A3

AZ ÉN TÁRSAS ASPEKTUSAI
(énfogalom, énkép, önértékelés, társas összehasonlítás,
énbemutatás, önmonitorozás, önszabályozás)

Énfogalom
énfogalom: az egyén saját személyes tulajdonságaival kapcsolatos tudásának összessége. A
saját tulajdonságiankról kialakított hiedelmek és vélemények összessége.
Aktív módon jön létre

Az énfogalom forrásai
A selfről szóló tudásnak 4 fő forrása van:
elszigetelt énfogalom: akkor fejleszti ki, amikor elkülönül családjától, barátaitól
kölcsönösen kapcsolódó self: másokkal fenntartott kapcsolatokból származik

– Önészlelés:
Önészlelési elmélet (Bem,1972): gyenge vagy bizonytalan belső jelzések jelenléte
esetén az emberek önmagukat a saját nyílt viselkedéseik alapján ismerik meg,
következtethetnek a belső jellemzőikre.
Fokozottan igaz:
-éppen kialakítjuk énfogalmunkat
-adott helyzetben nem pontosan tudjuk, milyenek vagyunk

Intrinzik motiváció által irányított viselkedéskor (mikor azt tesszük, amit akarunk)
könnyebb megfigyelni, mint extrinzik motivációkor.
Jutalom csökkenti az intrinzik motivációt (pl már amiatt rajzolnak, nem puszta
élvezetből)
Elképzelés is segíthet: folyamatot beindítani, önbizalomnövelés, tényleges
teljesítménynövelés (pl tornászok képzeletben gyakorlás)

– Introspekció:
belső érzések és gondolatok mefigyelése.
többet mondanak, mint a viselkedés

(Az emberek úgy gondolják, hogy róluk gondolataik és érzéseik mondanak a

legtöbbet, másoknál viszont a viselkedést tartják legárulkodóbbnak, ezt aszimmetrikus
tudának nevezzük, ami hétköznapi nyelven így szól: „Te nem ismersz engem, de én
ismerlek téged”.)

– Társas összehasonlítás:
megfigyelnek másokat, rövid, mind hosszútávon összehasonlítják velük magukat.
Társas összehasonlítás elmélete (Leon Festinger): szerint az emberek az általuk elért
eredményeket, saját jellemzőiket másokkal való összehasonlítás alapján értékelik.

1
 Hasonlóval való összehasonlítás: könnyebbé teszi
kontraszthatás: ha teljesítményünket szélsőségesen jó vagy szélsőségesen rosszhoz
hasonlítjuk, akkor magunkat az ellenkező oldalra soroljuk
asszimilációs hatás: az összehasonlítás során használt mérce vagy előhangolás
hatására az észlelő ítélete a mércéhez még inkább hasonlóvá válik. Önképünk
elmozdul abba az irányba, amellyel az összehasonlítást végeztük.
A lefelé történő összehasonlítás (Wills,1981) során az emberek a náluk
gyengébbekkel igyekszenek összehasonlítani magukat, ami az énfelnagyítást szolgálja.
Fölfelé hasonlítják magukat, olyanokhoz, akiknek a szintjét „megcélozták”. Ez
motiváló hatású lehet, továbbá információt ad az önfejltesztéshez, és így az
énfelnagyítást szolgálja.

Más motívumok: kötődés, altruizmus, öndestrukció.

Társas összehasonlítást mindenki alkalmaz az élete során, annak megértésére, hogy
milyen a teljesítménye,élete, részben azért, hogy jobbnak érezze magát, és részben
azért, hogy fejleszthesse magát, egyedinek érezhesse magát.

– Társas visszajelzés:
Tükörself (Cooley) azt jelenti, hogy a magán jellegű self is társas jelenség, amiben az
egyén társas interakcióinak története tükröződik. Tükör= mások reakciói
A tükörself tükrözött értékelésekből áll: az énfogalom korrelál mások észlelt
értékeléseivel. Címkéznek minket: aszerint fogunk viselkedni.

reflektorfényhatás: Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy mások a valóságosnál

több figyelmet tulajdonítanak nekik, többször értékelik őket(Gilovich és
Savatsky,1999).
átlátszósági hatás: Azt képzeljék, hogy belső selfjük elárulja magát, mások számára
is láthatóvá válik (Gilovich, Savatsky és Medvec,1998).

Azokra hat leginkább, akik bizonytalan vagy fejlődőben lévő énfogalommal

rendelkeznek.

Ismeretszerzés önmagunkról és másokról: hasonlóak vagyunk vagy

különbözőek?

önismeretünk mélyebb és részletgazdagabb, mint amit másokról tudunk

másképp magyarázzuk saját viselkedésünket mint másokét: milyen mennyiségű információt
használunk fel és milyen típusú tudást nyerünk belőlük

Jelzőmozzanatok és ismeretek különbségei

-önmagunkról nagyobb mennyiségű, változatosabb inger ér többféle helyzetben, huzamosabb
ideig  magunkat változatosnak és rugalmasnak látjuk, másokat egysíkúbbnak
pl önjellemzés: „valahol a kettő között”, „attól függ” stb.
mások jellemzése: egyértelmű szélsőség

2
-hozzánk közel álló embereket is az önismerethez hasonlóan jellemzünk  hosszú ideig és
különféle helyzetekben figyeltük meg

-saját gondolatainkat ismerjük, de másokét nem

de próbáljuk kitalálni  téves következtetések, feltételezzük, hogy másoknak is hasonló
gondolataik vannak, mint nekünk + hozzáadjuk általunk ismert tulajdonságait
közelállók megoszthatják  hasonlóvá válik önmagunk és mások értékelése

Következtetések különbségei
-saját negatív viselkedésünkre külső okokat, helyzeti tényezőket
más negatív viselkedéseire belső okokat keresünk

-cselekvő-megfigyelő hatás: saját viselkedésünket helyzeti okoknak tulajdonítjuk, mások

cselekedeteit viszont az ő belső jellemzőivel magyarázzuk
pl ki miért szeret egy könyvet
oka: amikor valakit megfigyelünk ő áll a fókuszban (kiugró jelleg)  a környezet
elhomályosodik, amikor mi cselekszünk, akkor a külvilágra figyelünk  cselekedeteinket
kiváltó inger vagy történés a kiugró

de hiába tudunk sokmindent magunkról, nem biztos, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy
miért cselekszünk az adott módon
általános magyarázó elvekben gondolkodunk

Többszörös én

-az önismeret sokféle szerep, viselkedés és kapcsolat köré épül  sokféle énnel
rendelkezünk: hogyan kezeljük az ellentmondásokat?

-én-aspektusok: összegzése azoknak, amit különböző területeken, szerepekben vagy

tevékenységek során az énünkről gondolunk
minden én-aspektus más más szerepet és tevékenységet jelent pl testvér-én, szerető-én, barát-
én, sportoló-én

-az ember más a különböző időpontokban, emberekkel, körülmények között

ezek nem férnek jól össze, ezért kell egy koherens énfogalom megalkotása

Koherens énfogalom megalkotása

-koherencia: ha csak néhány központi jellemzőt teszünk hozzáférhetővé, minden adott

időpontban énünknek csupán néhány aspektusával foglalkozunk, és múltbéli tetteinkre
szelektíven emlékezünk. Különféle stratégiák alkalmazása erre:a kultúra befolyásolja a
stratégiát.
Az emberek mégis úgy érzik, hogy egységes és állandó az énképük, annak ellenére, hogy
ellentmondások vannak.

-alaptulajdonságok kiemelése  én-séma: azon alapvető jellemzők, melyekről úgy gondoljuk,

hogy bármiféle helyzetben jellemeznek minket  koherens én érzete

3
(ha valami beépül, akkor másoknál előbb tud válaszolni az adott fogalomra rákérdező tesztnél
pl)

-ha csak egy elem a hozzáférhető az adott pillanatban és szituációban, akkor nem vesszük
észre az ellentmondást, ezért ritkán élünk inkonzisztenciát

-a szelektív memória is segít: az emlékezeti rekonstrukció úgy alakítja az előhívott

alapanyagokat, hogy azok a személy aktuális céljait szolgálják  inkonzisztens információjú
elemek feledésbe merülnek

-kultúrákban: túlélés és jó életminőség érdekében sikeresen kell alkalmazkodni a társas

környezethez.
ha ismerjük képességeinket és társas kapcsolataink sajátosságát  képesek vagyunk olyan
helyzeteket kialakítani, ahol kiaknázhatjuk erősségeinket és kompenzálhatjuk
hiányosságainkat
kulcsvonások kiválasztása
inkonzisztenciát változó énnek tulajdonítjuk

Önértékelés
önértékelés: az egyén önmagáról alkotott pozitív vagy negatív értékelése

Pontosság és az énfelnagyítás közötti egyensúly

-önértékelés: megmutatja, hogy milyen sikeresen alkalmazkodunk a saját társas világunkhoz.
Sikereink, kudarcaink, teljesítményünk nettó eredménye.
+ a számunkra fontos emberek mennyire fogadnak el vagy utasítanak el minket

Akkor működik jól, ha pontos

-de: a legtöbben átlagon felülinek értékelik magukat és azokat, amihez/akihez kötődnek (pl
betűk a nevünkben)
énfelnagyítási torzítás: az énre vonatkozó információt úgy gyűjtjük és értelmezzük, hogy
kifejezetten pozitív értékeléshez vezessen

Személyes tapasztalataink értékelése

-pozitív tapasztalatokra törekszünk  olyan élethelyzeteket választunk, amelyekben jók
vagyunk, kilépünk azokból, amelyekben nem

-sikereinkre jobban emlékszünk, mint kudarcainkra

felnagyítjuk az erőfeszítésünket ha sikeres egy projekt  pozitív benyomás önmagunkról
kevésbé, ha kudarcba fullad

-sokféle én-aspektussal rendelkezők magas én-komplexitással rendelkeznek = annak mértéke,

hogy az egyén hány egymástól különböző én-aspektussal rendelkezik

4
Társas összehasonlítás: jobbak vagy rosszabbak vagyunk másoknál?
-én-értékelés fenntartása: azokat a feltételeket rögzíti, amelyek alapján az emberek
önértékelése megerősödik vagy csökken egy közelálló vagy távoli másik személlyel történő
társas összehasonlítás során
-attól függ, hogy a másik személy mennyire közelálló: nagyobb a társas
összehasonlítás valószínűsége. Dicsfényük bántó lehet számunkra, ha ők sokkal
jobban teljesítenek, mint mi és velük hasonlítanak össze bennünket. (pl jó kosarazó
báty, legjobb barát)
bronzérmesek boldogabbak, mint az ezüstérmesek
-az adott személy énfogalmában mi játszik központi szerepet = mi fontos énfogalma
szempontjából

-elkerülni azt az összehasonlítást, ami kedvezőtlen fényben tüntet fel

-eltávolítjuk magunkat a sikeres emberektől
-kisebbnek tüntetjük fel a köztünk lévő kapcsolatot
-olyanhoz hasonlítjuk magunkat, akik nálunk kevésbé sikeresek

-azok, akik tudatában vannak valamely pozitív jellemzőjüknek, alábecsülik azok számát, akik
ugyanezzel rendelkeznek felsőbbrendűség érzését erősíti

Miért látjuk az énünket a valóságosnál jobbnak?

-énfejlesztést szolgálja, megvéd a stressz és fenyegetések ellen

javuláshoz kell:
-önszabályozás: arra irányuló törekvés, hogy belső vagy külső mércék szerint vezéreljük
viselkedéünket
önértékelési szintünk tájékoztat arról, hogy
-mennyire haladunk jól céljaink eléréséhez vezető úton
-mennyire sikerek a világgal való kapcsolatunk: én és enyém felértékelése
-csökkenti a depresszió kialakulásának esélyét

-de: az én legjobb védelmezési módszereit mégis a kudarcok és hiányosságok működtetik

-az énfelnagyítás erősebb a nyugati, mint a keleti kultúrákban

(ha az embernek meg kell tippelnie mennyi pénze van a számláját, többet mondana)

Önszabályozás

Az én és az önmagunkról és másokról alkotott gondolataink

-kialakult az énkép működésbe lép a konzervativizmus elve: sokkal kevésbé leszünk

nyitottak az énnel kapcsolatos új információkra

5
-támogatja a személyes identitás stabilitását: ha már nem a viselkedésünkből következtetünk
arra, hogy kik is vagyunk
-mások észlelésekor is azokat az információkat észleljük, amelyek a saját énfogalmunk
szempontjából is fontosak  általános értelmezési keret a másokkal kapcsolatos információk
észleléséhez és feldolgozásához

Érzelmek

Az én és az érzelmek
-jelzik a pozitív és negatív eseményeket: félelem tudatja a menekülést, öröm tudatja, hogy
pozitív kimenetelű eseményt kell ünnepelnünk
-az én számos aspektusát bevonják: testi változások, gondolatok, szubjektív érzések,
cselekvésre vonatkozó vágyak
-kiváltja őket az énreleváns tárgy kiértékelése

Hogyan alakulnak ki az érzelmek?

-események pozitív/negatív implikációi, kiértékelése az énre nézve
-értelmezése: mi/ki okozta az eseményt, milyen hatása volt az énre
-az értelmezések a valóság konstrukciói, rugalmasak
-hajlamosak vagyunk mások érzelmeit követni
-tévednek az érzelmek okairól vagy arról, hogy épp milyet élünk át
-előzetes hiedelmek befolyásolhatják az érzést
-kultúrákban tanult tudás is alakítja az értelmezést
-azok a legelterjedtebb és legerősebb érzelmek, amelyek összhangban vannak az adott
kultúrában nagyra értékelt kapcsolattípusokkal
-vannak univerzális alapérzelmek, arc- és hangkifejezései is univerzálisan megérthetők

Kiértékelés, érzelem és más testi válaszok együttese

-érzelmi epizód során a testi változások, érzések, gondolatok, cselekedetek együtt játszódnak
le  így asszociálódnak
 bármelyik aktiválhatja a többit
erős érzelem korlátozza a figyelem megosztásának képességét

Viselkedésszabályozás: az én működés közben

-önkifejezés: cselekedetei nyilvánosan megmutatják az ember énfogalmát. Megerősíti az
egyén én-érzését és ezt közvetíti is mások felé
-énbemutatás: arra irányuló motiváció, hogy olyan viselkedést válasszunk, amely énünkről a
kívánt benyomást kelti a megfigyelőben  hízelgés, önreklám

Önmonitorozás
-stabil egyéni különbség az énkifejezés és az énbemutatás egyensúlyában
alacsony önmonitorozó: úgy viselkedik, ahogy tényleg látja magát, belső attitűdjének és
személyiségének kifejezésére törekszik, következetes marad
magas önmonitorozó: úgy viselkedik, ahogy a helyzet kívánja, általában státuszt szeretne
kivívni magának a csoportban

6
(állásinterjú ambiciózus, önző jelöltként kellett viselkedni)

A viselkedésszabályozás a vágyott én elérése érdekében

self-diszkrepancia elmélet:
-tényleges/aktuális én (észlelése annak, hogy kik vagyunk)
-ideális én (amik szeretnénk lenni)
-elvárt én (aminek kellene lennünk)

A szabályozási fókusz elmélete

promóciófókusz: ha az önszabályozás elsősorban az ideális én vagy ideálokat képviselő egyéb
célok irányába halad. Keresik a lehetőségek arra, hogy pozitív eredményeket érjenek el.
prevenciófókusz: amikor az önszabályozás célja az elvárt én vagy a kötelességnek való
megfelelés. Arra törekszenek hogy elkerüljék a negatív eredményeket.

A kísértések és az önszabályozás egyéb fenyegetései

-az én megjutalmazása a kísértés ellenállásáért
-rövidtávon negatív cselekedetek hosszú távon lehetnek pozitívak
-nehéz, kimerülhet a kapacitás

A célelérés meghiúsulásának negatív hatásai

self-diszkrepanciák rossz érzést okoznak
főleg ha éntudatosságot idéznek elő pl tükör, kamera
vagy ha olyan egyének, akik általában önmagukra figyelnek