Wolfgang Hirn

Kína, a nagy falat

Miként változtatja meg életünket Kína felemelkedése
 Wolfgang Hirn

Kína, a nagy falat

Miként változtatja meg életünket
Kína felemelkedése
A fordítás alapja: Wolfgang Him: Herausforderung China. Wie der chinesische Tartalom
Aufstieg unser Leben verandert.

Szöveg © Wolfgang Him

Bevezetés 9
Fordította: Kozma Géza
Hungarian translation © Kozma Géza 1. Egy világhatalom újjászületése
A Kó'z,épsoBirodalom felemelkedése, hanyatlása és visszatérése az élvonalba 11
Szerkesztette: Polonyi Péter 2. Okos koponyák milliói
Felelos szerkeszto: Falcsik Mari
Feltalálókról, hazatérokrol és koppintókról 25

3. Felmentett kapitalisták
Borítóterv: Ládonyi Ferenc (Finart)
Vállalkozókról és milliárdosokról 39

4. Kína a világ ipartelepe lesz

ISBN 963 7525483 Kelet épül, Nyugat omlik? 53

5. A cipotol a rakétáig
Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, A csúcstechnika nemzeteihez vezeto úton 69
adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fény- 6. Ismeri ön a Huaweit?
képészeti úton vagy más módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.
A globális kínai konszernek keletkezésérol 83
7. Légszennyezés és vízhiány
A gazdasággal együtt nonek a kó'rnyezeti problémák 103
8. Az éhes óriás
Kína felvásárolja a nyersanyagpiacok áruit 119

9. Új játékos a pályán
Miként változtatja meg Kína a világpolitikát? 133
Kiadja a HVG Kiadói Rt., Budapest, 2006.
Felelos kiadó: Szauer Péter 10. Agresszív szomszéd?
Útban az Azsia joÜitti uralom felé 147

11. Barátságos invázió

A kínai sportolók és turisták meghódítják a világot 163
12. Keleten a helyzet;v~ltPzatlan
Mikor lesz Kvnademokratzk,us? 175

Nyomdai elokészítés: HVG Press Kft. Irodalomjegyzék 191

Felelos vezeto: Erényi Ágnes Név- és tárgymutató 195
 OROSZORSZÁG OROSZORSZÁG
\
'F,
KAZAHSZTÁN , '~.-\

Japán-tenger

~
".
Kelet-kínai-tenger "

,.4iíj
.,..

INDIA

Csendes-óceán

Dél-kínai-tenger
\.,.
FÜ LÖP-SZIGETEK
-=
200 km
 Bevezetés

Kína látványos gyorsasággal közelít a gazdasági világhatalmi státushoz - s ha el-

éri, a világgazdaság és a nemzetközi politika igencsak átalakulhat. A hajdan ma-
gába zárult nagy birodalom a XXI. század elso felében a világgazdaság meghatá-
rozÓ tényezoje lesz. Ennek következményei óriásiak lehetnek. A mindennapok
embe.r;.e- fogyasztóként, munkavállalóként, menedzserként - szintén érzékelheti
a kínai növekvés következményeit. Miért emelkedik az olaj- és a gabonaár? Mi az
acélhiány oka? Miért no a munkanélküliség Nyugaton? Mitol tágul az ózonlyuk?
A válasz mindig ugyanaz: nem kizárólag, de elsosorban Kína miatt. Apokaliptikus
próféciákat évek óta hallani, foleg az USA-ban, de ezek a kínai posztkommunis-
ta rendszer összeomlását jósolják, miközben Kína gazdasága egyre erosebb. Több
ezer éves kereskedoországról van szó: a tehetséges kínaiak megreformált hazájuk-
ban végre azt tehetik, amivel mindig is legszívesebben foglalkoztak: pénzt keres-
nek. Teng Hsziao-ping hatalomátvétele, 1978 óta Kína reformprogramjával a ka-
pitalizmus felé vette az irányt.
Magam 1986-tól rendszeresen utazom Kínába, utoljára 2004-ben töltöttem ott
több hónapot. Utazásaim során szerzett tapasztalataim, akkori beszélgetéseim ad-
ták e könyv alapjait. Egy beszélgetotársam mondta ki, amit én is gondolok: "Ez a vi-
lág legizgalmasabb országa". Sot: jelenleg a világ legdinamikusabb országa. Ezt csak
úgy értékelhetjük igazán, ha a 15-20 évvel ezelotti Kínára gondolunk. Peking utcá-
in, ahol ma Audik és BMW-k hemzsegnek, lovas kocsik és kerékpárok közlekedtek.
A sanghaji Bund sétányrólláttuk a szántóföldeket és parasztházakat, ahol ma szá-
zával nonek ki a mocsaras talajból a Manhattant idézo felhokarcolók. Guangdong
tartományban az autókerekek a sarat szántották - ma hatsávos autópálya köti össze
a lükteto megavárosokat. A változások üteme lélegzetelállító. Ilyen nagy nép, ilyen
óriási ország a világgazdaság élére még sosem jutott el ilyen gyorsan. Ennek meg-
vannak a hátulütoi is. Nincs regionális, sem szociális egyenloség, a bankrendszer
válságban van, az állami vállalatok versenyképtelenek. De nem tartok az összeom-
lástól. A kormány tudatában van a problémáknak, és megpróbálja - eddig sikerrel
- egyenesben tartani 'a kocsit. Elofordulhat még, hogy a növekedés lassul, de kö-
zéptávon - és ebben minden Kína-szakérto egyetért - a népköztársaság növekedési
rátája évente 7-8% lesz. A fejlodés kilátásai és az ezzel járó gyors pénzmegtérülések
hazai beruházásra ösztönzi az amerikai elitegyetemeken végzett kínai ifjak tízezreit,

9

akik szilícium-völgyi sikereik után most hazatérnének. A hongkongi és tajvani gaz-
dag kínaiak dollármilliárdjaikat otthon óhajtják befektetni. A tokének, a tudásnak,
az óriási piacnak és a tömeges, olcsó munkaeronek ez az egyedülálló keveréke a vi-
lág minden más országáénál virágzóbbá teszi a kínai gazdaságot. Kina lesz a "világ
muhelye". Kimeríthetetlen munka erejével egyre több külföldi céget vonz. A ter-
melés, a munkahelyek áthelyezése az USA, Japán és Európa kárára egyre gyakoribb
lesz, s az említett országokban feltartóztathatatlanul folytatódik az ipar leépülése
és a tömeges munkanélküliség. Tévhit, hogy Kina csak cipot, ruhát gyárt: számító-
gépei és mobiljai is vannak. A csúcstechnika országa lehet: már urhajósokat küld a
világurbe, és vezeto szerepre tör a biotechnikában is. Nemcsak a külföldi multik te-
lepednek ide: kínai globális konszernek is keletkeznek. Mint korábban a japánok és
a koreaiak, most Kina készül globális szerepre a világpiacon, s e folyamatban tekin-
télyes európai cégek felvásárlására. Ismeretlen neveket - Huawei, Lenovo, Haier
- tanulunk, mint hajdan a Sony és a Samsung nevét.
Kina felemelkedésének súlyos következményei lehetnek. A környezetszennye-
zés drámai méretu növekedése nem áll meg Kina határain. Az ország motorizá-
ciója észrevehetoen növeini fogja a szén-dioxid-kibocsátást, és az ózonlyuk to-
vább fog noni. Az 1,3 milliárdos nép ellátására mind több gabonát, gázt és olajat
kell importálnia; óriási mennyiségben lesz szüksége nyersanyagra, az árak ezért
a világpiacon robbanásszeruen noni kezdenek. A feszült energiahelyzetnek geo-
politikai dimenziói vannak: Kinának az energiahordozókban gazdag régiók iránt
erosebben kell érdeklodnie határai közelében, de a Közel-Keleten is. Az össze-
ütközések - foleg az Egyesült Államokkal - szinte programozhatók. A közeljövo
világpolitikáját Kina és az Egyesült Államok viszonya határozza meg. Kina gaz-
dasági erejénél fogva külpolitikai hatalmi tényezoként is felléphet, erosebben be-
avatkozhat a nemzetközi politikába - második világhatalom lehet az USA mellett.
Egyensúlyuk jövonk záloga lehet.
Az európaiak Kina-képe többnyire elavult és távol áll a valóságtól. A tömegtá-
jékoztatás gyakran csak a régi eloítéletek szócsövéül szolgál: a kínaiak kígyót-bé-
kát esznek, s jogrendjükben létezik még a halálos ítélet. Én azonban a változásokat
hozó dinamikus Kinát szeretném bemutatni. Célom, hogy ösztönözzem az euró-
pai eredetu kultúrára összpontosító olvasóimat, hogy alaposabban ismerkedjenek
meg a születo világhatalommal. Hiszen már nem engedhetjük meg magunknak
azt a luxust, hogy Kina ismeretlen maradjon elottünk.
Wolfgang Hirn - Hamburg, 2004 szeptemberében
10
T
1. Egy világhatalom újjászületése
I
A Középso Birodalom felemelkedése, hanyatlása és visszatérése az élvonalba
"A modern kor elotti civilizációk kózül egyik sem volt olyan fejlett, és érezte
magát másoknál annyira külónbnek, mint a kínai. "
Paul Kennedy: A nagyhatalmak tündöklése és bukása
Vannak dolgok, amelyekrol azt hisszük, biztosan tudjuk - például, hogy Gu-
tenberg János találta fel a könyvnyomtatást, vagy hogy Kolumbusz Kristóf volt
minden idok legnagyobb hajósa. A könyvnyomtatás (igaz, nem a gutenbergi ér-
telemben vett szedésnyomás) elso felfedezoi a kínaiak voltak (már a IX. században
nyomtattak), és a legjelentosebb hajós egy Zheng He nem kínai volt, aki néhány
évtizeddel Kolumbusz elott az övénél sokkal impozánsabb flottával vitorlázott a
világtengereken.
Ezek az igen elterjedt tévedések jellemzoek egyoldalú történelemfelfogásunkra,
amelyben a régi Kina egyáltalán nem, vagy csak teljesen mellékesen szerepel.
A történelemoktatásban eddig, ha az ókorról volt szó, csak a foszerepet játszó
egyiptomiak, görögök, perzsák, valamint a rómaiak kerültek elo.
A nyugati történelemírásban igen halvány nyoma van, hogy ugyanakkor a
Távol-Keleten létezett egy másik magaskultúra. Nem szándékos ez a háttérbe
szorítás, inkább az ismeretek hiányából ered. A nyugati történelemoktatás sze-
reti az ázsiaiakat mint mumust elovenni: azt természetesen minden tankönyv el-
mondja, hogy a hírhedett Dzsingisz kán klánjának vezetése alatt álló barbár ta-
tár törzsek 1241-ben elözönlötték Magyarországot, majd hatalmas veszteségeket
okozva, ugyanolyan váratlanul, ahogy jöttek, vissza is vonultak, megkímélve ez-
zel Nyugat-Európát.
A nyugat-európai történelemképben Kina csak néhány évszázaddal késobb,
a XIX. században jelentkezik újból, ekkor még félénken, majd teljes súlyával a
XX. század derekán, amikor Mao Ce-tung átvette a hatalmat, és megteremtette
a világ legnagyobb kommunista országát. Megkezdodött a hidegháború, és Kina,
amelynek vezetoi világforradalomról álmodtak, Nyugaton egyszeriben ismét ve-
szélyesnek tunt.
11
 Tájékozatlanság és bámulat, lenézés és félelem - ezek között a szélsoségek kö-
zött ingadozott a Nyugat Kináról alkotott képe az elmúlt századokban. Ennek az
ellentmondásos képzetnek az ország idegensége az egyik fo oka. Kevesen jártak
ott, kevesen értik a nyelvét, kevesen ismerik a történelmét és kultúráját.
Ki tudja - néhány történészen és sinológuson kívül -, hogy Kina a legrégeb-
bi és az egyetlen magaskultúra, amely az elmúlt századokban nem omlott ösz-
sze, vagy zsugorodott jelentéktelen országgá, mint Egyiptom vagy Görögország.
Pedig mintegy 5000 éve - a tudósok vitatkoznak a pontos idotartamon - folyama-
tosan létezik a kínai kultúra. Ezt jó tudni, ha az ember meg akarja érteni a kínaiak
büszkeségét és néha túlzó nacionalizmusát.
Azt is jó tudni, hogy majdnem minden nyugati hatalom és Japán több mint
egy évszázadon át megalázta ezt az országot és megsértette kollektív büszkeségét.
Csak ennek tudatában érthetjük meg a kínai külpolitikában gyakran jelentkezo ér-
zékenységet.
És végül jó, ha tisztában vagyunk azzal is, hogy Kina néhány évszázaddal
ezelott a világ muszaki fejlodésének élén járt. Így azt is meg lehet érteni, hogy a
mai Kinában él az akarat, és képesnek is tartják magukat arra, hogy visszaszerez-
zék ezt a pozíciójukat.
Korai fölény
Európában még meglehetosen sötét középkor uralkodott, amikor 1271-ben egy
17 éves velencei ifjú, Marco Polo apjával, Nicolóval és nagybátyjával, útra kelt
a Távol-Kelet felé. Útjuk Perzsián és Mganisztánon át vezetett. Átkeltek ma-
gas hegyeken és keresztülvágtak sivatagokon. Négy év múlva, 1275 júniusában el
is érték céljukat: a Kina fölött akkor uralkodó Kubilaj mongol nagykán udvarát
Pekingben.
Elutazásuk után 24 évvel tértek vissza Velencébe. Amit Marco Polo ezalatt lá-
tott és tapasztalt, azt leírta 1, és "A világ leírása" címet adta neki. A világirodalom
egyik leghíresebb - és legvitatottabb - útleírása lett. A saját élményeirol számolt
be? - tette fel a kérdést néhány történész, és egyesek kétségbe vonták, hogy Marco
Polo valaha is megtette ezt az utat. Néhány éve Frances Wood angol sinológus
1 A hagyomány szerint "tollba mondta" - A mu magyarul Marco Polo utazásai címen jelent meg (ford. Vajda
Endre), utoljára 2003-ban az Osirisnál.
12
könyvet írt Did Marco Polo go to China? (,Járt-e Marco Polo Kinában?") címmel
- és egyértelmu "nemmel" felel a címben feltett kérdésre.
Végül is mindegy, kinek az élményeit örökítette meg Marco Polo, mint aho-
gyan az is, mennyi a fantázia és mennyi a valóság belolük. Mindazok alapján, amit
ma a Marco Polo korabeli Kináról tudunk, leírásai nagyon közel álltak a valóság-
hoz. Eloször adtak képet a távoli birodalomról. Olyan kép volt ez, amely nagyon
meglepte az európaiakat. El kellett ismerniük, hogy a kínaiak muszakilag messze
fölöttük állnak, hogy milyen gazdagok, mennyire más dimenziókban gondolkoz-
nak és élnek, mint ok.
Az olaszok számára minden gigászi volt, amit ott láttak: Kubilaj tizenkétezer
fos testorsége, a húszezer herceg, aki születésnapján üdvözölte, a százezer ló, ame-
lyet ebbol az alkalomból kapott, és a huszonötezer utcalány Pekingben.
Marco Polo elképzelhetetlen méretu városokat látott. Lakosaik száma sokkal
több volt, mint az európai metropolisoké. Míg Velencében (Nápoly és Párizs után
az akkori Európa harmadik legnagyobb városában) nagyjából 100 OOO-enlaktak,
Kambalukban (a mai Pekingben) az 1270. évi népszámlálás szerint 1,2 millióan,
ami lehetetlennek tunt.
Kina majdnem minden téren felülmúlta az akkori Európát. Kr. u. 500-tóI
1500-ig a kínaiak voltak fölényben. Csakhogy ezt a távoli Nyugaton senki sem
vette észre.
A legszembetunobb fölény a technikában és a tudományban mutatko-
zott. Paul Kennedy történész a kínaiak "muszaki koraérettségérol" írt. A kínai-
ak a legkülönbözobb területeken tettek forradalmi felfedezéseket, amelyeket
Nyugaton csak évszázadokkal késobb értek el. Apró, de igen szemléletes példa: a
kínaiak már a IV században olyan hofokot értek el a nagykohókban, amellyel ön-
tött vasat tudtak készíteni. Röviddel késobb kifejlesztették az acélgyártás techno-
lógiáját. Európának tizenhárom évszázadra volt szüksége ahhoz, hogy a Siemens-
Martin eljárássaI1864-re a hasonló módszert fejlesszen ki. Nem csoda tehát, hogy
Kinában már a XI. században hatalmas vasipar muködött.
Sok fontos találmány tulajdonítható a kínaiaknak. Köztük számos mindenna-
pi használati tárgyunk. Így ok találták fel a papírt (Kr. u. 200 körül), a porcelánt
(Kr. u. 300), a mágneses iránytut (Kr. u. 300), a már említett könyvnyomtatást
(Kr. u. 750) és a púskaport (Kr. u. 1000).
A kínai feltalálókedv széles tudományos alapokon nyugszik. A kínaiak igen
magas szintet értek el a természettudományokban. "A csillagászatban, a matema-
tikában, a fizikában, a vegyészetben, a meteorológiában, a szeizmológiában és a
13
rokon tudományokban a kínaiak hajdan évszázadokkal megelozték a Nyugatot"
- írja Mao Yisheng "A régi kínaiak tudása" címu könyvében.
A kínaiak elonye a mezogazdaság technikájában volt a legnagyobb. Sokkal
elobb kezdtek egyszeru vetogépet és vasekét használni. Csatornarendszerük, ön-
tözési módszereik nagyszeruen muködtek. Mezogazdaságuk sokkal termeléke-
nyebbnek bizonyul, mint az európai.
Marco Polo csodálkozott e találmányok és ismeretek láttán, amelyekrol késobb
beszámolt a hitetlenkedo európaiaknak, akik mesének tartották elbeszélését, mert
olyan fantasztikusnak és elképzelhetetlennek tunt.
A kínaiak, akik akkor hatalmuk csúcspontján álltak, meghódíthatták volna a vi-
lágot. Ezért vetette fel Konrad Seitz az érdekes, de egyúttal hipotetikus kérdést:
"Miért nem vitte ezt Kína végbe?" A kínaiaknak minden feltételük megvolt ah-
hoz, hogy a világ vezeto hatalma legyenek. Uralták a tengereket, igen fejlett fegy-
verekkel rendelkeztek, nagyon sokan voltak, köztük számos okos ember. Ha akar-
ták volna, a világtörténelem menete a következo századokban egészen másként
alakult volna.
De nem akarták. És ezért minden másképp történt: Kína globális felemelke-
dése helyett Kína hanyatlása és elszigeteltségbe való visszavonulása kezdodött el.
Az önkéntes hanyatlás
Európában 1433 nem volt jelentos év, de a Távol-Keleten történelmi esemény
történt.
Zheng He, a nagy, tengeri utazó ebben az évben tért vissza a világtengereken
tett hetedik útjáról. Ez lett az utolsó. Az eunuch admirális 1405 és 1433 között jár-
ta a tengereket. Átvitorlázott a Kínai-tengeren és az Indiai-óceánon. Zheng útjain
eljutott a Perzsa-öbölig, sot Mrikáig. Flottája óriási volt. Kilencárbocos vezérha-
jója nagyjából kétszer akkora volt, mint Kolumbusz Kristóf hajói2, amelyekkel né-
hány évtized múlva nekiindult a világtengerek kutatásának. Zheng hajóraját mint-
egy száz hajó kísérte - víztartályhajók, lószállítók, hadihajók és orhajók. A hajókon
28000 tengerész és katona tartózkodott.
2 A Santa Maria-nagyságrendu hajókról beszélve a szerzo sajnos pontatlan: Zheng He vezérhajója a fenn-
maradt adatok szerint 147 m hosszú és 50 m széles volt, ami bizony sokszorosa Kolumbusz 18 m hosszú és
12 m széles Santa Mariájának. -A Szerk.
14
Ilyen hajóhadat a világ addig, és még sokáig nem látott. "Ezt az armadát csak
az 1.világháború flottái múlták felül" állapította meg Louise Levathes When China
Ruled the Seas ("Kína, a tenger ura") címu könyvében.
Három évvel Zheng hazatérése után, azaz 1436-ban a császár hatalmi szó-
val tiltotta meg a nyílt tengeri hajók építését. Hogy senki se essen kísértésbe, va-
lamennyi építési tervet megsemmisítették, majd minden ilyen hajózásra alkalmas
hajót összetörtek, és tulajdonosaikat letartóztatták.
Miért történt ez a gyökeres hangulatváltozás és a hajózás császári tilalma?
A történészek több okot mondanak: az állam különféle nagy munkálatok - köz-
tük a pekingi császári palota építése - következtében pénzügyi nehézségekbe ke-
rült. Ezenkívül az északi határon megint fenyegettek a mongolok. Ennek a határ-
nak a védelme fontosabb volt, mint bármilyen tengeri hódítás. Ezek voltak a "vi-
lági" okok.
De súlyosabban estek latba más indokok. Konfuciusz mester a civileketmindig a
katonák fölé helyezte. Világképében nem szerepeltek a hódítások. Hasonlóképpen
megvetette a kereskedoket is, akiket parazitáknak tartott. Az udvarban felülkere-
kedett az a vélemény, hogy a más országokkal folytatott kereskedelem semmit sem
hoz a kínaiaknak. Az országban minden megvan, és más országoktól nincs mit ta-
nulni, végül is Kína a mindenható, mindentudó Középso Birodalom. A pekingi
hatalmasságok így véget vetettek a hajózásnak.
Ez volt "az emberiség történetének egyik legnagyobb kihatású téves dönté-
se" - állapította meg ]effrey Sachs, a Columbia egyetem professzora a hongkon-
gi Ázsia Társaságban tartott eloadásában. Miközben a kínaiak visszavonultak a
tengerekrol, a következo évtizedekben és évszázadokban az angolok, a hollandok,
a portugálok és a spanyolok hozzákezdtek felfedezo útjaikhoz és hódításaikhoz.
A kínaiak pedig hajók helyett megépítették a legendás nagy falat, amely mögé
el akarták sáncolni magukat a következo századokra. Mert majdnem négyszáz év
telt el, ami alatt Kína visszavonult maga választotta elszigeteltségébe, és szinte ki-
zárólag magával foglalkozott.
Mindig voltak feszültségek az óriásbirodalomban, 1644-ben például dinasztia-
váltásra került sor - a Ming császárokat a Qing császárok követték. Az elzárkózás
politikája azonban éppúgy megmaradt, mint az idegengyulölet. A Qing dinasztia
alatt sem létezett külügyminisztérium. Pekingben változatlanul az önteltség világ-
képe uralkodott. ~em érdeklodtek más népek iránt, a velük való kereskedelmet
büntették. Ha egyes kínai kereskedok mégis megkíséreltek külföldiekkel üzletet
kötni, hazaárulónak bélyegezték oket. Többször kopogtattak a kínai udvar kapu-
15
ján külföldi küldöttségek, hogy elomozdítsák a kereskedelmi kapcsolatokat. Így
II!. György angol király 1792-ben a tapasztalt Lord George Macartneyt százfos
küldöttség élén indította el a Pekingbe vezeto hosszú hajóútra. Feladata az volt,
hogy kieszközölje London diplomáciai képviseletét, és - Kanton (Guangzhou)
mellett - más kínai kikötok megnyitását is a nemzetközi kereskedelem számára.
Macartneyt a császár Nyári Palotájában barátságosan fogadta, de kéréseit ha-
tározottan elutasította. Qianlong kínai császár útravalóul átadta neki a brit király-
nak szóló ediktumát, amelynek fo üzenete így szólt: "A ravaszul készített tárgyakat
sohasem becsültük, és a legkevésbé sincs szükségünk országod termékeire".
Néhány évvel késobb egy másik brit próbált szerencsét Pekingben. Lord
Amherst 1816-ban utazott a kínai fovárosba. Kívánságlistája ugyanaz volt, mint
Macartneyé, de el sem jutott a császárig. Ehelyett szidalmak kíséretében szégyen-
letesen kiuzték az országból.
A kínai uralkodók azonban nem tudták sokáig megengedni maguknak ezt a
fennhéjázó magatartást, mert az eroviszonyok megváltoztak. A hatalmon lévoknek
tudomásul kellett venniük, hogy más országok is jelentosen eloretörtek, és régen
megelozték az önelégültségben megmerevedett Kínát.
Ám csak lassan érlelodött meg ez a felismerés. Végül is háborúk kellettek hoz-
zá, hogy megmutassák Kínának, milyen gyenge is, és mennyire lemaradt a többi
nemzettol - elsosorban a Brit Birodalomtól.
A megaláztatások évszázada
"Nektek teátok van, nekünk viszont ópiumunk." Furcsa csereüzlet volt, amelyet
az angolok a xrx. század elso évtizedeiben a kínaiaknak felajánlottak. Az ango-
lok ragaszkodtak a kínai teához, de nem akartak ezüsttel és indiai gyapottal fizet-
ni érte, hanem inkább a brit gyarmati hatóságok által Indiában termelt ópium-
mal egyenlítették ki a számlát. A kínaiak egy ideig partnereknek bizonyultak eb-
ben a cserekereskedelemben. De a drog fogyasztása egyre inkább terjedt, és a kül-
kereskedelmet és a lakosság egy részét ópiumfüggové tette. Kínának mind több
ezüstjét kellett az ópiumért kifizetnie. A XIX. század 30-as éveiben mintegy hat-
millió kínai szívott ópiumot és vált függové. A kínai kormány 1838-ban elhatároz-
ta, hogy nem turi tovább ezt az állapotot, és ópium ellenes kampányt indított. Ezt
Lin Zexu, a birodalom egyik legtapasztaltabb hivatalnoka vezette. Kantonba, az
ópiumkereskedelem központjába utazott, letartóztattatta a brit kereskedoket, és
16
1839-ben kényszerítette oket ópiumkészletük átadására. A kereskedok kénytele-
nek voltak engedelmeskedni. Lin 20 000 láda ópiumot látványosan elégettetettJ:
ez hallatlan provokációnak számított az angolok szemében és az ópiumháború ki-
váltó okául szolgált A britek - akik akkor birodalmi hatalmuk csúcspontján álltak
- 4000 katonából álló tengeri haderot küldtek a Távol-Keletre. 1840 júniusában
elérték Kantont. Harcokra került sor a kínai partok mentén, egészen Peking ka-
puiig. A kínai katonák nemigen tudtak ellenállni a brit fölénynek, és megadásra
kényszerültek.
A nankingi békeszerzodést 1842. augusztus végén írták alá - "a legfontosabb
szerzodéses rendezés Kína modern történetében" - mint Jonathan Spence írta a
The Search for Modern China ("A modern Kína nyomában") címu mestermuvében.
Kínának meg kellett nyitnia öt kikötojét ( Kantont, Xiament, Fuzhout, Ningbót
és Sanghajt) a britek számára. Ezenkívül Nagy-Britanniáé lett a kis Hongkong-
sziget.
A nankingi szerzodéssei kezdodött Kína számára a "megaláztatások évszáza-
da", ahogyan ezt az idoszakot Oskar Weggel hamburgi szakérto elnevezte. Száz
éven át, a kínai-japán háború 1945 évi befejezéséig az egykor büszke Kínának is-
mételten meg kellett hajolnia az idegen hatalmak elott. Az elvesztett ópiumhá-
ború következtében nyilvánvalóvá vált Kína katonai gyengesége, és a többi euró-
pai ország, az amerikaiak és a japánok is zsákmányt szereztek a kínai tengerpart-
ból. A németek is fokozatosan bekapesolódtak, és a XX. század elején elfoglalták
Csingtao (Qingdao) kikötovárost.
A háborúk egymást követték, és mindig a kínaiak vesztettek. Különösen meg-
alázó volt ajapánnal folytatott 1894-95-ös háború. A simonoszeki békében a kí-
naiaknak területeket kellett átengedniük és nagy hadikárpótlást fizetniük. Még sú-
lyosabb szégyennek számított, hogy a feltörekvo Japán most eloször gyozte le a
kínaiakat, és ezzel Kína megszunt Ázsia mindenható hatalma lenni.
Míg a nyugati hatalmak biztosan befészkelték magukat Kínában, és ott te-
rületenkívüliségi joggal rendelkezo helyeken ütötték nyélbe üzleteiket (még a
köztársaság 1912-ben történt kikiáltása után is),Japán Kína fo ellenségévé vált.
A gazdaságilag megerosödo Japán eloször Mandzsúria nyersanyagaira vetett
szemet, és ott 1931-ben bábállamot hozott létre. Mandzsukuo saját zászlóval,
himnusszal és hadsereggel rendelkezett, és Pu-yi, az utolsó kínai császár állt
az élén.
J A megsemmisítés élvezhetetlenné tétel útján történt. - A Szerk.
17
 Csupán ido kérdése volt, hogy Japán mikor támadja meg Kina többi részét. Az
ürügyet a Peking közelében lévo Marco Polo-hídnál történo incidens szolgáltatta.
Ott kezdodött 1937. július 7-én a kínai-japán háború. Japán hamarosan elfoglalta
a stratégiailag fontos városokat, Sanghajt, Nankingot és Kantont.
A nemzeti ek (a Kuomintang párt) kormánya Csang Kaj-sek vezetésével majd-
nem minden csatát elveszített. Sikeresebbek voltak a kommunisták ellenálló csa-
patai. De csak akkor fordult a kocka, mikor a szövetségesek - mindenekelott az
Egyesült Államok -, a kínaiak segítségére siettek. Japán 1945 augusztusában meg-
adta magát. Amikor Kina felszabadult, 15-20 millió katonai és polgári áldozatot
kellett gyászolnia. De ki kormányozza a meggyötört országot? A Kuomintang,
vagy a kommunisták? Csang Kaj-sek vagy Mao Ce-tung?
Polgárháborúra került sor. A Kuomintang hárommillió katonájával egymillió
kommunista harcos ált szemben, akik kituno gerillaharcos oknak bizonyultak, és
folytonosan visszaszorították a Kuomintangot, amelynek végül Tajvan szigetére
kellett menekülnie. Mao eredetileg 90000 fos csapata északon közben 12 500 ki-
lométeres menetelést hajtott végre, ami a "Hosszú Menetelés" néven vonult be
a történelembe. Természetesen csak 700Ó ember érte el az út végét. A Hosszú
Menetelést máig hostettként misztifikálják, hiszen majdnem valamennyi késobbi
KKP-nagyság részt vett benne. Formális fegyverletételre soha nem került sor.
A kommunista párt vezetosége 1949. október 1-jén kikiáltotta a Kinai Nép-
köztársaság megalapítását. Az új uralkodó Mao Ce-tung lett.
Elvesztegetett évek Mao idejében
Peking Tiltott Városának bejárata fölött még most is ott függ Mao Ce-tung óriá-
si arcképe - senki sem akar a legendás alakhoz hozzányúlni. Mint régen, ma is ez-
rek vonulnak el a szemben lévo Mao-mauzóleumban a legendás nagy vezeto be-
balzsamozott holtteste elott. Kötelességtudóan megünneplik emléknapjait. De a
muanyag borítós, vörös Mao-kiskátékat csak a turisták vásárolják. Az atyamester
útmutatásaiban senki sem hisz már a népköztársaságban. Ma Mao tevékenységét
Kinában inkább reálisan ítélik meg, és szívesen összegzik azzal a képlettel, hogy
"egyharmad rész jót és kétharmad rész rosszat tett".
A jó: Mao kezdetben elosegítette a japán megszállók legyozését és kiuzését az
országból. Végre ismét függetlenné tette az országot, amikor 1949. október 1-jén
a Mennyei Béke terén kikiáltotta a Kinai Népköztársaságot. Visszaadta az ország
18
1·
önbecsülését. És uralma elso éveiben átfogó földreformmal megszabadította a pa-
rasztokat a földesurak igájától. Ezek voltak azok a tettek, amelyek megszerezték
Maónak a nép tiszteletét.
A rossz: Mao késobb sok szenvedést okozott az országnak. A két legnegativabb
esemény, amely ezt a korszakot meghatározta: a "nagy ugrás" (1958-1961) és a
"nagy proletárforradalom" (1966-1976) volt. Mindkét idoszak katasztrófába tor-
kollott. Ezekben az idokben körülbelül 30-40 millió kínai vesztette életét.
A "nagy ugrással" Mao a mezogazdasági és az acéltermelést akarta növelni.
Ezért megalakította a falusi népi kommunákat, amelyekbe sok ezer parasztnak
kellett belépnie. A parasztok katonai rendben vonultak a földekre dolgozni. Mao
azt hitte, csupán a paraszti tömegek mozgósításával növeini tudja a termés meny-
nyiségét. Az ellenkezoje történt. A termelés csökkent - amihez természeti kataszt-
rófák is hozzájárultak.
Ugyanilyen abszurdnak bizonyultak az acéltermelés nagyarányú növelésére
irányuló intézkedések. Még a legkisebb falvakban is primitív kohókat építettek,
amelyekben a parasztoknak fazekakat és lábosokat kellett beolvasztaniuk, hogy
belolük semmire sem használható acélt nyerjenek. Nem volt se gabona, se edény,
se étel. Éhínség ütötte fel a fejét. Legalább tizmillió ember halt meg a hiányos
táplálkozás és betegségek következtében. Amikor a bajt már nem lehetett titkolni,
Maónak be kellett adnia a derekát.
Ezért az ezt követo idoszakban - a '60-as évek elején - Mao bírálói jobban
érvényre tudták juttatni elképzeléseiket. A parasztok több szabadságot és anyagi
ösztönzést élvezhettek. A gazdaságban egyes kezdeti jelei mutatkoztak a piaci ele-
meknek, az ország és a gazdaság helyzete némileg javult. De Mao a kommuniz-
mus elárulás ára gyanakodott, és kárhoztatta a revizionista irányzatot. Ezért 1966
kora tavaszán elindította a "nagy proletárforradalmat" - ezt emlegetik úgy, mint
"a kulturális forradalom".
Vele kíméletlen hajtóvadászat indult a másként gondolkodók és az értelmiség
ellen. Mao elsosorban fiatalokat, iskolásokat és egyetemistákat, a fanatikus vörös-
gárdistákat használta ki az úgynevezett revizionisták megfélemlítésére és legyilko-
lására. Sok érteimiségit vidékre küldtek.
A kulturális
rilisában forradalom
ért véget, elso, lázas szakasza1976-ig
de a boszorkányüldözés a IX. pártkongresszussal, 1969 áp-/
tartott. 19I4!fzeptember.!
8-ról 9-re virradó ~jjelén Mao Ce-tung meghalt. Néhány héttel késobb, október-
ben a Mao özvegye, Jiang Qing köré tömörülo "négyek bandája" megbukott, és a
"kulturális forradalom" véget ért.
19
 Ezt az idoszakot a kínaiak "tíz elveszett évnek" nevezik. Mao és segítotársai
ebben az idoszakban elérték, hogy végül az ország nemcsak gazdaságilag, de szel-
lemileg is szinte romokban heverjen. De a kínaiak sajnos hozzá kellett szokniuk a
szenvedéshez: a földrengésekhez, árvizekhez, háborúkhoz - de lám, Maót is túl-
élték. Ezután csak jobb jöhetett. És így is lett: a népköztársaság 1978-ban újjászü-
letett. Ez elsosorban Teng Hsziao-ping érdeme.
Nyitás Teng Hsziao-ping alatt
Ez a termetre kicsi ember nagy államférfi volt. Nélküle Kína ma nem tartana ott,
ahol tart. Ez a távlatokban gondolkodó politikus vezette be azokat a reformokat,
amelyek végül a mostani gazdasági csodához vezettek.
Teng a pályája során afféle politikai fonix volt. Többször lett kegyvesztett,
de mindig talpra állt. Többször is eluzték, de mindig visszatért a hatalomba. Így
Mao halála után is. 1977 júliusában miniszterelnök-helyettes és a politikai bizott-
ság tagja lett. Bár hivatalosan Hua Guofeng, a pártfotitkár számított az eros em-
bernek, Teng ismerte fel, hogy a népköztársaságot sürgosen meg kell reformálni,
ha nem akar a kommunizmus kokorszakában megmerevedni.
Legendás az 1978 márciusában, az országos tudományos tanácskozáson mon-
dott beszéde, ahol a "négy modernizálást" tuzte ki célul. Eszerint a mezogazdaságot,
az ipart, a honvédelmet és a tudományos-technikai életet kellett a XX. század vé-
géig korszerusíteni. Kínának 2000-re a világhatalmak "legelso sorában" kell len-
nie. Ezt késobb módosították: "csak" a bruttó hazai termék megnégyszerezését
kellett 1980 és 2000 között elérni (amit egyébként el is értek).
Teng eloször a mezogazdasági politikát reformálta meg. Ennek legfontosabb
pontja az volt: a parasztok bérelt földjük egy részét saját elhatározásuk szerint
muvelhették. A hozamát a szabadpiacon értékesíthették. A parasztok tehát saját
zsebükre dolgoztak, és nem egy arctalan közösségért. A reform növelte a parasz-
tok jövedelmét, és egyúttal megteremtette a lakosság ellátásának biztonságát.
Miután Teng látta, hogy az agrárreform meghozza gyümölcsét, kiterjesztette
a reformokat az iparra is. A vállalatok vezetoi - a parasztokhoz hasonlóan - na-
gyobb szabadságot kaptak. Például nem kellett többé minden nyereséget befizet-
niük az államnak, hanem megtarthattak belole egy részt a vállalatuk számára szük-
séges beruházások céljára. Így lépésrollépésre bevitték a piacgazdasági elemeket
a régi tervgazdasági rendszerbe.
20
A gazdasági reformok és sikereik természetesen politikai reformok köve-
teléséhez is vezettek. Ennek a folyamatnak szomorú csúcspontja az 1989-ben a
Mennyei Béke terén elkövetett mészárlás volt, amire azután került sor, hogy az
ott egybegyultek, elsosorban diákok, elobb bátortalanul, majd egyre hangosabban
követelték a demokráciát. De páncélosok taposták el a tüntetoket. Az áldozatok
számáról nagyon ellentmondó adatok láttak napvilágot. A megbízhatóbb becslé-
sek több mint ezer halottról szólnak.
A nyugati világ felháborodott. De nem tartott túl sokáig a felháborodás, és a
külföld felzúdulása elült. Közben gazdasági partnerként és befektetési célpont-
ként Kína jelentosége annyira megnott, hogy a külföld nem tudta és nem is akar-
ta erkölcsi és politikai meggondolások miatt hosszabb ideig felfüggeszteni a kap-
csolatokat Pekinggel.
A kínai vezetoség egyidejuleg világossá tette, hogy az o megfogalmazásukban
ellenforradalminak nevezett politikai reformmozgalom eltiprás a nem jelenti a
gazdasági reformok végét. Ezt az üzenetet mind a bel-, mind pedig a külföld felé
elsosorban Teng Hsziao-ping hangoztatta.
Az 1992-es esztendo az idos (akkor már 87 éves) Tengnek az egyik legaktí-
vabb éve lett. Ebben az évben állította át végérvényesen a népköztársaság további
fejlodéséhez vezeto sínpár váltóit. Januári és februári dél-kínai látogatása immár
legendásnak tekintheto. A három Guangdong tartományi városban, Kantonban,
Zhuhaiban és Shenzhenben tett demonstratív látogatásával arra akarta ismételten
felhívni bírálói és az egész közvélemény figyelmét: nézzétek, mit hoztak a refor-
mok! Virágzó városokat, gyárakat és egyre újabb munkahelyeket.
Nem sokkal késobb, 1992 tavaszán Teng Sanghajt a Jangce folyó új sárkány-
fejének nevezte. Sanghajt a pekingi hatalmasok éveken át semmibevevéssei bün-
tették mint a reformellenes mesterkedés ek fészkét. A város nem kapott állami tá-
mogatást, a reformok máshol valósultak meg. Ennek most változnia kellett. Teng
1992 nyarán Zhu Rongji sanghaji polgármestert Pekingbe vitte, és mielott mi-
niszterelnök lett, eloször a nemzeti bank fonökévé tette. Teng nyugodtan vonul-
hatott vissza: hiszen Zhu majd az o elgondolásai szerint vezeti tovább a népköztár-
saságot. Teng-Hsziao-ping 1997 februárjában hunyt el. Elképzelései ellenére Zhu
Rongji hivatalba lépése új korszak kezdetét jelentette Kína számára.4
4 Ez a megfogalmazás kissé f~llengzos: Zhu Rongji egy évvel Teng halála után, 1998-ban lett miniszterelnök,
s mint a vezetés Jiang Zemint és Li Penget követo harmadik embere egymaga nehezen hozhatott volna az or-
szág sorsát döntoen befolyásoló döntéseket. - A Szerk.
21
A technokraták hatalmon
Mao és Teng után, 1992-tol a vezetok úgynevezett harmadik nemzedéke került
kormányra. Zhu Rongjin kivül ehhez tartozott Jiang Zemin (államelnök és KKP-
fotitkár) és Li Peng (miniszterelnök). Teljesen új nemzedéket képviseltek, nem
volt forradalmi múltjuk, sokkal képzettebbek voltak elodeiknél, többnyire (termé-
szettudományi vagy mérnöki) diplomájuk volt, és hivatalba lépésük elott boséges
tapasztalatokat szereztek a közhivatali bürokráciában.
Kevésbé ideológiai, inkább technokrata beállítottságúak voltak. Sebastian
Heilmann trieri politológus Das politsche System der Volksrepublik China ("A Kínai
Népköztársaság politikai rendszere") címu könyvében találóan írja le az új veze-
tési stílust: "A valóságban a vezetok e nemzedéke a politikai problémák megol-
dását is technikai jellegu kihívásnak fogta fel: a hivatali irányítást nem látnoki el-
képzelések határozták meg, mint Mao, és részben még Teng idején is, hanem ad-
minisztratív szabályozási mechanizmusok optimálása és alkalmi igazgatáspolitikai
konfliktusok. "
A technokraták a '90-es években nemcsak a kormány, hanem a párt, a köz-
igazgatás és az állami vállalatok fölötti uralmat is átvették. Befolyásuk kiterjedt
nemcsak Pekingre, hanem egyre inkább a tartományokra is. Kína új politikai me-
nedzserei eközben megtanulták azt is, hogy a vezetováltást viszonylag súrlódás-
mentesen és csendben kell végrehajtani. Míg régen ezeket harc ok és intrikák ki-
sérték, manapság többé-kevésbé feltunésmentesen történnek. A technokraták fel-
emelkedése "a legnagyobb békés elitcsere a kinai történelemben" - véli Sebastian
Heilmann.
A legújabb példa: a negyedik vezetoi nemzedékre való átmenet 2002 októbe-
rében minden észreveheto torzsalkodás nélkül történt. A vezeto személyiségek
még az elozo nemzedéknél is technokratábbak. A természettudományi és mérnö-
ki végzettséguek mellett megjelennek az elso külföldi - és nem csak szovjet - ta-
pasztalatokkal rendelkezo jogászok és közgazdászok is.
Az újaknak, Hu Jintao államelnöknek és Wen Jiabao miniszterelnöknek
(mindketto 1942-ben született) semmi közös vonása sincs 11 sötét apparátcsik típus-
sal. Tudnak nevetni, úgy beszélnek és cselekednek, mint a menedzserek. Vezetik
és irányítják a Kína Rt.-t, a világ legnagyobb vállalkozását. Lester Thurow ame-
rikai közgazdászprofesszor megerosíti: "Kínának hatékony kormánya van, amely
képes stratégiát tervezni, döntéseket hozni és végrehajtani".
22
Manapság akinai kormány vezetoi majdnem teljesen mentesek az ideológiától.
Elsosorban a pragmatizmusnakhódolnak, amely egyetlen célra összpontosít, a mi-
nél gyorsabb gazdasági növekedésre. Ideológiai kifejezéseket csak ünnepi beszé-
dekben és pártkongresszusokon használnak. Így furcsának, a valóságtól elrugasz-
kodottnak tunik, amikor az Országos Népi Gyulés csarnokában kötelességszeruen
dicsoítik a marxizmus-Ieninizmust, miközben kivül a fogyasztás templomaiban a
vegytiszta kapitalizmus tombol.
Kína jelenlegi vezetoi a népköztársaságot már bizonyosan nem a proletariátus dik-
tatúrája, a kommunizmus végso állomása felé vezetik. Egész más ambícióik van-
nak. Az egykori világhatalmat azzá akarják tenni, amelynek véleményük szerint ki-
zárólag és egyedül lennie kell: mai, de legkésobb holnapi világhatalommá.
A régi-új világhatalom
A közgazdászok körében évek óta folyik a találgatás: mikor elozi meg Kína a
Nyugat gazdasági nagyhatalmait? Ha Kína továbbra is ilyen gyors ütemben nö-
vekszik, az európaiak ennyire ingadoznak, a japánok pedig egy helyben topognak
és az amerikaiak növekedése ilyen lassú marad, akkor Kína egymás után elhagyja
oket. Ez csak ido kérdése.
Aneves befektetési bank, a Godman Sachs elemzoi nemrég ismét elorevetÍtették
a legfontosabb országok növekedési adatait, és számításaik eredményét Dreaming
with BRICs: The Path to 2050 címen tanulmányban foglalták össze. Az eredmény:
Kína a legközelebbi évtizedekben valamennyi jelenlegi vezeto ipari hatalmat meg
fogja elozni: Németországot 2008-ban, Japánt 2015-ben és az Egyesült Államokat
2039-ben.
Goldmanék számítása több mint játék a számokkal. Nem is az a kérdés, pon-
tosan mikor, melyik országot elozi meg Kína. A fontos egyedül az az üzenet, hogy
ez a közeli jövoben Kínának sikerülni fog.
Nem kérdéses, Kína útban van a világhatalmi helyzet felé. Hogy Kína gazda-
ságilag az elso helyre kerüljön, az még eltarthat egy-két évtizedig. De nem vár-
hat már ilyen soká ez az ország, kereken 5000 éves történelemévei a háta mö-
gött. Politikailag a népköztársaság már most nehézsúlyú, ugyanabba a súlycso-
portba tartozik, amelyikben az Egyesült Államok, az Európai Unió vagy Japán.
23
 A történész Paul Kennedy szerint a világtörténelem az egymást váltó hatalmas 2. Okos koponyák milliói
nemzetek jövése-menése. Kennedy a A nagyhatalmak tündó'klése és bukása címu
muvében megfogalmazott fontos felismerése, hogy eddig még egyetlen elbukott Feltalálókról, hazatérokrol és koppintókról
ország sem tért vissza vezeto pozíciójába.
A kínaiak, akik a középkorban saját akaratukból vonultak vissza, és akiket
"A szemünk elott intellektuális reneszánsz zajlik
késobb megaláztak a külföldiek, vagyis csaknem hatszáz éven át alárendelt szere- Kínában. Épp olyan széles köru és mély, mint
pet játszottak a világtörténelemben, az elsok, akik újra jelentkeznek az elso helyért. a nyugati reneszánsz néhány évszázaddal ezelott. "

Ezért történelmi sorsfordulónál állunk: a Föld legnagyobb népe világhatalomként Ezra Vogel, Harvard University

tér vissza, ami majd kifejezetten érezheto következményekkel jár valamennyiünk

számára.

Nyugaton néhány évvel ezelott terjedt el az a felismerés, hogy egyre inkább a tudás-
alapú társadalom felé haladunk, amelyben a know-how lesz a legfontosabb termelési
tényezo. Az egyén számára ebbol az következik, hogy szüntelenül tanulnia kell.
Kínában csak szelíden mosolyoghatnak ezen az "új" felismerésen. Mert a kínai-
ak körülbelül 2500 éve tudják, hogy az élet szüntelen tanulást jelent. Konfuciusz,
az egész nép tanítómestere már abban az osi idoben azt hirdette, hogy a tanulás
a legfobb ló.
A kínaiakba ez a felismerés évszázadok óta beivódott. A kínai tanulás- és tudás-
szomjas nemzet. A minden értelmiségit kíméletlenül elnyomó kulturális forradalom
zurzavaros évei után következo reformévek intellektuális felszabadításként hatottak.
Az egész ország az elmulasztott tanórák bepótlására adta a fejét. Akisgyerekektol
a gyárigazgatókig mindenki szüntelenül magol. Így az "egykék nemzedékének"
elkényeztetett gyermekeit már egész korán angoltanfolyamokra és zongoraórákra
küldik. Késobb az iskolában állandó vizsgadrukk nehezedik rájuk, amely a híres-
hírhedt egyetemi felvételi elott éri el tetopontját.
Állami ösztönzésre állandó kiválasztódás folyik, mert az állam azt akarja, hogy
a tanintézeteken át vezeto sokévi menetelés végét csak a legjobbak érjék el. Ezek
a célpontok az elitegyetemek, például a pekingi Beida és Qinghua, de ilyen az ér-
telmiségi elit központjának, a Kínai Tudományos Akadémiának a posztgraduális
képzési intézménye is.
Kína számára ebben elonyt jelent népességének nagy száma. A valószínuség
törvénye szerint az 1,3 milliárd kínai között nagyobb lesz az elitbe kerülok száma,
mint más, sokkal kisebb országokban. 250 millió általános iskolásból ötmillió jut
el az egyetemig. A kíméletlen kiválasztási eljárás emeli ki az értelmeseket.

24
25
 És az ország egyre inkább kihasználja ezt az elonyt. "Kína a tömegek tudá-
sának fejlesztésével a jövoben párharcra hívja ki a Nyugatot. A kínaiak úgy gon-
dolják, hogy nem tankokkal és rakétákkal, mint egykor a Szovjetunió, nem is au-
tókkal és tranzisztoros rádiókkal, mint egykor Japán, hanem éppolyan olcsó, mint
jól képzett, egyetemet végzett munkaerovel versenyezhetnek a Nyugattal" - írja
Georg Blume a Die Zeit címu hetilapban.
A kormány átfogó tervéhez tartozik az is, hogy minél több kínainak tegye
lehetové, hogy külföldön folytasson tanulmányokat. Egyre több egyetemet vég-
zett kínai követi ezt a tanácsot, és sokan döntenek úgy, hogy második diplomát
szereznek külföldön. Még kormányhivatalnokok is erre az útra lépnek, nemré-
giben 95 vezeto állami tisztviselo végzett hathetes közigazgatási tanfolyamot az
amerikai elitegyetemen, aHarvardon.
Egyetlen országnak sincs annyi külföldön tanuló diákja, mint Kínának. Az
Egyesült Államokban már régen a kínaiak csoportja a legnagyobb a külföldi diá-
kok között. Ugyanez a helyzet Nagy-Britanniában. Németországban is egyre
több a kínai az egyetemeken. A kutatási ösztöndíjakat osztó Humboldt Alapítvány
jelentése szerint ma a legtöbb pályázat Kínából érkezik, nem pedig az Egyesült
Államokból, mint korábban.
Ráadásul a kínai diákoknak olyan erényeik vannak, amelyek a túlérett Nyugaton
már elcsökevényesedtek - például a fékezhetetlen tanulási buzgalom. Így nem
ritkaság, hogy kínaiak csekély némettudással jönnek Németországba, és négy év
múlva kiváló vizsgaeredményeket érnek el. A legtöbb még utána két-három évig a
vendéglátó országban marad, jobb esetben egy vállalatnál. Azután - gyakorlati és
elméleti tudással gazdagodva - térnek vissza hazájukba.
Ebbol a több százezer visszatérobol és a sok millió otthon szakképesítést
szerzobol olyan tudományos hadsereg keletkezik, amelynek nincs párja a világon.
Konfuciusz nagyon elégedett lehetne tudásra szomjazó utódaival.
Elkényeztetett egykék
Bella tízéves. Mindennapjait, amelyekrol a Wall Street Journal számol be, nem le-
het gondtalannak nevezni. Az ideje be van táblázva, akárcsak egy elfoglalt üzlet-
emberé. A kislány reggel hat órakor kel fel, és nem ritka, hogy csak éjjel egykor jut
ágyba. Munkanapját tanulás tölti ki. O akarja így, és szülei is ezt akarják.
26
Bella Zhou Jiliang és Qi Xiayun egyetlen gyermeke, szülei mindent megtesz-
nek érte. A kedvéért új lakásba költöztek, hogy Bella az iskola közelében lakjon.
A Yangpu Általános Iskola Sanghaj egyik elitiskolája. Nem mindenkinek sikerül
a felvételi vizsga, öt közül csak egynek. Akinek sikerül, annak fizetnie kell. Bella
szülei évente 4000 dollárt költenek a lányukra.
Ez jövedelmük egyharmada. Befektetésnek tekintik a jövobe, a sajátjukéba is,
mert Bellának kell majd gondoskodnia róluk - késobb, amikor pénzt, sok pénzt
keres. Bella ügyvéd szeretne lenni, álma az, hogy sok pénzt keressen.
Ez nemcsak az o álma. A sanghaji magazin, az Attractive Power körkérdése
szerint a 12-18 évesek 53%-a számára a sikeres karrier a fo cél, sot 41 %-uk mil-
liomos szeretne lenni. És ezért a szülok és gyermekeik mindent meg is tesznek.
A szülok pénzüket, a gyermekek a gyerekkorukat áldozzák fel.
Ami jelenleg az egykés kínai családok körében történik, egyedülálló a világon.
A világ egyetlen más országában sem fordítanak magánjövedelmekbol ilyen sok
pénzt a gyermekek nevelésére. A kínai szülok 2002-ben körülbelül 40 milliárd
dollárt költöttek gyermekük taníttatására. Szakértok becslése szerint ez az összeg
2005-re 90 milliárdra nohet.
A kicsikért nemcsak a szülok nyúlnak a pénztárcájukba, hanem mindkét
nagyszüloi pár is. "Egy száj, hat zseb"-családnak hívják azokat a famíliákat, ahol
egy gyerekrol hat felnott gondoskodik. "A kínai családokban ma minden az is-
kola körül forog. A szülok a szegény családokban is csak egyet akarnak: jó esélyt
a gyermeküknek" - írja Xie Weihe, a pekingi Pedagógiai Foiskola alelnöke a Die
Zeitban megjelent cikkében.
A gyermek sorsának alakítása korán elkezdodik. Már az óvoda helyes kiválasz-
tása fontos, és a késobbi irányt kijelölo döntés. Az állami óvodák nem, a többé-ke-
vésbé magánóvodák viszont egyre divatosabbak. Mert az óvodák között is egyre
több a joint venture, a kínai-külföldi közös vállalat, amelyhez hongkongi vagy taj-
vani vállalatok szaktudásukkal járulnak hozzá.
Az ilyen óvodai helyek drágák. Az ember elcsodálkozik: "Egyes szülok évente
10 000 dollárt is kiadnak egy óvodai helyért"- mondja Dulce Lim, a Disney-cég
hongkongi fonöke a Business "Weekszerint. Az amerikai szórakoztatóipari cég üzle-
tei Kínában ragyogóan mennek. Célcsoportnak választotta ki a kis császárokat,
ahogyan az elkényeztetett egykéket nevezik. Például Walt Disney Magic English
néven nyelvtanf9lyamot kínál óvodáskorú gyermekeknek. 225 dollárért 26 DVD-
t ad. Versenytársa, a Time Warner 40 CD-t tartalmazó tanfolyamát, az English
Timest 330 dollárért árulja.
27
 Kína nagyvárosaiban négyéves gyermekek körében az angol-, a balett- vagy a
zongoraoktatás általánosan elterjedt. Nem az a kérdés, hogy a gyermekek akarják-e
vagy sem, az a lényeg, hogy a szülok akarják. Minél elobb szerez elonyt a gyerek
versenytársaival szemben, annál jobb.
A gyermekek már kiskoruktól olyan versenyben vesznek részt, amely egész ta-
nulóidejükben végigkíséri oket, egészen az egyetemi felvételi vizsgáig.
Az élet kemény iskolája
Minden júliusban számos kínai családban ugyanaz a dráma játszódik le. A tanuIók
milliói akarnak egyetemre jutni, és ezért felvételi vizsgát kell tenniük. Ez a vizsga
háromnapos - ez a három fekete nap, ahogy Kínában hívják. Legyen szó fiziká-
ról, matematikáról, kémiáról, földrajzról vagy angolról - mindegyikbol van írás-
beli és szóbeli vizsga.
Fiatal életének legfontosabb idoszaka ez a legtöbb érettségizo számára. A felso
iskolai vizsgák hadmuvészeti stratégiája címu középiskolai alapmu elolvasásával
mint valami katonai akcióra, úgy készülnek fel a dönto napokra. Szüleik legalább
annyira izgulnak, mint ok maguk. Sok függ ezektol a vizsgáktói, mert meghatá-
rozzák az ifjú további életútját: felveszik-e, s ha igen, melyik egyetemre?
Sokan nem viselik el ezt a stresszt, és öngyilkosok lesznek. Egy vizsgálat sze-
rint az érettségizetteknek és a szakiskolát végzetteknek több mint SO%-a játszott
az öngyilkosság gondolatával a vizsgára való készülés közben.
És mégis: 2004 júliusában 7,23 millió tanuló vállalkozott erre a gyulölt stressz-
re. Körülbelül 4 millió tanulmányi helyért versenyeztek. Az utóbbiak száma ugyan
állandóan no, de a kínálat nem tud lépést tartani a kereslettel. Ezért jelenleg a pá-
lyázóknak majdnem a fele jut csak be a felsofokú tanintézetekbe.
A nehéz vizsgáknak Kínában régi hagyománya van. A Han-korszakban (Kr. e.
200-tóI Kr. u. 220-ig) vezették oket be. Az akkori uralkodók ezekkel a tesztekkel
akartak közigazgatási tisztviseloket toborozni. Az évszázadok során állandóan vál-
toztattak a vizsgákon, de a kiválasztás mindig nagyon szigorú volt. A vizsgázókat
napokon és éjszakákon át szigorúan orzött épületekben tartották, fülkéjük alig két
négyzetméteres volt.
A tanulás - minden vizsga feltétele - évezredek óta a kínai kultúra történeté-
nek középpontjában áll. Az értelmi képességeket és az írástudást olyan sokra ér-
tékelték, hogy ezek önmagukban elegendoknek bizonyultak ahhoz, hogy vidé-
28
ki fiatalemberek egyenesen a császári hatalmi és közigazgatási apparátusba emel-
kedhessenek.
Ma sincs másképp: a jólképzettség -leginkább felsofokú tanulmányok formá-
jában -, mondhatni, kizárólag ez teszi lehetové a társadalmi felemelkedést és a jól
megfizetett részvételt az ország gazdasági fellendülésében. Ezért (és szüleik kíván-
ságára - pontosabban nyomására) vetik alá magukat a tanulók ennek a rabszolgai
iskolarendszernek.
Ez nagyon hierarchikus rendszer, amely a vak engedelmességet jutalmazza, az
alattvalói gondolkodást ösztönzi, és nagyra értékeli a vizsgákat. Arra neveli a ta-
nulókat, hogy hosszú szövegeket magoljanak be szóról szóra, anélkül, hogy véle-
ményeznék a tanultakat. Ezért olyan jó a kínai diákok emlékezotehetsége, és tud-
nak villámgyorsan kapcsolni.
A következmény: ,,(a kínai diákok) bámulatosak a természettudományokban
és a matematikában, de képtelenek vitatkozni" - idézi a The Christian Science
Monitor az amerikai Kevin Crotchettet, aki egy suzhoui középiskolában tanított.
Ellentmondani nem lehet, az alkalmazkodás és a sunyiság ilyen légkörében az al-
kotóképesség nem virágzik.
"Vizsgarendszerünk akadályozza a kreativitást. Túl sok mechanikus tudást nyúj-
tunk tanuIóinknak" - mondja Li Tayang, egy pekingi nyolcosztályos középiskola
igazgatója a Die Zeitnak. ,,Miért gyártanak Kínában foleg német autókat?" - kérdezi
Li, és rögtön megmondja rá a választ: ,,Mert hiányzik belolünk az alkotóképesség".
A kreativitás hiánya, amely az egész konfuciánus Ázsiát jellemzi, érzékelheto
hátrány a versenyben. Kishore Mahbubani, vezeto szingapúri diplomata néhány
évvel ezelott provokációs céllal tette fel a kérdést: "Képesek-e egyáltalán gondol-
kozni az ázsiaiak?" Így akarta felkelteni az illetékesek figyelmét, ami azon nyom-
ban sikerrel is járt.
A közoktatás-politikusok Koreától Szingapúrig felismerték, hogy a gyermekek
és a tanulók szemellenzos magolása nem illik a XXI. század tudásalapú társadal-
mához. Ezért mindenütt oktatási reformot kezdeményeztek, hogy a tanulókat fo-
kozottabban neveljék alkotókészségre.
A kínaiak is csatlakoztak. A pekingi vezetok számára már a '90-es évek vé-
gén világossá vált, hogy oktatási rendszerük nem korszeru. Meg kell reformálni.
Egyrészt a tanulókat erosebben kell önálló kezdeményezésre ösztönözni, de más-
részt nem szabad e~en a téren túl sokat megengedni nekik, mert azt is meg kell
akadályozni, hogy az utánpótlás okosodó nemzedéke esetleg téves politikai gon-
dolatokra ébredjen.
29
 Az oktatási reform 2001 szeptemberében indult, akkor 420 000 tanulóra ter-
jesztették ki. Legkésobb 2010-ben, de inkább elobb teljesköruen megvalósul. Új
tanterv és új tankönyvek készülnek, angolból például ezentúl dialógusok váltják
fel a mondatok merev bemagolását.
Az iskolareform feladata, hogy jobban felkészítse a diákokat az utána következo
- az egyetemi - életre.
Egyetemek az elit számára
Míg Németországban vita folyik az elitegyetemek szükségességérol, a "kommu-
nista" Kínában már léteznek. A népköztársaság már rég elbúcsúzott az egalitárius
eszmerendszertol, mert az elit ösztönzése kedvezo az országnak a muszaki utol-
érésért folyó versenyben.
Több felsooktatási intézmény birtokosa az elitegyetem nem hivatalos címé-
nek. A China Management Science Academy a következo egyetemeket tartja az or-
szág legjobbjainak: két pekingi felsofokú tanintézményt, a Qinghua Egyetemet és
a Pekingi Egyetemet (Beijing Daxue, röviden: Beida), a sanghaji Fudan Egyetemet
és a hangzhoui Zhejiang Egyetem.
Vitathatatlanul a Beida és a Qinghua a két legjobb egyetem. A központi kor-
mány támogatja és kedvezményekkel halmozza el oket. Így ez a két felsofokú tan-
intézet egy támogatási program keretében 360 millió euró pénzügyi segélyt kap,
míg az összes többi egyetem csak 240 millió euróhoz jut belole.
Mindkét pekingi elitegyetem a város északnyugati részén található, és mind-
kettot a XIX-XX. század fordulóján alapították. Itt, a Haidian-kerületben hem-
zsegnek a fiatalok. Lükteto, kreatív légkör uralkodik. Az egyetemek köré sok vál-
lalat települt, kínaiak és nemzetköziek, kicsik és nagyok egyaránt. A multik már a
vizsga elott megszerzik a legjobb végzosöket. Sok diplomás önállósítja magát, és
kis garázscéget alapít.
Noha a Beida és a Qinghua majdnem szomszédok, világok választják el egy-
mástól oket. A Beida mindig "forradalmáregyetem" volt, míg a Qinghua jámbor-
nak és konzervatívnak számított. A Beidáról indult el a legutóbbi évszázad majd-
nem minden diákmozgalma, így az 1989. évi is. A Qinghua hallgatói ezzel szem-
ben bezárkóztak elefántcsonttornyukba.
Nem csoda, hogy a Beida az egyetemi reformok élvonalában halad. Eddig itt
is az volt érvényes: aki egyszer professzor lett, örökre az is maradt. De ezeknek az
30
idoknek vége. Az egyetemeken is fúj a verseny új szele - ma már külso pályázók is
lehetoséget kaptak a professzori kinevezésre.
"A beltenyészet gyengít, a keresztezés viszont erosít" - idézi a China TVeekly
Zhang Weiyinget, a Beida reform terve végrehajtásának irányítóját. Zhang nem
titkolja, hogy a Beida az egyik legrosszabb "beltenyészetu egyetem" volt.
Mivel egyetemi téren a Beida a mintakép, a többiek követik. A Qinghua
Egyetem is toboroz most kívülrol, sot egy lépésseI tovább ment, és közel harminc
külföldi professzort hívott meg, hogy néhány hónapig oktasson az egyetemen. Az
eloadók között vannak, akik a Harvardról és a Nemzetközi ValutaalaptóI jöttek.
Még az ötvenéves John Thornton, a legendás Wall Street-i cég, a Goldman Sachs
egykori fonöke is csomagolt, hogy a Qinghuán eloadjon. Nem bánt meg semmit.
"Itt olyan fellendülés légköre uralkodik, mint most sehol máshol a világon".
Thornton szemében a pekingi elitegyetemeken a tanítás és a kutatás minosége
nem sokkal marad el a hasonló amerikai felsofokú tanintézetekétol. Az eloadók és
a hallgatók aránya is olyan kedvezo, mint az amerikai mintáké. A Qinghuán pél-
dául 13 000 diákot 900 eloadó oktat, a Beidán az arány nem sokban tér el ettol.
Hogy ez továbbra is így maradjon, minden évben csak viszonylag kevés
elsoévest vesznek fel. A Beidára évente mintegy 3000 hallgató jut be, a Qinghuára
pedig csak 2000. A tolongás óriási, és csak a legjobbakat veszik fel.
Aki a Beidán vagy a Qinghuán tanul, kétségtelenül világméretben is az él-
csapathoz számíthat. Konrad Seitz, a volt pekingi német nagykövet kiváló bizo-
nyítványt ad a hallgatóknak: "Az elitegyetemeken a diákok minosége és teljesítési
készsége jobb, mint bármely nyugati elitiskolában".
A kutatásban mindkét egyetem messze elöl jár. A Beida campusán muködik
Kína kulcsfontosságú laboratóriuma közül 12. A Beida vezet az informatikában,
a biológiai és orvostudományokban, továbbá a nanotechnikában. A Beida kutatói
- a híres Science Citation Index (SCI) alapján - élen járnak a tudományos cikkek te-
rén is. A Qinghua inkább a szellemi tudományokra helyezi a hangsúlyt, de igen
eros az orvosi fakultása is.]
Noha a Beida, a Qinghua és a többi, körülbelül harminc elitegyetem a kor-
mánytól több támogatást kap, mint a "normális" egyetemek, ez nem jelenti, hogy
a többi felsooktatási intézményt elhanyagolná. Mivel a hallgatók létszáma 1992-
2002 között majdnem megnégyszerezodött, a mintegy ezer felsooktatási intéz-
ményben az oktató~zemélyzetet majdnem a felével növelték. És hogy az elitegye-
1 A Qinghua fo profilja a természettudomány, a fenti leítás inkább a Pekingi Egyetemre illik. - A SZeI'k.
31
temek száma nagyobb legyen, az oktatási minisztérium már 1993-ban kidolgoz-
ta a 211-es számú programot, amely szerint 100 súlyponti egyetemet létesítenek,
ezeknek a XXI. században a világ legjobbjai közé kell tartozniuk. Jürgen Mlynek,
a berlini Humboldt Egyetem elnöke Kínában járt a növelési terv tanulmányozá-
sa céljából, és elismeréssel állapította meg a China Campus 2002-höz intézett üd-
vözletében: "Ez olyan felsooktatási reform, amely mellett a hasonló német refor-
mok inkább szerénynek számítanak".
A kínaiak a 211-es számú program mintaképének nem kisebbet választottak,
mint a Harvard egyetemet, amelynek bostoni campusán az amerikai értelmiség
nyüzsög. Kínában 100 Harvard - alig elképzelheto. De ha csak 20 vagy 30 léte-
sül, az is nagy hatást gyakorol majd, és tulajdonképpen nem lesz többé okuk a ta-
nulni vágyó kínai fiataloknak, hogy az ezer tanulási lehetoség ígéret földjére, az
Egyesült Államokba utazzanak.
Akik hazatértek Amerikából
A kínai kormány bokezu. Hazafelé a repülojegy ingyenes, az óhazában az elso éjsza-
kák hotelszámláját kiegyenlítik, és nagyvonalúan még egy csekket is átnyújtanak, ha
a megkörnyékezettek hazatérnek Kínába. A pekingi kormány, de a tartományi és a
városi hatóságok is ilyen kis figyelmességekkel akarják hazacsalni a szüloföldtol tá-
volra, elsosorban az Egyesült Államokba került fiatalok minél népesebb csoportját.
Több mint két évtizede mennek kínai középiskolások és egyetemi hall-
gatók külföldre, foleg az Egyesült Államokba, hogy ott (tovább) tanuljanak.
Tanulmányaik befejezése után többnyire ott is maradnak, mert a vendéglátó or-
szágokban kedvezobb perspektivákat és jobb kereseti lehetoségeket találnak.
A pekingi kormány egyáltalán nem nézi jó szemmel ezt a brain draint, és ezért
akarja visszahozni az óriás birodalomba az okos koponyákat.
A legutóbbi húsz évben mintegy 600 000 kínai tanult külföldön, leginkább
az Egyesült Államokban. És ott egyáltalában nem a másodosztályú foiskolákra
járnak, hanem az élegyetemekre, az úgynevezett Ivy Leauge-hez tartozókra (a
Yale, a Harvard, a Princeton, a Cornell, a Columbia, a Dartmouth, a Brown és
a Pennsylvania egyetemekre) vagy a híres kaliforniai Berkeley és Stanford Egye-
temre. Ott (elsosorban a természettudományi és mérnöki karok hallgatói között)
a kínaiak száma már évek óta aránytalanul magas. Ezzel szemben a társadalomtu-
dományi szakokat kerülik.
32
És mint mindenütt, ahol kínaiak nagyobb számban élnek együtt, az Egyesült
Államokban is kialakítják hálózataikat. Példa erre az Association ofChinese Students
and Seholars at Stanford vagy a Berkeley Chinese Students and Seholars Association.
Az egyéni tanulási düh és a kollektiv rásegítés együttesének hatása jól megmu-
tatkozik: a kínaiak rendszeresen az élegyetemek legjobb eredménnyel végzettei
közé tartoznak. Jürgen Habermas német szociológus és filozófus a Die Zeit sze-
rint ezért joggal mondja: "az ázsiaiak gyozelmi menetben vonulnak végig az ame-
rikai egyetemeken".
A siker irigységet kelt amerikai tanuló- és hallgatótársaik körében. A '80-as
évek óta "whiz kids"-nek gúnyolják oket, amit értelemszeruen "ügyes fiúknak" le-
het lefordítani. Amerikai politikusok körében azonban aggodalmat kelt, hogy a
szorgalmas kínaiak elobb vagy utóbb leszoríthatják az élrol az amerikaiakat, mert
ki fogják használni a természettudományokban tanúsított erosségüket.
A külföldön tanult 600000 kínai közül nagyjából 160000 tért eddig vissza.
Hai guinak nevezik oket. A hai tengert jelent, a gui hazatérot, de hangalakja sze-
rint teknosbékát is - a visszatéro mint tengeri teknoc. J ó hasonlat, mert a külföld-
ön tanult diákok ennek megfeleloen is viselkednek. A parton (értsd: Kínában) szü-
lettek, a tengerben (értsd: az Egyesült Államokban) nottnek fel, majd visszatérnek
a hazai partra.
A brain drain, az agyelszívás iránya meg is fordulhat. Ezúttal az Egyesült
Államokból Kína felé. A brain d1'ain azonban nem a helyes kifejezés, mondja Anna
Lee Saxonian amerikai tudós: "Inkább Brain Circulation a folyamat". Körforgást ál-
lapított meg: A kínaiak bizonyos idot töltenek az Egyesült Államokban, ott tanul-
nak és dolgoznak. Azután visszatérnek Kínába, de közben ismételten visszamennek
Amerikába, hogy tudásukat felfrissítsék. Úgyszólván mindkét világban élnek.
A kormány számára a hai guik roppant fontosak. Behálózza és körülrajong-
ja oket. A tengerentúlról hazatéro kínaiak évi kongresszusán Hu Jintao elnökkel
és Wen Jiabao miniszterelnökkel az élén megjelenik az ország teljes vezetosége.
A virágzó gazdaság és társadalom építésének fontos segítoiként dicsoítik a visz-
szatéroket.
Sok állami program szolgálja a legkiválóbb honfitársak hazatérésének buzdí-
tását. Az egyik például a Hundred Talent Program, amely a külföldi elitkínaiaknak
szól. Ennek keretében a "százak" magasabb fizetést, egy házat és 100000 és
200 000 dollár közöm pénzösszeget kapnak, hogy kutatócsoporttá egyesüljenek.
Egyre kevesebben tudnak ellenállni a pénz csábításának. Sok híres és sikeres
internetvállalkozó, például Daniel Mao, a Sina.com igazgatója vagy Tan Haiyin,
33
az Eachnet társalapítónoje korábban az Egyesült Államokban élt, és ott tett szert
gazdasági és muszaki fegyverzetére. "Különösen a kutatásigényes ágazatokban,
így a biotechnikában, a gyógyszeriparban vagy az informatikában van fontos sze-
repe a visszatelepüloknek" - írja a Handelsblattban megjelent cikkében Claudia
Müller, aki a kölni egyetemen a "tengeri teknocökkel" foglalkozik.
A visszatérok sok cégalapítást kezdeményeztek, és ezzel példaképül szolgáltak
az otthoni tudósoknak, akik közül egyre többen mernek a vállalkozások mély vi-
zébe ugrani.
Tudósok mint vállalkozók
A Qinghua Egyetem tesz egyet-mást azért, hogy diákjaiból vállalkozókat farag-
jon. Így minden évben versenyt ír ki a legjobb üzleti tervre, és Qinghua Pioneer
Parkjával az elso egyetemek közé tartozott, amelyek úgynevezett inkubátorokat ren-
deztek be a hallgatóknak. Ezekben az ötletkeltetokben a végzett hallgatók ifjú vál-
lalkozóként tevékenykedhetnek, és eszméikre építve kis cégeket alapíthatnak. Az
egyetemek tanáccsal és tettekkel segítenek, kedvezo feltételekkel iroda- és gyárte-
rületet tartanak készenlétben, és pénzügyileg is a diákvállalkozók hóna alá nyúlnak.
Ebbol a célból külön pénzalapokat, ún. "venture capital fund" -okat is létrehoztak,
amelyek kockázati tokével a kis kezdo cégek rendelkezésére állnak. Az ilyen "inku-
bátorok" - amelyekbol közben száznál több létesült különféle egyetemeken - egyre
több tudósnak biztosítják, hogy megtehessék a vállalkozóvá váláshoz az elso lépést.
LiuJiren például a '80-as évek végén a számítástechnikai tudományok dokto-
randusa volt Shenyangban, az Északkeleti Egyetemen. Hivatásának célját az egye-
temi tanárságban látta. Késobb mégis felfedezte magában a vállalkozói szellemet,
és az egyetem segítségével megalapította a Neusoft szoftvercéget.
Ma a vállalat 5000 alkalmazottat foglalkoztat, 250 millió euró a forgalma, és
közös vállalatai vannak a Nokiával, a Toshibával és a SAP-vel. Az egyetemnek
még mindig egyharmados részesedése van a gyorsan gyarapodó vállalatban, és sok
pénzt keres vele oktató tevékenysége számára.
Liu Jiren nem egyedi eset. A xia hai kínaiul önállósodást jelent, szó szerint: "a
tengerbe ugrani", "tengerre szállni" .. A foiskolák ehhez szemlátomást ugródesz-
kává fejlodnek. Az amerikai Robert Theleen, a China- Vest kockázatitoke-társaság
alapító elnöke folyton úton van, hogy olyan kisvállalatokat találjon, amelyekben
részesedést vállalhat tokéjével. Ezért nagyon jól ismeri az egyetemek környékén
34
folyó cégalapító tevékenységet. A Forbes Globalban olvasható véleményének ezért
súlya van: "Az egyetemek Kína fejlodésének a legutóbbi tíz évben leginkább alá-
becsült tényezoi közé tartoznak. Pedig álomszép feltételeket teremtenek a vállal-
kozók számára, és központjai az intellektuális alkotószellemnek."
Néhány" tengerbe ugrás" nem volt egészen önkéntes. Mert akormány már a '80-
as évek közepétol sok kutatóhely támogatását csökkenteni kezdte. Megkövetelte,
hogy a továbbiakban többé-kevésbé önmaguk finanszírozzák muszaki eredménye-
ik piacra jutását. Egyes kutatókat a szükség vitte vállalkozásra.
E kényszer szülte vállalatokból néhány sikeres, nagy céggé vált. Egyeseknek
idoközben több ezer alkalmazottja lett, s vannak, amelyeket már a tozsdén jegyez-
nek. A Beidából származik a Founder Group cég, amely ma az egyik legsikeresebb
szoftvervállalata az országnak. A Qinghua legeredményesebb alapítása a Qinghua
Tongfang Company.
A tudósok tevékenységének leghíresebb elágazása természetesen Kína legna-
gyobb, legendás számítógépkonszernje, amelynek ma Lenovo a neve, s amelyet
a '80-as évek közepén Liu Chuanzhi alapított (lásd a 6. fejezetet). Liu akkoriban
a Kínai Tudományos Akadémia egyik intézetében dolgozott. Az akadémiának ma
is van részesedése a Lenovóban, de más olyan vállalatokban is, amelyeket az évek
folyamán tudósai alapítottak. Az akadémia az ország tudományos kádereinek ko-
vácsa, és Kína legokosabb koponyái közül soknak a munkahelye.
Óriási gondolatgyárak
Lu Yongxiang tökéletesen beszél németül. Nem csoda, hiszen az aacheni muszaki
egyetemen doktorált. Ma a Kínai Tudományos Akadémia élén áll. Az amerikai
National Academy of Sciences és a brit Royal Society mintájára alapították a nép-
köztársaság indulásakor, 1949-ben.2
Az akadémián a tanítással is foglalkozó felsofokú tanintézetektol eltéro en csak
a kutatás volt a feladat. Hosszú ideig - foleg a kulturális forradalom alatt - az aka-
démiának nem volt igazán nagy szerepe. Ez megváltozott a '70-es évek végén, a
reformpolitika kezdetekor.
Ma három akadémia van. Az eredetileg alapított akadémiáról 1977-ben le-
vált a Társadalomtudományi Akadémia, és 1994-ben a Muszaki Tudományok
2 Akkortájt Pekingben még Moszkvából választották a példaképeket. -A Szerk
35
Akadémiája. Ezek a gondolatgyárak ma Kínában. Méretei óriásiak: több mint 120
intézet, 60000 alkalmazott, közülük 20 000 kutató.
Mint az igazi kínai gyáraknak, az akadémiáknak is egész sor szolgáltató rész-
lege van. Csak az akadémiai alkalmazottak számára létesített óvodáik és kórháza-
ik is vannak. De a "rizses tálat" - ahogy a vállalati szociális hálót Kínában nevezik
- itt is összetörték.
Lu, az akadémia elnöke rendet teremt, aminek során nem riad vissza semmi-
lyen elojog megvonásától sem. Korábban az akadémikus ok többnyire 70 évnél
idosebb öregurak voltak. Ma becsvágyó fiatal kutatók csatlakoznak hozzájuk. Az
alkalmazottak többsége jelenleg 45 évesnél fiatalabb, és az idosebb kutatókat ko-
rai nyugdíjba vonulásra kényszerítették.
Lu a teljesítményelv híve. Aki nem nyúj~a az elvárt kutatási eredményt, abba
"többé nem fektetnek be" - mondta a Die Zeitnak. A gondolatgyár hatékonyabb mu-
ködése kedvéért úgynevezett" Knowledge Innovation Program" -ot hirdetett meg.
A takarékosságra szorított nyugati kutatóintézetekkel szemben o a teli pénzes-
zsákba nyúlhat. - A pénz nálunk nem probléma - mondja Lu , akit a Max Planck
Társaság vagy aNémet Kutatóközösség (DFG) már e kijelentése miatt is irigyelhet.
Az állam rövid idon belül megkétszerezte az akadémia szubvencióját. A kül-
földön élo hazafias érzelmu kínaiak ismételten csekkeket küldenek. Ráadásul az
akadémia, mint már írtuk, több mellékvállalkozásban részes, amelyek közül egye-
sek igen rendes jövedelmet hoznak.
Az akadémiák nagyon kiterjedt alapkutatást folytatnak. A gyakorlatot máshol
tanítják - például az MBA-tanfolyamokon.
Bitlázni az MBA-ért
Három betu gyakorol ellenállhatatlan vonzerot a karrierre töro fiatal kínaiakra:
M - B - A, amely a Master of Business Administration rövidítése. Ez a tulajdon-
képpeni szakképesítést kiegészíto gazdasági képzést jelenti. Nyugaton gyakran az
MBA szolgál belépojegyül a fiatal karrieristák számára a jövedelmezo pályafutás-
hoz az üzleti világban.
Az MBA-mánia három-négy éve a kínaiakra is átterjedt. Közben Kínát elön-
tötte az MBA-programok áradata. Majdnem minden tekintélyes amerikai iskola
kínál kínai egyetemekkel együttmuködve ilyen tanfolyamokat, de sok kínai egye-
tem is felvett a tanrendjébe MBA-kurzust.
36
Jelenleg Kínában több mint 150 ilyen posztgraduális tantárgy van. Nem mind
komoly. "Ezen a téren áttekinthetetlenül vad tenyészet uralkodik" - mondja Rolf
Cremer, a sanghaji China Europe International Business School (CEIBS), az
egyik legjobb kínai MBA-iskola alelnöke. Cremer szerint a vállalatok ma már na-
gyon gondosan figyelnek rá, hogy a hozzá jelentkezok hol szerezték MBA foko-
zatukat.
Továbbra is nagyon keresettek az olyan amerikai iskolák végzett hallgatói,
mint a Kellog vagy az Olin, amelyek különösen drágák, mert szörnyen nagy költ-
séggel muködnek. Amerikai professzoraikat business-classon repül tetik és luxus-
szállodában helyezik el, hogy hercegi honoráriumért alig néhány órás eloadásokat
tartsanak. Nem ritka, hogy 4000-6000 dolláros napidíjat számítanak fel.
Mintegy 10 000 kínai mindjárt az egyetem után vagy már a vállalatvezetoségben
dolgozva ismét az iskolapadba ül, hogy az MBA-re magoljon. Ezért sok pénzt haj-
landó áldozni. Az egyetem hírnevétol függoen egy MBA-tanfolyam 2000-20 000
euróba kerül. Sok cég, köztük állami vállalatok is fizetik vezetoiknek ezeket a tan-
folyamokat, mert ettol a vezetés minoségének javulását remélik. Így idonként
elofordulnak olyan esetek is, hogy olyan példaszeru vállalatvezeto, mint Zhou
Chi, a Shanghai Airlines légitársaság fonöke két éven át minden hétvégéjét fel-
áldozza, hogy a marketingrol és a finanszírozásról a legkorszerubb igazgatási tu-
dományt biflázza. So.kvezeto minden hétvégén Hongkongba repül, hogy ott az
egyik neves egyetemen megszerezze az MBA-t.
Az MBA-programok inflációja és a drága tandíjak ellenére: a tanfolyamok he-
lyei keresettek, és nem minden pályázó jut be. A CEIBS esetében például 128
helyre 800-an tolonganak, köztük bevált menedzserek.
Kiváló koppintók
Minden Pekinget megj árt turista ismeri a Selyempiacot, azt a keskenyutcát,
amely a nyolcsávos Jianguomen Dajie foútvonalról ágazik lel. Itt az apró stando-
kon a nyugati márkavilág - Ralph Lauren, Giorgio Armani, Hugo Boss, Tommy
Hilfiger, Adidas, Nike, The Northern Face, Timberland és társai - legismer-
tebb logóival ellátott ruhadarabok függenek. Néha nyomdahibával: Adolf olvas-
ható Hugo Boss hely~tt az inggalléron. Aki eléri, hogy a védjegye eljut a pekingi
Selyempiacra, tulajdonképp büszke lehet - ez ugyanis azt bizonyítja, hogy globá-
lis márkáról van szó.
37
 Természetesen mind olcsó másolat. Csak egytizedébe keriilnek annak, ameny-
nyit az igazi áruért a nyugati butikokban le kell szurkolni. A turisták ezért örül-
nek a jó fogásnak, és nagy, kék muanyag tasakokban cipelik zsákmányukat.
A minoség másodrangú. A fo, hogy a vélt Ralph Lauren ingre ráhímezték a lovas-
póló játékost.
A rendorség közömbösen szemléli a tulajdonképpen törvénytelen árusítást,
és inkább még szórakozik is a piaci árusok és a turisták között zajló babiloni al-
kudozáson. A hamisított áruval való kereskedés nyilvánvalóan nem szerepel a
bunlajstromukon.
A nyugati turisták a Selyempiac környékén állandóan hallhatják az áthatóan
hangos csipogást: "Hi, szir - dividi?" (Hey, sir - DVD?) Mindenütt, ahol turis-
ták elofordulnak, ott vannak a hamisítók. A legújabb hollywoodi filmek illegális
DVD-másolatait kínálják, néha meg egész szoftvercsomagokat. Szakértok becslé-
se szerint a Kínában eladott szoftverek 90%-át illegálisan készítették.
A másolási hullám összetettebb és bonyolultabb termékeket is magával raga-
dott, akár egész gépeket. Anémet gép- és berendezésipar szakmai szervezetének
(VDMA) egyik vizsgálata arra az eredményre jutott, hogy minden második má-
solat kínai. "Ami jó, azt ott megbecsülik - és lemásolják" - mondta Christian
Steinberger, a VDMA jogi osztályának vezetoje a termékkalózkodásról szóló ta-
nulmány bemutatóján.
Azóta autgalkatrészeket, sot néha egész gépkocsikat is másolnak. Nyugati au-
tóipari vezetoknek Kínában ismételten meg kellett állapítaniuk, hogy olyan kocsik
közlekednek az utcákon, amelyek bámulatosan hasonlítanak saját modelljeikhez,
de az o gyárukban sohasem készültek ilyenek. Egyik-másik autógyár - például a
Toyota - fellép a hamisítók ellen. Mások lemondóan vállat vonnak. Ilyen óriási or-
szágot nem lehet tuvé tenni másolt termékekért.
A kínai bíróságok, amelyek a kalózkodás ilyen modern formáit vizsgálják, nem
éppen szövetségesei a becsapott vállalatoknak. És még ha az utóbbiak javára dön-
tenének is, nehéz volna a végrehajtás. Mit használna az egyik hamisító muhely fel-
számolása, ha másutt tíz másik keletkezik?
Itt egyszeruen nem érzik az emberek, hogy jogtalanságot követnek el. A szelle-
mi tulajdon joga a kínaiak számára valami elvont dolog. Véleményük szerint, amit
nem lehet megfogni, az senkié. Tehát lemásolják, méghozzá magas színvonalon.
A hamisítvány minosége gyakran egészen kiváló.
38
3. Felmentett kapitalisták
Vállalkozókról és milliárdosokról
"Az a tény, hogy a kínai társadalmakban,
ahol és amikor a kormányok megengedték,
a gazdasági magatartás hasonló, sikeres mintája alakult ki, amellett szól,
hogy ez a magatartás a kínai kultúra természetes eleme. "
Francis Fukuyama: Konfucius és piacgazdaság
A Kínai Népköztársaság kommunista ország. Ezt szögezi le az alkotmány.1 A va-
lóságban azonban a hivatalosan kommunista Kína egyre inkább kapitalista ország,
és ez a társadalmi forma látszik a legalkalmasabbnak e nép számára, amely évszá-
zadokon át a kereskedok népe volt.2
Világosan látszik ez az úgynevezett tengerentúli kínaiakon, akik elhagyták ha-
zájukat. Minden délkelet-ázsiai országban - Thaiföldtol Malajzián át Indonéziáig
- a kínaiak kisebb-nagyobb kisebbségben élnek, de mindegyik országban az o ke-
zükben vannak a gazdaság nagy területei.
Még a nem ázsiai társadalmakban is sikeresek. Például a Szilícium-völgyben: a
csúcstechnika Mekkájában a legtöbb új alapítású vállalatban ott vannak a kínaiak.
Ott az amerikaiak után idoközben ok lettek a legsikeresebb vállalatalapítók.
A sikeres vállalkozásnak talán alapveto feltétele a játék öröme. A kínaiak szí-
vesen játszanak a tozsdén, a kaszinókban és az üzlethelyiségek hátsó szobáiban.
A kockáztatás hajlandósága párosul nagy szorgalommal, fékezhetetlen pénzkere-
seti kedvvel és a sikerbe vetett megingathatatlan hittel.
1 Ez kissé sommás általánosítás, ugyanis az alkotmány egyik változata sem használja a "kommunista" szót. Az
1954-ben elfogadott alapszöveg szerint"a Kínai Népköztársaság a munkások és parasztok szövetségén alapuló
népi demokratikus állam, amelyet a munkásosztály vezet" - ezt a passzust 1975-ben úgy módosították, hogy"a
Kínai Népköztársaság a munkásosztály vezette proletárdiktatÚra szocialista állama, amelynek alapja a munkás-
paraszt szövetség", 1982-ben azonban visszaléptek, s "proJetárdiktatúra" helyett ismét "népi demokratikus dik-
tatÚráról" szól a szöveg. Ez a frazeológia fontos, hiszen elég egyértelmu, hogy az elso és utolsó változatban a
"nép" fogalmába a nemzeti burzsoázia is beleértendo. -A Szerk.
2 Sok történész errol máSként vélekedik, mindenesetre nem véletlenül állt a hagyományos Kínában a társadal-
mi ranglétra két felso fokán a hivatalnok és a paraszt, akiket csak követtek a kereskedok és kézmuiparosok.
-A Szerk.
39
 Kínai területen a kínaiak eddig csak Hongkongban és Tajvanon tudták teljesen
kibontakoztatni vállalkozói képességeiket. De az ott írt sikertörténetek legendá-
vá váltak - például Li Ka-shing hongkongi nagyrokésé, aki muvirágárusból Ázsia
leggazdagabb embere lett.
Hongkong és Tajvan, két kínai mintaország, amely mutatja, milyen sikere-
ket érhetnek el a kínaiak, ha meghagyják vállalkozási szabadságukat. Mindkét
"miniállamnak" - az egyik hétmilliós, a másik 22 milliós - a legutóbbi évtize-
dek kedvezotlen körülményei ellenére sikerült a világkereskedelem legnagyobb
résztvevoinek sorába emelkednie, és mindketto a legnagyobb valutatartalékok
birtokosai közé tartozik.
Ha ez a két kis kínai ország gazdaságilag ilyen sikeres, mi fog történni, ha a
sokkal, de sokkal nagyobb népköztársaság szabadságot ad vállalkozóinak?
A tengerentúli kínaiak birodalma
Vancouver szépfekvésu kanadai nagyváros a Csendes-óceán partján - ha itt valaki
a Robson Street szárnos kávéháza közül az egyikben ül és figyeli az elhaladó em-
bereket, csodálkozva kérdezheti: hol vagyok? Valóban Kanadában, bevándorolt
britek, franciák és más európaiak országában?
Mert Vancouver kirakatutcáján a vásárlók és sétálók legalább fele ázsiai: ko-
reai, japán, de foleg kínai. A városban mindenütt vannak kínai éttermek és üzletek,
amelyek rég elhagyták gettószeru, szukös negyedüket, a Chinatownt. Mindenhol
jelen vannak a városban, még Ríchmondban, ebben a hagyományosan polgári ne-
gyedben is. Vancouver ázsiai város - is.
Hasonló látvány tárul elénk Új-Zéland legnagyobb városában, Aucklandben
és az ausztráliai Sidneyben. Ott a kínaiak kétségtelenül döntoen határozzák meg a
városképet. Akár a Csendes-óceán metropolisaiban, akár Észak-Amerika nagy és
kis városaiban, akár Délkelet-Ázsia államaiban - a kínaiak befolyásos kisebbséget
alkotnak, Szingapúr városállamban a többség is az övék.
Milyen sok kínai él külföldön? 20, 30, vagy akár 55 millió, mint ahogy példá-
ul Sterling Seagrave "Lords of the Rím" címu könyvében becsli? Senki sem tud-
ja pontosan. Csak egy biztos: a világon mindenütt elofordulnak. Az egész világra
kiterjedo jelenlétük látható jelei a kínai éttermek, amelyek sokasága hitelesnek ki-
kiáltott konyhájukkal a világ minden sarkába eljutott.
40
A népköztársaságon kívül élo honfitársakat tengerentúli kínaiaknak, külföldi
kínaiaknak, vagy kínaiul hua rennek nevezik). Rosszindulatúan Peking ötödik had-
oszlopának mondják oket, mintha létezne egy titkos, központi terv, amely szándé-
kosan terjeszti a kínaiakat a világban, hogy ott valamilyen befolyást szerezzenek,
vagy képviseljék Kína érdekeit.
Nem, a milliós kivándorlás oka egyszerubb. A legtöbb kínai pusztán szükségbol
hagyta el hazáját, mert nem volt mit ennie, nem talált munkát vagy mert nem jött
ki a mindenkori hatalmasságokkal.
Az elso nagy kivándorlási hullámra a xv. és a XVI. században került sor.
Háborúk, természeti katasztrófák, éhínség és az eközben folytonosan növekvo
népességszám uzött sok kínait külföldre. Foleg a tengerhez közeli déli tartomá-
nyokból, Fujianból és Guangdongból menekültek a viszonylag közeli Délkelet-
Ázsiába.
A második nagy menekülési hullám a XIX. század közepén indult. A cél ezúttal
Észak-Amerika volt. Kínában ismét háborúk és éhínségek törtek ki, Amerikában
pedig olcsó munkaerot kerestek, többek között vasútépítéshez. A Central Pacific
Railroad 10 000 munkásából 9000 kínai volt. Szorgalmasnak és ellenálló képesnek
tartották oket, akik készek minden munkát elvégezni. Dolgoztak a bányákban és
gyümölcsösök meg veteményeskertek létesítésén. Az amerikaiak a tagjaik munka-
helyét félto szakszervezetek nyomására 1882-ben szorosra zárták a határt a kínai-
ak elott az úgynevezett Chinese Exclusion Act kibocsátásával. Ezt 1924-ben a Second
Exclusion Acttel egészítették ki.
A kínai bevándorlók új hulláma csak 1965 után, a bevándorlási törvénnyel
(Immigration and National Amendment Act) következett, de ezúttal nem munká-
sok, hanem gyárosok és értelmiségiek jöttek, részben Mao Ce-tung rendszerétol
menekülve. Az Egyesült Államokban a kínaiakat sokáig mintakisebbségnek tartot-
ták, mert fegyelmezettek, szorgalmasak, jól képzettek és vállalkozó hajlamúak.
Ahol csak a kínaiak megjelentek Amerikában, gazdasági téren hamarosan rend-
kívül sikeresnek mutatkoztak. Az Egyesült Államokban, mindenütt az országban
éttermeket és mosodákat üzemeltettek, a Szilícium-völgyben pedig, mint emlí-
tettük, csúcstechnikát eloállító vállalatokat alapítottak.
) A Kínai Népköztársaság hivatalosan nem ismeri el a kettos állampolgárságot. A külföldön tartózkodási
engedéllyel rendelkez6 kínai állampolgárokat hlla qiaónak (külföldön élo kínainak, angol fordításban "ten-
gerentúli" kínainak ) nevezik, a hlla ren a külföldi állampolgárságot felvett kínai. A gyakorlati életben a ketto
közé nem húznak éles határt. - A Szerk.
41
 Különösen sikeresek a kínaiak Délkelet-Ázsiában. "A tengerentúli kínaiak
az urak minden délkelet-ázsiai ország magánszektorában" állapítja meg Murray
Weidenbaum és Samuel Hughes (The Bamboo Network).
Nyilvánvaló példa Indonézia. Ott a 150 millió lakosból csak 3,5% kínai. De a
legnagyobb vállalatok kétharmada kínai kézben van, köztük a két óriás konglome-
rátum, a Lippo Group és a Salim Group.
Thaiföldön minden tizedik lakos kínai, csak gyakran nem veheto észre, mert
ott a kínaiak többnyire thai nevet vesznek fel. De ez a kínai tíz százalék ellenorzi
a magántoke 81%-át. Malajziában a lakosság 29%-a kínai, akik a tozsdén jegy-
zett magántársaságok körülbelül 60 százalékát birtokolják. Délkelet-Ázsiában
csak Szingapúr kínai többségu etnikailag, politikailag és gazdaságilag egy-
aránt.
A tengerentúli kínaiak különleges, sot egyedülálló specifikumot alkotnak a
szerte a világon élo kisebbségek között. Más nemzetek kivándorlóiról eltéroen
nem égetnek fel minden hidat maguk mögött, és arra sem hajlandók, hogy túl-
ságosan alkalmazkodjanak a befogadó országhoz. A legtöbben ideiglenesnek te-
kintik akivándorlásukat. Gordon Redding hongkongi professzor mondja: "A leg-
többjük lelkileg egyáltalán nem hagyta el Kínát". Ezért nem tépik el a hazájukhoz
- a szülohelyükhöz és szukebb pátriájukhoz - kötodo szálakat. Kórházakat és más
szociális intézményeket, de gyárakat is építenek szülohazájukban, és ilyen módon
sokkal járulnak hozzá az ország fejlodéséhez. Segíti oket ebben az a sok hálózat,
amelyet a külföldi kínaiak egymás között fonnak, amelyet "bambuszhálónak" ne-
veznek. Nem szerzodéseken alapulnak, hanem általában lazább összefonódáso-
kon, amelyeknek kizárólag az a célja, hogy kölcsönösen segítsék egymást. Az egy
helyrol, egy vidékrol származó kínaiakat kötik össze.
A Szilícium-völgy sztárjai
A Yahoo és a Google a világ legismertebb internetes cégei. De majdnem senki
sem tudja, kik állnak a Yahoo sikerei mögött: az egyikük neve David Filo, a má-
sikJerry Yang.
J erry Yang tízéves volt, amikor anyjával, Lilyvel és öccsével Kennel Tajvanról
a kaliforniai San Joséba vándorolt ki. Apja már meghalt, anyja háztartási alkalma-
zottként dolgozott, hogy Jerry fia kituno oktatását finansZÍrozni tudja. Jerry nagy
szorgalommal és jó jegyekkel fejezte ki háláját. Mindez lehetové tette, hogy a hír-
42
neves Stanford egyetemen folytasson elektromérnöki tanulmányokat, ahol meg-
ismerte diáktársát, David Filót.
Mint doktorandusok a stanfordi idokben fejlesztették ki internetkeresojüket,
amelyet saját honlapjukra vittek fel. Ez - hangsúlyozandó - 1993-ban történt,
amikor a World Wide Web világhálóról még csak néhány beavatott tudott.
A Yahoo alapításának éve 1994. Késobb a nagy internetfellendülés idején tozsdére
vitték a vállalatot.
Ma a Yahoo internetcég világszerte az elso, és a harmincas éveinek közepén
járó Jerry Yang több mint hárommilliárd os vagyonával a világ egyik leggazdagabb
fiatalembere.
J erry Yang, bár az egyik legsikeresebb, de csak egyike a sok-sok kínainak, aki a
SziIícium-völgyben sikereket ért el. A San Francisco és San José közötti földsávot
az újítások szempontjából a világ legtermékenyebb vidékének tartják. Már sok kis
és nagy csúcstechnikai cég indult innen - itt igazi vállalkozói szellem uralkodik.
A pénznek és a kreativitásnak ez a páratlan klímája sok diákot, tudóst, és vállalko-
zójelöltet vonz a világ minden részébol ide. Itt fejlodhetnek, kutathatnak, szerve-
zetileg függetlenedhetnek, és vállalatot alapíthatnak.
A SziIícium-völgyben természetesen az amerikaiak uralkodnak, de jelen van az
ázsiaiak egyre izmosodó csoportja is. Az indiaiak és a kínaiak mind nagyobb be-
folyáshoz jutnak. Ezért terjedt el a szójáték, amely szerint a völgy sikere az IC-n
alapul. A csúcstechnika nyelvében ez az integrated circuits, az integrált áramkörök
rövidítése - de az indiaiakat és a kínaiakat jelölo kezdobetuk is lehetnek az angol-
ban. Akárhogy is van: e két nemzet gyermekei akovácsai - az amerikaiakkal együtt
- a SziIícium-völgy sikerének.
Általában véve a kínaiak magasabb képzettséggel rendelkeznek az indiaiak-
nál. A kínaiak két évtizede áramlanak a SziIícium-völgybe. Gyakran az ország leg-
jobbjai, akik már Kínában jó kiképzést kaptak, és most az amerikai csúcstechni-
ka Mekkájában vagy az egyetemeken, vagy a vállalatoknál akarják továbbképezni
magukat. Jelenleg 60 000 és 70000 közöttire becsülik az ott dolgozó kínai szár-
mazású mérnökök számát. "A kínai mérnököknek és újonnan alapított cégeiknek
rendkívül nagy jelentoségük van Kalifornia muszaki világában" - állítja Anna Lee
Saxonian a berkeleyi University of California tanára. Becslése szerint a kínaiak kez-
deményezéséré alakult új cégek forgalma több mint tízmilliárd dollár. Ismeretei
szerint mostanában minden harmadik vállalatot - részben avagy egészben - ázsi-
aiak alapítanak.
43
 Hongkongi pénzmágnások
Li Ka-shi Ázsia leggazdagabb emberének számít. Több mint tíz milliárd dollárra
becsülik a jelenleg 76 éves vállalkozó vagyonát. Tányérmosó-karrier áll mögötte.
Mint megannyi hongkongi nagyiparos, Kínából származik, ahol a '40-es évek há-
borús zavaraiban a biztos kikötonek tekintett Hongkongba menekült.
Amikor Li családja Hongkongba ért, koldusszegények voltak. Apja halála után
a fiatal Li sokféle munkát végzett, mielott megalapította muvirágcégét. 30 éves
volt, amikor Hongkongban a plasztikv.irágok királyának nevezték.
Lépésrol lépésre építette fel vállalatbirodalmát, és mindig nagyon jó érzé-
ke volt az üzlethez. Rendszerint ki tudta szagolni, hogy melyik vállalatot mikor
kell megvásárolnia vagy eladnia. Ma Hutchinson Whampoa nevu birodalmához,
szállodák, mindenféle ingatlanok, kikötok, telefontársaságok és média tartoznak,
hogy csak a legfontosabbakat említsük.
A Li Ka-shiéhez hasonló pályafutások az egykori koronagyarmaton gyakoriak.
Az elokelo Royal Hong Kongjockey Clubban, amely a hongkongi jó társaság elso
számú intézménye, megtaláljuk a gazdagokat és a szupergazdagokat, itt - egymás
közt vannak. A sok Chen, Ch eng, Kuo, Li és Wong vezeti azokat a konglomerá-
tumokat, amelyek többnyire ingatlanokon vagy kereskedovállalaton° alapulnak, s
amelyek mára sok más ágazatra terjednek ki.
Sok kínainak, aki 1949 után jött a koronagyarmatra, a vérében volt a vállal-
kozás. Már Sanghajban vagy a szomszédos, élénk üzleti tevékenységet folytató
Guangdongban és Fujian tartományban értek el gazdasági sikereket. A kommu-
nista hatalomátvétel után mint kapitalisták nem láttak többé túlélési lehetoséget a
népköztársaságban, ezért a biztonságos, kapitalista Hongkongba menekültek.
Ez a városállam az ezt követo idoben szenzációs fellendülést élt áto"Hongkong
a világtörténelem egyik leglátványosabb és legsikeresebb városa" - írja Willem van
Kemenade China, Hong Kong, Taiwan Inc. címu könyvében. Soha, sem a késo kö-
zépkori Velencében, sem a XVI. századi Amszterdamban - így a holland - nem te-
remtettek a Föld egy kis darabkáján ilyen rövid idon belül ilyen óriási gazdagságot.
Valóban: néhány évtized alatt a hatmilliós város a világkereskedelem tizedik
legnagyobb résztvevojévé vált. Ezt a gazdasági csodát fékezhetetlen alkotó- és
akaraterovel párosult üzleti érzék tette lehetové. A rugalmas hongkongi üzletem-
berek mindig képesek voltak sikeresen alkalmazkodni a változó körülményekhez.
Eloször munkaigényes fogyasztási cikkekre összpontosítottak. Ingek, játékok
és órák olcsó termelésével váltak naggyá a '60-as, '70-es években. Amikor ezeket a
44
cikkeket már nem tudták költségelonnyel gyártani, a szomszédos Kínában rendel-
ték meg oket. A '80-as években - miután Hongkong nagyobb értéku fogyasztási
javakra, például elektromos készülékekre tért át - ez az átalakulás megismétlodött.
Ma Hongkong szigetérol szinte teljesen eltunt az ipar. A foglalkoztatottak-
nak csak öt százaléka dolgozik gyárakban, a nagy többség a szolgáltató szektorból
él. Ma Hongkong a szolgáltatási központja Ázsiának. Bankok, közlekedés, média,
reklám - ezek az ágazatok dominálnak a mai Hongkongban.
Hongkong a példája, milyen rendkívül rugalmasak a kínaiak, és mit tudnak
gazdasági téren teljesíteni. Hongkong volt a világ egyik legszabadabb "országa",
és ma is az, amit különbözo vizsgálatok ismételten újra igazolnak. A brit uralom
alatt a laissez-fair kultúráját tiszta formájában alkalmazták. A hatóságok alig avat-
koztak be a gazdaság eseményeibe. Az állam 17,5%-os adókulccsal fiskálisan is
majdnem teljesen kivonult a gazdaságból.
A Kí~aiooNépköztársaságnak, amely1997 óta ismét büszke tulajdohosává vált
a volt koronagyarmatnak, semmit sem szabad változtatnia ezen az ultraliberális
rendszeren. A London és Peking által aláírt Sino-British Joint Declarationban az
áll, hogy Hongkong 50 évig, azaz 2047-ig nem változtat a fennálló gazdasági
rendszeren. Addig az ,,'egyország - két rendszer" szabálya érvényesül.
Két rendszer? Politikailag igen, de gazdaságilag? Hongkong maga a tiszta ka-
pitalizmus, és a népköztársaság is a legjobb úton van a kapitalista köztársaság felé.
Így a gazdasági rendszer kérdésében a nagy népköztársaság alkalmazkodik a kis
Hongkonghoz - és nem fordítva.
A kis testvér a szigeten
SanghajtóI gépkocsival nem egészen egyórányira fekszik Kunshan. Mint minden
város a Sanghaj körüli jómódú települések övezetében, Kunshan is magas házak-
ból és gyárakból álló, óriási, különösebben szépnek nem mondható konglome-
rátum. A városon átvezeto egyik széles utat hivatalosan Tinglin Roadnak hívják.
A helybeliek azonban már régóta másként nevezik a fasorral díszített utat: Taipei
Road - Tajvan fovárosa után.
A nem hivatalosan Taipeirol elnevezett úton rengeteg tajvani étterem és üz-
let muködik. Kunshanban mintegy harmincezer tajvani él, az infrastruktúra nagy
része hozzájuk igazodik. Vannak itt tajvani iskolák, szervezetek és egyesületek,
mert Tajvan és a szárazföld közötti, több mint fél évszázados elszakadás után a
45
 két terület kínai népessége között még van némi (mindennapi) kulturális különb-
ség. Kunshan egyike a legnagyobb, ha nem éppen a legnagyobb tajvani zárvány a
népköztársaságban. Már körülbelül egymillió tajvani él a kontinensen, a 22 mil-
liós tajvani lakosság nagyjából 5%-a. Még megközelíto számot sem lehet monda-
ni arról, hogy hány termeloüzem muködik ott tajvaniak birtokában. A becslések
5O000 és 100 000 között ingadoznak.
Még nem olyan régen a tajvaniaknak egyáltalán nem volt szabad a népköztár-
saságba utazniuk. A taipei -i kormány csak 1987-ben lazított az utazási tilalmon.
A döntésnek elsosorban gazdasági oka volt. Addig Tajvan majdnem példátlan si-
kertörténetet tudott maga mögött, és - Hongkongon kívül - a bámuló külvilág-
nak további bizonyítékát mutatta annak, hogy gazdaságilag mire képesek a kínaiak
még kedvezotlen viszonyok között is.
Egy elszigetelt, semmiféle nyersanyaggal nem rendelkezo kis sziget a világ
egyik vezeto kereskedelmi és ipari országává vált. Sampinyon- és spárgakonzerv-
vel kezdett a '60-as években, majd cipovel és más fogyasztási cikkekkel folytatta a
'70-es és '80-as években. Tajvan a '90-es évek óta a csúcstechnika egyik szállító-
ja: csipek, számítógépek, laptop ok és minden, ami hozzájuk tartozik. Az egértol a
billentyuzetig.
Áru eljött az ido, amikor ezeknek a termékeknek a gyártása túl drága lett Taj-
vanon. A sziget vállalkozóinak más termelo területet kellett keresniük. Volt-e
egyszerubb, mint a kontinensre, a 300 kilométernyire való áttelepítés? Így elso-
sorban a Tajvannal átellenben elterülo partvidéken, Fujian és Guangdong tar-
tományban - de Sanghajban és környékén is - több tajvani enklávé keletkezett.
A befektetések a változatlanul élo korlátozások ellenére tovább nottek. Ezeket
egyébként tajvani és nem népköztársasági oldalról tartják fenn. Például a tajvani
kormány csak bizonyos nagyságú befektetést engedélyez. Fél, hogy cégei túlsá-
gosan függové válhatnak a kontinensen lévo telephelyüktol. A találékony tajvani
vállalkozók azonban úgy kerülik meg ezt a korlátozást, hogy harmadik országon
át fektetnek be Kínában. A legkedveltebb off-shore ország a Virgin-szigetek, de
Hongkong és Szingapúr is gyakran szerepel ebben a minoségben.
Ráadásul az évek óta tartó tárgyalások ellenére még mindig nincs közvetlen
közlekedési összeköttetés Tajvan szigete és a szárazföld között. Az üzletembe-
rek ezrei (és a turistacsoportok) kénytelenek Hongkongon át utazni, és ott száll-
ni áto Emiatt a Taipei-Hongkong járat a világ egyik legnagyobb forgalmú és
legjövedelmezobb útvonala.
46
Egyre több tajvani vállalja szívesen ezt a kerülot. És nemcsak vállalkozók, akik
a kontinensre költöznek, hanem vállalatvezetok és diákok is, akik ott próbálnak
szerencsét. Egy körkérdés szerint tíz tajvani közül hat akar Kínába áttelepedni,
mert ott jobb karrierlehetoségek kínálkoznak.
Ami összetartozik, az összeno
A Kínai Népköztársaság vállalkozóinak köreiben érdekes személyi összeállítások
láthatók, olyanok, amelyek tíz évvel ezelott egyszeruen elképzelhetetlenek vol-
tak. Vegyük például bármelyik újonnan induló céget: a fonök és alapító helybe-
li, a muszaki vezeto ugyan szintén kínai, de a Szilícium-völgybol jött, és a pénz-
ügyi vezeto Hongkongból vagy Tajvanról származik, az egyik ottani bankban ta-
nulta a mérlegkészítés mesterségét - és ezzel készen is áll az új típusú kínai vál-
lalat vezetostábja.
Ami itt kicsiben muködik, elofordul nagyban is. Hongkong, Tajvan, a Kínai
Népköztársaság és a tengerentúli kínaiak egyre jobban összenonek. Gazdaságilag
az egyesülés már majdnem megtörtént, politikailag természetesen még nem, mert
a tajvani probléma még megoldásra vár (1.késobb). Már régóta van angol neve
a különféle Kínák újonnan keletkezo mamutalakzatának, Greater China, vagyis
Nagy-Kína.
A kínaiak 15 éve közelednek egymáshoz, és azt a benyomást keltik, mintha va-
laki kiadta volna a parancsot: valamennyi kínai ország kapitalistái, egyesüljetek!
A népköztársaság, a hongkongi volt gyarmat, a tajvani szigetország és a vi-
lágban szétszórtan élo külföldi kínaiak négyese majdnem ideális együttes.
Mindenkinek haszna van belole, többszörös win-win helyzet keletkezik, amelyben
mindenki nyer. Mind a négynek van valamije, ami a többieknek, legalábbis ilyen
nagyságrendben nincs meg:
• Tajvan néhány csúcstechnikával és évtizedek alatt kiérlelt termelési know-
how-val rendelkezik;
• Hongkongban van vállalkozó szellem, és kereskedelmi forgatókorongként
nagy tapasztalatokkal rendelkezik a szolgáltatásokban (marketing, PR, szál-
lítás és logisztika) terén;
• a tengerentúli kínaiak hozzák a globális hálózatot;
• mindháromnak nagy mennyiségu tokéje van, amelyet hajlandó az anyaor-
szágban befektetni;
47
 -_._~~--~-
• és utoljára, de nem utolsósorban: a népköztársaság majdnem kimeríthetet-
len, olcsó munkaero-tartalékot és kedvezo ipari telkeket kínál. Ezenkívül
Kína a világ legnagyobb felvevopiaca.
A know-how, a toke és a munka ilyen összekapcsolódása világszerte egyedül-
álló. Nagy-Kína az elso - virtuálisan - határtalan gazdasági hatalma a világnak.
És ennek az új óriásnak elképzelhetetlen méretei vannak: ha mindhárom Kína
valutatartalékait összeadjuk, 800 milliárd dolláros összegre jutunk (az Egyesült
Államoknak alig 40 milliárdja van, az euró tagállamoknak 188 milliárdja). De kül-
kereskedelmük együttes volumene is hatalmas méretu: több mint egybillió dollár.
A külföldön élo honfitársak segítsége nélkül Kína szédíto növekedése lehetet-
len lett volna. Mert ok - nem az amerikaiak, az európaiak vagy a japánok - vol-
tak, akik az 1978 évi reformok kezdete után viszonylag gyorsan nyújtották a nép-
köztársaságnak a növekedéséhez szükséges tokét és tudást.
Egyébként kevésbé a látványos nagy befektetések játszottak szerepet, hanem
inkább a sok kis beruházás, amelyek száma tÍzezrekre rúgott. A tengerentúli kí-
naiak az 1978-ban induló reformok kezdete óta anyaországukban több mintlOO
milliárd dollárt fektettek így be. Több mint 150000 közös vállalatot alapítot-
tak, ezzel a tokén kívül értékes tudást is átadtak. Ez a sok közös vállalat ezért
WIlliam Overholt volt amerikai bankár (China: the Next Economic Superpower) sze-
rint együttesen "a vállalatvezetok számára a legnagyobb méretu üzleti iskola volt,
amely valaha is létezett a világon". Ezekben tanulta sok kínai a vállalkozás mes-
terségét.
És gyorsan megtanulták. A népköztársaságban a gazdasági sikerre forró hévvel
töro, fiatal vállalkozók rétege alakult ki.
Engedély a vállalkozóknak
Chen Yifei húszas éveinek végén tart. Farmernadrágban és divatos, csíkos ing-
be ül íróasztalánál az egyik sanghaji irodaházban. Elotte laptop, telefon és mo-
bil. Állandóan cseng valamelyik. "Bocsánat" - mondja engeszteloen, ha a mobilt
felveszi, és felváltva kínaiul és angolul beszél. Majdnem minden hívásnál határo-
zottságot mutat. Partnereit minden esetben kedvenc mozaikszavával bombázza:
ASAP.Ez a rövidítés az "as soon as possible" , az "amint lehet" rövidítése. Számára
az ido pénz. Apjával, Chen Yifei jel, az ország sikeres muvészévei együtt jelenleg
elokelo üzletláncot építenek ki Kínában. (Layefe védjegyu) noidivat-üzletekkel
48
-
kezdték, ezekhez jöttek késobb a férfidivat-üzletek. És most csinos lakberendezési
cikkeket (Layefe Home) is árulnak.
- Be akarjuk bizonyítani, hogy a kínaiak saját márkával is sikeresek lehetnek
- mondja két telefonbeszélgetés között Yifei, aki névjegyén a Richard nevet hasz-
nálja. Már több mint 350 üzletük van.
Egyszerre az olyan vállalkozó szellemu emberek váltak példaképpé Kínában,
mint Chenék.. Hosszú ideig törvényen kívülre szorították, majd többé-kevésbé
megturték oket. Újabban udvarolnak nekik. Többé nem a proletariátus az élcsapat,
hanem a kapitalisták. A 9. Országos Népi Gyulés 1999 márciusában törvényesítette
a magánvállalkozást. Akkor a küldöttek törvénymódosítást fogadtak el, amely a ma-
gángazdaságot "a szocialista piacgazdaság fontos alkotórészévé" nyilvánította.
Azután 2003 oszén a XVI. pártkongresszuson újabb szentségtörést követtek
el. Heves viták után elhatározták, hogy a kommunista pártnak magánvállalkozók
is tagjai lehetnek.
A felelosök ezzel csak azt ismerték el, ami már régóta társadalmi realitás.
A magánvállalkozók - olyan emberek, mint Chen Yifei - már régen uralják a gaz-
daságot. 1993-ban körülbelül 240 000 vállalkozó volt, de ma már nagyjából há-
rommillió. Ok - és nem a nehézkes és többnyire veszteséges állami vállalatok - te-
remtik a sürgosen szükséges munkahelyeket.
Sikeres ifjú vállalkozók
Rupert Hoogewerf ismeri mindet, a fiatal kínai vállalkozókat, akik ügyes ötlettel
gyorsan kerestek pénzt. A fiatal brit évek óta vadászik Kína gazdag üzletemberei-
re. Találati listáját eloször a Forbes amerikai magazin kínai kiadásában tette közzé,
2003 óta a Chinamoney folyóiratban.
Az "Element Fresh"-ben, Sanghaj számos internetes bárjának egyikében
ülünk, ahol külföldiek és jómódú kínaiak egyaránt megfordulnak. Az étlapon van
ausztrál bor, francia ásványvíz, olasz fott tészta és capuccino. Hoogewerf elmesé-
li élettörténetét. Mint könyvvizsgáló jött Sanghajba, de hamar megunta a száraz
számokat. Az emberek érdekelték.
- Nézzen ésak körül- mondja -, itt rengeteg izgalmas ember ül.
Fiatal, jól öltözött kínaiak vesznek körül, az asztalon mobil és a tenyerükben
palm top. "Ezek fiatal üzletemberek, akik közül sok érdekes történetet tudna me-
sélni" - teszi hozzá Hoogewerf két falat hawaii szendvics között.
49
 ____ n __ . • _

Ezeket az embereket tanulmányozza Hoogewerf öt fobol álló kis csapatának Így például Yu úr is. Írástudatlan volt, és amikor Deng Xiaoping (az akkor ná-
segítségével, és mindig elcsodálkozik, milyen sok sikeres fiatal kínai vállalkozó van lunk elterjedtebb magyaros átírásban a név talán ismerosebben cseng olvasóink-
már az országban. nak: Teng Hsziao-ping) meghirdette a reformokat, Yu önálló cipészként kezdett
- Nézzen csak utána a tíz leggazdagabb kínainak - ajánlja miután befejezte az lábbeliket készíteni. Ma a fia, Jinhua vezeti a közben megnott Jierda vállalatot,
ebédjét az "Element Fresh"-ben. amely 2500 alkalmazottal 70 milliós forgalmat csinál. Már 70% exportra megy.
A leggazdagabb kínaiak közé elsosorban pekingi és sanghaji ingatlancápák tar- "A közeljövoben eladási irodát nyitunk Berlinben" - mondja Yu, aJierda fonöke.
toznak. De köztük van három ifjú vállalkozó is az internetbrancsból: Ding Lei Az ilyenféle sikertörténetekbol több száz van Wenzhouban. Sokan öngyújtó-
(Netease.com), Chen Tianqiao (Shanda.com) és Zhang Chaoyang (Sohu.com). kat gyártanak, és az egész világot ellátják. A világon forgalmazott öngyújtók 70%-a
Mind a három a maga módján jellemzo Kína új vállalkozói rétegére. Wenzhou városából való, amely a harisnyatermelésnek is globális fellegvára. Itt
Ding - egyébként körülbelül 750 millió eurós vagyonával a leggazdagabb kí- készül minden harmadik pár - vagy még ennél is több.
nai - és Chen úgy harminc, Zhang negyven év körüli. A kulturális forradalom Wenzhouban aztán tanulmányozható, milyen is a létezo kínai kapitalizmus.
zurzavarát csakhírbol ismerik. De hogy mi volt, nem érdekli oket. A reformidokben Még nem a konszernek, hanem a családi vállalatok kapitalizmusa. Az alapító ál-
nottek fel, és nem tapasztalták saját borükön az éhínséget, csak a bo növekedési talában patriarchaként áll a vállalat élén. A legtöbb családtagja valamilyen funkció-
rátákkal találkoztak. A jelenben élnek, a gazdasági csoda korszakában, és ki akar- ban tevékenykedik. Csak ok jutnak vezeto állásba. Kívülállónak ugyan nincs esé-
nak használni minden lehetoséget, amelyet ez a kor nyújt. lye a felemelkedésre, mégis nagyon lojális a "saját" vállalatához.
Ezek az esetleg akár néhány ezer fot is foglalkoztató családi vállalatok igen ru-
galmasak, mert a döntések útja rövid - többnyire felülrol lefelé haladnak. A fonök
A kínai kapitalizmus dönt, a többi végrehajt, de gyorsan. A nyugati vállalatok végtelen vitáit csak fej-
csóválva nézik. És amíg a nyugati cégeknél vitatkoznak, a kínaiak már rég döntöt-
Wenzhou polgárai Kínában hírhedett népség, úgy ismerik oket, mint a wenzhoui tek és a hozzáfogtak a munkához.
banda - nem mert különös en gonoszok vagy alattomosak volnának, hanem mert
különös en sikeresek és vagyonosak.
Autóbuszon utaznak aJ angce deltavidékének virágzó városaiba, miközben az
egész poggyászuk egy fényképezogép és egy tömött koffer. De az egyik helyi új-
ság által szervezett utazásuk célja nem a városnézés. A wenzhoui banda tagjai in-
kább beszerzoúton vannak. Házakat és lakásokat fényképeznek le, majd azonnal
megveszik oket. A kofferbol elovett készpénzzel vásárolnak.
Wenzhou a népköztársaságban a kapitalista metropolis. Egyetlen kínai város-
ban sem lakik több magánvállalkozó, mint itt, mintegy 360 km SanghajtóI délre.
Eléggé elzártan fekszik ez az 1,2 milliós város - elotte tenger, mögötte hegyek.
Peking messze van, a törvény keze nem ér el mindenhová. Ebben a mikrokoz-
moszban Kína-szerte egyedülálló kapitalista enklávé fejlodött ki. Öt vállalat kö-
zül négy magántulajdonban van. Xie Hao, a wenzhoui gazdasági hivatal vezetoje a
Pinancial Times Deutschlandnak kijelentette: "Itt az emberek nem sokra tartják az
elméleteket, gazdagok akarnak lenni".

50 51
 4. Kína a világ ipartelepe lesz
Kelet épül, Nyugat omlik?

"Kína felemelkedése termelési hatalommá

ugyanolyan hatással lesz a világra, mint
az USA iparosodása volt, talán mégjelentosebbel is."
Andy Xie, a Morgan Stanley elemzoje Hongkongban

Új ipari forradalom zajlik - 150 évvel az elso után. Akkor, a XIX. század közepén
Anglia emelkedett a világ elso és vezeto ipari országává. Ma Kínában hasonló átfor-
málódás történik: Kína a "világ muhelyévé" válik, ahogyan Heinrich von Pierer,
a Siemens fonöke fogalmazott. Egyre több terméket állítana~ elo Kínában, és ad-
nak el a világpiacon óriási sorozatban.
Textilruházattal és lábbelivel kezdodött. Ma minden címkén -legyen az a svéd
Hennes&Mauritz olcsó áruházláncé vagy a drága amerikai divattervezo Ralph
Laurené - három szó áll: "Made in China". Még az Adidas, a Nike és a Puma
sportcipocégek is évek óta szinte kizárólag Kínában termelnek.
Ezt hamarosan az úgynevezett barna- és fehéráruk követték, azaz a szórakoz-
tató elektronika és a háztartási gépek. Most már az összes kamera 50%-a, va-
lamennyi tévékészülék és klímaberendezés 30%-a, a mosógépek 25%-a és a
hutoszekrények 20%-a Kínából jön.
"Kína termelési nagyhatalommá válik, és ez a fejlodés feltartóztathatatlan" -
jósolja Kenneth Courtis, a Goldman Sachs befektetési bank Ázsia-szakértoje. Ma
már Kína a világ negyedik legnagyobb termelo országa - az Egyesült Államok,
Japán és Németország után. És már ugrásra kész, hogy megelozze az utóbbit.
Eddig a világtermelés hét százaléka származott a kínai gyárakból. Jonathan
Woetzel, a sanghaji McKinsey igazgatója azt mondja, nagyon is lehetséges, hogy
két évtized múlva ez a részarány 25%-ra no.
Ennek az eItolódásnak drámai következménye lesz a világ többi része számá-
ra. A fejlett országok ipara lassanként elsorvad. A triászból - tehát az Egyesült
Államokból, Japánból és Európából -, de a konszolidáltabb fejlodo országokból,
mint például Mexikóból is egész iparágak tunnek el Kína irányában. Egyes ágaza-

53
 .----
tok, például a textil-, az acél- és a hajógyártás többé-kevésbé már mind ezen az úton
járnak. Más ágazatok követni fogják oket, méghozzá olyan ütemben, mint amilyent
a világ még nem látott. Legyen szó gépkocsiról, csiprol vagy mobilról, Kína ezek-
ben a nagy hozzáadott értéku ágazatokban is egyre több termelokapacitást épít fel.
És az iparágakkal együtt eltunnek a munkahelyek is. A régi ipari országok-
ban ezért félnek a munkanélküliség növekedésétol, a munkahelyek számának
csökkenésétol. Náluk ismét gyorsulni fog ugyan a növekedési ütem, de a foglal-
koztatottak száma ennek ellenére csökken majd. Új munkahelyek úgyszólván ki-
zárólag Kínában keletkeznek.
És egy másik aggodalom is megfogalmazódik a fejekben. Így] effrey E. Garten,
a Yale School of Management dékánja a Business-Work jegyzetében amiatt nyug-
talankodik: "Kína jelentosége a globális termelésben hamarosan olyan lesz, mint
Szaúd-Arábia helyzete az olajpiacon?" Elterjedt az a félelem, hogy a világ túlságo-
san is függhet Kína termelési hatalmától.
Valóban: ha Kína máról holnapra - bármilyen okból -lezárná határait, a világ
többi részén nagy probléma támadna: nem volna több számítógép, a Wal-Mart
polcai és a Hennes & Mauritz fogasai nagyrészt üresek maradnának.
A világ áruháza - ahol a Hennes & Mauritz
és a Wal-Mart & Co. bevásárol
Karl-Gunnar Fagerlin Stockholmban ül, de mégis nagy hatással van Kína gaz-
daságára. Az egész világon mintegy 900 üzletet muködteto Hennes & Mauritz
(H&M) svéd ruházati kereskedelmi cég beszerzési fonöke. Stockholmban dönti
el 200 munkatársával együtt, hol kell elkészíttetni azt a körülbelül 500 millió ru-
hadarabot, amelyet a H&M évente elad. Fagerlin csapata egyre gyakrabban dönt
Kína mellett, amely mostanra Banglades, India és Törökország mellett a H&M
legfontosabb szállítója lett.
A stockholmi megrendelések e-maillel érkeznek Sanghajba. Ott dolgozik a H&M
úgynevezett termelési irodájában vagy húsz kínai. Stockholrnnak 50000 ingre van
szüksége hét nap alatt és 30000 melltartóra négy hét alatt? Nem probléma a sang-
haji iroda kínai embereinek. Elottük van az ország körülbelül száz gyárának termelé-
si terve, és néhány perc alatt rájönnek, hova lehet kiadni Kínában a megrendeléseket.
Akárcsak a Hennes & Mauritz, úgy a világ többi nagykereskedoje számára is
Kína régóta bevásárlói paradicsom. Itt gyártatják le áruik többségét, itt vásárolnak.
54
-
A Wal-Martnak, a világ legnagyobb kereskedelmi cégének Shenzhenben -
Sanghaj szomszédságában - van a beszerzési irodája. Innen irányítja minden kínai
beszerzését. A Wal-Mart 2003-ban 12 milliárd dollárért vásárolt Kínában, öt év
múlva 25-30 milliárd dollárra számít.
A Carrefour, a Wal-Mart francia versenytársa ráadásul globális purchasing
centerét helyezte át Kínába, méghozzá Sanghajba. Innen koordinálja minden áru
beszerzését az egész világról. A Carrefour áruházai az összes cikk 25 % -át Kínából
szerzik be.
Hasonló a helyzet a Metrónál, a Quellénél vagy a Neckermann-nál. Anémet
kereskedelmi konszernek már évtizedek óta Kínában vásárolnak be. A játékok-
kal, órákkal és karácsonyfadíszekkel kezdodött. A Metro&Co. ma szárrútógépet,
hutoszekrényeket és majdnem minden ruházati cikket Kínából szerez be.
A munkaigényes ruházati ágazatban Kína az idok során kiemelkedo szere-
pet vívott ki a világpiacon. Az egész világon majdnem minden második ruhada-
rab a népköztársaságból származik. Minden divatmárka - még a legelokelobb is -
idovel Kínában varrat és szabat. A sok kínai textilgyár minden minoség szállítására
képes - a legolcsóbbtói a nagyon elegánsig. Már az elokelo olasz divatszabászatok
is remegnek. Paolo Zegna, a legendás cégalapító Ermenegildo Zegna fia elgon-
dolkozva ül irodájában, a piemonti Triveróban, és azt mondja: "a kínaiak nagy ve-
szélyt jelentenek nekünk".
És a ruházati ágazatban elfoglalt uralkodó pozíciójuk még tovább fog erosödni.
A textilkereskedelmi világegyezmény, amely addig kvótákat kényszerített a kí-
naiakra, 2004 végén lejárt. Ettol kezdve a kínaiak annyit exportálnak, ameny-
nyit akarnak. ,Jönni fogunk, és új ruházati kultúrát alakítunk ki az egész világon"
- jelentette be már Du Yuzhou, a kínai textilgyárosok szövetségének elnöke a
Textilwirtschaftnak adott nyilatkozatában.l
Ahol minden kezdodött: a Gyöngy-folyó deltája
Dongguan két évtizeddel ezelott álmos parasztváros volt Dél-Kínában Csak sáros
utak kötötték össze a világ többi részével. A város mintegy 50000 lakosa szegénye-
sen élt, foleg'a mezogazdaságból. A ruháik kékek, mindennapjaik szürkék voltak.
1 Az eredményt ismerjük: az érintett felek egyezkednek, Kína némi önkorlátozásra kényszerült, de a kvó-
tarendszer megszunt. - A Szerk.
55
 -
Ha valakinek autója lett volna (és természetesen kiutazási engedélye), körül-
belül egy órájába került volna csak, hogy megérkezzen az újkorba: Hongkongba,
a csillogó városba, a felhokarcolók és a - Hongkongra annyira jellemzo - magas
gyárépületek közé, ahol minden emeleten egy cég rendezkedett be.
De éppen akkoriban - a '80-as évek derekán - Hongkong gyártulajdonosai-
nak körében nagy nyugtalanság ütötte fel a fejét. Meg kellett állapítaniuk, hogy
áruik -legyen szó akár ingekrol, cipokrol játékokról vagy villamossági cikkekrol
- eladhatatlanná váltak a világpiacon. A kis Hongkongban, amely addig a világ
legfontosabb kereskedoországai között fergeteges fellendülést mutatott, a ter-
melés egyszeruen túl drága lett. Más ázsiai országok verseny társként léptek fel
és alákínáltak a hongkongiaknak. Nagy veszély fenyegetett, hogy a termelés ka-
ravánja tovább halad - Malajziába, Indonéziába, Thaiföldre vagy akár a Fülöp-
szigetekre. Ilyen helyzetben fedezte fel a hongkongi gazdaság a kínai hátorszá-
got, amely addig iparilag parlagon hevert. A hongkongi vállalatok gyárak épí-
téséhez fogtak a házuk kapuja elott. Eszményi kiegészítés volt: a hongkongi kí-
naiaké volt a pénz és a tudás, a kontinentálisoké a munkát keresok rengeteg
tömege. Így a korona gyarmat tapasztalt vállalatvezetoi tapasztalatlan, de olcsó
munkaerot toboroztak, a muhelyek melletti barakkokban elszállásolták és hat
napon át dolgoztatták oket, és évente csak egyszer - a kínai Újévkor - engedték
hazautazni oket.
A pekigi kormány támogatta a kapitalista Hongkongról jövo "behatolókat", ez
abban nyilvánult meg, hogy a szomszédos Guangdong tartományban létrehozta
az elso különleges gazdasági övezetet, ahol megengedte, hogy piacgazdasági sza-
bályok szerint termeljenek. Így Hongkong és a tartományi fováros Kanton között
fokozatosan fellendülo régió keletkezett, amelyet a két város közti folyóról nevez-
tek el a Gyöngy-folyó deltavidékének.
Mellékesen: Dongguan ma hétmilliós város. Legalább ötmilló lakosa ingázó
munkás. A szegény nyugati tartományokból jöttek, ahol nincs munkalehetoségük
és csak nehezen tudnának megélni. Itt Dongguanban mintegy 20 000 gyár üze-
mel, ahol havi 150 dollár keresettel járó munkát találtak. Dongguanban és kör-
nyékén mindent gyártanak, aminek köze van a számítógéphez. Ezért tréfálhatott
így az IBM ázsiai fonöke: "ha a Dongguan és Hongkong közötti autópályán tor-
lódás van, világszerte leáll a számítógépek gyártása."
A Kanton és Hongkong közti 140 kilométeres pályán a forgalom gyakran aka-
dozik, mert rengeteg teherautó jár erre a világszerte ismert hajótársaságok szí-
nes konténerfelirataival. A Gyöngy-folyó deltájának sok gyárából szállítanak
56
Hongkong és Shenzhen kikötoibe, vagy - ha különösen gyorsan akarnak az ügy-
félhez jutni - a Hongkong körüli öt O) nagy folyami kikötobe.
Azóta mintegy 480 000 gyár épült a Gyöngy-folyó deltájában. Nincs a vilá-
gon még egy olyan vidék, ahol ennyi gyár zsúfolódott volna össze. Ha az atya-
mester Mao Zedong (Mao Ce-tung) ezt megélheti, bizonyára azt mondta volna:
"teremtsetek sok Gyöngy-folyó deltát!" A kínaiak most ezt teszik - Sanghajban,
Pekingben, Mandzsúriában (Északkelet-Kínában) és hamarosan az ország nyu-
gati részében is.
Sárkányfejek és rozsda övezetek
A kínaiak szeretik a szimbólumokat. Ezért nevezik "Sárkányfejnek" a Jangce del-
táját. Ott 70 millióan élnek, ebbol körülbelül 20 millió Sanghajban, a Sárkányfej
agyában. A világ egyetlen városa sem fejlodik olyan gyorsan, mint Sanghaj. Úgy
látszik, valamiféle idogyorsítással akarja bepótolni, amit a 40 éves kommunista
uralom alatt kénytelen volt végigaludni. Mert a Kelet egykori gyöngyszeme a '80-
as évek végéig kómában feküdt, mostohaként bántak vele a pekingi hatalmasok.
Semmi sem mutatja jobban emetropolis dinamizmusát, mint egy futó pillan-
tás a Bundról, a klasszicista házakkal beépített híres parti útról a Huangpu folyó
mentére. Ha valaki 15 évvel ezelott a legendás Peace szálló tetoteraszáról a másik
partra nézett, mást sem látott - csak szántóföldeket és néhány parasztgazdaságot.
Ma teljesen új világ tárul elébe: felhokarcolók, óriási tv-torony, autópályák, par-
kok, új repülotér. És köztük lebeg a Transrapid mágnesvonat.
Sanghaj 15 év alatt gazdaságilag is teljesen megváltozott. Korábban a nehéz-
kes állami üzemek voltak többségben, ma elsosorban a külföldi konszernekkel kö-
zös vállalatok. Itt termelnek olyan óriási autógyárak, mint a General Motors vagy
a Volkswagen. Itt vannak a legnagyobb csipgyárak. Itt szereltet össze mobilokat
a Siemens.
Sanghaj dinamizmusa rég magával ragadta a környezo régiót is. Hangzhou,
Suzhou, Ningbo és Wuxi - nevek, amelyeket Nyugaton alig ismer valaki. Pedig
mind virágzó, milliós város. Például Suzhou. A 2500 éves, parkjairól híres város-
ban a legutóbbi években két olyan óriási ipari park létesült, amely tulajdonképpen
város nagyságú. Az egyikben - a nagy kiterjedésu Suzhou Industrial Parkban - kö-
rülbelül 400 000 ember dolgozik és lakik.
57
 Sanghajnak és környékének hasznos volt, hogy Pekingben a párt és a kormány
élén a '90-es években Sanghajból jött vezeto funkcionáriusok álltak: így például
Jiang Zemin, a KKP elso embere és Zhu Rongji miniszterelnök. Az e két vezeto
körül csoportosuló "sanghaji banda" sok állami milliárdot tömött a "saját" váro-
sukba.
Miután Sanghajnak sikerült az ugrás az újkorba, az új vezetoség most más ré-
giókat kényeztet: Peking környékét, a beteg Mandzsúriát és a még fel nem fede-
zett Nyugatot.
Így most a peking-tiencsini (Tianjin) 45 millió lakosú vidéken van a sor, hogy
olyan jelentossé váljék, mint a Gyöngy-folyó deltája és a Jangce-delta. Bár nagy-
jából száz kilométer a távolság Peking és Tiencsin kikötováros között, a két vá-
ros közötti Tianjin Economic- Technological Development Area (Teda) már
Kína legdinamikusabb iparvidékének számít. Tianjin polgármesteri székébe Dai
Xianglongot, a kínai jegybank volt fonökét vezényelték átoNeki kell az új növeke-
dési övezet építését felügyelni, irányítani és eroltetnii.
Pekingtol több mint ezer kilométerre északkeletre van Kína "rozsdaövezete"
- bizonyos fokig Ruhr-vidéke. Az egykor virágzó terület ma problémahalmaz:
régi ipari üzemek, súlyos környezeti károk, nagy munkanélküliség, ismétlodo vad-
sztrájkok. A pekingi vezetok felismerték a problémát. Wen Jinbao miniszterelnök
új kormánya 2003 óta igen fontosnak tartja ennek az elhanyagolt régiónak a fej-
lesztését. "Északkelet újraélesztése" a kampány jelszava.
A kínai Nyugat valamivel régebben élvezi a pekingi hatalmasságok figyelmét.
A központi kormány már a '90-es évek végén megfogalmazta "Go West" politiká-
ját. A vezetoség nem engedheti meg és nem is akarhat ja, hogy csak keleten, a part-
vi~ék fejlodjön. A kelet-nyugati lejto megosztással fenyegeti az országot. Ezért
Peking épp a külföldi vállalatokat akarja enyhe nyomással (értsd: kevesebb adóval
és olcsó telkekkel) nyugati irányba kényszeríteni. Az egyik elso, aki értett a szó-
ból, a Ford autógyár volt. Már gyárt egy kiskocsit a világ legismeretlenebb nagy-
városában, Chongqingban, a húszmillió lakosú metropolisban.2
Így egyre több külföldi cég eszközöl Kína mind több körzetében beruházásokat
- az Elso, a Második, de az úgynevezett Harmadik Világ országainak rovására is.
2 A II. világháború idején, amikor a japánok elfoglalták az ország tengerparti részét, itt muködött a Sichuan
tartományba visszaszorult Kuomintang-Kína fovárosa, amelyet nálunk Csungking néven ismertek. Amikor
a jangcei gát építése során ezt a magyarországnyi területet 1997-ben elcsatolták a tartomány tói, 30 millió la-
kójával Peking, Sanghaj és Tiencsin után az ország negyedik, közvetlenül a központ alá tartozó, tartományi
jogú városa lett. Magában a városban hárommillióan élnek. -A Szerk.
58
Mexikó vesztes harca
Santa Ana Chiautempan kisváros Észak-Mexikóban. Sok a textilgyára, ezekbol él-
nek az itteniek. De már nem sokáig. Most a távoli Kína errefelé a fo beszédtéma.
A helyi újságokban ilyen címsorok olvashatók: "Kína: az ellenség, amelyet le kell
gyoznünk". A távol-keleti ellenség elrabolja az emberek munkahelyét. A mexikói
textil- és ruházati iparban 2001 óta több mint 218000 munka hely szunt meg.
Santa Anától néhány kilométerre, nyugatra van Tijuana, amelyet a tévékészü-
lékek fovárosának neveznek. Itt gyárt tömegesen tévéket a Hitachi, a Panasonic,
a Samsung, a Sanyo és a Sony. De Tijuanában is érezhetoen borúlátó a hangu-
lat. Egyre több tévégyár zár be. Például a Sony három termelo egységét szüntette
meg Tijuanában, és Kínában épít helyette újat. A térségben no a munkanélküli-
ség, mert a mexikóiak helyben nem találnak más munkalehetoséget.
Pedig a mexikói kormány nagy reményt fuzött az úgynevezett maquiladorához.
Így hívják az amerikai határ mentére, Észak-Mexikóba telepített ipart.] Itt kellett
volna olcsó termelési bázist teremteni a nagy észak-amerikai piac számára. 2000-
ig ez sikerült is, de akkor megjelent a kínai versenytárs. Ma már a távoli Kína több
árut exportál az Egyesült Államokba, mint a közeli Mexikó. A mexikói termékek
túl drágák, mert a bérek túl magasak. Mexikóban egy gyári munkás havi átlagban
300 dollárt keres, Kínában viszont csak 100 dollárt.
A mexikói kormány szerint a 3700 maquiladora-vállalatból körülbelül 500
megszunt, és ez irányzat erosödik. AMerrill Lynch befektetési bank megállapít-
ja: "Mexikó vesztésre áll a munkaigényes iparágakért vívott harcban. Egyszeruen
nem képesek lépést tartani Kínával."
A mexikóiak akasztófahumorba menekülnek: az egyetlen, amit a kínaiak nem
tudnak eloállítani, az a tequila, a mexikóiak nemzeti itala. De ha a Harmadik Vi-
lághoz tartozó Mexikó elveszti a bérversenyt Kínával szemben, milyen esélye van
még az iparosodott Elso Világnak, borzasztó béreivel?
Az amerikai ipar leépülése
Ohio szövetségi állam az USA törzsterületéhez tartozik. Itt a Közép-Nyugaton,
amíg nekik jól megy, addig az amerikaiak meglehetosen kevéssé érdeklodnek az
] Ezek amolyan vámszabad területek, ahová külföldi összeszerelo üzemek települtek. - A Szerk.
59
 iránt, ami kívül, a széles nagyvilágon történik. A legjobb idoknek azonban, úgy
látszik, vége van.
Ohióban, pontosabban Clevelandben ••valami furcsa történt. Szorgalmas kínai
kezek egy negyvenéves acélgyárat szétszedtek a darabjaira, óriási ládákba csoma-
golták, és áthajóztak vele a Csendes-óceánon. Az új helyen megint felépítették.
Az ipari kolosszus új otthonát Shenyangnak hívják, ipari város Kína északkeleti
részén. Ott van a székhelye az International Steel Groupnak, Kína egyik virágzó
acéltermelojének, amely a gyárat megvette.
Egy egész gyár lebontásának és újra felépítésének szimbolikus jelentése van.
"Ebben az országban az acéltermelés megsemmisül" - panaszkodik George Becker,
az Amerikai Acélmunkások Egyesült Szakszervezetének elnöke a New Steelben.
Becker sötéten lát: "Nincs messze a nap, amikor acéliparunkat megsemmisíti a kí-
nai »verseny«, mint már más ágazatokat." Nem kizárólag, de mindenekelott Kína
miatt is 19,3 millióról (1980) a jelenlegi 14,6 millióra csökkent az ipari munkahe-
lyek száma az Egyesült Államokban.
No az ellenállás az ország alattomos dezindusztrializálódásával szemben az
Egyesült Államokban, és lobbicsoportok szervezodnek. Egyikének neve: "Save
American Manufacturing Now". Nagy vonzereje van. 2003 februárjáig több
mint 70 000 tagja lett - munkások, igazgatók és vállalkozók, akik félnek, hogy
elsosorban a feltöro óriás, Kína veszi majd el munkahelyüket és gyárukat.
A 2004 évi elnökválasztási kampány idején végzett közvélemény-kutatás azt mu-
tatta, hogy az amerikaiak 94 százaléka úgy véli, Kína elrabolja tolük a munkahe-
lyeket. A választási harcban a munkahelyek elvándorlásának ezért központ szere-
pe volt. Ennek során a demokrata John Kerry, - akit a legnagyobb szakszervezeti
központ, az AFL-CIO támogatott és ösztönzött rá - populista Kína-"basher"-
ként lépett fel, míg George Bush enyhébb szavakat talált Kínáról.
Ezek ugyanazok a félelmek, mint amikor a '80-as években az Egyesült Álla-
mokban az emberek azt hitték, a japánok lerohanják az amerikai ipart. Csak most
sokkal veszélyesebb, mondják az amerikaiak. A kínaiak brutálisabbak és gyorsab-
bak. "Kína az elso számú probléma tagvállalatainknál" - mondja Frank Vargo az
Országos Gyáros Szövetség (National Association of Manufacturers) nevében,
Washingtonban. Naponta hívják fel telefonon a dühös és védtelen vállalkozók és
igazgatók. Vargo kijelenti: "Míg a japánok csak kiválasztott ágazatokban támad-
tak, Kína minden területen: a szövetektol a számítógépcsipekig."
60
Kína támadásának valóban egészen új minosége van: nemcsak az olcsó munka-
helyeket veszti el az Egyesült Államok, de egyre inkább az igen magas fokú kép-
zettséget igényloket is. Az Amerikai Elektronikai Szövetség (American Electronics
Association) becslése szerint 2002-ben és 2003-ban 750 000 csúcstechnikai mun-
kahely veszett el, méghozzá Oroszország, India és Japán javára. De a java még
hátra van. A Forrester Group piackutatói azt jósolják, hogy a legközelebbi évek-
ben hárommillió csúcstechnikai állás fog külföldre menni.
Legyen szó számítógépekrol, csipekrol vagy mobilokról- Kína maga fejleszti és
termeli oket. Craig Barrett, az Intel amerikai csipgyár fonöke számára a Wall Street
Journal szerint világos, "hogy Kína az elektronikai ipar legvonzóbb helye lesz".
Pánik Japánban és Koreában
A terv az "Átalakulás 60" ártatlannak tuno címet viseli. A Sony, a legnagyobb ja-
pán elektronikai konszern 2003 októberének végén tette le az asztalra. Szanálási
terv volt, mert a Sonynak már nem megy olyan jól, mint korábban. A Sonynak ta-
karékoskodnia kell a költségekkel, mindenekelott olcsóbban kell termelnie. Ezért
az "Átalakulás 60" terv egyik fontos pontjának az a címe: A tömegtermelés át-
helyezése Japánból Kínába. Ennek következtében Japánban mintegy 7000 állás
szunik meg.
A Sony Kínába menekülése nem egyedi eset a japán iparban. Akár az NEC,
az Olympus, a Sanyo vagy a Toshiba - valamennyi japán elektronikai óriás nagy
sorozatban gyártatja Kínában laptopjait, notebookjait, számítógépeit és kamerá-
it. Majdnem mentegetodzve kérdezi Furusze Joicsiro (Furuse Yoichiro), a Sanyo
vállalati stratégája: "Mit tehettünk volna? Maradjunkjapánban, és veszteségesen
termeljünk?"
Mert otthon Japánban már régóta sok minden túl drága lett. Olyan felisme-
rés, amely lassan a japán autóiparban is feldereng. Közben valamennyi jelentos
termelo nagy gyátra tett szert Kínában, ahol állandóan növeli kapacitását. Andy
Xie, a Morgan Stanley hongkongi elemzoje kijelenti: "nincs értelme Japánban
drágán autót gyártani, ha egynapos kompátkeléssel a költség töredékéért össze le-
het szerelni". -
A következmény az exodus: Japánban 1992 óta több mint hárommillió ipa-
ri munkahely szunt meg. A politika az ilyen számok miatt vészharangot kongat.
"A Kínába irányuló ipari elvándorlás Japánban a legmélyebb aggodalmakat
61
 ébreszti" - állapítja meg a vezeto gazdasági lap a Nikkei -, aggodalmakat az
osellenség, Kína miatt, aggodalmakat az ország iparának visszaszorulása miatt.
Jesper Kroll, a Merril Lynch tokiói foközgazdásza a legrosszabbat sejti: "Ha itt
nem történik hamar valami, Japán mint ipari ország lassanként elvérzik."
Dél-Koreában osztják ezeket a félelmeket. A gazdasági csoda országa 2001-ben
eloször vesztett munkahelyeket, összesen 45 OOO-et.Majdnem minden második ko-
reai vállalat már Kínában is termeltet. ,,2003 óta felgyorsult a vállalatok eroteljes ki-
vonulása" - panaszkodik Lee Jung Sik, a Koreai Szakszervezti Szövetség nevében.
A legnagyobb koreai konszern, a Samsung már 26 gyárban 41 000 alkalmazot-
tat foglalkoztat Kínában. És a Lucky Goldstarnak (LG) 31 000 helybeli dolgozója
van. "Termelésünk nagy része valamikor Kínába fog áttelepülni" - mondja Choi
Gee Sung, a Samsung igazgatója.
A legnagyobb áttelepülési célpont, a hétmilliós város, Qingdao (régebben
használatos magyaros átírással: Csingtao) épp valamivel több mint egyórányi
repüloútra van Koreától. A koreaiak kínai központjává fejlodött, egész utcák van-
nak koreai kézben. Éttermek, üzletek és bankok - mind-mind koreai. Már mint-
egy 80 000 koreai lakik Qingdaóban.
A koreaiaknak, mint a japánoknak, a nagy költségek miatt nincs más választá-
suk, még ha rossz érzésük is van közben. Mert muszaki bumerángtói félnek. A tu-
dásszomjas kínaiak a saját országukban tanulnak a koreaiaktói és a japánoktói, le-
másolják oket, hogy azután piacaikat elárasszák olcsó áruikkal. Tulajdonképpen ez
ugyanaz a módszer, amelyet a japánok évtizedeken át sikeresen alkalmaztak, ami-
kor a Nyugatot utánozták. Most oket éri találat, méghozzá kétszeresen: a kínaiak
eloször elveszik a munkahelyeiket, azután pedig a piacaikat - és ez a sors fenyegeti
az európaiakat is.
lsten veled, régi szép Európa
A Philips holland villamossági konszern nemrég még európai vállalat volt,
Eindhoven székhellyel. Az öreg kontinensen volt a legtöbb gyára és kutató labo-
ratóriuma. De Gerard Kleisterlee, az igazgatóság elnöke 2003. november végén
drámai bejelentést tett: minden harmadik muvet bezárnak és áthelyeznek.
Ez után a bejelentés után 26 igazgatósági taggal együtt egy hétre az új ígéret
földjére - Kínába repüit. A Philips vezeto testülete új telephelyeket keresve egy
héten át bejárta az óriásbirodalmat. Kleisterlee, aki több évig élt Taivanon, Kínát
62
a Philips új központi forgatókorongjává akarja kiépíteni, mind a termelés, mind a
kutatás és a fejlesztés számára.
Egyetlen európai konszern sem állt ki olyan következetesen a kínai telephely
mellett, mint a holland villamossági multi. És egyetlen konszern sem ragaszko-
dott olyan egyértelmu en a stratégia változtatásához, mint a Philips. A vállalat már
a '80-as évek elején Kínába ment termelni, de csak az ottani piacra. Helyben kell
lenni a piac kiszolgálásához, hangzott a teljesen helyes érvelés. Ezzel szállítási
költséget takarítanak meg, és jobban megismerik a piacot. Fokozatosan több mint
harminc termelo egysége lett a Philipsnek, de ezek már nemcsak a kínai piacra
termeltek. Ezekbol a gyárakból most már exportálnak is.
És ez a stratégia változtatása: Kína egyre több konszern számára exportbázis
lesz. Ez itthon munkahelyek elvesztésével jár, mert eddig az exportot többnyire
Európából indították.
Így a Volkswagen, amely nemsokára Kínából fog autókat exportálni, a leg-
közelebbi években nem Wolfsburgban, Bratislavában vagy Barcelonában, hanem
Sanghajban és Changchunban fog ötmilliárd eurót beruházni. Így a BASF vegyi
konszern Nankingban (Nanjing), valamint Sanghajban és nem Ludwigshafenben
vagy Antwerpenben létesít több milliárd euróért bonyolult, új berendezéseket.
A Der Spiegei meg akarta tudni Jürgen Hambrechttel, a BASF fonökével készült
interjúban, hogy Ludwigshafenben a jelenlegi 37000 munkahelybol tíz év múl-
va mennyi marad. Hambrecht azonban megtagadta a választ, és általánosságba
menekült: "Az irányzatnak megfeleloen végül valószínuleg kevesebb munkaerore
lesz szükségünk."
A konszernek urai eddig mindig nyugtatgattak: kínai befektetéseik nem ke-
rülnek otthoni munkahelyekbe. Ez az állítás azonban nem érvényes többé, ha a
vállalatok kezdenek Kínából exportálni. Csak kevés igazgató ismeri el olyan nyíl-
tan, mint Manfred Wennemer, a Continental gumiabroncsgyár fonöke: "máshol,
kedvezobb költségszerkezettel bíró országokban fognak épülni az új gyárak."
Kezdetben a konszernek voltak azok, amelyek áthelyezték a munkahelyeket,
de most már egyre gyakrabban kis- és közepes vállalatok is menekülnek a költsé-
gek miatt. A Roland Berger vállalatvezetési tanácsadó cég körkérdése azt mutatta,
hogy a német vállalatok 90 százaléka a legközelebbi öt évben termelésének egy ré-
szét át akarja télepíteni - Kelet-Európába vagy Kínába.
De nemcsak a gyárak, hanem a kutatólaboratóriumok is máshová települnek
Európából, vagy nem ott létesülnek. A Siemens legnagyobb mobiltelefon-ku-
tató központja már Pekingben van. A SAP német szoftverkészíto cég vezetoje,
63
Henning Kagermann azt mondja: "Kínának és más országoknak óriási árelonyük
van, és most már jól képzett fiataljai is. Ezért abból indulunk ki, hogy a jövendo
növekedés jelentos része, és az ebbol eredo munkahelyek nem Németországban
jönnek létre, hanem az olcsó béru országokban."
Mennyi marad akkor Németországban, sot Európában? A válasz elol kitér-
nek a politikusok, ha egyáltalában tudomást vesznek a drámai fejleményrol. Az
egyik, aki felismerte a problémát Ottto Wiesheu bajor gazdasági miniszter. Egyre
gyakrabban utazik több helyre is Kínában, és ezért tudja, mennyi gyártás és fej-
lesztés helyezodött már át Németországból Kínába. Úgy látja, hogy az ország az
ipar alattomos leépülésnek útján halad. Következtetése: "igen komolynak tartom
a helyzetet". Az ipar leépülésének folyamata - így Wiesheu - még gyorsulni fog,
"ha nem állítjuk át a váltókat".
Ezen reformokat és ismét csak reformokat ért. A munkaeropiacot és a szociá-
lis államot - mindent rugalmasabbá kell tenni és meg kell reformálni, méghozzá
alapjaitól kezdve. Téves következtetés, amelynek sok politikus és tudós áldozatul
esik. Még mindig azt hiszik, hogy néhány munkaero-piaci reformmal, reformo cs-
kával meg lehet akadályozni az exodust. De ez nem fog nekik sikerülni, mert túl
nagy a bérkülönbség Nyugat-Európa és a Távol-Kelet között. Ezt a körülményt
néhány törvénnyel- sem a Hartz N-gyel, sem a Hartz VIII-cal- nem lehet sem-
mivé reformálni.
Ezért egyre több vállalat fogja termelését és fejlesztését áttelepíteni. Ezek
mikroökonómiai szempontból teljesen ésszeru és megvalósítható döntések, ame-
lyek azonban összegezve makroökonómiailag azt a nagy problémát okozzák, ame-
lyet tömeges munkanélküliségnek hívnak. Ez tovább fog noni, mert az áttelepült
munkahelyeket nem lehet elegendo számú újjal pótolni.
Hans-Werner Sinn, az Ifo-intézet elnöke szerint ezért Németország (és
Európa is) "a bazárgazdaság felé tart, amely a világot olyan olcsó és nagy hozzá-
adott értéku termékekkellátja el, amelyeket egyáltalán nem maga termeit".
Ily módon egyre valóságosabb vonásokat ölt az a komor elképzelés, amely sze-
rint a konszernek központja ugyan még Európában található, de gyáraik, kutató-
laboratóriumaik és velük a munkahelyek nagyrészt a területén kívülre kerülnek.
64
Kína és India - az új álompáros
A két legnagyobb ázsiai ország, Kína és India évtizedeken át egy kanál vízben meg-
fojtotta volna egymást. Határincidensek terhelték a két ország viszonyát. Egyszer
(1962) háborúztak is, késobb ismételten voltak összetuzések a vitatott kasmíri te-
rületen. De most politikai olvadás tapasztalható. A két kormányfo találkozik, a két
hatalom katonái még közös hadgyakorlatot is tartanak.
A két ország gazdaságilag is közeledik egymáshoz, rendszerük azonban na-
gyon különbözo. A demokratikus India sokkal késobb vágott neki a gazdasági re-
formoknak, mint a tekintélyuralmi Kína, nevezetesen a '90-es évek elején. India
csak vonakodva nyitotta meg kapuit a külföldi befektetések elott - és ellentétben
az iparra koncentráló Kínával, erosen a szolgáltatásokra irányult a figyelme, ezek
adják már az indiai bruttó társadalmi termék több mint 50%-át.
India mágnesként vonzza a világ informatikai és távközlési (IT) vállalata-
it, amelyek szolgáltatásaikat kiszervezik (outsourcing). Ha például amerikaiak a
Microsoft szoftverkonszern ügyfélszolgálatának forró vonalát hívják fel, újabban
többé nem Texasból vagy Észak-Karolinából jön a válasz - mint eddig -, hanem
Indiából, ahonnan odavalósi mérnökök eltanult amerikai kiejtéssel adnak felvi-
lágosítást. Bankok esetében is ez a helyzet, például a Citibank vagy az American
Express hitelkártya-kibocsátó az ügyfelek telefonon vagy e-mailen feltett kérdé-
seire régóta Indiából válaszol.
De nemcsak egyszeru call centereket telepítenek át Indiába, hanem az IT-ága-
zat sokkal nagyobb hozzáadott értéku munkahelyeit is, például csipek tervezését,
tanácsadást és szoftverfejlesztést.
Az indiai információtechnika központja Bangalore, a hatmilliós metropo-
lis, amely egyre inkább az amerikai Szilícium-völgy versenytársává válik. Itt van
kutató központja a Ciscónak, az Intelnek, a Motorolának, az Oracle-nek, és a
Philipsnek, itt van az Indian Institute of Science, egy elitegyetem.
A jó hírnevu indiai muszaki foiskolákról évente több tízezer igen jól képzett
mérnök kerül ki. Ezekhez jön még - a tengerentúli kínaiakhoz hasonlóan - sok
sikeres indiai üzletember, aki a Szilícium-völgynek hátat fordítva hazatért, hogy
valami újat építsen ott. A Nobel-díjas Gary S. Becker (Chicagói Egyetem) azt
jósolja, hogy "mindez Indiát a jövoben a globális csúcstechnika egyik motorjá-
vá teszi".
Érdekes, új munkamegosztás alakul ki ezzel: India lesz a jövoben a világ szol-
gáltatási központja, Kína pedig a munkapadja. A sárkány és a tigris így nem lesz
65
útban egymásnak, mert majdnem ideálisan kiegészíti egymást. Az egyik (Kína)
szállítja a hardvert, a másik (India) a szoftvert.
Ebben a felállásban A Goldman Sachs egyik nagyra becsült tanulmánya szerint
India és Kína a legközelebbi évtizedek nagy nyertesei közé fog tartozni. Az ame-
rikai befektetési bank számításai szerint Kína és India legkésobb 2050-re a világ
vezeto gazdaságai között lesz: Kína az elso, India a harmadik helyen, a második
lesz az Egyesült Államok.
A két ázsiai hatalom nagy lehetosége a népesség óriási száma. 1,3 milliárd
kínai van és nagyjából egymilliárd indus. Ez együtt majdnem elképzelhetetlen
mennyiségu ember, aki mind dolgozni akar - majdnem bármilyen bérért.
(Majdnem) kimeríthetetlen tartalék
Guggolnak, ülnek vagy állnak Kína virágzó keleti városainak, Pekingnek,
Kantonnak vagy Sanghajnak a pályaudvarain. Magasra tartott papirostáblán sze-
rény képességeiket hirdetik. A rajtuk lévo ruha és talán hozzá még egy vödör és
egy vakolókanál minden vagyonuk.
Kína vándormunkásai ok, akik a szegény vidékekrol a gazdag városokba áram-
lanak - mint egykor a XIX. századbeli Angliában. De van egy nagy különbség: a
Kínán keresztüláramló tömegek nagyjából akkorák, mint Nyugat-Európa egész
lakossága. Nem tudja senki - még a kínai állami hivatalok sem -, mekkora pon-
tosan a nagy országon keresztül bolyongó vándormunkások száma. 80, 100 vagy
esetleg 15O millió?
Útra keltek az ország szegény, mezogazdasági középso és nyugati régiói-
ból. A televízióban és újságokban látták a képeket Peking, Kanton és Sanghaj
felhokarcolóiról, és a sok építkezésrol, amelybol felhokarcolók fognak emelkedni,
és amelyen munkához jutni reméln ek. A partvidéki ismeroseik és rokonaik elme-
sélték nekik, ami ott - a másik Kínában - történik.
A virágzó Keleten lassan, de állandóan nonek a bérköltségek, de ez a virágzó
Kína számára nem probléma: ha Keleten túl drága lesz, a karavánok odébb vonul-
nak - Kína Nyugat ja felé. Ott sok millió ember vár munkára. A vándormunkások-
nak nem kell tovább vándorolniuk, a munka úgyszólván elébük megy.
A nyugati irányú elmozdulás elso jelei már tapasztalhatók: Délen az elso cé-
gek már hagyják el a Gyöngy-folyó deltáját, és a szomszédos tartományokba köl-
töznek, például az elmaradottJiangxiba, ahol a bérek 30-50%-kal alacsonyabbak,
66
mint Dongguanban vagy Shenzhenben. A TeL, a Midea vagy a Konka elekt-
ronikai vállalat - valamennyi Guangdong tartományból ered - már gyárat épít
Nyugat-Kínában.
Veszít vonzerejébol a viszonylag drága Sanghaj is mint termelo telep. Egyes cé-
gek már vándorolnak aJ angce folyó mentén felfelé, az ország belseje felé. Olyan -
sok vállalat számára eddig telephelyként szóba nem jövo - városok, mint Nanjing
(Nanking) vagy Wuhan egyre inkább jelentoségre tesznek szert.
"Közép-Kína gazdasági központjává akarunk válni", jelentette be Wuhan pol-
gármestere, Li Xiansheng.
"Kínának majdnem kimeríthetetlen munkakínálata van: csupán a falvak-
ban 900 milliónak nincs igazán munkája" - számolja Stephen Roach, aMorgan
Stanley foközgazdásza: elképzelhetetlen emberpotenciál, amely majdnem hihe-
tetlen bérért hajlandó dolgozni. A kínai munkás átlagbére csak 2,5-3 %-a a nyu-
gati világban a hasonlóak szokásos béréhez képest. Abszolút számokban: Kínában
az átlagos órabér 70 cent, az Egyesült Államokban 19,10 dollár, Németországban
28,80 dollár. Stephen Roach: "Ez a bérkülönbség még sokáig meg fog maradni."
Milyen sokáig? Néhány évtizedig bizonyosan. Arthur Kroeber kutató és a
China Economic Quarterly vezérigazgatója jósolja: "Kína a legközelebbi 50 évben
a bérköltség terén tartani tudja elonyét." Ez alatt az ido alatt Kína a világ legna-
gyobb termelo hatalmává no és sok ágazatot - mint ma már a textilipart - világ-
szerte uralni fog.
Egy elmélet vége
Paul Samuelson Nobel-díjas közgazdász 90 éves. Alapmuveket írt, és joggal min-
den idok legnagyobb közgazdászai közé tartozik. Ez a bölcs öregember 2004 oszén
ismét forradalmi gondolatot írt meg cikkében. Eloször vont kétségbe egy olyan el-
méletet, amely több mint két évszázadon át érvényes volt - a szabadkereskedelem
elméletét. Ez az elmélet magyarázza meg, miért jó a nemzetközi kereskedelem,
és miért hasznos minden kereskedo országnak a nemzetközi munkamegosztásban
való részvétel. Ez a globalizáció elméleti kerete is.
Az elméletet a legendás Adam Smith (1723-1790) állította fel és David Ricardo
(1772-1823), valamint John Stuart Mill (1806-1873) valamivel késobb finomí-
tott rajta. Tömören fogalmazva a szabadkereskedelem elmélete azt állítja: min-
den ország azt a terméket (vagy szolgáltatást) termelje, amelyet a másik országnál
67
kedvezobb en vagy jobban tud eloállítani. És ezeket az árukat azután a nemzetek
egymás között kicserélik. Az elmúlt évtizedek világgazdaságára átvive ez durván
egyszerusítve azt jelenti: az amerikaiak szállítják a világgazdaságnak a számítógé-
peket és más csúcstechnikától függo termékeket, az európaiak gyártják az autó-
kat, a japánok, meg a koreaiak a szórakoztató elektronikát, és a kínaiak a ruhákat.
Mindenkinek kell a másiktól valamit venni, mert az azt jobban vagy olcsóbb an
tudja termelni.
Mi van azonban, ha egy ország majdnem mindent tud termelni, méghozzá
verhetetlen árakon? Ez a szabadkereskedelem tökéletes, szép világában nem for-
dul elo. Éppen erre a gyenge pontra mutatott rá Paul Samuelson, miközben Kína
példájára hivatkozott. Kína egyre inkább mindent olcsóbb an tud termelni - játé-
koktól a számítógépig.
Kína mindenható termelo országgá emelkedése éppen ezért azoknak az álla-
moknak a kárára történik, amelyek korábban ezeknek az áruknak egy részét ter-
melték. Míg régebben a világkereskedelemben csak nyertesek vettek részt, ma
csak egy nyero van, Kína és sok vesztes, az ipari országok. Egyszeru, de egyúttal
forradalmi felismerés. Hiszen eddig minden mainstream-közgazdász megnyugta-
tóan azzal érvelhetett, hogy Kína felemelkedése nekünk, nyugatiaknak is javunkra
válik, hiszen az egyre gazdagodó kínaiak akár fogyasztóként, akár vállalkozóként
egyre több terméket fognak tolünk vásárolni. De erre egyáltalán nem lesz szük-
ségük, mert a legtöbb árut saját országukban egyre kedvezobb áron beszerezhetik.
Ha kellemetlen igazság is: Kína feltörése romba fogja dönteni a mi ipari ala-
punkat. Megismétlodik a történelem? Annak idején az elso ipari forradalom követ-
keztében Anglia, majd némileg késobb Európa többi része és az Egyesült Államok
is gazdasági nagyhatalommá váltak, míg a többi nem európai ország - köztük Kína
és India is - drámai módon lehanyatlott
Most a XXI. század új ipari forradaimában, úgy látszik, fordítva történik: ez-
úttal Kína és India nyer. A vesztes Európa és az Egyesült Államok lesz. A nyugati
uralom 15O éve szemmel láthatólag végéhez közeledik.
68
5. A cipotol a rakétáig
A csúcstechnika nemzeteihez vezeto úton
"Sok nyugati menedzser véleménye szerint csúcstechnikát nyújtó cégiik
védve van a kínai versenytársakkal szemben. Ez veszélyes tévhit. "
Ming Zeng/Peter Williamson professzor, az lnsead tanácsadója
Kora reggel volt, 2003. október 16-án, amikor a Shenzhou v: leszállóegysége
Belso-Mongóliában földet ért. 13 perccel késobb kiszállt belole Yang Liwei - az
elso kínai urhajós. Több mint 21 órán át tartózkodott az urben, ezalatt tizennégy-
szer kerülte meg a Földet.
Yang majdnem egynapos útja jelentos esemény volt. Így Kína Oroszország és
az Egyesült Államok után az urutast fellövo országok elokelo klubjának harmadik
tagja lett. Ez okot ad a büszkeségre.
Nagy örömmel szólhatott ezért Hu Jintao kínai elnök "a kínai nép történel-
mi jelentoségu lépésérol a tudomány és a technika világcsúcsa felé vezeto úton".
Számára és a boldogságtól tomboló nép számára ez azt bizonyította, hogy a kínai-
ak muszaki téren óriási haladást értek el. Valóban: az a nemzet, amely egyik fiát a
világurbe tudta loni, e világ vezeto muszaki hatalmai közé kell tartozzon.
Ez egyáltalában nem illik bele sok nyugati megfigyelo Kínáról alkotott képé-
be. Kínáról még mindig az olcsó kacatáruk jutnak az eszükbe. Játék, cipo és kará-
csonyfadísz, talán még mobil és tévékészülék - ezt tudják a kínaiak nagy tömegben
gyártani. De csúcstechnikát vagy akár rakétát?
E tudatlanok számára Kína kirándulása az urbe nagy meglepetés volt. De most
legalább megtudták: Kína céltudatosan járja a csúcstechnika elitországai közé
vezeto utat. Konrad Seitz, volt német nagykövet számára Kína már a világ máso-
dik csúcstechnikai hatalma - az Egyesült Államok után.
1978 - a reformpolitika kezdete - óta ez a kormány célja, és mindent megtesz,
hogy el is érje. Sok pénzt töm a tudományba, és valahányszor csak lehetséges, tá-
mogatja a csúcstechnikai vállalatokat.
Bármilyen furcsának is mnik elso látásra - a külföldi konszernek is sokkal já-
rulnak hozzá, hogy kínai beszállítóik muszaki színvonala egyre javuljon. Elobb
69
 r
a törvényhozás kényszerítette oket, hogy átadják tudásukat kínai ügyfeleiknek.
Késobb vegyesvállalatként ez már nem volt eloírva számukra, a nyomás finomab-
ban érvényesüit. A külföldi vállalatokat ekkor választás elé állították, amit zsaro-
lásnak is lehetne nevezni: ha itt a piacon akartok maradni, az áruval együtt szak-
mai tudásotokat is be kell dobnotok
Mivel természetesen mind ragaszkodtak a jövo nyereséges piacához, fogcsi-
korgatva ugyan, de teljesítették a követeléseket. Ennek eredményeként kutató és
fejleszto központokat, továbbá kiképzo intézményeket építettek Kínában, és tá-
mogatták az egyetemeket, együttmuködtek a kutatóintézetekkel. Ily módon az
évek során kényszeru, de hatalmas tudás áramlott Nyugatról a Távol-Keletre.
A kínai cégek és kutatók - hála az állami és külföldi segítségnek - erosen rá-
kapcsoltak. Az ipari országoktól való elmaradás egyre kisebb lett, sot egyes terü-
leteken már nincs is, például a bio- és géntechnikában, ahol a kínaiak ügyesen ki-
használják a Nyugat - etikai indíttatású - bénultságát, és eloretörtek.
Az információ- és távközlési iparban a kínaiak még elmaradnak az amerikaiak
(és az európaiak) mögött. De mivel az ezen a területen használt berendezésekbol
- a számítógéptol a mobilokon át a szerverekig - egyre többet Kínában gyártanak,
a kínaiak hozzáértése és ezzel hatalma ezeken a területeken növekszik.
Az IT-ágazat sok termékében a kínaiak olyan erosek, hogy megpróbálnak saját
szabványokat alkotni, és azokat a világ többi részére rákényszeríteni. Még hiába
próbálkoznak vele, de eljön az ido, amikor ez a törekvésük sikerrel jár majd - ha-
marabb, mint gondolnánk.
Az állam mint ösztönzo
Teng Hsziao-ping már 1978-ban követelte a "négy modernizálást". Ezek egyike
a tudomány és a technika volt, amelyet még elébe is helyezett a másik háromnak,
a mezogazdaság, az ipar és a honvédelem korszerusítésének. Mert számára vilá-
gos volt: a tudomány haladása nélkül nincs elorelépés más területeken sem. Teng
1979-ben utazott eloször az Egyesült Államokba, és többek között felkereste az
urkutatási központot a texasi Houstonban. Nem csak ott látta bámuló szemmel,
mennyivel elobbre tart a kapitalista nagyhatalom a technika területén a kínaiaknál.
Akulturális forradalom mély nyomokathagyott akínai tudománymuködésében,
hiszen az majdnem teljesen szétzilálódott. Az értelmiségi réteget - amelyet Mao
idejében brutálisan elnyomtak - mélységesen megalázták, részben meg is semmi-
70
sítették. Mindent újra kellett kezdeni. A kormány évek során különféle terveket
dolgozott ki, többek között hosszú lejáratúakat, mint az ,,1986-2000. évi termé-
szettudományi és muszaki fejlesztési program"-ot, és rövid távlatúakat, mint pél-
dául a "kulcslaboratóriumok állami tervé"-t.
Így az egymást idoben átfedo és tartalmában részben ismétlo államilag elren-
delt kutatási tervek majdnem áttekinthetetlen fonadéka keletkezett. A csúcstech-
nika szempontjából az egyik legjelentosebb az úgynevezett ,,863. számú terv" volt,
amelyet azért hívtak így, mert 1986 márciusában hirdették meg. Ebben konkrétan
meghatározták a legfontosabb kutatási területeket: biotechnika, urhajózás, infor-
mációtechnika, új szerkezeti anyagok, lézer, automatika és energiatechnika.
Ezek a területek állami pénzeket kapnak, és bármikor, ha szükséges, a politikai
vezetok támogatását élvezik. Más kormány aligha avatkozik be a kínaihoz hasonló
eréllyel a tudományos intézményrendszer muködésébe, és mutat irányt a számá-
ra. Mantraszeruen hajtogatja, hogy milyen jelentos a tudomány és a technika sze-
repe az ország továbbfejlodésének szempontjából.
A politikai vezetoség nem akarja, hogy Kína csak a világ muhelye legyen. Nem
akarja, hogy Kína csak olyan termékeket gyártson, amelyeket külföldi vállalatok
az anyaországukban fejlesztettek ki. Nagyon helyesen abból indul ki, hogy Kínát
csak akkor tekintik komolyan gazdasági hatalomnak, ha maga fejleszt ki termé-
keket és eljárásokat. Mivel a kutatás és a fejlesztés a legtöbb kínai vállalatnál még
gyenge, az állam beavatkozik és segíti a muszaki továbbfejlodést.
A tudományos haladásra való összpontosításnak az is oka, hogy a kínai vezetok
harmadik nemzedékének két központi alakja - Jiang Zemin és Zhu Rongji - villa-
mosmérnök. A velük egy idoben uralkodó pártvezeto, HuJintao hidraulikus mér-
nök.l Természetesen államilag nem lehet nagyon gyorsan megszüntetni a csúcs-
technika felé vezeto út egyik fo akadályát: a kreatív szellemi élet hiányát. Az egye-
temeken és a kutatóintézményekben - akárcsak az egész államban - erosen hi-
erarchikus gondolkodás uralkodik. A szokásostól eltéro, furcsa ötletek és a bíráló
nézetek ritkák, mert nem kívánatosak. De a tudomány épp az ellentmondásokból
és az elfogadott tételek megkérdojelezésébol él.
Így Kína gondolatgyáraiban a kreativitás óriási lehetoségei szunnyadnak, ame-
lyeket még fel kell ébreszteni. De ha ez megtörténik egyszer, akkor minden fel-
1 A vezetok harmadik és negyedik nemzedékének váltása a 2003 tavaszán tartott parlamenti ülésszakon le is
zajlott. Jiang és Zhu visszavonult, Hu pedig megkapta az államelnöki posztot is, illetve a késobbiek során a ka-
tonai bizottságnak is az elnöke lett. A miniszterelnöki poszton azóta Wen Jiabao áll, aki eredeti szakmájára
nézve egyébként geológus. - A Szerk.
71
lendül majd, jósolja Rudi Balling, a braunschweigi Biotechnikai Kutatótársaság
vezetoje,: "Ha Cakínaiak) kreatív potenciáljukat valóban kihasználják, nemcsak
minket vágnak zsebre. Az Egyesült Államoknak is lesznek majd gondjai."
A biotechnika élén
Míg a biotechnika etikai és egészségügyi összefüggései - foleg Európában - vi-
tatottak, Kína ügyesen kihasználja ezt a vákuumot. Ezt nyíltan ki is fejezik: "Az
EU moratóriuma nagy esélyt adott Kínának. Ennek a révén elonyhöz juthatunk,
és ez alatt az ido alatt Kínát a genetikailag változtatott organizmusok területén vi-
lághatalommá tehetjük", mondja oszintén és gátlás nélkül Chen Zhangliang, Kína
egyik legtekintélyesebb szakembere a biotechnika területén.
Az európaiak határozatlanságának hála, a gátlásokkal kevésbé terhelt Kína rö-
vid ido alatt egyik vezeto nemzetté lépett elo a biotechnikában - olyan területen
tehát, amely köztudottan évszázadunk egyik kulcsfontosságú technikája.
Pekingben a biotechnikai forradalomtól azt várják, írja a Wall Street Journal,
"ami a Szputnyik volt a Szovjetunió számára". Az Egyesült Államokon kívül egyet-
len ország sem fektetett be annyit a biotechnikába, mint Kína. Idoközben legfelso
szinten megalakult az országos biotechfejlesztés úgynevezett irányító bizottsága.
Ennek a testületnek, amihez hasonlót ritkán létesítettek, még jobban hangsúlyoz-
nia kell a szektor fontosságát.
Húsz év alatt Kínában nagy létszámú kutatógárda nott fel. Több mint 50 000
tudós dolgozik a biotechnika területén, számuk évente 4500 új kutatóval gyara-
podik.
Míg a gyógyszerészeti biotechnikában az amerikaiak még messze elöl járnak,
az úgynevezett zöld biotechnikában, a génmódosítás mezogazdasági alkalmazásá-
ban egészen más a helyzet. Egyetlen más ország sem rendelkezik annyi tudással a
megváltoztatott génállományú élelmiszerek fejlesztésében és termelésében, mint
Kína, és nem erolteti annyira termesztésüket.
A kínai kutatóknak már 1988-ban sikerült a vírusoknak ellenálló, génmanipu-
lált dohányt nemesíteniük. Ezután sikert siker követett. "Mesterséges" paradicso-
mot, földimogyorót, gyapotot, szóját és rizst alkottak a kutatók, eloször laborató-
riumban, majd a földeken.
Ma már több mint egymillió kínai paraszt termeszt génmódosított terményeket,
elsosorban gyapotot, szóját és rizst. És számuk noni fog, mert Kína a módosított
72
növények termesztésével enyhítheti élelmezési gondjait. Mivel ezek a növények
ellenállnak a kártevoknek és a vírusoknak, a terméseredmények boségesebbek és
biztosabbak lettek, és a parasztgazdaságok termelékenysége no. Chen Zhangliang
biotechnikus azt jósolja: "Arra számítok, hogy 20l0-re Kína rizs-, búza-, kukori-
ca-, szója- és gyapottermésének 30-80 százaléka génmódosított növény lesz".
Kína azonban bizonyára nem elégedik meg azzal, hogy biotechnikai eredmé-
nyeit csak saját országában kamatoztassa - a világpiacot is boldogítani akarja majd
velük. A California Egyetemen dolgozó Scott Rozelle, a kínai biotechnika egyik
legjobb ismeroje ezért állítja: "Kína a biotechnikai kutatási módszerek és termé-
kek egyik vezeto exportorországa lehet".
Ez a rózsás kilátás vár az ossejtkutatásra és annak esetleges kereskedelmi hasz-
nosítási lehetoségeire is.
Klónozni szabad
Lu Guangxiunak Hunan tartomány székvárosában, Changshában megterméke-
nyítési klinikája van. Ebben nincs semmi kivetnivaló. A professzor asszonya kli-
nikával megkeresett pénzt a Xiang Ya orvostudományi foiskolán folytatott ku-
tatásaiba fekteti be. És - legalábbis nyugati szemmel nézve - itt kezdodik, ami
megkérdojelezheto. A több mint hatvanéves tudós már több tucat emberi klónozást
hajtott végre. O maga mindenesetre ezt állítja.
Nagyon hatékony módszert dolgozott ki az emberi sejtek klónozására, mond-
ja Lu asszony, aki tekintélyes tudósnak számít, és úgyszólván öröklötten hajlamos
erre. Apja, Lu Huilin a New York-i Columbia Egyetemen a genetika úttörojével,
Thomas Hunt Morgannel dolgozott együtt.
Nyugati kutatók nem vonják kétségbe, hogy a kínaiak már nagyon elöl járnak
a klónozásban. A pekingi amerikai nagykövetség 2002 szeptemberében készült je-
lentése szerint "a kínaiak képesek az ossejtek kutatásának igen gyors fejlesztésére.
Kísérleti célra nagy mennyiségu humán embrióval rendelkeznek, eros a politikai
akarat a kutatás pénzügyi támogatására, és a kínaiak a külföldön kiképzett és ko-
rábban ott tanító tudósok révén a technológiai szakértelemhez is hozzájutnak".
Erre Li Lingsong szolgálhat például, aki hosszú ideig a híres Stanford
Egyetemen dolgozott. 2000-ben ment haza, és a pekingi egyetem ossejtkutató
központjának vezetoje lett. Az államtóll7 millió euró támogatást kap. "Sehol nin-
csenek az itteninél jobb munkakörülmények" - nyilatkozta a SpiegeInek.
73
 És sehol sem szorulnak ennyire háttérbe az erkölcsi megfontolások. Míg
Nyugaton az állati klónozás különleges feltételekkel engedélyezett, Kínában a
gyógyászati célú emberi klónozás is megturt. Nemrég ugyan újra szabályozták
a genetikai kutatást. Az új szabály tiltja a reproduktív célú emberi klónozást, és
tiltja a sejtek és spermák üzleti célú kereskedelmét. Ezek a szabályok még szigo-
rúbbak, mint Nagy- Britanniában és az Egyesült Államokban. De a papír türelmes.
Ahol nincs panasztevo, nincs bírósági eljárás sem.
Szakértok abból indulnak ki, hogy a szabályozás ellenére tovább kutatnak
és klónoznak. Így talán mégis igaz lehet, amit a Wired címu amerikai maga-
zin 2003. januári számában, a címlapján jósolt: "Kína az elso szuperhatalom a
klónozásban" .
Különórák külföldrol
A pekingi "Schindlers Tankstelle" német étteremben ülünk. Beszélgetopartnerem
kínai ügyekben vén róka, és évek óta képviseloje egy német nagyvállalatnak. Egy
üveg vörösbor után beszédes lesz, és világosan megmondja a magáét. "Ami itt törté-
nik, az az emberiség történetének egyik legnagyobb rablása" - jelenti ki. Ez kétség-
telenül eros kifejezés. De a tapasztalt ember: negyedszázada dolgozik anémet-kínai
kereskedelemben, és pontosan tudja, mirol beszél. Részt vett tárgyalásokon, ahol
a kínai fél ismételten know-how-t és technológiát követelt anémet vállalatoktól,
amelyeknél szolgált. Csak ha megkapta, akkor jutott vállalata megrendeléshez.
Tudás piacra jutásért - így hangzik ma is a kínaiak képlete. Elsosorban az ál-
lamtanács, a német kormánynak megfelelo szerv a legutóbbi években óriási nyo-
mást gyakorolt a külföldi konszernekre. Aki Nyugatról üzletet akar kötni Kínával,
annak készségesen adnia kell hozzá a tudását. "A kínaiak ezt úgy hívják: termelési
eljárást piacért" - mondja Delbert Williamson, a General Electric (GE) amerikai
multi globális értékesítési igazgatója.
A kínaiak tárgyalási pozíciója eros: "Nem volt más választásunk, át kellett ad-
nunk know-how-nkat," mondja beszélgetotársam a "Schindlers Tankstelle"-ben.
"A világszerte vezeto vállalatok majdnem mind aktívak Kínában, és ott nagy
kutató és fejleszto központokat húztak fel, ily módon igen kockázatos fejlesztési
segélyt nyújtva" - bírál Philipp Vorndran, a svájci Crédit Suisse bank stratégája.
Az éppen olyan szórakoztató, mint amilyen informatív hírlevél, amelyet Xiu
Cai címen ]örg-M. Rudoph, a pekingi kamara volt ügyvezetoje ad ki, egy nem
,
74
is egészen teljes listát állított össze azokról a külföldi vállalatokról, amelyek már
muködtetnek Kínában kutató-fejleszto intézményeket. A háromoldalas lista
jellemzo címfelirata: "Minden idok legnagyobb ezüst étkészlet transzfere". A vi-
lág 500 legnagyobb vállalata közül körülbelül 400-nak van már Kínában K+F köz-
pontja, legyen szó akár gépjármugyártó, akár elektronikai, akár gyógyszergyártó,
akár távközlési cégrol - valamennyi engedett a zsarolásnak.
Néhány példa: a Motorolának 19 technológia központja van Kínában, ami
a távközlési vállalatnak eddig 300 millió dollárjába került. A versengo Ericsson,
Nokia és Siemens nagy K+F és oktató központokat létesített, ahol ügyfeleinek
alkalmazottai - magától érthetoen ingyen - ezrével tanulnak. A Siemensnek
Pekingben van Németországon kívül a legnagyobb mobiltelefon-kutató köz-
pontja. "Kötelezettségünk része a K+F-et Kínába áthelyezni" - mondja Wofgang
Klebsch, a központ vezetoje. Körülbelül 800 ember dolgozik ott.
A Microsoft milliós összegekkel támogatja a professzorokat és az egyetemeket.
Az IBM 100 000 szoftverszakembert képez ki azzal a halvány reménnyel, hogy az
o hardverjét - azaz számítógépét - veszik meg.
A General Motors autókonszern 1997 óta tartja fenn Sanghajban a PATAC-ot, a
Pan Asia Technical Automotive Centert. Ott fejleszti, tervezi és próbálja ki a GM
a gépkocsit. Minden muszer a legkorszerubb, a detroiti anyavállalaté sem rosz-
szabb. Épp a GM határozta el, hogy a PATAC további fejlesztésére még mintegy
200 millió dollárt költ. Hozzájut természetesen a sanghaji Shanghai Automotive
közös vállalat is.
Amikor az Alcatel Sanghajban felavatta hatodik kutatóközpontját, Niel
Ransom, a technikáért felelos igazgatósági tag köszöntoje még mintha némi elé-
gedettséget is tükrözött volna: "Kína ezzel a központtal a legeslegújabb távközlési
technikához jut". Nagy szavak, tulajdonképpen szenvtelen hangnemben.
Rudolph, a volt kamarai ügyvezeto ezért joggal kérdezi: "jó-e Európának, ha a
Kínában idoközben létrehozott több száz K+F intézményben ma már kínai mér-
nökök tízezrei nemcsak hogy nagyon innovatív (külföldön kifejlesztett) feladato-
kon dolgoznak, hanem elozoleg a kitelepítendo cégek költségén még ki is képzik,
majd továbbképzik oket?"
Nem, természetesen ez nem jó Európának, egyébként az Egyesült Államoknak
sem, ha egyre több vállalat egyre több tudást ad át Kínának, és ezzel kitenyészti
holnapi versenytársait.
De eddig egyetlen vállalati vezetoben sem volt meg a bátorság, hogy nemet
mondjon, és a jövoben sem lesz meg egyikben sem. Rövidlátóan gondolkoznak.
75
Most akarnak a kínai piacra bejutni, és ezért majdnem mindent megtesznek. Nem
érdekli oket, hogy mi lesz holnap. Hiszen akkor már nem lesznek hivatalukban.
Ezért a technika átadása vidáman tovább folyik majd tovább. S fontos szállítója
lesz - a Nyugat mellett - a közeli rokon, Tajvan, a szigetköztársaság is.
Testvéri segítség Tajvantól
Tajvan régóta a csúcstechnika országa - csak szinte senki sem veszi észre, mert
Tajvannak, Amerikától és Japántói eltéro en nincsenek ismert márkái. Nincs
Dellje, Compaqja, Toshibája. Legfeljebb az Acer nevet hallotta már valaha egyik-
másik különc számítógép-rajongó. Ennek ellenére Tajvan komputerek, laptopok
és a használatukhoz szükséges tartozékok - monitorok vagy egerek -legnagyobb
gyártóinak egyike a világon.
A tajvaniak számítógépeiket és laptopjaikat más cégek számára gyártják, amelyek
azután a saját védjegyüket ragasztják a Made in Taiwan készülékekre. Így a legtöbb
IBM, Hewlett-Packard vagy Fujitsu számítógép Tajvanon készült.Akülföldön való le-
gyártatás e sokévesgyakorlatarévén Tajvan a csúcstechnikaországai közé került.
Ezt a felemelkedést elsosorban az eros USA- Tajvan tengely tette lehetové.
Sokfajta együttmuködés alakult ki a két ország cégei között. Amerikai vállalatok
termelésük egy részét Tajvanra telepítették át, és ilyen módon tudást vittek át a
szigetre. Továbbá sok tajvani tanult az Egyesült Államok elitegyetemein, majd tért
vissza hazájába.
De a kétvégu tengely idovel az Egyesült Államok, Tajvan és Kína háromszö-
gévé bovült. Barry Naughton, a California Egyetem San Diegó-i tagozatának ok-
tatója azt mondja, "Tajvan a legfontosabb közvetíto az Egyesült Államok és Kína
között a csúcstechnikai iparban". Tajvan számítógépgyártásának jelentos részeit
költség okokból már régóta Kínába telepítette. Így az amerikai gyártó megrende-
léseit ugyan tajvani cégeknek adja, de közben a szárazföldön termeltet.
Ily módon a számítógép-, de a csipgyártásban is új munkamegosztás alakul ki:
Az amerikaiak fejlesztenek, a tajvaniak terveznek és a kínaiak termelnek. Ezeken
a vágányokon sok tudás jut közvetve az USA-ból, közvetlenül Tajvanról Kínába.
A tajvaniak az utóbbi idokben központi helyet vívtak ki a kínai csúcstechni-
kai ipar felépítésében. Kína több városában úgynevezett fürtök alakultak ki, ame-
lyekben mindent gyártanak, ami a számítógéppel összefügg. A Gyöngy-folyó
deltájában lévo Dongguanban például ilyen "cluster" képzodött. Monitort, ege-
76
ret, billentyuzetet - mindent tajvaniak készítenek ebben a városban. Az ilyen für-
tök elonye: az utak rövidek, ami szállítási költséget takarít meg; és mert minden
ilyen közel van, suru és termékeny információcsere alakul ki a különféle termelok
között.
Dongguanon kívül már sok csúcstechnikai fürt létesült, amelyben a tajvani-
aknak dönto szerepük van: Shenzhenben - ugyancsak a Gyöngy-folyó deltájában
fekszik -, valamint Sanghajban és szomszédságában, Kunshanban és Suzhouban.
Ami a kis Tajvannak sikerült, azt a tajvaniak segítségével a nagy Kína is el akar-
ja érni. A kínaiak jól állnak. "Tíz év múlva Tajvan másolatát fogjuk itt látni" - jó-
soljaJun Tang, a Microsoft China elnöke a CNet-newsnak.
A csipek és a számítógépek terén a kínaiak már jó úton járnak.
Chipek és számítógépek
A világ 500 legjobb teljesítményu számítógépét minden évben jutalmazzák.
A listát évente kétszer állítják össze, nyáron Heidelbergben és télen az Egyesült
Államokban. 2004-ben az elso tíz között hat amerikai, két japán, egy brit - és
eloször egy kínai számítógép szerepelt. Az utóbbi neve Dawning 4000A, és a sang-
haji szuperkomputer központban muködik. Számító teljesítménye 8,1 teraflop,
azaz 8,1 billió muveletet tud végrehajtani másodpercenként.
Francine Berman, a California Egytem San Diegó-i szuperkomputer központ-
jának igazgatója mondja: "A legutóbbi tíz évben Kína elorehaladása a szuperszá-
mítógépek területén rendkívül gyors volt." Tíz évvel ezelott még egyetlen gépük
sem került az 500-as listára, most már kilencet találunk közöttük.
A különbség a csúcstechnikában vezeto országok között mérséklodik - mind a
számítógépek, mind pedig legfontosabb alkatrészük, a csipek területén. Az ameri-
kai Félvezetoipari Szövetség (Semiconductor Industry Association) már aggódva
figyelmeztet rá, hogy Kína "az USA-t leszoríthatja az iparág vezeto helyérol".
A vezeto amerikai csipgyártó, az Intel és kínai megfeleloje, az SMIC közöt-
ti muszaki színvonalkülönbség például nem egész két csipgenerációra csökkent.
SMIC a Semiconductor Manufacturing International Company rövidítése. A cég
a Grace Semiconduétor mellett Kína vezeto csipgyártója.
És akkor az Intel egyértelmu en mindent megtesz azért, hogy az ot a kínai ver-
senytársától elválasztó rés tovább szuküljön. Így az amerikai gyár a csiptermelés
legkorszerubb gépeit szállítja a sanghaji Nanotech Semiconductornak, egy fiatal
77
 csipgyártó vállalatnak. A kínaiak kiképzése benne van az árban. Az új kínai jöve-
vényt a központi kormány is kényezteti, mert nagyon is érdeke a félvezetoipar ki-
építése. A bürokraták számára a csipágazat a csúcstechnikai ipar alapveto ágazata.
Aki csipet tud gyártani, az más technikai bravúrokra is képes. Mert a kis, majdnem
láthatatlan mindentudók majdnem mindenhez szükségesek. Ezért tervezi Kína
több mint húsz csipgyár építését a kormány segítségéveL
Peking a folyó ötéves tervben összesen több mint 120 milliárd dollárt tartalé-
kolt az információtechnikai ágazat számára. A becsvágyó cél úgy hangzik, hogy az
IT-ágazatnak ebben az idoszakban meg kell kétszerezodnie.
"Nem fog soká tartani, amíg Kína az egyik fontos szereploje nem lesz a vi-
lág informatikai és távközlési iparának" - mondta George Wang, az IBM China
Research and Development Laboratory igazgatója. Tao Dong, a CSFB befektetési
bank hongkongi elemzoje még tovább megy, és a The New l'órk Times szerint azt
jósolja, hogy "Kína úz év múlva a világ legnagyobb IT-hardvertermeloje lesz".
Ebben fontos szerepe lesz a sok kínai Szilícium-völgy cégeinek is.
Sok-sok kínai Szilícium-völgy
Szilícium-völgynek ugyebár azt a San Franciscótól délre húzódó földsávot hív-
ják, amely valamivel San Josén túlig húzódik. A 101-es úttól jobbra és balra olyan
helyneveket látunk, amelyeknek kiváló hírük van a csúcstechnika világában: San
Mateo, Palo Alto, Mountain View, Sunnyvale és Santa Clara. Itt van a nagy IT-
konszernek (például Hewlett-Packard vagy Sun Microsystem) központja, itt a
székhelye számos kockázatitoke-társaságnak, jól feltöltött számláikkal, itt van
a Stanford Egyetem, ma egyike a legjobbaknak az országban.
A know-how-nak, az okos koponyákak és a sok pénznek ez az egyvelege párat-
lanul áll a világon. A föld egyetlen darabján sem alakult annyi csúcstechnikai cég,
mint itt, a Szilícium-völgyben. A völgy, amely tulajdonképpen nem is az, a nagy
példakép sok ország - köztük Kína számára is.
Ezért megpróbálnak sok Szilícium-völgyet létrehozni. Az egész országban
több mint száz úgynevezett csúcstechnikaparknak kelllétesülnie. Minden város,
minden tartomány, amely ad valamit magára, létesít ilyen parkot. Korábban fej-
lesztési, most csúcstechnika zónának hívják oket. De csak a kevesen tar~ák meg,
amit ígértek.
78
Az egyik mintaparkot Zhongguancunnak hívják. Autóval jó félórányira van
Peking központjától, a fováros északnyugati részén. Itt van az ország két elitegye-
temének, a Qinghua és a Pekingi Egyetemnek (a Beidának) a campusa.
A két egyetem köré települt sok külföldi multi kutatóközpontjával együtt. Ha
végighajt az ember Zhongguancun széles utcáin, nagy épületeket lát, amelyek
elott három színes zászló lobog: a vörös kínai, valamelyik külföldi országé és az ott
honos vállalaté. Az Ericsson, az IBM, a Microsoft, a Motorola és a Nokia - hogy
csak néhányat említsünk - ott lobogta~a zászlaját.
És a nagy külföldi nevek között hemzsegnek a nagy és kis kínai csúcstech-
nikai vállalatok, például a Lenovo számítógépgyártó óriás (errol részletesebben
1. késobb). Sok kínai vállalat az egyetemekrolleváló garázscégként jött létre. Joe
Schoendorf, a szilícium-völgyi Accel kockázatitoke-társaság beltagja szemleutat
tett Zhongguancunban, és déja vu élménye volt: "Erosen emlékeztetett a késo
'60-as évek Szilícium-völgyére. Sistergo feszültség van a levegoben."
Közben sok Zhongguancun keletkezett Kínában. Mintegy száz csúcstechnika-
parknak kellene már muködnie. Sanghajban van a Zhangjiang Hi- Tech Park,
Suzhouban majdnem egy egész Hi-Tech város létesült. Egyre több, az ágazat-
tal rokon park no ki a földbol. Medical Valleynek, Pharma Valleynek, Digital
Valleynek vagy Software Valleynek hívják oket.
Versengés a világurben
A kínaiak elso világurutazásának sikeres befejezése után néhány nappal, 2003 októ-
berében eroteljes dicséret érkezett a Csendes-óceán túlsó partjáról. Sean O'Keefe
irigység nélkül elismerte: "A Shezhou V fellövése jelentos esemény az emberi fel-
fedezések történetében." O'Keefe megítélhette ezt, O az amerikai világurhivatal,
a NASA fonöke.
A Shenzhou V a kínaiak nagy preszúzsvállalkozása volt. Meg akarták mutatni a
világ többi részének, hogy muszaki téren számítani kell velük. David Baker, a brit
katonai szaklap, a Jane's Space Directory munkatársa Londonban igen szemlélete-
sen fejezte ezt ki: "Kína hangszórót vett a kezébe és azon kiáltja: képesek vagyunk
rá, és legyenek szívesek nagyon komolyan venni bennünket."
Az urutazás mindig olyan technika volt, amelyet politikai, hatalmi demonstrá-
cióra használtak. Ezt tették az oroszok, amikor 1961-benJurij Gagarint, az elso
embert a világurbe küldték, hogy az amerikaiak fölébe kerüljenek. Az amerikai-
79
ak visszaadták a pofont, amikor Neil Armstrongot, Edwin Aldrint és Michael
Collinst elsonek a Holdra küldték, hogy éreztessék az oroszokkal fölényüket.
És most a kínaiak, akik világurutazásukkal jövendo világhatalomként kívánnak
bemutatkozni. Jiang Zemin már a '90-es évek elején zöldre állította a lámpát az
urutazási program számára. A kormány évente 1,3-2 milliárd dollár közötti össze-
get áldozott a becsvágyó programra. A Shenzhou I-IV révén négy, ember nélküli
urhajóval kello tapasztalatot szereztek a kínaiak az elso igazi urutazáshoz.
AShenzhou V gigászi projekt volt: több mint 3000 gyárban tudósok, muszakiak
és igazgatók tízezrei vettek részt benne. A 180 centinél alacsonyabb és legfeljebb
65 kilós fiatal kínaiak, akik urutazóként szóba jöttek, mind egyetemet végeztek és
lökhajtásos repülogépek pilótái voltak. Ráadásul egyesek közülük kiképzést kap-
tak a Moszkva melletti Gagarin kiképzo központban.
A Shenzhou V építésénél nyilvánvalóan Oroszország volt az eszmei keresztapa.
Urhajózási szakemberek mindenesetre elso pillantásra eros hasonlóságot látnak a
Shenzhou 'il és az orosz Szojuz urhajó között. Kilencméteres hosszával és nyolcton-
nás súlyával a Szojuz némileg nagyobb változatának látszik. "De a kínai urhajózási
hivatal egyes hordozó elemeket maga épített, és egészében a Shenzhou muszakilag
fölényben van", véli a Scientific American amerikai tudományos folyóirat.
Kína ezzel beszállt a világurért folyó versenybe. Az eddigi versenytársak az
Egyesült Államok, Oroszország és Európa. Míg a szakértok Oroszországnak
tokehiány miatt kevés esélyt adnak, és az európai világur-kutatási intézmény, az
ESA programja is viszonylag kevéssé nagyra töro, addig Kínának a legjobb az esé-
lye van arra, hogy a majdnem utolérhetetlen amerikaiak után (a NASA költségve-
tése: közel 15 milliárd dollár) az urverseny második helyezett je legyen.
A kínaiak nem titkolják ambícióikat: 2005 második felére újabb urutazást ter-
veznek, ezúttal több urhajós számára. És a kirándulás egy napnál hosszabb ideig
fog tartani - a Shenzhou VI öt-hét napig lesz úton, mint azt már Wang Yongzhi, a
kínai urprogramok fotervezoje elárulta.2 A kínaiak további magasröptu terveket is
szonek. A Holdra is fel akarnak szállni - mint egykor az amerikaiak. Az elso urhajó
- a kínai szakértok menetrendje szerint - 2007 -ig utas nélkül eljutna aHoldig, és
azt körülrepülné. 201O-re tervezik az ember nélküli holdrakétát és 2020-ra a hold-
utazást, mesélte el Sun Laiyan, a kínai urhajózási hivatal vezetoje a BBC-nek.
A mindenségbe való repülés azonban a kínaiak számára nem csak a hatalom
és az ero demonstrálása. Csupán a presztízs kedvéért nem adnának ki dollár-
22005 októberében került sor a Shenzhou VI. ötnapos útjára két kínai urhajóssal a fedélzetén. - A
80
milliárdokat. Az urhajózástói inkább más területeken, például az információtech-
nikában, az elektronikában és új szerkezeti anyagok fejlesztésében várnak jelentos
muszaki fejlodést.
És ezeken a muszaki területeken olyan eros pozíciót akarnak szerezni, hogy
- mint az USA és Japán ma - szabványokat határozhassanak meg, méghozzá vi-
lágszerte érvényeseket.
A szabványkérdés
Kína a DVD-Iejátszók legnagyobb gyártója. Temészetesen nem kínaiak találták
fel ezt a készüléket és gyártásának technológiáját sem. Ezt mások tették, még-
hozzá japánok (Hitachi, Matsushita és Toshiba) és amerikaiak (Time Warner), és
ezért a kínai vállalatoktói a technikát kifejlesztok díjat szednek, készülékenként
15-25 dollárt. Ha meggondoljuk, hogy a DVD-Iejátszó gyakran még 60 dollárba
se kerül, a licencdíj a gyártási költségnek igen nagy hányadát képezi.
A kínaiaknak más általuk gyártott villamos-, elektronikai és információtechni-
kai készü1ékekért is licencdíjként évente milliókat kell fizetniük a külföldi cégek-
nek. Tartósan ez a kínaiaknak túl drága lesz. Ezért függetlenedni akarnak a licenc-
tulajdonosoktói, és maguk akarják a szabványokat meghatározni.
Ezért fejlesztették ki a DVD-Iejátszók új, fejlettebb nemzedékét. És mivel az
ABC-ben a D után az E következik, az új technikát EVD-nek - enhanced versatil
discnek nevezték el.
Ezt az új fejlesztést eszmeileg és pénzügyileg az állam támogatta. Az állami
gazdasági bizottság 1999-be összetrombitálta a 13 kínai DVD-gyártó ból álló kon-
zorciumot, amelyet Beijing E-World Digital Technology Co.-nak neveztek el.
A 13-as csoport vezetését a legnagyobb kínai DVD-termelo, a Jiangsu Shinco
Electronic Group vállalta. Négy éven át közösen kutattak, és akkor az EVD tech-
nológiája sorozatgyártásra készen állt.
Az új nemzedék készülékei jobb képet és jobb hangot adtak. De valamivel
drágábbak voltak és hiányzott a hozzájuk való content, azaz a lejátszható filmek.
Továbbá a kínai új technika HD DVD-nek nevezett két nagy versenytársat ka-
pottJapánból, ai egyiket a Toshiba és a NEC, a másikat a Blue-Ray-Group fej-
lesztette ki.
De akárhogyan is végzodik a rendszerek közötti harc, egyet mutat: a kínaiak
SZeI"k. benne vannak. Maguk akarják a szabványt alakítani. A muszaki világban új szereplo
81
 jelent meg. "Ez az egyik legfontosabb irányzat az informatikai és távközlési ipar-
ban", írja Igal Brightman, a Deloitte tanácsadó cég elemzoje. Azt jósolja, hogy
20l0-ig Kína szerepe a világszabványok meghatározásában állandóan noni fog.
A Fortune amerikai gazdasági magazin nemrég felrajzolta a tíz legfontosabb
muszaki irányzatot. Ezek egyike, hogy "Kína állapítja meg a szabványokat", és
Paul Saffo amerikai jövokutató ezt mondja: "az európaiak és az amerikaiak a leg-
utóbbi évszázadban sikeresen és jövedelmezoen diktálták a muszaki szabványokat,
most a kínaiak utolérik oket".
A kínaiak jelenleg több fronton próbálják megtámadni a nyugati ipari államok
monopóliumait:
• Operációs redszerek: a kínai kormány csak a Linux operációs rendszerre, a
Microsoft versenytársára fogad. Az ingyenes Linuxot Kínában a szabványos
operációs rendszerré akarja tenni. A koreai és a japán szoftvergyártókkal együtt
a kínai cégek ezenkívül egy Linuxszal kompatibilis szoftvert fejlesztenek ki.
• Rádiófrekvenciás azonosító (RFID): Minden Kínában gyártott árut - az
Adidas cipotol a Tchibo konyhakésig - csippellátnak el. Rádiófrekvenciás
úton így az árukat követni lehet, vagyis mindig tudható, éppen hol van - a
gyárban, szállítás közben, raktárban vagy üzletben. Így optimalizálni lehet
a vállalat áruinak áramlását. Kína most barkácsolja saját RFID-rendszerét,
amely a nyugatival nem kompatibilis.
• Mobiltelefon: Minden gazdasági tömb saját szabványt fejleszt a 3. generáci-
ós mobilok számára, az úgynevezett 3G-technikát. Az amerikaiak a CDMA
2000-et használják, az európaiak a W-CDMA-t és a kínaiak - egyébként a
Siemens eros segítségével- TD-SCMA-t. Kínának így eloször lesz saját mo-
bilszabványa.
Kínában már több mint 300 millió mobilhasználó van, és ezzel messze a világ leg-
nagyobb piaca. A kínai piac puszta nagysága is óriási versenyelonyt jelent. Ezért
jósolja Clyde Prestowitz, a washingtoni Gazdaságstratégiai Intézet elnöke: "Ha
a kínaiak a mobilok, DVD-lejátszók, számítógépek és más termékek legnagyobb
piacává válnak, elég hatalmuk lesz, hogy meghatározzák a muszaki szabványokat."
Az amerikaiak és az európaiak biztosan nem fognak ellenállás nélkül meghajolni
a kínai parancsok elott. Hiszen sok pénz és a presztízs forog kockán. Az összeüt-
közések programozva vannak, méghozzá olyan fronton, amelyre eddig aligha fi-
gyelt valaki is. "A szabványok lesznek az országok közötti harc új terepei" jósolja
Philipp Bond amerikai kereskedelmi államtitkár.
82
6. Ismeri ön a Huaweit?
A globális kínai konszernek keletkezésérol
"Kínában vannak vállalatok, amelyekrol on még nem hallott, de a jo'Vo
évtizedben mégis a versenypályán feltíinnek, és az on létét fenyegetik majd. "
Jack Welch, a General Elecrric korábbi elnöke
Erre még az orrunkat fintorítottuk volna ötven éve: tévékészülék]apánból? Volt a
Grundig, a Nordmende, a Saba. Vagy autót]apánból? Azt csak a németek, ame-
rikaiak, britek, franciák és olaszok tudnak gyártani - tehát mi, a fejlett Nyugat.
Akkor, az '50-es években és a '60-as évek elején a nyugati fogyasztók még önhitten
gúnyolták a távol-keleti furcsaságokat. Amikor az elso Sony tévéket anémet la-
kószobákba szállították, és az elso Toyoták feltuntek az autópályákon, mosolyogva
vettük tudomásul oket.
Mintegy két évtizede aztán megismétlodött a színjáték, de ezúttal a koreaia-
kon mosolyogtak, akik hirtelen videokamerákat és autókat kínáltak a világpiacon.
A márkák neve igen egzotikusan hangzott: Hyundai, Samsung, Lucky Goldstar
vagy a kiejthetetlen Daewoo. Nyugaton eleinte a koreaiakat sem vették komolyan,
sem a konszernek, sem a fogyasztók.
Ma okosabbak vagyunk: az egykor semmibe vett japán és koreai cégek sok
iparágban világszerte az élen vannak. Egyesek közülük egész ágazatok életét ol-
tották ki a nyugati iparvilágban. Kamerákat és szórakoztató elektronikai cikkeket
- néhány részpiacra dolgozó kis termelovállalattói eltekintve - már egyáltalában
nem gyártanak nyugat-európai cégek. Ezekben az ágazatokban lassan majdnem
minden Koreából és] apánból jön. A piacokat olyan cégek uralják, mint a Toshiba,
a Panasonic, a]VC, a Sony és a Samsung. Ezenkívül a japánok, akárcsak a koreai-
ak, az autópiacnak is fontos szereploivé váltak.
És most Kína nekivág ugyanannak az útnak, amelyen Korea és] apán már rég-
óta jár. És mi láthatólag harmadszor is beleesünk ugyanabba a hibába - nem akar-
juk elhinni, hogy ezután a kínai konszernek saját termékeikkel és márkáikkal fog-
nak megjelenni a világpiacokon. Mint ötven éve a japánok és húsz éve a koreaiak
esetében, most is az arrogancia és a tudatlanság uralkodik az igazgatósági emele-
83
teken: "Kutatásaink azt mutatják, hogy a multinacionális konszernek vezetoi telje-
sen figyelmen kivül hagyják annak az új kinai vállalkozói rétegnek a felbukkanását,
amely egyes külföldi piacokat már sikerrel meghódított" - mondja Ming Zeng és
Peter Williamson professzor, akik mindketten a Szingapúrban és a franciaországi
Fontainebleau-ben muködo, tekintélyes Insead MBA foiskolán tanítanak.
Az elso kinai multik már a világpiacon nyüzsögnek. Kicsiben kezdik, és az elso
külföldi tapasztalatokat a környezo ázsiai piacokon szerzik. És hódítanak, piacot
piac után, ágazatot ágazat után. Részben nehezen kiejtheto nevüket még csak a
bennfentesek ismerik. Ugyan ki hallott már a Haierrol, a Huaweirol, a Lenovóról,
a Ningbo Birdrol vagy a TCL-rol?
Ezeket, és néhány más nevet pedig meg kellene jegyezni, mert ezek a jövendo
Samsungok és Sonyk. Hamarosan felkerülnek a "Fortune 500" listára, a konszer-
nek globális elitligájába. Eros versenyt szítanak majd a régi hagyományokra tá-
maszkodó multiknak, a General Electricnek, a Siemensnek, vagy akármelyik má-
sik óriásnak. És hamarosan fel is vásárolnak majd egy-kettot ezekbol az óriásokból.
Akkor már senki sem fog többé mosolyogni rajtuk.
Tanulni Japántói és Koreától
Kína mintaképei keleten vannak - Japánban és Koreában. Kínai politikusoktól és
vállalatvezetoktol gyakorta halljuk két olyan vállalat nevét, amelyek példáját követni
akarják.A japán Sony és a koreai Samsung ez a két óriáscég - két ázsiaivilágkonszern,
amelyeknek sikerült lépésrollépésre meghódítani a globális piacot. Ha a japánok-
nak és a koreaiaknak ment, miért ne tudnánk mi is elérni, kérdik maguktól a kinaiak.
Buzgón és alaposan tanulmányozzák a keleti szomszédok modell értéku sikereit.
A '90-es években a koreai és a japán konglomerátumok voltak a kinaiak nagy
példaképei. Az elobbieket csebolnak, az utóbbiakat keirecunak hívják - gigászi
vegyes konszernek, amelyek egy név alatt majdnem mindent kinálnak, autótóI a
bankhitelen át az acélig. A Daewoo, a Hyundai, a Lucky Goldstar volt a koreai
óriás, a Mitsubishi, a Mitsui és a Sumitomo a japán.
De 1997 közepén kitört az ázsiai válság, amelynek következtében foleg a ko-
reai csebolok kerültek veszélyes dugóhúzópályára. A kinaiakban felmerül tek az
elso kétségek, hogy az ilyen nehézkes konglomerátumok mégsem lehetnek a he-
lyes mintakép ek. A kinai vezetok csendben, de gyorsan felhagytak a koreai és ja-
pán példára létesítendo vegyes konszernek stratégiájával.
84
Ezzel szemben inkább a "tiszta", csak keleti konszernek, mint a Samsung és
a Sony, bizonyultak utánzásra alkalmasnak. Mindketto erosen az elektronikára
összpontosít, és lelkes újítónak számít.
A Sonyt közvetlenül a II. világháború után alapították, és ma egyike a vi-
lág vezeto villamosipari cégeinek, sikereit folytonos újításainak köszönheti.
A walkman és a videokamera, amely alig nagyobb egy fényképezogépnél, a Sony
laboratóriumában keletkezett.
A Samsung is kicsiben kezdte. A vállalat eloször néhány külföldi céggel ala-
pított közös vállalkozást, és több mint félszáz licencszerzodést kötött. Ez volt az
úgynevezett tanulóido.
Az export a '80-as évek elején indult meg az Egyesült Államok irányába. Mivel
ott a Samsung márkát senki sem ismerte, a koreaiaknak valami mással kellett a fi-
gyelmet felhívniuk magukra. Következetesen az olcsóságot választották stratégi-
ául. És egyszeruen sokkal alacsonyabb árakat kértek, mint amerikai és japán ver-
senytársaik. Így egyik piacot a másik után hódították meg. Ma a Samsung több
mint 35 milliárd eurós forgalm ával a világ egyik legnagyobb elektrokonszernje.
A Samsung és a Sony utat mutatott, a kinaiak utánozni akarják oket, és sikerül-
ni fog nekik. A kérdés már rég nem az, hogy a keletkezo kinai konszernek a világ-
piacra merészkednek-e, hanem csak az, hogy mikor bukkannak fel ott.
Csak ido kérdése
Még csak 15 kinai vállalat szerepel a "Fortune 500" listán, amelyet az amerikai
gazdasági magazin évente osszel tesz közzé. A világ 100 legismertebb márkája kö-
zött, amely~ket az Interbrand tanácsadó cég évente közöl, még egyetlen kinai név
sem szerepel. De ez változni fog, mondják a szakértok - ha nem is máról holnapra,
de középtávon. "Tíz év múlva jelentos számú nemzetközileg versenyképes kinai
vállalat lesz" - jósolja például Barry Naughton, a California Egyetem San Diegó-i
részlegének közgazdászprofesszora.
A McKinsey mindentudó vállalati tanácsadói valamivel óvatosabbak. Nem haj-
landók határozott idotartamot mondani. Negyedévenként megjeleno folyóiratuk-
ban, aMcKinsej Quarterlyben felvetették a kérdést: "Boldogulhatnak-e akinai
márkák külföldön?" Néhány sorral késobb jön a diplomatikus válasz: "Igen, de
nem lesz könnyu."
85
 ---
A McKinsey szakértoi bizonyos hiányosságokat vettek észre a globális piaci
tényezo szerepére oly lelkesen töro kínai vállalatoknál. Például: "Nincsen igazi
marketingtapasztalatuk." És: "Hiányoznak az értékesíto csatornáik, elsosorban a
fejlett országokban." Mindez idobe és pénzbe kerül.
A kínai törtetok tudják, hogy még néhány házi feladatot meg kell oldaniuk, de
az állam készségesen hajlandó ehhez pénzügyi támogatást adni nekik. A kormány
2003 tavaszán éppen ebbol a célból új szervezetet alapított: aSASAC betunevu
(State-Owned Assets Supervision and Administration Commission), állami aktívá-
kat felügyelo és igazgató bizottságot, amelynek 30-50 vállalatot képessé kell ten-
nie a nemzetközi versenyre. A kiválasztott vállalatokat az állam pátyolgatni fogja,
bokezuen engedélyezi külföldi befektetéseiket, kedvezményes hiteleket kapnak és
- ha elkerülhetetlen - nagylelku támogatásokat is. A pekingi kormány pontosan
követi a japánok és a koreaiak beavatkozó hagyományait, amellyel eloször hazai,
majd nemzetközi bajnokaikat kinevelték.
De a pénzen egyedül nem múlik. A kínai vállalatoknak, amelyek a világpi-
ac felé törekednek, meg kell változtatniuk gondolkodásukat. Meg kell tanulniuk,
hogy a piac majdnem olyan fontos, mit a termék. Ez azt is jelenti, hogy a piacok-
ba be kell fektetni, azaz marketingre van szükség. Hajlandóknak kell lenniük sok
pénzt fordítani reklámra. Ez olyan gondolat, amely sok kínai vállalat vezetoitol
még idegen. Honnan is ismerhetnék?
A reklámot hosszú ideig megvetették, mint a kapitalizmus ördögi csábító mód-
szerét. A '90-es évek elején Kínában még nem voltak a tévében, vagy a közterüle-
teken reklámok, sem hirdetések a sajtóban. Ma a pekingi repüloteret a belváros-
sal összeköto 25 kilométeres útszakaszon egyik óriásreklám követi a másikat töb-
bé-kevésbé ügyesen fogalmazott reklámszövegekkel. Sanghaj híres parti sétányán
villognak a bel- és külföldi konszernek neonreklámai. És a tévében a reklámfilmek
régóta mindennaposak.
Idoközben Pekingben és Sanghajban minden nagy globális reklámügynök-
ségnek vannak képviseletei, és kreativitásukkal hozzájárulnak, hogy a kínai vál-
lalatok felismerjék a védjegyek fontosságát, és a reklám jelentoségét márkájuk
szempontjából. A nagy cégeknek már bizonyos ideje van marketingrészlegük,
többnyire külföldi reklámügynökséget foglalkoztatnak, és tanácsadókat vesznek
igénybe.
Fiora Gilmore egyike e tanácsadóknak. Már résztvett egyes kínai cégek "márká-
sításában", azaz egy védjegy megalkotásában és elfogadtatásában. Tapasztalatairól
Brand U7arriors China ("Kínai márkaharcosok") címu könyvében számol be. Abból
86
indul ki, hogy egy évtizeden belül legalább egy kínai név bukkan fel a tíz legismer-
tebb globális márkát tartalmazó listán.
Hogy melyikük lesz az, még nem tudja. De azt már pontosan tudja, milyen
körbol kerülhet ki.
A (még) ismeretlen óriások
Melyik lesz a holnapi Samsung vagy Sony? Ki fogja a nem túl távoli jövoben a
messzi Kínából megtámadni a Siemenst és a Bayert, a Vodafone-t és a Nokiát,
a Ciscót és a ThyssenKruppot?
Létezik a kínai vállalatok olyan illusztris csapata, amelyeknek megvan az esz-
közük ahhoz, hogy globális játékosok legyenek. Vannak köztük csúcstechnikai cé-
gek és hagyományosak, még kicsi és már nagy konszernek. A régi és az új ága-
zatokból jönnek, székhelyük valamelyik metropolisban van, de az is lehet, hogya
tartományok egyikében. A közös bennük: karizmatikus vezeto áll az élükön, aki
gyakran a vállalat alapítója is volt. Valamennyinek látomása van: az óriás birodal-
mon kívül is fontos szerepet akarnak betölteni.
A következokben szubjektív, de nem önkényes listát sorolunk fel tizenegy po-
tenciális kínai multival, amelyek bármelyike a legközelebbi években a világpia-
cokon komoly verseny társsá válhat:
China Mobile
A világ legnagyobb mobilüzemelteto cége. Elképzelhetetlen: 170 millió
ügyfél! Sokkal több, mint a Vodafoné, a világon a második legnagyobbé.
Minden hónapban négymillió új ügyféllel no a számuk. Igen nyereséges:
19 milliárd dollár forgalommal4,3 milliárd dollár nyereség.
Ningbo Bird
Kína elso számú mobilkészülék-gyártója. Minden külföldi versenytársát fe-
lülmúlta. Üstökösszeru növekedés: 1992-ben adta el az elso mobilt, ma 20
millió darabot gyárt évente. Már kooperál a Siemenssel. Találgatni lehet,
mikor fogja á Bird felvásárolni a Siemens mobilgyártó részlegét.
87
 Alibaba.com
E-kereskedo vállalat. Eloször csak B2B (vállalatok között), most már B2C
(vállalat és fogyasztó között) is. Versenyezni akar az Ebayjel, elobb csak
Kínában, azután a világ többi részén. Jack Ma volt angoltanár 1998-ban ala-
pította. Nagyságelony: majdnem 90 millió fovel már ma Kínában található
az Egyesült Államok után a világ második legnagyobb internetközönsége.
Wanxiang Group
Magánvállalatok a kapitalista Zhejiang tartományból, Sanghaj szomszédsá-
gában. Lu Guanqiu, Kína ötödik leggazdagabb embere (becsült vagyona:
670 millió dollár) alapította. Kína legnagyobb autóalkatrész-szállÍtója, és
már megépítette elso gyárát az Egyesült Államokban.
SAIC
Kína legnagyobb automobil konszernje, székhelye Sanghajban van. Két
nagy közös vállalatban vesz részt, egyikben a Volkswagennel, a másikban
a General Motorsszal. Fokozatosan beszáll a koreai autópiacba: eloször
megszerezte a Daewoo 10 százalékát, nemrég átvette ott a negyedik leg-
nagyobb termelot, a Ssangyongot. Ezenkívül érdekeltsége van a brit MG
Roverben.
CITIC
Teljes neve: China International Trust&Investment Corporation. Gazdag
hagyományokkal rendelkezo konglomerátum, amely a '70-es években ke-
letkezett. Erosen a kormány befolyása alatt állt, késobb részben tozsdére
vitték. Foleg a pénzügyi szektorra összpontosít, de befektetései vannak az
épÍto-, az energia- és a távközlési ágazatban is.
Sinopec
Kína három olajipari óriásának egyike. Ma már Ázsia legnagyobb olajfi-
nomÍtó és petrokémiai konszernje. Már jegyzik a londoni és a New York-i
tozsdén. Akárcsak a BP vagy a Shell, külföldön, elsosorban a Közel-Keleten
olaj- és gázmezoket vásárol fel. Valaha 1,3 millió alkalmazottja volt, most
- fogyasztókúra után - már csak körülbelül 400 000 van.
88
!
..010....-
Li Ning
Li Ning vállalkozó 1984-ben háromszoros olimpiai bajnok volt tornából,
és igen népszeru. Ezért 26 évesen saját nevét viselo sportruházati konszernt
alapított 1989-ben. Alkalmazott egy nagy külföldi reklámügynökséget. 450
üzlete van Kínában. Valamivel olcsóbb an adja ruháit és cipoit, mint az
Adidas és a Nike. Szeretne olyan sikeres lenni vállalkozásában, mint egy-
kor a tornában volt.
Baosteel
A kormány kevence. Sanghajban alakult 1978-ban, a hatalmasok babus-
gatták nagyra. Mindig a legjobb igazgatókat kapta, és a legújabb nyugati
technikához jutott, bármibe került is. Ma Kína legnagyobb és leghatéko-
nyabb acéltermeloje. 14 milliárdos forgalma 1,6 milliárd dollár nyeresé-
get hoz. Még a versenytársak is dicsérik a Baosteelt. "Ez elso osztályú vál-
lalat" - mondja Thomas Usher, az US Steel fonöke. Egyre nagyobb a kül-
földi tevékenysége. Már részesedése van ausztrál vasércbányákban és bra-
zil acélkohókban.
Qingdao Sörfozde
Bizonyosan Kína leginkább globális piaca. A világon majdnem minden kí-
nai étteremben Qingdao (magyaros átírással: Csingtao) sört szolgálnak
fel. Németek alapÍtották 1903-ban. Ezért a német tisztasági szabvány sze-
rint készül. Kína elso számú sörfozdéje 1,2 milliárd dollár forgalommal.
Világméretekben azonban messze elmarad. Ezért együttmuködik az ame-
rikai Anheuser-Busch sörkonszernnel, ennek világméretu értékesíto csa-
tornáin át akarja a kínai sört a világpiacra juttatni.
China State Construction Engineering
Az ország legnagyobb épÍtoipari cége. Sok tapasztalata van nagy építkezé-
sek - gátaktói repüloterekig - kivitelezésében, foleg Kínában, de fejlodo
országokban is. Most meg akarja hódítani az ipari országokat is. Az alap-
követ már letette: New York közepén a konszern irodaházakat és luxusszál-
lodát épít. SunWenjie elnök azonban többre törekszik: "a világ tíz legna-
gyobb épÍtoipari cége közé akarunk tartozni".
89
 ---
Míg ez a tizenegy cég a holnap global playerei közé tartozik, vannak olyanok, ame-
lyek már ma erosen hatnak a nemzetközi piacokra és már most a nyugati konszer-
nek versenytársai. Ehhez a befolyásos körhöz tartozik a Legend (s~ámítógép), a
Haier ("fehéráru"), a Huawei (távközlési berendezések) és a TCL (elektronika).
Hogyan érték ezt el ezek a cégek? Választ ad rá néhány tányérmosó-történet
a modern Kínából.
Egy legenda születése
A történelem lapjaira kerül 2004. március 26-a. A hírneves Beijing szálló bankett-
termében ünnepélyes aláírásra került sor. A szertartáson sok száz díszvendég és
médiakiküldött vett részt. Mintegy száz kamera irányult a pódiumra, ahol majd-
nem teljes létszámmal jelen volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a
Lenovo vállalat vezetosége.
Sok beszéd és ügyes reklámfilmek után a hölgyek és az urak a tettek mezejére
léptek: szponzorszerzodést írtak alá a 2006. évi (téli olimpia Torinóban) és a 2008.
évi (nyári játékok Pekingben) Olimpiai Játékok számára. Kitört a taps és az éljen-
zés, pezsgot szolgáltak fel.
Kínai konszern eloször - és ez a történelmi - az olimpia egyik fo szponzora!
Olyan világmárkákkal együtt, mint a Coca-Cola és a McDonald's. A Lenovónak
ez az elojog becslések szerint 40 millió dollárba került, ehhez jön az összes elekt-
ronikus berendezés, amelyet a kínaiak a két esemény számára természetben ad-
nak. A kiadás azonban megtérül: a Lenovo logója mindenütt ott lesz, és a televí-
zióban világszerte milliárdos közönség fogja megismerni. A képernyo elott sokan
fogják kíváncsian kérdezni: Mi fán terem ez a Lenovo? És úgyszólván senki sem
tudja a választ.
A Lenovót nemrég még Legendnek hívták. A vállalatot a '80-as évek közepén
Liu Chuanzhi, a pekingi Tudományos Akadémia tagja alapította. Liu 40 évével vi-
szonylag már idos volt vállalkozónak. "De korábban a kulturális forradalom miatt
nem volt rá esélyem, hogy vállalkozó legyek" - mondja szinte mentegetozve. Tíz
alapító társával együtt Liu eloször számítógépekkel kereskedett, míg 1990-ben
hozzáfogott maga is a gyártáshoz.
Akkor Kínában az amerikai komputergyártók uralkodtak, de 1996 óta a Legend
az elso, utána jön a Dell, az IBM és a Hewlett-Packard. Közben a kínaiak az ázsi-
ai piacon is megelozték az amerikaiakat.
90
Sikerük receptje: majdnem ugyanolyan jó technikát kínálni, mint a külföldi
versenytársak, csak éppen kedvezobb áron. A kínaiak muszakilag egyáltalán nin-
csenek annyira lemaradva az amerikaiak mögött, és igen eros a tudományos kuta-
tói hátterük. 13 000 alkalmazottjukból több ezer a kutatásban és fejlesztésben dol-
gozik, így a cég a legjobbat tudja kiválasztani. A Legend elonyös en, Peking észak-
nyugati részén, a fováros csúcstechnikai negyedében muködik, ott, ahol a legjobb
egyetemek vannak, és sok az apró technikai kisüzem, valamint multik a világ min-
den részébol, amelyek itt kutató és fejleszto központtal rendelkeznek.
A Legend termékválasztéka az évek folyamán lényegesen szélesedett: számí-
tógépeken kívül gyárt notebookokat, szervereket, MP3-lejátszókat, digitális ka-
merákat és mobilokat. A jelszó: az információ- és távközlési technikában minden
összeno, ezért készítsük magunk mindezeket a termékeket.
A forgalom már négymilliárd dollár körül van. A Lenovo csak nemrég vette
át az IBM-tol a személyi számítógépek gyártását, és ezzel a világ harmadik PC-
eladójává vált. A vállalat a legjobb úton van, hogy elérje kituzött célját, "vezeto
nemzetközi vállalattá váljék".
Ez is vezette a névváltoztatáskor. Mert az egész világon elterjedt "legend" szó
sok piacon már lefoglalt és védett név. Ezért hívják a Legendet 2004 tavasza óta
Lenovónak.
Egy multi belvilága
Shenzhen Hongkong toszomszédságában van. Közvetlenül a továbbra is meglévo
határ mögött, amely az egykori koronagyarmatot a népköztársaságtói elválasztja.
Shenzhen két évtizeddel ezelott még álmos halászfalu volt, ma hatrnilliós metro-
polis. Shenzhen Hongkong klónjának néz ki.
Ha elhagyjuk Shenzhen belvárosát, az autópályán körülbelül fél óra múlva kö-
vetkezik egy kijárat, amire "Huawei" feliratú zöld tábla figyelmeztet. Huawei nem
falu, se nem városrész, hanem egy vállalat neve. A Huawei Kína vezeto csúcstech-
nikát gyártó cége.
A cég területe kisvárosra emlékeztet. Van itt kórház 20 orvossal, akik a híres
Beijing Egyetemen végeztek, lakótelep 3000 munkatárs számára. Köztük pálma-
fákkal körülvett uszoda, teniszpályák, terjedelmes klubház bárral és biliárdaszta-
lokkal. A környezet inkább a Mediterrán Klub üdülojének, mintsem a Huawei al-
kalmazottai otthonának látszik. Mindenütt fiatalok hemzsegnek a tágas területen.
91
 - Isten hozta! - üdvözli a vendéget a Huaweinél Richard Lee, és a konferencia-
központ egyik termébe vezeti. Tökéletes angolsággal tart "power point"-bemu-
tató eloadást a vállalatról: Ren Zhengfei hadmérnök alapította 1988-ban. Induló
toke 1000 dollár. Importált telefonok eladásával kezdte. Késobb maga gyártott és
értékesített telefonokat Kína olyan vidéki területei számára, amelyeket a külföldi
versenytársak nem értek el.
Ma a Huawei (forgalma: körülbelül négymilliárd dollár) majdnem azonos
muszaki szinten áll, mint nagy külföldi versenytársai, a Cisco, a Nortel vagy a
Siemens. Nagy elony a Huaweinek, hogy 22 000 alkalmazott jának (átlagélet ko-
ruk alig 30 év) fele a kutatással foglakozik, köztük kétszáz indiai. Ha kell, éjjel-
nappal dolgoznak.
- Kutatóink jól képzettek, de a bérük csak a negyede a nyugati szakértokének
- mondja FuJun PR-igazgató.
A Huawei ezért tudja termékeit - adatirányítók, szerverek, kapcsolóberende-
zések, mobilok - valamivel a nyugati versenytársaknál alacsonyabb áron piac-
ra vinni. Szakértok becslése szerint a kínaiak a verseny tárgyalásokon esetenként
30 százalékkal kevesebbet kérnek a konkurenciánál.
A Huawei újabban külföldi rendeléseket is keres. Még óvatosan a harmadik vi-
lágban, vagy a jobb helyzetu fejlodo országokban, de egyre inkább az ipari orszá-
gokban is. Németországban a Huawei egész emeletnyi irodát bérel Eschbornban,
Frankfurt kapujában. Sok kínai között ott ül Sören Pürschel marketingigazgató,
aki ezt mondja: "A válság számunkra esély. Rossz idokben az olcsó és rugalmas
újoncoknak jobbak a piaci esélyei."
A Huawei azt tervezi, hogy már 2006-ban forgalmának 30%-át a külföld del
bonyolítja le. A Huaweit már nem fogják lebecsülni. A Cisco, a világpiac vezeto
cége és a Huawei versenytársa egy belso használatra készült tanulmányban arra az
eredményre jutott, hogy a Huawei a legveszélyesebb versenytársa a vállalatnak.
A kalapácsos ember
Mindig elmesélik, de túl szép ahhoz, hogy igaz is legyen. Volt egyszer egy kí-
nai gyárigazgató, aki nem nagyon volt elégedett a termékek minoségével, ame-
lyeket munkásai a gyárban készítettek. Mivel semmilyen rábeszéléssel sem hatott
a minoség javítására, szokatlan eszközhöz nyúlt - kalapácshoz. Munkatársai sze-
me láttára szétverte a vadonatúj hutoszekrényeket és mosógépeket. A meglepett
92
I
J.-
munkatársak megértették a szokatlan bemutatót: hogy amit gyártanak, csak ócs-
kavas. Megígérték, jobban fognak vigyázni a minoségre.
A kalapácsos akció 1984-ben volt. A cég neve akkor, derék szocialista módon:
"Csingtaói Általános Hutogépgyár". Romboló igazgatója az akkor 35 éves Zhang
Ruimin volt. Ma a fonököt még mindig Zhang Ruiminnak hívják, de a vállalat
cégneve már régóta új: Haier. Ruimin úr cége változatlanul hutoszekrényeket és
egyéb úgynevezett fehérárut készít, amelyeket többé már nincs oka kalapáccsal
szétverni
Az autodidakta Zhang Ruimin forradalmasította a vállalatot. Tanult más or-
szágoktól, és mindegyiktol a legjobbat vette át: "az amerikaiaktói megtanultuk az
újító szellemet, a németektol a szigorú minoség-ellenorzést és a japánoktói a kép-
zett munkaero szolidaritását".
A Haier valamiféle kínai mintavállalat. Forgalma több mint 9 milliárd euró, al-
kalmazottainak száma 30 000, termel 13 országban, elad 165-ben. Zhang Ruimin
mintavállalkozó. Munkásgyerekbol topmenedzser - az ilyen karriereket szeretik a
kommunisták. Zhang ezért tagja a legfobb párttestületeknek. Ezért gyakran mond
olyanokat, ami a kormánynak is tetszik: "Kína nem elégedhet meg azzal, hogy a
világ gyártómuhelye legyen. Saját márkákra van szükségünk, hogy megmutassuk
országunk erejét."
A Haier ilyen eros márka, Kínában már a legismertebb. A Haier minden kínai
repülotér csomaghordó kocsijain hirdet reklámszövegévei: "Haier and Higher".
A Haier még magasabbra tör külföldön. A világ ötödik helyén van már, de Zhang
Ruimin többet akar. A Handelsblattnak kijelentette: "Célunk eloször a harmadik
hely, utána megelozzük a Whirlpoolt és az Electroluxot, és az elsok leszünk."
Ez csak globális terjeszkedéssel sikerülhet. Meggondoltan, lépésrollépésre va-
lósulhat meg: eloször a szomszédságban, Délkelet-Ázsiában, majd az USA-ban,
és aztán Európában. A Haier a termékválasztékát is fokozatosan bovíti. Nem kí-
nálja egyszerre az egész - közben 250 cikkre terjedo - palettáját. Kicsiben kezd,
például szállodák számára minibárokkal vagy borhutoszekrényekkel. Így indult az
Egyesült Államokban 1994-ben. Rendszeresen bovítette a termékválasztékot. Ma
a Haier ott van az USA tíz legnagyobb kereskedelmi lánca közül kilencben. Los
Angelesben a Haiernek formatervezo központja van, Dél-Karolinában gyára és
Manhattanbén az amerikai központja.
Néhány fehér- és barnaárukat gyártó kínai cég úgy lopódzott be a világpiacra,
mint a Haier. A fehéráruk - hutoszekrények és mosógépek - a konyhában állnak,
a barna áruk - tévékészülékek és hifitornyok - a nappaliban.
93
 A Changhong, a Konka, a Panda barnaárut gyártó ismeretlen nevek, ame-
lyek már nagy piacokat szereztek a Harmadik Világban, például Indiában vagy
Indonéziában. A kínai piacon már régen urak. Ott a külföldi márkáknak már csak
statiszta szerepük van, darabonként szorulnak ki. És ez a sors várhat még rájuk más
ágazatokban is.
Hogyan borult fel a mobilpiac?
Aki csak egy pár évvel ezelott Kínában egy mobilüzletbe lépett, a vitrinekben
és a polcokon úgyszólván csak külföldi márkákat láthatott és vehetett. Motorola,
Nokia, Ericsson és Siemens uralta akkor a kínai piacot. Valamennyien nagy növe-
kedési ütemrol képzelodtek, és álmukban sem hitték, hogy a kínai gyártók valaha
is versenyt támasztanak nekik.
Ha ma benézünk egy mobilüzletbe, ahol tucatnyi egyenruhába öltözött
eladóno hajhássza a vevok kegyeit, azt fogjuk tapasztalni, hogy óriási a változás.
Még mindig ott vannak a kínálatban a vezeto külföldi márkák, de már kisebb-
ségben. Az árupolcok más márkák alatt roskadoznak, ezeket Birdnek, TCL-nek,
Konkának, Amoinak és Haiernek hívják - csupa kínai márka.
A mobilpiac a leheto legrövidebb ido alatt fejre állt - a külföldiek uralmát a kí-
naiak hegemóniája váltotta fel. Így 2003-ban a két vezeto márka a Ningbo Bird
(13%-os piaci részesedés) és a TCL (ll %) lett, csak utánuk jön az egykori ural-
kodó Nokia (11%) és a Motorola (9%). Az összes kínai mobilgyártó együttes pi-
aci részesedése már 55%. Négy évvel ezelott szerény 5% volt.
A példa két pontra mutat. Eloször is arra, hogy milyen tévesen ítélték meg a
külföldi konszernek a lehetoségeiket, mert fölényesen úgy gondolták, oket sen-
ki meg sem közelítheti. Másodszor pedig arra, hogy milyen gyorsan megelozik a
kínai cégek nyugati versenytársaikat, és szorítják ki lépésrollépésre oket. A kínai
cégek feltörése lélegzetelállító an gyors. Ezt az ütemet egyetlen koreai vagy japán
vállalat sem bírja.
Legyen példánk a Ningbo Bird: a vállalat csak 1992-ben alakult meg mintegy
20 millió dollár induló tokével. A Xu Lihua körüli három alapító eloször csak rá-
diós autólopás-gátlókat (pager) gyártott, majd a '90-es évek végén beléptek a vi-
rágzó mobiltelefon-üzletbe. Ma a Ningbo Bird elso számú Kínában, ahol 300 mil-
lió mobilfelhasználó van.
94
A Ningbo Bird telephelye körülbelül harmincpercnyire van Ningbótól- hat-
milliós városl250 km-rel délebbre Sanghajnál. Az igazgatóság épületében a PR-
os hölgy Kína térképét mutatja. Sok fekete pont van rajta. Azt mondja, több mint
négyszáz. A pontok az értékesítési irodák helyét jelentik. Ezek tartják a kapcso-
latot 50000 kereskedovel, aki Bird mobilokat árul. Egyetlen mobiltársaságnak
sincs az ország egész területére terjedoen annyira suru hálózata, mint a Ningbo
Birdnek. A vállalat 10000 alkalmazottja közül 7000 marketinggel és árusítással
foglalkozik, a többi kutatással és termelésseI.
A vállalat egyik tájékoztató mappája sok grafikont tartalmaz, amelyen felfelé
haladó vonal látható. Forgalom, nyereség, termelés - minden viharosan gyarapo-
dik. A bemutató utolsó oldalán a cég célja olvasható: "A Bird elso osztályú nem-
zetközi márka és világhíru multinacionális vállalat lesz!"
Ezzel teljesen összhangban, lelkesen mondja Xu Lihua, a vállalat fonöke: -
Van egy álmom: olyan nagyok akarunk lenni, mint a Motorola, az IBM vagy a
Microsoft.
Xu úr holdkóros álmodozó lenne? Ha az ember ilyen kijelentéseket hall, haj-
lamos gognek vagy nagyzási mániának tartani. De aki olyan gyorsan meghódí-
totta a kínai piacot, mint a Ningbo Bird, annak globális kérdésekben is adhatunk
némi hitelt.
Hiszen a kínai piacon a verseny kemény, talán egyike a legkeményebbnek a vi-
lágon. Fokozatosan mindenki ott tolong, akinek rangja és neve van. Valamennyi
multi és a belföldi versenytársak széles köre. Így a hazai piacon a Ningbo Bird
nemcsak a külvilág N okiáival és Motoroláival versenyez, hanem kereken
35 belföldi versenytársával is. Aki itt helyt áll, az megedzodik és felfegyverkezik a
világméretu versenyre is. Ezért a Ningbo Bird globális ambícióit, azt, amit mobil-
exportjával már elkezdett, komolyan kell venni. A Nigbo Bird stratégiája - elobb
megszerezni, illetve visszaszerezni a hazai piacot, aztán a világpiacon támadni -
más ágazatokban is utánzókra fog találni. A külföldi cégek számára ez kettos ve-
szélyt jelent. Elvesztik kínai piaci részesedésüket, és új, agresszív versenytársakkal
kerülnek szembe a világpiacon.
Sok multinacionális vállalat még egyáltalán nincs tudatában ennek a fejle-
ménynek. Míg a kínai gazdasági csodáról álmodnak, a kínai konkurensek ébe-
rek. Nem akarják és nem fogják harc nélkül átengedni hazai piacukat a külföl-
1 A kínai városok területébe és lélekszámába gyakran a környezo járások mezogazdasági lakosságát is be-
leszámítják, ebben az esetben is errol van szó. - A szerk.
95
di versenytársaknak. A kormány segíti oket ebben - nyíltan és leplezve egyaránt.
Elegendo trükk létezik, amellyel a külföldi cégek életét meg lehet keseríteni, és a
belföldieknek kedvezni. Csak egy ágazat van - kifejezetten kulcságazat -, amely-
ben ez nem sikerült nekik, vagy mégis?
Mikor gurulnak le a szalagról az elso kínai autók?
Taxival utazni Sanghajban sorba állást jelent. De jó alkalom arra is, hogy közvet-
len közelbol tanulmányozzuk és figyeljük meg a kínai autópiacot, milyen kocsik
elozik balról és jobbról a zöld-fehér Peugeot-t. Világos: nagyon sok a Volkswagen
közöttük, mert a wolfsburgi továbbra is vezeti a piacot, köztük különösen sok a
Santana, amely még mindig a legkeresettebb VW-modell Kínában. De egy ide-
je Polók, Borák, Golfok - majdnem mindenfajta Volkswagen gurul már Kína
útjain.
Már rég elmúltak azok az idok, amikor a régi modelleket a kínaiaknak el le-
hetett adni. Az autóbolond helybeliek manapság már részleteiben ismerik, mit is
kínálnak a világban. Gondoskodik errol az a több mint harminc autósújság, ame-
lyekben színes képek mutatják meg a kínaiaknak hétrol hétre, milyen új modelle-
ket állítottak ki a detroiti, a frankfurti, a genfi, a párizsi és a tokiói autóexpókon.
Így nemcsak Volkswagenek állnak a dugókban, hanem a General Motors, a
BMW; a Honda, a Toyota, a Peugeot gyártmányai is és néhány Ford. Áru egyet-
len kínai személygépkocsi sem. Bár a kínai utakon közlekedo autók fokozatosan,
most már majdnem kivétel nélkül kínai gyárakban készülnek, mégis úgynevezett
vegyesvállalatok ezek. A kínai fél adja az olcsó munkaerot, a külföldi partner a drá-
ga szakértelmet és a márkát.
AVolkswagen volt az elso autókonszern, amely 1984-ben ilyen vegyesvállalatba
belépett. Azóta a világ minden autógyárát - ha eltekintünk az olyan elokelo
cégektol, mint a Porsche vagy a Jaguár - vegyesvállalat képviseli Kínában. Egyik
se szalasztja el ezt a jövedelmezo piacot. Kína a globális autóipar Mekkája lett.
A konszernek oda zarándokolnak, mert sehol a világon sincsenek ilyen álomszeru,
20, 30, sot 60%-os évi növekedési ütemek. Mindenütt, az északi Changchuntól
(Voikswagen, Audi) a déli Kantonig (Honda), a keleti Sanghajtói (General Motors)
a nyugati Csungkingig (Ford) - vannak kínai-külföldi vegyesvállalatok. Ezek szin-
te kivétel nélkül a külföldi fél modelljeit szerelik össze. Tisztán kínai márka nincs
- egész kis kivételtol eltekintve. De tulajdonképpen miért is nem létezik?
96
A magyarázathoz Xing Hong visz közelebb. Ez az úr - negyvenen alig túl,
tökéletesen angolságával (sokáig New Yorkban élt), alapos világismeretével
_ oszintén beszél. Xing Hong autóipari vezeto, a Brilliance Holding (a BMW
vegyesvállalati partnere) igazgatóságának tagja. A holding saját márkájú kocsikat
is gyárt. A "Zhonghua", lefordítva Középso Birodalom vagy egyszeruen Kína -
üzletemberek számára készült limuzin, 35%-kal olcsóbb an az Audinál.
- El kellett kerülnünk Brazília hibáját - mondja Hong. A dél-amerikai ország
ugyan nagy autótermelo, de nincs saját márkája. Ezt a sorsot Kínának el kell ke-
rülnie, és ezért gyártja cége a "Zhonghuát". De a nyugati autóipari vezetok sze-
rint a kínaiak nélkülözik az autógyártáshoz szükséges ismereteket. Erre Xing nyu-
godt hangon azt válaszolja:
_ Mi itt gyujtjük össze a szakismereteinket -lépésrollépésre. És amit még nem
tudunk, azt külföldön vesszük meg.
Például a "Zhonghuához" a forma tervezést és a gyártástechnológiát Olasz-
országban. Hisz benne, hogy a kínai autók behozzák a lemaradást. A Brilliance
nem az egyetlen kínai autógyár, amelynek saját márkája van.
ézze meg a Geelyt is! - javasolja befejezésül.
A Geely magánautógyár, amelyet Li Shufu vezet.
- Kína autóipara nem hagyatkozhat csupán a külföldi óriáscégekre - mond-
ja Shufu. O ezért gyártja maga az autóit - azaz majdnem maga, mert továbbra is
igénybe veszi a formatervezési segítséget Olaszországtói és Koreától. Modelljeinek
neve: Haoqing, Meiril, Uliou és Urban Nanny. Négy kerék, motor és karosszéria
_ semmi flanc - ezért a kb. 5000 dolláros áraikkal nagyon olcsóak. Ideális elso ko-
csi olyan országban, ahol most kezdenek autóvezetést tanulni. A Geely 2004-ben
már 200 000 darabot adott el ebbol az olcsó kocsiból, 20l0-re már 1,2 millió ko-
csi értékesítését tervezi.
Ezt az alsó kategóriát a külföldi konszernek bunösen elhanyagolták, és ez meg-
bosszulhatja magát. Olyan vállalatok, mint a Geely, de az akkumulátort gyártó
BYD is, amely a 4000 dolláros "Flyer"-rallépett a piacra, be akar rendezkedni
ezen a terepen, és úgyszólván alulról kívánja feigöngyöini a piacot.
Valaha lesz kínai autóexport is. Ahogy Minekava So, a Honda kínai részlegé-
nek vezetoje állítja, Kínának "minden lehetosége megvan rá, hogy néhány év alatt
az ágazat elso exportáló országainak csoportjába emelkedjen".
97
Pénzszerzés Nyugaton
Majdnem olyan volt, mint a tozsdei fellendülések legszebb tetozéseikor: 2003. de-
cember IS-án már kora reggel óriási sorok álltak a hongkongi bankfiókok elott.
Az emberek a nagy kínai biztosítótársaság, a China Life egy vagy több részvényét
akarták megkaparintani. A tolongás olyan nagy volt, hogy a rendorségnek kellett
beavatkozna, hogy szabályozza a forgalmat. Mivel a részvények keresiete felül-
múlta a kínálatot, már a kereskedés elso napján az árfolyam fantasztikusan emel-
kedett. A China Life több mint három milliárd eurót vett be az egyideju hong-
kongi és New York-i kibocsátáson. A népköztársaság biztosítóintézetének beve-
zetése a tozsdére 2003-ban világszerte az év legnagyobb kezdeti nyilvános aján-
lattétele (IPO = initial public offering, azaz tozsdei bevezetése) volt.
A kínai vállalatok felfedezték, hogy a tozsde pénzkiadó automataként
muködhet. De nem a saját országuk két tozsdéjére mennek, mert nincs jó híre sem
Sanghajnak, sem Shenzhennek. Nem alaptalanul nevezik oket cikázó tozsdéknek,
ahol kétes híru kínai vállalatok átláthatatlan számbuvészettel kereskednek.
A tozsdefelügyelet távolról sem felel meg a nyugati követelményeknek. Ezenkívül
külföldiek - akár magánszemélyek, akár intézmények - csak korlátozottan és némi
bürokratikus ráfordítással tevékenykedhetnek a két kínai tozsdén.
A magukra valamit adó és külföldi pénzbefektetésre vágyó kínai vállalatok
ezért inkább a szomszédos Hongkongba vagy a New York-i tozsdére mennek.
Amelyiket ott jegyzik, az egyszerre három elonyt élvezhet: no a tekintélye, és is-
mertebbé válik, szinte minoségi pecsétet kap, mert a nyugati tozsdék jegyzési fel-
tételei igen szigorúak - végül pedig rengeteg pénzhez jut.
Ezért egyre több kínai cég használja ki ezeket a nyugati pénzforrásokat.
Mohóságuk találkozik sok nyugati befekteto növekvo érdeklodésével, akik nem-
rég fedezték fel Kínát mint új, fellendülo országot. Így spekulálnak: Kína a világ
legnagyobb gazdasági csodájának országa, tehát a kínai vállalatok nyerni fognak,
ezért befektetési célként érdekesek.
És a világ nagy tozsdéi is igyekeznek vonzani a kínai vállalatok kezdeti rész-
vénykibocsátásait. A népköztársaságnak csak 70 cégét jegyzik a két New York-i
tozsdén, a New York Stock Exchange-en és a Nasdaqon. De tekintettel az IPO-k
világméretu hullámvölgyére, a világ egyre több tozsdéje kopog a kínai vállalatok
kapuján, és kérdezi: nem akarnak-e náluk részvényeket kibocsátani? ily módon
London, Szingapúr és Tokió nagy érdeklodést mutat a kínai IPO-k iránt.
98
_ Kína a legfontosabb piacunk - mondja Jane Zhu, a Londoni Értéktozsde
(LSE) Ázsiával foglalkozó vezeto beosztottja. Az LSE 2004 oszén ezért nyitott
irodát Kínában.
A kínaiak azonban elonyben részesítik Hongkongot, ahol szinte otthon érzik
magukat. Az egykori brit gyarmat tozsdéje volt 2004-ben is a kínai tozsdeújoncok
kedvenc címe, és a vállalatok igen elokelo köre merészkedett a parkettre vezeto
folyosóra: a Ping An biztosító, az Air China, a China Construction Bank, a China
Power, a China N etcom, a Minsheng Bank és mások.
Majdnem valamennyi állami vállalat. A pekingi kormány ebben nagyon ügye-
sen jár el. A vállalatok tokéjének 20-25%-át a tozsdérol hozza, a világos több-
séghez azonban ragaszkodik. Körülbelül 20 milliárd dollár friss toke folyik a vál-
lalatokhoz. Sok pénz a további - elsosorban külföldön történo - terjeszkedés szá-
mára.
Globális beszerzokörúton
A Shanghai Electric Corporation, az egyik legnagyobb kínai villamossági kon-
szern 2004 közepén két munkatársát Hamburgba küldte. Minden feltunés nél-
kül berendezkedtek a Hansa-város egyik irodájában. Titkos küldetésük: egész
Európában körülnézni a Shanghai Electric számára érdekes vállalatok körében
- akár részesedés, akár felvásárlás céljából.
ilyen diszkrét kínai felderítok manapság a világon mindenütt úton vannak. Sok
kínai konszern - mindegy, hogy magán vagy állami - ugyanis rájött, hogy sokszor
egyszerubb idegen piacokon megvetnie a lábát, ha már ott meggyökeresedett cé-
gekben vesz részt, vagy mindjárt az egészet megvásárolja. ily módon, know-how-t,
piaci részesedést és ismereteket szerez addig ismeretlen piacokról.
Az UNCTAD (ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája) egyik je-
lentése szerint a kínai vállalatok már 27 milliárd dollárt fektettek be külföldön.
Immár 40 országban vannak jelen. Minden évben látványosan növekszenek a kül-
földi befektetések.
_ A kínai vállalatok a küszöbén vannak annak, hogy Ázsiában, de azon túl is
vezeto külföldi béfektetok legyenek - mondja Karl P. Sauvant, az UNCTAD igaz-
gatója.
_ Csak ido kérdése a támadás Kínából - jósolja Philipp Vorndran, a Crédit
Suisse svájci bank stratégája. Nagyon is elképzelheto - így Vorndran -, hogy a
99
 nagy európai blue-chip (tartósan nyereséges) vállalatok is a kínai cégek látóköré- a cég indoklása a bevezetéskor. A "Future Cola", palackja mindössze 20 centért,
be kerülnek. mára már 7%-os piaci részesedést mondhat magáénak (a sokkal drágább Coke
Még nem az egész nagy üzletekre hajtanak a kínai vállalatok. Egy kínai gyógy- ugyan még mindig 24%, de ez már csak alig több mint a háromszorosa a hazai
szerkonszern például egy japán kozmetikai vállalat gyógyszerrészlegét vásárolja italénak).
meg, vagy ott van a Hainan Airlines, amelyik be akar szállni a Malévba.2 De már A Wahaha igagatóit a viszonylagos siker olyan gyozelemittassá tette, hogy
egy számmal nagyobb a célja a SAIC-nak (Shanghai Automotive Corporation), most az Egyesült Államokban is árulják a kólájukat. 170 000 palackot indítot-
amely, mint már említettük, átveszi a nehéz helyzetbe jutott Ssangyong autógyá- tak útnak New York és Los Angeles felé. Izgatottan figyelhetjük, van-e jövoje a
rat, a koreai autópiac negyedik legnagyobbját. "Future Colának".
A kínaiak még a tanulási folyamatnál tartanak. Az M&A-üzletek (a mergers
& acquisitions, azaz egyesülések és felvásárlások) viszonylag újak számukra. Még
meg kell szokniuk a játékszabályokat. Az egyik cég, amely láthatólag ismeri már
oket, a TCL villamossági vállalat.
A TCL 2002 oszén átvette a csod szélén álló német Schneider szórakozta-
tóelektronikai vállalatot. Ez kvázi vizsgadarab volt. A mestermunka egy évvel
késobb történt. A TCL 2003 oszén és 2004 tavaszán részesedést vállalt két nagy
francia konszern ben. Eloször beszálltak a tévékészülékeket gyártó Thomsonba,
majd a mobiIgyártó Alcatelbe. A TCL mindkét esetben megszerezte a többséget,
és vele a döntési jogokat.
A két francia cég már nem tudott nyereségesen termelni. Nehéz helyzetük-
ben fordultak a távol-keleti megmentohöz. A növekedésre töro kínaiak számára
a beteg franciák jókor jött falatok voltak. Viszonylag kevés pénzért két jó márka-
névhez és rengeteg tudáshoz jutottak. Az Alcatel esetében 600 kutató tartozott a
zsákmányhoz.
Ilyen üzletekrol a jövoben többször fogunk hallani és olvasni. Valahányszor
nyugaton beteg vállalatok vevot keresnek, a kínaiakkal lehetséges jelöltként fog-
nak bánni.
A kínaiak már nem ante partas vannak, hanem néhányan közöttünk - néha orült
ötletekkel- máris a kapun belül. Wahaha - "neveto gyermek" - ez egy hangzhoui
cég neve. Palackozott italokat, ásványvizet, tejet, teát és üdítoket gyárt. A választé-
kában megtalálható a "Future Cola" is, egészen véletlenül piros-fehér palackban,
mint a nagy mintaképé, a Coca-Coláé.
A "Future Cola" 1998-ban került a kínai piacra mint a Coca-Cola és a Pepsi
világmárka nemzeti alternatívája. "A kínaiak kínai kólát akarnak inni" - hangzott

2 Az üzlet azóta meghiúsult, mivel a kínai cég többségi tulajdont akart, így viszont a Malévelveszítette volna
európai jogosultságait. - A Szerk.

100 101
 7. Légszennyezés és vízhiány
A gazdasággal együtt nonek a kó"rnyezeti problémák

,,1,3 milliárdos népességével, és azzal a tervéveI, hogy 2020-ig megnégy-

szerezi gazdaságának teljesítményét, Kína olyan kihatással lesz a természeti
kiirnyezetére, hogy az sÚlyos kó·vetkezményekkel jár majd az egész világ
számára."

Klaus Töpfer, az ENSZ környezetvédelmi programja (U!\TEP) vezetoje

Az elso tavaszi napok egyikén Pekingben még kisüt a nap. De a látóhatár perce-
ken belül szürkésbarna keverékké sötétül el. Heves szél támad. Kerékpárosok bo-
rulnak fel, fejfedok repülnek a levegoben. A szél homokszemek millióit és milli-
árdjait sodorja magával, a homok pillanatok alatt behatol a ruházatba, a lakásokba.
A bátor pekingiek felveszik fehér védomaszkjukat és szembekerekeznek a vihar-
ral. Mások a házak, a fedett bevásárlóutcák falai közé menekülnek. Másnap az áll
az újságban, hogy a tegnapi volt a tizenhetedik homokvihar idén, amely lecsapott
a kínai fovárosra. A legerosebb ezen a télen. A repülogépek nem tudtak leszállni
a pekingi repülotérre. 1200 járatot kellett más városba átirányítani.
Kína északi részén évrol évre no a homokviharok száma. Régóta nem állnak
meg a határnál. Elérik Koreát és Japánt, sok még a Csendes-óceánon is átkel,
Amerika nyugati partjain is érezhetoek.
A világ már rég egyetlen globális falu. Ha az egyik végén ökológiai galádság
történik, elég hamar érzik e global village másik sarkában is. Ha Kína útjain vala-
mikor a legközelebbi években vagy 200 millió autó fog közlekedni, mi is meg fog-
juk érezni a szagát.
Kína környezetvédelmi problémája ezért az egész világot érinti. És Kínának
nagyon sok ilyen problémája van. Szennyezett levego, savas eso, kiszáradó folyók,
erdoirtások, a sivatagok fokozatos terjedése, hogy csak a legfontOsabbakat említ-
sük. Ezek oly:rn problémák, amelyek minden iparosodó országot sújtanak. A nagy
különbség az, hogy még sohasem lépett az iparosítás útjára ilyen nagy és népes or-
szág, méghozzá ilyen gyors ütemben.
A környezeti problémák itt óriási, soha nem látott méretekre hatványozódnak.
És ehhez jön még: "a kínai társadalomnak ma egyszerre kell szembenéznie azokkal

103
a problémákkal, amelyek az ipari országokban egymás után jelentkeztek" - ahogy
Dirk Betke, a Berlini Muszaki Egyetem sinológus és ökológus tudósa mondja.
Mamutfeladat ez a kínai kormánynak, amely a legutóbbi években egyre in-
kább tudatára ébredt a környezetvédelem problémáinak. Sok környezetvédelmi
törvényt bocsátott ki, és némi pénzt is fordított rá. De mindennek ellenére túl ke-
veset tett, mondja a Világbank. A kínai kormánynak - az IBRD szerint - többet
kell tennie, több pénzt kiadnia, és célszerubben felhasználnia azt.
Versenyfutás az idovel. És nem biztos, hogy Kína - és vele a világ többi része
- nyerni fog a versenyben.
A vízhiány
A víz egyre szukösebben áll a rendelkezésünkre. Szakértok világméretu harcot,
sot háborúkat jósolnak miatta. Kína ízelítot ad abból, amire számíthatunk. Ott
már folynak ezek a harc ok. Parasztok vállalatok ellen, tartományok tartományok
ellen, városok városok ellen. Például a két óriási város, Peking és Tiencsin vitá-
zik a Juhe folyó vizén. A vízgazdálkodási minisztérium oszinte beismerése szerint
1990-2002 között 120000 összeütközésre került sor a víz miatt. Szinte elképzel-
hetetlen: egyedül a minisztérium 60 000 embert foglalkoztat csak abból a célból,
hogy elsimítsák a vízügyi vitákat.
Nem minden vita békés. Legendásak a Hebei és Henan tartományt elválasz-
tó Zhang folyó körüli harcok. Ott már évtizedek óta egész falvak szabályos közel-
harcot vívnak, és kölcsönösen egymást vádolják, hogy a másik illegálisan elvezeti
a vizet. Megfigyelok szerint eközben minden lehetséges fegyvert bevetnek. A har-
cok azt mutatják, hogy Kína vízhiánya óriási. Tulajdonképpen két probléma van:
egyre kevesebb a víz, és a kisebb mennyiség egyre szennyezettebb. Az elso számú
probléma a hiány. Lester Brown, az ismert amerikai környezetvédo azt mondja: "a
vízhiány az egyik legnehezebb probléma, amely a kínai kormány elott áll". Kína
több mint 600 nagyvárosa közül körülbelül 400 vízhiánytól szenved. Különösen
rossz a helyzet a fovárosban, Pekingben. Kiürült a két víztároló, a Miyun és a
Guanting, amely nemrég felületének még kétharmadával a fovárost látta el. Ha
valaki tavasszal, a száraz, hideg telek után Peking környékén jár, könnyen észre ve-
heti a katasztrófát: mindenütt kiszáradt tavakat talál.
Mivel a szabad ég alatti vizek mennyisége egyre kevesebb, megfúrják a földet,
egyre mélyebbre, hogy a földfelszín alatti vízkészletekhez hozzájussanak. Ennek
104
természetes következménye a talajvíz szintjének csökkenése, ami - igaz, lassan, de
- egész városokat süllyeszt lejjebb. Így például Sanghaj a legutóbbi 40 évalatt 1,7
métert süllyedt. 1
A második probléma: a szennyezodés. Kína hét nagy folyója közül öt vizének
több mint 70%-a emberi használatra alkalmatlan. A városi vizek 90%-a többé-ke-
vésbé szennyezett. Az emberek elobb májgyulladást kapnak, majd máj- és gyo-
morrákot. Foleg a városokban számtalan ember hal meg a víz rossz minosége kö-
vetkeztében.
E vízproblémának többféle oka van. Természetesen az egyik ok a népesség
nagy száma és a fellendülo gazdaság. A jólét növekedésévei sok kínai több vizet fo-
gyaszt, például autómosás vagy tusolás céljából. Ugyanez vonatkozik a sok gyárra,
amely mindenfelé épül. Ezeknek is több vízre van szükségük, amelyet azután pisz-
kos, néha mérgezo szennyvízként adnak vissza a természetnek.
A víz legnagyobb szennyezoi azonban a parasztok. Eso hiányában nagyon in-
tenzív gazdálkodást kell folytatniuk. "A világ egyetlen országában sem öntöznek
nagyobb területet" - állapítja meg Lester Brown környezetvédo. Ezenkívül a kínai
parasztok boven használnak mutrágyát, amely megtalálja az utat a talajvízbe.
S mintha ez még nem volna elég, a repedt csatornacsövek is hozzájárulnak a
pazarláshoz. Számtalan köbméter víz egyszeruen elszivárog, mert a csövek nem
tömítettek eléggé. "Óriási mennyiség pocséklódik el" - nyilatkozza Qu Geping,
a China Environmental Protection Fund (Kínai Környezetvédelmi Alap) elnöke
a Beijng Review-ban.
A kormány megértette, milyen problémával áll szemben. Leplezetlenül meg-
mondja az igazságot. Így maga a vízgazdálkodási minisztérium jósol2030-ra "ko-
moly vízválságot" .
De mit tehetnek?
A vizet adagolják, az árát emelik. Eddig a víz igen olcsó volt, sok városban
1949 óta nem emelkedett a vízdíj, ennek következtében pazaroltak vele, mert úgy
tudták, majdnem semmibe sem kerül. "Az emberek csak akkor fogják becsülni, ha
érzik, hogy a víz drága" - mondja Jiao Zhizhong, a most létesített pekingi városi
vízgazdálkodási hatóság igazgatója a Beijing Review-nak.
A pekingi kormány ezért az utóbbi évek alatt több lépésben emelte a vízdíjat, a
fovárosban a víz ára 2003-2006 között majdnem kétszeresére emelkedik. Egyúttal
1 Más adatok szerint az'utóbbi tíz évben évi másfél centi volt a süllyedés, de igyekeznek lassítani a folyamatot.
Ennek fényében viszont a fenti szám nem lehet valós, hiszen az építkezések az utóbbi másfél évtizedben gyor-
sultak fel. - A Sze,'k.
105
a fogyasztáshoz igazodó díjrendsze rt vezetnek be. Aki sok vizet fogyaszt, viszony-
lag drágábban kapja, mint az, aki takarékosan bánik vele. A központi kormány ez-
zel egy idoben utasította a többi várost és községet, hogy hasonlóan, a fogyasztás-
hoz igazodó progresszív díjszabást vezessenek be.
Hosszabb távra a pekingi vezetok gigászi tervet dolgoznak ki. Az ország víz-
forrásai egyenlotlenül oszlanak meg - durván azt lehet mondani, Délen sok a víz,
Északon túl kevés. Ezért Délrol észak felé 1000 kilométer hosszú csovezetéket épí-
tenekmajd. Amegaterv 50 milliárd dollárba fog kerülni. 400000 embernek kell át-
települnie, hogy a két vezetéknek helyet hagyjon. A tervezett építési ido 50 év.
De még egy kapavágást sem tettek. 2 Ezért a kínaiaknak egyre inkább hozzá kell
szokniuk a kiszáradt folyókhoz, de egyúttal - bármennyire paradoxnak hangzik is
- az árvizet okozó, sodró folyókhoz is. Mert errol egy másik környezeti probléma
gondoskodik.
"Fának ne menjetek ...
" Sok minden törvényellenesen történik. "A kínai faimport több mint 40%-a tiltott
Kína és a világ többi tévénézoi 1998 egész nyarán át láthatták a képeket, amelye-
ken bátor katonák végkimerülésig küzdöttek a Jangce folyó mentén. Igyekeztek
megfékezni a népköztársaság történetének egyik legszörnyubb árvizét. 18 millió
embernek kellett a víztömeg elol menekülnie, ki kellett telepíteni oket. 4000 em-
bernek már nem sikerült - a vízbe vesztek.
Az ország megrendült a katasztrófa képeitol. Kérdések vetodtek fel: miként le-
het a jövoben megakadályozni , hogy ekkora árvizek keletkezzenek?
Az okok keresésekor a szakértok hamar felismerték, hol kell keresni a szeren-
csétlenség okait: aJ angce felso folyásánál. Azon a vidéken évekkel elobb tömege-
sen vágták ki a fákat, egész erdoket taroltak le. Az '50-es években a Felso-Jangce
vidékén a terület 30-40%-át erdo borította, ami ma már nem több 10%-nál. Akí-
nai kormány az árvízkatasztrófa miatt megtiltotta a tarvágást aJangce vidékén.
Az ilyen - nem mindig következetes en végrehajtott - intézkedések ellenére,
Kína erdoterülete tovább fogy.Jelenleg az ország területének már alig 17%-át bo-
2 Az elképzelést évtizedek óta vitatják, s egyes szakaszai el is készültek. A végleges tervet 2002 novemberében
fogadta el a kormány, s egy hónapratá megindult a kivitelezése. A vÍzmu hátam fo továbbító rendszerbol áll,
amelyek részben csatornák, részben csovezetékek. A középso és a keleti vonal elso ütemei a terv szerint 2010-
re már üzemelni fognak. Az olimpia vitorlás számait rendezo Qingdaót 2008-ig be akarják kapcsoIni a rend-
szerbe. - A Szerk.
106
rítja erdo. Ez jóval a világátl~g 27%-a alatt van. Kína ezért már nem képes óriási
faigényét belföldrol fedezni.
A Kínaiak már most - az amerikaiak után - a legtöbb fát fogyasztják a világon.
Nem csak az evéshez használt pálcikák milliárdjait - vagy billiói? -, amelyet egy-
milliárd ember naponta használ, majd eldob. Elsosorban a növekvo jólét növeli a
fakeresletet. Nagyobb lakások, több bútor, több fa - így muködik az egyszeru ok-
sági lánc.
Csak a pekingi és a sanghaji Ikea áruház bútorral teli folyosóin kell végigmen-
ni, és ott a kínaiak csillogó és bámuló szemét nézni, hogy észrevegyük, milyen szí-
vesen vásárolnának végre új, csinos bútorokat. A tágasabb lakás, benne az új bú-
torok egészen elokelo helyen állnak kívánságlistájukon - csak az autó utáni vágy
elozi meg.
Mivel a kereslet no, és otthon szukösebb lesz a kínálat, a kínaiak több fát fog-
nak vásárolni külföldön, elsosorban Mianmarban (Burmában), Oroszországban
és Indonéziában. Akkor ott fogják az erdoket irtani - az ottani környezet kárára.
vágásból ered" - becsli Brook Larmer és Alexandra Seno, a Newsweek szerzoje.
Kutatásaik szerint Kína lett az indonéziai illegális fapiac legfobb vásárlója.
A kínaiak persze kimagyarázzák magukat, és azt mondják, nem az o felada-
tuk ellenorizni, hogy más országokban jogosan vagy törvénytelenül vágják-e ki
a fákat. De mindig újra leleplezodik, hogy ok maguk is részesek az illegális ta-
rolásban. A kínai fakereskedelmi vállalatok például a '90-es évek végén nagy te-
rületen irtottak erdot a brazíliai Amazonas-vidéken, és ezzel megsértették a bra-
zil erdogazdálkodási törvényeket. Mivel nem voltak hajlandók a büntetést kifi-
zetni, el kellett hagyniuk az országot. De Kínában is folytatódik a törvénytelen
erdoirtás. És ami nem esik a tarolás áldozatául, azt tönkreteheti a savas eso, amely
a borzasztó légszennyezés miatt az ország nagy területeit áztatja.
A szennyezett levego
Minden év november 15-éjén a szó szoros értelmében máról holnapra megvál-
tozik Észak-Kínában a levego minosége. Ettol az idoponttóI kezdve a városokat
szmog borítja. A napnak alig van esélye, hogy sugarával áthatoljon a füsttel kevert
ködrétegen. Egyúttal átható koromszag érzodik. November 15. sok kínai számá-
ra jelentos dátum: elotte a futés tilos, amikor vastagon beburkolódzva mozognak
107
 az utcán, és - ha zárt helyiségbe érnek - hagymaelv szerint lehántják magukról a
sok ruharéteget.
És ha végre szabad futeni, ez elsosorban szénnel történik. A "fekete gyémánt"
ama kevés nyersanyagfajta egyike, amellyel a kínaiak saját országukban rendelkez-
nek: a lakásokat, gyárakat majdnem kizárólag szénnel futik. A futési energia ke-
reken 75 % -a kis és nagy szénkályhákból vagy széneromuvekbol származik: évi 1,3
Mrd tonna szenet égetnek el.
Az eromuvek technológiája többnyire nem a legkorszerubb, és ezért nem is
a legtisztább. Így a füsttel együtt rengeteg káros anyag hagyja el a kéményeket.
Vagyis télen a kínai levegoben minden található: lebego anyagok, korom, pernye
és kén-dioxid is. A problémát növeli, hogy a Kínában bányászott szeneknek kü-
lönösen magas a kéntartalma.
Nem csoda, hogy Kína kén-dioxid-kibocsátása a világon a legnagyobb. A szén-
dioxid kibocsátásában mindenesetre még elmarad az Egyesült Államok mögött.
Szakértok szerint azonban legkésobb 2020-ra ez is meg fog változni.
- Kínában és a szomszédos országokban az emberek és a környezet számára
azonban a következmények már most végzetesek - mondja Peter Heck, a trieri
egyetem tudósa. A nagyvárosokban, ahol a magánháztartások és az ipari üzemek
szénnel tüzelnek és dolgoznak, rendkívül nagy a levego szennyezettsége. Szomorú
számtanpélda: a piszok, amelyet a gyerekek a szennyezett nagyvárosokban beléle-
geznek, naponta körülbelül két doboz cigaretta elszívásával egyenértéku. A világ
tíz legszennyezettebb városa közül már öt Kínában található: Kanton, Sanghaj,
Shenyang, Xi'an és az elso helyen Peking áll.
Ez már Zhu Rongjinak, az elozo miniszterelnöknek is túl sok volt. 1999 de-
cemberében elpanaszolta a pekingi hivatalnokoknak: "legalább öt évvel meg-
rövidíti életemet, hogy a városukban lakom". A több mint 75 éves Zhu ugyan
életben van még, de sok honfitársának életét ragadja el a szennyezett levego.
A Világbank adatai szerint Kínában évente 300000 ember hal meg a nagyváro-
sok légszennyezettsége következtében. A megavárosok szennyezett levegoje vidé-
ken savas esot okoz. Az ország területének csaknem harma dán már savas eso esik.
És ez nem áll meg Kína határán. A szomszédos országok is érzik a következmé-
nyeket. A nyugati szél a savas esoket keletre fújja, Koreába és Japánba. Ezért ott
is pusztulnak az erdok, és savas lesz a folyók és a tavak vize. De ezek az országok
sem a végállomások. A közlekedés és szállítás légköri hatásait vizsgáló nemzetközi
konzorcium ( International Consortium for Atmospheric Research on Transport
and Transformation) tudósai 2004 nyarán meglepo tanulmányban eloször mu-
108
tatták ki, hogy Ázsia és vele Kína levegoje még az Egyesült Államokat is eléri, és
nemcsak a nyugati, hanem a keleti partot is.
Ideje, hogy világossá váljon: Kína légszennyezése nem helyi, hanem globális
probléma. De az érintett országoknak nincs lehetoségük szankcióra, mert nem lé-
tezik globális környezetvédelmi kártérítési jog, amely alapján a szennyezés oko-
zóját a költségek viselésére kényszeríthetnék. Így számukra csak a felhívás és a fi-
gyelmeztetés marad. A legfontosabb követelés így hangzik: Kínának csökkentenie
kell a széntol való függését. Mert különben "a légkör széntartalma megháromszo-
rozódik, és az egész világ klímája és ökorendszere megrendül" - mondja Jeffrey
Sachs amerikai professzor.
De mi a piszkos szén tiszta alternatívája? Az atomenergia? Kína ugyan épít
néhány új atomeromuvet, de ezek elkészülte után is csupán négy százalék lesz a
nukleáris energia részesedése Kína összes energiatermelésébol. Kínának több száz
atommáglyát kellene országszerte telepítenie, hogy az atomeromuvek árama tel-
jesen pótolja a szenet. Eltekintve a költségektol, ezt a kockázatot egyetlen kínai
kormány sem vállalná.
Tehát az újratermelodo energiaforrás ok? Mind szép és jó. De ezek a forrá-
sok megközelíthetoen sem képesek Kína óriási energiaszükségletét fedezni. Ezért
csak a keseru felismerés marad: "igazi alternatíva nincs kilátásban" - ahogy Heck
fogalmaz. És ezt a felismerést még keserubbé teszi, hogy - a szénen kívül - még
egy másik óriási és végletesen növekvo légszennyezo is található Kínában: az autó.
Úton a káosz felé
AJianguomen Daije, Peking nyugatról keletre vezeto fo közlekedési útja nyolcsá-
vos. Fél öt van, és már megint bedugult. Semmi se jut elobbre. Buszok, taxik áll-
nak, néha vánszorognak pár métert. Dudálnak és átkozódnak.
- Mindennap ugyanaz a cirkusz - mondja a taxisofor bordó Santanajában -,
lassan nincs már öröm ebben a foglakozásban - panaszkodik, és azt ajánlja utasá-
nak, szálljon ki és tegye meg gyalog a hátralévo utat. Az elfogadja az ajánlatot, és
kényelmesen megelozi az álló pléhkaravánt.
Peking megfullad a forgalomban, a zajban és a buzben. Naponta lOOO-relno
a jármuvek száma. A fo közlekedési vonalakon az átlagos sebesség 1994-ben még
45 km/óra volt, 2003 októberében már csak 12 km/óra.
109
 Akinek autója van, használja is. A kínaiak évente átlag 47 400 kilométert ve-
zetnek - ez háromszorosa az amerikai átlagnak. Ebbol sok a felesleges kilométer.
- Nagyon sokszor látom, hogy vannak, akik csillogó autóval mennek vacsorára
egy luxusétterem be, noha csak ugrásnyira van - mondja Zhang Guowu profesz-
szor, a pekingi Jiaotong Egyetem oktatója.
Igen kevés a parkolóhely, Pekingben naponta 300 000 autós nem talál parko-
lóhelyet.
- Sokszor célom tóI kilométernyi távolságban kell parkolnom, és onnan taxival
mennem - panaszkodik Wang Liang üzletember.
Más nagyvárosokban a helyzet alig jobb. Kantonban ma már ugyancsak rend-
szeres az araszoló elorejutás. Sanghajban ugyan idoben - azaz a '90-es évek köze-
pén - felismerték a problémát, és kétemeletes autópályákat építettek. De ezek sem
bírtak a növekvo forgalommallépést tartani. Így elofordul a bizarr helyzet, hogy
az éjszaka közepén állni kell a dugóban. Hol fordul ez még elo a világon?
A nagyvárosok forgalmának összeomlása elorelátható, mert az ország gépko-
csiállománya feltartóztathatatlanul no. Az autógyártók nagy örömére. Az autógyá-
rak ugyanis csak a mára gondolnak, a holnapra alig, nem is szólva a holnaputánról.
Ok a motorizációban érdekeltek, az ökológiai következményekért nem ok felel-
nek. Csak eladni akarnak, és elragadottak a büszke növekedési adatok láttán, ami-
lyenek máshol már sehol a világon sincsenek.
Szédült boldogsággal, optimistán számolják, mi volna, ha a növekedés így tar-
tana tovább. Helmut Panke, a BMW fonöke, aki egyébként még a józanabb gon-
dolkodásúak közé tartozik, azért szintén lelkesedik. Jelenleg Kínában - ahogy
Panke mondja - 1000 lakosra csak 6,6 gépkocsi jut. A világátlag ma 133 személy-
gépkocsi II 000 lakos.
- Hogy Kína ezt elérje, még újabb 163 millió jármuvet kellene forgalomba he-
lyezni - számolja ki Panke, és reméli, köztük sok BMW lesz.
Elhallgatja, mi volna ennek az ökológiai következménye. Zhai Guangming ez-
zel szemben egészen világosan rámutat:
- Azt elképzelni is szörnyuség, hogy mindenki autót vezethessen, akinek ma
kerékpárja van - mondja a China National Petroleum Corporation (CNPC) volt
elnöke, és megjósolja: - Ez az egész világot megrendítené.
A kínai hatóságok abból indulnak ki, hogy 2020-ra kereken 140 millió gép-
kocsi fog közlekedni az ország útjain. Kína gyors motorizálása ökológiai fenye-
getés a Föld mint égitest és légköre számára. De vissza lehet-e fogni az ütemet?
Természetesen nem. A Nyugat, ahol sok családnak két autója is van, rossz példát
110
mutat. Aki hozzájárult az ózonlyuk növekedéséhez, annak nincs joga a kínaiaknak
szemrehányást tenni, vagy pláne önmegtartóztatást követelni tolük.
Viszonylag eredménytelenül próbálnak gátat vetni az autóáradatnak a városok,
például Sanghaj (egyébként Szingapúr is), olyan akciókkal, hogy a forgalmi enge-
délyt az érte legtöbbet ajánlónak adják. Például 2004 januárjában 6233 engedélyt
adtak ki, pedig 20 000 potenciális autótulajdonos kért. Aki több mint 1700 eurót
ajánlott, az kapott is. Az ilyen árverési rendszer csak enyhíteni tudja a problémát,
de nem oldja meg.
Csak a hagyományos üzemanyagok helyettesítésévellehet megakadályozni a
globális ökorendszer várható összeomlását, amivel Kína erosödo motorizáltsága
fenyeget. A jelszó az legyen, hogy el a környezetkárosító benzintol a környezetba-
rát üzemanyagcella és a hidrogén felé.
Sok tudóst mozgósít az a látomás, "hogy tekintettel a kínaiak tömeges motori-
zációjára, Kínának vonzó lehet azonnal áttérnie a hagyományos gépjármu-üzem-
anyagokról a jövo tartósan ígéretesnek mutatkozó muszaki megoldásaira, mint a
hidrogén és az üzemanyagcella alkalmazására". Ezzel a reményt ébreszto mondat-
tal nyugati tudósok léptek fe12004-ben egy sanghaji kongresszus vitaanyagában,
ahol ezzel a témával foglalkoztak
De mennyire valószeru ez a látomás? "Bármennyire megvesztegeto ez a gon-
dolat, nem olyan könnyu megvalósítani" - írja néhány mondattal késobb a vita-
anyag. Az ilyen üzemanyagokkal muködo motorok még igen drágák. És nem úgy
látszik, hogy a gépkocsiipar nagy erovel akarna hozzáfogni ehhez a feladathoz. Így
"Kína motorizációja kapcsán eddig csak a Ford és a General Motors mutatott el-
kötelezettséget a hidrogén és az üzemanyagcella iránt" - hogy ismét a már em-
lített tanulmányból idézzünk.
De Kínának nincs más választása, mint hogy az új technika mellé álljon.
Versenyfutás ez az idovel - mint majdnem minden ökológiai kihívás esetében,
amellyel Kínának szembe kell néznie.
Közeledik a sivatag
Kína nagyvárosaiban a városszéli utakon mindenütt óriásplakátok hirdetik a golf-
pályákat. Golflegendák, például az ausztráliai Greg Norman Shenzhenben, óriás-
plakátokon hirdetik a-dél-kínai városban lévo, csodálatosan szép golfpályát.
111
 A golf divatban van Kínában, különös en az ország új gazdagjai körében. Aki
mutatni akarja, hogy pénze van, lengeti a golfütot. Így mintegy 200 golfpálya lé-
tesült egyedül a legutóbbi húsz évben. Csupán Guangdong tartományban 60 pá-
lya muködik, Sanghajban 20 és Pekingben is ugyanannyi.
További 600 O) pálya létesítését tervezik. Pontosan nem lehet tudni, mert a
legtöbb golfpálya illegálisan jön létre. Becslés szerint csak öt százalékukat hagy-
ták jóvá az illetékes szervek.
Közben a golfpályákat a hatóságok indexre tették. A golf a "zöld ópium", szid-
ják a pályákat a bürokraták. Ez nem az osztályháború utócsatározása egy nyu-
gati elitsport ellen - nem, a bürokraták azért érzik vesztesnek magukat, mert a
gazdagok játékmezoi hektárról hektárra újabb értékes földterületet vonnak ki
a termelésbol.
A föld igen ritka Kínában, ami a térképre pillantva hihetetlennek látszik.
Négyzetkilométerre Kína a világ harmadik legnagyobb országa (Oroszország
és Kanada után). De az óriási felület nagy része hegy vagy sivatag, ezért nem
muvelheto, nem használható gazdasági célra.
Így a kínaiaknak nagy országukból csak kevés marad: "a kínaiak nagy többsége
minden gazdasági, ipari és mezogazdasági tevékenységével az ország területének
körülbelül egynegyedére szorul össze" - mondja a környezettudós Peter Heck.
De ez a létfontosságú terület is tovább zsugorodik. Mert a sivatag no. A föld-
terület egynegyede már sivatag, és ez minden évben nagyobb lesz. Különösen
északnyugaton terjed. Ott a sivatag a '70-es években évente 1560 km2-rel nott,
a '90-es években 3436 km2-rel. A sivatag egyre közelebb nyomul Pekinghez. Ez
nyugtalansággal töltötte el 2000 májusában Zhu Rongji akkori miniszterelnököt,
aki azonnal elrendelte, vizsgálják meg a fováros áthelyezésének lehetoségét. A tu-
dósok megnyugtatták: nagyon valószínutlen, hogy a sivatag bevegye Pekinget.
Ezt a jelenséget elsivatagosodásnak nevezik, amely nagy problémát okoz a kínaiak
számára, mert hozzájárul a mezogazdaságilag hasznosítható terület további zsu-
gorodásához. Egyúttal a golfpályák, a gyárak, a külváros ok és a különleges gaz-
dasági övezetek is egyre több területet igényelnek a szántóföldek, mezok és ül-
tetvények rovására. A kormány mindenesetre kampányt indított az illegális gaz-
daságfejlesztési zónák ellen. Minden város, amely valamit is ad magára, kijelölt
ilyen övezetet, hogy vonzza a külföldi tokét. A központi kormány azonban számos
ilyen övezet létesítését nem engedélyezte. Az állam 5000 ilyen övezetet be is zárt.
Ez csak kis siker a földek visszahódításában. Természetesen sokkal döntobb volna,
ha megállítanák a sivatagok terjedését. Ezért a kormány évekkel ezelott erdosítési
112
programot indított el. Szép propaganda-jelszavak kísérték: "Ültess fákat! Telepíts
erdot! Ez jó az országnak."
Az elmúlt húsz évben állítólag mintegy 42 milliárd fát ültettek, mondják a kül-
földi erdészeti szakemberek. Ez minden idok legnagyobb erdosítési programja
volna, de úgy látszik, nincs sok haszna. Ehelyett no a homokviharok ereje. Ez ön-
magában nem új jelenség Kínában, ahol több mint ezer éve rendszeresen végigsö-
pörnek az országon. De a legutóbbi idoben gyakoriságuk egyre no. Így 2000 óta
Peking lakosságát évi átlagban több mint 13 homokvihar sújtotta.
A világ szemétdombja
Guiyu 100 000 lakosú városka a déli Guangdong tartományban. Az ország gazda-
sági fellendülés ébol csak az árnyékos oldal jut neki. Itt van az ország, sot az egész
világ szemétdombja. A városka a '90-es évek óta a tönkrement elektronikus esz-
közök - röviden az e-szemét - szétszedésére szakosodott.
Guiyu utcáin és útjain halom ban állnak a régi számítógépek, laptopok,
képernyok és tonnaszámra az e-szemét. Fürge kezek kis deszkabódékban alkat-
részeikre bontják szét a jóléti társadalom maradványait. Valamivel több mint napi
két euróért a távoli, nyugati tartományokból származó vendégmunkások szennye-
zik vele a kezüket és veszélyeztetik légutaikat.
Mert veszélyes munkát végeznek. A szemétben mindenféle mérgezo anyagok
vannak, például ólom, kadmium és foszfor. Elégetik, vagy eldobják oket, és ezzel
mérgezik a levegot, a talajt és a vizeket. Másrészt viszont az elhasználódott szá-
mítógépekben értékes anyagok is vannak, amelyeket nyereséges kiszerelni és újra
felhasználni: ilyen a réz, platina és arany. A fémhulladékot ezért világszerte ke-
resik. De az ipari országok túl kifinomultak ahhoz, hogy ilyen piszkos munkát
végezzenek. Ezért hulladékok beutazzák az egész világot, hogy végül többnyire
Kínában kössenek ki. Ott pedig a legutóbbi években szabályos hulladékipar ke-
letkezett. Egyik súlypontja a már említett Guiyu, a másik pedig a Zhejiang tarto-
mányi Taizhou. Ott elsosorban a koreaiak és a japánok rakodják ki e-szemetüket,
Guiyuban az amerikaiak és a közeli Hongkong vállalatai.
Ez a mérgezo szemétexport tulajdonképpen nem megengedett. De az
Egyesült Államok az egyike annak a kevés országnak, amely nem ratifikálta a
Bázeli Egyezményt. Amíg az amerikaiak folytatják piszkos üzleteiket, és a kínai-
ak a 2000-ben kiadott behozatali tilalmuk felett szemet hunynak, addig továbbra
113
 is szállítanak e-szemetet Kínába. Így változatlanul teherautók százai mennek át
Taizhoun az óriási hulladékfeldolgozóba, méghozzá éjjel nappal. Taizhout válto-
zatlanul megüli a savak és az égett kábelek kellemetlen buze.
Mivel Kína lazán kezeli az országos és a nemzetközi környezetvédelmi tör-
vényeket, egyre inkább vonz mindenféle piszokkal járó ügyletet. Az amerikai
Elizabeth Economy (The River Runs Black) világosan ír: "Kína a legkedveltebb or-
szág világunk leginkább környezetpusztító befektetés ei számára". Ezekhez tarto-
zik elsosorban a petrolkémiai és a félvezeto ipar.
Különösen a koreai és a tajvani konszernek építenek olyan gyárakat a helyi
bürokraták segítségével, amelyeket hazájukban soha sem volna szabad építeni-
ük. Erre a kínai SEPA környezetvédelmi hatóság jött rá. És a hongkongi vállala-
tok is "kihasználják az engedékeny környezetvédelmi törvényeket és végrehajtá-
suk hiányosságait a szárazföldön, abból a célból, hogy a szomszédos Guangdong
tartományba helyezzék át rendkívül környezetszennyezo iparágaikat" - állítja
Elizabeth Economy.
Létezik tehát - akárcsak a szociális dömping - a környezeti dömping. Így
a német Bayer konszern és a BASF óriási vegyi komplexumokat építhetnek
Kínában. Mindkét vállalat több milliárd eurót költ ezekre a létesítményekre.
Azért itt építik ezeket a berendezéseket, mert az ökotörvények és ellenorzésük
lazább ak volnának? A vegyipari vezetok úgy néznek egymásra, mintha a kérdés
is büntetheto volna. Felháborodottan utasítják vissza az ilyen gondolatokat, és
egybehangzóan erosítgetik: "ugyanazok a környezetvédelmi szabványok, mint
Németországban" .
Ki tudja ezt ellenorizni? Talán az állami környezetvédelmi hatóságok?
Milyen zöldek a vörösök?
A hatóság nevének rövidítése SEPA-State Environmental Protection Administration
(kb. állami környezetvédelmi iroda). A neve ellenére a SEPA - egyébként 1998
óta - minisztériumi rangot élvez Kínában. Ennek kell az aggódó kedélyeket meg-
nyugtatni: a környezetvédelem számunkra fontos, komolyan vesszük, külön mi-
nisztériumot létesítettünk számára. Eddig rendben van.
De az SEPA-nak csak 270 munkatársa van. Ez a kisebb csapat derék ember
lenne hivatott arra, hogy a Kínai Népköztársaságban a meglévo környezetvé-
delmi törvények betartása felett orködjön, és a szükséges új törvényeket meg-
114
alkossa? 270 fo ilyen óriási feladatra! Teljes joggal kételkedhet mindenki ennek a
minihivatalnak a hatékonyságában.
A félreértések elkerülése végett: Kína sokat tett a környezetvédelem érdeké-
ben, különösen, ha a mai helyzetet a múlthoz hasonlítjuk. Akkor, Mao idejében,
amikor a kommunisták még kommunisták voltak, az emberek mindenhatóságá-
ban hittek: "az emberiségnek meg kell hódítania a természetet" - szólt Mao egyik
jelszava. Fatális tévedés. A meggyalázott természet már régóta visszavág. Azóta a
természet az úr az emberek, különösen a kínaiak felett, akiket az egyik természeti
katasztrófa a másik után sújt.
A kínai környezetvédelmi politika története tulajdonképpen 1972-ben kezdo-
dött. Akkor tartották az ENSZ Elso Környezetvédelmi Konferenciáját. Kína ak-
kor azon az állásponton volt, hogy a környezetszennyezés a kapitalista iparosított
világ problémája. Ennek ellenére háromtagú megfigyelo küldöttséget indítottak
a svéd fovárosba.
Egyikük Qu Geping volt. Csou En-Iajnak, az elso kormányfonek a neveltje
ma hetvenes éveinek közepén jár, és még mindig barátságos, jó humorú ember.
Qu Geping olyan, mintha a kínai kormány környezetvédelmi lelkiismerete volna.
Mindig nyíltan beszél országa ökológiai problémáiról, ami nagy tekintélyt szer-
zett neki, foleg külföldön.
Qu nemrég ismét találkozott Pekingben Maurice Stronggal. A kanadai politi-
kus vezette annak idején a stockholmi környezetvédelmi konferenciát, majd éve-
ken át az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciájának fotitkára volt.
Qu és Strong megtárgyalták, hogy az elmúlt három évtizedben a kínai környezet-
védelmi politika mennyit haladt elore. Míg a kínai Qu bírált ("Gyakran aggódom,
néha mélységesen el is szomorodom"), a külföldi Strong dicsért ("Kína nagy ha-
ladást tett").
Kinek van igaza? Mindkettonek, még ha az elso percben ez érthetetlennek is
tunik. Kína az 1972-es konferencia óta igen nagy erofeszítéseket tett a környezet
védelméért. Nem tagadja többé a problémát, a helyzet javítására törekszik - de,
és ennyiben van Qu bírálatának igaza, gyakran csak félszívvel és túl sok kompro-
misszummal.
A szükséges környezetvédelmi törvények léteznek. Kínának - és ez megleponek
hathat - igen haladó környezetvédelmi törvényei, szabályai és szabványai vannak.
"Ám a sebességnek ~z az ára, hogy nem lehetnek tekintettel az azzal lépést tar-
tani nem tudó eloírásokra" - bírál Paul Suding, a pekingi GTZ (Német Muszaki
Együttmuködési Társaság) környezetvédelmi szakértoje.
115
 Ehhez járul még egy további probléma: "a minoségileg a fejlett nyugati or-
szágokkal összehasonlítható, átfogó környezetvédelmi törvényeket csak hiányo-
san hajtják végre", mondja Peter Heck ökológustudós. Fent, SEPA szinten okos,
hozzáérto emberek ülnek, akik számára a problémák világosak. De mennél lejjebb
megyünk a hierarchia lépcsoin, annál inkább elpárolog az ökológiai gondolkodás.
A tartományok és a községek szintjén többnyire a gazdasági megfontolás kereke-
dik felül. Heck: "kétség esetén a gazdasági érdekek mindig nagyobb súllyal esnek
latba, mint az ökológiai megfontolások". A munkahelyek - fatálisan rövidlátóan
- fontosabbak, mint a talaj szennyezése.
Ha egy környezetkárosítót tetten érnek, nem túl súlyos büntetés fenyegeti.
Még Sanghajban is - amely tulajdonképpen környezetvédelmi mintaváros - ma-
ximálisan 10 000 euró büntetés jár egy ökológiai gaztettért.
A politikai vezetés tudatában van a problémának, és egyre többet foglalkozik
a témával. A sustainable development, a fenntartható fejlodés angol eredetije az
utóbbi idoben a felelos politikusok szabványos szövegéhez már szinte frázis szin-
ten hozzátartozik. Wen Jiabao 2004 márciusában az Országos Népi Gyulés elott
tartott beszédében többször és nyomatékosan éppen "fenntartható és ökológiai-
lag elfogadható fejlodést" követelt. Egyre többször hangzik el a zöld bruttó társa-
dalmi termék kifejezés is, amelyben a gazdasági teljesítményen kívül a környezeti
költségek is benne vannak.
Nem kérdés: a kormány nemcsak beszél, de tesz is valamit. Sok pénzt ad ki kör-
nyezetvédelemre - pontosan a bruttó társadalmi termék 1,3%-átoDe ez még túl ke-
vés, legalább 2,2%-ra volna szükség, mondják maguk a kínai ökológustudósok.
Paradicsom, Slamasztika vagy Pokol - három forgatókönyv
A Friends of the Earth, a Greenpeace és a WWF már ott vannak. A nagy globá-
lis környezetvédo szervezetek irodája már régen muködik Pekingben. Ezekhez já-
rul számtalan helyi ökoszervezet. Sok a '90-es években keletkezett, ahogyan, leg-
alábbis a kínai elit körében, a környezetvédelmi tudatosság erosödött. Hivatalos
számlálás szerint már több mint 1000 civil (NGO) zöld szervezet létezik. Növekvo
szerepet töltenek be a kínai környezetvédo politikában. Rámutatnak a rendelle-
nességekre. És egyre erosebb szövetségesre találnak a médiában. Ott a "zöld" té-
mák egy ideje már nem számítanak tabunak. Errol gondoskodik a környezetvé-
116
delmi újságírók újonnan létrejött csoportja, amely ezeknek a témáknak hangot ad
az írott és a sugárzott sajtóban.
Elizabeth Economy szerint ez a mozgalom biztató jele annak, hogy talán még-
is fordulat következhet be a kínai környezetvédelmi politikában. The River Runs
Black címu könyvében három forgatókönyvet vázol fel arról, miként alakulhat a
legközelebbi évtizedekben Kína ökológiája és gazdasága. Az optimista változat
neve szerinte: "Kína zölddé lesz" (China Goes Green). Ebben olyan jövot ír le,
amely túl szép ahhoz, hogy igaz lehessen. Néhány kiragadott látomás:
• mindenütt zöld mintavárosok létesülnek;3
• nagy sebességu vonatok kötik össze Sanghajt bolygóvárosaival;
• a kínai autógyárak elöl járnak az energiatakarékos jármuvek termelésében;
• a parasztok tartózkodnak az intenzív termesztésrol Cabiotermények javára);
• a nagyvízeromuvek, a Három Hegyszoros Gát és a nyugat-kínai gázmezorol
induló vezeték egyre inkább pótolja a szennyezo szenet;
• a ma még fejletlen Nyugat-Kína ökológiai mintavidék lesz;
• a civilszervezetek egyre befolyásosabbá válnak;
• a környezeti problémáknak fontos szerephez jutnak a helyi választásokban;
• az egyre öntudatosabb ökomozgalom politikai reformmozgalomba torkollik,
amelybol végül többpártrendszer keletkezik.
"Környezeti összeomlás" (Enviromental meltdown), ez a pesszimista forgatókönyv.
Ennek kiinduló tétele, hogy a kínai gazdaság összeomlik. Nem lesz többé hét vagy
több százalékos növekedési ütem. Ennek következménye a nagy munkanélküliség
és a társadalmi nyugtalanság, amely egészen a szabotázsokig visz, például a veze-
tékek megrongálásához. Ilyen helyzetben a környezetvédelem háttérbe szorul, a
környezettel kapcsolatos törvényeket semmibe veszik.
Elképzelheto a két szélsoséges pont közötti, harmadik, mondhatni mérsékelt
forgatókönyv: "A tehetetlenség megmarad" (Inertia Sets In). Vagyis Kína többé-
kevésbé ugyanazt teszi, amit eddig. A kínai kormány ugyan törekszik a környezet
védelmére, de kétség esetén a gazdaság mellett dönt, és ezzel a több munkahely
mellett, mert különben a társadalmi zavargásoktól kell tartania.
3 Azért ne vitassunk el minden érdemet a kínai környezetvédelemtol. A megvalósult rekonstrukciók után a kí-
nai városok sokkallevegosebbek lettek, s jobban parkosítottak, mint mifelénk. - A Szerk.
117
 Sajnos az utóbbi forgatókönyv látszik a leginkább realistának. Heck ezt így fe- 8. Az éhes óriás
jezi ki: "Kína környezetvédelmének legutóbbi története arra enged következtetni,
Kína felvásárolja a nyersanyagpiacok áruit
hogy a nagy sárkány nem fogja elérni a fenntartható növekedés partjait, amelyek a
menekülést jelentenék számára." Véleménye szerint a kínai környezetvédelmi po-
litikának el kell szakadnia a gazdasági növekedéstol. A kormánynak vállalnia kell a Valószínu, hogy Kína nemsokára óriási mennyiségeket fog gabonából
kockázatát, hogy nagy ugrást tesz a tisztább technológia felé, például elosegítenie vásárolni, ennek kifvetkeztében a világpiaci árak még sohasem tapasztalt
emelkedését idézheti elo. "
és propagálnia a hidrogén és az üzemanyagcella tömeges alkalmazását az autók-
ban. Ez azonban nem, vagy csak vontatottan történik. Lester R. Brown, a Worldwatch Institute volt elnöke

Ehelyett Kína "ugyanazon az úton jár, mint az ipari országok". Ily módon
együtt haladnak az ökológiai katasztrófa felé.

Az autóvezetok ismét elkedvetlenedtek. "Hirtelen" hihetetlenül magasra emel-

kedett 2004 folyamán a benzin ára. A nyersolaj ára hordónként a 40 dollárt is fe-
lülmúlta. Ismét sokéves rekordot ért el, majdnem akkorát, mint az 1973 évi olaj-
válság idején. Az olajkonszernek a szokásos indokokat idézték: a közel-keleti konf-
liktus élezodését és a világkonjunktúra fellendülését. De a régismert érvek között
most eloször, teljesen új magyarázat is megjelent: Kína olajszomja.
A felvirágzó Kína nem tudja maga fedezni energiaszükségletét, ezért egyre
több nyersolajat kell vásárolnia a világpiacon. Kína növekvo keresIete az olajárat
egyre magasabbra fogja hajtani. Mert ha Kína gazdasága csak megközelítoen a je-
lenlegi évi hét-kilenc százalékos ütemben no tovább, egyre többre lesz szüksége a
népgazdaság kenoanyagából, az olajból. Mivel egyidejuleg saját készleteik kime-
rülnek, a kínaiaknak egyre több nyersolaj at kell vásárolniuk az úgynevezett azon-
nali szállítások piacán. Kína így árfelhajtóvá válik, még ha ez a szerep egyáltalán
nem is tetszik neki. "Annyi más tényezo van, amely az olaj árát meghatározza, pél-
dául avalutapiacok ingadozásai, a terrorista merényletek, a spekuláció," mondja a
helyzetet szépítve YuJiao, a Sinopec olajkonszern kutatója. De ez csak féligazság,
mert tény: a Nemzetközi Energia Hivatal (lEA) számításai szerint az olajár emel-
kedésének felét Kína növekvo olajéhsége okozza.
De nem csak az olajárrobbanás sajnálatos felismerésével ajándékozott meg
bennünket 2004. Kína csillapítatlan éhsége következtében más nyersanyagok is
szukösebben állnak rendelkezésre, és ezért drágábbak lettek. Váratlanul annyi-
ra megnott a kereslet az acél - az ipari országoknak az olaj után legfontosabb
alapanyaga - iránt, hogy az ára kifejezetten robbant. Sok cég akkor sem jut acél-
hoz, ha hajlandó a riasztóan magas árat megfizetni. Az acélhoz és az olajhoz ha-

118 119
sonlóan 2003-2004 folyamán majdnem minden nyersanyag drágult. Legyen az
réz, vagy ón, koksz vagy szén, arany vagy platina, gabona vagy szója, a kínaiak
mindenbol óriási mennyiséget vesznek. Még ócskavasat is tonnaszám vásárolnak,
hogy belolük a sürgosen szükséges nyersanyagot kivegyék. A közgazdászok a kí-
naiaknak ezt a magatartását "porszívóhatásnak" nevezik, amellyel majdnem min-
den nyersanyagot magukhoz vonzanak. Bár Kínának magának is vannak nyers-
anyagai, de régóta nem olyan sok, mint amennyire szüksége van. Itt van például
a gabona: néhány éve még az ország termelése elég volt az 1,3 milliárd lakos el-
látásához. 1996 óta a kínaiak kénytelenek gabonát importálni.
És az olaj: az országban lévo források kimerüloben vannak, új készletet alig ta-
lálnak, s ha igen, rendkívül kedvezotlenül kitermelhetot. Kínának ezért külföldön
kell körülnéznie. Eddig Kína elsosorban Mrikából és Dél-Amerikából vásárolt
külföldön olajat. De ezek a források már nem elegendok. Ezért Kína kénytelen
egyre több olajat a Közel-Keletrol és Közép-Ázsiából beszerezni, két olyan for-
rásból, amelynek környezete mindennek mondható, csak Kína iránt barátságos-
nak nem, és ahol az olajra a világon leginkább éhes Egyesült Államok erosen be-
leszól a dolgokba, és gyanakvással figyeli az újonnan jött versenytársat. Ezért Kína
eroteljes megjelenésével az olajért világszerte folyó harc kiélezodése minoségileg
magasabb szintet érhet el . És ami igaz az olajra, érvényes lehet a többi nyers-
anyagra is: Kína tartós keresiete miatt a nyersanyagokért folyó globális elosztási
harc kezdeténél tarthatunk.
Ki táplálja Kínát?
Ezt a kérdést már 1994-ben feltette Lester R. Brown környezetvédo, a Worldwatch
Institute akkori elnöke. Egyszerre öt nyelven jelent meg figyelemfelhívó írása,
köztük kínaiul is. A szónoki kérdésre rögtön maga válaszolt: Kína nem tudja ma-
gát élelmezni. Egyre inkább gabonaimportra szorul. A következmény Brown sze-
rint: "Az élelmiszerek világpiaci árának még sohasem tapasztalt mértéku emel-
kedése."
A hivatalos Peking azonnal reagált Brown apokaliptikus forgatókönyvére.
A mezogazdasági minisztérium már egy nappal késobb, 1994. augusztus 25-én
sajtóértekezletet tartott. Wan Baorui, az akkori miniszterhelyettes elutasította
Brown gondolatait, és kijelentette: Kínának nincsenek ellátási gondjai. Máig ez
a hivatalos politika.
120
Természetesen a kormány nem ismerheti el, hogy élelmezési problémák van-
nak. Hiszen ez Kínában évszázadok óta kényes téma - mindig ismétlodtek a pusz-
tító éhínségek. Ezek - így Brown - világos nyomot hagytak a kínai néplélekben.
Brown: "Az a kilátás, hogy az élelmiszer-szükséglet fedezése lényeges részben a
külföldtol függ, (Kínában) pszichológiailag nehezen elfogadható, és politikailag
is rémkép."
Brown kimutatta, hogy Kína az élelmiszer-ellátásban a szuk keresztmetszet
felé tart. Mert az emelkedo jóléttel változnak az étkezési szokások. Több hús,
több szárnyas, több állati termék kell. Mindez több (takarmány)gabonát követel.
Durván számolva két kiló szemes terményt minden kiló szárnyasért, négyet egy
kiló sertés- és akár hetet egy kiló marhahúsért. Ezáltal viszont az állatok majd-
nem annyi (nevezetesen 200 M t) gabonát esznek meg, mint az emberek (300
Mt). Különösen a 460 millió kínai disznó fal föl egyre több gabonatakarmányt.
Még a sör is hozzájárul agabonaszükséglet növeléséhez. Brown hatásos számítása:
"Ha a (kínai) felnottek sörfogyasztása (évenként) csak egy üveggel no, ez mindjárt
370000 tonnával több gabonafogyasztást jelent."
Nem kérdés tehát: Kína gabonaszükséglete erosen növekszik. De hasonló mér-
tékben no-e a termelés? Ebben Brown kételkedik. Hiszen Kína mezogazdaságilag
hasznosítható területe csökkenoben van. A dönto kérdés tehát, hogy "a parasz-
toknak sikerül-e a hektáronkénti gabonatermést elég gyorsan növelniük ahhoz,
hogy ez ellensúlyozza a szántóterület elkerülhetetlen visszaesését". És ezt sem hi-
szi Brown. Ezért arra számít, hogy 2030-ig Kína gabonaimportja drasztikusan
noni fog. A legrosszabb esetben Kínának nagyjából 370 millió tonna gabonát kell
importálnia, ami kétszerese a világ gabonaexport jának.
Ma, tíz évvel Brown vészkiáltása után ellenorizhetjük jóslatait. És lám, a
hevesen szidott apokaliptikus jós helyesen ismerte fel az irányzatokat. Kína
mezogazdaságilag hasznosítható területe évrol évre 500000 hektárral csökken.
Ennek oka többféle: az egyre savanyúbb és szárazabb talaj, a mezogazdasági te-
rületen létesített gyárak, a parasztok elmenekülése a falvakból. Közben a kínai
gabonaföldek területe az 1949-es szintre esett vissza. "Nem viselhetjük el több
gabonatermelo terület elvesztését" - figyelmeztet ezért nyomatékosan Huang
Jikun, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia agrárpolitikai kutatóközpontjá-
nak igázgatója. Szorult helyzetükben a kínaiak már gabonaföldeket bérelnek a
szomszédos orszá~okban: 7000 hektárt Kazahsztánban, 5000 hektárt Laoszban.
Mindkét területet kínai parasztok muvelik meg. A gabonatermelés ezért - Brown
elorebecslésének megfeleloen - évek óta csökken. A kínai mezogazdasági minisz-
121
térium adatai szerint 1998-ban még rekordtermés volt, 512 millió tonnát taka-
rítottak be, de azóta fokozatosan csökken, és 2003-ban már csak 435 millió ton-
na termett. Így pontosan az következett be, amit Lester Brown elore megmon-
dott: Kínának egyre több gabonát kell importálnia. Ausztráliában, az USA-ban
és Kanadában a kínai felvásárlók már csapatostól járnak. A gabonaárak pedig a
növekvo kínai kereslet miatt világszerte évi 20%-kal nonek.
Kína az agrártermékek iránti keresletének még csak 3%-át importálja. De ez a
részarány továbbra is noni fog - és akkor mindannyiunknak magasabb árakat kell
fizetnünk élelmiszereinkért.
Sötét fejezet
Helyzetrnegbeszélés egy ningbói textilüzemben (Ningbo ötrnilliós város Zhejang
tartományban, Sanghaj szomszédságában). A német tulajdonos, Ulrich Mader
megkérdezi kínai helytartójától, a vezérigazgató Jamestol: "Mikor kapjuk meg
végre az új generátort?" "Három hét múlva" - feleli James. "Legfobb ideje" -
mondja Mader, akinek 800 fos gyára felsoruházatot gyárt európai divatcégeknek.
Este Mader egy szerény vendégloben ül a gyár mellett. Meleg van, a ventilátor
forog. A tévében a szokásos délutáni kínai szappanopera megy. Hirtelen a tévé el-
hallgat, a ventilátor megáll, a teremben sötét lesz. Mader csak egy pillanatra emeli
fel tekintetét a tányérjáról, aztán tovább eszi az alkonyi megvilágításban pálciká-
val a halat és zöldséget. Az áramszünet neki és gyárának mindennapos eset. "Ezzel
együtt kell élnünk" - mondja viszonylag közömbösen. Három perc múlva megint
van áram. De gyakran hosszabb ideig tart a kimaradás, nyáron, amikor a sok mil-
lió klímaberendezést bekapcsolják, gyakran napokon áto
Ami különösen rossz: az áramszünet bejelentés nélkül jön. Egyik percrol a má-
sikra sötétben kell tapogatózni. Senki sem tudja, meddig tart a kényszeru sötétség.
Három percig, három óráig vagy három napig?
Az áramra is igaz a régi nóta: a kereslet sokkal gyorsabban no, mint a kíná-
lat. Egyik oka a tátongó hiánynak a gyors ütemu iparosítás, amellyel az energia
fogyasztás ugyanolyan gyors növekedése jár. Ráadásul a fogyasztók egyre több
energiafaló terméket használnak. A tévékészülékek és a hutoszekrények lassan
majdnem minden kínai háztartás szabványfelszereléséhez tartoznak. Ehhez járul
a klímaberendezések növekvo száma, már sok kínai megengedheti magának oket.
Évek óta évente 15%-kal no az energiafelhasználás.
122
És ez így megy majd tovább. "Ha a kínai gazdaság növekedése folyta~a a legutób-
bi 15 év ütemét, az energiaszükséglet olyan nagy lesz, hogy gyakorlatilag nem lehet
kielégíteni" - jósolja Eberhard Sandschneider berlini professzor és Kína-szakérto.
Már most érezheto a rés a kínálat és a kereslet között. Szakértok, például Jim
Brock pekingi energiaügyi tanácsadó becslése szerint Kína energiakeresiete 11%-
kal lett nagyobb, mint a kínálat. Ezért egyre gyakoribb az áramszünet. 35 tarto-
mány közül 21-ben sokszor van kényszeru sötétség. A gyárak átmenetileg leállnak,
a közlekedési lámpák nem muködnek, a lakószobák sötétkamrává válnak. Zhejiang
tartományból egy középiskolás levelet írt az illetékes hatóságnak, és elpanaszolta,
hogy nem tudja befejezni a házi feladatait. "Nagyon aggódom" - válaszoltá kö-
telességtudóan Xu Dingming, az Országos Fejlesztési és Reformbizottság ener-
giaügyi hivatalának fonöke.
A hatóságok reagálnak: rövid távon rendeletekkel, amelyek célja a hiány kezelése,
középtávon új eromuveket építenek. Így országszerte energiatakarékossági kampány
folyik. Élén Sanghaj városa áll. Az irodákban és a lakóházakban a homérséklet-sza-
bályozót 26 fokra kell beállítani. A klírnaberendezéseket csak ennél a hofoknál mele-
gebb idoszakban szabad muködtetni. Az éttermekben 16 óráig ki kell kapcsolni a klí-
mákat. Egyes sanghaji és a környékén lévo gyárakat utasítottak, hogy éjszakai és ne
nappali muszakban dolgozzanak, vagy a hétvége helyett két közbeeso napra álljanak
le. Pekingben 2004-ben pontosan 6389 üzemetutasítottak "kánikulaszünetre". Négy
hétre, július 15-tol augusztus IS-ig az alkalmazottakat egyszeruen hazaküldték.
Ugyancsak tavaly nyáron még szokatlanabb eszközhöz nyúltak: Sanghaj fölé
repülogépek szálltak, hogy a fülledt meleg napokban mesterséges felhoket idézze-
nek elo. Katalizátorként a mesterséges felhok sót, ezüstjodidot és száraz jeget tar-
talmaztak, amelyek a felhokbol esot támasztottak, amely lehutötte a forró várost.
Kereken 500 000 euróba került minden zápor. Ez a szó szoros értelmében csöpp
volt a forró kövön.
Az ilyen akciók, akárcsak az energiatakarékossági intézkedések enyhítik ugyan
a problémát, de tartósan nem oldják meg. Fokozott erofeszítésekre van szükség az
energia hatékonyságának növelésére, több alternaúv energiát (szél, nap, árapály)
kell alkalmazni, és új eromuvekre van szükség. Lázasan építenek ilyeneket. Kína pil-
lanatnyilag az eromuépítok eldorádója. Jelenleg az összes új eromu 70%-a ott ké-
szül. Óriási építkezési program: "Kizárólag a 2004-ben épülo új eromuvek Nagy-
Britannia eromu-kapacitásának a felével egyenértékuek" - mondja Xu Dingming.
Ezek között néhány nukleáris eromu is van. Az atomeromuvek terén Kínának
van pótolni valója. Hosszú ideig az ország tartózkodott atomeromuvek építésétol.
123
De 2004 nyarán, amikor az energiahiány egyre nyilvánvalóbbá vált, a kormány
álláspontja megváltozott. "Az atomero energiaválasztékunk fontos oszlopa lett"
- jelentette be Zhang Huazhu, az atomenergia-hatóság fonöke. Nem kevesebb,
mint 27 atomeromu fog 2020-ig épülni.
De akinai energiaszükségletnek akkor is csak négy százalékát fogják a nuk-
leáris eromuvek szolgáltatni. Összehasonlításul: világviszonylatban ez 17%. Kína
ezért továbbra is támaszkodik a szénre - és növekvo mértékben az olajra.
Nyersolajszomj
Daqing hosszú ideig Kína hos városa volt. Ott, fent, északon, az orosz határ köze-
lében a Munka Hosei szélsoséges körülmények között fáradhatatlanul robotoltak
és fúrásokat végeztek, hogy olajat találjanak.. Arrafelé télen jeges hideg van, nyá-
ron pedig forróság. Még mindig 90 000 munkás termel ki itt nyersolajat, de egyre
kevesebb tennivalójuk van. A legfontosabb nemzeti olajforrás, amely valaha Kína
olajszükségletének egyharmadát fedezte, lassan, de biztosan kimerül.
A forrás 1997-ben adta a legtöbb olajat, amikor 50 millió tonnát termeltek ki.
Azóta apad. 2003-ban már csak 40 milliót hoztak felszínre, 2010-ben 30 millió
tonna, 2020-ban pedig csak 20 millió tonna várható.
A kinaiak ezért lázasan keresnek új olajforrásokat hazájukban. Idonként ta-
lálnak, de csak vad vidékeken, ahol szélsoséges klimatikus viszonyok között kell
termelni, például mélyen Nyugat-Kínában. Daqing nagyságához hasonló mezo
azonban - amennyire tudni lehet - nincs többé.
Kína olajtartalékairóI különbözo számok keringenek. A brit olajmulti, a BP
3,2 milliárdra becsüli, akinai illetékes minisztérium ezzel szemben 6,5 milliárd-
ra. Világméretekben ez kevés. Kína a világ olajtartalékainak csak 2-3%-ával ren-
delkezik, a gáztartalékoknak csak egy százalékával. Így a kinaiaknak nincs más vá-
lasztásuk: egyre több olajat kell importálniuk. 1993 óta teszik ezt, mert azóta Kína
nettó olajimportor, azaz többet importál, mint amennyit exportál. 2003-ban Kína
mintegy 270 millió tonna nyersolaj at fogyasztott. 170 milliót maga termeIt, a töb-
bit - azaz körülbelül 100 millió tonnát - már importálnia kellett. És az import a
következo években drasztikusan tovább fog noni. Az elorejelzések riasztóak. Így
az olajszükséglet 2020-ig 450 millió tonnára emelkedik. Ennek 60-80 százalékát
importálni kell. Ez 270-360 millió tonna. Elképzelhetetlen szám - a mai helyzet
szerint a világ fogyasztásának 10%-a.
124
Ezért a probléma súlyosságának szinte lebecsülése, amikor Daniel Yergin,
a Cambridge Energy Research Association neves olajszakértoje a Wall Street
Journalban így fogalmaz: "Kína a legközelebbi években a legdinamikusabb részt-
vevoje lesz az olaj világpiacának".
Nem. Kína lesz a legfobb tényezo az olajpiacon, méghozzá évekig. Egyedül a
motorizáció - az autók száma becslések szerint a jelenlegi 20-ról 140 millióra fog
noni - az olajszükséglet rendkivüli növekedéséveI jár majd. Ennek következté-
ben Kína növekvo importkeresIete az olajár emelkedo irányzatát tovább erosíti.
A Kína-tényezo a jövoben az olajárat döntoen fogja meghatározni.
A nyersolaj azonnali piacán az elemzoknek a jövoben sokkal erosebben kell fi-
gyelniük Kínára. Ha ott a gazdaság gyors ütemben no, ez felfelé hajtja az olajára-
kat. Megfordítva: ha a kinai gazdaság a gyengeség jeleit mutatja, ez enyhíti az olaj-
piacra nehezedo felhajtóeroket. Az olaj ára a kinai gazdaság növekedési üteméveI
együtt fog mozogni.
Kína eros befolyása az olajpiacra természetesen nemcsak az árat befolyásol-
ja, hanem a kereslet struktúráját is. Ki honnan szerzi majd be az olaját? Régi kap-
csolatok egyik napról a másikra felbomolhatnak, újak jönnek lére. A Nemzetközi
Energia Hivatal megállapítja: "Kína nagyon gyorsan megváltoztathatja az olajke-
reslet világtérképét" .
A geostratégiai következmények
A Távol-Kelet új hatalma még néhány évvel ezelott igen kevéssé érdeklodött
a Közel-Kelet iránt. Mindenesetre megfigyelheto volt a palesztinok melletti
kötelezonek tekintett kiállás, a régi harcias idok maradványaként, amikor még
az egész világon támogatta a felszabadítási mozgalmakat. A jövoben azonban
Kínának - akár akarja akár nem - határozottabban kell állást foglalnia a Közel-
Keleten. Ez az aktívabb politikai szerepre is vonatkozik. A kinai kormány már re a-
gált és kinevezett egy közel-keleti megbízottat.
Még néhány évvel ezelott Kína ügyesen elkerülte a Közel-Keletet mint olajfor-
rást. Inkább olyan országokból és régiókból importált nyersolajat, amelyek iránt
a Nyugat nem mutatott nagy érdeklodést, és ezért kevés összetuzésre adott alkal-
mat - például Mrikából (Angola, Szudán) és Dél-Amerikából (Venezuela) impor-
tált. Így a fekete-afrikai Angola még ma is Kína elso számú olajszállítója.
125
 De Kína növekvo nyersolajszükséglete miatt kénytelen más, bovebb forrá-
soknak is utánanézni. És így kap szerepet váratlanul két régió, amelynek egy-
részt boven van olaja, másrészt boségesen szolgáltat alkalmat összeütközésekre: a
Közel-Kelet és Közép-Ázsia.
Mindkét régióban találkozik Kína egy másik olajra szomjazó hatalommal - az
Egyesült Államokkal. Az amerikaiak nagy elonnyel vezetnek Kína elott, mint a vi-
lág legnagyobb olajfogyasztója. De az o olajkészleteik is elég gyorsan apadnak. Ha
az amerikaiak továbbra is ilyen pazarlóan bánnak az energiával, szakértok becslése
szerint már 20lO-re kimerülnek belföldi olajforrásaik. Legkésobb akkor látványo-
san összeütközhet a két olajra szomjazó óriás. James Caverly, az amerikai ener-
giaügyi minisztérium szakembere azt jósolja, hogy "hamarosan (energiától függo)
érdek-összeütközés támadhat Kína és az Egyesült Államok között, különös en az
Öböl térségében". Az amerikaiak számára a Közel-Kelet még bizonyos mértékig
hazai pálya, hiszen régóta jelen vannak a régióban.
Közép-Ázsiában az USA a Szovjetunió összeomlása óta igyekszik megvetni
a lábát. Az afganisztáni és az iraki hadjáratok nyomában ez sikerült neki. Nem
utolsósorban a terroristák elleni küzdelem leple alatt ügyesen beférkozött egyes
közép-ázsiai országokba. A kínaiaknak egyáltalában nem tetszett az amerikaiak-
nak ez a vállalkozása, mert Peking Közép-Ázsiát boséges olaj- és gázmezoivel
együtt a maga hátsó udvarának tekinti. Kína diplomáciai lépéseivel eros hadál-
lásokat épített ki a térségben. Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal például szoros
együttmuködést alakított ki energiaügyekben (a kapcsolatokat a közép-ázsiai or-
szágokkall. késobb).
A Közel-Keleten ezzel szemben Kína helyzete viszonylag gyenge, noha Kína
ott is egyre inkább diplomáciai offenzívába megy átoA kínai külügyminiszter emi-
att 2004 szeptemberében váratlan körutazást tettJemenbe, Ománba, Egyiptomba
és Szaúd-Arábiába. Az Öböl-menti Együttmuködési Tanáccsal, amelyhez hat
arab állam (köztük Szaúd-Arábia) tartozik, tárgyalások folynak szabadkereskedel-
mi megállapodásról, amelynek a kínaiak számára többek között az ottani olaj- és
gázmezokhöz való hozzájutást kell megkönnyítenie.
Elsosorban Szaúd-Arábiával válnak egyre szorosabbá a kapcsolatok - túl szo-
rossá és túl jóvá, panaszkodnak az amerikaiak, akik számára Szaúd-Arábia a leg-
fontosabb szövetséges az Öböl menti régióban. A Pentagon ezért már nagyon ag-
gódik az olajtermelo Szaúd-Arábiában növekvo kínai befolyás miatt. A közeledés
által keltett biztonsági aggodalmakat egy tanulmányban részletezik ("Sino-Saudi
Energy Rapprochement: Implications for US National Security''). Az amerikaiak kifo-
126
gásolják, hogy a szaúdiak fiatalokat küldenek kiképzésre Kínába, és hogy a kínaiak
fegyvereket szállítanak a szaúdiaknak. Így az utóbbiaknak már vannak közepes ha-
tósugarú, CSS-2 típusú rakétáik, amelyek atomtöltetek szállítására is alkalmasak.
Szaúd-Arábiában állandó kínai katonai személyzet tartózkodik a rakéták karban-
tartása és katonák képzése céljából.
"Bizonyos, hogy a kínaiak buzgón igyekeznek kiterjeszteni befolyásukat a
Perzsa-öbölben, és Szaúd-Arábiának kulcsszerepe lesz stratégiájukban" - mond-
ja Thomas Woodrow, a hadügyminisztérium hírszerzo szervezete (a Defense
lntelligence Agency) Kína-szakértoje.
Kína elkötelezettsége szaúdi oldalról láthatólag viszonzásra talál. Amikor
eloször adtak külföldieknek gázkitermelési jogokat 1973 után, 2004 márciusában,
nem az amerikai energiamultik jutottak hozzá, hanem - az orosz Lukoil mellett
- a kínai Sinopec kínai konszern.
Ez az állami vállalat Iránban is jövedelmezo kitermelési megbízásért fáradozik,
felboszítve az amerikaiakat. Minden eszközzel meg akarják akadályozni Kína ér-
dekeltségét Iránban, a "gonosz tengelyéhez tartozó" államban. Meg is fenyeget-
ték a kínaiakat, de azok süketnek tetették magukat. A Sinopec egyik igazgatója ki-
jelentette: "Nem törodünk az amerikai követelésekkel".
Nyugati biztonsági szakértok félnek, hogy Kína erosíti szövetségeit azokkal
az arab olajtermelo országokkal, amelyek támogatják a terroristákat. Eberhard
Sandschneider politológus professzor a Spiegei online-nak nyilatkozva úgy vél-
te, "Kína kénytelen lesz olyan rendszerekkel megegyezni, amelyek nincsenek
feltétlenül Amerika barátainak listáján". Példáullránnal, amellyel fokozatosan
surusödo olajdiploqIáciai érintkezésben van. A Nyugat által nem különös en ked-
velt Szíriával 2004-ben elindította az elso közös olajkitermelési projektet.
Nehéz persze bebizonyítani, hogy Kína tudatos stratégiával épít üzleti kap-
csolatokat éppen ilyen kiközösített országokkal. Tény azonban, hogy Kínának a
Közép-Keleten elonyt jelent, hogy nem olyan misszionáriusi hévvel lép fel, mint
a gyulölt amerikaiak, akik a demokrácia üdvözíto tanát prédikálják, és akiket meg-
szálló hatalomnak tartanak. A kínaiak ezzel szemben ügyesebben és gyakorlatia-
sabban lépnek fel, - ami több rokonszenvet ébreszt irántuk. Csak késobb fog meg-
mutatkozni, hogy melyik - a kevéssé diplomatikus amerikai, vagy a szubtilis kí-
nai - stratégia fog gyozni. Az amerikai-kínai olajellentét a Közel-Keleten min-
denesetre csak most kezdodik.
127
Kemény harc az acélért
Ilyesmi a világon még nem történt: az acél hiánycikk lett. Acél kell az autók, kon-
ténerek, hajók és hutogépek gyártásához - hogy csak néhány példát említsünk.
Acél nélkül nincs felhokarcoló, híd, vasút és közút.
"Az acélt már most annyira keresik, mint régi idokbe nyúló történetében soha"
- mondja Dieter Arneling, anémet Acélgazdasági Egyesület elnöke. Elsosorban
egy országban igénylik: Kínában. "A kínaiak vásárlása az egész piacot kiürí-
ti" - állapítja meg Klaus Matthies, a hamburgi HWWA gazdaságkutató intézet
nyersanyagszakértoje a Hamburger Abendblattban.
A kínaiaknak minden mennyiségben szükségük van acélra fellendülo autó-
gyártásukhoz, hajógyártó és más nehézipari ágazataikhoz. A kínai kormány eddig
a kevésbé nyersanyagigényes könnyuipart és elektronikát eroltette, most lép a ne-
hézipar fejlesztésének acélfaló szakaszába.
A fokozódó, államilag támogatott urbanizáció is további oka a gigászi acéléh-
ségnek. A legközelebbi évtizedben körülbelül 200 millió kínainak kell vidékrol a
városokba települnie. "Ez minden idok legnagyobb népvándorlása" - kommen-
tálja a Die Zeit. Shanghaj körül például Köln és Stuttgart méretu - egyébként né-
met építészek által tervezett - bolygóvárosok épülnek. Ezek az építkezési tervek
sok millió tonna acélt fognak elnyelni.
Minden kínai évente 190 kilogramm acélt "fogyaszt". A fejlett nyugati világhoz
képest ez csekély mennyiség. A további iparosítás során ezért egyre csak noni fog.
"Kína acéléhsége így egyelore kielégítetlen marad" - jósolja Dieter Arneling. Neki,
aki minden német acélipari cég feje, egyik szeme sír, a másik nevet, míg ezt megál-
lapítja. Nevet, mert a világméretu acélboom garantálja a százszázalékoskapacitáski-
használást, és ragyogó üzleti alkalmakat teremt. És sír, mert az acéltermeléshez szük-
séges nyersanyagok egyre szukösebben állnak rendelkezésre és folyton drágulnak.
Aki acélt gyárt, annak elsosorban két dologra van szüksége: vasércre és koksz-
ra. A vasérc az acélgyártásnak mondhatni kiinduló anyaga, a koksz a tüzeloanyag,
amelyavasércet a nagykohóban megolvasztja. A kedvezo acélkonjunktúra mind-
két nyersanyagból hiányt idéz elo. Vasércet foleg Ausztráliában és Brazíliában bá-
nyásznak. "A kapacitáshatáron dolgozunk" - mondja Fernando Thompson, a leg-
nagyobb brazil vasércbánya (a CVRD = Companhia Vale do Rio Doce) igazgató-
ja. Hetente hét egész napon át dolgoznak a markológépek az Arnazonas-medence
oserdejében. Bár a CVRD és az ausztráliai Rio Tinto és BHP nyersanyagkonszern
növeli kapacitását, ez nem lesz elég.
128
A vasérc értékes nyersanyag marad. A kínaiak ezért 2004 tavaszán hosszú le-
járatú szállítási szerzodést kötöttek az ausztrál és a brazil bányákkal. A CVRD-vel
kétmilliárd dolláros ügyletet kötöttek, az ausztrál BHP-vel 25 évre kilencmilliárd
dollár értékut.
De mit ér az egész vasérc, ha az olvasztáshoz szükséges kokszolható szén hi-
ányzik. Az acélgyártás szuk keresztmetszete a kokszolható szén. A koksz "olyan
drága lett, mint az aranypor" - panaszkodik ]ürgen Schmidt az Eko Stahltól a
Pinancial Times Deutschlandban.
A gazdaságtörténet iróniája: nemrég még voltak kokszgyárak Németországban.
Az utolsó 2003-ban állt le Dortmundban. De senki sem számított rá, hogy a koksz
egyszer ilyen értékes jószág lesz, és eladták a kínaiaknak, akik a gyárat szétszerel-
ték, és otthon újra felépítették.
A kínaiak a kokszolható szén dolgában is sokkal jobban állnak az európaiaknál.
Mert Kína a világ legnagyobb koksztermeloje. Eddig is exportáltak kokszot. A vi-
lágpiac mintegy 60%-át látták el. De most a saját szükségletük miatt az exportot
erosen csökkenteni kezdték - ami súlyos következménnyel jár az európai acélipar-
ra és azokra az ágazatokra, amelyek számára az acél életfontosságú.
A koksz ára 2000 végén még tonnánként 70 dollár volt, 2004 közepén már 400
dollár. Némelykor még ezért a horribilis árért sem lehet kokszhoz jutni. Az eu-
rópai acélgyárak, például az olasz Riva, a kokszhiány miatt kénytelenek voltak át-
menetileg felére csökkenteni acéltermelésüket. Így a koksz hiányában az acél is
drága termék lett. A negativ következmények ismeretesek: emelkednek az árak.
Egyes acélfajták 50%-kal drágultak, mások akár 100%-kal is - és idonként egy-
általán nem akadt acél, mert a piacot üresre seperték. Az amerikai Pittsburgh ben
acél hiányában három hidat nem tudtak a tervezett idopontban megépíteni, Dél-
Koreában egy tájfun után lakóházak és iskolák újjáépítése húzódott el az acélhi-
ány miatt.
Ezek bizonyára egyedi esetek, de sok ágazatban már nagyon aggódnak, ho-
gyan és mennyiért kapnak a jövoben acélt. Különösen erosen érintettek az úgyne-
vezett fehéráruk (hutoszekrények stb.) termeloi és elsosorban a gépkocsiipar be-
szállítói, meg maguk az autógyárak. A helyzet kritikusságát mutatja, hogy az acél-
ipar és a gépkocsigyártó ipar érdekképviseletei a legfelso szinten már többször tár-
gyaltak Berlinben a válságról.
Egyes kis beszállítók léte itthon az acélválság miatt veszélybe kerülhet, egyes
autógyárak valószínuleg emelni kénytelenek az árat, ha az eros piaci verseny egy-
általán lehetové teszi.
129
 Ha az acél volna az egyetlen, aminek az ára emelkedik, sok vállalat valahogy el-
lensúlyozná. De sajnos nincs így. Mert - Kína étvágya miatt is - majdnem minden
nyersanyagfajta kínálata szukössé válik, és mindjük ára emelkedik.
Bevásárlólista, az aranytól a gumiig
Kínában május 1-jén kezdodik az esküvoi idény. A lakodalom máig is nagy - és
költséges - esemény. A menyasszony mutatós fehér ruhába, a volegény fekete
szmokingba öltözik, az ismerosök és rokonok tucatjait hívják meg a menyegzoi
ebédre. Mennél több a vendég, annál több az ajándék. Az.esküvo akkor hoz pénz-
ügyi sikert, ha az ajándékok értéke felülmúlja a rendezvény költségét. És többnyi-
re ez történik, mert a vendégek bokezuek. Egyre gyakrabban csillog az ajándékok
asztala. Majdnem minden arany, ami ott fénylik. Az esküvoi párt arannyal aján-
dékozni meg - ez egyfajta anyagi biztonságot nyújt.
A kínaiak 2003-ig nem tarthattak magántulajdonban aranyat. Akkor a tilalmat
feloldották. Sanghajban megnyílt az ország elso hivatalos aranytozsdéje. Hirtelen
jelentosen megnott a kereslet, és vele emelkedett az ára is. Kína közben a világ
harmadik legnagyobb aranypiaca lett. A legközelebbi években az aranyfogyasz-
tás - szakértoi becslések szerint - 200 tonnáról600 tonnára háromszorozódik. Az.
egészen gazdagok pedig gyémántot ajándékoznak. Mivel ezt egyre többen teszik
Kínában, a gyémánt is világszerte drágább lesz.
Akár gyémánt vagy arany, akár réz vagy ón, akár gyapot vagy gumi - majdnem
minden nyersanyag szukebben fog rendelkezésre állni Kína gigászi keresiete mi-
att. És ezért emelkednek - így muködik a piacgazdaság - az árak. "Még soha éle-
temben nem tapasztaltam ilyet, hogy minden termékcsoportban egyszerre emel-
kedjen a nyersanyagok ára" - mondja Ron Manners ausztrál nyersanyagszakem-
ber a Far Eastern Economic Review-ban. És ez jelent valamit: Manners majdnem
70 éves.
Természetesen a nyugati ipari államok továbbra is nagy nyersanyagfogyasztók,
de most eros keresleti tényezoként társul hozzájuk Kína, amely felhaj~a az árakat.
,,Majdnem minden nyersanyag piacán Kína az árfelhajtó" - mondja Mike Komesaroff,
ausztrál nyersanyag-tanácsadó. Kiszámította, hogy 2000 és 2003 között a világ nik-
kelkeresiete növekedésének 99%-át, a rézének pedig 100%-át Kína okozta.
Sok nyersanyagnak ma a világon a legnagyobb fogyasztója Kína. Egyetlen or-
szág sem fogyaszt több gyapotot, rezet, horganyt, ó~tvagy platinát. Alumíniumból
130
és ólomból Kína a második, nikkelbol a harmadik legnagyobb felhasználó. Sok
nyersanyagtermelo ország - Brazíliától Zimbabwéig - örül az árak felhajtásának,
mert a nyersanyagexportból származó bevételük nagyot no. Az.iparosított világ
sok gazdasági ágazata számára viszont ez az irányzat pusztító. Költségeik robban-
nak, néha hozzá sem jutnak többé a szükséges nyersanyagokhoz.
"A kínaiak nagy lendülettel jönnek be Európába, és mindent felvásárolnak"
- panaszkodik Hans-Gerhard Hoffmann a Norddeutsche Affineriétol. Ezért úgy
látja, az európai fémfeldolgozó ipar jövoje veszélyben forog. Ez nem apokaliptikus
látomás, hanem reális fenyegetés.
Mert a rossz hír az: a nyersanyagpiacokon a feszültség tartós marad. Nem
kell nyersanyagszakértonek lenni a következo egyszeru bölcsességen alapuló
elorebecsléshez: ha Kína gazdasága csak megközelítoleg így no tovább, minden-
féle nyersanyag szükséglete tovább fog noni - ennek, a készleteket és az árakat
illeto minden káros hatásával együtt.
Csak csodálkozni lehet azon a nemtörodömségen, ahogy Nyugato~ sok felelos
ember a homokba dugja a fejét az örvendetesnek jóindulattal sem nevezheto fej-
lemény elott. Úgy tesznek, mintha a Kína által eloidézett nyersanyagboom csak
átmeneti jelenség lenne. A nyersanyagpiacok mindig ciklikusan ingadoztak, érvel-
nek a jelenséget megszépíto szakértok.
Ez azonban a tegnap bölcsessége. Ami ma történik, az korábban sohasem for-
dult elo - hogy tudniillik egy ilyen gyorsan és tartósan növekvo gazdaság "hirte-
len" új vevoként jelentkezzék minden nyersanyag piacán. Ez évekig terhelni fogja
a piacokat - és a világtengereken közlekedo sok tartályhajót.
Nem jön hajó
A koreai Ulsanban van a világ legnagyobb hajógyára. Az óriási Hyundai Heavy
lndustries tulajdona. Kilenc szárazdokkban konténerhajókat építenek. De még a
világ legnagyobb hajógyára is minden eresztékében recseg. ,,180 hajóra van meg-
rendelésünk - mondja Lee Kwang Ho, a Hyundai igazgatója a Financial Timesban
- ezzel három évre lekötötték a kapacitásunkat."
A többi ország hajógyárának is úgy megy, mint a koreaiaknak. Nem tudnak
elég hajót építeni. A nagy hajózási vállalatok csak rendelnek és rendelnek, de a ha-
jógyárak nem tudnak olyan gyorsan szállítani.
131
 Hiány van konténerhajóból. "Világszerte hajóhiány van Kína keresiete miatt"
- mondja Albert Stahllondoni bróker, a CTI Transport and Logistics igazgatója
a Time magazinban.
De ez még nem minden: konténerbol sincs elegendo mennyiség. A termelok
ebbol sem tudnak olyan gyorsan termelni, mint ahogy ügyfeleik rendelnek. A kon-
ténerek legnagyobb gyártói Kínában vannak. Mára a konténerek 85%-át Kínában
készítik. De a konténergyártáshoz acél kell. Ebbol azonban nincs elég, és ráadásul
Kínába kell szállítani - hajóval. Így bezárul az ördögi kör: nincs hajó - nincs acél
- nincs konténer. El kell tehát még turni - egyelore -, hogy a konténerhajókból
hiány van. És ha valamit nélkülözünk, annak emelkedik az ára. Így a szállítási díjak
az égbe kúsztak. A szakemberek ennek mérésére bonyolult mutatót eszeltek ki, ez
a Baltic Dry Index. ABDI 2003-róI2004-re a háromszorosára nott.
Két konkrét példa: egy tonna timföld - az alumíniumkohászat alapanyaga -
szállítása Ausztráliából Kínába 2003-ban még 12 dollárba került, egy évvel késobb
már 35 dollárba. És a Dél-Amerikából Kínába vezeto útvonalakon a díjak négy-
szeresre emelkedtek.
Kínába kell szállítani minden szükséges nyersanyagot, amit ott késztermékek-
ké dolgoznak fel, amelyek azután ismét hajóval hagyják el az országot. Így jön lét-
re a jövedelmezo körforgás a nagy hajózási vállalatok számára, amelyek a konté-
nerhajókért vívott globális harc nagy gyoztesei közé számítanak.
De még ha valaki talál is teherhajót az áruja számára, ez még nem jelenti, hogy
az pontosan megérkezik kínai célállomására. Mert ott vár rá a következo problé-
ma: a kikötok zsúfoltak és túlterheltek. Így egyes kínai kikötokben a hajóknak 20
napig is lehorgonyozva kell várniuk, amíg végre kiköthetnek a rakpartnál és ki-
rakhatják szállítmányukat.
Hiányzanak ugyanis a szükséges vasúti kocsik, amelyek az árut a kikötobol el-
szállítanák. Kínának sürgosen több vagont kellene gyártania. De ehhez is acél kell.
Abból pedig nincs elég. Újabb ördögi kör. ..
132
9. Új játékos a pályán
Miként változtatja meg Kína a világpolitikát?
"Kína olyan mértékben rengette meg a világot, hogy a világnak az
elkó"vetkezo 30-40 évben újra meg kell találnia az egyensúlyt. Nem
áltathatjuk magunkat azzal, hogy csak új nagy játékos tunt fel a pályán.
Kína az emberiség tiirténetének legnagyobb játékosa. "
Li Guangyao (Lee Kuan Yew), volt szingapúri állami vezeto'
Még az Egyesült Államok az egyetlen világhatalom. De nem sokáig lesz az. Kína
utoléri. Ez az ország versenytársa lesz a ma még teljhatalmú amerikaiaknak.
A kérdés csupán az, hogy mikor nonek fel az amerikaiakhoz. A kínaiak magukat
jelenleg még kicsinek tartják. Gazdaságilag túl gyengék, katonailag is elmaradnak
az amerikaiak mögött. Nem, még nincs globális hatalmuk, nem is akarják, hogy
legyen. Kína nem törekszik hegemón szerepre a világban. Erre tanít a hosszú kí-
nai történelem is. Így szól a kínai kormány hivatalos álláspontja.
És az amerikaiak?
Nem bíznak a békében. Tudják, hogy ott, a Távol-Keleten riválisuk no,
valószínuleg az egyetlen ellenfél a XXI. században, ezért nagyon figyelmesen
mustrálgatják. Washingtonban tucatnyi hivatalos bizottság van, amelyik Kína fel-
emelkedésével foglalkozik. Rendszeresen adnak ki vastag jelentéseket, amelyek-
ben az aggasztó jelenséget így nevezik meg: "the emerging power of China".
Meghallgatásokat szerveznek, hogy megvitassák a veszélyeket, amelyeket Kína
mint felemelkedo új hatalom okozhat.
De az amerikai Kína-megfigyelok véleménye nem egységes abban a tekin-
tetben, hogy milyen gyorsan lesz Kína ellenhatalom, és milyen stratégiát kell
követnie az Egyesült Államoknak az egyre erosödo Középso Birodalommal
szemben.
Ellentétes véleményeikben a hivatalos kormánypolitika tükrözodik visz-
sza. Bill Clinton óta a' "contaiment" és a "partnership", azaz a féken tartás és az
l Li sohasem volt államelnök, ahogyan posztját Hirn eredeti német szövege tévesen megnevezi - Szingapúr
miniszterelnökének tisztét töltötte be 1959 és 1990 között. -A Szerk.
133
 együttmuködés taktikája között ingadozik az amerikai kormányzat. Barátja vagy
ellensége Kína az amerikaiaknak?
Az Egyesült Államok és Kína közötti viszony bizonyára a világpolitika legfon-
tosabbja lesz az elkövetkezo évtizedekben. A dönto kérdés: békés egymás mellett
élés lesz-e vagy harcias szembenállás? A pesszimisták a történelemre hivatkoznak.
Az arról tanúskodik, hogy a gazdaságilag erosödo nemzetek mindig katonai erot
is fel akartak mutatni. Samuel Huntington politológus tudós mondja: "Új nagy-
hatalmak megjelenése mindig eros destabilizációt eredményez." (A civilizációk osz-
szecsapása és a világrend átalakulása, 388. o.). Ilyen negativ példa volt Németország
és Japán a múlt század elso felében.
A kínaiak természetesen ismerik az ilyen történelmi összehasonlításokat. Li
Junru politikai tervezo, a pártfoiskola alelnöke írta a Beijing Review-ban: "A leg-
újabb kori történelemben a nagy nemzetek felemelkedésének két útja volt: a ka-
tonai terjeszkedés vagy a hidegháború szélsoséges szembenállása". Kína egyik utat
sem fogja járni, szögezi le Li. Kína nem romboló, hanem építo és reformer ha-
talom.
Kína - ha a tajvani konfliktus fészkétol eltekintünk - katonailag sehol sem avat-
kozik be, diplomáciailag annál inkább. Az új, eros Kína - ez egyre világosabban
látszik - a diplomáciában sokkal többet fogja a zászlót lengetni, mint eddig tet-
te. A világpolitika foleg néma figyelojének szerepe véget ért. Kína erosebben fog-
ja kifejezni és érvényre juttatni érdekeit ázsiai szomszédságában, de az Egyesült
Államok érdekkörében is növelni fogja befolyását.
Az új külpolitika
Hainan trópusi szigete mélyen Dél-Kínában van, Vietnam partjai elott. Ázsiai po-
litikusok és vállalkozók évente az ottani Boao kisvárosban találkoznak, hogy meg-
vitassák kontinensük aktuális helyzetét és jövojét. Így történt 2004 április végén
is. Kint 35 fokos hoséget eloidézve sütött a nap, bent tüzesen vitáztak a hatalmas
Kínáról.
A Boao-fórum divatos jelszava a "peacefui rising", a gigászi Kína békés fel-
emelkedése volt. Minden kínai felszólaló - kezdve Wen Jiabao miniszterelnöktol
- ezt a kifejezést használta. A fogalmat 2003 oszén kínai gondolatgyárak találták
ki. Wen Jiabao mondta ki eloször nyilvánosan - egyébként amerikai földön, 2003.
december lO-én a Harvard egyetemen tartott eloadásában.
134
A pekingi politikai vezetokben pánikszeru félelem él, hogy a gazdaságilag egy-
re erosebb Kínát fenyegetésnek tekintik. Ezért mindig imamalomként nyugtat-
nak, hogy Kína nem törekszik terjeszkedésre, hogy békés nemzet, és vállalja a
nemzetközi közösség felelosségét.
"Kína most együttmuködik a nemzetközi rendszerben" - állapítja meg Evan
Medeiros és Taylor Fravel amerikai politológus "China's New Diplomacy" címu
cikkében. Kína külpolitikája tényleg megváltozott. Aktiv és idonként inaktiv is.
"Ez drámai változást jelent a nemzetközi kapcsolatokban" - véli Medeiros és
Fravel.
Kína aktiv(abb) külpolitikája annak a külpolitikai elképzelésnek is a következ-
ménye, amelyet a népköztársaság már néhány éve követ: a multipolaritás. A hi-
degháború idején két hatalom uralta a világpolitikát - a Szovjetunió és az Egyesült
Államok. Ennek hirtelen megszakadása után - a kínai külpolitikai tervezok sze-
rint - multipoláris világ keletkezett több hatalmi központtal. Ezek a közpon-
tok nagyjából egyformán erosek, és az egyenloség és a kölcsönös megbecsülés
alapján együttmuködnek. A kínaiak ezek közé tartozónak tartják - természete-
sen Kína mellett - az Egyesült Államokat, az Európai Uniót, Oroszországot és
Japánt. A multipolaritás elgondolásának más országokban is vannak hívei, például
Oroszországban, Franciaországban és részben Németországban is. De "egyetlen
kormány sem híve olyan következetesen ennek az eszmének, mint a kínai" - írja
Gustav Kempf Chinas Aussenpolitik címu könyvében.
Ennek következtében Kína igyekszik a multipoláris világ minden hatalmi köz-
pontjával különleges kapcsolatokat kiépíteni. "Stratégiai partnerségnek" neve-
zik ezt Pekingben. Oroszországgal és Franciaországgal (mindkettovel 1997-ben),
valamint az Egyesült Államokkal (1998) már kötött a partnerségrol szerzodést.
AJ apánnal való szerzodés nem sokkal az aláírás elott meghiúsult a régi ellenséges-
kedés miatt (lásd 10.fejezet).
A kínai kormány komolyan hinni látszik ebben a multipoláris világban. De a
valóság nem másképpen fest?
Bonyolult viszony az Egyesült Államokkal
Clark Randt, a pekingi amerikai nagykövet Kína és az USA viszonyát "a világ leg-
fontosabb bilaterális kapcsolatának" nevezi. A világpolitika és a világbéke szem-
pontjából központi jelentoségu, hogy a két ország - a ma még egyetlen világha-
135
 talom, az Egyesült Államok és a jövendo világhatalom, Kína - a jövoben miként
bánik egymással.
Hiszen Kína viszonya az USA-val ambivalens. Az Amerika-ellenes retorika ke-
veredik a csodálattal. Egyrészt bírálja az amerikai nagyhatalmi törekvéseket és az
USA világcsendori szerepét. Másrészt bámul sok amerikai vívmányt, - a muszaki
eljárásoktól a világkonszernekig, a Microsofttól a McDonald'sig.
Az Egyesült Államok is évek óta cikcakkban mozog kínai politikájában. Amikor
Bill Clinton bevonult a Fehér Házba, "containment"-rol, Kína féken tartásáról be-
szélt. De Clintonnak hamar fel kellett ismernie, hogy ez téves politika. Fordulatot
hajtott végre, és Kínával szemben "átfogó elkötelezettségrol" beszélt. A kínaiak vá-
laszoltak az elozékenységre, és Jiang Zemin Clinton kínai látogatásakor 1998-ban
"stratégiai partnerségrol" szólt. De ezt nem lehetett élettel megtölteni.
Mert Clinton után a republikánus George W Bush került hatalomra, aki -
mint annyi amerikai elnök hivatali idejének elején - keményvonalasként viselke-
dett Kínával szemben. Számára, akárcsak Condoleezza Rice körüli újkonzervatív
tanácsadó törzse számára Kína most megint konkurensnek számított. De bekövet-
kezett szeptember ll-e, ésez a dátum máról holnapra megváltoztatta a világpoli-
tikai helyzetet. Bushnak szövetségesekre lett szüksége a terrorizmus elleni hadjá-
ratához. Kína készségesen hagyta magát bevonni az antiterrorista frontba, hiszen
saját országában is problémái voltak a terroristákkal. A távoli nyugaton az ujgurok
- egy mohamedán kisebbség - függetlenségre törekednek, amit idonként ismétel-
ten különféle bombamerényletekkel hangsúlyoznak. Az amerikaiak antiterrorista
frontjában való - természetesen csak eszmei - részvétel nagyon is jól jött a kínai-
aknak. Most büntetlenül teljes hatalommal léphetnek fel az ujgurok - és melléke-
sen a mozgolódó tibetiek - ellen, anélkül, hogy az amerikaiak tiltakozására kellene
számítaniuk, legalábbis amíg ezek a terrorizmus elleni közös harcra vágynak.
Így Amerika és Kína egyszerre megint barátok, vagy legalább ideiglenes part-
nerek lettek, "partners in diplomacy", mint Bush kifejezte magát Wen Jiabao ame-
rikai látogatásakor, 2003 decemberében.
Négy év alatt versenytársból partner - mind Clinton, mind Bush fordított
egyet Kína irányában folytatott politikáján. Az amerikai elnökök, legyenek de-
mokraták vagy republikánusok, változatlanul nehezen értékelik a távol-keleti óri-
ásbirodalmat.
A 2004 oszén vívott választási harcban is világossá vált a kettosség. Míg a de-
mokrata párti kihívó, John Kerry Kína ellen dörgött ("Agresszíven fel fogok lép-
ni Kína tisztességtelen kereskedelmi módszerei ellen!"), és Busht Kína irányában
136
mutatott rr'aivsággalvádolta, a republikánus Bush higgadt maradt, és került min-
den Kína-ellenes retorikát.
Az amerikai politikai és intellektuális elit megoszlik Kína értékelésében.
A világ egyetlen országában sem vitatkoznak olyan szenvedélyesen arról, mi-
ként kell Kínával szemben viselkedni. A féken tartás (contaiment), abekapcsolás
(engagement) vagy a kényszerítés (constrainment) politikájával-e?
Ellenség ...
Sok amerikai keményvonalas van. Mindenütt megtaláljuk az úgynevezett "China
basher" -eket - a kormányban, a kutatóintézetekben, a tömegtájékoztatásban és az
egyetemeken. Foleg republikánus környezetben otthonosak. Számukra Kína ve-
szély. Henry Kissinger, a diplomácia nagymestere így fogalmazott: "Sajnos sok re-
publikánus az összeomlott Szovjetunió szerepét szánja Kínának".
"A hidegháborús mentalitás sohasem tunt el az amerikai döntéshozók gon-
dolkodásából. Ellenségre van szükségük, és Kínát választották" - bírálja oket a
People's Daily címu kínai újság egyik kommentátora.
Richard Bernstein és Ross H. Munro ilyen ellenség-barát kategóriákban gon-
dolkozik. Már 1997-ben The Coming Conflict with China címu, nagy figyelmet
kelto könyvükben ennek bekövetkezését jósolták. Kiinduló tételük: Az USA és
Kína ellenségek. Rivalitásuk ezért a XXI. század elso évtizedeinek globális köz-
ponti összeütközése lesz. Teljesen figyelmen kívül hagyják azt a feltevést, hogy
Kína egyre nyugatiasabb, és ezért egyre szelídebb lesz. Ellenkezoleg, Kína erosen
fegyverkezik, és katonailag mind hatalmasabbá válik. Ezért szükségszeruen (kato-
nai) összeütközésekre kerül majd sor, amelyek két válsággóc, Tajvan és a Dél-kí-
nai-tenger körül törhetnek ki. Végkövetkeztetésük: Amerikának eros katonai je-
lenlétre van szüksége Ázsiában, hogy megakadályozza Kína regionális hegemó-
niáját.
Hasonló véleményt terj eszt manapság John Mearsheimer, a Chicagoi Egyetem
professzora ésJohn Tkacik, a konzervatív Heritage-alapítvány Ázsiai Tanulmányi
Központjának Kína-szakértoje. Abból indulnak ki, hogy Kína gazdasági ere-
je szükségszeruen politikai és katonai erové válik. Mearsheimer szerint Kína "a
leghatalmasabb és legveszélyesebb hegemón, amellyel az USA a XX. században
valaha is szemben állt". Ha Kína gazdaságilag ilyen erosen no, "biztosan arra fog-
ja gazdagságát használni, hogy hatalmas katonai gépezetet építsen ki". Ez lesz
137
 az eszköz, amellyel elobb Koreát és Japánt, végül az egész ázsiai térséget uralma
alá hajtja.
Konzervatív politikai körökben szívesen hallják az ilyen gondolatokat.
Condoleezza Rice, Bush biztonsági tanácsadójaként - igaz, szeptember 11-e elott
- azt mondta, hogy "Kína potenciálisan fenyegeti Ázsia és a Csendes-óceán ré-
giójának stabilitását". Ezért Kína "stratégiai versenytárs". Korábban ezt ellenség-
nek nevezték.
... vagy b arat.
-?
"Panda hugger" -nek, finomabban lefordítva "pandarajongók" -nak hívják az
Egyesült Államokban Kína barátait. Ezek közé tartozik majdnem minden ameri-
kai vállalati vezeto, aki számára Kína fontos piac, és a bilaterális kapcsolatok lég-
körének minden zavara üzleti kárt jelent. Közéjük tartozik még néhány tudós és
politikus.
Colin Powell, Bush korábbi külügyminisztere nem számított feltétlenül a ba-
rátok közé, de legalább az amerikai tábor optimistái közé tartozott. Ellentétben
az új külügyminiszterrel, Condoleezza Rice-szal- nem hitte, hogy Kína felemel-
kedése szükségképpen összeütközésbe torkollik. Sot Powell szerint "a Kínához
fuzodo kapcsolatok a legjobbak Nixon elso látogatása óta", amely több mint har-
minc éve az 1972. évi kínai Újévkor történt. Ki kell várni, miként alakulnak a dol-
gok az új amerikai kormányzat idején.
Kína bekapcsolásának hívei mindenestre abból az alapfeltevésbol indulnak
ki, hogy Kína eddig nem volt agresszív hatalom. Agresszív hajlamokat válthat ki
azonban, ha a Nyugat ellenségként kezeli Kínát. Ennek megakadályozása céljá-
ból javasolják Kína mind bilaterális, mind pedig multilaterális bevonását. Az újabb
kapcsolatokat egészen ennek a szellemében kötik: mostanában az amerikai és a
kínai kormányzat között több ilyen politikai kísérlet is zajlik. Közös bizottságok
üléseznek, miniszterek rendszeresen látogatják egymást, sot magas rangú kato-
nák is találkoznak eszmecsere céljából. Így Thomas Fargo tengernagy, a Csendes-
óceáni Hajóhad parancsnoka rendszeresen felkeres katonákat és politikusokat
Pekingben.
Az optimisták véleménye szerint szeptember 11. különös en hozzájárult a kap-
csolatok görcseinek oldásához. Az amerikaiak és a kínaiak ugyanazon az oldalon,
a közös ellenség, a terrorizmus ellen harcolnak - bár nagyon különbözo intenzi-
138
tással. Amerika becsüli Kína jó magatartását ebben a kérdésben. Abekapcsolás
pártfogói ezért csak következetességet látnak abban, hogy Kínát felveszik a mul-
tilaterális szervezetekbe. Ezért olyan fontos például Kína tagsága a Kereskedelmi
Világszervezetben (WTO), ami által Kína kvázi hivatalosan része lesz a világgaz-
daságnak, és tartania kell magát annak játékszabályaihoz.
Banning Garrett, az US Atlantic Council politikatudományi szervezet ázsiaiprog-
ramjának igazgatója ezért ezt mondja: "Az amerikai érdekeket az szolgálja leg-
inkább, ha Kínát felveszik a nemzetközi gazdasági, politikai és a biztonság szem-
pontjából fontos intézményekbe, és megerosítik abban, hogy nemzetközileg el-
fogadott magatartásmódot kövessen."
Miért nem veszik fel Kínát a GS közé is?
Kína hamarosan a nagyok közé kerül
A világ hét "legfontosabb" ipari országának vezetoi minden évben találkoznak.
G7-nek nevezik a látványos összejövetelt, amelyre eloször 1975-ben a francia
Rambouillet kastélyban került sor. A kört 1995-ban kibovítették a kommuniz-
musról kapitalizmusra áttért Oroszországgal, amely ezután a macskaasztalnál ülve
megfigyeloként részt vehetett. Ezért nevezik a kört azóta GS-nak.
De az elitklub összetétele már régen nem tükrözi a világgazdaság tényleges
eroviszonyait. Így a körbe tartozik Olaszország és Kanada, két ipari nemzet, ame-
lyet Kína gazdasági ero tekintetében rég maga mögött hagyott. Ráadásul Kína
sokkal erosebben integrálódott a világgazdaságba, mint sokan hiszik, különös en a
WTO-ba való belépésével.
Egyre több megfigyelo, de a résztvevok is ezért kérdezik: meddig tudja és
akarja a hatalmasok maga kreálta klubja megakadályozni Kína (és India) csatla-
kozását? Karl Kaiser professzor, a német külpolitikai szakértok doyenje mondja:
"A világpolitika egyetlen fontos kérdését sem lehet már Kína közremuködése nél-
kül megoldani".
A hét alapító ország eddig elzárkózott, mert olyan nyugati értékközösség-félé-
hez tartozónak érezte magát, amely a piacgazdaság és a demokrácia védelmezoje.
Ilyen exkluzív klubhoz Kínának valóban hiányzik a belépoje. Piacgazdaság
Kínában? Hát igen. Demokrácia Kínában? Egyértelmuen nincs.
Azonban hosszú ideig nem lehet szemet hunyni a változó valóság felett. A vi-
lággazdaság súlypontja már döntoen elmozdult, méghozzá Ázsia felé. Kína köz-
139
ben komoly "világjátékos" lett és a világgazdaság mozdonyaként muködik - in-
kább, mint pár évvel korábban Németország vagy Japán.
A pekingi gazdaságpolitikai döntések az utóbbi idoben komoly hatással vannak
a globális pénzügyi piacokra. Pár évvel ezelott Kínán kívül majdnem senkit sem
érdekelt, ha a kínai jegybank leszállította a kamatlábat. Ma másként van. Minden
kínai pénzpolitikai vagy költségvetési döntés hatását megérzik külföldön.
Amikor például 2004 tavaszán a pekingi kormánya gazdasági túlfutöttség ve-
szélye miatt néhány drasztikus intézkedést tett a lehutés céljából, a tozsdék világ-
szerte megrendültek. A tozsdések attól féltek, hogy vége lesz a fellendülésnek, sot
küszöbön áll a válság Kínában.
Ráadásul több mint 400 milliárd dollárral Kínának van a világon legnagyobb
valutatartaléka, és ezzel nagy befolyása van a nemzetközi devizapiacokra. Fred
Bergsten, a washingtoni Institute for International Economics igazgatója ezért azt
követeli, hogy "Kína, a növekedés új mozdonya a jövoben központi szerepet játsz-
szon". Kínának felelosséget kell vállalnia, és új, dönto vezeto hatalommá kell vál-
nia, hangzik Bergsten indítványa.
Úgy látszik, a GS-kör néhány befolyásos ura közben megértette, hogy Kína
gazdasági hatalom, amelyet inkább bevonni, semmint elszigetelni kell.
A legutóbbi csúcstalálkozón, 2004. június közepén az amerikai Sea Islanden
mindenesetre a vitában elmozdulás történt. Németország, Nagy-Britannia és
Olaszország kormányfoje helyesloleg nyilatkozott Kína esetleges bevonásáról
a GS körébe. Gerhard Schröder szövetségi kancellár kijelentette: "Ha van or-
szág, amely hihetetlenül drámai módon befolyásolni tudja a világgazdaságot,
az Kína".
Nagyon valószínu, hogy a következo találkozón - 2005-ben a skóciai Hotel
Gleneaglesben - Kína (és esetleg India is) a tárgyalóasztalhoz ül az akkor már G9
(vagy G 1O) megbeszélésein2•
Kijátssza-e Kína az Európa-kártyát?
Ha európai diplomatákkal beszél az ember Pekingben, egybehangzóan azt a véle-
ményt hallja, hogy a viszony Kínával problémamentes. Sohasem volt ilyen jó. Ha
a pekingi külügyminisztérium tisztviseloivel beszél, ugyanezt hallja. Az Európai
2 A-meghívásra sor került, ám a fórum felépítése változatlan maradt. - A Szerk.
140
Unióval nincsenek súlyos problémák, kivéve egyet: a fegyverembargót, ame-
lyet 19S9-ben, a Tiananmen téri mészárlás után mondtak ki, s amelyhez még
elsosorban a britek, és kisebb országok, mint Dánia, Svédország és Hollandia ra-
gaszkodnak, míg amelyet a németek és a franciák szívesen feloldanának. De ez a
kis probléma idovel megoldódik, vélik Brüsszelben és Pekingben.
Kína és az Európai Unió kapcsolatai sokkal mentesebbek a görcsöktol, mint
Kína és az Egyesült Államok viszonya. Az európaiak nem lépnek fel olyan táma-
dólag az emberi jogok és Tibet ügyében, mint az amerikaiak. Az európai politi-
kusok a pekingi vezetokkel való találkozókon ugyan szóba hozzák ezeket a kényes
kérdéseket, de inkább halkan, diplomatikusan, szuk körben. Nem állítják Kínát
nyilvánosan pellengérre.
És a jüan leértékeltségérol szóló, véget nem éro, kínos vitákban is az európaiak
nem hangoskodnak annyira, mint az amerikaiak, akik exportdömpinggel vádolják
a kínaiakat, és ezért a jüan és a dollár közötti fix árfolyam megszüntetését követe-
lik.3 Ráadásul Európa és Kína között nincs nagyhatalmi rivalizálás, mert Peking
az EU-ban inkább fogatlan "papírtigrist" lát, hogy a Mao-idokbol származó pro-
pagandaszólamot használjuk. "Kína az Egyesült Államokat sokkal fontosabbnak
tartja az Európai Uniónál" - mondja Thomas Heberer, a duisburg-esseni egye-
tem professzora. Peking értékelése szerint az EU gazdaságilag eros, de politikai-
lag gyenge, mert még nincs egységes kül- és védelmi politikája.
Másrészt az EU, mert - ellentétben az USA-val - nem táplál globális hatal-
mi ambíciókat, és semmilyen stratégiai elkötelezettsége sincs Ázsiában, nem je-
lent fenyegetést Kína szemében. Chris Patten volt EU-biztos mondja: "Európa
Kínában ... stratégiai barátot lát."
Kína és az EU viszonya ezért erosen a gazdasági szférára szorítkozik. Kína
gazdaságilag nagyon komolyan veszi az EU-t, mert a kibovített közösség 25 tag-
állama közben Kína legnagyobb kereskedelmi partnere lett. Ez persze nem ri-
asztja el Pekinget attól, hogy az európaiakat ismételten ki ne játssza egymás el-
len - ez történt a szupergyors-vasút pályázatánál is. A németek (ICE) és a franciák
(TVG) felváltva eloszobáztak Pekingben a jövedelmezo üzlet reményében. Hol
az egyik, hol a másik tett engedményeket Pekingnek - és végül a megbízást a ja-
pánok Sinkanszenje nyerte el.
3 Az USA a jüan felértékelését követelte, mert szerintük a fix árfolyamos olcsó jüan volt az oka a dömpingát-
nak. S valóban, a fix árfolyam megszüntetése után a jüan felértékelodött a dollárhoz képest.
141
 Peking tehát egész jól kijön a meghasonlott Európával, miközben régóta buz-
gó híve az európai integrációnak. Az egységes Európa jelentos szempont a kínai
külpolitikai stratégáknak a világpolitikai rendrol alkotott képében. Wen Jiabao ez
így fejezte ki: "A politikailag és gazdaságilag eros EU fontos pólus lesz a világban"
- de csak egy a négy vagy öt közül.
Azokra a kísérletekre, amelyekkel Kínát az Európai Unióhoz ruzodo szoro-
sabb politikai kapcsolatra próbálták rávenni, Peking inkább tartózkodóan reagáit.
Így az iraki háború alatt német és francia diplomaták, természetesen kimondatla-
nul, egy ideig az (Amerika-ellenes) Párizs-Berlin-Moszkva tengely Pekingig való
meghosszabbításának lehetoségében reménykedtek. A berlini külügyminisztéri-
um egyik irata azonban illúzióktói mentesen állapítja meg, hogy ilyen tengelyre
nem lehet számítani: "Peking ugyan ellenzi az Irak elleni háborút; de gondosan
kerülni fogja, hogy közvetlenül bírálja az Egyesült Államokat". A kínaiak nagyon
vigyáznak arra, hogy ne értelmezhessék így oket. Azt akarják, hogy a multipoláris
világban sok lehetoség maradjon nyitva számukra. És most éppen valami teljesen
újnak - a feltörekvo, gazdaságilag megerosödött fejlodo országok szövetségének
kialakulását figyelhetjük meg.
Új Dél-Dél szövetség
Ilyen gigászi hivatalos látogatást ritkán lát Kína. Lula brazil államelnök 2004. má-
jus végén Pekinget és Sanghajt kereste fel. Kíséretében nyolc miniszter, hat szö-
vetségi állam kormányzója és 450 vállalati igazgató volt. A sok fogadáson, díszebé-
den és díszvacsorán kívül sokat dolgoztak is. Nem kevesebb mint 15 - foleg gaz-
dasági - szerzodést írtak alá Lula látogatása alkalmából. Legmagasabb szintu bi-
zottságot is alakítottak konzultációk céljából. Ezentúl rendszeres találkozók lesz-
nek. Közeledni akarnak egymáshoz.
A fejlodo országok között a legfejlettebb ek közé tartozó két óriás, Brazília és
Kína közeledése érdekes világpolitikai fordulat kezdete: a déli féltekén új bilate-
rális és multilaterális szövetségek alakulnak. Még nem szilárdak, még keresik a
partnereket. De az irányzat világos: a déli nagyhatalmak között no a kölcsönös
együttmuködésre való hajlandóság. Rubens Ricupero, az ENSZ kereskedelmi és
fejlesztési szervezetének, az UNCTAD-nak a fotitkára már "a világkereskedelem
új geográfiájáról" beszél.
142
El kell ismerni, a Harmadik Világ az Észak és Dél konfliktusában helyezkedo
államai körében mindig feltuntek csoportosulások és tömörülések. Emlékezetes az
el nem kötelezett államok mozgalma, amelyet 1955-ben az indonéziai Bandungban
alapítottak. Vagy a fejlodo országokból alakult" 77-ek csoportja", amely hiába pró-
bált meghallgatásra találni szárnos észak-déli csúcsértekezleten vagy kereskedelmi
világkonferencián. Ezek a multilaterális csoportosulások gyakran ideológiailag el-
fogultak, nagyon sokszínuek és meglehetosen tehetetlenek voltak az ipari orszá-
gok eros falanxa elleni harcban.
De a déli vágányokon újonnan keletkezo szövetségek minoségileg mások.
Ezeknek a "fejlett-fejlodo" országoknak, pontosabban hatalmaknak az új öntu-
datán alapulnak. Ezzel az ipari országok eloször, a világkereskedelmi konferen-
cia dönto ülésén, 2003 szeptemberében találták igazán szembe magukat. Akkor,
Cancún mexikói fürdohelyen kellett volna új egyezményt kötni a világkereskede-
lem további liberalizálásáról. De ebbol semmi sem lett. Az ipari országok, ame-
lyek addig minden világkereskedelmi fordulón a döntést végül kimondták, ezúttal
heves ellenzésre találtak - méghozzá egy új szövetség részérol. A G20-nak neve-
zett dél-dél koalíció a feltörekvo hatalmak, Brazília, India és Kína vezetésével ku-
darcra ítélte a cancúni konferenciát.
Feltuno Kína érdeklodése a dél-amerikai kapcsolatok iránt, és viszont. Így Jiang
Zemin elnök 2001 áprilisában nagy figyelmet kelto látogatáson volt Chilében,
Argentínában, Brazíliában és Venezuelában. Utána fokozatosan kiépítették a kap-
csolatokat. Lula látogatását néhány héttel késobb követte ugyancsak nagy delegá-
cióval N estor Kirchner argentin elnök.
A kölcsönös látogatások nem korlátozódnak politikus okra. A vállalatok is kö-
zelednek egymáshoz. Kínai és chilei nyersanyagtermelo vállalatok stratégiai
együttmuködést kezdenek. A Petrobras brazil energiakonszern összeköto irodát
nyitott Pekingben. A Petrobras kínai olajcégekkel együtt Kína és Brazília partjain
új olaj- és gázmezok közös kiaknázására vállalkozik.
Kína érdeklodése ezek iránt az országok iránt világos: sok olyan nyersanyaggal
rendelkeznek, amelyre Kínának sürgosen szüksége van. Argentína, Brazília, Chile
és társaik viszont örülnek nyersanyagaik új, tartós fogyasztójának. Egyúttal csök-
kenteni akarják függoségüket a teljhatalmú USA-tól- a Latin-Amerikában válto-
zatlanul uralkodó, de mindig ellenszenves hatalomtól.
Mind Lula, mind Kirchner szeme elott ezért olyan egészen új szövetségek le-
begnek, amelyek túlmutatnak a bilaterális kereteken. Tekintetüket olyan nagy or-
szágokra irányítják, mint India, Oroszország, Dél-Mrika és persze Kína. Brazília,
143
 India és Dél-Afrika között a G3-szövetség alapvonásaiban már kialakult, de Lula
többet akar: "Arról álmodunk, hogy a közeljövoben ebbol G5 lesz Oroszországgal
és Kínával".
Az új szövetségek mindenekelott gazdaságiak, de részben politikaiak is.
Katonailag Kína egymagában áll, és így is akar maradni.
Katonai hiánypótlás
Az elso Öböl-háború 1991-ben súlyos csapást mért a kínai katonai vezetokre.
A televízióban élo adásban követhették, milyen hadfelszerelésük van az amerikai
csapatoknak, és miként kell korszeru háborúkat vívni. Eloször fordult elo, hogy
egy háború kimenetelét nem az emberek, hanem a gépek döntötték el.
A legújabb kor elso csúcstechnikával vívott háborúja brutális an mutatta meg a
kínai katonáknak, milyen elavult a fegyverzetük, milyen korszerutlen a stratégiá-
juk. Még a "népi háborúban" hittek, azaz abban, hogy ágyútöltelékként használt
sok katonával le lehet gyozni a muszakilag fölényben lévo ellenséget is.
Ennek következtében a pekingi stratégák átdolgozták katonai doktrínájukat.
Áttértek a csúcstechnikai környezetben vívott korlátozott háború elvére. Ez ter-
mészetesen az elavult fegyverzet óriási mértéku korszerusítését követelte meg és a
Népi Felszabadító Hadsereg (NFH) mélyreható átalakítását.
A legkönnyebben megoldható feladatnak a NFH létszámának csökkentése bi-
zonyult. Az új feltételek között nem volt többé szükség olyan óriási haderore. Így
az évek folyamán többször csökkentették a létszámot - több mint hárommillióról
a jelenlegi 2,5 millióra. Eközben a szárazföldi erot jobban csökkentették, mint a
légierot. Egyúttal a kötelezo szolgálati idot három évrol kettore szállították le.
Sokkal nehezebb lecke lett a kínaiak számára a fegyverzet korszerusítése. Mivel
a kínai hadiipar, noha a legutóbbi években jelentosen javult, muszakilag elmaradt
még a Nyugat mögött, ezért a szükséges csúcstechnikai szinten álló fegyvereket
vásárolni kellett. De honnan? Az amerikaiak nem akartak eladni, az európaiaknak
nem volt szabad. A már említett fegyverembargó akadályozta. A kínaiak ezért igen
sokat eloszobáztak Brüsszelben és más európai fovárosokban.
Fegyverekre és berendezésekre volt szükségük olyan európai fegyvergyárak,
mint a BAE, a Thales, a Saab vagy az EADS muhelyeibol. Ezek a vállalatok meg
türelmetlenül várták a szankció feloldását, hogy hozzájuthassanak a jövedelmezo
fegyverrendelésekhez, amelyeket a kínaiak fel akartak adni.
144
Természetesen, amíg az embargó érvényben van, a kínaiak más fegyverpia-
cokon néztek körül. Elsosorban két ország szállított szívesen: Izrael és különö-
sen Oroszország. A fegyverimport 80%-a orosz gyárakból érkezett, amelyek-
nek a kínai megrendelések a kapacitások jó kihasználását és vele a túlélést tették
lehetové.
Oroszországtói szerzik be a kínaiak a fegyverek majdnem teljes palettáját:
Szu-27 és Szu-30 típusú harci repülogépeket, felderíto repüloket, radarrendsze-
reket, Kilo típusú tengeralattjárókat, Szovremennij típusú rombolókat, valamint
SAM rakétákat. Izrael foleg elektronikát és távközlési technikát szállít.
A haditengerészet a kínai hadügyek gyenge pontja, és az is marad. Ennek tör-
ténelmi okai vannak. A legutóbbi századokban Kína csak szárazföldi hatalom volt,
sohasem tengeri. Ma sincs Kínának például repülogép-hordozója, amely nélkül
regionális katonai hatalom marad. Aki világhatalom akar lenni, annak eros hadi-
tengerészetre van szüksége és néhány repülogép-anyahajóra, amellyel rugalmas an
felléphet a világtengereken.
Mivel senki sem fog a kínaiaknak repülogép-anyahajót szállítani, maguknak
kell építeniük. De ilyen nagyon bonyolult hajónak az építése a haditechnika ma-
gas szintu muvészetét igényli.
A kínaiak a '90-es években kiselejtezett repülogép-anyahajókat vásárol-
tak Ausztráliától, Ukrajnától és OroszországtóI. Apró részeire bontották a "Mel-
bourne" -t, a "Minszk" -et és a "Kijev"-et, hogy megtanulják, hogyan kell repülogép-
hordozót építeni. A titkos kommandós vállalkozás fedoneve "Projekt 9935" volt.
E rejtjel alatt egy sanghaji hajógyárban kell elkészülnie egy repülogép-anyahajó-
nak, amelynek fedélzetérol 30-40 harci repülogépnek kell majd felszállnia.
Mindez - akár a vásárlás, akár a saját gyártás - pénzbe kerül. Ennek megfeleloen
no a kínai katonai költségvetés, a legutóbbi években átlag 13%-kal. A hivatalos bü-
dzsé kereken 20 milliárd dollár. Szakértok szerint ez az összeg túl kicsi. "Ha a más
rovatokban elbújtatott katonai kiadásokat is hozzászámítanánk, és a sokkal kisebb
vásárlóerot is figyelembe vennénk, a kínai katonai költségvetés a hivatalosnak leg-
alább a tízszeresére none" - számolta össze Bernstein és Munro, a két kemény-
vonalas amerikai. Frank Umbach német Kína-szakérto ezzel szemben a tényleges
katonai költségvetést a hivatalos költségvetés két-ötszörösére becsüli.
A kínaiak másképp számolnak: az egy fore jutó katonai kiadások nagysága az
Egyesült Államokban majdnem 300000 dollár, Japánban közel 200 000 dollár,
míg Kínában csak 10 000 dollár. Ezzel azt akarják sugalmazni: mi nem felfegyver-
kezünk, csak pótlunk.
145
 Minden fegyverkezési törekvés és számjáték ellenére: Kína egyelore nem
komoly kihívója az Egyesült Államoknak. Kína mint katonai óriás csupán
madárijeszto, amelyet a konzervatív megfigyelok szívesen eszkábálnak össze, hogy
a Kínától való aggodalmakat szítsák. Sok szakérto úgy véli, hogy Kína évekig,
sot évtizedekig el fog maradni nemcsak a vezeto katonai hatalomtól, az Egyesült
Államoktól, de más nyugati államoktól, valamint az ázsiai riválistói, Japántól is.
David Shambaugh, a kínai hadügyek egyik legbensoségesebb ismeroje leg-
újabb könyvében, a Modernizing China's Militaryben erre a következtetésre jut:
"A Népi Felszabadító Hadsereg a Nyugat fegyvereihez és technikájához való
hozzájutás nélkül nehezen tudja majd megszüntetni elmaradását a Nyugattói és
JapántóI. Ellenkezoleg: a távolság állandóan noni fog."
Egy másik szakérto szemléletesebben fejezi ki magát: Kína haderejének "rövid
a karja és lassú a lába". Ez azt jelenti, hogy a népköztársaság nincs abban a hely-
zetben, hogy gyorsan beavatkozzon bármely konfliktusba a határain kívül.
Ezért nyugodtan alhatnak Kína szomszédai?
146
10. Agresszív szomszéd?
Útban az Ázsia fiÜjtti uralom felé
,,/Ízsia hatalmi viszonyai eltolódnak. Kína nagy valószínuséggel ismét
visszatér hagyományos szerepéhez mint kiizponti hatalom. "
David Shambaugh, a George Washington Egyetem professzora
Kínának 14 szomszédja van, nagy és kis államok, hatalmas és gyenge országok.
A világon egyetlen országnak sincs annyi országgal közös határa, mint az óriá-
si kínai birodalomnak: 22 000 km szárazföldi és 18 000 km tengerpart. A múlt-
ban folytonosan ismétlodtek az eroszakos összeütközés ek Kína és szomszédai kö-
zött. Sok háborús csetepatéba torkollott, például 1962-ben a kasmíri konfliktus
Indiával, a '60-as évek végén az Usszuri folyó menti határon az oroszokkal, vagy
akár 1979-ben a vietnami beavatkozás.
De azóta Kína hosszú határain a helyzet rendkívül megenyhüit. Egyetlen
szomszédjával sincs többé olyan súlyos vitája, amely eszkalálódhatna. Az elmúlt
évtizedben Kína minden szomszédjával rendezte viszonyát vagy azok vele. Több
tucat szerzodést vagy egyezményt írtak alá. Még Indiával, a nagy déli riválissal
is békét kötöttek. Kína határain olyan nyugalom van, mint amilyen hosszú ide-
je nem volt.
Ám ez a nyugalom csalóka. Az ázsiai országok - akár határos ak Kínával, akár
nem - feszülten figyelik, milyen szerepet fog betölteni a jövoben az egyre hatal-
masabbá váló Kína az ázsiai térségben. Ismét Ázsia egyeduralkodója lesz-e, mint
évszázadokon át volt? Kihívja-e az Egyesült Államokat, amely magát Északkelet-
és Délkelet-Ázsia védelmezo hatalmának tekinti, s elragadja-e tole annak uralko-
dó helyzetét? Miként fog alakulni a két nagy ázsiai hatalom és hagyományos ellen-
fél, Kína és Japán egymás közötti viszonya - szembenállók vagy együttmuködok
lesznek-e?
Samuel'Huntington amerikai politológusnak, aki A civilizációk összecsapása és
a világrend átalakulása címu könyvével lett világhíru, az a meggyozodése, hogy
Kína vissza fog térni régi, uralkodó pozíciójához: "történelme, kultúrája, tradíciói,
földrajzi méretei, gazdasági dinamizmusa, és önmagáról kialakított képe Kínát
147
 mind arra ösztönzik, hogy Kelet-Ázsiában hegemonikus helyzetet követeljen ma-
gának." (i. m., 385. o.)
Peking a bevált módon csillapít. Barátságos, nem törekszik terjeszkedésre,
"win-win" helyzetekre törekszik.l Mindenkinek elonyös Kína gazdasági fellendü-
lése - állítja magáról. Ezét igyekszik Kína szabadkereskedelmi egyezményre a dél-
kelet-ázsiai országok szervezetével, az ASEAN-nel. A távolabbi cél a Kelet-ázsiai
Közösség (angolul EAC = East Asian Community), amely Koreától Indonéziáig
terjed és az Európai Uniót tartja példaképének.
Ez Mahathir Mohamed volt malajziai miniszterelnök osrégi eszméje. Kína
- amelynek véleménye az ázsiai integrációs elképzelésekrol hosszú ideig a
kétkedéstol az elutasításig terjedt - most a régió egyesítését pártoló hajtóeronek
bizonyul. Így akarja befolyását növelni, és az amerikaiakat visszaszorítani. Mert a
kínaiak "nagyon elégedetlenek Amerika túl fontos szerepéveI a régióban" - írja
Michael Vatikiotis, a Far Eastern Economic Review fo tudósítója.
Az amerikaiak keze majdnem mindenütt ott van Ázsiában. A "terrorizmus el-
leni harcuk" még erosítette is ázsiai befolyásukat. Egyre több államban keresnek
terroristákat - mint például Pakisztánban és a Fülöp-szigeteken is. Értheto, hogy
Kínában a bekerítettség érzése támad, még ha néha ez paranoid formákat ölt is.
Kína ázsiai szomszédaival kötött bi- és multilaterális szerzodésekkel akar el-
lenszegülni. Kína vezetoi mosolyoffenzívával igyekeznek megszerezni külföldi
kollégáik rokonszenvét, és nem is eredménytelenül.
Miközben állandóan baráti ölelkezésekkel próbálkozik, nem szabad megfeled-
kezni arról, hogy három veszélygóc található az ázsiai térségben, amelynek vi-
szont egyik szítója éppen a Kínai Népköztársaság: a nem csillapuló vita Tajvanról,
amelyben Kína nem mutat kompromisszumkészséget, a Dél-kínai-tengeren a fel-
tételezett nagy nyersanyaglelohelyekkel rendelkezo Spratly-szigetekrol folyó vita
és a nem tisztázott viszony] apánnal, Kína versenytársával az Ázsia feletti uralo-
mért folyó harcban.
Mindhárom konfliktus alkalmas katonai eszkalációra. A legvalószínubb termé-
szetesen a Tajvan miatti fegyveres összeütközés.
1 Vagy is olyanokra, amelyekben mindenki nyer. - A Szerk.
148
Ölelo kar Délkelet-Ázsia felé
"Kik Thaiföld legjobb barátai?" - érdeklodött közvélemény-kutatással a bangkoki
kormánya lakosság körében. Csak 9% felelt úgy, hogy az amerikaiak, bo 76% vélte
úgy, hogy a kínaiak. Az ilyen eredmény természetesen tetszik a pekingi hatalmassá-
goknak, mert megerosítik, hogy délkelet-ázsiai fáradozásaik a remélt hatást érik el.
Korábban - a '60-as, '70-es években - a kínaiak ebben a régióban ideoló-
giájuk exportoreiként jelentek meg. Kommunista eszméiket próbálták terjeszteni
Délkelet-Ázsia szegény népei körében. Ahol felszabadító mozgalmak és felkelo lá-
zadók voltak, Peking hajlandó volt oket pénzzel, fegyverrel és világforradalmi esz-
mékkel támogatni.
Azokban az idokben ismételten elofordultak a kínaiak ellen irányuló eroszakos
megmozdulások, amelyektol elsosorban Malajzia és Indonézia kínai lakosai szen-
vedtek, akiket igazságtalanul a kommunisták ötödik hadoszlopának tekintettek, és
ezért támadtak. A kínaiaknak ily módon nem okozott sok örömet a nemzetiségi
ellentétekbe történo beavatkozás. És a Vietnamba való 1979-es behatolás sem nö-
velte a Kína iránt rokonszenvet Délkelet-Ázsiában.
De a Deng-féle reformkorszak kezdete véget vetett a délkelet-ázsiai kalan-
doknak és rajtaütéseknek. Hosszú ideig tartott azonban, amíg Kína meghatározta
új helyzetét a térségben. Tulajdonképpen Kína csak a '90-es évek közepén találta
meg új ázsiai szerepét: a kedves egyeduralkodóét. Wen ]iabao kormányfo mond-
ta, hogy Kína a barátságos elefánt, amely senkit sem akar eltaposni Délkelet-
Ázsiában.
David Shambaugh, a George Washington Egyetem szakértoje így írja le a
megváltozott Kínát: "egyre inkább jó szomszédnak, konstruktív partnernek és fi-
gyelmes hallgatónak tartják (Délkelet-Ázsiában)". Kína - így Shambaugh - már
nem fegyvereket és forradalmat, hanem jóakaratot és háztartási gépeket exportál.
Kína új Ázsia-politikája a legérthetobbé 2003 októberében, az indonéziai Bali
szigetének üdülohelyén tartott ASEAN-csúcsértekezleten vált. Ott Kína straté-
giai partnerségrol szóló szerzodést írt alá a tíz tagállammal. A szerzodésnek része
volt a szabadkereskedelmi egyezmény a partnerek között. A vámsorompók 2011-
ig fokozatosan megszunnek.
Az ázsiai integrációs törekvések hirtelen olyan lendületet vettek, amely néhány
évvel korábban elképzelhetetlen lett volna. Elsosorban Kína sürgette ezt. Eközben
a népköztársaságot számos csoportosulás és tárgyalási forduló köti a délkelet-ázsiai
országokhoz: ASEAN+3 (Kína, Korea és]apán), ASEAN+l (csak Kína) és az ARF
149
(Ázsiai Regionális Fórum). Az utóbbi testülethez 22 ország tartozik, és keretében
még biztonsági témákról is szó lesz.
A körüludvarolt délkelet-ázsiai országok azonban nincsenek teljesen meggyozve
a jó szándékokról. Gustav Kempf arra utal, hogy Kína kapcsolatai Délkelet-Ázsiával
mindig kétértelmuek voltak. Ez még most is érezheto. "A délkelet-ázsiai kormá-
nyok a kínai szárazföldhöz mzodo viszonyukban még ma is ingadoznak a rokon-
szenv, csodálat, közelségérzés és az ellenszenv, ellenségesség, sot gyulölet között"
- írja Kempf.
Kína kettos stratégiát követ a térséggel szemben. Egyrészt - és ezt nyíl-
tan kimondja és proklamálja - szorosabb gazdasági együttmuködésre törekszik.
Másrészt - és ez inkább kimondatlan marad - Kína legalább semlegesíteni akar-
ja az egész szubkontinenst, amibe beleértodik a japán és mindenekelott az ame-
rikai befolyás visszaszorítása. A gazdasági együttmuködés sikerülhet, a semlegesí-
tési kísérletre inkább kudarc vár. Ez ellen ugyanis a délkelet-ázsiai országok, de az
amerikaiak is védekezni fognak. Nem fogják harc nélkül átengedni a kínaiaknak
Délkelet-Ázsiát, ezért különös en a Kína számára létfontosságú szállítási útvona-
lon lévo Malaka-szorosban ragaszkodnak a jelenléthez.
Kalózok és fennakadások
Aki eloször utazik kis személyszállító hajóval Szingapúrból ki a nyílt tengerre, az
elott elsötétül a világ. Fekete tartályhajók és konténerhajók egymást néhány száz
méterenként követve szántják a hullámokat. Évente körülbelül 50 000 hajó halad
át a szoroson, amelyet a tengerészek csak malakai útvonalnak neveznek.
Ez a világtengerek legforgalmasabb útvonala, de a legveszélyesebb is. Ez a vi-
dék évszázadok óta hemzseg a kalózoktól. A szoros a legkeskenyebb szakaszon, (az
indonéziai) Szumátra és Szingapúr között csak 2,5 km széles - ezért könnyu egyik
vagy másik hajót elfogni.2
A Malaka-szoroson halad át a világ árumennyiségének negyede és nyersolajá-
nak fele. Itt át kell átmennie majdnem minden Kína (és Japán) felé igyekvo tar-
tályhajónak. A szoros így a kínai gazdaság fo ütoere, ezért Kínának létérdeke,
hogy a forgalmat ott nagyobb akadály ne gátolja.
2 A Malaka-szoros legkeskenyebb részén is nagyságrenddel szélesebb, a szerzo nyilván a bejáratánál található
szigetek közötti kisebb átjárókra gondolt. - A Szerk.
150
Ilyen akadályozó tényezonek tekinti Kína azt a javaslatot, amelyet 2004 már-
ciusában terjesztett elo Thomas Fargo tengernagy, az amerikai Csendes-óceáni
Foparancsnokság fonöke az amerikai képviseloháznak. Eszerint a Malaka-szo-
ros menti országoknak a területre vonatkozó tengerészeti biztonsági rendelke-
zések (Regional Maritime Security Initiative) keretében együtt kellene muködniük
az Egyesült Államokkal. Indonézia, Malajzia és Szingapúr hírszerzés ének infor-
mációkat kellene cserélniük, közös jároröket kellene kiküldeniük, és az amerikai
elitegységeknek a helyszínen kellene állomásozniuk. Mindez - így az amerikaiak
_ csak a terroristák elleni harcot szolgálná.
Indonézia és Malájföld, de Kína sem egészen alaptalanul gyanúsítja az ame-
rikaiakat hátsó gondolatokkal. Az Egyesült Államok ismét erosebben akar jelen
lenni Délkelet-Ázsiában. Tekintettel az ellenállásra, az Egyesült Államok módo-
sította Fargo javaslatát, és kijelentette, nem akar saját csapatokat állomásoztat-
ni ott. De a kínaiaknak ez a szelídített változat is gyanús. Pusztán az a tény, hogy
az amerikaiak hozzáférhetnek fo ütoeréhez, szörnyuség a számukra. Lu Guoxue
biztonsági szakember a China Youth Daily szerint úgy véli, hogy a Malaka-szoros
"kétségtelenül dönto vízi út, ahol az USA érvényesíteni igyekszik geopolitikai fö-
lényét, akadályozni akarja más nagy államok felemelkedését és ellenorizni a világ
energiaforgalmának áramlását".
Kína ezért alternatívákat keres. Az egyik olyan Panama-csatorna-féle len-
ne Thaiföld déli részén, a Kra-földszoroson át. Ez ellen több érv szól: szakértok
becslése szerint 28 milliárd dollárba is belekerülhetne a csatorna. Másodszor, szo-
ros a katonai együttmuködés Thaiföld és az Egyesült Államok között, ami a kí-
naiaknak nem tetszik. És harmadszor Thaiföld déli részén mohamedán felkelok
tevékenykednek.
Reálisabb a másik változat, csovezeték Mianmar (az egykori Burma) egyik
kikötojébol Kínába. Kínai tudósok már végiggondolták az ötletet. Az Orient
Out/ook címu magazin cikkében azt javasolták, hogy Sittwe burmai mélytengeri
kikötobol nagyjából 1000 kilométer hosszú vezeték épüljön Kunming délnyugat-
kínai metropolisba, Yunnan tartomány fovárosába. A becsült költség 2 milliárd
dollár. Ez a megoldás "sokkal biztonságosabb" mondja Li Chengyang professzor,
a cikk egyik szerzoje.
Khin Nyurit, Mianmar azóta leváltott miniszterelnöke 2004 júliusában nyolcna-
pos látogatást tett Kínában. Hivatalosan azt közölték, nem volt szó a vezetékrol.
151
 .-
Nyugalom a Himaláján
Kína délkelet-ázsiai növekvo befolyását egy ország nem látja szívesen: India fél,
hogy Kína tovább terjeszti ki érdekszféráját, és egyre közelebb férkozik Indiához.
Ez nem alaptalan félelem, ha figyelembe vesszük, milyen aktív Kína éppen
Mianmarban, az Indiához legközelebb fekvo ASEAN-tagállamban.
Mianmar - amelyet diktatórikus rendszere miatt sok nyugati ország évek óta
kiközösít - szívesen látott partnert lát Kínában. Sokféle módon és nem egészen
önzetlenül segít a páriaországnak. Így kínaiak képzik ki a burmai katonaságot,
kikötoi és radarberendezéseket létesítenek a burmai partokon, amelyeket maguk
is használnak. Kína így hozzáfér az Indiai -óceánhoz.
Ez a veszedelmes fejlemény értheto módon növekvo feszültséget kelt India és
Kína között. A két ország hosszú ideig ellensége volt egymásnak. Vitáztak Tibet
és a Himalája határterületei miatt. A vita 1962 októberében rövid háborúhoz ve-
zetett, amelyet a kínaiak egyértelmu en megnyertek.
A két állam közötti kapcsolatokat az akkori hidegháború határozta meg. India
Oroszország szövetségese volt. És mivel az ellenség ellensége barát, Kína és
Pakisztán közelebb került egymáshoz. A hidegháború után a frontok elmosódtak.
Kína számára Pakisztán már nem volt olyan fontos. Másrészt Indiához gond nél-
küllehetett közeledni. Ennek következtében Kína megpróbált kiegyensúlyozott
kapcsolatokat teremteni Indiával és Pakisztánnal. Így különféle szerzodéseket ír-
tak alá Indiával a '90-es évek második felében. Sok vitapontot közben tisztáztak.
Ebben az idoben a kínai-indiai kapcsolatok majdnem olyan jók lettek, mint egy-
kor Nehru idejében, amikor o a legendás kijelentést tette: "hindi chini bhai bhai"
(India és Kína testvérek).
Eloször tartottak közös hadgyakorlatokat. A legfelso szinten rendszeres érint-
kezést vezettek be. Megpróbálták tárgyalásokon rendezni a Himalájában húzódó
3500 kilométeres határ körüli vitát. Gazdaságilag közelebb kerültek egymáshoz,
hiszen majdnem ideálian kiegészítik egymást - a szoftvert India készíti, a hardvert
Kína (1.korábban).
De, akárcsak Délkelet-Ázsiában, itt is megmutatkozik, milyen Janus-arcú a kí-
nai külpolitika - az egyik oldalon jó szomszédnak mutatkozik, a másikon olyan
akciókkal, mint a mianmari, kellemetlen tényeket teremt. A sárkány és az elefánt
közötti viszony még törékeny. Az, hogy a jövo mit hoz, attól is függ, mi történik
Közép-Ázsiában.
152
Közép-Ázsia váratlanul a középpontban
Kína majdnem észrevétlenül élénk diplomáciai utakat kezdeményezett olyan vidé-
ken, amely eddig távol volt a világ közvéleményének figyelmétol. Közép-Ázsiában,
ahol öt országvan. Korábban a Szovjetunió köztársaságai voltak, majd a FÁK tagjai,
ma független államok] - Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán Türkmenisztán
és Üzbegisztán. Valamennyi stratégiai jelentoségu, mert "ütközoállam" különbözo
nagyhatalmak (India, Oroszország, Kína) között, és mindegyiknek van több vagy
kevesebb nyersanyaga, köztük a nyersolaj a legkeresettebb. Nem csoda, hogy a
régi hatalom, Oroszország és az újonnan jött, Kína érdeklodik e térség után.
De az Egyesült Államokban harmadik, eros riválisra találtak. Az amerikaiak
ügyesen kihasználták a kedvezo órát, és az afganisztáni és az iraki háborúra fel-
vonulva állásokat foglaltak el e térségben. Katonai támaszpontokat építettek ki,
hogy onnan támadják a tálibokat és az al-Kaidát. Rossz nyelvek szerint, mindkét
beavatkozás egyik fo oka az volt, hogy befészkelhessék magukat Közép-Ázsiában.
Mindenestre olyan mellékhatása volt, amire számítottak: gyorsabban és keve-
sebb konfliktussal nem is tudták volna az amerikaiak Közép-Ázsiába betenni a lá-
bukat. Victor Mauer zürichi politológus ,,2001. szeptember 11. geostratégiai kö-
vetkezményei" címu cikkében megállapította: "Az USA a legrövidebb ido alatt
amolyan nem hivatalos, kvázi-hegemóniát ért el Közép-Ázsiában". Ez a fejlemény
elsosorban a kínaiaknak nem tetszik. Ezért megpróbálnak ellene tenni, ami látha-
tólag sikerül nekik.
Közép-Ázsiában ugyanolyan barátságosan járnak el, mint Délkelet-Ázsiában.
"A kínaiak folyton embereket küldenek Közép-Ázsiába, hogy ott a miniszterelnö-
kökkel, elnökökkel, tábornokokkal, sot alacsonyabb beosztású tisztviselokkel ta-
lálkozzanak. Javítják ottani stratégiai és diplomáciai kapcsolataikat" - írja Bates
Gill, a China's New Journey to the U7est címu könyv társszerzoje. A ~épköztár-
saság ezeknek az államoknak a behálózása céljából történelmükben eloször ál-
lamszövetséget kezdeményezett és alkotott - a "sanghaji ötöket". Ezt a szövet-
séget 1996 áprilisában öt állam - Kína, Kazahsztán, Oroszország, Kirgizisztán és
Tádzsikisztán elnöke alapította. Üzbegisztán 2001 júniusában csatlakozott. Azóta
a kör a "Sanghaji Együttmuködés Szervezetének" nevezi magát (jobban ismerjük
angol nevét és rövidítését: SCO = Shanghai Cooperetion Organization).
] E két utóbbi nem áll ellentétben egymással. - A Szerk.
153
 Az SCO-t eredetileg azért alapították, hogy közös üggyé tegyék az iszlamista
terroristák és szeparatisták elleni harcot, amely mindegyik tagállamban dúl. Ezért
információkat cseréltek ki, és összehangolták a potenciális terroristák elleni küz-
delem módjait.
Idovel azonban az SCO tovább fejlodött. Más - katonai és gazdasági - témá-
kat is felvettek a megbeszélések napirendjére. A kínaiak és az oroszok fokozato-
san irányítók lettek az SCO-ban. Ez nyilvánvalóvá vált a 2004 júniusában tar-
tott negyedik csúcsértekezleten. Ott a Taskenti Nyilatkozatban megállapították,
hogy az SCO új szakaszba lépett különbözo politikai téren megnyilvánuló, át-
fogó együttmuködéssel. Idoközben állandó SCO-titkárság is alakult. A székhely
Peking, a fotitkár - Zhang Deguang - kínai. Azt mondja, a hat ország gazdasági
együttmuködése fokozatosan egyre fontosabbá válik.
A kínaiaknak természetesen elsosorban az olaj fontos, ha ezt nem is mondják
ki ilyen nyíltan. Egyre több olajra van szükségük, és diverzifikálni akarják energia-
forrásaikat. Mi volna közelebb fekvo, mint hogy a szomszédban nézzenek körül?
Kazahsztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán a legnagyobb energiahordozó-kész-
lettel rendelkezo ország.
A kínaiak legkedveltebb partnere Kazahsztán, amelynek a legtöbb olaja
van, és közvetlen szomszédja Kínának. A kazahokkal már megkötötték az elso
szerzodéseket, és épülnek már az elso csovezetékek Kína nyugati tartományában,
Xinjiangban. Üzbegisztán is láthatólag közeledik Kínához, miután az Egyesült
Államok 2004 júliusában a kello demokratikus reformok hiánya miatt megtagad-
ta a pénzügyi segélyt.
Ily módon Kína befolyása Közép-Ázsiában állandóan növekszik. A gyenge
Oroszország nem sokat tud ellene tenni.
Új barátság Oroszországgal
A kínaiakat és az oroszokat egykor, a kínai népköztársaság életének elso éveiben
szoros barátságban fuzte össze. A Szovjetunió, a "Nagy Testvér" volt a példakép
a fiatal kommunista állam számára. A kínaiak az '50-es évek elején az oroszokról
másolták le a gazdasági modellt. Államosították a kulcsfontosságú iparágakat és
kollektivizálták a mezogazdaságot. Moszkva tömegesen küldött segíto kádereket
a testvéri szocialista országba.
154
De az '50-es évek végén a két pártvezér, Mao és Hruscsov összetuzésbe ke-
rült. Azon vesztek össze, hogy melyik a helyes út a kommunizmus felé. Ehhez jött
a gazdasági féltékenység és rivalizálás. Hruscsov 1960-ban haragos an visszavont
minden segítséget Kínától. Harmincéves jégkorszak köszöntött be a két kommu-
nista nagyhatalom viszonyában. Szomorú mélypont volt ennek során a '60-as évek
végén az Usszuri határfolyó mentén hónapokig tartó fegyveres összecsapás.
Aztán a '90-es évek elején bekövetkezett a szovjet birodalom összeomlása.
Bizonyosfajta demokráciára és piacgazdaságra való átmenet következett, valamint
némi közeledés a Nyugathoz, amit Kína eleinte gyanakodva figyelt. De Moszkva
barátságos igyekezetére a Nyugat nem úgy válaszolt, mint ahogy az oroszok re-
mélték. Ezért Moszkva és Peking fokozatosan közeledni kezdett egymáshoz. Az
ösztönzo ero a gazdasági érdek volt. Mert a két ország ezen a téren majdnem ideá-
lisan kiegészíti egymást. Oroszországnak fölényes hadiipara van, amely szállíta-
ni tudja a kínaiaknak szükséges fegyvereket, ezenkívül boven rendelkezik olaj-
jal és gázzal. Kínának viszont megvan a szükséges pénze ahhoz, hogy a kívánt
mennyiségu fegyvert megvegye Oroszországtól. Ezenfelül kedvezoen tud olyan
fogyasztási javakat szállítani, amelyekbol az orosz lakosság hiányt szenved.
A kereskedelemmel elérheto változás sehol sem látható annyira, mint az orosz
Távol-Keleten. A kínai kereskedok, óriási muanyag zsákjaik dugig tele minden-
féle - többnyire olcsóbb - áruval, naponta átkelnek az Amuron, a határfolyón.
Állítólag már körülbelül 500 000 üzletelo kínai él Kelet-Szibériában.
Az évek folyamán így ideológiától mentes érdekközösség alakult ki a két nagy
szomszéd között. Ez nem szerelmi házasság, de respektálják. A kormányfok éves
csúcsértekezleten találkoznak. A viszonyt egy csomó szerzodés és egyezmény
szentesíti. Megnemtámadási szerzodést is kötöttek, lemondtak az atomfegy-
ver elsoként történo alkalmazásáról a másik fél ellen, és megállapodtak a határ
kijelölésérol. Vlagyimir Putyin elnök 1997-ben kijelentette azt is, hogy "a területi
problémákat egyszer s mindenkorra megoldottuk". A két ország 1999 óta közös
hadgyakorlatokat is rendez.
A kölcsönös közeledés csúcsa az 1997-ben kötött szerzodés volt "az együtt-
muködo stratégiai partnerségrol". Szövetség az egyetlen szuperhatalom, az USA el-
len? Egyes orosz politikusok errol álmodnak, de a kínaiakat egyáltalán nem érdeklik
az ilyen gond·olatkísérletek. Számukra fontosabb, hogy az új barátság révén nyuga-
lom van az orosz határon. Onnan legalább nem fenyegeti többé veszély oket.
Ennek messzemeno következményei vannak: "Az orosz veszély semlegesítése
megengedi Kínának, hogy átalakíthassa katonai struktúráját, a szárazföldi erok ro-
155
 vására a haditengerészet és a légiero javára, továbbá áthelyezzen csapatokat észak-
ról délkelet felé," írja Lowell Dittmer, a Távol-Kelet amerikai szakértoje.
Az északnyugati határon bekövetkezett enyhülés azt is lehetové teszi a kínai-
aknak, hogy fokozottabb figyelmet szenteljenek a feszültséggel terhes keleti tér-
ségekre, ahonnan - kínai szemszögbol- a legnagyobb veszély fenyeget: a Dél-kí-
nai-tenger, Tajvan, deJapán irányából is.
Az örök ellenség: Japán
Már majdnem szertartássá vált: 2001 októbere óta, hogy Koizumi Junichiro
(magyaros átírással: Koidzumi Dzsunicsiro) japán miniszterelnök elzarándokol
a Yasukuni (magyaros átírással: Jaszukuni) szentélyhez. Hivatalos látogatásával a
II. világháború japán halottjainak adja meg a tiszteletet - köztük Kínában gyulölt
tizennégy hajdani háborús bunösnek, akiknek a lelkét súlyos buntettek terhel-
ték. A kínai kormány minden alkalommal jogosan háborodik fel, ezért Koidzumi
nem csodálkozhat, ha nem hívták meg eddig hivatalos látogatásra Kínába. Ama
október óta nincs legfelsobb szinten találkozó sem. És így is fog maradni, mert
Koidzumi a japán televízióban kijelentette, ezentúl is felkeresi a Jaszukuni szen-
télyt. Nevetséges, ha ezért nem látogathat Kínába, tette hozzá.
A két ázsiai hatalom viszonya igencsak távol van a normálistól. A feszültségek
fo oka:Japán a II. világháború alatt sok szenvedést okozott Kínának. A japán kato-
nák 13 millió kínait öltek meg. A kínai nép még mindig hiába vár a szörnyuségek
miatti írásos bocsánatkérésre.
Pedig egyszer már majdnem sor került rá. Jiang Zemin elnök 1998 novem-
berében eloször volt Japánban hivatalos ·látogatáson. Partnerségi szerzodést is
alá kellett volna írni, egyúttal vendéglátójának Obuchi Keizo (magyaros átírás-
sal: Obucsi Keidzo) miniszterelnöknek írásban kellett volna bocsánatot kérnie a
háborús bunökért. Minden elo volt készítve, de Obucsi nem volt hajlandó alá-
írni - ez hatalmas diplomáciai botránynak számított, súlyos sértésnek Kínával
szemben.
Kínában ezért ismételten magasra csapnak a japánellenes érzelmek hullámai.
Ezeket nemegyszer a kulisszák mögött maga a kormány szítja. Az interneten rend-
szeres hecckampány folyikjapán és a japánok ellen. Ha például kiszivárog, hogy
Japán ismét nagy érdeklodést mutat az ott bevált Sinkanszen gyorsvasút Kínának
való eladása iránt, az egész országban felcsap a tiltakozás lángja. Ha a földben
156
II. világháborúból maradt aknákra találnak Kínában - ami gyakran elofordul -,
azonnal a barbár japánokat emlegetik.
Maguk a japánoknak is mindig sikeresen provokálják a kínaiakat - például a
fukuokai kerületi bíróság ítéletével, amely megtagadta a kártérítést 15 kínai kény-
szermunkástói, akiknek a II. világháború alatt japán szénbányákban kellett ro-
botolniuk. Vagy egy japán "kancsorda" - szó szerint így írta a kínai ifjúsági lap -,
ezek épp a Mandzsúria elleni japán támadás évfordulóján berontottak egy dél-kí-
nai szállodába, és több száz prostituáltat hozattak maguknak. "Ez gyomorforgató-
an undorító" kommentálta a lap.
Ellenszenv és neheztelés a nép körében és a legfelso szinten - ez jellemzi a két
állam viszonyát. E feszültséggel teli viszony megértéséhez alaposan el kell mé-
lyednünk a történelemben. A kínaiak majdnem kétezer éven át fölényben voltak a
japánokkal szemben, akiknek az a hazáját eleinte "a törpék országának" nevezték.
Kína ugyan sohasem foglalta eljapánt, de ennek ellenére kulturálisan, politikailag
és gazdaságilag erosen befolyásolta.
Csak a XIX. század közepén fordult a helyzet. Akkortól datálódik a japán fö-
lény kezdete, amely két háborúban csúcsosodott ki: az 1894-95-ös kínai-japán há-
borúban és az 1937-toI1945-ig tartó második kínai-japán háborúban. Utána so-
káig tartott, amíg a kapcsolatok úgy-ahogy normalizálódtak. A diplomáciai kap-
csolatokat a két ország például csak 1972-ben vette fel. A legfelso szinten 1978 óta
vannak találkozók. 4
De a kínai-japán viszony feszült maradt. Kína mindig bírálta Japán újrafel-
fegyverzését, és szoros kapcsolatát az Egyesült Államokkal, a katonai szuperhata-
lommal, amely csaknem 60000 katonát állomásoztatJapánban, és egyelore nem
hajlandó oket onnan kivonni.
Japán viszont azt panaszolja, hogy a kínai katonai tervezés a mennyiség he-
lyett most a minoség felé vesz irányt. És ez aggasztja ajapánokat. Ezért Japán ra-
kétaelhárító rendszert tervez, amely - szakaszosan épülve - 2011-re lesz kész, és
elsosorban Kína támadásától fogja védeni az országot. Japán katonai fenyegetés-
nek érzi Kínát. Ezt egyértelmuen egy 10 tagú tanácsadó testület fogalmazta meg
eloször 2004 oszén Koidzumi miniszterelnöknek készített jelentésében.
Kína ésJapánviszonyátakölcsönös bizalmatlanságha~a áto,Japán ésKína még nem .
találta meg kapcsolatainakszilárd formáját a hidegháború vége után sem" - írja Hanns
Günther Hilpert és Gudrun Wacker, a Tudományos és Politikai Alapítványtól.
4 Tanaka miniszterelnök már 1972-ben felkereste Maót Pekingben. - A Szerk.
157
 --
Míg gazdasági összefonódásuk egyre szorosabb, és Kína Japán növekedésének
mozdonya lett, politikai viszonyuk - írja a két kutató - távolságtartó és szárnos
összeütközés lehetoségéveI terhes. Így mindketten versenyeznek bizonyosfajta
uralomért Délkelet-Ázsia felett. Még nem olyan régen, a '90-es évek derekán ér-
vényes volt az úgynevezett vadlibarepülés elmélete: Japán száll elöl és mutatja az
irányt, míg a délkelet-ázsiai országok szépen követik. Ma úgy látszik, Kína áll az
élen.
Bár mind Kína, mind Japán szabadkereskedelmi övezetre törekszik az ASEAN
tagállamaival, de ,Japán csak millimétereket halad elore, szemben Kínával, amely-
nek sebessége meglep bennünket" - mondja Rafidah Aziz, Malajzia kereskedelmi
miniszter asszonya.
Kína, a feltörekvo világhatalom egyre inkább elvitatja a középhatalomJapántól
a vezeto ázsiai ország rangját. Érdekes lesz, hogyan reagál erre a fejlemény-
re Japán (és szövetségese az USA). Henry Kissinger, a diplomácia nagymestere
szerint Japánnak három választása lehet: folytatja az Egyesült Államokkal való
régi szövetségét, Ázsiai Közösséget alakít az EU mintájára vagy partnerségre lép
Kínával.
Japán stratégiája még nem ismerheto fel. Mint két bokszoló a ringben: az elso
körben körülugrálva kitapogat ja egymást a két ázsiai hatalom. (Verbálisan) ütést
váltanak, eloször mellékharctéren különféle szigetekért küzdenek a Japán- és a
Dél-Kínai-tengeren. Elsosorban a Szenkaku-szigetekrol van szó, ezeket Japán
ellenorzi, de Kína igényt tart rájuk. Világos, hogy nyersanyagot - foleg gázt - sej-
tenek ott. Nem világos, kié a sziget.
Nem ez az egyetlen problémája Kínának a vitatott szigetekkel.
Kié a Dél-kínai-tenger?
A hajó 2004. április 20-án reggel nyolc órakor hagyta el Ho Si Minh-város, az
egykori Saigon kikötojét. A fedélzetén mintegy száz vietnami turista utazott, de a
kommunista Ifjúsági Liga képviseloi is egyhetes kirándulásra indultak. "Mindjárt
az elején pezsgot szolgáltak fel" mondja Duong Xuan Hoi, az egyik vietnami
idegenvezeto. A cél a Spratly-szigetek. Ott akart a csoport halászni és búvárkodni.
Alig hagyta el a hajó a kikötot, a kínai külügyminisztérium már reagáIt, és el-
ítélte a kirándulást. Mert ez nem vidám idotöltés volt, mint aminek elso pillanatra
158
látszott, hanem komoly politikai jelzése annak, hogy aszigetcsoport Vietnamhoz
tartozik.
A Spratly-szigetek ugyanis Délkelet-Ázsia legkeresettebb, de egyúttal leg-
vitatottabb vidéke. Több mint száz szigetbol, sziklaszirtbol és homokzátony-
ból áll, amelyek környékén nyersolaj at, földgázt és más nyersanyagokat sejtenek.
A Spratly-szigetcsoportból második Perzsa-öböl válhat, lelkesednek a pekingi
stratégák. Ez teszi olyan vonzóvá és ostromolttá a sivár szigetvilágot.
Ráadásul a Spratly-szigeteknek kiemelkedo stratégiai jelentosége van. Itt ta-
lálkoznak a fo hajózóutak az Indiai- és a Csendes-óceán között, az úgynevezett
észak-déli útvonal. Elsosorban a tankhajóknak kell itt elvonulniuk az olajra éhes
országok, Kína ésJapán felé. Kínának ésJapánnak a szabad hajózás ezen a vidéken
át létfontosságú, mert nyersolaj- és folyékonyföldgáz-importjuk 70%-át ezen a fo
tengeri útvonalon keresztül szállítják.
Éppen ez a Spratly-szigetek körüli térség annyira vitatott. Igényt tart erre a
szegényes szigetcsoportra - a Kínai Népköztársaságon kívül - Tajvan, Vietnam,
Malajzia, a Fülöp-szigetek, és a Brunei Szultánság is. És hogy követelésüknek
nyomatékot adjanak, egyes szigeteket mindezek az országok, még Brunei is, már
megszálltak és ott katonai támaszpontot létesítettek.
A hetvenes évek eleje óta - amikor egy ENSZ-tanulmány boséges olaj- és
gázelofordulásról tett említést - ezért vita folyik, amely néha a Dél-kínai-ten-
ger vizeire is kiterjed. Kína és Vietnam között az elso konfliktus 1974-ben tört ki.
Kínai és vietnami hadihajók 1988-ban a Spratly-szigetek egyik szirtje közelében
összecsaptak, 70 vietnami vízbe fúlt. A kínai katonaság 1995-ben Fülöp-szigeteki
halászokat uzött el a Mischief-szirtrol, amely a Fülöp-szigetek kizárólagos gazda-
sági övezetéhez tartozik.
Kína mindig ott van, ha a Dél-kínai-tengeren csetepaté történik. Ez mutat-
ja, milyen fontosnak tartják a kínaiak ezeket e vizeket, és nem maradnak a verbá-
lis fenyegetések szintjén, hanem szükség esetén eroszakhoz is folyamodnak. Kína
"mare nostrum"-nak tekinti a Dél-kínai-tengert.
Jogilag egyébként nem világos, igényt támaszthat-e egyáltalán Kína ezekre a
szigetekre. "A (kínai) igények a Spratly-szigetekre, még ha Peking a tényállást hi-
vatalos nyilatkozataiban másképpen is ítéli meg, az érvényes tengerjog alapján
semmiképp sem kétségtelenül érvényesek" - írja Patrick Raszelenberg és Hans
Scherer politológus terjedelmes tanulmányában.
Peking hosszú ideje figyelmen kívül hagyja ezt a tényt. Számára az erosebb
joga a mérvadó, és nem a tengerjog. Kína az utóbbi idoben engedett, és kije-
159
 lentette, elfogadja a nemzetközi tengerjogot tárgyalási alapként. Megfigyelok eb- változás folyamatában: 1988-ban voltak az elso szabad választás ok, a teljhatalmú
ben csak taktikai mesterkedést látnak. A kínaiak ezzel meg akarják nyugtatni az Kuomintang párt természetesen hatalmon maradt. Tajvan csak 1996-ban tette le
ASEAN tagállamait. Mert nem sokkal késobb Peking úgy nyilatkozott, hogy Kína a demokrácia érettségi vizsgáját, a választásokkal bekövetkezo hatalomváltozást.
felségjoga a Spratly-szigetekre egyáltalán nem vita téma. Az elso demokratikus elnökválasztást a Kuomintang jelöltje elvesztette. Chen
A Spratly-szigetek a jövoben is Ázsia konfliktusgóca lesz - több robbanóanyag Shuibian, az ellenzéki Demokratikus Haladás Párt jának jelöltje gyozött.
csak a Tajvan körüli vitában van. A kínai kormány ezt helytelen döntésnek tekintette. Chen Shuibian Peking
szemében provokatornek tunt, akinek szándékain mind jobban átláttak: ez az
ember a szigetország függetlenségére törekszik, ami kihívás Pekinggel és poli-
Viaskodás Tajvanért tikájával szemben. A népköztársaság alapítása óta az "egy Kína" politikát köve-
ti. Ez világosan azt mondja: nemzetközi jogilag csak egy Kína van, és ez a nép-
Sok ezer kínai katonának minden évben egyszer egyetlen céllebeg a szeme elott: köztársaság. 5

a Tajvantól alig 280 kilométerre fekvo Dongshan-sziget. A kontinentális kínai- Aki Pekinggel diplomáciai kapcsolatot tart fenn, az nem teheti ugyanezt
ak 1996 óta itt gyakorolják élesben: a szemükben ma is kínai tartomány, a sza- Tajpejjel. A világon majdnem minden ország aláveti magát Peking követelésének,
kadár szigetország, Tajvan vissza-, vagyis elfoglalását. Van, amikor 18000 ka- ezért Tajvant csak néhány jelentéktelen közép-amerikai és déltengeri állam isme-
tona (mint 2004 júliusában), van amikor 100 000 (mint 2001-ben, az "Elso Számú ri el. Tajpej ezeknek az államoknak a huségét nagyvonalú fejlesztési segélyek for-
Felszabadítás" hadmuveletben) szárazföldön, vízen és levegoben próbálja el, ho- májában vásárolj a meg.
gyan kell Tajvant elfoglalni. Peking sikeresen szorította ki Tajvant majdnem minden nemzetközi szerve-
A harcias fellépés minden alkalommal világos jelzés a tajvani vezetoknek és zetbol. Az ENSZ-tagságot már 1971-ben át kellett engednie Tajvannak a népköz-
"szövetségesüknek", az Egyesült Államoknak: felkészültünk, komolyan vesszük, társaság számára. Peking mereven elutasító "nem" -jei miatt meghiúsultak Tajvan
vissza akarjuk szerezni Tajvant, szükség esetén eroszakkal. ismételt kísérletei, amelyekkel vissza akart térni az államok nemzetközi közössé-
Miután a pekingi hatalmasok viszonylag problémamentesen, és minden ero- gébe. Ezzel Tajvan diplomáciailag messzemenoen elszigetelodött. Ebben a nyu-
szak nélkül visszacsatolták az óriásbirodalomhoz az egykori gyarmatokat, Hong- gati külpolitika álszentsége mutatkozik meg: a demokratikus Tajvant kiközösítik,
kongat (a britektol) és Makaót (a portugáloktói), a szemükben elválaszthatatlanul az önkényuralmi Pekingnek udvarolnak. Egyrészt elismerik a népköztársaság egy
a kínai anyaországhoz tartozó földbol most már csak egy darab hiányzik: Tajvan Kína politikáját (végül is üzleteket akarnak kötni a világ legnagyobb piacával),
szigete kereken 22 millió lakos ával, területileg nagyjából akkora, mint Baden- másrészt védo kezüket a sziget felett tartják. Ennek alapja a Taiwan Relations
Württemberg, gazdasági és muszaki szempontból kínai mintaország. Act, amely törvény alapján az Egyesült Államok katonai támogatásáról biztosítja
A pekingi hatalmasok szeme a polgárháború vége, 1949 óta irányul Tajvan felé. Tajvant, és önvédelmi fegyverek szállítását is ígéri neki.
A Mao csapatai által megvert nacionalista vezér, Csang Kaj-sek akkor két millió Ismételten fegyvereket szállítanak Tajvannak, és egyúttal vádolják Kínát, hogy
hívévei a szigetre menekült, és ott megépítette a népköztársaság ellenmodelljét, a fegyverkezik Tajvan ellen. Az amerikai kongresszushoz 2004 júniusában intézett
Tajvani Köztársaságot. Tajvan sokáig diktatúra volt Csang Kaj-sek vezetése alatt. jelentés megállapítja, hogy "drámai változás történt Tajvan és az Egyesült Államok
Fejleszto diktatúra, mint amilyen hosszú ideig Dél-Koreában is uralmon volt. Az katonai egyensúlyában Kínához képest". Az amerikai katonai szakértok különös en
állam erosen beavatkozott a gazdasági fejleményekbe és a kívánt irányba terelte a a Tajvanra irányított kínai közepes hatótávolságú rakéták növekvo számát emelik
gazdaságot - Tajvan esetében a csúcstechnika felé. Ma a kis sziget Ázsia egyik leg-
gazdagabb állama. (Az egy fore jutó jövedelem: 13 000 dollár.) 5 A 2005 tavaszán Pekingben az ország egységérol hozott törvény ugyan a t~jvani kérdés megoldásának esz-
A növekvo jóléttel erosödött a lakosság politikai öntudata. Egyre több de- köztárából nem törölte a fegyveres megoldást, de az "egy Kína" kérdésében a korábbinál sokkal rugalmasab-
ban fogalmaz. Az év folyamán sor került tajvani ellenzéki pártok vezetoinek szárazföldi látogatásaira, ami a
mokratikus szabadságot követelt, és kapott is a békésen bekövetkezett rendszer- feszültség némi enyhülését mutatja. - A Szerk.

160 161
ki. Jelenleg számuk 500 és 550 között van, és évente 75 újjal gyarapodik. "Onnan
Tajvan minden helysége elérheto" - szögezi le a meghallgatás összefoglalója.
Így hát fegyverkezési verseny folyik a két kínai rivális között. Ezt eros szavak kísé-
rik. Feltuno, hogy a pekingi kormány egyre türelmetlenebb lesz és Tajvan-ellenes
retorikája élesedik. A sziget nem szeretett elnöke, Chen Shuibian elleni fenyege-
tések hevesebbek lesznek: vagy elfogadja végül az egy Kína elvét, vagy a pusztulás
felé halad, mondja a 2004 májusában történo hivatalos beiktatását néhány nappal
megelozo ultimátum.
És a mellékhadszíntereken is hevesen küzdenek. Azok a tajvani üzletembe-
rek, akik nyíltan kiállnak Tajvan függetlensége mellett, egyre fokozódó nehézsé-
gekkel találják magukat szemben a kontinensen. A-mei tajvani popcsillagocskát
Hangzhouban kifütyülték, ezért félbe kellett szakítania turnéját a népköztársa-
ságban. A Kínában népszeru énekesno korábban a független Tajvan mellett nyi-
latkozott.
Elkerülhetetlenül katonai összeütközésre fog ez vezetni? "A háború egy-
re valószínubbé lesz", jósolja David Lampton és Kenneth Lieberthal amerikai
politológus a Washington Postban. Chen Shuibian elnök Demokratikus Haladás
Pártjában már a szárazföldi kínaiak esetleges villámháborújának forgatókönyvérol
beszélnek. Eszerint 24 óra alatt 258000 katona foglalná el a szigetet. Ez - a párt
stratégái szerint - valamikor 2005 és 2010 között következhet be.
Az amerikaiak is részt vesznek a harcias gondolat játékban. A Pentagon egyik je-
lentése egész komolyan követeli, hogy ellencsapásként meg kell támadni a Három
Hegyszoros völgyzárógátját. Peking azonnali - nem kevésbé harcias válaszát - a
China Youth Dailyben Liu Yuan altábornagy fogalmazta meg: "Ez olyan ellencsa-
pást provokálna, amely megrendítené a világot". Ettol eltekintve a gát 100 méter
vastag. Semmilyen ország hagyományos rakétája nem tudná romba dönteni.
162
11. Barátságos invázió
A kínai sportolók és turisták meghódítják a világot
"Nem kérdéses: a kínaiak tijrekvései bámulatra méltóak. Nem hagynak ki
egyetlen esélyt sem, hogy 2008-ban a legtijbb érmet nyerjék. Ez igen
nehéz feladat elé állít minket. "
Jim Sehen, az USA olimpiai bizottságának elnöke
Athén 2004 nyarán. A görög fovárosban összegyult - mint azt olyan szépen
mondják - a világ ifjúsága, és küzdött az olimpiai érmekért. Ezzel egyrészt fel-
idézték a múltat, mert egyes versenyeket történelmi helyszíneken tartottak, pél-
dául Olümpiában és Marathonban. A játékok 2000 év múlva úgyszólván visszatér-
tek legendás szülohelyükre.
Másrészt elore tekintettek. Az athéni versenyek ugyanis világosan megmutat-
ták, hogy kik járnak majd az élen a XXI. század olimpiai játékain. A kínaiak.
A népköztársaság sportolói az érem táblán még "csak" a második helyen vé-
geztek az Egyesült Államok mögött (ha csak az aranyérem számít), vagy a har-
madik helyen (ha minden érmet összeadunk). Mégis, a nyugati világ csodálat-
tal vegyes meglepetéssel fogadta - ilyen mértékben váratlan - diadalmenetüket a
stadionokon átoAthén bebizonyította, hogy Kína nemcsak politikailag és gazdasá-
gilag, hanem a sportban is globális szuperhatalom. Büszkén írta címlapjára a pe-
kingi Lifeweek hírmagazin: "Kína az olimpián: új sportnagyhatalom lépett a szín-
re". És nemcsak a sikeres kínai atléták tuntek fel Athénban, hanem egy másik, tel-
jesen különbözo, és ilyen mennyiségben még nem látott csoport: kínai olimpiai
szurkolók ezrei, kik a tribünökön zászlókat lobogtatva foglaltak helyet, majd bevá-
sárlóúton vonultak végig a görög fováros belvárosán.
A külföldi utazás már régóta nem csak érdemes funkcionáriusoknak és vonalas
kádereknek fenntartott kivételezés, mint az még néhány évvel korábban még szo-
kásos volt. Ma majdnem mindenki utazhat, ha meg tudja engedni magának. És egy-
re több kínainak van elég pénze a külföldi utazásra. 24 millió kínai volt 2004-ben
turistaúton. Ezzel eloször elozték meg a japánokat mint utazni vágyó ázsiaiak.
163
 A kínaiak bizonyos szempontból az új japánok. Békés kínai turistainvázió kez-
deténél tartunk - a világ idegenforgalmi szolgáltatóinak nagy örömére. Mindegyik
- a repülotársaságoktóI kezdve a szállodákon és az éttermeken át akiskereskedokig
- profitálni fog a kínai világutazókból.
Pár éve a gazdag és fizetoképes turisták az Egyesült Államokból, Japánból és a
Közel- Keletrol jöttek Most egy új fizetoképes utazó csoport csatlakozik hozzájuk:
a kínaiak, akik egy-egy úton 1700-2500 eurót költenek.
Évenként 20%-kal no a kínai turistasereg. Az Idegenforgalmi Világszövetség
becslése szerint 2020-ban körülbelülI 00 millió kínai turista fog külföldre utazni.
"Ez gyors gazdasági növekedésünknek és annak köszönheto, hogy látni akarjuk a
világot" - mondja He Guangwei, a Kínai Országos Idegenforgalmi Hivatal igaz-
gatója a People's Dailynek.
A kínaiaknak már 73 országba szabad utazniuk, meg a Déli-tengeren lévo
Fidzsi- és Tonga-szigetekre is. Ezekkel az országokkal Kína bilaterális szerzodést
kötött. Minden ország idegenforgalmi régiója felismerte, milyen tömegek árad-
nak felé, de milyen lehetoségek is nyílnak elotte.
Ezért udvarolják körül az utóbbi idoben az utazókedvu és fogyasztó kínaiak
milliós csapatát. Például Nevada idegenforgalmi bizottsága már irodát nyitott
Pekingben, hogy ebbe az amerikai szövetségi államba csábítsa a kínaiakat. A leg-
vonzóbb csalétek Las Vegas szerencsejáték-paradicsoma. És ott sok kínai képtelen
lesz ellenállni a csábításnak. Mert az utazásokon az egyik kedvenc idotöltésük a
bevásárláson kívül a szerencsejáték.
A közeli cél: Hongkong
Naponta négyszer zakatol a vonat Hongkong és Guangzhou - amelyet jobban
ismerünk Kanton néven - között. Körülbelül két óra alatt teszi meg a 140 km
hosszú utat. A Kowloon-Canton Railway kék vagonjai legtöbbször megtelnek.
Néhány nyugati turista szorítja be magát a keskeny ülésbe, de a legtöbb utas
a népköztársaságba való. Csalhatatlan ismertetojelük: teli bevásárló zsák és teli
koffer.
A pekingi kormány 2003 közepén engedélyezte a Hongkonggal szomszédos
Guangdong tartományban és egyes nagyvárosokban élo állampolgárainak, hogy
egyéni turistaként Hongkongba utazzanak. Addig csak csoportos utazásokon me-
hettek az egykori koronagyarmatra.
164
Azóta havonta több mint egy millió kontinentális kínai áramlik Hongkongba.
A hipermodern Ch ek Lap Kok repülotéren szállnak le, vagy a Lo Wu határállo-
máson kelnek áto
Miután megérkeztek Hongkongba, eloször szállást keresnek. Lehetoleg olcsó-
nak kell lennie. Két, három csillag elég, még ha sok kínainak luxusszállásra is tel-
ne. Más prioritásuk van a pénzköltésben.
Amikor Hongkongban vannak, kedvenc foglalkozásuk a bevásárlás. A Hong-
kong Tourism Board számai megerosítik ezt a benyomásomat. Eszerint a kon-
tinentális kínaiak pénzüknek csak 12,3%-át fordítják szállásra és 68,5%-át a szá-
mukra kedves bevásárlásra.
A hongkongi kereskedok boldogok. Nehéz évek vannak mögöttük: gazdasági
stagnálás, a nyugati turisták elmaradása a gyarmat Kínának való visszaadása után,
és azt követoen a SARS tüdogyulladás-járvány. De most milliószor kárpótlódnak:
kínai honfitársaik jönnek és vásárolnak.
A hongkongi eladónoknek, akik egykor magasan hordták az orrukat, most
változtatni kell magatartásukon. Még nem is olyan régen mesterei voltak annak,
hogy észre se vegyék az olyan vevoket, akik nem beszélték a kantoni dialektust,
és pénz sem nézett ki belolük. Most udvariasnak kell lenniük a mandarin nyelv-
járáson megszólaló, és az elso pillantásra gazdagnak sem látszó vevokkel, ami egy-
re inkább sikerül nekik.
A hongkongi üzletek felkészültek a kontinentális kínaiak inváziójára, mert
felfedezték a vásárlóerovel rendelkezo, új célcsoportot bennük. A kereskedok a
hongkongi dolláron kívül elfogadják a kínai készpénzt, de a kínai jüanra szóló hi-
telkártyákat is.
A vágy tárgyai a luxuscikkek: órák, ékszerek és ruházat. "Nem csak körülnéz-
nek, nagyvonalúan vásárolnak is" - mondja Laura Wenke, a Lane Crawford ele-
gáns áruház marketingmenedzsere a Pinancial Timesnak. Nem ritkaság, hogy egy
kínai 60 000 euróért ékszert vásárol, vagy 10000 eurót ad ki egy Vertu-mobilte-
lefonért, és részben készpénzzel is fizet.
Az árunak drágának kell lennie és nagy múltú nevet kell viselnie. Legalább
Cartier, Lanvin, Patek Philippe, Prada vagy Zegna legyen.
165
 Európa öt nap alatt
Európa 27 országa számára 2004. szeptember 1. fontos, sot dönto dátum. Azóta
utazhatnak oda kínai turistacsoportok. Ezek az országok - köztük Németország is
- szerzodést írtak alá Pekinggel az Approved Destination Statusról (ADS)
Ezután a kínai csoportok Dánia, Nagy-Britannia és Írország kivételével min-
den EU-tagállamba ellátogathatnak. A külön említett országok még bilateráli-
san tárgyalnak. "Európa nyitása a leglátványosabb esemény, amióta Kína a '80-as
években megkezdte utazási korlátozásainak enyhítését" - véli a Financial Times.
Tizenkét éve még egyetlen repülojárat sem volt Sanghaj és Európa között _
ma majdnem minden európai légitársaságnak van járata a Jangce-parti metropo-
lisba: a Lufthansának (naponta kétszer is), az Air France-nak, a KLM-nek, az oszt-
rák légitársaságnak, a SAS-nek, a Finnairnek, a British Airwaysnek és a Virginnek,
hogy csak néhányat említsünk. A sanghaji és a pekingi repülok is naponta kínai
turisták ezreit viszik Európába. 2003-ban állítólag több mint 600 000 volt, és az
irányzat erosen emelkedo.
Mint a japánok a legjobb években, rohamtempóban utazzák be Európát.
Három ország 12 nap alatt - amire az elso kínai csoport mutatott példát _ in-
kább mérsékelt ütemu változat. A jellemzo: ma London, holnap Párizs, holnap-
után Róma, és ez a program legkedveltebb autóbusszal, mert olcsó és kötetlen.
Bár újabban Pekingben is lehet jegyet venni európai vonatokra, de a mennyiség
vontatottan növekszik. "Egyszeru Eurostar-jegy 100 euró, de a bérelt Mercedes
busz 400 euró egy napra, és 54 utas fér bele" - számol Pan Gang a China Sunrise
Travel Service utazási irodában a China Dailynek nyilatkozva.
A kínaiak kedvenc úti célja európai villámlátogatásukon Párizs (Dior és Eiffel-
torny), Olaszország (Gucci és Róma) és Svájc (órák és hegyek). Ezekben az or-
szágokban pedig örülnek a látogatók özönének. Adolfo Urso olasz külkereskedel-
mi miniszterhelyettes lelkesedik: "Ez egyedülálló történelmi alkalom Olaszország
számára. A kínaiak ellensúlyozhatják a német turisták számának visszaesését, és fe-
lülmúlhatják a japánokét".
A következo évtizedben "a kínaiak lesznek a legnagyobb, vagy a második leg-
nagyobb vendégcsoport - a britek, az amerikaiak, és talán még a japánok elott is"
- jósolja Paul Roll, a párizsi idegenforgalmi hivatal fonöke.
Párzsban már felkészültek a kínai turisták fogadására. A Louvre múzeum
és a Lafayette kínai prospektusokat is kihelyezett. A párizsi szállodákban zöld
teát, kínai újságokat és - híg rizslevesbol álló - kínai reggelit szolgálnak fel.
166
Miként készülnek fel a németek?
A LufthasaJumbója naponta kétszer érkezik Kínából Frankfurtba, a Rhein-Main-
repülotérre. Minden alkalommal 300-400 utast szállít, köztük egyre több turistát
a népköztársaságból. Ott - egyébként mint a müncheni repülotéren is - kínaiul
beszélo repülotéri alkalmazottak üdvözlik oket, és ha kell, gondoskodnak róluk.
Akínai turisták számára Frankfurt az elso állomás. "AkiÁzsiából jön, az Párizsba,
Londonba vagy Frankfurtba érkezik" - mondja Frank Albrecht, a frankfurti
kiskereskedok érdekképviseletének elnöke a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak és
örül, hogy így van, mert profitál az érkezokbol. Albrechtnek illatszerüzlete van az
elokelo Goethe úton. Sok kínai vásárol már nála. Ezért arra gondol, hogy egy ázsi-
ait alkalmaz eladónak. Ha törve is, legalább néhány üdvözlo mondatot tanuljon
meg kínaiul, hogy a Távol-Keletrol érkezo vevoket ezekkel fogadhassa - például
ni hao (jó napot), xie xie (köszönöm) és zai jian (viszontlátásra).
A német idegenforgalmi hivatal körülbelül 65 O 000 vendégéjszakát regisztrált.
2009-ben már feltehetoleg több mint egy millió lesz. A kínaiak útitervüket nem
föltétlenül a turisztikai vagy kulturális látnivalókhoz igazodva állítják össze, ha-
nem inkább a bevásárlás szempontjából kedvezo lehetoségeket keresik fel - szíve-
sebben látogatják a fogyasztás templomait, mint a kölni dómot.
A németországi túrán majdnem kötelezo megállni Titiseeben, ahol Drubba
kakukkosóra-üzeme van, és természetesen a sváb Metzingenben, ahol Boss, a né-
met divatszabó közvetlenül a gyárából ad el. Metzingen a - német ízlés szerint
- nagyon gyakorlatias utazási formának is az egyik állomása, a selfdrive-toumak,
amelyet már prospektusok ajánlanak a kínaiaknak. Németországban - ami egy
nézopontból a gépkocsik hazája is - 3000 eurót kell az autómániás újgazdagok-
nak kiperkálniuk, hogy egy Audival száguldhassanak végig az ország autópályá-
in. A német földön keresztül vezeto hatnapos úton felkeresik Rothenburg ob der
Tauber városkát, a müncheni Hofbrauhaus sörözot, a BMW és a Mercedes Benz
gyárát, valamint a Bossét, ahol gyakran több ezer euróért ruházkodnak fel.
A kínaiak átlagosan 217 eurót hagynak a német üzletekben. Mit vásárolnak a
legszívesebben? "A solingeni kések nagyon kedveltek, a drága órák, és parfümök.
És CD-k, klasszikus zenével" - mondja a Zeitnak Mang Chen, aki a hamburgi
Caissa utazási irodában a kínaiakkal foglalkozik.
.Münchenben már van egy üzlet, ahol speciálisan kínai turisták számára árul-
nak német minoségi munkával készült termékeket. A tulajdonosai kínaiak, akik
tudják, honfitársaik mit vásárolnak szívesen ebben az országban.
167
 A Német Idegenforgalmi Központ (DZT) már bevásárlási útmutatót is ad ki De a drága szállodák - Svájcban vagy máshol - hiába várnak majd a kínai tö-
kínaiul. A DZT 2001 óta irodát tart fenn a kínai fovárosban. A német utazási iro- megekre. Ezek ugyanis az olcsóbb szállásokat fogják keresni, és az egyszerubb
dákkal és szállodákkal együtt többször, rendszeresen reklámkörutakat szervez az vendégloket többre becsülik a gourmand-ok katedrálisainál.
országban, kínai utazási szakemberek és újságírók számára havi hírlevelet ad ki De nemcsak a kínai turisták vendéglátóinak kell alkalmazkodniuk, hanem a kí-
Meet Germany címmel, és kínai internethonlapja is van. naiaknak is idomulniuk kell, még ha néha nehezükre esik is. Ok a túl kicsi szál-
A legnagyobb német utazási iroda, a TUI egy ideje képviseleti irodát tart fenn lodai szobákra és liftekre, meg a túl szerény hall okra panaszkodnak. Mindig fin-
Pekingben, de eddig csak német csomagtúrákat tudott szervezni Kínába, megmu- torgatják érzékeny orrukat a furcsa nem kínai ételek illatára. Nem ízlésüknek való
tatva a látnivalókat. A TUI-nak nem sikerült eddig kínaiakat Németországba csá- francia menü, a három óra hosszán át tartó, boséges étkezés. Úgy akarnak enni,
bítani, ez a jövedelmezo üzlet - egyelore - a kínai utazási irodák kezében van. mint otthon, ahol tíz perc alatt több fogás kerül az asztalra, amelyet azután - kö-
zép-európaiak számára szokatlanul- zajosan fogyasztanak el.
De a kínaiak is ígérik, hogy javulni fog a viselkedésük. A CYTS utazási ügy-
Ha a kínaiak utaznak nökség ügyfeleinek brosúrát ad, amely bizonyos magatartási tanácsokat tartalmaz.
Rövid kivonat a kínai illemtankönyvbol: "Nem illik hangosan beszélni, köpködni
A kínaiak nem könnyu vendégek. Szokásaik vannak, nekünk meg eloítéleteink. vagy szemetet mindenfelé elszórni". Az athéni olimpiai játékokra érkezo elso kí-
A ketto gyakran ütközik. Mégis alkalmazkodnunk kell az új vendégekhez és vi- nai turistáknak már a csomagjában volt az illemkódex.
selked ésükhöz.
Például: a kínaiak hangosak, sokkal hangosabbak, mint a japánok. Szívesen
hagyják nyitva szállodai szobájuk ajtaját, és az ennek megfelelo hangerovel tár- Próbafutam Athénben
salognak a folyosón keresztül honfitársaikkal. A szobában fozik a magukkal ho-
zott levesporból a levest, és olykor figyelmetlenségbol a víz kifolyik a túltöltött A kínaiak már az athéni nyári olimpián óriást mutattak be. A gladiátorok bevo-
furdokádból. nulásakor a kínai csapat zászlóvivoje nem kisebb volt, mint a 2,26 m magas óriás,
Igen, és minden egészségkárosodás ellenére még mindig dohányoznak. A kí- Yao Ming. A Houston Rockets elso osztályú kosárlabdaklub profi játékosa minden
naiak világbajnokok dohányzásban. "Mindenkinek, aki üzletet akar kötni kína- idok legnépesebb kínai olimpiai küldöttségét vezette az athéni stadionba.
iakkal, szüksége van hamutartóra" - tanácsolja ezért Benjamin Vuchot, a Van Pontosan 405 sportoló követte. Szokatlan volt a nemek megoszlása: 267 no és
Cleef & Arpels ékszerészcég ázsiai és csendes-óceáni részlegének vezetoje, ,,(a kí- 138 férfi. Miért olyan sok no? "Lányaink a nyugati típusokhoz képest fizikailag
naiak) eros dohányos ok, és ha van hamutartó az üzletben, mindjárt jól érzik ma- nem maradnak el a férfiaktól" - mondta a Spiegei online szerint Li Furong, a kül-
gukat". döttség fonöke, azaz az athéni olimpiai csapat feje. És hozzátette: "A noket a napi
Valóban, nincs hiány jó és jó szándékú ötletekben mindazon nagyszámú üzlet- edzéseken könnyebb irányítani. Jobb a munkaerkölcsük".
és szállodatulajdonos számára, akihez a nemsokára csapatosan fognak érkezni a kí- Az athéni kínai csapat nagyon fiatalokból állt. Az átlagos életkor 23 év volt.
naiak. Így a svájci idegenforgalmi egyesület kis útmutatót adott ki tagjainak, amely A nevezésnél kétség esetén az idosebb sportolókat otthon hagyták, és inkább a fi-
tanácsot ad az ismeretlen távol-keleti lényekkel való bánásmódra. Az ország szál- atalabbak mellett döntöttek. Így például a kínai asztalitenisz-bajnoknak le kellett
lodásainak adott egyik figyelmeztetés tényleg igaz: "Sohase helyezzenek el kínai mondania egy 21 éves reménység javára az athéni utazásról.
vendéget olyan szobában, amelynek a számában a négyes szerepel, mert az sze- A fiatalok kultuszának oka: esélyt akartak adni nekik tapasztalatok gyujtésére
rencsétlenséget jelent".1 _ a 2008 évi otthoni, pekingi olimpiai játékokra gondoltak. Akkor, ott lesznek
teljesítoképességük csúcsán. Erre irányult a kínai sportvezetok minden törek-
1 A 'négy' hangalakja ugyanis hasonlít a 'halál'-éhoz. -A sze,k vése.

169
168
 De a fiatal csapat már Athénben is szorgalmasan gyujtötte az érmeket. Talán
azok a pénzjutalmak motiválták oket, amelyeket a pekingi kormány tuzött ki.
A gyoztesek majdnem 25 000 eurót kaptak, a második helyezettek körül be-
lül15 OOO-etés a harmadikak majdnem 10000 eurót. A különlegesen népszeru
gyoztesekre ráadásul jövedelmezo reklámszerzodések vártak olyan kínai cégektol,
amelyek rég felismerték a sikeres sportolók reklámértékét.
Az athéni éremeso természetesen kissé váratlanul jött, és a hivatalos vezetoknek
szinte alkalmatlanul. "Még nem vagyunk sportnagyhatalom - próbálta csillapítani
a kedélyeket Yuan Weimin, a nemzeti olimpiai bizottság elnöke -, még jelentos az
elmaradás az USA és Oroszország mögött". A kínaiak jobban szeretnek kicsinek
számítani, hogy más országok ne féljenek az új, vörös sportóriástól.
"Még gyengék vagyunk az elokelo sportágakban" - mondja Yuan. Ezek közé
számít a könny(l atlétika, az úszás és a torna. Míg a kínaiak a kevésbé népszeru
sportágakban, mint a súlyemelés és a céllövészet arattak, a "nagy" sportágakban
csak két aranyérmet nyertek.
Az egyiket Luo Xuejuan mellúszóno nyerte, aki azonnal nemzeti hossé lépett
elo. A másikért Liu Xiang könnyuatléta futott. A nagydarab sanghaji a 110 mé-
teres gátfutást nyerte meg, és utána nagyon büszke volt magára és nemzetére:
"Bebizonyítottam, hogy a sárga boru emberek épp olyan gyorsan tudnak futni,
mint a fehér vagy a fekete boruek.".
A nacionalizmus szerepe
Csak egy labdarúgó-mérkozés volt, de viszonylag fontos. Az ázsiai bajnok-
ság döntoje. Nemcsak a megtisztelo címrol volt azonban szó, hanem többrol, a
presztízsrol, a nemzeti büszkeségrol. Mert Kína játszott Japán ellen, sportpárbaj
a politikai osriválisok között.
A pekingi Munkás Stadion gyepén álltak egymással szemben 2004 nyarán.
Nem volt szép játék, sem a pályán, sem a lelátókon. Japán 3:1-re gyozött, és a kí-
naiak elvesztették tekintélyüket. A mérkozés után eroszakos zavargás tört ki. A kí-
nai szurkolók sérto szavakat skandáltak, például azt, hogy "vesszenek a japán ka-
lózok". A japán nagykövetség egyik gépkocsiját összetörték.
Már az ázsiai bajnokság elomérkozésein - amelyeket ezúttal Kínában tartottak
- sor került Japán-ellenes megnyilvánulásokra. A japán nemzeti himnusz eljátszá-
sa alatt a kínai nézok nem álltak fel. Amint a japánokhoz került a labda, ezersze-
170
res pfujozás tört ki. A japán szurkolókat zöldséggel dobálták meg. A stadion mel-
lett japán zászlókat égettek. Nem, szó sem volt vidám játékokról. Peter Velappan,
az ázsiai labdarúgó-szövetség fotitkára a Japan Times szerint élesen bírálta a kínai
vendéglátókat: "Ennek semmi köze sem volt a sport eszméjéhez. A kínai népnek
nagy kultúrája, tanultsága és történelme van, de a mai viselkedés ... " A mondatot
nem fejezte be, újat kezdett: "Nem vagyok benne biztos, hogy Peking az olimpiai
játékok jó vendéglátója lehet".
A 2004. éviÁzsiaiKupa alatt eloforduló Japán -ellenes kilengések valóban a 2008-
as Peking ízelítojét nyújtották? Lesznek ott is nacionalista megnyilvánulások?
Kína gazdasági és politikai fellendüléséveI az országban erosödött a lappangó
nacionalizmus. A megalázások és nélkülözések évtizedei után az emberek büszkék
asikerekre és szeretnék azokat az egész világnak megmutatni.
Ráadásul Peter Gries amerikai politológus China's New Nationalism: Pride,
Politics and Diplomacy címu könyvében megállapítja, hogy a kínai kommunista kor-
mány gyakran manipulálta és elosegítette a nacionalista kitöréseket. Legitimitási
válságban lévo kormány - és ilyennek látja az uralmon lévo Kínai Kommunista
Pártot -legtöbbször felülrol irányított nacionalista tüntetésekkel kísérli meg a so-
rok szorosabbra zárását.
Emlékezetesek a balkán háborúban a belgrádi kínai nagykövetség - vélet-
len? - amerikai bombázása után kitört Amerika-ellenes kilengés ek. De az egy-
re ismétlodo Japán-ellenes gyulések is, amelyeket a rendfenntartó erok gyakran
feltuno módon nem vesznek észre, és felháborítóan késon avatkoznak be.
A kibontakozó kínai nacionalizmus természetesen sehol sem tudja olyan bé-
késen kitombolni magát, mint a sporteseményeken. Ezt világosan lehetett látni az
athéni játékok alkalmából. A nemzet túláradóan lelkesedett. Noha az athéni játé-
kok döntoi pekingi ido szerint éjfél után voltak, minden harmadik kínai e hajnali
órákban is a televízió elott gubbasztott. "Az emberek azonban nem a sport iránt
érdeklodésbol nézték a játékokat. Nem, hanem azért figyeltek, mert látni akar-
ták a kínai gyozelmeket" - mondja a Wall Street Journalban Vincent Cheung, a
CSM piackutató cég munkatársa, aki a játékok alatt a tévénézési szokásokat ta-
nulmányozta.
Élo adásban és a helyszínen 2008-ban sem lesz másképpen: míg a külföldi
gyozelmeket csak tudomásul veszik majd, kötelességbol és talán közömbösen, a
kínai gyozteseket a zászlókat lobogtató tömeg túláradóan fogja ünnepelni. És erre
minden bizonnyal boven lesz is alkalom 2008-ban, Pekingben.
171
 _._------------------------~
.•
Viszontlátásra Pekingben
A sportvezetés legfelso szintjén jóváhagyott terv címe szerényen csak ,,119".
Mi is ez a 119? Az olimpiai játékok három legfontosabb sportágában, a köny-
nyuatlétikában, az úszásban és a tornában pontosan 119 aranyérmet adnak. Ezek
közül a kínaiak saját országukban minél többet akarnak megnyerni - e címadás
szerint lehetoleg mindet.
Az állam mindent meg is tesz, hogy a sportolókat a hajszában támogassa. Hu
Jintao államelnök az Athénbol hazatéro sportolók fogadásán már kiadta a jelszót:
"Dolgozzatok keményen és érjetek el jobb eredményeket a 2008. évi játékokon!"
Kína sportrendszere még mindig tervgazdasági módszerekkel dolgozik, és erosen
emlékeztet az NDK és a Szovjetunió sportigazgatására. Körülbelül 185 000 tehet-
séges gyereket speciális sportiskolákban képeznek. Közülük a legjobbak - mintegy
20 000 - jut tovább. Ezeket államilag támogatott bennlakásos edzoközpontokban
tréningezik tovább, abban a reményben, hogy néhányan közülük az olimpiai já-
tékokig viszik.
Az államnak ez a sportolóválogatás évente nagyjából 500 millió eurójába kerül.
Az élsportolók az olimpiára tekintettel havi 500 eurót is eléro ösztöndíjat kapnak.
A legkorszerubb muszaki felszereléssel edzik oket. Amihez hiányzik a hozzáértés,
oda nyugati edzoket szerzodtetnek, különösen a csapatjátékokhoz. Athén elott a
kosárlabda-csapatot például Del Harris, az USA elso osztályú edzoje oktatta.
A versenypályákon kívül orvosok és tudósok gondozzák oket. Ajzószerek már
nem szerepelhetnek az étrendben. Dopping? "Ez a múlt problémája" - állítja in-
kább barátságtalanul Li Furong, az athéni küldöttség vezetoje. Akkor - a 2000 évi
sidneyi játékok elott - 27 sportolót zártak ki dopping miatt. "Azóta nagyon követ-
kezetesen járunk el a doppingvétségek ellen" - erosíti meg a sportfunkcionárius.
A kínaiak 2008-ban - nem úgy, mint 2004-ben a félrevezetett görög vendég-
látók - saját országukban kifogástalannak akarják mutatni magukat. És nemcsak
ezen a téren: Peking az egész világ elott a csúcstechnika korszeru, dinamikus or-
szágaként akarja bemutatni Kínát. A 201O-re tervezett sanghaji világkiállításon kí-
vül 2008 Pekingje a kínai vezetok számára a presztízsrendezvény.
Ezért jelenleg éppen mindent feltúrnak Pekingben, mindenütt építkeznek:
35 versenypályának és 59 edzopályának kell újonnan épülnie, köztük az új
Olimpiai Stadionnak, amelyet a népnyelv külseje miatt máris elkeresztelt "Madár-
fészeknek". Ehhez jönnek az új metróvonalak és utak. Egyébként sok sportléte-
sítmény építésében a kínaiak jóval elobbre állnak a tervezettnél. Peking 2008-hoz
172
_--------------------------------------------------
a visszaszámlálás már folyik, világosan leolvasható a Mennyei Béke terén függo
órán, amely a 2008. augusztus 8-ig még hátralévo idot mutatja.
A saját országukban tartandó játékokon a kínaiak - ebben a szakértok egyet-
értenek - élen fognak járni. Nemcsak Klaus Steinbach, a német olimpiai bizott-
ság elnöke jósolta Athénben: "Négy év múlva a kínaiakat várom az elso helyre".
Nem kérdés: Peking 2008-ban meg fogja változtatni a sportvilágot. Az izgalmas
kérdés azonban az: megváltoztatja-e a gigászi rendezvény a népköztársaság poli-
tikai rendszerét?
Egyes megfigyelok ezen a véleményen vannak. Összehasonlítják a dél-koreai
fováros, Szöul olimpiai játékaival és azt állítják, párhuzam van az 1988. évi Korea
és a húsz évvel késobbi Kína között. Mindkét olimpia a korabeli kormány gazda-
sági erejének megmutatását szolgálta. Mindketto az ilyen mamutesemény meg-
rendezésével akarta bizonyítani a világnak, hogy milyen erofeszítésekre képes.
És a játékok idopontjára mindkét állam hasonló politikai helyzetbe került,
nevezetesen az elnyomó és a demokratikus rendszer közötti átmenet állapotá-
ba. Szöulban akkor - elobb koreai diákok, majd még inkább munkások tömeges
tüntetéseitol is kísérve - eros ellenzék alakult ki, amely egy évvel az olimpia elott
kikényszerítette az alkotmány módosítását a demokrácia irányában.
Az egyik oka, hogy a kormány engedett a tüntetok követeléseinek, épp az
volt, hogy a világnak a békeszereto olimpiai játékok elott és alatt nem a sztrájkoló
tüntetok és a gumibotozó rendorök színdarabját akarta mutatni. A játékok ren-
dezésével az ország hirtelen erosen a világ nyilvánosságának középpontjába ke-
rült, és a közvélemény mindenütt nagyon kritikusan figyelte azt is, mi történik ott
a politikában.
Meg fog ismétlodni a történelem? Pekingben is lesznek 2008 elott politikai
tüntetések és engedmények, amelyekre a hatalom rákényszerül? A demokrácia út-
jára lép-e Kína az olimpiai játékoknak köszönhetoen, mint Dél-Korea húsz év-
vel elobb?
173
 12. Keleten a helyzet változatlan
Mikor lesz Kína demokratikus?

"Biztos vagyok benne, hogy Kínának a korszeríi kormányrendszerhez egyszer

demokráciám lesz szÜksége. De, hogy addig eljusson, eros kormány kell. Ha a
demokl'ácia hirtelenjórme, kudm'cba fulladna. "

Zhang Chaoyang, a Sohu.com internetes cég fonöke

Csütörtök éjszaka van, egy és két óra között. A helyszín: ShenyangI északkelet-kí-
nai metropolis valamelyik diszkója az ország rozsdaövezetében. A hatmilliós vá-
ros inkább haldokló iparáról és nagy munkanélküliségérol ismert, mint elevenül
lükteto éjszakai életérol. És mégis: a város klubjai és diszkói dugig telve vannak.
A bárban az asztalon Heineken söröspalackok állnak. A bárnál fiatal kínaiak ír
Baileys csokoládélikort isznak. A dobogón a disk jockey futi a hangulatot, tetovált
felsotestu elotáncos katonás nadrágban táncol két go-go girl kíséretében, ezek rö-
vid jeans nadrágot, és olyan bikinihez való melltartót viselnek, amelyre az ame-
rikai lobogó van festve. A közönség a mono ton technoütemtol fellelkesedve dü-
börögve táncol.
Ez a kép és ez a zaj önkéntelenül felveti a kérdést: kommunista ország ez még?
Vagy Kína már a "dekadens", kapitalista Nyugathoz tartozik? Az élet sok terüle-
tének fokozódó kommercializálódása láttán sokan úgy vélik, ezen az úton a nép-
köztársaság nyugati, kapitalista országgá alakul átoEbbol ered a legközelebbi évek
és évtizedek egyik legizgalmasabb és legfontosabb kérdése: ha valaha nyugati lesz
Kína - valamikor szükségképpen demokratikus is lesz-e?
A válaszhoz Tajvan példáját kell tanulmányoznunk. A szakadár kínai sziget-
ország pontosan ezen az úton haladt - tekintélyuralmi, egypárti diktatúrából
vált muködo demokráciává. A modernizálás teoretikusai azt mondják, ez az út
szükségszeru. A növekvo jóléttel kialakul a középréteg, amely valamikor beleszó-
lási jogot fog követelni. Így volt Tajvanon, de Dél-Koreában is.

1 Korábban Európában mandzsu nevén Mukdenként ismerték. - A SZel·k.

175
 Nem Így van, mondják a kritikusok. Két másik ázsiai mintaországra hivatkoz-
nak: Hongkongra és Szingapúrra. Mindketto jómódú politikai alakulat, de távol
állnak az eszményi demokratikus állapottól. Nem érvényes, hogy az egy fore jutó
nagy jövedelem egyenlo a beleszólási jog érvényesülési fokával.
A verseny ezért nyílt. Követni fogja-e a nagy Kína a kis, demokratikus Tajvan
útját? Vagy a szingapúri városállam tekintélyelvu rendszerét tartja példának?
Még mindenestre a Kínai Kommunista Párt, egy szigorúan szervezett káder-
párt uralkodik, amely nem tur más politikai erot maga mellett. Kína politikai
rendszere autoriter-elnyomó rendszer, amely üldözi a másként gondolkodókat.
A sajtót Peking távirányÍtja és gleichschaltolja. Erre kell gondolnia mindenki-
nek, aki hagyja, hogy elvakítsák az olyan csillogó metropolisok, mint Peking és
Sanghaj.
A csalóka látszat
Külföldi látogatók, akik néhány napra Kínába repülnek és átkóborolják a rek-
lámvárosokat, Pekinget és Sanghajt, visszatérve kijelentik: ezt nem hittem vol-
na, hiszen ott az élet csaknem olyan, mint nálunk. Majdnem minden sarkon van
McDonald's, Kentucky Fried Chicken vagy Starbucks kávéház, az utóbbi ráadásul
Pekingben a Tiltott Városban. A németek felkereshetik a Paulaner sörözok egyi-
két, ahol kemény hét euróért egy korsó friss csapolású sört ihatnak.
Aki üzleti célból utazik a két metropolisba, szabadgondolkodású gazdasági
szakemberekkel és barátságosan mosolygó pártfunkcionáriusokkal fog találkoz-
ni, akik egy nyelven beszélnek vele, és megértik. A számos luxusszálloda egyi-
kében lévo szobájában a BBC-t, a CNN-t vagy a Deutsche Wellét nézi és köz-
ben talán Johnny Walker whiskyt iszik. Hétvégeken az állami CCTV-5 sportadó
órákon keresztül élo adásban közvetít német, angol, olasz és spanyollabdarúgó-
mérkozéseket. Akit a kosárlabda érdekel, az - szintén éloben - az amerikai elso
osztályú mérkozéseket nézheti. A nyugati szórakoztatás világa ingyenes en jut a kí-
nai lakószobába. Divatban van minden, ami nyugati, foleg, ami amerikai. Azok,
akiknek van pénzük rá, valamelyik Starbucks kávézóban ihatnak egy "cool" -t vagy
egy latte macchiatót. Sok kínai már úgy viselkedik, mint az amerikaiak vagy az eu-
rópaiak - ez a fejlodés iránya. Így aztán láthatóan egyre több a túlsúlyos gyerek.
A fiatal kínaiak körülbelül 70%-a, hála Mr. McDonaldnak és társainak, túlsúlyos-
nak számÍt. Minden évben lO%-kal no az ilyen gyermekek csapata.
176
Anagyvárosokban - mint Nyugaton - egyre no a jól kereso és gyermeket nem
vállaló párok, a DINK-ek (double income no kids), száma. Sok pár halaszt ja a gyer-
mekvállalást, vagy egyáltalán nem is tervez gyermekes családot. Az egyedül élok
száma is növekszik. Az East China Normal University tanulmánya az egyetemet
végzett nokrol azt találta, hogy a megkérdezettek többsége 30 évnél fiatalabb és
egyedülálló. A nok 23 %-ának barátja sem volt soha.
Az elso benyomás ily módon az lehet, hogy Kína úton van a Nyugat felé, ahol
a fogyasztás és nem a kommunizmus az úroDe ez a látszat csal: Peking és Sanghaj
az egyik, a modern Kína. Aki 18 órakor felszáll az egyik Pekingbol Sanghajba in-
duló éjszakai vonatra, hamarosan megismeri a másik Kínát. Egy óra sem kell hoz-
zá, amikor a vonat túljut Peking külvárosain, s megkezdodik a csillogó-bevásár-
ló-szentélyeken túli Kína. FöldszÍnu vályogkunyhók, amelyek faluvá csoportosul-
nak, alig van autó, sok a kis motorkerékpár, nagyon sok a bicikli. Napbarnított
arcú emberek gürcölnek az óriási szántóföldeken. Minden színfolt nélküli, szür-
ke, piszkos városok suhannak el.
A Peking és Sanghaj közötti 14 órás út majdnem olyan, mint egy idoutazás
- a modernbol a középkorba, majd ismét vissza a mába. Ez a rövid vonatozás vi-
lágosan megmutatja ennek az országnak a kétarcúságát. Itt felhokarcolók, ott vá-
lyogkunyhók. Egyrészt a hivatalos kommunista állam, másrészt egy ország, amely
majdnem a Manchester-kapitalizmusnak hódol.
A kommunista retorika és a kapitalista mindennapok közötti ellentmondás se-
hol se olyan látható, mint Xintiandiben, ebben az új, mutatós szórakoztató ne-
gyedben, Sanghaj közepén. Errefelé sok az internetes bár, divatos butik és elegáns
étterem. Esténként újgazdag kínaiak és nézelodo külföldi turisták flangálnak itt.
De közben - szinte elrejtve a fogyasztás elegáns szentélyei közé - áll egy kis mú-
zeum, amely egy forradalmi tettre emlékeztet. Itt ringott a Kínai Kommunista
Párt bölcsoje. A fiatal Mao Ce-tung és 11 elvtársa állítólag - Így a párttörténészek
- 1921. július 23-án ezen a helyen alapította meg a KKP-t. A KKP kultikus helye
itt, Xintiandiben ugyan háttérbe szorult, de a párt azért még távolról sem mellé-
kes szereploje a Kínai Népköztársaságnak. Továbbra is o úr az 1,3 milliárdos nép
felett - és mint eddig, kemény kézzel kormányozza.
177
 Tajvan demokratikus hármasugrása
Tajvan nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is minta ország. Ezt nagyon ke-
vesen tudják. Tajvan tekintélYuralmi, egypárti diktatúrából muködo demokráciává
fejlodött, és ezt minden eroszaktól mentes en érte el. A szigetország demokratikus
érettségijét a 2000 márciusában tartott elnökválasztással tette le, akkor sikerült vá-
lasztással a békés hatalomváltozás. Az ellenzéki Demokratikus Haladás Párt jának
politikusa, Chen Shuibian legyozte a hatalmon lévo elnököt, Lee Tenghuit, aki
az évtizedek óta uralmon lévo Kuomintang jelöltje volt. 2004 áprilisában Chen
Shuiban
ni látszik.megismételte gyozelmét. Ezzel Tajvanon a demokrácia intézményesül-
Tajvanon hosszú ideig elnyomó rendszer uralkodott. A '40-es évek végétol
egyfajta felhatalmazási törvény szabta meg a hatalom gyakorlását, amely szabad
kezet adott a Kuomintang-kormánynak és biztonsági apparátus ának, hogy eljár-
janak az ellenzéki szellemiséguekkel szemben. Így a rendszer bírálóit elbocsát-
hatták állásukból, kirúghatták az egyetemekrol, sot be is börtönözhették oket.
A Kuomintang "fehérterrorjának" nevezték ezt a korszakot. A protektor Egyesült
Államok hallgatott és elnézte az antidemokratikus jelenségeket, végül is hideg-
háború volt - az számított fontosnak, hogy Tajvan tántoríthatatlan bástya volt a
kommunizmus elleni arcvonalon.
Csak amikor enyhült a helyzet, és az Egyesült Államok és Kína közeledni kez-
dett egymáshoz, akkor fokozták az amerikaiak a tajvani diktatórikus rendszerre a
nyomást, hogy végre engedélyezze a demokratikus szabadságjogokat. Ezzel pár-
huzamosan kezdett a '70-es években Tajvanon kialakulni az ellenzéki mozgalom,
amely dangwainak, "pártonkívülinek" nevezte magát.
Ez az ero alakult 1986-ban formális an is párttá, ebbol lett a Demokratikus
Haladás Párt ja. Ettol az idoponttói kezdodött a rendszer liberalizálódása. Az
egyesülési tilalmat feloldották, a sajtószabadságot bevezették, és a '90-es évek ele-
jén voltak az elso szabad parlamenti választások. Ma Tajvanon parlamentáris-el-
nöki rendszer van, amely megszilárdult. "Tajvan politikai rendszerét ma nyuga-
ti mértékkel mérve is demokratikusan konszolidáltnak lehet tekinteni" _ állapítja
meg Eberhard Sandschneider berlini politológus professzor.
Dél-Koreában hasonlóan történt. Itt is hosszú ideig fejleszto diktatúra volt.
Kemény kézzel kormányzott Li Szin Man (Syngman Rhee) elnök, utána Pak
Csong Hi (Park Chung Hee) vezérornagy, aki 1961-ben puccsal került hatalom-
ra, és 1979 októberéig elnök maradt, amikor meggyilkolták. De a gazdasági jólét
178
itt is arra vezetett, hogy követelni kezdték a politikai szabadságjogokat, amelyek
1987 októberében alapveto alkotmányreformmal végre megvalósultak.
Dieter Senghaas, a német politikai tudományok egyik régi mestere szerint e
két ország tapasztalatai világosan mutatják: "Korszerusödo, különösképpen már
modern társadalmat csak átmenetileg lehet a fejleszto diktatúra és a tekintélyura-
lom eszközeivel manipulálni, mint például Tajvanon vagy Dél-Koreában."
Egyes kollégái a modernizálási elméletek követoinek táborából addig mentek,
hogy pontos, 4000-5000 dolláros jövedelemnagyságot határoztak meg, amelynél
a tekintélyuralmi országok szükségképpen demokráciává változnak.
Az ellenpélda Hongkong, ahol az állampolgárok átlagos évi jövedelme 25 000
dollár és még sincs demokrácia.
A hongkongi lecke
Perzselo hoség volt akkor, 2004. július 1-jén -legalább 35 fok a hongkongi felho-
karcolók árnyékában. Ennek ellenére 530 000 ember hagyta ott klimatizált lakását
és vonult az egykori koronagyarmat utcáira. Tüntetni akartak, mint minden év-
ben ezen a napon, amely a brit uralomnak kínaival való felváltásának évfordulója.
Hongkong 1997. július 1-jén tért vissza az óriásbirodalomba.
A már majdnem hagyományossá vált július 1-jei tüntetés oszinte demokraták
maroknyi csoportjának megmozdulásából mostanra vált a hongkongiak hatalmas
akaratnyilvánításává. Ezúttal, 2004. július 1-jén különösen sokan voltak. "Védd
meg a szabadságot: harcolj a demokráciáért!" feliratú plakátokat vittek és skandál-
ták: "Vissza a hatalmat a népnek!"
A kínai vezetés ezt a tömeges tiltakozást merev magatartásával provokálta ki.
Peking hetekkel elobb elutasította, hogy a hongkongi adminisztráció vezetojét a
2007 évi választásokon közvetlenül a nép válassza. Ehelyett, mint eddig is, egy 400
fos - demokratikus legitimitást nélkülözo -- testület jelölné ki. A 2008-as parla-
menti választásokon továbbra is csak a 60 fos Törvényhozó Tanács (a Legislative
Council, rövidítve: Legco) tagjainak felét választaná a nép.
A hongkongi demokraták, akik különbözo pártok hívei, hevesen bírálták ezt a
döntést. A bírálók karához csatlakozott az Egyesült Államok és a volt gyarmattar-
tó, Nagy-Britannia is. A Nyugat ellenvetéseit alig lehet álszentségben felülmúlni.
A briteknek évtizedeik voltak uralmuk alatt a demokratikusabb struktúrák beve-
zetésére. De majdnem semmi sem történt.
179
 Csak amikor Pekinggel végéhez közeledtek már a szerzodésrol a tárgyalások,
akkor játszotta meg Chris Patten, az utolsó hongkongi kormányzó az eros em-
bert, és követelte Kínától, amit a brit gyarmati urak alattvalóiktóI éveken át meg-
tagadtak: a demokráciát.
A kínaiak élvezettel vágták a britek szemébe ezt az érvet, és kétségbe vonták
ezzel jóhiszemuségüket.
A kínaiaknak nem sok érdekük fuzodik ahhoz, hogy Hongkongot részesítsék a
demokrácia áldásaiban. Félnek, hogy ha Hongkongba bevezetnék a demokráciát,
ez a mindinkább átjárható határok következtében átterjedne a népköztársaságra
- óvakodnak tehát a népszavazási kezdeményezésektol.
Hongkong jó iskolapéldája annak, hogy a pekingi hatalmasok mire tartják a
demokráciát, nevezetesen kevésre vagy semmire. Ha van példaképük, ez több ezer
kilométerrel délebbre található, és szintén kínai uralom alatt áll: Szingapúrnak
hívják.
A szingapúri tekintélyuralom
A város szívében fekvo parkban áll egy koloniális stílusban épült, díszes épület.
Korábban az Istana a brit kormányzó rezidenciája volt, ma a szingapúri miniszter-
elnöké. Irodája a második emeleten van. 2004 augusztusa óta Lee Hsien Loong
dolgozik benne, kormányozza a városállam 4,2 millió lakosát.
Egy emelettel feljebb trónol Lee Kuan Yew,Lee Hsien Loong apja. Az osz hajú
úr elmúlt 80 éves, és o a városállam szürke eminenciása. Címe senior minister,
bármit is jelentsen ez. Mindenesetre az alkotmány nem szól ilyen hivatalról.
A dönto azonban az, hogy Lee Kuan Yewnélkül (vagy ellenében) semmi sem tör-
ténhet. O a köztársaság alapítója, aki országát 1965-ben elszakította a Malajziai
Államszövetségtol, amellyel összeveszett. O az, aki a félsziget déli csücskét a gaz-
dasági csoda országává tette. Ma Szingapúr a világ egyik legmodernebb országa,
amelyben nagy a csúcstechnikai vállalatok részaránya, mintaszeru a szolgáltatási
ágazat és a legkorszerubb az inhastruktúra.
A kis ország tüneményes felemelkedése több tényezonek köszönheto: a föld-
rajzi helybol származó elonyök (a kedvezo fekvés Délkelet-Ázsia közepén, a fon-
tos hajózóutak találkozópon~ánál), a konfuciánus rend és fegyelem, a sok oktatási
befektetés, valamint a hatékony, korrupciótóI mentes bürokrácia és kormányzat.
Irányítva és kormányozva avatkozik be a gazdasági folyamatokba, mindenekelott
180
a gazdasági fejleszto hivatal, az Economic Development Board útján. Az EDB
elsorangú hivatalnoki karral rendelkezik, sokan közülük elitegyetemeken végez-
tek az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában.
'Ma Szingapúr 30000 dollár körüli egy fore jutó jövedelemmel ezen a téren
az elsok közé tartozik a yjlágon, és nem demokrácia, mindenesetre nem a nyuga-
ti minta szerint az. Lee Kuan Yew,az apa a konfuciánus modell híve és hirdetoje,
amelyben - mint malajziai szomszédja, Mahathir volt miniszterelnök - a nyugati
demokrácia ellenképét látja.
A szingapúri bürokraták ennek megfeleloen nem titkolják, hogy a demokrá-
cia a sok kormányválsággal és végtelen vitákkal inkább káros a hatékony közügyek
szempontjából. Az ország egyik diplomatája kertelés nélkül kijelentette: "Miért
kellene a kormányt pár évenként változtatni csak azért, hogy a demokrácia látsza-
tát fenntartsuk? Végül is csak azon múlik, hogy a szükséges döntéseket gyorsan
hozzák meg. Mindig ez volt a kínai hagyomány: ha az uralkodó jól kormányoz,
szeszélyeivel nem kell törodni".
Ez utóbbiak közé tartozik, hogy Szingapúrban az állam megalapítása óta csak
egy párt van kormányon a PAP, a People's Action Party. Minden mandátumot
megszerzett 1968 és 1980 között, a késobbi választásokon az ellenzék csak néhány
alibi mandátumot ért el Gelenleg két helye van a 84 közül). A PAP korábban szoci-
áldemokrata párt volt, sot amely - mint anémet SPD - a Szocialista Internacionálé
tagja volt. De ma a PAP programja meglehetosen mentes az ideológiától. A vá-
lasztók elégedettek, ha a pártnak a korm,ány politikájával sikerül emelnie az élet-
színvonalat. A PAP annyiban hasonlít a Kínai Kommunista Párthoz, hogy legiti-
mációját az is kizárólag a kínai nép életszínvonalának emelésével éri el. További
közös vonás: a PAP szintén kommunista káderpárt vonásaira emlékeztet - az aka-
ratformálás felülrol lefelé történik.
A két ország, Kína és Szingapúr rendszere egyáltalán nincs olyan messze egy-
mástól. Nem csoda: Lee Kuan Yew, akinek nagyszülei szegény napszámosként
vándoroltak ki Kínából Szingapúrba, szívesen látott vendég Kínában és tanács-
adója a kommunista vezetoknek, akik nagyon alaposan tanulmányozzák a szinga-
púri modellt, és részben próbálják utánozni. Suzhouban - egy Sanghajhoz közeli
városban - már mini-Szingapúr keletkezett. Ott szingapúri segítséggel óriási, mo-
dern ipari park épült, ahol 400 000 ember talál munkát és lakást.
Kína és Szingapúr - két állam a konvergencia útján. A népköztársaságban épp-
úgy, mint Szingapurban a szakszervezeteket gleichschaltolták a Szakszervezetek
Országos Egyesült Kongresszusába. A kényelmetlen bírálókat a városállamban bi-
181
zonyítékok nélkül is hamar börtönbe csukják, mert a belbiztonságot védo törvény,
az Internal Security Act alapján minden elégedetlenkedot le lehet tartóztatni.
A véleménynyilvánítás szabadsága korlátozott, a sajtó képe egyhangú. Három
napilap van: a Straits Times, a Business Times és a New Paper címu bulvárlap. Mind-
hármat ugyanaz a kiadó jelenteti meg, a kormány ellenorzése alatt. Claus Richter,
aki a ZDF tudósítójaként hosszú ideig élt és dolgozott Szingapúrban, úgy véli:
"Az egész a volt keleti tömb államainak irányított propaganda nyilvánosságára
emlékeztet" .
Semmitmondó szócsövek
A Far Eastern Economic Review az ázsiai-csendes-óceáni térség legjobb magazinjá-
nak számít. Megbízhatóan és bírálóan számol be évtizedek óta az Észak-Koreától
Srí Lankáig terjedo térségrol. Szerkesztosége Hongkongban van, tulajdonosa az
amerikai DowJones csoport.
A Review-nak tudósítója van Pekingben és Sanghajban, ok a vendéglátó or-
szágról épp olyan kritikusan számolnak be, mint kollégáik bármely országról a
Review széles terjesztési terül etén. Ha ez a kínai hatóságoknak csípi a szemét, azt
az olvasók azonnal észreveszik. A drága, nagy szállodák újságkioszkjaiban - és
csak ott kapható a lap - ilyenkor nincs Review. "Sorry sir, no Review this week"
- mondja az eladóno a fovárosi Kempinskiben vagy Grand Hyattben. "Why?"
A válasz csupán egy vállrándítás.
A kérdést természetesen az állami cenzornak kellene feltenni. De az valahol a
szobácskájában ül, és nem felel ilyen tudakozódásokra. Ehelyett átböngészi azt a
kevés külföldi nyomtatott médiát, amelyet beengednek az országba, hogy nem il-
letik-e túl eros bírálattal a népköztársaságot. És figyeli a számos külföldi tudósítót,
akik az országban tartózkodnak.
Változatlanul be kellene jelenteni minden Pekingen kívül tett utazást. Ezt ter-
mészetesen senki sem teszi, és az állami felvigyázók elturik ezt a tiltott mozgá-
si szabadságot. De ha valamelyik tudósító egyszer nem tetszot jelentene, bármi-
kor illegális tevékenységgel vádolhatnák, és ha akarnák, megbüntethetnék, a leg-
rosszabb esetben kiutasítással. Így minden külföldi tudósító feje felett ennek a
Damoklesz-kardja függ. (Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy a legutóbbi
években a kínaiak ezzel a módszerrel nem éltek.)
182
r'
Külföldi lapokat csak nagyon válogatva engednek be, s akkor is, mint említet-
tem, csupán a nagyvárosok, Peking és Sanghaj legelokelobb szállodáiba. Milliós
városok, mint például Ningbo, Qingdao vagy Shenyang elso osztályú szállodái-
ban, vagy a repülotereken hiába keresünk külföldi olvasnivalót. International
Heraid Tribune? Asian Wall Street Journal? South China Morning Post? Sosem hal-
lottak róla, sosem látták. Még az új sanghaji repülotéren, a Pudong International
Airporton is nagyon ritkán kapni külföldi lapot.
Ehelyett az indulási csarnokban tömegesen látni mindenütt a Shanghai Daily
ingyenes példányait. Az olcsó nyolcoldalas lapocska röviden, tömören és cenzú-
rázva számol be arról, ami Kínában és a világon történt. Alig van több infor-
máció a China Dailyben, az országos terjesztésu napilapban. Az újságok egyhan-
gúak és unalmasak. Híreik többségét a mindenható, állami Xinhua (Új Kína)
hírügynökségtol kapják.
Kína média tájképe szomorúan néz ki. Politika mentes újságok és folyóiratok
tömegével vannak. Színes autós, noi és labdarúgó újságok tucatjával függnek az
újságosbódékon. A Yellow Press üzlete virágzik. De tájékoztató, tárgyilagos lapokat
politikai, gazdasági és társadalmi tartalommal hiába keres az ember.
A tájékoztatás azért javult a legutóbbi 10-15 évben. Már nem hallgatják el
a baleseteket, amelyek majdnem mindennap elofordulnak az óriási országban.
A felelosök kérdését is fel lehet vetni. Szabad beszélni problémákról, legyenek
azok társadalmi vagy ökológiai jelleguek. Még afféle oknyomozó folyóirat is van,
Caijing a címe. Riporterei felfedhetnek például botrányokat bankokban és állami
vállalatokban, és leleplezhetik a felelosöket. De igaz - mint minden más médiánál
-, a cenzor ezt is olvassa.
Ha egy riporter ezt nem veszi figyelembe, kíméletlenül elbánnak vele, mint a
Southern Metropolitan Daily esetében történt Kantonban. E lap egyes munkatár-
sait állítólagos korrupcióért többévi börtönbüntetésre ítélték. A valóságban egy
rendororszobán elkövetett kínzási botrányról írtak tudósítást.
Keresztüllehet-e vinni még az internet korában ilyen cenzúrát? Nem omlik-e
össze valamikor a felügyelo állam az internet információáradata alatt? Végül is
Kínában több mint 90 millió internethasználó van. Itt van a legnagyobb hálózati
közösség az amerikai után. Lehet-e ilyen sok embert ellenorizni?
Lehet. Itt is manipulálnak és cenzúráznak. Az egész netforgalom a kormány
szerverjén halad áto Az Intemational Heraid Tribune szerint legalább 30000
internetrend6r felügyeli az adatáramlást. A kritizáló honlap okhoz való hozzájutást
gyakran elzárják. A CNN például kedvelt áldozata a cenzúrának. Alkalomadtán
183
 a Google és a Yahoo keresoprogramot is valamilyen okból tiltják. "Nem lehet
tudni, hogy a kínai kormány lép-e fel cenzorként, vagy pillanatnyilag valamilyen
muszaki akadály támadt" - mondja Carsten Giese, a hamburgi egyetem kelet-
ázsiai intézetének munkatársa.
A hatóságok buzgón eljárnak az internetkávézók ellen. Amikor az egyik 2002-
ben Pekingben leégett, a bürokrácia számára jól jött az alkalom, hogy országszerte
internetkávézók ezreit zárják be - magától értetodoen biztonsági okból. Aki nyil-
vánosan szörföl, azt felügyelik. Milyen oldalt hívott elo, feljegyzik, és alkalomad-
tán ellene használják fel.
Ily módon a média kiesik mint a politikai változások esetleges katalizátora.
Sebastian Heilmann trieri politológus így kommentálja ezt: ,Jelenleg szkeptiku-
san kell megítélni a média és az internet hozzájárulását a pluralisztikus vélemény-
alkotáshoz és a nyilvánosság ellenorzo szerepéhez".
Egypárti uralom
A világ legnagyobb pártjának, a Kínai Kommunista Pártnak a nyilvántartásában
körülbelül 70 millió tag szerepel, és sok kínai számára a KKP-tagság még mindig
vonzó. Mert, mint eddig, még most is sok elonnyel jár, ha valaki belép a pártba.
Elosegíti a szakmai karriert, hamarabb lehet lakáshoz jutni, és könnyebben enge-
délyezik az áhított külföldi utazást.
Már régóta nemcsak a munkások és a parasztok azok, akik az elojogoktóI meg-
fosztottak pártjába belépnek, hanem sokkal inkább az új középréteg tagjai, akik
tagságuktól elonyöket reméln ek. A legutóbbi 15 évben az új párttagok többsége
35 évesnél fiatalabb volt, és közöttük sok középiskolát végzett. "Az új városi kö-
zépréteg mint a gazdasági reformok nyertese lett a KKP uralmának legfontosabb
társadalmi alapja" - mondja Sebastian Heilmann.
Noha hatalma már nem is olyan átfogó, mint talán 20 évvel ezelott, hangsú-
lyozni kell: még a KKP-é a hatalom monopóliuma a népköztársaságban - és ehhez
minden eszközzel ragaszkodni akar. Mint polip fogja össze a társadalom minden
területét. Funkcionáriusai kézben tartják a kínai politika minden gyeploszárát: a
közigazgatásban, az igazságügyben, a szakszervezetekben, az állami vállalatoknál,
az egyesületekben és a biztonsági szerveknél, - a párt beavatkozik és együtt irányít
mindenütt. Különösen eros az ellenorzése a rendorség és a katonaság felett.
184
A párt feszesen szervezett tipikus káderpárt. Egészen magasan, egyetlen kis
csoport dönt. A politikai iroda állandó bizottsága a KKP döntési központja, je-
lenleg hét tagja van2• Fonöke ma Hu Jintao, az államelnök és a KKP fotitkára.
Álláshalmozóként Hu eros ember, de nem o dönt el mindent a pártban. Szemben
a korábbiakkal, mikor Mao és Teng volt az úr, a mai KKP-t már nem egy em-
ber vezeti, és ezért nem is egy személytol függ. Ma a párt vezetésében kollek-
tív és tanácskozó stílus érvényesül. Rendszeresen találkoznak véleménycserére a
Zhongnanhaiban, a Tiltott Város melletti elzárt kormánynegyedben.
Bármennyire is emlékeztetnek a párt feszes szervezeti struktúrái a leninista
káderpártra, a KKP tartalmilag rég elbúcsúzott nemcsak Lenin, de Karl Marx és
Friedrich Engels eszményeitol is. A proletariátus diktatúrája - a kommunizmus-
nak ez a ködös végcélja - távolabbra van, mint valaha, és komolyan többé nem is
törekednek felé. Ehelyett a fogyasztás diktatúrája az úroA KKP legitimációját csak
attól kapja, hogy sikerült neki a kínaiak jólétét növelni, és a leheto legtöbb kínai-
nak munkát adni. Kizárólag ezt a két célt követi a párt gyakorlatias, ideológiától
mentes politikája. A KKP esetében csak a név és a látszat kommunista. Laurence
Brahm, Kína amerikai ismeroje, aki több mint 30 éve Kínában él, ezért áthelyezte
a KKP-t a pártok spektrumán: "Manapság a kommunista párt értékei és perspek-
tívái közelebb vannak az európai szociáldemokratákéihoz."
De a KKP néha még csak nem is szociális. Évek óta tétlenül nézi, hogy egy-
re no a szakadék a szegények és a gazdagok között, és hogy a parasztok egyre
szegényebbek lesznek. Csak most, a negyedik vezetoi nemzedék idején foglal-
koznak a regionális és szociális lejtovel. Felismerték, hogy ez nagy konfliktusok
lehetoségéveI fenyeget, és zavargásokba torkolIhat. Ezért ismét törodnek vala-
mennyire a parasztsággal.
A KKP elonye, hogy uralmának nincs alternatívája. Nincs olyan szervezet,
egyesület, mozgalom vagy más társadalmi ero, amely megtámadná a KKP dik-
tatúráját és kérdésessé tenné hatalmi monopóliumát. Ennek ellenére felvetodik
a kérdés: milyen soká lesz még képes fenntartani hatalmi monopóliumát a KKP?
A feltörekvo középréteg valaha el fogja-e uzni a vezetoket, mint egykor Dél-
Koreában és Tajvanon tette?
2 2002 novembere, a XVI. pártkongresszus óta kilenctagú. A Szerk.
185
Hol marad az ellenzék?
Kínában a középréteg no és no. Sebastian Heilmann politológus a Kínai Társa-
dalom-tudományi Akadémia - 2000-bol származó - adatai alapján úgy becsli,
hogy mostanra 7 millió kínai a felso rétegbe, 123 millió a felso középrétegbe és
250 millió a középrétegbe tartozik.
Ez nagy tiltakozási potenciált jelentene, ha ez a tömeg politikailag mozgatható
volna, ami azonban jelenleg - még - nincs így. Mert a kínaiak prioritási skálája pil-
lanatnyilag másként néz ki. A fogyasztás van a csúcsán: eloször az autó, utána a na-
gyobb lakás,vagy fordítva, majd az egyetlen gyerek taníttatása, hogy neki végül job-
ban menjen, mint szüleinek. Ez a kívánságlista nagyon emlékeztet a háború utáni
németekére az '50-es, '60-as években, amikor még nagy volt a pótlási igény az em-
berekben mindenféle fogyasztási javak iránt. Nincs másképpen ez a mai Kínában
sem. A The New York Times találóan kommentálja: "A tömegek sokkal inkább el
vannak foglalva a pénzkereséssei, mintsem hagynák magukat mozgósítani".
Nagyon kérdéses, hogy Kína is követi-e Tajvan és Dél-Korea példáját, ahol az
eros középréteg részvételi követeléseivel elohírnöke lett a tekintélyuralmi rend-
szer végének és a demokratikus rendszer kezdetének. Errol sokat vitatkoztak
elsosorban 1989 után, a Mennyei Béke terén zajló felkelés leverése után. De a
kérdés azóta is nyitva maradt.
Nemcsak a pénzkeresést és kiadást fontosabbnak tartó középréteg politikai
érdeklodésének hiánya késlelteti az egyenjogúsításban érdekeltek "felkelésének"
kirobbanását. Ehhez járul még az is, hogy a középréteg sok tagja erosen összefo-
nódott az uralkodó rendszerrel. Állami, vagy az államhoz közeli szervezetekben
és üzemekben dolgoznak, és így valamilyen módon függnek az államtól, amellyel
nem akarnak szembeszállni.
Nem jönnek szóba potenciális tiltakozóként a magánvállalkozók sem, akik-
nek megkülönböztetésük miatt az államhatalom ellentáborához kellene tartozniuk.
"Nincsen közös csoportidentitásuk" - mondja Heilmann. Elonyben részesítik, ha
egyéni kapcsolatokat ápolhatnak a párt- és kormánykáderekkel. Így a nagy jövedelmu
középrétegekbol a legutóbbi 15 évben alig valaki vett részt tiltakozó akcióban.
A tiltakozó mozgalom résztvevoi mások voltak. Rendszerint az értelmiségi és
muvészi körökbol kerültek ki. Sokan számuzetésben élnek, többnyire az Egyesült
Államokban. A demokratikus mozgalom csak 1989 után bontakozott ki. Az ellen-
zékiek természetesen nincsenek egy véleményen. Nagyjából két csoportra osztha-
tók, az egyikhez a mérsékeltek, a másikhoz a radikális ok tartoznak.
186
A mérsékeltek az ország békés és fokozatos demokratizálását akarják. A KKP
phasing out-ját, "kilopódzását" propagálják, hogy helyébe fokozatosan más po-
litikai csoportok és pártok lépjenek. A radikálisok ezzel szemben azonnali rend-
szerváltozásért küzdenek, szükség esetén eroszakkal. Elsosorban az emigránsok
körében vitatkoznak a két szélsoséges nézetrol. A legkiemelkedobb külföldön élo
ellenzéki, Wei Jingsheng próbál közvetíteni. Kettos harcmodort hirdet, nyílt el-
lenzékiséget és földalatti mozgalmat egyszerre.
Az otthon élo ellenzékiek körében a mérsékelt irányzat került fölénybe. A '90-
es évek végén rövid ideig két ellenzéki párt is muködött: a Zhongguo minzhu dang
( Kínai Demokratikus Párt /CDP) és a Zhongguo Fazhan Lianhehui(Kínai Fejlesztési
Unió/CDU). De kezdeti turés után a kormány mindkét pártot betiltotta.
A kormány kemény vonalat követ. Minden ellenzéket csírájában el kell fojtani.
Az elnyomás szokásos eszközeit veti be: börtönbüntetés, átnevelés munkatábor-
ban, állandó megfigyelés, valamint kisebb-nagyobb zaklatások. A kínai kormány
ezzel a mindennapos elnyomással tudja korlátozni a rendszer bírálóinak számát.
Ding Ding, a berlini Freie Uiversitiit politológusa abból indul ki, hogy "az
ellenzéki tevékenység nagyon kis körre korlátozódik". Országszerte alig félszáz
kockázatot vállaló ellenzéki volt 1993-ban. Ma mégis minden nagyvárosban van
néhány tucat ellensége a rendszernek.
De a befolyásuk igen csekély. A jelenlegi Kínában még nincs eros társadalmi
hátterük. Ellenzék hiányában egyelore nem változik a rendszer, és nem köszönt be
a demokrácia. A jelszó tehát "továbbra is így"?
Sem káosz, sem demokrácia
Gordon Chang foglalkozása: ügyvéd. Húsz évig élt Kínában, utoljára Paul Weiss
ameriai ügyvédi irodájában dolgozott. Mellékesen amerikai lapoknak írt Kínáról.
A '90-es évek vége könyv írására ihlette, és megírta The Coming Collapse of China
címen a kínai rendszer várható összeomlásáról szóló apokaliptikus forgatóköny-
vét. A könyv 2001-ben jelent meg. A rendszer eddig nem omlott össze.
Bruce Gilley újságíró. Több mint tíz évet töltött Hongkongban és Kínában,
ahol a Far Eastern Economic Review-nak dolgozott. Újságírói tevékenységének
melléktermékek~nt több könyvet írt, az utolsó a China's Democratic Future. Ebben
a KKP uralmának végét és Kína demokratikus korszakának kezdetét írja le. De a
KKP még kemény kézzel kormányoz.
187
 Most mi lesz? Changnak van igaza, és jön az apokalipszis, vagy Gilleynek van
igaza, és Kína a dicso jövo kapujában áll? A Kínai Népköztársaság politikai rend-
szerének sodródásáról szóló lehetséges forgatókönyvek sávszélességebo. A vélemé-
nyek spektruma a katasztrófaelméletektol a határtalan euforizmusig mindent átölel.
Aszerint, hogy Kínát sötét hatalomnak, vagy megváltást hozó óriásnak tekintik.
A tudósok másként gondolkoznak, mint az ügyvédek, a tanácsadók vagy a pub-
licisták. Óvatosabbak. Nem kötik magukat bizonyos irányhoz. Inkább különfé-
le forgatókönyveket alakítanak ki, és kiszámítják mindegyiknek a valószínuségét.
Eközben általában megkülönböztetik a worst és a best case-t. És valahol a ketto kö-
zött van a legvalószínubb fejlemény.
Elsosorban nézzük a legrosszabb, a worst case forgatókönyveket, amelyek ká-
oszba süllyedo Kínát jósolnak. "Összeomlás-forgatókönyvnek" nevezi Sebastian
Heilmann Kína lehetséges fejlodésének apokaliptikus változatát. Eszerint a KKP
több szárnyra és csOportosulásra esik szét, amelyek nyíltan küzdenek egymással.
Ráadásul a fokozódó társadalmi és regionális ellentétek tiltakozó mozgalmakra és
etnikai konfliktusokra vezetnek. E prognózis szerint, tekintettel a gyenge központi
hatalomra, a tartományokban politikai és katonai klikkek önállósulnak. A bizony-
talanságok miatt a külföldi befektetok visszavonulnak. A kormánya belföldi bajok-
ról katonai akciókkal próbálja elterelni a figyelmet, például Tajvan ellen. Akárcsak
a poszt.1wmmunista Oroszországban, az állam szétesik. Ezt a bukás-forgatóköny-
vet írja le Gordon Chang is. Minden negatívot belekever elemzésébe, és komor
képpé habarja össze. Növekvo pénzügyi bajok, a WTO-belépés kedvezotlen kö-
vetkezményei, tehetetlen kormány, mindenfelé szociális tiltakozások - mindez az
uralkodó rendszer bukására vezet, jósolja Chang. Végkövetkeztetése és alternatí-
vája: "az egyetlen, ami Kínát megmentheti, a politikai reform."
Pontosan ezt írják le a best case forgatókönyvek. Ezt szeretné látni Kína szom-
szédaival együtt a Nyugat: A Kínai Népköztársaság demokratikus lesz, méghoz-
zá viszonylag békés úton, felkelés, vérontás nélkül. Nem alulról jövo mozgalom,
az utca követeli a demokratikus változást, hanem a hatalmon lévok vezetik be.
Mintegy magából a rendszerbol fakad. Heilmann ezt "a felülrol jövo modernizá-
lás forgatókönyvének" nevezi. Eszerint a technokrata irányzatú pártvezetok szö-
vetségével fokozatos politikai átalakulás indul el. A KKP elhatárolja magát a mar-
xizmus-Ieninizmustól, megváltoztatja nevét, és néppárttá válik, amely számos
pártonbelüli csoportosulás következtében egyre inkább pluralizálódik. A KKP-
ból és az új társadalmi szervezetekbol pártok alakulnak. A vége a demokratikus,
alkotmányos szövetségi állam.
188
Hasonlóan kényszeru folyamatot lát Bruce Gilley. "Kínában a demokrácia fel-
tételei jobbak, mint valaha" - írja. Szemében a meghiúsult Tiananmen téri felke-
lés 1989-ben a demokratikus áttörés elojátéka - mint Budapestnek 1956, Prágának
1968 vagy Varsónak 1981. Véleménye szerint a kormányon lévo KKP egyre ne-
hezebben fogja tudni megoldani az ország problémáit.
E szerint az értékelés szerint a demokrácia követelése nem a keletkezo közép-
rétegtol, nem is az ellenzéktol indul ki, hanem a KKP soraiból. Itt fedezett fel
Gilley egy eros reformista szárnyat, amely a gazdaság és a tudomány elitjével kar-
öltve eloidézi a politikai változást. Gilley természetesen nem tuzi ki e változás
lehetséges idopontját: "lehet holnap, vagy több mint egy évtizedig fog tartani".
Csak abban biztos: a reform jön, vagy nyilvánosan egy nagy pártkongresszuson,
vagy a hátsó ajtón, a Tiananmen téri mészárlás teljesen új értékeléséveI.
Ez túl szép ahhoz, hogyigazlegyen. Másrészta legrosszabbverzió túl pesszimista.
A középút reálisabbnak látszik.
A pragmatizmus marad kormányon
Ez az az út, amelyet Kína mintegy negyedszázada, a reformpolitika kezdete óta
követ - a próba-hiba (trial and error) útja, a kísérleté és a tévedésé. Két vagy több
lépés elore, egy hátra. Így tapogatózik jelenleg Kína elore.
Eközben ma Kína mentes minden ideológiától. Nem kommunizmus, nem
szocializmus, nem kapitalizmus - a pragmatizmus a jelszó. Ez az a kormányforma,
amely Kínát a múlt évszázadokban kialakította - eloször a császárok, most a ká-
derpárt hajtja végre és képviseli.
A hatalmon lévo párt, amelynek történelmi okokból még Kínai Kommunista
Párt a neve, tovább fog kormányozni. De pártvezetoi elég okosak és gyakorlatia-
sak lesznek ahhoz, hogy tudják, mikor kell engedményeket tenni - ahogy már
a legutóbbi években is, kívülállók számára csaknem észrevétlenül reformálták a
rendszert. Kai Strittmatter, a Süddeutsche Zeitung kínai tudósítója, évek óta az or-
szág éles szemu megfigyeloje, így véli: "az egypártrendszeru állam nem totalitá-
rius már, mert engedi a magánszférában a szabadságot, de azonnal lecsap, ha po-
litikailag veszélyeztetve érzi magát".
Ilyen módon a KKP fokozatosan demokratikus elemeket vezet be a párton be-
lül. Ez nem jelen"tiazt, hogy a rendszer demokratikus lesz, "csak" a pártra vonat-
kozik. És az is csak kis lépésekben demokratizálódik. Kísérletképpen a pártban,
189
foleg helyi szinten már ilyen vagy olyan összetételu testületeket lehet megválasz- Irodalomjegyzék
tam. Erosödnek a demokratikus hangok, foleg a pártiskolákból. Hallatszanak már
a legfelso szintrol is - mint például Hu Jintao KP-fonök szájából -, nagyobb át-
láthatóságot és felelosséget követelve a párton belül. A párt reformálja magát, a (A bibliográfiában a magyarul is megjelent mííveknek a magyar kiadására hivatkozunk,
rendszer alig. Egyelore nem a tajvam, hanem a szingapúri változat fog Kínában amelyekbol a sziivegben olvasható idézetek is SZál7naZnak)
gyozni - új tekintélyállami modell tehát, amely hatalmas korszerusítési kúrát ren-
del el, és a jólét növelésével megszerzi a nép jóindulatát. Könyvek
Demokrataként szabad-e egyáltalán fel tenni a kérdést: a népköztársaság Bernstein, Richard-Munro, Ross H.: The Coming Confiict with China. Vintage Books, New
fejlodésének jelenlegi szakaszában, amikor sok probléma gyors megoldásra vár, York, 1998
nem a jelenlegi kormányzási forma az adekvát? Tekintélyuralmi kormány ugyanis Brahm, Laurence J.: China's Century. Muze Inc., New York, 1995
felülrol elrendelheti a közvetlen és azonnali megoldást. Középtávú, tervszeru po- Brown, Lester R.: Who Will Feed China? W. W. Norton & Company, New York, 1995
litikát is folytathat, mert a gyakori választás ok nem kényszerítik rövidlátó, gyak- Burstein, Daniel-DeKeijzer, Arne: Big Dragon. Simon & Schuster Adult Publ., New York,
ran populista politikára. 1998
A kormányzati formában is versenyelonye van Kínának? - kérdezhetnénk eret- Chan, Anthony B.: Li Ka-shing. Oxford University Press, New York, 1997
nek módon. Míg Nyugaton a döntéseket hosszadalmasan megvitatják, és a végén Chang, Gordon: The Coming Collapse ofChina. Random House, London, 2001
- mint a Német Szövetségi Köztársaságban - a szélesebb köru egyetértés kedvéért Chang, Iris: The Chinese in America -A Nal'Tative History. Penguin, New York, 2004
felvizezik, addig Kínában, ahol csak a politikai irodában néhány hölgynek és úr- Draguhn, Werner (szerk.): Chinas und ]apans Bedeutungfiir Ostasien und die Weltwirschaft.
nak kell megegyeznie, sokkal gyorsabban cselekednek. Hamburg, 2003
Éppen a liberális piacgazdaság hívei körében aratja a legnagyobb elismerést a Dreaming with BRICs: The Path To 2050, by Goldman Sachs, New York, 2003
kínai tekintélyuralmi kormány. Így Lester Thurow, a MIT professzora írja The Economy, Elizabeth: The River Runs Back. Cornell, London, 2004
Future of Capitalism címu könyvében: "Kínának hatékony kormánya van, amely Ess, Hans van: Der Konfuzianismus. C. H. Beck Verlag, München, 2003
tud stratégiákat tervezni, döntéseket hozni és végrehajtani." Ezt a véleményét te- Evans, Richard: Deng Xiaoping and the Making of Modern China. Pengiun, London, 1993
kintélyes professzortársai osztják. 2004-ben, a Boden-tó szigetén, Mainaun talál- Fairbank, John K.-Goldman, Merle: China - a New History. Enlarged edition. Harvard
kozott csaknem valamennyi élo közgazdasági Nobel-díjas. A Wall Street Journal University Press, Cambridge, 1998
megkérdezte tolük: melyik országnak van a legjobb gazdaságpolitikája? A legtöbb Fukuyama, Francis: Konfuzius und Marktwirtschaft. Kindler Verlag, München, 1995
- az USA-n kívül- Kínát mondta.
Gernet, Jacques: A kínai civilizáció tiirténete (Le Monde Chinoise. Ford. Antóni Csaba.)
Az újság azt is tudni akarta, a tudósok szerint 75 év múlva melyik gazdaság Osiris, Bp., 2005
lesz a legnagyobb a világon. A kivétel nélkül amerikai gazdasági korifeusok vá- Gilley, Bruce: China's Democratic Future - How It Will Happen and Where It Will Lead.
laszai eziránt sem hagytak kétséget: William F. Sharpe: ,,50% lesz kínai, 30% New York, 2004
az EU-é és 20% az USA-é." Lawrence R. Klein: "A legvalószínubben Kínáé". Gilmore, Fiona-Dumond, Serge: Brand Warriors China. Profile Business, London, 2003
Kenneth]. Arrow: "A kínai lesz a legnagyobb gazdaság a világon". Ronaid H. GottWald, J örn-Carsten-Kirchberger, Sarah: Pragmatischer Realismus - Chinesische
Coase: "Kevéssé kételkedem abban, hogy 75 év múlva Kínának nagyobb gazdasá- Auflenpolitik zwischen Hegemonialstreben und Wirtschaftlichen Zwdngen. Center for East
ga lesz, mint az USA-nak vagy az EU-nak". És legutoljára röviden és meggyozoen Asian and Pacific Studies, Trier University, 2001
felelt a kommunistákat gyulölo Milton Friedmann: "Kínáé". Heilmann, Sebasti?n: Das politische System der Volksrepublik China. Westdeutscher Verlag,
Ennyi Nobel-díjas nem tévedhet. A kínai korszak megkezdodött. Wiesbaden, 2002

191
190
 Hermann-Pillath, Carsten - Lackner, Michael (szerk.): Ldnderbericht China. (Bundeszent-
rale für politische Bildung, Schriftenreihe Nr. 351), Bonn, 1998
Hilpert, Hans Günter-Wacker, Gudrun: China und Japan. Kooperation und Rivalitá"t.
Stiftung Wissenschaft und Politik-Studie, Berlin, 2004
Human Embrionic Stem Cell Research in China. US Embassy, Beijing, 2002
Huntington, Samuel P.: A civilizációk iisszecsapása és a világrend átalakulása. (The Clash
of Civilizations and the Remaking of World Order. Ford. Puszta Dóra, Gázsity Mila,
Gecsényi Györgyi.) Európa, Bp., 2002
Keller, Eugen von-Zhou, Wie: From Middie Kingdom to Global Market. Roland Berger
Strategy Consultants, München, 2003
Kemenade, Willem van: China, Hong Kong, Taiwan Inc. Vintage Books, New York, 1997
Kempf, Gustav: Chinas Aufienpolitik. Oldenbourg Verlag, München, 2002
Kennedy, Paul: A nagyhatalmak tündiiklése és bukása. Gazdasági változások és katonai
konfliktusok, 1500-2000. (The Rise and Fali of Great Powers. Ford. Bojtár Péter, Csillag
Gábor, Varga Zsuzsanna.) Akadémiai K., Bp., 1992.
Levathes, Louise: When China Ruled the Seas. Oxford University Press, New York, 1994
Münkler, Marina: Marco Polo. C. H. Beck Verlag, München, 1998
Marco Polo utazásai. (Il Milione. Ford. Vajda Endre, új jegyzetek: Birtalan Ágnes.) Osiris,
Bp., 2003
Nathan, Andrew-Gilley, Bruce: China's New Rulen New York Review of Books, 2003
Nolan, Peter: China at tbe Crossroads. Polity Press, Cambridge, 2004
Overholt, William H.: China: The Next Economic Superpower. Weidenfel & Nicholson,
London, 1993.
Pan, Lynn: Sons of the Yellow Emperor. Mandarin Paperbacks, London, 1990
Pomeranz, Kenneth: The Great Divergence. Princeton University Press, Princeton, 2000
Raszelenberg, Patrick-Scheerer, Hans: China, Vietnam und die gebietsanspl'üche im
Siidchinesischen Meer. Hamburg, 2002.
Redding, Gordon: The Spirit of Chinese Capitalism. Berlin, 1991
Salch, Tony: Governance and Politics of China. New York, 2001
Schmidt-Glintzer, Helwig: Das alte China. C. H. Beck Verlag, München, 1995
Schmidt-Glintzer, Helwig: Das neue China. C. H. Beck Verlag, München, 1999
Schubert, Gunter (szerk.): China: Konutren einer Übergangsgesellschaft auf them Weg in das
21. Jahrhundert. Mittelungen des Instituts für Asienkunde, Nr. 344, Hamburg, 2001
Seagrave, Sterling: Lords of the Rim. Purnam, London, 1995
Seitz, Konrad: China - eine Weltmacht kehrt zurück. Berliner Taschenbuchverlag, Berlin,
2000
192
Shambaugh, David: Modernizing China's Military. Berkeley, Los Angeles, 2002
Spence,]onathan: Chinas Weg in die Moderne. (Search for Modern Cbina), München-Wien,
1995
Spence,]onathan: Mao. (Mao Zedong), München, 2003
Staiger, Brunhild-Schütte, Hans- Wi Im-Friedrich, Stefan: Das Grofie China-Lexikon.
Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 2003
Studwell,] oe: The China Dream. Profile Books, London, 2002
Terrill, Ross: The New Chinese Empá'e - and What It Means for the United States. New York,
Basic Books, 2004
Thurow, Lester: Die Zukunft der Weltwirtscbaft. Campus, Frankfurt, 2003
The World's Factory: China Enters the 21th Century, by Deloitte Research, 2003
Weggel, Oskar: Das AuslandschinesentZtm. Institut für Asienkunde, Hamburg, 1999
Weggel, Oskar: Wie mdchtig wird Asien? C. H. Beck Verlag, München, 1999
Weggel, Oskar: Die Asiaten. C. H. Beck Verlag, München, 1989
Weidenbaum, Murray-Hughes, Samuel: The Bamboo Network. New York, 1996
Wo-Lap Lam, Willy: The Era ofJiang Zemin. Singapur, 1999
Woerzel,]onathan R.: Capitalist China. Singapur, 2003
Zhao, K. (szerk.): Das Wissen der alter Chinesen. Parmos, Düsseldorf, 2001
Tanulmányok
Berge, Dick: "Umweltkl'ise und Umweltpolitik".
in: Hermann-Pillath, Carsten-Lackner, Michael (szerk), i. m.
Ding, Ding: "Regimeopposition als Trdger der chinesischen Demokratiebewegung". in: Schubert,
Gunter (szerk): China: Konturen einer Übergangsgesellschaft auf tbem Weg in das 21.
Jahl'hundert. Mittelungen des Instituts für Asienkunde, Nr. 344, Hamburg, 2001
Heck, Peter: "Nachhaltige Entwicklung oder nachhaltige Katastrophe? Chinas Umweltkl'ise
und der Primat der Ökonomie".
in: Schubert, Gunter (szerk): i. m.
Richter, Claus: "Model Singapur? Über Propaganda und Realitdt eines asiatischen Musterstates".
in: Stahl, Sabine-Mihr, Ulrich (szerk.): Die Kmllen del' Tiger und Drachen. Droemer
Knaur,München,1995
Sandschneider, ~berhard: "Demokratizierung in Cbina? Perspektiven despolitischen Wandels".
in: Schubert, Gunter (szerk.): i. m.
Umbach, Frank: "Geostrategische und Geoiikonomische Aspekte der chinesischen Sicherheits." in:
Schubert, Gunter (szerk.): i. m.
193
 US-China Economic and Security Review Commission, Hearing on China's Energy Needs
and Strategies. 2003. okt. 30.
Név- és tárgymutató
US-China Economic and Security Review Commission, Hearing on China's Growth as a
Regional Power: Impacts and Implications. 2003. dec. 4.
US-China Economic and Security Review Commission, Hearing on China as an Emerging
Regional and Technology Power: Implications for us Economic and Security Interests. 2004. Ill. György 16 China Mobile 87
febr. 12-13. 3G-technika 82 China National Petroleum Corporation (CNPC)
a kínaiak elonye a mezogazdaság technikájában 110
US-China Economic and Security Review Commission, 2004 Report to Congress. 2004. jún. 14 China State Construction Engineering 89
a szabadkereskedelem elmélete 67-68 China YouthDaily 151,162
Wacker, Gudrun: Führungswechsel in China. SWP-Studie, Berin, 2003
- Samuelson, Paul 67-68 Chinamoney49
acél 9, 13, 19, 54, 60, 84, 89,119,128-130,132 Chinatown, vancouveri kínai negyed 40
ADS (Approved Destination Status) 166 chipek (csipek) 76-78 46, 60-61, 65, 77
Cikkek CITIC (China International Trust & Invenstmen
Afganisztán 12, 126, 153
Afrika 14, 120, 125, 143-44 Corporation) 88
Mauer, Victor: "Die geostrategischen Konsequenzen nach dem 11. September". in: Aus Alibaba.com 88 Coca-Cola 90, 100
Politik und Zeit geschichte, 3-4/2004 áramszünet 122-23 CVRD (Companhia Vale do Rio Doce) 128-29
arany 113, 120, 129, 130 Csang Kaj-sek 18, 160
Mearsheimer, John: "The Future of the American Pacifier" in: Foreign Affairs, 2001. ARF (Ázsiai Regionális Fórum) 149-50 Csingtao (Qingdao) 17,62,89,93
szept.-okt. ASEAN 149-50,158,160 Csong Hi (Park Chung Hee) 178
Medeiros, Evan-Fravel, Taylor: "China's New Diplomacy". in: ForeignAffairs, 2003. nov.- ASEAN+l (csak Kína) 149 Csungking 58, 96
ASEAN+3 (Kína, Korea,]apán) 149 Dai Xianglong 58
dec.
"Átalakulás 60" 61 Délkelet-Ázsia 39-40, 42, 93, 147-53, 158-59,
Athéni olimpia 2004163, 169-73 180
Scott, Rozelle-Fangbin, Qiao-Jikun, Huang: "Plant biotechnology in the Developing
Attractive Power 27 Demokratikus Haladás Párt ja 161-62, 178
World: The Case of China". in: Science, 295 Baosteel89 Dél-kínai-tenger 14, 137, 148, 156, 158-59
Shaocheng, Tang: "Das Dreiecksverhaltnis zwischen den USA, der VR China und Taiwan". Bázeli Egyezmény 113 Die Zeit 26-27,29,33,36,128
in: Aus Politik und Zeitgeschichte, 35-36/2003 Belso-Mongólia 69 Ding Lei, Chen Tianqiao és Zhang Chaoyang 50
Berkeley és Stanford (kaliforniai egyetemek) 32, Dongguan 55-56, 67, 76-77
Zeng, M.-Williamson, Peter J.: "Die Verborgenen Drachen". in: Harvard Business 43 Dzsingisz kán II
Manager, 2004. jan. biotechnika 72-73 Egyesült Államok 10, 18,23,26,32-34,41,48,
BMW 9,96-97, 110, 167 53, 59-61, 66-70, 72, 74, 76-77, 80, 85, 88,
Boao 134 93,101,108-09,113,120,126,133-36,138,
--fórum 134 141-42,145-47,151,153-54,157-58,160-
Folyóiratok brain drain, agyelszívás 32-33 61,163-64,178-79,181,186
Brand Warriors China ("Kínai márkaharcosok", -1. még USA
Asian Wall Street Journal Frankfurter Allgemeine Zeitung Fiona Gilmore) 86 "egykék nemzedéke" 2 5
Beijing Rundschau / Beijing Review Far Eastern Economic Review Brown, Lester R. 104-05, 119-22 egypárti uralom 184
Business TVeek Handelsblatt Bush, George 60, 136-38 energiahiány 124
China Aktuell International Heraid Tribune BusinessVVeek27 Európai Unió 23,135,141-42,148
Carrefour 55 EVD (enhanced versatil disc) 81
China Daily Japan Times Far Eastern Economic Review 130, 148, 182,
Changchung 63,96
DerSpiegei The New York Times 187
Changsha 73
Die Zeit Nikkei TVeekly Chek Lap Kok repülotér 165 Filo, David 42-43
Financial Times People's Daily Chen Shuibian 161-62, 178 Financial Times 131, 165-66
Financial Times Deutschland Chen Yifei 48-49 Financial Times Deutschland50, 129
Süddeutsche Zeitung
China Environmental Protection Fund (Kínai Forbes35, 49
Foreign AffaÚ-s Wall Street Journal Europe
Környezetvédelmi Alap) 105 Fülöp-szigetek 148,159
Fortune

194 195
 G8 139-40
Geely magánautógyár 97
General Electric (GE) 74, 83-84
General Motors 57, 75, 88,96,111
génmódosított gyapot, szója, rizs 72
Gilmore, Fiora 86
golf 111-13
Greater China (Nagy-Kína) 47
Guangdong 9,21,41,44,46,56,67,
164
Guiyu 113
Gyöngy-folyó 55-58, 66, 76-77
Haidian-kerulet 30
Haier 10, 84, 90, 93-94
hajógyártás 131-32
Harvard 25-26,31-32,134
Hebei tartomány 104
Heilmann, Sebastian 22, 184, 186, 188
Hennes & Mauritz (H&M) 53-54
Hewlett-Packard 76, 78, 90
Himalája 152
Ho Si Minh-város 158
Hongkong 10,15,17,27,37,40,42,44--47,53,
56-57,61,78,91,98-99,113-14,160,164-
65,176,179-80,182,187
Hoogewerf, Rupert 49-50
"Hosszú Menetelés" 18
Hu Jintao 22,33,69,71,172,185,190
Hua Guofeng 20
Huawei5, 10,83-84,90-92
Hunan tartomány 73
Hundred Talent Program 33
Hyundai 83-84,131
IBM 56, 75-76, 78-79, 90-91, 95
India 16, 43, 54, 61, 65-66, 68, 92, 94, 139-40,
143-44,147,152-53
Indiai-óceán 14, 152, 159
Irán 127
Ivy Leauge (élegyetemek az USA-ban) 32
Izrael 145
Jangce folyó 21,50,57-58,67,106,166
Japán 10, 12, 17-18,23,26,40,48,53,58,60-62,
68,76-77,81-86,93-94,100,103,108,113,
134-35, 138, 140-41, 145-50, 156-58, 163-
64, 166, 168, 170-71
Jaszukuni szentély (Yasukuni) 156
Jiang Qing 19
Jiang Zemin 21-22,58,71,80,136,143,156
Jianguomen Daije, Peking fo közlekedési útja 37,
109
196
Jiangxi 66 Nokia 34, 75, 79, 87, 94-95
Lee Hsien Loong 180
Jiao Zhizhong 105 Lee Kuan Yew 133-81 Nyári Palota 16
Jiaotong Egyetem 110 Lenovo 10, 35, 79, 84, 90-91 nyersolaj 119, 124-26, 150, 153, 159
Juhe folyó 104 Li Ka-shi 40, 44 Nyugat-Európa 11,64,66,83
JVC 83 Li Ning 89 nyugati márkavilág 37
Kambaluk (a mai Peking) 13 Obucsi Keidzo (Obuchi Keizo) 156
Li Peng 21-22
Kanton (Guangzhou) 16-18,21,56,66,96,108, Li Szin Man (Syngman Rhee) 178 oktatási reform 3O
110,164,65,183 Lifeweek 163 Olympus 61
112-14, Kelet-ázsiai Kö~össég (EAC, East Asian Lin Zexu 16 Orient Outlook 151
Community) 148 Liu Chuanzhi 35, 90 Oroszország 61,69,80,107,112,135,139,143-
Kína London 16, 45, 79, 88, 98-99, 132, 166-67 45,152-55,170,188
- a "világ muhelye" 53-55 Lu Guangxiu 73,88 Országos Fejlesztési és Reformbizottság 123
- Ázsia-politikája 149-50 Országos Népi Gyulés csarnoka 23, 49, 116
Lucky GoJdstar 62,83-84
- és az Európai Unió 140-42 Macartney, Lord George 16 Öböl-háború 144
- és az USA viszonya 136-38 Malaka-szoros 150-51 Panama -csatorna 151
- és Dél-Amerika 142-44 Mandzsukuo 17 PAP (People's Action Party) 181
- hadereje 145-46 Mandzsúria 17, 57-58, 157 PATAC (Pan Asia Technical Automotive Center)
- hanyatlása 14 Manners, Ron 130 75
- mint kapitalista ország 39-40 Mao Ce-tung (Mao Zedong) 11, 18-19,41,57, Paul, Kennedy 11,13,24
- mintaképei 84-85 177 Peking 9,12-13,15-17,21-22,25,27,29-32,35,
- növekvo olajéhsége 119 Mao Yisheng 14 37,41,45,50, 57-58, 63, 66, 72-75, 78-79,
- Rt. 22 Marco Polo 12-14, 18 86,90-91,99, 103-10, 112-13, 115-16, 120,
- versenytárs lesz 133-34 MBA 36-37,84 123,126,135,138,140-44,148-49,154-55,
- viszonya a szomszédos országokkal 147-48 McDonald's 90, 136, 176 157,159-64,166,168-73,176-77,179-80,
Kínai Kommunista Párt (KKP) 18, 22, 58, 177, McKinsey Quarterly 53, 85-86 182-84
184-85, 187-89 "megaláztatások évszázada" 16-17 pekingi Beida és Qinghua egyetemek 25,30-31,
Kínai Népköztársaság 18, 22, 39, 41, 45, 47,114, 35,79
Mennyei Béke tere 18,21, 173, 186
148, 154, 159, 177, 188 Metro, Quelle, Neckermann 55 Pekingi nyári olimpia 2008, 90, 172-74
Kínai Társadalomtudományi Akadémia 121, 186 Mexikó 53, 59, 143 Pentagon 126, 162
Kínai Tudományos Akadémia 25,35 mindennapi használati tárgyak feltalálása 13 People's Daily 137,164,181
kínaiak Perzsa-öböI14, 127, 159
Ming császárok 15
- a tengerentúlon 40-42 Mischief-szirt 159 Perzsia 12
- a természettudományokban 13-14 Moszkva 35, 80,142,154-55 Philips 62-63, 65, 74, 82, 99, 165
- utazása Európában 166, 171 muszaki fejlodés 12, 34, 71, 81, 172 Powell, Colin 138
kínai-japán háború 17-18, 157 "muszaki koraérettség" 13 "Projekt 9935" 145
kínai-japán viszony 156-58 Nagy-Britannia 17, 26, 74,123,140,166,179, Pu-yi 17
kínai-orosz barátság 154 181 Qing császárok 15
Kína-szakérto 9,123,127,137,145 Qingdao (Csingtao) 17,62,89,106,183
"nagy ugrás" és "nagy proletárforradalom" ("kul-
Kissinger, Henry 137,158 turális forradalom") 19 Qingdao Sörfozde 89
klónozás 73-74 Qu Geping 105,115
Nanking 17-18, 63, 67
Koidzumi Dzsunicsiro (KoizumiJunichiro) 156- nankingi békeszerzodés 17 reformprogram 9
57 NASA 79-80 RFID (rádiófrekvenciás azonosító) 82
Kolumbusz Kristóf 11, 14 "négy modernizáJás" 70-72 Rice, Condoleezza 136, 138
Konfuciusz mester 15, 25-26 "négyek bandája" 19 "rozsdaövezet" 57-58
Közel-Kelet 10, 88, 119-20, 125-27, 164 Nemzetközi Energia Hivatal (lEA) 119, 125 Sachs, Jeffrey 15
Középso Birodalom 5, 11, 15, 97, 133 Nemzetközi Olmpiai Bizottság (NOB) 90 Saic 88, 100
Kubilaj 12-13 Népi Felszabadító Hadsereg (NFH) 144, 146 Samsung 10, 59, 62, 83-85, 87
Kunshan 45-46,77 Newsweek 107 Sanghaj 9,17-18,21,27,30,37,44--46,48-50,
Kuomintang 18, 58, 161, 178 Nikkei 62 53-55,57-58,63,66-67,75,77,79,86,88-
külföldön tanuló diákok 26, 31 89,95-96,98,105,107-08,110-12,116-17,
Ningbo Bird 84, 87, 94-95
197
 123,132, 145, 153, 166, 170, 172, 176-77, Tijuana 59
181-83 "úz elveszett év" 2 °
Sanyo 59, 61 Torinói téli olimpia 2006 90
SASAC (State-Owned Assets Supervision and Toshiba 34,61,76,81,83
Administration Commission) 86 Transrapid 57
Schröder, Gerhard 140 toke és munka összekapcsolódása 47-48
Science Citation Index (SCI) 31 U1san 131
SCO (Shanghai Cooperation Organization, Sang- UNCTAD (ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési
haji Együttmuködési Szervezet) 153-54 Konferenciája) 99,142
Seitz, Konrad 14, 31, 69 USA 9-10,53,59,76-77,81,93, 122, 126, 135,
Selyempiac, az olcsó másolatok piaca 37-38 37,141,143,151,153,155,158,163,170,
SEPA (State Environmental Protection Adminis- 172,190
tration) 114, 116 Usszuri folyó 147, 155
Shanghai Electric Corporation 99 Vargo, Frank 60
Shenzhou Velence 12-13,44
-I-IV 80 Vietnam 134, 147, 149, 158-59
-V 69,79-80 Virgin-szigetek 46, 166
-VI 80 vízhiány 104-05
Siemens 53,57,63,75,82,84,87,92,94 Volkswagen 57, 63, 88, 96
Siemens-Martin eljárás 13 UTal!Street Journal 26, 31, 61, 72, 125, 171, 183,
Sinopec 88, 119, 127 190
Sony 10,59,61,83-85,87 Wal-Mart 54-55
Spratly-szigetek 148, 158-60 Walt Disney és Time Warner 27
Strong, Maurice 115 Wanxiang Group 88
Siiddeutsche Zeitltng 189 UTashington Post 162
szennyezett városok 108 Wen Jiabao 22,33,58,71,116,134,136,142,
Szilícium-völgy 10, 39,41--43,47,65,78-79 149
-kínai Szilícium-völgy 78-79 Wenzhou 50-51
Szingapúr 23, 40, 42, 46, 84, 98, lll, 133, 150- -Wenzhoui banda 50
51,176,180-82,190 Wood, Frances 12
Szíria 127 Xie Weihe, a pekingi Pedagógiai Foiskola al-
Taipei Road 45 elnöke 27
Taizhou 113 -14 XingHong 97
Tajvan 10, 18,27,40,42,45--48,76-77,114,134, Xu Lihua 94-95
137,148,156,159-62,175-76,178-79,185- Yahoo és Google 42-43, 184
86, 188, 190 Yang Liwei, az elso kínai urhajós 69
Távol-Kelet 11-12, 14, 17, 59,64,70,83,100, Yang, Jerry42
125,133,136,155-56,167-68 Yangpu általános iskola 27
TCL villamossági vállalat 67,84,90,94, 100 Zhang folyó 104
TD-SCMA82 Zhang Guowu 110
Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) 9, 20-21,51, Zhang Ruimin 93
70 Zhejiang tartomány 30,88, 113, 123
The New York Times 78, 186 Zheng He ll, 14
Thom ton, John 31 Zh ou Chi, a Shanghai Airlines légitársaság
Tibet 136, 141, 152 fonöke 37
Tiencsin (Tianjin) 58, 104 Zhu Rongji 21-22, 58, 71,108,112

198
 Nyomás: deMax Muvek
Felelos vezeto: Tábori Szabolcs ügyvezeto igazgató