Olvasd el a mondát!

Mátyás király Jénében Mátyás király egyik hadnagyát Jéney Péternek hívták.
Gömörbe való volt, Jénébe. Egyszer meghívta a királyt, látogassa meg a faluját. A
király elfogadta a meghívást. Amikor Gömörben járt, Harmacról a cikóházi völgyön
keresztül lóháton ment át Jénébe. A házhelypusztai dombon a király lova egy
nyúltól megijedt és megugrott. Erre a király nem számított. Kiesett a nyeregből.
Homlokával bukott a földre. Nem lett semmi baja. Ezt a földet azóta Mátyás
homlokának hívják. Jéney Péter nőtlen ember volt. A vendégséget úgy tudta
megtartani, hogy Rimaszécsből, a gazdag Széchy Máriától kért kölcsön
márványasztalt, abroszt meg evő-ivóedényeket. Egy darab földet adott értük
zálogba. A lakomát a jénei határban, egy szép völgyben tartották. A király vidáman
mulatott. Megtetszett neki az abrosz, amivel a márványasztal le volt terítve. A
hűséges hadnagy, hogy örömet szerezzen a királynak, odaajándékozta az abroszt.
Azóta annak a helynek, ahol Mátyás király a nevezetes abroszról lakomázott,
Abroszka-völgy a neve mind a mai napig. Jénéből ment aztán Mátyás király
Sajógömörbe, ahol a szőlőhegyen megkapáltatta az urakat. (Kriza Ildikó: Mesék és
mondák Mátyás királyról)

Számozással állítsd sorrendbe a történéseket!

___ Mátyás királyt Jeney Péter vendégségbe hívja.
___ A király továbbindul Sajógömörbe.
___ A hosszú úton Mátyás leesik a lóról.
___ Jenei Péter kölcsönkér Széchy Máriától.
___ A hadnagy Mátyásnak ajándékozza az abroszt.
___ A királynak megtetszik az abrosz.
Olvasd el a mesét, majd oldd meg a feladatokat!
Az öreg nagyapó és a kisunoka
Volt egyszer egy vénséges vén öregember, alig látott, süket volt az istenadta, és a
térde is reszketett. Ebédnél alig tudta a kanalat kézben tartani, kiloccsantotta a
levest az abroszra, és a szájából is visszalottyant valami mindig. A fia és a menye
fintorogva fordultak el tőle, és végül is a jó öreg odaszorult a kemence sarkába, ott
eddegélt, agyagtálacskáját az ölében nyugtatva, és mert elég szűkösen mérték
eledelét, időnként az asztal felé pillantott, és szemét elfutotta a könny. Egyszer
reszkető keze még a tálacskát sem tudta tartani, földre pottyant, és darabokra
tört. Szidta is a fiatal menyecske, ő azonban szót sem szólt, csak sóhajtozott. A
menyecske akkor fatálat vásárolt neki néhány garasért, hogy egyék abból, jó az
neki. S hogy így üldögéltek ebédnél, látják, amint a négyéves kisunoka a földön egy
deszkácskából valamit eszkábál. – Hát abból mi lesz? – kérdezte az apja. – Kisvályú
– válaszolta a gyerek. – Ebből esznek anyuka és apuka, ha én majd nagy leszek. Az
asszony és az ember egymásra néztek, lassan megeredt a könnyük. Újra az asztal
mellé ültették nagyapót, és attól kezdve mindig velük együtt evett, nem szóltak
egy szót sem, ha kiloccsantotta a levest. (Lev Tolsztoj meséje)

Hogyan bánt nagyapóval a fia és a menye? _______________________

Miért kapott fatálat nagyapó? ___________________________________
Miért faragott kisvályút a kisunoka? _____________________________
Mire tanította meg a kisunoka a szüleit? Húzd alá a helyes választ!
a) Hogyan kell kisvályút készíteni.
b) Az idős szülőket is tisztelet illeti.
c) Mindig együtt kell étkeznie a családnak.
Mesemorzsa
Két kicsi hangya elindult szerencsét próbálni. Mentek-mendegéltek, fűszálról
fűszálra másztak, repedésből hasadékba kószáltak. Bejártak már vagy tíz tenyérnyi
helyet, dél volt már, s még semmit se leltek. – Enni kéne. Étlen nem lehet menni. –
Lehetni lehet, csak lassabban – fejezte be a sopánkodást a bölcsebbik hangya.
Azzal tovább mendegéltek, másztak. S egyszer csak nekimentek egy majdnem
mogyorónyi morzsának. Pihentek egyet, s nekiláttak a hurcolkodásnak. Azaz csak
láttak volna. – Mit cipeljük a bolyba! – gondolta s mondta a ravaszabbik hangya. –
Együk meg itt helyben. – Nem bánom, faljunk belőle, hogy kapjunk erőre –
egyezett bele a másik –, amennyit mi eszünk, meg se látszik. – Az egészet
megesszük! – Az egészet nem lehet, nem engedi a hangyabecsület. – Fütyülök a
becsületre. Éhes vagyok, meg akarom enni a részem. A vitatkozásra melléjük
szökkent a levelibéka. – Na nézd csak – hümmögte –, a hangyák összekülönböztek
a koszton. No majd elosztom én nekik – azzal hamm, a béka bekapta a morzsát.
Azóta a hangyák, amit találnak, szótlanul hazacipelik-hordják. Haza a bolyba.
(átdolgozás Kányádi Sándor nyomán)

Pótold a mese megfelelő szavaival a hiányos mondatokat!

A két kicsi hangya elindult _______________ próbálni. Egyszer csak találtak egy
_________________ nagyságú morzsát. A két hangya azonban
_______________________ a koszton. A ____________ bízták az osztozkodást, de
az ____________ a morzsát. Azóta, amit találnak, _________________________ a
hangyák.
Olvasd el a mesét! Oldd meg a feladatokat!
A hétalvó malac
Murci, a malac nem bírt reggel felkelni. Ébresztőórája hangosan csengetett hétkor,
de Murci nem hallotta. Nyolckor beröppent a tanyaudvarról a kakas, felszállt az
ágy fejére, és fél órán keresztül kukorékolt, olyan hangosan, ahogyan a torkán
kifért. Murci malac mégsem ébredt fel. – Hadd próbáljam meg én is - mondta a
bagoly, és kilenctől tízig huhogott. – Akkor hazarepült, hogy estig aludjon. Hát
Murcit nem lehet felkelteni. Tizenegy órakor az öreg, szürke szamár dugta be a
fejét a hálószoba ablakán. Fülsiketítően iázott Murci fülébe; végül a többiek arra
kérték, hagyja már abba! Hogy alhat Murci ekkora lármában? Hát már sosem fog
felébredni? Tizenkét órakor azt mondta a gazdasszony: – Én tudom, mitől ébred
fel Murci. Kinyitotta a szoba ajtaját és bekiáltott: – Az ebéd tálalva! Murci abban a
szempillantásban felébredt, és kirohant ebédelni. Ugye, most már te is fel tudnád
kelteni a hétalvó malacot! (Ann Mckie: Félszáz esti mese)

Sorold fel az összes szereplőt! ______________ , ______________ ,

______________ , _______________ , _______________.

Számozással állítsd sorrendbe az eseményeket!

___ A szamár és a bagoly sem jár sikerrel.
___ Murci órája hiába csörög.
___ A kakas nem tudja felkelteni.
___ A gazdasszony tudja a megold