KEZDŐ BŰNÖZÖK

KÉZIKÖNYVE

Dr. Magyar Elemér

KEZDŐ BŰNÖZÖK KÉZIKÖNYVE
© Minden jog fenntartva! A könyv, vagy annak
részei a szerző engedélye nélkül semmiféle úton
nem másolhatók, sokszorosíthatók, vagy reprodu-
kálhatók! A könyvben leírtakból eredő esetleges
kárért a szerző felelősséget nem vállal.

ISBN 963 440 154 6

Szerző: Dr. Magyar Elemér

Grafika: AENIMA Stúdió
Előkészítés, értékesítés: BBS-E Bt.
A könyv a szerző magánkiadása
Nyomdai munkák: Bíró Family Kft.
Felelős vezető: Bíró Endre
 mottó:

„Tökéletes bűntény nincs,

csak tökéletlen rendőrség. "
 Előszó
Ne olvassák el ezt a könyvet! Felháborító,
hogy ilyesmi egyáltalán megjelenhet demok-
ratikus jogállamunkban. Én speciel teljes
mértékben elhatárolom magam tőle. Minél
többször olvasom, annál inkább. Dr. Magyar
Elemér a bűnözést népszerűsíti, a gonoszte-
vőknek ad tanácsokat. Pfuj! Tőlem meg azt
várta volna hogy őt népszerűsítsem. Azt már
nem! Nem elég nekem, hogy már minden-
honnan kirúgtak, lassan már a nyilvános il-
lemhelyekről is kitiltanak, mert elvállaltam
egy szervezett bűnözőnek kikiáltott vállalko-
zó védelmét? Igaz, hogy az illetőt az Alkot-
mány szerint ártatlannak kell tekinteni, a
rendőrség által összegyúrt gyanúsítások pe-
dig igencsak izzadtságszagot árasztanak. Ha
persze a védelem alapjogának törvényes gya-
korlása miatt izélgetnek.... Lehet, hogy jobb
volna valóban a bűnözés oldalára állni? Miért
legyek én tisztességes - felakasztanak úgyis?
Talán e könyvecske szerzőjének fejében is
ilyen gondolatok jártak, amikor nem minden-
napi vállalkozásába belefogott.
Dr. Magyar Elemér védelmében annyit el
tudok mondani, hogy rendes emberként
kezdte. Én akkor ismertem meg, amikor fel-
tette a kérdést: "Végül is milyen a mi rendőrsé-
günk?". A válasszal sem maradt adós: "Olyan,
amilyet megérdemlünk. A diktatórikus, bürokrati-
kus hatalom elidegenedett, öntelt erőszakszerveze-
te". Ne tessék megijedni: mindez természete-
sen a rendszerváltás előtti intézményre vo-
natkozott és a Beszélő 1989. évi 2. számában
jelent meg. E megállapítást akkor senki nem
vitatta igazán, még a hatalom oldaláról sem.
A Belügyminisztériumban már folytak a
rendőrség átalakításának és alkotmányos ke-
retek közé szorításának előkészületei. Igaz,
nem túl nagy lendülettel, amit a Duna-Gate
néven ismertté vált botrány is jelzett. Azóta
eltelt több mint tíz év. A szerzőt természete-
sen nem azért terheli felelősség, hogy akkor
mindezt leírta. Nem. Hanem megbocsátha-
tatlan mulasztása miatt. Azért, amit nem írt
meg. Körülbelül így: "Milyen a mi rendszervál-
tás utáni rendőrségünk? A demokratikus, nyitott
közhatalom polgárbarát és szerény szolgáltató
szervezete". Ehelyett próbálkozik itten holmi
bűnözőképző tankönyv kibocsátásával.
Szóval, mindenkit lebeszélek a mű elolva-
sásáról. Higgyék el, én sem rágtam volna vé-
gig rajta magam többször is, ha nem lenne
ilyen jó és szellemes. Nekem különösen a
„keresztapaságról" szóló fejtegetések tetszet-
tek, ahol a szerző eltanácsolja a kezdőket a
címre történő pályázástól. Védencem - akire
már utaltam - sajnos még nem olvashatta Dr.
Magyar Elemér könyvét, így azután elkövette
azt a hibát, hogy a maffiózók világából merí-
tett formai elemeket üzleti imidzsének kiala-
kítása során. „Bűnözőnek" viszont valóban
igen kezdő volt, mivel az egyik - be nem bi-
zonyított - vádpont szerint ötvenezer forint
erőszakos behajtásán munkálkodott hosszú
évek során. Ez az állítólagos tevékenység csak
veszteséges lehetett, mert köztudomású, hogy
manapság ötvenezerért még egy izomsorva-
dásos verőlegényt sem lehet arra a tíz má-
sodpercre kibérelni, ami legalább egy behajtói
pofon szakszerű kiosztásához szükségeltetik.
Egy helyszíni szemle során megtalálták vi-
szont azt a falra kiakasztott képet, amelynek
felirata hősünket „a legjobb Keresztapunak"
nevezi. A bűncselekményből származó, kere-
sett nyomokat ugyan nem találták meg, de a
faldísz ottlétét a felirattal együtt diadalmá-
morban jegyzőkönyvezték. Valószínűleg
döntő bizonyítéknak szánják. Hogyan is szól
Dr. Magyar Elemér művének mottója? Juszt
sem emlékszem.
A Kezdő bűnözők kézikönyve azért is veszé-
lyes, mert nyílt terjesztésre szánják. Kimon-
dom kerek perec: a becsületes emberek szá-
mára is élvezetes módon terjeszt ismereteket
a bűnözésről, a bűnüldözésről és az igazság-
szolgáltatásról. Ezért a jövőben igen nehéz
lesz megkülönböztetni a mű elolvasása után a
jól tájékozott tisztességes embereket az
ugyanilyen jól tájékozott kezdő bűnözőktől.
Másképpen szólva: nincs arra garancia, hogy
valóban kezdő bűnözők kezébe kerül a mű.
Ha így volna, akkor a rendőrség a
„Keresztapu" logikáját követve eredményeket
érhetne el: akinél megtalálják a könyvet, azzal
szemben fennáll az alapos gyanú, legalább a
bűnözés kísérletére. E nélkül viszont nehéz
lesz, már most is az. Mivel azonban - mint
említettem - Dr. Magyar Elemér műve sajátos
módon mégiscsak eligazítást ad a bűn és a
bűnüldözés útvesztőjében, csekély mértékben
(mindössze két betű elhagyásával) módosí-
tom a javaslatom: olvassák el ezt a könyvet!
Kezdők és haladók, civilek és rendőrök, egy-
szóval mindenki. Csak egyre vigyázzanak:
nem kell mindent szó szerint venni!

Szikinger István
 Írásomat elsősorban azoknak ajánlom,
akiknek a pénzmosásról a nadrágban felejtett
ezres, a kerítésről, pedig a kertjük széle, és nem
egy strici jut az eszükbe.
 Remélem, eme könyvecskét kellő haszon-
nal forgatják majd mindazok, akik még nem
szánták rá magukat az első bűncselekményük
elkövetésére, de azok is, akik - akár tud róla a
hatóság, akár nem - már túl vannak rajta.
Ahogyan filozófus hajlamú nyomozó ismerő-
söm szokta fennhangon emlegetni a harma-
dik korsó tájékán: ő kétféle egyént ismer, aki
már volt, s aki ezután lesz büntetve.
Ha az emberiség fejlődéstörténetét a krimi-
nalisztika és kriminológia sajátos optikáján ke-
resztül tanulmányozzuk, azt a következtetést
vonhatjuk le, hogy a marxista-leninista tév-
eszmékkel ellentétben az embert nem a munka
tette emberré, hanem a bűnözés. Állítom, a fáról
is azért merészkedtünk le annakidején, hogy
gyorsabban utolérhessük és agyonverhessük
a szomszédos törzs tagjait. Vagy saját testvé-
rünket, mint az irigy Káin. Később a gyilkolás
és rablás technikája egyre gyorsuló ütemben
fejlődött, a tudományos haladás élvonalát
mindig ez jelentette.
A földgolyóbis különféle szegleteiben az-
óta is folyamatosan, váltakozó intenzitással
dúl a népek közötti ellenségeskedés, időnként
a nyílt háborúskodás, ami a büntetőjog szak-
kifejezéseire lefordítva nem jelentett és való-
jában ma sem jelent mást, mint: tiltott határát-
lépést, betörést, rablást és kifosztást; aztán min-
denféle terrorcselekményeket, gyilkosságokat, erő-
szakos közösülést, és így tovább. Csakhogy
amennyiben ezeket a deliktumokat a Haza, az
Isten vagy a magasztos Igazság nevében, ne-
tán az Emberi Jogok védelme érdekében a
politikusok parancsára tömegesen követik el,
azt hőstettnek, mindezeket együttesen utólag
történelemnek hívják, viszont, ha az egyes em-
ber a saját elhatározásából vetemedik ilyesmi-
re - hivatkozzék bár a szerencsétlen mentsé-
gül bármire -, ugyanezeket bűncselekménynek,
múltbeli összességüket pedig priusznak neve-
zik.

Mégis, hogyan kezdjünk hozzá?

Mindenesetre nem olyan könnyű bármi-
lyen bűncselekményt elkövetni, mint ahogyan
azt a laikus és mellesleg minden bizonnyal
talpig Grál-lovag olvasó feltételezné. Néme-
lyikünk még olyan egyszerű művelettől is,
mint egy lakás ablakának pajszerrel felfeszíté-
se, és oda bemászás, olyan stressz alá kerül,
hogy kénytelen a nagydolgát a helyszínen el-
végezni. Egyik, egyébiránt jóravaló pácien-
semnek - pedig már nem is volt egészen kez-
dő, hiszen az előző napokban szabadult bör-
tönbüntetéséből - az idegen házban sürgős
késztetése támadt. Ez önmagában még nem
lett volna nagy baj, de a fenekét fegyintézeti
eltávozásának igazolásával törölte ki. (Név,
születési év, anyja neve, lakcíme, stb.) Hiába
csodálkozott aztán, hogy bár valamennyi el-
képzelhető óvintézkedést megtette; kesztyű-
ben dolgozott, cipőjére zoknit húzott, sőt - a
nyomozókutyák megtévesztése végett - a la-
kásban paprikát és borsot szórt szét, mégis
rövid időn belül megtalálták a nem túl barát-
ságos fakabátok. Akiknek ezúttal nem is a
beismerő vallomás megszerzése, hanem a tár-
gyi bizonyíték lefoglalása okozott néminemű
gondot...
Sokan a feszültség levezetésére az ilyes-
fajta izgalmak ellenszereként, alkoholt hasz-
nálnak. Egy-két féldeci után a gátlásaink ol-
dódnak, s már nem is félünk annyira az ide-
gen portán. Ez persze igaz, de ilyenkor, a ve-
szélyérzet elmúltával, az önkontroll és a kon-
centráló képesség is csökken, és könnyebben
követünk el utólag már helyrehozhatatlan
baklövéseket. Miként az a szerencsétlen fló-
tás, aki nagy boldogan elvitte a pénztárcát,
párezer forinttal, de nem találta meg az alvó
nagymama feje alatti nylonzacskóban a más-
félmilliót. Ezért a szeszt a kérészéletű önbáto-
rítás helyett sokkal helyesebb eszközként alkal-
mazni, pl. leginkább a sértettek leitatására.
A szövetkezeti elnök a permetezésre hasz-
nált helikopterről sörétes puskával beledur-
rantott néhányszor a napraforgó-ültetvény
egyik szegletébe. A biztosító társaság kárfel-
mérőjét megkínálták jófajta kerítésszaggató
házi-pálinkával, majd kikocsikáztak a hely-
színre. Ott minden kétséget kizáróan megál-
lapították, hogy a növények levelein jól lát-
ható a jégeső jellegzetes nyoma. Aztán bele-
ültették a terepjáróba, tettek egy kört a dűlő-
ben, és visszavitték ugyanoda. A dudorászó
szakember ezek után megállapította, hogy
szerte az egész táblát rettenetes jégverés érte...
Máskor meg főzött tökmagot ültettek el,
aztán, amikor nem akart kikelni, súlyos fagy-
kárra hivatkoztak. (Tudni kell, a leforrázott és
a fagyott mag alig különböztethető meg egy-
mástól!). A döglött lóra pedig úgy kötöttek
 utólag biztosítást, hogy a megboldogultat a
sáros, mocsaras mezőn a karámban, karókkal
kitámogatva csak jó messziről mutatták meg a
pityókás ügynöknek, aki még a jószág nyerí-
tését is hallani vélte...
A leitatás egyébként igen elterjedt és egy-
ben jövedelmező üzleti fogás a markecolók kö-
rében. Ezt a büntetőjogban szárazon csak ki-
fosztásnak elnevezett tevékenységet fiatal höl-
gyek űzik előszeretettel, akik főleg fizetési
napokon, a csapszékek homályában szerelmes
szavakat suttogva turkálnak a kapatos férfiúk
zsebeiben. Csak arra kell mind ezenközben
ügyelniük, nehogy ők rúgjanak be hamarabb
a kiszemeltnél.
Aztán, ha tényleg a bűnözésre adtuk a
fejünket, vigyáznunk kell arra is, hogy az el-
tulajdonított dolgokat miként, kinek kívánjuk ér-
tékesíteni. (Feltéve, hogy időközben nem fújják
meg tőlünk is. Mert bizony drága barátaim,
idáig züllött a világ, manapság már a tolvajt
is meglopják!...)
Vagyis fontos az orgazda
megválasztása
Példánk főhőse a betörést igazán nagy ra-
finériával és körültekintéssel hajtotta végre.
Napokig figyelte a helyszint, mígnem elérke-
zettnek látta az időt a behatolásra. Szorgal-
mának és kitartásának meglett az eredménye,
egy japán videokamera. Rögtön túl is adott
volna rajta a közeli talponállóban. Az első
nagy pofon után tudta meg, hogy éppen a ké-
szülék tulajdonosát fogta ki - a második füles
után pedig az is kiderült: egy meglehetősen
goromba rendőrnyomozót.
Az orgazdákkal szemben egyébként is fo-
kozott óvatosságot kell tanúsítani, közülük
nem egy valójában beépített ember, különösen
az ékszerboltok, bizományik és zálogházak sze-
mélyzete, aztán az ószeresek, handlék, egyéb
használtcikk kereskedők. Bizony sokuknál ott la-
pul a fiókban a tárgykörözési értesítő a keresett
holmik részletes leírásával. Ajánlatos ezért a
józan mértéktartás; a tett helyszínéről lehetőleg
csak a készpénzt és az ékszert vigyük magunk-
kal, és ez utóbbit is csak beolvasztva érdemes
tovább forgalmazni. A későbbiekben a sértett
által felismert aranygyűrű vagy nyakék már
nem is egy - egyébiránt tehetséges, nagy re-
ményekre jogosító - rablónak okozta a vesz-
tét, szegte ígéretes bűnözői pályafutásának
kezdetét.
Javaslom azt is, közeli ismerősöktől, roko-
noktól semmiképpen ne lopjunk túl nagy
gyakorisággal, mert könnyen belefuthatunk
egy tolvaj-csapdába. Ilyen például, hogy a csa-
linak kint hagyott pénzt UV-lámpa fényében
jól kimutatható vegyszerrel kenik be. Ha
mégis megbuktunk, természetesen csak azt a
legutolsó esetet ismerjük el, amelyen rajta-
kaptak. S ez garantáltan csekély vétség lesz,
mert a félénk bűnügyi technikusok általában
kis összegeket mernek csupán a kelepcében
elhelyezni.

Különféle riasztó és
védőberendezések
Mint annyi világhírű találmány, úgy e
tárgykörben is az egyik legötletesebb és legol-
csóbb, magyar feltaláló, nevezetesen Karinthy
Frigyes nevéhez fűződik. Ez nem más, mint
 lavór víz, összekötve egy vekkerrel. Amint a
tolvaj betörés közben lábat akar mosni, az óra
csörögni kezd. (Még elmésebb az, ahol ha
megnyomunk egy gombot, kijön egy másik
gomb, amit szintén meg lehet nyomni...)
A különféle szerkezetek részletes ismerte-
tésével ehelyütt nem fárasztom a kedves ol-
vasókat, a felsorolásuk egyébként is kötetekre
rúgna. Egyik-másik csupán éktelen lármázás-
ba fog, az illetéktelen behatoló észlelésekor,
de létezik olyan is, amelyik alattomos módon
a központi ügyeletre van bekötve. A szeren-
csétlen jóhiszemű betörő pedig már csak ak-
kor észleli a bajt, amikor a közelben megjele-
nik a szirénázó, villogó URH-s járőr...
(Persze könnyen megeshet, alaptalan a ri-
adalma! A megkülönböztetett jelzéssel szá-
guldó jármű nem az illetéktelenül behatolóért
jött, hanem a főkapitány úr feleségét viszi a
szoláriumba vagy a fodrászhoz, daueroltatni.)
A riasztó berendezéseknek ritkán említett
előnyös tulajdonosága (legalább is bűnözői
szemszögből), hogy az érzékelőik indokolat-
lanul is működésbe léphetnek, és az általuk
keltett kellemetlen éles hangjelek egész vá-
rosnegyedeket képesek az éjszaka kellős kö-
zepén az őrületbe kergetni, miközben némely
kötélidegzetű tolvaj rezzenéstelen arccal
folytatja a szekrények kirámolását.
Ötletesnek bizonyult az az egyén, aki rá-
jött, a riasztó sziréna biztonságos távolságból
miként szólaltatható meg, s ezt követően ti-
zenegy alkalommal indíttatta be. Bizonyára
az a népmese élt az emlékezetében, amelyik-
ben a bárányokat őrző kisgyerek azzal ijeszt-
gette a falujabelieket, hogy: „jön a farkas!"
Aztán, amikor valóban megjelent, nem hittek
neki. Valami hasonlóra számított az embe-
rünk is, és jól kalkulált, mert végül a leendő
sértett, a szomszédok erélyes követelésére ki-
kapcsolta a berendezést. Ezután a tolvajnak
már viszonylag könnyű dolga volt.
Megesett persze olyan malőr is, hogy a
szórakozott bankfőnök, a munkahelyére be-
térve elfelejtette hatástalanítani a biztonsági
szerkentyűt. A riasztott őrző-védők pillanato-
kon belül a helyszínen teremtek, az igazgató
urat földre teperték és megbilincselték. Mire
szerencsétlennek sikerült úgy-ahogy kima-
gyarázkodnia, már nyolc napon túl gyógyuló
sérüléseket szenvedett. Aztán még hálálkod-
hatott is, hogy nem puffantották le azonnal.
Úgyhogy bármelyik oldalról is nézzük, a ta-
nulság mindenképpen az: vigyázni kell
ezekkel a masinériákkal!
A legújabb kori technika gyümölcse a vide-
okamera, amely minden mozdulatunkat rögzí-
ti. Bizony nem kellemes érzés a televízió esti
híradójában ilyesféle speciális videó-klipben a
saját csetlés-botlásunkat viszontlátni, amint
éppen nehézkesen szuszogva átugrunk a
pulton és a gyermekünk játék-géppisztolyával
halántékon ütjük a rémült boltos-kisasszonyt,
hogy azután reszkető kezekkel a zsákunkba
gyömöszöljük a soványka szajrét.
Sajnos ezt a videó-rendszert mind több
helyen alkalmazzák, bár meglehetősen drága,
s így egyelőre - takarékossági okokból - a sok-
milliós értékek védelme helyett inkább a
gyorshajtók és a tilosban parkolók kiszűrésére
használják.
Ma már egyébként, a komputer-technika
fejlődésének jóvoltából olyan, számítógép ál-
tal vezérelt berendezések is léteznek, és egyre
inkább elterjedőben vannak, amelyek bizo-
nyos jelszó bepötyögtetésével, vagy meghatá-
rozott személyek tenyérnyomával, tekinteté-
vel (a szemgolyó retinájának egyedi minta-
zatával) vagy hanggal hozhatók működésbe,
illetve hatástalaníthatók.
Mindenesetre az eddigiekből is leszűrhető
szomorú tapasztalati tény, hogy a bűnöző
egész pályafutása alatt a különféle csapdák és
veszélyek Scyllái és Charybdisei között hajózik,
s legyen akármilyen talpraesett és rátermett
vagány, bizony mégis örökké csak hajszál
választja el a lebukástól. Éppen ezért nagyon
fontos, hogy a szerencse melléje szegődjön.
(Ami nem ártott volna annak a már korábban
említett úrnak sem, aki a gazdájának akarta
eladni a lopott holmit.) Vagyis ahogy a latin
közmondás tartja, bár valószínűleg nem egé-
szen ilyen élethelyzetekre kigondolva: sors
bona nihil aliud - jószerencse, semmi más. És eh-
hez kapcsolódik még egy, nem igazán eredeti,
ám mindenképpen megszívlelendő okosság:
csak aki tud, annak van szerencséje.
De a tudásról jut eszembe! Miközben - in
medias res - belevágtam a közepébe, a leg-
fontosabbat nem is említettem. Mielőtt a rö-
gös bűnöző pályát választanánk, mindenekelőtt
nézzünk jó alaposan és önkritikusan a tükörbe.
Vajon mit szólna hozzánk, ha még élne, az
egykori híres jogtudós, Cesare Lombroso, aki
úgy körülbelül száz éve váltig állította, hogy
a bűnözési hajlam mindenkinek az ábrázatára
van írva. Mai divatszavakat használva, nem
mindegy tehát, milyen a dizájnunk, pontosab-
ban a piárunk.

A piár
Elég bárgyú-e a képünk ahhoz, hogy leen-
dő bíráink maradéktalanul higgyenek ártat-
lanságunkban?! Próbáljuk meg magunkat el-
képzelni egy körözési hirdetményben, avagy
valamelyik bulvár-újság címlapján. Mennyire
átlagos a fizimiskánk, vannak-e feltűnő és ne-
hezen megváltoztatható ismertető jegyeink.
Kancsalság, elálló, kajla fülek, karika-láb,
szeplők, bibircsókok, testi fogyatékosságok,
stb. Könnyű lenne-e rólunk mozaik-képet ké-
szíteni? Ha netán oly hatalmas Cyrano-orral
áldott volna meg bennünket a sors, hogy még
az álca sísapkánkat is átszakítja, pláne le-
gyünk mértéktartóak, s legfeljebb szervezést,
tippadást, felbujtást, bűnsegédi feladatokat vál-
laljunk. Különösen ajánlatos a szerény háttér-
be húzódás akkor, ha még egy rövidlátó, na-
gyothalló nénike is képes bennünk kapásból
felismerni azt az elvetemült gazfickót, aki a
konyhakredencből elcsaklizta a síremlékére
összegyűjtögetett garasait...
Nagy butaságot művel az az egyén is, aki,
hogy a küllemét esztétikusabbá varázsolja, s
egyúttal fontosabb családi eseményeit meg-
örökítse, a testfelületét tetoválásokkal borítja be.
Egy szív az alkaron, „örökké szeretlek Manci"
felirattal, és máris megvan a baj. Ez a Manci
örökös lebukási veszélyt fog jelenteni, mint a
rendőrségi priuszok és személykörözések ál-
landó kelléke. Ha már a Manci nevezetű
hölgy iránti hosszantartó mély érzelmeinket
muszáj mindenképpen a bőrünkön is tartósan
megörökíteni, tegyük ezt eldugottabb helyen,
például a lapockánk környékén. (Oké, tudom,
vannak érthető és elfogadható kivételek, pél-
dának okáért az „üss!" feliratnak feltétlenül
az öklünkön a helye, azt nem tetethetjük
mondjuk a köldökünkre!)
 Üss, Mari, hypo, méreg

Az álcázás
Alapvetően arra szolgál, hogy nehezebben
lehessen ránk ismerni, fizimiskánkat megje-
gyezni és a későbbiekben beazonosítani. Leg-
egyszerűbb formája az ábrázatunk eltakarása
napszemüveggel, kendővel, símaszkkal, fejre hú-
zott harisnyával, esetleg valamilyen bohócálarc-
cal vagy farsangi maskarával. Ám használatuk
meglehetősen körülményes. Amíg ugyanis a
tett helyszínén nem vitásan jó szolgálatot te-
hetnek, odakint az utcán - teszem azt, ha vá-
ratlanul menekülnünk kell - már rettenetesen
 feltűnőek. (Ráadásul azt is számításba kell
vennünk, hogy hiába volt az egész, ha utóbb
a hangunk és testalkatunk alapján esetleg
eredményesen azonosítanak...)
Finomabb álcamegoldások a szőrzet és a
hajzat különféle variációi: álszakáll, álbajusz,
netán épp ellenkezőleg, ezek eltávolítása az
arcról és a fejtetőről a tett elkövetése után,
avagy valamilyen paróka viselése. És mind-
ezek kiegészíthetők még a különféle bőr és
hajszínezésekkel is.
Rafináltabb módszer, ha az eddigieket ál-
ruhával kombináljuk. Legismertebbek: a nő-
nek maszkírozott férfi vagy fordítva; aztán:
pap, szerzetes vagy apáca imitálása. Igen
praktikus valamilyen közüzemi egyenruha,
de a tapasztalatok szerint a leghatékonyabb
mégis, ha zsarunak öltözünk. Ez utóbbi külö-
nösen a külföldiekkel szemben lehet eredmé-
nyes, de bevált pénzszállító autók kifosztásá-
nál is. Csak egyre vigyázzunk, ne viselked-

jünk túl intelligensen, mert akkor könnyen ki-

szúrnak bennünket.

Bizony nagy gáz van, ha végleg bekerül-

tünk a fejvadászok „látókörébe", vagyis a nyil-
vántartásaikba, mert - jobb, ha előre felké-
szülünk rá onnantól kezdve állandóan ben-
nünket fognak zaklatni; bekísérni, faggatni,
felpofozni stb. - ahogyan az ilyesmit finoman
nevezik: „elszámoltatni" - a körzetükben tör-
tént bármilyen, a mi módszerünkhöz kicsit is
hasonló balhé esetén. Sokan az első lebuká-
sunk utáni lányos zavarunkban naivan, mit
sem sejtve, és könnyelműen kitárulkozva vá-
laszolunk a hekusok azon kérdéseire, hogy
milyen feltűnő ismertetőjelekkel rendelkezünk, mi
a gúnynevünk, stb. Aztán persze csodálko-
zunk, hogy ezek alapján is számon tartanak,
és rendre elkapnak bennünket. A körözések
tele vannak ilyen ötletes elnevezésekkel: Mó-
kus, Tökös, Kacsa, Tájszon, Süsü, Hobó,
Tarzan, Rambó...
Fontos tehát megjegyezni tisztelt, akármi-
lyen frappáns gúnynevet is büszkén viselő
sorstársaim és barátaim, hogy a bűnöző legyen
minél szürkébb, olvadjon bele a tömegbe, ke-
rülje a feltűnést. A latin közmondás szerint is:
inter folia fructus, azaz: levél között a gyü-
mölcs. Vagyis nem a külcsín a fontos, hanem
a belbecs. Különösen igaz ez a „fehérgalléros"
gazfickókra, akik elbizakodottságukban gyak-
ran megszegik eme több évezredes szabályt,
és megalomániájuk odáig terjed, hogy az el-
happolt pénzből méregdrága autókat, festmé-
nyeket vásárolnak, kacsalábon forgó kasté-
lyokat, golfpályákat, úszómedencéket, stadio-
nokat építenek, testőröket tartanak. Aztán
csodálkoznak, hogy azok a hekusok, ügyé-
szek és bírák, akiket nem vesztegettek meg
(márpedig minden köztisztviselőt azért megvesz-
tegetni mégsem lehet), leginkább irigységből
lebuktatják őket. És ilyenkor már az sem so-
kat segít, hogy na persze „politikai okokból"
bántanak bennünket...
De nem biztos, hogy jó megoldás a felfo-
gadott menő ügyvédek hada sem, akik az
ilyen nagyobb ügyeket többnyire nem a simlis
hapsi védelmére, hanem önmaguk reklámo-
zására használják fel, miközben az illetőtől
még a maradék pénzét is lazán elszedik. Ezért
rongyrázás helyett sokkal okosabb állandóan
sopánkodni, mint az egyszeri Kohn úr, akinek
minden nap veszteség volt, amikor kinyitotta
a boltját, és aki valójában abból élt, hogy
szombaton zárva tartott.
Persze más a helyzet, ha azért térünk a
bűn útjára, mert viszonylag kis rezsivel kí-
vánjuk átvészelni a zord téli időszakot. Ez
sajátos idénybűnözés, amikor szántszándékkai
buktatjuk le önmagunkat, hogy a fűtési sze-
zon néhány hónapjára a sittre kerülhessünk
Igen ám, de ez sem mindig olyan egyszerű!
Az egyik hajléktalan körültekintően meg-
várta amíg a gyalogos járőrök eléggé a köze-
lébe érnek, s ekkor beütve a kirakat üvegét,
találomra kiemelt valamit. Aztán futásnak
eredt, de csak ímmel-ámmal. Legnagyobb fel-
háborodására a hatósági közegek tudomást
sem vettek róla! Talán a kvótájukat aznapra
már teljesítették... Egy másik pancser ugyan-
csak alaposan elszámította magát, őt a bíróság
szánta meg, s felfüggesztett szabadságvesz-
téssel sújtották, az áhított fogház helyett. Meg
is fogadta, legközelebb nem hagyja magát,
sokkal zordonabb külsőt ölt magára a tör-
vényszéken! De a legrosszabbul talán mégis
az járt, aki bízott az igazságszolgáltatás gyor-
saságában, ám alaposan ráfizetett, mire jog-
erősen bedutyizták, már nyár lett, az üvegezés
(üres üveg gyűjtés) főszezonja.
Előkészületek a bűnözővé
válásra
Mielőtt bűnöző pályára lépnénk, nem árt
megszabadulni elkobozható értékeinktől. Vagy
ennél is jobb ötlet, egyáltalán ne szerezzünk
saját nevünkben jelentősebb vagyontárgyat.
Persze nem arra gondoltam, hogy igyunk el
mindent. Kellő időben átíratni a rokonságra,
kiskorú gyermek vagy unoka a legjobb, de
végső esetben a nagymama is megteszi. A lé-
nyeg, hogy mindez az előtt történjék, mielőtt
az ügyeskedésekbe belekezdünk. És lehetőleg
ne ajándékozással, hanem - hogy precízen fo-
galmazzak - úgynevezett visszterhes szerződés-
sel, mert ezt a sértettek jóval nehezebben pe-
relhetik majd vissza. Ha mégis van valamink,
azzal pedig ne hencegjünk. A naivabbak azt
hiszik, a kihallgatásuk során a személyi ada-
tok rögzítésénél csak úgy l'art pour l'art ér-
deklődnek az anyagi helyzetük felől, és jobb
benyomást tesznek a vallatóikra, ha elmond-
ják, nyugati kocsijuk, tengerparti telkük van.
Okosan viselkedett az a hölgy, aki, amikor
azt firtatták, miből él, igen helyesen úgy rea-
gált: „erre a kérdésre csak akkor válaszolok, ha
rám bizonyítják."
Amennyiben meg tudjuk valósítani, a leg-
jobb megoldás mégis csak az, hogy a hatóság
részéről egyáltalán ne legyünk elérhetőek és
megközelíthetőek, vagyis ne rendelkezzünk se-
hol bejelentett, nyilvántartott lakcímmel, tartóz-
kodási hellyel. Még egy hordóval sem, mint
Diogenész. (Akit mellesleg az ókori Görögor-
szágban nemcsak mint híres filozófust, de
mint kiváló pénzhamisítót is tiszteltek.)
Ma már egyre többen ismerik fel az ama
helyzetben rejlő előnyöket, ha a földgolyónak
nincs olyan szeglete, ahová a különféle idézé-
seket, felszólításokat, határozatokat, bírságo-
lásokat miegyebeket a részükre joghatályosan
kézbesíteni tudnák.
Másik fontos előkészületi cselekedet lehet
a bűnözővé válás útján: találjunk balekot.
Mostanában vált divatossá például a jól lera-
bolt mindenféle magán- és közadóssággal
terhelt cégek eltüntetése több fokozaton ke-
resztül. A végső állomás egy hontalan, vagy
nem létező személy. Elegendőek hozzá egy
elhunyt papírjai, vagy valamilyen lopott iga-
zolvány. Esetleg egy lepusztult, földönfutó
alkoholista vagy külföldi menekült személye-
sen. Az utóbbi időben terjedőben van az el-
fekvőkben, intenzív osztályokon lévők bevo-
nása is a hosszabb távú elképzelésekbe. Van-
nak, akik a halálos betegek felkutatására sza-
kosodtak. „Itt írja alá bátyám a fiktív okmá-
nyokat, aztán nyugodjék békében!"...
A szervkereskedelem sajátos módja ez, üzle-
telés lelki szervünkkel, a becsületünkkel. A
haldokló nem a veséjét adja el, hanem a lel-
két. Gazemberként hal meg, de mire ez kide-
rül, a földi igazságszolgáltatás már vele
szemben tehetetlen. Az örökösök viszont lát-
nak kis lóvét. A halottnak pedig, ha az adóhi-
vatal nem is, az égiek talán az ilyen stikliket
megbocsátják. Úgy tudom, a tízparancsolat
sem tiltja olyan kiemelten az adószedők be-
csapását, mint például a paráználkodást,
avagy más házának, feleségének vagy jószá-
gának elkívánását.
A balek alkalmazásának továbbfejlesztett
változata, amikor a bűntársak egy meghatá-
rozott szcenárium, vagyis előre leosztott sze-
repek alapján játsszák el, ki mit alakit majd,
ha a hekusok netán felgöngyölítenék a szer-
vezetüket. A kiválasztott egyén ilyenkor tu-
datosan formálja meg azt, aki látszólag sem-
miről sem tud, mert őt ugye csak felhasznál-
ták. Előfordul az is, hogy kitalálnak egy nem
létező alakot, akire lebukásuk esetén az egész
balhét megpróbálják rákenni. Hogy ez hihető
legyen, előre megegyeznek, milyen személy-
leírást adjanak majd erről a fantáziaszülte fi-
guráról. Például egy közismert emberhez ha-
sonlítják.
Kifizetődő lehet, ha megduplázzuk, megtrip-
lázzuk önmagunkat. Alapítunk néhány gazda-
sági társaságot. Ha valamelyik bajba, kerül,
papíron gyorsan megvesszük a vállalkozás
még menthető vagyonát, ha mi kerülünk baj-
ba, valamelyik cégünk veszi meg a miénket.
Jó az ilyesmi arra is, hogy keresztül-kasul
számlázgassunk áfa-visszaigénylés céljából, to-
vábbá mindaddig, amíg a könyveléseinkben
már nemcsak a Jóisten, de még egy sasszemű
Adórendőr sem ismeri ki magát. Például a Bel-
zebub 666 Tüzeléstechnikai Bt. leszámláz 500
tonna kénkövet a Tömjénfüst Kulturális és Ke-
reskedelmi Kft-nek, amelyik azt tovább pasz-
szolja az IZZÓ POKOL RT. részére. Innen az
árú átkerül a Lucifer & Társa Befektetési tanács-
adó Kkt - hez, majd ez a cég visszaszámlázza
az egészet a Belzebub 666 Bt-hez. Természete-
sen a kénkő a tárolási helyéről el sem mozdul
mindeközben, ha egyáltalán létezik.
 Ilyen esetekben persze később árulkodóak
lehetnek a különféle okiratok: kiadási, bevételi
bizonylatok, ilyesmik. Ezért amint kezd ve-
szélyesebbé válni a helyzet, nyomban meg
kell szabadulnunk tőlük. Aranyszabály ugyan-
is: a megfelelő számlák nélkül még a legjobb adó-
revizor vagy könnyszakértő is tehetetlen, és leg-
feljebb a számviteli fegyelem megsértését tudja a
nyakunkba sózni. Ilyesmiért pedig - egyelőre
- nem raknak a kóterba senkit.
A hazai kriminalisztika történetében
egyébként nincs hiány leleményességben a
kompromittáló papírok eltüntetésére vonatkozó
ötletekben. A betörő az irodánkból, lakásunk-
ból - ugye micsoda különleges mázli! - nem
az értékes festményeket viszi el, sőt nem is a
pénzes kazettát, hanem a gyűrött pénztár-
könyvet...
Egyik, neves vállalkozónknak a személy-
gépkocsijából emelték el a komplett könyv-
viteli anyagát. A lopakodó haramiának nem a
sokszázezres extrákra fájt a foga, hanem az
ilyen, olyan, amolyan belégekre, cakompakk.
A tettes, lefogadom, valami ideggyenge mazo-
chista, ám mindenképpen mérlegképes
könyvvizsgáló lehetett...
 Persze az okmányok legkönnyebb eltün-
tetési módja azok elégetése. Csakhogy mind-
ez nagy szakértelmet és odafigyelést igényel,
nem egyszerű olymódon kivitelezni, hogy
közben a lakásunk vagy irodánk ne váljék
maga is a lángok martalékává. Hacsak nincs
igen kedvező feltételekkel bebiztosítva.
Kevésbé hatékony arra hivatkozni, hogy az
iratokat megrágták a patkányok, a pincénket,
ahol kényszerűségből tároltuk, elöntötte a ta-
lajvíz, vagy a gyerekeink játék közben össze-
tépték. Tudniillik a rafkós igazságügyi szak-
értők a végén még képesek a foszlányokat,
akárcsak egy puzzle játékot, összerakni, és
azokból a különféle, nem egészen törvényes
tranzakciókat megállapítani. Mindenképpen a
legjobb megoldás tehát a dokumentumok tel-
jes megsemmisülése. Mondjuk valahol Itáliá-
ban, beleesnek a tenger kellős közepébe, egy
romantikus hajókirándulás kapcsán. Hogy hát
ez mégis miként lehetséges? A gondos vállal-
kozó természetesen, miként az édes gyerme-
keit, mindenhová magával cipeli a cége pa-
pírjait, egy kofferben. Na most egy nagyobb
hullámverés, a bőrönd hirtelen kicsúszik a
kezünkből és menthetetlenül belepottyan a
háborgó vízbe...
 A számítógép megjelenése nem sokat vál-
toztatott ezen. Annyival lett komplikáltabb a
helyzet, hogy a könyvelési adatokat tartalma-
zó mágneslemezeket is el kell veszítenünk
vagy „véletlenül" le kell törölnünk.
Némely bűnözők rossz beidegződése, hogy
a tevékenységükről feljegyzéseket készítenek.
Roppant nehéz lesz a helyzete utóbb annak a
csalónak, akinek valamennyi áldozata név és
lakcím szerint megtalálható a kis noteszében,
amelyet a nyomingerek a lakásán az éjjeli-
szekrényéből kerítettek elő. Sőt, a vizsgálat
dolgát még inkább megkönnyítendő, minden
sértett neve mellé precízen odaírta, mennyivel
nyúlta le őket. De ugyanígy nagy hibát követ
el az is, aki gondatlanul szem előtt hagyja a
naptárját, névjegykártyáit, mobiltelefonját, s
ezzel a cinkosai, tettestársai címét, telefon-
számát, egyéb adatait teszi hozzáférhetővé a
kíváncsi zsaruk számára.
Egy normális bűnöző mindig kell, hogy
számítson arra, hogy bármikor megmotozhat-
ják, avagy a lakásán házkutatást tarthatnak,
ezért már az előkészületek során indokolt le-
het a megfelelő rejtekhely felkutatása vagy kiala-
kítása. Persze ennek milyensége függ a tiltott
tevékenység jellegétől is. Nyilván egészen
más a zugpálinkafőzés igénye, mint amikor
csupán néhány kiló ékszert kell átmenetileg
eldugni.
Igen fontos a helyszín megválasztása. Minél
kisebb településen kívánunk balhét elkövetni,
annál nagyobb a veszélye, hogy felfigyelnek
ránk. Egy néhány ezres lélekszámú község-
ben nem célszerű nyolchengeres SEL-
Mercivel, feltűnő bőrszerelésben egy szőke
bombázóval megjelenni, és egész nap a helyi
bank körül bóklászni, majd oda betörni és el-
rabolni a teljes bevételt. Különösen nem
ajánlatos a sikeres akció után a közeli ven-
déglőben fennhangon kijelenteni, hogy min-
denki a mi vendégünk, majd a hölgyek cipő-
jéből francia pezsgőt inni.
Az elkövetési hely megítélése persze több-
nyire viszonylagos, amíg a zsebesek köny-
nyebben boldogulnak egy zsúfolt, fényes
áruházban, az útonálló éppen az elhagyatot-
tabb, sötétebb helyeken érvényesül jobban.
Ja, és még egy fontos tanács: ne akarjunk
azonnal a Viszkis, Hasfelmetsző Jack, vagy a
bostoni fojtogató, netán maga a Keresztapa
lenni, mert - lássuk be! - mint minden egyéb
tevékenységet, a bűnözést is hosszú, kitartó
türelmes gyakorlással lehet csupán megfelelő

J
színvonalon elsajátítani és annak az élvonalá-
ba kerülni. Szomorú tapasztalat, hogy ma-
napság egyre többen adják a fejüket ilyesmire,
minden komolyabb előtanulmány és ismeret
nélkül.
Nagyon felhígult a szakma! A kriminális
deviancia alapjait viszont sajnos szervezett
keretek között nem tanítják, mint teszem azt -
a Dickens nevű egykori szakíró kollégám által
megörökített - Twist Olivér idejében a zseb-
metszést. Ezért minimum egy-két év intenzív
börtönélet mindenképpen szükségeltetik ah-
hoz, hogy az élet eme árnyékos oldalán is
kellő jártasságot, s ami ezzel együtt jár: a
bűnüldöző hatóságok által elismert nevet és
megbecsülést, tekintélyt parancsoló priuszt
szerezzünk.
Amikor például az egyik ügyészség pán-
célszekrényének elkeveredett a kulcsa, a köz-
ismert mackóst hozatták át a helyi börtönből,
aki mindössze annyit kért, adjanak neki egy
hajcsatot, és néhány percig hagyják magára.
Mert ugye üzleti titok is van a világon...
Ez az öregúr mellesleg roppantul szé-
gyellte magát és bánkódott azon legutóbbi
ügylete miatt, amelyen rajta is vesztett. Fej-
szével ütötte le a lakatot, nem bíbelődve a ki-
nyitásával. Primitívitása mentségéül csak azt
tudta felhozni az utolsó szó jogán, hogy
meglehetősen elázott állapotban volt...
Még mielőtt a témánkba mélyebben és
részletesebben belegabalyodnánk, a legalap-
vetőbb jó tanácsok megszívlelésén túlmenően
nem árt tisztázni, milyen a habitusunk, vagyis
milyen bűnöző válnék belőlünk, mennyire
lenne ehhez tehetségünk. Ahogy manapság a
különféle állások betöltése előtt pályaalkalmas-
sági vizsgálatoknak vetnek alá, a bűnözővé vá-
lás előtt sem felesleges ilyen szempontok fi-
gyelembe vételével megmérettetni magunkat.

Tehát tegyen próbát, milyen bűnöző lenne

Önből! Az alábbi teszt-kérdések őszinte kitölté-
se esetén választ kaphat arra, mennyire ér-
demes megpróbálkoznia a bűnözés valami-
lyen formájával.

I. Jogtalan behatolása közben összeakad a

lakástulajdonossal, hogyan reagál erre?
a. bocsánatot kér, és szégyenkezve lakatost
hivat, megcsináltatni a betört ajtót - 0
b. a lopott szajrét szanaszét dobálva, rémül-
ten elszalad - 3
c. magabiztosan azt állítja, a gázművektől jött
ellenőrzésre - 7
d. kiszúrja a tulaj szemét, hogy később fel ne
ismerhesse őt - 1 0

II. Valakitől tízmillió forintot sikerül elra-

bolnia, mihez kezd a pénzzel?
a. visszaadja gazdájának a jegybanki alap-
kamatokkal együtt, mert megsajnálja - 0
b. éjszaka elássa vasalt ládikában, egy odvas
fa tövében - 3
c. elutazik a tengerpartra, ahol az összes
pénzt koktélokra és nőkre költi - 7
d. tüstént elhatározza, hogy lop hozzá másik
tízmilliót - 1 0

III. A rendőrség elfogja és gyanúsítottként

kihallgatja, miként viszonyul ehhez?
a. azonnal sírva beismeri a bűneit - 0
b. konokul tagad és ragaszkodik az ügyvéd-
jéhez - 3
c. játssza a hülyét mindaddig, amíg nincs el-
lene elegendő bizonyíték - 7
d. nekiugrik a kihallgatójának, és leharapja az
orrát - 1 0
IV. Miként viselkedik akkor, ha életfogytig-
lani büntetésre ítélik?
a. naponta kegyelmi kérvényt ír a köztársa-
sági elnöknek - 0
b. szerelmi kapcsolatba lép a börtönparancs-
nokkal -3
d. mindenképpen és bármi áron megpróbál
megszökni - 7
c leszúrja néhány ellenszenvesebb zárkatár-
sát, mert már úgy is teljesen mindegy - 1 0

V. Hogyan fogadja a hírt, hogy halálos be-

teg, és már csak napjai vannak hátra?
a. meggyónja bűneit és az egyházra hagyja
minden vagyonát - 0
b. alapítványt hoz létre a hajléktalan kassza-
fúrók részére - 3
c. kinyírja azt az orvost, aki a halálos diag-
nózist adta - 7
d. a hátralévő idejét még intenzívebb bűnö-
zésre használja fel - 10
A teszt kiértékelése:

50 pont felett:
Tanuljon meg számolni, vagy
ne csaljon ilyen átlátszóan,
mert így még megfelelő bű-
nöző sem válhat önből!

40 - 50 pont között:
Te elvetemült piszkos, mocs-
kos megátalkodott gazember,
igazán megértél az akasztó-
fára vagy a villamosszékre!

31-40 pont között :

Ne csüggedjen, némi gya-
korlással tehetséges bűnöző
válhat Önből, de a politikusi
pályán is komoly sikerek elé
néz. Ezért a legjobb megol-
dásnak az látszik, ha a jövő-
ben a kettőt együttesen mű-
veli.
21-30 pont között:
Kedves barátom, ha eddig
nem csinálta, ne is nagyon
kezdjen hozzá! Ön ebben is
éppen olyan átlagos szürke
egér lesz, mint minden más-
ban, amibe életében valaha is
belefogott.

10 -20 pont között:

Nyugodjon bele a megvál-
toztathatatlanba, maga egy
balfácán balek, aki a bűnnel
és a bűnözéssel legfeljebb
sértettként kerülhet közeleb-
bi kapcsolatba.

10 pont alatt:
Drága uram, Ön szent em-
ber! Amíg boldoggá nem
avatják, kérje felvételét vala-
melyik szerzetesrendbe, de
addig is mindenképpen irat-
kozzék be a teológiára...

Még a bevezetőben nem árt tisztázni azt

sem, van-e tökéletes bűnöző és főleg
 létezik-e tökéletes bűntény?
A válasz természetesen banális evidencia,
tökéletes bűnöző, tökéletes bűntény nem léte-
zik, van viszont tökéletlen rendőrség. Akik a
bűnelkövetőt nem azért csípik lépten-nyomon
fülön, mert olyan szisztematikusan és mód-
szeresen dolgoznak, mint Columbo, vagy oly
rettentő sok szürke agysejttel lennének meg-
áldva, mint Hercule Poirot. A rendőri munka
lényege sokkal egyszerűbb: gubbasztanak,
mint a pók a hálójában, és többnyire arra vár-
nak, hogy a bűnöző hibázzon, sőt, van amikor
még ez sem elegendő. A férj családi vereke-
dés kapcsán leszúrta a nejét, majd úgy, csap-
zottan, véresen bement a rendőrségre, feladni
magát. Az ügyeleten nem hittek az ittas hő-
börgőnek, felpofozták és elzavarták. Utána
hónapokig keresték.
A nyomozás két legfontosabb támasza: a
besúgás és a kényszervallatás.
Nem árt tudni, hogy a világ tele van olyan
önkéntes amatőr bűnüldözőkkel, akik mást
sem csinálnak csak a szomszédot lesik, és
amint lehet feljelentik. Fülesek, vamzerek, spic-
lik, spionok, téglák, társadalmi kapcsolatok, ki
hogy nevezi őket... A fakabátok pedig inkább
a beköpött vagy véletlenül elcsípett egyén
beismerő vallomásának kikényszerítésére tö-
rekednek, mintsem a lábnyomok kiöntésére,
mondván: a pofonok nem kerülnek pénzbe. Leg-
feljebb - ha még nincs elég rutinjuk az ütle-
gelésben - fennáll a veszélye annak, hogy lát-
ható sérüléseket okoznak, ami ugye kelle-
metlen ügyészségi vizsgálódást vonhat maga
után. Ezért aztán a tapasztaltabb zsaruk már
tudják, hogy csak meghatározott testrészeken
(például a talpunkon) és csak mértékkel célszerű
élni velük. Állítom, a rendőrség költségvetése
is ezen az elven alapul! Mennyivel egysze-
rűbb és olcsóbb néhány gyomrossal megolda-
ni az ügyet, mint órákig étlen-szomjan - külö-
nösen szomjan - helyszíni szemlézni! Paza-
rolni a kincstári gipszet a lábnyomok kiöntés-
re vagy a különféle drága porokat az ujjnyo-
mok, tenyérnyomok előcsalogatására. Arról
már nem is beszélve, hogy ezek a nyavalyás
tolvajok előszeretettel tevékenykednek a hi-
vatalos munkaidőn túl, sőt leginkább éjszaka.
Túlórát viszont a főnökség nem fizet, erre
nincs keret.
Lehet, hogy kiábrándító, amit állítok, de
többnyire az autós-üldözések sem a valóság
termékei, sokkal inkább a krimik látványos-
ságra törekvő kitalációi. Bolondok is lennének
a zsernyákok nyaktörő sebességgel szágul-
dozni holmi fegyveres bankrablók után! Az
eredmény kétséges, könnyen fejre állhatnak,
vagy le is lőhetik őket és kampec, miközben
fennáll a veszélye annak is, hogy a drága,
benzinfaló szolgálati gépkocsijukat összetörik,
aztán nyakra-főre írhatják a mentegetőző je-
lentéseket. Ezért inkább annak erednek a
nyomába, aki bemutat nekik egy igazoltatás
kapcsán.
A verést jól kiegészítheti egyébként a fenye-
getőzés. Ami úgyszintén teljesen ingyenes. „Itt
rohadsz meg a cellában!", „állami gondozás-
ba vesszük a gyerekeidet!". Direktebb, de né-
ha eredményesebb módszer a kibiztosított
pisztolynak a gyanúsított fogsorához szorítá-
sa, csattogtatása.
Bizalmas felmérési adatok szerint a rend-
őrségi vallatóhelyiségeket megjárt gyanúsítottak-
nak mintegy 38 %-a hivatkozott később arra,
hogy bántalmazták vagy fenyegették. Ezek-
nek valamivel több, mint a fele (54,6% - a) nem
alaptalanul vádolta erőszakkal a kihallgatóit.
A valóban bántalmazottak közül:
megúszta egy-két tökönrúgással 68 %,
háromnál több ütleget kapott 25 %,
hülyére verték : 7 %.
(A közölt adatok a szerző reprezentatív felméréseiből
származnak, a hazai fiatalkorú és felnőtt populációból
10.000 véletlenszerűen kiválasztott egyed személyesen
feldolgozott bűnügye alapján.)

A verésekre, fenyegetőzésekre főként a

beismerő vallomások kicsikarása céljából ke-
rül sor, és csak ritkábban pusztán az élvezet
kedvéért.
Az erőszakoskodás egyébiránt túlnyomó-
részt a nyomozás kezdeti szakaszában fordul
elő, tehát lehetőleg azt kell kibírni, amikor
még az úgynevezett operatív felderítő állomány
(forrónyomosok, kommandósok, stb.) kezében
van az ügyünk. A későbbiekben a bűnesetünk
átkerül a vizsgálókhoz, akik - ahhoz képest,
hogy rendőrök ők is - már majdhogynem tal-
pig úriemberek. Ők már becs szó, tényleg
csak akkor húznak be egyet-egyet, ha a nyo-
mozás sikere érdekében okvetlenül szüksé-
ges!
Ám akárhol is bántalmaznak bennünket,
inkább lebeszélném arról a kedves olvasókat,
hogy ezért az ügyészségi nyomozó hivatalnál el-
hamarkodottan bejelentést tegyenek. Hiszen
többnyire semmilyen kézzelfogható bizonyí-
tékunk nincs, néhány sérülésen kívül, és az
érintettek persze egyöntetűen azt fogják majd
állítani, hogy ujjal sem nyúltak hozzánk, azt
viszont látták, amikor többször is nekisza-
ladtunk fejjel a cellánk falának. De még ha
valami kivételes szerencse folytán igazolni is
tudjuk a megverésünket, a vallatóink úgyis
többnyire megússzák valami ejnye-ejnye,
picsi-pacsi büntetéssel, aztán persze számít-
hatunk rá, hogy az első adandó alkalommal
megpróbálnak bosszút állni ezért.
Még ma is használatos puhítási módszer
egyébként a jó zsaru - rossz zsaru páros egy-
mást felváltó színrelépése. Az egyik ütlegel, a
másik megkínál cigarettával. Az egyik ordíto-
zik, a másik vigasztal. Aztán, ha nem va-
gyunk elég dörzsöltek, valamelyiknek előbb-
utóbb csak kiöntjük a szívünket...
Előfordul az is, hogy szeszesitalt adnak a
szerencsétlen szomjazónak, akinek ettől úgy
megered a nyelve, főként, ha a fogdában már
több napja nem jutott semmilyen piához,
hogy nemcsak a saját, de még a közeli és tá-
volabbi rokonsága bűneit is részletesen be-
vallja, Ádámig és Éváig visszamenőleg...
50 Kezdő bűnözök

Szigorúan titkos!" jelentés-részlet a szerző telefonbeszélge-

tésének titkosszolgálati lehallgatásáról.
 A rendőrség apparátusáról a dádázással
összefüggésben már említettem, hogy - bár-
miként is nevezzék őket - a nyomozók alap-
vetően két nagy csoportba tartoznak: az opera-
tív-felderítő, illetve a vizsgáló állományba.
Előbbiek azok, akik az úgynevezett
„szigorúan titkos!" eszközöket - ügynököket, le-
hallgatást, hamis személyazonosságot, fedővállal-
kozást, levélfelbontást, titkos házkutatást, titkos
megfigyelést - alkalmazhatják, bírói felhatal-
mazás alapján, vagy sürgős esetben anélkül is.
Nem árt azzal is tisztában lenni, hogy
„bűncselekmény felderítése érdekében", ügyészi
hozzájárulással az operatív-felderítőknek jo-
guk van bármilyen banktitkunk megismerésé-
hez is. Már akik közülünk olyan szerencsések,
hogy rendelkeznek ilyesfajta titkokkal...
A rendőrségi „bűnfelderítésnek" egyéb-
iránt jogszabályokban ugyan sehol sem rög-
zített, de a gyakorlatban mégis egyik jól be-
vált alapelve a sorozat-szemlélet. A lényege,
hogy amennyiben a foglyukká válik egy sze-
rencsétlen balfácán, megkísérlik rábizonyítani,
hogy a környéken a számításba jövő összes
bűncselekményt ő követte el. A horogra akadt
tolvajt (hogy a képzavart tovább fokozzam)
„megkínálják" valamennyi olyan bűnesettel,
 amelyek elkövetőit az adatgyűjtő nyominge-
rek az őrszoba közvetlen környékén elhelyez-
kedő kocsmákban nem találták meg. Akit az-
tán a karmaik közé kaparintottak, a szó legszo-
rosabb értelmében megkísérlik ráverni a gaz-
dátlan balhékat. Amennyiben a delikvensünk
kellően rossz csillagzat alatt született, bizony
még egy-két rablógyilkosságot is a nyakába
sózhatnak. A rendőri munka hatékonyságának a
fokmérője ugyanis a világon sehol nem az igazság
kiderítése, hanem az úgynevezett ismeretlen tette-
ses ügyek felderítési számadatainak alakulása... A
mutatók romlásáért letolás, a javulásáért el-
lenben jutalom, előléptetés, kitüntetés jár.
Már az eddigiek ismeretében is állíthatom,
hogy általában nem helyeselhető másokkal
együtt bűnözni, mert ilyenkor a fentebb tár-
gyalt nyomozói módszerek hatékonysága
megsokszorozódik. Lehet hivatkozni arra,
hogy a társad már „dalolt", vagyis mindent
elvállalt, sőt elképzelhető, hogy a beismerő
vallomásának kreált jegyzőkönyvét lobogtat-
ják előtted. Vagy a cimborákat össze lehet ug-
rasztani, s azt állítani, miszerint amaz nem-
csak mindent elmondott, de ráadásul arra hi-
vatkozott, te voltál a kezdeményező, te talál-
tad ki az egészet. Ő szerencsétlen csupán
azért ment el veled, mert súlyos fenyegeté-
sekkel kényszeríttetted rá...
De az is lehet, hogy a társad már eleve a
rendőrség beépített embere.
A legjobb tehát ilyenkor úgy viselkedni,
mint egy finnyás esküdtszék, bármit is mon-
danak, te csak érdeklődőn figyelsz, s közlöd,
hogy a bűnösségedet illetően majd akkor
nyilatkozol, ha minden bizonyítékot szép
sorban bemutattak. A büntető eljárásunk
egyik legfontosabb alapelve ugyanis, hogy
gyanúsítottként, vádlottként nem vagyunk kötele-
sek vallomást tenni - vagyis a választ bármikor
bármilyen kérdésre megtagadhatjuk - és erre
minket a kihallgatásunk előtt és közben a
hatóság eljáró tagjának figyelmeztetnie kell.
Vagy legalább is illene...
Ennek szövege nagyjából:

„Figyelmeztetem uram, hogy nem köteles val-

lomást tenni, a vallomás tételét a kihallgatása so-
rán is bármikor megtagadhatod, amit mondasz, az
bizonyítékként ellened felhasználható. Amennyi-
ben azonban nem teszel vallomást bazmeg, ez az
eljárás folytatását bazmeg nem akadályozza, de a
védekezésnek erről a formájáról lemondasz te
faszfej, engem pedig felidegesítesz..."
 Fontos alapkérdés, ha mindenképpen mu-
száj megnyilatkoznunk és beismernünk - márpe-
dig, ha nagyon vernek vagy a szabadlábra
helyezésünk függ ettől, akkor muszáj -, mégis
hogyan csináljuk ezt úgy, hogy később eme
kényszerű őszinteségi rohamunkat ne lehes-
sen elítélésünk legfőbb bizonyítékaként fel-
használni. A bírák jó része ugyanis, ki tudja
miért, általában szentül meg van győződve
arról, hogy a nyomozásokat csupa szűzies
lelkületű rendőr bácsik vezetik, akik soha sem
ragadtatnák magukat bármilyen galádságra, a
büntető eljárási törvényt és a Szolgálati Sza-
bályzatot a szívük felett hordozzák, és még le-
fekvés előtt is annak passzusait mormolgatják
esti ima helyett...
A legjobb úgy beismerni, hogy abban min-
denképpen legyenek bizonyítható valótlanságok.
Így még ha többnyire tényleg igazat mon-
dunk is, az sem válik később hihetővé. A
gyakorlatban bevált szisztéma például, hogy
öt betörésünk mellett elvállalunk egy hatodi-
kat is, amelynek az elkövetési idejére masszív
alibivel rendelkezünk. Mondjuk, akkor éppen
a fegyházban voltunk. A tárgyaláson már
mindegyik esetet vehemensen tagadjuk,
mondván: rendőri erőszak hatására ismertük
be. És az igen tisztelt bíróság részére példá-
nak hozzuk fel azt a bizonyos hatodikat, amit
a beismerésünk ellenére tényleg nem követ-
hettünk el.

Az alibi
Hasonló elgondoláson - vagyis az úgyne-
vezett megdönthetetlen alibi motívumának fel-
használásán - alapszik az az ötlet, hogy bűn-
társunkként olyasvalakit is megnevezünk, aki
az adott balhéknál semmiképpen sem lehetett
velünk jelen. Így később a tárgyaláson a bíró-
ság számára az is kérdésessé válik majd, hogy
azokat mi is elkövettük-e.
Az alibi az egyik leghatékonyabb eszköz a
kezünkben az ártatlanságunk bizonyítására,
amelyiknek azonban vannak cáfolhatatlan
(bombabiztos) és megdönthető válfajai. Ha a
bűncselekmény időpontjában valóban bör-
tönben voltunk, ez még a legrosszindulatú-
abb ügyész számára is támadhatatlan.
(Márpedig, kedves olvasó, a saját érdekedben
jól vésd az agyadba, a legrosszindulatúabb
ügyészből van a legtöbb!) Jóval kevesebb a
bizonyító ereje közeli hozzátartozónk eskü-
dözésének, vagy hölgyismerősünk állításának
arról, hogy nála töltöttük az ominózus - vagy
ahogy jobb vállalkozói körökben mondanák:
omniózus - éjszakát. Az pedig végképp nem ér
egy petákot sem, amikor a perújítási beadvá-
nyunk szerint egy börtönbéli cellatársunk
kezd el nagyhírtelen emlékezni arra, hogy
annak idején a bűntett idején együtt mulat-
tunk valahol.
Tanulságos, hogyan bukhat meg egy el-
hamarkodott, rosszul előkészített alibi.

Rendőr: - Szóval Ön a „Hatcsöcsű" bárban szó-

rakozott együtt a gyanúsítottal tavaly március
12-én egész éjjel...
Alibi-tanú: - Törzsőrmester úr, emlékszem, így
volt valóban.
Rendőr: - Miért állítja ezt ennyire határozottan?
Alibi-tanú: Mert aznap reggel vesztem össze ép-
pen nagyon az asszonnyal. Ezért is mentünk
el a haverommal, vagyis hát a gyanúsítottal
egy kis piálgatásra.
Rendőr: - Szóval egészen biztos abban, hogy
mindez március 12-én éjjel történt?
Alibi-tanú: - Egészen biztos vagyok ebben fő-
törzsőrmester úr! Az anyám életére esküszöm!
Rendőr: - Hát igazán nagy kár, mert a rablást
előző nap, március 11-én követték el...
 Az alibit ötletesebb úgy alkalmazni, hogy
hozzákötjük valamilyen rangosabb családi
eseményhez. Így nehezebben tudnak ben-
nünket ilyen, a példában említett ízetlen be-
ugratásokkal csőbe húzni. Lehet névnap,
születésnap, házassági évforduló, ilyesmi.
Egyesek szerint eredménnyel kecsegtethet
az analfabétizmus színlelése is. A rendőrségi
jegyzőkönyvben foglaltakat nem ismerhettük
meg, hiszen nem tudunk rendesen írni-
olvasni, legfeljebb a nevünket vagyunk képe-
sek a vallomásunk alá kanyarítani. Vagy még
azt sem, csupán kereszteket. Amiket köny-
nyebb is utóbb letagadni, mint az aláírásun-
kat.
Ilyen esetben persze hatósági tanukat kell a
vallatóinknak alkalmazniuk, ami azonban elő-
fordulhat, hogy elmarad, ám ha sort kerítenek
rá, abban sincs sok köszönet. Ezek a hatósági
tanuk ugyanis túlnyomórészt a rendőrség
tántoríthatatlan szimpatizánsai. Sőt gyakran
annak civil, „polgári" alkalmazottai.
Amennyiben bizonyíthatóan kellően rossz
a szemünk, alkalmazható trükk, ha a fogdában
nincs nálunk szemüveg. Így a tárgyaláson hi-
hetőbb lesz az az állításunk, hogy a nyomo-
zati vallomásaink kényszer hatása alatt szü-
lettek, és bár abban azt rögzítették, hogy elol-
vasás után szignáltuk, valójában a tartalmá-
nak ismerete nélkül íratták alá velünk. Jóval
nehezebb a helyzet, ha fényképeken, vagy
különösen, ha kamerával rögzítve le is játszatják
velünk, miként nyitottuk fel és másztunk be,
miként ütöttük le, és hogyan hoztuk ki...
Az meg kiváltképp nagy szamárság, ha a
nyomozás során engedve a média csábításá-
nak, a különféle bűnügyi magazinokban ösz-
sze-vissza nyilatkozgatunk, a tetteinket nagy-
képűen eltúlozzuk, amit persze a tárgyaláson
a terhünkre értékelnek majd.
Ja, és amíg a legfontosabb tanácsot el nem
felejtem! A legtöbb bűnözőnek az a veszte,
hogy telhetetlenné válik. Ahelyett, hogy meg-
elégedne néhány millióval, mindaddig foly-
tatja, míg le nem bukik. A csúcson kell abba-
hagyni.
Egyik, kissé már szenilis, igen idős tolvajjal
esett meg az a szégyen, hogy kapatos állapot-
ban a saját lakását törte fel. Kifelé menet,
ahogy a sebtében összerámolt holmikat ci-
pelte, többen reménykedve meg is kérdezték
tőle a lépcsőházban: „mi van, költözködik,
szomszéd?" A mentségére legyen mondva, egy
 lakótelepi - még józanul is könnyen összeté-
veszthető - panellakásban lakott.
Hasonló szórakozottság persze a másik ol-
dalon is előfordulhat. A vizsgálatvezető
rendőr egy gyilkossági ügyben összekeverte a
sértett nevét (Kiss) a gyanúsítottéval (Nagy),
és tévedésből az utóbbinak rendelte el a tör-
vényszéki boncolását. A boncmester felhívta
őt telefonon.
- Százados úr biztos, hogy a Nagy nevű urat
fel kell boncolnom?
- Biztos!
- És akkor is, ha itt áll előttem?!...
Hallgassunk arra a régi népi bölcsességre
is: „addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik..."
Mint ahogy az az úr járt, aki egy óvatlan pil-
lanatban a belvárosi bunda-üzlet kirakatának
lakatját leverve arra egy másik lakatot helye-
zett fel. Minekutána azt a tulajdonosa ritkán
nyitotta ki, jó sokáig senki nem vett észre az
illetéktelen cserét. Az emberünk viszont
időnként kék munkásköpenyben megjelent
záróra után, s lezseren, a járókelők szemelát-
tára felnyitotta a portált, és kiemelt egy-két
értékesebb darabot. Csak túl sokáig csinálta,
és egy idő után mégis csak kifigyelték a tit-
kát...
 De ha már a közmondásoknál és szólások-
nál tartunk, azt, amelyik szerint „a hazug em-
bert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát", el
ne higgyük! Azt viszont inkább szívleljük
meg, legkésőbb a kihallgatónknak az első
nagy fülese után, hogy „mondj igazat, s betörik
a fejed...." Hisz a nyomozók úgyis csak azt
hajlandóak nekünk elhinni, ami beleillik az ő
verziójukba. Márpedig a verzió mindig
ugyanaz: a tettes az, akit éppen kihallgatnak.
Hát hantázzunk, süketeljünk, hadováljunk
és sóderoljunk inkább mindig szemérmetle-
nül, ami csak belefér. Alapvető joga ez minden
gyanúsítottnak! És legtöbbször nem is ered
utánunk senki sem, hogy a nyomunkba érjen,
mint ama bicegős ebnek... Elvileg persze a
hazudozásnak néhány komoly korlátja van,
miszerint a hatóságot nem vezethetjük félre,
másokat nem vádolhatunk alaptalanul bűn-
cselekmény elkövetésével. Ezeket a figyel-
meztetéseiket se vegyük azért túlontúl ko-
molyan. Eme vétket ugyanis csak nagyon rit-
kán lehet ránk bizonyítani, ha egyáltalán kí-
sérletet tennének rá. Ám többnyire túlterhel-
tek, így - jóllehet eleinte gyakran fenyegetőz-
nek ilyesmivel, de - aztán már úgysincs rá
idejük...
 A hazugságvizsgáló gép állítólag alkalmas
annak objektív kiszűrésére, hogy ki mond
igazat, ki nem. Na persze nem az orrunk pu-
haságát vizsgálja, e szerkezet azért kissé
komplikáltabb ennél. Azon az elven működik,
hogy amikor a bűnösségünket vagy ártatlan-
ságunkat érintő lényeges kérdéseket tesznek
fel, vagy azzal összefüggő képeket mutatnak,
a vegetatív idegrendszerünk erre akaratunkon
kívül, önkéntelenül is reagál, megváltozik a
vérnyomásunk, szaporább lesz a pulzusunk,
izzadni kezdünk, esetleg elpirulunk. Pl. a
pisztollyal megölt és egy erdőben elhantolt
sértett esetében megkérdezik tőlünk, hogy mi
volt az elkövetés tárgy: méreg, lőfegyver,
balta, vagy egy nyakra szorított zsineg? Nyil-
vánvalóan a lőfegyver hallatán élénkebben
reagálunk.
A bíróságok azonban egyelőre nem igazán
fogadják el mindezt komoly bizonyítékként.
A metódusa még meglehetősen kidolgozat-
lan, és állítólag a műszerek mérési eredmé-
nyei is befolyásolhatóak. A beleegyezésünk
nélkül egyébként sem alkalmazható.
A gépezet átverésére állítólag már egy
rajzszeg is megteszi a cipőnkbe rejtve, ha
mindig a kellő időben nyomjuk bele talpun-
kat. Ennél kvalifikáltabb megoldás a várható
kényesebb kérdések előzetes bedresszírozása.
Mielőtt persze bárki is abban a téves hitben
ringatná magát, hogy a továbbiakban min-
denféle okos tippeket fog kapni arra, hogyan
kövessen el ilyen-olyan leleplezhetetlen gazember-
ségeket, azt ki kell ábrándítanom, nem ez az
elsődleges célom. Netán a kicsinyes hatósá-
gok bűnpártolásért még perbe vonnának,
vagy a lebukott rablók nálam reklamálnának,
mindenféle garanciát emlegetve a közzétett -
és náluk esetleg be nem vált - módszereimet
illetően. De egyébként sem hiszem, nyájas ol-
vasó, hogy nekem kéne a példának okáért ki-
fundálnom, hogy Ön az anyósát miként tegye
el láb alól. Ahány ház, annyi szokás, minden-
ki másként csinálja. Van, aki a mérget kedveli,
a nyíltabb, őszintébb típus ellenben a baltát,
esetleg a vasvillát.
Nekem jóval szerényebb az elérni kívánt
célom: azokon szeretnék segíteni, akik már
megvalósítottak valamilyen törvényellenes
dolgot, vagy legalább is rászánták magukat
erre, esetleg még csak fontolgatják magukban.
Ez utóbbi lelki folyamatot nevezik egyébiránt
a kriminál-pszichológiában a motívumok har-
cának. (Elcsórjam-e a kocsma elől a Józsi bá'
Babettáját? Ha nem, akkor szomjas maradok.
Ha viszont elviszem, és túladok rajta, akkor
lefülelhetnek, és hónapokig nem ihatok sem-
mit odabent...)
Mindenesetre, mielőtt elhatároznánk, hogy
elkövetünk bármit, célszerű a Rendőrségi Tör-
vényt és az ezzel összefüggő Szolgálati Sza-
bályzatot, továbbá a Büntető Törvénykönyvet
(Btk.) és a Büntető Eljárási Törvényt (Be.) la-
pozgatni. Néhány fontos dolgot kiolvasha-
tunk belőlük, amelyek a későbbiekben ren-
geteg kellemetlenségtől menthetnek meg
bennünket. Sokakban felmerült már, hogy az
iskolában nemcsak a matekot és a törit kelle-
ne tanítani, hanem a bűnügyi alapismereteket is.
„Pistike, ha lelőtted a szomszéd tyúkjait, és ki-
megy hozzátok a körzeti megbízott, köteles-e a jel-
vényét felmutatni az édesanyádnak? ... "
Vagyis kézenfekvő és jogos az állampolgá-
ri kérdés:

Mit tehet a rendőrség?

A reá vonatkozó törvény és a Szolgálati
Szabályzata alapján?
A rendőrnek a bűncselekmény észlelése
esetén a helyszínen tetten ért vagy menekülő
 tettest el kell fognia, és elő kell állítania. A Sza-
bályzat eme sajátos megfogalmazása nem
hagy kétséget az iránt, hogy hazánkban a zsa-
ruk valójában bírói jogkörrel felruházott sze-
mélyek. Hiszen nem a menekülő gyanúsítottal,
hanem a menekülő tettessel kapcsolatban te-
hetnek kényszerintézkedéseket. Vagyis az el-
járás ezen szakaszában (vagy később is?) ők
dönthetik el, ki a tényleges elkövető (?!).
 Bizonyos, meghatározott esetekben, vagyis
ha az intézkedéseiknek akarnak érvényt sze-
rezni, előzetes figyelmeztetés után kényszerítő
eszközöket alkalmazhatnak, amelyek azonban -
ahogyan azt persze Andersen elképzeli! - nem
jelenthetnek kínzást, kényszervallatást, ke-
gyetlen, embertelen megalázó bánásmódot. A
legálisan igénybe vehető kényszer alkalmazá-
sára történő figyelmeztetés sürgős esetben akár
el is maradhat. És az eset gyakran sürgős.
A rendőrségi törvény igen humánusan úgy
rendelkezik, hogy a kényszerintézkedések so-
rán lehetőleg kerülni kell a sérülés okozását és
az emberi élet kioltását. Ám, ha nincs más le-
hetőség, akkor ugye nincs mit tenni, ütni
vagy lőni kell...
Legenyhébb kényszerítő eszköz a szimpla
testi erőszak, amelynek keretében önvédelmi fo-
gások is felhasználhatóak, ha a rendőr erőfölé-
nye, vagy az intézkedés alá vont személy vi-
selkedése súlyosabb fellépést nem indokol.
Komolyabb és a hatósági szemszögéből
egyúttal szimpatikusabb a nagy történelmi
múltú bilincs, amelyik a delikvenssel "szemben
igen változatosan alkalmazható, „a legcélirá-
nyosabb módon". (Varietes delectat, vagyis a
változatosság gyönyörködtet.) Több ember
 összebilincselhető, a kezünk tetszés szerint
előre és hátra is megbéklyózható, továbbá a
végtagjaink egyszerre történő összebilincselé-
se is megengedett, ugyanígy valamely tárgy-
hoz rögzítésünk is. De nem minősül ember-
telen bánásmódnak a Szabályzat szerint a
karperecnek fekvő helyzetünkben történő al-
kalmazása sem. (A bilincs nem helyettesíthető
viszont lánccal vagy vaspánttal.)
A rendőr mindezeken túlmenően használ-
hat vegyi eszközt (gázsprayt), elektromos sokkolót,
rendőr-botot (gumibot vagy tonfa). „Az ütés
lehetőleg a végtagot érje" - javasolja erre néz-
vést - nem igazán sok sikerrel - a Szabályzat.
Mert ha az őrmester úr bepöccen, nem vár-
hatjuk el tőle, hogy ilyen nüánszokra odafi-
gyeljen.
Bevethetnek még könnygázgránátot, szolgá-
lati kutyát (a kincstári eb természetesen csak
kiképzett, ápolt és jó erőnlétű jószág lehet),
útzárat, úttorlaszt, bizonyos esetekben pedig
lőfegyvert, s mindezeken túlmenően úgyneve-
zett tömegoszlatásra ingerlőgázt, vízágyút, piro-
technikai eszközöket, gumilövedéket, lóháton
kardlapozást, elfogóhálót.
Nem túl lényeges, csak a teljesség kedvéért
említem, hogy a kényszerítő eszközök alkal-
 mazásáról a foganatosítójának jelentést kell ké-
szítenie, amelynek alapján a főnöke - elöljárója
- megvizsgálja eljárásának a jogosságát. Azt
hiszem nem árulok el túl nagy titkot, misze-
rint elvétve akad arra példa, hogy a parancs-
nok emberének az eljárását jogellenesnek ítél-
né meg. Még akkor sem tett ilyen megállapí-
tást, amikor a beosztottja a menekülő tolvajt
azért lőtte agyon, mert annak valami
„fényeset" látott megcsillanni a kezében. Sőt
előterjesztést tett a kitüntetésére. Ami aztán
természetesen meg is történt. Hamarabb, mint
a „jogszerű intézkedés" halottjának a temeté-
se...
Az intézkedésekkel kapcsolatos állampol-
gári tudnivaló még (természetesen, abban az
esetben, ha valamelyik ilyen aktusukat sike-
resen túléltük), hogy a rendőr kérésünkre el-
méletileg köteles az azonosító jelvényének szá-
mát utólag közölni, vagy szolgálati igazolványát
felmutatni, a nevét és szolgálati helyét megjelölni.
Ennek sok gyakorlati haszna nincs ugyan, ha-
csak nem annyi, hogy a közölt jelvényszámot
megtesszük a lottón.
Büntetőjogi alapfogalmak
Kezdjük onnan, hogy a bűncselekmények
két nagy csoportba sorolhatók, a szándékosakra
és a gondatlanokra. Az előbbiek minden eset-
ben, az utóbbiak viszont jóval ritkábban
büntetendőek, leginkább az élet és testi épség
elleni, valamint a közlekedési bűncselekmé-
nyek körében. De a Büntető Törvényköny-
vünk olyat nem ismer például, hogy gondatlan
lopás vagy rablás. Ezért, ha az ékszerboltból
szórakozottságunkban a korábban felpróbált
és a nyakunkban felejtett három arany nyak-
lánccal akarunk a személyzet tiltakozása elle-
nére távozni, nyugodjunk meg, emiatt nem
vonhatnak felelősségre bennünket. (Már per-
sze, ha elhiszik nekünk mindezt...)
A szándék erőssége - intenzitása - alapján
megkülönböztetünk egyenes szándékkal, tehát
az eredmény kívánásával (dolus directus) és
eshetőleges szándékkal, vagyis az eredménybe
belenyugvással (dolus eventualis) megvaló-
sított bűncselekményeket. Ezek olyan elvont
jogi kategóriák, amelyekkel nekünk ehelyütt
nem érdemes túl sokat foglalkoznunk, legfel-
jebb annyit jegyezzünk meg, hogy az utóbbi
változat az enyhébb. Vagyis ezt egyszerű pél-
dával érthetőbbé téve: sohasem mondjunk
olyan oktondiságot a kihallgatóinknak, hogy
a szomszédunkat a kisbaltával azért vágtuk
tizenhétszer fejbe, mert a halálát kívántuk.
Csupán meg akartuk őtet egy kicsit leckéztet-
ni, amiért a trágyálé mindig átfolyik tőle az
udvarunkra.
Nem árt tudni arról, hogy vannak büntethe-
tőséget kizáró és megszüntető okok. Ilyen például
a jogos védelem. Aki ebben a helyzetben cse-
lekszik, azt nem vagy csak alig lehet a tettéért
megbüntetni. Persze jó tisztában lenni azzal
is, hogy a jogilag méltányolható önvédelem-
nek elég szigorú szabályai vannak.
Az élettársunkat nem illik és nem is jogos
pusztán csak azért húsvágó bárddal fejbe üt-
ni, mert elsózta a levest. Egy bármilyen nagy
nyaklevest sem lehet a bordák eltörésével
megtorolni. Az sem minősíthető jogszerűnek
az állandóan követett bírói gyakorlat szerint,
ha a megbántott egyén hazaszalad a késéért,
majd az ivóba visszatérve, a korábbi orrfrics-
kázásért cserében, többszöri hasba szúrással
vesz elégtételt. A szekrényünkben talált
meztelen úr lepuffantása sem élvez büntet-
lenséget. Főleg, ha még azt sem tisztáztuk,
hogy milyen célból tartózkodik ott. Az édes-
anyánk erkölcsileg kifogásolható életvitelének
hangsúlyozott szóba hozása sem elegendő
indok arra, hogy a kritizáló egyén halántékán
széttörjük a whiskys üveget.
És persze mindemellett számítanunk kell
arra is, hogy a jogos önvédelem bizonyítása
kapcsán nehezen fognak hinni nekünk, ha az
állítólag ránk támadó egyénnek a hátában ta-
lálták meg a késünket. Ilyenkor az sem igazán
járható út, ha azt állítjuk, hogy mi csak tar-
tottuk a kezünkben asztat, és ő szaladt bele.
Apropó kés! Gyakran okoz gondot annak a
megfelelő kimagyarázása az értetlen, bürok-
rata hatóságok előtt, hogy ez az élesre köszö-
rült konyhai szerszám miért volt éppen ná-
lunk. Hát természetesen mindig magunknál
hordjuk a csizmaszárban étkezés céljából, mi
másért?! És nem utolsó sorban persze véde-
kezésül, de csak kifejezetten arra az esetre, ha
valahol valakik váratlanul mégis ránk támad-
nának.
Az utóbbi időkben hatályba lépett hatósági
előírások megtiltották azt, hogy magunknál
tartsunk közbiztonságra különösen veszélyes esz-
közöket közterületen, közlekedési eszközön,
nyilvános helyeken. Ilyeneknek minősülnek a
8 cm hosszúságot meghaladó pengeméretű szúró
vagy vágóeszközök, a dobócsillag, rugóskés, szi-
gonypuska, íj, számszeríj, francia kés, aztán a
bokszer, ólmosbot, bilincs, gumibot, elektromos
sokkoló, lánccal összekapcsolt botok (nuncsaku),
különféle fegyverutánzatok és a nagyobb űrmé-
retű gázspray.
Nem titkolom, kedves olvasó, hogy bizo-
nyos körökben ezek a meglehetősen rigorózus
tiltórendelkezések visszatetszést keltettek, és
az ombudsman vagy az Alkotmánybíróság hi-
vatalos megkeresését fontolgatják ez ügyben...
Némi gyógyírként megemlíthető viszont,
hogy az említett jogszabályi felsorolásból leg-
alább a baseballütő és a biciklilánc kimaradt...
A jogos védelemmel összefüggésben nem
kerülhetők meg a jogszerű fegyvertartással kap-
csolatos legfontosabb tudnivalók annak elle-
nére sem, hogy azok, akiknek ez a kézikönyv
elsősorban íródott, valószínűleg legálisan so-
hasem tehetnek szert lőfegyverre és lőszerre.
(Legfeljebb azok legelső használatáig.) Hi-
szen, igazán sajnálatos, hogy még a légfegyver
birtoklásához is büntetlen előélet szükségel-
tetik...
Funkciójuk alapján megkülönböztetünk
lőfegyvereket és légfegyvereket, valamint gáz- és
riasztófegyvereket. Azok minősülnek lőfegy-
 vernek, amelyek csövéből 7,5 joule-nál nagyobb
csőtorkolati energiájú lövedék lőhető ki. (Hogy ez
mikor van így, azt vitás esetben fegyverszakértő
dönti el.) A gáz- és riasztófegyverek pedig
mindazok, amelyek riasztó- vagy gáztöltény
kilövésére alkalmasak.
A lőfegyverek a cső hosszúsága alapján le-
hetnek egyrészt hosszú csövűek, vagyis pus-
kák vagy karabélyok, másrészt rövid csövűek:
pisztolyok vagy pedig forgópisztolyok, magyarán
revolverek.
A cső furatának átmérője - a kaliber - sze-
rint is osztályozhatók a lőfegyverek, e szem-
pontból különösen nagynak és veszélyesnek
számít a Magnum, vagy a Parabellum. Ezek
már nagyon komoly tűzerejű eszközök, külö-
nösen látványos lehet a hatásuk, ha a száj-
padláshoz szorítva kerülnek alkalmazásra.
De visszatérve a büntethetőséget befolyá-
soló körülményekre, megszünteti azt az el-
évülés is, ami annyit jelent, hogy a törvényel-
lenes cselekedetünk elkövetésétől számított
bizonyos idő eltelte után már akkor sem von-
hatnak felelősségre, ha netán az kiderülne. A
legenyhébb bűncselekmények elévülési ideje
is jelentős: három év, a legsúlyosabbak ellen-
ben csak hosszú évek után vagy sohasem évül-
nek el. Például az emberrablás, terrorcselekmény
és a repülőgéprablás, amennyiben valakinek a
halálával végződik, valamint az emberölés sú-
lyosabb esetei: a különös kegyetlenség, az aljas
indok, vagy a rablógyilkosság. Ezért arra ba-
zírozni, hogy a büntetést az elévülés bekövet-
kezése miatt ússzuk meg, a nehéz fiúknak
nem javallom; kockázatos és körülményes a
büntethetőség ily módon történő kibekkelése.
„Sajnos" ma már a világ majd minden orszá-
gával van kölcsönös kiadatási egyezményünk
is...
Meglehetősen egyedi megoldást választott
a problémára az az úr, aki az elévülési időt -
15 évet! - a saját pincéjében töltötte el, csak
néha éjszakánként lopakodott ki levegőzni.
Csupán a szűkebb családja tudott róla, akik
rendszeresen hordozták neki az élelmet. A
végén derült ki, hogy amit tett, azért le sem
csukták volna...
Az idő múlása, ha nem is jelent feltétlenül
büntetlenséget, azért már többnyire önmagá-
ban is jelentősebb haszonnal járhat. Egyik il-
lető az apukáját a lakásuk pincéjében lévő
szennyvízderítőben rejtette el, ám egy idő
után az italboltban mind többeknek tűnt fel a
papa tartós és indokolatlan távolléte. A rend-
 őrség egyszer aztán többszöri kutakodás után
megtalálta a maradványokat. A fiú annyit
volt hajlandó mindössze elismerni, hogy piá-
san „összeszórakoztak", vagyis veszekedtek,
és néhányszor puszta kézzel kölcsönösen
megütötték egymást, aztán ő aludni tért.
Reggel pedig a fatert vérben fagyva találta.
Megijedt és a már említett módon eldugta a
holttestet. Ami végül is két év után előkerült,
de a „boncolás" már semmit sem tudott ki-
mutatni, a halál okáról. Így aztán a fiú meg-
úszta „sima" testi sértéssel...
Ennél tökéletesebb, bár jóval drágább az a
módszer, amelynek a lényege, hogy az eltün-
tetendő holttesteket savban fürösztve feloldjuk.
Ezt a közelmúltban egy magyar származású
lelkész alkalmazta sikerrel, legalább is a belga
rendőrség feltevése szerint. Az ilyesmire al-
kalmas nagyobb töménységű vegyszerek: só-
sav, kénsav, esetleg salétromsav - jelentősebb
tételben történő - beszerzése, tárolása és fel-
tűnésmentes felhasználása komoly szakértel-
met igényel, ráadásul speciális, saválló kádra
is szükség van, ezért amatőröknek nem ja-
vaslom.
Nem olcsó mulatság a befalazás sem, a maf-
fia viszont, amint az köztudott, lényegesen
egyszerűbben oldja meg az ilyen természetű
feladatot: bebetonozással. Próbálkozni lehet
ezenkívül még feldarabolással és bőröndbe pa-
kolással, mint tette ezt Kodelka úr földi ma-
radványaival egykoron Lédererné, avagy
szimpla elásással. Csak mindkét utóbbi eljárás
meglehetősen fárasztó és elég sok árulkodó
nyomot hagyhat maga után. Vízbe dobással vi-
szont semmiképpen ne kísérletezzünk, a hulla
ugyanis egy idő után mindenképpen feljön a
felszínre, még akkor is, ha követ kötünk rá.
Hacsak nem eszik meg a cápák vagy a kroko-
dilok. De hát ezek az állatfajok mifelénk elég
ritkán fordulnak elő. Az elégetés pedig, azon-
kívül, hogy meglehetősen környezetszennye-
ző, nem alkalmas a tökéletes likvidálásra,
mert a tapasztalatok szerint mindig marad
egy-két árulkodó csont, ruhafoszlány, stb.
Még abban az esetben is, ha a testet előtte
alaposan lelocsoljuk benzinnel.
Persze, mint már utaltam rá, a legnagyobb
gondosság mellett is megtörténik, hogy ott,
ahol a kiszemelt áldozatot megöltük, vér-
szennyeződések maradnak. Ezeket pedig bi-
zonyos módszerekkel még akkor is ki lehet
később mutatni, ha kimostunk, felsúroltunk,
stb. (A legismertebb a benzidin-próba és ennek
 továbbfejlesztett változata a hemastix csík al-
kalmazása. Utóbbi előnye, hogy a vérfoltot
kémiailag nem roncsolja, tehát azon további
vizsgálat is végezhető. A luminolos eljárás pe-
dig még inkább felhasználható az alig látható
vagy szándékosan eltüntetett vérfoltok ki-
mutatására.)
Újabban terjedőben van a kiszemelt áldo-
zat eltüntetésének egy drasztikusabb módja: a
felrobbantása. Ezzel csak az a gond, hogy
meglehetősen költséges, ráadásul komoly
hozzáértést igényel, hogy az explózió tökéletes
eredménnyel járjon, vagyis alkalmas legyen a
teljes megsemmisítésre. Mindamellett pazarló
megoldás is, hiszen a célszemélyen kívül nem
egyszer extráneusok (kívülálló egyének) is az
áldozatává válhatnak.
A legklasszikusabb, talán legismertebb
büntethetőséget kizáró körülmény az elmebe-
tegség, a kóros elmeállapot.
Állítólag már többeknek sikerült elhitetni-
ük a hatóságokkal az alapos szakértői vizs-
gálatok dacára, hogy nem normálisak, és
ezért felmentették őket. Igen ám, de súlyo-
sabb bűntetteknél a felmentést - valódi bo-
londok közötti - zárt intézeti kezelés követi,
ami nem biztos, hogy jobb egy fegyintézetnél.
Bár elképzelhető, hogy rövidebb ideig tart. A
szerencsésebbek azok, akik olyan diliflepnit
szereznek, amelyik a gyengeelméjűség eny-
hébb fokát igazolja, vagyis nem jár kényszer-
gyógykezelés elrendelésével, azonban az ún.
sárga avagy fél-cédulának a tárgyaláson tör-
ténő bemutatása már önmagában is jelentősen
enyhítheti a büntetés mértékét. Legalább is a
közhiedelem szerint.
Akik már próbálták, velem együtt tanúsít-
hatják, nem könnyű bármilyen, a büntetéski-
szabást jelentősebben befolyásoló elmekórtani
esetet eredményesen szimulálni. Bizony, egy
szimpla epilepsziás roham életszerű utánzása is
hosszú, komoly gyakorlást igényel. Különö-
sen nehéz a habzó száj imitálása, és a nyel-
vünk lenyelése vagy kettéharapása...
Mások a tudathasadás - skizofrénia - vala-
mely válfajával kísérleteznek. Ebben a műfaj-
ban a legeredetibbnek ama hölgy bizonyult,
aki váltig hangoztatta, hogy ő nem is azonos
önmagával, mert kisgyermekkorában a kór-
házban elcserélték.
Sokan abban a tévhitben ringatják magu-
kat, hogy a kleptománia, vagyis a lopási kény-
szer nem büntetendő, mert ez szintén egy
betegség. Hát, ha az, ha nem az, a felelősségre
vonás alól nem mentesít, ezért olyan nagyon
nem érdemes erre hivatkozni, ha egy baráti
látogatást követő távozásunkkor megtalálták
nálunk a harminchat darabból álló ezüst evő-
eszköz-keszletet, plusz a családfő arany zseb-
óráját a kabátunkba varrt rejtekhelyen.
Előfordulhat viszont, hogy a kleptománia
összekötődik valamilyen egyéb szellemi de-
fektussal. Az illető példabéli egyénnél a pad-
lásán több tucat különféle márkájú luxus
fényképezőgépet foglaltak le a házkutatás so-
rán. Mint kiderült, az ilyesfajta szerkezetek
iránt érzett olthatatlan szexuális vágyat. Ti-
tokban simogatta, babusgatta, őket. Ha meg-
látott valahol a kirakatban egy új darabot,
nem bírt ellenállni a kísértésnek. Az elme-
szakértők rövid tanakodás után úgy döntöt-
tek, ez már nem törvényszéki, hanem klinikai
eset. A tárgyak iránti beteges vonzalomnak
orvosilag ismertebb formája a fetisizmus, ami-
kor is a szerelmünk tárgya női bugyi, melltartó,
netán egy csipkés kombiné. A szexuális aberráció
durvább eseteivel ellentétben ez nem bünte-
tendő, éppúgy miként az állatokkal való kö-
zösülés, a szodómia sem.
Általában nem élvez büntetlenséget a pi-
románia, vagyis a beteges gyújtogatási kény-
szer. Aki szereti a tüzet, illetőleg annak a lát-
ványát, menjen el pirotechnikusnak egy film-
vállalathoz, ott kiélheti magát. Vagy kazán-
fűtőnek egy krematóriumba. Utóbbi esetben
még a nekrofil vágyait is kielégítheti. Vannak
ugyanis, akik legszívesebben a halottakkal
szeretkeznek. A bűnügyi irodalom ismer
olyan esetet, amikor a temetői alkalmazott le-
vágta a szimpatikusabb halottak fejét, haza-
csempészte, és otthon simogatta, becézgette,
csókolgatta őket. Ez az atipikus légyott a je-
lenlegi jogrendünk szerint nem bűncselek-
mény, legfeljebb szabálysértés. Amennyiben
persze leleplezi az éber tisztiorvosi szolgálat!
Bocsánat, annyiban rosszul mondom, ha az
örökösök időben feljelentést tesznek, megva-
lósulhat a hullagyalázás, a Büntető Törvény-
könyv precíz megfogalmazásban: „halottnak
vagy emlékének meggyalázása". Ha az elhunyt
fiatalkorú, akkor pedig az elkövető helyes
megnevezése: pedofil hullagyalázó.
Fontos tudnivaló, hogy a részegség vagy a
kábítószer okozta tudatzavar nem, hogy csök-
kentené a kiszabott büntetést, ellenben mint
súlyosító körülmény, inkább növeli annak
mértékét. Kivéve a kóros (patológiás, abortív pa-
tológiás) részegség állapotát, amely teljes bün-
tetlenséget élvez, viszont roppant nehéz a tü-
neteit hihetően produkálni. Aki mégis meg-
próbálkozik ezzel, az jó, ha tisztában van ve-
le, hogy az ilyen egyén általában igen csekély
mennyiségű alkoholtól kerül súlyosan tudat-
zavart állapotba, amelynek jellemzői az
énidegen, bizarr, gyakran színpadias, gro-
teszk viselkedés, feltűnően kegyetlen cselek-
vés, majd hosszú, rendkívül mély - terminális
- alvás és az előzményekre vonatkozó teljes
emlékezetkiesés. Egyes szakírók szerint csa-
ládirtásnál jól bevált módszer.
Az ittasságnak kiemelt jelentősége van a
közlekedési bűncselekmények körében, ezért erre
érdemes külön is kitérni. Ha ilyen állapotban
balesetet okoztunk, és nem tudjuk elkerülni
az azonnali rendőri intézkedést, akkor már
nagyon nehéz a dolgunk, hiszen a szondázás,
majd az azt követő vérvétel eredménye több-
nyire megdönthetetlen bizonyítékoknak szá-
mítanak a bíróságokon. Ugyanakkor megle-
hetősen nehéz és rizikós azt elintézni, hogy
ezek a „korpuszok" az igazságszolgáltatás
útvesztőjében valahogy megsemmisüljenek
vagy elvesszenek. A regisztrált véralkoholszint
kimagyarázására azonban megpróbálkozha-
tunk néhány ötletesebb védekezéssel.
 Az elsőt a gyógyszerész úr szolgáltatta, aki
azzal hívta fel magára a rendőrjárőr figyel-
mét, hogy autójában hangosan nótázott, a je-
lentés szerint a „Ki tanyája ez a nyárfás" című
dalt énekelte, majd az őt igazoltató közeget
„hé öcsi!" megszólítással illette. Később a bí-
róságon az italosságát határozottan tagadta, s
szervezetében a véralkohol nagyobb mennyi-
ségét azzal magyarázta, hogy a visszeres lá-
bait tiszta szesszel szokta dörzsölgetni, s bi-
zonyára a bőrén keresztül szivárgott át - az
úgynevezett ozmózisnak nevezett folyamat
következtében - az a fránya alkohol.
Egy másik úr arra hivatkozott, hogy mi-
közben bort fejtett át egyik hordóból a másik-
ba, csúnya köhögési roham jött rá, s valószí-
nűleg így nyelhetett le észrevétlenül néhány
kortyot a nedűből. A szakértő szerint három
liter bornak megfelelő alkohol volt a szerve-
zetében...
A harmadikat, állítása szerint, a barátai tré-
fálták meg azzal, hogy a kólás poharába két
deci rumot öntöttek, amit ő persze gyanútla-
nul felhajtott, majd az autóba ült anélkül,
hogy a szesz hatását érzékelte volna...
A legjobb védekezési variációt mégis az az
illető szolgáltatta, aki miután a járművével
 feldöntött egy lámpaoszlopot, gyorsan átmá-
szott az utas-ülésbe, és onnan kászálódott ki
az időközben a nagy csattanásra a helyszínre
érkező szemtanúk szemeláttára. Azt az állítá-
sát, hogy ő csak utas volt, nem sikerült meg-
cáfolni. Védekezése szerint a sofőrrel - aki az
ütközés után hirtelenjében elszelelt - egy szó-
rakozóhelyen ismerkedett meg, és ezt az
egyént éppen azért kérte meg arra, hogy szál-
lítsa haza, mert ő már meglehetősen ittas volt,
míg az alkalmi ismerőse természetesen szín-
józan...
Meg lehet próbálkozni még a ráivásra hi-
vatkozással, mondván, a baleset után nyúl-
tunk a konyakos üveghez ijedtünkben, a fe-
nyegető sokkos állapot bekövetkezésének el-
hárítása céljából. Sajnálatosan azonban ez a
védekezés többszöri vérvétellel viszonylag
könnyen cáfolható. Ugyanis az alkoholnak a
vérben történő felszívódásához időre van
szüksége, ezért ha valóban a balesetet követő-
en ittunk, a felszívódás még folyamatban van
és a véralkohol görbéje emelkedő lesz. A ko-
rábbi alkoholfogyasztás esetén viszont már a
szesz lebontási folyamata a szervezetben el-
kezdődik, ami csökkenő görbét mutat.
 Ha a véralkohol szintje 0,8 ezrelék alatti,
akkor szabálysértésről, míg e felett már bűncse-
lekményről beszélünk, amelyen belül megkü-
lönböztetünk enyhe (0,8 - 1,5 ezrelék közötti),
közepes (1,5 - 2,5 ezrelék közötti) és súlyos (2,5
ezrelék feletti) alkoholos befolyásoltsági álla-
potot, illetőleg ezek átmeneteit. Eme ittassági
fokozatoknak a büntetés mértékénél, s ami
ennél fontosabb: a jogosítvány elvételének
tartamánál van nem is csekély jelentőségük.
Ám nem teljesen úgy, mint ahogy ezt gon-
dolnánk! Amíg ugyanis két korsó sör elfo-
gyasztása még szabálysértésnek minősül, ad-
dig négy korsó beöntése már vétség. És amíg
az előbbi esetben a rendőrség jár el és magas
összegű pénzbírságot, valamint járműveze-
téstől eltiltást szabhat ki, addig az utóbbit,
mint „éppen, hogy csak" vétséget, a bíróság
jóval enyhébben bírálja el. Ezért teljesen ké-
zenfekvő, hogy ha már muszáj volt kettővel
meginnunk, akkor mindenképpen igyunk
meg még kettővel, mielőtt kocsiba szállnánk.
Gondolkodtam, foglalkozzam-e azzal, mi-
lyen módszerek léteznek a szondázás ered-
ményességének kijátszására. Ám a tudomány
fejlődése itt is olymértékben tért hódított,
hogy manapság a jó öreg üvegszondák he-
lyett egyre több helyen olyan műszereket
használnak, amelyek már a helyszínen képe-
sek nagy pontossággal regisztrálni az ittasság
fokát. Persze ezek sem csalhatatlanok, egy
közismert módszer: jó légzési technikával -
úgynevezett hiperventillációval - valamelyest
meg lehet téveszteni őket. Ez az ellenőrzés
előtti többszöri mély levegővételből áll, ame-
lyek csökkentik a kifújt levegő alkoholszintjét.
Külön kell szólni az amnéziáról, hiszen ez a
kór igen gyakran támadja meg a büntető eljá-
rás résztvevőit. Ám az orvosilag diagnosztizált
amnéziával szemben a büntetőjogi emlékezetkiesés
sajátos módon éppen fordítva működik. Előbbi
közvetlenül az esemény után beáll, és később
esetleg fokozatosan javulhat, míg utóbbinál a
folyamat éppen ellentétes: amire a rendőrsé-
gen még igen jól emlékeztünk, az a bíróságon
már az istennek sem akar az eszünkbe jutni.
De ennek okairól még később lesz szó!
A büntető eljárás egyébként többnyire va-
lakinek a feljelentésére, bejelentésére indul meg.

A feljelentés
Az életünkben egyik leggyakrabban elő-
forduló jogi aktus a feljelentés. Ügyelnünk
kell arra, hogy lehetőleg ne legyen terjengős.
Lássuk be, az időjárási frontoktól és migré-
nektől gyötört hivatalnok szellemileg képte-
len egy oldalnál hosszabb iromány folyama-
tos átolvasására. De ehhez is be kell kávéznia.
Próbáljuk meg tehát - bármennyire fáj is ez
nekünk! - részletesen nem ecsetelni az életünk
valamennyi felgyülemlett keserűségét, kezdve
onnan, hogy a szomszédék kutyája provoka-
tív szándékkal mindig a mi lábtörlőnkre pisil,
egészen odáig, hogy a kerítést beljebb csem-
pészték, legalább tíz centiméterrel egy viharos
éjszakán, egyébként pedig állandóan az abla-
kunk alatt égetik el az összegyűjtött leveleket
és gallyakat.
A feljelentésünkből - amennyiben az név-
telen - lehetőleg ne tudjon senki ránk ismer-
ni, és amit állítunk, az természetesen legyen
valami mocskos dolog, de legyen azért vala-
mennyire hihető is. Ne vádoljuk tehát a ki-
szemeltet mondjuk azzal, hogy ő gyilkolta
meg Olaf Palme-t, az egykori svéd miniszter-
elnököt. Jó ötlet viszont, és sok bosszúságot
lehet vele okozni, ha teszem azt, van egy ne-
veltleánya (sőt az édeslány még jobb!), azt ál-
lítani, hogy vele titokban nemi viszonyt foly-
 tat. Sőt már teherbe is ejtette. Esetleg ráken-
hetjük még, hogy ő mérgezte meg - miután
persze őt is megbecstelenítette - az évekkel
ezelőtt elhunyt nagymamáját. Ha kis mázlink
van, talán az öreglány kihantolását is ki tud-
juk eszközölni.
A névtelen levélnél még egy fokkal jobb
ötlet, ha írunk ugyan feladót, de nem önma-
gunkat, hanem egy másik olyan szomszédot
jelölünk meg a levél bal felső sarkában, akivel
szintén haragban vagyunk. Így aztán szeren-
csésebb esetben lehetséges, hogy a kölcsönös
meghurcoltatásukon túlmenően sikerül őket is
jól összeugrasztani.
Jó ha tudjuk, a feljelentést nem lehet vissza-
vonni. Tehát amikor a sértett már a hatóság-
hoz fordult, többnyire nincs sok értelme vele
egyezkedni, pénzt ígérni vagy fenyegetőzni.
Esetleg megkísérelhető még arra rábeszélni,
hogy próbálja meg magát kimagyarázni: rosz-
szul emlékezett, nem a részeg férje szúrta őt
hátba, hanem véletlenül magát sebezte meg a
bal lapockája alatt hagymapucolás közben.
Aztán vagy elhiszik ezt neki, vagy nem... Túl-
zottan ne reménykedjünk, ennyire azért ők
sem idióták. (Mármint nem a rendőrök, az
orvos-szakértők.)
A büntetőtörvénykönyvben fellelhető bűn-
cselekmények többsége az officialitás elve alap-
ján hivatalból üldözendő, tehát elvileg nem is
kell feljelentést tenni annak érdekében, hogy
az eljárás meginduljon. Ha példának okáért
megjelenünk egy kórházban, mert a tompo-
runkból néhány lövedéket kívánunk kiope-
ráltatni, ne csodálkozzunk, ha a kíberek ha-
marabb megérkeznek, mint a kedves aneszte-
ziológus nővér. A személyzetet ugyanis ilyen
esetekben azonnali bejelentési kötelezettség
terheli. Na persze, ha egyáltalán észlelik a
törvényellenes történéseket...
Az illető részegen betámolygott a rendelő-
be, vérző homlokkal, és erős fejfájásra pa-
naszkodott. Sebét gondosan bekötözték, nagy
adag fájdalomcsillapítót is adtak neki, ellen-
ben megröntgenezni elfelejtették. Az már csak
a boncoláskor derült ki, hogy korábban az ar-
cába szúrtak egy bökővel, amelynek a pengéje
bent maradt a páciens fejében.
A feljelentéssel együtt célszerű a gyanúsí-
tott elfogása és átadása is a bűnjelekkel, bizo-
nyítékokkal együtt. (Ilyenkor legalább van né-
 mi esély arra, hogy az elkövetőt a rendőrség
nem szalasztja el. Vagy nem téveszti össze
egy tök ártatlan emberrel.) Erre a törvények
lehetőséget adnak, ugyanis a tetten ért tettest
bárki elfoghatja, és a hatóság kezére juttathatja. A
nyomozó urak hálásak, mert nem kell szalad-
gálniuk, miközben javul az a bizonyos felde-
rítési mutatójuk. Mert persze ezt az esetet is
úgy könyvelik majd el, mintha az előállítóban
ücsörgő, és már régen mindent beismerő gya-
núsított még mindig ismeretlen lenne, és ők
kapták volna el, és bizonyították volna rá a
tettét, szorgos, kitartó szaglászással.
Ha valamilyen oknál fogva mégsem sike-
rülne a bűnös előállítása, akkor megpróbál-
hatjuk a bűnügyi vizsgálók tevékenységét
egyéb módon támogatni. Persze nem úgy,
ahogy a falfirkán volt olvasható:„Segítsd a
rendőrség munkáját, verd össze önmagad!" Ha-
nem megfelelő információkkal. Például ha a
talponállóban vitánk támad, a nézeteltérésünk
lezárása után azonnal keressük fel a legköze-
lebbi rendőrségi ügyeletet, csatoljuk be sérü-
léseinkről az orvosi látleletet, és nevezzük
meg azt a kórházat, ahová a minket megtá-
madó garázda huligánt beszállították.
Ugyanis fontos, megszívlelendő aranyszabály
az is: rendszerint és többnyire annak van igaza,
aki a feljelentést előbb teszi meg.
Mindemellett figyelnünk kell arra is, hogy
a feljelentésünket az illetékes hatósághoz
nyújtsuk be. Mert erre a bürokraták nagyon
ügyelnek. Egy rendes közhivatalban az az el-
ső amit az alkalmazottakkal megtaníttatnak:
hová lehet az aktát áttenni. És nem csak az ak-
tát.
Az egyik - két megye határán lévő - tóban
felpuffadt vízi hullára bukkantak. Az egy-
mással szomszédos rendőrkapitányságok
emberei a foszladozó tetemet napokig lök-
dösték ide-oda, nehogy nekik kelljen kiha-
lászni. A súlyos közlekedési balesetnél pedig
a leleményes közlekedési hekusok az éj leple
alatt a megyehatár jelzőtábláját vitték egy ki-
csit odébb, hogy az ügyet inkább a másik me-
gye emberei helyszíneljék.
Amennyiben a nyomozó közegek seho-
gyan sem tudnak az ügytől megszabadulni,
és mégis kénytelenek az eljárás lefolytatására,
első nekifutásra két hónap áll rendelkezésük-
re. Bár valójában ennek semmi jelentősége
nincs, hiszen ez a határidő akár több évre is
meghosszabbítható az ügyészség részéről.
A nyomozás feladata valójában egyébként
nem lenne más, mint a bizonyítékok összegyűj-
tése és vádemelésre alkalmassá tétele.

Mik tekinthetők a legfontosabb

bizonyítékoknak?
E kérdés megválaszolásánál a Büntetőeljá-
rási Törvényben felsoroltakat ne vegyük túl
komolyan, az ott leírtakkal ellentétben a gya-
korlatban manapság is a legfontosabb a gyanú-
sított beismerő vallomása. Az elmúlt évszázad-
okban ezt a bizonyítékok királynőjének ne-
vezték (Regina probationum) és a jogszabály
megengedte, hogy a beismerés kicsikarása
végett kényszert, fenyegetést alkalmazzanak.
Ez volt az úgynevezett tortúra, vagyis kínvalla-
tás. Miközben a vonatkozó paragrafusok idő-
közben teljesen átalakultak, a korabeli felfo-
gás azóta sem változott semmit az égvilágon.
A beismerő vallomás jelentőségéhez képest
tehát a mai joggyakorlatban is csak erősen
másodlagos a tanúk vallomása, még inkább a
tárgyi bizonyítás és a szakértők. Azért röviden
szóljunk ezekről valamit!
Először is, nem igaz az a közhiedelem,
hogy egy tanú nem tanú. A félreértés bizonyá-
ra onnan ered, hogy egyes polgári jogi ügy-
letek esetén (például a végrendeletnél) valóban
jelentősége lehet a tanúskodók számának.
Nem árt viszont tudni, hogy bizony egyre
problémásabb és nehezebb a tanúkat, különö-
sen a sértett-tanúkat eredményesen befolyá-
solni. A tanúvédelmi szabályok jelentősen meg-
nehezítik, hogy a makacsabbaknak is a tudtá-
ra adhassuk, milyen - végső esetben a testi
épségüket vagy az életüket is súlyosan fe-
nyegető - kellemetlenségekre számíthatnak,
ha a tárgyaláson is kitartanak a minket ter-
helő igaztalan állításaik mellett. Sajnos több-
nyire a bíróságok sem olyan fejre esettek,
hogy ne figyelnének fel a befolyásolásnak
ilyetén, többnyire kisebb-nagyobb memória-
zavarban megnyilvánuló jeleire. Némelyik, a
gyanúsított, vagy annak rokonsága által kel-
lően megdolgozott tanú, utóbb még azt is
igyekszik letagadni, hogy annakidején őt a
nyomozók egyáltalán kihallgatták. Amikor
aztán elébe tolják a rendőrségi jegyzőkönyvét
a saját szignójával ellátva, akkor csodálkozik
el: „jé, tényleg, ez olyan mintha az én aláírásom
lenne!..." Van aki már eleve azzal kezdi:
„Tisztelt bíróság, mindez már olyan régen volt,
hogy egyáltalán nem emlékszem semmire. Micso-
da, mit tetszik mondani aranyos bíró úr, hogy
éppen engem ütöttek fejbe a szeneslapáttal?!"
(V.ö.: büntetőeljárási amnézia)
A tanúzással kapcsolatos fontos tudnivaló,
hogy a közeli hozzátartozó, így különösen a
gyermek és a szülő, nagyszülő, valamint a
házastárs a tanúvallomást indok nélkül meg-
tagadhatja. Persze ezzel esetenként nagy hü-
lyeséget csinál, hiszen ha hallgat, akkor az
aktuális hazudozásokkal sem tudja segíteni a
kedves rokont...
Közeli hozzátartozónak minősül, és mentes
a terhelő vallomás tételének kötelezettsége
alól a jog szerint az élettárs is. Ezért különösen
selyemfiúknak, lányfuttatóknak hasznos ismeret
az a jogértelmezési lehetőség, hogy mindazon
hölgyek, akiknek ő a stricije, azok valameny-
nyien egyúttal az ő élettársai is.
Jóllehet az igazságszolgáltatás fórumain
gyakran hangzik el a fenyegetően zord fi-
gyelmeztetés: „a hamis tanúzást a törvény szí-
gorúan bünteti!", ez azonban csak nagyon ke-
veseket riaszt el attól, hogy szükség esetén
mellé álljanak a bajba jutott sógornak, komá-
nak, jó barátnak. Ahogyan egyik szerető
anyuka próbálta a perbefogott lányát megvé-
deni (finom distinkcióval ügyelve rá, hogy
hamisan se valljon, miután magát a vereke-
dést nem látta, de azért mindenképpen utal-
jon arra, hogy mégis csak az ő csemetéje volt
a megtámadott): „Tisztelt bíró úr, ahogy kinéz-
tem az ablakon, hát ott láttam a lányom az út kö-
zepén picsán rúgva!..."
A tárgyi bizonyítékok közül a legfontosab-
bak az ujjlenyomat, a lábnyom (keréknyom), a
különféle eszköznyomok, valamint a helyszínen
hagyott tárgyak, például elkövetési eszközök
(csavarhúzó, lángvágó, feszítővas, ismertebb
nevén pajszer, újabban géppisztoly, kézigrá-
nát, páncéltörő rakéta, stb.), aztán cigaretta
csikkek, esetleg ruhadarabok (kesztyű, sál,
sapka, miegyéb.)
A felsoroltakból lehetőleg minél keveseb-
bet illendő, sőt ajánlatos a tett helyszínén ott-
felejtenünk. Nem biztos ugyanis, hogy ne-
künk is lesz akkora szerencsénk, mint annak
a rablónak, akinek a látogatása után, a féle-
lemtől még ugyan mindig remegő, ám a tisz-
taságot mindennél többre tartó háziasszony
feltakarított. Felmosta a padlót, kidobta a
csikkeket, sőt minden tárgyat igyekezett letö-
rölgetni, amihez a hívatlan vendég hozzá-
nyúlt, nehogy a rendetlenségért megszólják őt
a helyszíni szemlére érkező bűnüldözők...
Az okosok azt állítják, a világon nincs két
egyforma ujjlenyomat. Ezért amennyiben a mi-
énket megtalálják valamilyen frekventált he-
lyen (például a sértett nyakán), nagyon nehéz
magunkat később kimagyarázni. Ráadásul
ezek a nyomok alkalmasak leginkább az egye-
di azonosításra, róluk a daktiloszkópusok több-
nyire kategorikus - vagyis határozott - véle-
ményt adnak. Nem véletlen hát, hogy a leg-
régebbi és még ma is a legfontosabb bűnügyi
nyilvántartások főként és elsősorban az ujjle-
nyomat vételén és osztályozásán alapulnak.
Ezt a jellegzetességünket ugyanis végig ci-
peljük az egész életünkön, igen nehéz tőle
megszabadulni, legfeljebb a kezeinkkel
együtt. Ekkor azonban lopni is lényegesen
nehezebb lesz majd. Bizonyos elszántabb
egyének próbálkoztak és próbálkoznak ugyan
műtéti megoldásokkal, bőrátültetéssel, ha-
sonlóval, de tudtommal mindez ideig nem
sok eredménnyel. Ám mindig vannak akik a
reményt nem adják még fel. Talán majd a
génsebészet...
A modernkori bűnüldözés igen hatásos és
veszélyes eszköze a DNS vizsgálat, amely
akár egyetlen hajszál alapján is képes egyedi
azonosításra. (Persze erre is van ellenszer: a
kopaszság.)
A láb és talpnyomok kevésbé alkalmasak
ilyesmire, inkább csak kisebb-nagyobb való-
színűséggel utalnak a tettes személyére. Itt már
több lehetőség van a manipulációra, a későbbi
vizsgálat félrevezetésére, például nagyobb ci-
pő felvételére. Aztán szoktak a lábbelire ha-
risnyát húzni. A bűnügyi irodalom ismer
olyan trükköt is, hogy valaki - miként a rák -
hátrafelé menve közelítette meg a helyszínt,
azt a látszatot keltve, hogy nem is odafelé
ment, hanem onnan távozott. Ám nem igazán
sikerült túljárnia a bűnügyi technikusok
eszén, mert a hátrahagyott nyomok jellegéből
a tettes félrevezető szándékát meg tudták ál-
lapítani.
Egy időben úgy tűnt, a szagazonosítás, mint
bizonyítási művelet legalább akkora, ha még
nem nagyobb karriert fog befutni, mint a dak-
tiloszkópia, hiszen valamennyi embernek
egyedi szaga van, amit a kutyák kiválóan ki
 tudnak választani. Kiderült azonban, hogy a
szagoknak mind a rögzítése, mind a tárolása
során a visszaélés lehetősége sokkal inkább
fennáll, mint az ujjlenyomat rögzítésénél.
A szagminta vétele lényegében nagyon
egyszerű művelet, nem kell hozzá más, mint
pelenka és dunsztos üveg. A pelenkát ráhe-
lyezik bizonyos ideig arra a tárgyra, amelyik-
kel a tettes mindenképpen kapcsolatba került
a tett elkövetése során, majd miután a szago-
kat magába szívta, egy jól záródó befőttes
üvegbe helyezik el. Az üvegeket egy közön-
séges spájznak tűnő úgynevezett szagbankban
tárolják. Később ezeket a szagkonzerveket ha-
sonlítják össze a feltételezett tettesek szagá-
val, egy erre a feladatra kiképzett kutya segít-
ségével.
A mai világban, amikor a bűnözés messze
túllépett a manufakturális kereteken, és ná-
lunk is gépesített lett, sőt nagyipari méreteket
öltött, a nyomkövető kutyák alkalmazásának
(vagyis akik a tettest a szaga alapján a bűn-
cselekmény helyszínétől akár a lakásáig képe-
sek követni) már koránt sincs akkora jelentő-
sége, mint régebben. Ezért ezeknek az okos
jószágoknak gyakorlatilag megszűnt a szere-
pük a bűnügyi felderítésben, lényegesen
csökkentve ezzel az egész rendőrségi állo-
mány átlagos IQ (intelligencia) szintjét.
A tárgyi bizonyítékok körében kiemelném
a túlzott dohányzásban rejlő azon kriminaliszti-
kai vonatkozású veszélyeket, amelyekre a ci-
garettásdobozokra írt egészségügyi figyel-
meztetések sajnálatos módon nem térnek ki.
Egy, a tett helyszínén otthagyott, eltaposott
csikk a gyanúsítottra nézve sok jellemző bio-
lógiai tulajdonság megállapítására, miáltal az
azonosítás nagymérvű megkönnyítésére lehet
alkalmas. Ezért, ha a helyszínen mindenkép-
pen rá kell gyújtanunk, bagózási szenvedé-
lyünk maradékait ne dobáljuk szét, inkább
tegyük zsebre (persze miután eloltottuk!) és
feltétlenül vigyük magunkkal.
A szakértőkről jó tudni, hogy jelentős ré-
szük maga is rendőr, vagy rendőrségi alkal-
mazott, nagyon ne bízzunk hát abban, hogy
mellénk állnak majd az eljárás során. A BM
állományához tartoznak többségében a fegy-
verszakértők és a ballisztikusok, a nyomszakértők,
írásszakértők, okmányszakértők, orvos szakértők.
(A jelentősebbek közül e tekintetben talán az
egyetlen kivétel, aki többnyire nem egyenru-
hás: a könyvszakértő.) Egyébként ez majd-
hogynem mindegy, hiszen a "jó" szakértőtől
úgyis azt várják el, akár a cégnél van alkal-
mazásban, akár nem - még ha ezt hivatalosan
kategorikusan tagadják is -, hogy támassza
alá a vádat, segítse a gyanúsítottat rács mögé
juttatni. A „jó" szakértő pedig, hogy legköze-
lebb is mindenképpen kapjon valami zsíro-
sabb munkát, igyekszik ennek az elvárásnak
maradéktalanul megfelelni.
Ejtsünk néhány szót ezekről a szakértők-
ről!
A fegyver és a ballisztikus szakértők - többek
között és főként - lényegében arra képesek
választ adni, honnan, milyen irányból, milyen
fegyverből lőttek, a lövést a lefoglalt fegyver-
ből adták-e le.
A nyomszakértők viszont ennél sokkal tá-
gabb területen mozognak, kezdve az eszköz-
nyomoktól egészen a láb- és ujjnyomokig,
ezek tipizálásáig és összehasonlításáig, míg
az írásszakértők arra adhatnak, hol egyértelmű,
hol pedig csak valószínűsítő feleletet, hogy
egy adott írás - akár kézírás, akár más esz-
közzel előállított - kitől származhat. Erre sok
esetben akkor is határozottan tudnak nyilat-
kozni, ha az írást szándékosan eltorzítjuk,
mondjuk balkezes írással, vagy egy másik
személy írását valamilyen módszerrel meg-
próbáljuk utánozni, például a pantográf nevű
ügyes berendezéssel, amelyet egyébként a
tervezők szoktak műszaki rajzok másolásához
használni.
Az orvosszakértő elsősorban annak a meg-
mondhatója, egy adott sérülésnek mennyi a
tényleges gyógytartama, nyolc napon belüli-e
(vagyis könnyű), avagy nyolc napot meghaladó-
e (vagyis súlyos), esetleg Rejtő Jenő szavaival:
örökkévalóságon túl gyógyuló-e, illetőleg jár-e
valamilyen maradandó testi fogyatékosság-
gal, súlyos egészségromlással. Nyilatkozni
tud bizonyos esetekben a sérülés eredetéről, a
bántalmazás feltételezett eszközéről és me-
chanizmusáról is. Ugyanőt kérdezik meg az
erőszakos haláleseteknél, de akkor is, ha a
halál oka netalántán kétséges. Az utóbbiakra
természetesen már csupán a boncolás alapján
tud véleményt nyilvánítani, amelyik lehet
szimpla, államigazgatási eljárás keretében
végzett rendőri, és lehet törvényszéki (bírósági),
vagyis két orvos általi.
A szakértőknek gyakran okoz gondot, mi-
ként tegyék kellően érthetővé a laikus bírák,
ügyészek, ügyvédek és a tárgyalótermi hall-
gatóság számára a szakmai megállapításaikat.
Ebben segítenek a véleményeikhez csatolt raj-
zos fényképmellékletek. Az egyik nyomszakértő,
hogy állításait még plasztikusabbá tegye, ma-
gával vitte a tárgyalásra a sértett kipreparált
koponyáját, valamint azt a baltát is, amivel
feltételezhetően meggyilkolták az illetőt, és
ott mutatta meg a sápadozó törvényszéki
publikumnak, miként illik bele a balta foka
szinte hajszálnyira a koponyán lévő tekinté-
lyes horpadásba.

Megjelenés a rendőri
hatóság előtt
Ennek az aktusnak viszonylag elviselhető
változata a már előzőekben érintett önkéntes
látogatás, amikor azért keressük fel az illeté-
kes kapitányságot, hogy eljárást kezdemé-
nyezzünk, vagyis feljelentsünk valakit, vala-
kiket.
Cikisebb, amikor kényszerből kell vizitál-
nunk, mert idézést kaptunk.
Az idézés egyike a legkellemetlenebb ható-
sági zaklatásoknak, amelynek az a lényege,
hogy valahol, valamikor, valamilyen minő-
ségben kötelezően meg kell jelennünk. Eny-
hébb formája a tanúként, sértettként történő
audiencia, de korántsem higgyük, hogy ilyen
esetekben a szerv feltétlenül megértőbb.
K. úrral történt meg, hogy betörtek a laká-
sától 200 kilométerre lévő nyaralójába, s el-
vittek ezt-azt, nem túl értékes dolgokat. A
tettesek valamilyen úton-módon kézre kerül-
tek. K. urat sértett-tanúként az elkövetőkkel tör-
ténő szembesítésre hivatták a nyaraló fekvése
szerint illetékes rendőrkapitányságra. Ő tör-
vénytisztelő állampolgár lévén meg is jelent.
Nem így a betörők!... A rendőrség újabb idő-
pontot tűzött ki, amire a mi ügybuzgó sér-
tettünk ismét elutazott, ám a tettesek ezúttal
is távol maradtak. K. úr úgy határozott, neki
nem ér meg még egy több száz kilométeres
utazást az a néhány paplanhuzat, pléd, abá-
rolt szalonna és meggybefőtt, amivel megrö-
vidítették. Rosszul döntött... Egyik nap kora
hajnalban járőrök verték fel legszebb álmából,
és közölték, előállítását fogják ezennel foga-
natosítani. Bevitték, belökték a rácsokkal le-
zárt előállítóba egy részeg kábítószeres mellé,
majd a taxi viteldíj tízszereséért „rabóval" át-
szállították a már régen esedékes meghallga-
tásra és szembesítésre a nyaralójához közeli
rendőrségre. Ezután az eljárást megszüntet-
ték, mert a sérelmére megvalósított betörést
mégsem sikerült a gyanúsítottak nyakába
varrni.
Persze érheti olyan kellemetlen meglepetés
is a megidézett egyént, hogy bár az invitálása
még tanúként történik, a kihallgatására már
gyanúsított pozícióban kerül sor. Ez kedvelt
rendőri módszer, amelynek lélektani hatása
egy kiadós verésével ugyan nem ér fel, de
nem lebecsülendő.
Van azonban bizony még ennél rosszabb
is. Amikor nem küldenek semmilyen idézést,
hanem ők jönnek. Hajnalban. Berontanak a
csuklyás, géppisztolyos kommandósok, a la-
kókat a földre fektetik, és a lakást felforgatják.
Bűnöző legyen a talpán, illetve a hasán, aki
ilyenkor nem veszíti el a maradék lélekjelen-
létét. Hát még ha a marcona fegyveresek nem
is minket akartak leteperni, csak eltévesztet-
ték a házszámot...
Az idézés nem egyszer tartósabb hivatali
marasztalással jár. Ezek: az előállítás, az őrizet-
be vétel és az előzetes letartóztatás.
Az előállítás időtartama maximum 8 óra
lehet, ami még további 4 órával meghosszab-
bítható. Előállítható, akinek a kiléte ismeret-
len, vagy akit bűncselekmény elkövetésén
tetten értek.
 Az őrizetbe vétel legfeljebb 72 óra, ezt az-
zal szemben lehet alkalmazni, akinek az elő-
zetes letartóztatását látják a későbbiekben in-
dokoltnak.
A letartóztatás időtartama néhány naptól
akár több évig is terjedhet, s bár minden eset-
ben csak bíró rendelheti el, a gyanúsított
meghallgatása után, azért legyünk vele tisz-
tában, és ne kergessünk illúziókat: a bírák
ilyenkor gyakran azt teszik, amit a rendőrök
és az ügyészek akarnak. A rendelkezésükre
álló rövid határidő miatt ugyanis nemegyszer
még arról sem tudnak meggyőződni, az elé-
jük kísért egyén alaposan gyanúsítható-e a
terhére rótt bűntettekkel. A letartóztatás egyik
legfontosabb előfeltétele ugyanis valamely
bűntény alapos gyanúja. Persze, hogy egy gya-
nú mitől alapos, ezt senki sem tudja pontosan
megmondani. Valójában elég ehhez egy sér-
tetti feljelentés is. Mindenesetre az alaposan
gyanúsítható személyt is csak akkor lehetne
letartóztatni, ha az is alaposan feltehető, hogy
a megkísérelt büntettet befejezné, az eljárás
alatt újabb bűncselekményt követett el, netán
megszökne, elrejtőzne, vagy az eljárás sikerét ve-
szélyeztetné összebeszéléssel, bizonyítékok
megsemmisítésével vagy más módokon.
 A törvény idézett szövege oly ügyesen van
megszerkesztve, hogy az lehetőséget ad a
legönkényesebb döntések meghozatalára is.
Sok, magát egyébként menőnek tartó ügyvéd
is beleesett már abba a csapdába, hogy ezeket
a gumiszabályokat komolyan vette, és példá-
nak okáért ügyfelének azt tanácsolta, jelent-
kezzék önként a rendőrségen, s tegyen töre-
delmes beismerő vallomást, elkerülendő a le-
tartóztatást. Mégis kapásból lecsukták a szö-
kés veszélyére hivatkozással.
Tehetősebbeknek újfajta jogi lehetőséget
jelent majd az óvadék, amelyik igen szűk kör-
ben alkalmazható a fogda elkerülésére.
Amennyiben a szökés, elrejtőzés veszélye mi-
att kellene a gyanúsítottat letartóztatni. Az
állam az óvadékot az eljárás jogerős befejezé-
se után állítólag visszafizeti - egyébként nem
is mindig -, de természetesen kamatok nélkül.
Bizonyos jogsértések - főként a gondatla-
nul elkövettettek, valamint a gazdasági jelle-
gű bűncselekmények - elkövetése esetén le-
hetőség van házi őrizet alkalmazására. Például
beteg vagy idős embereknél. Persze meglehet,
hogy a fogdánál ez nagyobb joghátrány,
mármint, hogy összezárják az illetőt a kedves
családjával.
A fogda
Akit őrizetbe vesznek vagy letartóztatnak,
az bekerül a hűvösre, a foxiba, a fácánosba, kó-
terba, vagyis hivatalos megnevezéssel: a rend-
őrségi fogdába. A letartóztatás első nekifutásra
harminc napig tart, amelyet aztán a bíró hatvan
nappal megtoldhat. Kilencven nap elteltével a
bíróság még tovább hosszabbíthat egészen a
tárgyalás előkészítése során hozott határoza-
tig. Ezt követően pedig az ítélet időpontjáig.
Mindez összességében akár éveket is jelent-
het. (A korlátozó rendelkezés mindössze any-
nyi, hogy amennyiben a letartóztatás az egy
évet is meghaladná a rendőrségen vagy a bí-
róságon, akkor a Legfelsőbb Bíróság a további
indokoltságát felülvizsgálja.)
Nem akarok senkit indokolatlanul ijeszt-
getni, nem venném a szívemre, ha valaki az
általam leírtaktól való félelmében állna el va-
lamilyen eredménnyel kecsegtető balhé meg-
valósításától, de tény, ami tény, ezeknek a
celláknak a többsége nem egy Hotel Hilton.
(Bár láttam már egy-két rosszabb albérletet...)
Nem emlékeztetnek arra a helyiségre sem,
amelyikben állítólag Al Capone szivarozgatva
és pezsgőzve nézte a televíziót. Kicsik, söté-
tek, nem megfelelően szellőznek, van ame-
lyikben még WC sem található, s a nem túl-
zottan barátságos, sőt nyugodtan kimond-
hatjuk: mísz, fád és pikírt személyzetnek kell
kopognunk minden esetben, ha olyan jellegű
kisebb-nagyobb dolgunk akad.
Ki tudja miért, de a fogvatartottaknak a
fogda-rend szerint már reggel egészen korán
fel kell kelniük. Az ébredés után a körlet kita-
karítását és a tisztálkodást, majd a létszámel-
lenőrzést követően egy lenyitható kis résen, a
tátikán keresztül (ami véletlenül sem tévesz-
tendő össze a cirklivel!) lökik be a reggelit,
ami persze nem egy svédasztal, hanem több-
nyire kenyér, vaj, valami lekvár és tea együt-
tese. A cirkli viszont nem más, mint a fogda-
vagy zárkahelyiségben történtek ellenőrzésére
szolgáló, zárható rostéllyal ellátott apró ab-
lakszerű nyílás.
A reggeli után, délig szabadfoglalkozás van,
ugyanígy ebéd után is egészen a takarodóig -
este fél kilencig. Eközben jogosultak vagyunk
teljes órai időtartamra sétára, levegőzésre.
Mondjuk, néhány négyzetméteres ketrecben
valahol a tetőtérben... A szabadfoglalkozás
pedig annyit tesz, hogy lehet olvasgatni, vagy
nyelvet tanulni, mint tette azt a Kossuth nevű
egykori fegyenckollégánk, és ha van kivel,
akkor sakkozni, kártyázni. Hazárdjáték nem
űzhető, de persze ezt nem tartja be senki. Ha
pénzük nincs, cigarettára játszanak, vagy fel-
írják. De erről majd bővebbet a börtönbéli is-
mereteknél. Igen fontos tudnivaló, hogy

miként juthatunk odabent

szeszesitalhoz?
Már a legrégibb népek a mézből méhsört,
kancatejből a kumiszt, az egyiptomiak árpá-
ból sört, szőlőből pedig bort állítottak elő. A
tudós Lavoisier állapította meg, hogy a cukor
erjedéskor alkoholra és szénsavra bomlik. A
szesz gyártására minden olyan nyersanyagot
felhasználhatunk, amelyben erjedésre alkal-
mas cukor található, vagy amelyből ilyen cuk-
ros oldatot készíthetünk, vagy amely nyers-
anyag máris alkoholt tartalmaz. Valójában a
szesz ma már szinte mindenből előállítható,
akár fűrészporból, vagy cellulózgyári szenny-
vizekből. A börtönbéli mostoha viszonyok
között természetesen leginkább az a variáció
jöhet szóba, amelynek során valamilyen
anyagot megerjesztünk. Pl. cukros vízbe he-
lyezett gyümölcsöt vagy befőttet. Ennek a te-
tejébe ajánlatos kenyérdarabkákat helyezni, és
az egészet lehetőleg melegen tartani.
Érzékenyebb gyomrúaknak nem nagyon
ajánlom, de kétségtelen, hogy sokan, a szük-
ség törvényt bont alapon, különféle arcsze-
szeket is képesek meginni, citromkarikákkal
állítólag egészen élvezetes.
Az alkohol a fogdába vagy a börtönbe kis
fáradtsággal be is csempészhető. Legegysze-
rűbb, amikor a női hozzátartozók a pofazacs-
kójukban viszik be a töményitalt, s ott csóko-
lózás közben juttatják el a fogva tartott rokon
szájába. Hátránya, hogy csak olyan helyeken
használható, ahol közvetlen testi kapcsolat
megengedett és lehetséges. Például a bírósági
épület folyosóján.
Valamivel komplikáltabb, hogy injekciós
tűvel belefecskendezik a rumot, egyéb szeszt
az ajándékba vitt gyümölcsbe; dinnyébe, ba-
nánba, narancsba, almába, körtébe.
Előfordulhat, hogy hosszabb ideig nincs
lehetőségünk odabent sem alkoholhoz, sem
kábítószerhez jutni. Ilyen esetekben nyújt se-
gítséget az úgynevezett „dobogó", amelynek
elkészítése meglehetősen egyszerű. A recept:
két adag feketekávét elkeverünk fél liter erős-
re főzött teával, és egyszerre felhörpintjük az
egészet. Miután ez a kotyvalék a vérnyomá-
sunkat jelentősen megemeli, a részegséghez
hasonló tünetekkel jár együtt. Hatása tovább
fokozható bizonyos nyugtató gyógyszerekkel.
(Persze a kockázatok és mellékhatások tekinteté-
ben feltétlenül kérdezze meg orvosát, gyógyszeré-
szét!)
A letartóztatottat a hozzátartozóik és ba-
rátaik - alkalmanként legfeljebb egy-egy sze-
mély - havonta kétszer látogathatják meg. Így
aztán akinek kiterjedtebb a rokonsága, bizony
sokat kell odabent rostokolnia, mire az egész
pereputtyal találkozhat. A beszélők többnyire
ráccsal elválasztott lukak, ahol esetenként
egymással ellenőrzés mellett fél órát társalog-
hatnak. Gyakori, hogy a fogdák apró ablakai
közterületre nyílnak. Itt az aggódó rokonság-
gal való érintkezés sajátos, romantikus for-
mája az esti ordítozás.
A foglyok hetente kétszer kaphatnak cso-
magot. Ebben lehet élelmiszer is, de nem ám
valami jófajta hazai, hanem előrecsomagolt
bolti. Levélírás bármikor megengedett, ám
irományainkat a az ügyünkkel foglalkozó
rendőr, az „előadónk" postára adásuk előtt
minden esetben átolvassa. Azért, ha elég
ügyesek vagyunk, az érintetteknek valami-
lyen virágnyelven tudtára adhatjuk, hogy ho-
vá rejtettük el a szajrét, kiket kell feltétlenül a
vallomásuk megváltoztatására rábírni, stb.
Például, ha azt írjuk, hogy „a Tóni bácsi szek-
rényéből mihamarabb pakolják ki a télikabátokat,
bele ne menjenek a molyok", akkor ez azt jelenti,
hogy a lopott bundákat sürgősen el kell dug-
ni, mert rövidesen házkutatást fognak tartani.
(Ez a rejtett közlési forma nem azonos az un.
tolvajnyelvvel, amelyet manapság már mife-
lénk a rendes polgáremberek is beszélnek.)
Ha valamilyen panaszunk, kívánságunk
van, azt is az előadónkon keresztül tudjuk
egy ún. kérelmi lap kitöltése útján érvényesíte-
ni. Persze jól fontoljuk meg, mivel zaklatjuk a
hadnagy (főhadnagy, százados, őrnagy - nem
kívánt rész törlendő!) urat, kötve hiszem,
hogy például az étrend egyhangúságát érde-
mes lenne szóvá tenni...
Egy zárkában általában ketten-hatan van-
nak, de előfordulhat, hogy ott egyedül kell
eltöltenünk jó néhány napot. Nem is tudom,
melyik a jobb, pontosabban a kevésbé rosz-
szabb... Akik már átélték, állítják, a fogda
sokkal elviselhetetlenebb hely, mint a börtön.
Ez ugye, azért is érdekes, mert itt elvileg csu-
pa vétlen ember található. Hiszen a törvé-
nyeink szerint mindaddig ártatlannak kell tekin-
teni mindenkit, míg őt jogerősen el nem ítélték.
Ám javaslom, ezt az elvet, amiként az érintett
hatóságok, mi sem vegyük túlságosan komo-
lyan.
De nagyon előreszaladtunk! Okvetlenül
beszélni kell ugyanis arról, hogy mielőtt a le-
tartóztatásunkra sor kerülne, megtörténik az
úgynevezett „rabosítás", vagyis a bűnügyi
nyilvántartásba vétel. Számokkal ellátott táb-
lát akasztanak a nyakunkba és lefényképeznek,
vagy újabban levideóznak elölről, oldalnézet-
ből, majd az ujjlenyomatvétel következik.
Az ujjainkat és tenyerünket egyenként
meghengergetik valamiféle fekete kulimász-
ban, és egy papírlapra nyomkodják, és újab-
ban már dns mintát is vesznek tőlünk.
 3527889211 3527889211
Mindezek után holmijainkat elszedik, le-
tétbe helyezik, minket pedig bekísérnek va-
lamelyik cellába. Ügyelnek arra is, kárt ne te-
hessünk magunkban, ezért elveszik a nadrág-
szíjunkat, és persze elvileg nem használha-
tunk borotvapengét sem. Azért mondom,
hogy „elvileg", mert valójában gyakorlatilag"
elég könnyű becsempészni egy aprócska zsi-
lettet, ami aztán odabent többszörösen is jó
szolgálatokat tehet. Most nem is elsősorban
az öngyilkosságra vagy ennek enyhébb for-
májára, a „befalcolásra" gondolok, ami ugyebár
- feltételezem mindenki előtt közismert - ab-
ból áll, hogy az ütőerünk környékén a karun-
kat felhasogatjuk. (Mindenesetre nem árt vi-
gyáznunk, a szakszerű kivitelezés - hogy ne
vérezzünk el - nem csekély gyakorlatot, átla-
gon felüli kézügyességet kíván...)
Ámde, nem tudom, Önök tisztában van-
nak-e azzal, hogy egyetlen penge és rúdelem
segítségével praktikus gyorsforralót állíthatunk
elő, amellyel a reggeli tea vagy kávé pillana-
tok alatt elkészíthető?...
Az emberi leleményesség" és találékonyság
másik példája az a recept-ajánlatom, amikor is
a WC kagylóra leterített alufóliára mindenféle
papírhulladékot, majd ennek tetejébe újabb
alufólia réteget helyezünk, erre ráütjük a to-
jásokat, valamint az apróra vágott hagymát.
Ezután ízlés szerint fűszerezzük, majd a pa-
pírt meggyújtjuk. Ezzel az egyszerű feltű-
nésmentes módszerrel finom tojásrántottát
készthetünk. Mindezt megbolondíthatjuk
még szalonnaszeletekkel is. (Hagymás sült to-
jás, kübli módra.)
De beszéljünk még egy kicsit az úgyneve-
zett befalcolásról (vagyis karfelvagdosásról)!
Ennek többnyire ugye az a bevallott célja,
hogy a helyzetünket enyhítendő, néhány nap-
ra, vagy hétre kórházba kerüljünk. Ugyanez
a hatás érhető el a különféle benyelésekkel.
Egyszerűbb esetben pár kanál, esetleg villa,
gyakorlottabbaknak maréknyi szög is megte-
szi. Esetleg néhány cellatársunk zsebórája.
(Összekötni a kellemeset a hasznossal!)
A benyeléses módszer továbbfejlesztett
változata, amikor a visszahajlított drótdara-
bokra cérnát kötünk és miután mindezt le-
küzdöttük a torkunkon, a cérnát jó erősen
megrántjuk, aminek a következtében a drót-
horgok a gyomrunkat alaposan felsértik, sze-
rencsésebb esetben ki is lukasztják. Elárulom,
hogy van azért ennél trükkösebb és kevésbé
fájdalmas megoldás, amennyiben a lenyelt
tárgyra kötött cérna másik végét valamelyik
masszívabb zápfogunkhoz erősítjük, s miután
a kórházi röntgen az idegen dolog jelenlétét
kimutatta, azt a cérna segítségével szépen
visszahúzzuk... (A lázmérőt viszont nem ja-
vaslom, a higanymérgezésnek igazán kelle-
metlen utóhatásai lehetnek.)
Talán nem túlzok, ha azt állítom, jó néhány
olyan egyén kallódik a fogdákban, börtönök-
ben, akik a kardnyelőket megszégyenítő vi-
lágszámokra képesek ebben a műfajban!...
 De térjünk vissza a fogdába! Úgy értem, ha
feltétlenül muszáj. Ha ide bekerülünk, taná-
csos ügyelnünk a zárkatársainkra is, mert bi-
zony közöttük előfordulhatnak alkalmi vagy
akár hivatásos fogdaügynökök, akiknek az a
dolguk, hogy kiszedjék belőlünk, kivel, hány-
szor, hogyan, miképpen; hova rejtettük el, ki-
nek adtuk el, mennyiért, stb. Feltétlenül gya-
nús, aki nagyon érdeklődik a velünk kapcso-
latos dolgokról, miközben, hogy minél na-
gyobb bizalmat keltsen, ő is buzgón teregeti a
saját szennyesét. Aztán önzetlenül felajánlja,
hogy miután nemsokára máshová szállítják,
ha van valami a hatóság elől eltitkolni kívánt
üzenni valónk a bűntársainknak, netán a ro-
konainknak, ő ki tudja juttatni azokat.
Előfordul aztán, hogy a zárkabéli szom-
szédunkkal lélektanilag kívánnak hatást gya-
korolni ránk. Betesznek mondjuk egy szadista
gyermekgyilkos mellé, aki a szűk kis cellában
egész nap vérben forgó szemekkel fel-alá jár-
kál, és még éjszaka is a fogait csikorgatja,
vagy álmában a spriccelő vérről motyog va-
lamit. Lehet, ez az illető valóban kéjgyilkos,
de az sem kizárt, hogy a beépített emberük,
akivel meg akarnak félemlíteni. Nem kizárt,
hogy ez az egyén akár testi kényszert is meg-
kísérel alkalmazni velünk szemben, a beisme-
résünk kieszközlése végett.
Amíg odabent vagyunk a fogdán, csak azt
tudom tanácsolni, egy pillanatra se lazítsunk.
Tekintsük mindezt katonai műszóval élve fo-
kozott harckészültségnek. Itt soha nem tudhatjuk
semmiről és senkiről sem, hogy valóban az-e,
aminek látszik. Egy jóindulatú, jópofa nyomo-
zó, akivel csak úgy „jegyzőkönyvön kívül"
kötetlenül elcseverészünk, aztán utólag kide-
rül, titokban videó-kamerával rögzítették az
egész beszélgetésünket. Vagy megjelenik egy
szimpatikus úr, aki azt állítja, ügyvéd, kiöntjük
neki a szívünket, aztán eltűnik, mint a kám-
for, soha többé nem jelentkezik. Természete-
sen lehallgatható az előzetesben lévők társal-
gása, sőt az ügyvédi beszélő is.
Amennyiben egyébként a rendőrök minket
szeretnének spiclinek beszervezni, azt tanácso-
lom, nyíltan soha sem mondjunk nemet, mert
ez felbőszíti őket, inkább látszólag vállaljuk
el, akkor, legalább is egy időre békén hagy-
nak, s leszállnak rólunk. Igaz, néha a kapcso-
lattartónk felkeres majd, és érdeklődik erről-
arról. Ilyenkor tegyünk úgy, mint az a nebuló,
aki nem tud semmit, de azért harcol a kette-
sért. Vagyis próbáljunk meg hasalni valamit.
 Más megítélés alá kell, hogy essék a vádal-
ku. Ez azt jelenti, hogy a kisebb stiklijeinket
megbocsátják, ha segítünk egy jóval na-
gyobbnak a felgöngyölítésében. Lényegében
ez is a besúgás egy fajtája, de annak teljesen
hivatalos, államilag szabályozott, korrekt
módja: valamit, valamiért. Erre akkor kerül-
het sor, ha a rendőrség kezdeményezésére az
ügyészség úgy ítéli meg: társadalmilag hasz-
nosabb futni hagyni valakit, aki csak egy-két
rablásban sáros, azon az áron, hogy cserében
elkaphatnak mondjuk egy elmebeteg sorozat-
gyilkost. A lényeg, hogy olyan információkat
szolgáltassunk, amelyek döntően hozzájárul-
nak a vérgőzös tettes elfogásához. Ilyenkor az
sem kizárt, hogy a szolgálatainkért egy kis
lóvé is üti a markunkat.
Majdnem elfelejtettem, hogy mielőtt valaki
bekerül a fogdába, a nyomozóknak feltétlenül
meg kell őt gyanúsítottként hallgatniuk. Ilyen-
kor megilletné az a jog is, hogy ügyvédet
hívjon, pontosabban hivasson, mert az őrize-
tesnek semmilyen kommunikációs, telefoná-
lási lehetősége nincs. Előfordul azonban, hogy
a védelemhez való jogát nem biztosítják, mond-
ván, az istennek sem tudják elérni a doktor
urat. Az egészen más kérdés, hogy a védő hi-
ánya a delikvens számára jelent-e tényleges
joghátrányt.
Mert, hogy a gyanúsítottak szempontjából
a büntető eljárás egyik egyáltalán nem margi-
nális kérdése:

Mikor forduljunk
védőügyvédhez?
Ha rám hallgatnak, azt kell, hogy mond-
jam: általában lehetőleg sohasem. Először is, a
büntető eljárásban úgyis többnyire a bűnösség
vélelme érvényesül. Bűnös vagy mindaddig,
amíg egyetlen soványka bizonyíték erre utal.
Igaz, a jogszabályok egyáltalán nem ezt
mondják, hanem az ősi római jogi alaptételt
követik, az in dubio pro reo elvét, amely ma-
gyarra lefordítva nagyjából annyit tesz, hogy
a vád bizonyítása a vádlót terheli, és a kétsé-
get kizáróan nem bizonyított tény nem érté-
kelhető a vádlott terhére. Ez valójában azt je-
lentené, hogy amennyiben a házkutatás során
előkerült százötven darab svájci karórával
kapcsolatosan a házigazda azt állítja, hogy
előző éjszaka a kertjében leereszkedett ufóból
kikecmergő apró zöldszeműek hagyták nála
emlékben, akkor ezt az azonnali ingerült po-
fozkodás helyett illene megcáfolni...
De ne kalandozzunk el, beszéljünk még az
ügyvédekről! Akik a büntető eljárás nélkü-
lözhetetlen, ám haszontalan, sőt esetenként ir-
ritáló kellékei, semmi több. Kötelező a védő ki-
rendelése a gyanúsított számára, még kifejezett
tiltakozása ellenére is, ha előzetes letartózta-
tásban van, vagy büntetését tölti valami más
ügyben, ha az a cselekedet, amivel vádolják,
öt évnél súlyosabban büntethető, továbbá, ha
valamilyen elmebeli fogyatékossága van, vé-
gül pedig, amennyiben a gyanú alá vont
egyén süket, néma vagy vak.
Aki már valaha is ült a vádlottak padján,
tapasztalhatta, hogy miközben a védőnk az
ártatlanságunkat, patyolat-tiszta lelkünket,
makulátlan jellemünket emlegeti föl érces
hangon és szívhez szólóan, a hatóság tagjai
keresztrejtvényt fejtve, vagy a következő
ügyükre készülve múlatják az időt. Okulásul
bemutatok egy ilyen „hatásos" védőbeszédet.

- Mélyen tisztelt Bíróság! Mi a fészerben egy-

általán nem erőszakoltuk meg azt a hölgyet... A
tényálladék megállapításánál ne a tizenöt hamis
tanúnak higgyenek, akik teljesen valótlanul azt
állították, miszerint megvalósítottuk a vádbeli, .
valójában egyébként is csak gyermeteg csínynek
minősülő szeméremsértést, eme köztudottan ledér
nőszeméllyel szemben. Mentsék fel ezt a becsület-
ben megőszült, bűntelenül meghurcolt, ártatlan
embert!... Ha és amennyiben, feltéve, de meg nem
engedve mégsem méltányolnák a védencem őszin-
teségét, nos erre a nem várt esetre másodlagosan
előterjesztjük azt a tiszteletteljes kérésünket, hogy
a lehető legenyhébb büntetést alkalmazzák velünk
szemben...

Ne dőljünk be azoknak az ügyvédi trükkök-

nek, amelyeknek a célja a pénzünk kicsaloga-
tása! Inkább próbáljuk meg mi becsapni őket.
Amíg bent vagyunk az előzetesben, ígérjünk
nekik fűt-fát arra az esetre, ha kiengednek
bennünket. Csak aztán könnyen úgy járha-
tunk persze, mint a következő párbeszéd ala-
nya:
- Doktor úr, vigyen ki engem a fogdából, te-
gyen meg mindent ezért, a pénz nem számít!
- Hát lehet, hogy magának nem számít, de ne-
kem viszont igen! - replikázott a védő.
Szóval kétségtelenül gyakoribb az, amikor
az ügyvéd úr veri át a védencét. Van bizony
néhány kedvelt, bevált módszerük.
 A legegyszerűbb, amit már egy ügyvéd-
bojtár is tud: egyszerűen csak megmutatni a
delikvensnek a Büntető Törvénykönyv idevágó
passzusait. Sima, néhány ezer forintos lopásért
a zord rendelkezések szerint elvileg több év is
kapható. Ugyanakkor a gyakorlatban az első-
bűntényes zöldfülű ezt a cselekedetét akár
büntetés nélkül megúszhatja. Csakhogy erről
neki éppen azért, mert zöld a füle, fogalma
sincs. Tehát amikor a kezdő kasszafúró ri-
adtan érdeklődik a sorsa felől, az ügyvéd úr
az orra elé tolja a megfelelő paragrafust és
sóhajtozva közli, nagyon-nagyon nehéz dolga
lesz a bíróságon. A betojt betörő erre persze
rendesen tejel. Aztán pedig boldog, hogy nem
került hűvösre, és szilárdan hiszi, ezt kizáró-
lag annak a csodálatos védőbeszédnek kö-
szönheti, amelyben az ügyvéd oly meghatóan
ecsetelte a sanyarú gyermekkorát...
Bevált módszer az is, hogy a doktor úr el-
hiteti: a rendőr, az ügyész, a bíró, mind pertu
haver, puszipajtás. Egy évfolyamra jártunk az
egyetemen, együtt voltunk katonák, falubeli-
ek, sőt távoli rokonok vagyunk.
Sokak tudatlanságára hagyatkozva, szíve-
sen játsszák el az idegeinkkel packázgató ha-
tóságot is a prókátor urak, amikor is szigorú -
rövid határidőket szabó - felszólító leveleket
küldözgetnek a szerencsétlen ellenérdekű fél-
nek.
Az ügyfél átverésének igen egyszerű mó-
dozata pénzt kérni tőle kölcsön. Természetesen
sokat és rövid időre. Esetleg magas kamatot is
lehet ígérni. És persze akkor a leghatásosabb
ez is, amikor a delikvens még be van ijedve, s
fél a börtöntől. A pénzt valójában sohavissza-
nemadomra igényeli az ügyvéd, bár később, ha
mégis arra vetemednek, hogy visszakérik tő-
le, mindig udvariasan, de kissé neheztelően
közli, hogy természetesen hamarosan szán-
dékában áll a tartozását rendezni.
Igen eredményes módszer, amikor a tanult
kolléga a pénzt nem magának kéri, hanem
ügyfele érdekében a hatóság kenésére használja
fel. Legalább is ezt állítja. „Uram, ha vissza
akarja kapni a jogsiját, ötvenezer kell az ügyész-
nek, ötven a bíró úrnak." Ha aztán az ittas ve-
zetőt a járművezetéstől mégis hosszú időre
eltiltják, méltatlankodva közli a védencével:
„Felháborító, a pénzt elfogadták, ígéretüket mégis
megszegték!" A balek palimadárnak még az
sem tűnik fel ilyenkor, hogy ha a védője az
egész pénzt az ügyésznek és a bírónak kérte,
neki vajon mégis mi maradt belőle...
 A legdurvább turpisság, amikor az ügyvéd
ténylegesen össze is játszik a hatósággal. A ki-
szemelt pancsert valami kis bűnéért őrizetbe
veszik, majd célozgatnak arra, hogy tudnának
egy nagyon jó jogi képviselőt ajánlani, aki ké-
pes őt kivinni innen. Persze, hangoztatják, a
doktor úr bizony nem túl olcsó. Az őrizetes
örömmel rááll, mert nagyon szeretne haza-
menni. Aztán a jó ügyvéd jön, száz rongyot
kér, intézkedik és láss csodát, az ügyfele
máris szabad... Mindenki jól jár, a prókátor és
a rendőrök osztozkodnak, a gyanúsított pedig
mehet haza, Isten hírével. És még csak nem is
sejti, hogy átverték, gyors szabadulását min-
denütt elmeséli, amivel a kapzsi jogtudor
nimbuszát tovább erősíti.
Gyakori, hogy az ilyen - a rendőrökkel risztelő
- ügyvéd besúgó is egyben, és az ügyfeleiről
szolgáltatott információkért cserében bizo-
nyos előnyökben részesül. Példának okáért
elnézik neki a pénzügyi, adócsalási disznó-
ságait.
Tényleg, hányféle ügyvéd van?
A menő sztár-ügyvéd. Belvárosi iroda, bőr-
garnitúra. Kikent, kifent titkárnő. Whisky és
ötcsillagos Napóleon a bárpulton, arany pe-
csétgyűrű, arany karkötő, arany cigaretta-
tárca, arany szopókás Kent cigaretta. Tízmil-
liós limuzin. Az isten óvjon tőle! Nála a
szimpla felvilágosítás honoráriuma vetekszik
egy törzsgárdatag ápolónő havi keresetével.
Egyszer a szegény ügyfél rimánkodott egy
ilyennek:
- Kedves doktor úr, jogi tanácsra lenne szük-
ségem.
- huszonöt rongy tisztelt uram! - így amaz.
- Ingyen nem lehetne? Most nincs pénzem...
- Hát adok én magának ingyen is tanácsot, de
az olyan is lesz...
Habár a menő ügyvéd életében még nem
sok esetet oldott meg, ezt senki sem veszi ész-
re, hiszen a peres ügyek egyébként is sajátos
természetűek. Legtöbbször önmaguktól megoldód-
nak. Az idő múlása úgy hat rájuk, mint a
márkás borokra. Egy becsületsértésekkel fog-
lalkozó jogász kolléga reggel nyolcra behíva-
tott vagy két tucat haragost. A munkadíját
gondosan bekasszírozta, aztán otthagyta őket
egyéb sürgős elfoglaltságokra hivatkozva.
Délben már csak fele volt ott a bősz pörleke-
dőknek, a másik fele, a várakozást elunva in-
kább összebékült. Délután négykor már csak
ketten maradtak...
 A másik típus a zugügyvéd, korpás a haja, a
szemei véreresek és mindig italszagú. Le lehet
venni a lábáról akár egy üveg márkásabb piá-
val is. Borravaló helyett pedig megteszi a bor
is. Ő az, aki mindig pénzzavarral küszködik,
s ezért mindenféle simlis dolgokra könnyen
rávehető. Fantom-cégek bejegyeztetése, va-
lótlan tartalmú vagy visszadátumozott szer-
ződések ellenjegyzése...
A leggyakoribb persze az átlagügyvéd. Egy
átlag irodaházban találhatunk rá, a harmadik
emeleten, másik tizennyolc átlagügyvéd át-
lagirodája mellett. Ő az, aki szeretne minél
előbb ugyancsak menő sztárügyvéd lenni,
ezért akármit elvállal, amiben pénzt lát, bele-
kap mindenbe, s valójában semmihez sem ért
igazán. Az ügyei viszont - mert túl sokat vál-
lal egyszerre - gyakran ütköznek, ezért állan-
dó időzavarban szenved, egyik tárgyalóte-
remből futkos a másikba, lényegében minde-
nütt ott van, és még sincs sehol. „Bejelentke-
zik" a tárgyalásokra, aztán már el is szalad
egy másikra. Legjobb esetben jelöltet küld
maga helyett. Képzeljék el, az érdekünkben
milyen védőbeszédet mondhat egy ilyen ür-
ge, ha csak a procedúra legvégére érkezik
vissza... Ráadásul sokszor azt sem tudja, me-
lyik tárgyalásán van éppen. A perbeszédében
magabiztosan kijelenti: értékelje a T. Bíróság
nyomatékos enyhítő körülményként, hogy a
sikkasztást őszintén beismertük, és a kár is
megtérült, holott éppenséggel mindent kemé-
nyen letagadtunk, ráadásul nem is sikkasztás-
sal, hanem liliomtiprással voltunk megvádol-
va.
Egyik ilyen ügyvéddel történt meg, hogy
az emberölésért letartóztatott ügyfele nejének
rutinból levelet írt, keresné fel őt az irodájá-
ban a férje érdekében, persze egy kis előleg-
gel. Ám a gyanúsított házastársa már nem
tudhatott vizitálni, ugyanis a doktor úr vé-
dence sajnálatos módon éppen az ő meggyil-
kolásának vádjával ült a fogdán. A postától „a
címzett meghalt" értesítéssel visszaküldött le-
vél az egyik kolléga kezébe került, aki azt
megválaszolta, imígyen:
„Igen tisztelt doktor úr! Az irodájában való
megjelenésemben sajnos akadályoztatva vagyok.
Természetesen imádott férjem érdekében feltétle-
nül szeretnék én is találkozni Önnel. Kérem ezért,
hogy keressen fel, minél előbb, a jelenlegi tartóz-
kodási helyemen, lehetőleg éjféltájban: a helyi te-
metőben, a bejárattól balra a ravatalozó melletti
negyedik sor, hármas parcella."
 Az ügyvédek csoportosíthatóak a fellépésük
stílusa alapján is. Az egyik, aki virágcsokrot és
csokoládét visz az iktatóbeli hölgyeknek; bó-
kokat osztogat és kezet csókol a legvénebb,
világcsúfja bírónőknek is, míg a pocakos bíró
urakat malac viccekkel szórakoztatja, és sö-
rözni csábítja, többnyire nem eredménytele-
nül. A másik, aki már a tárgyalás kezdetén
agresszív vehemenciával követeli a védence
azonnali felmentését és teljes kártalanítását az
általa elszenvedett szörnyűséges, igazságtalan
sérelmekért. Bepanaszol és feljelent minden-
kit, aki ebben az útjában áll.
Adott esetben persze ugyanaz az ügyvéd
tartozhat ide is, oda is.
Mire jó hát mégis az ügyvéd?
Valójában az egyik fő feladata a rábízott
ügyeinkben a törvényi kiskapuk megkeresése
lenne, amit meg is tesz némelyik, de legin-
kább és többnyire a saját érdekében, hiszen a
kijátszható jogszabályokat is az ő fajtájából
valók találják ki. Pontosabban az a hatalmi
jogász-elit, amelyiknek aztán amikor sikerült
megszednie magát, egy-egy ilyen „joghézag"
kihasználásával, akkor zajos kampányba kezd
a kérdéses „törvénysértő" rendelkezések
megváltoztatásáért.
 Magukról a kiskapukról ezenkívül nincs is
túl sok mondanivalóm, hiszen ezek termé-
szetüknél fogva mindig változnak, s mire va-
lahol, fáradtságos munkával mi is megtalál-
nánk egyet, többnyire azokat vagy bezárták,
vagy már mindenki ismeri, így nagyot sem-
miképpen nem kaszálhatunk rajta. Ilyenek
voltak egyidőben a privatizációs ügyek, az
olajszőkítések, a különféle piramis játékok, az
adókímélő biztosítási és egyéb banki trükkök
vagy az offshore cégek.
Alkalmazható továbbá az ügyvéd az ellen-
fél, vagy annak tanúja megzavarására. Mint a
jó bokszoló, aki, ha a másiknak felrepedt a
szemhéja, minden ütésével erre a területre
koncentrál, és ha szerencséje van, akár a le-
léptetést is kiharcolhatja. Vagyis az elv: ki-
használni a legkisebb elbizonytalanodást, s
azonnal zavarba ejtő kérdésekkel bombázni a
szerencsétlent. Különösen azoknál hatásos,
akik először járnak a törvény házában, és túl
sokat képzelnek az ott fellépők szellemi
szintjéről.
A védőnk esetenként beválhat, mint időhú-
zó tényező. A tárgyalásunk előtt egy nappal
kell meghatalmaznunk őt, s neki ezek után
csak annyi a dolga, kérje az elhalasztást, mert
az állítólagos felkészülésre időre van szüksé-
ge. Néha eljátszható még, hogy azért nem tud
megjelenni, mert a kocsija lerobbant, esetleg
karambol miatt vesztegelnie kellett, vagy -
mert hiszen azért valahol ő is csak ember - le-
betegedett.
Több vádlott esetén olcsóbb megoldás,
hogy minden tárgyaláson más-más vádlott
betegszik meg, vagy történik vele olyasmi,
ami miatt mindenképpen akadályozott a
megjelenésben. Ez általában biztos elnapolás-
sal jár, mert az egymással összefüggő ügyeket
ritkán, és akkor is többnyire csak ideiglenesen
különítik el. Persze a betegségeket rendszerint
igazolni kell. Azt azonban az orvosok is tud-
ják, hogy könnyebb valakit (legalábbis papíron)
megbetegíteni, mint a beteget meggyógyítani.

Betegségek, árfolyamok
A Hippokratészra felesküdött orvos-doktor
uraknál a különféle nyavalyáknak kialakult árfo-
lyamuk van. Nyilvánvalóan lényegesen ol-
csóbb egy derékfájás - lumbágó - vagy megfá-
zás - influenza (az ellenérték jelenleg 5-25.000
Ft körüli; hiteles ambuláns naplóbeli bejegy-
zéssel valamivel több) - mint a vérbaj, hepati-
tis, angina pectoris, gyomorfekély, netán
szélütés, rákos daganat - carcinoma, sarcoma
-, főleg ha áttételes, nem is beszélve arról, ha
a diagnózis AIDS, vagy esetleg egy kifejlett
agytumor. Az utóbbiakkal viszont nemcsak
halogatni lehet az eljárást, de még a börtönt is
meg lehet úszni. Sőt, szerencsésebb esetben
akár a köztársasági elnöki kegyelem is kihar-
colható. És szükség esetén mindemellett va-
lamilyen szerényebb mértékű, de állandó
apanázst biztosító rokkantnyugdíjazás. Persze
a főorvos urak ennek külön megkérik az árát.
Ámde megint kicsit előreszaladtunk! Hi-
szen még el sem jutottunk a tárgyalásig. Eh-
hez előbb le kell zárni a nyomozást. Ami,
ahogy már korábban szó volt róla, a gyanú-
sított nyaggatásán kívül a tanuk meghallgatá-
sából, esetleg a tárgyi bizonyítékok összegyűjté-
séből és ha szükséges, azok szakértői megvizs-
gálásából áll.
Amennyiben a tanúk vallomása a vádlot-
takéval ellentétes, szembesíteni is szokták őket,
majd az ügyet megküldik az ügyészségnek.
Az ügyészség szerencsés esetben megszün-
teti az eljárást, esetleg - ha nem látja tisztának
az ügyet - pótnyomozást rendel el, vagy
amennyiben úgy ítéli meg, hogy nagy való-
színűséggel bűnösek vagyunk, vádat emel a
bíróságon; vádindítványt vagy vádiratot ké-
szít. Utóbbi egyébként a leggyakoribb.
Az ügyészek általában nem sokat lacafa-
cáznak egy-egy aktával, hiszen a munkájukat
a feletteseik is főként azon mérik le, milyen
gyorsan és hány aktától tudnak megszaba-
dulni. A határidő szent, ehhez képest az igaz-
ság kiderítésének kívánalma nem túl lényeges
mellékkörülmény. Egyébként sem kéri szá-
mon senki, ha valakit ártatlanul hurcolnak
meg. Még azt sem kell, hogy mondják ilyen-
kor: „Bocsánat kedves uram/asszonyom, té-
vedtünk, elnézését kérjük!"
Az ügyésszel egyébként személyesen rit-
kán találkozunk a tárgyalás előtt, ám ha
mégis, többnyire az is csak formális pofavizit.
Amennyiben le vagyunk tartóztatva, és a
nyomozás befejezéséig azt nem szüntették
meg, akkor a vádemelés előtt röviden meg-
hallgat bennünket.
Azért ne becsüljük le ezt az aktust, és ne
tekintsük puszta formalitásnak, vigyázzunk
minden kiejtett szavunkra! Később ugyanis
nehezen tudjuk majd a bírósággal elhitetni,
hogy amit ott mondtunk, azért mondtuk,
mert kényszerítettek rá. Ugyanis azzal min-
den kezdő bíró is tisztában van, hogy az
ügyészségen már nem szokás pofozkodni... Az
ügyészek többsége egyébként is inkább alatto-
mos, mint erőszakos, és mézes-mázos szavakkal
könnyen csőbe húzza a gyanútlanabbakat.
Miközben megkínálnak egy jófajta staubbal,
csak úgy mellékesen odavetik: „Ugye fenn-
tartja, amit a rendőrségen mondott?" Mi pedig,
miközben meghatódottan nagyokat slukko-
lunk a márkás cigarettából, nem figyelve
eléggé, miről is van szó, könnyelműen rábó-
lintunk...

A tárgyalás
A büntető eljárás legfontosabb szakasza a
tárgyalás, az igazi nagy csata a börtön elkerü-
léséért a tárgyalóteremben zajlik. Itt érik be a
gyümölcse mindazon ismeretek többségének,
amelyeket eddig elsajátítottunk, és ha elég
ügyesek vagyunk, akkor esetleg bekövetkez-
het a hőn áhított cél: a felfüggesztett szabad-
ságvesztés, vagyis a „felfüggesztés", netán
valami enyhébb büntetés, ritkább esetben a
felmentés.
Jutalomra, emlékéremre, ilyesmire viszont
Justitia házában ne nagyon számítsunk, még
akkor se, ha már esetleg jubilálunk, vagyis
ötödször vagy tizedszer (stb.) állunk a pulpi-
tus előtt. Ilyesmivel legfeljebb a Guinness re-
kordok könyvébe kerülhetnénk bele, de sajná-
latos módon egyelőre még ott sem jegyzik az
efféle rekordokat. Pedig magam is ismerek
egy-két ígéretes csúcstartó jelöltet. Alighanem
a legtöbb gyilkosság elkövetőjének címére
azok pályázhatnak sikerrel, akik felrobban-
tották a legzsúfoltabb repülőgépet. Bár ami
azt illeti, Matuska Szilveszter is szép munkát
végzett annakidején Biatorbágyon, amikor
egész vonatszerelvényt a levegőbe röpített, a
viadukttal együtt. Mi, magyarok - és ezt nem
kis büszkeséggel állíthatom! - ilyen képzelet-
beli rekordok könyvében többször is szere-
pelnénk, gondoljunk most csak nagyhírtelen
az eme kézikönyvben már emlegetett, lelkész-
re, aki a saját családját, és mellesleg jó néhány
nőismerősét is kiirtotta, majd hullájukat
nyomtalanul eltüntette, vagy arra a szélhá-
mosra, aki hol abbé volt, hol úszómenedzser,
miközben milliárdokat síbolt el a világ szá-
mos országában. A főrendőrök, a rekordjai
iránt érzett tiszteletből, még hamis útlevelet is
csináltattak a számára, hogy gond nélkül ha-
zatérhessen. Az öregek halálba segítésének
rekordját is mostanában döntögetjük.
De rengeteg kiaknázatlan leg-lehetőség
van még ezen kívül, kezdve a hat-hét éves
borotvás rablóktól, a nyolcvan feletti erősza-
kos közösülőkig. Egyik fiatalkorú ismerősöm
bízvást számíthatna a legkitartóbb bűnelkö-
vető címére. A fácánt úgy sikerült elfognia,
hogy mindaddig üldözte bokortól bokorig,
amíg a madár ki nem fáradt.
A büntetés egyébként nagyban függ az
úgynevezett minősítő, valamint a súlyosító és
enyhítő körülményektől. Hasznos lehet hát ezek
közül is a legfontosabbakat ismerni!
Már volt arról szó, az ittasság minden eset-
ben súlyosító, ezért ne essünk abba a hibába,
hogy erre mintegy mentegetőzésül hivatko-
zunk. Ha sikerült megúszni, hogy a cseleke-
detünk után azonnal fülön csípjenek, később
már nyugodtan letagadhatjuk a legmasszí-
vabb betonrészegséget is. Tanúkkal ugyanis
az ilyesmit sokkal nehezebb bizonyítani, mint
objektív műszerekkel.
 Gyakran minősítő vagy súlyosító körül-
mény a csoportos elkövetés, illetőleg a bűnszö-
vetség. A rablás, vagy ahogy bizonyos szak-
mai berkekben árnyaltabban fogalmaznak, a
leütéses lopás bizony sokkal súlyosabban bün-
tetendő például akkor, ha csoportosan hajtják
végre. Büntetőjogi értelemben a csoport leg-
alább három ember részvételét jelenti a bűntett-
ben. A bűnszövetség pedig azt, amikor két
vagy több ember bűncselekményeket szerve-
zetten követ el, vagy erre nézve megállapo-
dik. Ennek továbbfejlesztett formája a bűn-
szervezet. Ami lényegében nem más, mint a
maffia honosított változata, amelyik az utóbbi
években fejlődött ki hazánkban - sőt egyszer-
re több is alakult belőle - bizonyítva, hogy a
fejlett Nyugathoz, ha a jogharmonizációban
teljesen nem is, de e tekintetben már valóban
felzárkóztunk.
Meg kell még említeni - hangsúlyozva,
hogy többségük ártalmatlan különcök gyüle-
kezete, akik a bűnözéssel ritkán kerülnek
kapcsolatba - a punkokat, valamint a különféle
szektákat és egyéb hasonló csoportosulásokat.
Vannak azonban ezek közül is, akik a bűnö-
zésre szakosodtak. A leghírhedtebb talán a
Manson banda, amelyik a hatvanas években
 legyilkolta Sharon Tate amerikai színésznőt és
baráti körét. Képzelet-dús bűnügyi tudósítók
szerint a legveszélyesebb gyülekezetek közé
tartoznak a sátánisták, akiknek jellegzetes
szimbóluma a 666-os szám és a fejjel lefelé
fordított kereszt. A Pokol angyalai elnevezésű,
motoros bandák viszont főként egykori ho-
llywoodi filmekben voltak bepisilésig fenye-
getőek.
Súlyosabb elbírálást von maga után az üz-
letszerűség, vagyis amikor az illető egyén ha-
sonló bűncselekményekre szakosodva, ezek
elkövetéséből tartja fenn magát.
Jelentős súlyosító a büntetés kiszabásánál a
büntetett előélet. Különösen, ha a priuszunk
már olyan hosszú, hogy mire a komputer a
végére ér, kifogy a nyomtató patronjából a
festék.
Némelyek azt a helyeselhető módszert kö-
vetik, hogy elosztják a balhékat a családon
belül. A gondos atya nem a házát íratja az
utódaira, hanem a bűncselekményeit. Ha
megbukik, valamelyik csemetéje vállalja ma-
gára a rosszcselekedeteket, tekintettel arra,
hogy ő mint fiatalkorú vagy gyermekkorú,
jóval enyhébben ússza meg a dolgot, mint a
többszörös visszaeső apukája.
 Az enyhítő körülményekről szólván, koráb-
ban már beszéltünk a betegségekről, amelyek
minél súlyosabbak, annál jobbak, egy halálos
nyavalya pedig kész főnyeremény, különösen
általános amnesztia idején. „Sajnos" közkegye-
lemre igen ritkán kerül sor, különösen az
utóbbi időkben, a köztársasági elnök úr meg-
lehetősen szűkmarkú az ilyesféle dolgokkal.
Mintha a sajátját adná...
Homályos börtönök mélyén időnként fel-
fel röppen ugyan, és futótűzként terjed a híre
a várható nagy eseménynek, de aztán rendre
kiderül, csak kacsa volt az egész. Mindeneset-
re mindig akadnak azért olyanok, akik re-
ménykedve próbálják megsaccolni a várható
időpontot. Mégis mikorra tehető ez? Annyi
nagy valószínűséggel megjósolható, hogy
legközelebb is egy-egy kiemelkedő esemény
az ország életében, nemzeti ünnep, jubileum,
millennium, új köztársasági elnök választása,
vagy valami ilyesmi bekövetkezéséhez időzí-
tik majd.
Létezik úgynevezett egyéni kegyelem is,
amelyet úgyszintén a köztársaság elnöke
osztogat, de nyugodjunk bele, ezt nem ne-
künk találták ki, hanem olyan „úrvezetők-
nek", akik a húsosfazékhoz közelebb állnak,
illetőleg ülnek.
Az enyhítő körülmények között kiemelten
emlegetik az őszinte beismerő vallomást, de ne
dőljünk be ennek a marhaságnak. Sokszor, ha
letagadnánk a tetteinket, bizony nem is tud-
nák bebizonyítani, és fel kellene, hogy ment-
senek bennünket, míg így biztosan és nyu-
godt lelkiismerettel ítélnek el. Ha viszont kö-
vetkezetesen és hatásosan - hogy úgy mond-
jam, konokul - tagadunk, legtöbbször még a
rutinosabb bírót is elbizonytalanítjuk, és ha el
is marasztal bennünket, akkor sincs bátorsága
végrehajtandó, legfeljebb felfüggesztett sza-
badságvesztést kiszabni. Persze, amikor sok a
bizonyíték ellenünk, akkor más a helyzet,
ilyenkor ajánlatosabb mégis elvinni a balhét.
Ahhoz azonban megfelelő érzék kell, mikor
következik be ez a sorsdöntő pillanat.
A „Szívbaj" becenevű barátunk konokul
tagadta, hogy részt vett volna a betörésben. A
bíró sorban szembesítette társaival, ám ő vál-
tig ártatlanságát hangoztatta. Aztán amikor
már az ötödik is a szemébe mondta, hogy
„Hát te is velünk voltál Szívbaj, neked adogattuk
ki a cigarettás kartonokat!", akkor váratlan
nagyvonalúsággal kijelentette: „Tudja mit,
tisztelt bíró úr, hát írja be, hogy ott voltam!"
Akárcsak egy kiskocsma törzsvendége:
„Főnök, írja a többihez!"
Jelentős enyhítő körülménynek számít az
időmúlás, ami annyit tesz, hogy minél több idő
telik el a bűnös cselekedetünk elkövetése és
annak elbírálása között, annál enyhébb bün-
tetésre számíthatunk. Ezért aztán változatos
módon lehet és kell törekednünk arra, hogy
ez az időmúlás előálljon, s ráadásul lehetőleg
úgy, hogy mégsem tekinthessenek bennünket
időhúzóknak. A különféle betegségeket már
korábban említettük. Ezenkívül vannak ter-
mészetesen más lehetőségek is.
Közismertebb időhúzási variációk:
Jóban lenni a postással és az idézéseket
nem átvenni. A vétívre azonban nehogy azt
írja rá: „nem kereste", hanem ilyesmiket, hogy:
„ismeretlen helyre költözött", vagy ami még en-
nél is jobb: „meghalt". Mire kiderítik, hogy ez
tévedés, jó sok idő telik el. Amennyiben tisz-
tában vagyunk azzal, hogy a vádiratot a tár-
gyalás napja előtt legalább 8 nappal kézhez kell
kapnunk, ahhoz, hogy ügyünkben érvényesen
ítélkezni lehessen, a postásunk segítségével
ezzel is vissza tudunk élni. Ha ugyanis a 8
napos időköz hiányzik, a bíró nem tehet mást,
mint a tárgyalást elhalasztja.
Végső esetben - amikor már minden más
lehetőség többszörösen kimerült, kontroli-
szakértőt lehet igényelni. A büntetőeljárás sza-
bályai szerint a vádlott vagy a védője kérel-
mére, kötelező másik szakember kirendelése.
Különösen gazdasági ügyekben lehet ezzel
jelentős fórt szerezni a közeledő végtárgyalás
veszélyével szemben. Ugyanis a szakértőkről
tudni kell, hogy szakmai hiúságukat szívesen
élik ki egy-egy büntető per kapcsán, és
amennyiben a kollégájuk bizonyos dologgal
összefüggésben azt állítja, hogy „A", akkor ők
szívesen mondják azt, hogy „B". Ezen aztán
hosszasan elvitatkozgatnak, amit a tárgyaló-
teremben tartózkodó többi résztvevő feszült
figyelemmel, ám teljes hozzá nem értéssel
próbál követni. A folytatás többnyire, hogy a
felek - nem tudván eldönteni, hogy a két
szakértő közül kinek is van igaza - valami-
lyen szakértői intézethez fordulnak, amelyik
viszont leterheltségére hivatkozva több hóna-
pig nem csinál semmit. Ha mázlisták va-
gyunk, eközben eltelik legalább hat hónap, és
akkor a tárgyalást az elejétől meg kell ismé-
telni. A végén pedig, ha Fortuna még mindig
velünk van, az intézet véleménye az lesz,
hogy se nem „A", mint ahogy az egyik szak-
értő mondta, se nem „B", mint ahogy a másik
állította, hanem: „C".
Esetenként sikerrel alkalmazzák azt az
időhúzási módszert, hogy elfogultságot jelen-
tenek be a hatóságok ellen. Őszintén szólván,
én nem tartom jó megoldásnak kétes eredmé-
nyessége miatt. Gyakran nem adnak ennek
helyt, s akkor maradunk annak a kezei kö-
zött, aki tudja rólunk, hogy nem bírjuk a po-
fáját, ha mégis másvalakit jelölnek ki, az már
puszta szolidaritásból is rossz véleménnyel
lesz rólunk.
A legszerencsésebb, amikor maga a bíró-
ság húzza az időt, és sorra-rendre elnapol-
gatja a tárgyalásokat. Leginkább akkor, ha az
ügyünkben - mert sikerült jól megkutyulnunk
- nem tudnak dönteni.
Egy ilyen határozatlan bíró miután meg-
hallgatta az egyik felet, buzgón bólogatott:
"Magának mindenben igaza van!" Aztán amikor
az ellenérdekű fél is elmondta a magáét, an-
nak is helyeselt. „De hát nem lehet mindkettő-
nek igaza, bíró úr!", fakadt ki a jegyzője. „Na
látod fiam, ebben neked is igazad van!" - vála-
szolta a bíró.
 A női nem speciális kiváltsága, a terhesség,
mint időhúzó tényező. Csak gyakori alkalma-
zása kicsit nehézkes és fárasztó, sőt egy idő
után költséges is lehet.
A büntetésünk jelentősen enyhíthető kí-
sérlet esetén, amikor a bűncselekményt raj-
tunk kívülálló okokból nem tudjuk teljesen
befejezni, avagy annak az eredménye elma-
radt. Például azt a bordatöréses egyént, akit a
vasalt bakancsunkkal összerugdostunk, idő-
ben kórházba vitték, és bár a törött csontok
itt-ott átszúrták a tüdejét, az orvosok mégis
megmentették az életét...
Nyilvánvalóan kisebb büntetést érdemel az
is, aki bár le akar puffantani valakit, ám az
illetőt nem találja el, mert elrántja a fejét a lö-
vedék elől. De a golyó célt téveszthet azért is,
mert a gyakorlatlan tettesnek remeg a keze, és
a kiszemelt helyett önmagát lövi térden.
Még nagyobb enyhítésre van lehetőség az
úgynevezett alkalmatlan kísérlet esetén. Kevés-
sel megúszta például, aki éjjel belopakodva a
hálószobájába szíven szúrta alvó haragosát, s
csak a boncolás után tudta meg csalódottan,
hogy kár volt a gőzért, mégsem ő a gyilkos, a
sértettet már előzőleg a Kaszás kicsinálta, az
illető váratlanul infarktusban elhunyt.
 Az üres páncélszekrényt megfúró is keve-
sebb büntetésre számíthat, mint az a szeren-
csésebb társa, aki milliókkal távozik. Persze
már önmagában is elég büntetés neki a csaló-
dás. Ugyanez a helyzet annak a tolvajnak az
esetében, aki pechjére üres zsebbe nyúl.
Az alkalmatlan kísérletnek vannak teljes
büntetlenséget élvező esetei is. Nyugodtan
megátkozhatjuk a szomszédasszonyt, vakuljon
meg mind a két szemére, és mielőtt megdög-
lik, száradjon el mindkét keze, sőt még a lába
is; emiatt akkor sem dugnak bennünket rács
mögé, ha az átok netán eredményesnek mu-
tatkozik. A volt szerelmünk viasz-figuráját is
büntetlenül összeszurkálhatjuk hajtűvel, de
ugyanez a helyzet a rontással és a szemmel-
veréssel is.
A bűncselekmény előkészülete, csekély ki-
vételtől - vagyis a legsúlyosabb bűntettektől -
eltekintve nem büntetendő. Ilyen kivétel pél-
dául az emberölés, ahol a méreg megkeveré-
se, a tőr kiköszörülése, az áramnak a kilincsbe
bevezetése, a gonosztettünknek a társakkal
való tervezgetése már önmagában is vétkes és
büntetendő magatartás. Hacsak nem önként
állunk el utóbb az elgondolásunk végrehajtá-
sától...
Hogyan viselkedjünk a
bíróság előtt?
Ma már a bíróságok többségét marcona -
kopasz, fülbevalós - cerberusok vigyázzák,
olyan őrző-védő magáncégek alkalmazottai,
amelyeket levitézlett vagy nyugdíjas rend-
őrök alapítottak. Sok helyen a bejáratoknál
biztonsági kapukat és átvilágító berendezése-
ket is beszereltek, amelyeknek a rendeltetése
a veszélyes eszközök, főként különféle fegy-
verek kiszűrése lenne. Ehelyett azonban leg-
inkább az oda látogatók zaklatására szolgál-
nak, hiszen kevés aprópénzre vagy kulcscso-
móra, de már a nadrágszíj fémes csatjára is
észtvesztő sípolással reagálnak, intézkedésre
serkentve ezzel a kigyúrt őröket.
Mindenesetre, ha gond nélkül átvészeltük
a bejárati ellenőrzést, akkor újabb nehéz fel-
adathoz érkeztünk: a többemeletes folyosó-
rengetegben megtalálni azt a tárgyalótermet,
ahová behivattak. Ha ez is sikerült, már csak
arra kell vigyáznunk, hogy eligazodjunk a re-
csegő mikrofonok sűrűjében, hol szólítanak
éppen.
Nagyon fontos az első benyomás. Öltöny,
nyakkendő nem kötelező. Ám vannak mini-
mális elvárások. Strandpapucs, rövidgatya,
baseballsapka nem megengedett. Fülbevalót,
orrkarikát, egyéb testékszereket úgyszintén
nem javaslok. Az öltözékünk legyen az alka-
lomhoz illő, ami annyit jelent, hogy minden-
képpen álljon szinkronban a vádiratunkban
foglaltakkal. A férj-gyilkos feleség ne hordjon
kihívó ruhát semmiképpen, még akkor sem,
ha fiatal és csinos. Ugyanez vonatkozik az
adócsalóra és a leányfuttatóra. A bigámiával
vádolt széltoló pedig végképp nem baj, ha
úgy néz ki, mint egy hajléktalan. Vagy jobbik
esetben, mint egy veszteséges temetkezési
vállalkozó. Így a vád nehezebben lesz elhi-
hető.
Amikor először belépünk a tárgyalóterem-
be, már abban a pillanatban vegyük figye-
lembe, hogy itt minden körülmények között a
Tisztelt Bíró Úrnak kell engedelmeskednünk,
mindig csak azt tegyük, amit ő megenged. Az
isten szerelmére, a kezeinket ne dugjuk zseb-
re, és nehogy rágózzunk! Ezek a legnagyobb
vétkek, amiket a törvényszéken elkövethe-
tünk...
Aki még nem járt tárgyalóteremben, sok-
szor esik abba a hibába, hogy miután nem
tudja, hol a helye, ide-oda téblábol, máris ki-
vívva ezzel a bíróság hangos nemtetszését.
Ezt elkerülendő, ejtsünk néhány szót az igaz-
ságszolgáltatásnak erről a templomáról. Ami-
kor beléptünk, álljunk meg szemben a bíróság
tagjaival, lehetőleg ne túl közel, de ne is túl
távol. Sok helyen a bírói pulpitus előtt egy fa-
rács található, kihallgatásunk közben ez előtt
kell tartózkodnunk. Ne támaszkodjunk neki,
és ne könyököljünk rá semmiképpen!
E rács mögött található a vádlottak padja,
ezen foglaljunk majd helyet, egyedül, vagy
társainkkal együtt, de csak akkor, ha erre en-
gedélyt kapunk. Miután leültünk, ne vessük
el magunkat, mint holmi kanapén a barát-
nőnk kandallója előtt, s ne tegyük a lábunkat
keresztbe, és a karjainkat se fonjuk egymásba.
Ezek szintén súlyos vétkek!
A bíróság illendő megszólítása minden
esetben: „Tisztelt bíróság!", esetleg „Tisztelt bí-
ró úr (bírónő)!" Még véletlenül sem mondjunk
olyat a velünk szemben trónoló szigorú mat-
rónának, hogy „Hölgyem", vagy „Asszo-
nyom", pláne, hogy „Kiskegyed", vagy
„Naccsád", és ne essünk túlzásokba olykép-
pen sem, hogy „Igen tisztelt", „Mélyen tisz-
telt", sőt: „Igen mélyen tisztelt", stb. Az ilyes-
féle jelzőket legfeljebb egészen öreg és már
egészen elhülyült ügyvédek engedhetik csak
meg maguknak.
Ha több vádlott van, az ülési sorrend a bíró-
ság szemszögéből nézve balról jobbra az úgy-
nevezett rendűség szerint, vagyis I. r.
(elsőrendű), II. r. (másodrendű - és nem má-
sodik rendű!), III. r. (harmadrendű), stb. Itt
kell eloszlatni azt a tévhitet, amely szerint a
rendűség feltétlenül valamiféle fontossági
sorrendet tükrözne, vagyis nem volt egészen
indokolt annak az ismerősömnek a hencegé-
se, aki azzal dicsekedett lépten-nyomon, hogy
ő az I. r. vádlott, vagyis a nagy No.1. Ennek a
sorszámozásnak az ügyben játszott szerepünk
fontosságának a megítélésénél, és a büntetés
kiszabásánál gyakran semmi jelentősége, va-
gyis nem igaz, hogy minél előbb van valaki a
sorban, feltétlenül annál több büntetést kap.
Az ülésrend és az alapvető viselkedési
szabályok tisztázása után megkezdődhet az
érdemi tárgyalás. Először a bíró megállapítja
a fontosabb adatainkat, a személyi igazolvá-
nyunk és kikérdezésünk alapján. Vigyázzunk,
az ítélkezők már itt valamilyen véleményt al-
kotnak rólunk! Ha a hülyét akarjuk játszani,
erre már most jó lehetőség kínálkozik. Íme
egy egyszerű szemléltető példa:
Bíró: - Hogy hívják?
Vádlott: - B. Béla.
Bíró : - Anyja neve ?
Vádlott: - M. Matild.
Bíró: - Hol lakik?
Vádlott: - Sajnos már sehol sem!
Bíró: - Mi az, hogy sehol sem? Hajléktalan?
Vádlott: - Sajnos, már réges-régen odaát van.
Bíró: - Mit beszél itt maga, ki van és hol?!
Vádlott: - Hát az édesanyám! Három éve meg-
halt.
Bíró: - Na ne szórakozzon velem, én azt kérdez-
tem, hogy Ön hol lakik, nem az a drágalátos
édesanyja!...

Arra a kérdésre pedig, „milyen a családi ál-

lapota?" ugyancsak egy ostobán adekvát vá-
lasz, hogy „köszönöm jó!"

Másik lehetőség az értetlenkedésre rögtön

a vád ismertetését követően adódik. A sze-
mélyi adatok kikérdezése után az ügyész fel-
olvassa azt a vádiratot, amelyet korábban a
bírósági tárgyalási idézéssel már egyébként
kézbesítettek részünkre.
Bíró: - Megértette-e kérem, hogy mivel vádolja
Önt az ügyészség?
Vádlott: - Egyáltalán nem értettem meg, tisztelt
bíróság, hogyan vádolhatnak ilyesmivel, hiszen
én még a környékén sem jártam annak a
banknak!
Bíró: - Nem azt kérdeztem, hogy egyetért-e a
vádirattal, hanem, hogy megértette-e, mi a vád
maga ellen?...

Mindez után ártatlanságunkat hangoztatva

bárgyú önérzetességgel tiltakozhatunk még
csöppet, de nagyon ne erősködjünk, ne feszít-
sük tovább a húrt, hanem egy idő után kér-
jünk elnézést, hogy a tisztelt bíróság kérdését
ilyen ostobán félreértettük. Aztán többször
jelentsük ki, hogy azért viselkedünk így, mert
még soha nem voltunk ilyen helyen, és persze
mérhetetlenül meg vagyunk lepődve.
Kihallgatásunk közben, ha egy-egy kérdés
váratlanul ér bennünket, soha ne adjunk el-
hamarkodott válaszokat.
Az illető úr azt állította, hogy a bűncse-
lekmény elkövetésének idején villanyfényes
teniszpartit játszott a barátjával. A tárgyalóte-
remben történteket innentől érdemes szó sze-
rint idézni:
Bíró: - És mit csináltak akkor, amikor az egyik
reflektor kialudt?
Vádlott: - Elmentünk a büfébe, s ittunk egy li-
monádét.
Bíró: - Csak az a baj uram, hogy a reflektorok
egész este mind jók voltak, s egy pillanatra
sem romlottak el...

Ilyenkor mindenképpen jól jön hát egy kis

elbambulás, ne értsük meg azonnal a feltett
kérdéseket. Ennek csupán az a veszélye,
hogy, ha nem csináljuk elég hihetően, egy idő
után rájöhetnek, hogy egyszerűen csak mellé-
beszélünk és ködösítünk. Ezért azt javaslom,
inkább dobjuk be a náthás figurát, ami annyit
jelent, hogy ha kényesebb szituáció adódik,
többször is komótosan fújjuk ki az orrunkat.
Ez a cselekvés leplezheti zavarunkat, és időt
ad a megfelelő válaszlehetőségek átgondolá-
sára. Sokan eredményesen alkalmazzák a na-
gyothallás módszerét is, amelyik szinte lehe-
tetlenné teszi a normális kommunikációt, ez-
által azt, hogy valamilyen trükkös kérdéssel
csőbe húzhassanak. Ráadásul a folyamatos
ordítozás miatt az egész eljárás még a legszi-
gorúbb bírónál is veszít a méltóságából, ko-
molyságából. Ugyanez vonatkozik a dadogásra
is, ami szintén hatásos lehet, csak ezt jóval
nehezebb életszerűen eljátszani, továbbá
fennáll a veszélye annak, hogy felbosszanta-
nak, miáltal kiesünk a szerepünkből, és vá-
ratlanul folyékonyan káromkodni kezdünk.
Egyébként pedig a tárgyaláson, függetle-
nül attól, hogy hülyét játszunk, süketet vagy
beszédhibásat, viselkedjünk mindvégig úgy,
mint hajdanán az elemiben. Ha a tanító bácsi,
akarom mondani a tisztelt bíró űr humorizál-
ni méltóztatik rajtunk, vagy ha különösen
valamelyik vádlott cimboránkon, nevethetünk
egy icipicit, de ne vigyük túlzásba, a hangos
tetszésnyilvánítás: röhögés, nyerítés már
semmiképpen nem megengedett, ellenhatást
válthat ki.
A már eddig elmondottakból is kiviláglik,
hogy a tárgyaláson, az eljárás korábbi szaka-
szaival ellentétben kiemelten fontos szerepe
van az élőbeszédnek és a konzekvens visel-
kedésnek. Itt már nem nagyon érdemes azzal
operálni, hogy a teremőrök, vagy a bírósági fo-
galmazók erőszakoskodtak velünk és más ke-
rült a jegyzőkönyvbe, mint ami elhangzott. A
tárgyalóteremben már jóval nehezebb a kava-
rás, mellébeszélés, és ha nem vagyunk elég
óvatosak, bizony könnyen kiderülhet az igaz-
ság. Tanácsosabb hát lehetőleg minél keve-
sebbet beszélni. Különösen, hogy esetenként
még az azonos érdekű felek között is kom-
munikációs zavarok keletkezhetnek.
Az egyik tárgyaláson a vádlott védője, a
védence bűnét valamennyire enyhítendő -
gondolván, csekélyebb a vétsége, ha egy telje-
sen elhagyatott épületbe hatolt be - imigyen
próbálta faggatni őt:

- Ugye, lakatlan volt az a ház?

- Dehogy volt az lakatlan doktor úr! - reagált
a vádlott. - Hiszen a lakatot én vertem le róla.
Az ügyvéd azon a tárgyaláson nem kérde-
zett többet.
Mindenesetre az előbbi példa jól szemlél-
teti azt is, hogy a kérdésfeltevés gyakran al-
kalmas a válaszoló befolyásolására. Az ilyen és
ehhez hasonló megfogalmazású faggatózás
ősrégi ügyvédi praktikának számit: „Ugye,
megbánta?", „Ugye, nem akarta?", és így to-
vább...

Az ítélethirdetés
A tárgyalásnak kétségtelenül a legfonto-
sabb és legünnepélyesebb aktusa az, amikor a
bíróság „a Köztársaság nevében" megpróbál
igazságot tenni: vajon mit érdemel az a bű-
nös, akinek a zálogja a kezemben van?... Az
esemény ünnepélyességét növeli, hogy a ren-
delkezéseket mindenkinek állva kell végig-
hallgatnia. Ilyenkor már túlzottan nem érde-
mes rosszul lenni, egy teátrális elájulással
okozhatunk ugyan még némi galibát, de
higgyék el, a döntést ez már egyáltalán nem
befolyásolja...
Az ítélet, érdemét tekintve többnyire két-
féle lehet, elmarasztaló és felmentő. Természete-
sen az utóbbi jóval ritkább, száz bűnesetből
háromszor-négyszer fordul elő. Nem csoda,
hogy ilyenkor aztán általában igen nagy az
öröm. Hát még, ha le is voltunk tartóztatva,
és ott a tárgyaláson veszik le rólunk a bilin-
cset! Megtörtént, hogy a frissen szabadulók a
szerencsés esetet követő ünneplés során a túl-
zott mértékű pezsgőzés hatására összevere-
kedtek, s másnap reggel már megint a rács
mögött ébredtek...
Az ítélet indokolása után a bíróság tájé-
koztatja a feleket arról, hogy három lehetősé-
gük van: a tudomásul vétel, a fellebbezés vagy
három nap gondolkodási idő. Először mindig az
ügyész nyilatkozik, és nekünk csupán aztán
 kell az elhatározásunkat ismertetni. Nem
szükséges jogilag egészen precízen kifejezni
az egyet nem értésünket. Fellebbezésnek kell
tekinteni a kihirdetett döntés bármilyen kriti-
káját, így - többek között - akár azt a kijelen-
tésünket is, hogy „Köcsögök, húzzatok el a jó
... anyátokba!"
Bizonyára sokakat érdekel, hogy milyen
cselekedetükért konkrétan milyen büntetésre
számíthatnak. Miután ehelyütt valamennyi
bűncselekményt képtelenség lenne ilyen
szempontból számba venni, csupán a leg-
gyakrabban előfordulókat vesszük sorra. Ezek
jelesül a lopások, csalások, sikkasztások, ahol
a büntetés mértéke elsősorban az értékhatár-
tól függ, de a lopásnál még ezenkívül nagy
szerepe van az elkövetés módjának is.

Jelenleg az elkövetési érték alapján meg-

különböztetünk:
kisebb kárt okozó vétségeket - ahol a kár 10.000
Ft-ot meghaladja, de a 200.000 Ft-ot nem,
a nagyobb kárt - 200.000 Ft és 2.000.000 Ft kö-
zötti - eredményező,
jelentős kárral - 2.000.000 Ft és 50.000.000 Ft
közöttivel - járó, valamint
a különösen nagy kárt - 50.000.000 Ft feletti -
okozó bűntetteket, végül a különösen jelen-
tős, 500.000.000 Ft-ot meghaladó bűntette-
ket.
Ezen esetekben a kiszabható szabadságvesztés
mértéke is növekvő, kettő évig, három évig, egytől
öt évig, két évtől nyolcig, illetőleg öttől tíz évig
terjedhet, amelyeken belül a bíróság dönthet,
meglehetősen szubjektív alapon.
Ennél is súlyosabb a lopás büntetése, ha be-
töréssel, illetőleg valamilyen másfajta dolog el-
leni erőszakkal történik. Ám, ha személy elleni
támadással párosul, akkor bizony már rablás-
ról beszélünk, amelyiknek a minimális bün-
tetése akár csak már egy forintos kár esetén is
két év.
Aki büntetlen előéletű, jó esélye van arra,
hogy a büntetése inkább a büntetési tétel alsó
határához közelítsen, és annak végrehajtását
felfüggesszék egytől három, illetőleg egytől öt éves
időtartamra, különösen, ha kiskorú gyermekei
is vannak, és a sértettnek okozott kár is megté-
rült valamilyen módon.
Az elmarasztaló bírósági ítéleteket vizsgál-
va, különösen a vagyon elleni deliktumok kö-
rében szembetűnő a bűncselekmény súlyos-
sága és a kiszabott büntetés mértéke közötti
aránytalanság. Ha egy bankbetörő egymillió
forintot zsákmányol, akkor ezért egy évet
kap. Ha igaz lenne az, hogy a büntetés az el-
követett bűn nagyságával arányosan növek-
szik, akkor ugyanez a bankbetörő, ötszázmil-
lió forint elvitele esetén 500 évet kellene, hogy
kapjon. Ehelyett azonban a büntetése legfel-
jebb öt-hat év. Nem is beszélve a simlis bank-
vezérről akinek a 140 milliárdért száznegy-
venezer év járna!
Mindezek alapján eléggé nyilvánvaló,
hogy ha végképp úgy döntöttünk, a bűn útjá-
ra lépünk, akkor érdemes minél nagyobbat elkö-
vetni, mert a büntetésünk viszonylagosan an-
nál kisebb lesz. Egy tyúktolvaj vagy egy
rabsic - vagyis vadorzó - büntetése az általa
okozott sérelemhez képest jóval súlyosabb,
mint egy becsődölt bankáré. Amíg ugyanis az
orvvadászat folyamatának lényegét a városi
bíróság is könnyen felfogja (ez meglőtte, ez
hazavitte, ez megnyúzta, ez megfőzte, ez az
iciri-piciri orgazda pedig mind megette...),
addig egy auditált mérlegű, különféle szám-
laosztályokkal, számlaösszefüggésekkel, fel-
ügyelő-bizottságokkal, könyvvizsgálókkal
tarkított ál-brókercég többmázsányi irathal-
mazában eligazodni már jóval nehezebb, ha
ez egyáltalán sikerül.
Persze, a bűnözői pályánkon a büntetés
megúszására mégis az lenne a legbiztosabb
megoldás, ha a quod licet lovi, non licet bovi
(amit szabad Jupiternek, nem szabad az
ökörnek) ősi jogelve útmutatása nyomán az
ökrök széles táborából sikerülne a Jupiterek
közé - a Parlamentbe, vagy valamely minisz-
tériumi bársonyszékbe - bekerülni, ahol már
nem a gaztettek elkövetőit teszik hűvösre,
hanem azt aki feljelenti őket (vö.: mentelmi
jog). De hát ez a lehetőség mindig nagyon-
nagyon keveseknek adatik meg...

Büntetések és intézkedések
A bírósági ítélet legfontosabb része a bünte-
tés kiszabása. A büntetések lehetnek fő- és mel-
lékbüntetések. A főbüntetések a szabadságvesz-
tés, valamint a pénzbüntetés. Ma már csak ko-
rosabb ügyészek és börtönparancsnokok
nosztalgikus emlékképeiben él a halálbüntetés,
mint a legsúlyosabb büntetési forma. Pedig
alig néhány évtizede még valamennyi, magá-
ra valamit is adó börtönünkben rendszeresí-
tett helye volt az udvar valamelyik elkerített,
rejtett részén a bitófának, ahol általában haj-
naltájt a bíróság, az ügyész, a védő, valamint
egy orvos jelenlétében a hóhér a halálraítélt
nyakába tette - ahogy az alvilági zsargonban
hívták - az „állami nyakkendőt".
Bizony, mindig jeles eseménynek számított
a börtönök monoton, egyhangú életében az
ilyen kivégzés! Pirkadatkor a bitófa előtt felso-
rakoztak a már említettek, néhány marcona
fegyőr kíséretében, ahol a bíróság elnöke ki-
hirdette a döntést, miszerint az elitélt kegyelmi
kérvényét elutasították, majd felszólította a hó-
hért az ítélet végrehajtására. Volt olyan rab,
aki káromkodott, átkozódott ilyenkor, volt,
aki rosszul lett, de akadt olyan is, aki meg-
adóan, némán tűrte az egész procedúrát...
Aztán a rövid, ám látványos haláltusa végén a
doktor megállapította az aktus eredményes-
ségét, majd ment mindenki a dolgára. A rab-
társak onnan tudhatták, mikor kerül sor erre
a különös ceremóniára, hogy ilyenkor a bör-
tönudvaron a gépjárművek motorjait beindí-
tották, hogy ne nagyon lehessen hallani a ha-
lálra ítélt sivalkodását.
Az egyik vidéki börtön kivégző helye vi-
szonylag jól belátható volt a közeli általános
iskola néhány második emeleti ablakából. A
 ritkán előforduló akasztások alkalmával ott
tolongott a helyi előkelőség, némelyikük kis
színházi kukkert is hozott magával...
Feltételezem, ezek a kiszolgált akasztófák
ma is megvannak, és valahol a padlásokon
porosodnak, hiszen mint fontosabb kincstári
vagyontárgyaknak a leltárban feltétlenül sze-
repelniük kellett. Hacsak ki nem selejtezték
őket időközben. Bár ez nem valószínű, az ál-
lami hivatalnokok előrelátóbbak ennél. Hi-
szen sosem lehet tudni, mikor lesz rájuk
megint szükség, minekutána a halálbüntetés
megszüntetését sok honpolgárunk ellenezte,
és ellenzi jelenleg is, növekvő vehemenciával
és hangerővel. Bár elképzelhető, hogy eme
büntetési nem esetleges visszaállítása után az
illetékesek már kulturáltabb és fejlettebb nyu-
gati módszereket, villamosszéket vagy valami-
lyen méreginjekciót, esetleg mérges gázt fognak
majd az igazságtevésre felhasználni. (Bár úgy
értesültem, a gázra újabban az USA egyes ál-
lamaiban is komoly minőségi panaszok me-
rültek fel.)
A szabadságvesztés-büntetés két alapvető
formája, a végrehajtandó és a felfüggesztett. Az
előbbinek pedig további két változata az élet-
fogytig és a határozott ideig tartó.
 Az életfogytig többnyire nem jelent az
egész életre szóló bezártságot. A bíróság az
ítéletében meghatározza azt a legkorábbi idő-
pontot - tizenöt és harminc év között -, amikor
az ilyen büntetésre ítélt feltételes szabadságra
bocsátható, vagyis ha odabent jól viselkedik
ennyi idő letelte után ideiglenesen elhagy-
hatja a fegyházat. Azok a polgártársaink, akik
erejüket megfeszítve küzdenek a halálbünte-
tés visszaállításáért a megnövekedett bűnö-
zésre hivatkozva, a büntetéskiszabás általános
szigorítását, ezen belül pedig azt is követelik,
hogy az életfogytig tartó büntetés valóban a
halálunkig tartson. Ugyanis még a jogtudorok
és a politikusok közül is sokan határozottan
meg vannak győződve arról, hogy a bünteté-
sek mértékének növelésével (és a rendőrök
számának szaporításával) a bűnözés mértéke
drasztikusan csökkenthető. Erről jut eszembe,
a középkori Moszkvában a város főterén tol-
vajokat akasztottak mialatt az ott bámészko-
dókat egy tolvajbanda módszeresen kizse-
belte...
A határozott idejű szabadságvesztés né-
hány hónaptól tizenöt, összbüntetésnél pedig
húsz évig terjed. Ebből, ha odabent rendesen
viselkedünk, feltételes szabadságra bocsát-
hatnak a büntetésünk bizonyos részének a
letöltése után, attól függően, hogy fogházban,
börtönben, vagy fegyházban kell-e leülnünk azt.
Ezek alapvetően az előéletünkhöz és az elkö-
vetett balhé nagyságához igazodnak, és minél
súlyosabb a kiszabott fokozat, annál szigo-
rúbb magatartási szabályok érvényesülnek.
Viszont a büntetés-végrehajtási apparátus dönt-
het úgy, hogy jó magaviseletünkre tekintettel
enyhébb fokozatban kell a büntetésünk még
hátralévő részét kitöltenünk. Kifogástalan vi-
selkedés esetén időnként rövid időre akár el is
hagyhatjuk a fegyintézetet.
A pénzbüntetést enyhébb esetekben alkal-
mazzák, ennek összege néhány ezer forinttól
akár tízmillióig is terjedhet. Amit a bíróságon
külön felhívásra kell bizonyos határidőn belül
befizetni. Ellenkező esetben ugyanis szabad-
ságvesztésre változtatják át, aminek az alsó ha-
tára tíz nap, a leghosszabb tartama pedig
megközelítheti az egy évet.
Az egyik ilyen, pénzbüntetéssel sújtott úr
megjelent a bírósági gazdasági hivatalban, és
az ott dolgozó kisasszonyt megkérdezte:
 - Tessék mondani, hol lehet ezt a kibaszott
pénzbírságot befizetni?
Az ügyviteli alkalmazott felháborodott:
- Uram, hogy beszél Ön itt, nem szégyelli ma-
gát?!
- Mi a baja!? Nézze meg, mi van az ítéletembe
írva!

Kiderült, a bírósági leíró elgépelte a szöve-

get, két betűt véletlenül felcserélt és „pénzbír-
ságot szab ki" helyett azt írta le: „pénzbírságot
basz ki".
Ez a példa is azt támasztja alá, milyen ne-
héz és összetett szakma az, amit úgy hívnak,
hogy igazságszolgáltatás, és milyen nagy sze-
repe van a szavak - vagyis a terminus
technicusok - precíz használatának és értel-
mezésének.
A bíróság a börtönbüntetés és a pénzfő-
büntetés mellett vagy helyett bizonyos ese-
tekben mellékbüntetéseket és intézkedéseket is al-
kalmazhat.
A mellékbüntetések a szabadságvesztés mel-
letti pénzbüntetés, a közügyektől eltiltás, a jármű-
vezetéstől eltiltás, a foglalkozástól eltiltás, a kitil-
tás, a kiutasítás.
 Pénzmellékbüntetésre - amelynek összege
lehet ötezer forint, de lehet több millió is -, akkor
kell számítanunk, ha a bűncselekményeinket
haszonszerzési célzattal követtük el, a köz-
ügyektől eltiltásra pedig főként valami ko-
molyabb esetben, amiért hosszabb időre tesz-
nek rács mögé. Tapasztalataim szerint egyéb-
ként ez az a szankció, amelynek az alkalma-
zása hozza legkevésbé lázba az elítélteket. Ők
a társadalomnak ugyanis többnyire ahhoz a
részéhez tartoznak, akiknek egyébként sem
szokásuk a közügyekben részt venni. Ezt
meghagyják a nagyobb gazembereknek.
A járművezetéstől eltiltásra azok számít-
hatnak, akik a bűncselekmény elkövetéséhez
gépjárművet használnak, valamint akik köz-
lekedési vétségeket okoznak (ittas vezetések,
súlyosabb közlekedési balesetek), foglalko-
zástól eltiltásra pedig leginkább azok, akik a
foglalkozási szabályok megszegésével követik
el a bűncselekményüket. Eltanácsolták példá-
ul a taxizástól azt az illetőt, aki az utasát -
minekutána az alkalmazandó tarifán össze-
vitatkoztak - felképelte, és a járművéből ki-
dobta.
 Bizonyos hölgyek és urak szerencséjére, ez
a mellékbüntetés csak a TEÁOR-ban (a tevé-
kenységek egységes ágazati osztályozási
rendszerében) államilag hivatalosan elismert
foglalkozásokra vonatkozhat. Mindkét eltiltás
lehet időleges - legfeljebb tíz év -, de alkalmat-
lanság esetén akár végleges is.
A kitiltással az sújtható legfeljebb öt éves
időtartamra, akinek az adott helyen tartózko-
dása a közérdeket veszélyezteti. Történhet
valamely helységből vagy az ország meghatá-
rozott részéből. Ezt a mellékbüntetést a bíró-
ságok gyakorta éppen az előbb már emlege-
tett, és a TEAOR-ban nem jegyzett tevékeny-
séget végzőkkel szemben szokták előszere-
tettel alkalmazni.
A kiutasítás - ami az ország egészének el-
hagyási kötelezettségét jelenti egyelőre idege-
nekre nem, csak külföldi állampolgárokra vo-
natkozhat.
A részleges vagy teljes vagyonelkobzás a
Büntető Törvénykönyv szerint leginkább ak-
kor kötelező, ha a bűnszervezet tagja követ el
haszonszerzési célzattal valamilyen bűncse-
lekményt. Ez a mellékbüntetés kiterjed arra a
vagyonúnkra is, amelyiket a bűntett elköveté-
se után ajándékoztunk oda valakinek.
 A bíróság kisebb jelentőségű ügyekben el-
tekinthet a büntetéstől, és intézkedést alkal-
maz. A legenyhébb formája a megrovás, ko-
molyabb a próbára bocsátás, amely egytől há-
rom évig terjedő időtartamra rendelhető el. A
döntés meghozatalát elhalasztják, szükség
esetén pártfogót is kirendelnek mellénk.
Amennyiben ezt a próbát nem álljuk ki
(ellentétben a közismert mosóporral, amelyik
persze mindig kiállja), legközelebb bizony
már büntetés következik.
A Büntető Törvénykönyv az intézkedések
közé sorolja az alkoholisták kényszergyógyí-
tását, ami a legenyhébb jelzővel élve is erősen
kifogásolható. Tessék kérem előbb néhány-
szor végigcsinálni, s akkor majd meglátjuk,
mit tetszenek szólni, ez tényleg csak intézke-
dés-e?!...
Végezetül, a teljesség kedvéért tegyünk
említést az elkobzásról is. Ez alapján vehetik el
tőlünk a kábítószert, a betöréshez használt
eszközt, a hamis százdollárosokat, a pedofil
pornókazettákat, a pisztolyt, az el nem vámolt
hamis brandyt, kannás bort, et cetera, ecetet
rá...
Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetése
után, ahogyan arról már szó esett, lehetősé-
günk van annak tudomásul vételére, három
napi gondolkodási idő kérésére, vagy kapás-
ból meg is fellebbezhetjük a nekünk nem tet-
sző döntést.
Akár a mi, akár az ügyész fellebbezése
esetén a másodfokú bíróság dönt az ügyünkben.
Itt is megpróbálhatunk még kavarni, de ezen
a fórumon már többnyire nem bizonyítás fo-
lyik - habár kivételesen azért erre is lehetőség
van -, hanem a tojásfejű jogászok, a talárnak
nevezett lebernyegféléjükbe burkolózva elvi-
tatkozgatnak a paragrafusokról, és próbálják
azokat az életünkre valahogy rápasszítani.
Túlzottan ne reménykedjünk abban, hogy itt
a javunkra bármi jó is történhet, hiszen az el-
ső fokú bíróság, kövessen el akármekkora
ostobaságot is, másodfokon a tisztelt fő-bírák
legtöbbször már csak annyit mondanak erre:
sajnáljuk, de nem szólhatunk bele, hiszen ez
mérlegelési kérdés!

Kártalanítás felmentés esetén

A hazai statisztikák szerint - ahogyan már
említettem - minden száz bíróság elé állított
közül hármat-négyet azért nagykeservesen és
fogcsikorgatva mégis csak felmentenek az el-
lenük emelt vádak alól, azonban csak keve-
seknek jár ezért valami kárpótlás-féle. Akik
letartóztatásban voltak, és velük szemben a
nyomozást megszüntették, vagy a perük fel-
mentéssel végződött, avagy ártatlanul elítél-
ték őket, ám mielőtt ez kiderült volna, már
meg is kezdték, esetleg le is töltötték a jogta-
lan börtönbüntetésüket.
Persze ne ringassa senki magát abban a
hitben, hogy még, ha valamennyi jogi feltétel
fennáll is, a vádlott szempontjából egy justiz-
mord (vagyis: bírói tévedés) jó üzletnek szá-
mít.
Alapvetően két jogcímen kaphatunk vala-
mi kis aprópénzt a Magyar Államtól - mert,
hogy őt kell perelnünk, ő az alperes (akit az
Igazságügy-minisztérium képvisel). Egyrészt
a vagyoni kárunk megtérítésére tarthatunk
igényt. Ez lényegében és főképpen az az el-
maradt jövedelem, amit azért nem kaptunk
meg, mert nem tudtuk a letartóztatás vagy a
szabadságvesztés ideje alatt a munkánkat vé-
gezni - ha volt valamilyen állásunk egyálta-
lán. Másrészt pedig kérhetünk nem vagyoni
kártérítést, ami valójában nevezhető fájdalom-
díjnak is. Összege jelenleg féléves, egyéves
ártatlanul leült büntetés esetén sem több né-
hány százezer forintnál. Ráadásul azt is csak
hosszú pereskedés után hajlandóak ideadni.
A Magyar Állam ugyanis nemhogy nagyvo-
nalúan elismerné a tévedését, és sűrű bocsá-
natkérések között fizetne mint a katonatiszt,
hanem vérig sértődik és köti az ebet a karó-
hoz, hogy nem jár nekünk egy megveszeke-
dett fitying sem.
A kártalanításnak egyébként komoly idő-
beli és egyéb korlátjai is vannak. Nyomozás
megszüntetése esetén egy évig, bírósági fel-
mentés esetén pedig hat hónapig kérhető attól
a bíróságtól, amelynek illetékességi területén eljár-
tak velünk szemben.
Nem jár kártalanítás annak az ártatlanul
letartóztatottnak, aki okot adott arra, hogy a
gyanú reá terelődjék, tehát például magára
vállalta az esetet más helyett. Ám ugyanígy
annak sem, aki azért ismert be általa soha el
nem követett bűnöket, mert erre, többnyire
nem bizonyítható módon, kényszeríttették,
esetleg azt ígérték, ha elviszi a balhét, akkor
hazamehet. Nem kaphat semmit az sem, aki
megszökött, elrejtőzött, szökést kísérelt meg,
továbbá aki a hatóság megtévesztésére töre-
kedett. Ugyanígy nem jár a jogerős ítélettel ki-
töltött szabadságvesztésért annak sem, aki az
alapügyben elhallgatta azokat a tényeket, bi-
zonyítékokat, amelyeken a későbbi perújítási
felmentése alapult, illetve aki nem fellebbe-
zett az alapügyben hozott marasztaló ítélete
ellen. Nem jár még akkor sem ha utóbb egy-
értelműen kiderült az ártatlansága. Ha az a
balfácán nem fellebbezett, vessen magára!

Börtönélet
Ha semmiképpen nem sikerült megúsz-
nunk azt, hogy elitéljenek bennünket, akkor
először még megpróbálhatunk valamilyen
családi okra hivatkozva a büntetésünk letölté-
sére halasztást kérni, amit általában - legfel-
jebb három hónapi időtartamra - meg is szo-
kott a bíróság engedni. Ezután azonban már
nincs más hátra, mint bevonulni a kijelölt
büntetés-végrehajtási intézetbe, illetőleg elő-
ször többnyire a gyűjtőbe, ahonnét aztán szét-
szortírozzák a jónépet. (Bujdokolni nem
nagyon érdemes, a tapasztalatok szerint
előbb-utóbb úgyis elkapnak bennünket.)
Visszük hát magunkkal kis motyónkat, há-
romnapi hidegélelemmel, és megadóan vár-
juk ismeretlen sorsunkat. Meztelenre vetkőz-
tetés, fenekünk kukkolása, holmijaink elvétele
és a személyünket érintő egyéb megalázó in-
tézkedések...
Aztán átszállítanak valamelyik büntetés-
véghajtási intézetbe, ahol a smasszerok bete-
relnek egy cellába. Nagy a zsúfoltság minde-
nütt, még az emeletes ágyak is tele vannak,
de azért ne reménykedjünk, egy ürest nekünk
is találnak majd mégis. Bútor gyanánt, a már
említett tetőtéri vaságyon kívül kapunk egy
stokinak nevezett kisszéket, valamint egy le-
mezszekrényt, amiben a naponta használatos
tárgyainkat elhelyezhetjük. (Néhány ruhada-
rab, fogmosáshoz valók, tisztálkodási eszkö-
zök, újságok, könyvek, cigaretta, esetleg a kö-
zeli hozzátartozók fényképe, levelei.) A szek-
rény belsejére felragasztható újságkivágások a
szexuális élet kiteljesedését szolgálják azon
személyek részére, akik úgy döntenek, hogy
odabent sem óhajtanak a saját nembelijükkel
szorosabb érzelmi kapcsolatba lépni, vagyis
bennfentesen szólva köcsögölni. Amennyiben
természetesen ebbéli döntésük a cellatársaik
részéről is kellő megértésre talál. (Nos, nem
mindig!)
Az egyes rabok őrzése különböző intenzitású
annak megfelelően, hogy odabent milyen ké-
pet alkotnak róluk. Veszélyességük mértéke
szerint négy biztonsági csoport létezik.
A fegyintézet napirendje a hét minden
napjára többnyire igen szigorúan beszabályo-
zott az ébresztőtől a takarodóig.
172 Kezdő bűnözők

NAPIREND

- Ha a tv. program a napirenddel ütközik, a napirendi feladatokat kell végrehajtani.

-Tv.nézés munkanapokon és vasárnap 22.00-ig. pénteken és szombaton 24.00-ig. a tv.program befejezését az őrök
30 perccel tovább engedélyezheti.
- Az orvosi rendelésre jelentkezés naponta a felügyeletnél, illetve a közösségi vezetőnél történik.
- A bv.ügyészi kihallgatás minden hónap utolsó hetéban történik.
- Iratkézbesítés naponta 11.30 illetve 15.30-tóI.
- A nem szabályozott fogvatartotti személyek napirendje azonos az előzetesen letartóztatottakéval.
- Az egyházi, világi és karitatív szervezetek által vezetett foglalkozások a heti kurturprogramban szerepe
- Borotválás, hajvágás a napirendi feladatok függvényében naponta történik.
- A szabászat munkarendje: délelőtt 8.00-tól 14.00-ig. délután 14.00-tól 22.00-ig.

Egy vidéki börtön napirendje.

 A fegyházra ítéltek élete részleteiben is tel-
jesen behatárolt, állandó irányítás és ellenőr-
zés alatt állnak, az intézeten belül csak enge-
déllyel és felügyelet mellett közlekedhetnek.
A börtönbéliek életrendje ugyancsak meg-
határozott, azonban rövid tartamú eltávozá-
suk kivételesen engedélyezhető, az arra kije-
lölt területeken pedig szabadon mozoghat-
nak.
A legenyhébb fokozatú fogházasok a szabad
idejükkel belátásuk szerint gazdálkodnak,
felügyelet nélkül jöhetnek-mehetnek, s rend-
szeresen - rövid tartamra - el is távozhatnak.
A fogházban három, a börtönben hat le-
töltött hónap után - bírói döntés alapján - to-
vábbi kedvezményekben is részünk lehet.
Havonta legfeljebb négyszer 24, kivételesen
48 órát meg nem haladó időre bejelentett
helyre eltávozhatunk, s odakint a rabkeres-
ményünk egy részét is elkölthetjük.
A rendért minden zárkában zárkaparancs-
nok a felelős. Az ébresztőt, többnyire öt óra és
fél hat között, követi a körlet rendbetétele -
ágyazás, takarítás - majd a tisztálkodás és a
létszámellenőrzés. Előfordul, az elején gyak-
rabban is, hogy a felügyelet - itt így hívják a
börtönőröket - valami súlyosabb megítélésű
kivetni valót talál a tevékenységünkben. Pél-
dául nem elég elvágólagos a pokrócunk össze-
hajtogatása, vagy gyűröttnek minősítik a le-
pedőnket. Ilyenkor szétdobálják az egészet, és
kezdhetjük újból. De hát ez a legkevesebb, hi-
szen többnyire futja az időnkből.
Amennyiben fegyőrrel találkozunk, sap-
kánkat levéve köszönünk, és vigyázzállásban
tisztelgünk. Majd engedélyt kérünk tovább-
haladni.
A napi program ezután attól függ, hétköz-
nap van vagy munkaszüneti nap, valamint,
hogy dolgozunk vagy sem. Utóbbi időkben
ugyanis már az sem biztos, hogy tudnak ér-
telmes munkát biztosítani. A papírzacskó-
ragasztás kiment a divatból, a rabok - vagy
ahogy őket az őrszemélyzet zsargonjában ne-
vezik: a zsiványok - inkább cipőket, ruházati
holmikat, bútorokat készítenek manapság,
vagy mezőgazdasági munkát végeztetnek
velük. A keresményük rendkívül alacsony -
az alsó határ az előírások szerint a mindenko-
ri minimálbér egyharmada - ám 10-20 év alatt
már jelentős összegekre rúghat az így össze-
spórolt pénzecskénk is. Hacsak nem nyerik el
tőlünk még odabent, valamilyen szerencsejá-
tékon, például a gyufásdobozokkal lejátszott
„itt a piros, hol a piros"-on. Amennyiben
„szerencsejátéknak" nevezhető egy olyan,
amelyen csak veszíteni lehet. Ennél - a nyerési
esélyeket illetően - még egy megbuherált pó-
kergép is jobb. A hozzáértők már jól tudják,
hogy a piros korong a játékmester összeszo-
rított ujjai közül kerül mindig máshová, mint
amelyik dobozra éppen reménykedve rámu-
tattunk...
A börtönökből kiüldözhetetlenek a ha-
zárdjátékok, volt olyan, ahol a kártyát bünte-
tésből elkobozták, s a huszonegyezés vagy a
fájerozás dominóval folytatódott. Akinek
nincs pénze, annak tartozását felírják (errefelé
igen szigorúak a behajtási szabályok), de elő-
fordul, hogy pénz helyett cigaretta a fizető-
eszköz.
A napirend részei még természetesen a há-
romszori étkezés, esténként TV nézés, heti
kétszeri fürdés, hetente egy alkalommal pedig
- általában szombaton - kultúrfoglalkozás. Ez
többnyire különféle egyházi, világi és karita-
tív szervezetek közreműködésével megvaló-
suló programokat jelent. Vigyázat, mindez
semmiképpen nem tévesztendő össze a pok-
rócrázással, ez utóbbi tevőlegességünk a foglá-
rok szemében fontosságában és kreativitásá-
ban vetekszik akármilyen kultúrprogram-
mal...
A rács mögött sajátos hangulatuk van az
ünnepnapoknak, különösen a hagyományos
családi ünnepeknek. Ebből a szempontból ta-
lán a legfontosabb a Karácsony. Ilyenkor a
legelvetemültebb bérgyilkosnak is könny szö-
kik a szemébe, miközben a börtön kultúrter-
mében, a feldíszített fenyőfa előtt, a szerettei-
re gondolva együtt énekli a mennyből az an-
gyalt, a dagadt pornókirállyal és a befuccsolt
bankfőnökkel.
Odabent sor kerülhet házasságkötésre is.
Természetesen a különneműek közötti sza-
bályos államigazgatási aktusra gondolok,
amely még abban az esetben sem kizárt, ha
éppen mindkét fél a börtön lakója. Előírássze-
rűen zajlik le minden, anyakönyvvezetővel,
tanúkkal, és külön kívánságra valamilyen
pappal. Ilyenkor lehetőség van szerényebb
ünnepségre, ám a nászéjszakát sajna nem
biztosítják az újdonsült ifjú pár számára. Igaz,
a börtönparancsnokot sem illeti meg a ius
primae noctis, azaz első éjszaka joga. Jobbik
esetben rövid eltávozás - ha mézes hetek nem
is, de legalább mézes napok - engedélyezése
sem kizárt...Tengerparti nászútra azért ne
számítsunk.
(Megjegyzem: a világon a börtön az
egyetlen hely, ahol előnyt élveznek az azonos
nemű szerelmesek. Még közös cellába is kér-
hetik magukat.)
Ha nincs semmilyen hozzátartozónk, és
odabent érne bennünket a halál, a gavallér
állam vendégei lehetünk, még egyszer utoljá-
ra, egy szerény temetésre is.
A rács mögötti kultúra részét képezi a nem
teljesen legális börtön-grafiti. Ez általában egy-
szerű, ám grammatikailag nem mindig precíz
kalligrafikus tényközlés a zárkák falán, több-
nyire golyóstollal vagy karistolásos techniká-
val: „it vótam bezárva, béla", „öröké a tijed va-
gyok, Lali", de előfordulnak verses változatok
is, amelyek Villon alkotásaival többnyire nem
vetekednek, inkább a falusi falvédők hangu-
latát idézik. „Nekimentem részegen a falnak, ke-
zeimre bilincseket raktak...". Vagy egy másik:
„Azt hittem, csak viccelnek, közben jól lesittel-
tekl" Egy rendőrverő vallomása: „Utálom a he-
 kusokat, azért kaptam ilyen sokat!" Vannak az-
tán rajzokkal kombinált alkotások, ezekben a
leggyakoribb a szív és a madár, ritkábban pe-
dig a női arc motívum. Találhatunk kifejezet-
ten szexuális töltésű alkotásokat is, amely a
kompozíciókban bizonyos nemi szervek stili-
zált ábrázolásának hangsúlyozottan kiemelt
szerep jut.
Némelyek viszont a cella falát egyszerűen
csak falinaptárnak használják, és a strigulák-
kal ott rögzítik a napok múlását...
A börtönbéli szubkultúra azonban ennél
jóval többet jelent a rabok életében. Folya-
matos az intenzív tapasztalatcsere, a tovább-
képzés, ahol megvitatják, mit csináltak rosz-
szul, ötletek hangzanak el, mit kéne legköze-
lebb másként. Nemegyszer az idebent kötődő
barátságok talaján a jövendőbeli bűnöző cso-
portok is itt szerveződnek meg.
Esténként pedig különös játékok folynak a
zárkákban. Fordított bírósági tárgyalások. Ahol
a vádlottak szolgáltatnak igazságot, ők bírás-
kodnak, a vádlóik felett. Különös, hogy nem
is a bíró húzza ilyenkor a legrövidebbet, ha-
nem az ügyész. Ő az a balszerencsés cellala-
kó, akit aznap néhány óráig az egész zárka
szekírozhat, piszkálhat, s mintegy pótcselek-
vésként kitölthetik rajta a hatalom iránt érzett
gyűlöletüket és bosszújukat.
Időnként, mint minden jó családban, sor
kerül kisebb-nagyobb összezördülésekre is,
amelyeket, a börtön-etikett szerint többnyire
egy az egyben játszanak le az érdekeltek,
bandázzsal, vagyis a kezeikre csavart törölkö-
zővel, hogy a mérkőzésnek azért lehetőleg ne
maradjon látható nyoma, mert azt vizsgálat
követi. És bizony nem mindig hiszik el, a zár-
katársak egyöntetű állítása ellenére sem, hogy
a sérült azért szenvedett el kétoldali sorozat-
bordatörést, belső vérzéseket és állkapocs-
csonttörést, mert éjjel rosszat álmodott, és le-
esett az ágyáról.
Az összetűzésnek alattomosabb változata,
a „plekni", vagyis például zuhanyozás köz-
ben, kihasználva, hogy a nagy gőzben alig le-
het látni valamit, valamelyik haragosunknak
behúzunk egy jó nagyot.
Látogatót többnyire havonta egyszer lehet
fogadni, ilyenkor lehetőség van kisebb cso-
mag átvételére is. Talán ez a legfontosabb
esemény egy börtönlakó életében, amikor sze-
retteivel, hacsak rövid ölelés és csók erejéig,
 de fizikai kapcsolatba is léphet, továbbá meg-
kóstolhatja a hazai ízeket.
Büntetésben részesülhet az a börtönlakó, aki
valamelyik benti előírást megszegi. Ami
többnyire a bizonyos kedvezményektől való
megfosztás. Közülük a legfontosabb a személyi
szükségletekre fordítható összeg csökkentése
vagy teljes megvonása. Régi börtönzsargon-
ban spejzolásnak hívják, mikor az elítélt külön-
féle élelmiszereket, cigarettát, egyéb haszná-
lati tárgyakat vásárolhat az intézeti kantin-
ban. Ebben korlátozható a renitenskedő.
A fenyítések közül a legsúlyosabb a magán-
zárkába helyezés meghatározott időre, a fegy-
házban, legfeljebb harminc napra. Ebben a
helyiségben mindössze egy rögzített kemény
fekhely, rögzített ülőke, valamint WC és
mosdótál található. Ennél is rosszabb a dü-
höngő, vagyis szaknyelven a különleges bizton-
sági zárka. Nem olyan régen még létezett a sö-
tétzárka, minden másnap kenyérrel és vízzel.
Sokaknál már egy-két nap után különféle
hallucinációk jelentkeztek, aki pedig egy
ilyenben kényszerűségből több hetet is lehú-
zott, az akár maradandó idegrendszeri káro-
sodásokat is szerezhetett.
 Tudomásul kell vennünk egyébként, hogy
odabent alapvető személyiségi jogainkat bár-
mikor rendszeresen és súlyosan korlátozhat-
ják. Indokolás nélkül megmotozhatnak,
holmijainkat távollétünkben is átkutathatják.
Ezt odabent úgy nevezik: héderhipis. Kisebb
hőbörgés is elég ahhoz, hogy kezeinket akár
elől, akár hátul összebilincseljék. Hosszú pó-
rázt, vagyis „vezetőbilincset" pedig akkor al-
kalmaznak, ha tárgyalásra kísérnek.
A börtönben azonban nemcsak fenyítés, ju-
talmazás is létezik. Persze nem déli fekvésű
napos cella, tengerre néző kilátással, mert az
ilyesmi, mint tudjuk, csak a személyzet buta
élcelődése. Jutalom akkor jár az elitéltnek, ha
mondjuk így leegyszerűsítve: jól viselkedik,
vagyis sunnyog és kussol. A kedvezmények
megszerzésének viszonylag biztos módja itt
is, akárcsak a fogdán, a vamzerkodás. Ezek
anyagi jellegű előnyök lehetnek: soron kívüli
csomag, nagyobb mérvű spejzolási lehetőség,
pénzjutalom, vagy több szabadság: pl. soron
kívüli látogató fogadás, de lehet kimaradás 24
órára, sőt eltávozás is 5,10 vagy 15 napra.
Természetesen az eltávozásnak van illegá-
lis formája is, amikor a parancsnokság bele-
egyezése nélkül falcolunk le a büntetés-
végrehajtási intézetből.
Ma már a legtöbb ilyen objektumból egyre
nehezebb és egyre kevésbé kifizetődő meg-
lépni. A hagyományos börtönöket: az egykori
tömlöcöket, amelyekben a cammogó, borsza-
gú foglárok, övükben csörgő kulcscsomókkal
nyitogatták, csukogatták a rozsdamarta rácsos
ajtókat, felváltották a távirányítással működő
áttörhetetlen kapukkal ellátott, kamerákkal
felszerelt modernizált fegyintézetek. Bár, vé-
gül is nem tartom kizártnak, hogy ezekből is
meg lehet szökni, főként, amikor éppen vala-
hová átkísérnek, átszállítanak bennünket -
például bíróság, kórház, munkahely - de kér-
dem én, vajon hová tudunk elbújni?! A világ
nagyon kicsi lett, alig van ma már olyan or-
szága a Földnek, amelyikkel ne lenne kölcsö-
nös kiadatási jogsegélyegyezményünk. S ha
elkapnak, hát fogolyszökésért is bevarrnak
még vagy plusz két esztendőre. Így aztán,
bármilyen nehéz is, inkább bírjuk ki valahogy
ártatlanul is azt a tíz-tizenöt évet.
Beadványok szerkesztése
A könyvem vége felé nem hallgathatom el,
hogy a bűnözői tanulmányaink nem lennének
teljesek, ha nem ejtenénk néhány szót arról,
hogyan kell valamilyen irományt hatásosan
megszerkeszteni. Az e téren szerzett ismerete-
ink azért is fontosak lehetnek, mert még egy
átlagbűnöző is gyakran kerül olyan helyzetbe,
hogy az ügyében intézkedő hatóságoktól kér-
nie kell valamit, és ezt valamilyen oknál fog-
va csak írásban teheti meg. Teszem azt, a
fogdában rostokoló letartóztatott momentán
nincs abban a helyzetben, hogy a fogvatartása
meghosszabbításáról döntő bírót személyesen
felkereshesse, és valamilyen keményebb álla-
gú dudoros eszközzel jobb belátásra bírhassa,
ezért kénytelen tollat ragadni és a szívét egy
papírlapon kiönteni.
A beadványok szerkesztésének vannak
olyan általános szabályai, amelyeket érdemes
betartani annak érdekében, hogy az általunk
óhajtott pozitív hatás elérésére alkalmasak le-
gyenek.
Először is szükségesek bizonyos minimális
formai alapkövetelmények. Az írásunk legyen
könnyen átlátható, semmiképpen nem macs-
kakaparásszerű, lehetőleg géppel, vagy
nyomtatott betűkkel készüljön, jó nagy mar-
góval, legalább kettes sortávolsággal. A papír
legyen egyszerű A/4 méretű, nem kockás, és
semmiképpen nem valami zsírfoltos zacskó-
darab vagy mozijegy hátulja. A címzéssel kell
kezdenünk, vagyis a hivatal és - ha tudjuk -
az ügyintéző (hivatalvezető) nevét is tüntes-
sük fel, megfelelő udvarias megszólítással.
Utána az ügyszám következik, majd pedig a
tárgy rövid megjelölése, nevezetesen, hogy a
levél milyen célból íródott: feljelentés, panasz,
fellebbezés, kérelem, stb. Ezek után azt kell
közölnünk, hogy valójában mit akarunk kér-
ni, és le kell írnunk ennek az indokait. Ne
kalandozzunk el túl messzire, a frusztrált
gyermekkorunkig semmiképpen se nyúljunk
vissza. Az egészet a dátum és a névaláírásunk
zárja.
Mindezt plasztikus példákkal illusztrálva!
Először nézzük, hogyan nem szabad, majd a
javított szalonképes változat következik.
 „Kurvára ráfáznakk a tetű Nagyárpijék!!! a
Csávókk öszevisza hazudgának Kajakra Ráma
karják verni a balhétt Deénis rájukverek a pofá-
jukra!! (a TetüNagyárpijék) Tutifrankó!!!
Kitütöttemén le tisztelt fő fő hadd nagyúr!!!
Mongya!! ekormá otsevótam tunk a közelbe. Deha
mongyuk otlettemvóna se bántok senkiccse
tetlegessen. Legjobesettbe: legfejjeb pár db
fogátütöm ki nyócnapon belű. A pénszt seén ve-
tem töle vagyisa lóvét. Vajjukmeg az őszinteséget!
nemisvot nála semi. A hamis szeméjit asztatén
tanátam Épen vitemvónabe a kapitányságra (a
zsernyákokknak) de a komandósok mársalynos
rajtamütötek (jónagyot) ÁRTATLANÚ ülök it!!
ÉN!! Dehijába montamasztis a kihalogatómnak:
hogy a Kanosjózsi mindenrű tud frankón arolis
hogyén nem vótamot hijábamontameszt
nekifojton. Esztneki! Pedig még éccaka is
esztetkiabálomneki a cellábú... Segiccsen!!!
Szülejimis betegekegésszen Sos Oto

Ugyanez megfelelően kijavítva és formába

öntve, pofásan így néz ki:
Tisztelt Főhatóság!
Dr. Akárky úrnak
Helyben

Tárgy: szabadlábra helyezési kérelem.

A csoportos rablás miatt Nagy Árpád és társai el-

leni 23/20... számú bűnügyben kérem, szíveskedjék
szabadlábra helyezésemet azonnali hatállyal elrendelni,
a terhemre rótt bűntény alapos gyanújának hiányában.

Indokaim a következők:
Már az eddigi nyomozás során is megállapítást
nyert, miszerint a cselekményben nem vettem részt, a
sértett öreg hölgyet nem én ütöttem fejbe, hanem Nagy
Árpád, a pénzből sem kaptam egy fillért sem, és így
természetesen nem is én osztottam azt szét a gyanúsí-
tott-társaim között. (Kérem erre nézvést egyébként
szükség esetén Kiss József tanúként kihallgatásának el-
rendelését eszközölni szíveskedjék.)
Mindezek alapján, beteg szüleimre is tekintettel -
akiket természetesen én tartanék el, ha kiengednének és
lenne munkahelyem - kérem az azonnali szabadlábra
helyezésemet elrendelni szíveskedjék.

Kelt: Rabosdpusztán, 2000 én

Tisztelettel:
Soós Ottó

Melléklet: 1 db. orvosi igazolás.

 Lehet, ezt olvasva sem fognak bennünket a
fogdából sűrű bocsánatkérések közepette
azon nyomban hazaengedni, de legalább te-
gyünk rá imigyen, kulturáltabb formában kí-
sérletet.
Mindemellett néhány egyéb fogalmazás-
beli trükk is hasznos lehet, különösen a szen-
vedő szerkezeteket ajánlom, amik arra irányul-
nak, hogy a mondandónk minél homályosabb
legyen, leginkább a saját személyünket és te-
vékenységünket illetően.
Használjunk olyan kifejezéseket, akár írás-
ban, akár szóban, hogy „a postás feje betörő-
dött", esetleg „betörésre került", miközben
„kirabolódott" vagy: „ki lett rabolva". A nyelvi
változatosság kedvéért néha fogalmazhatunk
úgy is, hogy: „ a kirakat (véletlenül) betörést
nyert a könyökünk által, de a TV-hez nem lett
hozzányúlva". Fejezzük ki magunkat minél
választékosabb zavarossággal: „az éjjeliőrt
senki sem bántotta, de egyébként is éppen, hogy
csak alig kapott". Vagy: „Csatarásztam feléje a
tőrkéssel, de nem szúrásszerűen, csak úgy ijesz-
tésképpen, fogalmam sincs, tisztelettel, hogy szú-
ródhatott meg mégis."
 Leleményes volt nyelvi és dramaturgiai
szempontból egyaránt, aki őszintén elcsodál-
kozva mondta a kihallgatójának:

„Főhadnagy úr, hát egyszer csak azt láttam,

hogy ott van a kezemben a késem! Még kérdeztem
is magamtól: nézd már, Jenő, hogy került nekem
kezembe a késem?!..."

Ügyeljünk arra is, hogy ugyanahhoz a ha-

tósághoz ne irkáljunk túlontúl sokat, a har-
madik-negyedikre már úgysem reagálnak, el-
olvasás nélkül hajítják a szemétkosárba. Az
viszont nem feltétlenül baj, ámbár sokat nem
is használ, ha ugyanolyan tartalmú iratot
egyszerre több helyre is eljuttatunk. Van, aki
a sirámai aljára akkurátusan oda is biggyeszti
a miheztartás végett, hogy „kapják: főkapitány,
belügyminiszter, legfőbb ügyész, Legfelsőbb Bíró-
ság elnöke, köztársasági elnök, miniszterelnök,
Igazságügyi miniszter, Alkotmánybíróság,
ombudsman, Televízió, Vöröskereszt, Tűzoltóság,
Máltai Szeretetszolgálat." E szervek természe-
tesen érdemben általában semmit sem foglal-
koznak az ügyünkkel, hanem előbb, a forma
kedvéért ülnek rajta egy darabig, majd visz-
szaküldik kivizsgálásra, általában éppen an-
nak a kezébe, aki ellen a beadványunk irá-
nyul...
Még egy jó tanács, a panaszunkban lehető-
leg ne fenyegetőzzünk, de olyasmivel azután
végképp sohasem, hogy ha nyomban nem
intézkednek a szabadlábra helyezés iránt, ak-
kor az ENSZ-hez vagy a Vatikánhoz fordu-
lunk. Ez ugyanis a kérelmünk hatását leront-
ja, sőt a beadványunkat komolytalanná teszi.
Viszont nyugodtan megesküdhetünk az
anyánk életére, hogy ártatlanok vagyunk,
különösen, ha állami gondozásban nevel-
kedtünk, és sohasem láttuk a kedves mamát.
De nemcsak mi küldözgetünk a hatósá-
goknak mindenféle irományokat, hanem ők is
nekünk. Most ezekből mutatok be illusztráci-
óként okulásul néhány fontosabbat, egy igen
régen történt, ám közismert bűnügy kapcsán.
Azért esett erre a választásom, mert ismere-
teim szerint ez volt a legelső olyan vállalko-
zók közötti erőszakos leszámolásos jellegű
bűntény a Földön, amely halállal végződött.
(És ahol a mai esetekkel ellentétben a tettes
kiléte ismertté vált.)
Ügyszám: 0001/44.bü.

J E L E N T É S

Jelentem, hogy szolgálatom ellátá-

sának teljesítése közben társadalmi
kapcsolataim útján tudomásomra ju-
tott, hogy Ember Káin nevű úriember
és testvére, mezőgazdasági vállalko-
zók - egyéb adataik egyelőre ismeret-
lenek - összevitatkoztak azon, hogy
kinek az áldozata tetszett jobban az
Istennek. A vita tettlegességig fa-
jult, vagyis verekedés alakult ki
fentnevezettek között. Megállapítást
nyert, miszerint a verekedés során
Káin Ábelt, feltehetőleg egy eszköz-
nek látszó doronggal, pontosabban egy
dorongnak látszó eszközzel agyonütöt-
te. Az Isten (alias: Jahve, Edonaj,
Jehova) nevű egyén szerepe az ügyben
még tisztázatlan. Azzal védekezett,
hogy Ő nem ver bottal. A fenti ese-
ménnyel kapcsolatban látókörömbe ke-
rült a Kígyó is, aki hasonló cselek-'
ményekkel összefüggésben (pl. a para-
dicsombéli almalopási ügy) már koráb-
ban is meg lett gyanúsítva. Elszámol-
tatása során a kígyószemély elismer-
te, hogy a történteknek szemtanúja
volt ugyan, azt azonban tagadta, hogy
Káint ő bujtogatta volna, illetőleg
az ügyben bármilyen tevőleges szerepe
lett volna. Viszont, állitása szerint
kihallgatta az Úr és Káin beszélgeté-
sét a bűncselekmény elkövetése után.
Eszerint: „Monda az Úr Káinnak: Hol
van Ábel, a te atyádfia?" Ő erre igen
agresszíven reagált: „Nem tudom,
avagy őrizője vagyok-e én az én
atyámfiának? Monda pedig az Úr: Mit
cselekedtél? A te atyádfiának vére
kiált én hozzám a földről."

A jelentést készítette:
Mózes törzszászlós,
Édenkert és vidéke körzeti megbí-
zottja.

L á t t a : Károli Gáspár pk.

kmft.
 Idézés büntetőügyben
t
Ember Káin úr
Paradicsom-alsó telep

Az emberölés büntette miatt Ember

Káin ellen indított bűnügyben a bíró-
ság megidézi címzettet mint vádlottat
a mellékelt vádirattal együtt a bíró-
ság helyiségébe kitűzött tárgyalásra.
A bíróság figyelmezteti a túlolda-
lon olvasható, a meg nem jelenéssel
járó jogkövetkezményekre.

A kiadmány hiteléül:
irodavezető
Mennyei Főügyészség
Égbolt

V Á D I R A T

az emberölés büntette miatt Ember Ká-

in ellen inditott bűnügyben
a szabadlábon lévő:
EMBER KÁIN (született a Világ terem-
tése után 22-ben a Földön, anyja: Em-
ber Ádámné, szül: Oldalborda Éva, Pa-
radicsom-alsótelep alatti lakos, bün-
tetlen, de eredendő bűnnel terhelt)
vádlott
Az alábbi bűncselekményt követte el:

A világ teremtése utáni 44. év tava-

szán a vádlott közös áldozatot muta-
tott be az Istennek, testvéröccsével
Ember Ábellel együtt, ami az istenál-
dozat az állattenyésztéssel foglalko-
zó, szorgosabb Ábelnek sikerült job-
ban, legalább is a szolgálati felet-
tesük, Isten véleménye szerint, ám az
indulatos természetű Káin ezen annyi-
ra feldúlt állapotba került, hogy egy
68,6 cm hosszú furkósbotot véve magá-
hoz, Ábelt ütlegelni kezdte, aki a
bántalmazás következtében olyan sú-
lyos sérüléseket szenvedett, hogy a
helyszínen meghalt és halálát még az
időben érkező Isteni segitség sem
tudta volna már megakadályozni.
(Bizonyítékok: a vádlott beismerése,
a Kígyó tanúvallomása és a lefoglalt
bűnjel-eszköz.)

A fenti tényállás alapján Ember Káint

v á d o l o m

1 rendbeli emberölés bűntettével.

A tárgyalásra idézze meg a bíróság:

Vádlottként: Ember Káint
Tanúként: az Istent
valamint a Kígyót.

A vádiratot ezek után a Mennyei Bírósághoz

benyújtották, ahol a következő ítélet született:
a Mennyei Bíróság a Világ teremtése
után 44-ben megtartott nyilvános tár-
gyaláson meghozta az alábbi

I t é l e t e t :

Ember Káin ( született a Világ terem-

tése után 22-ben, anyja : Oldalborda
Éva, lakik: Földgolyó, Világegyetemi
végzettségű, vállalkozó foglalkozású,
Paradicsom- alsó telep alatti lakos)

b ű n ö s :

emberölés bűntettében.

Ezért őt a mennyei biróság örökös

megbélyegzés főbüntetésre itéli.
Mellékbüntetésül életfogytiglani
száműzetéssel sújtja.
Az elkövetéshez használt vérrel
szennyezett furkósbotot elkobozni
rendeli.
Ezen itélet ellen fellebbezésnek he-
lye nincs.

I n d o k o l á s :

Az ügyben megállapítható tényállás

szerint Ember Káin vádlott Ember Ádám
és Oldalborda Éva élettársi kapcsola-
tából született, ugyanúgy mint a
testvére, Ábel. A Paradicsomból való
kiűzetésük Káin idegrendszerét megvi-
selte, frusztrált, a kudarcélményeket
nehezen elviselő személlyé vált. Ez a
pszichopata személyisége volt a döntő
kiváltó oka annak, hogy amikor az Is-
ten nem az ő áldozatát fogadta el,
hanem az öccséét, olyan tudatbeszű-
kült indulati állapotba került, hogy
egy, a keze ügyébe eső szőlőkaróval a
testvérét megölte. Addig ütötte őt
testszerte, amig a karó el nem tört.
A biróság, a védelmi okfejtéssel el-
lentétben az erős felindulásban való
elkövetettség jogi kritériumait nem
látta megállapíthatónak.
A mennyei biróság az itélet meghoza-
talánál súlyosító körülményként vette
figyelembe a közeli hozzátartozó sé-
relmére való elkövetés tényét. Enyhí-
tőként értékelte a vádlott fiatal ko-
rát, büntetlen előéletét, nehéz gyer-
mekkorát és őszinte, feltáró beisme-
rését .

Kelt a Földön Teremtés után 44-ben.

***

A Hajnali Harsona annakidején így szá-

molt be az ügyről:
Halálra verte az öccsét
VÁLLALKOZÓK VÉRES LESZÁMOLÁSA
(törvényszéki tudósítónktól)
Ma hirdetett itéletet a bíróság a feltűnést keltő test-
vérgyilkossági ügyben. E Káin bűnösségét az ügyé-
szi vád szerint megállapította. Az ítélet nem jogerős.
Sokáig éltek látszólagos
békességben, aztán egy-
szer csak elszakadt a
cérna. E. Káin már nem
bírta tovább. Legalább is
úgy nyilatkozott meg ma a
bírái előtt az a 22 éves
vállalkozó férfi, akinek
állítása szerint jó ideig
nem volt semmi problé-
mája az öccsével, E.
Ábellel Aztán elváltak
útjaik, Ábel az állatokkal
kezdett foglalkozni, míg
Káin a földmüveléssel
próbálkozott. Maga sem
érti igazán, mi tőrtént
azon a bizonyos délutá-
non. "Felragadtam a
botot és ütöttem, ahol
értem " - vallja könnyes
szemekkel "Ez az Isten-
áldozat már csak az
utolsó csepp volt a po-
hárban, hiszen tulajdon-
képpen úgy éreztem,
ezúttal is én voltam a
jobb" - árulta el munka-
társunknak. "Elismerem,
nagyot hibáztam, a fejét
azt nem kellett volna
szétvernem", teszi hozzá
elcsukló hangon a kezeit
tördelő, letargikus gya-
núsított.
Az ügyben valamennyi
érintett fellebbezett, így a
végső szót a másodfokú
bíróság fogja kimondani.
Legeslegidösebb dr.
Bárándy, a gyanúsított
védője tudósítónknak
kijelentette: bízik a vé-
dence teljes felmentésé-
ben.
(- ucifer)
A bűnözés és a babona
Nem beszéltünk mindeddig egy igen fon-
tos dologról, nevezetesen arról, hogy minden
normális bűnöző babonás is kicsit. És ez teljes
mértékben így van rendjén, egy ennyire bi-
zonytalan kilátású életpályán. Sokan különös
jelentőséget tulajdonítanak olyan dolgoknak,
hogy hányas számú tárgyalóteremben tár-
gyalják az ügyüket, és mely napokon. Egyik
ismerősömnek a 22. számú tárgyalóról baljós
előjelként a „Huszonkettes csapdája" című
film jutott eszébe, és persze, mit tesz isten, le
is ültették. Egy másik abba őrült bele, hogy ő
lett a
XIII. (tizenharmad) rendű vádlott, és a tizen-
hármas tárgyalóba tűzték ki az ügyét tizen-
harmadikán péntekre. És képzeljék el, ez a
szerencsétlen éppen tizenhárom évet kapott!!
(Azt már tényleg csak zárójelben jegyzem
meg, hogy a börtönben is a tizenhármas cel-
lába került.) Ezért nem csoda, hogy sokan
még kisebb bűncselekményt sem hajlandók
bizonyos napokon vagy helyeken elkövetni,
bármilyen ígéretes is legyen a várható ered-
ménye. Vagy ellenkezőleg, ragaszkodnak bi-
zonyos kabalaszámokhoz, amikor biztosnak
látszik a siker.
Azt gondolom, ahogy minden ember sor-
sát jelentősen meghatározza, így természete-
sen a bűn útjára tévedt egyének jövőjének
alakulását is nagymértékben befolyásolja az
asztrológia, vagyis az égitesteknek a
születésekori állása. Ezért bizonyára Önöket
is érdekelheti, hogy a jelen könyvecske szer-
zője elsőként a világon olyan horoszkópot ad
közre, amely abban nyújt eligazítást, hogy az
egyes égövben születettek mire számíthatnak,
mivel érdemes, és mivel nem foglalkozniuk,
és mire vigyázzanak különösen.

Bűnügyi horoszkóp
Halak (Pisces)
február 21-től március 20-ig

Többnyire iszákos alaptermészetű, nemegy-

szer eltéveszti a kellő mértéket, a bűncselek-
ményeit is gyakran követi el ittas állapotban.
Ilyenkor hajlamos arra, hogy hülyeségeket
cselekedjen, mindenfelé árulkodó nyomokat
hagyjon. Ha nem vigyáz, könnyen válhat ká-
bító-szerfüggővé. Amennyiben elkapják, ké-
pes rendkívüli fantáziával különféle hazugsá-
gokat kieszelni, és azokat még a gyakorlot-
tabb kihallgatóival is el-
hitetni. Erősen vallásos
és babonás, hisz abban,
hogy az általa megölt
emberek szellemei visz-
szajárnak. Nem mintha
félne tőlük, inkább csak
az zavarja kissé, hogy
rendesen meg sem tudja
őket rugdosni.

Kos (Aries)
március 21-től április 20-ig

Nagyon jó szervező,
határozott, másoktól,
de önmagától is szi-
gorúságot követelő,
igazi maffiafőnök tí-
pus. Hibája, hogy ese-
tenként meggondolatlan, könnyen eljár a ke-
ze, sőt a revolvere. Szeret a tűzzel nemcsak
átvitt értelemben is játszani, gyakori a kosok
között a piromániás és a robbantgató. Óva-
kodjék a hétfői tárgyalásoktól és kihallgatá-
soktól, ezek nem hoznak számára szerencsét!
Ugyanígy a félszemű rendőrök sem... Külö-
nösen öregkorában vigyázzon az egyenru-
hásokkal, mert nagy esélye van arra, hogy az
akasztófán végzi, vagy az élete utolsó napjait
rács mögött tölti.

Bika (Taurus)
április 21-től május 20-ig

Kiegyensúlyozott, a keze nyu-

godt. A bikák a legjobb mester-
lövészek és mackósok, ráadásul
gyakran rendelkeznek abszolút
zenei hallással, ami nemcsak a
zenekari árokban, de a szám-
kombinációs trezorok kinyitá-
sánál is nélkülözhetetlen adott-
ság.
A megszerzett pénzt nem herdálja el, inkább
a családjára költi. Többnyire nem iszik, nem
dohányzik, ideális családapa lenne, csak saj-
nálatosan a foglalkozása éjjelente gyakran el-
szólítja otthonról. Túlzott féltékenysége vi-
szont nem egyszer sodorja bajba. Az élete
párját szinte a tulajdonának tekinti és ha va-
laki őt el akarja venni tőle, ezért még ölni is
képes.

Ikrek (Gemini)
május 21-től június 21-ig

A legügyesebb, legrafi-
náltabb szélhámosok és
ügyvédek, akiket igen jó
üzleti érzékkel is megál-
dott a sors. A másoktól
kicsalt pénzt hatékonyan
tudják forgatni, gyara-
pítani.
Nagy-dumások, hajlamosak a bigámiára, há-
zasságszédelgésre, és nem ritka közöttük a
selyemfiú sem. Gyöngéjük az arany és a drá-
gakövek, ezek miatt hajlamosak néha túl
nagy kockázatra is. Jó érzékük van a bélyeg-
hamisításhoz, a hamis-pénz előállításához, a
fiktív okiratok, igazolványok gyártásához, de
sikerrel próbálkozhatnak még a zsebmetszés-
sel is.
Idősebb korukban már általában a bűn osto-
rozói, a magasztos erkölcsi elvek hangoztatói,
nemegyszer vallási célzatú bőkezű adakozók,
sőt humanitárius alapítványok létrehozói is.

Rák (Cancer)
június 22-től július 22-ig

Nehezen válik bűnöző-

vé, inkább sértettnek al-
kalmas alany. Ám, ha si-
kerül megnyerni a jó
ügynek, megbízható
társra lelhetsz benne.
Bűnsegédként, orgazdaként vagy bűnpárto-
lóként a legjobb, elsőrangú tippadó is válhat
belőle. A megérzései kiválóak, és ha elkapják,
nyugodt lehetsz, soha nem fog beköpni. A
társai viszont gyakran kihasználják, becsüle-
tességével, egyenességével visszaélnek és rá-
kenik a balhét. Nincs szerencséje a hatósá-
gokkal sem, a rendőrök gyakran ok nélkül is
bántalmazzák. A bíróságokon is általában
súlyosabb büntetést kap, mint amit megér-
demelne.
Oroszlán (Leo)
július 23-től augusztus 23-ig

Általában magányos farkas,

aki agglegényként éli le éle-
tét, de a sarki hölgyek min-
dig számíthatnak rá, mint
olyan lovagra, aki megvédi
őket a részeg, vagy kábító-
szeres huligánoktól, továbbá természetesen
önzetlenül vigyáz a pénzükre is (akár óhajt-
ják ezt a sarki hölgyek, akár nem). Kiváló te-
hetséget árul el kocsmai, vagy utcai verekedé-
sekben, pofonjait méltán szokták emlegetni
jobb vendéglátós körökben. Nagy ereje ellené-
re ritkán öl meg bárkit is, legfeljebb enyhébb
mértékben nyomorékká tesz.
Szűz (Virgo)
augusztus 24-től szeptember 23-ig

Racionális egyéniségük
miatt közülük kerülnek ki
a legjobb zsernyákok. A
szűz jó megfigyelő-képes-
séggel rendelkezik, logi-
kus gondolkodású, rend-
szerető. Az üzleti érzéke is
jobb az átlagosnál, ezért
ritkán jut eszébe holmi lótifuti őrmestert ját-
szani egy lepusztult kerületi rendőrségen. A
belüggyel legfeljebb többnyire csak úgy kerül
kapcsolatba, mint az útlevélosztály vagy a
központi nyilvántartó hivatal vezetője. Nyo-
mozó parancsnoknak ugyanis sohasem ne-
veznék ki, ahhoz túl jó eszű. Amennyiben
bűnöző pályára lép, igen ritkán bukik le, de
ez esetben is többnyire megússza felfüggesz-
tettel.
Mérleg (Libra)
szeptember 24-től október 23-ig

Leginkább a gazdasági
bűncselekmények - a fe-
hérgalléros bűnözés - te-
rületén érhet el számotte-
vő eredményeket. Család-
szerető, a börtönbe zártsá-
got igen nehezen viseli,
ezért sajnos viszonylag
könnyen rávehető a beis-
merő vallomásra, sőt bizonyos körülmények
között még a spicliskedésre is. Jó kézügyes-
séggel rendelkezik, ezért a zsebmetszésben is
sokra viheti. A gagyizást (hamis arannyal
üzletelést) viszont nem neki találták ki. Fel-
tétlenül óvakodjék a vörös hajú bírónőktől!

Skorpió (Scorpio)
október 24-től november 22-ig

Intelligenciaszintje igen magas, másokkal

nem szívesen társuló típus. Közülük kerülnek
ki a legjobb bérgyilkosok, mert igen nagy ön-
fegyelem, bátorság és még
nagyobb pénzéhség a fő
jellemzőjük. Nagy érzéke .
van az előre kitervelt hi- *
degvérű gyilkosságok pre-
cíz végrehajtásához.
Bankfőkönyvelőként akár milliárdokat is el
tud sikkasztani, a lebukás veszélye nélkül.
Gyakorta jellemzője a szexuális szabadosság,
ezért ha nem fékezi ösztöneit, könnyen követ
el ilyen jellegű bűncselekményeket is, például
megrontást, szemérem elleni erőszakot.

Nyilas (Sagittarius)
november 23-tól december 21-ig

A szokványos bűnözést
nem neki találták ki, hi-
ányzik belőle a kitartás,
jellemzője viszont a rög-
tönzés, a kapkodás, ezért
könnyen hagy a helyszí-
nen mindenféle árulkodó nyomokat. A fantá-
ziája rendkívüli, ezért az intellektuális bűnö-
zés - csalás, befolyással üzérkedés - fekszik
neki, ahol a kriminalisztikának nincs akkora
jelentősége, inkább a pénzügyi, computer-
technikai ismereteknek. Ha megfelelően ké-
pezi magát, kiváló hacker válhat belőle, és
képes a legnagyobb pénzintézetek legtitko-
sabb programjaiba is behatolni, és azok mű-
ködését a saját javára befolyásolni.

Bak (Capricornus)
december 22-től január 20-ig

Alaptermészete, hogy bár

igen könnyen alakít ki ba-
ráti kapcsolatokat, mégis
indulatos, akaratos, ezért
gyakran követ el erősza-
kos cselekedeteket, sőt
meglehetősen bosszúálló
is, és ha kell, a céljai eléré-
se érdekében a különféle
mérgek alkalmazásától sem riad vissza. Szeret
dicsekedni bűnözői voltával, szívesen nyilat-
kozik a bűnügyi magazinoknak. Ha börtönbe
zárják, könnyen lép társaival homoszexuális
kapcsolatba, még akkor is, ha korábban nem
voltak ilyen hajlamai.
Vízöntő (Aquarius)
január 21-től február 20-ig

Ő az, akit bármennyit vernek a

rendőrök, nem tesz beismerő
vallomást. Pókerarccal képes
elviselni azt is, ha sorsdöntő
bizonyítékokat raknak az orra
elé. Igen változatos módon
bűnözik, ezért leleplezni is
roppant nehéz, mert a mód-
szereit variálja, pontosabban
folyamatosan fejleszti.
Szociális érzékenységgel áldotta meg a sors,
olyan mint Rózsa Sándor, a szegényeket rit-
kán rabolja ki, inkább a gazdagokra utazik.
Az egyenruha irritálja, hajlamos a hivatalos
személy elleni erőszakra. A természetet vi-
szont nagyon szereti. Különösen a drágább
tengerpartokat.
A babonáról lévén szó, feltétlenül beszélni
kell az álomfejtésről is, hiszen állítják például,
hogy a bűntett elkövetése előtt öreg, kancsal
bírónővel álmodni szerencsét jelent, sőt jobb
esetben akár felmentő ítéletet is eredményez-
het.
 Egyébiránt alapvetően kétféle álom-típus
ismeretes a szuburbánus, vagyis külvárosi
kriminál-pszichológiában. Egyik a jóslatszerű,
amikor megálmodunk előre - akár csak a
nyertes lottószámokat - egy-egy jobb ötletet,
amit mindenképpen érdemes a valóságban is
kipróbálni. A másik - jóval kellemetlenebb -
fajtája az elkövetett bűneink utólagos felidé-
ződése, amikor a zárkánkban éjjelente megje-
lennek előttünk az áldozataink, eltorzult, vé-
res ábrázattal. És hiába próbáljuk elzavarni
ezeket az álomképeket! Sőt előfordul, hogy ők
vesznek üldözőbe minket, s csak futunk egy-
helyben, nem bírunk előlük elszaladni... En-
nél már csak az lehet a rosszabb, ha álmunk-
ban beszélünk is, és kifecsegjük, hová rejtet-
tük el a dohányt vagy a feldarabolt hullát...
De kedves olvasók, tetszik, nem tetszik, ezt
a témát lezárom, részletesebb álommagyará-
zatra itt és most nem vállalkozhatom, hiszen
mindez a jelen kézikönyv kereteit jóval meg-
haladó bűnözői álmoskönyv témája lehetne...
kézikönyve 211
Utószó az utolsó szó jogán
Tisztelt egykori tettes- és leendő cellatársa-
im! Az utószó, pontosabban az utolsó szó jo-
gán már csak mindössze annyit: bízom abban,
hogy tudtam Önöknek valami újat nyújtani,
és remélem, az itt szerzett ismereteiket a jö-
vőben fel tudják majd valamilyen módon
használni. Akármelyik oldalán is állnának a
bűnnek és az igazságszolgáltatásnak. Mert azt
sose feledjék el: mindig a rablóból lesz a leg-
jobb pandúr. Vagy pandúrból a legjobb rabló?
Vagy igaz ez is, az is?
Tartalomjegyzék

Előszó 5
Mégis, hogyan kezdjünk hozzá? 14
Vagyis fontos az orgazda megválasztása 18
Különféle riasztó és védőberendezések 19
A piár 24
Az álcázás 26
Előkészületek a bűnözővé válásra 31
Az alibi 55
Mit tehet a rendőrség? 63
Büntetőjogi alapfogalmak 68
A feljelentés 84
Mik tekinthetők a legfontosabb bizonyítékoknak? 90
Megjelenés a rendőri hatóság előtt 100
A fogda . 105
Mikor forduljunk védőügyvédhez? 118
Betegségek, árfolyamok 129
A tárgyalás 132
Hogyan viselkedjünk a bíróság előtt? 144
Az ítélethirdetés 152
Büntetések és intézkedések 157
Kártalanítás felmentés esetén 166
Börtönélet 169
Beadványok szerkesztése 183
A bűnözés és a babona 198
Bűnügyi horoszkóp 199
Utószó az utolsó szó jogán 212
Kérjük vágja ki és hordja magánál a mellékelt
igazolványt!

BŰNÖZŐIGAZOLVÁNY

Cím:
Szül. idő:
 TUDNIVALÓK
Ezen igazolvány tanúsítja, hogy tulajdonosa a „Kezdő bű-
nözők kézikönyve" segítségével elvégezte a bűnözőképző
alaptanfolyamot, és a "haladó bűnöző" cím viselésére, vala-
mint az ezzel kapcsolatos kedvezményekre jogosult.
Jelen igazolványt bűncselekmény elkövetésekor a hatósági
személynek igazolás céljából haladéktalanul át kell adni.
Jelen igazolvány felmutatója valamennyi bíroságon soron
kívüli eljárásra és a mindenkori büntetéséből 5%-os kedvez-
ményre jogosult. Jogosult továbbá havonta egy alkalommal
soron kívül látogatót fogadni", valamint Márianosztrán és Ba-
racskán kereten felül spejzolni".

Figyelem! Ezen igazolvány meghamisítása rendőrhatóságilag

szigorúan engedélyezett.
* Külön engedély alapján.

Az Ön egyértelmű beazonosításának érdekében

kérjük bejelölni a megfelelő négyzetet:
* Akasztanivaló gazfickó
* Fegyveres bűnöző
* Szimpla börtöntöltelék
* Fehérgalléros bűnöző
* Orgazda
* Zsebtolvaj
* Balek
* Egyéb: