MAGYAR NEMZETI MUZEUM

ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRA

tv? * o p -w .
iT*~ i
B 'tll" y

OLVASÓTERMI KÉZIKÖNYVTÁR
T?j , TT -1

KIKÖLCSÖNÖZNI N EM SZABAD
 f? ?

v. n
-*
 CLAUSEW1TZ KÁROLY
------- tsbottos-------
HÁTRAHAGYOTT MŰVE

MAGYARRA FORDÍTOTTA,
ÉSZREVÉTELEKKEL ÉS MAGYARÁZATOKKAL
ELLÁTTA

BÁR SAMU
:Z É R E Z R E D E S

MÁSODIK KIADÁS

ITHENAEl/Mj
•1868 - J

BUDAPEST, 1917
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZV.-TÁRS. KIADÁSA

A r a 2 0 k o ro n a
 MAGYAR NEMZETI MUZEUM
sJs,y % r^-?A ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁRA

<fv ! • * ■4 A ' "1' 4^t

PP^y'íÉ
? ■ ■: • -
UDUH

A HÁBORÚRÓL
CLAUSEWITZ KÁROLY
TÁBORNOK

H Á T R A H A G Y O T T MŰVE

MAGYARRA FORDÍTOTTA,
ÉSZREVÉTELEKKEL ÉS MAGYARÁZATOKKAL ELLÁTTA

B áró HAZAI SAMU

CS. ÉS KIR. VEZÉREZREDES

MÁSODIK KIADÁS

BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
 1923ÍÜ
296
w r
[űccy

i j

8080. — Budapest, az Atheuaeum r.-t. könyvnyomdája.

 E L Ő SZ Ó
Clausewitz Károly tábornoknak „A háborúról11
című műve fordításának 1892-ben megjelent
első kiadásához.

Felette nehéz munkára vállalkoztam, midőn Clausewitz

Károlynak »A háborúról című műve fordítására szántam el
magamat.
A munkát nehézzé az teszi, hogy Clausewitz mély gon­
dolatait, melyeket a közönséges értelemnek felfogni amúgy
is sok időbe kerül, tömör, hogy ne mondjam, nyelvtanellenes
mondatokban írja le és gondolatmenetének összefüggését irályi-
lag kifejezésre nem juttatja.
A fordítónak minduntalan félnie kell, hogy a nyelvtanilag
vagy irályilag nem egész világos szerkezet folytán az eredetiben
is többféle értelmezésre alkalmat nyújtó mondatot vagy rossz
magyarsággal, tehát teljesen élvezhetlenül, vagy pedig egészen
más, a szerző által nem szándékolt értelmezéssel adja vissza.
Sok gondolkozásba, sok csiszolásba kerül a fordítás s még
így sem vagyok biztos afelől, vájjon feladatomnak csak némi­
leg is meg tudok-e felelni.
Fogadja az olvasó szívesen a becsületes és fáradságos törek­
vést s belátást gyakorolva, nézze el a netaláni hiányokat.
Ezeknek előrebocsátása után megfelelek arra az önkény­
telenül felmerülő kérdésre, hogy miért fogtam tehát egy álta­
lam igen is nehéznek tartott munkához ?
Azért, mert ezzel a magyar *— vagy magyar nyelven
megjelenő — katonai irodalmat oly művel akarom gyarapí­
tani, mely lényegében örökbecsű ;
azért, mert azt akarom, hogy ehhez az értékes könyvhöz a
csak magyarul beszélő katonák vagy nem katonák is hozzá­
férhessenek.
Ez volt célom.
4

Most pedig, amidőn Clausewitz »A háborúról« című művé­

nek magyarázatokkal, jegyzetekkel és egyéni észrevételekkel
ellátott fordítását közrebocsátom, eleve figyelmeztetek arra, hogy
e mű nemcsak hogy nem könnyű olvasmány, de az általánosan
művelt és kutató elméjű olvasótól is nagyon fáradságos tanul­
mányozást követel ; de viszont állíthatom, hogy a mű tanul­
mányozására fordított fáradság értékes gyümölcsöt terem.
Figyelmeztetek arra is, hogy a munkában egyéni meg­
győződésem szerint van : ami elavult, amit meg lehet cáfolni
s ami csak töredékes, vagyis teljesen kifejtve nincsen ; de mi
e hiányosság ahhoz a sok szellemi kincshez, amelyet e könyv­
ben : a háború bölcseletében Clausewitz, a nagy hadi bölcsész,
nekünk nyújt.
Részemről a mondanivalókat elvégeztem.
A következőkben ama felvilágosításokat találja az olvasó,
melyek részben a mű keletkezésére és kiadására vonatkoznak,
részben pedig szerzőnek saját művéről a kivitel első és későbbi
állapotában alkotott nézetét tükrözik vissza.

E L Ő SZ Ó
a második kiadáshoz.

Clausewitz munkája »A háborúról« magyar fordításban

1892-ben látott napvilágot.
Gondolom, hogy csak kevesen olvasták.
Kár volt, mert ha foglalkoztak volna vele, a mostani
nagy világháború természetét jobban lehetett vo^na megérteni.
Most is csak azt mondhatom, amit az első kiadáshoz írt
előszóban mondtam, hogy a mű tanulmányozására fordított
fáradság csak hasznos lesz, hasznos különösen a mai időkben,
amidőn még számos éveken keresztül kizárólag a nagy világ­
háború eseményeivel és tanulságaival fogunk foglalkozni.

Báró Hazai Samu.

 Clausewitz nejének előszava a mű
közrebocsátása alkalmából. 1
Clausewitz kiváló szelleme már ifjúkorától kezdve kutatta
az igazságot, kereste a világosságot s bár sokoldalú műveltsége
volt, főleg a hadtudományok foglalkoztatták elméjét. Scharn-
horst volt az első, aki őt helyes pályára terelte.
Mint a hadiiskola tanára s a trónörökös katonai tanítója,
1810—1812-ig kezd művein dolgozni ; 1812-től 1815-ig a há­
borús idők következtében szünetel ; 1816-ban Coblenzben
tudományos tevékenységét újból megkezdi ; ez időből szár­
mazik a munkájára vonatkozó következő írásbeli nyilatkozata :
»Véleményem szerint az itt megírt mondatokban az úgy­
nevezett »hadászat«-ot alkotó fődolgok vannak érintve. Még
csak puszta anyagnak tekintem azokat, de már elég érettnek
arra, hogy egy egésszé olvasszam össze.
Ez az anyag előzetes terv nélkül halmozódott fel ; szándé­
kom eleintén az volt, hogy minden rendszer és szorosabb össze­
függésre való tekintet nélkül azt írom le rövid, szabatos és tömör
mondatokban e tárgy főpontjairól, amit róluk önmagámban
megállapítottam.
Montesquieu írásmódja lebegett homályosan szemem előtt.
Azt gondolám : rövid, tant ételgazdag fejezetek, amelyeket
eleintén »szemecseknek« akartam elnevezni.
Szellemes emberekre nagy vonzerőt fognának gyakorolni
úgy azzal, ami még belőlük tovább kifejthető, mint azzal,
amit önmaguk megállapítanak ; szellemes és a tárgyban
járatos olvasóra gondoltam. Ámde természetem, mely mindig
arra ösztönöz, hogy tárgyamat teljesen kifejtsem s rendszerbe
öntsem, itt is felülkerekedett. Egy ideig még kibírtam, hogy
azokból a tanulmányokból, melyeket bizonyos tárgyak felől saját

1 Kivonatosan.
 6

felvilágosításom kedvéért írtam, csak a legfontosabb eredmé­

nyeket emeljem ld, szóval kibírtam, hogy a szellemet egy kis
téren összpontosítsam, később azonban sajátlagosságom tova
ragadt ; ahol csak tehettem, fejtegetésekbe bocsátkoztam s
természetes, hogy e fejtegetéseknél magam előtt egy a tárgyat
nem ismerő olvasót képzeltem.
Minél tovább dolgoztam s minél jobban engedtem át maga­
mat kutató szellememnek, annál inkább tértem vissza a rend­
szerre s ennek tudható be, hogy közbeszúrt fejezetek keletkeztek.
Legutoljára abban állapodtam meg, hogy majd még egy­
szer mindent átnézek, korábbi értekezéseimben egyet-mást
jobban indokolok, a későbbiekben némely elemzést az ered­
ményben vonok össze és így egy oly tűrhető egészet készítek,
mely egy kis nyo'cadrétes kötetben elfér. Természetes, hogy
ki akarok kerülni minden dolgot, ami önmagától értetődik,
vagy amit százszor is elmondtak és általában elfogadtak;
mert hiszen becsvágyam abban áll, hogy oly munkát írjak,
mely ne jusson 2 vagy 3 év múlva a feledés örvényébe s hogy
az, aki a tárgy iránt érdeklődik, ne csak egyszer vegye kezébe
könv vemet.«
Clausewitz később (1818-tól kezdve) sokoldalú elfoglalt­
sága miatt csak lassan haladt . Munkájában sokat törült, sokat
módosított, sokat átdolgozott.
így érkezett el az 1827. esztendő.
Ebben az időben szerzőnk a következő ^Értesítést# vetette
papirra :

„Értesítés."
»Én az első hat könyvet, melyek immár tisztába írvák,
még egy átdolgozásra szőrűit, meglehetős alaktalan tömegnek
tartom.
Az átdolgozás alkalmával a háború kettős neme minden­
hol szorosabban lesz szem előtt tartandó, aminek következté­
ben az eszmék élesebb értelmet, biztosabb irányt és közelebbi
alkalmazást fognak nyerni.
A háború kettős neme közül az egyik az ellenség leverését
célozza avégből, hogy az ellenség politikaüag megsemmisíttes-
sék, vagy pedig csak védképt elenné tétessék és így tetszés-
szerinti békekötésre szoríttassék ; a másik egyedül azt tűzi ld
célul, hogy a birodalom határán némi foglalás történjék, akár
azért, hogy7 a meghódított terület végképen megtartassék,
 7

akár pedig abból az okból, hogy mint hasznos csereeszköz, a

békekötésnél érvényesíttessék.
A háború egyik neméből a másikba való átmenetek ter­
mészetesen megmaradnak, de a két törekvés teljesen külön­
böző természete mindenütt kimutatandó, a két törekvés érdek­
ellentétét pedig el kell majd egymástól választani.
A háborúknak e tényleg fennálló különbségén kívül
még határozottan és pontosan megállapítandó lesz az a gya­
korlatilag szükséges nézőpont is, mely szerint a háború nem
más, mint az állampólitika folytatása megváltozott eszközökkel.
Ez a nézőpont — mindenhol szorosan betartva — majd
egységessé teszi a szemléletet és megkönnyíti a bonyolúltabb
dolgok kifejtését. Bár az említett nézőpont (a háború nem
más, mint az állampolitikának folytatása megváltozott eszkö­
zökkel) főleg a nyolcadik könyvben találja alkalmazását, mind­
azonáltal szükséges azt már az első könyvben teljesen kifejteni
és az első hat könyv átdolgozásánál tekintetbe venni. Az első
hat könyvnek ilyet énképem átdolgozása mellett sok salak
fog eltűnni, nemcsak egy szakadás s tátongó űr fog összehúzódni
s számos, eddig csak általánosságban tartott dolog nyer majd
határozott tartalmat és alakot .
A hetedik könyv : »a támadás«, melynek egyes fejezetei
vázlatilag készen vannak, a hatodik könyv reflexiójának
tekintendő s mindjárt a fentebbi nézőpontok alapján lesz
kidolgozandó, úgy, hogy újabb átalakítást nem fog igényelni,
sőt inkább az első hat könyv átdolgozásánál majd szabvány­
ként szolgálhat.
A »haditerv« címet viselő nyolcadik könyvben (mely a
háború berendezését tárgyalja) néhány oly fejezet található,
mely még igazi anyagnak sem válik be, hanem csak a tárgy
nyers átdolgozása.
De ezekre azért volt szükség, hogy a munka folyamán rá­
jöjjek a lényegre.
E fejezetek a kitűzött célnak teljesen megfeleltek és én
a hetedik könyv megírásának befejeztével azonnal hozzálát ok
a nyolcadik könyv kidolgozásához, amelyben főleg a fent-
említett két nézőpont fog érvényesülni és hivatva lesz min­
dent egyszerűsíteni és átszellemíteni.
Reményiem, hogy ekként ebben a könyvben az államférfiak
és hadászok álbölcselkedéseit megcáfolhatom és legalább is
kimutathatom, hogy miről van szó a háborúban és mit kell
ott tulajdonképen tekintetbe vennk
8

Ha egyszer a nyolcadik könyvet teljesen átdolgoztam és

ennek folytán eszméim tisztúltak és a háború körvonalát kellő­
képen megállapítottam, nem lesz nehéz ezt a szellemet a hat
első könyvbe átültetni és a háború igazi képét ott is sejtetni.
Tehát csakis a nyolcadik könyv elkészítése után kezdek
az első hat könyv átdolgozásához.
Jól tudom, hogy ha netalán kora halál meggátolna mun­
kám befejezésében, irodalmi hagyatékom csak alaktalan gon­
dolattömegnek volna nevezhető, mely — mert örökös félre­
értéseknek kitéve — sok éretlen bírálatnak nyújtana tápot.
Hiszen mindenki, aki tollat vesz kezébe, szentül meg van
győződve arról, hogy az, ami eszébe jut, elég jó arra, hogy
kimondassék és nyomtatásban napvilágot lásson és esküszik
arra is, hogy mondásához oly kevéssé fér kétely, mint ahhoz,
hogy kétszer kettő négy.
Pedig ha nem sajnálná a fáradságot, esztendőkön keresztü-
— miként én — e tárgyról gondolkozni és azt folyvást a had-
történelemmel összehasonlítani, tudom, hogy bírálatában óva­
tosabb lenne.
Művem befejezetlen volta mellett is mégis hiszem, hogy
az előítélet nélküli, az igazság és meggyőződés után szomjazó
olvasó rájön arra, hogy az első hat könyvben több esztendei-
gondolkozás és a háború buzgó tanulmányozásának gyümölcse
rejlik és talán megleli bennök azokat a főgondolatokat, melyek
ebben az elméletben forradalmat idézhetnek elő.«
A fentebbi »Értesítésen« kívül még a következő befejezet­
len s úgy látszik, az újabb időben készült fogalmazvány talál­
tatott Clausewitz hagyatékában :
»A halálom után előkerülő és a nagy háború vezetését tár­
gyaló kézirat, úgy amint van, csak töredékek gyűjteményét
alkotja, amelyekből a nagy háború elmélete lett volna fel­
építendő. Még a legtöbb dolog nem elégített ki és a hatodik
könyv pusztán csak kísérlet; én még teljesen átdolgoztam
és a kivezető utat máshol kerestem volna.
Ámde azért a háborúra vonatkozó azokat a főnézeteket,
melyeket itt találnak, helyeseknek tartom.
Eredményei ezek egy oly sokoldalú gondolkozásnak, mely
tekintetét mindenkor a gyakorlati életre irányította, mely
mindig visszaemlékezett arra, amit a tapasztalat és a kitűnő
katonákkal való érintkezés tanított.
A hetedik könyvnek »a támadást« (melyhez a vázlatok
már futólagosán elkészítvék) kell majd tartalmaznia ; a nyol­
 9

cadik könyv »a haditervet« fogja felölelni s ebben a háború­

nak politikai és emberi oldalát különösen ki fogom emelni.
Én csak az első könyv első fejezetét tartom teljesen bevége-
zettnek ; ez, ha nem másért, már azért is jó, mert megmutatja,
hogy mily irányt szándékoztam könyvem elkészítésénél be­
tartani.
A nagy háborúnak elmélete, az úgynevezett »hadászat«,
rendkívüli nehézségeket mutat fel s bátran lehet állítani, hogy
kevés olyan ember van, kinek bizonyos dolgok felől tiszta, azaz
a szükségesig okozati összefüggésben visszavezetett fogalma
lenne. A legtöbb embert cselekedeteiben az ítéletnek puszta
tapintata vezeti, mely jól — rosszul eltalálja a helyest, aszerint,
amint benne több-kevesebb lángelme lakozik.
így cselekedett minden nagy hadvezér és e hadvezérek
nagysága és lángesze részben arra vezethető vissza, hogy
ítéletük tapintatával mindenkor a helyeset találták el. A cselek­
vésnél ez örökké így lesz és itt a tapintatnál egyébre nincs is
szükség. De amidőn nem a saját cselekvésről, hanem arról van
szó, hogy valamely tanácskozásban másokat meggyőzzünk,
akkor azután tiszta fogalmakra, a benső összefüggés kimuta­
tására van szükségünk.
És mert ebben az irányban vajmi kevéssé vagyunk kiképezve,
a legtöbb tanácskozás nem más, mint egy teljesen alap nélküli
ide-oda beszélgetés, a melynél mindenki megtartja saját véle-
mén3Tét, vagy pedig az egymásra való tekintetből történt puszta
megalkuvás minden értéket nélkülöző középútra vezet.
E dolgok felől alkotott világos fogalom tehát semmi
esetre sem haszon nélküli ; de ezenkívül az emberi szellem
már a természettől fogva szükségét érzi annak, hogy világosan
lásson s mindenhol a szükséges összefüggést keresse.
Azok a nagy nehézségek, melyeket a hadművészet bölcsé­
szeti felépítése felszínre hoz s a hadművészet bölcsészeti fel­
építésének hiányos kísérletei annak a kijelentése indították a
legtöbb embert, hogy az ily elmélet: képtelenség, mivel abban
oly dolgokról van szó, melyeket létező törvények nem ölelhet­
nek fel.
E véleményt osztanók s az elmélet minden kísérletével
felhagynánk, ha nem állana rendelkezésünkre egész halmaza
az oly tételeknek, melyeket minden nehézség nélkül lehet
világossá tenni, illetőleg bebizonyítani.
Például : hogy a védelem negatív célú erősebb, a táma­
dás pozitív célú gyengébb alakja a harcnak ; hogy a nagy
10

sikerek hatnak a kicsinyekre ; tehát hogy a hadászati hatá­

sok bizonyos súlypontokra vezethetők vissza ; hogy a de­
monstráció az erőnek gyengébb kifejtése, mint a valódi táma­
dás és ennek következtében az előbbi csak különös feltételek
mellett alkalmazandó ; hogy a győzelem nemcsak a csatatér
elfoglalásában, de az ellenséges hadsereg fizikai és erkölcsi
erejének megtörésében áll és hogy ez utóbbi legtöbbnyire csak
az ellenség üldözése által érhető el ; hogy a siker mindig telje­
sebb ott, ahol győzelmet arattunk s ennélfogva egy vonalról
vagy irányból a másikra átugrani csak szükség esetén szabad ;
hogy a megkerülés jogosultságát általában csak a túlsúly, vagy
pedig a saját összekötő és visszavonulási vonalunknak az ellen­
ség hason vonala fölötti túlsúlya eredményezheti ; hogy tehát
az előbbiből kifolyólag az oldalállások hasonló körülmények­
től függnek ; hogy minden támadás gyengül az előrenyomu­
lásban .«
Clausewitz ezen értesítés megírása után még 1830-ig szor­
galmasan dolgozgatott munkáján ; 1830-ban a tüzérséghez
áthelyezve, óriási elfoglaltsága írói működésének véget vetett.
Kéziratait rendezte és azokat feliratokkal ellátva, lepecsé­
telte, mintha tudta volna, hogy munkásságát örökre befejezte.
Clausewitz tényleg — az utókorra nagyon is korán —
1831-ben elhalálozott .
A nagy író hátrahagyott műveit neje, Clausewitz Mária
grófnő, férjének néhány barátja közreműködésével, 1832-ben
rendezte sajtó alá.
 Szerző előszava.

Hogy a tudományosság fogalma nem egyedül és nem is

főképen a rendszerben és annak betetőzött épületében áll, az
ma már különös fejtegetésre nem szorul. Ebben a műben, mely­
nek felszínén rendszer egyáltalán nem látható, kész tanépület
helyett csak épületdarabokkal találkozunk.
Benne a tudományos alakot az az igyekezet képviseli,
mely kikutatja a háborús jelenségek lényegét s reámutat ösz-
szefüggésükre ama dolgok természetével, melyekből alkotva
lőnek. A bölcsészeti következtetések elől sohasem tértem ki.
Amidőn azonban ez a következtetés nagyon is vékony fonallá
kezdett elnyúlni, előnyösebbnek véltem azt elszakítani és
azután újból a tapasztalat megfelelő jelenségeihez hozzákötni.
Mert amiként némely növény gyümölcsöt csak akkor
terem, ha nem hajt ki túlmagasra a tőből, ép úgy a gyakorlati
művészeteknél sem szabad az elméleti virágokat és leveleket
kelleténél magasabbra fejleszteni, hanem igyekeznünk kell
azokat az ő sajátlagos termőtalajukhoz : a tapasztaláshoz köze­
lebb tartani.
Kétség nélkül hiba lenne, ha valaki a búzaszem vegyi alkat­
részeiből akarná a kalász alakját meghatározni, mert csak
a mezőre kell lépnie, hogy ott találja készen a kalászt. Vizsgáló­
dás és megfigyelés, bölcselet és tapasztalat egymást soha meg
ne vesse és ki ne zárja ; hiszen ők egymásért kölcsönösen jót­
állást vállalnak el.
E könyv tételei tehát belső szükségességük tömör bolto­
zatával vagy a tapasztalatra, vagy pedig magára a háború
fogalmára mint külső pont ra támaszkodnak és ekként a boltozat-
vánkosokat nem is nélkülözhetik.1
1 Hogy ezt nem tartja be sok katonai író, különösen pedig azok,
kik a háborút tudományosan akarják tárgyalni, mutatja az okosko­
dások sok példája, amelyekben a pro és kontra egymást annyira fel­
falja, hogy még farkuk sem marad meg, mint a mesebeli veszekedő
oroszlánoknál.
12

Talán nem lehetetlen dolog a háború rendszeres elméletét

szellemesen és hatalmasan megírni ; az eddigiek bizony ettől
nagyon is távol állanak. Eltekintve a tudományt nélkülöző
szellemüktől, a rendszer összefüggése és teljessége utáni hajhá-
szásban telvék mindennemű köznapi dolgokkal, közszólamok­
kal, fecsegésekkel.
Ha találó képet akarunk az ilyfajta könyvek tartalmáról,
olvassuk el Leuchtenbergnek következő kivonatát egy tűzoltó-
szabványból :
»Ha valamely ház lángban áll, mindenekelőtt a balról levő
ház jobb fala, ellenben a jobbról álló ház bal fala oltalmazandó,
mert, ha például a balról álló ház bal falát akarnánk oltalmazni,
akkor e ház jobb fala a bal faltól jobbra esik és következés­
képen amennyiben a tűz ettől a faltól és a jobb faltól is jobbra
esik (mert hiszen feltételeztük, hogy a ház a tűztől balra fek­
szik), úgy a jobb fal a tűzhöz közelebb van, mint a bal fal és a
háznak jobb fala oltalom hiányában leéghetne, még mielőtt
a láng az oltalmazott bal falhoz közelednék ; következéské­
pen olyas valami égne le, ami nem oltalmaztatik és pedig még
hamarább, mint égne egy másik, ha ezt nem is oltalmaznák,
következésképen ezt hagyni, amazt oltalmazni kell. Hogy
a dolgot magunknak megtartsuk, emlékünkbe kell vésni, hogy :
ha a ház a tűzhöz jobbra esik, akkor a bal fal és ha a ház balra
van, úgy a jobb fal.*
Hogy ilyen közszólamok által a szellemes olvasó ne riasz-
tassék vissza és a kevés jó sok vízzel hígítva ízetlenné ne tétes­
sék, szerző elhatározta, hogy azt, amit a háborúról benne sok
évi gondolkozás, a háborút ismerő okos emberekkel folytatott
érintkezés és saját tapasztalata megérlelt, mint nemes fémet
kis szemecsekben nyújtja majd.
Ilyeténképen jöttek létre a könyvnek külsőleg csak gyenge
összefüggésben levő fejezetei, de amelyeknél remélhetőleg
nem hiányzik a belső kapocs. Lehet, hogy nemsokára jövend
egy oly elme, mely képes lesz ezen egyes szemecsek helyett az
egészet mint salak nélküli tiszta fémet egy öntvényben állí­
tani elő.
 ELSŐ KÖNYV.

A háború természetéről.
ELSŐ FEJEZET.

Mi a háború?

1. Bevezetés.
Mielőtt tárgyunk mivoltát az ő benső összefüggésében
vennők vizsgálódásunk alá, az a szándékunk, hogy előbb
annak elemeivel, azután ez utóbbiak alkatrészeivel, avagy tag­
jaival foglalkozzunk, tehát, hogy az egyszerűtől az összetett
felé haladjunk. De mert tárgyunk részei oly szoros kapcso­
latban állanak az általuk alkotott egésszel, mikép a részek­
től az egész fogalmát különválasztani nem lehet : sehol sem
szükségesebb, mint a jelen esetben a tárgyalást az összegész
lényegének át pillantásával kezdeni meg.

2. Meghatározás.
A háború fogalmának nehézkes publicistikai meghatározá­
sába nem bocsátkozunk, csak elemével : a párviadallal foglal­
kozunk. A háború tág körben dúló párviadal. S ha ennélfogva
a háborút alkotó párharcok nagy számát egységnek tekint­
jük : csupán két küzdő fél áll előttünk, akiknek mindegyike
arra törekszik, hogy a másikat saját akaratának teljesítésére
kényszerítse, ellenfelét leverje s ezáltal további ellenállásra
képtelenné tegye.
A háború tehát az erőszak ténye, mellyel az ellenséget saját
akaratunk teljesítésére kényszeríteni igyekszünk.
Az erőszak az erőszakkal szembeszállandó, magát a tudo­
mány és művészet vívmányaival szereli fel s bár a népjog címén
alkotott korlátozások nyomon követik is, ezek, mint afféle
majdnem észrevehetetlen s említésre is alig érdemes tényezők,
erejét lényegesen nem csökkentik.
Az erőszak, t. i. a fizikai erőszak tehát, mivel az állam és
törvény fogalmának keretén kívül erkölcsi erőszak nincsen :
az eszköz ; akaratunknak az ellenségre való kényszerítése pedig :
a cél.
 14

Ez utóbbinak biztos elérése végett az ellenséget védelemre

képtelenné kell tennünk. A hadviselés tulajdonképeni célja
tehát az ellenség ellenállásának megtörése. E szerint eme
szándék helyettesíti a fönt említett célt,1 amelyet, mint a
háborúhoz szorosan nem tartozót, bizonyos mérvben háttérbe
is szorít .

3, Az erőszaknak végletekig terjedő alkalmazása.

Találkozhatnak emberbarátok, kik csak amúgy könnyedén
azt gondolhatnák, hogy az ellenségnek lefegyverzése és le­
verése valamely mesterkélt módon, vérontás nélkül is eszközöl­
hető s hogy a hadművészet valódi célzata csupán csak erre irá­
nyulhat. De bármily tetszetős legyen is e felfogás, nem egyéb ez
tévedésnél, amelyet annyival is inkább ki kell irtanunk, mivel
a jószívűség botlásai veszélyes dolgokban — amelyek közé
a háború is tartozik — épen a legkárosabbak. A fizikai erőszak
alkalmazása az értelem közreműködését épen nem zárja ki,
ennek következtében az, aki ezt az erőszakot12 kíméletlenül
alkalmazza és nem nézi, vájjon e mellett vér, sok vér folyik-e,
túlsúlyra emelkedik ama másik fölött, ki ezt nem cselekszik
Természetes, hogy eleként a kíméletlenebb a másikra törvényt ró.
Ezt tudva, mindkét fél egész a végletekig azon van, hogy ellen­
felét az erőszak alkalmazásában fölülmúlhassa s ebbeli törek­
vésükben az ellenfélben rejlő ellensúlyon kívül egyéb korlátot
nem ismernek.
Csakis így kell a dolgot tekintenünk. Fonák s haszon nélkül
való törekvés lenne a vad, nyers (és kegyetlen) elem iránt ér­
zett tellenszenvből annak természetét figyelmen kívül hagyni.
Hogy a művelt népek háborúi jóval kevésbé kegyetlenek
és rombolók a műveletlen népekénél, ennek oka azokban a tár­
sadalmi állapotokban rejlik, melyek az államok belsejében és
az egyes államok közt léteznek. Eme társadalmi állapot és ennek
viszonyai szerint alakul ugyanis a háború ; ezek szabnak
számára föltételeket, szorítják korlátok közé és mérséklik.
Ebből azonban nem lehet azt következtetni, hogy a mér­
séklet s egyéb korlátozó tulajdonság a háború természetében
rejlenének ; ezeket csak esetlegesen veszi fel. A mérséklet elvét
a háború bölcseletébe felvenni merő képtelenség.
Az emberek egymás közt vívott harcában tulajdonképen
két egymástól különböző elem nyilvánul : az ellenséges érzület
s az ellenséges szándék ; e kettő közül az utóbbit választottuk
meghatározásunk ismérvéül, mivel az előbbinél általánosabb.
A gyűlöletnek ösztönben gyökeredző legvadabb szenvedélyét
nem képzelhet jük ellenséges szándék nélkül; ellenben számtalan
olyan ellenséges szándék van, mellyel ellenséges érzület

1 A politikai c é lt: akaratunknak az ellenségre való kényszerítését.

2 Az értelemmel párosult erőszakot.
 15

vagy épen nem, vagy csak kis mértékben jár. A vad népeknél
a kedély, a művelt népeknél pedig az értelemszülte szándék az
uralkodó ; ámde e különbség nem a vadság és műveltség lényegé­
ben, hanem inkább ez állapotokat kísérő körülményekben
és intézményekben stb. rejlik. Azért tehát a felállított tétel
(hogy a vad népeknél a kedély, a művelteknél az értelemszülte
szándék az uralkodó) a legtöbb, de nem minden esetben jut
érvényre.
Szóval : a legműveltebb népek közt is fellángolhat néha
a szenvedélyes gyűlölet.
Ebből láthatjuk, hogy mily igaztalanok lennénk akkor, ha
a művelt népek háborúit csupán csak azok kormányai rideg
számításon alapuló cselekményeinek tekintenők és azt kép­
zelnék, hogy a szenvedélyek, lassan-lassan kiküszöbölve, a há­
borúban oly kevés szerepet játszanak, hogy elvégre a haderő
fizikai tömegére többé nem, csak annak viszonyaira — a cselek­
vés algebrájára — van szükség.
Az elmélet tényleg már e nyomon kezdett haladni, amidőn
a legutóbbi háborúk jelenségei helyesebbre tanították. Ha
a háború az erőszak ténye, akkor az szükségképen az érzület
világába is tartozik. Ha pedig a háború nem is lenne közvetlenül
az érzület folyománnyá, mégis többé-kevésbé erre visszavezet­
hető. Az érzületnek többé-kevésbé befolyásoló nyilvánulása
pedig nem a műveltség fokától, hanem az ellenséges érdekek
fontosságától és tartamától függ.
Ha tehát azt észleljük, hogy a művelt népek a hadifoglyo­
kat meg nem gyilkolják, az ellenség városait és országát el nem
pusztítják, mindez azért történik, mivel hadviselésükbe az
értelmiség jobban belevegyül, mely aztán nekik az erőszak
alkalmazásához az ösztön eme vad nyilvánításainál hathatósabb
eszközöket nyújt.
A lőpor feltalálása, a lőfegyverek folytonos tökéletesítése,
mind kézzelfoghatólag igazolják, hogy a hadviselés szolgála­
tába szegődött műveltség a háború fogalmának az ellenség
megsemmisítésére irányuló célzatát semmikép sem zavarta meg
vagy terelte más irányba.
Ismételjük tehát tételünket : a háború az erőszak ténye,
amelynek alkalmazásában határ nincsen ; így szab az egyik
fél a másiknak törvényt s áll elő ama kölcsönhatás, amely
ennek fogalma szerint a végletekig vezet.
Ez az az első kölcsönhatás és ama első véglet, amelyre
bukkanunk.

Visszapillantás a 3. címre.

Szerző bebizonyítandó elméleti tételét: hogy háború esetén az

erőszak alkalmazásában határ nincsen, vagyis az erőszakoskodásban
mindegyik fél a másikat túlszárnyalni kívánja, kiinduló pontul az
emberbarátok ama tévhitét választja, amely szerint a háború a művelt­
ségnek idővel fokozódó tökélye mellett vérontást nem fog kívánni.
Ez képtelenség !
16

Az ellenség védkóptelennó tétele, mely elvontan véve a háború

végső célja, az ellenfél fizikai gyengítését, tönkretételét kívánja ; ez
pedig vérontás nélkül nem valósítható meg. ‘
A műveltség csak a kegyetlen, csak a felesleges vérontásnak vethet
gátat ; egyébnek nem !
Nem létezhetik oly művelt nép, mely ha létérdekéről van szó, a há­
borúban önfeláldozással járó könyörületes emberbaráti indulatot ta­
núsítson, m ert: hiszen az, aki a nyers erőszakot minden melléktekin­
tet nélkül alkalmazza, feltétlenül előnyben van a másik fölött.
Ezt pedig nem akarhatja egyik fél sem s ekként: a végletek tör­
vénye magának érvényt szerez.
(Első kölcsönhatás.)

4. A végcél: az ellenségnek védelemre képtelenné

tevése.
Már mondottuk, hogy a hadviselés célja : az ellenség
védképtelenné tétele. — Immár be akarjuk bizonyítani, hogy
arra legalább az elmélet szempontjából szükség is van.
Hogy az ellenség a mi akaratunkat teljesítse, oly helyzetbe
kell őt hoznunk, mely reá nézve károsabb, mint az áldozat,
melyet tőle követelünk. Annak a káros helyzetnek, melybe az
ellenséget juttatni akarjuk, természetesen nem szabad pilla­
natnyi (rövid) tartamúnak lenni, mivel az ellenség különben egy
kedvezőbb időpontot várna be, s akaratunknak nem engedne.
Az egymásután következő hadi cselekmények által létesítendő
helyzeteknek tehát legalább az elmélet szerint az ellenségre
nézve mindinkább elviselhetlenebbé kell válniok. A legrosszabb
helyzet, melybe valamely hadviselő fél juthat : a teljes véd-
képtelenség.
Ha tehát az ellenséget a háború által saját akaratunk telje­
sítésére kell szorítanunk, akkor vagy védképtelenné tegyük őt,
vagy pedig oly állapotba juttassuk, amelyben a védképtelenség
veszélye fenyegeti. Ebből következik, hogy a hadi működés
céljául mindenkor az ellenség lefegyverzését vagy — ha úgy
tetszik — tönkretételét kell kitűznünk.
Mivel pedig a háború nem valamely eleven erőnek holt
tömeg ellen intézett működéséből — mert hiszen az egyik fél
föltétien tűrése esetén háború nem jöhet létre, — hanem min­
denkor két élő erőnek egymás ellen intézett lökeméből áll,
ennélfogva mindazt, mit a hadakozás végső céljául mondottunk,
mindkét félre alkalmaznunk kell. Itt tehát ismét kölcsönhatás
nyilvánul. Mindaddig, míg ellenségemet tönkre nem tettem,
attól kell tartanom, hogy ő ver le engem ; nem vagyok tehát
többé ura magamnak, mivel ő szab elém törvényt, miként én
vele tevém. Ez a második kölcsönhatás, mely a második vég­
lethez vezet.
(Második kölcsön hatás.)
 17

5. Az erők végső megfeszítése.

Hogy az ellenséget legyőzhessük, erőfeszítésünket az ő
ellenálló erejéhez kell szabnunk ; ellenálló ereje bizonyos ered­
ményben nyer kifejezést, melynek tényezői egymástól el nem
különíthetők ; ezek : a rendelkezésre álló eszközök és az akaraterő
nagysága.
A rendelkezésre álló eszközök nagysága, amennyiben az
(habár nem is egészen) számokon alapszik, még meghatároz­
ható ; de az akaraterő foka már kevésbé állapítható meg és
csakis az indító tényezők fontossága után becsülhető némi-
képen meg. Föltéve, hogy ezen úton az ellenség ellenálló erejé­
nek nagyságát meglehetős valószínűséggel sikerül megállapíta­
nunk, úgy ennek alapján saját erőfeszítésünk mértékét szab­
hatjuk meg s azt azután vagy annyira fokozzuk, hogy általa
az ellenség erejét túlszárnyaljuk, vagy pedig abban az esetben,
ha erre képesek nem lennénk, azt lehető naggyá tesszük. Ámde
ugyanezt cselekszi az ellenfél is, tehát mindkét fél újabb ver­
senyre kel, amely a merev elmélet szerint ismét a végletek felé
törekvést eredményezi.
Ez a harmadik kölcsönhatás és harmadik véglet amelyre
bukkanunk.
(Harmadik kölcsönhatás.)

6. Módosítások a valóságban.
Azt tapasztaljuk, hogy a kutató elme, ha végletekkel, az
erők összeütközésével van dolga, melyek magukra hagyatva
az ő benső törvényükön kívül egyébnek nem hódolnak : a puszta
fogalom elvont mezején sehol meg nem pihen mindaddig, míg
csak a legszélsőbb határig el nem ért.
Ha tehát a háború puszta fogalmából a cél számára, melyet
kitűztünk, valamint az eszközökre nézve is, melyeket alkalmazni
szándékozunk, valamely abszolút pontot akarnánk levezetni :
úgy a szüntelen kölcsönhatások közepett oly szélsőségekbe ju t­
nánk, amelyek a képzelő erőnek a logikai elménckedés alig lát­
ható szálaiból szőtt játékánál egyebek nem lennének.
Ha az abszolútra támaszkodva, minden nehézséget egy toll­
vonással akarnánk megkerülni s logikai következetességgel meg­
maradnánk amellett, hogy mindenkor a végsőkre elkészülve
a legvégső erőfeszítést kell kifejtenünk : az ily tollvonással
nem a való élet, de a könyvek számára alkotnánk törvényt.
Feltéve még azt is, hogy az erőfeszítés legszélsőbb határa
abszolút és könnyen kipuhatolható lenne, meg kell vallanunk,
hogy az emberi elme még ez esetben is nehezen vetné magát
e logikai ábrándozás alá. Némely esetekben haszontalan erő-
fecsérlés következnék be, melyet a kormányzás egyéb alap­
elvének kellene ellensúlyoznia, emellett az akaratnak oly mérvű
megfeszítése követeltetnék, mely a kitűzött céllal helyes arány­
18

bán sehogysem állna. Ennélfogva tehát az akaraterő a kívánt

fokban nem is nyilvánulna, mivel az emberi akarat erejét logikai
elmélkedésből sohasem merítheti.
Minden máskép alakul azonban, ha az elmélet elvont teré­
ről a valóságba lépünk ; amott mindent az optimizmusnak
kellett alárendelnünk és úgy az egyik félnél, mint másiknál fel
kellett tennünk, hogy mindkettő egyaránt nemcsak a tökélyre
törekszik, de azt el is érendi. így lesz-e ez valamikor a valóság­
ban is ? Igen, ha :
1. a háború teljesen elszigetelt működés lenne, hirtelen
keletkeznék és az államélet megelőző folyásával összefüggésben
nem állana ;
2. ha az egyetlen döntésből, vagy akár az egyidőben történő
döntések sorozatából állana ;
3. ha általa teljes döntés lenne elérhető, amelyet a nyomá­
ban keletkező politikai állapotokra fektetett számítások leg­
kevésbé sem befolyásolnának .

7. A háború elszigetelt művelet sohasem lehet.

Az első pontra vonatkozólag : A hadviselő felek egyike sem
tekinthető a másikkal szemben elvont személynek, de még
az ellentállás eredményeit létrehozó — nem külső dolgokon
alapuló — tényezővel, t. i. az akarattal szemben sem. Ez az
akarat nem teljesen ismeretlen, mert annak mai állapotából
mindenkor következtethető, hogy milyenné válik majd holnap.
A háború nem hirtelen keletkezik, elterjedése nem pillanat
műve ; ennélfogva tehát az ellenfelek mindegyike a másikat
legnagyobbrészt nem aszerint ítéli meg, hogy szorosan véve
milyennek kellene lennie s mit tennie, de ítéletét arra alapítja,
hogy ellenfele milyen és mit cselekszik. És mert az ember az
ő tökéletlen szervezetével mindenha a legfőbb jó mögött marad :
a mindkét részen mutatkozó hiányok a mérséklő elvet kép­
viselik .

8. A háború nem lehet egyetlen, tartam nélküli

csapás.
A második pont a következő vizsgálódásokra indít :
Ha a háború egyetlen döntésből vagy az ugyanazon időben
történő döntések sorozatából állana, úgy a hozzá való minden­
nemű előkészületnek természetesen a végletek célzatával kellene
bírnia, mivel az e tekintetben elkövetett mulasztás később sem­
miképen sem lenne helyrehozható ; ez esetben a valódi életből
legföljebb az ellenfél előkészületei — amennyire azok előttünk
ismeretesek — szolgálhatnak nekünk mértékül ; minden egyéb
zsinórmértéket az elvont fogalmak teréről kellene meríteni.
Ha azonban a döntés több egymást követő ténykedésből áll,
a megelőzők természetesen összjelenségeikkel együtt a követke-
 19

zendők számára mértéket adhatnak. így azután a valódi élet az

»elvont« helyébe lép és mérsékli a végsők után való törekvést .
A háború szükségszerűleg egyetlen döntésből, vagy az egy
és ugyanazon időben történő döntések sorozatából állana, ha
a harcra hivatott valamennyi eszköz egyszerre vétetnék igénybe,
avagy lenne igénybe vehető ; mert amennyiben a döntés annak
a félnek eszközeit, akire nézve balul üt ki, szükségképen csök­
kenti : nagyon természetes, hogy abban az esetben ha az első
döntésnél minden harceszköz alkalmaztatott, második döntésre
gondolni sem lehet. A még ezután bekövetkezhető hadi tény­
kedések voltaképen csak az elsőhöz tartoznának s annak ta r­
tamát alkotnák.
Láttuk azonban, hogy már a háborúhoz való előkészületek­
nél a puszta fogalom helyébe az élet valósága, valamely vég­
letekig menő föltevés helyére valódi mérték lép : tehát ebből az
okból a két félnek egymásra gyakorolt kölcsönhatása a végső
erőfeszítés vonalától hátramarad s nem alkalmazza egyikük
. sem már kezdetben ereje összességét . De valamennyi erőnek
egyszerre való alkalmazását ezek természete és használatuk
módja is kizárja.
Ezek az erők : a tulajdónképeni haderő, az ország terep-
viszonyaival és népességével, továbbá a szövetségesek.
Az ország az ő terepviszonyaival és népességével tudniillik
azonkívül, hogy a tulajdonképeni küzdő erők forrása, egyúttal
azzal a részével, mely a hadszínhely, avagy arra számot­
tevő befolyást gyakorol : a háború hatásos tényezőinek jelen­
tékeny részét alkotja.
Habár minden mozgásba hozható küzdő erőt egyidőben
működtethetnénk is, nem úgy valamennyi erősséget, folyamot,
hegységet és lakost stb., szóval nem az egész országot, hacsak
ez nem oly kicsiny, hogy már a háború első ténye egész szél­
iében igénybe veszi. De a szövetséges fél közreműködése sem
függ a hadviselők akaratától; az állam viszonyok természetében
rejlik, hogy a szövetséges sokszor csak később avatkozik be,
vagy erősíti meg magát az elvesztett egyensúly helyreállítására .
Hogy az ellenálló erők eme része, melyet rögtön alkalmazni
nem lehet, némely esetben az összerónék sokkal nagyobb
része, amint azt az első pillanatra himlők és hogy ennek
következtében az erők egyensúlya helyreállítható még ott is,
hol az első döntés nagy erővel történvén, az nagy mértékben
meg is zavartatott : a később következőkben fog kifejtetni. Itt
csak annak bebizonyítására szorítkozunk, hogy a háború
természete az összes erőknek egy és ugyanazon időben szándékolt
teljes egyesítését meg nem engedi.
Ez ugyan magában véve nem ok arra, hogy az első döntés
érdekében teendő erőfeszítések mérsékeltessenek, mivel a döntés
kedvezőtlen kimenetele mindenkor hátrány, amelynek magun­
kat szándékosan kitenni nem szabad, mivel az első dön­
tés, ha egyetlen nem is marad, a következendőkre annál
nagyobb befolyást gyakorol, minél nagyobb v o lt; mindazonáltal
20

egy később bekövetkezhető döntés lehetősége azt eredményezi,

hogy az emberi szellem a roppant erőfeszítésektől való féltében
hozzá menekül, tehát az erőket az első döntéshez nem oly
tömegben gyűjti össze és nem annyira feszíti meg, mint amilyen
mértékben ennek különben történni kellene.
Mit a két fél egyike gyengeségből elmulaszt, az a másiknál
a mérsékletre nézve valódi és tárgyilagos alappá válik s eme
kölcsönhatás aztán a véglet felé törekvést az erőfeszítésben
alább szállítja.

9. A háború végeredményében nem mindenkor

abszolút értékű.
Végül pedig az egész háborúnak végeredménye sem tekint
hető mindenkor abszolút értékűnek, mivel a legyőzött állam
vereségében gyakorta csak múló bajt lát, amelyen a politikai
viszonyok későbbi időkben még segíthetnek. Hogy mennyire
mérsékli ez a körülmény is a feszültséget, az erő kifejtés
hevességét : magától értetődik.

Visszapillantás a 3—9. címekre.

Clausewitz a 3., 4. és 5. cím alatt a kölcsönhatások okozta vég­
letek törvényét fejtegeti.
A hadakozó felek — úgymond — az erőszak alkalmazásában
az ellenségnek védelemre képtelenné tételében, az erők megfeszítésé­
ben határt nem ismernek ; vagyis más szóval mindegyik fél in theoria
azon igyekszik, hogy célja elérésében az összes rendelkezésre álló erőket
a légerélyesebb módon akként használja fel} hogy az ellenséget fizikailag
teljesen tönkretegye.
A végletek törvénye azonban csak elméleti, mert mint szerző
7., 8. és 9. cím alatt bizonyítja, a valóság nagyon is módosítja azt.
Rendezett államok népeinél a legnagyobb hévvel vívandó élet­
halál harcról a legtöbb esetben nem lehet szó, m ert:
a) a hadviselő felek a háborúhoz való előkészületeket ellenfelük
ismert viszonyaihoz mérten, tehát csak egy bizonyos határig menve
állapítják meg (lásd 7. címet) ;
b) a háború anyagi és erkölcsi okoknál fogva nem áll, nem állhat
egyetlen döntésből ; már pedig ha a háborút egy csapás nem dönti el,
csak természetes, hogy a végletek törvényét az erőfeszítésre nézve
alkalmazni nem lehet ;
ej az egyik vagy másik fél nem akarja léteiét kockáztatni azáltal,
hogy összes erejét latba dobja ; nem akarja azért, mert azt véli, hogy
amit a jelen megtagad, meghozhatja majd a jövő.
Ha a valóságban a végletek törvénye hatályát veszti, mi a
mértéke a háború nagyságának ?
Mindenekelőtt a politikai cél és hatása a tömegre, az ellenfelek
jelleme, állami berendezései, állapotai és viszonyai.
Természetesnek fogjuk találni, hogy például: a nemzet szabad­
ságáért, a megélhetésért vívandó háború nagyobb erőfeszítést hoz létre,
mint olyan, amelyet egyéni vagy pártokokból vagy pedig hamis nyo­
mon járó rövidlátó politikáért, tehát esetleg a nemzet érdeke ellen kell
végigküzdenünk.
A politikai cél egymaga azonban csak viszonylagos mértéket
szolgáltat a háború nagyságára nézve.
Az ellenfelek jelleme, állami berendezései s viszonyai azok, melyek
növelik vagy kisebbítik a háborúnak a politikai cél által követett ere­
 21

jét. Például : csekély politikai ok is szülhet erőteljes és nagy háborút két

hatalmas, de egymással hosszú időn keresztül vetélkedő nemzet között
(1870/71. francia-német háború). Vagy politikai célból keletkező háború
elposványosodhatok a nemzet közömbössége vagy rossz tulajdonságai
folytán. (Hannibál Róma ellen.)
Hatalomra nézve egyenlőtlen államok között kitörő háború ere­
jét, nagyságát a politikai célon kívül a kisebb állam népének jelleme,
ereje, országának, vagyis a hadszínhelynek mineműsége határozza
meg. (1864-iki osztrák-porosz-dán háború.)

10. A végletek és abszolút fogalmak helyét az élet

valószínűségei foglalják el.
A mondottakból látjuk, hogy a hadakozásban az erőknek
a végsőkig való fokozásáról szóló szigorú törvény nem talál
alkalmazást.
Ha a végletektől tartani nem kell s azokra többé nem is
törekszünk : az ítélet dolga leend megállapítani ama határokat,
ameddig az erőfeszítésnek terjednie kell; ez azonban csak amaz
adatok alapján — amelyeket a való élet jelenségeiben nyerünk
— a valószínűség törvényének alkalmazása mellett történhetik.
Ha az ellenfelek immár nem puszta fogalmak többé, hanem
egyedített (individuális) államok és kormányok, ha a háború
többé nem képzeleti, hanem a cselekvésnek sajátszerű idomúit
folyamata : úgy a valóban létezők nyújtják az adatokat, ame­
lyekből az ismeretlent — a bekövetkezendőt —- megállapítani
kell. A felek mindenike tehát a valószínűség törvényének alkal­
mazásával az ellenfél jelleméből, berendezéseiből, állapotából
s viszonyaiból von következtetést annak cselekvésére, amely­
hez aztán saját cselekvését szabja.

11. Immár a politikai cél ismét előtérbe nyomói.

E helyen önmagától oly tárgy kerül vizsgálódásunk körébe,
melyet onnan (lásd 2. számot) eltávolítottunk. Ez a háború
politikai célja.
A politiKai célt a végletek törvénye, továbbá az ellenségnek
leverését és képtelenné tételét célzó szándék bizonyos tekintet­
ben háttérbe szorították. De amint a végletek törvényének
szigora en37hül, amint az ellenség védképtelenné tételét és le­
veréséi célzó szándék céljától eltér (tehát törekvésében enged),
a háború politikai céljának előtérbe kell lépnie. Ha vizsgáló­
dásunk nem egyéb meghatározott személyek- és viszonyokra
alapított valószínűség-számításnál : akkor az indító okként
szereplő politikai célnak az eredményre nézve jelentékeny
tényezővé kell válnia.
Minél kisebb az áldozat, melyet ellenfelünktől követelünk,
annál kevesebb erőfeszítést várhatunk részéről. Minél kisebb
tehát az ő erőfeszítése : annál csekélyebbek lehetnek a mieink is.
Továbbá minél kisebb a politikai cél, melyet magunk elé tű z­
tünk, annál csekélyebb jelentőséget tulajdonítunk annak s így
 annál hamarább ejthetjük azt e l : tehát annál csekélyebb lesz
már ennélfogva is saját erőfeszítésünk.
így válik tehát a háború eredeti indító okául szolgáló cél
úgy a hadakozás által elérni szándékolt célnak, valamint a köve­
telt erőfeszítéseknek is szabályozójává.
Ez azonban nem önmagától önmagáért, hanem mert nem
elvont fogalmakkal, de valóban létező dolgokkal állunk szem­
ben : mindkét államra való tekintetből alakul így. Egy és ugyan­
azon politikai cél a különböző népeknél, vagy akár ugyanazon
népnél is különböző időkben különböző hatást idézhet elő. A poli­
tikai célt tehát mértékül csak akkor alkalmazhatjuk, ha ama
hatást tekint jük, melyet ez az általa mozgásba hozandó tömegre
gyakorol. Szóval a politikai cél mellett a tömeg természete is
figyelembe veendő. Hogy ennek következtében az eredmény
egészen más lehet, aszerint, amint a tömegben a cselekvésre
kedvező vágj’ kedvezőtlen hangulat van, könnyen belátható.
Két népben vagy államban oly mérvű feszültség, vagy az ellen­
séges indulatok oly nagj- tömege lakozhatik egymás ellen, hogy
a háborúnak magában jelentéktelen politikai oka a természetét
messze túlszárnyaló hatást : valóságos robbanást idézhet elő.
Ilj’képen áll ez a politikai cél által mindkét államban elő­
idézett erőfeszítésekre, valamint a hadivállalat számára kitűzött
célra nézve is.
A politikai cél némelykor a hadivállalat számára kitűzött
céllal egj^beesik : p. o. bizonyos tartománjr elfoglalásánál ;
némelykor azonban nem alkalmas arra, hogy a háborúnak
céljául szolgálhasson. Ez utóbbi esetben ilyen (hadi cél) felállí­
tandó, amely azután a politikai célt, a békekötésnél mint
egyenrangú tényező helyettesítheti. De ezen ürügyek választásá­
nál is mindenkor figyelembe kell venni az egymással szemben
álló államok sajátlagosságait. Vannak viszonyok, amelyek
közepeit, ha a kitűzött politikai célt feltétlenül el akarj üli érn i:
a háború indító okául felvetett ürügynek emennél (t. i. a poli­
tikai célnál) követelőbbnek kell lennie. A politikai cél, mint
mérték (azaz szabályozó) annál inkább lép előtérbe, sőt határoz,
minél közönyösebbek a tömegek s minél kisebb az egymással
szemben álló államok közötti feszültség. Amint látjuk tehát,
lehetnek esetek, amelyekben a politikai cél csaknem egyedül
dönt.
Ha a hadi vállalat tulajdonképeni célja a politikai cél
(szándék) egyenértékű helyettesítője, úgy az ezzel karöltve jár
és pedig annál inkább, minél jobban lép előtérbe a politikai
cél (szándék). Ily módon aztán megmagyarázható, hogy belső
ellenmondás nélkül lehetnek kisebb-nagyobb fontosságú és
több-kevesebb eréllyel vívott háborúk : az irtóháborútól
kezdve az egyszerű fegyveres megfigyelésig. Ez azonban már
egy olynemű kérdéshez vezet, amelyet a későbbiek folyamán
még kifejteni tartozunk.
 23

12. Ámde ezzel nincsen kifejtve, vájjon a hadmíve-

letek szünetelése a háború közben helyén van-e?
Mélyen a dolog természetébe hatoló kérdés :
Vájjon a hadmíveletek szünetelhetnek-e csak egy pillanat­
nyira még abban az esetben is, ha a politikai követelmények
mindkét félnél a lehető legcsekélyebbek, a használatba vett
eszközök még oly gyengék s a hadivállalat számára kitűzött
cél még oly jelentéktelen is ?
Minden cselekvés végrehajtására bizonyos idő szükséges,
amelyet tartamnak nevezünk s mely aszerint , amint a cselekvő
a végrehajtásra több vagy kevesebb buzgalmat fordít, nagyobb
vagy kisebb lehet.
E »több«-e1 vagy ^kevesebbjei itt foglalkozni nem akarunk.
Dolgát mindenki a maga módja szerint végzi ; a lassú nem
azért végzi lassabban azt, mert arra több időt akar fordítani,
hanem mivel neki már az ő természeténél fogva több időre
van szüksége és sietve kevésbé jól tudná végezni. Ezen idő
tehát benső okoktól függ és a cselekvésnek tulajdonképeni
tartam át alkot ja.
Ha már most a háborúban végbemenő minden cselekvésre
nézve a fentebb kifejtett szükséges időtartamot vesszük alapul,
az azon felül ráfordított idő, vagyis a hadi működésben beállott
szünet — legalább az első benyomás szerint — észszerűtlennek
tetszik. Emellett azonban sohasem szabad szem elől tévesz­
tenünk, hogy itt nem a két hadviselő fél egyikének vagy má­
sikának előhaladásáról, hanem az egész háború (hadi működés)
lefolyásáról van szó.

13. Csak egy ok van, amely a cselekvést feltar­

tóztathatja s ez ok mindig csak az egyik fél részén
látszik lenni.
Ha két fél háborúra készült, úgy eme készülődésre őket
bizonyára az egymás ellen érzett ellenséges elv (indulat) kény­
szerítette ; az ellenséges elvnek (indulatnak), amíg csak a felek
egymás ellen hadilábon állanak — tehát egész a békekötésig —
eltűnni nem szabad s az csakis a két ellenfél egyikénél, még
pedig csakis azon feltétel alatt szunnyadhat, hogy ő a cselekvésre
valamely kedvezőbb időpontot vár be.
Már az első pillanatra is úgy tűnik fel, hogy a föltétel
mindenkor csak egyik oldalon lehet, mivel ha ez az egyikre
nézve előny, úgy a másikkal szemben az ellenkezővé, vagyis
hátránnyá kell válnia. Ha az egyik felet érdeke a cselekvésre
készti, úgy a másik felet érdeke okvetlenül a várakozásra
kell hogy utalja.
Az erők teljes egyensúlya a cselekvést meg nem szüntet­
heti, mivel ebben az esetben a pozitív célt követőnek, a táma­
dónak, előnyomulásban kellene maradnia.
24

Ha azonban olyképen akamók az egyensúlyt képzelni,

hogy az a fél, aki részén a pozitív cél, tehát a nyomosabb indító
ok van, egyúttal csekélyebb erővel rendelkeznék (mint a másik
fél) s ennélfogva az egyenlet az erők és az indító ok eredményé­
ből származnék, még ebben az esetben is mindig azt kellene
mondanunk, hogy ha az egyensúly eme állapotában mi változás
sem lenne várható, mindkét félnek békére kellene lépnie ; ha
pedig a változás előrelátható, ez csak az egyik fél részére nyúj­
tana előnyt, a másikat pedig ezáltal cselekvésre kényszerítené.
Látjuk tehát, hogy az egyensúly fogalmából a fegyverszünet
szükségessége ki nem magyarázható, hanem hogy ezt mégis
valamely, a cselekvésre kedvezőbb pülanat bevárására kell
vissza vezet n ünk.
Tegyük fel, hogy két állam közül az egyiknek határozott
(pozitív) célja az, hogy ellenfelétől valamely területet elvegyen
a végből, hogy az ebben nyert előnyt a békekötés alkalmával
értékesítse. Az elfoglalás ténye által politikai célját elérvén,
számára a cselekvés szüksége megszűnt s a nyugvás ideje áll
be. Ha ellenfele a dolog ilyetén kimenetelében megnyugszik :
békét kell kötnie ; de ha ezt tenni nem akarja, cselekednie kell ;
ha már most meggondoljuk, hogy e félnek tegyük föl négy
hétnél több időre van szüksége, hogy a cselekvéshez szervez­
kedjék, úgy bizonyára elég oka van arra, hogy a cselekvést
elodázza.
E pillanattól kezdve azonban a cselekvés logikus kötele­
zettsége a pozitív célt követő ellenfélre háramlik, őt arra ösztö­
nözvén, hogy a legyőzöttnek a cselekvésre való szervezkedéshez
időt ne engedjen. Magától értetődik, hogy a tárgyalt esetre
nézve föltételezzük, hogy a felek egymás szándékáról köl­
csönösen tájékoz vák.

14. Ezáltal a hadi munka folytonossága állana elő,

ami újólag a végsőkig vezetne.
Ha a hadi munka folytonossága tényleg meg volna, úgy
megint minden a végletekig vitetnék ; mert eltekintve attól,
hogy az ilyen szakadatlan tevékenység az érzelmi erőket inkább
feltüzelné s ezáltal az egésznek a szenvedélyesség magasabb
fokát, nagyobb elemei erőt kölcsönözne : a cselekvésbeli folyto­
nosságnak eredményei is súlyosbbakká válnának, ha az ese­
mények (cselekmények) közt háborítlan okozatbeli összefüggés
állana elő úgy, hogy minden egyes cselekmény jelentékenyebbé,
tehát egyszersmind veszélyesebbé is válnék.
Tudjuk azonban, hogy a háborúban e folytonosság
ritkán avagy épen soha sincs meg s hogy számos olyan háború
van, amelyben a reá fordított időből a tulajdonképeni harci
cselekvésre épen a legkevesebb esik, míg az idő legnagyobb
része a szünettel telik el.
 25

Ez a jelenség nem lehet anomália s a cselekvés szünetelése

a háborúban lehetséges, azaz a háború természete által ki nem
zárt dolog marad.
Hogyan és miért van ez így ? : most szándékozunk ki­
mutatni.

15. Ebben az esetben az ellentétesség törvényét

vesszük igénybe.
Miután az egyik fél vezérének érdekeit a vele szemben
álló másik fél vezérének érdekeivel teljesen ellentétesnek téte­
leztük fel : az ellentétek törvényét alkalmaztuk. Ezen törvényről
a továbbiak folyamán még külön fejezetben szólunk, itt csupán
csak a következőket jegyezzük meg.
Az ellentétesség törvénye csak akkor érvényesíthető, ha az
egy és ugyanarra a tárgyra alkalmazzuk, ahol a tevőleges meny-
nyiségek vagy erők és ellentéteik — a nemlegesek — egy­
mást teljesen megsemmisítik. Az ütközetben mindkét fél győzni
akar ; itt tehát valódi ellentétesség nyilvánul, mivel az eg3Tik
győzelme a másikét teljesen megsemmisíti. Ha azonban két oly
különböző dologról van szó, ámeneknek közös vonatkozásai
(nem benső tulajdonságaikban, tehát nem magukban a dolgok­
ban, hanem) rajtuk kívül vannak : úgy az ellentétesség is a dol­
gok vonatkozásaiban, de nem a dolgokban magukban nyilvánul.

16. Támadás és védelem nemre nézve különböző

és egyenlőtlen erejű (nagyságú) dolgok, miért is
reájuk nézve az ellentétesség elve nem alkal­
mazható.
Ha a háborúnak mindig egy és ugyanazon alakja lenne,
azaz mindenkor csak az ellenség megtámadásából állana anél­
kül, hogy egyik a védelemre szorítkoznék, avagy más szavakkal :
ha a támadás a védelemtől csupán a pozitív indító okban külön­
böznék, amely az egyik félnél meglenne, ellenben a másiknál
hiányzanék, emellett azonban a harc mégis mindig egynemű
lenne, akkor e harcokban az egyik fél előnye a másik félre
nézve mindenkor ugyanolyan mérvű hátránnyá válnék : tehát
a valódi ellentétesség nyilvánulna.
Ámde a harctevékenység maga két alakban nyilvánul :
a támadásban és védelemben, amelyek, amiként később tény­
leg ki fogjuk mutatni, igen különböző és egyenlőtlen erők.
Az ellentétesség tehát nem a támadásban és védelemben magá­
ban, hanem amire mindkét fél törekszik : a döntésben rejlik.
Ha az egyik fél vezére a döntést később óhajtja, úgy azt
a másik félnek, természetesen a harc ugyanazon alakjában,
korábban kell kívánnia. Ha A érdeke azt parancsolja, hogy
ellenfelét ne most, hanem 4 héttel később támadja meg, úgy
26

B érdekében az a kívánatos, hogy ne négy héttel később, hanem

most támadtassék meg. Ez a közvetlen ellentét, amelyből azon­
ban még nem következtethető, hogy J5-nek érdekében állana,
hogy A-t most rögtön megtámadja, ami nyilván egászen
más dolog.

17. A védelemnek a támadás fölötti túlsúlya gya­

korta megsemmisíti az ellentétesség hatását és
ez fejti meg e műveletek szünetelését a háború
közben.
Ha a védelem formája erősebb a támadásénál, amint ezt
tárgyalásunk során Iá fogjuk mutatni, az a kérdés merül föl :
vájjon a később bekövetkező döntésből származó előny az egyik
félre akkora-e, amekkorát a védelem a másiknak nyújt ; ahol
az nem akkora, ellentétességével emezt (a védelem előnyét)
nem is ellensúlyozhatja s ennélfogva a hadmíveletek folyására
be nem folyhat. Látjuk tehát, hogy az érdekek ellentétességé­
ben (polaritásában) rejlő buzdító erő abban a különbségben,
mely a támadás és védelem ereje közt van, elenyészik s
ennek következtében hatástalanná válhatik.
Ha tehát az, aki részére a jelen alkalom kedvezőnek mu­
tatkozik, oly gyenge, hogy a védelemnyújtotta előnyről le nem
mondhat, bele kell nyugodnia abba, hogy egy kedvezőt­
lenebb jövőnek nézzen elejébe, mivel reá nézve mindig előnyö­
sebb lehet a kedvezőtlen jövőben védőleg harcolni, mint most
támadólag lépni föl, avagy békét kötni. Miután pedig meggyőző­
désünk szerint a védelemnyújtotta előny (helyes módon értel­
mezve) igen nagy és sokkal nagyobb, amint azt az első pilla­
natra gondolnék : ezáltal a háborúskodás folyamán oly gyakran
beálló szünetek könnyen megmagyarázhatók anélkül, hogy
azokban valamely benső ellentmondást kellene föltételezni.
Minél gyengébbek a cselekvésre késztő okok, annál inkább
enyésznek azok el és semmisülnek meg a támadás és védelem
különbségeiben s miként a tapasztalat mutatja, annál gyakrab­
ban is állnak be szünetek a háborús munka közben.

18. Egy másik ok a helyzet hiányos áttekintésében

rejlik.
Van ezenkívül egyéb ok is, mely a hadi műveletekben
szünetet hozhat létre, s ez a helyzetnek hiányos áttekintése.
Mindegyik hadvezér csak a saját helyzetét képes eléggé áttekin­
teni ; az ellenfélét csupán csak kétes hírek alapján ítélheti meg ;
ebben az ítéletében aztán tévedhet, s tévedése következtében
azt hiheti, hogy a cselekvés sora az ellenségen van, holott pedig
ő az, kinek cselekednie kellene. A helyzet hiányos áttekintése
ugyan épen oly gyakran indíthatna időszerűtlen cselekvésre,
 27

mint a cselekvés időszerűtlen beszüntetésére is, ennélfogva úgy

a hadiműveletek gyorsítását, valamint halasztását is előidéz­
heti, mindazonáltal mégis mindig természetes oknak kell
tartanunk, mely a hadiműveletet benső ellenmondás nélkül
megakaszthatja. De ha meggondoljuk, hogy mindenkor inkább
vagyunk hajlandók ellenfelünk erejét túlbecsülni, mint keve­
sebbnek tartani — mivel ez már az emberi természettel
jár —, megengedhetjük azt is, hogy a helyzet hiányos áttekin­
tése általánosságban nagy mértékben hozzájárul ahhoz, hogy
a hadiműveletek késleltetnek s azok elve is mérsékeltessék.
A szünetelés lehetősége a hadiművelet újabb mérsékléséhez
vezet, miután e körülmény a szenvedélyekre csillapítókig hat,
miután a háborúval járó veszélyt kevesbíti s az elvesztett egyen­
súly helyreállítására alkalmas eszközök számát gyarapítja.
Minél nagyobb a feszültség, melyből a háború keletkezett, minél
nagyobb tehát a háború erélye, annál rövidebbek lesznek e
szünetek ; minél gyengébb indító ok a háború elve, annál hosz-
szabb leend a háború, mivel a nyomosabb okok az akaraterőt
fokozzák ; az akaraterő pedig, amint tudjuk, mindenkor ténye­
zők ént, az erők eredményeként szerepel.

19. A hadicselekmény (művelet) közben beálló

gyakori szünetelés a háborút az »abszolút« fogal­
mától mindinkább eltávolítja és a valószínöség-
szánütás körébe tartozóvá teszi.
Minél lassabban folyik le azonban a hadicselekmény, minél
gyakrabban és hosszabb időre szünetelnek azok, annál köny-
nyebb lesz valamely tévedést helyrehozni, annál vakmerőbb
lesz tehát a cselekvő föltételezéseiben, s annál inkább fog ezek­
ben a végletek határán belül maradni és mindent a valószínűre
s a »hiszem«-re építeni. Az adott viszonyokra alapított való­
színűség-számításra nézve tehát, melyet a fenforgó eset termé­
szete megkövetel, a hadicselekmény többé vagy kevésbé gyors
lefolyása több vagy kevesebb időt enged.

Visszapillantás a 12 —19. címekre.

Míg Clausewitz az előző címekben a háború általános természetét
először elvontan véve, majd a valóság tényezői tekintetbevételével
fejtegette, addig a 12., 13., 14., 15., 16., 17., 18., 19. cím alatt annak
a kérdésnek megvilágításával foglalkozik, hogy mily okok szülik a
háború közben gyakorta előforduló szüneteket.
E kérdés tisztázását nagyon lényegesnek tartja és pedig azért,
mert a szüneteket előidéző okokból:
a) beigazolva látja, hogy a védelem helyes módon értelmezve
nagyobb előnyt nyújt, mint a támadás ; továbbá
b) következtetést von arra nézve, hogy a háborús cselekmények
nem abszolút — hanem valószínűség-számításon alapulnak.
Mielőtt szerző a hadműveletek szünetelését előidéző okokat fejte­
getné, az ó megszokott alaposságával minden e kérdéssel csak a leg­
távolabbról is összefüggő dolgot tisztáz és megvilágít.
28

Először is a háború >>szükséges tartamának« fogalmát állapítja meg.

Szerinte a háborúnak feltétlenül szükséges tartama a hadvezérek
tulajdonságaitól függ. A közbeeső szünetek látszólagosan észszer ötle­
ne k és feleslegesek, azért, mivel elvontan véve csak a gyengébb félnek
lehet oka cselekvését ideiglenesen beszüntetni, míg a másiknak, épen
ellenfelének gyengeségét felhasználandó, az akciót abbahagyni nem
szabad.
Ha ez a tétel áll — s áll, miként Clausewitz azt tárgyalása folya­
mán kimutatja —, akkor az ellentétesség törvényénél fogva a hadimunka
folytonosságának kell előállnia, vagyis más szóval az egyszer megkezdett
háborút a legnagyobb eréllyel és minden szünetelés kizárásával mind­
addig kell folytatni, míg a békekötés be nem következik.
Hogy lehet mégis a háború közben előforduló szüneteket meg­
magyarázni ?
Másképen nem, mint úgy, ha kimutatjuk, hogy az ellentétesség
törvénye több esetben hatálytalanná válhatik.
Clausewitz tehát következőleg okoskodik :
A háborús mmikának (cselekményeknek) a kezdettől a béke­
kötésig tartó szakadatlan folytonossága meglenne, ha :
az ellentétesség törvénye mindenkor érvényre jutna.
Ámde az ellentétesség szabálya csak egy és ugyanazon tárgyban,
vagy pedig különnemű, de egyenlő erejű tárgyak közös vonatkozásában
nyilvánul ; két oly különböző dolognál, melyek közül az egyik nagyobb
erőt képvisel, mint a másik, az ellentétesség törvénye nem működik,
és pedig azért, mert különnemű és egyenlőtlen erejű dolgoknak közös
vonatkozása nem is lehet.
Mivel pedig a háborúban a harci tevékenység két nemét külön­
böztetjük meg, t. i. a támadást és a védelmet, melyek közül a védelem
a nagyobb erőt képviseli : az ellentétesség törvénye reájuk nem alkal­
mazható.
Már most, ha az ellentétesség törvénye nem működik, a háborús
cselekmény folytonossága megszakításának mi sem áll útjában.
E következtetésig jutva, az lesz a kérdés : mi idézi elő a háború
közben előforduló szüneteket ?
Az egyik okot sokszor a védelemnek a támadás fölötti túlsúlya,
a másikat a helyzet hiányos áttekintése szolgáltatja.
Hogy a védelemnek a támadás fölötti túlsúlya a háború közben
szünetet képes előidézni, a következőképen bizonyítható be :
A védelem túlsúlya a támadás fölött az ellentétesség törvényét
megsemmisíti ; ha pedig az ellentétesség törvénye nem működik, akkor
a háborús cselekményekben folytonossági hiány áll elő ; tehát logikuson:
a védelem túlsúlya a támadás fölött folytonossági hiányt idéz elő.
Vagyis tétellé formulázva:
Ha a háborúban az ellentétesség törvénye bizonyos okból nem műkö­
dik, a háború közben beálló szünet indító okának magában az ellentétességet
megszüntető okban kell lennie.
Jobb megérthetés végett vegyünk egy példát. X. a támadó, Y.
a védő.
A támadó a háború folyamában belső okoknál fogva annyira gyen­
gül, hogy támadását egy bizonyos ideig nem folytathatja.
Y. védőnek az ellentétesség törvényénél fogva X-nek a szünetelést
(mely alatt az új erőket gyűjt) nem volna szabad megengednie ; de
mivel ő maga is oly gyenge, hogy az X. ellen irányuló támadást nem
kockáztathatja, vagy más szóval: mivel ő a pozitív célú ellenség esetleges
védelmében rejlő erőt nem győzheti le, a szünetet kénytelen-kelletlen
el kell fogadnia.
A közbeeső szüneteket előidéző másik ok : t. i. a helyzet hiányos
áttekintése a két fél vezetői részéről bővebb magyarázatot nem igényel.
Mindegyik fél azt hiszi, hogy egy kötendő fegyverszünet a saját hasznára
s a másik hátrányára szolgál.
Ezen esetben tehát a polaritás törvénye nem tényleg, de a felek
képzelete szerint működik, az esetben a szünetet cselekménynek (erő­
gyűjtés cselekményének) kell tekintenünk.
 29

20. Tehát a véletlen hiányzik még csupán arra,

hogy a háborút játékká változtassa, ez pedig a
legkevésbé hiányzik.
Mindebből láthatjuk, hogy a háborút tárgyi természete
mily mérvben teszi valószínűség-számítás tárgyává ; csak egy
tén 3^ező hiányzik még ahhoz, hogy az (szerencse) játékká váljon ;
e tényező, melyet pedig épen nem nélkülöz a véletlen, a vakeset.
Nincs egyetlen oly emberi foglalkozás sem, mely (a vak-
esettel) a véletlennel oly általános és folytonos érintkezésben
lenne, mint a háború.
A véletlennel együtt azonban az eshetőségnek és ezzel
együtt a szerencsének is nagy szerep jut a háborúban.

21. Amiként tárgyi természete úgy alanyi termé­

szete is játékká teszi a háborút.
Vessünk csak egy pillantást a háború alanyi természetéref
vagyis azokra az erőkre, amelyek által vezettetik, úgy a háború
előttünk még inkább (szerencse) játék gyanánt tűnik fel.
A haditénykedés eleme, melyben mozog: a veszély ;
a veszély közepett pedig melyik a legelőkelőbb lelki erő ? a
bátorság. Ámbár a bátorság eszélyes számítással is párosulhat,
mindamellett attól különböző nemű, s mindkettő az egyének
külön-külön lelki tulajdonságaiban gyökeredzik ; ellenben a
kockázat a szerencsében való bizalom, merészség és vakmerő­
ség csupán a bátorságnak nyilvánulásai, melyek mindannyian
az esélyt keresik, mivel ez az ő elemük.
Látjuk tehát, hogy az abszolútnak (a feltétlennek) és az
úgynevezett mennyiségtaninak a hadművészet számításaiban
helye nincs és abba már eleve a lehetőség, a valószínűség, a
szerencse és szerencsétlenség játéka is mind bele vegyül, melyek
aztán szövésük kis és nagy szálain tovább haladva, a háborút
az emberi cselekedetek összes nemei között leginkább teszik
a kártyajátékhoz leghasonlóvá.

22. Ez az emberi lelket általában leginkább képes

vonzani.
Jóllehet elménk mindenkor a világos és biztos felé törek­
szik, lelkünket mégis gyakran vonzza a bizonytalan, az isme­
retlen. Ahelyett, hogy lelkünk az elmét a bölcseleti vizsgáló­
dások és logikai végkövetkeztetések szűk ösvényén mintegy
öntudatlanul követné arra a térre, ahol idegenül érzi magát s
ahol az ismert dolgok mind elhagyni látszanak őt ; szívesebben
kalandozik képzeletünk a véletlen, a szerencse honában, mert
amíg amott a legszükségesebbel kell megelégednie, addig itt
a lehetőségek bőségében dúslakhatik, amelytől aztán föllel­
kesülve, bátorsága fokozódik, úgyannyira, hogy merészség és
 veszély lesznek azok az elemek, amelyek árjaiba magát bátor
úszóként beleveti.
E helyzetében cserbenhagyja-e őt az elmélet, hogy aztán
abszolút érvényű következtetéseket és törvények felállításában
hivalkodjék ? úgy ez esetben a gyakorlati életre nézve mi haszna
sem lenne.
Az elméletnek azt, ami emberi, szintén tekintetbe kell
vennie, így a bátorságot, valamint a merészséget és a vakmerő­
séget is. A hadművészetnek fizikai és erkölcsi erőkkel lévén
dolga, következik, hogy : a fölt étlent (az abszolútot) és biztosat
sehol el nem érheti, s hogy ennélfogva a véletlen játékának
a legnagyobbakban épúgy, mint a legcsekélyebbeknél, min­
denütt egyformán tere van.
Amily helyet foglal el egyrészt a véletlen, másrészt époly
helyet kell elfoglalnia a bátorságnak és önbizalomnak s épannyi
teret kell ez utóbbiak részére is biztosítani, minőt azelőbbi elfoglal.
Bátorság és önbizalom tehát igen lényeges tényez őkül
tekintendők a háborúban. Az elmélet következőleg csakis oly
törvényeket állítson fel, amelyekben eme legnemesebb és
nélkülözhetetlen erények legkülönbözőbb változatainak és foko­
zatainak szabad tere van. A merészségben is van még eszélyes-
ség és óvatosság, csakhogy e tulajdonságok egészen külön mér­
legelés alá esnek.

23. A háború azonban mindig komoly eszköz a

legkomolyabb cél szolgálatában. Ennek közelebbi
határozványai.
Vonatkozással az előbb mondottakra : ilyen a háború ter­
mészete, ilyen a hadat intéző vezér és a háborút szabályozó
elmélet is.
A háború azonban sem időtöltésnek, sem a kockázat és
siker puszta kedvtelésének, sem pedig a szabad lelkesülés
művének nem tekinthető : komoly eszköz ez, komoly cél szol­
gálatában. Mindaz, mi a szerencsének színjátékából reá vető­
dik, mit a szenvedélyeknek hullámzásából, továbbá a bátorság,
képzelet és lelkesülés nyilvánulásaiból magába fogad : csak
sa játlagosságait alkot ják.
Törzsek, népek, különösen pedig a művelt népek háborúi
mindenkor valamely politikai helyzetből indulnak ki, s mindig
valamely politikai ok által idéztetnek elő, miért is a háború
politikai ténykedés. Ha a háború az erőszaknak csupán teljes,
zavartalan és föltétien nyilvánulása lenne, ahogy ezt annak
puszta fogalmából levezetnünk kellett : úgy ez attól a pillanattól
kezdve, amelyben a politika által előidézve ennek helyébe
lépne, azt (a politikát) mint tőle teljes független valami, a fel­
színről leszorítaná és saját törvényeit követné, mint valamely
robbantó akna, mely semmi más irányban hatni nem tud, mint
amely felé előkészített berendezése képesíti.
 31

Tényleg így is képzeltük a dolgot magunknak mindannyi­

szor, valahányszor a politika és hadvezetés között hiányzó
összhang az ilynemű elméleti megkülönböztetésekre veze­
tett. E feltevés azonban alapjában hamis, azért meg nem
állhat.
A háború, ahogy a közéletben tapasztaljuk, nem oly
szélsőség, melynek feszültsége egyetlen felrobbanás által szét­
pattan, hanem oly erők hatása, melyek nem egyenletesen és
egyformán fejlődnek, s az egyik pillanatban eléggé felduzzad­
nak oly célból, hogy azt az ellentállást, melyet a lomhaság ás
súrlódás elébe gördítenek, legyőzhessék, a másik pillanatban
azonban gyöngeségüknél fogva hatást nyilvánítani nem
képesek.
A háború ennélfogva bizonyos tekintetben az erőszak többé-
kevésbé heves lüktetése, mely következésképen a feszültséget
többé-kevésbé megszünteti, az erőket kimeríti, más szóval :
több vagy kesesebb gyorsasággal a célhoz vezet ; emellett
azonban még mindig elég huzamos ideig tart arra nézve, hogy
folyamatát vagy irányát szabályozhassuk, röviden tehát :
hogy a vezető értelem akarata által igazgattathassék.
Ha meggondoljuk, hogy a háborút valamely politikai célért
indítják, igen természetesnek találjuk, ha vezetésénél amaz
első indító ok, mely őt életre hívta, mint első, a legfőbb
figyelemben részesül.
A politikai cél azonban ezért még nem tekinthető desz pótikus
törvényszabónak, mert sokszor az eszközök természetéhez kell
alkalmazkodnia, miáltal aztán nem ritkán átváltozik, de mégis
mindenkor oly tényező marad, melyet elsősorban kell tekintetbe
venni. A politika tehát az egész hadmíveleten (cselekményen)
kereszt ül vonul, s arra, amennyire ezt a háború szétrobbanó
erőinek természete megengedi, folytonos befolyást gyakorol.

24. A háború a politikának folytatása csupán,

csakhogy más eszközökkel.
Látjuk tehát, hogy a háború nem csupán valamely politikai
ténykedés, hanem valóban politikai eszköz, a politikai érint-
kezés folytatása : a politikai érintkezés végrehajtása, sajátlagos
eszközökkel.
Ami tehát a háborúban még sajátlagos, az csupán eszközei­
nek sajátlagos természetéből ered.
Hogy a politika céljai és irányzatai ezekkel az eszközökkel
ellenkezásbe ne jussanak, azt a hadművészet általában, a had­
vezér pedig minden egj-es esetben megkövetelheti. Eme követel­
mény valóban nem csekély ; de bármily erős visszahatása legyen
is ez egyes esetekben a politikai célokra, eme visszahatást nem
tekinthetjük egyébnek, mint azok módosításainak, mivel a poli­
tikai szándék a cél, a háború pedig az eszköz a cél szolgálatá­
ban : az eszközt pedig cél nélkül sohasem gondolhatjuk.
 25. A háborúk különfélesége.
Minél mélyrehatóbbak és erősebbek a háborút indító okok,
minél inkább veszélyezteti a háború az egyes népek léteiét,
minél merevebb a háborút megelőző feszültség, annál inkább
fog a háború elvont alakjához közeledni, annyival inkább törek­
szik az ellenfél tönkretételére, annál inkább találkozik a háború
célja a politika irányzatával : s annál inkább fog a háború
harcias és nem politikai jelleget ölteni.
Minél gyengébbek, illetőleg lazábbak azonban a háború
kitörését indító okok és feszültségek : annál kevésbé fog a háború
elemeinek természetes irányzata, azaz : az erőszak azon módon
érvényesülni, amint azt a politika óhajtja ; annál inkább kell
tehát a háborúnak természetes irányától eltéríttetnie, annál
inkább különbözik a háború politikai célja az ideális háború
céljától : annál inkább válik a háború politikaivá.
Nehogy azonban az olvasó helytelen képet alkosson magá­
nak, meg kell itt jegyeznünk, hogy a háború természetes irány­
zata alatt annak csupán logikai avagy bölcseleti irányzata,
semmiesetre sem pedig a tényleg egymással súrlódásba jutott
erőknek, például a küzdő felek összes lelki erői és szenvedélyei­
nek irányzata értendő avagy gondolandó.
Bár egyes esetekben ezek is felizgat hatók oly mértékben,
hogy a politika határain belül csak fáradsággal tarthatók vissza ,
de a legtöbb esetben ily ellenmondás nem keletkezik, mivel ily
komoly törekvésekkel kapcsolatban megfelelő nagyszabású terv
is fog létezni.
Ahol a terv jelentéktelen dolgok elérését tűzi célul, ott
a tömegekben lelki erők törekvései is oly csekély mértékben
fognak nyüvánulni, hogy e tömegeket inkább buzdítani, mint
fékezni lesz szükséges.

26. Ezek mindannyiát politikai ténykedésnek

tekinthetjük.
Hogy a fődologra visszatérjünk : ha igaz is az, hogy
a háború egyik nemében a politika épenséggel észre nem
vehető, holott az más nemében határozott alakban nyilvánul,
mégis állíthatjuk, hogy az egyiknek jellege ép úgy politikai,
mint a másiké; mert ha a politikát a személyesített állam
értelmiségéül tekintjük, úgy mindazon állapotok között,
amelyeket a politikának számításaiban tekintetbe kell vennie,
ott van az is, amely az összes körülmények természete
szerint a háború első nemét igényli.
Csak abban az esetben, ha politika alatt nem a dolgok
általános belátását (az érdekek bölcs, helyes fölfogását), de
az erőszaktól elfordult, elővigyázó, fortélyos és rosszhiszemű
eszélynek elfogadott fogalmát kell értenünk : fog a háború
utóbbi fajtája inkább ehhez tartozni, mint az előbbi.
 33

27. Eme nézet befolyása a hadtörténelem és az

elmélet alapelveinek megértésére.
Látjuk tehát, hogy először is a háborút semmi körül­
mények között sem tarthatjuk önálló dolognak, hanem poli­
tikai eszköznek s csakis e feltevés mellett kerülhetjükki azt,
hogy az egyetemes hadtörténelemmel ellentétbe ne jussunk.
Csakis e feltevés tárja fel előttünk az értelmes belátás (átgon­
dolás) nagy könyvét.
Másodszor épen e nézet mutatja nekünk : milyen külön­
féléknek kell lenniök a háborúknak az őket előidéző indokok
és viszonyok természetéből kifolyólag.
Az államférfiú és hadvezér legelső, legnagyszerűbb és leg­
döntőbb befolyással ható ítélete abban rejlik, hogy a viselendő
háborút e tekintetben helyesen felismerje, nehogy olyasvala­
minek tekintse vagy olyanná akarja tenni, ami a viszonyok
természeténél fogva nem lehet.
A hadászatot illető kérdések között ez a legelső és a leg­
terjedelmesebb, amellyel majd a továbbiak folyamán a hadi-
tervnél közelebbről foglalkozunk.
Itt megelégszünk azzal, hogy tárgyalásunkat azon pontig
vezettük, amelyről a háborút és elméletét vizsgálnunk kell.

28. Eredmény az elmélet számára.

A háború azért, mert természetét minden egyes esetnek
megfelelően változtatja, nemcsak valódi khamáleon, hanem a
benne uralgó irányzatok összjelenségeinél fogva oly csudálatos
háromság, mely elemének veleszületett erőszakosságából, t. i.
a vak természeti ösztönnek tekinthető gyűlöletből és ellen­
ségeskedésből, továbbá a véletlennek és valószínűségnek
játékából, melynek folytán a háború az emberi lélek mun­
kájává válik és végre a puszta észt igénybe vevő politikai
eszköz alárendelt természetéből áll.
E háromság közül az elsőt a népből, a másodikat a had­
vezér és hadseregéből, a harmadikat leginkább a kormányzatból
nyeri a háború. Mindazoknak a szenvedélyeknek, amelyeknek a
háborúban lángra kell gyúlniok, a népek kebelében már meg kell
lenniök ; a terjedelem pedig, amely a bátorság és tehetségnek
a véletlen valószínűségének országában jutni fog : a hadvezér­
nek és seregnek tulajdonságaitól függ ; míg a politikai célok
meghatározása kizárólag a kormány hatáskörébe tartozik^
E három irányzat, melyek mindegyike különböző törvény­
szabó gyanánt jelenik meg, mélyen a tárgy természetében
gyökeredzik és változó nagyságot képvisel. Az oly elmélet,
mely ezek egyikét-másikát tekintetbe nem venné, vagy közöt­
tük valamely önkényű viszonyt állapítana meg : a valósággal
nyomban oly ellentétbe jutna, amely azonnal megsemmisítené.
34

Az elmélet feladata tehát az, hogy magának e három

irányzat, mint három delejes sark között mindig teljes moz­
gásszabadságot biztosítson.
Hogy e nehéz feladat miképen oldható a legkönnyebben
meg, azt jelen könyvünknek a háború elméletéről szóló első
részében fogjuk vizsgálni.
Mindenesetre azonban a háború fogalmának itt adott
meghatározása az az első és vezető fénysugár, mely számunkra
az elmélet alapépítményére vetődik, s mely arra képesít,
hogy elsősorban necsak a nagy tömeget osztályozhassuk,
de annak részeit is megkülönböztess üli.

MÁSODIK FEJEZET.

Céi és eszközök a háborúban.

Miután az előbbi fejezetben a háború összetett és válto­
zékony lényegével megismerkedtünk, meg kell vizsgálnunk :
vájjon ennek minő betolj'ása van a háború céljára és esz­
közeire.
Ha legelőször a célt kutatjuk, melyre a háborúnak irá­
nyozva kell lennie avégett, hogy a politikai szándéknak leg­
jobban megfeleljen, ezt ép oly változékonynak fogjuk találni,
mint amily változékonyak a politikai szándék (cél) és a háború
sajátlagos viszonj^ai.
Ha egyelőre újból a háború tiszta fogalmát vesszük tekin­
tetbe, azt kell állítanunk, hogy politikai célja tulajdonképen
hatáskörén kívül esik ; mert ha a háború oly célzatú hatalmi
ténykedés, meljT által az ellenség a saját akaratunk telje­
sítésére kényszerítendő : úgy mindenkor és egj7edíil csakis
az ellenség leverése, vagyis lefegyverzése lenne a feladat.
Először tehát ezt a, a tiszta fogalomból levezetett (hadi)
célt — melyet azonban a valóságban is igen sok eset meg­
közelít — eme valóságban vizsgáljuk meg.
E mű folyamában a haditerv előadásánál tüzetesebben
lesz megvizsgálandó az a kérdés : vájjon mit tesz az, ha
valamely államot lefegyverezünk ; e kérdés érintésében már
itt három dolgot kell megkülönböztetnünk, melyek három
általános tényezőt képviselvén, minden egyebet magokban
foglalnak ; ezek : az ellenség hadi ereje, országa és akarata.
A fegyveres erő megsemmisítendő, azaz olj7an állapotba
helyezendő, melyben a harcot tovább ne folytathassa ; meg­
jegyezzük itt, hogy a következőkben az ellenséges fegyveres
erő megsemmisítése« csakis a jelzett értelemben veendő.
Az ország meghódítandó, mivel : az országból új hadi erő
lenne teremthető.
De ha mindez már meg is történt, a háború, vagyis az
ellenséges feszültség és az ellenséges erők hatása még nem
 35

tekinthető befejezettnek, illetőleg megszűntnek mindaddig,

míg az ellenségnek akarata szintén meg nem töretett, vagyis
míg kormányát és szövetségeseit a békekötés alá jegyzésére,
vagy pedig népét hódoltságra nem kényszerít ettük ; mert a
harc — bár az országnak teljes birtokában vagyunk — ennek
belsejében vagy pedig a szövetségesek segédkezése mellett is
újból lángra lobbanhat. Igaz ugyan, hogy ez a békekötés után
is megtörténhetik, de az csak annyit bizonyít, hogy nem
minden háború jelent végleges megoldást és eldöntést, mivel
még ez esetben is magában a békekötésben mindenkor szám­
talan szikra alszik ki, mely csöndesen tovább éledt volna s a
nagy feszültség megemyed, mivel a békére hajlandó kedélyek,
minők minden népnél és minden viszonyok közt mindig nagy
számmal találhatók, az ellenállásról teljesen lemondanak. Bár­
mikép legyen különben : a békével a célt mindig elértnek s
a háború dolgát befejezettnek kell tekintenünk.
Minthogy a föntemlített három dolog közül a fegyveres
erő az ország oltalmazására van rendelve, a természetes sor­
rend az : hogy legelőször ez az erő semmisíttessék meg, azután
az ország elfoglaltassék és e két eredmény által, valamint
az időszerinti helyzetünk segélyével az ellenség békekötésre
kényszeríttessék. Rendszerint az ellenséges hadi erő nem egy­
szerre, de fokonként semmis itt étik meg és ezzel az ország
meghódítása lépést tart. Természetesen a fegyveres erő meg­
semmisítése és az ország meghódítása egymásra kölcsönhatást
szokott gyakorolni, mivel a tartomány elvesztése a hadsereg
gyöngítését vonja maga után. E sorrend azonban nem épen
szükségszerű s nem is tartják mindenkor be. Még mielőtt
ugyanis az ellenséges hadsereg tényleg érzékenyen gyöngítte-
tett volna, az vagy az ország ellenkező határaihoz vagy épen
külföldre is visszavonulhat. Ez esetben tehát az országnak
legnagyobb része vagy mi több : az egész ország is meg-
hódíttatik.
Az elvont értelemben vett háborúnak utolsó célja, a
politikai szándék elérésére szolgáló végső eszköz, melyben
valamennyi többi eszköznek találkoznia kell, vagyis : az ellen-
ségnek védképtelen állapotba helyezése a valóságban általánosan
korántsem fordul elő, de a békekötésnek nem is szükségképeni
feltétele s ennélfogva az elméletben semmikép sem állítható
fel törvény gyanánt. Számtalan békekötés előbb jött létre,
mintsem a két fél közül valamelyik védképtelennek lett volna
tekinthető, vagy csak az egyensúly is észrevehetőleg meg­
zavartatott volna ; sőt mi több, ha konkrét eseteket tekin­
tünk, be kell vallanunk, hogy az ellenség leveretése csupán csak
a képzelődésnek hiú játéka lenne azokban az esetekben, vala­
hányszor az ellenség jóval hatalmasabb.
Annak oka, hogy a háború fogalmából leszármaztatott
cél a valóságos háborúra nem alkalmazható, a kettő közti
különbségből ered, melyet az előbbi fejezetben tárgyaltunk.
Ha a cél olyan lenne, aminőnek a tiszta fogalom szerint lennie
36

kellene, akkor az egyenlőtlen erejű államok közötti háború

képtelenségnek tűnnék fel : tehát lehetetlen volna. A fizikai
erők nagyságra nézve egymástól csak annyiban különböz­
hetnének, amennyit még az erkölcsi erők kiegyenlíteni képesek
lennének, ezzel pedig Európában jelenlegi társadalmi viszo­
nyaink mellett nem messze megyünk. Ha tehát merőben
egyenlőtlen erejű államok közt mégis háborúkat látunk támadni :
ez csak azért történhetett meg, mivel a háború eredeti fogal­
mától a valóságban gyakran igen messze elmaradt.
Két tényező van, mely a valóságban a további ellenálló-
képtelenség helyett (vagyis más szavakkal : be nem várva a
teljes leveretést) a béke indokául szolgálhat. Először: a siker
valószínűtlensége, másodszor : a siker igen magas ára.
Minthogy az egész háborúnak, mint azt az előző fejezet­
ben kifejtettük, a belső szükségszerűség szigorú törvényének
mellőzésével a valószínűség számításai szerint kell alakulnia
— és amennyiben ez annál fokozottabb mérvben történik,
minél alkalmasabbak erre a háborút szülő körülmények, azaz :
minél csekélyebbek az indító okok és a feszültség : megért­
hetjük, hogy a valószínűségeknek ebből a számításából mi
módon keletkezhetik a béke indító oka. Szükségtelen tehát,
hogy a háború mindig az egyik fél leveretéséig folytattassék ;
és gondolható, hogy igen gyönge indító okok és gyönge feszült­
ség mellett a csekély, alig jelzett valószínűség már elégséges
arra, hogy az, aki ellen1 irányul, engedményekre birassék.
Ha a másik fél 12 erről előre meg van győződve, csak termé­
szetes, hogy ő pusztán ennek a valószínűségnek elérésére 3 fog
törekedni, s nem fogja az ellenség teljes leveret ésének kerülő
útját keresni és követni.
A békekötéshez való hajlandóságra még nagyobb hatást
gyakorol a már szükségelt és jövőben még szükséglendő erő­
feszítés mérvének figyelembe vétele. Minthogy a háborút nem
a vak szenvedély, hanem a politikai cél szüli, ez utóbbi értéke
lesz mérvadó ama áldozatok nagyságára nézve, mellyel azt
(a politikai célt) megvásárolni szándékozunk. Irányadó lesz
az nemcsak az áldozatok mérvére, hanem az áldozathozatal
időtartamára nézve is. Mihelyt tehát az erőfeszítés oly nagy
arányokat ölt, hogy azokat a politikai cél értéke ellensúlyozni
már nem képes, ez utóbbit 4 fel kell áldozni, s az eredmény :
a béke lesz.
Látnivaló tehát, hogy olyan háborúkban, melyekben az
egyik a másikat teljesen védképtelen állapotba helyezni nem
képes, a békekötés indító okai mindkét félnél a további ered­
mények valószínűsége s a szükséglendő erőfeszítés kisebb-
nagyobb mérve szerint kevesbedni, esetleg fokozódni fognak.
Ha ezek az indító okok mindkét félnél egyenlő erősek volnának,
1 A siker valószínűsége.
2 Az erősebb fél.
3 A siker valószínűségére.
4 A politikai eél.
 37

úgy politikai különbözetük középfokán találkoznának ; ameny-

nyivel az indító okok egyik félnél erősebbek, annyival gyen­
gébbek lehetnek a másiknál ; hacsak összegük elegendő, a
béke létre fog jönni ; természetes azonban, hogy a béke főleg
annak a félnek fog javára szolgálni, melynek ahhoz a leggyen­
gébb indító okai voltak.
Itt még most szándékosan mellőzzük azt a különbséget,
melyet a politikai cél pozitív és negatív természete a cselek­
vésben szükségkép eredményezni fog ; mert habár ennek,
mint később kimutatjuk, a legkiválóbb fontossága van is, itt
jelenleg még egy általánosabb álláspontot kell elfoglalnunk,
mivel az eredeti politikai célok a háború folyamában az ered­
mények és ezek valószínű következményei által befolyásolva,
nagyon változnak és végül egészen másokká alakulhatnák.
Az a kérdés merül immár fel, vájjon miképen lehessen
hatást gyakorolni az eredmények valószínűségére ? Elsősorban
természetesen ugyanazon eszközök által, melyek az ellenség
leveretését is eredményezik : hadseregének megsemmisítése és
tartományainak meghódítása által ; de azért mindkét eszköz
szorosan véve még sem ugyanolyan, minő ama másik célnál1
lenne. Az ellenség hadi erejét megtámadva, egészen más
valami az, ha az első csapásra több csapások sorozatát akarjuk
rámérni mindaddig, míg teljesen összezúzatott, mintha egy
győzelemmel akarunk megelégedni oly célból, hogy az ellen­
ségnél a bátorság érzetét megtörjük, saját felsőbbségünk
érzetét nála felköltsük s a jövőre nézve benne aggodalmakat
ébresszünk. Mert ha csak az utóbbit szándékoljuk, akkor
hadseregének tönkretételét12 csak annyiban fogjuk célba venni,
amennyire ez épen szükséges. Hasonlóképen egészen más
számítás alá esik valamely tartománynak meghódítása akkor,
ha a cél nem az ellenség teljes leveretése. Amaz esetben 3
hadseregének megsemmisítése volna a tulajdonképeni hatást
szülő cselekmény, míg a tartományok meghódítása ennek
csak következménye lenne. A tartományoknak az ellenséges
hadsereg tönkretétele előtti meghódítása mindig csak szük­
séges rossz számba megy. Ellenben, ha nem az ellenséges
hadsereg leveretése a cél s meg vagyunk győződve, hogy
az ellenség maga sem keresi a véres döntést, sőt inkább tart
attól : úgy valamely gyöngén vagy épen nem védelmezett
tartomány elfoglalása már magában véve nagy előnyt nyújt
s ha még hozzá ez az előny elég nagy arra, hogy az ellensé­
get az általános siker iránt aggodalomba ejtse, ez esetben
a tartomány elfoglalása a közeli békének is útját egyengeti.
Most azonban még egy sajátságos eszközről kell meg­
emlékeznünk, mely az ellenséges fegyveres erő leveretése
nélkül a siker valószínűségére hatást gyakorol, ez pedig oly
1 T. i. az abszolút hadicélnál.
2 Vagyis inkább gyengítését.
3 T. i. az abszolút hadicélnál, amely az ellenség teljes tönkre­
tételét akarja elérni.
38

vállalkozásokból áll, melyeknek közvetlen politikai vonatkozá­

suk van. Ha vannak vállalatok, melyek ellenségünk szövetségei­
nek felbontására vagy hatálytalanná tételére, saját részünkre
szövetségesek szerzésére, hasznunkra váló politikai tények
támasztására stb. kiválóan alkalmasok : könnyen érthető,
hogy ezek által a siker valószínűsége nagy mérvben fokozható
és sokkal gyorsabban célhoz vezethetnek, mint az ellenséges
haderő leverése.
Második kérdés : minő eszközök által lehet nagymérvű
ellenséges erőköltekezést előidézni, vagyis a siker árát magasra
szabni ?
Az ellenség erőköltekezése haderejének elhasználásában, tehát
annak a saját részünkről való tönkretételében, tartományának
elvesztésében, tehát azoknak a saját részünkről való meghódí­
tásában áll.
Hogy ennek a két tényezőnek ennél a kérdésnél is más a
jelentősége, mint aminőt azoknak az előbbeniekben tulajdo­
nítottunk, az a közelebbi tárgyalás alatt önként ki fog derülni.
Ne vezessen tévútra az a körülmény, hogy a hason elnevezésű
fogalmak értelmezésében a legtöbbször csak csekély különb­
ségek észlelhetők, mert a valóságban, gyönge indító okok
mellett, az erőalkalmazás egyik vagy másik módjára nézve
gyakran a legfinomabb árnyalatok határozók. Itt csak azt
akarjuk kimutatni, hogy bizonyos feltételek mellett más utak
is célra vezethetnek és hogy azok önmagukkal ellentétben
nem állanak, nem képtelenségek, de még hibáknak sem
tekinthetők.
Ezen két tényezőn kívül 1 még három sajátságos mód
van, mely közvetlenül fokozza az ellenséges erőköltekezést.
Az első az ellenséges tartomány elözönlése, azaz elfoglalása
nem megtartás, hanem hadisarcok fölvétele vagy épen elpusz­
títás céljából.
A közvetlen cél itt sem az ellenséges ország meghódítása,
sem az ellenséges haderő leverése, hanem csak az ellenség meg­
károsítása általában. A második mód, hogy vállalkozásainkat
kiváltképen oly dolgokra irányozzuk, melyek az ellenség kárát
nagyobbítják. Mi sem könnyebb annál, mint fegyveres erőnk
működésének azt a két különböző irányát elképzelni, melyek
közül az egyiknek sokkal nagyobb előnye van akkor, ha
az ellenség teljes leverése van célba véve, a másik ellenben
abban az esetben gyümölcsözőbb, ha a leverésről nincs vagy
nem is lehet szó. Mint mondani szokás : az egyik irány inkább
katonai, a másik inkább politikai.
A legmagasabb álláspontból tekintve azonban egyik ép
oly katonai, mint a másik s mindegyiküli csak akkor célszerű,
ha az adott feltételeknek megfelel. A harmadik mód, mely a
hozzá tartozó esetek sokaságát tekintve, jóval a legfontosabb,
az ellenség kifárasztása. Ezt a kifejezést nemcsak a tárgynak

1 T. i. a hadsereg tönkretételén és tartományok elfoglalásán kívül.

 39

egy szóval való megjelölése kedvéért, hanem azért is választ­

juk, mivel a lényeget egészen kifejezi s nem oly képletes,
minőnek első pillanatban látszik. Valamely harcban való
kifáradás fogalmában a fizikai erőknek és az akaratnak a
cselekmény tartóssága által fokonkint előidézett kimerülése fog­
laltatik.
Ha most már az ellenséget a harc tartósságában felül­
múlni akarjuk, a lehető legkisebb célokkal kell megeléged­
nünk, mivel a dolog természetében rejlik, hogy valamely
nagyobb cél a kisebbnél nagyobb erőköltekezést igényel ; a
legkisebb cél azonban, melyet magunk elé tűzhetünk, a
puszta ellent állásban, vagyis a minden tevőleges szándék
nélküli harcban áll. Ennél tehát eszközeink aránylag a leg­
nagyobbak (a legerősebbek) lesznek s az eredmény ennél­
fogva leginkább lesz biztosítva. Kérdés azonban, hogy meddig
mehetünk ezzel a nemlegességgel ? A teljes szenvedőlegességig
bizonyára nem, mert puszta szenvedés már nem volna többé
harc ; az ellenállás azonban cselekvés, amelynek célja az
ellenség erőiből annyit szétrombolni, amennyi elégséges arra
nézve, hogy szándékával felhagyni kényszerülve legyen. Csak
ennyit akarunk az ellenállás minden egyes mozzanatánál és
ebben áll szándékunk nemleges természete.
Ez a nemleges szándék az egyes mozzanatokban kétség­
telenül nem oly hatásos, mint egy hasonirányú tevőleges —
siker esetében — lenne ; de épen abban rejlik a kettő közötti
különbség, hogy amaz inkább sikerül, tehát több biztonságot
nyújt ; és amit hatályosságára nézve az egyes mozzanatban
nélkülöz, azt az idő, vagyis a harcnak tartama által kell
helyrepótolnia és így ez a nemleges szándék, amely a tiszta
ellenállás elvét képviseli, a legtermészetesebb eszköz arra
nézve is, hogy az ellenséget a harc tartamában túlszárnyaljuk,
vagyis kifárasszuk.
Innen ered a támadás és védelem — a háború egész terét
uraló — különbsége. E fölött azonban itt már tovább nem
elmélkedhetünk, hanem megelégszünk annak kinyilatkoztatá­
sával, hogy magából ebből a semleges szándékból levezethetők
a vele járó e őnyök s a harcnak erősebb alakzatai. A nem­
leges szándékban tehát megvalósul ez a bölcsészet-dinamikai
törvény, az eredmeny, mely az eredmény nagysága és annak
biztonsága között van. Mindezt a továbbiakban tárgyalni
fogjuk.
Ha tehát a nemleges szándék, vagyis valamennyi eszköz­
nek a puszta ellenállásában való összpontosítása a harcban
fölényt nyújt : akkor ha ez a fölény oly nagy, hogy az ellenség
netaláni túlsúlyát kiegyenlíteni képes, a harcnak puszta tar­
tania elégséges lesz arra, hogy az ellenséges erőköltekezés
lassan-lassan oly arányokat öltsön, melynél fogva annak poli­
tikai célja az erőköltekezést többé ellensúlyozni nem képes 1
1 Vagyis : a politikai cél a reáfordított erőköltekezést nem éri
meg.
 40

s így neki a harccal fel kell hagynia. Látjuk ezekből, hogy

az ellenség kifárasztását célzó ez a mód magában foglalja
azoknak az eseteknek nagy számát, midőn a gyönge a hatal­
masnak akar ellenállani.
Nagy Frigyes a hét éves háborúban soha sem lett volna
képes az osztrák monarchiát legyőzni ; s ha ezt X III. Károly
szellemében kísérelte volna meg, biztosan tönkrement volna.
Miután azonban ő az erőkkel való bölcs gazdálkodás elvét a
szövetséges hatalmakkal szemben 7 éven át észszerűen alkal­
mazva bebizonyította, hogy részükről sokkal nagyobb erő­
költekezés szükséges, mint azt eleinte képzelték, a béke­
kötésre határozták el magukat.
Látjuk tehát, hogy a háborúban sok út vezet célhoz, s
hogy az ellenség leverése nem minden esetben szükséges,
hanem az ellenséges haderő tönkretétele, ellenséges tartomá­
nyok meghódítása, azoknak puszta megszállása, elözönlése,
vállalatok, melyeknek közvetlenül politikai céljuk van, végül
az ellenséges támadások szenvedőleges bevárása is — oly
eszközök, melyek mindegyike magában véve az ellenséges
akarat legyőzésére használható, aszerint, amint az eset saját -
lagosságához képest majd egyiktől, majd másiktól több ered­
mény várható. Ezeken kívül még egész sorozatát említhetjük
fel a rövidebb úton célhoz vezető eszközöknek, melyeket egyén
szerinti bizonyító okoknak (argumenta ad hominem) lehetne
elnevezni. A társadalmi érintkezés melyik terén nem fordul­
nának elő a minden tárgyi viszonyokat átugró személyes
vonatkozások szikrái ? és bizonyára legkevésbé hiányozhatnak
ezek a háborúnál, ahol a harcolók személyisége a kabinetben 1
úgy, mint a harcmezőn, oly nagy szerepet játszik. Megelég­
szünk azzal, hogy egyszerűen ezekre ráutalunk, mivel osztá­
lyozásuk már szőrszálhasogatást jelentene. Ezekkel 12 — s ezt
bátran állíthatjuk — a célhoz vezető utak száma végte­
lenbe nő.
Arra nézve, hogy a célhoz vezető ezeket a különféle rövidebb
utakat értékükön alúl ne becsüljük, s csak ritka kivételeknek
ne tekintsük, vagy azt a különbséget, melyet a hadviselésben
feltételeznek,lényegtelennek ne tartsuk, csak azoknak a politikai
céloknak különféleségét kell szemmel tartanunk, melyek a háború
előidézésére alkalmasok vagy csak egy pillantással kell mér­
legelnünk azt a különbséget, mely egy a politikai létért
folytatott irtóháború és oly háború közt van, melyet vala­
mely kierőszakolt vagy már roskataggá (ingadozóvá) vált
szövetség kellemetlen kötelességgé tesz. Mindkettő közt a
valóságban számtalan fokozat van. Ugyanoly joggal, minővel
az elmélet ezeknek a fokozatoknak egyikét vagy másikát kikü­
szöbölni akarná, valamennyit ki lehetne küszöbölni, vagyis
a való világot egészen tekinteten kívül lehetne hagyni.

1 Érts kabinet helyett diplomáciát.

2 T. i. az egyén szerint választandó eljárásokkal.
 41

A háborúban követendő célra nézve általában az elő­

soroltak érvényesek ; forduljunk most az eszközökhöz.
Ily eszköz csak egyetlenegy van s ez a harc. Bármi
sokféleképen alakuljon is ez, bármennyire térjen is el a gyű­
lölet és ellenségeskedésnek durva kitörésétől, s az ökölharc­
ban akármennyi oly tényező is vegyüljön közébe, mely még
harcot nem jelent : a háború fogalmához tartozik, hogy az
abban nyilvánuló valamennyi hatásnak eredetileg a harcból
kell kiindulnia.
S hogy ez a valóságnak legnagyobb változatosságai és
összetételei mellett mindig így van, erre nézve a bizonyíték
igen egyszerű. A háborúban minden cselekményt a hadsereg
teljesít, ahol azonban hadsereget, vagyis felfegyverkezett em­
berek összességét alkalmazzák, ott szükségképen már előzőleg
a harcra kellett gondolni.
A haditevékenység körébe esik tehát mindaz, mi a fegy­
veres erőre vonatkozik, tehát mindaz, mi annak létesítéséhez,
fentartásához és alkalmazásához tartozik.
A létesítés és fentartás nyilván csak eszközök, az alkal­
mazás azonban a cél.
A harc a háborúban nem egyeseknek egymás elleni küz­
delme, de egy sokfélekép tagolt egész. Ebben a nagy egészben
alany és tárgy szerint meghatározott kétféle egységet külön­
böztethetünk meg. A hadseregben a harcolók bizonyos száma
mindig új egységekké alakul, melyek ismét magasabb egység
tagjai. E tagok mindegyikének harca tehát szintén valamely
többé-kevésbé előtérbe lépő egységet alkot. Továbbá a harc­
nak célja, tehát tárgya is szintén egységet alkotnak.1
A harcban megkülönböztethető ez egységek mindegyikét
»ütközet« névvel jelöljük meg.
Ha a fegyveres erő minden alkalmazásának a harcra való
gondolata adja az alapot, akkor a fegyveres erő alkalmazása
is általában véve semmi egyéb, mint bizonyos számú ütközet
megállapítása és elrendelése.
Minden haditevékenység tehát szükségkép közvetlenül
vagy közvetve az ütközetre vonatkozik.
A katonát besorozzák, felruházzák, felfegyverzik, gyako­
roltatják, a katona alszik, eszik, iszik és menetel csak abból
a célból, hogy alkalmas helyen és alkalmas időben harcoljon.
Ha tehát a haditevékenység minden szála az ütközetben
végződik, azokat fel is fogjuk, amidőn az ütközetek elrende­
zését meghatározzuk ; a hatások csak az ütközetek elrende­
zéséből és keresztülviteléből indulnak ki és sohasem közvet­
lenül az ezeket megelőző feltételektől. Amennyiben pedig az
ütközetben minden tevékenység az ellenség vagy még inkább
az utóbbi harcképességének megsemmisítésére irányul, mint
ezt már annak fogalma is mondja, ennélfogva az ellenséges

1 Következőképen egységeket alkotnak a) alany szerint: a kisebb-

nagyobb szerves kötelékek harca és b) tárgy szerint : a harc célja.
42

fegyveres erő megsemmisítése mindig az az eszköz, mellyel

által az ütközet célját el akarjuk érni.
Az ütközet célja szintén csak az ellenséges fegyveres erő
megsemmisítésében állhat, de ez semmikép sem szükségszerű
és egészen más is lehet. Mihelyt ugyanis, mint azt kimutat­
tuk, az ellenség leverése nem egyedüli eszköz a politikai cél
elérésére, mihelyt más tárgyak vannak, melyeket háborúban cél
gyanánt követhetünk, magától következik, hogy ezek a tárgyak
egyes haditénykedések, tehát ütközetek céljai is lehetnek.
De még az sem szükséges, hogy azok az ütközetek is, melyek
mint alárendelt tagozatok egész lényükben az ellenséges fegy­
veres erő leverésére vannak szánva, legközelebbi cél gyanánt
az ellenség megsemmisítését tűzzék ki.
Ha valamely nagy hadsereg változatos tagozására és
alkalmazásánál működésbe jövő körülmények sokaságára gon­
dolunk : természetesnek fogjuk találni, hogy az ilyen had­
sereg harcának is számos összetett és egymásnak alá- és fölé
rendelt tagozatot kell nyernie. És itt természetesen az egyes
tagok számára sok oly cél lehet és kell hogy legyen, mely
magában véve nem az ellenséges hadsereg megsemmisítéséből
áll, hanem azt ugyan fokozott mértékben, de csak közvetve
eszközli. Ha valamely zászlóalj azt a rendeletet kapja, hogy
az ellenséget valamely hegyről, hídról stb. elűzze, úgy a
tulajdonképeni cél : e tárgyak birtoka, az ellenséges erők­
nek azon helyen való megsemmisítése pedig csak eszköz vagy
mellékes dolog. Ha az ellenség puszta tüntetéssel elűzhető,
a cél így is el van érve ; ámde a hegy, a híd rendszerint csak
azért foglaltatnak el, hogy ezáltal az ellenséges erő (sereg-
test) megsemmisítése fokoztassék. Ha ez már a harcmezőn
így van, még inkább így lesz a háborúnak egész színhelyén,
ahol nemcsak hadsereg hadsereggel, hanem nép néppel, ország
országgal áll szemben. Itt a lehetséges viszonyok és ennél­
fogva a tervezgetések számát is növelni, az elrendezések vál­
tozatosságát nagyobbítani kell és a magokat egymásnak alá­
rendelő (kiscbb-nagyobb, de összefüggésben álló)1 célok által az
eszközt az utolsó céltól jóval messzebbre kell kitolni.
Számtalan oknál fogva lehetséges tehát, hogy valamely
ütközetnek célja nem az ellenséges, vagyis a szemben álló
fegyveres erő megsemmisítésében áll, hanem hogy a meg­
semmisítés csak eszközként szerepel. Mindezekben az esetekben
azonban az ellenséges fegyveres erő megsemmisítésének végre­
hajtása nem is jön tekintetbe, mivel az ütközet itt nem egyéb,
mint az erők fokmérője és nem magában véve, hanem csak
az eredmény, azaz a döntés tekintetében van értéke.
És mivel oly esetekben, midőn az erők nagyon egyen­
lőtlenek, azok már a puszta becslés által is megemészthet ők :
az ütközet nem is történik meg, hanem a gyöngébb mindjárt
engedni fog.

1 Vagyis közbevetett.
 43

Ha az ütközetek célja nem mindig az azokban részt­

vevő fegyveres erő megsemmisítése s ha az ütközeti cél
gyakran anélkül, hogy az ütközés tényleg megtörténnék, csak
annak puszta elhatározása s az ebből keletkező körülmények
folytán is elérhető, érthetővé válik, hogy egész hadjáratokat
nagyon tevékenyen lehet vezetni anélkül, hogy azokban a
tényleges ütközeteknek nevezetes szerepe volna.
Hogy ez valóban megtörténhetik, azt a hadtörténelem
számtalan példái bizonyítják. Azt, hogy ez esetek közül
hány olyan van, melyben a vérontás nélküli döntés a kifejtett
okokra vezethető vissza, azaz benső ellenmondása nincs és
hogy a hírneves esetek mennyiben állnák meg a bírálatot :
itt nem feszegetjük, mivel egyedüli célunk csak az volt, hogy
kimutassuk, hogy a háborúnak ilyen lefolyása tényleg lehetséges.
A háborúban csak egy eszköz van : az ütközet ; ez
azonban alkalmazásában annyira változatos, hogy minket
azokra a kül nféle utakra terel, melyeket a cél sokfélesége
megenged, úgy, hogy látszólagosan mitsem nyerünk (t.i. ama
tétel felállítása által, hogy a háborúban csak egy eszköz van :
az ütközet) ; ámde ez nem áll, mivel az eszköznek ebből az
egységéből oly vezető fonalat kapunk, mely a szemlélet szá­
mára a hadi cselekvés egész szövevényén át végigvonul s azt
összetartja.
Az ellenséges fegyveres erő megsemmisítését azonban,
mint a háborúban követhető célok egyikét állítottuk oda,
tekintet nélkül arra, hogy a többi célok közt minő fontosság
tulajdoníttassék neki. Egyes esetekben ez a körülményektől
fog függni ; általános szempontból annak értékét nem hatá­
roztuk meg ; most azonban még egyszer visszatérünk reá és
meglátjuk, meg fogjuk ismerni, mily értéket kell annak szük­
ségkép tulajdonítanunk.
A háborúban egyedül az ütközet gyakorol h a tá st; az
ütközetben a velünk szemben álló fegyveres erőnek megsem­
misítése az eszköz, mely célhoz vezet ; a megsemmisítés az
eszköz még akkor is, ha az ütközet tényleg nem is jön létre,
mivel a döntésnek alapja mindenesetre az a feltevés, hogy ez
a megsemmisítés kétségen kívülinek tekintendő. Eszerint tehát
az ellenséges haderőnek megsemmisítése valamennyi hadi-
cselekmény alapja, végső támpontja valamennyi tervezgetés-
nek, melyek azon (a támponton) olyképen nyugszanak, mint
az ívboltozat nyugszik párnázat án. Minden cselekmény tehát
ama feltevés mellett történik, hogy abban az esetben, lia
alapja: a fegyveres döntés valóban bekövetkezik, az kedvező
lesz. A fegyveres eldöntésnek a háborúnak valamennyi nagyobb
és kisebb hadmíveleteire nézve ugyanaz a jelentősége, mint
a készfizetés a váltóüzletre nézve ; bármily távoliak is ezek
a vonatkozások, bármi ritkán következzék is be tényleg a
megvalósulás (a beváltás) : egészen sohasem hiányozhatnak.
Ha tehát minden tervezgetés alapja a fegyverdöntés
következik, hogy az ellenfél tervezgetésének mindegyikét egy
 44

szerencsés fegyverdöntés által hatálytalanná teheti és pedig

nemcsak azzal a fegyverdöntéssel, amelyen számításunk köz­
vetlenül alapszik, de bármely mással is, hacsak elég jelentő­
sége van ; mert minden jelentős fegyverdöntés, vagyis az
ellenséges haderők megsemmisítése valamennyi más előbbeniekre
visszahat, mivel azok folyékony elem gyanánt felszínre ke­
rülnek.
Eszerint tehát az ellenséges haderőnek megsemmisítése
mindig a magasabban álló és hatásosabb eszköznek tűnik fel,
mely előtt minden más eszköznek háttérbe kell szorúlnia.
Az ellenséges haderő megsemmisítésének azonban termé­
szetesen csak valamennyi többi feltétel egyenlősége esetében
tulajdoníthatunk nagyobb hatályosságot.
Erős félreértés volna tehát ebből azt következtetni, hogy
a vak nekirontás az elővigyázatos ügyesség felett mindig
diadalmaskodik. Az ügyetlen nekirontás a saját és nem az
ellenséges haderő megsemmisítésére vezetne ; ez pedig célunk
nem lehet. Nem a követendő útnak, hanem a célnak van
nagyobb hatálya és mi csak az elért cél hatását hasonlítjuk
össze a másikkal.
Itt világosan figyelmeztetünk arra, hogy amidőn az ellen­
ség haderejének megsemmisítéséről beszélünk, e fogalom alatt
nem pusztán a fizikai haderőt, hanem azzal együtt szükség­
képen az erkölcsit is kell értenünk, mivel mindkettő egy­
mást kö csönösen a legkisebb résiében is áthatja és azért egy­
mástól el sem különíthető. Az erkölcsi elem épen itt, amidőn
arra az elkerülhetetlen hatásra hivatkozunk, melyet valamely
nagymérvű megsemmisítő cselekmény (egy nagy győzelem) a
többi fegyverdöntésre gyakorol — ha szabad ezt a kifejezést
használnunk — a legfolyékonyabb és ennélfogva a legköny-
nyebben is ömlik szét valamennyi tagon. Ama túlnyomó
értékkel, mellyel az ellenséges haderők megsemmisítése minden
más eszköz fölé emelkedik, ennek az eszköznek magas ára és
veszélyes volta áll szemben s csak ezek kikerülése végett
választatnak más utak (a cél elérésére).
Hogy az eszköznek költségesnek kell lennie, magától
értetődik, mivel egyenlő körülmények közt annál nagyobb
haderőt szükséges alkalmazásba hoznunk, minél erősebben
áll amaz elhatározásunk : hogy az ellenséges fegyveres erőt
megsemmisítsük.
Ennek az eszköznek veszélyes volta pedig abban rejlik,
hogy épen a nagyobb hatályosság, melyet keresünk, balsiker
esetén visszaháramlik reánk, tehát nagyobb károkat ered­
ményez .
A többi eszköz tehát siker esetében kevésbé költséges
és balsiker esetében kevésbé veszélyes ; de szükségkép csak
azon feltétel alatt választható, ha magához hasonlóval áll
szemben, vagyis ha az ellenség is ugyanazon eszközt választja ;
mert abban az esetben, ha az ellenség a nagy fegyverdöntést
keresné, nekünk is, akaratunk ellenére, szintén ezt kellene követ­
 45

nünk. Ebben az esetben azután minden a megsemmisítő cse­

lekmény 1 kimenetelétől függ ; ámde világos, hogy — ismét
minden egyéb körülményt egyenlőnek feltéve — ennél a tény­
kedésnél minden tekintetben hátrányban kell lennünk, mivel
úgy szándékaink, mint választott eszközeink részben oly tá r­
gyakra voltak irányozva, melyeket az ellenség figyelembe nem
vett. Két különböző cél, ha azok egymással összefüggésben
nincsenek, egymást kizárja és az erő, mely az egyikre fel-
használtatik, egyúttal a másikat nem szolgálhatja. Ha tehát
a hadviselő felek egyike el van tökélve, hogy a nagy fegyver-
döntést keresi, a sikernek már nagy valószínűségét mond­
hatja magáénak abban az esetben, ha bizonyos afelől, hogy ellen­
fele nem ezt, hanem egy másik célt szándékozik követni ; és
mindenki, aki magának ilyen más (kisebb) célt tűz ki, ezt
észszerűen csak annyiban teheti, mennyiben ellenségéről fel­
tételezi, hogy a nagy fegyverdöntéseket ép oly kevéssé keresi,
mint ő.
Amit azonban itt a szándékok és erők más irányára nézve
felhoztunk, csak azokra a tevőleges célokra nézve áll, melyeket a
háborúban az ellenséges erők tönkretételén kívül még kitűzni
lehet, de legkevésbé sem vonatkozik ez arra a puszta ellen­
állásra, melyet oly szándékból választunk, hogy ezáltal az
ellenséges erőt kimerítsük. A puszta ellenállásnál hiányzik a
tevőleges szándék ; ennél tehát erőink nem irányíthatók más
célokra, hanem rendeltetésük csak az lehet, hogy az ellenség
szándékát meghiúsítsa.
Itt már az ellenséges fegyveres erő megsemmisítésének
nemleges oldalát, vagyis a saját erőnk fentartását kell tekin­
tetbe vennünk. Ez a két törekvés mindig együttesen halad,
mivel egymásra kölcsönhatásuk van ; ugyanazon egy szándék­
nak kiegészítő részei ők s nekünk csupán azt kell megvizs­
gálnunk, vájjon minő lesz a hatás, ha köz ül üli egyik túlsúlyt
nyer a másik fölött. Az ellenséges haderő megsemmisítésére irá­
nyuló törekvésnek tevőleges célja van és tevőleges eredmé­
nyekre vezet, melyek végső célja az ellenség leverése lenne.
A saját haderőnk fentartásának nemleges célja van, ennél­
fogva az ellenség szándékának megsemmisítésére, azaz a puszta
ellentállásra vezet, melynek végső célja csak az lehet, hogy
a cselekmény tartama az ellenség kimerüléséig meghosszabbít-
tassék.
A tevőleges célú törekvés a megsemmisítés tényét 12 hozza
létre, a nemleges célú csak bevárja azt.
Hogy ennek a várakozásnak meddig kell és szabad ter­
jednie, azt a támadás és védelem tanainál — melyek eredeté­
hez most újból visszatértünk — közelebbről fogjuk meg­
határozni. Itt csak annak kijelentésére kell szorítkoznunk,
hogy a várakozásnak nem szabad feltétlen szenvedéssé fajulnia

1 A fegyverdöntés.
2 A fegyveres döntést.
46

és hogy a várakozással együtt járó tevékenységnél az ezzel

a te vékony séggel összetűző ellenséges haderőnek megsemmisí­
tése ép úgy lehet cél, mint bármi egyéb is.
Már alapjában nagy tévedés lenne tehát azt vélni, hogy
a nemleges törekvés nem tekintheti céljául az ellenséges had­
erőnek megsemmisítését, hanem a véráldozat nélküli döntést.
A nemleges törekvés túlsúlya az utóbbit ugyan eredményez­
heti, de ez esetben ez az eredmény mindig azzal a bizonytalan­
sággal jár : vájjon a követett út célhoz vezető-e, ami azután
egészen más feltételektől függ, melyek nem mirajtunk, hanem
az ellenségen múlnak. Ezt a más, vérontás nélküli utat tehát
semmiképen sem lehet természetes eszköznek tekinteni arra
nézve, hogy haderőnk fentartása körüli túlnyomó gondjaink­
nak eleget tegyünk, sőt ellenkezőleg oly esetekben, midőn
ily út a körülményeknek meg nem felelne, teljesen tönkre­
mennénk. Nagyon sok hadvezér esett ebbe a tévedésbe és ment
ezáltal tönkre. A nemleges törekvésnek szükségképem és
egyedüli következménye az eldöntésnek feltartóztatása, úgy
hogy a cselekvő az elhatározó pillanatok bevárásába mint­
egy belemenekül. Ennek következménye a cselekménynek idő­
beni és amennyiben a tér azzal kapcsolatban áll és ezt a
körülmények megengedik, térbeni hátratolása is szokott lenni.
Ha megérkezett az a pillanat, midőn ez túlnyomó hátrány
nélkül többé nem történhetik, a nemleges irány előnye ki-
merítettnek tekintendő és ekkor az ellenséges haderő meg­
semmisítésére való törekvés, melyet az egyensúlyozás csak
feltartóztatott, de el nem hárított, változatlanul elő­
térbe lép.
Eddigi szemléleteinkben láttuk tehát, hogy a háborúban
sokféle út van, mely a célhoz, vagyis a politikai cél eléré­
séhez vezet, az ütközet azonban az egyedüli eszköz s
azért minden egy legfelsőbb törvény : a fegyveres eldöntés
törvénye alatt áll ; hogy abban az esetben, ha a fegyveres
döntést az ellenség tényleg igénybe veszi, ez a felebbezés soha­
sem tagadható meg, hogy tehát annak a háborúskodó félnek,
aki más utat akar követni, bizonyosnak kell lennie afelől,
hogy az ellenség ezt a felebbezést igénybe venni nem fogja
vagy pőrét ennél a legfelsőbb törvényszéknél el fogja veszíteni;
hogy tehát egy szóval az ellenséges haderőnek megsemmi­
sítése mindazon célok közt, melyeket háborúban ki lehet
tűzni, a legelső és valamennyi más fölött uralkodik.
Hogy a háborúban másnemű tervezget éseknek minő ered­
ménye lehet, ezt csak a következőkben s természetesen csak
lassan-lassan fogjuk megismerni. Megelégszünk itt azzal, hogy
elismerjük, hogy azoknak lét jogot általában a valóságnak
a fogalomtól való eltérése és a személyes körülményekre való
tekintetek kölcsönöznek. De nem mulaszthatjuk el, hogy
a valóságnak véres kitörését, az ellenséges haderőnek megsem­
misítésére irányzott törekvést már itt mint a háború első
szülöttjét érvényre ne emeljük.
 47

Csekély politikai célok, gyönge indító okok, az erők

csekély feszültsége mellett, az óvatos hadvezér ügyesen min­
den utat megkísérelhet ugyan arra nézve, hogy nagy vál­
ságok és véres eldöntések nélkül, ellenségének sajátságos
hibái felhasználásával, a harcmezőn és a kabinetben 1 a
békét elérje és nem áll jogunkban őt emiatt korholni, ha
föltevései eléggé indokoltak és sikert ígérők ; azonban mindig
megköveteljük tőle, hogy tudatában maradjon annak, hogy
csak mellékutakon jár, melyeken őt a hadak istene meglep­
heti ; hogy ő az ellenséget mindig szemmel tartsa, nehogy
abban az esetben, ha ez az éles kardhoz nyúlna, játék-
kardocskával lépjen annak elébe.
Hogy a háború lényege miben áll, hogy a háborúban a
cél és eszköz miként működnek, hogy a háború eredeti
fogalma szigorából a valóságban miképen enged majd többet,
majd kevesebbet, de hogy mindezek mellett mégis mindig
fogalmának szigora, mintegy legmagasabb törvény uralma
alatt áll : mindezeket képzeletben meg kell őriznünk s a kö­
vetkező tárgyak mindegyikénél öntudatunkban újból fel kell
elevenítenünk, ha azok valódi vonatkozásait, sajátságos jelentő­
ségeit helyes módon akarjuk megérteni és ha a valósággal
és végül önmagunkkal is a legrikítóbb ellentétekbe jutni nem
szándékozunk.

Visszapillantás a második fejezetre.

Szerző az első fejezetben a szenvedélyt, továbbá a valószínűségek
és esélyek elemét, végül pedig a politikai célt jelölte meg, mint azokat a
tényezőket, melyek a háború természetét befolyásolják.
A jelen fejezetben a hatást vizsgálja, amelyet a háború természete :
I. a háborúban kitűzött célra és 2. a cél eléréséhez szükséges eszközre
gyakorol.
I. A háború céljai.
A háborúnak — elvont értelemben véve — csak egy célja lehet
s ez az ellenséges haderő tönkretétele. Egészen másképen áll a dolog,
ha a tényleges viszonyokat vesszük figyelembe és a háborút, mint a
politika eszközét szemléljük.
Ez esetben a háborúban sok, sőt számtalan úton lehet célhoz
jutni.
Az ellenség teljes tönkretétele — az által, hogy haderejét lever­
jük, országát elfoglaljuk, akaraterejét megtörjük — feltétlenül célhoz
rezet, de nemkülönben célhoz vezethet az is, ha fegyveres erejét csak
gyöngítjük, országát csak ideiglenesen és csak azért szálljuk meg, hogy
zálog legyen kezeink között, ha országát adókkal, hadisarcokkal terhel­
jük, ha az ellenséget nyugtalanító és védelmi hadivállalatok által a vég­
kimerülésig fárasztjuk, ha diplomáciai vagy anyagi eszközökkel a szereplő*
személyekre : szövetségesekre, avagy a vezérre hatunk stb. stb.
Hogy a háború abszolút célján : az ellenség feltétlen megsemmisí­
tésén kívül az említett utak is célhoz vezethetnek, az a dolog termé­
szetében rejlik.
Mert eltekintve attól, hogy a háborúnak, mint a politika eszközé­
nek, rendszerint a politikai célhoz kell alkalmazkodnia és eszerint
nagyobb cél mellett erősebb, kisebbnél gyengébb eszközökkel dolgoz­

1 A diplomácia terén.
48

nia, a háborús célok kitűzésére nagy befolyást gyakorol az emberi szá­

mító' ész által felállított az a tétel is, hogy :
a háború beszüntetendő, vagyis a béke megkötendő akkor, ha : a)
egyáltalán nincs remény arra, hogy az ellenféllel szemben sikert érjünk
e l ; b) ha a kitűzött politikai cél értéke kisebb, mint a hozandó áldozat.
Elemezve e két felállított tételt, kérdezzük :
A) A sikerben való hitünk mikor lesz megingatva s
következőképen mikor jön meg az időpont, amidőn a béke­
kötésre hajlandók leszünk ?
1. Erős jellem s nagy politikai cél mellett akkor, ha teljesen véd-
képtelenek lettünk.
2. Kisebb politikai cél, kevesebb szenvedély és higgadt, előrelátó
gondolkozás mellett már a háború első stádiumában vagy folyamában
is, ha látjuk, hogy :
a) már az első vesztes csata által fizikailag és erkölcsileg nagyon
gyengítettünk ;
b) olyan tartományunk foglaltatott el, mely erőnk kút forrása
volt ;
c) szövetségesünk tőlünk elpártolt, vagy meg veret tetet t,
stb. stb.,
úgy, hogy a véggyőzelemben nem reménykedünk.
B) Mikor lesz a politikai cél elérésére hozandó áldozat
oly nagy, hogy az előbbiről lemondva, a békét kell keresnünk ?
Amidőn a politikai céllal arányban álló s elhasználásra számí­
tásba vett fizikai, erkölcsi és anyagi erő az ellenség sikeres ellentörek­
vései folytán elégtelenné válik és annyira volna fokozandó, hogy ha
eszünkre hallgatunk, inkább le kell mondanunk tervünkről, mintsem
új áldozatokat hozzunk.
Már most az a kérdés, hogy milyen módon képes az egyik fél a má­
siknak politikai célját drágává tenni, természetesen anélkül, hogy alkal­
mazott eszközei önmagának is sokba kerüljenek ?
1. Anyagi, fizikai és erkölcsi károk okozása által. (Valamely tar­
tományba való betörés által abból a célból, hogy ott pusztítsunk, hadi-
sarcot vegyünk.)
2. Oly vállalatok által, melyek az ellenség kárát nagyobbítják.
(Idegen államokkal való kereskedelmi összeköttetésének megszakítása ;
inszurrekció támasztása által.)
3. Az ellenség fizikai s erkölcsi erejének kifárasztása által. Ez
utóbbit az oly aktív védelem idézi elő, mely magának kis célokat kitűzve,
oda irányul, hogy kevés kockázat mellett az ellenséget gyötörje, tönkre-
fárassza. Például: Veringatorix eljárása Caesar ellenében ; az oroszok
hadviselése Napóleon ellen 1812-ben.
A felállított tételek elemzéséből kitűnik annak igazsága, hogy :
sok háborús cél van, vagyis helyesebben kifejezve: sok út (nem
eszköz) áll rendelkezésre a háborús cél elérésére. Jobb megérthetésül
ismételve említsünk fel néhány célt, illetőleg néhány a háború célja felé
vezető u ta t:
1. az ellenséges haderő teljes tönkretétele ;
2. az ellenséges erő gyengítése ;
3. az ellenséges tartomány ideiglenes elfoglalása ;
4. az ellenség szövetségeseinek eltérítése ;
5. az ellenséges hadvezér kapacitálása erkölcsös vagy erkölcstelen
eszközökkel stb. stb.
II. A háború eszközéről és természetéről.
A háborúnak, mint a politika eszközének, több célja, de csak egyet­
lenegy eszköze lehet ; ez a harc.
A harc azért, mert a háború fogalmában rejlik, hogy a benne
és az általa nyilvánvaló hatást csak a harc szülheti.
 49

A harc az egyedüli eszköz azért, mert ha az ellenség a fegyver-

döntést keresi, az elől kitérni nem lehet. A fegy verdönt és alól kitérni
pedig azért nem lehet, mivel az tűrést jelentene, ahol pedig abszolút
tűrés van, ott háború nem is jöhet létre.
Hogy a háborúnak a harc az egyedüli eszköze, bizonyítja a fegy­
veres erő létesítése is.
Fegyveres erőt csak a harc gondolata létesíthet.
A fegyveres erő minden tevékenysége végeredményben a harcra
irányul. A katonát besorozzák, kiképezik, eszik, iszik, menetel stb. stb.
csak azért, hogy annak idejében harcolni legyen képes.
Ha tehát minden haditevékenység közvetlen vagy közvetve a
harc kedvéért történik és a harcban is végződik, úgy egyedül a harc
az, mely eredményében hatást ígér.
Mikor mutat fel a harc eredménj^t ? Ha abban az ellenség harc-
képességét megtörjük.
Az ellenség harcképességének megtörése tehát a harc eszköze.
De mi a harc célja ? Lehet az ellenség tönkretétele is, de nem szükség­
képen. Mert miként a háború, mint a politika eszköze, az ellenség tönkre­
tételénél kisebb s különnemű célt tűz ki magának, úgy önként értető­
dik, hogy e különleges cél egyes liaditénykedósek, tehát egyes har­
cok céljává is válhatik. De ezeken kívül a harcnak, vagyis a harcoknak
(ütközeteknek) még egyéb céljai is lehetnek. Gondoljunk csak arra,
hogy a harc a háborúban nem az egyesek, de az összesség küzdelme.
Az összesség (a hadsereg) egyes szerves tagjainak (seregtesteknek, csa­
pattesteknek stb.) küzdelemben különféle feladat juthat osztályrészül
s pedig olyan, melynek célja az, hogy :
a) saját csapatunk, hadianyagunk biztosíttassák, vagy csapatunk
céljában segély eztessék ;
b) az ellenség megtörése fokozott mérvben, tehát a terep felhasz­
nálásával stb. történjék.
Az a) és b) alá sorolhatók azok a harcok, melyek :
tereptárgyakért ;
időnyereségért ;
az ellenség nyugtalanítására, teh át: erkölcsi erejének megtörésére ;
szállítmányok biztosítása végett vívatnak.
Látjuk ebből, hogy az ellenség megtörésén kívül sok más célja is
lehet a harcnak, de megállapítottuk egyidejűleg azt is, hogy a harci
cél eléréséie csak egy eszköz : az ellenséges erő megtörése áll rendel­
kezésünkre.
Ha ez utóbbi tételnél egy kevéssé megállapodunk s azt vizsgálat
alá vesszük, egy újabb igazságra bukkanunk.
Ugyanis : ha az ellenség megsemmisítése nem szükségképeni célja
a harcnak, úgy egyéb célok mellett akkor, ha biztosan tudva van, hogy
a szemben álló erők nagyon is egyenlőtlenek, a harcot, mely kisebb
céloknál úgy sem más, mint az erők mérlegelője, nem kell elfogadni.
Es tényleg sok háború folyt már le anélkül, hogy komolyabb ütközetre
került volna a dolog. (Podiebrad és Mátyás király háborúja.)
Idáig a harci célokat csak általánosságban tárgyaltuk, anélkül,
hogy az ellenséges erő értékét közelebbről megállapítottuk volna. Most
itt az ideje, hogy az egyes célok becsét, értékét határozzuk meg.
Ki Ion mutatva, hogy az ütközetben az ellenség leverése az
egyedüli eszköz bármely cél elérésére ; ez a kijelentés erejét nem
veszti el, noha említettük, hogy tényleges összecsapás nélkül is elér­
hető a cél akkor, ha nagyon is egyenlőtlen erők állanak szemben egy­
mással ; nem veszti el erejét fentebbi kijelentésünk azért, mert az
ütközet el nem fogadása aban a biztos tudatban történik, hogy ezáltal
megsemmisítésünknek vesszük elejét.
Ezekből kitetszik, hogy az ellenség leverése minden liaditónyke-
désnek alapja.
Az ellenség leverése csak fegyverdöntés által történhetik ; mivel
pedig valamely szerencsés fegyvertény az ellenségnek minden korábbi
50

sikerét megsemmisíti, következik, hogy az ellenség leverése, megtörése*

megsemmisítése a leghatásosabb eszköz és cél.
Hogy van tehát az mégis, hogy nem élünk mindig ezzel az eszköz*
zel, illetőleg nem tűzzük mindig célul ki ?
A dolog abban rejlik, hogy a fegyver kétélű, siker esetén vele
nagy eredményt érünk el, balsiker esetén vesztünket okozza.
Ezért fordulunk kevésbé veszélyes eszközökhöz.
Természetes, hogy ezekkel a kevésbé veszedelmes eszközökkel csak
akkor élhetünk, ha tudjuk, hogy ellenfelünk sem keresi a fegyver-
döntést, mert ebben az esetben nekünk is a fegyverdöntés útját kell kö­
vetnünk ; még pedig mielőtt másféle célt tűztünk volna ki magunknak*
mivel máskülönben szándékunk- és erőnknek valamely irányból más
irányba való terelése minket az öntudatosan és teljes erővel egy cél felé
dolgozó ellenféllel szemben már a priori hátrányba helyez.
Hogy félre ne értessünk, megjegyezzük, hogy a fegyverdöntés
útját követni csak a pozitív célú hadfélnek szükséges, mivel a negatív
szándékú, akinek csak az a célja, hogy saját erejét fenntartsa, erre bár­
milyen eszközt — ha csak célhoz vezet — alkalmazhat.
Ebből azonban nem következik, hogy a fegyverdöntést, illető­
leg az ellenség megsemmisítésének útját ne válassza, vagy előle kitérjen,
mert abban az esetben, ha más eszközzel kitűzött célját nem képes elérni
s a fegyverdöntést nem fogadja el, veszte bizonyos lesz.
Mindezekből az következik, hogy a fegyverdöntés alól nem szabad
és nem lehet kitérni s hogy a válságnak véres kitörése, vagyis az ellen­
ség erejének megsemmisülésére irányuló törekvés a háborúban az első
helyet foglalja el.

HARMADIK FEJEZET.

A harci géniusz.
Minden különleges emberi tevékenységnél, melyben a
művészetnek bizonyos foka nyilvánul, az értelem és kedélynek
sajátlagos képessége működik közre.
Ha ez a képesség kifejlett és rendkívüli eredményekben
nyilatkozik, úgy azt a szellemet, melynek meg van ez a képes­
sége, géniusznak nevezzük.
Jól tudjuk, hogy ezt a szót terjedelem és irány tekinteté­
ben nagyon sokféleképen értelmezik és hogy ez értelmezések
némelyike mellett a géniusz lényegét meghatározni igen nehéz ;
minthogy azonban sem bölcsészek, sem pedig nyelvészek nem
vagyunk, ki sem veheti zokon, ha a nyelvszokásban használt
értelmezésnél maradunk és »lángész« (Génié) alatt azon egyént
értjük, aki bizonyos irányú működésben nagyon fokozott
szellemerőt fejt ki.
A szellemnek ennél a képességénél és méltóságánál egy
kevéssé állapodjunk meg avégből, hogy jogosultságukat köze­
lebbről kimutassuk s a fogalmat tüzetesebben megismerj üli.
Nem állhatunk meg azonban az igen fokozott tehetséggel
felruházott vagyis a tulajdonképeni lángésznél (Génié), mert
ennek a fogalomnak nincsen kimért határa, hanem általában a
lelki erőknek a harci tevékenységre irányított közös mű­
ködését kell tekintetbe vennünk, melyet azután a harci géniusz
lényegének nevezhet ünk.
 51

A »közös irányt« (közös működést) azért kell tekintetbe

vennünk, mert a harci géniusz nem áll csak egyetlenegy, a
harci tevékenységet befolyásoló erőből, például pusztán a
bátorságból ; nem hiányozhatnak belőle és nem fejlődhettek
a háborúra hasznavehetetlen irányban az értelem és kedély­
szülte többi erők sem.
A harci géniusz nem más, mint az erők összhangzó egye­
sülése, melynél az egyik vagy másik erő uralkodó lehet ugyan,
de a többiekkel ellentétben nem állhat.
Ha követelményként állítanék fel, hogy a harci géniusz
többé-kevésbé minden harcos lelkében lakozzék, a hadseregek
bizonyára gyöngék lennének, mert hiszen a harci géniusz épen
abból az okból, mivel alatta a lelki erők sajátlagos iránya értendő,
csak ritkán fordulhat elő oly népeknél, melyeknél a lelki erők
sokfelé vétetnek igénybe és sok irányban képeztetnek ki.
Minél szűkebb körre szorítkozik valamely népnek tevé­
kenysége, minél jobban lép előtérbe nála a harci foglalkozás,
annál inkább kell e nép közt a harci géniusznak elterjedve lennie.
Ebből az állításból azonban csak azt lehet kiolvasni, hogy a
harci géniusz ily népnél pusztán terjedelemre nézve, tehát
mennyiség tekintetében — nem pedig magasság — vagyis
minőségre, súlyra nézve lakozik. A harci géniusz magassága
(minősége vagyis belső súlya) a népnek általános szellemi
fejlődésétől függ. Vad, harcias népeknél a harcias szellem az
egyesek közt sokkal gyakoribb, mint a művelt nemzeteknél,
mivel amazoknál az majdnem minden egyes harcosban honol,
míg a művelteknél a harcosok egész tömegével találkozunk, me­
lyet csak kényszerűség s távolról sem a benső ösztön ragad tova.
Ámde vad népeknél igazán nagy hadvezért sohasem
találni és igen ritkán olyasmit, mit harci lángésznek nevez­
hetnénk, mivel ehhez az értelmi erők oly kifejlődése szük­
séges, minő vad népeknél elő nem fordulhat. Magától érte­
tődik, hogy kisebb-nagyobb mértékben művelt népeiméi is
felülkerekedhetik a harcias irány és fejlődés s minél jobban
jut ezeknél a harcias irány érvényre, annál gyakrabban talál­
juk a harcias szellemet egyes katonáinál kifejlődve.
Minthogy pedig ebben az esetben a harc igéniusz mennyiség
és minőség szerint is jelen van, e népek — mint a franciák és
rómaiak is bizonyítják — azok, melyeknél a legfényesebb
jelenségeket szemlélhetjük.
Azonban a rómaiaknál és franciáknál, valamint a háború
terén egykor hírnevet szerzett más népnél is a legdicsőbb
nevek mindig csak a magasabb műveltség korában szerepelnek.
Már ezekből is sejthetjük, hogy a magasabb fokú hadi
géniusz megteremtésében mily nagy része van az értelmi erők­
nek. E géniuszt most közelebbről fogjuk szemlélni.
A háború a veszélyek hazája, első kelléke tehát a
bátorság.
Kétféle bátorság van : először is az a bátorság, mely
szembeszáll a személyes veszéllyel, azután pedig az a bátor­
52

ság, mely elvállalja a felelősséget akár valamely külső, akár

belső hatalom, vagyis a lelkiismeret ítélőszéke előtt. Itt csak
az élőbbemről lesz szó.
A személyes veszéllyel szembeszálló bátorság ismét két­
féle : az egyik a közömbösség a veszéllyel szemben, mely,
keressük e tulajdonság eredetét akár az egyén szervezetében,
akár a szokásban, akár pedig abban a meggyőződésben, hogy az
életnek nincsen becse, minden esetben tartós állapotot jelent .
A másik : a tevőleges indító okokból, úgymint dics vágyból,
hazaszeretetből, mindennemű lelkesedésből származó bátorság.
Ebben az esetben a bátorság nem annyira állapot , mint érzelem­
hullámzás, érzelem.
A bátorság mindkét neme t ermészetesen más-más hatásban
nyilvánul. Az első biztosabb, mivel ez, úgyszólván természetté
válván, az embert sohasem hagyja el ; másodikkal azonban
több eredményt érünk el ; az elsőhöz inkább az állhatatosság,
a másodikhoz a merészség szegődik ; az elsőnél az értelem
nyugodtabban, higgadtabban működik, a másodiknál az értelem
olykor fokozódik ugyan, de gyakran káprázat is száll ja meg.
Mindkettő egyesülve a bátorságnak legtökéletesebb nemét
alkotja.
A háború a testi fáradalmak és szenvedések színhelye.
Hogy az ember ott tönkre ne menjen, oly testi és lelki erőre
van szükség, melyek, akár a természet adományai, akár pedig
gyakorlat szülöttei, a fáradalmak és szenvedések elviselésére
képesítsenek.
Ezekkel a tulajdonságokkal felruházva, egyedül az ép
értelem vezetése mellett, az ember a háború elviselésére már
eléggé használható eszköz lesz. És mondhatjuk, hogy e tulaj­
donságok azok, melyeket nyers és félművelt népeknél annyira
elterjedve találunk. Ha azokat a követeléseket, melyeket a
háború sorsosaival szemben emel, tovább vizsgáljuk, az elő­
térben levő értelmi erőkre bukkanunk.
A háború a bizonytalanságok birodalma ; háromnegyed-
része azoknak a dolgoknak, melyeken a háborús cselekmények
alakulnak, kisebb-nagyobb mértékben a bizonytalanság ködében
rejlik. Itt tehát mindenekelőtt finom, átható értelemre van
szükség oly célból, hogy az ítéletnek tapintatával az igazság
ki érezt essék.
Valamely közönséges értelem is eltalálhatja véletlenségből
ezt az igazságot, rendkívüli bátorság pedig adott alkalommal
a megejtett tubát kiegyenlítheti, a legtöbb eset, vagyis : az
átlagos eredmény azonban a magasabb értelem hiányát mindig
napfényre fogja hozni.
A háború a véletlen országa.
Az emberi tevékenység egy terén sem működhetik (garáz-
dálkodhatik) e jövevény (a véletlenség) oly szabadon, mint
a háborúban, mert sehol sem talál annyi érintkezési pontot,
mint épen itt. A véletlenség fokozza valamennyi körülmény
bizonytalanságát és megzavarja az események menetét.
 53

A cselekvő (az intéző), a hírek és feltevések bizonytalansága,

valamint a véletlennek folytonos közbejövetele következtében
a dolgokat lépten-nyomon másképen találja, mint ahogy azokat
találni remélte. Mi sem természetesebb, hogy ez tervére, vagy
legalább is az ezzel a tervével kapcsolatos képzeletekre be­
folyással van. Ha már most ez a befolyás oly nagy, hogy
eltökélt szándékunkat el kell ejtenünk, rendszerint újabb elhatá­
rozáshoz is kell jutnunk, ámde gyakran megesik, hogy abban
a pillanatban hiányoznak az alapot adó adatok, mivel a cse­
lekvés folyamán a körülmények az elhatározást sürgetik s az
újbóli körültekintésre, de gyakran még alapos meggondolásra
sem engednek időt. Még gyakoribb eset azonban az, hogy az
elképzelteknek 1 újabb helyreigazítása s a közbejött véletlenek
ismerete eltökélt szándékunk teljes megdöntésére még nem
elég, hanem igenis arra, hogy azt megingassa. Mert bár a
körülményeket bővebben ismerjük, a bizonytalanság ezáltal
még sem apadt meg, hanem ellenkezőleg, még fokozódott.
Ennek oka abban rejlik, hogy mindezeket a tapasztalatokat
nem egyszerre gyűjtjük, de egymásután és elhatározásainkat
szüntelenül ostromolják és szellemünknek, értelmünknek úgy­
szólván örökké fegyveresen kell készen állnia.
Hogy a váratlanul vívott örökös harcban felülkereked­
hessünk, két tula jdonságra van múlhatlan szükségünk : először
is oly értelemre, mely a fokozott sötétségben sem nélkülözi a
belső világosságnak bizonyos csekély fényét , mely minket az igaz­
ság felé vezet és másodszor bátorságra, hog}^ ezt a gyönge fényt
kövessük. Az elsőt képletesen a francia »coup d'oeil« (szem­
mérték), a másikat a »határozottság« kifejezés alatt ismerjük.
A »coup d'oeil« kifejezés használatára nézve álljon a követ­
kező magyarázat :
A háborúban az ütközet az, mely a figyelmet legelőször és
leginkább magára vonzza ; az ütközetekben pedig az idő és
a tér fontos elemek s még fontosabbak voltak abban a
korban, midőn a lovasság gyors eldöntéseivel főtényező volt :
a gyors és helyes elhatározásra legelőször az idő és tér meg­
becsülése nyújtott alapot, ennélfogva »a gyors és helyes elhatá­
rozás« fogalmának megjelölésére oly ldfejezés választatott, mely
egyedül a helyes szemmértékre van tekintettel. A hadművészet
tanárai közül sokan tényleg ezzel a megszorító értelmezéssel
magyarázták a coup d'oeil fogalmát.
Ámde meg kell jegyeznünk, hogy alatta nemsokára mind­
azt a helyes elhatározást értették, mely a kivitel pillanatában
megfogamzott, például : a valódi támadási pont felismerése stb.
A coup d'oeil alatt tehát nemcsak a testi, hanem még inkább
a lelki szem értendő. A kifejezés ép úgy, mint maga a tárgy,
természetesen mindig inkább a harcászat terén volt használat­
ban, de a hadászatban is helyén van, amennyiben a gyors el­
határozásra gyakran itt is szükség van. Ha ezt a fogalmat a ki*

1 vagyis : a dolgok általunk képzelt állásának.

fejezés által kölcsönzött túlságos képlegességéből és korlátolt­
ságából ki vetkőzt etjük, nem fog mást jelenteni, mint gyors
eltalálását oly igazságnak, melyet a közönséges értelem vagy
általában nem, vagy pedig csak hosszas szemlélet és megfontolás
után láthat meg.
A határozottság a bátorságnak ténykedése valamely elő­
forduló esetben s ha jellemvonássá alakul, a léleknek szokása.
Azonban ez alatt itt nem az a bátorság, mely a testi veszéllyel,
hanem az értendő, mely a felelősséggel, tehát úgyszólván a lelki
veszéllyel száll szembe. Ezt gyakran »courrage d'esprit« (az
értelemnek bátorsága) kifejezéssel jelölték, mivel a bátorság
e nemét az értelem rendeli el ; mindazonáltal azonban ez
nem az értelemnek, hanem a kedélynek ténykedése. Az értei-
messég magában még nem bátorság, mert gyakran látjuk,
hogy a legértelmesebb emberek határozatlanok. Az értelemnek
tehát előbb a bátorság érzetét fel kell költenie avégett, hogy
ez utóbbi által fentartassék és vitessék, mivel a pillanat sürgős­
ségében az embert az érzelmek nagyobb mértékben uralják,
mint a gondolatok.
Az előadottak szerint a határozottságnak itt az a szerep
jutna, hogy elégséges indító okok hiányában a kételyek kínjait,
a habozások veszélyeit ellensúlyozza. A nem épen lelkiismeretes
nyelvszokás ugyan a vállalkozásra, merészségre, vakmerőségre
való puszta hajlamot is ezzel a névvel jelöli meg.
Ahol azonban az emberben a cselekvésre elégséges indító
okok vannak, legyenek azok akár személyesek, akár tárgyilago­
sak, valók vagy hamisak, ott határozottságról nem beszélhetünk,
mert ha ezt tesszük, az illető helyét mi magunk foglaljuk el
és oly kételyeket vetünk mérlegbe, melyek nekie nem is voltak.
Itt csak erőről vagy gyöngeségről lehet szó. A nyelvszokás­
sal azonban e csekély balfogás miatt tovább vitatkozni nem
szándékozunk és megjegyzésünk csak arra szolgáljon, hogy hibás
ellenvetéseknek elejét vegye.
Az ^elhatározást«, amely kétes állapotokon győzedelmes­
kedni szokott, csak az értelem, még pedig csak az értelemnek
egészen sajátságos iránya szülheti. Mi azt állítjuk, hogy az
emelkeclettebb fokú belátás és a szükséges érzelmek puszta
együttléte határozottságot még mindig nem eredményez. Vannak
emberek, kik a legnehezebb feladatot a legpompásabban tudják
megérteni, kiknél a bátorság sem hiányzik arra nézve, hogy
sokat vállaljanak magukra s kik mindazonáltal súlyosabb ese­
tekben elhatározáshoz jutni nem tudnak. Ezeknél a bátorság és
belátás külön-külön áll és nem nyújtanak egymásnak kezet ;
ennélfogva a határozottságot mint harmadik tényezőt nem is
eredményezik. Ez utóbbi az értelemnek csak ama ténykedése
által jön létre, mely a kockázat szükségességét öntudatra hozza
és általa az akaratnak irányt szab. Az értelemnek ez a saját­
ságos iránya, mely az emberben minden más félelmet a habozás
és ingadozástól való félelem által legyőz, egyszersmind erőteljes
lelkületekben a határozottságot hozza létre ; ép azért korlátolt
 értelmű egyének a mi értelmezésünk szerint határozottak nem
lehetnek. Súlyos esetekben ugyan habozás nélkül cseleked­
hetnek, de akkor ezt csak megfontolás nélkül teszik és
eszerint nagyon természetes, hogy az az egyén, ki ilyeténképen
meggondolatlanul cselekszik, önmagával kételyek miatt meg­
hasonlásba nem juthat. Ilynemű cselekvés olykor-olykor a szeget
fején is találhat ja, de mi itt is csak a fentebbi állításunk mellett
maradunk : hogy t. i. a harci géniusz létezését az átlagos siker
mutatja ki. Azt, aki előtt ez az állításunk csodálatosnak látsza­
nék, mivel sok határozott jellemű, bár nem mély gondolkozáséi
huszártisztet ismer, figyelmeztetnünk kell arra, hogy itt csak
az értelemnek egy sajátságos irányáról, nem pedig nagy böl-
cselkedő (gondolkodó) képességről van szó.
Az a véleményünk tehát, hogy a határozottság az értelem­
nek oly sajátságos irányából származik, mely irányinkább
erős, mint fényes elmék tulajdona ; s a határozottságnak
ezt a genealógiáját még azzal egészíthetjüli ki, hogy számos
példa tanúskodik oly férfiakról, kik alsóbb körökben a leg­
nagyobb határozottságot fejtették ki, de ezt a magasabbakban
elveszítették. Bár ők az elhatározásnak szükségét érzik, azt is
belátják, hogy a hamis elhatározás veszélyt rejt magában s mivel
teendőik (dolguk) végzésében nem otthonosak, értelmük elveszti
eredeti erejét s csak annál inkább fognak tétovázni, minél job­
ban ismerik az őket fogvatartó határozatlanság veszélyét s minél
inkább voltak a gyors cselekvéshez szokva.
A »coup d'oeiU-ről s a »határozottság«-ról beszélve, az
ezekkel rokon lélekjelenlétről is szükséges említést tennünk, mely­
nek a háborúban, mint a váratlan események hazájában, nagy
szerepet kell játszania ; hisz a délek jelenet« nem egyéb, mint
a váratlannak fokozott mérvben való legyőzése. A váratlan szó­
noklatra adott találó feleletben rejlő lélek jelenetet ép úgy cso­
dáljuk, mint azt, amely hirtelen veszélynél g3 orsan alkalmazott
segélyben nyilatkozik. Sem ama feleletnek, sem eme segélynek
nem kell valami szokatlannak lennie, csak helyén valók legye­
nek ; mert a mi érett és nyugodt meggondolás után cselekedve
rendkívülinek nem tekinthető, tehát reánk közömbösen hat,
ugyanaz, mint az értelem gyors ténykedése, gyönyört okozhat.
A lélekjelenlét kifejezése tehát bizonyára igen találóan jelzi az
értelem által nyújtott segély közelségét és gyorsaságát.
Vájjon az egyénnek ez a nagyszerű tula jdonsága értelmének
sajátlagosságában, avagy pedig inkább kedélyének egyensúlyá­
ban keresendő-e, az az előforduló eset természetétől függ, habár
a kettő közül egyiknek sem szabad egészen hiányoznia. A találó
felelet inkább elmés főre vall, megfelelő segély hirtelen támadt
vészéiben pedig mindenekelőtt a kedély egyensúlyát tételezi föl.
Ha most már arra a négy elemre, melyből a háború légköre
alkotva van, vagyis : a veszélyre, a testi fáradságokra, a bizony-
talanságra és a véletlenre egy összpillantást vetünk, könnyen meg­
érthetjük, hogy vajmi nagy erőnek kell a kedélyben és értelem­
ben lakoznia, ha ebben a nehéz légkörben biztosan és sikerrel
56

akarunk haladni, oly erőnek kell az értelemben és kedélyben

lakoznia, melyet a hadi események elbeszélői vagy megírói
a körülmények okozta módosulások szerint erély, állhatatos­
ság, szilárdság, kedély- és jettemerő kifejezéssel szoktak illetni.
Sokan vannak, kik a hősi léleknek valamennyi most említett
nyilvánulását az akarat egy és ugyanazon erejének tekinthet­
nék, mely a körülményekhez képest módosul ; de bármily közel
rokonságban álljanak is ezek egymáshoz, mégsem alkotnak egy
szoros egységet és érdekünkben áll e lelki erőket kissé közelebb­
ről megkülönböztetni.
Először is a fogalmak tisztázása céljából, mint lényegesen
ide tartozót, ki kell emelnünk, hogy az ellenség tevékenysége,
az ellenség ellentállása, az ellenség cselekvése közvetlenül csak
a legkisebb része annak a nehezéknek, súlynak, ellentállás-
nak, vagy bárminek is nevezzük azt, mely a cselekvőnél 1 az
említett lelki erőt felszínre hozza (sorompóba hívja). Az ellen­
séges ténykedés közvetlenül először csakis a vezető személyére
gyakorol hatást, de vezetői tevékenységét nem érinti. Ha az
ellenség ellenállása két óra helyett négy órán át tart, a vezető
két óra helyett négy órán át van a veszélynek kitéve ; ez
mindenesetre oly tényező, mely fontosságában annál inkább
csökken, minél nagjnbb csapat élén áll a vezető; mit jelent
4 órai veszély a hadvezér szempontjából ? Semmit.
Másodszor az ellenség hosszas ellentállása a vezetőre köz­
vetlenül azáltal gyakorol hatást, hogy eszközeiben veszteség
éri és ennek következtében felelőssége nő. Gondterhes meg­
fontolások, most először teszik próbára és idézik a küzdő­
térre akaraterejét. Állítjuk azonban, hogy ez még távolról
sem a legterhesebb dolog, mit el kell viselnie, mert hisz e tekin­
tetben csak önmagának tartozik számot adni. Az ellenséges
ellenállás minden másban csak a harcosokra gyakorol hatást,
mely aztán a vezetőre visszahat.
Míg a csapat jó hangulatban van, kedvvel és könnyűséggel
harcol, csak ritkán nyílik alkalom arra, hogy a vezető céljai
követésében nagy akaraterőt nyilvánítson ; mihelyt azonban
a körülmények súlyosakká válnak —- s ez nem maradhat el soha­
sem, ha rendkívülit akarunk elérni — már nem megy minden
magától, mint a jól beolajozott gépnél, hanem maga a gép is
kezd ellenállani ; ezen ellentállás az, melynek legyőzésére nagy
akaraterőre van a vezetőnek szüksége. A legyőzendő ellent­
állás alatt nem kell épen engedetlenséget és ellenszegülést
érteni, habár egyes egyéneknél ezek is elég gyakran előfordul­
nak ; hanem valamennyi elhaló fizikai és erkölcsi erőnek össz­
benyomása, a véres áldozatok szívszaggató látványa az, mit
legyőzni kell a vezetőnek először önönmagában s azután mind­
azokban, kik közvetlenül vagy közvetve benyomásaikat, érzü­
leteiket, aggodalmaikat és törekvéseiket ő reá átszármaztatják.
Amint az egyeseknél az erők ellankadnak, amint ezeket az erőket

1 Cselekvő alatt érts vezetőt.

 57

a saját egyéni akarat éleszteni, működtetni nem képes, a tömeg

egész tétlen súlya fokról-fokra a hadvezér akaratára nehezül ;
lelkének lángján, szellemének világán gyúladjon újból magasra
a tömegben az elhatározás lángja, a reménység világossága ;
csak amennyiben ezt el tudja érni, csak annyiban rendelkezik
a tömeg felett, csak annyiban lesz úrrá fölötte ; amint ez meg­
szűnik, amint az ő bátorsága valamennyi többinek bátorságát
újból feléleszteni nem képes, a tömeg magához, az állati ter­
mészet alacsony körébe ránt ja őt, mely a veszélytől visszariad s a
szégyent nem ismeri. Ezek azok a nehezékek, melyeket a vezető
bátorságának és lelki erejének kell a harcban leküzdenie, ha
kiváló eredményt akar elérni. A nehezékek a tömegekkel együtt
nőnek és ennélfogva a vezető magasabb állásához képest az
erőknek is nagyobbaknak kell lenniük, hogy a terhekkel arány­
ban maradjanak.
A cselekvés erélye ama indító ok erejét fejezi ki, mely
a cselekvést létrehozta, nem tekintve azt, vájjon ez az indító
ok az értelmi meggyőződésből, vagy érzelemhullámzásból
vette-e eredetét . Ez utóbbinak azonban aligha szabad hiányozni
ott, hol hatalmas erőnyilvánulásra van szükség.
Mindama nagyszerű érzelmek közül, melyek az emberi
keblet a harc heves tusájában elárasztják — valljuk be nyiltan
— egy sem oly hatalmas és állandó, mint a léleknek dicső­
ség és becsültetés utáni áhítata, mellyel azonban a német
nyelv oly igazságtalan módon bánik, midőn azt (»becsület- és
dicsőséghajhászat «-nak [Ehrgeiz, Ruhmsucht] nevezvén el) mél­
tatlan mellékfogalmak által lealacsonyítani törekszik. Való
ugyan, hogy a visszaélés ezzel a büszke vágyakozással épen
a háborúba n az emberi nem ellen int ézett legkiált óbb iga zság­
talanságoknak volt szülő oka ; de eredetileg ezek az érzelmek
bizonyára az emberi lélek legnemesebbjeihez számíthatók ;
a háborúban tulajdonképen ezek lehelnek életet és lelket az
óriási tömegekbe. Semmi más érzelem, még ha általánosabban
van is elterjedve, vagy ha látszólagosan nemesebb is, mint pél­
dául : a honszere: et, eszmerajongás, bosszú, bárminemű lelkese­
dés nem teszik fölöslegessé a becs- és dics vágyat. Igaz, hogy
amaz érzelmek a tömegeket általában fölhevíteni és lelkesíteni
képesek, de nem késztik a vezetőt arra, hogy társainál többet
akarjon elérni, ami pedig lényegesen szükséges akkor, ha állásá­
ban kiváló eredményt kíván felmutatni. Honszeretet, eszme-
rajongás, bosszú stb. az egyes harci cselekményt nem teszik úgy,
mint a becsvágy, a vezető tulajdonává, melyet ő azután legjob­
ban hasznosítani igyekszik, melyen fáradsággal szánt, gonddal
vet, hogy bőséggel arathasson. Pedig ez az igyekezet az összes
vezetők részéről a legmagasabbtól kezdve a legutolsóig, ez az
iparkodás, ez a versenygés, ez a sarkaló ösztön adják elsősorban
azt a tényezőt , mely a hadsereg működését éleszti és sikeressé
teszi. S ami különösen a legfőbb vezetőt : a hadvezért illeti,
joggal kérdezhetjük, volt valaha nagy hadvezér becsvágy nél­
kül ; általában képzelhető-e ilyen jelenség ?
58

Az akaratnak valamely lökem erejével (hevességével) szem­

ben kifejtett ellentállását szilárdságnak, az akaratnak valamely
lökem tartamával szemben tanúsított ellentállását állhatatosság­
nak mondják.
Bármennyire közel álljon mindkettő egymáshoz s bármily
gyakran használják az egyik kifejezést a másik helyett, lénye­
gük észrevehető különbségeket mutat fel, amennyiben a heve­
sebb benyomás (lökem) ellen tanúsított szilárdság már pusztán
valamely erős érzelem által is létrehozható, míg az állhata­
tosság felszínre hozatalában már inkább az értelem műkö­
dik közre, mivel valamely tevékenység tartamával annak
tervszerűsége is nő, mely utóbbiból az állhatatosság részben
erejét meríti.
A kedély- vagy lelki erőre térvén át, az első kérdés az, hogy
mi értendő alatta ?
A kedélynyilvánulások hevessége, az indulatosság bizonyára
nem, mert ez minden nyelvszokás ellenére volna, hanem igenis
az a képesség, melynél fogva a legerősebb indulatoknál erősen
dúló szenvedélyek közepette is még az értelemnek engedelmes­
kedünk. Kérdjük : ezt a képességet csupán az értelem ereje
szüli-e ? Kételkedünk benne. Habár azzal a jelenséggel, hogy ki­
tűnő értelemmel felruházott egyéneket látunk, kik önmagukkal
nem bírnak, mit sem akarunk bizonyítani, mert azt mondhatnék,
hogy a hideg vér űs éget az értelemnek sajátlagos, inkább erőteljes,
mint terjedelmes (tehát sokat felölelő) természete eredményezi.
A valóságot azonban jobban véljük megközelíteni, ha azt állít­
juk, hogy az a erő, mely még a kedély leghevesebb megrázkód­
tatása pillanataiban is arra késztet minket, hogy magunkat az
értelemnek alárendeljük s melyet önuralomnak nevez link, magá­
ban a kedélyben fészkel. Van ugyanis egy más érzelem, mely
erős lelkiiletekben a felkorbácsolt szenvedélyeket ellensúlyozza
anélkül, hogy azokat megsemmisítené s csak ez az ellensúlyozás
biztosítja az értelem uralmát. Ezt az egyensúlyozást semmi
más nem idézi elő, mint az emberi méltóság érzete, ez a leg­
nemesebb büszkeség, a léleknek ez a legbensőbb szükségérzete
aziránt, hogy mindig belátással és értelemmel megáldott lény­
ként cselekedjünk. Ép azért állíthatjuk, hogy erős kedélyű
(lelkületű) az olyan, aki a leghevesebb rázkódtatások közepette
sem veszti el az egyensúlyt.
Ha az embereket kedélyük szerint osztályozzuk, először is
oly egyéneket találunk, kiknek kedélye indulatba alig jön s
kiket egykedvűeknek vagy indolenseknek (mivel sem törődök -
nek) szoktunk nevezni.
Másodszor vannak oly egyének, kik igen gyorsan jönnek
indulatba, de kiknek érzelmei soha sem lépnek túl bizonyos
határon ; ezeket érzelmes, de nyugodt embereknek nevezzük.
Harmadszor vannak nagyon ingerlékenyek, kiknek érzelmei
— mint a puskapor —■gyorsan és hevesen lobbannak fel, de
nem tartósak ; végül negyedszer vannak olyanok is, kiket kis
okok feltüzelni nem képesek s kik általában nem gyorsan, hanem
 59

esak lassanként jönnek indulatba, de kiknek érzelmei eg}szer

felszínre hozva, nagyon erősek és sokkal tartósabbak. Ilyenek
az erélyes és rejtett szenvedélyű emberek.
A kedélyállapotnak ez a különbsége minden valószínűség
szerint szorosan az emberi szervezetben működő testi erőknek
határán fekszik és ahhoz az amfibiális természethez tartozik, me­
lyet idegrendszernek nevezünk s melynek egyik oldala az anyag­
gal, másik oldala pedig a szellemmel (a lélekkel)látszik összeköt­
tetésben lenni. Gyarló bölcsészeti tudományunkkal e homályos
téren többé nincs mit keresnünk. Fontos azonban reánk nézve,
hogy egy pillanatra állj mik meg annál a hatásnál, melyet a
hadi tevékenység ezekben a különböző természetekben ered­
ményez és vizsgáljuk meg : mennyiben várható ezektől nagy
lelki erő.
Az indolens (mivel sem törődő) emberek nem hozhatók ki
könnyen egyensúlyukból. Ez az állapot, amelyben minden erő­
kifejtés hiányzik, nem jelenthet lelki erőt. Mindazonáltal nem
tagadható, hogy ilyen embereknek épen folytonos egyensúlyuk
következtében a háborúban bizonyos egyoldalú használható­
ságuk van. A cselekvésre késztető tevőleges indítóok, az
impulzus s ennélfogva a tevékenység is gyakran hiányzik náluk,
de egyhamar nem is rontanak el semmit .
A második osztályba soroló emberek sajátsága, hogy kis
okok könnyen indítják őket tevékenységre, ellenben nagyok
alatt époly könnyen összeroskadnak. Ilyfajta emberek vala­
mely szerencsétlen társuk fölsegélyezése körül élénk tevékeny­
séget fejtenek ki, egy egész nép szerencsétlensége azonban őket
szomorúvá tenni igen, de tettekre ragadni nem fogja.
A háborúban ily egyéneknél sem a tevékenység, sem az
egyensúly nem fog hiányozni, de ők valami nagy dolgot létre­
hozni nem képesek, hacsak erre az esetlegesen igen erősen
kifejlett értelmök indítóokot nem nyújt. Ily kedélyekkel azon­
ban erős, független értelem ritkán szokott párosulni.
A fellobbanó, fellángoló érzelmek magukban véve a gya­
korlati életben kevésbé használhatók s így a háborúban sem.
Érdemük abban áll, hogy nagy indító erőt képviselnek, de ezek
nem tartósak. Ha azonban ily egyéneknél a kitörő indulatok
a bátorság és a becsvágy irányát követik, háborúban alantas
helyeken gyakran igen használhatóvá válnak és pedig pusztán
abból az okból, mivel az alantasok által végrehajtandó hadi
műveletek csak rövidebb tartamúak szoktak lenni. Az ily cselek­
mények keresztülvitelére gyakran egyetlen bátor elhatározás,
a lelki erőknek egyetlen fellobbanása már elegendő lesz.
Csak gondoljuk meg, hogy egy merész támadás, egy erő­
teljes »előre« kiáltás pár percnek műve, holott egy merész csata
egész napi, egy háború pedig már egy egész évi munkát is
igényel, illetőleg igényelhet.
Az ily egyéneknek kedélyük egyensúlyát érzelmeik rohamos
gyorsasága miatt fenntartani kétszeresen nehéz, ezért g3-akran
elvesztik fejüket, ami a háborúban legrosszabb tulajdonsá­
60

guk. A tapasztalás ellen vétenénk azonban, ha azt állítanék,

hogy igen ingerlékeny kedélyek sohasem lehetnének erősek,
azaz nem tarthatnák fenn egyensúlyukat felindulásuk közepette
is. Miért is ne lenne meg bennük a saját méltóságuk iránti
érzék, amidőn ők rendszerint a nemesebb természethez ta r­
toznak ? Ez az érzelem náluk ritkán hiányzik, de hatni idő hiá­
nyában nem képes. Utólag rendszerint önönmaguk előtt szé­
gyenkeznek. Ha nevelés, önmegfigyelés és élettapasztalás őket
előbb-utóbb megtanították arra, hogy önmagukkal szemben
résen legyenek a végből, hogy kitörő erős indulatok pillanatá­
ban a leikökben szunnyadó ellensúlynak még idejében tuda­
tára ébredjenek, akkor ők is nagy lelki erő kifejtésére
képesek.
Végül az indulatba nehezen hozható, azért mélyen érző
emberek, kik az előbbiekhez úgy viszonylanak, mint a parázs
a lánghoz viszonylik, leginkább alkalmasak arra, hogy titáni
erejükkel azokat a rengeteg tömegeket helyükből kimozdítsák,
melyek alatt képletesen a harcias tevékenység nehézségeit
képzelhetjük magunknak. Érzelmeik hatása nagy tömegek moz­
gásához hasonló, mely bár lassúbb, de annál hatalmasabb.
Habár ily egyéneket nem is lepik meg annyira érzelmeik
mint az előbbieket és saját szégyenükre el sem ragadják
őket, mégis tapasztalatellenes volna azt vélni, hogy egyen­
súlyukat el nem veszíthetik s vak szenvedélynek rabjaivá nem
válhatnának, sőt ez mindig meg fog történni, ha náluk az ön­
uralom nemes büszkesége hiányzik, vagy az nem eléggé erő­
teljes. Leggyakrabban tapasztalni ezt vad népek nagy férfiainál,
kiknél az értelmi műveltség alacsony színvonala a szenvedélyek
túlsúlyra emelkedését mindig elősegíti. De hisz művelt nemze­
teknél és azok legműveltebb osztályainál is igen gyakran elő­
fordul, hogy az embereket erőszakos szenvedélyük úgy ragadja
tova, mint egykoron a középkorban a szarvasok iramodtak ter­
hükkel : a megkötözött vadorzókkal a sűrű vadonban.
Még egyszer ismételjük tehát : erős léleknek nem azt nevez­
zük, mely csupán erős indulatokra képes, hanem azt, mely a
legerősebb indulatoknál sem veszti el egyensúlyát és a kebel­
ben tomboló vihar mellett is, a belátás és meggyőződés oly
fesztelenül működhetik, amily szabadon játszik az iránytű
akármily vihartól hányatott hajón.
A jellemszilárdság vagy általában jellem alatt a saját meg­
győződésünkhöz való ragaszkodást ért jük, tekintet nélkül arra,
vájjon e meggyőződés saját vagy idegen belátás eredménye-e,
elvekből, nézetekből, pillanatnyi sugallatból vagy az értelem
bármi más működéséből származik-e. A szilárdság természetesen
nem fog nyilvánulhatni, ha maga a belátás gyakran változik.
A belátás gyakori változását nem kell szükségképen idegen
befolyásnak előidéznie, szülheti azt a saját értelemnek szün­
telen működő tevékenysége is, de persze, hogy ebben az esetben
a gyakori nézetváltozás az értelemnek sajátságos bizonytalansá­
gára mutat. Világos, hogy oly emberről, ki nézeteit — ha idegen
 61

befolyásolás nélkül is — minduntalan változtatja, senki sem

fogja azt mondani, hogy jelleme van. Ezzel a tulajdonsággal
tehát csak oly egyéneket illetünk, kiknek igen állandó meg­
győződésük van vagy azért, mert e meggyőződésük mélyen
indokolt és világos következtetésképen megváltoztatásra kevésbé
alkalmas, vagy pedig azért, mivel amiként az indolens (hanyag,
semmivel sem törődő) embereknél szokott lenni, az értelem
nem működik s következésképen a meggyőződés megváltozta­
tására ok sincsen, vagy végül azért, mivel ez akaratnak az érte­
lem törvényhozó elvétől származó, határozott ténykedése a
nézeteknek változását bizonyos fokig visszautasítja.
A háború, melyben számos és erős benyomás gyakorol a
kedélyre hatást, valamint a tudás és áttekintés is bizonytalan,
bármely más emberi tevékenységnél több okot szolgáltat arra
nézve, hogy az egyént a már megkezdett pályáról leterelje,
hogy az magában és másokban megtévedjen.
A veszélyek és szenvedések szívszaggató látványa mellett
az érzelem könnyen nyer túlsúlyt az értelmi meggyőződés felett
és a jelenségek szürkületében a mély és tiszta belátás oly nehéz,
hogy annak megváltoztatását érteni és megbocsátani lehet.
A háborúban (nem a körülmények ismerete) csak a valóságnak
sejtelme, annak érzése nyújt egyedül alapot a cselekvésre. Ép
azért a véleménykülönbség sehol sem oly nagy, mint a háború­
ban s a benyomások áramlata a saját meggyőződés ellen mű­
ködni soha sem szűnik meg. Még az értelemnek legnagyobb
flegmája (higgadtsága) is alig használ valamit, mert a be­
nyomások túlerősek, túlságosan elevenek és mindenkor egyszer­
smind a kedély ellen is irányulnak.
Tiszta és mély meggyőződésből eredhetnek csak azok az
általános elvek és nézetek, melyek a cselekvést magasabb
szempontból vezérlik és rajtuk úgyszólván horgony előtt fek­
szik az előforduló individuális eset felőli vélemény.
De e korábbi megfontolás eredményeihez való ragaszko­
dás, szemben a jelenben felmerülő vélemények és jelenségek
áradatával, teszi épen a nehézséget.
Az egyes individuális eset s az elv közt gyakran igen nagy
űr tátong, melyet nem mindig lehet következtetések látható
láncolatával áthidalni s ahol egy bizonyos foka az önbizalom­
nak szükséges és egy bizonyos neme a kételkedésnek jótékony
hatással van. Itt gyakran nem segít más, mint egy törvényhozó
elv, mely a gondolkodáson kívül helyezve, afölött uralkodik ;
ez az elv abban áll, hogy minden kétes esetben első nézetünk
mellett maradjunk és attól mindaddig ne tágítsunk, míg arra
bennünket tiszta meggyőződésünk nem kényszerít. Erősen kell
hinnünk, hogy a jól kipróbált elvekben nagyobb igazság rejlik
s a pillanatnyi jelenségek elevensége ne feledtesse velünk, hogy
azok igazsága nem aranyból van verve. Az előjog, melyet kétes
esetekben első meggyőződésünknek nyújtunk, az első meggyőző­
désnél való kitartás a cselekvésnek állandóságot és következe­
tességet kölcsönöz, melyet jellemnek nevezünk,
62

Hogy a kedély egyensúlya a jellemszilárdságot mennyire

mozdítja elő, azt könnyű átlátni és azért erős lelkületű emberek­
nek többnyire erős jellemük is van.
A jellemszilárdságnak elfajulása az önfejűség.
Konkrét esetben gyakran igen nehéz a kettő közti határ­
vonalat megjelölni, ellenben a fogalmak különbségének meg­
határozása nem látszik nehéz feladatnak.
Az önfejűség nem az értelem hibája ; alatta a jobb belátás
iránti ellenszegülést értvén, az benső ellentmondás nélkül az
értelemben a belátás tehetségeként helyet nem foglalhat. Az ön­
fejűség a kedély hibája. Az akaratnak ez a hajlíthatlansága, az
idegen beleszólás ellenében tanúsított ez ingerlékenység alap­
ját csak az önzésnek egy különös nemében találja, mely az
egyénnek azt a kedvtelését, hogy önmaga s mások felett csak
saját eszével uralkodjék, mindennek fölébe helyezi. A hiúság
bizonyos nemének nevezhetnők, ha ennél valamivel nem lenne
mégis jobb ; a hiúság megelégszik a látszattal, ámde az önfejű­
ség magában a lényegben gyönyörködik.
Azt állítjuk tehát : hogy a jellemszilárdság önfejűséggé válik *
ha az idegen belátás iránti ellenszegülés nem valamely jobb
meggyőződésből, nem valamely magasabb elvbe vetett hitből,
hanem ellenszegülő érzelemből veszi eredetét. Habár ez a foga­
lommeghatározás, mint azt már kijelentettük, gyakorlatilag
nem sokat használ, legalább elejét fogja venni annak, hogy az ön­
fejűséget a jellemszilárdság magasabb fokozatának tekintsük,
miután attól lényegesen különbözik ; igaz ugyan, hogy közel
fekszik hozzá, sőt határos is vele, de nem lehet annak foko­
zása, mert hiszen nagyon önfejű egyénekre akadhatunk, kik­
nek értelemhiány miatt igen kevés jellemszilárdságuk van.
Miután a kitűnő hadvezér ez erényeiben, képességeiben
megismertük azokat a tulajdonságokat, melyeknél az érzelem
és az értelem együttesen közreműködnek, a hadi tevékenység oly
sajátlagosságát fogjuk vizsgálni, mely ha nem is a legfontosabb,
de legerősebb oldala s amely az érzelmi erők félretoJásával
csupán az értelmi erőt veszi igénybe. Az említett sajátlagosság
az a vonatkozás, mely egyrészt a háború, másrészt a vidék
és terep között fennáll.
Ez a vonatkozás először is állandó, mert művelt hadsere­
geink valamely hadi ténykedése csak egy bizonyos meghatáro­
zott térben játszódhatik le ; másodszor kiváló fontosságú,
mivel valamennyi erőnek hatását befolyásolja, olykor egészen
megváltoztatja ; harmadszor egyfelől gyakran helységek leg­
kisebb részeibe vezet, míg másfelől a legkiterjedtebb tereket
öleli fel.
Ily módon a vonatkozás, melyben a háború a vidék- és
terephez áll, tevékenységének kiváló sajátlagosságot kölcsönöz.
A többi emberi tevékenység, mely a vidék és tereppel vonat­
kozásban áll, vagyis a kert- és földmívelés, ház- és vízépítkezés,
a bányászat, vadászat és erdészet csak igen mérsékelt nagyságú
terekre szorulnak, melyeket csakhamar elég pontosan képesek
 63

megismerni. A hadvezér azonban kénytelen tevékenységének

művét átengedni annak a közreműködő térnek, melyet szemeivel
át nem tekinthet, melyet a legnagyobb szorgalom sem képes
mindig kifürkészni s mellyel az örökös változatosság miatt csak
ritkán köt tulajdonképem ismeretséget. Igaz, hogy az ellenség
hasonló helyzetben van, de először is a nehézség, habár közös is,
mégis csak nehézség marad és az a fél, kit tehetsége és a gyakor­
lat a nehézséget legyőzni képesít, a másik fölött nagy előnnyel
fog rendelkezni; másodszor pedig a nehézségeknek ez az egyen­
lősége csak általában van meg, egyes esetben semmi esetre
sem, mert ekkor a harcoló felek egyike (a védő fél) a harc­
teret (a színhelyet) sokkal jobban ismeri, mint a másik.
Ezt az egészen sajátlagos nehézséget sajátlagos szellemi
tehetség van hivatva legyőzni, melyet igen korlátolt kifejezés­
sel tájékozó képességnek (Ortssinn) neveznek. Ez a képesség
abban áll, hogy magunknak minden vidékről gyorsan helyes
mértani képet tudunk alkotni s ennélfogva a vidéken mindig
könnyen tájékozódunk is. Ez kétségtelenül a képzelőtehetség
ténykedése. A helyes kép alkotása ugyan részint a testi szem­
mel, részint pedig az értelem által történik, mely utóbbi a tudo­
mány és tapasztalatból nyert ismereteivel a hiányzót kiegészíti
s a testi szem észleleteinek töredékeiből egészet alkot ; hogy
azonban ez az egész most már élénken a lélek elé táruljon, képpé,
vagyis egy bensőleg rajzolt térképpé váljon s hogy ez a kép
lelkűnkben tartós legyen, annak egyes vonásai minduntalan
el ne törlődjenek, annak véghezvitelére csak az a szellemi erő
van képesítve, melyet képzelőtehetségnek (Phantasie) szoktunk
nevezni. Ha valamely lángeszű költőt vagy festőt sérteni találna
az, hogy istennőjének ily tevékenységet tulajdonítunk ; ha
vállat von afölött, hogy (következtetőleg előbbi kijelentésünk­
ből) egy leleményes vadászlegénynél kitűnő képzelőerőt kelljen
feltételezni, szívesen megengedjük, hogy itt a képzelőerőnek
csak igen korlátolt alkalmazásáról, annak valóban robot munká­
járól van szó. De bármily csekély legyen is a képzelőerő mun­
kája, elmek a természeti erőnek közreműködését mégis bizonyosra
kell vennünk, mivel annak teljes hiányával nehéz lesz a tárgya­
kat alaki összefüggésükben egészen a szemlélésig tisztán ma­
gunk elé gondolni. Szívesen megengedjük, hogy jó emlékező­
tehetség itt nagy szolgálatokat te h e t; azt a kérdést azonban,
vájjon az emlékezőtehetséget ily esetnél külön lelki erőnek
tekintsük-e, vagy pedig épen a képzelőerő-e az, mely az emlékező­
tehetséget ezekre a tárgyakra oly jól irányítja, annál kevésbé
dönthetjük el, mivel ama két lelki erőnek némely vonatkozások­
ban egymástól való elválasztása általában nehéznek látszik.
Tagadhatatlan, hogy ekörül a gyakorlatnak és értelmi
belátásnak igen nagy szerepe van. Puisegur, a híres Luxemburg
híres főhadiszállásmestere azt állítja, hogy kezdetben e tekin­
tetben nem sokat tartott magáról, mivel tapasztalta, hogy
mindenkor, amidőn a jelszót messziről kellett beszerezni, az
utat elhibázta.
64

Természetes, hogy fölfelé ennek a tehetségnek alkalma­

zására is mindinkább tágabb tér nyílik.
Ha a huszárnak és vadásznak valamety járőr vezetése
alkalmával az utakat és ösvényeket könnyen kell megtalálnia,
s ha ehhez mindig csak kevés ismertetőjel, korlátoltabb felfogás
és képzelőtehetség szükséges : úgy a hadvezérnek valamely
tartomány vagy ország általános földrajzi ismeretére kell fel­
emelkednie, az utaknak, folyóknak és hegységeknek irányát
mindig élénken kell szemei előtt elképzelnie s emellett még a
korlátoltabb helyi ismeretekkel (tájékozóképességgel) is kell
rendelkeznie.
Az általános tárgyakra nézve ugyan mindennemű tudósí­
tások, térképek, könyvek, jegyzetek, a részletekre nézve pedig
környezetének támogatása nagy segítségére vannak a had­
vezérnek, de azért bizonyos, hogy az, aki a vidékről gyorsan
és emellett helyes képet tud alkotni magának, egész tevékeny­
ségének könnyebb és biztosabb menetet kölcsönöz s ő maga
bizonyos benső nehézségektől megóva másoktól függetle­
nebb lesz.
Ha ez a képesség csakugyan a képzeletnek (Phantasie)
tulajdonítható, akkor ez majdnem az egyedüli szolgálat, melyet
a hadi tevékenység e pajkos istennőjétől követel; mely istennő a
háborúnak inkább kárára, mint hasznára van.
Ügy hisszük, hogy a fentebbiekben tekintetbe vettük a
szellemi és lelki erőknek azokat a nyilvánulásait, melyeket a
hadi tevékenység az emberi természettől megkövetel. Az értelem
mindenütt lényegesen közreműködő erőként szerepel s így ért­
hető lesz, hogy a jelenségeiben oly egyszerű, kevéssé összetett
hadi tevékenységben kitűnő értelmi erővel nem rendelkező
egyének miért nem mutatnak fel kitűnő eredményt.
Ha ez a nézetünk, akkor többé nem fogjuk nagy szellemi
megerőltetés művének tekinteni egy már ezerszer és ezerszer
megtörtént egyszerű dolgot, mint például valamely hadállás
megkerülését és száz ehhez hasonlót .
Az egyszerű derék katonát, igaz, a mélyen gondolkodó, a
találékony vagy eszmegazdag elmék, valamint a mindennemű
műveltség díszében ragyogó szellemek ellentétéül szokták kép­
zelni ; s ez az ellentét (ez a hiedelem) nem is alaptalan, de azt
épen nem bizonyítja, hogy a katona derék volta csupán bátor­
ságában áll s hogy ahhoz, hogy valaki csak jóra való kato­
nának is neveztessék, az elmének sajátlagos tevékenységére és
erejére ne volna szükség. Minduntalan ismételnünk kell, hogy
mi sem gyakoribb, mint oly egyének példája, kik tevékeny­
ségüket elvesztik, mihelyt oly magasabb állásokba jutnak,
melyeknek tehetségeik többé már meg nem felelnek ; de viszont
minduntalan arra is kell figyelmeztetnünk, hogy azoknak kiváló
tetteiről szoktunk beszélni, kik működési körükben nevet sze­
reztek maguknak.
A háborúban tehát minden parancsnoki állás a szükséges
szellemi erőknek, a dicsőség és becsületnek külön-külön rétege.
 65

Igen nagy á különbség a hadvezér, vagyis az egész háború,

esetleg valamely hadszínhely élén álló tábornok s a hozzá leg­
közelebb álló alparancsnoka közt annál az egyszerű oknál fogva,
mivel ez utóbbi sokkal közvetlenebb vezetés és felügyelet alatt
van s ennek folytán az ő szellemi tevékenységének sokkal
kisebb tér marad fönn. Ezen az alapon a közvélemény csakis a
hadvezéri állást tekinti olyannak, amellyel kiváló értelmi tevé­
kenység van összekötve és azt hiszi, hogy az alárendeltebb
állásokra már a közönséges ész is elegendő ; sőt a közvélemény
nem ritkán a szellemi fogyatkozás megtestesítését látja a szol­
gálatban megőszült alparancsnokban, akit egyoldalú tevékeny­
sége félreismerhetlen szellemi szegénységre vezetett és mosolyogni
szokott együgyűségén a bátorsága iránt tanúsított minden tisz­
telet mellett is.
Ezek a derék egyének részére jobb sorsot kivívni nem áll
szándékunkban ; ez tevékenységüknek mit sem, szerencséjüknek
pedig keveset használna, hanem csak a lényeget akarjuk úgy
bemutatni, amint van és tiltakoznunk kell ama felfogás ellen,
hogy a háborúban egyszerű vitézség, mellyel értelem nem
párosul, kiváló eredményt lenne képes felmutatni.
Ha már attól, aki magát kit (intett etni kívánja, a legalsóbb
parancsnoki állásban is kiváló szellemi erőket követelünk és
ezeket minden magasabb állásban szintén fokozottabb mérték­
ben kívánjuk meg: önmagától következik, hogy nekünk azok­
ról az egyénekről, kik a hadseregben a második helyeket
dicsőséggel töltik be, egész más a véleményünk; s midőn őket
a tört énét búvárral, az írásban jártas üzletemberrel, a tanács­
kozó államférfiúval hasonlítjuk össze : akkor látszólagos egy-
ügyűségük ne ejtsen bennünket tévedésbe tevékeny szellemük
kitűnő természete iránt.
Némelykor, igaz, megtörténik, hogy egyes férfiak, az alan­
tas állásokban szerzett dicsőségüket a magasabb állásokba ma­
gukkal viszik, anélkül azonban, hogy azt ott is tényleg meg­
érdemelnék ; s ha e férfiak az újabbi állásokban nem igen
próbáltatnak ki, ha tehát nem nyílik alkalom, hogy gyenge­
ségüket elárulják, nem is lehet tüzetesen megítélni, hogy mily
hírnév illeti őket meg s így ily férfiak gyakran okot szol­
gáltatnak arra, hogy a közvélemény nem sokat tart arról
a személyiségről, mely bizonyos állásokban még tündökölni
képes.
A háborúban akár alantas, akár magas állásban teljesítendő
kitűnő munkálkodás saját lagos géniuszt igényel. A tulajdon-
képeni géniusz nevével azonban a történelem s az utókor ítélete
csak azokat a szellemeket szokta illetni, kik az első, vagyis a
hadvezéri állásokban tündököltek. Ennek oka pedig abban
rejlik, hogy e helyeken az értelem és szellem tekintetében igazán
nagy követelmények támasztatnak.
Ahhoz, hogy valamely háború, vagy a hadjáratnak neve­
zett leghosszabb fölvonása fényes siker elé vezettessék, a maga­
sabb állam viszonyok beható ismerete is szükséges. Hadvezetés
66

és államtudomány itt összejátszanak s a hadvezérből egyszer­

smind államférfiú is válik.
XII. Károlyt nem illetjük a nagy lángész nevével, mivel
hadi tényeit magasabb belátásnak és bölcsességnek alárendelni
nem bírta s fegyverével fényes eredményt elérni nem tudott ;
nem illetjük ily névvel IV. Henriket sem, mivel élete igen rövid
volt arra, hogy idegen államokkal háborúskodjék s ebben a
magasabb légkörben megpróbálkozzék, melyben nemes érzület
és lovagias szellem az ellenségre nincsenek oly nagy hatással,
mint a belső villongások legyőzésénél.
Annak megértése végett, hogy mi mindent kell itt egyet­
len pillantással áttekinteni és helyes módon eltalálni, első feje­
zetünkre utalunk. Azt állítjuk, hogy a hadvezér államférfiuvá
válik, de azért mindenkor hadvezérnek is kell maradnia ; egy­
részről legyen teljes tájékozódása az állami viszonyokról,
másrészről határozottan tudnia kell, hogy a rendelkezésére álló
eszközökkel minő eredményeket érhet el.
Minthogy itt valamennyi vonatkozás sokfélesége — és
bizonytalan határa folytán — sok tényező veendő tekintetbe
s minthogy ezeknek a tényezőknek legtöbbje csak a valószínű­
ség törvényei szerint becsülhető meg : abban az esetben, ha a
cselekvő (vezető) ezeket egy a valóságot mindenütt sejtő
szellem pillantásával el nem találná, a számítgatások és a
megfontolandók úgy összekuszálódnának, hogy abból az ítélet
többé ki sem igazodhatnék. Ily értelemben Bonaparte egészen
találóan jegyezte meg, hogy a hadvezér elhatározását kívánó
sok dolog, egy Newton vagy Euler szelleméhez méltó mát he -
matikai számítgatás feladata lehetne.
A magasabb szellemi erőknek itt csodás szellemi éleslátássá
fokozott egységes ítéletre van szüksége ; oly éleslátásra, mely
sebes röptében ezer meg ezer homályos képzeteket érint és
mellőz, amiket a közönséges értelem csak fáradsággal és vég­
kimerülve hozna napvilágra. Ez a magasabb szellemi tevékeny­
ség, a lángésznek ez az éleslátása azonban mégsem válnék
történeti jelenséggé, ha nem támogatnák a kedély- és jellemnek
általunk tárgyalt tulajdonságai.
Az igazságnak puszta indoka az embernél igen gyönge s
innen származik az a nagy különbség, mely a felismerés és az
akarat, a tudás s a képesség közt mutatkozik.
A cselekvésre leginkább az érzelem késztet ; kitartást a
cselekvésre —ha szabad ezt kifejezést használnunk —a kedély­
nek és értelemnek ez a vegyüléke kölcsönöz, melyeket a hatá­
rozottság, szilárdság, állhatatosság és jellemszilárdságban ismer­
tünk meg.
Ha a hadvezérnek ez a fokozott szellemi és érzelmi tevé­
kenysége működésének végleges sikerében nem nyilvánulna és
a szellemi és érzelmi tevékenységet csak jóhiszeműleg tételez­
nénk fel, akkor ez történelmi jelenséggé csak ritkán válnék.
Az, ami a hadi események folyamáról köztudomásra jut,
többnyire igen egyszerű, egymáshoz nagyon hasonló és aki
csak a puszta elbeszéléshez tartja magát, nem látja, nem tudja,
hogy mily nehézségeket kellett leküzdeni. Csak néha-néha, a
hadvezéreknek vagy bizalmasaiknak emlékiratai nyomán, vagy
valamely eseményre különösen irányított történeti kutatás alap­
ján jut nyilvánosságra annak a sok szálnak egy része, melyből
az egész szövevény alkotva van. A kiváló ténykedéseket meg­
előző megfontolásokat és szellemi küzdelmek legtöbbjét, mivel
politikai érdekeket érint, szándékosan titokban tartják ; vagy
pedig véletlenül feledésbe megy, mert puszta állványnak tekin­
tik, melyet az épület felépítése után el kell távolítani.
Ha pedig végezetül és anélkül hogy a magasabb lelki erők
közelebbi meghatározásába bocsátkoznánk, magában az értelmi
erőben, a nyelvszokás által megállapított fogalmak szerint aka­
runk megkülönböztetést tenni és azt a kérdést akarjuk fel­
vetni, hogy miféle ész (elme) közelíti meg leginkább a harci
géniuszt ? Akkor a tárgyra vetett pillantás, miként a tapasz­
talat is azt fogják mondani, hogy testvéreink és gyermekeink
biztonságát, hazánk becsületét és üdvét a háborúban inkább
bízzuk a vizsgáló, mint a teremtő, inkább a tág látkörű, mint
az egyoldalú, inkább a higgadt, mint a tüzes elmékre.

Visszapillantás a harmadik fejezetre.

Szerzőnk e fejezetben azt a feladatot tűzte ki célul, hogy a harci

géniuszt elemezze.
A rendszer, melyet Clausewitz e tárgy körül követ, a következő :
Mindenekelőtt a harci géniusz fogalommagyarázatát adja, amelyből
kiviláglik, hogy a harci géniusz név alatt szellemi és érzelmi erőknek
a háborúra és harcra irányuló működése értendő.
Ez általános fogalom meghatározása után felszínre hozza a szel­
lemnek és érzelemnek azokat az erőit, melyeknek a háborúban szerep jut.
Okoskodásait így kezdi :
Mi a háború ?
A háború a veszély, a testi fáradalmak s szenvedések, a bizony­
talanság és végre az esélyek hazája !
A veszély legyőzése bátorságot igényel.
Kétféle bátorság v a n :
az egyik maradandó állapotot jelent akkor, amidőn az az ember­
nek született erénye, vagy szokás útján létrejött tulajdonsága stb. ;
a másik csak ideiglenes tulajdonság, ha azt bizonyos tevőleges
indok : például a honszeretet, lelkesedés stb. szülte.
A testi szenvedést és fáradalmat csak a testnek és léleknek akár
születés, akár szoktatás által létrejött ereje győzi le.
A háborúban uralkodó bizonytalanság közepett csak az átható
ész nyújt világot ; és végre
az esély, azaz a váratlan fölött csak az ész és bátorság együttesen,
vagy amint mondani szokták, a coup d'oeil (szemmérték) és az elszántság,
gyakorta pedig egy más tulajdonság: a lélekjelenet uralkodhatik.
Miután Clausewitz a harci géniusz tényezőit — persze okozatos
összefüggésben és sokféle vonatkozással — szellemesen felszínre hozta,
a harci géniuszt többé nem általánosságban és nem elvontan, de a vezető­
ben, a hadvezérben szemléli.
Vegyük — úgymond — a háborút alkotó elemeket, a veszélyt,
a testi szenvedést, a bizonytalanságot és az esélyt — egy egységnek
és át fogjuk látni, hogy ezek legyőzésére nagy szellemi és érzelmi erőkre
van szükség.
68

Ezeknek az erőknek összességét körülmények szerint erélynek, szi­

lárdságnak, állhatatosságnak, érzelmi és jellemerőnek szokták nevezni.
Igaz, hogy mindezek rokonerők és az akarat egy és ugyanazon
erejének tekinthetők, melyek a viszonyokhoz képest .módosulnak.
Ámde mélyebben vizsgálva őket, meggyőződünk arról, hogy mégsem
teljesen azonosak egymással.
Clausewitz ezután a most említett tulajdonságok taglalásába bocsát­
kozik ; azután szemlét tart afölött, hogy mit várhatunk a különféle ér­
zelmű és jellemű katonáktól s végül, hogy mily tulajdonsággal kell ren­
delkeznie a nagy, a harci géniusszal megáldott hadvezérnek.
E helyen nem ismételhetjük elmélkedéseit, csak arra szorítkozunk
még, hogy az olvasó figyelmét felhívjuk e fejezetnek arra a részére, amidőn
az erélyről beszélve, azt állítja, hogy ez, a cselekvés indító okának,
pl. a szükségesnek, a hazaszeretetnek, a dicsvágynak stb. hévmérője.
Í2s itt fejti ki, hogy — a hadvezér szempontjából — az emberi
keblet nagyszerűbb érzelem nem dagaszthatja, mint a dicsőség és hír­
név utáni vágy, mely a cselekvésnek legerősebb indító oka.
Yolt-e — kiált föl — valaha hadvezér, kit nem a dicsvágy tett
volna naggyá ?
Mi Clausewitzcel természetesen nem merünk vitatkozásba bocsát­
kozni, de talán mégis mondhatjuk, hogy igen, voltak — ha csak kivétel-
képen is — oly nagy hadvezérek, kiket elsősorban nem az önzésből
származó dicsvágy, de egy magasztosabb érzület, a kötelességérzet
buzdított nagy tettekre.

NEGYEDIK FEJEZET.

Veszély a háborúban.
Mielőtt a veszélyt a háborúban megismertük volna, rend­
szerint inkább vonzónak, mint félelmetesnek képzel jük.
Kérdjük : a lelkesedés mámorában az ellenséget rohamlép­
tekkel megközelíteni és közvetlenül a győzelem arany kapuja
előtt, közvetlenül a dicsvágy szomjúságát oltó gyümölcs előtt
pár pillanatra behúnyt szemmel és nem gondolva azzal, vájjon
minket vagy másokat ragad-e el a hideg halál, »bátran« előre
menni, kérdjük : lehet-e ez nehéz ? Nem lesz nehéz s még kevésbé
fog annak látszani. Ámde ritkák az ily pillanatok, melyek még
sem egy érverésnek művei, amint gondolnék, hanem mint
gyógy szervegyül ékek idővel felhígítva és megromolva fogyasz-
tandók el ; az ily pillanatok, ismételjük, csakugyan ritkák.
Kövessük az újoncot a csatatérre. A harc színhelyének
közelében vagyunk ; az ágyúknak folyton erősbödő dörgése
végül váltakozik a lövedékek visításával, mely a tapasztalat­
lannak figyelmét mindinkább leköti. Közvetlen előttünk és
mögöt tünk golyók csapkodnak le. Most siessünk ama magaslatra
fel, melyen a parancsnokló tábornok számos kíséretével megáll.
Itt már sűrűén csapnak be az ágyúgolyók, robbannak szét az
űrlövedékek úgyannyira, hogy a fiatalkori képzelet helyet
enged az élet komoly valóságának. E pillanatban egy ismerő­
sünk tántorog, majd elbukik ; egy űrlöveg csapódik a csoport
közé, önkénytelen fészkelődést okozva ; érezni kezdjük, hogy
immár többé teljesen nyugodtak és higgadtak nem vagyunk ;
 69

a legbátrabb is kissé szórakozott lesz. Most tegyünk egy lépést

előre a tomboló csatába, melyet eddig a nézőtérről csak szín­
játékként szemléltünk és siessünk a legközelebbi hadosztály-
parancsnokhoz ; itt golyó golyót éri s a saját ágyúink zaja
növeli a szórakozottságot.
A hadosztályparancsnoktól el a dandárparancsnokhoz. Ez,
kinek bátorsága köztudomású, a növekvő veszélyt jelzi egész
biztosan, midőn óvatosan húzódik meg valamely domb, ház
vagy fa mögött ; kartácsok zúgnak a háztetőkön és mezőkön,
minden irányban ágyúgolyók sivítanak mellettünk, fölöttünk
is puska golyók süvöltenek immár. Még egy utolsó lépést a csa-
patakhoz, a heves tűzharcokban órákon át fel ül múlhat! an bátor­
sággal kitartó gyalogsághoz : itt a levegő telítve van süvöltő
golyókkal ; rövid, éles hangjuk elárulja, hogy fülünk, fejünk és
lelkűnktől csak hűvelyknvi távolságra röpülnek el. Ráadásul
pedig az elhullottak és megcsonkítottak látása dobogó szí­
vünket fájdalmasan szaggatja.
Az újonc a veszélynek e távolabb-közelebb fekvő rétegei
közül egyiket sem fogja érinteni, anélkül hogy ne érezné,
hogy itten a gondolatok világa más elemekben mozog és más
sugarakban tör meg, mint a szemlélő tevékenységnél ; sőt
igen rendkívüli embernek kellene lennie annak, ki ez első
benyomások alatt nem veszítené el a rögtöni elhatározás képes­
ségét. Igaz ugyan, hogy a megszokás vajmi hamar élét veszi
ezeknek a benyomásoknak; félóra múlva kisebb-nagyobb mérték­
ben közömbösek leszünk minden iránt, mi körültünk történik ;
azonban teljesen elfogulatlan, szellemileg teljesen rugékony,
közönséges ember sohasem lesz ; s ez világos bizonyítékot szol­
gáltat arra nézve, hogy közönséges tehetséggel itt megint nem
boldogulunk és pedig annál kevésbé, minél nagyobb a betöl­
tendő hatáskör.
Nagy adaggal kell rendelkeznünk a lelkesedés, stoicizmus-
szülte, továbbá a természetadta bátorságból, fékezhetlen dics-
vágybŐl, vagy pedig a veszély ismeretéből, ha azt akarjuk,
hogy a nehezített körülmények között alkalmazott eszköz
(vagyis a harc) legalább oly eredményt mutasson be, amelyen
a szóimban csak közönségesnek tűnnék fel.
A veszélye a háború surlódó eleméhez tartozik és róla azért
emlékeztünk meg, mivel a felismerés teljes igazsága megkívánja,
hogy^ a veszély felől teljes fogalmat alkossunk magunknak.

ÖTÖDIK FEJEZET.

Testi fáradalmak a háborúban.

Ha háborús események fölött csak abban a pillanatban sza­
badna valakinek ítéletet hozni, amidőn ő fagytól megdermedve,
vagy forróságtól és szomjúságtól meggyötörve, nélkülözésektől
és fáradtságtól lehangolva van : úgyr az eddigieknél is kevesebb
 70

tárgyilagos, de mindenesetre legalább alanyilag helyes ítéle­

tekhez jutnánk, vagyis olyanokhoz, amelyek az ítéletmondó
viszonyát a tárgyhoz helyesen tükrözik vissza.
Ennek igazsága felől meggyőződünk, ha látjuk, hogy mily
lehangoltan, sőt petyhüdten és kishitűen ítélnek a szemtanuk
nehéz és bajos esetek eredményei fölött, különösen addig, míg
maguk is az események közepette vannak. Szolgáljon ez irány­
adóul annak a befolyásnak mérlegelésénél, melyet a testi meg­
erőltetés képes gyakorolni ; valamint arra is, hogy mily nagy
mértékben szükséges a testi fáradalmakat az ítélethozatalnál
tekintetbe venni.
A háborúban főleg a testi fáradalom tartozik ama dolgok
(tényezők) közé, melyek használatára nézve semmiféle rend­
őrség sem adhat utasítást.1
A testi fáradalmak, föltéve, hogy haszontalanul nem vétet­
nek igénybe, az összes erők együtthatója és senki sem mondhat ja
biztosan, hogy meddig fokozandó (mennyire emelendő).
Különös azonban, hogy amiként az ívhúrt jobban meg­
feszíteni csak a lövész erős keze képes, úgy csak erős szellemtől
lehet elvárni, hogy háborúban hadseregének erőit erősebbre
duzzassza. Mert egészen más valami az, ha a hadsereg nagy
balesetek következtében, veszélyektől környezve, mint össze­
omló falazat romokba dűl és menedéket csak testi erejének leg­
nagyobb megfeszítésében találja s más az, ha a diadalmas had­
sereget, melyet csakis büszke érzelmei ragadnak magukkal, had­
vezére szabad kénye szerint vezeti. Ugyanazon erőmegfeszítés,
mely amott legfeljebb sajnálatot képes kelteni, emitt, mint
nehezebb, bámulatot idéz elő.
Itt tehát a gyakorlatlan szem előtt ama tényezők egyike
tűnik elő, melyek a szellem működését mintegy sötétben békóra
verik s a lélek erejét titokban fölemésztik.
Ámbár itt tulajdonképen csak arról a testi megerőltetésről
van szó, melyet a hadvezér a hadseregtől, a parancsnok alan­
tasaitól követel, vagyis arról a bátorságról, mely azt követelni
meri, valamint arról a művészetről, mely azt fönntartani bírja :
mégsem szabad hallgatással mellőzni a parancsnok és hadvezér
személyes testi megerőltetését sem ; s miután mi a háború lelki-
ismeretes elemzését e pontig vezettük, igyekeznünk is kell, hogy
e visszamaradt salakok horderejét szintén tekintetbe vegyüli.
A testi megerőltetésről itt főképen azért szólunk, mivel ez
épúgy mint a veszély, a súrlódás legmélyebb okaihoz tartozik
s mivel bizonytalan méreténél fogva hasonlít a ruganyos testek
természetéhez, melyek súrlódása tudvalevőleg nehezen számít­
ható ki.

1 Az eredetiben így hangzik: •>Unter die vielen Dingen im Kriege,

für dérén Gebrauch koine^Polizeitaxe ein Moss festsetzen kann, gehört
hauptsáchlich die körperliche An&trengung.« Megjegyezzük, hogy a
Polizeitaxe szólásmód azokból az időkből származik, amidőn még a
rendőrség a polgárság minden cselekedetét rendelettel kívánta sza~
bályozni.
 71

Hogy ezekkel a szemlélődésekkel, a háborút megnehezítő fel­

tételek eme mérlegelésével visszaélés ne történjék : a természet
ítéletünknek alkalmas vezetőt adott érzületünkben. Amiként
az egyes ember előnyösen nem hivatkozhatik személyes fogyat­
kozásaira a meggyalázás és sanyargatás pillanatában, de igenis
akkor, ha a meggyalázást szerencsésen visszautasította vagy
fényesen megtorolta : épúgy egy hadvezér sem s egyetlenegy
hadsereg sem fogja a szégyenletes megveretése által előidézett
rossz benyomást eltörülni, ha felsorolja azokat a kiállott veszé­
lyeket, nélkülözéseket és megerőltetéseket, melyek egyedül a
győzelemnek képesek nagy dicsfényt kölcsönözni. így tehát emlí­
tett esetben érzületünk tiltja a látszólagos méltányosság gyakor­
lását, melyre különben ítéletünk hajlandónak mutatkoznék ; ez
pedig alapjában nem egyéb, mint egy magasabb fokú ítélet.

HATODIK FEJEZET.

Hírek a háborúban.
»Hirek« alatt az ellenségről és annak országáról nyert összes
értesüléseket, tehát minden eszménknek és cselekedetünknek
alapját értjük. Vizsgáljuk csak ennek az alapnak természetét,
megbízhatlanságát és változékonyságát s csakhamar látni fogjuk,
mily veszélyes a háború épülete, mily könnyen roskadhat össze
s temethet el bennünket romjai alá. Bár meg van írva minden
könyvben, hogy csak biztos hírekben bízzunk, hogy a bizalmat­
lanságot sohase hagyjuk otthon, de hát ez csak silány írott
malaszt és oly bölcsesség, melyhez rendszerfaragók és kivonat-
firkászok jobb hiányában folyamodnak.
A háborúban szerzett híreknek nagy része egymásnak
ellentmondó, egy még nagyobb része téves s a legnagyobb rész
meglehetősen bizonytalan. A tiszttől megkövetelhető, hogy a
híreket bizonyos mérvig megkülönböztetni tudja ; e képességét
csak tárgy- és emberismeret s helyes ítélet kölcsönözheti. A való­
színűség törvényének kell őt vezérelnie. Ezeket figyelembe
véve, látjuk, hogy a szobában s még a tulajdonképeni háború
körletén kívül készítendő tervek sem könnyű dolgok, de
hasonlíthatlanul nehezebb tervet készíteni magában a há­
ború zsibongásában, ahol egyik hír a másikat kergeti ; nagy
szerencse, ha e hírek egymásnak ellentmondanak, bizonyos
egyensúlyt hoznak létre s bírálatra alkalmat szolgáltatnak.
De még sokkal rosszabb helyzetben van a tapasztalatlan,
ha a véletlen ilyképen nem jön segítségére, hanem egyik
hír a másikat támogatja, megerősíti, nagyítja, a képet
újabb és újabb színekkel kifesti, mindaddig, míg megjön a
pillanat, amikor a szédítő sebességgel rohanó kényszerűség
az elhatározást tőlünk kicsikarja ; s alig hogy el határoz ásunk
megtörtént, azt máris botorságnak és az alapul szolgáló híre­
ket hazugságoknak, túlzásoknak, tévedéseknek stb. ismer­
72

jük fel. Röviden : a legtöbb hír téves s az emberek félénk­

ségéből a hazugság és valótlanság újabb erőt merítenek. Rend­
szerint mindenki inkább hajlandó a rosszat elhinni, mint a jót ;
mindenki hajlandó a rosszat valamivel túlozni s a veszélyek,
melyeket a hír nagjdtva szárnyra bocsát, bár mint a tenger
hullámai, önmagukba omlanak össze, de mégis épúgy, mint
ezek, minden látható ok nélkül újból meg újból visszatérnek.
A hadvezérnek, erősen bízva benső jobb meggyőződésében, úgy
kell megállania helyét mint a sziklának, melyen a hullám ereje
megtörik. A hadvezérnek ez a szerepe nem könnyű ; ki a termé­
szettől nincsen könnyű vérrel megáldva vagy háborús tapaszta­
latok gyakorlottságot nem kölcsönöztek neki és ítéletét nem
erősítették még meg, az szabályul vegye, hogy erőszakosan,
vagyis a saját benső meggyőződése ellenére inkább remélje a
jót, mint félje, rettegje a rosszat ; csak így és nem másként
fogja a valódi egyensúlyt fenntarthatni. Az a nehézség, hogy a
dolgokat nem úgy látjuk mint kellene, a háborúban a legerő­
sebb súrlódások egyike és a tárgyakat egész más színben
tünteti föl, mint aminőknek azokat képzeltük. Az érzékek benyo­
mása erősebb a megfontoló számítás képzeleténél és pedig oly­
annyira, hogy talán nem létesült még csak némileg fontos vál­
lalat sem, anélkül hogy a parancsnok ne küzdött volna kéte­
lyekkel a kivitel első pillanatában. Épen ezért közönséges
emberek, kik idegen sugallatokat követnek, a helyszínén több­
nyire határozatlanok, amennyiben azt hiszik, hogy a viszo­
nyokat másképen találták, mint aminőknek azokat feltételezték ;
ily emberek annál is inkább határozatlanok és látják új szí­
nekben a dolgokat, mivel a helyszínén újból idegen befolyások­
nak engedik át magukat. De még az is, ki maga tervezett és
most saját szemeivel lát, könnyen kétkedik előbbi véleményé­
ben. Önmagába helyezett szilárd bizalomnak kell őt a pillanat
látszólagos heves támadásával szemben megvédelmeznie ; ko­
rábbi meggyőződése a kifejlődés folyamában érvényre fog jutni,
ha a sors által a háborús jelenetek elé és közé helyezett és a
veszély rettenetes alakjaival feldiszített függönyök felgördültek
s kitágul a látóhatár.
Ez (vagyis amiről beszéltünk) egyike azoknak a nagy mély­
ségeknek, melyek a tervezet és a kivitel közt tátongnak.

HETEDIK FEJEZET.

Súrlódás a háborúban.
Míg a háborút nem ismerjük, nem bírjuk felfogni, hogy
miből állanak a nehézségek, melyekről minduntalan szó van
s tulajdonképen mi teendője van a hadvezértől megkívánt láng-
észnek és rendkívüli szellemi erőnek. Hiszen oly egyszerűnek
látszik minden s a szükséges ismeretek oly csekélyeknek, oly
jelentéktelennek tűnnek fel, hogy ezekkel összehasonlítva, még
a felsőbb mennyiségtan legegyszerűbb feladata is bizonyos tudo­
mányos tekintélyt vív ki magának és természetesen nehezebb­
nek látszik.
Ha azonban a háborút láttuk, minden érthetővé lesz előt­
tünk, de azért ennek a változásnak okát leírni, ezt a láthatlan s
mégis mindenütt működő tényezőt megnevezni felette nehéz.
A háborúban minden egyszerű, azonban a legegyszerűbb
dolog is nehéz. Ezek a nehézségek szaporodnak és oly súrlódást
hoznak létre, melyről senkinek sincs helyes fogalma, aki a
háborút nem látta. Képzeljünk magunknak egy utazót, ki napi
útjának vége felé az est folyamában még két állomást szándé­
kozik hátrahagyni; ezt postalovakkal az országúton 4—5 óra
alatt meg lehet tenni : az egész tehát csekélység ! Ámde az utas,
amidőn megérkezik az utolsóelőtti állomásra, sok nehézségre
bukkan, lovakat általában nem, vagy csak rosszakat kap, a vidék
hegyes, az utak romlottak, sötét éjjel lesz és ő örvendeni fog,
ha a legközelebbi állomást nagy bajjal eléri s ott valahogy silány
ellátásban részesül.
így van az a háborúban is, ahol a számtalan apró körül­
mények, melyek a papíron teljességgel nem vehetők számba,
befolyást gyakorolnak és mindent alábbszállítanak, úgy hogy
messze maradunk a cél mögött.
Erős akarat, vasakarat legyőzi ezeket a súrlódásokat s össze­
zúzza az akadályokat, de ezekkel együtt természetesen a mű­
ködő gépet is. Még gyakran fogjuk ezt az eredményt szemlélhetni*
Miként az obeliszk, melyhez egy helységnek valamennyi
főút ja központilag vezet, ép úgy áll parancsol ólag kiemelkedve
a büszke szellem erős akarata a hadművészet közepette.
A súrlódás az az egyedüli fogalom, mely általában véve
meglehetősen megfelel annak, ami a valódi háborút a papíron
levőtől megkülönböztetheti. A katonai gépezet : a hadsereg és
mindaz, ami ahhoz tartozik, alapjában véve igen egyszerű s
azért úg3r látszik, mintha könnyen lehetne kezelni. De meg kell
fontolnunk, hogy annak egyetlen egy része sincs egy darabból
készítve, hogy minden rész egyes egyénekből áll, melyek mind­
egyike minden irányban megtartja saját súrlódását. Elmé­
letileg igen szépen hangzik, ha azt mondjuk, hogy : a zászlóalj
parancsnok az adott parancs kiviteléért felelős s minthogy a
zászlóalj a fegyelem által egy egésszé van összeforrasztva, a
parancsnoknak pedig elismert buzgalmú férfiúnak kell lennie,
következik, hogy a gerenda, vasrúd körül forogva csak
keveset surlódik. Azonban ez az életben nincs így s mindaz, mi
a képzeletben valótlan vagy túlhajtott, a háborúban azonnal
napfényre jut. A zászlóalj mindenkor bizonyos számú emberek­
ből összeállított szervezet ; az emberek közül pedig, ha a véletlen
úgy akarja, még a légjelent éktelenebb is képes akadályt vagy
szabályellenességet előidézni.
A háborúval járó veszélyek és testi fáradalmak annyira
fokozzák a bajt, hogy azokat a bajnak legjelentékenyebb okaiul
kell tekintenünk.
n
Ez a rettenetes súrlódás, melyet nem lehet úgy, mint az
erőműtanban kevés pontokra összpontosítani (összeszorítani),
mindenütt a véletlennel van érintkezésben és oly jelenségeket
szül, melyek épen mivel nagyobbrészt a véletlentől függnek,
kiszámíthatatlanok is. Ilyen véletlen például az időjárás.
Emitt a köd gátolja, hogy az ellenség kellő időben fölfedez­
tessék, hogy az ágyú idejekorán tüzeljen, hogy valamely jelen­
tés a parancsnokló tiszthez jusson, amott az eső gátolja, hogy
egyik zászlóalj általában, a másik pedig a pontos időre meg­
érkezzék, mivel ennek három óra helyett talán nyolc óráig
kellett menetelnie, hogy a lovasság eredménnyel közbevágjon,
mivel a süppedékes talajban megakad stb.
Ez a pár részletvonás épen csak a jobb megértésre szolgál­
jon s arra, hogy szerző és olvasó a tárgynál együtt maradjanak,
mert különben ily nehézségekről egész köteteket lehetne teleími.
Hogy ezt kikerüljük s az apró nehézségek tömegéről, me­
lyekkel a háborúban megküzdenünk kell, mégis tiszta fogal­
mat szerezzünk, sok képpel szolgálhatnánk, ha nem tartanánk
attól, hogy fárasztók leszünk. Egynéhánynak előadását azon­
ban még azok az olvasóink is meg fogják engedni, kik bennünket
már régen megértettek.
A cselekvés a háborúban nem egyéb mint oly mozgás,
melyet nehéz viszonyok között hajtanak végre.
Amily kevéssé vagyunk képesek a vízben a legtermésze­
tesebb és legegyszerűbb mozgást, a puszta járást könnyűséggel
és szabatosan végezni, époly kevéssé lehet háborúban közön­
séges erőkkel még csak közepes eredményt is elérni. Innen van
az, hogy a jó teoretikus olyan úszómesternek tűnik föl, ki a
vízben szükséges mozgásokat a szárazon gyakoroltatja, mely
mozgások azok előtt, kik a vízre nem gondolnak, természet-
elleneseknek és túlzottaknak látszanak, de innen van az is,
hogy oly theoretikusok, kik maguk sohasem dolgoztak a víz­
ben, vagy tapasztalataikból semmi általános eszmét levonni
nem képesek, gya korlat iát lanok, sőt ízetlenek, amennyiben csak
azt, amit minden ember már amúgy is tud, tudniillik a járást
tanítják.
Továbbá minden háború külön, sajátlagos jelenségekkel
bővelkedik. Minden háború egy hajóval be nem járt tenger,
teli szíriekkel, melyeket a hadvezér szelleme ugyan megsejt­
het, de amelyeket szemei még soha nem láttak s melyeket most
sötét éjjel kell körülhajóznia. S ha még hozzá kedvezőtlen
szél is támad, vagyis ha valamely nagyobb esély ellen kell
megküzdeni, úgy a legnagyobb művészet, lélekjelenlét és
megerőltetés szükséges ott, hol a távollevőnek minden magá­
tól látszik történni. Ennek a súrlódásnak ismerete teszi fő­
részét a gyakran földicsért és a jó tábornoktól megkívánt hadi
tapasztalatnak.
Természetes dolog azonban, hogy nem az a tábornok a leg­
jobb, ki magának a súrlódás felől a legnagyobb fogalmat al­
kotja, ki attól leginkább meghökkent (ezek azok a félénk tábor­
nokok, minők a tapasztaltak közt oly gyakran előfordulnak),
hanem az a tábornok, ki a súrlódást ismerve, azokat lehetőleg
le is győzi s nem vár a hatásoktól oly szabatosságot, mely épen
a súrlódások miatt nem lehetséges. Különben is ez utóbbit el­
méletileg sohasem lehet teljesen megismerni, s ha ez lehetséges
is lenne, még mindig hiányoznék az ítéletnek ama gyakorlott­
sága, melyet tapintatnak szoktunk nevezni és amely a végtele­
nül apró s változatos tényezők terén szükségesebb, mint nagy
és elhatározó esetekben, amidőn önmagunkkal és másokkal
tanácskozhatunk. Amiként a világfit csak ítéletének már majd­
nem szokássá vált helyes tapintata képesíti arra, hogy min­
denkor úgy beszéljen, cselekedjék és mozogjon : amint illő,
hasonlóképen csak a hadjártas tiszt képes nag}^ és kis ese­
ményeknél, úgyszólván a háború minden egyes érverésénél
mindenkor a helyzetnek megfelelően ítélni és határozni. Ez a
tapasztalat és gyakorlat folytán önként tódul fel nála e gondo­
lat, hogy : ez lehetséges, amaz nem. Nem fog tehát könnyen
oly helyzetbe jutni, hogy önmagával ellenkezésbe jőjön, ami,
ha gyakran történik, a bizalom alapját megrendíti és igen ve­
szélyes dolog.
A súrlódás tehát, illetőleg az, amit itt annak neveztünk,
a könnyűt nehézzé teszi. A következőkben még gyakran fogunk
a tárgyra visszatérni s be fogjuk látni, hogy a tapasztalaton
és erős akaraton kívül a kitűnő hadvezérnek még sok ritka
szellemi tulajdonságokra van szüksége.

NYOLCADIK FEJEZET.

Zárszó az első könyvhöz.

A veszélyt, a testi fáradalmat, a híreket és súrlódást nevez­
tük azoknak a tényezőknek, melyek mint elemek a háború lég­
körében összetalálkoznak és azt minden tevékenység számára
nyomasztóvá teszik. Ezeket az elemeket — akadályozó hatá­
sukra való tekintettel — ismét »az általános súrlódás« össz-
íogalma alá vonhatjuk össze. Vájjon mncs-e olyan szer,
mely e súrlódás enyhítésére alkalmas volna ? Egyetlen egv
szerünk van, mely azonban a hadvezér és a hadseregnek nem
áll tetszés szerint rendelkezésre, ez a szer : a sereg hadi ed­
zettsége.
A megszokás folytán a test nagy fáradságok, a lélek
nagy veszélyek, az ítélet az első benyomások ellenében lesz
edzetté. A megszokás mindenütt nagyon is becses meggon­
dolást létesít, mely a huszártól és vadásztól kezdve föl a had­
osztályparancsnokig terjed, s a hadvezérnek működését
megkönnyíti.
Miként az emberi szem sötét szobában kitágul, a létező
kevés világosságot fölszívja, a tárgyakat lassan-lassan meg­
különbözteti, végül pedig egészen biztos tájékozást szerez :
76

épúgy lesz a háborúban a gyakorlott katona is, míg az újonc

csak koromsötét éjjelt talál maga előtt.
Hadedzetté egy hadvezér sem teheti seregét s a békegya­
korlatok is csak csekély mértékben járulnak hozzá ; csekély
mértékben valódi hadi tapasztalatokkal összehasonlítva, de nem
oly hadsereggel való összehasonlításban, melynél a békegyakor­
latok pusztán csak a mechanikus ügyességek elsajátítására
irányozvák.
Ha békéből a gyakorlatokat úgy rendezzük, hogy a súrló­
dás fönnemlített tényezőinek egy része tényleg előforduljon,
az egyes parancsnokok ítélete, tájékozottsága, sőt határozott­
sága is gyakoroltass ék, ennek sokkal nagyobb becse van,
mint azt a tapasztalatlanok vélik. Végtelenül fontos körül­
mény, hogy a katona, akár magas, akár alacsony polcon álljon
is, a háborúnak azokat a jelenségeit, melyek őt első ízben cso­
dálkozásba és zavarba ejtik, ne a háborúban magában lássa
először ; ha azelőtt azokat csak egyetlen egyszer is észlelte,
már félig-meddig megismerte őket. S ez még a testi fáradal­
makra is vonatkozik. Gyakorolni kell ezeket kevésbé azért-,
hogy a test hozzá törődjék, de inkább azért, hogy az érte­
lem megszokja őket. Háborúban az újonc nagyon is hajlandó
a rendkívüli fáradságokat a vezetés körüli nagy hibáknak,
tévedéseknek és zavaroknak tulajdonítani s ezáltal kétszeresen
lehangolttá válik. Ez nem fog megtörténni akkor, ha béke-
gyakorlatokkal ezekre előkészítik.
Egy másik kevésbé terjedelmes, azonban igen fontos
eszköze a hadi edzettségnek békében való megszerzésére az,
hogy idegen hadtapasztalt tiszteket alkalmazunk hadsere­
günkben . Európában ritkán van mindenütt béke s a többi világ­
részekben a háború tüze sohasem hamvad el. Oly államnak
tehát, mely hosszas időn át békében él, mindig igyekeznie kel­
lene, hogy vagy nyerjen meg hadserege számára az utolsó hábo­
rúk hadszínhelyén jól szolgált tiszteket, vagy pedig, hogy saját
tisztjei közül küldjön néhányat a hadszínhelyekre a v é g e t t ,
hogy a háborút megismerjék.
Bármily csekély legyen is az ily tisztek száma a hadsereg
tömegéhez viszonyítva, befolyásuk mégis igen érezhető. Tapasz­
talataik, szellemük iránya, jellemük kifejlődése alárendeltjeik
és bajtársaikra hatást gyakorolnak, sőt abban az esetben is, ha
hatáskörük nem lenne, úgy tekintendők, mint terepet, vidéket
ismerő egyének, kikhez sok esetben tanácsért lehet fordulni.
 MÁSODIK KÖNYV.

A háború elméletéről.
ELSŐ FEJEZET.

A hadművészet beosztása.
A háború tulajdonképem értelme szerint nem más mint
harc, és pedig azért, mivel ama számos tevékenység között, ame­
lyeket tágabb értelemben háborúnak nevezünk : egyedül a
harc a hatásos elem.
A harc a szellemi és testi erők mérkőzése ez utóbbiak
útján. Hogy a szellemi erőket a harcból kizárni nem lehet,
magától értetődik, mivel a háborúban működő harcerőkre a
lelkiállapotok a legdöntőbb befolyást gyakorolják.
A harc szükségletei már korán arra ösztönözték az embert ,
hogy sajátos találmányokkal lépjen fel, s ekként ellenségével
szemben túlsúlyt szerezzen magának. Ennek következtében
aztán a harc idővel nagyban megváltozott ; de bármiképen
alakult is, fogalma mindig változatlan marad és mindenkor
csakis ő alkotja a háborút.
A találmányok eleintén az egyes küzdő feleknek fegyver­
zetére és felszerelésére szorítkoztak. Ezeket a háború kitörése
előtt kell előállítani, s használatukra a katonaságot beoktatni.
Mivel pedig a fegyverzet és felszerelésre vonatkozó talál­
mányoknak a harc természetéhez kell símulniok, következik,
hogy a harc az anyagi eszközökkel való ellátás tekintetében
törvényszabó.
De azért nyilvánvaló, hogy ama tevékenység, mely az
eszközök előállításával foglalkozik : nem egyértelmű a harc­
cal ; e tevékenység csak a harc előkészítését, nem pedig vezeté­
sét célozza.
Már egyedül az a körülmény is, hogy a puszta birkózás
is szintén harcot jelent, világosan bizonyítja, hogy a fegy­
verzet és felszerelés a harc fogalmához szorosan nem tartoznak.
A harc a fegyverzet és felszerelés mikéntjét szabván meg,
az anyagi eszközök pedig a harcot módosítván, mindkettő
egymással kölcsönhatásban áll.
A harc maga azonban mégis sajátlagos tevékenység marad,
és pedig annyival is inkább, mivel egészen sajátlagos elem­
78

ben, a veszély közepeit mozog. Ha tehát valahol, úgy itten

szükséges, hogy a különböző tevékenységek osztályoztassanak.
Hogy pedig eme gondolat gyakorlati fontosságát fölfoghatóbbá
tegyük, csupán arra kell utalnunk, hogy mily gyakran bizonyult
hasznavehetetlennek bizonyos munkakörben oly személy, ki
más téren bevált.
De nem is oly nehéz megfigyelésünk során az egyik tevé­
kenységet a másiktól különválasztani, ha a felfegyverzett és
felszerelt harcerőket, mint adott eszközöket tekintjük, amelyek
felől, hogy őket célszerűen alkalmazhassuk, a fődolgoknál
egyebet ismernünk nem kell. A szó szoros értelmében vett
hadművészet tehát az a művészet lesz, mely a rendelkezésre
álló eszközöket a harcra felhasználja s amely ténykedést a
legtalálóbban hadvezetés-nek nevezhetjük.
Ellenben a tágabb értelemben vett hadművészet mind­
azokat a ténykedéseket foglalja magában, amelyeket a háború
érdekében visznek végbe, vagyis azon tényezőket öleli fel,
melyek a haderő létrehozásában fáradoznak, szóval a besoro-
zást, felfegyverzést, felszerelést és begyakorlást.
Valamely elmélet hasznavehetőségére nézve nagyon is
lényeges a két ténykedést (t. i. a seregszervezést és az erő alkal­
mazását) különválasztani ; mert hiszen, ha a hadművészet el­
mélete a haderő szervezésével kezdené meg tárgyalásait és e
szervezést a hadvezetés követelményei szerint kívánná keresz­
tülvinni, úgy ez az elmélet csupán csak ama kevés esetre lenne
alkalmazható, ahol a rendelkezésre álló küzdő erők a követel­
ményeknek épen megfelelnének.
Ha azonban oly elméletet akarunk felállítani, mely az
előfordulható esetek legtöbbjére alkalmazható és egyikre nézve
sem teljesen hasznavehetetlen : úgy ezt az elméletet a közönsé­
ges harceszközök nagy többségénél észlelhető néhány jelenté­
kenyebb lényeg tekintetbe vételével kell felépíteni.
A hadvezetés tehát nem egyéb, mint a harc elrendelése
és vezetése. Ha e harc csak egyetlen cselekmény lenne, úgy
nem volna ok azt tovább is tagozni, azonban a harc kisebb-
nagyobb számú külön-külön teljes egészet és egységet alkotó
cselekményből áll, amelyeket — utalva az első könyv első
fejezetére — ütközeteknek neveztünk.
így származik azután az az, egymástól merőben különböző
két tevékenység, melynek egyike az egyes ütközeteknek elren­
delésében és vezetésében, másika pedig az ütközeteknek egymás
között, a háború céljaira való kapcsolatba hozatalában áll.
Az előbbi harcászat-nak, az utóbbi hadászat-nak nevez­
tetett el.
A harcászat és hadászatra való felosztás mostanság már
általánosan használatos, s mindenki meglehetős biztossággal
tudja, hogy minden egyes tényt hova soroljon, anélkül azon­
ban, hogy a beosztás oka felől tisztában lenne. Azt tartván :
hogy mély oka van ama jelenségnek, hogy a fentebb emlí­
tett beosztás úgyszólván ösztönszerűleg és vakon történik,
 7&

mi mindenekelőtt az ösztönszerűség okát kutattuk fel és mond­

hatjuk, hogy csak ezen a nyomon lehetett eredményhez jutni.
Ezért a hadászat és harcászat fogalmának egyes írók által meg­
kísértett, de nem a dolog természetéből merített önkényű meg­
határozását használatban nem levőknek, tehát helytelenek­
nek kell kijelentenünk. Beosztásunk szerint : a harcászat ama
tan, mely a küzdő erőknek a harcra alkalmazását, a hadászat
pedig, mely az ütközeteknek a háború céljaira való felhasználását
foglalja magában.
Hogy az egyes, vagy önálló ütközetek fogalmát közelebb­
ről miképen határozzák meg s hogy ez az egység mely föl­
tételekhez van kötve, csak akkor mutatható ki teljesen, ha az
ütközetet közelebbről szemügyre vesszük. Egyelőre azonban
meg kell elégednünk annak kijelentésével, hogy ugyanazon idő­
ben vívott több ütközetnél az egység tér tekintetében addig
terjed, amennyire a személyes parancs, az idő tekintetében pe­
dig, vagyis egymásra következő ütközeteknél addig, míg a
minden ütközetben előforduló válság teljesen elmúlt.
Hogy itt kétes esetek, nevezetesen olyanok is fordulhat­
nak elő, ahol több ütközet is egynek tekinthető, az az általunk
alkalmazott beosztási rendszer hibájául alig róható fel, mivel
eme hiba minden olyan valódi dolog beosztásánál is felmerül,
amelyeknek különféleségét mindenkor fokozatos átmenetek
közvetítik. Fordulhatnak elő tehát egyes műveletek, amelyek
elfoglalt álláspontunk megváltoztatása nélkül épúgy számít­
hatók a hadászat, mint a harcászat körébe. Például : őrsállá­
sokhoz hasonló terjedelmes állások elfoglalása, némely folyó­
átkelés stb. stb.
Beosztásunk csupán a küzdő erők alkalmazására vonatko­
zik. Ámde a háborúban számtalan olyan ténykedés fordul
elő, melyek bár a háború szolgálatába szegődnek, de magától
a háborútól mégis különböznek, és majd közelebb, majd távo­
labb állanak hozzá. Eme ténykedések mindannyia a küzdő erők
fenntartására irányul. Míg az erő előteremtése és a kiképzés az
erő alkalmazásba vételét megelőzik : addig az erő fenntartása
az erő alkalmazásával mindig együtt jár s annak nélkülözhe­
tetlen kelléke.
Szorosan véve az erő fenntartására irányuló ténykedések,
bár azok a hadi cselekvéssel oly közelebbi összefüggésben van­
nak, hogy az egész hadműveletek során az erő alkalmazásával
váltakozva előfordulnak, mindenkor olyanokul tekintendők,
amelyek a harchoz való előkészületre szolgálnak.
Helyesen járunk el tehát akkor, ha ezeket a többi előkészítő
ténykedéssel együtt a szorosan vett hadművészettől, a tulaj-
donképeni hadvezetéstől különválasztjuk ; de erre kényszerítve
is vagyunk, ha az elméletek főfeladatát : a nem egynemű dol­
gok különválasztását megoldani akarjuk.
De ki is akarhatná a lényegesen különböző közigazgatási
és élelmező szolgálatnak nagy tömegét a tulajdonképeni had­
vezetéshez számítani ? Hiszen habár ezek a csapatok alkal­
80

mazásával folytonos kölcsönhatásban állanak is, attól mégis

lényegesen különböznek.
Első könyvünk harmadik fejezetében azt állítottuk, hogy
az összes ténykedés minden szála a harcban vagy az ütközet­
ben, mint az egyetlen közvetlenül ható ténykedésben vég­
ződvén, abba belé is szövődik. Ezzel csak azt akartuk ldfejezni,
hogy a harc a többi összes ténykedés számára a célt meg­
állapítja, kitűzi, amelyet azután ezek saját külön törvényüket
követve törekszenek elérni. Erről a tárgyról ez alkalommal
bővebben kell értekeznünk.
Az ütközeten kívül előforduló ténykedések nagyon külön­
böző természetűek.
Egy részük némely tekintetben magához a harchoz ta r­
tozik s azzal azonos, holott más tekintetben a küzdő erők
fenntartását célozza ; más részök pedig csakis az erők fenntartását
szolgálja, s csakis végeredményök kölcsönhatásában gyakorol
befolyást a harcra.
Ama ténykedések közé, melyek némi tekintetben még a
harchoz számítanak : a menetek, táborozások és laktáborozások
sorolhatók, mivel ezek mindmegannyian a csapatok különböző
állapotát jelentik ; ahol pedig csapatokról van szó, ott az ütkö­
zet eszméjének is meg kell lenni.
A többiek, melyek csupán csak a fenntartást célozzák : az
élelmezés, a betegápolás, továbbá a fegyverzet és felszerel és ügy.
A menetek a csapatok alkalmazásával azonosak. Az ütkö­
zet folyama alatt végrehajtott menet, melyet közönségesen
evolúciónak neveznek, voltaképen nem egy és ugyanaz a fegy­
verhasználattal, de azzal, mit mi ütközetnek nevezünk, oly
szoros és benső összefüggésben van, hogy mintegy kiegészítő
részének tekinthető. Az ütközeten kívül t e l j e s í t e t t menet
pedig nem egyéb, mint a hadászati eszme és koncepció végre­
hajtása.
A hadászat ugyanis megszabja : mikor, hol és mily erővel
vívassék valamely ütközet ; ennek végrehajtására pedig a
menet az egyedül rendelkezésre álló eszköz.
Eszerint : az ütközeten kívül végrehajtott menet hadá­
szati eszköz, de azért mégsem tartozik csupán a hadászat
körébe, hanem mivel a meneteket végrehajtó csapatok minden
pillanatban az Összeütközés eshetőségeinek vannak kitéve,
ennélfogva a menetek keresztülvitele épúgy esik a harcászat,
mint a hadászat törvényei alá.
Ha valamely oszlopnak menetét valamely folyam vagy
hegység innenső partján vagy oldalán rendeltük el, úgy ez hadá­
szati intézkedés volt, mivel benne ama szándék nyilvánul, hogy
egy, a menet végrehajtása közben ki nem kerülhető ütközetet
inkább innen, mint túlnan vívjunk.
Amidőn azonban valamely oszlop ahelyett, hogy a völgy­
ben elvonuló úton haladva, a vele párhuzamos hegyháton mene­
tel, vagy pedig a menet könnyítése okából több kisebb oszlopra
tagozódik, úgy harcászati határozványok érvényesülnek, mivel
 81

az említett esetekben eleve meghatároztuk, hogy az esetleges

ütközetben miként akarjuk csapatunkat alkalmazni.
Minthogy a menetek belső rendje állandó összeköttetésben
áll a harckészséggel, harcászati jellege van, mivel nem egyéb,
mint folyománya, az előfordulható ütközetre nézve kiadott
előleges intézkedésnek.
Mivel a menet a hadászatnak az az eszköze, mellyel döntő
ölemét : az ütközeteket, tér, idő és erő tekintetében előkészíti,
az ütközeteknek hatása pedig gyakran csak a végeredmény,
nem pedig az ütközet tényleges lefolyása szerint áll elő : sokszor
megtörtént, hogy az eszközt a döntő elemmel fölcserélték. Nem
egyszer hallottuk, hogy döntő és tudományos menetekről beszél­
tek, holott tulajdonképen az általuk eredményezett ütközetter-
vezgetéseket értették. A fogalmak ilyetén felcserélése vagy
helyettesítése olyannyira természetes, a kifejezés rövidsége oly
kívánatos, hogy kiküszöbölése nem lenne célszerű ; de más­
részt az ilyen tömör fogalomláncolatnál szükségképen mindig
az igazi dolgot kell gondolni, nehogy téves irányba tereitessünk.
Ilyen téves nézet volna az is, ha a hadászati kombinációk­
nak a harcászati eredményektől független erőt tulajdonítanánk.
Az megtörténhetik, hogy tervezett menetek és manőverekkel,
anélkül hogy ütközetre kerülne a dolog, bizonyos célt érünk el,
de ebből azért — mint szokták — azt következtetni, mikép az
ellenség ütközet nélkül is legyőzhető, határozott tévedés.
A következőkben majd kimutathatjuk eme tévedésnek
következményekben gazdag horderejét.
Habár a menetet teljesen az ütközet kiegészítő részének
tekinthetjük is, mindazáltal vannak a menetnek oly viszonyai,
amelyek ahhoz szorosan mégsem tartoznak, tehát sem harcá­
szati, sem hadászati jellegük nincs ; ilyenek mindazok az
intézkedések, melyek a csapatok kényelmére szolgálnak, péld. :
a hidak és utak építése és karba helyezése stb. ; igaz, hogy az
ily munkálatok némely körülmények között a csapatok alkal­
mazását igen közelről érintik, sőt azokkal majdnem azonosít-
tatnak, mint például egy hídnak építése az ellenség szemeiáttára,
de azért önmagukban véve mégis mindig idegen természetű
ténykedések, melyeknek elmélete a hadvezetés elméletéhez nem
tartozik.
A táborozások, melyek alatt a csapatoknak összpontosított,
tehát harckész felállítását értjük, a laktáborozásokkal együtt
a nyugvásnak, tehát az üdülésnek állapotát jelentik ; e m e l l e t t
azonban a) valamely ütközet hadászati megállapítását is meg­
testesítik és b) a vívandó ütközet körvonalait is mutatják, vagyis
a védő ütközetek feltételeivel is rendelkeznek. A táborozások
lényeges részei tehát úgy a hadászatnak, mint a harcászatnak.
A laktáborok helyettesítik a táborokat, amidőn mi a csa­
patoknak jobb üdülést (nagyobb kényelmet) akarunk nyújtani.
A laktábor tehát hasonlóan a táborhoz fekvés és kiterjedésre
nézve hadászati, a harckészségre irányuló belső berendezése
tekintetében pedig harcászati dolog.
82

A táborok és laktáborok amellett, hogy a csapatoknak

pihenést nyújtanak, közönségesen még más célnak is szolgálnak,,
így például : fedezhetnek valamely vidéket, oltalmazhatnak
valamely állást, előfordulhat azonban az is, hogy a laktábor és
tábor kizárólagos célja a csapatok pihentetésében áll. Annak
bizonyitására, hogy ez utóbbi lehetséges, utalunk tételünkre,
mely szerint a hadászatnak sok és változatos céljai vannak.
Ha pedig a hadászat mindent, ami neki hasznára van, elérendő
célnak tekint, úgy gyakran lesz abban a helyzetben, hogy esz­
közének, a hadseregnek fenntartását, tehát üdülését is egyes
kombinációnak céljául tűzze ki.
Ha tehát ilyen eset előfordul, nem állunk idegen térenr
hanem a csapat alkalmazása mezején, mert hiszen a csapatnak
felállítása a hadszínhely bármely pontján csapatalkalmazás
számba megy.
Ellenben a csapat fenntartása tekintetéből a táborokban vagy
laktáborokban felmerülő oly ténykedések, melyek a csapatalkal­
mazással nem azonosak, mint például sátrak építése, vászonsát­
rak felállítása, tábor egészségügyi, rendőr- és élelmezési szol­
gálat, sem a hadászat-, sem pedig a harcászathoz nem sorol­
hatók.
Sőt sáncolások — bár hely és berendezés tekintetében
kétségkívül lényeges részét alkotják az ütközetintézkedésnek,,
tehát valójában harcászati tárgyak — sem tartoznak kivitelük
tekintetében a hadviselés elméletéhez, amennyiben a harctan
feltételezi, hogy a kiképezett csapat az idevágó erődítészeti isme­
retekkel és ügyességgel rendelkezik.
Ama tárgyak közül, melyek az ütközet fogalmával nem
azonosak és egyedül a csapatok fenntartására szolgálnak, a csa­
patok élelmezése az, mely legközelebb áll hozzá, mivel majdnem
szünet nélkül s minden élő harceszköz részére kell munkásságot
kifejtenie.
Az élelmezés tehát a háború hadászati részét teljesen
áthatja. Azért mondjuk : a háború hadászati részét, mert a
csapatok élelmezése az egyes ütközetek tervezésére közönsége­
sen alig fog módosító befolyást gyakorolni, bár nincs kizárva,
hogy egyes esetekben ez is megtörténhetik.
Állíthatjuk tehát, hogy a fentemlített tárgyak között csak
a csapatok élelmezésének gondja az, mely a hadászatra nagyobb-
szerű kölcsönhatást gyakorol s tényleg mi sem közönségesebbr
mint az, hogy az élelmezési tekintetek valamely hadjárat \agy
hadművelet hadászati tervezetét lényegesen befolyásolják. De
bármily fontos legyen az élelmezési szolgálat, mégis a csapat
alkalmazásától egészen elütő tevékenység és csak eredménye
szerepel befolyásoló tényezőként.
Az előbbiekben felsorolt egyéb adminisztratív természetű
tevékenységek a csapatalkalmazástól sokkal távolabb állanak -
A betegápolás, bármily fontos is a hadsereg jóléte szempontjá­
ból, mégis, mivel tevékenysége aránylag a katonsaág kis részére
terjed íi, a többiek alkalmazására csak gyenge s közvetett
 83

befolyást gyakorol ; a felszerelési tárgyak kiegészítése pedi^,

ha már a csapatok szervezetében nem is lenne neki állandó es
folyton működő szerepe, csak időszakonként fog tevékenységet
kifejteni és azért hadászati tervezetekben róla ritkán lesz szó.
Nehogy azonban félreértessünk, itt megjegyezzük, hogy
képzelhetők bizonyos esetek, amidőn a fentemlített dolgok
döntő szerepet visznek. Például nem lehetetlen, hogy a kór­
házak és a lőszerkészletek nagy távolsága a csapatoktól fon­
tos hadászati elhatározások indító okává lesz. Ezt nem tagad­
juk. De mi itten nem beszélünk egyes esetekről, hanem elvont
elméletet állítunk fel s mivel ritka dolog, hogy a betegápolásr
valamint a lőszer és fegyver felszerelésének elmélete a hadviselés
elméletére nézve fontossá váljék, nem érdemli meg a fáradsá­
got, hogy az említett tárgyak elméletében kijelölt módokat
és rendszereket eredményükkel együtt a hadviselés elméletébe
felvegyük, amiként azt a csapatok élelmezésénél tényleg tesz-
szük.
Vizsgálódásunk eredményeként látjuk tehát, hogy a háború
körébe tartozó tevékenységek két főrészre oszlanak, és pedig
olyanokra, melyek a háború előkészületeit ölelik fel s olyanokra,
melyek a tulajdonképeni háborút jelentik.
Az elméletnek tehát szintén ehhez a beosztáshoz kell ragasz­
kodnia. Az előkészületi ismeretek és ügyességek a csapatok
előteremtésével, kiképzésével és fenntartásával foglalkoznak. Az
teljesen közömbös, hogy ez ismeretek és ügyességek foglalat­
jának mily gyűjtőnevet adunk, elég, ha tudjuk, hogy a tüzérségi
ismeret (fegyverisme), az erődítészet, az úgynevezett elemi
harcászat, hadseregszervezet a katonai közigazgatás és más
hasonló dolgok mind oda tartoznak.
Ami a háború tulajdonképeni elméletét illeti, ez csak a
kiképzett csapatoknak a háború céljainak megfelelő használa­
tával foglalkozik.
Igaz, hogy ennek az utóbbi elméletnek szüksége van az
előbb említett elméletekre, de csak eredményeikben, vagyis
más szóval azokra a tételekre, melyek az átvett eszköz főtulaj­
donságait ismertetik.
A háború elméletét : szorosabb értelemben vett hadművé­
szetnek, vagyis a hadviselés elméletének, vagy pedig a haderő
alkalmazása tanának nevezzük; mindezek az elnevezések egy
s ugyanazt jelentik.
Az említett elmélet tehát tárgyalni fogja : az ütközetet,,
mint a tulajdonképeni harcot ; a menetet, tábort és laktábort,
pedig mint olyan állapotokat, melyek a harccal többé-kevésbó
azonosak. A csapat élelmezést azonban nem mint körébe tartozó
tevékenységet, hanem csak eredményei szempontjából fogja tekin­
tetbe venni, épúgy, mint minden más adott körülményt is.
Maga a szorosabb értelemben vett hadművészet a harcá­
szatra és hadászatra oszlik.
Az előbbi az egyes ütközetek alakjával, az utóbbi az ütkö­
zet kihasználásával foglalkozik. Mindkettő a menetek, táboro­
 84

zások és laktáborozások állapotát az ütközet szemüvegén át

szemléli.
Az említett állapotok harcászatiak vagy hadászatiak lesz­
nek, aszerint, amint azok az ütközet alakjára vagy jelentősé­
gére vonatkoznak.
Bizonyára akad sok olvasó, ki feleslegesnek fogja tartani,
hogy a hadászat és harcászat között — melyek oly közel
állanak egymáshoz — éles megkülönböztetést teszünk, mivel
úgy tartják, hogy a megkülönböztetés a hadviselésre közvetlen
hatást nem gyakorol.
Azt mi is állítjuk, hogy szerfelett pedáns embernek kellene
lenni az olyannak, aki az elméleti beosztástól a csatatéren köz­
vetlen eredményt vár.
Minden elméletnek legelső teendője az összehányt s mond­
hatjuk összekuszált fogalmak és képzetek rendezésében áll.
Ha egyszer az elmélet az elne vezésekkel és fogalma kiad
tisztába jött, akkor remélhető, hogy a tárgyak szemléletében
könnyen és biztosan fog haladni, s hogy az olvasóval mindenkor
azonos álláspontokat foglal el.
A harcászat és hadászat oly tevékenységek, melyek időben
és térben áthatják ugyan egymást, de mégis lényegesen külön­
böznek egymástól ; belső törvényüket és viszonyukat egymáshoz
csakis akkor vagyunk képesek megszabni, ha a két tárgy fogal­
mát helyesen állapítottuk meg.
Vannak emberek, akik benső meggyőződésből nem sokát
adnak a most mondottakra ; az ilyenek az elméleti szemléletét
egyszerűen tiltsák meg. De vannak oly emberek is, akik a
dolgok felől azért nem tartanak semmit, mert elméjüket nem
bántották, nem sértették a zavaros és megzavaró, biztos alap
híján lévő, ki nem elégítő eredményre jutó, majd lapos, majd
fantasztikus, majd üres közszólamokban tetszelgő fogalmak.
Minekünk részünk volt bennük s mondhatjuk, hogy a
tulajdonképeni hadviselésről az ilyfajta ömlengéseket csak azért
kell oly gyakran hallanunk s olvasnunk, mert tudományosan
kutató szellem e tárggyal vajmi ritkán foglalkozott.

Visszapillantás az első fejezetre.

A hadművészet általánosságban véve mindazokat a tevékenysége­
ket foglalja magában, melyek a háború szolgálatában állanak.
Ha az általános értelemben vett hadművészet által felölelt tevé­
kenységeket szemügyre vesszük, úgy azt találjuk, hogy ezek részint
olyanok, amelyek a haderő előkészítésére vonatkoznak, mint például:
a hadsereg kiegészítése, a felfegyverzés, a felszerelés és a hadsereg
begyakorlása ; részint pedig olyanok, melyek minket az eszközöknek
a küzdelemben való alkalmazására képesítenek, s amelyek egy fogalom
alá vonva a »hadvezetés« művészetét teszik.
A hadvezetés tehát nem más, mint a küzdelem elrendezése és
vezetése.
Ha a küzdelem térben és időben csak egyetlen egy ténykedés
volna, további beosztásra nem lenne szükség, de mivel az több s »üt-
közet« névvel jelölt önálló cselekményből áll, melyeknek rendezése és
vezetése egészen más tevékenységet kíván, mint az, mély azzal foglal­
 85

kozik, hogy az ütközeteket a háború céljához képest összekösse és össz­

hangba hozza, ennélfogva a hadvezetésnél is két főtevékenységet keli
megkülönböztetnünk, melyek közül az egyiket harcászatnak, a másikat
hadászatnak nevezzük.
A harcászat azt tanítja, hogy miként kell a csapatokat a harcban
alkalmazni ; a hadászat pedig arra oktat, hogy mikép kell az ütközeteket
a háború céljának megfelelően felhasználni.
Egy korábbi kijelentésünk szerint: a hadművészet tevékenységei
két nagy csoportba oszthatók, az egyikbe a háborút) küzdelmet előkészítő,
a másikba az azt keresztülvivő tevékenységek tartoznak. Ámde vannak
az első csoporthoz számító tevékenységek között olyanok is, amelyek a
második csoportbeliekkel, vagyis a hadászati és harcászati tárgyakkal
nagyon közeli érintkezésben állanak.
E tevékenységek közül az egyik rész a küzdelemmel majdnem
azonos, m in t: a menet és mindennemű táborozás, míg a másik rész
a küzdelemre csak közvetett módon foly be, amennyiben a Ősapátok
fizikai harcképességének fenntartását célozza, m in t: az élelmezés, egész-
ségügy, fegyverzet és felszerelés.
A menet és táborozás a körülményekhez képest majd a hadászati,
majd harcászati dolog, míg az élelmezés, egészségügy, fegyverzet és
felszerelés stb.,bár találunk bennök harcászati és hadászati vonatkozó so­
kat, ezek körébe nem tartoznak.
Következésképen a hadviselés elmélete tárgyalni fogja : a hadásza­
tot, a harcászatot, s pedig ezekben az ütközetet, menetet a táborozást
részletesen ; az élelmezést s egyéb tevékenységet pedig csak összevonva
s annyiban, amennyiben azok a hadászatot és harcászatot befolyásolják.

MÁSODIK FEJEZET.

A háború elméletéről.
1. Régenten »a hadművészete fogalma alatt csak
a haderőnek használhatóvá tételét értették.
Ezelőtt a »hadművészet« vagy »haditudomány« fogalma
alatt mindenkor azoknak az ismereteknek és ügyességeknek
összességét értették, melyek anyagi dolgokkal foglalkoztak.
Fegyverek szerkesztése, elkészítése és használata, várak és
sáncok építése, a hadsereg szervezete és a hadsereg mozgado-
zásának mechanizmusa voltak tárgyai ezeknek az ismereteknek
és ügyességeknek és arra szolgáltak, hogy a háborúban haszna­
vehető haderőt teremtsenek.
Az emberek csak anyagi dolgokkal foglalkoztak s csak egy­
oldalú tevékenységet fejtettek ki, mely utóbbi nem volt egyéb,
mint egyszerű mesterségből lassan-lassan mechanikus művé­
szetté fejlődött tevékenység.
Mindez a harchoz úgy viszonylott, mint viszonylik a kard-
készítő művészete a vívás művészetéhez.
Szó sem volt arról, hogy a veszély pillanatában folytonos
kölcsönhatás közepette miként működjék a katona s a had­
vezér ; s nem volt szemlélet tárgya az sem, hogy a szellem
s bátorság miként nyilatkozik a nekik kijelölt irányban.1
1 E mondat rövid értelme az, hogy eleintén a háború lélektana
nem részesült figyelemben.
86

2. A háború legelőször a várvívás művészetében

mutatkozik.
A várvívás művészetében látunk legelőször olyasmit, ami
némileg a »harcvezetéshez« hasonlít, látunk valamit a szellem
működéséből.
A szellem működését azonban e téren legtöbbnyire csak
annyiban vehetjük észre, amennyiben az anyagában, illetőleg
új anyagi tárgyakban, mint : approche-okban, tranchée-kbcn,
contre-approche-okban, batériákban gyorsan megtestesült As
minden lépését ily művel jelölte.
És mivel a háborúnak ebben a nemében a szellem csak
ily tárgyakban nyilatkozik, ezzel a dolognak meglehetősen
elég volt téve.

3. Később a harcászat is — bár tökéletlenül —

megnyilatkozik.1
Későbben a harcászat megkísértette, hogy összetételeinek12
mechanizmusát az eszköz 3 sajátlagosságaira épített általános
rendelkezéssel hozza mozgásba.
Ilyeténképen a harcászat a szabad szellemi tevékenységnek
utat ugyan nem nyitott, de annyit mégis eredményezett, hogy
a csatatérre lehetett vezetni az alakzatok és csatarendekkel
automatává változtatott hadsereget, melynek a puszta vezény­
szó hallatára oly gépiesen kellett működnie, mint egy felhú­
zott óraműnek.

4. A tulajdonképeni hadviselés csak alkalmilag

és ismeretlenül maradva fordul elő.
A tulajdonképeni hadviselés, más szóval : a haszna vehetően
előkészített eszközöknek szabad, vagyis a legegyénibb szük­
ségletekhez mért alkalmazása — úgy hitték —* nem lehet
elmélet tárgya s az ily hadviselésre egyedül a természettől
megáldott tehetségek vannak képesítve.
Lassanként azonban, amidőn a háború a középkori ököl­
harc jellegét elvesztette s szabályos összetett alakot vett föl,
az emberi elme a hadviselést már némileg szemlélet tárgyává
tette.
Ámde a vizsgálódások legtöbbnyire csak emlékiratokban

1 A német szöveget (Dann streifte die Taktik bis dahin) e címnél

szabadon fordítottuk.
2 »összetételei« alatt véleményünk szerint itten a hadseregnek
szerves alakulásai (csapattestek, seregtestek, harcvonalak stb. stb.)
értendők.
3 »eszköz« alatt véleményünk szerint jelen esetben a harcászat
körébe tartozó és az ütközettel összefüggő dolgokat, tehát a »menet«-et,
a >>harc«-ot és a táborozás«-t kell érteni.
 87

vagy elbeszélésekben és mindenkor csak mellékesen láttak nap­

világot, úgyhogy azok általában véve észrevétlenek marad-
radtak.
5. A hadi események szemlélete egy elmélet
felállítását tette szükségessé.
Amint a hadieseményeket gyakrabban tették vizsgálat
tárgyává s amint a hadtörténelem mindinkább bíráló jelleget
kezdett ölteni, a szakemberek nagy szükségét érezték annak,
hogy bizonyos alapél vek és szabályok állíttassanak fel, melyek
hivatva lennének az annyira szükséges hadtörténelmi vitatko­
zásokban, valamint a vélemények harcában a döntnök tisztét
gyakorolni.
Igazán nagy szükség volt alapelvekre, mert hiszen a véle­
ményeknek központ és rendszer nélkül forgó örvénye az emberi
elme előtt visszataszító jelenségnek tűnhetett fel.

6. Tevőleges tant akarnak létesíteni.

Arra törekedtek tehát, hogy a hadviselés számára alap-
elveket, szabályokat, sőt rendszereket állítsanak fel.
Ezzel egy tevőleges célt tűztek maguk elé, anélkül azon­
ban, hogy számba vették volna azokat a végtelen nehézségeket,
melyeket a hadviselés e tekintetben felmutat.
Hiszen, amint már bebizonyítottuk a hadviselésnek — bár­
mely irányban — bizonytalan határai vannak, holott minden
rendszert, minden tant a szintézis (összetétel) korlátozó termé­
szete jellemzi.
Ha pedig ez így van, úgy az ilyen elmélet és a gyakorlati
élet között létező ellentét sohasem egyenlíthető ki.
7. Csak anyagi tárgyakra szorítkoztak.
Azok, akik az elmélet megírásával foglalkoztak, már eleve
érezték tárgyuknak nehézségét s úgy akartak előle kitérni, hogy
alapelveiket s rendszereiket csakis anyagi tárgyakra és egyoldalú
tevékenységre vonatkoztatták.
Amiként a hadi előkészületek tudományában, úgy itt is
biztos és tevőleges eredményeket akarván feltüntetni, mást nem
vettek tekintetbe, mint azt, ami számítás tárgya.

8. A számmennyiség túlsúlya.
A számmennyiségnek túlsúlya anyagi tárgy volt s azt
valamely győzelem többi tényezői közül azért ragadták ki,
mert az idő és tér bele vonásával matematikai igazsággá nyil­
váníthatták.
Minden egyéb körülménytől eltekintettek, mert azokat
mindkét oldalon egyenlőknek, tehát egymást semlegesítőknek
tételezték fel.
88

Eljárásukat helyeselnök, ha az csak ideiglenes jellegű lett

volna s abból a célból történik, hogy az említett tényezőt
viszonyai szerint teljesen megismerjék, de pusztán csak a szám­
mennyiség túlsúlyát tartani az egyetlen szabálynak és a had­
művészet összes titkát abban a tételben látni, mely azt mondja,
hogy bizonyos időben és helyen számbeli túlsúlyra törekedjünk,
nem lehetett helyén. A valódi élet hatalma ellen intézett ily
megszorítás teljesen tarthatatlan.

9. A csapatok ellátása.
Majd később egy másik anyagi elemet is emeltek tényezővé.
Ugyanis a hadseregnek egy bizonyos feltételezett szervezetén
alapuló élelmezési (ellátási) módozatot a hadviselés szabályozó­
jának jelentették ki.
Ekként természetesen ismét meghatározott nagyságú szá­
mokhoz jutottak, melyek azonban önkéntes feltevések egész
halmazán alapulva, a gyakorlati életben nem állották meg
helyüket.
10. Hadászati alap.
Egy elmés fő megkísértette a körülmények egész tömegét,
— melyek közé némi szellemi vonatkozások is vegyültek —
jelesen pedig : a hadsereg élelmezését s kiegészítését, a felszere­
lési eszközök utánpótlását, a hadsereg hátsó összeköttetéseinek
biztosságát, nemkülönben, ha szükséges, a hadsereg visszavonu­
lási vonalának biztosságát is, egyetlen egy fogalomban az mlapn-
bán összevonni és legelőször ezt a fogalmat az említett vonatko­
zások mindegyikével külön-külön, azután pedig az alap nagy­
ságát (kiterjedését) magával az alappal és végre azt a szöget,
metyet a hadsereg az alappal képez, az alap nagyságával
(kiterjedésével) helyettesíteni s mindezt csak azért, hogy egy
tisztán mértani eredményt kapjon, melynek semminemű értéke
nincs.
* * *

És tényleg ekként az illető férfiú nem juthatott máshoz,

mint mértani eredményhez, ha meggondoljuk, hogy az emlí­
tett helyettesítések nem történhettek meg, anélkül hogy az
igazság meg ne sértessék ; anélkül, hogy ama dolgok közül,
melyek az előbbeni fogalomban bennfoglaltattak, egy nagy rész
ki ne hagyass ék.
Az alap fogalma a hadászatban valódi szükséglet s igazi
érdemet szerzett, aki e fogalmat megállapította, ámde az
alapnak oly használata, mint a fentebbi, helytelen és csak egy­
oldalú, káros eredményekre vezethetett. Tényleg ezek az ered­
mények elméleti embereinket egy egészen esztelen irányba
terelték, vagyis annak kimondására sarkalták, hogy az átkaroló
alak minden más fölött áll. 1
1 Ma is valljuk.
 80

11. Belső vonalak.

Ennek a hamis iránynak visszhatásaképen egy másik mér­
tani elvet, t. i. az úgynevezett belső vonalakat emelték ér­
vényre. Habár ez az elv arra a helyes alapra, arra az igazságra
támaszkodik, hogy az ütközet a háborúnak egyetlen hathatós
eszköze : mégis kizárólagos mértani természeténél fogva szin­
tén újabb egyoldalúság és ennek következtében sohasem jut­
hatott odáig, hogy a valódi életben uralkodjék.

12. Mindezek a kísérletek elvetendök.

Mindezek az elméletkísérletek csak analitikus (elemző) ré­
szükben jelentenek haladást az igazság terén, de szintétikus
részükben (összetételükben), szabályaikban teljesen hasznavehe­
tetlenek.
Ezek az elméletek határozott és állandó értékű tényezők
után törekesznek, holott a háborúban, melyben minden hatá­
rozatlan, csak változó értékű mennyiségekkel lehet számolni.
Csak anyagi tényezőket vizsgálnak, holott a háború egész
légkörét szellemi erők és hatások töltik be.
Csak az egyoldalú tevékenységet szemlélik, pedig a háború
nem más, mint a szemközt állóknak folytonos kölcsönhatása.

13. Ők a lángészt szabály alól kiveszik.

Amit szemléletük szegényes bölcsessége nem tudott fel­
fogni, nem tudott megállapítani, azt a tudomány keretén kívül
fekvőnek, a szabályon felül álló lángész körébe tartozónak jelen­
tették ki.
Mi pedig azt mondjuk, hogj^ jaj annak a harcosnak, akinek
botorkálnia kellene ama silány szabályok között, melyeket
a láng ész rosszaknak tart, megvet és esetleg kigúnyol!
Hiszen épen a lángész cselekedete alkotja a legszebb szabályt
s lehet-e az elméletnek dicsőbb feladata, mint kimutatni, hogy
miért cselekedett a lángész így és nem másként.
Jaj annak az elméletnek, mely magát a szellemmel ellen­
tétbe helyezi !
Ellenmondását semminemű alázattal sem teheti jóvá s
minél alázatosabb lesz, annál inkább fogja őt a gúny és meg­
vetés a valódi élet teréről leszorítani.

14. Az elmélet nehézsége, mihelyt szellemi

tényezők jönnek tekintetbe.
Minden elmélet sokkal nehezebbé lesz abban a pillanatban,
amidőn szellemi tényezők terére lép. Az építészet és festészet
mindaddig, míg csak az anyagról beszélnek, biztos talajon álla­
nak ; mechanikus és láttam, szerkezet felett viszály nincsen.
De amidőn alkotásuknak szellemi hatásáról van szó, amidőn
90

lelki benyomásokat vagy érzelmeket kell létrehozniok, tanuk

határozatlan eszméktől elhomályosodik.
A gyógyművészet legtöbbnyire csak testi jelenségekkel, az
örökös változásnak alávetett s két pillanatban ugyanazon alak­
ban nem mutatkozó állati szervezettel foglalkozik.
Ez a tény a gyógyművészet feladatát nagyon megnehezíti
ás a dolgok ilyetén állása mellett az orvos helyes ítélőképessége
többet ér, mint minden tudománya.
Ha már testi bajoknál nehéz feladat vár az orvosra, meny­
nyivel nehezebb lesz feladata akkor, ha szellemi és lelki bajokat
kell gyógyítania !

15. A szellemi tényezőket a háborúból kizárni

nem lehet.
A háborús cselekmény nemcsak a puszta anyag, de egy­
idejűleg az anyagnak életet adó szellemi erő ellen is fordul.
A kettőt egymástól szétválasztani nem lehet.
Ámde a szellemi tényezőket észrevenni csak a belső szem
van képesítve, mely minden embernél különbözően, sőt gyakorta
egy és ugyanazon embernél is különböző időben más-másképen
látja a dolgokat.
Mivelhogy a veszély az az általános elem, melyben a
háború alkalmával minden mozog, úgy főképen az erőnek
érzete : a bátorság az, mely az ítéletet más-másképen befolyá­
solja.
A bátorság, az erőnek érzete, képletesen beszélve, szűrő
lencse s a képzetek csak ezen keresztül férkőzhetnek az elméhez.
És mindamellett, hogy ez így van, mégsem kételkedhe­
tünk abban, hogy ezeknek dolgoknak már a puszta tapasztalat
is kölcsönöz bizonyos tárgyilagos értéket.
Hiszen mindenki ismeri a rajtaütés, az oldal- és háttámadás
erkölcsi hatását, mindenki kevesebbre becsüli az ellenség bátor­
ságát abban a pillanatban, amidőn a hátát mutatja, mindenki
merészebb, ha üldöz, mint amikor őt üldözik.
Hiszen az ellenséget a tehetségéről szárnyaló hír után,
továbbá évei és tapasztalatai szerint ítéljük meg és ehhez is
tartjuk magunkat .
Mindenki vizsgálni fogja a saját és az ellenséges csapat
szellemét és hangulatát .
Ilyen és hasonló hatásokat minduntalan észlelhettünk a
szellemi természet terén. Fel vagyunk tehát jogosítva azokat
a maguk nemében valódi tényezőknek tekinteni.
És ha ez így van, képzelhető-e oly elmélet, amely ezeket
figyelmen kívül hagyja ?
De ezeknek az igazságoknak törzslevele természetesen csak
a tapasztalat lehet. Lélektani és bölcsészeti szőrszálhasogatással
elmélet, vagy hadvezér ne foglalkozzék.
 91

16. A hadviselés elméletének fönehézségei.

Hogy a hadviselés elmélete által felölelt feladat nehézségét
kellőleg áttekinthessük s abból levezethessük ama jelleget, mely
nélkül olynemű elmélet el nem képzelhető, vessünk egy köze­
lebbi pillantást azokra a fősajátlagosságokra, melyek a háborús
cselekmény természetét képezik.

17. Első sajátlagosság: a szellemi erők és hatások.

(Az ellenséges érzület, indulat.)
Első helyen a szellemi erők és hatások állanak.
Alapjában véve a küzdelem nem más, mint az ellenséges
érzületek (indulatok) megnyilatkozása.
Igaz ugyan, hogy a mostani nagy küzdelmekben, melyeket
háborúnak nevezünk, inkább ellenséges szándékkal, mint ellen­
séges indulattal találkozunk ; legalább az egyesek egymás ellen
ellenséges indulattal nem viseltetnek ; ámde a háború folya­
mában az ellenséges indulat, ha eleint én szunnyadott is, okvet­
lenül felébred.
A nemzeti gyűlölet, mely a mi háborúinkat is áthatja,
kisebb-nagyobb mértékben mindig pótolja az egyeseknél hiányzó
személyes gyűlöletet. De feltéve, hogy a nemzeti gyűlölet nem
is játszik közbe, ha a háború első pillanatában katonáink nin­
csenek is elkeseredve, mégis a harcban fel fog lobbanni az ellen­
séges indulat, mert az emberi természetben rejlik, hogy a raj­
tunk parancsszóra elkövetett erőszak, a megtorlás és bosszú
érzetét bennünk elsősorban nem az erőszak értelmi szerzője,
de annak végrehajtója ellen ébreszti fel. Ez emberi, vagy ha
tetszik, állati dolog, de hát ez így van.
Az elméletben nagyon megszoktuk a küzdelmet úgy tekin­
teni, mint az erők elvont mérkőzését, melyben az érzelemnek
semmi része sincs ; ez egyike ama ezer meg ezer tévedésnek,
melyet az elmélet szándékosan elkövet , mert be nem látja azok­
nak következményeit.
A küzdelem természetében gyökeredző gyújtó hatástól el­
tekintve, találunk még, bár lényegileg nem a küzdelem körébe
tartozó, de rokontermészetüknél fogva odasorolható más esz­
közöket is, mint amilyenek például : a becsvágy, az uralom­
vágy, mindennemű lelkesülés stb., melyek szintén képesek az
érzelmi erőket lángra lobbantam.

18. A veszély benyomásai.

(A bátorság.)
A küzdelem végre létrehozza a veszély elemét, melyben
minden harci tevékenységnek oly otthonosnak kell lenni, mint
a madárnak a légben és a halnak a vízben.
A veszély a kedélyre, vagy közvetlenül, tehát ösztönszerű-
leg, vagy pedig az elme útján szokott hatni.
92

A veszély ösztönszerű hatása abban nyilvánul, hogy előle

menekülni igyekszünk és amennyiben ez nem volna lehetséges,
félelem és aggodalom száll meg bennünket.
Ha a veszély nem hat reánk ilyet énképen, a bátorság az,
mely az előbb említett ösztönt ellensúlyozza.
A bátorság azonban semmiképen sem mondható az értelem
műveletének; csak oly érzelem az, mint akár a félelem; ez
utóbbi a fizikai, az előbbi az erkölcsi lét fenntartását célozza.
A bátorság a nemesebb ösztönök közé tartozik. De mert a bá­
torság: ösztön, nem is lehet olyképen használni, mint vala­
mely élettelen eszközt, melynek hatása egy pontosan meg­
állapítható mértékben nyilvánul.
A bátorság, mely tehát nem tekinthető a veszély oly puszta
ellensúlyozójának, hogy annak hatását semlegesítse, sajátlagos
tényezőként szerepel.

19. A veszély által gyakorolt hatás terjedelme.

Ha helyesen akarjuk megítélni ama hatást, melyet a veszély
a háborúban szereplő egyénekre gyakorol, nem szabad csupán
a pillanatnyi fizikai veszélyre gondolni.
A veszély nemcsak azáltal uralkodik a cselekvő fölött,
hogy őt magát fenyegeti, azáltal is, hogy a gondjaira bízottakat
is környezi ; a veszély nemcsak abban a pülanatbon uralkodik
amidőn tényleg jelen van, de az elképzelés által minden más
időben is, mely ezzel a pillanattal bizonyos vonatkozásban áll ;
és végre a veszély nemcsak közvetlenül önmaga, hanem köz­
vetve a felelősség érzetének felköltése által is hat, mely tiz-
szeres súllyal nehezül a cselekvő lelkületére.
Hol van az az ember, akinek lelkületét ne rendítené meg
kisebb-nagyobb mértékben a veszély és a felelősség érzete,
amidőn egy nagy csata elfogadására szánja el magát, avagy ha
mást ösztönöz arra, akár csak tanáccsal is.
Bátran lehet állítani, hogy a cselekvés a háborúban — ha
ugyan e cselekvés valódi cselekvés és nem puszta lét — a veszély
köréből teljesen soha ki nem lép.

20. Egyéb érzelmi erők.

Amidőn mi az érzelemnek (kedélynek) ellenségeskedés és
veszély által indulatba hozott erőit a háború sajátlagosságának
(a háború szülöttjeinek) tekintettük, nem állítottuk, hogy ama
egyéb érzelmi erők, melyek az embert életösvényén kísérni
szokták, a háborúban nem szerepelnek. Igenis sokszor fognak
ezek a háborúban megnyilatkozni.
Igaz, hogy a szenvedélyek némely kicsinyes játékai majd
elnémulnak az élet eme komoly szolgálatában ; ámde csak az
alsóbb rétegekben működő személyeknél, akik egyik veszélyből
és fáradalomból a másikba sodorva az élet egyéb dolgait szem
elől veszítik, a hamisságról leszoknak, mert a halál azt érvényre
jutni nem engedi, és ekként egyszerű katona-jellemet vesznek
fel. Másként áll a dolog a felső körökben ; mert minél magasabb
polcon áll valaki, annál körültekintőbbnek kell lennie ; ott
különféle érdekek keletkeznek, ott a jó és rossz szenvedélyek
működni sohasem szűnnek meg.
Irigység és nemeslelkűség, fennhéjázás és szerénység, harag
és ellágyulás egyaránt hatályos tényezőkké válhatnak a nagy
drámában.

21. A szellem sajátlagosságai.

Nemcsak az érzelem, de a szellem sajátságai is gyakorol­
nak a háborúban befolyást. Más dolgokra lehetünk elkészülve
egy fantasztikus, túlhajtott éretlen ember részéről, mint egy
nyugodt és erős elme részéről.

22. A szellemi egyed sokfélesége sok célhoz

vezető utat teremt.
Kiváltképen a szellemi egyediség sokfélesége, mely fölfelé
terjedve főleg magasabb polcokon gyakorol befolyást, szüli
a már első könyvünkben megbeszélt sok célhoz vezető utat és
a szellemi egyediség sokféleségének tulajdonítható az is, hogy
a valószínűség és szerencse játékának oly nagy' és egyenlőtlen
része van az események fejlődésében.

23. Második sajátlagosság: az élő ellenhatás

(visszahatás).
A hadi cselekménynek másodiksajátlagossága: az élő reakció
(visszahatás) és az ebből származó kölcsönhatás.
E helyen nem beszélünk az ily reakciók kiszámításának
nehézségéről ; mert már kimutattuk, hogy^ a szellemi (lelki) erők
nem határozott értékű mennyiségek, de meg kell emlékeznünk
arról, hogy a reakció természetének kölcsönhatása ellene működik
minden tervszerűségnek.
Valamely rendszabálynak az ellenségre gyakorolt hatása
a cselekvés összes adatai között a legegy^énibb jellegű ; mivel
pedig az elmélet csak a jelenségek egész sorozatából, nem
pedig a tulajdonképeni egyéni esetből merítve állíthatja fel
tételeit : neki az egy éni eseteket általában véve az ítéletnek
és tehetségnek kell átengednie.
Ebből következtetve, természetes lesz, hogy' a háború
vezetését tehetséges és nem elméleti férfiúra bízzuk, mert a
háborúnak az általános körülményekre épített tervét váratlan
egyéni jelenségek akasztják meg és ezek leküzdésére elméleti
utasításokat adni teljes lehetetlen.
94

24. Harmadik sajátlagosság: az adatok bizony­

talansága.
Végre pedig a háborúban az adatok nagy bizonytalansága is
sajátlagos nehézségként lép fe l; a cselekvés úgyszólván szürkü­
letben történik, amidőn a tárgyakat sokszor túlzott terjede­
lemben, groteszk alakzatban látjuk, úgy amiként azt a termé­
szetben nem ritkán a köd, vagy hold megvilágítása szokta
eredményezni.
Amit a gyér megvilágítás a teljes bepillantás elől eltakar,
annak kitalálása vagy a tehetségre, vagy pedig a szerencsére
bízandó.
Tehát tárgyilagos bölcsesség hiányában megint csak a tehet­
ségbe, vág}' pedig a sorsba kell vetni hitünket.

25. Tevőleges (pozitív) tan alkotása a lehetetlen­

ség körébe tartozik.
A dolog természeténél fogva teljesen lehetetlen a had­
művészetet valamely tevőleges tanalkotmány képében oly
állvánnyal venni körül, mely annak úgyszólván külső támasz­
téka volna.
A cselekvő mindazokban az esetekben, midőn tehetségére van
hagyatva, a tanalkotmányon kívül és azzal ellentétben állana ;
mindenkor rájönnénk arra, amiről már beszéltünk, t. i., hogy
a tehetség s lángelme a törvényen (szabályon) kívül cselekszik
s az elmélet a valóságnak ellentéte.

26. Módok az elmélet létesítésére.

(A nehézségek nem mindenütt egyenlők.)
Két út van, mely e nehézségből kivezet.
Először is megjegyezzük, hogy az, amit mi a hadi cselek-
mények természetéről általánosságban mondottunk, nem vonat­
kozik egyformán minden katonai állásra.
Alsóbb helyek betöltésénél inkább a személyes feláldozás
bátorsága a főkövetelmény, míg felfogás és ítélet dolgában a
nehézségek végtelenül csekélyebbek.
A jelenségek tere itten sokkal szűkebb, a célok és eszközök
mennyisége szerint kevesebbek, az adatok világosabbak és leg­
többször a valódi szemléletben bennfoglaltatnak. De minél ma­
gasabbra emelkedünk, a nehézségek annál nagyobbak és a had-
vezéri helyen már oly nagyok lesznek, hogy legyőzésükre csak
a lángelme van képesítve.
De a tárgyi beosztás szerint sem mindenütt egyformák
a nehézségek. Apadnak, ha a hatások csak az anyagi világra
szorítkoznak és növekednek ama mértékben, amelyben a hatások
a lelket, a szellemet érintik és ott az akaratot befolyásoló motí­
vumokká válnak.
 95

Ezért aztán könnyebb elméleti törvénnyel megállapítani

valamely ütközetnek belső rendjét, tervét és vezetését, mint az
ütközetnek használatát. Amott a fizikai fegyverek küzdenek
egymással, s ha a szellem e küzdelemben nem is hiányozhatik,
mégis az anyagnak meg kell adni a maga jogát. Ámde az ütkö­
zetek hatásában, amidőn az anyagi eredmények motívumokká
válnak, egyedül szellemi természettel van dolgunk. Szóval :
a harcászat kevesebb nehézséget okoz az elméletnek, mint
a hadászat.

27. Az elmélet: szemlélet legyen, ne pedig tan.

A második mód az elmélet létesítésére ama nézőpontban
rejlik, hogy korántsem szükséges, hogy az elmélet tevőleges tan,
vagyis használati utasítás legyen.
Azon a téren, ahol a cselekvés legnagyobbrészt mindig és
mindig egyforma tényezőkkel, és ha némi változások, valamint
különféle kombinációk mellett is, de mindig ugyanazokkal az
eszközökkel és célokkal működik, ott ezeket a dolgokat értel­
mes szemlélet tárgyává tenni bizonyára lehetséges.
Az ilyen szemlélet leglényegesebb része minden elmélet­
nek, s erre az elnevezésre joggal tart igényt.
A szemlélet : a tárgynak elemző vizsgálata és annak szoros
ismeretét segíti elő és tapasztalati dolgokban — a mi esetünk­
ben a hadtörténelemben — otthonossá teszi az embert.
Minél jobban közeledik a szemlélet ehhez az utóbbi célhoz,
annál inkább vetkőzik ki a tudomány (Wissen) tárgyilagos
mezéből és ölti fel a tudás (Können) alanyi ruháját és annál
inkább fogja hatását nyilvánítani ott, ahol a dolog természete
a tehetség döntésén kívül minden mást kizár. A szemlélet
magában a tehetségben válik hatásossá.
Ha az elmélet a háborút alkotó tárgyakat vizsgálat alá
veszi, ha ez első pillanatra összefolyni látszó dolgokban éles
megkülönböztetéseket tesz, ha az eszközök tulajdonságait tel­
jesen megismerteti, ha az eszközöknek valószínű hatását előre
megmondja, ha a célok természetét világosan megállapítja, ha
a háború terét túlnyomólag a bíráló szemlélet mécsével meg­
világítja : feladata főrészének megfelelt. Ekként vezetőjévé
válik annak, aki könyvekből kívánja megismerni a háborút,
megvilágítja utalt, megkönnyíti lépéseit, fejleszti ítéletét és
megóvja ballépésektől.
Ha valamely szakember féléletét azzal tölti el, hogy egy
sötét tárgyat minden oldalról megvilágosítson, bizonyára mész-
szebbre jut, mint az olyan, ki rövid idő alatt kívánja tárgyát
megismerni.
Az elmélet arra való, hogy tárgyát rendezetten és megvilá­
gítva terjessze az olvasó elé s így őt ettől a munkától mentse föl.
Az elmélet a leendő hadvezér szellemét nevelje, vagyis
inkább vezetőként szerepeljen a reménybeli hadvezér önnevelé­
sénél s ne akarja őt a csatatérre kísérni ; szóval úgy tegyen,
96

mint a bölcs nevelő, aki az ifjú szellemi fejlődésének irányt

szab, anélkül hogy őt teljes életén keresztül pórázon vezetné.
Ha az elmélet szemléleteiből önként keletkeznek alapelvek
és szabályok, ha az igazság önként szorul ilyen jegecalakba,
úgy az elmélet nem is fog a szellem természeti törvényeinek
ellenszegülni, sőt inkább ott, ahol a boltozat ily zárkőben vég­
ződik, még kiemeli azt.
Ámde ezt csak azért teszi, hogy megfelelve a gondolkozás
bölcsészeti törvényeinek, megmutassa a pontot, amely felé
minden vonalnak futni kell, nem pedig azért, hogy abból a
csatatér számára algebrai képletet faragjon ; mert ezeknek az
alapelveknek és szabályoknak is az legyen a céljuk, hogy a
gondolkodó szellem megszokott működésének csak fővonalait
határozzák meg és óvakodjanak attól, hogy a kivitel útját
térközökkel felállított póznák módjára jelöljék meg.

28. E nézőpont mellett létesíthető lesz az elmélet

és megszűnik ennek ellenmondása a gyakorlati
élettel szemben.
E nézőpont mellett a hadviselésnek teljesen kielégítő,
vagyis hasznos és a valósággal ellenmondásban nem álló elmé­
letéhez juthatunk. Csak értelmes Összeállításától fog függni,
hogy a cselekvéssel úgy megbarátkozzék, hogy teljesen el­
enyésszék közte és a gyakorlat] között létező az a képtelen
különbség, melyet az észszerűtlen elmélet eredményezett . Hiszen
már gyakran tapasztalhattuk, hogy az ilyen elmélet a termé­
szetes észt nem vette tekintetbe, de tapasztalhattuk azt is,
hogy az ilyen elmélet csak ürügyül szolgált a szellemi korlá­
toltság és a tudatlanságnak arra, hogy a velük született ügyet­
lenséget igazolhassák.

29. Az elmélet a célok és eszközök természetét

veszi vizsgálódás alá. Cél és eszköz a harcászatban.
Az elmélet az eszközök és célok természetét tartozik szem-
ügyre venni.
A harcászatban a harcra hivatott és kiképezett csapatok
alkotják az eszközt. A cél : a győzelem. Hogy miként lehet e
fogalmat közelebbről meghatározni, azt az ütközet szemléle­
ténél tüzetesen fogjuk elmondani. Itten megelégszünk azzal,
hogy az ellenségnek a csatatérről való elvonulását a győzelem
jeléül jelöljük meg.
Ezzel a győzelemmel a hadászat eléri azt a célt, melyet az
ütközet számára tűzött ki és mely utóbbinak tulajdonképeni
jelentőségét alkotja.
Ez a jelentőség mindenesetre befolyásolja a győzelem
természetét.
 97

Oly győzelem, melynek célja az ellenség gyengítésében

állott, egészen más valami, mint az, mely valamely állás bir­
tokbavételét eredményezte. Az ütközet jelentősége tehát annak
tervezésére s vezetésére észrevehető befolyást gyakorolhat,
következésképen a harcászatnak foglalkozni kell vele.

30. Azokról a körülményekről, melyek az eszközt

az alkalmazás idejében kísérni szokták.
Mivelhogy bizonyos körülmények állandó kísérői az ütkö­
zetnek és reá többé-kevésbé befolynak, azokat a csapatok al­
kalmazásánál szintén tekintetbe kell vennünk.
Ezek a körülmények : a terep (helyiség), a napszak és az
időjárás.
31. A terep.
A terepnek, melyet ha úgy tetszik, a vidék és a földfelület
fogalmára bonthatunk szét, szigorúan véve nem volna befolyá­
soló hatása, ha az ütközet teljesen sík és nem művelt róna-
ságon vívatnék.
Ámde Európa művelt országaiban számbaveendő sivatag
alig van s így az európai népek ütközeteiben a terep tényező­
ként szerepel.
32. Napszak.
A napszaknak az ütközetre gyakorolt hatása a nap és éj
közötti különbségben rejlik.
A vonatkozások természetesen az említett napszakok
határánál tovább terjednek, mivel minden ütközetnek bizonyos
tartalma van, mely nagy ütközeteknél órákat is vesz igénybe.
Lényegesen másként tervezendő a nagy csata, melyet reg­
gel akarnak megkezdeni, mint az, mely délután veszi kezdetét.
Mindazonáltal sok olyan ütközet lesz, melynél a napszak
körülményének közömbös szerepe van és állítható, hogy általá­
nosságban véve e körülménynek nincs nagy befolyása .

33. Időjárás.
Még kevesebb befolyása van az időjárásnak és legtöbbnyire
csak a köd játszik bizonyos szerepet .

34. Célok és eszközök a hadászatban.

Alapjában véve a győzelem, vagyis a harcászati siker csak
eszköze a hadászatnak, míg ennek célját — utolsó fokozat­
ban — azokban a tárgyakban találjuk, melyeknek közvetlenül
a békét kell eredményezniük.
A hadászatnak eszközét akkor, amidőn ennek a célnak
elérésében működik, szintén kísérik oly körülmények, melyek
reá bizonyos befolyást gyakorolnak.
98

35. Azok a körülmények, melyek a hadászati esz­

közt működése közben kisérik.
Ezek a körülmények: a vidék és a földfelület úgy azonban,
hogy az első alatt az egész hadszínhely és lakossága értendő ;
a napszak, de egyszersmind az évszak is ; végre az időjárás,
amennyiben rendkívüli jelenségeket, mint pl. kemény hideget
mutat fel.

36. Ezek új eszközök.

Amidőn a hadászat ezeket a dolgokat (körülményeket) vala­
mely ütközet sikerével összeköttetésbe hozza, a sikert, tehát az
ütközetet különös jelentőséggel ruházza fel, különös céllal
látja el.
Ha ez a cél csak alárendelt és nem olyan, mely köz­
vetlenül a békekötésre vezet, egyszersmind eszköz is. Mi
ennek folytán az ütközet sikerét, vagyis a győzelmet, mint a
hadászat eszközét különféle jelentőségeiben szemlélhetjük.
Valamely állás elfoglalása nem más, mint a terepre vonatkoz6
győzelem.
De nemcsak a különös célú ütközetek tekinthetők eszkö­
zöknek, hanem minden mélyebb (magasabb) belátás (előre­
látás) is, mely egy közös célú különleges ütközetek terveze­
tében nyilvánul.
Egy téli hadjárat az évszakra alapított kombináció.
Célok gyanánt tehát csak azok a dolgok maradnak fenn,
melyek közvetlenül a békekötést eredményezőnek gondoltainak.
Az elmélet mindezeket az eszközöket és célokat hatásuk
természete s kölcsönös vonatkozásuk szerint veszi vizsgálat alá.

37. A hadászat a megvizsgálandó eszközöket és

célokat csak a tapasztalat teréről veszi.
Az első kérdés az, hogy mily módon kell a hadászatnak
ezeket a dolgokat tárgyalni ?
Ha a hadászatnak bölcsészeti elmélet útján kellene a
szükséges eredményt felszínre hozni, úgy ama nehézségek
tömkelegébe jutna, melyeket a logikus szükségszerűség a
háborúból és elméletből lazár. Ezért csak a tapasztalathoz for­
dul és vizsgálódásait a hadtörténelmi kombinációkon gyakorolja.
Igaz, hogy ekként csak megszorított elmélet lesz, mely
egyedül oly viszonyokra lesz alkalmazható, mint amilyeneket
már a hadtörténelem felmutatott.
De másrészről e megszorítás ki nem kerülhető, mert az
elmélet mindenesetre kényszerítve van azt, amit tárgyairól
állít vagy a hadtörténelemből meríteni, vagy pedig annak
eseményeivel összehasonlítani.
Egyébként megjegyezzük, hogy az említett megszorítás
mindenesetre inkább fogalom, mint tárgy szerint van meg.
 99

Ennek a módnak nagy előnye abban áll, hogy az elmélet

t épei ődésekkel, el mén ekedlésekkel, agyrémekkel nem foglalkozz
hátik.

38. Az eszközök elemzésében meddig szabad

menni ?
A másik kérdés az, hogy az elmélet meddig menjen az
eszközök elemzésében ?
Nem tovább, mint addig, míg az eszközök tulajdonságait
lehántottuk és azokat hatásuk tekintetében figyelembe vettük.
Mert lássuk csak : a különféle fegyverek lőtávolságai és
hatásai a harcászatban felette fontosak, de szerkezetük mikéntje
— bár a nyilvánuló hatás azoknak tulajdonítható — a hadá­
szatra nézve teljesen közömbös, mivel a háborúban szén-, kén-,
salétrom-, réz- és cinkkel nem foglalkozunk, hogy azokból
lőport és ágyút készítsünk, de már kész puskákkal működünk
és azok hatásával számolunk.
A hadászat a térképeket ugyan használja, de nem gondol
a háromszögeléssel. Vizsgálódásokat nem tesz arra nézve :
hogy mily állami intézmények szükségesek, miként kell a népet
nevelni, kormányozni a végből, hogy a hadisikerek előfeltételei
meglegyenek, de a dolgokat úgy veszi, amint azok az európai
államéletben találhatók ; figyelmeztet azonban az egyes orszá­
gok társadalmi állapotainak különbségére, ha ugyan az a had­
viselésre észrevehető befolyást gyakorolna.

39. A tudnivalók nagy mértékben egyszerüsíttetnek.

Könnyen belátható tehát, hogy ily módon az elmélet által
tárgyalandó dolgok száma nagyon kevésre apad és a hadveze­
téshez szükséges tudomány csak csekély terjedelmű.
Amiként némely ország vizei folyamokká egyesülnek,
mielőtt a tengerbe ömlenek, úgy a hadviselés szolgálatában
álló nagyszámú ismeretek és ügyességek is (melyekre egyen-
kint a hadba vonulás előtt nagy szükség van) néhány nagy ered­
ménybe folynak össze, mielőtt tevékenységük végleges célját
a háborúban elérnék.
Annak, aki hadvezér akar lenni, csak a háború tengerébe
befolyó tevékenységeket kell ismernie.

40. Ekként magyarázható meg az a jelenség, hogy

nagy hadvezérek gyorsan képezik ki magukat és
hogy rendszerint nem tudós emberek.
Szemléletünknek erre az eredményére valóban nagy szüksé­
günk van.
Minden más eredmény helyességében kételkednénk, mert
csak így magyarázható meg, hogy a háborúban már gyakran
töltötte be derekasan a magasabb parancsnoki állást, sőt a had-
 100

vezéri helyet is sok oly férfiú, aki azelőtt egészen más irányú
tevékenységet fejtett ki ; de megmagyarázhatjuk magunknak
általában véve azt a jelenséget is, hogy a kitűnő hadvezérek
sohasem kerültek ki a széles tudományú, avagy tudós tisztek
sorából.
Legtöbbnyire nem is kerülhettek az említett tudós osztály­
ból, mert helyzetüknél fogva sok tudományt nem sajátíthat­
tak el.
Ezért azokat, akik a jövő hadvezérének nevelése szempont­
jából az apró részletek ismertetését szükségesnek vagy csak'
hasznosnak is tartották, nevetséges pedánsoknak (kicsinyes-
kedőknek) gúnyolták.
Nem nagy fáradságba kerül annak bebizonyítása, hogy az
ilyen nevelés a leendő hadvezérnek csak árthat.
Ugyanis, ha áll az, hogy az emberi szellem, a neki nyújtott
ismereteket és eszmeirányokat követni szokta, akkor igaz az is,
hogy csak a nagy teszi naggyá, a kicsiny kicsinyessé az embert,
ha csak a kicsinyest, mint egészen idegenszerűt, magától cl
nem taszítja.

41, Régebbi ellenmondás.

Mivel a hadviselés egyszerű voltát nem vették figyelembe,
hanem azt hitték, hogy a tudáshoz a háború szolgálatában álló
összes ismeretek és ügyességek elsajátítása szükséges, e hitük
és a valódi élet jelenségei között felmerülő nyilvánvaló ellent­
mondást nem voltak képesek másként kimagyarázni, mint úgy,
hogy mindent a lángelmének tulajdonítottak, melynek elmé­
letre nincsen szüksége és számára elmélet nem is írandó.

42. Ennek következtében a tudomány hasznát

tagadták s mindent a képességnek tulajdonítottak.
A természetes észszel felruházott emberek belátván, mily
óriási űr lenne betöltendő a magasröptű lángelme és a tudás
pedáns között, lemondtak az elméletbe vetett lútükről és a
szabadelvűség bizonyos nemével kijelentették, hogy a hadviselés
az ember oly természetszerű ténykedése, melyet ő aszerint,
amint több-kevesebb képessége van, jól-rosszul teljesít.
Tagadhatatlan, hogy ezek közelebb jártak az igazsághoz,
mint azok, akik a hadviselésre nézve hasznavehetetlen tudo­
mányokra fektették a fősúlyt.
De azért a szabadelvűek nézete mégis csak túlzott volt.
Képzetek és fogalmak bizonyos kincse nélkül az értelem
nem működhetik.
Már pedig amennyiben a képzetek és fogalmak nagyrészt
nem a születés, de a nevelés és tanítás adományai, azokat
joggal az illető tudományának mondhatjuk.
Ezt megállapítva, most csak az lehet a kérdés, hogy ezek
a képzetek, fogalmak mily tárgyakra vonatkozzanak.
 101

Már meghatároztuk, amidőn mondtuk, hogy oly tárgyakra

kell vonatkozniok, amelyekkel az embernek a háborúban köz­
vetlenül dolga van.

43. Mindenkinek az elfoglalt álláshoz kötött tudo­

mánnyal kell rendelkeznie.
A hadi tevékenység terén követelt tudomány terjedelme
és foka a betöltendő állástól függ ; csekélyebb s egyszerűbb
tárgyakalt ölelhet fel, ha alantas, — fontosabbat s terjedelme­
sebbet, ha nagy hatáskörről van szó. Voltak már hadvezérek,
akik egy lovasezred élén nem tündököltek volna, és viszont.

44. A háborúban szükséges tudnivaló nagyon

egyszerű, de azért nem könnyű.
Ha a háborúban szükséges tudnivaló nagyon egyszerű is,
vagyis más szóval : ha a háborúban csak kevés tárgyat és ezek­
nél is csak a végeredményt kell ismernünk, még nem követ­
kezik, hogy a tudnivalót, vagy azt, amit tudunk, végrehajtani
tényleg tudjuk is.
Már I. könyvünkben bebizonyítottuk, hogy a háborúban
a cselekménynek nagy nehézségekkel kell megküzdenie.
Itten nem a bátorság, de az ész által legyőzendő nehézsé­
gekről szólunk és állítjuk, hogy a tulajdonképeni szellemi tevé­
kenység csak az alsóbbrendű parancsnokok hatáskörében könnyű,
míg felfelé mindinkább nehezebb lesz, úgy hogy végre a had­
vezérnél már oly nehéz, hogy ennél nehezebbel az emberi szel­
lem meg nem birkózhatik.

45. Mit ismerjen és mit tudjon a hadvezér.

Korántsem szükséges, hogy a hadvezér tudós történetíró,
vagy publicista legyen, de az már feltétel, hogy a magasabb
államéletben jártassága legyen, a megszokott irányokat, a
felizgatott érdekeket, a felmerülő kérdéseket, a cselekvő sze­
mélyeket ismerje és helyesen ítélje meg ; az sem szükséges,
hogy kitűnő emberismerő legyen, az emberi jellemet hajszálnyi
élességgel boncolni tudja, de követelmény, hogy alárendeltjeinek
jellemét, gondolkozásmódját, erkölcsét, jó és rossz tulajdon­
ságát pontosan ismerje.
Mit sem kell értenie ahhoz, hogy a járművek miként ren-
dezendők be, a löveg lovait miként kell befogni, de már azt
tudnia kell, hogy az oszlop menete a különféle viszonyok között
mennyi időt vesz igénybe.
Mindezeket az ismereteket nem lehet t udományos tételek és
gépezetek apparátusával belénk kényszeríteni, csak úgy szerez­
hetjük meg azokat, ha a tárgyak szemléletében és az életben
helyes ítéletet fejtünk ki, szóval ha a kellő tehetséggel vagyunk
megáldva.
IÖ2

A magasabb parancsnoki állás betöltésére szükséges tudás

tehát először is abban különbözik másnemű tudástól, hogy azt
csak oly sajátlagos tehetséggel megáldott egyén képes szendéiét,
vagyis tanulmányozás és gondolkozás útján elsajátítani, aki
szellemi ösztönével, miként a méh a virágból a mézet, meg
tudja ragadni az élet jelenségeiből a szellemet ; de ez a tudás
másodszor abban is különbözik a többitől, hogy azt a szemlélet
és tanulmányozás mellett még a gyakorlati élet is megszerez­
heti számunkra. Az élet az ő gazdag tanaival sohasem fog létre­
hozni egy Newtont vagy EuJert, de teremthet oly magasan
számító észt, mint amilyen Condé és Frigyes vala.
Nem szükséges tehát, hogy a hadi cselekmény szellemi
méltóságát megóvandó, valótlansághoz s nevetséges pedanté­
riához folyamodjunk. Nagynak és kitűnőnek mondott had­
vezér korlátolt elméjű nem lehetett, de az már sokszor előfor­
dult, hogy alacsonyabb polcon kitűnően működő férfiak a leg­
magasabb helyre jutva, a középszerűségen alul maradtak, mert
e hely betöltésére szellemi képességük elégtelennek mutatkozott .
Hogy a hadvezéri helyek a kisebb-nagyobb hatáskör szerint
szintén különbségeket mutatnak fel, az nyilvánvaló.

46. A tudást érvényre kell emelni.

Még egy feltételről kell megemlékeznünk, mely a had­
viselés tudományának elsajátítása körül fontos szerepet játszik.
E feltétel az, hogy a hadviselés tudománya teljesen áthassa
bensőnket, vagyis szellemünkkel egybeolvadjon s majdnem egé­
szen szűnjék meg valami tárgyilagos lenni.
Űzzünk bármily más művészetet és tevékenységet és képesek
leszünk hasznát venni azoknak az igazságoknak, amelyeket csak
egyszer tanultunk meg és amelyek szelleme és értelme egyéni­
ségünkön kívül fekszik, szóval : amelyeket poros könyvekből
rántottunk elő.
És itten közbevetőleg megjegyezzük, hogy vannak oly igaz­
ságok is, amelyeket naponkint használunk s alkalmazunk és
mégis bensőnkön kívül állanak.
Ha az építész kézbe veszi tollát, hogy valamely támaszték
erejét bonyolódott számítással megállapítsa, az eredményként
kapott igazságot nem tekintheti saját szelleme megnyilatko­
zásának.
Az építész a nagynehezen kikeresett adatokat oly észbeli
műveletnek veti alá, melynek törvényét nem ő állította fel s
melynek szükségességéről a használat pillanatában részben nem
volt tudomása s melyet legtöbbször gépiesen alkalmaz.
Másként áll a dolog a háborús tevékenységnél.
A szellemi visszahatás, a dolgoknak örökösen változó ala­
kulásai megkívánják, hogy a cselekvő, tudománya szellemi
apparátusát bensejében hordja és képesítve legyen arra, hogy
mindenhol és minden időben önmagától származó helyes elha­
tározással éljen.
 A tudomány, a tudás tehát azáltal, hogy a tulajdon szellem­
mel és élettel teljesen egybeforr, a végrehajtás pillanatában
érvényesül is. Ezzel magyarázhatjuk meg annak okát, hogy
a hadviselésben kitűnő férfiak miért cselekszenek oly könnyű-
séggel s hogy miért tulajdonítunk mindent a természetes tehet­
ségnek ; célzatosan mondjuk : természetes tehetségnek, hog}'
ezt megkülönböztessük a szemlélet és tanulmányozás útján
létrejött tehetségtől.
Azt hisszük, hogy szemléletünkben megjelöltük a hadviselés
elméletének feladatát és egyszersmind rámutattunk a megoldás
módjára is.
A hadviselés két mezeje a hadászat és harcászat közül az
előbbi elvitázhatatlanul nehezebb, mert míg a harcászat majdnem
véges tárgyakkal foglalkozik, addig a hadászat különösen a
békekötést közvetlenül előidéző célok szemléletében oly teret
talál maga előtt, melynek határa végtelen és melyen a lehető­
ségek sokaságából kibontakozás alig lehetséges.
Mivel azonban kiváltképen a hadvezér az, kinek e célokat
szem előtt kell tartania, következik, hogy a hadászatnak főleg
az a része lesz nehéz, melyet a hadvezérnek kell majd tekin­
tetbe vennie.
Ennek következtében az elmélet a hadászatban, különösen
pedig annak abban a részében, ahol a legmagasabb követelmé­
nyekről van szó, sokkal hamarabb fog a dolgok puszta szemlé­
leténél megállani, mint a harcászatban s meg fog elégedni
azzal, hogy segítségére legyen a cselekvőnek (az illető tanul­
mányozónak, a hadvezérnek) abban, hogy az a dolgokat, tudni­
valókat olyképen sajátítsa el, hogy azok egyéni gondolkozásá­
val mintegy egybeforrva, működését szabaddá és biztossá te­
gyék és őt sohase kényszerítsék arra, hogy önmagából kikelve
valamely tárgyilagos igazságnak engedelmeskedjék.

Visszapillantás a második fejezetre.

Clausewitz e fejezetben tulajdonképen azt fejtegeti, hogy a >>liáború

elmélete« miként építtessék fel ?
Szerző eszméivel csak akkor áll elő, amidőn előzetesen már előadta,
hogy a legelső, de rossz elméletek miként keletkeztek, s ezek milyen
betegségekben sínylődtek.
Rövid kivonatban a fejezet tartalma a következő :
Régentén a háborút csak mesterségnek vagy legfeljebb gépies
művészetnek tckintettók ; a lelki és szellemi erőknek a háborúban
kijutó szerepét nem ismerték. A »hadművószet« vagy a »hadi
tudomány« alatt tehát csak ama ismeretek és ügyességek összegét ér­
tették, melyek anyagi dolgokkal f glalkoztak. — Későbben azonban
az emberek tudatára jöttek annak, hogy a szellemnek mégis csak van
része a háborúban. Ezidőben főleg a vár vívásnál, de a nyilt csaták­
ban is látjuk a szellem megnyilatkozásait. Persze kezdetleges alakban.
A hadvezérek a merev alakzatok segélyével géppé átváltoztatott sereget
egyedül üdvözítő metodizmussal működtetik. >>Cselekvési szabadsága
a ^körülmények szerinti eljárás« elmélete abban az időbem még ismeret­
len volt.
 104

Lassan-lassan azonban az emberek (katonák) elkezdenek elmél­

kedni, megírják a háborús eseményeket, sőt meg is bírálják azokat.
Idővel egész irodalom keletkezik, amelyben természetesen sok
ellentétes nézet lát napvilágot. Hogy az ide-oda vitatkozásnak vége
legyen, a háború alapelveit, szabályait írják meg. Ámde elfeledik, hogy
a háború számára pozitív tanokat felállítani végtelen nehézségbe ütközik.
Akik pedig tudják, azáltal kerülik ki a nehézséget, hogy csak bizo­
nyos tevékenységekre s bizonyos irányban állítanak fel aíapelveket.
így például: az egyik csalhatatlan dogmaként kimondja azt, hogy
csak az biztosítja maga részére a sikert, akinek bizonyos ponton, bizonyos
időben számbeli túlsúlya van, vagy pedig törvényül állítja oda, hogy a
hadműveletek egyedül az élelmezési tekintetektől és előkészületektől
függnek; egy harmadik — különben szellemes fő — az »alap« fogalmát
állapítja meg, vagyis az >>alap« szóban a hadsereg élelmezési kiegészítése,
a visszavonulási vonal biztonsága stb. stb., fogalmát egyesíti, de ami
aztán épenséggel nem helyes, az egyes fogalmakat az »alap«-pal fel is
cseréli ; végre találkozott olyan is, aki axiómaként hangoztatja, hogy
csak a belső vonalak üdvhozók.
Világos, hogy az ily elméletek keveset érnek ; mert pozitív tudo­
mánnyá nyilvánítani a hadi tudományt és csak az anyagi dolgokat
termi szemlélődés tárgyává, nem lehet, amidőn háborúban szellemi
erők sokasága küzd egymással.
Az emberek ösztönszerűleg érezték, hogy elméletük hézagos, sőt
silány, de miután a szellemi erők értékét és belső természetét nem is­
merték s ennek következtében jó elméletet alkotni nem tudtak, egy­
szerűen azt állították, hogy az, aki az egyedül üdvözítő elmélet mellett
is sikert arat, továbbá az, akinek sikeres tényei az alkotott elméletre
nem építhetők fel, lángész számba megy, s ekként minden szabályon felül
áll. Szegény emberek ! Hiszen épen lángész cselekményét kell eme
szabályként odaállítani.
Az való igaz, hogy nagyon nehéz dolog a szellemi tényezőket helyes
szemlélet tárgyává tenni, ámde ez még nem jogosít fel arra, hogy ezeket
egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk.
Mi részünkről megkíséreljük a szellemi erőkkel foglalkozni, s szem­
léletük után az elmélet szerkezetére nézve véleményünket nyilvánítani.
Mindenek előtt állapítsuk meg, hogy a háború szellemi fősajátla-
gosságai miben állanak.
Szerintünk a háború sajátlagosságai a következők :
1. az érzelmi és szellemi erők és pedig :
a) az ellenséges indulat,
b) a veszélyszülte érzelmi erők,
c) egyéb érzelmi erők,
d) szellemi erők ; ,
2. az élő viszahatás ;
3. az adatok bizonytalansága.
Az ellenséges indulat, szítassék az mesterségesen, avagy ébressze
azt a háborúban hullatott vér, fontos tényező lesz és ezert más érzelmi
erőkkel egyetemben, mint a minő például az uralomvágy, dicsvágy, lel­
kesedés stb., mindenkor számításba veendő.
A háborúval járó veszély félelmet és rettegést idézhet elő, vagy
pedig ellenkezőleg a bátorság érzetét költi fel. A veszély nemcsak tar­
tama alatt hat, hanem az emberek lelkületét, érzelmét és szellemét
annyira uralni képes, hogy azok jövőbeli elhatározásait és cselekedeteit
is befolyásolja. Az emberben szuimyadó egyéb érzelmi erők a háború
által felébresztve más és másképen nyilvánulnak meg és a dolgok
menetére hasonlóképen nagy befolyással lesznek.
Nem csekélyebb szerep jut a szellemi sajátlagosságnak. Másképen
működik s más eredményt ér el az oly ember, aki képzelődő, éretlen,
mint az, aki számító, hideg eszű.
A szellemi egyediség különfóleségében rejlik, hogy egy cél eléré­
sében a legkülönfélébb utak használtatnak.
 105

A háború második sajátlagossága : az élő visszahatás kiszámít-

hatlan ; végtére a harmadik sajátlagosság : az adatok bizonytalansága
is sok nehézséget okoz.
Ha már most e sajátlagosságokat fontolóra vesszük, akkor át
fogjuk látni, hogy a háborúról pozitív tant alkotni lehetetlen.
Ámde ha ez általánosságban lehetetlen is, nem áll ez a hadi tu­
domány minden részére vagy pedig, ha úgy tetszik, a háborúban cselek vő
személyek mindegyikére nézve.
A harcászatban minden bizonnyal kisebb szerepet játszanak a
szellemi és erkölcsi tényezők, mint a hadászatban, s végtére a harcász
kisebb körben mozog s emellett több anyagi tényezővel számol, mint
a stratéga.
Ebből az következik, hogy a harcászat számára, mely a hadi
tudomány lényeges része, részben már lehet tevőleges tant alkotni,
míg a hadászat számára megelégszünk azzal, hogy bizonyos alapigaz­
ságok mellett csak egy szemléletet (s ne tant) írjunk.
A közvetlenül most előadott tehát az első és főnézőpont a
háború elméletének megírásánál. Arra a kérdésre, hogy az elmélet
tárgyi tartalma mi legyen, válaszunk az, hogy amennyiben a harcászat­
nak arra kell tanítani, hogy miként kell az ellenséget megverni, követ-
kezésképen foglalkozni kell a csapatok (harceszközök) természetével,
továbbá a kitűzött c é l: a győzelem természetével, vagyis mindkettőt egy
fogalom alá véve az ütközet természetével, s azokkal a körülményekkel,
melyek az ütközettől elválaszthatatlanok, m in t: terep, idő és időjárás.
A hadászat pedig az ő eszközének : a győzelem természetével s céljá­
nak : a békét előidéző dolgok természetével fog foglalkozni, nem felejt­
vén el az ezeket kísérő körülmények : a terep (ország), idő (évszak)
és időjárás taglalását sem.
Ha a hadászatra vonatkoztatva azt a kérdést vetjük fel, hogy az
tárgyának előadásánál mily módszerrel éljen, vájjon bölcsészeti vizs­
gálódásokhoz fogjon-e, vagy pedig a gyakorlati életből vett példák
alapján szemlélje-e a dolgokat, akkor mi az utóbbi eljárás mellett sza­
vaznánk, mert az előbbi oly nehézségbe sodorna, melyekből kibonta­
kozni nem tudnánk.
Ezt tisztába hezva, arra a kérdésre is felelnünk kell, hogy
a hadászat az eszközök elemzésénél részletdolgokkal foglalkozzék-e ?
Erre azt a határozott választ adjuk, hogy ez nem szükséges, mert ha
feltétlenül kell is ismernünk a fegyverek lőtávolságait és határait,
nincs szükségünk szerkezetük és annak ismeretére, hogy a lőpor szén,
kén és salétromból áll stb.
Ekként aztán csak kevés tárgy ismerete szükséges arra, hogy valaki
hadvezér legyen. Tényleg csak így lehet megfejteni azt a jelenséget,
hogy a hadvezérek miért sajátították el oly gyorsan a képességet, s
miért nem tartoznak a tudósok osztályába. De azért ne higyje ám valaki,
hogy a hadvezérnek mit sem kell tanulnia ; képzetek gazdagságát lég-
többnyire nem örökli az ember, de a tapasztalat vagy tanulás útján
szerzi meg.
E fejezetben, véleményünk szerint, kimerítően kifejtettük néze­
teinket arra nézve, hogy miként kell a hadviselés elméletének szer­
kesztve lennie s most még egyszer ismételjük, hogy az elmélet mindenre
orvosi rendelést ne akarjon adni, hanem bizonyos alapigazságok mellett
a tapasztalásból merítve, érlelje és erősítse a katona, a leendő hadvezér
szellemét és jellemet.
106

HARMADIK FEJEZET.

Hadművészet vagy hadtudomány.

1. A nyelvészet még tétovázik.

(Tudás mint ismeret és tudós mint képesség, rátermettség.)

Tudomány az, ha puszta ismeretről; művészet az, amikor

képességről, rátermettségről van szó.
Még mindig nincsen eldöntve, hogy melyik a helyes kife­
jezés : hadművészet-e, avagy hadtudomány ?
Ügy látszik, hogy kellő érveket az egyik mellett és a másik
ellen nem tudnak felhozni, noha egyszerű a dolog.
A tudás kétféleképen értelmezhető ; az egyik szerint isme­
retet, a másik szerint képességet, rátermettséget jelent.
A képességet, rátermettséget könyvből tanulni nem lehet
és ezért, amennyiben képesség vagy rátermettség : művészet,
képtelenség lenne művészet címmel könyvet ruházni fel.
De miután már egyszer szokva vagyunk valamely művészet
gyakorlására szükséges ismereteket (melyek egyenkint tudo­
mányszámba is mehetnek) a »művészet elmélete« vagy röviden
»művészet<< kifejezés alatt összefoglalni : csak következetesek
leszünk, ha mindazt művészetnek nevezzük, amiben teremtő
képesség (teremteni tudás) nyilvánul, például építő-művészet,
mindazt pedig tudománynak, amiben a tárgy ismerete a vég­
cél : például mennyiségtan, csillagászat.
Az a körülmény, hogy a művészet elméletében tudomány
is fordulhat elő, ne ejtsen bennünket tévedésbe.
Figyelemre méltó azonban még az is, hogy nincs tudo­
mány némi művészet nélkül. Például a számfejtés és az
algebra ismerete : művészet.
Hogy ez így van, annak oka abban rejlik, hogy az
ismeretet és képességet, rátermettséget jelentő egyik és másik
»tudást« (Wissen und Können) egymástól teljesen szétválasztani
nem lehet, bár a kettő közötti különbség az emberi ismeretek
eredményében nagyon is érezhető.

2. Nehéz a felismerést az ítélettől megkülönböz­

tetni.
A gondolkozás művészet. Attól kezdve, amidőn a logikus
a, vonalat meghúzza,1 amidőn a felismerés eredményét képező
előmondatok megszűnnek, amidőn az ítélet kezd működni :
művészettel van dolgunk. De ez még nem elég : a szellem fel­
ismerő képessége szintén nem egyéb, mint ítélet, következés-
képen : művészet . Ugyancsak úgy van ez az érzékek felismerő
képességével is.
1 M ű v elet a lo g ik áb a n .
 107

Röviden : ka a felismerő képességgel megáldott ember ítélet-

képesség nélkül és megfordítva nem képzelhető, úgy a művé­
szetet és tudományt sem lehet egymástól teljesen elválasztani.
Minél szilárdabb testet öltenek fel a külvilágban ezek a finom
fényelemek, annál jobban lehet őket megkülönböztetni.
És most még egyszer : ahol a cél abban áll, hogy teremtsünk,
alkossunk valamit, ott művészet uralkodik ; ahol pedig a felisme­
rés és a puszta tudás a célunk, ott a tudomány lép előtérbe.
Mindezekből az következik, hogy jogosabban élhetünk a
»hadművészet«, mint a »hadtudomány« kifejezésével.
Ennyit ebből és csak azért, mert e fogalmak ismeretét
nem nélkülözhetjük.
Most azonban azt állítjuk, hogy a háború tulajdonképeni
értelemben sem művészetnek, sem pedig tudománynak nem
mondható és hogy efféle helytelen elképzelés hamis irányba
terelte az embereket és azt eredményezte, hogy a háborút más
művészetekkel és tudományokkal önkéntelenül egy színvonalra
helyezték és helytelen hasonlatokat faragtak.
Ezt már régentén érezték és ezért azt állították, hogy a
háború nem más, mint mesterség ; de ezzel többet ártottak,
mint nyertek az ügynek, mert a mesterség : csak nagyon alá­
rendelt művészet és nagyon is határozott és szűk törvényeknek
van alávetve. Igaz, hogy a hadművészet a condottieri-k idejében
a »mesterség« szellemében mozgott . Ámde a követett irány külső
és nem belső okokban rejlett és mutatja is a hadtörténelem,
hogy abban az időben a hadművészet állapota mily kevéssé
volt természetes és kielégítő.

3. A háború az emberi érintkezés ténykedése.

Mi részünkről azt állítjuk, hogy a háború nem tartozik
sem a tudomány, sem pedig a művészet osztályába, de a társa­
dalmi élet körébe való. A háború nem más, mint nagy érdekek
oly összetűzése, mely véres megoldást nyer. Ez utóbbi az, mely
meg is különbözteti őt másnemű összezördüléstől.
A háborúnak sokkal több közös vonása van a kereske­
delemmel, mely szintén emberi érdekek és ténykedések össze­
ütközésének nevezhető, mint bármely művészettel ; sokkal
közelebb áll hozzá a politika, mint más egyéb, mivel a politika
is a nagyszabású kereskedelem egy nemének tekinthető. De kö­
zel áll hozzá a politika azért is, mert ez utóbbi az ő szülő anyja
s benne (a politikában) elrejtve megtalálhatjuk a háború kör­
vonalait, amiként az élőlények tulajdonságait a csirákban,
magvakban és tojásokban.

4. Különbség.
A hadművészet és a többi tudományok és művészetek között
a leglényegesebb különbség abban áll, hogy a háború oly tevé­
kenysége az akaratnak, melynek tárgya nem holt anyag
108

— miként a mechanikai művészeteknél — nem szenvedő s

magát odaadó élő anyag, mint például az emberi szellem és
az emberi érzés az ideális művészetekben, de tárgyául oly anyag
szolgál, mely maga is él és ami fő, visszahat.
Hogy az ily tevékenység számára mily kevéssé illik a
művészetek és tudományok gondolat-sematizmusa, az szembe­
ötlő s elképzelhetjük most, hogy ama törekvés, mely szerint a
hadviselés számára hasonló törvények és szabályok állíttassa­
nak fel, mint amilyenek az élet nélküli anyag világból fejleszt­
hetők, csak folytonos tévedéseket szülhetett.
A háború művészetét mindamellett a mechanikus művé­
szetek mintája után akarták megalkotni.
Az ideális művészeteket mintául nem választhatták, mert
ezek még nagyon is nélkülözik a törvényeket és szabályokat,
amennyiben az eddig felállítottak elégteleneknek és egyoldalúak-
nak mutatkoztak s vélemények, érzések és erkölcsök árja még
mindég aláásta és elsodorta azokat.
Hogy az élők ilyen pőre — mint amilyent a háború támaszt
és megold — általános törvényeknek alárendelhető-e és hogy e
törvények a cselekvésre nézve hasznos útmutatást adhatnak-e,
azt részben ebben a könyvben fogjuk megvizsgálni és már eleve
jelezhetjük, hogy ezt a tárgyat, mint bármely mást, mely nem
fekszik felfogási körünkön kívül, a kutató elme összefüggésében
jól-rosszul megvilágítani képesítve van.
Ez pedig már magában véve is elegendő arra nézve, hogy
az elmélet fogalma megvalós íttassék.

NEGYEDIK FEJEZET.

Módszeresség.
Hogy a háborúban nagy szerepet játszó módszert és 7nód~
szerességet kellőleg tárgyalhassuk, mindenek előtt egy futó pil­
lantást kell vetnünk a logikai hyerarchiára, mely a cselekvés
világát uralja, miként a törvény hat alommal felruházott hatóság
a saját kerületét.
A üörvény«, mely a legáltalánosabb, a felismerés és a cse­
lekvés számára pedig egyaránt helyes fogalom szószerinti értel­
mében ugyan valami alanyit és önkényt tartalmaz magában,
de tulajdonképen mégis azt a függő viszonyt fejezi ki, amelyben
mi és a rajtunk kívül álló dolgok hozzá állanak.
A »törvény« — mint tárgya a felismerésnek — a dolgok
és hatásaik egymáshozi viszonyát jelenti, a »törvény« mint az
akarat tárgya, pedig a cselekvést szabja meg és ebben az
esetben egyértelmű a paranccsal és tilalommal.
Az mlapelv« oly törvény ugyan a cselekvés részére, mint
azt fentebb értelmeztük, ámde alaki és állandó jelentősége
nincs ; csak szelleme és értelme a törvénynek, hogy ott, ahol
a valódi élet számtalan változatait a rideg törvény állandó
 109

alakja alá vonni nem lehet, az ítéletnek az alkalmazásban több

szabadságot engedjen. És mivel az ítéletnek mindazokban az
esetekben, amikor az alapelveket nem alkalmazza, kellő indo­
kolással kell élnie, a cselekvő számára úgyszólván vezércsil­
laggá, támponttá válik.
Az »alapelv« tárgyilagos, ha a tárgyilagos igazságnak folyo­
mánya ; érvénye ez esetben minden emberre kiterjed. Az alap­
elv alanyi s ilyenkor rendszerint nrány elvnek « nevezik, ha
alanyi vonatkozásokat rejt magában ; ez esetben csak annak
számára van értéke, aki felállította. A »szabály«-t sokszor a
»törvény« fogalmának értelmében használják ; ilyenkor a£
mlapelvn osztályába tartozik, mert így mondják : minős
szabály kivétel nélkül«, nem pedig úgy, hogy nincs törvény
kivétel nélkül, ez pedig arra mutat, hogy a szabály szabad alkal­
mazása meg van engedve.
A )>szabály«-1 egv másik értelmezés szerint »eszköz « gyanánt
használják s pedig akkor, amidőn arról van szó, hogy vala­
mely mélyebben elrejtett igazságot egyes, de közelebb fekvő
jelekről ismerjük föl. Ilyen például a játékszabály, minden
rövidített eljárás a matematikában stb.
Az utasítások és rendelkezések oly meghatározói a cselekvés­
nek, melyek az általános törvények által fel nem ölelhető sok
aprólékos és lényegtelen, de a követendő út közelebbi megjelö­
lésére szolgáló körülményekkel foglalkoznak.
))Módszernekmijárási módnak «nevezzük a többféle eljárás
közül kiválasztott és folytonosan ismétlődő eljárást ; módszeres­
ség az, amidőn a cselekvést individuális utasítások és általános
olapelvek helyett módszerek határozzák meg.
A módszer alá helyezett eseteknek lényegükre nézve szük­
ségképen hasonlítani kellene egymáshoz ; mivel azonban ez nem
igen lehetséges, oda kell törekedni, hogy legalább sok hasonló
esettel legyen dolgunk, vagyis más szóval : a módszert a lég-
valószínűbb esetekből kell szerkeszteni. A módszerességet tehát,
mely, amint láttuk, neme egyes meghatározott értékű praemis-
sákra, de az eseteknek a középszámítás szerint kikerült valószí­
nűségére van állapítva, csak közepes valószínűségű igaz­
ságokat állít fel, melyeknek állandó és egyforma alkalma zása
csakhamar a mechanikai ügyesség természetét ölti magára és a
helyest úgyszólván öntudatlanul találja el.
A törvénynek a felismerésre vonatkozó fogalma a hadvise­
lésre nézve nélkülözhető, mivel a háború összetett jelenségei
nem oly szabályszerűek, a szabályszerűek pedig nem oly össze­
tettek, hogy e fogalommal többet érhetnénk el, mint az egy­
szerű igazsággal. Ahol az egyszerű jelzés, intés és beszéel elég­
séges, ott az összetett és hatványozott dolog pedáns lesz.
A törvénynek a cselekvésre vonatkozó fogalmát pedig a had­
viselésben azért nem használhatjuk, mert a háborúban oly sók
és örökösen változó jelenség fordul elő, hogy nem lehet oly hatá-
rozmányt felállítani, mely elég általános lenne arra nézve;
hogy a törvény nevét megérdemelné.
110

Alapélvek, szabályok, utasítások és módszerek azonban a had­

viselés elméletében nélkülözhetlen fogalmak lesznek akkor,
ha pozitív tagokat tartalmaznak, mert az eszközöknek (a kato­
náknak) az igazságot legcélszerűbben csak ily jegecalakokban
lehet nyújtani.
Mivelhogy a harcászat a hadviselésnek az a része, amely­
ben leginkább lehet tevőleges tanokat felállítani, ennélfogva
az említett fogalmak itt fognak leggyakrabban előfordulni.
Harcászati alapelvek például a következők :
A lovasságot csak szükség esetén kell rendezett gyalogság
ellen használni : a tüzelés csak akkor kezdődjék, amidőn ha­
tása biztos lesz ; az ütközetben minél több erőt kell a döntésre
fenntartani. Igaz, hogy ezek a határozványok minden egyes esetre
nem alkalmazhatók, de a cselekvőnek azokat szem előtt kell
tartania, hogy igazságukból hasznot merítsen.
Ha valamely ellenséges csapatnak szokatlan időben történt
étkezéséből annak elmenetelésére következtetünk, ha abban,
hogy az ütközetben valamely csapat szándékosan észrevéteti
magát, a tüntetés vagy cseltámadás jelét látjuk : akkor az
igazság felismerésének ezt a módját »szabály«-nak nevezik,
mert egyes látható körülményekből a szándékot fel lehet is­
merni.
Ha szabály az, hogy az ellenséget akkor, amidőn ütegei
hátra mennek, újult erővel támadjuk meg, úgy ez egyes
jelenség alapján oly cselekvést rendelünk el, amely az ellen­
ségnek a jelenségből következtetett állapota ellen irányul, mert
biztosra vehetjük, hogy az ellenség az ütközetet abbahagyni
akarja, elvonulását megkezdi és eközben sem ellentállásra nincs
képesítve, sem pedig kitérni nem tud olyként, mint a tulajdon­
képem visszavonulásnál.
Az utasítások és módszerek a háborút előkészítő elveket
bele viszik a hadviselésbe, ha az utóbbiakat cselekvő elvekként
csepegtették a katonákba. Az összes gyakorlati és harctéri
szabályzat, utasítás és módszerszámba megy ; a gyakorlati
szabályzatokban az utasítások, a harctéri szabályzatokban
inkább a módszerek uralkodnak. A tulajdonképeni hadviselés
ezekkel a dolgokkal szoros összeköttetésbe lép és átveszi őket
mint adott eljárási módokat.
Ilyenekként kell is azokat a hadviselés elméletében tekin­
teni. Ahol a csapatalkalmazás terén a cselekvési szabadság
fenntartatott, utasításokról, vagyis kötelező rendelkezésekről szó
sem lehet, mivel ezek a cselekvési szabadságot kizárják.
A módszerek azonban, — melyek vagy az előforduló fel­
adatok végrehajtási módozatait nyújtják és ebben az esetben
— mint említők — a közepes valószínűségre vannak építve,
vagy pedig oly alapelvek, szabályok foglalatjai, melyek a
csapat alkalmazására is kihatnak, — a hadviselés elméletében
helyet foglalhatnak, ha ugyan nem tekintetnek a cselekvés
abszolút becsű és szükséges meghatározóiul, hanem csak az
általános alakzatok közül a legjobbaknak, melyeknek egyedüli
 111

célja az, hogy szabad választásra, rendelkezésre álljanak s mint

kész eszközök az egyéni elhatározás helyét foglalják el.
A módszereknek gyakori alkalmazása a hadviselésben igen
lényeges dolognak, sőt elkerülhetetlennek is fog feltűnni, ha
meggondoljuk, hogy gyakran kell a háborúban puszta sejtelem
alapján, vagy pedig teljes tájékozatlanság közepette cselekedni,
mert egyrészről meg vagyunk gátolva abban, hogy az ellen­
ségnek rendelkezésünket befolyásoló állapotát felismerjük ; más­
részről pedig — még ha az ellenséges viszonyokat ismernénk
is — sokszor idő hiányában lehetetlen a komplikált szervezetű
és térileg esetleg erősen szétválasztott hadseregnek a helyes
parancsot idejekorán kiadni. Sőt ha tovább megyünk és meg­
gondoljuk, hogy az egyéni esetnek számtalan apró mellék-
körülménye van, melyet figyelmen kívül kellene hagyni, akkor
rájövünk arra, hogy megfelelendő az egyéni esetnek, nincs más
mód, mint az egyik körülményt a másik által átvittnek elkép­
zelni s a rendelkezéseket csakis az általánosra, a valószínűre
építeni.
Ha folytatólagosan tovább kutatunk és meggondoljuk, hogy
lefelé — fokozott progresszió szerint — növekszik a vezetők
száma és ezek belátásának és kiképzett ítélőképességének a
szabad cselekvést a dolog természeténél fogva annál kevésbé
szabad megengedni, minél mélyebben áll valaki, úgy át fogjuk
látni, hogy ezek a vezetők, akiknél csak a szolgálati szabályzat
és a tapasztalat nyújtotta bölcsességet tehetjük föl, az ezzel
határos módszerességet nagyon is igénylik. E módszeresség íté­
letük számára támpontokat fog nyújtani, egyszersmind megaka­
dályozván azt, hogy ezek egynémelyükének kicsapongó és tel­
jesen visszás nézete oly téren, mint a háború, amelyen a tapasz­
talat nagyon is drága, esetleg felszínre kerüljön.
Ha az előbbiekben kimutattuk, hogy a módszeresség nél-
külözhetlen, most azt is állítjuk, hogy pozitív előnye is van.
Ugyanis a módszeresség következtében folytonosan ismétlődő
alakzatok begyakorlása azt eredményezi, hogy a csapatveze­
tés biztos és szabatos lesz és ennélfogva a természetes súrlódás
csökken és a gépezet könnyen működik.
A módszert tehát annál sűrűbben használják, annál inkább
nélkülözhetlen, minél kisebb, lényegtelenebb a cselekvés köre ;
ellenkezőleg felfelé mindinkább ritkábban veszik igénybe, míg
a legmagasabb helyeken teljesen elenyészik. Mindezekből ki­
folyólag a módszerrel többször találkozunk a harcászatban
mint a hadászatban.
A háború legmagasabb rendeltetésében nem áll számtalan
apró eseményből, melyek változataikban egymást átviszik
s amelyek valamely jobb vagy rosszabb módszerrel jól-rosszul
uralhat ók, hanem egyes, nagyszabású s döntő eseményekből,
melyekkel egyénileg kell elbánni.
A háború nem hasonlít valamely kalászos mezőhöz , amelyen
a kalászokat tekintet nélkül nagyságukra, jobb vagy rosz-
szabb kaszával jól-rosszul s tömegesen kaszálják, de igenis
 112

hasonlít egy nagy és erős fákból álló erdőhöz, amelyben min­

den egyes fát a törzs növése szerint , tehát jól megfontolva s más-
másképen kell kivágni.
Hogy jól megértessünk, megjegyezzük, hogy a módsze­
resség a háborúban természetesen nem az állások (helyek), de
a cselekmények minősége szerint fog Idsebb-nagyobb mértékben
igénybe vétetni és a legmagasabb állásokat (helyeket) csak
.azért érinti oly kevéssé, mert azok a cselekvésnek legterjedel­
mesebb tárgyait mondják magukénak.
Az állandó csatarend, az elővédek és előőrsökre nézve meg­
állapított határozványok olyan módszerek, melyekkel a had­
vezér nemcsak alantasainak, de bizonyos esetekben a maga
kezét is megköti.
Az való, hogy ezek a módszerek a legmagasabb parancsok
találmányai lehetnek és a viszonyokhoz képest lehetnek be­
rendezve ] de az elmélet tárgyát is alkothatják, ha azok a csa­
patok és fegyverek általános tulajdonságaira vannak alapítva.
Minden olyan módszer azonban, mely haditerveket akarna
megállapítani, gépiesen elkészíteni, feltétlenül elítélendő.
Mindaddig, míg a hadviselésről tűrhető elmélettel, vagyis
értelmes szemlélettel nem rendelkezünk, a módszeresség a ma­
gasabb körökben is kelleténél nagyobb tért fog hódítani, mert
azok a férfiak, akik ezeket a hatásköröket betöltik, részben nem
lehettek abban a helyzetben, hogy öntanulmányozás útján vagy
magasabb életviszonyok segélyével magukat kellőleg kiképez­
zék ; az elméletek és bírálatok gyakorlatiatlan és ellenmondó
okoskodásait pedig természetes eszök visszataszítónak találva
félreteszik úgy, hogy állásukba nem hoznak egyebet maguk­
kal, mint a tapasztalatból merített bölcsességet. Ezért azután
az ily vezérek, az olyan esetek körül, amelyek egyéni bánás­
módot igényelnek, a tapasztalat adta eszközt szeretik használni,
vagyis azt az eljárási módot utánozzák, mely a legmagasabb
hadvezér sajátlagossága. Ez pedig természetesen nem egyéb,
mint módszeresség. Ha azt látjuk, hogy Nagy Frigyes tábor­
nokai mindig csak az úgynevezett ferde csatarendet alkalmaz­
zák, ha a francia forradalom tábornokai mindig széles csata-
vonallal karolják át az ellenséget, Napóleon tábornokai pedig
mindig összpontosított tömegek véres erélyével vívják csatái­
kat, úgy ezekben az ismétlődő eljárásokban egy átvett módszert
ismerünk fel s látjuk, hogy a módszeresség a legfelsőbb körök­
ben is meghonós alhat.
Ha majd egyszer valamely javított elmélet meg fogja
könnyíteni a hadviselés tanulmányozását és segít a magasabb
állásokba törekvő férfiak szellemét és ítéletét nevelni, akkor a
módszeresség a magasabb helyekre nem fog oly sűrűén be­
hatolni ; azt a módszerességet pedig, mely ott is nélkülözhetet­
len, az elméletből fogják meríteni, nem pedig egyszerűen utá­
nozni, mint most.
Bármily kitünően végezze a hadvezér a maga dolgát, a
végrehajtás módjának bizonyos egyéni színezete van és ha a
hadvezérnek bizonyos szokásai lennének, ezekben egyéniségének
nagy része benn foglaltatik, ami nem mindig egyez annak egyéni­
ségévé] , aki ezeket a szokásokat utánozza/
Azonban az egyéni módszerességet vagy szokást nem lehet­
séges, de nem is jogos a hadviselésből kiküszöbölni, mert az
ama befolyás megnyilatkozásának tekinthető, melyet a háború
összegyénisége az egyes jelenségekre gyakorol, s mely, mivel
az elmélet előre nem láthatta és szemléletének körébe nem von­
hatta, csakis ezen az úton örökölhető át. Misem természetesebb,
mint az, hogy a francia forradalmi háborúnak, dolgainak intézé­
sében meg volt a maga külön sajátlagossága. Mely elmélet lett
volna képes ezt előre látni ?
A baj csak abban áll, hogy az esetekből származó szokás
igen könnyen túléli m agát; túléli magát azért, mert míg ő meg­
marad, addig életadó körülményei észrevétlenül megváltoznak.
Amidőn 1806-ban a porosz tábornokok, jelesen : Louis her­
ceg Saalfeldnél, Tauenzien Domberg nevű hegyen Jena mel­
lett, Gravert Kappeldorf előtt, Rüchel pedig Kappeldorf mö­
gött Nagy Frigyes ferde csatarendjével vesztükbe rohantak,
nemcsak egy elavult szokás alkalmazása, de a módszeresség szülte
óriási lelki szegénység volt az, mely a Hohenlohe-féle sereget
úgy tönkretette, mint soha senki és semmi mást.

ÖTÖDIK FEJEZET.

A bírálat.
A bírálat jobban tudja értékesíteni az elméleti igazságokat a
gyakorlati élet számára , mint a puszta tan ; mert — a meny­
nyiben a bírálat nem más, mint az elméleti igazságnak alkal­
mazása a való eseményekre —- az elméleti igazságot nemcsak
közelebb hozza az élethez, de azon is van, hogy folytonos
ismétléssel az értelmet ezekre az axiómákra rászoktassa.
Ebből az okból szükségesnek tartjuk, hogy álláspontunkat
a bírálatra nézve is kifejtsük, miként azt az elméletnél tettük.
*

Valamely történeti eseménynek egyszerű elbeszélésétől,

mely a tényeket csak egymás mellé állítja s legfeljebb azok
legközelebbi okozati összefüggését érinti, jól meg kell különböz­
tetnünk a bírálati elbeszélést.
A bírálati elbeszélésnél az értelem három különböző tevé­
kenységet fejthet ki :
1. Az első tevékenység a kétes ténykörülmények történeti
földerítésében és megállapításában áll. Ezt tulajdonképeni tör-
ténétbúvárlatnak nevezzük, melynek az elmélethez semmi
köze nincsen.
2. A második tevékenység : az okozatnak az okokból való
leszármaztatása és tulajdonképen bírálati kutatásnak mondjuk.
Ez a tevékenység az elmélet számára nélkülözhetetlen, mivel
 114

csak ezen az úton vagyunk képesítve a tapasztalati adatokat?

az elmélet megállapítására, megerősítésére vagy bár csak
magyarázatára is értékesíteni.
3. A harmadik tevékenység : a használt eszközök bírála­
tában áll. Ez a tulajdonkénem bírálat (kritika), mely dicsér és
gáncsol. Itt az elmélet az, mely a történelemnek, vagyis inkább
az abból vonandó tanúságnak tesz szolgálatot.
A történeti szemlélődés ebben a két utóbbi, tulajdon-
képeni bírálati részében oda kell törekednünk, hogy a tényeket
a végső elemekig, vagyis mindaddig kutassuk, míg kétségtelen
igazságokra bukkanunk s ne álljunk meg — mint az olyan
gyakran történik — félúton, vagyis valamely önkényű állítás­
nál vagy föltételezésnél.
Az okozatnak az okokból való leszármaztatása munkájában
gyakran legyőzhetlen külső akadályokba ütközünk, mely abban
áll, hogy a valódi okokat tulajdonképen nem is ismerjük. Az
életnek semmi más tevékenységénél nem fordul ez oly gyakran
elő, mint épen a háborúban, ahol az eseményeket ritkán ismer­
jük teljesen és még kevésbé az események indítóokait, ameny-
nyiben a cselekvők gyakran elpalástolják azokat, vagy pedig
természetüknél fogva múlékonyak és véletlenek és a történelem
számára könnyen veszendőbe mennek.
A bírálati elbeszélésnek tehát a történeti búvárlattal
többnyire együtt kell járnia ; de még így is sokszor fog meg­
történni, hogy az ok és annak okozata közt oly ellentét van,
mely a bírálatnak nem engedi meg, hogy az okozatokat az is­
mert okok szükségképeni következményeinek tekintse.
Ez esetben az ilyen történeti esemény hézagos, vagyis más
szóval oktatásra nem alkalmas. Az elmélet nem követelhet
többet mint azt, hogy a kutatás egészen eddig a hézagig ha­
toljon és ennél minden következtetést beszüntethessen.
Valódi baj csak akkor származik, ha az ismert, de hézagos
tények az okozatok magyarázatára elégségeseknek képzelik
s ekként azoknak hamis és meg nem illető fontosságot tulaj­
donítanak.
Ezeken a nehézségeken kívül a kritikai kutatásnak még
egy más belső nagy nehézséggel is kell megküzdenie, mely
abban áll, hogy az okozatokat a háborúban ritkán szüli
egyetlen, egyszerű ok ; sőt ellenkezőleg legtöbbször több közös
okból származnak.
Korántsem elég tehát elfogulatlan és becsületes szándék­
kal az események forrásáig fölhatolni, de a talált okok mind­
egyikének a saját osztályrészét is ki kell jelölnünk.
Ez az eljárás az okok természetének közelebbi vizsgálatára
vezetvén, a kritikai kutatás az elmélet tulajdonképeni terére
csaphat át.
A kritikai szemlélet, vagyis az eszközök vizsgálata azt a
kérdést támasztja, hogy miben állanak az alkalmazott esz­
közök sajátlagos hatásai s vájjon ezek a hatások létrehozását
a cselekvő szándékolta-e vagy sem ?
 115

Az eszközök sajátlagos hatásai azok természetének vizsgá­

latára, vagyis újból az elmélet terére vezetnek.
Láttuk az előbbiekben, hogy a bírálatnak azon kell lennie,
hogy kétségtelen igazságokra tegyünk szert. Önkényű téte­
leiméi meg ne állapodjunk, nehogy ezekkel szemben más,
talán époly önkényű állításokkal lépjenek fel, amelyek aztán
meddő és ami fődolog, haszonnélküli vitatkozást eredmé­
nyeznének.
Láttuk továbbá, hogy úgy az okok kutatása, valamint az
eszközök vizsgálata is az elmélet, vagyis az általános igazság
terére vezet, mely általános igazság sok és nem pusztán a szó­
ban levő egyes esetből származtatott le. Ha már most életre­
való elmélettel rendelkezünk, úgy a szemlélet az abban elért
megállapodásra fog hivatkozni és ezzel vizsgálatát a felmerült
esetre vonatkozólag befejezheti.
Ha azonban a nekünk szükséges igazságot az elméletben
nem találjuk fel, úgy bírálati szemléletünket az utolsó elemekig
kell kiterjesztenünk. Természetes, hogyha ez az eset sokszor
ismétlődik, a szemlélő író kénytelen lesz tárgyába nagyon is
belemélyedni és rendkívül sokat dolgozni.
Az óriási munkahalmaz mellett majdnem lehetetlen lévén
mindenütt a megfelelő odaadással időzni, csak emberi dolog
azután, ha az illető avégett, hogy szemléletének határokat
szabjon, önkényű állításoknál megállapodik, melyek — feltéve,
hogy az ő szempontjából nem is tűnnek fel önkényűeknek —
mások előtt mégis csak ilyenek maradnak, mivel nem értetőd­
nek önmaguktól és bizonyítva nincsenek.
A haszna vehető elmélet tehát a bírálatnak lényeges alapja.
Teljes lehetetlen, hogy a bírálat egy észszerű elmélet segélye
nélkül általában eljusson addig a pontig, amelyen tulajdon-
képen tanulságos, vagyis ellenvetést nem tűrő bizonyítássá lesz.
Ám hiú ábránd oly elmélet lehetőségét elképzelni, mely az
összes elvont igazságokat felöleli, s a bírálat részére több tenni­
valót nem hagy fönn mint azt, hogy az illető esetnél a meg­
felelő esetre hivatkozzék. Ezért nevetséges tudákosság volna,
ha a bírálatnak elő akamók írni, hogy a szent elmélet hatá­
rainál mindenkor visszaforduljon. Az elemző kutatás ugyan­
azon szellemének, mely az elméletet megteremti, kell a bírálatot
is vezetni s így nemcsak lehetséges, de szükséges is, hogy a bírá­
lat gyakran az elmélet terére is átcsapjon és földerítse azokat a
pontokat, melyeknek földerítése különös érdekében áll. Sőt
mondhatjuk, hogy a bírálat célja merőben élté vesztetnék,
ha az csak az elméletnek szellemtelen alkalmazására szoríttatnék.
Az elméleti kutatás összes eredménye az alapelvek, a
szabályok és módszerek az általánosságot és abszolút igazságot
annál nkább nélkülözik, minél inkább válnak pozitív tan-
tételekké. Ezek azért vannak, hogy alkalomszerűleg hasz­
nálatra kínálkozzanak, de az ítélet dolga annak meghatározása :
hogy kellenek-e vagy sem ? Az elmélet eredményeit a bírálat
sohase tekintse törvényeknek és szabályoknak, hanem csak
 annak, init a cselekvőre nézve is jelentenek, t . i. az ítélet tám ­
pontjainak.
Ha például a harcászatban megállapított dolog is, hogy a
lovasságnak az általános harcrendben nem a gyalogság mellett,
hanem amögött van helye, mégis dőreség lenne, ha minden
ettől eltérő rendelkezést elítélnénk ; a bírálatnak az a feladata,
hogy az eltérés indokait kutassa és csak abban az esetben van
joga ahhoz, hogy az elméleti megállapodásokra hivatkozzék,
ha az eltérés indokai elégtelenek lennének.
Ha továbbá elméletileg bizonyos is, hogy a megosztott
támadással a siker valószínűségét kockáztatjuk, esztelenség
lenne mindazokban az esetekben, midőn a megosztott támadás
balsikerrel találkozik, a balsikert minden további kutatás hékül
épen a támadás megosztásának következményéül betudni, vagy
pedig megfordítva oly esetben, midőn a megosztott támadás
sikerre vezet, ebből az elméleti állítás helytelenségére követ­
keztetni. A bírálat kutató szelleme ezeknek az eseteknek
egyikét sem engedheti meg.
Követelmény, hogy a bírálat főképen az elmélet elemző
kutatásainak eredményeire támaszkodjék ; ami abban már meg­
állapíttatott, azt újból megállapítania nem szükséges, mert
hiszen az elmélet az igazságokat azért állapítja meg, hogy a
bírálat azokat készen találja.
Az oknak okozatát kutatni, a használatba vett eszköz
célszerű vagy célszerűtlen voltát megállapítani könnyű lesz a
bírálatnak, ha ok és okozat, cél és eszköz egymáshoz közel
esnek.
Ha valamely hadsereg — meglepetése folytán — erőinek
rendszeres és okszerű használatától megfosztatott, a meglépés
hatása iránt kétség fenn nem foroghat. Ha az elmélet meg­
állapította, hogy az átkaroló támadás a harcban nagy, de
kevésbé biztos eredményre vezet, előforduló esetben az lesz a
kérdés, vájjon a támadással élő fél az eredmény nagyságát tűzte-e
ki magának célul ; ha igen, úgy az eszközt helyesen válasz­
totta meg. Ha azonban ezzel az eszközzel célját biztosabban
akarta elérni s ha azt nem a sajátlagos körülményekre, hanem
mint már százszor is előfordult , az átkaroló támadás általános
elvére alapította, a választott eszköznek természetét félre­
ismerte és hibát követett el.
Az ilyen búvárlat és bírálat nem nehéz s mindig is könnyű
lesz, ha csak a legközelebbi eredményeket és célokat vesz-
szük tekintetbe.
Élhetünk az ily bírálattal akkor, ha az egésszel való össze­
függéstől eltekinteni kívánunk s a tényeket csak ily vonat­
kozásban akarjuk szemlélni.
A háborúban azonban épúgy, mint a világon minden más
dolognál is, az egészhez tartozó részek egymással összefüggés­
ben állanak s ennélfogva minden ok, bármily kicsiny legyen is
az, okozataiban a hadi ténykedés végéig terjed s a végső ered­
ményt bármily kis mértékben is, de mégis módosítani fogja.
 117

Épig} van ez az eszközökkel is, melyek mindegyike a végső

célig ér,
Valamely oknak hatását tehát addig a határig lehet követni,
ameddig a jelenségek a megfigyelésre még érdemesek. Hasonló­
képen vizsgálhatjuk az eszközt is, amikor azután azt nemcsak
a legközelebbi cél szemüvegén át elemezzük, de magát ezt a
célt is, mint valamely magasabb cél javára szolgáló eszközt
boncoljuk és vizsgálatunkat mindaddig folytatjuk, míg az egy­
másnak alárendelt célok láncolatán felemelkedünk egészen
oly célig, mely vizsgálatot többé azért nem igényel, mivel
szükséges volta kétségen kívül áll. Sok esetben, különösen ha
nagy és döntő elhatározások forognak szóban, a szemléletnek
egészen azon utolsó célig kell felemelkednie, mely közvetlenül
a békét eredményezi.
Kétségtelen, hogy az ily fokról-fokra emelkedő szemlélet
minden fokon újabb és újabb álláspontot nyit az ítélet szá­
mára, úgy hogy megtörténhetik, hogy az az eszköz, mely az
egyik álláspontból tekintve helyesnek tűnik fel, a következő
magasabbról szemlélve elvetendő lesz.
Valamely cselekmény bírálati szemléleténél a tünetek
okainak kutatása mindig karöltve jár az alkalmazott eszközök
bírálatával ; mivel csak az okok kutatása deríti fel azokat a
dolgokat, melyek megérdemlik, hogy vizsgálat tárgyaivá tétes­
senek.
A vezérfonalnak ilyetén keresése lefelé és felfelé tetemes
nehézségekkel van összekötve, mert minél távolabb fekszik
valamely cselekménytől a keresett ok, annál több más okot is
kell egyúttal tekintetbe vennünk és ezeknek osztályrészét
a cselekményben meghatároznunk, amennyiben minden maga­
san álló jelenséget —- mint már tudjuk —- több erő és többféle
körülmény hoz létre.
Ha például sikerült annak okait felderítenünk, hogy vala­
mely csatát mért veszített el valamely fél, ezzel ugyan kide­
rítettük ama következmények okainak egy részét is, melyeket
ez a csatavesztés az egész hadjáratra nézve maga után vont ;
de — ismételjük — hogy csak az okok egy részét fürkésztük ki,
mivel a végső eredmény létrehozásában a körülményekhez
képest más okok is közreműködhettek.
Anézpontok ugyanily sokaságával találkozunk az eszközök
bírálata alkalmával is, ha magasabb és magasabb álláspontra
helyezkedünk ; mert minél magasabb a cél, annál több eszköz
áll szolgálatában. A háború végcéljára minden hadsereg egy­
idejűleg törekedvén, szükséges, hogy szemléletünk körébe
vonjuk azt is, amit a hadsereg a cél elérésében tett vagy tehe­
tett volna.
Kétségtelen, hogy ekként a szemlélet tág mezőt nyer,
melyen könnyen eltévedhetünk és amelyen még az a nehézség
is fenn forog , hogy temérdek oly föltevésekkel kell előállnunk,
melyek ugyan meg nem történtek, de valószínűségüknél fogva
a szemléletből semmikép sem hagyhatók ki.
118

Bonaparténak 1797 március havában az olasz hadsereggel

a Tagliamento felől Károly főherceg ellen történt előrenyomu­
lásában az a szándék rejlett, hogy Karoly főherceg valamely
elhatározásra kényszeríttessék, mielőtt még a Rajna mellől
várt erősbítéseit magához vonhatta volna. Ha csupán a legköze­
lebbi célt vesszük tekintetbe, azt mondhatjuk, hogy az eszköz
Bonaparte részéről jól volt választva s ezt az eredmény igazolta
is, mert a főherceg gyönge lévén, a harctért s a nóri alpesek
bejáratait Bonaparténak átengedte, amidőn a Tagliamentónál
megkísérlett ellenállásnál meggyőződött afelől, hogy ellenfele
erős és elhatározott .Vájjon mit akart Bonaparte ezzel a szerencsés
sikerrel elérni ? Azt, hogy nyitva álljon előtte az út az osztrák
monarchia szívébe, a Moreau és Hoche vezérlete alatt levő két
rajnai hadseregnek az előnyomulás megkönnyítse és ő ezek­
kel közeli érintkezésbe léphessen. Bonaparte így okoskodott
s ebből a szempontból igaza is volt. Ha azonban most már a
bírálat magasabb álláspontra, vagyis a francia direktórium
álláspontjára helyezkedik, mely utóbbinak tudnia kellett, hogy
a Rajna melletti hadjárat csak hat héttel később lesz meg­
indítható, Bonaparténak nó alpeseken át történt előnyomulá­
sát túlmerész vállalatnak kell tekintenünk ; mivel ha az osztrá­
kok a Rajna mellől tetemes tartalékcsapatokat vonnak Sitriába
és ezekkel a főherceg az olasz hadsereget megtámadja, úgy ez
nemcsak tönkremegy, hanem az egész hadjárat a franciákra
nézve elvész. Ez utóbbi megfontolás bírta Bonapartét Villach
környékén arra, h gy a leobeni fegyverszünethez oly készséggel
hozzájáruljon.
Ha a bírálat még egy fokkal feljebb emelkedik s ha tudja,
hogy Károly főherceg hadserege és Bécs között osztrák tar­
taléksereg nem volt, akkor állíthatja, hogy az olasz hadsereg
esetleges előnyomulása Bécset veszélyeztette volna.
És ha Bonaparte tudja, hogy Bécs védtelen s hogy ő erő­
sebb mint Károly főherceg Stájerországban, úgy előnyomulása
az osztrák birodalom szívébe nem lett volna céltalan ; e város
érteke attól az értéktől függött, melyet az osztrákok Bécsnek
tulajdonítottak ; ha ők a székvárosnak oly fontosságot tulaj­
donítanak, hogy inkább elfogadják a Bonaparte által esetleg
felajánlott békeföltételeket, mintsem elveszítsék e helyet, úgy
Bécs fenyegetése végcélnak volt tekintendő. Ebben az eset­
ben a bírálat befejezte munkáját De mi történt volna,
ha az osztrákokat Bécs elvesztése nem töri meg és ők Bécset
odahagyva, birodalmuk hátsó részeibe vonultak olna vissza ?
Ezt a kérdést, mint azt könnyen beláthatm, nem lehet megol­
dani anélkül, hogy eredményre ne jussunk a tekintetben, hogy
a Rajna mell éken mint alakultak volna a viszonyok s mi lett
volna ezeknek a következménye. A francia haderő határozott
túlsúlyánál fogva (130.000 ember 80.000 ellen) az eredmény alig
lett volna kétséges, ők győztek volna ; vájjon a francia direk­
tórium ez esetben mire határozta volna el magát % Vájjon
arra-e, hogy előnyét egészen az osztrák monarchia ellenkező
 119

határáig kiterjessze, vagyis ezt a birodalmat szétrombolja és

leigázza, vagy pedig arra, hogy ennek az államnak csupán egy
részét a béke zálogául hódítsa meg.
A bírálatnak természetesen az észszerűbb elhatározást
kell\én feltételezni, hogy ezt tehesse, mindenekelőtt a két eset
valószínű következményei puhatolandók ki.
Ha vizsgálódásunk eredménye azt mutatja, hogy az osztrák
birodalom teljes leverésére a francia haderő nagyon is gyönge
volt, úgy hogy már magában véve ennek a vállalatnak meg­
kísérlése is egész más fordulatot ad a dolgoknak, hogy az
osztrák birodalom nagy részének meghódítása és megtartása
a franciákat oly hadászati viszonyok közé juttatja, melyek­
nek valószínűleg meg nem feleltek volna, akkor azt állíthat­
juk, hogy az olasz hadsereg csak csekély reményekre lehetett
feljogosítva. S kétségtelenül ez bírta rá Bonapartét, hogy a
campoformiói békét, noha a főherceg reménytelen állapotát
teljesen átláthatta, oly feltételek mellett kösse meg, melyek az
osztrákokra nem róttak nagyobb áldozatot ama tartományok
elvesztésénél, melyeket ők még a legszerencsésebb hadjárat
után sem hódítottak volna újból vissza. A franciák azonban
még annyi sikert sem értek volna el, mint amennyit a cam­
poformiói — mérsékelt föltételek mellett kötött —- béke ered­
ményezett, vagyis merész előnyomulásuk céljául ezt a békét
nem tűzhették volna ki, ha nem lettek volna tisztában két
kérdéssel. Először is azzal, hogy milyen súlyt fektethettek az
osztrákok a megbeszélt két eredményre s hogy ők ezek mind­
egyikét, t. i. a francia rajnai hadsereg esetleges akciója esetén
beállható két eredményt kellő megfontolás tárgyává téve a
mindkét esetben várható végleges eredmény mellett is érde­
mesnek tartják-e azokat a háború folytatásával összekötött
áldozatokra, mely áldozatokat a nem szerfelett hátrányos fel­
tételek melletti békekötés által elkerülhették ; s azzal a
második kérdéssel, hogy az osztrák kormány a további ellent -
állásnak valószínűség szerint bekövetkezendő végeredményeit
kellő megfontolás tárgyává teszi-e s nem veszti -e el bátorságát
a pillanatnyi balszerencse hatása alatt .
Az első kérdésre vonatkozó megfontolás korántsem puszta
szőrszálhasogatás, hanem határozottan gyakorlati értékű és
mindazoknál az eseteknél előfordul, melyekben a végletekre
irányított terv szerepel és ez a megfontolás az, amely ily
tervek véghezvitelét leggyakrabban meghiúsítja.
Époly szükséges a második megfontolás is, mivel a háborút
nem eszményi, hanem valóságos ellenséggel vivjuk, kit jól
kell ismernünk. S bizonyára a merész Bonaparte számított is
arra a rémületre, melyet a neve ellenségeiben szült.
Erre alapította ő 1812-iki hadjáratát is. Itt azonban ez a
számítása cserben hagyta őt ; ellenei a gigászi küzdelmekben
végre megszokták a veszélyt s nem féltek tőle annyira ; 1797,
évben azonban még rettegték fegyverét s a végletekig vitt
ellenállás, erejének, titkát akkor még nem fedezték fel, de
120

ez évben is kockáztatta volna az eredményt, ha középút gyanánt

a campoformioi mérsékelt feltételek mellett kötött békét nem
választja.
Több példával nem állunk elő ; elégségesnek tartjuk ezt
arra, hogy kimutassuk a kritikai vizsgálódás által leküzdendő
óriási nehézségeket, ha a végső célokig akar hatolni, vagyis
akkor, ha a legvégső célokat szem előtt tartó rendszabályok
értékét akarja megállapítani.
Ebből észrevehető, hogy a tárgynak elméleti ismeretén
kívül a természetadta tehetség is szükséges ahhoz, hogy a
kritikai vizsgálat értékes legyen, mivel csak a valódi tehetség
képes a dolgok összefüggését kideríteni s az események szám­
talan kapcsolatai közül a lényegeseket megkülönböztetni.
A tehetség azonban még más irányban is igénybe lesz
véve. A kritikai vizsgálódás ugyanis nemcsak a valósággal alkal­
mazott, hanem valamennyi lehetséges eszköz megvizsgálását
is célul tűzi ki magának. Ez azért szükséges, mivel valamely
eszköz felett elítélőleg csak akkor nyilatkozhatunk, ha helyette
jobbat vagyunk képesek megjelölni. Bármily csekély legyen is
a legtöbb esetben a lehetséges kombinációk száma, nem
tagadható, hogy e kombinációk, amellett, hogy az eredeti
kombináció elemzésére szolgálnak, önálló gondolatot, alkotást
is jelentenek, melynek létrehozására csakis a termékeny
szellem van képesítve.
Távol áll tőlünk, hogy a lángelme megnyilatkozását lássuk
abban, ha valaki néhány gyakorlatilag keresztülvihető egyszerű
kombinációval lép fel ; végtelenül nevetségesnek találjuk, hu
egyik vagy másik az állás megkerülésére vonatkozó elméletét
lángeszű dolognak tartja. De az nem tagadható, hogy a tehet­
ségnek teremtő tevékenysége szükséges s hogy az a bírálati­
vizsgálódás értékét lényegesen növeli.
Midőn Bonaparte 1796-ik év július 30-án elhatározta,
hogy Mantua ostromát abbahagyja és a várfelmentésre elő­
nyomuló elkülönített ellenséges hadakat egyesült erővel egyen -
kint támadja meg, kétségtelen volt, hogy ez az eljárás biztos
és fényes győzelmekhez vezet.
Ezek a győzelmek valóban be is következtek és ismétlőd­
tek, amidőn a későbbi felmentési kísérleteknél a mondotthoz
hasonló eljárás ismétlődött. Az alkalmazott eszköz felett egy
vélemény volt : az osztatlan bámulat.
De most megjegyezzük, hogy Bonaparte július 30-án
nem választhatta az érintett utat, anélkül hogy Mantua további
ostromának gondolatát el ne ejtse, mivel lehetetlen volt az
ostromtelepet megmenteni s ebben a hadjáratban egy újat elő­
teremteni. Tényleg az ostromból puszta körülzárás lett és a
vár — mely rendszeres ostrom mellett nemsokára megadta
volna magát — Bonepartenak a nyílt csatákban aratott minden
győzelme mellett is még hat hónapig állt ellen.
A bírálat ezt elkerülhetetlen bajnak tekintette, minthogy
Bonaparte, eljárása ellenében, más jobb utat megjelölni kép­
 121

télén volt. Azt, hogy egy felmentő csapattal szemben az

ostromló sereg a körülzároló vonalon belül ellentállást fejtsen
ki, mint már régen rossznak nyilvánított eszközt, nem méltat­
ták figyelemre. Pedig ez az eszköz XIV. Lajos korában oly
gyakran vezetett célhoz, hogy épen csak a divatos felfogásnak
tulajdonítható, ha száz évvel későbben senkinek sem jutott
eszébe arról még csak meg is emlékezni.
Pedig ha ennek az eszköznek alkalmazása szóba kerül, a
viszonyok közelebbi megvizsgálása megmutatta volna, hogy
Bonaparténak 40.000 emberrel a világ legjobb gyalogságából,
a Mantuát körülzároló vonalon belül emelt kellő sáncok
mellett, a vár felmentésére Wurmser alatt előnyomuló 50.000
oszták katonától mit sem kellett tartania ; s feltehető, hogy
ezek a francia felállítási vonalakat meg sem támadták volna.
Nem akarunk itt állításunk közelebbi bizonyításába bocsát­
kozni, de hisszük, hogy eleget mondtunk annak kimutatására,
hogy eszközünk igenis tekintetbe volt veendő.
Azt nem tudjuk, hogy Bonaparte gondolt-e erre eszközre,
legalább sem emlékiratai, sem pedig más nyomtatott források
említést nem tesznek róla ; a bírálat sem gondolt vele, mivel
a katonák e rendszabály alkalmazásától egészen elszoktak.
Nem tartjuk nagy érdemnek, hogy emlékeztettünk erre az esz­
közre, hiszen mindenki rájött volna, aki a divatos felfogás alól
magát kiszabadítja ; de azt mondhatjuk, hogy szükséges volt
ezt az eszközt előrántani s a Bonaparte által használt eszközzel
összehasonlítani. Bármikép üssön ki azután ezen összehasonlí­
tás eredménye, a bírálatnak azt elmulasztani nem szabad.
Azt, hogy Bonaparte 1814. év február havában eltávozott
Blücher hadseregétől, melyet Etoges, Champ-Aubert, Mont-
mirail stb. melletti ütközetekben megvert és újból Schwarzen-
berg ellen fordulva, őt Montereau és Mormont mellett leverte ;
mindenki bámulta s közmegegyezéssel állította, hogy Napóleon
épen főerejének ide-oda dobásával fényesen zsákmányolta ki
a szövetségeseknek elválasztott előnyomulásában rejlő hibáit
s ha a minden oldalra mért hatalmas csapásai sem bírták őt
megmenteni, ez úgy mondják — nem az ő hibája. Pedig
senki sem vetette fel azt a kérdést, hogy mi történt volna
abban az esetben, ha Napóleon Blüchert nem ereszti szabadon
s őt egészen a Rajnáig üldözi. Részünkről meg vagyunk győ­
ződve, hogy ez a hadjárat egészen más fordulatot vesz s a
»nagy hadsereg*, ahelyett, hogy Párisba ment, a Rajnán át
visszatért volna. Nem követeljük, hogy bárki is ossza ezt a meg­
győződésünket, de egy szakértő sem fog abban kételkedni,
hogy a bírálatnak ezt az eshetőséget is szóba kellett hoznia.
Itt az összehasonlítandó eszköz még közelebb feküdt mint
az előbbi esetben, és ha nem vették igénybe, ez csak arra mutat,
hogy az emberek az egyoldalú irányt vakon követték és el­
fogultak voltak.
Annak szükségességéből, hogy valamely rosszait eszköz
helyett jobbat jelöljünk ki, a bírálatnak még most is majd­
 122

nem kizárólag dívó neme származott, mely t. i. beéri azzal,

hogy a rosszait eljárás helyett a jobbat megnevezze, anélkül
hogy a helyességét bebizonyítaná. A következménye ennek az,
hogy amennyiben a dolog helyességéről nem mindenki lesz
meggyőzve, hiába való, bizonyítást nélkülöző viták támadnak,
amint ezt a hadtudományi irodalom sajnosán bizonyítja.
Az általunk követelt bizonyítás, mely mindenkor szük­
séges, midőn az indítványozott eszköz helyessége nem oly
nyilvánvaló, hogy minden kételyt kizárjon, abban áll, hogy a
két eszköznek mindegyikét sajátszerűsége szerint megvizsgáljuk
s a céllal összehasonlítjuk. Ha a kérdést ilyképen egyszerű
igazságokra sikerült visszavezetni, a vitának végül meg kell
szűnnie ; vagy pedig új és használható eredményt hoz létre ;
ellenben a másik módszernél a pro és kontra érvek egymást
mindig felfalják.
Ha például be akamók bizonyítani, hogy Blücher szaka­
datlan üldözése nagyobb eredményt hozott volna létre mint a
Schwarzenbergnek hirtelen történt megtámadása, a következő
egyszerű igazságokra kellene támaszkodnunk :
1. Általában véve előnyösebb, ha a támadás csak eg}r
irányban folytatódik, mert a haderőnek ide-oda dobása idő-
veszteséggel jár s mivel ott, hol az erkölcsi erő tetemes vesztesé­
gek folytán már amúgy is gyöngült, könnyebben lehet újabb
és újabb eredményeket elérni s ily módon az egyszer nyert
fölény nem marad felhasználatlanul.
2. Blücher — bár hadserege a Schwarzenbergénél gyöngébb
volt — vállalkozó szellemű s ennek következtében a jelenté­
kenyebb ellenfél volt, kinek tevékenységében a háború súly­
pontja rejlett, mely tudvalevőleg mindent a saját irányában
ragad tova.
3. Blücher veszteségei vereségszámba mentek és Bonaparte
oly előnyt nyert felette, hogy a Rajnáig való visszavonulása
alig lehetett kétséges, mivel ezen a vonalon belül számba-
vehető erősítések nem voltak.
4. Mivel semminemű más eredmény nem lett volna annyira
túlhajtva s nem hozott volna létre oly félelmet, mint épen az
említett ; ezt a körülményt pedig oly határozatlan és félénk
hadseregparancsnokságnál, minő tudvalevőleg a Schwarzen-
bergé volt, fődolognak kellett tekinteni. Hogy a württembergi
trónörököst Montereaunál, Wittgenstein grófot Mormantnál
minő veszteség érte, azt Schwarzenberg hercegnek meglehetősen
biztosan kellett tudnia ; arról azonban, hogy Blüchert egészen
elszigetelt és elszakadt vonalán a Mámétól egészen a Rajnáig
minő balesetek érhették, csak a hímek hólavina szárnya adha­
tott volna értesítést.
Bonaparténak március végével Vitry felé vett kétségbe­
esett iránya annak ki puhatolása céljából, hogy a szövetségesekre
egy hadászati megkerüléssel való fenyegetés minő hatással
lesz, nyilván a megfélemlítés elvére volt alapítva, de egészen
más körülmények között, miután Laon és Arcis mellett sikere
már nem volt és Blücher 100.000 emberrel már Schwarzenberg -
gel egyesült.
Bizonyára lesznek olyanok, kiket ezek az indokok nem
győznek meg, azonban ezek legalább nem fogják válaszolhatni,
hogy : »amidőn Bonaparte a Rajna felé való előnyomulása által
Schwarzenberg hadműveleti alapját fenyegette, Schwarzenberg
Párist, tehát Bonaparte alapját is fenyegette«; mivel elő­
adott indokainkkal épen azt akartuk bebizonyítani, hogy
Schwarzenberg nem gondolt volna arra, hogy Páris felé elő­
nyomuljon .
Az 1796. évi hadjáratból átvett példánkra vonatkozólag
véleményünk a következő : Bonaparte az általa választott
utat az osztrákok leverésére legbiztosabbnak vélte ; feltéve,
hogy ez csakugyan az is lett volna, az ezáltal elért célt pusztán
harci dicsőségnek kell tekintenünk, melynek Maiit ua elestére
csak csekély hatása lehetett. A mi eszközünk — szerintünk —
a felmentési kísérletet biztosabban gátolta volna meg ; de még
ha a francia hadvezér álláspontjára is helyezkedünk és az
eszközünkkel elérhető eredményt kevésbé biztosnak ta rta ­
nok, a két eszköz közötti választást a következő tétel hatá­
rozza meg.
Az egyik esetben az eszköz biztosabb, de hasznot nem
hozó, tehát igen csekély eredményi) hoz létre ; a másik esetben
az eszköz nem egészen biztos ugyan, de azt sokkal nagyobb
siker koronázhatja. Világos tehát, hogy a merészségnek a máso­
dik megoldást kellett volna választania, holott a felületes
szemlélő előtt épen megfordítva az első megoldás látszik meré­
szebbnek. Bonaparte bizonyára a merészebb eshetőséget szán­
dékolta s kétségtelen, hogy a kevésbé merész eszköz választása
annak tudható be, hogy ő az eset természete iránt magát be­
hatóbban nem tájékozta s a következményeket olyképen,
miként mi azokat most — persze a tapasztaltak után — meg­
ismertük, előre nem látta.
Igen természetes, hogy a bírálatnak az eszközök vizsgála­
tánál gyakran kell a hadtörténelemre hivatkoznia, mivel a
hadművészetben a tapasztalat minden becsület! igazságnál
többet ér. Ennek a történelmi bizonyításnak azonban sajátlagos
feltételei vannak, melyeket külön fejezetben fogunk tárgyalni ;
sajnos, hogy ezek a feltételek ritkán teljesíttetnek s mondhat­
juk, hogy a történetre való hivatkozás a fogalmakat többnyire
még jobban összezavarja.
Most még egy fontos kérdést kell szemügyre vennünk ;
azt a kérdést t . i., hogy a bírálatnak mennyiben van megengedve,
sőt kötelességévé téve, az egyes eset megítélésénél az ered­
mény által is igazolt tárgyilagos nézetét nyilvánítani ; mikor
s minő esetben kell ettől egészen eltekintenie s magát szorosan
a cselekvő helyzetébe illeszteni.
Ha a bírálat a cselekvőt akarja dicsérni vagy gáncsolni,
úgy bizonyára arra kell törekednie, hogy szorosan a cselekvő
álláspontjára helyezkedjék ; vagyis köteles mindazt egybe­
124:

állítani, miről a. cselekvőnek tudomása volt s ami cselekedetére

indokul szolgált s eltekinteni mindattól, miről a cselekvőnek
tudomása nem lehetett vagy amit nem tudott ; ennélfogva
tehát a végeredménytől is.
Megjegyezzük, hogy amit most mondtunk, oly cél, mely
után csak törekedhetünk, de melyet teljesen sohasem érhetünk
e l ; mivel azt az állapotot, melyből valamely cselekmény kiindul,
a bíráló egészen másként látja, mint ahogy azt a cselekvő
látta. Az apró körülmények egész serege, mely az elhatározásra
befolyással lehetett, idővel veszendőbe megy s az alanyi indító
okok némelyikét soha még csak még sem említik. Ez utóbbiakat
csak a cselekvő személyek vagy meghittjeinek emlékirataiból
ismerhetjük meg. Ámde rendszerint az ily emlékiratokban a
tényeket nagyon is körülményesen tárgyalják, sőt olykor
szándékosan el is ferdítik, úgy, hogy a bírálat előtt sok
oly dolog, mely a cselekvő szemei előtt állott, homályba van
burkolva.
Másrészről azonban még nehezebb feladat a bírálat részéről
eltekinteni attól a fölöslegtől, amely tudomására jutott . Esetle­
gesen közbejött és lényegtelen körülményektől még könnyen
feltekinthet, de arra már alig képes, hogy a tudomására jutott
lényeges és befolyást gyakorló dolgokat tekintetbe ne vegye.
De beszéljünk először az eredményről. Ha az eredmény
nem a véletlen műve, akkor majdnem lehetetlen, hogy annak
ismerete minket az eredményt létrehozó tények megbírálásánál
ne befolyásoljon ; hisz ezeket tényeket az eredmény világításá­
ban látjuk és részben épen az eredmény ismerete képesít minket
arra, hogy az eszközöket teljesen megismerjük és méltányoljuk.
A hadtörténelem összes jelenségeivel együtt a bírálatra nézve
az oktatás forrásául szolgál és igen természetes, hogy az utóbbi
a tényeket ugyanolyan világításban mutatja, amilyent az
egésznek szemléletéből nyert. Ha attól olykor egészen el is
akarna tekinteni, ez teljesen sohasem sikerülhet.
Azonban ez nemcsak a később bekövetkezendő eredmény
tekintetében áll, hanem azokra az adatokra nézve is, melyek a
cselekvést megindítják. A bírálat a legtöbb esetben több adatot
ismer, mint amennyi a cselekvő rendelkezésére állott. Ne
higgyük, hogy könnyű feladat a fölöslegtől egészen eltekinteni.
Ugyanis a megelőző vagy egyidejű körülmények ismerete nem­
csak bizonyos híreken, hanem sejtelmeken és feltételezéseken
is alapszik, sőt mondhatjuk, — kivéve az egészen véletlen
körülményekről hozzánk jutó híreket — minden más hírt
bizonyos feltevés vagy sejtelem szokott megelőzni, mely aztán
a várt hír kimaradása esetében azt helyettesíti is.
Vájjon képzelhető-e most már, hogy a későbbi bírálat,
melynek minden megelőző és egyidejű körülményről tényleg
tudomása van, meg tud felelni arra a kérdésre : hogy a cselek­
vés pillanatában a nem ismert körülmények közül melyiket
tartotta volna valószínűnek ? Merjük állítani, hogy teljes
abstrakció itt épúgy nem lehetséges, mint az eredménynél
 m

és pedig ugyanazoknál az okoknál fogva, melyeket ott rész­

leteztünk.
Nem szabad tehát elfelejteni, hogy amidőn a bíráló a cse­
lekvő valamely tényét akarja dicsérni vagy gáncsolni, csak
bizonyos pontig élheti bele magát a cselekvő helyzetébe.
Az megtörténhetik, hogy sok esetbe a bírálatnak sikerülni
fog feladatainak akkép megfelelni, hogy a gyakorlati szükség­
letnek épen eleget tesz, de sok esetben nem lesz képes mű­
ködni .
De nem is szükséges és nem is kívánatos, hogy a bírálat
a cselekvővel magát egészen azonosítsa. A háborúban, mint
általában minden művészi ténykedésben, kiképzett természetes
tehetség szükséges, melyet virtuozitásnak nevezünk. Ez a
virtuózitás nagyobb vagy kisebb lehet. Első esetben könnyen
túlszárnyalhatja a bíráló virtuozitását, mert melyik bíráló
merné azt állítani, hogy Nagy Frigyes vagy Bonaparte képes­
ségeivel rendelkezik ? Hogyha tehát bírálatnak megengedjük,
hogy valamely nagy tehetségről véleményt nyilváníthasson, meg
kell neki engednünk azt is, hogy nagyobb látóköre előnyeit fel­
használhassa. A bírálatnak ebben az esetben nem lehet feladata
az, hogy valamely nagy hadvezér működését az adatok alapján
ellenőrizze, akár mint egy számtani feladványt, hanem az,
hogy azt az eszközt, melyet a lángész kieszelt, tényleg felismerje
a sikerben s a jelenségek biztos összetalálkozásában csodálva
lássa az eszköz és az eredmény közötti lényeges összefüggést,
melyet a lángész sejtett.
De még ott is, ahol csekély virtuozitásról van szó, szük­
séges, hogy a bírálat magasabb álláspontot foglaljon el,
hogy tárgyilagos indokokkal bőségesen ellátva, minél kevésbé
legyen alanyias (egyénies) s a bíráló korlátolt szelleme ne ön­
magáról vegyen mértéket.
A bírálat által elfoglalt magasabb álláspont, továbbá a
tények teljes betekintése után osztott dicsérete és gáncsa
önmagában véve semmi olyat nem foglal magában, ami érzüle­
tünket sérthetné ; csak abban az esetben válik sértővé, ha a
bíráló személyét előtérbe tolja és olyan hangon beszél, mintha
mind az a bölcsesség, melyre a tények alapos megismerése után
tett szert, saját tehetségének folyománya lenne. Bármennyire
durva is az ily csalás, mégis könnyen megtörténik, hogy
hiúságból valaki megkísérli és természetes, hogy az ily eljárás
másoknál bosszankodást szül. Még gyakrabban előfordul azonban
az, hogy ily személyes hivalkodás nem is volt a bíráló szándéká­
ban, de bírálatát az olvasó — ha csak a bíráló az ellen hatá­
rozottan nem tiltakozik — mégis ilyennek tekinti s innen
veszi eredetét az olvasónak az a panasza, hogy a bírálónak
nincs ítélőtehetsége.
Ha a bírálat Nagy Frigyesnél vagy Bonaparténál liibákat
mutat ki, ezzel nem mondotta, hogy a bíráló azokat hely­
zetükben el nem követte volna ; sőt a bíráló nyíltan bevall­
hatja azt is, hogy e hadvezérek helyében még sokkal nagyobb
126

hibákat követhetett volna el, de a bíráló e hibákat a tények

összefüggéséből ismeri s a cselekvő éles elméjétől megköveteli F
hogy azokat látnia kellett volna.
Ez tehát oly ítélet, mely a tárgyak összefüggése, tehát az
az eredmény alapján is képződik.
Az eredmény azonban az ítéletre még egészen más irány­
ban is szokott hatni. Ugyanis úgy, hogy valamely rendszabály
helyes vagy helytelen volta tekintetében bizonyító eszközül
használjuk. Ezt az eredmény szerinti ítéletnek lehet nevezni.
Ily ítélet első pillanatra feltétlenül elvetendőnek tűnik fel,,
de az nem úgy van.
Midőn Bonaparte 1812. évi hadjáratában Moszkva felé
indult, a siker attól függött, vájjon e főváros bevétele és az
előzmények által Sándor császár békére bírható-e olyképen,
mint ő Í807-ik évben a friedlandi csata után, valamint Ferenc
császár 1805. és 1809. évben az austerlitzi és wagrami ütközetek
után békére voltak bírhatok, mert ha Napóleon Moszkvában
békét nem köthetett, csak a visszatérés, vagyis a hadászati
vereség maradt fenn számára. Nem kutatjuk, hogy Bonaparte
mit tett a tekintetben, hogy Moszkváig eljusson s vájjon nem
voltak-e hibásak azok az eszközök, melyeknek Sándor császárt a
békére megnyerni kellett; eltekinteni akarunk azoktól a romboló
körülményektől is, melyek a visszavonulást kísérték és melyek
okát talán már az egész hadjárat vezetésében találnék. A kér­
dés mindig csak ugyanaz marad ; mert habár Moszkváig a
hadjárat eredménye fényesebb is lett volna, mégis mindig
bizonytalan volt, vájjon Sándor császárt ez az eredmény
annyira megfélemlíti-e, hogy a békekötésre hajlandóságot
mutat ; s ha a visszavonulás nem is történt volna oly pusztító
körülmények között, az hadászati nagy vereségnél sohasem
lehetett egyéb. Ha Sándor császár hátrányos békét köt, az
1812. évi hadjárat az austerlitzi, friedlandi és wagrami had­
járatok osztályába tartozott volna. Azonban ezek a hadjáratok
is valószínűleg hasonló katasztrófára vezettek volna, ha a békét
nem kötik meg. Bármily nagy erőt, ügyességet és bölcsességet
fejtett légyen is ki a világhódító, a sorshoz intézett ez a vég­
kérdés mindenütt ugyanaz maradt.
Vájjon most már az 1805., 1807. és 1809. évi hadjáratokat
az 1812. évi hadjárat kedvéért elítéljük-e s mondhatjuk-e
azt, hogy valamennyit az osztrák és orosz oktalanság szülte.
Napóleon sikere valamennyinél természetellenes volt és 1812-
ben végre a hadászati igazság a vakszerencse ellenében diadal­
maskodott ? Ez nagyon is erőszakolt nézet, zsarnok ítélet
lenne, melyet még félig-meddig se lehetne bebizonyítani, mivel
nincs oly halandó, aki képes lenne a dolgok szükségképeni
összefüggésének fonalát egészen a legyőzött fejedelmek elhatá­
rozásáig követni.
Még kevésbé 7ehet azt állítani, hogy az 1812. évi hadjárat
megérdemelte, hogy az 1805., 1807. és 1809. volt sikerében
részesüljön s hogy a balsiker csak rendellenes körülménynek
 127

tudható be. Mi azt gondoljuk, hogy Sándor kitartását nem

lehet valami rendellenes dolognak tekinteni.
Mi sem természetesebb, mint ha azt mondjuk : Bonaparte
180ö., 1807. és 1809. években ellenfeleit helyesen ítélte meg,
1812-ik évben azonban tévedett ; az előbbi időben igaza volt
neki, későbben nem, amiképen az eredmény mutatja.
A háborúban minden ténykedés, mint azt már említettük,
csak valószínű, nem pedig biztos sikerre irányul ; annak
végrehajtása, ami még az eredmény biztossá tételéhez szük­
séges, a sorsnak, vagy ha úgy akarjuk nevezni, a szerencsének
engedendő át. Bizonyos, hogy jogunkban áll követelni,
hogy a munkának ilyetén átruházása a sorsra lehető legrit­
kább esetben történjék, de csak akkor, ha egyes esetről van
szó. Ámde rettenetes hiba volna, mint az minden további
elmélkedésünkből ki is fog tűnni, ha ezt úgy akamók értel­
mezni, hogy mindig azoknak az eseteknek adjunk előnyt,
melyek a biztosabb eredményre vezetnek.
Vannak esetek, melyekben a legnagyobb merészség a leg­
nagyobb bölcsesség.
Mindabban tehát, amit a cselekvőnek a sorsra kell bízni,
személyes érdeme s ennélfogva felelőssége alig van ; mind­
azonáltal megelégedés tölti el bensőnket mindannyiszor, vala­
hányszor várakozásunk teljesedésbe megy, míg az ellenkező
eset értelmünket kellemetlenül érinti. Valahányszor tehát a
döntést sorsra kellett bízni, az ítéletnek, melyet az eredmény­
ből megállapítunk, csakis ily értelemben szabad megnyilat­
kozni.
Nem szabad azonban félreismernünk, hogy várakozásunk
teljesülése által bennünk ébresztett öröm, valamint sikerte­
lenség szülte kellemetlen érzésünk azon a homályos és meg­
valósulás esetén örömet (vagy bánatot) okozó sejtelmen ala­
pulnak, hogy a szerencsének tulajdonított eredmény s a cse­
lekvő géniusza között finom, lelki szemeknek láthatlan össze­
függése van meg. Ezt a nézetünket bizonyítja az a körülmény,
hogy érdeklődésünk növekszik, határozottabb, kézzel fog­
hatóbb érzéssé válik, ha jó vagy balsiker ugyanannál a cse­
lekvő személynél többször játszik közbe. így magyarázható
meg, hogy a hadi szerencsének sokkal nemesebb természete
van, mint a játékszerencsének. A szerencsés harcost, ha
érdekünket más tekintetben meg nem sérti, pályáján mindig
rokonszen vvel kísérj ük.
A bírálat tehát az emberi számítás és meggyőződés körébe
tartozó dolgokat az általunk jelzett módon fogja mérlegelni ;
azokra a dolgokra nézve azonban, melyeknek mély és titokzatos
Összefüggése nem testesül meg látható jelenségekben, az ered­
ményt fogja megszólaltatni és a fensőbb törvényhozásnak
ezt a halk szózatát egyrészt a durva vélemények rikácsolása
ellenében oltalmába veszi majd, másrészt azonban vissza
fogja utasítani a goromba visszaéléseket, melyeket ez a
legmagasabb fokú bíróság elkövethetne.
128

Az eredmény szerinti ítélet telxát hivatva lesz pótolni

mindazt, mit az emberi elme kifürkészni képtelen ; ezen
alapon különösen a szellemi erők és hatások tekintetében fog
igénybe vétetni részint azért, mivel azok más úton légkevésbé
ítélhetők meg egész helyesen, részint pedig azért, mert ezek az
erők magát az akaratot oly közelről érintik, hogy arra a
legnagyobb befolyással vannak.
Ha félelem vagy bátorság az elhatározást magukkal
ragadják, tárgyilagosságról többé nem lehet szó, tehát arról
sem, hogy okosság és számítás minő más valószínű eredményt
hozott volna létre.
Még néhány észrevételt leéli tennünk a bírálat eszközéről,
vagyis az általa használt nyelvezet felől. Mivel a kutató bírálat
nem lévén egyéb annál a megfontolásnál, mely a cselekvést
megelőzi, igen lényeges követelménynek véljük, hogy a bírálat
nyelvezetének ugyanazon jellege legyen, mint a milyen a
háborúban való megfontolásé; mert máskülönben megszűnnék
gyakorlatias lenni és megakadályozná, hogy a bírálat a
valódi életre befolyást gyakoroljon.
A hadviselésről szóló elméleti fejtegetésünk alkalmával
mondottuk, hogy az elmélet arra való, hogy a hadvezér
szellemét a háborúban nevelje, vagyis inkább a szellemet a
nevelésnél vezesse s nem az a rendeltetése, hogy pozitív
tanokkal és rendszerekkel lássa el, melyeket a szellem esz­
közeiként használhatna. Ha pedig a háborúban előforduló
esetek megbírálására t udományos segéd vonalak szerkeszt ése
sohasem szükséges és nincs is megengedve ; ha az igazság a
háborúban nem lép fel rendszeres alakjában ; ha az igazságot
a háborúban nem közvetve, de a szellem természetes pillan­
tásával közvetlenül találjuk meg : akkor ennek a kritikai
vizsgálódásnál is így kell történni. Láttuk ugyan, hogy mind­
azokban az esetekben, midőn a dolog lényegének megállapítása
túlságos messzire vezetne, a kritikának az elméletben megálla­
pított igazságokra kell támaszkodnia. Ámde miként a hábo­
rúban a cselekvő az elméleti igazságoknak jobban felel meg,
ha azok szellemét saját szellemébe átültette, mintha azokat
rideg törvénynek tekinti : épúgv a kritikának sem szabad
az elméleti igazságot idegen törvény vagy algebrai tétel
gyanánt használnia, mert nem egy új igazság hirdetéséről
van szó, de egy régi igazság alkalmazásáról, melyre neki
csak röviden utalni kell, lévén az elmélet dolga a pontosabb
és részletesebb bizonyítás. Ekként elkerüli a titokzatos és
homályos irályt és egyszerű kifejezésekkel fog élni, világos és
mindig érthető gondolatmenetben fog mozogni.
Igaz, hogy a kritikai előadásjiak ez nem fog mindig tel­
jesen sikerülni, de legalább törekednie kell erre. Elvül
tekintse, hogy az ismeretnek összetett tételeit lehetőleg
kerülje s az igazság bebizonyítására tudományos segédeszkö­
zöket sohasem használjon, hanem mindent a szellem termé­
szetes pillantásával végezzen.
 129

Ez a jámbor igyekvés azonban — ha szabad ily kifejezést

használnunk — mindezideig, fájdalom, a kritikai vizsgáló­
dások csak legkisebb részében volt található ; az emberek
legtöbbnyire a hiúságnak bizonyos neme folytán tudományos
fitogtat ásókra ragadtatták el magukat .
Az első baj, melyre gyakran akadunk, az, hogy bizonyos
egyoldalú rendszerek gyámoltalanul és egészen helytelenül
valóságos törvények gyanánt használtatnak. Ily rendszer egy­
oldalúsága azonban könnyen kimutatható s ha ezt egyszer
megtesszük, ezzel egyszersmind szavahihetőségét örökre meg­
semmisítettük.
A baj tehát nem nagy s pedig annál kevésbé, mert hatá­
rozott tényezővel és csekély számú szerrel van dolgunk.
Sokkal nagyobb hátránynak bizonyulnak a rendszerek
udvartartásához tartozó terminológiák, műkifejezések és meta­
forák, melyek rakoncátlan csőcselék módjára, vagy olyként,
mint a hadsereget kísérő mindenféle személyek, urukat
elhagyva, mindenfelé bitangolva kóborolnak.
Az a bíráló, akinek nincsen teljes rendszere, vagy abból az
okból, mivel egy rendszer sincs hlyére, vagy pedig mivel nem
jutott el odáig, hogy valamely rendszert teljesen megismerjen,
adott alkalommal legalább is valamely rendszernek töredékét
igyekszik vonalzóképen alkalmazni annak kimutatása végett,
hogy mily hibás volt a hadvezér által választott út. A bírálók
legnagyobb része elmélkedni sem képes anélkül, hogy a tudo­
mányos haditan egy töredékét itt-ott támpontul ne hasz­
nálja. E töredékek legkisebb részei: műszavak és képletek
és sokszor kritikai elbeszélésben puszta sallangként fordulnak
elő. Önként következik, hogy valamely rendszerbe tartozó
terminológiák és műszavak elvesztik helyes értelmüket, ha
a rendszerből kiszakítva, általános alapelvekként vagy oly
sarkalatos igazságokként használtatnak, melyeknek az egy­
szerű beszédnél nagyobb bizonyító erejük van.
így történt azután, hogy az elméleti és kritikai művek
átlagos és egyszerű megfontolások helyett, melyeknél a szerző
mindig tudja, hogy mit mond, az olvasó pedig, hogy mit
olvas, telve vannak oly terminológiákkal, melyek sötét, a
szerzőt és olvasót egymástól elválasztó keresztpontokként szere­
pelnek. Sokszor még ennél is rosszabbak ; olyanok, mint a mag-
néíküli burok. Szerző maga sem tudja, hogy mit gondol, meg­
elégszik homályos fogalmakkal, amelyeket , ha egyszerű beszédet
használna, maga sem fogadna el.
A kritikának harmadik betegsége a történeti példákkal
való visszaélésben s az olvasottsággal való kérkedésben rejlik.
A hadművészet történetéről való nézetünket már kifejtettük ;
a példákról pedig és általában a hadtörténetemről külön feje­
zetekben fogjuk véleményünket megmondani. Valamely tény,
melyet csak futólag érint a szerző, a legellentétesebb nézetek
bizonyítékául használható s három-négy a legtávolibb idők
vagy országokból, a legkülönbözőbb viszonyokból előrántott és
130

összelialmozott ilyen példa az ítéletet többnyire csak meg­

zavarja és megrontja, anélkül hogy legcsekélyebb bizonyíta
ereje lenne; mert napvilág mellett megtekintve, többnyire
csak hiú lomnak bizonyulnak e példák, metyeket szerző arra
használ, hogy olvasottságával tüntessen.
Minő haszon várható a gyakorlati életre nézve ily
homályos, félszeg, zavart és önkényű fogalmakból ? Semmi l
Ellenkezőleg csak kárt okoznak, mert az elméletet ép ezek
miatt gyakran kigunyolták azok, kik a harcmezőn kétség­
kívül derekas magaviseletét tanúsítottak.
Ez pedig semmiképen sem történhetett volna meg, ha
egyszerű előadással s a hadviseléshez tartozó tárgyak termé­
szetes vizsgálata mellett csak azt igyekszik megállapítanir
ami egyáltalán megállapítható, ha hamis tekintélyre számot
nem tartva és tudományos alakzatokkal és történeti egybe­
állításokkal nem pompázva, szorosan a tárgynál marad és
karöltve járt volna oly egyénekkel, kik szellemük természetes
röptével a harcok vezetésére hivatvák.
Visszapillantás az ötödik fejezetre.
Bírálgatva jobban és hamarabb ismerjük fel az elméleti igazságot*
mint egyszerű tanítás útján.
A bírálat tehát a felismerésnek erős eszköze.
A bírálatnál mit tartsunk szem előtt ?
Ez a bírálat természetétől függ.
A bírálat útján képesek vagyunk :
a) valamely kétes tényt történetileg felderíteni ;
b) az okozatot, vagyis a hatást az okokból levezetni ; végre
az alkalmazott eszközök helyes vagy helytelen voltát meg­
határozni.
Az első a történeti igazság kedvéért történik, ezzel nem foglal­
kozunk ; a két utóbbival tanulságot akarunk szerezni.
Amidőn az okokból az okozatot vezetjük le, tulajdonképen új el­
méleti igazságokat kívánunk megállapítani ; az alkalmazott eszközök
vizsgálatával pedig intő vagy utánzásra méltó példát akarunk ember­
társainknak szolgáltatni.
A bírálat es az elmélet tehát kölcsönösen támogatják egymást.
A bírálat új meg új elméleti igazságot hoz létre ; az elmélet pedig tám­
pontot, alapot nyújt bizonyos cselekmény fölött alkotandó ítélethez.
— Jól tessék azonban megjegyezni, hogy elhibázott dolog volna a
bíráló részéről valamely szabályra vagy módszerre minden vizsgálódás
nélkül hivatkozni, mert tudjuk, hogy azok csak bizonyos esetekre vo­
natkoznak s az abszolút igazság értéke nincs meg bennük.
A bírálónak az a feladata, hogy : a hatást az okokból levezesse*
vagy pedig kimutassa, hogy az alkalmazott eszköz helyén volt-e,
könnyű, ha ok és okozat, eszköz és cél közel állanak egymáshoz ; nehéz,,
ha a mondott dolgok térben és időben messze esnek egymástól.
Eszerint: részletdolgok vagy kisebb és a jelenben vagy a fél-
múltban történt események bírálatával csak megbirkózunk, ha azonban
széles terjedelmű, vagy régmúlt eseményeket (egész háborúkat) kell
bírálat alá vennünk, tekintettel arra, hogy ezeknél számtalan kis és
nagy ok szüli a végeredményt s figyelembe véve azt, hogy sok befolyást
gyakorló adat mehetett veszendőbe, szerfelett nehéz munkának nézünk
elébe, amennyiben minden egyes okot külön kell mérlegelnünk s ezek
részét az eredményben pontosan megállapítanunk.
Láthatjuk tehát már ezekből is, hogy a bírálat bizony nem könnyű
dolog. Hátha még hozzávesszük, hogy az alkalmazott eszközök
 l&I

vizsgálatával foglalkozó bírálat nem elégedhetik meg annak egyszerű

kijelentésével, hogy az alkalmazott eszköz helyén volt-o vagy sem ;
neki be is kell bizonyítani állítását, sőt bizonyos esetekben a rossz he­
lyett jobbat kell javasolnia.
Teljesen kifogástalan kritikát gyakorolni, különösen akkor, amidőn
valamely katona (hadvezér) viselt cselekedetei fölött kell ítéletet mon­
danunk, alig lehet ; mert a bírálónak képzeletben azonosítani kellene
magát a cselekvővel és eltekintenie kellene mindattól, amit tud, tehát
az eredménytől is. Ez pedig lehetetlen ; azokat a viszonyokat, amelyek
a múltban uralkodtak, újból konstruálni nem vagyunk képesek ; az
ismert végeredményt pedig elfeledni nem tudjuk.
Igaz, hogy általában véve nem szükséges, sőt nem is kívánatos,,
hogy a bíráló magát a cselekvő helyzetébe képzelje s mindattól, amit
többet tud, mint tudott a cselekvő annak idején, eltekintsen.
Mert vagy kisebb, vagy nagyobb katonai képessége van a bírálónál^
mint a megbíráltnak ; ha kisebb a bíráló képessége, akkor csak helyén van,
ha ő dolgoknak általa ismert összefüggését az általános üdvért, vagyis
azért, hogy katonatársaink tanulságot kapjanak, felhasználja s a vég­
eredményre való hivatkozással kimutassa, hogy — mondjuk — Napóleon
vagy Nagy Frigyes egyik vagy másik eszköze céltéveszettt volt ; hiszen
a hiba kimutatásával a bíráló még nem azt állítja, hogy az adott körül­
mények között más ember jobban cselekedett volna, de igenis tárgyi­
lagosan azt, hogy az alkalmazott eszköz rossz volt s egy nagy katonától
jobbat is várhattunk volna ; ha pedig a bíráló képességei a megbíráltét
felülmúlják, akkor csak helyes, ha ő a viszonyok teljes ismerete alap­
ján mondja el tanulságos bírálatát.
Csupán a tárgyat tekintve az ilyfajta bírálat mindig megenged­
hető, nem úgy a személyeket illetőleg.
Az eredmény szerint ítéletet mondani csak bizonyos esetekben
szabad.
összegezve a mondottakat, állíthatjuk, hogy a helyes és tanulságos
bírálat végtelen nehéz s tekintettel arra, hogy az eredményt az össze­
kuszált és szövevényes okok sokasága szüli, csak különös képesség
birkózik meg vele.
Ami a jó bírálatnak kellékeit illeti, ezek a hivatottságon kívül a
következők :
lehető alaposság ; ha kétes adatok állanak rendelkezésre, szün­
tessük be vizsgálódásunkat, mert ez nem olyan baj, mint egy önkényes
vagy hamis feltevésen épült állítás ;
tárgyilagosság ;
jó modor ;
egyszerű és értelmes előadás.

HATODIK FEJEZET.

A példákról.
A történelemből vett példák mindent fölvilágosítanak é»s
amellett a tapasztalati tudományok körében legnagyobb bizo­
nyító erejük van. Áll ez pedig különösen a hadművészetre
nézve. Schamhorst tábornok, ki a tulajdonképeni háborúról
a legjobb értekezést írta, a történeti példáknak kiváló fon­
tosságot tulajdonít és azokat bámulatos eredménnyel hasz­
nálja föl. Ha azt a háborút, melyben elesett, túlélte volna, a
tüzérségről írt művének negyedik, átdolgozott része bizonj^ára
még szebb bizonyítékát adta volna annak, hogy az ő meg­
figyelő és oktató szelleme mily átható módon karolta fel a
tapasztalati tényeket.
 132

A legtöbb elméleti író azonban csak ritkán tudja a tör­

ténelmi példákat ily módon felhasználni, ellenkezőleg eljárásuk
ebben az irányban a legtöbbször nemcsak hogy ki nem elégít,
hanem értelmünkre egyenesen sértőleg hat. Szükségesnek tart­
juk tehát, hogy a példák jó és rossz alkalmazásáról tüzetesen
beszéljünk.
A hadművészet alapjául szolgáló ismeretek kétségen kívül
a tapasztalati tudományok körébe soroltatnak ; mert habár
ezek a tudományok többnyire a viszonyok természetéből fej­
lődnek, ezt a természetet magát mégis leggyakrabban a tapasz­
talatból ismerjük meg ; azonkívül pedig az alkalmazást annyi
körülmény módosítja, hogy az eszköz puszta természetéből
annak hatásait sohasem lehet teljes mérvben megállapítani.
A lőpornak, hadi tevékenységünk e nagy tényezőjének
hatását csak a tapasztalat tette ismertté, és még mostan
is kísérletezünk, hogy pontosabb tudomást szerezzünk róla.
Hogy a lövedék, a lőpor adta 1000 lábnyi kezdő sebességgel
útjában minden élő lényt összezúz : nem szorul bizonyításra
és tapasztalatot nem igényel, de azt a számtalan mellék-
körülményt, mely hatását pontosabban meghatározza, egyedül
tapasztalati úton lehet megállapítani. Ezenkívül nemcsak a
fizikai hatást, hanem még inkább az erkölcsit kell ismer­
nünk, ezt az ismeretet pedig ismét csak a tapasztalat adhat ja .
A középkorban, amidőn a puska még új találmány
volt, a fizikai hatás a puska tökéletlen volta miatt csak
csekély vala, holott erkölcsi hatása nagynak volt mondható.
Csak ha Napóleon által, hódító hadjárataiban felnevelt
és általa vezérelt csapatok egyikének, a legnagyobb és leg­
huzamosabb tűzharcban tanúsított kitartását volt alkalmunk
szemlélni, alkothatunk magunknak fogalmat arról, hogy
mire képes valamely — hosszas gyakorlat és veszélyek által
edzett — olyan csapat, mely a győzelmek hosszú során át
azt a nemes elvet tette magáévá, hogy önmaga iránt a leg­
nagyobb követeléseket támassza. Ezt pusztán elbeszélés után
sohasem hinnők el. Másfelől tapasztalatból tudjuk, hogy az
európai hadseregekben még most is vannak olyan csapatok,
melyeket egy pár ágyúlövés könnyen szétugraszt.
Ámde a tapasztalati tudományok egyike sem és ennél­
fogva a hadművészet elmélete sem képes igazságait mindig
történeti példákkal bebizonyítani ; részben nehéz is lenne
a tapasztalatot az egyes jelenségekben pontosan kimutatni.
Ha valamely alkalmazott eszköznek a háborúban nagy hatása
volt, ezt az eszközt ismételten fogják alkalmazni ; egyik a
használatban utánozván a másikat, az eszköz forma szerint
divatba jön és így a tapasztalat révén az elmélet is meg­
emlékezik róla, megelégedvén azzal, hogy az eszköz eredetére
vonatkozólag általában a tapasztalatra hivatkozzék, anélkül
azonban, hogy annak jogosultságát bizonyítaná.
Egészen másképen áll azonban a dolog akkor, ha a
tapasztalatra azért történik hivatkozás, hogy valamely esz­
 133

közt a használatból kiszorítsunk, valamely eddig kétesnek

mondottat mint biztost megállapítsunk, vagy pedig valamely
újat használatba hozzunk; ezekben az esetekben aztán szük­
séges, hogy a történelemből vett egyes példákkal erősítsük
állításainkat.
A történeti példák használata négy, könnyen meghatá­
rozható nézőpontból történhetik.
Először is a példa arra szolgálhat, hogy valamely gon­
dolatot megmagyarázzunk. Ugyanis minden elvont vizsgálódásnál
könnyen megtörténhetik, hogy az olvasó azt ferdén értelmezi,
vagy ópenséggel nem érti meg ; ha már most a szerző ilyesmi­
től tart, akkor a történelemből merített példával fogja gon­
dolatát megvilágítani a végből, hogy biztos legyen afelől, hogy
olvasója a vele közölt gondolatot tényleg felfogja.
Másodszor a példa arra szolgálhat, hogy valamely gon­
dolatot alkalmazzunk, mivel a példa módot nyújt arra, hogy
azokat a csekélyebb körülményeket is tárgyaljuk, melyek a
gondolat általános kifejezésével együttesen felölelhetők nem
voltak ; hisz ép ebben áll a különbség az elmélet és a tapasz­
talat között. — Ez a két utóbbi, a tulajdonképeni példák
esete ; a következő két eset már a történelmi bizonyítékhoz
tartozik.
Harmadszor : akkor hivatkozhatunk tudniillik valamely
történeti tényre, ha azzal megakarjuk előadásunkat erősíteni.
Ezt bátran tehetjük mindazokban az esetekben, amidőn vala­
mely jelenségnek vagy hatásnak puszta lehetőségét akarjuk
kimutatni.
Negyedszer pedig valamely történelmi eseményt részle­
tesen azért adunk elő és több ilyent azért sorolunk fel, hogy
bizonyos tanulságot merítsünk. Ebben az esetben a tanul­
ság bizonyítékát a történelmi esemény foglalja magában.
Amidőn a példával azért élünk, hogy a gondolatot meg­
magyarázzuk, akkor a történeti eseményről többnyire csak
futólag fogunk megemlékezni, mivel azt csak egyoldalúlag
használjuk fel. Sőt ebben az esetben még a történeti igazság is
csak mellékes és egy képzelt példa hasonló ézolgálatot tenne ;
a történeti példákat azonban mégis előnyösebbeknek tartjuk,
mert a megvilágított gondolatot magához a gyakorlati élethez
közelebb hozzák.
A második esetben, vagyis akkor, ha a példát a gondolat
alkalmazására használjuk, a történeti eseményt részletesebben
kell előadnunk ; azonban a történeti igazság itt is megint csak
mellékes marad s e tekintetben csak ugyanazt ismételhetjük,
mit már az első esetnél mondtunk.
A harmadik esetnél, t. i. az előadott dolog valószínűség ét-
bizonyító példáknál többnyire elegendő lesz, ha valamely
kétségtelen tényt pusztán csak felemlítünk. Annak az állításnak
bebizonyítására : hogy elsáncolt hadállások bizonyos feltételek
alatt céljuknak megfelelni képesek, elegendő a Buncelwitz
melletti hadállásra utalni.
134

Ha végre pedig valamely történeti eset előadásával

bizonyos általános igazságot akarunk bebizonyítani, akkor
ez az eset az igazsághoz való minden vonatkozásában pontosan
és részletesen kifejtendő s mintegy az olvasó szemei előtt
gondosan felépítendő. Minél kevésbé sikerül ez, annál gyön­
gébb lesz a bizonyíték s annál inkább kell azt a hiányt , mely
az egyes eset bizonyító erejének elégtelen voltából keletkezett,
a példák sokaságával pótolni, mivel joggal feltételezhető,
hogy ama közelebbi körülmények, melyeket megjelölni nem
lehetett, bizonyos számú esetben hatásukra nézve egymást
kölcsönösen kiegyenlítik.
Ha tapasztalati példákkal kívánnék bebizonyítani hogy :
a) jobb helye van a lovasságnak a gyalogság mögött, mint
annak oldalában, b) határozott túlerő hiányában nagyon
veszélyes dolog az ellenséget úgy a csatában, mint a had­
színhelyen, tehát úgy harcászatilag mint hadászatilag szét­
választott oszlopokkal nagy kiterjedésben átkarolni, akkor
első esetben nem elég, ha néhány oly vesztett csatát említünk
fel, melyben a lovasság a szárnyakon állott s viszont néhány
oly nyert csatát, melyben az a gyalogság mögött volt elhe­
lyezve s a második esetben nem elég, ha a Rivoli vagy Wágrám
melletti csatákra, az osztrákoknak 1796. évi olaszországi vagy
a franciáknak ugyanebben az évben a német hadállások ellen
intézett támadására hivatkoznunk, hanem valamennyi körül­
mény pontos leírása által kimutatandó : hogy a hadállás és a
támadás jelzett amaz alakjai mily módon voltak a balsikerre
nézve lényeges befolyással. Ekkor ki fog derülni az is : hogy
az említett alakzatok mennyiben ítélendők el s ez szükség-
képen szintén meghatározandó, mivel az alakzatok feltétlen
elítélése az igazságot mindenesetre megsértené.
Már említettük, hogy oly esetben, midőn az esemény hű
és részletes előadása nem lehetséges, a bizonyító erő hiánya
az esetek sokaságával pótolandó ; nem tagadható azonban,
hogy ez veszedelmes kibúvó, mellyel gyakran visszaélés tör­
ténik. Egyetlen eset részletes előadása helyett meg szoktak
elégedni, ha három vagy négyet futólagosán említenek fel,
gondolván, hogy ily módon a bizonyíték erősnek látszik.
Némely tárgynál azonban a tömeges példa sem bizonyít sem­
mit, különösen akkor, ha a felhozott esetek gyakran ismét­
lődnek, és ép annyi példát lehet a bizonyítandó dolog mellett ,
mint ellene felhozni.
Ha valaki sok oly vesztett csatát sorol fel, melyben a
vesztő fél szétválasztott oszlopokkal intézte támadását, ezzel
a ténnyel szemben ép annyi nyert csatát említhetünk fel,
hol ugyanazt a módot használták. Látható ebből, hogy ily
úton nem lehetne eredményhez jutni.
Ha ezeket a különböző körülményeket megfontoljuk, belát­
hatjuk, hogy a példákkal mily könnyen történhetik visszaélés.
Oly esemény, melyet minden részletében gondosan ki nem
színeztünk, hanem csak futólag érintünk, nagy távolságból
 135

vizsgált tárgyhoz hasonlít, melynél az egyes részek fekvését

megkülönböztetni nem lehet s mely minden oldalról hasonló
alakot mutat. Ily példák tényleg a legellenkezőbb vélemények
támpontjául szolgáltak. Daun hadjáratai az egyik szerint
a bölcs elővigyázat mintaképei, a másik szerint ellenben a
félénkség és határozatlanság példái. Bonaparténak 1797. évi
előnyomulása a nóri alpeseken át a legdicsőbb elszántságnak,
azonban másfelől valódi meggondolatlanságnak is mondható ;
az ő 1812. évi hadászati veresége pedig a túlzott erélynek,
de viszont az erélytelenségnek is tulajdonítható. Mindezek
a vélemények tényleg elhangzottak és azonnal megértjük,
hogy miképen keletkezhettek, ha meggondoljuk, hogy a
dolgok összefüggését mindenki más-másképen képzelte el
magának. Ha az ellentétes vélemények keletkezése el is kép­
zelhető, ebből még nem következik, hogy ha ezek a vélemények
meg is fémek egymással, két ellentétes nézet közül valame­
lyiknek szükségkép valótlannak kell lennie.
Bármily nagy hálával tartozzunk is a kitűnő Feuquiéres-
nek azért a számtalan példáért, mellyel emlékiratait gazdagí­
totta, részint azért, mivel ez úton számtalan oly történeti
esemény tudomására jöttünk, melyek felől különben homály­
ban maradtunk volna részint azért, mivel ezekkel szük­
séges elméleti vagyis elvont fogalmakat a gyakorlati élethez
közelebb hozott, amennyiben a felsorolt példák elméleti állí­
tásainak magyarázatául és közelebbi meghatározásául szolgál­
nak, mindazonáltal az általa kitűzött azt a célt : hogy az
elméleti igazságokat történeti úton bebizonyítsa, korunk el
fogulatlan olvasóival szemben alig érte el, mert bár az ese­
ményeket olykor elég körülményesen adja elő : mégis sok
hiányzik még abból, hogy azt mondhassuk, hogy a levont
következtetések, a leírt események belső összefüggéséből önként
kínálkoznak.
A történeti eseményekre való puszta hivatkozás azonban
még ama másik hátránnyal is szokott járni, hogy az olvasók
nagy része ezeket az eseményeket nem ismeri eléggé, vagy pedig
azokra nem emlékszik oly jól vissza, hogy már az esemény
puszta felemlítésénél ugyanazt gondolja, amire a szerző gon­
dolt s így az olvasónak nem marad más hátra, mint a szerző
tekintélye előtt feltétlenül meghajolni, vagy pedig meggyő­
ződés nélkül maradni.
Bizonyára igen nehéz feladat a történeti eseményeket az
olvasó lelki szemei előtt oly módon felépíteni vagy kiszínezni,
hogy azok bizonyítékok gyanánt szolgálhassanak ; mert hiszen
ehhez elegendő eszköz, idő és tér a legtöbbször nem áll ren­
delkezésre ; de kétségtelen, hogy valamely új vagy kétes elv
meghatározása szempontjából egyetlen alaposan tárgyalt ese­
mény több tanulságot nyújt, mint tíz olyan, mely csak futó­
lagosán érintenek. Az ilyen esemény felületes érintésének
főhibája nem épen abban áll, hogy az író bizonyító erő
híján lévő dologgal akar bebizonyítani valamit, hanem inkább
 136

abban, hogy ő maga sem ismeri kellőképen a bizonyítékul

felhozott eseményeket ; a történelmi példáknak felületes és
könnyelmű használata pedig számtalan hamis nézetet és
káros elméleteket szül, amelyek pedig sohasem jöttek volna
létre, ha az író kötelességének ismeri, hogy minden egyes új
tételét, melyet a történelem segélyével bebizonyítani akar, a
dolgok szoros összefüggéséből minden kétséget kizárólag fejt­
sen ki.
A tört énelmi példák használatánál előforduló ezeket a nehéz­
ségeket s a fentebbi követeimén}^ szükségességét méltatva,
bizonyára osztani fogjuk azt a véleményt, hogy a példák min­
dig a legújabb kor hadtörténelméből merítendők, amennyiben
azok, t. i. a példákul szolgáló események elegendő módon
ismeretesek és megfelelően vannak feldolgozva.
Mert eltekintve attól, hogy távolabb eső korban más
viszonyok uralkodtak és ennek következtében elütő volt a
hadviselés is, úgy hogy a hadiesemények reánk nézve csak
kevésbé lehetnek tanulságosak és becsesek, természetesnek
fogjuk találni, hogy a miként a történelemben általában,
úgy a hadtörténelemben is a hosszú idő folytán sok eleintén
még ismert apró vonás és körülmény megy veszendőbe, úgy
hogy az esemény, mint valamely színe hagyott kép idővel
elmosódik, míg végül rajta csak tömeget vagy véletlenül
egyes vonásokat veszünk észre, mely utóbbiak azután őket
meg nem illető fontosságra tesznek szert.
A jelenlegi hadviselés szempontjából tekintve, az osztrák
örökösödési háború óta folytatott hadviselések hasonlítanak
— legalább a fegyverkezést illetőleg — a mai háborúkhoz s
bár azóta úgy nagyban mint kicsinyben sok változás történt,
az abban a korban folytatott hadviselések a jelen kor háborúi­
hoz mégis eléggé közel állanak és azokból sok tanulságot
meríthetünk.
A spanyol örökösödési háborúval már egészen másképen
áll a dolog, miután abban az időben a tűzfegyverek még nem
voltak annyira tökéletesbítve s a lovasság még akkor az első
fegyvernemnek volt elismerve. Minél tovább megyünk a had-
történelemben vissza, annál használhatlanabbá és silányabbá
válik. Az ókor hadtörténelme ennélfogva a legkevésbé
ha s í nálható.
Félreértés elkerülése végett azonban hangsúlyoznunk kell,
hogy ez a használhatlanság nem veendő abszolút értelemben
és csak oly tárgyakra vonatkozik, melyek meghatározására a
körülmények pontos ismerete, vagy pedig oly dolgok szük­
ségesek, melyek csak az újabb hadviselésben fordulnak elő.
Mert például bármily kevéssé ismerjük is azoknak a csaták­
nak lefolyását, melyekben egyrészt a svájciak, másrészt az
osztrákok, burgundiak és franciák szerepeltek, azt mégis
meg tudjuk állapítani, hogy ezekben a csatákban erős voná­
sokban tűnt ki, hogy a jó gyalogságnak a legjobb lovasság­
gal szemben is fölénye van.
 137

A »condottieri«-kre vetett egyszerű pillantás pedig arról

győzhet meg bennünket, hogy az egész hadviselés sorsa az
alkalmazott eszköz jó vagy rossz minőségétől nagy mértékben
függ, mert a katonaság semmi más időben nem viselte magán
annyira a sajátlagos »eszközök« jellegét és sohasem volt az
az állami és népélet többi ágaitól annyira elválasztva, mint
épen az említett időszakban.
Igen tanulságos elmélkedés tárgyául szolgálhat az a
különös eljárás is, melyet Róma a második púni háborúban
követett ; Róma ugyanis nem törődve azzal, hogy Hannibál
Itáliában legyőzetlenül áll, megtámadja Karthágót Spanyol -
országban és Afrikában.
A közvetett ellent állás hatályosságát előtüntető ez az
esemény tanulságosan tanulmányozható azért lesz, mert az
említett hadakozó államok, valamint a szemben állott had­
seregek viszonyai mai nap is teljesen ismeretesek.
Minél kevésbé függnek össze azonban a szemlélendő tá r­
gyak vagy módszerek az általános viszonyokkal s minél inkább
kell azok tanulmányozásánál az egyes körülményekre figye­
lemmel lenni, annál kevésbé szemelhetünk ki példákat igen
távoli időkből, mivel sem a megfelelő cselekményeket méltá­
nyolni, sem azokat az egészen megváltozott eszközeinkre
alkalmazni képesek nem vagyunk.
Sajnos, hogy úgy a középkor, mint az újkor írói is örö­
kösen csak az ókor eseményeit hangoztatták. Nem akarjuk
feszegetni, hogy ebben az igyekvésükben a hiúságnak és szem­
fényvesztésnek mily nagy része lehetett, azonban azt mond­
hatjuk, hogy többnyire nem volt meg bennük az embertársaik
tanítására irányuló igaz törekvés és becsületes szándék.
A példáiózgatások csak cafrangok voltak, melyekkel a hiá-
n}rokat és hibákat takarták be.
Halhatatlan érdemeket szerezne magának az az író, ki a
háborút kizárólag a történelemből vett példákkal tanítaná,
mint azt Feuquiéres akarta tenni ; ez persze egy egész ember­
életre szóló munka lenne, ha megfontoljuk, hogy az erre vál­
lalkozónak önmaga szerzetté hosszú hadi ta pasztalat okkal
kellene rendelkeznie.
Aki benső sugallatát követve, ily munkára vállalkozni
akar, az olyképen készüljön e dicső munkára, mintha szent
földre kellene zarándokolnia. Idejét áldozza fel és ne kíméljen
semmi fáradságot, semminemű halandó hatalom és nagyságtól
ne féljen, emelkedjék felül saját emberi hiúságán és álszemérem­
érzetén, hogy a francia céde kifejezése szerint az igazságot
hirdesse, csupán az igazságot, a teljes igazságot !
 HARMADIK KÖNYV.

A hadászatról.
ELSŐ FEJEZET.

Hadászat.
A hadászat, melynek fogalmát a második könyv 2. fejeze­
tében állapítottuk meg, nem más, mint az ütközetnek fel-
használása a háború érdekében.
A hadászat tulajdonképen csak az ütk zettel foglalkozik,
de mivel az ütközetet a hadsereg vívja és viszont a hadsereg
az, mely legelsősorban érzi az ütközet hatását, szükséges,
hogy a hadászat elmélete a hadsereget is úgy önmagában véve,
mint fővonatkozásaiban vizsgálódás tárgyává tegye.
Ami pedig az ütközetet illeti, a hadászat hivatása annak
minden elképzelhető eredményét, valamint azokra a szellemi és
érzelmi erőkre gyakorolt hatását is ismertetni, melyek az ütkö­
zet felhasználása körül a legfontosabb szerepet játsszák.
A hadászat : az ütközetnek felhasználása a háború érde­
kében. Ennek folytán a hadászat a háború cselekményének
oly irányt szab, mely a kitűzött célnak megfelel, vagyis meg­
állapítja a haditervet és ennek keretébe illeszti a célhoz vezető
cselekményeket, más szóval : elkészíti az egyes hadjáratok
terveit s a hadjáratokban az egyes ütközeteket rendezi. Mivel
pedig mindezeknek adolgoknak csak föltevések szolgálnak alapul ,
melyek közül sok nem megy teljesedésbe és mivel sok részlet-
elhatározást előzetesen kibocsájtani nem is lehet : önként
következik, hogy a hadászatnak (a hadvezérnek) a csapa­
tokat a háborúba követni kell, hogy a részleteket, valamint az
egészre vonatkozó és minduntalan szükséges módosításokat
a helyszínén rendelje el. Szóval : a hadászat a háborúban egy
pillanatig sem szünetelhet.
Hogy ezelőtt — legalább ami az egészet illeti — nem így
fogták fel a dolgot, mutatja ama régebbi szokás, hogy
a hadászati dolgokat nem a hadseregnél, de a kabinetben 1
intézték el, ami pedig csak akkor van helyén, ha a kabinet
1 Emlékeztetünk a régi osztrák >>Kriegsrath«-ra, mely Bécsben
(Grácban) székelt s innen intézte a száz meg száz mérföldnyi távolság­
ban lefolyó háború sorsát.
 139

oly közel van a hadsereghez, hogy ennek úgyszólván főhadi­

szállása.
Az elmélet tehát megvizsgálja a hadászat tervezeteit,
vagy helyesebben mondva : az elmélet meg fogja világítani a
hadászati dolgokat külön-külön és egymáshoz való viszonyuk­
ban is, különösen kiemelvén azt a keveset, ami bennük alap­
elvet és szabályt alkot.
Ha visszagondolunk az első fejezetre,1 mily sok és nagy-
fontosságú dolgokat érint a háború, vajmi hamar belátjuk, hogy
ritka és kiváló szellemnek mondható az, aki valamennyit
tekintetbe képes venni.
A fejedelem vagy hadvezér lángelméjének legnagyobb bizo­
nyítékát adja, ha háborúját a maga elé tűzött célnak és rendel­
kezésére álló eszközeinek pontos figyelembevételével rendezi be
és sem többet, sem kevesebbet nem tesz.
A lángész hatása nem annyira a cselekvésnek kieszelt és
azonnal szembeötlő új alakzatában, mint inkább az összesetek -
mény szerencsés végeredményében mutatkozik. Ami méltán
fölkeltheti csodálkozásunkat, ez a hallgatag föltevések pontos
megvalósulása, az egész cselekmény zajtalan összhangja.
Aki nem az összeredményben kutatja a cselekmény össz­
hangjának nyomát, a zsenialitást könnyen ott keresi, ahol az
nincs és nem is lehet.
Mert hiszen a hadászat által használt eszközök és alakza­
tok oly egyszerűek és gyakori alkalmazásuk folytán oly ismertek,
hogy a józan ész csak nevetségesnek találhatja, ha a bírálat
nagy hanggal beszél felőlük. A már ezer- meg ezerszer végrehaj­
tott megkerülést az egyik lángeszű dolognak, a másik bölcs
előrelátásnak, sőt a legszélesebb tudomány művének tartja.
Kérdjük, nem ízléstelen-e ez ?
Még nevetségesebb lesz a dolog, ha meggondoljuk, hogy az
ilyen közönséges, alacsony gondolkozás ú bírálat az elméletből
minden erkölcsi tényezőt kizár és csak anyagi eszközöket , jele­
sen : az egyensúlynak és túlsúlynak, továbbá az idő és térnek
néhány matematikai viszonyát, valamint a szög és vonal
tanát méltatja figyelemre. Ha valóban csak ennyiből állana a
hadászat, bajos lenne belőle akár csak egy iskolásfiú számára
is valamely tudományos feladatot összetákolni.
De valljuk meg őszintén : tudományes alakzatokról és fel­
adatokról a hadászatban szó sincsen, mert az anyagi dolgok
viszonyai mind igen egyszerűek. Annál nehezebb helyesen fel­
fogni és megérteni az e téren szereplő szellemi erők működését.
Megjegyezzük azonban, hogy csak a hadászat legfelsőbb fokán
s pedig ott, ahol az a politika és államtudomány határához
közeledik, illetőleg ő maga azzá válik, találjuk fel a szellemi
tényezők s viszonyok sokaságát.
E legfelsőbb állásponton pedig a szellemi erők — amint
már mondjuk — nem annyira a végrehajtás alakzatának meg­

1 Az első könyv 1. fejezetére.

 140

határozása, mint ama kérdés körül fejtenek ki ellentétes mű*

ködést, hogy a cél elérése érdekében mennyi a tennivaló.
Ahol csak a végrehajtás alakzatának megállapításáról van
szó, mint például : a háború kisebb-nagyobb eseményeinél,
ott a szellemi tényezők száma leapad.
így hát a hadászatban minden nagyon egyszerű, de nem
könnyű is egyszersmind. Ha egj^szer az állam viszonyainak tekin­
tetbevételével az elérendő és elérhető cél megállapíttatott,
nem lesz nehéz a célhoz vezető utat megtalálni ; ellenben ahhoz,
hogy ez az út tántorít hatlanul betartassák, a terv végrehajtasék
anélkül, hogy attól ezer alkalomból ezerszer el ne térjünk, ren-
díthetlen jellemszilárdság, éles és biztos ítélőképesség szüksé­
ges ; ezer ember közül, kik mindannyian kitűnők, az egyik
azért, mert éleseszű ; a másik, mert szellemes ; a harmadik,
mert bátor és erélyes stb., alig lesz egy, aki egyesíti magában
mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a hadvezért a közép-
szerűségen felülemelik.
Ámbátor különösnek látszik, de azok, akik a háborút erről az
oldalról ismerik, tudják, hogy valamely hadászati elhatározás­
hoz nagyobb akaraterő szükséges, mint valamely harcászati
elhatározáshoz. A harcászat terén a pillanat ragadja magával
az embert és a cselekvő, ha érz is, hogy örvény sodorja őt,
még sem küzdhet ellene, hacsak nem akarja, hogy veszélyes
következményekkel járjon a dolog : visszafojtja tehát fel-feltörő
aggályait és bátran merészkedik előre. Nem úgy a hadászat
medrében, ahol minden lassabban folyik ; itten elég idő van
arra, hogy a saját és idegen aggodalmak, ellenészrevételek, rá­
beszélések s az időszerűtlen megbánás is megérlelődjenek.
A hadászat terén — épen ellenkezőleg, mint a harcászat meze­
jén, ahol a dolgoknak legalább felét testi szemeinkkel láthat­
juk — mindent csak föltevés, csak sejtelem alapján teszünk.
Ezért aztán nagyon gyakran ingadozik is meggyőződésünk
és tényleg látjuk, hogy a legtöbb tábornok aggodalmak köze­
pette tétovázik akkor, mikor cselekednie kellene.
Ezek után vessünk egy pillantást a történelemre. Nézzük
Nagy Frigyesnek 1760-iki hadjáratát, mely — mint a bírálat
tartja — valóságos hadászati műremek és gyönyörű, minta­
szerű menetekkel és manőverekkel dicsekedhetik.
Hát kérdjük : a csodálat paroxizmusa vegyen-e rajtunk
erőt, mert a király Da unnak majd jobb, majd bal és ismét a jobb
oldalát akarta megkerülni stb. ?
Valami nagy bölcsességet lássunk-e ebben ? Nem ! Nem te ­
hetjük ezt, ha természetesen és józanul akarunk ítélni.
De igenis csodálnunk kell a királynak azt a bölcsességét ,
hogy amidőn kis haderővel, szerény eszközökkel nagy célt
tűzött maga elé, erején túl mit sem tett és épen eleget, hogy
célját elérje.
A királynak ez a bölcsessége nemcsak e hadjáratban, de
mindhárom háborújában is mutatkozik.
Sziléziának biztosított birtokbavétele volt a célja.
 141

Oly kis állam élén, mely a legtöbb dologban a többi állam­

hoz hasonlított és csak a közigazgatás néhány ágában tűnt
jobban ki, »Nagy Sándor« nem válhatott belőle ; mint XII.
Károly pedig úgy járt volna, mint járt XII. Károly.
Ezért hadviselésében fékezi erejét, mely amúgy is minden­
kor nyomatékos, nagy veszély pillanatában csodálatra méltóan
fokozódik, ennek elmúltával pedig megint csendesen oszcillál,
hogy a legfinomabb politikai hullámzásnak rendelje magát alá.
Sem hiúság, sem dicsvágy, sem pedig bosszúérzet nem tán­
torítják el útjáról, arról az útról, melynek egyedül köszön­
heti a küzdelemnek szerencsés befejezését.
E néhány szó csak kevéssé méltatja a nagy hadvezérnek
ezt az oldalát ; egyedül a küzdelem szerencsés kimenetelének
figyelmes vizsgálata és az eredményt létrehozó okok nyomo­
zása győzhet meg minket arról, hogy csak a király éles sze­
mének és biztos kezének tulajdonítható a fényes siker.
Ez volna tehát a nagy hadvezérnek az az egyik oldala,
melyet háborúiban, de főleg az 1760-ikiban csodálunk.
Az 1760-iki hadjáratot azért emeljük ki, mert ebben sike­
rült nekik leginkább túl hatalmas ellenféllel szemben, csekély
áldozat árán, az egyensúlyt fenntartani.
Egy másik csodálandó oldala az volt, hogy neki az egyéb­
ként nehezen végrehajtható dolgok is sikerültek.
Jobbról vagy balról végrehajtandó megkerülést ter­
vezni vajmi gyorsan lehet ; ama gondolatot, hogy csapatainkat
tartsuk össze avégből, hogy az egymástól távol menetelő ellen -
séges oszlopokat megverhessük, vagy ama gondolatot, hogy
gyors menetekkel önmagunkat sokszorosítsuk, feltalálni és
kimondani szintén könnyű dolog ; az ilyesmik nem költhetik
fel csodálatunkat s róluk csak azt mondhatjuk, hogy a mi
egyszerű, az egyszerű ; de próbálja meg valaki ezekben a dol­
gokban Nagy Frigyest utánozni. Szemtanúként szereplő fiók sok
idő múltán mondták még, hogy a király táborozásai nemcsak
veszélyesek, de vigyázatlanok is voltak ; már pedig, ha e tábo­
rozásokat még hosszú idők eltelte után is veszélyeseknek mon­
dottak, nem szabad kételkednünk abban, hogy a táborozás
pillanatában a veszély legalább is háromszorosan nagyobbnak
látszott, mint későbben .
Hasonlóképen áll a dolog az ellenség szemeláttára, sőt an­
nak ágyúi előtt véghezvitt menetekkel.
Nagy Frigyes azért szánta magát a veszedelmes táborozá­
sokra és menetekre, mert Daun eljárását, állás vételi módoza­
tait, felelősségét és jellemét ismerte. A menetek és táborozá­
sok tehát veszedelmesek lehettek ugyan, de semmiesetre sem
meggondolatlanok. Mindazonáltal csak a királyéhoz hasonló
merészség, elszántság és akaraterő arathatott sikert. Más emberi
a még 30 év múltával is nagynak mondott veszély visszariasz­
tott volna s mondhatjuk, hogy vajmi kevés hadvezér volt,
van és lesz, ki a hadászat ez egyszerű eszközeit keresztül-
vihetőnek gondolja.
142

A végrehajtás műveletében rejlő egy más és nem kisebb

nehézséget is tudott leküzdeni a nagy király.
Hadserege az említett hadjáratban folyton folyvást menetel ;
rossz mellékutakon, sarkában Lascyval az Elbától Sziléziába,
kétszer (július és augusztus elején) követi Daunt.
Hogy minden pillanatban harckész legyen — mert ez
most életkérdés — meneteit mesteri módon kell berendeznie,
ami szükségképen nagy megerőltetést ró a csapatra. Áz élel­
mezés, bár a járművek ezrei kísérik a hadsereget, hiányos,
rossz. Sziléziában a liegnitzi csatáig 8 éjjelen át menetel és az
ellenség színe előtt szüntelenül manőverezik. Mindez óriási
fáradsággal és nélkülözéssel jár.
Vájjon hihető-e, hogy ezek a dolgok a gépezetben súrlódá­
sokat nem okoztak ?
Hát a hadvezér hozza -e mozgásba a csapatokat oly köny-
nyen, mint a mérnök keze az asztrolábiumot ?
Az éhező és szomjazó bajtársak látása nem ezerszeresen
marcangol ja-e szívét ?
Nem hallja-e ő a fáradalom és nélkülözés szülte pana­
szokat ?
Mer-e valamely közönséges ember katonáitól ilyesmit
követelni ?
És, ha a hadvezér nagyságába és csalha tatlanságába v e t e t t
erős hit nem élne a hadseregben, az ilyen megpróbáltatások
nem gyakorolnának-e rossz befolyást szellemére és nem bon­
tanák-e fel a belső rendet ?
Ezek azok a dolgok, melyek csodálkozás unkát felkeltik-
Igaz, hogy valódi jelentőségük csak akkor tárul elénk, ha azo­
kat a tapasztalatból ismerjük. Aki a háborút csak könyvekből
és a gyakorlótérről ismeri, nem képes megítélni, hogy mily
nagyot művel az az ember, aki az óriási nehézségeket le tudja
győzni. Ezért az, akinek tapasztalatai nincsenek, szavunknak
adjon hitelt.
Az idézett példával csak eszme menetünket akartuk meg­
világítani s most e fejezet befejezéséül kijelentjük, hogy a
hadászat tárgyalásánál annak azokat az anyagi vagy szel­
lemi természetű elemeit fogjuk a magunk módja szerint
jellemezni, melyek előttünk a legfontosabbaknak tetszenek ;
az egyszerűről az összetettre megyünk át, míg végre tár­
gyalásunkat azzal zárjuk be, hogy a háborús cselekményt
összefüggőleg adjuk elő, vagyis a háború és hadmívelet tervét
beszéljük meg.

Ha a csapatok bizonyos ponton állást foglalnak, ütközetre

ugyan kerülhet a dolog, de az ütközetnek szükségképen nem
kell bekövetkeznie.
Már most az a kérdés merül fe), vájjon az ütközet lehe­
tősége, tényezőnek tekintessék-e ?
Mindenesetre !
 Az ütközet lehetőségét tényezőnek kell tekintenünk, mert
következményeket von maga után.1

1. El nem fogadott ütközetek a következmények

miatt megtörtént ütközeteknek tekintendők.
Tegyük fel, hogy az ellenség a visszavonulást elzáró csa­
patunk előtt ütközet nélkül rakja le fegyverét.
Tegyük fel, hogy a bizonyos célokból megszállott tarto­
mány visszahódítását az ellenség nem kísérli meg.
Mindkét esetben a felajánlott és el nem fogadott ütközet
eredményt szült és ezért a valóságos vagyis a megtörtént ütkö­
zetek közé sorolható. E tétel igazságára rájövünk akkor is,
ha más oldalról világítjuk meg a dolgot.
Tegyük fel, hogy az előbbi két esetben az ellenség oly
erős csapatokat állít velünk szembe, hogy indíttatva érezzük
magunkat, ütközet nélkül elejteni a kitűzött célt.
Célunkat ez esetben ugyan nem értük el, de felajánlott
ütközetünknek mégis megvolt az a hatása, hogy ellenséges
erőket vont el.
Sőt még, ha az egész vállalat kárunkra van, sem mondhat­
juk, hogy az állásvétel s a felajánlott, de meg nem történt
ütközet hatás nélkül marad : ez esetben oly hatás áll elő, mely
vesztett ütközetekéhez hasonlít .
A felsoroltakból azt a következtetést vonhatjuk, hogy az
ellenséges erők megsemmisítését, az ellenséges hatalom leigá­
zását csakis az ütközet és pedig úgy a felajánlott és el nem
fogadott, mint a tényleg vívott ütközet hatása eredményez­
heti .

2. Az ütközet kettős célja.

Ámde e hatás kétféleképen nyilvánul : közvetlenül és köz-
vetve.
Közvetett hatás az, amidőn oly dolog az ütközet célja,
mely kerülő utakon ugyan, de annál biztosabban vezet az
ellenség megsemmisítéséhez. Tartományok, városok, várak,
utak, hidak, raktárak stb. elfoglalása csak az ütközet legköze­
lebbi, de korántsem utolsó célját adják. Ezek a dolgok mindig
csak eszközök a túlsúly elnyerésére, hogy azután az ellenséget
oly helyzetbe hozzuk, amelyben ő az ütközetet többé elfogadni
képes ne legyen.
A közvetett célok tehát nem magát a hatásos elvet, de
csak annak közbeeső tagjait, lépcsőit képviselik.

1 A következők a második könyv egy korábbi átdolgozá­

sának kéziratában foglaltattak és azért iktattuk ide, mert ezekre
szerző ráírta, hogy »a harmadik könyv 1. fejezete számára használan­
dók fel«.
 144

3. Példa.
A szövetségesek 1814-ben Páris bevételével azért érték el
a háború célját, mert e városban Napóleon politikai ellenfelei
győzedelmeskedtek és az imperátor hatalmát foszlánnyá tépték.
Ugyanis : ez esemény folytán a császár hadserege tete­
mesen csökkent, míg a szövetségesek ereje nagy mértékben
növekedett, úgy hogy a további ellentállás lehetetlenné válván,
a béke Franciaországgal megköttetett.
Feltéve, hogy amidőn e város elfoglaltatott és Napóleon
politikai ellenfelei győzedelmeskedtek, a szövetségesek ereje
bizonyos okokból oly gyönge lett volna, hogy túlsúllyal nem
dicsekedhetnek, Páris bevétele mi hatást sem mutatott volna fel.
A vizsgálódásnak ezen a során azért futottunk végig, hogy
megmutassuk, hogy csak ezen az úton nyerünk helyes néze­
teket .
Ekként okoskodva ahhoz a kérdéshez jutunk, milyen ered­
ménye lesz a háború egyik vagy másik pillanatában azoknak a
nagy és kis ütközeteknek, melyeket egymásnak kölcsönösen fel­
ajánlhatunk. E kérdés pedig felette fontos, mert a haditerv
megállapításánál csak a vonatkozó felelet dönt a foganatba
veendő rendszabályok fölött.

4. Ha más eljárással élünk, a dolgoknak hamis

értéket adunk.
A háború és a háborúban a hadjárat oly láncot alkot,
amelynek egymással szoros kapcsolatban álló egyes szemeit
az ütközetek adják. Ezt nem szabad szem előtt tévesztenünk,
mert ellenkező esetben sokszor megesik, hogy bizonyos föld­
rajzi pontnak elfoglalását, bizonyos védtelen tartomány meg­
szállását előnyösnek tartjuk, holott hátránnyal járhat, mert,
mint mondtuk, csak az egésznek, a részletnek pedig csak az
egészhez való vonatkozásában van értéke. A hadtört énelem­
ben gyakran találkozhatunk ily hibával. Amiként a kereskedő
egyetlen vállalat nyereségét nem teheti félre, úgy a háború­
ban sem különíthető el az egyes esemény az egésztől.
Amiként a kereskedő egész vagyonát fekteti üzletébe, úgy
a háborúban is a végeredmény dönti el, hogy az egyes esemény
előnyt vagy hátrányt hozott-e. Tekintetünk tehát, amennyire
a szemhatár engedi, folyvást az ütközetek sorozatára irá­
nyuljon.
Eleként az egyenes úton maradunk és működésünkben ide­
gen befolyásoktól menten oly erélyt fogmik kifejteni, mely a
tárgynak megfelel.
 145

MÁSODIK FEJEZET.

A hadászat elemei.
A hadászatban az ütközet használatát feltételező okok
különböző elemekre oszthatók ; úgymint : erkölcsi, fizikai, mér­
tani, földrajzi és statisztikai elemekre. Az első osztályba soroz­
ható mindaz, amit szellemi tulajdonságok ás szellemi hatások
idéznek elő ; a másodikba a haderő nagysága, összeállítása, a
fegyvernemek viszonya stb., a harmadik osztályba a hadműve­
leti vonalak szögei a koncentrikus és excentrikus menetek, ha
ugyan ezek mértani természetének a számításban értéke van ;
a negyedikbe a vidéknek befolyást gyakorló részei, mint : ural­
kodó pontok, hegyek, folyók, erdők, utak ; az ötödikbe végre
a megélés eszközei stb. Annak, hogy ezeket az elemeket egy­
mástól elkülönítve is megvizsgáljuk, megvan az a jó oldala,
hogy vizsgálódásaink világosabbá válnak és e különböző
osztályok nagyobb vagy csekélyebb értékét mindjárt átmenő­
ben megítélhetjük. Mert ezek közül némelyik különállóan
csakugyan elveszti kikölcsönzött fontosságát ; ha például a
hadműveleti alapot önmagában véve és csak a belőle kiinduló
hadműveleti vonalak szempontjából vizsgáljuk, arra az ered­
ményre jutunk, hogy az sokkal kevésbé függ a szögnek mértani
elemétől, mint azoknak az utaknak és annak a vidékeknek
tulajdonságaitól, amelyeken a hadművelési vonalak vezetnek.
Be azért legszerencsétlenebb gondolat volna, ha a hadászatot
ez elemek szerint a ka m ók letárgyalni, mert ezek az elemek
egymással többnyire szoros és bonyolult kapcsolatban állnak.
Hiábavaló elemzésbe merülnénk és mint valamely nehéz álom­
ban, hasztalan kísérelnők meg ebből az elvont alapból a valódi
élet jelenségeihez vezető boltozatot felépíteni. Az ég óvjon
meg minden elméleti írót az ilyen munkától ! Mi az össz-
jelenségek világát fogjuk szem előtt tartani s elemzéseinkben
messzebbre nem terjeszkedünk, mint amennyi írott gondola­
taink megértéséhez szükséges.
Ezeket a gondolatainkat — ismételjük — nem spekulatív
vizsgálódás, de a háború osszjelenségeinek benyomása szülte.

HARMADIK FEJEZET.

Erkölcsi tényezők.
Még egyszer visszatérünk erre a tárgyra, melyet már a
második könyv harmadik fejezetében is érintettülik ; vissza­
térünk azért, mert az erkölcsi tényezők a háború legfontosabb
tárgyai.
E szellemek a háború elemének minden rétegében jelen
vannak és az erőknek tömegét mozgásba hozó és vezető akarat
 146

hoz erősen hozzá simulnak, vagyis vele — mert hiszen ez is

erkölcsi erő — egyesülnek.
Sajnos, könyvből merített bölcsesség ezekkel a számokkal
ki nem fejezhető, osztályokba nem sorolható erőket felfogni
nem képes.
Csak az, aki látja és érzi őket, érti is meg. A hadseregnek,
a hadvezérnek és a kormánynak szelleme és egyéb erkölcsi
tulajdonságai, ama tartomány hangulata, amelyben a háború
folyik, a győzelem vagy vereség erkölcsi hatása mind oly dol­
gok, amelyek egymástól különböznek és céljaink, valamint
viszonyainkban elfoglalt helyzetükhöz képest nagyon is külön­
böző befolyást gyakorolnak.
Bár ezeket a dolgokat könyvekben fejtegetni alig vagy
csak kis mértékben lehet, mindazonáltal a hadművészet elmé­
letéhez tartoznak épúgy, mint minden más, ami a háborúnak
valamely alkotó része. Mert itt ismételten ki kell jelentenünk,
hogy szegényes bölcsészet az, mely szabályait és alapelveit csak
azon a téren állítja fel, ahol erkölcsi tényezők nem szerepel­
nek ; ott pedig, ahol erkölcsi erők működnek, szabályaihoz annyi
kivételt függeszt, hogy tulajdonképen a szabály válik kivétellé,
vagy pedig azzal segít magán, hogy ily esetben a lángészre
apellál, mely minden szabály fölött áll, mi tulajdonképen
egyértelmű azzal a kijelentéssel, hogy a szabályok nem­
csak oktondiak számára Írattak, de önmagukban véve is
dőreségek.
Ha a hadművészet elmélete mit sem tenne mást, minthogy
e dolgokra rámutat és kiemeli az erkölcsi tényezők méltánylá­
sának és számbavételének szükségét, máris felölelte a szellemi
tényezők kérdését és ezzel a puszta ténnyel előzetesen elítél
mindenkit, aki a hadászat terén csak az erők fizikai viszonyait
veszi tekintetbe.
De már a többi úgynevezett szabályok miatt sem szabad
az elméletnek az erkölcsi erőket figyelmen kívül hagynia , mert a
fizikai erők hatásai az erkölcsiek hatásával egybeforrtnak tekin­
tendők úgy hogy, semminemű vegyészeti művelet sem képes
azokat egymástól elválasztani.
Az elmélet azon legyen tehát, hogy a fizikai erőkre vonat­
kozó minden szabálynál, ha csak gondolatban is, szem előtt
tartsa, hogy mily része van abban az erkölcsi tényezőknek ;
mert máskülönben oly kategorikus tételei lesznek, melyek majd
félénkek és korlátoltak, majd hencegők és terjedelmesek.
Még a legsívárabb és legszellemtelenebb elmélet is — bár
öntudatlanul — átcsap a szellemvilágb ; mert például a győ­
zelem hatása nem magyarázható meg, h az erkölcsi benyomá­
sokra tekintettel nem vagyunk. Enmk tu a jdonítható, hogy
könyvünkben legtöbbnyire oly tárgyakkal foglalkozunk, melyek
félig fizikai, félig erkölcsi okok és hatásokból vannak össze­
állítva és mondhatjuk, hogy ebben a vegyülékben az erkölcsiek
nemes ércet, a fényesre csiszolt fegyvert, a fizikaiak pedig csak
a fából készült hüvelyt, a burkot képviselik.
 147

A legjobban a hadtörténelem bizonyítja, hogy mily nagy

értékük és sokszor mily hihetetlen befolyásuk van az erkölcsi
tényezőknek és ha a hadvezér ezt figyelemre méltatja, szelleme
termékenyül. Mert megjegyzendő, nem annyira a bizonyítások,
bírálati vizsgálódások és tudós fejtegetések, mint inkább az
érzések, összbenyomások és sziporkázó szellemszikrák nyújtják
a bölcsesség gyümölcsét.
Megtehetnők, hogy a háborúban előforduló erkölcsi jelen­
ségeket felsoroljuk s jó meg rossz oldalukat a lelkiismeretes
tanár módjára szegről-végről előadjuk, csakhogy az ilyen mód­
szernél vajmi hamar közszólamokat használnánk, pongyolák
lennénk, elemző szellemünk elenyésznék és észrevétlenül oda
jutnánk, hogy oly dolgokat tárgyalunk, melyek általánosan
ismertek.
Jobbnak tartjuk, ha e téren még befejezetlenebb munkával
állunk elő, és megelégszünk azzal, hogy rámutassunk a szellemre,
amelyben a könyv Íratott, valamint azzal, hogy az elkölcsi
dolgok fontosságára a figyelmet felköltöttük.

NEGYEDIK FEJEZET.

Az erkölcsi főtényezők.
Ezek : a hadvezér tehetsége, a hadsereg harci erényei és a
hadsereg nép- vagy nemzeti szelleme.
Hogy ezek közül melyik a fontosabb, ki tudná megmon­
dani ?
Hiszen az egyiknek és másiknak értékét csak megközelí­
tőleg meghatározni is nehéz, hát még mennyivel nehezebb
összehasonlítani őket.
A legjobb, ha egyiket se vesszük kevésbe, amire pedig az
emberi ítélőképesség egy kissé szeszélyes természetének nagy
hajlandósága van.
Ha e három főtényező félreismerhetlen hatásaival csak
némileg meg akarunk ismerkedni nagyon ajánlatos a róluk
szóló történelmi bizonyítványokban lapozgatni.
Mai napság1 ugyan a hadsereg harci erényeinek s nép-
nemzeti) szellemének nagyobb érték tulajdonítható, mint a
hadvezér tehetségének, mert az európai államok hadseregei
belső ügyesség és kiképzés tekintetében oly egyformák és had­
viselésük — a bölcsészek kifejezésével élve — oly természetes
módon kifejlet, hogy immár a hadvezérnek szorosabb érte­
lemben vett mesterfogásaira (például ahhoz hasonlókra, mint
Frigyes ferde harcrendje) sem lehet számítani. A nagyon is
hosszú béke természetesen változtatna a dolgon.
A hadseregnek népszelleme (lelkesültség, fanatikus buzgó-

1 Értsd a 19. század elejét ; azonban a mostani (1892) állapotokra

is illik.
148

ság, hit, vélemény) legjobban a hegyi harcban nyilvánul, ahol

mindenki, úgyszólván az egyes katonáig magára van hagyatva.
Ezért azután a hegyvidék a felfegyverzett nép számára való­
ban alkalmas harctér.
A hadsereg művészi ügyességének és acélozott bátorságá­
nak, amelyek a tömeget úgy tartják össze, mintha egy öntésből
került volna ki, főleg a nyílt síkságon érvényesülnek.
A hadvezér tehetsége leginkább az átszegdelt, dombgazdag
vidéken érvényesül ; a hegyvidéken az egyes részek fölött nem
uralkodhatik s a sereg egésze fölötti vezetés kisiklik kezeiből ;
a nyílt síkon a vezetés erejét nem csigázza el.
A tervezetek ez ismérvek szerint lennének készítendők.

ÖTÖDIK FEJEZET.

A hadsereg harci erényéről.

A harci erény nagyon különbözik a puszta bátorságtól s
még inkább a háború tárgya iránti lelkesültségtől.
A bátorság a harci erénynek szükségképeni alkatrésze
és mivel a természet nem valami bőkezűen osztogatja ezt a
tulajdonságot, mind az egyes harcosnál, mind a hadsereg ré­
szeinél gyakorlat és szoktatás által mesterségesen kell fejleszteni;
a fejlesztés oly irányban történjék, hogy a bátorság mintegy
kivetkőzzék ama féktelenségéből és hevességből, mely eredetileg
(a nem katonai egyéneknél) jellemezni szokta és aláveti magát
magasabb követelményeknek, ú. m. az engedelmességnek, a
rendnek, a szabálynak és a módszernek.
Az ügyért való lelkesedés a hadsereg harci erényébe életet
lehel s azt nagy fokban hevíti, de nem szükségszerű alkat­
része.
A harci erény fogalomszerű meghatározására szolgáljon a
következő :
A háború — még akkor is, ha abban a nemzet minden
fegyverfogható fia részt vesz, és noha sokféle vonatkozásban
áll a társadalom egyéb tevékenységeivel — mindig egyoldalú és
a többitől egészen elütő foglalkozás marad.
Ha már most az ezt a foglalkozást űző egyén : a katona,
foglalkozásának szellemétől egészen áthatva, a harcerőket életre
kelti, gyakorolja s magába felveszi, eszét csakis e foglalkozásra
irányítja, gyakorlat által abban biztonságot és könnyűséget
szerez, abban mintegy egészen fölolvad s teljes egyéniségét a
neki szánt szerepnek alárendeli : erről az emberről bátran
mondhatjuk, hogy harci erénye van.
Akármiként akamók is a polgárt a harcossíd azonosítani,
bár fektessük a háborút — a condottieri idejében viseltekkel
ellentétben — a legnemzetiesebb alapra, a hadi foglalkozás
egyéniségét (sajátlagosságát) elenyésztetni nem leszünk képesek ;
és ha erre nem vagyunk képesek, bátran állíthatjuk, hogy azok
 149

az egyének, kik ezt a foglalkozást űzik, a foglalkozás tartama

alatt önmagukat mindig bizonyos testület (céh) tagjaiként
fogják tekinteni, mely testület szabályaiban, tövényeiben és
szokásaiban a háború szellemei uralkodnak.
S tényleg így áll a dolog. Bármily magas szempontból
tekintsük tehát a háborút, nagyon hibáznánk, ha a testületi
szellemet (esprit de corps), mely a hadseregben kisebb-nagyobb
mérvben mulhatlanul szükséges, kicsinylen ők. Mert ez a
testületi szellem az összekötő kapocs a harci irányt alkotó ter­
mészetes erők között. A testületi szellem körül a harci erények
a legkönnyebben jegecednek.
Harcias szellem oly hadseregben lakozik, mely a legheve­
sebb tűzben is megtartja szokott rendjét, melyet képzelt veszély
sohasem ijeszt meg s mely a valódi félelemnek is csak hosszas
tusák után enged, mely győzelmeire büszke önérzettel tekint
vissza, a csatavesztés okozta pusztulásban is engedelmeskedik,
vezetőit becsüli és tiszteli, melynek testi ereje a nélkülözések­
ben és fáradalmakban való hosszas gyakorlat által az atléta
izmaihoz hasonlóan edzetté lesz, mely mindeme fáradalmakat
a győzelemhez vezető eszközöknek, nem pedig vállaira nehe­
zedő átoknak tekinti s mely mindeme kötelességekre és erényekre
egyetlen rövid intés, vagyis fegyvereinek becsületére való
emlékeztet és által figyelmeztethet ő« !
Ámde azért kitünően verekedhetnek a csapatok, miként a
vendée-beliek, úgyszintén nagy dolgokat vihetnek véghez, mint
a svájciak, amerikaiak és spanyolok, anélkül hogy az említett
harci erényekkel dicsekedhetnének. Sőt mint savoyai Jenő és
Marlborough, oly állandó hadseregek élén is lehet kiváló szeren­
csével harcolni, amelyek a hadvezért kiválóan nem támogat­
ják. így tehát nem állíthatjuk, hogy harci erény nélkül szeren­
csés hadviselés nem képzelhető. Ezt azért emeljük ki, hogy a
szóban levő fogalom jobban személyesíttessék, nehogy a
fogalmak az általános meghatározásokban elmosódjanak s
az olvasó azt gondolhassa, hogy utóvégre is minden csak a
Imrei erénytől függ. Ez épenséggel nem áll. Minden hadsereg­
nek Imrei erénye bizonyos meghatározott erkölcsi tényező­
ként szerepel, melynek befolyása épúgy megbecsülhető, mint
bármely más eszköz, melynek erejét, értékét kiszámíthatjuk
A harci erénynek fentebbi jellemzése alapján immár meg­
vizsgálhatjuk, hogy milyen befolyást gyakorol az a hadviselésre r
és megteremtéséhez mily eszközök szükségesek.
A harci erénynek a hadsereg egyes részeire nézve ugyanaz
a jelentősége van, mint a hadvezér géniuszának az egész had­
seregre nézve. A hadvezér csak az egészet (sereget) vezérelheti
s nem képes annak minden egyes részét (külön) vezetni; annál
a (alárendeltebb) résznél tehát, melyet a hadvezér közvetlenül
nem vezérel, a harci szellemnek kell a hadvezért helyettesíteni.
Hadvezérré azt választják ki, kit kitűnő tulajdonságai erre az
állásra alkalmassá tesznek ; nagyobb csapatok vezérei kinevez -
tetésük előtt szintén jól ldpróbáltatnak ; ámde minél lejjebb
 150

száll unk, annál enyhébb a vizsga s ennélfogva e helyeken annál

kevésbé lehet nagy tehetségeket feltételeznünk ; itt a tehetség
hiányát a harci erénynek kell pótolnia. Hasonló szerep jut a
hadra kelt nép természetadta tulajdonságainak : bátorsága,
ügyessége, edzettsége, lelkesedése a harci szellemet pótolhatják s
viszont k Ebből következik :
1. A harci erény csak az állandó hadseregek sajátsága , de
erre legnagyobb szükségük is van. Népfelkeléseknél és általában
háborúkban ezt a harci erényt a természetadta tulajdonságok
pótolják, melyek a háborúban gyorsabban fejlődnek ki.
2. Az állandó hadseregek ugyanilyenekkel szemben köny-
nyebben nélkülözhetik a harci erényt, mint ha népfelkelásekkel
van dolguk, mert ez utóbbi esetben az erők megosztvák s az
egyes részek jobban vannak önmagukra hagyva. Ahol a had­
sereg összetartható, ott a hadvezér géniusza részére nagyobb
hatáskör nyílik és mindig pótolja a hadsereg harci szellemének
hiányát . Általában véve a harci erényre annál nagyobb mérték­
ben lesz szükség, minél bonyolultabb a háború s minél jobban
szóratnak szét az erők a hadszínhely és egyéb viszonyok követ­
keztében.
Ezekből a tételekből pedig azt a tanulságot vonhatjuk le,
hogy a háborút abban az esetben, ha a hadseregnél a harci erény
hiányzik, lehető legegyszerűbbé tegyük, vagy pedig a had­
viselés többi tényezőire kétszeres figyelmet fordítsunk s ne
reméljünk az állandó liadsereg puszta nevétől oly eredményt,
melyet csak a dolog (az erkölcsi erő) nyújthat.
A hadsereg harci erénye tehát a háborúban a legfontosabb
erkölcsi tényezők egyike s ahol az hiányzott, ott a történelem
tanúsága szerint vagy egyéb tényezők pótolták, mint a minő
pl a nemzeti lelkesedés, a hadsereg lángszelleme; vagy pedig
oly csekély volt az eredmény, hogy az a kifejtett erővel
arányban nem állott. Hogy mily nagy dolgokra képesíti a had­
sereget a harcias szellem, a harci erény, megmutatták a make­
dónok Nagy Sándor alatt, a római légiók Caesarral, a spanyol
gyalogság Famese Sándorral, a svédek Gusztáv Adolf és XII.
Károllyal, a poroszok Nagy Frigyessel s a franciák Bona­
partéval az élen. Az összes történeti bizonyítékok előtt szán­
dékosan szemet hunyunk, ha vonakodunk elismerni, hogy az
említett hadvezérek bámulatos sikereiket csak harci erényekkel
megáldott hadseregekkel arathatták.
Ez a harcias szellem csak két forrás egybefolyásából szár­
mazhat. Egyike e forrásoknak : a háborúk hosszú sorozata és az
azokban elért szerencsés eredmények ; a másik : a hadseregnek
gyakran a legnagyobb erőfeszítésig fokozott tevékenysége.
A harcos csak megfeszített tevékenység közepette jut ere­
jének tudatára. Minél többet követel a hadvezér harcosai­
tól, annál bizon3rosabb lehet arról, hogy ez utóbbiak köve­
teléseit teljesíteni fogják. A katona a kiállott fáradalmakra ép
oly büszke szokott lenni, mint a veszélyekre, melyeken győze­
delmeskedett. Tehát csak a folytonos tevékenység és fáradalmak
 151

talajában kelhet ki a harci erény csirája, de csak akkor, lia a

győzelem napja melegíti. Ha aztán egyszer már terebélyes, erős
tölggyé fejlődött, akkor a szerencsétlenségek és a veszteségek
legnagyobb viharainak, sőt még egyideig a béke lomha nyugal­
mának is képes lesz ellentállani. Tehát csak háborúban és nagy
hadvezérek alatt keletkezhetik, de élhet több nemzedéken át
középszerű vezérek és hosszú béke alatt is.
A sebhelyekkel borított és edzett harcosoknak fejlesztett
és nemesített testületi szellemét nem szabad egy színvonalra
helyezni az állandó haderegek felületes önérzetével és hiúságá­
val, melyeket csak a szolgálati szabályzat holt betűi tartanak
fenn. A rideg komolyság s a fegyelem szigora a csapatnak harci
erényét bizonyos ideig fenntarthat ják ugyan, de azt létre nem
hozhatják.
Ezeknek a tényezőknek is megvan a maguk értéke, de
azokat túlbecsülnünk nem szabad. Rendszeretet, gyakorlott­
ság, jóakarat, büszkeség és kitűnő hangulat a békében fel­
nőtt hadseregeknek oly tulajdonságai, amelyeket becsülni kell
ugyan, de amelyektől semmi önálló hatást nem várhatunk.
Mert az egész tömeg épen csak a maga egészében tartja magát
fönn s egyetlen szakadás — mint a forró üvegnél, ha azt nagy-
hirtelen lehűtjük — képes az egész tömböt szét morzsolni. Ami
különösen a jó hangulatot illeti, az — még lia oly kitűnő is —
a legelső bajban igen könnyen kishitűséggé, az ijedtségnek
bizonyos fitogtatásává változhat át ; példa erre a francia »sauve
qui peut<<. Ilyen hadsereg önmagától semmire sem képes s ez
csak a jó hadvezér alatt tud eredményt fölmutatni. Kétszeres
elővigyázattal kell ilyen hadsereget vezetni tudni mindaddig,
míg annak eleintén gyönge ereje — a győzelmek és fáradalmak
által megedzve — a harcnak nehéz vértezetéhez hozzátörődik
s azt viselni képes lesz. Vigyáznunk kell tehát, nehogy a had­
sereg harcias szellemét annak puszta jó hangulatával cserél­
jük össze !

HATODIK FEJEZET.

A merészségről.
Már a siker biztonságáról szóló fejezetben kimutattuk,
hogy az elővigyázat és óvatosság ellenlábasának : a merészség­
nek az erők dinamikus rendszerében milyen hely és szerep jut
és ezzel bebizonyítottuk, hogy az elmélet nem lehet feljogo­
sítva arra, hogy saját rendszerének szempontjából ezt a ténye­
zőt korlátok közé szorítsa.
E nemes erőszámyalás, melynek segélyével az emberi
szellem a legválságosabb veszélyeken felülemelkedik, mint kü­
lön hatályú tényező is számításba jön. S valóban, az em­
beri tevékenység melyik terén érvényesülhetne a merészség
jobban, mint épen a háború terén ?
152

A merészség a tisztiszolgánál, a dobosnál és a hadvezérnél

egyaránt a legnemesebb erény, valódi acél, mely a fegyvernek
élességet és fényt kölcsönöz.
Sőt valljuk be nyíltan, hogy a merészségnek a háborúban
külön előjogai is vannak, mert ha az ellenfél gyengesége ellen
küzdtérre lép, néhány százaléknyi siker pusztán az ő szám­
lájára írható.
Ez oknál fogva a merészséget a szó szoros élteimében
teremtő erőnek mondhatjuk és ezt még bölcsészetileg is könnyen
kimutathatjuk.
Valahányszor ugyanis a merészség a félelemmel szemben
áll, a siker valószínűsége előbbi részén van, mivel a félelem már
önmagában véve az erők egyensúlyának elvesztését jelenti.
A merészség csak az eszélyes elővigyázattal szemben van hát­
rányban, mivel ez époly merész, de mindenesetre époly erős,
mint maga a merészség. Az ilyen eset azonban már a ritkaságok
közé tartozik, mert az elővigyázók közül a legtöbb csak félénk­
ségből elővigyázó.
A merészség szellemének kiváló ápolása sohasem megy a
többi erők rovására, mivel a nagy tömegben, melyet a had­
rend és a szolgálat kötelékei a magasabb akaratnak rendelnek
alá, idegen belátás vezeti, túlcsapongóvá nem válhatik, hanem
csak miként a rúgó — folytonos feszültség állapatában
marad.
Minél magasabb polcon áll azonban a vezér, annál inkább
megkívánjuk tőle, hogy merészsége megfontolással párosul­
jon, tehát céltalan és vak szenvedélyének megnyilatkozása ne
legyen ; mert minél magasabb a hely, melyet elfoglal, annál
kevésbé lehet személyes önfeláldozásról, inkább az összegész
jólétéről, százezrek életének fenntartásáról szó. Míg a nagy
tömegnél a merészséget a mintegy második természetté vált
szolgálati rend szorítja kellő korlátok közé, addig a hadvezér­
nél csak a megfontolás akaszthatja meg a merészséget, mely
egyes esetekben könnyen hibává válhatik.
Igaz, hogy a merészség hibává is válhatik, de semmiesetre
sem rút hibává s ezért nem szabad ezt bármely más ilyennel egy
osztályba sorolni.
Szerencsés az a hadsereg, melynél a — bár időszerűtlen —
m részség gyakran fordul elő : ez buja kinövés ugyan, de
erőteljes talajnak terméke. Sőt még a vakmerőséget, vagyis a
minden cél nélküli merészséget sem szabad kicsinyelnünk;
hiszen alapjában véve a kedélynek ugyanazon erőnyilvánulása
az, mint a merészség, csakhogy míg enné: az értelem működik
közre, amannál ez nem történik.
Egyedül azt a merészséget ítélhetjük el, mely fellázad a
fegyelem ellen s ellenszegül a magasabb akaratnak.
Ezt a merészséget elítéljük, de nem önmagáért, hanem az
engedetlenség miatt, mely veszedelmes és rossz, mivel a háború­
ban az engedelmesség mindenek fölött szükséges.
Bizonyításra nem szorul, hogy a két ellenfél egyenlő böl-
 153

esess égé mellett a félénkség ezerszer több kárt okoz, mint a

merészség.
Azt gondolhatnék, hogy valamely észszerű cél a merész­
ségnek nagyobb erőt kölcsönöz, illetőleg azt felszínre hozza,
pedig épen ellenkezőleg áll a dolog.
Valamely világos gondolattól áthatott, vagy pedig a szel­
lem szolgálatában álló kedély-(érzelem-)erők indulatosságuk -
ból, hatalmukból sokat vesztenek.
Innen van, hogy a merészség a hadsereg magasabb állá­
saiban fokozatosan ritkul.
Mert bár a belátás és az ész nem is növekszik mindenkor
a magasabb rendfokozat elnyerésével, a hadvezéreket ezekben
a felfelé haladó rondfokozataikban oly sokféle külső tényezők
és tekintetek befolyásolják, hogy már ezek is ólomsúlyként
nehezednek reájuk és pedig annál nagyobb mértékben, minél
szerényebb a körültekintésük.
Főképen innen származik a — háborúban oly gyakran
beigazolt — francia közmondás is : »Tel brille au second qui
s'eclipse au premier.*1
A tört énelemből közepes vagy épen határozatlan (gyönge)
hadvezéreknek ismert tábornokok majdnem mindegyike a
kisebb rendfokozatokban határozottsággal és merészséggel
tűnt ki.
Ama indító okokat, melyek mintegy szükségszerűen kény­
szerítenek valamely merész tettre, osztályoznunk kell.
A kényszerűségnek több foka van. Ha ugyanis ez a kény-
szerűség közel áll hozzánk, vagyis ha a cselekvő célja eléré­
séért nagy veszélyek közt küzd, de csak azért, hogy más, még
nagyobb veszélyektől meneküljön : az illetőnél már nem merész­
ségről, de csak határozottságról lehet szó, mely utóbbinak
azonban kétségkívül szintén megvan a maga értéke.
Az ifjú, aki, hogy a lovaglásban való ügyességét kimu­
tassa, egy mély árkot átugrat — merész ; de ha ugyanezt
avégből cselekszi, hogy az őt üldöző janicsárok elől mene­
küljön — csak határozott lesz.
Minél távolabb esik a kényszerűség a cselekménytől,
minél több viszonyokat és állapotokat kell a cselekvőnek a vál­
lalkozás megindítása előtt átgondolnia, annál nagyobb tere
nyílik a merészségnek.
Midőn Nagy Frigyes 1 7 5 6 -ban felismerte, hogy a háború
elkerülhetlen s belátta, hogy végelpusztulásának csak ellenségei
megelőzésével veheti elejét : a háborúnak a saját részéről
való megkezdése szükséges, de egyúttal igen merész cselekedet
is volt ; mert helyzetében csak igen kevés hadvezér t udta volna
magát arra elhatározni.
Habár a hadászat tulajdonképen csak a hadvezérek, vagyis
a legmagasabb állásokban levő vezérek teendőit tárgyalja,
mindazonáltal tekintettel kell lennie a hadsereg többi tagjai­

1 Aki a második helyen tündökölt, az elsőn — megbukott.

 154

nak merészségére is épúg3r, mint a hadsereg többi harci eré­

nyeire. Oly hadsereggel, mely merész nemzet fiaiból alakul s
melynél a merészség szellemét folyton ápolják, különb tettekre
iehet vállalkozni, mint oly hadsereggel, mely ezen erényt nem
ismeri. S ez volt oka annak, hogy a hadsereg merészségét is
tárgyaltuk. Tulajdonképen nekünk mégis csak a hadvezér
merészségéről kell beszélnünk, miután azonban ezt a harci erényt
általánosságban jellemeztük, e tekintetben niég csak a követ­
kezőket említjük fel.
Minél magasabban áll a vezér, annál több dolga akad
szellemének, értelmének és belátásának ; annál inkább szorul
háttérbe a kedélyében gyökeredző »merészség«; s innen van
az, hogy utóbbit oly ritkán találjuk a magasabb állású vezé­
reknél.
Annál jobban kell tehát csodálnunk azt a hadvezért , akinél
megvan e tulajdonság.
A meggondolt merészség jellemzi a hős hadvezért.
Az ilyen merészség nem abban áll, hogy a természet rendje
ellen vakmerő tettet vigyünk véghez, durván megsértsük a való­
színűség számítását, hanem épen ellenkezőleg abban nyilvánul,
hogy a lángész — mondhatni, félig öntudatlan — villámgyors
elhatározását a leghathatósabb módon támogatja. S minél
jobban támogatja a merészség a szellemet, annál magasabban
röpül ez, annál nagyobb látkör nyílik számára s annál biztosabb
lesz az óhajtott eredmény.
A közönséges ember (a gyöngéket és határozatlanokat
fel sem említve) képzelt tevékenység mellett szobájában —
távol minden veszély és felelősségtől — jut csak helyes ítélethez
(ha ugyan az közvetett szemlélődés útján lehetséges).
Mihelyt azonban ily embert veszélyek és felelősség kör­
nyezik, legott elveszti az áttekintést s ha e dologban más egyé­
nek még segítenek is rajta, elhatározásra mégis képtelen lesz,
mert már e tekintetben másra nem támaszkodhatik.
Meggyőződésünk ennélfogva a z : hogy merészség nélkül
kitűnő hadvezért nem képzelhetünk, vagyis : hogy olyan egyén,
akivel a kedélynek ez az ereje nem született, kitűnő hadvezérré
sohasem lesz. A merészséget tehát a hadvezéri állás egyik
főfeltételének kell tekintenünk.
Más kérdés az : hogy ebből a veleszületett, a nevelés s az
élettapasztalat által továbbfejlesztett és módosított erőből
mennyi marad meg a hadvezérnél abban az időben, melyben e
magas állást elnyerte ?
Minél többel rendelkezik : annál erőteljesebbek lesznek a
géniusz számycsapásai s annál magasabbra bír felrepülni,
annál többet fog kockáztatni — de a szándékolt cél is magasz-
tosabb lesz.
Különben pedig a kritikai vizsgálódás előtt meglehetősen
közömbössé válik az a kérdés : hogy a merészség kiinduló
pontja valamely — távol fekvő — kényszerűség vagy pedig a
dics vágy-e ? Más kiindulópontja volt-e Nagy Frigyes merész-
 155

bégének, más-e Nagy Sándorénak ? Tény az, hogy mindkettő

merész hadvezér volt !
Míg a dicsvágyból eredő merészség — mert nagyfokú —
inkább a képzeletre hat, addig a távoli kényszerűségből szár­
mazó merészség — mert belső szükségszerűség szüleménye —
főleg az értelmet gyönyörködteti.
Most azonban még egy igen fontos körülményről kell meg­
emlékeznünk.
A hadsereg harci merészsége vagy öröklött nemzeti saját­
ság, vagy pedig merész hadvezérek alatt vívott szerencsés
háborúkban elsajátított tulajdonság.
Ez utóbbi esetben azonban a merészség a háború kezdetén
még nem lesz kifejlődve, az tehát eleinte hiányozni fog.
Arra nézve, hogy a nemzet szelleme a merészségre nevel­
tessék, a mi időnkben nincs más eszköz, mint épen a merész
vezérek alatt intézendő háború.
Egyedül ily háborúié képesek ellensúlyozni az elpuliult
kedélyt, a kényelemérzetet, melyek minden vagyonosodó és
élénk forgalmat űző nemzetet meg szoktak rontani.
Valamely államnak csak abban az esetben lehet a politikai
világban szilárd állása, ha a nemzet jelleme s hadi szokásai
(erényei) egymást kölcsönösen istápolják, gyámolítják.

HETEDIK FEJEZET.

A kitartásról.
Az olvasó bizonyára azt várta, hogy a művünkben szögek­
ről és vonalakról fogunk beszélni s ím a tudományos világ
e polgára itten csak közönséges embereket talál, akiket az utcá­
kon mindennap lát. Pedig ez nem lehet másként ; tárgyunkat
matematikaibbá, mint amilyen, nem tehetjük.
A háborúban — inkább, mint az élet bármely más terén —
a dolgok egészen máskép fejlődnek, mint azt eleve képzeltük s
a tárgyaknak a közelben egész más szinezetük van, mint a
távolban.
Az építész építménye a valóságban olyan lesz, mint azt
rajza előzetesen m utatja. Az orvos — bár működését aránylag
sokkal számosabb kifürkészhetlen tényezők és esélyek be­
folyásolják — szereinek hatását és természetét mindamel­
lett pontosan előreláthatja. A háborúban ellenben a fővezér
olyan, mint a hullámzó tengeren ide-oda vetett sajkás.
Téves és való hírek, félelemből, hanyagságból és elhamar-
lcodásból származó hibák (igaz, vagy téves ellennézetek folytán,
rosszakaratból valódi vagy hibás kötelességérzetből, hanyagság­
ból származó engedetlenség) senki által előre nem látható
esélyek, röviden százezer oly benyomás közepette kell eveznie,
melyeknek legtöbbnyire bátortalanító hatásuk van. Csak hosz-
szas tapasztalat képes megadni a helyes tapintatot, melynek
156

segélyével a vezér tétovázás (habozás) nélkül értékük szerint

méltányolja majd az egyes jelenségeket ; csak bátorság és belső
lelki erő mellett lesz képes a benyomásoknak úgy ellentállani,
miként a szikla a reá rohanó hullámoknak. Az a vezér, ki pilla­
natnyi benyomásoknak engedne, vállalkozásait sohasem fejezné
be és ezért szükséges, hogy eltökélt szándékában mindaddig
állhatatos maradjon, míg keresztülvitele ellen a legfontosabb
okok nem szólanak.
Minthogy továbbá egyrészről a háborúban, mondhatni,
minden nagy vállalat csak végtelen erőfeszítés és fáradalmak
árán sikerülhet, másrészről az ember testi és szellemi ereje
természeténél fogva gyöngeségre és engedékenységre nagyon is
hajlandó : csak a kitartásban nyilvánuló nagy akartaerő vezethet
sikerre. A kitartás tehát az, melyet a kortársak és az utókor is
méltán megbámulnak.

NYOLCADIK FEJEZET.

Az erőnek számbeli túlsúlyáról.

Az erőnek számbeli túlsúlya úgy a harcászat mint a ha­

dászat terén a győzelemnek egyik legáltalánosabb alapfeltétele,
miért is azt a következőkben előbb ily általánosságban vesszük
szemügyre.
A hadászat az ütközet helyét, idejét s az ütközetre szüksé­
ges csapatokat jelöli ki és e hármas kijelölés folytán az
ütközet eredményére igen lényeges befolyást gyakorol. Magát
az ütközetet már a harcászat intézi ; de ennek megtörténte után,
vagyis az eredni én}' beálltával (legyen az akár győzelem, akár
veszteség) ismét a hadászat föladata lesz ezt az eredményt oly
módon fölhasználni, mely a háború végcéljának leginkább
megfelel.
A háborúnak végcélja természetszerűleg nagy ritkán fek­
szik közel, hanem legtöbbnyire igen távol áll. Ennek a végcélnak
a közelebbi (kisebb) célok eszközként vannak alárendelve s
igen különbözők, sőt közbeszúrva megjegyezzük, hogy az egész
háborúnak végcélja is minden egyes háború alkalmával külön­
böző szokott lenni.
E célokat, amennyiben minket érdekelnek, majd ama
tényezők tárgyalása alkalmával fogjuk megismerni, melyek
azokkal (t. i. a célokkal) kapcsolatban állanak.
Az ütközet eredményének felhasználási módozatait egyelőre
nem érintjük. Sőt most ama tényezőket sem fogjuk tárgyalni,
melyekkel a hadászat az ütközet sorsára befolyást gyakorol.
Azért nem tárgyaljuk e dolgokat, mert nem oly egyszerűek,
mint első pillanatra látszanak s megértésükre oly egyéb tárgyak
ismerete szükséges, melyek alkalmazásukat közelebbről meg­
határozzák.
 157

Hogy épen csak rámutassunk e dolgok összetett voltára,

azt említjük fel, hogy amidőn a hadászat az ütközet idejét,
helyét s a csapatok számát (erejét) kijelöli, ezt oly sokféleképen
teheti, hogy az ütközet eredménye a rendezéshez képest min­
denkor más s más fog lenni.
Az ütközetet módosító előbb említett tényezőktől, vala­
mint a csapat belső értékétől is eltekintve, az ütközetnek puszta
fogalma szerint az alaktalan küzdelem áll elő, amelynél csak
a harcosok száma jön tekintetbe.
A harcosok száma fogja tehát az ütközetet eldönteni.
Csakhogy ha figyelembe vesszük, hogy mennyi tényezőtől
kellett eltekintenünk, míg a fentebbi kijelentésre juthattunk, be
fogjuk látni, hogy a számbeli túlsúly az ütközetben csak egyike
azoknak a tényezőknek, melyek győzelemre vezethetnek s hogy
ennélfogva a szám túlsúlyával egyedül a győzelem még távolról
vsincs biztosítva.
Mivel azonban a számbeli túlsúlynak fokozatai vannak,
és az kétszeres, három-négyszeres, sőt még ennél is több lehet,
kitűnik : hogy nagy fokozatban tényleg minden más tényezőt
háttérbe képes szorítani.
Bizonyos ennélfogva, hogy a szám túlsúlya az ütközet ered­
ményére döntő befolyással van, csakhogy e túlsúlynak oly nagy­
nak kell lennie, hogy az ellenfél egyéb előnyös tényezőivel
szemben megállhasson, vagy inkább azokat legyőzhesse.
Ebből pedig az következik, hogy a döntő ponton a csapa­
tok lehető legnagyobb számát kell az ütközetbe vinni.
Az, vájjon az adott esetben a csapatoknak számbeli tú l­
súlya tényleg képes lesz-e a győzelmet biztosítani vagy sem,
nem lehet kérdéses ; ha csak e tekintetben mindent megtettünk,
mi tehetségünkben állott. Ez a hadászat első alapelve. Ez az elv
általánosságban a görögökre és perzsákra, angolokra és marat-
tokra, franciákra és németekre egyaránt alkalmazható. Avégett
azonban, hogy ezt a fogalmat pontosabban meghatározhas­
suk, az európai had viszonyokat kell tekintetbe vennünk.
Európában ugyanis a hadseregek felfegyverkezés, belső
berendezés és külső gyakorlottság (ügyesség) tekintetében egy­
máshoz nagyon hasonlók s a különbség imitt-amott csak a had­
seregek harci erényeiben s egyes hadvezérek tehetségében
nyilvánult. Európa újabbi történetében a marat honi ütközet
mását nem találjuk feljegyezve.
Nagy Frigyes Leuthennél 30.000 emberrel 80.000 főnyi
osztrák sereg felett győzedelmeskedett, Rossbach mellett pedig
25.000 főnyi sereggel mintegy 50.000 főnyi ellenség felett ara-*
tatt diadalt. Több oly példát azonban az űjabbkori történelem
nem mutat fel, hogy valamely hadvezér kétszerié nagyobb-
számú ellenség felett győzött volna. XII. Károly svéd király­
nak Narva melletti győzedelmét nem említhetjük fel ; mert elte­
kintve attól, hogy az oroszokat abban az időben (míveletlen álla­
potaiknál fogva) még aligha számíthatjuk az európai nem­
zetek, közé, ezen egész ütközet lefolyásáról nincsenek helyes
158

adataink. Napóleon Drezdánál 220.000 főnyi ellenséggel szem­

ben 120.000 harcost, tehát az ellenséges létszám felénél többet
állított síkra. Kollin mellett Nagy Frigyes 30.000 főnyi sereg­
gel az ellenség 50.000 főnyi haderejét nem bírta legyőzni s nem
aratott győzelmet Napóleon sem az ádáz lipcsei csatában4
amelyben 280.000 főnyi ellenséggel szemben 160.000 embert
— tehát amannak felénél jóval többet — állított síkra.
Kitűnik ezekből, hogy az európai hadseregek mai szervezete
mellett még a legtehetségesebb hadvezér sem arathat egy­
könnyen győzelmet kétszeresen erősebb ellenség fölött, ha pedig
a kétszeres létszámnak ily nagy a jelentősége, nem lehet két­
séges az sem, hogy rendes viszonyok közt, úgy nagyobb mint
kisebb ütközetekben a haderő jelentékeny számbeli túlsúlya,
melynek azonban a kétszeresnél nagyobbnak lennie nem szük­
séges, a győzelmet még egyéb mostoha körülmények mellett is
biztosítani képes.
Persze megeshetik, hogy midőn az ellenséget valamely
szorosban kell megtámadni : olykor még a tízszeres túlerő sem
lesz elegendő ; de hisz ez esetben tulajdonképen nem is lehet
ütközetről beszélni. Az ütközet döntő pontján alkalmazott
számbeli túlsúly tehát igen fontos, sőt állítani merjük, hogy
átlag véve minden egyéb körülmények közt a legfontosabb
dolog. A döntő ponton elérendő túlsúly a hadsereg általános
(abszolút) erejétől, valamint a csapatok ügyes felhasználásától
függ-
Legfőbb szabály tehát : minél nagyobb haderővel síkra
szállani. Ez ugyan igen köznapiasnak hangzik s még sem közön­
séges tétel.
Annak bizonyságául, hogy a haderő létszámára sok ideig
nem fektettek valami nagy súlyt, csak azt kell fölemlítenünk,
hogy a 18-ik század hadtörténelmeiben a hadsereg létszáma
vagy épen nem, vagy csak amúgy mellékesen van kitüntetve s
annak általában semmi fontosságot nem tulajdonítanak. Tempel-
hoff volt az első az írók közt, ki a hétéves háborúról írt tör­
ténelmi műben a hadi létszámról minden egyes előforduló
esetben — habár nem a legnagyobb pontossággal is — emlí­
tést tesz.
Sőt még ez író utáni időben is, pl. Massenbach »Különböző
kritikai észrevételek a poroszoknak 1793. és 1794. években a
Volesek közt folytatott hadjáratairól« című művében 1 hegyet-
völgyet, országutat és gyalogösvényeket igen részletesen tárgyal ;
a hadak kölcsönös létszámáról azonban sohasem emlékezik meg.
Fönnebbi állításunkat (hogy t. i. a haderő számbeli túl­
súlyára sok ideig nem fordítottak kellő figyelmet) támogatja
továbbá több régi katonai író műveiben 12 található ama valóban
különös és csodálatos eszme, hogy a haderőnek bizonyos,

1 Mancherlei kritische Betrachtungen über die preussischen Feld-

züge von 1793 und 1794 in den Vogesen.
2 Többek között csak Tempelhoff és Montalembert műveit említjük.
 159

már eleve meghatározott létszáma a legjobbnak s minden

további, a föntebbi meghatározott létszámot meghaladó had­
erő már inkább tehernek, mint haszonnak tekintendő.
Ezektől eltekintve azonban még igen sok példát tudnánk
felhozni arra nézve, hogy a régibb háborúkban és egyes csaták­
ban a rendelkezésre álló haderő összességét csak épen annál az
oknál fogva, hogy a szám túlsúlyának (az őt természet­
szerűleg megillető) fontosságot tulajdonítottak, tényleg nem
használták fel.
Ha azonban ezekkel szemben érvényre jut abbeli meg­
győződésünk : hogy túlerővel az ellenségtől mindent kierő­
szakolhatunk, kétségtelen, hogy ez a meggyőződés a háború­
hoz való előkészületekre visszahat és igyekezni fogunk oly had­
erőt szervezni, mely minket arra képesít, hogy a háborúban
nagy hadsereggel álljunk síkra és ezzel a tú 1súlyt magunk
részére biztosítsuk, vagy legalább az ellenségét megakadá­
lyozzuk.
Ennyit szükséges megjegyezni a háborúban kiállítandó
hadsereg számerejére nézve.
A haderő általános számerejét a törvényhozó hatalom
(kormány) állapítja meg s bár ez a megállapítás tulajdon-
képen már a hadi tevékenység ügykörébe esik és (hadászati
szempontból) annak igen lényeges része, mégis a hadvezérnek
a hadsereget, mint már adott (meglevő) kész egészet kell
elfogadnia, mivel vagy nem állott módjában a hadsereg nagy­
ságának megállapítására befolyást gyakorolni, vagy pedig a
körülményiek a létszám felemelését nem engedik meg.
A hadvezér számára tehát nem marad egyéb hátra, mint
ügyességgel odahatni, hogyr oly esetben is, midőn a saját had­
erőnk az ellenséges haderővel szemben általános számbeli tú l­
súlyt nem tudott elérni, legalább a döntő ponton biztosítson
túlsúlyt magának.
E célt csak úgy lehet elérni, ha a térrel és idővel helyesen
számolunk ; ez okozta azt, hogy a hadászatban a térrel és idővel
való számításnak nemcsak kiváló fontosságot tulajdonítottak,
hanem a szakértők (katonai írók) oly véleménnyel voltak, hogy
ez a számítás már a hadászat egész fogalmát kimeríti. — Sőt
voltak olyanok is, akik szentül állították, hogy^ a fentebbi
számításokhoz különös belső tehetség szükséges.
Pedig az idő- és térnek eme mérlegelése — bárha kétség­
kívül lényeges és lépten-nyomon alkalmazásba jön, nem mond­
ható a legnehezebb feladatnak s nincs döntő súlya.
A hadtörténelmet elfogulatlanul szemlélve, arra a meggyőző­
désre jutunk, hogy oly hadászati eset, melyben épen csak a
föntjelzett mérlegelés alkalmával becsúszott tévedés okozott
volna tetemes veszteségeket, a ritkaságok közé tartozik. Ha
pedig valaki mindazon eseteket, midőn határozott jellemű és
tevékeny hadvezérek (mint pl. Nagy Frigyes és I. Napóleon)
gyors menetelésekben egy és ugyanazon sereggel egymásután
több ellenség fölött diadalmaskodtak, —az idő és tér ügyes mér­
160

legelésére akarná visszavezetni — konvencionális beszéddel,

fogalomzavart idéz elő. Fogalmaink tisztasága és világossága
érdekében a tárgyakat mindig valódi értelmük szerint kell
megnevezni.
Mert — hogy a fölhozott példák mellett maradj mik —
úgy Nagy Frigyes, mint I. Napóleon mi másnak köszönhették
győzelmeiket, ha nem ellenségeik (Daun, Schwarzenberg) helyes
megítélésének, annak a merészségnek, hogy azokat huzamcsb
időn át csak csekély létszámú haderőkkel lekötötték, gyorsított
meneteléseikben kifejezett erélyűknek, gyors megtámadásban
nyilvánuló bátorságuknak és annak a fokozott lelki tevékenysé­
güknek, melyet a nagy szellemek általában a veszélyben kifej­
teni szoktak !
S most kérdjük : minő összefüggésben állanak e dolgok
azzal a tehetséggel, hogy valaki két ol egyszerű tényezőt, minő
a tér és idő, helyesen mérlegelni tudjon ? !
A teljes meghatározás kedvéért azonban figyelmeztetnünk
kell még valamire. Nem szabad ugyanis felednünk azt sem,
hogy az erőknek a föntebbi példa szerinti hatványozása, vagy
amilyent a Koszba eh és Montmirail melletti győzelmek mutat­
nak fel, amelyek az említett két lángszellemű hadvezért a
leutheni és montereaui még dicsőbb győzelmekre mintegy
elragadták (mely tüneményt nagy hadvezéreknél — különösen
védelem közben — nem ritkán tapasztalhatunk) a történelem­
ben csak ritkán fordul elő.
A viszonylagos túlsúlynak, vagyis : túlnyomó erőknek
a döntő pontra való ügyes vezetése okát többnyire pont
fontosságának helyes (gyors) fölismerésében, a céltudatos irány­
ban találjuk és találjuk a határozottságban, mely ahhoz szük­
séges, hogy kisebb jelentőségű szempontokat magasabb jelen-
tőségűeknek feláldozzunk, vagyis hogy az erőket túlnyomólag
együtt tartsuk. A hadviselés e módjának alkalmazásában külö­
nösen Nagy Fiigyes és Napóleon tűntek ki.
Ennyiből áll a számbeli túlsúly fontossága ; tekintsük
alapeszmének s legyünk azon, hogy mindig s mindenhol leg­
először is a számbeli túlsúlyt nyerjük el.
Távolról sem kívánjuk ezzel azt állítani, mintha e túlsúly
a győzelemnek épen nélkülözhetlen feltétele volna ; csupán
azt az értéket akarjuk hangsúlyozni, mely a hadnak számbeli
erejét az ütközetben megüíeti. Ha a haderőt a lehető leg­
magasabbra emeljük; már eleget tettünk a jelzett alapelvnek ;
egészen más kérdés azután az : hogy a fennforgó esetben az
ütközet a haderő csekély létszáma miatt obbahagyandó-e vagy
sem ? Ez a kérdés nemcsak a létszám, hanem az összes körül­
mények figyelembe vétele mellett lesz eldöntendő.
 161

KILENCEDIK FEJEZET.

A meglepetés.
Az előbbi fejezetben kifejtettük, hogy mindenik ellenfél a
viszonylagos túlsúlyt a saját részére biztosítani igyekszik. Ebből
egy második fajta és épen oly általános igyekvés származik,
mely abban áll, hogy ellenfelünket meglephessük. Ez az igyekvés
valamennyi hadi vállalatnak többé-kevésbé kiinduló pontja,
mivel enélkül a túlsúlynak megteremtése a döntő ponton
tulajdonképen el sem képzelhető.
E szerint tehát a meglépés : eszköz a túlsúly elnyerésére ;
ezenkívül azonban — tekintettel szellemi hatására — külön
önálló tényezőként is szerepel. Ha a meglepetést jó siker koro­
názza : az ellenfélnél zavar és csüggedtség keletkezik s azt hisz-
szük, nem szükséges még külön példákkal bizonyítanunk, hogy
ez a leverő erkölcsi hatás a saját sikerünket mily nagy mérvben
fokozza ! Megjegyezzük azonban, hogy a meglépés alatt itt nem
annyira a tulajdonképeni rajtaütést értjük, mely a szó szoros
értelmében vett támadás elemzésénél lesz tárgyalandó, hanem
inkább azt az igyekezetét, hogy rendszabályainkkal egyáltalában,
különösen pedig csapataink csoportosításával, illetve elosztásá­
val lephessük meg ellenfelünket. Ez pedig nemcsak a támadás
alkalmával, hanem a védelemnél is előfordulhat : sőt mond­
hatjuk, hogy különösen a harcászati védelemnél a fődolog.
Állítottuk, hogy a meglépés (kivétel nélkül) valamennyi
hadi vállalatnak kiinduló pontjául szolgál. Hozzá kell tennünk
azonban, hogy különböző módon és különböző mérvben, asze­
rint amint a vállalat s a többi körülmények természete ezt
magával hozza.
Ezek a különbségek már a hadsereg, a hadvezérek és a
kormányok különböző tulajdonainál veszik kezdetüket.
A meglépés ugyanis nem áll másból, mint titoktartásból és
gyorsaságból, mindkét dolog úgy a kormány, mint a hadvezér
részéről igen nagy erélyt, a hadseregnél pedig szigorú kötelesség­
érzetet tételez fel. Erélytelenség és könnyelmű gondolkodás
mellett az ellenséget nem lehet meglepni. He viszont azt is
állítjuk, hogy bár egyfelől a komoly törekvés és általános
igyekezet ez irányban a maga gyümölcseit kétségkívül meg
fogja teremni, másfelől mégis époly kétségtelen, hogy ez a
törekvés (ha ugyanis egy magában áll s a többi körülmény
nem gyámolítja) ritkán fog kiváló sikerre vezetni. S ezt már a
dolog természete hozza úgy magával.
Igen nagyot tévedne tehát, ki azt hinné, hogy háborúban
(különösen annak hadászati oldalát tekintve) a meglépéssel
(egymagában) valami rendkívülit lehetne elérni. Az eszme igen
vonzó ugyan, megvalósítása azonban rendesen ezer meg ezer
akadályba ütközik.
162

Sokkal nagyobb szerepe van a meglépésnek a harcászatban

annál a természetes oknál fogva, hogy itt az idő és a tér sokkal
szűkebbre van mérve (s ennélfogva a szűkebb korlátok közt az
akadályok nem is oly számosak, mint a hadászat tág mezején).
Ezért a meglépés sikerének a hadászat terén csak akkor lesz majd
n&gy valószínűsége, ha a hadászat közel esik a harcászathoz,
viszont pedig a siker valószínűségéből annál inkább veszít,
minél inkább távolodik a hadászat az utóbbitól s közeledik a
politika határához.
A háború előkészületei rendesen több hónapot1 vesznek
igénybe ; a hadseregeknek a felvonuló körletben való gyüleke­
zése többnyire raktárak és szertárak létesítését, valamint
hosszan elnyúló csapat mozgalmakat igényel, mely utóbbiak
iránya az ellenség előtt bizonyára nem maradhat titokban.
Ennélfogva tehát igen ritka eset, hogy egyik állam a
másikat a háborúval egyáltalában vagy bár csak a csapatmoz­
galmak irányával is (nagyjában és általánosságban) meglep­
hesse. A 17-ik és 18-ik században (s ezt csak például hozzuk
fel), midőn a háború nagyrészt csak erődített helyek ostrom­
lásából állott, minden törekvés ily erődített helynek (várnak
stb.) meglepő körülzárolására irányult s e dologgal a had­
művészet igen sokat foglalkozott ; de mindamellett csak nagy
ritkán sikerült a tervezett meglepő körülzárolás.
Oly intézkedéseknél azonban, melyek órák vagy pedig leg­
feljebb pár nap alatt foganatosíthatók : a meglépés sokkal
könnyebben sikerülhet s tényleg nem is lehet nehéz feladat
az ellenséget egy meneteléssel megelőzve, előle valamely állást,
fontos pontot vagy utat stb. hatalmunkba keríteni.
Vüágos azonban, hogy a kis tárgyak ellen tervezett és
könnyen sikerülő meglépések valami nagy eredménnyel nem is
járhatnak. Nagy tévedés lenne azt hinni, hogy ily kisszerű
meglepetések nagy következményeket vonnak maguk után,
például : hogy ilyenekkel talán még csatát is lehetne nyerni,
vagy valamely fontos raktárt lehetne kézrekeríteni stb. A had­
történelem e tekintetben csak kevés példát m u t a t fel s ennélfogva
jogosan következtethetjük, hogy a meglépéseknek nagy nehéz­
ségek állják útját.
Figyelmeztetünk azonban arra a körülményre is, hogy ha
e dolgokban általában a hadtörténelemre hivatkozunk, nem
szabad abban némely író által (a kritikai önelégültség bizonyos
nemével) felkapott példákat mindjárt vakon megdönthetetlen
bizonyíték gyanánt elfogadnunk, hanem saját szemeinkkel
alaposan kell megvizsgálnunk a tényt. Az 1761-ik évi sziléziai
háborúban pl. több író július 22-ikét igen nevezetes napnak
tekinti, mivel e napon Nagy Frigyesnek Laudon tábornok
előtt sikerült a Neisse melletti Nossét elérni. Ezzel — ez írók
állítása szerint — az osztrák és az orosz hadseregeknek Felső-
Sziléziában tervezett egyesülését megakadályozta, a porosz

1 Most már e tekintetben jobban állunk.

 163

király többi míveleteinek végrehajtására nem kevesebb, mint

négyheti időt nyert.
Ha azonban valaki a mérvadó történetírók nyomán ezt a
tényt magát körülményesen megvizsgálja és minden elfogult­
ság nélkül veszi fontolóra, csakhamar meggyőződik, hogy a ki­
rály e menetének valami kiváló fontossága nem volt s hogy
az az egész okoskodás, mely e tárgy tekintetében már, hogy
úgy mondjuk, divattá vált, sok ellenmondást foglal magában,
végre hogy Laudon tábornoknak sokat emlegetett manőverei is
sok nem igen indokolható dolgokat mutatnak fel.
Az efféle divatba hozott közönséges okoskodást tehát azok,
kik a dolgok mélyére szeretnek nézni, sohasem fogják ú. n.
történeti bizonyíték gyanánt elfogadhatni.
A meglepetés különben — ha attól valamely hadjárat alatt
nagy eredményeket várunk — minden bizonnyal csak fokozott
tevékenység, gyors elhatározás és erős (fokozott) menetek mel­
lett sikerülhet és úgy is szoktuk azt magunk előtt képzelni ;
tény azonban, hogy a legjobb előfeltételek mellett sem sikerül
mindig a meglépés, vagyis hogy jobban kifejezzük : nem teremti
meg a tőle várt nagy eredményt. Legjobban bizonyítja ez állí­
tásunk valódiságát épen az általunk már említett két nagy
hadvezér, vagyis Nagy Frigyes és Napóleon példája, kikről
pedig el van ismerve, hogy a meglépés művészetében igazi mes­
terek valának. Nagy Frigyes ugyanis akkor, midőn 1760-ban
Bautzen felől Lascy tábornokot villámgyorsan megtámadta s
azután Drezda felé fordult, ez egész intermezzójával épenséggel
semmi eredményt sem ért el, sőt ellenkezőleg állapota — mivel
időközben Glatz vára elesett — nagyon is érezhető módon
rosszabbra fordult.
Napóleon pedig 1813-ban Drezdából két ízben (a Felső-Lau-
sitzról Csehországba való betörését nem is említve) szintén egész
váratlanul és villámsebességgel fordult Blücher serege ellen, de
mindkétszer a legkisebb eredményt sem érte el. Mindkét válla­
latban sok idő s erő fecsérelődött el s következményként
Drezda mellett Napóleonra nézve csaknem végzetes ered­
ményt szült.
A meglepetésnél tehát, hogy az nagy eredményeket létre­
hozzon, fokozott tevékenység, erő s a hadvezér határozottsága
egymagukban és összevéve sem elégségesek, hanem szükséges,
hogy azok mellett még a többi körülmények is kedvezően ala­
kuljanak. Nem akarjuk ezzel azt állítani, hogy a meglepetés
általában sohasem lehet eredményes, hanem egyszerűen csak
azt állítjuk, hogy ez az eredmény, illetve siker nagyon kedvező
körülményektől függ, melyeket előidézni ritkán áll a meg­
lépést intéző fél hatalmában.
S ez állításunk valódiságát ismét csak az általunk már
említett két nagy hadvezér hadjárataiban előforduló két igen
nevezetes eset bizonyíthatja . Az első ezek közül : Napóleonnak
1814-ik évben Blücher hadseregét ellen intézett hírneves táma­
dása, midőn ez utóbbi a főseregtől elválasztva, a Mame folyón
164

lefelé vonult. Napóleonnak két napig tartó menete, mellyel

ellenségét váratlanul meglepte, valóban bámulatos sikert ered­
ményezett. Blücher hadseregét ugyanis, melynek oszlopai egy­
mástól háromnapi menettávolban elnyújtva húzódtak tova,
egyenként verte meg és oly nagy veszteségeket okozott annak,
mely felért egy főcsata veszteségével. S ezt tényleg a meg­
lepetés okozta, mert Blücher az esetben, ha Napóleon táma­
dását lehetségesnek tartotta volna, menetét bizonyára egészen
másképen rendezi be. Blücher tehát hibát követett el és ellenfele
ennek a hibának köszönhette nagy sikerét. Ámde Napóleonnak
akkor, midőn támadását intézte, Blücher hibájáról nem tudott
s így csakis a vakszerencse közbejátszása tette ily eredményessé
a meglepetést.
Epúgy történt ez a most felemlítendő második esetben is.
1760-ban Nagy Frigyes a Liegnitz melletti szép ütközetet abból
az okból nyerte meg, mivel az általa csak az azelőtti napon
épen elfoglalt hadállást éjjelen át ismét megváltoztatta ; Lau-
dont ezzel meglepte, aminek az volt az eredménye, hogy más­
nap 70 ágyút és 10.000 embert veszített el. De itt megjegy­
zendő, hogy habár Nagy Frigyes az időben oly célból : hogy
az összemérkőzést lehetőleg kerülje, vagy legalább az ellenség
terveit megzavarja, — seregével szándékosan folyton ide s tova
mozgott — a királynak a 14-ről 15-re virradó éjjelen történt,
föntemlített állásváltozása nem ebből a szándékból hajtatott
végre, hanem — amint ezt a király maga bizonyítja — csak
azért, mivel a 14-én elfoglalt állásával nem volt megelégedve.
A vakszerencsének tehát ebben az esetben is nagy szerepe volt
s a meglépés sikere az elért siker mögött bizonyára messze
elmaradt volna, ha a támadáshoz a hadállás éjjeli megváltoz­
tatása s a terepnek (az ellenség műveleteit akadályozó) alkal­
matlan volta hozzá nem járulnak.
A hadászat magasabb, sőt legmagasabb téren is találni a
sikeres meglepetés néhány példáira s hogy mást ne is említsünk,
elég lesz, ha a (brandenburgi) »nagyválasztó-fejedelemnek« a
svédek ellen folytatott híres hadmíveleteit, az 1757. évi had­
járatot, valamint Napóleonnak az 1800-ik évben az Alpokon át
történt híres átkelését soroljuk fel. Utóbbi hadjárat alkalmával
az ellenfél hadserege, megadási egyezménnyel, egész hadszín­
terét engedte át Napóleonnak s 1757-ben is kevés híja volt, hogy
egy hadsereg az ellenség előtt letegye fegyverét.
Az egész váratlanul támadt háborúk példájaként Nagy
Frigyesnek Sziléziába való betörését lehet felemlítenünk.
S a felhozott esetek mindenikében a siker bámulatos nagy
volt. Hasonló jelenségek azonban a történelemben csak rit­
kán fordulnak elő s nem szabad ide azokat az eseteket szá­
mítanunk, midőn valamely állam háborúra való előkészüle­
teivel elkésik (mint pl. 1756. évben Szászország és 1812-ik
évben Oroszország).
Most még csak egy megjegyzést kell tennünk, mely szintén
az ügy lényegére tartozik.
 165

A meglépés ugyanis csak annak a félnek sikerülhet, mely a

másik fél cselekvésének törvényt szab ; törvényt pedig csak az a
fél képes a másik elé szabni, mely helyes módon intézkedik.
Ugyanis, ha az ellenséget ferde intézkedésekkel lepjük meg,
az óhajtott siker helyett csak súlyos kudarc lesz osztályrészünk ;
az ily meglepetéstől az ellenségnek bizonyára nincs mit ta r­
tania, mivel utóbbi részére —■az őt fenyegető veszély elhárí­
tására — saját hibánk fogja a legalkalmasabb eszközt úgyszólva
kezébe szolgáltatni. Mivel a támadás általában a cselekvés szá­
mára sokkal nagyobb tért biztosít, mint a védelem, ennélfogva
a támadó fél a meglepetést is sokkal jobban és hathatósabban
fogja intézhetni, bár — mint ezt a következőkből látni fogjuk
— e szabály alól is van kivétel. Ez oknál fogva az is lehetséges,
hogy a támadó és a védő fél az egyidőben lepik egymást meg
s ebben az esetben a sikernek ahhoz a félhez kellene szegődnie,
mely a leghelyesebb intézkedéseket tette.
Elméletileg tekintve ennek úgy kellene történnie, amint azt
épen előadtuk ; a gyakorlati életben azonban azt tapasztaljuk,
hogy ez egészen így még sem történik. Az okát nem messze kell
keresnünk.
A meglépésnek az a sajátsága van, hogy az azt intéző
félnél az önérzetet és egyéb szellemi tehetségeket serkenti, mű­
ködésbe hozza s ezáltal annak állapotát , ha az még oly gyöngén
állana is, javítja, míg ezzel szemben az ellenfélt a legtöbb esetben
nem engedi kellő elhatározáshoz jutni. S ez a tétel nemcsak
a hadvezérekre nézve áll, hanem minden egyes harcosra nézve
is, mivel a meglépésnek épen az a sajátságos hatása van, hogy
az összetartozóság kötelékeit szétszakítja s a hadsereg tömör
egységét az azt alkotó egyediségekre bontja fel.
Sok függ attól az általános viszonytól, melyben a két ellenfél
egymáshoz áll. Ha közülök egyik, már általános erkölcsi érte­
kénél fogva, ellenfelét túlszárnyalni képes, a meglepetés alkal­
mával nagyobb sikerre van kilátása és győzelmet fog aratni oly
esetben is, midőn más csak kudarcot vallott volna.

TIZEDIK FEJEZET.

A cselről.
A csel, mely valamely rejtett szándékot tételez fel, az egyenes
és nyílt cselekvésnek époly ellenlábasa, mint az éle a közvetlen
bizonyítéknak. A csel tehát a rábeszéléssel vagy az erőszakkal
nem azonos, hanem inkább a csalással áll rokonságban, mivel
ennek épúgy, mint a cselnek, rejtett szándéka van. Sőt állít­
hatjuk, hogy a csel, ha sikeres, nem is egyéb, mint csalás ; ha
különbözik tőle is annyiban, hogy közvetlenül nem szószegő,
mint az. A cselvető ugyanis áldozatának ítéletét ejti zavarba,
úgy hogy az tévedését önmagának tulajdoníthatja. Mondhatjuk
166

tehát : miként az éle eszmék és fogalmakkal kápráztat, úgy a

csel cselekményekkel űz szemfényvesztést.
Az első tekintetre indokoltnak látszik, hogy a hadászat a
cseltől nyerte legelső elnevezését1 és valóban nagy változások
mellett is, melyeken a háború fogalma általában a görög klasz-
szikus kor óta úgy külső formában, mint lényegében is végig
ment, fentebbi elnevezés még ma is annak legbensőbb lénye­
gét tárja fel. Ha ugyanis az erőszak tényleges alkalmazását,
vagyis mindazt, mit az »ütközét« alatt értünk, a »harcászat«
körébe tartozónak mondjuk s »hadászat« alatt általában véve
azt a művészetet értjük, mely az ütközeteknek kellő ügyességgel
való tervezése és elrendezése körül jár el, úgy állíthatjuk, hogy
a kedély világ szellemein kívül, minő a lángoló dics vágy, mely
mint az erős acélrugó, a lelkületet folyton feszültségben tartja,
vagy minő az erős akarat, mely a kívülről jövő befolyásoknak
csak nehezen enged stb., semmi más egyéni képesség sem alkal­
mas a hadászati tevékenységnek oly helyes irányt adni s abba
oly pezsgő életet önteni, mint épen a csel. Már az az általános
törekvés is, hogy ellenfelünket meglepjük, cselvetésre utal, mert
hisz minden meglepetésnek kisebb-nagyobb mértékben csel­
fogás az alapja.
Bármily kívánatosnak látszik azonban a háború sikerének
érdekében, hogy az ellenfelek furfangos tevékenység, ügyesség
és cselfogások tekintetében egymást mintegy felülmúlni igyekez­
zenek, mégis azt tapasztaljuk, hogy ilynemű versengések a há­
borúban csak nagyon ritkán — elvétve — fordulnak elő, illetve :
ha ily törekvések a feleknél tényleg vannak is, azok a viszonyok
és körülmények okozta nehézségek és akadályok tömegéből ki­
bontakozni csak ritkán képesek. Ennek okát nem is kell olyan
nagyon messze keresnünk s az körülbelül ugyanazokban a
körülményekben található fel, melyek (az előbbi fejezetben
előadottak szerint) a meglépés akadályai.
A hadászat ugyanis csak a harcok (ütközetek) elrendezé­
sére s az ezekre vonatkozó rendszabályokra terjedvén ki, egyedül
csak puszta szavak vagy nyilatkozatokból álló cselekményeket,
miként azok a hétköznapi életben előfordulnak, nem ismer. Már
pedig a cselvető főleg az ilyen olcsó, mibe sem kerülő hitegeté­
sekkel ámítja el az ő közönségét.
A háborúban ugyan szintén megtörténhetik, hogy az ellenfél
félrevezetése céljából színleges terveket kovácsolnak, tettetett
parancsokat osztogatnak, koholt híreket szándékosan juttatnak
az ellenség tudomására stb. Ámde ezeknek a dolgoknak hatása
a hadászat terén általában véve oly csekély, hogy azokat saját
kezdeményezésből sohasem, csak épen egyes, mintegy önként
kínálkozó alkalommal szokás használni.
Ahhoz, hogy ilyen álcselekmények (mint pl. ütközetek
színleges elrendelése stb.) az ellenségre hatást gyakoroljanak,
már tetemes idő- és erőáldozat szükséges, mely a szándé­

1 Stratégia (görögül: oiootTiiyíot) = cselvetós, cselfogás.

 167

költ cél nagyságával növekszik. Minthogy pedig ily áldozatot

rendszerint egyik fél sem akar kockázatni, a hadászati tünte­
tések (demonstárciók) legnagyobb része célját téveszti. És
tényleg mindig veszélyes dolog marad nagyobb haderőket hosz-
szabb időn át csak puszta tüntetésekre alkalmazni, mivel nagy
a valószínűség, hogy a tüntetés kárbavész, eredmény nélkül
marad s kénytelenek leszünk az e célból fölhasznált erőket a
döntő ponton nélkülözni.
Ez elmélkedés száraz valóságát a hadvezér nagyon is érzi
s vajmi hamar beleún az efféle furfangokba. A kényszerűségnek
rideg komolysága legtöbbnyire a közvetlen cselekvésre utal,
úgy hogy játékra nem marad sem időnk, sem terünk. Vagyis
más szóval : a hadászat sakktábláján a báboknak nincs meg az
a mozgékonyságuk, mely a cselvetés és cselszövés főeleme.
Ebből pedig az következik, hogy a találó és helyes ítélő­
képesség s éleslátás a hadvezérnek sokkal hasznosabb és lénye­
gesebb tulajdonságai, mini a furfang, bár alapjában véve ez
utóbbi az ügynek csak akkor válik ártalmára, ha az — mint
igen gyakran előfordul — más, hasznosabb tehetségek rovására
fejlődött ki.
Minél gyöngébbek azonban a szellemi erők, melyek fölött
a hadvezér rendelkezik, annál hajlandóbb lesz a cselhez
folyamodni ; az egészen gyöngének s kicsinynek, kinek elő-
vigyázata és bölcsessége már mitsem használ, kinek minden
művészete már kudarcot vall, a csel utolsó menedékként kínál­
kozik. Minél kétségbeejtőbb a helyzete, minél inkább van egyet­
len végső erőfeszítésre ráutalva, annál hajlandóbbá válik arra,
hogy merészségével a cselszövést párosítsa. Minden amúgy is
hiábavaló számítást abbahagyva, későbbi bánattól mitsem
tartva, a merészség és csel hadd fokozzák egymást, hogy ekként
egy ponton oly sugárt egyesítsenek, mely képes lesz még esetleg
gyújtani.

TIZENEGYEDIK FEJEZET.

Az erőknek egyesítése a térben.

A legjobb hadászat az, mely azt tartja : hogy mindig jó
erősek legyünk és pedig mindenekelőtt általában, azután a döntő
ponton. A hadászat terén tehát nagy haderő létesítésen kívül,
mely nem függ mindig a hadvezértől, a legfőbb és egyszersmind
a legegyszerűbb törvény az, hogy erőinket együtt tartsuk.
A haderő zömétől semmit se különítsünk el, ha csak ezt az el­
különítést valamely fontos cél nem parancsolja. Ezt az elvet
erősen tartsuk szemünk előtt s szolgáljon nekünk biztos vezér­
fonalul.
Hogy az erők megoszlása mily okszerű feltételek alatt me­
het végbe, azt e mű folyamán fokozatosan fogjuk megismerni.
Alikor majd azt is látjuk, hogy az általános elvnek nem mindbn
168

háborúban vannak azonos következményei, hanem hogy e követ­

kezmények a háború célja és eszközei szerint változnak.
Hihetetlennek látszik s mégis nem egyszer, hanem számta­
lanszor fordult már elő, hog;y a haderőket csakis valami szokásos
hagyomány homályos befolyása következtében forgácsolták
szét, anélkül, hogy a szetforgácsolásnak tulajdonkép okát lehe­
tett volna adni.
Ha az összes haderő egy úttartását mint szabályt állítjuk
fel s minden szétválasztást és elkülönítést csak oly kivételnek
tekintünk, melynek mindig kellő okát kell adnunk, akkor nem­
csak a föntemlített fonákságot fogjuk kerülni, hanem a szét­
választás csalfa indokai süket fülre is fognak találni.

TIZENKETTEDIK FEJEZET.

Az erőknek egyesítése az időben.

A fogalom, melyet itt szóba hozni kívánunk, a gyakorlati
életben már igen sok félreértésre adott alkalmat s azért elem­
zését nem tartjuk feleslegesnek.
A háború ugyanis nem egyéb, mint két ellentétes erőnek
egymással való összeütközése, miből önként következik, hogy a
nagyobb erő a gyöngébbet nemcsak megsemmisíti, hanem azt
útjában magával is ragadja. Ebből pedig újból az következik,
hogy a háborúban az erőrészek egymás után (successív) történő
alkalmazása ki van zárva és sarkalatos elve, hogy az össze­
ütközésre szánt összes erők egyszerre hozassanak működésbe.
S ez tényleg a valóságban sincs másképen, de csak annyi­
ban, amennyiben az ütközet valóban az erőművi lökemhez
(összeütközéshez) hasonlít. Amidőn azonban az ütközet az egy­
mást megsemmisítő, ellentétes erők tartós kölcsönhatásából áll,
a tartós hatás kedvéért az erőrészeknek egymásután történő al­
kalmazása elképzelhető.
Ez a harcászatban több okból, de főkép azért fordul elő,
mivel a harcászat alapja a lőfegyver.
Ha az ellenségnek 500 emberével szemben részünkről 1000
embert állítunk a tűzharcba, az összveszteséget mindkét fél vesz­
teségei adják.
Ezer ember kétszer annyit lő, mint 500 ; másfelől azonban
1000 emberre irányzott lövések közül — mivel feltételezhető,
hogy utóbbiak sűrűbben állanak — több lövedék is talál.
Ama feltevés mellett, hogy az 1000 emberre irányzott lö­
vések közül kétszer annyi talál, mint az 500 emberre irányzottak
közül, a két fél vesztesége egyforma volna.
Vagyis egy példával előállva : mind az 1000, mind az 500
ember közül 200—200 ember válnék harcképtelenné. Ha már
most az 500 főből álló ellenfél mögött a tartalékban még to­
vábbi 500 katona lenne — mely a harcba nem vonatott bele
— az összetűzés után mindkét félnek épen 800—800 embere
maradt volna, melyekből azonban az egyik félnél 500 ember
teljes tölténykészlettel és teljes erőben maradt volna meg, míg
a másik félnél az egész 800 főnyi csapat felbomlásban, töltény
nélkül és meggyöngülve állna szembe ellenségével.
Ennek ellenében az a föltételezésünk, hogy ezer embert
épen csak a nagyobb létszám folytán kétszerannyi veszteség
érne, nagyon is sántikál; a nagyobb veszteség bizonyára a z t a
felet fogja érni, mely 500 katonát tartalékba helyezett; továbbá
az esetek többségét alapul véve, áll az is, hogy az 1000 ember­
nek talán már az első pillanatban fog sikerülni az ellenfelet
állásából kikergetni és hátrálásra bírni. Vájjon ez a kétrend­
beli előny ellensúlyozza-e azt a hátrányt, hogy 800 főnyi
bomlófélben levő csapattal oly ellenséggel állunk szemben,
mely észievehetőleg nem gyöngébb és 500 főnyi egészen friss
csapat fölött rendelkezik, — azt már semmiféle analízis meg­
oldani nem képes.
Ezért e tekintetben legjobb a tapasztalathoz fordulni s
merjük állítani, hogy minden, a hadviselésben csak kissé jártas
tiszt általában véve azt a felet fogja előnyben levőnek tekinteni,
mely friss haderők fölött rendelkezik.
A felhozott példából meggyőződhettünk tehát arró l: hogy
igen nagy erőknek alkalmazása a harcban hátrányossá válhat p
mert bármily nagy előnyökkel kecsegtessen is a számbeli túl­
súly az ütközet első pillanatában, talán már a következő pilla­
natban megkeserüljük azt.
Ez a veszély azonban épen csak addig tart, míg általában
a csapatnál a rendetlenség, a felbomlás és gyöngülés állapota^
egyszóval az a válság, mely minden ütközet alkalmával, még
a győztes félnél is, előáll.
E válság ideje alatt arányban álló friss csapatoknak
megjelenése a harc színhelyén döntőleg szokott hatni.
Mihelyt azonban a győzelemnek ez a válságos állapota
megszűnt s a csapatoknál csak a győzelemnek lelket emelő
érzete maradt fönn, akkor a friss erő már nem képes a vesz­
teséget helyrehozni s a vereségbe önmaga is belesodródik.
A megvert hadsereget másnap már erős tartalék sem képes
győzelemre segíteni.
S itt a hadászat és harcászat közti igen lényeges elvi különb=
ségre bukkanunk.
A harcászati, tehát az ütközet folyama alatt s annak
vége előtt elért eredmény még nagyobbrészt ama fönérintett
válság, vagyis a gyöngülés és felbomlás állapotában áll elő, míg
a hadászati eredmény, vagyis az egész csata összeredménye : a
kivívott győzelem (akár kicsi, akár nagy legyen az) már e válság
tartamán kívül esik.
Más szavakkal : a hadászati eredmény csak akkor áll
elő, ha a részleges ütközetek sikerei önálló egésszé alakultak
ekkor azonban a válság állapota már elmúlt, az erők vissza­
nyerték eredeti alakzatukat s csak annyival gyöngültek meg,,
amennyi köz ülök tényleg megsemmisült.
170

Ebből a különbségből következik, hogy az erőrészek

'egymásután történő alkalmazásának csak a harcászat terén van
helye, míg a hadászat terén az erők egyidejűleg alkalmazandók.
Ha ugyanis a harcászatban az első sikerrel még nem
érhettünk el döntő eredményt és így a következő pillanat
eseményeiről tartanunk kell : világos, hogy az első pillanat
sikere érdekében épen csak annyi erőt fogunk alkalmazni,
amennyi arra elegendőnek látszik ; a többi erőt pedig a tűz­
és ökölharc pusztító elemétől távol tartjuk oly célból, hogy
az ellenség friss erőivel saját friss erőinket állíthassuk szembe,
vagy pedig az ellenség meggyöngült csapatait saját friss erőink­
kel győzhessük le.
Ámde máskép van ez a hadászat terén.
Itt egyrészt a dolognak rosszra fordulásától egykönnyen
tartani nem lehet, mert — mint fentebb láttuk — a siker
bekövetkeztével a válság egyúttal megszűnt ; másrészt pedig
a hadászati erők mindenike szükségképen nem is gyöngül,
mert a saját erőink közül itt épen csak az a rész gyöngül
meg, mely az ellenséges erőkkel tényleg harcászatilag össze­
zördül, vagyis részlet-ütközetbe bocsátkozik.
Oly hadtestek, melyek a többi túlsúlya miatt az ütkö­
zetbe csak kevésbé vagy épen nem vonattak be s az ütközet
kimenetelére (sorsára) puszta jelenlétükkel gyakoroltak ha­
tást : a döntés bekövetkezte után, állapotukban mi vál­
tozást sem tüntetnek fel s újabb célokra (ütközetekre) époly
használhatók lesznek, mintha egészen tétlenek maradtak volna.
Hogy ilyen — mintegy csak a fölényt biztosító — had­
testek milyen nagy befolyással lehetnek az általános sikerre,
eléggé világos és bővebb magyarázatot nem igényel ; sőt azt
is könnyen beláthatjuk, hogy ily erők puszta jelenléte még a
harcszerű összeütközésben levő erőink veszteségét is tetemesen
apaszthatja.
Ha tehát a hadászatban a veszteség nem nagyobbodik a
felhasznált erők arányában, sőt inkább — mint épen láttuk —
a veszteség annál a félnél lesz kisebb, mely nagyobb erőket
alkalmaz s az utóbbi részére a siker is nagyobb mérvben biz-
tosíttatik : önmagától következik, hogy a hadászat terén
alkalmazandó haderő bármily nagy, sohasem lesz felesleges
ús hogy ennek a harcba jutó részei egyidejűleg lépjenek mű­
ködésbe.
Ezt a tételt még más szempontból is meg kell vizsgálnunk.
Eddig csak magáról az ütközetről, a tulajdonképeni hár­
mas tevékenységről szóltunk.
Most még az embereket, az időt és a teret, melyek ama
tevékenység tényezőiként szerepelnek, valamint e tényezők
befolyásának mérvét is tekintetbe kell vennünk.
Fáradalmak, megerőltetések és nélkülözések a háborúban
lényegileg a harchoz nem tartozó, de azzal elválaszthatlan
kapcsolatban álló és főleg a hadászat terén mutatkozó rom­
boló elemeknek tekintendők.
 171

Igaz ugyan, hogy ezek a harcászat terén is — még pedig

a legnagyobb mértékben — felvetik fejüket, minthogy azonban
a harcászati mozzanatok csekélyebb időtartamúak : ezek az
elemek csak rövid, tehát gyenge s figyelembe nem vehető
hatást fejtenek ki.
A hadászatban azonban, hol idő és tér nagyobb mérveket
öltenek, az említett hatás nemcsak észrevehetővé, hanem
gyakran döntővé is válik. Gyakori eset, hogy egy győzelmes
hadsereg sokkal többet veszít betegségek, mint ütközetek
által.
Ha a hadászat terén mutatkozó romboló elemeket épúgy
szemügyre vesszük, miként a tűz- és ökölharc romboló hatását
a harcászat terén, arra a következtetésre juthatnánk : hogy
mindazok a csapatok, melyek ama romboló elemek hatáskörébe
jutnak, a hadjárat, vagy pedig ezen belül valamely hadászati
esemény be végeztével, bizonyos fokig meggyöngülnek, úgy
hogy valamely a színtérre lépő friss erő a háború további
sorsára döntő befolyást fog gyakorolni.
Ebből pedig újból az következik, hogy a hadászat terén
épúgy mint a harcászat mezején, az első siker kivívására
minél kevesebb haderőt alkalmazzunk és a friss erőket a
háború végső mozzanatai részére, a döntő pillanatokra tartsuk
fenn.
Ennek a kérdésnek kellő méltatása és eldöntése céljából az
azt alkotó fogalmakkal kell tisztába jönnünk. Először is kü­
lönbséget kell tennünk ama csapatok között, melyek teljesen
frissek és még nem működtek, valamint azok között, amelyek
a veszély körletében vannak és erősítésre szolgálnak.
Kevés olyan hadjárat folyik le, amelynek vége felé nem
állana érdekében úgy a győztes félnek, mint a legyőzöttnek,
hogy friss erőkhöz jusson, sőt ez igen sok esetben döntő
hatású kérdés lesz. Azonban nem erről van itt szó, mert
hiszen az erők ilyetén gyarapítására a hadjárat végével nem
lenne szükség, ha azok már kezdetben elég nagyok lettek
volna. De az a kérdés, vájjon a hadszínhelyen a háború vége
felé beérkező új hadsereg erkölcsi értéke a már ott levő harc­
edzett seregénél magasabb színvonalon áll-e, épen úgy, amint
a harcászati tartalék valóban felette áll az ütközet által már
sokat szenvedett csapatoknak.
Erre nézve nézetünk az, hogy a friss hadsereg értéke
általában véve nem áll a régi fölött. Mert ha a veszteségek,
illetve vereségek a csapatok erkölcsi értekét csökkentik is,
ezzel szemben a győzelmek ép annyira növelik azt, úgy hogy
ezek a különböző határok általában véve kölcsönösen egyen­
súlyozzák egymást s ezek tömkelegéből csak a harcedzettség
marad meg oly tiszta nyereség gyanánt, mely a csapatoknak
a háború folyama alatt sajátjává válik. Különben is itt inkább
csak a győzelmes hadjáratok jöhetnek tekintetbe, mivel oly
esetekben, midőn már előre a háború szerencsétlen lefolyá­
sától kell tartani, már eleve hiányzik a kellő nagyságú haderő,
172

úgy hogy a haderő egy részének tartalékba helyezéséről szó

sem lehet.
A következő kérdés az : vájjon a veszteségek, melyek a
haderőt általában fáradalmak és nélkülözések folytán érik, a
haderő nagyobbodásával arányban növekednek-e úgy, miként
azt az ütközetnél láttuk ?
Erre a kérdésre határozott »nem«-mel kell felelnünk.
A fáradalmakat ugyanis legnagyobb részt azok a veszélyek
szülik, melyek többé-kevésbé a háború minden egyes moz­
zanatát áthatják. Már most ha szem előtt tartjuk, hogy a
hadsereg harcászati és hadászati szolgálata épen abban áll,
hogy ezekkel a veszélyekkel minden alkalommal szembeszálljon
s a veszély közepette biztosan működjék, állíthatjuk, hogy
ez a szolgálat annál nehezebbé válik, minél gyöngébb a had­
sereg, ellenben annál könnyebbé lesz, minél nagyobb a túlerő,
mellyel az ellenséggel szemben rendelkezünk. Ez kétség be-
vonhatlan tény. Oly hadjárat, melyet sokkal gyöngébb
ellenféllel viselünk, sokkal kevesebb fáradságba fog kerülni,
mintha azt époly erős vagy pedig épen erősebb ellenféllel
viselnők.
Ennyit a fáradalmakról.
Másképen van ez a nélkülözésekkel. Ez utóbbiak főkép
az élelemhiányból s a csapatoknak (rossz szállásokban vagy
táborokban való) elhelyezéséből erednek. Mindkét hiány bizo­
nyára annál érezhetőbbé lesz, minél nagyobb a hadsereg vala­
mely ponton. Kérdjük azonban, nem szolgáltatja-e épen a
túlerő a legjobb eszközt arra, hogy a hadsereg jobban kiter-
jeszkedhessék s ennélfogva magának jobb élelmet és elhelye­
zést is biztosítson ?
Midőn Napóleon hadseregét 1812-ben Oroszországban tör­
tént előnyomulásánál példátlanul nagy tömegben egy út­
vonalon egyesítette s ezáltal époly példátlan nélkülözéseknek
tette ki : ilyképen bizonyára azon szokott elvénél fogva
cselekedett, hogy a döntő ponton mindig a lehető legnagyobb
erőt fejtse ki. Annak tárgyalása, hogy a most jelzett alka­
lommal ezt az elvet túlságba vitte-e vagy sem, nem ide ta r­
tozik ; bizonyos, hogy a császárnak a jelzett nélkülözéseket
kikerülendő, hadseregét csak nagyobb kiterjedésben kellett
volna meneteltetni ; e tekintetben Oroszországban nem volt
s bizonyára a legtöbb esetben máshol sem lesz akadály.
Ebből a felhozott példából tehát még nem lehet érvet ková­
csolni annak bebizonyítására, hogy túl nagy erőknek egy­
idejű alkalmazása azoknak gyengítését idézné elő. Föltéve
azonban, hogy az időjárás zordsága s a háborúval együtt járó,
elkerül hetlen fáradalmak tényleg bizonyos gyöngülést idéztek
elő a hadseregnek abban a részében is, mely mint túlerő valamely
későbbi célra rendelkezésre állhatott volna, kérdés : vájjon a
haderő e részének gyöngülésénél nem sokkal nagyobbak lesz­
nek-e azok az előnyök, melyeket a haderő túlsúlyával oly sok­
felé érhetünk el ?
 173

Az egyidei alkalmazás előnyei bizonyára kárpótolnak ben­

nünket az esetlegesen a gyöngülés és nélkülözések okozta
veszteségekért. És itt még egy körülmény van, melyről nem
szabad megfeledkeznünk.
A részleges ütközetnél minden különös nehézség nélkül
hozzávetőleg ki lehet számítani azt az erőmennyiséget, melyre
valamely elérendő nagyobb siker céljából szükség van s
ennélfogva előre meg lehet jelölni azokat az erőket is, melyek
fölöslegesekké fognak válni. A hadászatban ezt kiszámítani nem
vagyunk képesek, mivel a hadászati működés sikerét oly
pontosan s oly közelről körvonalozni nem lehet. Az az erő­
mennyiség tehát, mely a harcászatban fölöslegesnek tűnik
fel, a hadászatban arra fog szolgálni, hogy azzal a sikert
alkalomadtán eredményesebbé tegyük. Hiszen a siker nagy­
ságával a nyereség százaléka is nagyobbodik s az erők tú l­
súlya által oly eredményre tehetünk szert, melyet az erők
bármily szorgos gazdálkodásával sohasem értünk volna el.
Napóleonnak 1812-ben épen rengeteg túlerejénél fogva
sikerült Moszkváig előrehatolnia s ezt a fővárost bevennie ;
ha ő e túlerővel az orosz hadsereget még meg is semmisít­
hette volna, Moszkvában valószínűleg oly békét köt vala,
melyet semmi más úton-módon el nem ér. Ezt azonban csak
úgy mellesleg és azért hozzuk fel, hogy a fölvetett kérdést
tisztázzuk, nem pedig bizonyítás okából, mivel utóbbi célból
hosszasb fejtegetések szükségeltetnének, melyeknek itt helyük
nem lehet.
Különben is e fejtegetéseinknél csak az erők egymás­
után való felhasználását tartjuk szem előtt s nem szólunk itt
még a tulajdonképeni tartalékról, mely utóbbi fogalom a
mostani fejtegetéseink fogalmi körével mindenütt szomszédos
ugyan, de mégis egészen más dolog, mint azt a következő
fejezetben látni fogjuk.
Itt csak annyit kívántunk bebizonyítani, hogy míg a
harcászatban a haderőt a puszta alkalmazás és pedig ta rta ­
mának mérvéhez képest fokozatosan gyengíteni képes, tehát
az idő az eredmény körül tényezőként szerepel : ez a hadá­
szatban feltétlenül nem áll, mivel annak a romboló hatásnak,
melyet az idő e téren a haderőkre gyakorol, részint épen a
haderők nagy tömege következtében sokkal kevesebb jelentő­
sége van, részint pedig más módon egyenlítődik ki.
A hadászatnak tehát nem lehet feladata, hogy az időt
önmagáért szövetségesül szegődtesse olyképen, hogy hadseregé­
nek részeit egymásután alkalmazza.
Azért mondjuk, hogy »önmagáért«, mivel az időnek a had­
viselő felek egyikére igenis lényeges értéke van ama egyéb
körülmények miatt, melyeket magával hoz, ez azonban más
oldalra tartozik s erről későbben, mint fontos körülményről,
meg is emlékezünk.
Az általunk kifejtett törvény tehát a következő :
Mindazon erők, melyek hadászati célra szánvák és tényleg
174

rendelkezésre állanak, e célra egyidejűleg alkalmazandók ;

ez az alkalmazás annál tökéletesebb és eredményesebb, minél
kevesebb időre van szükség.
Mindazonáltal a hadászatban is van helye a nyomatékos
eljárásnak s ezt annál kevésbé lehet hallgatással mellőznünk,
mivel a végleges sikert főleg csak az új erők szüntelen való,
tehát folytonos fejlesztése idézi elő.
De ez szintén más fejezetnek tárgya és itt erről épen
csak azért teszünk említést, nehogy az olvasó az erőknek ezt
a folytatólagos alkalmazását az »egymásutáni alkalmazással
cserélje össze.
S most a »hadászati tartaléka megbeszélésére térünk át,
mely eddigi fejtegetéseinkkel igen közeli vonatkozásban áll.
Csak ennek tárgyalása folytán fognak eddigi fejtegetéseink
egész összefüggésükben feltűnni s kellő világításba helyeztetni.

TIZENHARMADIK FEJEZET.

Hadászati tartalék.
A tartaléknak kettős rendeltetése van : az egyik az, hogy
a harcot megújítsa, illetőleg a harc tartamát meghosszab­
bítsa, a másik pedig az, hogy váratlan esetekben tevékeny­
ségbe lépjen.
Az első rendeltetés az erőnek harcvonalanként való vagy
pedig más szóval lépcsőzetes alkalmazását tételezi fel és ezért
a hadászatban elő sem fordulhat .
Például : az a hadtest, mely pusztán a harc meghosszab­
bítására szolgál és ebből a célból várakozó állást foglal, a
fogalom szerint nem hadászati, de harcászati tartalék, mint­
hogy az ütközet vezetőjének van alárendelve.
Az az eset azonban, amidőn valamely hadtestet oly pontra
irányítunk, amelyet az ellenség már-már elfoglalt, nyilván
a második rendeltetés osztályába sorolható s pedig azért,
mert az e ponton kifejtendő ellenállás mérvét előre meg­
határozni nem lehetett.1
És mivel a hadászat terén is beállhat az a szükség, hogy
előre nem látható esetekre megfelelő csapatokkal rendelkez­
zünk, következésképen e téren ott, ahol előre nem látható
esetek képzelhetők, hadászati tartalékoknak tényleg van is
helyük.
A harcászat terén, ahol az ellenfél rendszabályait leg-
többnyire csak megfigyelés útján vehetjük észre, ahol minden
bokor, a hullámos terepnek minden mélyedése csapatokat
rejthet magában, előre nem látható esetekre mindig készen
kell lennünk, hogy azután azokat a pontokat, melyek gyen­
géknek mutatkoznak, utólagosan megerősíthessük s általában
1 Az eredetiben a 4. kikezdés megelőzi a harmadikat.
 175

a csapat eloszt ást az ellenség rendszabályaihoz képest hajtsuk

végre.
Az ily eseteknek a hadászatban is elő kell fordulniok,
mert a hadászati cselekmény a harcászattal közvetlen kap­
csolatban áll. Némely rendelkezés a hadászatban is csak
megfigyelés, csak bizonytalan, napról napra vagy óráról
órára beérkező hírek, az ütközetek tényleges eredménye alap­
ján történik. Ezért a hadászat vezetésének is egyik lényeges
feltétele, hogy az uralkodó bizonytalanság foka szerint bizonyos
csapatok későbbi alkalmazásra tartassanak vissza.
A védelem általában, de különösen a folyó vagy hegy-
vonalak védelmezése határozottan megkívánja, hogy hadá­
szati tartalékok álljanak rendelkezésre, mert ez esetekben
többnyire bizonytalanság közepette működünk.
Minél messzebb távozik azonban a hadászati tevékenység
a harcászatitól, annál kisebb a bizonytalanság, míg végre
ott, ahol a hadászat a politikával határos, teljesen elenyészik.
Az, hogy az ellenség csatára készülve, oszlopait hova
vezeti, csak látásból ismerhetjük majd fel ; azt, hogy vala­
mely folyamon hol fog átkelni, a kevéssel azelőtt fogana­
tosított intézkedéseiből tudjuk meg ; azt pedig, hogy biro­
dalmunkat mely oldalról akarja megtámadni, az újságok,
még mielőtt egy pisztolylövés eldördült volna, kürtölik
világgá.
Ebből láthatjuk, hogy minél terjedelmesebbek a rend­
szabályok, annál kevésbé lehet azokat titokban tartani. Az
idő és tér oly tág, a cselekményt szülő viszonyok pedig oly
ismeretesek s változatlanok, hogy az eseményt idejében tudjuk
vagy tudhatjuk meg.
Ezért tehát a hadászat terén fölfelé haladva, a hadászati
tartalék szükségessége elesik.
A legmagasabb hadászatban tényleg vajmi kevés hasznát
vesszük e tartaléknak.
Ugyanis láttuk, hogy a részleges ütközet eredménye keveset
számít és csak az ossz ütközetnek van döntő hatása. De még
az ossz ütközet eredménye is nagyon viszonylagos, aszerint,
amint az a csapat, amely fölött győzedelmeskedtünk, az ellen­
séges haderő kisebb vagy nagyobb és jelentékenyebb részét
alkotja. Valamely hadtest elvesztett ütközete a hadsereg
győzelme által mindig jóvátehető, sőt megtörténhetik, hogy
a hadsereg elvesztett csatáját egy jelentőségteljesebbel nem­
csak helyrehozzuk, de szerencsés eseménnyé változtathatjuk
is át, miként erről az 1813. hadjáratban a kulmi két nap is
tanúskodik. Ezt senki sem vonhatja kétségbe. De époly
világos, hogy a győzelemnek (a sikeres ossz ütközet) annál
önállóbb hatása lesz, minél jelentékenyebb ereje volt a le­
győzött félnek ; ezt szem előtt tartva, áll az is, hogy az egy­
szer szenvedett vereséget egy későbbi eseménnyel jóvátenni
bizonyos határon túl már alig lehet. Ha pedig a vereséget
egy későbbi eseménnyel jóvátenni nem lehet, miként ennek
176

igazságát később be is bizonyítjuk, akkor egy hadászati ta r­

talék kikülönítése tényleg mit sem használhat.
Az eddigi két megállapítást még azzal a harmadikkal toldjuk
meg, hogy míg a harcászatban a fődöntésnek természetsze­
rűleg a cselekmény vége felé kell bekövetkeznie, addig a
hadászatban a döntés az erőknek egyidejű alkalmazása tör­
vényénél fogva (mely szükségképen nem kell, hogy az utolsó
legyen) majdnem mindig a cselekmény elején történik.
E három irányban végzett vizsgálódások végeredményei
hangosan és meggyőzőleg hirdetik, hogy a hadászati tartalé­
kok alulról felfelé, tehát a hatáskör terjedtével mindinkább
nélkülözhetővé, céltalanná, sőt veszélyessé válnak.
Állítottuk, hogy a hadászati tartalékok gondolata veszé­
lyessé, észszerűtlenné válhatik.
Melyik pillanatban ?
Akkor, ha e tartalék a fődöntésnél nincs kéznél.
Míg a harcászatnak a tartalék az az eszköze, mellyel
nemcsak az ellenségnek előre nem látott intézkedéseit ellen­
súlyozni, de az ütközetnek szintén soha előre nem lát­
ható eredményét azon ponton, ahol az szerencsétlenné válik,
jóvátenni képes, addig a hadászatnak — legalább ami a
fődöntést illeti — erről az eszközről le kell mondania, mert
azokat a hátrányokat, melyek valamely ponton előállanak,
rendesen csak más pontokon nyert előnyökkel ellensúlyoz­
hatja s csak ritka kivételes esetekben azzal, hogy egyik
pontról a másikra irányít csapatokat. Ezért a hadászatnak
sohasem szabad azzal a gondolattal foglalkoznia, hogy az ily
előre nem látott hátrányt majd egy, e célra visszatartott
erővel fogja ellensúlyozni.
A hadászati tartalék eszméjét észszerűtlennek mondtuk.
Ez oly bizonyos, hogy e két fejezetben nem is vettük
volna vizsgálódás alá, ha más alakba burkolva nem lenne
tetszetős és nem vették volna gyakran igénybe.
Az egyik hadászati bölcsességet és előrelátást lát benne,
a másik e gondolatot elveti és általában a tartalék, tehát a
harcászati tartalék eszméjét is botornak mondja.
Ezt az eszmezavart a valóságban sokszor észlelhetjük.
A hadászati tartalék hiábavalóságának fényes példája a
következő :
1806-ban Jenő württembergi herceg vezénylete alatt
hadászati tartalék gyanánt 20.000 poroszt összpontosítottak a
Markban.
Ez az erő kárba veszett, mert későn érkezvén a Saulé­
hoz, hasznát nem vehették.
Hasonlóan ferde felfogásra vallott a poroszoknak az az
eljárása is, hogy dél és keleti Poroszországban 25.000 katonát
hagytak vissza azzal a célzattal, hogy a katonákat későbben
hadilábra állítva, hadászati tartalék gyanánt fogják felhasználni.
Ezekből a példákból látnivaló, hogy nem szélmalmok
ellen harcolunk.
 177

TIZENNEGYEDIK FEJEZET.

Gazdálkodás az erőkkel.
Alapelvek és nézetek ritkán fogják a megfontolás útját
mértani vonallá szűkíteni.
A megfontolás és a cselekvés számára legtöbbnyire tág tér
nyílik. De így van ez az élet minden gyakorlati művészeténél.
A szépség vonalai számára szegvények és rendezők nem
léteznek !
A kört és ellipszist nem létesítheti az algebra.
A tett mezején majd ítéletünk finomabb tapintatára
bízzuk magunkat, mely a természetes éleslátás által létrehozva,
s a gondolkozás által fejlesztve, a helyest úgyszólván öntudat­
lanul találja el, majd a szabályokat egyszerűsítve csak útmu­
tatókként használja fel, majd pedig valamely módszerre támasz­
kodunk.
Csak a szellem egy bizonyos fogását, csak az útmutatót
látjuk mi is ama nézőpontban, hogy minden erőt igénybe
vegyünk és egy se maradjon tétlenül.
Akinek csapatja ott van, ahol nem akad dolog, akinek
csapatja menetel, vagyis parlagon hever, midőn az ellenség
verekszik, az rosszul gazdálkodik. Ily értelemben véve, erő-
pazarlásról is beszélhetünk, mely rosszabb, mintha az erő cél­
szerűtlenül használtatnék. Ha egyszer cselekedni kell, minden
rész cselekedjék; mert a legcélszerűtlenebb tevékenység is
leköti az ellenséges erő egy részét, holott a semmittevő erő a
pillanatra nézve veszendőbe megy.
E nézetünk szoros összefüggésben van az utolsó három
fejezettel ; ugyanegy igazságot hirdet azokkal, csakhogy álta­
lánosabb szempontból és egyetlenegy képzetbe összeszorítva.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET.

A mértani elem.
Hogy a háborúban a mértani elem, »az alak« mily fontos
befolyást gyakorol a csapatok felállítására nézve, bizonyítja az
erődítés művészete, amelyben a mértan majdnem egyedül
uralkodik.
De a harcászatban is nagy szerepet játszik ! Alapja a szű-
kebb értelemben vett harcászatnak, vagyis »a csapatok moz-
gadozását szabályozó tannak«, a tábori erődítészetben, vala­
mint »az állásokról és az állások megtámadásáról« szóló tanban
pedig annak szögei és vonalai a szóvivők.
Igaz, hogy belőle sok mindent hamisan alkalmaztak, sok
minden pedig puszta játék volt ; de a mai harcászatban, mivel
az ellenséget minden ütközetben át akarjuk karolni, újból, bár
178

egyszerű, de folyton ismétlődő alkalmazása mellett nagy sze­

repet játszik,
Nagy szerepet játszik, de mégsem olyat, mint a várvívó
harcban, mert nyílt téren vívott harcban minden mozgéko­
nyabb és az erkölcsi erők, az egyéni vonások, valamint az esély
erősebb befolyást gyakorolnak.
Még kisebb szerepe van a hadászatban, bár nem tagadjuk,
hogy úgy az erők felállításának alakzata, mint az országok és
államok alakja itt is nagy súllyal jön tekintetbe. De a mér­
tani elv e téren mégsem oly döntő, mint az erődítés művé­
szetében és nem oly fontos, mint a harcászatban.
Hogy befolyása a hadászat terén miben nyilvánul, majd
ott mondjuk el, ahol e befolyás előáll és méltánylást érdemel.
E fejezetben csak ama különbségre hívjuk fel a figyelmet, mely
ez irányban a harcászat és hadászat között fennáll.
A harcászatban az idő és a tér vajmi hamar az abszolút leg­
csekélyebbre szorul össze. Ha valamely csapatot oldalban és hát­
ban támadunk meg, nem sok idő múlva beállhat az a pillanat,
amidőn e csapatnak visszavonulnia, sőt harcolnia is lehetetlen.
Ezért szükséges, hogy a támadó a védőnek ily helyzetbe
hozatalát, a védő pedig ebből a helyzetből való menekülést
vagy pedig a bekövetkezhető ily helyzet meggátlását tűzze
ki célul, ami mindkét részről csak a csapatoknak mértani
felállítása által valósítható meg.
Másként áll a dolog a hadászatban. A hadszínhely egyik
végéről a másikra nem lődöznek a hadakozó felek és sokszor
hetek, sőt hónapok múlnak el, míg a hadászati megkerülés
érvényesül; de különben is a térségek kiterjedt voltánál fogva
még az is kérdés marad, vájjon a helyes pontra jutnak-e majd
a megkerülő csapatok.
A hadászatban tehát a mértani elemre fektetett tervezetek
hatása sokkal kisebb, mint a harcászatban és bizonj^osak lehe­
tünk afelől, hogy az egyszerű eszközökkel elért eredmény na­
gyobb hatást fog ígérni, mint efféle kombináció, mert az egy­
szerű eszközökkel kivívott előny hatásossá válik még mielőtt
a megkerülés azt ellensúlyoznál vagy megrontaná. Ezért mi
megdönthetetlen igazságnak tekintjük, hogy a hadászatban
többet érünk el, ha sok és jelentős ütközetben győzedelmeske­
dünk, mintha az ütközeteket mesterséges hadászati alakzatok
segélyével rendezzük.
Az újabbkori elmélet épen az ellenkező nézetet tette ked­
venc témájává, mert azt hitte, hogy ezzel a hadászatnak
nagyobb fontosságot kölcsönöz. A hadászok persze e dologban
a szellem magasabb tevékenységét látták s minduntalan alkal­
mazták abban a hiedelemben, hogy ezáltal a háborút neme­
sebbé, illetőleg tudományosabbá teszik.
A tökéletes elmélet egyik főfeladatának valljuk, hogy az
efféle korlátoltság tekintélyét lerombolja.
És mert a mértani elem az, mely a dőreségnek tápot nyújt,
helyén levőnek találtuk erről tüzetesen szólani.
 179

TIZENHATODIK FEJEZET.

A hadműveletek szüneteléséről.
Ha a háborút oly műveletnek tekintjük, amelyben a had­
felek megsemmisíteni akarják egymást, úgy szükségképen
mindkét félnek fel kell egymást keresnie ; de mivel a viszonyok
a két félre nézve sohasem lehetnek teljesen egyenlők, követ­
kezik, hogy míg az egyik az előrenyomulást folytatja, a másik
abbahagyja. Az előrenyomulás váltakozva is történhetik ;
ebből megint az következik, hogy az nyomul előre, aki ked­
vezőbb viszonyok közé jutott.
Feltéve tehát, hogy a hadvezéreknek a kölcsönös hely­
zetről teljes tájékozásuk van, akkor az egyiknek rögtöni cse­
lekvésre, a másiknak a kedvezőbb pillanat bevárására kell
szánnia magát, mivel lehetetlen, hogy az előrenyomulás vagy
megállás mindkettőnek egyformán álljon érdekében.
Amidőn a fentebbiekben bevezettük, hogy egy és ugyan­
azon hadmíveleti szándéka a két hadvezérnek nem lehet, nem
azért tettük ezt, hogy az általános ellentétesség törvényét
mutassuk be, amely esetben a második könyv 5. fejezetében
állítottakkal ellentétbe jöttünk volna, hanem azt akartuk be­
bizonyítani, hogy mindkét hadvezért ugyanaz a dolog bírta
elhatározásra. Tudniillik az a remény, hogy javítani, illetőleg
ama félelem, hogy a jövő rosszabbítani fogja a helyzetet.
De még abban az esetben sem fog beállani a hadmíveleti
szünetelés, ha mindkét fél számára teljesen egyforma körülmé­
nyeket tételezünk fel, vagy mondjuk, ha a hadvezérek a
kölcsönös helyzet félreismerése folytán egyformáknak látják
is a viszonyokat.
A különböző politikai célok kizárják ezt az eshetőséget.
Politikailag véve, az egyik fél szükségképen támad, mert
kölcsönös védelmi szándék nem szül háborút . A támadónak
tevőleges, a védőnek pusztán nemleges célja v a n ; az előbbit
illeti meg tehát a cselekvés, mert csak cselekvéssel érheti el
célját.
Ha tehát a hadfelek egyforma viszonyok közt lennének is,
mégis a politikailag támadót tevőleges célja cselekvésre kény­
szerítené.
Ez elképzelés szerint tehát a hadmíveletek szünetelése
ellenmond a dolog természetének ? Amiként két ellenséges
elem szüntelenül azon van, hogy megsemmisítse egymást,
amiként a tűz és víz addig küzdenek egymással, míg az egyik
el nem enyészik, úgy két szembenálló hadsereg sem tehet
másként.
Mit mondanának oly viadorok felől, kik órák hosszant
mozdulatlanul tartják egymást átkarolva ?
A hadmíveleteknek tehát a felhúzott óraműhöz hasonlóan
kellene lefolyniok.
180

Ámde bármily vad természete legyen is a háborúnak, az

emberi gyengeségek láncán veszteg marad.
Az itt mutatkozó az az ellenmondás, hogy az ember keresi
és teremti a veszélyt, amelytől tulajdonképen fél, senkit sem
fog meglepni.
Ha a hadtörténelemben lapozgatunk, általában véve látni
fogjuk, hogy voltaképen a szakadatlan előretörekvés a cél felé,
vagyis a cselekvés, a háborúban a kivételes, a szünetelés, a semmit-
tevés pedig a rendes állapot.
Ügy látszik, mintha ez a tétel megcáfolná alkotott fogal­
munk helyességét.
De csak látszik !
Mert ha igaz is, hogy a történelem a legtöbb esetben a
cselekvést kivételesnek tünteti fel, másrészt olyan példát is
felmutat, mely nézetünk mellett szól.
A francia forradalmi háborúk gondolatunk helyességének
realitását nemcsak mutatják, de szükségességét bizonyítják is.
E háborúkban, de főleg Bonaparte hadjárataiban az erély-
nek oly foka mutatkozott, amelyet a háború természetes tör­
vényének vallottunk.
Már pedig, ha a szükséges erély kifejtése lehetséges volt.
akkor az szükséges is.
Valóban miként is lehetne igazolni az erőelhasználást a
háborúban, ha nem a cselekvés volna a cél ?
A pék kemencéjét csak akkor fűti be, ha kenyeret akar
sütni ; a lovat csak akkor fogjuk a kocsi elé, ha kocsizni
akarunk.
Hát a háború követelte erőfeszítés egyedül azért történjék,
hogy az ellenséget csak hasonlóra kény szerítsük ?
Elég ennyi az általános elv igazolásául !
Most nézzük az elv módosításait, amennyiben ezek a dolog
természetében rejlenek s nem függnek az egyéni esetektől.
Három ellensúlyozó okot tudunk megnevezni, amelyek a
gyors vagy a szakadatlan cselekvést nem engedik meg.
Az első ok — mely a cselekvés gépezetét folytonosan meg­
állítani igyekszik s ekként hátráltató elvvé válik — az emberi
szellem természetes félénkségében s határozatlanságában rejlik.
Ez egy oly neme a nehezéknek az erkölcsi világban, melyet
nem a vonzó, hanem a visszataszító erő, t.i.a veszély- és felelős­
ségtől való idegenkedés hoz felszínre.
A háború lángelemében a közönséges természetek nehéz­
kesebbek és ezért a lökemeknek erősebbeknek és gyakoriabbak-
nak kell lenniök, ha azt akarjuk, hogy folytonos tevékenység
jöjjön létre. A felfegyverkezés céljának puszta hangoztatása
ritka esetekben fogja a nehézkességet legyőzni s ha valamely
harcias, vállalkozó és erélyes szellem nem áll a hadak élén, ha
e szellem a háborúban nem úgy érzi magát, mint a hal a vízben,
vagy ha valamely nagy felelősség felülről nem gyakorol nyo­
mást, a szünetelés napirenden, az előrenyomulás pedig kivé­
teles dolog lesz.
 181

A másik okot az emberi belátás és ítélet tökéletlenségében

találjuk, mely a háborúban nagyobb ám, mint más téren.
Hiszen azt sem állíthatjuk, hogy minden pillanatban a
saját helyzetünk felől tisztában vagyunk, hát még az ellen­
ségé felől, amelyet, mert lepel borítja, csak kevés jelből lehet
kitalálnunk. Innen van azután az, hogy sokszor mindkét fél
egy és ugyanazon dologban előnyt lát, holott az csak az egyik
számára hozhat nyereséget. Ennek következtében mindkettő
bölcs cselekedetnek véli, ha a jövő pillanatra halasztja teen­
dőjét.
A harmadik ok, mely megakasztó művezetként szerepel
és időről időre teljes szünetelést eredményez, a védelem nagyobb
erejében keresendő.
»A« gyengének érzi magát arra, hogy »B«-t megtámadja,
de ebből nem az következik, hogy »B« oly erős, hogy támadást
intézhet »A« ellen. A védelemből származó erőtöbblet, nem
csak hogy veszendőbe megy támadás esetén, de az ellenfél
javára szolgál, miként képletesen szólva a + b és a — b külön-
bözete 2 b-vel egyenlő.
így azután megtörténhetik, hogy a két fél nemcsak lát­
szólagosan, de tényleg is gyenge a támadásra.
Ekként aztán a gondoskodó okosság, valamint a túlságos
nagy veszélytől való félelem a háború közepette kényelmes
álláspontot nyújtanak a szünetelés számára és arra, hogy a há­
ború természetes vadsága megfékeztessék.
Ámde ezeket az okokat nagyon erőltetetteknek kellene ne­
veznünk, ha azokat a régebbi kornak csekély érdekekből kelet­
kezett háborúira vonatkoztatnánk, amelyekben kilenc tizedrésze
az időnek henyélésre ment el.
E jelenségnek indokát, amiként már »a háború célja és
lényegéről« szóló fejezetben említettük, abban a befolyásban
találjuk, melyet az egyik fél követelése és a másik hadviselő
rész állapota és hangulata a háború vezetésére gyakorol.
Ezeknek a dolgoknak oly nagy befolyásuk lehet, hogy a
háborút félmunkává teszik. Sokszor a háború nem más, mint
fegyveres semlegesség« vagy »megfélemlítési eszköz« bizonyos
alkudozások sikeres keresztülvitele céljából, vagy pedig »gyenge
kísérlet valamely kis nyereség bezsebel és éré«, hogy azután
összetett kézzel várhassuk be a dolog végét, vagy végtére nem
egyéb, mint szövetséges viszonyunkból reánk háramló kelle­
metlen kötelesség.
Mindezekben az esetekben, amidőn az érdek kölcsönözte
impulzus csekély, az ellenségeskedés elve gyönge, amidőn az
ellenfélnek csak kevés kárt akarunk okozni, viszont tőle csak
keveset tartunk, röviden : amidőn nagy érdekekről nincsen
szó, a kormányok nagy összegeket nem is tesznek a kártyára.
így származik a lanyha hadviselés, amelynél az igazi
háború ellenséges szelleme láncra verve tesped.
Minél inkább sülyed ilyet énképen a háború félmunkává,
annál jobban nélkülözi az elmélet az okoskodásra szükséges
182

alapot, mert ebben az esetben az esetlegességek száma növeke­

dik, a szükséges dolgok száma pedig fogy.
Mindazonáltal az ilyen hadviselésben is van okosság, sőt
mondhatjuk, hogy játéka itten változatosabb és terjedtebb lesz.
A nagy pénzben folyó hazárdjáték garasokba menő társas­
játékká válik.
És szörnyű dolog, hogy ezt a teret, amelyen a hadviselés
kicsinyes, mitsem mondó dolgokkal tölti az időt, előőrs harco­
kat rendez, melyek a komoly és tréfa közt foglalnak helyet,
hosszú lére bocsájtott intézkedéseket ad ki, melyek teljesen
üresek, majd állásokat foglal, majd meneteket tesz, amelyeket
aztán utólagosan a tudományos «jelzővel illetnek azért, mert sze­
gényes okuk nyomára nem jutnak az emberek s a józan paraszt-
ész rendeltetésük felől nincsen tisztában; ismételjük, ezt a teret
nevezi némely elméletíró a valódi hadművészet otthonának !
A régi háborúk e csel- és ellen vágásaiban, fél-és negyed-
szúrásaiban az elmélet egyetlen és szent célját, a szellemnek
az anyag fölötti fölényét látják s a mostani háborúkat oly durva
ökölcsapásoknak tekintik, amelyekből mit sem tanulhat az
ember és amelyek a régi háborúkhoz képest visszaesésnek
mondhatók.
E nézet époly kicsinyes, mint a tárgya !
Ahol nagy erők, szenvedélyek hiányoznak, ottan persze
az okosságnak könnyű játéka van.
De kérdjük : óriási erők vezetése, a hajónak szélvészben és
viharban való kormányzása nem tételeznek-e fel erős szellemet ?
Hát a vitőrvívást, a félháborút, nem öleli-e fel a nagy
háború ?
Nem úgy viszonylik-e a félháború a valódihoz, miként
az emberek mozgása a hajó mozgásához ?
És hallgatag nem áll-e az, hogy az ily hadviselési mód csak
úgy folytatható, ha az ellenség dolgát rosszul végzi.
De ki áll jót, hogy az ellenség a mi kedvünkért mindig
rosszul fog működni ?
Hát a francia forradalom nem szerzett-e nekünk meglepe­
tést e régi művészetünknek képzelt biztossága közepette és
nem dobott-e minket Chalonstól Moszkváig ?
És Nagy Frigyes nem rázta-e fel hasonlóan az osztrákokat
régi hadi szokásaik nyugalmából és nem rázkódtatta-e meg
birodalmunkat ?
Jaj annak a kormánynak, mely félpolitikával és láncra-
vert hadművészettel oly ellenre bukkan, aki, miként a nyers
elem, saját erején kívül más törvényt nem ismer !
Ebben az esetben tétlenségünk és könnyű életünk csak az
ellenség javára fog szolgálni s nekünk nehéz lesz a viador állá­
sából az atléta állásába átmenni.
Egy csekély lökés az ilyen ellenség részéről s mi . . . a föl­
dön fekszünk.
A felhozott indokokból kivüáglik : hogy a háborúban nem
egyhuzamban, de lökemszerűen folynak le a hadműveletek és
 183

hogy az egyes véres cselekmények között a megfigyelés szünete

áll elő, melyben a hadfelek kölcsönösen a védelem állapotában
vannak, kitűnik továbbá, hogy rendszerint az egyik felet a
magasabb célból eredő támadási elv előnyomulásra készteti,
úgy hogy ennek folytán viselkedése némileg módosul.

TIZENHETEDIK FEJEZET.

A mai háborúk jellege.

Ama tekintet, mellyel a mai háborúk jellegének adózunk,
nagy befolyást gyakorol minden, de főleg a hadászati terve­
zetre.
Mióta Napóleon szerencséje és merészsége minden régeb­
ben használt közönséges eszközt halomra döntött, elsőrangú
államokat majdnem egyetlen csapással megsemmisített ;
mióta a spanyolok szívós harcukban megmutatták, hogy a
nemzet fegyverbe szólítása, a népfölkelés nehezített körülmé­
nyek között is mire képes ;
mióta Oroszország 1812-iki hadjáratával megtanított arra,
hogy nagy kiterjedésű birodalom nem hódítható meg (amit
egyébként korábban is lehetett volna tudni) és hogy a siker
valószínűsége nem minden körülmények között csökken abban
a mértékben, amint csatákat, fővárosokat és tartományokat
vesztünk el (amit eddig a diplomaták szentül hittek és ezért
rögtön készek is voltak rossz békét is megkötni), de hogy saját
országunkban sokszor akkor leszünk legerősebbek, ha az ellen­
ség támadó ereje ellankadt és a védelemből óriási erővel mehe­
tünk át a támadásra ;
mióta továbbá Poroszország 1813-ban megmutatta, hogy
a közönséges hadsereg számra nézve a milic (honvéd) rendszer
segélyével, hatszorosan emelhető és hogy a milic az ország
határán belül és kívül egyaránt jól használható ;
mióta mindezek az esetek megmutatták, hogy az állam ere­
jét, a háború erejét és a csapatok erejét mennyire növeli a
nemzet szíve és érzelme ;
mióta a kormányok ez említett segédeszközöket meg­
ismerték, nem várható, hogy azok jövőben : a lét veszélyezte­
tése, vagy pedig a heves dics vágy előidézte háborúkban fel ne
használtassanak.
Hogy azokat az háborúkat, melyek kölcsönösen a nemzeti erő
teljes súlyával viseltetnek, más alapelvek szerint kell tervezni,
mint amazokat, melyekben álló hadseregek voltak egymással
szemben, könnyen belátható.
Ezelőtt az álló hadseregeket a hajóhadakhoz, a szárazföldi
haderőt a tengeri haderőhöz lehetett hasonlítani az államhoz
való viszonyukban és ezért a szárazföldi hadművészetnek bizo­
nyos mértékben olyan íze volt, mint a tengeri harcászatnak.
Most már nem így áll a dolog !
184

TIZENNYOLCADIK FEJEZET.

Feszültség és pihenés.

A háború dynamikus törvénye.

E könyv tizenhatodik fejezetében láttuk, hogy a legtöbb
hadjáratban több időt fordítottak a szünetelésre és pihenésre,
mint a cselekvésre.
Ha — amiként az előbbi fejezetben említettük — a mai
háborúknak más is a jellegük, mint régentén, mindazonáltal
ezeket is több-kevesebb szünetek szakítják meg.
E körülmény arra indít bennünket, hogy a két állapot
lényegét közelebbről vizsgáljuk meg.
Ha a hadmíveletek szünetelnek, vagyis ha a hadfelek egyike
sem akar valami tevőlegest, akkor pihenés és következésképen
egyensúly, de persze a legtágabb értelemben vett egyensúly áll
elő, amelynél nemcsak a fizikai és erkölcsi haderők, de az ösz-
szes körülmények és érdekek is tekintetbe veendők.
Mihelyest a hadfelek egyike újólag valamely tevőleges célt tűz
ki magának és ebben munkálkodik, még ha e munkálatok csak az
előkészületekre vonatkoznának is, mihelyest továbbá az ellenség
e célt ellensúlyozza, az erők feszültsége áll elő és addig tart, míg
az egyik célját feladta, vagy pedig a másik annak engedte.
A döntés után, mely mindenkor a mindkét részről tervezett
ütközetek hatásában rejlik, a hadtesteknek egy vagy más irány­
ban történő mozgása következik be.
Ha e mozgás megszűnik, akár azért, mert külső akadá­
lyokon tört meg, akár azért , mert. belső súrlódások vagy újonnan
keletkezett ellensúlyozó dolgok akasztanák meg, ismét csend áll
be, vagy pedig új feszültség és döntés s ezután újra mozgás,
de az ellenkező irányban.
Az egyensúlynak, feszültségnek és pihenésnek ez a speku­
latív megkülönböztetése a gyakorlati cselekvésre lényegesebb,
mint az az első pillanatban látszik.
Most pedig azt mondjuk, hogy a pihenés és egyensúly
állapotában is létezhetik tevékenység, ámde ezt nem az álta­
lános nagy cél, de alkalmi indok idézi elő. Az ily tevékenység
jelentékeny ütközeteket, sőt nagy csatákat is ölelhet fel ; de
ezeknek más természetük és következésképen más hatásuk is
van, mint a rendes ütközeteknek.
A feszültség állapotában levő hadfelek összetűzése mindig
hatékonyabb, mert itt több az akaraterő és nagyobb a körül­
mények nyomása, azonkívül pedig ebben az esetben minden elő
van készítve az erős akcióra (mozgásra). A döntés — mondhat'-
nők — nagyon hasonlít a jól bedugaszolt, légmentesített robban­
tószer hatásához, míg a pihenés állapotából közvetlenül tör­
ténő nagy esemény csak a szabad levegőn szétrobbant lőpor
hatásával lesz egyenlő.
 185

A feszültség állapota természetesen — mint ez már ma­

gától értetődik — különféle fokozatban képzelhető és ennek
következtében a pihenés állapota felé annyira közeledhetik,
hogy az utolsó fokozatban tőle alig különbözik.
E vizsgálódás leglényegesebb haszna az a következtetés,
hogy a feszültség állapotában történő minden intézkedés és
pedig a feszültség foka szerint hatványozva fontosabb és ered­
ményesebb, mint a hasonló intézkedés a pihenés állapotában.
Az ágyúzás Valmynál nagyobb eredménnyel járt, mint
a hochkirchi csata.
A védelemre képtelen ellenség részéről nekünk átengedett
területen biztosabban érezzük magunkat, mint ott, ahonnan
az ellenség egy jobb körülmények között keresendő döntés
céljából vonult vissza.
Az előnyomulásban levő hadászati támadással szemben
valamely tévesztett menet vagy hiányos állás vészt hozó lehet,
míg a pihenés állapotából közvetlenül eredő ily támadásnak
nagyon szembetűnőnek kell lenni, hogy csak általában is fel­
hívja az ellenfél munkásságát.
Régentén a legtöbb háborúban az egyensúlynak ez az
állapota volt a rendes, a cselekvés pedig a kivételes dolog.
E háborúk csak kevés és egymástól távol eső gyenge feszült­
ségekkel voltak telítve, úgy hogy eseményeiket ritkán kísérték
nagy eredmények : gyakran csak a fejedelemnő születésnap­
jának ünneplésére rendezett (Hochkirch), vagy a fegyverbecsü­
letben esett csorba kiköszörülése céljából vívott (Kunersdorf)
vagy hadvezéri hiúságból (Freiberg) felajánlott és elfogadott
ütközetekből állottak.
Követelmény gyanánt tekintjük, hogy a hadvezér e külön­
féle állapotokat helyesen felismerje és meg legyen a kellő tapin­
tata, hogy azok szellemében működjék.
Az 1806-iki hadjáratban az ellenkezőt tapasztaltuk. Abban
az óriási feszültségben, amidőn mindenki a döntést kívánta,
s amidőn csak ennek és következményeinek kellett volna a
hadvezér lelke előtt lebegnie, oly rendszabályokat hoztak javas­
latba és vittek tényleg keresztül (a franki szemvételezés),
amelyek legfeljebb csak az egyensúly helyzetében lettek volna
indokolhatók. Ezek a tévedésbeejtő, a tevékenységet abszorbeáló
rendszabályok és szemlélődések következtében az egyedüli
mentőeszközök veszendőbe mentek.

Vizsgálódó (spekulatív) megkülönböztetésünk elméletünk

felépítésére szükséges volt, mert mi mindent, amit a támadás
és védelem viszonyairól és végrehajtásáról mondunk, az erők­
nek a feszültség és mozgás válságteljes állapotára vonatkozta­
tunk és mert mi az egyensúly állapotából eredő tevékenységet
csak korolláriumnak tekintjük.
A krízisből kifolyó tevékenység az igazi háború, az
egyensúlyból származó csak halvány visszsugara annak.
 NEGYEDIK KÖNYV.

Az ü t k ö z e t r ő l .
ELSŐ FEJEZET.

Áttekintés.
Miután az alábbi könyvben azokat a tényezőket vett ük
szemügyre, melyek a háború leghatásosabb elemeiként szerepel­
nek, most már az ütközetet, vagyis a tulajdonképi harci tevé­
kenységet fogjuk vizsgálódás alá venni, mely fizikai és szellemi
hatásánál fogva az egész háború célját majd egyszerű, majd
pedig összetettebb módon öleli fel. A harci tevékenységben
és annak hatásaiban tehát a háborúnak valamennyi — előzőleg
tárgyalt — elemeit újból fel fogjuk találni.
Mivel az ütközet összetétele a harcászat körébe tartozik,
itt az összhatás megismerésének kedvéért csak általában vizs­
gáljuk. A gyakorlati alkalmazásban minden ütközetnek köze­
lebbi célja szerint más-más alakulása van ; ezeket a közelebbi
célokat csak későbben fogjuk megismerni. Az ütközetek saját-
lagosságai azonban, az ütközetek általános (közös) tulajdonságai­
hoz viszonyítva, többnyire csak jelentéktelenek s így az ütköze­
tek többsége egymáshoz nagyon hasonlít. Nehogy tehát az
általánosakat helyenként ismételni kényszeríttessünk, azokat
vizsgálódás alá vesszük s csak azután fogjuk a különleges dol­
gokat megbeszélni.
A következő fejezetben mindenekelőtt pár szóval a mai
csatának harcászati lefolyását kell jellegeznünk, mert ez adja
az alapot az ütközetről alkotott fogalmunkhoz.

MÁSODIK FEJEZET.

A csata mai jellege.

A harcászat és hadászatnak általunk meghatározott fogal­
mai szerint természetesnek fog látszani, hogy abban az esetben,
ha az előbb említettnek jellege koronként módosul, ennek a mó­
dosulásnak utóbb említettre, vagyis a hadászatra is befolyás­
sal kell lennie. Ha (a két fogalom közt megállapított szoros
 187

kapcsolatot szem előtt tartva) a harcászat terén előforduló

jelenségek egyik esetben egészen más jellemvonásokat (jelleget)
mutatnak fel, mint a másikban, észszerűleg esetről esetre más
jellegűeknek kell lenniök a hadászat terén előforduló jelen­
ségeknek is. Azért nagyon fontosnak látszik, hogy a döntő
csatát, még mielőtt annak a hadászat által való értékesítésé­
vel megismerkednénk, mai, vagyis újabbi alakjában vegyük
vizsgálódás alá.
Mi történik jelenleg rendszerint a döntő csatában ?
A csapatok nagy tömegekben egymás mellé és mögé
sorakoztatnak, azután az egésznek egy aránylag csekély része
fejlődésbe megy át, hogy tűzharcot vívjon az ellenséggel.
A tűzharc, olykor-olykor szuronyrohamok és lovas tám a­
dások által megszakítva és ide-oda tolva, órákig tart ; ez
idő alatt a tűzharcot vívó csapatokat, ha lövedékeiket ellődöz-
ték vagy másként váltak Iá égett salakká, eltávolítják és má­
sokkal pótolják.
Ily módon a csata mérsékelt tűzzel, nedves lőpor módjára
lassan ég el és ég mindaddig, míg a csatatérre az éj fátyola
borul és a harcoló feleket nyugalomra inti. Elekor a küzdő
felek mérlegelni kezdik, hogy mennyi harcképes katonája
maradt még egyiknek is, másiknak is, vagyis mennyi van
még meg azokból a testekből, melyek kiégett vulkánok mód­
jára önmagukba össze nem estek ; továbbá számba veszik :
hogy tér tekintetében Iá mennyit nyert vagy veszített s meg­
fontolják : hogy a hát biztonságával miképen áll a dolog.
Ezután az eredmények, egyetemben azokkal az egyes be­
nyomásokkal, melyeket képzeletünk szerint a bátorság és gyáva­
ság, eszélyesség és ostobaság nálunk és az ellenségnél szült vagy
szülhetett, egyetlen egy összbenyomássá torlódnak össze s
megfogamzik az elhatározás, amelynek kifolyásaként vagy
odahagyjuk a csatatért, vagy pedig másnap megújítjuk a
csatát.
E rajz, meíy csak az alapvonást tárja fel, de teljes rész­
letes képet nem nyújt, a támadó és védő félre egyaránt vonat­
kozik s nem kell belőle törülni semmit, amidőn a különleges
cél, terep stb. által indokolt részlet vonásokat beilleszteni,
megfesteni akarjuk.
Az a körülmény, melynél fogva a mai csatáknak a bemu­
tatott jellegük van, nem a véletlen műve, de a hadfelek egy­
forma hadi berendezésének, egyforma hadművészetének, vala­
mint annak is tulajdonítható, hogy a nemzeti érdekek által
ápolt harci elem természetes medrébe vezettetett. E két feltétel
mellett a csaták is mindig meg fogják tartani fenn leírt jelle­
güket.
A mai csatának fenti általános, nagy körvona’akban tör­
tént leírása nem egy helyen lesz hasznunkra, ha az egyes ténye­
zőket, ú. m. az erő nagyságát, a terepet stb. értékük szerint
akarjuk meghatározni. Megjegyzendő azonban, hogy a fenti
leírás csak általános, nagy, elhatározó (döntő) csatákra vonat­
188

kozik ; a kisebbszerű ütközetek jellege hasonlóképen módosult

ugyan az újabb időben, de csak kisebb mérvben. Ennek be­
bizonyítása a harcászatra tartozik ; mindazonáltal alkalmunk
lesz e tárgyat még pár megjegyzéssel bővebben megmagya­
rázni. 1

HARMADIK FEJEZET.

Az ütközetről általában.
Az ütközet a tulajdonképi hadi tevékenység, minden
egyéb működés csak ennek szolgálatában áll. Szükséges tehát,
hogy természetét figyelmes vizsgálat alá vonjuk.
Ütközet általában harcot jelent ; ebben pedig a cél az
ellenség megsemmisítése vagy legalább is legyőzése ; ellenség
alatt pedig általában az egyes ütközetben velünk szemben
álló csapatot értjük.
Ez az ütközetnek tiszta fogalma ; mielőtt azonban bővebb
fejtegetésébe bocsátkoznánk, sok minden egyébről kell még
szólanunk.
Az államot és annak haderejét ugyanis egységnek tekintve,
legtermészetesebbnek látszik, ha a háborút is egyetlen, nagy
ütközet alakjában képzeljük magunk előtt. A vad néptörzsek
egyszerű viszonyai közt ez csakugyan így van. A mi háborúink
azonban nagy és kis, egyidejű és egymás után következő ütkö­
zetek sorozatából állanak. A hadi tevékenységnek ily sok
egyes cselekményekre való szétbomlásának oka ama viszonyok
sokféleségében rejlik, melyekből minálunk a háború keletkezik.
Hisz háborúink politikai végcélja sem mindig egyszerű.
De még ha a végcél egyszerű volna is, maga a hadi tevékeny­
ség a feltételeknek és tekinteteknek oly nagy tömegétől van
függővé téve, hogy a végcél egyetlen nagy csapással el nem
érhető, hanem csak kisebb és nagyobb ténykedések oly sorozata
által, melyek egységes egésszé kapcsoltatnak össze.
Minthogy az egyes tevékenységek az egésznek részét teszik,
mindegyiknek olyan külön célja van, mely által épen az
egészhez fűződik.
Már az előzőkben említettük, hogy minden hadászatitény­
kedés az ütközet alapfogalmára annál az oknál fogva vezethető
vissza, mivel minden hadászati ténykedés a haderőnek alkal­

1 Szerény egyéni véleményünk szerint a XIX. század második

felében némileg más jellegük van a csatáknak, mint amilyent Clausewitz
tár elénk.
Nedves puskaporként lassan elégő tűzharc, amelyben a gyújtó
anyagot újra és újra felfrissítik, jellegzi főként a napóleoni harcvona­
lakkal vívott csatákat* A mostani csaták főjellegét szintén tűzharc
adja meg ; de ezt az inkább széles alakzatot (szárnyankénti felállítással)
mutató tűzijáték bár lassan gyullad, de ha meggyűlt, gyorsan elég s
sokat emészt.
 189

mazását jelenti, a haderőalkalmazásnál pedig mindig az ütközet

gondolata szolgál alapul.
A hadászat terén tehát minden hadi tevékenységet az
egyes ütközetek egységére vezethetjük vissza s ezért csupán
ez utóbbiak céljaival szükséges foglalkoznunk. Az ütközetek
különleges céljaival azonban csak az ütközeteket előidéző okok
tárgyalása alkalmával, tehát nem egyszerre, hanem csak
lassanként fogunk megismerkedni ; itt egyszerűen annak ki­
jelentésére szorítkozunk, hogy minden ütközetnek, legyen az
kicsiny vagy nagy, a maga különleges s az egésznek alárendelt
célja van. Ha pedig ez így van és így van : akkor az ellenség
megsemmisítése, illetve legyőzése tényleg csak eszköz a kitű­
zött cél elérésére.
A most felállított legutóbbi tétel azonban csak formai
igazságot foglal magában, tehát csak látszólagost és csak ama
összefüggés miatt van fontossága, melyben a fogalmak egymás
közt állanak és csupán azért fejtettük, hogy attól újból mielőbb
szabadulhassunk.
Miben áll az ellenfél legyőzése ? Mindig abban, hogy had­
erejét megsemmisítjük, történjék a megsemmisítés halált okozó
csapások által vagy bármi más módon, akár teljes, akár pedig
csak oly mérvben, hogy a harcot tovább ne folytathassa.
Mindaddig tehát, míg az egyes ütközetek különös céljaitól
eltekintünk, mondhatjuk, hogy valamennyi ütközet egyedüli
célja az ellenség teljes vagy részben való megsemmisítésé­
ben áll.
Mi azonban most azt állítjuk, hogy ama különleges cél,
mely minden ütközetre rásüti egyéni bélyegét s az ütközetet
az egésszel kapcsolatba hozza, a legtöbb esetben, de főképen
nagy ütközeteknél csak az általános cél gyenge módosítása,
vagy pedig egy a főcéllal egybekötött mellékcél.
E módosított főcél, vagy mellékcél elég fontos ugyan
arra, hogy az ütközetet egyéni jelleggel ruházza fel, de lényeg­
telen a főcélhoz képest, úgy hogy ha ütközet által épen csak
ama mellékcél lenne megvalósítandó, az ütközet csak kisebb
(lényegtelenebb) részben felelne meg rendeltetésének.
Ha a most előadottak igazak, akkor be kell ismernünk,
hogy az a fent kifejtett tétel, mely szerint az ellenséges had­
erő megsemmisítése csak eszköz s a cél mindig valami más,
csak alaki (formai) igazságot tartalmaz és hogy egészen hamis
következtetésekre vezetne, ha eszünkbe nem jutna mindig :
hogy az ellenséges haderő megsemmisítését a főcél is magában
foglalja és az egyes ütközet célja a főcélnak csak gyönge
módosítása.
Ez utóbbi körülményről való megfeledkezés a legutóbbi
(napóleoni) hadjáratok előtti időszakban egészen téves nézetekre
vezetett s az elmélet e hibás nézet folytán oly tanokba lova­
golta be magát, mintha általában a háborút annak t ula jdon -
képeni eszköze, vagyis az ellenséges hadierők megsemmisítése
nélkül is viselni lehetne.
190

Való ugyan, hogy ily hibás elmélet nem keletkezhetett

volna, ha egyéb hamis feltevéseket nem állítanak fel és a had­
erő megsemmisítésének elve helyébe tett dolgoknak hamis
hatályt nem tulajdonítanak.
Eme téves elmélettel szembe fogunk szállni mindannyi­
szor, valahányszor a következőkben a vonatkozó tárgyi össze­
függés alkalmával szóba fog kerülni ; szükséges volt azonban,
hogy arra már itt eleve is rámutassunk, mivel nem tárgyalhat­
juk az ütközetet anélkül, hogy annak horderejét és valódi
értékét már általánosságban is ki ne emeljük s ne óvjuk meg
olvasóinkat oly tévedéstől, melybe a pusztán formai igazság
ejtheti.
Miként lehessen azonban most bebizonyítani, hogy az
ellenséges haderők megsemmisítése a legtöbb és legfontosabb
esetekben a főfeladat ? Hogyan lehessen megcáfolni azt
az — igen finom — elképzelést, amely szerint lehetségesnek
látszik, hogy valamely kiváló művészeti alakzattal és az ellen­
séges haderőben közvetlenül okozott csekély kártétellel sok
kai nagyobb közvetett kár okozható, vagy pedig kicsiny,
de ügyesen alkalmazott csapásokkal az ellenséges erők meg­
béníthatok s az ellenséges akaratnak más irány szabható,
szóval : hogy van eszköz, mellyel a cél sokkal rövidebb úton
elérhető.
Tény s ezért kétségtelen, hogy az ütközet az egyik
ponton többet ér, mintha az valamely más helyen viva-
tott volna s az egyes ütközetek művészies csoportosítása a
hadászati tudománynak bizonyára főfeladata (vagyis még
helyesebben : a hadászat nem is egyéb, mint az ütközetek
említett ügyes csoportosításának művészete). Ezt tagadni a
legkevésbé sem akarjuk, csupán azt állítjuk : hogy az ellen­
séges haderők megsemmisítése mindig és mindenütt a döntő
elv. Ennek az elvnek kiváló fontosságát be is bizonyítjuk.
Figyelmeztetni kell azonban olvasóinkat, hogy mi a hadá­
szat s nem pedig a harcászat terén állunk ; ennélfogva nem
tárgyaljuk azokat a módokat és eszközöket , melyek segítségével
a harcászat csekély erőmegfeszítéssel nagy eredményekre tesz
szert. A »haderők közvetlen megsemmisítése « alatt itt egy­
szerűen csak a harcászati eredményeket értjük, úgy mint azok
épen jelentkeznek. Tételünk tehát így fejezhető ki : csak nagy
harcászati eredmények által lehet jelent ékeny hadászati sikerre
szert tenni, vagy más szavakkal (mint azt már egyszer elmond­
tuk) : a harcászat terén elért sikernek a hadviselésre nézve
kiváló, elsőrangú fontossága van.
Ennek bebizonyítása pedig épen nem nehéz és ebben a
tételben rejlik, hogy minden összetett vagy művészies erőműkö­
désnek több időre van szüksége, mint az egyszerűnek•
Hogy az összetett működés, ebben az esetben : a lökem,
érvényesüljön, annak idő engedendő, mely alatt valamely ellen-
Jökemnek történni nem szabadna, mivel ez az összetett lökemet
már előkészületeiben megzavarná.
 191

Ha az ellenséget pusztán szenvedőleges és ellentállásra

képtelen tárgynak tekintjük, bizonyos, hogy ilyen ellenében
egy összetett művészies támadás nagyobb hatást fog ered­
ményezni ; mihelyt azonban az ellenség magát valamely egy­
szerűbb támadásra határozza el s azt tényleg foganatosítja r
ezáltal előnyt nyer s a nagy művészies terv megvalósítását
megakadályozza. Azért tehát valamely összetett támadás
értékének meghatározása alkalmával számba kell venni vala­
mennyi veszélyt, mely az ily támadást előkészületei közben
érheti s azt csak abban az esetben szabad alkalmazni, ha biz­
tosak vagyunk, hogy ellenségünk nem fogja valamely rövi-
debb időt igénylő támadás által megzavarni. Mindenkor,
amidőn az utóbbitól tartani lehet, részünkről is a rövidebb út,
vagyis az egyszerűbb lökem választandó. Az egyszerűségben
odáig kell mennünk, amint az ellenség jelleme, körülményei
és más viszonyok azt megkövetelik. Vagyis mellőzve az elvont
fogalmak halvány képleteit s a gyakorlati élet nyelvén szólva :
a gj^ors, bátor és határozott ellenség, amely fajta ellenséggel
szemben a művésziesség előnyeit leginkább igénybe kellene
vennünk, nem fog nekünk időt engedni arra, hogy messze-
terjedő, művészies előkészületeket alkalmazzunk. Ezekkel be-
bizonyítottnak vesszük, hogy az egyszerű és közvetlen tám a­
dásnak az összetett felett határozott előnye van.
Nem azt mondjuk mi itt, hogy az egyszerű támadás mindig
a legjobb, hanem csak azt : sohasem szabad nagyobb feneket
keríteni a dolognak, mint amilyet épen a viszonyok meg­
engednek ; mert ha ezt tesszük, az ellenfél annál bizonyosab­
ban fog minket (egyszerű) gyors támadással fenyegetni, minél
harciasabb a természete. Nem azon kell tehát fáradoznunk,
hogy az ellenséget az összetett és művészies kivitelű tervek
alkotásában túlszárnyaljuk, hanem a sikert ép ellenkező
irányban kell keresnünk, vagyis abban, hogy támadásunk
(lökemünk) mindig rövidebb (gyorsabb) legyen, mint az ellen­
ség támadása.1

1 Lásd a legközelebb következő >>Visszapillantása 1. és 2. pontját.

Midőn Clausewitz a fentebbiekben azokat a tételeket állítja fel,
hogy »általában véve (tehát nem minden esetben) az ütközet főcélja az
ellenség tönkretétele s e cél elérésére egyszerű, illetőleg biztos esz­
közök használandók«, ama hamis nézetek ellen lép fel, amelyek szerint
az eredmény elérésére nem szükséges, hogy drasztikus szerekhez folya­
modjunk, barbár módra vérrel, sok vérrel áztassuk a harcteret, de
eszünk segítségével oly eszközökhöz nyúljunk, amelyek úgyszólván
símán hozzák a sikert. Vérontás nélküli nehézkes hadászati sakkhúzá­
sokkal vélték előbb a célt elérni és mert mindkét fél hasonló nézetet
vallott és mindkettő hasonló eszközzel élt, a nézet helytelensége be nem
bizonyult mindaddig, míg Napóleon a »véres karddal« nem vagdalta
össze a csalfa állítást.
Clausewitz Napóleon hadjárataiból meríti igaz tételeit, ö a kétszer­
kettő álláspontjára tér s azt mondja, hogy az győz, az nyer, aki na­
gyobb hatalmat tud a háború végén felmutatni ; nagyobb hatalma
pedig annak lesz, aki fizikai és erkölcsi fölényben marad ; fizikai és.
erkölcsi fölényben pedig az, aki ellenmondásra többé nem talál. Az.
192

A most letárgyalt két ellentét utolsó alapkövét kutatva,

azt találjuk, hogy az egyik iránynak alapja az eszélyesség,
a másiknak pedig a bátorság. Könnyen jöhetnénk most már
arra a gondolatra, hogy mérsékelt bátorság, nagy eszélyes-
séggel párosulva, nagyobb eredményt létesíthet, mintha közép­
szerű eszélyesség nagy bátorsággal ölelkezik.
De ha ezeket az elemeket észszerűtlen arányban vegyítve el
nem képzeljük, nem áll jogunkban az eszélyességet a bátorság
fölé helyezni abban a birodalomban, melynek neve : veszély,
s amelyben korlátlan hatalommal csak a bátorság uralkodik.
Ez elméleti tárgyalás után csak azt akarjuk még meg­
jegyezni, hogy a fentebbi tételeket a tapasztalatból merítettük.
A történelem elfogulatlan olvasója bizonyára arra a meg­
győződésre fog jutni : hogy valamennyi harcias erény között
a hadviselés erélye a legnagyobb mértékben járult hozzá a
fegyverek dicsőségéhez és sikeréhez.1
Majd a későbbiekben fog kitűnni, hogy alapelvünket, amely
szerint az ellenséges erő megsemmisítése nemcsak az egész
háborúban, de az egyes ütközetben is a fődolog, miként egyez­
tetjük össze azokkal az alakzatokkal és feltételekkel, melyeket
a háborút szülő viszonyok szükségképen követelnek. Egyelőre
csak az elvnek általános fontosságát és jelentőségét kívántuk
érvekkel bebizonyítani, melyek után visszatérhetünk tárgyunk­
hoz : az ütközet tárgyalásához.

NEGYEDIK FEJEZET.

Folytatás.
A megelőző fejezetben azt állítottuk : hogy az ütközetnek
célja: ez ellenség megsemmisítése és külön tárgyalásban igye­
keztünk bebizonyítani, hogy ez az állítás az esetek többsé­
gére s a nagyobb ütközetekre nézve is megáll, mert az ellensé­
ges hadierő megsemmisítése a háborúban mindig a főfeladat.
Azokat az egyéb (különös) célokat, melyek az egyes ütkö­
zetek alkalmával, az ellenséges haderő megsemmisítése mellett
még létezhetnek, sőt többé-kevésbé előtérbe léphetnek, a követ ­
kezőfejezetben fogjuk általánosságban jellemezni és egymás után
megismerni ; itt az ütközet tárgyalásánál azonban azoktól egé-

ollenmondást pedig, mint a példák mutatják, csak az ellenséges érék

véres leküzdésével lehet elnémítani.
Hogy az elnémításra az elmúlt idők nehézkes, a >>többet ésszel
mint erővel« mondásra alapított komplikált eljárás csak akkor alkal­
mas, ha a másik fél szenvedőlegesen, vagy pedig hasonló gondo attó
áthatva viselkedik, mutatja az időre alapított az az egyszerű számítás,
hogy >>a gyorsabb hamarabb ér célhoz !«, mivel pedig az egyszerű
dolog kevesebb időt igényel az előkészületre és végrehajtásra, az egy­
szerűbbel az összetettet nemcsak ellensúlyozni, de működésbe hoza­
talát megakadályozva, fölé kerekedni is lehet.
1 Lásd a »Visszapillantás« 3. pontját.
 193

szén eltekintünk s az ellenség megsemmisítését az egyes ütkö­

zetnek egyedüli és teljesen elegendő célja gyanánt fogadjuk el.
Kérdés: mit értsünk »az ellenséges hadierők megsemmisítése«
alatt ? Bizonyára nem egyebet, mint azt, hogy az ellenséges
haderő a mienkhez viszonyítva nagy mérvben kevesbíttessék.
Ha az ellenség felett számbelileg sokkal erősebbek va­
gyunk, az egyforma abszolút veszteség reánk nézve , kisebb
veszteség lesz, mint ő reá nézve ; ennélfogva ezt már előnynek
tekinthetjük.
Mivel pedig itt — mint a fejezet elején említettük — az
ütközetet minden más mellékcéloktól menten szemléljük, ennél­
fogva azt az esetet sem vehetjük itt számba, midőn az egyes
ütközet az ellenséges haderőket közvetett (bár nagyobb és
hatályosabb) megsemmisítésre használják. Az ütközet céljául
ennélfogva csakis azt a közvetlen nyereséget tekinthetjük, mely
a kölcsönös megsemmisítési mívelet alkalmával javunkra esett.
Ezt a nyereség ugyanis abszolút (feltétlen) nyereség, mely
az egész hadjárat folyamán át ilyen marad s a hadjárat
végén tiszta nyereségként mutatkozik is. A győzelemnek bár­
mely más alakja, illetve módjának oka vagy más célokban
rejtenék, melyektől most egészen eltekintünk, vagy pedig csak
ideiglenes és viszonylagos előnyöket nyújtana. Egy példával
ezt jobban megmagyarázhatjuk.
Ha ellenségünket ügyes intézkedésekkel oly ferde hely­
zetbe sodortuk, hogy az ütközetet saját veszélyeztetése nélkül
tovább nem folytathatja s némi ellenállás után visszavonul :
joggal mondhatjuk, hogy őt e ponton legyőztük ; ha ennél a
győzelemnél ugyanoly arányban ért bennünket veszteség, mint
ellenségünket, akkor a hadjárat befejezése alkalmával eme győ­
zelemnek — ha ugyan ezt az eredményt ily névvel általában
illetni lehet —nyoma nem fog maradni. Az ellenségnek legyőzése
tehát, vagyis annak olyan állapotba helyezése, hogy az ütkö­
zettel felhagyni kénytelen legyen, egymagában nem jön tekin­
tetbe s azért ezt a cél meghatározásánál figyelembe se vehet­
jük ; részünkről csak az a közvetlen nyereség lesz számba
veendő, melyet a megsemmisítés míveleténél a magunk részére
szereztünk. Ide azonban nemcsak az ütközet folyama alatt
mutatkozó veszteségeket kell sorolnunk, hanem azokat is, me­
lyek a legyőzött félnek a harctérről való elvonulása után
közvetlen következményképen állottak be.
Ámde — tapasztalat szerint — köztudomású dolog, hogy
az ütközet folyamán a győztes és legyőzött feleknek fizikai
veszteségei ritkán mutatnak fel lényeges különbségeket ; sok­
szor megesik, hogy a veszteségben épen semmi különbség
sincsen, majd pedig, hogy a győztes félnél van a nagyobb vesz­
teség. A legyőzött félre nézve a nagyobb, érzékeny veszteségek,
vagyis azok, melyek már csak őt egyedül érik, melyekben vele
a győztes fél nem osztozik — csak a harctérről való elvonu­
lásával kezdődnek. A sokat szenvedett zászlóaljak gyenge
maradékai az üldöző lovasság által összeapríttatnak ; elfáradt
194

harcosok visszamaradnak, széttört ágyúk és lőszerkocsik meg­

akadnak, vagy mivel a rossz utak miatt elég gyorsan nem
mehetnek előre, az ellenséges lovasság által ut óléretnek ; egyes
csapatok éjjel eltévednek s az ellenségnek hatalmába kerülnek,
s így a győzelem tényleg leggyakrabban csak azután testesül
vagjás valósul meg, miután már kivivatott.1 Ez utóbbi tétel
ellentmondásnak látszik, de megmagyarázzák a következők :
Mindkét hadakozó félt ugyanis az ütközet folyamában
nemcsak fizikai erőkben éri veszteség, hanem erkölcsi erőik is
meginognak, meggyöngülnek és tönkremennek. Ama kérdés
megbírálása alkalmával : hogy az ütközet tovább folytatható-e,
vagy pedig abbahagyandó, tehát nemcsak az emberekben,
lovakban és ágyúkban, valamint egyéb lőszerekben beállott
veszteség, hanem az a veszteség is számba jön, melyet a le­
győzött félnek a rend felbontása, a bátortalanság felélesz­
tése, az összefüggés és terv megzavarása okoznak. Oly esetek­
ben tehát, midőn a fizikai veszteség a győztes félnél époly nagy
volt, mint a legyőzöttnél, egyedül az erkölcsi erők hanyatlása
okozta a legyőzetést.
Az ütközet folyama alatt a mindkét oldalon nyilatkozó
fizikai veszteségeket mérlegelni nagyon nehéz ; ellenben azt
kipuhatolni, hogy az erkölcsi fölény melyik oldalon mutatkozik,
már könnyebb.
E tekintetben két dolog nyújt támpontokat.
1. A harcterület elvesztése.
2. Az ellenséges tartalékok túlsúlya.
Minél nagyobb mérvben olvadt össze — az ellenség ta rta ­
lékához viszonyítva — saját tartalékunk, annál több erőre volt
szükségünk, hogy az egyensúlyt fenntarthassuk ; e jelenségben
a hadvezér az ellenség erkölcsi fölényét látja s bizonyos keserű
érzés a saját csapatjainak bizonyos fokú kicsinylésének érzése
támadt fel szívében.
A főszempont azonban, mely kivált kép tekintetbe jön, az :
hogy valamennyi csoport, mely a harcban huzamosb ideig
részt vett, többé-kevésbé kiégett salakhoz fog hasonlítani ;
lőszerük elfogyott, ők maguk is megfogjalak, mintegy össze-
aszottak, fizikai és erkölcsi erejük kimerült, bátorságuk pedig
megtört. Ily csapat tehát, — ha szerves egésznek tekintjük
— számbeli fogyatkozásától eltekintve, ütközet után távol­
ról sem lesz az, ami ütközet előtt volt s innen van, hogy az
erkölcsi erők fogyatkozásának mérvét a fölhasznált tartalékok
mennyiségéről lehet a legnagyobb biztossággal fölismerni.
A visszavonulást tehát főképen a harc színterének elvesz­
tése s újabb tartalékok hiánya folytán szokták elhatározni;
ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy más okok, melyek
például a részek összefüggésében, a tervben stb. rejtőzhet­
nek, nem játszhatnak — sőt sokszor döntő módon is — közre.12

1 Lásd a >>Visszapillantása 4. pontját.

2 L á sd a »V iss z a p illa n tá s« 5. p o n tjá t.
 195

Minden ütközet tehát nem egyéb, mint a fizikai és erkölcsi

erőnek kölcsönös véres megsemmisítése, melynél a végen az
lesz győztes, kinek ezekből az erőkből több maradt épségben.
Az ütközetnek sorsára nézve — mint azt már fentebb elő­
adtuk — az erkölcsi erők gyöngülése döntő befolyással volt ; 1
a döntés megtörténte után ez a gyöngülés nem szünetel, hanem
ellenkezőleg folyton növekvő félben van s legnagyobb fokát
csak az-egész ténykedés befejezésével éri el. — Ennek foly­
tán tehát az ellenfél haderejének erkölcsi megsemmisítése egyút­
tal eszköz fizikai erejének gyöngítésére is, ami az ütközet
tulajdonképeni célja. A rend és egység elvesztésével, illetve
felbomlásával az egyes egyének ellentállása csak végzetessé
válik.
A hadseregnek, mint egésznek, bátorsága megtört, az
eredeti feszültség, vagyis a győzelem utáni versengés, amely­
ben a veszéllyel senki sem törődött, megszűnt ; a legyőzöttek
szemében a veszély immár nem kihívás a bátorságra ; sőt el­
lenkezőleg, nehéz csapásnak, büntetésnek tekintik.
A győzelem hatása már a legelső pillanatban is az, hogy
a vesztes fél gyöngévé válik s eltompul, úgy hogy veszélyt
veszéllyel nem cserélhet fel.
Ezt az időpontot kell a győztes félnek felhasználni avég-
ből, hogy ezalatt a vesztes félnek tulajdonképeni fizikai meg­
semmisítését előidézze. Mert csak az marad meg számára biz­
tos nyereség gyanánt, mit ama válságos időpont alatt meg­
nyernie sikerült. Az ellenfél eltűnt erkölcsi erői lassan-lassan
újból visszatérnek ; a rend helyreáll, a bátorság újból megjön
s leggyakrabban a nyert túlsúlyból csak igen kevés marad
meg a győztes fél számára, sőt olykor épen semmi sem, egyes
esetekben pedig, bár ezek nem épen gyakran fordulnak elő,
amidőn a legyőzött félnél a bosszúérzet az ellenséges indulato­
kat nagyobb lángra lobbantja, megtörténhetik, hogy az erkölcsi
túlsúlyt teljesen magához ragadja. Ellenben az ellenfél halot­
taiból, sebes ültjeiből, a foglyokból és az elfoglalt ágyúkból
álló nyereségét a számláról mi sem törüli le.12
A csata folyamában a veszteség inkább a halottak és sebe­
sültek számában áll, csata után azonban főleg ágyúkból és
foglyokból. Az előbb említett veszteség légyőzöttet és győztest
egyaránt ér, holott az utóbbi rendszerint vagy túlnyomó rész­
ben a legyőzöttnél fordul elő.
Az ágyúkat és foglyokat ennélfogva mindenkor a győze­
lem valódi jelvényeinek tekintették s egyúttal ezek a győ­
zelem nagyságának legbiztosabb ismérvei is voltak. Sőt
állítjuk, hogy a győztes fél erkölcsi fölénye is legjobban
tűnik ki ezekből, különösen akkor, ha azokat a halottak és se­
besültek számával összehasonlítjuk, illetve egybevetjük. Ez
összehasonlítás folytán az erkölcsi hatások új tényezője áll

1 Lásd a »Visszapillantás « 6. pontját.

2 Lásd a >>Visszapillantás« 7. pontját.
196

a szemlélő elé. Fentebb ugyanis azt állítottuk, hogy a harcban

s illetve annak első időszakában tönkretett erkölcsi erők lassan­
ként újból helyreállnak s utólag pusztulásuknak semmi nyoma
sem marad fönn. Ez a tétel leginkább az egésznek kisebb
részére nézve áll, kevésbé a nagyobb részekre nézve ; de föl­
téve, hogy még az egész hadsereg is kiheveri a veszteséget>
maga az állam s illetve annak kormánya, melyhez a vesz­
tes hadsereg tartozik, a veszteséget mindig meg fogja érezni,
mivel itt a veszteség már magasabb szempontból s kevesebb
elfogultság mellett mérlegeltetvén, az ellenség által zsákmányul
ejtett hadiszerek (ágyúk) és a foglyokul ejtett harcosok szá­
mából és abból a viszonyból, melyben ezek a csatatéren elhul­
lott és megsebeshitekhez állanak, igen jól és könnyű szerrel
lehet meggyőződni a saját erők gyöngeségéről és elégtelen­
ségéről.
Az erkölcsi erőknek veszített egyensúlyát általában csupán
azért, mivel abszolút értéke nincsen s a siker számbavételénél
biztonsággal fel nem becsülhető, nem szabad kicsinyelnünk ;
ennek-j befolyása ugyanis olyan naggyá válhatik, hogy a többi
tényezőket elementáris erővel és túlsúllyal megsemmisíti.
E hatályánál fogva a hadi tevékenység kiváló céljává válha­
tik,1 miről későbben fogunk megemlékezni. Itt még csak
néhány eredeti körülményét kell figyelembe vennünk.
A győzelem erkölcsi hatása ugyanis a haderők nagyságá­
val és pedig nemcsak egyenlő mértékben, hanem fokonként
növekvő arányban, azaz nemcsak külső terjedelemben, hanem
intenzív erőben is nagyobbodik.
Egy csata vesztett hadosztálynál a rend könnyen helyre­
állítható. Amiként valamely megdermedt testrész a test általá­
nos melege folytán könnyűszerrel újból fölmelegszik, épúgy
a megvert hadosztálynak vesztett bátorsága is könnyen éled
fel a hadsereg bátorságán, ha oda újból visszatér. A kisebb­
szerű győzelem hatása tehát — ha nem is enyészik el vég­
kép — a győzelmes félre nézve részben mégis veszendőbe megy.
Nem így azonban, ha az egész hadsereget érte valamely
szerencsétlen csatában vereség ; ilyenkor az egyes részek az
egésszel együtt omlanak össze. A nagy tűz nagyobb hőfokkal
ég, mint sok kis tűz külön-külön.12
Egy másik viszony, melyet a győzelem erkölcsi súlya meg­
határoz : az a viszony, melyben a szemben volt haderők egy­
máshoz állottak.
Ha kevéssel nagy tömeg fölött győzedelmeskedünk, ez
nemcsak kétszeres nyereséget jelent, de arról is tanúskodik,
hogy oly általános túlsúlyunk van, amelytől a legyőzött fél­
nek a jövőben is tartania kell. A valóságban azonban ez a hatás
alig észlelhető. A cselekvés pülanatában, vagyis a harc folya­
mata alatt ugyanis az ellenség valódi erejéről oly bizonytalan

1 Lásd a >>Visszapillantás« 8. pontját.

2 Lásd a »Visszapillantás« 9. pontját.
 197

és határozatlan, a saját erőkről pedig oly helytelen fogalmak

uralkodnak, hogy a számbeli fölényben levő fél a saját és
ellenfele csapatjai közti aránytalanságot épenséggel nem
vagy csak sokkal kisebb mértékben vallja be s ennek folytán
egy nagy erkölcsi hátránytól legtöbb esetben megszabadul.
Csak későbbi időknek s a történelemnek marad fönntartva, hogy
ama most jelzett erkölcsi erőt a számbeli kisebbségben levő fél­
nél kimutassa, illetve kiemelje abból a homályból, melybe
tudatlanság, hiúság vagy a vezető egyének kiváló előrelátása
is burkolta. Igaz, hogy e késő időkben napfényre hozott erkölcsi
erő a hadsereget s annak vezérét dicsfénnyel övedzi körül, de
a már régen lezajlott eseményekre nézve hatással nem lehet.
Ha pedig a győzelem — mint az imént kimutattuk
— épen az ellenségtől ejtett foglyok és attól elfoglalt ágyúk
stb. mennyiségében szokott mintegy megtestesülni, vagyis
még helyesebben : megjegecedni, alakot ölteni, az ütközetnek
tervezése alkalmával már az igyekezet is arra fog irányulni
s az ellenségnek halottakban és sebesültekben okozandó kár
mintegy csak puszta eszközül fog szolgálni.
Ahhoz a hadászatnak semmi köze sincsen, hogy a most
említett cél az ütközetek tervezésére és azok folyamában teendő
intézkedésekre minő befolyást gyakorol, de az ütközetek el­
rendezése már körébe tartozik. Az ütközetnek elrendezése
pedig említett céllal okozati összefüggésben áll, még pedig a
saját hátvonalunk biztosítása s az ellenség hátvonalának
veszélyeztetése révén.
Ettől az intézkedéstől nagyon is függ a foglyok száma s az
elfoglalandó ágyúk mennyisége. Már pedig sok esetben meg­
történhetik, hogy egyedül a harcászat nem képes a mondott
irányban megfelelni, különösen nem abban az esetben, ha hadá­
szati körűimények gátlólag állanak szemben.
Ama veszély ugyanis, hogy kétfelé kell majd megütköznünk,
valamint az ebből kifolyó még nagyobb veszély : hogy t. i.
a visszavonulási vonalat elvágják, a hadsereg mozdulataira s
az ellenszegülés hatályosságára nagy mértékben bénítőlag hat­
nak és ezért a győzelem és veszteség esélyeire is befolyás­
sal vannak ; továbbá pedig legyőzetés esetén gyakran a leg­
végső határokig, vagyis a megsemmisülésig fokozzák, hatvá­
nyozzák a veszteséget. A hátvonal veszélyeztetése tehát nemcsak
valószínűbbé, hanem ezenfelül még sokban döntőbbé is teszi
a le veret ést.
Ebből pedig az egész hadviselésre kiható az a — mond-
hatnók — igyekezet támad, hogy különösen a nagyobb és ki­
sebb ütközetek alkalmával mindenekelőtt saját hát vonal unkát
fedezzük s az ellenség hát vonalát veszélyeztessük. Ez az igyekezet
pedig magából a győzelem fogalmából következik önként,
mivel — mint láttuk — a győzelem nem épen az ellenség puszta
agyon ütését jelenti.
A most jelzett igyekvésben leljük tehát a harcnak legelső
közelebbi meghatározását. Nem képzelhetünk olyan ütközetet,
198

melynél ez az igyekvés egyszerű vagy kettős alakzatában —

a puszta erőszak alkalmazásával párhuzamban — elő ne for­
dulna ; a legkisebb csapat sem támadja meg az ellenséget
anélkül, hogy hát vonala biztonságáról, illetve visszavonulá­
sáról s a legtöbb esetben az ellenség hátvonalának veszélyezte­
téséről ne gondolkoznék.
Nem terjeszkedhetünk ki már most itt továbbra a tá r­
gyat illetőleg, nem sorolhatjuk fel, hogy hány esetben van
meggátolva az az ösztön abban, hogy egyenes útját kövesse,
nem említhetjük föl itt azokat az eseteket sem, midőn az em­
lített ösztön egyéb magasabb tekintetek elől háttérbe szorul ;
egyszerűen megállapodunk abban, hogy azt az ütközőt általános
természetének szabályaként felállítsuk.
Ez az ösztön tehát mindenütt hatékony ; természetes súlyá­
val mindenütt nyom ; ennélfogva oly sarkpontot képvisel,
mely körül valamennyi harcászati és hadászati tevékenység
mozog.1
Ha ezek után a győzelemnek ossz fogai mát még egyszer
taglalat alá vesszük, abban háromféle elemet fogunk megkülön­
böztethetni, és pedig :
1- ször az ellenségnek fizikai és
2- szor erkölcsi erőkben való nagyobb mértékű veszteségét ,
melyhez járul
3- szor ennek a veszteségnek nyilvános beismerése azáltal,
hogy szándékával fölhagy.
A halottak és sebesültekről szóló jelentések sohasem pon­
tosak, ritkán igazak s a legtöbb esetben szándékosan elferdít-
vék. Még a diadal jelek száma sem szokott rendesen egész
biztonsággal közöltetni, s ha ez a szám nem jelentékeny, a
győzelem iránt is kétség merülhet fel. Az erkölcsi erők fogyat­
kozásának mérve pedig már épen csak a diadaljelek mennyi­
ségéről ítélhető meg, ezért a győzelemnek egyedüli valódi bizo­
nyítéka legtöbb esetben: a küzdelem abbanhagyása. Ez utóbbi
ténykedéssel a vesztes fél gyöngeségét vallja be, és a győztes
félnek jogát és fölényét a fennforgó esetre nézve nyilván el­
ismeri. Ez a megalázás és szégyen érzet, mely a győzelem, illetve
veszteség többi erkölcsi következményeitől megkülönböztetendő,
a győzelemnek lényeges alkatrésze. Ez az, ami a hadseregen
kívül álló nagyközönségre, a nemzetre és a kormányra hat.
A harctérről való elvonulás azonban — ezt jól kell meg­
jegyeznünk — nem mindig azt jelenti, hogy szándékunkat
abbahagyjuk, még oly esetben sem jelenti, midőn a harc maka­
csul és tartósan tovább folyt. Oly előőrsökről, pl. melyek
szívós ellenállás után visszavonultak, bizonyára senki sem
fogja állítani, hogy célba vett szándékukat abbahagyták ;
sőt oly ütközeteknél, melyeknek célja az ellenség megsemmi­
sítése volt, — sem lehet mindig állítani, hogy a harctérről
való elvonulással a kitűzött szándékot abbahagytuk.

1 Lásd a »Visszapillantás« 10., 11., 12. pontját.

 199

Példaképen vegyük azt az esetet, amidőn a visszavonu­

lást már megelőzőleg elhatároztuk; ilyenkor az ellenséggel
minden talpalatnyi földért harcolunk. Mindezekről különben
az ütközet különleges céljainak tárgyalásánál bővebben fogunk
szólni ; itt általában csak arra akartuk olvasóink figyelmét
felhívni, hogy a legtöbb esetben a kitűzött szándék abbahagyása
és a harctérről való elvonulás nem azonos fogalmak ugyan,
de a határvonal e két fogalom közt csak nehezen állapítható
meg és hogy végül nem szabad kicsinyelnünk azt a hatást,
melyet a harctérről való elvonulás úgy a hadseregnél, mint
azon kívül eredményez.
Az utóbb említett dolog sok nehézséget támaszthat oly
hadvezéreknek és hadseregeknek, kiknek vagy melyeknek
hírneve még nincsen megállapítva. Előfordulhat ugyanis ily
hadvezéreknél és hadseregeknél, hogy több egymást követő
ütközetben azért, mivel ez utóbbiak visszavonulással végződ­
tek, legyőzöttekként, illetve csata vesztetteknek tűnnek fel, bár
igazában önként és anélkül, hogy csatát vesztettek volna,
vonultak vissza.
Az ily hiedelem nagy hátrányokat szülhet, mert a vissza­
vonuló nincs abban a helyzetben, hogy tulajdonképeni szán­
dékát önigazolás, illetőleg a rossz benyomások eltörlése céljából
feltárja ; nincs abban a helyzetben azért, mert ha ezt teszi,
terveit elárulja, ami természetesen az egésznek érdeke ellen van.
Hogy a győzelem eme fogalmának fontosságát még jobban
kiemeljük, például csak a Soor mellett vívott ütközetre kell
hivatkoznunk, melyben a poroszok által megejtett diadal jelek
száma épen nem volt jelentékeny (pár ezer hadifogoly és húsz
ágyú).
Nagy Frigyes a csata után kivívott győzelmét azáltal
akarta tudtul adni, hogy még öt napig maradt a csatatéren,
noha a Sziléziába való visszavonulását ekkor már elhatározta
s ezt a visszavonulását a fennforgó körülmények teljes mérték­
ben indokolták.
Tette pedig ezt Nagy Frigyes azért, mert — mint ő maga
mondta —meg volt győződve, hogy ennek a győzelemnek erkölcsi
hatása ellenfeleit a békekötésre hajlandóbbá fogja tenni s
habár a békekötésre a most említetten kívül még egynéhány
győzelemre : a katholisch-hennersdorfi és kesselsdorfi győzel­
mekre volt szükség, még sem állítható : hogy a soori csatának
erkölcsi hatása ne lett volna.
Ha az erkölcsi erő az ellenfél győzelme következtében
nagy mértékben megrendült és ennélfogva a megejtett diadal­
jelek mennyisége rendkívül nagy lesz, a vesztett ütközet teljes
le veret éssé válik.
A leveretés tehát nem minden győzelem után szokott
bekövetkezni és ezért van rendkívüli fontossága, mert ilyen­
kor a legyőzött fél, akinek erkölcsi ereje sokkal nagyobb mér­
tékben van megrendülve, mint máskor, a további ellenszegülésre
teljesen képtelenné válik s menekülését csak a futásban keresi.
200

Hogy erre nézve is példákkal szolgáljunk, felemlítjük,

hogy a jénai és Waterlooi ütközetek a legyőzött félre nézve
teljes le veret ésszámba mentek, míg ezekkel szemben a boro-
dinói csata csak egyszerű csatavesztés volt.
Szőrszálhasogatás nélkül a kettő közötti határt biztosan
megállapítani azért nem lehet, mivel a teljes leveretés az egy­
szerű csatavesztésnek csak fokozata lévén, ettől minőségi­
leg nem is különbözik ; mindazonáltal szükséges, hogy a fogal­
makat ily módon tisztázva, magunknak helyes és világos kép­
zeteket alkossunk és bizonyára a terminológia hiányának kell
felrónunk azt a körülményt, hogy a győzelmet úgy az ellenfél
teljes leveretésével, mint pedig az egyszerű csatavesztésnél is
csak egy és ugyanazzal a szóval tudjuk megjelölni.1

Visszapillantás a harmadik és negyedik fejezetre.

Clausewitz ebben a két fejezetben következőket kívánja bebizo­

nyítani :
1. Általában véve minden ütközetnek főcélja az ellenség meg­
semmisítése.
2. A megsemmisítésre egyszerű, illetőleg biztos eszközök hasz­
nálandók.
3. Túlságos okoskodásokból kifolyó komplikált manőverek, a bátor
fellépés rovására sikerhez nem vezetnek.
4. Az ellenség megsemmisítése alatt azokat a fizikai, anyagi és er­
kölcsi veszteségeket értjük, melyek az ellenséget úgy a csata folyamán,
mint az üldözés alatt érik.
5. A csatavesztést, illetőleg a visszavonulást főleg az elvesztett
harcterület és a tartalékok hiánya idézi elő.
6. A tartalékok az erkölcsi erőt képviselték, ha az utóbbi az ütközet
behatása alatt fogyatékos lett, a csata elveszett ; tehát főleg az erkölcsi
erő hanyatlása okozza a csatavesztést.
7. Mivel kiváltképen a csata után, a visszavonulás alkalmával
természetszerűleg több fizikai veszteség érheti a legyőzött mint a győz­
tes félt, ezt az időt az utóbbinak annál is inkább fel kell használnia,
mert míg az erkölcsi erő a legyőzöttnél minden pillanatban visszatérhet,
addig a fizikai veszteséget nem pótolja semmi és állandó nyereség gyanánt
a győztes javára számít.
8. Ágyúk és foglyok a győzelem valódi jeleinek tekintendők,
mert erkölcsi visszahatással vannak a hadseregre, de főképen az illető
nemzetre és a kormányra.
9. Minél nagyobb a megvert test, annál nagyobb erkölcsi kihatása
van a győzelemnek.
10. Mivel elvett ágyúk és megejtett foglyok a győzelem megteste­
sülését jelentik, s a legnagyobb erkölcsi hatást gyakorolják, úgy a
hadászat mint harcászat ütközet rendezésénél, tervezésénél és végre­
hajtásánál azon vannak, hogy az említett diadaljelvényeket meg­
szerezzék.
11. Az odavezető út az ellenséges hát veszélyeztetésében s a saját
hátunk biztosításában áll ; ekörül forog minden intézkedés.
12. S mert az ejtendő foglyok és ágyúk számával az ellenség fizikai
és erkölcsi megsemmisítése is nőttön nő, ezzel együtt j^edig győzelmünk
fényesebb és fényesebb lesz, következik: hogy a győzelem fogalma
nem egyenlő az ellenség puszta agyonütésével.
13. A győzelem összfogalma abból áll, hogy az ellenséget nagyobb
fizikai és erkölcsi veszteség érte, mint bennünket és szándékától elállóit.

1 Lásd a >>Vissza pillantás« 13—16. pontjait.

 201

14. Ez utóbbi főkelléknkek tekintendő, mert ezzel gyengeségét

nyiltan beismeri, holott a két első tekintetében takargatásokkal, taga­
dásokkal élhet.
15. A szándék abbahagyása nem egyértelmű a visszavonulással *
visszavonulással a szándékot abbahagyni nem szükséges ; de a szándék
felhagyásával a visszavonulás kikerülhetetlen.
16. Az egyszerű csatavesztés és teljes megveretés között még sok
közbeeső fokozat van.

ÖTÖDIK FEJEZET.

Az ütközet jelentőségéről.
Miután az előbbi fejezetben az ütközetet abszolút alakjá­
ban, úgyszólva az egész háborúnak kisebbített képe gyanánt
vettük szemügyre, most már azoknak a viszonyoknak méltatá­
sára térünk át, melyekben az ütközet — mint az egésznek
része — a többi részekhez áll.
Legelőször is az ütközetnek jelentőségéről kell megem­
lékeznünk.
Mivel a háború nem egyéb, mint kölcsönös megsemmisí­
tés, ennélfogva fogalmilag s a valóságban is legtermészetesebb­
nek látszik a háborút úgy képzelni magunk elé, hogy a küzdő
fél mindegyike haderejét egy nagy tömegben egyesíti és e töme­
gek egyetlen nagy lökemet intéznek egymás ellen.
Ebben a felfogásban bizonyára igen nagy igazság rejlik és
azért azt egészben véve jó lesz mindig szem előtt tartanunk és
a kisebb ütközeteket egyelőre szükségszerű fogyatékokként :
legyalult forgácsdarabokként tekintenünk.
Mindamellett azonban a dolog a valóságban még sem
intézhető el ily egyszerű módon.
Tudvalevő, hogy az ütközetek sokszorosítása a hadierők
megoszlásából származik, ezért az egyes ütközetek közelebbi
céljait a haderők megoszlásánál fogjuk részletesebben tárgyalni.
Ezek a célok azonban és ezekkel együtt a különböző ütközetek
egész sokasága is bizonyos osztályokba sorozhatok s a fogal­
mak tisztázása végett ezt az osztályozást ismertetnünk szükséges.
Igaz ugyan, hogy az ellenséges haderők megsemmisítése
valamennyi ütközetnek célja, de ehhez a célhoz még egyéb
célok is járulhatnak, sőt uralkodó szerepre is vergődhetnek ;
ennélfogva azt az esetet , midőn az ellenséges haderő megsem­
misítése a főcél, meg kell különböztetnünk attól az esettől,
midőn ez a megsemmisítés inkább csak eszközként szerepel.
Az ütközetnek ugyanis az ellenséges haderők megsemmisítésén
kívül még valamely helység vagy valamely más tárgy meg­
szerzése is lehet a célja még pedig olyképen, hogy vagy e célok
valamelyikéért egyedül, vagy pedig több ily célért folyik a
harc ; az utóbbi esetben azonban a többi célok közül az egyik
mint főcél fog szerepelni. A háborúnak a támadásban és véde­
lemben nyilvánuló két főalakzata, melyekről nemsokára rész­
letesebben fogunk szólni, e célok elsejét vagyis a haderők
megsemmisítésének célját nem módositja ugyan, de igenis mó­
dosítja a másik két célt. Az alábbi táblázat szerint tehát a követ­
kezőképen alakulna a dolog :

Támadó ütközet.
1. Ellenséges haderők megsemmisítéséért.
2. Valamely helység'birtokbavételéért.
3. Valamely más tárgy birtokbavételéért.

Védelmi ütközet.
1. Ellenséges haderők megsemmisítésére.
2. Valamely helyiség megvédésére.
3. Valamely más tárgy megvédésére.1
Ügy látszik azonban, — csak a felderítésekre és tünteté­
sekre kell gondolnunk — hogy a fentebbi célok még sem foglalnak
magukban minden előfordulható célt. És valóban az ütközetek
negyedik faját, illetve osztályát is meg kell különböztetnünk. Szo­
rosan véve igaz ugyan, hogy szemrevételezéseknél, midőn az
ellenséget arra akarjuk kényszeríteni, hogy mutatkozzék ; fel-
riasztásoknál : midőn kifárasztani akarjuk ; tüntetéseknél: mi­
dőn az ellenséget arra akarjuk rábírni, hogy egy bizonyos pontot
el ne hagyjon, vagy pedig más pont felé forduljon — mindeme
kitűzött célok csak a föntemlített három cél valamelyikének (rend­
szerint a másodiknak) ürügye, illetve színlelése mellett lesznek
■elérhetők ; mert ha az ellenség számerejét, elhelyezkedését stb.
akarjuk felderíteni, azt kell színlelnünk, hogy az ellenséget való­
ban megtámadni vagy elűzni kívánjuk stb. stb. Mivel azonban
ez a színlelés nem a valódi célja az ütközetnek, mi pedig itt
csak a valódi cél után kutatunk, szükséges, hogy a fenn előso­
rolt három célhoz még egy negyediket soroljunk, mely nem más,
♦mint az ellenségnek téves intézkedésekre való csábítása^
vagyis más szavakkal : »egy színleges ütközet elrendezése«.
Természetes dolog, hogy ezt a célt csak támadó ütközetnél
lehet kitűzni.
Másfelől pedig meg kell jegyeznünk, hogy valamely hely­
ség védelme kétféle minőségű lehet : vagy abszolút, amidőn
ama pontot általában nem szabad feladnunk, vagy viszonyla­
gos, ha ama pontot csak bizonyos ideig kell tartanunk, mint
az pl. az előőrsök és utóvédek ütközeteinél folyton elő szokott
fordulni.
Bővebb magyarázatra nem szorul és további bizonyítást,
úgy hisszük, nem igényel, hogy az ütközet most említett cél­
jainak különfélesége az egyes ütközetek berendezésére lényeges
befolyást gyakorol s hogy egészen más eljárás követendő, ha
valamely ellenséges őrséget csak helyéről akarunk elűzni, mint

1 Lásd az 1889. Gyalogsági Gyakorlati Szabályzat 490. pontját.

 203

ha teljesen tönkre akarjuk tenni ; más eljárás szükséges, ha

valamely helység mindenáron megvédelmezendő, mint abban
az esetben, ha az ellenséget csak némi ideig akarjuk e ponton
feltartóztatni ; első esetben ugyanis a visszavonulással ke­
veset törődünk, utóbbiban ellenben erre fősúlyt kell fektet­
nünk stb. stb.
Mindezek az észrevételek azonban a harcászat körébe ta r­
toznak és ide csak nagyobb világosság kedvéért példákként
igtattuk. A hadászatnak az ütközet céljaira vonatkozó észre­
vételeit azokban a fejezetekben fogjuk tárgyalni, melyekben
ezekről a célokról közelebbről megemlékezünk. Itt csak egy­
néhány általános észrevételre szorítkozunk, és pedig : először,
hogy az ütközetek különböző céljainak fontosságát körülbelül
az a sorrend, illetve fokozat tünteti fel, amelyben azokat fentebb
felsoroltuk; továbbá másodszor, hogy a döntő csatában a
célok közül mindig az első helyen említettnek kellene uralkodnia
a többiek fölött ; végül harmadszor, hogy a két (a másod-,
illetve harmadhelyen említett) más cél a védelmi ütközetnél
tulajdonkép semminemű gyümölcsöt nem hoz, amennyiben
egészen negatív természetű s csak azáltal válhatnak haszno­
sakká, hogy valamely más — tevőleges — cél könnyítésére
szolgálnak. A hadászati állapotra tehát rossz világot vet, ha ily
utóbbi fajta ütközetek nagyon gyakoriakká válnak.

HATODIK FEJEZET.

Az ütközet tartamáról.
Ha az ütközetet most már nem önmagában, hanem a többi
haderőkhöz való viszonyában vesszük vizsgálat alá, tarta­
mának különös jelentőséget kell tulajdonítanunk.
Valamely ütközetnek tartama ugyanis méltán másodrendű
siker számba megy. A győztes félnek érdekében áll, hogy az
ütközet minél hamarább bevégeztessék, míg a legyőzött fél­
nek érdeke ezzel szemben azt követeli, hogy a döntés minél
későbbi időben álljon be. A győzelem gyorsasága a győzelmet
hatványozza ; a késői döntés pedig némi kárpátlást nyújt a
szenvedett kudarcért.
Mindez általános szempontból tekintve igaz, de gyakor­
lati fontosságot csak annál az ütközetnél nyer, melynek célja
a viszonylagos védelem.
Ezeknél az egész siker gyakran épen csak az ütközetnek
időtartamától függ. És ezért kellett ezekről a hadászati ténye­
zők tárgyalásánál említést tennünk.
Valamely ütközet tartama az ütközet lényeges viszonyai­
val szükségképeni összefüggésben áll. Ezek a viszonyok a követ­
kezők : a haderő nagysága, a két ellenfél hadi erejének és
fegyvernemeinek kölcsönös viszonya s a harc színhelyének
minősége.
204

Feltéve, hogy az egyik részen 20.000 ember áll szemben

a másik félnek ugyanily nagyságú haderejével, bizonyos, hogy
ily nagyságú haderő közt az ütközet nem fog oly hamar el­
dőlni, mintha 2—2000 főnyi seregek állnak egymással szemben.
Hasonlóképen : ha az ellenség kétszer vagy háromszorta na­
gyobb haderővel rendelkezik, bizonyára nem fogunk neki oly
sok ideig ellentállhatni, mintha ellenfelünk csak oly gyenge
volna, mint mi. A lovasütközet gyorsabb véget ér, mint a
gyalogsági ütközet; viszont az az ütközet, melyben csak gyalog
csapatok harcolnak, gyorsabban zajlik le, mintha a gyalogság­
hoz tüzérség is járul. Hegyes, erdős vidéken az előnyomulás
nehezebb lévén, mint a síkságon, a döntés is csak későbben fog
bekövetkezhetni. Mindezek további bizonyításra nem szorulnak.
Ezekből tehát az következik, hogy abban az esetben, ha az
ütközet tartama által valamely különleges célt akarunk elérni,
a haderőknek kölcsönös számarányára, a fegyvernemeknek köl­
csönös viszonyára s a felállítás helyére kellő figyelemmel kell
lennünk.
Erre a most felállított szabályra itt azért van szükségünk,
hogy ezt a tapasztalatadta főeredménnyel kapcsolatba hoz­
hassuk.
Egy 8—10.000 főből álló hadosztály ellenállása még akkor
is, ha a terep nem nagyon előnyös, valamely számra nézve
jóval erősebb ellenféllel szemben több óráig, sőt ha az ellen­
ség csak csekély mértékben erősebb, egy fél napig is el szokott
tartani ; 3 vagy 4 hadosztályból álló hadtest már kétszer
annyi ideig állhat ellen ; egy 80 —100.000 főből álló hadsereg
pedig háromszor-négyszer annyi ideig. A most említett fokozat
szerint tehát a csapatokat az említett időn át magukra lehet
hagyni és nem kell tartani attól, hogy az ütközet több
részre fog eloszolni, ha csak a mondott időközökön belül a többi
haderőt a harc színterére szállíthatjuk, mivel ezeknek ideje­
korán való közbelépése az eddigi ütközet sikerével rövid idő alatt
egy egészszé olvad egybe.
Ez utóbbi számszerinti tételeket a tapasztalásból merí­
tettük. Most azonban szükséges, hogy a döntést és ennek kap­
csán az ütközet befejezését közelebbről jellegezzük.

HETEDIK FEJEZET.
Az ütközet eldöntése.
Egy ütközet sem dől el egyetlen pillanatban, habár van­
nak minden ütközetben nagyfontosságú pillanatok, melyek
a döntést főképen előidézik. Az ütközet elvesztése a mérlegnek
lassankénti leszállásához hasonlít. Ellenben minden egyes ütkö­
zetnél lehet egy oly időpontot megkülönböztetni, melyben
eldöntöttnek tekinthető, úgy hogy újból való megkezdése
új ütközetet s nem a régi ütközetnek folytatását jelentené.
 205

Nagyon is szükséges, hogy a kérdéses időpontról tiszta

fogalmunk legyen, hogy képesek legyünk jól megítélni : váj­
jon az ütközet valamely elősiető segélynyújtás által sikerre
való kilátással megújítható-e vagy sem ?
Gyakran megtörténik, hogy helyrehozhatlanul és ment-
hetlenül elveszett ütközetekben új erők minden haszon nélkül
áldoztatnak fe l; míg más alkalmakkor s oly esetben, midőn az
ütközet sorsán még javítható lett volna, a rendelkezésre álló
új erőt nem használják fel. Két csattanós példával szolgálunk.
Midőn Hohenlohe herceg 1806-ik évben Jenánál 35.000
főnyi seregével Napóleonnak mintegy 60—70.000 főnyi seregével
ütközetbe bocsátkozott s ezt az ütközetet olyan mértékben veszí­
tette el, hogy a 35.000 emberből álló hadserege teljesen tönkre­
mentnek volt mondható ; Rüchel tábornok mintegy 12.000
emberrel az ütközet megújítására vállalkozott; a következménye
e vállalkozásnak az volt, hogy a franciák a következő pilla­
natban már őt is úgyszólván teljesen tönkretették.
Ellenben Auerstádtnél, ahol ugyanazon napon 25.000
emberrel harcoltak a poroszok Davoust tábornok 28.000 főnyi
seregével szemben, s ebben az ütközetben délig annyira tartották
magukat, hogy a belső rend felbontása nem következett be és a
tényleges veszteség nem volt nagyobb az ellenség veszteségénél,
mihez még az a körülmény is járult, hogy az utóbbi semmi lo­
vasság fölött nem rendelkezett, — Kalkreuth tábornok 18.000
főnyi tartalékának igénybevételét, mely az ütközet sorsának
feltétlenül más irányt adott volna, elmulasztották.
Minden ütközet olyan egész, melynél az egyes részlet-
ütközetek egy összeredménnyé olvadnak össze. Ez az ered­
mény nem fog mindig oly győzelemből állni, mint a hatodik
fejezetben 1 jeleztük, mivel a győzelemhez gyakran az előfel­
tételek hiányoznak, máskor pedig, ha az ellenség korán vonul
vissza, az alkalom sincs meg reá, sok esetben pedig még ha
makacs ellentállást fejtett is ki az ellenség, az ütközet eldön­
tése előbb áll be, mint az a siker, mely a győzelem fogal­
mát főképen alkotja.
Az a kérdés merül fel tehát : hogy rendes körülmények
közt mikor áll be a döntés, illetőleg az az időpont, amidőn
valamely új, és jól megjegyezzük : sem túlságosan nagy, sem
túlságosan csekély segélyhad már a hátrányos ütközet sorsán
többé változtatni nem képes ?
Ha a színleges ütközeteket, melyek már természetüknél
fogva tulajdonképen eldöntés nélkül maradnak, mellőzzük,
a többiekre nézve következő eredményre jutunk :
1. ha az ütközet célja valamely ingó tárgy 12 megszerzése
volt, annak elvesztésével az ütközet sorsa is eldöntöttnek te­
kintendő ;
2. ha ellenben az ütközet célja valamely vidék birtokba

1 Talán a 3. és 4. fejezetben ?
2 Szállítmány.
206

vétele volt, annak elvesztésével az ütközet sorsa rendszerint

eldől ugyan, de nem mindig ; vagyis csak abban az esetben : ha
ama vidék különösen erős, mivel oly vidék, melyhez köny-
nyen lehet hozzáférni, minden nagyobb veszély nélkül újból
visszafoglalható ;
3. a most fölemlített két esettől eltérő minden más eset­
ben azonban, tehát különösen abban az esetben, midőn a fő­
cél az ellenséges haderő megsemmisítése, a döntés abban a
pillanatban tekintendő beállottnak, midőn a győzelmes félnek
gyöngeségi állapota1 és bizonyos tehetetlensége megszűnt,
amidőn tehát az erők egymás utáni alkalmazása, melyről a har­
madik könyv tizenkettedik fejezetében szó volt, többé előnyt
nem nyújt. Az ütközet hadászati egységét ép a fentebbi oknál
fogva erre a pontra helyeztük.
Olyan ütközet tehát, *— melyben az előnyomuló fél a rend
és harckészség állapotában eleitől kezdve megmaradt, vagy
pedig haderejének csak csekély része zavarodott meg, még
ezzel szemben a saját haderőnk teljesen feloszlott, — helyre
többé nem állítható, illetve meg nem nyerhető ; valamint az
az ütközet sem, melynél az ellenfélnek újból sikerült magát
összeszednie.
Minél kisebb haderőnknek az a része, mely az ütközetben
tényleg közreműködött és minél nagyobb az a rész, mely
mint tartalék a harc színhelyén való jelenléte folytán szin­
tén befolyást gyakorolt az ütközet sorsára, annál kevésbé
lehet tartani attól, hogy az ellenségnek újabban odaérkező
hadereje a győzelmet tőlünk elragadhassa s az a hadvezér, ki
az ütközetet a legnagyobb erőmegtakarítással tudja vezetni és
végigküzdeni s az erős tartalékok erkölcsi hatását minduntalan
s mindenütt érvényesíteni bírja, a győzelemhez legbiztosabban
fog eljutni. Napóleon vezetése alatt a franciák e tekintetben
igen nagyfokú ügyességre tettek szert.12
A győztes félnél az a pillanat, midőn annál a krízis álla­
pota megszűnik s a régi erő visszatér, annál előbb fog be­
következni, minél kisebb az egész csapat, mely ütközetben áll.
Egy lovasjárőr, mely ellenfelét tüskén-bokron át üldözi, már
kevés perc múlva régi rendjét visszanyeri és ennél a válság sem
tart tehát tovább ; egész lovasezrednek erre már több idő szük­
séges ; még több időre van szüksége a gyalogságnak, ha raj-
vonalat alakított s még több időbe kerül a rendbeszedés oly
1 Amikor a harcászati kötelékek felbontva vannak.
2 Ennek az elvnek helytelen alkalmazása nagy veszedelemnek
lehet okozója. Helyén levőnek hisszük a gy. gyak. szabályzatnak két
idevágó pontját emlékbe idézni.
501. pont. »A mély tagozás, különösen az ütközet kezdetén, amíg
a viszonyok még eléggé felvilágosítva nincsenek, valamint akkor szük­
séges, ha az ütközetet önállóan kell végigküzdeni . . .«
493. pont. »Ott, ahol a döntést keressük, minden rendelkezésre
álló erő elvonandó és célszerűen kihasználandó. A túlerő megkönnyíti
a győzelmet, míg az elégtelen erővel kezdett harc többnyire haszon-
nélküli veszteséget okoz és a csapatok erkölcsi állapotát csorbítja.«
 207

csapatoknál, melyek különböző fegyvernemekből állanak és

azoknak részei az ütközet folyama alatt különböző irányok­
ban elszéledtek és így az ütközet az eredeti rendet megbon­
totta, mely utóbbi annál nehezebben lesz helyreállítható,
mert rendszerint egyik rész sem tudja, hogy a másik rész mely
irányban tévelyeg.
Az az időpont tehát, midőn a győztes fél a harcban hasz­
nált erőket, melyek szerteszéjjel, egymástól távol esve, részben
rendetlenségbe is keveredtek, újból rendbe szedi és azokat
alkalmas helyen összpontosítja és így a harcnak műhelyét újból
a régi rendbe helyezi ; ez az időpont, ismételjük, annál későbben
fog bekövetkezni, minél nagyobb az a csapat, mely rendetlen­
ségbe jött.
Késik ennek az időpontnak bekövetkezése akkor is,
ha a bekövetkező éjjel a győztes felet még a válság álla­
potában találja, valamint akkor is, ha az illető harc színtere
változatos és erdős jellegű. Ez utóbbi két körülményre nézve
azonban megjegyzendő, hogy az éjjel másrészt nagy védelmet
is nyújt, mivel ritkán olyanok a viszonyok, hogy éjjeli táma­
dásokra sikert ígérnének. Az 1814. évi március 14-én Laon
melletti ütközet, melyben York herceg Marmont ellenében
harcolt, egészen idevágó példával szolgál. Hasonlóképen a
fedett és változatos jellegű vidék a hosszabb válságban lévő
győztes felet az esetleges visszahatás ellenében szintén képes
megvédeni.
Ügy az éjjel tehát, mint a fedett és változatos jellegű
vidék az ütközetnek megújítását nem hogy könnyítenék, hanem
megnehezítik.
A veszteségben levő fél részére siető segélyt m indedig
úgy képzeltük, hogy ez annak erejét pusztán nagyobbítja,
vagyis más szóval : hogy az az illető háta mögül siet előre.
S ez rendszerint valóban így is történik. Egészen máskép ala­
kul azonban az eset, ha a segély az ellenfelet oldalban vagy
hátban támadja meg.
Az oldal- és háttámadások hatásáról, amennyiben azok a
hadászat körébe tartoznak, más helyen fogunk beszélni ; itt a
harcászat körébe tartozó arról az oldal- vagy háttámadásról szó­
lunk, mely a már veszendőben levő ütközetnek jobbra fordulá­
sát célozza, mivel e helyen általában harcászati eredményekről
tárgyalunk s fogalmaink a harcászat terébe is átcsapnak.
Valamely csapatnak az ellenség oldalába vagy hátára
irányítása az erő hatályát igen fokozhatja* de nem szükség­
szerűen, mert épúgy gyöngítheti is. Az ütközet elrendezésé­
nek erre a pontjára nézve épúgy, mint valamennyi más mozza­
natára nézve általában azok a körülmények lesznek mérték­
adók, melyek közt az ütközet lefolyik ; azonban mi most itt
ezeket bővebben nem tárgyalhatjuk.
Részünkre itt különösen két körülménynek van fontossága,
és pedig először is anak : hogy oldal- és háttámadások rendszerint
alkalmasabbak a döntés utáni eredményt, illetve sikert fokozni,
208

mintsem magám a döntésre hatást gyakorolni. Már pedig a ve­

szendő félben levő ütközet jobbra fordítása céljából minden
bizonnyal előbb kedvező eldöntését kell megkísérlem, mint­
hogy a siker emelésére csak később kerülhet a sor. Ezért tehát
azt lehetne hinni, hogy az ütközet sorsának jobbra fordítása
végett elősiető segély hatása csekélyebb, illetve kedvezőtlenebb
lesz, ha az ellenség oldalába és hátába, — tehát a főseregtől el­
különítve — mintha a fősereggel egyesülve intéz támadást.
S ez bizonyára sok esetben így is lesz ; mindazonáltal azt állít­
hatjuk, hogy az esetek többségénél ép az ellenkező fog beállni,
még pedig a második körülmény miatt, mely tehát reánk nézve
itt rendkívül fontos.
Ez a második körülmény a meglépés erkölcsi erejében áll,
mély mindig megnyilatkozik, amidőn valamely ütközet balsorsának
jobbra fordítása végett a segélyhad az ütközet színhelyén megjelen.
Ha pedig a meglépés hatálya, ha az az oldalban vagy hát­
ban történik, igen nagy, mert a győztes fél, mintogy a győze­
lem válsága idejében szétszórva és elnyújtot tállapotában van,
ellentállásra kevésbé képes : ki előtt ne lenne világos, hogy
egy oldal- vagy hát támadásnak, a győzelem kezdetén, midőn az
erő még együtt áll és minden eshetőségről eleve gondoskodva
van, csak csekély jelentősége van, holott az ütközet utolsó
pillanatában a zilált viszonyoknál fogva már ónsúllyal nehezül.1
Ennélfogva tehát minden habozás nélkül be kell ismer­
nünk, hogy az ellenség hátába vagy oldalába támadást intéző
segélyhad támogatása sokkal hatályosabb lesz a fősereghez csat­
lakozó, tehát az ellenséget szemben támadó segélynél s hogy
amaz ez utóbbihoz úgy fog viszonylani, mintha ugyanazt a
súlyt az emeltyű, illetve mérleg hosszabb karjára akasztjuk
fef. Oldal- és háttámadással tehát valamely már veszni indult
ütközet sorsának a magunk részére fordítását oly erővel kísé­
relhetjük meg, mely erő az egyenes támadás esetében elég­
telen lett volna.
E téren (az oldal- és háttámadásnál) a bátorság és merész­
ségnek tág mezeje nyílik, mert az előidézendő hatásokat az
erkölcsi erők felülkerekedése folytán mérlegelni többé leg­
kevésbé sem lehet.
Abban az esetben tehát, ha kétség támad aziránt: hogy vala­
mely veszni indult ütközet sorsán lehet-e még javítani vagy
sem ? — az említett tényezők valamennyijére figyelem fordí­
tandó s az erőknek különféle hatásai pontosan számba veendők.
Említettük, hogy oly esetben, ha az ütközetet még befeje­
zettnek tekinteni nem lehet, az elősiető segéllyel kezdődő új
ütközet a régivel közös eredménybe olvad egybe s a kezdetben

1 Mi, mai napság (1892-ben) Clausewitzzel eltérő nézetet vallunk.

Hivatkozunk a gy. gyakorlati szabályzat 516. pontjára ; eszerint: az
átkaroló (oldal- és hát-) támadás után törekedni kell az ütközet elején
is. Ennek az alakzatnak erkölcsi hatásán kívül előnye — ami jelenleg
felette fontos — abban áll, hogy több puskát hozhatunk működésbe és
kereszttűzzel élhetünk.
 209

beállott veszteség a végeredmény számbavételénél egészen el

fog enyészni. Nem így azonban, ha az ütközet már el volt
döntve ; ekkor ugyanis két egymástól elkülönített eredmény áll
elő. Ha már most az elősiető segély csak viszonylagos erejű,
vagyis ha az ellenfél haderejét már önmagában véve felül nem
múlja, akkor ennek a második ütközetnek kedvező eredményére
számítani alig lehet ; ellenben, ha a segély oly erős, hogy a má­
sodik ütközetet — az első ütközetre való tekintet nélkül —
kockáztathatja, a veszendőbe ment első ütközetet kedvező ered­
ményével jóváteheti ugyan, sőt a kedvező eredmény a vesz­
teséget még túl is szárnyalhatja, azonban többé el nem
enyésztheti.
Nagy Frigyes a kunersdorfi csatában az első roham alkal­
mával az oroszok hadállásának balszámyát legyőzvén, 70 ágyút
foglalt el, a csata végével azonban mindez megint veszendőbe
ment és az első ütközet eredményeiből semmi sem maradt
fönn. Ha amaz első ütközetnél megállapodni s a csatának má­
sodik részét a következő napra halasztani lehetett volna, akkor
még abban az esetben is, ha a király ezt a második ütközetet
elveszítette volna, ezt a veszteséget az előző ütközet nyere­
sége kiegyenlítette volna.
Azáltal azonban, hogy a veszendőbe menő ütközetet még
annak befejezése előtt (új segélyhaddal) mintegy megállítjuk
és jóra fordítjuk, nemcsak hogy az addigi veszteség nem jön
tekintetbe a végeredmény számbavételénél, hanem még ellen­
kezőleg : a győzelem nagysága még fokozható. Ha ugyanis
az ütközetnek harcászati lefolyását pontosan szemünk elé állít­
juk, könnyen beláthatjuk, hogy az ütközet befejezéséig az
ütközet egyes részeiben elért siker, illetve eredmények a vég­
eredmény sorsától függnek, úgy hogy ama részleges sikereket
a főeredmény nemcsak megsemmisítheti, hanem épen ellen­
kező, tehát balsikerré változtathatja át. Mert minél több csa­
patunk tétetett eleintén tönkre, annál több erő pusztult el
bizonyára az ellenfélnél is, annál nagyobb lesz tehát az
utóbbinak válsága is s annál nagyobb lesz a segélyhadunk
túlsúlya. Ha már most a végsiker részünkre dől el és az ellen­
féltől a harc színterét s a diadaljeleket elhódítjuk, akkor
mindaz az erőveszteség, melyeket az ellenség elejétől mind­
végig szenvedett, nekünk tiszta nyereségszámba megy és ko­
rábbi veszteségünk nagyobb győzelmünk lépcsőfoka lesz. A vég­
hezvitt legfényesebb (legdicsőbb) fegyvertények, melyeket győ­
zelem esetén az ellenség oly nagyra becsült volna, hogy az
azokért cserébe adott erőáldozatot mibe sem vette volna, most
már semmit sem érnek neki többé s csak sajnálattal gondolhat
azokra az áldozatokra, melyekbe amazok kerültek.
Ekként képes a győzelem varázsa s a leveretés átka a
tényezők eredeti súlyát és természetét megváltoztatni.
Ezért még abban az esetben is, ha erőre nézve az ellen­
séggel szemben határozott túlsúlyban vagyunk, tehát kilátásunk
van rá, hogy az ellenség esetleges kisebb arányú győzelmét
210

nagyobbmérvű győzelemmel később sikerülni fog visszatorolni,

ismételjük : még ilyen esetben is mindig célszerűbbnek látszik
valamely csak némileg is jelentős veszendőnek indult ütközetet
azonnal folytatólagosan jóra fordítani, mintsem egy második
ütközetbe bocsátkozni.
Az 1760-ik évben vívott liegnitzi ütközet alkalmával
Daun tábornagy megkísértette az ütközetet vívó Laudon tábor­
noknak segítségére sietni, de miután a segélynyújtás nem
sikerült, másnap a porosz király megtámadására semmi kísér­
letet nem tett, noha elégséges erővel rendelkezett.
Ugyancsak a fentemlített oknál fogva a csatákat meg­
előzni szokott véres elővéd-ütközetek szükséges rossznál egyéb­
nek nem is tekintendők s a lehetőség szerint kerülendők.1
Most pedig a fenn előadott elveknek még egy másik követ­
kezményét vegyük tekintetbe.
Ha valamely ütközet véglegesen befejeztetett, akkor ez
magában véve rendszerint nem lehet indok arra nézve, hogy
egy új ütközet vívassék ; az új ütközet közönségesen a többi
fennforgó körülmények méltatásából keletkezik. Eme helyes
következtetéssel azonban oly erkölcsi erő áll szemben, melyet
szintén méltatnunk kell : ez a bosszú érzete s a megtorlás vágya.
A bosszúérzet a legmagasabb polcon levő hadvezérnél épúgy
megvan, mint a legutolsó dobosnál s azért a csapat hangulata
mindig kitűnő szokott lenni, ha valamely vereség megtorlásá­
ról van szó. Ilyen esetben azonban előfeltétel, hogy a meg­
vert rész az egész haderőnek csak jelentéktelenebb része
legyen, mivel különben a bosszúnak érzete a tehetetlenség
érzetében fog elmerülni.
Nagyon is közelfekvőnek és természetesnek látszik tehát,
hogy a vesztes hadvezér a most jelzett erkölcsi erőt felhasz­
nálva, a veszteséget nyomban megtorolni, illetve jóvátenni
igyekszik, kivált abban az esetben, ha a többi körülmények
ily második ütközet vívását megengedik. Magától értetődik,
hogy ennek a második ütközetnek többnyire támadó jelle­
gűnek kell lennie.
Az alárendeltebb, illetve kisebb jelentőségű ütközetek
sorában az ilynemű megtorlásoknak gyakori példáira akadunk ;
nagy csatáknál kevésbé, mert ezeknek rendesen sokkal több
egyéb céljai és indító okai vannak, mintsem hogy ily (arány­
lag kisebb jelentőségű) indok azoknál tekintetbe jöhetne.
Kétségtelen, hogy a megtorlás vágyának, sugallatának tu ­
lajdonítható, hogy a hős Blücher 1814. évi február 14-én —
miután három nappal azelőtt két hadtestét Montmirail mellett
már vereség érte — harmadik hadtestét is a csatatérre ve­
zette. Ha tudomása lett volna arról, hogy magát Napóleont
találja majd magával szemben, bosszúját magasabb okok
miatt bizonyára elhalasztja ; ő azonban Marmonton remélte

1 Ciausewitz az ilyen elővéd-ütközetek alatt minden bizonyára messze

előretolt, kikülönített, önálló csapatok ütközeteit érti.
 211

magát megbosszulhatni és így ahelyett, hogy nemes bosszú­

vágyának gyümölcseit aratta volna, hibás számításának esett
áldozatául.
Az ütközetek tartamától, valamint eldöntésük időpont­
jától függ az a távolság, melyben az ütközetben együttes közre­
működésre rendelt seregtestek felállítandók. Ez a felállítás a
harcászat körébe tartoznék, amennyiben egy és ugyanazon
ütközetre vonatkozik ; mindazonáltal a jelzett felállítást csak
abban az esetben lehet a harcászat körébe tartozónak mondani,
ha az oszlopok oly közel vannak egymáshoz, hogy két elkülö­
nített ütközet nem is képzelhető és ennélfogva az a tér, melyet
az egész felállítás elfoglal, hadászatilag csupán egy pontot
képvisel. A háborúban azonban oly esetek gyakran fordul­
hatnak elő, amidőn a seregtesteket, melyek együttes harcra
rendelvék, egymástól annyira kell elválasztani, hogy habár
a közös ütközetben való részvételük a főcél marad is, még
sincsenek olkülönítetten vívott ütközetek sem kizárva. Ilynemű
felállítás már a hadászat körébe vág.
Idetartoznak nevezetesen : széles arccal, tehát külön
oszlopokkal végzendő menetek, előretolt elővédek, oldalba
kirendelt seregtestek, melyek több hadászati pont támogatá­
sára rendelvék ; továbbá az egyes hadtesteknek távoli laktábo­
rokkal való összpontosítása stb. Látnivaló tehát, hogy ily
felállítások minduntalan előfordulnak s a hadászati háztar­
tásban, mintegy a váltópénzt (rézpénzt) képviselik, míg a
döntő csaták s mindaz, mi azokkal egy rangba sorolható, az
aranypénz és ezüst tallérok szerepét játsszák.

Visszapillantás az ötödik, hatodik és hetedik fejezetre.

Mindhárom fejezet oly egyszerű és világos, hogy bővebbi

magyarázatokat, közelebbi meghatározásokat nem igényel ;
ezért csak arra szorítkozunk, hogy a fenti fejezetekben felál­
lított tételeket röviden ismételjük.

I. Az ütközet jelentősége.
1. Az ütközetcél lehet fontosság szerint :
a) az ellenség megsemmisítése,
b) valamely tereptárgy birtoka,
c) szállítmány birtoka,
d) szemrevételezések, tüntetések,
e) az idő akkor, ha valamely tereptárgy csak bizonyos
ideig tartandó.
2. Az ütközetcél a harcintézkedést lényegesen befolyá­
solja.
3. Oly védő ütközetek, mint a b), c) és e) alatt említettek,
nemlegesek s a hadászati helyzetről rossz bizonyítványt állí­
tanak ki.
212

II. Az ütközet tartama.

1. Az ütközet tartama másodrendű siker számba megy;
a győző gyors, a legyőzött lassú döntésre törekszik.
2. Viszonylagos védelemnél az ütközet tartama elsőrangú
tényező ; — mondhatnék, hogy vannak ütközetek, melyek az
időért folynak. (Bizonyos pontnak védelmezése bizonyos időn
keresztül.)
3. Az ütközet tartama az ütközet viszonyaitól függ.
4. Az ütközet tartamának ismerete a vezetőség számítá­
saihoz nagyon szükséges.

III. Az ütközet eldöntése.

1. Az eldöntés időpontjának felismerése azért szükséges,
hogy tudjuk, vájjon az ütközet valamely elősiető segélynyújtás
által sikerre való kilátással megújítható-e vagy sem.
2. Az ütközet eldöntöttnek tekinthető :
a) ha valamely szállítmány birtokából folyt : ennek
elvesztésével;
b) ha tereptárgyért harcoltunk : a tereptárgy elvesz­
tésével akkor, ha az nagyon erős volt ;
c) ha a cél az ellenség tönkretételében állott akkor,
ha a győztes fél válsága elmúlott, illetőleg a belső rendet helyre­
állította.
3. A győző válságos helyzete rövidebb ideig tart, ha kisebb
a seregtest ; ha kevesebb csapat vett részt a tényleges küzde­
lemben ; hosszabb ideig tart, ha az esthomály lepi meg a győzőt
és ha a terep fedett és szakadozott.
4. Az ütközet megújítására elősiető csapatok nagyobb
eredményt érnek el, ha oldal- és háttámadást intéznek.
5. Ha az ütközet még nem veszett el teljesen, sokkal jobb
elegendő erő mellett azt megújítani, illetőleg folytatni, mint
másnap egy új ütközetbe bocsátkozni.
6. Kisebbszerű vesztett ütközetek a bosszú érzetét költik
fel, ezt felhasználva kedvező viszonyok között sikerre való
kilátással új támadó ütközetbe lehet bocsátkozni.
7. Az ütközet tartama és a döntés momentuma mértéket
ad arra, hagy a közös küzdelemre rendelt oszlopok mily
távol lehetnek egymástól ; ezt nemcsak a harcászatnak, de a
hadászatnak is figyelembe kell venni; mivel azonban a hadászat
kénytelen épen a főcél érdekében más körülményeket tekin­
tetbe venni, nem egyszer megtörténik, hogy az oszlopok, bár
az együttes működés a főszándék, mégis oly messze vannak
egymástól, hogy elkülönítetten is megütköznek. Ez persze baj,
de a dologgal együtt jár.
 213

NYOLCADIK FEJEZET.

Az ellenfelek közös beleegyezése az ütközet­

víváshoz.
Egyetlen ütközet sem történhetnék meg az ellenfelek
kölcsönös beleegyezése nélkül. Ezt a tételt, mely a puszta
párviadalnak alapja, sok történetíró hibásan fogta fel s belőle
általános frázisokat faragott, melyek aztán igen sok határozat­
lan és téves fogalmakra s nézetekre vezettek.
Ezek az írók ugyanis gyakran elmélkednek afölött : hogy
egyik hadvezér a másiknak az ütközetet fölajánlotta, de utóbbi
el nem fogadta.
Az ütközet azonban egy nagyon is módosított alakja
a párbajnak, melynek alapja már nemcsak a kölcsönös harci
kedvben, vagyis a kölcsönös beleegyezésben, hanem azokban
a célokban is áll, melyek az ütközetekkel összekötve van­
nak ; ezek a célok pedig mindig valamely magasabb egésznek
alkotó részei, még pedig annál is inkább, mivel magának az
egész háborúnak — azt a legmagasabb harcegységnek képzelve
— oly politikai céljai és feltételei vannak, melyek egy még
nagyobb egészhez tartoznak. Eszerint tehát a hadviselő felek­
nek harckedve egészen alárendelt jelentőségű, vagyis jobban
mondva nem önálló tényező, hanem csak oly ideg, mely a
fensőbb akaratot mozgásba hozza.
Az ókori népeknél s azután az állandó hadseregek első
időszakában is nagyobb alapja volt ennek a kifejezésnek : »hogy
az ellenség a csatával megkínáltatok, de utóbbi azt elfogadni
vonakodott«, mint napj ainkban.
Az ókor népei ugyanis szokás szerint csak a nyílt, egyenes
terepen mérkőztek egymással s összes hadművészetük a had­
sereg szervezetében s a hadsereg megalkotásában állott.
Eszerint az ütközet csak abban az esetben vált lehetővé, ha
az ellenség a körülsáncolt s megvívhatatlannak tartott tábort
elhagyta s hozzáférhető harctéren mintegy a sorompók közé
kiállott.
Midőn tehát azt olvassuk, hogy Hannibál Fabiust az
ütközettel eredménytelenül kínálta meg, ez épen csak annyit
jelent, hogy az utóbbinak az ütközet nem állott szándékában,
de korán sem bizonyítja Hannibálnak fizikai és erkölcsi fölé­
nyét ; ellenben Hannibálra nézve a használt kifejezés egészen
találó, mivel azt jelzi, hogy ő csakugyan meg akarta vívni az
ütközetet.
Az újabb hadseregek első időszakában a nagy ütközeteknél
és csatáknál hasonló viszonyokat találunk. A csapatokat ugyanis
bizonyos meghatározott csatarenddel vezették az ütközetben,
mely mindig a síkságon folyt le, mivel a nagy és tehetetlen
tömegek a szakadozott, födött vagy épen hegyvidéken sem
támadni, sem védeni nem voltak képesek.
214

A védelemben levő félnek tehát ez időben is nyilt alka­

lom — ha ugyan akarta — az ütközetet kikerülni. Ezek a viszo­
nyok, habár mindinkább gyöngülve, egészen az első sziléziai
háborúk idejéig tartottak s csak a hétéves háború folyamában
vált szokássá, hogy az ellenfelet járatlanabb vidékeken is meg­
támadják. S ha ennek bekövetkeztével a vidék, illetve terep
annak a félnek részére, mely támogatását igénybe vette, nem
is szűnt meg erősbítés gyanánt szolgálni, mindazonáltal már
nem volt többé oly bűvkör, mely a háború természetes erőit
mintegy bilincsekben tartotta.
Az utolsó 30 év alatt a háborút ilyen irányban még tovább
fejlesztették s annak a félnek, mely valóban az ütközet révén
akarja a döntést elérni, misem áll többé útjában ; ellenfelét
bármikor fölkeresheti és megtámadhatja s ha ezt tenni elmu­
lasztja, nem mondhatja magáról, hogy az ütközetet valóban
akarta volna s az a kifejezés, hogy : »az ellenfelet ütközettel meg­
kínáltuk, de ő azt el nem fogadta«, ezidőszerint nem jelent
egyebet, mint azt, hogy ő a megverekedéssel való viszonyokat
eléggé előnyöseknek nem találta. Ez pedig oly önbeismerés,
melyre a fentebbi palástoló kifejezés már nem találó.
Igaz ugyan, hogy a védelemben levő fél mai napság az
ütközetet, ha vissza nem utasíthatja is, de elkerülheti, ha helyét
és azzal egybekapcsolt szerepét föladja ; ily siker azonban a
támadó fél részére már fél győzelmet és pillanatnyi fölényének
elismerését jelenti.
Üres szóhivalkodással tehát az előnyomulásban levő, vagyis
a támadó fél veszteglését (megállását) szépíteni többé nem lehet.
A megtámadott fél azonban, kiről mindaddig, míg vissza nem
vonul, fel kell tennünk, hogy az összeütközést valóban akarta,
csakugyan állíthatja, hogy ő a csatát ellenfelének felajánlta ;
de hisz ez önmagától értetődik.
Másfelől azonban a kitérni akaró és kitérni tudó ellenséget
ütközetre kényszeríteni nem lehet. Minthogy azonban a támadó
fél azokkal az előnyökkel, melyeket az ellenfél ama hátrálása
folytán nyer, gyakran meg nem elégszik s egy tényleges győ­
zelemre szüksége van, ennek folytán gyakran és pedig művészi
módon keresi és alkalmazza a rendelkezésre álló ama kevés
eszközt, mellyel az ellenséget ütközetre kényszerítheti.
Ez eszközök között elsősorban említendők : az ellenfél
körülzárása avégett, hogy visszavonulása lehetetlenné, vagy
legalább is oly nehézzé tétessék, hogy inkább az ütközetet
fogadja el, másodszor : az ellenfél meglépése. Ez az utóbbi
eszköz azonban, mely korábbi időkben a seregtestek moz­
dulatainak nehézkessége folytán gyakran volt alkalmazható,
újabbi időkben igen hatálytalanná vált. A modern had­
seregek hajlékonysága és mozgékonyságánál fogva a hadviselő
fél nem riad vissza attól, hogy visszavonulását az ellenség
szemeláttára kezdje meg s csak a vidéknek különösen hátrányos
viszonyai okozhatnának a végrehajtás körül nagy nehézségeket.
Példa gyanánt felemlítjük a neresheimi csatát, melyet
 215

Károly főherceg 1796. évi augusztus 11-ikén az Alpesekben

Moreau ellen csupán abból a célból vívott, hogy magának a
visszavonulást megkönnyítse ; bár őszintén be kell vallanunk,
hogy a híres hadvezér és írónak erre a tárgyra vonatkozó fej­
tegetését soha sem értettük meg egészen.
Egy másik példa a Rosbach mellett vívott csata, ha ugyan
a szövetséges hadak vezérének tényleg nem állott szándékában
Nagy Frigyest megtámadni.
A Soor mellett vívott ütközet keletkezése tekintetében a
király több más indok között azt is felhozza, hogy a csatát
azért fogadta el, mivel az ellenség szemeláttára nem merte
kockáztatni a visszavonulást.
Éjjeli meglépések kivételével azonban ritkák lesznek az
oly esetek, midőn az ellenséget körülzárással ütközetre kény­
szerítik, s ha lesznek, azok csak kisebb részeknél fordulhat­
nak elő.1

KILENCEDIK FEJEZET.

A döntő csata.

A döntés.
Mit értünk a döntő csata alatt ? A főcsapatnak lehető
legerősebb küzdelmét a főcélért ; nem puszta kísérletet, amit
félbehagyni szoktunk, ha idejekorán észrevesszük, hogy vele
célhoz alig jutunk, hanem valódi, teljes erőmegfeszítéssel, a
valóságos győzelemért vívott küzdelmet.
A döntő csatában is lehetnek mellékcélok a főcéllal egybe­
kapcsolva, s ezért a csata általános jellege is minden bizonnyal
a szülőokok szerint változó lesz, mert hisz a döntő csata csak
része egy nagyobb egésznek ; minthogy azonban a háború
lényege épen a küzdelemben áll, a döntő csata pedig a főerő
küzdelme, ez utóbbi mindig az egész háborúnak oly súly­
pontja, melynek főismérve általában az, hogy minden más ü t­
közetnél fokozottabb mértékben : önönmagáért vívják.
Ez a dolog befolyást gyakorol a csata eldöntésének mód­
jára, az abban foglalt győzelem hatására, valamint meghatározza
annak az értéknek súlyát is, melyet az elméletben a főcsatának,
mint a (magasabb) célt előmozdító eszköznek kell tulajdonítanunk.
Mindezeknél fogva a döntő csatával különösen behatóan fogunk
foglalkozni, még pedig mielőtt megemlékeznénk azokról a mel­
lékcélokról, melyek egybe lehetnek ugyan kötve, de melyek
jellegét — ha ugyan a döntő csata nevét joggal viseli — lénye­
gében meg nem változtatják.

1 1870/71-ben Sedánnál már egy nagy sereg is kényszerűte tett

a csatára.
216

Ha már most a döntő csata öncél, vagyis önönmagáért

vívják, akkor a döntés tényezői bizonyára benne foglaltat­
nak, vagyis más szavakkal : a döntő csatában mindaddig
keresendő a győzelem, míg csak lehet s nem szabad azzal fel­
hagyni egyes körülmények közbenjötte miatt, hanem csakis
akkor és csakis abban az esetben, ha az erők teljesen elégte­
leneknek bizonyulnak.
Hogyan lehet a döntésnek ezt az időpontját közelebbről
meghatározni ?
Ha — mint az az újkor hadművészetében hosszú ideig
divatban volt — a hadseregnek bizonyos mesterséges rendjét
és kötelékét tekintjük annak a főfeltételnek, mely mellett a
hadsereg bátorsága kellő módon érvényesülhet és győzelmet
arathat, — az ütközet eldöntöttnek akkor tekintendő, ha eme
rend és kötelék megsemmisült, fölbomlott. Egy tönkretett szárny
a másiknak sorsát is eldöntötte. Ha továbbá ezelőtt a védelem
lényegét a hadseregnek az ütközet színterét adó tereppel való
szoros összeköttetésében találták, úgy hogy a hadsereget és
annak állását (felállítását) azonos egységnek tekintették, ez
állás lényeges pontjának birtokbavétele magát a döntést jelentette.
Akárhányszor mondják : hogy az állás kulcspontja elveszvén,
magát az állást sem lehet többé megvédeni s a csatát nem lehet
tovább folytatni. A megvert hadseregek mindkét esetben
valamely hangszernek elszakadt húrjaihoz hasonlók, melyek
szolgálatukat megtagadják.
Úgy ama mértani, mint eme földrajzi elv, melyeknek cél­
juk az volt, hogy a harcoló seregeket mintegy megjegecedett
állapotba helyezzék s amelyek a meglevő erőket az utolsó
emberig felhasználni nem engedték, befolyásukból legalább
annyit veszítettek már, hogy uralkodó elvekként többé nem
szerepelnek. A hadseregeket ugyan most is bizonyos meghatá­
rozott rendben szokták csatába vezetni, de ez a rend már nem
hat döntően s a terep akadályai az ellenállás fokozása céljaira
most is felhasználtatnak ugyan, de már nem jelentik az egye­
düli támpontot.
Ennek a könyvnek második fejezetében a mai csata általá­
nos jellegének leírását kísérlettük meg. Az ott nyert fogalmak
szerint a csatarend nem egyéb, mint csupán az erőknek kényel­
mes használatra való csoportosítása, a harc lefolyása pedig
ezeknek az erőknek kölcsönös, lassú fölemésztése oly célból, hogy
kitűnjék, vájjon melyik fél bírja a másikat előbb kimeríteni ?
Az ütközet föladását célzó elhatározás tehát a döntő
csatában még inkább, mint bármely más ütközetben függ a
rendelkezésre még fönnmaradt tartalékok számától, amennyiben
ezek az összes erkölcsi erők teljes birtokában vannak s az
összelőtt és visszavetett elsővonalbeli zászlóaljak roncsai ezek­
kel semmiképen sem helyezhetők egy és ugyanarra a szín­
vonalra. Az elvesztett terület szintén mértéke az elvesztett
erkölcsi erőknek, mint azt már föntebb kifejtettük; tehát
szintén tekintetbe jön, azonban inkább a szenvedett veszteség
 217

jele, — mintsem tulajdonképeni veszteség gyanánt s az egy­

mással szemben álló hadvezérek mindig leginkább a friss tarta­
lékokra fogják figyelmüket fordítani.
A csata legtöbbnyire már kezdettől fogva halad egy
bizonyos irányban, habár azt eleinte csak alig lehet észre­
venni. Ez az irány gyakran már az ütközet-intézkedések
kiadásánál is igen határozott módon felismerhető és ilyenkor
természetesen a hadvezér a hibás, aki a csatát meggondolás
lanul baljóslatú körülmények közt kezdi meg. De minden
más esetben is a csata lefolyása az egyensúlynak rövid idő alatt
bekövetkező, eleinte alig, de később mindig jobban észlelhető
lassankint végbemenő fölbillenésében áll, nem pedig a siker­
nek ide-oda hullámzásában, mint ezt — a valótlan leírások
által félrevezetve — rendesen képzelni szokás.
Föltéve azonban, hogy az egyensúly hosszú időn át is
kevésbé zavartatik meg, vagy hogy majd ide, majd oda
inog ; annyi bizonyos, hogy a vesztes hadvezér a legtöbb
esetben a visszavonulás szükségét ennek tényleges bekövet­
kezte előtt már jóval előbb érzi meg s hogy azok az esetek,
midőn valamely egyes körülmény az egész ütközet lefolyására
erős befolyást gyakorol, többnyire csak abból a törekvésből
erednek, mellyel az ütközet veszteségének kudarcát szépíteni
igyekszik.
Eme tételünk bizonyítása végett tapasztalt elfogulatlan
egyének ítéletére hivatkozhatunk, kik e tekintetben fentebbi
állításunkat helybenhagyni és azt olvasóink azon részénél, kik
a háborút saját tapasztalatukból nem ismerik, támogatni fog­
ják. Ennek a tételnek elméleti fejtegetése és bizonyítása mé­
lyen a harcászat körébe vezetne bennünket, ahova mi nem
térhetünk, mivel csak az eredmény fejtegetésével foglalkoz­
hatunk.
Midőn azt állítjuk, hogy a legyőzött hadvezér a bal­
sikert többnyire már jóval előbb szokta észrevenni, mielőtt
magát az ütközet abbanhagyására, vagyis a visszavonulásra
elhatározná ; ezzel az állításunkkal ellenkező esetek lehetőségét
semmiképen sem zárjuk ki, mivel különben egy önmagával
ellentmondó tételt szerkesztenénk. Mert hiszen abban az esetben,
ha a jelzett irány bekövetkeztével minden csatát elveszettnek
kellene tekinteni, akkor sorsának jobbra fordulására semmi­
nemű erőfeszítésre nincs többé szükség s következésképen a
visszavonulás a balsikert megelőző jelek észrevétele után
azonnal bekövetkeznék. Tényleg előfordultak — bár ritkáb­
ban — esetek, midőn a csata már egy igen határozott irány
felé hajlott s mégis ellenkező eredménnyel végződött; de épen
ezekre a ritka esetekre számít minden hadvezér, aki ellen a sze­
rencse fordult és szükséges is, hogy azokra mindaddig szá­
mítson, míg a szerencse jobbra fordulhatását remélheti.
A hadvezér hiszi, hogy nagyobb erőmegfeszítesek, — a még
fennmaradt erkölcsi erők fokozására — önmagát felülmúló
*ettek, vagy pedig valamely szerencsés véletlen révén az
218

ütközet sorsa még megváltozta'ható s ebben a hitében dolgozik

is e célján, úgy, mint azt bátorsága és belátása megengedik.
Erről az alábbiakban kissé részletesebben fogunk beszélni,
előbb azonban az egyensúly fölbillenésének jeleit fogjuk föl­
sorolni.
Az összütközet eredménye valamennyi részleges ütközetek
eredményeinek összegéből áll ; az egyes ütközetek eredményei
pedig három különböző tényezőben nyilvánulnak.
Először is a vezérek öntudatában, a vezérek puszta
erkölcsi erejében. Ha valamely hadosztályparancsnok látta,
mint győzték le zászlóaljait, ez bizonyára úgy magatar­
tására, mint jelentéseire befolyást fog gyakorolni, viszont
pedig a hadosztályparancsnokok magatartása és jelentései a
hadvezér intézkedéseit döntő módon fogják befolyásolni.
Eszerint tehát oly részleges ütközetek, melyek szerencsétlenek,
de látszólagosan megint jóvátétetnek, eredményeikben veszen­
dőbe nem mennek s az ezekről nyert benyomások a hadvezér
lelkületében nem nagy fáradság mellett és sokszor akarata
ellenére is összegeződnek.
Másodszor abban, hogy saját csapataink gyorsabban
fogynak, ami a jelenkor lassú, zajtalanabb csatáinak lefolyása
mellett igen jól megítélhető.
Harmadszor : az elvesztett területben.
Mindezek a tényezők a hadvezér részére azt az iránytűt
jelentik, melyről ütközete hajójának irányát bizton fölismer­
heti. Ha egész ütegei vesztek oda s az ellenségtől ilyek el
nem vétettek; ha saját zászlóaljait az ellenséges lovasság
összetiporta, míg az ellenség zászlóaljai mindenütt tömör,
áthatlan tömege ; ha a tűzvonal egyik ponttól a másikig
akarata ellenére h á trá l; ha bizonyos pontok birtokbavé­
telére minden erőmegfeszítés hiábavaló, mert a zászlóalja­
kat a kartácstűz mindig szétszórja ; ha saját ütegeink
tüze az ellenségével szemben el kezd némulni ; haa tűzben
álló zászlóaljaink rendkívül gyorsan olvadnak össze, mert a
sebesültekkel együtt a nem sebesültek egész tömege vonul
vissza, vagy ha épenséggel a csataterv megzavarása folytán
egyes részek a többiektől elvágattak és fogságba jutottak ;
ha a visszavonulás veszélyeztetve kezd lenni : a hadvezér
felismeri azt a vészes irányt, melybe a csata jutott. Minél
tovább halad a csata ebben az irányban, annál nehezebb lesz
annak más fordulatot adni és annál inkább közeledik az a
pillanat is, melyben a csatát fel kell adni. Ezt a pillanatot
vegyük most kissé közelebbről szemügyre.
Már ismételve hangsúlyoztuk, hogy a friss tartalékok
mennyiségének kölcsönös aránya adja legtöbbnyire a vég­
leges döntés főindokát ; az a hadvezér ugyanis, aki látja,
hogy ellenfele több tartalékkal rendelkezik, rendszerint a
visszavonulásra határozza el magát. Ez azért van, mert az
újabbkori csatáknak épen azt a jellemző sajátságát észleljük,
hogy a harc folyamában beálló minden balsikert és szeren-
 219

csétlenséget újabb erőkkel ismét helyrehozhatunk, amennyi­

ben az újabbi hadrend és a módszer, mellyel a csapatokat az
ütközetbe vezetjük, a tartalékoknak mindenütt és minden
helyzetben való felhasználását teszik lehetővé. Addig tehát,
míg tartalékok tekintetében fölényben vagyunk, ügyünket
— ha még oly rosszul állanak is — nem fogjuk föladni. Attól
az időponttól kezdve azonban, midőn tartalékunk az ellenfél
tartalékához viszonyítva már gyöngülni kezd, az ütközet
eldöntöttnek tekinthető és ez időponton túl az ütközet foly­
tatására irányzott további tevékenységünk részben már csak
különös körülményekben leli indokát, részben az esztelen
makacsságig fajulható bátorságunk és kitartásunk folyománya.
Hogy a hadvezér miképen képes az egymással szemben álló
tartalékok kölcsönös arányát helyesen megítélni, az a végre­
hajtás ügyességétől függ és semmikép sem tartozik ennek a fej­
tegetésnek tárgyához ; mi itt csak azt az eredményt vesszük
figyelembe, melyet a hadvezér ítélete megállapít. Azonban még
ez az eredmény sem jelzi az eldöntésnek tulajdonképeni idő­
pontját, mivel olyan indító ok, mely csak fokonkint kelet­
kezik, nem alkalmas a döntés pillanatának tüzetes megálla­
pítására, de csak általánosságban érlelheti a munka abba­
hagyásának gondolatát ; magát a tulajdonképeni elhatározást
különös okok idézik elő. Két ilyen különös és minduntalan
ismétlődő okot említünk fel, ezek : a veszélyeztetett vissza­
vonulás és a beálló éj.
Ha a visszavonulás a csata folyamának minden újabb
lépésével jobban és jobban veszélyeztetik s ha a tartalékok
annyira leolvadtak, hogy a bekerítést nem gátolhatják meg,
akkor nem marad egyéb hátra, mint magát a sorsnak alá­
rendelni és egy teljes rendben végrehajtott visszavonulással
megmenteni azt, ami huzamosabb veszteglés esetében, a futás­
ban és leveret ésben fölbomlásnak indulva teljesen odaveszne.
Ami pedig az éjjelt illeti, ez rendszerint mindennemű
ütközetnek véget vet, mivel az ilyen ütközet csak különös
előfeltételek mellett nyújt sikerre kilátást ; mivel pedig a
visszavonulásra az éjjel a nappalnál alkalmasabb, az a fél,
mely a visszavonulást teljességgel el nem kerülheti, vagy azt
legalább is valószínűleg bekövetkezendőnek véli, azt e célra
fel is fogja haszálni.
Magától értetődik azonban, hogy ez indító okon kívül
még sok más olyan is van, melyek kisebbszerűek, egyéni
jellegűek és előre nem láthatók, mert minél inkább hajlik
a csata egyensúlyának mérlege a fölbillenésre, annál érzé­
kenyebben hat arra minden részleges eredmény is. És így
egyetlen üteg elvesztése, az ellenség pár lovas ezredének
sikeres rohama stb. a visszavonulás iránt, már korábban
érlelődő elhatározást végképen megalkothatja.
Ez elmélkedésünk befejezése alkalmával még meg kell
emlékeznünk azokról az esetekről, amidőn a hadvezér bátor­
sága és belátása egymással mintegy tusakodni látszanak.
220

Ha egyfelől egyik győzelemittas, hódító hadvezért büszke­

ségének parancsszava, másikát veleszületett makacsságának
hajlíthatlan akarata, harmadikát nemes lelkesültségének gör­
csös ellenszegülése a csatatérnek becsületük kockáztatásával
járó odahagyásában akadályozzák, úgy másfelől a helyes
belátás azt tanácsolja, hogy a hadvezér ne adja ki filléreit,
ne kockáztasson mindent a veszélyes játszmában, hanem
tartson meg erőiből legalább annyit, amennyi egy rendben
történő visszavonulásra szükséges. Bármily nagyra becsülendő
is a háborúban a bátorság és a kitartás s bármily kevés
kilátásai is vannak a győzelemre oly hadvezérnek, ki annak
elnyerése végett teljes erejét meg nem feszíti : mégis van
egy bizonyos határ, amelyen túl az erőmegfeszítés már csak
kétségbeesett őrültség számába megy és azért semminemű
kritika jónak nem nevezheti.
A belle-alliancei híres csatában Napóleon utolsó erejével
azon volt, hogy egy többé meg nem nyerhető csatának ked­
vező fordulatot adjon ; kiadta legutolsó filléreit, s mi lett a
vége ? Az, hogy koldus módjára kellett menekülnie a csata­
térről, koldusként az országból.

TIZEDIK FEJEZET.

A döntő csata.
(Folytatás.)
k győzelem hatása.
Elfoglalt álláspontunk szerint épúgy elcsodálkozhatunk
azon, hogy némely nagy csata rendkívüli eredményt vont
maga után, mint ama másik dolgon, hogy sok nagy csata
hatástalan maradt.
Időzzünk egy pillanatig a nagy győzelemokozta hatás
természeténél.
Itt három dolgot különböztethetünk meg : a) az eszkö­
zökre, vagyis a vezérre és a hadseregre ; b) a szemközt álló
államokra gyakorolt hatást és c) a tulajdonképeni eredményt,
amelyet az említett hatások a háború további folyamában
felmutatnak.
Aki pusztán csak arra a csekély különbségre gondol, mely
a csatatéren maradt halottak, sebesültek, foglyok és ágyúk
tekintetében a győző és legyőzött között van, az előtt ama
következmények, melyek ebből a (látszólagosan) lényegtelen
dologból származnak, gyakran megfoghatatlannak tetszenek.
Pedig minden a maga rendjében játszódik le.
Már a hetedik fejezetben említettük, hogy minél több
ellenséget győzünk le, annál nagyobb és pedig hatványozott
mérvben nagyobb lesz a győzelem.
 221

Ugyanis : a lejátszódott nagy ütközet folyományaként

mutatkozó erkölcsi hatás erősebb a legyőzöttnél, mint a győ­
zőnél, mert a legyőzött nyomott erkölcsi érzülete később
bekövetkezendő nagy fizikai veszteségeknek szülőoka szokott
lenni, s viszont az új fizikai veszteségek megint csak romboló
hatással vannak az erkölcsi elemre, úgy hogy, mondhatjuk,
a megbomlott erkölcsi érzület és a fizikai veszteség egymást
kölcsönösen s mindig erősebben fokozzák.
Ezért a lezajlott ütközet erkölcsi hatására különös nagy
súlyt kell fektetnünk.
Az erkölcsi elem a harcot vívott feleknél ellenkező irány­
ban és egyenlőtlen módon működik, a legyőzött erejét sokkal
inkább lankasztja, bénítja, mint a győzőét fokozza, mert köz­
vetlenül válik indító okává újabb veszteségeknek és mert
ezenkívül a veszéllyel, fáradalmakkal és megpróbáltatásokkal,
szóval a háború nehezítő körülményeivel homogén termé­
szetű lévén, azokkal szövetkezik és segítségük romboló tenden­
ciáját nagyon is fejleszti.
A győzőnél ellenben az erkölcsi hatás — természetesen
ellenkező irányban — nem ily erőteljes, mert habár e fél
bátorsága a győzelem folytán növekedett is, a háború említett
nehezítő körülményei mégis ónsúlyként nehezülnek rá.
Látjuk tehát, hogy a nagy győzelem esetén a legyőzött
fél az eredeti egyensúly vonaláról aránytalanul mélyebben
száll le, mint ahogy a győző föléje emelkedik.
Ez (amit most mondtunk) oka annak, hogy amidőn mi
a győzelem hatásáról beszélünk, főleg a legyőzöttnél nyilvá-
nulót tartjuk szem előtt.
Ha ez a hatás valamely nagy ütközetben erősebb, mint
egy kisebben, akkor a döntő csatában bizonyára a legerősebb
lesz.
Hiszen a döntő csatát önmagáért : a győzelemért vívjuk ;
a győzelemért vívjuk, melynek elnyerésére a legnagyobb erő­
megfeszítéssel törekszünk. — E helyen és ebben az órában
az ellent tönkretenni volt kitűzött célunk s ennek a célnak
szolgálatában a haditerv összes szálai itt folynak ismét össze ;
de itt találkoznak a jövő iránt viseltetett reményeink s ho­
mályos sejtelmeink is, s megint csak ezen a helyen jelen
meg majd a sors, hogy a hozzá intézett merész kérdésünkre
feleletet adjon.
A hadsereg minden egyes tagjának szellemi feszültsége
itt éri el tetőpontját.
A döntő csata, a dolog természetes rendje szerint, soha­
sem előkészületlen, váratlan, vak szolgálati cselekmény, de
mindenkor oly nagyszerű ténykedés, mely a közönséges
cselekmények tömegéből részint önmagától, részint a hadvezér
szándéka szerint jóval kimagaslik és egyúttal a katonák ér­
zelmeit is erősebb feszültségbe hozza. Már pedig minél na­
gyobb e pillanatban a feszültség, annál erősebb lesz annak
hatasa.
222

A győzelem erkölcsi hatása a mostani csatákban sokkal

erősebb, mint a közelmúlt századokéiban.
És ha a mostani csaták — miként már ecseteltük — az
erőknek végkimerülésig való küzdelmét jelentik, akkor az erők,
tehát az erkölcsi és fizikai erők összegének több része van a
döntésben, mint az esélynek, vagy egyes intézkedéseknek.
Hiszen valamely hibát a legközelebbi alkalommal jóvá
lehet tenni, a szerencse mosolyoghat, a sors kedvezhet még
valamikor ; de az erkölcsi és fizikai erők összege gyakori és
gyors változáson nem mehet át és ezért annak, amit egy
döntő csata végeredményében valamely félre rótt, a jövőre
nézve már nagy jelentősége van.
Az érdekeltek közül, akár a hadsereghez tartoznak, akár
kötelékén kívül állnak, nagyon kevesen gondolkoztak e kü­
lönbség felől; pedig a csata lefolyása az abban résztvevők
kedélyvilágára a most leírt eredmény bélyegét rásüti és a
csata lefolyásának hivatalos leírása is, bármiként szépítessék,
többé-kevésbé amellett tanúskodik, hogy a belső okok az
egészben s nem a részletekben keresendők.
Aki még nem vett részt egy vesztett nagy csatában, az
alig képes felőle igaz és helyes fogalmat alkotni, kisebb vesz­
teségek felől alkotott elvont fogalmak pedig a vesztett csata
képét sohasem adhatják vissza.
Maradjunk egy pillanatig e képnél.
A legelső, ami egy vesztett csatában a képzeletre s mond­
hatni az értelemre is hat, az : a tömegnek összeolvadása, azután
az elfoglalt terület elvesztése, amely utóbbi többé-kevésbé a
visszautasított támadónál is előfordul; azután az eredeti rend
felbomlása, a részek összevegyülése, a visszavonulás veszé­
lyeinek elképzelése, amely veszélyek, kevés kivétellel, majd
kisebb, majd nagyobb mértékben mindig előállanak.
Most nézzük a visszavonulást, mely többnyire az éj fede­
zete alatt kezdődik, vagy legalább folytatódik.
Már a legelső mozdulatnál is vissza kell hagynunk az
ellankadtak és elszéledtek egész tömegét, sőt gyakran a leg­
derekabb, a legbátrabb katonákat is, kik a csatában legelői
voltak s legtovább maradtak helyeiken. — A vereség érzete,
mely a csatatéren csak a magasabb tisztek kebelében dúlt,
most már az utolsó közkatonához is utat talált — és erősen
pusztít, mert párosul azzal a fájó benyomással, hogy épen a
legvitézebb baj társainkat, kiket a csatában becsülni tanultunk,
kellett az ellenség kezében visszahagynunk ; és pusztít erősen
azért is, mert társul a hirtelen felébredt bizalmatlanság ama
érzetével, amely őt arra készteti, hogy a haszontalanul át­
szenvedett fáradalmakért a felsőbb vezetést tegye felelőssé.
A legyőzetés érzete nem hitvány képzelet, mely fölött
uralkodhatunk; megdönthetetlen valóság az, mely feltárja,
hogy az ellenség felettünk áll, egy oly valóság, mely, mert
okaiban mélyen elrejtve volt meg, a végkimenetelig, — amidőn
az mindig tisztán és világosan áll előttünk — előrelátható
 223

nem volt ; egy oly valóság, melyet talán már előre is sejt­
hettünk, de amely ellen, reálisabb dolog hiányában, csak bátor
szívünket, hitünket a szerencsében és bizalmunkat a sorban
vethettük kockára ; most azonban mindez elégtelennek m utat­
kozik és az igazság szigorúan és parancsolóan lép fel ellenünk.
De megjegyezzük, hogy mindeme benyomások messze
állanak a páni ijedelemtől, ami egy, harci erényekkel meg­
áldott hadseregnél sohasem, minden másnál pedig csak kivé­
telesen, vesztett csaták folyományaként fordul elő.
A most leírt érzelmek a legjobb hadseregben is előállanak
és ha harcedzettség, hosszú sora a győzelmeknek, rendíthetlen
bizalom a hadvezérben itt-ott simítólag is hat, az első pil­
lanatban egészen még sem hiányoznak. — És mondhatjuk
azt is, hogy ezeket az érzelmeket nem pusztán az elvesztett
tropháák idézik elő ; ezek csak későbben mennek veszendőbe
s csak lassanként válnak ismertté.
Az áldatlan benyomások tehát még az egyensúlynak leg-
lassúbb és legkimértebb felbillenése esetén sem fognak
hiányozni és reájuk, mint a győzelem (illetőleg a legyőzetés)
következményeire, mindenkor bizton számíthatunk.
Hogy nagyszámú tropháák elvesztése a hatást növeli ?
azt már említettük.
Csak természetes tehát, hogy az ily állapotban levő had­
sereg : gyenge harceszköz ! Alig lehet remélni, hogy elgyen­
gült állapotában, amidőn a háború nehéz légkörében amúgy
is még újabb és újabb ellenségeket (fáradalmakat, betegs­
égeket stb.) talál maga előtt, az elvesztettet új megerőltetés
árán visszaszerezze !
A csata előtt mindkét fél között valódi vagy képzelt
egyensúly volt ; ez most elveszett és külső ok nélkül vissza
nem nyerhető. — Ennélfogva minden újabb erőmegfeszítés,
melynek ilyen külső támasztéka nincs, csak újabb veszte­
ségeket eredményez.
A kifejtettekből következik, hogy a főerőnek egy mér­
sékelt nagyságú győzelme is elegendő arra, hog3r a mérleget
mindaddig lenyomja, míg külső körülmények új fordulatot
hoznak magukkal.
Ha ezek a külső körülmények nincsenek kéznél, de messze
távol vannak és a győztes fél fáradhatlan ellenség, aki dicső­
ségre szomjasan nagy célok felé tör, akkor egy kitűnő hadvezér
és a katonáknak sok hadjáratban acélozott harci erénye szük­
séges ahhoz, hogy az ellenséges túlsúly folyamának túláradása
meggátoltassák, sok, de kisebbszerű védőütközetekkel, med­
rében visszatartassék, folyása mindaddig lassíttassék, míg a
győzelem ereje egy bizonyos pálya végcélján kitombolta magát.
És most nézzük a legyőzetésnek a hadsereg kötelékén kívül :
a népre és a kormányra gyakorolt hatását !
A legvérmesebb remény hirtelen foszlik szét, a büszke
önérzet teljesen megsemmisül; helyükbe a »félelem« lép s bor­
zasztó feszerővel működve végzi be a bénítás munkáját. A döntő
224

csata villamos szikrái, kisebb-nagyobb mértékben, de min­

denkor sérülést okozva, villámcsapásként hatnak a birkózó
atléták egyikére. Ahelyett, hogy mindenki elszántan a szeren­
csétlenség megszűnésén fáradoznék, attól tart, hogy hiába­
való erőlködéssel jár a dolog és habozva megáll ott, ahol sietni
kellene, vagy pedig bátortalanul összeteszi kezét, a sorsra bízva
mindent.
De itten már kijelentjük, hogy a győzelem e hatásának
következményei a háború további menetére, részben a győze­
delmeskedő hadvezér jellemétől és képességétől is függ, főleg
azonban ama körülményektől, amelyek a győzelmet és a győ­
zelemből fejlődő viszonyokat előidézték.
Ugyanis a hadvezér merészsége és vállalkozó szelleme
nélkül a legfényesebb győzelem sem fog nagy eredményt fel­
mutatni, de méginkább fogy a győzelemből származott erő­
többlet akkor, ha a dolgok folyamában nehéz körülményekkel
kell szembeszállni.
Nagy Frigyes a kollini győzelmet bizonyára másként
használta volna ki mint Daun, és Franciaország a leutheni
csatából súlyosabb következményeket szövött volna, mint
Poroszország !
Azokat a feltételeket, melyeknek beálltával egy nagy győze­
lemtől nagyhorderejű következmények várhatók, csak azoknak
a dolgoknak tárgyalásánál fogjuk megismerni, amelyekkel
összefüggésben vannak, s csak ekkor fogjuk azt az arányta­
lanságot is megmagyarázhatni, amely a győzelem nagysága és
következményei között már az első pillanatban beállhat, s
amelyet közönségesen a győző fél erélytelenségének szeretnek
tulajdonítani.
Itten, ahol pusztán a döntő csatáról beszélünk, megelég­
szünk annak kijelentésével, h ogy a győzelem n ek im é n t vázolt
h a tá sa soh asem m a ra d el, h o g y a z a győzelem n a g y sá g á v a l növe­
k e d ik , n övekedik a n n á l erősebben, m in é l in kább v á lik a csata
d ö n tő csa tá vá , v a g y is m in é l n agyobb része a h adseregnek ütközött
m eg s m in él in kább k ép viselte ez a rész a z egész haderőt, e h a d ­
erő a z á lla m o t . *
Most az a kérdés merül fel, hogy az elmélet a győzelem­
nek imént ecsetelt hatását teljesen szükségszerűnek tekintse-e,
avagy azon igyekezzék, hogy e hatás ellensúlyozására a meg­
felelő eszközöket kutassa fel ?
Az utóbbi természetes dolognak látszik, de mentsen Isten,
hogy mi a legtöbb elmélet e tévútjára térjünk, ahol csak az
egymást elemésztő pro és kontrával találkozunk.
Mi azt mondjuk, hogy az általunk leírt hatás mindenesetre
szükségszerű, mert a dolog természetében rejlik, és még akkor
is jelentkezik, ha utakat és módokat találunk ellensúlyozá­
sára ; hiszen az ágyúgolyónak mozgása a földforgás irányában
még akkor is fönnáll, ha keletről nyugat felé lövik ki, és ha
ez ellentétes mozgás folytán az általános sebességnek egy
részét el is veszíti.
 225

A háború emberi gyengeséget tételez fel és ez ellen van

irányítva.
Amidőn tehát majd későbben, egy más alkalommal, fon­
tolóra fogjuk venni, hogy tegyünk egy vesztett csata után,
amidőn majd az eszközöket szemügyre vesszük, melyek a leg-
kétségbeejtőbb helyzetekben számunkra még megmaradnak,
s meggyőződünk, hogy ebből a helyzetből is van menekü­
lés, s fennáll a lehetőség, hogy mindent visszanyerünk : nem
azt gondoljuk, nem azt állítjuk, hogy az előbbi leveretés hatá­
sát lassanként zérussá fogjuk tenni, mert hiszen akkor azokat az
erőket s eszközöket, — és ezek alatt az erkölcsi és fizikai erőket
együttesen értjük — melyeket az egyensúly helyreállítására
kénytelenek vagyunk felhasználni, mkább tevőleges célokra
alkalmaztuk volna.
Teljesen más kérdés azonban, vájjon a döntő csata el­
vesztése folytán nem jönnek-e oly erők létre, amelyek más­
különben örökre szunnyadtak volna ?
Az ilyen eset valóban elképzelhető,* mert már sok népnél
előfordult. Ámde ennek az erősbített visszhatásnak előidézése
nem áll a hadművészetnek hatalmában ; csak tekintettel lehet
reá ott, ahol az a visszahatás remélhető.
És ha csakugyan lehetnek oly esetek, amidőn a győzelem
következményei az általa felébresztett erők visszhatása folytán,
a győzőre veszedelmessé válnak, — amely esetek természe­
tesen a legritkább kivtelek közé sorolhatók — annál inkább
áll az a tételünk, hogy egy és ugyanazon minőségű győzelem
a legyőzött nép vagy állam jelleme szerint egészen elütő követ­
kezményeket eredményez.

TIZENEGYEDIK FEJEZET.

A döntő csata.
(Második folytatás.)
A csata igénybevételéről.
Bármiként alakuljon a háború vezetése bizonyos esetek­
ben, s ekkor a tennivalóra nézve bármit tartsunk szükségesnek :
csak a háború fogalmát kell szem előtt tartanunk, hogy a követ­
kezőket teljes meggyőződésből tételek gyanánt hirdessük :
1. Az ellenséges haderő megsemmisítése a háború főcélja
s a tevőleges cselekvés számára a célhoz vezető főutat jelzi.
2. A haderő megsemmisítése főképen csak az ütközetben
történik.
3. Csak nagy és általános üktözetek szülnek eredményt.
4. Az eredmény akkor lesz legnagyobb, ha az ütközetek
egy nagy csatában összefolynak.
5. Egyedül egy nagy csatában képes a hadvezér szemé­
lyesen a cselekményt igazgatni, s a dolog természetében fék­
226

szik, hogy ő a kormányzatot legszívesebben önmagának

tartja fenn.
Ezekből a tételekből kettős törvény kerül ki, melynek
részei egymást kölcsönösen támogatják ; ugyanis : az ellenséges
haderő megsemmisítése nagy csatákban s ezek eredményében
keresendő ; viszont pedig a nagy csaták főcélja csakis az el­
lenséges haderő megsemmisítésében állhat.
Nagyon természetes, hogy a megsemmisítés elvét kisebb-
nagyobb mértékben más eszközök is magukban foglalják ; mert
hiszen előfordulhat, hogy szerencsés körülmények közrejött ével
kis ütközetekben nagy haderőt is megsemmisíthetünk (Maxen),
más oldalról pedig valamely nagy csatának egyedüli célja egy
földrajzi pont elnyeréséből vagy megtartásából is állhat :
de azért általánosságban igaz marad, hogy döntő csatákat
csakis az ellenség megsemmisítése okáért vívunk s viszont,
hogy ez utóbbi csakis nagy csatákkal érhető el.
A döntő csata tehát, összpontosított háborúnak, más sza­
vakkal : a háború vagy hadjárat súlypontjának tekintendő.
Amiként a nap sugarai csak a homorú tükör gyúpontjában
egyesülnek teljes képpé és ott érik el a legmagasabb hőfokukat,
úgy a háború tényezői és körülményei is csak a döntő csatában
egyesülnek s szülik a legnagyobb és legtömörebb eredményt.
Hiszen már a haderőknek egy helyen egyesítése is, amiként
ez minden hadjáratban történik, arra vall, hogy az össze­
gezéssel vagy önkéntesen, tehát mint támadók vagy pedig
a másik fél által kényszerítve, tehát mint védők a döntésre
készülünk.
Ahol a döntés még sem következik be, ott az ellenséges­
kedés eredeti motivumához időközileg mérséklő, késleltető
vagy feltartóztató indokok járultak és természetükhöz képest
a mozgást gyengítették, eltérítették vagy teljesen beszüntet­
ték. Sőt még a kölcsönös semmitevés időszakában is, amely,
mint tudjuk, sok háborúnak az alapvonása volt, a bekövet­
kezhető döntő csatának gondolata az, mely a betartandó vagy
követendő út irányát jelzi.
Minél inkább közeledik a háború a valódi háborúhoz,
minél jogosabban mondhatjuk, hogy a háború a kölcsönös ellen­
séges érzület és gyűlölet vegleszámolása, annál inkább fognak
a cselekmények a véres összetűzésben egyesülni s a dön jő csata
annál jobban domborul ki.
Mirden alkalommal, amidőn valamely nagy, tevőleges,
t^hát az ellenség érdekeibe mélyen bevágó célra törekszünk,
a döntő csatához, mint a legtermészetesebb eszközhöz folya­
modunk ; ez az eszköz — mint később közelebbről látni fogjuk
— tényleg a legjobb és az a fél, áld kerüli, mert nem akarja a
sorsot kihívni, rendesen bűnhődni szokott.
Mivel tevőleges célt csak a támadó szokott magának ki­
tűzni, a döntő csata főleg az ő eszköze. De anélkül, hogy a
támadás és védelem fogalmát ez alkalommal közelebbről meg­
határoznánk, már most mondhatjuk, hogy a legtöbb esetben
 227

védő sem rendelkezik egyéb hathatós eszközzel arra nézve,

hogy korábban vagy későbben helyzete szükségletének megfelel­
jen, feladatait megoldhassa.
A döntő csa'oa a megoldás legvéresebb útja ; s bár nem áll
pusztán kölcsönös gyilkolásból, mert inkább az ellenséges
katonák bátorságát, mint fizikumát akarjuk agyonütni, meg­
semmisíteni, mint azt majd a legköze^bbi fejezetben látni
fogjuk, mindazonáltal mégis csak vér a bére, ölés a jellege;
ettől pedig irtózik a vezérben az ember.
De még jobban visszaretten az ember attól a gondolattól,
hogy egyetlen egy kockára bízza a döntést.
Az összes cselekvés az idő és tér egyetlen egy pontján szorul
össze és ilyenkor az a homályos érzés bánt bennünket, hogy
csapataink a szűk téren sem fejlődni, sem működni nem képe­
sek, azt hisszük, hogyha időt nyerünk, sokat nyerünk, még ak­
kor is, ha az idő nekünk semmivel sem tartozik.
Ez ugyan csalódás, de mint csalódás is jelent valamit,
s ne csodálkozzunk azon, hogy ez a gyengeség, mely nagy dön­
tés előtt minden embernél mutatkozik, a vezért, aki a leg­
nagyobb horderejű csapás előtt áll, sem kíméli meg.
Ebben találjuk indokát annak, hogy minden időben vol­
tak kormányzók és hadvezérek, akik irtózva a döntő csatától,
csak a döntő csata körül bolyongtak, s készek voltak lemondani
céljukról, ha ezt az ily kerülgető úton elérni nem lehetett.
A történet- és elméletírók pedig, akik ily hadjáratokat és
háborúkat elemeztek, nagy bölcsen kisütötték, hogy az ilyen
kerülgetés egyenlő értékű a csatadöntéssel, sőt ezt magasabb
művészetnek híresztelték el.
Ennek tulajdonítható, hogy már majdnem mi is hajlan­
dók voltunk elhinni, hogy a döntő csata a háború gazdá-
szatában nem más, mint oly szükséges rossz, melyet az elköve­
tett hibák következtében kikerülni nem lehet, beteges jelen­
ség, amit az elővigyázatos és helyes utakon járó háborúnak
felmutatni nem volna szabad ; és csak azoknak a hadvezérek­
nek voltunk hajlandók odaítélni a babérkoszorút, akik értették
a háborút vérontás nélkül viselni és kívántuk is, hogy a háború
elmélete — valóságos bramin szolgálat — efféle tanokat hir­
dessen .
Az idő ezt a tévhitet rombadöntötte ugyan, de ki mondja
meg, hogy fejét itt-ott rövidebb vagy hosszabb időre újra
nem üti fel és a vezérlő egyéneket oly visszás dolgokra nem
készteti, melyek a gyengeségnek kedveznek, vagyis az ember­
hez közelebb állanak.
Nem tudhatjuk, hogy nem jön-e oly idő, amidőn Napó­
leon hadjáratait és csatáit nyers dolgoknak, bolondságoknak
fogják tekinteni, s kedvteléssel és bizalommal veszik újból
kézbe a régi elkorhadt és összeaszott intézményeknek és szoká­
soknak díszkardját.
Ha az elmélet óva int ilyesmitől, úgy nagy szolgálatot
tett annak, aki az intésre hallgatott. Bár csak engedné az ég,
228

hogy én azoknak, akik drága hazánkban hivatva vannak e doh

gokhoz döntőleg hozzászólni, kezet nyújthassak, őket vezet­
hessem és felszólíthassam, hogy e dolgokat becsületesen vizs­
gálják meg.
De nemcsak a háború fogalma, hanem a tapasztalat is a
amellett szól, hogy a döntés a főcsatában keresendő. Minden­
koron csak nagy győzelem szült nagy eredményt, és pedig a
támadónál feltétlenül, a védőnél pedig többé-kevésbé. Sőt még
Napóleon sem érhette volna el, a maga nemében egyedül álló
ulmi eseményt, ha a vérontástól irtózott volna, mert hiszen
e dolog az ő előbbi győztes hadjárataival szoros vonatkozás­
ban állott.
Nemcsak merész, vakmerő, dacos hadvezérek igyekeztek
döntő csatákkal megoldani feladatukat, de mindazok is, akiket
szerencséseknek« neveztünk el, ezeknek felelete pedig az efféle
körülményes kérdésben bizonyára mérvadó.
Oly hadvezérek felől mitsem akarunk tudni, akik vér­
ontás nélkül győznek. Ha a véres csaták borzasztó képet nyúj­
tanak, akkor tessék jobban megfontolni a háború dolgát, nem
pedig elrendelni, hogy éles csatabárdunkat puszta emberszere­
tet bői tompítsuk le : mert ez esetben jönni fog és jönni kell
egy olyannak, aki majd éles eszközökkel karjainkat csapja le.
Mi döntő eszköznek tekintjük a nagy csatát, de persze nem
oly értelemben, mintha ebből egyetlen egy elég lenne arra,
hogy a háború vagy hadjárat befejeztessék.
A legújabb időben sok oly eset fordult ugyan elő, ami­
dőn egyetlen egy csata döntötte el a hadjárat sorsát ; de már
az, hogy egyetlenegy csata döntötte volna el az egész háború
sorsát, a legnagyobb ritkaság közé tartozik.
A nagy csata szülte döntés (eredmény) nemcsak a csatától,
vagyis az abban részt vett fegyveres tömegektől és a győze­
lem intenzivitásától, de még a hadakozó feleknek egy csomó
más körülményeitől is függ. De azért mégis mondhatjuk, hogy
amidőn a hadakozó felek seregük zömével párbajt vívnak,
oly fődöntést vezetnek be, melynek terjedelme, ha nem is min­
den, de némely irányban megfigyelhető, s amely, ha nem is
az egyetlen, de bizonyára az első s eszerint a következőket nagyon
is befolyásoló döntést jelent. Ezért a szándékolt főcsata a kö­
rülmények szerint kisebb-nagyobb mértékben a rendszer ideig­
lenes közép- vagy súlypontjának tekintendő. Minél inkább la­
kozik a hadvezérben a háború és az ütközet szelleme, vagyis
minél jobban van eltelve attól a gondolattól, hogy ellenét min­
denáron le kell és le fogja győzni, annál többet fog az első csa­
tában kockáztatni, mert erős a bizalma, hogy a nagy betéthez
méltó nyereményt zsebel be. Napóleon talán egyetlen háborút
sem kezdett meg ama hátsó gondolat nélkül, hogy elleneit
— ha lehet — már az első csatában tönkreteszi, és II. Nagy
Frigyest is hasonló gondolat fogta el, mikor természetesen
szőkébb körülmények között egy kis sereg élén, az oroszok
vagy a birodalmi sereg ellen küzdve, hátát biztosítani akarta.
 229

Előzőkben mondtuk, hogy a főcsata — adta döntés,

részben önmagától, vagyis a működő seregtestek erejétől s a
siker nagyságától függ.
Az teljesen világos, hogy a hadvezér miként fokozhatja a
döntés fontosságát, s csak azt jegyezzük meg, hogy a főcsata
terjedelmével azoknak az eseteknek száma is növekszik, melyek
a csata folytán hasonlóképen eldöntetnek.
Ezért látjuk, hogy azok a hadvezérek, kik önbizalommal
voltak eltelve és a nagy döntést kedvelték, hadseregük nagy
részét az ily csatában összpontosították, anélkül azonban, hogy
más pontokon mulasztásokat követtek volna el.
Ami pedig az eredményt, vagy tüzesebben szólva a győ­
zelem intenzivitását illeti, ez főképen négy körülménytől függ,
és pedig :
1. attól a harcászati alakzattól, amelyben a csata lefolyik ;
2. a vidék természetétől;
3. a fegyvernemek számarányától ;
4. a kölcsönös hatalom viszonyosától.
1- hez. Valamely párhuzamos alakzatban vívott csata,
amelyben a megkerülés művelete nem fordul elő, sohasem fog
oly eredményt felmutatni, mint az a csata, amelyben a le­
győzött megkerültetek, vagy pedig amelyet az utóbbi többé-
kevésbé kihajlított arccal volt kénytelen megvívni.
2- hez. Átszegdelt és dombos vidéken szintén csekélyebb
lesz az eredmény, mert a lökemerő nem lehet elég erős.
3- hoz. Ha a legyőzöttnek lovassága hasonló erejű, vagy
még erősebb, mint a győzőé, az üldözés hatása és ezzel együtt
a győzelmi eredmény nagy része elesik.
4- hez. Végtére világos, hogy túlerővel aratott győzelem
akkor, amidőn az erő egy része megkerülésre használtatott,
nagyobb lesz, mint akkor, ha számra nézve gyengébb volt a
győző. Igaz ugyan, hogy a teutheni csata e kijelentés igazságát
megdönteni látszik, de szabad legyen állítanunk, hogy nincsen
szabály kivétel nélkül.
A hadvezérnek a bemutatott dolgokban eszköze van arra
nézve, hogy csatájának döntő jelleget biztosítson ; igaz, hogy
egyúttal nagyobbak is lesznek ama veszélyek, melyeknek kiteszi
magát, de hiszen minden ténykedése amúgy is az erkölcsi világ
e dinamikus törvényének van alárendelve.
A háborúban eszerint, fontosság dolgában, semmi mást
nem lehet a főcsatával egybehasonlítani s a hadászat legfőbb böl­
csessége abban áll, hogy a csatavívásra szükséges eszközöket
megteremtse, magát a csatát hely, idő és az erők iránya szerint
megállapítsa s a csata sikerét kellőleg felhasználja.
De ha e dolgok fontosak is, dőreség volna hinni, hogy
azok bonyolódottak s rejtett természetűek ; sőt inkább egy­
szerűek s nem igényelnek művészi tervezgetést, de megkíván­
ják a jelenségek éles megítélését, az erélyt, a szilárd következe­
tességet és a fiatalos vállalkozó szellemet. Ebből láthatni, hogy
230

vajmi kevésre van szükség abból, amit könyvekből lehet ta ­

nulni és sok abból, amit — ha tanítható — másnak mint a könyv­
nek kell tanítani.
Az impulzust a főcsatára, a szabad, biztos haladást a fő­
csata felé, a saját erő érzete és a szükségesség tudata, vagyis
más szavakkal : az emberrel született bátorság s a terjedelmes
életviszonyok által élesített szem adja meg.
Legjobb tanítóként jeles példák fognak szerepelni, azonban
ezek közé elméleti előítéletek felhője ne feküdjék, mert hiszen
még a napvilág is megtörik a fellegekben. Ezeket az előíté­
leteket, melyek időnként miasmaszerűen keletkeznek és ter­
jeszkednek, az elmélet sürgősen rontsa le és leronthatja,
mert amit az emberi elme tévesen teremtett, azt a puszta
értelem szét is rombolhatja.

Visszapillantás a kilencedik, tizedik és tizenegyedik fejezetre.

A csata általános lefolyásáról a második fejezetben lévén

szó, a 9., 10. és 11. fejezetben a döntést, a győzelem hatását
és a csata igénybevételét beszéltük meg.
Amiként Clausewitz az ellenség tönkretétele céljából vívott
ütközet eldöntésének főtényezőjeként friss tartalékok, vagyis
hogy jól megértessük : a rend, az erkölcsi erő és a fizikai erő
megtestesítőinek hiányát tünteti fel, úgy a csatadöntés okának
is — és észszerűleg nem lehet másképen, mert hiszen a csata
térben és időben egyesített részletütközetek összfogalma —
ugyancsak a friss tartalékok hiányát mondja.
De amidőn ezt teszi, nem tagadja, hogy más okok
is rászolgálhatnak a hadvezér abbeli szándékára, hogy a csatát
abbahagyja ; így a birtokba vett terep elvesztése, vissza­
vonulási vonalának veszélyeztetése is ; a főtényező azonban
mindig csak az exekutív erő hiánya marad.
A hadvezér rendszerint már jóval a döntés bekövetkezése
előtt érzi a dolog rossz kimenetelét; a csapatok lassankint
lankadó erkölcsi érzülete, a fizikai erő összeolvadása, az elvesz­
tet terület, a visszaszerzésre irányuló hiábavaló törekvés, stb.,
vészjósló jelekként mutatkoznak.
S ha mindezeket látja a hadvezér s tudja a végeredményt,
miért nem adja fel idejekorán a küzdelmet ?
Mert, bár a vészjósló jelek ritkán csalnak, a rossz végnek
nem kell szükségképen bekövetkeznie ; a véletlenség és vaksors
közbejátszhatnak, kis okok: részletgyőzelmek, nagy okozatot :
a dolog jobbrafordulását idézhetik elő ; szóval csak emberi dolog,
— és megbecsülendő emberi dolog — hogy e téren optimisták
vagyunk.
Ezért tehát mindaddig, míg a remény mécse ég, míg friss
tartalékokkal rendelkezünk, a csatafeladásról csak nagy ritkán
lesz szó, legtöbbször akkor, ha az esthomály vet véget erőlkö­
désünknek, ha hátunkat, visszavonulásunkat veszély fenyegeti
s ha a jobb belátás vagy sokszor ellenkezőleg a teljes tönkre­
 231

tétel előli indokolatlan félelem arra késztet, hogy mentsük

meg azt, ami van s mint földönfutó koldusok ne térjünk haza.

A győzelem a döntő csatában hatást gyakorol a hadvezérre

és hadseregre, a szemközt álló államokra és a békekötésig min­
den további ténykedésre.
Erkölcsileg — de amelynek fizikai következményei vannak
— hat a győztes és a legyőzött félre.
A legyőzött félnél jobban rombol, mint növeli az erőt a
győztesnél; e jelentőséget a háború általános, destruktív ter­
mészete idézi elő.
Az ellenség által kivívott győzelem pusztító hatása a had­
seregnél és a hadvezérnél — mert hiszen ez is ember — oly
nagy, hogy minden következő csata, mely külső körülményekre,
például új és számos jól felszerelt, fegyelmezett haderőre vagy
erődített pontokra, erős terepszakaszokra, hirtelen felszínre
jutott erős elmékre és jellemekre nem támaszkodik, csak új
veszteséget eredményez.
A népnél s a kormánynál rendesen — nem mindig — a
tetterőt lankasztja, fejetlenséget idéz elő, úgy hogy befolyásuk
nem egyszer sodorta örvénybe a további hadműveletet és a
játszmát sokszor idő előtt adták fel.
Nagy tévedés volna azonban azt hinni, hogy a döntő csata
hatása a háború további sorsát végérvényesen megpecsételte.
A győztes hadvezér eszélytelensége, szerfeletti óvatossága,
félénksége, a hirtelen felébredt megtorló érzelem, s mint már
említettük, a napfényre kerülő erős szellem és jellem stb., még
nagyon is megváltoztathatják az állapotot.
Az ilyen esetek kivételesek ugyan, de előfordulhatnak s
ezért áll az a tétel, hogy egy és ugyanaz a győzelem a legyő-
zöttek szelleme, jelleme és erőforrásai szerint egészen elütő követ­
kezményeket eredményezhet.

Ha a csata hatása — amint láttuk — oly nagy horderejű,

csak logikus, hogy mindenkor a döntő csata eszközéhez kell
folyamodnunk, amidőn nagy vívmányokat óhajtunk.
Ez — mint mondtuk — logikus és természetesnek látszik
s mégis hányszor nem történt meg, hogy hadvezérek, had­
seregek visszarettentek a csata gondolatától.
Egyrészt a vértől irtóznak, más oldalról pedig az össze­
szorult szív, az ide-oda kóválygó sötét gondolatok visszariaszt­
ják az embert — a hadvezért — attól, hogy egyetlen egy
kártyára bízza sorsát !
A múlt századokban ezért kerülgették a csatát, azt hívén,
hogy hadászati sakkhúzások szurrogátumával is elérik a célt.
A keztyűs kezű, emberbaráti érzülettel, igazabban nyúl-
szívű és rókae^zti uraknak nagy leckét adott a bárdolatlan
232

mészáros, aki éles bárddal kímélet nélkül, halomra ölte áldo­

zatait.
Ne féljünk tehát a döntő csatától; minél nagyobb az, annál
nagyobb eredményt is fog felmutatni ; de azon legyünk, hogy
bátor szívvel a győzelem tényezőit előkészítsük s hatályosságát
neveljük a jól megválasztott harcászati alakzattal, a terep
ügyes felhasználásával, helyes hadszervezetünkkel és tényleges
hatalmunk legnagyobb kifejtésével.

TIZENKETTEDIK FEJEZET.

Hadászati eszközök a győzelem kiaknázására.

A hadászatot csak nagyon kis mértékben, vagy egyálta­
lában nem dicsérik, amikor igazán nehéz munkát végez és a
győzelem feltételeit előteremti, holott fényesnek és dicsőséges­
nek híreszteli, amidőn a kivívott győzelmet kiaknázza.
Hogy mily különleges célja lehet a csatának, hogy a há­
ború rendszerére miként folyik be, hogy győzelmi útja a körül­
mények természete szerint meddig vezethet és tetőpontja hol
fekszik, azt csak később fejtegethetjük. De minden képzelhető
viszonyok között igaz marad, hogy a győzelem üldözés nélkül
nagy eredményeket nem mutathat fel és hogy a győzelmi
útnak, bármily rövid legyen is, az üldözés első lépésein túl
kell vezetnie.
A legyőzésnek e szükségszerű függelékénél : az üldözésnél
időzzünk egy pillanatig.
A megvert ellenségnek üldözése akkor kezdődik, amidőn
ez, az ütközetet abbahagyva, helyét oda hagyja ; minden korábbi,
ide-oda való mozgás a csatára való fejlődéshez számít.
A jelzett pillanatban a győzelem — ha kétségtelen is,
rendszerint oly csekély, hogy az események sorában tevőleges
eredményt nem biztosítana, ha az első nap foganatosítandó
üldözéssel nem tökéletesíttetnék. Ebben szerezzük meg a győ­
zelmet megtestesítő tropháákat.
Legelőször is erről az üldözésről fogunk beszélni.
A hadakozó felek rendszerint gyengült testi erővel fognak
a csata víváshoz, amennyiben azok a menetek, melyek a csatát
közvetlenül megelőzik, többnyire a sürgős körülmények jellegét
viselik magukon. A csata ama fáradalmai, melyek a hosszasan
tartó küzdelemmel járnak, teljessé teszik a kimerültséget.
A csatában a győző félnél is épúgy felbomlott a rend, mint a
legyőzöttnél s ő azon igyekszik, hogy mindenekelőtt a rendet
állítsa helyre, az elszéledteket gyülekeztesse, a töltényben szű-
kölködőket ellássa. Mindezek a körülmények a győzőt is a
már említett krízisbe sodorják.
Ha már most a legyőzött csak alárendelt és lényegtelen
része volt az egésznek és más csapatok olvasztják magukba,
vagy pedig még tetemes erősítésekre számít, könnyen előállhat
 23a

az az eset, hogy a győztes fél győzelmét elveszíti. Az ily

esetnek megfontolása természetesen az üldözésnek vajmi hamar
véget vet, vagy legalább is zabolázza hevességét.
De egyébként még ott is, ahol erősítésektől nem kell félni,
eléggé hátráltatják gyors üldözésében a győzőt a fentérintett
körülmények.
Az utóbbi esetben ugyan nem kell félni attól, hogy a győ­
zelem az üldöző kezei közül kisiklik, mindazonáltal nincsen
kizárva, hogy hátrányos ütközetek ne forduljanak elő, amelyek
azután a már kivívott előnyöket lényegesen csökkentik.
Ezenkívül azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a had­
vezér akaratára ónsúllyal nehezülnek az érzéki emberek szük­
ségletei és gyengéi. A parancsa alatt állók ezrei pihenés és testi
erősítés után vágyakoznak s nagyon is óhajtják, hogy egyelőre
a veszély és a munka zárókorlátai leeresztessenek ; nagyon, de
nagyon kevés azoknak a száma, kik a jelen pillanaton túl,
előre tekintenek és előre éreznek, s akikben megvan a bátorság,
hogy a végrehajtott első nehéz munka után azokra a sikerekre
is gondoljanak, melyek e percben csak a győzelem cafrang­
jának, a diadal pompájának tűnnek fel. És e tömérdek népnek
szavazata is van a hadvezér tanácsában ; mert az érzéki ember
érdekének az egymás fölött álló vezérekben oly vezeték áll
rendelkezésére, mely biztosan elvezet a hadvezér szívéig. Egyéb­
ként a hadvezér belső tevékenysége a szellemi és testi meg­
erőltetések folytán már szintén nagyon gyengült s így esik,
hogy e tisztán emberi oknál fogva rendesen kevesebb történik,
mint történhetnék, s hogy az, ami általában történik, egyedül
a hadvezér dicsvágyának, erélyének, sőt — kimondjuk — rideg­
ségének, keményszívűségének tulajdonítható.
Csak ekként lehet megmagyarázni azt a jelenséget, hogy
sok hadvezér a túlsúlyadta győzelmet, lan 3^ha üldözéssel zárta be.
Részünkről azt valljuk, hogy az első üldözés csak a győ­
zelem napján s az ezt követő éjjelen történjék, mert ezen az
időponton túl a pihenés sürgős követelményei minden körül­
mények között »állj«-t vezényelnek.
Az első üldözésnek többrendbeli természetes fokozata van.
Az első az, amidőn az üldözés pusztán lovassággal történik ;
ebben az esetben az üldözés inkább ijesztés és megfigyelés, mint
valódi, igazi utánnyomulás, mert a legcsekélyebb terepakadály
rendszerint elegendő, hogy az üldözés beszüntettessék. Ha igaz
is, hogy a lovasság gyengült és megrendült csapatok ellenében
sikeresen használható, másrészt az is igaz, hogy az összegész-
szel szemben vajmi sokat nem tehet, mivel az elvonuló hátra -
vonulását friss tartalékokkal fedezi, melyek a legközelebbi
állásnál, mindhárom fegyvernemből állván, a lovasságot kétség­
telenül vagy legalább is rendszerint visszautasítják.
Csak igazi futásban, teljes feloszlásban levő hadseregnél
engedünk e tekintetben kivételt.
Az üldözés második fokozata az, amidőn egy erős, minden
fegyvernemből, de főképen lovasságból álló elővédet bízzunk
234

meg e feladattal. Ebben az esetben az ellenség kényszerítve van

utóvédjenek vagy hadseregének legközelebbi erő állásáig
hátrálni. Mivel pedig állások hamarjában mindenkor nem talál­
hatók, az üldözés bizonyos időig eltart ; több órán túl azonban
semmiesetre sem, mert az elővéd nem érzi magát kellően
támogatva.
Az üldözés harmadik és legerősebb foka akkor áll elő,
amidőn a győztes hadsereg maga nyomul elő s mindaddig üldöz,
míg azt ereje bírja. Ebben az esetben a megvert ellenség az
esetleg elfoglalt legtöbb állást már a támadást vagy megkerülés
puszta kísérlete következtében el fogja hagyni s utóvédé még
kevésbé fog makacs ellenállást kifejteni.
Az üldözést mindhárom esetben, rendszerint az éjszaka
szünteti be, — ha ugyan addig be nem fejeztetett volna —
és az a kevés eset, amidőn az üldözés az éjjelen át is folyt
csak az üldözés nagyon is szigorított fokozatának tekin­
tendő.
Ha meggondoljuk, hogy éjjeli ütközetekben többé-kevésbé
minden az esélynek van átengedve és hogy a csata végén a
rend amúgy is nagyon meglazult állapotban van, könnyen fel­
foghatjuk, hogy mindkét hadvezér miért retten vissza a csatá­
nak éjjeli folytatásától. Ha a legyőzött fél hadserege teljes
feloszlásban nincsen, viszont a győző hadseregének kiváló harci
erényei nem biztosítják a sikert, úgy az éjjeli csatában majd­
nem minden kockán forog, amit pedig a legmerészebb had­
vezér sem akarhat. Rendszerint tehát az éj véget vet az üldö­
zésnek még akkor is, ha a csata közvetlenül az éj beállta
előtt fejeződött volna is be. Az éj a legyőzöttnek hasznára
van ; oltalma alatt a csapatok pihenhetnek, gyülekezhetnek,
vagy pedig a visszavonulásra felhasználva térbeli előnyt
nyerhetnek.
A legyőzött ez elválasztó szakasz után (tehát másnap)
észrevehetőig jobb állapotba jön. Az elszéledtek összesereglet-
tek, a tölténykészlet kiegészült, a rend helyreállt.
Ami ezután a győzővel szemben következik, már egy új
ütközet jellegét viseli s nem a réginek folytatása; s ha az
új ütközet számára abszolút jó eredményt nem is ígér, mégis
új küzdelem az, nem pedig a győzőnek az elhullt roncsok fel­
szedésében álló könnyű munkája.
Azokban az esetekben tehát, amidőn a győztes fél, ha
csak egy minden fegyvernemből álló erős elővéddel is, az éjjen
át folytatni képes az üldözést, a győzelem hatása rendkívüli
módon erősbül, amint ezt a leutheni és belle-alliancei csaták
bizonyítják.
Az üldözés lényege tulajdonképen harcászati dolog s csak
azért időzünk nála, hogy fogalmat nyerjünk, mennyire tudja
fokozni a győzelem hatását.
Az első üldözés a legközelebbi állásig minden győztes fél­
nek elvitázhatatlan joga s alig van összefüggésben további
terveivel s körülményeivel. Ez utóbbiak a győzelem hatását
 235

(később) csökkenthetik, de nem gátolhatják meg a győzelem

kiaknázását ; legalább is az efféle gondolható esetek oly ritka­
ságszámba mennek, hogy az elméletre nem lehet észrevehető
befolyásuk.
És e helyen meg kell jegyeznünk, hogy a legújabb hábo­
rúk példái az erélynek valóban tág mezőt nyitottak. A régi,
keskenyebb alapon nyugvó, szűk korlátok közé szorított hábo­
rúkban e téren is, miként sok más ponton szükségtelenül el­
fogadott megszorítások állottak fenn. Régenten a hadvezérek
előtt a győzelem dicső ségén ek fo g a lm a volt a fődolog s az ellen­
séges haderő megsemmisítésére annál kevésbé gondoltak, mivel
ezt korántsem tartották a háború fő- és egyetlen eszközének,
hanem csak a rendelkezésre álló tömérdek út egyikének. És
ezért szívesörömest dugták hüvelybe kardjukat, ha az ellen­
ség az övét leeresztette. Mi sem volt előttük természetesebb,
mint az, hogy a küzdelem a döntés után beszüntetendő és hogy
minden további vérontás céltalan kegyetlenséget jelent. Ha
ezen hamis bölcselet nem is foglalta magában minden elhatáro­
zásukat, mégis nézőpontul szolgált, amely alatt az erők kime­
rültségére, valamint a küzdelem továbbfolytatásának lehetetlen­
ségére való hivatkozás könnyebben szerezhetett érvényt magá­
nak. De másrészről meg kell engednünk, hogy a győzelmi
eszköz kímélése bizony szem előtt tartandó, különösen akkor,
ha az az egyedüli eszköz s közel az idő, amidőn majd — amiként
ez minden támadás után bekövetkezik — a kínálkozó sok
dolgot alig lehet elvégezni.
Mindazonáltal hamis volt a régiek okoskodása, mert az
üldözésnél szenvedhető veszteség a legyőzött félével szemben
csak csekély lehetett. Az előzőleg felemlített szemlélet tehát
csak úgy származhatott, hogy a haderőt nem tekintették a
fődolognak. S ebből magyarázható ama tény, hogy a korábbi
háborúkban csak az igazi héroszok, mint X II. Károly, Marl-
borough, Jenő herceg és Nagy Frigyes tetőzték határozott
győzelmüket erélyes üldözéssel, míg más hadvezérek rend­
szerint megelégedtek a csatatér birtokával.
Ama nagy erély, melyet az újabbi hadviselés a nagyobb
viszonyok folytán nyert, a szokásos korlátokat ledöntötte ; az
üldözés a győztes fél fődolgává lett ; a nyert trophaák számra
nézve gyarapodtak s ha némely újabbkori csatákban az üldözés
nem volt erélyes, az a kivételes esetek közé sorolható s külö­
nös körülmények indokolták.
Görschen és Bautzen-nél csak az ellenfél túlerős lovas­
sága, Gross-Beeren és Dennewitz-nél a svéd trónörökös rossz-
indulata, Laon-nál az öreg Blücher gyenge egészsége gátolta
meg a teljes tönkretételt.
De Borodino esete is ide tartozik és mi indíttatva érezzük
magunkat erről néhány szóval már azért is megemlékezni, mert
egyrészt a dolgot Napóleon puszta okozásával agyonütni nem
lehet, másrészt pedig, mert nem akarjuk, hogy ez az alkalom is
ama kevesek közé számíttassék, melyekről megemlékeztünk s a
236

melyekben a körülmények a hadvezért már a csata elején fogva

tartják.
Napóleonnak, az ő nagy tisztelői is, mint Vaudancourt,
Chambray és Segur szemére lobbantották, hogy az orosz had­
sereget nem kergette el teljesen a csatatérről, s hadseregének
utolsó maradványaival nem semmisítette meg ; ha ezt teszi,
—* úgy mondják ezek — az oroszok vesztett csatája egyértelmű
lett volna a teljes tönkretétellel.
Messzire vezetne, ha a hadakozó felek kölcsönös helyzetét
közelebbről akarnék megállapítani, de annyi mindenesetre igaz,
hogy Napóleon, aki a Nyemen átlépésénél még 300.000 kato­
nája volt azoknál a hadtesteinél, amelyek Borodino körül har­
coltak, most már csak 120.000 emberrel rendelkezett s joggal
tarthatott attól, hogy nem lesz elég erős Moszkvát, amely­
től látszólagosan minden függött, birtokba keríteni, ha had­
seregének töredékét nagyon is igénybe veszi.
A kivívott győzelem elég nagynak látszott neki arra, hogy
Moszkvát hatalmába ejtse, amennyiben nem volt valószínű,
hogy az orosz hadsereg 8 nap leforgása alatt új csatára készen
legyen ; Moszkvában pedig békét reménylett köthetni. Igaz,
hogy egy teljesen tönkretett orosz hadsereg a békét bizonyosabbá
tette volna, de a fődolog mégis csak az volt, hogy a fővárosig
eljuthasson, illetőleg oly erővel jöjjön oda, mellyel a főváros­
nak s ezzel együtt a birodalomnak s a kormánynak hatalmas
voltát kimutathatja. Az az erő, amelyet Napóleon Moszkvába
vitt, amint a következmény mutatja, már is elégtelen volt az
imponálásía, de még elégtelenebb lett volna, ha ő az orosz
hadsereg teljes megsemmisítésével a magáét is szétdarabolja.
Napóleon ezt jól érezte s ezért ő szemünkben teljesen
igazolva van.
Mindazonáltal ez az eset mégsem sorolható azok közé,
amelyeknek általános körülményei már az első üldözés ellen is
tiltakoznak.
E csatában üldözéséről még szó sem volt.
A győzelem már délután 4 órakor bevégzett tény volt
ugyan, de az oroszok még a csatatér legnagyobb részét birto­
kukban tartották s nem is szándékozták még elhagyni ; a tá ­
madás megújítása esetén makacs ellentállást fejtettek volna
ki, ami bizonyára teljes tönkretételükkel végződik, de a támadó­
nak is sok véráldozatba került volna.
Borodinót azon csaták sorába kell igtatnunk, melyek, mint
Bautzen, nem küzdettek ki teljesen.
Bautzennél a legyőzött fél a csatát félbeszakította ; Boro-
dinónál a győző volt az, aki egy fél győzelemmel érte be, nem
azért, mert a döntést kétségesnek hitte, de azért, mert nem volt
elég gazdag a teljes győzelemért követelt árt megfizetni.
Visszatérve tárgyunkhoz, az első üldözésre vonatkozó szem­
léletünk eredményeként megállapíthatjuk, hogy :
a) az üldözés erélyének foka fogja főképen meghatározni
a győzelem értékét.
 237

b) az üldözés a győzelem második felvonása s ez sok eset­

ben fontosabb lesz. mint az első ;
c) a hadászat, amidőn itt a harcászathoz közeledik, a vég­
ből, hogy az általa be végzett munkát átvegye, nyomatékosan
követeli, hogy az üldözés teljessé tegye a győzelmet.
A győzelem hatása a legritkább esetben szűnik meg az
első üldözés után ; ellenkezőleg csak ezután következik tulaj-
donképeni pályafutása, melynek gyorsaságát a többi körül­
mények között, melyekről későbben lesz szó, elsősorban a győ­
zelem mértéke is befolyásolja.
Az első üldözésen túl nyilvánuló dolgokról most csak azt
iktatjuk ide, ami általános jellegű, nehogy minden alkalom­
mal ismétlésekbe bocsájtkozzunk.
A további üldözésnél ismét három fokozatot különböztet­
hetünk meg :
1. a puszta utánnyomulást ;
2. a tulaj donképeni üldözést ;
3. a leszorításra, elvágásra irányuló párhuzamos menetet.
1- hez. A puszta utánnyomulást az ellenség addig tűri, míg
azt hiszi, hogy új ütközetbe bocsájtkozhatik velünk. A puszta
utánnyomulás tehát, eltekintve attól, hogy mindazt, amit az
ellenség nem takaríthat el, jelesen : a sebesülteket, betegeket, el-
fáradtakat, járműveket s málhát, kezünkbe szolgáltatja, a győze­
lem hatását vajmi hamar beszünteti s nem képes az ellenség
feloszlását siettetni, miként a másik két fokozat.
2- höz. Ha mi ugyanis nem elégszünk meg azzal, hogy az
ellenséget eredeti táborába, eredeti kiindulási pontjára csendesen
kövessük és annyi tért vagy vidéket nyerjünk, amennyit ő
nekünk átengedni akar, de oly intézkedésekkel élünk, amelyek­
kel az ellenségtől mindig többet és többet követelhetünk, vagyis
ha jól megalakított és felszerelt elővédünkkel a legyőzöttnek
sarkában leszünk, utóvédjét mindenkor megtámadni készülünk,
amikor az állást foglalni akar, úgy az ellenség mozdulatát siet­
tetni fogjuk ; a mozdulat siettetésével pedig visszavonulása
a pihenés nélküli futás jellegét fogja felvenni, ez pedig feloszlását
nagyon elősegíti.
Mi sem képes a katonánál oly nyomorult érzést előidézni,
mint az, ha újra meg újra a támadó ágyúinak dörejét hallja
akkor, amidőn elcsigázott menet után végtére pihenni akar ;
s ez az érzés csakhamar páni ijedelemmé válik, ha a dolog nap-
nap mellett tart s szűnni nem akar.
A támadónak erélyes fellépése által a védőben fölkeltett
az az szomorú tudat, hogy neki az előbbinek engedelmeskednie
kell, mert ellentállásra képtelen, a hadsereg erkölcsi erejét el­
végre is nagy mértékben gyöngíti.
Az üldözés ha ása legnagyobb akkor lesz, ha az ellenséget
éjjeli menetekre kényszerítjük. Ha a győztes fél a legyőzött
hadsereget vagy annak utóvédjét naplementekor táborából
felriasztja, ez kénytelen lesz éjjel menetelni, vagy legalább
238

táborát megváltoztatni, ami végre egyre megy : a győző ellen­

ben nyugodtan töltheti éjjelét.1
Nevetséges pedantéria lenne, ha mértani magyarázatokkal
útmutatást adnánk arra nézve, hogy miként kell a győztesnek
üldöző meneteit rendezni a végből, hogy a legyőzött éjjeli mene­
teket tegyen, mig ő ezalatt pihen. — Hiszen a menetek rende­
zése nem mértani körülményektől függ, de sok mástól, főleg
élelmezési tekintetektől, terepszakaszoktól, nagy városoktól
stb. stb.
De azért mégis igaz marad, hogy az üldöző menetek céljává
lehet a mondottat tenni s ha sikerül, nagy eredményt mutat fel.
Hogy az ily eljárást valóságban ritkán vesszük igénybe,
onnan van, mert általában nehéz és az üldözőre is nagyon
fárasztó.
Jókor reggel elindulni, déltájban táborba szállni, nappal
a szükségletek előteremtéséről gondoskodni, éjjel édesen nyu­
godni, sokkal jobb és könnyebb dolog, mint ha mozdulatainkat
az ellenségé után kell szabályoznunk ; bizony nem kellemes,
ha elhatározásainkat mindig az utolsó pillanatra kell hala sz -
tanunk, ha majd reggel, majd este kell elindulunk ; ha napon­
kint több órán keresztül kell az ellenséggel szembenéznünk,
verekednünk, megkerülő mozdulatokat tennünk, röviden : mind­
azon harcászati munkálatokkal élnünk, melyek evégből szük­
ségeseknek mutatkoznak.
Tagadhatatlan, hogy ez ónsúllyal nehezül az üldöző
seregtestre, s a katonák, akik a háborúban sok más teher alatt
amúgy is eleget nyögnek, nagyon hamar készek a feleslegesnek
látszó nehezékek magoktól messze eldobni.
E szemlélődés, vonatkoztassák akár az egész hadseregre,
akár egy erős elővédre, csak igazságokat tartalmaz.
Az érintett okonál fogva csak ritkán fordul elő, hogy a
győztes a továbbüldözés második fokozatát alkalmazza.
Az 1812. orosz hadjáratban maga Napóleon sem alkal­
mazta az üldözés e nemét annál a szembeszökő oknál fogva,
mert félt, hogy a hadjáratnak amúgy is óriási nehézségeit s
fáradalmait roppantul hatványozná.
Más hadjáratoKban azonban e téren nagy erélyt tanúsított.
A továbbüldözés harmadik és leghathatósabb neme a
visszavonulás céljával párhuzamosan v é g z e t t menet.
Minden megvert hadseregnek, háta mögött közelebb vagy
távolabb lesz egy olyan frontja, melynek elérését óhajthatja,
esetleg azért, mert további hátra vonulása innen nem veszélyez­
tethető (útszorosoknál), talán azért, mert e hely egy nagy város
vagy főváros és élelmi, utánpótlási, esetleg politikai szempon­
tokból fontos, vagy pedig azért, mert ott a hadsereg új erőhöz

1 Anélkül hogy a fentebb mondottak általános hatályát gyengí­

teni akarnók, megjegyezzük, hogy manapság: a vasutak idejében
előfordulhat, hogy tekintélyes nagyságú seregtestek is könnyen kivonhat­
ják magukat az üldözés bomlasztó hatása alól.
 239

jut, például ha az erődítve van, vagy ha ott más seregtestekkel

egyesül stb. stb.
Ha már most a győztes fél valamely mellékúton egyenesen
eznnek a célnak tart, világos, hogy a legyőzött visszavonulását
hátrányos módon annyira bírja siettetni, hogy az végtére futássá
vál hátik.
A legyőzöttnek ennek ellensúlyozására három eszköz áll
rendelkezésére.
Az első abban áll, hogy az üldözőnek nekimegy s egy
nem várt támadással igyekszünk megszerezni a siker valószínű­
ségét, amelyet helyzete folytán máskülönben úgy sem érne el ;
ez a dolog természetesen vállalkozó szellemű, merész hadvezért
s oly kitűnő hadsereget tételez fel, mely csak pusztán legyőzött,
de nem teljesen megvert állapotban van ; ezért az ilyen esz­
közt csak a legritkább esetben alkalmazzák.
A másik eszköz a visszavonulásnak siettetése. Ámde a
győztes épen ezt akarja, mert könnyen megtörténik, hogy ennél
a csapatok túlcsigáztatnak s ily állapotban elmaradozókban,
eltört ágyúkban és járművekben felette nagy veszteség éri.
A harmadik eszköz abban áll, hogy a legközelebbi elvágási
pontok megkeiültetnek, hogy ekként a menetek az ellenségtől
nagyobb távolságban s kevesebb fáradsággal s kisebb veszély-
lyel legyenek végrehajthatók.
Ámde ez az eszköz a lehető legrosszabb, mert olyannak
tekintendő, mint egy fizetésképtelen személy által felvett újabb
kölcsön, mely még nagyobb zavart fog előidézni.
Vannak esetek, amidőn tanácsos ezzel az eszközzel élni, van­
nak esetek, amelyekben csak ez az eszköz segít ; példákat is
tudunk arra, hogy az ilyen vállalat sikerült, de általában mégis
csak igaz marad, hogy a mondott eszköz választásánál nem
annyira az a meggyőződés dönt, hogy ezen az úton bizto­
sabban érünk célt, mint egy más ok.
Az ok : az ellenseggel való találkozás félelmében áll. — Jaj
annak a hadvezérnek, aki ennek az érzésnek átengedi magát.
Bármily sokat szenvedett a hadsereg erkölcsi érzülete, bár­
mily indokolt is az az aggodalom, hogy minden összecsapás
az ellenséggel csak hátrányos lehet, az ellenségnek kikerülését
célzó aggódó gondoskodás csak tetőzi a bajt.
Napóleonnak sohasem sikerült volna a hanaui csata után
megmaradt 30 vagy 40.000 emberét a Rajnán keresztülvezetni,
ha e csatát kikerüli s folytatja útját a folyón át Mannheim vagy
Koblenz érintésével.
Egyedül csak gondosan bevezetett s ugyanígy vezetett kis
ütközetekkel, amelyeknél a terep a védő szerepére utalt legyő­
zött segélyére van, lehet leghamarabb a hadsereg erkölcsi érzü­
letét újra emelni.
Majdnem hihetetlen, hogy a legkisebb sikernek is mily
jótékony hatása van. — Csakhogy az ilyen kísérletekhez nagy
lelkierő szükséges; a másik út, vagyis a kikerülés útja első pilla­
natra könnyebbnek látszik s legtöbbnyire előnyben is részesül.
240

Pedig e kikerülés leginkább segíti elő az üldöző szándékát

és sokszor a legyőzött teljes megsemmisítésével végződik.
Emlékeztetünk itt arra, hogy hadseregekről szólunk, nem
pedig kis testekről, melyek elvágva, kerülő úton igyekeznek
övéikhez jutni ; ez utóbbiaknál mások a körülmények s náluk
az elkerülés sokszor sikerül.
A céltárgy elérésére irányuló versenymenetelésnél azon­
ban a győztes félnek, ha sikert akart felmutatni, azon kell lenni,
hogy egy megfelelő osztaggal az ellenséget nyomon kövesse
s felszedje, ami visszamarad, szóval az ellenség jelenlétének
benyomását a hátrálónál ébrentartsa.
Ezt Blücher a belle-alliancei példás üldöző menetnél el­
mulasztotta.
Az ily üldöző menetek természetesen a győzőt is gyengí­
tik s nem tanácsosak, ha az ellenséges hadsereget egy másik
tekintélyes sereg olvasztja magába ; ha kitűnő hadvezér áll az
élen s ha az ellenséges hadseregnek megsemmisítése nincsen
igen jól előkészítve.
Ellenben ott, ahol ez az eszköz használható, úgy hat,
mint valami óriási gép. A megvert hadsereg aránytalanul sok
beteget s elfáradtat veszít, szelleme a folytonos aggodalom
miatt oly annyira szenved, hogy többé tisztességes ellentállásra
gondolni nem lehet ; naponkint kardcsapás nélkül ezer meg ezer
fogoly esik a győző kezébe.
A győző szerencséjének ezen a fényes nappalán ne ijedjen
vissza erejének megosztásától a végből, hogy minél többet érjen
el, kisebb csapatokat elvágjon, várakat bevegyen, nagy városo­
kat megszálljon stb.
Mindent merészelhet s mindaddig merészelhet, míg új
viszonyok állanak elő ; s minél többet merészel, új körülmények
annál később állanak elő.
Döntő csaták fényes eredményét s nagyszerű üldözést
Napóleon hadjárataiban nem csak egyet találunk.
Gondoljunk csak Jenára, Regensburgra, Lipcsére és Belle-
Alliancera.

TIZENHARMADIK FEJEZET.

Visszavonulás elvesztett csata után.

Az elvesztett csatában a hadsereg ereje megtört ; az
erkölcsi jobban, mint a fizikai : még egy másik csata, ha csak
új, előnyös körülmények nem játszanak közbe, teljes leveretést,
sőt megsemmisülést okoz. Ez katonai axióma. A dolog termé­
szetében rejlik, hogy a visszavonulás addig a pontig terjed,
ahol az erő egyensúlya akár erősbítésekkel, akár várak és erős
terepszakaszok oltalma alatt, vagy pedig az ellenséges hatalom
túlterjedése következtében helyreállítható.
A veszteség foka, a legyőzetés mértéke, de leginkbb az
 241

ellenség jelleme fogja az egyensúly momentumának távolságát

meghatározni. Sok példát tudunk arra nézve, hogy a megvert
hadsereg csekély távolságban foglalt állást, anélkül, hogy
körülményei a csata óta csak legkevésbé is változtak volna.
Ennek oka abban rejlik, hogy a győztes ellenség vagy
erkölcsileg gyönge, vagy pedig a csatákban nyert túlsúlya nem
oly tetemes, hogy erősebb akciót indíthasson.
Lassú, ellent állásra mindig kész visszavonulás, egybekötve
merész és bátor szembeszállással, feltétlen követelmény ott,
ahol az üldöző előnyének túlságos kizsákmányolását megaka­
dályozni akarjuk, ha az ellenség hibáit és gyengéit javunkra
fordítani kívánjuk s nem szeretnénk egy talpalatnyival több
tért sem veszíteni, mint amennyit a körülmények hatalma
követel, de főleg akkor, ha a hadsereg erkölcsi erejét emelni és
előnyösen fenntartani akarjuk.
Nagy hadvezérek s gyakorlott hadseregek visszavonulása
a megsebesült oroszlán hátrálásához hasonlít és ez tagadhatat­
lanul a legjobb elmélet.
Igaz, hogy veszedelmes helyeket elhagyandó, sokszor időt
pazarló és ezért veszedelmessé vált alakisággal ütötték el a dol­
got, holott minden attól függött, hogy gyorsan meneküljenek.
Gyakorlott hadvezérek nagyon fontosnak tartják ezt az elvet.
Ámde azokat az eseteket, mel vekben ezen elv alkalmazható,
nem szabad összetéveszteni a vesztett csata következtében
történő általános visszavonulással.
Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy ez utóbbi esetekben
elégséges nehány gyorsmenettel magát az ellenség közvetlen
közeléből kivonni és gyorsan valamely erősebb álláshoz jutni.
Ellenkezőleg, a mozdulatok a lehető legkisebbre szabandók
s általában az az elv lebegjen szem előtt, hogy az ellenség aka­
ratát reánk erőszakolni ne engedjük.
Az teljesen igaz, hogy ezt az elvet véres ütközetek nélkül;
nem érvényesíthetjük, de az elv az áldozatokat megéri. Enélkül
a mozdulatok rohamosak lesznek és végre futássá változnak át ;
eközben az elmaradozók száma nőttön-nő s nagyobb lesz
a veszteség, mint amennyibe az utóvédek csatái kerültek volna
s ezenkívül a bátorság utolsó maradványa is tönkremegy.
Az érintett elvet legjobban úgy követjük, ha az utóvédet
a legkitűnőbb csapatokból állítjuk össze s élére a legbátrabb
tábornokot helyezzük ; és ha az utóvéd a legfontosabb pillana­
tokban az egész hadsereg ál <al támogatva, a terep szorgos fel-
használásával erős lesállások igénybevételével idő és alkalom
adtán, vagyis ha az üldöző túlmerész s a terep az utóvédnek
kedvez, valóságos kis csatát tervez és vív.
A visszavonulás természetesen kisebb-nagyobb nehézség­
gel jár, aszerint, amint a csata kedvező vagy kedvezőtlen körül­
mények között több-kevesebb eréllyel vivatott.
Hogy miként esik el a hadsereg a rendes visszavonulástól,
ha erősebb ellenféllel szemben a végsőkig kitart, mutatja a jénai
és belle-alliancei csata.
242

Találkoztak olyanok (Lloyd, Bülow), akik azt tanácsolták*,

hogy a hadsereg a visszavonulás alkalmával osztassák meg,
vagy pedig a visszavonulás excentrikusán hajtassák végre.
Itten oly megosztás, amely pusztán a kényelem kedvéért
történik, s amely az együttes küzdelmet megengedi, nem jön
tekintetbe ; minden más felette veszedelmes s amennyiben a
dolog természete ellen van, egyúttal nagy hiba is.
Hi ?zen minden elvesztett csata gvengítő, feloszlató elvet
képvisel és ezért a legelső szükséglet az, hogy összeszedjük
magunkat, vagyis hogy gyülekezzünk és a gyülekezésben a ren­
det, bátorságot és bizalmat megtaláljuk.
A gondolat, hogy mi az ellenséget abban a pillanatban, ami­
dőn ő győzelme gyümölcsét akarja felszedni, két oldalról nyug­
talanítsuk, valóságos anomália.
Félénk, poltron ellenségnek lehetne ugyan ezzel imponálni
s ilyen esetben ezt az eszközt igénybe is kell venni ; ott
azonban, ahol az ellenség gyengeségéről biztos tudomásunk
nincsen, hagyjuk a dolgot.
Ha a hadászati viszonyok megkívánják, hogy a visszavonu­
lást balról, jobbról elkülönített csapatok fedezzék, a köve­
telménynek eleget kell ugyan tenni, de azért a megoszlás
mindig bajnak tekintendő és ritkán leszünk oly helyzetben,
hogy a kikülönítést már a csatát követő napon végezhetjük.
Nagy Frigyes a kollini csata és a prágai ostromzár abba­
hagyása után nem szabad tetszésből ment vissza három oszlop­
ban, de azért, mert csapatainak állása és Szászország fedezése
feltétlenül követelte.
Napóleon a brienni csata után elrendelte, hogy Marmont
az Aube-ra menjen vissza, ő maga pedig a Szajnán át Troyes felé
indult. Hogy e megoszlás nem bosszulta meg magát, abban
keresendő, hogy a szövetségesek üldözés helyett szintén elvál­
tak egymástól és Blücher a Marne felé fordult, Schwarzenberg
pedig abbeli félelmében, hogy gyenge, csak nagyon lassan
nyomult előre.

Visszapillantás a tizenkettedik és tizenharmadik fejezetre.

A győzelem kiaknázására tulaj dón képen csak egy eszköz

van : az üldözés.
Az üldözés nem könnyű munka.
Elfáradt, agyoncsigázott csapatokkal újabb és fokozott
fáradalmaknak és veszélyeknek eleibe menni, már csak azért
sem csekély dolog, mert előzőleg a katonatömeg ellenkező kívá­
nalmát kell legyőzni, jóakaratát és készségét fentartani és a had­
vezérnek a maga saját emberbaráti és egyéb lanyha érzelmeit
is el kell némítani.
Az üldözés erélyének fokozatai vannak. A legenyhébb, ha
csak lovassággal üldözünk ; mindhárom fegyvernemből alakított
elővéd üldözése már erősebb ; s legerősebb akkor, ha e célra
összes csapatunkat használjuk fel.
 243

Legcélszerűbb, ha az első üldözést a győzelem napján meg­

kezdjük és az ejjelen át folytatjuk ; ezen időponton túl a pihenés
követelményei sürgetőleg lépnek fel.
Ügy ennek az első üldözésnek, mint a további üldözésnek
munkája nagyon jövedelmező. Katonákban, ágyúkban, lőszerek­
ben s anyagban kevés veszteséggel rendkívüli nagy zsákmányt
ejtünk. Megérdemli tehát a munkát és fáradságot, mert ezen az
úton a háború számláján javunkra erős követelések iratnak.
Az első üldözéssel — mint ezt már sejtettük — nincsen
befejezve a dolog.
Nekünk mindaddig kell üldözni, míg az ellenség üldözésünk
alól ki nem vonja magát. Nagy eredményeket csak így érhe­
tünk el. A további üldözést vagy a puszta utánnyomulással,
vagy a tulajdonképeni üldözéssel, vagy végtére a leszorításra
irányuló párhuzamos menettel hajtjuk végre.
Az első lanyha eszköz keveset nyújt, csak a nap vagy szél
által elválasztott gyümölcsöt, más szóval az elmaradozókat
és az elmaradott dolgokat juttatja nekünk.
A tulajdonképeni üldözés fényes eredményt ígér ; ügyes
és nagy akaratról tanúskodó rendszabályokkal elérhetjük, hogy
ellenfelünk rendje teljesen felbomlik és szerves teste puszta
egyedekre oszlik fel.
A párhuzamos menet, mely annyiban komplikált, hogy az
ellenséget közvetlenül követő csapatnak kikülönítését kívánja,
hasonlóképen sikerrel kecsegtet, mert ezzel bizonyos pontnak
sietős elérésére kényszerítjük az ellenséget.
A sietség pedig az üldözöttre nézve halálos veszedelem ;
mert nemcsak nagy erőfogyasztással jár, de könnyen vad futásba
megy át.
Nem számítva ide azt az esetet, mikor a menekülő sere­
get más csapatok olvasztják magukba, valamint azt az oltal­
mat sem, melyet erős terepszakaszok nyújtanak, az üldözöttnek
csak egyetlen olyan hathatós eszköze van, mellyel az üldözést
megszünteti és csapatai erkölcsi erejének helyreállíthatja ez a
nyugodt menetelés gyakori kis ütközetek oltalma alatt.
Önfeláldozó utóvéd, kitűnő merész vezérrel az élén, e tekin­
tetben mindent tehet.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET.

Az éjjeli ütközet.
A harcászat mondja meg, hogy az éjjeli ütközetet miként
kell vezetni s lefolyásának mily sajátlagosságai vannak; azért
itten csak annyiban vesszük tekintetbe, amennyiben azt mint
különös eszközt az egész megkívánja.
Alapjában véve az éjjeli megtámadás nem más, mint egy
hatványozott rajtaütés. Az első pillanatra úgy tetszik, hogy
244

ez egy kitünően ható eszköz, mert úgy képzeljük a dolgod,

hogy a támadó a teendőre el van készülve, míg a védő teljesen
meglepetik.
Mily egyenlőtlen a küzdelem !
A fantázia oly képet alkot magának, amelyen egyoldalról
a legteljesebb zűrzavar uralg, más oldalról a támadó a győzelem
gyümölcsét nyugodtan leszedi.
Ezért tapasztaljuk, hogy azok, akik nem szerepelnek
vezetőként s akiknek felelősségük nincsen, sokszor szólanak
az éjjeli ütközet mellett, míg valóságban az éjjeli harc csak
nagyritkán fordul elő.
Az imént bemutatott elképzelések eredete abban a fel­
tevésben rejlik, hogy a támadó a védő rendszabályát ismeri,
mert hiszen az korábbi keletű és megfigyelései előtt nem marad­
hatott titok, míg ellenben az ő rendszabályai, melyekhez csak
a végrehajtás pillanatában nyúl, az ellenség előtt feltétlenül
titokban maradhat.
Ez sokszor sem az utóbbira, sem az előbbire nézve nem áll.
Ha az ellenséghez nem állunk oly közel, hogy őt szemmel
tarthatjuk, mint az osztrákok Nagy Frigyest a hochkirchi
csata előtt, tájékozásunk hiányos lesz ; a járőrök stb. meg­
figyeléseit, a foglyok vallomásait, a kémek híreit való igaznak,
megdönthetetlennek már csak azért sem fogadhatjuk el, mert
az észrevétel és a jelentéstétel közötti időben sok minden vál­
tozhatott.
Egyébként a régebbi harcászat idejében és az akkor dívó
táborozási módnál könnyebb volt az ellenség állását kipuhatolni,
mint most.
Egy sátor vonalat jobban lehet megkülönböztetni, mint
egy laktáborozást, úgyszintén jobban a táborozást fejlődött
vonalban rendes arc vonalakkal, mint az oszlopszer űen táborozó
hadosztályokat.
Az oszlopszerű táborozásnál a tájékozás felette nehéz s
mondhatjuk, hogy sokszor még akkor sincs tiszta fogalmunk
a viszonyokról, hogyha a tábort teljesen belátjuk is.
Azután pedig nemcsak az állásról, de másról is kell tudo­
másunknak lennie ; nagyon fontos dolog például az, hogy az
ellenség az ütközet folyamában mily rendszabályokkal él.
Mai időben az ellenség esetleges rendszabályai, melyek
nem állanak pusztán a lövésből, az éjjeli rajtaütést nagyon
megnehezítik ; megnehezítik azért, mert a még ezután megvaló­
sítandó rendszabálynak előnye van a már életbeléptetett felett.
A mostani ütközetekben a védő fél felállítása inkább
ideiglenes, mint végleges jellegű s ezért a támadót nem várt
dolgokkal könnyen meglepheti.
Mondhatjuk tehát, hogy a támadó az éjjeli rajtaütés alkal­
mával ritkán vagy sohasem tud. meg annyit, amennyi a köz­
vetlen szemlélet által nyert tájékozást pótolhatná.
Ezenfelül a védő részén még azon kis előny is van, hogy
ő, az állását környező vidékén jobban otthonos mint a támadó ;
 245

miként valamely szobának lakója a sötétben jobban ismeri ki

magát mint egy idegen, azonképen a védő is könnyebben találja
meg seregtestének részét s könnyebben férhet hozzájuk.
Ebből az következik, hogy a támadónak éjjeli ütközetek
alkalmával époly szüksége van szemeire mint a védőnek, s
hogy ezért az éjjeli ütközetre csak különös okokból kell magun­
kat elhatározni.
A felsorolt okok legtöbbnyire a hadsereg alárendelt részeire
vonatkoznak s csak ritkán magára az egész hadseregre.
Ebből következik, hogy az éjjeli rajtaütés rendszerint
alárendelt ütközeteknél fordul elő és vajmi ritkán csatáknál.
Az ellenséges hadsereg valamely alárendelt részét nagy
erővel, tehát átkarolólag avégből támadjuk meg, hogy el­
fogjuk, vagy pedig, hogy egy reá nézve hátrányos ütközetben
— ha ugyan a többi feltételek kedvezők — tetemes vesztesé­
get okozzunk neki.
Ebbéli szándékunkat azonban csak nagymértékű meglepe­
téssel valósíthatjuk meg, minthogy egy hátrányos ütközetet
az ellenséges hadseregnek egyik alárendelt része nem fogadna
el, de elkerülni igyekeznék.
Nagymértékű meglepetés pedig — nagyon fedett terep
kivételével — csak éjjel sikerülhet.
Ha tehát, hogy valamely alárendelt nagyságú seregtest
hátrányos állását kihasználjuk, azt megakarjuk támadni, e
célra az éjjelt úgy használjuk fel, hogy leple alatt legalább is
az előkészületeket tesszük meg és az ütközetet csak kora reg­
gel vívjuk.
Ilyeténképen keletkeznek kisebb éjjeli vállalatok, előőrsök
és egyéb kis osztagok ellen.
Ezen vállalatok sikerének titka abban áll, hogy túlerővel
s átkarolással meglepő módon támadjuk meg az ellenséget s
ekként oly hátrányos ütközetbe sodorjuk, amelyből nagy
áldozatok nélkül nem szabadulhat.
Minél erősebb a megtámadott seregtest, annál nehezebb
a vállalat, mert egy erős seregtestnek több olyan belső segéd­
eszköz áll rendelkezésére, mely őt a segély érkeztéig ellen­
állásra képesíti.
Épen ennél az oknál fogva gondolni sem lehet arra, hogy
rendes körülmények között az egész hadsereget ilyeténképen
megtámadhassuk. Mert ennek, — bár kívülről érkező segélyre
nem számíthat — önmagában elég eszköze van, hogy egy több
oldalról jövő támadásnak ellentálljon s pedig annál is inkább,
mivel a több oldalról jövő támadásra, vagyis a támadásnak erre
a közönséges alakjára már eredetileg elő van készülve.
Vájjon az ellenség több oldalról egyszerre eredményesen
támadhat-e meg bennünket, rendszerint nem a meglepetéstől,
de egészen más tényezőktől függ ; anélkül, hogy most e körül­
ményeket megbeszélnénk, amellett maradunk, hogy a megkerü­
léssel nagy siker, de nagy veszély is jár s hogy erre eltekintve
az egyéni körülményektől, csak oly nagy túlerő, amilyent
246

épen az ellenséges hadsereg valamely alárendelt része ellen

alkalmazhatunk, jogosíthat fel.
De valamely kisebb ellenséges seregtestnek megkerülése,
vagy átkarolása, különösen éjnek idején már csak azért is
könn3rebb és kívánatosabb, mert a vállalattal megbízott sereg­
test — ha még oly erős is — valószínűleg csak alárendelt
része az egésznek. Egy kis részt pedig inkább tehetünk koc­
kára, mint az egészet. Emellett még az is csökkenti a vál­
lalat veszélyét, hogy a hadseregnek egy nagy része vagy
talán az egész hadsereg is rendszerint kéznél van és a válla­
latba indult seregtestnek segélyt nyújthat, vagy azt magába
olvaszthatja.
De nemcsak a kockázat, de a végrehajtás nehézsége is
arra utal, hogy éjjeli vállalatokra kisebb testek alkalmaz­
tassanak.
Mert ha a meglepetés a vállalat sikerének titka, akkor a
keresztüllopódzás a végrehajtásnak főkelléke. Már pedig az
észrevétlen menetelést egy kis seregtest könnyebben hajtja
végre, mint egy nagyobb.
Ennél az oknál fogva az ily vállalatok rendszerint csak az
előőrsökre bukkannak, nagyobb seregtestekre csak akkor, ha
ezek kellőleg nem biztosítják magukat, mint pl. Nagy Fri­
gyes Hochkirchnél.
A biztosító rendszabályok mellőzése az egész hadseregnél
ritkábban fordul elő, mint valamely kis seregtestnél.
Mivel az újabb időkben a háborút nagyobb erőkifejtéssel vív­
ják és gyorsabb lefolyású, sokszor megtörténik, hogy a hadsere­
gek igen közel állanak egymáshoz, anélkül hogy erősebb előőrs -
rendszerhez folyamodnának. Történik pedig ez azért, mert
mindkét hadsereg amúgy is a döntést keresi és a döntést köz­
vetlenül megelőző válságos állapotban a harckészség foka
különben is a lehető legnagyobb.
Ellenben régentén szokásban volt, hogy a hadseregek még
akkor is egymással szemben foglaljanak tábort éspedig hosszú
időn keresztül, ha nem is volt egyéb céljuk, mint az, hogy egy­
mást sakkban tartsák. Nagy Frigyes gyakorta megcselekedte,
hogy az osztrákokhoz heteken keresztül oly közel táborozott,
hogy ágyúgolyókat válthattak volna egymással . . .
Az éjjeli rajtaütésnek ezt a kedvező módszerét az újabb
háborúkban már nem találjuk s a hadseregek, melyek élel­
mezési és táborozási szükségletük tekintetében nem független
testek, szükségesnek tartják, hogy köztük és az ellenség
között legalább egynapi menet maradjon.
Ha végezetül még a hadsereg rajtaütését vesszük szem­
ügyre, végérvényesen megállapíthatjuk, hogy csak ritka esetek­
ben fordulhat elő.
Ezek az esetek a következők :
1. ha az ellenség nagyon is vigyázatlan, vagy merész ;
ami különben ritkán fordul elő, ha pedig előfordul, rendszerint
nagy erkölcsi túlsúly teszi jóvá ;
 247

2. ha az ellenség soraiban páni félelem uralkodik, vagy

pedig hadseregünknek oly erkölcsi fölénye van, hogy ez a veze­
tés helyét elfoglalhatja ;
3. ha a minket körülzároló erős ellenséges hadsereget
keresztül akarjuk törni ; mert ennél minden a meglepetéstől
függ és hacsak a puszta menekülés lebeg előttünk, az erők teljes
egyesítése nem nehéz ;
4. ha végre kétségbeejtő helyzetben vagyunk s a mi erőnk
szemben az ellenségével olv csekély, hogy csak rendkívüli
kockázattal lehe'< a sikerre kilátásunk.
Mindezekben az esetekben azonban mindig feltétel marad,
hogy az ellenséges hadsereg szemünk előtt legyen s előőrssel ne
fedezze magát.
Egyébként a legtöbb éjjeli ütközetet úgy vezetik be,
hogy az hajnalkor végződjék, úgy hogy sötétben csakis a
megközelítés s az első támadás történik s pedig azért, mert a
támadó ily módon az ellenségnél bekövetkező zavart jobban
használhatja ki.
Azok az ütközetek, melyeknél a homályt csak a megköze­
lítésre használják fel, a tényleges harc pedig csak pirkadáskor
kezdődik, az éjjeli ütközetekhez nem számítandók.
 ÖTÖDIK KÖNYV.

A haderő (fegyveres hatalom).

ELSŐ FEJEZET.

Áttekintés.
A következőkben a fegyveres hatalomról beszélünk és azt
1- ször : ereje és összeállítása,
2- szor : harcon kívüli állapota,
3- szor : ellátása és végre
4- szer : a hadszínhely- és terephez való általános viszonya
tekintetében vesszük vizsgálat alá.
E könyvben tehát a fegyveres hatalomnak azokat a vonat­
kozásait fejtegetjük, melyek a harc szükséges feltételei ugyan,
de magát a harcot még nem jelentik. Ezek a dolgok a harccal
csak bizonyos, majd lazább, majd szorosabb összefüggésben
vannak és egymásra kölcsönhatást gyakorolnak. Bár a harc
alkalmazásának tárgyalásánál szokszor lesz róluk szó, mégis
azokat most önálló viszonyukban is meg kell vizsgálnunk, hogy
lényegükkel és sajátlagosságaikkal jól megismerkedhessünk.

MÁSODIK FEJEZET.

Hadszínhely, hadsereg, hadjárat.

Ezt a tér, tömeg és idő számára szolgáló három külön­
böző tényezőt közelebbről meghatározni a dolog természeténél
fogva lehetetlen. Hogy azonban későbbi fejtegetéseink során
félre ne értessünk, a nyelvszokást, amelyhez előszeretettel
ragaszkodunk, magyarázattal látjuk el.

1. A hadszínhely.
»Hadszínhely« alatt tulajdonképen a háború területének
azt a részét értjük, mely oldalaiban védve van s ennek folytán
bizonyos önállósága van. A hadszínhely oldalainak védelmét
az ott emelt várakban, nagymérvű terepakadályokban vagy
 249

pedig az egésznek a többi háború-területtől való nagy távol­

ságában leljük fel.
A hadszínhely nem pusztán része az egésznek (a háború-
területnek), de önmagában is egy kis egészet alkot, úgy, hogy
a többi háború-területen történő változások csak közvetve
érintik. Egész könnyen megeshetik tehát, hogy míg az egyik
területen előnyomulunk, addig a másikon hátrálunk, míg az
egyiken védőleg járunk el, addig a másikon támadunk. Ámde
a fogalomnak ezt az élességét nem alkalmazhatjuk mindenhol s
csak azért említettük fel, hogy a tulajdonképeni súlypontra
mutassunk.

2. A hadsereg.
A »hadszínhely« fogalmának segélyével a »hadsereg« fogal­
mát könnyen megállapíthatjuk.
Eszerint : a »hadsereg« nem más, mint egy és ugyanazon
hadszínhelyen működő csapatok összege.
Ámde ez a fogalommeghatározás nem öleli fel teljesen a
nyelvszokást. Blücher és Wellington 1815-ben két külön had­
sereget vezényeltek egy és ugyanazon hadszínhelyen. Ebből
az következik, hogy a »főparancsnokság« a hadsereg fogalmá­
nak egy másik ismertetőjele. Az említett két ismertetőjel azon­
ban egymással rokon ; helyes szervezés mellett egy és ugyan­
azon hadszínhelyen csak egy főparancsnokságnak« kellene
fennállania és a hadszínhely parancsnokának az önállóság bizo­
nyos fokát nem volna szabad nélkülöznie.
Nem mindig a csapat abszolút számereje adja a »had-
sereg« fogalmát, mint azt az első pillanatra gondolnék. Mert
azokat a hadseregeket , melyek egy és ugyanazon hadszínhelyen
közös főparancsnokság alatt működnek, a »hadsereg« elnevezés­
sel nem számerejük miatt illetik, hanem azért, mert e nevet
már korábbani viszonyukból hozták magukkal (1813-ban a
sziléziai, északi stb. hadsereg).1 A haderőt, mely hivatva van
valamely hadszínhelyen működni, sohasem fogják hadsergekre
tagolni, de csak hadtestekre ; az ellentétes eljárás a nyelv­
szokás ellen volna, mely, úgy látszik, szorosan a tárgyhoz
ragaszkodott.12
Másrészt azonban nagyon is pedáns lenne távoli tartomá­
nyokban működő portyázó csapatok számára is a »hadsereg«
elnevezést igénybe venni. De még ebben az esetben sem nagy a
baj, mert senki sem fogja túlbecsülni a francia forradalmi

1 Ez mai időben már nem áll : az 1870—71-iki német-francia

háborúban a közös főparancsnokság alatt működő három német had­
sereg a hadszínhelyen négyre tagoltatott.
2 Most már az a nézet uralkodik, hogy a hadseregparancsnok
sem képes sok egységből álló hadsereget vezetni. Más szóval az egy
és ugyanazon hadszínhelyen működő haderőt, ha tetemes, nemcsak
hadtestekre, de hadseregekre is tagoljuk.
háborúkban szerepelt wendée-i hadsereget«, mely számra nézve
egy portyázó csapat erejét alig múlta felül.
A hadsereg és hadszínhely fogalmai tehát rendesen kölcsön­
hatást gyakorolnak egymásra.

3. A hadjárat.
Habár sokszor hallhatjuk, hogy az összes hadszínhelyen
.egy év alatt lezajló hadi eseményeket nevezik h ad járatin ak ,
mégis természetesebb és megfelelőbb, ha csak mz egy és ugyan­
azon hadszínhelyen lefolyó hadi cselekményeket« értjük e fogalom
alatt. A fogalommeghatározás ama másik kelléke, hogy a had­
járatnak egy éven belül kell végződnie, nem szükségszerű,
mivel immár nincsenek téli laktáborozások, melyek a háborúkat
egy évi hadjáratokra osztanák fel.
De ha el is fogadnék, hogy az egy és ugyanazon év
folyamán belül történő hadi események neveztessenek h a d ­
járatnak «, még akkor sem szabad az évet a naptári év fogalmá­
val felcserélni, hanem az évet egy természetes választó vonal
segélyével kell megállapítani. E választó vonalat a kisebb-
nagyobb katasztrófák közvetlen hatásainak megszűnése, új
bonyadalmak előkészítése stb. szolgáltatja. Senki sem fogja
az 1812. hadjáratot a Memel-nél végződtetni, ahol a franciák
január 1-én állottak ; de viszont senki sem fogja a franciák
visszavonulását az Elbán át az 1813. hadjárathoz számítani,
miután ez nyilvánvalóan a moszkvai visszavonulás folytatásá­
hoz tartozik.
Hogy e fogalmakat élesebben nem domboríthatjuk ki,
még nem nagy hátrány, mivel ezek úgy, mint bölcsészeti meg­
határozások, alkotandó szabályok alapjául nem szolgálnak.
Magyarázataink csak arra valók voltak, hogy több határozott­
ságot és világosságot terjesszenek.

HARMADIK FEJEZET.

Az erőviszony.
Már a harmadik könyv 8. fejezetében bizonyítottuk be,
hogy a számbeli túlsúlynak az ütközetben, következésképen az
általános túlsúlynak a hadászatban nagy jelentősége van. Az
erőviszony, melyről itt még egyet-mást elmondunk, nyilván­
valóan nagyfontosságú.
Ha a legújabb hadtörténelmet előítélet nélkül olvassuk,
meggyőződhetünk, hogy a számbeli túlsúlynak napról napra
döntőbb szerep jut.1
Ezért azt az elvet, hogy a döntő ütközetben lehetőleg nagy

1 Ha ez a tétel e század elején igaz volt, annál inkább áll az m a

a gyorstöltésű, biztos találatú puskák idejében.
 251

erővel lépjünk fel, jobban szem előtt kell tartanunk, mint az

hajdanában történt.
A bátorság és szellem a fizikai erőket minden időben fokozta
és jövőben is fokozni fogja ; d ^ régebben e két tényezőnek
mégis nagyobb jelentősége volt, mint van a mostani időben.
Voltak idők, amidőn az egyik hadseregnek belső berende­
zése és felszerelése, a másiknak mozgékonysága következtében
volt meg a fölénye ; voltak idők, ahol majd új harcászati
rendszerek, majd a »terep« erejének művészi, nagyszabású
kihasználása eredményezték a túlsúlyt.
Ámde mindez ma egy természetesebb és egyszerűbb eljá­
rási módozatnak engedett helyet és a jelzett jelenségekből
— ha ugyan az utolsó háborúkat előítélet nélkül tanulmányoz­
zuk — sem a hadjáratban, sem a döntő ütközetekben, sem
a főcsatában nem látunk semmit.
A mai hadseregek fegyverzet, felszerelés és gyakorlat
tekintetében oly egyformák, hogy a legrosszabb és a legjobb
között alig van különbség. Legföljebb a tudományos testületek
különböznek némileg és főleg abban egymástól, hogy míg az
egyik bizonyos helyes berendezések feltalálója, addig a többiek
azoknak gyors utánzói szoktak lenni.
Még az alparancsnokok : a hadtest- és hadosztályparancs­
nokok is, mesterségük körül meglehetősen egy nézetet valla­
nak, úgy hogy, mondhatjuk, a hadvezér képességén kívül,
mely egészen egyéni és arra a nép, a hadsereg műveltségéből
következtetni nem lehet : csak a hadi tapasztalat nyújtja a
túlsúlyt.
Minél nagyobb az egyensúly az említett dolgokban, annál
döntőbb lesz az erőviszony.
A mai csaták jellegét az említett egyensúly adja meg. Csak
elfogulatlanul tessék a borodinói csatát elolvasni, amelyben a
világ legelső hadserege : a francia mérkőzött meg az orosszal,
mely bizony úgy belső berendezése, mint egyes tagjainak
műveltsége tekintetében is a legutolsó helyet foglalta el, mily
különbségeket veszünk észre ?
A csata egyetlen mozzanatában sem észlelhetjük a nagyobb
művészet vagy a nagyobb értelem jelét ; csendesen, megszokott
módon mérkőznek az erők s ezért a végeredmény nem lehetett
más, mint a mérlegnek lassú felbillenése annak javára, amely
fél nagyobb erélyt tanúsított a vezetésben s amely hadfél
csapatainak több hadi tapasztalatuk volt.
E csatát példaként azért említjük, mert ebben — nem úgy,
mint a legtöbben — a hadfelek egyenlő számerővel léptek fel.
Nem állítjuk mi, hogy minden csatában így áll a dolog,
de igen is azt, hogy a legtöbbnek ily alapvonása van.
A csatában, ahol az erők lassan és módszeresen mérkőznek,
a fölösleg legtöbbször dönteni fog.
És csakugyan, hiába keresünk olyan újabbkori csatákat,
amelyekben — mint hajdanában történt — kétszeres erő fölött
győzedelmeskedett volna valaki.
252

Napóleonnak, az újabb kor legnagyobb hadvezérének

győzelmes főcsatáiban, kivé vén a drezdait 1813-ban, ellenfelé­
nél jóval erősebb vagy legalább nem feltűnően gyengébb had­
sereg állott rendelkezésre, holott akkor, amidőn erejét össze­
vonni nem volt képes, mint Lipcsénél, Briennenél, Laonnál és
Béllé-Alliancenál, győzni nem tudott.
Az abszolút erő a hadászatban adott dolog, amelyen a
hadvezér mit sem változtathat. Ebből azonban nem szabad azt
következtetni, hogy egy észrevehetően gyengébb hadsereggel
nem viselhető háború.
Ez utóbbi nem mindig folyománya a politika szabad
elhatározásának, különösen nem, ha a politika csak csekély
erővel rendelkezik.
Ezért a háborúban mindenféle erőviszony képzelhető 1 s
igen különös hadi elmélet lenne az, mely akkor mondja fel a
szolgálatot, amidőn épen égető szükség van reá.
Akármily kívánatosnak jelzi is az elmélet a megfelelő
nagyságú haderőt, még sem állíthatja, hogy meg nem felelő
nagyságú haderő működésre egyáltalában képtelen.
E dologban határvonalat nem húzhatunk.
Ha csekély az erő, a kitűzött célnak is kisebbnek kell
lennie ; továbbá minél csekélyebb az erő : annál rövidebb
legyen a háború tartama.
A gyöngeségnek tehát — ha szabad ezek a kifejezéssel él­
nünk — elegendő tere van e két oldal felé kitérni.
Hogy az erő nagysága mily változásokat idéz elő a had­
viselésben, azt majd lassanként látni fogjuk; e helyen csak az
általános nézpontot mutattuk be.
E tekintetben még egyet !
Minél csekélyebb erővel rendelkezik az egyenlőtlen küz­
delembe besodort fél : ő belső feszültségének, erélyének annál
nagyobbnak kell lennie. Ott, ahol a kellő feszültség, erély
hiányzik, ahol hősies kétségbeesés helyett bátortalan kétségbe­
esés uralkodik : a hadművészet tehetetlen.
Bölcs mérséklet a kitűzött célok körül, párosulva az emlí­
tettük nagy eréllyel, a fényes csapások és az óvatos tartózko­
dás oly játékát eredményezi, amilyent Nagy Frigyes hadjáratai
tárnak elénk.
Ha mérséklet és óvatosság keveset használ, egyedül a belső
feszültség és erély segíthet és ha az erőviszony oly egyenlőt­
len, hogy a célok semminemű korlátozása sem ment meg az
elsülyedéstől, vagy pedig ha a veszély minden valószínűség
szerint oly sokáig tart, hogy az erők legtakarékosabb felhaszná­
lása sem segíthet, csak az vezet célhoz, ha az erők feszült­
sége egyetlen egy kétségbeesett csapásban egyesül; a szoron­
gatott, segedelmet már nem remélve, utolsó bizalmát abba az
erkölcsi fölénybe helyezze, melyet a kétségbeesés a bátornak

1 Példák: Dánia háborúja az egyesült Ausztria-Poroszország

ellen 1864-ben. — A boszniai okkupacionális hadjárat 1878-ban.
 253

nyuj'. ; a legnagyobb merészséget a legbölcsebb bölcsességnek

tekintse és legföljebb a vakmerő cselfogásnak adjon kezet és
ha siker nemkoronázza cselekedetét, dicső megsemmisülésben
keresse és találja meg a feltámadás szent jogát.

NEGYEDIK FEJEZET.

A fegyvernemek számaránya.
Mi csak a három főfegyvernemről : a gyalogságról, lovas­
ságról és tüzérségről fogunk beszélni.
Bocsánatot kell kérnünk a következő elemzésért, mely
inkább a harcászat körébe tartoznék, de határozottabb gon­
dolkodáshoz elkerülhetetlen.

Az ütközet két egymástól lényegesen különböző alkat­

részből áll : a tüzelés megsemmisítő elvéből és a kézi tusából,
vagyis a személyes (ember ember elleni) harcból.
A személyes harc ism ét: vagy támadás, vagy védelem (a
támadás és védelem itten, ahol elemekről van szó, abszolút
értelemben veendő).
A tüzérség egyedül a tűz megsemmisítő elvével hat ; a
lovasság a személyes harccal, a gyalogság mindkettővel.
A személyes harcban a védelem lényege a terepen úgyszól­
ván gyökeret vert erős megállás, ellenben a támadás lényege :
a mozgás.
A lovasság, mely mozogni kiválóan tud, de erősen állani
képtelen, csak támadásra alkalmas.
A gyalogság, mely egy helyen, egy ponton szívósan kitart,
de amelynek meglehetős mozgási képessége is van, védelemre
és támadásra is alkalmas.
A harc elemi erőinek ilyetén szétosztása az egyes fegyver­
nemek között, nyilvánvalóvá teszi, hogy a gyalogságnak fölénye
van a többi fegyvernem fölött és általánosítása szükségszerű.
De nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy a három fegyvernem
összekapcsolása, egyesítése a háborúban az erők tökéletesebb
felhasználására vezet, mert ekként a gyalogságban egyesülő
három ható elv egyikét vagy másikát szükség szerint erősít­
hetjük.
A tüzelés megsemmisítő elve mai napság — igaz — ural­
kodik a többi fölött, mindazonáltal az ember ember elleni sze­
mélyes harc tekintendő a küzdelem tulajdonképeni alap­
jának.1
1 Véleményünk szerint ma is, 1892-ben az ember ember elleni
személyes harcot kell a küzdelem alapjául tekinteni, noha, hogy a
tűz fontossága emelkedett. A tűzbeli túlsúly sokszor nem érhető el,
sokszor egymagában nem elegendő, míg a tömegeknek az ellenséges
állásba bármi úton történt betörése — ha csak pillanatnyilag is —
tényleges győzelmet jelent.
254

Ennek folytán: pusztán tüzérségből alkotott hadsereg

képtelenség volna ; egyedül lovasságból álló hadsereg elképzel­
hető ugyan, de a gyöngeség bélyegét fogja magán viselni;
ellenben pusztán gyalogságból álló haderő viszonylagosan véve
is erős lehet.
A fegyvernemek tehát önállóság tekintetében a következő
sorrendben követik egymást: gyalogság, lovasság, tüzérség.
Fontosság tekintetében azonban, amidőn közös működés­
ről van szó, már nem így áll a dolog. A megsemmisítő elv hatá­
rosabb lévén, mint a mozgékonyság elve, a lovasságnak teljes
hiánya kevésbé gyengítené a hadsereget, mintha tüzérség hiá­
nyoznék.
Csak gyalogság és tüzérségből alkotót í hadsereg ugyan
kellemetlen helyzetben lenne egy három fegyvernemből össze­
állítottal szemben, de ha lovasságát a megfelelő arányban
gyalogtömeg pótolná, kissé változtatott eljárással képes volna
harcászati gazdálkodásából megélni.
Igaz, hogy az elővéd- és előörsszolgálat tekintetében meg­
lehetős zavarban lenne ; a megvert ellenséget élénken nem üldöz­
hetne, visszavonulása nagy fáradsággal járna : de azért egyedül
ezek a nehézségek nem űznék el őt a küzdelem teréről. Ellen­
ben egy csak gyalogság- és lovasságból alakított hadsereggel
szemben már határozott fölényben lenne.
Hogy az utóbbi egy három fegyvernemből összeállított
hadsereggel szemben miként tartaná magát, azt alig tudjuk
elképzelni.
Az egyes fegyvernemek fontosságát tárgyaló ezeket a vizs­
gálódásokat az általános hadi eseményekből vonjuk le s így
természetes, hogy érvényük valamely ütközet egyéni helyze­
tére nem terjed ki.
Valamely előőrsön vagy visszavonulófélben levő zászlóalj
valószínűleg szívesebben látna maga mellett egy lovas századot,
mint egy-két ágyút. A futásban levő ellenséget gyorsan üldöző
lovasság és lovagló tüzérségnek nem lesz szüksége gyalogságra
stb., stb.
Összevonva ezeknek a vizsgálódásoknak eredményét, lát­
juk, hogy :
1- ször a gyalogság a legönállóbb fegyvernem ;
2- szor a tüzérség teljesen nélkülözi az önállóságot ;
3- szor a gyalogság a fegyvernemek egyesülésében a leg­
fontosabb ;
4- szer a lovasság legnélkülözhetőbb ;
5- ször a fegyvernemek egyesítése a legteljesebb erőt ered­
ményezi.
Ha a fegyvernemek egyesítése folytán a legteljesebb erő
jön létre, akkor csak természetes az a kérdés, hogy a vegyítés
mily arányban történjék. Erre a kérdésre azonban alig ad­
hatunk feleletet.
Ha egyrészt ama költségeket és erőfogyasztást hasonlítjuk
össze, amibe az egyes fegyvernemek előállítása és fenntartása
 255*

kerül, másrészt pedig a fegyvernemek értékét a háborúban, oly

határozott eredményre jutunk, mely elvontan véve helyes
egyenletet fejez ki.
Ámde ez csak puszta játék lenne, mert az egyenlet első
tagjának egyikét — nem a költséget — de az emberélet értékét^
melyet számokban kifejezni nem lehet, bajos meghatározni.
De még az a körülmény is, hogy a fegyvernemek mind-
egyike más-más állami erőn alapszik, a gyalogság az emberek
tömegén, a lovasság a lovak tömegén, a tüzérség a rendelke­
zésre álló pénzen, nagyon megnehezíti az összehasonlítást.
És tényleg, ha a különböző népek történelmére vissza­
pillantunk, látjuk, hogy hadseregükben a fegyvernemek asze­
rint voltak képviselve, amint egyik vagy másik fegyvemem-
alkotó elem fölött kisebb-nagyobb mértékben rendelkeztek.
Mivel azonban bizonyos okoknál fogva a vegyarány meg­
állapítására szolgáló mértéket teljesen nem nélkülözhetjük, az
egyenlet első tagjának ismert tényezőjét : a pénzt fogjuk
igénybe venni.
A tapasztalat alapján célunknak megfelelő pontossággal
állíthatjuk, hogy egy 150 lovasból álló lovasszázad, egy 800 fő­
ből álló zászlóalj, egy 8 lövégből álló üteg körülbelül egyforma
költséget igényel úgy a felszerelés, mint a fenntartás körül.
Ami az egyenlet másik tagjának belső értékét illeti r
vagyis hogy az egyik fegyvernem a többivel összehasonlítva
mire képes, mennyit művel, mit eredményez, még kevésbé lehet
megállapítani. '
Azt ugyan meg lehetne határozni, hogy egyik vagy másik
fegyvernem mit és mennyit képes megsemmisíteni ; de ezzel
nem érünk el sokat, mivel minden fegyvernemnek sajátlagos
rendeltetése, vagyis sajátszerű hatásköre van, amely a viszo­
nyok szerint szűkebb, tágabb lévén, legfölebb csak a hadviselés
módosítását ei’edményezi, de határozott hátrányokat nem okoz.
Igaz, hogy tapasztalatok nyomán után sokat beszélnek o
tárgyról és azt hiszik, hogy erre nézve a hadtörténelem kellő
támpontokat nyújt, de mi azt mondjuk, hogy azok üres szó­
lamok, melyeket mivel az egyszerűre és szükségesre nem vezet­
hetők vissza, az elemző vizsgálódás nem vehető figyelembe.
Ámde ha a fegyvernemnek leghelyesebb számaránya tekin­
tetében egy meg nem állapítható x-szel: a képzelet játékával
van is dolgunk, azt már mégis megmondhatjuk, hogy mi a
hatása annak, ha az egyik fegyvernemből túlsók vagy nagyon is
kevés áll az ellenség hasonló fegyvernemével szemben.
A tüzérség a tűz megsemmisítő elvét erősbíti és legbor­
zasztóbb fegyvere a hadviselésnek; hiánya a hadsereg inten­
zív erejét gyengíti. Más oldalról azonban — mert nagyon merev
és mozdulatlan fegyvernem — a hadsereget nehézkessé teszi
fedezetére — mivel a személyes harcra nem képes — idegen
csapatokat kíván ; ha számával nem áll arányban a hozzá utalt
fedezet, könnyen elveszhet s ami még nagyobb baj, (a löveget
és járművet) az ellenség ellenünk alkalmazhatja.
256

A lovasság a hadsereg mozgékonyságának elvét növeli.

Ha csekély számú, az a hátrány áll elő, hogy a háború eleme
lassan ég el, mert mindent gyalog (lassan) kell végezni, min­
dent óvatosan kell végrehajtani ; a győzelem gazdag aratását
nem kaszával, de sarlóval vagyunk kénytelen letarolni.
A nagyszámú lovasság persze közvetlenül sohasem gyön­
gíti a hadsereget, de közvetve a nehéz ellátás miatt, és akkor,
ha meggondoljuk, hogy 10.000 fölösleges lovas helyett 50.000
használható gyalogos állhatna rendelkezésünkre.
Ha valamely fegyvernem a hadseregben kelleténél erőseb­
ben vagy gyengébben van képviselve, sajátlagos jelenségek
állanak elő.
Ezek a tünetek a hadművészetre nézve nagy fontosságúak,
mert ezek a fegyvernemek (a haderő) alkalmazásmódjára tám ­
pontokat szolgáltatnak, és e támpontok annál is inkább fon­
tosak, mert amidőn a hadvezérnek a haderőt rendelkezésére
bocsátják, a fegyvernemek számarányán ő már mit sem változ­
tathat.
Nézzük, hogy a fegyvernemek helytelen aránya a had­
viselés jellegét miként módosítaná.
Túlsók tüzérség védő és szenvedő jellegű vállalatokra
vezet ; boldogulásunkat erős állásokban, védelmi terepszaka­
szokban, sőt a hegyekben fogjuk keresni, azért, hogy a terep-
akadályok vegyék át az általános védelmet és a nagyszámú
lövegek őrizetét ; és az ellenséges haderők a terep nehézségén
és a nehéz terep védte ágyúk tüzén törjenek meg. Az egész
háború komoly, kimért menuet-lépésben fog haladni.
Érezhetőleg kevés tüzérség épen ellenkezőleg arra fog
bennünket késztetni, hogy a támadó sürgő-forgó, mozgékony
elvét alkalmazzuk.
Menetek, fáradalmak, nélkülözések napirenden lesznek ; a
háború változatos, élénk és tarkított képeket mutat majd ; a
nagy események aprópénzre váltatnak fel.
Nagyszámú lovasság mellett a nagy síkságot fogjuk fel­
keresni és a tartós mozgást fogjuk kedvelni. Messze az ellen­
ségtől fogunk pihenni és élvezni kényelmet, de azért az ellen­
ségnek nyugtot nem engedünk. Megkerüléseink merészek, me­
neteink vakmerők lesznek, mert nagy terek fölött uralkodunk.
És amennyiben a diverziók (cselmozdulatok) és inváziók (betö­
rések) a háború valódi segédeszközei, azokat könnyedén fogjuk
majd alkalmazni.
Ellenben túlkevés lovasság a hadsereg mozgóképességét
csökkenti, anélkül hogy annak megsemmisítő elvét erősítené,
amiként ezt a tüzérségi túlsúly teszi. Óvatosság és módsze­
resség jellemzik ebben az esetben a háborút. A természetes
irányzat az lesz, hogy közel maradjunk az ellenséghez, szemünk
elől ne tévesszük, gyors, elsietett mozdulatokat ne tegyünk, de
erőinket lassan és helyesen összpontosítsuk, inkább védelmileg
járjunk el s ha már támadnunk kell, a támadást a legrövidebb
irányban az ellenség döntő pontjára hajtsuk végre.
 257

E különböző hadviselési módok, melyeket a fegyvernemek

különböző vegyaránya idéz elő, ritkán lesznek azonban oly
nyomósak, hogy az egész vállalat irányát döntőleg befolyásol­
ják ; azt, vájjon hadászati támadás vagy védelem, ez vagy az a
hadszínhely, döntő csata vagy más romboló eszköz választassék-e
más és lényegesebb körülmények fogják megállapítani.
Nagy baj volna, ha nem így történnék a dolog, mert min­
dig tarthatunk attól, hogy a mellékest főtekintetnek vettük.
A főszempontok által megállapított cselekmény keretén
belül az uralkodó fegyvernem befolyásának amúgy is elég tere
nyílik, mert hiszen a támadásban is lehetünk óvatosak és mód­
szeresek, viszont pedig a védelemben merészek és vállalkozók.
Ha eddig kimutattuk, hogy a fegyvernemek aránya bizo­
nyos befolyást gyakorol a hadviselés jellegére, úgy most azt
bizonyítjuk be, hogy a háború természete szintén gyakorolhat
befolyást a fegyvernemek viszonylatára.
1. A honvédség és a népfölkelésre állapított népháború
természetszerűleg túlnyomóan gyalogsággal fog viseltetni ; mert
ebben az esetben emberanyag van elég, de a másik két fegy­
vernem számára szükséges felszerelési eszköz : kevés.
2. A hatalmas ellenében hadrakelt gyönge fél abban az
esetben, ha a felfegyverezett néptömeghez : a honvédséghez
nem folyamodhatik, tüzérségének szaporítására van utalva,
mert ez a legrövidebb út arra nézve, hogy gyönge haderejével
az egyensúlyhoz közeledjék ; hiszen ekként az úgyis hiányzó
embereket nélkülözheti s haderejének leglényegesebb elvét : a
megsemmisítő elvet mégis növeli. De különben is szűk hadszín­
helyre lévén szorítva, a tüzérségnek nagy hasznát veszi. Nagy
Frigyes a hétéves háború későbbi éveiben ezzel az eszközzel élt.
3. Ha terjedelmes hadszínhelyen kell működnünk, majd
itt, majd ott jelenünk meg, továbbá ha nagy és döntő csapásokat
szándékolunk, a mozgás és nagyszabású döntés fegyverére :
számos lovasságra van szükségünk.
Napóleon e tekintetben példa gyanánt szolgál.
Azt, hogy a küzdelem alakjai : a támadás és védelem
egymagukban, a fegyvernemek vegyarányára tulajdonképeni
befolyást nem gyakorolhatnak, csak akkor fogjuk bebizonyí­
tani, amidőn ezekről szó lesz ; egyelőre csak meg akarjuk
jegyezni, hogy úgy a támadó, mint a védő rendszerint azonos
területeken működnek s legalább is sok esetben egyaránt döntő
szándékuk lehet. Emlékezzünk csak vissza az 1812. hadjáratra.
Általános az a hiedelem, hogy a középkorban a lovasság
nagyobb arányban volt képviselve a hadseregben, mint a
mai időben. Ez azonban részben tévhit. A lovasság szám­
aránya átlag véve a középkorban sem volt nagyobb, amint
erről azonnal meggyőződhetünk, ha az akkori haderők nagy­
ságát és beltagozatát szemügyre vesszük. Csak tessék a
keresztes hadjáratok, vagy a német császárok római had­
járatainak nagy gyalogtömegeire visszaemlékezni. De igenis,
ezekben az időkben a lovasság fontossága volt igen nagy.
258

Sokat tartottak e fegyvernemre, ehhez tódult a java

elem s bár számra nézve gyöngébb volt, mint a gyalogság,
mindig csak róla beszéltek, holott a gyalogságról mélységesen
hallgattak ; nem csoda tehát, ha az a hit gyökeredzett meg,
hogy az akkori időben alig volt gyalogság.
Előfordult — nem tagadjuk — igen sokszor, hogy Német­
ország, Frankhon és Olaszország belsejében vívott Msebbszerű
hadjáratokban pusztán lovasságból álló kis hadseregek is
működtek ; ez azonban mit sem bizonyít, mert csak az esetek
többségéből vonhatunk eredményt, azt pedig nem tagadtuk,
hogy a lovasság volt a főfegyvernem.
Csakis abban az időben, amidőn a hűbérkötelezettség meg­
szűnt, a háborút zsoldos katonákkal viselték, tehát a harminc­
éves háború és XIV. Lajos háborúi idejében hagyták abba a
keveset érő gyalogság tömegének alkalmazását s valószínűleg
ismét csak lovasságból álló hadseregekkel működtek volna,
ha a javított puska mérséklőleg nem lép közbe.
Ez időben a gyalogság úgy viszonylott a lovassághoz,
mint 1 : 1, vagy 3 : 1.
Ez időponton túl a lovasság száma mindinkább hanyat­
lott, ellenben a gyalogság száma a javított puskák következté­
ben folyton növekedett.
Véleményünk tehát az, hogy a lovasság viszonylata számra
nézve ugyan keveset, de fontosság tekintetében nagyon vál­
tozott. Ez ellenmondásnak látszik, de még sem az.
Ugyanis a középkor hadseregeiben levő gyalogság nagy
számát nem annak benső viszonylata a lovassághoz határozta
meg, de az a körülmény, hogy a hűbéres urak az általuk kiállí­
tandó jutalékot — mivel a lovasok sokba kerültek —gyalogosok­
kal fedezték ; e gyalogság tehát csak kisegítő eszköz volt, mert
ha a fegyvernemek belső értéke lett volna az egyedül mérvadó
szempont, a lovasság számát túlsókra sohasem emelhetik fel.
így nyer értelmet fenti kijelentésünk, hogy a lovasság vi­
szonylata nem számra nézve, de fontosság tekintetében csökkent.
És ugyancsak figyelemreméltó az a körülmény, hogy az osz­
trák örökösödési háború óta a lovasság viszonylata a gyalogság­
hoz nem változott és folyton ez utóbbinak 1/4, 1/5, 1/6része volt.1
1 Mai időben az arány minden hadseregben kisebb.
Ha csak az első vonalban kivonuló hadsereget vesszük alapul
a lovasság és gyalogság harcoló állománya között, a következő arány­
számokat találjuk :
Ausztria-Magyarország 1:10.
Németország 1 :12.
Oroszország 1 : 9.
Franciaország 1 :13.
Olaszország 1 :19.
A hadsereget és honvédséget véve alapul, a fenti sorrendben a
következő számok állanak elő :
1 : 10 , 1 : 19 , 1 : 8, 1 : 16 , 1 : 26.
Az egész fegyveres hatalmat véve alapul, ugyancsak a fenti sor­
rendben lesz az arányszám :
1 : 15 , 1 : 23, 1 : 11 , 1 : 17 , 1 : 43.
 259

E tünet azt jelentené, hogy az említett számarány meg­

felel a természetes szükségletnek s azt a nagyságot képviseli,
amelyet elemzés által közvetlenül megtalálni nem lehet.
Ámde mi kételkedünk abban, hogy ez így lenne, s úgy
találjuk, hogy ama tényezők, melyek számos lovasságot kíván­
nak, a legtöbb esetben ismertek.
Oroszországot és Ausztriát például tatár eredetű állami
intézményeinek végső maradványai késztetik számos lovasság
tartására.1
Napóleon például részben azért tartott nagyszámú lovassá­
got, mert ezzel az inkább pénzkérdésen alapuló fegyvernemmel
pótolni kívánta a gyalogság hiányát, mely utóbbit, tekintettel
a folyton tartó nagy háborúkra, az összeíró hadkiegészítő
rendszer elegendő számban nem szolgáltathatott, részben
pedig azért, mert Napóleon előtt a lovasság, háborúterületének
óriási terjedelme folytán, tényleg értékesebb is lehetett, mint
rendes körülmények között.
Nagy Frigyes nagyszámú lovasságát pedig a következők
magyarázzák meg.
A király törekvése tudvalevőleg odairányult, hogy orszá­
gának népét a katonai szolgálattól megkímélje és hadseregét,
ha csak lehet, külföldiekből egészítse ki ; volt is reá oka, mert
amúgy is kis birodalmából Poroszország és a vesztfáli tarto­
mányok nem állottak rendelkezésére.
Ebből az okból és mert a lovasság, eltekintve attól, hogy
általában kevesebb embert igényel, toborzás útján könnyebben
volt kiegészíthető, de mert a király hadviselésmódja amúgy is
a mozgékonyság elvére volt alapítva, szaporította folyvást
e fegyvernemet és így történt aztán, hogy a hétéves háború
vége felé gyalogsága mindinkább apadt, lovassága pedig számo­
sabb lett ; az arány azonban valószínűleg ekkor sem volt
nagyobb, mint 1 lovas : 4 gyalogos.
Egyébként e korszakban olyan példákat is találunk,
amidőn rendkívül csekély lovassággal rendelkező hadseregek is
győzedelmeskedtek.
Napóleonnak Gross-Görschennél, ha csak a csatában tényleg
résztvett hadosztályokat vesszük figyelembe, 100.000 embere
volt s e közt a lovasok száma az ötezeret nem haladta túl, a
szövetségesek hadserege 70.000 főt számlált, e között 40.000
gyalogos és 25.000 lovas. Napóleonnak tehát a hiányzó 20.000
lovas helyett csak 50.000 gyalogsági többlete volt, holott
az elmélet szerint 100.000-nyi többlettel kellett volna rendel­
keznie.
Ha Napóleon a csatát az 50.000 főnyi gyalogsági több­
lettel megnyerte, mondhatjuk, hogy abban az esetben, ha
100.000-nyi vei rendelkezik, győzelmét már a csata elején feltét­
lenül eldöntöttnek tekinthette volna.
Természetes dolog, hogy Napóleon egy erős lovasság
1 Ausztria-Magyarországra nézve ez már mai napság nem áll.
260

hiányát csata után nagyon megérezte és győzelmi trófeákhoz

tényleg nem is juthatott.
A csata megnyerése tehát még nem minden, de minden­
esetre a fődolog.
Ezen vizsgálódásunk eredményeként kijelentjük, hogy nem
hisszük, hogy a lovasság és gyalogság között a 80 év óta
állandóan fennálló arányszám természetes s az abszolút értéken
alapuló lenne ; ellenkezőleg azon nézeten vagyunk, hogy bizo­
nyos ingadozás után a lovasság száma apadni fog.1
Ami a tüzérséget illeti, ez a fegyvernem Nagy Frigyes
ideje óta állandó arányszámot mutat fe l; a hadseregek a had­
járat elején annyi 2—3 löveggel rendelkeznek, a hányszor 1000
gyalogosuk van ; a hadjárat alatt a gyalogsági veszteség tete­
mesebb lévén, mint a tüzérségi, minden ezer emberre 3, 4—5
löveg jut.
Vájjon ez az arány természetes-e, vagy pedig hátrány
nélkül szaporítható-e a tüzérség, azt a tapasztalatnak még
be kell bizonyítania.2
Ezek után vizsgálódásuk főeredményeit a következőkben
vonjuk össze :
1. A gyalogság a főfegyvernem és ennek a másik kettő
alá van rendelve.
2. A lovasság és tüzérség hiányát a hadvezetés művészete
és tevékenysége némileg pótolhatja, feltéve, hogy számra és
minőségre nézve annyival erősebb gyalogsággal rendelkezik.
3. A tüzérség, mely a megsemmisítő elvet képviseli és
jobban van összeforrva a gyalogsággal, nehezebben pótolható,
mint a lovasság.
4. Mivel a tüzérség a megsemmisítés cselekménye körül a
legerősebb, a lovasság a leggyengébb fegyvernem, e kettő
számarányának meghatározásánál a kérdést így kell felvetnünk :
hátrány nélkül meddig szaporítható a tüzérség, hátrány nélkül
mily kevésre szabhatjuk a lovasság számát ?

ÖTÖDIK FEJEZET.

A hadsereg csatarendje.3
»Csatarend« alatt a három fegyvernemnek szerves kötelé­
kekbe történő állandó beosztását és összeállítását, nemkülönben
az ekként származott egységeknek az egész hadjárat vagy háború
tartamára megállapított állandó felállítási alakzatát értjük.
1 Ez beteljesült ; bár hisszük, hogy abban az esetben, ha pénz­
ügyi viszonyok és a lógazdagság engedné (már a biztosító és hírszerző
szolgálat jelenleg fokozott fontossága folytán is), a létszámot az álla­
mok szívesen emelnék.
2 Az arány ma sem igen változott; valószínű azonban, hogy a
tüzérséget a jövő háborúkban szaporítni fogják.
3 A »csatarend« kifejezés ma már nem felel meg a fogalomnak
s a magyarban a »hadrend« szóval pótoljuk.
 261

A csatarend tehát úgyszólván a beosztás számtani és a

felállítás mértani eleméből áll.
A beosztás műveletének alapját a hadsereg békeszervezete
adja. A beosztás műveletének segélyével bizonyos részekből :
minta zászlóaljakból, lovasszázadokból, ezredekből és ütegekből,
melyeket egységeknek tekintünk, az uralkodó viszonyok és
szükség szerint magasabb és magasabb kötelékeket szervezünk,
míg elvégre a hadsereg felépül.
Hasonlóképen áll a dolog a felállítással ; a hadseregrészek
által békében elsajátított elemi harcászat nyomán állapítjuk
meg a háború sajátlagos körülményeinek figyelembevétele
mellett azt az alakzatot, mely a hadsereget vagy hadsereg­
részt csata vívásra képesíti.
így történt ez mindig, amidőn nagy hadseregek háborúba
indultak, sőt voltak idők, amidőn az ütközetben az alakzatot
tekintették fődolognak.
A 17. és 18. században, amidőn a puskák tökéletesítése
folytán a gyalogságot szaporították és ez a puska teljes kihasz­
nálása végett vékony vonalakban volt kénytelen harcolni,
a csatarend egymagában egyszerűbb, de ebben a működés
annál nehezebb s mesterkéltebb Ion.
A csatarend a gyalogságot egy osztatlan tömegben a
középre, a lovasságot pedig részint azért, hogy a vonalban ne
lövessék össze, részint azért, hogy tere legyen a mozgadozásra :
a szárnyakra helyezte el.
Ha az ilyen hadsereget a közepén ketté szelték, egy oly
szétvágott gilisztához hasonlított, melynek végtagjai (szárnyai)
élnek, mozognak ugyan, de az egész rendes életműködésre
többé képesítve nincs.
A haderő tehát a központosítás, vagyis a merev egység
átka alatt szenvedett s mindenkor szét kellett bontani a régi
szervezetet és új beosztást kellett végezni, ha valamely had­
seregrészt különállóan akartak alkalmazni.
A hadsereg a menetek alatt úgyszólván törvényen kívül
állott. Az ellenség közelében végrehajtandó meneteknél a leg­
nagyobb művészetre, valósággal mesterkedésre volt szükség ;
a csapatoknak tüskön-bokron keresztül kellett törtetni avég-
ből, hogy az egyik harcvonal vagy szárny mindenkor megfelelő
távolságban s a másikkal egy magasságban legyen.
És hogy az ilyen — korántsem harckész — állapot ritkán
bosszulta meg magát, csak annak tulajdonítható, hogy az ellen­
ség is hasonlóan cselekedett.
A 18 . században végre meggyökeredzett az a gondolat, hogy
a lovasság a szárnyakat még akkor is megvédheti, ha nem is
áll az ütközet vonal meghosszabbításában, de a hadsereg háta
mögött és hogy a lovasság nemcsak az ellenség lovasságával
vívandó párbajra, de még sok minden másra is használható.
Ez nagy haladást jelentett, mert immár a hadsereg fő­
kiterjedésében — melyet mindig a felállítás szélessége szolgáltat
— egynemű tagokból állott és ezeket tetszés szerinti nagyság­
262

bán és alkatelemeiben az egészhez hasonló részekre lehetett

bontani. így is cselekedtek, minek folytán a hadsereg merev
egysége megszűnt és sokra tagolt, tehát hajlékony egésszé
változott át.
Az egyes tagokat minden nehézség nélkül lehetett az egész­
től elválasztani és viszont hozzáfüggeszteni, anélkül hogy a
csatarend megváltoztatása szükséges lett volna.
így keletkeztek az összes fegyvernemből álló seregtestek.
Hogy e változásokat alapjában véve a csata szülte, nyil­
vánvaló. A csata régente az egész háborút jelentette és ma is
főrésze annak ; ezenkívül a csatarend inkább is tartozik a
a harcászat köréhez, mint a hadászathoz és nii e tárgyalással
csak jelezni akartuk, hogy a harcászat az egésznek kis részekre
való bontásával a hadászat javára előmunkálatokat tett.
Hiszen a hadászatnak annál nagyobb tere van, minél erő­
sebb számra nézve a hadsereg, minél jobban oszlik az szét nagy
területeken és minél változatosabban folynak össze az egyes
seregtestek működéseinek hatásai ; és ezt szem előtt tartva, a
csatarendnek a mi meghatározásunk értelmében a hadászattal
feltétlenül és főleg azokban a pillanatokban kell kölcsönhatásban
lennie, amidőn a hadászat és a harcászat érintkezésbe jönnek,
vagyis amidőn a haderő általános szétosztása (a szétvált oszlo­
pok) ütközetfelállításba megy (mennek) át.
Ezek után a csapatok beosztását, a fegyvernemek össze­
kapcsolását és a felállítást hadászati szempontokból tárgyaljuk.
1. Beosztás. Hadászati szempontból soha sem kellene
kérdezni, hogy a hadosztály vagy hadtest mily erős legyen,
hanem azt, hogy a hadsereg hány hadtestből vagy hadosztály­
ból álljon.
A hadtestek és hadosztályok számerejének megállapítása
az elemi vagy magasabb harcászat szempontjából abszolút
eredményre nem vezet, mert ezen az úton az okoskodásoknak
nagyon is tág tere nyílik.
Ellenben annak kipuhatolása, hogy egy önálló egész hány
részből álljon, reálisabb, mert természetes, hogy az az egész,
melyben a tagok egy bizonyos számon alul vagy felül vannak,
vagy tökéletlen, vagy nehézkes lesz. Ez a gondolat igazi hadá­
szati okokat szül annak meghatározására, hogy nagyobb egy­
ségek hány taggal rendelkezzenek, következésképen a seregtestek
ereje mily nagy legyen ; a kisebb egységek : a századok és
zászlóaljak erejének meghatározására nézve, harcászati indokok
lesznek mérvadók.
Ügyetlen dolog, ha a hadsereget három részre bontják, de
még ügyetlenebb, ha két tagból á ll; vájjon mit tegyen ebben az
esetben a főparancsnok ?
A legkisebb elszigetelten működő egységnek is 3 részből
kell állnia, hogy az egyik előretolva, a másik helyén, a har­
madik pedig hátul működhessék ; hogy a 4-es tagolás kényel­
mesebb, azonnal szembeötlik, ha meggondoljuk, hogy a középső
résznek, mint főerőnek, erősebbnek kell lennie, mint az előre­
 263

tolt és hátrahagyott résznek ; ekként okoskodva, a 8-as tago­

lásig mehetünk, amely nekünk egy hadsereg számára a leg­
célszerűbb számnak tetszik, ha ugyan elfogadjuk azt a tételt,
hogy 1 rész elővédül, 3 rész derékhadul (főcsapatul) és pedig a
jobbszárnyon, középen és balszámyon alkalmazva, 2 rész tarta­
lékul, 1 rész jobbra és 1 rész balra való kikülönítésre szolgáljon.
Anélkül, hogy e számokra és alakra pedáns módon nagy
súlyt fektetnénk, azt hisszük, hogy azok a leginkább előfor­
duló hadászati felállítást fejezik ki és ezért kényelmes beosztás
nyújtanak.
Az való igaz, hogy a hadsereg vezet és (és minden egész
vezetése) végtelenül megkönnyebbül, ha nem kell többnek,
mint három-négy embernek parancsolni ; ámde ez a kényelem
kétszeresen bosszulja meg magát. Mert először : a parancs
annál többet veszít gyorsaságából, erejéből és határozottságá­
ból, minél hosszabb szolgálati utat kell megfutnia, vagyis ha
a hadvezér és a hadosztályparancsnokok között még hadtest-
parancsnokok is állanak, mert másodszor : a hadvezér tulaj-
donképeni hatalma csorbul, ha közvetlen alárendeltjeinek nagy
hatáskörük van.
Az a hadvezér, aki 100.000 ember fölött 8 hadosztály-
parancsnok közvetítésével rendelkezik, nagyobb hatalmat gya­
korol, mint az, aki 3 hadtestbe tagolt 100.000 ember fölött
parancsnokol. Ennek több oka van ; a főindok abban áll, hogy
a közvetlen alárendelt — a jelen esetben a hadtestparancsnok —
mindenkor abban a meggyőződésben él, hogy ő a hadtest minden
része fölött tulajdonjogot gyakorolhat és ezért majdnem min­
denkor ellene is szegül annak, hogy csapatának egy része rövi-
debb-hosszabb ideig kikülöníttessék.
Más oldalról azonban a tagok száma túlságos sok ne legyen,
nehogy rendetlenségek forduljanak elő ; $ résznek vezetése a
hadsereg-főhadiszállásról elég nehéz ; 10-en fölüli tagolás cél­
szerű többé már nem lehet. A hadosztály, melyek a parancs
végrehajtására csak korlátolt eszközei vannak, csak négy,
legföljebb öt tagból álljon.
Ha az ötös és tizes számok nem lennének elégségesek, vagyis
ha a dandárok túlerősek volnának, a hadosztályok és a hadsereg-
főparancsnokság közé hadtestparancsnokságokat kell beékelni.
Nem szabad azonban elfeledni, hogy ezáltal egy oly új tényező
jön létre, mely a többiek értékét nagyon is alászállítja.
De mit is nevezünk túlerős dandárnak? A dandár rend­
szerint 2000—0000 főt számlál. Kettős ok szól amellett, hogy
az utóbbi szám határán maradjunk : azt túl ne lépjük ; de
lejjebb se szálljunk.
Az első, hogy a dandárt egy ember közvetlenül élőszóval
vezethesse ; a másik, hogy ez a már elég erős gyalogsági tömeg
a tüzérségnek híjával ne legyen.1
1 Tudvalevőleg a mai időben ettől az elvtől eltértek s a nyílt
háborúban a hadosztály-kötelék (12—16.000 ember) az első szerves
test, mely különböző fegyvernemeket egyesít.
264

Nem akarunk harcászati elmélkedésekkel élni s vitába

bocsátkozni afölött, vájjon az összes fegyvernemek 8—10.000
embert számláló hadosztály kötelékben, avagy 20—30.000 em­
berrel rendelkező hadtestszervezetben egyesíttessenek-e ?
Csak azt a megjegyzést engedjék meg nekünk a fegyver­
nemek összekötésének ellenei, hogy csakis ez az összekapcsolás
tesz valamely csapatot önálló s ennek következtében az össze­
kötés fölötte is kívánatos ama csapatok számára, melyek sok­
szor elkülönítetten lépnek fel a háborúban.
Ha valamely 200.000 főből álló hadsereget 10 hadosztályra,
a hadosztályokat pedig 5—5 dandárra osztanánk, ez utóbbiak
4000 —4000 főt számlálnának.
Ebben mi aránytalanságot nem látunk. Természetes dolog,
hogy ily hadsereget 5 hadtestre, a hadtestet 4 hadosztályra
és ez utóbbit ismét 4, egyenkint 2500 főt számláló dandárra is
lehetne tagolni. De mi az első beosztást elvontan véve jobbnak
tartjuk, mert eltekintve attól, hogy az utóbbinál egy közbeeső
taggal több van, öt egység egy hadsereg és 4 egység a hadtest
részére kevés, amennyiben a mozgékonyságot veszélyezteti ; a
dandárok pedig nagyon is gyengék ; emellett 80 dandárparancs­
nokra van szükség, holott a másik mód szerint csak 50 kellene.
Hogy kis hadseregnek hadtestekre tagolása még célszerűt­
lenebb, magától értetődik.
Ez elvont nézetünk a dolog felől. Az egyéni eset oly okok­
kal állhat elő, melyek másként döntenek.
E tekintetben már is elismerjük, hogy míg a síkságon
8—10 hadosztály fölött lehet egy helyről uralkodni, ez a hegyek­
ben nem lehetséges. Valamely nagy folyam, mely a hadsereget
ketté szeli, döntő lesz a szervezés mikéntjére, mert nyilván­
való, hogj^ ebben az esetben a hadsereg egy része a hadsereg-
parancsnok befolyása alól kisiklik.
Röviden : a döntő helyi és egyéni körülményeknek száz
oly esetét tudnánk felsorolni, amelyek elől a szabálynak ki
kell térnie.
A tapasztalat azonban arra tanít, hogy elvont okok for­
dulnak legtöbbször elő és csak nagy ritkán engednek tért má­
soknak.
Ezt a vizsgálódást egyszerű körvonalozással világosabbá
kívánván tenni, a tételeket röviden ismételjük :
Az egésznek tagjai alatt a közvetlenül következőket értve,
állítjuk, hogy :
1- ször : az egész nehézkes lesz, ha kevés tagja van ;
2- szor : a felsőbbség hatalma gyöngül, ha a tagok erősek
és nagy hatáskörük van ;
3- szor : a szolgálati út hosszúságával, vagyis sok közbeeső
tag létesítésével a parancs kétszeresen veszít erejéből és pedig
azáltal, hogy szabatossága, jelentősége megcsorbul, valamint
azáltal is, hogy végrehajtására több idő szükséges.
Ezekből következik, hogy az egymás mellett levő tagok
száma lehető nagy, a közbeeső parancsnokságok száma lehető
 265

kevés legyen ; az egységek legszélsőbb határa azonban a had­

seregnél a 8-as —10-es számon, a kisebbeknél a 4-es —6-os
számon túl ne terjedjen.
2. A fegyvernemek összekapcsolása. A hadászat előtt a fegy­
vernemek összekötése a csatarendben csak annyiban fontos,
amennyiben azokra a részekre vonatkozik, melyek hivatva van­
nak különállóan fellépni s eközben esetleg önálló ütközetre is
szoríthatók.
Önálló fellépésre természetszerűleg főleg csak az elsőrendű
tagok vannak képesítve, mivel, mint majd más alkalommal
látni fogjuk, az elszigetelt felállítások leginkább az összegész
fogalmából és szükségleteiből folynak ki.
A hadászat tehát szigorúan véve csakis a hadtest és ahol
ezek nincsenek, a hadosztályok számára követeli a fegyver­
nemek maradandó összekötését és megelégszik azzal, ha kisebb
rendű testek a pillanatnyi szükségletnek megfelelőeg időlegesen
láttatnak el kellő fegyvernemekkel.
Ámde azonnal belátható, hogy 30—40.000 főből álló had­
testek is csak ritkán fognak osztatlanul egy ponton alkalmaz­
tatni. Ezért az ily erős hadtestekben a legközelebbi tagok : a
hadosztályok is mindhárom fegyvernemből alakítandók. Aki
mit sem ad azokra a feltartóztatásokra, amelyek sürgős kiküldeté­
seknél előállanak akkor, ha a szükséges lovasságot valamely
távoli seregtesttől kell előrendelni, az hadi tapasztalatokról ne
beszéljen.
3. A felállítás. Ama határozmány, hogy a hadseregrészek
mily tér- és távközökkel állíttassanak fel a csatarendben, szin­
tén harcászati dolog s csakis a csatára vonatkozik.
Tagadhatatlan ugyan, hogy hadászati felállítás is van, de
ez annyira függ a pillanat szükségleteitől, hogy az, ami ebben
a felállításban igazán észszerű, a csatarend fogalmában nem
foglaltatik benn. A hadsereg felállításáról, mint külön fogalom­
ról, a következő fejezetben fogunk beszélni.
A hadsereg csatarendje tehát nem más, mint a csapatok
beosztása és felállítása a végből, hogy csata vívásra alkalmassá
tétessenek.
E csatarendbe a tagok úgy vannak beillesztve, hogy abból
egyes részek a pillanat harcászati és hadászati következményei
szerint a rend megzavarása nélkül kivehetők legyenek s alkalom
adtán visszatérhessenek.
Mi azt állíthatjuk, hogy a csatarend fő alapja és első lép­
csője ama üdvös módszerességnek, mely a háborúban olyként
rendezi a dolgokat, mint az ingalengés az óra járását, amiről
egyébként már a második könyv negyedik fejezetében meg­
emlékeztünk.
266

HATODIK FEJEZET.

A hadsereg általános felállítása.

A haderő első összpontosításának pillanatától kezdve a
megérett döntésig (mely utóbbi célból a hadászati a hadsereget
az elhatározó pontra vezeti, a harcászat pedig minden tagnak
helyét és szerepét kiutalja) a legtöbb esetben nagy időköz
fekszik.
Hasonlóképen sok idő múlik egyik katasztrófától a másikig.
Hajdanában ezeket az időközöket nem is számították a
háborúhoz.
Csak tessék visszaemlékezni Luxemburg táborozásaira és
meneteire.
Luxemburgot azért említjük fel, mert híres volt táborozá­
sairól s meneteiről s joggal nevezhető kora képviselőjének ; de
egyébként is róla a »Historie de Flandre militaire« útján többet
tudunk, mint más hadvezérről.
Ö — ami ma őrültségszámba menne — rendesen háttal
egy folyóra, ingoványra vagy mély völgybevágásra támasz­
kodva táborozott. Az irány, ahonnan az ellenség várható volt,
vajmi keveset határozott az arc vonal megválasztására nézve
s nagyon gyakran megtörtént, hogy a táborozó csapat hátat
mutatott az ellenségnek.
Ezt az, a mai időben hallatlan eljárást csak úgy értjük meg,
ha a tábor megválasztásánál mi is döntő, sőt egyedüli szem­
pontnak a kényelmet tekinthetjük, vagyis ha a táborozást a
háborún kívül álló cselekménynek képzeljük, képletesen szólva :
oly ténykedésnek, mely a színfalak mögött történik, ahol semmi
sem hat zavarólag.
És csak a hátnak a táborozások alkalmával valamely
akadályra való támasztását, persze az akkori hadviselés szelle­
mében, az egyetlen oly intézkedésnek tekintjük, mely a biz­
tosítás kedvéért történt.
Egyébként attól, hogy a csapat egy ilyen táborban harcra
kényszeríttessék, nem is kellett tartani, mert akkoriban az
ütközetek majdnem kölcsönös megegyezés alapján úgy vívat-
tak, miként a párbajok, midőn is kényelmes találkára indul­
nak az ellenfelek.
Ugyanis a hadseregek részint a számos lovasság miatt, mely
ebben az időben, tehát fénykora esteién a franciáknál főfegyver­
nemnek tekintetett, részint pedig a tehetetlen, merev csatarend
miatt minden vidéken harcolni képesek nem lévén, átszeg -
delt vidéken oly biztonságban érezték magukat, mintha —
tegyük fel — semleges területen lettek volna ; de mert más oldal­
ról a vidék átszegdelt részeit nem tudták hasznukra fordítani,
inkább elejbe mentek a csatára induló ellenségnek.
Jól tudjuk, hogy épen Luxemburg fleurusi, steenker-
keni és neerwindeni csatáit más szellem lengte át ; de mert ez a
 267

szellem e nagy hadvezér alatt első ízben szakadt el a korábbi

módszertől : a táborozás módszerére visszhatást még nem
gyakorolt.
A hadművészet változásai ugyanis mindenkor a döntő cse­
lekményekből indulnak ki és csak ezek által módosulnak lassan­
ként a többiek is.
Hogy a táborozás mily kevéssé számított akkoriban a hadi
cselekményekhez, arról legjobban az ellenség megfigyelésére
kiküldött pártosra alkalmazott az a mondás tanúskodik : »il
va á la guerre« ő a háborúba indul.
A menetek hasonlóképen háborún kívül álló cselekmények
voltak, mert hiszen a tüzérség a hadseregtől egészen elvált,
hogy biztos és jó utakon menetelhessen, a lovasság szárnyai
pedig váltakoztak, hogy mindegyiknek jusson abból a dicsőség­
ből, mely a jobb szárnyon való harcból sugárzott.
Ma, vagyis jobban mondva főleg a sziléziai háborúk óta,
az ütközeten kívüli állapotok oly szorosan vannak az ütközet
viszonyaival egybekapcsolva, hogy — mondhatjuk — a legben­
sőbb kölcsönhatásban állanak egymással, úgyannyira, hogy az
egyik állapot a másik nélkül teljesen el nem képzelhető.
Ha eddig az ütközet volt a tulajdonképeni fegyver,
az ütközeten kívüli állapot pedig a hüvely, amaz az acélpenge,
ez a fából készült tok, vagyis ha az egész más-másnemű
s más-más célokra szolgáló részekből volt összetéve, úgy ma
az ütközet az éle, a harcon kívüli állapot a háta a fegyvernek,
az egész tehát egy oly kitünően egybeolvasztott érc, amelyen
nem lehet észrevenni, hogy hol kezdődik az acél, hol végződik
a vas.
Mai napság a harcon kívüli állapotokat részint a hadsereg
által még béke idején elsajátított szolgálati szabályzatok, részint
a pillanat szülte harcászati és hadászati kívánalmak szab­
ják meg.
A hadsereg háború idején az ütközeten kívül háromféle
állapotban lehet.
Laktáborban, meneten, táborban.
Mindhárom úgy harcászati mint hadászati tevékenység.
A hadászat és harcászat e dolgok tekintetében sok oldal­
ról határolják egymást, sokszor egybe is vágnak, úgy hogy
gyakran bizonyos intézkedésnek a laktáborozás, menet vagy
tábor ügyében úgy hadászati mint harcászati színezete van.
Az ütközeten kívüli három állapotról mielőtt azokhoz külö­
nös célokat fűznénk, általánosságban fogunk szólni : hogy ezt
tehessük, előzőleg a haderő általános felállítását kell vizsgáló­
dásunk körébe vonnunk, mert ez a táborozásra, laktáborozásra
és menetre nézve magasabb, terjedelmesebb nézőpontot ad.
• • • • • • • • • • • « • • • • • • • • • •

Ha a hadseregfelállítást csak általánosságban szemléljük,

tehát anélkül hogy bizonyos célokat kapcsolnánk hozzá, akkor
azt csak egységnek, vagyis közös verekedésre szánt egésznek
vehetjük, mert minden eltérés ettől a legegyszerűbb alakzattól
268

bizonyos különleges célt tételez fel. így létesül a hadsereg

fogalma, bármily nagy vagy kicsiny legyen is az.
Továbbá ott, ahol különleges célok még nincsenek, mint
egyedüli cél: a hadsereg fenntartása és annak biztonsága lép fel.
A mondottakból következik, hogy az általános felállítási
alakzatnál két feltételt kell szem előtt tartani, jelesen : hogy a
hadsereg különös hátrány nélkül fenntartassék s különös hátrány
nélkül egyesülten verekedhessék.
A hadsereg fenntartására s biztonságára vonatkozó dolgok
tekintetében, ha azokat közelebbről elemezzük, a következőkre
kell figyelemmel lennünk :
1. a csapatok akadálytalan élelmezésére ;
2. a csapatok akadálytalan elszállásolására ;
3. a biztosított hátvonalra ;
4. nyílt hadműveleti térre ;
5. átszegdelt terepen levő állásra ;
6. hadászati támpontokra ;
7. célszerű megoszlásra.
Az egyes pontokhoz a következő magyarázatokat fűzzük :
1. és 2-höz. Az első kettő kultivált vidékek, nagy városok
és utak felkeresését kívánja, mindkettő inkább az általánost
mint a különöst tartja szem előtt.
3- hoz. Hogy mit értünk biztosított hát vonal« alatt, az az
összekötő vonalakat tárgyaló fejezetünkből kiviláglik. A leg­
közelebbi és legfontosabb, hogy arra az irányra, melyet a fő­
visszavonulási vonal a felállítás közelében mutat, merőlegesen
álljunk.
4- hez. Ami a negyedik pontot illeti, megjegyezzük, hogy
a hadsereg nem képes ugyan olyformán áttekinteni egy ország­
részt, mint ahogy a csatához fejlődés alkalmával az előterepet,
de azért látásra így is képesítve van, minthogy hadászati szeme
van az elővédben, hírszerző, felderítő osztagokban, kémekben
stb. s csak természetes, hogy nyílt területen e szemekkel job­
ban fog látni, mint átszegdelten.
5- höz. Az ötödik pont épen ellenkezője a negyediknek.
6- hoz. A hadászati támpontok két tulajdonság különböz­
teti meg a harcászatiaktól és pedig : az előbbieknek sokkal
kiterjedtebbeknek kell lenniök, de viszont nem szükséges, hogy
a hadsereg közvetlen közelükben legyen.
Ennek oka abban található, hogy a hadászat általában véve
nagyobb tér- és időviszonyokkal dolgozik, mint a harcászat.
Ha a hadsereg valamely hatalmas folyam partjától 1 mér-
földnyi (7% kilométernyi) távolságban áll fel, hadászatilag még
mindig a folyamra támaszkodik, mert az ellenség nem képes a
rendelkezésre álló szűk területen hadászati megkerülést végre­
hajtani, mely művelet (nagy tömegről lévén szó) sok kilométernyi
területet, tehát napokat, heteket igényel.
De ellenkezőleg is ; egy, néhány mérföldnyi területű tó nem
lehet akadály a hadászat számára ; mert hiszen sajátlagos
 269

eljárási módozata mellett néhány mérföldnyi kerülés balra vagy

jobbra mit sem tesz.
Várak abban a mértékben válnak erős hadászati támpon­
tokká, amint nagyobbak és nagyobbak lesznek s támadó válla­
latoknak tág területet engednek.
7-hez. A hadsereg megoszlott felállításának képe általános
vagy különleges célok és szükségletek szerint változik.
Itt csak az elsőről lehet szó.
Az első általános szükséglet megköveteli, hogy elővédet
más megfigyelő osztagokkal egyetemben toljunk előre.
A második szükséglet és pedig különösen nagy hadseregek­
nél közönségesen megkívánja, hogy a tartalékok néhány mér-
földnyire hátul legyenek.
Végre a hadsereg két szárnyának biztosítása rendszerint azt
kívánja, hogy bizonyos seregtestek külön állíttassanak fel.
A szárnyak biztosítása alatt nem az értendő, hogy a had­
sereg egy része a szárnyakon levő terület megvédésére alkal-
maztassék abból a célból, hogy ezek az úgynevezett gyönge
pontok az ellenség számára hozzáférhetetlenek legyenek :
kérdjük, ki fogná ebben az esetben a szárnyak szárnyát meg­
védeni ?
Az ily közönséges elképzelés nagy badarság !
A szárnyak egymagukban véve azért nem gyönge pontok,
mert az ellenségnek is vannak olyan szárnyai s ezekkel a
mieinket veszélybe nem döntheti anélkül, hogy az övéit
hasonló veszélynek ki ne tenné.
Csak akkor, ha a viszonyok egyenlőtlenné lesznek, ha az
ellenséges hadsereg fölényben van, ha az ellenséges összekötte­
tések erősebbek : válnak a szárnyak gyönge pontokká ; ámde
ezek különleges esetek, valamint az az eset is, amidőn egy
szárny-seregtest, más kombinációk kapcsán hivatva van a szár­
nyon levő területet ténylegesen védelmezni. Itt azonban külön­
leges esetekről nincsen szó.
De ha a szárnyak nem is szerepelnek, mint felette gyenge
pontok, mégis oly részeknek tekintendők, melyek nagyon fon­
tosak, mert a megkerülés lehetősége folytán az ellenállás e téren
nem oly egyszerű, mint az arcban s sok időt és előkészületet
igényel.
Ebből az okból az esetek legtöbbjében szükséges lesz,
hogy a szárnyak előre nem látható ellenséges vállalatokkal
szemben biztosítva legyenek.
Ez olyként történik, hogy a szárnyakon erősebb csapato­
kat állítunk fel, mint amilyenek a megfigyelők szoktak lenni.
A célt ekként elérjük, mert az ilyen tömegek még akkor
is, ha ellentállásuk nem komoly, sok időt igénylő fejlődésre s
szándékuk nyilvánítására késztetik az ellenfelet.
Ezzel pedig általánosságban beérhetjük ; hogy azután mi
történjék, az a pillanat különleges tervétől függ.
A szárnyakra helyezett seregtesteket tehát oldal-elővédek­
nek is nevezhetjük, melyeknek feladata abban áll, hogy az ellen­
270

ség előnyomulását a szárnyaikon túl fekvő területen késleltessék

s ezáltal nekünk ellensúlyozó intézkedések megtételére időt
szerezzenek.
Hogy ezek a seregtestek — ha szükséges — a hadseregre hát­
rány nélkül visszahúzódhassanak, oldalt és előretolva kell őket
alkalmazni, mert a visszavonulást, még ha komoly ütközet ki­
kerülésével történik is az, nem szabad akként végrehajtani,
hogy egészen a felállítás oldalára essék.
Ezek a megoszlott felállításra vezető belső okok egyidejűleg
egy természetes rendszert szülnek, amely aszerint, amint a tar­
talék a főcsapatnál marad vagy sem, négy vagy öt elkülönített
részt mutat fel.
Az élelmezés és elszállásolás nemcsak az általános felállítás,
de a megoszlott felállítás alakzata dolgában is érvényesítik
befolyásukat.
A fentebb említett okoknál mindkettőt figyelembe vettük :
az igyekezet rendesen odairányul, hogy az egyiknek elég tétes­
sék anélkül hogy a másikat csorba érje. A legtöbb esetben a
hadseregnek öt elkülönített részre osztásával az elszállásolási és
élelmezési nehézségek megszűnnek, vagy pedig legrosszabb
esetben nagy változtatásokra nem lesz szükség.
Most még csak azt kell vizsgálódás alá vennünk, vájjon
ezek az elkülönített részek mily távolságban álljanak egymás­
tól, hogy — az együttes működést szem előtt tartva — egy­
mást kölcsönösen támogathassák.
Emlékeztetünk itt arra, amit az ütközet tartamáról és el­
döntéséről szóló fejezetben mondtunk, hogy t. i. abszolút
érvényű szabályt a távolságok tekintetében nem lehet felállítani,
mert ezekre az abszolút és viszonylagos erő, fegyvernemek és
vidék külön-külön nagy befolyást gyakorolnak.
Mi tehát csak a legáltalánosabb, vagyis az átlagos szabályt
állíthatjuk fel.
Az elővéd távolságát még a legkönnyebben állapíthatjuk
meg ; ennek távolsága tekintettel arra, hogy visszavonulásában
a hadsereget éri, egy erős napi menetre tehető, anélkül hogy
elkülönített csatára lenne kényszeríthető.
Az elővédet messzebbre, mint azt a hadsereg biztonsága
kívánja, előretolni nem fogjuk, mert minél több idő kell vissza­
vonulásához, annál többet szenvedne.
Ami az oldal seregtesteket illeti, ismételve megjegyezzük,
hogy egy 8000—10.000 főből álló hadosztály néhány órán, sőt
egy fél napon keresztül is küzdhet, míg a döntés bekövetkezik ;
ezért az ilyen hadosztályokat bátran lehet néhány órányi, vagyis
egy-két mérföldnyi távolságra felállítani, míg egy 3—4 had­
osztályból álló hadtestet 3—4 mérfölnyire is lehet oldalt tolni.
A dolog természetére állapított e felállítás mellett (t. i.
ha a hadsereg négy vagy öt térileg szétválasztott csoportban
áll fel) egy bizonyos módszeresség jön létre, amely a hadsereget
mindenkor gépiesen osztja szét, amidőn különleges célok be­
folyást nem gyakorolnak.
 271

Ha föltételezzük is, hogy ezek a különálló csoportok mind­

egyike nemcsak hogy önálló ütközetre van képesítve, de ily
helyzetbe jöhet : még sem következik ebből, hogy a megoszlott
felállítással elkülönített ütközetek vívása nem volna célba véve.
A megoszlott felállítás legtöbbnyire nem más, mint idő
okozta létfeltétel.
Hiszen ha az ellenség, hogy döntő csatát vívjon, hozzánk
közeledik, a hadászati időköz és ezzel együtt a megoszlott fel­
állítás célja is elmúlt és a csata pillanatában csoportainkat
összevonhatjuk.
Ha a csata kezdődik, nem gondolunk többé élelmezésre és
elszállásolásra, immár az ellenségnek megfigyelése arcban és az
oldalakban be végeztetett. Szóval az elkülönítési ok megszűnt
és mindegyik csoport a döntő csata egységében összpontosul.
A felállításnál a szétosztás mindig csak feltételnek, szük­
séges rossznak, az egyesült verekedés pedig célnak tekintendő.

HETEDIK FEJEZET.

Elővéd és előőrsök.
A hadászat és harcászat közösen folynak be az elővéd és
előőrsök dolgára. Egyrészt oly rendelkezések azok, melyek az
ütközetnek saj átlagos alakot kölcsönöznek és a harcászati
tervezeteket biztosítják, másrészt pedig gyakran önálló ütkö­
zetekre vezetnek és a főerőtől közelebb-távolabb vett fel­
állításuk folytán a hadászati lánc tagjainak tekintendők.
Az utóbbi oknál fogva, az előző fejezet kiegészítéseként,
e dolognál egy pillanatig időzni szándékozunk.
Minden csapatnak, amely tökéletes harckész állapotban
nincsen, elővédre van szüksége abból a célból, hogy az ellenség
közeledését idejekorán megtudja, vagyis még mielőtt ő maga
közvetlenül meglátná, mert a főcsapat szemhatára szűk és
rendszerint nem terjed tovább a fegyverek hatáskörénél.
Már pedig mit érne az olyan ember, ki csak kinyújtott
karjáig lát ?
Régóta tisztában voltak azzal, hogy az előőrsök a had­
sereg szemeit helyettesítik. E szemekre nem mindig egyformán
van szükségünk ; a hadsereg nagysága és kiterjedése, az idő,
hely, hadviselési mód, sőt az esély is nagy befolyást gyakorol­
nak arra, hogy mit és mily pontosan kell megnézni, mit és
mennyire kell biztosítani s ezért nem is csodálkozhatunk azon,
hogy az elővéd és előőrsök a hadtörténelemben nem tűnnek
elénk egyszerű és határozott körvonalakban, de ellenkezőleg a
legváltozatosabb alakokban mutatkoznak.
Majd azt látjuk, hogy a hadsereg biztossága az elővéd
valamely meghatározott seregtestére h á ru l; majd pedig azt,
hogy a biztosító szolgálatot egyes előőrsök hosszú vonala végzi ;
majd közös alkalmazásban pillantjuk meg azokat ; majd azt
272

vesszük észre, hogy sem ez, sem az nincs jelen ; sokszor meg­
történik, hogy az előnyomuló oszlopoknak közös elővédjük van,
de nem kevesebbszer az is, hogy minden oszlop előtt külön
elővéd mozog.
Megkíséreljük a következőkben, e tárgyról tiszta képet
alkotni és ennekutána megállapítani, vájjon az elővéd és elő­
őrsök alkalmazása kevés alapelvre vezethető-e vissza.
Az előre menetelő csapat egy kisebb-nagyobb részt elővéd
gyanánt, a hátra menetelő csapat utóvédként különít ki ; a
laktáborozó vagy táborozó csapat széles vonalban gyönge
őrsöket : előőrsöket fog felállítani.
A dolog természetében rejlik ugyanis, hogy a csapatok
nyugvás és megállás közben nagyobb területet fedeznek és
fedezhetnek, mint menetelés alkalmával, úgy hogy az első
esetben az örsvonal, az utóbbiban az egyesült seregtest fogalma
önmagától áll elő.
Az elővéd és előőrsök a belső erő különböző fokát mutat­
hatják ; egy minden fegyvernemből álló tekintélyes seregtest
ezen szolgálatok egyikére ép úgy kirendelhető, mint egy huszár­
ezred vagy kisebb osztag s emellett a terep — ha kell — hatal­
masan meg is erősíthető.
Az elővéd (előőrs) hatása tehát, a puszta megfigyelésből
az ellentállásra megy át és ez az ellentállás nemcsak arra alkal­
mas, hogy a biztosítandó seregtest a harckészséghez szükséges
időt megnyerje, de arra is, hogy az ellenséget korai rend­
szabályokra, szándékának nyilvánítására késztesse, vagyis a
megfigyelést fokozza.
Az elővéd és előőrsök ereje attól függ, hogy a csapatnak
mennyi időre van szüksége ; illetőleg ellentállása mennyiben
számol az ellenség különleges intézkedéseivel.
Nagy Frigyesnek, aki a harcrakész hadvezérek között
is az első volt s aki hadseregét majdnem puszta vezényszóval
vezette a csatába, erős előőrsök nem kellettek.
Aggodalom nélkül táborozott majdnem mindig az ellen­
ség közvetlen közelében s biztosításul itt egy huszárezrednél,
ott egy zászlóaljnál, vagy épen csak kis táborörsöknél többet
sohasem rendelt k i ; meneteinél pedig csak néhány ezer lovas,
rendszerint az első harc vonal számylovassága volt elővédje ;
nagy ritkaságszámba ment, ha egy önálló seregtest vette át
az elővéd szerepét.
Amidőn egy kis hadsereg tömegsúlyát, gyorsaságát, na-
gyobbfokú kiképezését, elszánt vezetését akarja érvényesíteni,
a cselekménynek — Nagy Frigyes módjára Daunnál szem­
ben — úgyszólván sous la barbe lennem! (az ellenség szakálla
alatt) kell leperegnie.
Egy hátratolt felállítás, egy körülményes előörsrendszerrel
az ily csapat túlsúlya legott elenyésznék.
Hogy hibák és túlzások a »hochkirchi« csatához vezetnek,
még nem bizonyít semmit, ellenkezőleg, azt látjuk abban,
hogy a király csakugyan mester volt, mert máskülönben
 273

hasonló esetnek a 7 éves háborúban többször kellett volna

előfordulnia.
Napóleonnál ellenben, aki csakugyan kitűnő hadsereggel
rendelkezett s ő maga is az elszántság mintaképe volt, minden­
kor és mindenütt erős elővédet látunk.
Ennek két oka volt.
Az első a megváltozott harcászatban rejlett. Az ő idejé­
ben már nem vezették a hadsereget mint valami oszthatlan
egészet puszta vezényszóval a csatába, hogy ott a döntés —
miként a párbaj — egy kis ügyességgel és nagy bátorsággal
ha jtassák végre; hanem a csatarendet és következőképen a
csatát is egy több részre tagolt egésszé alakították át és a
csapatot a terep sajátlagosságai, valamint egyéb körülmé­
nyek tekintetbe vételével alkalmazták. Ennek szükségszerű
követelménye pedig az volt, hogy egyszerű elhatározás
helyett összetett terv, a puszta vezényszó helyett rövidebb-
hosszabb harcintézkedés szerepelt. Ezekhez pedig idő és ada­
tok kellettek.
A második okot az újabbkori hadseregek nagy tömegé­
ben találjuk. Nagy Frigyes 30 —40.000 embert, Napóleon
100—200.000-et vezetett.
E két példát célzatosan azért hoztuk fel, mert e két nagy
hadvezértől joggal feltehető, hogy ők egy jelentőségteljes
eljárási módozattal ok nélkül nem éltek. Általában véve
az újabb időben az elővédet és előőrsöket nagyobb előszeretettel
veszik igénybe. Hogy a sziléziai háborúkban Nagy Frigyes
eljárását nem mindenki követte : az osztrákoknál látjuk, akik
különös viszonyaik folytán erős előörsrendszert alkalmaztak
és elővédként nem egyszer egész seregtestet toltak előre.
De a legújabb időben is észlelünk különbségeket a dolgok­
ban. Még francia tábornagyok is, mint : Macdonald Sziléziában,
Oudinot és Ney a Markban, akik 60 —70.000 emberből álló
hadsereggel nyomultak elő, elővédként önálló seregtestet nem
tolnak előre.
Az elővédek és előőrsök között a számerő és összeállítás
tekintetében létező különbségen kívül még egy másikat is
kell felemlítenünk.
Ugyanis megtörténhetik, hogy valamely hadseregnek, mely
egy bizonyos szélességben vonul előre vagy hátra, csak egy
közös elővédje vagy utóvédje van, vagy pedig minden egyes
oszlop számára külön elő-(utó-)védet rendel ki. Hogy e dolog­
ról tiszta képet nyerjünk, a következőket kell szem előtt
tartanunk :
Alapjában véve azaz elővéd, melyet egy önálló seregtest­
ből alakítnak, csakis a középen előnyomuló főerő biztonságára
szolgál. Ha már most a főerő több egymáshoz közelfekvő utakon
megoszolva nyomul előre és az elővéd-seregtest hasonlóképen
használhatja és következésképen fedezheti ezeket az utakat,
akkor az oldaloszlopok külön biztosítást nem fognak igényelni.
— Azoknak a seregtesteknek azonban, amelyek nagyobb távol-
274

Ságokban tökéletesen különválva nyomulnak előre, önálló

biztosításról kell gondoskodniok.
Sőt a középen levő főerőnek azok a seregtestei sem zárkóz­
hatnak el az önálló biztosítástól, amelyek a középtől nagyon
távolra esnek.
Ennek következtében a hadseregnek annyi elővédre van
szüksége, ahány oszlop elszigetelten menetel ; ha ezek a részle­
ges elővédek összességükben kisebbek, mint amilyen a közös
lenne, akkor az ezek kirendelésére vonatkozó intézkedés csak
harcászati jellegű lehet és a hadászati táblázatban az elővéd
képlete teljesen hiányozni fog. Ha ellenben a főerő a középen
egy jelentékeny seregtestet rendelt ki elővédül, ebben az eset­
ben ez az egész hadsereg elővédjének látszik és sok esetben
az is lesz.
De vájjon mi késztet bennünket arra, hogy a közép számára
egy erősebb elővédet rendeljünk, mint a szárnyak részére ?
A következő három ok :
1. mert a középen rendszerint erősebb tömeg nyomul
előre ;
2. mert a hadsereg által bizonyos szélességben elfoglalt
vidéknek középpontja, mindenkor a legfontosabb rész lesz,
amennyiben minden tervezet rendszerint erre vonatkozik és
ennek következtében a csatatér is rendszerint e ponthoz köze­
lebb lesz, mint a szárnyakhoz ;
3. mert a középen elővéd viszony bán előretolt seregtest,
ha a szárnyakat egy igazi elővéd módjára nem is tudja közvet­
lenül biztosítani, az általános biztonság szempontjából az igazi
elővédnél fontosabb szolgálatokat tehet. Az ellenség ugyanis
az ily hadtest mellett bizonyos távolságban büntetlenül nem
mehet el azzal a célzattal, hogy az egyik szárny ellen nagyobb-
szerű vállalatot indítson, amennyiben attól kell tartania,
hogy e seregtest oldalába és hátába kerül. Ha tehát a középen
előretolt seregtest nem is képes a szárnyon levő seregtestek
számára teljes biztonságot szerezni, mindazonáltal képesítve
van egy csomó oly esetet elhárítani, amelyektől a szárnyaknak
máskülönben nagyon is sokat lehetett tartani.
A középre rendelt elővéd tehát abban az esetben, ha erő­
sebb mint az egyik és másik szárnyon levő elővéd, vagyis :
ha egy különálló seregtestből áll, akkor reá nem annyira az
elővédnek az az egyszerű feladata hárul, hogy az utána követ­
kező csapatokat a rajtaütéstől megóvja, de az, hogy úgy mű­
ködjék, mint egy előretolt hadtest általánosabb hadászati
viszonyok között.
Az ily seregtestet a következő esetekben rendeljük Id :
1. Ha szívós védelmi intézkedéseink sok időt igényelnek
és ezért az ellenség előnyomulása meghiúsítandó, tehát a közön­
séges elővédénél fokozottabb hatás fejtendő ki.
2. Ha a főcsapatnak nagy számereje van s ezt a gyá­
moltalan tömeget aggodalom nélkül kissé hátrább kívánjuk
visszatartani.
 275

3. Ha még más okaink is vannak az ellenségtől tisztes

távolban maradni. Az az állítás, hogy ebben az esetben egy
kisebb figyelő osztag is megtenné a szolgálatot, téves, ha meg­
gondoljuk, hogy ez utóbbit vajmi hamar el lehet kergetni s
hogy az ilyennek figyelő eszközei egy seregtesthez képest
vajmi csekélyek.
4. Ha az ellenséget üldözzük. Mert az elővéd viszonyba
helyezett seregtest, amelyhez a lovasság legnagyobb része
utalandó, könnyebben mozog és gyorsabban van kéznél, mint
az összegész.
5. Végre ha hátrálunk s valamely főterepszakaszon szívós
ellenállást akarunk kifejteni. A középre való kirendelésnek
ebben az esetben is kiváló fontossága van. Igaz ugyan, hogy
az első pillanatra úgy tetszik, mintha az ilyen utóvéd a
szárnyakról való megkerülés veszélyében forogna, de ez csak
látszólagos, mert nem szabad elfelednünk, hogy az ellenség­
nek, még ha a szárnyakon benyomult is, az utóvéd veszélyez­
tetése céljából a középig jókora utat kell megtennie.
Látjuk tehát, hogy a középen levő utóvéd mozdulatait
lassíthatja és mindenkor szívósabb védelmet fejthet ki.
Csakhogy az ily utóvéd összetartsa ám erejét, mert
mindig veszedelmes, ha a közép gyorsabban tér ki, mint a
szárny ; ebben az esetben legalább is a szét veret és látszata
állana elő, ami már egymagában is nagy hátrányt jelent.
Ha még hozzátesszük, hogy a szárnyak rendeltetése utol­
jára mégis csak az, hogy a közép felé csatlakozzanak s hogy az
élelmezési és útviszonyok miatt nagy szélességben végrehaj­
tott visszavonulás is a középre vett felállítással végződik,
végre pedig, hogy főerejével az ellenség is a középen nyomul
elő, be fogjuk látni, hogy a középre rendelt utóvéd kiváló fon­
tossága van.
Az előzőleg felsorolt esetekben tehát mindig nagyon cél­
szerű lesz, ha egy seregtestet fogunk elővédként előretolni.
Nem úgy, ha a közép csak oly gyenge, mint a szárny,
pl. miként ez 1813-ban Macdonaldnak Blücher ellen intézett
meneténél volt ; továbbá miként azt ez utóbbinak az Elba
felé véghezvitt meneténél láthattuk. Mindkét hadvezérnek
három hadteste volt és ezek három különböző útvonalon, kö­
zös elővéd nélkül meneteltek egymás mellett.
De azért a három egyforma erős oszlopban történő
menetelés általában véve legkevésbé sem ajánlatos, épen
úgy nem, miként a hadseregnek három részre bontása, mert
ezáltal gyámoltalanná válik az egész. (L. harmadik könyv 5.
fejezet.)
A hadsereg oly felállításánál, melynél egy közép és két
különvált szárny van, és amely felállítást mi az előző fejezet­
ben a legtermészetesebbnek vallottuk, addig, míg különös
célok nem forognak fenn, az elővéd-seregtest a legegyszerűbben
a közép és egyszersmind a szárnyak vonala előtt helyeződik el.
Mivel azonban a szárny-seregtesteknek az oldalakra nézve
276

hasonló rendeltetésük van, mint az elővédnek az élre nézve,

sokszor meg fog történni, hogy e különvált részek mind egy
vonalban lesznek, sőt megeshetik az is, hogy bizonyos kö­
rülmények folytán a szárnyak az elővédtől oldalt előre mo­
zognak.
Ami az elővéd erejét illeti, e tekintetben kevés mondani
valónk van, mivel mostanában teljes joggal uralkodik az a
szokás, hogy az említett célra egy vagy két — számos lovasság­
gal erősbített seregtestet alkalmaznak ; vagyis ha a hadsereg
hadtestekre oszlik, egy hadtestet, ha pedig pusztán hadosztá­
lyokból áll, egy vagy több hadosztályt.
Hogy több seregrészből álló elővéd nagy előnyt jelent,
kétségen kívüli.
Az elővéd által veendő távolság mindenkor a viszonyoktól
függ ; megtörténhetik, hogy egynapi menetre lesz a főerőtől,
de megeshetik az is, hogy közvetlenül előtte áll.
Az a körülmény, hogy az elővédet rendszerint 8—24
kilométerre látjuk előre tolva, csak azt jelenti, hogy a szük­
ség leginkább ezeket a távolságokat kívánja meg, de korántsem
azt, hogy e távolságok szabályt jelentenek.
Eddigi szemléletünknél az előőrsöket elhanyagoltuk, most
visszatérünk azokhoz.
Bevezetésképen azt állítottuk, hogy az előőrsök az álló,
az elővédek a menetelő csapatnak felelnek meg. Tettük ezt
azért, hogy a fogalmakat keletkezésükre vezessük vissza és
egyúttal elkülönítsük egymástól ; de világos, hogy a betűhöz,
szóhoz való szoros ragaszkodással sokszor csak pedáns és a
lényeget nem érintő megkülönböztetéshez jutunk.
Hiszen abban az esetben, ha a menetelő hadsereg este pihe­
nésre tér, hogy másnap ismét tovább menjen, az elővédnek is
hasonlóképen kell cselekednie s a menet befejezte után saját és
a főerő biztosítására őrsöket kell kiállítani.
Kérdjük, vájjon ez alkalommal az elővéd előőrsökké vál­
tozott-e át ?
Nem !
Ha mi az előőrsöket az elővéddel ellentétes fogalomnak
akarjuk tekinteni, akkor ez csak úgy történhetik, ha az elővéd
főereje kis álló őrsökre oszlik fel s az egységes seregtestből
kevés, vagy mi sem marad fenn, más szóval : ha a tömör,
egyesült állapotban levő seregtest fogalmát a hosszú (széles)
előőrs vonal fogalma váltja fel.
Minél rövidebb a nyugalom ideje, annál tökéletlenebb lehet
a biztosítás ; hiszen egy éjen át az ellenség még azt sem tud­
hatja meg, hogy mit biztosítottunk, mit nem.
Minél tovább tart azonban a nyugalom, annál jobban kell
a bejárókat fedezni és biztosítani s ezért annál inkább változik
át az elővéd előőrs vonallá.
Vájjon hosszabb tartam ú nyugvás alatt megmaradhat-e
az elővéd egyesült, tömör alakban, vagy pedig teljes előőrs-
vonallá oszoljék-e fel, főleg két körülménytől függ.
 277

Az első : az ellenséges erő távolsága (közelsége) ; a máso­

dik : a vidék természete.
1. Ha az ellenség — a hadsereg szélességei kiterjedését
alapul véve — már minden ponthoz közel jutott, előretolt
elővédseregtestnek nincs többé helye ; és a biztosítás immár
kis őrsökre hárul. Általában véve az egyesült seregtestnek,
mivel a bejárókat közvetlen módon nem védheti meg, ahhoz,
hogy hatást fejtsen ki, több időre és térre van szüksége s
ezért mindazokban az esetekben, amidőn a hadsereg szélesség­
ben nagy kiterjedést foglal el, mint pl. laktáborozásoknál, az
egyesült seregtestnek csak úgy vehetjük hasznát a bejáratok
védelme körül, ha az ellenség még jó távol van s a sereg­
test előretolásához megkívánható idővel rendelkezünk.
2. Erős terepszakasz birtokában, bizonyára nem fogjuk
elmulasztani ezt hasznunkra fordítani s csak kevés csapatot
rendelünk előörsszolgálatra.
Végtére téli szállások alkalmával előfordulhat, hogy ke­
mény időjárás folytán az elszállásolás megkönnyítése céljából
az egyesült seregtestet előőrs vonallá oszlatjuk fel.
Az erősbített előőrs vonal kitűnő példáját szolgáltatja az
angol hollandi hadsereg az 1794/95. téli hadjáratban Német-
Alföldön ; itten az egyes őrsöket minden fegyvernemből alkotott
dandárokból állították össze, ezek támogatására hátul egy tar­
talék központilag volt felállítva.
Scharnhorst, aki e hadseregnél tartózkodott, 1807-ben e
rendszert a Passarge foly ónál álló poroszoknál honosította meg.
Az újabbi hadjáratokban már nem találkozunk vele,
természetesen főleg azért, mert ezek nagyon is mozgalmasak
voltak.
E rendszer alkalmazása Tarutinónál igen helyén lett volna.
Ha Murát védelmi vonalát jobban kiterjeszti, bizonyára nem
veszít 300 ágyút egy előőrs ütközet alkalmával.
Nem lehet tagadni, hogy ez az eszköz a maga helyén és
idejében nagy előnyöket nyújthat, amint ezt később bebizo­
nyítani is fogjuk.

NYOLCADIK FEJEZET.

Előretolt seregtestek működésmódjáról.

Az előző fejezetben megismertük, hogy a hadsereg bizton­
sága az elővéd- és oldalseregtesteknek az előnyomuló ellenségre
gyakorolt hatásától függ.
De mert ezen seregtestek az ellenséges főerővel való össze­
tűzés esetén mindenkor gyöngéknek tekintendők : céljuknak
túlságos sok veszteség nélkül csak úgy felelhetnek meg, ha
különös módon viselkednek.
E öeregtestek működésmódjának tárgyalását azzal a kér­
déssel kezdjük meg, hogy miben áll e seregtestek hivatása ?
278

Az ellenség megfigyelésében és előnyomulás késlelteté­

sében.
Az ellenség megfigyelésére nagy seregtestekre van szüksé­
günk, mert erre kisebb test nemcsak azért nincs oly jól képe­
sítve, mivel könnyen elkergethető, de azért sem, mert eszközei,
t. i. szemei nem oly élesek. Hiszen körülményes, pontos meg­
figyelésről van szó ; az ellenségnek nemcsak erejét, de lehetőleg
szándékát is szeretnék kipuhatolni.
Míg ez a cél a seregtest puszta jelenlétével is elérhető,
amennyiben a seregtestnek tulajdonképen nincs más teendője,
mint az ellenségnek az ő elűzésére célzó intézkedéseit bevárni
s azután hátrálni, addig ama másik cél, t. i. az ellenség elő­
nyomulásának késleltetése már igazi ellenállást kíván.
Hogyan felelhetne meg a seregtest mindkét feladatnak
túlságos veszteség veszélye nélkül ?
Csak úgy, ha az ellenséges hadsereg szintén egy előretolt
seregtesttel, nem pedig egyszerre az egésznek túlszárnyaló,
letipró hatalmával nyomul előre.
Ebben az esetben azután még akkor is, ha az ellenségnek
előretolt elővédé erősebb találna lenni a mienknél és ahhoz az
ellenséges hadsereg oly közel volna, hogy nem sok idő múlva
az elővéd támadásába befolyhatna : bizonyos ideig megfigyel­
hetnénk az ellenséget anélkül hogy saját visszavonulásunk ve­
szélyeztetésétől kellene tartani, mert az az első időpont, t. i.
amidőn a mi előretolt seregtestünk csak az ellenfél elővédével,
tehát körülbelül hasonló erővel áll szemben: időnyereséget jelent .
Sőt még valamely alkalmas állásban kifejtett némi ellent-
állás sem járna azzal a hátránnyal, amitől — tekintettel az
erők aránytalanságára — más viszonyok közt félni lehet.
Ugyanis : a túlerő ellenében kifejtendő ellentállás fővesze­
delme abban gyökerezik, hogy az ellenség könnyen végezheti a
megkerülést s átkaroló támadásával nekünk nagy hátrányt
okozhat.
A jelen esetben azonban ez a veszély nem oly nagy, mert
az előnyomuló sohasem tudhatja, hogy mennyire van tőlünk
főerőnk, vagy annak egy része és mindig attól tart, hogy meg­
kerülő oszlopai két tűz közé jöhetnének.
Ennek az a következménye, hogy az előnyomuló ellenfél
oszlopait mindaddig egy magasságban fogja tartani, míg a mi
viszonyainkat ki nem puhatolta s csak ezután fog óvatosan
az egyik vagy másik szárny megkerüléséhez folyamodni.
Az ellenfélnek ez az óvatossága teszi aztán lehetővé, hogy
az előretolt seregtest idejekorán, tehát a döntő ütközet kez­
dete előtt visszavonulhasson.
Hogy egyébként az igazi ellentállás az arctámadás és a
megkerülés kísérlete ellen meddig tartson, azt a vidék és a
segély közelsége határozza meg.
Az ellentállás, ha korlátolt felfogás miatt, avagy azért,
mert a hadseregnek időre van szüksége, kelleténél szívósabban
folyik, tetemes veszteséggel fog járni.
 279

A valódi ellentállás különben is csak a legritkább esetben

(ha a terepszakasz kedvező) nyújt előnyt ; rendes körülmé­
nyek között a seregtest által vívott kis csatának tartama alig
eredményezhet elegendő időnyereséget.
Időnyereséghez a dolog természete szerint három módon
juthatunk :
1. az ellenség óvatossága, tehát lassan előnyomulása
következtében ;
2. a valódi ellentállás tartama által ;
3. a visszavonulással, mely oly lassú legyen, amint azt a
biztonság megengedi.
Ahol csak a terepviszonyok folytán alkalom nyílik, új
meg új állás veendő ; ezzel az ellenfélt fejlődésre s megkerü­
lésre célzó idtézkedésekre szorítjuk és szándékunkat : az idő­
nyerést elérjük.1
Sőt megtörténhetik az is, hogy egy új állásban valódi,
igazi ütközetre szánjuk el magunkat.
Ebből látható, hogy az ellentállás és visszavonulás szoros
összeköttetésben állanak egymással és hogy az ütközet csekély
tartama az ütközet sokszorosításával pótolható.
íme, ez lenne az előretolt seregtest ellentállási módja.
Az ellentállás eredménye mindenekelőtt a seregtest nagy­
ságától s a vidék természetétől függ, azután pedig a vissza­
felé teendő út hosszától és attól a segélytől, melyben őt a fő­
csapat részesíti.
Jelesen : egy kis csapat még hasonló erővel szemben sem
képes oly sokáig ellentállani, mint egy erős seregtest, mert
minél nagyobb a tömeg, annál több időre van szüksége valamely
cselekmény végrehajtására. Hegyvidéken a menet amúgy is
lassú, az ellentállás pedig a lépten-nyomon található állások­
ban szívósabb. Minél messzebbre tolódott a sereg előre,
annál hosszabb lesz visszavonulási vonala, következésképen
annál nagyobb az abszolút időnyerés. Közbevetőleg említjük,
hogy a seregtest, mivel ilyen esetekben természetszerűleg
kevésbé van ellentállásra képesítve, a hosszú utat hátrafelé
aránylagosan rövidebb idő alatt fogja megtenni, mint ha a
fősereghez közelebb állott volna. Az a segély és fogadtatás,
melyben a seregtest részesül, természetes befolyást gyakorol
az ellentállás tartamára, mivel a visszavonulás alkalmával
szem előtt tartandó elővigyázat és óvatosság az ellentállás
tartamának rovására megy.
Észrevehetően nagyobb lesz az időnyerés, ha a támadó
ellenség a nap utolsó szakában jelenik meg, mert hiszen az
éj rendszerint tétlenül múlik el.
1 E kijelentést nem szabad rosszul értelmezni és ellenében az
1889. évi gyalogsági gyakorlati szabályzat 540. pontjában foglalt ama
kijelentést felhozni, hogy »minden mesterkélés az apródonkénti (szukceszű
szív) felállítással elvetendő«; Clausewitz kijelentése egy különleges
harccélra: az időnyerésre vonatkozik, holott ez általános érvényű
tétel akar lenni.
280

így történt ez, hogy 1815-ben a Ziethen tábornok pa­

rancsnoksága alatt álló és 30.000 főt számláló első porosz had­
test Napóleonnak 120.000 embere ellenében Charleroi-tól
Ligny-ig terjedő alig két mérföldnyire rövid vonalon 24 órai
időt szerzett a porosz hadsereg gyülekeztetésére.
Ziethen tábornokot ugyanis június 15-én délelőtt 9 órakor
támadta meg az ellenség, míg a ligny-i csata június 16-án dél­
után 2 órakor vette kezdetét. Igaz, hogy a tábornok 5—6000
főnyi vesztesége tetemes is volt.
A tapasztalat szemléletünk számára következő támpon­
tokat szolgáltat.
Egy lovassággal erősbített, 10—12.000 főből álló had­
osztály, ha egynapi menetre (21 —28 kilométer) van előre­
tolva, közönséges, nem épen erős vidéken az ellenséget, a
visszavonulás tartamának beszámításával, másfél annyi ideig
képes feltartóztatni, mint amennyi időbe a visszavonulás
kerül ; ha a hadosztály csak 7 kilométernyire van előretolva,
az ellentállási időt a hátramenet tartamának két-háromszoro-
sára tehetjük.
Négy mérföldnyi (30 kilométernyi) távolságnál, melynek
közönséges menettartamát 10 órára tehetjük, az ellenséget 15
órán át lehet feltartóztatni ; az időt attól a pillanattól szá­
mítjuk, amidőn az ellenség nagy erővel jelenik meg, addig a
pillanatig, amidőn az főerőnket támadja meg.
Ha azonban az elővéd csak egy mérföldnyire (7 kilo­
méternyire) van a főseregtől, 3—4 óra, sőt 8 is eltelik, míg
az ellenség a főcsapatot megtámadhatja, mert ebben az esetben
ellentállásunk szívósabb lesz, mint ha messzebb vagyunk
főcsapatunktól.
Az első feltevés mellett, ha t. i. 21 —28 kilométerre
vagyunk előretolva, az ellenség a főerőt ugyanazon napon
alig támadhatja meg, amint ezt a tapasztalat számos esetben
bizonyítja. Sőt még a második esetben is a nap első felében
kell az ellenségnek az elővédet elűznie, ha a főcsapatot még
az nap akarja megtámadni.
Mivel az első feltevés mellett az éj is segítségünkre jön,
világos, hogy az elővéd előretolásával igen sok időt nyerünk.
Ami az oldalban felállított hadtestek viselkedését illeti,
az legtöbb esetben oly körülményekhez van kötve, melyek a
szűkebb alkalmazás terét érintik.
A legegyszerűbb, ha ezek a hadsereg oldalán kissé előre­
tolt állapotban helyezkednek el és visszavonulásukat a had­
seregre ferde irányban hajtják végre.
Ezek a hadtestek visszavonulás esetén látszólagosan nagy
veszélynek vannak kitéve, amennyiben őket a főcsapat mind­
két oldalról oly kényelmesen nem veheti fel, mint a tulajdon-
képeni elővédet. De hát az ellenséges lökemerő a szélső végeken
csekélyebb szokott lenni és legrosszabb esetben kitérhetnek
anélkül, hogy a hadsereget veszélybe döntenék, miként ezt a
futásnak indult elővéd tenné.
 281

Előretolt seregtesteket legjobban nagyszámú lovasság vehet

fel magába és tényleg látjuk is, hogy ennek a fegyvernem-
tartalékát ott, ahol a távolságok megkívánják, a hadsereg és
az előretolt seregtest közé ékelik.
A végeredmény tehát az, hogy az előretolt seregtestek
nem annyira tulajdonképeni erőmegfeszítéssel, mint inkább
jelenlétükkel, kevésbé valódi ütközetekkel, mint inkább az
ütközetvívás lehetőségével hatnak ; ők az ellenséges mozdu­
latokat sehol sem akadályozzák, hanem csak ingasúly mód­
jára mérséklik és szabályozzák azért, hogy a vezetőség képes
legyen az ellenség mozdulatait számításaiban ismert tényezők
gyanánt szerepeltetni.

KILENCEDIK FEJEZET.

Táborok.
A hadseregnek ütközeten kívüli három állapotát csak
hadászati szempontból, vagyis csak annyiban fogjuk megvizs­
gálni, amennyiben azok a tér, idő és a haderő tömege tekin­
tetében befolyást gyakorolnak.
Mindazok a dolgok, melyek az ütközet belső rendezésére s
az ütközet állapotba való átmenetre vonatkoznak, a harcászat
körébe tartoznak.
A táborozás, ami alatt mi a laktábort kivéve, sátrakban,
gun\hókban, vagy a szabad ég alatt foganatba vett pihenő
állapotot értünk, hadászatilag véve a feltételezett ütközettel
azonos.
Harcászatilag azonban nem mindig esik egybe az ütközet
fogalmával, mert sokféle indokból nem fogunk mindenkor a
csatatér gyanánt kiválasztott területen táborozni.
Miután már a hadsereg felállításáról, vagyis az egyes
részek által elfoglalandó helyekről a szükségeseket elmondtuk,
a táborozások tekintetében csak történeti visszapillantással
élünk.
Mielőtt a hadseregek ismét jelentékenyebbek, a háborúk
tartósabbak s az egyes mozzanatok összefüggőbbek lettek,
vagyis a francia forradalomig, a csapatok mindenkor sátrak
alatt táboroztak.
Ez volt a rendes állapot.
A hadsereg a melegebb évszak kezdetével elhagyta lak-
táborát s csak a tél beköszöntésével tért oda vissza.
Az akkori téli elszállásolást bizonyos tekintetben háborún-
kívüli állapotnak mondhatjuk, mert olyankor az erők úgy­
szólván semlegesítettek s az óramű járásában megakasztatott.
Az üdülő szállások, melyek a téli szállásokat megelőzték
és egyéb, kis időre, szűk helyen elfoglalt laktáborok, átmeneti
és rendkívüli állapotok voltak.
Vájjon az erőknek rendszeres és önkéntes semlegesítése a
282

háború céljával és lényegével összefért-e és összefér-e, az más

kérdés, melyre még későbben rátérünk.
Tény az, hogy így állt a dolog.
A francia forradalom óta a hadseregek nem visznek többé
magukkal sátrakat. Most okosabbnak tartják, ha valamely
100.000 főből álló hadsereg 6000 sátor helyett 5000 lovassal,
vagy néhány száz ágyúval többet visz magával, miután a
sátrak a vonatot túlságosan szaporítják s a hadsereg gyors
mozdulatait hátráltatják.
Ez azonban kétféle visszahatást szült ; ugyanis : a haderő
sátrak hiányában erősebben használódik el, az országot pedig
nagyobb mértékű pusztítás fenyegeti.
Bármily csekély védelmet ad is a gyönge vászonsátor,
nélkülözése hosszabb időn keresztül mégis érezhető. Igaz,
hogy egy napig tartó táborozásnál nem mutatkozik nagy
különbség, mert a sátor szél és hideg ellen csak keveset,
nedvesség ellen pedig nem teljesen óv ; de a kis különbség
számottevő lesz, ha egy éven át 200—300-szor ismétlődik a
dolog. A szakadatlan szabad táborozás folytán betegségek s
következésképen nagy veszteségek állanak elő.
Hogy sátrak hiánya az ország pusztulását miként idézi
elő, nem igényel bővebb magyarázatot.
Azt kellene hinni, hogy a sátrak hiánya okozta két vissza­
hatás bizonyos irányokban gyöngítette a háborút, hogy több­
ször és hosszasabban kell laktáborozni s némi táborszük­
ségletek hiányában bizonyos célszerű felállításoktól elte­
kinteni.
így is lett volna a dolog, ha a háború épen ebben az idő­
szakban nem szenvedett volna oly óriási változást, mely e
csekély és alárendelt hatásokat megsemmisítette.
A háború elemi tüze oly nagy, erélye oly rendkívüli, hogy
a pihenés előbb jelzett rendes időszakait többé nem találjuk ;
minden erő feltartóztathatlanul a döntés felé nyomul. Ilyen
körülmények között a sátrak hiánya a haderők használata
körül jelentékeny változást nem idézhetett elő.
Mai időben sátrakban vagy a szabad ég alatt táboroznak
a csapatok, tekintet nélkül az időjárásra, évszakra és vidékre,
amint azt az összegész célja és terve megkívánja.
Arról, hogy a háború minden időkben s minden körül­
mények között meg fogja-e tartani mostani erélyét, majd
későbben szólunk ; ott, ahol ez az erély nincsen meg, a sátrak
hiánya bizonyára némi befolyást fog gyakorolni a hadviselés
módjára.
Azt azonban kétségbevonjuk, hogy ez a visszahatás oly
erős lehessen, hogy egykoron a sátrakat újból igénybe
vesszük,1 mert a hadi elem számára oly tág tér nyílt meg,

1 A német és a francia hadseregekben rendszeresítvék, nálunk

szintén alkalmazni fogják. Megjegyezzük azonban, hogy e sátrak
a régiekhez viszonyítva könnyűek és kevés helyet foglalnak el.
 283

hogy csak időszakonként és csak bizonyos körülmények között

csak bizonyos időre térhet vissza a régi szűk korlátok közé.
Tartós, állandó seregberendezések tehát csak e nézet -
pontok alapján alkot hatók.

TIZEDIK FEJEZET.

Menetek.
A menetek átmenetet képeznek egyik felállításból a má­
sikba és két főfeltételük van.
Az egyik : a csapat kényelme avégből, hogy a hasznosan
értékesíthető erők hiába tönkre ne tétessenek ; a másik : a
mozdulatok pontossága avégből, hogy minden számítás szerint
menjen végbe.
Ha 100.000 embert egy oszlopban, azaz egyetlen út­
vonalon közvetlen egymás után meneteltetnének, az egész
oszlopot aznap egy ponton egyesíteni nem lehetne.
Egyetlenegy hosszú oszlopban tehát az előnyomulásnak
(hogy harckészek maradjunk) rendkívül lassan kellene tör­
ténnie, ellenkező esetben a tömeg a lehulló vízsugár módjára
darabokra (cseppekre) törik.
Ez, valamint a hosszú oszlop hátulsó tagjai által átszen­
vedett rendkívüli fáradalom oly zűrzavaros állapotot idézne
elő, mely az egészet parányokra bontaná fel.
Ettől a szélsőségtől kezdve lefelé a menet annál könnyebbé
és pontosabbá válik, minél csekélyebb az oszlopba sorolt
csapat.
Ennek felismerése a szétválasztás szükségét idézte elő.
E szétválasztás azonban nem azonos azzal a szétválasztással,
mely a megoszlott felállításból származik és mondhatjuk, hogy
a menetoszlopokba tagolás csak általánosságban és nem
minden különös esetben ered a felállítás fogalmából. Vala­
mely nagy tömeget, melyet egy bizonyos területen összpon­
tosítva akarunk felállítani, a menetek alkalmával szükség­
képen részekre kell bontanunk. Ellenben a megoszlott fel­
állításából származó osztott meneteknél majd a felállítás,
majd a menet követelményei lehetnek uralkodók. Például ha a
veendő felállítás csak puszta pihenés lenne, mely alkalommal
ütközetre nincs kilátás, a menet követelményei lépnek elő­
térbe ; ezek pedig főleg jó utakat kívánnak.
E különbséget szem előtt tartva az egyik esetben az
utakat a szállások és táborok miatt, a másik esetben a szál­
lásokat és táborokat az út miatt fogjuk választani.
Ha csatára van kilátásunk és felette fontos dolog, hogy
nagy csapattal érkezzünk meg, soha sem fogunk azon töp-
renkedni, vájjon az oda vezető egyedüli rossz utat igénybe
vegyük-e, vagy sem. Ellenben ha hadseregünkkel még csak
útban vagyunk a hadszínhely felé, az oszlopok számára a
284

legközelebbi nagy utakat fogjuk választani s ezek mentén

fogunk táborozni, illetőleg laktáborozni.
Bármely nemhez tartozzék is a menet, az újabb had­
művészet alapelve, hogy mindenütt, ahol az ütközet lehető­
sége fönnforog (tehát a tulajdonképeni háború egész körleté­
ben), az oszlopok úgy rendeztessenek, hogy a<zok mindegyike
önálló ütközet vívására legyen képesítve.
E feltételnek megfelelünk, ha a három fegyvernemet
összekötjük, az egésznek szerves beosztást adunk s a főparancs­
nokságot kellőleg töltjük be. Főleg tehát a menetek azok,
melyeket az újabb csatarend szült s melyek az utóbbitól a
legnagyobb hasznot húzzák.
Amidőn a múlt század közepe táján, különösen II. Frigyes
hadszínhelyén a mozgásban, a menetben, a megverekedésnek
sajátlagos eszközét látták s váratlan mozdulatok hatásával
bilincselték magukhoz a győzelmet : a szerves csatarend
hiányát, a menetek mesterséges és nehézkes rendezésével kel­
lett pótolni.
Hogy az ellenség közelében menetelhessenek, mindenkor
ütközetre kész állapotban kellett lenniök ; ebből a célból pedig
az egész hadsereget együtt kellett tartani, mert az oszthatlan
egész volt.
Oldalmenetek alkalmával mindenkor elkerülhetetlen volt,
hogy a második harcvonal bizonyos távolságban (mely a
a negyed mérföldet az elsőtől nem haladhatta túl) tüskön-
bokron kereszt ül vezettessék, mert hiszen ily kis távolságban
hol található két egymással párhuzamosan futó műút ?
Ugyanez a viszony forgott fenn a számylovasság szá­
mára, ha az előnyomulás merőlegesen történt az ellenségre.
Sok baj volt a tüzérséggel is, melynek a gyalogság által
biztosított külön útra volt szüksége s amelyet az osztatlan
egészet alkotó gyalogsági harc vonalak, illetőleg hosszú osz­
lopok közé beékelni zavarok támasztása nélkül nem lehetett.
Tempelhofnak a hétéves háború történetét tárgyaló
munkájából meggyőződhetünk mindezekről a háborút bilin­
csekbe szorított körülményekről.
Mióta azonban az újabb hadművészet a hadsereget szer­
ves beosztással ruházta fel, amelyben a főrészek önmaguk­
ban véve is oly kis egészeknek tekintendők, melyek az ütkö­
zetben a nagy egész hatását érhetik el, azzal az egyetlen különb-
séggel, hogy e hatás rövidebb tartamú : azóta nem kell az
egyes oszlopokat egymáshoz oly közel tartani, hogy már az
ütközet elején együtt legyenek. Elég, ha e részek egyesülése
az ütközet folyamában megy végbe.
Minél kisebb a csapat, annál kevésbé igényli azt a meg­
osztást, mely nem a »megoszlott felállításbóU, de a tömeg
tehetetlenségéből származik.
A kis csapat tehát egy úton menetel, de ha már több
vonalon kell menetelnie, egymáshoz közel fekvő, vagy rossz
utakat használjon.
 Minél nagyobb a csapat, annál inkább kell megosz­
tani, annál nagyobb lesz az oszlopok száma, annál égetőbb
szükségünk van készített utakra, műutakra és következés-
képen annál nagyobb távolságban lesznek az egyes oszlopok
egymástól.
A megosztás, a szétválasztás szükségletével a veszély —
hogy arithmetikailag beszéljünk — megfordított arányban
áll. Minél kisebbek a részek, annál inkább kell egymást támo-
gatniok ; minél nagyobbak azok, annál tovább hagyhatók
önmagukra.
Ha visszaemlékezünk arra, amit az előző könyvben e
tekintetben mondottunk, s szem előtt tartjuk, hogy kultivált
vidékeken a főútvonaltól néhány mérföldnyi távolságban
mindenkor lesznek párhuzamosan futó meglehetős jó mellék­
utak, úgy könnyen beláthatjuk, hogy a menetek rendezésénél
nem találkozunk oly felette nagy nehézségekkel, melyek a
gyors előnyomulást és az erőknek pontos időben végrehajtandó
egyesülését akadályoznák. A hegyvidéken pedig, ahol pár­
huzamos utak ritkák, ezeket összekötő haránt utak pedig még
ritkábbak, az egyes oszlop ellentálló képessége sokkal nagyobb
szokott lenni.
Hogy e tárgyról világosabb fogalmakat nyerjünk, konkrét
példával állunk elő.
Egy 8000 főből álló, tüzérséggel s egyéb járművel ellátott
hadosztály tapasztalatszerűleg közönséges viszonyok között
egy órányi mélységet igényel ; ha tehát két hadosztály me­
netel egy útvonalon, a második egy órával későbben érkezik
a rendeltetési helyre. Ezt előre bocsátva, tegyük fel, hogy a
két hadosztály harcba indul.
Mily viszonyok állanak elő ? Az első hadosztály, mint
már a negyedik könyv hatodik fejezetében kifejtettük, még
egy erősebb ellenséggel szemben is képes lévén magát néhány
órán át tartani, a második hadosztály a legrosszabb esetben
is, vagyis ha az első seregtestet legott harcjba kényszerítik
is, jókor fog megérkezni. Ha még ehhez hozzáfűzzük, hogy
Közép-Európa kultivált vidékein a főúttól 1 órányira jobbra-
balra mindig lesznek oldalutak, melyek igénybe vehetők, anélkül
hogy — amint ez a hétéves háborúban történt — a terepen
kellene menetelni, úgy látjuk, hogy a viszonyok kedvezők.
Vegyünk elő egy másik példát.
Tapasztalatból tudjuk, hogy egy négy hadosztályból s
lovastartalékból álló hadsereg éle még akkor is, ha az út nem
épen a legjobb, 8 óra alatt három mérföldnyi utat tesz meg,
a menet tehát a hadosztályok, valamint a lovas- és tüzérségi
tartalék 1—1 órányi oszlopmélységének beszámításával 13 órán
át fog tartani. Ez nem túlságos sok idő s mégis 40.000 ember
menetel egy úton. És ha most még oly mellékutakat veszünk
igénybe, amelyek talán valamivel távolabbra is esnek, ami a
csapatok nagy tömegére való tekintettel nem baj, mennyivel
lehet rövidíteni a menetet ?
286

Azonban 40.000 embernél többet egy úton csak akkor

meneteltethetünk, ha ezeknek egy napon való beérkeztére nincs
szükségünk ; tényleg ily tömegek most már a csatát nem vív­
ják legott beérkeztük első pillanatában, de rendszerint csak a
következő napon.
E konkrét dolgokat nem azért említettük, hogy az ilynemű
körülményeket kimerítsük, hanem hogy jobban megértessük ma­
gunkat s a tapasztalat terére vetett ezzel a pillantással megmutas­
suk, hogy a mostani hadviselés mellett a menetek rendezése nagy
akadályokkal többé nem jár ; hogy a leggyorsabb és pontosabb
menetek sem igényelnek többé oly sajátos művészetet és ország­
ismeretet, mint a hétéves háborúban II. Frigyes részéről. Ellen­
kezőleg mai időben a menetek a hadsereg szerves beosztása foly­
tán úgyszólván önmaguktól történnek és hosszas fejlődést
nem igényelnek.
Míg hajdanában a menetek voltak azok, melyek hosszas
tervezeteket, ellenben a csaták azok, melyek puszta vezényszót
igényeltek, úgy ma megfordítva áll a dolog : hosszú intézkedést
kíván a csata, rövid vezényszót a menet.
Tudvalevőleg a menetek merőlegesek vagy párhuzamosak.
Az utóbbiak — oldalmeneteknek is neveztetve — a részek mér­
tani helyzetét megváltoztatják ; ami a felállításban egymás
mellett volt, az ilyen menet alkalmával egymás mögött lesz és
megfordítva. Igaz, hogy oly menetek is fordulnak elő, melyeknek
iránya a derékszögön belül fekvő bármely fok is lehet, de ez
nem változtat a dolgon, mert a csapatok alakja más, mint
egyik a kettő közül nem lehet.
A harcászat egyedül volna képes a mértani változtatást
teljes mértékben keresztül vinni, de ezt is csak akkor, ha az
úgynevezett tagoszlopot venné igénybe, ami azonban nagy
tömegeiméi lehetetlen. A hadászat változtatásokat végrehajtani
nem képes.
Azok a részek, melyek mértani viszonyukat megváltoztatják,
a régi csatarendben a szárnyak és harc vonalak voltak, az újabb
csatarendben pedig az elsőrendű tagok : a hadtestek, hadosztá­
lyok vagy dandárok is, aszerint, amint az egész tagolva van.
De még ezekre is hatást gyakorol az új csatarendből előzőleg
vont következtetés.
Mivel immár nem szükséges, mint azelőtt, hogy az egész
együtt legyen, mielőtt a cselekmény kezdetét venné, inkább
azon vagyunk, hogy az alkosson egy egészet, ami együtt van.
Példaképen :
Ha két hadosztálynak olyan felállítása volna, amelyben az
egyik a másik mögött tartalék gyanánt állana és ezeknek két
úton kellene az ellenség felé előnyomulni, senkinek sem fog
eszébe jutni egy-egy hadosztályt két úton menesztetni, hanem
mindegyik hadosztálynak feltétlenül egy külön út lesz kijelölve
és a hadosztályparancsnokra bízzák, hogy ütközet esetén
a szükséges tartalékról önmaga gondoskodjék.
Hiszen a parancsnokiás egysége sokkal fontosabb, mint az
 287

eredeti mértani viszony ; de különben is ezek a hadosztályok az

ütközet terén megjelenvén, előbbeni viszonyukat könnyen föl-
vehetik.
Még kevésbé fogunk arra gondolni, hogy két egymás méh
lett álló hadosztály által két úton végrehajtandó párhuzamos
menet alkalmával minden hadosztálynak második harcvonalát
vagyis tartalékát a hátsó úton meneteltessük,1 hanem mind­
egyik hadosztálynak külön utat fogunk kijelölni és a menet
alatt a hátsó hadosztályt az első tartalékjának tekintjük.
Ha valamely négy hadosztályból álló hadseregnek három­
mal az első vonalban, a negyedikkel tartalékviszonyban kel­
lene előnyomulnia, akkor csak természetes, hogy a három első
vonalbelinek egy-egy utat jelölünk ki, az utolsót pedig a középső
vonalon megfelelő távolságban meneteltetjük ; ha azonban csak
két út állana rendelkezésre, akkor lényeges hátrány nélkül két
hadosztályt az egyik, kettőt a másik úton helyezhetünk eL
Hasonlóképen áll a dolog a párhuzamos menet megfordított
eseténél.
Egy más pont volna az oszlopok jobbra vagy balra indulása.
Erről párhuzamos meneteknél nem is lehet vitatkozni;
senki sem fog jobbra elmenetelni, ha a menetnek a baloldal­
ban kell történnie.
Az előre vagy hátramenetnél a menetrendet tulajdonképen,
az útnak a későbbi felfejlődési térre vonatkozó iránya szerint
kellene megállapítani.
A harcászat ezt sok esetben figyelembe is veheti, mert
tere kisebb s a mértani viszonyokat könnyen áttekintheti.
A hadászat már ezt semmi körülmények között sem teheti
és ha ezelőtt mégis láttuk, hogy itt-ott a harcászatból bizonyos
analógiát vett át, ez pusztán pedantéria volt. Ha igaz is, hogy
ennekelőtte a menetrend megállapítása tisztán harcászati dolog
volt, amennyiben a hadsereg a menet alatt is egy oszthatlan
egészet képviselt, Schwerin még sem tudhatta május 5-én Bran-
deis vidékéről történt elmenetelénél, hogy a jövendő csatatér
jobbra vagy balra lesz-e. Ezért kellett neki azt a híres ellen­
menetet végrehajtani.
Ha a régi csatarend idejében valamely hadsereg négy osz­
lopban nyomult előre, az első és második harc vonal két lovas
szárnya a két szélső, a két harc vonal gyalogszárnyai a belső
oszlopokat alkották. Az oszlopok képesítve voltak : mind­
annyian jobbra vagy balra, a jobbszárny jobbra, a balszámy
balra vagy megfordítva, a balszárny jobbra, a jobbszárny balra
elindulni.
1 Véleményünk szerint itt oly eset forog fenn, amidőn az egyik
út a másiktól oly távolságban van, hogy a hadosztályparancsnok had­
osztályának kettéválasztása esetén az együvétartozó részek kölcsönös
és idejekorán való támogatására nem számíthatna, mert máskülön­
ben, vagyis abban az esetben, ha a két út hadászatilag és harcászatilag
egy menetterületet jelent, az olyan rendelkezés, mely szerint egy-egy
hadosztály két párhuzamos úton nyomulna előre, a viszonyokhoz ké­
pest hátrány nem volna.
288

Az utolsó esetet »menetnek a középről« nevezték volna.

Mindezeknek az alakzatoknak alapjában véve, bár a későbbi
felvonulásra való tekintettel képezhettek, épen ezekre nézve
semmi jelentőségük sem volt.
Amidőn nagy Frigyes a leutheni csatába ment, szárnya­
ként jobbról négy oszlopban vonult el és ebből nagy könnyű­
séggel ment át a történetírók által annyira csodált harcvonal-
alakzatba, mert véletlenül épen az osztrák balszárny volt az,
amelyet a király megtámadni kívánt. Ha a jobbat akarta volna
megtámadni, bizony úgy, mint Prágánál, ellenmenetre lett
volna szüksége.
Ha ezek az alakzatok már akkor sem feleltek meg céljuk­
nak, úgy manapság valóságos gyermekjáték számba mennének.
A jövőbeli csatatér fekvését a használandó úthoz viszonyítva,
ma sem ismerjük s az a csekély időveszteség, amely a hamis
elindulásból származik, nagyon is lényegtelen. Az új csatarend
a dolgokra is jótékony hatást gyakorolt, mert hiszen immár
teljesen mindegy, melyik hadosztály érkezik elsőnek meg, mely
dandár veszi fel elsőben a tűzharcot.
Ily körülmények között a jobbfelőli vagy balfelőli el­
indulásnak ma csak az az értelme van, hogy az, ha váltakozva
történik, a fáradalmakat a csapatok között méltányosan osztja
el. Ez az egyetlen, de nagyon fontos ok elegendő arra, hogy az
elindulás e kettős módját ma is fenntartsuk.
A középről való elindulás, mint szabványos menetrend,
természetesen elesik és csak véletlenség folytán fordulhat elő ;
az ilyen elindulás egyetlen egy oszlopnál hadászati szempont­
ból képtelenség, mert kettős utat jelent.
Különben is a menetrend inkább a harcászat körébe tar­
tozik, mert az semmi más, mint az egésznek részekre osztása,
amelyek a menet be végeztével ismét egy egésszé forrnrk össze.
És csak azért beszéltünk e dolgok felől annyit, mert
amennyiben az újabb hadművészet a részek szoros egyúttar­
tására súlyt nem fektet, sőt a menetek alkalmával inkább szét­
választja azokat, megtörténhetik, hogy e részek oly önálló
ütközeteket vívnak, melyek összeütközeteknek tekintendők.
Egyébként pedig kijelentjük, hogy vonatkozással a máso­
dik fejezetünkben tárgyaltakra, amelyekben bebizonyítottuk,
hogy az egésznek három egymás mellett levő részre oszlása a
legtermészetesebb felállítás ott, ahol különleges célok nem fo­
rognak fenn, a legtermészetesebb menetrendet a három egymás
mellett menetelő oszlop adja.
Most még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy az oszlop
fogalma nemesek abból az útból származik, melyet a csapat hasz­
nál, hanem hogy hadászati szempontból különböző napokon
egy és ugyanazon úton menetelő csapatok mindegyikét ezzel az
elnevezéssel kell illetnünk.
Erre feljogosítva érezzük magunkat, mert ha az oszlopba
való osztás főleg a hosszkiterjedés megrövidítése és a menet
megkönnyítése céljából történik, amennyiben kisebb csapatok
 289

gyorsan és kényelmesen menetelhetnek, úgy elérjük e célt s

következésképen az oszlop fogalma áll elő akkor is, ha a csa­
patokat nem különböző utakon, de nagyobb időközzel külön
napokon indítjuk útnak.

TIZENEGYEDIK FEJEZET.

Folytatás.
A menethossz és az ehhez szükséges idő tekintetében az
általános tapasztalathoz fordulunk.
Az újabbkori hadseregek számára már régen áll az, hogy
8 mérföld (22 y2 kilométer) a közönséges napi munka ; sőt hosz-
szantartó meneteknél két mérföldre is le kell szállnunk, hogy a
hiányok pótlására szükséges pihenő napokat megnyerhessük.
Egy 8000 főből álló hadosztály menete sík terepen és
középszerű utakon 8—10 óráig, hegyvidéken 10—12 óráig tart.
Ha több hadosztályból áll az oszlop, akkor a menet néhány
órával tovább tart még abban az esetben is, ha a hátsó hadosz­
tályok számára megállapított későbbi elinduló időt nem is
vesszük tekintetbe.
Látni való tehát, hogy a katonák fáradalma nem közön­
séges, mert 10—12 órán át teljes felszereléssel úton lenni nehéz
dolog s nem is hasonlítható össze oly 3 mérföldnyi menettel,
melyet egyesek 5 óra alatt kényelmesen tesznek meg.
Hosszabb időn át folytatott meneteknél legfölebb 4 mér­
földet, kivételesen 5, legfölebb 6 mérföldet tehetünk.
Egy 5 mérföldnyi menet már több órai pihenést kíván és
egy 8000 főből álló hadosztály e menetet 16 órán alul még jó
utakon sem hajtja végre. Ha a menet 6 mérföld s több had­
osztály van az oszlopban, a menetcél elérésére legalább is 20
óra veendő.
Megjegyezzük, hogy itt az egyik táborból a másikig teendő
meneteket értjük s a hadosztályokat e helyeken összpon­
tosítva képzeljük, amennyiben a hadszínhelyen leginkább így
szokott lenni a dolog.1
Ha több hadosztály menetel egyesülten egy oszlopban, az
elől levőket korábban gyülekeztek s korábban indítják útnak ;
de ezek annyival korábban is érkeznek a táborba.
E helyen megjegyezzük, hogy a hátsó részek számára az
elindulási különbözet mindig több, mint az az idő, mely az elől
levő hadosztály menethosszának megfelel, s melyet az, mint a
francia igen jól mondja, »découlment«-jára (lejáratára) igényel.12
1 Közvetlen a csata előtt, vagyis az ellenséggel való érintkezés
közben a fent említett állapot tényleg előáll, vagyis a hadosztályok
(hadtestek) legfeljebb fél, harmad távközre állanak egymástól.
2 Clausewitz adós marad a bizonyítással, hogy ez miképen történik ;
mi mai napság a hátsó részeket tényleg az előző rész menetoszlopának
megalakítása után indítjuk el.
290

Ennek következtében a katonák fáradalma abban az arányban

növekszik, amint az oszlop erősebb, a menet hosszabb lesz.
Minthogy a hadosztályköteléken belül csak a legritkább
esetben lévén képesek a dandárokat különböző időkben gyüle-
keztetni és elmeneteltetni, egységnek a hadosztályokat vettük.1
Hosszantartó utazó menetek alkalmával, amidőn a csapa­
tok kis osztagokban egyik szállásból a másikba vonulnak, a
rendesnél nagyobb menetek tehetők ; ezek egyébként már azért
is nagyobbak lesznek, mert a szállások kerülőt igényelnek.
Azok az utazó menetek, amelyeknél a csapatoknak még na­
ponként hadosztályokban, esetleg hadtestekben kell egyesülniük
és emellett laktáborba kell szállaniok, a legtöbb időt veszik
igénybe. Az ily menetek csak gazdag vidéken és nem nagy lét­
szám mellett tanácsolhatok, mert a könnyű élelmezés és a szállás
kárpótlást nyújt az elviselt nagy fáradalmakért.
A porosz hadsereg 1806-ban hibás eljárást követett akkor,
amidőn visszavonulása alkalmával a csapatokat könnyebb élel­
mezés céljából laktáboroztatta. Az élelmet táborozások mellett
is könnyen lehetett volna beszerezni és ekként a hadseregnek
50 mérföld megtételére nem lett volna 14 fáradságos napra
szüksége.
Rossz utak és hegyvidék az idő- és hosszméreteket annyira
képesek megváltoztatni, hogy a menet tartama tekintetében
általános szabályokat felállítani igen nehéz.
Az elmélet itt nem tehet mást, minthogy figyelmeztessen
a balfogás veszélyeire. Ezeket kikerülendő, a legóvatosabb szá­
mítás van helyén és inkább több, mint kevesebb idő számítandó
előre nem látható akadályok, valamint a rossz időjárás és a
csapatok állapota folytán beállható késleltetésekre.
Mióta a csapatok sátrakat nem visznek magukkal és az
élelmezést harácsolják, a hadsereg vonata észrevehetően kiseb-
bed ett; ennek az lett a következménye, hogy a mozdulatok bizo­
nyos esetekben gyorsíttatnak és a napi menetek nagyobbak
lettek.
Általában véve azonban ezzel a menetek még sem gyorsít-
tattak, miután tudvalévő, hogy eddig is mindazokban az esetek­
ben, amidőn bizonyos célokat a rendesnél erősebb menetet
igényeltek, a vonatot amúgy is visszahagyták vagy előre kül­
dötték, úgy hogy ez a mozdulatokra semmi befolyást nem gya­
korolt. Ennek tulajdonítható, hogy már a hétéves háborúban is
oly menetekkel találkozunk, melyeket ma sem lehet fölül­
múlni ; e tekintetben példa gyanánt Lascy menetét említjük
fel, melyet ez 1760-ban az oroszok Berlinre történt diverzió­
jának támogatására hajtott végbe.
Ö 15.000 főből álló hadtestével a Schweidnitztől Lausitz
vidékén át Berlinig terjedő 45 mérföldnyi utat 10 nap alatt
tette meg, tehát naponkint 4% mérföldet haladt, ami mai
napság is rendkívüli dolog.
1 A mostani időkben ezt a nézetet már nem valljuk.
 291

Más oldalról azonban az újabb hadseregek mozdulatai a

megváltoztatott élelmezési eljárás folytán késleltetnek, mert
a csapatoknak élelmezési szükségleteik egy részét önmaguk­
nak kell beszerezniük és ezáltal sokkal több idő megy
veszendőbe, mintha az élelmet egyszerűen az eleségkocsiból
kellene átvenni. De késleltető körülmény hosszabb ideig tartó
hadműveleteknél az is, hogy könnyebb ellátás szempontjából
nagy tömeget nem lehet egy ponton táboroztatni és ezért had­
osztályokat különválasztanak, némely seregtesteket, főleg lovas­
ságot laktáborokban helyeznek el.
Mindez észrevehető feltartóztatással jár. Ezeknek a körülmé­
nyeknek tudható be, hogy Napóleon 1806-ban, amidőn a porosz
hadsereget űzőbe vette és visszavonulási vonalától elvágta,
valamint Blücher is 1815-ben, akinek a francia sereggel szem­
ben hasonló szándéka volt, 10 nap alatt csak 30 mérföldet
tettek meg, holott Nagy Frigyes Szászországból Sziléziába tör­
tént menete alkalmával ugyanily távolságot hasonló időben,
de teljes vonattal nagy könnyűséggel tett meg.
Mindazonáltal mondhatjuk, hogy a nagyobb és kisebb had­
seregrészek mozgékonysága és működési képessége a vonat
kevesbítése folytán mégis észrevehetően nyert. Mert hiszen
noha a lovasság és tüzérség létszáma nem apadt, most kevesebb
lóra van szükség1 és így a lótáp beszerzése kevesebb bajt
okoz s az elfoglalt állás harcászati gondjait nem tetézi az óriási
vonattal való bajlódás.
Oly menet, mint amelyet Nagy Frigyes az olmützi ostrom
abbanhagyása után hajtott végre, amidőn a 4000 járműből
alkotott vonatához fedezet gyanánt fél hadseregét zászlóaljakra
osztva kellett alkalmaznia, ma még a legfélénkebb ellenséggel
szemben sem sikerülhet.
Ellenben oly hosszú utazó meneteknél, mint például a
Tajótól a Njemenig, az említett meggkönnyebbítés persze már
érezhetőbb ; mert ha a többi járművek miatt általában a rendes
napi menetnél nagyobb nem is tehető, mégis sürgős esetekben
csekély áldozattal a menetteljesítmény feltétlenül emelhető.
Általában véve a vonat kevesbítése inkább erőmegtakarí­
tást mint menetgyorsaságot eredményezett.

^TIZENKETTEDIK FEJEZET.

Folytatás.
Most pedig a meneteknek a csapatra gyakorolt romboló
hatását vegyük szemügyre. Ez olyan nagy, hogy az ütközet
mellett tevékeny elvként lehetne felállítani.
Egyetlen egy mérsékelt menet az eszközt (csapatot) nem
A vonat kevesbítése valamint amiatt, hogy az ágyúk vontatására
is kevesebb lovat vesznek igénybe.
292

csorbítja ; de a mérsékelt menetek sorozata már koptat és még

inkább, ha a sorozat fáradságos menetekből áll.
A hiányos élelmezés s elszállásolás, rossz, kitaposott utak,
a folytonos harckészség szüksége aránytalan erőmegfeszítést
igényelnek ; nem csoda, hogy sok ember, állat, jármű, ruházat
tönkremegy.
Azt mondják, hogy hosszú pihenés a hadsereg fizikai
jólétének mitsem használ, hogy eközben több betegség támad,
mint mérsékelt tevékenység mellett. Igaz, hogy betegségek
támadhatnak és támadnak is szűk szállásokban összezsúfolt
katonák között, de e betegségek akkor is előállanak, ha a
katonák menetlaktáborokban vannak.
E betegségeket levegő és mozgás hiányának nem lehet
tulajdonítani, különösen a katonaságnál nem, ahol mindkettő
gyakorlatok közben bőven kijut az embereknek.
Nagy különbség van abban, ha az ember megrontott és
ingadozó szervezettel sáros, iszapos úton podgyászának terhe
alatt törik össze, vagy pedig ha szobában betegszik meg ; utóbbi
esetben azonnal kéznél van az orvosi segély, sőt még akkor sem
marad sokáig orvosi támasz nélkül, ha táborban éri utói a
betegség, mert a legközelebbi helységbe késedelem nélkül viszik
át, de menet alatt, az úton, elhagyottan, egyedül, órákig marad
fekve és támasz nélkül kell magát mérföldekre vonszolnia.
Mennyi könnyű betegség válik az úton súlyos kórrá, mennyi
súlyos nyavalya : halálossá !
Porfellegekbe burkolva, a nap égető heve alatt könnyen
felmelegszik az ember ; kínzó szomját oltandó, a friss forráshoz
fut, hol pilanatnyi üdülés mellett tartós, sőt halálos beteg­
séghez jut.
Nem áll szándékunkban e szemlélődéssel a hadi cselek­
vést kisebbíteni; az eszköz azért van, hogy használtassák ;
a használat pedig elhasznál : ez a dolog természetes rendje.
De mi mindent a maga helyén akarunk látni és annak az elméleti
frázisnak ellentmondani, mely a pihenésnélküli tevékeny­
séget, a leggyorsabb mozdulatot, a legbámulatosabb meglepe­
tést olyannak állítja oda, mely mibe sem kerül, mely a restség
által kihasználatlanul hagyott gazdag aknának tekintendő.
Igaz, való igaz, hogy gazdag arany- vagy ezüstbánya ; de
nem kerül-e nagy fáradságba az aranytermelés ? !
A hadszínhelven kívül foganatosított utazó menetek alkal­
mával a menet teltételei rendszerint könnyebbek ugyan és a
veszteségek is kisebbek, ámde ehelyett a legkönnyebb beteg is
hosszú időn át marad el a hadseregtől, mert a felgyógyultak
csak nagy későn érik utói a hadsereget.1
A lovasságnál a feltört és sánta lovak száma nőttön nő,
a járművek elrongáltatnak ; 100 mérföldnyi menet után a
hadsereg gyöngült lovassággal, romlott járművekkel érkezik
meg.

1 Abban az időben még nem volt vasút.

 293

Ha a hadszínhelyen, vagyis az ellenség szemeláttára kell

ily hosszas meneteket végrehajtani, az említett két hátrány
hihetetlen nagy veszteséget szül.
E tekintetben néhány példával szolgálunk.
Midőn Napóleon 1812 június 24-ikén a Njement átlépte,
ama derékhad, mellyel később Moszkvára menetelt, 300.000
főből állott. Az állomány Smolensknél, augusztus 15-ikén,
bár csak 13.500 embert különítettek ki, már 182.000-nél nem
volt több ; a veszteség tehát 105.500 embert tett ki.1 Pedig
ez idő alatt csak két lényeges ütközet játszódott le, az egyik
Davoust és Bagration, a másik Murát és Tolstoj-Ostermann
között és ezekben az ütközet szülte veszteséget legföljebb
10.000 emberre becsülhetjük ; a betegségek és elmaradozók
tehát a hadsereget 52 nap, vagyis egyenes vonalban számítva
70 mérföldnyi menet alatt 95.000 fővel : a létszám egy har­
madával apasztották.
Három héttel későbben, a borodinói csata idejében már a
veszteség (a csatából származottakat beszámítva) 144.000-re
rúgott, mely szám 8 napra reá Moszkvában 198.000-re emel­
kedett.
Ennek a hadseregnek naponkénti vesztesége az 1-ső idő­
szakban Vi5o~e> a 2-ik időszakban 1/ 12<ra >a 3-ikban 1/ 19-e volt
az eredeti létszámnak.12
Igaz, hogy Napóleon mozdulata a Njementől Moszkváig
szakadatlan volt ; de nem szabad elfelednünk, hogy alapjá­
ban véve, 82 napig tartott, csak 120 mérföldnyi menet tétetett
és e közben a hadsereg kétszer, és pedig egyszer Vilnánál 14
napig, másodszor Vitebsknél 11 napig pihent és ezalatt számos
elmaradozó csatlakozott. Az időjárás és a használt utak tekin­
tetében alig lehet kifogás, mert hiszen nyáron történt a dolog,
az utak pedig homokosak voltak. A menetet nehezítő körül­
ményeket az egyetlenegy útvonalon összpontosított tömeg,
a hiányos élelmezés s a visszavonuló, de nem futó ellenségben
találjuk.
A Moszkvától Njemenre vett visszavonulásról nem is
akarunk beszélni, csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a
Kalugáról kiindult 120.000 főből álló üldöző orosz hadsereg
csak 30.000 emberrel érkezett Vilnára. Pedig ez idő alatt az
orosz hadsereg ütközetekben vajmi keveset vesztett.
Még egy példát említünk fel, Blüchernek a nem annyira
hosszú menetelés, mint a gyakori ide-oda mozgás által híressé
vált 1813. sziléziai és szász hadjáratából. A York-féle hadtest,
mely augusztus 16-ikán 40.000 fővel kezdte meg a hadjáratot,
október 19-ikén Lipcsénél már csak 12.000 főt számlált.
A hadtest veszteségei a goldbergi, löwenbergi, katzbachi, war-
1 Ezeket az adatokat szerző Chambray-műre VII. kötetéből (80.
lap) vette.
2 Az 1-ső időszakban naponkint 2.006 fő, vagyis 0 66%.
A 2-ik >> » 2.600 » » 084% .
A 3-ik » » 15.833 » » 5*26%.
294

tenburgi, möckemi (lipcsei) csaták, illetőleg ütközetek révén

a legjobb írók szerint 12.000, a menetsanyarúságok révén pedig
16.000-re : az egésznek 2/5-re tehetők.
Ha tehát mozgalmas, tevékeny háborút akarunk, erőnk­
nek menetokozta nagy rombolására legyünk elkészülve s
eszerint készítsük tervünket, eszerint gondoskodjunk erősbíté-
sekről.

Visszapillantás a tizedik, tizenegyedik és tizenharmadik

fejezetre.

Tekintettel arra, hogy Clausewitz tömör irálya, gondo­

latainak látszólagos ugrása a gyors megértést nehezítik, tételes
mondásait összefoglaljuk és ahol szükségesnek látjuk, rövid
magyarázatokkal kísérjük.
1. A csapatokat harckészség és kényelem szempontjából
nagyon mély menet oszlopba sorolni nem szabad.
2. Az oszlopok mélysége, összeállítása, sokszorosítása az
ütközet lehetőségétől függ ; ütközetmeneteknél a harckészség,
utazó meneteknél a kényelem a döntő szempont.
3. A régi csatarend idejében az ellenséghez közel az egész
hadsereget együtt kellett tartani s harczrakészen tüskön-
bokron keresztül kellett meneteltetni; ma, a fegyvernemek egye­
sítése és az egyesült fegyvernemek ellentállási képessége folytán
az oszlopok mélyek lehetnek, ezenkívül pedig nagyságuk szerint
kisebb-nagyobb távolságban párhuzamosan vezető utakon
menetelhetnek.
4. A menetek alatt a harckészséget elvont értelemben,
vagyis az ütközetvíváshoz szükséges alakzatot mindenkor
fenntartani nem lehet, mert :
a) a leendő harctér iránya nem mindig ism ert;
h) sokszor oldalmenetek is lesznek végrehajtandók.
De az ütközetvívásra képesítő alakzat a menet alatt nem
is szükséges, amennyiben a fegyvernemek egyesítéséből szár­
mazott seregtestek az alakzat felvételére szükséges időt ható­
képességükkel könnyen megszerezhetik.
5. A régi harcrendnél az elindulás a balszámyról, jobbszárny­
ról, vagy a középről történt, hogy a csapatok a szárnyanként
felállításból a harcvonalonkénti felállításba (esetleg megfordítva)
könnyen átmehessenek; ma, a megváltozott viszonyoknál,
az alakzatváltoztatások s mozdulatok könnyűségénél, a csata­
rend hajlékonyságánál az ily elindulásoknak, ha csak oldal­
menetet nem teszünk, nagyobb jelentőségük nincs, legföljebb
az, hogy az egyes csapattestek az oszlopok élén vagy végén
kijutó nagyobb fáradalmakban osztozkodjanak.1

1 Megjegyezzük, hogy ma (1892-ben) a menetrend, illetőleg a csapat­

testek sorrendjének megállapítása tekintetében, menetlaktáborokból
való elindulásoknál, a méltányosság mellett a menetlaktábor közelsége
a menetvonalhoz is döntő szokott lenni.
 295

6. A menetteljesít vény rendes körülmények között 21,

esetleg csak 15 kilométer ; hosszabb menetek aránytalanul
több időt igényelnek, valamint olyanok is, amelyeknél a csapa­
tok laktáborba szállnak.
7. A menetteljesít vényt rövidítő körülmények : a hegy­
vidék, rossz út, rossz időjárás, a megváltozott élelmezési rend­
szer, ez utóbbi azért, mert az oszlopokat széles területen el­
szórtan kell meneteltetni.
8. Ellenben a vonat kisebbítése kedvező befolyást gyakorol
a menetképességre.
9. A menetek az erőket gyöngítik, fogyasztják.

TIZENHARMADIK FEJEZET.

Laktáborok.
A laktáborok — mert sátrak és tökéletes vonatügy nem
függetlenítik a hadsereget — az újabb hadművészetben nél­
külözhetetlenné váltak.
Táborozások kunyhókban vagy szabad ég alatt sohasem
válhatnak az elhelyezés rendes módjává anélkül hogy előbb
vagy utóbb — aszerint, amint az égalj viszony kedvezőbb
vagy kedvezőtlenebb — betegségek ne támadjanak és a had­
sereg ereje idő előtt tönkre ne tétessék.
Napóleon 1812-iki hathónapos oroszországi hadjárata egyike
azoknak a keveseknek, ahol a francia csapatok, dacára a zord
éghajlatnak, majdnem sohasem laktáboroztak.
De vájjon mit erédményezett ez a túlerőltetés, amelyet
bátran különcködésnek nevezhetnénk, ha ugyan ez a kifejezés
-a vállalat politikai eszméjét még találóbban nem jellemezné.
A laktáborozás ellen két dolog szól: az ellenség közelsége
és a mozdulatok gyorsasága. Ezért távozunk a laktáborokból
a döntés közeledtével s újra csak akkor foglaljuk el, ha a döntés
már végbement.
Az újabb háborúkban, vagyis az utolsó 25 év alatt lefolyt
hadjáratokban a hadi elem teljes erővel működött. Tevékenység
és erőmegfeszítés tekintetében mi szemrehányás sem tehető
neki. Ámde e hadjáratok rövidek is voltak, alig hogy egy félév,
sőt sokszor csak néhány hó elmúlt, a legyőzött fél már is fegyver-
szünetért vagy békéért könyörgött, vagy esetleg pedig a győző
ereje végleg kimerült.
E korszakban, az óriási erőmegfeszítések idejében, laktábo­
rozásokról szó sem lehetett ; mert a mozdulatok oly gyorsak
voltak, hogy a győző még az üldözés veszélytelen munkája
közben sem ért rá pihenni.
Ahol az események menete bizonyos okokból kevésbé
rohamos, ahol az erők mérkőzésében az egyensúly alig billen
fe l: ott a csapatoknak fedél alá hozataláról nagy figyelemmel
gondoskodnak.
296

Ez a hadviselésre némi befolyást gyakorol, mi részben

abban nyilvánul, hogy egy erősebb előörsrendszerrel, jelen­
tékenyebb és messze előretolt elővéddel időt és biztonságot
óhajtunk nyerni, részben pedig abban, hogy a vidék jelentő­
ségét nem annyira harcászati értékében, vonalainak és pontjai­
nak mértani viszonyaiban, hanem gazdagságában és termésé­
ben találjuk.
20—30.000 lakosú kereskedelmi városok és nagy falvak
mentén végighúzódó utak nagy tömegek összpontosított fel­
állítását könnyűvé teszik, az összpontosítás pedig az ügyes­
ségnek oly tág teret enged, hogy ez a pont előnyösebb fek­
vését bőven kárpótolja.
A laktáborozás alakjáról csak keveset kell mondanunk ;
mert e tárgy főleg harcászati dolog.
A laktábor mellék- vagy fődolog. Mellékdolog, ha a fel­
állítás a hadjárat folyamán harcászati, valamint hadászati
okokból történt és a csapatoknak, főleg pedig a lovasságnak
csak könnyítés céljából engedik meg a laktáborozást. Amennyi­
ben ebben az esetben a laktáborozás a táborozást pótolja, az
előbbi szűk teret foglaljon el, hogy a felállítás idejekorán foga­
natosítható legyen.
Fődolog lesz a laktáborozás akkor, ha hosszabb pihenés
céljából rendelik e l; ebben az esetben minden más rendszabályt
tehát a felállítást is erre való tekintettel állapítjuk meg.
Az első kérdés — ami itten tekintetbe veendő — a lak­
tábor alakjára vonatkozik.
Rendszerint az elnyúlt téglány az, mintegy kibővítése a
harcászati csatarendnek. Az összpontosítási tér előtte, a főhadi­
szállás mögötte fekszik.1 Mindezek a dolgok a hadsereg biztos
gyülekezését az ellenség megérkezte előtt kétségessé teszik. Mert
minél inkább hasonlít a laktáborozás alakja a négyszöghöz,
vagy még jobban a körhöz, annál gyorsabb egy ponton : a
középponti (központosítás) összpontosítás ; minél hátrább fek­
szik a gyülekező pont, annál később éri el az ellenség, annál
több idő marad nekünk az egyesülésre. A laktábor mögött ki­
jelölt összpontosítási tért veszély sohasem érheti. És ellen­
kezőleg, minél messzebb előre helyezik a főhadiszállást, annál
hamarább érkeznek be a jelentések, annál gyorsabb tájékozást
nyer a főparancsnok.
Ámde a laktáborok szokásos berendezésének is megvan a
maga alapja, mely többé-kevésbé figyelmet érdemel.
Ügy tartják, hogy a szélesen elterülő laktábor az országot
fedezi és azt az ellenség harácsolásokkal nem sanyargathatja.
De ez az indok sem nem igaz, sem nem fontos. Igaz, csak akkor
lesz, ha a szélső szárnyakról van szó és korántsem áll oly két
seregtest térközére nézve, melyeknek laktábora gyülekezési
pontjuk körül van, mert ebbe a térközbe hatolni semmiféle

1 Ma az van szokásban, hogy az összpontosítási tér előtte terüljön

el, a főhadiszállás a közepén legyen.
 297

ellenséges csapat sem fog merészkedni. És nem fontos azért,

mert a hadsereg szétforgácsolásán kívül egyszerűbb eszközünk
van arra nézve, hogy a közelünkben fekvő területeket az.
ellenség sarcolásától megóvjuk.
Az összpontosítási tereket a laktábor fedezése céljából
helyezik előre. Ennek oka a következőkben rejük. Minden
csapat, mely gyorsan fegyver alá sorakozik, a laktáborban sok
mindenfélét, jelesen betegeket, málhát, élelmet stb. kénytelen
hagyni ; ha már most a felállítást hátul kellene foganatosítani,
könnyen megtörténhetnék, hogy mindezek a dolgok az ellenség
kezeibe kerülnének ; de tartani lehet attól is, hogy ebben az eset­
ben az ellenség lovassága kikerülve vagy szétugrasztva az utó­
védcsapatot, az egyes ezredek vagy zászlóaljak közé csaphat.
Ellenben elől felállított csapat, ha még oly gyenge volna
is, hogy végtére visszaverik : mindig képes megállítani az
ellenséget, ezzel pedig időt nyer.
Ami pedig a főhadiszállás fekvését illeti, az a nézet ural­
kodott, hogy azt sohasem lehet eléggé biztosítani.
E különféle tekintetek egybevetése után azt gondolhat­
nék, hogy a legcélszerűbb, ha a laktábor alakja a négyszög
vagy kör felé közeledő téglány lenne, melynek közepén a gyüle­
kező pont és előrészén némileg tekintélyes erők mellett a fő­
hadiszállás helyeztetnék el.
Amit az általános felállítás alkalmából a szárnyak bizto­
sítása tekintetében mondottunk, itt is igaz marad és ha közös
ütközetet akarunk, itt is szükséges, hogy a főcsapattól j óbbra-
balra ezzel egy magasságban kikülönített seregtestek laktábo­
rozzanak külön gyülekezési hely kijelölése mellett.
Egyébként ha meggondoljuk, hogy a vidék természete
egyfelől előnyös terepszakaszokkal jelöli meg a természetes fel­
állítási pontot, másfelől pedig városokkal és helységekkel a
laktábor fekvését, úgy könnyen beláthatjuk, hogy a mértani
alak mily kevéssé lehet határozó ; mindamellett szükséges volt
a figyelmet erre irányítani, mivel ez, mint a törvények általában,
majd többé, majd kevésbé uralkodni szokott.
A laktábor előnyös helyzetéről még a következőket mond­
hatjuk. Célszerű, ha erős terepszakasz mögött választjuk s
emellett az ellenséges oldalt számos, de kis csapattal figyeltet­
jük ; ajánlatos továbbá, hogy a laktábort várak mögé helyezzük,
amelyek különösen akkor, amidőn a várőrség ereje nem isme­
retes, az ellenséget nagy óvatosságra késztik.
A megerősített téli szállásokról külön cikkben fogunk
értekezni.
A menetelő csapat laktábora az álló csapat laktáborától
abban különbözik, hogy az út mentén fekszik és ha egy kis
napi meneten túl nem terjed, a gyors összpontosításra nagyon
előnyös.
Mindazokban az esetekben, amidőn — hogy egy műkifeje­
zéssel éljünk — az ellenség előtt állunk, vagyis mindazokban
az esetekben, amidőn a szemközt levő elővédek között nem
 298

nagy a távolság, az elővéd és az előőrsök állása és ereje fogja

úgy a laktábor kiterjedését, mint az időt meghatározni, mely
a csapatok gyülekeztetésére szükséges; ha pedig az elővéd és
előőrsök ereje az ellenségtől és más körülményektől függ, akkor
a laktábor kiterjedése az elővéd ellenállásának tartamától függ.
Azt, hogy előretolt seregtestek ellenállását mikép képzel­
jük magunknak, már e könyv harmadik fejezetében fejtegettük.
Itt csak azt jegyezzük meg, hogy az összpontosító menetek
végrehajtására szükséges idő kiszámításánál az ellentállás tar­
tamából a tudósításra s a csapatok kivonulására szükséges időt
le kell vonnunk.
Hogy elmélkedésünk végén egy bizonyos eredményre jus­
sunk, megjegyezzük, hogy abban az esetben, ha a laktábor fél
átmérője gyanánt az elővéd távolsága szolgálna és a gyülekező
pont jóformán a középen lenne, akkor az ellenség előnyomulá­
sának feltartóztatásából nyert idő a tudósításra és kivonulásra
maradna; ami a legtöbb esetben elegendő lenne, még akkor is,
hogyha a tudósítás nem tűz jelekkel, jelző lövésekkel stb.-vel,
hanem az egyedül biztos levélküldönc-vonallal történik.1^
Eszerint : egy 3 mértföldnyire (22y2 kilométernyire) előre­
tolt elővéd mellett, 30 □-mérföldnyi területen laktáborozhat­
nánk. Egy mérsékelten népes országban az ilyen területen 10.000
tűzhelyet találunk, úgy hogy egy 50.000 főnyi hadseregnél,
leszámítva az elővédet, minden négy ember számára egy tűz­
hely jutna, ami felette kényelmes, sőt még akkor sem volna
szűk az elszállásolás, ha e körleten belül százezer ember, vagyis
tűzhelyenként 9 ember helyeztetnék el. Ellenben, ha az elővéd
csak egy mérföldnyire (7% kilométerre) volna előretolva, a
laktábor körlete 4 □-mérMdnél több nem lehetne ; mert habár
az időnyerés nem oly arányban száll lefelé, mint az elővéd távol-
. sága és a feltételezett esetben még 6 órai időre számíthatnánk,
mégis az ellenség ily közelsége mellett nagy óvatosságra volna
szükségünk. 50.000 emberből álló hadsereg az említett területen
csak nagy népességű vidéken kaphatna szállást.
Ebből látható, hogy nagy vagy legalább is jelentékeny
városok, melyek 10—20.000 embert fogadhatnak be, mily döntő
szerepet visznek a laktáborozások dolgában.
Ebből az eredményből azt lehetne következtetni, hogy az
^ellenségtől nem nagy távolságban, sőt kellően előretolt erős elő­
véd mellett még egy összpontosított ellenséggel szemben kis
bátran maradhatunk laktáborban, amiként ezt Nagy Frigyes
1762-ben Boroszlóban és Napóleon 1812-ben Witebsknél tette.
Igaz ugyan, hogy oly összpontosult ellenséggel szemben meg­
felelő távolságban és célszerű intézkedések mellett a gyülekezés
biztonsága tekintetében nem kell aggódnunk, még sem szabad
elfelednünk, hogy egy hadsereg, mely gyors gyülekezéssel

1 Ez manapság a távíró kiterjedt használata idején bővíthető,

$ nem mondható egyedül biztos eszköznek, mert többé-kevésbó
ez is az. I
 299

van elfoglalva, pillanatnyilag nincs abban az állapotban, hogy a

helyzeteket kiaknázza, ennélfogva hatóképessége igen csekély.
Ebből következik, hogy a hadsereg csak a következő ese­
tekben szállhat laktáborba :
1- ször : ha az ellenség szintén laktáborban van ;
2- szor : ha ezt a csapatok állapota feltétlenül megkívánja ;
3- szor : ha a legközelebbi tevékenység csak valamely erős
állás védelmére szorítkozik, vagyis ha a csapatoknak nincs más
teendőjük, minthogy az állásban kellő időre gyülekezzenek.
Az 1815-iki hadjárat igen figyelemreméltó példája egy lak­
táborozó hadsereg összpontosításának. Ziethen tábornok Blücher
30.000 főnyi elővédjével Charleroynál állott, alig 2 mérföld-
nyire Sombreffetől, ahol a hadsereg gyülekeztetése céloztatott.
A legtávolabbi laktábor 8 mérföldnyire volt Sombreffetől és
pedig egy oldalról Cineyn túl, a másikon Lüttichig. Mind
emellett a Cineyn túl laktáborban volt csapatok a lignyi csata
kezdete előtt helyükön voltak, ami a Lüttich körül elszállásolt
Bülow-féle hadtesttől is várható volt, ha ugyan bizonyos esély
és a tudósítás hiányossága közbe nem játszott volna.
Tagadhatatlan, hogy a porosz hadsereg biztonsága felől
nem volt eléggé gondoskodva ; de magyarázatul szolgáljon,
hogy az említett laktáborozás akkor rendeltetett el, amikor a
francia hadsereg maga is terjedelmes laktábort foglalt el és a
hiba csak abban állott, hogy a szálláskörletet nem változtatták
meg abban a pillanatban, amidőn az ellenséges hadsereg moz­
dulatairól és Napóleon megérkeztéről az első hír megérkezett.
Minden körülmények között azonban megjegyzésre méltó
marad, hogy a porosz hadsereget a fennforgó körülmények
mellett is az ellenség támadása előtt lehetett volna Sombreffe-
nél összpontosítani. Blücher 14-ikén éjjel, tehát 12 órával
Ziethen megtámadtatása előtt kapta meg az ellenség előnyomu­
lásáról szóló, tudósítást és a gyülekezést legott meg is kezdte ;
Ziethen 15-én reggel 9 órakor már teljes harcban á llo tt; Thiele-
mann tábornok Cineyben e pillanatban vette azt a parancsot,
hogy Namurra meneteljen. A tábornok 24 óra lefolyása alatt
hadtestét hadosztályonként egyesítette s Sombrefteig 6y2 mér­
földet tett meg. Bülow tábornok is megérkezhetett volna ez
idő alatt, ha kellő időben kapja meg a rendeletet.
Napóleon csak 16-án délután 2 órakor jutott ahhoz, hogy
Lignyre támadást intézzen. E lassúságot a küzdő erők egyenet­
len volta, vagyis az az aggály szülte, hogy egy oldalról Welling­
ton, más oldalról Blücher áll vele szemben. Láthatni ebből,
hogy az óvatos tapogatódzás, mely bonyolult esetekben ki nem
kerülhető, még a határozott jellemű hadvezért is nagyon fel­
tartóztatja.
E szemlélődések egy részének nyilvánvalóan inkább harcá­
szati, mint hadászati természete van, de szívesen léptük túl
a határt, nehogy homályossággal vádoltassunk.
300

Visszapillantás a tizenharmadik fejezetre.

1. Mozgalmas háborúkban az események rohamos menete

folytán laktáborokat alig veszünk igénybe.
2. Kétféle laktáborozást különböztetünk meg :
a) amelynél a pihenés mellékdolog ;
b) amelynél a pihenés fődolog.
Az elsőnél hadászati és harcászati, a másiknál kényelmi
szempontok mérvadók.
3. A laktábor alakja rendszerint a téglány vagyis a har­
cászati csatarend nagyobbított alakja ; célszerű lenne, ha az
alak egy négyszöghöz vagy körhöz hasonlítana.
4. A csapatok gyülekező pontja a laktábor előtt szokott
lenni ; de célszerűbb, ha a középen van. A főhadiszállás hátul
fekszik ; de elül célszerűbb helye volna, ha ott lehetne.
5. A laktábor kiterjedése az elővéd erejétől, a főcsapattól
való távolságától függ, amennyiben ezek adják a mértéket
a csapatok gyülekeztetésére.
6. Laktáborozásnak csak három esetben van helye a)
ha az ellenség szintén laktáborozik ; b) ha a csapatok állapota
feltétlenül megkívánja ; c) ha közeli állásban védelemre szo­
rítkozunk.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET.

Az ellátás.
Mai időben az ellátás kérdése két okból fontosabb, mint
volt hajdanában.
Az első ok az, hogy a mostani hadseregek sokkal nagyob­
bak, mint voltak a középkor, sőt akár az ókor hadseregei is.
Mert hiszen ha elő is fordult, hogy régentén egyik vagy másik
hadsereg a mait fölülmúlta, az csak átmeneti jelenség volt,
míg az újabb hadtörténelem főkép XIV. Lajos óta állandóan
erős hadseregeket mutat fel.
A második és fontosabb ok az újabb kor szellemében rejlik,
mely a háború eseményeit bensőleg összefüggővé teszi és a
csapatokat folytonos harckészségben tartja.
Míg a legtöbb régi háború hosszú szünetek által megsza­
kítva, összefüggés nélküli vállalatokból állott és a szünetek
alatt a háború vagy egészen pihent, tehát csak politikailag állott
fenn, vagy pedig ezalatt a hadfelek oly messze távoztak egy­
mástól, hogy teljes bátorságban gondoskodhattak élelmi szük­
ségleteikről, addig a vesztfáliai béke óta vívott újabb háborúk
a kormányok törekvése folytán rendszeresebb, összefüggőbb
alakot nyervén, a hadicélt mindenütt előtérbe tolták és az ellá­
tás tekintetében is azt a nehéz követelményt támasztották,
hogy a katonák a rohamos műveletek közben se éhezzenek.
 301

Igaz ugyan, hogy a 17—18. század háborúiban is találko­

zunk hosszú fegyverszünetekkel : rendes téli laktáborozásokkal,
melyek a háború végleges megszűnéséhez nagyon hasonlítottak ;
de ezek (a téli laktáborozások) mégis csak mindig a hadicél­
nak voltak alárendelve ; mert a rossz időjárás, nem pedig a
csapatok ellátása volt az, mely a szünetelést előidézte. Hiszen
a szünet a tavasz beálltával rendesen véget ért és legalább
nyáron át szakadatlan hadi tevékenységet tapasztalunk.
Amiként az átmenet valamely állapotból és eljárási módból
egy másikba mindig csak fokozatosan történhetik, úgy történt
az e téren is. — A X III. Lajos elleni háborúkban a szövetsé­
gesek még a téli laktáborozást könnyebb ellátás céljából távo­
labb fekvő tartományokban foganatosítják, holott ezzel az el­
járással már a sziléziai háborúkban nem találkozunk.
Az államok a hadi tevékenységnek ezt a rendes és össze­
függő alakját főkép csak azzal érhették el, hogy szakítottak
a hűbér-rendszeren alapuló hadseregszervezettel, s helyébe a
zsoldos rendszert léptették életbe. A hűbér-kötelezettséget adóra
változtatták át ; a személyes védkötelezettség vagy egészen
megszűnt, amennyiben a toborozáshoz folyamodtak, vagy csak
az alsóbb néposztályt terhelte, amennyiben a kiváltságos
nemesség az újoncállítást az adó egy nemének (emberadónak)
tekintette.
A csapatok mindkét esetben, amint azt már egy helyütt
fejtegettük, a kabinet oly eszközévé váltak, mely a kormány
gazdagsága s jövedelme szerint majd erősebb, majd gyengébb
volt.
Azért mondjuk, hogy a kormány gazdagságától függött az
eszköz (a csapat) erős vagy gyenge volta, mert egyedül ő reá
háramlott a katonák ellátásának terhe is, amennyiben a rendek
pénzadó fejében nemcsak a védkötelezettség, de minden hadi
szolgálmány alól is fel voltak mentve.
Ennek következtében a kormányoknak, amidőn egy, a
nemességen, vagy ami egyre ment, a nemzeten kívülálló hadat
szerveztek, számukra, egyidejűleg békében úgy mint háború­
ban, egy különös élelmi rendszert is kéllett alkotniok.
A messzi vidékről bevásárlás és szállítás útján szerzett
élelmikészleteket elraktározták, a raktárakból egy külön e
célra szervezett vonattal a csapatok közelébe vitték, ott a
lisztet tábori sütödékben feldolgozták s a kenyeret innen ismét
más (csapat) vonattal a csapatokhoz szállították.
Erre a rendszerre (raktár-rendszerre) nemcsak azért vetünk
egy futó pillantást, hogy a lefolyt háborúk sajátlagosságait
megismerjük, de azért is, mert ez a rendszer sohasem szűnik meg
egészen és bizonyos módosítással mindenkor vissza fog térni.
Míg egyrészt az élelmezésnek e rendszere folytán a háború
maga rendesebb, összefüggőbb s a politikai célnak alárendel-
tebb, addig másrészt a hadicselekmény lassúbb, kimértebb,
feszesebb lett és erélyében nagyon gyöngült, mert a raktárak­
hoz és a csapat vonathoz volt bilincselve.
302

Mi sem természetesebb, mint hogy lassanként oly irányzat

került felszínre, mely a hadsereg szegényes, takarékos élelme­
zését fődolognak tekintette.
A katona, egy darabka száraz kenyéren tengődve, gyakran
csak árnyék gyanánt lézengett s a nélkülözés pillanatában egy
jobb szerencsének kilátása nem kárpótolta őt.
Aki a katona ezen Ínséges élelmezését közönyösen szemléli
s talán arra hivatkozik, hogy mit vitt véghez Nagy Frigyes
az ő nem jobb módon élelmezett katonáival, az a tárgyat nem
bírálja elfogulatlanul.
A katonának, igaz, egyik legszebb erénye a nélkülözések
elviselésében rejlik s valódi, harcias szellemtől áthatott had­
sereg enélkül nem is képzelhető ; hanem ennek nélkülözésnek
csak átmeneti, a viszonyok nyomása alatt létrejött jellege
legyen és ne legyen folyománya egy szegényes rendszernek,
vagy a nyomor szűkkeblű számvitelének.
Ez utóbbi mindig gyengíteni fogja az egyén fizikai és
erkölcsi erejét.
Amit Nagy Frigyes seregével véghezvitt, az reánk nézve
mérvadó nem lehet, mert egyrészt ő hasonló rendszerrel állt
szemben s másrészt nem ítélhetjük meg, hogy mennyivel többre
vállalkozhatott volna, ha seregét épen úgy élelmezi, mint
Napóleon élelmezte, valahányszor azt körülményei megengedték.
A mesterkélt élelmezési rendszert a lovak ellátására is ki­
terjeszteni mégsem merték.
Tudvalevőleg a lótápadag tízszer nehezebb, mint a hadtáp-
adag s mert a lovak száma nem 1/10, de még most 1/4—1/3 részét
teszi, régebben pedig 1/ 3, sőt %-ét tette ki az emberek létszá­
mának, a lótápadag összsúlya 3—4, sőt 5-ször annyi volt,
mint a hadtápadagoké.
Ez, valamint az a körülmény, hogy az állattápnak nagy
térfogata is van, a szállítás elé óriási akadályokat gördített.
Ezért arra törekedtek, hogy ezt a szükségletet a legközvet­
lenebb módon, t. i. takarmányozás útján fedezzék.
Ámde a takarmányozás a hadviselést békóba verte ; egy­
részt mert ennek következtében főfeltétel lett, hogy a háború
ellenséges területen folyjék le, másrészt mert bizonyos területen
a csapat huzamosabb ideig nem tartózkodhatott. Egyébiránt a
sziléziai háborúk idejében már sokkal kisebb mértékben éltek
a takarmányozás rendszerével, mivel belátták, hogy ily módon
a vidék sokkal hamarabb pusztul és merül ki, mintha a szük­
ségletek szállítások s harácsolás útján fedeztetnek.
Végre midőn a francia forradalom egy néphadsereget vitt
a háborúba, a zsoldos rendszerrel élő kormányok belátták,
hogy eszközei és rendszerei immár nem felelnek meg, mert had­
viselésük, amely ezeknek az eszközöknek korlátoltságából szár­
mazott s melynek viszont ebben a korlátoltságban volt meg
a biztonsága is, szétfoszlott; de szétbomlott az egésszel együtt
a régi élelmezési rendszer is.
A forradalom vezetői anélkül hogy törődtek volna a rak­
 303

tárakkal, s még kevésbé azok mesterséges berendezésével,

melyek között és a vonat között oly viszony állott fönn, mint az
óra és kerekei közt, katonáikat a harctérre küldték, élelmezték,
erősítették, élesztették, ösztönözték oly élelmezéssel, melyet
harácsolás, rablás és sarcolással szereztek be.
A Napóleon alatt és ellene viselt háborúkban az ellátás e
két véglet között a középen mozgott ; vagyis az élelmezés tekin­
tetében mindazokkal az eszközökkel éltek a hadfelek, amelyek
pillanatnyilag célszerűek voltak. így lesz ez a jövőben is.
A legújabb élelmezési rendszernél, mely az élelmet, tekintet
nélkül az enyim és tiedre, onnan veszi, ahonnan lehet, 4 módo­
zatot különböztetünk meg :
1. a szállásadó vagy község által nyújtott élelmezést;
2. a harácsolt élelmezést ;
3. kivetés folytán a (kerület) vidék által nyújtott élel­
mezést ;
4. a raktár-élelmezést.
Mind a négy élelmezési módot, amely között egyik termé­
szetesen uralkodó szerepet visz, egymás mellett használják;
ámde az is előfordulhat, hogy csak egyetlenegy módozatot
vesznek igénybe.

1. A szállásadó vagy a község által szolgáltatott

élelmezés.
Ha elgondoljuk, hogy a község lakósságánál, még ha
miként nagy városokban szokott lenni, csupa fogyasztókból
állana is, mindig található néhány napi élelem, akkor be fogjuk
látni, hogy a legnépesebb város is képesítve lesz lakósságával
egyforma számú seregtestet egy napig, ha pedig e seregtest
gyöngébb, több napon át túlterheltetés és különös előgondos-
kodás nélkül ellátni. Az ily nagy városok reánk nézve nemcsak
azért előnyösek, mert élelmi készletük van, de azért is, mert
tetemes haderőt úgyszólván egy ponton élelmeznek ; ellenben az
oly vidék, amely csak kis városokkal vagy csak falvakkal
van borítva, már kevésbé felel meg, mert négyszögmérfölden­
ként a legjobb esetben csak 3000—4000 katonát (vagyis annyit,
ahány lakóval bír) tud ellátni, úgy hogy a haderőt a harc­
készség rovására kiterjedt területen kellene elhelyezni.
Mivel azonban a sík föld, sőt kis városok is épen azokban az
élelmiszerekben bővelkednek, melyek háborúban a főszükség­
letet teszik ki ; mivel a földmíves saját maga és családja szá­
mára általában 8—14 napi kenyérkészlettel van ellátva ; mivel
a hús (élőállat) mindenkor könnyen szerezhető be, főzelék pedig
kelleténél több van, nem okoz nehézséget oly laktáborokban,
amely még katona-elszállásolással nem terheltetett, a lakósság-
nál 3—4-szer nagyobb csapatot néhány napon át élelmezni. Ti
Ama feltevés mellett, hogy valamely vidéken négyszög­
mérföldenként 2—3000 lakossal bír és jelentékeny város meg
nem szállható, egy 30.000 főből álló seregoszlop egynapi élei­
304

mét oly 4 négyszögmérföldön találná meg, amelynek oldal-

kiterjedése 2 mérföldet tesz ki. Egy 90.000 főből álló hadsereg
tehát, mely 3 oszlopban egymás mellett menetel, hasonló célból
egy 6 mérföldnyi széles területen volna elhelyezendő.
Feltehető, hogy még a következő napon beérkező oszlopok
ellátása túlságos nehézségbe nem ütköznék. Ha tehát 90—
90.000 ember két nap egymásután érkeznék meg, már egy tekin­
télyes hadsereg volna együtt anélkül, hogy ez idő alatt szük­
séget szenvedne.
A lótáp még kevesebb gondot okoz, egyrészt azért, mert
sem őrlést, sem málházást nem igényel, másrészt azért, mert
lótáp dolgában ott sem lesz hiány, ahol egyébként az istálló-
élelem kevés, amennyiben a takarmányt évről-évre teszik el.
Természetes azonban, hogy a takarmány és abrak a köz­
ségtől s nem az egyes gazdáktól követelendő. Itt megjegyezzük,
ami egyébként magától értetődik, hogy a menetek rendezésénél
tekintettel kell lennünk a vidék természetére és a lovasságot,
ha csak lehet, nem fogjuk kereskedő- vagy-gyárvárosokban és
általában oly községekben elhelyezni, ahol lótáp semmiképen
sem található.
E futólagos pillantás eredményeként állíthatjuk, hogy
valamely mérsékelten népes területen, vagyis oly vidéken, ahol
négyszögmérföldenként 1—3000 lélek található, egy 150.000
harcosból álló hadsereg csekély és a közös működést ki nem
záró kiterjedésben 1—2 napig a községek, illetőleg szállásadók
útján élelmezhető lesz, vagyis más szavakkal : hogy egy ilyen
hadsereg az említett időn keresztül szakadatlanul menetelhet
anélkül, hogy élelmezés tekintetében raktárt vagy egyéb elő-
gondoskodást igényelne.
A francia forradalom és Napóleon hadseregei az Etschtől
az alsó Dunáig, a Rajnától a Visztuláig nyomultak elő anélkül,
hogy szükséget szenvedtek volna, bár élelmezési mód gyanánt
alig vettek mást igénybe, mint a községet. Mivel a fizikai és
erkölcsi túlsúly által támogatott vállalataikat kétségtelen siker
kísérte vagy legalább is határozatlanság és túlóvatosság nem
késleltette, győztes mozdulataik a szakadatlan menetelés jelle­
gét mutatták.
Ha azonban a viszonyok kevésbé kedvezők, a népesség
gyér, vagy pedig leginkább iparosokból mint földmívesekből áll,
a talaj rossz, a vidéket többszörösen szipolyózták, az ered­
mény természetesen kedvezőtlenebb lesz.
De ha elgondoljuk, hogy az oldalkiterjedésnek 2 mérföldről
3 mérföldre való emelése által 4 négyszögmérföld helyett 9-et
kapunk és hogy ez még mindig olyan kiterjedés, mely az együttes
működést megengedi, beláthatjuk, hogy még rossz körülmé­
nyek közepette és szakadatlan menetelésnél is ez az élelmezési
mód lehetségessé válik.
Az előremenet néhány napi szüneténél azonban az ilyen
élelmezési mód mellett a legnagyobb szükség keletkeznék, ha
kétféle előgondoskodás nem történnék.
 305

Az egyik az, hogy a csapat számára 8 napi élelmet biztosí­

tanak olyként, hogy részben a katona, részben a csapat vonat
viszi a legszükségesebb élelmi készletet.
A második előgondoskodás a hadbiztosság helyes szer­
vezéséből áll. E testületnek azon kell lennie, hogy a pihenés
bármely percében távolabb vidékekről élelmező készleteket
állítson elő, úgy hogy a szállás-élelmezés egyik rendszeréből
legott át lehessen menni egy másikba.
A szállás-élelmezésnek, mely ahhoz a feltételhez van kötve,
hogy a csapatok laktáborozzanak, az a végtelen előnye van,
hogy semmi szállítási eszközt nem igényel s a legrövidebb idő
alatt foganatosítható.

2. Élelmezés harácsolás útján.

Ha valamely önálló zászlóalj táborba száll, a tábor rend­
szerint falvak közelében lesz, amelyek élelemszállításra utasít­
hatók. Ebben az esetben az élelmezés az előbbi módtól lényegesen
nem is különbözik. Ha azonban, mint rendszerint történni szo­
kott, egy ponton nagyobb tömeg táboroz, akkor nem marad
más hátra, minthogy azt az élelmet, mely egy nagyobb egység,
például egy dandár vagy hadosztály számára szükséges, bizonyos
területekről szerezzük be.
Már az első pillanatra láthatjuk, hogy ez eljárás mellett
egy tekintélyes hadsereg épenséggel nem élelmezhető.
Ilyeténképen sokkal kevesebbet lehet beszerezni, mintha
ugyanazon területen a csapatok laktáboroztak volna ; mert tör­
jön csak be 30—40 ember egy földmíves lakásába, azok ugyan
— ha szükséges — az utolsó falatot is előkerítik ; ellenben a
tiszt, aki csak néhány ember kíséretében megy harácsolni,
gyakran sem idő, sem pedig eszközzel nem rendelkezik, hogy a
készleteket felkutathassa; gyakran pedig szállítóeszközök hiányá­
ban a talált készletnek csak igen csekély részét szállíthatja el.
Ezenkívül m§m szabad elfelednünk, hogy abban az esetben,
ha a csapatok tömegesen táboroznak egy ponton, a környék,
amelyből sebtében harácsolni lehet, a szükséglethez viszonyítva
nagyon is szűk. Csak el kell képzelni, hogy egy mérföldnyi
körletben táborozó 30.000 embernyi seregtest részére 3—4 négy-
szögmérföldnyi területről vajmi kevés élelmiszer harácsolható,
nem is beszélve arról, hogy a legközelebbi falvak többnyire
meg lévén szállva, onnan élelmi cikkek idegen csapatok számára
nem kerülnek ki s hogy a harácsolás művelete alkalmazásánál
sok megy veszendőbe azáltal, hogy egyesek a mértéken túl
látódnak el, sok cikk pedig élvezetlenül romlik meg, stb.
Arra az eredményre jutunk tehát, hogy a harácsolás csak
kisebb, körülbelül 8—10.000 főből álló hadosztálynál és csak
végső esetben, mint szükséges rossz, vétessék igénybe.
Nélkülözhetlen lesz azonban ez az élelmezési mód oly csa­
patoknál, melyek általános előnyomulás közben az ellenséggel
közvetlen érintkezésbe jönnek, vagyis elővédeknél és előőrsöknél,
306

mivel ezek számára semmi előgondoskodás nem történhetik és

rendesen a főcsapat készleteitől is túlságosan távol állanak;
továbbá portyázó csapatoknál, melyek önmagukra vannak
hagyatva, végül mindazokban az esetekben, midőn más ellátásra
sem idő, sem eszköz nem áll rendelkezésre.
Mennél inkább van a csapat abban a helyzetben, hogy ren­
des kivetés útján élelmezze magát s mennél jobban megengedik
ezt a viszonyok és az idő, annál jobb lesz az eredmény.
Hanem erre többnyire hiányzik az idő és a csapatok köz­
vetlenül, gyorsabban szerzik be a szükségest.

3. Élelmezés szabályszerű kivetés útján.

Ez az élelmezésnek kétségtelenül a legegyszerűbb és leg­
hatásosabb eszköze, amely minden újabbkori háborúnak is
alapköve volt.
Az előbbeni módozattól különösen abban különbözik, hogy
ennél a hatóságok is közreműködnek. A készleteket e mód
mellett nem szerzik be erőszakosan, ott, ahol épen találhatók,
hanem észszerű felosztás alapján, rendszeresen szolgáltatnak
be. Ezt a felosztást csak a hatóságok végezhetik.
Itt minden az időtől függ. Mentői több idő áll rendelke­
zésre, annál általánosabb lehet a kivetés, annál kevésbé lesz
nyomasztó a lakosságra s annál nagyobb lesz az eredmény.
E módozat mellett kisegítésképen a készpénzzel történő
bevásárlást is alkalmazhatjuk s ebben az esetben egy lépést
közeledünk a raktár-élelmezéshez.
Ahol arról van szó, hogy a csapatok saját országunkban
összpontosíttassanak, vagy pedig hátramenjenek, ez az élelmezési
mód nehézségeket nem okoz. Ellenben vajmi kevés idő áll
rendelkezésünkre azt életbeléptetni oly idegen területen, melyet
még meg nem szállottunk ; az az egy nap, mellyel az elővéd
a főcsapatot megelőzi, erre a célra semmi esetre sem lehet elég,
mert az elővéd mást nem tehet, minthogy a hatóságokat fel­
szólítsa, hogy itt és ott ennyi és ilyen élelmi adagot tartsanak
készen ; a sebtében felhalmozott élelem pedig egy jelentékeny
hadsereg számára, amennyiben ez csak a meghatározott pont­
nak néhány mérföldnyire terjedő környékéről szállítható, semmi
szín alatt sem lehet elegendő s a hadsereg kénytelen több napi
élelmet magával hozni. A hadbiztosság dolga lesz a beszerzett
élelemmel gazdálkodni s abból csak azokat a csapattesteket
ellátni, amelyeknél semminemű készlet nincsen.
Ámde a zavar napról napra csökken ; a távolságok, ame­
lyekről az élelemet beszerzik, a múló napok számával arány­
lag növekednek és az élelmet adó terület is négyzetarányban
nagyobbodik. Ha ugyanis az első napon 4 négyzetmérföldnyi
terület nyújt élelmet, a következő napon már 16, a harmadikon
pedig 36 négyzetmérföld teszi ugyanezt, vagyis a második
napon 12 négyzet mérfölddel több, mint az első napon, a har­
madikon pedig 20-szal több, mint a 2-ik napon.
 307

Magától értetődik, hogy ezzel csak általánosságban akar­

tunk a viszonyokra rámutatni, mert kétségtelen, hogy sok
korlátozó körülmény áll fönn, melyek között a legnyomó­
sabb az, hogy az a vidék, ahonnan a csapat épen jön, az
élelmezéshez nem képes annyival hozzájárulni, mint a többi.
De más oldalról nem kell elfeledni, hogy az élelmezőterületek
sugarai naponkint több, mint 2, talán 3, 4, sőt 5 mérfölddel
is bővülhetnek.
A kerületekre rótt szállításoknak legalább is nagy részben
való foganatosításáról a hivatalnokok mellé adott különítmények
végrehajtó hatalma gondoskodik, de még inkább a lakosságra
lidércnyomásként nehezülő az a félelem, hogy az illetőket fele­
lősségre vonják, megbüntetik és kínzásoknak lesznek kitéve.
Egyébként nem lehet feladatunk a hadbiztosság és élel­
mezési ügy teljes szervezetét taglalni, mi csak az eredménnyel
foglalkozunk.
A józan észnek az általános viszonyokra vetett pillantása,
valamint a francia forradalom óta viselt háborúk tapasztalatai
azt bizonyítják, hogy még nagyon tetemes hadsereget is lehet
ily módon élelmezni, ha tartalék gyanánt néhány napi eleséget
visz magával. Mert hiszen az élelemkivetést, habár az első
pillanatban csak a közvetlen vidékre szól, idővel tágasabb
területeket ölel fel és mindinkább magasabb szempontok szerint
rendezik el.
Ennek az eszköznek nincsen más határa, mint az ország
kimerültsége, elszegényedése és pusztulása.
Mivel hosszabb tartózkodásoknál az élelem-szolgálmányo-
kat a legmagasabb hatóságok vetik ki és ezek természetesen
minden lehetőt megtesznek arra nézve, hogy a lakósság egy­
formán osztozkodjék a terhekben, sőt sokszor a magánosok
szállításaiért pénzbeli kárpótlást nyújtanak, de mivel egyéb­
ként az idegen államban sokáig tartózkodó hadviselő hatalom
sem lehet oly nyers, gonosz és kíméletlen, hogy az ellátás teljes
súlyát a megszállott tartományra rója, a kivetési rendszer
magától és lassanként a raktárrendszerhez közeledik anélkül
azonban, hogy teljesen megszűnnék és befolyását a hadi moz­
dulatokra észrevehetően megváltoztatná. Mert hiszen egészen
más dolog az, ha a vidék erejét azzal, hogy^élelmi készleteket
messze távolról hoznak, újból pótolják, de mégis az ellenséges
ország marad a hadsereg élelmezésének tulajdonképeni forrása,
mintha a hadsereg, amiként ez a XVIII. század háborúiban
történni szokott teljes szükségletét önmaga fedezi és az országot
a tekintetben mivel sem terheli.
Az előbbi az utóbbitól abban különbözik, hogy az országos
fuvarokat és országos sütödéket is igénybe veszi és ennek követ­
keztében elesik a szüksége annak, hogy a hadsereg egy óriási —
saját munkáját szünet nélkül romboló — vonattal legyen
ellátva.
Igaz, hogy ma sem nélkülözheti a hadsereg az élelmező­
vonatot, de ez végtelenül kisebb és csak arra szolgál, hogy az
308

egynapi fölösleget a másnapra tegye el. Különös viszonyok,

mint például 1812-ben Oroszországban még az újabb időkben is
hatalmas járművonat tartására szoríthatják a hadsereget, sőt
tábori sütödék elvitelét is követelhetik.1
De ezek kivételek, mert hiszen ritka lesz az olyan eset, hogy
300.000 ember majdnem egyetlen egy úton 130 mérföldnyire
nyomuljon előre olyan területen mint Lengyel- és Oroszország,
közvetlen az aratás előtt ; részint pedig a hadseregnél e tekin­
tetben tett előgondoskodások az ilyen esetekben is csak kisegítő
módozatnak lesznek tekintendők, míg a vidékre rótt szállí­
tások alapkövei lesznek az egész élelmezésnek.
A francia forradalmi háborúk első hadjáratai óta a kon-
tribucionális rendszer mindenkor alapja volt a francia sereg
élelmezésének és e rendszert a szemben álló szövetségeseknek is
el kellett fogadniok.
Nem tételezhető fel, hogy az élelmezés ebből a módozatától
valaha eltérés történjék. Semminemű más módozat nem mutat
fel ilyen eredményt, ami a hadviselés erélyét, az élelmezés
könnyűségét és fesztelenségét illeti.
Mivel ilyeténképen rendesen az első három-négy hétben
élelmezési zavarokkal nem kell küzdeni, későbben pedig rak­
tárak felállításával segíthetünk magunkon, a háború erős
békótól szabadul meg.
Megtörténhetik ugyan, hogy az ily élelmezés egy irányban
nagyobb nehézséggel jár, mint egy másikban és ennek a meg­
fontolásnál súlya lehet, ámde abszolút lehetetlen sohasem lesz és
az élelmezési tekintet parancsolólag nem fog dönteni. Ez alól
csak egy körülmény tészen kivételt : az ellenséges országban
végrehajtott visszavonulás. E művelet alkalmával az élelmezést
nagyban nehezítő körülményekkel találkozunk. A mozdulat
szakadatlan s ennek következtében az élelmicikkek felhal­
mozására nincsen idő ; rendszerint azok a körülmények is ked­
vezőtlenek, amelyek között a visszavonulás történik : a legtöbb
esetben kényszerítve vagyunk a tömeget együtt tartani és a
csapatoknak laktáborokba való elhelyezéséről vagy egymástól
jelentékeny távolságban menetelő oszlopokban való tagolásáról
szó sincs ; az országnak ellenséges viszonya folytán puszta
kivetéssel végrehajtó hatalom kirendelése nélkül eleséget be­
szerezni nem lehet és végre a pillanat sem kedvező, hogy a
lakosság ellentállását és rosszindulatát ellenünk kihívjuk. Mindez
arra utal, hogy csak a berendezett összekötő és hátrálási vona­
lakra szorítkozzunk.
Midőn Napóleon 1812-ben visszavonulását meg akarta kez­
deni, azt csakis azon az úton tehette, amelyen előnyomult és
pedig főleg az élelmezés miatt, mert máskülönben még hama­
rább és biztosabban ment volna tönkre. Mindez tehát, amit
e tekintetben francia írók gáncsolólag említenek, fölöttébb
érthetetlennek látszik.
1 Tábori sütödékkel a hadseregek a mai időben is szervezetszer il­
leg vannak ellátva.
 309

4. Raktárélelmezés.
Ez az élelmezési mód az előbbitől némileg csak akkor
különbözik, ha a XVII. század utolsó harmadában és a XVIII.
században szokásos berendezése van. Vájjon ez visszatér-e még ?
A régi időben oly nagy hadseregeknek, melyek 7, 10, 12 évig
vesztegeltek egy ponton, amiként ez Németalföldön a Rajna
mellett Sziléziában és Szászországban történt, nem is lehetett
más élelmezési rendszerük, mint amilyenük valóban volt. Mert
mely ország lenne képes mindkét hadsereget ily soká élelmezni,
anélkül hogy tönkre ne menne, tehát szolgálatát lassanként
fel ne mondja.
De itten az a kérdés merül fel, vájjon a háború határozza-e
meg az élelmező rendszert vagy pedig megfordítva ez a háborút ?
Feleletünk erre az, hogy először az élelmező rendszer hatá­
rozza meg a háborút, amennyiben a háború más körülményei
ezt megengedik ; ahol azonban ez utóbbiak nagy ellenszegülést
tanúsítanak, ott a háború az élelmezési rendszerre vissza­
hatást gyakorol, illetőleg annak módozatát megállapítja.
A kivetési (contributionalis) vagy más szóval : a kényszer­
szállítási rendszerre és a helyi élelmezésre állapított háborúnak
oly fölénye van a raktárélelmezésre fektetett háború fölött,
hogy ez utóbbi alkalmas eszköz nem lehet.
Egyetlen egy állam sem merészelne az előbbivel szemben
raktárélelmezéssel fellépni s ha találkoznék valahol egy oly
hadügyminiszter, aki annyira korlátolt és tudatlan, hogy ezek­
nek a viszonyoknak általános szükségét félreismeri s a had­
sereget a régi módon szereli fel, mégis a körülmények ha­
talma magával ragadná a hadvezért és a kivetési rendszer
önmagától lépne előtérbe.
Es ha még meggondoljuk, hogy a raktárélelmezés beren­
dezése óriási költségbe kerül, ami a többi felszerelést s a had­
erő tömegét természetszerűleg kevesbíti, mert nincsen oly állam,
amely fölösleges pénzzel rendelkeznék, beláthatjuk, hogy a szó­
ban lévő élelmezőrendszer csakis abban az egyetlen esetben fo­
gadható el, ha — és ez természetesen csak játék lenne — mind­
két hadviselő fél efölött diplomatikailag megegyezésre jut.
A háborúk tehát ezentúl a kivetési (kényszerszállítási)
rendszerrel veszik kezdetüket. Hogy az egyik vagy másik állam
e rendszer kiegészítése vagy saját országának kímélése stb.
végett mily mesterséges berendezésekkel akar élni, azt szó nélkül
hagyjuk, bár kijelenthetjük, hogy vajmi sokat nem tehet, mert
a háború első pillanataiban rendesen csak a legsürgősebb szük­
ségletek előteremtésével foglalkozunk, amihez a mesterséges
élelmező ügy semmiképen sem tartozik.
Ha azonban a háború sikerei nem lesznek oly döntők, a
csapatok mozdulatai oly térnyerők, mint azt a mai háború ter­
mészete különben megkívánná, a kényszerszállítási rendszer
a vidéket lassanként annyira kimeríti, hogy vagy békét kell
kötnünk, vagy pedig oly berendezésekhez kell folyamodnunk,
310

az országnak könnyítést okoznak és a hadsereg független el­

mei yek látását biztosítják.
Ez utóbbi következett be a franciáknak Napóleon alatt
Spanyolországban viselt háborújában ; az első eset azonban
gyakrabban fog előfordulni. A hadfelek a legtöbb háborúban
oly erősen merülnek ki, hogy a háború továbbfolytatásának
gondolata a rémítő költségek miatt alig fogamzik meg agyuk­
ban, de ellenkezőleg a békekötés szüksége kényszerítőleg hat
reájuk. Ekként az újabb hadviselés erről az oldalról is arra az
eredményre vezet, hogy a háborúk rövidülnek.
Korántsem lehet azonban szándékunk azt állítani, mintha
régi élelmezőrendszeren alapuló háborúk általában véve nem
keletkezhetnének. Ott, ahol a viszonyok természete mindkét
félnél odatereli a dolgot s más kedvező körülmények is talál­
koznak, újra felüti majd fejét; ámde mi az élelmezésnek ebben az
alakjában természetes szervezetet nem látunk, ellenkezőleg oly
természetellenességet, melyet a körülmények ugyan megenged­
nek, de a háború tulajdonképeni jelentőségéből nem származ­
hatnak. Még kevésbé tarthatjuk ezt az alakot — azért, mert
emberbaráti színezete van — a háborút tökéletesítő eszköznek,
mert hiszen a háború minden, csak nem emberbaráti dolog.
Bármily élelmezési alakkal éljünk is, annyi tény, hogy az
élelmezés gazdag és népes vidéken könnyebb lesz, mint szegény
és lakatlan területen.
Hogy a népesség számát is tekintetbe kell vennünk, nyil­
vánvaló, mert egyrészt ott, ahol nagy a fogyasztás, nagy kész­
letnek is kell lenni, másrészt pedig népes területen rendesen
nagyobb termelés is van. Természetes dolog, hogy ez az állítás
nem vonatkozik oly vidékre, mely egyrészt terméketlen, más­
részt gyári munkások népesítik be ; csak hangsúlyozni kíván­
tuk, hogy általában véve könnyebb dolog a hadsereget népes
területen, mint lakatlan vidéken élelmezni.
400.000 lélek lakta 400 négyszögmérföldnyi terület még
ha oly termékeny volna is, semmiképen sem élelmezhet
100.000 főnyi hadsereget oly könnyen, mint más kevésbé ter­
mékeny 400 mérföldnyi terület, amelyen 2 millió ember él.
Hátha még azt is tekintetbe vesszük, hogy népesebb vidé­
ken jobb és sűrűbb az út és vízhálózat, szállítóeszközök bőveb­
ben találhatók, a kereskedelmi összeköttetések könnyebbek
és biztosabbak ; úgy tagadhatatlan, hogy végtelenül könnyebb
a hadsereget Flandriában élelmezni, mint Lengyelországban.
Az eredmény az, hogy a háború, melynek a tömérdek szívó
és emésztőszerve van, leginkább főutakat, népes városokat,
termékeny völgyeket, nagy folyamok és látogatott tengerek
partjait szokta felkeresni.
Ebből kiviláglik, hogy a hadsereg ellátása általában véve
mily befolyást gyakorol a vállalatok irányára és alakjára, a
hadszínhely és összekötő vonalak megválasztására.
Hogy e befolyás meddig terjedjen, az ellátás könnyűsége
vagy nehézsége mily értéket nyerjen, az természetesen a had­
 311

viselés módjától függ. Ha a háború az ő legsajátlagosabb szel­

leme szerint, vagyis elemének féktelen erejével a küzdelem és
döntés utáni vágyakozásának tekintetbe vételével folyik,
akkor a hadsereg ellátása bár fontos, de mégis alárendelt dolog
lesz ; ha azonban a háború nem más, mint az egyensúlyozás
játéka, ha a hadseregek évek hosszú során csak ide-oda mozog­
nak, akkor az élelmezés : fődolog, a hadbiztos : hadvezér, a
hadvezetés : járművezetés lesz.
Számtalan hadjáratot vivtak, ahol semmi sem történt,
amelyben elhibázott volt a cél, az erőket haszontalanul fecsé­
relték el, s ha kérdjük, hogy miért mindez, az okot az élelmi
készletek elégtelenségére hárítják ! — Ez balgaság lássák,
Napóleon azt mondta : qu'on ne me parié pás des vivres !
(élelmezésről ne beszéljenek nekem !)
Igaz ugyan, hogy épen ez a hadvezér bizonyította be az
orosz hadjáratban, hogy a kíméletlenséget túlhajtani nagy
baj, mert ha nem is mondjuk, hogy ezért vesztette el a háborút,
de annyi kétségtelen, hogy az élelmezés elégtelensége óriási
mértékben apasztotta az előnyomulás alatt a létszámot és
ugyanaz okozta a visszavonulásnál a hadsereg teljes felbomlását.
Bár részünkről Napóleont szenvedélyes játékosnak ismer­
jük, aki sokszor őrült kockázatot merészelt, mégis állíthatjuk,
hogy tulajdonképen ő és a francia forradalmi háborúk vezetői
voltak azok, akik az élelmezést illető megrögzött előítélettel
szakítottak és megmutatták, hogy az élelmezés csak feltétel,
csak eszköz lehet, sohasem pedig öncél.
Egyébként a háború nélkülözéseivel úgy vagyunk, miként
a testi megerőltetéssel és veszéllyel. A hadvezér által támasz­
tott követelmények biztos határokhoz nincsenek kötve ; erős
jellem többet követel, mint az érzelmek embere ; de a had­
seregek kitartása is különböző és a szokástól, szellemtől a had­
vezér iránt érzett bizalom és szeretet mértékétől, a haza ügye
iránti lelkesültségtől, a katonák kitartásától és erejétől függ.
De azt mégis alapelvül kellene felállítani, hogy a szükség és
nélkülözés, bármiként fokoztassék is az, mindig csak múló
állapotot jelentsen és helyet adjon a bő ellátásnak, sőt olykor­
olykor a fölöslegnek.
Hát van-e megindítóbb annál a gondolatnál, hogy a sok ezer
katona, aki rongyosan, hiányosan öltözve 40—50 fontnyi teher
alatt nyögve napokon keresztül, rossz utakon, zivatarban, meleg­
ben, hidegben fáradtan vonszolja magát, aki egészségét és
életét szünet nélkül kockára teszi, még száraz kenyérrel sem
csillapíthatja éhségét. — Aki tudja, hogy ez mily gyakran
fordul elő a háborúban, az fel nem foghatja, hogy az akarat­
erő miként tartja fönn magát és hogy az elképzelés bizonyos
iránya hogyan képesítheti az embert ily óriási fáradalmak elvi­
selésére.
Aki tehát a katonákat nagy nélkülözésekre szorítja, mert
a cél így kívánja, az akár érzelemből, akár pedig észszerűség­
ből kellő időben kárpótlásról is gondoskodjék.
312

Most még azt a különbséget említjük föl, mely az élelmezés

tekinteteében a támadás és védelem körül fönáll.
A védemező abban a helyzetben van, hogy az élelmezésre
vonatkozó előkészületeket a védelem művelete közben is szaka­
datlanul tökéletesítheti, illetőleg pótolhatja.
A védelmező tehát főleg saját országában alig fog szükséget
szenvedni. A támadó ellenben, aki segédforrásaitól mind­
inkább távolodik, aki előnyomulása közben, sőt megállásának
első heteiben is kénytelen egyik napról a másikra élni, sokszor
fog nélkülözéseket szenvedni.
A támadó különösen két alkalommal fog kiváló nehéz­
séggel találkozni. Először az előnyomulásnál közvetlen a döntés
előtt, amikor a támadó saját élelmi készleteit visszahagyni kény­
telen, de még az ellenség készleteihez nem juthatott. Az elő­
nyomuló ugyanis ilyenkor kényszerítve lévén tömegeit egyesül­
ten tartani, nagy területet nem foglalhat el, sőt az utolsó idő­
ben, amidőn a csatát előkészítő mozdulatokat hajtja végre,
vonata sem követheti őt. Ha pedig e pillanatban az előkészüle­
tek hiányoznak, vagy az előgondoskodások nem célszerűek,
könnyen megtörténhetik, hogy a döntő csata előtt Ínség áll be,
ami épenséggel nem bátorító eszköz a csata megkezdésére.
Másodízben élelmi hiány főleg a nagyon is hosszú győzelmi
pálya végén szokott beállani, különösen, ha a háború lakat­
lan és ellenséges indulatú vidéken folyik le.
Mily óriási különbség ama összekötő vonal között, mely
egyfelől Vilnáról Moszkvára vezet és ahol minden szállító-
eszközt erőszakkal kell beszerezni és ama másik közt, mely
Kölnről Lüttichen, Löwenen, Bruxellesen, Monson, Valencien-
nesen és Cambrayn át Párisba vezet, ahol egy kereskedelmi
megbízás, egy váltó elegendő arra, hogy millió és millió élelmi
adag álljon rendelkezésre.
Az ilyen nehézségek már sok ízben eredményezték, hogy
a legdicsőbb győzelmek fénye kialudt, az erők elcsene vészed-
tek és vissza kellett vonulni, amikor azután oly tünetek is mu­
tatkoztak, amelyek a leggyászosabb megveretéssel szoktak
járni.
Lótáp, mely a háború kezdetén bőven van, a vidék kimerült­
sége folytán és mert messziről nagy térfogata miatt nagyon
nehezen szállítható, már alig lesz és a ló — amennyiben nél­
külözéseket nem bír úgy elviselni, mint az ember — vajmi hamar
elpusztul. Ebből az okból a számos lovasság és tüzérség a had­
sereg átka lehet s gyöngítő elvet jelenthet.
 313

TIZENÖTÖDIK FEJEZET.

A hadmíveleti alap.
Ha valamely hadsereg hadba indul, akár azért, hogy az
ellenséget s annak hadszínhelyét megtámadja, akár azért, hogy
a saját területhatárán állást foglaljon, szükségképen függni
fog élelmezésének és kiegészítésének forrásaitól és azokkal,
mint létfeltételeivel összeköttetést lesz kénytelen fenntartani.
A függő viszony a hadsereg nagyságához képest bel- és kül-
terjedelemben növekedik.
Sokszor nem lehetséges, de nem is szükséges, hogy a had­
sereg az egész országgal közvetlen összeköttetésben álljon ; elég,
ha csak azzal a résszel van szabad érintkezésben, mely épen mö­
götte fekszik és a hadsereg felállítása folytán biztosítva van.
Az országnak ezt a részét szükség szerint élelmi készle­
tekkel látják el s egyéb oly berendezései lesznek, melyek a kiegé­
szítések akadálytalan továbbítását elősegítik.
Az országnak ez a kis része tehát alapul szolgálhat a mű­
ködő hadsereg számára és az utóbbival egyetemben egy egész­
nek tekintendő.
Ha a felhalmozott készletek nagyobb biztonság okáért
erődített helyeken vannak, a hadmíveleti alap fogalma tágul
ugyan, de azért az erősített pontok korántsem nélkülözhetetlen
kellékei a fogalomnak, mert hiszen várak és másként erősített
pontok sok esetben épenséggel nem fognak rendelkezésre állani.
Nemcsak a saját országunk, de egy darab elfogalt ellen­
séges terület is szolgálhat »alap« vagy legalább is az »alap
egy része« gyanánt akkor, ha bizonyos szükségletek onnan
vétetnek s ha — ami első helyen áll — tényleg urai vagyunk
e területnek, vagyis biztosak vagyunk afelől, hogy rendelke­
zéseink végrehajtatnak.
Ámde e biztosság határai szűkek és csak annyi terü­
letet ölelnek át, amelyen belül helyőrségek vagy mozgó csapa­
tok a lakosságot folytonos félelemben tarthatják.
Ebből az következik, hogy vajmi csekély az az ellenséges
terület, mely a hadsereg szükségletei szempontjából kihasznál­
ható és hogy a legtöbb dolgot a magunk országának kell szol­
gáltatnia.
Ezt szem előtt tartva tehát rendes körülmények között
csakis az az ellenséges terület lesz szükségképen alkotó része az
»alap«-nak, mely közvetlen a hadsereg mögött fekszik.
A hadsereg szükségletei két osztályba sorolhatók ; az egyikbe
azok jönnek, melyeket a termő föld szolgáltat, a másikba pedig
azok, melyeket keletkezésük forrásaiból meríthetünk. Az első
főleg ellátási, a másik kiegészítési eszközöket karol fel. Az első
osztályú szükségleteket tehát az ellenséges föld is nyújthatja,
ellenben a második osztályúakat, miként pl. az embereket,
fegyvereket, lőszert stb. csakis a haza földje adja. Ha egyes
314

esetekben a mondottak tekintetében kivételekkel is találkozunk,

alapjában véve mégis igazak maradnak s azért fontosak, mert
újból bizonyítják, hogy a saját országunkkal feltétlenül össze­
köttetésben kell maradnunk.
A tápkészleteket úgy a saját, mint idegen területen, ren­
desen nyilt helységekben halmozzuk fel, egyrészt azért, mert
alkalmas pontokon nem találunk elegendő számú erődöket,
amelyekben ezeket a gyors elhasználásnak alávetett, majd itt,
majd ott szükséges készleteket elraktározhatnánk ; részint azért
is, mert könnyebben pótolhatók ; ellenben oly kiegészítő készlete­
ket, mint fegyvereket, lőszert és felszerelési tárgyakat, mert ne­
hezen pótolhatók, a hadszínhely közelében fekvő nyilt helyeken
raktárolni nem fogjuk : de ellenséges területen mindenkor elfog­
lalt várakban, saját területünkön pedig (ha várak nem állanak
rendelkezésre), jó — messze hátul fekvő pontokon helyezzük el.
Már ez a körülmény is azt bizonyítja, hogy az alapnak inkább
kiegészítő készletek, mint élelmező eszközök kölcsönöznek fon­
tosságot.
Minél szorosabban egyesítik helyileg e kétféle szükségletet
minél több forrás folyik össze nagy tartályokban, annál inkább
lehet e pontokat, e tartályokat az ország helyettesítőinek tekin­
teni s annál inkább vonatkozik az alapnak fogalma e gyűjtő
állomásokra, de ez azért sem mehet annyira, hogy az alap fogal­
mát egyedül e pontokra vonatkoztassuk.
Ha a kiegészítés és élelmezés forrásai gazdagok, vagyis ha
a források nagy és gazdag területet ölelnek fel, ha a készleteket
gyors hatályosság szempontjából nagyobb mennyiségben von­
ták össze s egy vagy más módon biztosítva, a hadsereghez közel
fekszenek, ha jó utak vezetnek hozzájuk s ezek szélesen terjed­
nek el a hadsereg mögött, sőt ezt át is karolják ; a hadsereg
vére erőteljesen fog lüktetni és cselekvő szabadsága úgyszólván
korlátlan.
A hadsereg ilyen előnyös helyzetét némely tudósok egy
fogalomnak : a »nagy hadműveleti alap«-nak tulajdonították.
Szerintük az alapnak viszonya a vállalat céljához, a szög,
melyet az alap végpontjai a céllal képeznek, legott kifejezi az
ellátási és kiegészítő források fekvéséből és minőségéből szár­
mazó előnyök és hátrányok összegét.
Ámde csakhamar szembeötlik, hogy ez a mértani képlet
nem egyéb puszta játéknál, mert oly helyettesítéseken épül fel,
melyek az igazságnak nem felelnek meg.
Az »alap«, amint láttuk, háromféle tárgyat ölel fel : a vidék
segélyforrásait, egyes pontokon felhalmozott készleteket és
azt a területet, ahonnan e készleteket beszerzik. E három
dolog egymástól térileg el van választva s annál kevésbé lehet
őket az »alap« szélességi kiterjedését előtüntető mértani vonal
fogalmára visszavezetni, mert e vonalat legtöbbször önkényesen
egy vártól a másikig, egy fővárostól a másikig, vagy pedig a
politikai országhatár mentén képzeljük. De az említettük
három dolog viszonyát egymáshoz sem lehet szabatosan meg-
 315

határozni ; némely esetben a közeli vidék oly kiegészítő készlete­

ket nyújt, melyeket rendszerint csak messze távolból lehet
beszerezni, máskor ellenben még az élelmi készleteket is távoli
vidékről kell előteremteni ; egy esetben a közeli várak : nagy
fegyverraktárakat, kikötőket és kereskedelmi városokat foglal­
nak magukban és ezek az állam összes haderejét úgyszólván
egyesítik, más esetben ellenben e várak nem egyebek, mint cél
nélkül emelt nyomorúságos kerítések.
És mert ez így van, nem csodálkozhatunk azon, hogy a
hadmíveleti alap nagyságából és a hadmíveleti szögből vont
következtetések, valamint a hadviselés egész rendszere —
amennyiben az mértani természetű volt — a valódi háborúban
sohasem váltak be, a gondolatvilágban pedig ferde törekvéseket
szültek. De mert a gondolat alapja igaz és csak a következtetések
hamisak, az említett nézet még sokszor fog felszínre jutni.
Elégedjünk meg azzal, hogy elismerjük a »hadmíveleti
alap«-nak befolyását a vállalatokra és ne tépelődjünk hiába való
gondolatokkal; mert arra nincs mód, hogy a hadmíveleti alap
fogalmát néhány általános mértani szabályra visszavezethes­
sük és cselekedeteinket attól tegyük függővé. Ama szükség alól,
hogy minden egyes esetben az említettük összes tárgyakat
külön-külön vegyük tekintetbe, nem leszünk sohasem felmentve.
Ha bizonyos hadmíveleti irányt szem előtt tartva, a had­
sereg ellátása és kiegészítése céljából a magunk országának bizo­
nyos területén intézkedések történtek volna, úgy ezt a terü­
letet hadmíveleti alapnak kell tekintenünk. Ezt a hadmíveleti
alapot — a munka és erő miatt — máról holnapra még a magunk
országában sem lehet megváltoztatni és ezért a hadsereg a vál­
lalatok iránya tekintetében többé-kevésbé kötve van.
Ellenséges országokban végrehajtandó vállalatokat szem
előtt tartva, az egész országhatárt csak akkor lehetne »alap«-nak
tekinteni, ha annak hosszában mindenhol megfelelő berendezé­
seket léptetnénk életbe; az azonban ritkán lehetséges és alapul
szűkebb értelemben rendszerint csak a berendezett terek fognak
szolgálni.
Az 1812. hadjárat elején a franciák elől visszavonuló oroszok
egész birodalmukat joggal tekinthették volna »alap«-nak, mert
bármerre irányítják is visszavonulásukat, akadályt sehol sem
találnak.
Ez az állítás részünkről nem képzeleti ; mert az oroszok
későbben tényleg több oldalról támadták meg a franciákat,
vagyis átfogó alapjuk volt ; ámde ez a nagy alap, mivel
állandó berendezései mindenhol nem voltak, csak ideiglenes
jellegű lehetett és a tulajdonképeni alap a háború későbbi moz­
zanataiban csak azokra az utakra szorítkozott, melyek a had­
sereghez és hadseregtől való szállításokra rendeztettek be.
Ennek a korlátolt körülménynek tudható be, hogy az orosz
hadsereg a smolenski három napi ütközet után csak Moszkvára
vonulhatott vissza s nem fogadhatta el azt az indítványt, hogy
az ellenséget Moszkvától elterelendő, Kalugára forduljon.
316

Azt mondtuk, hogy a hadsereg függő viszonya az alaptól,

a hadsereg bel- és külterjedelmének növekedtével szintén nő.
Ez nagyon természetes. A hadsereg fához hasonJít, mely cse­
mete korában könnyen, későbben azonban mindinkább nehe­
zebben ültethető át. A kis testnek is vannak életere1*, de köny-
nyebben ver idegen földön gyökeret, mint a nagy.
Ha tehát a hadmíveleti alapnak a vállalatokra gyakorolt
befolyásáról beszélünk, a hadsereg nagyságát számba venni
soha el ne mulasszuk.
Hasonlóképen ne felejtsük el, hogy az élelmezés, mely kü­
lönféle módon szerezhető be, a pillanatnyi szükségletre nézve,
a kiegészítés pedig, melynek állandó forrásai vannak, a rendesen
folyó szükségletre nézve fontosabb.
Bármily nagy legyen is az alap befolyása a hadmíveletekre,
még sem szabad elfelednünk, hogy befolyás hatása csak
hosszú idő múlva nyilvánulhat és mindenkor kérdéses marad,
hogy ez időn belül mi történhetik.
A hadmíveleti alap értéke a vállalat megválasztását előze­
tesen döntő módon nem befolyásolhatja. Ha a hadmíveleti alap
az, mely a hadmívelet elé nehézséget gördít, akkor ez a
többi befolyásoló tényezőkkel együtt mérlegbe vetendő; döntő
ütközetek sokszor elsimítanak ilyen akadályokat.

Visszapillantás a tizenötödik fejezetre.

1. Hadmíveleti alapként a magunk országa, országrésze,

esetlegesen ellenséges terület is szerepelhet , ahonnan a hadsereg
élelmező és kiegészítő szükségleteit veszi.
2. Az élelemző szükségleteket, a hadmíveleti vidék és a
magunk földje (esetlegesen a barátságos ország) nyújtja ; a ki­
egészítő kellékeket rendszerint egyedül a magunk országa.
3. Minél kevesebb ponton egyesíttetnek az élelmező és kiegé­
szítő készletek, annál inkább tekinthetők e pontok az ország
helyettesítőinek, de anélkül hogy az alap fogalmával teljesen
egybeesnének.
4. Az »alap«-ot mértani vonalnak, mértani alaknak venni
s az alakból a vállalat sikerére következtetni képtelenség, bár
más oldalról nem tagadható, hogy az oly alap, melynek széles s
ezenfelül a vállalat irányát átfogólag övező sok és jól beren­
dezett útjai vannak, a cselekvési szabadságot nagyban elősegíti,
viszont pedig a kis alap azt úgy otthon, mint idegen ország­
ban korlátozza.
 317

TIZENHATODIK FEJEZET.

Összekötő vonalak.
A hadsereg álláspontjától az ellátás és kiegészítés forrásait
egyesítő pontokra visszavezető utakat, amelyeken egyszersmind
a hadsereg rendes körülmények között vissza is vonul, kettős
rendeltetésüknek megfelelően összekötő vonalaknak, visszavonuló
utaknak nevezzük.
Már az előző fejezetben említettük, hogy a hadsereg — még
ha egyedül a kontribucionális élelmező módozattal élve, pusztán
azon vidékről látná is el magát, ahol épen áll — a hadmíveleti
alappal egybeforrtnak tekintendő.
Az összekötő vonalak az egészhez tartoznak és a had­
míveleti alap, valamint hadsereg között folytonossági kapcsokat,
ereket alkotnak és szünet nélkül nyüzsögnek a hadseregre nézve
döntő fontosságú mindennemű készlet-szállítmánytól ide-oda-
vonuló különítményektől, őrsöktől, futároktól, kórházaktól, rak­
táraktól, telepektől és közigazgatási hatóságoktól.
Annak tehát, hogy a hadsereg beteges, erőtlen állapotba ne
jusson, feltétele, hogy ezek az életerek tartósan ne szakíttassa-
nak meg, se pedig túlhosszúak és fáradságosak ne legyenek,
mert ez utóbbi esetben bizonyos erő mindig veszendőbe megy.
Második jelentőségükben pedig, vagyis mint visszavonuló
utak, a szó legteljesebb értelmében a hadsereg hadászati hátát
képviselik.
Ezeknek az utaknak értéke mindkét jelentőségükben hosszú­
ságuktól, számuktól, fekvésüktől (t. i. általános irányukról s a
hadsereghez való távolságuktól) útminőségüktől és talajuktól,
továbbá a lakosság viszonyától és érzületétől s végül attól függ,
hogy várak vagy terepakadályok által miként biztosíttatnak.
Ámde nem minden út tartozik azokhoz a tulajdonképeni
összekötő vonalakhoz, melyek a hadsereg álláspontjától életé­
nek s erejének forrásaihoz vezetnek.
Ilyeneknek csak a különösen e célra berendezett utak
tekintendők, bár nincs kizárva, hogy kisegítésként futólagosán
a többiek is használtassanak. A tulaj donképeni összekötő vonalak
azok lesznek, amelyeken raktárak, kórházak, hadtápállomások
levélküldönc-örsök rendeztetnek be, amelyeken tábori csend­
őrök, megszálló csapatok vannak szétosztva és végre amelyek
egyenesen e célra kiszemelt parancsnokok alatt állanak.
E helyen arra a sokszor nem méltatott különbségre figyel­
meztetünk, mely a magunk országában és az ellenséges ország­
ban futó összekötő vonalak között mutatkozik.
A hadseregnek minden bizonnyal otthon is állanak teljesen
berendezett összekötő vonalak rendelkezésére, de ő nem szorul
csakis ezekre; szükség esetén letérhet róluk, s a rendelkezésre
álló utak bármelyikét választhatja, mert mindenhol otthon
van, mindenütt az ő közigazgatási hatósága intézkedik s bárhol
318

jóindulattal találkozik. Ha tehát a be nem rendezett utak

kevésbé jók is és kevésbé is felelnek meg a viszonyoknak, fel-
használásuk nem lehetetlenség és az a hadsereg, melyet meg­
kerülés folytán fordulásra kényszerítenek, az említett utak
igénybevételét nem fogja lehetetlennek tartani.
Az ellenséges országban működő hadsereg azonban rend­
szerint másnak kizárásával csakis az előnyomuló utakat tekint­
heti és használhatja összekötő vonalakul, mert ellenséges terü­
leten látszólagosan csekély okok nagy hatást szülhetnek.
Az ellenséges területen működő hadsereg, mely az elő­
nyomulás alkalmával lépteti életbe az összekötő vonalak lényegét
alkotó berendezéseket, jelenlétével a lakosságot félelembe és
ijedtségbe ejtve, rendszabályainak nemcsak a megváltozhatatlan
szükségesség jellegét kölcsönzi, de azt is elérheti, hogy a lakos­
ság e berendezésekben az általános hadi baj .enyhítését látja.
Hátrahagyott kisebb megszálló csapatok a lakósság e hitét
támogatják és az egészet föntartják.
Ha ellenben hadbiztosokat, hadtápparancsnokokat, tábori
csendőröket, tábori postákat és egyéb rendközegeket küldenénk
oly félreeső utakra, amelyeket előnyomulásunk alkalmával nem
használtunk, megtörténhetnék, hogy a lakósság, ha máskülönben
teljes vereség páni félelemmel nem töltötte el, ezeket a beren­
dezéseket súlyos tehernek nézi s a hivatalnokokat véres fejjel
űzi vissza. Ezt kikerülendő, ilyen útvonalakra a rendesnél erősebb
csapatokat kellene kikülöníteni, de még ez esetben is kérdéses
marad, vájjon a lakósság nem fog-e ellenszegülést kifejteni ?
Egy szóval az ellenséges országban előnyomuló hadsereg az
engedelmesség eszközeit nélkülözi s kénytelen fegyverhatalomra
támaszkodó hatóságokat szervezni, melyeket azonban áldozatok
és nehézségek nélkül hirtelenében állásukba behelyezni minden­
hol nem képes. Ebből nemcsak az következik, hogy ellenséges
országban az összekötő vonalak változtatásával egyik alapról
a másikra nem lehet olyan könnyen átmenni, mint saját orszá­
gunkban, de az is, hogy a hadsereg mozgása ellenséges földön
korlátoltabb, az összekötő vonalak pedig érzékenyebbek.
Az összekötő vonalakat a megválasztatásukat és berendezé­
süket befolyásoló tekintetek korlátozzák.
Nemcsak az szükséges, hogy az utak általában jók, de az
is, hogy minél szélesebbek legyenek, népes, gazdag városokon
megszakítás nélkül vezessenek keresztül s sok erődített hely
által védessenek meg. Döntő szempontot alkotnak a folya­
mok mint víz vonalak és hidak mint átkelési pontok is. Az
összekötő vonalak, következésképen a hadsereg által haszná­
landó út tehát csak egy bizonyos pontig választható szabadon.
Fekvését általában véve a földrajzi viszonyok határoz­
zák meg.
Ezek az előzőleg említett dolgok összességükben erőssé
vagy gyöngévé teszik a hadsereg összeköttetését az alappal, és
ez az eredmény, viszonyítva az ellenségnek hasonló állapotával,
fogja eldönteni, ki lesz hamarabb képes a másiknak összekötő
 319

vonalait, sőt visszavonulását elvágni, vagy közönséges műkife­

jezéssel élve : megkerülni.
Eltekintve az erkölcsi vagy fizikai túlsúlytól, az előbb
említett megkerülésre az lesz képes, akinek összekötő vonalai
az ellenségével szemben előnyösebbek : mert máskülönben az
utóbbi hasonló eljárással legjobban és leggyorsabban biztosít­
hatja magát.
A megkerülésnek az utak kettős jelentősége folytán kettős
célja lehet. A megkerüléssel vagy azt akarjuk elérni, hogy az
összekötő vonalakat megszakítva, a hadsereg elhervadjon s ennek
következtében visszavonulásra kényszeríttessék, vagy pedig azt
akarjuk, hogy az ellenséges hadsereg a visszavonulás lehető­
ségétől teljesen megfosztassék. Az első célra nézve megjegyez­
zük, hogy az ellenség az összekötő vonalak pillanatnyi meg­
szakítását az élelmezés jelen módja mellett ritkán érzi meg és
ezért sokszoros hatás által kell a veszteségek számát emelni.
Egyetlen egy az ellenséges oldalba intézett vállalat, mely
régentén, amidőn a mesterséges élelmezési módozat mellett még
ezrekre menő lisztes kocsik mentek ide-oda, döntőleg hathatott,
de ma már semmi hatást sem fog gyakorolni ; legjobb esetben
egy szállítmány birtokába jut, pillanatnyi gyöngeséget idéz elő,
de a visszavonulást még nem teszi szükségessé.
Az oldalba intézendő vállalatok, melyek mindenkor inkább
csak könyvekben, mint valóságban fordultak elő, ma még
gyakorlatlaniabbnak látszanak és mondhatjuk, hogy csak
igen hosszú összekötő vonalak, hátrányos viszonyok között,
de főleg akkor veszélyeztethetők, ha minden pillanatban kész
népfölkelések lépnek működésbe.
Ami pedig a visszavonulás elvágását illeti, figyelmeztetünk,
hogy a bekövetkezhető veszélyt nem kell túlbecsülni, mert
az újabbkori tapasztalatok azt tanúsítják, hogy jó csapatok
és merész hadvezér mellett nehezebb a bekerítés, mint a kérész-
tültörés.
Az összekötő vonalak rövidítésére és biztosítására csak
kevés eszközzel rendelkezünk.
Ezekhez sorolandók : a vett felállítás közelében és hátra­
felé vezető utak mentén fekvő várak elfoglalása, vagy pedig ha
ilyenek nincsenek, alkalmas pontok megerődítése, jó bánásmód
a lakóssággal, kérelelhetetlen fegyelem az útvonalakon, jó rend­
őrség és az utak gyakori javítása.
Ezek az eszközök a bajt kevesbítik, kisebbítik ugyan, de
végképen nem szüntetik meg.
Egyébiránt az, amit az ellátás tárgyalásánál az utak tekin­
tetében mondottunk, az összekötő vonalakra fokozottabb mér­
tékben alkalmazandó.
A leggazdagabb városokon keresztül vezető nagy utak, a
legjelentékenyebb tartományok a legjobb összekötő vonalakat
szolgáltatják ; ezek még nagy kerülők mellett is előnyben része-
sítendők, mert a legtöbb esetben rámutatnak az ellenség által
megvalósított felállításra.
320

TIZENHETEDIK FEJEZET.

Vidék és talaj.
A vidék és talaj, eltekintve attól, hogy az ellátás eszközei­
vel is szoros összefüggésben áll, a hadi tevékenységgel közeli és
folytonos vonatkozásban van és főleg az ütközet előkészítésére,
lefolyására és kiaknázására döntő befolyást gyakorol.
Itten csak utóbbi vonatkozásában, vagyis abban az értelem­
ben, amit a francia »terrain«-nel (a magyar »terep«-pel) fejez ki,
fogjuk tárgyunkat megvizsgálni.
Tevékenysége nagyobbrészt a harcászat körébe tartozik,
míg eredményei a hadászatban mutatkoznak ; a hegyekben
vívott ütközet más következményt szül, mint a síkságon lefolyt
harc. De ameddig a védelmet a támadástól nem választottuk
el és azokat közelebbről nem szemléltük, a terep főtárgyainak
hatását sem tárgyalhatjuk s csakis általános jellemzésükre
szorítkozhat unk.
A vidék és talaj (a terep) három minőségben gyakorol
befolyást a harci tevékenységre, t. i. mint közlekedési akadály,
áttekintési akadály és mint fedező eszköz a tűz hatása ellen ;
a terepnek minden más tulajdonsága erre a háromra vezethető
vissza.
Hatása a hadi cselekményt változatossá, bonyolultabbá,
mesterségesebbé teszi, mert hiszen a tervezget és számára újabb
három tényezőt szolgáltat .
A teljesen nyílt síkság, vagyis a közömbös, befolyástalan
terep fogalma valóságban csak kis csapatok számára és csak
egy adott pillanat tartamára képzelhető.
Nagyobb csapatok hosszasabban tartó műveleteinél a terep­
tárgyak mindig érvényesítik befolyásukat, sőt nagy hadsereg­
nél a cselekmény egy mozzanata, például : a csata sem foly­
hat le anélkül, hogy a terep arra ne folyt volna be. A terep
állandó befolyása tehát kétségtelen és csak arról lehet szó,
vájjon az, természete szerint, nagyobb-e, vagy kisebb.
Támaszkodva a leggyakoribb jelenségekre, azt találjuk,
hogy a vidék a nyílt és szabad síkság fogalmától háromféle
módon tér e l ; először is szín vonal-különbségeket, vagyis magas­
latokat és mélyedéseket , másodszor természetes alakulásokat :
mint erdőségeket, mocsarakat és tavakat mutat fel, harmad­
szor pedig az emberi műveltség által létrehozott tárgyakkal
van borítva.
A vidék mindhárom irányban befolyást gyakorol a hadi
cselekményre.
Ha a jelzett három irányt bizonyos távolságig követjük,
a hegyvidék, a kevésbé művelt, tehát erdőséggel és mocsa­
rakkal fedett, és végre a nagyon művelt vidék fogalmával talál­
kozunk. Mindhárom vidék a háborút bonyolulttá, mester­
ségessé teszi.
 321

Ami a művelt vidéket illeti, az különböző fokozatához

képest majd erősebb, majd gyöngébb befolyást gyakorol. Leg­
nagyobb befolyást gyakorol Flandria, Holstein, Felső-Olasz-
ország stb., ahol a terep sok árokkal, kerítéssel, ösvénnyel,
fallal van átszelve, sok egyes épülettel, kerttel borítva.
A hadviselés legkönnyebb módját a sík és mértékelten művelt
vidék engedi meg. Ezt azonban csak általánosságban állítjuk és
a terepakadályokat kitünően felhasználó védelemtől eltekintünk.
Az előzőleg említett vidékek mindegyike a megközelítés
(mozgás) áttekintés és fedezés tekintetében a maga módja sze­
rint nyilvánítja befolyását.
Az erdős vidéken főleg az áttekintés, a hegyes vidéken
főleg a mozgás van korlátozva, holott a nagyon művelt vidéken
az áttekintés és mozgás, ha nem is olyan mértékben, mint az
előbbieken, egyaránt nehéz.
Az erdős vidék úgy a mozgási akadályok, mint az áttekint­
hetőség hiánya miatt a cselekvést egy oldalról könnyíti, más
oldalról pedig nehezíti. Ha tehát az ily vidéken igen nehéz is
az összes erőket a harchoz összpontosítva alkalmazni, még sem
szükséges a csapatokat annyira szétosztani, mint a hegyvidéken
és átszegdelt terepen. Más szavakkal az erdős vidék a csapatok
mérsékelt megoszlását igényli.
A hegyvidéken a mozgási akadály kétféle módon hat és
pedig olyként, hogy nem lehet mindenütt áthatolni, ahol pedig
lehet, ott a mozgás lassúbb és fáradságosabb. A hegyvidéken
tehát a mozdulatok és ezzel együtt a hatások sok időt igényel­
nek. A hegyvidék ez a tulajdonságán kívül még egy más saját-
lagosságát kell számba vennünk. E sajátlagosság abban áll, hogy
egyik pontja uralkodik a másik fölött. Az uralgó pontok hatá­
sának egy külön fejezetet szentelünk és itt csak azt jegyezzük
meg, hogy főleg ezek okozzák az erők megoszlását és hogy e
pontok nemcsak saját magukért, de inkább a más pontokra
gyakorolt hatásuk miatt fontosak.
Avidéknekés a terepnek ez a három legszélsőbb válfaja a had­
vezér befolyását a sikerre, mint már valahol másutt említettük,
oly mértékben gyengíti, amilyenben a katonák ereje fokozódik.
Mert hiszen minél erősebb a megoszlás, minél kisebb az áttekint­
hetőség, annál több önállósággal kell a kikülönített részeknek ren­
delkezniük. Igaz ugyan, hogyanagy tagolásnál, a cselekvés sok­
féleségénél és változatosságánál az értelem befolyása és követ­
kezésképen a hadvezér befolyása is jobban érvényesülhet, de
itt megint csak vissza kell térnünk arra, amit már egyszer
említettünk, hogy a háborúban inkább az eredmények összege
dönt, nem pedig az alak, amely az egyes eredményeket össze­
fűzi. A raj vonalban nem az a fődolog, hogy a katonák együtt
legyenek, de az, hogy minden ember külön-külön érvényesítse
magát. Az egyesek bátorsága, ügyessége, tehát nézetünk szerint
(a hegyvidéken) dönteni fog. Csak ha a hadseregek bel értéke és
sajátlagossága egyforma lenne, fogja a mérleget az egyik vagy
másik hadvezér képessége föl billenteni.
322

A mondottaknak tulajdonítjuk, hogy a nemzeti háborút

viselő hadfél, melynek katonáit erős harci szedem lengi át,
hegyvidéken és átszegdelt terepen ldsebb csoportokban mű­
ködve még akkor is eredményesen fogellentállni, ha a csapat az
ellenségnél bátrabb és ügyesebb nem volna is. De állítjuk azt
is, hogy az ily hadsereg csak hegyvidéken képes hosszabb időn
át ellenállani, mert tagjainál hiányoznak azok a tula jdonságok és
erények, melyek a mérsékelten erős tömegeknek egyesülten
vivandó harcánál nélkülözhetlenek.
De sikeresen védheti magát hosszabb időn át a nemzeti
sereg azért is, mert a rendes haderő természete az egyik vég­
lettől a másildg csak lassan változik át.
Az álló hadsereg csak a saját országnak több ideig tartott
védelmezése után veszi fel a nemzeti jelleget s csak akkor lesz
részenként, egyenként alkalmazható.
Minél inkább hiányzik valamely hadseregnél a szükséges
tulajdonság és minél erősebben van az az ellenségnél kifejlesztve,
annál inkább fog a hadsereg a részek önálló alkalmazásától
tartani, annál inkább fogja az átszegdelt vidéket kerülni.
De az átszegdelt vidéket mindenkor mégsem kerülhetjük,
mert a hadszínhelyet, miként — az árút a sok minta közül —
szabadon választani nem lehet.
Ezért van az, hogy gyakran oly hadseregek, melyek ter­
mészetük szerint előnyüket a tömeges fellépésben találják,
minden erővel odahatnak, hogy ezt a sajátlagosságukat a vidék
természete ellenében érvényesítsék.
Ezen igyekezetükben sok nehézséggel kell megküzdeniök ;
az élelmezés hiányos, a szállás rossz lesz ; az ütközetben nem
egyszer több vagy minden oldalról támadtatnak majd meg.
Ámde kérdjük, nem kisebbek-e ezek a hátrányok azoknál, melyek
akkor származnának, ha nekik a szervezetükben és a megszokás­
ban rejlő előnyökről kellene lemondaniok.
A csapatok összpontosításának vagy részekre való osztásá­
nak abban a mértékekben kellene történni, amilyenben az egyiket
vagy másikat a csapat természete megkívánja, ámde sokszor
még a leghatározottabb esetekben sem maradhat az egyik fél
mindig összpontosítva s viszont a másik sem várhatja az ered­
ményt mindenkor egyedül a megoszlott tevékenységtől. A fran­
ciák Spanyolországban kényszerítve voltak erejüket megosztani
és viszont a spanyolok országuknak a nemzeti fölkelésre álla­
pított védelménél többször voltak kénytelenek nyílt csatákban
tömegesíteni erejüket.
A terepnek a hadsereg általános és politikai minőségére
gyakorolt befolyásán kívül a fegyvernemek arányára nyilvánuló
befolyása a legfontosabb.
Erdős, hegyes, nagyon művelt vidéken sok lovasság nem
működhetik ; épúgy számos tüzérség erdős területen ; mert
sokszor hiányzik a lövéshez szükséges széles és mély tér, sokszor
nélkülözzük ott a jó utakat, valamint a lovak számára a takar­
mányt ; ellenben művelt vidéken és még inkább hegyek között
 323

e fegyvernem már szabadabban működhetik, ámbár mindkét

hely sok fedezetet nyújt, ami a tüzérségre hatásának szempont­
jából, valamint azért sem kedvező, mert a gyalogság sokszor
meg is lepheti. A tüzérség e két vidéken, főleg pedig a hegyek
között előnyösen azért működik, mert a lövésre elegendő tere
van s a lassan mozgó ellenség tüzének több ideig van kitéve.
Az akadálylyal telt terep leghatározottabban a gyalog­
ságnak kedvez és ezért ennek számát a többi fegyverneménél e
terepen a közönséges arányon jóval felül állapítják meg.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET.

. Az uralkodó pont.
A hadművészet terén az »uralkodni« szónak különös
varázsa van és tényleg a nagyobb része, sőt talán több mint
fele azoknak a befolyásoknak, melyeket a vidék a haderők
működésére gyakorol, ezen elemnek tudható be.
A katonai tudományosság nem egy szentélye, például az
uralkodó állásról, kulcspontról, hadászati manőverről szóló tan
az »uralkodni« szóban találja gyökerét.
Mi e tárgyat élesen óhajtjuk szemügyre venni és hossza­
dalmasság nélkül az igazat a hamissal, a valót a túlzással össze­
hasonlítva, akarjuk magunk előtt elvonultatni.
Minden fizikai erőkifejtés, következésképen az ütközet
munkája is nehezebb, ha a magaslat aljáról a magaslatra tör­
ténik, mint megfordítva. Ennek három oka van. Először is a
magaslat mozgási akadály, másodszor a magaslatról lefelé,
ha nem is messzebbre, de jobban, biztosabban lehet lőni, mint
alulról felfelé ; harmadszor a magaslat kitűnő áttekintést nyújt.
Azzal nem törődünk, hogy ezen előnyök miként egyesül­
nek az ütközetben ; mi a magaslaton vett felállításból származó
három harcászati előnyt összevonva csak egyetlenegy hadászati
előnynek tekintjük,1 de emellett megjegyezzük, hogy a magas­
latnak felsorolt előnyei közül a mozgási akadály és a kitűnő
áttekintés még külön-külön is értékes hadászati előnyök,
amennyiben hadászati értelemben is szoktunk menetelni és
megfigyelni, következésképen, mint a magaslat urai, az ellen­
félnek mozgási nehézségeiből s a magaslat nyújtotta áttekin­
tésből hadászati hasznot húzunk.
A dominálás, uralkodás, uralkodó helyzet, a magasabban
állás ereje a felsorolt elemekből van összetéve ; ezekből a források­
ból meríti fölényének, biztonságának érzetét az, aki a magaslat
szélén áll és megpillantja maga alatt ellenségét, viszont ezen
forrásokból ered az alant levő gyöngeségének, félelmének
érzése is.

1 A felsorolt harcászati előnyt a hadászat a harcászati túlsúly össz-

fogalma alá vonja.
324

Talán az összbenyomás kelleténél erősebben is hat abból az

okból, mert az uralkodó helyzet előnyeit érzékileg jobban vesz^
szűk észre, mint az előnyöket módosító, mérséklő körülmé­
nyeket ; talán ezt az összbenyomást a valóság, a tények nem
is teszik indokolttá, de ebben az esetben — mert a jelzett
benyomás előáll — a képzelődést egy új és az »uralkodás«
hatását erősítő elemnek kell tekintenünk.
A magaslat ura, abszolút értelemben véve, nem mindig
rendelkezik a könnyebb mozgás előnyével ; könnyebben csak
akkor mozog, ha a másik fölfelé és ellene nyomul ; ellenben ha
ő alászáll és egy széles völgy által elválasztott ellenségét föl­
keresi, már nem mozog könnyen ; sőt az alant álló ellenségé
lesz az előny, ha a síkságon akar vele találkozni. (A hohen-
friedbergi csa ta .)
Az áttekintés előnyével is így áll a dolog. Az alant elte­
rülő erdős vidék, sőt sokszor maga a hegyek tömege is nagyon
korlátozzák az át pillantást.
Akárhányszor előfordul, hogy a térkép szerint választott
magaslatra érkezve hiába keressük az uralkodó pont előnyeit,
sőt sokszor azt hisszük, hogy ellenkezőleg a mélység hátrányaiba
keveredtünk. De mindezek a megszorítások általában véve a
magasabban álló előnyeit úgy a támadási, mint védelem körül
nem szüntetik meg.
Bizonyítsuk ezt néhány szóval:
Az uralkodó helyzetnek három hadászati előnye: a harcászati
túlsúly, a megközelítésnek könnyű akadályozása és a jobb áttekintés
közül a két elsőnek természetszerűleg csak a védelemnél fogjuk
hasznát venni ; a harmadik azonban úgy a támadásnál, mint
védelemnél tesz szolgálatot.
Ebből az következik, hogy az uralkodó helyzet s amennyi­
ben ezt kiválóan csak hegyi állásokban tarthatjuk fenn, tehát
a hegyi állás a védelmező számára nagy előnyt nyújt.
Hogy a dolog a hegyi állásra nézve nem így áll, azt majd
a hegyi védelmet tárgyaló fejezetben fogjuk előadni.
Itt általában meg kell különböztetnünk, vájjon csak egy ural­
kodó pontról, például egy állásról van-e szó ? ebben az esetben a
hadászati előnyök egy kedvező körülmények között vívott csata
harcászati előnyeivel esnének egybe ; ha azonban valamely
jelentékeny területről, azaz oly egész országrészről van szó,
mely egy ferde síkot mutat, miként az az általános vízválasztók
felé eső vidékeknél előfordul s amelyen több menetet lehet
végrehajtani, anélkül hogy uralkodó helyzetünket elveszítenénk,
akkor a hadászati előnyök terjedelmesekké válnak, mert az
uralkodó helyzet előnyét a védő nemcsak egy, de több egymás­
után következő ütközetekre nézve is számba veheti.
A támadó az uralkodó helyzetnek azokat az előnyeit élvezi
némileg, mint amelyeket a védő hasonló helyzetben.
Ugyanis a támadó előnyomulása a hadászati támadás köz­
ben, mely tudvalevőleg nem egy, de több cselekményből áll
és hosszabb időt vesz igénybe, nem hasonlít az óramű folytonos
 325

mozgásához, de kisebb, hosszabb pihenések által van meg­

szakítva, amely pillanatokban ő is, miként ellenfele, védelemre
van szorítva.
Az uralkodó helyzetben levő támadónak vagy védőnek
még egy különös előnye van az áttekinthetőségből. Ez az
előny abban áll, hogy kikülönített részek nagy könnyűséggel
működhetnek. Mert ha az uralkodó helyzet előnyös az egészre,
úgy előnyös lesz az egyes részekre nézve is, következésképen
a kikülönített rész uralkodó helyzeténél fogva többet is meré­
szelhet, mint anélkül. Hogy az ily kikülönítésekkel mit nye­
rünk, az máshová tartozik.
Ha nekünk uralkodó helyzetünkön kívül egyéb földrajzi
előnyeink is vannak, ha az ellenség mozdulatai bizonyos körül­
mények folytán, például egy nagy folyam közelsége miatt kor­
látozva vannak, az ellenség nagyon hátrányos helyzetéből alig
fog menekülhetni. Nincs hadsereg, mely magát egy nagy folyó
völgyében tarthatná, ha a szegélyző magaslatot nem bírja.
Ilyeténképen a magaslat birtoka valóságos uralomra vezet­
het s ennek az elképzelésnek reálitása tagadható.
De ez nem akadályoz annak kijelentésében, hogy olyan
kifejezések, mint »uralkodó vidék«, »fedező állás«, »az ország
kulcspontja«, amennyiben a magasabbra szállás- és leszállás
természetére támaszkodnak, rendszerint tartalom nélküli üres
szólamok.
Az emberek a hadi kombinációk látszólagosan közönséges
dolgait fűszerezendő, az elméletnek ezen előkelő elemeit hin­
tették reájuk ; a tudós katonák kedvenc témái, az ifjonc
hadászok varázsvesszői voltak ezek a dolgok és sem ürességük,
sem pedig a tapasztalat ellenmondása nem volt képes meg­
győzni a szerzőket és olvasókat arról, hogy a Danaidák kiütött
fenekű hordójába töltik a vizet.
A feltételeket a tárggyal, az eszközt a kézzel cserélték
fel. Az ily vidék vagy állás puszta megszállását nagy erőkifej­
tésnek, szúrásnak, vágásnak vették és magát az állást vagy
vidéket valódi tényezőnek tekintették ; holott az előbbi csak a
karok felemelését jelenti, az utóbbi pedig csak puszta eszköz,
egy tulajdonság, melynek érvényesüléséhez egy bizonyos tárgy
kell, egy plusz vagy mínusz jel, amely után még a tényező teendő.
A szúrás, vágás, a tárgy, a tényező : a győztes ütközet lesz ;
csak ez számít, csak ezzel számolhatunk s ezt úgy könyvek
megbírálásánál, mint a tett mezején mindig szem előtt kell
tartanunk.
Már pedig, ha csak a győztes ütközetek száma és súlya
dönt, úgy világos, hogy ez esetben a szemben álló hadseregek
és vezérek viszonyai jöhetnek elsősorban tekintetbe s az a
szerep, melyet a vidék, a terep befolyása játszik, csak másod-
rangú lehet.
 HATODIK KÖNYV.

A védelem.
ELSŐ FEJEZET.

Támadás és védelem.

1. A védelem fogalma.
Mi a védelem ? Az ellenünk intézett lökés elhárítása !
Mi tehát a védelem ismertetőjele ? A lökés bevárása !
Minden cselekmény tehát, melynek meg van az az ismer­
tető jele, védőleges ; s egyedül ez az ismertetőjel különbözteti
meg a védelmet a támadástól. Minthogy azonban az abszolút
védelem a háború fogalmával ellenkezik, mivel ebben az eset­
ben csak az egyik fél viselne háborút, a háborúban csak
viszonylagos védelemről lehet szó s ezért az említett ismertető
jel is csak az összfogalomra vonatkozhatik, nem pedig az
egyes részekre.
Ezekből kifolyólag már védelmi jellege lesz :
a) ütközetünk, ha az ellenség rohamát, — b) csatánk, ha
az ellenség támadását, illetőleg megjelenését állásunk előtt,
— c) hadjáratunk, ha az ellenség megjelenését hadszínhelyünkön
bevárjuk.
Mindezekben az esetekben a »bevárás« és elhárításban rejlő
ismertetőjelek, mint mondtuk, csak az összfogalmakra vonat­
koznak s korántsem ellenkeznek a háború fogalmával, amennyi­
ben az ellenség szuronyrohamának, állásunk általános meg­
támadásának, avagy hadszínhelyünkre jöttének bevárásától
előnyöket reményiünk.
Ami a védőnek a háborúviseléstől elválaszthatlan táma­
dását illeti, ez, vagyis a visszlökés úgyszólván a védelem fő­
címe alatt folyik, más szóval az előretörés (offenzíva) a védő
állás, vagy hadszínhely fogalmán belül történik.
Ebből következik, hogy támadólagos csatát is vívhatunk
a védő hadjáratban, egy némely hadosztályunk támadőlagosan
is viselkedhetik a védőcsatában s végre támadólagos löve­
dékkel is eláraszthatjuk az állásunk ellen rohamot intéző
csapatot.
A hadviselés védőleges alakzata tehát nem közvetlen paizs,
hanem oly védelmi eszköz, mely ügyes csapásokból, lökésekből van
összeállítva.
 327

2. A védelem előnyei.
Mi a védelem célja ? Megtartani azt, ami van !
Valamit megtartani könnyebb, mint elnyerni ; követke­
zésképen a védelem, ha egyenlő eszközöket feltételezünk,
könnyebb, mint a támadás.
Vájjon mi teszi a »megtartás«, — »megőrzésre« irányuló
cselekedetet : a védelmet könnyűvé ?
Az, hogy azon idő, melyet a támadó fel nem használ, a
védő javára szolgál.
A védő ott is arat, ahol nem vetett. A hamis okoskodásból,
vagy félelemből, esetleg restségből elmaradt támadásból a védő
húz hasznot.
Ezen előny a hétéves háborúban nem egyszer mentette
meg a végveszélytől a porosz államot.
A védelemnek a fogalomból és célból eredő előnye bár­
mii ynemű védelem természetében feltalálható, amint azt a
társadalmi élet más ága is, de különösen a háborúval olyannyira
rokon spekuláció bizonyítja, amelyre nézve a latin közmondás
is azt tartja, hogy beati sunt possidentes.
Ezenkívül a védelemnek a háború természetéből kifolyó
másik előnye a »terep« eredményes kihasználásában áll.
Ezeket az általános fogalmakat előrebocsájtva a do]og érde­
mére térünk át.
A harcászat terén — mint említők — minden ütközet,
legyen az nagy, vagy kicsiny, védőleges, ha a kezdeményezést
az ellenfélnek átengedve, megjelenését arcvonalunk előtt be­
várjuk. Ettől a pillanattól kezdve azonban bármely támadó esz­
közzel szabadon élhetünk anélkül hogy a védelemnek előbb
említett azon előnyei, melyeket a »bevárás« és a »terep« nyúj­
tanak, számunkra veszendőbe mennének.
A most mondottak a hadászati védelemre is vonatkoznak,
csakhogy az »ütközetet« a »hadjárattal«, az »állást« a ^ a d ­
sz ín hellyel«s további fokozatban a »hadjáratot« a »háborúval«,
a »hadszín helyet« pedig az »egész országgal« kell felcserélnünk .
Hogy a védelem könnyebb, mint a támadás, már általános­
ságban kijelentettük ; de most már azt is mondjuk, hogy
a védelem nemcsak könnyebb, de erősebb (hathatósabb) alakzata
is a hadviselésnek, mint a támadás; mert míg a támadásnak
pozitív célja : a hódítás erős (tetemes) hadieszközöket követel,
addig a védelem nemleges (negatív) célja : a megtartása ilyesmit
nem kíván.
Axiómánknak, bár a dolog természetéből folyik és bár a
tapasztalat ezerszer igazolta, sok ellenese van és pedig néze­
tünk szerint azért, mert az írók a fogalmakat összezavarták.
Magától értetődik, hogy a hadviselésnek hathatósabb
alakzatát : a védelmet csak addig alkalmazzuk, ameddig gyön-
geségünk folytán nemleges célt tűztünk magunk elé s legott
félretesszük, ha elég erősek vagyunk, hogy a pozitív cél után
törekedjünk.
328

Ezt szem előtt tartva, mondhatjuk, hogy amennyiben a

védelem segélyével kivívott győzelem a szemközt levő erők
viszonyát rendszerint kedvezőbbé teszi, a legtermészetesebb
lesz a háborút a védelemmel kezdeni, a támadással pedig be­
fejezni. A háború fogalma ellen súlyosan vétkeznénk, ha a
hadjáratban mindvégig szenvedőlegesen viselkednénk. Más
szavakkal : az olyan háború, amelyben a győzelmet csak elhárí­
tásra, nem pedig visszlökésre fordítják, époly képtelenség, mint
az a csata, melyben mindvégig abszolút (tehát csakis szenvedő­
leges) védelmi rendszabályok fordulnak elő.
Azoknak, akik ezzel az általános tannal szemben számos
lefolyt háborúra hivatkoznak, ahol a szenvedőleges viselkedés
végső cél gyanánt szerepelt s a támadó visszhatás gondolata
meg sem fogamzott, azt feleljük, hogy mi általánosságban
beszéltünk s a felhozható példák oly különös eseteket képvisel­
nek, melyekben támadó visszlökést alkalmazni nem lehetett.
Nagy Frigyes például a hétéves háború utolsó három
évében hasonlóképen nem gondolt semminemű offenzívára.
Helyzete mindvégig a védelemre kényszerítette őt s csak helyes,
ha a hadvezér először azt teszi, ami a legszükségesebb.
De azért e példával nem lehet azt bizonyítani, hogy az
osztrákok ellen intézendő támadó visszhatás alapeszméje nem
lett volna helyén. Helyén lett volna, csak még ideje nem
érkezett el. Hogy ez az állításunk alapos, mutatja a békekötés.
Mi egyéb késztette volna az osztrákokat a békére, ha nem az a
gondolat, hogy ők a király lángesze ellen nem küzdhetnek ;
hogy ezentúl még nagyobb erőfeszítéssel kell majd küz-
deniök, ha újabb terület vesztes égbe nem akarnak belenyugodni.
És ki kételkedik abban, hogy Nagy Frigyes nem kísérli meg
az osztrákok legyőzését Csehországban és Morvaországban,
ha a svédek, oroszok és a birodalmi hadsereg nem veszik oly
annyira igénybe erejét ?
A védelem helyes fogalmát és a védelem határát ekként
megállapítván, még egyszer visszatérünk arra az állításunkra,
hogy a védelem a hadviselésnek hathatósabb alakzata, amiként ez
a védelem és támadás közelebbi összehasonlításából majd ki­
világlik. Most csak azt akarjuk bebizonyítani, hogy az ellen­
kező állítás a tapasztalattal és önmagával is ellenmondás­
ban van.
Azt kérdezzük, lenne-e ok a védő alakzat használatára,
melynek amúgy is csak nemleges célja van, ha a támadó alak­
zat erősebb, hathatósabb volna ?
Hiszen ebben az esetben mindenkinek támadni kellene s a
védelem »képtelenség« számba menne ! Ellenkezőleg azonban
csak természetes, ha a magasabb célt nagyobb áldozatokkal
vásároljuk meg.
Egyedül az akarhatja a magasabb célt, aki elég erősnek
érzi magát a gyenge alakzat használatára ; aki kisebb célt
tűzött maga elé, ezt csak azért tette, hogy az erősebb alakzat
előnyeit élvezhesse.
 32$

A tapasztalat szerint hallatlan dolog volna, hogy a gyen­

gébb hadsereg támadólagosan lépjen fel, az erősebb ellenfél
pedig védőlegesen viselkedjék ; s mert hallatlan dolog ez, be-
bizonyítottnak vesszük, hogy még azok a hadvezérek is, akik
határozottan támadó hajlamúak, a védelmet a hadviselés erő­
sebb alakzatának tekintik.

MÁSODIK FEJEZET.

Miként viszonylik a harcászati támadás és védelem

egymáshoz ?

Mindenekelőtt azokat a körülményeket kell tekintetbe ven­

nünk, melyek az ütközetben a győzelmet elősegítik.
A túlsúlyról, a bátorságról, gyakorlottságról és a had­
seregnek egyéb tulajdonságairól nem beszélhetünk, mert ezek
rendszerint oly tényezőktől függnek, melyek az általunk tá r­
gyalt hadművészet keretén kívül esnek, de máskülönben is
úgy a támadásnál, mint védelemnél teljesen azonos hatást
mutatnak fel. Sőt még az általános számbeli túlsúlyról sem lehet
szó, mert hiszen ez is adott dolog s a hadvezéreknek nem áll
hatalmában rajta változtatni ; de egyébként is a támadáshoz
és védelemhez különös vonatkozásban nem áll.
A mondottakon kívül a győzelem tényezőiként csak három
dolog szerepel és pedig : a meglépés, a vidékben (a terepben}
rejlő előny, a több oldalról történő megrolnanás.
A meglépés hatása akkor nyilvánul, ha valamely ponton
több erőt alkalmazunk, mint amennyire az ellenség számított..
A mennyiségnek, a számnak ez a túlsúlya nagyon különbözik
az általános túlsúlytól. Az előbb említett viszonylagos túlsúly
elérése a hadművészet legszebb, legfontosabb feladata.
Hogy a vidék (terep) előnye a győzelmet miként segíti
elő, eléggé ismeretes s csak azt az egyet jegyezzük meg, hogy
itten nemcsak a támadó előnyomulásában nehezítő akadályok­
ról, például : meredek, magas hegyekről, mocsaras patakokról,
sövényekről stb. van szó, hanem a védelmet közvetlenül segítő
terepfedezékekről is. A helyet jól ismerő félnek még az egy­
hangú vidék is nyújthat fedezetet.
A nagyobb- vagy kisebbszabású harcászati megkerül és r
vagyis : a »több oldalról történő megrohanás« hatását a puskák
és ágyúk központosított tüze és az elvágatástól való félelem
idézik elő.
Nézzük most, hogy a győzelem e tényezői a támadásnak
vagy védelemnek kedveznek-e ?
Részünkről azt állítjuk és be is bizonyítjuk, hogy a támadd
csak ritkán lepheti meg, csak ritkán rohanhatja meg több oldal­
ról az ellenfelet, a terep előnyeit pedig épenséggel nem zsák­
mányolhatja ki ; holott a védő nagymértékben élhet a j>meg­
330

lépés«-sel és a több oldalról történő megrohanással, a terep

előnyeit pedig kizárólagosan élvezi.
A támadó csak az egésszel (oszthatlan fogalomnak véve),
tehát csak egyszer képes az egészet meglepni, holott a védő
az ütközet folyamában megrohanásának erejével és alakzatá­
val minduntalan és különféleképen részesítheti meglepetés­
ben ellenfelét.
A támadó az egésszel (a hadsereggel) az egészet (az ellen­
séges hadsereget) nagy könnyűséggel bekerítheti, sőt el is vág­
hatja visszavonuló vonalát, mert ő mozgásban van, a védő
pedig áll, de már az ütközetben (és ez a fődolog) a védő az,
aki könnyebben ronthat több oldalról az ellenfélre, mivel mint
mondtuk, kiváltképen ő van képesítve megrohanásának erejével
és alakzatával meglépéseket előidézni.
A védő azért lepheti meg könnyen a támadót, mert fedet­
ten állva és úgyszólván az utolsó pillanatig látatlanul maradva,
az ellenséget menetelése alatt könnyűszerrel megfigyelheti.
Mióta a védelem helyesen történik, azóta a megfigyelés már
divatját múlta, azaz egyszerűen lehetetlenné lett. A megfigyelést
immár csak ritkán alkalmazzák s csak ritkán jár eredménnyel.
Végtelen nagy előny rejlik abban, hogy felállításunk helyét
szabadon választhatjuk s még az ütközet előtt teljesen meg­
ismerhetjük ; végtelen egyszerű tétel az, hogy a vidékkel ismerős
és ott lesállást foglalt védő a támadót könnyebben meglepheti,
mint viszont.
S ha mindamellett még most is az a nézet uralkodik,
hogy az elfogadott csata már félig vesztve van, ez onnan jön,
mert az emberek azt a védelmet tartják szem előtt, mely a XIX.
század elején, de részben a 7 éves háborúban is dívott, amikor
ugyanis a tereptől egyebet nem kívántak, mint azt, hogy az
arc vonalban meredek lejtése legyen; amely időszakban a vékony
felállítás és az oldalak mozdulatlansága tehetetlenné tette a
hadsereget s a védő csak azon igyekezett, hogy a támasztékot
nyújtó terepen — akár egy hímzőkereten — kifeszített had­
sereg rést ne kapjon. Akkoriban helyén volt e védelem, mert
a megszállott terep minden egyes pontjának közvetlen értéke
lévén, közvetlenül volt védelmezendő s amennyiben ily viszo­
nyok mellett a csata folyamában mozdulatokat tenni nem volt
szabad, meglepetésekről sem lehetett szó.
A mai védelem immár ellentéte az akkori védelemnek.
A védelem kicsinylése tehát — mint már említettük —-
abban keresendő, hogy az emberek a múlt időkben helyén levő,
de az újabb korban magát túlélt védelmet tartják szem előtt.
Vessünk egy pillantást az újabb hadművészet fejlődésére és
látni fogjuk, hogy a támadás és védelem versenyében, nagy
küzdelem után elvégre is a védelem Ion győztes.
A 30 éves és a spanyol örökösödési háborúk csatáiban a
hadsereg felvonulását és felállítását tekintik fődolognak s az
ütközet vagy csataterv leglényegesebb részének tekintik.
E körülmény foljdán az, aki felállítását és fejlődését
 331

hamarább befejezi, vagyis a védő nagy előnyben van a másik

felett. A csapatok mozgékonyságának fejlesztésével azonban a
védő imént jelzett előnye megszűnik s a támadás felülkerül. A
támadó mozgékonyságát ellensúlyozandó, a védő most folyók,
mély völgybevágások mögött vagy magaslatokon keres oltalmat
s így a túlsúlyt visszanyeri s mindaddig meg is tartja, míg a
támadó a csapatok mozgékonyságát és ügyességét annyira nem
emeli, hogy az átszegdelt terepre is merészkedik és megosztott
oszlopokkal támadja, vagyis megkerüli a védő ellenfélt. Erre
a védő — és eleintén sikerrel — a nagy kiterjedésű (vékony)
felállításhoz folyamodik ; ámde a támadónak is van ellenszere
s az a gondolat ébred benne, hogy hadseregét egy pár ponton
tömöríti s a vékony felállítást keresztültöri. Ekként a támadó
már harmadízben jut túlsúlyhoz és a védőnek újabb védelmi
eszközökről kell gondoskodnia. A helyes eszközöket az utolsó
háborúban meg is találja. Csapatait nagy tömegekben, több­
nyire fejlődtetés nélkül és ahol lehet fedezve, készültségi álla­
potban együtt tart ja, hogy a majdan fejlődő támadó rendszabá­
lyait ellensúlyozhassa.
Ez az eljárás a szenvedőleges védelmet egészen ki nem
zárja ; hiszen az abban rejlő előny oly kézzelfogható, hogy a
hadjáratban számtalanszor veszik igénybe ; csakhogy a szenve­
dőleges védelem többé már nem a fődolog.
Ha a jövőben a támadó valamely újabb szabású segédesz­
közt találna fel, ami a mostani eszközök egyszerűsége s belső
szükségszerűsége mellett alig képzelhető, úgy a védőnek ismét
változtatni kellene eljárását . A vidék (a terep) segélyére azonban
mindenkor fog számíthatni s mivel a vidék s terep sajátlagos-
ságaikkal most inkább, mint valaha, erősen befolyásolják a
háború cselekményeit, a védő fölénye a támadó felett általá­
nosságban biztosítottnak látszik.

HARMADIK FEJEZET.

Miként viszonylik a hadászati támadás és védelem

egymáshoz?
Megint csak azzal a kérdéssel állunk elő : mely főtényezők­
nek köszönhető a siker.
Mielőtt erre megfelelnénk, meg kell jegyeznünk, hogy a
hadászat, mint már említettük, »győzelmet«nem ismer. A hadá­
szati siker egyrészt a harcászati győzelem kedvező előkészíté­
sében, másrészt pedig a kivívott győzelem célszerű felhaszná­
lásában rejlik. Minél jobban készíti elő a győzelmet, minél több
eseményt képes a nyert csata után mint ennek folyományát
terveibe felölelni, minél több romot ragad magához abból az épü­
letből, melynek alapját a győztes csata megingatta, minél töb­
bet hord össze abból, amit a csata egyenként és nagy nehezen
lekaszált, annál nagyszerűbb lesz a hadászat eredménye.
332

A hadászati siker főtényezői a következők :

1. A vidék előnye.
2. A meglépés, és pedig a) okozva a tulajdonképeni meg-
rohanással, vagy pedig b) olyat énképen, hogy bizonyos pontokon
több csapatot összpontosítunk, mint amennyit az ellenség
gondolt.
3. A több oldalról történő megrohanás.
4. Támogatás a hadszínhely érődéi részéről, továbbá a
hadszínhely segédforrásainak felhasználása.
5. A nép segélynyújtó közreműködése.
6. Hatalmas erkölcsi erők igénybevétele.
Egyformán szegődnek-e ezek a tényezők a támadó és védő
szolgálatába ?
Lássuk !
1-hez. A vidék előnyét csak a védő élvezi.
2. a^-hoz. A hadászati, valamint harcászati rajtaütéssel a
támadó a dolog természetéből kifolyólag könnyebben élhet.
Ámde a hadászati rajtaütés, mely végtelenül erősebben hat,
mint a harcászati, — mert míg az utóbbival döntő és nagy
győzelmet ritkán aratunk, addig az előbbivel az egész háborút
egy csapással befejezhetjük — az ellenség részéről nagy, hatá­
rozott és ritka mulasztásokat és hibákat tételez fel, minélfogva mint
kivételes eszköz számításba alig jöhet.
2. ó^-hez. Az ellenségnek meglépése azáltal, hogy nagy
erőket alkalmazunk bizonyos pontokon, sok tekintetben hasonlít
a harcászati meglepetéshez.
Ha a védőt arra lehetne szorítani, hogy hadszínhelyének
több bejáró pontjára helyezze el erejét, a támadó tagadhatat­
lanul abban az előnyben volna, hogy egyesült erővel rohanhatná
meg az elvált részeket. De az újabb védőművészet e téren is
más elveket hozott be.
A védelemnek nincsen oka az erőket szétválasztani, ha­
csak nem kell attól tartania, hogy a támadó egy szabadon hagyott
úton haladva, egy jelentékeny raktárt, egy védelemre be nem
rendezett erősséget ejthet birtokába, vagy pedig a fővárost
szállhatja meg ; továbbá, ha nem kell a végből az ellenféllel
az utóbbi által választott úton szembeszállania, hogy vissza­
vonuló útja el ne vágassák ; mert ha el is tekintünk attól, hogyha
támadó rendszerint abban a megtisztelésben részesít bennünket,
hogy állásunkban felkeres, mindig elég idő áll rendelkezésünkre,
hogy egész hadseregünkkel menjünk elébe. Ellenben, ha főkép
az élelmezés miatt a támadó nyomul megoszlotton előre, a
védőnek nyilvánvalóan megvan az a határozott előnye, hogy
összpontosított erővel ronthat az ellenfél részleges erejére.
3-hoz. A hadszínhely hátára és oldalára irányított hadá­
szati oldal- és háttámadások a harcászatitól nagyon különböz­
nek, amennyiben :
a) a tűznek, kereszttűznek kettős hatása elesik , mivel a
hadszínhely egyik végétől a másikig lőni nem lehet ;
b) a megkerült kevésbé fél attól, hogy visszavonulási
 333

vonalától elvágatik, mivel nagy területeket nem lehet úgy

elzárni, mint a harcászatban a kicsinyeket ;
c) a nagy területek felett uralkodó hadászatban belső
vagyis a rövidebb vonal hatása fokozottabb s e hatás a több
oldalról történő megrohanások ellensúlyozására kiválóan
alkalmas ;
4. az összekötő vonalak puszta megszakítása iránti érzé­
kenység a hadászatban új elvként lép fel.
Ezeket előrebocsátva kijelentjük, hogy a hadászati meg­
kerülést, vagyis a több oldalról történő megrohanást a dolog
természeténél fogva rendesen csak az alkalmazhatja, aki kez­
deményez : tehát a támadó ; holott a védő nem úgy, mint a
harcászat terén, a cselekmény menete közben az átkarol ót
ismét átkarolni nem képes, mivel csapatját a kellő mélységbe
és kellően takarva nem tagolhatja.
De mit használ a támadónak az átkarolás könnyűsége,
ha ez a harcászati átkarolás előnyeivel nem rendelkezik ?
Hiszen a hadászati megkerülést sohasem állították volna
fel a győzelem elveként, ha hatását az összekötő vona­
lakra nem kellene némelykor tekintetbe venni. Némelykor,
mondjuk, mert ez a tényező a háború első pülanatában, vagyis
amidőn támadó és védő legelőször találkoznak egymással, rit­
kán fog hatni ; súlyos következményeket csak akkor fog ered­
ményezni, ha a támadó az ellenséges országban lassanként a
védő szerepére szorul és összekötő vonalai gyöngülvén, a
támadóvá vált védő ellenfelének ezt a gyöngéjét kizsákmányol­
hatja.
Világos tehát, hogy a több oldalról intézhető megrohanás
általában véve a támadó előnyeként nem fogadható el, mert
azt a védelem magasabb körülményeiből merítik.
4-hez. A negyedik elvet : a hadszínhely segélyét termé­
szetesen csak a védő élvezi, mert összeköttetésben marad
váraival, segédforrásaival és kikülönítésekre, sok áldozatot
követelő menetekre nincs szüksége, holott a támadó, aki a
háború megkezdésével elhagyja hadszínhelyét, nemcsak nél­
külözi várait, raktárait, de ereje úgy a szükséges kikülönítések,
mint a menet fáradalmak következtében mindinkább fogy.
A 3. és 4. alatt említett eszközök hatását az 1812. háború
nagyítóüveggel adja vissza.
500.000 katona lépte át a Njement, de csak 120.000 vív­
hatta a borodinói csatát és még kevesebben juthattak Mosz­
kvába.
Állíthatjuk, hogy e borzasztó kísérlet megsemmisítő hatása
oly nagy volt, hogy az oroszok, még ha a háború folyamán
nem is mentek volna át támadásba, egy újabbi betöréstől
hosszú időn keresztül mentek maradnak. Igaz ugyan, hogy
Svédország kivételével más európai államban oly viszonyok
nem találhatók, mint Oroszországban, de a hatásos elv minden­
hol azonos marad s csak erejének nagyságában mutat fel különb­
ségeket.
334

5- höz. Az ötödik elvre, a nép közreműködésére — mely

alatt főképen a népfelkelés működését, a lakosság jó indulatát
és anyagi támogatását értjük — leginkább a védő számíthat,
mert a védelem rendszerint a saját területen folyik.
Ha már most szem előtt tartjuk, hogy a 4. és 5. elv csak
az otthon folyó védelmet erősíti, míg az ellenséges országba
átültetett és támadó műveletekbe bonyolított védelmet cserben
hagyja és ha szem előtt tartjuk azt is, hogy amiként a védelem
nem állhat pusztán szenvedőleges viselkedésből, azonképen
a támadás sem lehet csak tevőleges elemekből alkotva, hanem
védőelemekkel is kell rendelkeznie, úgy azt mondhatjuk, hogy
a támadásban lakozó védőelemek a támadás általános, sőt
főhátrányának tekinthetők.
E kijelentés épen nem szofiztikus és amint a haditervről
szóló könyvünkben látni fogjuk, a hadászati támadás tervezeté­
nél a támadást követő védelemre nagy figyelmet kell fordítani.
6- hoz. A háború elemében erjesztő anyagként ható erkölcsi
tényezők a védelem szolgálatában épúgy képzelhetők, mint a
támadás oldalán. Ezt azért mondjuk, mert irányadóknak nem
tekinthetjük a támadásnak kedvező azokat a tényezőket, me­
lyek mint például az ellenségnél keletkezett zavar és ijedség,
rendesen csak a döntő csapás után állanak be.
Ezek után azt hisszük, hogy beigazoltuk tételünket, amely
szerint a védelem erősebb hadalakzat, mint a támadás. Most
még csak egy figyelmen kívül maradt csekély tényezőről kell
megemlékeznünk, melyet bátorságnak, a fölény érzetének
neveznek s mely azon tudatból ered, hogy a támadófélhez
tartozunk.
Tagadhatatlan, hogy ez az érzet erőnket növelheti, csak­
hogy ezt vajmi hamar leteperi az az erősebb általánosabb érzés,
melyet a győzelem, vagy vereség, a hadvezér tehetsége vagy
képtelensége idéz elő.

NEGYEDIK FEJEZET.

A támadásnak központosul*), a védelemnek központfutó

hatásáról.
Valahányszor szó van a csapatok támadásáról és védel­
méről, a címben jelzett fogalmak, alakzatok oly gyakran álla­
nak elő, hogy azokat úgy a gyakorlatban, mint elméletben a
támadás, illetőleg a védelem elválaszthatja n alakzatának
tekintjük. De mivel a legcsekélyebb megfontolás arról győződtet
meg bennünket, hogy egy nagy tévedéssel állunk szemben, e
tárgyakat már most vesszük boncolás alá, hogy felőlük tiszta
fogalmat alkotva, a támadás és a védelem viszonyainak további
szemléleténél tőlük eltekinthessünk, nehogy látszólagos előnyük
és hátrányuk szüntelenül zavarjon bennünket.
A fenti képzeteket tehát ez alkalommal egész elvontan
 335

szemléljük és a bennük lakó fogalmakat tiszta magként hámoz-

zuk ki, fenntartva magunknak, hogy későbben rámutathassunk
a támadásra és védelemre gyakorolt hatásukra is.
A védőt úgy hadászatilag, mint harcászatilag váró, tehát
álló helyzetben, a támadót pedig a védő álló helyzetére vonat­
kozólag mozgásban levőnek képzeljük.
Ebből szükségképen az következnék, hogy abban az időben,
amidőn a támadó mozog, a védő pedig áll, az átkarolás és
körülzárolás a támadó kénye-kedvétől függ.
Nagy előny lenne, ha a támadó tetszés szerint köz­
pontilag vagy nem, aszerint, amint a központosulás előnnyel
vagy hátránnyal jár, közelíthetné meg ellenfelét. Csakhogy a
támadó mozdulatok alakját a hadászatban mindenkor nem lehet
szabadon választani. Mert a védő, aki szárnyait harcászatilag
majdnem sohasem támaszthatja abszolúte biztosító terep­
tárgyakra, azt hadászatilag gyakorta teheti, ha az egyenesen
húzódó védelmi vonal tengertől tengerig, vagy semleges terü­
lettől semleges területig terjed. Ebben az esetben pedig a hadá­
szati támadás nem lehet központosuló s a támadás alakzatá­
nak szabad választása elesik. Még kellemetlenebb ül korlátozódik
a szabad választás akkor, ha a támadó csak központilag nyo­
mulhat előre. Oroszország például csak központilag, vagyis
átkarolólag, tehát oszlott (nem egyesült) erővel támadhatja meg
Németországot.
Ha már most bebizonyíthatjuk, hogy a központosuló
alakzat az erők hatását tekintve a legtöbb esetben gyengébb,
mint más alakzat, úgy bebizonyítottnak vehető az is, hogy a
szabad választásban rejlő előny megsemmisül s a támadó sok
esetben kénytelen a gyengébb alakzatot használni.
Bizonyításunkhoz szükséges, hogy a szóban levő alakzatok
harcászati és hadászati hatását vegyük szemügyre.
Az erőknek a kerülőkről a középpont felé haladó irányá­
nál nagy előnynek tekintették, hogy a csapatok előnyomulás
közben mindjobban egyesülnek ; az egyesülés tény, de ebben
semmi előnyt sem találhatunk, mert a másik fél szintén egyesül.
Van azonban egy másik és igazi előnye a központosulás­
nak s ez az, hogy az erők hatásukat egy közös pont ellenében
fejtik ki, holott a központtól távolodó erőknél ez nem történik.
Miben nyilvánul a központosulásnak a közös pont ellené­
ben kifejtett hatása ?
Hogy erre a kérdésre megfelelhessünk, a harcászatot a
hadászattól meg kell különböztetnünk.
A központi hatás harcászati előnyeit, mivel az elemzésben
túlmesszire menni nem akarunk, a következőkben foglaljuk
össze :
1. Egy bizonyos pontra közeledve, innentúl a tűznek két­
szeres vagy legalább fokozott hatása lesz.
2. Egy és ugyanazt a védőt egyszerre több oldalról lehet
megtámadni.
3. A visszavonulás elvágható.
336

A központi hatásnak ezeket a harcászati előnyeit a hadá­

szati térre átvíve a következőket találjuk :
1. A tűz hatásának a hadászatban nem volt szerepe, de
ehelyett az alap megingatásának van súlya, amennyiben minden
hadsereg többé-kevésbé fájdalmasan fogja megérezni a hozzá
közelebb vagy tőle messzebb levő ellenség győzelmét.
2. Ugyanannak a védőnek több oldalról való megtámadása
annál nagyobb hatást mutat fel, minél gyöngébb a megtámadott
fél, minél inkább közeledik a végső határhoz : az egyes küz­
dőkhöz. Egy hadsereg több oldal felé sikeresen védheti magát,
egy hadosztály már kevésbé, egy zászlóalj csak akkor, ha
négyszögben áll fel, az egyes ember épenséggel nem.
Ezért a nagy tömegekkel, tágas térségekkel és hosszú
időkkel működő hadászatban a több oldalról történő (hadászati)
támadásnak más következményei lesznek, mint a harcászati
megkerülésnek.
3. A visszavonulás elvágása hadászatilag is kepzeJhető,
de az nyilvánvalóan nehezebb, mivel a nagy térségeket jól
elzárni nem lehet.
Ezekből egész világos, hogy az erők központosulása előnyös,
mivel az »a« ellen kifejtett hatás egyszersmind »b« ellen is
irányul anélkül, hogy az »a« ellenében kifejtett hatás gyön­
gülne és viszont ; tehát az egész hatás valamivel több, mint
a + b és ez az előny úgy a hadászatban, mint a harcászatban
más -másképen nyilván ul.
A központosulásnak ezekkel az előnyeivel szemben a köz­
ponttól való távolodásnak az a kettős előnye van, hogy a
hadsereg részei közel vannak egymáshoz és a belső vonalon
mozognak, működnek.
Hogy ez a körülmény a központfutó erejét hatványozza és
hogy a támadónak, hacsak nem igen erős, nem szabad magát
ennek a hátránynak kitenni, bővebb fejtegetésre nem szorul.
Ha a védő már addig a pontig jutott, hogy a mozgás elvét
érvényesítse (ama mozgás elvét, mely ugyan a támadóénál
későbben kezdődik, de még mindig elég korán, hogy a der­
mesztő szenvedőlegesség békóit összetörje), úgy a részek szoros
együttléte és a mozgadozás a belső vonalon többnyire könnyeb­
ben idézi elő a győzelmet, mint a támadás köz pontos uló alak­
zata. Már pedig a győzelemnek kell a sikert megelőznie ; a
visszavonulás elvágására csakis a győzelem után gondolhatunk.
Röviden : itten is hasonló viszonyt látunk, amilyent álta­
lában a támadás és védelem között észlelünk : a központ felé
törekvő alakzat fényes eredményre vezethet, a központtól
távolodó alakzat biztosabb eredményt ígér ; amaz a gyöngébb :
tevőleges céllal, emez az erősebb : nemleges céllal. Ezzel az utolsó
kijelentéssel egyszersmind azt is mondtuk, hogy a két alakzat
egymást ellensúlyozza.
Ha ehhez a fejtegetésünkhöz még hozzátesszük, hogy a
védelem, mely nem mindenhol szenvedőleges, sokszor van abban
a, helyzetben, hogy központi hatást fejtsen ki, nem fogja senki
 337

sem állítani, hogy a központi hatás a hadászati támadásnak

a védelem felett általános fölényt biztosít és megszabadul­
nak a helytelen elképzelésnek ítéletünkre gyakorolt káros
befolyásától.
Mindeddig a hadászatot és harcászatot közösen érintő
dolgokról beszé tünk ; most azonban egy fe ette fontos és
kizáró agosan a hadászatot érdeklő pontról fogunk megemlé­
kezni.
A belső vonal értéke a hadművelet színhelyének terüle­
tével emelkedik. A belső vonalon való mozgás kis kerület mel
lett csak kevés időnyerést eredményez ; de több napi járásnyi
sugárnál már 100—200 kilométernyi időnyerés mutatkozik.
Az időnyerés pedig felette fontos hadászati tényező, mert
ez a belső vonalon működőt arra kényszeríti, hogy egyesült erő­
vel az ellenséges részeket bizonyos egymásutánban tönkre­
tegye.
Ezenkívül még egy másik hadászati előnye van a belső
vonalon mozgónak. Nevezetesen : míg a harcászatban, ahol
a mozdulatok úgyszólván az ellenség szeme láttára történnek,
a kerüléken álló, a védelmező mozdulatait rendesen hamarabb
veheti észre, addig a hadászatban a nagy térségek miatt ez
nem történhetvén meg, a védő műveletei sokáig maradnak titok­
ban, ami — mint könnyen belátható — végtelen előnnyel jár.
Ezzel egyelőre befejeztük szemléletünket a központ felé
törekvő és a központtól futó erők hatásáról, nemkülönben
arról a viszonyról, melyben ezek az erők a támadáshoz és vé­
delemhez állanak. Fenntartjuk azonban magunknak, hogy e tá r­
gyakra alkalomadtán visszatérhessünk.

ÖTÖDIK FEJEZET.

A hadászati védelem jelleme.

Már említettük, hogy a gyengébb fé l: a védő a hadviselés
erősebb alakzatához : a védelemhez azért folyamodik, hogy
azzal a győzelmet, illetőleg a túlsúlyt az ellenség felett meg­
szerezve, a háború tevőleges célját elősegítő támadásra mehessen
át. Mert támadásra kell át mennie a védőnek még akkor is,
ha a háború célja csak a »status quo« fenntartása volna, mert
a támadás egyszerű visszautasítása a háború fogalmával ellen­
kezik, mert a háború szenvedőleges tűrést nem jelenthet.
Ha a védelem segélyével jelentékeny előnyt vívtunk ki,
félre kell azt tennünk és a kivívott előny oltalma alatt vissz-
lökéssel kell élnünk, hacsak nem akarjuk magunkat a biztos
pusztulásnak kitenni. Az észszerűség parancsolóan megkívánja,
hogy a vasat addig verjük, míg meleg és a nyert fölényt arra
használjuk, hogy egy második támadást megelőzzünk.
Hogy a visszhatás hogyan, mikor és hol történjék, sok
befolyásoló körülménytől függ, melyeket alkalmilag fogunk
338

fejtegetni. Itt csak amellett a kijelentés mellett állunk meg,,

hogy a visszlökésre való átmenet a védelem elvének, a védelem
lényeges alkatrészének tekintendő és hogy nagy hiba történt
ott, ahol a védelmi alakzattal kivívott győzelmet a hadi ház­
tartásban támadó módon igénybe nem vették, ahol a védelem
nyújtotta győzelmet úgyszólván felhasználatlanul elszáradni,,
kárba veszni engedték.
A gyors, erélyes átmenet a támadásra — a megtorlásnak
villámként cikázó fegyvere — a védelem legfényesebb pontja.
Aki erre nem gondol, vagyis aki e pontot a védelem keretébe
nem illeszti be, az sohasem foghatja fel a védelem fölényétr
az mindig csak az egyoldalú támadás által szétrombolt ellensé­
ges eszközöket, az egyoldalú támadás által magunknak szerzett
hatalmi eszközöket látja lelki szemei előtt és elfelejti, hogy
az ellenséges eszközöket szétrombolni, hatalmi eszközöket
megnyerni nem a csomósít ás, de csak a csomó felbontásának
műveleténél lehet. De egyszersmind erősen téved abban is,
ha a támadás alatt mindenkor rajtaütést ért és következés­
képen a védelmet egy szükséges rossznak képzeli.
Annyi kétségtelen, hogy a hódító hamarabb hatá­
rozza el magát a háborúra, mint a mit sem sejtő védő ; s ha
az előbbi rendszabályait titokban tudja tartani, az utóbbit
meg is lepheti. De hiszen ennek, mint a háborútól teljesen
idegenszerűnek, nem szabadna megtörténnie. A háború inkább
a védő, mint a hódító akaratából folyik, mert a betörést s vele
együtt a háborút csak védelem idézi elő ! A hódító mindig békés
(legalább Napóleon ezt állította magáról) és szívesen nyomulna
vérontás nélkül országunkba, de mi vagyunk azok, akik ezt
nem engedjük s mi folyamodunk a háborúhoz, minekünk kell
tehát azt előkészíteni. Vagyis más szavakkal : a hadművészet­
eivé szerint a gyengéknek, a védelemnek alávetetteknek mindig
készen kell államok, hogy egy rajtaütés áldozatául ne essenek.
A korai megjelenés a hadszínhelyen egyébként a legtöbb
esetben nem a támadó vagy védelmi szándéktól, de egészen
más dolgoktól függ. A támadó vagy védelmi szándék rendszerint
nem ok, de okozat. Aki hamarabb lesz harckész, támadni fog,,
ha a rajtaütés előnye nagyon kecsegtető és az, áld későbben
helyezkedik harckész állapotba, hátrányos helyzetét csak a
védelemmel képes némileg ellensúlyozni.
És ezért mi tényleg a támadás előnyének tekintjük,
hogy a korai harckészültséget ilyen szépen kihasználhatja ;
csakhogy megjegyezzük, hogy a támadás ezt az általános elő­
nyét minden egyes esetben nem érvényesítheti.
A mondottakat összegezve, mi az igazi védelmet a rendel­
kezésre álló eszközök teljes előkészítésével, hadratermett had­
sereggel, oly vezérrel, aki zavarbaejtő bizonytalanságból eredő
félelmet nem ismer, de higgadtan, szabad elhatározásból várja
be az ellenfélt, ostromlástól meg nem ijedő várakkal, az ellen­
ségtől nem reszkető néppel vívandónak képzeljük. Ily tényezők
mellett a védelem nem fog mostoha szerepet játszani a tárna-
 339

dással szemben, s ez utóbbi nem fog oly könnyűnek és csal­

hatatlannak látszani, mint azok előtt, akik a támadást csak
bátorsággal, erős akarattal és mozgással, a védelmet pedig a
tehetetlenséggel és bénulással azonosítják.

HATODIK FEJEZET.

A védő eszközök terjedelme.

Ennek a könyvnek második és harmadik fejezetében már
rámutattunk arra, hogy a védelemnek természetes túlsúlya van a
támadás felett, vagyis hogy csak a védelem használja fel a vidék
előnyét, a meglépés elemét, a többi oldalról történő megroha-
nást, a hadszínhely és a nép segélyét, a nagy erkölcsi erőket,
szóval : azokat a tényez őket, melyek a haderő abszolút erején és
értékén kívül a hadászati és harcászati sikerre nézve döntők
szoktak lenni.
Vessünk most egy pillantást a védelem épületének úgy­
szólván oszloprendszerét alkotó ez eszközök terjedelmére,
vagyis belső erejére.
1. A honvédség. Az újabb időben az országon kívül táma­
dásra is alkalmaztatott s nem tagadható, hogy szervezete némely
országban, például Poroszországban olyan, hogy a hadseregnek
majdnem egyenértékű része, következésképen nem pusztán
a védelem szolgálatában áll.
Ámde nem szabad elfelednünk, hogy a honvédség erélyes
alkalmazása az 1813., 1814. és 1815-iki védelmi háborúkból
származik és a legkevesebb államban van oly szervezete, mint
Poroszországban ; ha pedig szervezete csak némileg is hiányos,
akkor szükségképen inkább a védelem, mint támadás körül
használható. És mi részünkről tényleg azt tartjuk, hogy
amennyiben a honvédség fogalmában ama gondolat rejlik,
hogy a háborúban a nép zöme többé-kevésbé önkéntesen segítse
fizikai erejével, gazdagságával, érzületével a hadsereget : elté­
vesztett dolog volna, ha a honvédség intézményének szervezete
ettől eltérne, mert ebben az esetben más elnevezés alatt köze­
lednék az álló hadsereg intézményéhez, átvenné ennek elő­
nyeit, de másrészről elvesztené a tulajdonképeni honvédségnek
azt az előnyét, hogy úgy a mennyiséget, mint a szellemet és
érzületet nagymértékben fokozni lehetne.
Az általunk értelmezett honvédség lényege és a védelem
fogalma között fennálló közeli rokonságot semmiképen sem
lehet félreismerni ; tehát azt sem, hogy az ilyen honvédség
inkább a védelemhez tartozik, mint a támadáshoz s hogy igazi
erejét csak a védelemnél mutatja fel.1
1 A mai (az 1870/71. francia-német háború utáni időben) had­
seregszervezet lényegesen különbözik a század elején dívott hadsereg­
szervezettől. Ma majdnem minden államban az általános védkötelezett-
ség elvén építik fel a hadseregeket ; a katonák fegyver alatt 2—3 évig
340

2. Erődök. A támadó érődéi közül csakis a határszél köze­

lében levők jöhetnek számításba ; ezeknek közreműködése
pedig gyenge ; ellenben a védő várai közül, ha nem is mind,
de igen sok tevékeny és emellett jelentékeny szerepet
játszik.
Az olyan vár, mely az ellenséget ostromlásra kényszeríti
s amely az ostromlást ki is állja, mindenesetre többet nyom a
háború mérlegében, mint az olyan, amely ellenséges erőket
le nem köt s nem emészt fel.
3. A nép. Míg a hadszínhely egyes lakója a háború menetére
a legtöbb esetben époly észrevehetlen befolyást gyakorol,
akár az esőcsepp a nagy folyamra, addig az összes lakók be­
folyása, tehát az összbefolyás, akkor is érezhető, ha az nem a
népfelkelés alakjában mutatkozik.
A magunk országában minden dolog könnyebben megy, fel­
téve, hogy a lakosság nem viseltetik a kormány iránt ellenséges
érzülettel ; ellenben az ellenségnek teendő szolgálmányok,
akár kicsinyek, akár nagyok, az erőszak kényszere alatt tör­
ténnek ; az erőszak alkalmazása pedig sok erőt s fáradságot
kíván. A védő szükségleteit rendesen símán, akadálytalanul
szerzi be, mert a lakósság, ha nem is nyújtja önkéntesen
a kívánt dolgokat , mint a nagy lelkesedés idejében, a felszólítás­
nak eleget tesz részint a megszokott polgári engedelmesség­
ből, mely második természetévé vált, részint pedig félelemből,
melynek indító oka azonban korántsem a hadseregben, de egyéb
messze fekvő körülményekben rejlik. Ezenkívül számíthat a
védelem a népnek önkéntes és valódi ragaszkodásából származó
oly közreműködésre, mely amellett, hogy jelentékeny, áldoza­
tokat nem követel.
E tekintetben csak egy nagyfontosságú szolgálatot eme­
lünk ki. Ez a hírszerzés, mely alatt nem a kémek által szolgál­
tatott tudósításokat értjük, hanem ellenkezőleg azt a szolgálatot ,
melyet a védővel egyetértésben levő nép azzal tehet, hogy
az ellenséges hadsereget mindenkor és minden irányban bizony­
talanságban hagyja.
És ha ezekről az általános, soha el nem maradó körülmé­
nyekről a különösökre térünk át, vagyis olyanokra, amidőn
a nép maga is részt vesz a küzdelemben, sőt esetleg azokban a
főtevékenységet fejti ki, mint például Spanyolországban, nem­
csak fokozott népsegélyhez, de egy jó tényezőhöz :
4. a fegyveres néphez, a népfelkeléshez jutunk, mely a véde­
lemnek egy sajátos eszköze.
szolgálnak és legnagyobb részt egyforma kiképeztetésben részesülnek ;
egyforma szellem lengi át úgy azokat, akik az első vonalban tesznek
szolgálatot, mint azokat, akik korosabb voltuk folytán a második
és harmadik vonalhoz tartoznak. És ha még hozzátesszük, hogy
a mostani időkben az igazi háborúk és pedig úgy a támadó, mint védő
háborúk, a felfegyverzett néppel, a lakósság zömével megfeszített
törekvéssel vívatnak, kijelenthetjük, hogy most a honvédség, nép­
felkelés, szóval a második és harmadik vonalbeli katonák nem csak a
védelem szolgálatában állanak.
 341

5. Végtére, a védő utolsó támaszaként, a szövetségeseket

említjük. Ezek alatt nem a közönségeseket értjük, amilye­
neket a támadó is szerzett magának, hanem azokat, akiknek
kiválóan érdekükben áll, hogy az ország fenntartass ék.
Jobb megérthetés végett e dologra bővebben térünk ki.
Ha ugyanis a mostani európai államalakulatot tart juk szem
előtt, azt találjuk, hogy úgy a nagy, mint kis államok és nemze­
tek érdekei a légváltozatosabban keresztezik egymást. Az ily
keresztező pontok egy-egy erős csomóvá egyesülnek, mert szálai
egymást, vagyis az egyik állam irányai a másiknak irányait
egyensúlyban tartják.
A csomók összesége ekként az európai államok összességét
összefüggésbe hozván, annak, aki az államalakulatban változást
akar előidézni, a csomókat részben szét kell szakítania.
Ebből következik, hogy az államok összviszonyai inkább
kívánják a meglévő alakulatok fenntartását, mint azoknak meg­
változtatását .
Ilyen értelemben kell a politikai egyensúlyt képzelni s
ilyen értelemben áll az elő ott, ahol több művelt állam sok­
oldalú érintkezésbe lép egymással.
Most pedig azt nézzük, hogy az összérdek a meglévő állapot
fenntartása tekintetében miként működik. Az államok egymáshoz
való viszonyában változások állhatnak elő, melyek az összérdek-
nek vagy kedveznek, vagy ellene vannak. Első esetben olyan
törekvésekkel állunk szemben, melyek a politikai egyensúlyt
helyreállítani, kiépíteni akarják és amennyiben e törekvések
az összérdekkel azonos úton haladnak, az államok, népek ezek­
nek a törekvéseknek oldalán lesznek. A másik esetben, egyes
részeknek az egyensúlyból való kizökkenésével, lázas tevékeny­
ségével, valóságos betegségével van dolgunk. Hogy a laza össze­
köttetésben levő egészben, amilyent a nagy és kis államok
összessége alkot, ily betegség előfordul, ne csodálkozzunk, hisz
ezt a jelenséget az élő természetnek bámulatosan rendezett
szervezetében is megtaláljuk.
Ha most valaki állításunk megcáfolására a történelemre
utal, amely bizonyítja, hogy sokszor fordult már elő az az eset,
mely szerint egyes államok saját előnyükre forgatták fel a
meglevő államalakulásokat, anélkül hogy az összegész ennek
megakadályozását megkísérelte volna, ha valaki arra mutat,
hogy voltak egyes államok, melyek mások fölé emelkedve,
majdnem korlátlan urai lettek az egésznek, azt feleljük : mind­
ezek a dolgok nem arról tanúskodnak, hogy az összérdek a meg­
lévő állapotok fenntartását nem akarta volna, de arról, hogy az
összérdek fenntartó elvét ama pillanatokban nem tudta érvé­
nyesíteni. A »törekvés a cél után« még nem jelent mozgást a
cél felé«, de azért az előbbinek is van értéke, amint az égbol­
tozat dinamikus törvénye mutatja.
Mi azt mondjuk : a politikai egyensúly a meglévő állapot
fenntartását célozza, feltéve, hogy ebben az állapotban nyuga­
lom, azaz egyensúly van ; mert ott, ahol az egyensúly megin­
342

gott, ahol a feszültség kezd uralkodni, a politikai egyensúly

törekvése egész helyesen bizonyos változás előidézésére irányul­
hat, mely változás azonban, ha a dolog mélyére tekintünk,
csak egyes államokra vonatkozhatik és sohasem az államok
többségére. Bizonyos tehát, hogy az összérdek a fennálló állapotot
követeli, valamint bizonyos az is, hogy minden egyes állam,
mely az egésszel szemben feszült viszonyban nincsen, védelménél
több érdektársra (több rokonszenvre) talál, mint ellenlábasra.
Aki e szemlélet felett, mint utópikus álom felett nevet, ezt
a bölcsészeti igazság rovására eselekszi.
Azt mi is állítjuk, hogy hiba lenne, ha minden egyes esetre
irányadó törvényeket csak a bölcsészeti igazság által feltárt
viszonyok tekintetbe vételével s az esetleges beavatkozások
teljes mellőzésével alkotnánk. De viszont az is bizonyos, hogy
annak véleménye, aki, egy nagy író kifejezésével élve, »az
adomán felül nem emelkedik« és állítását csak arra építi fel,
bizonyítását a legegyénibbel, az esemény tetőzetével kezdi,
aki csak annyira hatol a dolog mélyébe, amennyire az alkalom
engedi, és ekként az uralkodó általános \iszonyok legmélyebb
mélyére sohasem jut, csak a szőnyegen levő esetre lehet értékes
és előtte az, amit a bölcsészet az esetek többségére nézve igaz­
ságként hirdet, álom gyanánt tűnik fel.
Ha a törekvés a nyugalom és a meglévőnek fenntartása után
nem volna általános, több művelt állam sok időn keresztül
egymás mellett nyugodtan nem állhatna fenn, hanem szükség­
képen eggyé olvadna össze.
Ha Európának mostani alakulata már 1000 év óta áll
fenn, ezt csak az összérdek törekvésének, hatásának tulajdonít­
hatjuk és ha az összegésznek oltalma nem mindenkor volt
elegendő egyesek fenntartására, ez az összegész életében múlé-
kony rendellenes állapot volt.
Felesleges lenne felsorolni a történeti események tömegét,
amidőn az egyensúlyt nagyon felbillentő változásokat a többi
államok megakadályoztak, vagy pedig megsemmisítették.
Ellenben beszélni fogunk arról az esetről, melyet a poli­
tikai egyensúly gondolatát kigúnyoló emberek minduntalan
idéznek s amely szerintünk kiválóan ide tartozik. Beszélni
fogunk az idegen segély nélkül elpusztult Lengyelországról.
Az a körülmény, hogy egy nyolc millió lakóst számláló
ország a föld színéről eltörölhető és más három állam között
feldarabolható, anélkül hogy a szenvedő ország érdekében csak
egy hatalom is kardot húzott volna, első pillanatra vagy azt
látszik bizonyítani, hogy a politikai egyensúlyról felállított
elmélet hatálytalan, vagy pedig azt, hogy egyes kivételes
esetek nagyon messzire mehetnek.
Vájjon egy oly eset, melynél egy nagy kiterjedésű ország
a leghatalmasabb államok (Oroszország, Ausztria) zsákmányává
válik, anélkül hogy az európai államok valamelyike az ellen
akcióba lép, nem bizonyítja-e fényesen, hogy az összérdek
nem kívánja a meglévő állapot fenntartását ?
 343

Szerintünk nem ; mert egyrészt egyes eseteknek, ha még

oly rendkívüliek is, az általános ellenében bizonyító erejük
nincsen, másrészt pedig Lengyelország pusztulása természetszerű
okokra vezethető vissza.
Mindenekelőtt kérdjük : európai állam, az európai állam­
test homogén tagja volt-e Lengyelország ?
Nem ! Tatár állam volt, mely ahelyett, hogy a krimi
határkerület módjára az európai államvilág határán feküdt
volna, a Visztulánál az európai államok közé ékelődött.
Ezzel korántsem akarunk a lengyelekről megvetőleg be­
szélni és nincsen eszünkben országuk feldarabolását helyeselni,
csak tárgyilagosak akarunk maradni.
Lengyelország már száz év óta nem játszott politikai
szerepet ; száz év óta Eris almája volt mások számára. Ilyetén
körülmények között és célszerűtlen alkotmányával, zilált
viszonyaival sokáig nem tarthatta magát ; érdemes veze­
tőkkel az élén a tatár állapotokat 50, vagy 100 év alatt
gyökeresen megváltoztatta volna ugyan, de hiszen a vezetők
maguk is sokkal nagyobb tatárok voltak, mintsem a változást
óhajtották volna ; széthúzó állami életük, végtelen könnyelmű­
ségük az örvény felé sodorta a lengyeleket. Az oroszok a fel-
darabolás előtt már jóval hamarabb ténylegesen uralkodtak az
országban s amennyiben egy önálló, kifelé elzárt lengyel állam
már rég nem állott fenn, semmi sem volt bizonyosabb, mint
az, hogy az ország, ha fel nem darabolják, orosz tartománnyá
válik.
Ha Lengyelország rendes viszonyok között élő oly állam
lett volna, mely magát megvédeni képes, a három hatalom
könnyen fel nem osztja s azok a hatalmak, melyek fenntartása
tekintetében érdekelve voltak, mint Franciaország és Török­
ország, bizonyára máskép cselekszenek.
Azt nem lehet kívánni, hogy külerő tartsa fenn az állam ot!
Lengyelország szétdarabolása már száz évvel azelőtt jött
szóba s azóta nem volt zárt épületnek tekinthető, de oly nyil­
vános útnak, melyen idegen csapatok állandóan jártak-keltek.
Ily viszonyok között más államok nem állhatták folyton fegy­
verrel kézben őrségen, hogy a lengyel határ szentségét meg­
oltalmazzák ! Ez erkölcsi lehetetlenség volt ! Lengyelország
politikailag egy több állam között elterülő lakatlan sivataghoz
hasonlított, melyet — mert védképtelen — megvédelmezni
nem lehetett.
Ebből az okokból époly kevéssé kell csodálkoznunk Lengyel-
ország zajtalan pusztulása felett, mint ahogy nem csodál­
kozunk a krimi tatár állam csendes bekebelezésén. A törökök,
akik az utóbbi ország fenntartása körül érdekelve voltak, szintén
belátták, hogy hasztalan erőlködés lenne egy védképtelen
sivatagot megoltalmazni.
Ezek után visszatérünk tárgyunkra, bebizonyítottnak
tartván, hogy a védő általánosságban inkább számíthat külső
segélyre, mint a támadó, hogy a védő annál inkább számíthat
344

arra, minél nagyobb fontossága van fennállásának a többire

nézve, vagyis minél egészségesebb és erősebb politikai és had­
ügyi állapota.
Nagyon természetes, hogy a védelem eszközeiként fel­
sorolt tárgyakból egyik-másik egyszer-máskor hiányozni fog ; de
azért ezeknek az eszközöknek összessége mégis a védelem gyűjtő
fogalmát alkotja.

HETEDIK FEJEZET.

A támadás és védelem kölcsönhatása.

Természetes és szükséges, hogy a védelem szabályait a
támadásra, a támadás szabályait a védelemre állapítsuk.
Hogy ezt tehess ük, vagyis hogy alkotandó képzetsoroza­
tunknak kezdete legyen, egy harmadik pontot kell felkeresnünk,
mely vagy a támadással, vagy a védelemmel feltétlenül kap­
csolatban áll.
Ha a háború keletkezése felett bölcsészetileg elmélkedünk,
meg kell vallanunk, hogy a háború szülő oka nem a támadásban,
de a védelemben rejlik, mert az előbbi nem a küzdelmet, de a
birtokbavételt tűzte ki abszolút célul, míg a védelemnek a harc
a közvetlen célja, minthogy az elhárítás a harccal, küzdelemmel
azonos.
Az elhárítás a rajtatörésre vonatkozván, azt szükségképen
feltételezi, holott a rajtatörés, melynek abszolút célja a birtokba­
vétel, az elhárítást szükségképen nem tételezi fel.
A dolog természetében rejlik tehát, hogy az a fél fogja
az első törvényeket a háború számára megalkotni, aki a háború
elemébe legelőször viszi a cselekményt, akinek álláspontjából
először látunk két küzdő félt.
Ez a hadfél a védő. Amidőn ezt állítjuk, nem az egyes
eset, de az általános, az elvont van szemünk előtt, az, melyet
az elmélet útjának megállapítására maga előtt lát.
A védelem és támadás kölcsönhatásán kívül álló pont
tehát a védelemnél található.
Ha e következtetés helyes, akkor a védőnek viselkedése
számára, illetőleg harceszközeinek elrendezésére még akkor is
lesznek támaszpontjai, ha a támadó eljárása felől homályban
van. A támadónak ellenkezőleg mindaddig, míg az ellenséges
viszonyokról nem értesül, eljárása és harceszközeinek alkalma­
zására nézve nem lehetnek támaszpontjai. A támadó egyelőre
nem tehet mást, minthogy hadseregével az idegen birtok el­
foglalására indul el.
Tényleg így áll a dolog. Mert a támadó, aki proldamációk
helyett hadsereggel akarja az ellenséges országot birtokba
venni, hadseregét egyelőre csak amellett az egészen általános
feltevés mellett viszi oda, hogy arra szüksége lehet ; míg a
védő, aki nemcsak szervezi, gyűjti harceszközeit, hanem a
 345

küzdelem mikéntjére nézve is rendelkezik, elsőnek fejti ki oly

tevékenységet, melyre a háború fogalma teljesen ráillik.
Már mostan az a kérdés : elméletileg véve mily természe­
tűek legyenek a védelem részéről a támadás megkezdése előtt
megvalósítandó rendszabályok ?
Erre feleletet ad a támadónak a birtokbaejtésre irányuló
előnyomulása, mely ugyan háborún kívül állónak gondolt
mívelet, de mégis támpontokat nyújt a hadi cselekmény elsó
lépéseire.
A védelemnek meg kell akadályozni a támadónak az
országba való előnyomulását !
Ez az első és legáltalánosabb irányelv a védelem szá­
mára.
A további eljárás a támadó viszonyaitól, rendszabályai­
tól függ.
Ezzel a kölcsönhatáshoz jutottunk, melyet az elmélet addig
vizsgálhat, míg a felszínre hozott új eredmények arra érde­
mesek.
Ez a kis elemzés a következő szemléletek megvilágítására
volt szükséges, megjegyezvén, hogy az nem a leendő hadvezér,
sem a csatatér számára készült, de elméleti írók okulására,
akik dolgukat eddig nagyon is könnyen végezték.

NYOLCADIK FEJEZET.

A védelem nemei.
A védelem fogalmát az ^elhárítás« adja ; az »elhárítás­
ban «a »bevárás« fogalma rejlik, mely fő ismertető jele, de egy­
szersmind főelőnye is a védelemnek.
Mivel a védelem puszta tűrés nem lehet, a bevárás sem
lehet abszolút, hanem csak viszonylagos. A bevárás terület
tekintetében az országra, hadszínhelyre és állásra idő tekinteté­
ben a háború, hadjárat vagy csatára vonatkozhatik.
Ezek a tárgyak (ország stb.) nem változhatlan egysé­
gek, hanem csak középpontjai bizonyos területnek, amelyek
egymásba folynak ; de mert a gyakorlati életben annyira
tisztában vagyunk fogalmunk felől, hogy kör ültök a többi
fogalmakat akadálytalanul összegyűjthetjük, pontos szétválasz­
tásuktól eltekintünk.
Ezeket előrebocsátva, állítjuk, hogy az ország védelme az
ország támadását, a hadszínhely védelme a hadszínhely tá ­
madását, az állás védelme az állás támadását várja be.
A mondott pillanatok után végrehajtott pozitív tehát
többé-kevésbé támadásszerű működés a védelem fogalmát nem
semmisíti meg, mert annak fő ismertető jele és főelőnye a
»bevárás « nem hiányzik.
Az időhöz kötött fogalmak : háború, hadjárat, csata, a
térhez kötött fogalmakkal, vagyis az ország, hadszínhely és
 346

állás fogalmaival párhuzamosan haladván, tárgyunkhoz hasonló

vonatkozásban állanak.
A védelem tehát két különnemű alkatrészből, a bevárásból
és a cselekvésből áll. Amidőn az elsőt egy bizonyos tárgyra
vonatkoztattuk és így a cselekvés elé helyeztük, mindkettőt
egy egésszé kötöttük össze. Ámde nem szabad azt képzelnünk,
hogy a védelemben, különösen ha az nagyszabású és a had­
járatra vagy háborúra vonatkozik, az időnek első fele a be­
várással, második fele pedig a cselekvéssel telik el.
E két állapot felváltva fordul elő, úgy azonban, hogy a
»bevárás« a védelem egész folyamán, mint vörös fonal húzódik
végig.
A dolog természete követeli, hogy a »bevárásnak« külö­
nös fontosságot tulajdonítsunk ; mert az a gyakorlati világ­
nak, ha öntudatlanul is, amennyiben az elméletben önálló
fogalomként nem szerepelt, mindenkor vezércsillagul szolgált.
A »bevárás« a védelmi műveleteknek lényeges alkatrésze,
s enélkül nem is képzelhető. Szemléletünk során még gyakran
visszatérünk reá, hogy az erők dinamikus működésére gyakorolt
hatását bemutassuk.
Most azt világítjuk meg, hogy a »bevárás« elve miként
húzódik végig a védelem folyamán s ebből kifolyólag a véde­
lemnek hány fokozata van.1
A helyes fogalmak könnyebb megszerzése okáért ez alka­
lommal nem beszélünk az ország védelméről, amelyet a politikai
viszonyok és egyéb körülmények nagyon változatossá tesznek ;
hasonlóképen mellőzzük az állás védelmének tárgyalását,
mely mint egész, csak a kezdő pontja a hadászati cselekmény­
nek s a harcászat körébe tartozik. Egyedül a hadszínhely védel­
méről mint olyanról fogunk beszélni, amelyen a védelem
viszonyait a legkönnyebben feltárhatjuk.
Az nem jár helyes úton, aki a visszhatás (reakció) tekin­
tetében, mely a védelemnek második lényeges alkatrésze,
különbséget tesz és csak a veszélynek elhárítását : az ellen­
ségnek visszautasítását az országból, a hadszínhelyről, az
állásból tartja szükségszerűnek, holott a messzebbre menő
reakciót, az igazi hadászati támadásba való átmenetet, a véde­
lemtől idegen, közönyös dolgoknak tekinti.
Alapelv legyen, hogy minden védelemben a megtorlás
gondolata uralkodjék, mivel az említett szükségszerű reakció,
még ha sok kárt okozott volna is a támadónak, a támadás és
védelem dinamikus viszonyában sohasem képes a szükséges
egyensúlyt létrehozni.
Hogy a megtorlás meddig menjen, az a viszonyoktól függ.
Ezeket szem előtt tartva, szerintünk a védelem nem más,
mint a hadviselés erősebb alakzatának használata az ellenség

1 A következőket ne csak azért tartsuk szem előtt, mert tárgyalá­

sunk során szükségünk van reá s megóv bennünket az abszurdumtól,
<ie azért is, mert a beléjük vetett hit a védelmet erősíti.
 347

könnyebb legyőzésére, avégből, hogy győzelmünket a viszo­

nyok szerint szűkebb vagy tágabb visszhatásra (reakcióra)
használjuk fel.
A hadszínhely védelme a következőleg történhetik :
1. A hadsereg akkor támadja meg az ellenséget, mihelyst
ez a hadszínhelyre benyomul. (Mollwitz, Hohen-Friedberg.)
2. A hadsereg a határ közelében foglal állást és az ellen­
séget akkor támadja meg, amidőn ez az állás előtt támadás
céljából megjelen. (Csaszlau, Soor, Roszbach.)
Nyilvánvaló, hogy e második eljárás, az elsőnél szenvedő-
legesebb. A védő több ideig van várakozó állapotban, ámde
ha az időnyerés az első eljáráshoz képest kevés is, vagy épen
semmi, a csata, mely előbbi esetben egészen bizonyosan meg­
történik, a második esetben kérdéses marad, mert nincs kizárva,
hogy a támadó ütközetet vívni nem akar. A bevárás előnye
tehát a második esetben nagyobb.
3. Az állásban elhelyezkedett hadsereg nemcsak az ellen­
ség megjelenését az állás előtt, de valódi támadást is bevárja.
(Bunczelwitz.)
Ebben az esetben egy valóságos csatáról van szó, melynek
azonban, mint már említettük, a támadó mozdulatokat nem
kell nélkülöznie. Az időnyerés itt sem jön számba, de az
ellenség elhatározása nehéz próbának van kitéve. Nem egyszer
történt, hogy a támadásra előnyomuló az utolsó pillanatban,
vagy az első kísérletnél túlerősnek találván az állást, abba­
hagyta a támadást.
4. A hadsereg az ország belsejében áll ellent. Ebben
az esetben a visszavonulás célja : a támadót annyira gyöngíteni,
hogy előnyomulását félbeszakítsa, ha pedig tovább megy,
a pálya végén az ellentállást meg ne törhesse.
A védő ezt igen egyszerűen elérheti, ha visszavonulási
útján egy vagy több oly várral rendelkezik, melyet a támadó
körülzárolni vagy megostromolni kénytelen. A körülzárolt
vagy ostromlott vár a támadó erejét gyöngíti s a védőnek alkal­
mat nyújt ellenfelét egy bizonyos ponton túlerővel megtámadni.
A védő a visszavonulással még akkor is megszerzi a szüksé­
ges egyensúlyt vagy túlsúlyt, ha várai nincsenek is, mert a
hadászati támadás részint abszolúte gyengít, részben pedig az
erők megosztását kívánja, amiről a támadás megbeszélésénél
majd bővebben emlékezünk meg s amelyet itt a háborúk során
beigazolt tételként előlegezünk.
Ebben az negyedik esetben az időnyerés tekintendő főelőny­
ként. Ha a támadó egyik vagy másik várunkat ostromolja,
az erőd bevételéig, mely hetek, sőt sokszor hónapok múltán
történik meg, sok időt nyerünk, de még több és záros határnap­
hoz nem kötött időt nyerünk akkor, ha a támadó gyengülését,
azaz támadó erejének kimerültségét egy hosszú menetpályán
történő előnyomulás és bizonyos pontoknak szükségszerű meg­
szállása okozza.
A pálya végén a támadó és védőnek az utóbbi előnyére
348

megváltozott erőviszonyán kívül a bevárás fokozott előnyét is

számba kell vennünk. E fokozott előny abban áll, hogy a tá ­
madó, ha nem is gyengült volna az előnyomulás alatt annyira,
hogy főcsapatunkat ott, ahol megáll, meg ne támadhatná,
sokszor nem teszi azt bátorság és elhatározás hiányában.
A pálya végén nehezebb az elhatározás, mint a határszélen ;
a csapatok többé már nem frissek, sőt elcsigázottak ; a veszély
nagyobb, a csapat élén sokszor oly határozatlan vezér áll,
akit az ország birtoka a csata gondolatától elterel, ürügyet
szolgáltatván neki arra, esetleg pedig tényleg felkeltvén benne
azt a hiedelmet, hogy csatára többé nincs szüksége. Az ilyen
abbahagyott támadással a védő természetesen úgy meg nem
elégedhetik, mint a határszélen, hanem a nyert időt helyesen
felhasználván, támadásra kell át mennie.
Világos, hogy a védő mind a négy esetben a vidék segélyét
élvezi, a várak és a lakosság támogatását pedig maga számára
biztosíthat ja. Ezek a segélyt nyújtó elvek minden védelmi foko­
zattal jobban és jobban hatnak, illetőleg gyengítik az ellenséges
erőt. S mivel a bevárás előnyei is a védelem 4. fokozata fele
haladva nőnek nagyra, önként következik, hogy a védelem
annál erősebb, minél inkább távozik a támadástól.
Nem félünk attól, hogy valaki e kijelentésünket meg­
ragadva szemünkre lobbant ja, hogy hiszen mi a legszenvedő-
legesebb védelmet tartjuk a legerősebbnek. Ez nem áll, nem
azt akarjuk mi, hogy az ellentállás cs elekménye minden foko­
zattal gyengíttessék, de azt, hogy a cselekmény elhalasztasséK.
Az az állításunk pedig nem foglalhat magában képtelenséget,
hogy az elsáncolt és erős állásban kifejtett ellentállás erősebb,
mint a nyilt csatában, és hogy abban az időben, amidőn már az
ellenség ereje felig kimerült, hatásosabb visszlökésre vagyunk
képesítve. Daun sohasem győz Collinnál, ha elfoglalt állása
erős nem lett volna ; és ha ő Nagy Frigyesnek a csatatérről
visszavezetett 18.000 emberét erősebben üldözi, a hadtör­
ténelem e tényben a legfényesebb hadi sikerről emlékezik meg.
Még egyszer állítjuk tehát, hogy a védő minden védelmi
fokozattal újabb és újabb túlsúlyhoz jut s következésképen
erősebb és erősebb visszhatásra van képesítve.
Vájjon e védelmi fokozatok előnyei ingyenesek-e ? Semmi­
képen sem ! Az értök hozandó áldozat a védelmi fokozattal
egyenes arányban áll.
Ha mi az ellenséget a hadszínhelyen belül bevárjuk és a
határszélhez bármily közel keressük a döntést, mégis az ellen­
ség az, aki a hadszínhelyünket átlépte és ezzel a hadszín­
helyünkre áldozatokat rótt. Ha mi, hadszínhelyünkön belül
nem megyünk az ellenség elébe, hogy megtámadjuk a hadszín­
hely szenvedései még nagyobbak és pedig annál inkább, minél
nagyobb területet foglalt el az ellenség és minél több idő kell
neki állásunk megközelítésére. Ha védő csatát akarunk vívni
és az ellenségnek engedjük át az időpontot a csata elfoga­
dására, megtörténhetik, hogy hosszabb időn keresztül marad
 349

az elfoglalt terület birtokában ésaígy azt az időt, amelyet elhatá­

rozásának késedelmezésével velünk nyeret, ezen úton fizetteti
meg magának. Méginkább érezhetők az áldozatok, ha vissza­
vonulásunk az ország belsejébe történik.
De a védő részéről hozott ezek az áldozatok csak oly dolgokra
vonatkoznak, melyek közvetve, tehát csak később és alig észre­
vehetően érintik hadseregét. A védő tehát eljárásával úgy
cselekszik, mint az, aki a jövő rovására a jelen pillanatban
erősíti magát, vagyis mint a viszonyaihoz képest szegény ember,
aki kölcsönöket vesz fel.
A különböző nemű védelmek sikeréről beszélve, a támadónak
azt a célját kell szem előtt tartani, mely szerint ő egész had­
színhelyünket vagy legalább annak legnagyobb részét akarja
birtokba keríteni, amennyiben csak néhány mérföldnyi terület
birtoklásának hadászati fontossága nem volna.
Míg tehát a támadó nem birtokol, azaz, míg ő hatalmunktól
félve, hadszínhelyünket meg nem támadta, állásunkat meg nem
közelítette, a megajánlott csata elől latért, addig a védelem
elérte célját és a védelmi rendszabályok hatása sikeres volt.
Természetes dolog, hogy ez a si&er nemleges természetű, mely a
visszlökésre szükséges erőt közvetlenül nem nyújtja. De közvetve
igenis adhat erőt, vagyis a védelmező azon az úton van, hogy
az erőt magának megszerezze, mert a múló időt a támadó
veszíti s minden időveszteség reá nézve bizonyos hátrányt
jelent.
Az első 3 fokú védelem, vagyis az, mely a határon vagy
közelében folyik, a döntés abbamaradásában találja sikerét.
Nem így a 4. fokú védelem.
Ha az ellenség valamely várunkat ostromolja, kellő idő­
ben kell azt felszabadítanunk ; rajtunk tehát a sor a döntést
pozitív cselekvéssel előidézni.
Hasonlóképen áll a dolog, ha az ellenség váraink körül-
zárolása vagy ostromlása nélkül követ bennünket az ország
belsejébe. Bár ebben az esetben több idő marad rendelkezé­
sünkre és az ellenség legnagyobb gyengülésének pillanatát be­
várhat juk ; ezt mégis csak azzal a feltevéssel tehetjük, hogy
végtére is a cselekvés terére megyünk át.
Vájjon mikor jön meg a cselekvés ideje ? és miben is áll
a döntés ?
Míg a védő erősbül, a támadó pedig naponként gyengül,
a döntés elodázása a védő érdekében áll ; mihelyst azonban
az ellenség gyengülésének tetőpontja elérkezett, amint annak
feltétlenül be kell következnie, máraz általános veszteség hatása
folytán is, a bevárás előnye kimerült és megjött a védő számára
az idő, hogy cselekedjék.
Ezt az időpontot naptárilag még általánosságban sem álla­
píthatjuk meg ; a viszonyok és körülmények egész tömege
lesz esetenként határozó. De megjegyezzük, hogy a tél ter­
mészetes fordulópont . Ha meg nem akadályozhatjuk, hogy az
ellenség az elfoglalt területről a tél előtt kihurcol kodjék, e
350

terület reánk nézve rendszerint elveszett. Ámde csak »Torres

Vedras«-ra kell gondolnunk és be fogjuk látni, hogy a felállított
szabály korántsem általános.
A döntést vizsgálódásaink során mindig a nagy csata alak­
jában gondoltuk ; ez természetesen nem szükségszerű ; osztott
erőkkel végrehajtandó ütközetek is idézhetnek elő fordulatot
azzal, hogy véresen felrobbannak, vagy pedig azzal, hogy az
ellenséget visszavonulásra kényszerűik.
E kettőn kívül más döntés a hadszínhelyen nem lehetséges,
miként ezt a háborúról felállított elméletünkben tüzetesen
kifejtettük ; mert ha az ellenség pusztán csak élelemhiány
miatt vonulna is vissza, az élelemhiányt kardunk okozza ;
ha fegyverrel kézben nem állnánk ott, az ellenség könnyen
segíthetne magán.
Az ellenséget tehát a támadó pálya végén is, nem annyira
a kikülönítések okozta gyengülés, az éhség és betegségek foly­
tán előálló veszteség, mint a fegyverünktől való félelem fogja
arra indítani, hogy visszamenjen s vállalatát abbahagyja.
Csakhogy a pálya végén és a határszélen történő ily döntés
között mégis nagy a különbség.
A határszélen csak fegyver áll fegyverrel szemben, csak
fegyver tartja medrében az ellenerőt, csak fegyver hat rom­
bolókig, de a pálya végén már erős szövetségesei vannak fegy­
verünknek a fáradalmakban, melyek az ellenséges hadsereget
önmaguk is félig megtörik.
Az ellenséges haderőnek előnyomulása közben átélt fára­
dalmai a döntést olyannyira előkészíthetik, hogy már a
visszhatás puszta lehetősége is visszavonulásra bírhatja a
támadót és előidézheti a szerencsét. Gyakorlatilag véve tehát
a pálya végén a fáradalmak szerepelnek főtényezőként a döntés
körül és ezt, ha nem is volt rá eset, hogy a védő fegyvere a
döntésben közre ne működött volna, különösen szem előtt tar­
tandónak véljük, mert ezáltal ahhoz a törvényhez jutunk, hogy
a védelemben kettős döntés, kettős visszhatás lehetséges, a
szerint, hogy a támadót fegyverünk éle, avagy nélkülözések és
fáradalmakkal akarjuk-e tönkretennni.
A védelem első 3 fokozatánál a fegyver, az utolsónál a
nélkülözés, fáradalom játssza a főszerepet.
Az utóbbi főleg akkor pusztít, ha a védő messze vonul az
ország belsejébe.
Ha a nélkülözés pusztítása nem volna nagymérvű, a
visszavonulással hozott áldozat elhibázott lenne.
Mi tehát a védelemnek két különböző elvét ismertük meg.
Vannak történelmi példák, ahol mindkét elv külön-külön
s oly tisztán fordul elő, ahogy egy elemi fogalom a gyakorlati
életben általában előfordulhat.
Amidőn Nagy Frigyes 1745-ben Hohenfriedbergnél a
sziléziai hegyekből kijövő osztrákokat megtámadja, a gyengítés,
kifárasztás elvét nem veszi igénybe és csak a fegyverrel keresi
a döntést.
 35 I

Ha Wellington a Torres Vedrasi elsáncolt állásban be­

várja, míg Massena hadserege éhség és hideg által gyötörve
önként vissza nem vonul, a fegyver főszerepet nem játszhat.
Vannak megint oly hadtörténelmi példák, ahol a két
elvet egymással összevegyülve ugyan, de mégis az egyiket
uralkodó szerepet játszva, találjuk fel.
így volt az 1812-iki híres hadjáratban is, ahol sok véres
ütközetre bukkanunk, melyek más viszonyok között a döntést
feltétlenül előidézték volna, de itt csak másodrangú szerepet
vittek, holott a nélkülözések és fáradalmak példátlan módon
tették tönkre a támadó hadseregét. A 300.000 főt számláld
francia derékhadból csak 90.000 ember érkezett Moszkvába
a külön küldetésekben levő 13.000 leszámításával még hiányzó
197.000 ember közül 1/3 fegyver, 2/ 3 pedig fáradalmak követ­
keztében ment tönkre.
Az úgynevezett halogató (temporizáló) hadjáratok mind­
egyike, miként a hírneves Fabius Cunctatoré is, azt célozták,,
hogy a hadi fáradalmak tegyék tönkre az ellenséget.
És ha a történetírók mesterséges okoskodásai előtt szemet
húnyunk és az eseményeket élesen boncoljuk, sokszor fogunk
rájönni arra, hogy a temporizálás elve titokban számos had­
járatban dominált.
Azt hisszük, hogy a védelem alapjául szolgáló fogalmakat
elegendőképen kifejtettük, a védelem két főnemét kellőleg
megvilágítottuk és megmutattuk, hogy a bevárás elve miként
vonul végig az egész gondolatrendszeren és miként egyesül a
tevőleges cselekménnyel, melynek szükségessége majd hamarabb,
majd később nyilvánul, aszerint, amint a bevárás előnye többé­
kevésbé kimerült.
Ezekkel a védelem terét teljesen bejárt üli és felöleltük.
Találunk ugyan abban még fontos tényezőket, melyek
önálló gondolatrendszerek középpontjaiként szerepelve külön
fejezetekben tárgyalandók, mint például a várak, elsáncolt
táborok, hegyek és folyamvédelmek, oldalállások s tb .; e dolgok
nem feküsznek az előbbeni képzetsorozat körén kívül, hanem a
képzetsorozatnak a tereptárgyak és viszonyokra fektetett
közelebbi alkalmazását jelentik. Az említett középsorozatot a
védelem fogalmából és a védelem s támadás viszonyából merí­
tettük ; ezeket az egyszerű fogalmakat (elképzeléseket) a való­
sághoz kötöttük s így megmutattuk azt az utat, amelyen ha­
ladva, az egyszerű elképzelésekhez visszajuthatunk és biztos
talajt nyerhetünk ködfátyolszerű támpontokhoz folyamodjunk.
Most pedig még egy balhiedelmet kell lerontanunk. Az
ütközettervezetek sokasága ugyanis a fegyverrel ellentállást
oly változatossá, oly különböző jellegűvé teszi, különösen akkory.
ha az ütközetek nem jutnak a keresztülvitel állapotába, hanem
csak puszta lehetőségekkel hatnak, hogy könnyen felébred
bennünk a gondolat, hogy az egyszerű csata véres lefolyása s az
ettől messze távolságban álló és a véres összetűzést kikerülő
hadászati kombinációk között egy közbeeső erőnek kell lenni.
352

Ez az okoskodás az észszerűség látszatával téveszt meg,

ha per analógiám azt vessz ük, hogy a csillagászok is hasonló
alapból indultak ki, amidőn a Mars és Jupiter egymástóli
nagy távolságából közbeeső planétákra következtettek.
Csakhogy nem úgy van a dolog, mert nézetünk szerint
puszta hadászati kombinációknak harcászati utógondolat nélkül
nincs hatásuk s ennek következtében a véres összetűzés és a
hadászati kombináció között állítólag fennálló különbség merő
képzelődés.
Ha a támadó a védőt oly erős állásban találja, mely­
ről feltételezi, hogy bevehetetlen, ha őt egy hatalmas folyam
mögött találja, melyről azt véli, hogy rajta átnyomulni nem
képes ; ha a támadó messze, az ellenséges országba behatolásnál
élelemhiánytól tart : mi más ébreszti a támadóban az állás be-
vehetetlenségének, a folyamon átkelés és az élelmezés lehetet­
lenségének gondolatát, mint az ellenség fegyvere ? Nem az a
félelem készteti-e a támadót a hátrálásra, hogy a főcsatában
vagy fontos pontokon fegyver győzi le ?
S épen ezért nincsen igazuk azoknak, akik azt hiszik,
hogy az utolsó folyamodásban vérnélküli döntésre igénybevett
ütközetek, más szavakkal a felajánlott, de el nem fogadott
ütközetek oly hadászati kombinációk, melyek nem harcászati­
i g , de hadászatiig hatnak s e hadászati hatás benső okának
korántsem a fegyver, de egy más védelmi elv tekintendő.
Nézetünk ellenfeleinek, mint mondtuk, nincs igazuk,
mit más módon is igyekezünk bebizonyítani.
A védő vémélküli megoldásra irányuló hadászati tervezete
hatást csak abban az esetben mutathat fel, ha a támadó harcá­
szati sikerétől egyik vagy másik okból nincs mit tartania, de
ha a támadó, amitől mindig félhetünk, egészen a célig hatol és
úgy intézkedik, hogy az ellenséges hadászati tervezetet meg­
rontandó, harcászati sikert arasson, a hadászati tervezet egymaga
önálló egésznek többé nem tekinthető.
Hogy magunkat kevés szóval értessük meg, elég Napó­
leonra utalnunk, ki elleneinek minden hadászati hálózatát
kímélet nélkül keresztültörte azzal, hogy a harcot, melynek
kimenetelében mindig bízott, felkereste.
Ahol Napóleon ellenei nem igyekeztek azon, hogy a csá­
szárt harcászati törekvése közben túlerővel összenyomják,
ahol finomabb (gyengébb) hadászati vonatkozásokba elegyedtek,
o tt tervüket Napóleon pókháló módjára szakította szét ; de
Napóleon és hadserege ellenében oly hadászati kombinációkba
bocsátkozni, melyeket a porosz hadsereg a 7 éves háborúban
Daun ellen magának megengedhetett, bátorságszámba is ment.
Miért ?
Mert Napóleon jól tudta, hogy csak a harcászati siker
dönt s a harcászati sikerben bízott is, holott Daun nem ismerte
a harcászati siker értékét s abban nem is reménykedett.
Épen ezért érdemünkül tudjuk be, ha azt a meggyőző­
désünket hangoztatjuk, hogy minden hadászati tervezgetés a
 353

harcászati sikeren épül fel és hogy ez utóbbi — véres tünettel

vagy sem — a döntés örökös és tulajdonképeni előmozdítója.
Csakis akkor várhatunk sikert a vémélküli hadászati kom­
binációktól, ha akár az ellenség jelleme vagy viszonyai, akár a
két hadsereg egyenlő erkölcsi és fizikai állapota miatt, akár
pedig fölényünknél fogva az ütközet sorsa iránt nincs kéte­
lyünk.
Ha pedig valaki azzal áll elő, hogy amennyiben a had-
történelem egész sorát mutatja fel a hadjáratoknak, amelyek­
ben a támadó, ütközet nélkül adta fel támadását, joggal fel­
tehető, hogy a hadászati kombinációnak legalább ott, ahol a tá ­
madó a harcászati sikerekben határozott fölényt ki nem vív,
önmagában véve is nagy hatása van s egyedül is képes eldön­
teni a háború sorsát : erre azt feleljük, e nézet is hamis s
hogy a legtöbb támadás balsikere a háború magasabb politikai
viszonyaiban gyökeredzett. Ezt a következőkkel bizonyítjuk :
Az általános viszonyok, melyekből a háború származik s
melyek természetesen a háború alapját is alkotják, egyszersmind
annak jellegét is meghatározzák, amint ezt a »haditerv« tá r­
gyalásánál bővebben kifejtjük. Az általános viszonyok pedig
régentén a háborút félrendszabállyá tették, amelynél az ellen­
ségeskedésnek a vonatkozások szabálya között kellett keresztül­
vergődnie, úgy hogy az ellenséges érzület csak gyenge elem­
ként szerepelt. Ez természetesen a támadónál, akinek csele­
kednie kell, a leghátrányosabban mutatkozott. így aztán nem
volt csoda, hogy a nehezen lélegző, tüdővészes támadást az
ujjnak egy kis nyomása is megállíthatta. A lankadt, ezer te­
kintet által bénított, gyönge, ingadozó elhatározás ellenében
az ellentállás látszata is elegendő lesz.
Nem a mindenhol nagyszámban található bevehetetlen
állásokban, nem a hadszínhelyet borító sötét hegytömegekben,
nem hatalmas folyamokban, sem pedig oly ütközetek elrendezé­
sében, melyek hivatva lennének az ellenség izmait akkor, mikor
működik, megbénítani, keresendő a védőnek vérfolyás nélkül
elért gyakori sikere, hanem a támadó habozó és gyenge akara­
tában.
A most felsorolt ellensúlyok mindenesetre tekintetbe
vehetők és tekintetbe is veendők, de anélkül hogy idegenszerű
hatást tulajdonítsunk azoknak.
A hadtörténelem célzatosan *vagy nem, hamis oknak
tulajdonítván a döntést, könnyen válik hazuggá és csalóvá,
ha a bírálat helyreigazító álláspontra nem helyezkedik.
Most pedig vessünk egy pillantást a vérfolyás nélkül
lefolyt és sikertelen maradt támadó hadjáratok közönséges
alakjaira.
A támadó az ellenséges országba nyomulva, az ellenséget
egy darabra visszaűzi ugyan, de döntő csatába bocsátkozni
egy csomó ok miatt nem merészkedik ; ő tehát a védő előtt
megáll s úgy tesz, mintha már hódított volna és immár csak a
hódítás biztosítása volna egyedüli feladata, mintha az ellenség­
354

nek kellene a csatát keresni, melyet ő neki készségesen fel­

ajánl stb. Ily álokokkal ámítja a hadvezér hadseregét, kormá­
nyát, ez egész világot, sőt magát is és nem vallja be megállásá­
nak igazi okát, hogy az ellenséget túlságos erősnek találja.
Nem oly esetről beszélünk mi most, amidőn a támadó egy
sikeres támadás egy valódi hódítás győzelmét nem képes ki­
aknázni, mert a támadó pálya végére érve, egy új pályafutás­
hoz nincs meg többé a kellő lendülete, de olyanról, amidőn
a támadó a szándékolt hódítás közepén elakad.
A támadó tehát, mint mondtuk, megáll és kedvező viszo­
nyokra vár, pedig rendesen hiába, mert a jövő sem nyújt többet,
mint a jelen. Ekként újabb csalódásban ringatja magát s ha a
szomszédban egy seregtest van, tétlenségéért bizonyosan azt
teszi felelőssé, azt állítván, hogy az illető hadtest nem támo­
gatja kellőképen; ha ilyen bűnbak nincs jelen, áthághatatlan
nehézségeket emleget s a legbonyolultabb, legfinomabb vonat­
kozásokban keres és talál indokokat. A támadó erejét a tétlen­
ség, jobban mondva az elégtelen és ezért sikertelen tevékenység
emészti fel. A védő megnyeri, amit óhajtott: az időt és a támadó
a rossz időszak bekövetkeztével téli szállásra megy haza.
A bemutatott hazug elképzelések szövését a történelem
átveszi és a sikertelenség egyszerű és igaz okát : az ellenséges
fegyvertől való féléimet elnyomja, elhallgatja. Az ily hadjárat
bírálatának igen nehéz dolga van, ha nem kutat az igazság
alapépítményében ; mert máskülönben légből kapott okok és
ellenokok tömkelegéből átlátszó és meggyőző eredményt nem
merít.
A háború elemi erejét gyengítő ellensúlyok nagyobbrészt
az államnak a nép, a hadsereg, sokszor még a hadvezér előtt
is eltitkolt politikai viszonyaiból és szándékaiból származnak.
Egy állam sem fogja félénkségét, habozását azzal indokolni,
hogy attól tart, hogy ereje nem lesz elegendő... új ellen­
ségei támadnak stb., stb. Az ily dolgokat rendszerint elhall­
gatja, s a világ előtt a sikertelenség számára kevésbé kompromit­
táló okokat akarván feltálalni, a hadvezért arra kényszeríti,
hogy vagy a saját, vagy a kormány számlájára hamis okokat
gondoljon ki.
A hadi dialektikának folyton ismétlődő vakításai az elmé­
letben hamis rendszert teremtettek, melyet csak úgy bonthatunk
meg, ha a belső összefüggés egyszerű fonalát követjük.
Ezek után még csak a különböző védelmi nemek alkalma­
zására nézve kell nyilatkoznunk.
Minthogy a különböző védelmek fokozatai egymásnak, és
minthogy minden magasabb fokozat nagyobb és nagyobb áldo­
zatba kerül, nem volna nehéz közöttük választani, ha más ténye­
zők közbe nem folynának.
A hadvezér más körülmények tekintetbe vétele nélkül a
védelemnek azt a nemét választaná, mely hadseregének a kellő
ellenállást biztosítja s nem menne tovább, nehogy hiábavaló
áldozatokat hozzon.
 355

Csakhogy legtöbb esetben, mint említettük, egyéb viszo­

nyok határozzák meg a választandó védelmi nemet.
Például : az ország belsejébe irányuló visszavonulásra
nagy kiterjedés, vagy pedig oly viszony szükséges, amilyent
1810-ben Portugáliában találtunk, ahol egy szövetséges (Anglia)
a hát fedezetéről gondoskodott, egy másik pedig (Spanyol-
ország) tágas területeivel az ellenség lökemerejét lényegesen
csökkentette.
A várak is aszerint, amint a határ közelében vagy az
ország belsejében feküsznek, de méginkább az ország és a
terep természete, a lakosság jelleme, szokása, érzülete döntőleg
fognak az említett visszavonulás mellett vagy ellen szólni.
Azt a kérdést, vájjon támadó vagy védő csatára határoz­
zuk-e el magunkat, az ellenfél terve, a két hadsereg s hadvezér
sajátlagosságai vagy pedig egy kitűnő védelmi vonal vagy állás
birtoka fogják eldönteni. Szóval a védelem választását a puszta
hatalmi viszonyon felül sok más is befolyásolja. Mivel az érin­
tett dolgokat még közelebbről fogjuk megvizsgálni, a védelem
megválasztására gyakorolt befolyásukat csak későbben fejtjük
ki s csak a haditervtől tárgyaló könyvünkben fogjuk az egészet
egybefoglalni.
De már itt megjegyezzük, hogy az említett befolyások
csak akkor lesznek határozók, ha az erőviszonyok nem nagyon
egyenetlenek ; az utóbbi esetben az elhatározás mérlegét az
erőviszony billenti fel.
A hadtörténelem világosan mutatja, hogy az erőviszony
a gyakorlatban sokszor úgyszólván öntudatlanul döntött.
Egy és ugyanaz a hadvezér és hadsereg ugyanazon a had­
színhelyen egyszer a hohenfriedbergi csatát vívja, máskor
pedig a buncelwitzi állást foglalja el.
Tehát Nagy Frigyes is, aki csata dolgában a legtámadóbb
szellemű hadvezérek egyike volt, kényszerítve érezte magát az
erőviszony nagy egyenetlensége miatt védő állást elfoglalni s
Napóleon, aki azelőtt bősz vadkan módjára tört ellenségére,
a megváltozott erőviszony következtében, 1813. évi augusztus
és szeptember havában, mint a ketrecbe zárt vad forgolódott
ide-oda anélkül hogy határozottan megtámadta volna egyik
vagy másik ellenét, Ugyanannak az évnek októberében pedig,
amikor már szövetségeseinél aránytalanul gyengébb volt,
Lipcse mellett a Part he, Elster és Neisze szögletében olyként
várta ellenfeleit , mint a szoba szögletében szokás, ahol az ember
a hátát a falhoz támasztja.
Végezetül nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy sehol sem
igyekeztünk jobban, mint e fejezetben eleget tenni azon elvünk­
nek, hogy új módszert, új elméletet nem állítunk fel, de a rég
meglevőt legbensőbb összefüggésében vizsgáljuk meg s azt
legegyszerűbb elemeire vezetjük vissza.
356

KILENCEDIK FEJEZET.

A védő csata.
Már az előző fejezetben említettük, hogy a védő egy har­
cászatiig véve teljesen támadó csatára szánhatja magát abban a
pillanatban, amidőn a támadó hadszínhelyükre betör. Mondtuk
továbbá, hogy a védőfél támadó csatájával mindaddig is várhat,
míg az ellenség arcvonala előtt meg nem jelen. Végtére elő­
adtuk, hogy a védő az állása ellen intézett támadást is bevár­
hatja s ekkor úgy helyi védelemmel, mint erejének egy részével
foganatosítandó visszlökemekkel fejthet ki hatást.
A védőcsatában a tevőleges visszlökés elve és a helyi
védelem elve a legváltozatosabb vegyül ékben fordulhatnak elő.
Ehelyütt nem bocsátkozhatunk annak taglalásába, hogy
a visszlökésnek és a helyi védelemnek mely előnyös vegyüléke
idézi elő a döntő győzelmet ; csak annyit mondunk, hogy a
támadó fellépésének teljesen sohasem szabad hiányoznia annál,
ki győzelmet akar aratni és mi abban a meggyőződésben élünk,
hogy a védőcsatának támadó talaján épúgy sarjadoz a pozitív
győzelem, mint a tisztán támadó csata mezején. Sőt teremnie
kell ott is a győzelemnek, mert amiként hadászati értelemben
a csatatér egy pontnál többet nem jelent, úgy a csata ideje
sem lehet több egy pillanatnál s nem a csata lefolyása, de a
csata vége és eredménye válik hadászati tényezővé.
És ha igaz, nézetünk szerint pedig igaz, hogy a védő-
csatában rejlő támadó elemekkel teljes győzelmet arathatunk,
akkor a hadászati tervezés a védő- és támadócsata között
különbséget nem tehet.
Látszólagosan azonban másként áll a dolog. Fejtegetésünk­
ben a látszatot akarjuk eltávolítani és ebből a célból legelőször
a védőcsatának képzeletünkben alkotott képét kell futólagosán
ecsetelnünk.
A védő, aki állásában várja a támadót, mindenekelőtt
kiszemeli és berendezi az alkalmas terepet, vagyis : a terepről
kellő tájékozást szerezve, a fontosabb pontokon sáncokat épít,
közlekedési utakat készít, falvakat védelmi állapotba helyez,
csapatjainak fedett felállítására alkalmas helyeket szemel ki
stb. A csata kezdődik. A többé-kevésbé erős arcvonal, melynek
megközelítése párhuzamos bevágásokkal, egyéb akadályok
emelésével, bizonyos erős pontok hatásával megnehezíttetett,
a védőt az ellentállás különböző mozzanataiban arra képesíti,
hogy kevés erővel nagy ellenséges erőt tegyen tönkre.
Az előkészített számytámaszok a védőt a több oldalról
történő meglepő megrohanástól óvják meg ; a kiválasztott
fedett terep az ellenséget körültekintővé, sőt félénkké teszi és
a védőnek eszközt nyújt, hogy csapatai egy részének a mind­
inkább összehúzódó ütközetben visszafelé irányuló mozgását
kisebb szerencsés kitörésekkel gyengítse. A védő megelégedéssel
szemléli a mérsékelt tűzzel égő csata lefolyását , de azért az
 357

arcvonal erejét nem tartja legyőzhetetlennek, szárnyait teljesen

biztosítottnak, néhány zászlóalj vagy lovasszázad szerencsés
kirohanását nem oly dolognak, mely a csata végkimenetelét
szerencsésen eldönti. A gondos védőnek állása mély, mert egy­
felől a csatában résztvevő egységek mindegyike a hadosztálytól
a zászlóaljig előre nem látható esetekre, a küzdelem megújítására
tartalékot különített ki, másfelől pedig az egésznek egy tetemes
része, talán egy harmada, a csatán kívül oly távol áll, hogy nem­
csak az ellenséges tűz nem okozhat neki veszteséget, de az
ellenséges csapatoknak az egyik vagy másik szárny ellen inté­
zendő megkerülése körén is kívül marad. Ezzel a résszel akarja a
védő hadvezér felállításának szárnyait a nagyobbszerű meg­
kerüléstől megóvni, hadseregét előre nem látható esetekre
biztosítani ; ezzel akar a csata utolsó harmadában, amikor a
támadó tervét már feltárta, ereje nagyobb részét már kijátszotta,
egy bisebbszerű csatát intézni, úgy hogy abban a támadás összes
elemei, mint : a megrohanás, meglépés, megkerülés érvényre
jussanak és egy egyszerű nyomással az ő előnyére billentsék
fel a csatának még egy nagyon kis ponton nyugvó egyen­
súlyát.
Ismételjük : így képzeljük mi magunknak a mostani
harcászati elvekre alapított védőcsata szabályos képét.
A támadónak általános átkarolása ellenében, mellyel ő a
sikert valószínűbbé, az eredményt nagyobbá akarja tenni,
a védőcsatában védelmi paizs gyanánt a megkerülő csoportra
irányított úgynevezett alárendelt, részletes átkarolást hasz­
náljuk.
Ez az alárendelt átkarolás elegendő lehet, hogy az ellenséges
hasonló irányzatot ellensúlyozza, de már arra korántsem elég,
hogy oly hatást mutasson fel, mint amilyent a támadó általános
átkarolása esetleg eredményezhet ; e kétféle átkarolásban a
különbség az, hogy míg az általános vagyis a támadó átkarolása
a középpont felé hat, addig a védő alárendelt« átkarolása
többé-kevésbé a középpontból a kerület felé a sugarak irányában
működik.
Az általános átkarolás a csatatéren és az üldözés első moz­
zanatában akkor fog nagy hatást felmutatni, ha az átkaroló
csapatok egész a szélső pontig juthatnak és még a csata folya­
mán sikerül nekik a védőt vissza vonuló vonalai nagyobb-
részének használatától elütni.
Az alárendelt átkarolás ez ellen dolgozik s nem akarja
megengedni, hogy az ellenség az említett szélső pontig jusson.
Ezért a részletes átkarolás még akkor is hasznot hajtó lesz s
a végsőtől óvja meg a hadsereget, ha nem is szerezheti meg az
abszolút győzelmet.
Meg kell engednünk, hogy a védőcsata egyik nagy hát­
ránya az, hogy a visszavonulás szabadsága mindig veszélyezhető
és ha e veszélyt ellensúlyozni képesek nem vagyunk, a támadó
sikere úgy a csatában, mint az üldözés első mozzanatában
fokozódik.
358

A támadónak ez az előnye azonban, mint mondtuk, csak az

üldözés első mozzanatában, vagyis az éj bekövetkeztéig tart ;
másnap az átkarolás megszűnt s ebben a dologban az egyensúly
helyre van állítva ; mert ha a védő még a legjobb visszavonuló
vonalát el is veszti és hadászatilag hátrányos helyzetbe jut, az
átkarolás maga, kevés kivételt leszámítva, véget ért, amennyi­
ben az csak a csatatérre volt tervezve.
De mi történik akkor, ha a védő győz ? Ez a körülmény a
megvert fél hadseregét szétválasztja.
A szétválasztás, illetőleg a csapatok szétvált állapota
ugyan megkönnyíti a visszavonulást, de a következő nap már
a részek egyesülése égetően szükséges ; és ha a védő határozott
győzelmet aratott s nagy eréllyel üldöz, az egyesülés gyakran
nem sikerül, ami pedig nagy baj lehet és a visszavonuló teljes
szétszórására vezethet.
Ha Napóleon Lipcsénél győzött volna, a szövetségeseket
tökéletesen szétválasztja s hadászati viszonyuk színvonalát
hatalmasan leapasztja.
Drezdánál pedig, ahol Napóleon nem vívott ugyan védő-
csatát, de a szóbanforgó mértani alakban, vagyis a közép­
pontról a kerület felé intézte sikeres támadását, a szétválasztott
szövetségesek óriási zavarba jöttek, melyből csak a katzbachi
győzelem segítette ki őket, amennyiben Napóleon e hír halla­
tára a testőr-csapatokkal Drezdába tért vissza.
A katzbachi csata hasonló példát szolgáltat; itt a védő az,
aki az utolsó pillanatban átmegy a támadásra és következő-
képen excentrikusán hat ; a hatás oly nagy volt, hogy a francia
hadtestek teljesen szétválasztattak és a Puthod-féle hadosztály
néhány nap múlva mint a győzelem gyümölcse hullott a szövet­
ségesek kezébe.
Ebből azt következtetjük, hogy amiképen a támadásnak a
természetével megegyező koncentrikus alakban eszköze van
győzelmének nagyobbítására, azonképen a védő is hatalmasabb
eszközt talál a természetével jobban összeférő excentrikus
alakban arra, hogy győzelmeit hatásosabbá tegye, mint azt
tehetné a párhuzamos állásból merőlegesen ható erőkkel. Mi
azt véljük, hogy az egyik excentrikus eszköz legalább is annyit
ér, mint a másik (koncentrikus eszköz).
És ha a hadtörténelem ritkán mutat fel a védő csatából
kifolyólag oly nagy győzelmeket, mint amilyent a támadó
csata eredményez, ez mit sem bizonyít azzal az állításunkkal
szemben, hogy a védőcsata is szülhet hasonló eredményt.
A sikertelenség, illetőleg a kisebb siker okai egyéb dolgokban
keresendők. A védő rendszerint nemcsak számerő, de más
körülmények tekintetében is gyengébb ; hite szerint, vagy
tényleg is aratott győzelmét nem képes naggyá tenni és
rendesen megelégszik a veszély visszautasításával, a fegyver­
becsület megmentésével.
Hogy a védő ilyetén eljárásra gyengeségénél s egyéb
viszonyainál fogva kényszerítve lehet, kétségtelen, de min­
 359

denesetre hibáztatandó, hogy azt, amit a szükség hozott ma­

gával, a védőszerep következményének tudták be és tételül
állították fel, hogy a védő csatája csak a szenvedőleges véde­
lemre szorítkozzék, az ellenség tönkretételére sohase irányuljon.
A fenti dolgot a legártalmasabb tévedések egyikének, a
lényegnek az alakkal való felcserélésének tartjuk s feltétlenül
állítjuk, hogy ha a szükséges erővel s akarattal rendelkezünk,
az általunk védelemnek nevezett hadalakzatban nemcsak való­
színűbb, de nagyobb és sikeresebb is lehet a győzelem, mint a
támadás alakzatában.
Nagyobb és sikeresebb lehet a győzelem : a védelem alak­
zatában, nemcsak az egész hadjárat ütközeteinek együttes
eredményét tartva szem előtt, de az egyes csatában is.

TIZEDIK FEJEZET.

Az erődök (várak).
A régi időkben a nagy álló hadseregek koráig az erődök,
azaz várak, kastélyok, megerősített városok, csak lakóik védel­
mére épültek. A nemes ember az őt minden oldalról környező
veszély idején kastélyába menekült, hogy ott várja be a jobb
id ő t; a városi lakók hasonlóképen erődítésekkel igyekeztek a
háború fergetegét maguktól távol tartani.
Később az erődítéseknek ez a legegyszerűbb és legter­
mészetesebb célja idejét múlta. Észrevették ugyanis, hogy
erődített pontok az egész országhoz és az itt-ott küzdő had­
erőkhöz erős vonatkozásban állanak és az ország meghódításá­
hoz, illetőleg megtartásához lényegesen hozzájárulnak. E ha­
dászati jelentőségük miatt s mivel a hadjárat összefüggő
alakzatának létesítésére eszközül szolgáltak, a készülő hadi­
tervek oly figyelemre méltatták azokat, hogy a hadműveletek
ezentúl többé nem az ellenséges haderők megsemmisítésére, de
a várak elfoglalására irányultak.
Szóval az emberek, a várak eredeti rendeltetését majdnem
elfelejtették s csak elvont céljukat tartották szem előtt, ami
azután arra is vezetett, hogy városok és lakósok nélküli várakat
építettek.
Ámde az idő haladt és elavultak azok a nézetek is, amelyek
szerint puszta erődítések más hadi intézkedések nélkül vala­
mely pontot, az egész országot elözönlő háború árja elől meg­
védenék ; s hogy a puszta várak sokasága döntő befolyást
gyakorolna.
Régentén az erődített városoknak megvolt a létjoguk, mert
egyrészt az államok, országok nagyon is ldcsinyek voltak,
másrészt az akkori támadások időszaki természete folytán,
tartamuk egészen pontosan határolt volt, részint azért, mert a
hűbéresek hazasiettek, vagy pedig azért, mert a zsoldosoknak
kijáró pénz elfogyott. Mikor azután a nagy álló hadseregek
360

hatalmas tüzérségükkel könnyen rombolták össze a falakat és

bástyákat, nem volt város, vagy kisebb testület, mely kedvet
érzett volna néhány heti ellentállásra csak azért, hogy későb­
ben annál szigorúbb bánásmódban részesüljön. Még kevésbé
lehetett érdekében a hadseregnek sok várat megszállva tartani
és ekként erejét szétforgácsolni, mert egyfelől e kisebb várak,
ha az ellenséget némileg fel is tartóztatják, utóvégre mégis
az ellenség kezébe esnek, másfelől pedig elvvé lett, hogy a
hadsereg mindenkor oly erővel lépjen fel, mellyel az ellenséget
a nyílt csatában legyőzheti.
A várak számát tehát kevesbítették ama eszme behatása
alatt, hogy a várak az ország közvetett oltalmaz ói és csak
hadászati jelentőségükkel fejtenek ki hatást.
Az eszme-tisztulásra szükség is volt s minden jó lett volna,
ha a természetest mesterkélt dolgokkal nem szorították
volna ki.
Mi csak a természetest és szükségest fogjuk szem előtt
tartani, amidőn a következőkben a várak céljait és feltételeit
felsoroljuk és az egyszerűről az összetettre átmegyünk, vagyis
a várak fekvése és rendeltetésére következtetéseket vonunk.
A vár két egymástól különbözően ható elemből áll ; az
egyik szenvedőleges, a másik tevőleges természetű. A szenvedő­
leges a helyet (helységet) és mindazt oltalmazza, amit tar­
talmaz ; a tevőleges elem pedig bizonyos befolyást gyakorol a
lövegtűz határán kívül eső vidékre is. Az utóbbiból következik,
hogy a tevőleges elem alatt azokat a támadásokat értjük, ame­
lyeket a helyőrség a bizonyos pontokig közeledő ellenség ellen
intézhet. Minél erősebb a helyőrség, annál erősebb ez a rész,
annál nagyobb távolságra mehet előre ; ebből pedig következik,
hogy a nagy erőd tevőleges hatásköre nemcsak intenzíve erősebb,
de sokkal nagyobb is, mint egy kis erőd hatásköre.
Az említett tevőleges elem magában véve is két részre
oszlik, t. i. a tulajdonképeni helyőrség vállalataira és azokra a
vállalatokra, melyeket egy idegen, de a várőrséggel összekötte­
tésben álló kisebb-nagyobb seregtest1 végrehajthat.
A helyőrség vállalatai mindig meglehetősen korlátolt ter­
mészetűek. Még a legnagyobb vár igen erős helyőrsége közül
is csak aránylag gyengébb erőt lehet néhány menetnél mesz-
szebbre nem terjedhető vállalatokra alkalmazni. Kis erődöknél
pedig a legközelebbi környéken túl nem terjedhető vállalatokra
csakis jelentéktelen rész alkalmazható. Azok a seregtestek azon­
ban, amelyek nem tartoznak a várbeli csapatok kötelékébe
és melyeknek szükségképen nem kell a várba visszatérniük,
kevésbé vannak megkötve és általuk az erősség hatóköre rend­
kívüli módon szélesbíthető, ha egyébként más körülmények is
kedveznek.

1 Ezek oly seregtestek, melyek önmagukban gyöngék önálló

műveletekre és a vár környékére húzódva, annak oltalma alatt ural­
kodnak a vidéken.
 361

Amidőn tehát mi a várak tevőleges hatásáról átalános-

ságban beszélünk, kiváltképen az utóbb említett dolgot tartjuk
szem előtt.
Hogy fejtegetéseinkben teljesen megértessünk, a követ­
kezőket kell előzetesen megjegyeznünk :
a) A leggyengébb helyőrség legcsekélyebb tevőleges műkö­
dése is lényegesen elősegítheti a vár rendeltetésének sikerét ;
mert hiszen szigorúan véve a várőrség által végrehajtandó
cselekmények közül a legszenvedőlegesebb is, t. i. a vár vé­
delme megtámadtatás esetén, tevőleges működés nélkül, nem
képzelhető.
b) A várak általános rendeltetésükhöz képest, esetleg a
viszonyok szerint egyik és másik pillanatban is, majd a szen­
vedőleges, majd a tevőleges cselekvést veszik igénybe.
c) A várak rendeltetése lehet egyszerű s ebben az esetben a
hatásuk közvetlen ; lehet összetett, ekkor hatásuk többé-kevésbé
közvetett.
Először az egyszerű, később az összetett rendeltetésű
várakat szemléljük, de már eleve megjegyezzük, hogy vannak
oly várak is, amelyeknek rendeltetésük általában véve vagy
pedig bizonyos mozzanatokban mindkét irányt felölelik.
A várak nagy és kitűnő támaszpontjai a védelemnek,
mint : biztos raktárak, nagy és gazdag városok oltalmazói, tulaj-
donképeni záróművek, harcászati támpontok, hadtápállomások,
gyengébb vagy megvert seregtestek menedékei, ellenséges támadá­
sokkal szemben használandó paizsok, kiterjedt laktáborok és meg
nem szállott tartományok fedezői, népfelkelések középpontjai.
1. Várak, mint biztos raktárak. Míg a támadó támadó
művelete közben menetterületén napról napra élhet, addig a
védő a vidéken, amelyen talán sokáig áll s amelyet szívesen
megkímél, bevásárlás útján nem élelmezheti magát és kénysze­
rülve van a raktárélelmezéshez folyamodni : míg a támadó
különböző készletei az előnyomulás alatt visszamaradnak s
ekként a hadszínhely veszélyei alól kivonatnak, addig a védd
készletei állandó veszélynek vannak kitéve. Szükséges tehát,
hogy a védő az élelmi készleteket megerősített helyeken raktá­
rozza, nehogy azok máskülönben a cselekvést károsan befolyá­
solják és a védőt fedezésük céljából a legkiterjedtebb állások
vételére kényszerítsék.
A védő hadsereg várak nélkül olyan, mint egy test paizs
és sisak nélkül s száz megsebezhető pontja van.
2. Várak, mint nagy és gazdag városok oltalmazói. Az ilyen
erődítések rendeltetése rokon az 1. alatt megnevezettel, mert
nagy és gazdag városok, főképen pedig kereskedőhelyek, a had­
sereg természetes éléstárai s birtokuk vagy elvesztésük a had­
sereget közvetlen érinti. Azonkívül már csak azért is érdemes
az államnak ezeket a pontjait megtartani, mert a hadsereg
belőlük közvetve erőt merít, és jelentékeny helyek birtokának,
a béketárgyalások mérlegében észrevehető súlya van.
Ez alkalommal közbevetőleg felemlítjük, hogy várakat az
362

utóbbi időben nem méltatták eléggé, bár azok a legtermé­

szetesebb, leghatásosabb s a legkevesebb tévedésnek alávetett
tényezők.
Ha volna oly ország, amelyben nemcsak a nagy és fontos
városok, de a népes helységek is erődítve lennének, és melyeket
nemcsak a tulajdonképeni lakosok, hanem a közelfekvő falvak
népe is védelmezne, az ellenséges előrenyomulás annyira
késleltetnék s a megtámadott lakósság oly tényezővé válnék,
hogy a támadó vezér tehetsége és akaratereje a tornyosuló
nehézségek következtében végképen megtörne.
Az országerődítésnek ezt az eszményképét csak azért em­
lítjük, hogy az erősségek érintett rendeltetéseinek értékét,
valamint az általuk nyújtandó közvetlen oltalom fontosságát ne
kicsinyeljük.
Ez az elképzelés azonban valahogy ne zavarja az olvasót,
mert még a feltételezett esetben is szükséges lenne néhány
várost, mint a hadsereg tulajdonképeni támpontját, a rendesnél
jobban megerősíteni.
Az 1. és 2. alatt említett várak rendeltetésük következté­
ben csak a szenvedőleges védelmi cselekményt igénylik.
3. Várak, mint tulajdonképeni zárómüvek. Ezek utak vagy
folyók elzárására épülnek.
Nem oly könnyű, mint gondolnók, a várat megkerülő,
használható mellékutakat találni ; mert a megkerüléseknek
nemcsak az erőd ágyúhatásának körletén kívül, de a kitörések
lehetőségére tekintettel jóval messzebb kell történniök. Már
pedig ha a vidék járhatóság tekintetében kedvezőtlen, a leg­
csekélyebb letérés az útról késést, sőt ismétlődés esetében
válságot okozhat. A hajózás meggátlásának fontossága nem kíván
bővebb fejtegetést.
4. Várak, mint harcászati támaszpontok. Jelentékenyebb
várak valamely állás szárnytámaszpontjaiként kitünően hasz­
nálhatók, mert a tűzök által pásztázott terület és támadó
hatáskörük félátmérője néhány órányi szokott lenni. Több
mérföldnyi kiterjedésű tó bizonyára jó szárnytámpontot szol­
gáltat, de ennél hasonlíthatlanul jobb támaszt nyújt még
egy közepes nagyságú vár is.
A védő hadsereg szárnyának nem kell szorosan a várhoz
támaszkodnia, mert az ellenség már visszavonulási szabadságá­
nak megőrzése miatt sem fog a szárny és vár között előnyo­
mulni.
5. Várak, mint hadtápállomások. Ha a várak a védő össze­
köttetési vonalán feküsznek, ami rendszerint úgy szokott lenni, a
szállítmányok számára kényelmes állomást nyújtanak. Az össze­
kötő vonalakat az időközönként megjelenő és lökemszerűen
ható portyázó csapatok veszélyeztetik ; ha tehát valamely
fontos szállítmány az ily üstökös közeledésekor gyorsított
menettel akár előre, akár hátra a várat elérheti: a megsemmisü­
lés elől megmenekül. Az ide-oda vonuló csapatok pedig az ily
várakban egy vagy több napon át pihenhetnek s azután annál
 363

gyorsabban folytathatják menetüket. Ez a körülmény azért

fontos, mert épen a pihenések alatt vannak a csapatok meg-
támadtatásoknak kitéve. Egy 30 mérföldnyi hosszú összekötő
vonalat a középen fekvő vár úgyszólván a felére rövi­
dít meg.
6. Várak, mint gyenge vagy megvert hadtestek menedékei.
Közepes nagyságú várak ágyúi még akkor is oltalmat
nyújtanak a gyenge vagy megvert hadtesteknek, ha azok
elsáncolt tábort nem is vesznek igénybe. Az ugyan bizo­
nyos, hogy az ilyen seregtesteknek — ha egyszer több időre
megállapodnak — a további visszavonulásról le kell mondaniok,
de hiszen ez az áldozat nem lesz nagy, ha a további vissza­
vonulás egyértelmű lenne a megsemmisüléssel.
Sok esetben azonban a vár a visszavonulás veszélyeztetése
nélkül is adhat néhány napi oltalmat. Például: a könnyű sebe­
sülteknek, szétugrasztottaknak, akik a megvert hadsereget
megelőzve ott csatlakoznak a főcsapathoz.
Ha Magdeburg 1806-ban a porosz hadsereg egyenes vissza­
vonulási vonalán fekszik, mely egyenes vonal már Auer-
stádtnél elveszett, a porosz hadsereg a vár oltalma alatt 3—4
napig maradva, gyülekezhetett s rendbe jöhetett volna. De a
fennforgott körülmények között is gyülekezőhelyül szolgált a
Hohenlohe-féle hadsereg maradványainak.
Csak a háborúban jutunk valóban annak tudatára, hogy
mily jótékony hatást gyakorol a vár nehéz viszonyok között .
A vár az, melyben lőszer, fegyver, kenyér, zab van felhalmozva,
mely szállást ad a betegnek, biztonságot az egészségesnek,
mely észretéríti a megfélemlített harcost, vezért. A vár való­
ságos szálló, vendégfogadó a sivatag közepén.
Az utoljára felsorolt négy jelentőségben a vár már inkább
tevőleges cselekményt kíván meg.
7. Várak, mint tulajdonképeni paizsok megtámadtatások elle­
nében.
A visszavonulásban levő védő mögött hagyott várak jég­
tömbök módjára törik meg a támadás folyamát. A támadónak
a vár körülzárolására, mert ez a legkevesebb, amit tennie kell,
kétannyi emberre van szüksége, mint a várőrség létszáma.
A támadó tehát kétszeresen, sőt négyszeresen gyengül, ha
várőrségként oly harcosokat alkalmazunk, kik csak részben
tartoznak az első vonalbeli csapatokhoz és nagyobbrészt pedig
félig kiképzett honvédekből s félrokkantakból, polgárőrségből,
népfelkelőkből állanak.
Az ellenségnek ez az aránytalan gyengítése az első és leg­
fontosabb előny, melyet az ostromlásnak ellentálló várunk
nyújt. Ez az előny az első, de nem egyetlen. Attól a pillanattól
kezdve, midőn a támadó váraink vonalát túllépte, mozgása
kényszeredett lesz ; visszavonuló vonalai korlátoltak és az
ostromló seregtestének közvetlen biztosítását mindenkor szem
előtt kell tartania .
Ebben az esetben tehát a várak a védelem tényében nagy­
364

szerűen és döntő módon működnek közre, mely közreműködést

részünkről a várak legfontosabb rendeltetésének tartjuk.
Ha mindamellett a várnak említett módon való alkalma­
zását a hadtörténelemben ritkán találjuk aránylag, az indok
az, hogy a legtöbb védő ezt az eszközt úgyszólván túlságosan
döntőnek, túlságosan élesnek tartja. E kijelentésünk közelebbi
értelmét későbben tárjuk fel.
A váraknak ez a rendeltetése főleg a támadó fellépést
követeli ; mert ha a vár egy meg nem szállható ponton kívül
nem volna egyéb, a támadó nem érezné magát indíttatva
arra, hogy a várat, ha még némi akadályozó befolyása volna
is, ostrom alá vegye. így azonban a támadó, ha nem akarja,
hogy hat-tízezer főnyi ellenséges csapat a hátában szaba­
don működjék, kénytelen kellő erővel a várat ostrom alá
fogni és annak bevételével a reá nézve veszélyes helyzetnek
véget vetni.
Az ostrom kezdetével a várőrség működése főképen szen­
vedőleges természetű lesz.
Az erődök az eddig felsorolt rendeltetéseknek meglehetősen
közvetlenül és egyszerűen felelnek meg ; ellenben a követ­
kezőkben megbeszélt két cél már összetettebb hatáskört kíván
tőlük.
8. Várak, mint kiterjedt laktáborok fedezői. Hogy egy köze­
pes nagyságú vár a mögötte fekvő laktáborok bejáratait 3—4
mérföldnyi szélességben elzárja, a dolog természetéből folyik ;
de azt már fejtegetnünk kell, hogy ilyen vár miként és mily ér­
telemben képes egy 15—20 mérföldnyi szélességben elterülő
laktáborkörletet oltalmazni, aminek megtörténtéről a had-
történelemben nem egyszer olvasunk.
Fejtegetésünk megkezdése előtt azonban meg kell jegyez­
nünk, hogy a kiterjedt laktáborozás oltalmának lehetősége
bizonyos feltételekhez van kötve. E feltételek a következők :
a) A vár zárja el a főutak egyikét és tényleg fedezze a
vidéket 3—4 mérföldnyi szélességben.
b) A vár egy rendkívül erős előőrs szerepének feleljen
meg és a vidék teljes megfigyelését tegye lehetővé ; a meg­
figyelést a lakosság titkos hírszerzéssel tökéletesítse, amit annál
is inkább megtehet , mivel a 6—10.000 főnyi lakosság a vidékbeli
lakókkal amúgy is üzleti stb. összeköttetésben áll.
c) Kisebb seregtestek, melyeket a vár oltalomban részesít,
időközönként keressék fel az ellenséget hírszerzés céljából,
avagy ha az ellenség a vár mellett elvonul, indítsanak vala­
melyes vállalatot hátába ; szóval a várnak e seregtest révén
olyan hatáskörének kell lennie, mint valamely előretolt sereg­
testnek (lásd ötödik könyv 8. fejezetét).
d) A laktáborkörletben levő védő, ha egyszer gyülekezett,
épen e vár mögött, úgy vegye felállítását, hogy a vár a támadó­
nak hátát veszélyeztesse, ha a# a felállítás ellen előnyomul.
Most pedig nézzük, hogy az elősorolt feltételeknek megfelelő
vár mennyiben képes egy kiterjedt laktáborkörletet fedezni.
 365

A laktáborvonalra történő támadás rajtaütésszerű, vagyis

jobban mondva a jelen esetben csak az ilyen támadásról lehet
szó. Minthogy ez a támadás kevesebb időt igényel, mint az
egész hadszínhely megtámadása, a vár hatása egy egyszerű
rajtaütés esetében sokkal gyengébb, mint az általános hadá­
szati támadásnál. Ez a következtetés mindenesetre helyes
s a vár a mögötte 6—8 mérföldnyire elterülő laktáborkörletet
közvetlen módon nem is képes fedezni.
De ha tekintetbe vesszük, hogy némely hadtáborkörlet
megtámadásánál nem a rajtaütés általános célja lebeg a támadó
szeme előtt, hanem, amint azt majd a tám adásról« szóló
könyvünkben kifejtjük, az, hogy oly seregtesteket, melyek
gyülekezésre indulva, sietős út jók miatt harckész állapotban
alig lehetnek, ütközetre kényszeresen s ezáltal az ellenséges
erőt tetemesen gyengítse és ha továbbá tekintetbe vesszük,
hogy a támadó főleg a laktáborkörlet közepe felé irányítja az
efajta támadást, állíthatjuk, hogy az elől fekvő vár a támadónak
vállalatát nagy mértékben nehezíti és az előzőleg felsorolt
pontokban feltételezett állapot közös hatása a nagy laktábor-
körletnek is közvetlen és közvetett módon némi biztonságot
fog nyújtani.
»Némi biztonságot« mondjuk, mert a közvetett hatás az
ellenség előnyomulását nem teszi lehetlenné, csak nehezebbé
s veszélyesebbé, további következtetésben valószínűtlenné és a
védőre nézve kevésbé veszélyesebbé.
A laktáborkörlet biztosítása tekintetében a vártól ész-
szerűleg többet nem követelhetünk és a közvetlen oltalmat
az előőrsöknek és a körlet műszaki berendezésének kell á t­
engednünk.
Nem nélkülözi tehát a realitás színezetét, ha jelentékeny
várak abbeli képességéről beszélünk, hogy a mögöttük nagy
kiterjedésben elterülő laktábort fedezhetik ; de másrészről
nem tagadható, hogy a tárgyalt kérdést illetőleg úgy a hadi­
tervekben, de méginkább a történelemben üres szólamokkal
vagy ábrándokkal találkozunk. Mert ha az említett oltalom,
mely egyébként is egyedül a veszély csökkentéséből áll, csak külön­
böző tényezők összműködése által érhető el, úgy az is áll,
hogy egyes esetekben különös körülmények, főleg pedig a
támadó merészsége az egész oltalmat illuzóriussá teheti.
Ezért figyelmeztetünk arra, hogy az említett rendeltetésű
várak hatását általánosságban megállapítani nem lehet,
hanem minden egyes esetben külön kell mérlegelni.
9. Várak mint meg nem szállott tartományok fedezői.
Az ellenséges portyázásoknak alávetett tartomány nem
épen jelentéktelen várait fedező, vagy ha akarjuk, biztosító
eszközöknek szokták tekinteni akkor, ha a tartomány csak
gyengén vagy sehogy sincs megszállva.
Az ilyetén várak tagadhatatlanul biztosító eszközök,
mert elfoglalásukig a támadó nem lehet ura a tartománynak
s mi időt nyerünk, hogy védelemre siessünk elő.
366

De tulajdonképeni fedezetet csak nagyon is közvetett

módon, vagyis csak úgy nyújthatnak a várak, ha támadólagos
eljárással (akár saját várőrséggel, akár a várra támaszkodó
külerő segítségével) tevőleges hatást kifejtve a portyázásnak
véget vetnek ; másként, azaz gyenge, csak gyalogságból álló
s minőségileg is kifogás alá eső várőrséggel nagy eredményt
nem érnek el.
10. Várak mint népfelkelések központjai.
Népháborúkban élelmiszereket, fegyvereket, lőszereket és
egyéb hasonlókat rendesen nem lehet szállítani ; az emberek
úgy segítenek magukon, ahogy tudnak és ők az ellentálló esz­
közök ezer meg ezer csekélyebb forrásait nyitják meg ; ha már
most egy nagyobb vár áll rendelkezésre ez eszközök befogadá­
sára, nyilvánvaló, hogy ez az ellentállást összefüggőbbé és
erősebbé teszi. Az ilyen vár azonkívül a sebesültek menedéke,
a kormány székhelye, kincstára, nagyobb vállalatok gyüle­
kező helye szokott lenni ; egyúttal magja az ellentállásnak is,
mivel az ostromló ellenséget kötve tartja s a népfelkelések
rajtaütéseit, lesállásait elősegíti.
11. Várak folyamok és hegyek védelmére.
Nagy folyamok mellett elterülő várak a legjelentékenyebb
szerepet játsszák és a legszélesebb hatáskörük van. Minden
időben biztosítják az átkelést, meggátolják az ellenség hasonló
törekvését több mérföldnyi körletben, uralják a folyam keres­
kedését, menedéket adnak hajóknak, elzárják a hidakat és
utakat, megengedik, hogy a folyamot közvetett módon, vagyis
az ellenséges oldalon védjük, szóval sokoldalú hatásukkal a
folyamvédelmet lényegesen megkönnyítik és annak tekintélyes
tényezői.
A hegyekben fekvő várak hasonló hatást fejtenek ki.
Megnyitják és elzárják az úthálózatot, melynek csomópontjai,
következésképen uralkodnak vidékükön.
Az ilyen várak tehát a védelmi rendszer főoszlopait képezik.

TIZENEGYEDIK FEJEZET.

Folytatás.
Míg az előző fejezetben a várak rendeltetéséről beszéltünk,
addig most telepítésük helyéről szólunk.
Az első pillanatra úgy tetszik, hogy a dolog, tekintettel a
várak sokféle rendeltetésére, melynek mindegyikét még a helyi
viszonyok is különfelekép módosíthat ják, nagyon is bonyodalmas.
Ez az aggodalom azonban egészen hiábavalónak bizonyul, ha a
tárgy lényegéhez tartjuk magunkat és felesleges elménckedések-
től tartózkodunk.
Vüágos, hogy a megbeszélt követelményeknek egyidejűleg
megfelelünk, ha a hadszínhelyül tekinthető területnek, a két
állam között húzódó nagy utain, kikötőhelyeken, tengeröböl­
 367

ben, nagy folyamok mentén és hegyek között fekvő legnagyobb

és leggazdagabb városokat megerősítjük.
Nagy városok és nagy utak mindenkor karöltve járnak s
együttesen nagy folyamokkal, valamint tengerparttal közeli
vonatkozásban állanak, következésképen békésen megférnek
egymás mellett s erődítés tekintetében nem teremtenek ellen -
mondást. A hegységek azonban e tekintetben kivételek, mert
nagy városokat ritkán találunk bennök. Abban az esetben
tehát, ha a hegység fekvése és iránj^a kedvez a védelemnek,
szükséges lesz a keresztülhúzódó utakat és szorosokat kisebb
erődökkel elzárni. Ezeket az egyoldalú rendeltetésű záró­
műveket kevés költséggel építik ; a költségeseket, vagyis a
nagy várakat, mint fontos fegyverhelyeket, a síkság már jelzett
alkalmas pontjain emelik.
Mostanáig nem voltunk figyelemmel a politikai határra,
nem beszéltünk az erődítések vonalának mértani alakzatáról s
nem emlékeztünk meg a várak fekvésének többi földrajzi
vonatkozásáról, mert azt hisszük, hogy a leglényegesebb fel*
tételeket kell először felemlíteni s hogy sok esetben, különösen
kis államokban, a jelzett feltételek szem előtt tartásával emelt
várak mindenféle várakozásnak megfelelnek. De most már
szükséges róluk értekezni, mert nagy kiterjedésű országoknál
előfordulhat és elő is fordul, hogy vagy igen sok jelentékeny
városuk és ütjük van, vagy pedig megfordítva, jelentékeny
városokban nagyon is szűkölködnek, hogy gazdag nép lakja
őket és a már meglévő várak mellé még újakat akarnak emelni,
vagy megfordítva, minthogy szegény nép lakja, kevés várral
kell megelégedniük.
Amidőn az emelendő várak száma nem vág össze a jelen­
tékeny városok számával, vagy azért, mert az utóbbiak a
kelleténél számosabbak, vagy ritkábbak, vagy pedig mert a
szükséges pénzeszköz nem áll rendelkezésre, a várak helyzetére
nézve más szempontok is lesznek irányadók.
A mondott esetekben a következő kérdésekkel kell tisztába
jönnünk :
1. Ha a két országot összekötő összes országúton mindenhol
nem akarunk várakat építeni, mely országúton emeljünk várat
vagy várakat ?
2. Vájjon a várak csak a határszélen, vagy pedig az egész
ország területén emeltessenek-e ?
3. Vájjon egyenletesen, vagy pedig csoportszerűen szét­
osztva építtessük-e azokat ?
4. Mely földrajzi viszonyokat kell a várépítésnél tekintetbe
vennünk ?
A mértani alakzatból levezethető többi kérdések, például :
vájjon a várak több sorban egymás mögött, vagy egymás
mellett, továbbá sakktáblaszerű, egyenes, kiugró vagy vissza­
húzódó rendben emeltessenek-e, puszta elménckedések és oly
alárendelt jelentőségűek, hogy a többiek mellett nem tárgyal­
hatok s mi itten csak azért hoztuk szóba, mert az idevágó
368

irodalomban e nyomorúságos dolgoknak túlságos nagy fontos­

ságot tulajdonítanak.
Az első kérdést teljesen megvilágítandó, csak Dél-Német-
országnak Franciaországhoz vagyis a felső Rajnához való
viszonyára emlékeztetünk.
Ha ezt a területet oly egésznek képzelnők, melynek meg­
erősítését, tekintet nélkül az egyes államokra, hadászatilag
kellene megállapítani, nagy zavarban lennénk, amennyiben a
Rajnától számos és kitűnő műút vezet Franciaország, Bajor­
ország és Ausztria belsejébe. Igaz, hogy e területen számos
várost találunk, melyek nagyság tekintetében a többieket
felülmúlják, mint aminők például Nümberg, Würzburg, Ulm,
Augsburg, München; de ha mindannyit megerősíteni nem
akamók, melyek mellett döntsünk ? És azután, ha a legna*
gyobb s leggazdagabb városok erődítését tartjuk is szem előtt,
mégsem szabad elfeledkeznünk arról, hogy annál a nagy távol­
ságnál fogva, mely Nümberg és München között van, az első­
nek az utóbbitól észrevehetően eltérő hadászati vonatkozása
lesz és ezért mindenkor felmerül az a kérdés, vájjon nem
lenne-e célszerűbb Nümberg helyett egy Münchenhez köze­
lebb fekvő, bár jelentéktelenebb pontot megerősíteni.
Az efféle elhatározás, vagyis az első kérdésre adandó
felelet tekintetében az általános védelmi tervezettől s a
támadó pont megválasztásáról szóló fejezetünkre utalunk.
A várakat ott építsük, ahol támadásnak leginkább ki va­
gyunk téve.
Az ellenséges országból hozzánk vezető sok főút közül
tehát azt válasszuk, mely a legegyenesebben fut országunk
szívéhez, vagy azt, mely az ellenség élelmezését megkönnyíti,
amennyiben termékeny területeken vagy hajózható folyamok
mentén vezet.
A támadó azután azokra a várakra bukkanva, amelyek
ezeken az utakon épültek, azokat vagy körülzárolja s esetleg
ostromolja, vagy pedig mellettük elvonulva, kiteszi magát a
védő legtermészetesebb oldalozó hatásának.
Vegyük Bécset kiindulási pontul. Ez a város Dél-Német­
ország szíve lévén, ennek Franciaországhoz való vonatko­
zásban, tehát Svájcot és Olaszországot semlegesnek kép­
zelve, a Münchennél vagy Augsburgnál épített főerősség jobban
felel meg, mint egy Nümberget vagy Würzburgot körül­
kerítő vár.
És ha még egyidejűleg a Svájcból Tirolon keresztül vezető
és az Olaszországból húzódó utakat is tekintetbe vesszük,
úgy München vagy Augsburgnak feltétlenül oda kell ítélnünk
az elsőbbséget, mert e két hely még a mondott esetben is
fog némi hatást kifejteni, holott Würzburg és Nümberg már
teljesen hatástalanok maradnának.
Most a második kérdéshez fordulunk, megállapítandó, váj­
jon a várak a határszélen feküdjenek-e, vagy pedig az egész
országon végig húzódjanak-e ?
 369

Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy ez a kérdés kis álla­

moknál nem jön tekintetbe, mert amit mi hadászati szempont­
ból határnak nevezünk, az a kis állam területével egybeesik ;
ámde minél nagyobb az állam, annál szükségesebb lesz e kér­
dés tisztázása.
Tagadhatlanul a legtermészetesebb felelet az lenne, hogy
a várak a határra valók, mert feladatuk abban áll, hogy
megvédjék az államot ; ez pedig akkor van megoltalmazva,
ha a határt megvédik. De ezt az általános megállapítást igen
sok körülmény korlátozza, amint az a következő szemléletből
kitűnik.
Minden védelem, mely főképen idegen segélyre számít,
nagy súlyt fektet az időnyerésre ; az ily védelem nem veszi
igénybe a visszlökést, de lassú cselekvésre szánja magát, mert
mint mondtuk, főcélja nem az ellenség gyengítése, hanem az
időnyerés. Ezt szem előtt tartva, valamint minden körül­
ményt egyforma értékűnek feltételezve, az a várrendszer lesz
előnyös, mely az országon végighúzódik és nagy területet
bekerít, mert a dolog természetéből kifolyólag több ideig ta rt­
hatja magát, vagyis lassabban foglalható el, mint az, mely
csak a határon sűrű vonalban csoportszerűen összeszorul.
Ellenmondás, botorság lenne a várakat csakis a határra
építeni oly esetekben is, amidőn az ellenséget azoknak a hát­
rányoknak felhasználásával akarjuk legyőzni, melyek az ő össze­
kötő vonalának túlságos hosszából és fenntartásának nehézsé­
geiből keletkeznek, vagyis oly országokban, ahol erre a vissza­
hatásra nagyon is lehet számítani.
Ha még ehhez hozzátesszük, hogy ha csak a körülmények
engedik, a főváros megerősítése mindenkor fődolog marad ;
hogy elveink szerint a tartományok fő- és kereskedelmi városai,
nemkülönben az országot átszelő folyamok, hegységek s más
szakaszok szintén megerősítendők ; hogy vannak az ország bel­
sejében oly városok is, melyek megerősítésére a természet
egyenesen felhív bennünket ; hogy bizonyos hadsereg-intézmé­
nyek : például fegyvergyárak, célszerűen csakis az ország
belsejében lehetnek, könnyen beláthatjuk, hogy száz okunk
van várakat az ország belsejében is építeni.
Ezért az a véleményünk, hogy azok az államok, melyek
sok várat építhetnek, azok nagyobb részét teljes joggal a hatá­
ron helyezzék el, de nagy hibát követnének el, ha az országot
azoktól üresen hagynák.
Franciaország például ily hibát követett el.1
A várhelykérdés eldöntése körül egyébként nagy kételyek
támadhatnak akkor is, ha a határon, illetőleg határtartomány­
ban jelentékeny városokat nem találunk, amint ezt Dél-Német-
országban látjuk, ahol a sváb tartományok nagy városokat
tényleg nélkülöznek. A kételyeket általános indokokkal egy-
szersmindenkorra eloszlatni nem tartjuk szükségesnek (és
1 Immár nem !
370

lehetőnek) és azt hisszük, hogy e felmerülő esetekben az indi­

viduális helyzetnek kell dönteni ; egyébként pedig e tekintetben
e fejezet zárómegjegyzéseire utalunk.
Az a harmadik kérdés, vájjon a várak csoportszerűen vagy
pedig a területen egyenletesen szétosztva építtessenek-e, mindent
megfontolva, csak ritkán fordul elő.
A kérdés megvitatása korántsem hiábavaló dolog,
mert 2, 3 vagy 4 várból alkotott oly csoport, melyben az egyes
várak a központtól csak néhány napi menetre vannak, annyira
erőssé teszi e pontot, illetőleg az ott levő hadsereget, hogy nagy
kísérletbe jövünk ily hadászati basztiont alkotni.
A negyedik kérdés, mint emlékezünk, a kiválasztandó pont
egyéb földrajzi vonatkozásait öleli fel.
Azt már mondtuk, hogy a főtekintetekből kifolyólag a
tenger, folyam vagy folyó partján és a hegységben épült vár
kétszeres hatást fejt ki ; most még a többi körülményeket
vesszük figyelembe.
Ha a várnak közvetlen a folyam mellett helye nem lenne,
azt ne annak közelében, de attól 75—90 kilométernyi távol­
ságban építsük, mert a folyam kettévágja, szétrombolja a vár
hatáskörét mindazokban a vonatkozásokban, melyeket fel­
soroltunk.1
A hegységben építendő várra nézve az előbb mondott-
nem áll, mert a hegység a nagy és kis tömegek mozgását nem
szorítja egyes pontokra, mint a folyam. A hegységnek az ellen­
ség felé eső oldalán azonban ne telepítsük a várakat igen közel
a hegységhez, mert ebben az esetben nehéz lesz azt az ostrom­
lás alól felmenteni. A várat legcélszerűbb a hegység innenső
oldalán felépíteni, mivel a hegység keresztülszelvén az ellenség
összekötő vonalát, az ostromlás nehézzé válik. Emlékezzünk
az 1758-iki Olmützre.
Megközelíthetlen erdők és mocsarak a folyammal hasonló
vonatkozásokat nyújtanak.
Sokszor vitatkoztak arról is, vájjon megközelíthetlen hely­
zetű városokat célszerű-e vagy sem várakká átépíteni ?
Nézetünk szerint az ilyen pontok, mivel megerősítésük és
védelmük kevés költséget kíván s sokszor a bevehetlenségig
erőssé tehetők s mivel a vár szolgálata inkább szenvedőleges,
mint cselekvő természetű, megérdemlik a megerősítést és
arra az állításra, hogy könnyen elzárhatok, nagy súlyt ne
fektessünk.
Ha most végezetül az országerődítésnek ismét kifejtett egy­
szerű rendszerére visszapillantunk, állíthat juk, hogy rendszerünk
nagy, tartós és az állam alapjával közvetlenül összeköttetésben
levő dolgokra és körülményekre támaszkodik s hogy abban nem
találjuk nyomát a háború felől alkotott múlandó divatnézetek­
nek, képzelt hadászati finomságoknak, a pillanat egyéni

1 Philippsburg a rosszul fekvő várak példája volt s egy bamba

emberhez hasonlított, aki orrát közvetlen a falhoz dugja.
 371

szükségleteinek, amelyeknek figyelembevétele a sok száz évre

épített váraknál sok nyomort okozó hiba volna.
A sziléziai Silberberg, melyet II. Frigyes a Sz udetek egyik
tetőjén épített, megváltozott viszonyok folytán korábbi jelentő­
ségét és rendeltetését majdnem teljesen elvesztette ; holott
Boroszló, ha hatalmas várrá alakították volna, minden körül­
mények között úgy a franciák, mint oroszok, lengyelek és
osztrákok ellenében véges-végig megtartja jelentőségét.
Olvasóink nem fogják elfeledni, hogy szemléletünk meg­
írásánál nem azt tartottuk szem előtt, hogy valamely állam
egy egészen új várrendszert épít, mivel ez az eset csak ritkán
vagy sohasem fordul elő, de azt, hogy egyes várakat kell majd
építeni, melyeiméi irányelveink egyikét vagy másikát tekin­
tetbe kell venni.

TIZENKETTEDIK FEJEZET.

A védő állás.
A csata vívás céljából elfoglalt állás, mely a vidéket, illető-
gel terepet erősítő eszközül veszi igénybe : védőállás, tekin­
tet nélkül arra, vájjon az állás birtokosai támadólag vagy
védőleg járnak-e el. Ez a fogalommeghatározás a védelemről
kifejtett általános nézetünkből főijük.
Tulajdonképen azonban védőállásnak lehetne elnevezni min­
den állást, amelyet az ellenség ellen előnyomuló hadsereg
csatavívás céljából elfoglal, ha az ellenség abban felkeresné.
A középkorban minden csata a menettáborral szemben menet-
állásnak nevezhető ily állásban folyt le. Mi ehelyütt nem ezekről
beszélünk. A védőállásnak fogalomszerűleg egészen más valami­
nek kell lenni.
Nyilvánvaló, hogy a közönséges állásokban történő dön­
téseknél főleg az idő szerepel főtényezőként ; a hadseregek
egymás ellen nyomulnak, hogy találkozzanak ; a találkozó-
hely mellékes és csak azt a követelményt támasztjuk irányában,
hogy hasznavehetetlen ne legyen. A tulajdonképeni védőállás­
nál azonban a hely a főtényező, azt célozván, hogy ezen a helyen
és nem máson, illetőleg főleg e hely által történjék a döntés.
A következőkben az utóbbi célzattal elfoglalt állást tartjuk
szem előtt.
A védőállás helyének kettős vonatkozása van. Először is az
ott felállított csapatnak bizonyos általános hatást biztosít,
azután pedig az ott felállított csapat küzdő erejét növeli,
röviden : a hely hadászati és harcászati hatást fejt ki.
A »védő állás« kifejezése alapjában véve csak a harcászati
vonatkozásból származik, mert a hadászati vonatkozás : vagyis,
hogy az e helyen felállított haderő már puszta jelenlétével is
megvédelmezi a területet, illetőleg országot a támadó eljárással
egybekötött védelemre is illik.
372

A védőállás hadászati hatását kimerítően csak a had­

színhely védelmének megbeszélésénél fejthetjük ki s e helyen
csak annyiban emlékezhetünk meg róla, amennyiben ez már
most lehetséges. Evégből mindenekelőtt két egymással gyakran
felcserélt fogalommal kell tisztában lennünk, tudniillik a meg­
kerülés és az elkerülés fogalmával.
Valamely á7lás megkerülése csakis az arcvonal megkerülésére
vonatkozik s vagy azért történik, hogy az állást oldalról, esetleg
hátból támadjuk meg, vagy pedig azért, hogy a védő össze­
kötő és visszavonuló vonalát elvágjuk.
Az első, vagyis az oldal- és háttámadás harcászati ter­
mészetű lévén, az erősnek nevezendő állástól megkívánjuk, hogy
tekintettel a csapatok nagy mozgékonyságára, valamint arra,
hogy a támadó terve többé-kevésbé mindig a megkerülésre
és az átkaroló harcra irányul, erős arcvonal mellett, erős oldala
és háta legyen, vagy ha az utóbbi nem lehetséges, legalább is
a helyes ütközetcsoportosítást engedje meg. A harcászati köve­
telménynek megfelelő állás a megkerüléssel szemben sem lesz
hatálytalan és a védelmezőnek a vívandó csatánál tényleg azt az
előnyt nyújtja, amelyet az tőle elvár.
A második, vagyis a visszavonuló és összekötő vonal
elvágását célzó megkerülés hadászati vonatkozás lévén, a jó
védőállástól elvárjuk, hogy az efajta megkerülést kibírja,
sőt e tekintetben az ellenséget felülmúlja . Mindkét dolog az állás
előnyös helyzetétől, vagyis a szemközt lévő összekötő vonalak­
nak a védőre kedvező viszonyától függ. A jó állást tehát a
hadászati megkerülés sem teszi hatálytalanná, amennyiben
ha a követelményeknek megfelel, a mondott eljárással élő
ellenséget legalábbis semlegesíti. Ennyit a megkerülésről. Néz­
zük az elkerülést .
Ha a támadó célját anélkül hogy a védőállást foglalt
ellenséggel törődnék, főseregével egy más úton előnyomulva
követi, ez esetben ennek állását elkerüli ; mit ha a támadó
büntetlenül tehet, bennünket legott arra kényszerít, hogy ha­
tálytalanná vált állásunkat odahagyjuk.
Talán nincs állás a világon, melyet szószerinti érte­
lemben elkerülni ne lehetne, mert a perekopi földszorosféle
eseteket ritkaságuknál fogva nem vehetjük tekintetbe. Az
elkerülés lehetetlenségét tehát az elkerüléssel járó hátrányokra
kell vonatkoztatnunk.Hogy e hátrányok miben állanak,a huszon­
kettedik fejezetben fogjuk tüzetesen kifejteni; legyenek azok ki­
csinyek vagy nagyok, mindenesetre egyenértékűek az elmaradt
harcászati hatással és ezzel közösen alkotják az állás célját.
Az eddig elmondottakból a jó védőállásnak két hadászati
tulajdonságára következtethetünk, nevezetesen :
1. hogy azt elkerülni nem lehet,
2. hogy az összekötő vonalakért való küzdelemben a védő­
nek nyújt előnyt.
Ezekhez a tulajdonságokhoz még más két hadászati tulaj­
donságot kívánunk, jelesen :
 373

3. hogy az összekötő vonalak viszonya az ütközet alak­

zatára is előnyösen hasson ; és
4. hogy a vidék általános befolyása kedvező legyen.
A 3. alatti követelményt azért támasztjuk, mert az össze­
kötő vonalak viszonya nemcsak az állás elkerülését és az élel­
mezés megszakítását teszi lehetővé, de a csata sorsára is
befolyhat. A védő rézsútos visszavonuló vonala például
könnyűvé teszi a támadónak a harcászati megkerülést, holott
megnehezíti a saját harcászati mozdulatokat . Itt meg kell azon­
ban jegyeznünk, hogy az összekötő vonalra vonatkozó ferde
felállítás sokszor nem a harcászat hibája, de a hibás hadászati
pont következménye. így például a ferde felállítás akkor,
amidőn az útvonal az állás környékén irányt változtat (mint
1812-ben Borodinónál) ki sem kerülhető. A támadó ebben az
esetben már eredetileg abban az irányban van, mely megkerü­
lésünkre vezet, anélkül hogy őneki merőleges állásáról lekellene
térnie. Hasonlóképen hátrányt jelentene a védőre, ha őneki
csak egy, a támadónak pedig több visszavonuló útja volna ;
ebben az esetben a védő harcászati művészete nem ellensúlyoz­
hatja a mostoha hadászati viszonyok okozta hátrányokat.
A 4. alatt említett követelményt pedig azért hangoztattuk,
mert a többi vonatkozások tekintetében hátrányos vidék, a
terep leggondosabb kiválasztását, a harcászati eszközök legcél­
szerűbb alkalmazását is illuzóriussá teszi. Ezt kikerülendő :
1. A védő oly állást válasszon, mely az ellenfél viszonyaiba
való bepillantást és következéskép a leggyorsabb és legcél­
szerűbb megrohanását teszi lehetővé ; és viszont a támadó meg­
közelítését akadályozza, megnehezíti. Ellenben kerülje : azokat a
pontokat, melyek uralkodó vidék befolyása alatt állanak ; a leg­
több állást a hegységben ; az oly állást, melynek oldalában vala­
mely hegység van, amennyiben az utóbbi nem az elkerülést,
mert ez nehéz, de a megkerülést megkönnyíti ; hasonlóképen
oly állásokat, melyek előtt közeli hegyek terülnek el, stb. (Az
ily állások azonban, amint a hegyi háborút tárgyaló fejezetekben
tüzetesen meglátjuk, oly előnyökkel is dicsekedhetnek, például
ha mögöttük egy hegység fekszik, melyek azokat a legkitűnőbb
védőállásokká minősítik.)
2. A védő oly állást válasszon, mely a hadsereg jellegének
(összeállításának) leginkább megfelel. A nagyszámú lovasságból
álló hadsereg a nyilt vidéket, a lovasságot, esetleg tüzérséget
is nélkülöző, de harcedzett tájismerő gyalogságból álló had­
sereg a nehezebb vidéket keresse fel.
Ezek után a védőállás helyének harcászati hatását, illető­
leg e hatás összeredményét tárgyaljuk, minthogy csak az össz-
eredmény hadászati tényező.
Az állástól, melyben az ellenség támadását bevárjuk, meg­
követeljük, hogy a küzdő erő hatását jelentékenyen növelje,
szóval : a meglevő erőt sokszorosítsa. Ahol a természet nem
hatványozza kellő mértékben erőinket, ott az elsáncoló művé
szethez folyamodunk. Ily módon nem ritkán történik, hogy
374

erőnk egyik vagy másik része és visszhatáskép sokszor az egész

erő is legyőzhetlenné, megtámadhatatlanná válik. Ez utóbbi
természetesen egészen más eredményhez vezet, mint egy nem
túlerős állásban vívott csata.
Bizonyos nem túlerős állásban előnyös feltételek mellett
csatát akarunk vívni s e csatával a hadjárat sorsát eldönteni ;
túlerős állás vételével ellenben csata nélkül akarunk eredmény­
hez jutni, más módon akarván gyengíteni az ellenséget.
A két esetet tehát jól meg kell különböztetnünk egymástól
és az utóbbiról : az úgynevezett erős állásról a következő feje­
zetben kívánunk beszélni.
Az ehelyütt szóbakerülő védőállás tehát, amint fentebb
említők, csak egy előnyös feltételeket mutató csatatér lehet,
melyhez túlzott követelményeket fűznünk nem szabad.
Ezt előre bocsájtva, először azt kell kérdeznünk, vájjon
mily erős legyen az ilyen állás ?
A csatatér annál erősebb legyen, minél elszántabb a tá ­
madó ; ennélfogva az állás erejének megállapítása egyéni esettől
függ. Erősebb mellvédek mögé húzódhatunk, sőt kell is húzód­
nunk, ha egy Napóleon ellen küzdünk, mint akkor, ha egy
Daun vagy Schwarzenberg áll szemben velünk.
Általában véve azonban az állás erejének meghatározásánál
annak a kérdésnek eldöntése lesz mértékadó, hogy 1. az
ellenséges támadás,, mely alakzata legalkalmasabb reánk nézve,
és 2. mily állás felel meg leginkább célunknak.
1 hez. A támadó irány mérlegelésének szükségét bebizo­
nyítandó csak azt az egyet említjük, hogy igen erős arc vonal,
mely a saját csapatoknak más ponton való alkalmazását teszi
lehetővé, tehát absztrakté véve előnnyel jár, mitsem ér, ha az
ellenség ennek következtében oly támadó alakzattal él, mely
reánk nézve hátrányos.
Ha tehát például egy jelentékeny folyam mögött óhajtunk
állást foglalni és azt meg akarjuk erősíteni, az alkalmazandó
rendszabályok tekintetében legelőször is azzal kell tisztába
jönnünk, hogy a bal- vagy jobboldalunkba intézendő támadás
előnyösebb-e reánk nézve, mert nyilvánvaló, hogy az ellenséget
az erős arc\onal egyik vagy másik, talán mindkét irányban való
megkerülésre, illetőleg arcváltásra kényszeríti. Stb., stb.
2-höz. Ami azt a kérdést illeti, hogy mily állás felel meg
leginkább célunknak, válaszunk a következő :
Az állás annál megfelelőbb, minél kevésbé árulja el termé­
szetes erejét, és minél alkalmasabb meglepő ütközetek színre-
hozatalára. Amiként elv, hogy az ellenség előtt eltitkoljuk
csapataink erejét, cselekvésünk irányát, épúgy azon kell lennünk,
hogy a támadót a terepalkatból húzandó előny felől is ho­
mályban tartsuk. Ezt persze csak egy bizonyos foldg érhetjük
el s talán egy sajátos, eddig alig használt eljárást kíván.
Részünkről a kitűnő védőállást, melyet rendszerint a hul­
lámos, mérsékelten kultivált vidéken találunk, valamint a védő
állás felhasználását a következőképen képzeljük :
 375

A csatatért, a csapatok szabad mozgását s használatát

elősegítő s az ellenség felett nagy túlsúlyt biztosító jelentékeny
vár közelében oly helyen válasszuk, melynek akadályai az
ellenség működését megnehezítik, de lehetetlenné nem teszik ;
a csatatér gyenge pontjait sáncokkal célirányosan erősítsük
meg s e sáncokkal az ütközet alakzatát nagy vonalakban
állapítsuk meg.
Ha azután a csatatér pontos ismeretéből az ellenség ez
irányban való tájékozatlanságából olyképen húzunk hasznot,
hogy mi rendszabályainkat jobban eltitkoljuk, mint a támadó
az övéit, szóval: a meglépés eszközei és használata körül fölényt
mutatunk, úgy a terep döntő módon idézi elő a sikert, a támadó
tönkremegy anélkül, hogy vereségének okaival tisztában lenne.

TIZENHATODIK FEJEZET.

Erős várszerű állások és elsáncolt táborok.

Előbbi fejezetünkben kijelentettük, hogy a természet s mű­
vészet közreműködésével úgyszólván elfoglalhatlanná tett állá­
sok az »előnyös csatatér« jelentőségét elveszítik, de helyette
sajátos jelentőséget nyernek. E fejezetben az ilyen — várszerű
természetüknél fogva — »ems«-nek, wárszerű«-nek nevezett
állások sajátlagosságait fogjuk megvizsgálni.
Várszerű állásokat, lavévén elsáncolt táborokat várak
környékén, pusztán sáncolások nem egy könnyen hoznak létre ;
de még kevésbé természetes akadályok. Természet és művészet
együttesen alkotják azokat ; és ezért gyakran »elsáncolt táborok «,
»elsáncolt állások« névvel is jelöltetnek ; ami azonban könnyen
fogalomzavart okozhat, amennyiben ezzel az elnevezéssel minden
többé-kevésbé elsáncolt állást is lehet jelölni, noha ezek a
szóbanforgó állások természetétől lényegesen különböznek.
A várszerű állás célja az, hogy a benne felállított csapatot
majdnem megtámadhatlanná tegye, vagy azért, hogy egy
bizonyos terület közvetlen biztosíttassék, vagy azért, hogy a
csapat más módon és közvetve védhesse meg az országot.
Az először említett célnak a korábbi háborúkban, jelesen
a francia határon az úgynevezett v o n a laz utóbbinak a várak
közelében épített s minden oldal felé arcot mutató elsáncolt
tábor felelt meg.
A vonal telepítése mellett a következőképen érveltek:
Ha valamely állást az arc vonalban sáncok és egyéb akadá­
lyok emelésével oly erőssé teszünk, hogy az arctámadás lehe­
tetlenné válik, a támadót oldal- vagy háttámadásra : vagyis meg­
kerülésre szorítjuk ; minél hosszabb az állás arcvonala, annál
messzebbre kell az ellenségnek kerülni ; de minél messzebbre
kerül az ellenség, annál könnyebb a megkerülést akadályozni,
mert minden megkerülés némi nehézséggel jár, s e nehézség az
eredeti iránytól való eltérés arányában növekszik.
376

Ha már most sáncok stb. építésével erőssé tett hosszú

arcvonal szárnyait természetes akadályokra támasztjuk, a meg­
kerülést, illetőleg oldal- és háttámadást is lehetetlenné tesszük,
s ekként egy jelentékeny nagyságú területet közvetlen módon
fedezhetünk.
Ily okoskodás alapján keletkezett az elzászi vonal, mely
jobbszárnyával a Rajnára, balszámyával a Vogézekre, továbbá
a 112 kilométer hosszú flandriai vonal, amely jobbszámyával
a Schelda folyóra és Toumay erődre, balszámyával a tengerre
támaszkodott.
Az elsáncolt tábor érdekében pedig így érveltek :
Abban az esetben, ha a terület közvetlen védelmére egy
hosszú, erős arccal és számytámaszokkal rendelkező vonal nem
volna létesíthető a közvetett védelem céljából egy minden
oldal felé arcot mutató, tehát meg nem kerülhető művet kell
alkotnunk.
Ez az alkotmány, mely ugyan elkerülhető, de meg nem
kerülhető, a csapatot oltalmazza s lehetőséget nyújt arra nézve,
hogy a magát fenntartó csapat az országot is megtarthassa.
A vonal és elsáncolt tábor keletkezésére vonatkozó néze­
teket elmondván, a következőkben valódi értéküket kívánjuk
megállapítani, megjegyezvén, hogy amennyiben az úgynevezett
mrős állások« és wárak környékén emelt elsáncolt táboroké között
szerintünk különbség van, tárgyalásunkban először a vonalról,
másodszor az erős állásról, harmadszor várak környékén emelt,
elsáncolt táborokról külön-külön emlékezünk meg.
1. A vonalak. Ezek a kordon-háború legkárosabb nemét
idézik elő ; a vonal mentén emelt vagy már meglévő akadályok
önmagukban véve mitsem érnek ; értékük csak akkor lesz, ha erős
tűzzel védelmezi őket. Mivel pedig a hadsereg erős tűzzel csak
egy csekély kiterjedésű vonalat képes meg védelmezni, a vonalak
nagykiterjedésű országot teljesen nem fedezhetnek, vagy
pedig a hadsereg nem lesz abban a helyzetben, hogy minden pon­
ton egyenlő erősen védelmezze azt. Igaz, hogy már korábban is
rájöttek erre és a vonal védelmét olyképen rendezték be, hogy
csak bizonyos pontokat szállottak meg, holott a többit csak
megfigyelték és a tartalékokat hátul tartották, mint azt egy
nem túlhosszú folyam védelménél szokás tenni. Ámde az ilyen
eljárás a vonal természetével ellenkczík ; mert ha a természetes
terepakadályok oly nagyok, hogy ezt a védelmi eljárást meg­
engedik, a sáncok hiábavalók, sőt veszélyesek, amennyiben az
említett védelmi eljárás legkevésbé sem helyi természetű, holott
a sáncok kizárólagosan helyi védelmet igényelnek ; ha pedig a
sáncok a főakadályok, világos, hogy azok meg nem szállott
állapotban vajmi keveset használnak. Mit használ egy 5 vagy
8 méter mély árok, mit egy 5—6 méter magas bástya véde­
lem nélkül a sok ezer támadó egyesült erőlködése ellené­
ben ? Világos tehát, hogy ezeket a vonalakat, ha rövidek
és következésképen aránylag erősen tartják megszállva, meg
lehet kerülni, ha pedig nagy kiterjedésüek és gyengén vé­
 37T

delmezik őket, arcban könnyen megtámadhatók és elfoglal­

hatok.
Ezenkívül egy nem kevésbé jelentékeny hátránya e vona­
laknak az, hogy a védő csapatot helyi védelemre szorítja és.
mozgási szabadságát korlátozza ; a védő csapatok röghöz kötve
a vállalkozó támadó ellenében mit sem tehetnek.
Ha a vonalak az újabbkori háborúkban mégis elég sokáig
tartották magukat, ennek okát a gyengített hadi elemben
találjuk, melynek a látszólagos nehézség is annyit impo­
nált, mint a valódi. Egyébként nem szabad elfelednünk,
hogy a vonalak a legtöbb háborúban portyázások ellenében,
tehát csak alárendelt szerepben alkalmaztattak ; és ha e szere­
pükben némi hatást mutattak fel, rögtön azt kell kérdeznünk,
mennyivel hasznosabb dolgot művelhettek volna más pontokon
a védelmükre rendelt csapatok. A legújabb háborúkban a vona­
lakról már nem volt szó s nagyon kételkedünk, hogy valamikor
még alkalmazásba jöhetnének.
2. Az állások. Valamely terület védelme mindaddig folyik,
míg a védelemre rendelt csapat tartja magát és akkor szűnik
meg, ha a védő a területről elvonul vagy megadja magát.
Az ellenséghez képest nagyon gyenge csapat a védelme­
zendő területen azonban csak úgy tarthatja magát, ha valamely
olyan erős, megtámadhatatlan állásba húzódik, mely a csa­
patot az ellenség fegyverétől megóvja.
Az ilyen állást, mely, mint már említettük, minden oldal
felé arcot mutat, szükségképen nagy kiterjedésűvé kell tennünk,
mert ez abban az esetben, ha kiterjedése mértékéül a csapatok
harcászati felállításának közönséges szélességét vesszük, oly
kis területet foglal el, különösen akkor, ha a védő csapatnak
gyenge létszáma van, hogy még a legerősebb sáncolások mel­
lett is gyorsan és könnyen eshetik a támadó birtokába ; de
mivel másrészt a nagy kiterjedésű állást az elsáncolás művészete
egymagában bevehetetlenné nem teheti, alapfeltétel, hogy az
ilyen tábor oly terepen rendeztessék be, melynek természetes
akadályai részint megközelíthetlenné, részint nehezen meg­
közelíthetővé teszik. Ahol kedvező terep nincs, ott az említett
minőségű tábor nem rendezhető be.
Ezzel a szemlélődéssel a tábor, illetőleg az »erős állás« ha­
dászati jelentőségének harcászati előfeltételeire mutattunk ; e
tekintetben példa gyanánt szolgálnak : Pima, Bunzelwitz,
Colberg, Torres-Vedras és Drissa.
Az erős állás hadászati jelentőségének egy másik, de már
hadászati előfeltétele az, hogy a táborban lévő csapatnak
annyi élelmi készlete legyen, amennyi idő a tábor hatásának
kifejtéséhez szükséges.
A kellő minőségű élelem biztosítva lesz : 1. ha az állás
háta mögött kikötő van, mint például Colberg és Torres-Vedras
mögött ; 2. ha az állás valamely várral áll összeköttetésben,
mint például Bunzelwitz és Pima ; 3. ha az állás belsejében
az élelmi készletet már eleve felhalmozták, mint például
378

Drissában. Csakis az első esetben, vagyis ha az állás háta mögött

kikötővel rendelkezünk, biztosítjuk az élelmezést korlátlan
időre ; a második és harmadik esetben ezt már nem tehetjük
és bizonyos időn túl élelmezés tekintetében nagy veszély kör­
nyezhet bennünket. Ebből az következik, hogy az élelmezés
nehézsége gyakran nem fogja megengedni az oly pontok igénybe­
vételét, melyek helyzetüknél fogva egyébként igen előnyösek
lehetnek.
Ezek után a szóban forgó állás előnyeit s veszélyeit, szóval
hadászati hatását méltatandó, mindenekelőtt azzal jöjjünk
tisztába, hogy a támadó mily eszközöket alkalmazhat az állás
ellen ?
a) A támadó az erős állást vagy egészen elkerülheti, vagy
vállalatait tovább folytatva, az állás megfigyelésére több-
kevesebb csapatot hagy hátra.
Mindkét eset más elbírálás alá esik akkor, ha az elsáncolt
tábort a főerő, más alá akkor, ha azt egy alárendelt erő tartja
megszállva.
Ha az elsáncolt tábort a főerő tartja megszállva, az el­
kerülés a támadónak csakis akkor használhat némileg, ha
hadászati alapja és összekötő vonalának helyzete oly erős,
hogy valamely más döntő fontosságú tárgy, például egy vár,
főváros stb. ellen hadászati oldala megtámadtatásának veszélye
nélkül működhetik.
Ha már most ebből a védő főereje által elfoglalt erős állás
hatóképességére visszafelé következtetünk, mondhatjuk : hogy
az állás hatóképes csak akkor lesz, ha a mellette egy más had­
műveleti tárgy kedvéért elvonuló támadót egy ártalmatlan
ponton úgyszólván leköti, vagy pedig ha a támadó számára az
álláson kívül fontosabb jelentőségű támadási tárgy nem akad.
Abban az esetben, ha a támadó egy más és döntő fontosságú
tárgyat megtámadhat anélkül hogy hadászati oldala e mű­
veletnél veszélyeztetnék, az állás vagy épenséggel nem tartható,
vagy csak abban a gyenge reményben, hogy talán a támadó az
állásnak — helytelen okoskodásból kiindulva — jelentőséget
tulajdonít, ebben az esetben azonban mindig kitesszük magun­
kat annak a veszélynek, hogy reményünkben csalódva, a való­
ban megtámadott tárgy segélyével elkésünk.
Ha azonban az állást valamely alárendelt erő tartja meg­
szállva, a támadó mindig talál egy más jelentékeny hadműveleti
tárgyat, jelesen pedig magát az ellenséges főerőt ; ebben az
esetben az állás kizárólagosan csak az ellenséges hadászati
oldalra kifejtendő kisebb-nagyobb hatásra van szorítva.
b) A támadó az állást, ha mellette nem mer elvonulni,
körülzárolhatja és kiéheztetheti. Ez két feltétel mellett történ­
hetik : az első az, hogy az állás szabad háttal ne rendelkezzék,
a második pedig, hogy a támadónak elegendő ereje legyen. Ha
e két feltétel megvan, a támadó az erős állás által egy ideig
semlegesíttetnék ugyan, de a körülzárolt védő erő a semlegesí­
tés árán tönkre is menne.
 379

Ebből az következik, hogy a főerőt egy erős állásban csak

akkor helyezhetjük el :
a) ha biztosított hátunk van (Torres-Vedras),
(3) ha bizonyosak vagyunk afelől, hogy az ellenséges erő
nem elegendő a teljes körülzárásra, mert ez esetben képesítve
volnánk egy kirohanással az ellenséges erőt részletenként meg­
verni ; végre
y) ha felmentésre számíthat unk, miként a szászok 1756-ban
Pimánál, miként Károly herceg 1757-ben Prágánál.
Amidőn ismételten hangsúlyozzuk, hogy az erős állásnak
megszállása a főerővel e három feltétel egyikéhez okvetlenül
kötve van, megjegyezzük, hogy a két utóbbi feltételnek proble­
matikus értéke van.
De ha csak alárendelt seregtestről van szó, melyet az
összesség érdekében feláldozhatunk, a fentemlített feltételek
elesnek s csak az a kérdés marad fenn, hogy a hozandó áldo­
zattal egy nagyobb bajt elhárítunk-e? Ez ritkán ugyan, de
végtére megtörténhetik. Hiszen csak a pimai elsáncolt tábornak
tudható be, hogy Frigyes Csehországot 1756-ban, amidőn az
osztrákok teljesen készületlen állapotban voltak, meg nem
támadta s el nem foglalta. A Pimánál kapitulált 17.000
főnyi seregtest elvesztése tehát, tekintetbe véve a meg­
mentett tartományt s egyéb erőt, nagy áldozatnak nem volt
mondható.
c) Ha a támadó az erős állást el nem kerülheti, teljesen
körül nem zárolhatja, ki nem éheztetheti, akkor nem marad
számára más hátra, mint az állás előtt megállani olyformán,
mint például az eb egy sereg csirke előtt és nem tehet mást,
minthogy kisebb különítmények számyrabocsátásával az ország­
ban terjeszkedik és ezekben a kisebb előnyökben megnyugodva
a terület birtokának eldöntését a jövőre bízza. Ebben az eset­
ben az állás megfelelt feladatának.
3. Várak környékén emelt elsáncolt táborok. Ezek annyiban
tartoznak az elsáncolt állások osztályába, amennyiben céljuk
nem az, hogy területet, hanem hogy a csapatot oltalmazzák ellen­
séges támadások elől, de másrészt abban különböznek az elsán­
colt állásoktól, hogy a várral együtt egy elválaszthatlan egészet
alkotva, nagyobb erejük van s ennek folytán még a következő
különleges céljuk lehet:
a) Hogy a vár ostromlását lehetetlenné vagy legalább
nehézzé tegyék. Ez a cél csak akkor érdemli mega csapatok
esetleges feláldozását, ha a vár egy el nem zárható kikötőt
fedez ; más esetekben tartani lehet attól, hogy a vár sokkal
hamarább lesz kiéheztetve, semmint a tetemes haderő elvesz­
tése egyenértékű nyereséget hozhatna.
b) Hogy kisebb seregtestek számára erős áUásul szolgál­
jon. Az ily táborban levő 4—5000 emberből álló seregtest legyőz-
hetlenné lehet, míg a szabadban emelt legerősebb táborban
vajmi hamar áldozatul esnék.
c) Hogy kevés benső erővel rendelkező csapatok, például
38 0

újoncok és népfelkelő csapatok gyülekeztetésére és kiképezte-

tésük biztosítására szolgáljon.
Ezekből látjuk, hogy e táborok igen használhatók lenné­
nek, ha nem volna meg ez az rendkívüli hátrányuk, hogy kellő
őrséggel el nem látható várnak többé-kevésbé ártanak ; már
pedig a várba mindenkor annyi helyőrséget tenni, amennyi az
elsáncolt tábor ellátására is szükséges, sokszor nagyon is nyo­
masztó dolog lenne.
Nézetünk szerint tehát az ily elsáncolt táborok csak kikötő­
helyen emelendők, mert máshol esetleg többet ártanak, mint
használnak.
Végezetül az erős és elsáncolt állások felől alkotott néze­
tünket a következőkben összegezzük.
E művek :
1. annál kevésbé nélkülözhetők, minél kisebb az ország,
minél kisebb a tér az elkerülésre,
2. annál veszélytelenebbek reánk védőkre nézve, minél
biztosabban számíthatunk más csapatok, a rossz időjárás,
népfelkelés stb. által nyújtott segélyre,
3. annál nagyobb hatást fejtenek ki, minél gyengébb az
ellenséges lökés elemi ereje.

TIZENNEGYEDIK FEJEZET.

Oldalállások.
Az Doldalállásnak «önálló jelentőséget nem tulajdoníthatunk,
és róla külön fejezetben csak azért beszélünk, hogy a tudni-
vágyók ezt a közönséges katonai gondolatvilágban előkelő
helyet foglaló fogalmat akár a szótárban könnyen fellelhessék.
Minden állás, melyet még akkor is megtartunk, amidőn
az ellenség mellette elhalad, oldalállás lesz, mert az ellenség
elmenetelésének pillanatától kezdve csak az ellenség hadászati
oldalára képes hatást gyakorolni.
Eszerint az erős (várszerű) állás szükségképen oldalállás is
s működésének tárgya csakis a hadászati oldal lehet, amennyi­
ben bevehetetlen voltánál fogva az ellenséget feltétlen e l ­
kerülésre« szorítja. Hogy az erős állás« tulajdonképeni arca az
ellenség hadászati oldalával párhuzamos-e, mint a colbergi
állásé, avagy arra merőleges, mint Bunzelwitzé és Drissaé, tel­
jesen közömbös, mert az erős állás minden felé mutat arcot.
Az erős álláson kívül az eredményesen megtámadható állás
is oldalállássá válhatik, ha a helyzet a visszavonuló és össze­
kötő vonalak tekintetében oly tömegeket biztosít részünkre, hogy
az ellenséges hadászati oldalt nemcsak sikeresen támadhatjuk
meg, de a támadó visszavonuló vonalát is veszélyeztethetjük
anélkül hogy ő a mienket hasonló mértékben veszélyeztetni
képes lenne. Más esetben, vagyis ha az ellenség visszavonuló
vonalunkat veszélyeztetheti, az ily állás oldalállás nem lehet.
 381

E tekintetben az 1806. háború nyújt egy használható

példát.
A porosz hadsereg részéről a Saale jobbpartján elfoglalt
állás, vonatkozással Napóleonnak Hofon át történt előnyo­
mulására, oldalállásnak lett volna tekinthető, ha a porosz a
Saale felé fordít arcot s a további fejleményeket bevárja. Oldal­
állás lett volna azért, mivel ez a pont fényes hatást mutathatott
volna fel, ha a szemközti erők fizikai és erkölcsi állapotában
nincs oly szembeszökő aránytalanság és ha a francia hadsereget
egy Daun vezérelte volna.
Az említett hely az oldalállás fogalmának megfelelt :
1. Mert megtámadása mutatja, hogy lehetetlen volt bün­
tetlenül mellette elmenni ; 2. mert a védő visszavonuló vonalá­
nak elvágása egy Napóleon-nak sem sikerült teljesen, sőt épen-
séggel nem sikerült volna, ahogy nem sikerült az elkerülés, ha,
mint mondtuk, az erők fizikai és erkölcsi állapotában nincsen
oly szembeszökő aránytalanság; mivel a porosz hadseregre
nézve balszámyának legyőzése, kevesebb veszélyt rejtett magá­
ban, mint amilyen a francia hadsereget fenyegette volna, ha
megverik balszám yát; 3. mert egy higgadt és elszánt vezér a
fizikai és erkölcsi állapot nagy aránytalansága mellett is győ­
zelmet arathatott volna. A braunschweigi herceget mi sem aka­
dályozta abban, hogy 14-én hajnalpirkadásra 80.000 embert
állítson Napóleonnak Jena Domburgnál a Saalen átvezetett
60.000 embere ellenében ; 4. mert a számbeli túlsúly, valamint
ama körülmény mellett, hogy a franciák háta mögött a Saale
meredek völgye terült el, sem lehetett volna döntő győzelem­
hez jutni, a kevésbé nagy győzelem is eredményt jelentett
volna ; amennyiben máskülönben a poroszok messzebbre vonul­
nak vissza és ilyeténképen gyengítik a franciákat és nem válasz­
tanak oly állást, amelyben győzelemre nincs kilátás.
A Saalen él elfoglalt állás, tehát még egyszer mondjuk, a
hofi műútra vonatkoztatva joggal oldalállásnak volt nevezhető.
Hogy félre ne értessünk, ismételve hangsúlyozzuk, hogy a Saale
melletti állás csak viszonylagos értelemben mondható oldal­
állásnak, mert az abszolút oldalállás, amiként már bebizonyí­
tottuk, csak az lehet, mely meg nem támadható.
Az oly sikeresen megtámadható állás pedig, mely az el­
kerülést, a mellette való elhaladást ki nem tartja, oldalállásnak
épenséggel nem nevezhető. Hiszen a védő ezen helyen csak
azért áll fel, hogy a mellette elvonuló ellenséget oldalban meg­
támadhassa, már pedig az oldaltámadás ténye az állás fogalmá­
val alig van némi vonatkozásban.
A mondottakból kitetszik, hogy az oldalállás tulajdonságai­
ról valami újat fel nem említhetünk, Legfeljebb a megtámad­
ható oldalállás jellegéről mondhatunk még egypár szót.
A megtámadható oldalállás kitünően ható kétélű fegyver.
Ha a támadót megkötheti, csekély erőkifejtés mellett óriási
hatást érünk el ; oly hatást, amilyet a kisujjnak az éles zablára
gyakorolt nyomása fejt ki.
382

Ha azonban az állás a támadót le nem kötheti, a védőnek

visszavonulási vonalát a legnagyobb veszély fenyegeti, úgy
hogy vagy sietősen és kerülő utakon, tehát nagy hátrányok kö­
zött kell menekülnie, vagy pedig hajóit maga mögött elégetve
kell harcolnia.
Merész, erkölcsileg fölényben levő támadó ellenében, aki
a döntést mindenkor keresi, az oldalállás helyén nem levő és
reánk nézve veszedelmes eszközt jelent, mint azt az említett
1806-iki példa mutatja. Ellenben óvatos ellenséggel szemben
és megfigyelő hadjáratokban egyike lesz a legjobb szereknek.
Bizonyítják ezt pozitíve : a Weser védelme Ferdinánd által a
balparton vett állással és a schmottseifeni állás ; negat íve pedig
a landshuti állás.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET.

Hegységvódelem.
Minthogy a hegység igen nagy befolyást gyakorolván a hadvi­
selésre, az elmélet számára fontos tárgyat jelent. S mert befolyása
a feltartóztató elvben, tehát főleg a védelemben nyilvánul, e
fejezetben nemcsak a szorosabb hegységvédelmet, de a hegység­
nek a hadviselésre gyakorolt teljes hatását is fogjuk tárgyalni,
annyival is inkább, mert némely dolgokban az általános hiede­
lemmel ellenkező nézetet vallunk.
Tárgyunk számára egy hadászati kiinduló pontot keresendő,
legelőször a hegység harcászati természetét vesszük szem­
lélet alá.
A végtelen nehézség, mellyel nagy menet oszlopoknak hegyi
utakon megküzdeniük kell, a rendkívüli erő, melyet szakadé­
kokkal oldalozott meredek hegyhát, mint arc- és oldaltámasz,
kis őrségnek is ád, tagadhatatlanul az a két főtényező,
melyek minden időben a hegység védelmet erőteljessé és hatá­
sossá tették. És ha a nagy katonatömeg ezt felismerve bizo­
nyos időszakban még sem folyamodott a hegység védelemhez,
ennek oka az akkori idők fegyverzetében és harcászatában
rejlett.
Ha a menetoszlop kígyódzó vonalakban, szűk hasadékokon
át pihegve kapaszkodik fel a hegyre és csigalassúsággal kúszik
tova, a tüzérek és vonatkatonák szitkozódás és kiabálás között
ostorozzák a lehajszolt lovakat ; ha az emberek kimondhatatlan
fáradsággal teszik az utat szabaddá az eltört járművektől,
mialatt a megtorlódott menetoszlop levegő után kapkod, ön-
kénytelenül mindenki arra gondol, hogy mily könnyűszerrel
lehetne most néhány száz fővel az óriási oszlopot visszaűzni.
Történetírók is, midőn útszorosokról beszéltek, melyeket
egy csekély erő egy nagy hadsereg ellenében megvédelmezhet,
szintén ezt tartották szem előtt. Csakhogy ma már mindenki
tudja, legalább mindenkinek, aki a háborút ismeri, tudnia
 383

kellene, hogy a hegységen át t örténő menet legkevésbé sem jelenti

még a hegység megtámadását és a menet nehézségeiből a tám a­
dás még nagyobb nehézségeire következtetni helytelen.
Azon nem csodálkozunk, hogy a laikus e tárgyról félszeg
fogalmakat alkotott magának, sőt azon sem ütközünk meg,
hogy bizonyos kor hadművészete is ilyen tévedésben leiedzett,
mert az, amit ma mindenki tud, hogy t. i. a hegység átvonulásá­
nak nehézségeiből a hegységtámadás nehézségeire következtetni
nem lehet, előtte époly ismeretlen volt, mint a laikus előtt.
A 30 éves háború előtt a mély csatarend, a nagyszámú lovasság,
a tökéletlen tűzfegyver és egyéb sajátlagosság a terep erős
akadályainak védelmi célokra igénybevételét rendkívüli dologgá,
a valóságos hegység védelmet pedig — legalább a rendes katona­
ság számára — lehetetlenné tette. Csak később, amidőn a
csatarend széthúzóbb lett, a gyalogság és puskája pedig fő-
tényezővé vált, gondoltak a hegyekre és völgyekre és ettől a
pillanattól kezdve 100 évnek kellett lefolynia, míg a katonák
a hegységháborúban tökéletességre tettek szert.
Az a második körülmény t. i., hogy a megközelítés ne­
hézségei egy kis őrségnek nagy ellentálló képességet ád, régen-
tén még inkább megerősítette azt a nézetet, hogy a hegy­
ség védelme legyőzhetetlen. Az emberek meg voltak győződve,
hogy ha egy kis védő őrséget bizonyos számmal sokszoroznak,
a zászlóaljból hadsereget, a hegyből hegységet teremthetnek.
Alapul, mint mondtuk, azt vették, hogy egy kis őrség, a
jól megválasztott hegyen, rendkívüli erőt képvisel. Egy csapat,
— mondták a régiek — mely a síkságon néhány lovasszázad
által széjjelszórva, csak a legsietősebb visszavonulással menekül­
het a megsemmisülés elől, a hegységben — ha szabad e ki­
fejezést használni — bizonyos harcászati szemtelenséggel egy
egész hadseregnek is ellent tudállani s azt módszeres támadásra,
megkerülésre, stb tudja szorítani. Szem előtt tartva, hogy a
védő csapat az arcban emelt akadályokkal, szárnytámaszokkal,
ismételt állásvétellel az ellentállást óriási mértékben fokozhatja,
azt vélték, hogy a hegység sikeres védelmére nem kell egyéb,
mint az arcvonalat sok egymás mellett felállított őrség által
úgyszólván rohammentessé tenni, a megkerülést pedig vagy
kellő szárnytámaszokkal, vagy pedig, ha ilyenek nincsenek,,
széles felállítással meghiúsítani, lehetetlenné tenni.
A védők így is cselekedtek, csakhogy a gyakorlatban a
szívből gyűlölt megkerülés ellen főleg a széles felállítással véde­
keztek, vagyis 10—15 egyes örsöt 75, sőt még ennél is több
kilométernyi területen helyeztek el. A megkerülés elleni hasz­
nos óvszereknek ehhez a neméhez előszeretettel azért folya­
modtak, mert nem tudtak megállapodni, hogy a hegyvidék
szebbnél szebb pontjai közül melyeket válasszák az utolsa
ál1ásnak és különben is azt gondolták, hogy a megközelíthet-
len terep (mert hiszen a támadó oszlopok csak kész utakon
menetelhettek) folytán egymással összeköttetésben látszó örsök
megdönthetetlen védőfalat alkotnak. Arra az esetre, ha netalán
 384

a támadó várakozás ellenére egyik vagy másik Örs között

kereszt ültömé, néhány zászlóalj, lovasszázad és lovagló üteg
szolgált általános tartalék gyanánt.
Ez alapjában téves és történetileg beigazolt hegyvédelem
egynémely visszásságai, mint folyományai a harcászat fejlő­
désének, illetőleg a támadás és védelem között az elsőbbségért
folyó versenynek, korunkig megmaradtak.
Egy pillantás a harcászat fejlődésére attól az időszaktól
kezdve, amidőn a hegy védelem általánosabb lett, erről legott
meggyőződtet bennünket.
Abban az időben, amidőn a hadseregeket szaporítani kezd­
ték és a lőfegyver tökéletesebb szerkezetet nyert, a szemközt jövő
hadseregek csapataikat, hogy a tűz által okozott veszteséget
kevesbítsék, hosszú, vékony vonalakban állították fel.
E vékony vonalak megalakítása annyival is inkább nehéz
volt, mert velük mozogni csak nagy fáradsággal vagy alig
lehetett.
Sokszor a csatában egy félnap is eltelt, míg a nehézkes
gépezet működőképes állapotba jutott.
A csatarend merevsége és csekély mozgóképessége a tá ­
madó előnyére vált, mert míg ő a már állást foglalt ellenfél
viszonyai tekintetbevételével alakíthatta vonalait, addig a
védő ezzel szemben tétlenségre volt kárhoztatva, hacsak csa­
patait időrabló hely- és alakzatváltozással védképtelen hely­
zetbe juttatni nem akarta.
A védő, megértvén a vonalharcászat e sajátságát, a fölé­
nyért való küzdelemben nem tehetett egyebet, minthogy aka­
dályok mögé húzódva, a terep előnyeit kihasználja ; és mert
a hegyvidék e célra legalkalmasabb, a hadsereget a kitűnő
terepszakasszal úgyszólván összeházasították és hű frigytársak­
hoz illően a hegy védte a zászlóaljat, a zászlóalj oltalmazta
a hegyet.
Innentől kezdve a szenvedőleges védelem a hegyvidéket
választotta a küzdelem színhelyéül s tagadhatatlanul erősödött
is általa, mert az első időkben az akkortájban még nehézkes
harcászat nem tekintette hátrányul a hegységnek azt a saját-
lagosságát, hogy a mozgás szabadságát korlátozza.
Ámde a támadás és védelem örökös torzsalkodásának
folyamában a támadó nem sok idő múlva felhasználta azt a tör­
vényt, amely szerint két ellenséges rendszer küzdelmében az
egyiknek gyenge oldala, gyenge pontja a másiknak lökemét
magára von ja . így történt ez a hegységvédelem körül is. A támadó
látván, hogy az erős és megtámadhatatlan állás az ott el­
helyezkedett őrséget úgyszólván fogva tartja, nekibátorodott
s megkerülésekkel élt.
Tovább folyván a játszma, a védelem a támadónak a meg­
kerüléssel elért túlsúlyát nem nézte tétlenül s ellenszerül az
-állást mindjobban kiterjesztette.
Mit tett erre a támadó ?
A túlszárnyalás helyett az áttöréshez folyamodott s a túl-
 385

hosszú kiterjedés folytán gyengévé vált védő arcvonalát tömö­

rített rohammal szétrobbantotta.
A túlsúly tehát, főleg mióta mozgékonyság jellemzi a had­
seregeket, ismét a támadóé lett.
A védő a mozgékonyság ellenében ellenhúzásul csak a
mozgékonyságot játszhat ja ki, de mivel ezt a hegyvidék termé­
szete meg nem tűri, az általános hegységvédelem nem vált be,
amiként ezt a francia forradalmi háborúkban a hegység védel­
met igénybe vevő hadseregek fájdalmasan tapasztalták.
Immár idejét múlta az a nézet, hogy : »hegységvédelem-
mel a háborúra nézve döntő eredményt érhetünk el«.
Hogy ezt bebizonyítsuk, a következőkben a hegységvéde­
lem hatásait az esetek természete szerint kell megkülönböz­
tetnünk.
A tárgyunkra világot vető és döntés alá kerülő főkérdés
az, vájjon a hegységvédelemmel viszonylagos vagy abszolút
eredményt akarunk-e elérni, vájjon csak bizonyos ideig tartó
ellentállást szándékozunk-e vele kifejezni, avagy határozott
győzelmet akarunk-e aratni ?
A hegyvidék viszonylagos ellentállásra kiválóan abszolút
győzelem kivívására csak néhány különös esetben alkalmas.
Először az elsőt, azután a másodikat bizonyítjuk.
A hegységben a mozgás lassúbb és nehezebb lévén, sok
időt és veszély esetén sok harcost emészt fel.
Eszerint a védőnek mindaddig, míg áll, határozott fölénye
van a támadó felett, de elveszíti azt, mihelyest neki is mo­
zognia kell. Mivel pedig a dolog természetében, vagyis har­
cászati okokban rejlik, hogy a viszonylagos ellent állásnál min­
denkor és mindvégig a legszenvedőlegesebben viselkedhetünk,
holott a döntést kereső védelem utolsó mozzanatában bizonyos
aktivitást nem nélkülözhetünk, következik, hogy a hegyvidék
nehéz eleme, mely a pozitív cselekményeket gyengíti, a viszony­
lagos védelemnek kedvező talajt nyújt.
Hasonló eredményre jutunk, ha a hegység megszállásának
természetét vesszük vizsgálat alá.
E tekintetben mindenekelőtt azt a kérdést vetjük fel,
mit akarunk elérni a hegység egyes pontjainak megszállásával ?
Azt, hogy az őrség, melynek erejét, amint jól tudjuk,
a terepakadályok nagyon fokozzák, a reá bízott pontot egy
bizonyos ideig, vagy pedig egészen a győzelemig védelmezze.
Első eset akkor áll elő, ha az őrségnek egy nálánál erő­
sebb ellenséggel kell szembeszállania, a második akkor, ha vele
hasonló erejű ellennel van dolga.
A kis őrség (önálló őrség) a terep előnyei segítségével
mind a két feladatnak megfelelhet, nem így azonban az örs-
láncolat, örsrendszer, melynek terjedelmes arcvonalat kell meg­
védelmeznie.
Ez utóbbi az abszolút célú küzdelem következményé­
nek nem tud eleget tenni, mert egyfelől nem tekinthető oly
egésznek, melynek részei egységes hatást fejthetnek ki, ameny-
386

nyiben az örslánc tagjai : az egyes örsök szétvált állapotban

vannak, másfelől az ellenség főereje által az egyes tagra gya­
korolt óriási hatás egyúttal a többi tagokra nagy visszahatás­
sal van.
Más szavakkal : az örsrendszer aránytalanul gyengébb
hatást fejt ki, mint a kis (önálló) Örs, mivel az egyes örstagok
szoros kapcsolatban nem lévén egymással, nem két, de kétannyi
veszélyeztetett oldala van, mint ahány örsöt foglal magában.
Hogy az örsök közötti összefüggés laza voltát kimutassuk,
csak arra utalunk, hogy a terep és pedig amennyiben az elő­
tere pet már a tűz miatt is megtámadhatatlannak tartjuk, az
oldalterep mostanában, amidőn a csapatok nagyon mozgé­
konyak, egyáltalában nem megközelít hetlen, s nagy tévedés,
ha az úttalan vidéket a járhatlannal felcseréljük.
Olyan vidék, melyen tüzérséggel és lovassággal egy
oszlopban menetelni nem lehet, a gyalogság harci előnyomu­
lását, a tüzérség felkapaszkodását még mindig lehetővé teheti.
Az ütközet téren véghez viendő mozdulatokra, melyek bár
megerőltetők, de rövidek, a menetek mértékét alkalmazni
sohasem szabad.
Az egész szemléletből tehát tanúságul megjegyezhetjük,
hogy :
a) a viszonylagos ellentállás a hegyvidéken alkalmasabb
talajt talál, mint a síkságon.
b) az önálló kis Örs viszonylagos ellentállása hatásos,
c) az örsláncolat ellentállása aránytalanul gyengébb az
önálló Örs ellenállásánál.
Nézzük most a főkérdés 2. részét, vagyis hogy a nagy
ütközetek tulajdonképeni célja : a pozitív győzelem, a hegység­
védelem révén elérhető-e.
Hogy a döntést az egész hadsereg vagy ennek főereje keresi,
a hegység védelem eo ipso a hegységben végrehajtandó védelmi
csatává változik át} melyben a hegység védelemnek csak aláren­
delt jelentősége lesz, vagyis csak eszköz és korántsem cél.
A védelmi csata jellege : szenvedőleges visszhatás az arc­
ban, hatványozott cselekvő visszhatás az állás hátterén. Ámde
a hegység a cselekvő visszhatás körül három körülménynél
fogva szerepel bénító elv gyanánt ; először azért, mert míg
egyfelől hiányzanak az utak, hogy hátulról minden irányban
gyorsan nyomuljunk előre, addig másfelől az egyetlen terep
gátolja a hirtelen harcászati megrohanást ; másodszor azért,
mert hiányzik a szabad áttekintés ; harmadszor azért , mert az
el vágatás veszélyének itt jobban vagyunk kitéve, mint máshol.
Ez utóbbi annyival inkább igényel indokolást, mert általában
tudva van, hogy a hegységben úgy az arcvonal erős volta,
valamint a megkerülés hosszadalmassága a biztos visszavonulás
tényezőjeként szerepelnek. Csakhogy nem szabad elfelednünk,
hogy most nem a viszonylagos ellentállásról, de végleges dön­
tésről, döntő csatáról van szó, amikor is a végsőkig kell kitar­
tanunk. Ebben az esetben pedig, ha a fent jelzett tényezők
 387

szívósabb ellentállást engednek is addig az időig, míg az ellenség

számyoszlopai a visszavonulást veszélyeztető pontot el nem
érték, a veszélyes pont birtokbavétele pillanatával a vissza­
vonulás menthetetlenül el is van vágva.
Nincs oly hátulról kiinduló ellentámadás, mely az ellen­
séget a veszélyeztető pontról elkergetni képes lenne, nincs oly
nagy erő, mely kétségbeesett megrohanásával elérhetné, hogy
a zárópont birtokában levő ellenséget legyőzhetné.
Nagyon téved és nem veszi figyelembe a körülmények
különféleségét, aki e kijelentésben ellenmondást lát és azt
hiszi, hogy a támadónak a hegységben kijutó előnyeivel a
kereszt ült örést megkísérlőnek is kell rendelkeznie. A hadtest,
mely a visszavonulást elzárja, nincs abszolút védelemre szorulva
s valószínűleg siker fogja koronázni néhány órai ellent állását.
Ezenkívül az ellenség csapatai számra nézve megfogytak, a
rendetlenség a sorok között elharapódzott, nincsen elegendő
lőszere stb., szóval : kilátásai a sikerre minden körülmények
között vajmi csekélyek.
A védő, aki a visszavonulás elvágatásának veszélyét ösztön-
szerűleg érzi, fél is tőle és e félelem a csata menetére is kárté­
konyán hat. Az oldalak ideges érzékenységet mutatnak és
a támadónak csekélyebb osztaga, mely az állás hátában fekvő
erdős hegyoldal szegélyén mutatkozik, a győzelem újabb emel­
tyűjévé válik.
Mind e hátrányok legott eltűnnének s csak az előnyök
maradnának meg, ha a hegyvédelem olyként történhetnék,
hogy a hadsereg egyesült erővel terjedelmes és lapos hegy-
síkon állhatna fel. Az ilyen állás, mely erős arcvonal s nehezen
megközelíthető oldalak mellett úgy az állás belsejében, mint
annak hátában, teljes mozgásszabadságot engedne, rendkívül
erős lenne. Csakhogy az ecsetelt állás majdnem képzeleti, mert
habár a legtöbb hegység a hátakon járhatóbb, mint az oldalak­
ban, mégis a hegység legtöbb fensíkja vagy kicsiny a mondott
célra, vagy pedig elnevezését nem annyira mértani, mint föld­
tani jelentőségéből merítette.
A hegységben védőállást foglalt kis seregtestek nincsenek
oly nagy hátrányoknak kitéve, mint a nagyok. Az ok abban
rejlik, hogy kisebb testek, kisebb területet, kevesebb vissza­
vonuló vonalat igényelnek stb. Egy magános hegy nem hegység
s nincsenek is meg azok a hátrányai, mint emennek. Minél
kisebb a seregtest, annál kevesebb hegyháton foglal állást s
annál kevésbé fog a számtalan meredek bevágásból készült
hálóba belekerülni.
388

TIZENHATODIK FEJEZET.

Folytatás.
Most az előző fejezetben kifejtett harcászati eredmények
hadászati alkalmazására térünk át.
Tárgyalás alá vesszük :
1. a hegységet, mint csatatért ;
2. a hegység birtokának befolyását más vidékekre ;
3. a hegységet , mint hadászati torlaszt (bariiére) ;
4. a hegységet, vonatkozásban a hadsereg ellátásával.

1. A hegység mint csatatér.

A hegységet ebben a legfontosabb vonatkozásában meg kell
különböztetnünk : a) mint a főcsata, b) mint alárendelt ütkö­
zetek színhelyét.
Már az előző fejezetben kimutattuk, hogy a hegyvidék
hátrányos a védő és kedvező a támadó döntő csatájára. E nézet
a közhiedelemmel ellentétes ; de hát a közvélemény mindent
összevissza hány s nem tesz különbséget a sokféle vonatkozások
között ! Csekély alárendelt részek rendkívüli nagy ellentálló
képességéről, az egész hegység védelem óriási erejére követ­
keztet s csodálkozik azon, ha valaki tagadja, hogy a hegység
minden védelem fölényének: az ellentámadásnak segélyére
volna. Másfelől azonban rögtön kész a hegységben elveszí­
tett védőcsata okát a kordonháború megfoghatatlan hibájának
tekinteni, anélkül hogy a tényezők természetét és ennek el­
kerülhetetlen hatását csak figyelemre is méltatná.
Nem szégyenljük, hogy e dologban ellenkező nézetet val­
lunk a közvéleménnyel s pedig annál kevésbé, mert egy nagyon
is tekintélyes szerző : Károly főherceg, aki jó történetírót, jó
bírálót és mindenekelőtt jó hadvezért egyesít egy személyben,
az 1796. és 1797. hadjáratról írt művében állításunkat
igazolja.
Az amúgy is gyengébb védő, aki hadseregét a legnagyobb
fáradsággal és verejtékkel gyűjtötte össze, hogy majdan a döntő
csatában a támadóval a hazaszeretet, lelkesedés és a bölcs
higgadtság hatását éreztesse, akire az egész nemzet feszült vára­
kozással tekint, sajnálatraméltó helyzetbe jut, ha a sokszorosan
elfátyolozott hegység homályát kell felkeresnie, ahol aztán a
makacs terep békóiba kerülve, az erősebb támadó ezerféle
megrohanásának teszi ki magát. Értelmisége csak egy irányban :
az akadályok felhasználásában talál m unkateret; ez azonban a
káros kordonháború határához vezet, amit minden körülmények
között kerülni kell. Ezért távol áll tőlünk a gondolat, hogy a
döntő csata vívására azilumul ajánljuk a védőnek a hegységet ;
épen ellenkezőleg, mi azt tanácsoljuk, hogy ezt a terepet a leg­
végsőkig kerülje.
 389

Persze ez sokszor lehetetlen. Ebben az esetben a csata észre­

vehetőig különbözik a síkság csatájától. Az állás a hegységben
terjedtebb, sőt gyakran kétszeresen, háromszorosan hosszabb ;
az ellenállás szenvedőlegesebb, a visszlökés sokkal gyengébb.
Ez a hegyvidék természetével jár s ellene tenni semmit lehet.
Az ilyen csatát illetőleg azt tanácsoljuk, hogy a védő ne menjen
át a tulajdonképeni hegységvédelemre, de törekedjék csapatját
úgy együtt tartani, hogy az ütközet egységesen s úgyszólván
szeme alatt folyjék le ; tartalékait ne fecsérelje el, hogy azokkal
erős csapást mérjen és ne álljon meg a paizzsal való puszta
elhárításnál. Egyedül e feltételek mellett arathat sikert ; vájjon
e feltételek betarthatók-e, az persze nagy kérdés, mert az á t­
menet a valódi hegységvédelemre annyira kínálkozik, hogy nem
csodálkozunk, ha ez a csata rendes vége. De mert e vég nagyon
is szomorú, az elméletnek fel kell emelni intő szózatát.
Ennyi elég a főerővel vívandó döntő csatáról.
Az alárendelt jelentőségű ütközeteknek azonban a hegység
már sokat használhat, mert ezeknél nincsen szó az abszolút
ellenállásról, nincsen szó döntő következményekről.
Világosság kedvéért az alárendelt jelentőségű ütközetek
céljait felsoroljuk.
a) Időnyerés. Ezen cél százszor fordul elő és pedig minden­
kor, amidőn a védővonalat hírszerzés okából állítjuk fel és
mindenkor, amidőn segélyre számítunk.
b) Az ellenséges tüntetés vagy kisebb mellékvállalat meg­
hiúsítása. Valamely tartományt fedező hegységet védelmezve,
még ha a megszálló csapat gyenge is, mindig képesek leszünk
portyázásokat vagy más, a tartomány kifosztására irányuló
efféle kisebb vállalatokat ellensúlyozni, holott hegység nélkül
gyenge csapattal ily feladatokra nem vállalkozhatunk.
c) Tüntetés. Sokáig fog még tartani, míg a hegység ter­
mészete felől helyes nézet fog uralkodni; addig pedig mindig
lesznek oly ellenfelek, akik a hegység ellen intézendő vállalatok­
tól visszariadnak. Ily erőt és mozgékonyságot nélkülöző had­
járatokban természetesen a főerő is alkalmazható a hegység­
védelemre, csakhogy ebben az esetben a főfeltétel az, hogy döntő
csatát ne fogadjunk el, arra magunkat ne kényszerűt ess ük.
d) Általában minden olyan célzatú felállítás, mely a fő­
csata elfogadását kizárja, mert a főerő egyes részei a hegység­
ben, miként már egyszer bebizonyítottuk, nagyon erősek s
csak összességükben gyengék. Ezenkívül az ily állásokban
nem egykönnyen lehet bennünket meglepni és nem egykönnyen
kényszeríthetnek bennünket a főcsatára.
e) Végtére a népfelkelés támogatása. A népfelkelés mindig
megkívánja, hogy a hivatásszerű katonaság egy kisebb része
támogassa.
Ennyi a hegységről, mint a kisebb ütközetek színteréről.
390

2. A hegység befolyása más vidékekre.

Mivel egyfelől a hegységben — mint láttuk — könnyebben
lehet egy nagy területet gyenge őrsökkel biztosítani, mint a
síkságon, ahol csak folytonos veszélyeknek volnának ki­
téve, mivel másfelől a hegységben, ha megszállja az ellen­
ség sokkal lassabban nyomulhatunk előre, mint a síkságon
s következésképen az itt és ott előnyomulók nem tarthat­
nak lépést, nagyon fontossá válik az a kérdés, hogy melyik
fél bírja a hegységet. Míg a nyílt vidék egyik vagy másik pont­
járól az időleges birtokos egy erősebb oszlop puszta előnyo­
mulásával könnyen elűzhető, addig a hegység birtokbavételére
még gyengébb csapatok ellenében is, észrevehető erőt és időt
igénylő vállalatot kell indítani. Ha tehát a hegység nem is
a fővállalatok színhelye, birtokbavétele és megtartása nem
lesz folyománya az általános előnyomulásnak, miként ez a nyilt
vidéken volna.
A hegyvidék tehát sokkal önállóbb, mint más, és könnyeb­
ben megtartható. És ha még ehhez hozzátesszük, hogy a hegy­
ség széle a nyilt vidék felé jó áttekintést nyújt, míg a hegy­
ség maga a sötét éj leplébe van burkolva, beláthatjuk, hogy
valamely hegység különösen akkor, ha azt az ellenség nemcsak
megszállva tartja, de bírja is, a hatásköriét ében levőkkel szem­
ben a leghátrányosabb befolyások ki nem apadó forrásává, az
ellenséges erők műhelyévé válik. A szabad harcosok (partizá­
nok) kis csoport jai, melyek üldöztetés esetén a hegységben mene­
déket találnak, büntetlenül majd itt, majd ott törhetnek elő ;
a legerősebb oszlopok észrevehetetlenül cserélhetnek helyet s
közelíthetnek meg bennünket ; és ezért csapatainkat a hegység
uralkodó hatáskörén kívül kell tartanunk, ha nem akarjuk azo­
kat a meglepő s csak hátrányt hozó megrohanásoknak kitenni.
Ilyeténképen minden hegység egy bizonyos távolságig nagy
befolyást gyakorol a szomszédos alacsonyabb vidékre. Vájjon
e befolyás hatása rögtönösen, például csatában nyilvánul-e meg,
(miként 1796-ban Maltsch mellett a Rajnánál), vagy pedig csak
bizonyos idő múltán az összekötő vonalakra nézve áll elő, az
térbeli viszonyoktól függ ; ellenben azt, vájjon e befolyás a
völgyben vagy a nyilt vidéken végbement döntés által meg­
törhető-e, vagy sem, a két haderő viszonyai fogják meghatá­
rozni.
Napóleon 1805-ben és 1809-ben Bécsre nyomult elő anél­
kül hogy Tirollal törődött volna. Moreau ellenben 1796-ban a
sváb földet azért volt kénytelen elhagyni, mert nem volt ura
a felsőbb vidéknek s megfigyelése sok csapatot igényelt. Oly
hadjáratokban, amelyekben egyenértékű erők játszatnak ki,
az ellenség megszállotta hegység állandó hátrányának nem tehet­
jük ki magunkat és a hegységnek azt a részét, melyre nekünk,
a főtámadási irányunknál fogva szükségünk van, el kell fog­
lalnunk. Eleként magyarázható meg az a jelenség, hogy a nyilt
vidéken keresett döntéssel párhuzamosan, vagy azt megelőző­
 391

lég a hegységben kis részlet ütközetek játszódnak le. Minden­

esetre azonban nagy hiba lenne a hegységet az egész hadjárat
kulcsául vagyis fődolognak tekinteni. Ahol a győzelem a cél,
ott a győzelem lesz a fődolog ; s csak ennek elérése után
lehet s kell a további teendőket a viszonyok tekintetbevételé­
vel megállapítani.

3. A hegység mint hadászati torlasz.

Itt két vonatkozást kell megkülönböztetnünk : a) a döntő
csata- ; b) az ellenséges összekötő vonalak vonatkozását.
ö^-hoz. A hegység, miként a folyam is, olyan torlasznak,
gátnak (barriére) mutatkozik, melynek csak kevés kijárata van és
mely a védő győzelmes ütközetét azzal mozdítja elő, hogy míg az
ellenséges erőt az előnyomulás közben szétválasztja és bizonyos
meghatározott utakra szorítja (mert hiszen a támadó, ha min­
den mástól eltekint is, már csak azért sem vonulhat egy oszlop­
ban a hegységen keresztül, mert ekként egyetlen visszavonuló
vonallal kellene döntő csatába bocsátkoznia), addig a védőt
arra képesíti, hogy a hegységen innen egyesülten felállított
hadseregével az ellenséges hadsereg egyes részeire vethesse
magát. A védelmi eljárás mikéntjére határozott szabályokat
felállítani nem lehet. Ennél lényeges körülmények, főleg pedig a
vidék terepviszonyai fognak döntő szerepet játszani, annyival
is inkább, mert a hegység és a hegységkijáratok határozat­
lan fogalmak. Bárminő legyen is azonban védőeljárásunk,
annak két hátránya mindig lesz és pedig : az első az, hogy az
ellenség, lökemünk után visszahúzódva, a hegységben vajmi
hamar oltalmat talál, a második, ha nem is lényeges hátrány
az, hogy üldözés alkalmával az ellenség bírja a magasabb
vidéket.
Mi egy ilyen körülmények között vívott csatát nem isme­
rünk, ha csak az 1796-ban Alvinczi ellen vívottat, nem akar­
juk idesorolni. De hogy ilyen eset előfordulhat,bizonyítja Napó­
leonnak az alpeseken keresztül végrehajtott menete 1800-ban,
amidőn Melas teljes erővel megakadályozhatta volna a francia
oszlopok egyesülését .
b)-hez. A hegységnek, mint hadászati torlasznak második
vonatkozása az ellenséges összekötő vonalakkal akkor áll elő,
ha a vonalakat a hegység keresztülszeli. Eltekintve az át járatok
megerősítésétől, a népfelkelés hatásától, a rossz hegyi utak,
rossz évszakban egymagukban is elegendők lesznek, hogy az
előnyomuló hadsereget érzékenyen gyengítsék. Nem egyszer
késztettek már rossz utak valamely hadsereget a visszavonulásra,
miután előzőleg ennek vérét és nedvét kiszipolyozták. És ha a
szabad harcosok portyázásai vagy a népfelkelők műveletei
is közbejátszanak, akkor az előnyomuló hadsereg jelentékeny
kikülönítésekre, sőt erős örsök kiállítására kényszerül s így
a támadó háború leghátrányosabb helyzetébe jut.
392

4. A hegység vonatkozásban a hadsereg ellátá­

sával.
E tárgy igen egyszerű s könnyen megérthető. A leg­
nagyobb előny a védőre akkor háramlik, ha a támadó a hegy­
ségben megáll, vagy azt közvetlen maga mögött hagyja.
E szemléletünket, mely nemcsak a hegységvédelmet, de
alapjában véve az egész hegyi háborút is felöleli és ennek vissz-
sugaraival a támadásra is vet világot, nem szabad azért hely­
telennek vagy gyakorlatiatlannak tartani, mert a hegységből
nem lehet síkságot, a síkságból hegységet alkotni ; nem sza­
bad azzal sem előállani, hogy a szemléletünkben hangoztatott
tekintetek alig lesznek figyelembe vehetők, mert a hadszínhely
megválasztása sok egyéb körülménytől függ.
Mi azt tartjuk, hogy nagy viszonyok között igenis lehet
figyelemre méltatni az említett nézeteket.
Példaképen felemlítjük, hogy amidőn főerő felállításáról
és a döntő csata hatásáról van szó, alig akadályozhat meg
bennünket valaki abban, hogy a hadsereget néhány menettel
előre vagy hátra a hegységből a síkságra vigyük és ott egye­
sülten felállva a szomszédos hegységet semlegesítsük.
A következőkben az e tárgyról szétszórt sugarakat egy
gyúpontban határozott képpé foglaljuk össze.
Állítottuk és azt hisszük, hogy be is bizonyítottuk,
hogy a hegység a döntő védelem számára, melytől az ország
birtoka vagy elvesztése függ, úgy harcászatilag, mint hadá-
szatilag véve, általában hátrányos. A hegység megfoszt az
áttekintéstől s minden irányban akadályozza a mozdulatokat ;
szenvedőleges viselkedésre s minden bejárat elzárására kény­
szerít, szóval : többé-kevésbé kordon-háborút idéz elő.
Ezért a főerővel lehetőleg kerüljük és oldalt, elől vagy
hátul hagyjuk a hegységet.
Ellenben erősítő elvet jelent a hegység alárendelt feladatok
és célok számára ; s azok után, amit erről mondtunk, nem
keveredünk ellenmondásba, ha azt állítjuk, hogy a hegyvidék
valóságos menedékhelye a gyengéknek, azaz olyanoknak, akik­
nek az abszolút döntést keresni tiltva van. Az előnyök, ame­
lyeket a mellékszerepek a hegységben találnak, ismét kizárják,
hogy a főerő használhassa a hegységet.
Félünk, hogy e szemléletek alig lesznek képesek a téves
közhiedelmet megváltoztatni.
Ugyanis némelyek és pedig nemcsak a tapasztalatlanok,
de a helytelen hadi módszert megszokottak is oly mélyen
vésték lelkűkbe az egyes esetekben átélt nehézségeket, melye­
ket a hegyvidék, mint sűrűbb elem, a mozgásban levő támadó
elé gördít, hogy állításunk nem győzi meg őket és azt a leg­
csodálatosabb paradoxonnak fogják tartani. Másokat pedig,
akik az általános szemléletre támaszkodnak, az utolsó század
 393

sajátságos hadviselésének történetére utalnak, mely ellenünk

szól. Ezért csak kevesen lesznek, akik velünk együtt azt hiszik,
hogy pl. Ausztria ép oly könnyen védheti magát a Rajna felől,
mint Olaszország ellenében. Egyedül a franciák érthetnek meg
bennünket, akik 20 éven keresztül erélyes és kíméletlen vezető
alatt viselvén háborút, e háborúk szülte szerencsés eredményeit
szem előtt tartják s gyakorlott ítélőképességükkel tűnnek ki.
Nehogy azonban valaki szemünkra lobbantsa, hogy mi
szemléletünkkel azt a hamis tant hirdetjük, hogy valamely
államot a síkság jobban véd, mint a hegység, hogy erősebb
Spanj^olország a Pyrenáák nélkül, Lombardia az Alpok nélkül,
s hogy egy sík ország, például : Észak-Németország nehezebben
hódítható meg, mint a hegyvidék, a következőket jelentjük ki :
Nem azt vitattuk mi, hogy Spanyolország a Pyrenáák
nélkül erősebb lenne, de azt, hogy egy spanyol hadsereg, mely
elég erősnek érzi magát egy döntő csatára, jobban teszi, ha az
Ebro mögött egyesülten áll fel, mintha a hegység 15 szorosát
védelmezi.
Az előbbi még nem semlegesíti a Pyrenáusoknak a há­
borúra való befolyását.
Ugyanezt állítjuk az olasz hadseregről is, mely a magas
Alpokban szétoszolva, egy erélyes ellenség által legyüretnék
anélkül hogy a győzelem vagy vereség alternatívájával ren­
delkeznék, holott a túrini síkon ép azokkal az esélyekkel szá­
molhatna, mint a másik hadsereg. Ne higyje senki, hogy a
védőnek a síkságon maradása a támadóra nézve kívánatos,
mert ekként az Alpok hegytömegén átvonulhat és azt maga
mögött hagyhatja.
Egyébként a síkságon elfogadott főcsata még nem zárja ki
azt, hogy alárendelt erők a csatát megelőzőleg ne védelmezzék
a hegységet ; ellenkezőleg, ez különösen oly hegytömegeknél,
mint a Pyrenáusok és Alpesek, csak célszerű lehet. Végre pedig
távol állunk attól, hogy a sík föld meghódítását könnyebbnek
tartsuk, mint a hegyvidéket, azt az esetet kivéve, amidőn
egyetlenegy győzelemmel semmisítjük meg az ellenséget. Mert
a győzelem után a hódító védő helyzetbe kell hogy jusson s ez
esetben a hegyvidék reá nézve époly hátrányos, sőt még hát­
rányosabb lesz, mint volt a védőre nézve. És ha a háború
további folyamában külső segély érkezik, vagy a nép fegyverbe
lép, a hegység a visszhatást csak növelni fogja.
Tárgyunkra a dioptrika törvényeit alkalmazhatjuk. A képek
egy bizonyos irányban mozogtatva, a gyúpontig jobban és
jobban domborodnak ki, innen túl azonban már megfordított
alakot mutatnak. Ugyanis :
ha a védelem a hegységben gyengébb, ez kellő okot szol­
gáltatna arra, hogy támadó hegységnek forduljon. De ez csak
ritkán fog történni, mert az ellátás és útviszonyok nehézségei^
valamint a bizonytalanság, hogy az ellenség főerejét a hegy­
ségben állítja-e fel és a főcsatát ott fogadja-e el, a leg­
nagyobb mértékben ellensúlyozzák az ellenséges előnyöket^
394

TIZENHETEDIK FEJEZET.

Folytatás.
A 15. fejezetben a hegyi ütközetek természetéről, a 16.
fejezetben pedig ezeknek az ütközeteknek hadászati felhaszná­
lásáról értekeztünk. Tárgyalásunk során nem egyszer bukkan­
tunk a hegységvédelem fogalmára, anélkül hogy alakzatát és
berendezését méltattuk volna. Az utóbbit ez alkalommal pótolni
fogjuk.
Mivel a hegységek gyakran sáv- vagy övszerűleg húzódnak
a földfelületen s a minden irányban elfolyó vizeket szétválaszt­
ják, mivel továbbá a hegységnek ez az alakzata a hegység részei­
nél is ismétlődik, amennyiben ez utóbbiak a hegytörzsből mint
hátak és nyúlványok ágazódnak ki és kisebb vízrendszerek
választó vonalaivá lesznek : a védőrendszer felépítésére a
főalakzatában inkább hosszú mint széles hegység szolgált
alapul.
Noha a geológia a hegység keletkezése felől még mindig
nincsen tisztában és a hegységalakulás törvényeit még nem
állapította meg, mindazonáltal a víz folyásában oly eszköz áll
rendelkezésünkre, mely a hegyrendszert teljesen felderítheti,
amennyiben egyfelől e rendszer folyománya, másfelől pedig a
hegyidomok alkotásában nagy szerepet játszik.1
Csak helyes volt, hogy a hegységvédelem a víz folyását
kalauznak használta, mert a víz természetes fekszínt, melyből
a hegység általános magasságát, tehát oldalképét meg lehet
állapítani, völgyei pedig ezenfelül a legmagasabb pontokig
vezető légjárhat óbb utakat szolgáltatják.
Ezeknek előrebocsájtása után a hegység geológiai struktú­
rájára alapított védelemnek régi elméletek által hirdetett sémá­
ját mutatjuk be.
A régi elmélet írók a védő arcvonallal körülbelül párhuza­
mosan futó hegységet egy óriási bástyának tekintették, mely­
nek a völgyek a természetes bejáratai ; szerintük a tulajdon-
képeni védelemnek ezen bástya ormózatain (azaz a hegység
szélén levő fensíkon) kellett lefolynia és a fővölgyeket kellett
keresztülszelnie.
A védő arcra inkább merőlegesen húzódó hegységnél, a
fővölggyel párhuzamosan futó oly főágat tartottak védelme-
zendőnek, mely egyenesen a hegyvédelem záró pontját alkotó
Tőgerincre vezet.
Nem sok kell annak bebizonyítására, hogy az ily elmélet,
mely hemzseg a hamis feltevések és homályos helyettesítések
árjától, keveset ér.
A valódi hegység főgerincei sokkal sívárabbak, szegé­
nyebbek és úttalanabbak, semhogy rajtok jelentékenyebb
1 A víz fo ly ása a h e g y o ld a la k e g y en etlen ség eit!, sze líd ít s im ítja .
 395

csapatokat lehetne elhelyezni ; a mellékhátak sokszor szint­

olyanok, vagy pedig rövidek és szabálytalanok. Fensíkok nincse­
nek minden hegyháton és ha vannak, ezek rendszerint keskenyek
és kopárak. Sőt mi több, általában véve kevés hegységet ismerünk
meg nem szakított főgerinccel soly oldalakkal, melyek némileg
a ferde síkhoz vagy legalább teraszszerű alakulathoz hason­
lítanának. A főgerinc, főhát tekerődzik, görbül és szétválik ;
hatalmas ágak görbékben nyúlnak az ország belsejébe s vég­
pontjaikban sokszor magasabbak, mint a főgerinc. Majd elő­
hegyek terülnek a hegység előtt s oly völgymélyedéseket alkot­
nak, melyek a rendszerbe sehogy sem illenek ; majd pedig
hegyláncok kereszteződnek, úgy hogy a keskeny sáv vagy öv
fogalma elenyészik és sugárszerű víz- és hegységrendszernek
ad helyet.
Ezekből következik, hogy a bemutatott hegységvédelem
sémáját a gyakorlatban alig használhatjuk. Még jobban fel­
tűnik ez, ha a védelem közelebbi alkalmazását vesszük szem­
lélet alá.
A hegységháború harcászati jelenségei ugyanis arról tanús­
kodnak, hogy abban két főelem, jelesen : a meredek oldalak és
a szűk völgyek védelme uralkodik. Az utóbbi azonban, mely
sokszor, sőt legtöbbször jobban mozdítja elő az ellentállás
sikerét, mint az oldalak védelme, annál kevésbé egyeztethető
össze a főgerincen vett felállítással, mert a völgyet magát és
pedig nem a keletkezés közelében, de ott kell megszállani,
ahol az a hegyet elhagyja. De egyébként is a völgyvédelemmel
a hegyvidéket még akkor is oltalmazhatjuk, ha a hegyháton
nem lehetne csapatokat felállítani, sőt mondhatjuk, hogy a
völgyvédelem annál nagyobb szerepet játszik, minél úttalanabb
a hegytömeg.
Világos tehát, hogy arról a gondolatról, hogy a hegy­
védelem egy egyenes vonalat ábrázol és a földtani alapvonal
egyikével egybeesik, le kell mondanunk és készen kell lennünk
arra, hogy a védelmet a terület egyes akadályainak természete
szerint rendezzük be. Szóval: az a meggyőződés éljen bennünk,
hogy a földtani vonalak, noha azok a hegytömegek alakzatának
helyes felismerésére szükségesek is, a védelem rendszabályaira
mégsem gyakorolhatnak valami nagy befolyást.
Sem az osztrák örökösödési, sem a hét éves, sem a for­
radalmi háborúban nem találunk oly felállítást, mely az egész
hegyrendszert felölelte s védelmét a hegység fővonalai szerint
rendezte be.
Sohasem állottak fel a hadseregek a főgerincen, de min­
dig az oldalakban ; majd magasabban, majd alantabb, egyszer
egyik, másszor másik irányban ; párhuzamosan, merőlegesen,
ferdén ; a vízfolyás irányában, némelykor ellenében is ; sőt
magasabb hegységekben, mint például : az Alpesekben, azok­
nak valamelyik völgyében lépcsőzetesen ; kisebb hegységekben,
mint a Szudetekben (ami a legnagyobb anomália) az innenső
oldalon, vagyis a főgerincet maguk előtt hagyva. így Nagy
396

Frigyes is 1762-ben, Schweidnitz ostromlását fedezvén, a »Hohe

Eule« mögött állott fel.
A hétéves háborúban a sehmottseifeni és landshuti híres
állások általában véve völgymélyedésekben voltak ; nemkülön­
ben Vorarlbergben a feldkirchi állás is. Az 1799. és 1800-iki
hadjáratokban úgy a franciák mint osztrákok főörsei minden­
kor a völgyekben voltak elhelyezve és pedig nemcsak merő­
legesen, hogy azokat elzárják, de hosszirányukban is ; holott
a hegyhátakra vagy épen semmi, vagy csak gyenge őrsöket
állítottak.
A magas Alpesek gerincei ugyanis oly kopárok és úttala-
nok, hogy ott teljes lehetetlen csapatokat elhelyezni. És ha a
hegységet annak birtoklása kedvéért okvetlenül meg kell szál-
lanunk, nem tehetünk mást, minthogy csapatainkat a völgyek­
ben állítjuk fel.
Ez az első pillanatban hibás eljárásnak tetszik, mert a kö­
zönséges elméleti felfogás szerint : a hegyek uralkodnak a völgye­
ken. De e nézet a fennforgó esetben nem helyes. A gerincekre,
illetőleg annak némely pontjaira, — mivel azokra kevés út és
ösvény vezet fel — ritka kivételeket leszámítva, csak gyalogság
juthat, ennek tüze pedig — a gerinc és a völgy között levő
nagy távolság miatt — vajmi keveset árt. Ehelyett azonban
a völgyvédelem egy másik nagy veszélynek : az elvágatásnak
van kitéve.
Az ellenséges gyalogság ugyanis, noha nagy vesződséggel
a gerinc egyes pontjairól leszállhat a völgybe, ahol lassanként
annyival is inkább jelentékeny tömeget egyesíthet, mert a védő
a leszálló csapatok ellenében hathatós ellentállást nem fejthet
ki. Ha a támadó egyszer a völgyben van, a védő vékony és
ővele szemben gyenge vonalát könnyen áttöri. Ebben az eset­
ben pedig a lépésről lépésre történő, szakadozott visszavonulás
a hegység kijáratáig nagyon nehéz, sőt sok csapatra nézve
lehetetlen* Valahányszor az osztrákok Svájcban ilyen helyzetbe
jutottak, csapatjuk egy harmada, sőt fele fogolyként maradt
a győző kezén.
Most még néhány szót a védő csapatok szétosztásának
mérvéről.
A főerő rendszerint a legjelentékenyebb átjáró tájékán áll :
balra és jobbra tőle a fontosabb bejáratok megszállására had­
testek különíttetnek ki, úgy hogy meglehetősen egy vonalban
3, 4, 5, 6 csoport képződik. Hogy e csoportok mily kiterjedést
foglaljanak el, ez a viszonyoktól függ ; 45—60 kilométer mér­
sékelt kiterjedést jelent, mert a történelem feljegyzett már
olyat is, mely 150—225 kilométer volt.
Az egymástól néhány órányi távolságra levő csoportok
között részint mint összekötő tagok, részint a kevésbé fontos
bejárók megvédésére néhány zászlóaljból álló örsök rendeltet­
nek ki. Vájjon az erők még ezenfelül egészen a századokig vagy
még lejebb szétosztandók-e azt az egyes esetek határozzák
meg. A történelem e tekintetben számos példát mutat fel.
 397

Amiként az örsök tekintetében nem lehet határt szabni,

úgy az egyes örsök erejére nézve sem lehet határozott szabályt
felállítani és pedig annál kevésbé, mert az elsősorban a rendel­
kezésre álló összerőtől fog függni.
Mindkét irányban betartandó támpontokként ide iktatjuk,
amit a tapasztalat és a dolog természete tanít :
1. Minél magasabb és járhatlanabb a hegység, annál job­
ban lehet és kell is szétosztani az erőket, mert minél kevésbé
biztosíthatjuk a vidéket a mozgáson alapuló kombinációval,
annál inkább kell azt közvetlen módon fedezni. Az Alpesek
védelme nagyobb mérvű megoszlást kíván és közelebb hozza a
kordon-háborút, mint a Vogézek és az óriási hegység védelme.
2. Valahányszor hegységet védelmeztek, az erőt olyként
osztották fel, hogy a főörsök gyalogsága legtöbbnyire csak egy
harcvonalat tett ki, a lovasság pedig néhány századból állott ;
kivétel csak a középen levő főerő volt, melynek még néhány
zászlóaljból álló második harcvonala is volt.
3. Olyan hadászati tartalékról, mely a megtámadott
pontokat erősíthette volna, ritkán volt szó, mert az arcvonal
nagy kiterjedése következtében minden pont amúgy is gyengé­
nek látszott. A megtámadott pontot, ha kellett, a meg nem tá ­
madott örsök egyike vagy másika segítette többnyire.
4. A védelem még ott is, hol az erők szétosztása nem volt
túlságos, tehát az egyes örsök ereje nagy volt, a helyi ellent -
állásból (szenvedőleges eljárásból) állott, úgy hogy ha egyszer
az ellenség az Örs állását elfoglalta, a segélyre sietett csapat
többé mit sem tehetett.
Ezekután az elméletnek a hadvezér tapintatára kell bízni,
hogy mit várhat a hegységvédelemtől, mely esetekben alkal­
mazhatja azt és mennyire menjen az erők szétosztásával.
Az elmélet megtette kötelességét, midőn megmondta, hogy
milyen természete van ennek az eszköznek és mily szerepre
van a hadsereg hadi vonatkozásaiban hivatva.
Egy hadvezér, aki egy kiterjedt hegyi állásban meg-
veretteti magát, megérdemli, hogy haditörvényszék elé állít­
tass ék.

TIZENNYOLCADIK FEJEZET.

Folyam- és folyóvédelem.
A védelmezendő folyamok és jelentékeny folyók — miként
a hegységek — a ^hadászati torlasz« osztályába soroltatnak
ugyan, de a hegységekkel szemben úgy a viszonylagos, mint az
abszolút védelem körül különbséget mutatnak fel.
Bár szintén erősítik a viszonylagos védelmet, de az a
sajátlagosságuk, hogy valamely kemény és törékeny anyaghoz
hasonlítanak, egészen elütő eredményt hoz létre. A folyamok
(folyók) ugyanis e sajátlagosságuk folytán vagy kiállják az
398

ütést anélkül hogy görbülnének, vagy pedig eltörnek, s ez

esetben a védelem teljesen megszűnik. Más szavakkal: abban az
esetben, ha a folyam nagyon széles és a többi körülmények is
kedvezők, az ellenséges átkelést lehetetlenné tehetjük ; de
viszont abban az esetben, ha a támadó a folyamvédelmet egy
ponton megtörte, a folyamvonal többi pontjain többé oly szívós
védelmet nem fejthetünk ki, mint a hegységben és az ellent-
állás legott megszűnik, hacsak a folyam hegyvidéket nem szel
keresztül.
Az abszolút védelem, vagyis az ütközet tekintetében mutat­
kozó sajátlagosságuk pedig abban áll, hogy a döntő csatára
nézve — ellentétben a hegységgel — általában véve jó, sőt
némelykor kitűnő tervek készítését engedik meg.
A folyam és hegység közös tulajdonságaként azt említjük
fel, hogy mindkettő veszélyes dolog, mely sokszor félrend­
szabályokra csábította és sokszor kétes helyzetekbe sodorta
a védőt.
E kijelentésünket a folyamvédelem vizsgálatánál be­
igazoljuk.
Ámbátor a hadtörténelem sikeres folyamvédelmet alig
mutat fel s így megerősíti azt a véleményt, hogy a folyamok
és folyók nem tekintendők oly erős torlaszoknak, amilyenek­
nek régentén hitték, mégsem tagadható, hogy az ütközetre
és az ország védelmére általában véve előnyös befolyást gya­
korolnak.
Tárgyunkat összefüggésben a következő nézőpontokból
kell áttekintenünk.
Mindenekelőtt és általában meg kell különböztetnünk a
folyamok és folyók védelme folytán előálló hadászati ered­
ményeket attól a befolyástól, melyet az ország védelemre még a
meg nem védelmezett folyamok és folyók is gyakorolnak.
Másodszor szem előtt kell tartanunk, hogy a folyamvéde­
lemnek három különböző jelentősége van, amidőn :
1. a főerő abszolút ellentállását célozza ;
2. színleges ellentállásra szolgál ;
3. alárendelt részek, mint : előőrsök, védvonalak, mellék -
seregtestek viszonylagos ellentállását segíti elő.
Végtére magánál a védelemnél alaki tekintetben meg kell
különböztetnünk :
1. a közvetlen védelmet, amidőn az ellenség átkelését
megakadályozzuk ;
2. az inkább közvetett védelmet, amidőn a folyó és völgye
csak eszköz arra nézve, hogy jobb csatatervhez jussunk ;
3. a teljesen közvetlen védelmet, amidőn a folyam ellen­
séges oldalán megtámadhatatlan állást foglalunk el.
Ezeknek előrebocsájtása után először a folyamvédelem
három alakját és pedig mindegyiket a védelem főjelent ős égére,
vagyis a főerő abszolút ellentállására vonatkoztatva fogjuk
tárgyalni ; később a színleges ellentállás és a viszonylagos
ellentállás jelentőségét vizsgáljuk meg, végezetül pedig a véde­
 399

lem híján levő folyamoknak az országvédelemre gyakorolt hatá­

sáról fogunk értekezni.
Kezdjük az ellenség átkelését megakadályozó közvetlen
védelemmel, melyet természetszerűleg csak nagy folyamoknál
alkalmazunk.
E védelem elméletének elemei : a tér, idő és erő kombi­
nációi, tárgyunkat meglehetősen bonyolulttá teszik. Érett meg­
fontolás után azonban a következő eredményre jutunk :
A híd veréshez szükséges idő támpontot ad arra, hogy a
védő hadtestek milyen távolságban álljanak fel egymástól.
E távolságokkal a védővonalak teljes hosszát elosztva : a szük­
ségelt hadtestek számát ; — ez utóbbiakkal a rendelkezésre álló
haderőt elosztva : eredményként az egyes hadtestek erejét
kapjuk meg. Ha ezután az egyes seregtestek erejét összehason­
lítjuk azoknak az ellenséges csapatoknak erejével, melyek híd-
verés közben más szállító eszközökkel partra szállíthatók, meg­
ítélhetjük, vájjon sikeres ellentállásra számíthatunk-e ? Ered­
ményes ellentállásra csak akkor lesz kilátásunk, ha a partra
szállított ellenséget a híd elkészülte előtt tetemes, talán kétszeres
túlerővel támadhatjuk meg. Egy példa ezt a fejtegetésünket
megvilágítja.
Ha az ellenségnek a híd elkészítésére 24 óra szükséges, s
ez idő alatt egyéb eszközökkel 20.000 embernél többet partra
nem szállíthat, holott mi 20.000 emberrel 12 óra lefolyása alatt
bármely ponton megjelenhetünk : akkor az átkelés nem lesz
végrehajtható, mert mi a színhelyen abban a pillanatban érkezünk
meg, amidőn az ellenség még csak a feltételezett 20.000 ember
felével kelhetett át. Mivel pedig a 12 óra alatt, a jelentéstételre
szükséges időt beszámítva, 30 kilométernyi utat tehetünk meg,
minden 60 kilométernyi távolságra 20.000 ember volna fel­
állítandó és egy, 180 kilométer hosszú folyamvonal védelmére
60.000 emberre volna szükségünk. Ezen erő teljesen elég arra,
hogy akár két átkelési ponton kétszeres erővel, akár pedig
egyen négyszeres túlerővel léphessünk fel.
A mondottakból következik, hogy az átkelés megaka­
dályozása tekintetében három tényező dönt :
1. a folyam szélessége ;
2. az átkelés eszközei, amennyiben e kettő nemcsak a
hídépítés tartamát, de az átszállítható csapatok mennyiségét
is megállapítja ;
3. a védő ereje.
Az ellenséges hadsereg ereje itten nem jön számításba.
Ez elmélet szerint tehát feltétlenül van egy oly pont, amely
az átkelést teljesen lehetetlenné teszi, úgy hogy azt semminemű
hatalommal sem lehet kierőszakolni.
E közvetlen folyamvédelemnél, mellyel az ellenséget úgy
a híd elkészítésében, mint az átkelésben is megakadályozni
akarjuk, az átkelő esetleges tüntetésének hatását még nem
vettük figyelembe.
Most erről és az ellenrendszabályokról fogunk beszélni.
400

Ha a földrajzi viszonyoktól eltekintünk, legcélszerűbb,

ha a bemutatott elméletünk szerint meghatározott számú és
erejű hadtestek közvetlen a folyam partján egyenként, de
önmagukban egyesülten foglalnak állást, mert : először is az
ellenség nagyobbmérvű hatásától, melyet a folyam nagy víz­
tömege kizár, nincs mit tartani és egy hátul vett tartalék-
felállítás hiábavaló időveszteséget okoz ; másodszor a folyam­
mal párhuzamosan futó utak rendszerint jobbak is, mint az
arra merőlegesen vagy bizonyos szög alatt vezetők ; harmad­
szor a hadtestek a folyamot ekként tagadhatatlanul jobban
megfigyelhetik, mint a puszta Örsvonalak.
A szóbanforgó hadtestek — miként említettük — maguk­
ban véve egyesülve álljanak fel, mert különben egész más idő­
számítással kellene élnünk. Aki tudja, hogy az egyesülés mily
sok időt igényel, könnyen belátja, hogy épen az egyesült fel­
állításban rejlik a védelem főhatása.
Az első pillanatban ugyan nagyon kívánatosnak mutatkozik,
hogy kisebb őrsökkel az ellenséges csapatok áthajózását is
megakadályozzuk ; csakhogy ez a rendszabály, azokat a helyeket
kivéve, ahol az átkelés nagyon is könnyen végrehajtható,
feltétlenül káros. Mert ha el is tekintünk attól, hogy a túl­
parton levő ellenség a kis őrsöket erős tűzzel mindenkor elűzheti,
ezek felállításával, mely elvégre is az erő szét forgácsolására
vezet, legfeljebb csak azt érjük el, hogy az ellenség más átkelő
pontot fog választani.
Látjuk tehát, hogy ez utóbbi módszer, hacsak nem vagyunk
oly erősek, hogy a folyóvonalat olyként védelmezhetjük, mint
mondjuk pl. a várakat, amely esetben szabályokra nincsen
szükségünk, a közvetlen partvédelmet céljától szükségképen
eltereli.
A felállításra vonatkozó s itt letárgyalt általános nézpon-
tokon kívül esetünkben még tekintetbe veendők : a) a folyam
egyéni sajátlagosságai ; b) az átkelőeszközök eltakarítása ;
c) a folyam mentén levő várak befolyása.
a^-hoz. Ha a közönséges védővonal fogalmát a folyamra
alkalmaznék, akkor szükséges volna, hogy az utóbbinak jobbról-
balról olyan támaszpontjai legyenek, amilyen például a tenger
vagy a semleges terület, vagy pedig oly körülményeknek kellene
fennforogniok, melyek a folyamon való átkelést a védővonal
végpontjain túl nem engedik meg. Mivel azonban ily támasz­
pontok és körülmények csak nagy kiterjedéseknél fordulnak
elő, világos, hogy a folyamvédelemnek tetemes hosszúságot kell
felölelnie és vajmi ritka az az eset, hogy nagy haderőt egy, a kö­
zönséges védővonalnál nem sokkal hosszabb, vagyis rövid folyó-
vonal mögött összpontosíthassunk. Ilyen esetek, mint mondtuk,
nagyon ritkák lévén, minden közvetlen folyamvédelem legalább,
ami a kiterjedést illeti, a kordonrendszer egy neméhez fog
hasonlítani és ennek következtében az esetleges megkerülést
nem is lesz képes olyként ellensúlyozni, mint az egyesült fel­
állítást. Ebből pedig az következik, hogy ott, hol a megkerülés
 401

lehetséges, a közvetlen folyamvédelemmel nagy veszély nélkül

nem élhetünk, még akkor sem, ha egyéb körülmények kedvezők
volnának is.
Ami a védővonal végpontjain belül végrehajtandó á t­
kelést illeti, arra, amint önként értetődik, nem minden pont
egyaránt alkalmas.
A védő az átkelés pontjára biztosan nem mutathat, mert
megválasztására legtöbbször a legcsekélyebb helyi viszo­
nyok nagyobb befolyást gyakorolnak, mint a könyvekben
fontosnak hirdetett nagyhangú dolgok. De ha azokat bizonyosra
nem is vehetjük, mégis egy pillantása folyamra és a lakosságtól
beszerzett hírek az átkelőpontot legalább is gyaníttatni fogják.
Támaszpontul szolgáljon, hogy a folyóhoz vezető utak,
a beömlő mellékfolyók partjain elterülő nagy városok, és
főleg szigetek kedveznek leginkább az átkelésnek. Ellenben a
könyvekben nagy szerepet játszó »uralkodó part«, »az átkelő
hely behajló alakja«, melyek az abszolút part védelmet segítik
elő, az átkelésre ritkán gyakorolnak befolyást, mivel az abszolút
part védelem nagy folyamoknál vagy sohasem, vagy csak rit­
kán fordul elő.
A felsorolt körülmények, melyek az átkelést bizonyos
pontokon könnyűvé teszik, a védő felállítását bizonyára módo­
síthatják, csakhogy az általános mértani szabálytól nagyon is
messze eltávozni és bizonyos pontok terepnehézségeiben biza­
kodni mégsem volna tanácsos, mert hiszen az ellenség épen a
legnehezebb átkelő pontokat fogja választani, ha abban remény­
kedhet ik, hogy ott velünk nem találkozik.
Hogy az ellenség átkelő pontjaira következtessünk, mint
célszerű rendszabályt azt ajánljuk, hogy a védő a szigeteket
erősen száll ja meg. Ha ezeket a csapatokat komolyan meg­
támadják, biztosak lehetnek afelől, hogy az ellenség a kör­
nyéken akar átkelni.
Ezenkívül a védelem egy másik fontos előkészítő rend­
szabálya abban áll, hogy a folyóval párhuzamosan utakat
készítsünk, illetőleg esetleg már meglévő rosszabbakat átala­
kítsunk.
b)-hez. A védelemre felettébb üdvös volna, ha a szállító-
eszközöket eltávolíthatnók, csakhogy ez nem könnyű dolog,
sőt, mert az ellenség a túlpart mellékfolyóit rendszerint birtokába
kerítette, a legtöbbször legyőzhetetlen akadályokba ütközik.
Ezért nagyon is fontos, ha a mellékfolyók torkolatát várak
zárják el.
A szállítóeszközök eltávolítása azért fontos, mert azok az
átkelő eszközök, jelesen hajók, csónakok, hadi hidak, melyeket
az ellenség magával hozott, rendszerint elégtelenek és így a
folyamon vagy pedig annak mentén a nagy városokban, erdő­
ségekben, továbbá a mellékfolyókon található efféle (hajó-,
talp- és hídverésre alkalmas) anyagra nagyon is rá van utalva.
Vannak esetek, amidőn e viszonyok oly kedvezőtlenek, hogy
a folyamon való átkelés majdnem lehetetlenné válik.
402

c)-hez. Végre a folyam mindkét part ján vagy pedig az ellen­

séges oldalon elterülő várak tekinthetők lényeges védőeszközök­
nek, amennyiben nemcsak az átkelést akadályozzák meg a
területen, amely fölött uralkodnak, hanem a mellékfolyókat is
elzárják s az összehordott szállítóeszközöket őrizet alá veszik.
Ennyi a nagy víztömeget feltételező közvetlen folyam­
védelemről.
A nagy víztömeg elodázhatlan követelmény, s azt nem
pótolhatja sem a meredek völgybevágás, sem a mocsaras part,
bár ezek máskülönben az átkelést nehezítik, s a védelmet
erősítik ; — nem pótolhatják azért, mert a vidéket abszolút
értelemben nem szakítják meg, holott az abszolút megszakítás
a közvetlen védelemre nézve nélkülözhetlen kellék.
Ha most azt kérdjük, hogy a közvetlen folyóvédelem
mily szerepet játszik a háború hadászati tervezetében, erre azt
kell felelnünk, hogy sohasem olyat, mely döntő győzelemhez
vezethetne, részint azért, mert a védelem szándéka épen az,
hogy az ellenséget sehol sem engedje átkelni a túlpartra, ha
pedig annak egy jelentékenyebb része mégis átkelt, azt azonnal
összetiporja ; részint pedig azért, mert a folyam akadályoz
bennünket abban, hogy a nyert előnyt erélyes előnyomulással
döntő győzelemmé szélesbítsük.
A közvetlen folyamvédelem tehát főleg időnyerésért folyik
és ennek legtöbbször sikeresen meg is felel.
Mert míg a támadó a szállítóeszközöket beszerzi, sok idő
múlik el ; még több akkor, ha néhány ily kísérlete meghiúsul.
Ha pedig az ellenség — épen a folyam miatt —* hadműveleté­
nek más irányt ad, a védő egyéb előnyhöz is juthat. Végtére
pedig a folyam az ellenséget mindazokban az esetekben,
amidőn ő nem igen akar előnyomulni, teljesen megállítja s így
az ország állandó védőgátjává válik.
A közvetlen folyamvédelem tehát kedvező körülmények
között ott, ahol nagy katonatömegről és hatalmas folyamról
van szó, kitűnő és sikert ígérő védőeszköznek tekinthető.
Jósága ellen mitsem bizonyít, hogy újabb időben (elégtelen
eszközökkel megkísértett szerencsétlen folyamvédelmekre gon­
dolva) kevésbé vették igénybe. Mindenesetre nagyon meg
lehetünk elégedve, ha a felsorolt feltevések mellett, melyek
például a Dunánál és Rajnánál könnyen bekövetkezhetnek,
60.000 emberrel 180 kilométernyi hosszú folyamvonalat egy
jelentékenyen erősebb ellenséggel szemben védhetünk meg.
Nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy egy »jelentékenyen
erősebb ellenséggel szembeni sikerrel védhet j ük a folyóvonalat.
Erre most visszatérünk. Az általunk felállított elmélet szerint
ugyanis a védelem az átkelés eszközeit veszi tekintetbe és
korántsem az átkelő csapat erejét (feltéve, hogy ez nem kisebb
mint a védő csapaté). Ez különösnek tetszik, de mégis úgy van.
Hogy a túlerős átkelő csapatjának egy részét a számytámasz-
pontokat nélkülöző folyamvonal megkerülésére használhatja
fel, más kérdés.
 403

Ha már most még azt is figyelembe vesszük, hogy az ily

folyamvédelem még akkor sem hasonlítható össze egy vesztett
csatával, ha szerencsétlenül folyik le, amennyiben csapataink­
nak csak egy része jöhet ütközetbe, s az ellenség — az egy
ponton végrehajtott átkelés folytán feltartóztatva — győzel­
mének nyomatékot nem adhat, úgy e védőeszköznek értékét
kicsinyelni nem fogjuk.
Amiként gyakorlati életben minden attól függ, vájjon a
helyes pontot eltaláljuk-e, úgy a folyamvédelemnél is nagy
különbséget tészen, vájjon minden körülményt helyesen áttekin­
tünk-e vagy sem ? Egy látszólagosan jelentéktelen dolog lénye­
gesen megváltoztatja az esetet és ami egy helyütt bölcs és
hathatós rendszabály, más helyütt vészt hozó lehet.
A folyamvédelemnél mindent helyesen megítélni sokkal
nehezebb, mint másfajta védelemnél, s azt hinni, hogy a folyam :
folyam, nagy tévedés ; ezért tiltakoznunk kell, felállított tételeink
hamis magyarázata és alkalmazása ellen, de egyszersmind
nyíltan kijelenthetjük azt is, hogy nekünk nem imponál azoknak
fennhangú lármája, akik homályos érzés'és bizonytalan fogalom
után indulva mindent a támadástól és mozgástól várnak s a
valódi háborút a kardját bőszen forgató, vágtató huszárban
látják meg személyesítve.
Az ilyen érzések és fogalmak nem mindig találók (gondol­
junk csak Wedelre, a híres diktátorra Züllichaunál 1759-ben);
de ami a legrosszabb, nem is állandók, mert a parancsnokot
elhagyják legott, amidőn nagy, elhatározó és ezer vonatkozású,
szóval nagyon bonyodalmas eset előtt áll.
Még egyszer mondjuk, hitünk az, hogy a nagy (erős)
csapat közvetlen folyamvédelme kedvező körülmények között
sikeres lehet. Ezt a kis csapatok végrehajtotta védelem felől
nem állíthatjuk. Míg egy bizonyos hosszúságú folyamvonalat
védő 60.000 ember, 100.000, sőt ennél is több ember át­
kelését megakadályozhatja, addig 10.000 ember, ugyanazon
hosszúságú folyó védelménél 10.000 ember átkelését nem
képes feltartóztatni, sőt még 5000 emberét sem, ha utóbbi nem
retten vissza a gondolattól, hogy a kétszer oly erős ellenséggel
egy parton legyen. A dolog világos, mert az átkelő eszközök
változatlanok maradnak.
Eddig a színleges átkelésről csak keveset beszéltünk, ameny-
nyiben a közvetlen folyamvédelem alig törődik vele. És ez ter­
mészetes is, mert hiszen a közvetlen védelemmel megbízott
csapatok nem egy ponton, de részekre osztva bizonyos folyam­
szakaszokban állanak fel. Ezenkívül pedig a színleges átkelés
nagyon is nehéz lenne a feltételezett viszonyok között. Mert
ha a támadónak egy ponton történő átmenetnél sincsen rend­
szerint elegendő átkelő eszköze, azaz annyi, amennyi vállalatának
biztosítására kívánatosnak mutatkozik, miként akarná seregé­
nek jelentékeny részét egy színleges átkelésre alkalmazni.
Bárhogy legyen a dolog, annyi tény, hogy a színleges átkelés
mindig kevesbíti a valódi átkelés pontján átmenendők számát,
404

s mi ezen körülmény folytán megnyerjük azt az időt, amit a

bizonytalanság révén elveszthetnénk.
A közvetlen védelemmel közönségesen csak a főfolyam
alsó folyásán élhetünk. Kisebb folyóknál és mélyen bevágott,
sőt sokszor még jelentéktelen völgyeknél is legcélszerűbb, ha a
védelem második módját vesszük igénybe.
Ez abban áll, hogy a folyó mögött oly központi állást
foglalunk el, mely távolságánál fogva lehetővé teszi, hogy az
ellenséget, ha több ponton kél át : még megosztott állapotban,
ha pedig csak egy átjárót használ, közel a hídhoz támadhassuk
meg. Felettébb hátrányos körülmény, ha a csatát háttal
a foly ónak vagy mély völgybevágásnak egyetlenegy vissza­
vonuló vonalra szorítva kellene elfogadni.
A központi felállítás célszerűségét az összevont esetben
a következőkkel indokoljuk :
A hadseregnek, közvetlen a folyam mögött hadtest-cső por­
tokban való felállítása, amint már mondottuk, feltételezi, hogy
az ellenség meglepőleg és nagy sokaságban nem kelhet át,
mert máskülönben a védő annak a veszélynek volna kitéve,
hogy csoportonként verik meg.
Ha tehát a körülmények a folyóvédelemnek nem kedvez­
nek, ha az ellenségnek sok szállítóeszköze van, a folyón sok a
sziget vagy még inkább a gázló, ha továbbá a folyó nem eléggé
széles, vagy mi magunk nagyon is gyengék vagyunk stb. :
akkor közvetlen védelemről többé szó sem lehet. A védő csapa­
toknak, hogy biztos összeköttetésben maradjanak egymással,
hátrább kell menniök, s azon igyekezniök, hogy egyesülten
támadhassák meg az ellenséget, mielőtt még annyi területet
nyert volna, amennyi neki több átjáró létesítésére szükséges.
Ebből kifolyólag a védő eljárása a következő lesz : a folyót vagy
pedig a völgyet előőrsökkel megfigyeltet i és gyengén védelmez-
teti, míg hadseregével több csoportban alkalmas pontokon
néhány órányira áll fel a folyó mögött.
Hogy jól megértessünk, kijelentjük, hogy ennek a védelem­
nek alapját a folyó és ennek völgye által alkotott útszoros szol­
gáltatja . A mély szikla völgy sokkal nagyobb a kadályokat gördit
az átkelés elé, mint a nagy víztömeg, s arról a nehézségről, melyet
egy jelentékeny seregnek kell legyőznie, amidőn a mély ö t­
szörösön átvonul, elméletileg kellő fogalmat nem alkothatunk
magunknak. Mivel az átvonulás sokáig tart, közel a veszély,
hogy a védő még az átkelés előtt foglalja el a környék magas­
latait. És ha az élén lévő csapatok nagyon is messze nyomulnak
előre, annak a veszélynek vannak kitéve, hogy a túlerő agyon­
nyomja őket ; ha pedig az átkelő közelében maradnak, rossz
viszonyok között kell megverekedniük. Minden körülmények
között tehát merésznek mondható, vagy legalább is biztos és
fölényre valló vezetést feltételez az olyan vállalat, melynek
célja a terep egyik mélyebb bevágásán átkelni, hogy a túlsó
parton verekedjék az ellenséggel.
A szóban levő védelem természetesen nem terjeszkedhetik
 405

ki oly hosszúságra, mint a nagy folyam közvetlen védelme,

mert először is az összerővel akarunk harcba bocsájtkozni,
másodszor pedig az átkelések, ha nehezek is, még sem ha­
sonlíthatók össze a nagy folyamon végrehajtandó átkelé­
sekkel.
Ha pedig a védelem csak rövid vonalat fedez, úgy meg is
kerülhető. Csakhogy ebben az esetben a támadó (mivel feltételez­
zük, hogy a völgybevágás a védővonalat merőlegesen szeli át),
természetes irányától eltér, ami annyiban baj, hogy vissza­
vonuló utal szűkülnek, s e hátrány csak idővel szűnik meg.
Mondhatjuk tehát, hogy a védő még akkor is előnyben van az
előnyomuló felett, ha nem is a krízis pillanatában támadja meg
az utóbbit, hanem később, amidőn az már a megkerülést végre­
hajtva, némi időt nyert.
Mivel e megbeszélésünk alkalmával a folyókat nemcsak
víztömegük, — de főleg völgyeik mély bevágása tekintetében
vettük szemügyre, szükségesnek tartjuk olvasóinkat arra figyel­
meztetni, hogy e völgyeket a hegység völgyeivel ne cseréljék
fel, mert az utóbbiakra nézve a »hegységvédelem« tárgyalásánál
kifejtett nézetek állanak. A szóban forgó völgyek a síkságon
vannak, ahol számos oly kisebb-nagyobb folyó található, mely
mély és meredek bevágásokat alkot és melynek mocsaras
partjai és egyéb akadályai vannak.
Ily körülmények között a védő hadsereg valamely tekin­
télyes folyó vagy mélyebb völgybevágás mögött nagyon elő­
nyösen állhat fel, s az efajta folyóvédelem a legjobb hadászati
rendszabályhoz számítható.
Van azonban e védelemnek egy gyengéje, mely abban áll,
hogy a csapatok nagyon könnyen húzódnak széllyel. Csak ter­
mészetes dolog, ha a csapatok egyik átkelő pontról a másikra
csábíttatják el magukat s elhibázzák a helyet, ahol az átkelőket
szétválaszthatják. Már pedig abban az esetben, ha nem sikerül
az egyesült hadsereggel verekedni, az egész hatás odavész. Egy
szerencsétlen ütközet, a szükséges visszavonulás, egyéb zavar s
veszteség a hadsereget a végfeloszlás közelébe hozhatja még
akkor is, ha a végsőkig nem is marad helyén.
Hogy a védőnek ily körülmények között nem szabad tú l­
terjeszkedni ; hogy csapatait aznap estéjén gyülekeztetnie kell,
már több ízben mondottuk s alapot nyújt az idő, erő és tér
tekintetbevételével megvalósítandó kombináció számára.
A mondott viszonyok között létrejött csatát a védőnek a
legnagyobb hevességgel kell vívnia. Ugyanis : Az előnyomuló
színleges átkelésekkel úgyannyira bizonytalanságban tartja a
védőt, hogy ez a valódit rendszerint csak az utolsó pillanatban
fogja felismerni. Odasietve, előnyös helyzetét az előnyomulóval
szemben kizsákmányolandó, a már átkelt hadtestet meg­
támadja, ámde más átkelő pontokról új ellenséges hadtestek
sietnek elő, melyek őt átkarolják ; ezek ellenében nem képes
— miként a védő csatában — hátulról a részleges átkarolást
alkalmazni, mert ezzel helyzetének előnyeit feláldozná ; szűk-
406

ségképen tehát az arcvonalban kell döntésre vinni a dolgot,

mielőtt még az átkaroló hadtestek hátrányt hoznának. Más
szavakkal : a védő azt a csapatot, amelyet épen maga előtt
talál, a lehető leggyorsabban támadja meg s igyekezzék ennek
legyőzésével a döntést előidézni.
De ennek a folyóvédelemnek nem is lehet az a célja, hogy
egy túlnyomóan erősebb ellenséggel szemben védekezzünk,
ami a nagy folyam közvetlen védelménél mindig képzelhető.
Nem lehet ez a célja azért, mert közönségesen mégis az átkelő
ellenség legnagyobb részével akad dolgunk s ha mi előnyösebb
helyzetben vagyunk is, a számerő viszonya minden körülmények
között fontos tényező marad.
A közepes nagyságú folyók és mély bevágású völgyek az
esetben védelmezendők ilyeténképen, ha magukról a hadseregek­
ről van szó, részint azért, mert a hadseregek a döntő győzelem
után törekednek, részint azért, mert az a mindenesetre számot­
tevő ellentállás, melyet az előnyomuló a völgyszéleken kifejt­
het, nem olyan hátrány, mint az elforgácsolt állás vétel.
Ha azonban valamely alárendelt jelentőségű védővonal­
ról van szó, melyet bizonyos időn belül csak addig kell ta r­
tanunk, míg a segélyhad meg nem érkezik, akkor akár a
völgyszegélyt, akár a partot magát közvetlen módon is védel­
mezhetjük ; és ha e védelem nem is nyújtja a hegység-
védelem előnyét, az ellentállás mégis tovább tart, mint a közön­
séges vidéken.
Egy esetben azonban a közvetlen védelem nagyon veszé-
l3’es, sőt lehetetlen. És pedig akkor, ha a folyó kígyódzó vona­
lakban húzódik tova, ami épen a mély bevágásúaknál fordul
gyakran elő. Csak tessék a Mosel folyását szemügyre venni.
Ily folyónál a kihajló íveken előretolt részek visszavonulás
esetén menthetetlenül elvesznek.
Az magától értetődik, hogy nagy folyamoknál még elő­
nyösebben lehet a közepes nagyságú folyóknál, vonatkozással a
hadsereg zömére, legalkalmasabbnak jelzett védő eljárással
élni. Ezt az eljárást főleg akkor vesszük igénybe, ha döntő
győzelemre törekszünk (Aspem).
Az az eset, amidőn valamely hadsereg közvetlen a folyam,
folyó vagy pedig egy mély völgy mögött áll fel, azért, hogy
valamely harcászati közlekedési akadály felett uralkodjék, vág}"
pedig hogy valamely arcerősítő eszközhöz jusson, egészen más
valami, aminek közelebbi szemlélete a harcászat dolga ; e
rendszabály eredménye felől mi csak annyit mondunk, hogy az
egész dolog puszta önámítás. Ugyanis : ha a bevágás nagyon is
jelentékeny, az állás arca megtámadhatlanná válik és mivel az
ily állás elkerülése nem jár több bajjal, mint bármely más
állásé, az elfoglalt állás tulajdonképen nem jelent egyebet,
mint a védő szándékos kitérését az előnyomuló útja elől. Ezt
pedig a védő csak nem akarhatja ? Ezért az erős állás megszál­
lása csak abban az esetben fog célirányos lenni, ha helyzeté­
nél fogva az előnyomuló összekötő vonalait annyira veszélyez­
 407

teti, hogy annak legcsekélyebb eltérése az egyenes úttól hátrá­

nyokkal jár.
A második védő eljárásnál a színleges átkelések veszélye­
sebbek, mert az előnyomuló, felhasználva a védőnek azt a fel­
adatát, hogy hadseregét a helyes ponton együtttartsa, könnyen
működhetik. Igaz, hogy a védőnek elég idő áll rendelkezésre
arra, hogy a helyes intézkedéseket még idejekorán megtegye,
amennyiben a helyzetéből kifolyó előny addig tart, míg a
támadó összes erejét nem egyesíti és több átjárót hatalmába
nem kerít. Ezenkívül a színleges támadás hatása itten nem is
oly nagy, mint a kordon védelemnél, ahol minden pontot meg
kell tartani és ahol a tartalék alkalmazása tekintetében nem
arra a kérdésre kell feleletet adnunk, mint mostani esetünknél,
hogy hol van az ellenséges főerő, hanem arra, melyik pontot
fogja az ellenség legelőször megtámadni.
A nagy és kis folyók most megbeszélt kétféle védelmét
illetőleg még meg kell jegyeznünk, hogy alig vagy épen nem
lesz hatásuk, ha a visszavonulás zavarjai közepette előkészületek,
szállítóeszközök eltávolítása és a vidék pontos ismerete nélkül
alkalmazzuk azokat.
Mivel általában véve a háborúban minden, amit világos
öntudattal és teljes akarattal nem cselekszünk, sikertelen marad,
úgy az a folyóvédelem is rosszul fog végződni, melyhez azért
folyamodunk, mert nyílt csatában megverekedni nem merünk
és a széles folyóba meg a mély völgybe vetjük abbeli hitünket,
hogy helyettünk fogják az ellenséget feltartóztatni. Ily viszo­
nyok között, vagyis valódi bizalom nélkül a helyzet iránt,
a hadvezér és hadseregének vészes sejtelmei a legtöbbször
teljesülésbe mennek.
A nyilt csata — ellentétben a párbajjal — egyforma viszo­
nyokat korántsem tételez fel s a védő, aki sajátlagos védelemre
nem képes, nehézkesen mozog, a vidéket nem ismeri, magának
cselekvő szabadságot nem biztosít, veszve van s rajta senki és
semmi sem fog segíteni s legkevésbé a folyam és völgye.
A védelem harmadik neme : az ellenséges parton levő
erős állás megszállásából áll s hatását arra állapítja, hogy az
átkelő ellenség visszavonuló és összekötő vonalait megszakítja,
illetőleg azokat egy-kettőre leszorítja . Magától értetődik, hogy
ez esetben a nagy folyam áll szemünk előtt, mert csak ez kor­
látozza az átkelő pontokat, holott a mélyen bevágott kis folyón
közönségesen számos helyen lehet átmenni.
Elengedhetlen követelmény, hogy az állás nagyon erős
legyen, mert máskülönben a védő nemcsak hogy lemond elő­
nyéről, hanem félig elő is segíti a támadó szándékát. Ha az
állás oly erős, hogy azt az ellenség megtámadni nem meri,
akkor célját elérte, mert a támadót bizonyos körülmények
között az innenső parton leköti.
Ugyanis, ha az előnyomuló az erős állást elkerüli és a
túlpartra átmegy, összekötő vonalait feladja, de viszont a
miénket veszélyezteti. Ilyen körülmények között az lesz fölény­
408

ben, akinek összekötő vonalai számosabbak és mind fekvés,

mind pedig más körülmények dolgában biztosítottabbak, akinek
továbbá egyéb tekintetben is kevesebb a veszíteni valója s
végre, akinek hadserege nagy erőt képvisel, melyre még a
végső esetben is támaszkodhatok. A folyónak a mondott esetben
nincs más szerepe, mint hogy a kölcsönös veszélyt fokozza
azzal, hogy a szabad mozgást megszorítja. Amennyiben azon­
ban feltételezhető, hogy a védő a dolgok közönséges rendje
szerint átkeléseit, tárait és telepeit várakkal jobban biztosítja,
mint a támadó, az ilyen védelemnek kellő alapja van s külö­
nösen akkor volna alkalmazandó, ha a közvetlen védelmet ked­
vezőtlen körülmények nem engedik meg. Igaz, hogy efajta
védelemnél a hadsereg nem védi a folyót, sem pedig ez
amazt, hanem mindkettő összeköttetésben egymással mégis
megtartja az országot és mi azt gondoljuk, hogy ez a fődolog!
Ami azonban ezt a döntő csapást kerülő védelmet illeti,
még meg kell jegyeznünk, hogy ez csak egy kevésbé erélyes
lökést képes feltartóztatni, óvatos, határozatlan fővezérrel
szemben, aki csak lassan nyomul előre, még akkor is alkalmaz­
ható, ha nálunk jóval erősebb is ; valamint akkor, ha a szem­
közt álló erők egyensúlyban ringat ódznak s csak kisebb előnyök
kivívásáról van szó ; nem úgy azonban a túlnyomóan erős,
merész ellenséggel szemben, aki ebben az esetben könnyen az
örvénybe taszíthat bennünket.
E védőeljárás különben oly merész s emellett oly tudo­
mányos, hogy bátran az »elegáns« jelzővel illethetnék. Mivel
azonban az elegáncia az ízléstelenséggel határos és ezt a
háborúban nem bocsátják meg oly könnyen, mint a társadalom­
ban, e védelmet ritkán alkalmazzák.
A védelem e harmadik fajtájából a két első védelem javára
egy különös segédeszköz nő ki, jelesen : a híd és a hídfő
birtokbatartása azzal a célzattal, hogy minden pillanatban á t­
kelésünkkel fenyegessük az ellenséget.
A védelemnek ez a három neme a főerővel teljesítendő
abszolút ellentálláson kívül még színleges éllentállásra is töre­
kedhetik.
A színleges ellentállás, mely számos más rendszabállyal
együtt minden harci állásnál előfordul, a nagy folyamnál nem­
csak fokozott jelentőséget nyer, mert többé-kevésbé körül­
ményes rendszabályokat igényel, de nagyobb és tartósabb
hatást is mutat fel, mint másutt, amennyiben a támadónak
az ellenséges hadsereg színe előtt végrehajtandó átkelése
mindenha oly fontos lépés, mely hosszas meggondolást
igényel.
A színleges védelem legelső kelléke, hogy a hadsereg zöme
körülbelül olyaténképen, mint a valódi védelemnél, oszoljon és
álljon fel a folyam mögött. Mivel azonban már a színleges
védelem szándéka is arra vall, hogy az igazinak a körülmények
nem kedveznek, az ilyen — szükségképen mindenkor kiterjedt
és szétszórt — felállítás nagy veszélyt hozhatna azokra a hadtes-
 lekre, melyek komoly ellentállást fejtenek ki. Ezért követelmény,
hogy a színleges ellentállás úgy rendezendő, hogy az ezzel
megbízott hadtestek csak a legszükségesebb ellentállásra szorít­
kozzanak s egy hátul, sokszor több napi járásra fekvő ponton
feltétlenül egyesíthetők legyenek.
A mondottak jobb megértésére, egyszersmind a színleges
védelem fontosságának kimutatása végett az 1813-iki had­
járattal állunk elő. Napóleonnak, aki 40—-50 ezer emberrel ment
vissza a Rajnán, ezzel az erővel lehetetlen lett volna a folyamot
abban a szélességben (Mannheimtól Nimwegig) megvédenie,
amelyben a szövetségesek menetirányuknál fogva a folyón kényel­
mesen átkelhettek. Komoly ellentállást csak a francia Maasnál
fejthetett ki, ahol reménye volt erősítve felléphetni. Ha Napóleon
csapataival azonnal eddig a vonalig vonul vissza, az ellenség
nyomon követi ; ha pedig csapatait a Rajna mögött laktáboroz-
tatja, a szövetségesek, még ha oly kislelkűek és óvatosak lettek
volna is, egy hó lefolyása alatt könnyűszerrel átléphették a
Rajnát, mert tapogat ódzással megállapíthatták volna, hogy
túlnan nincs mit tartaniok.
A franciáknak tehát a Rajna védelmére komoly intéz­
kedést kellett tenniök. És mert előrelátható volt, hogy ez a
védelem a szövetségesek átkelése esetén mitsem ér, az egész
oly színleges védelemnek volt tekinthető, amelynél a franciá­
kat veszély sem fenyegette, mivel gyülekező pontjuk a felső
Mosel volt.
Csak Macdonald, aki tudvalevőleg Nimwegnél állott,
követte el azt a nagy hibát, hogy addig maradt állva, míg
tényleg elűzték, ami — mert a Winzingerode-féle hadtest
későn érkezett meg — csak január közepén következett be.
Ennek tulajdonítható ezután, hogy a briénnei csata előtt nem
egyes ülhetett Napóleonnal.
A Rajnának színleges védelme mégis elegendő volt, hogy
a szövetségesek előnyomulását megállítsa s azt az elhatározást
érlelje meg bennök, hogy átkelésüket az erősítések megér­
kezéséig, tehát 6 hétig elhalasszák. Hat hét pedig Napóleonnak
megbecsülhetetlen nyereség volt. A Rajna színleges védelme
nélkül a lipcsei győzelem közvetlen Párizs alá vezette volna a
győztes hadakat, mivel a fővároson innen a franciák döntésre
nem is gondolhattak.
A folyamvédelem második neménél tehát közepes széles­
ségű (víztömegű) folyóknál is lehet ily áltatással élni ; ennek
hatása azonban már korántsem lesz oly nagy, mert az átkelés
megkísérlése könnyebb lévén, a megbűvölésnek vajmi hamar
vége szakad.
A folyamvédelem harmadik neménél a tüntetés még
hatálytalanabb s csak annyira terjedhet, mint minden más
ideiglenesen megszállott állásnál.
Végtére megjegyezzük, hogy az első és második módon
védelmezett folyam (folyó) egy bizonyos alárendelt célból
felállított előőrsnek, vagy kordon vonalnak, avagy egy figyelő
410

hadtestnek nagyobb erőt és biztonságot ád, mint bármely

más akadályt nélkülöző felállítás.
Mindezen esetekben csak viszonylagos ellent állásról lehet
szó és ezt az akadály nagyon elősegíti. Emellett nemcsak az
aránylag jelentékeny időnyerésre szabad gondolnunk, melyet a
tényleges ellentállás eredményez, de arra is, hogy az ellenség ily
vállalat megkezdése előtt ide-oda latol s 100 eset közül —hacsak
a szükség nem kényszeríti — 99-szer abbahagyja az átkelést.

TIZENKILENCEDIK FEJEZET.

Folytatás.
Most még a meg nem védelmezett folyamok és folyóknak
az országvédelemre gyakorolt hatásáról kell egyetmást el­
mondanunk.
Minden jelentékeny folyó fő- és mell ékvölgyei vei erős terep-
akadály lévén, a védelemre nézve általában véve előnyt nyújt-
Sajátlagos befolyásukat felsorolandó, mindenekelőtt meg
kell különböztetnünk, vájjon a folyó a határral, vagyis az
általános hadászati arcvonallal párhuzamosan, avagy arra rézsűt
vagy merőlegesen folyik-e ?
A párhuzamos folyásnál ismét meg kell különböztetnünk
azt a két esetet, amikor vagy a saját hadsereg vagy az ellenség
hagyja a folyót maga mögött, ezenkívül mindkét esetben
még azt a távolságot, melyben egyik vagy másik hadsereg a
folyótól áll.
A védő hadsereg, mely mögött közel, de mégsem egy közön­
séges meneten alul valamely kellő számú biztosított átjárókkal
rendelkező jelentékeny folyam folyik, sokkal előnyösebb hely­
zetben van, mint enélkül ; mert ha az átjárók tekintetében
mozdulatai korlátozottak is, e hátrányt mindenkor felülmúlja
hadászati hátának vagyis összekötő vonalainak biztosított volta.
Ennél a kijelentésünknél a magunk országában megvalósított
védelemre gondolunk, mivel ellenséges országban még akkor
is, ha az ellenség zöme előttünk áll, félni lehet attól, hogy
hátunk mögött is megjelen valamely ellenséges csapat. Ebben
az esetben pedig az útszorosokai alkotó folyó több kárt
tészen, mint amennyi előnyt hoz.
Minél messzebb hagyjuk a folyót mögöttünk, annál keve­
sebb hasznát vesszük, míg végre bizonyos távolságban befolyása
teljesen megszűnik.
Más dolog az, ha az előnyomuló (támadó) hagyja maga
mögött a folyót. Ez az eset csak hátrányt okozhat neki, amennyi­
ben összekötő vonalait kevés átjárókra szorítja. Henrik herceg­
nek, mikor 1760-ban Boroszlónál az Odera jobbpartján az
oroszokkal szembeszállt, az egy menetre mögötte levő folyóban
háttámasza v o lt; ellenben a Cemitschef alatt későbben az Oderán
átkelt oroszok igen kényelmetlen helyzetben voltak, mert
 411

mindig tarthattak attól,hogy az egyetlen egy hídon át történhető

visszavonulást az ellenség elvágja.
A hadszínhelyen többé-kevésbé merőlegesen folyó víz
ismét csak a védőnek hoz előnyt, mert először közönségesen jó
felállításokat szolgáltat, amennyiben a folyót magát oldal-
támaszul, haránt völgyeit pedig arcerösítő eszközül használ­
hatjuk fe l; másodszor pedig a támadót arra készteti, hogy meg­
oszoljék, vagy pedig az egyik oldalt szabadon hagyja. Mindkét
dolog a védő javára szolgál, főleg pedig az első, mert ebben az
esetben a támadóval szemben több biztosított átjárója lesz.
Egy ossz pillantás a hétéves háborúra megmutatja, hogy
az Odera és Elba Nagy Frigyesnek, Szilézia , Szászország, Bran­
denburg védelménél nagy hasznára volt, holott az osztrákokat
meg az oroszokat ezeknek a tartományoknak elfoglalásánál
nagyon is akadályozta, bár igazában nem védelmeztelek s
folyásuk az ellenséges arcra vonatkozással inkább rézsútos,
vagy merőleges, mint párhuzamos volt.
A merőleges irányban folyó víz hadtápvonal-min ős égben
inkább a támadónak kedvez, mert az utóbbi, minthogy hosz-
szabb összekötő vonala van, vállairól a szállítás egynémely
nehézségét leveszi. Ha a védő határvárakkal zárja el a folyót,
az előny csökken ugyan, azonban teljesen nem enyészik el,
mivel a határig még mindig igénj7be vehető.
De ha tekintetbe vesszük, hogy sok folyó — ha széles is
— mégsem hajókázható, sok folyó pedig csak bizonyos évsza­
kokban lesz azzá ; hogy a hajózás felfelé lassú, sőt nehéz, hogy
a kanyarulatok az utat nagyon is meghosszabbítják és mos­
tanában az országok főösszekötő vonalai, az országutak,1
végre, hogy az élelmet stb. lehetőleg a legközelebbi tarto­
mányokból szerzik be, beláthatjuk, hogy a folyó kevesebb
szerepet játszik az ellátás körül, mint ahogy a könyvekben
állítják és befolyása e minőségben az események menetére
csekély, vagy bizonytalan.

HUSZADIK FEJEZET.

A J Mocsarak védelme.

Nagy és kiterjedt mocsarak, mint például a bourtangeri

láp Észak-Németországban, oly ritkák, hogy alig volna érdemes
róluk beszélni, ha bizonyos mélységi vonalak és számos kis folyó
mocsaras partjai nem alkotnának oly jelentékeny szakaszokat,
melyeket a védelem előnyösen felhasználhat és fel is használ.
Védelmük a folyókával, némi sajátlagosságtól eltekintve,
majdnem hasonló.
Az első sajátlagosság az, hogy a mocsaras területen (mely
a töltésen kívül gyalogság részére is teljesen járhatatlan) sokkal

1 Most már a vasutak.

412

nehezebb átkelni, mint bármely folyón, mert először is a töltést

oly gyorsan nem készíthetjük el, mint a hidat, másodszor pedig
a töltés építését biztosító csapatokat semminemű eszközökkel
sem szállíthatjuk át a túlsó partra.
A hídépítéshez senki sem kezd, mielőtt az elővédnek egy
részét hajókon stb .'a másik partra át nem szállította volna ;
de hogyan tegyük ezt a mocsaraknál ? Gyalogcsapatokat leg­
könnyebben deszkák segélyével szállíthatunk át, de ha a mocsár
széles, ez nagy munkába és sok időbe kerül. És ha még ehhez
a mocsarat folyó szeli keresztül, melyen át híd nélkül nem
mehetünk, akkor óriási, sokszor legyőzhetetlen lesz a nehéz­
ség, mert hiszen a deszkapallók a hírveréshez szállítandó nehéz
anyag terhét sehogy sem bírják ki.
A mocsár egy másik sajátlagossága pedig abban áll, hogy
az átkelő eszközt (az építményt, töltést) a folyók hasonló esz­
közei módjára teljesen szétrombolni, illetőleg eltávolítani képe­
sek nem vagyunk.
A következmény az, hogy a töltéseket meglehetős erősen
kell megszállanunk s komolyan védelmeznünk, ha a mocsár
előnyeit értékesíteni akarjuk.
E sajátlagosságok tehát megkívánják, hogy a mocsarak
még inkább, mint a folyók, helyileg és szenvedőlegesen védel-
meztessenek.
Következésképen állíthatjuk, hogy ahhoz, hogy valamely
mocsarat védelmezzünk, erősebbnek kell lennünk, mint a
közvetlen folyamvédelemnél és így a mocsárnak nem szabad
hosszú védővonalat alkotnia, különösen akkor nem, ha mívelt
vidéken terül el, ahol sok az átjáró.
Arra az eredményre jutunk tehát, hogy amennyiben min­
den helyi védelem a védőre nézve veszedelmes szokott lenni,
a mocsár ebben a tekintetben a folyamnál hátrányosabb.
De ha tekintetbe vesszük, hogy a szóban forgó akadályok
közönségesen szélesebbek, mint Európának bármely folyama,
s hogy ennek következtében a túlparti tüzeléstől mitsem szen­
vedő örsök tűzhatását a keskeny és mély (hosszú) töltés végte­
lenül fokozza, továbbá hogy a 4—6 kilométer hosszú útszoroson
nehezebb az átkelés, mint a rövid hidakon : beláthatjuk, hogy
a mocsarak s mélységi vonalak, hacsak nagyon is számos
átjárói nincsenek, a legerősebb védelmi vonalakat adják.
Ha döntő csatához előnyös feltételt akarunk teremteni,
megtehetjük azt is, hogy a mocsarat közvetve védelmezzük,
vagyis — amiként a folyamoknál — a terep bevágásait hasz­
náljuk fel.
A folyamvédelem harmadik neme : az állásvétel az ellen­
séges oldalon azonban a hosszasan tartó átkelés miatt nagyon
is veszélyesnek látszik.
Nagy veszéllyel járhat még oly mocsarak, rétek, szaka­
dások, stb. védelme is, melyek a töltésen kívül abszolút járhat-
lanok, amennyiben az ellenség által felfedezett egyetlen egy
átjáró elégséges, hogy az egész védővonal szétszakíttassék.
 413

B ) Árvizek.
Az árvíz úgy is mint védőeszköz, úgy is mint természeti
tünemény, a mocsárhoz nagyon hasonlít.
Kétségtelenül ritkán fordul elő. Talán Hollandia az egye­
düli ország, ahol jelentékeny szerepe van és megérdemli, hogy
a katonák vele foglalkozzanak. Részünkről egyfelől a Hollan­
diában 1672-ben és 1787-ben lefolyt emlékezetes hadjáratok
miatt, másfelől azért emlékezünk meg róla, mert Hollandia és
Németország szomszédos államok.
A hollandi árvíz jellege a mocsár és járhatlan lapályétól
a következőkben különbözik :
1. Az ország maga száraz s vagy száraz rétekkel vagy
termőfölddel borított.
2. Az országot számos kisebb öntöző és vízlecsapoló árkok
kockázottan szelik keresztül.
3. Az országon a legkülönbözőbb irányban öntözésre,
vízlecsapolásra s hajózásra szolgáló oly nagy csatornák húzód­
nak végig, melyeken másként, mint hidakon, nem lehet átkelni.
4. Az árvízterület a tenger és következésképen a csatornák
színénél mélyebben fekszik.
5. Ebből következik, hogy a töltések kereszt ül vágásával, a
zsilipek felhúzásával az országot akként áraszthatjuk el, hogy
csak a töltéseken húzódó utak maradnak szárazon, holott a
többiek vagy víz alá kerülnek, vagy pedig úgy felpuhíttatnak,
hogy alig használhatók. Az nem tesz semmit, ha az árvíz 3—4
lábnál nem is magasabb, mert a 2. alatt megnevezett és víztől
észre nem vehető kis árkok a tartós vagy huzamosb menetelést
feltétlenül megakasztják. Az ily árvíz csak ott nem volna
akadály, ahol a két árok közt haladhatunk anélkül, hogy
harántárokra bukkannánk.
Mivel azonban a harántárkok rövid közökben ismétlődnek,
az ily terület csak harcászati célokra használható.
Mindezekből kiviláglik, hogy:
1. az előnyomuló csak nagyon kevés útra számíthat,
melyek különben is keskeny töltéseken telepítve, jobbról, balról
árkokkal oldalazva, hosszú útszorosokat alkotnak ;
2. a töltések védelme a legyőzhetetlenségig erőssé tehető ;
3. az eszközeiben korlátozott védő majdnem minden
ponton a szenvedőleges védelemre van utalva ;
4. itten nincsen szó az országot valamely egyszerű gát
módjára elzáró és oldaltámaszt nélkülöző védővonalról, amennyi­
ben ugyanaz a korlátolt közlekedési eszköz, mely védpontul
szolgál, tetszésszerinti távolságban választva az oldaltámaszt
szolgáltatja, és mivel valamely elveszített védpont egyúttal
legott pótolható, a terület a védelem tekintetében oly sok
kombinációt enged, akár csak a sakktábla ;
5. amennyiben a mesterséges árvízterületnek számos á t­
járója van, a hadászati felállítás nagyon terjedelmessé válik,
ha korlátolt nagyságú védővonalra nem szorítkozunk.
414

Hollandiában a legfontosabb vonal a Zuider tótól (Naar-

dentől) a Waal partján fekvő Gorgumig, illetőleg a Bies-
boschig húzódik és körülbelül 60 kilométer hosszú. E vonalat
1672-ben és 1787-ben 25—30.000 ember védelmezte. A védők
1672-ben nagy hadvezérek, jelesen Condé és Luxemburg által
vezetett 40—50.000 ember ellenében annyiban fejtettek ki
sikeres ellentállást, amennyiben a franciák a szép időszakban
a vonalnak nekimenni nem mertek és támadásukat a téli időre
halasztották, mely azonban a szokottnál enyhébb volt. Ellenben
1787-ben az első vonalat alig védelmezték, a Zuider tótól a
Haarlemi-tengerig terjedő sokkal rövidebb vonal komolyabb
védelme pedig a braunsehweigi hercegnek nagyon mesterséges
és a helyi viszonyokra kitünően állapított harcászati intéz­
kedése folytán egy nap alatt megtöretett, bár e vonal ellen
működő poroszok a védőnél nem voltak erősebbek.
E két védelem eredményeiben mutatkozó különbség oka
a fővezérlet különbségében rejlett.
Az 1672. háború első szakasza után, vagyis miután a
franciák nemcsak a hollandiak által megszállva tartott bran­
denburgi várakat, hanem Gröningen kivételével a jelzett védő­
vonaltól keletre fekvő összes holland várakat is elfoglalták, és
a De Witt fiútestvérek meggyilkoltattak, az oraniai herceg
ragadta kezébe a hatalmat. A herceg egységes védőrendszabá­
lyokat léptetett életbe s sikerült neki az utolsó órában elzáratni
a többször említett védővonalat. Ettől az időtől kezdve a vé­
delem cselekménye oly szabatosan működött, hogy sem Condé,
sem Luxemburg nem merték az őrsöket megtámadni.
Más viszonyok uralkodtak 1787-ben.
1672-ben az értelmes, okos oraniai Vilmos, 1787-ben a
4 tagból álló úgynevezett védőbizottság állott az ügyek élén,
de ez utóbbi nem volt képes a védelmet egyöntetűvé tenni, a
harcosokban pedig bizalmat kelteni.
Ennél a tárgynál azért időztünk, hogy a védőrendszabá­
lyokról tüzetesebb fogalmat nyerjünk és megmutassuk, hogy
az egységes és állhatatos vezérlet sikert, a sokfejűség kudarcot
eredményez.
Ámbátor e védővonal berendezése és védelmi módjának
megállapítása a harcászat körébe tartozik, mindazonáltal az
utóbbira nézve — mert a harcászathoz közel áll, az 1787 iki
hadjárat tanulságai után — egy megjegyzést kockáztatnunk.
Mi azt hisszük, habár az egyes őrsöknek a dolog termé­
szetéből kifolyólag szenvedő védelemmel is kell élniök, még­
sem menne képtelenségszámba, ha a nem sokkal erősebb ellen­
séggel szemben a vonal valamelyik pont járól támadó ellenhatást
fejtenénk ki.
Igaz, hogy kirohanásunk, mely szintén csak a töltésen
megy 'végbe, a mozgásszabadságot nélkülözné és csekély lökem-
ereje lenne, de mivel a támadó nem képes mindazokat a töltéseket
megszállani, amelyeken elő nem nyomul, nem csalatkozunk, ha
azt állítjuk, hogy a védő, aki az országot jól ismeri és erős pontok
 415,

birtokában van, mindig találhat módot arra, hogy oldaltáma­

dást intézzen az előnyomuló ellenség egyik-másik oszlopa ellen,,
vagy pedig hogy annak összekötő vonalait megszakítsa. Hiszen ha
meggondoljuk, hogy az előnyomuló az összevont esetben kény­
szerhelyzetben van és összeköttetéseitől jobban függ, mint
minden más esetben, beláthatjuk, hogy a védőnek oly kiroha­
nása, mely a siker legcsekélyebb valószínűségével kecsegtet, már
mint puszta tüntetés is nagy hatást fog felmutatni.
Hisszük, erősen hisszük, hogy az óvatos braunschweigi
herceg nem merészelt volna Amsterdam ellen nyomulni, ha
a hollandiak csak egyetlen egy tüntetést rendeznek, mondjuk
pl. Utrecht felől.

HUSZONEGYEDIK FEJEZET.

Erdők védelme.
Mindenekelőtt meg kell különböztetnünk a sűrű, járhatlan ?
vadul összekuszált erdőt a mívelt, ritkás és utakkal átszelt
erdőségtől.
Ez utóbbit, ha védővonal választásáról van szó, vagy
mögöttünk hagyjuk, vagy pedig egészen kerüljük. A védő a
szabad áttekintést kevésbé nélkülözheti, mint a támadó, részint
azért, mert annál rendszerint gyengébb, részint azért, mert
helyzetének természetes előnyeinél fogva tervét a támadóéra
kell állapítania. Hátrányosan, vak módjára küzd az a védő,
aki az erdős vidéket maga előtt hagyja. De az erdő közepén
sem szabad felállania, mert az még nem segít rajta, hogy ebben
az esetben a támadó is a vak szerepébe esik.
Az ily erdős vidék tehát a védő ütközeteivel előnyös
összeköttetésbe nem hozható, kivévén azt, hogy hátban hagyva,
a mögötte történő dolgokat az ellenség elől elrejti s a vissza­
vonulást fedezi, könnyíti.
Ne felejtsük el azonban, hogy itten csak a sík vidék erdőiről
beszélünk, mert a hegység erdejének, miként már említettük,
más befolyása van.
A járhatlan erdő ellenben, vagyis az olyan, amelyen a
közlekedés csak a keresztülfutó utakon lehetséges, a közvetett
védelemnek nagy előnyt nyújt.
A hadsereg az erdő mögött többé-kevésbé egyesülten akkor
támadhatja meg az ellenséget, amidőn az az útszorosból ki­
bontakozik. Az ily erdő hatás tekintetében inkább a hegység­
hez, mint a folyamhoz hasonlít; mert ha egyfelől csak lassan
és nehezen is lehet rajta átkelni, másfelől a visszavonulásnak
inkább kedvez, mint árt.
Az erdőség közvetlen védelme azonban, ha még oly
járhatlan is, vakmerő feladat. Mert a torlaszok csak kép­
zelt akadályok s nincs oly erdő, mely annyira járhatatlan lenne,
hogy kisebb osztagok sok helyen ne törjenek be ; ezek pedig
416

azok az első vízcseppek, melyek a gáton keresztül szivárogva,

hírnökei az általános áttörésnek.
Nagy erdők a népfelkelés fontos elemei s ha a védőterv
olyként rendezhető be, hogy az ellenség összekötő vonalai
nagy erdőségen futnak végig, akkor a védelem hatalmas
emeltyűt nyer.

HUSZONKETTEDIK FEJEZET.

A kordon.
Kordon névvel illetjük azt a védőrendszabályt, amidőn az
országot egy összefüggő örslánccal közvetlen módon akarjuk
megvédeni.
»Közvetlen modorú mondjuk, mivel nagy hadseregnek egy­
más mellett felállított hadtestei kordonkép, de más és nem
közvetlen módon is képesek az országot az ellenség betörése
ellen megvédeni. Ebben az esetben a védelem főjellege a kom­
binációkban és mozdulatokban áll.
Hogy valamely jelentékeny terület fedezésére szolgáló
hosszú védővonalnak csak csekély ellent áll óképessége lehet,
nyilvánvaló. Ezen nem változtat az sem, ha nagy hadseregek
képviselik a vonal birtokáért küzdő feleket. Ebből következik,
hogy a kordon célja csak az lehet, hogy a gyenge akarat, vagy
a gyenge fizikai erő gyenge lökése ellen oltalmazzon.
A kínai fal is csak azért épült, hogy védelmet nyújtson
a tatár-portyázások ellen. Hasonló jelentőségük volt az
Ázsiával és Törökországgal érintkezésben álló európai államok
vonal- és határvédő intézkedéseinek is. Ilyen alkalmazásban
nem megy képtelenségszámba a kordon, sőt inkább célszerűnek
mutatkozik. A portyázásokat nem fogja ugyan visszatarthatni,
de megnehezítheti és következésképen ritkábbá teheti, ami az
ázsiai népeknél, melyek ellenében a hadi állapot sohasem szűnik
meg, nagyon is fontos.
A kordon e jelentőségéhez legközelebb áll a wonaU. Célja
az volt, hogy az országot a megsarcolástól és portyázásoktól
megóvja. Mivel e vonalakat, amint látjuk, csak mellékvállala­
tok ellenében emelték, csak alárendelt erővel kellett őket védel­
mezni. De azokban az esetekben, amidőn e vonalak ellen az
ellenséges főerő nyomult elő, a védő kényszerülve volt azokat
teljes erővel megszállani, ami fölöttébb hátrányos, mert a vonal
önmagában véve jó védőintézkedéseket nem engedett meg.
Az említett hátrány miatt, valamint azért is, mert a mostani
háborúkban a portyázások alárendelt fontosságú dolgok, melyek
meg nem érdemlik, hogy ellenök nagy erőt alkalmazzunk,
a volnál telepítését immár káros rendszabálynak tartják.
A »vonalakon« kívül végre a hadsereg laktáborának fedezé­
sére szolgáló és a hivatásukban bizonyos ellentállást kifejtő ter­
jedelmes előörsvonalak tartoznak a valódi kordon osztályába.
 417

Az örsök — ha a vidék előnyös — portyázásokat és a

laktáborok biztonsága ellen intézett kisebb mellék vállalatokat
sikeresen meghiúsíthatnak, de már ellenséges főerők ellenében
csakis viszonylagos vagyis időnyerést célzó előnyöket vívhat­
nak k i; és mert ez az időnyerés a legtöbb esetben csekély,
ez az előőrs-kordon főcélja annál kevésbé lehet, mivel az ellen­
séges főerő ossz pontos ulása és előnyomulása sohasem maradhat
annyira észrevehetlen, hogy a főparancsnok az erről szóló első
híreket más úton, mint előőrsei útján meg ne kapná.
Ezek után világos, hogy a kordon csak gyengébb erők
visszatartására alkalmas és a főerőnek védőörsökké való tago­
lása az ellenséges főerő ellenében a legnagyobb képtelenség.
Mivel azonban nem tételezhet jük fel, hogy a kordonállást minden
egészséges alapeszme nélkül kezdték alkalmazni, kutatnunk
kell keletkezésének, illetőleg alkalmazásának indokait.
A hegységben minden állás, még ha azzal céllal foglaltuk
is volna el, hogy a főerővel döntő csatát fogadunk majd el,
szükségképen kiterjedtebb, mint a síkságon. Az állás a hegy­
ségben kiterjedtebb lehet, mert a terep az ellentállóképességet
növeli és kiterjedtebbnek kell lennie, mert a hegységben, miként
már kifejtettük, szélesebb visszavonuló területre van szükségünk.
Ha a hegységben a legközelebbi időben csatára nincs kilátásunk
és valószínű, hogy az ellenség huzamosb ideig marad velünk
szemközt, anélkül hogy az épen kínálkozónál egyéb vállala­
tokba bocsátkoznék, nagyon természetes, hogy igyekezni fogunk
balról, jobbról annyi területet elfoglalni, amennyit biztonságunk
megenged, annál is inkább, mert szélesebb terület birtoklá­
sából, amint később látni fogjuk, többféle előny származik.
Nyílt és hozzáférhető vidéken, ahol a mondott előnyt a moz­
gás elvével könnyebben és jobban érhetjük el, a csapatok
kiterjeszkedése és szétforgácsolása kevésbé szükséges, sőt veszé­
lyes volna, amennyiben az egyes részeknek a síkságon cse­
kélyebb ellentáll óképességük van.
A hegységben azonban, ahol a vidék birtoka egyedül a
helyi védelemtől függ s egy pontról a más veszélyeztetett pontra
gyorsan menni nem lehet, ahol a tért nyerő ellenséget némi
túlerővel sem űzhetjük könnyen vissza, a hegységben, mondjuk,
ilyen körülmények között oly felállításban fogunk elhelyezkedni ,
mely ha nem is tulajdonképeni kordon, mégis védőörsökre
oszolván, ahhoz közel jár. A több Örsre felosztott felállításból
a kordonig vezető utat a hadvezérek sokszor lassanként és
öntudatlanul teszik meg.
Ugyanis, míg eleint én az állás egyes pontjait s határait
az ország biztosítása és birtoka szempontjából határozzák meg
és ehhez képest osztják el a csapatokat, addig később az örs-
parancsnokok a csapatok biztonságát tartván egyedül szem
előtt, önkéntelenül foglalkoznak azzal az előnnyel, melyet ennek
vagy annak az útnak megszállása hoz és észrevétlenül a leg­
kiterjedtebb állás elfoglalására csábíttatják magukat.
A főerővel viselt kordon-háború tehát nem tekintendő oly
418

szándékosan választott alakzatnak, mellyel az ellenség lökemét

feltartóztatni akarjuk, hanem oly helyzetnek, melybe egy más
cél követése közben belesodortattunk, tudniillik annak a célnak
követése közben, hogy fedezzük és tartsuk meg az országot oly
ellenséggel szemben, aki fővállalatokba nem bocsátkozik. Hogy a
hadvezér ily helyzetbe juthatott, mindenesetre nagy hiba, annyi­
val is inkább, mert a kis őrségekre történt feloszlás okai a főerő
céljához viszonyítva, kicsinyeseknek mondhatók ; de hát, amint
kimutattuk, az ily tévedés emberi dolog s könnyen megesik.
Ezért méltánytalan és pedig annál is inkább méltánytalan,
hogy az emberi tévedést a rendszernek tudjuk be, mert elő­
forduló ellenkező esetben, vagyis, még ha a rendszer előnyösen
vagy legalább hátrány nélkül alkalmaztatott is, nem azt, de
a hadvezért dicsérjük.
Az egész világ dicséri Henrik hercegnek hibamentes had­
járatait a 7 éves háborúban, csakis azért, mert Frigyes király
úgy nevezte azokat. Pedig ezek a hadjáratok a legerősebb és
legmegfoghatatlanabb példái a nagyon is kiterjedt és joggal
»kordon «-nak nevezhető örsállásoknak.
A kiterjedt állásfoglalást teljesen igazolhat juk, ha azt mond­
juk : Henrik herceg ismerte elleneit és tudta, hogy döntő vál­
lalataiktól mitsem kell tartania és amennyiben felállításának
célja az volt, hogy minél nagyobb területet birtokoljon, csak
helyes volt, ha a csapatok felosztásában annyira ment, amennyire
a viszonyok megengedték.
De ha így érvelünk, akkor abban az ellenkező esetben,
ha tudniillik a herceg egy ily pókhálóban egyszer szerencsét­
lenül járt és hatalmas vereség érte volna, sem szabadna azt
mondani, hogy ő hibás rendszerrel élt, hanem azt, hogy rend­
szabályát elhibázta és annak alkalmazása, a viszonyokat tekin­
tetbe véve, nem volt helyén. Amidőn az előzőkben kimutatni
igyekeztünk, miként áll elő a főerő kordona és hogy az ész­
szerű és hasznos is lehet ; tehát magában véve képtelenség­
számba nem megy, tartozunk beismerni azt is, hogy nem
egy hadvezér vagy vezérkar félreismerve a kordon-rendszer
tulajdonképeni jelentőségét, viszonylagos értékét általános
értéknek tartotta ésazt hitte, hogy mindennemű támadás ellené­
ben alkalmazható. Ily képtelenséget követek el az osztrákok
és poroszok 1793. és 1794-ben a Vogézek védelme körül.

HUSZONHARMADIK FEJEZET.

Az ország kulcsa.
A hadművészet nem mutat fel még egy más elméleti fogal­
mat, mely a bírálat terén oly szerepet játszott volna, mint a
szóban levő.
A csata- és hadjáratleírások kedvteléssel bíbelődnek vele,
az okoskodások előszeretettel forgolódnak körülte, szóval a
 419

tudományos alakzatnak oly töredéke, mellyel a kritika mind­

untalan dobál ódzik, vagdal ódzik. Pedig fogalma korántsem
szilárd s mindeddig világosan körülírva nem volt.
A következőkben megpróbáljuk tiszta képét adni, hogy
lássuk, mily értéke van a gyakorlati életben.
Azt kérdik önök, hogy miért tárgyaljuk oly későn ?
Mert először a vele szoros összeköttetésben levő »hegység­
és folyamvédelmet«, továbbá »az erős és elsáncolt tábort«
kellett bemutatnunk.
Ez ősrégi katonai metafora (hasonlat) mögött rejlő bizony­
talan, zavaros fogalom majd a hadszínhely legnyíltabb, majd
legerősebb vidékét jelentette.
Ha van olyan vidék, melynek birtoka nélkül az ellenséges
országba nem merészkedhetünk, azt joggal az ország kulcsának
nevezhetjük. Ámde ez az egyszerű, de kétségkívül terméketlen
elképzelés az elmélet íróknak nem volt elég, hatványozták
és »az ország kulcsa«alatt pontokat képzeltek, melyek az egész­
nek birtoka felett döntenek.
Valahányszor az oroszok a krimi félszigeten előnyomulni
akartak, mindenekelőtt Perekopot és vonalait kellett elfoglal-
niok, de nem annyira azért, hogy szabad bejáratot nyerje­
nek, mert hiszen Lascy kétszer (1737-ben és 1738-ban) kerülte
meg, de azért, hogy Krímben tűrhető biztonsággal fészkeljék
meg magukat. Ez ugyan egyszerű, de mert egyszerű, a kulcs­
pont fogalmának nem felelhetett és nem felelt meg. Jobban
megközelítette a tudósok szerint annak fogalmát az, aki a
tételt így állította fel : az, aki a langresi vidéket tartja hatal­
mában, egészen Párisig ura Franciaországnak, vagyis a mon­
dott esetben az illetőtől függ, hogy az országot elfoglalja-e
vagy nem. Jobban megfelelt a fogalomnak e kijelentés azért,
mert így a kulcspontnak nagyobb jelentősége van. Az első
példa szerint egészen világos, hogy az országot ama pont bir­
toka nélkül, melyet kulcsnak mondunk, nem bírhatjuk ; a
második példa szerint azonban a pont birtoka, melyet kulcs­
nak akarunk nevezni, egyértelmű volna az ország birtoklásá­
val. Hogy ez mikép lehetséges, azt közönséges ész nem fogja
fel ! Ahhoz a táltosok titkos tudománya szükséges.
E kaballa 50 év előtt keletkezett s a múlt század vége
felé élte fénykorát ; s bár Napóleon hadviselése biztosan és
világosan bebizonyította a kulcspont fogalmának silányságát,
a kaballának mindazonáltal hívői maradtak.
Önként értetődik, hogy minden országnak vannak oly
pontjai, melyeknek, mert utakat egyesítenek, élelmi- stb. cik­
keket szolgáltatnak, a mozdulatok szabadságát megengedik,
kiváló fontosságuk van. Ha a hadvezérek az ily fontos pontokat
egy szóval akarják megjelölni s ez okból nevezik az ország
kulcsának, pedantéria volna rajta megütközni, annál is inkább,
mert a használt kifejezés bizonyos fokig találó. Ha azonban
a stílusnak (irály) ezt a puszta virágját oly magnak gondolják,
melyből egy sokféle elágazó rendszer nő ki, csak szükséges,
420

hogy a józan ész a szóban forgó kifejezést valódi értékére

szállítsa le.
A tudósok, kik az ország kulcsának fogalmából egy teljes
rendszert akartak faragni, nem elégedhettek meg a hadvezérek
gyakorlati, de nagyon is határozatlan fogalommagyarázatá­
val ; nekik maguknak kellett a célnak megfelelő, tehát hatá­
rozottabb és következéskép egyoldalúbb fogalmat alkotni.
Erre az összes vonatkozások közül a magas vidéket sze­
melték ki.
Már az egyes vándor is, hát még a hadsereg, hálát rebeg
az égnek, amidőn a hegységet keresztül szelő út legmagasabb
pontjára ér, ahol rendszerint a fáradalmaknak, nehézségeknek
vége szakad. S valóban, innen túl a leereszkedés már könnyű
dolog és szívből érezzük, hogy az utunkat elállni akarót könnyű­
szerrel űznénk vissza. De ez még nem elég, e ponton erőt fog
rajtunk az az elképzelés, hogy az alattunk elterülő országon,
melyen még csak szemünket legeltetjük, már is uralkodunk.
Ezért tartották döntőnek a hegységen keresztülvonuló út
legmagasabb pontját, amiben legtöbb esetben (de nem minden­
kor) igazuk is volt. A hamis elmélet is, melynek megállapít ójául
talán Lloydot mondhatjuk, ezt vette alapul s azt a magas
pontot, ahonnan több út ereszkedik le az országba, »az ország
kulcsának«, vagyis oly pontnak tekintette, mely az országon
uralkodik. Az elmélet ezt az elképzelést később összekapcsolván a
vele rokonságban levő rendszeres hegységvédelemmel, ennek fonto­
sabb harcászati elemeiből az illúziót még tovább szőtte és többé
nem az út legmagasabb pontját, de a hegyrendszer legmagasabb
pontját, vagyis a vízválasztó pontot tekintette az ország kulcsának.
A természettudomány, mely a múlt század utolsó felében
a földterület képzését a vízmosás erejére vezette vissza, a hadi
elméletnek ebben az irányban igazat látszott adni és okul szolgált
arra, hogy a gyakorlati igazság gátja áttöressék s a hamis okos­
kodások a földtani analógia illuzórius rendszerében úszkáljanak.
Tényleg a 18-ik század katonai könyveiben nem olvasunk más­
ról, mint a Duna és Rajna forrásairól. Meg kell vallanunk,
hogy az ily nyakatekert könyvbölcsességről a józan világ rend­
szerint mit sem akar tudni, de kivételesen mégis sok bajt okoz,
aminthogy a németeknek két ízben okozott is.
A poroszoknak 1793. és 94-iki tudós vogézi hadjáratát a
Graverts és Massenbach könyveiben foglalt elméletek sugalmaz­
ták. 1814-ben pedig ugyancsak ily nevetséges elmélet ösztönözte
a 200.000 főből álló hadsereget arra, hogy Svájcon keresztül a
langers-i fensíkra menjen.
A magas pont, melyről a vizek több irányban lefolynak,
egy magas pont, de semmi egyéb ; az, amit a magukban véve
igaz fogalmaknak túlhajtása és hamis alkalmazása annak
tulajdonít, merő képzelet.
Ha a Duna, Rajna és Németországnak mind a hat folyama
egy hegyen eredt volna is, pusztán ezért ennek a hegynek
katonai jelentősége még nem növekedett volna.
 421

Könyvbölcsesség, igazibban dőreség az országnak kulcs-

pontját a kulcsvidéken, vagyis ott keresni, ahonnan a hegyek
szétágaznak és a források széjjel patakzanak. A természet maga
is ellene szól ennek az elméletnek, amidőn a hátakat és völgye­
ket felülről lefelé nem teszi oly megközelíthetővé, miként azt
a tereptan tanítja ; a természet a kúpokat és bevágásokat
tetszés szerint szórja szerteszét s gyakran a legalacsonyabb
víztükör körül a legmagasabb tömegeket helyezi el. Kérdezzük
meg a hadtörténelmet, vájjon a vidék földtani zárópontjai
változatlan befolyást gyakorolnak-e a cselekményekre ? Sok
példával erősített tagadó választ kapunk.
Ettől a hamis fogalomtól, melynél csak azért időztünk,
mert egy felfuvalkodott, szappanbuborékként álló rendszer tá ­
maszkodott reá ja, most már eltávozunk és nézetünkhöz térünk
vissza.
Mi azt állítjuk : a kulcsállás kifejezés a hadászatban önálló
fogalmat csak akkor jelenthet, ha oly vidékre vonatkozik,
melynek birtoka nélkül az országba nem merészkedhetünk.
Ha azonban ezzel a kifejezéssel az országnak kényelmes bejáróit
vagy központjait akarjuk illetni, akkor elveszíti sajátlagos
fogalmát (vagyis értékét) és olyasmit jelent, ami többé-kevésbé
mindenhol található. Ebben az esetben e kifejezés egy tetsze­
tős szóképnél nem egyéb.
Állások, melyek a kulcspont fogalmának megfelelnének,
ritkán találhatók. Közönségesen az ellenséges hadsereg az
ország kulcsa és nag}^on kedvező viszonyoknak kellene ural­
kodni, hogy a vidék fogalma a hadsereg fogalmánál fontosabb
legyen.
A vidék — véleményünk szerint — fontosabb akkor lesz,
ha a hadsereget erős harcászati ellent állásra képesíti és az
ellenséges összekötő vonalakat nagyon veszélyezteti.

HUSZONNEGYEDIK FEJEZET.

Oldalhatás.
Talán nem szükséges külön felemlíteni, hogy a hadászati
oldalról, vagyis a hadszínhely oldaláról beszélünk és hogy ezzel
az oldaltámadás a csatában, vagyis a harcászati oldalhatás még
abban az esetben sem cserélendő fel, ha mindkettő az utolsó
pillanatban egybe is olvad ; nem cserélendő fel már csak azért
sem, mert az egyik nem szükségképeni folyománya a másiknak.
Az oldalhatás a hozzátartozó oldalállással együtt hasonló­
képen oly eszköz, mely díszmutatványa az elméletnek. Pedig
ez a szer a háborúban alig fordul elő, de nem azért, mintha
hatálytalan vagy illuzórius lenne, hanem abból az okból,
mert rendesen mindkét fél védekezik ellene és azok az esetek,
amidőn mitsem lehet ellene tenni, a legritkábbak közé ta r­
toznak.
422

Mindazonáltal tüzetesen kell róla megemlékeznünk nem­

csak azért, mert az említett ritka esetben nagy hatást mutat
fel, de azért is, mert veszélyt jelentvén, állandó figyelemmel;
és itt megemlítjük, hogy a hadászati oldalhatás, melyet a vé­
delem és a támadás egyaránt igénybe vehet és melynek az
előbbivel több közös vonása van, helyét a védőeszközök
között foglalja el. Mielőtt a dolog érdemére térnénk át,
azt az egyszerű tételt kell felállítanunk és folytonosan sze­
münk előtt tartanunk, hogy az ellenség hátába vagy oldalába
indított erők csak e helyen fejthetnek ki hatást, de sohasem
szemközt az ellennel, hogy tehát teljesen hamis nézetet vall
úgy a harcászat, mint a hadászat terén az, aki azt hiszi, hogy
a puszta bhátba jövésü sokat ér. Magában véve ez semmi és
csak más tárgyakra vonatkozással lesz olyasmi, ami az illető
tárgy minősége szerint vagy előnyös, vagy hátrányos.
E tárgyakat vesszük most vizsgálat alá.
A hadászati oldalra kifejtendő hatásnál meg kell külön­
böztetnünk : a) pusztán az összekötő vonalra, b) a visszavonuló
vonalra és esetleg egyidejűleg az összekötő vonalra is gyakorolt
hatást.
Amidőn Daun 1758-ban egy portyázó csapatot rendelt ki
a végből, hogy az Olmützot ostromló ellenséges sereghez induló
szállítmányokat elfogja, megsemmisítse, nyilvánvalóan nem az
volt az osztrák vezér célja, hogy Frigyesnek visszavonulását
Sziléziába elzárja, hanem ellenkezőleg az, hogy őt összekötő
vonalának veszélyeztetésével visszavonulásra indítsa, amihez
másként is nagyon szívesen nyitott volna utat.
Az 1812-ik év szeptember és október havában az oroszok
részéről kiküldött portyázó csapatoknak sem az volt a céljuk,
hogy az ellenség visszavonulását elvágják, hanem az, hogy
összeköttetéseit megszakítsák. Ellenben a moldvai hadsereg­
nek, mely Tschitschagof alatt Berezina ellen nyomult elő, vala­
mint Wittgensteinnak, ki a Dunánál levő francia hadtestet
támadta meg, határozottan ez volt a szándéka.
Az összekötő vonalakra gyakorolt hatással tehát azt
akarjuk elérni, hogy az ellenség visszavonuljon, s ezt azzal
érjük el, hogy vállalatainkat, szállítmányok, futárok, utasok,
kisebb tárak stb., szóval oly dolgok ellen intézzük, melyek az
ellenséges hadsereg egészséges és erőteljes működésére szük­
ségesek s amelyeknek megsemmisítése a hadsereget nagyon is
gyengítené.
A visszavonuló vonal ellen kifejtett hatással pedig az
ellenséges visszavonulást akarjuk lehetetlenné tenni ; ezt a célt
csak úgy érhetjük el, ha a visszavonulás az ellenségnél elhatá­
rozott dolog. Mivel azonban az ellenség sokszor még akkor is
visszavonul, ha veszélyeztetve látja visszavonulását, a vissza­
vonuló vonalra ily célzattal gyakorolt hatás tüntetésszámba
megy s ugyanazt az eredményt hozza létre, amit az összekötő
vonalra gyakorolt hatás.
Mindezeket a hatásokat, mint már említettük, nem a
 423

puszta megkerülés, nem a mértani alakzat, de a kellő fel­

tételek idézik elő.
E feltételeket bemutatandó a két különböző oldalhatást
egymástól elválasztjuk és először az összekötő vonalra irányuló!
vesszük vizsgálat alá.
Ennél a következő két feltétel egyikének mindig meg
kell lennie :
1. a mondott célra igénybe veendő csapat oly kicsiny
legyen, hogy hiányát az arc vonalban ne érezzék ;
2. az ellenség győztes pályafutásának végére érkezett
legyen, tehát a rajtunk kivívott újabb győzelmet ne használ­
hassa fel, vagy pedig bennünket, kik a csata elől kitérünk,
ne követhessen.
Ez utóbbi esetet, mely nem oly ritka mint gondolnék,
egyelőre nem tárgyaljuk, hanem az első eset többi feltételeivel
foglalkozunk.
Ezek a következők : a) az ellenséges összekötő vonal oly
hosszú legyen, hogy fedezése sok Örst igényeljen ;
b) fekvése hatásunkat megkönnyítse.
Az összekötő vonal fekvése hatásunkat akkor segíti elő,
ha a vonal : 1. nem vezet merőleges irányban az ellenséges
hadsereg felállítására ; 2. országunkon fut keresztül. Természe­
tes, hogy a két eset összetalálkozása bizonyosabbá teszi a hatást.
Mindkét eset közelebbi magyarázatot igényel.
Azt lehetne hinni, hogy amidőn 300—400 kilométer hosszú
összekötő vonal biztásításáról van szó, alig jöhet tekintetbe,
vájjon a végponton a hadsereg (mely a mondott hosszúsághoz
képest maga is csak egy pont) merőlegesen vagy rézsútosan
áll-e erre a vonalra . Pedig ez máskép van. Merőleges felállításnál
még akkor is nehéz portyázó csapatokkal megszakíttatni az
összeköttetést, ha számra nézve az ellenségnél jelentékenyen
erősebbek. Ha egyedül a hosszii vonal abszolút biztosítá­
sának nehézségeire gondolunk, az iménti állításra tagadólag
ráznók fejünket, meg lévén győződve arról, hogy a számra
gyengébb ellenség a háta mögött mélyen elterülő vidéket
nem képes a részünkről kiküldött számos portyázó csapat ellen
megvédeni.
Igen, ha a háborúban mindent oly könnyen lehetne á t­
tekinteni, mint a papiroson ! Ha csak a portyázó látna, az
összekötő vonalait biztosító pedig sohasem tudná, hogy mely
pontjait támadják meg ! De ha a háborúban uralkodó bizony­
talanságra, a hírek határozatlanságára gondolunk s tudjuk,
hogy a hadakozó felek folyton homályban tapogat ódznak, be
fogjuk látni, hogy az a portyázó fél, aki a merőlegesen álló
ellenséges hadsereg szárnyait megkerülve, annak hátába jut,
oly helyzetben van, mint az olyan ember, kinek a sötét szobában
sokkal akad dolga. Ennek idővel tönkre kell mennie ; így a
merőlegesen álló ellenség szárnyait megkerülő portyázó csapa­
toknak is, amelyek ekként messze a saját főerőtől, de közel az
ellenséges tömeghez, szállingóznak. És a portyázók ilyetén-
424

képen nemcsak, hogy erős veszteség veszélyének vannak kitéve,

de kardjuk éle is könnyen megcsorbul. Csak egyetlen egy por-
tyázó csapat menjen tönkre s vége a többinek is ; elcsüggednek
s a merész rajtaütés, a vakmerő ingerkedés helyett az örökös
futás látványa tárul elénk.
A merőleges felállítás tehát ezekkel a nehézségekkel fedezi
összekötő vonalának legközelebbi pontjait, melyek mögötte
— a hadsereg erejéhez képest — 2—3 menetnyire fekhetnek j
e pontokon kívül másokat fedezni nem szükséges, mert rend­
szerint az ellenség is csak a hozzá legközelebb álló pontokat
veszélyezteti.
Észrevehetően rézsútos felállításnál azonban az ily hosszú­
ságú összekötő vonal sohasem fedezhető. Az ellenség részéről
gyakorolt legcsekélyebb és reá nézve semmi veszéllyel sem
járó nyomás rögtön a legérzékenyebb pontra talál.
Most azt kérdj üli : mi határozza meg a felállítás arcát,
ha nem fekszik merőlegesen az összekötő vonalra ?
Az ellenség arcvonala ? De hiszen ép ilyen joggal mond­
hatnék, hogy ellenkezőleg a mi arcvonalunk határozza meg az
ellenséges arc fekvését !
E tekintetben kölcsönhatás uralkodik, melynek kiinduló
pontját rögtön felkeressük.

Ha a támadónak a— b összekötő vonala a védőnek c—d

összekötő vonalával jelentékeny szög alatt találkozik, világos,
hogy a »6« ponton levő támadó az »e« ponton, tehát az össze­
kötő vonalak érintkező pont ján felállni akaró védőt arra kény­
szerítheti, hogy ellene arcot alakítson és következésképen ösz-
szekötő vonalát feladja.

Ellenkezőleg állana a dolog, ha a védő az »e« érintkező

ponton innen, vagyis »d«-nél állana fel, amely esetben a támadó
 425

arcának kellene ahhoz módosulnia, feltéve, hogy a földrajzi

viszonyok folytán közelebb meghatározott előnyomuló vonal
a -d -re húzott egyenessel nem köthető össze.
Ebből az következnék, hogy a kölcsönhatás e rendszerében
a védőé az előny, mert csak tőle függ, hogy az összekötő vonalak
érintkező pontjától innen álljon fel.
De távol áll tőlünk súlyt tulajdonítani ennek a mértani
elemnek, melyre csak a világosság kedvéért mutattunk; ellenke^
zőleg szentül hisszük, hogy a helyi és főleg egyéni körülmények
amannál mindenkor döntőbb módon szabják meg, hogy a védő
hol foglaljon állást. Ebből pedig azt következtetjük, hogy közön­
ségesen nem állapíthatjuk meg előre, vájjon a két fél közül
melyik fogja az összekötő vonalat jobban fedezetlenül hagyni.
Ha az összekötő vonalak egy irányban feküsznek, a ferde
felállítást vevő a másikat hasonlóra kényszeríti, de ebben az
esetben mértanilag semmi nyereség sincsen és mindkét félnek
egyforma előnye és hátránya van.
Hogy az összekötő vonal hátrányos befolyásoknak van
ldtéve, ha ellenséges országon fut keresztül, az nyilvánvaló.
Hiszen megtörténhetik, hogy az ország lakossága felfegyverkezik,
amely esetben úgy kell venni a dolgot, mintha az összekötő
vonal egész hosszában ellenséges erő vonulna fel ; igaz, hogy
ez az erő magában véve nagyon gyenge és tömörség híján van,
de ha meggondoljuk, hogy mennyi könnyen sebezhető pontja
van a hosszú összekötő vonalnak, akkor ezt az erőt nem fogjuk
kicsinyleni. De ha az ellenséges alattvalók nem is nyúlnak
fegyverhez, ha az országban a honvédelmi intézmény nincs is
meghonosítva, sőt ha a népben harci szellem nem is lakoznék,
maga a puszta tény, hogy a lakósság ellenséges érzületű s az
ellenséges kormányhoz alattvalói viszonyban áll, az összekötő
vonalra érezhető hátrányt jelent. Hátrányt azért, mert a lako­
sok a portyázó csapatokat mindenben elősegítik : értesítik
a támadó helyzetéről, a vidékről; szállást adnak nekik, elrejtik
őket, híreket közvetítenek stb. Mindezek a dolgok pedig a vál­
lalat sikerét nagyon is előmozdítják. És ha még tekintetbe
vesszük, hogy a védő a saját országában bizonyos távolságok­
ban mindenkor talál várakat, folyamokat, hegységet, melyeket
menedékhelyekül felhasználhat, állíthatjuk, hogy a védő a
támadó összekötő vonalára még akkor is hathat, ha az utóbbi
merőlegesen állott fel, mert nem szükséges, hogy a védő
portyázó csapatai a hadsereghez visszatérjenek, mivel bár­
merre kitérhetnek s az ország legtöbb helyén elegendő oltalmat
találnak.
Már eddig megállapítottuk, hogy valamely hadsereg ösz-
szekötő vonalait alárendelt erők megszakíthatják, ha azok :
1. nagyon hosszúak ;
2. rézsútosan feküsznek ;
3. ellenséges országon futnak keresztül.
Hogy az összekötő vonalak megszakítása hatást mutasson
fel, még egy negyedik feltétel szükséges, jelesen a tartam^
426

E tekintetben utalunk arra, amit erről az ötödik könyvnek

tizenötödik fejezetében mondottunk.
Ez a négy feltétel azonban csak a fődolog ; van ezen­
kívül egy csomó helyi és egyéni körülmény, melyek sokszor
döntőbbek, mint maguk a főkörülmények. Ilyenek, hogy
csak a leglényegesebbeket említsük fel : az utak minősége,
a vidék természete, a folyamok, hegységek, az év és időszak,
az egyes szállítmányok fontossága, a rendelkezésre álló lovas­
ság száma stb.
Ezeknek a körülményeknek összege határozván meg az ellen­
séges összekötő vonalra gyakorolható hatást a két fél összekötő
vonalainak ily irányú viszonyait egymással szembe kell állí­
tanunk, hogy megállapíthassuk, ki van előnyben a másik felett .
Amit most hosszasan fejtegettünk, azt az összevont eset­
ben sokszor az első pillanatra eltalálhatjuk. De kétségtelen,
hogy ehhez gyakorlott katonai szem szükséges, ami ritka
adomány.
A bonyolult esetek felsorolásával nemcsak azt akartuk
bebizonyítani, hogy az odalhatás nem könnyű dolog, hanem
szembeszökővé kívántuk tenni azt is, hogy a bírálattal foglal­
kozó írók részéről minduntalan hangoztatott ^megkerülése és
wldalhatáse kifejezések közelebbi motívumok nélkül üres
szólamok.
Ezek után a hadászati oldalhatás második főfeltételének
megbeszélésére térünk át.
Ha az ellenséges hadsereg előnyomulását ellentállásunkon
kívül bármely más ok akadályozza, sohasem szabad késnünk,
hogy jelentékeny különítmények kiküldésével gyengítsük ; mert
ha az ellenség, hogy merészségünket megbüntesse, megtámadna
bennünket, minden veszély nélkül kitérhetünk előle. így tett
1812-ben Moszkvánál az orosz fősereg is. Eltekintve e nagy­
szabású és rendkívüli háborútól, az ily eljárást kisebb had­
járatokban is tapasztalhatjuk. Nagy Frigyes az első sziléziai
háborúkban Csehország vagy Morvaország határán mindenkor
ilyen körülmények között volt.
Mivel a mondott esetben, t. i. ha az ellenség előnyomulását
benső (politikai) okok akadályozzák, az oldala ellen alkalma­
zandó csapatok erősek lehetnek, nem épen szükséges, hogy
az említett egyéb körülmények nagyon kedvezők legyenek ;
sőt az sem feltétel, hogy összekötő rendszerünk az ellenségéhez
hasonlítva kedvezőbb legyen, mivel az ellenség további vissza­
von ulásunkat kellőleg ki nem használhatván, megtorlással nem
fog élni, hanem csak a saját visszavonulás közvetlen biztosí­
tására fog gondolni.
Az ily helyzet tehát nagyon alkalmas arra, hogy e hatást,
melyet a csapat túlmerész eszközével nem keresünk, egy a
győzelemnél kevésbé fényes és sikeres, de kevésbé is veszélyes
eszközzel érjük el.
A mondott esetben oldalállást is foglalhatunk el, minthogy
nem baj, hogy összekötő vonalainkat szabadon- hagyjuk.
 427

Ezzel az ellenséget arra kényszerítjük, hogy saját össze­

kötő vonalára rézsútosan álljon fel és az előbbit hatásunk­
nak tegye ki. Természetes dolog, hogy eszközünk annál
sikeresebb lesz, minél több kedvező körülmény működik
közre ; ezek híján a siker az ügyes kombinációban s a végre­
hajtás gyorsaságában s biztonságában rejlik. Ez volna az eset,
amidőn nagyon szép hadászati manővereket hajthatunk végre,
olyanokat, amilyenekkel a 7 éves háborúban Sziléziában és
Szászországban, valamint az 1760. és 1762-iki hadjáratokban
gyakran találkozunk. De ne gondoljuk, hogy ha a gyenge
elemi erővel vívott háborúkban az ily hadászati manőverek
gyakran fordulnak elő, ez azért történik, mert a hadvezér pálya­
futásának végére ért. Korántsem ; hanem rendszerint azért,
mert az ellenséges vezérnél hiányzik a bátorság, vállalkozó szel­
lem és fél a felelősségtől.
Szemléletünket egy főeredményben összevonva állítjuk,
hogy az oldaltámadás leghatásosabb.
1. a védelemnél;
2. a hadjárat vége felé ;
3. kiváltképen, amidőn az ország belsejébe visszavonu­
lunk és
4. amidőn a védelmet a népfelkeléssel erősbítjük.
Az összekötő vonalakra gyakorlandó hatás végrehajtá­
sáról csak néhány szót kell mondanunk.
A vállalatokat ügyes portyázókra kell bízni, kik csekély
erővel, merész menetekkel és támadásokkal kisebb helyőrsége­
ket és szállítmányokat lepnek meg, a népfelkelőkbe bizalmat
öntve, azokkal gyakran egyesülten működnek. A portyázó
csapatok inkább számosabbak, mint erősebbek legyenek,
szervezetük engedje meg, hogy nagyobb vállalatokra több ily
csapat egyesülhessen s gondoskodva legyen arról, hogy a
vezetők hiúsága vagy erőszakossága ne legyen akadály.
Most még csak a visszavonuló útra kifejtendő hatásról kell
beszélnünk.
Főleg itt kell a fejezet elején felállított azt a tételt szem
előtt tartanunk, hogy amely erőnek hátul kell hatást kifejteni,
annak elől feleslegesnek kell lennie, tehát a hátsó- vagy oldal­
hatás ne tekintessék az erők sokszorosításának, hanem az erők
hatványozott alkalmazásának. Hatványozva a siker által, de
hatványozva a veszély által is.
Minden fegyveres ellentállás, mely az egyszerűség bélyegét
nem viseli magán, hatását a biztonság árával fizeti meg. Az
oldalhatás, akár egyesült erővel, akár osztott erővel fejtik ki,
az említett osztályba tartozik.
A visszavonulás elvágását, ha az nem tüntetés, de komoly
dolog, tulajdonképen csak a döntő csata valósítja meg. Ebben a
megoldásban a nagy hatás és a nagy veszély elemei mindig
találkoznak egymással. Annak a hadvezérnek, ki ilyeténképen
akar hatni, kedvező feltételekkel kell rendelkeznie.
Ennél az ellentálló módnál két alakzatot különböztetünk
428

meg. Az első az, amidőn az ellenséget hátulról támadjuk meg

az egész hadsereggel vagy oldalt állunk fel, vagy pedig meg­
kerüljük, a második az, ha csapatunkat szétosztjuk és egy
átkaroló állásból az ellenséget egy részével az arcban, másik
részével hátban támadjuk meg.
Mindkét esetben a hatványozott siker azonos eredmény­
ben mutatkozik ; elvágva a visszavonulást, az ellenséges erő
nagy részét elfogjuk, vagy szétszórjuk; vagy pedig az ellen­
séges főerőt a lehető leggyorsabb visszavonulásra kénysze­
rítjük.
Ellenben a bennünket környező nagy veszély a két esetben
különbözik egymástól.
Ha ugyanis az ellenséget az összeróvei megkerüljük, a
veszély abban áll, hogy saját hátunkat szabadon hagyjuk, amely
esetben még a kölcsönös visszavonuló utaknak egymáshoz vaió
viszonyától fog függni, melyik fél van hátrányosabb helyzetben.
Az, hogy a védő otthon van s ennek következtében az össze­
kötő és visszavonuló utak dolgában a támadónál kevésbé kor­
látozott, sokkal jelentéktelenebb, semhogy arra igazán hathatós
módszert állapítsunk. Szerintünk mindenkor csak az egyéni
eset osszviszonyai fognak dönteni. Annyit azonban állíthatunk,
hogy kiterjedtebb területeken több kedvező körülményt találunk,
mint szűkebb hadszínhelyen ; inkább kedveznek e tényezők
önálló államoknak, mint idegen segélyre szoruló gyengéknek,
mely utóbbiak hadseregei mindenekfelett csak arra törekesznek,
hogy a segélyhadakkal egyesülhessenek. Állítjuk végre azt
is, hogy e feltételek a védelemnek főleg akkor fognak kedvezni,
amikor már az előnyomuló lökemereje a hadjárat vége felé
kimerült. Ez utóbbira nézve megjegyezzük, hogy az az előnyös
oldalállás, amelyet az oroszok 1812-ben a Moszkvától Kaluga
felé vezető úton akkor foglaltak el, amidőn Napóleonnak lökem­
ereje már kimerült, a drissai táborban — amint tervezték —
a hadjárat elején csak hátrányos lett volna.
Az osztott erővel végrehajtandó megkerülés és elvágás pedig
azzal a hátránnyal jár, hogy a magunk csapata szétvált állapot­
ban van, míg a belső vonalon működő ellenség egyesülten marad
és egyes részeinket tetemes túlerővel támadhatja meg. Ezért
csak három esetben tehetjük ki magunkat ennek a semmi más
rendszabállyal nem ellensúlyozható hátránynak.
1. Ha az erők már eredetileg különvált viszonyban vannak
és egyesítésük időveszteséggel járna.
2. Ha fizikailag és erkölcsileg nagy túlsúlyban vagyunk.
3. Ha a pálya végén megérkezett ellenség lökemereje
megtört.
1-höz. Nagy Frigyesnek Csehországban 1757-ben történt köz­
ponti betörésével ugyan nem volt a célja, hogy arctámadást
kössön össze hadászati háttámadással, hanem az, hogy a meg­
lépés előnyeit ne áldozza fel (amennyiben erejét a Sziléziában
vagy Szászországban történő betörés előtt sehogysem egye­
síthette).
 429

2- höz. Az 1813-iki hadjáratban a szövetségesek szám­

szerűit az ellenségnél erősebbek lévén, feltétlenül gondolhattak
arra, hogy a főerővel Napóleont jobboldalában vagyis az Elbá­
nál támadják meg és a hadszínhelyet ily módon az Oderáról
az Elbára helyezzék át. Hogy a szövetségeseknek Drezdánál
rosszul ment a dolguk, nem ennek az általános tervezetnek, de
egyéb hiányos hadászati és harcászati intézkedéseknek tulaj­
donítandó. Mert hiszen Drezdánál 220.000 embert egyesít­
hettek Napóleon 130.000 embere ellen, ami végtelen előnyt
jelentett, Igaz, hogy Napóleon erejét egyenlően osztotta fel
és Sziléziában 70.000 embert 90.000 ellenében, Markban 70.000
embert 110.000 ellen állított fel, de mindenesetre nehéz lett
volna neki Szilézia teljes feladása nélkül az Elbánál oly erőt
összpontosítani, mellyel a szövetségeseket döntő módon legyőzte
volna. A szövetségesek ezenkívül minden veszély nélkül irányít­
hatták a Wrede-féle hadsereget a Majna felé avégből, hogy
esetleg Napóleonnak Mainz felé vezető útját elvágják.
1812-ben pedig az orosz a moldvai hadseregnek menet­
célul Volhiniát és Litvániát bátran tűzhette ki, azzal a rendel­
tetéssel, hogy az később a francia hadsereg hátában működjék,
mert semmi sem volt bizonyosabb, mint az, hogy a francia
vállalat végső pontja Moszkva lesz. És mert a Moszkván
túl fekvő Oroszország tekintetében e hadjárattól mitsem kellett
tartani, nem volt ok, hogy az orosz hadsereg gyengének kép­
zelje magát.
3- hoz. A Puhl-féle 1-ső védő tervezetnek is a haderőknek
hasonló felosztása volt a célja, olyformán,hogy Backlay hadserege
a drissai tábort foglalja el, míg Bagration hadserege az ellensé­
ges főerő hátában működjék. Nagy különbség van ám e két
mozzanat között ! Az elsőben a francia az orosznál háromszor
erősebb v o lt; az utóbbiban már az orosz erő észrevehetően
múlja felül a franciát. Az elsőben Napóleon főseregének még
oly lökemereje volt, mely Moszkváig terjedt, vagyis 600 klm-
nyire Drissán t ú l ; a másodikban már nem képes Moszkvából
egy méternyire sem eltávozni ; az elsőben visszavonuló vonala
a Njemenig csak 225 km-nyi lett volna, a másodikban már
850 km volt. Ezért feltétlenül állíthatjuk, hogy az ellenséges
visszavonuló vonal ellen a második mozzanatban kifejtett
hatás az elsőben kifejtve meggondolatlan, dőre cselekedet
lett volna.
Mivel a visszavonuló vonalra gyakorolt hatás, ha az nem
akar tüntetés lenni, egy hátulról intézendő valóságos támadást
tételez fel, erről még kellene egyet-mást elmondanunk ; fejte­
getéseinket azonban ehelyütt félbeszakít juk, fenntartván azokat
a támadásról szóló könyvünk számára és a mostani alkalom­
mal megelégszünk azzal, hogy bemutattuk a feltételeket, melyek
ezt a visszhat ást megengedik.
Közönségesen csak tüntetésre gondolunk, midőn az
ellenséget visszavonuló vonala veszélyeztetésével hátrálásra
akarjuk bírni. Ha minden hatásos tüntetés szükségképen fel*
430

tételezné, hogy a valódi cselekvés teljesen végrehajtható legyen,

a tüntetés sikere a valódi támadás sikerével hasonló tényező­
ket kívánna meg. Ámde a tüntetés sikere más tényezőktől
függ és ezeket annak helyén be is fogjuk mutatni.

HUSZONÖTÖDIK FEJEZET.

Visszavonulás az ország belsejébe.

Az önkéntes visszavonulás az ország belsejébe oly sajátos,
közvetett védőmód, mellyel azt akarjuk elérni, hogy az ellen­
ség nem annyira fgeyverünk által, mint fáradalmai következté­
ben menjen tönkre. E védelem tehát a főcsatát kerüli, vagy
legalább is arra az időre odázza el, amikor az ellenség már
gyengült állapotban van.
A támadót, előnyomulása közben feltétlenül veszteség
éri, tehát gyengül, amiként ezt a 7. könyvünkben majd tüze­
tesebben kifejtjük.
Ehelyütt az eredményt bebizonyítottnak vesszük, amit
annál is inkább tehetünk, mert a hadtörténelem szintén bizo­
nyítja állításunkat. Az előnyomulásban levő támadó fokozott
mérvben fog gyengülni, ha mi legyőzetlenül, meg nem törten,
friss csapatokkal önkéntesen vonulunk vissza s visszavonulásunk
alkalmával minden talpalatnyi földet, jól kiszámított védelem­
mel, drága áron engedünk át az ellenségnek, szóval, ha azon
vagyunk, hogy ellenfelünk térnyerése, fáradságos előnyomulás,
ne pedig üldözés legyen.
Mi védők is gyengülünk, de korántsem annyira, mintha
egy vesztett csata után kellene visszavonulnunk. Mert ha ez
esetben még képesek lennénk is a naponkénti ellentállásra
(amelyet az önkéntes visszavonulásnál feltételnek szabtunk),
a naponkénti veszteséghez, mely legalább is oly nagy lesz,
mint az önkéntes visszavonulásnál, a csata veszteségei is járul­
nának. De mily feltevés ez a dolog természetes rendje ellen !
Még a világ legjobb haderejét is, mely vesztett csata után kény­
szerülve van mélyen az ország belsejébe visszavonulni, jelen­
tékeny veszteség fogja érni, sőt tönkremegy, ha a jelenté­
kenyen erősebb ellenség (amit a szóbanforgó esetekben feltétele­
zünk), nagy eréllyel nyomul utána.
A jól kiszámított naponkénti védelem, vagyis az olyan,
mely csak addig tart, míg a küzdelem egyensúlya fenntartható
és amelyben a megveretés ellenében úgy biztosítjuk magunkat,
hogy a harctért idejekorán hagyjuk oda, mondjuk, az
ilyen ellentállás legalább is annyi veszteséget okoz a támadó­
nak, mint nekünk, mert amennyit mi visszavonulásunk alkal­
mával foglyokban veszítünk, ugyanennyit, ha nem többet,
veszít az ellenség, amidőn tüzelésünk közepette nyomul előre.
Igaz, hogy nehéz sebes ültjeinket végképen elvesztjük,
de hiszen a támadó sem számíthat az övéire, amennyiben azok
 431

rendszerint néhány hónapon át a kórházakban távol ma­

radnak.
Az eredmény tehát az lesz, hogy a szemben levő hadsere­
geket a folytonos torzsalkodásokban egyforma veszteség éri.
Máskép áll azonban a dolog, ha a megvert védő üldözésé­
ről van szó. A csata okozta veszteség, a megbontott har­
cászati rend, a megtört bátorság, a visszavonulás örökös
gondja a kiszámított és nyugodt naponkénti védelmet nehézzé,
sőt sokszor lehetetlenné teszik ; ellenben az üldöző, aki az első
esetben óvatosan, sőt félénken, miként a vak, folyton csak
maga körül tapogatódzva nyomul előre, a második esetben a
győző biztos felléptével, a szerencsés nyerő elbizakodottságával,
egy félisten fensőbbségével tör előre és minél merészebben
üldözi a védőt, annál jobban sietteti a dolgok folyását abba az
irányba, amelyet azok a csatában vettek, mert az erkölcsi erők
e téren fokozódnak és sokszoroz ódnak, anélkül hogy a fizikai
világ aritmetikai törvényeihez kötnék magukat.
Világos tehát, hogy a védő a pálya végén első esetben
előnyben, második esetben hátrányban lesz.
A támadónak a kölcsönös rombolásokozta gyengüléséhez
még az a másik járul, melyet előnyomulásában egyéb okok
idéznek elő, miként azt hetedik könyvünkben fogjuk látni.
Ellenben a védő gyengülése nemcsak, hogy nem fokozódik,
hanem elenyészik, amennyiben a legtöbb esetben vagy idegen
segélyhadak vagy újból teremtett csapatok fogják erősíteni.
Végre pedig az ellátás tekintetében is nagy aránytalanság
áll be ; a visszavonuló gyakran bőségben fog úszni, holott az
előnyomuló nyomorog.
A visszavonuló könnyen intézkedhetik arra nézve, hogy
menetállomásain készleteket találjon, holott az üldözőnek
mindent utána kell szállítania, ami — míg ő mozgásban van,
még a legrövidebb összekötő vonal mellett is — oly nagy nehéz­
ségekkel jár, hogy nem egyszer élelemhiány áll be.
A vidék készleteit az első (a visszavonuló) veszi igénybe
és meríti ki. Csak kiürített, kiszipolyozott falvakat és városo­
kat, lekaszált és letaposott réteket, szántóföldeket, száraz
kutakat és zavaros vizű patakokat hagy vissza.
Nem csoda tehát, ha az előnyomuló sokszor már az első
napokban is szükséget szenved. Arra nem lehet, nem szabad
számítani, hogy ellenséges készletek birtokába jut ; hacsak a
véletlenség, vagy a hátráló megbocsáthatatlan könnyelműsége
egyszer-máskor nem játszik közbe.
így hát kétségtelen, hogy ott, ahol nagy területről van
szó és a szemben álló hadseregek ereje nem nagyon egyenlőt­
len, e hadviselés mellett elvégre is oly viszony keletkezik,
mely a védőnek aránytalanul nagyobb kilátást nyújt sikerre,
mint a határon keresett döntés.
De nemcsak valószínűbb, hanem nagyobb is lesz a győze­
lem. Nagy a különbség a határon vesztett csata között és
aközött , mely az ellenséges ország belsejében vész e l ! A támadó
432

állapota pályafutásának végén sokszor olyan, hogy még nyert

csata is visszavonulásra késztetheti őt, mert a győzelem tökéle­
tesítésére immár hiányzik benne a lökemerő s a veszteségeket
új csapatokkal pótolni nem képes.
Óriási különbség van tehát a támadás kezdetén és végén
keresett döntések között .
A szóban levő védőmód előnyeivel szemben két hátrány
mutatkozik ; nevezetesen : az országot az ellenség előnyomu­
lása következtében nagy veszteségek érik s erős erkölcsi hatás
nyomása alatt áll.
Igaz, hogy a védelem célja nem az, hogy az országot
veszteségektől óvja meg, hanem hogy előnyös békét köthes­
sünk ; igaz, hogy ennek a célnak elérésére semminemű pilla­
natnyi áldozat sem nevezhető ugyan nagynak, de a veszte­
ségeknek mégis súlyuk van a döntés mérlegében.
A veszteség nem közvetlenül, de nagy kerülőutakon érinti
hadseregünket, melyet, mint mondtuk, a visszavonulás
csak erősít. Nagyon nehéz tehát a visszavonulás közvetlen
előnyét közvetett hátrányával egybehasonlítani. Különböző
dolgok ezek, melyeknek közös hatáskörük nincs és mi e tekin­
tetben nem tehetünk mást, minthogy annak kijelentésére szorít­
kozunk, hogy a közvetett hátrány annál nagyobb, minél termé­
kenyebb, népesebb s gazdag kereskedővárosokkal borított
területeken vonulunk vissza és legnagyobb lesz akkor, ha e
területekkel egyetemben félig vagy teljesen harckész csapato­
kat is elveszítünk.
Az erkölcsi hatás tekintetében megjegyezzük, hogy vannak
esetek, amikor a hadvezérnek nem szabad azzal törődnie s a
rövidlátó kishitűséggel járó hátrányok ellenére tervét végre
kell hajtania. De azért a hátrányos erkölcsi benyomást koránt­
sem lehet kicsinyelnünk. Oly erő ez, mely nemcsak egy pontra
gyakorol hatást, de villamsebességgel végig fut az egész
vonalon és megbénítja a nép és hadsereg erőteljes cselekvését.
Vannak esetek, amikor a nép és hadsereg legott megérti a
visszavonulás jelentőségét; de ezek ritka esetek. Közönségesen
úgy a nép, mint a hadsereg még azt sem tudja megkülönböz­
tetni, vájjon önkéntes visszavonulásról, vagy pedig vissza-
botlásról van-e szó s még kevésbé azt, vájjon a hátrálást a nagy
eredményekre törő ész, avagy az ellenséges fegyvertől reszkető
félelem páráncsolta-e.
A nép szánalmat érez, de egyszersmind méltatlankodik is
a feláldozott tartományok sorsa felett; a hadsereget pedig az
utóvédek folytonos harca kétkedővé teszi vezére és önmaga
iránt. A visszavonulás e következménye felől nem szabad
ámítani magunkat. És mindent önmagában véve, teljesen igaz,
hogy természetesebb, egyszerűbb, nemesebb, a nép erkölcsi
létéhez illőbb, ha nyiltan lépünk a sorompóba, ahol csak tes­
tünkön át jöhet a támadó a határon be, melyen belül azonban
még a népnek véres bosszút szomjuhozó géniuszát találja
maga előtt.
 433

Ezekben rejlik az ecsetelt védőmódnak előnye és hátránya ;

most már csak a feltételekről s az ezeknek kedvező körülmé­
nyekről kell pár szót szoknunk.
E védőmód legelső és legfőbb feltétele a nagy terület,
vagy legalább is a hosszú visszavonuló vonal; mert csak néhány
menet az ellenséget észrevehetően gyengíteni nem képes.
Napóleon főserege 1812-ben Witepsknél 250.000, Smolensknél
182.000, Borodinónál, vagyis 675 kilométernyire a határtól
csak 130.000 főt számlált ; Moszkvánál pedig az orosz már
számra nézve annyira előnyben volt a francia felett, hogy a
végkimenetel nem volt kétséges és a franciák győzelme Malo-
Jaroslawetznél azon mitsem változtathatott.
Európában egy államnak sincs oly nagy területe, mint
Oroszországnak s a visszavonuló vonal a legkevesebb országban
lesz 1000 lalométer hosszú ; de másrészt az sem fog oly köny-
nyen előfordulni, hogy — miként az 1812-iki hadjárat elején
— egy fizikailag kétszer, erkölcsileg pedig még sokkal több­
ször erősebb ellenség álljon szemben.
Amit Oroszországban 800 kilométer eredményezett, azt
másutt 400—300 is előidézheti.
A kedvező körülmények közé tartoznak :
1. a kevésbé mívelt vidék ;
2. a hű és harcias nép ;
3. a rossz évszak.
Mindezek a dolgok arra kényszerítik az ellenséget, hogy élel­
mét stb. messziről szerezze be, sok biztosító csapatot különít­
sen ki, fáradalmas, nehéz szolgálatokat teljesítsen ; ezeken
kívül sok betegséget is okoznak és megkönnyítik a védő
odalhatását.
Végre pedig a két hadsereg abszolút tömegéről, mint
szintén befolyásos tényezőről kell beszélnünk.
A dolog természetében rejlik, hogy — eltekintve a szem­
közt levő hadseregek viszonyától — a kis csapat hamarabb
merül ki, mint a nagy és hogy ennek következtében az előbbi­
nek hadmíveleti vonala hosszú, hadszínhelye nem lehet nagy.
A hadsereg abszolút számereje és a hadszínhely nagysága
között úgyszólván oly állandó viszony áll fenn, amely, ha szá­
mokban nem is fejezhető ki, amennyiben a körülmények mó­
dosíthatják, a két tényező tulajdonképeni lényegének mélyé­
ben találja összefüggését. 500.000 ember indíthat vállalatot
Moszkva ellen, de 50.000 ember még akkor sem, ha viszonya
az ellenség erejéhez az első esetnél sokkal kedvezőbb lenne is.
Ha az abszolút erőnek viszonyát a térhez két külön­
böző esetben egyenlőnek képzelnék, kétségtelen, hogy visz-
szavonulásunk annál jobban fogja gyengíteni az ellenséget,
minél nagyobb az abszolút számerő: Ugyanis : 1. Az ellenség
ellátási viszon37ai nehezebbek lesznek ; mert a hadmíveleti
területek, ha a hadsereg nagyságának arányához képest nőnek
is, az ellátást egyedül sohasem szolgáltathatják, az utánszál-
lítás pedig tudvalevőleg nagy veszteségeknek van kitéve.
434

2. Minél nagyobb a hadsereg, annál lassúbb az előnyomulás,

vagyis annál több idő kell a pálya megfutására s ennek követ­
keztében a naponkénti veszteségek növekednek. Kétezer embert
maga előtt űző háromezer ember nem fogja megengedni, hogy
az üldözött csak 7, 14, 21 kilométernyi utat tegyen napon­
ként s nem fogja megengedni, hogy időről időre néhány
napi pihenést tartson. Az üldözöttet utólémi, megtámadni s
visszavetni ez esetben csak néhány óra munkája. De ha az
említett számerőt 100-zal szorozzuk, más körülmények állanak
elő. Az első esetben néhány órát igénylő hatás most már egy
vagy két napot is követel. A hadfelek nem maradhatnak egy-
egy ponton, terjeszkedniök kell és mivel a terjeszkedés
változatos mozdulatokat és sokféle kombinációt enged meg, a
legközelebbi összecsapás későbben következik be. A támadd
ebben az esetben hátrányban van, mert amennyiben neki a nehéz
élelmezés miatt a visszavonulónál jobban kell terjeszkednie,
annak a veszélynek van kitéve, hogy a védő egyesült erővel
támadja majd meg.
3. Minél nagyobb a tömeg, annál fáradságosabb (az egyesre
nézve) a naponként teljesítendő hadászati és harcászati szol­
gálat. 100.000 ember oly menete, melynél elindulni, fejlődni,
majd megállani, megverekedni, főzni, eles éget átvenni kell és
táborba szállani csak akkor, ha a szükséges jelentések minden
oldalról beérkeztek, közönségesen kétannyi időt vesz igénybe,
mint az 50.000ember részéről végrehajtott menet. Pedig a nap­
nak mindkét csapat számára csak 24 órája van. Hogy a csapatok
tömegéhez képest a menetfáradalmak s a menetre szükséges
idő nagyon különbözők, azt az ötödik könyv kilencedik fejezeté­
ben említettük. A fáradalmakban a védő is osztozkodik ugyan,
de nem egyenlő mértékben, mert :
1. Az előnyomuló tömege nagyobb.
2. A védő, aki az ütközetteret odahagyja, ezzel az áldozattal
azt a jogot vásárolja meg, hogy ő legyen az, aki törvényt szab.
Ö az első, aki tervez s tervét semmi sem akadályozza meg,
holott a támadónak legelőször a védő felállítását kell kipuha­
tolnia, hogy tervét erre alapíthassa. De meg kell jegyeznünk,
hogy itten olyan védőről van szó, akit még meg nem vertek,
sőt még csatát sem vesztett el.
A huzamosb időn keresztül gyakorolt az az előjog, melynél
fogva ellenségünknek törvényt szabhatunk, idő- és erőnyerés
stb. tekintetében lényeges különbségeket eredményez.
3. A védő, aki visszavonulásánál jókarba helyezett utakat,
hidakat használhat, a legjobb táborozó helyet keresheti fel stb,,
az utána nyomuló útját lehetőleg nehezíteni igyekszik, úgy
hogy elrontja előtte a hidakat, utakat stb.
Végre mint különösen kedvező körülményt, a népháborút
említjük fel, amelyről egyébként külön fejezetben fogunk
értekezni.
Eddig a visszavonulás előnyeiről, hátrányairól és feltételei­
ről beszéltünk ; most pedig végrehajtásáról szólunk.
 435

A legelső kérdés a visszavonulás irányát illeti.

Az irány az ország belsejébe vezessen, vagyis lehetőleg oly
pontra, melynek oldalaiban tartományaink terülnek el. Ebben
az esetben az ellenség e tartományok hatásának lesz kitéve, ben­
nünket pedig nem környékez az a veszély, hogy országunk
föterületeiről leszorittassunk, ami megtörténhetnék, ha vissza­
vonuló vonalunk a határszél közelében vezetne.1
Az előbbi egyébként oly feltétel, mely a rendszabály cél­
jában fekszik.
Hogy az ország melyik pont ja lesz a visszavonulásra leg­
alkalmasabb, vájjon lehet-e a visszavonulással a főváros bizto­
sítását egybekötni, avagy az ellenséget attól elterelni, a viszo­
nyoktól fog függni.
Feltéve, hogy az oroszok 1812-ben a visszavonulást terv­
szerűen hajtják végre és Smolenskról Kalugára, nem pedig
Moszkvára mennek, a főváros esetleg meg maradt volna
kímélve.
A franciák ugyanis Borodinónál körülbelül 130.000-en
voltak s semmi körülmény nem szól amellett, hogy ők egy,
az oroszok részéről a félúton Kaluga felé elfogadott csatában
erősebbek lettek volna ; már pedig ebben az esetben a 400 kilo­
méter távolságra levő Moszkvába nem küldhették volna csa­
patokat, mert sokat nem nélkülözhettek, kevés pedig a hosszá
menetre elégtelen lett volna.
Feltéve, hogy Napóleon Smolensknél, ahol még 160.000
főnyi hadsereg felett rendelkezett, abban a hitben él, hogy
a döntő csata előtt 40.000 főnyi hadtestet nélkülözhet és ezt
legott el is küldi Moszkvába, Borodinónál már csak 90.000
embert számlál a francia hadsereg, mert 30.000 ember a fára­
dalmak következtében ment tönkre, vagyis az oroszénál 30.000
emberrel kevesebbet, amely esetben a Borodinónál lefolyt csatát
véve zsinórmértékül, állíthatjuk, hogy az oroszok az ottani
csatából győztesen kerülnek ki. De az orosz visszavonulás nem
volt jól átgondolt terv folyománya.
Az oroszok, valahányszor csatára kerülhetett a dolog,
csak azért tértek ki előle, mert gyengéknek hitték magukat ;
minden fenntartó és erősítő eszközt a moszkva —smolenski
útra irányítottak és Smolenskben senkinek sem juthatott eszébe,
hogy ezt a útvonalat el kellene hagyni. De különben is egy,
Smolensk és Kaluga között esetleg kivívott győzelem az oroszok
szemében sohasem tette volna jóvá azt a képzelt hibát, hogy
Moszkvát fedezetlenül hagyva, az ellenségnek kiszolgáltatják.
Napóleon 1813-ban még a mondottnál is jobban biztosít­
hatta volna Párist az ellenséges inváziótól, ha észrevehetően
oldalt, talán a bourgognei csatorna mellett áll fel és Párisban
a tábori katonaságból csak néhány ezer főt hagyva, a védelmet
ezekre s a számos nemzetőrre bízza. A szövetségesek soha­
sem kísérlik meg 50—60.000 embert Páris ellen küldeni, ha

1 A fra n c iá k 1870— 71-ben e h ib á t k ö v e tté k el.

 436

tudják, hogy Napóleon százezer emberrel Auxerrenél áll. És

ellenkezőleg, ha a szövetségesek vannak Napóleon helyzetében,
senki sem tanácsolhatja nekik, hogy egy Napóleon ellen hada­
kozva, a fővárost fedező útvonalról letérjenek, mert ebben az
esetben a császár, ha oly erős, mint voltak a szövetségesek,
egy pillanatig sem habozik a fővárost megtámadni. Régi igaz­
ság, hogy egyforma körülmények, de más erkölcsi viszonyok
között különböző lesz az eredmény.
Ha azt akamók, hogy az ily oldalirányvételnél valamely
főváros vagy más hely feltétlenül megkíméltessék, e helynek
magának bizonyos ellentállóképességének kellene lennie, nehogy
azt a portyázó csapatok könnyűszerrel sarcolhassák, vagy
megszállhassák. Erről egyékbént a haditerv tárgyalásánál majd
bővebben szólunk.
A visszavonulás ez irányának még egy sajátlagossága
van, nevezetesen : a hirtelen kanyarulat (a hirtelen fordulat).
Az oroszok a Moszkváig bet art ott irányt, melyet folytatólagosan
Wladimirra vezetett volna, hirtelen abbahagyták és először
Riazannak tartottak, azután megint Kalugánnak mentek.
Ha az oroszoknak visszavonulásukat még innen is folytatni
kellett volna, ebben az újabb irányban Kiewet, az ellenséges
határhoz közelebb fekvő pontot tűzhették Iá célul. Világos,
hogy a franciák ebben az esetben, ha még számra nézve fölény­
ben maradnak is, a Moszkván keresztül futó összekötő vonalat
nem tarhatják fenn s nekik úgy ezt a várost, mint valószínű­
leg Smolensket is, tehát a nagy fáradsággal szerzett hódítást
teljesen fel kellett volna adniok és meg kellett volna eléged­
niük a Berezinán inneni hadszínhellyel.
A visszavonuló vonalnak hirtelen kanyarulata, mely csak
nagy területeknél lehetséges, a következő előnyökkel jár :
1. Az el őnyomul ónak lehetetlenné teszi, hogy régi össze­
kötő vonalait megtartsa. Ez reá nézve nagy hátrány, mert
nemcsak hogy új összekötő vonalakat kell berendeznie, ami
nehéz dolog, de minduntalan új meg új összekötő vonalakról
is kell gondoskodnia, mivel az eredeti iránytól lassan­
ként eltér.
2. Mivel mindkét fél újból a határ felé közeledik, a táma­
dónak a hódításokat, melyeket kellőleg nem fedezhet, fel kell
adnia.
Oroszország óriási területével oly állam, ahol két had­
sereg ilyet énképen formaszer űen fogósdit játszhat egymással.
De kisebb területű országban sincs kizárva, — ha ugyan
a többi körülmények kedveznek — hogy a hátráló a vissza­
vonulásnál kanyarulatot (fordulatot) ne tegyen.
Ha egyszer megállapítjuk, hogy mely irányban jöjjön
országunkba az ellenség, önként következik, hogy ezt az irányt
főseregünk is betartja, mert máskülönben az ellenség sem
haladna azon, de ha ő követné is az irányt, mi pedig nem, akkor
nem lennénk abban az helyzetben, hogy a fent jelzett feltételeket
szabhassuk ellenfelünknek. Ezért csak arról lehet szó, vájjon
 437

egyesült erővel tartsuk-e be az eredeti irányt, vagy pedig egy

tetemes résszel oldalt térjünk-e ki s excentrikusán vonuljunk
vissza.
Erre a kérdésre azt válaszoljuk, hogy magában véve az
excentrikus alak elvetendő, mert :
1. az erők ennek folytán még jobban megoszlanak, holott
az egyesült fellépés a támadónak nagy bajt okoz ;
2. a támadó a belső vonalak előnyét élvezi, egyesülve lép­
het fel és velünk szemben az egyes pontokon túlerőben lesz.
Igaz, hogy a támadó túlsúlyától az első időkben, amikor a
folytonos kikerülés rendszerével élünk, nem kell nagyon félnünk,
de a kikerülés főfeltétele mégis csak az, hogy az ellenséggel
szemben félelmetes erőt képviseljünk s ne engedjük magunkat
részenként megverni, ami ilyet énképen könnyen megtör­
ténhetnék. De különben is az erők megoszlásával bizonytalanná
válnék, vájjon az a másik feltétel, hogy lassanként a túlsúlyt
elnyerjük, teljesedésbe megy-e ?
3. a gyengébb az erősebbel szemben központi hatást alig
alkalmazhat ;
4. a védő oszlott erejével szemben a támadónak egynémely
gyengéje elenyészik.
A messzire előrenyomuló támadás főgyengéi ugyanis a
hosszú összekötő vonalak s a teljesen szabad (védtelen) hadá­
szati oldalak. Ha már most a védő excentrikusán vonul
vissza, a támadó erejének egy részével az odalban arcfelállítás­
hoz kénytelen folyamodni és e csoport nemcsak hogy semle­
gesíti a szemben levő védőerőt, de egyúttal az összekötő vonal
egy részét is fedezi.
A visszavonulás tisztán hadászati hatására nézve tehát az
excentrikus alakzat nem előnyös ; ha azonban ez utóbbival csak
azt akarjuk elérni, hogy egy későbbi időszakban az ellenséges
visszavonulásra hassunk, akkor erre nézve az előbbi feje­
zetben mondottakra utalunk.
Csak egy eset teszi az excentrikus visszavonulást indo­
kolttá, nevezetesen az, ha oly tartományokat akarunk bizto­
sítani, melyeket máskülönben az ellenség megszállana.
Azt, hogy az előnyomuló vonalától jobbra-balra, mely
területet fogja megszállani, erejének összpontosításából és
irányából, tartományainak s várainak fekvéséből stb. könnyen
tudhatjuk meg ; erőfecsérlés volna tehát, ha az ellenség által
minden valószínűség szerint meg nem szállandó területeket
csapatokkal akamók megrakni. Vájjon képesek leszünk-e az
ellenséget bizonyos területnek tervbe vett megszállásától egy
a kérdéses területen felállított csapattal visszatartani, nyílt
kérdés s az ítélőképesség tapintatától függ.
Az oroszok 1812-ben Volhyniában az e tartományba be­
tömi akaró osztrákok ellen Tomassow tábornok alatt 30.000
embert hagytak vissza.
Ez helyes intézkedés volt, mert a) a tartomány nagysága,
a tartomány terepének nehézségei, a helyes alapon nyugvó
438

feltevés, hogy a betömi szándékozó osztrákok túlerősek nem

lesznek, az oroszokat azzal a reménnyel kecsegtette, hogy itt
fölényben lesznek, vagy legalább is tarthatják magukat ;
b) még más előnyök is származhattak a felállításból, amelyek
felsorolásától most el kell tekintenünk ; c) egyébként is majd­
nem lehetetlen volt a volhyniai csapatokat (még ha akarták
volna is) idejekorán a fősereghez vonni.
Ellenben határozottan helytelen volt a Phul tábornok
készítette hadjárati tervezet, amely szerint Barclay hadseregé­
nek (80.000 ember) Drissára kellett volna visszamennie, Bag-
ration hadseregének pedig a franciák jobboldalában maradnia
a végből, hogy később hátukba törjön. Helytelen volt azért,
mert már az első pillanatra látható, hogy az utóbbi hadsereg
deli Litvániában a franciák háta mögött semmiesetre sem
tarthatta volna magát, és az ellenség nagy tömege vajmi hamar
tönkretétette volna.
A védőnek ugyan érdeke, hogy a támadó minél kevesebb
tartományt foglaljon el ; de ez mégis csak alárendelt cél. Az
is kétségtelen, hogy a támadás annál nehezebb lesz, minél sző­
kébb térre szorítható a támadó, de a védő ilyen dologra csak
akkor vállalkozhatnék, ha a siker majdnem bizonyos és e
vállalat erejét túlságosan nem gyengítené ; mert a védőnek
mégis csak a végleges döntésre kell törekednie.
Az ország belsejébe vett visszavonulás tehát rendszerint
le nem győzött és osztatlan erővel egyenes irányban és foly­
tonos ellentállást kifejtve lassan történjék, hogy akként a
támadót örökös készenlétre, romlást előidéző harcászati és
hadászati rendszabályokra kényszerítse.
Ha a hadfelek ilyet énképen érkeznek meg a pálya végén,
a védő lehetőleg rézsútos felállítást vegyen s teljes erővel igye­
kezzék az ellenség hátára hatni.
Az 1812-iki orosz hadjárat e jelenségeket és hatásaikat
mintegy nagyítóüvegen keresztül mutatja.
Es habár az oroszok visszavonulása korántsem volt ön­
kéntes, mégis az önkéntes visszavonulások osztályába sorol­
hatjuk.
Az oroszok a szerzett tapasztalatok alapján hasonló körül­
mények között bizonyára önkéntesen cselekednék azt, amit
akkoriban szándék nélkül tettek.
Hogy jól megértessünk, kijelentjük, hogy nem egyedül
Oroszország, de más állam is feljogosíthat a mondott eljárásra.
Ahol a hadászati támadás csatadöntés nélkül különféle
nehézségeken megtörhetik, s %az előnyomuló több-kevesebb
romlással járó visszavonulásra kényszeríthető, ott az ily ellent-
állás főfeltétele megvan még akkor is, ha módosító körül­
mények forognának is fenn. Nagy Frigyesnek morvái had­
járata 1742-ben, csehországi hadjárata 1744-ben, a franciák
ausztriai és csehországi hadjárata 1743-ban, a braunschweigi
herceg franciaországi hadjárata 1792-ben, Massenának 1810/11.
hadjárata Portugáliában, oly példák, melyek kisebb méretek
 439

és körülmények között ugyan, de mégis hasonló esetekre vonat­

koznak. Ezeken kívül még számtalan töredékhatásokkal talál­
kozunk, melyeknél ha nem is az egész siker, de annak egy
része a mondott elvnek tudható be.
Oroszországban s a többi említettük hadszínhelyen a siker
a védő ölébe hullott anélkül hogy valamely szerencsés csata
idézte volna elő a döntést.
De még ha ettől az ellentálló módtól ily hatás nem is volna
várható, elég nagy vívmány az, ha az erőviszonyt a védő
javára úgy megváltoztatja, hogy ez oly győzelmet arathat,
melynek romboló hatásai a szabad esés törvényei szerint ter­
jednek.

HUSZONHATODIK FEJEZET.

A felfegyverzett nép.
A népháború a XlX-ik századbeli művelt Európa vív­
mánya. Sokan vannak ellene, sokan szólnak mellette ; az
előbbiek vagy politikai indokokból támadják meg, állítván,
hogy ez forradalmi eszköz és az anarchiának oly törvényessé
nyilvánított állapota, mely a belső társadalmi rendet épúgy
veszélyezteti, mint az ellenségét ; vagy pedig katonai indokok­
ból ellenzik, mert azt hiszik, hogy az eredmény az alkalmazott
erővel nem áll arányban. Bennünket az első (politikai) ok nem
érint, mivel mi a népháborúban csak a harceszközt látjuk, de
annál jobban az utóbbi pont, melyre azt jegyezzük meg,
hogy a népháború, mely természetes következménye annak,
hogy a hadi elem árja a kör ülte emelt mesterséges korlátokat
keresztültörte, erősbítése a háború névvel illetett erjedő, for­
rongó állapotnak.
A harácsoló rendszer, valamint az általános védkötelezett -
ség eredményezte óriási hadseregek, továbbá a honvédségek
ép oly folyományai a hadviselés fejlődésének, mint a népfel­
kelés vagy másként »a fegyverre szólított nép«.
Ha ezek az először megnevezett segédeszközök a lerombolt
korlátok természetes és szükséges következményei és ha annak
erejét, aki először alkalmazta azokat, óriási módon növelték,
úgy, hogy elvégre használatuk elől senki sem zárkózhatott el,
akkor a népháborúra nézve szintén hasonló eset forog fenn.
Általánosságban az a nép, mely a népháborút észszerűen ki­
használja, ama másik felett, aki ezt nem teszi, feltétlenül tú l­
súlyban van. Ha pedig ez így van, akkor a kérdés csak az lehet,
vájjon a hadi elemnek ez az újabb erősbítése az emberiségre
üdvös-e, vagy sem ? Erre a kérdésre azonban épúgy, mint a
háború célszerűségének kérdésére, csak a bölcsész adhatna
feleletet ! De lehetne ezenkívül még egy más kérdést is felvetni,
t. i. azt, vájjon az az erő, melybe a népháború kerül, más harc­
eszközökre fordítva, nem volna-e gyümölcsözőbb ? Erre azt
 440

feleljük, hogy a kérdéses erők közönségesen nem állanak ren­

delkezésünkre és tetszés szerint nem használhatjuk fel azokat.
Egy lényeges részük, jelesen az erkölcsi elemek, csak abban a
pillanatban születnek meg, amidőn a népháború a cselekvés
terére lép.
Ebből a szempontból kiindulva nekünk nem azt kell kér­
deznünk, hogy a népfelkelés ellentállása az országnak mennyibe
kerül, hanem azt, hogy mily befolyást gyakorol, melyek a
feltételei, és használati módja miben áll.
Hogy a fegyverre szólított nép időben és térben össz­
pontosult hatást kifejteni nem képes, a dolog természetében
rejlik. Valamint az elpárolgás, elgőzölgés a fizikai természetben
a felülettől függ, úgy a népfelkelés hatása is, mely égő parázs
módjára emészti az ellenség alapalkotmányát, csak akkor lesz
erős, ha nagy területen és intenzív módon működik. Sikert
csak hosszú idő múltán lévén képes felmutatni, közte és az ellen­
ség között feszült állapot jön létre, mely vagy lassanként szűnik
meg, úgy hogy az ellenség a népháború tüzét egyes helyeken
elfojtva, a többi önmagától egymásután alszik ld, vagy egy­
szerre akkor, ha a széles területen folyt népháború parazsai
egyetlen egy nagy lánggá csapódnak össze s az ellenséget arra
kényszerítik, hogy sietve hagyja el a veszély színhelyét.
A népháború egymaga döntést alig fog előidézni, mert a
két kellékének egyikével, jelesen óriási területtel, csak Orosz­
ország rendelkezik, míg a másik t. i. az, hogy a betörő hadsereg
ereje ne legyen arányban a szén védő ország területével, ritkaság-
számba megy.
Ha tehát nem ámyékkép után akarunk szaladni, a nép­
háború tevékenységét a hadseregével tervszerűen egybe kell
kapcsolnunk.
A népháború hatásához a következő feltételek szüksé­
gesek :
1. a háború a saját ország területén folyjék ;
2. a háború egy csapással ne fejeztessék be ;
3. a hadszínhely terjedelmes legyen ;
4. a nép jelleme a népháborúnak kedvezzen ;
5. az országot hegységek vagy erdők és mocsarak borítsák,
vagy pedig a természet és kultúra átszegdetté s megközelít­
hetővé tegyék.
Az mit sem határoz, vájjon csekélyebb vagy nagyobb számú
népesség lakja-e az országot, mert embert a szükséges mennyi­
ségben találunk eleget. Vájjon a lakósság szegény vagy gaz­
dag-e, szintén keveset dönt, bár nem tagadható, hogy a szegény
s fárasztó munkát elbíró nép harciasabb szokott lenni.
Ellenben a népháború hatását végtelenül elősegítő eszköz­
nek jelentjük ki némely németországi vidéknek azt asajátlagos-
ságát, hogy a lakóházak szétszórtan fekszenek. Mert ennek
következtében a vidék átszegdeltebb, fedettebb és az utak, bár
sokszorozódnak, rosszabbak ; az ellenséges csapatok elszállá­
solása nagy nehézségbe ütközik s ami fő, az egész népháború
 tel
jellege, t. i. hogy az ellentálló elv mindenütt ott van és sehol
sincs meg, kicsiben számtalanszor ismétlődik. A szétszórt
építkezésnek egyik nagy előnye még az is, hogy lakóikkal
szemben az ellenség megtorló rendszabályokat nem alkalmazhat
oly könnyen, mint akkor, ha a népesség falvakban lakik együtt,
amidőn a nyugtalanabb helységet büntetésképen egy pillanat
alatt meg lehet szállani és felgyújtani.
Népfelkelő csapatoknak vagy fegyveres népcsoportoknak
nem szabad és nem lehet az ellenséges főerő, sőt egy jelen­
tékeny hadtest ellen sem működniük. Hivatásuk nem az, hogy
a magot összetapossák, de az, hogy a felületen, a puha részen
rágódjanak.
A nép a hadszínhelytől oldalt fekvő tartományokban,
ahová az ellenség legfeljebb csak csekély erővel tört be, ragadjon
fegyvert s igyekezzék ezeket a támadó befolyásától elvonni.
E tartományokban könnyen szervezkedhetik és eléri azt, hogy
példáján felmelegedve lassanként a szomszédok is fegyverhez
nyúlnak, úgy hogy az ekként elharapódzott tűz eljut addig a
részig is, mely a támadónak hadmíveleti alapja, eljut annak
összekötő vonalára s megperzseli, talán el is hamvasztja az
ellenség életfonalait.
Mert ha a népháború mindenhatóságáról nem is alkotunk
magunknak túlzott fogalmakat; mert ha nem is tartjuk oly
elemnek, melyet a hadsereg époly kevéssé tartóztathat fel, mint
az ember a szelet vagy esőt, szóval ha ítéletünket a szónoki
röpiratok nem is teszik elfogulttá, mégis meg kell engednünk,
hogy a fegyveres parasztokat nem terelhetjük úgy magunk
előtt, mint egy katonacsapatot, melynek emberei juhokként
tartanak össze s közönségesen az orruk után futnak, mert az
előbbiek, ha egyszer futásnak erednek, a szélrózsa minden irá­
nyába szétoszolnak. S ez teszi a kisebb osztagoknak az erdősé­
geken átszegdelt terepen eszközölt menetét veszélyessé ; mert
a menet minden pillanatban ütközetté fejlődhetik s ha azt hit­
tük, hogy az utunkat álló fegyveres embereket elűztük, egyszerre
újból hátunk mögött teremnek.
És ha az utak elzárásáról vagy elrontásáról van szó, akkor
a parasztcsapatok működését a hadsereg vagy portyázó csapa­
tok működése fölé kell helyeznünk, mert az előbbieknek a
mondott célra alkalmazott eszközei úgy viszonylanak az utób­
biakéhoz, mint az élő ember mozdulatai az automatáéhoz.
A népfelkelés hatása ellenében az ellenségnek nincs más
eszköze, mint az, hogy a szállítmányok fedezésére katonai állo­
mások, szorosok, hidak stb. biztosítására sok osztagot különít
ki. Csakhogy valamint a népfelkelés első kísérletei gyengék
szoktak lenni, úgy ezek a különítmények sem különbek, mert
— nehogy az erő szétforgácsolódjék — kicsinyekre szabják
azokat. A népháború igazában e gyenge osztagokon gyullad
meg, mert felettük itt-ott győzedelmeskedve, a népfelkelők
bátorsága növekedik, harckedve fokozódik és a küzdelem
bensősége nyer.
442

Elképzelésünk szerint a népháború a hadszínhelyen egy

köd- és felhőszerű lényhez hasonlítson és tömör testté sehol se
sűrűsüljön, mivel máskülönben az ellenség e magra tör és azt
széttaposva, sok foglyot kerít hatalmába. Ebben az esetben
pedig csökken a népfelkelők bátorsága és a fegyver kiesik ke­
zükből, mert mindenki azt hiszi, hogy a főkérdés már el van
intézve és hasztalan minden erőlködés.
Az ellenséges hadszínhely szárnyain azonban a népháború
köde csak hadd tömörüljön sűrű fenyegető felhőkké össze,
melyekből a villám minden pillanatban lecsaphat. Más sza­
vakkal : a népfelkelők, a hadszínhely szárnyain kisebb had­
seregbeli csapatokkal vegyítve, nagyobb és jól rendezett
tömeget alkossanak, hogy — ha kell — nagyobb vállalatoknak,
jelesen az ellenség részéről visszahagyott jelentékenyebb hely­
sége ellen intézendő rajtaütéseknek megfeleljenek. De ezen­
kívül tömörebb voltuk főleg azért szükséges, hogy félelmet,
aggodalmat idézzenek elő, s az egésznek erkölcsi hatását öreg­
bítsék ; nélkülök az erkölcsi összhatás nem volna eléggé erő­
teljes és az állapot az ellenség számára aggályt okozó.
A hadvezér a népfelkelést leginkább akkor erősíti, ha
ldsebb hadseregbeli csapatokkal támogattatja. E csekély csa­
patok bátorító eszközök, mert a lakosságnak önmagában kö­
zönségesen sem hajlama, sem kedve nincs, hogy fegyvert
ragadjon. Minél nagyobb a bátorító katonacsapat, annál erő­
sebb a vonzerő, annál nagyobb a leeső görgeteg. Csakhogy a
bátorító eszköz nagyságának is megvan a maga hatása.
Az egész hadsereget ebből az alárendelt célból felbontani,
úgyszólván a népfelkelésbe olvasztani, csupán azért, hogy
egy kiterjedt, de mindenhol gyenge védővonalhoz jussunk,
nem volna célszerű, mert egyrészt az ellenség a hadsereget
és népfelkelést vajmi hamar tönkretenné, másrészt a tapasztalat
bebizonyította, hogy ott, ahol nagyszámú sorkatonaság van
jelen, a népháború kevésbé erélyes szokott lenni, mert :
1. erős ellenséges csapatokat húz oda ;
2. a lakosság a sorkatonaságban bizakodva nem működik ;
3. jelentékenyebb hadseregbeli csapat a lakosság erejét
más irányban, jelesen : szállásadás, előfogat-szállítás stb. tekin­
tetében veszi igénybe.
Hogy az ellenség a népfelkeléssel szemben eredményes
összhatással ne élhessen, főelvnek tekintendő, hogy a nagy
hadászati védőeszköz : a fegyveres nép ritkán vagy pedig sohase
használja a harcászati védelmet. Mert valamint minden rosszabb
csapat, úgy a népfelkelők is hevesen és tüzesen támadnak, de
hidegvérüket nem őrzik meg és kitartásuk nincsen. Az sohasem
nagy baj, ha az ellenség a népfelkelő tömeget legyőzi és széjjel
kergeti, mert hiszen a népfelkelés csak erre a célra szolgál,
de már az minden körülmények között komoly dolog volna,
ha az ütközetben sok embert vesztene, mert ebben az esetben
tüze vajmi hamar kialudnék. A népfelkelés sajátlagosságai a
védőharcot nem törik meg. Ez utóbbi tartós, lassú, tervszerű
 443

működést és határozott merészséget követel ; egy futólagos

kísérlet, melyet minden pillanatban abbahagyhatunk, a véde­
lemben célhoz nem vezethet. Valamely terepszakaszt védő
népfelkelő csapat mindig tönkre fog menni, ha döntő védő-
ütközetet kockáztat meg.
A hegység bejáratait, a mocsár töltéseit, a folyó átkelő
pontjait lehet és kell is szívósan védelmeznie, de mihelyt az
ellenség keresztültörte a védő vonalat, inkább oszoljék széjjel
s nem várt megrohanásokkal folytassa védelmét, mintsem az
utolsó menedékbe, a szűk védő állásba zárassa be magát. Bár­
mily bátor és harcias szellemű legyen is a nép, bármily nagy
gyűlölettel viseltessék az ellenség iránt, bármily kedvező legyen
is a terep : a népháború a veszély sűrű légkörében nem ta rt­
hatja magát. Ha azt akarjuk, hogy a népháború gyújtó-
anyaga nagy lángot vessen, oly távoli helyen kell szítani a
tüzet, ahol elég levegőt talál s nem ott, ahol egy csapással
elfojtható.
E szemlélet után, mely, mert e tárgy csak új jelenség
s még kevéssé volt fejtegetve, inkább az igazság kiderítésére
irányuló tapogatódzás, mint tárgyilagos elemzés, még csak azt
kell kijelentenünk, hogy a népháború a hadászati védőtervezet­
ben két módon foglalhat helyet és pedig : vagy mint utolsó segéd­
eszköz a vesztett csata után, vagy pedig mint természetes
segédeszköz a döntő csata elodázását, késleltetését célzó műve­
leteknél.
Az utóbbiról (mert feltételezi, hogy az ország belsejébe
vonuljunk vissza és hogy e könyvünk nyolcadik és huszon­
negyedik fejezetében kifejtett visszhatással éljünk) itten már
nincs mit mondanunk, de az előbbinek még egypár szót kell
szentelnünk.
Egy állam se higyje azt, hogy sorsát, vagyis létét egyet­
len egy csata, ha még oly nagy is, végkép eldöntötte. A védő,
ha meg is van verve, új erőkkel és a támadónál idővel beálló
gyengeségnek kizsákmányolásával, vagy esetleg kívülről érkező
segéllyel még mindig fordíthat az ügyek állapotán. Ráérünk
mi a végső esetben meghalni és amiként az alámerülő ösztön-
szerűleg kapaszkodik a szalmaszálba, úgy az erkölcsi világ ter­
mészetes rendjéhez tartozik, hogy a már-már az örvény szélén
álló nemzet még egy utolsó eszközhöz folyamodjék.
Bármily kicsiny és gyenge legyen is az állam az ellen­
séghez viszonyítva, ezt az utolsó erőmegfeszítést tegye meg,
mert különben azt kellene mondanunk, hogy nem él lélek
benne. Ez nem zárja ki a lehetőséget, hogy a békét áldozattal
ne vásárolhatná meg, viszont pedig ez a szándék sem zárja ki
az új védőrendszabály célszerűségét; a béke megvásárlását nem
teszi ez nehezebbé, sőt inkább könnyebbé. Az utolsó eszköz
alkalmazása még szükségesebb lesz akkor, ha segélyt várunk
azoktól, akik létünk fenntartásán érdekelve vannak. Az a kor­
mány tehát, mely a döntő csata elvesztése után csak arra
gondol, hogy a nemzetet mihamarabb a béke ágyába fektesse,
 444

melynek a teljesülét len ül maradt nagy remények nyomasztó

érzésétől áthatva, sem kedve, sem bátorsága sincs, hogy a
még meglevő erőt összeszedve, azt egy utolsó lökemre hasz­
nálja fel, végtelen gyengeségre valló következetlenséget árul
el s megmutatja, hogy a győzelmet nem érdemelte meg.
Bármily nagy vereség érte is az államot, a hadsereg­
nek az ország belsejébe kezdődő visszavonulásával a várak
és a fegyveres nép működését életbe kell léptetni. Nagy
előny e tekintetben, ha a főhadszínhely szárnyain hegységek
vagy más nehezen közelíthető vidékek terülnek el, melyek
aztán hadászati oldalhatást fejthetnek ki.
Ha a győző ostrommunkálatokkal van elfoglalva, összekötő
vonalainak biztosítására sok csapatot különített ki, vagy had­
testeket rendelt ki a szomszédos tartományok fékentartására;
ha eközben élő és holt hadi anyag elvesztésével jelentékenyen
gyengítetett, eljött újra az idő, hogy a védő hadsereg a kez-
tyűt felvegye s a kedvezőtlen helyzetben levő támadót egy erős
lökéssel megingassa, vagy leterítse.

HUSZONHETEDIK FEJEZET.

A hadszínhely védelme.

Megelégedhettünk volna azzal, hogy e könyvben csak a

lényegesebb védőeszközökről beszéljünk, azt pedig, hogy miként
illesszük be egyik vagy másik védőeszközt a védő tervezetbe,
a haditervről szóló könyvünkbe illeszthettük volna, mivel a
haditerv nemcsak meghatározza, vájjon támadó vagy védő
eljárást kövessünk-e, hanem annak fővonalait is megállapítja.
De nem elégszünk meg azzal azért , mert rendszerünk ellen
vétenénk. Mi vizsgálódásainkat nem kezdtük a háború összességé­
vel, bár a háborúban inkább, mint bárhol, az összesség határozza
meg a részeket, úgy, hogy ezek az egésznek bélyegét magukon
viselik, hanem az egyes tárgyakat elkülönítve vizsgáltuk, hogy
ekként a fogalmakról teljes és beható képeket nyerhessünk.
Ha lépésről lépésre, az egyszerűről az összetettre nem haladtunk
volna előre, a határozatlan fogalmak sokasága, de különösen
a háborúban uralkodó számtalan kölcsönhatás teljesen össze­
zavart volna bennünket.
Mi tehát most is csak egy lépéssel közeledünk az egész
felé, vagyis a hadszínhely védelmét csak elvontan szemléljük
és ebből a célból előzetesen azt a fonalat keressük fel, melyre
a már letárgyalt fogalmakat felfűzhetjük.
A védelem, a mi fogalmunk szerint, a harcnak erősebb
alakzata. Ennek a harcnak tárgya, de korántsem utolsó célja,
a maguk erejének fenntartása és az ellenség erejének meg­
semmisítése, szóval : a győzelem.
A harc utolsó célja, a maguk államának megtartása
és az ellenséges ország legyőzése, vagyis a kedvező béke,
 445

mert a viszályt végérvényesen és eredményesen csak ez

egyenlíti ki.
De már most kérdezzük, mit nevezünk a háborúra vonat­
koztatva ellenséges országnak ?
Elsősorban haderejét, felületét és még sok egyebet, melyek­
nek a különleges körülmények, főleg pedig a bel- és külpolitikai
viszonyok adnak fontosságot.
Jóllehet az ellenséges állam hadereje s felülete nem is kép­
viselik az egész országot s nem is ölelik fel az állam és a háború
között létező összes vonatkozásokat, mindazonáltal elsők és
a többi tényező felett fontosság tekintetében végtelen magasan
állanak.
A haderőnek az a hivatása, hogy az állam területét bizto­
sítsa, az ellenséget meghódítsa ; a felület (terület) hivatása pedig
abban áll, hogy a haderőt élelmezze és újítsa. Mindkettő tehát
függő viszonyban áll egymáshoz és egyaránt fontos. Mindazon­
által kölcsönhatásuk különbséget mutat fel. Ha a haderő meg­
semmisül, illetőleg legyőzik és további ellentállásra képtelen,
az ország is elvész, megfordítva azonban az ország elfoglalásá­
ból még nem következik, hogy a haderő is megsemmisül, mert
ez az országot önkéntesen is odahagyhatja, hogy későbben
annál könnyebben visszafoglalhassa. Sőt többet mondunk,
nemcsak a haderő teljes leveretése, de annak már jelentékeny
gyengítéseid rendszerint az ország elvesztését vonja maga után,
holott a jelentékeny területveszteség a döntés időszakán belül
a haderő hasonló gyengítésével nem jár.
Ebből következik, hogy amennyiben az ellenséges haderő
gyengítése vagy megsemmisítése fontosabb az ellenséges ország
elfoglalásánál, a hadvezér első célja az előbbi legyen. Az
ország elfoglalását csak akkor tűzhetjük ki célul, ha ez az
ellenséges haderő gyengítésének vagy megsemmisítésének ter­
mészetes következménye nem lett volna.
Ha az összes ellenséges haderő egy hadseregben egyesülne s
az egész háború egyetlen ütközetből állana, akkor az ellenséges
haderő megsemmisítése, az ellenséges ország elfoglalása, álla­
munk biztosítása ennek az ütközetnek kimenetelétől függne.
Ezt előrebocsájtva az a kérdés : mi készteti a védőt arra, hogy
a hadi cselekménynek ettől a legegyszerűbb alakzatától el­
térjen és haderejét a térben szétossza ?
Felelet : az egyesült erővel kivívandó győzelem esetleges
elégtelensége !
Mert minden győzelemnek megvan a maga hatásköre,
ha ez az egész ellenséges államra, tehát az összes ellenséges
haderőre és területre kiterjed, akkor természetesen nem kell
erőnket megosztani, de ha vannak oly ellenséges haderők és
területek, melyekre győzelmünk hatása nem terjed ki, ez
utóbbiakra különös tekintettel kell lennünk, és a haderőt ezek­
nek megtámadására, illetőleg területünknek ezek ellenében
való biztosítására meg kell osztanunk.
Csak igen kis és kikerekített államoknál fordulhat elő,
446

hogy az összes erőket egyesítik s csakis ezeknél lehetséges,

hogy egyetlenegy győzelem döntsön az egész felett. Oly álla­
moknál, melyek nagy kiterjedésben érintik egymást, vagy
pedig oly viszonyok között , amidőn az állam ellen a kömyöskörül
levő szomszédos államok szövetkeznek, a hadsereg egyesítése
gyakorlatilag lehetetlen és szükségképen a haderőt s ezzel
együtt a területet, vagyis a hadszínhelyet szétosztani, hatá­
rolni kell.
A győzelem hatásköre a győzelem nagyságától, ez pedig
a legyőzött csapatok tömegétől függ. Ebből következik, hogy az a
lökés, melynek szerencsés hatása a legnagyobb kört érinti,
az országnak az ellen a része ellen intézendő, ahol a legtöbb
csapat van összpontosítva és hogy sikerünk annál biztosabb
lesz, minél erősebb tömeggel intézzük a lökemet. Ez az elkép­
zelés logikailag a mechanikai súlypont természetének és hatá­
sának képéhez vezet bennünket.
Amiként a mechanikában, úgy a háborúban is : 1. a súly­
pont mindig ott lesz, ahol a tömeg legnagyobb ; 2. a súlypont
ellen intézendő lökem a leghatásosabb és 3. az erő súlypontjá­
val intézett lökem a legerősebb. A hadviselők és pedig úgy az
egyes államok hadereje, mint a szövetséges államok seregei
bizonyos egységgé s az egység folytán bizonyos mértékben
összefüggő testté alakulnak. A haderőknek tehát per analógiám
szintén vannak oly súlypontjai (és pedig rendszerint ott, ahol
a legtöbb csapat van együtt) : melyeknek mozgása s iránya
a többi pontot döntően befolyásolják. Más oldalról pedig,
amiként a holt anyagnál, úgy a háborúban is a súlypont ellen
intézett hatás ott ér véget, ahol a részek összefüggése meg­
szűnik ; ezért úgy itt, mint ott könnyen megtörténhetik, hogy a
lökés nagyobb, mint az ellent állás, vagyis hogy erőnket egy
hiábavaló lökésre pazaroljuk el.
Az űrbe, a semmiség ellen intézett lökés a háborúban már
csak azért is könnyen fordul elő, mert a sereg összefüggése
nagyon különböző. Míg a hadvezér személyes parancsnoksága
alatt a csatába vezetett hadsereg összefüggése a legerősebb,
egysége a fogalmat lehetőleg megközelíti, addig a szövetkezett
haderőnél, melynek részei 400—800 kilométer szélességben
állanak egymástól, avagy különböző irányban rendezték be
hadmíveleti alapjukat, az összefüggés laza, vagy egészen illuzó-
rius, az egységet pedig gyakran és akkor is tökéletlenül csak a
közös politikai szándékban találjuk.
Ha tehát egy oldalról a lökésnek adandó erő azt kívánja,
hogy hadseregünket lehetőleg egyesítsük, másoldalról minden
túlzás ez irányban, mert erőpazarlásra, ez pedig másutt erő-
hiányra vezethet, igazi hátrányszámba fog menni.
Ezért a hadászati ítélőképességnek mindenkor főfeladata
az lesz, hogy az ellenséges haderőnek súlypontjait és ezek hatás­
köreit felismerje. Tisztába. kell jönnie azzal, hogy a szemben
álló hadseregek egyes részeinek előnyomulása vagy hátrálása
mily befolyást gyakorol a többire.
 m
Utolsó könyvünkben fogjuk majd kifejteni, hogy az
ellenséges hatalom súlypontjáról alkotott fogalmunk a hadi
tervben hogyan érvényesül; itt csak azért tárgyaltuk, nehogy a
szükséges képzetsorozat hézagos maradjon.
Vizsgálódásaink során láttuk, hogy a haderő szétosztására
az ország fenntartásának elve, bizonyos mérvben egyesítésére
pedig a súlypont ellen intézendő lökem elve törekszik.
Ekként jönnek létre a hadszínhelyek, illetőleg az egyes
seregtestek hadmíveleti területei ; vagyis az ország felületének
s a rajta szétosztott haderőnek oly határolásai, amelyeken
belül a hadterület főereje előidézett döntés hatása közvetlenül
az egészre kiterjed s a saját irányában sodorja magával a többi
részt is. Azért mondjuk »közvétlen ü l«, mert valamely had­
színhelyen történt döntés szintén fog több-kevesebb befolyást
gyakorolni a szomszédos hadszínhelyekre.
Bár a dolog természetében rejlik, de mégis kijelentjük,
hogy mi itten is épúgy, mint egyéb fogalommagyarázataink­
ban, csak a fogalomsorozat középpontjait érintettük s annak
szabatos, éles határait nem húztuk, de nem is húzhattuk meg.
Végzetül ismételjük, hogy szerintünk minden hadszínhely­
nek, kicsinynek vagy nagynak, bármily erős legyen is a rajta
levő haderő, csak egy súlypontja van. E súlyponton történjék
a döntés s ha itten győzünk, a hadszínhelyet a legtágasabb
értelmében védelmeztük meg.

HUSZONNYOLCADIK FEJEZET.

Folytatás.

A védelem — említettük már — két különböző elemből :

a döntésből és a bevárásból áll. E fejezetben a két elemet kap­
csolatba hozzuk egymással.
Mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy ha a »bevárás«
állapota nem is egy s ugyanaz a tökéletes védelemmel, mégis
ennek célja felé mozog, mert a feszültség, melyet a támadás
a két hadfélnél előidézett, a döntésig, vagyis mindaddig tart,
míg a támadó vagy védő a hadszínhelyet el nem hagyja. Míg
tehát a védősereg területén tartja magát, addig területét meg
is védelmezi s ebben az értelemben a hadszínhely védelme, a
hadszínhelyen belül folyó védelemmel azonos. Vaj jón az ellenség
eközben több vagy kevesebb területet foglalt-e el, teljesen
közömbös, mert e terület csak kölcsönadódnak tekintendő.
De ez az elképzelés, mellyel a »bevárás« állapotát az egész­
hez helyes viszonyba akarjuk hozni, csak akkor lesz igaz, ha
a döntés, melyet mindkét fél elkerülhetetlennek tart, tényleg
bekövetkezik. Mert csakis a döntés szándékával intézhetnek
hatásos lökemet az ellenfelek a szemközti hadseregek súly­
pontjaira s a hadszínhelyekre. Mihelyt a döntés szándéka nem
forog fenn, a súlypontok, sőt bizonyos értelemben maguk a
44 8

haderők is semlegesíttetnek s ebben az esetben az ország bir­

toka lép fel cél gyanánt . Más szavakkal : minél kevésbé keresik
a hadfelek a döntést, minél inkább közeledik a háború a köl­
csönös megfigyelés állapotához, annál fontosabb lesz az ország
birtoka és annál inkább fog a támadó előnyomulás közben
kiterjeszkedni és annál inkább igyekszik a védő közvetlenül,
tehát »bevárás« nélkül fedezni a fedezendő területeket.
Mivel nem tagadható, hogy a háborúk többsége a tiszta
megfigyelő állapothoz közelebb áll, mint az élet-halálharchoz,
vagyis oly küzdelemhez, amelyben legalább az egyik fél fel­
tétlenül keresi a döntést, a csak kissé is használható elmélet­
nek erre tekintettel kell lenni. Mi tehát ennél fogva annyival is
inkább tárgyalni fogjuk a megfigyelő állapothoz közeledő
háborút, mert véleményünk szerint a 19. század elején élet-
halálra vívott háborúk a jövőben legalább is nem mindenkor
fognak ismétlődni.
E fejezetben azonban a döntés szándékával vívott vagyis
a tulajdonképeni, vagy ha szabad magunkat úgy kifejeznünk,
az abszolút háborúval foglalkozunk, míg egy másik fejezet­
ben azokat a módosulásokat vesszük szemlélet alá, melyeket
a megfigyelő állapothoz közeledő háború teremt.
Az első esetben (azaz akár a támadó, akár a védő keresi
a döntést) a védő igyekezni fog a hadszínhelyen olyként tartani
magát, hogy az előnyös döntésre minden pillanatban készen
álljon. A döntést a csata vagy ütközetek sorozata, sőt oly
puszta körülmények is idézhetik elő, melyeket a szembenálló
haderők rendelkezései: azaz a lehető ütközetek eredményeztek.
A csata az erőknek a körülmények között megengedett
legnagyobb egyesítését követeli még akkor is, ha — amiként
már többször említettük és be is bizonyítottuk — nem is lenne
a döntés legközönségesebb és leghatásosabb eszköze, mert a
hadszínhelyen vívott nagy csata a súlypontnak a súlypont
ellen intézett lökeme ; már pedig minél nagyobb erő összpontosul
az egyik vagy másik súlypont körül, annál biztosabb és nagyobb
a hatás. Ebből következik, hogy az erőknek minden céltalan
szétosztása kerülendő, vagys az erők csak akkor osztandók
szét, ha oly külön cél forog fenn, melyet az egyesülten vívott
szerencsés csatával nem érhetünk el, vagy pedig amelytől
épen a csata szerencsés kimenetele függ.
A főcsata adta döntésnek alapját azonban nemcsak a had­
erő legnagyobb egyesítése adja, de az is, hogy a hadsereg
oly állásban és helyzetben legyen, melyek a csata vívásnak a
legkedvezőbb körülményeket szolgáltatják.
A védelemnek az ellentállásról szóló fejezetünkben meg­
ismert fokozata ezekkel az alapfeltételekkel teljes összhangzásban
vannak és nem lesz nehéz azok egyikét az egyéni eset kívánal­
maihoz beilleszteni. De egy pont, jelesen.: az ellenség súly­
pontjának megtalálása, látszólagos ellentétben áll a védő
fokozatokkal, amiért is ezt annyival is inkább boncolás alá
vesszük, mert a védelem legfontosabb elveinek egyike.
 m
Ha idejekorán értesülünk, hogy a támadó mely uta­
kon nyomul elő és főereje elhibázhatatlanul hol található,
akkor annak ezen az úton elejébe mehetünk. Ez az eset a leg­
gyakrabban fordul elő, mert ha az általános rendszabályokban,
a megerősített helyek, fegyvertárak telepítésében stb. a védő
meg is előzi a támadót, aminek következtében ez utóbbi irányt
nyer cselekedetére, mindazonáltal az ellenségeskedés meg­
nyitása után mégis a védő az, aki sajátlagos előnyénél fogva
a támadó eljárására állapíthat ja teendőit . Ugyanis a támadó­
nak nagy erővel megindítandó előnyomulása jelentékeny elő­
készületeket (élelmiszerek, fölszerelő készletek felhalmozása
stb.) tesz szükségessé. Ezek oly sokáig tartanak, hogy a vődő-
nek annál is inkább elegendő ideje marad az ellenrendszabá­
lyokra, mert őneki — mivel béke idején a háborút védő szem­
pontból rendszerint előkészítik — az előmunkálatok kevés
gondot okoznak.
De milyen rendszabályokkal éljen a védő, ha bizonyos
esetben a támadó főmenetiránya felől bizonytalanságban marad,
ami bekövetkezhetik : aj ha a védő sok időt igénybevevő esz­
közhöz folyamodik, például, ha egy erős állást épít ; b) ha
az előnyomuló a menetirányban levő és állást foglalt védő
elől kitér, mely utóbbi esetben természetesen a védő, aki döntő
csatát akar vívni, sem maradhatna ottan.
Mielőtt azonban a védő részéről ebben az esetben igénybe
veendő rendszabályokról beszélnénk, a b) alatt megnevezett
eset természetét s bekövetkezésének valószínűségét kell szem-
ügyre vennünk.
Minden államnak és minden hadszínhelynek vannak olyan
tárgyai és pontjai, amelyek az ellenük intézett támadás hatását
növelik. Erről majd a támadás tárgyalásánál még bővebben
beszélünk s itt csak amellett maradunk, hogy ha a támadás
irányára, a legfontosabb, illetve a legelőnyösebb támadó tárgy
vagy pont határozó, akkor e tárgy vagy pont a védőnek mind­
azokban az esetekben, amidőn az ellenség szándékairól mit sem
tudhatott meg, mindenkor vezércsillagul fog szolgálni. Mert
világos, hogy a támadónak áldozatba fog kerülni, ha a neki
kedvező irányban állást foglalt védőt elkerüli. Ebből következik,
hogy ritkán fogja a védő a támadó irányát eltéveszteni és viszont
ritkán fog a támadó a védő mellett elmenni, mert rendszerint
már eleve voltak oly nyomós okok, melyek az egyik vagy
másik irány mellett döntenek, amiért is eredményként föl­
állíthatjuk azt a tételt , hogy a helyhez kötött védő a legtöbb
esetben nem fogja elhibázni a támadó főerejét, más szavakkal :
a helyesen felállott védő biztos lehet afelől, hogy a támadó őt fölkeresi.
De mindamellett mégsem tagadjuk annak lehetőségét,
hogy a védő nem találkozik a támadóval. Ez esetben az a
kérdés merül fel, hogy a védő mit tegyen s helyzetének mily
előnyei maradtak számára meg.
Arra a kérdésre : vájjon mily eszközökkel élhet a védő,
akit az ellenség elkerült, a következő feleletet adhatjuk :
450

1. Hadseregét szétoszthatja, hogy annak egy része bizton

találkozzék az ellenséggel, a másik pedig segítségére siessen.
2. Összpontosított hadseregével valamely állást foglalhat
el és ha az ellenség mellette elmegy, gyorsan oldalba húzód-
hátik. A legtöbb esetben az új állás nem lesz egész pontosan
az oldalban, hanem hátul és oldalban.
3. Az ellenséget egyesült erővel oldalban támadhatjuk meg.
4. Az ellenség összekötő vonalai ellen működhetünk.
5. Ellentámadással az ellenség hadszínhelyén vagy orszá­
gában ugyanazt tehetjük, amit az eredeti támadó akkor cselek­
szik, amidőn mellettünk elmegy.
Az utolsó eszközt azért- említjük, mert képzelhető oly eset
is, amidőn az hatásos lehet. De mivel a védelem céljaival,
illetőleg okaival ellenkezik, oly rendellenes dolognak tekintendő,
melyet csak az ellenség óriási hibái vagy pedig az egyéni eset
sajátlagosságai tesznek indokolttá.
Az ellenséges összekötő vonal ellen kifejtendő hatás a mi
összekötő vonalunk fölényét tételezi fel és ez mindenesetre a
jó védőállás alapfeltétele is. Csakhogy ha ily irányú működé
sünk a mondott okokból némi előnnyel járna is, mégsem lesz
arra alkalmas, hogy a hadszínhely védelme körül, melyet a had­
járat céljául tekintettünk, döntő befolyást gyakoroljon. Az egyes
hadszínhely méretei közönségesen nem oly nagyok, hogy a
támadó összekötő vonalai hosszúságuk folytán érzékenyekké
válnának és ha érzékenyek volnának is, a támadó oly rövid
idő alatt láthat a csapáshoz, hogy ez utóbbit az említett lassan­
ható eszköz semmiképen sem korlátozza. Eszközünk tehát
akkor, amidőn a döntést vagy az ellenség, vagy mi keressük,
a legtöbb esetben hatálytalan marad.
Ellenben a három első eszköz a közvetlen döntést, a súly­
pontnak a súlypont ellen intézendő lökemét célozván, meg­
felelőbb is lesz. De mi már eleve megjegyezzük, hogy a 3. alatt
megnevezettnek előnyt adunk a kettő fölött — anélkül hogy
ezeket teljesen félrelöknénk — és a legtöbb esetben az ellent-
állás valódi eszközének tartjuk.
A megoszlott felállításnál annak a veszélynek vagyunk ki­
téve, hogy örsháborúba keveredünk, amikor is egy elszánt tá ­
madó ellenében a legjobb esetben csak egy jelentékeny viszony­
lagos ellentállásra kerül a sor, de semmi esetre sem döntésre. Es
ha helyes tapintattal az örsháborút ki is kerülhetjük, az ideig­
lenes oszlott állapot mindenkor gyengít bennünket és soha­
sem lehetünk biztosak afelől, hogy az előretolt hadtestet nem
fogják-e aránytalanul nagy veszteségek érni. Ehhez még az
is járul, hogy az ily hadtest ellent állása, mely mindenkor
a főcsapatra vett visszavonulással végződik, a csapatok előtt
a vesztett ütközet és elhibázott rendszabály színében tűnik
fel s az erkölcsi erőt lényegesen gyöngíti.
A második eszköz : vagyis egyesült erővel épen ott állást
foglalni, ahová a támadó kitérni akar, egyrészt azzal a veszély-
lyel jár, hogy vele könnyen elkéshetünk és két rendszabály
 451

között ülve maradunk, másrészt pedig nélkülözni fogja a védő­

csata főkellékeit: a higgadtságot, meggondoltságot és a vidék
ismeretét, valamint legtöbb esetben az alkalmas és erős állást
is, amennyiben az ilyen minden úton és ponton nem található.
Ellenben a harmadik eszköznek (az ellenséget egyesült erővel
az oldalban megtámadni, tehát megfordított .arccal vívni a
csatát) sok előnye nincsen, mert először is a mindkét fél
részéről szabadon hagyott összekötő és visszavonuló utak tekin­
tetében a védő úgy általános körülményeinél fogva, valamint
az állásától megkívánt hadászati tulajdonságok következtében
a támadó fölött nagy előnyben van. Másodszor — és ez a fő­
dolog — a támadó, aki ellensége mellett el akar haladni, két
ellentétes törekvésbe bonyolódik. Eredetileg előre igyekszik,
hogy támadótárgyához jusson ; az a lehetőség azonban, hogy
az oldalban minden pillanatban megtámadható, arra készteti,
hogy a veszélyeztetett oldal felé minden pillanatban egy löké
met és pedig teljes erővel indított lökemet intézhessen.
E két törekvés ellentétes s a belső viszonyokat oly bonyo­
lulttá és a két törekvésnek megfelelő rendszabályokat oly
nehézzé teszi, hogy hadászatilag rosszabb helyzet alig képzel­
hető. Ha az előnyomuló tudná, hogy melyik pillanatban
támadják meg, ügyességgel elkészülhetne reá, de épen az ural­
kodó bizonytalanság és az egyenes irányban történő előnyomulás
szükségessége rendszerint azt eredményezik, hogy a csatát
kedvezőtlen körülmények között kell megvívnia.
Ha vannak kedvező pillanatok, amidőn a védő támadó-
csatára szánhatja magát, úgy ezek legelőször is ilyetén körül­
mények között mutatkoznak s hisszük, hogy legtöbb esetben
az ily csata a védőnek sikert ígér, mert az, hogy ő a vidéket
tetszés szerint választhatja, mozdulatait szabadon rendezheti,
neki a támadó fölött nagy hadászati előnyt biztosít.
Nézetünk szerint tehát a jól megválasztott oldalállásban
levő védő hadsereg nyugodtan várhatja be a támadónak el­
vonulását, mert ha ez utóbbi őt fel nem keresné és ha az ellen­
séges összekötő vonalakra gyakorlandó hatás nem volna cél­
irányos, az oldaltámadás a döntés előidézésére még mindig
kitűnő eszköz.
Hogy a történelem ily eseteket nem mutat fel, részint
abban rejlik, hogy a védőknek nem volt bátorságuk egy állás­
ban kitartani és megoszlottan vagy pedig gyors haránt és
rézsútos menetekkel indultak az ellenség elé ; részint pedig
abban gyökeredzik, hogy a támadók ily körülmények közötí
nem mervén a védő mellett elhaladni, hadműveletüket ebben
az irányban beszüntették.
A védő a mondott esetben kényszerülve van támadólag
föllépni és a bevárás, az erős állás és az elsáncolás előnyeiről
lemondani. A helyzet, melyben a támadásra induló védő ellen­
ségét találja, ezeket az előnyöket csak részben pótolhatja, mert
hiszen a támadó épen a jelzett előnyök semlegesítése végett
öntudatosan ment némileg hátrányos helyzetébe.
452

Ezt azért hangsúlyozzuk, hogy szemére ne vessék elméle­

tünknek azt, hogy a pro et contra egymást felemésztik, mint
történni szokott a bíráló történetírók betétként alkalmazott
töredékes elméleteinél.
Ne higyje senki, hogy logikai szőrszálhasogatással éltünk,
ellenkezőleg, tárgyunk a gyakorlati élet megvilágításában az
egész védőügyet felkarolja és szabályozza.
A védő csak akkor képes a védelemhez közel fekvő két
orvényt (az oszlott felállítást és az elhirtelenkedett útelállást)
kikerülni, ha el van tökélve arra, hogy a mellette elhaladt
ellenséget teljes erővel megtámadja.
Mert akár az oszlott felállításhoz folyamodjék a védő,
akár pedig állja el nagy hirtelen az ellenség útját, mindkét
esetben a támadó szabta törvény következtében a legnagyobb
szükség s a legveszedelmesebb sietség parancsolta rendszabá­
lyokkal fog élni s kétségtelen, hogy az elhatározott s dön­
tésre áhítozó ellenség megtöri a gyönge alapokon nyugvó
védelmet. De ha a védő helyes ponton egyesíti összes erejét
és ha el van tökélve arra, hogy a legrosszabb esetben összes
erejével oldalról támadja meg az ellenséget, neki lesz igaza és a
gondos előkészület, higgadtság, biztosság, egységesség és egyszerű­
ség fogja jellemezni cselekvését.
Nem tagadhatjuk meg magunktól, hogy meg ne emlékez­
zünk egy a kifejtett fogalmakat közelről érintő nagy történeti
eseményről.
A poroszok 1806-ban legelőször a türingi erdőn át Frankba
akartak betömi ; később erről lemondva, az a bizonytalanság,
hogy Napóleon vagy Erfurton át, vagy pedig Hofon keresz­
tül jöhet Lipcse-Berlinbe, arra késztette őket, hogy a mon­
dott két út között álljanak fel, hogy azután a viszonyokhoz
képest cselekedjenek, esetleg gyorsan Napóleon elébe vágjanak.
Ha az ellenség Erfurton át jött volna, az utóbbit meg is
teszik, mert az útviszonyok kedvezők voltak ; de a Hofi útat
elállni, részint a 2—3 menetet kitevő távolság miatt, részint
azért nem lehetett, mert a Saale mély bevágása közbeesett.
A braunschweigi herceg nem is akart erre vállalkozni, bár
Hohenlohe, illetőleg Massenbach ezredes ezt az eszmét erőnek
erejével kívánta reá tukmálni.
Még kevésbé gondolhattak arra, hogy a Saale bal partján
vett felállításból Napóleon ellen támadólag léphessenek fel, ille­
tőleg ellene az általunk leírt oldaltámadást alkalmazzák ; mert
ha a Saale a hofi út elállására nézve is akadályszámba ment,
még nagyobb akadály lett volna olyan pillanatban, midőn már
az ellenségnek legalább részben a túlsó partra kellett jutnia.
Tényleg a herceg elhatározta, — ha ugyan a sokfejű főhadi­
szállásban hangoztatott, de nagyon is tétovázó nézetek ered­
ményét egyéni elhatározásnak lehet nevezni — hogy a továbbit
a Saale mögött várja be.
Bármi volt is a bevárás célzata, annyi áll, hogy a poro­
szok állásukból :
 453

1. az ellenséget megtámadhatták akkor, amidőn az a

poroszok hadseregét fölkeresendő a Saalen átkel ;
2. az ellenség összekötő vonala ellen működhettek, ha
Napóleon mellettük elhalad ;
3. egy gyors oldalmenettel Lipcsét elérhették, hogy ott
Napóleonnak útját állják.
Az első esetben a hatalmas Saale-völgy nagy hadászati és
harcászati túlsúlyt adott volna nekik ; a második esetben tisz­
tán hadászati előnnyel dicsekedhettek volna, amennyiben az
ellenségnek, a poroszok és a semleges Csehország között beékelve
csak keskeny alapja v o lt; a harmadik esetben pedig hely­
zetük — bár nem fényes, de a Saale által fedve — hátrányos
nem lett volna. Ezek az esetek a főhadiszálláson tényleg szóld
kerültek.
Az első két esetre nézve ellenérvül azt hozták fel, hogy
az állás »oldalállás«, amihez tulajdonságánál fogva valóban közel
járt. Oldalállásban pedig a poroszok nem igen jól érezhették
magukat és nem is tagadható, hogy a határozatlan és önbizalom
nélküli hadsereg részéről egy fölényben lévő ellenséggel, egy
Napóleonnal szemben elfoglalandó oldalállás nagyon merész
rendszabály lett volna.
A herceg sok tétovázás után végre október 13-ikán a 3.
eszközhöz folyamodott. De már ekkor késő volt, mert Napóleon
már félig átkelt a Saalen. A jénai és auerstádti csatákat, mivel
Napóleon átkelőben volt a Saalen, már nem lehetett kikerülni.
A herceg határozatlansága következtében két szék közé tele­
pedett ; arra, hogy az utat elállja,későn, arra, hogy célszerű csatát
vívjon, korán hagyta el helyét. Mindazonáltal ez állás erős ter­
mészete mégis kitűnt, mert a braunschweigi herceg az ellenséges
jobb szárnyat Auerstádtnél tönkretette és Hohenlohe herceg
is képes volt — bár áldozatok árán — a hurokból kibonta­
kozni ; de Auerstádtnél a csalhatatlanul bekövetkező győzelemben
nem bíztak, ellenben Jenánál a lehetetlen küzdelemben remény­
kedtek.
Napóleon helyes tapintattal átlátván az állás hadászati
fontosságát, nem mert mellette elhaladni, hanem inkább az
ellenség szemeláttára kelt át a Saalen.
Az idáig elmondottakkal elegendőképen kimutattuk a véde­
lem viszonyait a támadáshoz abban az esetben, ha döntő cse­
lekvésről van szó.—Egyszersmind rámutattunk azokra a szálakra
is, amelyekre a védő tervezetek tárgyai helyzetük és össze­
függésük szerint fűzhetők. — Nem lehet feladatunk, hogy az
egyes rendszabályokat még tüzetesebben körülírjuk, mert ez
az egyéni esetek ki nem meríthető forrásaihoz vezetne. — A had­
vezér, akinek határozott iránypont ja van, a földrajzi, statisz­
tikai, politikai körülmények, a maga serege és az ellenséges
hadsereg anyagi és személyes viszonyainak tekintetbevételével
könnyen fogja eljárási módját megállapítani.
Egész általánosságban azonban a különféle védő módok
alkalmazásainak főfeltételeit ide iktatjuk.
454r

1. Támadó csatára szánhatjuk magunkat:

a) abban a biztos tudatban, hogy az ellenség oszlott erővel
nyomul elő és nekünk, ha még nagyon gyöngék volnánk is, a
győzelemre kilátás kínálkozik, — Megjegyezzük azonban : hogy
a támadó ily föllépésének kevés valószínűsége van, s az emlí­
tett terv csak akkor lesz helyén, ha az ellenség oszlott állapota
felől kétségtelen tudomásunk van ; mert rendesen csalódunk és
hátrányos helyzetbe jutunk, hacsak a puszta feltevés alapján
indulunk ily csatába ; a várt körülmények elmaradnak, a támadó
esatatervét fel kell adnunk — s mert védő csatára nem vagyunk
elkészülve, önkéntelen visszavonulásra kell szánni magunkat,
a sorsra bízva a továbbit. — Körülbelül így volt ez az 1759.
hadjáratban is, amikor Dobna ment az oroszok ellen s Wedel
a szerencsétlen cüllichi ütközetben megveretett.
Nagyon gyakran fordul elő, hogy a tervcsinálók anélkül
hogy biztos alapjuk lenne, ezzel a tervvel állanak elő, csak azért,
mert leghamarabb vezet a döntéshez.
h) Ha általában elég erősek vagyunk.
c) Ha gyámoltalan, tétovázó ellenséggel akad dolgunk. Ez
esetben a váratlannak hatása az erős állásnál többet fog érni. —
A jó hadviselés legsajátosabb lényegéhez tartozik, hogy az
erkölcsi erőket alkalomadtán fölléptesse ; csakhogy az elmélet
nemi hangoztathat ja eléggé, hogy tárgyilagos, egyéni okok nélkül,
meglepetésről, a rendkívüli támadás fölényéről beszélni s a
terveket, szemléleteket, bírálatokat ezekre építeni meg nem
engedhető, alapot nélkülöző eljárás.
d) Ha hadseregünk minősége főleg a támadásnak kedvez.
Semmiesetre sem volt üres képzelődés Nagy Frigyes részéről
azt hinni, hogy mozgékony, bátor, bizalomteljes, engedelmes,
a ferde (rézsútos) támadó eljárásban kitünően begyakorolt
hadserege ügyes kezében oly eszköz, mely a támadásra kiválóan
alkalmas. — Ellenségei ezeknek a tulajdonságoknak híján lévén,
a támadással a legtöbb esetben többet ért el, mint ért volna
el terepakadályok s sáncok igénybevételével. Csakhogy ritka
dolog az ilyen fölény ! Egy jól begyakorolt és mozgékony had­
sereg csak részben adja meg a túlsúlyt, és ha Nagy Frigyes állí­
tását, hogy a porosz csapatok a támadásra kiválóan alkalmasak,
minduntalan ismétlik is, sokat arra nem adhatunk. — A leg­
több esetben bármily nemzetiségű csapat a támadásnál bátrabb­
nak érzi magát, mint a védelem körül s ezért könnyelműség
lenne, ha a fölény látszatában bíznánk és emiatt az igazi előnyt
feladnánk. — Természetes és fontos indító ok volna a táma­
dásra az, ha hadseregünk összetételében sok lovasság, de kevés
löveg lenne.
e) Ha jó védőállást általában nem találhatunk.
f) Ha a döntéssel sietnünk kell.
g) Végre ha az elősorolt okok vagy az. okok többsége ezt
kívánja.
2. Az ellenségnek bevárása oly vidéken (Mindennél 1759-ben),
ahol támadásunk indokolt lesz :
 455

a) ha gyengeségünk nem oly nagy, hogy egy erős és meg­

erősített állásba kellene húzódnunk.
b) Ha a vidék erre kiválóan alkalmas. — E vidék tulaj­
donságait a harcászat tárgyalja és itt csak azt jegyezzük meg,
hogy e vidéknek egyrészt a védő előnyomulását kell megenged­
nie, másrészt az ellenség elé mindennemű akadályt kell gör­
dítenie.
3. Oly állást, ahol az ellenség támadását bevárjuk, akkor
foglalunk el :
a) ha gyöngeségünk megkívánja, hogy terepakadályok és
sáncok mögött keressünk oltalmat.
b) Ha a vidéken ilynemű állás található.
A 2. és 3. alatt megnevezett védő módok főleg akkor
jönnek tekintetbe, ha a döntést nem keressük, nemleges ered­
ménnyel megelégszünk s nagyon valószínű, hogy az ellenség
tétovázó s terve keresztülvitelét végre is abbahagyja.
4. Az elsáncolt s megtámadhatatlan tábor rendeltetésének csak
akkor fog megfelelni:
a) ha kiválóan fontos hadászati ponton fekszik, és körül-
zárolni, kiéheztetni nem lehet.
b) ha kívülről érkező segélyre számíthatunk. — A szász
hadsereg a pimai állásban hasonló helyzetben volt. — És bár­
mit mondtak is ennek a rendszabálynak káros eredménye felől,
annyi áll, hogy 17.000 szász másként sohasem lett volna képes
40.000 poroszt semlegesíteni. Ha a Losowitznál álló osztrák
hadsereg az ily módon nyert fölényt nem tudta kihasználni,
azt bizonyítja, hogy hadviselet ük rossz volt ; mert kétség­
telen, hogy Nagy Frigyes abban az esetben, ha a szászok a
pimai tábort nem szállják meg, hanem Csehországba húzódnak
vissza, e hadjáratban egész Prágán túl kergeti a szövetséges
osztrák-szász hadsereget s magát Prágát is elfoglalja. — Azt,
aki ezt az előnyt nem tekinti előnynek s csak az egész hadsereg
elfoglalására gondol, az a viszonyokkal nem tud számolni ; —
számítás nélkül pedig eredményt nem érhetünk el. — De mert
az aj és b) alatt felsorolt esetek nagyon ritkák, az elsáncolt
tábor megszállása nagyon is meggondolandó rendszabály.
Az a remény, hogy ezzel az ellenségnek imponálunk és tevé­
kenységét megbénítjuk, azzal a nagy veszéllyel jár, hogy
visszavonulás nélkül kell megverekednünk. — Hogy Nagy
Frigyes a buncelwitzi állással elérte célját, csak azt bizonyítja,
hogy jól ítélte meg ellenfelét.
5. A határ közelében levő vár vagy várak mögött (és nem
előtte) akkor keresendő döntés:
a) ha az ellenséges hadsereg túlsúlya bennünket arra kény­
szerít, hogy erejét megtörjük, mielőtt ellene még küzdöttünk
volna.
b) Ha a várak a határhoz közel fekszenek és mi az
országra a legszükségesebbnél nagyobb áldozatot róni nem
akarunk.
c) Ha a várak védőképesek.
456

A várak főrendeltetésének föltétlenül annak kell vagy kel­

lene lennie, hogy az ellenséges hadsereg előnyomulását meg­
akasszák és azt az ellenséges haderőt, mellyel a döntésért küz­
deni akarunk, lényegesen gyöngítsék ; az, hogy a várak ennek a
rendeltetésüknek nagy ritkán felelnek meg, csak azt bizonyítja,
hogy a gyors döntést a hadfelek vajmi ritkán keresik. Mi azon­
ban itten a döntés keresésének esetét tartjuk szem előtt. Ebben
az esetben nézetünk szerint a döntés a védő részéről okvet­
lenül a vár vagy várak mögött hajtandó végre ; mert itten egy
negyeddel vagy harmaddal gyöngített, sőt ha több várról van
szó, a felére leapadt ellenséggel lesz dolgunk, holott a vár vagy
várak előtt keresett döntésnél az ellenség teljes erővel léphet fel.
Igaz, hogy a várak mögött vívott vesztett csata után
messzebb kell visszavonulnunk, mint a várak előtt vívott vesz­
tett csata esetén, bár nézetünk szerint a különbséget^ nem
annyira az anyagi ok, mint a képzelődés idézi elő. Éppen
így kétségtelen, hogy vannak esetek, amidőn a várak előtt egy
jól választott állásban vívhatjuk a csatát, holott a vár és a
várak mögött támadólag kényszerülnénk fellépni, ha az ellenség
a várat körülzárolja s nagy a veszély, hogy azt el is foglalja.
De mily csekély indító okok ezek ahhoz képest, amit már
felemlítettünk, hogy t. i. a várak mögött egy lényegesen gjtön-
gült ellenséggel ütközünk meg.
Mi tehát azt hisszük, hogy elkerülhetetlen döntés alkalmából
(keresse azt akár a támadó, akár a védő) abban az esetben, ha a
védő győzelmét az ellenség fölött majdnem biztosra veszi, vagy
pedig ha a vidék előnyei sürgősen nem követelik, hogy a csatát a
várak előtt vívjuk, a keresett és adott döntés a vár mögött van
helyén. És ha ilyenkor a várhoz oly közel állunk fel, hogy ezt
a támadó sem ostromolni, sem körülzárolni nem képes, akkor
még ahhoz az előnyhöz is jutunk, hogy az ellenség bennünket
fölkeresni kényszerül. Nekünk úgy tetszik, hogy veszélyes hely­
zetekben egy rendszabály sem oly célszerű és egyszerű, mint
a jelentékeny vár mögött való felállítás. Igaz, hogy másként
áll a dolog, ha a vár nem a határ közelében, de az ország belsejé­
ben fekszik, mert ebben az esetben a hadszínhely nagy része az
ellenség kezébe kerül, ami oly áldozat, mellyel csak sürgős körül­
mények között hozhatunk s az előbbi rendszabály az ország
belsejébe történő visszavonulás eszközéhez közelednék. Egy
másik föltétel: a vár ellentálló képessége. Tudvalevőleg vannak
erődített helyek és ezek közül a nagyok azok, melyeket az
ellenséggel való érintkezésnek nem szabad kitennünk, mivel a
nagy csapatokkal megindított erőszakos támadást nem bírják
ki. Ez esetben állásunknak a várhoz oly közel kellene lenni,
hogy a várőrségnek segélyére siethessünk.
6. Végre az ország belsejébe irányuló visszavonulás termé­
szetes rendszabály lesz:
a) ha a fizikai és erkölcsi viszonyunk az ellenséghez nem
nyújt reményt, hogy a határon vagy annak közelében szeren­
csés ellenállást fejtsünk ki.
 457

b) ha fődolog az időnyerés.
c) ha az ország viszonyai, amiként ezt a huszonötödik
fejezetben kifejtettük, erre egyenesen fölhívnak bennünket.
Ezzel bezárjuk értekezésünket a hadszínhely védelméről
abban az esetben,amidőn az egyik vagy másik fél a döntést keresi,
vagyis amidőn a döntés elkerülhetetlen. Csakhogy megjegyez­
zük, hogy a háborúban az esetek oly tisztán, amint festettük,
ritkán fordulnak elő, miért is szükséges, hogy a harmincadik
fejezetben kifejtetteket is szem előtt tartsuk, ha az itt kifejtett
gondolatokat a valódi háborúra akarjuk alkalmazni.
Megjegyezzük még azt is, hogy a hadvezér a legtöbb eset­
ben a döntést kereső és a döntést kerülő irány között olyként
mozog, hogy hol az egyikhez, hol a másikhoz van közelebb.

HUSZONKILENCEDIK FEJEZET.

Folytatás. Fokozatos ellentállás.

E könyv tizenkettedik és tizenharmadik fejezetében ki­
mutattuk, hogy a fokozatos ellentállás a hadászatban semmi­
képen sem folyik a dolog természetéből és hogy az összes erők
egyidejűleg alkalmazandók.
E tétel a mozgó haderőre nézve nem igényel közelebbi
meghatározást ; de annál inkább a hadterületre nézve, mely
váraival, terepszakaszaival, sőt puszta felületével is mozdulatlan
haderőt képvisel s csak egymásután használható fel, kivévén
azt az esetet, amidőn már eleint én annyira hátrálunk, hogy azok a
tárgyak, melyektől bizonyos hatást várunk, előttünk fekszenek.
Ebben az esetben az ellenség gyöng tését célzó tárgyak rögtönösen
hatnak, mert hiszen kell, hogy a támadó a védő várait legalább
is körülzárolja, az ország területét őrsökkel vagy helyőrségekkel
biztosítsa ; hosszú meneteket tegyen, nagy távolságokról szál­
lítsa szükségleteit stb.
E rögtönös hatás minden körülmények között meglesz és
ezt a támadónak a döntés előtt történt, illetőleg a döntés után
folytatott előnyomulása csak annyiban érinti, hogy a döntés
előtt gyöngébben, a döntés után erősebben nyilvánul. Ebből
következik, hogy a védőnek, aki döntést a hadszínhely belsejébe
teszi át, eszköze van ahhoz, hogy a mozdulatlan haderőt egy­
szerre hozza működésbe.
Más oldalról azonban az is világos, hogy a térben hátrább
keresett döntés a támadó győzelmének hatáskörére befolyást
nem gyakorol. E győzelem hatáskörét a támadás megbeszélé­
sével közelebbről fogjuk megvizsgálni és most csak azt jegyez­
zük meg, hogy a győzelem hatásköre addig a pontig terjed,
ahol a győző fölénye (t. i. az erkölcsi és fizikai viszonyok ered­
ménye) megszűnik.
Hogy e fölény elvégre megszűnik, előttünk kétségtelen,
mert a támadó haderő a hadszínhely megtartásával járó fára­
458

dalmak következtében elhasználódik s az ütközetekben sok

veszteség éri.
E tekintetben egyre megy, vájjon az ütközetek a háború
kezdetén vagy végén, a hadszínhely elején vagy hátsó részén
vívatnak-e.
Mi azt hisszük, hogy például Napóleonnak az oroszok fölött
1812-ben Wilnánál kivívandott győzelme oly messzire juttatta
volna őt, mint a borodinói csata — föltéve, hogy ott oly erős
lett volna, mint itten — s hogy egy Moszkvánál ldvívott győ­
zelem sem vitte volna már többé előre. Moszkva mindenesetre
győző körének szélső határa volt.
A döntésnek a védő részéről való elodázását tehát ez a
szempont nem kívánja.
Az ellentálló módokat tárgyaló fejezetünkben a döntés el­
odázását mint végső eszközt az ország belsejébe történő vissza­
vonulás elnevezés alatt oly sajátos ellentálló módnak ismertük
meg, melynek az a célja, hogy az ellenség nem annyira a fegy­
ver, mint a fáradalmak következtében menjen tönkre.
Az ország belsejébe történő visszavonulás azonban csakis
akkor tekintendő sajátos ellentálló módnak, ha a visszavonu­
lás az imént említett célzatnak folyománya, mert máskülön­
ben világos, hogy e hátrálás a védelem minden egyéb esz­
közeivel összekapcsolható.
Mi tehát a hadszínhelynek erősebb-gyengébb közreműkö­
dését a védelemben nem tekintjük az ellentállás önálló mód­
jának, hanem csak erősítő eszköznek és hogy ezt az eszközt
milyen mértékben vegyük igénybe, azt a körülmények és a
viszonyok határozzák meg.
Ha a védő azt hiszi, hogy a mozdulatlan harceszközökre
nincsen szüksége, vagy ha az igénybevételükkel összekötött
áldozatokat nagynak találja, akkor ezek a mozdulatlan harc­
eszközök úgyszólván tartalékban egymás mögött fekvő erősítő
eszközöket képviselnek, melyekkel talán a csapatok térben és
időben egymásután következő több döntő csapást tudnak majd
mérni az ellenségre.
A határon csatavesztett védő, ha épen teljesen le nem
veretett, a legközelebbi vár mögött még mindig képes lehet
egy második csatát elfogadni; sőt az is képzelhető, hogy egy
tekintélyes terepakadály mögött való állásfoglalása is meg­
állítja ellenfelét.
A hadászatban tehát a hadszínhelyet és egyebeket illetőleg
is lehet — miként más téren — az erőkkel gazdálkodni. Minél
kevesebb erőre van szükségünk, annál jobb. De viszont a meg­
levő erőkkel be kell érnünk, amivel természetesen nem azt
mondjuk, hogy zsugoriskodjunk, úgy, mint a kereskedőknél
szokás.
Esetleges félreértések kikerülése okából kijelentjük, hogy
mi ez alkalommal nem a vesztett csata után kifejtendő ellen­
állás mérvéről beszélünk, de arról, hogy a második ellenállás­
nál mily eredményre számíthatunk.
 459

E tekintetben a védőnek majdnem csak egy pontra kell

figyelmét kiterjesztenie, jelesen arra : hogy jellem és viszonyok
tekintetében mily ellenséggel van dolga. A gyönge jellemű ellen­
fél, akinek sem biztos fellépése, sem pedig nagyszerű dics-
vágya nincsen, vagy kötött viszonyok között van, szerencsés
bevezetés esetén mérsékelt előnnyel elégszik meg s a védő
által felajánlott újabb döntés előtt habozva áll meg. Ily eset­
ben a védő mindig számíthat arra, hogy hadszínhelyének ellent -
álló eszközeit egymásután érvényesítheti újabb és újabb, bár
gyönge döntésekre és meg lehet az a reménye, hogy a végdöntés
az ő előnyére üt ki.
De ki nem érzi közülünk, hogy ebben az esetben a döntést
kerülő hadjáratok közelébe, vagyis az erő egymásután való
felhasználásának tulajdonképeni mezejére jutottunk.

HARMINCADIK FEJEZET.

Folytatás. A hadszínhely védelme abban az esetben,

ha döntést nem keresünk.
Azokkal a háborúkkal, amelyekben egyik fél sem támad,
tehát tevőlegest egyik fél sem akar, utolsó könyvünkben fogunk
behatóbban foglalkozni. Ehelyütt nincsen szükségünk arra,
hogy ezt a háború lényegének ellentmondó dolgot hosszasan
magyarázzuk, elég ha tudjuk, hogy a hadfeleknek az egyes had­
színhelyeken működő részeit az a viszony, melyben a maguk
főerejéhez állanak, kölcsönös védelemre sokszor utalhatja.
De nemcsak egyes hadjáratok zajlottak le a döntés gyú-
pontja nélkül, hanem a történelemben akárhányat látunk olyat,
amelyben a támadó vagyis a tevőleges akarat oly gyönge volt,
hogy nem törekedett minden áron a cél után s nem erőszakolta
Id a szükséges döntést, de megelégedett oly előnyökkel, melyeket
a körülmények úgyszólván ölébe dobtak ; és látunk a történe­
lemben oly háborút is, amelyben a támadónak egyáltalán nem
volt határozott célja és annak kitűzését a viszonyoktól tette
függővé, megelégedvén egyelőre azzal, hogy fölszedje azt a
gyümölcsöt, melyet az idő hullatott szerteszét.
Bár az oly támadás, mely a célhoz vezető előnyomulás
szigorúan logikai szükségességétől eltekint és oly semmittevő
módjára kószál a hadjáraton végig, aki csak a balról-jobbról
hulló olcsó gyümölcshöz nyúl, igen keveset különbözik a véde­
lemtől, mely szintén megengedi, hogy az ágrólszakadt gyümöl­
csöket fölszedhessünk, mégsem merülünk most az ily had­
viselés bölcsészeti vizsgálatába, hanem csak ahhoz a követ­
keztetéshez tartjuk magunkat, hogy amennyiben az efajta
háborúban sem a támadó, sem a védő nem keresi a döntést,
ez utóbbi nem is záróköve annak a boltozatnak, amely felé
hadászati vonalak hajlani szoktak.
46 0

Az efféle háborúk nemcsak viszonylagos, de abszolút érte­

lemben is oly sokszor fordultak elő, hogy mellettük a többiek
csak kivételek.
És ha ezentúl az arányszám változnék is, annyi bizonyos,
hogy a jövőben még számos ily hadjárat lesz, amiért is csak
indokoltnak látszik, hogy erről a hadszínhely védelméről szóló
tanban megemlékezzünk s sajátlagosságait bemutassuk.
A valódi háború, legtöbbnyire a két irány (a döntést kereső
és a döntést kerülő irány) között fog lefolyni, úgy hogy majd
az egyikhez, majd a másikhoz közeledik s mi ezeknek a saját-
lagosságoknak gyakorlati hatását nem láthatjuk másban, mint
abban a módosításban, melyet ellenhatásukkal a háború
abszolút formájában előidéznek.
Már e könyv harmadik fejezetében említettük, hogy a
védelemnek legnagyobb előnye a támadás fölött a »bevárásbam
rejlik és most hozzátesszük, hogy ez az előny annál is inkább
nagy, mert társadalmi téren ritkán, a háborúban pedig még
ritkábban történik minden úgy, amiként a cselekvő azt a körül­
mények tekintetbevételével kiszámítja.
Az emberi körültekintés gyarlósága, a véletlen stb. okozza,
hogy a körülményekparancsolta cselekmények közül igen sok
a társas életben nem jut végrehajtáshoz. Hát még a háború­
ban, ahol a tudomány tökéletlensége a katasztrófa veszélye,
a véletlenségek tömege óriási, mennyivel nagyobb a mulasz­
tások száma !
Ez (a mulasztás) az a gazdag mező, ahol a védelem
más vetette terményeket arat. És ha ehhez a terület birtokának
önálló jelentőségét kapcsoljuk, akkor a háborúban is érvényesül
a békében közmondásossá vált kijelentés : beati sunt possiden-
tes. A terület birtoka és a bevárás foglalja itten el azt a helyet,
amelyet a kölcsönös legyűrést célzó háborúkban a cselekvés súly­
pontja : a döntés elfoglal.
A bevárás és birtokbantartás elve végtelenül termékeny,
nem ugyan a cselekvést illetőleg, de ellenkezőleg oly motívu­
mokban, melyek a tétlenség mellett, illetőleg a tétlenség érde­
kében kifejtendő tevékenység mellett szólanak.
Ahol a döntést nem keressük, de nem is várjuk, ott nin­
csen okunk valamit föladni, mert az átengedésnek csak akkor
lenne értelme, ha ezen az áron a döntés alkalmával fontosabbat
nyerünk.
Ebből következik, hogy ily viszonyok mellett a védő min­
dent vagy legalább lehető sokat megtartani (biztosítani, fedezni)
akar, holott a támadó annyit, amennyit döntés nélkül lehet,
elfoglalni igyekszik.
Mi e fejezetben csak az elsővel foglalkozunk.
Mivel a támadó ott, ahol a védő nincsen jelen, kiterjesz-
kedhetik, birtokba léphet s ekként a »bevárás« előnyéhez ju t­
hat, a védőnek az országot mindenütt közvetlenül kell fedeznie
és kitenni magát annak, hogy az ellenség fedező csapatait
megtámadja.
 461

Mielőtt a védelem sajátlagosságait közelebbről érintjük, a

támadásról szóló könyvünkről előlegként kölcsönözzük azokat
a célokat, melyeket a támadó a döntést kerülő hadjáratban
szem előtt tart. Ezek :
1. Valamely jelentékeny nagyságú területnek birtokba
vétele, amennyiben ez döntő ütközet nélkül megtörténhetik.
2. Valamely jelentékeny telep, raktár elfoglalása hasonló
föltétel alatt.
3. Valamely védtelen vár elfoglalása.
Bár a várostrom oly kisebb-nagyobb fegyvertény, mely
sokszor nagy fáradtságba kerül, mégsem jár veszéllyel, mert
nem katasztrofális természetű. Legrosszabb esetben a vár
ostromával felhagyunk s minden nagyobb pozitív veszteség
nélkül elvonulunk.
4. Végre egy némileg jelentős, de nem nagy nyeremény­
nyel járó szerencsés ütközet. Mivel ez az ütközet önmagáért,
a diadal jelekért, a fegyverbecsületért vívatott, világos, hogy
abba mindenáron nem bocsátkozunk, hanem vele addig
várunk, míg vagy a véletlen vagy ügyességünk meghozza az
alkalmat.
A támadásnak e négy tárgya a védőnél azt az igyekvést
hozza létre, hogy :
1. a várakat egy elől foglalt állásban fedezze ;
2. szélességben kiterjeszkedve az országot fedezze ;
3. ott, ahol ki nem terjeszkedhetik, gyors oldalmenettel
állja el az utat ;
4. hátrányos ütközeteket kerüljön.
Az első három törekvés abban a szándékban gyökeredzik,
hogy a kezdeményezést az ellenségnek engedjük át és a »be-
várásból« a lehető legnagyobb hasznot húzzuk. Ez a szándék
mélyen a dolog természetében gyökeredzik s nem volna helyén azt
már előre is rosszaim. Szükségképen és annál jobban kell mel­
lette maradnunk, minél biztosabbak vagyunk afelől, hogy az
ellenség a döntést kerüli. A kezdeményezés átengedése és a
bevárás azonban nem zárja ld azt, hogy a cselekmény felszínén
a kisebb és súlytalan jelenetekben élénk tevékenységet ne
fejtsünk ki.
Hannibál épúgy, mint Eabius, Nagy Frigyes épúgy,
mint Daun ennek az elvnek hódoltak, amidőn nem keresték
és nem várták a döntést.
A negyedik törekvés a három elsőnek korrektívuma s azokra
nézve conditio sine qua non.
Vizsgáljuk meg ezeket közelebbről.
Az első pillanatra képtelenségnek, a pleonazmus egy nemé­
nek tetszik, hogy valamely hadsereg egy várat fedezendő, előtte
álljon fel. Hiszen a várakat azért építették, hogy ellenséges
támadásnak ellentállhassanak ! Miért látjuk tehát ezt a rend­
szabályt ezer meg ezerszer alkalmazni ?
E kérdés csak azt mutatja, hogy a hadviselésben a leg­
közönségesebb dolgok a legérthetetlenebbeknek látszanak. Esők-
462

szór ismétlődő rendszabály nem hiba ; egy mélyen fekvő indok:

a támadó erkölcsi lustasága, tétlensége kívánja azt.
A támadó az ellenséges várat a vár előtt felállott védő
legyőzése nélkül nem foglalhatja el. De a csata döntést jelent ;
az ellenség pedig ezt nem keresvén, nem is fog megverekedni
és a védő kardcsapás nélkül a vár birtokában marad. A védő
tehát abban az esetben, ha az ellenségről feltételezi, hogy a
döntéstől visszariad, ezzel az eszközzel annál is inkább élhet,
mert elszámítás esetén még mindig elég ideje marad, hogy a
vár mögé visszahúzódhassák. A legtöbb esetben a vár előtti
fölállítás veszélytelen és azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a
status quo-t áldozat nélkül lehet fönntartani.
De ha a védő a vár mögött áll fel, a támadónak céljait
elősegíti, helyzetét megerősíti. Mert a támadó, ha ugyan a vár
nem nagyon jelentékeny és ő maga nem teljesen készületlen, az
ostromlást meg fogja kezdeni; hogy ez ne végződjék a vár
bevételével, a védő kénytelen a vár felmentésére elősietni.
A pozitív cselekvés, a kezdeményezés ekként a védőre száll,
a célja felé előrehaladt ostromló támadó pedig birtokban levő
lesz.
A tapasztalat szerint mindig ily fordulatot vesz a dolog ;
és ez nem is lehet másként ; még a vállalkozó szellem és erély
hiján levő hadvezér is, aki nyilt csatára sohasem szánta volna
el magát, a veszélytelen ostromlástól annál kevésbé fog vissza­
rettenni, mivel legrosszabb esetben minden pozitív veszteség
nélkül visszahúzódhatik, holott kedvező esetben rohammal,
vagy egyéb szabálytalan módon könnyen juthat a vár birtokába .
De eltekintve ezektől, nem rejlik-e a dolog természeté­
ben, hogy a védő fogadja el a kedvező körülmények között
vívandó ütközetet, mintsem kerülve a csatát, hátrányok érjék ?
Nagy Frigyes nagyon sokszor élt az ilyen eljárással, többek
között Glogaunál az oroszokkal, Schweidnitznál, Neissenél és
Drezdánál pedig az osztrákokkal szemben. A beverni herceg
azonban e rendszabállyal Boroszló előtt rosszul járt ; holott
Boroszló mögött Nagy Frigyes megérkeztéig elkerülhette volna
a csatát, mert az osztrákok számbeli túlsúlya Frigyes közeled­
tével azonnal elenyészett volna.
Hisszük, hogy a herceg tényleg Boroszló mögött áll fel,
ha tudja, hogy ez a nagy készleteket tartalmazó fontos hely
a bombázásnak nem lesz kitéve, amit az ily esetekben épen
nem méltányosan ítélő király nagyon rossz néven vett volna.
Azt, hogy a herceg Boroszlót védelmezendő, előtte sáncolta el
magát, elvégre hibának nem mondhatjuk ; mert hiszen lehet­
séges volt, hogy lóthringiai Károly Schweidnitz bevételével meg­
elégedve és a király közeledése által fenyegetve, a további elő­
nyomulást beszünteti. A legjobb az lett volna, ha a herceg
csatára nem juttatja a dolgot, hanem Boroszlón át elvonul abban
a pillanatban, amidőn az osztrákok támadásra indultak ; ily
módon a herceg lett volna az, aki minden nagyobb veszély
nélkül élvezi a »bevárás« előnyeit.
 46&

Míg idáig arra nézve, hogy a védő a vár előtt álljon fel,
magasabb és intenzív okokat hoztunk fel, most oly alárendelt
okról is meg kell emlékeznünk, mely egymagában, bár igen
közelfekvő, azért nem állhat meg, mert nem eléggé nyomós.
Szokásos ugyanis, hogy készlettárul a hadsereghez legköze­
lebb fekvő várat rendezik be ; ez a rendszabály oly kényel­
mes és előnyös, hogy alig akad tábornok, aki szükség­
leteit valamely messzebb fekvő várban vagy nyilt helyen hal­
mozná fel. Ha pedig a vár a hadsereg készlettára, misem
természetesebb mint az, hogy a hadsereg a vár előtt áll fel.
Ámde könnyen belátható, hogy ez a közelfekvő ok, melyet
a mélyebben rejlő okok után nem kutató rövidlátók sokszor
túlbecsülnek, nem eléggé nyomós arra, hogy egy nagy hord­
erejű ténykedés fölött döntsön.
Egy vagy több várnak elfoglalása a nagy döntést kerüld
támadások természetes célja lévén, kell hogy a védelem ennek
meggátlását tűzze ki magának feladatul. Ezért a sok várral
borított hadszínhelyen azt látjuk, hogy a támadó leleményes
mozdulatokkal iparkodik a várakat hatalmába keríteni, a védő
pedig azon igyekszik, hogy jól átgondolt menetekkel a támadó­
nak útját állja. A németalföldi hadjáratok fő jellemvonása is
ilyen volt.
Ennyit a várak biztosításáról.
Kiterjedt állást foglalt csapatok az országot csak akkor
fedezhetik, ha jelentékeny terepakadályok játszanak közbe,
mert a nagy és kis örsök csakis erős, elsáncolt állásokban
képesek ellenállást kifejteni. Az egyes pontokon gyakorolt
ellenállás viszonylagos lévén, tévesztett dolog lenne az egyes
örsök ellenállóképességében keresni üdvünket s célul a győ­
zelmet, nem pedig a viszonylagos értelemben sokáig tartó
védelmet tűzni ki. Ez utóbbi célnak azonban az egyes örsök
teljesen megfelelnek, mert a nagy döntést kerülő hadjáratok­
ban, ahol az egész hadsereg legyőzését célzó pihenésnélküli elő­
nyomulástól mit sem kell tartanunk, az Örsütközetek, még ha
az örsök leveretésével végződnének is, veszélytelenek szok­
tak lenni, amennyiben a támadó győzelme az Örs és néhány
diadaljelvény elvesztésén kívül mást nem eredményez és oly
alapépítményt nem zúz össze, amely után sok törmelék szokott
hullani. Legrosszabb esetben, vagyis ha az egyes örsök meg-
veretése folytán az egész védőrendszer megbénulna, még min­
dig elegendő időnk marad seregtestünket egyesíteni s ekként
a döntést fölajánlani, amit föltevésünk szerint a támadó koránt­
sem keres. Rendesen úgy is szokott történni, hogy a védősereg­
test egyesítése után a támadó, aki idáig egy csekély ország­
részt foglalt el, néhány embert ejtett foglyul és 1—2 ágyút
vett el, működését beszünteti.
A védő szerencsétlenség esetén bekövetkezendő ekkora
csekély veszélynek mindenkor kiteheti magát, ha más oldalról
a valószínűség amellett szól, hogy a támadó az örsök előtt
habozva vagy óvatosan megáll s a küzdelmet nem veszi fel.
m
Tényleg itt oly támadóról beszélünk, aki nagyot nem
merészel, aki, ha biztosan tudja is, hogy legyőzné az egyes
Örst, előlegesen azt kérdi magától, hogy a győzelemért mit fizet,
vájjon az ár nem nagy-e s mi hasznot hoz a győzelem neki !
Az efféle ellenség előnyomulását a mérsékelten erős vagy
teljesen erős Örs a legnagyobb valószínűséggel megállítja.
Világos tehát, hogy a kiterjedt védővonalon egymás mel­
lett levő sok Örsnek viszonylagosan erős ellenállása az ilyen
hadjáratban elegendő eredményt nyújthat. Hogy a hadtörté­
nelemben példa után néző olvasó tekintetét a helyes pontra
irányítsuk, mindjárt megjegyezzük, hogy a védő kiterjedt
állásokat a hadjárat második felében szokott elfoglalni, mert
akkor már teljesen ismeri a támadót és viszonyait és tudja róla,
hogy az a kevés vállalkozó szellem is, amit magával hozott,
immár elenyészett.
Az országot, készleteket és várakat kiterjedt állásvétellel
fedező védelemnél a terep nagy akadályai : a folyamok, folyók,
hegyek, erdők, mocsarak nagy és fontos szerepet játszanak.
Felhasználásuk tekintetében utalunk a korábban mondottakra
s e tekintetben itt csak a következőket jegyezzük meg.
A topográfiai elemnek kiváló fontossága a vezérkarnak
legsajátosabb tudományát és tevékenységét veszi igénybe. És
mert a vezérkar az, mely a legtöbbet ír s nyomtat, a hadjáratok­
nak ezek a részei történetileg jobban rögzíttetnek mint mások. Ez
annyiban baj, hogy könnyen akadnak emberek, akik egy eset
történeti megoldásából a következő összes esetek megoldására
rendszert faragnak.
Hiábavaló, hamis törekvés ez, mert ennél az inkább szenve­
dőleges s a helyhez kötött hadviselésnél is minden egyes eset
különbözik egymástól s más-más elbánást igényel. Még a leg­
jobban okoskodó efféle iratok sem fogadhatók el szabályzat
gyanánt, hanem csak arra valók, hogy a tárggyal bennünket
közelebbről megismertessenek.
Bármily szükséges és tiszteletreméltó a vezérkarnak az a
tevékenysége, melyet mi az általános hiedelem után, az ő leg-
sajátlagosabb tevékenységének mondottunk, mégis óva intünk
a bitorlástól, mely nem ritkán az összesség hátrányát idézi elő.
A hadi szolgálatnak ebben a fontos ágában legjobban kiképzett
kar fejei ugyanis legtöbbször általános uralmat gyakorolnak aszel-
lemek és legelső sorban a hadvezérek fölött s velük az egyoldalú
gondolkodást úgyannyira megszoktatják, hogy ezek utoljára
hegyeknél és szorosoknál nem látnak egyebet s a körülmények
szerint szabadon választandó rendszabályok helyett maniatikus
eszközökkel élnek.
így 1793 és 1794-ben Gravert ezredes a porosz hadsereg
vezérkarának lelke, aki tudvalevőleg a hegyek s szorosok
embere volt, a braunschweigi herceget és Möllendorf tábor­
nokot, ezt a két egymástól homlokegyenest ellentétes jellemű
hadvezért, a hadviselés ugyanazon medrébe vezette. E kitérés
után visszatérünk tárgyunkhoz.
 465

Kétségtelen, hogy az erős terepszakasz hosszában képe­

zett védővonal a kordonháborúhoz vezethet és legtöbbször
szükségképen oda is vezetne, ha az egész országot ily módon
akamók közvetlenül védelmezni. Ámde ez nem szükséges
(és sok államban az ország nagy kiterjedése miatt nem is
lehetséges), amennyiben a támadó részint a körülmények
részint berendezése következtében a bizonyos irányban vezető
utakhoz kötve lévén, útirányáról még a legtétlenebb ellenséggel
szemben sem térhet nagyon le, hacsak nagy kényelmetlenség­
nek, sőt hátránynak nem akarja magát kitenni.
Ezt szem előtt tartva a védőnek nem kell egyebet tennie,
minthogy az ellenség által követett főiránytól jobb-balra néhány
menetnyire állítsa fel csapatait . A részletfelállítás hasonlóképen
úgy történik, hogy a fővonalakat és bejárókat védőörsökkel
szálljuk meg, holott a közbeeső vidéket figyelő őrsökre bízzuk.
Igaz, hogy az ily felállítás mellett a támadó egyik-másik osz­
lopával az örsök között bejuthat és a kiszemelt örsöt több oldal­
ról megtámadhatja ; csakhogy a védő erre számítva óvrend-
szabályokkal é l; az örsök oldalait akadályokra vagy erősítő
eszközökre támasztja ; hátsó tartalékokat állít fel, amelyek az
őrsökkel összeköttetésben vannak és a szomszédos örsök feles­
leges csapatainak kötelességévé teszi, hogy a veszélyeztetett
őrsöket segélyezzék stb. stb.
Elég az hozzá, hogy a mondott védelemmel élő hadsereg
közönségesen 4—5 Örsre oszlik fel.
A nagyon is félreeső, de mégis veszélyeztetett főközleke­
dési vonalak számára bizonyos csoportok jelöltetnek ki, melyek
önállóan működnek. — Az osztrákok a hétéves háborúban 4—5
Örsre osztott főseregükkel védték az alsósziléziai hegységet,
holott Felső-Szilézia oltalmára csak egy kis hadtestet rendel­
tek ki, mely a fősereg módjára részekre szakadtán felelt meg
feladatának.
Minél inkább távozik az ily védőrendszer a közvetlen
fedezéstől, annál jobban fogja a mozgást (az aktív védelmet),
sőt a támadó eszközt is igénybe venni. Bizonyos hadtesteket
tartalék gyanánt különít ki és elrendeli, hogy egyik-másik szom­
szédos Örs felesleges csapatai a megtámadott segélyére siessenek.
A segély vagy olyképen történik, hogy a hátulsók a veszélyez­
tetett pontra sietnek és részt vesznek a szenvedőleges ellen­
állásban, vagy pedig olykép, hogy az ellenséget oldalról támad­
ják meg, esetleg pedig visszavonuló vonalát fenyegetik. — Ha
az ellenség az Örs oldalát nem támadná meg, de az örsöt vala­
mely állásból a visszavonuló vonalra kifejtett hatással veszé­
lyezteti, akkor meg kell támadnunk ezt az előretolt ellenséges
hadtestet, vagy pedig megtorlással élve, hasonló eljáráshoz
folyamodunk s ugyancsak az ő összekötő vonalai ellen kell
működnünk.
Ebből látható, hogy a védelemnek, bár alapja szenvedő­
leges természetű, mégis sok tevőleges eszközzel kell dolgoznia,
hogy az összetett viszonyoknak megfelelhessen.
466

Rendesen azt szokták mondani, hogy az aktív vagy a

támadó eszközökkel élő védelem a szenvedőlegesnél jobb. Ez
azonban a vidék természetétől, a hadvezér jellemétől, tehet­
ségétől s a hadsereg összetételétől, minőségétől függ. Mi részünk­
ről azt tartjuk, hogy a mozgást, a támadó eszközöket époly
kevéssé szabad túlbecsülni, mint az erős terepakadály csal-
hatatlanságában bizakodni.
Ezzel a kiterjedt védővonal fejtegetését befejezzük és a
harmadik eszköz : a gyors oldalmozdulattal megkísértendő
útelállás tárgyalására térünk át.
Ez az eszköz nyilvánvalóan a szóban forgó országvédelem
legfontosabb szereihez tartozik. A védő, aki a legkiterjedtebb
állásvétel mellett sem képes mindenkor az összes fenyegetett
pontokat megszállani, aki sokszor kényszerülve van erejét
egyesíteni avégből, hogy az ellenség által összpontosított erő­
vel megtámadt Örs felmentésére siessen s végre az a védő, aki
jelleménél fogva a kiterjedt állás vétel eszközét nem szereti,
célját: az ország fedezését csak gyors, jól átgondolt és helyesen
végrehajtott mozdulatokkal érheti el. Minél nagyobb terüle­
teket hagy szabadon, annál gyorsabban kell mozognia tudni,
mert csak így állhatja el az ellenség útját.
Ennek a törekvésnek az a természetes következménye, hogy
a védő már előre keres ki szükség esetén megszállandó oly
állásokat, amelyek erős voltuknál fogva az ellenséget a támadás
gondolatától visszariasztják. Mivel pedig a művelet eredménye
csak azon fordul meg, hogy idejekorán érjünk az állásokba,
utóbbiak úgyszólván az egész hadsereg magánhangzói és tényleg
róluk nyerte az efajta hadviselés az wrsháborún elnevezését.
Valamint a kiterjedt felállítás és a viszonylagos védelem
a nagy döntést kerülő háborúban nem jár nagy veszéllyel, azon-
képen az oldalmenet segélyével történő útelállás sem oly veszé­
lyes ebben, mint volna máskülönben a döntést kereső háborúban.
Elszánt, nagy dolgot művelni akaró és tudó ellenségnek,
aki jelentékenyebb erőfeszítésektől nem riad vissza az utolsó
pillanatban sietősen útját elállani, annyi volna, mintha a leg­
teljesebb leveretés eszközét mi magunk nyújtanánk át az ellen­
ségnek, mert a nagy erővel végrehajtott kíméletlen lökést az
állásba botorkálás nem bírja ki. De oly ellenséggel szemben,
aki nem erős marokkal, de ujjheggyel nyúl a munkához, aki
a nagy eredményhez vezető utat nem ismeri s a nagy ered­
ményt nem is tudja értékesíteni, aki olcsóárú, mérsékelt előny­
nyel elégszik meg, ily ellenséggel szemben az ellent állás e nemét
bátran alkalmazhatjuk.
Valamint a kiterjedt állásfoglalást, hasonlóképen és hasonló
okokból a most fejtegetett eszközt is főleg a hadjárat második
felében veszik igénybe. És valamint a terjedelmes felállítások­
nál, azonképen e téren is alkalma nyílik a vezérkarnak topo­
gráfiai ismeretét érvényesíteni és az állások választására, elő­
készítésére, az odavezető utak kijelölésére vonatkozólag össze­
függő rendszert felállítani.
 467

Ehelyütt megjegyezzük, hogy az örsháborúban a mozdula­

tokat sokkal nagyobb elővigyázattal és szabatossággal kell
végrehajtani, mint egyébként, ami nagyon természetes is ott,
ahol minden igyekezet sokszor az ellenség szemeláttára oda
irányul, hogy az egyik fél bizonyos pontot elérjen, a másik
pedig ezt meghiúsítja. Régentén, amikor még a fősereg hadosz­
tályokra nem tagozódott és a menetek közben is oszthatatlan
egésznek tekintetett, a szükséges elővigyázat és pontosság nagyon
körülményes volt és nagy harcászati ügyességet kívánt. Igaz,
hogy ily alkalmakkor gyakran az első harc vonalnak dandárait
is előre kellett küldeni, hogy bizonyos pontok a fősereg meg­
érkeztéig biztosíttassanak, csakhogy az ily esetek anomáliákéol-
tak és a menetrenddel általában azt akarták elérni, hogy a had­
sereg meg nem zavart rendben és kivételek elkerülésével vezet-
tessék a menetcélhoz. Mai időben azonban, amidőn a hadsereg
oly önálló tagokra oszlik fel, melyek egyenként még az ellen­
séges fősereggel is fölvehetik a harcot, ha többiek elég közel
vannak, hogy azt folytathassák és bevégezhessék, mai időben,
mondjuk, az ellenség szemeláttára végrehajtandó oldalmenet
nem lesz már annyira nehéz. Amit azelőtt a menetrend tulaj-
donképeni művezetésével (mechanizmusával) értek el, azt ma az
egyes hadosztályok korábbi útbaindít ásával, a többiek gyorsí­
tott menetével és az egész hadsereg nagyobb működési szabad­
ságával érjük el.
Az idáig vizsgált védőeszközök célja az volt, hogy a
támadó valamely várat, jelentékenyebb országrészt vagy rak­
tárt ne foglalhasson el.
A támadó szándékát akként hiúsítjuk meg, hogy minde­
n ü tt oly ütközeteket ajánlunk fel neki, melyeket azért nem
fogad el, mert az eredmény valószínűsége felől nem biztos,
balsiker esetén a visszhatás nagy veszélyét látja, vagy pedig
a csata, az ő viszonyai és céljaihoz képest nagy erőkifejtést
igényelne.
Ha a védő művészetének, rendszabályainak diadala, vagyis
bölcs intézkedései következtében a támadó — bárhová is for­
dítsa tekintetét — kizártnak látja, hogy a legszerényebb óhajai
is teljesedésbe menjenek, sokszor utolsó kibúvó gyanánt á
fegyverbecsület kielégítését tűzi ki célul, mert valamely
jelentékenyebb ütközet megnyerése, — a túlsúly látszatát
nyújtva, — a hadvezér az udvar, a hadsereg s a nép hiú­
ságát s bizonyos mértékben a támadásba helyezett várakozást
is kielégíti.
A csak egy kicsit jelentőségteljes előnyös ütközet pusztán
a győzelem kedvéért tekinthető tehát a támadó utolsó remény­
sugarának.
Ne higyjék az urak, hogy most ellentmondásba bonyoló­
dunk, mert korábban azzal a föltevéssel éltünk, hogy a védő­
nek jó rendszabályai a támadó minden kilátását elveszi attól,
hogy valamely szerencsés ütközettel az említett tárgyak egyikót
megszerezze ! . ?
468

Hogy a támadó vágyai teljesülésbe menjenek, nemcsak

egy szerencsés ütközet, de az is szükséges, hogy a szerencsés ütkö­
zet eredménye a jelzett tárgyak egyikéhez vezessen.
Az első az utóbbi nélkül jól elképzelhető s ezért a védő
egyes hadtestei és Örsei sokkal többször lesznek a hátrányos
ütközetbe való besodorásnak kitéve akkor, ha a támadó csak a
fegyverbecsület kielégítését tűzi ki célul, mint abban az esetben,
ha az ütközettel egyéb előnyt is akar kivívni.
Ha Daun helyzetébe és gondolkodási módjába képzeljük bele
magunkat, rögtön megértjük, hogy bátran merészelhette a hoch-
ídrchi rajtaütést anélkül, hogy önmagából kivetkeződött volna
akkor, amidőn csak diadaljelek szerzéséről, nyeréséről volt szó,
de már egy következményterhes csatába, mely Frigyest arra
kényszerítette volna, hogy Drezdát és Neisset sorsukra bízza,
semmiesetre sem bocsátkozhatott.
Ne gondoljuk, hogy ezek kicsinyes vagy pedig hiábavaló
megkülönböztetések ; sőt inkább e megkülönböztetéseket nagyon
mélyenfekvő okok eredményezik.
Az ütközet jelentősége a hadászat lelke s mi nem ismétel­
hetjük eléggé, hogy amiként a gondolatrendszerek zárópontjai­
ból kerülnek ki a fődolgok, úgy a felek utolsó szándékai szok­
tak mértékadók lenni a hadászati főeredmények mikénti ala­
kulására. És ezért csata és csata között hadászatilag oly óriási
különbség van, hogy gyakran egy és ugyanazon eszköznek
nem is tekinthető.
Visszatérve a támadó részéről a fegyverbecsületért vívandó
ütközetre, világos, hogy a védő — még ha az ütközetnek
nincs is következménye — a győzelmet annál kevésbé fogja
szívesen átengedni, mivel sohasem lehet tudni, hogy a győ­
zelemhez esetleg mi fűzhető. Ezért fontos dolog, hogj^ a védő
jelentékenyebb hadtesteire és Örseire nagy figyelmet for­
dítson. Kétségtelen, hogy első sorban a hadtest (Örs) parancs­
nokának kell helyes rendszabályokkal élni, de azért megtör­
ténhetik, hogy valamely Örs mindamellett , hogy a hadtest-
parancsnok jó rendszabályokkal él, csupán a fővezérletnek cél­
szerűtlen intézkedései következtében a katasztrófát ki nem
kerüli*
Ily módon jutott a Fouqué-féle hadtest Landshutnál, a
Fink-féle hadtest Maxennél rossz viszonyok közzé. Nagy Frigyes
mindkét esetben túlbecsülte az ósdi eszmék hatását . A király
nem hihette és nem is hitte, hogy a landshuti állásban lévő
10.000 ember 30.000 emberrel szemben szerencsésen meg fog
verekedni, valamint nem hihette azt sem, hogy Fink a minden
oldalról előresiető túlerőnek ellentállhat, de ehelyett abban a
meggyőződésben élt, hogy a landshuti erős állást valamely
jó váltónak tekintik és Daunt az oldaltüntetés arra fogja rá ­
bírni, hogy szászországi kényelmetlen állását egy csehországi
kényelmesebbel felcserélje. A király itten Daunt, amott Laudont
hamisan ítélvén meg, rossz rendszabályokkal élt.
De eltekintve e tévedésektől, melyek még oly hadvezérek­
 469

nél is előfordulnak, akik nem oly büszkék, túlmerészek és ön­

fejűek, mint volt egyes esetekben Nagy Frigyes, tárgyunkat
illetőleg még egy nagy nehézség abban is áll, hogy viszont a
hadvezér nem mindenkor bízhatik a hadtestparancsnokok be­
látásában, jóakaratában, bátorságában és erős jellemében. A had­
vezér épen emiatt a cselekvés teljes szabadságát nem enged­
heti át az alparancsnokoknak, ami megint sokszor bajt okoz,
mert az alparancsnokok kötve érezvén magukat, előre nem
látott viszonyok között tétováznak, vagy a célnak meg nem
felelő módon cselekesznek. Ez azonban elkerülhetetlen baj. Oly
parancsoló akarat nélkül, mely az utolsó tagig nem érezteti
befolyását, jó hadvezérlet nem képzelhető s az, ki elvileg mindig
a legjobbat reméli alárendeltjeitől, jó hadvezér sohasem lesz.
Ezért nagyon is szükséges, hogy az egyes hadtestek és őrsök
viszonyai mindig szemünk előtt lebegjenek, nehogy ezek várat­
lanul örvénybe sodortassanak.
Mindezek a törekvések a status quo-nak fenntartását céloz­
zák. Minél szerencsésebbek és sikeresebbek ezek az irányzatok ,
annál tovább húzódik egy és ugyanazon ponton a háború. De
minél tovább tart valamely ponton a háború, annál nagyobb is
lesz az élelmezés, ellátás gondja.
Az élelmezésnek a környékből való harácsolása, bevásár-
lása vagy szállítása helyébe nemsokára a raktárélelmezés lép
és egy állandóan alakított nagy vonatra lesz szükség. Bár e
dolgok is bizonyos befolyást gyakorolnak a korlátolt térre szorí­
tott hadviselésre, mindazonáltal főképen az összekötő vona­
lakra irányuló kölcsönös hatás fogja két okból a hadviselés
jellegét megállapítani. Először is azért, mert az efféle hadjára­
tokban nagy és mélyreható eszközök hiányozván, a hadvezér
törekvése szükségkép gyöngébb célra irányul. Másodszor azért,
mert itten elég idő van arra, hogy ennek az eszköznek hatását
bevárjuk. Az összekötő vonal biztosítását tehát a védő annál
is inkább fontosnak fogja tartani, mert ha a megszakítás nem
is lehet az ellenség főcélja, mégis azt eredményezheti, hogy
vissza kell vonulnunk s esetleg bizonyos tárgyakat át kell
engednünk, illetőleg fel kell adnunk.
A hadszínhely területét védő rendszabályok természeté­
nek olyannak kell tehát lennie, hogy azok egyúttal az összekötő
vonalat is fedezzék. Az összekötő vonalakat eszerint már az
általános rendszabályok fogják biztosítani és e tekintetben csak
azt kell megjegyeznünk, hogy a biztosított összekötő vonal a
választandó felállításnak főkelléke.
A biztosítás különös eszközeként még az egyes szállítmá­
nyokat kísérő kisebb-nagyobb csapatokat említjük fel. Mert
sokszor még a legkiterjedtebb állások sem elegendők az össze­
kötő vonalak biztosítására, sokszor pedig a szállítmánykíséret
kirendelése azért válik szükségessé, mert a hadvezér a kiter­
jedt felállítást kerülni óhajtja. Tempelhofnak a hétéves háborút
tárgyaló történetében végtelen sok példával találkozunk, ame­
lyek szerint Nagy Frigyes a kenyér- és lisztszállító kocsikat
470

egyes gyalog vagy lovas ezredekkel, sőt némelykor dandárerejű

csapatokkal kísértette. Az osztrákokról ily esetet nem látunk
följegyezve, aminek oka részint abban rejlik, hogy nekik a
háborút körülményesen tárgyaló írójuk nem volt, részint pedig
épen abban, hogy e hadfél mindenkor nagy*területen állott fel.
A döntést kerülő háborúban végrehajtandó védőrendszabá­
lyoknak azt a négy törekvését letárgyalván, melyek a fődolog
tekintetében támadó segédeszközökkel nem élnek, most még
csak néhány, a védelem részéről igénybe vehető támadó elemek-
ről kell említést tennünk. — Ezek :
1. az ellenséges összekötő vonal (és a raktárhelyek) ellen
kifejtendő vállalatok ;
2. az ellenséges területre indított diverziók és portyázások;
3. ellenséges hadtestek és örsök, sőt kedvező körülmények
között a fősereg ellen intézett valódi támadások vagy veszélyez­
tetések.
Ezeknek az eszközöknek elseje a szóban forgó háborúban (bár
úgyszólván csendben és jelenség nélkül) mindig fog hatást nyil­
vánítani. Hiszen a védőnek minden helyesen megválasztott
állása a támadót összekötő vonalai tekintetében gonddal tölti
el s mert az ily háborúkban az élelmezés gondjai nagy szerepet
játszanak, a támadó, az ellenséges állásból kiindulható válla­
latok tekintetbevételével fogja hadászati tervének nagyrészét
megállapítani, amiként ezt a támadás fejezetében közelebbről
látni fogjuk.
De az ily védelem nemcsak az állás választásával, mely
— miként a mechanikában a nyomás — láthatatlanul hat,
gyakorol befolyást a dolgok menetére, de azáltal is, hogy az
erők egy részét az ellenséges összekötő vonalak ellen előnnyel
alkalmazhatjuk abban az esetben, ha az összekötő vonalak hely­
zete, a vidék természete, vagy a csapatok sajátlagosságai erre egye­
nesen fölhívnak bennünket.
Az ellenséges területre azzal a céllal megindított portyá­
zások, hogy megtorlás fejében vagy puszta nyereség végett
sarcoljuk a népet, pusztítsuk a készleteket, tulajdonképen nem
védő, hanem valódi támadó eszközök és rendesen csak az ellen­
séges hatalom gyöngítését célzó, tehát valódi védőszerként al­
kalmazott diverziónál élünk ezekkel az eszközökkel.
Itten csak azért említjük fel, hogy a hadszínhely védőjének
rendelkezésére álló kisebb támadó fegyverek sorozatát teljesen
bemutassuk és egyszersmind alkalmunk legyen megjegyezni,
hogy a portyázás terjedelem és fontosság tekintetében olyan
mértékűvé nőhet, mely a háborúnak az igazi háború látszatát
kölcsönözheti és ezzel együtt a védőt az offenzíva tisztességé­
ben részesítheti. Ilyenek voltak Nagy Frigyesnek az 1759. had­
járat megkezdése előtt Lengyelországba, Csehországba, Francia-
országba indított vállalatai. Hadjárata nyilvánvalóan védő jel­
legű volt, de portyázásai az ellenséges területen támadó szine-
zetet adtak annak, aminek erkölcsi súlyánál fogva különös
értéke lehetett.
 471

Ellenséges hadtestekre vagy az ellenséges főerőre irányí­

tott támadás akkor tekintendő a védelem szükséges kiegészíté­
sének, ha a támadó nagyon is könnyen veszi dolgát s bizonyos
pontokat fedezetlenül hagy. E hallgatag föltétel alatt folyó
cselekvésnél a védő épúgy, mint az ellenséges összekötő vona­
lakra kifejtett működésnél a támadótéren még egy lépéssel
tovább mehet és (valamint ellensége, azonképen ő is) lesheti az
alkalmat, hogy előnyös csapást mérhessen. Ha ezen a téren némi
sikert akarunk elérni, szükséges, hogy vagy erősebbek legyünk az
ellenfélnél — ami ugyan a védelem természete ellen van, de
mégis előfordulhat — vagy pedig csapatainkat jobban együtt
tartsuk, mint az ellenség, továbbá, hogy cselekvéssel és moz­
gással pótoljuk azt, amit az erők együtttartása folytán más
oldalról fel kell adnunk.
A hétéves háborúban az első eset tekintetében Daun, a
második esetre nézve Nagy Frigyes szolgáltat példát. Daun
mindig akkor támad, ha Nagy Frigyes túlzott merészsége és
kicsinylése erre egyenesen felhívja (Hochkirch, Maxen, Lands-
hut). Ellenben Nagy Frigyes folytonosan mozog és Daunnak
egyik-másik hadtestét támadja meg főseregével. Bár a király­
nak vállalatai ritkán sikerülnek, vagy legalább is az eredmények
sohasem fényesek, mert Daun amellett, hogy számra nézve
túlerőben volt, ritka óvatosságot és elővigyázatot tanúsított,
mégsem szabad azt hinni, hogy a király törekvése hatálytalan
maradt.
Épen ellenkezőleg ! Mert e támadásokkal arra késztetvén
ellenfelét, hogy igyekezete a hátrányos csapások kikerülésére
irányuljon, semlegesítette azt az ellenséges erőt, mely más­
különben támadásra fordíttatott volna.
Csak emlékünkbe kell idéznünk az 1760-iki sziléziai had­
járatot, amelyben Daun és az oroszok abbeli félelmükben,
hogy a király őket majd itt, majd ott támadja és veri meg,
egy lépést sem tudtak előretenni.
Ezzel befejeztük mindazoknak a számottévő törekvéseknek
és eszméknek tárgyalását, melyek a döntést kerülő háborúban,
alapjai a hadszíntér védelmének. Az eszméket és törekvéseket
egymás mellé állítottuk, hogy a hadászati cselekvés összefüg­
géséről képet nyerjünk. Ezen irányzatok egyes rendszabályait:
az állásokat, meneteket már korábban beszéltük meg.
Amidőn az egészet még egyszer áttekintjük, önkénytelenül
arra kell gondolnunk, hogy ott, ahol a támadás gyönge elve­
ken nyugszik, ahol mindkét oldalon oly kevéssé kívánják
a döntést, ahol a pozitív ösztönzés hiányzik s ahol feltartóz­
ta tó és visszatartó súlyok működnek, ott — mondjuk — a
támadás és védelem közti különbségeknek mindjobban meg kell
szűnniök. Igaz, hogy a hadjárat megkezdésével az egyik a
másik hadszínhelyére benyomul és ezzel úgyszólván a támadó
szerepét átveszi. De hiszen megtörténik, és már sokszor elő­
fordult!, hogy a benyomulónak az ellenséges területen kell saját
országát megvédenie !
472

Ily esetben mindkét fél tulajdonképen farkasszemet néz

egymással, mindkét fél azon igyekszik, hogy semmit se veszít­
sen el, vagy pedig mindkét fél talán hasonló mértékben azon
van, hogy pozitív nyereséget szerezzen magának. Sőt megtör­
ténhetik, amint Nagy Frigyesnél, hogy az utolsó dologban
a védő felülmúlja a támadót.
Minél inkább távozik a támadó az előnyomuló szerepétől,
minél kevésbé veszélyezteti a védőt s minél kevésbé kell ennek
következtében a védőnek a puszta biztosításra, a puszta véde­
lemre szorítkoznia, annál egyenlőbbek lesznek a viszonyok.
Egyenlő viszonyok mellett aztán a szemközt állók tevékeny­
sége kizárólagosan arra irányul, hogy az ellenségtől valamit
nyerjenek, magukat pedig hátrányoknak ki ne tegyék. Szóval
az ily hadjáratok többé-kevésbé a hadászati manőverezés jel­
legét öltik magukra. A hadászati manővereknek (a hadászati
húzások és ellenhúzásoknak) a következő könyvben egy önálló
fejezetet szentelünk ugyan, de már itten — a védelemnél is —
arra érezzük magunkat indíttatva, hogy megemlékezünk róluk,
mert az elmélet az erők egyensúlyozó játékának főleg a
védelemnél hamis fontosságot tulajdonított.
Ezeket a hadászati manővereket az erők ellensúlyozó játéká­
nak azért nevezzük, mert aholaz egész mozgásban nincsen, egyen­
súly van ; ahol nagy cél nem ösztönöz, az egész nem mozog
és ennek következtében mindkét fél — bármily egyenlőtlen
viszonyok között legyenek is — egyensúlyban levőnek tekin­
tendő. Az egésznek, az összességnek egyensúlyából keletkeznek
a kisebbszerű cselekmények és célok motívumai; keletkezhet­
nek pedig azért, mert az egész nem áll a nagyszerű döntés és a
nagy veszély nyomása alatt. Mindazt tehát, ami általában
nyerhető, vagy veszíthető, úgyszólván játékpénzzel fizetik,
vagyis kisebbszerű vállalatokkal érik el. E kisebbszerű és olcsó
vállalatok tervezése és végrehajtása körül az ügyeskedés
küzdelme indul tehát meg a két hadvezér között; de minthogy
a háborúban az esély, következésképen a szerencse is, mindig
közreműködik, ez a körülmény nem is lesz soha egyéb, mint
játék.
E kijelentésnél önként két kérdés merül fel, jelesen :
Hol játszik kisebb szerepet az esély s nagyobbat a gon­
dolkodó ész, az ilyen manővereknél avagy az egyetlen egy, de
nagy döntés körül ?
Minél több tagra oszlik az egész, minél inkább kell az
időt mozzanatok szerint, a tért pontok szerint számba venni,
annál tágabb mezőt nyer a számítás, vagyis annál jobban ter­
jeszkedik a gondolkodó ész uralma. Amit azonban a gondolkodó
ész hatalmába kerít, azt csak részben és nem egészben vonja el
az esély befolyása alól. Midőn tehát ebből az alapeszméből
kifolyólag, azt állíthatjuk, hogy a nagy döntés körül az ész
az esélynél nagyobb szerepet játszik, a manőverezésre vonat­
koztatva ezt még a következő okból sem mondhatjuk.
Ugyanis a hadvezér értelmi (intellektuell) ereje nemcsak a
 473

gondolkodó észből áll; bátorság, erő, határozottság, higgadtság

stb. oly tulajdonságok, melyek a nagy döntésnél jobban, a
manőverezésnél kevésbé érvényesülvén, a nagy döntés körül
visszaragadják az esélytől azt, amit számító észnek fel kellett
adnia, holott a manőverezéseknél csak keveset használnak.
Mivel tehát a nagy háború terén több belső erő összetűzésével
van dolgunk, nem igen lehet állítani, hogy a nagy döntés meze­
jén az esélynek, a véletlennek tágabb tere nyílik, mint az erők
egyensúlyozó játékának összeredményénél.
Ez az eszmemenet szükséges volt először azért, hogy
megmagyarázzuk, hogy amidőn mi az erők e játékát a kölcsö­
nös ügyesség küzdelmének nevezzük, ezt az eszélyes számításra,
nem pedig az összes hadi tényezők helyes felhasználásának
virtuozitására vonatkoztattuk, másodszor azért, hogy kimutas­
suk, hogy a hadászati manőverek értéke túlbecsültetek.
A hamis tan terjesztői a hadvezér ügyességét összes intellek­
tuális tulajdonságaival cserélték fe l; ez pedig nagy hiba, mert
hiszen bebizonyítottuk, hogy a nagy döntések pillanatában a
hadvezér egyéb erkölcsi tulajdonságai is képesek a körülmények
hatalma felett uralkodni. Es ha ezt az uralmat nem a hosszú
gondolatláncolat eredménye, de csak a nagy érzéseknek és az
öntudatlanul fakadó szellemi szikrának ösztönzése idézi is elő,
az mit sem tesz, mert egyrészt ez utóbbiak is a hadművé­
szetnek polgárjogot nyert erői, másrészt az értelemnek,
az észnek működése egymaga a hadművészet cselekvő erői
között nem foglalja el a legelső helyet. Ezenkívül pedig a
hamis tan terjesztői azt is hirdették, hogy a hadjárat eredmény­
telenséggel járó tevékenysége az egyik vagy talán mindkét
hadvezér ügyességének tudható be, holott indoka főképen a
háborút ily játékká minősítő általános körülményekben rejlett.
Mivel a művelt államok legtöbb háborúinak célja inkább
volt a kölcsönös megfigyelés, mintsem az ellenség megtörése,
természetesen a legtöbb hadjáratnak is a hadászati manőverezés
jellegét kellett fel öltenie. E hadjáratok közül azokat, amelyek­
ben híres hadvezérek nem szerepeltek, figyelmen kívül hagyták,
holott azokban, ahol egy vagy két oly hadvezér működött,
mint Turenne és Montecuculi, a hadvezér nagyszerű manőverező
művészetét látták kifejezve. A további következmény az lett,
hogy e játékot a művészet legmagasabb fokának, a mély ki-
képezés hatásának és oly forrásnak tekintették, amely a had­
művészet tanulmányozására nagyon alkalmas.
Ez a nézet a francia forradalomig az elmélet emberei között
majdnem általános volt. De mihelyt a francia forradalom után
a hadi jelenségek egy egészen más világa tárult fel, mely elein -
tén még nyersen és naturalisztikusan, későbben Napóleon alatt
egy nagyszerű rendszerbe öntve bámulatos eredményeket muta­
tott fel, eldobták a régi sémákat abban a meggyőződésben,hogy
immár a megváltozott társadalmi viszonyok, nagyszerű fel­
fedezések stb. folytán létrejött újabb hadviselés ezeket feles­
legessé teszi és reájuk többé nem lesz szükség.
 Amiként azonban az eszmék forradalmában történni szo­
kott, úgy e téren is találkoztak oly lovagok, akik a régi eszmék
mellett kardoskodtak, állítván, hogy az újabb jelenségek a
nyers erőszak tüneményei és a hadművészet hanyatlására vezet­
nek. Szerintük a hadművészet egyedül az ellensúlyozó, ered­
ménytelen had játék kultiválásával volt fenntartható.
E nézet oly silány és annyira nélkülözi a logikát és böl­
cs észetet, hogy nem nevezhető másnak,mint a fogalmak szomorú
összekuszálásának. De viszont ama másik nézet is, mely azt
tartja, hogy az egyensúlyozó háború többé nem fog előfordulni,
legalább is meggondolatlan. A hadművészet terén mutatkozó
újabb jelenségek közül a legkevesebbet lehet új találmányok­
nak és eszmeirányoknak tulajdonítani, mert alapjában a meg­
változott társadalmi állapotok és körülmények hozták azokat
létre. De mert nem forradalmi idők, hanem konszolidált viszo­
nyok eredményezte hadviselést kell szabályul tekintenünk,
kétségtelen, hogy a régi idők hadi viszonyainak nagy része
ismét felszínre fog bukkanni. Itt nincsen helyén e tárgyat
közelebbről elemezni ; elég, ha rámutatunk arra a viszonyra,
melyet az erőknek egyensúlyozó játéka a hadviselés terén el­
foglal ; elég, ha rámutatunk e játéknak a hadfelek korlátozott
viszonyaiból és a mérsékelt hadi elemből származó jelentőségére
s arra a belső összefüggésre, mely közte és a többi tárgy között
mutatkozik.
Az előfordulhat, hogy az ügyesebb hadvezér, ha körülbelül
hasonló ereje van, mint ellenfelének, előnyöket szerez magának,
kevesebb erő mellett pedig fenntartja az egyensúlyt; de mégis
a dolog természete ellen vét, aki ebben a hadvezér legna­
gyobb dicsőségét és nagyságát látja, mert az ilyen hadjárat
vagy arról tanúskodik, hogy a két hadvezér közül egyik sem
nagytehetségű, vagy pedig arról, hogy a tehetségesebb had­
vezér kezei a döntés tekintetében kötve vannak, ami aztán
minden körülmények között kizárja, hogy a legnagyobb hadi
dicsőség mezején mutassa be magát.
Ha idáig a hadászati manőverek általános jellegéről szólót-
tünk, most egy különlegességéről kell megemlékeznünk, mely
ubban áll, hogy a haderőt sokszor a főutakról és fővidékről
félreeső és jelentéktelen vidékre tereli le.
Hirtelen keletkező és újra eltűnő, csekély jelentőségű
érdekeknél az országnak nagy vonalai kevesebb befolyást gya­
korolnak a hadviselésre, mint máskülönben gyakorolnának.
Ezért látjuk, hogy a csapatok a döntést kerülő háborúkban
oly pontokon is mozognak, amelyekre — a háború egyszerű
szükségletei után ítélve—sohasem kellene menniök ; és ezért
tapasztaljuk azt is, hogy az ilyen háború sokkal változato­
sabb s eseménydúsabb, mint a nagy döntést kereső háború.
A hétéves háború öt utolsó hadjáratában, noha a viszo­
nyok nagyjában ugyanazok maradtak, mindegyik had­
járat más-másképen alakult, egyetlen rendszabály sem ismét­
lődött, pedig azokban a hadjáratokban a szövetségesek tá-
 475

madó elve sokkal nagyobb erővel nyilatkozott meg, mint az

előbbiekben.
Amidőn e fejezetben a hadszínhely védelmét, azt az esetet
föltételezve fejtegettük, hogy döntést kerülő háborúról van szó,
csak a cselekvés törekvéseiről, a törekvések összefüggéséről,
jellegéről és viszonyairól beszéltünk, míg a megvalósítandó
rendszabályokról már korábban értekeztünk. Most az a kérdés
merül fel, vájjon e különféle törekvések számára nem lehet-e
egy összefüggő szabályzatot, irányelvet, módszert megállapítani.
Erre azt feleljük, hogy a történelem nem mutatván fel mind­
untalan egyforma alakzatban nyilvánuló eseteket, a legválto­
zatosabb természetű háború részére általános érvényű sza­
bályzatot felállítani alig lehet, ellentétben a nagy döntést
kereső háborúval, ahol a cselekmények nemcsak egyszerűbbek,
de természetesebbek, belső ellentmondástól mentesebbek, tár-
gyilagosabbak s a belső szükségesség törvénye által kötött-
tebbek.
De még a nagy háborúra napjainkban alkotott elméletnek
két főelve, jelesen a Bülow-féle »széles hadászati alap« és a
Jomini-féle mllás a belső vonalon« sem mutat föl a gyakorlatban
hatást a hadszínhely védelme körül. Pedig mint puszta alak­
zatoknak, épen itt kellene érvényesülniük, mert az alakzatok
rendesen az összes tényezők között a legnagyobb súlyuk van
oly cselekménynél, mely nagy tért és hosszú időt ölel fel. Vilá­
gos, hogy az eszközök és viszonyok sajátlagosságának az álta­
lános elveket nagyon mélyen érintő, módosító, felforgató be­
folyása van. Amit Daunnak az óvatosan választott felállítás
és a terjedelmes állásfoglalás hozott, azt Frigyesnek a mindig
együtt tartott, az ellenséget nyomon követő extemporálására
bármikor kész hadsereg nyújtotta.
Nemcsak az ellenséges hadseregek különféle természete,
de azok különféle viszonyai is közbejátszanak az eszközök
különféleségének létrehozásánál. Hogy csak egyet említsünk fel:
Nem könnyebben extemporálhat-e a király, mint a felelős had­
vezér ? Ezért még egyszer és nyomatékosan kijelentjük, hogy
a bírálatnak nem szabad a keletkező különféle szokásokat és
módszereket a tökéletesség különböző fokozataként osztályozni ;
de egymás mellé kell állítania azokat, hogy belőlük az ítélet
a fennforgó eset szerint választhassa a megfelelőt.
Nem lehet szándékunk a hadsereg, az ország, a viszonyok
sajátlagosságaiból származható különféle módszereket felsorolni.
Az indító okok befolyását pedig már korábban tárgyaltuk.
Beismerjük tehát, hogy e fejezetben a háborút illetőleg
alapelveket, szabályokat, módszereket nem nyújthatunk ; nem
nyújthatunk azért, mert a hadtörténelem nemcsak hogy nem
szolgáltat olyanokat, hanem minden pillanatban oly sajátlagos-
ságokról emlékezik meg, melyek sokszor érthetetlenek, sokszor
pedig oly különösek, hogy ámulatba ejtik az embert. De azért
hiába való munkát nem végez az, aki a hadtörténelmet ebben
az irányban is tanulmányozza. Ha rendszer, módszer nem is,
476

de igazság lakozik benne, ezt pedig a gyakorlott ítélőképesség,

a hosszú tapasztalat tapintata felkutathatja.
A történelem tanulmányozása tehát nem kárbaveszett
dolog, mert élesíti az ítélőképességet, ami a keresett formulával
mindig felér.
Csak egy, az egészet felölelő alapelvet állítunk fel, vagyis
jobban mondva, azt a természetes föltevést, melyből az itt
elmondottak alkalmával kiindultunk, egy alapelv alakzatába
öntve megújítjuk, hogy annál élénkebben álljon szemünk
előtt.
A most letárgyalt eszközök viszonylagos értékűek ;
mindannyian a hadfelek bizonyos mérvű tehetetlenségének
bűvkörében feküsznek ; e régiók fölött egy magasabb tör­
vény uralkodik és itt a jelenségeknek egészen más világa van
Ezt a hadvezér sohase feledje el, sohase forgalódjék önhitt
biztonsággal a szűk körben, mint olyasvalamiben, ami abszolút,
sohase tartsa az itt alkalmazott eszközöket az egyedülieknek,
a szükségeseknek s ne akarja használni azokat még akkor is, ha
elégtelenségükről meggyőződött.
Az az álláspont, amelyre mi az eszközök tárgyalása során
helyezkedtünk, az imént jelzett tévedést az eszközökben majd­
nem lehetetlenné teszi. Csakhogy nem szabad elfelednünk, hogy
a valódi világban másképen állanak a dolgok.
Ugj^anis meg kell jegyeznünk, hogy mi a tiszta, világos, hatá­
rozott fogalmak kedvéért csak a legteljesebb ellentéteket, a
szélsőséget beszéltük meg, holott a háborúnak összevont esete
rendesen a középen fekszik és a szélsőségek csak oly mérték­
ben érintik, amilyenben az ehhez közeledik.
Ezért általában véve azon fordul meg a dolog, hogy a had­
vezér tisztában legyen azzal, vájjon az ellenségnek van-e haj­
landósága és elegendő ereje arra, hogy őt nagyobb és döntőbb
rendszabályokkal felülmúlja. Ha igen, akkor félre kell tennie
a kisebb hátrányok elkerülésére szolgáló kis rendszabályokat
és önkéntes áldozattal oly jobb helyzetet kell biztosítania
magának, mely lehetővé teszi, hogy a nagyobb döntésnél helyt
állhasson. Ezek más szavakkal azt jelentik : hogy a hadvezér
helyes ítélet alapján rendezze dolgait.
Hogy ennek az kijelentésünknek nagyobb határozottságot
adjunk, a valódi életből vett oly esetek sorozatát mutatjuk
be, ahol a hadvezérek, a mi véleményünk szerint, hamis mér­
tékkel éltek, vagyis ahol az egyik hadvezér rosszul ítélvén
meg ellenfelét, kelleténél súlytalanabb rendszabályokkal élt.
Az osztrákok részéről az 1757. hadjárat elején elfoglalt
állások azt bizonyítják, hogy Nagy Frigyesnek erős oífenzívá-
jára nem számítottak. Piccolomininek időzése a sziléziai hatá­
ron, mialatt lotharingiai Károly abban a veszélyben forog, hogy
hadseregével meg kell adnia magát, szintén a viszonyok félre­
értésén alapult.
A franciák, kiket 1758-ban a seeveni kolostorban kötött
egyezség hatása tekintetében félrevezették (ami ugyan nem
 477

tartozik ide), két hónappal később azt, hogy tévesen ítélték

meg az ellenség vállalkozó képességét, a Wesertől a Rajnáig
terjedő ország elvesztésével fizették meg.
Már említettük, hogy Nagy Frigyes 1759-ben Maxennél,
1760-ban Landshutnál kicsinyelte ellenségének vállalkozó képes­
ségét.
Oly teljes félreismerése a viszonyoknak, mint 1792-ben,
még aligha fordult elő. A szövetségesek azt hitték, hogy egy
mérsékelten erős segélyhaddal véget vetnek a polgárháború­
nak és ehelyett a politikai fanatizmus által sarkaiból kiemelt
francia nép óriási súlya őket zúzta szét.
E tévedést azért nevezzük nagynak, mert utólag ennek
derült ki, nem pedig azért, mert könnyen elkerülhető lett volna.
Ami pedig magát a forradalom elleni hadviselést illeti, két­
ségtelen, hogy a szerencsétlen hadjáratok sorozatának alap­
ját az 1794. hadjárat vetette meg. Nemcsak hogy e had­
járatban helytelenül ítélték meg a franciák támadásának erő­
teljes természetét akkor, amidőn ellenük a kiterjedt állásfog­
lalások és hadászati manőverek kicsinyes eszközével éltek, de
miként Ausztriának és Poroszországnak politikai egyenetlen­
sége, továbbá Belgiumnak és Német-Alföldnek feladása mutatja,
a kabineteknek sejtelmük sem volt a gátját áttörő folyam
hatalma felől. 1796-ban a Montenotte, Lodi stb. mellett gya­
korolt ellent állás eléggé bizonyítja, hogy az osztrákok nem
voltak tisztában a Napóleon ellenében alkalmazandó rend­
szabályokkal.
1800-ban nem a rajtaütés közvetlen hatása, de Melasnak
e hatás felől alkotott hamis véleménye okozta a katasztrófát .
Ulm 1805-ben a tudós, de végtelen gyönge hadászati vonat­
kozásokból készült háló utolsó csomója volt. Egy Daunt vagy
Lascyt megfoghattak benne, de nem Napóleont, a forradalom
császárát !
A porosz vezérlet körében 1806-ban uralkodó határozat­
lanság és fejetlenség okozta, hogy a pillanat nagy jelentősé­
géről fel-felmerülő helyes nézeteket elavult, kicsinyes, nem hasz­
nálható rendszabályok sötétítették el. Tiszta öntudattal, a
helyzet helyes megítélése mellett lehetetlen lett volna 30.000
embert Poroszországban visszahagyni és arra gondolni, hogy
Vesztfáliában egy külön hadszínhelyet rendezzenek be és hogy
oly kisebb offenzívákkal, amilyenekkel a Rüchel- és Weimar-
féle hadtesteket bízták meg, majd eredményeket érnek el. És
lehetetlenség lett volna az is, hogy a tanácskozások utolsó pil­
lanatában a raktárak veszélyét, bizonyos országrészek elvesz­
tését szóba hozzák.
De még 1812-ben, ebben a legnagyszerűbb hadjáratban is
találkozunk helytelen megítélés eredményezte hamis törekvé­
sekkel. A wilnai főhadiszálláson tekintélyes emberek óhajtották,
hogy a határon csata vívassék, nehogy az ellenség büntetlenül
törjön be Oroszország földjére. Gondoltak ők arra, hogy elveszít­
hetik, sőt hogy elveszítik a csatát, számítván a franciák tú l­
478

erejére. Ez az óhaj abból a tévhitből keletkezett, hogy az eset­

legesen elveszítendő csata is csak olyan természetű lesz, mint
akárhány más. Pedig majdnem bizonyossággal lehetett előre
látni, hogy a határon végrehajtott döntés egészen más jelensé­
gek sorozatát vonta volna maga után.
A Drissánál elfoglalt tábor is az ellenségre alkalmazott
hamis mértékből kifolyó rendszabály volt. Ha az oroszok
ott akarták volna bevárni az eseményeket, el kellett volna
tűrniök, hogy a franciák teljesen körülzárolják őket. De ez
esetben a franciák tudták volna az oroszokat fegyverletételre
szorítani. Az akarat és erő ily mértékére a táborvétel eszméjé­
nek föltalál ója nem gondolt.
Napóleon maga is több ízben számította el magát. Az
1813-ban kötött fegyverszünet után azt hitte, hogy a Blücher-
féle s a svéd trónörökös vezette alárendeltebb jelentőségű had­
seregeket hadtestekkel tartóztathatja fel, nem ugyan valódi
ellenállásukkal, mint inkább azzal, hogy a jelzett ellenfelek a
hadtesteknek ellenük történt puszta kiküldetésüktő] is vissza­
riadnak.
Általában véve az öreg Blücher vállalkozó szellemét sehol
sem ítélte meg helyesen. Pedig ő volt az, aki Lipcsénél meg­
fosztotta a győzelemtől, ő volt az, aki Laonnál tönkretehette
volna, ha nem jönnek oly körülmények közbe, melyek Napóleon
számításán kívül feküdtek s végre ő volt az, aki Belle-Alliance-
nál öldöklő villámként működött.
Megjegyzések a 27—30. fejezetekhez.

A sokszor idegenszerű, sokszor körülményes fejtegetések

szükségessé teszik, hogy a megnevezett fejezetek tartalmáról
rövid áttekintést nyújtsunk.
A 27., 28., 29. fejezetben, melyek a hadszínhelynek a dön­
tést célzó védelmét tárgyaljuk, a szerző a következőket fejte­
geti :
1. Mi legyen a hadmívelet tárgya ?
2. Miért és mikor kell a csapatokat szétosztani ?
3. Mi a súlypont ? A súlypont ellen intézendő lökésről.
4. A hadszínhely határolásának szükségességéről.
5. Az ellenséges súlypont megtalálásának módja.
6. Rendszabályok, ha az ellenség elkerül bennünket.
7. A különféle védőmódok igénybevételének feltételei.
8. A fokozatos ellenállást a tereptárgyak stb. segítik elő.
A 30. fejezetben pedig fejtegetés alá kerülnek :
1. A védő viselkedése a támadó különféle célzataival
szemben.
2. A fegyverbecsületért vívandó harc.
3. A védelem támadó eszközei.
4. A hadászati manőver ; ennek értéke.
5. Egy főelv a védő rendszabályok foganatba vételére.
 HETEDIK KÖNYV (VÁZLAT).

ELSŐ FEJEZET.

A támadás, vonatkozással a védelemre.

Ha két fogalom logikai elletétben áll egymással, vagyis r_
ha az egyik a másiknak ldegészítése, akkor alapjában véve az
egyik a másikból következik.
Megeshetik ugyan, hogy szellemünk korlátoltsága miatt
a két fogalmat egy pillantással nem tekinthetjük át és az egyik
fogalom összességében rejlő ellentétekből a másik fogalom összes­
ségét megállapítani nem bírjuk; de még ekkor sem történhetik
meg, hogy az egyik fogalomban ne bukkanjunk a másiknak
számos részét jelentékenyen megvilágító adatokra.
Ezt előrebocsájtva, azt hisszük, hogy a védelemről írt első
fejezetben a támadást is kellően megvilágítottuk azokra a pon­
tokra nézve, amelyekben a küzdelemnek e két alakja egymással
érintkezik
Ezt ugyan minden tárgyra nézve nem állíthatjuk, mert
hiszen a gondolatsorozatokat sohasem meríthettük ki teljesen
és csak természetes, hogy ott, ahol az ellentét nem rejlik a
fogalom tövében, — miként az első fejezetekben — a védelem
ről mondottakból közvetlenül még nem folyik az, amit a táDu­
dásról elmondottunk.
Mi ehelyütt nem teszünk mást, mint hogy megváltoztatjuk
álláspontunkat és azt, amit egy távolabbi állásból szemléltünk,
közelebbről nézzü.k
E közelebbi szemlélet a gondolatsorozatot ki fogja égé
szíteni, úgy hogy a támadásról elmondandók nem egyszer majd
új világot vetnek a védelemre is.
A támadás tárgyalásánál tehát legtöbbnyire azokkal a
dolgokkal fogunk foglalkozni, melyeket a védelemnél már meg­
beszéltünk. De itt meg kell jegyeznünk, hogy nincs szándékunk­
ban, fami egyébként nincs a dolog természetében sem, hogy
— a legtöbb mérnöki tankönyv módjára — a védelem körül
talált pozitív értékeket a támadásnál megsemmisítsük, avagy
azokat megkerüljük és bebizonyítsuk, hogy a védelem min­
den szere ellenében a támadásnak csalhatatlan eszközei vannak.
A védelemnek megvan a maga ereje és gyengéje ; az előbbi
ha nem is legyőzhetetlen, mégis aránytalanul nagy árt kíván.-
 48 0

E tételnek pedig, bármily álláspontot foglalunk is el, igaznak

kell maradnia, ha ellentmondásba keveredni nem akarunk.
Nem lehet továbbá szándékunkban az sem, hogy az eszkö­
zök visszjátékát tüzetesen írjuk le, hiszen közelfekvő és önként
folyik, hogy a védelem minden eszköze a támadás elleneszközé­
hez vezet.
Igyekezetünk csak odairányul, hogy az egyes tárgyaknál
a támadásnak azokat a sajátos körülményeit mutassuk be,
melyeket a védelem tárgyalása alkalmával közvetlenül meg­
állapítani nem lehetett. E módszer mellett szükségképen oly
fejezetekhez is jutunk, melyekkel párhuzamost a védelemnél
nem találunk.

MÁSODIK FEJEZET.

A hadászati támadás természete.

Valamint a háborúban a védelem általában (tehát a hadá­
szati védelem is) többé-kevésbé támadó elvekkel lévén telítve,
nem áll abszolút bevárásból és elhárításból, vagyis nem tökéle­
tes, de csak viszonylagos tűrést jelent: azonképen a támadás,
melybe minduntalan védő elvek vegyülnek, szintén nem egy­
öntetű egész.
A kettő közötti különbség az, hogy míg a támadó vissz-
lökés a védelemnek egy föltétlenül szükséges alkatrésze, amely
nélkül el nem képzelhető, addig a lökem a támadásban,
önmagában véve is önálló és teljes fogalmat jelent.
Elvontan véve, a támadásnak a védelemre nincsen szük­
sége, csak az idő és tér, melyhez kötve van, fűzi a védelmet
szükséges rosszként hozzá. Az idd annyiban, amennyiben a táma­
dást, mely egyhuzamban be nem fejezhető, nyugvópontok
meg-megszakítják; a nyugalom idejében pedig a támadás
semlegesítve lévén, a védelem kényszere önként áll elő. A tér
annyiban, amennyiben az előrenyomuló haderőnek a mögötte
hagyott területet, mint elkerülhetlenül szükségest, sokszor
külön erőkkel kell biztosítania.
A támadás tehát bármily, de főleg a hadászati előnyomu­
lásnál minduntalan váltakozik és párosul a védelemmel.
E védelem azonban nem tekinthető olyasvalaminek, ami
a támadást előnyösen előkészíti, vagy erejét fokozza, nem tekint­
hető tevékeny elvének, hanem egy szükséges rossznak, egy a
tömeg nehézségéből eredő bűne, halálelve.
Joggal mondhatjuk, hogy a szóban forgó védelem visszatartó
súlyt képvisel; mert hiszen, ha nem erősíti a támadást, akkor
már a fogalmában rejlő puszta időveszteség is gyöngíteni fogja
a támadás hatását. De vájjon lényegileg is nem befolyásolja-e hát­
rányosan a támadást a benne foglalt védő elv ?
Abból az állításból, hogy a támadás gyöngébb, a védelem pedig
erősebb alakzata a háborúnak, látszólagosan az következnék, hogy
 481

ez az utóbbi az előbbire hátrányosan nem folyhat be ; mert

hiszen mindaddig, míg elegendő erőnk van, a gyöngébb alakzat
igénybevételére ezekkel az erőkkel természetszerűleg az erősebb
alakzatot is haszná]hatnék. Ez az okoskodás a fődolog tekinteté­
ben teljesen igaz és közelebbrőla »győzelem tetőpontján című fejeze­
tünkben fogjuk meghatározni, de nem szabad elfelednünk, hogy
a hadászati védelem túlsúlya részben onnan ered, hogy a támadás
maga sem lehet el védelem és pedig egy nagyon is gyönge minő­
ségű védelem nélkül. A támadás a védelemnek legsilányabb
elemeit vonszolja magával s amennyiben ezekre a védelem
összességéről mondottak nem állhatnak, világos, hogy ezek pozi­
tív értelemben is gyöngíthetik a támadást.
Hiszen a támadásnak gyönge védelmi pillanatai épen
azok, amidőn a védelem támadólagos elve működésbe lép. Csak
gondoljunk még a támadó és védő különböző helyzetére a napi
munkát követő 12 órányi pihenő a la tt; a védő a kiszemelt, jól
ismert és előkészített állásban nyugszik, holott a támadó menet­
táborában, miként a világtalan egy ismeretlen helyen, bizony­
talanság közepette él. De nemcsak itt, hanem ama hosszú pihe­
nők alatt is, amelyek az élelmezés új berendezése, erősbítések
bevárása stb. szempontjából válnak szükségessé, észlelünk nagy
különbségeket. A védő várai és raktárai közelében áll, holott a
támadó e tekintetben az ágon levő madárhoz hasonlít .
Minden támadásnak védelemmel kell végződnie ; hogy az
milyen lesz, azt a viszonyok fogják meghatározni, a viszonyok
kedvezők lehetnek, ha az ellenséges haderő megsemmisült, de
nagyon nehezek is, ha ez nem történt meg. Ámbár ez az utóbb
említett védelem szorosan véve nem tartozik a támadáshoz,
minősége mégis visszhat ássál van reá és értékének megállapí­
tásánál közreműködik.
Ennek a vizsgálódásnak az az eredménye, hogy minden
támadásnál az abban szükségképen bennlakó védelmet tekintetbe
kell vennünk, hogy hátrányainak teljes tudatában legyünk.
Más tekintetben azonban a támadás önmagába véve vál­
tozatlan marad. Míg a védelemnek ellenben megvannak a maga
fokozatai és pedig annál több, minél jobban kell a »bevárás«
elvét érvényesíteni, míg ezek a fokozatok alakzatokat szülnek,
melyek egymástól lényegesen különböznek, amiként ezt az
»ellentállás módozatai« című fejezetben bővebben kifejtettük,
addig a támadás, melynek csak egyetlenegy cselekvő elve van s
benne a védelem nem más, mint holt teher, az alakzatok soka­
ságával nem is rendelkezik. Igaz ugyan, hogy a támadás eré-
lyében, a lökés gyorsaságában és erejében nagy különbségeket
észlelhetünk, de ezek a különbségek csak a fokozatokban, nem
pedig minőségben vannak meg. Az természetesen kétségtelen,
hogy a támadó egyszer-másszor a védő alakzatot is választ­
hatja avégből, hogy gyorsabban érjen céljához (például hogy
megtámadtassa magát, jó állásban vesz felállítást); de ezek
az esetek oly ritkák, hogy a fogalmak és dolgok csoporto­
sításában, amelyeknél mi mindig a gyakorlati életet tartjuk
482

szemülik előtt, ezekre tekintettel nem lehetünk. A támadás

tehát oly módon, mint a védelem, semmiképen sem fokozható.
Végre pedig állítjuk, hogy rendes körülmények között a
haderőn kívül egyéb támadó eszköz nincsen. Igaz ugyan, hogy
a támadó eszközhöz sorolandók azok a várak is, amelyek
az ellenséges hadszínhely közelében fekve a támadásra észre­
vehető befolyást gyakorolnak ; csakhogy a befolyás az előre­
haladás mérve szerint gyöngül s könnyen belátható, hogy a
magunk várai sohasem játszhatnak oly szerepet a támadásnál,
mint a védelemnél, hol gyakran a fődolgot képviselik. A nép
(lakósság) is segélyére lehet a támadónak, de csak azokban az
esetekben, ha hozzá jobban szít, mint a maga hadseregéhez ;
végtére a támadónak szövetségesei is lehetnek, de ez az eset
különös vagy esetleges körülmények kifolyása, nem pedig a
támadás természetéből előálló segély. Eszerint a támadásnál
az ellentálló eszközök sorozatába nem vehetjük fel a várakat,
népfölkelést és szövetségeseket olyként, mint a védelemnél,
ahol a dolog természetéhez tartoznak, holott a támadásnál
csak ritkán s többnyire véletlenül fordulnak elő.

HARMADIK FEJEZET.

A hadászati támadás tárgyáról.

Támadjunk vagy védjünk : a háború célja mindenkor az
ellenség letiprása, a célhoz vezető eszköz pedig az ellenséges
haderő megsemmisítése lesz. Az ellenséges haderő megsemmisí­
tése után a védő támadásba megy át, a támadó pedig az országot
hódítja meg. A hadászati támadás tárgya tehát az ország, ille­
tőleg az ország egy része, egy tartomány, bizonyos terület, egy
vár stb. lesz aszerint, amint az a békekötésnél oly politikai
értéket képvisel, melynek végleges birtokbavétele vagy egy
más tárggyal való fölcserélése teljesen kielégít bennünket.
A hadászati támadás tárgyául tehát, kezdve az országtól
számtalan fokozatban egészen a legjelentéktelenebb helyig, bár­
mely pont képzelhető. Mihelyt e tárgy birtokunkba jutott és a
támadás megszűnik, szükségképen a védelem pillanata áll be.
Ezekből az következnék, hogy a hadászati támadás : szabatosan
határolt egység ; pedig nem igy áll a dolog, ha a gyakorlati
életet tartjuk szem előtt. A valóságban a támadó mozzana­
tok, vagyis a szándékok és rendszabályok gyakran ép oly
határozatlanul térnek át a védelemre, miként a védőter­
vek a támadásra. Ritkán vagy legalább is nem mindenkor
fogja a hadvezér maga elé szabatosan kitűzni azt, hogy mit
hódítson meg. Ezt a körülményektől teszi függővé. Támadása
gyakran tovább vezeti őt, mint hitte volna ; sokszor rövidebb-
hosszabb pihenés után új erőhöz jut anélkül, hogy e körül­
ményből új dolgot csinálna ; máskor pedig számításától eltérőleg
kelleténél hamarább kell megállania és még sem adja fel tervét
 483

s nem megy át a védelemre. Szóval itt is látjuk, hogy amiként

a sikeres védelem észrevétlenül mehet át a támadásra, úgy meg­
fordítva a támadásnál is hasonló eset áll fönn. Ezeket a fokoza­
tokat szem előtt kell tartanunk, ha a támadás tekintetében
mondotta- kát hamisan alkalmazni nem akarjuk.

NEGYEDIK FEJEZET.

A támadás gyöngülő erejéről.

A támadás gyöngülő ereje a hadászat főtárgya, ennek
kellő méltatása esetről esetre szüli a helyes ítéletet arra nézve,
hogy mit lehet tenni s mit nem.
Az abszolút erőt (hatalmat) gyöngíti :
1. a támadásnak az a célja, mely az ellenséges ország meg­
szállását tűzi ki, a gyöngülés rendszreint az első döntés után
áll be, pedig az első döntés után a támadás még korántsem
szűnik meg ;
2. a támadó hadseregnek az a szüksége, hogy az összekötő
és élelmező vonalakat biztosítandó, a hátsó területeket meg­
szállva tartsák ;
3. az ütközetek okozta veszteségek és betegségek ;
4. a kiegészítő forrásoktól való eltávozás ;
ő. várak ostroma és körű]zárolása ;
6. az erély és erőfeszítés meglazulása ;
7. a szövetségesek elpártolása.
Igaz ugyan, hogy a gyöngülés ez okaival szemben vannak
bizonyos dolgok, melyek a támadást erősítik, ámde világos,hogy
csak ezeknek a különböző tényezőknek kiegyenlítése határozhatja
meg az általános eredményt; így p. o. a támadás gyöngülését
csak a védelem gyöngülésével lehet részben kiegyenlíteni. Ez
utóbbi azonban ritka eset s itt megjegyezzük, hogy nem szabad
mindig az összes szemben álló erőket egybehasonlítani, hanem
csak azokat, amelyek az élen vagy pedig a döntő ponton álla­
nak szemközt. Példák erre nézve : a franciák Ausztria-, Porosz­
és Oroszországban ; a szövetségesek Franciaországban ; a fran­
ciák Spanyolországban.

ÖTÖDIK FEJEZET.

A támadás tetőpontja.1
A támadás sikere a fizikai és erkölcsi erők túlsúlyának
eredményéből származik. Már az előző fejezetben kimutattuk,
hogy a támadás ereje lassanként kim erül; lehet, hogy emellett
a túlsúly növekszik, de a legtöbb esetben a túlsúly elenyészik.

1 L á sd a h u s z o n k e tte d ik fe je z e te t, m in t ezzel összefü g g ő t.

48 4

A támadó előnyös békefeltételeket szerez be, amelyeket

azonban készpénzzel vagyis haderejével kell megfizetni. Ha a
támadónak naponként kevesbülő túlsúlya a békekötésig tart,
akkor a cél el éretett. És tényleg ismerünk hadászati támadá­
sokat, melyek közvetlenül idézték elő a békét ; de az ily táma­
dások nagyon ritkák és rendszerint csak egy bizonyos pontig
érnek, ahol még épen csak annyi erejük van, hogy a békekö­
tésig védőleg tarthassák magukat. E ponton túl leskelődik a
fordulat, a visszlökés, melynek ereje rendszerint nagyobb, mint
volt a lökése. E pontot nevezzük a támadás tetőpontjának.
Mivelhogy a támadás célja : az ellenséges ország birtokbavétele,
következik, hogy az előretörésnek addig kell tartania, míg a
túlsúly el nem enyészik. E körülmény sietteti a célhoz s gyakran
ezentúl is a támadót.
Ha meggondoljuk, hogy a működő erők egyenlete mily
sok elemből van összetéve, vajmi hamar belátjuk, hogy nem egy
esetben nagyon nehéz megállapítani, melyik fél van fölényben
a másik fölött. Sokszor, igen sokszor az egész képzelődés selyem­
szálán függ.
Az előzőből kifolyólag állíthatjuk, hogy a támadás tető­
pontját csak az ítélet finom tapintata találhatja el. E mondá­
sunkkal látszólagos ellentétbe keveredtünk. Ugyanis jeleztük,
hogy a védelem erősebb mint a támadás ; azt kellene tehát
hinnünk, hogy a támadás túlmesszire sohasem vezethet, mert
a gyöngébb alakzat, ha elég erőnk van, akkor ebben az esetben
az erősebb alakzat alkalmazása gondot nem okozhat.

HATODIK FEJEZET.

Az ellenséges haderők megsemmisítése.

Az ellenséges haderők megsemmisítése nem más, mint a
célhoz vezető eszköz. Az ellenség megsemmisítésének fokát a
következő nézőpontok határozzák meg :
1. csak annyit megsemmisíteni, amennyit a támadás tárgya
követel;
2. vagy annyit, amennyit egyáltalában lehetséges ;
3. amennyit a magunk haderejének kímélése megenged ;
4. ez utóbbi pedig odáig vezethet, hogy a támadó csak
kedvező alkalom adtán fog az ellenséges haderő megsemmisítésére
vállalatot indítani (lásd a III. fejezetet).
Az ellenséges haderő megsemmisítésére csak egyetlen esz­
köz áll rendelkezésünkre s ez az ütközet, persze kettős módon :
1-ször közvetlenül, 2-szor közvetve ütközetek tervezése által.
Ha tehát a csata főeszköz is, mégsem az egyedüli.
Valamely várnak vagy területnek meghódítása magában véve
is egyenlő az ellenséges haderő szét rombolásával, sőt közvetett
módon nagyobbíthatja is.
Valamely védtelen terület megszállása tehát azon értéken
 485

kívül, melyet mint a célhoz közvetlenül vezető eszköz képvisel,

még az ellenséges haderőt szétromboló műveletnek is tekinthető.
Az ellenségnek az általa megszállott területből való kiszorítása
(kimanőverezése) körülbelül hasonló dolog, és minthogy ebből
a szempontból kell elbírálni, tulajdonképeni fegyveres ered­
ménynek nem tekinthető.
Ezeket az eszközöket legtöbbnyire túlbecsülik, pedig ritkán
van meg az a jelentőségük, mint a csatának ; ami mellett még
mindig félő, hogy vaktába vezetnek hátrányos helyzetekbe.
Csak azért ingerlők, mert olcsók ; de mert csekély betéteket kép­
viselnek, csak csekély nyereséget juttatnak s így csak korlátolt
körülmények között s gyöngébb indító okok mellett alkalma­
zandók. Ily esetekben föltétlenül üdvösebbek, mint a céltalan
csaták.

HETEDIK FEJEZET.

A támadó csata.
A védő csatáról elmondottak erős világot vetnek a támadó
csatára is. Amott oly csatát tartottunk szem előtt, amelyben a
védelem a legerősebben nyer kifejezést, tettük ezt azért, hogy a
védelem lényegét érezhessük; azonban a legkevesebb csata ilyen ;
a legtöbb félig-meddig a találkozási harc színezetét mutatja,
amelyben a védőjelleg valami hamar elvész.
Máskép áll a dolog a támadó csatánál; ez minden körül­
mények között megtartja jellegét s annál inkább meg is
tarthatja, mert a védő nincsen tulajdonképeni légkörében.
Ezért van az, hogy a nem teljesen kifejezett védő csatában és
az igazi találkozó harcokban, a csata jellegének különbségéből
az egyik vagy másikra valami ráragad. A támadó csata fősaját-
lagossága az átkarolás vagy megkerülés, tehát egyúttal a csata
tényleges megkezdése.
Az átkaroló ütközet feltétlenül négy előnyökkel jár, ami
azonban a harcászat körébe tartozik. Ezeket az előnyöket a
támadó nem adhatja fel, bár tudja, hogy a védő ellensúlyozó
eszközökkel rendelkezik ; nem adhatja fel azért, mert nincsen
abban a helyzetben, hogy ő maga is alkalmazza ezeket, a védelem
többi körülményeivel szoros összefüggésben álló eszközöket.
Hogy az átkaroló ellenséget szintén sikerrel lehessen átkarolni,
a haderőnek egy kiszemelt és jól berendezett állásban kell lennie,
de ami még fontosabb, az, hogy a védelemmel járó előnyöket
nem mindenkor használják ki. A legtöbb védelem csak nagyon
silány kisegítő eszköz és minthogy a legtöbb védő szorult és
veszedelmes helyzetben van, a legrosszabb!ól félve, félúton a
támadás elébe megy.
A következmény az, hogy az átkaroló vonalakkal, vagy
pedig megfordított arcvonallal vívott csaták, mely utóbbiaknak
tulajdonképen az összekötő vonalak előnyös körülményeiből
486

kellene származniok, rendszerint az erkölcsi és fizikai túlsúly kö­

vetkezményei (Marengo, Austerlitz, Jena) ; egyébként az első
csatánál a támadó alapja a közeli határnál fogva, ha nem is
jobb a védőnél, de annyira nagy, hogy valamit csak meré­
szelhet .
Az oldaltámadás, vagyis a megfordított arccal vívott csata
mindig hatásosabb, mint az átkaroló csata. Hamis elképzelés,
hogy azzal, már eredetileg az alapból megkezdett átkaroló, oly
hadászati előnyomulásnak kell egybekötve lennie, mint p. o.
Prágánál. E kettő nem áll egymással összefüggésben s mond­
hatjuk, hogy ez átkaroló hadászati előnyomulás igen veszélyes
dolog, amint azt a »hadszínhely megtámadása « című fejezetünk­
ben közelebbről bebizonyítjuk. Amiként a védőcsatákban a had­
vezér érdekében áll, hegy a döntést lehetőleg későbbre halassza
s időt nyerjen, amennyiben a döntetlen védőcsata naplemen­
tével a védő részéről megnyertnek tekinthető, azonképen a tá ­
madó csatában a hadvezér nagyon is érzi annak a szükségét , hogy
a döntést gyorsítsa, bár másrészt a siettetés azt a nagy veszélyt
rejti magában, hogy az erők pazarlására vezet. A támadó csata
egyik sajátlagossága a legtöbb esetben az, hogy az ellenség hely­
zete felől bizonytalanság uralkodván, a támadó a szó teljes értel­
mében ösmeretlen körülmények közeptette támolyog (Austerlitz,
Wagram, Hohenlinden, Katzbach). Minél ösmeretlenebb viszo­
nyok között kell vívnunk a csatát, annál inkább szükséges, hogy
az erőt összetartsuk s a megkerülést az átkarolásnak elébe
helyezzük. Hogy a győzelem gyümölcseit főleg az üldözés alkal­
mával szakítjuk le, már a negyedik könyv 12-ik fejezetében
említettük. A dolog természetéből folyik, hogy a támadó csatá­
nál az üldözés inkább integráló alkatrésze a cselekménynek,
mint a védőcsatánál.

NYOLCADIK FEJEZPJT.

Folyók átlépése.
1. Valamely a támadás irányvonalát átmetsző, tekintélyes
folyó mindig kényelmetlen a támadóra nézve. A folyón át­
kelő ugyanis többnyire csak egy átkelő pontot vesz igénybe,
úgy hogy ha a folyó közelében nem akar megállani, cselekvésé­
ben nagyon korlátozva van. Sőt ha arra gondol, hogy a folyón
túl fogja a döntő ütközetet vívni, vagy ha várhatja, hogy az
ellenség ebből a célból eléje jön, nagy veszélyeknek teszi ki
magát ; hadvezér ezt nagy erkölcsi és fizikai túlsúly nélkül
nem merészelheti.
2. A fentebbi körülmény sokszor engedi meg a más viszo­
nyok következtében nehéz folyó védelmet. Ha a védelmet úgy
rendezzük be, hogy az első kudarc esetén a folyó közelében
még egy második ellenállás váljék lehetővé, akkor ehhez az
utóbbihoz mindazok az előnyök járulnak, melyeket 1. alatt
 487

említettünk és e kettő együttvéve azt eredményezi, hogy a

támadó hadvezéreket a megvédelmezett folyó nagy aggodalom­
mal tölti el.
3. Már az előbbi könyvben láttuk, hogy a folyó tulajdon-
képeni védelme bizonyos föltételek mellett egészen jó eredmé­
nyeket ígér és ha mi a tapasztalatokra hivatkozunk, meg kell
vallanunk, hogy a sikeres védelem többször fordul elő, amint
azt az elmélet szerint várhatnék. Ez azért van, mert az elmé­
letben csak a valóságos körülményekkel számolunk, holott a
gyakorlati életben a támadó cselekvését képzelt nehézségek
akasztják meg. Különösen pedig oly támadásnál, mely a nagy
döntést tűzte ki célul és melyet kevés eréllyel hajtanak végre,
fog a támadó egy csomó kisebb, az elmélet által számba sem
vehető akadályokkal s hátrányos körülményekkel találkozni.
Csak gondoljunk vissza, hogy a magukban véve jelentéktelen
Combard folyókat milyen gyakran védték meg sikeresen. Ha
ezzel szemben a hadtörténelemben a folyóvédelem oly példáit
is találjuk, amelyek a várakozásnak nem feleltek meg, ennek
oka abban rejlik, hogy ettől az eszköztől nagyobb eredményt
vártak, mint amennyi harcászati természetében, sőt mint
amennyi a tapasztalatból ösmert hatásában rejlik.
4. A folyóvédelem csakis abban az esetben tekinthető a tá ­
madónak előnyt hozó ellentálló alakzatnak, ha a védelmező
abba a hibába esik, hogy tisztán a folyó védelmére építi üdvét
és a védelem megbolygatása után pedig nem tudván magán
segíteni, nagy zavarba jön és a katasztrófa szélén felejti magát.
5. Az eddig mondottakból önként következik, hogy a folyó­
védelem a védőre nézve csak ott előnyös, ahol a nagy döntést
nem keresik, holott ott, ahol a támadó túlsúlya és erélye előre­
látható, hamisan alkalmazva, vesztét okozza.
6. Alig képzelhető el folyóvédelem, melyet ne lehetne meg­
kerülni. Ezt szem előtt tartva, a túlsúlyban lévő és döntő csa­
pásokra kész támadónak mindig meg lesznek azok az eszközei,
hogy egy ponton tüntessen és a másikon átkeljen s azután a
számbeli túlerővel s kíméletlen előnyomulással jóvá tegye azo­
kat a hátrányokat , amelyeket az első ütközetben esetleg el kell
szenvednie. A meg védelmezett folyónak tulajdonképeni harczá-
szati kierőszakolása oly formán, hogy az ellenséges főerőt tűzbeli
túlsúllyal és fölényes bátorsággal kergetik el, ritkán vagy soha­
sem fordul elő s a kierőszakolt átkelése kifejezés csak hadá­
szati értelemben veendő és azt jelenti, hogy a támadó egy épen-
séggel nem, vagy csak csekély mértékben megvédelmezett
helyen átkelve nem fél azoktól a hátrányoktól, melyek, a védő
hite szerint, az átkelésből kifolyólag fognak rájuk hárulni.
A legrosszabb azonban, amit a támadó tehet, az, ha való­
sággal több és egymástól oly távol fekvő pontokon kél át, ame­
lyek a közös megverekedést nem engedik meg, mert ekként
ő is megosztja erejét, miként szükségből a védő föladja termé­
szetes fölényét.
Bellegarde 1814-ben azért vesztette el a Minciónál vívott
488

csatát, mert a két hadsereg véletlenül egyidejűleg kelt át külön*

böző pontokon, az osztrákok jobban voltak megoszolva, mint a
franciák.
7. A folyón innen maradt védő hadászati legyőzésére két
mód kínálkozik. Vagy az, hogy a védőt elkerülve, valamely
ponton átkelünk, vagy az, hogy vele csatába bocsátkozunk.
Az elsővel főleg azt akarjuk elérni, hogy az alap és az összekötő
vonalak körülményei döntenek ; bár az igazat megvallva, lég*
többször a különleges intézkedések s nem az általános viszonyok
döntenek. Az, aki jobb örsállásokat választ s azokat jobban
tudja berendezni, akinek a községek jobban engedelmeskednek,
aki gyorsabban menetel, stb., előnyösen fog megküzdeni az álta­
lános körülményekkel. Ami a második eszközt illeti, ez fölté­
telezi, hogy a támadó körülményei és eszközei engedjék, ő maga
pedig akarja is a csatát ; ahol pedig ez föltételezhető, ott a
védő a folyamvédelem e nemét aligha fogja alkalmazni.
8. Végeredményként kijelenthetjük, hogy bár a folyam-
átkelés magában véve ritkán jár is nagyobb nehézségekkel,
mégis oly körülmények között, amelyek a nagy döntést nem
rejtik méh ükben, annyi meggondolni valót ad következmények
és a távolabbi körülmények tekintetében, hogy a támadót
könnyen megállásra indítja és ő a védőt vagy a folyón innen
hagyja, vagy ha átmegy, közvetlen a folyónál nem áll meg.
Mert, hogy mindkét rész a folyó ellenkező partjain szemközt
maradjon, a legkevesebb esetben fordul elő.
De a nagy döntés eseteiben is fontos tárgy a folyó, mert
mindig gyöngíti és akadályozza a támadást . Ilyenkor a táma­
dóra nézve az a legelőnyösebb, ha a védő arra csábíttatja magát,
hogy a folyót harcászati torlasznak tekintse s tulajdonképeni
védelmez és ét ellentállása főtényének vegye. Ebben az esetben
a támadó vajmi könnyen mérheti a döntő csapást. Igaz, hogy
ez a csapás az első pillanatban sohasem vezet az ellenség teljes
legyőzésére, de egyes előnyös ütközeteket eredményez, amelyek
aztán az ellenségnél oly rossz általános viszonyokat hoznak
létre, mint 1796-ban az osztrákoknál az alsó Rajnán.

KILENCEDIK FEJEZET.

Védőállások megtámadása.
A védelmet tárgyaló könyvünkben elegendőképen kifej­
tettük : miképen kényszerítik a védőállások a támadót arra,
hogy azokat vagy megtámadja, vagy pedig előnyomulását be­
szüntesse.
Csak az ilyen hatású védőállások nevezhetők célirá­
nyosaknak és alkalmasaknak arra, hogy a támadó erejét
egészben vagy részben fölemésszék, vagy semlegesítsék az efajta
védőállás mondott előnyével szemben a támadó semmiféle
semlegesítő szerrel nem rendelkezik.
 489

Ámde nem minden védőállásnak van ilyen természete. Ha

a támadó látja, hogy célját az állás megtámadása nélkül is
elérheti, a támadás hiba lenne ; ha pedig célját nem folytat­
hatja, a kérdés az lesz : vájjon az ellenséget, oldala veszélyez­
tetésével, nem képes-e állásából kimanőverezni. Csak abban az
esetben, ha ennek az utóbb említett eszköznek alkalmazása és
sikere ki lenne zárva, lesz szükséges a jó védőállást megtámadni.
Még pedig az oldal felől, amennyiben ott rendszerint kevesebb
nehézségekre bukkan. A megtámadandó oldal megválasztása
a kölcsönös visszavonuló vonalak helyzetétől és irányától
függvén, ilyenül azt fogjuk választani, mely az ellenséges vissza­
vonulást veszélyezteti, a mienket pedig biztosítja. Amennyiben
pedig e két tekintet versenyre kelhet egymással, az elsőt ter­
mészetesen előnyben fogjuk részesíteni, mert hiszen az ellen­
séges visszavonulás veszélyeztetése támadó természetű lévén,
a támadással egybeesik, holott a saját visszavonulásunk biztosí­
tásának természete mindenkor a védelem felé hajlik. Kijelentjük
azonban, s ez a kijelentésünk megdönthetetlen igazság, hogy
egy derék ellenséget jó állásban megtámadni mindenkor fölötte
kockáztatott dolog marad.
Igaz, hogy a hadtörténelem nem nélkülözi az ily tárgyért
vívott szerencsés csaták támadó példáit sem, mint Torgaunál
és Wagramnál (Drezdát nem soroljuk ide, mert ott a védő­
minőség tekintetében nem állta meg helyét) ; de nagyban véve
kevés az ily eset és eltűnik azok nagy számával szemben, ahol
a leghatározottabb és legmerészebb hadvezérek ily állások elől
tisztelegve vonultak el (Torres-Vedras).
Azt, amiről most szóltunk, nem szabad a közönséges
csatával fölcserélni; a legtöbb csata a találkozási harc jellegét
mutatja, — amelyben az egyik fél ugyan áll — de korántsem
előkészített állásban.

TIZEDIK FEJEZET.

Az elsáncolt tábor megtámadása.

Volt idő, amidőn a sáncokról csak kicsinylőleg beszéltek-
Ezt a nézetet, ítéletet a francia határoknak sokszor szétrepesz-
tett kordonszerű vonalai, a Boroszlónál elsáncolt tábor, amely­
ben a beverni herceg csatavesztes maradt, továbbá a sorgaui
csata stb. idézték elő ; ehhez járult még az, hogy Nagy Frigyes­
nek folytonos mozgása s támadó eszközök alkalmazása által
nyert győzelmei minden védelemre, minden álló ütközetre s
főleg minden sáncra oly visszfényt vetettek, amely a kicsinylésty
az elsáncolásnak teljes elítélését még jobban öregbítette. Az
persze természetes, hogy néhány ezer ember sohasem védhet
meg több mérföldnyi területet és ha a sáncok nem másoké
mint megfordított futóárkok, akkor mit sem érnek és a beléjük
helyezett bizalmat ugyancsak megingatják. De nem ellent­
 490

mondás-e, helyesebben, nem badarság-e, ha ezt a megvetést

<egy közönséges szájhős szellemében (amint Tempelhoff is
teszi) az elsáncolás fogalmára is kiterjesztjük? Mire valók
volnának általában véve a sáncok, ha a védelmet nem erő­
sítenék ? Nemcsak az ész, de a tapasztalat száz meg ezer esete
mutatja, hogy a jól berendezett, jól megszállott, jól meg védel­
mezett sánc rendszerint bevehetetlen pontnak tekintendő s a
támadó valóban ilyennek tekinti is. Az egyes sánc hatályos­
ságának ebből az eleméből kiindulva, nem kételkedhet ünkabban,
hogy az elsáncolt tábor megtámadása nagyon nehéz, sőt sok­
szor lehetetlen dolog.
Az elsáncolt tábor természetében rejlik, hogy csak
gyöngén szállják meg; de másrészt jó terepakadályok és
hatalmas sáncok segítségével nagy túlerő ellenében is védelmez­
het jük magunkat. Nagy Frigyes a pimai tábor megtámadását
nem tartotta végrehajthatónak, bár kétszer olyan erős volt
mint a megszálló csapat. Későbben ugyan itt-ott azt mondták,
hogy Nagy Frigyes a tábort elfoglalhatta volna, mert a szász
csapatok igen rossz állapotban voltak, de hát bizonyít ez a
sáncok hatályossága ellen ? és azután még mindig kérdés
marad, vájjon a támadást utólagosan nemcsak lehetségesnek,
$e könnyűnek mondó urak azt a király helyzetében végre­
hajtották volna-e ?
Mi tehát azt hisszük, hogy az elsáncolt tábor megtámadása
az offenzíva rendkívüli eszközei közé sorolandó. Gsak ha a
láncok sebtiben emeltettek, félig készek s bejárati akadályokkal
nincsenek ellátva, vagy ha a tábor általában, amiként sokszor
előfordul, csak sémája annak, aminek lennie kell, vagyis csak
egy félig kész romhalmaz, tanácsoljuk megtámadását és pedig
annál is inkább, mert ily körülmények között az ellenség köny-
nyen legyőzhető.

TIZENEGYEDIK FEJEZET.

A hegység megtámadása.
A hatodik könyv ötödik és következő fejezeteiben eléggé
kimutattuk, hogy mily szerepet játszik a hegység a védelem
és a támadás általános hadászati vonatkozásaiban. Ugyanott
beszéltünk a hegységnek védelmi vonal minőségében mutatkozó
természetéről is, amiből azután kiviláglik, hogy a támadó a
hegységet mondott jelentőségében mikép ítélje meg. E fontos
tárgyról tehát itt kevés mondanivalónk van. Amott arra a fő­
eredményre jutottunk, hogy a hegység védelem, vagy az alá­
rendelt ütközet, vagy pedig a vívandó főcsata egészen elütő
szempont jából rendezheti be dolgát, s hogy első esetben hegység
megtámadása szükséges rosszat jelent, mert minden körülmény
a támadó ellen szól, holott a másik esetben minden előny a
támadó oldalán lesz.
 491

Az oly támadó tehát, aki a csata vívásra szükséges erők­

kel és határozottsággal rendelkezik, a hegységben álló ellenfélt
bátran támadhatja meg.
De itt is még egyszer hangsúlyoznunk kell abbeli remény­
telenségünket, hogy ezt az állításunkat mértékadó helyeken
megszívlelik, amennyiben a látszat s első pillantásra a hadi ta ­
pasztalat is tanításunk ellen szól.
Ugyanis : a legtöbb esetben eddig azt láttuk, hogy a
támadó hadsereg (kereste légyen az a döntést avagy sem)
hallatlan szerencsének tartotta, ha az ellenség a közbeeső
hegységet nem szállotta meg s igyekezett is azután ellenfelét
e tekintetben megelőzni. Senkinek sem fog eszébe jutni e meg­
előzésben a támadó érdekével ellentétes dolgot találn i; a meg­
előzés a mi nézetünk szerint is helyén van, csakhogy jól kell
különböztetnünk.
Az ellenség felé a döntés szándékával előnj^omuló had­
sereget mindenkor aggodalom tölti el az, vájjon az áthatolandó
hegységnek bejáratait az ellenség az utolsó pillanatokban
nem fogja-e elzárni, amely esetben a támadó nem rendelkeznék
többé azokkal az előnyökkel, amelyeket neki az ellenségnek vala­
mely közönséges hegyi állása nyújtana. Nem azért, mert ez
esetben a védő nem terjeszkednék túlságosan ki és a támadó
betartandó útjáról nem volna bizonytalanságban, nem azért,
mert a támadó nem választhatná útjait az ellenséges felállításra
való tekintettel s ekként a hegységben vívandó csata számára
nem hozná azokat az előnyöket, amelyekről a hatodik könyvben
szólottunk; s végre nem rendelkeznék előnyökkel azért, mert
ily körülmények között lehetséges volna, hogy a védő egy
megtámadhatlan állást foglal el. A mondottakból az követ­
keznék, hogy a védő tényleg rendelkezik oly eszközökkel,
melyek arra képesítik, hogy a hegységből egy vívandó főcsata
tekintetében hasznot merítsen. Ez feltétlenül lehetséges, de ha
azokra a nehézségekre gondolunk, melyekkel a védőnek meg
kell küzdenie abban az esetben, ha az utolsó pillanatban akar
egy szabadon hagyott jó hegységállást elfoglalni, úgy ezt a
védőeszközt egészen megbízhatatlannak s ennek következtében
azt az esetet, amidőn a támadónak e t t ő l az eszköztől félnie
kellene, nagyon is valószínűtlennek nevezhetnék. De ha a
mondott esetnek — nincs is valószínűsége, nem zárja ki azt,
hogy a támadó ne féljen tőle, mert hiszen háborúban nem
egyszer fordult elő, hogy az indokolt félelem fölösleges volt.
Van még egy másik dolog ezenkívül, amitől a támadók
félni szoktak ; tudnillik az az, hogy a hegységet egy elővéd­
vagy előőrs vonal védelmezi ideiglenesen. Igaz, hogy ennek az
eszköznek alkalmazása ritkán áll a védő érdekében, de a
támadó, aki nincsen abban a helyzetben, hogy a védő érdekei
felől magának helyes ítéletet alkothasson, mindig tart a leg­
rosszabb! ól .
Nézetünk egyébként nem zárja ki annak lehetőségét,
hogy valamely állást a terep hegyi jellege teljesen megtámad-
492

hatlanná ne tegyen ; vannak ilynemű állások úgy a tulajdon-

képeni hegységen kívül (Pirna, Schmotzseifen, Meissen, Feld-
kirch), mint bent a hegységben is. Csakhogy a hegységben a
követelményeknek megfelelő állások, magas fensíkok csak nagy­
ritkán fordulnak elő, amiért is szemléletüknél ezekre tekintettel
nem lehettünk.
A tapasztalat fényesen bizonyít ja , hogy a hegységek döntő
jellegű védőcsatára kevéssé alkalmasak ; a nagy hadvezérek, ha
döntő csatára szánták magukat, inkább a síkságon állottak fel
és a hadtörténelem lapjain a hegységben megejtett ütközetek­
ről nincsenek más pédák föl jegyez ve, mint azok, amelyek a
forradalmi háborúkban folytak le ; de ezekben is nem egyszer
s főleg akkor, amidőn döntő csapásra kellett számítani, az
elmélet hamis értelmezéséből választották a hegység “állást.
(1793 és 1794-ben a Vogézekben, 1795—1796 és 1797-ben
Olaszországban.) Melast mindenki megtámadta azért, hogy
1800-ban az Alpok bejáratait nem szállotta meg; azonban ez
úgyszólván az első benyomás után induló ítélet. Melas helyén
Napóleon sem szállotta volna meg azokat.
Bár a hegységtámadás legnagyobb részt harcászati termé­
szetű, mindazonáltal azt hisszük, hogy az első körvonalak,
vagyis azoknak a részeknek tekintetében, amelyek a hadászat­
hoz közel állanak és azzal egybeesnek, szavunknak helye van.
Ezért a következőket jelentjük ki :
1. Mivel a hegységben, nem úgy, mint más vidéken, az
útról le nem térhetünk és egy oszlopból kettőt-hármat nem
alakíthatunk, akkor, amidőn a pillanat szüksége megkívánná,
hogy a csapatok tömegét megoszt juk, rendszerint egyetlen' egy
hosszú szorosnak igénybevétele h e l y e t t , több úton, vagyis
kelletén szélesebb alakzatban nyomulunk előre.
2. A kiterjedt hegységállás ellen tervezett támadás termé­
szetesen összpontosított erőkkel hajtassák végre ; itt nem
szabad és nem lehet arra gondolni, hogy az egész átkaroltassék ;
ha jelentékeny győzelmet akarunk kivívni, akkor inkább az
ellenséges vonal szétrobbantását és a szárnyak leszorítását,
mint az átkarolást célozzuk. Szóval: a támadó természetes törek­
vése oda irányuljon, hogy az ellenség fő visszavonulási vonalára
gyorsan és föltártóztathatlanul nyomuljon elő.
3. Ha azonban az ellenséget összpontosított erőkkel nem
igen lehet megtámadni, a megkerülések a támadás lényeges
eszközei legyenek, mert máskülönben az arc ellen intézett
lökések a védő legnagyobb erejére bukkannának ; a megkerülé­
sek azonban itten is inkább az elvágást, mintsem a harcászati
oldal- vagy háttámadást célozzák, mert a hegységállások még
a hátban is, ha ugyan elegendő erő áll rendelkezésre, szívós
ellent állásra képesítenek s a leggyorsabb sikert mindenkor
csak az ellenségbe oltott az az aggodalom fogja szülni, hogy
ő visszavonulását elveszti ; ez az aggodalom a hegységben
hamarabb lopódzik az emberek szívébe és erősebben hat, mint
máshol, mert hiszen mi itten, szerencsétlenség esetén, karddal
 493

kezünkben magunknak utat nem törhetünk. A puszta tüntetés

céltévesztett eszköz lenne, mert ha ezzel az ellenséget kimanő­
verezzük is, nagy sikert nem mutatunk fel, csak komoly s igazi
elvágás szül eredményt .

TIZENKETTEDIK FEJEZET.

Vonalkordonok megtámadása.
Ha ezeknek védelme vagy megtámadása a nagy döntés
szempontjából folyik, akkor a támadóé az előny, mert túlságos
kiterjedésük még sokkal jobban ellentmond a döntő csata
követelményének, mint a folyam vagy hegység közvetlen vé­
delme. A döntés jellegét mutatták Jenőnek denaiui vonalainál
1712-ben vívott harcok, mert e vonalak elvesztése egy vesztett
csatával teljesen felért, de azt hisszük, hogy összpontosított
állásban Villars alig aratta volna Jenő fölött ezt a győzel­
met. Az a támadó, aki a döntő csata eszközeivel nem
rendelkezik, az ellenséges haderő által megszállott vonalakat
is tiszteletben fogja tartani, amiként a Badeni Lajos részéről
megszállott stolltofeni vonalat 1703-ban még Villars is tisztelet­
ben tartotta. Az alárendelt haderő által megszállott vonalak
már könnyebben támadhatók meg ; megtámadásuk természe­
tesen a támadók rendelkezésre álló erejétől függ. Kellő erővel
történt támadás esetén az ellentállás ritkábban lesz szívós,
de persze a győzelem értéke is legtöbbször csekély lesz.
Az ostromlónak körülzároló vonalai sajátlagos jellegűek
lévén, ezekről a hadszínhely megtámadásáról szóló fejezetünk­
ben fogunk beszélni.
Mondén kordonszerű fölállításnak (p. o. egy megerősített
előőrs vonal) azon sajátlagossága van, hogy könnyen áttörhető ;
de ha a vonal áttörése nem azért történik, hogy mélyebben
nyomuljunk elő s ezáltal a döntéshez jussunk, rendszerint oly
gyenge eredménnyel fog járni, hogy nem érdemli meg a reá
pazarolt erőt és időt.

TIZENHARMADIK FEJEZET.

Manőverezés.
1. Erről már a hatodik könyv harmincadik fejezetében is
beszéltünk. Újból csak azért hozzuk fel, mert ha a védő és
támadó részéről egyformán vehető is igénybe, mégis alkalma­
sabb a támadásra, mint a védelemre.
2. A manőverezés a támadásnak oly neme, mely az ellen­
séges összekötő vonalakra, vagy a visszavonulásra stb. stb.
nagy döntés előidézése nélkül kíván hatni.
3. A manőverezés fogalmában oly hatályosság rejlik,
melyet úgyszólván a semmiből, vagyis az egyensúlyból csak a
494

félrevezetett ellenség hibái keltenek életre. A manőverezést a

sakkjáték első húzásai jelképezik. Nem más az, mint az egyen­
súlyban lévő erők játéka a végből, hogy egy oly szerencsés hely­
zetet teremtsenek, amely a sikert (fegyveres sikert) könnyűvé
teszi.
4. Azok az érdekek, melyek részint a manőver céljai, részint
pedig a cselekvés támpontjai, főleg a következők :
a) Az élelmezés, melyet az ellenségtől elvágni, illetve
elvenni akarunk.
b) Más hadtestekkel való egyesülés.
c) Az ország belsejébe vezető vagy bizonyos hadseregek
és hadtestek között lévő összeköttetések veszélyeztetése.
d) A visszavonulás veszélyeztetése.
e) Bizonyos pontoknak túlerővel való megtámadása.
Ez az öt érdek az egyéni helyzet legkisebb részleteiben
meggyökerezhetik s ennek folytán oly tárggyá válhat, amely
körül bizonyos időn át minden forog.
Valamely híd, út vagy sánc sokszor a főszerepet játssza,
természetesen annak a vonatkozásnak révén, amelyben az előbb
említett érdekek egyikével áll.
f) A szerencsés manőver a támadónak, illetőleg a cselek­
vőnek — mert hiszen a védő is lehet támadó — egy darabka
erületet, egy raktárt stb. juttat.
g) A hadászati manővernél két ellentétet észlelünk,
melyek mindegyike különböző manővernek látszik és en­
nek következtében hamis tanok és szabályok bevezetésére
is alapot nyújtottak. A két ellentét egyenként két tagból áll s
korántsem külön-külön manőver, sőt inkább a tárgy szük­
séges alkatrészeinek tekintendők. Az első ellentét : az átkaro­
lás $ a belső vonalon való mozgadozás ; a második : az erők
együttartása és a sok Örsre való feloszlás.
Ti) Ami az első ellentétet illeti, semmiképen sem állíthatjuk,
hogy a két tag közül az egyik a másik fölött előnyt érdemelne;
mert részint természetes, hogy az egyik törekvése a másikat
mint természetes egyensúlyt, mint valóságos gyógyszert előidézni,
részint pedig az átkarolás a támadással, a belső vonalon való
tartózkodás pedig a védelemmel lévén azonos, —az elsőt több­
nyire a támadó — a másikat inkább a védő fogja igénybe
venni és e két alakzat közül az fog jobban megfelelni, melyet
ügyesebben használnak fel.
i) A másik ellentét tagjait hasonlóképen nem lehet egy­
másnak aláhelyezni. Az erősebb a megoszlást mindenkor meg­
engedheti magának ; ezáltal sok tekintetben kényelmessé teszi
hadászati helyzetét és cselekvését, nemkülönben kímélheti
csapatainak erejét. A gyönge azonban kényszerítve van erejét
jobban összetartani s az ebből keletkező kárt mozgásával meg­
akadályozni. Ez nagy mozgóképességet s a menetek végrehajtá­
sában nagy ügyességet feltételez. A gyönge tehát fizikai és er­
kölcsi erőit jobban fogja megerőltetni. Hogy ez az okoskodás
helyes és logikus, mutatják Nagy Frigyes 1759. és 60-ik had­
 495

járatai Daun ellen ; 1761-iki hadjárata Laudon ellen ; ama

hadjáratok, amelyeket Mintecuccoli Turenne ellen 1673-ban
s 1675-ben viselt s amelyeket mozgás tekintetében a történet­
írók művészieknek mondanak.
k) Amiként a mondott két ellentét négy tagját hamis tanok
és szabályok gyártására nem szabad alkalmazni, épúgy kell
figyelmeztetnünk arra, hogy más általános körülményeknek,,
mint p. o. az alapnak, a terepnek stb. se tulajdonítsunk a kelle­
ténél nagyobb fontosságot és befolyásoló képességet. Minél
kisebbek a szóban forgó érdekek, annál fontosabb szerepet ját­
szanak a tér és idő részletei, annál jobban szorul háttérbe a
nagy és az általános, melyek számára a kisszerű tervezetben
úgyszólván hiányzik a tér. Képzelhetünk-e általánosságban
tekintve esztelenebb helyzetet, mint azt, amilyenben Turenne
1675-ben volt, midőn háttal a Rajnának három mérföldnyí
szélességben állott és visszavonulási hídja a legszélsőbb jobb­
szárnyán volt ? S rendszabályai céljukat mindamellett elérték
és teljes joggal állítják, hogy ezek az intézkedések mesteriek és
értelemről tanusKodók voltak. Ezt a sikert s ezt a művészetet
azonban csak akkor értjük meg, ha inkább a részletre figye­
lünk és annak az egyes eset szerint kijutó értékét megbecsüljük.
Meg vagyunk győződve, hogy a menőverezés miként­
jére nézve szabályokat felállítani nem lehet, hogy nincs alap­
elv, nincs módszer, mely a cselekvés módját meghatározni képes
lenne, hanem hogy felülmulhatlan munkásság, szabatossága
rend, engedelmesség és rettenthetlenség azok a tulajdonságok,
amelyek a legegyénibb és legcsekélyebb körülményekben is
megtalálhatják a figyelemreméltó előnyöket szerző eszközöket
s hogy eszerint főleg ezeknek a tulajdonságoknak a fokától fog
függni, hogy ebből a versenyküzdelemből ki fog győztesként
kikerülni.j

TIZENNEGYEDIK FEJEZET.

Mocsarak, áradások és erdők megtámadása.

Már a védelem tárgyalásánál jeleztük, hogv mocsarak,
vagyis oly járhatlan rétek, melyeket csak kevés töltés szel át,
a harcászati támadás elébe nagy akadályokat gördítenek. Széles­
ségük majdnem soha sem engedi meg, hogy a túlparton lévő
ellenséget ágyút űzzél kergessük el, vagy pedig átjáró eszközöket
készíthessünk. Ennek az a hadászati következménye, hogy a
támadást kikerülni s a mocsarat megkerülni igyekezzünk.
Ahol a kultúra oly kifejlett, hogy a mocsárterületet szám­
talan átjáró szeli át, ott a védő ellentállása, bár viszonylagosan
véve, még mindig elég erős, az abszolút döntésre gyenge, vagyis
teljesen alkalmatlan'; ellenben ha a mélységi vonalat, mint Né-
met-Alföldön is, egy áradással mesterségesen erősítik, akkor az
ellentállás, mely most már az abszolútig fokozható, mindennemű
496

támadást vissza űz. Német-Alföld szép példát nyújt e tekintetben.

Ugyanis a franciák, akik 1672-ben az árterületen kívül fekvő
várak bevétele és megszállása után is még mindig 50.000 ember
felett rendelkeztek, sem Condé, sem Louxembourg alatt nem
voltak képesek a csak 20.000 ember által védett árvízvonalat
hatalmukba keríteni. És ha a poroszoknak 1787-ben a braun-
schweigi herceg vezetése alatt a németalföldiek ellen vívott
hadjárata az ellenkező eredményt tünteti fel, amennyiben e
vonalak minden túlerő nélkül és nagyon csekély veszteséggel
foglaltattak el, azokat a védőnek belpolitikai viszályok által
nehezített helyzetében és az egységet nélkülöző vezetésében kell
találnunk és pedig annál is inkább, mert mi sem bizonyosabb,
mint az, hogy a hadjárat sikere, vagyis az utolsó ár vízvonalon
való áthatolás Amsterdamig csak egy hajszálon függött. Ez a
hajszál az őrizetlenül hagyott haarlemi tenger volt. Ezen át
kerülte meg a herceg a védővonalat s jutott az amseivoei Örs
hátába. Ha a németalföldiek a tengeren csak néhány hajóval
rendelkeztek volna, a herceg sohasem jutott volna Amsterdamig ;
mert már tudománya (bout de són latin) fogytán volt. Hogy ez
a békekötésre mily befolyást gyakorolt volna, nem tartozik ide,
de annyi bizonyos, hogy az utolsó védővonal megtöréséről szó
sem lehetett.
A tél, nevezetesen az erős tél az ilyen védővonal termé­
szetes ellensége, amint ezt a franciák 1794 és 95-ben bebizo­
nyították.
A kevésbé járható erdőket szintén a védőnek erősbítést
nyújtó eszközeihez soroltuk. Ha az erdőknek csekély mély­
ségük van, akkor a támadó több egymáshoz közel fekvő erdei
utat használva, a jobb vidéket elérheti, mivel az erdő soha sin­
csen az abszolút áthatolhatlanságnak azzal a jellegével fel­
ruházva, aminővel a folyó vagy a mocsár. De ha egy jelenté­
keny területet, miként Oroszországban és Lengyelországban,
rengeteg erdőség borít, a támadó helyzete veszélyessé válik.
Csak el kell képzelni, hogy a támadónak mennyit kell küzdenie
az élelmezés nehézségeivel s hogy mily kevéssé van abban a
helyzetben, hogy az erdő sötétségeiben mindenütt jelenlevő ellen­
séggel számbeli túlsúlyát éreztesse. Kétségtelen, hogy a táma­
dás ily esetben a képzelhető legrosszabb viszonyok közé jut.

TIZENÖTÖDIK FEJEZET.

A hadszínhely megtámadása döntő szándékkal.

Ennek legfőbb tárgyát már a hatodik könyvben érintettük
és az ott elmondottak visszsugarai kellő világot vetettek a
támadásra is.
Valamely zárt hadszínhely fogalma anélkül is közelebbi
vonatkozásban áll a védelemhez, mint a támadáshoz. Némely
főpontot pedig, m int: a »támadás tárgyát«, a m győzelem hatás­
 497

körété stb. e könyvben már letárgyaltuk, míg a legfontosabbat

és a leglényegesebbet a támadás természete felől csak a hadi­
tervnél mondhatjuk el ; mindazonáltal itt is marad még mon­
dani valónk és megkezdjük azzal a hadjárattal, melynek méhében
a nagy döntés szándéka rejlik.
1. A támadás legközelebbi célja: a győzelem. Mindazokat
az előnyöket, melyeket a védő helyzetének természetében talál,
a támadó csak fölényével s azzal a mérsékelt előnnyel pótol­
hatja, amelyet annak tudata, érzete nyújt a hadseregnek,
hogy ő a támadó és előnyomuló. Legtöbb esetben azonban ennek
az érzelemnek befolyását túlbecsüljük, mert hiszen nem tart
soká s komoly nehézségekkel szemben cserben hagy. Magától
értetődik, hogy midőn ezt állítjuk, úgy a támadó, mint a védő
eljárását hibanélkülinek és célirányosnak tételezzük fel.
Ezzel a megjegyzéssel a rajtaütés és meglépés felől uralkodó
ama homályos nézetek ellen kelünk ki, amely nézetek a rajta­
ütést a támadásnál rendszerint gazdag győzelmi forrásoknak
vallják, bár azok különös körülmények nélkül sohasem állanak
elő. Hogy miként állunk a tulajdonképeni hadászati rajtaütéssel,
azt már más helyen fejtegettük.
Ha tehát a támadónak nincs meg a fizikai túlsúlya, akkor
erkölcsi fölényének kell lennie, hogy gyengébb alakzatának hát­
rányait ellensúlyozza; ahol ez is hiányzik, ott a támadás, mert
indokolatlan, nem lesz szerencsés.
2. Amiként a védő jó szellemeként az elővigyázat szere­
peljen, úgy a támadót merészség és bizalom lelkesítse. Ezzel
nem azt mondjuk, hogy az ellentétes tulajdonságok mindkettő­
nél hiányozhatnak, hanem azt, hogy a jelzett tulajdonságok azok,
melyek főleg az egyik és a másik fél feladatának megfelelnek.
E tulajdonságok csakis azért szükségesek, mert a harci cselek­
vés nem olyan dolog, mint egy matematikai szerkesztés, hanem
homály födte, legfeljebb szürkülő régiókban folyik le. Minél
gyengébb erkölcsileg a védő, annál merészebb legyen a támadó.
3. A győzelem megkívánja, hogy főseregünkkel megtaláljuk
az ellenséges főerőt. Ez a tétel a támadóra nézve kevésbé
kétséges, mint a védőre nézve, mert a támadó a védőt állásá­
ban felkeresi. De mi a védelem tárgyalásánál azt állítottuk,
hogy a támadó ne keresse fel a védőt, ha az hamis felállítást
foglal el, mert biztos lehet afelől, hogy ebben az esetben őt keresik
fel, amikor is az az előnye lesz, hogy a védőt készületlen álla­
potban találja. Ennél minden a legfontosabb úttól és iránytól
függ és mert erről a védelemnél nem beszéltünk, a szükségese­
ket itt soroljuk fel.
4. A már előzetesen felsorolt azokhoz a támadási tárgyakhoz
(a győzelem céljaihoz), melyek a megtámadott hadszínhelyen
és a valószínű győzelmi övön belül fekszenek, a lökemnek ter­
mészetes irányai vezetnek. Mivel azonban a támadás tárgya rend­
szerint csak a győzelem folytán kapja meg jelentőségét ; vagyis
mivel a győzelem azzal mindig összeköttetésben képzelendő,
nem azon fordul meg a dolog, hogy a támadó a tárgyat elérje,
498

de azon, hogy azt mint győző nyerje el, ennek következtében

a lökésnek iránya nem annyira a tárgyra, mint arra az útra
vezessen, amelyet az ellenséges hadsereg e tárgyat elérésére*
követ. Ez az út legyen a támadás legelső tárgya. A támadó
fokozott győzelmet arat, ha az ellenséges hadsereget, még mielőtt
az az illető tárgyat elérte volna, veri meg.
Nagy hiba lenne tehát, ha a támadó akkor, amidőn a
támadás főtárgya az ellenség fővárosa és a védő nem foglal
a támadó és a főváros között állást, a főváros ellen nyo­
mul elő, nem pedig az ellenséges hadsereg és a főváros között
levő összeköttetésre vesz irányt.
Ha a támadás győzelmi övében nincs valamely na­
gyobb tárgy, akkor az ellenséges hadsereg és a legközelebbi
nagy tárgy között lévő összeköttetés lesz az a pont, amelynek
kiváló fontossága van. A támadónak ilyenkor azt kell önmagá­
tól kérdeznie : ha szerencsés csatát vívok, mit tegyek a győze­
lemmel ? Erre a felelet az, hogy a győzelem folytán szabadon
álló meghódítandó tárgy adja a lökem természetes irányát. Ha
a védő ebben az irányban állott fel, akkor helyesen cselekedett
s a támadónak nem marad egyéb hátra, mint hogy őt ott
felkeresse s csak akkor kísérelje meg az állás elkerülését,
vagyis csak szükségből csináljon erényt, ha az állás túlságos
erős volna. De ha a védő nem helyesen állott fel, akkor a támadó
a tárgy felé vezető irányt csak tartsa be és mihelyt a védővel
egy magasságba jutott és ez ezalatt oldalvást nem nyomul
előre, forduljon a védőnek a tárggyal való összeköttetése ellen,
hogy ott az ellenséges hadsereget felkeresse ; ha ez utóbbi
valahol megállott volna, akkor a támadó fordulatot tesz és a
védőt hátulról támadja meg.
A választandó utakra nézve megjegyezzük, hogy a nagy
kereskedelmi vonalak mindig a legtermészetesebbek s legjobbak.
Csak ott, ahol ezek nagy könyököt alkotnak, választandók az
egyenesebb, bár kisebb utak, amennyiben az egyenes vonaltól
nagyon elhajló visszavonuló út mindenkor aggályokat kelthet.
5. A nagy döntést kereső támadónak ritkán van oka erejét
megosztani s ha ez mégis megtörténik, ez legtöbbnyire az ural­
kodó homály hibájának róható fel. A támadó tehát oszlopaival
csak oly szélességben nyomuljon előre, hogy az összessel vere-
kedhessék. Az ellenséges erőmegosztás ne zavarja a támadót,
sőt örüljön neki, mert csak előnyére válik ; egyes esetben
azonban, t. i. akkor, amidőn a megosztással oly kisebb tünteté­
sek vannak egybekapcsolva, amelyek úgyszólván hadászati
cselrohamók s az a rendeltetésük, hogy a mondott előnyöket
ellensúlyozzák, indokolva lesz az erőnek megosztása. A had­
seregnek amúgy is szükséges megosztása több oszlopba, az
átkaroló alakban a végrehajtandó harcászati támadás elren­
dezésére használandó fel, mert ez az alakzat a támadás ter­
mészetével rokon és szükség nélkül sohasem adandó fel.
Csakhogy megjegyezzük, hogy az átkaroló alakzat harcászati
természetű maradjon ám, mert a hadászati átkarolás a nagy
 499

csapás idejében valóságos erőpazarlást jelent s csak akkor

volna megengedhető, ha a támadó oly erős, hogy sikeréhez
kétség sem fér.
6. A támadó sem nélkülözheti az elővigyázatot, mert biz­
tosítandó háta, összeköttetései neki is vannak. Csakhogy ennek
a biztosításnak lehetőleg azon módon kell történnie, amint előre
mozog, vagyis magával a hadsereggel. Ha a biztosításra külön
erő szükségeltetnék, vagyis ha ebből a célból meg kellene a sere­
get osztani, a lökem ereje gyengülni fog. Mivel egy tekintélyes
hadsereg legalább is egynapi menetet kitevő szélességben
menetel, a merőlegestől nem igen elhajló visszavonuló összekötő
vonalakat a hadsereg által elfoglalt arcszélesség rendesen
fedezi is.
Az ilynemű veszélyeket mindig a védő helyzete és jelleme
szerint kell megítélni. Ott, ahol a nagy döntés nyomása mű­
ködik, a védőnek efféle vállalatokra kevés tere lesz és a támadó­
nak rendszerint nincs mitől tartania. De ha egyszer az előnyo­
mulás ideje elmúlott és a támadó lassanként maga is a védő
szerepét veszi át, akkor a hát biztosítása nemcsak szükséges,
de fődolog is lesz, mert amennyiben a támadó háta a dolog
természetéből kifolyólag gyengébb, mint a védőé, az utóbbi
könnyen megtehette azt, hogy mielőtt még a tulajdonképeni
támadásba ment volna át, sőt már aközben is, amidőn még
területet engedett át, kezdett hatni a támadó összekötő vo­
nalaira.

TIZENHATODIK FEJEZET.

Valamely hadszínheiy megtámadása döntés-keresés

nélkül.
Az, hogy valamely nagy döntésre sem akaratunk, sem erőnk
nincsen, nem zárja ki azt, hogy valamely kisebb tárgyra irányuló
hadászati támadást ne akarjunk végrehajtani.
Ha a támadás sikeres, akkor a kitűzött tárgy megszerzése
esetén fog a nyugalom és egyensúly helyreállani ; de ha a
támadásnak nehézségekkel kellene megküzdenie, akkor az álta­
lános előnyomulás még a céltárgy elérése előtt fog megszűnni
s ebben az esetben a támadás helyét az alkalomszülte offenzíva,
esetleg valamely hadászati manőverezés foglalja el. A legtöbb
hadjárat jellege ilyen volt.
2. Az említett offenzíva céltárgyai lehetnek :
a) Valamely országterület. Ez az élelmezés könnyítésére, kon-
tribuciókra, a saját ország kímélésére, valamint a békekötésnél
felhasználandó cseretárgy gyanánt szolgálhat. Némelykor a
fegyverbecsület fogalma is összefügg vele, amiként ezt a francia
XIV. Lajos hadvezéreinek hadjárataiban minduntalan láthat­
juk. A végeredményre lényeges különbséget jelent, vájjon
az elfoglalt terület megtartható-e, vagy sem. A területet meg­
500

tartani rendszerint csak akkor lehet, ha az a magunk had­

színhelyével határos s annak természetes kiegészítése. A béke­
kötésnél csak ilyenek jöhetnek egyénért ékekként tekintetbe,
míg a többieket csak a hadjárat tartamára foglaljuk el és téli
időben elhagyjuk.
b) Valamely jelentékeny ellenséges raktár. A raktárnak
jelentékenynek azért kell lennie, mert ellenkező esetben az egész
hadjáratot meghatározó offenzíva tárgyaként természetszerűleg
nem szerepelhetne. A jelentékeny raktár birtoklásával, bár
ennek gazdát cserélése magában véve is veszteség a védőre és
nyereség a támadóra nézve, a legnagyobb előny a támadó szá­
mára abból származik, hogy a védő kénytelen visszavonulni
és oly területet feladni, amelyet máskülönben tartott volna.
A raktár tehát tulajdonképen csak eszköz és cél gyanánt
csak azért szerepel, mert a cselekvés legközelebbi pontos, hatá­
rozott irányát jelöli meg.
c) Valamely vár elfoglalása. A várak bevételéről külön
fejezetben értekeztünk és ezennel visszautalunk rá. Az ott
kifejtett okok világossá teszik, hogy a várak mindenkor a
legkitűnőbb és legkívánatosabb tárgyai azoknak a támadó
háborúknak és hadjáratoknak, melyek célul az ellenség teljes
leveretését vagy az ellenséges ország nagyobb részének elfog­
lalását nem tűzhetik ki. Ezt szem előtt tartva, könnyen meg­
magyarázhatjuk azt a jelenséget, hogy a várakban bővelkedő
Német-Alföldön mindenkor az egyik vagy másik vár megszállása
körül forgott a dolog és pedig olyformán, hogy nem az egész
tartomány lassanként való meghódítása látszott vezéreszmének
lenni, hanem minden vár egy oly diszkrét tényezőnek tekintetett,
melynek önmagában is van értéke és amelynél inkább a vállalat
könnyűségét vették tekintetbe, mint az illető hely tulajdon-
képeni értékét.
Megjegyezzük azonban, hogy a nem egész jelentéktelen
várak ostromlásai mindenkor jelentékeny vállalatok, amennyi­
ben nagy pénzkiadással járnak, ami kisebb célokért kezdett
kisebb arányú háborúknál nagyon is tekintetbe veendő dolog
marad. Evégből az ily ostrom mindenkor fontos tárgya a hadá­
szati támadásnak. Minél jelentéktelenebb a hely, vagy pedig
mennél kevesebb előkészületet tesznek az ostromlásra, minél
inkább mutatja az ostrom a futólagosság színezetét, annál
kisebb lesz a hadászati cél s annál jobban fog megfelelni gyen­
gébb erők és szándékoknak s annál inkább áll elő az az eset,
hogy a hadjáratot egyedül a fegyverbecsületért vívják.
d) Egy oly ütközet vagy csata, amely pusztán diadal jelekért,
avagy csak a fegyverbecsületért, esetleg a hadvezér dicsvágyá­
nak kielégítése végett folyik. Hogy az ilyen előfordulhat, csak
az vonhatja kétségbe, ki a hadtörténelemben nem lapozgatott.
A franciák hadjáratai XIV. Lajos idejében hemzsegnek az ily
csatáktól. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek a dolgok
nem nélkülözik a tárgyilagos nyomatékot és nem hiú játé­
kok, amennyiben a békekötésre határozott befolyást gya­
 501

korolnak s meglehetősen a cél felé vezetnek. A fegyverbecsület,

a hadsereg s a hadvezér erkölcsi fölénye oly dolgok, melyek
ha látatlanul hatnak is, mégis a háború lefolyásának határozott
irányt szabnak. Az ily ütközet célja természetesen feltételezi,
hogy :
a) majdnem biztosak legyünk győzelmünk felől;
b) az ütközet elvesztésével keveset kockáztassunk.
A szűk körülmények és korlátolt célok mellett vívott
csatát természetesen nem szabad azokkal a győzelmekkel elfe­
csérelni, melyeket erkölcsi gyengeségből kihasználni nem lehet.
3. A d) alatt említettek kivételével minden előbb meg­
nevezett tárgy kisebbszerű ütközetekkel érhető el. A támadó
azokat az eszközöket, melyekkel a döntő ütközetet kikerülheti, a
védőnek a hadszínhely megóvására irányuló érdekei szerint
válassza meg ; ezek az eszközök rendszerint az ellenség raktárai,
termékeny tartományai, víziutai, hidai, szorosai, seregtestei
között levő összekötő vonalai veszélyeztetéséből, vagy oly erős
állások bevételéből fognak állani, amelyek a védőnek kényel­
metlenek s ahonnan bennünket egykönnyen nem kergethet
e l; állanak ezek az eszközök továbbá oly fontos városok, ter­
mékeny területek s nyugtalan vidékek elfoglalásából, amelyek
lakóit zendülésre lehet bírni stb. Mivel a támadás az össze­
köttetéseket tényleg oly módon szakítja meg, hogy a védő
azokat jelentékeny áldozatok nélkül újból helyreállítani nem
képes az utóbbi arra kényszerül, hogy ezeknek a tárgyaknak meg­
védésére egy inkább hátul vagy oldalt fekvő állást foglaljon el
és csekélyebb jelentőségű tárgyakat szabadon hagyjon. Ekként
valamely országrész, a raktár vagy vár magára lesz hagyatva
s az elfoglalásnak vagy könnyű ostromlásnak lesz kitéve. Emel­
lett kisebb-nagyobb ütközetek fordulhatnak elő, melyek azon­
ban amennyiben nem kerestetnek s célnak nem tekintetnek,
csak szükséges rossznak tekintendők és nagy fontosságuk és
jelentőségük egyáltalában nincsen.
4. A védő a támadó összekötő vonalaira a nagy döntést
kereső háborúkban csak akkor fog hathatni, ha az utóbbinak
hadműveleti vonalai nagyon is hosszúak ; ellenben a döntést
nem kereső háborúkban a visszhatásnak ezzel a módozatával
már inkább élhet, mert ez a dolog természetében rejlik. A tá ­
madó zaklatása, élelmiszereinek megrövidítése gyakran fog
hatást felmutatni és a vonalak kellő hosszúságának hiányát
bizonyos mértékben az a hosszú idő pótolja, melyet a védő a
támadóval e téren felvett küzdelmére fordíthat ; ezért a tá­
madó számára igen fontos marad, hogy hadászati oldalait biz­
tosítsa. Ha tehát a támadó és a védő között ilynemű küzde­
lem keletkezik, a támadónak természetes hátrányait túlsúlyá­
val, fölényével kell pótolnia. A támadó, akinek e játék köz­
ben még annyi ereje és akarata van, hogy valamely ellensé­
ges hadtest vagy az ellenséges főerö ellen jelentékeny csapást
merészelhet, az ellenség veszélyeztetésével legjobban fedezi
magát.
502

5. Végtére még arról a lényeges előnyről kell megemlé­

keznünk, melynek folytán a támadó az efajta háborúkban
ellenfelét szándéka és ereje tekintetében jobban ítélheti meg,
mint megfordítva. A támadó vállalkozási szellemét és merész­
ségét nehezebb előre látni, mint azt, vájjon a védő nagy dolog­
ban töri-e fejét ? Hiszen gyakorlatilag véve már a védő alakzat
mutatja, hogy az ellenség pozitív dolgot nem akar, azonkívül
a nagy visszahatás előkészületei a közönséges védelmi intéz­
kedésektől jobban különböznek, mint különböznek a támadó
nagy és kisebbszerű szándékainak eszközei egymástól ; végtére
pedig amennyiben a védő arra van kényszerítve, hogy rendel­
kezéseit hamarább tegye meg, a támadó az, aki először nyer
bepillantást az ellenség intézkedéseibe.

TIZENHETEDIK FEJEZET.

Várak megtámadása.
Amidőn itten a várak megtámadásáról beszélünk, ezt
természetesen nem a végrehajtandó erődítészeti munkálatok,
de a hadászati elvek szempontjából tesszük. A következőkben
tehát a várak megtámadásával egybekötött hadászati célról,
a megtámadandó várak megválasztásáról és az ostrom bizto­
sításáról fogunk értekezni.
A védelemről írt könyvünkben a várak felől elmondott
nézetek viszsugarai kellő világot vetnek arra, hogy a támadó
felismerhesse, hogy valamely vár elvesztése az ellenség védel­
mét gyengíti, különösen pedig akkor, ha a vár a védelemnek
lényeges alkatrésze; hogy a vár elfoglalása a támadónak nagy
kényelmeket nyújt, amennyiben azt nemcsak biztos, raktár-
telep gyanánt használhatja fel, de vele nagyobb területeket és
laktáborokat is fedezhet stb., hogy a várak abban a pillanat­
ban, amidőn a támadó támadása már védelemmé alakul át, e
védelem legerősebb támaszai lehetnek. Szóval a támadó a vé­
delemről írt könyvünkből kiveheti mindazokat a vonatkozáso­
kat, amelyekben a várak a háború folyamata alatt a hadszín­
helyekhez állanak.
Ehelyütt azonban a következőket jelentjük ki :
Erődített helyek meghódítása tekintetében is nagy különb­
ség rejlik a döntést kereső és a döntést kerülő hadjáratok
között.
A döntést kereső háborúban a vár bevétele minden­
kor csak szükséges rossznak tekintendő. Amíg a döntés előtt
állunk, csak azt a várost ostromolhatjuk, amelyet ostrom alá
venni kikerülhetetlen. Ha azonban a döntés már megtörtént,
a krízis : az erők feszállapota már hosszabb idő óta alászállott,
szóval : ha már megjött a nyugalom ideje, akkor az erődített
helyek bevételének ideje is megérkezett, mert azok hódítások
 503

konszolidálására szolgálnak. Ezen időpontban a várakat bátran

ostromolhatjuk, mert ha megerőltetésbe kerülnek is, veszéllyel
nem járnak.
A váraknak a krízis idejében való ostromlása a krízisnek a
támadó hátrányára való fokozását jelenti ; világos, hogy az ily
ostrom kiválóan alkalmas arra, hogy a támadót ne csak erejé­
ben gyöngítse, de hosszabb időre fölényétől, túlsúlyától is
megfossza. Azonban előfordulhatnak oly esetek is, hogy az
egyik vagy másik vár megtámadását föltétlenül végre kell
hajtani, ha azt akarjuk, hogy a támadás általában előre menjen,
ezekben az esetekben a vár ostroma oly lépésnek tekintendő, mely
a támadást rohamosan el őreviszi. Igaz, hogy ilyenkor a krízis
annál nagyobb lesz, minél kevesebb történt még a döntés terén.
Amit még ezt a tárgyat illetőlleg meg kell vizsgálnunk, azt
a haditervről szóló könyvünkben mondjuk el.
A döntést kerülő háborúkban a vár rendszerint nem az
eszközt, hanem a kitűzött célt képviseli és így egy oly önálló
kisebbszerű hódításnak tekintendő, melynek más hódítások
fölött a következő előnyei vannak :
1. bevétele nagyobb erőfeszítést nem igényel és ennek
következtében a visszahatást kizárja ;
2. a békekötésnél egyenérték gyanánt folyósítható ;
3. az ostrom a támadás intenzív haladását jelenti, vagy
legalább is a támadást haladóban levőnek mutatja fel, anélkül,
hogy az erőket annyira gyöngítené, mint előre vivő másnemű
munka ;
4. az ostrom oly vállalat, mely a katasztrófát kizárja.
Ezeknél az előnyöknél fogva a döntést kerülő hadászati
támadás rendszerint egy-két vár bevételét tűzi ki célul.
Az ostrom alá veendő várat, ha e tekintetben egyáltalán
kételyeink lehetnek, a következő szempontok határozzák meg :
a) Megtartása nehézségekkel ne járjon, tehát a békekötés­
nél nagy egyen ért éket képviseljen.
b) Az ostromlásra szükséges szerek meglegyenek. Csekély
eszközökkel csak kis várakat vívhatnak meg ; de ez minden­
esetre többet ér, mintha egy nagy várat ostromolva, kudarcot
vallanánk.
c) Erődítészeti állapota, amely a vár fontosságával nem
mindenkor áll egyenes arányban. Dőreség lenne egy nagyon
erős, de csekély fontosságú vár ostromára pazarolni az erőt és
időt akkor, ha kevésbé erős és fontosabb vár kínálkozik.
d) A vár és várőrség fölszerelési állapota. Oly várat, mely
gyöngén van megszállva és rosszul fölszerelve, természetesen
könnyebb megvívni. De ez alkalommal meg kell jegyeznünk, hogy
a várőrség ereje és fölszerelés állapota azok közé a dolgok közé
tartoznak, melyek a hely fontosságának meghatározása körül
szerepet játszanak, mert hiszen a helyőrség és fölszerelés az
ellenséges haderő közvetlen részei, ami az erődítészeti tárgyak­
ról, legalább ugyanebben a mértékben, nem mondható. Az erő­
sen megszállott vár bevétele tehát még ha nagyobb áldozatokat
504

kíván is, sokszor jutalmazóbb lesz, mint az oly váré, mely­

nek csak erős védművei vannak.
ej Az ostromtelep szállításának könnyűsége. A legtöbb
ostrom az ostromszerek elégtelensége miatt hiusul meg ; az
ostromszerek pedig azért elégtelenek, mert szállításuk óriási
nehézségekbe ütközik. Landreinek 1712-ben Jenő részéről,
Olmütznek 1758-ban Nagy Frigyes részéről történt ostromai e
tekintetben példák gyanánt szolgálhatnak.
f) Végtére az ostrom biztosításának könnyűsége. Az ostrom
biztosításának két egymástól lényegesen különböző módját
ismerjük : a) az egyiket az ostromlók elsáncolása, vagyis el-
sáncolási vonala, b) a másikat : az úgynevezett figyelő vonal
szolgáltatja. Az első már a divatját múlta, bár az a fontos körül­
mény szól mellette, hogy ekként az ostromlónak az erőmeg­
oszlásból eredő hátránya némiképen ellensúlyozódik. Másfelől
azonban bizonyos, hogy az ostromló gyöngülése egyéb módon,
és pedig nagyon is észrevehetően nyilvánul, jelesen :
1. azáltal, hogy a vár körülzárolása túlságosan nagy kiter­
jedést kíván ;
2. azáltal, hogy a várőrség, amidőn az ellenséges fölmentő
csapattal együtt működik,az ostromlók közepette levő megsebez-
hetlen, vagyis le nem nyűgözhető, tehát nagyon is hatásos te s t;
3. azáltal, hogy a körülzároló vonalat csak szenvedőlegesen
lehet védeni, amennyiben ezeknek a lehető legkedvezőtlenebb
és leggyöngébb alakzatoknak egyikében, vagyis a köralakban
arccal kifelé vett felállítás a sikeres kirohanás feltételeit telje­
sen nélkülözi.
Hogy ezek a körülmények a körülzároló védelmét jobban
gyöngítik, mintha számereje egy figyelő test kiküldése által
talán egyharmaddal kevesbül, könnyen belátható. Ha már
most telantetbe vesszük, hogy Nagy Frigyes óta előszeretet
uralkodik az úgynevezett offenzíva (ami tulajdonképen nem
mindig az), a mozdulatok és manőverek iránt, más oldalról pedig
előítélet a sáncokkal szemben, akkor nem fogunk csodálkozni,
hogy a körülzároló vonalak divat jukat múlták. De a körülzároló
vonal védelmének harcászati gyöngesége nem az egyedüli
hátránya és a sáncolás elleni előítéletet csak azért soroltuk
közvetlenül az említett hátrány után, mert legközelebb áll
hozzá. A körülzároló vonal a hadszínhelynek csak azt a részét
födözi, amelyet bekerít, a többi többé-kevésbé az ellenségnek
prédája, hacsak biztosító különítmények nem küldetnek ki,
ami azonban az elkerülni kívánt erőmegoszlásra vezetne.
E körülménynél fogva az ostromló az ostromláshoz szükséges
szállítmányok miatt folytonos félelemben lesz és az ostromlónak
körülzároló vonallal való biztosítása akkor, ha az ostromló
hadsereg nagy, ostromszereinek szükséglete pedig tetemes és
másfelől az ellenség számos felmentő haddal rendelkezik, csak
a Német-Alföldön fennállott viszonyok között képzelhető, ahol
az egymás mellett fekvő várak egész rendszere és az ezek között
telepített vonalak a hadszínhely többi részét biztosítják s a
 505

szállító vonalakat tetemesen rövidítik. De XIV. Lajos idejében

a hadszínhely fogalma nem függött össze a hadsereg felállításá­
val. A hadseregek ugyanis a harminc éves háborúban szórványo­
san egy vagy más oly vár elé indultak, amelynek közelében
nem tartózkodott az ellenség tábori csapata s a várat addig
ostromolták, míg a magukkal vitt ostromló eszközök azt meg­
engedték s míg az ellenséges hadsereg nem közeledett a vár föl-
mentésére. Ezen időszakban a körülzároló vonalak a dolog ter­
mészetéből kifolyólag polgárjoggal bírhattak.
A jövőben azonban csak vajmi ritkán lesznek igénybe
vehetők, nevezetesen akkor, ha az ellenség tábori hadserege
nagyon gyönge, ha a hadszínhely fogalma az ostromlás fogal­
mával szemben úgyszólván eltűnt. Ezekben az esetekben az erők
az ostromlásnál természetesen együtt tarthatók s nagy kilátás
van arra, hogy az ostrom sikerre vezet.
A Cambrai és Valenciennes körül emelt körülzároló vona­
lak XIV. Lajos idejében kevesebbet használtak, mint azok,
melyeket Turenne Condé ellen em elt; de nem szabad elfeled­
nünk, hogy az ily vonalak már számtalan esetben, sőt még
akkor is tiszteletet gerjesztettek, amidőn a vár felmentésére
a legsürgősebb felhívás történt és a védők hadvezére oly vál­
lalkozó ember volt, mint 1708-ban Villars, aki a lillei vonalak­
ban levő szövetségeseket nem merte megtámadni. Nagy Frigyes
1758-ban Olmütznél és 1760-ban Drezdánál hasonlóképen a
körülzároló rendszerrel élt, amennyiben az ostromlásra és ennek
biztosítására egy és ugyanazt a hadsereget használta. Erre
Olmütznél az osztrák hadsereg teljes távolléte hívta fel, de meg­
bánta tettét, amidőn Domstádtelnél elvesztő szállítmányait
az 1760-ik évben Drezdánál emelt körülzároló vonalát pedig
Drezda sürgős bevételének szükségessége és az indokolja, hogy
a birodalmi sereget lekicsinyelte.
Végül pedig nagy hátránya a körülzároló vonalaknak az
is, hogy az ostromlövegek szerencsétlenség esetén nehezen
menthetők meg. Ha a döntés az ostrom alá fogott vártól egy
vagy több napi járásra történik, akkor az ostromlással fölhagy­
hatunk, még mielőtt az ellenség megérkezik és ez esetben a nagy
szállítmánnyal egynapi menetnyi előnyt nyerhetünk.
A figyelő hadsereg felállítása tekintetében főleg arra a kér­
désre kell megfelelnünk, hogy az az ostromlott vártól mily
távolságra történjék. Ezt a kérdést a legtöbb esetben a terep
vagy azoknak a hadseregeknek és hadtesteknek állása dönti
el, amelyekkel az ostromló sereg összeköttetésben akar ma­
radni. Máskülönben könnyen belátható, hogy nagyobb távol­
ság az ostromlót jobban biztosítja, de visznot kisebb távol­
ságban vett felállítással a hadsereg kölcsönös támogatása
könnyebben valósítható meg.
506

TIZENNYOLCADIK FEJEZET.

Szállítmányok megtámadása.
Valamely szállítmány megtámadása és védelme a harcászat
körébe tartozik ugyan, de mert hadászati vonatkozásai is van­
nak, fejtegetését el nem kerülhetjük. Tehettük volna ezt már a
védelem tárgyalásánál is, és csak azért halasztottuk el, mert e
tárgy körül a támadás játszik főszerepet és az a kevés, amit
róla elmondandók vagyunk, a támadást és a védelmet egyaránt
illeti.
Egy 300 vagy 400 kocsiból álló szállítmány négy kilo­
méternyi vonalat, egy nagyobb 15—20, sőt több kilométernyi
vonalat foglal el. Már most kérdezzük, miként lehet ily nagy
kiterjedést oly kevés csapattal fedezni, mint amilyen a rendes
kíséret ? Sőt ha tekintetbe vesszük a szállítmány nehézkessé­
gét, a legcsekélyebb okokból származó zavarokat, végtére azt,
hogy tulajdonképen a szállítmány minden részét kellene fedezni,
amennyiben az egésznél zűrzavaros állapot áll be, ha csak egy
részt támadnak is meg, akkor joggal kérdezhetjük, hogy az ily
szállítmány biztosítása és védelme lehetséges-e, vagy más sza­
vakkal : miért nem keríti az ellenség hatalmába mindazokat a
szállítmányokat, melyeket megtámad s miért nem támadja meg
mindazokat, amelyeket egyáltalán fedezni szükséges, vagyis
amelyek az ellenség támadásának vannak kitéve. Világos dolog,
hogy semminemű harcászati óvrendszabály : tehát sem a
Tempelhoffé, t . i . az, mely örökös felvonulással és elmenete-
léssel rövidíti az oszlopot, sem a Schamhorsté, t . i . az, mely
a vonalat több oszlopba tagozza, nem segít az alapbajon.
A fölvetett kérdések nyitja az, hogy a legtöbb szállítmányt
már az általános hadászati viszonyok biztosítják. A szállítmá­
nyok ugyanis többé-kevésbéa magunk hadseregének háta mögött
vagy legalább is az ellenségtől tetemes távolságra mozognak.
Ennek következtében megtámadásukra csak gyönge erőket
lehet kiküldeni, amelyek ezenfelül, hogy magukat biztosítsák,
még erős tartalékokat is kénytelenek lakülöníteni, úgy hogy a
tényleg támadók a minimumra szállnak le. Ha már most ehhez
hozzávesszük, hogy a támadó járóműveket legtöbbször nem
képes elszállítani és rendesen csak azzal elégszik meg, hogy a
lovakat magával vigye, a lőporos kocsikat légbe röpítse stb.,
vagyis hogy a szállítmányt feltartóztassa és dezorganizálja,
ami semmiesetre sem egyértelmű a teljes elvesztéssel, akkor
még inkább be fogj uk látni, hogy a szállítmány biztonsága inkább
az általános körülményekben, mint a fedezet eJlentállásában
rejlik. S ha most azt is számításba vesszük, hogy a fedezet,
ha nem is képes a szállítmányt közvetlenül megvédeni, de eré­
lyes előnyomulással az ellenséges támadást rendszerint meg­
bolygathatja ; teljesen vüágos lesz, hogy a szállítmány meg-
 507

támadása, ahelyett, hogy könnyű és csalhatatlan lenne, meg­

lehetős nehéz és következményeiben bizonytalan vállalat.
De még egy főpont hátra van : t. i. az a veszély, hogy az
ellenséges hadsereg vagy annak egy hadteste bosszút áll és a
támadót vállalatáért egy győzelmes ütközettel bünteti meg.
Ez az aggály az, mely anélkül, hogy magunknak bevallanók,
bennünket az efféle vállalatoktól visszariaszt s ennek tulajdo­
nítjuk, hogy egy aránylag kis fedezet tisztes távolban tartja
az ellenfélt. Állításunk igazságáról meggyőződhetünk, ha
Nagy Frigyesnek 1758-ban az olmützi ostrom után Csehorszá­
gon át végrehajtott híres visszavonulására gondolunk, ahol
hadseregének felét osztagokra osztatta fel a végből, hogy a 4000
járműből álló vonatát fedezzék. Mi akadályozta meg Daunt
abban, hogy ezt a képtelenséget megtámadja, ha nem az a
félelem, hogy Frigyes seregének másik felével reátör s oly csatába
keveri, melyet ő nem keresett. Mi akadályozta Laudont abban,
hogy merészebben és hamarább támadja meg a zischbowitzi
szállítmányt ? Az a félelem, hogy körmére koppintanak. Fő­
seregétől 75 kilométernyi távolságban s attól a porosz hadsereg
által elválasztva,a megveretés veszélyétől fél, abban az esetben,
ha a király erejének nagyobb részével ellene fordul. Csak, ha
a hadászati helyzet a hadsereget oly természetellenes helyzetbe
sodorja, hogy a szállítmányait az oldalból vagy elölről kénytelen
magához vonni, csak ebben az esetben — mondjuk — lesznek
e szállítmányok nagy veszélyeknek kitéve és előnyös tárgyai
a támadásnak akkor, ha a támadást az ellenség helyzete meg­
engedi. Az 1758-iki hadjárat, a domstádteli szállítmány elvesz­
tésében az ily vállalat tökéletes sikerét mutatja. A Weisse-féle
vezető ut a porosz felállítás baloldalában feküdt és a király
seregét az ostrom, valamint a Daun ellen felállított hadtest
annyira semlegesítette, hogy a portyázóknak mitől sem kel­
lett tartaniok s támadásukat kényelmesen hajthatták végre.
Jenő 1712-ben Landrdsi ostrománál ostromszükségleteit
Bouchainből Denainen át, tehát egy a hadászati felállítás
arcvonala előtt levő helyből szerezte be. Ismeretes dolog, hogy
mily eszközökkel élt arra nézve, hogy a szállítmányt biztosítsa
s hogy e biztosítás nehéz körülményekbe sodorta őt és a válla­
latnak kedvezőtlen fordulatot adott.
Ezekből azt következtethetjük, hogy szállítmányok meg­
támadása — bár harcászati szemüvegen nézve könnyűnek lá t­
szik — hadászatilag véve nem sokat ígér és sikert csak a fel­
adott összekötő vonalak rendkívüli eseteiben fog fölmutatni.
508

TIZENKILENCEDIK FEJEZET.

A laktáborokban lévő ellenséges hadsereg

megtámadása.
Ezt a védelemnél nem tárgyaltuk, mivel a laktáborvonal
védőeszköznek nem tekinthető, hanem ellenkezőleg, a hadsereg
oly állapotát jelzi, melyben csak csekély harcképesség lakozik.
Erről a harcképességről pedig az ötödik könyv tizenharmadik
fejezetében értekeztünk.
Most azonban szükségképen kell a laktáborban elhelyez­
kedett ellenséges hadseregről, mint külön tárgyról, megemlé­
keznünk, amennyiben megtámadása részben sajátlagos tér
mészetű, részben pedig, mint hadászati eszköz, kiváló fon­
tosságú. Ehelyütt tehát nem oly megrohanásról van szó,
melynek tárgya egyes elkülönített laktábor vagy pedig egy
kisebb — néhány falut elfoglalt — hadtest, mert az erre
való rendelkezés harcászati természetű, hanem egy tekinté­
lyes, kisebb-nagyobb mértékben kiterjedt laktábort elfoglaló
haderő oly megtámadásáról beszélünk, amely nem az egyes lak-
táborok elleni rajtaütést, de az összpontosítás megakadályozását
tűzi ki célul.
A laktáborozó hadsereg megtámadása tehát egyértelmű a
még nem összpontosított hadsereg rajtaütésével. A sikeres rajta­
ütés föltételei tehát, hogy az ellenséges hadsereg az összehason­
lításra kijelölt területet ne érhesse el, illetőleg kényszerítve
legyen egy mást és hátulfekvőt választani, mivel pedig az össz­
pontosítási hely hátratolása a szükség idejében ritkán történ­
hetik egynapi járáson belül, de rendszerint többnapi járást
igényel, az ellenség nagy területet ad fel és ez a támadó első
nyereségének tekintendő.
Ez az általános viszonyokra vonatkozó rajtaütés kezdet­
ben egyúttal néhány laktáborkörlet ellen intézett rajtaütés is
egyúttal, míg az összes vagy legtöbb laktábor megtámadása már
a priori ki van zárva, amennyiben a támadó hadsereg oly ki-
terjeszkedését és megoszlását föltételezi, amely semmi esetre
sem tanácsos. Ezekből következik, hogy csak azok az előlfekvő
laktáborok rohanhatok meg, amelyek az előnyomuló oszlopok
irányában feküsznek. Ámbár az előllevő laktáborok rajtaütése
csak ritkán sikerül teljesen, amennyiben egy tekintélyes haderő
közelgése nem maradhat észrevétlen, mégis a támadásnak eze­
ket az elemeit nem lehet kicsinyelni s mi az ebből származó
sikereket a rajtaütés második előnyéhez soroljuk. Harmadik
előnynek azokat a részleges ütközeteket tekint jük, melyek vívá­
sára az ellenség rákényszerül s a melyekben nagy veszteségek érhe­
tik. Valamely tekintélyes csapat ugyanis sohasem gyülekezik
zászlóaljanként a főösszpontosítási helyen, hanem először is
dandárokban, hadosztályokban vagy hadtestekben egyesül;
minthogy pedig ezek a tömegek nem képesek arra, hogy a lég-
 509

nagyobb gyorsasággal menjenek a találkozási helyre, kénysze­

rítve vannak az ellenséges oszloppal való találkozás esetén
az ütközetet elfogadni. Igaz, hogy az ütközetből győztesekként
kerülhetnek ki, ha a támadó oszlop nem volt elég erős, de még
győzedelmeskedve is időt veszítenek, arról pedig — mint
magától értetődik — egyáltalában nem lehet szó, hogy ilyen
körülmények között és egy hátul fekvő pont megnyerésének
gondolata mellett a győzelmet kihasználhassák. Sokkal való­
színűbb, hogy az ellentállásra kellőképen be nem rendezkedett
hadtesteket megverik az ütközetben. Könnyen elképzelhető
tehát, hogy a támadó jól tervezett és végrehajtott rajtaütése a
részleges ütközetekben jelentékeny diadal jeleket eredményez,
amelyek azután az általános siker lényegének mutatkoznak.
Végtére negyedik előnynek és az egész zárókövének
az ellenséges hadsereg pillanatnyi dezorganizációját és meg­
félemlítését kell tekintenünk, amely ritkán engedi, hogy a
végtére is összpontosított haderő legott alkalmaztassák, sőt
inkább arra kényszeríti a hadvezért, hogy még nagyobb terü­
letet adjon fel és általában a szándékolt hadműveleteket meg­
változtassa .
Ezekben nyilvánulnak tehát a sajátlagos eredményei az
ellenséges laktáborok ellen intézett sikeres rajtaütésnek, vagyis
az olyannak, amelynél az ellenség nem volt képes hadseregét
veszteség nélkül ott gyülekeztetni, ahol azt tervezte. Igaz,
hogy a rajtaütés sikerének a dolog természete szerint sok foko­
zata van, úgy. hog}^ az eredmény egy esetben nagyon jelenté­
keny, másik esetben pedig említésreméltó sem lesz. De a válla­
lat eredménye még legjobb esetben sem hasonlítható össze a
nyert főcsata eredményével, részint azért, mert az előbbinél a
diadaljelek nem lehetnek oly számosak, részint azért, mert ott
az erkölcsi benyomásnak olyan feszítő ereje nem lehet, mint
a csatában.
Az összeredményt kell mindig szemünk előtt tartanunk,
hogy az efféle vállalattól ne várjunk többet, mint amennyit az
nekünk nyújthat. Ezt azért mondjuk, mert sokan vannak, akik
az efajta rajtaütést az offenzív hatás netovábbjának tekintik,
bár a haditörténelem tanúsága szerint semmikép sem áll így
a dolog.
A legfényesebb rajtaütések egyike az volt, melyet a lotha-
ringiai herceg 1643-ban Düttlingennél a Rantzau tábornok
vezénylete alatt álló francia laktáborok ellen intézett. A fran­
cia hadtest 16.000 embert számlált és hadvezérével együtt
7000 embert veszítve, teljes feloszlásnak indult. A siker a fran­
ciák ama gondatlanságának tulajdonítható, hogy előőrsöket
nem állítottak fel.
Az a rajtaütés, mely Turenne-t 1644-ben Mergentheimnál,
vagy amiként a franciák mondják, Mariendalnál érte, szintén
a teljes vereségnek tekinthető, amennyiben Turenne 8000
ember közül 3000 embert veszített el. De mert ez a vesz­
teség főleg annak tulajdonítható, hogy a hadvezér az ossz-
510

pontosított csapatokkal időelőtti elleni-állásra csábíttatta

magát, a hatást nem a tulajdonképeni rajtaütésnek, mint
inkább Turenne szükségtelen elhamarkodásának lehet tulaj­
donítani, mert Turennet mi sem akadályozta abban, hogy az
ütközetet kikerülje és a távoli laktáborokban volt csapatokat
máshol összpontosítsa.
Egy harmadik híressé vált rajtaütés az, melyet Turenne,
a nagy választófejedelem, Boumonville császári tábornok és a
lotharingiai herceg alatt Elzászban állott szövetségesek ellen
1674-ben hajtott végre. Noha a diadaljelek csekélyek voltak,
mert hiszen 50.000 főnyi hadseregnél 2—3000 ember elvesztése
nem jelent sokat, a szövetségesek a további ellentállásról lemond­
tak s a Rajna mögé húzódtak vissza. E hadászati sikernél Turenne-
nek nem is kellett több. Mi azonban a siker okát nem annyira a
rajtaütésben, mint abban találjuk, hogy Turenne inkább az el­
lenség terveit, semmint csapatait lepte meg; a többit a szövet­
séges hadvezérnek egyenetlensége és a közeli Rajna idézte elő.
Neipperg 1741-ben Nagy Frigyest lepi meg laktáboraiban ;
az egész eredmény abból állott, hogy a király kényszerítve volt
nem teljesen összpontosított hadseregével és megfordított arc­
cal a moltwitzi csatát elfogadni.
1745-ben pedig Nagy Frigyes lepi meg a lotharingiai
herceget a Lausitzban elfoglalt laktáborokban ; a Hennersdorf
körül lévő jelentékeny laktábor ellen intézett rajtaütés követ­
keztében az osztrákok 2000 embert veszítenek el s a lotharin­
giai herceg Felső-Lausitzon át Csehországba kénytelen vissza­
vonulni, ami azonban korántsem akadályozza őt abban,
hogy az Elba balpartján ne nyomuljon újra Szászországba, és
mondhatjuk, hogy a kesselsdorfi csata nélkül Nagy Frigyes
jelentékeny sikert nem aratott volna.
Nándor (Ferdinánd) herceg 1758-ban a francia laktá­
borokra tör ; a legközelebbi eredmény az, hogy a franciák né­
hány ezer embert veszítve az Aller mögé vonulnak. Az erkölcsi
benyomás azonban valószínűleg tovább terjedt és befolyást
gyakorolt arra, hogy a franciák Vesztfáliából kitakarodtak.
Ezekből a különböző példákból az ily támadás hatályos­
ságára nézve következtetést vonva, állíthatjuk, hogy csak a két
első ér fel a nyert csata értékével. Ezekben az esetekben azonban
csak kis hadtestek szerepeltek és az előőrsök hiánya az akkori
hadviselésben a rajtaütés nagyon megkönnyítő körülmény volt*
Az utolsó négy eset, bár ezek is a sikerült vállalatok közé sorol­
hatók, eredmény tekintetében a nyert csatával nem hasonlít­
hatók össze. Az általános eredmény csak gyönge akaratú s
gyönge jellemű ellenséggel szemben mutatkozhatott volna.
A porosz hadsereg 1806-ban azt tervezte, hogy a francziá-
kat Frankban hasonló módon rohanja meg. A vállalat sikerének
az uralkodó viszonyok folytán kilátásai voltak. Ugyanis :
Napóleon nem volt jelen, a francia hadtestek laktáborozása
túlságosan kiterjedt v o lt; e körülmények között a porosz
hadsereg számíthatott arra, hogy nagy elszántsággal s gyorsa­
 511

sággal a franciákat több-kevesebb veszteséggel a Rajnán á t­

kergetheti. De ennél többet nem is lehetett elérni, mert az a
számítás, hogy a poroszok p. o. előnyüket a Rajnán túl követ­
hetik, vagy pedig oly erkölcsi túlsúlyt nyernek, hogy a fran­
ciák e hadjáratban többé a jobb Rajnaparton megjelenni nem
mernek, minden alapot nélkülözött volna.
Az oroszok 1812 augusztus elején a Wytebsk környékén
elterülő francia laktáborokat Smolensk felől akarták megtá­
madni. A végrehajtás kezdetén azonban elveszítették bátorsá­
gukat, ami nagy szerencse volt reájuk nézve, mert a francia
hadvezér nemcsak hogy hadserege arcvonalának közepével
kétszeresen túlszárnyalta az orosznak ottani haderejét, de nálá­
nál elszántabb hadvezért a történelem még nem mutatott fel.
Egyébként is e kísérlet halva szülöttnek volt tekinthető, mert
néhány kilométer terület vesztesége nem dönthetett el semmit
s a közelben nem volt oly terepszakasz, amely az esetlegesen
kivívott sikert némileg biztosíthatta volna, végre mert az
1812-iki háború nem volt oly hadjárat, mely lanyhán játszódik
le, hanem olyan támadónak komoly terve, aki ellenét teljesen
megsemmisíteni törekszik. Ilyen viszonyok között a francia
laktáborok megrohanásából származható esetleges csekély elő­
nyök nem állottak volna arányban a föladattal és semmiképen
sem jogosíthattak arra a reményre, hogy az erőkben és viszo­
nyokban fönnállóit nagy egyenlőtlenséget csak némiképen is
elsimíthassák. Mi pedig e kísérletből azt a tanúságot meríthet­
jük, hogy a rajtaütés eszköz hatásáról uralkodó homályos
fogalom annak egészen hamis alkalmazására vezet.
Az eddig elmondottak e tárgyat mint hadászati eszközt
világítják meg. De e tárgy természetében rejlik, hogy végre­
hajtása sem tartozik pusztán a harcászat körébe, amennyiben
az ily támadás rendszerint nagy szélességben történik és a
hadsereg még egyesülése előtt fog megverekedni, úgy hogy az.
egész, egyes ütközetek agglomerátumává válik.
E végből az ily támadás természetes berendezéséről még
néhány szót kell mondanunk.
1. Az első föltétel az, hogy : az ellenséges laktáborkörlet
arcvonala egy bizonyos szélességben támadtassék meg ; mert
csak így lehet több laktábort tényleg megrohanni, másokat
elvágni és egyáltalában az ellenséges hadsereget dezorganizálnL
A rajtaütő oszlopok száma és egymástól való távolsága a
viszonyoktól függ.
2. A különböző oszlopok iránya összpontosítólag oda­
vezessen, ahol az egyesülést szándékolják ; az egyesülés szándé­
kának azért kell meglennie, mert az ellenség többé-kevésbé
egyesülni törekszik. Az egyesülés pontja lehetőleg az ellenséges
összekötő ponton, vagy pedig az ellenséges hadsereg vissza­
vonuló vonalán feküdjék és pedig leginkább ott, ahol a vonalat
valamely terepszakasz szeli át.
3. Az egyes oszlopok kötelességévé tétessék, hogy az
ellenséges erőket ott, ahol velük találkoznak, nagy elszántság­
 512

gal, merészséggel és bátorsággal rohanják meg, mert hiszen az

általános viszonyok mellettük foglalnak állást s ilyenkor a
merészség csak helyén van. Ebből kifolyólag az egyes oszlopok
parancsnokainak nagy szabadságot kell engedni s cselekvésük
tekintetében teljhatalommal kell ellátni.
4. A szemközt jutó ellenséges hadtestek harcászati meg­
támadására irányuló tervek mindenkor a megkerülést tartsák
szem előtt, amennyiben a szétválasztástól és elvágástól várjuk
a főeredményt.
5. Az egyes oszlopok az összes fegyvernemekből álljanak,
--és főképen erős lovassággal legyenek ellátva.
6. Ámbátor a rajtaütés természetében rejlik, hogy a tá ­
madó elővédjét ne tolja messze előre, ez mégis csak a közele­
désre (menetre) vonatkozik. Ha már egyszer az ütközet az
ellenséges laktábor vonal mentén megkezdődött, vagyis ha az,
amit a tulajdonképeni rajtatütéstől vártunk, beállott, akkor az
oszlopok az összes fegyvernemből szervezett elővédeiket csak
tolják messzire előre, mert gyors mozdulataikkal főleg ezek
képesek az ellenségnél beállott zavart tetézni. Csak ezek révén
leszünk képesek itt-ott egy vonatot, tüzérségi telepet stb.
elfogni ; csak ezek révén tudunk majd megkerüléseket és elvá­
gásokat végrehajtani.
7. Bekövetkezhető szerencsétlenségek esetére a visszavonu­
lásról gondoskodjunk s a hadsereg összpontosítási helyét álla­
pítsuk meg.

HUSZADIK FEJEZET.

Dlverzió.
Az ellenséges országnak oly megrohanását, mely az erőket
a főpontról elvonja, »diverziónak« nevezzük.
Ez a vállalat tehát csak akkor sajátlagos, ha az erők elvo­
nása, nem pedig a megtámadott tárgy elfoglalása a kitűzött
c é l; másként a közönséges támadástól nem különböznék.
Természetes azonban, hogy a diverziónak mindenkor egy
támadási tárgyra kell irányulnia, részben azért, mert csakis e
tárgy értéke az, mely az ellenséget arra készteti, hogy védel­
mére csapatokat rendeljen ki, részben pedig azért, hogy abban
az esetben, ha a vállalat diverzióként nem hat, kárpótlást nyújt­
son a reá fordított erőkért.
Támadási tárgyakul szolgálhatnak : várak, tekintélyes rak­
tárak, gazdag és nagy városok, különösen pedig fővárosok, min­
dennemű kontribuciók, végtére az elégedetlen alattvalók segé­
lyének szervezése.
Könnyen beláthatjuk, hogy a diverziók nem egy esetben
lehetnek hasznothajtók ; de viszont nem tagadhatjuk azt sem,
íhogy sokszor csak magunknak ártunk velük.
A diverziók főfeltétele az, hogy több erőt vonjanak el a
 513

főhadszínhelyről, mint amennyit mi rájuk fordítunk, mert ha

csak velünk egyforma erőt vonnának el, a vállalatuk alárendelt
jelentőségű támadásokká válnának.
A most mondottakból azonban még nem következik, hogy
diverzió névvel illethetnénk azt a melléktámadást, melyet abban
a reményben kezdeményezünk, hogy csekély erőfeszítés mellett
nagy eredményt érjünk el, például, hogy egy fontos várat köny-
nyű szerrel foglaljunk el. Igaz, hogy diverziónak szokták nevezni
azt a megrohanást is, melyet valamely háborúskodó állam ellen
egy harmadik intéz. Mivel azonban az ily megrohanás csakis
az irány tekintetében különbözik a közönséges támadástól és
az elméletben pedig külön elnevezésekkel csak sajátlagost illet­
hetünk, nincsen ok, hogy külön nevet adjunk neki.
Gyönge erők nagyobbakat csak akkor fognak vonzani,
ha különös körülmények játszanak közbe. Eszerint még nem
nevezhetjük diverziónak azt, ha valamely csapatot egy pontra
rendelünk ki.
A diverzió természetét a következőkben világítjuk meg.
Ha a támadó a főhadszínhelyen kívül eső ellenséges tarto­
mányok egyikébe mondjuk 1000 embert küld ki avégből, hogy
hadisarcot szedjenek, stb., már eleve biztos afelől, hogy az
ellenség ezt 1000 emberrel nem akadályozhatja meg, de kény­
telen a tartománynak portyázások elleni biztosítása céljából
jóval nagyobb erőt kirendelni. Azonban ez a tudat egymagá­
ban még nem nyújt elegendő alapot a diverzió végrehajtá­
sára ; mert még azt is kell önmagunktól kérdeznünk : vájjon
a védő, tartományának biztosítása helyett, nem élhet-e hasonló
eszközzel és nem dulathatja-e fel hason erővel a mi tartomá­
nyunkat ?
Hogy tehát a szándékolt diverzió sikerrel járjon, illetőleg
a diverzió fogalmának megfeleljen, az is megállapítandó, vájjon
az ellenséges tartomány megrohanása nekünk nagyobb hasznot
hoz-e, mint a miénknek megtámadása az ellenségnek.
Ebben az esetben kétségtelen, hogy egy egészen gyönge
diverzió nagyobb ellenséges erőket köt [le. Célzatosan mondtuk,
hogy egy gyönge diverzió, mert a dolog természetéből folyik,
hogy a tömeg növekedtével ez az előny elenyészik, amennyiben
világos, hogy 30.000 ember egy mérsékelt kiterjedésű tarto­
mányt nemcsak 50.000, de több ember ellenében is képes meg­
védelmezni.
Az erősebb diverziónál tehát a cél (nagyobb erők elvo­
nása) problematikussá válik ; amiért is olyat csak abban az
esetben hajtsunk végre, ha egyéb fontos és döntő körülmények
szólnak mellette.
Erős diverziókat megengedő előnyös körülmény az, ha :
a) a támadó a főtámadás gyöngítése nélkül erőtöbblettel
rendelkezik ;
b) a védő oly nagyon fontos pontjai vannak, melyek egy
di verzióval veszélyeztet hét ők.;
c) a védő alattvalói elégedetlenek ;
514

d) egy gazdag, tetemes hadianyagot szolgáltató tartomány

nyitva áll.
Ezekből láthatjuk, hogy oly diverzióra ritkán nyílik al­
kalom, mely a mondott tekinteteknek megfelel.
De még egy főpont hátra van. Minden di verzió oly vidékre
ülteti át a háborút, ahová nélküle nem jutott volna ; a követ­
kezmény az, hogy többé-kevésbé oly ellenséges haderőket fog
életre kelteni, melyek máskülönben nyugodtak volnának ; ezek az
életre támadt erők korántsem kicsinylendők, különösen akkor
nem, ha az ellenségnek kifejlett népfölkelő intézménye van.
A dolog természetében rejlik, de különben is a tapasztalat
tanítja, hogy a hirtelen megtámadás esetén a vezérlő elemek
rendkívüli eszközökkel lángra gyullasztják a kedélyeket, beszer­
zik a szükséges védelmi eszközöket, s megteszik a kellő védő
intézkedéseket.
Szóval oly ellentállásról gondoskodnak, mely a népháború
természetéhez közel áll és egy kis szikra segélyével abba bele
is vezet.
Ezt a körülményt a di verzió tervezésénél jól kell szem-
ügyre vennünk, nehogy kárunkat valljuk.
Az 1799-ben Észak-Hollandia ellen, valamint 1809-ben
Walcheren ellen intézett vállalatok oly di verziók, melyeket
csak azzal lehet igazolni, hogy az angol csapatokat más
egyébre alkalmazni nem lehetett. Ezek a di verziók a fran­
ciák ellentálló eszközeit óriási módon növelték, amint növelni
fogja jövőben is a francia területen megkísértett minden partra­
szállás. A francia partok veszélyeztetése bizonyára nagy elő­
nyökkel kecsegtet, mert a partőrzésre kirendelt nagy erőt
semlegesíti ; de egy tetemes erővel történő partraszállás
csak akkor lesz igazolható, ha bizton számíthatunk arra, hogy
a tartomány kormány- és hatalomellenes lakói velünk lesznek.
Minél kisebb döntést keres a háború, annál indokoltabb
a di verzió ; de annál kisebb is a di verzió nyújtotta haszon.
Ezek a vállalatok csak eszközök arra, hogy a tespedő tömeg
felrázassék.

Végrehajtás.

1. Ha a di verzió egy valóságos támadást föltételez, akkor

annak, a merészségen és gyorsaságon kívül egyéb sajátlagos
jellege nincsen.
2. Ha a di verzió célzata az, hogy többnek látszassék,
tehát egyúttal tüntetés is legyen, akkor az alkalmazandó eszkö­
zök tekintetében egyedül az embereket s körülményeket jól
ismerő ravasz ész adhat kellő támpontokat. Hogy ily esetben az
erő nagymérvű megoszlása áll elő, a dolog természetében rejlik.
3. Ha a diverziót tetemes erővel hajtják végre és a vissza­
vonulás csak kevés pontokra szorítkozik, követelmény, hogy
egy általános tartalék különíthessék ki, amelyre az elől lévő
csapatok zárkózni tartoznak.
 515

HUSZONEGYEDIK FEJEZET.

Invázió.
E tárgyiéi sokat nem mondhatunk és csakis a szó vagyis
a fogalom magyarázatára szorítkozhatunk.
Az újabbi írók e kifejezést nem egyszer használják egy
sajátlagos dolog megjelölésére. Különösen a francia íróknál
fordul gyakran elő a »guerre d'invasion« kifejezés, mellyel az
ellenséges országba messzire behatolt támadást a módszeres,
vagyis a hatásokon rágódónak kirívó ellentéteként akarják
feltüntetni.
De ezt mi, mint helytelen és alap híjján lévő kifejezést,
nem fogadhatjuk el.
Nem a módszeresség, de a körülmények határozzák meg,
hogy a támadás a határon folyjék-e le, avagy mélyen hatoljon
az ország belsejébe ; vájjon a támadás erődített helyek be­
vételével foglalkozzék-e, vagy pedig felkeresse és szüntelenül
üldözze az ellenséges főerőt.
Bizonyos esetekben módszeresebb és elővigyázóbb eljárás
lesz, ha a támadás messzire hatol az ország belsejébe, mint
az, mely a határon megáll ; az előnyomulás a legtöbb esetben
nem egyéb, mint egy teljes erővel végrehajtott támadás sze­
rencsés eredménye és következésképen a támadástól épenség-
gel nem különbözik.

HUSZONKETTEDIK FEJEZET.

A győzelem tetőpontja.
A győző nem minden háborúban képes az ellenséget tel­
jesen megsemmisíteni. A győzelemnek sokszor, sőt legtöbb­
ször tetőponja van. A tapasztalat ezt eléggé bizonyítja ; de
mivel e tárgy a háború elméletére nézve felette fontos és min­
den haditervnek támasztópontja, emellett felületén — miként
a csillogó színeken — látszólagos ellentétek fényjátéka lebeg,
szükséges, hogy belső okaival közelebbről foglalkozzunk.
A győzelem, mely rendszerint a fizikai és erkölcsi erők
összegének túlsúlyából ered, e túlsúlyt feltétlenül szaporítja.
Ha ez nem lenne így, a győzelmet nem keresnék és drága áron
nem vásárolnák meg.
De nemcsak a győzelem maga, de következményei is tetézik
a túlsúlyt. Ez utóbbiak azonban nem vezetnek a végső határig,
hanem csak bizonyos pontig. Ez a pont igen közel, sőt sok­
szor oly közel is fekhetik, hogy a győzelmes csata összes követ­
kezményei csakis az erkölcsi túlsúly szaporítására szorítkozhat­
nak. Hogy ez mikép függ össze, a következőkben mutatjuk ki.
A haderő a háború folyamában szüntelenül oly elemekkel
találkozik, melyek azt vagy öregbítik, vagy gyengítik.
516

A végeredmény tehát az erősbítő vagy gyengítő elemek

súlyától függ. Mivel pedig a magunk erejének gyengülése egyúttal
az ellenséges erő javára szolgál, vagyis azt öregbíti, követ­
kezik, hogy e kettős dagály és apály mind az előnyomulásnál,
mind a hátramenetnél is nyilvánul.
Nézzük most az erősbítő és gyengítő főokokat az elő­
nyomulásnál ; a hátramenetnél előforduló erősítő és gyengítő
okok az előbbiekből önként következnek.
A támadó az előremenetelnél a következő főokoknál fogva
erősülf mert :
1. az ellenséges haderő vesztesége rendszerint nagyobb ;
2. csakis az ellenség az, amely raktárakat, telepeket,
hidakat stb. veszít;
3. a védő számára attól a pillanattól kezdve, amidőn a
támadó az ellenséges területet átlépi, tartományok, vagyis új
erők forrásai veszendőbe mennek ;
4. a támadó, az előbbi pontból kifolyólag a források egy
részét birtokba veheti, vagyis az ellenség rovására élhet ;
5. a védő részei úgy a belső összefüggést, valamint az
egységes mozgadozási képességet nélkülözik ;
6. a védőt a szövetségesek cserbe hagyják ; holott a támadó­
hoz újak csatlakoznak ;
7. végtére a védő, kinek kezéből a fegyver kihull, bátor­
talanná válik.
Az előnyomuló ellenben gyengül, mert :
1. kényszerítve van az ellenséges várakat ostromolni,
megfigyelni stb., vagy pedig egyik-másik hadtestével a győzelem
előtt talán hasonlóan eljárt ellenséget követni :
2. attól a pillanattól kezdve, amidőn az ellenséges területet
átlépi, a hadszínhely természete változik, ellenséges lesz ; meg
kell szállania, mert csak addig az övé, míg megszállva tartja
s még így is oly nehézségeket okoz a támadó gépezetnek, hogy
hatásában feltétlenül gyengíti ;
3. az előnyomulással forrásaitól távozik s ennek következ­
tében a pótlást feltartóztatja ;
4. könnyen megtörténhetik és természetes, hogy az általa
veszélyeztetett állam segélyére idegen hatalmak lépnek közbe.
5. végre az ellenséget a veszély nagysága roppant erő­
feszítésre sarkallja, holott a győző tettereje idővel lankadni kezd.
A felsorolt előnyök és hátrányok, a legutoljára megneve­
zettek kivételével, egymás mellett békésen megállhatnak,
s ellenkező utaikon haladva találkozhatnak anélkül, hogy
egymással surlódnának. Az utolsók azonban valódi ellentétek
és egymást kizárják.
Nem is beszélve a többiről, már az utolsó ellentétek is
mutatják, hogy a győzelem hatása végtelenül változó, aszerint,
amint az az ellenséget elkábítja, vagy nagyobb erőfeszítésre
szorítja.
Most pedig néhány megjegyzéssel jellemezni kívánjuk az
egyes pontokat.
 517

1. Megtörténhetik, hogy az ellenség vesztesége a veresége

utáni első pillanatban a legnagyobb, aztán naponként eny­
hül, míg arra a pontra érkezik, amidőn az egyensúlyt helyre­
állítja ; de az is megtörténhetik, hogy az ellenség vesztesége
a vereség után fokozódó arányban növekedik. Ezekre nézve a
helyzetek és körülmények különfélesége dönt.
Általában véve állíthatjuk, hogy jó hadseregeknél az első,
rosszaknál az utóbbi lesz napirenden ; a hadsereg szelleme mel­
lett még a kormány szelleme az, mely e dologban kiváló tényező.
A háborúban nagyon fontos a veszteség lassanként való
kiegyenlíthetőségét és a veszteségnek a végfeloszlásig menő
fokozatos növekedését szem előtt tartani, nehogy ott kezdjük,
ahol fel kellene hagynunk, vagy viszont.
2. Hasonlóképen áll a dolog a holt hadi anyaggal; a vesz­
teség ennél is a viszonyok és a raktárhelyek minősége szerint
folyton növekedhetik, vagy megszünhetik. E tárgy azonban
fontosságra nézve nem vetélkedhetik az előbbivel.
3. A harmadik előny az előnyomulás mértéke szerint növek­
szik, sőt mondhatjuk, hogy tulajdonképen csakis akkor jön
tekintetbe, ha már mélyen talán egy negyedre vagy egy har­
madra, benyomultunk az ellenséges ország belsejébe. Egyébként
az előny nagysága még az ellenséges tartományoknak a háború­
hoz viszonyított belső értékétől is függ.
4. A negyedik előny hasonlóképen az előnyomulás mértéke
szerint nagyobbodik.
Ügy a harmadik, mint a negyedik előny tekintetében még
megjegyezzük, hogy a küzdelemben álló haderőkre csak lassan­
ként és kerülő utakon gyakorolnak hatást, úgy, hogy kedvükért
sohase feszítsük meg a húrt, vagyis ne bocsájtkozzunk veszélyes
helyzetekbe.
5. Ép így az ötödik előny csak akkor jöhet tekintetbe,
ha mélyen benne vagyunk az ellenséges országban, ahol az
elfoglalt terület alkata módot nyújt, hogy néhány tartományt
tömegtől elválasszunk, avégből, hogy azok, miként a lekötött
a főtestrészek, elhaljanak.
6., 7. A 6. és 7. előny is minden valószínűség szerint öregbül
az előnyomulás haladásával. Egyébként módunk lesz róluk
később értekezni.
Lássuk most a gyengítő okokat.
1. Az előhaladás mértéke szerint több-több várat kell
ostromolni, megrohanni, körülzárni. Ez a gyengítés egy­
magában véve oly hatalmasan hat a haderő létszámviszonyaira ,
hogy minden előnyt könnyen elveszthetünk.
Igaz, hogy az utóbbi időben a megrohanást csekély és a
megfigyelést még csekélyebb erőkkel szokták végrehajtani és
elvégre a várnak is van helyőrsége, de mégis mint fontos biztosító
eszköz sok erőt von el. Mert míg a védő vár őrségként felében
olyakat alkalmaz, akik ezelőtt még nem harcoltak, addig a
támadó kényszerítve van különösen olyan várak előtt, melyek
az összekötő vonalak közelében fekszenek, a várőrségnek lég-
518

alább is kétszeresét kitevő harcedzett csapatokat visszahagyni.

Sőt állítjuk, hogy a támadó akkor, ha csak egyetlen egy jelen­
tékeny vár formaszerű ostromáról vagy kiéheztetéséről van szó,
egy kis hadseregnél kevesebbet alig alkalmazhat .
2. A második ok : a hadszínhelynek ellenséges területen
történő berendezése, az előnyomulás haladása mértékében
gyengíti a haderő létszámát.
Ugyanis az ellenséges területnek csak azt a részét tekint­
hetjük hadszínhelyünknek, melyet megszállottunk, vagyis ahol
önálló seregtesteket, fontosabb városokat, hadtáphelyeket stb.
hagyunk hátra ; bármily csekélyek legyenek is a visszahagyott
csapatok, mégis lényegesen gyengítik az egészet.
De ez még a legkevesebb.
Minden hadseregnek hadászati oldalai vannak ; tudniillik
azok a vidékek, melyek a hadsereg összekötő vonalai mentén
jobbról-balról húzódnak, ez gyengeséget jelent és csak azért
nem érezhető, mert ez a gyöngesége az ellenfélnek is meg­
van. A gyengeség azonban rögtön érezhetővé válik, ha a had-
színhelyet az ellenséges országba tesszük át, mert ebben az eset­
ben az ottan húzódó hosszú és csak kevéssé vagy épen nem
biztosított összekötő vonalra intézett legcsekélyebb vállalat
is az ellenségnek sikert ígért, nekünk pedig bajt, veszélyt okoz.
Minél mélyebben nyomulunk az ellenséges országba, annál
hosszabbak az oldalak s a veszély is fokozódó arányban növek­
szik. A hosszú és csak nehezen biztosítható összekötővonalak
mintegy felhívják az ellenséget, hogy vállalatokat indítson
ellenünk, ami siker esetén ránk nézve vészthozó lehet.
Az előnyomuló hadsereg tehát minden újabb lépéssel új
meg új nehézségekre bukkan és ha már eredetileg nem volt
nagy túlsúlya, tervezetei lassanként szűkebb meg szűkebb
térre szorulnak, lökemereje mindinkább gyengül, míg végre a
bizonytalanság és aggály fojtó érzete nehezül reá.
A szünetlenül gyengülő erőknek szüntelenül pótlást nyújtó
forrásoktól való távozás következtében beálló gyengeség az
előnyomulással szintén nagyobbodik. A hódító hadsereg e tekin­
tetben a lámpa világhoz hasonlít ; minél jobban apad a tápláló
olaj, annál kisebb lesz a lámpa világ, míg végre teljesen elalszik.
Igaz, hogy az elfoglalt tartomány gazdasága a bajt kiseb­
bítheti, de teljesen még sem enyésztheti el, mert mindig
maradnak bizonyos dolgok (például emberek), melyeket csak
otthonról lehet pótolni, mert az ellenséges ország szolgálmánya
sohasem oly biztos és gyors, mint a sajátunké ; mert a hirtelen
keletkezett szükségletet gyorsan pótolni nem tudjuk ; mert a
félreértéseket és mindennemű hibákat idejekorán észrevenni s
rajtuk segíteni képesek nem vagyunk.
Ha, ami szokássá vált, nem a fejedelem vezérli hadseregét,
niég egy újabb hátrány származik az ide-oda kérdezősködésből,
amennyiben a hadvezérnek adott legtágabb teljhatalom sem
képes a széles működési kört betölteni.
4. A politikai összeköttetések elváltozása. A győzelem
 519

eredményezte változások, legyenek azok előnyösek vagy hátrá­

nyosak a győzőre nézve, rendszerint az előnyomulással egyenes
arányban állanak. E tekintetben minden a fennálló politikai
összeköttetések és érdekektől, szokásoktól és irányzatoktól, feje­
delmektől és miniszterektől stb. függ. Általánosságban azonban
mondhatjuk, hogy a legyőzött nagy állam kis szövetségesei
legott elpártolnak és a győző minden nyert ütközettel e tekintet­
ben jobban meg jobban erősbül ; ha pedig a legyőzött állam
kicsiny és léte veszélyeztetik, új oltalmazókat nyer, sőt még
azok is, akik megrendítésén közreműködtek, visszafordulnak,
hogy tönkre jutását megakadályozzák.
5. Az ellenségnél felidézett nagyobb ellent állás. Egyszer
ijedtség és kábultság fogja el az ellent s a fegyver kihull kezé­
ből, máskor azonban a lelkesedés paroxizmusa szállj a meg,
mindenki fegyvert ragad és az ellenállás nagyobb lesz, mint
volt az első megveretés előtt. A nép és kormány jelleme, az
ország természete, az ellenség politikai összeköttetései szolgál­
tatnak támpontokat a valószínűség kitalálására.
Már e két utolsó pont is végtelenül különbözővé teszi
azokat a terveket, melyeket a háborúban az egyik vagy másik
esetben kieszelni kell és kieszelni szabad. Míg az egyik aggályaival
és az úgynevezett módszeres eljárással szerencséjét eljátssza,
addig a másik meggondolatlansága folytán vesztébe rohan.
Meg kell még emlékeznünk arról a lankadtságról is, mely a
győzőt nem egyszer akkor lepi meg, midőn a veszély távol
van ; holott épen ekkor új erőfeszítés volna helyén, hogy a
győzelmet erősebben csatolja magához,
Ha e különböző egymással ellentétben álló elvekre egy
általános tekintetet vetünk, nyilvánvalóvá lesz, hogy a győzelem
kizsákmányolása, vagyis az előnyomulás a támadó háborúban
a legtöbb esetben kevesbíteni fogja a támadónak eredeti vagy
a győzelemmel szerzett túlsúlyát.
Itten önkénytelenül az a kérdés merül fel, hogy ez eset­
ben mi készteti a győzőt győzelmi pályájának követésére,
támadó előnyomulásra ? Vájjon ez tényleg a győzelem kihasz­
nálása-e és nem volna-e jobb megállani ott, ahol a nyert túl­
súlyt repedés még nem érte ?
Erre azt kell felelnünk, hogy a haderő túlsúlya nem
cél, csak eszköz. A cél abban áll, hogy az ellenséget letiporjuk,
vagy legalább országának egy részét hatalmunkba kerítsük
avégből, hogy azt a békekötésnél előnyünkre érvényesítsük.
Még ha az ellenséget teljesen letipomi akarnánk is, tűrnünk
kell, hogy minden előre tett lépésünk gyengít majd ben­
nünket, mert ebből még nem következik, hogy túlsúlyunk az
ellenség tönkretétele előtt megsemmisül ; az ellenség hamarább
dőlhet ki és ha ezt túlsúlyunk utolsó maradványával elérhetjük,
megbocsáthatatlan lenne azt elmulasztani.
Túlsúlyunkat, mely eszköz és nem cél, mindenkor koc­
kára kell tennünk. Csakhogy ismernünk kell a pontot, ameddig
terjed, nehogy túllépjük és előnyök helyett szégyent arassunk.
520

Azt hisszük, hogy nem szükséges tapasztalati eseteket fel­

sorolni arra nézve, hogy a hadászati támadás hadászati túl­
súlyának kimerülésével így áll a dolog ; a jelenségek sokasága
indított bennünket arra, hogy a belső okok után kutassunk.
Csak Napóleon megjelenése óta ismerünk művelt népek
között lefolyt oly hadjáratokat, melyekben a túlsúly szakadat­
lanul az ellenség bukásáig vezetett ; előtte minden hadjárat
azzal végződött, hogy a győzelmes fél olyan pontot igyekezett
megnyerni, ahol magát puszta egyensúlyiban fenntarthatta.
A győzelemnek ez a tetőpontja jövőben is előfordul majd
mindazokban a háborúkban, amelyek nem az ellenség teljes
leverését tűzik ki célul. Már pedig a legtöbb háború ilyen ter­
mészetű lesz.
Az egyes hadjárati terveknek természetes célja az a for­
dulópont, ahol a támadásnak védelembe kell átmennie. Ennek
célnak túllépése nemcsak hogy haszonnélküli erőfeszítés, de
káros is, mert tapasztalat szerint aránytalanul erős visszhatáso-
kat idéz elő.
Ez az utóbbi jelenség oly általános és természetes, hogy
közelebbi okait felsorolni felesleges. A meghódított tartomány
berendezésének hiánya, az az erős ellentét, mely elfogja szívün­
ket akkor, midőn a várt siker helyett jelentékeny veszteség
ér bennünket, a főokok.
Nagyon is ellentétes erkölcsi elemek jelesen : egyrészről
a visszaszálló bátorság, mely sokszor elbizakodottsággá fajul,
másrészről a levertség, küzdenek egymással. Mi sem természe­
tesebb, mint az, hogy a veszteségek a visszavonulásnál óriásiak
s az eddig győzedelmeskedő hálát rebeg az égnek, ha csak arról
s nem többről van szó, minthogy a meghódított tartomá­
nyokat visszaszolgáltassa.
Ez alkalommal egy látszólagos ellentétet kell tisztába
hoznunk.
Ugyanis azt kellene hinnünk, hogy a támadó előnyomulása
közben túlsúllyal rendelkezik és mert a győzelmi pálya végén
szükségszerűleg elfogadandó védelem amúgy is a hadviselés
erősebb alakzata, ez a túlsúly elhárít minden veszélyt.
És mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy a fordulat leg­
nagyobb veszélye abban a pillanatban áll elő, amidőn a táma­
dással felhagyunk és védelembe megyünk át.
Nézzük, hogy ennek oka miben rejlik.
A védelem fölényeként jeleztük ; hogy:
1. a vidéket jobban kihasználhatja ;
2. egy berendezett hadszínhely birtokában van ;
3. a nép segélyére áll ;
4. a bevárásból hasznot merít.
Világos dolog, hogy ezek az elvek nem lesznek minden
alkalommal egyformán jelen s nem is fognak mindenkor
egyenlő hatást felm utatni; ha ez áll, akkor áll az is, hogy az
egyik védelem nem mindig hasonlít a másikhoz, következtetés­
képen nem minden védelemnek van fölénye a támadás felett.
 521

Áll pedig ez főleg arra a védelemre nézve, mely a kimerült

támadás után rendesen egy offenzív háromszögnek nagyon is
előretolt élén fekvő hadszínhejyen folyik. Az ilyen védelem
cfeak a vidéket használhatja ki, a hadszínhelyet nem rendez­
heti be, a nép segélyére nem számíthat s végre a bevárás előnyeit
ritkán, vagy ha igen, csak gyengült mértékben élvezi.
Ez utóbbi magyarázataként néhány szót !
Ha támadó mozdulatokkal zavarjuk azt a képzelt egyen­
súlyt, mely annyi hadjáratot tett már eredménytelenné (ameny-
nyiben annak, akin a cselekvés sora volt, kellő elszántsága nem
volt), ha az ellenséges érdekeket megsértjük, az ellenséges
akaratot pedig cselekvésre szorítjuk, nem valószínű, hogy az
ellenség tétlen tétovázásban töltse el idejét. A meghódított
országban berendezett védelemnek pedig kihívóbb jellege volt,
mint annak, mely a saját területen folyik, mert az előbbin a
védelem általános természetét gyengítő támadó elv vonul
végig.
Daun II. Frigyesnek nyugalmát Szászországban és Sziléziá­
ban nem zavarta, de azt Csehországban élvezni nem engedte
volna.
Világos tehát, hogy az offenzív vállalatokba bonyolított
védelem főelveiben gyengül és nincs meg az eredetileg őt
megillető túlsúlya.
Amiként nincsen védőhadjárat, mely tisztán védő ele­
mekből állana, úgy nincsen tisztán támadó elemekből álló
támadóhadjárat sem, mert a hadjárat közben bekövetkező
rövid időszakokon kívül, amidőn mindkét fél védő helyzetben
lesz, minden támadás, mely a békekötésig nem vezet, szükség­
képen védelembe megy át.
Ily módon válik a védelem a támadás gyengítő elemévé.
Ez nem álokoskodás, de a dolog természetében rejlő igazság.
Ezzel megmagyaráztuk, hogy az offenzív és defenzív
hadi alakzat erejében rejlő különbség miként lesz kisebb és
kisebb. Most még csak azt kell megmagyaráznunk, hogy e
különbség miként enyészik el s egy kis időre miként válik
ellenkező nagysággá.
Engedtessék meg nekünk, hogy magyarázatunkhoz a ter­
mészetből egy fogalmat kölcsönözzünk ki. E fogalom az az idő
lesz, melyet az anyagvilágban minden erő szükségei arra, hogy
hatályossá válhassék.
Az erő, mely lassanként alkalmazva elegendő arra, hogy
valamely megmozgatott testet megállítson, nem fog hatni, ha
a szükséges idő hiányzik.
Az anyagvilág e törvénye találó képet nyújt lelkületűnk
némely jelenségére nézve.
Egy önmagában véve nyomatékos ok nem lesz képes a
bizonyos irányt követő gondolatokat megállítani, vagy más
irányba terelni. Ehhez idő, nyugalom ás az eszméletre gyako­
rolt mély benyomás szükséges.
így van ez a háborúban is.
522

Lelkünkre, ha egyszer bizonyos irányt vett a cél felé,

vagy pedig visszafordult a mentő kikötőbe, a megállást, vagy
vállalkozást parancsoló okok rögtönösen nem fognak hatást
gyakorolni s így könnyen megtörténhetik, hogy a tova mozgó
cselekményben az egyensúly határát, a tetőpontot észrevétlenül
túllépjük ; sőt az is megtörténhetik, hogy a támadó a támadás
lényegében rejlő erkölcsi erők támogatása mellett kimerültsége
mellett is könnyebben végzi az előnyomulás munkáját, mint
elviselné a megállást, épúgy, miként a ló, mely terhet húz a
hegynek fölfelé.
Azt hisszük, hogy belső ellentmondás nélkül mutattuk ki,
hogy a támadó miként lépheti át azt a pontot, melyen
megadva és védelemmel élve, az egyensúlyt megszerezheti
magának.
Fontos dolog marad tehát, hogy a hadjárat tervezésénél
úg^ a támadó, mint védő e pont felől tisztába jöjjön ; a támadó
azért, nehogy erején felül álló munkába bocsátkozzék, a védő
azért, hogy a támadó ballépését felismerje és kizsákmányolja.
Ha egy pillantást vetünk azokra a tárgyakra, melyeket a
hadvezérnek a »tetőpont« megállapításánál szem előtt kell tar­
tania és visszaemlékezünk arra, hogy a hadvezér a legfontosabb
tárgyak irányát és értékét csak más sok közeli és távoli körül­
mény áttekintése után fogja kitalálni; kitalálni azt, hogy az
ellenséges hadsereg az első lökés után tömörülni fog-e, avagy a
bolognai palack módjára porrá zúzódik ; kitalálni azt, hogy az
egyes források kiapadása, az ellenséges összeköttetések meg­
szakítása a gyöngülés és bénulás mely fokát idézik elő ; kitalálni
azt, vájjon az ellenség a kapott sebek égető fájdalma alatt
ájultan fog-e összerogyni, avagy megsebzett bika módjára rom­
boló dühre fakad ; kitalálni végtére azt, hogy a többi hatal­
mak megijednek vagy felháborodnak-e ; közülök melyek bonta­
nak vagy kötnek politikai szövetségeket ; ha — mint mondtuk
— szem előtt tartva e dolgokat, magunknak bevalljuk, hogy a
hadvezérnek ezeket és még sok mást ítélete finom tapintatával
kell eltalálnia, az emberi szellemnek e téren kijutó munkáját
nem fogjuk kicsinyleni. Nem fogjuk kicsinyleni, mert az ítéletet
nemcsak a tárgyak óriási bonyolultsága és sokadalma, de a
mindenhol leselkedő veszély és felelősség is ezerszer meg ezer­
szer akasztja meg és ejti tévedésbe.
Ezért van az, hogy a legtöbb hadvezér inkább a cél mögött
marad vissza, mintsem hogy túlságosan közeledjék hozzá és
ezért van az, hogy a gyönyörű bátorság és az erős vállalkozó
szellem, túllőve a célon, elhibázza azt.
Csak az, aki csekély eszközökkel nagyot művel, csak az
éri el a célt.
 NYOLCADIK KÖNYV (VÁZLAT).

A haditerv.
ELSŐ FEJEZET.

Bevezetés.
»A háború lényegéről és céljáról« szóló fejezetben a háború
összfogalmát úgyszólván vázlatilag adtuk elő és tárgyaltuk
azokat a viszonyokat is, amelyekben a háború a körülte fekvő
dolgokhoz áll. Tettük ezt azért, hogy egy helyes alapfogalomhoz
jussunk. Folytatólagosan pedig egy pillanatra föltártuk a sok
nehézséget, melyekkel az értelemnek a háborúban meg kell
küzdenie és annál a végeredménynél állottunk meg, hogy az
ellenség leverése, következésképen haderejének megsemmisítése
a háború főcélja.
Ez az eredmény arra képesített bennünket, hogy a követ­
kező fejezetekben bebizonyítsuk, hogy a háború egyedüli esz­
köze az ütközetben keresendő. Ilyeténképen — gondoljuk —
egy helyes álláspontot nyertünk.
Miután az ütközeten kívül álló (meneteket, táborozást stb.
érintő),háborús cselekmények figyelemreméltó körülményeit és
alakzatait egyenként megbeszéltük avégből, hogy értéküket
részint a dolog természetéből kifolyólag, részint a hadtörténe­
lem nyújtotta tapasztalatok alapján a bizonytalan és kétszínű
elképzelésektől megtisztítva, egész tüzetesen megállapítsuk,
vagyis bebizonyítsuk, hogy a főcél itt is, mint mindenütt, az
ellenség megsemmisítésében áll, visszatérünk a háború egészére,
hogy a hadi- és hadjárattervről értekezhessünk. Amidőn ezt
tesszük, szükségképen az első könyvünkben kifejtett fogalmak­
ból kell kiindulnunk.
Az összkérdésekkel foglalkozó következő fejezetek a tulaj-
donképeni hadászatot, vagyis a kérdések leglényegesebb és
legfontosabb részét fogják tárgyalni.
Aggodalom és pedig indokolt aggodalom fog el bennünket,
amidőn a hadászatnak az összes szálakat egyesítő szentélyébe
behatolunk.
Ha egy oldalról látjuk, hagy a háborús cselekmény fölötte
egyszerűnek mutatkozik, ha halljuk, és olvassuk, hogy épen a
524

legnagyobb hadvezérek azok, akik oly keresetlenül és egysze­

rűen nyilatkoznak felőle, mintha csak saját személyükről egy,
a hadvezérek között lefolyó párbajról, nem pedig százezer meg
százezer tagból álló nehézkes gépezetnek kormányzásáról és
mozgatásáról, sok ezernyi és különféle erők iszonyatos háború­
járól volna szó ; ha tapasztaljuk, hogy a hadvezérek működésé­
nek indokait majd néhány egyszerű fogalommal, majd pedig az
érzelem bizonyos indulatával hozzák kapcsolatba, szóval, ha
látjuk, hogy mily könnyedén, biztosan, hogy ne mondjuk :
könnyelműen gondolkoznak e tárgy felől; és ha más oldalról
kutató szellemüknek kötelességévé tétetik, hogy a tömérdek
körülményből a kombinációk óriási tömegéből szisztematiku­
san, vagyis teljesen és világosan építsük fel az elméletet és a
cselekvést az alapos indok szükségességére vezessük vissza :
akkor mély aggodalom szállj a meg beblünket abbeli félelmünk­
ben, hogy egy pedáns iskolamester fölé nem emelkedünk és a
nehézkes fogalmak dohos földalatti odújában fogunk csúszni,
mászni, botorkálni, ahol a nagy hadvezérek magasröptű szelle­
mével soha, de soha sem találkozunk.
Ha az elméleti vizsgálódások tényleg ily eredménnyel
járnának, jobb lenne bele se fogni azokba, mert a tehetségek
csak kigúnyolnák és vajmi hamar feledésbe merülnének.
Pedig más oldalról a hadvezérnek (előbb ecsetelt) könnyű
áttekintése, a jó hadvezetés lényegében rejlik ; mert csak így
őrizhetjük meg gondolatunkat, lelkületűnk szabadságát, melyre
azért van szükségünk, hogy az események fölött uralkodjunk,
vagyis ezek rabszolgáivá ne váljunk.
Aggódva megyünk tehát tovább ; utunkat csak úgy foly­
tathatjuk, ha az eleint én hangoztatott elveket hűségesen betart­
juk. Az elmélet tisztán világítsa meg a tárgyak tömegét, hogy
köztük az értelem könnyebben találja meg helyét ; az elmélet
pusztítsa ki a tévedés növesztette gazt és csalánt, mutassa be
a dolgok körülményeit és emeljen válaszfalat a fontos és lényeg­
telen között ; végre pedig alapelvekként és szabályok gyanánt
csak oly dolgokat hirdessen, amelyek a fogalmak összetalál­
kozásából önként képződnek.
Az ilyen elmélet hasznothajtó lesz ; azonban a haszon
nem állhat másból, mint hogy a dolgok alapfogalmai között
vándorló szellemet egyes fénysugarak világítják meg ; képlete­
ket a feladat megoldására nem nyújthat, s az illető által betar­
tandó utat, ennek szélein feállított alapelvekkel nem korlátoz­
hatja. Az elmélet, miután megmutatta a tárgyaknak és ezek
viszonyaiknak tömegét, máris röpülni engedi tanítványát a
cselekvés magasabb régiójába, hogy ott, amennyire természe­
tes ereje engedi, az összességgel egyetemben cselekedjék és ön­
maga találja meg az igazat és helyeset.
Az igazat és helyeset azonban, amennyiben azt az összes
erők egyesült nyomása eredményezi, inkább az érzelem, sem­
mint a gondolkozás találja el.
 M Á SO D IK F E J E Z E T .

Abszolút és valódi háború.

A haditerv a háború összes cselekményeit egybefoglalja,
egységesíti, úgy hogy azoknak közös végcéljuk van, amelyben
az egyes külön célok felszívódnak, kiegyenlítődnek.
Nem kezdünk háborút, legalább észszerűen nem kellene
kezdenünk háborút, mielőtt tisztában nem vagyunk azzal, hogy
mit akarunk elérni.
Amit a háború által akarunk elérni, azt eredménynek
(Zweck), amit pedig a háborúban akarunk elérni, azt célnak
(Ziel) nevezik.
Az elérendő eredmény és cél határozza meg az összes irányt,
az eszközök terjedelmét, a kifejtendő erély fokát ; az eredmény
és cél az, mely befolyást gyakorol a cselekmény legkisebb tag­
jára is.
Az első fejezetben azt mondtuk, hogy az ellenség leverése
a háború természetes célja, s hogy ez nem is lehet másként ak­
kor, amidőn a fogalmat egyedül a bölcsészeti szigor álláspont­
jából határozzuk meg.
0* Amennyiben ez az elképzelés mind a két hadakozó félre
érvényes, az következnék, hogy a háborús cselekmény közben
szünet nem állhat be és nyugalom mindaddig nem jöhet létre,
míg az egyik fél tönkre nem tétetett.
Ámde a háborús cselekmény szüneteléséről szóló fejezetben
kimutattuk, hogy az ellenségeskedés puszta elve, az emberre
és a háború összes körülményeire vonatkoztatva, a gépezet
működését belső okokból lassítja, sőt meg is állítja.
A felállított bölcsészeti elvünknek említett fejezetben
talált módosítása azonban még korántsem elegendő arra, hogy
bennünket a háború eredeti fogalmától a háborúnak majdnem
mindenhol található konkrét alakzatához átvezessen. Látjuk
ugyanis, hogy a legtöbb háború nem más, mint a két fél kölcsö­
nös megbotránkozásának kifejezése, egy olyan cselekmény,
amelyben a hadfelek csak azért nyúltak fegyverhez, hogy magu­
kat megvédjék, ellenfelüket megijesszék és csak alkalmilag
mérjenek egy-egy csapást. A hadfelek nem tekintendők tehát
összevegyített oly elemeknek, melyek egymást kölcsönösen szét­
rombolják, de csak olyanoknak, amelyek különválva vannak és
feszítőerejüknek időnként egyes kisebb csapásokkal nyitnak
utat.
De mi az a válaszfal, mely a teljes robbanást megakadá­
lyozza ? Miért nem megy a bölcsészeti elképzelés teljesülésbe ?
A válaszfalat az államéletnek a háború által érintett szám­
talan erői és körülményei alkotják. Ezeknek végtelen teker vé­
nyein pedig teljes lehetetlen a logikus következtetést úgy
szőni, miként néhány egyszerű praemissa fonalából. Az előbbin
a következtetés megakad és az ember, aki szokva van inkább
526

az uralkodó elképzelés és érzés hatása alatt, semmint szigorúan

logikus sorrendben cselekedni, homályos, félszeg és következetlen
cselekedetének tudatára alig jut.
De még ha a háborút kívánó értelem képes is lenne az
összes körülményeket úgy átfutni, hogy célját egy pillanatra
sem tévesztené szem elől, az államnak egyéb, tekintetbe veendő
értelmi erői erre bizonyára nem képesek. Ennek következtében
az államéleten belől bizonyos ellentállás jön létre, melynek
leküzdése a legritkábban sikerül.
Ez a következetlenség, melyet vagy az egyik, vagy a
másik, vagy pedig mindkét hadfélnél találunk, a főoka annak,
hogy a háború fogalmából kivetkőzik, félszeg és belső össze­
függést nélkülöző dologgá válik.
Ilyen alakban észleltük mi majdnem mindenütt a háborút
és ha épen a jelen időkben nem láttuk volna tökélyében fel­
lépni, valóban kételkednünk kellene abban, hogy az abszolút
háború lényegéről felállított elvnek realitása van.
De mert láttuk a tökélyt, mert láttuk, hogy a kíméletlen
Napóleon az igazi háborút, melyet a francia forradalom már
sejtetni engedett, teljes meztelenségében mutatja be, mert
láttuk, hogy alatta a cselekmény nem szünetelt, míg az ellen­
ség földön nem hevert; megerősödött a háború eredeti fogalma
és szigorú következtetései felől alkotott nézetünk.
Vájjon megmaradjunk-e e nézetünk mellett s eszerint
ítélünk-e meg minden háborút, még akkor is, ha nagyon eltá­
voznak az igazi fogalomtól ? Vájjon e nézetünkből vezessük-e
le a háborúra vonatkozó elméleti követelményeket ?
Valamire el kell határoznunk magunkat, mert a haditerv­
ről lényegest addig nem mondhatunk, míg tisztába nem jöttünk
azzal, hogy milyen legyen a háború ? olyan-e, amilyennek
lennie kell, vagy pedig olyan, amilyen a legtöbb esetben volt ?
Hogy az elsőre határozzuk el magunkat, elméletünk a szük­
ségszerűhöz közeledve, világos és megállapodott lesz. De ez
esetben mit szóljunk mindazokhoz a háborúkhoz, melyek Nagy
Sándor óta egész Napóleonig vívattak ?
Kevés kivétellel félre kellene löknünk azokat ; ez pedig
annál is inkább hivalkodásnak látszanék, mert ki biztosít ben­
nünket arról, hogy a jövő nem rejt-e oly háborút méhében,
mely elméletünkkel dacol ?
Ez esetben pedig az erős logikájú elmélet a körülmények
hatalma ellenében mégis csak tehetetlen maradna.
Nincs más hátra, minthogy a háborút olyannak vegyüli,
amilyen valóságban. Nem szabad róla eltávolítanunk a reá
tapadt idegenszerűt, nem szabad eltekintenünk a részek termé­
szetes súlyától és súrlódásától, végre nem a gyarló emberi
szellem következetlenségétől, félszegségétől és csüggedésétől.
Nekünk azt a nézőpontot kell elfogadnunk, hogy a háború és
alakzata a pillanatnyilag előtérben lévő eszméktől, érzelmek -
és körülményektől függ, amint ez még akkor is igaz marad,
amidőn a tökéletes és kíméletlen háborúra gondolunk.
 527

Ha el kell ismernünk, hogy a háborút és alakzatát nem

az összes vonatkozó körülmények, de a pillanatnyilag közöttük
uralkodó szerepvivők határozzák meg, akkor önként követ­
kezik : a) hogy a háború az esély, valószínűség, szerencse és
szerencsétlenség játéka, amelyben a szigorúan logikus követ­
keztetés nemcsak hogy gyakran nem találja helyét, de sok­
szor az értelem gyámoltalan, kényelmetlen eszközévé is válik ;
h) hogy a háború olyasvalami, mely egyszer jobban, másszor
kevésbé hasonlít a háborúhoz.
Az elméletnek mindazt, amit most mondottunk, meg kell
engednie, de ezért kötelessége marad a háború abszolút alak­
zatát első helyre állítani és általános nézőpontul hirdetni, hogy
az, aki tanulni akar, azt szem elől ne tévessze, reményei és
aggályai mértékének vallja és közeledjék hozzá mindenkor,
amidőn azt teheti, vagy tennie kell.
Ez azért szükséges, mert amiként a festő a színezéssel
festményének tetszésszerinti hangulatot ad, úgy az is bizo­
nyos, a főelképzelés, mely gondolataink és cselekvéseink alapja,
a háborúnak még ott is bizonyos hangulatot és jelleget képes
nyújtani, ahol a legközelebbi döntő okok más régiókból ke­
rülnek ki.
Az elmélet ezt a tanképességét a napóleoni háborúknak
köszönheti. A fékevesztett elem romboló erejének intő példái
nélkül rekedtté kiálthatná magát anélkül hogy hívőkre találna.
Vájjon a porosz 1792-ben merészelt volna-e 70.000 ember­
rel Franciaországba benyomulni, ha gyanítja, hogy sikertelen­
ség esetén oly visszahatást idéz fel, mely halomra dönti a régi
európai egyensúlyt.
Vájjon a porosz 1806-ban csak 100.000 emberrel lépett
volna-e fel Franciaország ellen, ha megfontolja, hogy az első
pisztolylövés egy az aknatárba repült oly szikra, mely őt is
levegőbe röpíti ?

HARMADIK FEJEZET.

A) A háború belső összefüggéséről.

Aszerint, amint a háború abszolút alakzatát vagy pedig

az ettől többé-kevésbé eltérő valódit tartjuk szem előtt, az
eredmény tekintetében két különböző elképzeléshez jutunk.
Az abszolút háborúban, ahol minden szükségszerűleg
történik, minden cselekvés egybevág, ahol — ha szabad ezzel a
kifejezéssel élnünk — lényegtelen, semleges közbeeső tér nin­
csen, a tényezők számtalan kölcsönhatásánál fogva, az egy­
másután folyó ütközetek összefüggése következtében, a győze­
lem tetőpontja miatt, melyen túl már csak veszteség és vereség
van, szóval a háborúnak mind e természetes viszonyai folytán
csak egyetlen igazi eredmény van és ez a végeredmény. Addig
semmi sincs eldöntve, sem nyerve, sem vesztve. Az ily háborúban
528-

ban mindig azt kell vallanunk, hogy »finis coronat opus«. E mel­
lett az elképzelés mellett tehát a háború oly oszthatlan egésznek
tekinthető, melynek tagjai (az egyes eredmények) csak az egészre
való vonatkozással értékesek. Moszkvának elfoglalása és
fél Oroszország meghódítása Napóleonnak csak az esetben
hozott volna hasznot, ha a szándékolt békét eredményezi.
De mert e hódítás csak egy része volt a haditervnek, míg másik
része, mely az ellenséges hadsereg leverésében gyökerezett volna,
nem éretett el, az első nemcsak haszonnélküli, de feltétlenül
káros hatású volt.
A háború sikereinek összefüggéséről alkotott ezzel a szélső
elképzeléssel szemben egy másik szélső elképzelés áll, amely
szerint a végeredmény oly egyes eredmények összetétele, melyek
miként a kártyajátéknál az egyes játszmák, a következőkre
semminemű befolyást nem gyakorolnak. Ennél az elképzelésnél
az eredmények összegén fordul meg a dolog.
Amiként az első elképzelés igazságát a dolog természeté­
ből merítettük, úgy a másikat a történelemben látjuk meg­
erősítve.
Számtalan példát sorolhatnánk fel, amelyben ldsszerű elő­
nyök összege döntött .
Minél mérsékeltebb a háború elve, annál többször fordul
az ilyesmi elő, de amiként egy háborúban sem találjuk fel az
első elképzelést teljes tisztaságában, úgy nincs olyan háború
sem, amelyben az utóbbi elképzelés tökéletesen megvalósul és
az elsőt egészen nélkülözheti.
Ha az első elképzeléshez tartjuk magunkat, beláthatjuk
annak szükségét, hogy minden háborút már eredetileg egy teljes
egésznek kell tekintenünk és hogy a hadvezérnek már az első
lépésnél is a végcélt kell szem előtt tartania.
Ha pedig a második elképzelés lebeg szemünk előtt, akkor
alárendelt előnyök önmagukért is keresendők és a további
cselekvést az eseményektől kell függővé tenni.
Amennyiben mindkét elképzelés eredményre vezet, mind­
kettő helyet foglal az elméletben, ámde azzal a különbség­
gel, hogy az elmélet az elsőt mint valódit és igazit, ahol csak
lehet, alkalmazni ajánlja, míg a másodikat akkor mondja hasz-
nálandónak, ha azt a körülmények okvetetlen követelik.
Amidőn Nagy Frigyes 1742-ben, 1744-ben, 1757-ben és
1758-ban Sziléziából és Szászországból új meg új támadásokat
intézett az osztrák állam ellen, jól tudta, hogy a támadások
nem eredményezhetnek oly tartós hódítást, mint a sziléziai
és szászországi. S ha mindazonáltal támadásokra határozta el
magát a király, ez azért történt, mert egy alárendelt célra :
idő- és erőnyereségre törekedett, amit el is érhetett anélkül
hogy mindenét kockára kellett volna tennie. De amikor Porosz-
ország 1806-ban, Ausztria 1805-ben és 1809-ben még egy sok­
kal szerényebb célt tűztek maguk elé, nevezetesen, hogy a
franciákat a Rajnáról vissza űzik, nem tehették ezt, anélkül,
hogy gondolatban ne fussák át az események egész sorozatát,
 529

melyek úgy siker mint sikertelenség esetén valószínűleg az első

lépéshez fűződni fognak és a békére fognak vezetni. Ezt okvet­
lenül kell tenniök, ha tudatára akartak jönni annak, hogy
esetleges győzelmüket veszély nélkül meddig követhetik, vagy
pedig hogy hol és miként lesznek abban a helyzetben, hogy az
ellenséges győzelmet megállítsák.
Az említett két körülménykülönbséget a történelem
figyelmes szemlélete mutatja meg. A XVIII. században, vagyis
a sziléziai háborúban a háborút egyedül a kabinetek határozták
el és a nép abban mint vak eszköz vett részt ; a XIX. század­
ban azonban már nem a kabinetek, de a népek azok, melyek
döntő szót szólanak. A Frigyessel szemben álló hadvezérek oly
férfiak voltak, kik parancsszóra cselekedtek, ennek következté­
ben oly férfiak, kiknél az elővigyázat volt az uralkodó jellem­
vonás, holott a XIX. században az osztrák és porosz ellensége :
Napóleon, röviden mondva, a csaták istene volt.
E különböző viszonyok különböző mérlegelést kívántak.
Nem kellett-e 1805—1806. és 1809-ben a legszerencsétlenebb
eseteket, mint közelfekvő lehetőségeket, mint nagy valószínű­
ségű dolgokat szem előtt tartani és ennek következtében
oly terveket kieszelni és oly erőfeszítéseket tenni, melyekkel
magasabb célt érnek el, mint az, amely néhány vár és mér­
sékelt nagyságú tartomány hódításából állott.
Sem Ausztria, sem Poroszország nem tették ezt, bár fegyver­
kezésük alkalmával már előre érezték a politikai légkörben rejlő
nehéz zivatart. De nem is tehették ezt, mert a most említett viszo­
nyokat a történelem akkortájban még világosan nem tárta fel.
Éppen az 1805., 1806. és 1809. és későbbi hadjáratok vol­
tak azok, melyekből az újabb és a romboló erélyű abszolút
háború fogalmát merítettük.
Az elmélet tehát megkívánja, hogy minden háborúnál
legelőször is jellegét és körvonalait ama valószínűség sze­
rint ítéljük meg, melyet nekünk a politikai tényezők és viszo­
nyok szolgáltatnak. Minél jobban közeledünk — jelenségek
után ítélve — az abszolút háborúhoz, minél nagyobb a kilátás
arra, hogy a hadviselő államok tömege a háború örvényébe
sodródik, annál összefüggőbbek lesznek a háború eseményei,
de annál szükségesebb is lesz, hogy már az első lépésnél szem
előtt tartsuk az utolsót.

B J A háború céljának és az erőfeszítésnek

nagyságáról.
A kölcsönös politikai követelések határozzák meg az ellen­
ség ellen alkalmazandó kényszer nagyságát. Ha a kölcsönös
politikai követelések ismertek lennének, akkor a teendő erő­
feszítések egyik mértékével is rendelkeznénk ; amennyiben azon­
ban a követelések nincsenek mindenkor nyiltan föltárva, okot
szolgáltathatnak arra, hogy a hadfelek készültségében különb­
ség mutatkozik.
530

Az utóbbinak egy másik oka az államok helyzete és viszo­

nyainak különf éleség ében rejlik, mig a harmadik ok abban áll,
hogy a kormányok akaratereje, jelleme és tehetsége nem egyenlő.
Ez a három tekintet nem engedi meg a várható ellentállás
pontos kiszámítását , következésképen az alkalmazandó eszközök,
volamint a kitűzendő cél határozott megállapítását sem.
Mivel azonban az elégtelen erőfeszítés a háborúban nem­
csak a balsikernek szokott szülőoka lenni, de pozitív kárt is
okozhat, mindkét fél azon van, hogy erőfeszítés dolgában egy­
mást túlhaladja.
E kölcsönhatás az erőfeszítés legszélsőbb határáig vezet­
hetne, ha ilyent egyáltalában meg lehetne határozni. A legtöbb
esetben azonban a szélső erőfeszítés szándéka az államélet belső
körülményein hajótörést szenved és a hadakozó fél egy közép-
útón kénytelen haladni, amelyen az az alapelv szabályozza cse­
lekedeteit, hogy csak annyi erőt alkalmazzon és a háborúban
csak oly célt tűzzön ki, amennyi és amely a politikai szándék
elérésére épen elegendő.
Hogy a hadakozó fél ennek az alapelvnek megfelelhessen, a
siker abszolút szükségszerűségéről le kell mondania, a távolf
lehetőségeket pedig nem szabad számításba vennie.
Az értelmi tevékenység tehát itt is elhagyja a szigorú
tudomány, a logika, a mathematika terét és a szó tágabb értel­
mében művészetté vagyis oly ügyességgé válik, mely képesítve
van a dolgok és viszonyok beláthatatlan tömkelegéből a leg­
fontosabbakat és legdöntőbbeket az ítélet tapintatával ki­
halászni. Az ítélet e tapintata nézetünk szerint nem más, mint
az összes viszonyok és tényezők homályos egybehasonlításának
képessége, melylyel a távolabb fekvők és lényegtelenebbek
hamarabb kiküszöböltetnek a közelebbbiek és fontosabbak hama­
rabb megtaláltatnak, mint logikai következtetés útján.
Ha tehát a háborúban igénj^be veendő eszközöket meg
akarjuk ismerni, mindenekelőtt a kölcsönös politikai szándé­
kokat kell szem előtt tartanunk; továbbá tekintetbe kell ven­
nünk a hadakozó állam viszonyait és erőit, az érdekelt kormá­
nyok és népek jellemét és képességeit, idegen államok politikai
összeköttetését, valamint a hatásokat is, melyeket a háború ez
összeköttetések következtében előidéz. Hogy e sokféle és sok­
féleképen egymásba folyó körülmények mérlegelése nagy föl­
adat, hogy csak lángész képes itt a helyeset megtalálni, míg
másfelől teljes lehetetlen közönséges meggondoltsággal az össze­
kuszált körülmények halmazában kiigazodni, ezt gy e pillanatig
sem habozunk kijelenteni.
Ebben az értelemben igaza volt Napóleonnak, amidőn azt
mondta, hogy a háború oly algebrai feladat, amelytől még
Newton is visszariadna.
Minthogy a viszonyok sokfélesége és az alkalmazandó esz­
közök fölött való bizonytalanság folytán nagyon nehéz kedvező
eredményt elérni, a kérdés helyes megoldása, a dolog óriási fon­
tosságánál fogva, nagy érdemnek kell tekintenünk.
 531

Nagynak mondható az, akinek ítélete a veszély és felelős­

ség sűrű légkörében is gyorsan s magasan röpül.
Ennek következtében állíthatjuk, hogy a küszöbön álló
háború, a háborúnak kitűzendő célja és a szükséges eszkö­
zökről alkotandó ítélet, amennyiben ez csak az összes és
egyéni vonásokkal vegyített viszonyok átpillantásából származ-
hatik, tisztán tárgyilagos soha sem lehet, hanem a fejedelmek,
államférfiak és hadvezérek szellemi és kedélytulajdonságai sze­
rint egyéni színezetet nyer.
A szóban forgó tárgyat általánosságban és elvontan jobban
boncolhatjuk, ha az államoknak egy bizonyos korszak és annak
körülményei kölcsönözte általános viszonyait vesszük tekintetbe.
Erről egy futólagos pillantás a történelemre legott meggyő-
ződtet bennünket.
A félművelt tatárok, az ókor köztársaságai, a középkor
hűbérurai és kereskedelmi városai, a XVIII. század királyai,
végre a XIX. század népei mindmega nnyian a saját módjuk
szerint más-más eszközökkel és más-más cél kitűzésével viselik
a háborút.
A tatárrajok új hont keresve, egész néppel, asszonnyal-
gyermekkel vonulnak ki oly számmal, mint aránylag egy had­
sereg sem és hadi céljuk: az ellenség leigázása vagy elkergetése.
Eszközeikkel mindent elsöpörnének, ha magas műveltségük
volna.
Róma kivételével a régi köztársaságok csekély kiterjedé-
sűek ; hadseregük még kisebb, mert ebből a tömeget, a szegé­
nyebb sorsút kizárják ; e köztársaságok sokaságuk és közelségük­
nél fogva — amennyiben az általános természeti törvény szerint
egyenlő részek egymást ellensúlyozzák —- nagy vállalatokra
nincsenek képesítve ; és tényleg látjuk, hogy háborúikban csak
a sík föld pusztítására és egyes városok bevételére szorítkoznak,
hogy maguknak ekként mérsékelt befolyást biztosítsanak.
Ez alól a szabály alól Róma tesz kivételt, de ez is csak
a későbbi időkben. Sok időn keresztül vívja ő is zsákmányért
és szövetségért, szomszédaival a közönséges küzdelmet. Inkábba
szomszédos népekkel kötött szövetségei teszik őt naggyá, mint az
igazi hódítások. Csak miután szövetségkötésekkel — melyek a
határos népeket vele egybeolvasszák, Alsó-Olaszországban kiter­
jeszkedik — kezdi meg hódító hadjáratait. Carthagót porba
zúzza, Hispániát és Galliát meghódítja, Görögországot letiporja
s uralmát Ázsiára és Egyiptomra terjeszti k i. Ebben az időben
óriási haderővel rendelkezik, anélkül hogy megerőltetné m agát;
pénzével mindent győz ; nem hasonlít többé a régi köztársasá­
gokhoz, nem hajdani képéhez. Megközelítlenül áll e téren.
Épen ily egyedüliek a maguk nemében Nagy Sándor
háborúi. Kicsiny, de belső tökéletességgel jeleskedő hadsereggel
rombolja szét az ázsiai államok repedező épületét. Pihenés
nélkül és kíméletlenül vonul át a nagy Ázsián és Indiáig hatol
előre. Köztársaság erre nem lehetett képes, ezt csak oly király
tehette, aki úgyszólván saját zsoldosa volt.
532

A középkor kis és nagy monarchiái hűbéresekkel vívták

háborúikat. E háborúknak rövid tartamúaknak kellett lenniök ;
amit ebben nem hajthattak végre, azt kivihetetlennek kellett
tekinteni. A hűbérsereget, minthogy önmaga is sok részre oszlott,
félig törvényes kötelezettség, félig önkéntes szövetség tartotta
össze. A fegyverzet és harcászat az ököl jogra, az egyesnek küz­
delmére támaszkodván, nagyobb tömeg számára ügyetlen volt.
Általában nem volt korszak, amelyben az állami kötelék oly
laza, az egyes állampolgár oly Önálló volt, mint ekkor. E körül­
mények mindannyian a háborút bizonyos mederbe szorították,
A háború aránylag véve gyorsan folyt, tétlen huzavona alig for­
dult elő, hanem ehelyett a cél nem állott másból, mint meg­
torlásból, az ellenség megfenyítéséből ; a hadviselők megelé­
gedtek azzal, hogy az ellenség nyájait elhajthatták, kastélyait,
várait fel perzselhették.
A nagy kereskedelmi városok segélyhadakat, zsoldosokat,
úgynevezett condotieri-ket béreltek. Drága s emellett kis had­
erő volt ez és még kisebb belső ereje. Ily körülmények között
nagy erélyről s erőfeszítésről szó sem lehetett és tényleg az
egész csak szemfényvesztés volt. Szóval: gyűlölet és ellenséges­
kedés nem volt többé képes az államot személyes cselekvésre
serkenteni ; a háború tehát veszélyes jellegének nagy részét
elvesztette, természetét megváltoztatta, úgyannyira, hogy ráös-
memi elég lehetett.
A hűbérrendszerből lassanként a területuralom keletkezett :
az állami kötelék szűkült, a személyes kötelezettségek tárgyiakká
változtak át ; későbben a népek e kötelezettségeket pénzzel vált­
hatván meg, a hübérseregek helyét a zsoldos sereg foglalta el.
A zsoldos sereg alapja a rövid időre fogadott condo-
tieri-k voltak, idővel azonban ezt a rendszert az álló hadsereg
váltotta fel s az államok hadereje az államkincsre állapított
hadsereg lett.
Természetes dolog, hogy az alatt a hosszú idő alatt, míg az
államok e pontra jutottak, a hadseregkiegészítés mindhárom
módja különféle változatokban és vegyesen is volt található.
IV. Henrik alatt hűbéreseket, condotieri-ket és álló hadsereget
látunk. Sőt a condotieri-k nyomát nemcsak a 30 éves háborúban,
de még a XVIII. században is észleljük.
Amily sajátlagosak voltak a különböző időkben a haderők,
ép olyanok voltak az európai államok egyéb viszonyai is. Ez a
világrész kis államok tömegéből állott, melyek részint nyug­
talan köztársaságok, részint kis és kormányhatalom tekinteté­
ben nagyon megszorított és ingadozó monarchiák voltak.
Az államok, melyek inkább a lazán összefüggő erők agglomerá­
tumának, semmint valódi egységnek voltak tekinthetők, egy­
szerű logikai törvények szerint működő értelmi erőt nem is kép­
viselhettek.
A középkor külpolitikáját és háborúit ebből a szempont­
ból kell megítélni. Csak tessék a német császároknak 500 évig
tartó olasz háborúira gondolni ! Volt-e ezeknek eredményük,
 533

avagy meg akarták-e csak egyszer is véglegesen hódítani ezt

az országot ?
Az mitsem ér, ha mi e háborúkat meg-megújuló hibák­
nak, az időben rejlő hamis nézet következményeinek tekintjük ;
észszerűbb e dolgokat száz oly fontos oknak tulajdonítani, melye­
ket mi oly élénkséggel nem képzelhetünk el, mint a cselekvő,
aki velük összetűz. Míg a nagy államok az ecsetelt zűrzavaros
állapotban sínlődtek, csak a konszolidálás célja lebegett sze­
mük elő tt; s tényleg e korszakban alig is látunk háborút külső
ellenség ellen, amit pedig látunk, az az éretlen állami kötelék
bélyegét hordja magán.
Legelsőbben Anglia küzd Franciaország ellen, bár ez utóbbi
akkortájt inkább hercegségek és grófságok agglomeratuma,
semmint igazi monarchia ; holott Angolország bár inkább alkot
egységet, mégis hűbércsapatokkal és sok belső zavar közepette
harcol.
Franciaország XI. Lajos alatt belső egységéhez erősen
közeledik, VIII. Károly alatt már mint hódító lép fel Olasz­
országban, míg végre XIV. Lajos alatt álló hadseregét a leg­
magasabb tökélyre fejleszti.
Spanyolország Katholikus Ferdinánd alatt válik tömör
egységgé. Véletlen házassági összeköttetésekből V. Károly alatt
hirtelenében a Spanyolországból, Burgundiából, Németországból
és Olaszországból álló nagy spanyol birodalom keletkezik. Amije
ennek az óriásnak egységben és belső összefüggésben hiányzik,
azt pénzzel pótolja és álló hadereje először Franciaország had­
erejével tűz össze. V. Károly leköszönése után az óriás két
részre : Spanyolországra és Ausztriára szakad. Az utóbbi Cseh­
ország és Magyarországgal erősbítve, mint nagyhatalom lép fel és
a német konföderációt, miként valami uszályhajót, vonszolja
maga után.
A XVIII. század vége, vagyis XIV. Lajos ideje az, amely­
ben az álló hadsereg tökélyének tetőpontját érte el. E hadsereg­
nek alapja a toborzás és pénz volt. Az államok teljes egységekké
nőtték ki magukat és a kormányok, melyek az alattvalók szol-
gálmányait pénzzel váltották, hatalmukat a pénzszekrényben
összpontosították. Részint a gyorsan előhaladó műveltség,
részint a kifejtett közigazgatás az államhatalmat naggyá tették.
Franciaország néhány 100.000 embert, a többi hatalom arány-
lagos számú katonát állíthatott ki.
De ebben az időben az államok egyéb viszonyai is nagy átala­
kulásokon mentek keresztül. Európa tíz-húsz királyságból s
néhány köztársaságból állván, nagyon könnyen megtörténhetett
hogy két állam nagy háborúba keveredett anélkül, hogy ez a
több állam érdekeit úgy érintette volna, mint annakelőtte.
Bár a politikai viszonyok még mindig tág teret nyitottak a
kombinációnak, de legalább nem nélkülözték az áttekintést és
időről időre megengedték, hogy az ember valami valószínű
megállapodásra j üssön.
Az államok benső viszonyai egyszerűebbekké váltak, majd­
534

nem mindenhol a királyság kapott lábra, a rendek jogai és

kiváltságai lassanként megszűntek, a kabinet, mely az államot
képviselte, teljes egységgé lett. A dolog tehát odáig jutott, hogy
egy derék hadsereggel és független akarat mellett a háború a
fogalom szerint neki kijutó alakzattal volt felruházható.
Ezenkívül a mondott korszakban három Nagy Sándor ;
Gusztáv Adolf, XII. Károly és Nagy Frigyes lép fel, akik meg­
kísértették, hogy kis, de erősen tökéletesített hadsereggel kis
államokból nagy monarchiákat alkossanak s útjókból mindent
elsöpörjenek. Ha e Sándoroknak ázsiai népekkel akadt volna
dolguk, nagy elődjük alakját megközelítik. Annyi tény, hogy
ők Napóleon előfutárai voltak annak megmutatásában, hogy
mit és mennyit lehet a háborúban merészelni.
De míg a háború egy oldalról erőben és szívósságban nyert,
azt a másik oldalról elveszítő.
A hadsereg ellátása ugyanis abból a kincstárból történt,
melyet a fejedelem félig-meddig magánpénztárnak tekintett,
vagy legalább is olyannak, melyhez csak a kormánynak, de a
népnek nincsen köze. Ezenkívül a külállamokkal fennálló viszo­
nyok egypár kereskedelmi cikken kívül csak a kincstár vagy a
kormány érdekét érintették, nem pedig a n ép ét; legalább min­
denhol ezt vallották. A kabinet ekként nagy javak birtokosá­
nak és gondozójának tekintvén magát, egyfelől azon volt, hogy
azokat folyvást szaporítsa, más oldalról pedig tagadta, hogy az
alattvalókat a birtokszaporítás érdekelhette. A nép tehát,
mely a tatárjárásnál a háborúban a legfontosabb tényező volt, a
régi köztársaságoknál és a középkorban, ha ugyan — az állam­
formát a tulajdonképeni állampolgárokkal azonosítjuk — lénye­
ges szerepet vitt, a XVIII. században az említett viszonyoknál
fogva közvetlenül semmi sem volt és a háborúra csak általános
erényei és hibáival gyakorolt közvetett befolyást.
A háború ennek következtében abban a mértékben, amint
a kormány a néptől elkülönítette magát s önmagát az állammal
azonosította, a kormány magánügyévé vált és mással, mint a
kincsesláda fenekén lévő tallérokkal, valamint az országban és
szomszédos tartományokban kóborló gyülevész népséggel nem
vívathatott. Ennek természetes következménye az volt, hogy a
hadfelek részéről igénybe vehető hadi eszközöket úgy terjedel­
mük, mint tartalmuk tekintetében könnyen lehetett áttekinteni,
amely körülmény azután a háborút legveszélyesebb jellegétől,
vagyis a szélsőség után való törekvéstől és az ehhez fűződő lehe­
tőségek sokaságától megfosztotta.
Az ellenség vagyoni állása, kincse, hitele, hadereje isme­
retes volt. Tudták azt is, hogy ezek az eszközök a háború pilla­
natában tetemesen nem szaporodhatnak. Azok, akik az ellen­
séges erők terjedelméről tiszta képet kaptak, bizonyosak voltak
afelől, hogy a teljes tönkretétel réme nem fenyegeti őket, de
másrészt érezvén a maguk erőmegfeszítésének korlátolt voltát,
csak mérsékelt célt tűzhettek maguk elé. A szélsőségtől meg-
óva, a legvégsőt nem kellett kockáztatniok.
 A szükség nem kergette erre őket, a bátorság és dicsőségvágy
pedig a fennálló államviszonyokban hatalmas ellensúlyokat talált.
Még a királyi hadvezéreknek is óvatosan kellett a haderővel
elbánni. Mert ha a hadsereg egyszer tönkretétetett, nem volt
mód egy másikat előállítani, a hadseregen kívül pedig más
eszköz nem állott rendelkezésre. Ez a körülmény arra késztette
a hadakozó feleket, hogy vállalataiknál nagy elővigyázattal élje­
nek. A drága hadsereget csak abban az esetben vették igénybe,
ha határozott előny kínálkozott ; ennek előidézése volt a had­
vezér művészete s amíg kedvező alkalom meg nem teremtetett ;
vagy nem mutatkozott, mindkét fél az abszolút semmiben lebe­
gett. Cselekvésre nem lévén ok, az erők és motívumok pihentek ;
sőt a támadó eredeti motívuma is az elővigyázat bán és aggályos­
kodásban fulladt el.
Ekként a háború lényegében puszta játék lett, amelynél
az idő és a véletlen keveri a k á rty á t; jelentőségére nézve pedig
nem volt más, mint egy erősebb kiadású diplomácia, amelynél
a csaták és ostromok a diplomáciai jegyzékek helyét foglalták
el. E háborúkban még a dicsőségre leginkább vágyó sem kívánt
mást, mint a békekötésnél érvényesíthető csekély mérsékelt
előnyt.
A háború ezt a korlátolt, összeaszott alakzatát —■ miként
említők — keskeny talapzatának köszönhette. Ami pedig
azt illeti, hogy még oly kitűnő hadvezérek és királyok, mint
Gusztáv Adolf, XII. Károly, Nagy Frigyes még kitűnő had­
seregeik mellett sem tudtak az összjelenség tömegéből kiemel­
kedni, hogy még ezeknek is a középszerű siker általános szín­
vonalán kellett maradniok, ez Európa politikai egyensúlyában
rejlett. Amit azelőtt a kis államok tömegénél a közvetlen
és természetes érdek, a közelség, az érintkezés, a rokoni köte­
lék, a személyes ismeretség eredményezett, arra való nézve,
hogy az egyesek hirtelen ében ne nőj jenek naggyá, — azt most,
midőn az államok nagyobb terjedelműek lettek és központjaik
egymástól távolabb jutottak, — az ügyek szélesebb kiépülése
tette. A politikai érdekek, vonzásuk és taszításuk oly rendkívül
finom szövésű rendszerré nőtték ki magukat, hogy nem történ­
hetett ágyúlövés Európában, amelyen az összes kabinetek
érdekelve ne lettek volna.
• Egy újabb Sándornak nemcsak jó fegyverre, de jó tolira
is volt szüksége ; de még így sem juthatott hódításaival messzire.
Sőt még XIV. Lajos is, aki pedig az európai egyensúlyt
halomra akarta dönteni és a XVII. század vége felé már azon
a ponton állott, hogy az általános ellenséges érzülettel mitsem
törődik, szintén csak a szokásos módon viselt háborút, mert
hadereje ha nagyobb is, erősebb is volt, mint bármely királyé,
természetére nézve mégis hasonlított a többihez.
A kor szellemével ellenkezett, hogy a hadfelek az ellen­
séges területet sáskamódra pusztítsák, úgy amint az a tatárok­
nál, a régi népeknél, sőt még a középkorban is szokásban állott .
Joggal tekintették ezt oly céltalan nyersességnek, melynek
536

megtorlása könnyű dolog ; s mely, mert inkább a nép szenved

általa, mint az ellenséges kormány, hatás nélkül maradt s csak
arra szolgált, hogy a népek művelődési állapotát hosszabb időre
békóba verje. A háború tehát nemcsak eszközeire nézve, de
célja tekintetében is mindinkább egyedül a hadseregre szorít­
kozott. A hadsereg váraival és néhány berendezett állásaival
egyetemben állam volt az államban, amelyen belől a hadi
elem lassú tűzzel égett. Európa örült ennek az irányzatnak, mint­
hogy az volt a meggyőződése, hogy ez az előrehaladó szellem
szükségképeni következménye. Bár világos tévedés forgott fönn,
mert hiszen a szellem haladása ellentmondással nem járhat és
kétszer kettőből ötöt nem faraghat, mégsem tagadható, hogy
ez a változás a népekre üdvös hatással volt.
Amidőn azonban ezt elismerjük, nem hallgathatjuk el, hogy
a háború ebben a korszakban inkább mint valaha, csak a kor­
mány ügye volt. A támadó állam haditerve ebben az időben leg-
többnyire az ellenséges tartomány kézrekerítésében, a védőé
ennek megakadályozásában állott. Az egyes hadjáratok terve
pedig abban összpontosult, hogy az egyik vagy másik ellen­
séges vár elfoglaltassék, ületőleg a saját vár elfoglalása meg­
akadályoztass ék. A hadfelek a csatát csak akkor keresték és
vívták, amidőn ez már kikerülhetetlen volt. Azt a hadvezért, aki
a csatát nem elkerülhetetlen voltánál fogva-, hanem benső
ösztönből kereste, túlmerésznek mondották. A hadjárat egy
vagy legfeljebb két ostromnál többet nem mutatott fel és a
téli szállás, melynek szükségszerűsége kétségenkívülinek tekin­
tetett és amelyben az egyik hadfél rossz állapota a másiknak
előnyét sohasem mozdíthatta elő, végre amelyben a hadfelek
kölcsönös vonatkozásai majdnem teljesen szüneteltek, a had­
járatnak határt szabott.
Oly esetekben, amidőn az erők teljesen egyensúlyozták
egymást, vagy pedig a vállalkozó gyöngébb volt a másiknál,
csatára vagy ostromra nem került a dolog, hanem a hadfelek
összes tevékenysége csak abból állott, hogy bizonyos állásokat
és raktárakat megtartani, bizonyos vidékeken pedig élősködni
igyekeztek.
Ameddig a háborút ily módon vívták s amíg a háború
erejét természetes okok tartották lekötve, addig ellenmondást
senki sem talált abban és a kritika, mely a XVIII. században
foglalkozott először a hadművészettel, figyelmét csak az egyes
dolgokra fordította, a kezdettel és véggel pedig mitsem törő­
dött. Innen van az, hogy e korszakban annyi nagy és tökéletes
emberről emlékeznek meg ; innen van az, hogy még Daun
tábornagyot is nagy hadvezérnek tartották, holott ő volt az,
akinek hibái okozták Frigyes sikereit és Mária Terézia szeren­
csétlenségét.
A helyes ítélet csak elvétve üti fel e korban fejét, csak
ritkán olvassuk e korból eredő könyvekben annak kijelentését,
»hogy a túlerővel pozitív dolgot kell akarni«, vagy pedig, hogy
»minden művészet mellett is rosszul viselik a háborút«.
 537

így állottak a dolgok, amikor a francia forradalom kitört .

Ausztria és Poroszország diplomatikus hadművészetükkel ered­
ménytelen kísérletet tettek. Nagyban csalódtak, amidőn szokás
szerint gyönge ellenséges ellentállásra építették tervüket, mert
a franciák oly haderőt állítottak fel velük szemben, milyenről
eddig fogalmuk sem volt. A háborút hirtelen ében a nép vallotta
magáénak, oly nép, mely 30 millió egyént, mi több, 30 millió
állampolgárt számlált. Anélkül hogy e nagyszerű jelenség
közelebbi körülményeibe bocsátkoznánk, csak az eredményt
említjük fel. A kabinet és egy hadsereg helyett immár a nép
az, mely természetes súlyával lép a mérlegre és semmi sem
természetesebb, mint az, hogy az alkalmazott eszközök és erő­
feszítések határt többé nem ismertek, hogy az erélynek, amellyel
a háborút viselni lehetett, ellensúlya nem volt többé és ennek
következtében a veszély az ellenség számára a lehető legna­
gyobb volt.
Ha a francia forradalmi háború lefolyt anélkül hogy
viselői ennek tudatára ébredtek volna ; ha a forradalom tábor­
nokai nem nyomultak föltartózhatlanul az utolsó célig előre
és nem törték össze az európai monarchiákat ; ha a német
hadseregnek itt-ott alkalom kínálkozott szerencsésen ellent -
állhatni és a győző folyamot föltartóztatni : ez csak a franciák
bizonyos technikai tökéletlenségének tudható be.
Amidőn azonban Napóleon mindent tökéletesbített, a
népre támaszkodó hadserege oly biztonsággal és határozott­
sággal tör rombolólag Európán át, hogy ott, ahol ellene a
régi szervezet lép fel, sikere egy pillanatig sem kétséges. A vissz-
hatás még kellő időben ébredt fel. A háború Spanyolország­
ban önmagától vált a nép ügyévé. Ausztria 1809-ben rend­
kívüli erőfeszítéseket tett a tartalékok és honvédségek alakí­
tásában és oly sikerrel dicsekedett, mely minden képzeletet
felülmúlt. Oroszország 1812-ben követte Ausztria és Spanyol-
ország példáját ; birodalmának óriási területe megengedte, hogy
még ezek késői intézkedések is hatásosaknak mutatkozzanak. Az
eredmény tényleg fényes volt. Németországban Poroszország
volt az első, mely a háborút a nép ügyévé tette, aminek követ­
keztében félannyi lakosság mellett pénz és hitel nélkül kétszer
oly nagy erővel lépett fel, mint 1806-ban, Németország többi
része hamarabb vagy később követte Poroszország példáját és
Ausztria is, bár kevésbé erőltette meg magát, mint 1809-ben,
rendkívüli erővel lépett fel. így történt az, hogy Németország
és Oroszország 1813 és 1814-ben (e két hadjáratban működő
összes erőt beszámítva) körülbelül egy millió emberrel léphetett
fel Franciaország ellen.
Ily körülmények között a hadviselés erélye mindenhol
lendületet nyert és ha a franciák erélyét csak részben érte el,
némely ponton pedig félénkség uralkodott, a hadjáratokat álta­
lánosságban mégis az új és nem a régi modorban viselték.
Nyolc hó lefolyása alatt a hadszínhely az Oderától a Szajna
mellé tétetett át, Páris büszke városa most legelőször hajtotta
538

meg fejét, a rettenetes Napóleon pedig békóba verve a földön

hevert.
A háború tehát Napóleon óta, miután először az egyik,
később a másik oldalról is ismét a nép ügyévé lett, természetét
változtatta, illetőleg igazi természetéhez, abszolút tökélyéhez
közeledett. Az alkalmazandó eszközöknek határa nem volt
belátható, mert ez a kormányok és alatt valóik erélyében, ihlet -
bégében tűnt el. A hadviselés erélyét a rendelkezésre álló esz­
közök nagy terjedelme, a siker tág tere, valamint a kedélyek
<erős indulata rendkívül emelték és a háború célja immár az
ellenség! leverése volt ; addig nem nyugodtak, nem állottak
meg, nem bocsátkoztak alkudozásokba, míg az ellenfél ájul-
tan a földön nem hevert.
A hadi elem minden egyezményes bilincsektől megszaba­
dulva, természetes erővel lépett fel. Ezt a népek részvételének
köszönheti, mely részvételt részben a francia forradalomnak
mindenfelé gyakorolt hatása, részben az a veszély idézte elő,
mellyel a francia a többi népeket fenyegette.
Vájjon ez az állapot maradandó-e, vájjon Európa jövő
háborúi az államok teljes súlyával, következésképen csak nagy
és a népeket közel érintő érdekekért fognak-e vívatni, vagy
pedig újból elválnak-e a kormányok és népek u ta i: nehéz meg­
ítélni. Azt azonban kijelenthet jük, hogy a kormányt és nemzetet
elválasztó korlátok, melyeket a népben felébredt erő rombolt
össze, jövőben már alig lesznek felépíthetők, s kijelenthetjük
azt is, hogy mindenkor, amidőn nagy érdekekről lesz szó, a
kölcsönös ellenségeskedés oly módon önti ki haragját, amint
ezt manapság láttuk.
Most pedig befejezzük történeti visszapillantásunkat, mely­
nek célja az volt, hogy lássuk, hogy minden korszaknak meg­
volt a sajátlagos háborúja és voltak megszorító körülményei.
Ezt sem az egyes korszakok eseményeinek bírálatánál, sem
pedig akkor nem szabad elfeledni, amidőn bölcsészeti szempont­
ból akarjuk megírni a hadielméletet.
Csak az ítélheti meg helyesen a különböző idők hadvezéreit,
aki magát az illető idők viszonyaiba beletalálja és aki képes
a nagy és lényeges mozzanatokat kicsinyes és lényegtelen moz­
zanatoktól szétválasztani.
Az államok és haderők sajátlagos viszonyai okozta had­
viselésnek azonban föltétlenül valami oly általánost is kell
magában rejtenie, melyet az elmélet semmiképen sem hanya­
golhat el.
A Napóleon idejében vívott és majdnem abszolút tökéllyel
viselt háborúk leginkább foglalnak magukban általánosságban
érvényes és szükséges dolgokat . De mivel époly kevéssé való­
színű, hogy a jövő háborúknak mindenkor meglesz ez a nagy­
szerű jellegük, mint az, hogy a jövő háborúk ezt a jellegüket
végképen elveszítik, az olyan emélet, mely csak az abszolút há­
borúnál időzik, kénytelen lenne nagy hibaként kárhoztatni azo­
kat az eseteket, amidőn idegen befolyások a háború természetét
 539

megváltoztatják. Ez azonban sehogy sem lehet célja az elmélet­

nek, mely arra van hivatva, hogy nem az eszményi, hanem a
valódi körülmények között lefolyó háború tanát nyújtsa.
Ezt az álláspontot elfoglalva, elméletünk akkor, midőn tá r­
gyát vizsgálja és rendezi, tekintettel lesz a körülmények külön -
féleségére, amelyből a háború származik.
Ennekutánna azt kell mondanunk, hogy a háborúra készülő
fél helyzetének egyéni vonásai szerint tűzi ki célját, választja
eszközeit és hogy ezek épen emiatt az idő és általános körül­
mények jellegét viselik magukon ; végre, hogy úgy a cél, mint
az eszközök a háború természetéből kifolyó általános követ­
keztetéseknek maradnak alárendelve.

NEGYEDIK FEJEZET.

A háború céljának közelebbi megállapításai.

Az ellenség leverése.

A háborúnak fogalomszerű célja : az ellenség leverése.

Nézzük, miben áll a leverés ? Ez viszonylagos dolog.
Ezt a célt némelykor elérhetjük anélkül hogy az ellenség
egész birodalmát meg kellene hódítanunk.
Ha a szövetségesek 1792-ben Párisig juthatnak, a forra­
dalmi párttal vívott háború — emberi előrelátás szerint — be­
fejeződik ; sőt tovább megyünk és állítjuk, hogy a szövet­
ségeseknek a forradalmi sereg előzetes legyőzésére sem volt
szükségük, mert ez utóbbi akkor főtényező még nem volt.
Ellenben 1814-ben a szövetségesek egyedül Páris elfoglalásával
nem értek volna célt, ha Napóleon egy tekintélyes hadsereggel
rendelkezik, mivel azonban hadserege legnagyobb részt meg­
semmisült, Páris birtokának úgy az említett, mint a reákövet­
kező évben döntő befolyása volt.
Ha Napóleonnak 1812-ben sikerült volna a kalugai úton
álló 120.000 főnyi orosz hadsereget Moszkva bevétele előtt vagy
után úgy megsemmisíteni, amiként 1805-ben az osztrákot és
1806-ban a poroszt, akkor a főváros birtokbavétele minden való­
színűség szerint a békét vonja maga után, noha még óriási
terület állott meghódítatlanul.
1805-ben csakis az auszterlitzi csata döntött . E csata előtt
Bécsnek és ezzel együtt az osztrák államok kétharmadának
meghódítása nem volt elegendő arra, hogy a béke létrejöjjön,
viszont pedig e csata után Magyarország teljes integritása
sem akadályozhatta meg a békekötést.
A béke létrejöttét tulajdonképen Sándor cár hadseregének
legyőzése idézte elő. E hadsereg megveretésének a békét feltét­
lenül létre kellett hoznia , mert hiszen ezzel az összes számba-
vehető ellentálló eszköz megsemmisült . Ha az orosz hadsereg
már a Dunánál egyesül az osztrákkal és ott azzal együtt meg­
540

verik, Napóleonnak Bécs meghódítására valószínűleg nincsen

szüksége és a békét már Un eben megkötik.
De vannak oly esetek is, amidőn az állam teljes meghódí­
tása sem idézi elő a le veret ést, illetőleg a békekötést.
Az 1807. háború befejezésére sem Poroszország teljes meg­
hódítása, sem az orosz segélyhad ellen Eilaunál kivívott kétes
győzelem nem mutatkozott elegendőnek. A békét csak a fried-
landi győzelem hozta meg.
Látjuk tehát, hogy a sikert itt sem határozzák meg az
általános okok. Gyakran, nagyon gyakran megesik, hogy sze­
mélyi indokok, melyeket senki sem gyaníthat, erkölcsi tényezők,
melyek szóba sem kerülnek, nagyon csekély véletlenségek,
melyek a történelemben adomákként említtetnek, döntőleg
folynak be.
Ezért az elmélet csak a következő útmutatást adhatja :
A két állam uralkodó viszonyai az erőnek és mozgásnak
ezekből fejlődő súlypontja mindig szemünk előtt lebegjenek.
Összes erőnk egyesült lökemét az ellenséges súlypont ellen
intézzük. A kicsiny a nagytól, a lényegtelen a fontostól, az
esetleges a lényegestől függ.
Nagy Sándor, Gusztáv Adolf, XII. Károly, Nagy Frigyes
súlypontja: hadsereg volt. Hadseregeik megsemmisítésé­
vel nevezettek eljátszották volna szerepeiket. Belső pártok
által szétszakított államok súlypontja legtöbbnyire a főváros.
Oly kis államok súlypontja, melyek szövetségesekre támasz­
kodnak, a szövetséges hadseregében rejlik. Szövetkezéseknél az
érdekegység adja a súlypontot. A népháborúban a fővezér és a
közhangulat a fődolog.
Ezek ellen kell működnünk. Ha azután az ellenség el­
veszítő egyensúlyát, visszanyerésére ne engedjünk időt. Örökö­
sen a súlypont ellen intézzük és ismételjük lökemünket, vagyis
más szavakkal : a győző mindenkor az egész és ne a rész ellen
mérje csapásait. Az vajmi keveset ér, ha nagy lelki nyuga­
lommal és nagy túlerővel egy ellenséges tartományt kerítünk
kézre és ezt a hódítást elébe tesszük a nagy sikernek. Az igazi
az, ha minduntalan az ellenséges erő magva ellen törünk,
teljes erőnkkel azon vagyunk, hogy az egésszel az egész fölött
győzzünk, hogy az ellenséget a földre tiporjuk.
De bármi legyen is az ellenség súlypontja, amely ellen
lökemünket intéznünk kell, mindig igaz marad, hogy fegyveres
hatalmának legyőzése és leverése a legbiztosabb kezdet és
minden körülmények között a leglényegesebb dolog.
A tapasztalatot alapul véve abban a meggyőződésben élünk,
hogy az ellenség leverését leginkább a következő körülmények
idézik elő :
1. Az ellenséges hadsereg megsemmisítése akkor, ha csak
némileg is tényező.
2. Az ellenséges főváros bevétele akkor, ha nemcsak az
államhatalom központja, de a politikai testületek és pártok
székhelye is.
 541

3. A közvetlen ellenség legfontosabb szövetségesének

tönkretétele akkor, ha ez az előbbinél sokkal erősebb.
Eddig a legáltalánosabb vonatkozások megengedték, hogy
az ellenséget a háborúban mindenkor egységnek tekinthessük.
Mivel azonban most azt mondtuk, hogy az ellenség letiprása
a súlypontban egyesített ellentállásnak legyőzésében áll, előbbi
feltevésünket el kell hagynunk és azzal az esettel kell foglal­
koznunk, amidőn egy ellenségnél többel van dolgunk.
Ha két vagy több állam egy harmadik ellen szövetkezik,
ez politikailag véve csak egy háborút jelent. Ámde a politikai
egységnek is megvan a maga fokozata.
A kérdés az : megvan- minden államnak a maga külön
érdeke és ha igen, van-e elég önálló ereje, hogy érte harcol­
hasson, vagy pedig csak az egyik szövetséges érdeke és ereje
körül csoportosulnak-e a többiek ?
Ha az utóbbi eset áll fenn, a különböző ellenségek egyet­
len ellenségnek tekinthetők és fővállalatunkat egy főlökemmé
egyszerűsíthetjük, annál is inkább, mert ez, ahol csak alkal­
mazható, a leghatásosabb szokott lenni.
Alapelvül állítjuk fel tehát, hogy mindaddig, míg az összes
ellenséget egy ellenségben győzhetjük le, ennek, vagyis a közös
súlypontnak megsemmisítése legyen a háború célja.
Ritka azaz eset, ahol ez az elképzelés nem válik be, ahol
több súlypontnak összevonása a realitást nélkülözi.
Ahol ez nem lehetséges, nem marad más hátra, mint­
hogy háborút két vagy több külön-külön célú háborúnak tekint­
sük. Mivel ily eset több önálló ellenséget, következésképen
nagy túlsúlyt tételez fel, az összes ellenség megsemmisítéséről
szó sem lehet.
Most már határozottabban foglalkozunk azzal a kérdéssel,
hogy az ily cél (megsemmisítés) mikor válik lehetővé, mikor
lesz tanácsossá.
Ha először oly erősek vagyunk, hogy az ellenséget legyőz­
hetjük és a kivívott győzelmet addig a pontig követhetjük, ahol
az ellenség az egyensúlyt helyreállítani többé nem képes. Ha
továbbá politikai helyzetünk teljesen biztos, azaz nincsen kétség
afelől, hogy a kivívandó sikerünk új ellenséget támaszt, mely
arra kényszerítene bennünket, hogy az első ellenség ellen meg­
indított akciót abbahagyjuk.
Franciaország 1806-ban Poroszországot teljesen leverhette,
ha ezzel az egész orosz hadsereget maga ellen zúdította is.
Tehette ezt azért, mert képesítve volt az oroszoknak Porosz-
országban ellentállani.
Hasonló helyzetben volt Napóleon 1808-ban Spanyolország­
ban az angolokkal szemben ; nem úgy azonban az osztrákokkal
szemben, mert ez utóbbiak miatt Spanyolországból 1809-ben
tetemes erőket volt kénytelen kivonni, sőt ezt az országot telje­
sen fel kellett volna adnia, ha fizikai és erkölcsi fölénye Ausztriá­
val szemben nem oly óriási nagy.
Az említett feltételek nélkül eredményre nincs kilátás.
542

Ehelyütt meg kell emlékeznünk egy oly általunk hamis­

nak jelzett nézetről, mely majd burkoltan, majd világosan
sok haditervezetben fejeződik ki.
Ugyanis a szükséges erők és az ezekkel végrehajtandó
műveletek kiszámításánál nem egyszer az a gondolat kerekedett
felül, hogy az idő, egy dinamikus analógia mintájára, az erők­
nek abszolút tényezőjét jelenti, vagyis hogy azt, amit teljes
erővel — mondjuk egy év alatt — lehet végrehajtani, félerővel
két év alatt végezhetjük el.
Az tény, hogy a hadművelet, mint minden a földön, időt
igényel; világos, hogy Wilnáról Moszkvába 8 nap alatt gyalog
nem juthatunk, de hogy az idő és erő között oly kölcsönhatás
legyen, mint a dinamikában, az már határozottan hamis
nézet.
Mindkét hadakozó félnek van szüksége időre és csak az a
kérdés, hogy melyik fél várhat tőle különös előnyöket ? Fel­
tétlenül a gyengébb, a bukó fél !
Ámde az időnek ezt az előnyét nem a dinamika, de a
pszichológia törvénye nyújtja.
Irigység, féltékenység, aggodalom itt-ott nemeslelkűség
azok az indító okok, melyek az államokat a szerencsétlen párt­
jára terelik, a szerencsétől eltávolítják. Az idő tehát inkább a
legyőzöttnek nyújthat előnyöket.
De nemcsak közvetlenül, de közvetve is segélyére siet az
idő a legyőzöttnek, ha meggondoljuk, hogy az első győzelem
kiaknázása — mint már máshol kifejtettük — nagy és foly­
tonosan fenntartandó erőfeszítést igényel; mivel pedig azok az
erők, melyeknek az ellenséges tartományok birtokát köszön­
hetjük, nem mindig elegendők a birtok megtartására ; idővel
az erőfeszítés nehezebb és nehezebb lesz, míg végre elégtelenné
válik.
Napóleon 1842-ben az oroszok és lengyelektől elszedett
pénzzel és egyéb eszközzel sem bírta a szükséges katona-
tömeget előállítani, melyet szükségképen Moszkvába kellett
volna küldenie, ha tartani akarta magát.
Igaz, hogy abban az esetben, ha az elfoglalt tartományok
jelentékenyek és azokban oly pontok vannak, melyek nagy
fontosságúak, nincsen kizárva az a lehetőség, hogy a támadó
— ha szünetet tart is — többet nyer, mint veszít. Ha kül-
erő nem zavarja őt, az idő fejezheti be a megkezdett mun­
kát és megtörténhetik, hogy az, amit még el nem foglaltunk,
önmagától hull ölünkbe.
Előfordulhat tehát, hogy az idő is tényezőjévé válik a
támadó erejének, de persze csak abban az esetben, ha a le­
győzött visszlökemre már képtelen, vagyis akkor, ha a dolgok
fordulatára már gondolni sem lehet. Ámde ebben az esetben
az időnek, mint a támadó erő tényezőjének már értéke nin­
csen, nincsen azért, mert a támadó főmunkáját bevógezte, a
veszély tetőpontéit túllépte, szóval \ az ellenséget márletlpotta;.
Ezzel az okoskodással csak azt akartuk bebizonyítani, hogy
 543

egyetlenegy hódítást sem lehet elég korán befejezni ; hogy a

működésnek az abszulúte szükséges időn túl való meghosszab­
bítása nem könnyítést, de hátrányt jelent.
Ha ez az állítás helyes, akkor az is az, hogy ha már általá­
ban elég erősek vagyunk bizonyos hódításra, úgy elég erősek­
nek kell lennünk arra is, hogy e hódító munkát egyhuzamban,
megállapodás nélkül hajtsuk végre. Hogy a »megállapodás«c
alatt nem értünk oly rövid pihenéseket, melyek erőgyűjtésre,
egy vagy más intézkedés előkészítésére szolgálnak, önként
értetődik.
Nézetünkkel, mely azt vallja, hogy a támadó háború
mindenkor a gyors és feltartóztathatatlan döntést keresse,
hisszük, hogy megcáfoltuk azt a vélekedést, mely azt hirdeti,
hogy a lassú, úgynevezett módszeres hódítást, mint biztosabb
és előrevigyázóbb eljárást előnyben kell részesíteni.
Amennyiben azonban megeshetik, hogy állításunk még
azok előtt is, akik idáig követtek bennünket, utólagosan para­
doxnak tűnhetnék fe l; és mert állításunk egy mély gyökeret
vert és könyvekben ezerszer ismételt nézet ellen küzd, helyén -
levőnek hisszük ellenfeleink álokoskodásait közelebbről meg­
szemlélni.
Kétségtelen, hogy a közelebbi cél hamarabb érhető elr
mint a távolabbi; de kérdjük m ost: ha a közeli cél nem
az igazi, amelyet magunk elé tűztünk, fogja-e ez, mint sza­
kasz vagy pihenőpont útunk másik felét megkönnyebbíteni ?
Egy kis ugrás könnyebb, mint a nagy, de azért mégsem talál­
kozik olyan ember, aki az átugrandó nagy árkot kétszerre
veszi, vagyis egy kis ugrással az árokba ugrik és onnan egy
hasonlóval a túlpartra.
Az úgynevezett módszeres háború céljai rendszerint a
következők voltak :
1. Valamely vár elfoglalása.
2. Élelmiszerek felhalmozása.
3. Raktárak, hidak, állások s más efféle fontosabb pontok
megerősítése.
4. A csapatok pihenése a téli évszakban, vagy üdülő lak-
táborokban .
5. A jövő évben érkező erősítések bevárása.
Mindezen célokat a támadás folyamában egy-egy idő­
szakasz határolta, úgy, hogy a mozgást nyugvópontok szakí­
tották félbe. Ez az eljárás azt a látszatot Keltette, mintha
műiden szakaszhatár új alapot, új erőt nyújtana ; mintha a
hadsereget az állam nyomon követné, mintha minden újabb'
hadművelet új szárnyakat nyerne.
De ha ezek a célok a támadó háborút kényelmesebbekké
teszik is, következményeiben nem lesz azzá. E célok csak
ürügyek a hadvezér lelkületének vagy a kábáiét üigadozásainak
palástolására.
Az említett célok vonalát a balszárnyról fogjuk meg­
támadni.
544

1. A következő évben nemcsak a támadó, de a védő is

kap új erősítéseket ; ezek az erősítések a védőnek határozottan
nagyobb előnyt nyújtanak, mint a támadónak. Eltekintve
ettől, a dolog természetében rejlik, hogy az állam egy esztendő
alatt majdnem annyi csapatot képes kiállítani, mint kettőben;
mert az, amit a második évben mint növedék felmutathat,
aránylag nagyon csekély.
2. A védő épen úgy élvezi a pihenést, mint a támadó.
3. A városok és állások megerősítése nem a hadsereg
dolga, tehát megállásra ürügyet nem adhat.
4. A mostani élelmezés mellett sokkal inkább van rak­
tárakra szükségünk a megállásnál, mint az előnyomulásnál.
Szerencsés előnyomulás közben mindig jutunk annyi ellenséges
készlethez, mely a szegény vidékek hiányait pótolhatja.
5. Az ellenséges várak bevétele a támadás szünetelé­
sének nem tekinthető. És pedig azért nem, mert már ön­
magában véve is intenzív előrenyomulást jelent és a megállás
csak látszólagos, amennyiben az erőt nem mérsékli és nem
tartóztatja fel. De nem is erről beszélünk mi, hanem az indoko­
latlan megállásról.
Ugyanis valamely vár ellen megvalósítandó eljárásunkat,
vagyis azt, vájjon ostrom alá fogjuk-e, körülzároljuk-e, avagy
csak megfigyeljük, különös körülmények fogják meghatározni.
Általánosságban erre a kérdésre csak az a másik kérdés gyakorol
befolyást, vájjon a puszta körülzárolás mellett és további
előnyomulásnál veszély származhatik-e az egészre ?
Ahol ebből veszély nem származik, ahol az erők kiter­
jeszkedésére elegendő tér nyílik, ott mindig jobb a formaszerű
ostromot a támadó mozdulat végére hagyni.
A fontosabbat ne mulasszuk el azzal az igyekvésünkkel,
hogy a meghódított tárgyat erősen biztosítsuk.
Igaz, hogy a további előnyomulás azt a nézetet erő­
síti, minha a szerzeményt kockára tennénk, de mi azt hisz-
szük,hogy támadó háborúban, a szakaszhatárok, pihenőpontok,
közbeeső állomások nem természetszerűek, hanem hogy arról az
ahol szükségessé válnak, olyan bajt jelentenek, mely a sikert csak
bizonytalanná teszi. Sőt ha az általános igazsághoz akarjuk
magunkat tartani, egyenesen ki kell jelentenünk, hogy arról az
állomásról, melyet gyengeségünk érzetében kerestünk fel, rend­
szerint egy második, célhoz vezető támadás nem sikerülhet ;
ha pedig e második támadás sikerre kilátást nyújt, akkor a
megállapodásra nem volt szükség és hogy ott, ahol a ldtűzött
cél már eredetileg messze távolban feküdt, mindenkor távol is
fog maradni.
Amidőn az előzőkkel az általános igazságot tártuk fel,
azt a gondolatot akartuk eltávolítani, mintha az »idő« önmagá­
ban véve a támadó javára szolgálna. Amennyiben azonban a
politikai viszonyok időről időre változhatnak, gyakoriak lesz­
nek azok az esetek, amelyek az általános igazság alól kivonják
magukat.
 545

Ne gondolják olvasóink, hogy fejtegetésünk során az álta­

lános nézőpontot elejtettük és csak a támadó háború lebegett
szemünk előtt. Való dolog, hogy az, aki az ellenség teljes meg­
semmisítését tűzte ki célul, nem egykönnyen jut abba a
helyzetbe, hogy a védelemhez folyamodjék, melynek legköze­
lebbi célja — mint tudjuk — a birtok megtartása. De mert
mi a pozitív elvet nélkülöző védelmet harcászati és hadászati
képtelenségnek tartjuk és állítjuk, hogy minden védelemnek
támadásra kell átmennie, ha a véuelem nyújtotta előnyöket
élvezte volt, e támadásba átment védelem céljául jogosan
az ellenség megsemmisítését is felvehetjük és ily alapon ki­
jelenthetjük, hogy a támadó, a szeme előtt lebegő nagy cél
mellett, eleint én a nagy előnyöket nyújtó védő alakzatot is
használhatja.
Az 1812. hadjárat állításunk realitása mellett szól. Sándor
cár talán nem gondolt arra, hogy ellenfelét e háborúval, amiként
tényleg megtörtént, teljesen tönkretegye. De kérdjük, lehetet­
len volt-e az ily gondolat ? és ily gondolat mellett nem lett
volna-e természetes a háborút védőlegesen megkezdeni ?

ÖTÖDIK FEJEZET.

Folytatás. Korlátolt cél.

Az előbbi fejezetben azt mondtuk, hogy az »ellenség
leverése« kifejezés alatt a hadi cselekmény tulajdonképen
abszolút célját értjük.
Most nézzük, mi a teendő, ha a mondott cél elérésére
szükséges feltételek hiányoznak.
Az abszolút célt elősegítő feltételek nagy fizikai vagy
erkölcsi túlsúlyt, nagy vállalkozó szellemet, nagy merészséget
tételeznek fel. Ahol ezek nincsenek meg, ott a hadi cselekmény
célja csak kétféle lehet és pedig, vagy az ellenséges tartományok
csekélyebb részének meghódítása ; vagy pedig a magunk birto­
kának megtartása, vagyis védelme egy jobb jövő bekövetkeztéig.
A védő háború ott lesz indokolt, ahol a jövőtől remélünk
valamit; a támadó háború ott, ahol a jelen nekünk, a jövő az
ellenfélnek kedvez.
Egy harmadik eset — amely talán a legközönségesebb —
az volna, amidőn mindkét fél a jövőtől mi bizonyost sem vár,
vagyis amidőn a jövő mint döntő, elhatározó tényező nem
szerepel. Ebben az esetben támadó háborút vív, aki politikailag
támad, vagyis akinek erre pozitív alapja van ; mert hiszen
erre a célra fegyverkezett fel és reá nézve minden idő, amit
fel nem használ, veszendőbe megy.
A támadó vagy védő háború mellett oly okokat hoztunk
fel, melyek az erőviszony mérlegelését figyelmen kívül hagyják.
Vájjon nem volna-e helyesebb a fentebbi kérdés eldöntését a
kölcsönös erőviszonytól függővé tenni ? Nézetünk szerint az
546

utóbbi eljárás a helyes úttól elterelne bennünket. Állításunk

igaz és logikus voltát senki sem fogja megcáfolni. Lássuk
most, vájjon állításunk konkrét esetben ellenkező eredményre
vezet-e ?
Képzeljünk egy oly kis államot, mely túlerős ellenséggel
tűz össze és előre látja, hogy helyzete minden esztendővel csak
rosszabbá válhatik. Ez az állam nem lesz-e kénytelen — ha már
a háborút ki nem kerülheti — az időt akkor felhasználni,
amidőn helyzete még kevésbé rossz ? Támadnia kell tehát, de
nem azért , mintha a támadás önmagában véve előnyt nyújtana,
mert hiszen a támadás az erők egyenetlenségét még jobban
növeli, hanem azért, mert szükségét érzi annak, hogy ügyét
vagy teljesen befejezze, még mielőtt a rosszabb idők bekövet­
keznek, vagy pedig ideiglenes előnyök kivívásával némileg
javítva helyzetén, a jövőben legyen min rágódnia.
Ez a tanítás nem képtelenség.
Ha azonban ez a kis állam biztos afelől, hogy ellensége
támadja meg, akkor nyugodtan használhatja a védő alakzatot
az első siker kivívására ; így legalább nincs kitéve annak a
veszélynek, hogy időt veszít.
De képzeljünk továbbá egy kis államot egy nagyobbal
háborúba keveredve, a mellett a feltevés mellett, hogy a jövő
egyik félre sem gyakorol befolyást . Nem keli-e e kis államnak,
— ha politikailag véve ő a támadó — tényleg támadnia ?
Ha megvolt az a merészsége, hogy egy hatalmasabb
ellenében a pozitív célt tűzte ki, cselekednie is kell, vagyis
meg kell támadnia ellenfelét, ha ugyan ez e munkától meg nem
kíméli őt. Részéről a bevárás képtelenséget jelentene, ha csak
politikai elhatározását a végrehajtás pillanatában nem változ­
tatja meg, amely eset gyakran fordul elő és nem kevéssé járul
ahhoz, hogy a háborúk határozatlan jellegűek.
A korlátolt cél felett tartott általános szemléletünk az
ily célú támadó és védő háborúhoz vezet. Mindkettőt külön
fejezetben fogjuk tárgyalni, de előbb azonban egy más oldal
felé kell fordulnunk.
Ugyanis mi a hadicél módosításait mindeddig belső okok­
ból származtattuk le. A politikai szándék természetét csak
annyiban vettük tekintetbe, amennyiben az valami tevőlegest
akar, vagy nem akar. De ha igaz is, hogy a politikai szándék­
nak több alkatrésze a háborútól teljesen idegen, mégis meg
kell engednünk, miként már az első könyv második fejezetében
is kijelentettük, hogy a politikai cél természete a kölcsönös
követelések, továbbá politikai viszonyunk tényleg a legdöntőbb
befolyást gyakorolják a hadviselésre.
A következő fejezetben erről tüzetesen beszélünk.
 547

HATODIK FEJEZET.

AJ A politikai célnak befolyása a hadi célra.

Nincsen állam, mely egy másiknak ügyében oly komolyan

járjon el, mint a magáéban. A legtöbb, amit az egyik a mási­
kért tesz, az, hogy mérsékelt erejű segédsereget ad s ha ez
nem működik szerencsével, az ügyet úgy ahogy elintézettnek
tekinti és azon van, hogy amennyiben lehet, könnyűszerrel
szabaduljon a dologtól.
Az európai politikában szokásos véd- és dacszövetség nem
oly természetű, hogy egyik állam a másiknak érdekeit és ellen­
séges indulatát osztaná, hanem olyan, amelyben az egyik a
másiknak a háború tárgyára és az ellenfél megerőltetésére való
tekintet nélkül egy eleve meghatározott, rendesen igen mérsé­
kelt haderőt ígér oda, ami mellett ő nem tekinti magát a társ
ellenfelével szemben olyan háborúban levőnek, melynek sziik-
ségszerűleg hadüzenettel kell kezdődnie és békekötéssel vég­
ződnie. De még ez a fogalom sincsen élesen körvonalozva és
a különféle szokások szerint ide-oda inog.
Ha legalább az ígért tíz-, húszezer emberből álló segítség
a hadviselő államnak megszorítás nélkül adatnék át, hogy az
szüksége és belátása szerint rendelkezhetnék velők, a dolog
bensőbb összefüggést nyerne és a hadi elmélet kevésbé jönne
zavarba, mert a segélyhad bérelt (zsoldos) csapatnak volna
tekinthető. De hát ez nincsen szokásban. A segélycsapatoknak
rendszerint saját hadvezérük van, akik csupán kormányuktól
függnek ; e kormányok pedig oly hadicélt tűznek ki, mely
félszeg szándékukkal legjobban Összefér.
Sőt ha két állam valóban hadat visel is egy harmadik
ellen, még akkor sem tekintik a háborút egyenlően oly dolog­
nak, melyben az ellenséget meg kell semmisíteniök, nehogy ő
általa megsemmisíttessenek, hanem gyakran csak egy kereske­
delmi vállalatnak, melyhez egyik a veszély és nyereség mérvé­
hez képest 30.000—40.000 emberből álló részvénnyel járul
hozzá, azzal a hátsó gondolattal, hogy ennél többet nem koc­
káztat.
Ezt a nézetet nem csupán akkor vallják, amidőn az egyik
szövetségest a háború csak kevésbé érdekli, de akkor is, ha
egy mindkettőjüket közösen érdeklő ügyről van szó,
Diplomatikai fenntartások nélkül még ez utóbbi esetben
sem folyik le a dolog és a szövetséges felek szerződésszerűleg
csak csekély segítségre kötelezik magukat, azon lévén, hogy
elegendő erő álljon rendelkezésükre abban az esetben, ha a poli­
tikakövetelte különös tekintetek ezt szükségessé tennék.
A szövetségharcot e szemüvegen át tekinteni egész általá­
nos volt s csakis akkor múlta idejét, amikor egyrészt a Napóleon
okozta óriási veszély, másrészt Napóleon korlátlan erőszaka
a természetes útra terelte a kedélyeket és az államok ellene
548

vagy vele kötöttek szövetséget. Félszegség, szabálytalanság

volt a harcot e szemüvegen át tekinteni, mert háború és béke
már alapjában véve oly fogalmak, melyek nem fokozhatok.
Tévednénk azonban, ha azt himlők, hogy e szokást csak a diplo­
mácia szülte ; nem, e szokásnak a természet korlátoltsága és
az emberi gyengeség volt az alapja.
De elvégre a politikai indok az egyedül folytatott háború­
ban is hatalmas befolyást gyakorol annak vezetésére.
Ha az ellenségtől csak csekély áldozatot kívánunk, a
háború céljául csekély egyen értéket tűzünk ki, azt hisszük,
hogy ezt mérsékelt erőmegfeszítéssel érhetjük el. Az ellenfél
is körülbelül így gondolkozik. De még ha az egyik vagy másik
fél úgy találja is, hogy számításaiban tévedett, hogy az ellen­
féllel szemben, nem mint hitte, fölényben van, hanem sokkal
gyengébb, sem segíthet a dolgon, mert abban a pillanatban
rendesen hiányzik a pénz és egyéb eszköz, hiányzik a nagyobb
erélyhez szükséges indító ok. Ez esetben a hadfél úgy segít
magán, amint tud, a jövőtől remél kedvezőbb fordulatot, bár
minden alap nélkül s a háború ezalatt mint egy sínlődő test
erőtlenül tovább vonszolja magát.
így történik aztán, hogy a háborúnak kölcsönhatása,
erőszakoskodása és feltartózhatatlansága gyengébb motívumok
tespedésében elvesz és mindkét fél a biztonság bizonyos érzetével
szűk téren mozog.
Ha tehát a politikai célnak ezt a befolyását a háborúra
nem tagadjuk, amint nem is tagadhatjuk, akkor nincs
többé határ és oly háborúkat is szem előtt kell tartanunk,
melyek csupán az ellenfél fenyegetéséből és alkudozásokból állanak.
Világos, hogy ily esetben a háborúnak elmélete — ha az
bölcsészeti megfontolás színvonalán akar lenni és maradni —
nagy zavarban van, mert azt, ami a háború fogalmában szük­
ségesnek mutatkozik, számításba nem vehetvén, támasztó­
pontok nélkül áll. Ámde ebben az esetben is kínálkozik az el­
mélet számára természetes kibúvó. Ugyanis minél mérsékel­
tebb elvért folyik a háború, vagyis minél gyengébbek a cse­
lekvés indító okai, annál inkább változik át puszta tűréssé s
annál kevésbé lesz szüksége vezérlő alaptételekre. Az egész
hadművészet puszta elővigyázattá alakul át, mely főképen
arra irányul, hogy az ingadozó egyensúly hátrányunkra ne
billenjen fel s a félháború egésszé ne változzék át.

BJ A háború a politikának eszköze.

Miután egyfelől a háború természete, másfelől az egyes
emberek és a társadalmi kötelék egyéb érdekei között fennálló
ama viszálynál, mely az emberekben magokban leli alapját,
tehát a bölcsészeti értelem által meg nem oldhatók, hol az
egyik, hol a másik részre kellett figyelmünket fordítanunk,
nehogy ezt az ellentétes elemek közül egyik elhanyagoltassék,
most azt az egységet óhajtjuk felkutatni, mely ezeket az ellen­
 549

mondó elemeket a gyakorlati életben azzal köti össze, hogy

egymást részben kölcsönösen semlegesítteti. Ezt az egységet
mindjárt megneveztük volna, ha nem tartottuk volna szüksé­
gesnek az ellenmondásokat láthatólag kiemelni és a különféle
elemeket külön-külön megvizsgálni. A különféle elemeket össze­
kötő egységet az a fogalom adja, hogy a háború a politikai
érintkezésnek csak egy része, tehát egyáltalában nem önálló dolog.
Azt mindenki tudja, hogy a háborút csakis a kormányok
és a népek politikai érintkezése idézi elő ; de viszont az a
hit is általános, hogy a háború beálltával a politikai érint­
kezés megszűnik s egy egészen új állapot jön létre, mely csupán
saját törvényeinek hódol.
Ezzel szemben állítjuk : a háború nem egyéb, mint a poli­
tikai érintkezés folytatása más eszközökkel.
Azért- mondjuk : más eszközökkel, hogy mindjárt bebizo­
nyíthassuk, hogy a politikai érintkezést a háború be nem
szünteti, sem nem változtatja át valami egészen mássá, hanem
hogy az lényegében tovább megmarad, bármint alakuljanak is
át az eszközök, melyeket használ. Tény, hogy azok a fővonalak,
melyeken a hadi események a békekötésig húzódnak, egyúttal
a politikai érintkezés fővonalai is. De hát hogyan is volna az
másként képzelhető ? Vájjon a népek és kormányok politikai
viszonyai megszűnnek-e a diplomáciai átiratokkal ? Vájjon a
háború nem csupán egy más írás- és beszédmódja-e a diplomá­
ciai gondolkozásnak ? A háborúnak, az igaz, sajátlagos nyelv­
tana van, de nem egyszersmind sajátlagos logikája.
Eszerint a háború sohasem választható el a politikai érint­
kezéstől s ha ez a szemléletben megtörténnék, akkor a viszony­
nak összes összekötő szálai bizonyára elszakadnának s egy
értelem és cél nélküli dolog keletkeznék.
Ez az elképzelés még akkor is szükséges lenne, ha a háború
igazán háború, vagjús az ellenségeskedés korlátlan eleme volna,
mert mindazok az alapok, amelyeken nyugszik és melyek főirá­
nyait kijelölik, milyenek a maguk hatalma, az ellenfél hatalma ,
a szövetségesek mindkét részről, az érdekéit népek és kor­
mányok jelleme stb., mint már az első könyv első fejezetében
is kijelentettük, politikai természetűek és az összes politikai
érintkezéssel oly szorosan függnek össze, hogy azokat ettől
elválasztani lehetetlen.
De elképzelésünk kétszeresen szükséges, ha meggondol­
juk, hogy az igazi háború nem oly következetes és a végletekig
menő törekvés, mint amilyennek fogalma szerint lennie kel­
lene, hanem egy félszeg dolog, egy önmagával való ellenmon­
dás, s hogy az, mint ilyen, saját törvényeinek nem hódolhat,
hanem csak egy egész részének tekintendő. És ez az egész :
a politika.
A politika, mihelyest a háborút tolja előtérbe, nem törődik
többé a természetéből kifolyó szigorú következtetésekkel, a
véges lehetőségekkel s csak a legközelebbi valószínűséghez
ragaszkodik. És ha ügye a háború folytán bizonytalanná válik,
550

puszta játékká lesz, bízik önmagában, hogy az ellenfelét ennél

a játéknál ügyesség és éleslátás tekintetében fölülmúlja.
így teszi tehát a politika a háború mindent elnyomó
elemét puszta eszközzé ; így alakít ja át azt a rettenetes csata-
pallost, melyet mindkét kézzel s teljes erővel kell felemelni,
hogy azzal mért egyetlen egy csapás elég legyen, egy könnyen
kezelhető és szükség szerint döfést, cselt és hárítást végző
karddá vagy vítőrré.
így lesznek megoldva az ellentétek, amelyekbe a háború
bennünket, természetszerűleg félénk embereket magával sodor.
Ha a háború a politika eszköze, úgy ennek jellegét is
magán kell viselnie. Ha a politika nagyszerű és hatalmas, azzá
lesz a háború is és abszolút formáját elérheti. Elképzelésünk
mellett tehát nincs szükségünk arra, hogy a háború abszolút
formáját szemünktől eltávolítsuk, sőt inkább kell hogy képe
a háttérben folytonosan előttünk lebegjen.
Csakis e mellett az elképzelés mellett lesz a háború megint
egységes, csakis a politikával összeforrtan lehet minden há­
borút egynemű dolognak tekinteni; s csakis ekként lehet az
ítélet számára a nagy tervek készítéséhez vagy megbírálá-
sára szükséges állás- és nézőpontot kijelölni.
Természetes dolog, hogy a politika nem avatkozik a háború
részleteibe : őrjáratok s őrszemek kiküldésénél, illetve kiállítá­
sánál politikai tekintetek nem döntenek, de igen is és pedig
első helyen a háború a hadjárat, sőt gyakran a csata tervezése
körül.
Nem siettünk ezt a nézetünket mindjárt kezdetben kinyilat­
koztatni, mert hisz az egyes dolgok tárgyalásánál kevésbé lett
volna hasznunkra, ellenben figyelmünket bizonyára elvonta
volna. A hadi és hadjárati tervek megbeszélésénél azonban
nézetünket feltétlenül el kellett mondanunk.
Általában nincs fontosabb az életben, mint pontosan meg­
határozni azt az álláspontot, melyből a dolgokat meg kell érte­
nünk és meg kell ítélnünk, mert az előforduló események tö­
megét egységükben csak egy álláspontból vagyunk képesek
felfogni és csak az álláspont egysége óvhat meg bennünket
ellenmondásoktól.
Ezek után most az a kérdés, hogy abban a esetben, ha a hadi
tervezeteknél két vagy többféle álláspont elfoglalása meg nem
engedhető, vagyis ha tilos a dolgokat most a katona, majd a kor­
mányzó, majd a politikus szemével kell néznünk, miért legyen
szükségképen a politika az egységesítő, egybefoglaló kapocs ?
Ezt a kérdést a következő reflexióval kívánjuk megoldani.
Mi a politika ?
A politika magában véve semmi egyéb, mint az állami
érdekeknek puszta intézője más államokkal szemben.
A politika tehát a belső igazgatás minden érdekét — az
emberiségét sem véve ki, szóval a társadalom mindazt az érdekét ,
amit csak a bölcsészeti értelem kifejezésre juttatni képes —
magában egyesíti és kiegyenlíti.
 551

Az, hogy a politika hamis irányt követhet, hogy a becs­

vágynak, magánérdekeknek és kormányzók hiúságának szol­
gálatában állhat, nem tartozik ide. Nem tartozik ide azért,
mert a hadművészet semmi körülmények között sem lehet az
ő preceptora. Nekünk a politikát elvi szempontból az egész
társadalom ossz érdekeinek képviselőjeként kell tekintenünk.
Ezt megállapítva, a kérdés csak az lehet, vájjon a hadi­
terveknél a politikai álláspont a tisztán katonainak (ha ilyen
egyáltalán képzelhető volna) vesse-e magát alá, vagy pedig
megfordítva.
A politikai nézőpont a háború kezdetével háttérbe csak
akkor szorulhatna, ha a háború puszta ellenszenv és ellen­
ségeskedésből élet-halálharc lenne ; ámde a háború, mint koráb­
ban jeleztük, nem egyéb, mint magának a politikának nyil­
ván ulása.
Esztelenség lenne, ha a politikai nézőpont a katonai állás­
pontnak alárendelné magát, mert hisz a politika szüli a háborút ;
a politika : az értelem, a háború : pusztán csak eszköz és nem
megfordítva. Kell tehát, hogy a katonai nézőpont maradjon
az alárendelt.
Gondoljunk csak az igazi háború természetére, emlékezzünk
csak vissza az ennek a könyvnek harmadik fejezetében mondot­
takra, hogy a háborúnak a politikai viszonyok és tényezők által
adott jellegét figyehnen kívül hagynunk nem szabad és hogy a
háborút gyakran, sőt mondhatjuk, többnyire egy oly szerves
egésznek kell tekintenünk, melyből az egyes tagok (részek)
nem különíthetők el, ahol tehát minden egyes tevékenység az
egésszel összefüggésben áll.
Ha mindezekre visszagondolunk, tökéletesen meggyőző­
dünk arról, hogy a legfőbb álláspont a háború vezetésére semmi
más nem lehet, mint a politika álláspontja.
Ezt az álláspontot szem előtt tartva, a tervezetek egy­
öntetűek lesznek, a dolgok felfogása és megítélése könnyebb,
természetesebb, a bizonyítás erősebb, az indító ok megnyug­
tatóbb ; az események történeti elbeszélése világosabb és ért­
hetőbb.
Ebből az álláspontból kifolyólag a politikai és hadi érdekek
között villongás nem keletkezhetik, ahol pedig föllép, ott az
a belátás tökéletlenségének tulajdonítandó.
Azt nem szabad föltételeznünk, hogy a politika a háború­
val szemben oly követeléseket állít fel, melyeket nem teljesít­
het. Nem szabad azért, mert a politikának saját eszközét
ismernie kell. Ha pedig a politika a hadi események lefolyását
helyesen ítéli meg, úgy teljesen az ő dolga meghatározni, mely
események s mely irány felel meg a legjobban a hadicélnak.
Egyszóval a hadművészet, legmagasabb álláspontján poli­
tikává lesz, természetesen olyanná, mely ahelyett hogy jegy­
zékeket írjon, csatákat vív.
E nézet szerűit nem helyes, sőt magában véve káros
dolog, ha egy nagy hadi esemény tisztán katonai megítélés alá
552

j u t; hasonlóképen esztelen eljárásnak tartjuk hadi tervezetek­

nél katonákat felkérni arra, hogy tisztán katonailag ítéljék
meg, mit kelljen a kabineteknek tenniök ; de még esztelenebb
a teoretikusoknak az a kívánsága, hogy a meglevő hadi eszközök
a hadvezérnek utaltassanak át, hogy ő ez alapon a háború
tervét kizárólagosan katonai szempontból szerkeszthesse meg.
Az általános tapasztalat bizonyítja, hogy a háború főkör-
vonalait a mai hadügy sokfélesége és nagy tökélye mellett is,
mindig a kabinet, vagyis technikailag szólva, egy tisztán poli­
tikai és nem katonai hatóság jelöli ki.
Mindez tökéletesen a dolog természetében rejlik. A háború
főtervezetét a politikai viszonyokba való bepillantás nélkül
nem lehet elkészíteni és a szándékolttal homlokegyenest ellen­
kezőt juttatunk kifejezésre, ha — amint gyakran megtörténik —
a politikának a háború vezetésére való ártalmas befolyásáról
beszélünk.
Tulajdonképen nem a politikának ártalmas befolyását,
hanem magát a rossz politikát kell kárhoztatnunk.
A politika, ha helyes, vagyis céljának megfelel, a háborúra
az ő szempontjából csak üdvös, ha helytelen, csak káros
befolyást gyakorol.
A politika önmagában véve csupán akkor gyakorol káros
befolyást, ha a hadi eszközöktől és rendszabályoktól termé­
szetüknek meg nem felelő eredményt vár.
Amint némely ember azon nyelven, melynek teljes bir­
tokában nincs, néha helytelenül fejezi ki magát, épen úgy a
politika is juthat abba a helyzetbe, hogy helyes gondolkozás
mellett is, saját szándékainak meg nem felelő dolgokat rendel el.
Ez gyakran fordult elő és amellett bizonyít, hogy a politi­
kát vezető egyének bizonyos hadi ismereteket nem nélkülöz­
hetnek.
Nehogy félre értessünk, ezt az utolsó kijelentésünket magya­
rázattal kell kísérnünk.
Messze vagyunk attól a hiedelemtől, hogy egy okiratokban
búvárkodó hadügyminiszter, vagy egy tudós mérnök, vagy
maga egy, a harctéren derék katona is, egyszersmind a leg­
jobb államminiszter legyen, vagy más szóval : mi nem állít­
juk, hogy a hadi ismeret a politikának főkelléke.
Kitűnő ész, erős jellem a fődolog ; emellett a hadi ismeret
egy vagy más módon kiegészíthető.
Franciaország sohasem részesült rosszabb tanácsokban
hadi és politikai kérdéseikben, mint a Belleisle testvérek és
Choiseul herceg alatt, bár mindhárman jó katonák voltak.
Hogy a háború a politika nézeteinek teljesen megfeleljen,
s hogy a politika a háborúnak ártalmára ne legyen, ott, ahol
az államférfi és a katona egy személyben egyesítve nincsen,
csak egy jó eszköz marad hátra, nevezetesen a legfelsőbb had­
vezért a kabinet tagjává tenni, hogy a legfontosabb pillanat­
ban annak tanácskozásain és végzésein részt vehessen. Ez azon­
ban ismét csak akkor lehetséges, ha a kabinet, azaz maga a
 553

kormány a hadszínhely közelében van, és így az ügyek észre­

vehető időveszteség nélkül elintézhetek.
így tett az osztrák császár 1809-ben, így tettek a szövet­
séges fejedelmek 1813., 1814. és 1815-ben s ez a beosztás töké­
letesen megállta helyét .
A legfelsőbb hadvezéren kívül más katonának a kabinetbe
ne legyen helye ; mert ennek befolyása veszélyes és ritkán fog
egészséges, derék cselekvést eredményezni.
Franciaország példája, hol Carnot 1793., 1794. és 1795-ben
a hadügyet Párisból vezette, egyáltalában elejtendő, mivel a
terrorizmus csak forradalmi kormányoknak áll rendelkezésre.-
A fejezetet egy történelmi szemlélődéssel zárjuk be. Midőn
az előző század kilencvenes éveiben az európai hadművészet­
nek az a nevezetes forradalma állott be, melynek következ­
tében egyfelől a régi és'kitünő hírben álló hadseregek művészete
hatástalanná lett, másfelől oly hadi sikerek tárultak fel, melyek­
nek nagyságáról mindezideig fogalmuk sem volt az embereknek,
úgy látszott, hogy a hadművészet hamis és nem tulajdonképeni
körébe vágó számításokat nem tűr meg.
Azok a figyelők, kiknek széles éleslátásuk volt, az esemé­
nyeket az általános és legtöbbnyire káros befolyásoknak tulaj­
donították, melyeket a politika évszázadok óta a hadművé­
szetre gyakorolt.
A tény helyes volt, de az, hogy egy véletlenül keletkező, el­
kerülhető körülménynek tekintették téves vala.
Mások azt hitték, hogy a változásokat Ausztria, Porosz -
ország és Anglia egyéni politikájának pillanatnyi befolyásából
lehet kimagyarázni.
De vájjon az értelmet érintő ez az óriási meglepetés nem
inkább a politikát, mint a hadviselést illette ? vagyis saját
nyelvünkön szólva, vájjon a hadseregeket ért szerencsétlenség
a politikának a háborúra gyakorolt befolyásának vagy magá­
nak a helytelen politikának tulajdonítandó-e ?
A francia forradalom szörnyű hatása kevésbé keresendő
a francia hadviselés újabb eszközeiben és nézeteiben, mint
inkább a teljesen átalakult állami és közigazgatási politikában,
a kormány jellemében s a nép állapotában.
Hogy a többi kormány mindezeket a dolgokat helytelenül
fogta fel, s hogy közönséges eszközökkel akarta az új és hatal­
mas erőket egyensúlyozni, az csak a politika hibája lehet.
Vájjon lehetett ezeket a hibákat a háborúnak tisztán katonai fel­
fogása alapján jóvá tenni ? Semmiképen sem ! Mert ha mindjárt
egy filozófiai gondolkodással megáldott hadász az ellenséges ele­
mek természetéből a következményeket előrelátja és a messze­
ségben levő lehetőségeket megjósolja is, e felismerést közérvényre
juttatni nem tudja.
Csak ha a politika a Franciaországban életre ébredt erő­
ket és az új viszonyokat kellőleg méltatja, láthatta volna előre
azt az eredményt, mely azokból a háborúra nézve keletkezik
és találhatta volna meg az eszközöket, melyek célhoz vezetnek.
'554

Azt lehet tehát mondani, hogy a forradalom húsz évig

tartó diadalai főképen a szemben álló kormányok hibás poli­
tikájának következményei.
Természetes, hogy e hibák csak a háború alatt kerültek
napfényre.
E hibák azonban korántsem azért történtek, mert a politika
elmulasztotta a hadművészettől tanácsot kérni. Ama hadmű­
vészet, melyhez a politikus fordulhatott, nem volt más, mint
az illető korszak politikájának függeléke, vagyis annak jól
ismert eszköze, amelytől — mert maga is a politika tévedései­
ben leiedzett — jó tanácsokat kapni lehetetlen volt.
Igaz ugyan, hogy a háború is mind lényegében, mind
alakjában jelentékeny változásokon ment keresztül, melyek őt
az abszolút formához közelébb hozták, de e változások nem az
által keletkeztek, hogy a francia kormány emancipálódott s
a politika pórázáról elszakadt, hanem azáltal, mert a háború
okozati összefüggésben állott a francia forradalom folytán az
európaszerte megváltoztatott politikával.
Ez a megváltozott politika más eszközöket, más erőket
vett igénybe és a hadvezetésnek oly erélyt adott, amilyenre
ezelőtt még gondolni sem lehetett.
A hadművészet igazi átalakulásai tehát szintén nem egye­
bek, mint a megváltozott politika következményei. Ez a tény
nemcsak hogy nem bizonyítja a kettő különállását, de ellen­
kezőleg, benső összeköttetésök mellett hatalmas érvet jelent.
Újólag hangoztatva : a háborúnak, mely a politika esz­
köze, ez utóbbi jellegét szükségképen magán kell viselnie.
A politika maga vezeti a fővonalakban a háborút, de azért
amidőn a tollat a karddal fölcseréli, nem szűnik meg saját
törvényei szerint gondolkozni.

HETEDIK FEJEZET.

Korlátolt cél. Támadó háború.

Egy közvetlenül tevőleges cél kitűzése még akkor is kép­
zelhető, ha az ellenség leverése nem áll módunkban.
E tevőleges cél : az ellenséges tartományok egy részének
elfoglalása.
Ennek haszna : először az, hogy az ellenséges állam erejét
— következésképen csapatait is — gyöngítjük, a mieinket
pedig növeljük, vagyis a háborút részben az ellenség rovására
viseljük ; másodszor az, hogy az elfoglalt tartomány oly kész
nyereség, melyet a békekötés alkalmával vagy megtartunk,
vagy más előnnyel felcserélünk.
Az ellenséges állam elfoglalása felől alkotott ez a nézet
nagyon természetes és ellenében mit sem lehetne fölhozni,
ha a támadást követő védő állapot aggodalomra nem szolgál­
tatna okot.
 555

A győzelem tetőpontjáról szóló fejezetünkben tüzetesen

kifejtettük, miképen gyöngíti az ily támadás a haderőt és miként
követi azt olyan állapot, mely vészes következményeket rejthet
magában.
Az ellenséges országrész elfoglalásával karöltve járó gyön­
gülésünknek fokozatai vannak ; ezek a fokozatok a meghódított
terület földrajzi fekvésétől függnek. Ha a meghódított tarto ­
mány a magunk területének kiegészítő része, vagyis ha tarto­
mányaink között vagy mellett fekszik, főerőnk vonalán húzódik
tova, akkor a gyöngülés a legcsekélyebb lesz. Szászország a hét
éves háborúban a porosz hadszínhely természetes Idegészítése
volt és ezért elfoglalása nemcsak hogy nem gyöngítette Nagy
Frigyes haderejét, de még erősítette is, amennyiben a közel
fekvő Sziléziát egyidejűleg fedezte is.
Sőt az 1740 és 1741 ben meghódított Szilézia sem gyöngí­
tette erejét, amennyiben e tartomány úgy alakzatánál, fekvé­
sénél, valamint határának alkotásánál fogva az osztrákok
számára Szászország birtoka nélkül oly kedvezőtlen, vagyis
keskeny hadszínhely volt, amelyen előnyösen nem harcolhattak.
De előnyös volt e terület birtok Frigyesre nézve azért is, mert a
főlökemek irányában feküdt.
Ha ellenben az elfoglalt tartomány a többi ellenséges
országok között terül el, excentrikus fekvése van, felülete
pedig kedvezőtlen, gyöngülésünk annyira fokozódhatik, hogy
az ellenségnek sokszor még egy győzelmes csatára sincsen szük­
sége avégből, hogy tönkre menjünk.
Az osztrákoknak a Provence-ból mindenkor ki kellett
menniök, valahányszor Olaszországból fenyegették őket, a
franciák 1744-ben nagyon örültek, hogy Csehországból — bár
csata vesztesek nem voltak — elmenekülhettek. Nagy Frigyes
1758-ban Csehországban és Morvában ugyanazzal a haderővel,
amelynek 1757-ben Sziléziában és Szászországban oly fényes
sikert köszönhetett, nem tarthatta magát. A hadtörténelem
oly sok példát mutat fel arra nézve, hogy bizonyos hadszínhely
természete által gyöngített hadseregek kénytelenek voltak a
meghódított tartományt feladni, hogy az ily példák további
felsorolásától eláll mik.
Ama kérdés fölött tehát, vájjon az említett tevőleges célt
kitűzzük-e, vagy sem, az a másik fog dönteni, vájjon a hódítás
birtokában maradhatunk-e, vagy pedig annak futólagos bir­
tokba vétele (invázió, diverzió) megérdemli-e a reá fordított
erőt és nem kell-e oly visszahatástól tartanunk, mely egyen­
súlyunkat föl billenti.
Hogy e kérdésnél minden egyes esetben mennyi sokfélét
kell fontolóra vennünk, azt a »győzelem tetőpontja« című feje­
zet ünkben tárgyalt uk.
Az említett reflexiókhoz még csak a következőket fűzzük.
Ilyen támadás nem mindenkor alkalmas arra, hogy kár­
pótlást nyújtson a más pontokon elvesztettekért. Mialatt
mi a részletes hódítással vagyunk elfoglalva, az ellenség más
556

pontokon ugyanazt teheti s ha vállalatunknak nagy súlya

nincsen, az ellenséget sohasem kényszerít hét j ük az övének fel­
adására. Gondosan meg kell fontolnunk tehát, hogy egy
oldalról nem veszítünk-e többet, mint amennyit a másikon
nyerhetünk.
Önmagában véve mindig többet veszítünk az ellenséges
foglalással, mint nyerünk a miénkkel, még akkor is, ha mind­
két tartománynak egyenlő értéke van ; veszítünk, mert sok
erőnk megkötődik. Csakhogy amennyiben ez az eset az ellen­
ségre nézve is fennáll, azt lehetne hinni, hogy elesik az ok,
inkább a megtartásra törekedjünk, mint a hódításra. Pedig még­
sem így áll a dolog. A birtok megtartása közelebbről érint
bennünket és ki ne tudná, hogy a vereség és a kár fölötti
fájdalmunkat a bosszúállás, a hódítás csak akkor enyhíti, sem­
legesíti, ha az nagy kamattal téríti meg veszteségünket.
Ezekből az következik, hogy oly hadászati támadás, mely
csak mérsékelt célt tűz ki maga elé, sokkal kevésbé szabadul­
hat az általa közvetlenül nem biztosított pontok védelmének
kötelezettsége alól, mint az olyan, mely az ellenséges állam
súlypontja ellen működik. Ezért az előbbinél az erők egyesí­
tése térben és időben sohasem lehet oly tökéletes, mint az
utóbbinál. Hogy azonban az egyesítést legalább az időben
végre lehessen hajtani, szükséges, hogy minden félig-meddig
alkalmas pontról egyszerre támadjunk. Ennek az eljárásnak
azonban az a hátránya, hogy sokkal több csapatot igényel,
mint a másnemű támadás, mely egyes pontokon védőleg is
viselkedhetik. Középszerű célok kitűzésénél mmden a felszínen
lebeg ; a hadi cselekmény egy főcsapásba nem szorítható össze ;
egyetlenegy főnézőpont nem érvényesülhet ; a támadónak
nagyon ki kell terjeszkednie ; a súrlódások tere szélesbül ; az
esélynek tág tér nyílik.
Ez a dolog természetes tendenciája. A hadvezért magá­
hoz húzza, semlegesíti. Minél erősebbnek képzeli tehát magát
a hadvezér, minél több belső segélyforrással és külső hatalom­
mal rendelkezik, annál inkább legyen azon, hogy ettől az
irányzattól elmeneküljön s egy bizonyos pontnak uralkodó fon­
tosságot tulajdonítson, még ha ez nagy merészséggel járna is.

NYOLCADIK FEJEZET.

Korlátolt cél. Védelem.

Ismételten kijelentettük, hogy az abszolút negáció soha­
sem lehet a védő háború célja. A leggyöngébbnek is kell olyan
céljának lennie, amely az ellenséget fenyegeti, veszélyezteti.
Nézzük, miben állhat ez a cél ? Talán az ellenség kifárasz-
tásában ? Első pillanatra úgy tetszik, hogy abban. Ugyanis a
tevőleges után törekvő támadót minden egyes meghiúsított
vállalata alapjában véve egy vagy több lépéssel visszaveti, még
 557

akkor is, ha az a reáfordított erőn kívül egyéb veszteséggel

nem is járt volna. Ellenben az a veszteség, mely a megtáma­
dottat ilyen alkalommal csakis haderejében éri, hiábavalónak
sohasem mondható, mert a védő e veszteség mellett kitűzött
célját, »a birtok megtartását« elérte.
Ebből az okoskodásból kifolyólag tehát azt lehetne állítani,
hogy a védő tevőleges célja a birtok puszta megtartásában áll.
Igen, ha bizonyosak lennénk afelől, hogy a támadó néhány
hiábavaló kísérlet után elfárad és abbahagyja lökemét. Csak­
hogy ez a feltevés szükségszerűleg nem következik be. Sőt ellen­
kezőleg, az erők kimerülése tekintetében a védő van hátrány­
ban, amennyiben eltekintve azoktól a esetektől, amelyekben a
támadó vagy védő viszonyaiban fordulatot várhatunk, a védő
jobban gyöngül, mint a támadó; részint azért, mert gyöngébb
lévén, hasonló betét mellett természetesen többet veszít, részint
azért, mert a támadó az ő országainak és segélyforrásainak
egy részét elfoglalta. A »kifárasztással« önmagában véve célt
nem érünk el, s az az elképzelés alapos, hogy a többszörösen
ismételt támadások előbb-utóbb érvényesültek, ha ezek elle­
nében a védő csak elhárítással él, vagyis az őt érintő veszélyt
hasonlóval nem ellensúlyozza.
És ha az erősebb kimerülése, helyesebben kifárasztása
gyakran létrehozta a békét, ezt csakis a háború félszegségének
tulajdoníthatjuk. Bölcsészeti álláspontból az ellenség kifárasz­
tása sohasem lehet a védő általános és utolsó célja.
A védő által kitűzendő cél a védelmet leginkább jellemző
»bevárás« fogalmában rejlik. Lássuk miként ! A »bevárás«
fogalma a körülmények megváltozása a helyzet javulását fog­
lalja magában. A körülmények megváltozását, a helyzet javu­
lása, vagy belső eszközökkel, tehát tulajdonképeni ellenál­
lással, vagy ha ez nem lehetséges : külső eszközökkel, kedvező
politikai viszonyok segélyével érhető el.
Ezt a kedvező politikai viszonyok beállanak, ha a védő új
szövetséget köthet, továbbá akkor, ha az ellene fennállott régi
szövetségek felbomlanak.
A belső eszközzel akkor élünk, ha elég erősek vagyunk,
ha a védelmet, melyet a háború erősebb alakzatának váltot­
tuk, önmagáért, kisebb-nagyobb visszlökemek kedvéért válasz­
tottuk ; a külső eszköz után akkor törekszünk, ha gyöngék
va gyünk.
Ezt a két esetet jól meg kell különböztetnünk, mert a véde­
lemre különféleképen gyakorol befolyást.
Ha helyzetünk javulását kívülről várjuk, akkor országun­
kat minél tovább kell megtartanunk, mert így leginkább nye­
rünk időt, az időnyerés pedig egyetlen eszközünk célunk el­
érésére. A pozitív célt, melyet legtöbbnyire elérhetünk és mely
alkalmul szolgáljon, hogy szándékunkat a békekötésnél érvénye­
sítsük, a haditervbe még nem vehetjük fel. A hadászati szenvedő-
legességünk ez állapotában kivívható előnyök abban állanak,
hogy egyes csapásokat némely pontokon elhárítunk és az itt
558

nyert túlsúlyt más pontokra átvisszük. Ha erre nem kínál­

kozik alkalom, meg kell elégednünk azzal a csekély nyereséggel,
hogy az ellenség egy időre békében hagy bennünket. Kisebb
támadó vállalatok, melyeknél nem annyira az állandó birtokba­
vétel, mint inkább az a cél, hogy későbbi veszteségekre betétünk
legyen, tehát inváziók, diverziók, vállalatok egyes várak ellen,
abban az esetben foglalhatnak helyet védő rendszerünkben,
ha túlgyöngék nem vagyunk. Ezekkel védelmünk célja és
lényege nem változik.
Abban a másik esetben, amidőn a védőnél valamely pozitív
szándék lép előtérbe, a védelem pozitív jelleget is ölt magára és
pedig annál erősebbet, minél nagyobb a viszonyok megengedte
visszahatás.
Más szavakkal minél szabadabb elhatározás vitt bennün­
ket az első lökést biztosan intéző védelemre, annál merészebb
hálót vethetünk az ellenségnek. A legmerészebb és ha sikerül,
a leghathatósabb eszköz : az ország belsejébe történő vissza­
vonulás. Ez az eszköz egyidejűleg az első esetben felsorolt
rendszertől a legtávolabb áll.
Gondoljunk csak a helyzet különféleségére, melyben Nagy
Frigyes a hétéves háborúban, az oroszok pedig 1812-ben voltak.
A háború kezdetén Nagy Frigyest, csapatainak harckész­
sége, a túlsúly egy bizonyos nemével ruházta fel, ennek segélyé­
vel hódította meg Szászországot, mely ország egyébként, mint
hadszínhelyének kiegészítő része, inkább növelte, mint csök­
kentette erejét.
Az 1757. hadjárat kezdetén a király kísérletet tett hadá­
szati támadásának folytatására, ami, míg az oroszok és franciák
a sziléziai-, a mark és szász hadszínhelytől távol voltak, lehe­
tetlennek nem látszott. A támadás azonban meghiúsult és
Frigyes a hadjárat további tartama alatt a védelemre szorít-
tatott és kénytelen volt Csehországot feladni, hogy a saját
hadszínhelyet az ellenségtől megszabadítsa. A megszabadítást
csak a védelemnek köszönhette s az csak úgy sikerült, hogy
egy és ugyanazon hadsereggel először a franciák, azután az
osztrákok ellen fordult .
1758-ban, amidőn ellenségei már nagyon szűk kört vontak
körülötte s a kölcsönös haderők között, az ő hátrányára nagy
aránytalanság mutatkozott, Morvaországban egy kisebbszerű
támadást kísérelt meg ; Olmützöt akarta elfoglalni, mielőtt még
ellenségei hadkészek voltak ; e hely elfoglalását nem abban a
reményben tervezte, hogy majd megtarthatja, vagy pedig innen
tovább előnyomulhat, hanem azért, mert azt oly külerődnek
tekintette, melyet contre-approche gyanánt használhatott volna
az osztrákok ellen, akik aztán a hadjárat további tartama
alatt sőt talán még egy második hadjáratban is e pont vissza­
vételével lettek volna elfoglalva.
Csakhogy ez a támadás is meghiúsult. Nagy Frigyes ezen­
túl az igazi offenzíva gondolatától elállott, mert érezte, hogy
ez a haderők aránytalanságát tetézi. Hadi terve nagyban véve
 559

a következő volt : összpontosított felállítás országainak köze­

pén, tehát Szászországban és Sziléziában ; a rövid vonalak
kihasználása abból a célból, hogy a haderőket a veszélyeztetett
ponton szaporítsa ; csata vívás ott, ahol elkerülhetetlen ; alkalom
adtán kisebb inváziók és utoljára, amit elsősorban kellett
volna említenünk, a jobb idők nyugodt bevárása és gazdálkodás
az erőkkel eddig az időpontig.
Későbben mindinkább szenvedőlegesebb magatartást tanú­
sított. Tudatára jutván annak, hogy győzelmei sokba kerül­
nek, azon volt, hogy kiadása, erőfogyasztása csökkenjen ;
hiszen csak időnyerésről, a birtok megtartásáról volt szó. így
történt azután, hogy a területtel is gazdálkodott és nem riadt
vissza a kordonrendszer alkalmazásától. Mert ezt az elnevezést
érdemlik a Henrik herceg által Szászországban, a király által
Sziléziában elfoglalt állások. A királynak d’Argens marquishoz
intézett leveleiből világosan látjuk, azt a türelmetlenséget,
mellyel a téli szállásokat várja, azt a örömet, mellyel ezeket
üdvözli.
Aki ezek miatt Nagy Frigyest ócsárolná, ezekben alá-
szállott bátorságot látna, nézetünk szerint nagyon tévedne.
A mostani időkben a buncelwitzi erősített tábor, Henrik
hercegnek őrsállása Szászországban, a királynak hasonló állása
Sziléziában nem tűnnek ugyan fel oly rendszabályoknak, ame­
lyekre utolsó reményünket építhetjük, mert egy Napóleon az
ily harcászati pókhálót vajmi hamar szétszakítaná ; de nem
szabad elfelednünk, hogy az idők változtak, a háború egészen
másforma lett, más életereje van, hogy tehát az akkori időben
a most már hatálytalan állások erőt képviseltek s ami fő,
hogy e rendszabályok az ellenség jellemére építtettek. A biro­
dalmi hadsereg vagy pedig egy Daun és Butturlin ellenében
nagy bölcsesség lett volna ezeknek az eszközöknek alkalmazása
még akkor is, ha Nagy Frigyes ez eszközök felől mitsem ta r­
tott volna.
A siker e nézetet igazolta. Nyugodt várakozással Frigyes
elérte célját és oly nehézségeket került ki, amelyeken ereje
szétmállott volna.
Lássuk most 1812-őt. Az oroszoknak a franciákhoz viszo-
nyitott hadereje a háború kezdetén aránytalanul kedvezőt­
lenebb volt, mint Frigyes hadereje a szövetségesekkel szemben
a hétéves háborúban.
Csakhogy az oroszoknak nagy kilátásuk volt arra, hogy a
háború folyamán tetemesen erősödnek. Ugyanis a helyzet a
következő volt : Napóleonnak mindenfelé titkos ellenségei vol­
tak ; erőszakos hatalma már a tetőponton á llo tt; a Spanyol-
országban pusztító háború nagyon emésztette erejét, az óriási
terjedelmű Oroszország pedig megengedte, hogy az oroszok több
100 mérföldre terjedő visszavonulással a legnagyobb mérték­
ben gyöngítsék hadseregét.
Ilyen nagyszerű körülmények között nemcsak arra lehetett
számítani, hogy a visszahatás erős lesz, ha a francia vállalat
56 0

nem sikerül (és miként sikerülhetett, ha Sándor cár békét

kötni nem hajlandó, alattvalói pedig nem zendülnek fel), de
arra is, hogy e visszahatás az ellenség teljes megsemmisítését
vonja maga után. A legnagyobb bölcsesség sem eszelhetett
volna ki jobb haditervet, mint amilyet az oroszok akaratlanul
követtek.
Hogy abban az időben nem így gondolkoztak és az ily né­
zetet különcködésnek tartották volna, nem ok arra, hogy ezt a
nézetet ne valljuk helyesnek.
Ha a történelemből tanulni akarunk, akkor a megtörtént
dolgokat olyanoknak kell tekintenünk, melyek jövőben is
ismétlődhetnek ; azt pedig, hogy a moszkvai menetet követő
nagy események sorozatát nem az esély szülte, mindenki meg­
erősíti, aki igényt tart arra, hogy az ily dolgokban ítélőképes­
nek neveztessék.
Ha fennállott volna a lehetőség, hogy az oroszok határai­
kat meg védelmezhetik, a franciák hatalma olyan rohamosan és
olyan döntő módon mint ahogy történt, sohasem szállt volna alá.
Oroszország az óriási előnyt nagy áldozatokat hozva és
veszélyekkel küzdve érte el. (Megjegyezzük, hogy ezek az áldo­
zatok minden más országban még nagyobbak, sőt a legtöbben
lehetetlenek lettek volna.)
Végeredményként állíthatjuk, hogy a nagy tevőleges ered-
mény csak tevőleges döntésre és nem pusztán várakozásra irá­
nyuló eszközökkel érhető el. Szóval a védelemben is csak nagy
betét hoz nagy nyereséget.

KILENCEDIK FEJEZET.

Az ellenség leverését célul tűző hadlterv.

A háború különféle céljainak jellegzése után immár az
egész háborúra vonatkozó azokat a rendelkezéseket tárgyaljuk,
amelyeket a célok szerint eredményezett három fokozat egyen­
ként szükségei.
Az eddig e tárgy felől mondottakból kiviláglik, hogy a
haditervben két oly főelv szerepel, mely a többiekre nézve is
irányul szolgál.
Az első főelv : hogy az ellenséges hatalom súlyát kevés —ha
lehet — egyetlen egy pontra vezessük vissza ; továbbá, hogy
a súlypontok (vagy súlypont) ellenében intézendő lökemet,
kevés — ha lehet — egyetlen egy főcselekményben szorítsuk
össze ; végtére, hogy az alárendelt cselekményeket lehetőleg
alárendeltté tegyük. Röviden, az első alapelv : lehetőleg össz-
pontosítottan cselekedni. A második alapelv: lehető leggyorsab­
ban cselekedni, tehát ok nélkül meg nem állani, kerülő utakat
nem használni.
Az ellenséges hatalomnak egyetlen egy súlypontjra való
visszavezetése függ :
 561

1. Annak politikai összefüggésétől. Ha csak egy állam had­

seregeivel van dolgunk, e tekintetben legtöbbnyire semmi
nehézség sem forog fenn ; ha oly szövetséges seregekkel állunk
szemben, melyek közül az egyiknek saját külön érdekei nin­
csenek, a nehézség nem lesz nagyobb ; ha közös célok fűzik
össze a szövetségeseket, a barátság foka lesz döntő ; erről már
más helyen értekeztünk.
2. Annak a hadszínhelynek fekvésétől, amelyen a külön­
böző ellenséges hadseregek működnek.
Ha a szövetséges erők egy hadszínhelyen és egy hadsereg
kötelékében működnek, akkor azok tényleges egységet al­
kotnak s többi felől nem kell kérdezősködnünk. Ha az ellen­
séges erők egy hadszínhelyen, de elkülönített hadseregkötelé­
kekben működnek, akkor azok abszolút egységet ugyan már
nem alkotnak, de összefüggésük mégis elegendő nagy arra
nézve, hogy az egyik rész ellen intézett döntő lökem a többit
is érintse.
Hasonlóképen áll a dolog, ha a hadseregek szomszédos,
de természetes akadályokkal nem határolt hadszínhelyeken
vannak felállítva. Ha azonban a hadszínhelyek nagy távol­
ságban fekszenek egymástól, vagy közöttük semleges vidékek,
nagy hegységek stb. terülnek el, akkor a hadseregek egymásra
gyakorolt befolyása nagyon is kétséges, sőt valószínűtlen.
Végtére pedig még nyoma sincs az összefüggésnek oly szövet­
séges hadseregek közt, melyek a hadba kevert állam ellentétes
oldalain fekvő hadszínhelyeken lépnek fel.
Ha Poroszország a szövetkezett Oroszország és Francia-
országgal visel háborút, akkor ez hadviselés tekintetében bátran
kettőnek tekinthető. Az egység csak a béketárgyalások alkal­
mával tűnnék elő.
A szász és osztrák haderő azonban a hétéves háborúban
egységesnek volt tekinthető ; amit az egyik szenvedett, a
másiknak éreznie kellett részint azért , mert a hadszínhely Nagy
Frigyes számára egy és ugyanazon irányban feküdt, részint
azért, mert a szászoknak politikai függetlenségük nem volt.
Bármennyi ellensége volt Napóleonnak 1813-ban Német­
országban, azok jóformán egynek voltak tekinthetők, mert
mindannyian meglehetősen egy irányban léptek fel és had-
színhelyeik közeli összeköttetésben és erős kölcsönhatásban
állottak egymással. Ha Napóleonnak sikerül valahol az ellen­
séges főhatalmat megverni, ez a többire nézve is határozó lett
volna. Ha. Napóleon a cseh főhadsereget megveri, Prágán át
Bécsnek tart, Blücher a legjobb akarat mellett sem marad­
hatott volna Szászországban, mert Csehországba hívták volna
segítségre, a svéd trónörökösnél pedig hiányzott volna a jó­
akarat Markban maradni.
Ellenben egy Ausztria részéről Franciaország ellen Olasz­
honból és a Rajnáról megindított háborúban az osztrákoknak
mindig nehéz dolog lesz az egyik hadszínhelyen végrehajtott nagy
lökemmel a másikon is döntést előidézni. Mert részben a svájci
562

hegységek nagyon is szétválasztják a hadszínhelyeket, részben

az utak iránya mindkettőn excentrikus. Ellenben Francia-
ország inkább van abban a helyzetben, hogy az egy helyen végre­
hajtott döntéssel a másikon is határozó befolyást nyerjen ;mert
erőinek iránya mindkét hadszínhelyen koncentrikusan Bécs és
az osztrák monarchia súlypontja felé vezet. Továbbá azt is
lehet állítani, hogy az Olaszországban kivívott siker inkább
gyakorol befolyást a rajnai hadszínhely eseményeire, mint
viszont, mert az Olaszországban végrehajtott lökem inkább az
osztrák hatalom központjához, a Rajnáról megindított lökem
inkább annak szárnyára vezet.
Ezekből kitűnik, hogy a szétválasztott és összefüggő ellen­
séges hatalom fogalma minden fokozatban feltalálható és hogy
a különböző súlypontok összevonása csak azután hajtható végre,
ha konkrét eset forog fenn és az egyik hadszínhelynek a másikra
gyakorolt befolyását megállapítottuk.
Abból az alapelvből, hogy az ellenséges súlypont elle­
nében összes erőnket alkalmazzuk, eltérésnek csak akkor van
helye, ha mell ék vállalatok rendkívüli előnnyel kecsegtetnének
és emellett oly erősek vagyunk, hogy a főponton még mindig
elegendő erővel rendelkezünk.
Amidőn Bülow tábornok 1814-ben Németalföldre vonult
be, előre látható volt, hogy hadtestének 30.000 embere nem­
csak ugyanannyi franciát fog semlegesíteni, de alkalmat szol­
gáltat a hollandiak és angolok föllépésére, vagyis oly erők
hatályba helyezésére, amelyek máskülönben parlagon marad­
tak volna.
Eszerint a haditerv készítésénél első nézőpontul fog szol­
gálni : az ellenséges hatalom súlypontjainak megállapítása és
ezután azoknak lehetőleg egyre való összevonása. A második
szempont az az elv lesz : hogy a súlypont ellen alkalmazandó
erők egy főcselekményre egyes itt essenek.
A haderők szétosztására, szétválasztására indokul szol­
gálhatnak :
1. A haderők eredeti felállítása, tehát a támadó államok
fekvése is.
Ha egy oldalról a haderők egyesítése kerülővel és idővesz­
teséggel jár, más oldalról a veszély a megoszlott előnyomulás­
nál nem igen nagy, az utóbbinak feltétlen előnyt kell adnunk,
mert a szükségtelen egyesülést nagy időveszteséggel végrehaj­
tani és ezáltal a lökemet frisseségétől és erejétől megfosztani,
második főelvünk ellen volna. Mindazokban az esetekben,
amidőn kilátásunk van arra, hogy az ellenséget némileg meg­
lephetjük, a mondott körülmények között megosztottan tör­
ténő előnyomulás különös tekintetet érdemel.
De még fontosabb az az eset, amidőn a támadás oly szö­
vetséges államok részéről történik, melyek a megtámadott
országgal szemben nem egy vonalban, nem egymás mögött,
de egymás mellett feküsznek. Ha Poroszország és Ausztriának
együttesen kellene Franciaország ellen hadba indulni, tévesz­
 563

te tt dolog volna a két hadsereget egy pontról előnyomultatni,

amennyiben a természetes irány Poroszország részéről az Alsó-
Rajnától, az osztrákok részéről a Felső-Rajnától vezet Francia-
ország szívébe. Az egyesülés itten áldozatok nélkül nem volna
elérhető ; minden egyes esetben tehát az a kérdés döntendő el,
vájjon az egyesülés a hozandó áldozatokat megérdemli-e ?
2. A várható nagyobb siker.
Mivel itten egyetlen egy súlypont felé történő megoszlott
előnyomulásról van szó, ez utóbbi koncentrikus irányt tételez
fel. Párhuzamos vagy excentrikus vonalakon történő elő­
nyomulás csak mellékvállalatoknál van helyén. Erről már más
helyen beszéltünk.
A koncentrikus támadás úgy a hadászat, mint a harcászat
terén nagyobb sikerekkel kecsegtet ; mert ha eredményes,
akkor a következmény az, hogy az ellenséges hadseregek
kisebb-nagyobb mértékben elvágatnak egymástól. A koncent­
rikus támadás tehát mindig a sikeresebb, de megoszlott részei
és a nagyobbított hadszínhely miatt a veszélyesebb is. Vele
úgy vagyunk, mint a védelemmel, mely gyöngébb alakzat
ugyan, de nagyobb eredményre nyújt kilátást.
Attól függ tehát minden, vájjon a támadó elég erős-e
arra, hogy e nagy cél után törekedjék.
Nagy Frigyes 1757-ben Csehországba előnyomulni szán­
dékozván, Szászországból és SzJéziából megosztottan menetelt.
Tette ezt két okból. Először azért, mert hadserege télen át
akként volt fölállítva, hogy az összpontosítás a meglepő
lökemet kizárta volna ; másodszor azért, mert a koncentrikus
előnyomulással mindkét osztrák hadszínhelynek oldalát és
hátát fenyegette. A Frigyest környező veszély abban
állott, hogy az ellenfél egyik vagy másik hadsereget tú l­
erővel tönkretehette ; ha az osztrákok ezt nem értették,
akkor a csatát vagy a központban kellett elfogadniok, vagy
pedig annak a veszélynek kellett magukat kitenniök, hogy az
egyik vagy másik oldalról visszavonulási vonalukból kiszorít-
tatnak és katasztrófának néznek elébe. Az osztrákok a köz­
pontban vívandó csatára határozták el magukat ; de mert a
Prágánál vett felállításuk még nagyon is az átkaroló támadás
befolyása alatt állott és mert egészen szenvedőlegesen visel­
kedtek, a poroszok hadászati átkarolása utolsó hatályát is
elérte. A csatavesztés következménye valódi katasztrófa volt.
Az osztrák hadsereg kétharmada Prágában körülzároltatott.
E fényes sikert a hadjárat kezdetén a koncentrikus tám a­
dásnak merész tette eredményezte.
Ed kifogásolhatja Frigyesnek ezt az eljárását, ha ő mozdula­
tainak szabatosságát, tábornokainak merészségét, csapatainak
erkölcsi fölényét egyrészről, az osztrákok nehézkességét más­
felől elegendőnek tartotta arra, hogy terve sikerülhet. Nem
is volna helyén, ha az efajta támadásnál csak a geometrikus
alakzatot vennénk tekintetbe és az erkölcsi tényezőket figyel­
men kívül hagynék \
564

Emlékeztetünk Napóleonnak 1796-iki nem kevésbé fényes

hadjáratára, amelyben ő az osztrákokat koncentrikus elő­
nyomulásukért érzékenyen megbüntette. A francia tábornok
eszközeivel (az erkölcsi tényezők kivételével) 1757-ben az
osztrákok is rendelkeztek, sőt még nagyobb mértékben, mert
ellenfelüknél jóval erősebbek voltak. Ahol tehát félni lehet
attól, hogy a megoszlott koncentrikus előnyomulás folytán a
belső vonalon levő ellenség nem késik a haderőket egymás­
után megtámadni, ott ezt a műveletet nem tanácsoljuk. Ha
pedig az ily előnyomulás a helyzet folytán elkerülhetetlen,
ez szükséges rossznak tekintendő.
Ebből a nézőpontból kiindulva, lehetetlen a Franciaország
megtámadására vonatkozó 1814-iki tervet helyeselnünk. Az
orosz, osztrák és porosz hadsereg egy ponton : a Majna mel­
lett elterülő Frankfurtnál állott, amely hely az ellenség súly­
pontjához legtermészetesebb és legegyenesebb irányt nyújtja.
A hadseregeket mégis szétválasztották. Egyik Mainz felől, a
másik Svájcon át nyomult Franciaországba. Mivel az ellenség
oly gyönge volt, hogy a határ védelméről szó sem lehetett,
a sikeres koncentrikus előnyomulás egyedüli előnyeként egy­
felől Lotharingia és Elzász, másfelől Franche-Comté elfoglalása
volt várható. E kis előny megérdemelte-e, hogy egy hadsereg
Svájcon keresztül vonuljon előre ? Tudjuk jól, hogy még más
okok (bár ép ily rosszak) is döntöttek e menet mellett, de
mi itten annál az elemnél állunk meg, amelyet épen tárgyalunk.
Napóleon — miként az 1796. mesteri hadjárat mutatta —
kitünően értette, hogyan kell a koncentrikus támadás ellen
védekezni. Ezt, valamint azt is, hogy neki, mint hadvezérnek,
nagy fölénye van: a szövetségesek tudhatták. Napóleon,
aki későn érkezett, a Chalonstól nem messze álló sere­
géhez, nagyon is kicsinylőleg vélekedett ellenségei felől s
mégis alig hiányzott valami, hogy az ellenséges hadseregeket
elkülönítetten találja. Mily állapotban voltak ezek Brienne-
nél ? Blücher 65.000 emberéből csak 27.000-rel rendelkezett
és a 200.000 főnyi főseregből csak 100.000 állott e helyen.
Lehetetlenség volt Napóleonnak jobban kezére játszani, mint
így ! A szövetségesek a cselekvés pillanatától kezdve érezték
is az újból való egyesülés égető szükségét.
E szemléletek után azt hisszük, hogy a koncentrikus
támadás, bár nagyobb sikerhez vezethet, csak akkor veendő
igénybe, ha azt a haderők eredeti szétosztása megkívánja és
hogy ritkák azok az esetek, amidőn helyesen cselekszünk, ha
miatta az erők legrövidebb és legegyszerűbb irányát elhagyjuk.
3. A hadszínhely nagy terjedelme.
Ha a támadó hadsereg egy pontról indul el és sikerrel
hatol az ellenséges ország belsejébe, a terület, melyen uralkodik,
a használt utakon túl terjeszkedik ugyan, de hogy mennyire,
azt — képzeletileg beszélve —- az ellenséges állam sűrűsége
és kohéziója határozza meg. Ha az ellenséges állam össze­
függése laza, népe puha, hadra képtelen, a győző hadsereg
 565

számára — anélkül hogy különös rendszabályokhoz kellene

folyamodnia oldalt és hátul — nagy terület nyílik meg. De
ha vitéz és hű néppel akad dolgunk, a hadseregünk mögött
elnyúló terület egy többé-kevésbé keskeny háromszöghöz fog
hasonlítani.
Hogy ennek a hátránynak elejét vegye, az előnyomuló
menetét egy bizonyos szélességben hajtja végre. Természetes,
hogy abban az esetben, ha az ellenséges hatalom egy ponton
áll, e szélesség csak addig tartható fönn, míg vele érintkezésbe
nem jutunk, innentől kezdve a menetterületnek az ellenséges
felállítás keskenységére kell szűkülnie.
De ha az ellenség széles területen áll, vagy mozog, had­
erőnknek hasonló elosztása nem volna képtelenség.
Amennyiben ehelyütt egy vagy több, közel egymáshoz
fekvő hadszínhelyről és oly esetről beszélünk, ahol a főválla­
latnak a mellékpontok fölött is kell döntenie, kérdés,
hogy veszély származik-e abból, ha a főpont a mell ék pon­
tokra nem gyakorol igen nagy befolyást ? És hogy szükséges-e,
hogy a hadszínhely bizonyos szélességben különösen biz­
tos íttassék ? Az erre vonatkozó kombinációk számát nem
lehet kimeríteni ; de mi állítjuk, hogy kevés kivétellel a
főponton eszközölt döntés a mellékpontok fölött is határoz.
Ezen alapelv legyen mérvadó cselekedeteinknél mindazokban az
esetekben, amidőn az ellenkezőről nem bizonyosodunk meg.
Amidőn Napóleon Oroszországba behatolt, joggal hihette,
hogy a Felső-Dunánál álló orosz csapatokat a főerő legyőzé­
sével játékon kívül helyezi. Ezért eleinte csak a Oudinot-féle
hadtestet állította velük szembe és csak akkor erősítette ezt
meg a 6-ik hadtesttel, amidőn Wittgenstein támadólagosan
lépett fel. Ellenben a Bagration ellen már a hadjárat kezdetén
felállított részeket legott bevonta, amidőn a nevezett orosz
vezért a középnek hátráló mozdulatai magukkal sodorták.
Kétségtelen, hogy Wittgenstein is feltétlenül követi Barclay
hátráló mozdulatát, ha nem kapja azt a feladatot, hogy a
második fővárost födözze.
1805. és 1809-ben Napóleonnak Ulm és Regensburgnál
kivívott győzelmei Olaszország és Tirol sorsa fölött is hatá­
roztak, bár az előbbi meglehetős távoli és önálló hadszín­
hely volt. 1806-ban Jena és Auerstádt afölött is döntött, ami
Napóleon ellen Vesztfáliában, Hessenben s a frankfurti úton
készülőben volt.
Az oldalrészek ellentállását befolyásoló körülmények közül
főleg kettő tűnik fel. Az első az, ha óriási kiterjedésű és
aránylag nagy erők fölött rendelkező ország (Oroszország) a
hadszínhely, ahol a főponton végbemenő döntést sokáig
húzhatván, halaszthatván, nem vagyunk kényszerítve minden
erőt sebtében összpontosítani.
A másik az, ha az oldalpont várak sokasága által nagy
önállóságot nyer. így volt ez 1806-ban Sziléziában is ; és
mégis mit látunk ? Azt, hogy Napóleon ezzel a ponttal nagyon
566

kicsinylőleg bánt el, amidőn ellene (bár Varsóba menet, már

háta mögött feküdt) Jerome alatt csak 20.000 embert hagyott
vissza.
Ha tehát egy bizonyos esetben nyilvánvaló lesz, hogy a
főponton végbemenő összecsapás a mellékpontokat valószí­
nűleg meg nem rendíti, vagy nem rendítette meg, és az ellen­
ségnek e pontokon csapatai vannak, akkor ezek ellenében,
megfelelő erőket kell felállítani, mivel az összekötő vonalakat
abszolúte feladni nem lehet.
Az elővigyázat még egyet követelhetne tőlünk, t. i. azt,
hogy a főpont felé történő előnyomulás a mellékpontokra
indított előnyomulással lépést tartson, hog}^ tehát a főválla­
lattal mindaddig várjunk, míg az ellenség a mellékpontokon
nincsen legyőzve.
Ez az elv annak az elvünknek : lehetőleg mindent egy
főcselekménybe összeszorítani« ugyan nem mond ellent, de
mégis egészen más szellemből ered, mint a miénk. Követése
a mozdulatokat kimértté tenné, a lökemet megbénítaná, az
esélyeknek tág teret és időveszteséget okozna, szóval oly
tényezőket idézne fel, melyek az ellenség leverését célzó
offenzívával gyakorlatilag véve ellenséges lábon állanak.
A nehézségek még fokozódnának, ha a mellékpontokon
álló ellenséges csapatok excentrikusán húzódhatnak vissza.
Lökemünk egysége ebben az esetben mivé lenne ?
Ezért ellene kell szólnunk annak, hogy a fővállalat a
mellékpontokhoz függő viszonyban legyen és állítjuk, hogy
az ellenség leverését kitűző abban az támadás, mely nem oly
merész, hogy nyílvessző módjára az ellenséges állam szívének
irányuljon, célját nem éri el.
4. Végtére pedig az ellátás könnyítése az, mely okid szol­
gálhat a megoszlott előnyomulásra.
Kétségtelen, hogy sokkal kellemesebb dolog, ha egy kis
hadsereggel gazdag tartományon vonulunk keresztül, mint
megfordítva, amidőn egy nagy hadsereggel szegény országon
kell áthatolnunk. Mivel azonban ez utóbbi célszerű intézke­
dések mellett és nélkülözéseket megszokott hadsereggel nem
tartozik a lehetetlenségek közé, sohase engedjük meg, hogy
az első elhatározásunkra veszélyes befolyást gyakoroljon.
Ezzel felsoroltuk mindazokat az okokat, melyek a főcselek­
ményt több részcselekményre szakító oszlott előnyomulás mel­
lett érvelnek és mi sohasem fogunk az ilyen előmenetel ellen
szónokolni, ha a fölsorolt okok egyikéből kifolyólag céltuda­
tosan, a hátrányokat és előnyöket gondosan mérlegelve hatá­
roztatok el.
De ha, amiként rendesen történik, a tudós vezérkar csak
szokásból sző ily terveket, ha a különböző hadszínhelyekre,
még mielőtt a játék kezdődött volna, úgy helyezik el a csa­
patokat, miként a sakktábla egyes mezőin szokás, ha képzelt
kombináló bölcsességből kifolyólag, bonyolódott vonalakon is
ugyanily körülmények között mennek a cél felé, ha a had­
 567

seregek ma csak azért válnak el egymástól, hogy 14 nap

múlva a legnagyobb veszély között egyesüljenek, akkor —
nem habozunk kijelenteni — szörnyűködünk afölött, hogy
találkoznak olyanok, akik elhagyják az egyenes, egyszerű
utat s szándékosan keresik fel a bonyodalmat.
Ez a dőre dolog főleg akkor szokott előfordulni, ha a
fővezér a vezetéssel mit sem törődik, amikor a vezetés nem
oly egyszerű, mint ez a hadvezérnek hatalmas erővel rendel­
kező egyéniségétől elvárható, amidőn egy gyakorlatlan vezér­
kar áll az ügyek élén és a tervezetet félműveltek készítették.
Most pedig első alapelvünk harmadik részére térünk át.
Ez így hangzott ; »az alárendelt dolgokat mindenkor oly alá­
rendeltté tegyük, amint csak lehetséges«.
Amidőn az egész háborút egy egyszerű célra vezetjük
vissza és azt lehetőleg egyetlen egy cselekménnyel akarjuk
elérni, a szemközt álló államok többi érintkezéseit önállósá­
guktól részben megfosztjuk, úgy hogy ezek tényleg alárendelt
cselekményekké válnak. Ha az egész háborút egy csapással
dönthetnők el, az említett érintkezési pontok semleges e te t­
nének ; mivel azonban ez ritkán lehetséges, azon kell lennünk,
hogy a mellékérintkezések a fődologtól túlsók erőt ne von­
janak el.
A haditervnek még akkor is legyen ily tendenciája, ha lehe­
tetlen volna az ellenséges ellentállást egy súlypontra vissza­
vezetni, vagyis még abban az esetben is, ha egy és ugyanazon
időben két különféle háborút kellene viselnünk. Az egyik há­
ború fődolognak tekintendő és kiválóan gondozandó.
Ezen szempont mellett célszerűnek mutatkozik, ha a fő­
oldalon támadólagosan, a mellékpontokon védőlegesen visel­
kedünk. Az általános támadást csak rendkívüli körülmények
indokolhatnák.
Az alárendelt pontok védelmére a megengedhető leg­
kevesebb erő fordítandó és ennek az ellent álló alakzatnak műi­
den előnye kiaknázandó.
Az említett nézőpontot még kevésbé szabad szem elől
tévesztenünk, azokon a hadszínhelyeken, ahol közös súlypontú
idegen hatalmak hadseregei működnek.
Ez esetben a főellenséggel szemben még a mellékhad-
színhelyeken sem viselkedhetünk védőlegesen. Az ellene irá­
nyuló lökem, mely a főtámadásból s más tekintetek követelte
alárendelt támadásokból áll, feleslegessé teszi a közvetlen
módon nem fedezett pontok védelmét. Itten minden a fő-
döntéstől függ. Ennek kedvező kimenetele dúsan kárpótol
azokért a veszteségekért, melyek máshol értek bennünket. Ha
tehát elegendő erőnk van, hogy a fődöntést merészeljük, a
kudarc, mely érhet bennünket, nem szolgálhat okul arra nézve,
hogy feltétlenül őrizkedjünk olyan kárvallástól, mely más
pontokon érhet bennünket; mert épen e félelemből eredő rend­
szabály tenné a kudarcot valószínűbbé ; ez keverne cselekmé­
nyünkbe ellenmondásokat.
568

A főcselekmény uralkodó szerepének a támadás egyes tag­

jaiban is meg kell látszódnia. De mert rendszerint más okok
határozzák meg, hogy mely haderők induljanak az egyik és
másik hadszínhelytől a közös súlypont ellen, a fenti kijelen­
tésünk alatt csak azt érthetjük, hogy általánosságban meg
kell lenni annak a törekvésnek, mely a főcselekményt mindezek
fölé helyezi, mert ekként az egyszerűség elve érvényesül és
az esély hatalma szűkebb térre szorul
A második alapelv a haderő gyors használatára vonat­
kozik. Minden hiábavaló halasztás és kerülő, erőpazarlást
jelent és a hadászat elveit sérti.
Igen fontos emlékeztetni arra, hogy a támadásnak majd­
nem egyedüli előnye a meglepetés. E tulajdonságot, vagyis
a gyorsaságot és feltartózhatatlanságot a támadás, ha sikert
akar aratni, nem nélkülözheti.
Az elmélet ennek következtében a célhoz vezető leg­
rövidebb utakat követeli és elítéli azokat az oktalan vitat­
kozásokat, melyeknek tárgya az, vájjon balra, jobbra, ide-oda
keli-e menni.
Ha visszaemlékezünk arra, amit a hadászati támadás
tárgyánál az államok szívéről mondottunk, és ha vissza-
elmékezünk arra, amit a könyv negyedik fejezetében az idő
befogásáról fölhoztunk, akkor — hisszük — felesleges tovább
bizonyítanunk, hogy a szóban forgó alapelvet tényleg meg­
illeti a tőle követelt befolyás.
Napóleon sohasem cselekedett másképen. Ö a hadseregtől
a hadsereghez, a fővárostól a fővároshoz vezető legközelebbi
főutat leginkább szerette használni.
És az a főcselekmény, amelyre mindent visszavezetünk s
amelynek gyors és feltétlen végrehajtását követeltük, miben
fog állani ?
Hogy az ellenség megsemmisítése miben áll, azt már a
negyedik fejezetben fejtegettük s hiábavaló dolog lenne azt
ismételni. Bármi legyen is az egyes esetben a végcél, a kezdet
mindenhol ugyanaz, t. i. az ellenséges haderő megsemmisítése,
vagyis más szavakkal : az ellenséges haderők fölött kivívandó
nagy győzelem.
Minél közelebb esik határunkhoz az a hely, ahol e győ­
zelmet keressük, annál könnyebben érjük azt el ; minél
később vívjuk ki e győzelmet, vagyis minél távolabb esik
határunktól a győzelem helye, annál döntőbb jellegűvé lesz
az. Itt, mint mindenhol, a siker könnyűsége és nagysága
egyens úlyozzák egy mást.
Ha tehát nem vagyunk oly túlerősek, hogy győzelmünk
kétségtelen, akkor az ellenséges főerőt lehetőleg fel kell keres­
nünk.
Azért mondjuk, hogy lehetőleg, mert a nagy kerülővel,
időveszteséggel járó, vagy hamis irányban eszközölt keresés
végzetes hibává fejlődhetnék.
Ha érdekünk ellen van, az utunkon nem talált ellenséget
 5 69

más irányokban nem kell fölkeresnünk, mert biztosak lehetünk

afelől, hogy későbben ő keres fel bennünket. Ebben az esetben
bizonyára kedvezőtlenebb körülmények között fogunk vere­
kedni, ámde ez elkerülhetlen baj, melynek alá kell magunkat
rendelni. Ha azonban e csatából győztesekként kerülünk ki,
annál döntőbb lesz győzelmünk.
Ebből egyfelől az következik, hogy a föltételezett esetben
hiba lenne, ha az utunkon levő ellenséges főerővel való talál­
kozást szándékosan kerülnénk, mert ekként könnyű győzelmet
nem arathatunk, másfelől pedig az, hogy a határozottan
erősebb ellenséget a későbbi, de annál döntőbb győzelem
kedvéért szándékosan kerüljük.
Az előzőkben döntő győzelemről, tehát az ellenség leve­
réséről és nem egy nyert csatáról beszéltünk. Amennyiben
azonban a döntő győzelem az átkaroló támadást, vagy pedig
a megfordított arccal megejtendő csatát kívánja, kell hogy
a háború terve úgy az e tekintetben szükséges csapatok, mint
a betartandó irányokra nézve is kiterjeszkedjék.
A haditörténelem ugyan mutat fel eseteket, amidőn
egyenes arccal vívott csaták teljesen megsemmisítették az
ellenséget, de ezek mégis csak kivételek és jövőben, ha a
hadseregek kiképzés és ügyesség tekintetében egyenlők lesznek,
még ritkábban fordulnak elő. Mai napság már 21 zászlóaljat
nem lehet oly módon egy faluban elfogni, mint Blenheimnál.
Ha aztán egyszer a nagy győzelem kivívatott, pihenés­
ről, lélegzetvételről stb. ne legyen szó, hanem csak az üldözés­
ről, új lökemről, az ellenséges főváros bevételéről és a szövet­
séges hadak megtámadásáról ; röviden annak tönkretételéről,
ami az ellenséges állam oszlopa.
Ha a győzelem árja ellenséges várak mellett vezet el
bennünket, erőnk nagyságától fog függni, vájjon azokat
ostrom alá fogjuk-e, vagy sem. Nagy túlei'ő mellett idővesz­
teség lenne, ha nem igyekeznénk azokat minél hamarabb el­
foglalni ; ha azonban főcélunk eredményes elérése nagy
kikülönítéseket nem tűr, csak kevéssel kell megelégednünk,
ami a formaszerű ostromlásokat kizárja.
Attól a piUanattól kezdve, amidőn valamely vár ostromlása
arra kényszerít, hogy eredeti vállalatunkat abbahagyjuk, a
támadás tetőpontját már rendszerint elérte. Ezért a gyors,
pihenésnélküli előnyomulás, illetőleg utánnyomulás mellett
szavazunk.
Mi nem zárkózunk el az előtt a tudat előtt, hogy ebben az
esetben főseregünk, amennyiben az előnyomulás — miként már
kifejtettük — nem igazodhatik a mellékpontok után, és mert
hátunkban legtöbbször csak egy keskeny területet nevezhe­
tünk magunkénak, csak gyöngébb lökemre lesz képes és sok
veszélynek néz elébe. Azt sem tagadjuk, hogy a támadó oly
helyzetbe is juthat, mely a további előnyomulást teljesen
megakasztja. De amiképen már egyszer állítottuk, hogy hiba
volna a szűkített hadszínhelyet kerülni és emiatt a támadás
570

gyorsaságát alászállítani, úgy azt mondók vagyunk most is,

hogy míg a hadvezér ellenfelét nem verte le, míg azt hiszi,
hogy elég erős e célt elérni, addig üldöznie is kell. Lehet,
hogy fokozódó veszéllyel néz szembe, de fokozódó siker is
kecsegteti őt. És ha egyszer oly pontra érkezik, ahonnan előre
menni többé nem merészkedik, ahol kénytelen háta bizton­
ságáról gondoskodni, jobbra-balra kiterjeszkedni, akkor e
pont a legnagyobb valószínűség szerint az ő tetőpontja lesz.
Röperejének vége van és ha ellenségét eddig le nem verte,
valószínűleg ezentúl nem is veri le.
Az intenzívebb támadás céljából végrehajtott oly intézke­
dések, mint : várak ostromlása, szorosok vívása, tartományok
meghódítása csak lassú és viszonylagos előnyomulást jelen­
tenek, mert amennyiben az ellenség — amint magától érte­
tődik —■ily körülmények között nemcsak beszüntette futását,
de új ellentállásra is szervezkedik, igen valószínű, vagy leg­
alább lehetséges, hogy helyzete napról napra javul. Röviden :
visszatérünk arra, hogy kényszerített megállás után rend­
szerint nincs többé második támadás.
Az elmélet tehát mást nem mondhat, mint azt, hogy míg
az ellenség leverésének szándéka fennáll, az előretörés pihenést
ne ismerjen ; ha azonban a hadvezér ezzel a céljával felhagy,
mert nagy veszélyeket lát maga előtt, jól teszi, ha előnyomu­
lását beszünteti és kiterjeszkedik. Ez utóbbi csak abban az eset­
ben volna helytelen, ha a hadvezér részéről abban a hitben
történik, hogy ezzel az ellenséget ügyesebb módon verik le.
Nem állítjuk mi, hogy egyszer-máskor nem lehet egy vagy
más államot lassúszerrel a végsőkig szorítani.
Az általunk felállított tétel a valószínű és közönséges
eredményen épült fel és nem olyan abszolút igazság, mely
kivételeket meg nem tűr. De más oldalról jól megkülön-
böztetendő, vájjon az állam tönkretétele lassanként történt-e,
vagy pedig az első hadjárat eredménye volt-e. Mi termé­
szetesen az utóbbi esetet tartjuk szem e lő tt; az erőket csak
egy nagy háború hozhatja oly feszállapotba, mely a súly­
pontot legott legyőzheti. Ahol csak lassan és olyanformán hala­
dunk a cél felé, hogy évenként egy-egy csekély előnnyel megelég­
szünk, sürgős veszélyt nem idézünk elő. Mert nemcsak hogy a
szünetek által megszakított sikereknek általában véve kevés
hatásuk van a későbbiekre, de megtörténhetik, hogy hatásuk
teljesen elenyészik, vagy tagadó természetűvé válik, ha — ami
könnyen meglehet — az ellenség új erőhöz jut, nagyobb ellent­
állásra tüzelik, hatalmas külső segélyt nyer. Ellenben ott,
ahol egyhuzamban nyomulunk előre, a tegnapi siker a mait
magával rántja, a tűz a tűzön gyullad meg. Ha vannak is oly
példák, amelyek amellett tanúskodnak, hogy államokat egy­
másután következő lökésekkel sújtották porba, vagyis tanús­
kodnak amellett, hogy az idő, a védőnek ez a védőszentje volt
vészthozó, aránytalanul több példát tudunk arra nézve felhozni,
hogy a támadónak az időbe vetett bizalma meghiúsult. Gondol-
 571

junk csak vissza a hétéves háborúra ! nem érte-e kudarc az

osztrákok lassú, elővigyázatos eljárását ?
Ezekből kifolyólag nem vallhatjuk azt, hogy a jól beren­
dezett hadszínhelyet szem előtt tartó gondnak mindig lépést
kell tartani az előretörekvés ösztönével és hogy e kettőnek
úgyszólván egyensúlyozni kellene egymást. Ellenkezőleg, mi
az előretörekvés hátrányait oly elkerülhetetlen bajnak tekint­
jük, hogy tekintetbevételt csak akkor érdemel, amidőn elől
már nincs mit reménylenünk.
Napóleonnak 18Í2. hadjárata nem állításunk ellen, de
mellette beszél.
A császár e háborúja nem azért hiúsult meg, mert túl-
gyorsan és túlmesszire nyomult előre, hanem mert a sikernek
ezzel az egyedüli eszközével kudarcot vallott. Az orosz biro­
dalom nem oly ország, melyet formaszerűen meghódítani, ille­
tőleg megszállva tartani lehetne, legalább nem az európai hatal­
masságok jelenlegi hadseregeivel és nem a Napóleon vezette
500.000 emberrel, Az ily országot csak a saját gyöngeség, csak
belviszály tehet tönkre. Hogy a politikai létnek ezekhez a gyönge
pontjaihoz férhessünk, szükségképen az állam szívét érintő
rázkódtatásra kell törekednünk. Es Napóleonnak csak akkor
lehetett kilátása eredményre, ha erős hadsereggel Moszkváig
jutva, a kormányt elbátortalanítja és a népet az állhatatosság­
tól, hűségtől eltántorítja. Napóleon terve tehát kifogástalan volt.
Főseregét egészen helyesen az ellenséges fősereg ellen vezetve,
azt Szmolenszknél megverte és Moszkvát bevette.
Ebben az esetben is úgy cselekedett, mint mindenkor ; csak
ily eljárás mellett lett és lehetett Európa ura.
Aki Napóleont előbbi hadjárataiból kifolyólag a leg-
nagyobb hadvezérnek tartotta, az e hadjáratban ne helyez­
kedjék föl éje.
Ha egyrészről meg van engedve, hogy bizonyos esemény
az eredmény szerint ítéltessék meg, nyújtván ez a legjobb
kritikát, másrészről nem ildomos, ha az eredményből vont
ítéletet emberi bölcsesség gyanánt hirdetjük.
Valamely szerencsétlen hadjárat okainak felkutatása még
nem kritikája e hadjáratnak. Kritikát csak akkor gyakorol­
hatunk, a hadvezér fölé csak akkor helyezkedhetünk, ha be
tudjuk bizonyítani, hogy az említett okokat elnézni vagy
figyelmen kívül hagyni nem volt szabad.
Ebből a szempontból indulunk ki, amidőn állítjuk, hogy
annak nincs ítélőképessége, aki az 1812. hadjáratot nagy
visszahatása folytán óriási képtelenségnek, a többit szerencsés
eredményei miatt fenséges kombinációknak tekinti.
Ha Napóleon — amiként a legtöbb kritikus akarta —
Litvániában megáll, hogy először a várakat biztosítsa magá­
nak, — amelyek mellékesen megjegyezve alig voltak, mert
a teljesen oldalt fekvő Riga nem jöhetett tekintetbe, Bobruisk
pedig nagyon is jelentéktelen volt, —akkor ő a télen kereszt ül
egy nagyon is szomorú védőrendszer igénybevételét nem kerül­
572

heti el és akkor ezek a kritikus urak lettek volna az elsők, akik

felkiáltottak volna : »Hol van a régi Napóleon ! ő, aki hódí­
tásait oly győzelmekkel, mint az austerlitzi és friedlandi, az
ellenséges országnak végső pontjáig követte, most már egy
első főcsatát sem merészel megvívni ! Az ellenséges fővárost,
a csapatoktól elhagyott, megadásra kész Moszkvát bevenni
félénken elmulasztja és így épségben hagyja a központot, amely
körül az új védelem tömörül. Ö, aki abban a hallatlan szerencsé­
ben részesül, hogy a messze lakóorosz óriást meglepheti, miként
egy szomszédos várost szokás, vagy miként Nagy Frigyes a
kis Szászországot lepte meg, nem zsákmányolja ki ezt az előnyt ,
de győzelmi pályája közepén megáll, megáll annak módjára,
akit egy rossz szellem hirtelen békókba ver.«
Kétségtelen, hogy a mondott esetben ifyeténformán és
nem másképen beszéltek volna az eredmény után ítélők.
Mi azonban azt mondjuk : az 1812-iki hadjárat azért nem
sikerült, mert az ellenséges kormány erős, a nép hű és állhatatos
v o lt; szóval azért, mert nem sikerülhetett. Hiba lehetett Napó­
leontól, hogy e hadjáratba bocsájtkozott, — legalább az ered­
mény mutatta, hogy számításaiban csalódott, — de az kétség­
telen, hogy ha már e cél kitüzetett, másként, mint történt,
nem volt elérhető.
Ahelyett, hogy keleten is egy végtelen hosszadalmas és
költséges védelemre rendezkedett volna be, miként ezt nyuga­
ton kellett tennie, megkísérli az egyedüli célhoz vezető esz­
köz alkalmazását : t. i. azt, hogy egy merész csapással békére
kényszerítse a megfélemlített ellenséget. Hogy e cél mellett
hadserege tönkrement, ez csak a játék betéte, a remény ára
volt. Ha hadserege az ő hibája folytán többet szenvedett,
mint kellett volna, ez nem a távoli előnyomulásnak, mert
hiszen ez volt a célja, de a hadjárat késő megkezdésének, embe-
bereket emésztő harcászatának, a hadsereg ellátására vonatkozó
elégtelen gondoskodásnak, a visszavonuló vonalra fordított
kevés gondnak, végre a Moszkvából történt késői elvonulás­
nak tulajdonítandó.
Hogy az orosz hadseregek a Berezinánál elzárhatták volna
Napóleon visszavonulási vonalát, állításunkat nem dönti meg.
Mert először épen a meghiúsult kísérlet tanúskodik amellett,
hogy mily nehéz az útnak elzárása s ha igaz is, hogy az htjá­
tól elvágott a legnehezebb viszonyok között magának utat
törve, nagyon sok erőt veszített el, mindazonáltal nem ez a
körülmény okozta a tulajdonképeni katasztrófát. Másodszor
csakis a vidék ritka jellege : a Berezinának a nagy utat metsző
mocsarai, erdős és megközelíthetlen szegélyeivel tette lehetővé
az elvágás kísérletét ; e körülmény nélkül az utóbbi még ke­
vésbé sikerült volna. Harmadszor pedig az elvágatás lehetősége
ellen az általunk kárhoztatott széles előnyomuláson kívül más
óvrendszabály nincsen ; mert ha már egyszer olyképen nyomul­
tunk előre, hogy az oldalakat jobbról-balról visszahagyott
hadseregekkel fedeztük, akkor ezt az előnyomulást érhető min­
 573

den balesetnél azonnal vissza kellene sietnünk, ami a tám a­

dást már a priori megbénítja.
Egyébként azt sem lehet mondani, hogy Napóleon az
oldalait nem biztosította. Wittgenstein ellenében egy nálánál
erősebb különítmény állíttatott fel ; Riga előtt egy megfelelő
erős ostromló hadsereg állott, délen pedig Schwarzenberg
50.000 emberrel Tormassowot és Tschitschagowot ellensúlyozta.
Ehhez járult még az, hogy Viktor alatt 30.000 ember a hát
középpontján állott fel. Az oroszok túlsúlya a moszkvai
hadsereg hátában még november havában, tehát amikor már
ők tetemes erősítéshez jutottak, a franciák pedig gyöngültek,
sem volt oly rendkívüli nagy. Wittgenstein, Tschitschagow és
Sacken összesen 110.000 embert számlált, míg Schwarzenberg,
Regniemek, Viktor és Oudinotnak összesen 80.000 embere volt.
Ebből következik, hogy oldalbiztosításra a legelővigyázóbb
hadvezér sem különített volna ki ennél nagyobb erőt.
Ha Napóleon abból a 600.000 emberből, mellyel a Nyement
átlépte Schwarzenberg, Regnier és Macdonald alatt megmene­
kült 50.000 helyett 250.000 hozott volna haza, ami elvégre
az említettük hibák kikerülése mellett lehetséges volt, e had­
járatot csak szerencsétlennek lehetett volna nevezni, mert
nem oly rendkívüli dolog, ha ily nagyszabású hadjáratban a
hadsereg fele odavész.
Ennyi a főcselekményről, ennek elvéről s elkerülhetetlen
veszélyeiről.
Ami az alárendelt cselekményeket illeti, mindenekelőtt
szükséges, hogy ezeknek egy közös céljuk, de oly közös céljuk
legyen, mely az egyes részek tevékenységét nem bénítja meg.
Rossz terv volna az olyan, amely például azt tűzi ki, hogy
három hadsereg : Felső-Rajna, Közép-Rajna és Hollandia felől
nyomuljon elő Franciaországba, azzal a célzattal, hogy Páris
előtt egyesüljön, de mindaddig nagyszabású dolgokba ne
bocsátkozzék és azon legyen, hogy az egyesülés pillanatáig épség­
ben maradjon. Ily terv mellett a három oszlop előnyomulása
folytonos számítás alá esik, ami mindenhol késést, határozat­
lanságot, félénkséget szül. Sokkal célszerűbb, ha minden rész­
nek feladatát kijelöljük s az egységet ott alakítjuk meg, ahol
a három hadsereg tevékenysége önmagából válik egységgé.
Ha tehát több hadsereg elkülönített hadszínhelyeken intéz
támadást, minden résznek külön lökemtárgy jelölendő ki.
A fődolog az, hogy minden rész támadjon, nem pedig,
hogy mindenki aránylagos előnyöket arasson.
Annak, hogy valamely hadseregrésznek szerepe nehéz lesz,
mert az ellenség esetleg más beosztással él, mint gondoljuk ;
vagy pedig annak, hogy egyik-másik hadsereget szerencsétlen­
ség éri, a többire befolyást nem szabad gyakorolnia, ha csak az
általános siker valószínűségéről nem akarunk lemondani. Ily
befolyásnak csak akkor van helye, ha a részek többségét vagy
pedig a főrészt érte a szerencsétlenség. Ebben az esetben egy
elhibázott tervvel van dolgunk.
674

Ugyanez áll oly hadseregek vagy hadseregrészekre nézve is,,

melyek eredetileg védő állapotban voltak, de kedvező eredmény
folytán támadásra mennek át, ha ugyanazon eljárásnak nem
adunk előnyt, mely a felesleges erőket csak a főpontokon indítja
támadásra, ami főleg a hadszínhely földrajzi helyzetétől függ.
De, kérdjük, mi lesz ily körülmények között az egész
támadási mértani alakzatával és egységével, mi a megvert
szomszédos csapatokkal oldalaival és hátával.
Ez épen az, ami ellen küzdeni akarunk.
óriási tévedés a nagy támadást olyképen tervezni, hogy
az minden körülmények között a mértani négyszög alakzatát
vegye fel.
A harmadik könyv tizenötödik fejezetében kimutattuk,
hogy a mértani elem a hadászatban nem oly hatásos, mint a
harcászat terén és itten csak ismételjük az ott talált eredményt,
mely arra tanít, hogy — különösen a támadásnál — inkább
törekedjünk az egyes ponton kivívott sikerekre, mint a sikerek
különfélesége által lassanként keletkezhető mértani alakzatra.
Az minden körülmények között bizonyos, hogy a hadászat
tág mezején egyedül a fővezért illeti a csapatok mértani hely­
zetéből kifolyó gond és elhatározás ; egyetlenegy alvezémek
sem áll jogában kérdezni, hogy szomszédja mit tesz, mit mu
Jászt ; induljon ő célja után és ne törődjék mással. És ha vélet­
lenül ferde helyzet állna elő, a fővezér idejekorán fog segíteni.
Tartsuk ezt mindig szem előtt s meg lehetünk győződve,
hogy elmaradja megoszlott tevékenységnek az a főbaja, hogy
az események folyamát aggályok és föltevések egész sorozata
zavarja meg, hogy az egyeseket érő esély, miként a ragadós
betegség, az egészet fertőzi és hogy a személyes gyöngeségnek,
az al vezérek személyes ellenségeskedésének tág tere nyílik.
Hisszük és valljuk, hogy e nézetet csak azok tartják para­
doxnak, akik a hadi történelemmel nem foglalkoztak komo­
lyan és hosszú időn keresztül, akik a fontost a lényegtelentől
nem különböztették meg és az emberi gyöngék befolyását
nem méltányolták.
Ha már a harcászat terén nehéz a megoszlott oszlopok
támadásának szerencsés sikerét az összes részek pontos össz­
hangzásba hozatalával fenntartani, mennyivel nehezebb ez a
hadászat mezején, ahol sokkal nagyobb a megoszlás,
Föltéve, hogy az összes részek összhangzatba hozatala a
sikernek szükségszerű föltétele, akkor az ily hadászati táma­
dás okvetlenül elvetendő. Csakhogy egyrészt nem tőlünk függ
mindenkor ennek a támadásnak sutbatevése, mert előállhatnak
oly körülmények, melyek e támadást parancsolólag megköve­
telik, másrészt pedig a harcászat terén sem szükséges, annál
kevésbé a hadászatban, hogy az összes részek az események
minden pillanatában teljes összhangzásban legyenek.
A hadászat mezején a részeknek minden áron való össz­
hangzatba hozataláról le kell mondanunk és csak arra legyünk
figyelemmel, hogy minden résznek önálló feladat jusson.
 575

Ehelyütt a szerepek helyes elosztásáról egy lényeges meg­

jegyzésünk van.
1793. és 1974-ben az osztrák fősereg Németalföldön, a
porosz pedig Felső-Rajnán állott. Az osztrák csapatok Bécsből
Condé és Valenciennesre menetelve és a Landaura előnyomuló
porosz csapatok keresztezték egymást. Igaz, hogy az osztrákok­
nak a menet célon belga tartományaikat is kellett megvédelmez­
niük és a francia Flandriában tett hódítás előnyükre válhatott;
ámde ez az érdekük korántsem volt elsőrangú. Kaunitz herceg
halála után Thugut miniszter keresztül is vitte, hogy az osztrák
csapatok jobb összpontosíthatása végett Németalföld teljesen
föladass ék.
Tényleg az osztrákoknak Flandriába kétszer oly hosszú
utat kellett tenniök, mint Elzászba. Ez pedig oly időben, amidőn
a csapatok csak korlátolt számban voltak kiállíthatók és
mindent készpénzért kellett beszerezni, lényeges dolog volt..
Thugut miniszter a rendszerváltoztatással azonban még
vegy más célt is kötött össze : ő ugyanis a sürgős veszély doku­
mentálásával a Németalföld és Alsó-Rajna védelme körül
érdekelt hatalmasságokat, jelesen : Hollandiát, Angolországot
és Poroszországot nagyobb erőfeszítésekre akarta indítani.
v Habár a miniszter e számításában csalódott, amennyiben
a porosz kabinet semmi szín alatt sem akart nagyobb erőt
kifejteni, e példa mindazonáltal eléggé mutatja, hogy a poli­
tikai érdek mily befolyással van a háború menetére.
Poroszországnak Elzászban sem védeni, sem hódítani valója
nem v o lt; 1792-ben lovagias érzületből Lotharingián át a Cham-
pagneba vonult be s amidőn a kedvezőtlen körülmények folytán
legyőzetett, a háborút csak immel-ámmaJ, fél érdekkel folytatta.
Ha a porosz csapatok Németalföldön állanak, Hollandiával,
melyet 1787-ben meghódítottak és a maguk országának tekint­
hettek, közvetlen összeköttetésbe jutottak volna ] ekként nem­
csak az Alsó-Rajnát és következésképen a hadszínhelyhez leg­
közelebb eső porosz tartományrészeket fedezhették volna, de
Angolországhoz, mellyel az onnan húzott segély pénzek miatt
erősebb szövetségviszonyban állott, közelebb jutva, a porosz:
kabinet álnok viseletére kevesebb alkalom nyílik.
Tehát nagyobb hatásra lett volna kilátás, ha az osztrákok
főserege a Felső-Rajnán, a porosz hodsereg pedig Németalföldön
lép fel, ahol az osztrákoknak csak egy gyöngébb hadtestet
kellett volna hagyniok.
Ha 1814-ben a vállalkozó szellemű Blücher helyett Barclay
áll a sziléziai hadsereg élén, Schwarzenberg és Blücher pedig a
főseregnél tartatnak vissza, a hadjárat talán szerencsétlenül:
végződik.
Ha a vállalkozó szellemű Laudont, ahelyett hogy a porosz
állam legerősebb pontján : Sziléziában hadakozik, a birodalmi
sereg élére állítják, a hétéves háború talán más fordulatot vesz-
Hogy e tárgyat közelebbről megvizsgáljuk, az eseteket
főkülönféleségük szerint elemezzük. f
576

Az első eset az, amidőn a háborút oly hatalmasságokkal

közösen viseljük, melyek nemcsak szövetségesek, de önálló
érdekeik is vannak.
A másik az, amidőn egy szövetséges hadsereg jön segé­
lyünkre.
A harmadik az, amidőn a tábornokok személyes saját -
lakosságáról van szó.
Az első két esetben felvethető ama kérdés, mi célszerűbb :
a hatalmasságok csapatait teljesen összevegyíteni, úgy hogy
az egyes hadseregek a különféle hatalmasságok hadtesteiből
állíttatnak össze, miként ez 1813 és 1814-ben történt, vagy
pedig külön-külön és önállóan működni?
Világos, hogy az első a legjobb.
Csakhogy ez a legritkább esetben előforduló barátságot és
közös érdeket tételez fel. Ha a haderők szoros szervi kötelékbe
jönnek, a kabinetek alig képesek érdekeiket különválasztani,
ami pedig a hadvezérek önző nézeteinek káros befolyását illeti,
ez ily körülmények között csak az alvezéreknél, vagyis csak a
harcászat terén nyilvánulhat, de itt sem oly büntetlenül, mint
teljes szétválasztás mellett.
Az utóbbi esetben a káros befolyás a hadászat körébe is
átcsap, tehát döntő hatást gyakorol. De mint említettük, a#
ily beosztás csak a kormányok ritka odaadása mellett jöhet
létre.
1813-ban a szükség magával hozta, hogy a kormányok ily
beosztással éljenek, mindazonáltal nem lehet eléggé dicsérni az
orosz császárt, aki abbeli dics vágyát félretette, hogy önálló
hadsereggel lépjen fel s csapatait osztrák és porosz vezérek alá
rendelte, noha ő volt az, aki a legerősebb hadsereget állította
ki és akinek a szerencse fordulata leginkább köszönhető.
Ha azonban az idegen hatalmak haderőinek ilyen tökéletes
egyesítése nem volna lehetséges, ezeknek teljes különválasztása
mindenesetre jobb, mint a félegyesülés, mert nincsen annál
rosszabb, mint amikor különböző hatalmak független hadvezérei
egy és ugyanazon hadszínhelyen működnek. Példa erre a hét­
éves háború, amelyben egy és ugyanazon területen az oroszok,
osztrákok és a birodalmi hadsereg együttesen léptek fel.
Az erők teljes szétválasztása mellett a legyőzendő terhek
is szétválasztva lévén, minden egyes rész a saját terhétől
nyomva, nagyobb tevékenységre ösztönöztetik ; ami nem tö r­
ténik, ha a hadseregek szoros összeköttetésben állanak egy­
mással, vagy pedig egy és ugyanazon hadszínhelyen hadakoz­
nak. Ezenfelül pedig az egyik rész rosszakarata a másik műkö­
dését megbénítja.
A három eset elsejében a teljes szétválasztás nehézséggel
nem fog járni, mivel minden hatalom természetes érdeke a maga
haderejének külön-külön irányt jelöl ki.
A második esetben már e tekintetben nehézség merül fel
s nem marad más hátra, mint magát a segélyhadnak, ha erre
ereje egyáltalában alkalmas, alárendelni. így tett az 1815-iki
 577

hadjárat végén Ausztria, így az 1807-iki hadjáratban Porosz-

ország.
Ami a hadvezérek személyes tulajdonságait illeti, e tekin­
tetben minden az egyénibe megy át, de mégsem tarthatjuk
vissza azt az általános megjegyzést, hogy nem volna szabad, mint
szokásban van, a mellékhadseregek élére a legelővigyáz óbbakat
tenni, hanem a légvállaikoz óbbakat, mert még egyszer vissza­
térünk arra, hogy a megoszlott hadászati működésnél a fődolog
az, hogy minden egyes rész teljes tevékenységet fejtsen ki.
Ekként az egy helyen vallott kudarcot a többi helyen, kivívott
előny könnyen kiegyenlíti.
A részek teljes tevékenysége azonban csak akkor várható,
ha az élen álló hadvezérek gyors és vállalkozó emberek, akiket
a belső ösztön kerget előre, mert pusztán a cselekvés szükséges­
ségét belátó hideg és tárgyilagos meggyőződés ritkán lesz elég.
Végtére még megjegyzendő, hogy úgy a csapatok, mint
a hadvezérek rendeltetésük és a vidék természete tekintetében
— ha ugyan a viszonyok megengedik — sajátlagosságuk
szerint alkalmaztassanak. így az álló hadseregek, jó csapatok,
számos lovasság, régi elővigyázatos, értelmes hadvezérek nyílt
vidékeken ; milicek, népfölkelések, fiatal, vállalkozó hadvezérek
erdőkben, hegységekben és szorosokban ; segély hadak, nekik
tetsző gazdag tartományokban.
A haditervet tárgyaló általános és részletes fejtegeté­
seinkben a hadicél és az igénybe veendő eszközök tekinte­
tében szem előtt tartandó elveket emeltük ki. Hogy olvasóink
jól megértsék, hogy különféle háborúban mit lehet és mit
kell tenni, egyfelől a szükségest és általánost nyomatékosan
hangsúlyoztuk, az egyéni és esetleges dolgok fölléptét nem
tagadtuk, másfelől azonban az önkényű, indokolatlan, játszi,
képzeleti és szofiztikus cselekményeket kerülendőnek hirdettük.
Ha olvasóink megértettek bennünket, feladatunkat meg­
oldottuk.
Aki csodálkozik azon, hogy hallgattunk a folyamok meg­
kerüléséről, a hegységek fölött való uralkodásról, az erős állások
elkerüléséről, az ország kulcspontjának feltalálásáról, az a
háborút nagy vonatkozásaiban nem értette meg.
Ezeket a tárgyakat az előbbi könyvekben jellemezve, arra
az eredményre jutottunk, hogy többnyire sokkal gyöngébb
természetűek, mint hírük gyaníttatja. És ezért ezeknek azok­
ban a háborúkban, melyek az ellenség leverését tűzték ki
célul, befolyást gyakorló szerepet átengedni nem lehet.
E fejezetet egy példával zárjuk be.
150 év óta többször fordult elő, hogy Ausztria, Porosz -
ország a német szövetség Németalföld és Angolországból álló
szövetség, Oroszország semlegessége mellett sikertelenül küz­
dött Franciaország ellen.
Pedig kétségtelen, hogy Franciaországot, bármily nagy
és hatalmas is e szövetség, a mondott feltétel mellett le­
győzheti ; legyőzheti, mert képzelhető az az eset, hogy
578

a megtámadott ország nagyobb felét ellenséges hadseregek

eláraszthatják, fővárosa ellenséges kézbe kerülhet, segédforrásai
kiapadnak, külső hatalom nem segélyezi, amennyiben Orosz­
ország semlegesnek feltételezve, számításon kívül esik, Spanyol -
ország tőle távol és előnytelenül fekszik, Olaszország pedig,
legalább a jelen időben, fölötte gyönge.
Az említett szövetség — európai kívüli tartományait
nem számítva — 75 millió lakosságot számlál, míg Francia -
ország lélekszáma 30 milliót tesz ki.
Franciaország ellen kiállíthat :
Ausztria............................. 250.000 embert
Poroszország..................... 200.000 »
Németország..................... 150.000 »
Németalföld ..................... 75.000 »
Angolország ..................... 50.000 »
összesen 725.000 embert.

Ténylegesen kivonuló 725.000 embert Franciaország nem

tud összehozni. Legalább Napóleon alatt semmikor sem állí­
tott fel ily erős hadsereget.
Ha még hozzávesszük, hogy vár-, raktár- és partőrségül
stb. mennyi csapatra van szüksége, mondhatjuk, hogy a
szövetséges hadseregnek nagy túlsúlya a főhadszínhelyen biz­
tosítva látszik. Az elérendő célt : az ellenség leverését első­
sorban a számbeli túlsúlyra állapítjuk.
A francia birodalom súlypontja haderejében és Párisban
feküdvén, a szövetségesek célja más nemlehet, minthogy az ellen­
séges hadsereget egy vagy több főcsatában legyőzi, Párist
beveszi, az ellenséges hadsereg maradványait a Loireig vissza­
dobja. Franciaország szívkamarája a Páris és Brüsszel között
levő terület ; a határ ottan a fővárostól 30 mértföldnyire
fekszik. A szövetségesek egy részének : az angoloknak, német -
alföldieknek, poroszoknak és az északnémeteknek első fel-
állítási helye a jelzett területen kell hogy legyen, mert orszá­
gaik részint közelében, részint mögötte terülnek el.
Ausztria és Dél-Németország kényelmesen csak a Felső-
Rajna felől indulhat háborúba.
A legtermészetesebb irány Troyesre, Párisra vágj’
Orleansra is vezet. Mindkét lökem tehát úgy a Németalföld,
mint a Felső-Rajna felől közvetlen, kényszeredettség nélkül
rövid, erős és a súlyponthoz Vezető. A támadókat tehát a
két pontra kell felosztani.
Ennek a tervnek egyszerűségét két tekintet korlátozza. Az
osztrákok csapataikat Olaszországból semmi szín alatt sem
fogják kivonni, mert az ottani helyzeten minden körülmények
között uralkodni akarnak. Ebből kifolyólag arról szó sem
lehet, hogy az osztrákok beleegyezzenek abba, hogy Olasz­
országot egy, Franciaország szíve ellen intézendő lökemmel
 579

közvetve fedezzék. Olaszország politikai viszonyai e mellék­

nézetet indokolják ; de másrészt határozott hiba lenne, ha
ezzel az Olaszországból kiinduló és Dél-Franciaország ellen
irányuló lökemnek már többször megkísérelt eszméjét kötnék
össze és ennek következtében az Olaszországban máskülönben
szükséges haderőt megfelelően fölemelnék.
Olaszországban csak a legszükségesebb haderő hagyandó,
a fővállalatról csak a legszükségesebb erő vonandó el, ha a
terv egységének gondolatát az egyesült erő eszméjét fennen akarjuk
tartani.
Franciaországot a Rhoneon meghódítani annyi, mintha
egy puskát szuronyának hegyénél fogva akarnánk fölemelni.
Dél-Franciaországnak megtámadása mint mellékvállalat is
elvetendő, mert új erőket támaszt ellenünk. Amidőn távoli
tartományokat támadunk meg, oly új érdekeket és tevékeny­
ségeket keltünk életre, melyek máskülönben szunnyadtak
volna. Olaszországból Franciaország déli részére intézendő
támadás csak akkor volna helyén, ha a biztosításra szánt
csapatok soknak mutatkoznának és ezeknek veszteg kellene
maradniok.
Ismételjük : az olasz erő oly gyönge legyen, amint azt a
körülmények csak megengedik, az erő legkisebb kiszabásának
mértékéül az szolgáljon, hogy az osztrákok egyetlenegy had­
járatban ezt az országot ne veszítsék el. A szükséges erőt
példánkban 50.000 főre tehetjük.
Ezenkívül egy különös tekintetet érdemel Franciaország
tengerparti állam minőségében. Ezen ország ugyanis az angol,
mint első helyen álló tengeri hatalom által az egész átlanti
part hosszában nyugtalanítható és ezért kényszerülve van a
partokat kisebb-nagyobb mértékben biztosítani. Bármily
gyönge legyen is a partvédelem, kétségtelen, hogy a had­
színhelyeken működő hadseregektől lényeges erőket von el.
20.000 vagy 30.000 főnyi partra szálló angol hadsereg
kétszeres vagy háromszoros francia erőt abszorbeálna és
emellett a hajóhadnak, meg a parti ütegeknek nagy kiadások­
kal járó felszerelésére kényszerítené ez országot.
Tegyük fel, hogy az angolok 25.000 főnyi partra szálló
hadsereget állítanak ki.
Haditervünk tehát egyszerűen a következő lenne :
1. Németalföldön összpontosul :
200.000 porosz,
75.000 németalföldi,
25.000 angol,
50.000 északnémet
Összesen 350.000 ember ;
ebből 50.000 a határvárak megszállására szolgál, míg a meg­
maradt 300.000 ember Páris ellen nyomul elő és a franciákkal
egy főcsatát vív.
580

2. A Felső-Rajnán gyülekezik :
200.000 osztrák,
100.000 délnémet
Összesen 300.000 ember.
Ez a németalföldi hadsereggel egyidejűleg a Felső -
Szajnán innen a Loire felé nyomul előre, hasonlóképen egy
főcsata vívásának célzatával.
A Loire-on talán mindkét lökem egyesíthető.
Ezzel a fődolgot megállapítottuk. Amit még a követ­
kezőkben mondunk, főleg hamis tanok kiküszöbölésére vonat­
kozik.
1. A hadvezér mindenkor a főcsatát keresse és azon
legyen, hogy ezt döntő sikert ígérő erővel és körülmények
között vívja ki. Ennek a célnak mindent rendeljen alá és
ostromokra, körülzárolásokra, helyőrségekül stb. a lehető leg­
kevesebb erőt alkalmazza.
Az ellenséges földet átlépő hadvezér, aki hadseregét
excentrikusán osztja szét, már a priori elveszett.
Hogy az ily eljárást követő Schwarzenberg 1814-ben nem
ment tönkre, a franciák tehetetlenségének köszönheti.
A támadás az erőteljesen használt ékhez hasonlítson és
ne legyen szappanbuborék, mely szétrepedve kiterjeszkedik.
2. Svájc önmagára hagyandó. Semlegessége esetén a Felső-
Rajna jó támpontot nyújt. Ha ezt az országot Francia-
ország megtámadja, csak védje magát ; erre több mint
egy eszköze van. Képtelenséget állít az, aki azt tartja, hogy
Svájc, mert Európának legmagasabban fekvő országa, hadi­
eseményekre nagy földrajzi befolyást gyakorol. A földrajzi
befolyás csak korlátolt körülmények közt áll elő, erről pedig
a jelen esetben szó sem lehet.
A franciák egy Svájcból, Olaszország vagy a sváb föld
felé kiinduló erélyes offenzívára nem gondolhatnak mind­
addig, míg a saját földük központján ért támadást vissza
nem veszik. Svájcnak magas fekvése soha sem lehet indok
az ily vissztámadásra. A hadászati uralkodásnak előnyei főleg
a védelemnél fontosak, s ami e fontosságból a támadás szá­
mára visszamarad, csak egyes lökemeknél érvényesülhet.
Aki ezt nem tudja, a dologról mélyebben nem gondol­
kozott és ha a messze jövőben valamely hatalmasság vagy
hadvezér tanácsában akadna egy tudós vezérkari tiszt, aki
gondterhes homlokkal tálal fel efféle bölcsességet, ellenlábas
gyanánt egy egyszerű derék harcos, a józan ész gyermeke
lépjen fel és e dőre beszédet akassza meg.
3. A két támadás között fekvő térséget egészen figyelmen
kívül hagyjuk.
Kérdjük : kell-e a Közép-Rajna, tehát Berlin, Bécs és
München biztosításáról gondoskodni, ha 600.000 ember 20—30
mérföldnyire Páristól összpontosul azzal a célzattal, hogy
Franciaország szíve ellen nyomuljon elő ?
 581

Ez nem lenne észszerű !

Kérdjük : gondoskodjunk-e az összeköttetés biztosításáról ?
Ez mint eléggé fontos dolog mindenesetre meggondolandó,
csakhogy igenlő esetben könnyen arra vezettethetnénk, hogy
ezen biztosítást a támadás erejével és fontosságával ruházzuk
fel, vagyis ahelyett, hogy két útvonalon mennénk előre,
amint ezt az államok földrajzi fekvése igényli, 3 útvonalat
használnánk, amit a földrajzi helyzet nem követel ; e három
útvonal talán megint 5-re, vagy 7-re vinne bennünket és egy­
szerre csak azon vennők észre magunkat, hogy visszatértünk
a régi, elavult, tehát használhatlan hadászati elvekhez.
Mindkét támadásunknak megvan a maga külön célja,
melyet egyenként is elérhetnek, mert mindkét hadseregünk
valószínűleg erősebb, mint az ellenség ellenhadserege ; ha
tehát mindegyik erélyesen nyomul előre, minden valószínűség
mellett előnyös kölcsönhatást gyakorol egymásra. Ha az egyik
támadás nem sikerül, talán azért, mert az ellenség erejét
egyenlőtlenül osztotta fel, akkor joggal feltételezhető, hogy a
másik hadsereg sikere ezt a szerencsétlenséget jóvá teszi.
A két hadsereg igazi összefüggése ebben áll. Oly összefüggés,
mely a naponkénti eseményekre vonatkozik, a két hadsereg
között már egymástól való távolságuknál fogva sem teremt­
hető, de nem is szükséges és ezért a közvetlen, jobban
mondva az egyenes összeköttetésnek nagy értéke nincs.
A bensejében megtámadott ellenség amúgy sem fog ennek
az összeköttetésnek megszakítására jelentékeny erőket fordítani :
amitől félni lehet, az, hogy ez a megszakítás portyázó hadak
által támogatott lakósság által történik és ekként az ellenség
célját úgyszólván erőfogyasztás nélkül éri el. Ennek meg-
gátlására elegendő, ha Trierből 10 —15 ezer főből álló és erős
lovassággal ellátott hadtest Rheimsra venne irányt. E had­
test, mely a portyázókat feltétlenül távol tartaná, a nagy
hadseregtől várak körülzárolásával, avagy megfigyelésével ne
foglalkozzék, de közöttük meneteljen el, állandó alapra ne
támaszkodjék, de a túlerő elől bármely irányban térjen ki.
Nagy szerencsétlenség nem érheti s ha éri is, ez sem nagy
szerencsétlenség az összegész szempontjából. Ily körülmények
között ez a hadtest valószínűleg helyes közbeeső pontként
szerepelhet a két támadó számára.
4. A két mellék vállalat, vagyis : az osztrák hadsereg
Olaszországban és az angol partra szálló hadsereg, a legmeg­
felelőbb módon igyekezzék föladatát keresztülvinni.
Ha tétlen nem marad, akkor feladatát a fődolog tekinte­
tében teljesítette.
A két főtámadás semmi szín alatt se tétessék ezektől
függővé.
Szentül meg vagyunk győződve, hogy Franciaország
ilyet énképen mindig legyőzhető, ha újból felülkerül elbizako­
dottsága, mellyel Európát 150 éven át elnyomta. Csak Párison
túl a Loireon, kaphatjuk tőle az Európa nyugalmát biztosító
582

föltételeket. Egyedül a mondott módon érvényesül gyorsan

az a természetes viszony, melyben 30 millió léleknek 75-höz
kell lennie. A Franciaország ellen 150 éven át alkalmazott
az a rendszer, hogy sok hadsereget t.i. Dünkirchentől Genuáig
50 különböző kis cél kitűzése mellett állítottak fel, csak
vészthozó lehetett, mert egyik cél sem volt elég erős azoknak a
súrlódásoknak és idegenszerű befolyásoknak legyőzésére, melyek
főleg szövetséges hadseregeknél újból meg újból előájlanak.
Hogy ily körülmények között a német szövetséges had­
sereg nem felel meg, könnyen belátható. Egy föderatív állam
a háborúban nagyon laza magot képvisel ; nélkülözi az egy­
séget és erélyt ; tekintélyt és felelősséget nem ismer.
A német birodalom lökeme számára Ausztria és Porosz-
ország a két természetes központ, mert mindkettő hadviselés­
ben jártas, határozott érdekköre, önállósága van és nagy ha-
t alommal rendelkezik.
A német szövetség alkotmánya ezekhez a természetes kör­
vonalokhoz simuljon és ne engedjen tért az egység hamis
gondolatának, mely itten teljes lehetetlen. Aki a lehetetlenség
miatt a lehetőt elmulasztja, esztelenséget követ el.

Zárszó a fordításhoz.
Ennek a lényegében örökbecsű műnek fordítását befejezve, a
»Ludovika Akadémia Közlönyéinek, mely a kiadást lehetővé
tette, Vághó Ignác m. k. hon véd-főhadnagynak és Hamary
Béla m. kir. honvéd százados-hadbírónak, kik mint segéd­
munkások e könyv néhány fejezetét fordították, hálás kösző-
netemet nyilván ítom.
 TARTALOM.
Lap
Előszó a fordításhoz ......................................................... 3
Előszó a második kiadáshoz.............................................. 4
Clausewitz nejének előszava ......................................... 5
Értesítés .............................................................................. 6
Szerző előszava .............................................................. 11

ELSŐ KÖNYV.
A h á b o r ú te r m é s z e té r ő l.
Első fejezet. Mi a háború ? ............................................. 13
Második fejezet. Cél és eszközök a háborúban ........ 34
Harmadik fejezet. A harci géniusz ......................... 50
Negyedik fejezet. Veszély a háborúban ..................... 68
Ötödik fejezet. Testi fáradalmak a háborúban ........ 69
Hatodik fejezet. Hírek a háborúban ............................ 71
Hetedik fejezet. Súrlódás a háborúban ..................... 72
Nyolcadik fejezet. Zárszó az első könyvhöz ........ 75

MÁSODIK KÖNYV.
A h á b o r ú e lm é le té r ő l.)
Első fejezet. A hadművészet beosztása ..................... 77
Második fejezet. A háború elméletéről ......................... 85
Harmadik fejezet. Hadművészet vagy hadtudomány 106
Negyedik fejezet. Módszeresség ................................. 108
Ötödik fejezet. A bírálat ............................................. 113
Hatodik fejezet. A példákról ..................................... 131

HARMADIK KÖNYV.
A h a d á sz a tr ó l.
Első fejezet. Hadászat ................................................... 138
Második fejezet. A hadászat elemei ......................... 145
Harmadik fejezet. Erkölcsi tényezők ......................... 145
Negyedik fejezet. Az erkölcsi főtón yezők ..................... 147
Ötödik fejezet. A hadsereg harci erényéről ............ 148
Hatodik fejezet. A merészségről ................................. 151
Hetedik fejezet. A kitartásról ..................................... 155
Nyolcadik fejezet. Az erőnek számbeli túlsúlyáról . 156
Kilencedik fejezet. A meglépésről ............ .................... 161
Tizedik fejezet. A cselről ............................................. 165
Tizenegyedik fejezet. Az erőknek egyesítése a térben 167
584

Tizenkettedik fejezet. Az erőknek egyesítése az időben .............. 168

Tizenharmadik fejezet. Hadászati tartalék ....................................... 174
Tizennegyedik fejezet. Gazdálkodás az erőkkel .......................... 177
Tizenötödik fejezet. A mértani elem ................................................... 177
Tizenhatodik fejezet. A hadműveletek szüneteléséről .................. 179
Tizenhetedik fejezet. A mai háborúk jellege .................................. 183
Tizennyolcadik fejezet. Feszültség és pihenés .................................. 184

NEGYEDIK KÖNYV.
A z ü tk ö z e tr ő l.
Első fejezet. Á ttekintés............................................................................ 186
Második fejezet. A csata mai jellege ............................................... 186
Harmadik fejezet. Az ütközetről általában ................................... 188
E g y ed ik fejezet. (Folytatás) ........................................................... 192
Ötödik fejezet. Az ütközet jelentőségéről ........................................... 201
Hatodik fejezet. Az ütközet tartamáról ........................................... 203
Hetedik fejezet. Az ütközet eldöntése ........................................... 204
Nyolcadik fejezet. Az ellenfelek közös beleegyezése az ütközet­
víváshoz .................................................................................... 213
Kilencedik fejezet. A döntő csata. A döntés .............................. 215
Tizedik fejezet. A döntő csata. A győzelem hatása ...................... 220
Tizenegyedik fejezet. A döntő csata. A csata igénybevételéről . . . . 225
Tizenkettedik fejezet. Hadászati eszközök a győzelem kiaknázására 232
Tizenharmadik fejezet. Visszavonulás elvesztett csata után . . . . 240
Tizennegyedik fejezet. Az éjjeli ütközet ....................................... 243

ÖTÖDIK KÖNYV.
A h a d erő (a fe g y v e r e s h a ta lo m ).
Első fejezet. Áttekintés .................................. 248
Második fejezet. Hadszínhely, hadsereg, hadjárat .. ................ 248
Harmadik fejezet. Az erőviszony ....................................................... 250
Negyedik fejezet. A fegyvernemek számaránya .............................. 253
Ötödik fejezet. A hadsereg csatarendje ....................................... 260
Hatodik fejezet. A hadsereg általános felállítása .......................... 266
Hetedik fejezet. Elővéd és előőrsök ........................ / * . ; * ; .......... 271
Nyolcadik fejeze'. Előretolt seregtestek működésmódjáról . . . . 277
Kilencedik fejezet. Táborok ............................................................... 281
Tizedik fejezet. Menetek ................................ 283
Tizenegyedik fejezet. F oly ta tá s............................................................... 289
Tizenkettedik fejezet. Folytatás ........................................................... 291
Tizenharmadik fejezet. Laktáborok ................................................... 295
Tizennegyedik fejezet. Az ellátás ....................................................... 300
Tizenötödik fejezet. A hadműveleti alap ........................................... 313
Tizenhatodik fejezet. Összekötő vonalak ....................................... 317
Tizenhetedik fejezet. Vidék és talaj ................................................... 320
Tizennyolcadik fejezet. Az uralkodópont.......................................... 323

HATODIK KÖNYV.
A v é d e le m .
Első fejezet. Támadás és védelem ........ ; • **: ........... • • • / • • ; .......... 326
Második fejezet. Miként viszonylik a harcászati támadás és védelem
egymáshoz ? ..................................... ...^.................... ^.................... 329
Harmadik fejezet. Miként viszonylik a hadászati támadás és védelem
egymáshoz ? 331
 585

Lap
Negyedik fejezet. A támadásnak központosuló, a védelemnek köz­
pontfutó hatásáról ........................................................................ 334
Ötödik fejezet. A hadászati védelem jelleme .............. .................... 337
Hatodik fejezet. A védőeszközök terjedelm e....................................... 339
Hetedik fejezet. A támadás és védelem kölcsönhatása ..................... 344
Nyolcadik fejezet. A védelem nemei .......................................... 345
Kilencedik fejezet. A védő csata ........................................................ 356
Tizedik fejezet. Az erődök (v á ra k )........................................................ 359
Tizenegyedik fejezet. Folytatás ....................................................... 366
Tizenkettedik fejezet. A védő állás ................................................... 371
Tizenharmadik fejezet. Erős várszerű állások és elsáncolt táborok 375
Tizennegyedik fejezet. Oldalállások........................................................ 380
Tizenötödik fejezet. Hegységvédelem ............................................... 382
Tizenhatodik fejezet. Folytatás .......................................................... 388
Tizenhetedik fejezet. Folytatás .......................................................... 394
Tizennyolcadik fejezet. Folyam- és folyó v éd elem ............................... 397
Tizenkilencedik fejezet. Folytatás .................................................... 410
Huszadik fejezet. Mocsarak védelme ................................................ 411
Huszonegyedik fejezet. Erdők védelme ........................................... 415
Huszonkettedik fejezet. A kordon .................................................... 416
Huszonharmadik fejezet. Az ország kulcsa ....................................... 418
Huszonnegyedik fejezet. Oldalhatás .................................................... 421
Huszonötödik fejezet. Visszavonulás az ország belsejébe . . . . . . . . 430
Huszonhatodik fejezet. A felfegyverzett nép ............................... 439
Huszonhetedik fejezet. A hadszínhely védelme ............................... 444
Huszonnyolcadik fejezet. Folytatás ................................................... 447
Huszonkilencedik fejezet. Folytatás. Fokozatos ellentállás .......... 457
Harmincadik fejezet. Folytatás. A hadszínhely védelme abban az
esetben, ha döntést nem keresünk ............................................... 459

HETEDIK KÖNYV.
(Vázlat.)
A tám ad ás.
Első fejezet. A támadás, vonatkozással a védelemre ................... 479
Második fejezet. A hadászati támadás természete ....................... 480
Harmadik fejezet. A hadászati támadás tárgyáról ....................... 482
Negyedik fejezet. A támadás gyengülő erejéről ............................... 483
Ötödik fejezet. A támadás tetőpontja ............................................... 483
Hatodik fejezet. Ellenséges haderők m egsem m isítése....................... 484
Hetedik fejezet. A támadó csata ........................................................ 485
Nyolcadik fejezet. Folyók átlépése....................................................... 486
Kilencedik fejezet. Védőállások megtámadása ............................... 488
Tizedik fejezet. Az elsáncolt tábor megtámadása ........................... 489
Tizenegyedik fejezet. Hegység megtámadása ............................... 490
Tizenkettedik fejezet. Vonalkordonok megtámadása ....................... 493
Tizenharmadik fejezet. Manőverezés ............................................... 493
Tizennegyedik fejezet. Mocsarak, áradások és erdők megtámadása 495
Tizenötödik fejezet. A hadszínhely megtámadása döntő szándékkal 496
Tizenhatodik fejezet. Valamely hadszínhely megtámadása döntés­
keresés nélkül ................................................................................ 499
Tizenhetedik fejezet. Várak megtámadása ....................................... 502
Tizennyolcadik fejezet. Szállítmányok megtámadása ....................... 506
Tizenkilencedik fejezet. A laktáborokban levő ellenséges had­
sereg megtámadása ........................................................................ 508
Huszadik fejezet. Diverzió .................................................................... 512
Huszonegyedik fejezet. Invázió ............................................................ 515
Huszonkettedik fejezet. A győzelem tetőpontja ............................... 515
2)86

NYOLCADIK KÖNYV.
(Vázlat.)
A hadi terv.
Lap
Első fejezet. Bevezetés ........................................................................ 523
Második fejezet. Abszolút és valódi háború ................................... 525
Harmadik fejezet. A) A háború belső összefüggéséről. B) A háború
céljának és az erőfeszítésnek nagyságáról ...................... 527, 529
Negyedik fejezet. A háború céljának közelebbi megállapításai. Az
ellenség leverése ............................................................................ 539
Ötödik fejezet. Folytatás. Korlátolt c é l ............................................... 545
Hatodik fejezet. A) A politikai célnak befolyása a hadi célra. —
B) A háború a politikának eszköze ................................... 547, 548
Hetedik fejezet. Korlátolt cél. Támadó háború .............................. 554
Nyolcadik fejezet. Az ellenség leverését célul tűző h aditerv.......... 556
Zárszó a fordításhoz ............................................................................ 582