A MEZTELEN NŐK ERKÖLCSE

(Copyright by Uj Magazin)
Nemrégiben történt, bogy az egyik európai — H m . . . és hozott szülői beleegyezést?
nagyváros, — hallgassuk el, hogy ■melyik az — — Hoztam! — S már nyújtotta is az írást,
világbírü festőakadém'ájának igazgatójához beál­ amely ugyan hamisítvány volt, de a művésztanár
lított egy fürtösifejü. elragadóan csinos, matróz- ezt nem vette észre, a direktor még egy utolsó
bliúzosi kislány, úgy a 14—15 leves bakfiskorban, kísérletet tett:
bár az utóbbinak minden jellegzetessége nélkül — Hát jó, akkor vetkőzzön le!
és azizal a különös kéréssel lepte meg ia íestő- Az öntudatos Ikiis kisasszony már gondolkozott
direkotrt, hogy szeretne modellt állami az esti és pattantotta a kapcsokat, úgyhogy a festő-
akt tamf o1yam on. akadém’ai igazgató kétségbeesetten intette le,
— Hogy jutott ez eszébe? — kérdezte meg­ eszébe jutva, hogy- mit szólnának a látogató',
ütközve az akadémia igazgatója. — Am'nt lá­ ha véletlenül a szobába lépve ilyen alkalmi mo-
tom, nincs ráutalva erre a keresetre. dellsorozás közben lepnék meg.
-—- Nem a pénz kedvéért csinálom! —• jelen­ — Jó. jó . . . köszönöm! Öltözzék Ifel. . . Csak
tette ki öntudatosan a kis kisasszony. — A ta­ látni akartam, hogy valóban elszánta-e magát a
nulmány kedvéért. modelfeégre. Nos, ha mindenáron ez a kiváltsága.,
— Tudja egyáltalán, miről van itt szó? — jelentkezzék a jövő hétfőn este 6 órakor a pe­
faggatta tovább fáz igazgató. dellusnál, ezzel a cédulával.
— Tudom! Tgiy történt, hogy- a következő héten a festő­
A festőtanár megcsóválta a fejét. akadémia esti akttanfolyamának egy’ feltűnően
(Illlll!llllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllillllllllllllll!ll!llllllllllll!llllllllllll!l!l fiatal, szinte fejletlen testű, bimbózó aktmodel]je
volt. De kiét nappal később a kisleány megint
Fő a h id e g v é r csalr beállított az igazgatóhoz. Ezúttal nem ké­
réssel, hanem panasszal:
(Villámtréfa.) — Kérem, igazgató úr, — mondotta majdnem
Arisztid és AgenOr ülnek egy-egy karOsszék- sírva — én/nem így gondoltam ezt, hogy csak
ben és szivaroznak. én leszek meztelenül és a többiek ruhában, fel­
Arisztid: Nőd csinos! öltözve . . . Én azt hittem, az esti akttanfolyamon
Agenor: (Öt perc múlva) Valiban! (Szünet.) mindenki levetkőzik. . . Gondoltam, milyen mu­
Arisztid: Most hol van Ő? latságos lehet ez: fiúk, leány-ok, fiatalok, öregek!
Agenor: Hálószobájában. Mennyire más mindenki ruhában ás ruhátlanul...
Arisztid: (10 perc szünet után.) Remélhetek De így? Nem, ezt én nem csinálom tovább!
üdvözölni? Hasonlóan mulatságos eset volt — a másik
Agenor: (Negyedóra múlva.) Be. végletben -—• ugyancsak a festőakadémián, ami­
A.risztid: (Bemegy. Bennmarad.) kor az esti akttánfolyam véletlenül modell nélkül
Agenor: (Szivarozik.) maradt és az egyik festő, hirtelen elhatározással
Arisztid: (Visszajön, leül.) Kicsit hideg volt. fe'hozott aiz utcáról egy jóalakú, fiatal teremtést,
(Negyed óra szünet.) aki rendőri felügyelet és engedély mellett árulta
Agenor: Ugyanis reggel óta halott. a csók és szerelem könnyű és felületes illúzióját,.
Nyilász. Az utcalány, ahogy meghallotta, miiről van szó,

10
 rákvörösen és felháborodva tiltakozott az ellen,
hogy ö levetkőzzék és meztelenül kiálljon a pó­
diumra, Amikor pedig néhány fiatal növendék
kényszeríteni akarta erre, olyan kétségbeesetten
harcolt a felsőruháiért, mintha az élete és becsü­
lete forogna kockán. Az egyik festő meg is je­
gyezte: t S mielőtt a meglepett művész válaszolhatott
— Mit akarsz, te buta liba. hiszen éjszaka min­
den ember, aki lefizeti a kialkudott, jelentékte­
len összeget, levétetheti az inget veled!
— Igen, de az mégis más, egészen más! —
érvelt mély meggyőződéssel a kokott. — Én
csakugyan sok mindent megcsinálok a pénzért,
de azt, hogy meztelenül mutogassam magam eny-
nyi embernek, azt nem! Azt már mégsem!
A felháborodott őszinte tiltakozásból tisztán
kicsendült a meggyőződés, hogy a legtöbb nő
szemében nagyobb erkölcstelenség levetkőzni
anyaszűz meztelenre, mint válogatás nélkül oda­
adni magát valakinek. És a gyakorlat igazolja
ezt. mert festők, akik megpróbáltak nem hiva­
tásos. hanem „műkedvelő“ aktmodellekkel dol­
gozni. elmondhatják, micsoda munkájukba ke­
rült rábírni az alkalmi modellt, hogy ruhadarab-
i a t ól megváljon. S még ebben az esetben is
feltétlen ragaszkodnak valami selyemdarabhOz.
fátyolhoz, esetleg már csak a cipőhöz és haris­
nyához. S ennek egyedül az a magyarázata le­
het. ha érzi. hogy meztelenségét a megkívánás
é- a vágy melengeti és fűti át. mint hogyha kö­
zömbös és hűvös tekintetek kereszttüzét kell
ki állania. A meztelenség minden erotika nélkül.
— ez a legtöbb nő szemében érzékiségére isértő,
szégyenletes és túlnyomórészt elviselhetetlen
j-ondolat. . . És annál szégyenletesebb és elvisel­
hetetlenebb. minél könnyebb erkölcsű az illető
nő, minél közelebb áll a kokotthoz. A fenti két
kis eset bizonyítja, hogy az úgynevezett ..tisz­
tességes“ lány jóval könnyebben vállalkozik az
aktmodell szerepére, mint a hívatásos utcalány.
Egy világhírű festőművész-barátom mesélte,
hogy egy őszi délutánon jelentkezett nála a mű­
teremben egy turistaruhás. kisportolt külsejű,
AZ UCCALÁNY MIKOR MEGHALLOTTA.
fiatal nő, -ormótlan, sáros bakkancsokkal a lá­
bán:
— Uram, — mondta minden bevezetés nélkül,
— akarja, hogy aktot álljak 'önnek? Nem, nem,
várjon, majd megmutatom, hogy ruha nélkül
milyen vagyok!
volna, már ledobálta, magáról a ruháit.
— Színben, alakban és formában a legtökéle­
tesebb szépségű nő állott előttem. — folytatta
lelkendezve a festőművész. — Az elragadtatástól
szinte szólni sem tudtam, csak néma bólintással
jeleztem a beleegyezésemet és már rohantam a
vázlatkönyvemért. Isteni volt a póz, ahogy meg­
állóit. . . . már Sízinte magábanvéve is művészet!
Lázasan dolgozni kezdtem, száznál több skiccet
csináltam, minden elképzelhető helyzetben és
beállításban, álló bét órán át szinte megfeled­
keztem a világról! Ilyen modellem még nem
volt. Éppen egy nagyobb vásznat tettem fel az
állványra, hogy színekben és ecsettel is meg­
próbáljam felvázolni a testi szépségnek ezt az
utolérhetetlen tökélyét, amikor megszólal a mo­
dellem:
— Mennyi a járandóságom, órabér szerint,
amit már megszolgáltam?
— Kétszáz frank! — feleltem találomra és
gavallér osan.«
— Köszönöm, akkor befejeztük!
S már öltözködött is. Hiába ígértem a követ­
kező félóráért újabb kétszáz frankot, majd töb­
bet is. Átvette a pénzt és eltű n t. . . Később tud­
tam meg, hogy egy hírneves diplomata fata l
felesége volt, aki összeveszett a férjével. eHn-
dult gyalog a hegyeknek és pontosan kétszáz
frankra volt szüksége, hogy tovább utazhassák
a szüleihez. A siokféle lehetőség közül, ami fel-
kinálkozott számára, hogy ezt a pénizt pár óra
alatt megszerezze — ő az aktmodellséget válasz­
totta.
Az (új generáció kisportolt, modern szellemű
ifjúsága, akik a strandon, a vitorlás és az evező­
lapát mellett és a sportuszodákban megszokták
TILTAKOZOTT AZ ELLEN
11

ÉS MIELŐTT A MEGLEPETT MŰVÉSZ VÁLASZOLHA-
TOTT VOLNA, MÁR LEDOBTA M AGÁRÓLA RUHÁIT
(Barna Elek rajza)
a háromnegyedmeztelenséget, testüket nem te­
kint k másnak, mint az izomkondíció és a
sportteljesítmény .mértékeszközének s így ter­
mészetszerűleg távol esnek minden régimódi
szeméremérzet-táplálta előítélettől. Egy festő­
tanár egy alkalommal írásban kérdezte meg* egv
ifjúsági hölgybajnokcsapat tagjait, hogy hajlan­
dók lennének-e meztelenül, a szabadban mo­
dellt állni neki, egy nagyobb kompozíciójához.
Fejenként és óránként másfél márkát ajánlott
fel modelldíjnak.
— Kész örömmel! — hangzott az általános
felelet. — De azzal a k'kötéssel, hogy csak a
testüket festi le, az arcukat nem!
Ezeket a jellegzetesen 1936-ból való fiatal lá­
nyokat a műkedvelő akt modellkedésben nyil­
vánvalóan csak az az egyetlen gondolat zavarta,
hogy a rajzokról vagy képekről a szülők, roko­
nok, esetleg vőlegényjelöltek felismerhetnék
őket és jól tudták, hogy az „öregek“ és félté­
K.I TUD SZÁMOLNI?
Voltore tréfája.
(Két kínai beszélget.)
1. KÍNAI: Hallja maga Weisz, szerezze meg
nekem az 55-ös sorsjegyet.
2. KÍNAI: Miért pont az 55-üset — kedves
Schwartz?
1. KÍNAI: Ne törődjék vele, csak szerezze
meg nekem.
2. KÍNAI: De ha nagyon sok szaladgálásba és
fáradságba kerül.
1. KÍNAI: Nem baj, kap tőlem 20 pengőt, ha
megszerzi.
*
2. KÍNAI (20 pengőért megszerzi az 55-ös
sorsjegyet.)
12
keny természetű szerelmesek másképpen gondol­
koznak erről a kérdésről, mint ők.
A szégyenlős kokottok és a minden szégyen-
érzet nélkül való gimnazistalányok és sport-
görlök mellett vannak természetesen fiatal nők,
ak'k hivatásszerűen aktmodelíek és a mestersé­
güknek tekintk, hogy meztelenül kiadjanak a
pódiumra. Állásnélküli munkáslányok, facér cse­
lédek, elszegényedett űricsaládok gyermekei,
züllött, csavargó világvárosi utcagyerekek:
ezekből toborzódik a hivatásos modellek légiója.
Pántban, a Bölne várd Montparnasse-n, a Rue
Grande Címünkére sarkán hétfő reggelenként
népes csoportokba verődnek össze a felkinál-
kozó modellek. Vannak köztük egész családok,
apa, anya, öt-hat gyerek; ezek legtöbbnyire ola­
szok. A világváros bőségesen ontja őket. Itt
történt meg az a mulatságos és jellegzetes eset,
hogy az egyik párisi élclapfestőnek, aki modellt
keresett, feltűnt a csoportban eery éltesebb, ret­
tentően kövér, formátlantestü asszony. Meg­
szólította:
— Modell? Akt?
— Igen, — hangzott a készséges felelet. —
Van nálam egy.
— Van magánál? — kérdezte gyanakodó cso­
dálkozással a karrikatúrista. — Hogy éri i ezt?
—- M’’ndjárt megmutatom.
És a százkilös asszony lelkendezve bontogatni
kezdte a csomagot, amit addig a hóna alatt tar­
togatott. A papírburkolntból egy sárga kopott
gipszfigura került elő. Kis gipsz,szobor-tömeg­
áru. ami valami vénusz-g:ccs akart Tenni, meg­
lehetősen kültelki elképzelésben.
— Itt a modell! — jelentette ki az asszonv.
Ez. volt a párisi modellvásár első és utolsó —
visizontelárú sítója!
Fordította: Yécsey Leo.
(Néhány nap múlva ez 55-ös sorsjegy meg­
nyeri a főnyereményt. A két kínai ismét találko­
zik.)
*
2. KÍNAI: De mondja csak, Schwartz úr,
honnan tudta, hogy az 55-ös fog nyerni?
1. KÍNAI: Egyik éjjel álmot láttam, uram.
Nyolc gyönyörű meztelen lány hétszer körii1-
táncolt engem. Nyolcszor hét pedig ötvenöt.
Érti?
2. KÍNAI: De Schwartz, nyolcszor hét az öt­
venhat!
1. KÍNAI: Mondja, Weisz! Én csinálom a fő­
nyereményt és még maga tanít engem szá­
molni?!