3. fejezet: A Boole – algebra alapjai
3.1. Bevezetés
A mai korban nagyon fontos a digitális technikai eszközök ismerete. Ez alatt nem csak az
eszközök használatának ismeretét, hanem azok működését is célszerű ismernünk. Természetesen az
eszközök tervezése még pontosabb ismereteket fog igényelni. Ebben kíván segíteni a digitális technika
tárgy is.
A digitális technika módszereivel az információk leképezése, a műveletek elvégzése, vagy a
méréstechnikai feladatok elvégzése is megkönnyíthető. A tárgy elsajátításával fontos eszközök
használatával tudunk megismerkedni, és segít a mérnöki szemlélet kialakításában is.
3.2. Halmazelmélet
3.2.1. A halmazelmélet alapfogalmai

A halmaz: Halmaznak a közös tulajdonsággal rendelkező dolgok összességét értjük. Jelölése
általában nagybetűvel történik, a halmaz elemét pedig kisbetűvel jelöljük. A halmaz megadható a közös
tulajdonság megadásával, ill. elemeinek felsorolásával.
Jelölések:
𝑎 ∈ 𝐴 (a eleme az A halmaznak),
𝑎 ∉ 𝐴 (a nem eleme az A-nak).
H
A
77. ábra: A halmaz és eleme
A halmaz megadása tehát:

1./ Az őt alkotó elemeket felsoroljuk (ez csak véges sok elem esetén lehetséges).
Pl.: A
Neumann János Kar
95
A: {1,2,3,4,}
2./Megadjuk azokat a tulajdonságokat, amelyek alapján adott elemről eldönthetjük, hogy az a
vizsgált halmazba tartozik-e vagy sem. Ez történhet matematikai formulával (képlet) vagy
szöveges megfogalmazással is.
Pl.:
A = {𝑥| 3x+3=0, X∈ R}
B: {természetes számok halmaza}
A halmazokat ezen kívül lehet ábrázolni rajz segítségével. Erre több módunk van. Használhatjuk
az ún. Venn diagramot vagy a Veitch diagramot.
A Venn-diagram2, vagy más elnevezéssel halmazábra, a halmazokat, azok viszonyait, méretét és
műveleteit szemléltető diagram. Többnyire síkidomokat tartalmaz: köröket, téglalapokat, ellipsziseket.
A teljes halmazt egy négyzettel, míg a részhalmazokat egy zárt alakzattal célszerűen egy körrel (Venn-
diagramban) vagy egy téglalappal (Veitch-diagramban3) jelölik.
H
A B
a b
78. ábra: A Venn-diagram
A komplemens halmaz: Az adott tulajdonsággal nem rendelkező dolgok alkotják az adott halmaz
komplemens /kiegészítő halmazát.
2
John Venn (Kingston upon Hull, 1834. augusztus 4. – Cambridge, 1923. április 4.) brit matematikus. A
Boole-logika kifejlesztője. A Venn diagram (egymást átlapoló kördiagramok) létrehozójaként és
népszerűsítőjeként ismert, amivel halmazok egymás közötti kapcsolatát lehet szemléltetni, bár ilyen diagramokat
évtizedekkel korábban Gottfried Wilhelm Leibniz és Leonhard Euler is használt logikai állítások elemzésére.
Azonban ez a szemléltetési módszer csak Venn 1881-ben megjelent Symbolic Logic című műve után vált
általánossá.
3
A Veitch diagram felépítéséről és használatáról a későbbiekben lesz szó.
Neumann János Kar
96
Jelölése:
𝐴
(Az ábrán tulajdonképpen 𝐴 = 𝐻)
̅=𝑯
79. ábra: A komplemens halmaz fogalma 𝑨
Üres halmaz: Azt a halmazt, amelynek egyetlen eleme sincs, üres halmaznak nevezzük és ∅-val
jelöljük.
Jelölése:
A=∅
vagy A={}
H
A
80. ábra: Az üres halmaz fogalma
Részhalmaz: Egy halmaz általában további részhalmazokra osztható. A részhalmaz minden

eleme eleme az eredeti halmaznak, ugyanakkor van pluszban egy közös tulajdonságuk, mely az eredeti
halmaz valamennyi elemére nem jellemző.
Ezért ha egy A halmaz minden eleme H halmaznak is eleme, akkor az A halmazt a H halmaz
részhalmazának nevezzük.
Neumann János Kar
97
Jelölése: A ⊆ H.
Ha A ⊆ H és H-nak van legalább egy olyan eleme, amely nincs A-ban, akkor valódi részhalmazról
beszélünk.
Jelölése: A ⊂ B
H
A
81. ábra: A részhalmaz
Egyenlő halmazok: Az A és B halmazokat akkor mondjuk egyenlőnek, ha A ⊆ B és B ⊆ A

egyidejűleg fennáll.
Jelölése:
A=B
H
A
82. ábra: Egyenlő halmazok
3.2.2. A matematika fontos halmazai

N = {Természetes számok halmaza}: Ez a legalapvetőbb számhalmaz, amelybe beletartoznak
a 0, 1, 2, 3,….., vagyis ha egy halmaz tartalmazza a 0, 1 számokat és minden k számhoz a rákövetkező
számot, akkor tartalmazza az összes természetes számot.
Z = {Egész számok halmaza}: A természetes számok negatív egész számokkal (és valahol
nullával) kibővített halmaza.
Neumann János Kar
98
Q = {Racionális számok halmaza}: Azok a számok tartoznak ide, melyeket tört formájában
𝑎 0 𝑥
(vagyis 𝑏 , ahol 𝑏 ≠ 0 , hiszen 0 - nak végtelen, és 0 -nak nincs megoldása) is felírhatunk.
Q* = {Irracionális számok halmaza}: Azok a számok tartoznak ide, melyeket tört formájában
nem írhatunk fel.
T = {Transzcendens számok halmaza}: nem algebrai számok, amelyek tehát nem gyökei egész
(vagy racionális) együtthatós polinomnak, más szóval nem megoldásai az
an x n + an−1 x n−1 + ⋯ + a1 x + q0 = 0
alakú egyenletnek, ahol
n ≥ 1,
az együtthatók egészek,
és nem mind egyenlők nullával.
Ilyen például az e.
R = {Valós számok halmaza.} A valós számok a racionális és az irracionális számok együttes
halmaza (Vannak viszont számok, amelyek se racionális se irracionális számok, mert nem valós számok,
a nagyságuk nem meghatározható a valós számegyenesen vett rendezéssel a 0-hoz képest, tehát nem
0, nem is pozitív és nem is negatív számok.) A valós számokat a tizedes törtekkel azonosíthatjuk: a
véges valamint a végtelen szakaszosan ismétlődő tizedes törtek a racionális számoknak, míg a végtelen,
szakaszosan nem ismétlődő tizedes törtek az irracionális számoknak felelnek meg.
C = {komplex számok}: Beletartoznak a negatív számok gyökei, és alapja az ún. i imaginárius
egység, melyre érvényes, hogy i2 = −1 , vagy a négyzetgyökvonás jelének értelmezését kibővítve: i =
√−1 . Így most már megoldható az x 2 = −4 egyenlet, amelynek két gyöke a komplex számok
halmazán 2i és -2i.
Neumann János Kar
99
83. ábra: A számhalmazok viszonya
A sorban következő halmazok részhalmazai egymásnak.

𝑁⊂ Z⊂ Q⊂ R⊂ C
Neumann János Kar
100
3.3. Halmazműveletek
3.3.1. A halmazműveletek definíciója
3.3.1.1. Unió
Az A és B halmazok egyesítésén vagy unióján mindazon elemek halmazát értjük, amelyek vagy
A-nak, vagy B-nek (vagy mindkettőnek) elemei.
Jelölése:
A ∪ B = {x | x ⊂ A vagy x ⊂ B}.
H
A B
a b
84. ábra: Unió müvelete
3.3.1.2. Metszet
Az A és B halmazok közös részén vagy metszetén azon elemek halmazát értjük, amelyek A-nak
és B-nek is elemei.
Jelölése:
A ∩ B = { x | x ⊂ A és x ⊂ B}
H
A B
a b
85. ábra: Metszet
Neumann János Kar
101
3.3.1.3. Különbség
Az A és B halmazok különbségén azon elemek halmazát értjük, amelyek A-nak elemei, de B-nek
nem.
Jelölése:
A − B = {x | x ⊂ A és x ⊆ B},
vagy A \ B.
H
A B
a b
86. ábra: Különbség
Descartes - szorzat
Az A és B halmazok szorzatának (Descartes-szorzatának) nevezzük azt a C halmazt, amelynek
elemei az A és B halmaz elemeiből az összes lehetséges módon képzett rendezett elempárokból áll.
Jelölése: C = A x B = {(a,b) | a ⊂ A és b ⊂ B}.
3.3.2. A halmazműveletek fontosabb összefüggései és

tulajdonságai
Legyen A és B ugyanazon H alaphalmaz két tetszőleges részhalmaza. Ebben az esetben
érvényesek a következő összefüggések.
1. A ∪ ∅ = A
2. A ∩ ∅ = ∅
3. A ∪ H = H
4. A ∩ H = A akkor, ha A ⊂ H
5. A ∪𝐴 = H
6. A ∩ A = ∅ ha A ⊂ H.
Neumann János Kar
102
Tetszőleges A, B és C halmazokra érvényesek a következő összefüggések:
1. idempotencia: Adott halmaz uniója és metszete önmagával visszaadja a halmazt

A∪A=A
A∩A=A
2. kommutativitás /felcserélhetőség: Mind az unió , mind a metszet művelet esetén az

elemeket szabadon felcserélhetjük.
A∪B=B∪A
A∩B=B∩A
3. asszociativitás / átzárójelezhetőség: Ugyanazokat a műveleteket elvégezve, szabadon

képezhetünk műveletcsoportokat.
A ∪ (B ∪ C) = (A ∪ B) ∪ C
A ∩ (B ∩ C) = (A ∩ B) ∩ C
4. disztributivitás: Két művelet között akkor áll fenn ez a tulajdonság, ha több elemen
elvégezve az adott műveleteket ugyanarra a végeredményre jutunk, ha előbb az egyik,
majd a részeredményeken a másik műveletet végezzük el.
A ∩ (B ∪ C) = (A ∩ B) ∪ (A ∩ C),
A ∪ (B ∩ C) = (A ∪ B) ∩ (A ∪ C).
5. de Morgan-azonosságok:4
𝐴∩𝐵 =𝐴∪𝐵
𝐴∪𝐵 =𝐴∩𝐵
A de Morgan-azonosságok fontos alkalmazási területe a diszkrét matematika, az elektronika,

a fizika és az informatika. Gyakran használják őket a digitális áramkörök fejlesztésében az
alkalmazott logikai kapuk típusának egymással való felcserélésére, illetve a használt kapuk számának a
csökkentésére.
4
A de Morgan-azonosságok a matematikai logika, illetve a halmazelmélet két alapvető tételét
fogalmazzák meg. Az azonosságok Augustus de Morgan ((Madura, 1806. június
27. – London, 1871. március 18.) angol matematikusról kapták a nevüket, jóllehet William
Ockham már a középkorban felismerte őket. Ezek az azonosságok minden Boole-
algebrában érvényesek.
Neumann János Kar
103
Ezek az azonosságok tetszőleges sok elemre is érvényben maradnak, beleértve

a véges, megszámlálhatóan végtelen és nem megszámlálható I indexhalmazok esetét is.
Az azonosság bizonyítását legegyszerűbben a Venn diagramon végezhetjük el.
Az első azonosságot azaz a
𝐴∩𝐵 =𝐴∪𝐵
figyelve rajzoljuk fel el az egyenlet bal oldalát (piros).
H
A B
a b
87. ábra: 𝑨 ∩ 𝑩
Ez után ábrázoljuk a jobb oldalt.
H
A B
a b
88. ábra: 𝑨 ∪ 𝑩
Az eredmény az első esetben a piros, H halmaz lesz a másodikban pedig a sárga – kék – piros terület.
Könnyen belátható, hogy a két terület egyenlő.
Neumann János Kar
104
Ugyanezzel az elvvel beláthatjuk a másik azonosság igazságtartalmát is:
𝐴∪𝐵 =𝐴∩𝐵
A jobb oldal:
H
A B
a b
89. ábra: 𝑨 ∪ 𝑩
és a bal oldal:
H
A B
a b
90. ábra: 𝑨 ∩ 𝑩
ahol az eredmény szintén a piros terület. (A kék és a sárga terület NEM). Könnyen belátható, hogy itt
szintén ugyanarra a végeredményre jutottunk.
Neumann János Kar
105
3.4. Számábrázolás
3.4.1. Számrendszerek
Egy számrendszer (vagy számábrázolási rendszer) egységes szabályok alapján meghatározza,
hogy számjegyek sorozata milyen számokat jelenít meg.
Elméletileg egy számrendszernek meg kell határoznia:
 A használt számok egy csoportjának (pl. minden egész számok vagy valós számok)
ábrázolási szabályait;
 Egy egyedi ábrázolást (vagy ábrázolási szabályt) minden számhoz;
 Az aritmetikai (esetleg algebrai) szabályokat.
Például, a leggyakrabban használt decimális számábrázolás minden számhoz egy egyedi, a jegyek
egy véges sorozatát rendeli, megadja a megfelelő aritmetikai műveletek szabályait (összeadás, kivonás,
szorzás és osztás) illetve meghatároz egy algoritmust a számláláshoz.
Egy helyi értékes számrendszerben, aminek alapszáma b, ennyi szimbólumot vagy számjegyet
használnak az első b természetes szám leírására, beleértve a nullát is. A többi szám előállításában a
szimbólumok helyének is szerepe van. Az utolsó pozícióban álló számjegy megegyezik a saját értékével,
a tőle balra lévő pedig a b alapszámmal meg van szorozva. Ezzel a módszerrel véges számú
szimbólummal bármely szám leírható.
3.4.1.1. Tízes (decimális) számrendszer

A legelterjedtebb, a mindennapos életben használt számrendszer, melynek alapszáma a 10 A
valós számokat a 0,1,2,3,4,5,6,7,8,9 karakterekkel ábrázoljuk.
Pl.:
7890 = 7·103+8·102+9·101+0·100
543, 21 = 5·102+4·101+3·100+2·10-1+1·10-2
3.4.1.2. Kettes (bináris) számrendszer

A kettes számrendszer alapszáma a 2. A legkisebb egész helyi értéke az 1. A valós számokat a
0 és 1 karakterekkel ábrázoljuk.
Pl.:
11012 = 1·23+1·22+0·21+1·20 = 1·8+1·4+0·2+1·1 = 13
11012 = 1101b
Neumann János Kar
106
3.4.1.3. Nyolcas (oktális) számrendszer

A nyolcas számrendszer alapszáma a 8. A kettes számrendszer „rövidített” formájaként
használjuk, oly módon, hogy a valós számokat a 0,1,2,3,4,5,6,7 karakterekkel ábrázoljuk.
Pl.:
24168 = 010 100 001 1102 = 2·83+4·82+1·81+6·80 = 1294
C programozási nyelvben: 02416 → 24168
3.4.1.4. Tizenhatos (hexadecimális) számrendszer

A tizenhatos számrendszer alapszáma a 16. A kettes számrendszer „rövidített” formájaként
használjuk. A valós számokat a 0,1,2,3,4,5,6,7,8,9,A,B,C,D,E,F karakterekkel ábrázoljuk
Pl.:
5E016 = 0011 1110 00002 = 5·162+14·161+0·160 = 24168 = 1294
C programozási nyelvben: 0x5E0
Egyéb jelölés: 5E0h
A különböző számrendszerek természetesen kapcsolatba hozhatók egymással. Ezt szemlélteti a
91. ábra.
Neumann János Kar
107
Decimális (10) Bináris (2) Oktális (8) Hexadecimális (16)
0 0000 0 0
1 0001 1 1
2 0010 2 2
3 0011 3 3
4 0100 4 4
5 0101 5 5
6 0110 6 6
7 0111 7 7
8 1000 10 8
9 1001 11 9
10 1010 12 A
11 1011 13 B
12 1100 14 C
13 1101 15 D
14 1110 16 E
15 1111 17 F
91. ábra: A számrendszerek kapcsolata
3.4.1.5. Átváltás számrendszerek között

Legyen az átváltani kívánt szám: 723, 10-es számrendszerben.
Ha 10-esből bármilyen számrendszerbe kívánunk átváltani, az alábbi algoritmust kell követnünk:
 Osszuk az eredeti számot a cél számrendszer alapszámával (2-es számrendszerben ez 2,
stb.).
 A maradékot jegyezzük fel jobb oldalra.
 Az osztás eredményét írjuk le a szám alá.
 Ha az nem 0, osszuk újra az alapszámmal.
Neumann János Kar
108
Folytassuk mindezt addig, míg nem jutunk el 0-ig.
723 :2 1
361 :2 1
180 :2 0
90 :2 0
45 :2 1
22 :2 0
11 :2 1
5 :2 1
2 :2 0
1 :2 1
0 :2
92. ábra A számrendszerek átváltása
Ezek után a számot „alulról-felfelé” olvassuk. Így az eredmény:
723 = 1011010011
Ez az átváltás mód természetesen más számrendszerek esetén is követhető!
3.4.2. Prefixumok – előtagok

A Mértékegységek Nemzetközi Rendszerében (SI) a prefixumokat, előtétszókat vagy előtagokat
a nagyon nagy vagy nagyon kicsi mennyiségek rövid leírására használjuk, a könnyebb áttekinthetőség
érdekében.
Neumann János Kar
109
3.4.2.1. SI – prefixumok
16-os 10-es
Név Szimbólum Érték
alappal alappal
kilo k 210 = 1 024 162,5 >= 103
mega M 220 = 1 048 576 165 >= 106
giga G 230 = 1 073 741 824 167,5 >= 109
tera T 240 = 1 099 511 627 776 1610 >= 1012
peta P 250 = 1 125 899 906 842 624 1612,5 >= 1015
exa E 260 = 1 152 921 504 606 846 976 1615 >= 1018
270 = 1 180 591 620 717 411 303

zetta Z 1617,5 >= 1021
424
280 =
yotta Y 1620 >= 1024
1 208 925 819 614 629 174 706 176
93. ábra: SI – prefixumok
Pl.:
25 KW = 25·103 = 25 000 W (Watt)
Neumann János Kar
110
3.4.2.2. IEC szabvány

Néhány kettő hatvány értéket a gyakorlatban rövidítve is használunk, mert segít az
egyszerűsítésben.
Név Szimbólum Érték
kibi- Ki binary kilo 210 = 1 024
mebi- Mi binary mega 220 = 1 048 576
gibi- Gi binary giga 230 = 1 073 741 824
tebi- Ti binary tera 240 = 1 099 511 627 776
pebi- Pi binary peta 250 = 1 125 899 906 842 624
260 = 1 152 921 504 606 846

exbi- Ei binary exa
976
94. ábra: IEC szabvány
Pl.:
4 GiByte = 4·230 = 22·230 = 232 = 4 294 967 296 Byte
3.4.3. Számok kódolása

A számok kódolása a számítástechnikában és a rendszertechnikában mindenképpen fontos,
mert így a számok megjelenítése, kezelése, a műveletek elvégzése lényegesen egyszerűbbé válik.
A kódolás többféleképpen végrehajtható.
3.4.3.1. Bináris kód

A kétállapotú elemeket felhasználó berendezéseket olyan digitális jellel kell működtetnünk,
amely szintén kétféle értékű lehet, vagyis szokásos szóhasználattal bináris. Egy-egy kétállapotú elem
egy adott időpillanatban egy elemi bináris egység, 1 bit feldolgozására, tárolására alkalmas, amely
tehát 0 vagy 1 értékű lehet. Egy számítástechnikai adat megadásához általában több bitre van szükség.
Ezt a bit-sorozatot adat szónak nevezzük. A szó összetartozó 8-bites részének szokásos neve: Byte
(bájt).
Neumann János Kar
111
Bármely bináris szám “szokásos” 10-es számrendszerbeli értékét meg tudjuk határozni, vagy
pedig bármely decimális számot felírhatunk binárisban. A következő táblázatban a bináris
számrendszer táblázatát láthatjuk:
Decimális D C B A
0 0 0 0 0
1 0 0 0 1
2 0 0 1 0
3 0 0 1 1
95. ábra: Az egyszerű binaris kód
3.4.3.2. Binárisan kódolt decimális számok (BCD)

A BCD kódolás esetében minden számjegyet egy-egy bitsorozat ábrázol. Ezzel a módszerrel a
számok konverziója és megjelenítése lényegesen egyszerűbbé válik. Ugyanakkor valamivel több
elektronikus áramkörre van szükség az aritmetikai számításokhoz, és tárolóterületet veszítünk a bináris
ábrázoláshoz képest. Ennek ellenére ez a kódolási eljárás fontos és használatos még ma is. A BCD - nél
egy számjegynek általában 4 bit felel meg, amelyek általában a 0–9 karaktereket is jelentik. Más
kombinációkat is használnak az előjelek és egyebek jelzésére. Ekkor tehát a decimális szám minden
helyiérték együtthatóját kettes számrendszerben fejezzük ki négy helyi értéken
Pl.:
7890 = (0111 1000 1001 0000)BCD
7 8 9 0
Decimális D C B A
Neumann János Kar
112
0 0 0 0 0
1 0 0 0 1
2 0 0 1 0
3 0 0 1 1
4 0 1 0 0
5 0 1 0 1
6 0 1 1 0
7 0 1 1 1
8 1 0 0 0
9 1 0 0 1
96. ábra: A BCD kódolás
97. ábra: BCD elven működő digitális kijelző
3.4.3.3. Egylépéses kódok

Az egylépéses kódokról akkor beszélünk, ha a szomszédos kódszavak a lehető legkevésbé, vagyis
1 helyi értéken térnek csak el egymástól. Ebben az esetben a hiba sem lehet ennél nagyobb. A
műszeriparban és az automatizálásban a legelterjedtebb egylépéses kód a GRAY kód (“reflected
binary”: tükrözött bináris) kód. A felírás szabálya a következő:
Neumann János Kar
113
Az első oszlopban: 1 db “0”, majd 2 db “1”, majd ismét 2 db “0”, 2 db “1” és így tovább, a második
oszlopban: 2 db “0”, majd 4 db “1” és 4 db “0” felváltva, a harmadik oszlopban 4 db “0” majd 8 db “1”
és 8 db “0” felváltva és így tovább. A táblázat a megfelelő bit-szám bővítéssel tetszés szerinti számig
folytatható. Látszik a kódtáblázatból az is, hogy a szomszédos kódszavak valóban csak egy 1 bitben
térnek el egymástól.
A másik leggyakoribb egylépéses kód a JOHNSON - kód, amely pazarló (több bitet igényel, n bit
esetén a felírható Johnson kombinációk száma: 2*n). Jellegzetességét az 5 bitre felírt táblázat alapján
könnyű felismerni: 00000-tól haladva először mindig eggyel több 1-es lép be, majd amikor elértük a
csupa 1-esbõl álló kombinációt, a 0-ák belépése következik. A Gray és a Johnson kódon kívül
természetesen még sokféle változat létezik (GLIXON, O’BRIEN, TOMPKINS…).
Decimális D C B A
0 0 0 0 0
1 0 0 0 1
2 0 0 1 1
3 0 0 1 0
4 0 1 1 0
5 0 1 1 1
6 0 1 0 1
7 0 1 0 0
8 1 1 0 0
9 1 1 0 1
98. ábra: A Gray – kódolás
Neumann János Kar
114
Decimális E D C B A
0 0 0 0 0 0
1 0 0 0 0 1
2 0 0 0 1 1
3 0 0 1 1 1
4 0 1 1 1 1
5 1 1 1 1 1
6 1 1 1 1 0
7 1 1 1 0 0
8 1 1 0 0 0
9 1 0 0 0 0
99. ábra: A Johnson - kódolás
3.4.3.4. Alfanumerikus kódok

Az ASCII kód (American Standard Code for Information Interchange = amerikai szabvány kód
információcseréhez) a legelterjedtebb alfanumerikus kód. A kódszavak 8 bitesek, ebből 7 bitet
használnak a következő karakter-fajták kódolására:
 26 db latin nagybetű (41H…5AH)
 26 db latin kisbetű (61H…7AH)
 33 db írásjel, matematikai jel, speciális karakter (20H…2FH, 3AH…40H, 58H…60H,
78H…7EH)
 33 db vezérlő karakter (00H…1FH és 7FH.) Ezek nem nyomtatásra valók, hanem az
adatforgalom szervezésére, az írógép-nyomtató vezérlésére (pl.: CR=kocsi vissza,
LF=soremelés,…), ill. a megelőző karakter törlésére (DEL) szolgálnak.
Neumann János Kar
115
A nyolcadik (MSB) bit a paritásjelzés számára fenntartott hely, ha kihasználják ezt a hibavédelmi
lehetőséget, akkor ezzel a bittel általában páros paritást állítanak be. Ekkor a 8. bitnek olyan értéket
adnak, amellyel minden kódszó páros számú 1-est tartalmaz. Adattovábbítás után, “vételkor”
ellenőrizhető, hogy valóban páros paritású-e minden szó, ha nem, a hibát jelezni lehet.
Egyéb, gyakran használatos alfanumerikus kódok (amelyek táblázatának szükség esetén
utánanézhetünk), pl. az EBCDIC (Extend BCD Interchange Code, amely 8 “hasznos” bittel kódolja a
karaktereket, BCD sorrendben), a SELECTRIC (8 bites, 1 bit paritás) valamint az ISO kód (8 bites).
Léteznek még számunkra “különleges”, a fentiektől lényegesen eltérő karakterkészletű (cirill betűs,
görög betűs, arab írásjeles, japán karakteres ill. grafikus ábra-elemeket tartalmazó) kódrendszerek is.
100. ábra: Az ASCII – kódolás
Neumann János Kar
116
3.4.4. Jelek
3.4.4.1. A jel fogalma

A jel valamely fizikai mennyiség értéke vagy értékváltozása, amely információ megjelenítésére
továbbítására vagy tárolására alkalmas. A mérnöki gyakorlatban a jeleket villamos mennyiséggé
alakítjuk. Ez a leggyakrabban feszültség, ritkábban az áram. Ez a feszültség más fizikai mennyiséget
reprezentálhat. Ezt gyakran kihasználjuk a méréstechnikában: például megfelelő szenzor segítségével
a nyomás értéke feszültséggé alakítható.
Példák jelekre:
 Mozgás: Egy jelet a gyakorlatban gyakran jellemez valamiféle mozgás, – például a
porszemek mozgása egy zárt térben – ami egy egydimenziós jel (idő dimenzióban), de a
mozgás tartománya általában háromdimenziós.
 Hang: Mivel egy hang egy közeg (például levegő) rezgése, a hanghoz bármelyik
időpillanatban hozzárendelhetünk egy nyomás értéket, a hang jel analóg jel.
 CD-k (Kompakt diszk): A CD-k diszkrét jelekkel megjelenített hangot tartalmaznak,
amelyet másodpercenként 44 100-szor vett minta alapján rögzítettek. Minden minta
tartalmazza a jobb- és bal hangcsatorna jelét (mivel a CD-kre sztereó hangot rögzítenek).
 Képek: Egy kép minden pontjához egy színérték van hozzárendelve. Mivel ezek a pontok
a síkban fekszenek, a tartomány kétdimenziós. Ha a kép egy fizikai objektum, mondjuk
egy festmény, akkor ezek folyamatos jelek. Ha a kép egy digitális kép, akkor diszkrét
jelek. A kép pontjait gyakran reprezentálják egy, az alapszínek különböző intenzitású
összegéből álló értékkel, ekkor az ábrázolás háromdimenziós vektorokkal történik.
 Videók: Egy videojel valójában képek sorozata. Egy pont a videóban a kétdimenziós
helyével, és az idő szerinti előfordulásával azonosítható, így egy videojel
háromdimenziós tartomány.
 Biológiai membrán potenciálok: A biológiai jelek inkább elektromos potenciálok
("feszültségek"). Nagyon nehéz a tartományukat meghatározni. Néhány sejt vagy
organizmus azonos membrán potenciál küszöbbel rendelkeznek; a neuronok különböző
pontokon különböző potenciálokkal rendelkeznek. Ezek a jelek nagyon kis energiával
rendelkeznek, és mérésükkel az elektrofiziológia foglalkozik.
Neumann János Kar
117
3.4.4.2. A jel fajtái

Alapvetően a jelek és rendszerek két csoportba oszthatók:
 Analóg
 Digitális
3.4.4.2.1. Analóg rendszer
Az analóg jel /rendszer /Időbeli lefolyása általában folytonos függvénnyel ábrázolható. Ezért
pontosságát az elemek pontossága határozza meg. Az ilyen jelekből felépülő analóg rendszerek
képesek a párhuzamos üzemre (több folyamat fut egyszerre). Ezért üzemeltetésük is olcsóbb. Az ilyen
rendszer esetén az ember gép kapcsolat jó. (Révén, hogy az ember, mint organizmus is folytonos
rendszernek tekinthető.) Képes a real – time / valós idejű üzemre. Ezeknél a rendszereknél azonban a
logikai műveletek nehezen végezhetők el és a jeltárolás is bonyolult. Az analóg áramkörök esetében a
be- és kimeneti mennyiségek folytonosak, a rendszerre jellemező a fokozott zajérzékenység, de
alkalmas folytonos jelek közvetlen feldolgozására.
101. ábra: Az analóg jel
3.4.4.2.2. Digitális rendszer
A digitális rendszer diszkrét, s ezt a diszkrét rendszert a diszkrét jel jellemzi, ahol az információt
diszkrét jelképekben tartalmazó jelről beszélhetünk. A rendszer pontosságát az elemek pontossága
határozza meg. A rendszer soros üzemre képes (a folyamatok egymás után futnak). Az üzemeltetése
drágább és sok esetben az ember – gép kapcsolat sem ideális. Lassan végzi el a műveleteket, hiszen a
numerikus approximáció elvét alkalmazza. Nagy lépésközökkel dolgozik a diszkrét jel miatt, ezért
gyakran instabil. Viszont ilyen rendszerekben a logikai műveletek elvégzése egyszerű, és könnyű a jelet
eltárolni.
Neumann János Kar
118
A digitális áramkörök esetén a be- és kimeneti feszültségek csak diszkrét értékeket vehetnek fel.
Az ilyen áramkörök adott mértékig érzéketlenek a zajokra. A rendszer digitális jelekkel végez
műveleteket.
102. ábra: A digitális jel és az analóg jel kapcsolata (digitális jel: kék)
Példák a digitális jelekre:

 A jelzőtűz talán a legegyszerűbb nem-elektronikus digitális jel, mely csupán két
állapottal (be- és kikapcsolt állapot) rendelkezik. Talán a füstjel a digitális jel legősibb
példája, melynél egy analóg „hordozót” (füst) modulálnak egy pokróccal, így hozva létre
a digitális jeleket (füstgomolyagok), melyek az információt szállítják.
 A DNS négy alapérték (melyeket A-val, C-vel, T-vel és G-vel jelölnek) különböző
kombinációit tartalmazza. Tehát a DNS felfogható úgy, mint egy négyes
számrendszerben kódolt információforrás. Minden egyes érték valójában egy szerves
molekula, úgynevezett nukleotid. A DNS a fő információ-átvivő rendszer két egymást
követő generáció között. (A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a DNS-ben a négyféle
nukleotid egymáshoz képesti térbeli elrendeződése is hordoz információt, nem beszélve
a közöttük kialakuló másodlagos kötésekről.)
 A morzekód rendszere ötféle jel variációiból áll. Ezek a pont, vonás, rövid szünet (a betűk
között), közepes szünet (szavak között) és a hosszú szünet (mondatok között). A
morzekód rendszerének köszönhetően az így kódolt üzenetek többféle módon is
eljuthatnak a címzetthez, azaz többféle közvetítő közeg is használható. Ilyenek az
elektromosság (elektromos távíró) vagy a fény (villanófény).
Neumann János Kar
119
 A Braille rendszer volt az első bináris formátumú karakterkódoló rendszer, mely egy hat
bites kódot használt, és a kódolt karakterek mindegyikét pontokból álló mintázat
alkotta. (A Braille rendszer vakok számára készült, a vakok „olvasását” teszi lehetővé.)
 A szemaforjelzéseknél rudakat vagy zászlókat tartanak meghatározott helyzetben, ezek
kölcsönös helyzete kódolja az üzenetet, amit a megfigyelő adott távolságig képes
észlelni (mivel látnia kell a jelet).
 A nemzetközi tengeri jelzőzászlók különböző jelei az ábécé különböző betűit jelképezik,
ennek segítségével tudnak (tudtak) a hajók egymásnak üzenetet küldeni (látótávolságon
belül).
 Egy, az előzőeknél sokkal inkább modernebb találmány a modem, amely egy analóg
„hordozót” (a hangot) kódol át elektromos bináris digitális információvá. Vagyis a
hangot úgy alakítja át, hogy belőle bináris digitális hangimpulzusok hosszú sora
keletkezik, ezek hordozzák az információt. Hasonló elven működtek a régi,
magnószalagos otthoni számítógépek is.
Neumann János Kar
120
3.5. A logikai algebra
3.5.1. A logikai algebra alapfogalmai
3.5.1.1. Definíciók
A formális logika nagyon régen, már az ókori Görögországban kialakult. Atyjának a görög
filozófust, Arisztotelészt tekinthetjük. A görög filozófus és gondolkodó igazi polihisztor volt , az emberi
megismerés és a retorika éppen úgy foglalkoztatta, mint a biológia kulcskérdései (Írt könyvet a
növényekről az állatok keletkezéséről és mozgásáról is). A mai tudomány azonban a legtöbbet mégis a
korrekt, objektív filozófiai gondolkodás területén köszönheti neki: a mai tudományos gondolkodás
egyik fő alappillére a formális logika, melyet ő hozott létre. Később igen nagy földrajzi területen terjedt
el ez a fajta gondolkodásmód, így válhatott a mai tudomány részévé. Elterjedésében nagy szerepe volt
a makedón Nagy Sándornak, akinek Arisztotelész, királyi atyja kérésére nagyon sokáig nevelője,
kísérője és bizalmasa volt.
A formális logika igyekszik az emberi gondolkodás folyamatait megfigyelni, szabályait lefektetni.
Törekszik ezeknek a szabályoknak a minél pontosabb megfogalmazására. Célja az ismeretek
feldolgozása, értelmezése oly módon, hogy állításokat (premisszákat) kapcsol össze, és ezekből
következtetéseket (konklúziók) von le.
A logikai algebrában ez a formális logika némileg módosul néhány egyszerűsítés révén.
Ezek az egyszerűsítések a következők:
 Egy állítás vagy IGAZ vagy HAMIS.
 Egy esemény bekövetkezik vagy nem.
 Tehát egy eseményt logikai változóként kezelhetünk, amely két értéket vehet fel.
A logikai algebra tehát csak kétértékű logikai változók halmazára értelmezett. A logikai változók tehát
két csoportba oszthatók, úgymint
 független-, és
 függő változókra.
Mindkét csoport tagjait a latin ABC nagy betűivel (A, B, C . . . X, Y, Z) jelöljük. Általában az ABC első
felébe eső betűkkel a független, az utolsó betűk valamelyikével pedig a függő változókat jelöljük.
A változók két logikai értéke az IGAZ, ill. a HAMIS érték. Ezeket 1-el, ill. 0-val jelöljük.
(IGAZ: 1; HAMIS: 0).
A logikai változókat azért használjuk ily módon, mert így bináris számrendszerben jól
szimbolizálhatók.
Neumann János Kar
121
IGAZ HAMIS
TRUE FALSE
HIGH LOW
1 0
103. ábra: A logikai változók értékei
A Boole –algebra megalkotása George Boole angol matematikus és Augustus De Morgan

nevéhez fűződik. Gyakorlatilag egy olyan halmazelméleti tárgyalási módról van szó, amelyben az
elemek száma kettő (hamis és igaz).
Az elemek jelölésére használt 0 és 1 tehát nem számjegyek, hanem szimbólumok, amihez a
hamis és igaz értéket rendeljük.
Megjegyzendő, hogy a gyakorlatban ez valós fizikai mennyiségekhez is kapcsolható: van e az
adott áramkörszakasz két pontja között feszültség, vagy folyik–e áram.
3.5.1.2. Axiomák
Az axiómák olyan előre rögzített kikötések, alapállítások, amelyek az algebrai rendszerben
mindig érvényesek, viszont nem igazolhatók. Ezen állítások a halmaz elemeit, a műveleteket, azok
tulajdonságait stb. határozzák meg. A tételek viszont az axiómák segítségével bizonyíthatók.
A Boole - algebra a következő axiómákra épül:
1. Az algebra kétértékű elemek halmazára értelmezett.

2. A halmaz minden elemének létezik a komplemense is, amely ugyancsak eleme a halmaznak.
3. Az elemek között végezhető műveletek a
konjunkció (logikai ÉS – metszet művelet), illetve a
diszjunkció (logkai VAGY – unió művelet).
4. A logikai műveletek:
Kommutatívak ( a tényezők felcserélhetők ),
Asszociatívak (a tényezők csoportosíthatók),
Disztributívak ( a két művelet elvégzésének sorrendje felcserélhető ).
5. A halmaz kitüntetett elemei az
egység elem ( értéke a halmazon belül mindig IGAZ ), és a
Neumann János Kar
122
Nulla elem (értéke a halmazon belül mindig HAMIS).
A logikai algebra a felsorolt axiómákra épül.

A logikai feladatok technikai megvalósításához a halmaz egy elemének komplemensét képező művelet
is szükséges. Ezért a műveletek között a logikai TAGADÁS (NEM) is szerepel.
3.5.1.3. A logikai mennyiségek leírásának módjai

A logikai mennyiségeket többféle formában tudjuk ábrázolni.
Ez az ábrázolás történhet:
 algebrai alakban
 grafikus alakban
 igazságtáblázattal
 idődiagram segítségével
 szimbolikus jelekkel
 utasításlistával
3.5.1.3.1. Algebrai alak
Egyenlőség formájában adjuk meg a mennyiség logikai értékét.

Pl.:
Y = A+B
3.5.1.3.2. Grafikus alak

A halmazok és a rajtuk értelmezett műveletek jól szemléltethetők (a J. Venn és Veitch
matematikusról elnevezett) diagramokkal is. A teljes halmazt egy négyzettel, míg a részhalmazokat egy
zárt alakzattal célszerűen egy körrel (Venn diagramban) vagy egy téglalappal (Veitch diagramban)
jelölik.
 Venn diagram
A Venn diagramot az előzőekben már sikerült bemutatni halmazok kapcsán. Itt most csak a
kétváltozós esetre mutatunk egy példát.
Neumann János Kar
123
104. ábra: A logikai halmaz Venn diagramja
 Veitch-diagram
A Veitch diagramban minden változóhoz a teljes halmaz (esemény-tér) fele, míg a másik térfél a
változó tagadottjához tartozik. Az ábra egyváltozós halmazt ábrázol. A peremezésnél vonalak jelzik,
hogy az egyes változók melyik térfelén IGAZ értékűek.
A
I H
105. ábra: Egy változós Veitch iagram
Az ábra a metszésnek (ÉS művelet) azt a változatát szemlélteti, amelyik mindegyik változó igaz
értékének közös területe. Ez metszi ki a legkisebb elemi területet, ezért nevezik ezt mintermnek. A
másik ábrán az összes változó valamely értékeihez tartozó együttes terület. Az egyesített terület a
legnagyobb részterület, amelyet maxtermnek neveznek.
Mind a két kitüntetett területből 2n – en darab van, ahol n a változók száma.
A
H I
H
B I
106. ábra: Veitch diagram két változóval - minterm : Metszet (ÉS)
Neumann János Kar
124
A
H I
H
B I
107. ábra: Veitch diagram két változóval - maxterm: Unió (VAGY)
3.5.1.3.3. Idődiagram
A logikai változó értéke grafikusan ábrázolva az idő függvényében.
A 1 1
B
1 1
Y
1 1 1
108. ábra: Az idődiagram
3.5.1.3.4. Igazságtáblázat
Az igazságtáblázat a változók táblázatba rendezése, ahol azok minden érték

kombinációja szerepel.
Az igazságtáblázatnak annyi oszlopa lesz, ahány független ill. függő változó van. Az
igazságtáblázat bal oldalán adjuk meg a bemeneti vagy független változók értékét, míg jobb
oldalán a kimenetei vagy függő változó értékei szerepelnek.
A táblázat sorainak számát úgy határozhatjuk meg, hogy tudjuk, minden változó csak két
értéket vehet fel, ezért n db független! változó esetén összesen 2n különböző kombináció
különböztethető meg (2 elemből álló n-ed osztályú ismétléses variáció!). Így két változó esetén
az összes lehetséges kombinációk száma négy. Tehát a sorok száma kettő hatványából
számolható. Ugyanez az összefüggés adja meg a Veitch – diagram négyzeteinek (mintermeinek
) a számát is, ez a kapcsolta a kétféle ábrázolás között!!
Az igazságtáblázat egy sora a független változók adott kombinációját és az ehhez tartozó
függvény értékét adja. Az egy sorban levő értékeket az ÉS művelettel lehet összekapcsolni. A
Neumann János Kar
125
különböző sorok pedig különböző esetnek megfelelő variációkat írnak le. Tehát egy adott
időpillanatban vagy az egyik sor vagy egy másik sor variációja érvényes. A sorok logikai
kapcsolata éppen ezért a VAGY művelettel írható le.
B A Y
0 0
0 1
1 1
1 1
109. ábra: Igazságtáblázat
3.5.1.3.5. Szimbolikus jelek
A változók kapcsolatainak szimbólumok felelnek meg (kapcsolási rajz)
110. ábra: Kapcsolási rajz
3.5.1.3.6. Utasításlista
A változók közötti kapcsolatot utasításokkal fogalmazzuk meg (Assembly, VHDL)

Pl.:
Y <= A or B
Neumann János Kar
126
3.5.1.4. A logikai algebra műveletei
3.5.1.4.1. A logikai ÉS (metszet) / AND kapcsolat

Az ÉS kapcsolat estén minden állításnak igaznak kell lennie ahhoz, hogy a következtetés is igaz
legyen
Másként fogalmazva az egyik ÉS a másik ÉS az n.-edik állításnak is igaznak kell lennie, hogy a
következtetés is igaz legyen
Pl:
Ha Dénes és Sándor egy napon születtek és azonosak a szüleik, akkor Dénes és Sándor ikrek
 algebrai alakban – Logikai szorzás
𝑌 = 𝐴 ∙ 𝐵 = 𝐴𝐵 = 𝐴&&𝐵
B
H I
H
A I
Y=
B A
AB
0 0 0
0 1 0
1 0 0
1 1 1
Neumann János Kar
127
A 1 1
B
1 1
Y
1
Y <= A and B
3.5.1.4.2. Logikai VAGY (unió) / OR kapcsolat

A halmazelméletben ezt a kapcsolatot tekintjük unió műveletnek: azaz az adaott elem VAGY
egyik, Vagy másik halmaznak eleme kell legyen. Azaz a logika szabályai szerint Legalább egy állításnak
igaznak kell lennie ahhoz, hogy a következtetés is igaz legyen. Másként úgy is fogalmazhatunk
VAGY az 1, 2 VAGY az n-edik állításnak igaznak kell lennie, hogy a következtetés is igaz legyen.
Pl.:
Ha Judit és Sándor apja vagy anyja azonos, akkor Judit és Sándor testvérek.
 algebrai alak – Logikai összeadás
Y = A+B = A || B
Neumann János Kar
128
 igazságtáblázat
Y=
B A
A+B
0 0 0
0 1 1
1 0 1
1 1 1
 grafikus alak
B
H I
H
A I
 idődiagram
A 1 1
B
1 1
Y
1 1 1
Neumann János Kar
129
 szimbolikus jelek
 utasításlista
Y <= A or B
3.5.1.4.3. A logikai tagadás (inverzió) kapcsolata
A logikai tagadásesetén egy állítás igaz, akkor a következtetés hamis. másként fogalmazva: ha
egy állítás hamis, akkor a következtetés igaz.
Pl:
Ha holnap esik az eső, akkor (nem) megyünk kirándulni
𝑌 = 𝐴 = !𝐴
H
A I
A 𝒀= 𝑨
0 1
1 0
Neumann János Kar
130
A
1
Y
1
Y <= not A
3.5.1.4.4. NAND kapu / NEGÁLT ÉS
A NAND kapu esetén ha egy állítás igaz és a másik hamis, akkor a következtetés igaz. Ha viszont
mindkét állítás igaz, akkor a következtetés hamis.
𝑌 =𝐴∙𝐵 =𝐴∙𝐵
Neumann János Kar
131
B
H I
H
A I
Y=A
B A
nand B
0 0 1
0 1 1
1 0 1
1 1 0
A 1 1
B
1 1
Y
1 1 1
Neumann János Kar
132
Y <= A NAND B
3.5.1.4.5. NOR kapu / Negált vagy
Ebben az esetben a következtetés csak akkor lesz igaz, ha mindkét állítás hamis.
𝑌 = 𝐴+𝐵
B
H I
H
A I
Y = A nor
B A
B
0 0 1
Neumann János Kar
133
0 1 0
1 0 0
1 1 0
A 1 1
B
1 1
Y
1
Y <= A nor B
3.5.1.4.6. XOR kapu / EXOR vagy MOD2 (kizáró vagy, antivalencia)
Ha mindkét állítás igaz vagy hamis akkor a következtetés hamis.
𝑌 = 𝐴𝐵
Neumann János Kar
134
B
H I
H
A I
Y=
B A
𝐴 𝐵
0 0 0
0 1 1
1 0 1
1 1 0
A 1 1
B
1 1
Y
1 1
Neumann János Kar
135
Y<= A xor B
3.5.1.4.7. XNOR vagy EXNOR kapu (negált kizáró vagy, ekvivalencia)
𝑌 = 𝐴𝐵
B
H I
H
A I
Y=
B A
𝐴 𝐵
0 0 1
0 1 0
1 0 0
1 1 1
Neumann János Kar
136
A 1 1
B
1 1
Y
1 1
Y<= A XNOR B
Neumann János Kar
137
3.5.1.1. A logikai műveletek tulajdonságai

Az átalakításokhoz szükséges
3.5.1.1.1. Állandókkal és változókkal végzett műveletek
1. 𝐴 + 0 = 𝐴
2. 𝐴 + 1 = 1
3. 𝐴 ∙ 0 = 0
4. 𝐴 ∙ 1 = 𝐴
3.5.1.1.2. Együtthatás, ugyanazon változóval végzett műveletek
1. 𝐴 + 𝐴 = 𝐴
2. 𝐴 + 𝐴 + 𝐴 + 𝐴 + ⋯ + 𝐴 = 𝐴
3. 𝐴 ∙ 𝐴 = 𝐴
4. 𝐴 ∙ 𝐴 ∙ 𝐴 ∙ 𝐴 ∙ … .∙ 𝐴 = 𝐴
5. 𝐴 + 𝐴 = 1
Neumann János Kar
138
6. 𝐴 ∙ 𝐴 = 0
Abszorbciós tétel:
1. 𝐴 + 𝐴 ∙ 𝐵 = 𝐴
2. 𝐴 ∙ (𝐴 + 𝐵) = 𝐴
De Morgan azonosság
1. 𝐴 + 𝐵 = 𝐴 ∙ 𝐵
2. 𝐴 ∙ 𝐵 = 𝐴 + 𝐵
3.5.1.1.3. Alaptételek, műveletek tulajdonságai:
 Kommutativitás (felcserélhetőség)
A+B=B+A
A∙B=B∙ A
 Asszociatív tulajdonság (társíthatóság)
A + (B + C) = (A + B) + C = (A + C) + B = A + B + C
A ∙ (B ∙ C) = (A ∙ B) ∙ C = (A ∙ C) ∙ B = A ∙ B ∙ C
 Disztributivitás
A ∙ (B + C) = (A ∙ B) + (A ∙ C)
A + (B ∙ C) = (A + B) ∙ (A + C)
Neumann János Kar
139
3.5.1.2. Az igazságtáblázat használata: a rendszer egyenletének felírása

A logikai függvények olyan matematikai leképezések, melyek a 0 és 1 számokból álló véges
sorozatokhoz rendelik a 0 vagy 1 számot.
Az igazságtáblázatból két módszerrel lehet felírni a feladat teljes alakú logikai függvényeit.
Az alábbi példa kapcsán ismerkedjünk meg a módszerekkel, valamint a teljes alakú (diszjunkt,
ill. konjunkt ) függvény-formákkal.
Példaként vegyük a következő, három független változót tartalmazó igazságtáblát.
C B A Y
0 0 0 0
0 0 1 1
0 1 0 1
0 1 1 1
1 0 0 0
1 0 1 0
1 1 0 1
1 1 1 0
Neumann János Kar
140
3.5.1.2.1. A diszjunkt - alakú függvény felírása.
Az igazságtáblázat tartalmát a következőképpen olvassuk ki.

A Y jelű függő változó értéke 1 (IGAZ), akkor ha
C B A Y
0 0 0 0
0 0 1 1
0 1 0 1
0 1 1 1
1 0 0 0
1 0 1 0
1 1 0 1
1 1 1 0
 ha C=0 és B=0 és A=1 (2.sor),vagy

 ha C=0 és B =l és A=0 (3.sor),vagy
 ha C=l és B=l és A=0 (7.sor).
A felírás szabálya a következő:
1) azokat a sorokat kell figyelembe venni, amelyeknél a függő változó értéke 1;

2) az egy sorban levő független változók között ÉS műveletet kell végezni, ahol független
változó igaz (egyenes, más kifejezéssel ponált) alakban írandó, ha értéke 1 és tagadott
(negált) alakban, ha értéke 0;
3) az egyes sorokat leíró ÉS műveletű rész-függvények VAGY művelettel kapcsolódnak
egymáshoz.
Neumann János Kar
141
Tehát a függvény:
 Soronként
𝑌1 = 𝐴𝐵𝐶
 A teljes függvény
𝑌 = 𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶
Nézzük most meg az igazságtáblázatból felírt logikai függvény általános jellemzőit.

A függvény rendezett ÉS-VAGY alakú. Az ÉS művelettel összekapcsolt részekben mindegyik változó
szerepel egyenes vagy tagadott alakban, vagyis a Veitch diagramnál definiált minterm.
Az egyes mintermek között pedig VAGY műveleteket kell végezni. Az ilyen függvényalakot idegen
szóval diszjunktiv kanonikus alaknak (teljes diszjunktiv normál formának) nevezzük.
Neumann János Kar
142
3.5.1.2.2. A konjunkt alakú függvény felírása.
A Y jelű függő változó értéke 0 (HAMIS), akkor ha
C B A Y
0 0 0 0
0 0 1 1
0 1 0 1
0 1 1 1
1 0 0 0
1 0 1 0
1 1 0 1
1 1 1 0
 ha C=0 és B=0 és A=0 (1.sor) vagy

 ha C=1 és B=1 és A=1 (8.sor).
Tehát a függvény, ha az előbbi módszert követjük:
 Soronként
De nekünk azonban ennek a komplementerére van szükségünk:
Neumann János Kar
143
𝑌 = 𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵 𝐶 + 𝐴𝐵𝐶

Mi az eredeti függvényt szeretnénk megkapni, ezért át kell alakítani. Ehhez a de Morgan
azonosságokat használjuk fel.
𝑌 = (𝐴𝐵𝐶) (𝐴𝐵𝐶) (𝐴𝐵𝐶) (𝐴𝐵𝐶)
𝑌 = (𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)
A felírás szabálya ezért a következő:
1) azokat a sorokat vesszük figyelembe, melyekben a függő változó értéke 0;

2) az egy sorban levő független változók között VAGY kapcsolatot írunk elő;
3) a független változót egyenes alakban írjuk, ha értéke 0 és tagadott alakban, ha értéke 1;
4) az egyes sorokat leíró VAGY függvényeket ÉS művelettel kell összekapcsolni.
A kapott függvényt elemezve, megállapíthatjuk, hogy annyi tényezőt (zárójeles mennyiséget) kaptunk,
ahány helyen 0 értékű az Y. A zárójeles mennyiségek mindhárom független változót (A,B,C)
tartalmazzák egyenes vagy tagadott alakban, és VAGY művelet változói. Ezek maxterm -ek, melyeket a
Veitch diagramnál definiáltunk. Az első maxterm az igazságtáblázat első sora szerinti állítás - vagyis,
hogy az A=0 és B=0 és C=0 - tagadása. A további tagokat vizsgálva látjuk, hogy ezek is egy-egy olyan
sornak a tagadásai, melyben Y=0.
Azt a logikai függvényt, amely maxtermek logikai szorzata idegen szóval konjunktív kanonikus
alakúnak, rendezett VAGY-ÉS függvénynek (teljes konjunktív normál alakúnak) nevezzük.
Neumann János Kar
144

31) Definiálja a komplemens fogalmát!
32) Definiálja az unió fogalmát!
33) Definiálja a metszet fogalmát!
34) Írja fel a De Morgan azonosságot!
35) Írja fel a halmazműveleti azonosságokat!
36) Mi jellemzi az analóg rendszert?
37) Mi jellemzi a digitális rendszert?
38) Definiálja a logikai függvény fogalmát!
39) Melyek a logikai algebra axiómái?
40) Hogyan tudjuk leírni a logikai függvényeket?
41) Hogyan készítjük el egy rendszer igazságtáblázatát?
42) Jellemezze a logikai AND kaput!
43) Jellemezze a logikai OR kaput!
44) Jellemezze a logikai NOT kaput!
45) Jellemezze a logikai NAND kaput!
46) Jellemezze a logikai NOR kaput!
47) Jellemezze a logikai XOR kaput!
48) Jellemezze a logikai XNOR kaput!
49) Hogyan olvassuk ki a logikai függvény diszjunkt alakját az igazságtáblázatból?
50) Hogyan olvassuk ki a logikai függvény konjunkt alakját az igazságtáblázatból?
51) Ismertesse a logikai műveletek általános tulajdonságait!
Neumann János Kar
145
3.7. Feladatok
1) Legyen adott egy H = {–1; 0; 1; 2; 3; 4; 5; 6; 7; 8; 9; 10} alaphalmaz, továbbá az A = {1; 2;
3; 5; 7; 9} és B = {3; 4; 5; 6; 8} halmazok. A halmaz elemeinek a felsorolásával adjuk meg
a következőket: C1 = A ∪ B, C2 = A ∩ B, C3 = A-B C4 = B ∪ H. Ábrázolja a feladatot Venn
diagramon!
2) Egy felmérés során 100 embert megkérdeztek, hogy milyen forrásból szerzik a híreket.
A következő eredmény született: tévéből 65, rádióból 38, újságból 39, tévéből és
rádióból 20, tévéből és újságból 20, rádióból és újságból 9, tévéből, rádióból és újságból
6. Hányan nem szerzik a híreket a felsoroltak közül egyik forrásból sem? Hányan vannak,
akik csupán egy forrásból szerzik a híreket a három közül?
3) Alakítsa át a tízes számrendszerbeli számokat kettes számrendszerbe, majd ellenőrizze
az eredményt: a, 126; b, 127; c, 125; d, 4097; e, 5000
4) Alakítsa át a kettes számrendszerbeli számokat tízes számrendszerbe, majd ellenőrizze
az eredményt: a, 10100; b, 1110011; c, 0001; d, 11111; e, 0110011
5) Mennyi 16K pontos értéke?
6) A digitális alapjel (bit) két értéke alapján határozzuk meg, hány különböző kódszót
(bitmintát) lehet előállítani öt bites kódszavakkal?
7) Egy rúd hosszáról kell digitális jellel információt adni a gyártás során. A rúdhossz három
tartományát kell megkülönböztetni:
l < 18 cm
18 cm <= l < 20 cm
20 cm <= l
Legalább hány bites kódszavakat kell használnunk? Lesz-e felhasználatlan,
kihasználatlan kódszó?
8) Készítse el a logikai kapuk tulajdonságainak összefoglaló táblázatát valamennyi
ábrázolási lehetőséget feltüntetve!
9) Készítse el a logikai kapuk igazságtáblázatát 3 független és egy függő változóra!
10) Készítse el a logikai kapuk igazságtáblázatát 4 független és egy függő változóra!
Neumann János Kar
146
3.8. Irodalom
Zsom Gyula: Digitális technika I. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000, KVK 49-273/I, ISBN 963 6
1786 6)
Zsom Gyula: Digitális technika II. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000, KVK 49-273/II, ISBN 963 16
1787 4)
Arató Péter: Logikai rendszerek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1990, Műegyetemi Kiadó
2004, 55013)
Zalotay Péter: Digitális technika (http://www.kobakbt.hu/jegyzet/DigitHW.pdf)
Rőmer Mária: Digitális rendszerek áramkörei (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989, KVK 49-223)
Rőmer Mária: Digitális technika példatár (KKMF 1105, Budapest 1999)
Tudományegyetem)
Neumann János Kar
147
4. fejezet: Kombinációs hálózatok leírási módjai
4.1. A kombinációs hálózat alapfogalmai

Logikai hálózatnak nevezzük azokat a rendszereket, melyeknek bemeneti illetve kimeneti jelei
logikai jelek, a kimeneti jeleket a bemeneti jelek függvényében többé-kevésbé bonyolult logikai
műveletsorozat eredményeként állítják elő.
Ezeknek a logikai hálózatoknak két típusa van:
1. Kombinációs hálózatok
Kombinációs hálózatoknak nevezzük azokat a logikai hálózatokat, melyeknek kimeneti
jelei csak a bemeneti jelek pillanatnyi értékétől függnek. Ezek a hálózatok éppen ezért
„emlékezet” nélküli hálózatok.
2. Sorrendi hálózatok
Sorrendi (szekvenciális) hálózatoknak nevezzük azokat a logikai hálózatokat, melyek
kimeneti jelei nemcsak a pillanatnyi bemeneti jelkombinációtól függnek, hanem attól is,
hogy korábban milyen bemeneti jelkombinációk voltak. Ezek a hálózatok tehát
emlékezettel rendelkeznek.
Ennek az előadásnak a keretein belül a csak a kombinációs, tehát emlékezet nélküli hálózattal
fogunk foglalkozni. Ezt a hálózatfajtát többféle módon le lehet írni, hiszen a logikai algebra kapuit,
műveleteit is többféle módon tudjuk jelölni.
A Y1
Kombinációs
B .
. hálózat .
.
Y2
N
.
Ym
.
111. ábra: A kombinációs hálózat sémája
A kombinációs hálózatnak több fontos tulajdonsága is van.

 A bemenetek pillanatnyi állapota (a tranziensektől eltekintve) egyértelműen
meghatározza a kimenetek állapotát, függetlenül attól, hogy korábban milyen bementi
állapottal vezéreltük a hálózatot.
Neumann János Kar
148
 A kombinációs hálózatokban minden bemeneti kombináció egyértelműen és

kizárólagosan meghatározza a kimeneti kombinációt.
 A kimeneti kombinációból viszont általában nem tudjuk egyértelműen meghatározni
az azt előidéző bemeneti kombinációt, mert nem követelmény, hogy különböző
bemeneti kombinációk minden esetben más-más kimeneti kombinációt hozzanak
létre.
4.2. A kombinációs hálózat leírási módjai

A kombinációs hálózatot nagyon sokféle módon lehet leírni. Ezek közül a legfontosabb leírási
módok két nagy csoportba sorolhatók:
 grafikus
 és nem grafikus megjelenítés.
Didaktikai okokból azonban a leírási formák tárgyalásakor az alábbi sorrendet fogjuk követni:
 szöveges megfogalmazás,
 blokkvázlat (grafikus megjelenítés)
 igazságtáblázat (grafikus megjelenítés),
 logikai függvények (algebrai megfogalmazás a Boole logika alapján)
 logikai kapcsolási rajz (grafikus megjelenítés),
 Karnaugh tábla (grafikus megjelenítés)
A leírás módjait egy példán keresztül fogjuk megérteni. Legyen ez a példa egy
szavazat számláló.
4.2.1. Szöveges megfogalmazás

A szöveges megfogalmazás során egyszerűen megfogalmazzuk az adott rendszer logikai
szabályait.
Például van egy bírókból álló bizottságunk, akiknek feladata egy közös döntés kialakítása (pl. egy
sporteseményen). A bizottságról a következőket tudjuk:
 A bizottság 3 tagból áll,
 Többségi szavazással döntenek.
 A szavazás eredménye IGEN, ha legalább 2 tag IGEN - nel szavaz.
Neumann János Kar
149
4.2.2. Blokkvázlat
A blokkvázlat esetében a rendszerről egy rajzot készítünk, ahol a be- és kimenő jeleket tüntetjük
fel.
Esetünkben a rendszer bemenője a 3 bíró döntése lesz, míg a kimenő jel az ő döntéseik alapján
képződő válasz. Ez a válasz természetesen nem önkényes, a fent meghatározott szabály adja a bírók
döntésének függvényében.
A Szavazat
B Számláló Y
C
112. ábra: A szavazatszámláló blokkvázlata
A , B, C : bírók személyes döntései (bemenet)

Y a bizottság közös döntése (kimenet)
4.2.3. Igazságtáblázat
Az igazságtáblázat megszerkesztésénél a következő szabályt vesszük figyelembe:
1. Meghatározzuk a független változókat (esetünkben a rendszer bemenetét: a bírók
számát: 3, jelölésük – A, B, C)
a. Fontos hogy a változók sorrendje és a kiolvasás sorrendje FELCSERÉLHETŐ De
egy feladaton belül nem! Tehát a változó elnevezéseket és sorrendeket
konzekvensen kell használni.
b. Fontos figyelni a helyiértékre (MINDIG a JOBB oldal a legkisebb érték)
2. meghatározzuk a függő változókat (esetünkben a rendszer kimenetét – a bírók közös
döntését, jele: Y).
3. Az igazságtáblázatnak annyi oszlopa lesz, ahány változót kaptunk. (Ebben az esetben 4)
C B A Y
113. ábra: Az igazságtáblázat készítése 1: független változók
4. A sorok számát az alábbi összefüggéssel tudjuk meghatározni. (n= független változók

száma) A számlálást 0-val kezdjük.
Neumann János Kar
150
V = 2n = 2 3 = 8
i C B A Y
114. ábra: Az igazságtáblázat készítése 2: variációk száma (sorok)
5. A táblázatot kitöltjük minden lehetséges kombinációt figyelembe véve

Minden lehetséges bírói döntés variációi a következők:
a. Minden bíró nemet mond
b. Minden bíró igent mond
c. Egy bíró mond igent
d. Két bíró mond igent
Ha a bíró nemmel szavaz, a változó értéke 0, ha igennel, akkor 1.
i C B A Y
0 0 0 0
Neumann János Kar
151
1 0 0 1
2 0 1 0
3 0 1 1
4 1 0 0
5 1 0 1
6 1 1 0
7 1 1 1
115. ábra: Az igazságtáblázat készítése 3: bemenet meghatározás
6. Meghatározzuk a rendszer kimenetét:

Tudjuk, hogy akkor kapunk igen döntést, ha legalább két bíró igennel szavazott, ezért adott
sorban legalább két 1–nek kell lennie ahhoz, hogy a kimeneten is 1 (igaz) értéket kapjunk.
i C B A Y
0 0 0 0 0
1 0 0 1 0
2 0 1 0 0
3 0 1 1 1
4 1 0 0 0
5 1 0 1 1
6 1 1 0 1
7 1 1 1 1
116. ábra: Az igazságtáblázat kimenetének meghatározása
4.2.4. Logikai függvények

A logikai függvények olyan matematikai leképezések, melyek a 0 és 1 számokból álló véges
sorozatokhoz rendelik a 0 vagy 1 számot.
Neumann János Kar
152
Egy logikai függvény tehát olyan n változós függvény, melynek változói a {0,1} halmazból
vehetnek fel értéket, a függvényérték pedig szintén a {0,1} halmazból valók. Itt az 1 értékre gyakran
mint az igaz, a 0 értékre mint a hamis hivatkoznak (főleg logikai alkalmazásaiban). Formálisan, a {0,1}n
Descartes-szorzat segítségével egy f függvény logikai, ha:
𝑓: {0,1}𝑛 → {0,1}
Az n változós logikai függvények száma 22n, hiszen az n változó 2n darab lehetséges értékének
mindegyikéhez két értéket rendelhetünk.
4.2.4.1. A logikai függvények meghatározásának menete

A logikai függvényeket a fenti igazságtáblázatból tudjuk képezni. Ehhez a következő lépésekre
van szükségünk, miután a szöveges megfogalmazás alapján elkészítjük az értéktáblázatot.
i C B A Y
0 0 0 0 0
1 0 0 1 0
2 0 1 0 0
3 0 1 1 1
4 1 0 0 0
5 1 0 1 1
6 1 1 0 1
7 1 1 1 1
117. ábra: Az igazságtáblázat
4.2.4.2. A diszjunkt - alakú függvény felírása.

Az igazságtáblázat tartalmát a következőképpen olvassuk ki.
A Y jelű függő változó értéke 1 (IGAZ), akkor ha
 ha C=1 és B =0 és A=1 (5.sor),vagy
Neumann János Kar
153
 ha C=l és B=l és A=1 (7.sor).
i C B A Y
0 0 0 0 0
1 0 0 1 0
2 0 1 0 0
3 0 1 1 1
4 1 0 0 0
5 1 0 1 1
6 1 1 0 1
7 1 1 1 1
118. ábra: disztjunkt alak leírása
A felírás szabálya a következő:
4) azokat a sorokat kell figyelembe venni, amelyeknél a függő változó értéke 1;

5) az egy sorban levő független változók között ÉS műveletet kell végezni, ahol
független változó igaz (egyenes, más kifejezéssel ponált) alakban írandó, ha értéke
1 és tagadott (negált) alakban, ha értéke 0;
6) az egyes sorokat leíró ÉS műveletű rész-függvények VAGY művelettel
kapcsolódnak egymáshoz.
Tehát a függvény:
 Soronként
Neumann János Kar
154
Nézzük most meg az igazságtáblázatból felírt logikai függvény általános jellemzőit.

A függvény rendezett ÉS-VAGY alakú. Az ÉS művelettel összekapcsolt részekben
mindegyik változó szerepel egyenes vagy tagadott alakban, vagyis a Veitch diagramnál
definiált minterm.
Az egyes mintermek között pedig VAGY műveleteket kell végezni. Az ilyen
függvényalakot idegen szóval diszjunktiv kanonikus alaknak (teljes diszjunktiv normál
formának) nevezzük.
Ebből a formátumból viszont tudunk egyszerűsíteni.
Vigyük az utolsó tagot zárójel mögé

𝑌 = (𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶) + (𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶) + (𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶)
Mivel tudjuk, hogy

𝐴+𝐴=𝐵+𝐵 =𝐶+𝐶 =1
és
𝐴 + 𝐴 + ⋯+ 𝐴 = 𝐴
tehát
𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶 = 𝐴𝐵𝐶
ezért az egyszerűsített alak:

𝑌 =𝐴∙𝐵+𝐴∙𝐶+𝐵∙𝐶
VHDL leírás
Y <= (A and B) or (A and C) or (B and C)
4.2.4.3. A konjunkt alakú függvény felírása.

A Y jelű függő változó értéke 0 (HAMIS), akkor ha
Neumann János Kar
155
 ha C=1 és B=0 és A=0 (4.sor).
i C B A Y
0 0 0 0 0
1 0 0 1 0
2 0 1 0 0
3 0 1 1 1
4 1 0 0 0
5 1 0 1 1
6 1 1 0 1
7 1 1 1 1
119. ábra: A konjuktív alak felírása
A felírás szabálya ezért a következő:
5) azokat a sorokat vesszük figyelembe, melyekben a függő változó értéke 0;

6) az egy sorban levő független változók között VAGY kapcsolatot írunk elő;
7) a független változót egyenes alakban írjuk, ha értéke 0 és tagadott alakban, ha
értéke 1;
8) az egyes sorokat leíró VAGY függvényeket ÉS művelettel kell összekapcsolni.
Tehát a függvény, ha az előbbi módszert követjük:

 Soronként
𝑌1 = 𝐴 + 𝐵 + 𝐶
𝑌2 = 𝐴 + 𝐵 + 𝐶
𝑌3 = 𝐴 + 𝐵 + 𝐶
𝑌4 = 𝐴 + 𝐵 + 𝐶
Neumann János Kar
156
𝑌 = (𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)
Ezt szintén tudjuk egyszerűsíteni:

𝑌 = (𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)
Mivel tudjuk, hogy

𝐴 ∙ 𝐴 ∙ …∙ 𝐴 = 𝐴
tehát
(𝐴 + 𝐵 + 𝐶) ∙ (𝐴 + 𝐵 + 𝐶) = 𝐴 + 𝐵 + 𝐶
Ezért az egyszerűbb alak megadható, ha az első taggal felbővítjük:

𝑌 = ((𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)) ((𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)) ((𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶))
Mert korábban is használtuk az alábbi összefüggést:

A z egyenlet rövidített alakja a következő:

𝑌 = (𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵)
VHDL leírás
Y <= (B or C) and (A or C) and (A or B)
4.2.5. A logikai függvények egyszerűsítése

A logikai függvényeket a használat során fontos lehet egyszerűsíteni. Ezzel ugyanis elérhető,
hogy a tervezett áramköri hálózat is egyszerűbb, olcsóbb, hatékonyabb legyen.
Az igazságtáblázat alapján felírt kanonikus alakú függvények a legtöbb esetben
egyszerűsíthetők. Az egyszerűsítés azt jelenti, hogy a logikai algebra megismert tételeinek
felhasználásával olyan alakot nyerhetünk, amelyben kevesebb művelet, és vagy kevesebb
változó szerepel. Az egyszerűsítésre azért van szükség, mert ez után a feladatot megvalósító
logikai hálózat kevesebb áramkört, vagy programozott rendszer (mikrogép) programja
Neumann János Kar
157
kevesebb utasítást tartalmaz Az algebrai módszer mellett kidolgoztak grafikus, illetve

matematikai egyszerűsítési eljárásokat is.
Tekintsük át az előző példa lehetséges egyszerűsítését.
4.2.5.1. Diszjunktív alak egyszerűsítése

Az előző példában felírt diszjunktív alak a következő volt:
Ezt az alakot disztjunktív teljes normál alaknak nevezzük, mert minden tagban
szerepel minden változó, ill. minden lehetséges variációt sort) tartalmaz.
A diszjunktív teljes normál alakban szereplő szorzatok: mintermek.

m33 m35 m36 m37
Jelölésük
mni
ahol
n: változók száma
i: a függvény melyik mintermje
A mintermek megfelelő összeadásával bármelyik függvény előállítható. Ezt az alakot lehet
rövidíteni úgy is, szumma jel mögé csoportosítjuk az indexeket. (értékeket).
𝑌 3 = ∑(3,5,6,7)
Ebből az alakból azonban tudunk egyszerűsíteni:

Vigyük az utolsó tagot zárójel mögé
𝑌 = (𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶) + (𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶) + (𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶)
Mivel tudjuk, hogy

és
𝐴 + 𝐴 + ⋯+ 𝐴 = 𝐴
tehát
Neumann János Kar
158
𝐴𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐶 = 𝐴𝐵𝐶
ezért az egyszerűsített alak:

Ezt az alakot disztjunktív normál, de nem teljes alaknak nevezzük, mert nem szerepel benne
minden tagban minden változó, és nem szerepel minden lehetséges variáció.
A VHDL leírás pedig
4.2.5.2. Konjunktív alak egyszerűsítése

Az előző példában felírt konjunktív alak a következő volt:
𝑌 = (𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)
Ezt az alakot konjunktív teljes normál alaknak nevezzük, mert minden tagban
szerepel minden változó, ill. minden lehetséges variációt, sort) tartalmaz.
A konjunktív teljes normál alakban szereplő szorzatok: maxtermek.
Jelölésük
Mni
ahol
n: változók száma
i: a függvény melyik maxtermje
𝑌 = (𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)

M3 0 M31 M3 2 M3 4
A maxtermek megfelelő összeszorzásával bármelyik függvény előállítható. Ezt az alakot lehet

rövidíteni úgy is, hogy ∏ jel mögé csoportosítjuk az indexeket (értékeket).
𝑌 3 = ∏(0,1,2,4)
Ezt a teljes alakot szintén tudjuk egyszerűsíteni:
Neumann János Kar
159
𝑌 = (𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)
Mivel tudjuk, hogy
𝐴 ∙ 𝐴 ∙ …∙ 𝐴 = 𝐴
tehát
(𝐴 + 𝐵 + 𝐶) ∙ (𝐴 + 𝐵 + 𝐶) = 𝐴 + 𝐵 + 𝐶
Ezért az egyszerűbb alak megadható, ha az első taggal felbővítjük:
𝑌 = ((𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)) ((𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶)) ((𝐴 + 𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵 + 𝐶))
Mert korábban is használtuk az alábbi összefüggést:
Az egyenlet rövidített alakja a következő:
𝑌 = (𝐵 + 𝐶)(𝐴 + 𝐶)(𝐴 + 𝐵)
A VHDL leírás pedig

Y <= (B or C) and (A or C) and (A or B)
4.2.6. Logikai kapcsolási rajz

A logikai kapcsolási rajzzal lehet a legszemléletesebben ábrázolni a feladatot. Ekkor
kiválaszthatjuk, hogy melyik felírást választjuk a két lehetőségből. Az alábbi ábrán válasszuk a diszjunkt
alakot.
Ekkor a nem teljes diszjunkt alakot figyelembe véve, ahol az egyenlet
VHDL leírás pedig

Neumann János Kar
160
ekkor a bemeneti jeleket A, B, C) először három ÉS kapuval kell összekötni, és az egyenlet alapján
az ÉS kapuk eredményét kell egy 3 bemenetű VAGY kapura vezetni.
120. ábra: A diszunktív alak kapcsolási rajza
4.2.7. Karnaugh5 tábla
4.2.7.1. A Karnaugh tábla definíciója

A logikai függvények grafikus ábrázolásainak közös jellemzője, hogy az elemi - egy műveletes -
logikai függvényekhez (minterm, maxterm) sík-, vagy térbeli geometriai alakzatot rendelünk. A
lehetséges egyszerűsítések közül csak a Karnaugh (ejtsd: karnó) – táblázatos eljárással foglalkozunk.
A Karnaugh táblázat formailag a Veitch diagramból származtatott. A különbségek a változók
megadásának (a peremezésnek) módjában, valamint abban van, hogy egy elemi négyszög mintermet,
vagy maxtermet is jelképezhet. Tulajdonképpen az igazságtáblázat célszerűen átalakított változatáról
beszélhetünk, hiszen a rendszer igazságtáblázatának pontosan annyi sora van, ahány cellája a
5
Maurice Karnaugh (1924 - ) amerikai fizikus. Nevéhez fűződik a Boole algebra alapján létrehozott tábla,
mely segíti a villamos hálózatok , áramkörök felírását, egyszerűsítését, melyet a Bell Laboratóriumban dolgozott
ki. Magasan képzett fizikus, a Yale egyetemen végzett, és az IEEE tagja.
Neumann János Kar
161
(mintermje) a Karnaugh – táblának. Azaz n db független változó esetén 2n. Fontos dolog, hogy a Gray
és a Johnson kódoláshoz hasonlóan a kódolást úgy kell elvégezni, hogy az egymás melletti oszlopok, ill.
sorok mindig csak egy változóban térjenek el egymástól.
Egy n változós függvény tehát 2n db elemi négyzetből álló táblázatban szemléltethető.
A módszer előnye:
 gyorsabb,
 biztosabban jó eredményt adó,
 kevesebb munkát igénylő módszer
Hátránya pedig, hogy:
 legfeljebb 4 (esetleg 5) változóig használható.
4.2.7.2. A Karnaugh – tábla fajtái
4.2.7.2.1. Egy változós Karnaugh – tábla
A Karnaugh – tábla tulajdonképpen egy módosított Veitch - diagram.
I H
121. ábra: Egy változós Veitch – diagram
A Karnaugh – tábla esetén a halmazt egy négyszögben ábrázoljuk. A változókat a négyszög

szélére írt jelöléssel tüntetjük fel. Az értékeket a négyszög szélére irt kódolással adjuk meg.
Neumann János Kar
162
Minden változó 1 értékéhez a teljes terület egyik felét, míg a 0 értékéhez pedig a másik felét
rendeljük. A változó IGAZ (1) értékéhez vonalat húzunk, mert ezzel jelöljük meg ezt a térfelet.
1 0
122. ábra: Egy változós Karnaugh – tábla
Több változó esetén is így fogunk eljárni.
4.2.7.2.2. Két változós Karnaugh – tábla
Két változó esetén már figyelni kell arra, hogy a felezést úgy forgatjuk, hogy a változókhoz
rendelt területeket jól meg lehessen különböztetni. Ezért a változók kódolását úgy kell végezni, hogy
az egymás melletti oszlopok, ill. sorok mindig csak egy változóban térjenek el egymástól.
0 1
B 1
123. ábra: Két változós Karnaugh – tábla
Neumann János Kar
163
A táblában a változók értékei a korábbiak miatt értelem szerűen a következőképpen alakulnak.
A A
B 0 1
0 𝐴𝐵 𝐴𝐵
B 1 𝐴𝐵 𝐴𝐵
124. ábra: A két változós Karnaugh - tábla tartalma
A Karnaugh tábla kapcsán azt is fontos észrevenni, hogy a táblázat milyen kapcsolatban van az
igazságtáblával és a kettes számrendszerrel / bináris számkódolással.
Két változó esetén az igazságtáblának 4 sora lesz, és a következő módon fog kinézni:
i B A Y
0 0 0
1 0 1
2 1 0
3 1 1
125. ábra: A két változós igazságtábla
Vegyük észre, hogy az egyes sorokban A és B változó értékei természetesen beírhatók a

Karnaugh – táblába.
Neumann János Kar
164
A A
B 0 1
0 00 10
B 1 01 11
Az igazság tábla értékei azonban az egyes sorokban kettes számrendszerben adja az egyes
sorok „sorszámának” értékét. Ezért minden egyes cellához egy saját érték rendelhető.
A A
B 0 1
0 0 2
B 1 1 3
4.2.7.2.3. Három változós Karnaugh – tábla
A három változó esetén az előbbi meggondolások érvényben maradnak, ezért ezeket ugyan úgy
figyelembe kell venni: meg kell különböztetni a változókhoz rendelt területeket, és az egymás melletti
sorok és oszlopok csak egy változóban térhetnek el egymástól.
Viszont a három változó miatt táblázat oszlopai a BC változó-pár lehetséges
értékkombinációihoz vannak rendelve. Az oszlop-peremezést úgy kell végezni, hogy a szomszédos
oszlopok csak egyetlen változó-értékben különbözzenek. A harmadik változó A értéke szerint két sora
van a táblázatnak. Az egyikben A=0, a másikban pedig A=1. Az egyes elemi négyszögekhez tehát a
változók különböző értékvariáció tartoznak. A peremezés megváltoztatható, de csak úgy, hogy a
Neumann János Kar
165
szomszédos sorok, oszlopok egy változóban különbözhetnek. (A táblázat szélső oszlopai, illetve sorai
mindig szomszédosak).
A BC C
00 01 11 10
A 1
126. ábra: Három változós Karnaugh – tábla
A BC C
00 01 11 10
A 1
127. ábra: Három változós (B elemei kiemelve) Karnaugh – tábla
Az eddigiekben csak az ábrázolás formai részével foglalkoztunk. Nézzük most meg a logikai
tartalmat is egy kicsit bővebben. A két hozzárendelés szerint beszélünk Kp ill. Ks diagramról. A Kp
jelölés az ÉS-VAGY (vagyis a mintermek logikai összege – tehát a diszjunkt alakot leíró), míg a Ks a VAGY-
ÉS (maxtermek logikai szorzata – konjunktív alakot leíró) műveletes összerendelést jelenti. A leírt
kikötések betartásával - az előző fejezetben megismert – mindkét logikai függvényalak (diszjunktív, ill.
konjunktív) ábrázolható, és egyszerűsíthető Karnaugh – diagram segítségével
Az előbbi tartalommegadásnál az ÉS – VAGY irányt vettük figyelembe, ennek alapján készült a
táblázat kitöltése, tehát a diszjunktív alakot vettük figyelembe. Három változóra a diszjunktív alakot
felírva az alábbi eredményt kapjuk.
A BC C
Neumann János Kar
166
00 01 11 10
0 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶
A 1 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶
128. ábra: Három változós Karnaugh – tábla tartalma
Természetesen három változóra is felírhatjuk az igazságtáblát, és az így kapott értékeket itt is

behelyettesíthetjük a Karnaugh – tábla cellájába.
i A B C Y
0 0 0 0
1 0 0 1
2 0 1 0
3 0 1 1
4 1 0 0
5 1 0 1
6 1 1 0
7 1 1 1
129. ábra: A három változós igazságtábla
A BC C
00 01 11 10
Neumann János Kar
167
0 000 001 011 010
A 1 100 101 111 110
130. ábra: A három változós Karnaugh - tábla bináris értékekkel
A BC C
00 01 11 10
0 0 1 3 2
A 1 4 5 7 6
131. ábra: A három változós Karnaugh - tábla cellaértékei
4.2.7.2.4. Négy változós Karnaugh – tábla

Természetesen a táblázat megrajzolható négy változó esetére is. Ilyenkor azonban fel kell
bővíteni a cellákat, hiszen az igazságtáblában 4 változó szerepel., ezért 16 sorunk lesz.
Tehát 4 változó esetén az igazságtábla:
Neumann János Kar
168
i A B C D Y
0 0 0 0 0
1 0 0 0 1
2 0 0 1 0
3 0 0 1 1
4 0 1 0 0
5 0 1 0 1
6 0 1 1 0
7 0 1 1 1
8 1 0 0 0
9 1 0 0 1
10 1 0 1 0
11 1 0 1 1
12 1 1 0 0
13 1 1 0 1
14 1 1 1 0
15 1 1 1 1
132. ábra: A négy változós Igazságtábla
Az ábrázolásához azonban a Karnaugh – táblában új sorokat kell természetesen felvennünk.
Neumann János Kar
169
CD C
AB 00 01 11 10
00
01
B
11
A
10
133. ábra: A négy változós Karnaugh – tábla
Fontos lekövetni, hogy melyik változó mely cellában Igaz vagy hamis értékű. Ezért a következő
ábrán színekkel jelöltük meg az összetartozó értékeket.
CD C
AB 00 01 11 10
00
01
B
11
A
10
134. ábra: A négy változós Karnaugh – tábla
Neumann János Kar
170
CD C
AB 00 01 11 10
00 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫

B
A
135. ábra: A négy változós Karnaugh – tábla értékei (változók)
Neumann János Kar
171
CD C
AB 00 01 11 10
00 0000 0001 0011 0010
01 0100 0101 0111 0110

B
11 1100 1101 1111 1110
A
10 1000 1001 1011 1010
136. ábra: A négy változós Karnaugh – tábla értékei (binaris)
CD C
AB 00 01 11 10
00 0 1 3 2
01 4 5 7 6
B
11 12 13 15 14
A
10 8 9 11 10
137. ábra: A négy változós Karnaugh – tábla értékei (decimális)
Neumann János Kar
172
4.2.7.3. A Karnaugh – tábla kitöltése

Mivel megállapítottuk, hogy az előbbi példában (szavazatszámláló) a táblázat a diszjunktív
logikai függvény értékeit tartalmazza, ezért a példaként használt szavazatszámláló estét is le tudjuk írni
a segítségével.
Mivel tudjuk, hogy a feladat teljes diszjunktív alakja a következő:
Ebben a logikai függvényben meg tudjuk határozni a mintermeket.
m33 m35 m36 m37
Ha megfigyeljük a három változós Karnaugh – táblát, akkor azt is észrevehetjük, hogy ezek a
mintermek megtalálhatók a táblázatban.
Itt láthatjuk azt az összefüggést, hogy a táblázat cellái mintermeket jelölnek (A konjunktív alak
felírása esetén maxtermeket jelölnének). Azokba a mintermekbe, melyek megjelennek az egyenletben
egy 1-es értéket írunk.
Tehát mivel az egyenlet:
Ezért a kitöltött Karnaugh tábla:
BC C
A 00 01 11 10
0 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 𝑨𝑩𝑪 𝐴𝐵𝐶
A 1 𝐴𝐵𝐶 𝑨𝑩𝑪 𝑨𝑩𝑪 𝑨𝑩𝑪
138. ábra: Az egyenlet Karnaugh táblás felírása
Neumann János Kar
173
BC C
A 00 01 11 10
0 0 0 1 0
A 1 0 1 1 1
139. ábra: A kitöltött Karnaugh – tábla
Sok esetben a könnyebb használat érdekében a 0 vértékű változókat nem jelöljük. Ha pedig
figyelembe vesszük a mezők értékeit, akkor a teljes Diszjunkt függvény minterm alakját is
megkaphatjuk. Ez az egyik oka a táblázat használatának: a mintermmel megadott függvény nagyon
könnyen kiolvasható a táblázatból.
BC C
A 00 01 11 10
0 0 1 3 2
A 1 4 𝟓 𝟕 𝟔
140. ábra: A három változós Karnaugh - tábla cellaértékeiből kiolvasható a mintermek felírása
𝑌 3 = ∑(3,5,6,7)
4.2.7.4. A Karnaugh – tábla egyszerűsítése

Természetesen ugyanúgy, ahogyan az algebrai alak esetében, itt is élhetünk az egyszerűsítés
lehetőségével. Tulajdonképpen a táblát pont azért alakították ki, hogy az egyszerűsítés gyorsan és
könnyen elvégezhető legyen.
Az egyszerűsítés elve az algebrai egyszerűsítéseknél is használt közös tényező kiemelése.
Neumann János Kar
174
Másrészt kihasználjuk azt is, hogy a táblában egymás melletti (alatti) cellában olyan
mintermek, vannak amelyek csak 1 változóban térnek el.
Az egyszerűsítés során az azonos részt kiemelhetjük, a megmaradó változó és negáltja pedig
kiesik, azaz kihasználjuk a korábban felhasznált azonosság igazságtartalmát:
Az egyszerűsítés során éppen ezért az ilyen kieső párokat fogjuk megkeresni. Ezek pedig nem
lesznek mások, mint a Karnaugh táblában egymás mellé került 1-es értékek (hiszen ezek fognak olyan
tagot tartalmazni, melyek kiejthetők).
1) Az egymás mellett lévő összevonandó 1-eseket egy hurokkal vesszük körül, és ezután
már csak ennek a huroknak az eredményt tüntetjük fel. Ennek a módszernek nagy előnye,
hogy mivel a szomszédos mintermek, vagyis az összevonási lehetőségek azonnal
észrevehetők.
A gyakorlatban ez a következő módon zajlik:
Három hurkot képezünk, és a tagonként ejtjük ki A változót és negáltját, majd B változót és
Negáltját, végül C-t és negáltját.
Neumann János Kar
175
BC C
A 00 01 11 10
0 𝑨𝑩𝑪
A 1 𝑨𝑩𝑪 𝑨𝑩𝑪 𝑨𝑩𝑪
BC
141. ábra: Az egyszerűsítés elve Ia.
BC C
A 00 01 11 10
0 1
A 1 𝟏 𝟏 𝟏
142. ábra: Az egyszerűsítés elve IIa.
A példában a hurokkal körülvett mintermekben B = 1 és C = 1 állandó.

Másképpen a hurokban A 1-essel és 0-ával is szerepel (nem állandó), ezért kiesik. Az
összevonás eredménye BC.
Neumann János Kar
176
BC C
A 00 01 11 10
0 𝑨𝑩𝑪
AC
143. ábra: Az egyszerűsítés elve Ib.
BC C
A 00 01 11 10
0 1
A 1 𝟏 𝟏 𝟏
144. ábra: Az egyszerűsítés elve IIb.
A példában a hurokkal körülvett mintermekben A = 1 és C = 1 állandó. Másképpen a hurokban

B 1-essel és 0-ával is szerepel (nem állandó), ezért kiesik.
Az összevonás eredménye AC.
Neumann János Kar
177
BC C
A 00 01 11 10
0 𝑨𝑩𝑪
AB
145. ábra: Az egyszerűsítés elve Ic.
BC C
A 00 01 11 10
0 1
A 1 𝟏 𝟏 𝟏
146. ábra: Az egyszerűsítés elve IIc.
A példában a hurokkal körülvett mintermekben A = 1 és B = 1 állandó.

Másképpen a hurokban C 1-essel és 0-ával is szerepel (nem állandó), ezért kiesik. Az
összevonás eredménye AB.
Összesítve az alábbi eredményre jutunk:
BC C
A 00 01 11 10
0 1
A 1 𝟏 𝟏 𝟏
147. ábra: Az egyszerűsítés elve abc összesítve.
Neumann János Kar
178
Ezért az egyszerűsítés eredménye a következő:
Ez pedig nem más, mint a korábban algebrai úton is meghatározott nem teljes diszjunktív alak.
Természetesen a konjuktív alakkal ugyanígy tudunk eljárni.
Természetesen ezt nagyobb táblázatban is megtehetjük.
Az egyszerűsítésnek vannak további szabályai is:
2) Egy logikai függvényben egy tagot tetszés szerint ismételhetünk az egyszerűsítés
érdekében, így a Karnaugh-tábla bármely 1-esét is akárhány hurokba bevonhatjuk.
Ez jól látható az előbbi példában, ahol a középső alsó eggyes három huroknak is tagja.
BC C
A 00 01 11 10
0 1
A 1 𝟏 𝟏 𝟏
148. ábra: A középső alsó egyes 3 hurok tagja
3) Minden 1-est legalább egyszer be kell vonni legalább egy hurokba.

Az előző példában minden egyes tagja egy huroknak.
BC C
A 00 01 11 10
0 1
A 1 𝟏 𝟏 𝟏
149. ábra: Minden egyes legalább egy hurok tagja
4) Ha nem tudjuk összevonni semmivel, egyetlen cella alkotja a hurkot (nem lehet
egyszerűsíteni).
Neumann János Kar
179
5) Nemcsak 2, hanem 2 bármely egész számú hatványa darabszámú szomszédos minterm

összevonható.
Négy változós esetben ez nagyon szépen levezethető.
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10
00 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 00
01 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 01 1 1

B B
A A
D D
Tehát az eredmény:
𝑌 = 𝐵𝐷
6) A tábla a széleken összefügg.
Neumann János Kar
180
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10
00 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 00

𝑨𝑩𝑪𝑫
01 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 01 1 1

𝑨𝑩𝑪𝑫
B B
𝑨𝑩𝑪𝑫
A A
𝑨𝑩𝑪𝑫
D D
𝑌 = 𝐵𝐷
7) Egymás mellettinek ill. alattinak számítanak a sorok, ill. oszlopok két végén levő 1-esek
is.
Neumann János Kar
181
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

𝑨𝑩𝑪𝑫

𝑨𝑩𝑪𝑫
B B
𝑨𝑩𝑪𝑫
A A
𝑨𝑩𝑪𝑫
D D
𝑌 = 𝐵𝐷
8) 4 db négyzet alakban elhelyezkedő 1-es összevonható
Neumann János Kar
182
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

B B
A A
D D
𝑌 = 𝐵𝐷
9) A négy sarokban lévő 1-es is négyzet alaknak számít
Neumann János Kar
183
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

𝑨𝑩𝑪𝑫

𝑨𝑩𝑪𝑫
B B
𝑨𝑩𝑪𝑫
A A
𝑨𝑩𝑪𝑫
D D
𝑌 = 𝐵𝐷
10) Teljes sorok valamint teljes oszlopok összevonhatók
Neumann János Kar
184
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10
00 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 00 1

B B
A A
D D
𝑌 = 𝐶𝐷
11) Két szomszédos teljes sor vagy oszlop összevonható
Neumann János Kar
185
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

B B
11 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 11 1 1 1 1
A A
10 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 10 1 1 1 1
D D
𝑌=𝐴
12) Minél nagyobb hurkokat képzünk, annál több változó esik ki, annál egyszerűbb
természetesen a végeredmény.
4.3. További példa: Digitális komparátor

Vegyünk egy további példát, ahol megtanulhatjuk a kombinációs hálózatok felírását,
természetesen a korábban megismert felírási lehetőségekkel.
4.3.1. Szöveges megfogalmazás

Legyen egy digitális komparatorunk, melynek az a feladata, hogy két binárisan felírt számot
hasonlítson össze. A két szám legyen eltárolva két biten.
4.3.2. Blokkvázlat
Ebben az esetben a rendszer bemenete az a négy bit ahol a két számot eltároljuk, kimenete
pedig az a három változó, melyek igaz értékeivel képes eldönteni a két szám viszonyát. Erre azért van
Neumann János Kar
186
szükség, mert a három kimenet állapota csak igaz vagy hamis lehet, egyéb értéket nem vehet fel. Így
az igaz állapot „helyzete” mondja meg, hogy mi a két szám viszonya.
Ez azt jelenti, hogy
– Y0 = 1 ha A > B egyébként 0
– Y1 = 1 ha A = B egyébként 0
– Y2 = 1 ha A < B egyébként 0
A0
A1 Y0
Komparátor
B0 .
.
Y1
B1 .
Y2
150. ábra: A komparátor.
A rendszerben legyen ( Azért, hogy az előbb tanult felírási módot tudjuk követni A0 = D, A1=C,
B0= B és B1= A.).
Ezután felrajzoljuk a rendszer igazságtáblázatát, amely 4 független változót és 3 függő változót
tartalmaz, ezért 7 oszlopa lesz, viszont 4 független változójából következik, hogy 16 sorral fog
rendelkezni. Felírjuk A, B C, D lehetséges kombinációit, és kitöltjük a táblázatot.
Neumann János Kar
187
i A B C D Y0 Y1 Y2
0 0 0 0 0 0 1 0
1 0 0 0 1 0 0 1
2 0 0 1 0 0 0 1
3 0 0 1 1 0 0 1
4 0 1 0 0 1 0 0
5 0 1 0 1 0 1 0
6 0 1 1 0 0 0 1
7 0 1 1 1 0 0 1
8 1 0 0 0 1 0 0
9 1 0 0 1 1 0 0
10 1 0 1 0 0 1 0
11 1 0 1 1 0 0 1
12 1 1 0 0 1 0 0
13 1 1 0 1 1 0 0
14 1 1 1 0 1 0 0
15 1 1 1 1 0 1 0
151. ábra: A komparátor igazságtáblázata
4.3.4. Logikai függvények

A logikai függvény felírásához csak egy egyenletrendszert veszünk most figyelembe, hogy
egyszerűbben fel tudjuk írni a függvényt.
Tekintsük most csak azt az esetet, amikor
– Y0 = 1 ha A > B egyébként 0
– Ekkor az igazságtáblában az alábbi sorok lesznek fontosak.
Neumann János Kar
188
i A B C D Y0 Y1 Y2
0 0 0 0 0 0 1 0
1 0 0 0 1 0 0 1
2 0 0 1 0 0 0 1
3 0 0 1 1 0 0 1
Y1 4 0 1 0 0 1 0 0
5 0 1 0 1 0 1 0
6 0 1 1 0 0 0 1
7 0 1 1 1 0 0 1
Y2 8 1 0 0 0 1 0 0
Y3 9 1 0 0 1 1 0 0
10 1 0 1 0 0 1 0
11 1 0 1 1 0 0 1
Y4 12 1 1 0 0 1 0 0
Y5 13 1 1 0 1 1 0 0
Y6 14 1 1 1 0 1 0 0
15 1 1 1 1 0 1 0
Az ebből felírható részegyenletek (soronként meghatározott mintermek):
𝑌1 = 𝐴𝐵𝐶𝐷
Tehát az egyenlet:
Neumann János Kar
189
𝑌 = 𝐴𝐵𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶𝐷
4.3.5. Kapcsolási rajz

Ebből az egyenletből felépíthetjük a hálózatot is. Ehhez 6 darab És és egy VAGY kapura van
szükségünk. Ezen kívül természetesen minden bemenetnél képeznünk kell a negáltat is.
152. ábra: A komparátor kapcsolási rajza
Neumann János Kar
190
4.3.6. Karnaugh - tábla

A Karnaugh tábla felírásához szükség van az előbbi egyenletre.
𝑌 = 𝐴𝐵𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶𝐷
Ennek elemeit keressük meg a táblában, és írunk a helyére egyes értéket.
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

B B
11 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 𝑨𝑩𝑪𝑫 11 1 1 1
A A
D D
Ezután a tábla egyszerűsíthető: (Pirossal a kieső tagok):
Neumann János Kar
191
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

B B
A A
D D
Az egyszerűsítés után kapható egyenlet:

𝑌 = 𝐴𝐶 + 𝐴𝐵𝐷 + 𝐵𝐶𝐷
Ezzel az egyszerűsítéssel tényleg egy könnyebben kezelhető rendszert kaphatunk: így már csak
3 ÉS kapu és egy VAGY Kapu szükséges a rendszer felépítéséhez. A négy negált helyett pedig csak kettőt
használunk.
Neumann János Kar
192
153. ábra: Az egyszerűsített kapcsolási rajz
+1) Közömbös függvényértékek kezelése (Dont’t care)

Közömbös függvényértékek esetén tudjuk, hogy
 Biztos, hogy az adott változókombináció nem következik be
pl. BCD kód
 Nem lényeges, hogy az adott változókombinációnál hogy viselkedik a rendszer
Pl. olyan memória cím, ahol nincs fizikailag semmilyen eszköz
 Kikötjük, hogy nem szabad az adott változókombinációt a bemenetre kötni (pl.
Reserved)
 X-szel jelöljük.
Az egyszerűsítés során pedig:
 Cél minél több 1-est, minél nagyobb hurokba bevonni.
 Az X-eket nem kötelező, de be lehet vonni hurokba, ezért ha kell, X-ek felhasználásával
egyszerűsítünk, hogy minél egyszerűbb alakot kapjunk.
𝑌 = 𝐴 + 𝐶 + 𝐵𝐷 + 𝐵𝐷
4.4. Több kimenetű rendszerek

Több kimenetű rendszerek esetén a feladat egyszerű: annyi Karnaugh táblát kell felrajzolni,
ahány kimenetünk van. Az alábbiakban erre is tekintsünk egy példát.
Neumann János Kar
193
4.4.1. Karnaugh tábla

Két ( több) kimenet esetén a rendszert több táblába tudjuk felírni.
Kettő vagy több kimenettel rendelkező kombinációs hálózatok minimalizálásánál két külön
táblába írjuk fel a rendszert. A kimeneti függvényeket külön-külön egyszerűsítjük, független, de közös
bemenetekkel rendelkező alhálózatokra bontva a rendszert. A függvényeket külön-külön írjuk fel, de
az esetleges közös elemeket csak egyszer valósítjuk meg.
A rendszerünkről tudjuk, hogy a következő módon írható fel:
4
𝑃 = ∑(13,15)
𝑄 = ∑(4,5,10,11,12.13,15)
Ezért két táblát tudunk felírni: két kimenetünk van.

P- re felírva:
4
𝑃 = ∑(13,15)
CD C
AB 00 01 11 10
00 0 1 3 2
01 4 5 7 6
B
11 12 13 15 14
A
10 8 9 11 10
Neumann János Kar
194
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

B B
A A
D D
Ez természetesen egyszerűsíthető:
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

B B
A A
D D
Ezért
𝑃 = 𝐴𝐵𝐷
Neumann János Kar
195
Q-ra felírva
4
𝑄 = ∑(4,5,10,11,12.13,15)
CD C
AB 00 01 11 10
00 0 1 3 2
01 4 5 7 6
B
11 12 13 15 14
A
10 8 9 11 10
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

B B
A A
D D
Természetesen ez is egyszerűsíthető:
Neumann János Kar
196
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

B B
A A
D D
Ezért az egyszerűsítés után az egyenlet a következő módon írható fel:

𝑄 = 𝐵𝐶 + 𝐴𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶
A két rendszert egy táblába érdemes foglalni, hogy az azonos részeket csak egyszer valósítsuk
meg.
Neumann János Kar
197
CD C CD C
AB 00 01 11 10 AB 00 01 11 10

B B
A A
D D
𝑄 = 𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐷 + 𝐴𝐵𝐶
A két kimenet mintermjei alapján az igazságtáblázat is kitölthető:
4
𝑃 = ∑(13,15)
𝑄 = ∑(4,5,10,11,12.13,15)
i A B C D P Q
0 0 0 0 0 0 0
1 0 0 0 1 0 0
2 0 0 1 0 0 0
3 0 0 1 1 0 0
4 0 1 0 0 0 1
Neumann János Kar
198
5 0 1 0 1 0 1
6 0 1 1 0 0 0
7 0 1 1 1 0 0
8 1 0 0 0 0 0
9 1 0 0 1 0 0
10 1 0 1 0 0 1
11 1 0 1 1 0 1
12 1 1 0 0 0 1
13 1 1 0 1 1 1
14 1 1 1 0 1 0
15 1 1 1 1 1 1
4.4.3. Logikai függvények (algebrai megfogalmazás a

Boole logika alapján)
A két rendszer felírása:
𝑃 = 𝐴𝐵𝐷
𝑄 = 𝐵𝐶 + 𝐴𝐶𝐷 + 𝐴𝐵𝐶
A teljes rendszerre pedig:
𝑄 = 𝐵𝐶 + 𝐴𝐵𝐷 + 𝐴𝐵𝐶
Ha felrajzoljuk a kapcsolásokat jól látható az egyszerűsítés elve is:
Neumann János Kar
199
154. ábra: P=ABD
155. ábra: 𝑸 = 𝑩𝑪 + 𝑨𝑪𝑫 + 𝑨𝑩𝑪
Neumann János Kar
200
156. ábra: 𝑸 = 𝑩𝑪 + 𝑨𝑩𝑫 + 𝑨𝑩𝑪

1) Definiálja a logikai hálózat fogalmát!
2) Definiálja a kombinációs hálózat fogalmát!
3) Definiálja a sorrendi hálózat fogalmát!
4) Milyen fontos tulajdonságai vannak a kombinációs hálózatoknak?
5) Milyen módon tudunk felírni egy kombinációs hálózatot?
6) Írja le a szavazatszámláló példa szöveges megfogalmazását!
7) Mit tud a blokkos felírási módról? Válaszát példával illusztrálja!
8) Írja fel a szavazatszámláló működését leíró igazságtáblázatot!
9) Hogyan lehet kiolvasni az igazságtáblázatból a logikai függvény diszjunkt alakját?
10) Hogyan tudjuk felírni a logikai függvény konjunkt alakját az igazságtáblázat
ismeretében?
11) Definiálja a minterm fogalmát!
12) Definiálja a maxterm fogalmát!
Neumann János Kar
201
13) Mit tud a Karnaugh – tábláról?

14) Milyen típusait ismeri a Karnaugh – táblának?
15) Hogyan határozza meg egy adott rendszerben a szükséges Karnaugh – tábla méretét?
16) Mi a kapcsolat a Karnaugh - tábla és az igazságtáblázat között?
17) Mi a kapcsolat a Karnaugh - tábla és a mintermek ill. a maxtermek között?
18) Milyen módszereket ismer egy hálózat egyszerűsítésére?
19) Írja fel a Karnaugh – tábla egyszerűsítésének szabályait! Az állításokat rajzzal illusztrálja!
20) Mit nevezünk digitális komparátornak?
21) Hogyan írhatunk fel egy hálózatot, ha tudjuk róla, hogy két kimenete van? Válaszát
példával illusztrálja!
Neumann János Kar
202
4.6. Feladatok
1) Írja fel a következő hálózatot Karnaugh – táblával, igazságtáblázattal, logikai függvénnyel
és a hozzá tartozó kapcsolási rajzzal! Ahol lehet, egyszerűsítsen!
3
𝐹 = ∑(1,5,7)
2) Irodalom Írja fel a következő hálózatot Karnaugh – táblával, igazságtáblázattal, logikai

függvénnyel és a hozzá tartozó kapcsolási rajzzal! Ahol lehet, egyszerűsítsen!
3
𝐹 = ∑(3,5,7)

3
𝐹 = ∑(3,5,6,7)

3
𝐹 = ∑(2,3,5,6,7)

3
𝐹 = ∑(0,2,3,7)
6) Írja fel a következő hálózatot blokkal, Karnaugh – táblával, igazságtáblázattal, logikai

4
𝐹 = ∑(5,7,12,14)
Neumann János Kar
203

4
𝐹 = ∑(5,7,12,14,9)

4
𝐹 = ∑(0,2,5,7,8,9,10,12,14)

4
𝐹 = ∑(2,4,5,8,9,10,14)
4
𝐹 = ∑(0,2,4,5,8,10)
Neumann János Kar
204
4.7. Irodalom
Zsom Gyula: Digitális technika I. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000, KVK 49-273/I, ISBN 963
6 1786 6)
Zsom Gyula: Digitális technika II. (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000, KVK 49-273/II, ISBN 963
16 1787 4)
Arató Péter: Logikai rendszerek tervezése (Tankönyvkiadó, Budapest, 1990, Műegyetemi Kiadó
2004, 55013)
Zalotay Péter: Digitális technika (http://www.kobakbt.hu/jegyzet/DigitHW.pdf)
Rőmer Mária: Digitális rendszerek áramkörei (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989, KVK 49-223)
Rőmer Mária: Digitális technika példatár (KKMF 1105, Budapest 1999)
Tudományegyetem)
Neumann János Kar
205
4.8. Feladatmegoldást segítő
BC C
A 00 01 11 10
0
0 1 3 2
A 1
4 5 7 6
BC C BC C
A 00 01 11 10 A 00 01 11 10
0 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 0
A 1 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 𝐴𝐵𝐶 A 1
Neumann János Kar
206
Neumann János Kar
207
CD C
AB 00 01 11 10
00
0 1 3 2
01
4 5 7 6
B
11
12 13 15 14
A
10
8 9 11 10
Neumann János Kar
208
C
C
D
AB 00 01 11 10

B
A
C
C
D
AB 00 01 11 10

B
A
Neumann János Kar
209

ElektroDigit2019 e Kesz

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

ElektroDigit2019 e Kesz

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

ÓBUDAI EGYETEM NEUMANN JÁNOS

Dr. Komoróczki – Steiner Henriette

Kertész Zsolt László

A munka elkészültét támogatta:

Neumann János Számítógéptudományi Társaság

lektor: Srp Ágoston Mihály

1. fejezet: Elektronikai alapfogalmak

1.1.1. Az anyag szerkezete

1. ábra: A világ megismerésének hármas egysége

1.1.2. Az anyag vizsgálatának rövid története

2. ábra: Az ouroboros szimbólumrendszere

törekszünk, hiszen a tulajdonságok, az összetétel, a mikroszerkezet és az előállítás négyes halmazát

3. ábra: Az anyag vizsgálatához kapcsolódó tulajdonságok

évvel ezelőttről származó – égetőkemencéket találtak, ahol már szinte tömegtermelésre

4. ábra: Ősi festmény a

5. ábra: Willendorfi vénusz

1.1.2.2.1. Indiai kultúra

6. ábra: Anyaistennő ábrázolás a korai indiai kultúrából

1.1.2.2.2. Perzsa kultúra

7. ábra: Perzsa uralkodó

1.1.2.2.3. Egyiptomi kultúra

8. ábra: Tutanhamon fáraó halotti maszkja elölről

1.1.2.2.4. Görög- római kultúra

9. ábra: Thalesz 10. ábra: Herakleitos

11. ábra: Anaximenész 12. ábra: Anaximandrosz

13. ábra: Arisztotelész alapelem-párjai és átmeneteik 14. ábra: Arisztotelész

15. ábra: Platon

16. ábra: Platón szimmetriaelvei

Mindenképpen külön kell említenünk a témánk szempontjából legfontosabb görög gondolkodó,

17. ábra: Demokritosz

ebben a korban is nagyszerű eredmények születtek a mesteremberek kísérletező kedve és

18. ábra: Avicenna 19. ábra: Albertus Magnus

1.1.3. Az atom felépítése

20. ábra: Az atom

Ezeket ún. elemi részecskék alkotják. Az elektronfelhőben az elektronok, az atommagban a

Elemi részecske Tömeg Relatív tömeg Elektromos töltés Relatív töltés

Az atommagban a neutronokra azért van szükség, hogy az atommagban koncentrált pozitív

21. ábra: Az elektronfelhő hélyszerkezete

Az atomok elektronszerkezetét az atommag és az elektronok közötti vonzás, az elektronok

22. ábra: Elektronpályák

Az atomban az atompályák egy számhármassal jellemezhetők (a fő-, a mellék- és a mágneses

23. ábra: A kén elektronszerkezete

A kénatom 16 db elektronjából 10 a belső, lezárt alhéjakon található, az atomtörzshöz tartozik.

24. ábra: Az argon elektron szerkezete

1.1.4. Az anyagban fellépő atomi szintű kapcsolati erők

1.1.4.1. Ionos kötés:

Magyarázat: A kálium az első főcsoportban található elem. A stabil elektronszerkezet eléréséhez

Másról beszélünk a magnézium (Mg) és a klór (Cl) találkozásánál:

25. ábra: Ionos kötés

1.1.4.2. Kovalens kötés

26. ábra: Kovalens kötés orbitális pályája

Kovalens kötés, a kötést létesítő elektronpárok száma szerint többféle létezhet.

27. ábra: Egyszeres kovalens kötés

28. ábra: Kettős kovalens kötés

29. ábra: Hármas kovalens kötés

A csak egyszeres kötéseket tartalmazó szerves vegyületeket telített vegyületeknek nevezzük. A

30. ábra: Gyémánt kovalens kötései

1.1.4.3. Fémes kötés

31. ábra: A fémes kötés

1.1.4.4. Van der Waals-kötés

32. ábra: Van der Waals-kötés dipólusai

1.1.4.5. Hidrogén kötés

33. ábra: Hidrogén-híd

1.1.5. Az anyag belső rendezettsége