Petőfi Sándor forradalmi költészete

Életrajzi előzmények:
Petőfi Sándor 1823. január 1.-én született Kiskőrösön.
Édesapja Petrovics István mészárosmester, felvidéki szlovák családból származott, de magyarnak
vallotta magát.
Édesanyja Hrúz Mária, férjhezmenetele előtt mosónő és cseléd. Szlovák anyanyelvű, magyar nyelvet
csak asszonykorában kezdte használni.
Tanulást 18. éves korában abbahagyta és vándorszínésznek állt, elkezdett verseket írni.
Sokat betegeskedett, szabadságharcban hivatalos katonaként gyenge fizikuma miatt nem vehetett
részt.
1844-től Pesten élt, 46-ban baráti társaságával irodalmi társaságot szervezett. A „Márciusi ifjak” egyik
vezetőjeként vett részt a ’48-as forradalomban, melynek szimbólumává vált.
1849. július. 31-én a segesvári csatában rejtélyes körülmények között eltűnt (feltehetően életét
vesztette).

Forradalmi költészete:

Egy gondolat bánt engemet…:

1846
Petőfi látomásverseinek egyik legjelentősebb alkotása, melyben saját mártírhalálát írja meg.
A vers egy folytonos gondolatmenet, melyet a címben látható „…” is jelez.
Két hasonlat: hervadó virág, elfogyó gyertyaszál: az elviselhetetlen, hosszú gondolatot jelzi vele.
Két metafora: fa, kőszirt: kifejezi a vágyait.
Az eddigi megsemmisülések nem ténylegesek, ezért nem tudja elfogadni.
Ezek után jelenik csak meg a cselekvő halál gondolata egy látomásban: egyetlen hatalmas
versmondat: „Ha majd minden rabszolga-nép…”-> majd ha már felszabadultak a zsarnokság alól
„acéli zörej, trombita hangja, ágyudörej”: beleképzeli magát a harcba.
„Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!”-> akkor tud csak megnyugodni, ha a magyar nép elnyerte
szabadáságát, ő peidg a harcban hősi halált hal.

Nemzeti dal:

Történelmi háttér: A 80. Pozsonyi országgyűlésen (1847 dec. 1) kijelentették, hogy a magyar nép
függetlenedni kíván az OMM-tól, alakítsanak külön, önálló, független magyar kormányt.
Petőfi 1848. március. 13.-án írta meg a Nemzeti dalt. Eredetileg a március 19.-ei országgyűlésre írta,
de közben kitörtek a harcok Párizsban és Bécsben is, így felgyorsultak az események. Március 15-én a
Pilvax kávéházban, majd a Landerer-nyomda előtt szavalta el a Nemzeti dalt, valamint a 12 pontot.
Ez a két „költemény” volt az első, melyet a szabad sajtó az elfoglalt nyomdában kinyomtatott. (Petőfi
ide elfelejtette magával hozni a kéziratot, ezért emlékezetből diktálta le.) Ezután a versekből több
ezer példányt osztottak szép a tömeg és a nép között.
A nyomda együtt szavalta a tömeggel együtt a Nemzeti dal eskü szövegét „A magyarok istenére
esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!”
Erről a Pesti hírlap 1848. március. 17.-ei száma is írt.
A forradalom jelszava: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!” (Liberté, Égalité, Fraternité)

A vers mondanivalója miatt robbant ki igazán hazánkban a forradalom, hiszen választás elé állította a
népet: „rabok legyünk, vagy szabadok?” -> T/1 használata: azonosul az elnyomott néppel
refrén: „A magyarok istenére 
Esküszünk 
Esküszünk, hogy rabok tovább 
nem leszünk!”
Első cenzúra nélkül kiadott vers.
Költői kérdés: „Rabok legyünk, vagy szabadok?” -> csak is is egy válsztási lehetőség van: „Talpra
Magyar!”, vagyis harcolni kell a szabadságért
Ezt erősíti: ”Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak õsapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.” -> őseink nem nyugodhatnak meg, ha mi rabok vagyunk
Elítéli azokat az embereket, akik jobban féltik a vagyonukat és életüket, mint a hazát: ” Kinek drágább
rongy élete, mit a haza becsülete”
Szimbólumok: lánc -> rabszolgaság
kard: -> harc
„Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart”: a szabadság sokkal jobb, mint a rabszolgaság
Vers végére ünnepélyessé válik a hangvétel: „A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy híréhez”
Végül abban reménykedik, hogy (sikerül a szabadságharc), akkor utódaink magasztalni fognak
minket: „Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.”

A XIX. század költői:

1847-ben íródott forradalmi vers.
„Mi a költő feladata?” A vers fő kérdése, erre keresi a választ Petőfi.
Szerinte a költők Isten küldöttei: „Láng oszlop”, mely a zsidókat vezette ki Egyiptomból: Bibiliai
párhuzam (a költők kötelessége a nép kivezetése „Egyiptomból” egy jobb életbe „Kánaánba”).
Az első versszakban figyelmezteti a költőket a feladatuk fontosságára, meghatározza szerepüket,
elutasítja azt a magatartást, miszerint a költők saját gondjaikról írnak, a világ bajairól tudomást sem
vesznek.
„Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak”
A 2. versszakban Mózeshez hasonlítja a költőket (lángoszlop)
3-4. versszakban pedig felháborodottan átkozza a gyáva és hamis, hazug profétákat.
5. versszakban költői képekkel írja le az elérendő célt: jövendölés
6. Versszak: A költő ebben a versszakban már nem látja magát, tétovasága pedig arra utalhat, hogy
munkáját nem fogja tudni elvégezni, idő előtt meg fog halni, akárcsak Mózes.
A mű megnyugvással zárul: szelíd, lágy csók, virágkötél, selyempárna: halál órájának lelki
megnyugvását sugallja.
Mindezek miatt ez a vers Ars poetica verssé válik.
Petőfi tehát Isten emberének tekinti magát, akinek a feladata az, hogy kivezesse népét a
nyomorúságból egy jobb életbe.