Bevezető fizika C – hirdetnivalók

Elérhetőségek
• Tárgy honlapja: http://physics.bme.hu/BMETE14AX18_kov
• Gyakorlatvezetők e-mail címei a tárgy honlapján
• Tárgyfelelős, technikai gondokkal keresendő:
Kály-Kullai Kristóf: kaly-kullai.kristof@ttk.bme.hu
• Teams oldal, link a honlapon, team code az első gyakorlaton hangzik el
Információk a tárgyról
• A tananyag a középiskolai fizika tananyag néhány fejezete. Egyetemi szintű matematikai
ismereteket nem igényel ez a tantárgy.
• 6 témakör lesz, témakörönként 2 alkalom (2 x 90 perc).
• Elméleti háttér, kísérletek, számolási feladatok.
• Moór Ágnes: Középiskolai fizikapéldatár (Teamsen elérherő)
• 15 perces kis zh lesz minden témakörből a következő témakör első óráján. A zh-k többnyire
egy számolási feladat, esetleg még egy tesztkérdés vagy egy rövid elméleti kérdés is.
• A 6 zh-ból a 4 legjobb zh-t vesszük figyelembe, pótzh nem lesz.
• Egy-egy zh max. 20 pontos.
• Minden hallgatónak egyszer a félévben tartania kell egy kb. 5 perces szóbeli beszámolót egy
olyan feladatból, amit az előző héten megkap, enélkül a félév nem teljesíthető; ehhez pótlási
lehetőséget biztosítunk az utolsó héten. Ez a beszámoló max. 20 pontot ér és kötelezően
teljesítendő.
• Teamsben előre jelentkezni (Beosztás.xlsx a kurzus csatornájában). Vita esetén
visszakereshető, ki mikor mit módosított.
• Piros pontok: órai munkára (jó kérdés, válasz, hozzászólás), max. 5 plusz pont, csak akkor
adjuk hozzá, ha egyébként megvan az 50 pont.
• A 4 legjobb zh és a beszámoló pontszámának összege, plusz a piros pontok alapján
félévközi jegy.
• Ha a szóbeli beszámoló elfogadásra került, akkor az osztályzat:
50 – 2
62 – 3
74 – 4
86 – 5
• Pótlási héten pótpót zh írható a teljes anyagból különeljárási díj megfizetése mellett.
Segédanyagok
• honlapon: feladatsor (óra előtt átnézendő), beszámoló feladatok, jegyzet (óra után kerül fel)
• Teams: ugyanez, és kísérleti videók
 BEVEZETŐ FIZIKA C

1. TÉMAKÖR: KINEMATIKA

1. GYAKORLAT

Információk a tárgyról
A középiskolai fizika tananyag néhány olyan fejezetét nézzük át, amik hasznosak lesznek a
későbbi szaktárgyakban. Néhány esetben a középiskolai szintet meghaladó szinten tárgyaljuk
az adott témakört, felhasználva azt a matematikatudást, amit középiskolában az után
sajátítottak el, miután fizikából az adott témát már lezárták. Egyetemi szintű matematikai
ismereteket nem igényel ez a tantárgy.
6 témakör lesz dupla órákkal (vagyis 12 hétre van tananyag). A feladatmegoldások előtt
ismertetjük az elméleti hátteret, és kísérleteket is mutatunk be az adott témakörben,
részben demonstrációs céllal, de egy-egy kísérletet ki is értékelünk (megmérünk valamit és
abból kiszámolunk valamit).
Minden témakörből lesz egy 15 perces kis zh a következő témakör első óráján. A zh-k
többnyire egy számolási feladatból állnak, esetleg még egy tesztkérdés vagy egy rövid
elméleti kérdés is van mellé. A 6 zh-ból a 4 legjobb zh-t vesszük figyelembe, pótzh nem lesz.
Egy-egy zh max. 20 pontos.
A zh-kon kívül minden hallgatónak egyszer a félévben tartania kell egy kb. 5 perces szóbeli
beszámolót a táblánál a csoport előtt az adott témakör második órájának az elején egy olyan
feladatból, amit az előző héten megkap, és az előző héten elhangzó információk alapján
megoldható. Enélkül a félév nem teljesíthető; pótlási lehetőséget biztosítunk az utolsó
héten. Ez a beszámoló max. 20 pontot ér és kötelezően teljesítendő.
A 4 legjobb zh és a beszámoló pontszámának összege alapján alakul ki a félévközi jegy. Ha a
szóbeli beszámoló el van fogadva, akkor az osztályzat
50 – 2
62 – 3
74 – 4
86 – 5
A pótlási héten pótpót zh írható a teljes anyagból különeljárási díj megfizetése mellett.

Bevezetés
A fizika egy kísérleti tudomány.

A tudományos megismerési folyamat lépései:

***megfigyelés, kísérlet, mérések  tapasztalatok, mérési adatok rendszerezése 
hipotézisek, modellalkotás  jóslat a további kísérletek kimenetelére  ellenőrzés
kísérlettel, méréssel  ***

A fizikai mennyiségeket mérőszámmal és mértékegységgel adjuk meg.

A számolást nagyban megkönnyíti az SI alapmennyiségek használata.

1A / 1
 BEVEZETŐ FIZIKA C

Prefixumok
neve jele értéke
tera T 1012
giga G 109
mega M 106
kilo k 103
hekto h 102
deka da 101
deci d 10–1
centi c 10–2
milli m 10–3
mikro  10–6
nano n 10–9
piko p 10–12

Derivált, integrál jelentése

COVID-19 görbék elemzése
Induljunk ki a kumulatív esetszámot bemutató diagramból. A kumulatív esetszámot
bemutató diagram napi növekedése megadja a napi új fertőzöttek számát. A kumulatív
esetszámnál a függőleges tengelyen ábrázolt mennyiség mértékegysége „fő”, a napi új
fertőzöttek mértékegysége pedig „fő/nap”. Ez az egy napra vonatkoztatott átlagos változási
sebesség, ami jellemzi a fertőzöttek számának növekedését, külön diagramon is ábrázolható.
A napi új fertőzöttek számát bemutató diagram adott napi értéke a kumulatív esetszámot
mutató diagram meredeksége. Ha ennél részletesebb adataink vannak, finomíthatjuk a
felosztást. Ha folytonos a görbe, az egyre finomabb felosztás határértékeként megkapjuk a
pillanatnyi változási sebességet. Ez a függvény deriváltja abban a pillanatban. Grafikusan
tekintve ez a görbe érintőjének meredeksége. A deriválás mint matematikai művelet
függvényhez függvényt rendel (ebben a tárgyban nem lesz szükség ezekre az ismeretekre). A
fizikában vizsgált folyamatok szempontjából azt lényeges tudnunk, hogy a derivált függvény
adott pillanathoz tartozó értéke azt jellemzi, hogy mennyi a vizsgált mennyiség változási
sebessége abban a pillanatban.
Hogyan kapjuk meg a kumulatív esetszámot, ha a napi új fertőzötteket bemutató
diagramból indulunk ki? Össze kell adogatni a napi esetszámot, amit úgy kapunk meg, hogy a
változási sebességet szorozzuk a változás idejével. A mértékegységeket tekintve a „fő/nap”
szorozva a „nap”-pal adja a „fő”-t. Ez grafikusan a napi esetszám diagramján egy téglalap
területe, és ezeket a területeket összegezve kapjuk a kumulatív esetszámot. Finomabb
beosztás esetén belátható, hogy az összegzéssel a görbe alatti területet kapjuk meg. Ez tehát
azt jelenti, hogy ha ismerjük egy mennyiség változási sebességét, akkor abból összegzéssel
megkapjuk a kérdéses mennyiség pillanatnyi értékét: ez az integrálás lényege. Vegyük észre,

1A / 2
 BEVEZETŐ FIZIKA C

hogy az integrál csak a kérdéses mennyiség növekményét adja meg! Szükségünk van annak
ismeretére is, hogy a mennyiség milyen értékről indult (kezdeti értékre).
Nézzük most az aktív esetek aktuális értékének diagramját: itt a meredekség lehet
negatív is. A fertőzöttek összes számának szempontjából a gyógyultak számát negatív
előjellel kell figyelembe venni. A napi fertőzöttek és a napi gyógyultak számát ábrázoló
diagramokból kiindulva az aktív esetek száma integrálással kapható meg, úgy, hogy a két
diagram görbe alatti területét összegezzük, úgy, hogy a napi gyógyultak számából származó
terület negatív.
Mit jelent az átlagérték? Azt az értéket, ami az adott időintervallumot tekintve
ugyanakkora változást hoz létre, mint amekkora a változó érték esetén létrejön. Grafikusan
ez azt az értéket jelenti a függőleges tengelyen, amekkora értékkel az adott
időintervallumhoz tartozó téglalap területe megegyezik az eredeti görbe alatti területtel.

Hely – sebesség – gyorsulás

Középiskolában az „út” kiszámítására voltak képletek, de célszerű ehelyett a test helyéről
beszélni, amiből a test mozgása esetén meghatározható a megtett út. A test sebessége azt
mutatja, hogy éppen mennyire változik a test helye. A test gyorsulása pedig azt mutatja,
hogy éppen mennyire változik a test sebessége. (Általánosan és tömören fogalmazva tehát
azt mondhatjuk, hogy a sebesség a hely deriváltja, a gyorsulás pedig a sebesség deriváltja, de
ezzel majd csak a Fizika1 –Mechanika tárgyban foglalkozunk. Most maradunk egyszerű
speciális mozgásoknál, de aki tud deriválni, felismerheti ezt az alkalmazott képletekben.)
Fontos megkülönböztetni a sebességet és a gyorsulást!
KÍSÉRLET: Vízzel feltöltött lombikban alulról fonállal rögzített parafadugó vagy szivacsos
műanyag darabka a lombik mozgatása közben a pillanatnyi gyorsulás irányát mutatja.
Egyenletes mozgás közben a fonál függőleges, mivel akkor a gyorsulás zérus.
A hely, a sebesség, és a gyorsulás vektorok (azaz nem csak nagyságuk, hanem irányuk is van).
A helyvektor egy vonatkoztatási pontból mutat a test helyére. A sebességvektor iránya azt
mutatja, hogy merre mozdul el a test. A gyorsulásvektor a sebességvektor változását
mutatja: ha egy irányba mutat a sebességvektorral, akkor a sebesség nagysága nőni fog, ill.
ha ellenkező irányba mutat vele, akkor a sebesség nagysága csökkenni fog. Előfordul
azonban az is, hogy a sebességvektor egyenese és a gyorsulásvektor egyenese nem esik
egybe, ilyenkor meg fog változni a sebességvektor iránya, ami azt jelenti, hogy a test
„kanyarodni” is fog, görbe vonalú mozgást végez.

Egyenletes mozgás, egyenletesen változó mozgás az x tengely mentén

Felejtsük el az „s = vt” képletet, a test helyét az x koordinátájával adjuk meg, és általános
képleteket írunk fel, amikben az egyes mennyiségek előjelesek (nem a képletekben lesznek
előjelek).

1A / 3
 BEVEZETŐ FIZIKA C

Egyenletes mozgás: v = konst.

A v sebesség előjeles mennyiség (egydimenziós vektor). Először megválasztjuk az x tengely
irányítottságát. Az x növekedésének irányába mutató sebesség pozitív előjelű, az x
csökkenésének irányába mutató sebesség negatív előjelű.
A test helye az idő függvényében, ha t=0-ban az x0 pontból indul: x = x0 + vt.
A gyorsulás zérus (a=0).

Egyenletesen változó mozgás: a = konst.

Az a gyorsulás is előjeles mennyiség, az x növekedésének irányába mutató gyorsulás pozitív
előjelű.
A test sebessége egyenletesen változik: v = v0 + at, ha t=0-ban a test sebessége v0.
A test helye: x = x0 + v0t + ½at2.
A sebesség és a gyorsulás előjelétől függően 4 eset állhat elő:
v>0 és a>0: az x növekedésének irányába halad egyre gyorsabban;
v>0 és a<0: az x növekedésének irányába halad egyre lassabban;
v<0 és a<0: az x csökkenésének irányába halad egyre gyorsabban;
v<0 és a>0: az x csökkenésének irányába halad egyre lassabban.

Megjegyzések:
1. Vegyük észre, hogy az egyenletes mozgást leíró képleteket megkapjuk úgy, hogy az
egyenletesen változó mozgás képletébe a = 0-t helyettesítünk.
2. Jelölés: v = v0 + at és x = x0 + v0t + ½at2 a sebesség ill. a helykoordináta időfüggését írja le,
jelölhetjük v(t)-vel ill. x(t)-vel is, de a rövidség kedvéért ezt sokszor elhagyjuk.

FELADATOK

1A/1. (MÁ 4.) Egy vízmelegítő percenként 9,6 dm3 vizet enged át. Hány m/s sebességgel
folyik a víz a 2 cm2 keresztmetszetű csapból?
Megoldás
A víz m/s-ban kifejezett v kifolyási sebessége azt jelenti, hogy t (s-ban kifejezett) idő alatt a
víz x (m-ben kifejezett) távolságot mozdul előre a csőben. A cső A keresztmetszetével való
szorzással kapjuk az adott idő alatt átment V térfogatot. Tehát v = x/t és xA = V,
amiből
v = (V/t)/A, tehát a V/t térfogatáramot osztani kell a cső keresztmetszetével.
Behelyettesítés:
t = 1 perc = 60 s; V = 9,6 dm3 = 9,610–3 m3; A = 2 cm2 = 210–4 m2;
v = (V/t)/A = (9,610–3 m3 / 60 s) / 210–4 m2 = 0,8 m/s.

1A / 4
 BEVEZETŐ FIZIKA C

1A/2. (MÁ 8.) Két autó egyszerre indul egymással szemben 20 km távolságból. Mekkora
köztük a távolság negyed óra múlva, ha az egyik sebessége 25 km/h, a másiké 11 m/s?
Megoldás
Mindkét test egyenletes mozgást végez: x = x0 + vt,
vagyis x1 = x01 + v1 t és x2 = x02 + v2 t .
Az egyik autó indulási x01 koordinátáját vegyük zérusnak, így a másiké x02 = 20 km = 20000 m;
a sebességek nagysága: │v1│ = 25 km/h, ill. │v2│ = 11 m/s.
km 1000 m 1 m
Hogyan váltunk át mértékegységet? 1 = = 3,6 ,
h 3600 s s
tehát a v1 sebesség nagysága SI alapmennyiségekkel: │v1│ = 25/3,6 = 6,944 m/s,
ill. a v2 sebesség nagysága km/h-ban: │v2│ = 11∙3,6 = 39,6 km/h.
A két autó egymással szembe megy, ezért az egyik sebesség előjele negatív kell legyen. Ha az
x tengelyt úgy vesszük fel, hogy az arra mutat, amerre az 1-es autó megy, akkor a 2-es autó
sebessége negatív: v2 = –11 m/s = –39,6 km/h.
A helykoordináták így
SI alapegységekkel felírva: x1 = 6,944 t és x2 = 20000 – 11 t : itt t s-ban értendő; ill.
km/h-ban felírva: x1 = 25 t és x2 = 20 – 39,6 t : itt t h-ban értendő.
Helyettesítsük be a megadott időt:
SI alapegységekkel t* = 0,25 h = 0,25 h ∙ 3600 (s/h) = 900 s:
x1 = 6,944∙900 = 6250 m és x2 = 20000 – 11∙900 = 10100 m;
km/h-ban felírva: x1 = 25∙0,25 = 6,25 km és x2 = 20 – 39,6∙0,25 = 10,1 km.
A két autó közötti távolság d = │x1 – x2│ = 3850 m = 3,85 km.

1A/3. (MÁ 61.) Elkerülhető-e az összeütközés, ha az 54 km/h sebességgel haladó jármű előtt
95 m távolságban forgalmi akadály bukkan fel, és a jármű 1,25 m/s2 lassulással fékezhető?
Vegyük figyelembe, hogy az akadály észlelése és a fékezés kezdete között a reakcióidő 1 s. (A
féktávolság a reakcióidő és a fékezés alatt megtett út.)
Megoldás
A jármű az első másodpercben egyenletes mozgás végez:
v1 = 54 km/h = 15 m/s és x1(t) = v1t = 15t; t = 1 s-nál x1(1) = 15∙1 = 15 m.
Ezután kezd lassulni. Ezen a szakaszon
t2 = t – 1 s (mivel ez a szakasz t = 1 s-nál kezdődik);
x02 = x1(1) = 15 m;
v02 = v1 = 15 m/s;
a2 = –1,25 m/s2 (negatív a gyorsulás, mert a test lassul).
Többféleképpen számolhatunk:
1.) A lassuló szakaszra t2-vel írjuk fel a sebességet és a helyet (t2 a lassulás ideje, 1 s-nál
kezdődik):
v2(t2) = 15 – 1,25t2 és x2(t2) = 15 + 15t2 – 0,625t22.
Kiszámoljuk azt a t2* időt, amennyi ahhoz szükséges, hogy a jármű megálljon, azaz v2 = 0
legyen:

1A / 5
 BEVEZETŐ FIZIKA C

15 – 1,25t2* = 0  t2* = 12 s
(ezt számolhatjuk úgy is, hogy a = v/t  t = v/a = (0–15)/(–1,25) = 12 s),
és ezt az időt behelyettesítjük az x2(t2) függvénybe: x2(12) = 15 + 15∙12 – 0,625∙122 = 105 m.
Az ütközés tehát nem kerülhető el.
2.) Hasonló, de kissé bonyolultabb, ha t-vel írjuk fel a képleteket (t a teljes idő, 0 s-nál
kezdődik):
v2(t) = 15 – 1,25(t–1) és x2(t) = 15 + 15(t–1) – 0,625(t–1)2.
Az a t* időpont, amikor a jármű megáll, azaz v2 = 0:
15 – 1,25(t*–1) = 0  t* = 13 s,
ezt behelyettesítve az x2(t) függvénybe: x2(13) = 15 + 15∙12 –0,625∙122 = 105 m.
3.) Bonyolultabb, ha először azt a t2’ időt számoljuk ki, amikor a jármű 95 m-hez ér:
x2(t2) = 15 + 15t2’ – 0,625t2’2 = 95  0,625t2’2 – 15t2’ + 80 = 0
 t2’ = 8 s (16 s is megoldás, de annak nincs fizikai értelme),
és ezt behelyettesítve a v2(t2) függvénybe kiszámolhatjuk, hogy oda érkezve mekkora a jármű
sebessége: v2(8) = 15–1,25∙8 = 5 m/s, tehát 95 m-nél a jármű még mozgásban van.
4.) Rendezhetjük a v2(t2*) = v02 + at2* = 0 és x2(t2*) = x02 + v02t2* + ½at2*2 képleteket,
hogy ne kelljen a t2* időt kiszámolni: a sebességből: t2* = –v02/a , és ezt beírjuk a hely
függvényébe:
x2 = x02 + v02∙(–v02/a) + ½a(–v02/a)2 = x02 – v022/a + ½ ∙ v022/a = x02 – ½ ∙ v022/a.
Ebbe behelyettesítve: x2 = x02 – ½ ∙ v022/a = 15 – ½ ∙ 152/(–1,25) = 105 m.

Függőleges hajítás, szabadesés

A földfelszín közelében a nehézségi erő miatt minden testnek állandó nagyságú gyorsulása
van függőlegesen lefelé, ezért a függőleges hajítás és a szabadesés egyenletesen változó
mozgás.
Az összes számolási feladatban g = 10 m/s2 értékkel számolunk.

A függőleges koordinátára a szokásos jelölés nem x, hanem z (ill. lehet y is, de a Fizika1 –
Mechanika tárgy számolási feladataiban is z fogja jelölni).
A z tengely felfelé mutat, ezért a = –g. A kezdősebesség és a pillanatnyi sebesség előjele attól
függ, hogy a test felfelé vagy lefelé mozog: felfelé pozitív, lefelé negatív.
Ezzel tehát v(t) = v0 – gt és z = z0 + v0t – ½gt2
Szabadesésnél v0 = 0, ezért v(t) = – gt és z = z0 – ½gt2.

FELADATOK

1A/4. (MÁ 94.) Legalább milyen hosszú ejtőzsinórt kell készítenünk, ha 5 koppanást
szeretnénk hallani egyenletes időközönként, és az első golyót a fémlemeztől 7 cm távolságra
rögzítettük?

1A / 6
 BEVEZETŐ FIZIKA C

Megoldás
Az összes golyó szabadesést végez adott magasságból, tehát zi = z0i – ½gti2 , i = 1 … 5.
z0i a kiindulási magasság a fémlemezhez képest, vagyis a golyók akkor koppannak,
amikor zi = 0, tehát a kiindulási magasságok az esés idejével kifejezve: z0i = ½gti2.
A koppanásoknak egyenletesen kell követniük egymást:
t2 = t1 + t1 = 2 t1, t3 = t2 + t1 = 3 t1, … , általánosan ti = i∙t1 (t1 a legalsó golyó leesésének ideje).
Ebből kifejezhetjük a z0i kiindulási magasságok arányát:
z0i = ½g∙(i∙t1)2 = i2 ∙½gt12 = i2 ∙ z01.
A golyóknak tehát négyzetesen növekvő magasságból kell indulniuk.
A legalsó golyó 7 cm magasról indul: z01 = 0,07 m  a második golyó z02 = 22∙0,07 = 0,28 m
magasról, a harmadik golyó z03 = 32∙0,07 = 0,63 m magasról, a negyedik golyó z04 = 42∙0,07 =
1,12 m magasról, és az ötödik golyó z05 = 52∙0,07 = 1,75 m magasról.
[Nem kérdés, de kiszámolhatjuk a koppanások között eltelt időt:
z01 = ½gt12 = 0,07 m  t1 = 0,12 s.]
KÍSÉRLET: Kötélre egyenletes távolságban, ill. négyzetesen növekvő távolságban fűzünk fel
anyacsavarokat, és leejtve megfigyeljük az anyacsavarok koppanása között eltelt időt. Füllel
is érzékelhető a különbség, de a hangot rögzíthetjük is (pl. Audacity), és onnan leolvasható a
koppanások között eltelt idő.

1A/5. (MÁ 108.) Egy lift 14,7 m/s sebességgel süllyed. A lift mellett leejtünk egy követ.
a) Mikor és hol találkozik a lift a kővel, ha elég hosszú még lefelé a liftakna?
b) Mikor egyenlő a kő és a lift sebessége?
Megoldás
A lift és a kő helyét kell az idő függvényében felírni arra ügyelve, hogy azonos
koordinátarendszerben adjuk meg a helyüket. A z = 0 helyet mi választhatjuk meg úgy, hogy
a legegyszerűbb legyen a számolás: legyen pl. az a hely, ahonnan indul a lift és a kő. Így
az egyenletesen süllyedő liftre zlift(t) = –vliftt és
a szabadesést végző kőre zkő(t) = – ½gt2 .
a) Akkor találkoznak, ha zlift(t*) = zkő(t*), vagyis –vliftt* = – ½gt*2.
A t*1 = 0 megoldás a közös kiindulási állapotra vonatkozik. A másik megoldás
t*2 = 2vlift/g = 2∙14,7/10 = 2,94 s , ekkor éri utol a kő a liftet.
A találkozás helye kiszámolható bármelyik z(t) függvénybe való behelyettesítéssel:
z* = –vlift t*2 = –14,7∙2,94 = –43,22 m, ill. z* = – ½gt*22 = –0,5∙10∙2,942 = –43,22 m;
tehát 43,22 m-rel lejjebb találkoznak.
b) A lift sebessége konstans: vlift = –14,7 m/s , a kőé pedig egyenletesen nő: vkő(t) = –gt.
vkő(t’) = vlift , ha –gt’ = vlift  t’ = –vlift/g = –(–14,7)/10 = 1,47 s.
[Egyébként ekkor nincsenek egymás mellett, a lift zlift(t’) = –14,7∙1,47 = –21,61 m-nél, a kő
pedig zkő(t’) = –0,5∙10∙1,472 = –10,80 m-nél van (még nem érte utol a liftet).]

1A / 7
 BEVEZETŐ FIZIKA C

Ferde hajítás
Ha távolabbról nézzük, ahogy egy egyenletesen haladó teherautó platóján valaki leejt egy
testet, vagy függőlegesen felfelé ill. lefelé elhajít, akkor azt látjuk, hogy a függőleges mozgás
közben vízszintes irányban is elmozdul a test egyenletes sebességgel. Hasonló mozgás jön
létre akkor is, ha a testet úgy hajítjuk el, hogy mi adunk a testnek vízszintes irányú
sebességet. Ez a vízszintes irányú sebesség nem fog változni, mert a test g gyorsulása
függőleges, és mivel a g gyorsulásnak nincs vízszintes komponense, ezért a sebesség
vízszintes komponense állandó marad.
KÍSÉRLET: Két test egy időben indul azonos magasságból: az egyik vízszintes
kezdősebességgel, a másik kezdősebesség nélkül szabadon esik. Egyszerre érnek földet, ami
azt mutatja, hogy a vízszintesen meglökött test vízszintes irányú elmozdulása nem
befolyásolja a függőleges irányú mozgását, a vízszintes és a függőleges irányú mozgások
egymástól függetlenek.
A ferde hajítás tehát egy vízszintes irányú egyenletes mozgás és egy függőleges irányú
egyenletesen változó mozgás eredője.
Képletek:
A mozgás az x – z síkban történik, a z tengely felfelé mutat.
A test gyorsulásának komponensei:
vízszintes: ax = 0;
függőleges: az = –g.
A kezdősebesség nagysága v0, a vízszintessel  szöget zár be.  pozitív, ha ferdén felfelé
hajítunk, ill.  negatív, ha ferdén lefelé hajítunk. Ebből a kezdősebesség komponensei:
v0x = v0 cos, v0z = v0 sin.
A test sebességének komponensei:
vízszintes: vx = v0x = konst.;
függőleges: vz = v0z – gt .
Ha vz>0, akkor a test emelkedik, ill. ha vz<0, akkor a test esik lefelé. Mivel gt előjele negatív,
egy idő után vz előjele akkor is negatív lesz (azaz esik lefelé), ha v0z pozitív volt (felfelé dobtuk
el a testet). Az előjelek alkalmazásával a hajítás felfelé ill. lefelé mutató szakasza egyben
kezelhető.
A test helyvektorának komponensei:
vízszintes: x = x0 + v0xt ;
függőleges: z = z0 + v0zt – ½gt2 .
Speciális esetek:
Függőleges hajítás:
sebessége: vízszintes: vx = 0; függőleges: vz = v0 – gt ;
helyének komponensei: vízszintes: x = x0 ; függőleges: z = z0 + v0t – ½gt2 .
Vízszintes hajítás:
sebessége: vízszintes: vx = v0 = konst.; függőleges: vz = – gt ;
helyének komponensei: vízszintes: x = x0 + v0t ; függőleges: z = z0 – ½gt2 .

1A / 8
 BEVEZETŐ FIZIKA C

FELADATOK

1A/6. (MÁ 132.) Egy testet 25 m/s kezdősebességgel, 60°-os szögben ferdén elhajítunk. Hol
van 2 s múlva, és mekkora a sebessége?
Megoldás
A test helyének vízszintes koordinátája x = x0 + v0xt, függőleges koordinátája z = z0 + v0zt –
½gt2.
x0 és z0 választható zérusnak.
v0x = v0 cos = 25∙cos60 = 12,5 m/s; v0z = v0 sin = 25∙sin60 = 21,65 m/s, tehát
x(t) = 12,5t és z(t) = 21,65t – 5t2.
Behelyettesítve t = 2 s-ot x(2) = 12,5∙2 = 25 m; z(2) = 21,65∙2 – 5∙22 = 23,30 m.
A test tehát vízszintesen mérve 25 m-t távolodott az elhajítás helyétől, és 23,30 m-rel van
magasabban annál a magasságnál, ahonnan elhajították.
A test sebességének komponensei vx = v0x = 25∙cos60 = 12,5 m/s (állandó), és
vz(t) = v0z – gt = 25∙sin60 – 10t = 21,65 – 10t,
ami t = 2 s-nál v(2) = 21,65 – 10∙2 = 1,651 m/s (pozitív, tehát a test még emelkedik).
[Hogy miért nem 1,65 m/s-ot írunk? Mert kerekítésnél a számokat 4 értékes jeggyel írjuk le,
a számolásokban viszont mindig a pontos értéket visszük tovább. A v0z = v0 sin = 25∙sin60
értéke pontosabban megadva 21,65063509 m/s, ami 4 értékes jegyre kerekítve 21,65 m/s,
viszont a v(2) = 25∙sin60 – 10∙2 értéke pontosabban 1,650635095 m/s, ami 4 értékes jegyre
kerekítve 1,651 m/s.]
A test sebességének nagysága Püthagorasz-tétellel: v(2) = (12,52 + 1,6512) = 12,61 m/s.

KÍSÉRLET: A locsolókannából kifolyó víz által leírt pálya parabola.

1A/7. (MÁ 127.) Egy testet 60-os szögben ferdén elhajítunk 25 m/s kezdősebességgel.
a) Mikor ér a pálya tetőpontjára?
b) Milyen magasan van a tetőpont?
c) Mikor ér újra az elindítás magasságába?
d) Milyen távol ér újra az elindítás magasságába?
Megoldás
a) A test az elhajítás után egy ideig emelkedik, vagyis a sebességének a függőleges
komponense pozitív, majd a pálya tetőpontját elérve esni kezd, vagyis a sebességének a
függőleges komponense negatív lesz. A pálya tetőpontján akkor van a test, amikor a
sebességének a függőleges komponense zérus. (A test nem áll meg a pálya legfelső pontján,
mert a vízszintes sebessége állandó; csak a függőleges sebessége lesz egy pillanatra zérus.)
vz(t) = v0z – gt = v0 sin – gt = 25∙sin60 – 10t = 21,65 – 10t;
vz(th) = 0  th = v0z/g = 2,165 s.
b) A test helyének függőleges koordinátája z = z0 + v0zt – ½gt2.
z0 választható zérusnak; z(t) = v0zt – ½gt2 = v0 sin – ½gt2 = 21,65t – 5t2.
A pálya csúcspontjának a magasságát úgy kapjuk meg, hogy ebbe behelyettesítjük t h értékét:

1A / 9
 BEVEZETŐ FIZIKA C

h = z(th) = 21,65t – 5th2 = 21,652,165 – 52,1652 = 23,44 m.

[Vagy megtehetjük, hogy először a képleteket rendezzük, és h-t kifejezzük a
kezdősebességgel:
h = v0zth – ½gth2 = v0z  v0z/g – ½g (v0z/g)2 = ½v0z2/g = 0,5(25∙sin60)2/10 = 23,44 m.]
c) Amikor a test az elhajítás magasságába ér, akkor ugyanakkora a z koordinátája, mint az
elhajításkor (z0 = 0 volt a választásunk), tehát
z(td) = v0ztd – ½gtd2 = 21,65td – 5td2 = 0 
ennek egyik megoldása td = 0, ami az indulás időpontja,
másik megoldása td = 2v0z/g = 4,330 s.
Vegyük észre, hogy ez az idő kétszerese annak az időnek, amennyi alatt a test a pálya
csúcspontjára ért, mivel a pálya szimmetrikus.
d) Amikor a test azonos magasságba ér az elhajítás magasságával, akkor az elhajítás helyétől
mért távolsága megegyezik az x koordinátájának változásával. (A pálya minden más pontján
a távolságot Püthagorasz-tétellel kellene számolni, mivel mindkét koordináta változik.)
d = x(td) – x0 = v0xtd = v0costd .
Behelyettesítve td értékét: d = 25cos60°4,330 = 54,13 m.
[Vagy megtehetjük, hogy először a képleteket rendezzük, és d-t kifejezzük a
kezdősebességgel:
d = v0xtd = v0x(2v0z/g) = v0cos2v0 sin/g = v02sin(2)/g = 252sin120°/10 = 54,13 m.]

1A / 10
 BEVEZETŐ FIZIKA C

SZIMULÁCIÓK, AMIKKEL ÉRDEMES JÁTSZANI:

Viszonylag szabadon rajzolható függvények deriváltja ill. integrálja:

https://phet.colorado.edu/en/simulation/legacy/calculus-grapher

Próbáljuk meg a katicát gyorsulással irányítani:

https://phet.colorado.edu/en/simulation/legacy/maze-game

„Katicaidomítás”: szabadon mozgatható a bogár, és közben megrajzolja a pillanatnyi

sebességvektorát és gyorsulásvektorát:
https://phet.colorado.edu/en/simulation/legacy/ladybug-motion-2d

Hajítás:
https://phet.colorado.edu/en/simulation/projectile-motion

A legtöbb mobiltelefonban van gyorsulásérzékelő, aminek az adatai kiolvashatók pl. a VIEYRA

szoftverrel, így megtudhatjuk, mekkora volt pl. a villamos vagy a lift gyorsulása, illetve hogy
milyen gyorsulással tudunk futni.

1A / 11
 BEVEZETŐ FIZIKA C

KIDOLGOZOTT GYAKORLÓ FELADATOK

1A/8. (MÁ 14.) Egyenes úton személyautó, az úttal párhuzamosan futó vasúti sínen pedig
vonat halad. Az autó sebessége 68,4 km/h, a vonaté 54 km/h. A vonat 2,4 km-rel jár az autó
előtt.
Mennyi idő alatt és mekkora úton éri utol az autó a vonatot?
Ábrázoljuk mindkét test elmozdulását az idő függvényében!

Megoldás
Mindkét test egyenletes mozgást végez: x = x0 + vt,
vagyis xautó = x0, autó + vautó t és xvonat = x0,vonat + vvonat t .
Az autó indulási x0, autó koordinátáját vegyük zérusnak, így a vonaté x0,vonat = 2,4 km = 2400 m;
a sebességek: vautó = 68,4 km/h, ill. vvonat = 54 km/h.
km 1000 m 1 m
Mértékegység átváltása: 1 = = 3,6 ,
h 3600 s s
tehát a sebességek SI alapmennyiségekkel: vautó = 19 m/s, ill. vvonat = 15 m/s.
A helykoordináták
km és h mértékegységekkel felírva: xautó = 68,4 t és xvonat = 2,4 + 54 t (t h-ban értendő);
SI alapegységekkel felírva: xautó = 19 t és xvonat = 2400 + 15 t (t s-ban értendő).
Akkor találkoznak, amikor xautó = xvonat , azaz x0, autó + vautó t = x0,vonat + vvonat t 
t = (x0,vonat – x0, autó) / (vautó – vvonat).
Behelyettesítve
km és h mértékegységekkel: t = (2,4–0)/(68,4–54) = 1/6 h = 0,1667 h;
SI alapegységekkel: t = (2400–0)/(19–15) = 600 s.
Tehát 1/6 h = 600 s = 10 perc múlva találkoznak.
A találkozás helyét megkaphatjuk bármelyik x(t) függvénybe való behelyettesítéssel,
pl. SI alapegységekkel számolva:
xautó = vautó t = 19600 = 11400 m, ill. xvonat = x0,vonat + vvonat t = 2400 + 15600 = 11400 m.
Ábrázoljuk:

1A / 12
 BEVEZETŐ FIZIKA C

16000

14000

12000
autó
10000 vonat
x (m)
8000

6000

4000

2000

0
0 200 400 600 800 1000
t (s)

1A/9. (MÁ 57.) Egy gépkocsi sebessége 54 km/h-ról 90 km/h-ra növekedett, miközben a
gyorsulása 1,6 m/s2 volt. Mennyi ideig tartott és mekkora utat tett meg a gépkocsi ezalatt?

Megoldás
v0 = 54 km/h = 15 m/s; v1 = 90 km/h = 25 m/s, a = 1,6 m/s2.

A gyorsulás állandó,
tehát v(t) = v0 + at = 15 + 1,6t ;
és tudjuk, hogy a keresett t1 időben v1 = v(t1) = v0 + at1 = 25 m/s, amiből t1 = 6,25 s.
Vagy számolhatunk az a = v / t képlettel is:
t = v / a = (v1 – v0 ) / a = (25 – 15) / 1,6 = 6,25 s.

A gépkocsi x koordinátája, ha induláskor az origóból indul, azaz x0 = 0:

x(t) = v0t + ½at2 ,
ebbe behelyettesítve a t1 időt
x(t) = v0t1 + ½at12 = 15∙6,25 + (1,6/2)∙6,252 = 125 m.

1A / 13
 BEVEZETŐ FIZIKA C

1A/10. (MÁ 75.) Az ábra egy felvonó emelkedésének sebesség–idő diagramja.

a) Hány métert emelkedett a felvonó a 15 s alatt?

b) Mennyi volt az átlagsebessége?
c) Rajzoljuk fel a felvonó gyorsulását és a kiindulási szinttől mért magasságát is az idő
függvényében!

Megoldás
A mozgás szakaszonként egyenletesen változó mozgás:
v(t) = v0 + at és x(t) = x0 + v0t + ½at2.
Minden mennyiséget SI alapmennyiségekkel írunk fel.
A 0 – 5 s között
a kiinduló koordináta x01 = 0;
a kezdősebesség v01 = 0;
a gyorsulás: a1 = v/t = (6–0)/(5–0) = 1,2 m/s2 (pozitív, a lift sebessége nő);
 v1(t) = a1t = 1,2t és x1(t) = ½a1t2 = 0,6t2;
5 s-ban x1(5) = 0,652 = 15 m (és ellenőrizhetjük, hogy v1(5) = 1,25 = 6 m/s).
Az 5 – 10 s között
mivel ez a szakasz az 5 s-nál kezdődik, ezért ezen a szakaszon t2 = t – 5 s;
a kiinduló koordináta x02 = x1(5) = 15 m;
a (kezdő)sebesség v02 = v1(5) = 6 m/s;
a gyorsulás zérus;
 v2(t) = 6 m/s és x2(t) = 15 + 6(t–5);
10 s-ban x2(10) = 15 + 65 = 45 m.
A 10 – 15 s között
mivel ez a szakasz a 10 s-nál kezdődik, ezért ezen a szakaszon t3 = t – 10 s;
a kiinduló koordináta x03 = x2(10) = 45 m;
a kezdősebesség v03 = v2(10) = 6 m/s;
a gyorsulás a3 = v/t = (0–6)/(15–10) = –1,2 m/s2 (negatív, a lift sebessége csökken);
 v3(t) = 6 – 1,2(t–10) és x3(t) = 45 + 6(t–10) – 1,2(t–10)2;
15 s-ban x3(15) = 45 + 65 – 0,6∙52 = 60 m
(és ellenőrizhetjük, hogy v3(15) = 6 – 1,25 = 0 m/s).
a) A felvonó emelkedése x3(15) = 60 m volt.
b) A felvonó átlagsebessége vátl = x/t = (60–0)/(15–0) = 4 m/s volt.

1A / 14
 BEVEZETŐ FIZIKA C

1A/11. (MÁ 123.) Függőlegesen felfelé dobunk egy követ 20 m/s sebességgel.
a) Mekkora lesz a sebessége 3 s múlva?
b) Hol lesz ekkor a test?
c) Milyen irányban mozog ebben a pillanatban?

Megoldás
Függőleges hajítás
sebessége: vz(t) = v0 – gt (vízszintesen vx = 0);
z koordinátája (ha a kiinduló koordinátája z0): z(t) = z0 + v0t – ½gt2 (és x = x0).
Számolhatnánk úgy, hogy először kiszámoljuk, mennyi ideig emelkedik, és milyen magasra
jut ezalatt, majd a maradék időre a pálya legmagasabb pontjáról induló szabadeséssel
számolnánk tovább. Mivel azonban a sebességet a képletben előjeles mennyiségként
kezeljük, a felfelé ill. lefelé irányuló mozgást egyben számolhatjuk: felfelé vz > 0, lefelé vz < 0,
a legfelső ponton vz = 0.
Adatok: v0 = 20 m/s (pozitív, mert felfelé dobtuk el a testet); z0 legyen 0
 v(t) = 20 – 10t ; z(t) = 20t – 5t2.
a) t = 3 s: v(3) = 20 – 10∙3 = –10 m/s.
c) v(3) előjele negatív  a test lefelé mozog.
b) z(3) = 20∙3 – 5∙32 = 15 m.

1A / 15
 BEVEZETŐ FIZIKA C

25
z (m)
20
vz (m/s)
15
10
5
t (s)
0
0 1 2 3 4 5
-5
-10
-15
-20
-25

Nem volt kérdés, de kiszámolható az emelkedés ideje: v(th) = 0: 20 – 10th = 0  th = 2 s ;

ezalatt z(th) = 20∙2 – 5∙22 = 20 m magasra jutott, ez volt a maximális magasság.
Az ábrán látható, hogy a vz(t) függvény a z(t) deriváltja, vz aktuális értéke a z(t) érintőjének
meredekségével arányos:
t = 2 s-nál z(t) érintője vízszintes  ekkor vz = 0;
előtte z(t) érintőjének meredeksége pozitív  vz > 0;
utána z(t) érintőjének meredeksége negatív  vz < 0.

1A / 16
 BEVEZETŐ FIZIKA C

KIEGÉSZÍTŐ ANYAG ÉRDEKLŐDŐKNEK

Körmozgás, görbe vonalú mozgás gyorsulása

https://phet.colorado.edu/en/simulation/legacy/ladybug-motion-2d
Egyenletes körmozgás esetén a gyorsulás mindig merőleges a sebességre, emiatt a sebesség
iránya állandóan változik.

[Megjegyzés: Ezt a gyorsulást hívják centripetális gyorsulásnak.

A nagysága acp = v2 / r , tehát kanyarodásnál egyrészt a sebesség négyzetével nő a
centripetális gyorsulás, másrészt a körív sugarával fordítottan arányos.]

Ha a gyorsulás nem pontosan merőleges a sebességre, akkor a sebesség nagysága is változik:

ha hegyes szöget zárnak be, akkor a test gyorsabb lesz:

ha tompa szöget, akkor a test lassul:

Átlagsebesség
Mennyi az átlagsebesség egy körre? Vagyis az az állandó értékű sebesség, amivel egy kör
megtétele alatt ugyanannyit mozdulna el a test? Nulla, mivel a test egy kör megtétele után
visszaérkezik a kiinduló pontba.
A sebességet vektorként értelmezzük, az átlagsebességnél az adott idő alatt létrejött
r elmozdulásvektort osztjuk az eltelt t idővel:
vátl = r / t .

1A / 17
 BEVEZETŐ FIZIKA C

A sebesség nagyságának az átlaga persze nem nulla, hanem az adott idő alatt megtett s út
osztva az eltelt t idővel:
│v│átl = vátl = s / t .

1A / 18
1A. KINEMATIKA FELADATSOR BEVEZETŐ FIZIKA C

1A/1. (MÁ 4.) Egy vízmelegítő percenként 9,6 dm3 vizet enged át. Hány m/s sebességgel
folyik a víz a 2 cm2 keresztmetszetű csapból?

1A/2. (MÁ 8.) Két autó egyszerre indul egymással szemben 20 km távolságból. Mekkora
köztük a távolság negyed óra múlva, ha az egyik sebessége 25 km/h, a másiké 11 m/s?

1A/3. (MÁ 61.) Elkerülhető-e az összeütközés, ha az 54 km/h sebességgel haladó jármű előtt
95 m távolságban forgalmi akadály bukkan fel, és a jármű 1,25 m/s2 lassulással fékezhető?
Vegyük figyelembe, hogy az akadály észlelése és a fékezés kezdete között a reakcióidő 1 s. (A
féktávolság a reakcióidő és a fékezés alatt megtett út.)

1A/4. (MÁ 94.) Legalább milyen hosszú ejtőzsinórt kell készítenünk, ha 5 koppanást
szeretnénk hallani egyenletes időközönként, és az első golyót a fémlemeztől 7 cm távolságra
rögzítettük?

1A/5. (MÁ 108.) Egy lift 14,7 m/s sebességgel süllyed. A lift mellett leejtünk egy követ.
a) Mikor és hol találkozik a lift a kővel, ha elég hosszú még lefelé a liftakna?
b) Mikor egyenlő a kő és a lift sebessége?

1A/6. (MÁ 132.) Egy testet 25 m/s kezdősebességgel, 60°-os szögben ferdén elhajítunk. Hol
van 2 s múlva, és mekkora a sebessége?

1A/7. (MÁ 127.) Egy testet 60-os szögben ferdén elhajítunk 25 m/s kezdősebességgel.
a) Mikor ér a pálya tetőpontjára?
b) Milyen magasan van a tetőpont?
c) Mikor ér újra az elindítás magasságába?
d) Milyen távol ér újra az elindítás magasságába?
1. TÉMAKÖR HÁZI FELADATOK BEVEZETŐ FIZIKA C

I/1.
Súlylökés esetén elhanyagolható a közegellenállás, tehát a golyó mozgását ferde hajításként
kezelhetjük. A súlylökés világrekordjáról készített videóból tudhatjuk a hajítás távolságát, és
meghatározható a hajítás ideje:
https://www.youtube.com/watch?v=_AFA35NyAKM
A hajítás távolsága 23,12 m; a hajítás ideje 2,0 s.
Számolja ki ezek alapján a hajítás kezdősebességét és a pálya csúcspontjának magasságát!
A súly kiindulási magasságának vegyen fel egy reális értéket.

I/2.
Nézze meg az alábbi videót egy töréstesztről:
https://www.youtube.com/watch?v=LmRkPyuet_o
Jegyezze fel az autó becsapódási sebességét és becsülje meg az autó begyűrődését, ami azt a
távolságot jelenti, amekkora úton az autó lefékeződött. (A visszapattanó szakasszal már nem
foglalkozunk.) Számolja ki ezek alapján az autó átlagos gyorsulását, és a lassulás idejét!

I/3.
Golfpályán valaki a golflabda elütésekor veszi észre, hogy valaki kinn van a pályán pont azon
a helyen, ahová a labdát elütötte, ezért rögtön (0 s alatt) kiabál, hogy FOR, ami azt jelenti,
hogy vigyázzanak a pályán kinn lévők. Az ütés kezdősebességének vízszintes komponense
40 m/s volt, 180 m-re ment el a labda, a terep sík.
a) Számolja ki, mennyi ideje van a pályán kinn lévő embernek elugrani a golflabda elől!
A hang terjedésének idejét is vegye figyelembe!
b) Mekkora szöget zárt be a golflabda kezdősebessége a vízszintessel?

I/4.
Viráglocsoláskor valaki véletlenül leverte a cserepet, így a cserép szabadeséssel kezdett
zuhanni a 15. emeletről, 44 m magasról. Azonnal kiált egy nagyot, hogy vigyázzanak, esik a
cserép (ez 0 s alatt megtörténik). Számolja ki, mennyi lehet a lent esetlegesen arra járó
átlagos magasságú emberek maximális reakcióideje, hogy még el tudjanak ugrani a zuhanó
cserép elől! A hang terjedési idejét is vegye figyelembe!

I/5.
Számítsa ki, mekkora úton tud megállni egy 50 km/h-val haladó autó száraz, ill. jeges úton,
ha az autó száraz úton 8 m/s² nagyságú, jeges úton 1 m/s² nagyságú gyorsulással tud fékezni,
és a vezető reakcióideje 0,5 s!
 BEVEZETŐ FIZIKA C

1. TÉMAKÖR: KINEMATIKA

2. GYAKORLAT

Impulzus
KÍSÉRLET: Álló kiskocsinak ütközik egy másik kiskocsi v* sebességgel, majd összetapadva
mozognak tovább.
Ha a két kiskocsi tömege megegyezik  az összetapadt kocsik sebessége ½ v*.
Ha a mozgó kiskocsira ráteszünk egy akkora tömeget, mint a kiskocsié, vagyis a mozgó
kiskocsinak kétszer akkora a tömege, mint az állóé  az összetapadt kocsik sebessége ⅔ v*.
Ha az álló kiskocsira teszünk egy akkora tömeget, mint a kiskocsié, vagyis a mozgó
kiskocsinak fele akkora a tömege, mint az állóé  az összetapadt kocsik sebessége ⅓ v*.
A kísérlet azt mutatja, hogy a két összetapadt test sebességét nem csak a mozgó test
sebessége határozza meg, hanem a testek tömegei is.
IMPULZUS
a tömeg és a sebesség szorzata:
I=mv
vektormennyiség, iránya megegyezik v vektor irányával;
mértékegysége: [kg∙m/s].
AZ IMPULZUS MEGMARAD az ütközések során.
Egyetlen magára hagyott test (ami nincs kölcsönhatásban semmivel) egyenes vonalú
egyenletes mozgást végez, vagyis úgy mozog, hogy sebességének se a nagysága, se az iránya
nem változik, tehát a sebességvektora állandó, és így az impulzusa is állandó (nagysága és
iránya is).
Két test kölcsönhatásba kerülhet egymással. Ekkor az egyes testek sebessége – és így
impulzusa – megváltozhat, de a két test impulzusának az eredője (vektori összege)
ugyanakkora az ütközés előtt és az ütközés után, tehát a kettőjük eredő impulzusa
megmarad. Több testre is igaz, hogy az impulzusuk összege megmarad a kölcsönhatásuk
előtti és utáni állapotot összehasonlítva. A testeket rendszernek tekintve az eredő impulzus
megmarad.
Az impulzus megmaradásának az a feltétele, hogy olyan rendszert vizsgáljunk, ami nincs
kölcsönhatásban a rendszeren kívüli testekkel.
Gyakorlati szempontból lehetséges, hogy a rendszer kölcsönhatásban van más testekkel (pl.
a Föld vonzza, az asztal nyomja a testeket), de egyszerre több kölcsönhatás lép fel, amik
kioltják egymást, az eredőjük nulla. Másrészt az is lehetséges, hogy nem nulla az eredő (pl.
súrlódás miatt), de az ütközés olyan rövid ideig tart, hogy ennek a hatását elhanyagolhatjuk.
Az impulzus megmaradása alkalmazható
- ütközéseknél, ha két test összeragadva egy testként mozog tovább (rugalmatlan ütközés);
- a fordított jelenségnél: ha egy több testből álló rendszer több részre válik szét (pl.
kocsiból kidobott tégla, robbanás, rakéta);
- és akkor is, ha ütközés után a két test külön testként mozog tovább.

1B / 1
 BEVEZETŐ FIZIKA C

1B/1. (MÁ 535.) Rugóval lökünk szét két golyót. Az egyik 1 kg és 8,75 m/s sebességű. A másik
3,7 m/s sebességet kapott. Mennyi ennek a golyónak a tömege?

Megoldás
Adatok:
Jelölje a testek tömegét mA és mB: mA = 1 kg, mB = ?;
a testek sebessége a szétlökődés előtt vA1 = vB1 = 0;
a testek sebességének nagysága a szétlökődés után │vA2│ és │vB2│:
│vA2│= 8,75 m/s, │vB2│= 3,7 m/s.

A két testből és a rugóból álló rendszer eredő impulzusa nem változik, miközben a rugó
szétlöki őket. A rugó tömege elhanyagolható a testek tömegéhez képest, ezért a két test
impulzusának összege egyezik meg a szétlökődés előtti és utáni állapotban.

A szétlökődés előtt a testek nyugalomban vannak, tehát az eredő impulzus zérus:

I1 = 0 = mA vA1 + mB vB1 = 0.

A szétlökődés után az eredő impulzus:

I2 = mA vA2 + mB vB2 .
A sebességek egymással ellentétes irányúak (egydimenziós vektorok), az előjelük fogja
mutatni a sebesség irányát. Ha az mA tömegű test sebességének az irányát vesszük
pozitívnak, akkor az mB tömegű test sebessége negatív előjelű:
vA2 = 8,75 m/s; vB2 = – 3,7 m/s (de természetesen választhatnánk a másik lehetőséget is).

Az impulzus-megmaradást felírva:
I1 = I2 : mA vA2 + mB vB2 = 0
 mB = – ( vA2 / vB2 ) ∙ mA ;
behelyettesítve
mB = – ( 8,75 / (–3,7) ) ∙ 1 = 2,365 kg.

1B/2. Vízszintes asztallapon levő, h = 24 cm magas emelvényre helyezünk egy ruhacsipeszbe

fogott tárgyat. A ruhacsipesz tömege mA = 8,54 g, a tárgyé mB = 18,07 g (az adatok a feladat
után következő kísérletből származnak). Szétlökődés után leesnek az asztalra. Hogyan aránylik
egymáshoz a leesési helyeik emelvény aljától mért távolsága?

Megoldás
Az 1B/1. feladathoz hasonlóan itt is teljesül az impulzus-megmaradás feltétele, tehát
felírhatjuk, hogy mA vA2 + mB vB2 = 0, mert a szétlökődés előtt a ruhacsipesz és a test
nyugalomban voltak, tehát a belőlük álló rendszer eredő impulzusa zérus volt.

1B / 2
 BEVEZETŐ FIZIKA C

Szétlökődésük után rövid ideig (az emelvény széléig) mindkét test egyenes vonalú egyenletes
mozgást végez, majd az emelvény szélét elérve vízszintes hajításnak megfelelő
parabolapályán mozognak tovább.

Vizsgáljuk először a ruhacsipeszt. A vízszintes hajításának kezdősebessége megegyezik a

szétlökődés utáni sebességével, azaz vA,0,x = vA2, és vA,0,z = 0. A koordinátarendszer origóját az
emelvény szélére választva a ruhacsipesz helyének koordinátái:
xA(t) = vA2 t és zA(t) = – ½gt2.

Ebben a koordinátarendszerben az asztallapra érkezéskor a test z koordinátája éppen –h,

azaz: zA(ta) = – ½gta2 = –h, ahonnan az asztalra érkezéshez szükséges idő:
2h 2∙0,24 m
ta =√ g =√ 10 m/s2 =0,2191 s, ez nem függ a kezdősebességétől, emiatt a másik tárgy is
ugyanennyi idő alatt ér le az asztalra.
2h
Ebből kiszámolható a leérkezési pont távolsága: dA =vA2 ta =vA2 √ g .

2h
Hasonlóan a csipeszbe fogott tárgy távolsága az asztalra érkezéskor: dB =|vB2 |ta =vB2 √ g .
Az abszolútértékjelre azért van szükség, mert ha feltesszük, hogy vA2 pozitív, akkor az
impulzus-megmaradás miatt vB2-nek negatívnak kell lenni (azaz az ellentétes irányba mutat),
a távolságot viszont pozitívnak definiáljuk.

A két egyenletet elosztva egymással látható, hogy a két távolság hányadosa: dA/dB =
|vA2/vB2|. Az ismeretlen sebességek aránya pedig az impulzus-megmaradásból számolható:
vA2/vB2 = – mB/mA, ezzel a távolságok aránya éppen a tömegek arányának reciproka:
dA/dB = mB/mA = 2,116.

KÍSÉRLET: ruhacsipeszbe fogott ceruzahegyezőt helyezünk egy emelvény tetejére. A csipeszre

ráütve szétlökődnek, és megmérjük az első asztallapon pattanásuk távolságát az emelvény
aljának szélétől.
A videóból kikockázva ezek a távolságok dA = 30 cm és dB = 13 cm. Ezek hányadosa 2,308,
ami közel van az imént kiszámolt 2,116-hoz.

Az elméletileg várt és a kísérletileg meghatározott hányadosok eltérésének oka a mérési

hiba. Ez egyrészt áll az elméleti számolásban elhanyagolt jelenségek (pl. a súrlódás az
emelvényen vagy a légellenállás) okozta eltérésből; másrészt a mérések leolvasási hibájából,
ugyanis a viszonylag gyorsan mozgó testek az asztalon megpattannak, és nehéz szabad
szemmel megállapítani ennek a pontos helyét, illetve a videón is két képkocka között ér az
asztalra, emiatt a pontos helyet ekkor is csak becsülhetjük.

Vegyük észre, hogy itt éppen azokon a lépéseken mentünk keresztül, amiről az 1A anyag
bevezetésében beszéltünk. Kiindultunk a kiskocsis ütközéses kísérletekből, ezek alapján

1B / 3
 BEVEZETŐ FIZIKA C

bevezettük az impulzust, és megfogalmaztuk az erre vonatkozó megmaradási törvényt.

Ennek, és a hajításról tanultaknak segítségével kiszámoltuk egy másik elrendezésben
szétlökődő testek távolságának arányát, amit a második, ruhacsipeszes kísérlettel
ellenőriztünk.

1B/3. (MÁ 544.) Terheléssel együtt 150 kg tömegű kocsi 10 m/s sebességgel halad. A
kocsiból menetirányban kidobunk egy 30 kg tömegű ládát, a talajhoz viszonyított 15 m/s
sebességgel. Mekkora a kocsi sebessége a láda kidobása után?

Megoldás
Adatok: mláda = 30 kg, mkocsi = 150–30 = 120 kg;
a kidobás előtt a kocsi és a láda sebessége megegyezik, mivel a láda még a kocsin van:
vkocsi,1 = vláda,1 = v1 = 10 m/s;
a kidobás után a láda sebessége a talajhoz képest: vláda,2 = 15 m/s.
Kérdés a láda kidobása után a kocsi sebessége a talajhoz képest: vkocsi,2 = ?

A kocsira és a ládára ható külső erők eredője zérus (a felület által kifejtett nyomóerő
nagysága éppen megegyezik a nehézségi erővel), így tehát teljesül az impulzus-megmaradás
feltétele. A kocsiból és a ládából álló rendszer eredő impulzusa nem változik, miközben a
ládát kidobják.

Kidobás előtt:
I1 = (mkocsi + mláda)  v1 = (120+30)10 = 1500 kgm/s ;

Kidobás után:
I2 = mkocsi vkocsi,2 + mláda vláda,2 = 120 vkocsi,2 + 3015 = 120 vkocsi,2 + 450 kgm/s.

I2 = I1 : 120 vkocsi,2 + 450 = 1500  vkocsi,2 = (1500–450) / 120 = 8,75 m/s .

1B/4. (MÁ 538.) Álló vízben két csónak egyenletesen halad egymás felé. Sebességük külön-
külön 0,6 m/s. Amikor egymás mellé érnek, az egyikről a másikra 60 kg tömegű testet
tesznek át. Ezután a másik csónak eredeti irányában 0,4 m/s sebességgel halad tovább.
Mekkora ennek a második csónaknak a tömege, ha a víz ellenállása elhanyagolható?

Megoldás
A két csónakból és a 60 kg tömegű testből álló rendszer eredő impulzusa állandó. A feladat
megoldása szempontjából most lényegtelen, hogy mekkora tömegű csónakról került át a
„másik” csónakra a 60 kg tömegű test, mert annak a csónaknak a további mozgásával nem
foglalkozunk. Az viszont lényeges, hogy a 60 kg tömegű test mozgásban volt, és tudjuk a
sebességét.

1B / 4
 BEVEZETŐ FIZIKA C

Adatok:
Az „másik” (ismeretlen mcsónak tömegű) csónak sebessége
az átrakás előtt vcsónak,1 = 0,6 m/s volt,
az átrakás után vcsónak,2 = 0,4 m/s lett (lelassult, mert egy szemből érkező testet tettek rá).
Az mtest = 60 kg tömegű test sebessége
az átrakás előtt ellentétes irányú volt a csónakéval, sebességének nagysága 0,6 m/s volt,
tehát vtest,1 = –0,6 m/s volt,
az átrakás után vtest,2 = 0,4 m/s lett (a csónakkal együtt halad).

Impulzus-megmaradást felírva a „másik” csónakból és az átrakott testből álló rendszerre:

az átrakás előtt:
I1 = mcsónak vcsónak,1 + mtest vtest,1 = 0,6 mcsónak + 60(–0,6) = 0,6 mcsónak – 36 ;
az átrakás után:
I2 = mcsónak vcsónak,2 + mtest vtest,2 = 0,4 mcsónak + 600,4 = 0,4 mcsónak + 24 .

I1 = I2 : 0,6 mcsónak – 36 = 0,4 mcsónak + 24  0,2 mcsónak = 60  mcsónak = 300 kg.

1B/5. (MÁ 541.) m1 tömegű lapos kocsi a talajon nyugalomban van. m2 tömegű személy (a
talajon történő nekifutással) v sebességgel ráfut a kocsira, és ugyanilyen sebességgel fut le a
kocsiról. Mi történik a kocsival? A kocsi és a talaj közötti súrlódástól eltekintünk.

Megoldás
A kocsiból és a futóból álló rendszerre alkalmazhatjuk az impulzus-megmaradást.
Három állapotot tudunk összehasonlítani:
1.) Mielőtt a futó fellép a kocsira:
a futó sebessége: vfutó,1 = v ;
a kocsi sebessége zérus: vkocsi,1 = 0.
2.) Miközben a futó a kocsin fut végig:
a futó sebessége: vfutó,2 = ? ismeretlen;
a kocsi sebessége: vkocsi,2 = ? ismeretlen.
3.) Miután a futó végigfutott a kocsin:
a futó sebessége: vfutó,3 = v (ugyanolyan sebességgel fut, mint a kocsira futás előtt);
a kocsi sebessége vkocsi,3 = ? ismeretlen.
A 2.) állapotról nem tudunk semmit, de az 1.) és 3.) állapotot össze tudjuk hasonlítani.
I1 = I3 : mfutó ∙ v + mkocsi  0 = mfutó ∙ v + mkocsi  vkocsi,3  vkocsi,3 = 0 .
Mivel a futó sebessége a kocsin való átfutás előtt és után megegyezik, ezért a kocsi
sebessége is meg kell egyezzen a futó áthaladása előtt és után.
[A kocsi közben elmozdul valamennyit, mert a 2.) szakaszban mozgásban volt.]

1B / 5
 BEVEZETŐ FIZIKA C

SZIMULÁCIÓ, AMIVEL ÉRDEMES JÁTSZANI:

Ütközések: https://phet.colorado.edu/en/simulation/legacy/collision-lab

KIDOLGOZOTT GYAKORLÓ FELADAT

1B/6. (MÁ 536.) Egy összenyomott rugó 0,2 kg és 0,3 kg tömegű, eredetileg nyugvó
kiskocsikat úgy lök szét, hogy azok 5 s alatt 60 cm távolságra jutnak egymástól. A rugó
tömege és a súrlódás elhanyagolható. Mekkora a kocsik sebessége?

Megoldás
Az 1B/1. feladathoz hasonlóan itt is teljesül az impulzus-megmaradás feltétele, tehát
felírhatjuk, hogy mA vA2 + mB vB2 = 0, mert a szétlökődés előtt a kocsik nyugalomban voltak,
tehát a két kocsiból álló rendszer eredő impulzusa zérus volt. Itt azonban nem ismerjük sem
az mA, sem az mB tömegű kocsinak a szétlökődés utáni sebességét (vA2-t ill. vB2-t), de tudjuk,
hogy a megadott idő alatt összesen mennyit távolodtak egymástól (d = 60 cm-t).

Írjuk fel a testek x koordinátáját úgy, hogy a testek az origóból indulnak. t idő alatt
az mA tömegű test az xA koordinátájú pontba érkezik: xA = vA2 t;
az mB tömegű test az xB koordinátájú pontba érkezik: xB = vB2 t;
és a két test között távolság d = │ xA – xB │ = │vA2 – vB2│∙t .
Ez érvényes tetszőleges irányú sebességekre, ha a sebességeket előjelesen kezeljük.
Jelen esetben ellenkező irányba mozognak a kocsik.
Válasszuk úgy az előjeleket, hogy vA2 > 0 és vB2 < 0, így d = (vA2 – vB2)∙t.

Két egyenletünk van tehát:

az impulzus-megmaradásra felírt mA vA2 + mB vB2 = 0,
és az elmozdulásra felírt d = (vA2 – vB2)∙t.

Fejezzük ki a másodikból vA2 -t:

vA2 = d / t + vB2,
és írjuk be az elsőbe:
mA vA2 + mB vB2 = mA ( d/t + vB2 ) + mB vB2 = mA ∙ d/t + ( mA + mB ) vB2 = 0
mA d
 vB2 = – ∙ .
mA +mB t
Adatok: mA = 0,2 kg; mB = 0,3 kg; t = 5 s; d = 60 cm = 0,6 m.
Behelyettesítve
0,2 0,6
vB2 = – ∙ = –0,4∙0,12 = –0,048 m/s = – 4,8 cm/s,
0,2+0,3 5
vA2 = 0,12 + (–0,048) = 0,072 m/s = 7,2 cm/s.

1B / 6
 BEVEZETŐ FIZIKA C

Mik a gyakorló feladatok a példatárból?

 az I/1. fejezet minden feladata, kivéve a csillagosok;
 az I/2. fejezet minden feladata, kivéve a csillagosok;
 az I/3. fejezet minden feladata, kivéve a csillagosok;
 az I/14. fejezetből: 526., 527., 534. (kivéve erőlökés), 537., 539., 540., 550.a), 555.

KIEGÉSZÍTŐ FELADATOK ÉRDEKLŐDŐKNEK

1B/7. (MÁ 6.) Egyenes pályán 36 km/h sebességgel haladó vasúti kocsi oldalait a pályára
merőleges irányban kilőtt lövedék üti át. A kimeneti nyílás 5 cm-rel van eltolódva a
menetiránnyal ellentétesen a bemeneti nyíláshoz képest. A kocsi falainak távolsága 2,5 m.
Mekkora a lövedék sebessége?

Megoldás
A vonat az x tengely mentén halad egyenletes vvonat sebességgel: x(t) = x0 + vvonat t;
a golyó az y tengely mentén halad egyenletes vgolyó sebességgel: y(t) = y0 + vgolyó t.
vvonat = 36 km/h = 10 m/s.
Origónak válasszuk azt a pontot, amikor a golyó éppen eléri a vonatot.

t* ideig tart, amíg a golyó áthalad a vonaton, ez alatt

a vonat svonat = 5 cm = 0,05 m-t halad: svonat = xvonat(t*) = vvonat t*;

1B / 7
 BEVEZETŐ FIZIKA C

a golyó által megtett távolság a vonat szélessége, sgolyó = 2,5 m: sgolyó = ygolyó(t*) = vgolyó t* .
A két egyenlet tehát svonat = vvonat t* és sgolyó = vgolyó t*.
Elosztva egymással a két egyenletet az idő kiesik:
sgolyó vgolyó
= ,
svonat vvonat
amiből a golyó sebessége
vgolyó = (svonat/sgolyó) ∙ vvonat .
Behelyettesítve
vgolyó = (2,5/0,05) ∙ 10 = 500 m/s.
[Nem kérdés, de kiszámolható a közben eltelt idő: t* = 0,05 m / (36/3,6 m/s) = 0,005 s.]

1B/8. (MÁ 525.) Gombfocijáték közben a 2 g tömegű labda és az 1,2 dkg tömegű játékos
ütközik, és ezt követően a labda keleti irányban mozog 5 m/s, a játékos északra 0,5 m/s
sebességgel.
a) Mekkora és milyen irányú a játékosból és labdából álló rendszer impulzusa?
b) Ütközés előtt mekkora és milyen irányú volt a labda sebessége, ha a játékos sebessége az
1
ütközés előtt 6 m/s volt, és sebességének iránya nem változott az ütközés során?

vjátékos,2
vlabda,2

vjátékos,1

Megoldás
A labdából és a játékosból álló rendszer impulzusa vektormennyiség, amit a labda ill. játékos
egymásra merőleges sebessége alapján tudunk kiszámolni.

vjátékos,2
vlabda,2

vjátékos,1

x
Vegyünk fel egy koordinátarendszert úgy, hogy az x tengely mutat a keleti, és az y tengely az
északi irányba.
Adatok: mjátékos = 1,2 dkg = 1,2∙10–2 kg; mlabda = 2 g = 2∙10–3 kg;

1B / 8
 BEVEZETŐ FIZIKA C

a sebességek nagysága
ütközés után: vjátékos,2 = 0,5 m/s; vlabda,2 = 5 m/s;
1
ütközés előtt: vjátékos,1 = 6 m/s; vlabda,1 = ?

a) Ütközés után
a labda x irányban mozog, az impulzusának nagysága
Ilabda,2 = mlabda vlabda,2 = 2∙10–3 ∙ 5 = 10∙10–3 kg∙m/s;
a játékos y irányban mozog, az impulzusának nagysága
Ijátékos,2 = mjátékos vjátékos,2 = 1,2∙10–2 ∙ 0,5 = 6∙10–3 kg∙m/s.
Tudjuk tehát az impulzus komponenseit:
Ilabda,2 = Ix2 és Ijátékos,2 = Iy2 ,
és ebből kiszámolhatjuk az impulzus
nagyságát Püthagorasz-tétellel:
2 2
I2 = √Ix2 2 + Iy2 2 = √(10∙10–3 ) + (6∙10–3 ) = 11,66∙10–3 kg∙m/s ;
és az x tengellyel bezárt szögét:
tgα2 = Iy2 / Ix2 = 6∙10–3 / 10∙10–3 = 0,6  α2 = 30,96.
Az eredő impulzus tehát északkeleti irányba mutat, kelettel 30,96-ot (északkal 59,04-ot)
zár be, és a nagysága 11,66∙10–3 kg∙m/s.

b) Az impulzus-megmaradást vektor esetén komponensenként írhatjuk fel, vagyis az eredő

impulzus megmaradása úgy teljesül, hogy mind a két komponense külön-külön megmarad:
Ix1 = Ix2 és Iy1 = Iy2.
Általános esetben mind a két komponensben szerepelhet a labda és a játékos impulzusa is,
ha a sebességek nem speciálisan x ill. y irányúak. Általánosan úgy kellett volna felírnunk az a)
rész megoldását, hogy az ütközés előtt a játékos sebességének x komponense vjátékos,x1 és y
komponense vjátékos,y1; illetve az ütközés után vjátékos,x2 és vjátékos,y2; és hasonlóan a labdára is,
tehát az impulzus-megmaradás komponensekben felírva így néz ki:
Ix1 = Ix2 : mjátékos vjátékos,x1 + mlabda vlabda,x1 = mjátékos vjátékos,x2 + mlabda vlabda,x2 és
Iy1 = Iy2 : mjátékos vjátékos,y1 + mlabda vlabda,y1 = mjátékos vjátékos,y2 + mlabda vlabda,y2 .

Mivel a feladatunkban
a játékos csak az y tengely mentén mozog az ütközés előtt és után is, így
vjátékos,x1 = 0 , vjátékos,x2 = 0,
a labda az ütközés után csak az x tengely mentén mozog, így
vlabda,y2 = 0,
ezért a feladat adatait pontosabban úgy kellett volna felírni, hogy
a sebességek komponensei
ütközés után: vjátékos,x2 = 0; vjátékos,y2 = 0,5 m/s; vlabda,x2 = 5 m/s; vlabda,y2 = 0 ;
1
ütközés előtt: vjátékos,x1 = 0; vjátékos,y1 = 6 m/s; vlabda,x1 = ?; vlabda,y1 = ?

1B / 9
 BEVEZETŐ FIZIKA C

A nem-zérus tagok tehát

Ix1 = Ix2 : mlabda vlabda,x1 = mlabda vlabda,x2 és
Iy1 = Iy2 : mlabda vlabda,y1 + mjátékos vjátékos,y1 = mjátékos vjátékos,y2 .

Az x komponensből azt látjuk, hogy a labda ütközés előtti sebességének x komponense

megegyezik az ütközés utánival: vlabda,x1 = vlabda,x2 = vlabda,2 = 5 m/s.
Ütközés előtt azonban a labda sebességének van y irányú komponense is, mert a játékos y
irányú sebessége (és így impulzusa) megváltozik az ütközés során. Ezt kifejezhetjük a
második egyenletből:
vlabda,y1 = (vjátékos,y2 – vjátékos,y1) ∙ mjátékos / mlabda .
Behelyettesítve
1
vlabda,y1 = ( 0,5 – 6 ) ∙ 1,2∙10–2 / 2∙10–3 = 2 m/s.
A labda elvesztette azt az y irányú sebességét, és az ennek megfelelő impulzusát átadta a
1
játékosnak, aki ettől felgyorsult (a sebessége megnőtt 6 m/s-ról 0,5 m/s-ra).

vjátékos,2
vlabda,2

vjátékos,1
vlabda,1

x
A komponensekből kiszámolhatjuk a labda ütközés előtti sebességének
nagyságát Püthagorasz-tétellel:
vlabda,1 = √vlabda,x1 2 + vlabda,y1 2 = √52 + 22 = 5,385 m/s ;
és az x tengellyel bezárt szögét:
tg = vlabda,y1 / vlabda,x1 = 2 / 5 = 0,4   = 21,80.
A sebessége tehát északkeleti irányba mutat, kelettel 21,80-ot (északkal 68,20-ot) zár be,
és a nagysága 5,385 m/s.

1B / 10
1B. KINEMATIKA FELADATSOR BEVEZETŐ FIZIKA C

1B/1. (MÁ 535.) Rugóval lökünk szét két golyót. Az egyik 1 kg és 8,75 m/s sebességű. A másik
3,7 m/s sebességet kapott. Mennyi ennek a golyónak a tömege?

1B/2. Vízszintes asztallapon levő, h = 24 cm magas emelvényre helyezünk egy ruhacsipeszbe

fogott tárgyat. A ruhacsipesz tömege mA = 8,54 g, a tárgyé mB = 18,07 g (az adatok a feladat
után következő kísérletből származnak). Szétlökődés után leesnek az asztalra. Hogyan aránylik
egymáshoz a leesési helyeik emelvény aljától mért távolsága?

1B/3. (MÁ 544.) Terheléssel együtt 150 kg tömegű kocsi 10 m/s sebességgel halad. A
kocsiból menetirányban kidobunk egy 30 kg tömegű ládát, a talajhoz viszonyított 15 m/s
sebességgel. Mekkora a kocsi sebessége a láda kidobása után?

1B/4. (MÁ 538.) Álló vízben két csónak egyenletesen halad egymás felé. Sebességük külön-
külön 0,6 m/s. Amikor egymás mellé érnek, az egyikről a másikra 60 kg tömegű testet
tesznek át. Ezután a másik csónak eredeti irányában 0,4 m/s sebességgel halad tovább.
Mekkora ennek a második csónaknak a tömege, ha a víz ellenállása elhanyagolható?

1B/5. (MÁ 541.) m1 tömegű lapos kocsi a talajon nyugalomban van. m2 tömegű személy (a
talajon történő nekifutással) v sebességgel ráfut a kocsira, és ugyanilyen sebességgel fut le a
kocsiról. Mi történik a kocsival? A kocsi és a talaj közötti súrlódástól eltekintünk.
1. KINEMATIKA ZÁRTHELYI MEGOLDÁSA BEVEZETŐ FIZIKA C

Biomérnökök feladata (8:15):

Egy mcs kg tömegű, a móló mellett álló csónakban ül Berci, aki mB kg tömegű. Aladár, aki mA
kg tömegű, a mólóról vA1 m/s sebességgel beleugrik a csónakba. (A paraméterek értékei
különbözőek voltak az egyes feladatlapokon.)
a) Mennyi lesz a csónak sebessége, ha a víz ellenállása elhanyagolható? (10 pont)
b) Mekkora sebességgel (a vízhez képest), és milyen irányba kell kiugrania Bercinek Aladár
mellől a csónakból, hogy az megálljon? (10 pont)

Megoldás:
a) Az ugrás rövid ideig tart, továbbá a víz ellenállása is elhanyagolható, vagyis használhatjuk
az impulzus megmaradást. Aladár csónakba érkezése előtt csak ő mozog, tehát az impulzus
ekkor: I 1 =m A v A 1 +0+0 (1 pont). A csónakba érkezése után a csónak, Aladár és Berci
ugyanazzal a közös sebességgel mozognak, azaz vcs2 = vB2 = vA2 = v2, az impulzus pedig:
I 2 =(m A +mB +mcs )v 2 (2 pont). Ez a két impulzus egyenlő, azaz:
m A v A 1=(m A +m B +m cs ) v 2 (2 pont, illetve egyből ez helyesen felírva szintén 5 pont).
mA
Ebből a csónak sebessége: v cs 2=v 2 = v (egyenletrendezés 2 pont, jó
m A +mB +mcs A 1
végeredmény 2 pont, mértékegység 1 pont; ha egyből számokat beír az egyenletbe és azokkal
rendezi, arra is jár minden pont).
b) Az ugrás ezúttal is rövid ideig tart, ismét megmarad az impulzus. Berci kiugrása előtt az
impulzus ugyanaz az I2, amit az a) feladatban már kiszámoltunk (1 pont). Berci kiugrása után
a csónak és benne Aladár sebessége 0, Berciét jelölje vB3, a rendszer impulzusa pedig:
I 3 =0+mB v B 3 +0 (1 pont). Az impulzus megmarad, I2 = I3, azaz:
(mA +mB +mcs ) v 2=mB v B 3 (2 pont, egyből ez helyesen felírva szintén 4 pont). Ebből Berci
m A +mB +mcs
sebessége v B 3= v 2 (egyenletrendezés 2 pont, jó végeredmény 2 pont,
mB
mértékegység 1 pont; ha egyből számokat beír az egyenletbe és azokkal rendezi, arra is jár
minden pont). Mivel ez a sebesség ugyanúgy pozitív, mint Aladár sebessége, ezért ugyanolyan
irányba kell kiugrania, azaz a mólótól elfelé (1 pont, ha akárhogy leírja a helyes irányt, vagy
legalább annyit, hogy az előjelek jelzik az irányt).
Megjegyzés: ebbe a formulába v2 helyére beírva az a) feladatban kapott formulát adódik egy
mA
egyszerűbb alak: v B 3= v .
mB A 1

A paramétereket és végeredményeket a következő táblázat tartalmazza:

mA mB mcs vA1 vcs2 vB3
62 kg 86 kg 98 kg 3,7 m/s 0,9325 m/s 2,667 m/s
79 kg 67 kg 103 kg 4,2 m/s 1,333 m/s 4,952 m/s

1
1. KINEMATIKA ZÁRTHELYI MEGOLDÁSA BEVEZETŐ FIZIKA C

Vegyészmérnökök feladata (10:15):

Anna (aki mA kg tömegű) vA1 m/s nagyságú sebességgel fut, és utolér egy vg1 m/s sebességgel
guruló, mg kg tömegű gördeszkát, majd ráugrik. (A paraméterek értékei különbözőek voltak
az egyes feladatlapokon.)
a) Mekkora lesz a gördeszka és Anna közös sebessége, ha a súrlódás elhanyagolható? (10
pont)
b) Mekkora sebességgel, és milyen irányból kell Anna mellé a gördeszkára ugrania Bertának
(aki mB kg), hogy megálljanak? (10 pont)

Megoldás:
a) Az ugrás rövid ideig tart, továbbá a súrlódás is elhanyagolható, vagyis használhatjuk az
impulzus megmaradást. Anna gördeszkára érkezése előtt ő és a gördeszka is mozog, tehát az
impulzus ekkor: I 1 =m A v A 1 +mg v g1 (2 pont). A gördeszkára érkezése után a gördeszka és
Anna ugyanazzal a közös sebességgel mozognak, azaz vg2 = vA2 = v2, az impulzus pedig:
I 2 =(m A +mg ) v 2 (1 pont). Ez a két impulzus egyenlő, azaz:
m A v A 1 +m g v g 1=(m A +m g ) v2 (2 pont, illetve egyből ez helyesen felírva szintén 5 pont).
m A v A 1 +mg v g1
Ebből a gördeszka sebessége: v 2 = (egyenletrendezés 2 pont, jó
m A +mg
végeredmény 2 pont, mértékegység 1 pont; ha egyből számokat beír az egyenletbe és azokkal
rendezi, arra is jár minden pont).
b) Az ugrás ezúttal is rövid ideig tart, ismét megmarad az impulzus. Most Berta impulzusával
is számolnunk kell, így felugrása előtt a rendszer impulzusa I *2 =(m A +mg ) v 2 +mB v B 2 (2
pont). Csillaggal jelöljük, hogy ezúttal már Berta is része a rendszernek. Berta felugrása után
a közös sebességük 0, tehát a rendszer eredő impulzusa I3*= 0 (1 pont). Az impulzus
megmarad, I2* = I3*, azaz: (m A +m g )v 2 +m B v B 2=0 (1 pont, egyből ez helyesen felírva
m A +m g
szintén 4 pont). Ebből Berta sebessége v B 2=− v 2 (egyenletrendezés 2 pont, jó
mB
végeredmény 2 pont, mértékegység 1 pont; ha egyből számokat beír az egyenletbe és azokkal
rendezi, arra is jár minden pont). Mivel ez a sebesség negatív, ezért Anna sebességével
ellentétes sebességgel, azaz szemből kell felugrania a gördeszkára. (1 pont, ha akárhogy leírja
a helyes irányt, vagy legalább annyit, hogy az előjelek jelzik az irányt. Ha pozitív vB2 van
beírva az impulzusba, és a negatív előjel már a formulában megjelenik, az is jó megoldás.)
Megjegyzés: ebbe a formulába v2 helyére beírva az a) feladatban kapott formulát adódik egy
m A v A 1 +m g v g1
egyszerűbb alak: v B 2= .
mB

A paramétereket és végeredményeket a következő táblázat tartalmazza:

mA mB mg vA1 vg1 v2 vB2
24 kg 19 kg 3,6 kg 4,1 m/s 0,9 m/s 3,682 m/s -5,349 m/s
21 kg 27 kg 3,4 kg 5,2 m/s 1,1 m/s 4,629 m/s -4,183 m/s

2
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

2. TÉMAKÖR: DINAMIKA
1. GYAKORLAT

NEWTON AXIÓMÁK
I. axióma: tehetetlenség törvénye.
Magára hagyott test nyugalomban van, vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez (azaz:
v = konst.), ha a test mozgását olyan vonatkoztatási rendszerben vizsgáljuk, ami inerciarendszer.
Magára hagyott test: nincs kölcsönhatásban más testtel, ha megfelelően távol van más testektől.
Mi az inerciarendszer? Olyan vonatkoztatási rendszer, amiben érvényes Newton I. axiómája. Vagyis
körbeért a definíció. Feloldás: az állítás az, hogy létezik inerciarendszer. A Földet inerciarendszernek
tekintjük olyan mozgások vizsgálatánál, amelyeknél a megtett távolságok elhanyagolhatóak a Föld
méretéhez képest – de nagyobb távolságot átfogó mozgásoknál már nem tekinthetünk el a Föld
forgásától, keringésétől, és így nem tekinthető inerciarendszernek. Vagy: állócsillagokhoz rögzített
vonatkoztatási rendszer alkalmas inerciarendszernek.

II. axióma: a dinamika alaptörvénye.

A test gyorsulása arányos a rá ható erővel: a  F,
az arányossági tényező a test tömege: F = ma .
Az m tömeg a tehetetlenség mértéke [kg],
az F erő a kölcsönhatás mértéke [N].

KÍSÉRLET: egy kiskocsit gyorsítottunk egy csigán átvetett fonálon lógó tömeggel. A kiskocsiba az
egyes kísérletekben különböző terhelő tömegeket tettünk.
Rugós kisautó terhelésével otthon is végezhető hasonló kísérlet. A kisautó gyorsulása ugyan változik
időben, ugyanakkor az autó tömegének növelésével szemmel láthatóan csökken a gyorsulás.

III. axióma: kölcsönhatás törvénye.

Jelölje FAB az A test által a B testre kifejtett erőt, és FBA a B test által az A testre kifejtett erőt; a két erő
egyenlő nagyságú, megegyező hatásvonalú és ellentétes irányú: FBA = –FAB , azaz FAB + FBA = 0.
Az erő-ellenerő (akció-reakció) megnevezés azt sugallja, hogy az egyik váltja ki a másikat, időben
késleltetés van közöttük, de ez nem igaz, egyszerre, egy időben lépnek fel.

KÍSÉRLET: 2 rugós erőmérő egymást húzza. A 2 rugó mindig egyformán nyúlik meg. Akkor is, ha az
egyik erőmérő végét rögzítjük, és csak a másikat húzzuk.

IV. axióma: szuperpozíció törvénye (az erők összegzése).

Ha egy testre egyszerre több erő is hat, akkor a test gyorsulását az erők vektori eredője határozza
meg: Feredő = Fi , az F = ma egyenletbe az erők vektori eredőjét kell írni: Fi = ma.
Ez azt is jelenti, hogy az egyszerre fellépő erők nem befolyásolják egymást (vagyis a kölcsönhatások
egymástól függetlenek).

MOZGÁSEGYENLET
Az ma = Fi egyenletbe behelyettesítjük az egyes kölcsönhatásoknak megfelelő erőtörvényeket (ld.
később), így tudjuk a test gyorsulását. A kezdősebesség és a kezdeti helyvektor (vagy bármely

2A / 1
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

időpontban a sebesség és a helyvektor) ismeretében meg tudjuk határozni a sebességet és a

helyvektort az idő függvényében.

ERŐTÖRVÉNYEK
avagy: mitől, hogyan függ az egyes kölcsönhatásokban fellépő erő?

Nehézségi erő a Föld felszínén

A Föld által bármely testre kifejtett vonzóerő.
Nagysága: Fg = mg, ahol
g a gravitációs gyorsulás, aminek értéke kis mértékben függ attól, hogy a Föld mely pontján van a
test (ld. később), Magyarországon g  9,81 m/s2;
iránya: függőlegesen lefelé.
A g értéke függ a földrajzi szélességtől egyrészt, mert a Föld nem gömb alakú, másrészt, mert a Föld
forog, és függ a tengerszint feletti magasságtól is.
A földi nehézségi erő az általános tömegvonzási erőből származik, ahol a két egymást vonzó test
közül az egyik a Föld. Az általános tömegvonzási (gravitációs) erő bármely két test között fellép, a
nagysága a távolság növekedésével csökken, de sehol nem zérus.

Kérdés: a Föld és egy ember közötti kölcsönhatásban melyikre hat nagyobb tömegvonzási erő?

Ha a test szabadon mozog  hajítás;

ha van felület, kötél, rúd  „kényszererő.”

Kényszererők: felület, kötél, rúd

A testek mozgását felület, kötél, rúd korlátozza, ezt a geometriai kényszert a test és a felület, kötél,
rúd között ható erővel írjuk le.
Csak az irányukat tudjuk (a geometriai kényszer miatt), a nagyságukat nem, az mindig az adott
problémából adódik!
A testre a felület által kifejtett Fny nyomóerő:
iránya: a felületre merőleges (ha görbült a felület, akkor a pontbeli érintősíkra merőleges); csak
nyomni tud;
nagysága akkora, hogy a test a felületen maradjon.
A testre a kötél által kifejtett Fkötél kötélerő:
iránya: csak húzni tudja a testet, kötélirányban;
nagysága: ugyanakkora az erő nagysága a kötél két végén; akkora, hogy a test a kötél hosszánál
távolabbra nem kerülhet a kötél rögzítési pontjától.
A testre rúd által kifejtett Frúd rúderő:
iránya: húzni és nyomni is tudja a testet, rúdirányban;
nagysága abból adódik, hogy a rúd hossza nem változhat.

Súrlódási erők
Csúszási súrlódási erő
Szilárd felület és a hozzá képest mozgásban levő test között lép fel (a felületek között ható kémiai
erők és a felületek érdessége miatt).

2A / 2
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

Nagysága: Fs =  Fny , ahol:

Fny a testre ható nyomóerő,
 a csúszási súrlódási együttható;
iránya: a sebességgel ellentétes irányú.
Tapadási súrlódási erő
Szilárd felület és a hozzá képest nyugalomban levő test között lép fel, ha valamilyen külső erő el
akarja mozdítani őket egymáshoz képest.
Nagysága: akkora, amekkora ahhoz szükséges, hogy a test nyugalomban maradjon,
de nem lehet nagyobb, mint Ft,max = t Fny , ahol:
Fny a testre ható nyomóerő,
t a tapadási súrlódási együttható;
(ha ennél nagyobb erőre lenne szükség, akkor a test elkezd mozogni a felülethez képest);
iránya: a felülettel párhuzamos; ellentétes irányú azzal, amerre a többi külső erő eredője el akarja
mozdítani a testet.
Gördülési ellenállás: Fgördülési = gördülési Fny
Azonos felületek között gördülési < csúszási < tapadási .
Fontos megjegyezni, hogy a súrlódási erők közül egy időpontban mindig csak az egyik léphet fel! A
test ugyanis vagy tapad, vagy csúszik, esetleg gördül; de ezek kizárják egymást, nem léphet fel
egyszerre kettő közülük.

Közegellenállási erő
Fluidum (folyadék, gáz) és a hozzá képest mozgásban levő test között lép fel. Iránya: a sebességgel
ellentétes irányú, nagysága függ a sebesség nagyságától.

2A / 3
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

FELADATOK

2A/1. Van egy  = 18° hajlásszögű, L = 2,3 m hosszú lejtő, és egy m = 85 dkg tömegű test.
A test és a lejtő közötti csúszási súrlódási együttható  = 0,16.
a) Mekkora súrlódási erő hat a testre a mozgása közben?
b) Mekkora lesz a test végsebessége a lejtő aljára érkezve, ha a test a lejtő tetejéről
nyugalomból indulva elkezd lefelé csúszni?
c) Legalább mekkora kezdősebességet kell adni a testnek a lejtő alján, hogy feljusson a lejtő
legtetejére?
d) Ha azt szeretnénk, hogy a test állandó sebességgel mozogjon felfelé a lejtőn, mekkora
lejtővel párhuzamos erőt kell rá kifejtenünk?
Plusz kérdés:
e) Ha azt szeretnénk, hogy a test állandó sebességgel mozogjon felfelé a lejtőn, mekkora
vízszintes erőt kell rá kifejtenünk?

Megoldás
A testre 3 erő hat:

Fny
Fs

Fg
α

a nehézségi erő:
az iránya függőlegesen lefelé mutat,
a nagysága Fg = mg;
a lejtő által a testre kifejtett nyomóerő:
az iránya merőleges a lejtő síkjára,
a nagysága akkora, hogy teljesüljön az, hogy a test a lejtő síkjában mozog;
a csúszási súrlódási erő:
az iránya ellentétes a test mozgásának az irányával,
a nagysága Fs = μ∙Fny , a nyomóerő nagyságától függ.

A három erő 3 különböző irányú. A test a lejtő síkjában mozog, ezért úgy írunk fel két
egyenletet, hogy az egyik a mozgás iránya, ami most a lejtővel párhuzamos irány, a másik
pedig az arra merőleges (a lejtő síkjára merőleges) irány.
Ehhez először fel kell bontanunk a nehézségi erőt ilyen irányú komponensekre:

2A / 4
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

mgǁ = mg∙sinα

α mg = mg∙cosα

α
α

Mivel a test a lejtő síkjában mozog, az arra merőleges erők eredője zérus kell legyen, hiszen
nem lehet gyorsulása a lejtőre merőlegesen (ez a kényszerfeltétel). A lejtőre merőleges
nyomóerő ezért akkora kell legyen, mint a nehézségi erőnek a lejtőre merőleges
komponense:
Fny = mg = mgcosα = 8,084 N.
A feladat megoldásánál a képleteket fogjuk tovább alakítani és csak a legvégén fogunk
behelyettesíteni, de szürkével oda lesznek írva menet közben a részeredmények.

a) A nyomóerő nagyságát ismerve ki tudjuk fejezni a csúszási súrlódási erő nagyságát:

Fs = μ∙Fny = μ∙mgcosα
Behelyettesítve:
Fs = μ∙mgcosα = 0,16 ∙ 0,85∙10∙cos18 = 1,293 N.

b) Ki kell fejeznünk a test gyorsulását a mozgásegyenlet lejtővel párhuzamos

komponenséből. A test a lejtő síkjában lefelé fog mozogni, ezért azt vesszük fel pozitív
iránynak. A testet a nehézségi erő lejtővel párhuzamos komponense gyorsítja, a súrlódás
fékezi:
male = mgsin – μ∙mgcosα = 2,627 – 1,293 = 1,333 N ,
ebből a test gyorsulása lefelé
ale = g(sin – μ∙cosα) = 10∙(sin18 – 0,16∙cos18) = 1,568 m/s2 .

Mivel állandó a test gyorsulása, ezért a sebessége egyenletesen változik:

vle(t) = vle0 + ale ∙ t ,
és a lejtőn megtett távolságot négyzetes úttörvénnyel számolhatjuk:
sle(t) = vle0 t + ½ ale t2 .
Ebben a feladatban most vle0 = 0, mert nyugalomból indul, tehát
vle(t) = ale ∙ t és sle(t) = ½ ale t2 .

A lejtő alján a sebességet úgy tudjuk kiszámolni, hogy először meghatározzuk, mennyi idő
alatt ér le, vagyis milyen t* időben lesz s(t*) = L:
2L
½ ale t*2 = L  t* = √a = 1,713 s,
le

és ezt behelyettesítjük a sebesség képletébe:

2L
vle,vég = vle(t*) = ale ∙ t* = ale ∙ √a = √2L ale .
le

Behelyettesítve:

2A / 5
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

vle,vég = √2L ale = √2∙2,3∙1,568 = 2,686 m/s.

c) Ha felfelé halad a test a lejtőn, akkor más lesz a gyorsulásának a nagysága, mint amikor
lefelé csúszott. A csúszási súrlódási erő most is fékezi a testet, az iránya mindig a mozgás
irányával ellentétes irányba mutat, vagyis felfelé haladó test esetén lefelé mutat. Másrészt a
nehézségi erő lejtővel párhuzamos komponense mindig lefelé mutat, ami a lefelé haladó
testet gyorsította, de a felfelé haladó testet fékezi.

Fny

Fs

Fg
α
Mivel a test most a lejtő síkjában felfelé fog mozogni, ezért most azt vesszük fel pozitív
iránynak.
mafel = – mgsin – μ∙mgcosα = – 2,627 – 1,293 = –3,920 N ,
ebből a test gyorsulása felfelé
afel = – g(sin + μ∙cosα) = –10∙(sin18 + 0,16∙cos18) = –4,612 m/s2 .

Ha ugyanakkora kezdősebességet adnánk a testnek, mint amekkora végsebességgel

leérkezett a lejtő aljára, akkor nem jutna fel a lejtő tetejére, mert most nagyobb abszolút
értékű a lassulása, mint a b) részben a gyorsulása volt.

Írjuk fel a test sebességét és a lejtőn megtett utat az idő függvényében:

vfel(t) = vfel0 + afel ∙ t és sfel(t) = vfel0 t + ½ afel t2 .

A minimális kezdősebességgel éppen a lejtő tetejére érve áll meg a test (ehhez t’ idő kell):
vfel0 + afel ∙ t’ = 0  t’ = – vfel0 / afel = 0,9987 s (afel negatív, tehát t’ pozitív).
sfel képletébe ezt az időt behelyettesítve L-et kell kapjunk:
v 2
vfel0 t’ + ½ afel t’2 = vfel0 ∙ (– vfel0/afel) + ½ afel (– vfel0/afel)2 = – 2fel0 =L.
a
fel
Ebből kifejezhető a minimális kezdősebesség, amivel feljut a lejtő tetejére:
vfel0 = √−2L afel (afel negatív, tehát a gyök alatti mennyiség pozitív)
Behelyettesítve
vfel0 = √–2∙2,3∙(–4,612) = 4,606 m/s .

d) Ha állandó sebességgel mozog a test a lejtőn, akkor a gyorsulása zérus ( afel = 0 ) , vagyis a
lejtővel párhuzamos erők eredője zérus kell legyen.

2A / 6
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

Fny

Fpárh
Fs
Fg
α
Jelölje Fpárh az általunk a lejtővel párhuzamos irányban kifejtett erőt. Ez az erő felfelé
gyorsítja a testet, vagyis felfelé mutató tengely esetén pozitív előjelű:

mafel = Fpárh – mgsin – μ∙mgcosα = 0

 Fpárh = mgsin + μ∙mgcosα ,
behelyettesítve Fpárh = 3,920 N.

Plusz kérdés:
e) Az általunk kifejtett Fv erő nem párhuzamos a lejtő síkjával, ezért nem csak tolja felfelé a
testet a lejtőn, hanem „bele is akarja nyomni” a lejtőbe. Emiatt a lejtő által kifejtett
nyomóerő nagysága megváltozik, nagyobb lesz.
A számoláshoz az Fv erőt is fel kell bontanunk lejtővel párhuzamos és lejtőre merőleges
komponensekre:

Fny’

Fvǁ = Fv ∙cosα

Fv
Fv = Fv ∙sinα Fs’
Fg
α
A lejtőre merőleges komponensek eredője zérust kell adjon:
Fny’ – mg – Fv = Fny’ – mg∙cosα – Fv∙sinα = 0 ,
ezért a lejtő által kifejtett nyomóerő most
Fny’ = mg∙cosα + Fv∙sinα .

A nyomóerő nagyságának változása miatt a súrlódási erő nagysága is változni fog:

Fs’ = μ∙Fny’ = μ∙mg∙cosα + μ∙Fv∙sinα .

2A / 7
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

A testet akkora erővel toljuk, hogy a sebessége állandó legyen, ezért a lejtővel párhuzamos
gyorsulása zérus:
Fvǁ – mgǁ – Fs’ = 0 
Fv∙cosα – mg∙sinα – (μ∙mg∙cosα + μ∙Fv∙sinα) = 0
Ebből kifejezhető az Fv erő:
sinα + μ∙cosα
Fv = mg
cosα – μ∙sinα
Behelyettesítve Fv = 4,348 N.

2A/2. Az előző feladatban szereplő test és a lejtő között a tapadási súrlódási együttható
értéke t = 0,34. A többi adat változatlan ( = 18°; L = 2,3 m; m = 85 dkg; csúszási súrlódási
együttható  = 0,16).
Mekkora a testre ható (tapadási vagy csúszási) súrlódási erő?

Megoldás
A lejtőn nyugalomban levő testet a nehézségi erő lejtővel párhuzamos komponense,
mgǁ = mgsin = 2,627 N nagyságú erő akarja gyorsítani a lejtőn lefelé.

Tudjuk, hogy a tapadási súrlódási erő maximális értéke Ft,max = t  Fny.

Mivel most Fny = mg = mgcosα = 8,084 N ,

ezért Ft,max = t Fny = 0,34∙8,084 = 2,749 N.

Ft,max = 2,749 N > mgǁ = 2,627 N

A tapadási súrlódási erő maximális értéke nagyobb, mint az az erő, ami a lejtőn lefelé
gyorsítani akarja a testet, ezért a test nem kezd el csúszni.
A tapadási súrlódási erő értéke akkora, hogy az eredő erő zérus legyen, vagyis
Ft = mgǁ = 2,627 N.

2A/3. KÍSÉRLET: egy kiskocsit gyorsítottunk egy csigán átvetett fonálon lógó tömeggel. A
kiskocsiba az egyes kísérletekben különböző terhelő tömegeket tettünk.
A fonál nyújthatatlan, a tömegét a kiskocsi tömegébe mértük bele.
Vezessük le, mekkora lesz a kiskocsi gyorsulása a kiskocsiba rakott terhelő tömeg és a
függőlegesen lógó gyorsító tömeg függvényében!

Megoldás

Fny A kiskocsi tömege M, a bele rakott

terhelő tömeg mt. Ezt a két testet
M+mt Fk
Fs kezelhetjük egy testnek az egyenletek
felírásakor, mert a terhelő tömeg nem
Fk
mozdul el a kiskocsihoz képest.
(M+mt)g mgy

mgyg
2A / 8
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

A függőlegesen lógó gyorsító test tömege mgy.

A kiskocsi mozgása vízszintes, a gyorsító tömegé függőleges irányú, de a sebességük

nagysága meg kell egyezzen minden pillanatban, mert a fonál hossza állandó közöttük. Mivel
a sebességük nagysága megegyezik, a gyorsulásuk nagysága is megegyezik. A testeket
összekötő fonál ugyanakkora erővel hat mindkét testre, de az erő iránya változik a fonál
irányát követve.
A kiskocsira felírhatjuk, hogy a rá ható függőleges erők eredője zérus kell legyen, és ebből
tudjuk, hogy Fny = (M + mt) g.
A kiskocsit fékezi a kerekek gördülési ellenállása, ez az erő a csúszási súrlódási erőhöz
hasonlóan írható fel, nagysága a nyomóerő nagyságával arányos:
Fs = μ Fny = μ (M + mt) g.

A gyorsulás meghatározásához fel kell írni

a kiskocsira ható vízszintes erők eredőjét:
(M + mt) a = Fk – Fs = Fk – μ (M + mt) g ;
a gyorsító tehernél pedig a függőleges erők eredőjét:
mgy a = mgy g – Fk .
(Az előjeleket itt most annak megfelelően választottuk meg, hogy tudjuk, hogy merre
mozognak a testek.)
A két egyenletet összeadva a kötélerő kiesik:
(M + mt + mgy) a = mgy g – μ (M + mt) g,
és kifejezhető belőle a gyorsulás a tömegek függvényében:
m – μ (M + m )
gy t
a= M g.
+ mt + mgy

MEGJEGYZÉS: Az (M + mt + mgy) a = mgy g – Fs egyenleten azt látjuk, hogy ha egy

rendszernek tekintjük a testeket, akkor erre a rendszerre a rendszeren kívüli külső erők
eredője mgy g – Fs. Természetesen nem csak ezek a külső erők hatnak a rendszerre, mert hat
(M + mt) g és Fny is, de azok eredője zérus.

2A / 9
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

SZIMULÁCIÓK, VIDEÓK:
Vízszintes síkon gyorsított test súrlódással:
https://phet.colorado.edu/en/simulation/legacy/forces-1d
Lejtő, állítható súrlódási együtthatókkal:
https://phet.colorado.edu/en/simulation/legacy/ramp-forces-and-motion
A tapadási súrlódási erő attól függ, hogy a felületek mekkora erővel nyomják egymást:
http://www.videoman.gr/106419
https://www.youtube.com/watch?v=bgyrrjmavy4

KIDOLGOZOTT GYAKORLÓ FELADAT

2A/3. Egy traktor két pótkocsit vontat nyújthatatlan drótkötelekkel. Mekkora a traktor
húzóereje és mekkora erő feszíti a köteleket, ha indításnál a traktor 1 perc alatt
egyenletesen gyorsít fel 43,2 km/h sebességre?
A traktor tömege 3 t, a pótkocsik tömege 2-2 t, a gördülő ellenállási együttható μg = 0,08.
Fny2 Fny1 Fny tr
Fk2 Fk2 m1 Fk1 Fk1 Ftr
m2 mtr
Fs2 Fs1 Fs,tr
Fg2 Fg1 Fg tr

Megoldás
Adatok:
pótkocsik: m1 = m2 = 2 t = 2000 kg; traktor: mtr = 3 t = 3000 kg;
v0 = 0; vvég = 43,2 km/h = 12 m/s; t = 1 min = 60 s.

Milyen erők hatnak?

Ftr az út által az traktorra a mozgás irányába kifejtett erő:
iránya a gyorsítás irányába mutat,
nagysága ismeretlen;
Fk1 ill. Fk2 a két kötélerő:
iránya a kötél irányában ható húzóerő,
nagysága ismeretlen;
Fg tr, Fg1 és Fg2 a Föld által a traktorra, ill. pótkocsikra kifejtett nehézségi erő,
iránya függőlegesen lefelé mutat,
nagysága Fg = mg;
Fny tr, Fny1 és Fny2 a talaj által a traktorra, ill. pótkocsikra kifejtett nyomóerő.
iránya a talajra merőlegesen felfelé mutat,
nagysága akkora, amekkora ahhoz szükséges, hogy a test éppen a felületen mozogjon;
Fs tr, Fs1 és Fs2 a gördülési súrlódási erő,
iránya a mozgással ellentétes irányba mutat,
nagysága Fs = μg∙Fny .

2A / 10
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

Az erők egy része vízszintes, másik része függőleges. A kiszámolandó erők vízszintesek, de
mivel a vízszintes súrlódási erők nagysága a függőleges nyomóerők nagyságától függ, először
azokat kell tudnunk.
Mivel a testek a talajon mozognak, a függőleges erők eredője zérus kell legyen, hiszen nem
lehet gyorsulásuk függőlegesen felfelé vagy lefelé  ebből tudjuk a nyomóerőket:
Fny,tr = mtr g , Fny1 = m1 g , Fny2 = m2 g .
A súrlódási erők nagysága így Fs =  Fny = mg mindegyik testre:
Fs tr =  Fny tr = mtr g ; Fs 1=  Fny1 = m1 g ; Fs2 =  Fny2 = m2 g .

Vízszintesen az x tengely pozitív irányának azt az irányt választjuk, amerre a traktor gyorsít
 a súrlódási erők előjele mindig negatív.
A kötélerő egy-egy kötél két végén egyenlő, de a két kötélben eltérő nagyságú.
Fel fogjuk írni minden testre az max = ΣFix egyenletet.
Tudjuk, hogy a drótkötél nyújthatatlan, ezért a kocsik közötti távolság nem változhat, vagyis
minden pillanatban megegyezik a sebességük, így mindhárom test (a két kocsi és a traktor)
gyorsulása megegyezik (jelöljük ezt ax helyett egyszerűen a-val):
traktor: mtr a = Ftr – Fk1 – Fs tr
első pótkocsi: m1 a = Fk1 – Fk2 – Fs1
második pótkocsi: m2 a = Fk2 – Fs2
A súrlódási erők nagyságát behelyettesítve:
traktor: mtr a = Ftr – Fk1 – mtrg
első pótkocsi: m1 a = Fk1 – Fk2 – m1g
második pótkocsi: m2 a = Fk2 – m2g
Ezekből sorra kiszámolhatók a kérdéses erők, ha ismerjük a gyorsulást.
A gyorsulást ki tudjuk abból számítani, hogy a traktor 1 perc alatt gyorsít fel álló helyzetből
43,2 km/h sebességre:
a = v / t = (43,2/3,6 – 0) / 60 = 12 / 60 = 0,2 m/s2 .
Tehát az erők:
Fk2 = m2(a+g) = 2000(0,2+0,08·10) = 2000 N ,
Fk1 = Fk2 + m1(a+g) = (m1+m2)(a+g) = (2000+2000)∙(0,2+0,08∙10) = 4000 N ,
Ftr = Fk1 + mtr(a+g) = (m1+m2+mtr)(a+g) = (2000+2000+3000)∙(0,2+0,08∙10) = 7000 N .

MEGJEGYZÉSEK
 A drótkötelek tömegét elhanyagoltuk. Ha figyelembe kellene venni a tömegüket, akkor
nem lenne igaz, hogy a két végükön ébredő erő megegyezik, hanem a kötelekre is fel kellene
írni mozgásegyenletet és abból tudnánk kiszámolni az erőket.
 Vegyük észre, hogy a fenti feladatban a gyorsulás az egyes testekre felírt egyenletekből
kifejezve
F – (F + F ) F – (F + F ) F – F
a = tr mk1 s tr = k1 mk2 s1 = k2m s2 ,
tr 1 2
vagyis az egyes testekre az előre- ill. a hátrafelé ható erők különbsége arányos a tömegükkel
(ugyanez igaz kötelekre is).
 Tekintsük a 3 testet egy rendszernek és adjuk össze a 3 testre felírt mozgásegyenletet:
(mtr + m1 + m2) a = Ftr – ( Fs tr + Fs1 + Fs2)
Ekkor az Fk1, Fk2 kötélerők kiesnek, mivel ők a 3 testből álló rendszerben belső erők.

2A / 11
2A. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

A 3 testből álló rendszer gyorsulását a külső erők eredője határozza meg:

Ftr – (Fs tr + Fs1 + Fs2 )
a= .
mtr +m1 +m2
 A függőleges komponensekre is felírhattuk volna az maz = ΣFiz egyenleteket pl. a pozitív
irányt felfelé választva, és tudjuk, hogy az = 0 kell legyen:
traktor: mtr atr z = –mtr g + Fny tr = 0
első pótkocsi: m1 a1 z = –m1 g + Fny1 = 0
második pótkocsi: m2 a2 z = –m2 g + Fny2 = 0
 Felírhatjuk a mozgásegyenleteket vektori alakban is: m a = ΣFi :
traktor: mtr atr = mtr g + Fny tr + Ftr + Fk1 + Fs tr
első pótkocsi: m1 a1 = m1 g + Fny1 + Fk1 + Fk2 + Fs1
második pótkocsi: m2 a2 = m2 g + Fny2 + Fk2 + Fs2

2A / 12
2A. DINAMIKA FELADATSOR BEVEZETŐ FIZIKA C

2A/1. Van egy  = 18° hajlásszögű, L = 2,3 m hosszú lejtő, és egy m = 85 dkg tömegű test.
A test és a lejtő közötti csúszási súrlódási együttható  = 0,16.
a) Mekkora súrlódási erő hat a testre a mozgása közben?
b) Mekkora lesz a test végsebessége a lejtő aljára érkezve, ha a test a lejtő tetejéről
nyugalomból indulva elkezd lefelé csúszni?
c) Legalább mekkora kezdősebességet kell adni a testnek a lejtő alján, hogy feljusson a lejtő
legtetejére?
d) Ha azt szeretnénk, hogy a test állandó sebességgel mozogjon felfelé a lejtőn, mekkora
lejtővel párhuzamos erőt kell rá kifejtenünk?
Plusz kérdés:
e) Ha azt szeretnénk, hogy a test állandó sebességgel mozogjon felfelé a lejtőn, mekkora
vízszintes erőt kell rá kifejtenünk?

2A/2. Az előző feladatban szereplő test és a lejtő között a tapadási súrlódási együttható
értéke t = 0,34. A többi adat változatlan ( = 18°, L = 2,3 m; m = 85 dkg; csúszási súrlódási
együttható  = 0,16).
Mekkora a testre ható (tapadási vagy csúszási) súrlódási erő?

2A/3. KÍSÉRLET: egy kiskocsit gyorsítottunk egy csigán átvetett fonálon lógó tömeggel. A
kiskocsiba az egyes kísérletekben különböző terhelő tömegeket tettünk.
A fonál nyújthatatlan, a tömegét a kiskocsi tömegébe mértük bele.
Vezessük le, mekkora lesz a kiskocsi gyorsulása a kiskocsiba rakott terhelő tömeg és a
függőlegesen lógó gyorsító tömeg függvényében!
2. TÉMAKÖR HÁZI FELADATOK BEVEZETŐ FIZIKA C

2/1. A 2A anyagban bemutatott kisvagonos kísérleteknél hanyagoljuk el a súrlódást.

Számolja ki a kötélerőt két különböző terhelésnél, és adja meg a százalékos eltérésüket!
Adatok:
a gyorsító tömeg 5 g;
a kisvagon tömege üresen 47,20 g;
egyik eset: nincs terhelő tömeg a kisvagonban,
másik eset: a kisvagonba rakott terhelő tömeg 100 g.

2/2. Vízszintes asztallapra M tömegű testet helyezünk, rákötünk egy (elhanyagolható

tömegű, nyújthatatlan) fonalat, amit átvetünk az asztal szélére rögzített (súrlódásmentes,
elhanyagolható tömegű) csigán. Számolja ki az M tömegű test és az asztal között a tapadási
súrlódási együttható értékét, ha a függőlegesen lógó fonál végére legalább m* tömegű
testet kell rögzítenünk, hogy a testek elkezdjenek gyorsulni!
Adatok:
M = 21,59 g;
m* = 9,03 g.

2/3. Vízszintes asztallapra M tömegű testet helyezünk, rákötünk egy (elhanyagolható

tömegű, nyújthatatlan) fonalat, amit átvetünk az asztal szélére rögzített (súrlódásmentes,
elhanyagolható tömegű) csigán. A függőlegesen lógó fonál végére m tömegű testet
rögzítünk. Számolja ki a test átlagos gyorsulását, és abból a csúszási súrlódási együtthatót, ha
a test 0,87 s alatt tesz meg 24 cm-t az indulásától számítva.
Adatok:
M = 21,59 g;
m = 9,03 g.

2/4. α hajlásszögű lejtőre M tömegű testet helyezünk, rákötünk egy (elhanyagolható

tömegű, nyújthatatlan) fonalat, amit átvetünk a lejtő tetejére rögzített (súrlódásmentes,
elhanyagolható tömegű) csigán, és a függőlegesen lógó fonál végére egy m tömegű üres
poharat kötünk. Az M tömegű test a lejtőn lefelé gyorsulva csúszni kezd.
Számoljuk ki, mennyi idő alatt tesz meg L távolságot a lejtőn a nyugalmi helyzetből lecsúszó
test a csúszási súrlódást is figyelembe véve!
Adatok: M = 21,59 g; m = 1,26 g; α = 28 ; a csúszási súrlódási együttható értéke μ = 0,33;
L = 0,485 m.
2. TÉMAKÖR HÁZI FELADATOK BEVEZETŐ FIZIKA C

2/5. α hajlásszögű lejtőre M tömegű testet helyezünk, rákötünk egy (elhanyagolható

tömegű, nyújthatatlan) fonalat, amit átvetünk a lejtő tetejére rögzített (súrlódásmentes,
elhanyagolható tömegű) csigán. Adjuk meg, legalább mekkora tömegű testet kell a
függőlegesen lógó fonál végére rögzítenünk, hogy az M tömegű test elkezdjen a lejtőn felfelé
gyorsulni!
Adatok:
α = 28°;
M = 21,59 g;
az M tömegű test és az asztal között a tapadási súrlódási együttható μ t = 0,40.
2B. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

2. TÉMAKÖR: DINAMIKA
2. GYAKORLAT

1. kísérletsorozat: Tapadás vízszintes felületen

1/a) kísérlet:
Vízszintes sík felületen levő mgy = 1,59 g tömegű üres
gyufásdobozhoz egy fonalat kötünk, a fonalat átvetjük a
felület szélén levő csigán, és a végére egy 1,26 g tömegű
üres poharat kötünk.
A gyufásdoboz sima felületen ennek hatására megcsúszik.
Ha a felületre smirglit helyezünk, és ezzel megnöveljük a súrlódási együtthatót, akkor a
gyufásdoboz nem csúszik meg (tapad).
Ha a gyufásdobozt megnyomjuk kézzel fentről lefelé, és ezzel megnöveljük a nyomóerőt, akkor a
gyufásdoboz nem csúszik meg.
Ha a gyufásdobozba egy kis súlyt helyezünk, azaz megnöveljük a tömegét (de a lelógó pohár
tömege nem változott) és ezzel együtt a nyomóerőt, akkor a gyufásdoboz nem csúszik meg.

1/b) kísérlet:
Terheljük a gyufásdobozt 20 g tömeggel: M = mgy + 20 g = 21,59 g.
Ezzel a terheléssel a gyufásdoboz a sima felületen tapad, ha a pohár üres.
A pohárba vizet töltünk, addig, amíg a gyufásdoboz el nem kezd csúszni. A pohár és a víz együttes
tömege ekkor m* = 9,03 g.
Ebből kiszámolható a gyufásdoboz és a sima felület közötti tapadási súrlódási együttható értéke. A
számoláshoz szükséges képletet a 2/2. házi feladatban vezetjük le:
t = m* / M .
Behelyettesítve μt, sima = 9,03 / 21,59 = 0,4182.

1/c) kísérlet:
Az előző (1/b) kísérletben megmérjük, hogy a gyufásdoboz, miután megcsúszik, 0,87 s alatt mozdul
el 24 cm-t.
A gyufásdoboz egyenletesen gyorsuló mozgást végez, így kiszámolható a gyufásdoboz gyorsulása,
abból pedig a gyufásdoboz és a sima felület közötti csúszási súrlódási együttható. Az ezekhez
szükséges képleteket a 2/3. házi feladatban vezetjük le.
A gyufásdoboz gyorsulása:
a = 2∙x(t1) / t12 = 0,6400,
a csúszási súrlódási együttható:
m g – (M + m) a
μ= = 0,3275 .
Mg
Látható, hogy a csúszási súrlódási együttható valóban kisebb, mint a tapadási súrlódási együttható.

1/d) kísérlet:
Megismételjük az 1/b) kísérletet a felületre P120-as smirglit helyezve.

2B / 1
2B. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

Ekkor több vizet kell tölteni a pohárba ahhoz, hogy a 20 g tömeggel terhelt gyufásdoboz csúszni
kezdjen. A tapadás megszűnésekor a pohár és a víz tömege m2* = 21,66 g.
Ebből kiszámolható a gyufásdoboz és a P120-as smirgli felülete közötti tapadási súrlódási
együttható értéke:
t, P120 = m2* / M = 21,66 / 21,59 = 1,003.
(A P80-as smirgli esetén 1,320.)

1/e) kísérlet:
20 g tömeggel terhelt gyufásdobozt helyezünk P120-as smirglire, és a pohár víz tömegét
csökkentjük ahhoz képest, mint ami már megindította a gyufásdobozt (a kísérletben 21,66 g
helyett csak 19,67 g). Ekkora tömeg esetén a kötélerő kisebb, mint a tapadási súrlódási erő
maximuma, ezért a doboz magától nem kezd gyorsulni – de ha meglökjük egy kicsit, akkor csúszik,
mert a csúszási súrlódási együttható kisebb, mint a tapadási súrlódási együttható.

2. kísérletsorozat: Súrlódás lejtőn

2/a) kísérlet: Állandó hajlásszögű lejtőre helyezzük a 20 g tömeggel terhelt gyufásdobozt, amire
egy fonalat kötünk, a fonalat átvetjük a lejtő tetején levő csigán, és a függőlegesen lógó fonál
végére egy m tömegű üres poharat kötünk. A gyufásdoboz a lejtőn lefelé gyorsulva csúszni kezd.
Adatok: M = mgy + 20 g = 21,59 g = 21,59∙10–3 kg; m = 1,26 g = 1,26∙10–3 kg; α = 28 ;
a csúszási súrlódási együttható értéke az 1/c) kísérletből μ = 0,33; a lejtő hossza L = 0,485 m.
Ezekből a 2/4. házi feladatban kiszámoljuk, hogy a gyufásdoboz gyorsulása:
M(sinα – μcosα) – m
a= M+m
g = 1,573 m/s2.
A test nyugalmi helyzetből indul ekkora gyorsulással, tehát
L = ½ a t*2  t* = = 0,7853 s.

A kísérlet szerint a test 1,834 s alatt teszi meg ezt a távolságot. Ebből visszafelé számolva a csúszási
súrlódási együttható értéke 0,431-nek adódna 0,33 helyett. Az eltérés oka lehet egyrészt az, hogy
a valóságban a csigánk nem ideális, ezen is van súrlódás. Bár az 1/c) kísérletben is ugyanezt a csigát
használtuk, így a súrlódását elvileg belemértük abba a súrlódási együtthatóba, most a lejtő eltérő
hajlásszöge miatt hosszabb szakaszon érintkezik a fonál és a csiga, ami megváltoztathatja a
súrlódási erőt. Az eltérés másik oka az, hogy a valódi lejtőnk különböző pontjain a súrlódási
együttható értéke más és más, a lejtő anyagának inhomogén érdessége, illetve a szennyeződések
egyenetlen eloszlása miatt, és ezúttal a lejtő másik részén csúszott a gyufásdoboz, mint az 1/c)
kísérletben.

2/b) kísérlet: Állandó hajlásszögű lejtőre helyezünk egy M tömegű testet, amire egy fonalat kötünk,
a fonalat átvetjük a lejtő tetején levő csigán, és a függőlegesen lógó fonál végén levő m tömegű
pohárba egyre nagyobb tömeget helyezünk.
Megfigyelés:

2B / 2
2B. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

A fonál végén levő tömeg növelésével a lejtőn levő test először még megindul lefelé a lejtőn, a
gyorsulása
M(sinα – μcosα) – m
a= M+m
g
egyre kisebb lesz, ahogy az m tömeg nő.
Fny +
Fk +

M Fs Fk
m
Mg
mg
α

és a kötélerő is egyre kisebb lesz.

A kötélerő itt nem egyenlő mg -vel, mivel az m tömegű testet az Fk – mg nagyságú erő gyorsítja.
Fk nagyságát most nem fejezzük ki. (Kifejezhető, ha az előző feladatban a gyorsulást
visszahelyettesítjük bármelyik test mozgásegyenletébe.)

Amikor a kötélerő eléri a tapadási súrlódási erő maximális értékét (Ft,max = μt Fny = μt Mgcosα), akkor
a test a tapadási súrlódási erő miatt nem indul meg. Ilyenkor a = 0  Fk = mg.
Fny
Fk
M Ft Fk
m
Mg
mg
α
Először a tapadási súrlódási erő iránya ugyanúgy felfelé mutat, mint a csúszási súrlódási erő iránya
mutatott, mert súrlódás nélkül a test lefelé gyorsulna a lejtőn, mivel Mgsinα > Fk .
A tapadási súrlódási erő nagysága Ft = Mgsinα – Fk = Mgsinα – mg.

Ahogy az m tömeget növeljük, nő a kötélerő is  Ft nagysága csökken.

Fny
Fk
M Fk
m
Mg
mg
α
Van egy m* tömeg, amikor Mgsinα = m*g  ilyenkor Ft = 0.

2B / 3
2B. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

Fny
Fk
M Fk
Ft
m
Mg
mg
α
Ha mg > Mgsinα , akkor a test felfelé gyorsulna a lejtőn, ezért a tapadási súrlódási erő lefelé
mutat, és a nagysága Ft = Fk – Mgsinα = mg – Mgsinα.
A test mindaddig tapad, amíg Ft ≤ Ft,max = μt Fny = μt Mgcosα,
vagyis m ≤ M(sinα+μt Mcosα).

Az m tömeget tovább növelve a lejtőn levő test felfelé kezd gyorsulni, és újra csúszási súrlódási erő
lép fel a test és a lejtő között (Fs = μ Mgcosα).
Fny
Fk
M Fk
Fs
m
Mg
mg
α

Az ehhez szükséges legkisebb terhelő tömeget a 2/5. házi feladatban számoltuk ki:
mmin = M ( sinα + μt cosα ).
Értéke α = 28°; M = 21,59 g; és μ t = 0,40 esetén:
mmin = 17,76 g.

2B/1. feladat: értékeljük ki a következő kísérletet:

2/c) kísérlet: Állítható hajlásszögű lejtőn növeljük a hajlásszöget. Megmérjük, milyen szögnél
csúszik meg a lejtőre helyezett test.
Számoljuk ki ebből a tapadási súrlódási együttható értékét!
Adatok: a tapadás határszöge αh = 21.
Fny
Megoldás Ft
A testre ható erők:
az Fg nehézségi erő
függőlegesen lefelé,
nagysága mg, Fg
a lejtővel párhuzamos komponense mgsinα,
a lejtőre merőleges komponense mgcosα; α
a lejtő által a testre kifejtett Fny nyomóerő,
iránya merőleges a lejtőre,
nagysága akkora, hogy a test a felületen legyen;
2B / 4
2B. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

az Ft tapadási súrlódási erő,

iránya azzal ellentétes irányba mutat, mint amerre a tapadási súrlódási erő nélkül a test
elkezdene gyorsulni – tehát jelen esetben a lejtővel párhuzamosan felfelé, nagysága akkora,
hogy a test nyugalomban maradjon, de maximum t Fny.

A mozgásegyenlet felületre merőleges komponensének zérusnak kell lenni:

Fny – mgcosα = 0  Fny = mgcosα .
A mozgásegyenlet felülettel párhuzamos komponense (lefelé pozitív):
ma = mgsinα – Ft .

A test addig tapad, amíg a = 0.

Ahogy növeljük a lejtő hajlásszögét, sinα értéke nő, és Ft értéke is nő, amíg el nem éri az adott
szöghöz tartozó határértéket. Ekkor
Ft = mgsinα.
Másrészt az erőtörvényből tudjuk, hogy Ft ≤ Ft,max = t Fny ; ezekből tehát
mgsinα ≤ t mgcosα
 a test addig tapad, amíg tgα ≤ t .

A tapadás hatásszögéből kiszámolható a tapadási súrlódási együttható értéke:

t = tgαh = tg21° = 0,3839.
A vízszintes felületen végzett kísérletnél kiszámolt érték μt = 0,4182 volt, ez 8%-os eltérés. Az
eltérést részben magyarázza, hogy a vízszintes felület esetén a valódi fonál és a csiga között is
fellép valamennyi tapadási súrlódási erő.

2/d) kísérlet: Állandó hajlásszögű lejtőn gyorsulva csúszik le egy test. Megmérjük, mennyi idő alatt
tesz meg egy adott távolságot.
Számoljuk ki a test és a lejtő közötti csúszási súrlódási együttható értékét!
Adatok: α = 28; L = 0,5 m távolságot t* = 0,667 s idő alatt tett meg; a felület sima.

Számolás:
A gyorsulás kiszámolható a távolságból és az időből, mivel L = ½ at 2 
ale = 2L / t*2 = 2∙0,5/0,6672 = 2,248 m/s2.
A 2A/1.b) feladatban levezettük, hogy lejtőn lefelé csúszó test gyorsulása
ale = g (sinα – μcosα).
Ebből kifejezhető a csúszási súrlódási együttható:
g sinα – ale ale
μ= g cosα
= tgα – g cosα
= tg28 – 2,248/(10∙cos28) = 0,2771.

Az itt kiszámolt érték kisebb, mint amit az 1/c kísérletben kaptunk, az eltérés itt is magyarázza,
hogy ennél a kísérletnél nincs a csigán átvetett fonál, és az ezen fellépő súrlódás.
A tapadási súrlódási együttható értékét 0,4182-nek, ill. 0,3839-nek számoltuk; látható, hogy a
csúszási súrlódási együttható értéke kisebb.

2B / 5
2B. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

STATIKA

A test, ill. a több testből álló összetett rendszer nyugalomban van, nem kezd gyorsulni (a = 0), ha
minden egyes összetevőjére a rá ható erők vektori eredője zérus: Σ Fi = 0.

A rendszerben kényszererők léphetnek fel:

- nyomóerő: a felületre merőleges;
- kötélerő: kötél irányú húzó erő;
- rúderő: rúd irányú erő, ami lehet húzó vagy nyomó erő is.

3. kísérletsorozat: Statika

2B/2. feladat: értékeljük ki a következő kísérletet: ℓk

3/a) Az ábra szerinti elrendezésben egy m tömegű testet úgy rögzítettünk
egy függőleges lapra, hogy felülről egy kötél tartja, és alulról egy rúd
támasztja meg.
Számoljuk ki, mekkora erő lép fel a kötélben, ill. a rúdban! h

Adatok: m = 100 g = 0,1 kg;

a kötél és a rúd hossza megegyezik: ℓk = ℓr = 21 cm;
a felfüggesztési pont h = 12,5 cm távol van a függőleges laptól. m
α
ℓr

Megoldás
Jelöljük P-vel a kötél és a rúd találkozási pontját, ahová az m tömeg egy kis fonáldarab
közvetítésével rögzítve van.
A rendszerben ható erők:
Fk
α ℓk Fg = mg nehézségi erő;

Fk Fk kötélerő: a P pontra húzó erőt fejt ki;

h
P’ Fr rúderő: vegyük fel úgy, hogy a P pontra nyomó erőt fejt ki;
Fr Fk

Fk’ a kis fonáldarabban Fk’ erő lép fel, ami az m tömeget felfelé, a P pontot
ℓr
m lefelé húzza.
α

Fr Fg = mg

2B / 6
2B. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

Az m tömegű testre hat az Fg = mg nehézségi erő és a függőleges fonál által

kifejtett Fk’ fonálerő, és a kettő eredője zérus: Fk’
Fk’ – mg = 0  Fk’ = mg. m

A függőleges fonáldarab tehát Fk’ = mg nagyságú erővel hat a P pontra lefelé, Fg = mg

vagyis számolhatunk úgy, mintha az m tömeg közvetlenül a P pontban lenne.

Vizsgáljuk a P pont egyensúlyát:

Fk Fr
α α α
Fk
P’ z
Fr Fk
Fg
α
x
A 3 erő vektori eredője zérus: Fk + Fr + Fg = 0.
Bontsuk vízszintes és függőleges komponensekre:
az ábrán jelölt irányoknak megfelelően
az x komponens:
–Fk sinα + Fr sinα = 0  Fk sinα = Fr sinα
 Fk = Fr , a két erő nagysága egyenlő;
a z komponens:
Fk cosα + Fr cosα – mg = 0.
Fk = Fr felhasználásával
mg
2 Fk cosα = mg  Fk = 2 cosα .
Számolás:
sinα = h / ℓr = 12,5 cm / 21 cm = 0,5952  α = 36,53. h
P
mg 0,1∙10
Fk = 2 cosα = 2∙cos36,53 = 0,6222 N.

Fk = 0,6222 N húzó erő; ℓr

Fr = 0,6222 N nyomó erő. α
A rúdnak tényleg nyomnia kell a P pontot.

3/b) kísérlet: Ha fejjel lefelé fordítjuk az előző elrendezést és alulra kerül a kötél, akkor a kötél nem
tudja megtartani az m tömeget, mivel nem tud nyomó erőt kifejteni.

2B / 7
2B. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

2B/3. feladat: értékeljük ki a következő kísérletet:

3/c) Az ábra szerinti elrendezésben egy m tömegű testet rögzítettünk egy vízszintes lapra egy kötél
és egy rúd segítségével.
Számoljuk ki, mekkora erő lép fel a kötélben, ill. a rúdban!
α β
Adatok: m = 100 g = 0,1 kg; h
a rúd hossza: ℓr = 16 cm; ℓk
a kötél hossza: ℓk = 26 cm; ℓr
a felfüggesztési pont h = 12 cm távol van a
vízszintes laptól.

m
Megoldás
Az előző feladat gondolatmenetét felhasználva vizsgáljuk a P pont egyensúlyát:

α β
Fr h
Fr
Fk ℓk Fk
ℓr
α β
P
Fg z
Fg

m x

A 3 erő vektori eredője zérus: Fk + Fr + Fg = 0.

Bontsuk vízszintes és függőleges komponensekre!
Az ábrán jelölt irányoknak megfelelően
az x komponens:
Fk cosβ – Fr cosα = 0 ;
a z komponens:
Fk sinβ + Fr sinα – mg = 0.
Az x komponensből fejezzük ki Fr -t:
cosβ
Fr = Fk cosα ,
és írjuk be a z komponensbe:
cosβ
Fk ( sinβ + Fk cosα sinα ) – mg = 0 
mg
Fk = cosβ .
sinβ + sinα
cosα

Számolás:
sinα = h / ℓr = 12 / 16 = 0,75  α = 48,59 ,
sinβ = h / ℓk = 12 / 26 = 0,4615  β = 27,49 .

2B / 8
2B. DINAMIKA BEVEZETŐ FIZIKA C

0,1∙10
Fk = cos27,49 = 0,6815 N a kötélerő nagysága, és
sin27,49 + ∙sin48,59
cos48,59

cosβ cos27,49
Fr = Fk cosα = 0,6815∙cos48,59 = 0,9139 N a rugóerő nagysága.

Mindkét erő húzó erő.

Ezekben a vizsgált elrendezésekben könnyen látható, hogy a rúd milyen irányú erőt kellett kifejtsen
(az első elrendezésben nyomó erőt, a másodikban húzó erőt), de ha nem egyértelmű, akkor
induláskor felveszünk egy tetszőleges irányt, és a számolás után az előjelből látjuk, hogy helyes volt-
e a feltételezésünk. Ha negatív előjelű erőt kapunk végeredményül, akkor meg kell változtatni az
eredetileg felvett erő irányát. (Kötél esetében természetesen csak húzó erő léphet fel.)

Gyakorló feladatok

Példatár
Lejtő: 365., 367., 369., 370., 371., 373., 374., 375., 378., 400.
Pontrendszerek: 379., 384., 386.
Statika: 255., 256., 257., 262., 263., 265., 266., 267. , 268., 372.

A 2/4. házi feladat mintájára: Állandó hajlásszögű lejtőre helyezünk egy M tömegű testet, amire
egy fonalat kötünk, a fonalat átvetjük a lejtő tetején levő csigán, és a függőlegesen lógó fonál
végére egy m* tömeget rögzítünk. Az M tömegű test a lejtőn felfelé gyorsulva csúszni kezd.
Számoljuk ki, mennyi idő alatt tesz meg L távolságot a lejtőn a nyugalmi helyzetből felfelé csúszó
test a csúszási súrlódást is figyelembe véve!
Adatok: M = 21,59 g; m = 31,26 g; α = 28; μ = 0,2771; L = 0,485 m.

2B / 9
2B. DINAMIKA FELADATSOR BEVEZETŐ FIZIKA C

2B/1. Állítható hajlásszögű lejtőn növeljük a hajlásszöget. Megmérjük, milyen szögnél csúszik
meg a lejtőre helyezett test: αh = 21. Számoljuk ki ebből a tapadási súrlódási együttható
értékét!

2B/2. Az ábra szerinti elrendezésben egy m tömegű testet úgy ℓk

rögzítettünk egy függőleges lapra, hogy felülről egy kötél tartja, és
alulról egy rúd támasztja meg.
Számoljuk ki, mekkora erő lép fel a kötélben, ill. a rúdban!
h
Adatok: m = 100 g;
a kötél és a rúd hossza megegyezik: ℓk = ℓr = 21 cm;
a felfüggesztési pont h = 12,5 cm távol van a függőleges laptól.
m
α
ℓr

2B/3. Az ábra szerinti elrendezésben egy m α β

tömegű testet rögzítettünk egy vízszintes lapra h
egy kötél és egy rúd segítségével. ℓk
ℓr
Számoljuk ki, mekkora erő lép fel a kötélben,
ill. a rúdban!

Adatok: m = 100 g;
a rúd hossza: ℓr = 16 cm; m
a kötél hossza: ℓk = 26 cm;
a felfüggesztési pont h = 12 cm távol van a vízszintes laptól.
2. DINAMIKA ZÁRTHELYI MEGOLDÁSA BEVEZETŐ FIZIKA C

Biomérnökök feladata (8:15):

Egy α hajlásszögű lejtőn csúszik le egy m kg tömegű test a m/s2 gyorsulással.
a) Mekkora a test és a lejtő közötti csúszási súrlódási együttható? (8 pont)
b1) Ugyanezt a testet áthelyezzük egy ugyanilyen hajlásszögű, de súrlódásmentes lejtőre.
Mekkora és milyen irányú, a lejtővel párhuzamos F erőt kell kifejtenünk rá, ha azt szeretnénk,
hogy a test gyorsulása ne változzon? (4 pont)
b2) Ugyanezt a testet áthelyezzük egy súrlódásmentes lejtőre. Ennek milyen β hajlásszöge
legyen, ha azt szeretnénk, hogy a test gyorsulása ne változzon? (4 pont)
c) Ezután egy elhanyagolható tömegű,
nyújthatatlan kötelet rögzítünk a testhez, ezt
átvetjük egy α hajlásszögű, súrlódásmentes lejtő m
tetején levő csigán. Mekkora mt tömeget kell a
kötél függőlegesen lelógó részére helyeznünk,
ha azt szeretnénk, hogy a test gyorsulása mt
2
továbbra is a m/s legyen lefelé? α
(8 pont)

Megoldás
a) A testre hat az Fg = mg nehézségi erő, az Fny nyomóerő a lejtőre merőlegesen és az Fs csúszási
súrlódási erő a sebességgel ellentétes irányba, azaz a lejtővel párhuzamosan fölfelé. A
mozgásegyenletet célszerű a lejtővel párhuzamos és a lejtőre merőleges komponensekre bontani.
Írjuk fel először a mozgásegyenlet lejtőre merőleges komponensét, felhasználva azt a
kényszerfeltételt, hogy a gyorsulás lejtőre merőleges komponense nulla:
ma ⊥ =0=F ny −F g,⊥ (1 pont). A nehézségi erő lejtőre merőleges komponensét beírva:
0=F ny −mg cos α ⇒ F ny =mg cos α (2 pont).
A mozgásegyenlet lejtővel párhozamos komponense: ma=F g,∥−F s (1 pont), ezt tovább
alakítva ma=mg sin α −μ mgcos α (1 pont), ebből kifejezhető a csúszási súrlódási együttható:
g sin α −a
μ= (3 pont, jó behelyettesítés további 1 pont).
g cos α
b1) Az a) esethez képest most nincsen súrlódási erő, van viszont az F erő. Ha azt szeretnénk,
hogy a test gyorsulása ugyanaz maradjon, akkor az F erőnek meg kell egyeznie az a) feladatbeli
súrlódási erővel (1 pont), azaz:
F = Fs = –mg cosα. (1 pont a képlet a nagyságra, 1 pont az előjel vagy egyéb utalás, hogy a
lejtővel párhuzamosan fölfelé hat, 1 pont a jó behelyettesítés)
b2) A testre ezúttal csak a nehézségi erő és a nyomóerő hat, a mozgásegyenletnek most elég csak
a lejtővel párhuzamos komponensét vizsgálni: ma=F g,∥ (1 pont). A nehézségi erő
felbontásánál most a β szöget kell használni, ezzel ma = mg sinβ (1 pont). Ezt átrendezve sinβ =
a/g (1 pont), ahonnan már számolható β (1 pont).
c) A lejtőn levő m tömegű testre hat a nehézségi erő, a nyomóerő és az Fk kötélerő, az mt tömegű
testre pedig a nehézségi erő és a kötélerő. Ezúttal csak a mozgásegyenlet kötél irányú
komponenseit írjuk fel, a pozitív irányt a lejtőn lefelé, a függőleges kötéldarabon fölfelé
választjuk. A lejtőn levő testre: ma = mg sinα – Fk (1,5 pont), a függőlegesen lelógó testre:
mt a = Fk – mtg (1,5 pont). A két egyenletet összeadva a kötélerő kiesik:
(m + mt)a = mg sinα – mtg (3 pont jár akkor is, ha egyből ezt írja fel helyesen). Ebben már csak mt
ismeretlen, erre rendezve:

1
2. DINAMIKA ZÁRTHELYI MEGOLDÁSA BEVEZETŐ FIZIKA C

m( g sin α −a)
mt = (3 pont a rendezés, 1pont a jó behelyettesítés, 1 pont a mértékegység).
g+ a

A paramétereket és végeredményeket a következő táblázat tartalmazza:

m α a μ β F mt
0,41 kg 33° 3,2 m/s2 0,2679 18,66° 0,9212 N 0,06977 kg
0,48 kg 28° 2,9 m/s2 0,2033 16,86° 0,8616 N 0,06678 kg

Vegyészmérnökök feladata (10:15):

Állítható hajlásszögű lejtőre helyezünk egy m kg tömegű testet. Ehhez rögzítünk egy
elhanyagolható tömegű, nyújthatatlan kötelet, amit átvetünk a lejtő alján levő súrlódásmentes
csigán. A kötél függőlegesen lelógó részére egy mt kg tömegű testet erősítünk.
a) A lejtő hajlásszögének növelésekor αh szög esetén
csúszik meg a rajta levő test. Mekkora a közte és a lejtő m
közötti tapadási súrlódási együttható? (10 pont)
b) A megcsúszás után állandó, αh hajlásszög mellett azt α
tapasztaljuk, hogy a testek a m/s2 gyorsulással mozognak.
Mekkora a lejtő és a rajta levő test közötti csúszási
súrlódási együttható? (10 pont)
mt

Megoldás
a) A lejtőn levő testre hat az Fg = mg nehézségi erő, az Fny nyomóerő a lejtőre merőlegesen, az Fk
kötélerő és az Ft tapadási súrlódási erő, jelen elrendezésben a lejtővel párhuzamosan fölfelé,
mivel így jöhet ki az eredő erő nullára. A függőlegesen lelógó testre pedig hat a nehézségi erő és
a kötélerő. A mozgásegyenletet célszerű kötélirányú és arra merőleges komponensekre bontani. A
lejtőn levő testnél a kötélirányra merőleges irány egyben a lejtőre is merőleges, a mozgásegyenlet
ezen komponense felhasználva azt a kényszerfeltételt, hogy a gyorsulás lejtőre merőleges
komponense nulla:
ma ⊥ =0=F ny −F g,⊥ =F ny −mg cos α (1 pont), és innen a nyomóerő Fny = mg cosα.
A függőlegesen lelógó testnél a kötélirányra merőleges irány a vízszintes, ebbe az irányba
semelyik testre ható erőnek nincs komponense.
Mivel a test tapad, ezért a gyorsulása (mindkét komponense) nulla (1 pont, akkor is, ha csak az
egyenletekbe beírva jelenik meg).
A lejtőn levő test esetén a kötélirány a lejtővel párhuzamos irányt jelenti, a pozitív irányt lefelé
választva mozgásegyenletének ez a komponense:
ma=0=F k + F g,∥ −F t=F k + mgsin α −μ t mg cos α (2 pont).
A függőlegesen lelógó test mozgásegyenletének kötélirányú (azaz függőleges) komponense:
mta = 0 = Fg – Fk = mtg – Fk (1 pont).
A két utóbbi egyenletet összeadva a kötélerő kiesik:
0 = mtg + mg sinα – Ft, ahonnan a nyugalomban maradáshoz szükséges tapadási súrlódási erő:
Ft = mtg + mg sinα (1 pont). Ugyanakkor a tapadási súrlódási erőről tudjuk, hogy az kisebb vagy

2
2. DINAMIKA ZÁRTHELYI MEGOLDÁSA BEVEZETŐ FIZIKA C

egyenlő, mint Fr,max = μt Fny = μt mg cosα (1 pont). A határszögnél éppen egyenlőség áll fent,
azaz:
mtg + mg sinαh = μt mg cosαh (1 pont, illetve jár az összes pont akkor is, ha egyből a közös
mozgásegyenletet írja fel helyesen, és/vagy egyből a határszögre írja fel a mozgásegyenletet a
maximális tapadási súrlódási erővel).
Ezt az egyenletet rendezve a tapadási súrlódási együttható:
m + msin α h
μ t= t (1 pont a rendezés, 1 pont a behelyettesítés).
m cos α h
b) Amikor a test megcsúszik, akkor a tapadási helyett csúszási súrlódási erő hat a lejtőn levő
testre, a gyorsulása sem nulla, és a kötélerő is különbözni fog az a) feladatbeli értékétől, ezt Fk'-
vel jelöljük. A mozgásegyenlet kötélirányra merőleges komponensei nem változnak, a
kötélirányúak pedig a következőképpen írhatóak fel:
mta = mtg – Fk' (2 pont), és
ma = Fk' + mg sinαh – μ mg cosαh (2 pont). Ezeket összeadva az eredő mozgásegyenlet:
(m + mt)a = mtg + mg sinαh – μ mg cosαh (1 pont, illetve jár az 5 pont, ha egyből ezt írja fel
helyesen).
Ebből a csúszási súrlódási együttható:
(m + msin α h ) g−(m+m t ) a
μ= t (4 pont a rendezés, 1 pont a behelyettesítés).
mg cos α h

A paramétereket és végeredményeket a következő táblázat tartalmazza:

m mt αh a μt μ
2
0,32 kg 0,08 kg 19° 1,6 m/s 0,6087 0,3972
0,34 kg 0,09 kg 17° 1,5 m/s2 0,5825 0,3842

3
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

3. NYOMÁS, HIDROSZTATIKAI NYOMÁS ÉS FELHAJTÓERŐ,

IDEÁLIS GÁZ NYOMÁSA, GÁZTÖRVÉNY, KÖRFOLYAMATOK
1. GYAKORLAT

A nyomóerő nem mindegy, mekkora felületen hat, ha a lokális hatásokat tekintjük.

Deformációk esetében az egységnyi felületre ható nyomóerő a meghatározó, azaz a
nyomás:
F
p= ,
A
N kg
mértékegysége: [Pa] = [m2] = [m∙s2].

A nyomás skalármennyiség. A nyomásból származó erő mindig merőleges a felületre.

Kísérlet: Gyurmadarabra egy vízzel teli ásványvizes palackot akasztunk először egy pánton, majd
egy dróton, végül egy damilon. A pánt kicsit nyomódik a gyurmába, a drót jobban, míg a damil
ketté is vágja. A teljes nyomóerő mindhárom esetben ugyanakkora, de az egységnyi felületre
jutó nyomóerő, azaz a nyomás különbözik.

FELADAT:
3A/1. (MÁ 587.) Becsüljük meg az emberi tenyérre ható, a légnyomásból származó nyomóerőt
normál légköri nyomás mellett!
Megoldás
A normál légköri nyomás p0 = 105 Pa.
A tenyér felülete kb. 8 cm ∙ 8 cm = 64 cm2 = 6,4∙10–3 m2.
Fny = p0 A = 105 ∙ 6,4∙10–3 = 640 N.

Sűrűség
Fajlagos mennyiség, térfogategységre vonatkoztatott tömeg.
m kg
ρ= , mértékegysége [m3].
V
Egy nagyobb, inhomogén test esetén a teljes tömeggel és az össztérfogattal számolt m/V érték a
test átlagsűrűségét adja meg. Egy megfelelően kis térfogatra számolt δm/δV lokális sűrűség egy
lokális jellemző, inhomogén testekben pontról pontra változhat. A gázok sűrűsége az
állapothatározók függvénye, a térfogat a hőmérséklet és a nyomás függvénye.

FELADAT
3A/2. (MÁ 622.) Az ólom sűrűsége 11,3∙103 kg/m3, a viaszé 0,86∙103 kg/m3. Mekkora tömegű
ólmot kell 105 cm3 viaszhoz adagolnunk, hogy a test lebegjen az 1,04∙103 kg/m3 sűrűségű
folyadékban?
Megoldás
ρPb = 11,3∙103 kg/m3; ρv = 0,86∙103 kg/m3; ρf = 1,04∙103 kg/m3;
Vv = 105 cm3 = 1,05∙10–4 m3.
mPb = ?
3A / 1
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

Akkor lebeg az ólom és a viasz keveréke az adott sűrűségű folyadékban, ha az ólom és viasz
keverékének átlagsűrűsége megegyezik a folyadék sűrűségével, ρátl = ρf.
mPb + mv mPb + ρv ∙Vv
ρátl = = ,
VPb + Vv mPb /ρPb + Vv
tehát
mPb + ρv ∙Vv
= ρf  mPb + ρv∙Vv = ρf∙mPb/ρPb + ρf∙Vv 
mPb /ρPb + Vv
(ρf – ρv )∙Vv
mPb = ρ = 0,02082 kg = 20,82 g.
1– f
ρPb

Nyomás nyugvó fluidumokban

Fluidum: folyadék, gáz.
A részecskék véletlenszerűen mozognak különböző irányokba különböző nagyságú sebességgel.
Ha egy részecske ütközik egy fluidumban levő felülettel, megváltozik a sebessége, és ennek
következtében megváltozik az impulzusa:
I1r = m∙v1r
Ha az ütközés t idő alatt történik, akkor
I1r / t = m ∙ v1r / t , és v / t = a , tehát
I1r / t = m ∙ a1r ;
Newton II. axiómája szerint pedig m ∙ a = F , tehát
I1r / t = F1r .
Egy részecske impulzusa a felület által rá kifejtett F1r erő hatására változik meg. Milyen irányú ez
az erő?
A felülettel való ütközés során a részecskék felülettel párhuzamos v2
sebességkomponense nem változik, de a felületre merőleges v
sebességkomponens az ellentettjére változik. Mivel v1r merőleges
a felületre, ezért a felület által kifejtett F1r erő is merőleges a
felületre. v1
Adott felülettel sok részecske ütközik, ezek összege adja a
nyomóerőt, és a felületegységre vett átlaga adja a nyomást. Mivel a
felület által az egyes részecskékre kifejtett nyomóerő iránya nem függ attól, hogy milyen
irányból érkezett a részecske, hanem minden részecskére a felületre merőleges irányú erő hat,
így a felület által kifejtett nyomóerő mindig merőleges a felületre.

A fluidum egy adott pontján különböző irányú felületeket felvéve vajon változik-e a nyomóerő
nagysága? Nyugvó fluidumban a részecskék sebességének eloszlása iránytól független, tehát a
felületet bármely irányba forgatva azt tapasztaljuk, hogy a nyomóerő azonos nagyságú.
Tetszőleges irányú felülettel ugyanakkora nyomást kapunk, egy adott pontban a nyomás
nagysága a felület irányától független. A fluidum egy pontját tehát ez a nyomás jellemzi, ami
skalármennyiség, nincs iránya. Az adott pontban fellépő nyomóerő irányát pedig az fogja
megadni, hogy benne milyen irányú felületet veszünk fel.

3A / 2
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

Kísérlet: Kis pohárba vizet töltünk, egy papírlapot teszünk a tetejére, majd fejjel lefelé fordítjuk. A
papírlap nem esik le, mert a légnyomás felfelé nyomja, mivel a felület lefelé irányul. (A lefelé
irányuló papírlap a lentről nekiütköző részecskékre lefelé irányuló erőt fejt ki, és ezek ellenereje
felfelé irányul, a részecskék felfelé irányuló erőt fejtenek ki a papírlapra.)

Nyugvó fluidum minden része nyugalomban van, ezért benne a nyomás gyengítetlenül terjed. Ha
a gravitációtól eltekintünk, akkor a fluidum minden részében ugyanakkora a nyomás.

Kísérlet: Kilyuggatott nylonzacskót bármely pontján nyomunk meg, az összes lyukon

ugyanakkora sebességgel spriccel a víz, mivel a nyomás az egész zacskóban megnőtt, nem csak a
megnyomás helyén. Az is látható, hogy a spriccelő vízsugarak minden lyukon a zacskó felületére
merőlegesen indulnak el.

Összefoglalva: nyugvó fluidumban (gázban, folyadékban) a nyomás gyengítetlenül terjed, a

gravitáció hatásától eltekintve minden pontjában ugyanakkora. A fluidum egy adott pontjába
helyezett felületen a nyomóerő a felületre merőleges, nagysága nem függ attól, hogy milyen
irányba áll a felület.

Hidrosztatikai nyomás
A
Az egymás felett levő folyadékrétegek egymást tartják meg. Gondolatban
vágjunk körül egy h magasságú, A keresztmetszetű folyadékhasábot, aminek
Fn h
teteje éppen a folyadék felszínén van. Ez a folyadékhasáb nyugalomban van,
y
tehát az alatta levő folyadékréteg által a folyadékhasábra kifejtett nyomóerő
egyenlő a folyadékhasábra ható nehézségi erővel:
Fny = Fg = mg. Fg = mg
A folyadékhasáb tömegét írjuk fel a sűrűségével:
m = ρV = ρ Ah.

A folyadékhasáb aljánál, a felszín alatt h mélységben a nyomás

F mg ρAh g
p= = = =ρgh.
A A A
Ez a nyomás nem tartalmazza a folyadékhasáb felszínén uralkodó nyomást.
A felszín felett p0 légköri nyomást figyelembe véve a nyomóerő
Fny = mg + p0A ,
a hidrosztatikai nyomás a szabad felszín alatt h mélységben
p = ρ g h + p0 .

KÍSÉRLET: Felfelé keskenyedő edénybe vizet öntünk. Az edény alja két helyen át van fúrva, és
egy-egy cső jön ki belőle közlekedőedényként: az egyik a közepéből, ahol a legmagasabb felette
a vízoszlop, a másik a széléből, ahol alig van felette víz. Mindkét csőben azonos magasságú a
vízoszlop.

3A / 3
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

A kísérlet azt mutatja, hogy a hidrosztatikai nyomás nem csak a felette levő vízoszlop
magasságától függ. A szélső ponton az alacsonyabb vízoszlop felett az edény fala közvetíti azt a
nyomást, ami abban a magasságban uralkodik az edény közepén levő magasabb vízoszlop miatt.
A hidrosztatikai nyomás az edény aljának minden pontján megegyezik, mivel tudjuk, hogy a
folyadék nyugalomban van, tehát azonos magasságban nem lehetnek benne
nyomáskülönbségek, mert akkor az abból származó oldalirányú erők áramlást indítanának el.

p’ = ρgh’
h’
h
p’ = ρgh’

p = ρgh p = ρgh

Összefoglalva: a gravitáció miatt folyadékok belsejében a hidrosztatikai nyomás a szabad felszín

alatt h mélységben
p = ρ g h + p0 .
A folyadék belsejében egy adott vízszintes síkban mindenhol ugyanaz a nyomás, akkor is, ha egy
ferde falú edényben valamelyik pont felett rövidebb a folyadékoszlop.

Hidrosztatikai felhajtóerő
Írjuk fel, milyen erők hatnak egy nyugvó folyadék belsejében levő térfogatelemre!
Az egyszerűség kedvéért nézzünk egy kis kockát.
Mivel a folyadék nyugalomban van (sztatika), minden térfogatrészre az erők
eredője zérus kell legyen. Az oldalirányú, vízszintes erők eredőjével már Fny,2
feljebb foglalkoztunk (és megállapítottuk, hogy a nyomás azonos
magasságban levő térfogatelemeken megegyezik). A függőleges erőket
tekintve a kis kockát lentről nyomja az alatta levő térfogatelem Fny,1 erővel, Fny,1
Fg,f
fentről nyomja a felette levő térfogatelem Fny,2 erővel, és hat rá az Fg,f
nehézségi erő. A 3 erő eredője zérus:
Fny,1 – Fny,2 – Fg,f = 0 (a felfelé mutató irány a pozitív irány).
Az alsó felületen ható felfelé mutató Fny,1 nyomóerő nagyobb kell legyen, mint a felső felületen
ható lefelé mutató Fny,2 nyomóerő, a két nyomóerő eredője
Fny,1 – Fny,2 = Fny,e
tehát felfelé mutat, és ezt nevezzük felhajtóerőnek.
Az Ffel felhajtóerő nagysága egyenlő a folyadékelemre ható nehézségi erővel:
Ffel = Fg,f .
A nehézségi erőt kifejezhetjük a folyadék ρf sűrűségével:
Fg,f = mfg = ρfVg ,
tehát a felhajtóerő nagysága

3A / 4
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

Ffel = ρfVg .
Ugyanez a felhajtóerő hat erre a V térfogatrészre akkor is, ha ott nem a folyadék, hanem más
test található. Mivel a folyadék helyét elfoglaló testre ható Fg,test nehézségi erő
Fg,test = mtestg = ρtestVg (inhomogén test esetén test a test átlagsűrűsége),
ezért a test
lesüllyed, ha test > f;
lebeg, ha test = f;
felemelkedik, ha test < f.
A fluidum tetején úszó test esetén a rá ható felhajtóerő nagyságát a bemerülő részének
térfogatával kell számolni:
Fg,test = Ffel: ρtest Vtest g = ρf Vbemerülő g .

KÍSÉRLET: Pingponglabda átlagsűrűsége sokkal kisebb, mint a víz sűrűsége, nehezen nyomható le
a víz alá, és gyorsan felmegy a víz tetejére, ahol úgy úszik, hogy térfogatának nagy része kinn
van a vízből. A jég sűrűsége is kisebb, mint a vízé, de közelebb van hozzá; a jég is felúszik a víz
tetejére, ahol úszik, de a térfogatának nagyobb része a víz alatt van.

Összefoglalva: a fluidumban elmerülő, vagy annak tetején úszó testre hat a hidrosztatikai
felhajtóerő, ennek nagysága:
Ffel = ρf Vbemerülő g ,
ahol Vbemerülő a test fluidumba merülő részének térfogata.

Nyomás gázokban, gáztörvény

A gázra is igaz, hogy egy adott pontjában a nyomás minden irányban ugyanakkora.
A gázok sűrűsége sokkal kisebb, mint a folyadékoké, ezért a nehézségi erő hatása
elhanyagolható, és nem túl nagy magasságú tartályok esetében az egész térfogatban állandónak
tekinthető a nyomás.
A gázok állapotát ún. állapothatározókkal adjuk meg:
p nyomás
V térfogat
T hőmérséklet
n molszám
Az állapothatározók között az összefüggést az állapotegyenlet adja meg.
Ideális gázra felírhatjuk a gáztörvényt, ami egy tapasztalati összefüggés:

pV = nRT
T a K-ben kifejezett hőmérséklet;
K = C + 273,15 ; de a feladatokban 273 közelítő értékkel számolunk.
R = 8,314 J/(mol∙K) az egyetemes gázállandó.

3A / 5
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

Általános esetben az állapothatározók közül több is változhat egyszerre, de gyakorlati

szempontból érdekesek azok a folyamatok, amikor valamelyik állapotjelző állandó.

Izochor folyamat: V = konst.

Merev falú edénybe zárt gáz állapotváltozása.
Adott mennyiségű gáz (n = konst.) esetén a gáztörvényből látjuk, hogy
p / T = konst.

p p V

V T T

KÍSÉRLET: Levegővel töltött zárt palack aljából kivezetett U alakú csőben víz van. Kezdetben a cső
két szárában azonos magasságban van a víz, mivel a bezárt levegő nyomása megegyezik a külső
légnyomással (a csőnek az a szára nyitott a légkörre). Ha megmelegítjük a palackba zárt levegőt
kézzel, ill. hajszárítóval, akkor megnő a nyomása, és az U alakú csőben elmozdul a víz. (Ha a
palack térfogatához hozzászámoljuk a csőben levő levegő térfogatát is, akkor ez szigorúan véve
nem izochor folyamat, de vékony cső esetén a vízoszlop elmozdulásából származó
térfogatváltozás elhanyagolható a palack térfogatához képest.)

Izobar folyamat: p = konst.

Könnyen mozgó dugattyúval elzárt gáz állapotváltozása.
Adott mennyiségű gáz (n = konst.) esetén a gáztörvényből látjuk, hogy
V / T = konst.

p p V

V T T

KÍSÉRLET: Egy palack szájára lufit húzunk, úgy, hogy minél kevesebb levegő legyen a lufiban,
majd betesszük mélyhűtőbe (kb. 24 C-os szobából kb. –17 C-os fagyasztóba). A palackba zárt
levegő térfogata csökken, és elkezdi behúzni a palackba a lufit, majd a palack elkezd behorpadni.

3A / 6
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

A fagyasztóból kivéve a melegedést hajszárítóval segítjük, így nő a bezárt térfogat, és amikor a

hőmérséklet a kezdeti szobahőmérséklet fölé emelkedik, akkor a lufi is elkezd megtelni levegővel.

Izoterm folyamat: T = konst.

Állandó hőmérsékleten végbemenő állapotváltozások.
Adott mennyiségű gáz (n = konst.) esetén a gáztörvényből látjuk, hogy
p∙V = konst.

p p V

V T T

KÍSÉRLET: Cartesius-búvár.
Vízzel telt palackban van egy fejjel lefelé fordított (tehát alul nyitott) kémcső. A kémcsőben levő
levegő miatt a kémcső + víz + levegő (a búvár) átlagsűrűsége kezdetben kisebb a víz sűrűségénél,
ezért a búvár felúszik. Ha a palackot megnyomjuk, a kezünk által kifejtett nyomás a víz
közvetítésével megnöveli a kémcsőbe zárt levegő nyomását, ezért annak a térfogata csökken,
alulról víz áramlik bele, és a kémcső + víz + levegő átlagsűrűsége nagyobb lesz a víz sűrűségénél,
ezért a búvár lesüllyed.

FELADATOK
3A/3. (MÁ 840.) 300 l térfogatú, 27 C hőmérsékletű, 105 Pa nyomású gáz először állandó
nyomáson 200 l-rel tágul, másodszor állandó térfogaton a hőmérséklete 123 C-ra emelkedik.
a) Mekkora a gáz hőmérséklete az állandó nyomáson végbement állapotváltozása végén?
b) Mekkora a gáz nyomása az állandó térfogaton végbement állapotváltozása végén?
Megoldás
V0 = 300 l = 300 dm3 = 0,3 m3; p0 = 105 Pa; T0 = 27 C = 300 K
a) p = konst., V = 200 l = 200 dm3 = 0,2 m3  T1 = ?
V1 = V0 + V = 300 + 200 = 500 l = 500 dm3 = 0,5 m3
izobár folyamat, tehát V / T = konst.:
V0 / T0 = V1 / T1  T1 = V1 / V0 ∙ T0 = 0,5/0,3 ∙ 300 = 500 K = 227 C.
b) V = konst. , T2 = 123 C = 396 K  p2 = ?
izoterm folyamat, tehát p / T = konst.:
p0 / T0 = p2 / T2  p2 = T2 / T0 ∙ p0 = 396/300 ∙ 105 = 1,32∙105 Pa.

3A / 7
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

3A/4. (MÁ 830.) Egy 50 cm2 alapterületű, 20 cm magas,

elhanyagolható súlyú, alul nyitott, vékony falú dobozt addig
nyomunk be higanyba, amíg éppen a felső szintjéig merül le. A 20 cm
hőmérséklet állandó, a külső levegő nyomása 105 Pa.
a) Mekkora a doboz belsejében ekkor a levegő nyomása?
b) Mekkora erővel kell a dobozt ebben a helyzetben
leszorítanunk?
Megoldás
p0 = 105 Pa; A = 50 cm2 = 5∙10–3 m2; p0 F Ffel
a doboz magassága ℓ = 20 cm = 0,2 m;
a higany sűrűsége ρHg = 13,6∙103 kg/m3. p1 d
Amikor a dobozt benyomjuk a higanyba, a benne levő ℓ
levegő összenyomódik, és alulról higany áramlik be a h
helyére. Jelölje h a beáramlott higany magasságát,
és d a csökkent térfogatú levegő magasságát, h + d = ℓ. Fg
A folyamat izoterm, T = konst.  pV = konst.  a
bezárt levegő nyomása megnő.
Kezdetben a dobozban levő levegő nyomása p0 volt, és a térfogata V0 = Aℓ;
a higanyba benyomva a levegő nyomása p1 lett, és a térfogata V1 = Ad, ezekkel:
p0 V0 = p1 V1: p0 Aℓ = p1 Ad.
A dobozba bezárt gáz p1 nyomása egyensúlyt tart a higany hidrosztatikai nyomásával és a felette
levő légköri nyomással. A bezárt levegőoszlop aljára felírva:
p1 = p0 + ρHg g d
Két egyenletünk van két ismeretlennel (p1 és d):
p0 ℓ = p1 d
p1 = p0 + ρHg g d
Az elsőből d = p0 / p1 ∙ ℓ , amit beírunk a második egyenletbe:
p1 = p0 + ρHg g p0 / p1 ∙ ℓ  p12 – p0 p1 – ρHg g p0 ℓ = 0
p0 ± √p0 2 + 4 ρHg g p0 l 2
105 ± √105 + 4∙13,6∙103 ∙10∙105 ∙0,2
p1 = = = 1,222∙105 Pa.
2 2
A másik gyök negatív, fizikailag értelmetlen.
Itt nem volt kérdés, de gyorsan kiszámíthatjuk, mekkora a levegőoszlop magassága:
d = p0 / p1 ∙ ℓ = 105 / 1,222∙105 ∙ 0,2 = 0,1636 m.
b) A higanyba belenyomott dobozra 3 erő hat: az Fg nehézségi erő, az Ffel felhajtóerő, és az
általunk kifejtett F erő, a 3 erő eredője zérus kell legyen:
Ffel – Fg – F = 0 (a felfelé mutató erőket tekintve pozitívnak).
Mivel a dobozba alulról beáramlott a higany, most a doboz + levegő + benne levő higany
rendszerre ható erőket kell felírnunk.
A nehézségi erő
Fg = (mdoboz + mlevegő + mHg) g.
A feladat szövege szerint a doboz tömege elhanyagolható, és még inkább elhanyagolható a
levegő tömege. A higany tömege pedig mHg = ρHg Ah, és h = ℓ – d, tehát
3A / 8
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

Fg = ρHg A(ℓ–d) g .
A felhajtóerő számításához a doboz térfogatát kell beírni:
Ffel = ρHg Aℓ g.
Az általunk kifejtendő erő
F = Ffel – Fg = ρHg Aℓ g – ρHg A(ℓ–d) g = ρHg Ad g
Behelyettesítve
F = 13,6∙103 kg/m3 ∙ 5∙10–3 m2 ∙ 0,1636 m ∙ 10 m/s2 = 111,2 N.

II. A b) feladatot úgy is megoldhatjuk, hogy felhajtóerő helyett a közvetlenül a dobozra ható
nyomóerőkkel számolunk. Azaz a dobozra hat egy nehézségi erő (ez most 0 az elhanyagolható
tömege miatt), a doboz tetejére felfelé egy nyomóerővel a bezárt levegő, lefelé egy
nyomóerővel a külső levegő, illetve a kérdéses F erő; ezek eredője kell, hogy nulla legyen:
Fny,1 – Fny,0 – Fg – F = 0 (a felfelé mutató erőket tekintve pozitívnak).
A doboz tömege elhanyagolható, vagyis Fg = 0. Az egyenletet a kérdéses F erőre rendezve, és a
nyomóerőket a nyomásokkal kifejezve kapjuk:
F = Fny,1 – Fny,0 = p1 A – p0 A = (p1 – p0)A = (1,2225 – 1) 105 Pa∙5∙10–3 m2 = 111,2 N.

3A/5. (MÁ 826.) Az 1 cm2 keresztmetszetű, azonos szárhosszúságú U alakú cső

egyik vége nyitott, a másik vége zárt. A cső zárt végében 20 cm3 0 C
hőmérsékletű gázt a külső levegőtől higany választ el. A higany a nyitott
csőszárat teljesen megtölti. A külső légnyomás 105 Pa, a higany hőtágulása
elhanyagolható.
a) Mekkora a bezárt gáz nyomása?
b) A csapon át annyi higanyt engedünk ki, hogy a két csőben a higanyszintek
különbsége eltűnjék. Mekkora ekkor a bezárt gáz térfogata?
Kiegészítő anyag:
c) Mennyi a kieresztett higanymennyiség térfogata?
d) Ezután mennyivel emeljük meg a rendszer hőmérsékletét, hogy a nyitott szárban 4 cm-rel
magasabban legyen a higanyfelszín, mint a másik szárban?
Megoldás
A külső légnyomás p0 = 105 Pa; A = 1 cm2; a higany sűrűsége ρHg = 13,6∙103 kg/m3.
Az U alakú cső két szárában a nyomás egyenlő kell legyen (sztatika). Felírhatnánk a nyomások
egyenlőségét az U alakú cső aljára, de egyszerűbb választás, ha a bezárt gázoszlop aljának a
magasságát választjuk. A jobb oldalon a nyomás a bezárt gáz nyomása. A bal oldalon a nyomás a
higany hidrosztatikai nyomása + a felette levő külső légnyomás (a cső azon az oldalon nyitott a
légkörre).
a) A hidrosztatikai nyomáshoz szükségünk van a higanyoszlop magasságára, ami megegyezik a
gázoszlop magasságával.
A bezárt gáz térfogata V1 = 20 cm3  a gázoszlop magassága h1 = V1/A = 20 cm = 0,2 m.
A bezárt gáz nyomása a kiinduló állapotban p1:
p1 = p0 + ρHgg h1 = 105 + 13,6∙103 ∙ 10 ∙ 0,2 = 1,272∙105 Pa.

3A / 9
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

b) Amikor kiengedünk higanyt, akkor a jobb oldali szárban nő a bezárt gáz térfogata. Izoterm
folyamatot feltételezve p∙V = konst.  csökken a bezárt gáz nyomása.
A feladat szövege szerint annyi higanyt engedünk ki, hogy a két oldalon a higany szintje
megegyezzen  az egyensúly miatt a higanyszint feletti nyomás meg kell egyezzen a két
oldalon. Bal oldalon a cső nyitott a légkörre, tehát a nyomás ott p0  akkor lesz
egyensúlyban a két oldal, ha a bezárt gáz p2 nyomása egyenlő p0-lal, tehát p2 = p0.
p1 V1 = p2 V2  V2 = p1 / p2 ∙ V1 = 1,272∙105 / 105 ∙ 20 cm3 = 25,44 cm3.
Kiegészítő anyag:
c) A jobb oldalon
Vjobb = V2 – V1 = 25,44 – 20 = 5,44 cm3 -rel nőtt a levegő térfogata, tehát ennyivel
csökkent a higany térfogata.
A bal oldalon ugyanannyi levegő van a higany fölött, mint a jobb oldalon (mert a higany szintje
megegyezik a két oldalon), tehát a bal oldalról annyi higanyt kellett kiereszteni, amennyi a
bezárt levegő térfogata a jobb oldalon:
Vb = V2 = 25,44 cm3,
Tehát
Vki = Vbal + Vjobb = 25,44 + 5,44 = 30,88 cm3 higanyt kellett kiereszteni.
d) A bezárt gázt megmelegítve növekszik a nyomása és a térfogata is.
Ha h = 4 cm a magasságkülönbség a higanyszintek között, akkor a jobb oldalon 2 cm-rel
süllyedt, a bal oldalon 2 cm-rel emelkedett a higany szintje (a csap be van zárva, a cső
keresztmetszete a két oldalon megegyezik).
A bezárt gáz térfogatának változása
V3 = A ∙ 2 cm = 2 cm3,
a gáz térfogata
V3 = V2 + V3 = 25,44 + 2 = 27,44 cm3 lesz.
A bezárt gáz nyomását a gázoszlop aljára felírt egyensúlyból tudjuk kiszámolni:
p3 = p0 + ρHgg h = 105 + 13,6∙103 ∙ 10 ∙ 0,04 = 105440 Pa.
Ez az állapotváltozás nem izobár, mert változott a gáz nyomása, és nem izochor, mert változott a
gáz térfogata is. Írjuk fel a gáztörvényt a kiinduló és a végállapotra:
p2 V2 = nR T2 ill. p3 V3 = nR T3.
Mivel n nem változik, ezért most pV/T = konst.
A két egyenlet hányadosából kifejezhetjük T3-at:
p3 V3 105440∙27,44
T3 = T2 = ∙273 = 310,5 K.
p2 V2 100000∙25,44
T = T3 – T2 = 310,5 – 273 = 37,5 K = 37,5 C-kal kell emelni a hőmérsékletet.

3A / 10
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK FELADATSOR BEVEZETŐ FIZIKA C

3A/1. (MÁ 587.) Becsüljük meg az emberi tenyérre ható, a légnyomásból származó
nyomóerőt, normál légköri nyomás mellett!

3A/2. (MÁ 622.) Az ólom sűrűsége 11,3∙103 kg/m3, a viaszé 0,86∙103 kg/m3. Mekkora tömegű
ólmot kell 105 cm3 viaszhoz adagolnunk, hogy a test lebegjen az 1,04∙103 kg/m3 sűrűségű
folyadékban?

3A/3. (MÁ 840.) 300 l térfogatú, 27 C hőmérsékletű, 105 Pa nyomású gáz először állandó
nyomáson 200 l-rel tágul, másodszor állandó térfogaton a hőmérséklete 123 C-ra
emelkedik.
a) Mekkora a gáz hőmérséklete az állandó nyomáson végbement állapotváltozása végén?
b) Mekkora a gáz nyomása az állandó térfogaton végbement állapotváltozása végén?

3A/4. (MÁ 830.) Egy 50 cm2 alapterületű, 20 cm magas,

elhanyagolható súlyú, alul nyitott, vékony falú dobozt addig
nyomunk be higanyba, amíg éppen a felső szintjéig merül le. A 20 cm
hőmérséklet állandó, a külső levegő nyomása 105 Pa.
a) Mekkora a doboz belsejében ekkor a levegő nyomása?
b) Mekkora erővel kell a dobozt ebben a helyzetben
leszorítanunk?

3A/5. (MÁ 826.) Az 1 cm2 keresztmetszetű, azonos szárhosszúságú U alakú cső

egyik vége nyitott, a másik vége zárt. A cső zárt végében 20 cm3 0 C
hőmérsékletű gázt a külső levegőtől higany választ el. A higany a nyitott
csőszárat teljesen megtölti. A külső légnyomás 105 Pa, a higany hőtágulása
elhanyagolható.
a) Mekkora a bezárt gáz nyomása?
b) A csapon át annyi higanyt engedünk ki, hogy a két csőben a higanyszintek
különbsége eltűnjék. Mekkora ekkor a bezárt gáz térfogata?
Kiegészítő anyag:
c) Mennyi a kieresztett higanymennyiség térfogata?
d) Ezután mennyivel emeljük meg a rendszer hőmérsékletét, hogy a nyitott szárban 4 cm-rel
magasabban legyen a higanyfelszín, mint a másik szárban?
3. TÉMAKÖR HÁZI FELADATOK BEVEZETŐ FIZIKA C

3/1. Cartesius-búvárt készítünk egy hengeres üvegcsővel, amelynek külső hossza lk = 74 mm, belső
hossza lb = 73 mm. A búvárt tartalmazó palackban H = 17 cm magas a vízoszlop, a vízszint és a
palack teteje közötti távolság d = 1 mm. A légköri nyomás p0 = 105 Pa.
Kezdetben, a búvár felső helyzetében a csőben levő vízoszlop magassága h1 = 22 mm. A palackot
megnyomva a búvár lesüllyed, és a vízoszlop hossza az alsó helyzetben h2 = 35 mm-re nő.
Mekkora nyomást fejtettünk ki a palackra?
p0
d

h1

H
lb lk

h2

Gondolatmenet: a búvár felső helyzetében kiszámolható nyomásból izoterm állapotváltozást

feltételezve számoljuk ki a bezárt levegő nyomását az alsó helyzetben, majd számoljuk ki, mekkora
nyomásra van szükség a hidrosztatikai és a légköri nyomáson felül ahhoz, hogy az alsó helyzetben
akkora nyomás jöjjön létre.

3/2. Cartesius-búvárt készítünk egy hengeres üvegcsőből, amelynek tömege mk = 5,59 g, külső
hossza lk = 74 mm, a külső átmérője dk = 11,7 mm, a belső hossza lb = 73 mm, és a belső átmérője
db = 10 mm. Milyen magas vízoszlopot kell a csőbe tölteni, hogy a búvár átlagsűrűsége
megegyezzen a víz sűrűségével (ρv = 1 g/cm3)? A csőben levő levegő tömegéről se feledkezzünk
meg! A levegő sűrűsége ρl = 0,0012 g/cm3.

3/3. Cartesius-búvárt készítünk egy hengeres üvegcsőből, amelynek tömege mk = 5,59 g, külső
hossza lk = 74 mm, a külső átmérője dk = 11,7 mm, a belső hossza lb = 73 mm, és a belső átmérője
db = 10 mm. A palackot megnyomva megvárjuk, amíg a búvár lesüllyed a palack aljára, ekkor
megszüntetjük a nyomást, aminek hatására az üvegcsőben levő vízoszlop hossza h = 2,25 cm-re
csökken. A csőben levő levegő tömegét hanyagoljuk el. Milyen gyorsulással indul el a búvár fölfelé?
3. TÉMAKÖR HÁZI FELADATOK BEVEZETŐ FIZIKA C

3/4. Egy 250 ml térfogatú műanyag palack aljából U alakú csövet vezetünk ki, amelynek a másik
vége nyitott a légkörre, és a csőbe annyi vizet töltünk, hogy a palackhoz csatlakozó részen a vízszint
a palack aljáig ér. A cső belső átmérője 5,5 mm. A palackba bezárt levegő nyomása és
hőmérséklete kezdetben megegyezik a szobában levő levegőével, p0 = 105 Pa, T0 = 24 °C. Kézzel
megmelegítve a palackot azt tapasztaljuk, hogy az U alakú cső két szárában levő vízszintek közötti
különbség h = 6 cm. Mennyivel lett melegebb a palackban a levegő? Vegyük figyelembe a palackból
az U alakú csőbe jutó levegő térfogatát is!

3/5. Egy 1 l térfogatú műanyag palackot lezárunk egy lufival, majd először betesszük a
hűtőszekrénybe, ahol lehűl +4 °C-ra, utána pedig felmelegítjük 32 °C-ra. Azt látjuk, hogy a lufi
ugyanannyival húzódott be a palackba a hűtőszekrényben, mint amennyire felfúvódott a
melegítéskor. Izobár állapotváltozást feltételezve számoljuk ki, hogy hány fokos volt kezdetben a
palackba zárt levegő!
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

3. TÉMAKÖR: NYOMÁS, HIDROSZTATIKAI NYOMÁS ÉS FELHAJTÓERŐ,

IDEÁLIS GÁZ NYOMÁSA, GÁZTÖRVÉNY, KÖRFOLYAMATOK
2. GYAKORLAT

3B/1. (MÁ 623.) Jégtábla úszik a vízen. Felső vízszintes lapjának területe 4 m2. A jégtábla
vastagsága 30 cm, a jég sűrűsége 0,92∙103 kg/m3.
Rámehet-e egy 80 kg tömegű ember anélkül, hogy elsüllyedne?
Megoldás
A = 4 m2; d = 30 cm = 0,3 m; ρjég = 0,92∙103 kg/m3; ρvíz = 103 kg/m3.
Jelölje m az ember tömegét, M a jégtábla tömegét, és
dbe a jégtábla vastagságának vízbe merülő részét, így a bemerülő térfogat Vbe = A dbe.
A jégtáblára ható erők:
nehézségi erő (lefelé), a nagysága
Fg = M g = ρjég V g = ρjég Ad g;
felhajtóerő (felfelé), a nagysága
Ffel = ρvíz Vbe g = ρvíz A dbe g;
az ember által a jégtáblára kifejtett F erő (lefelé), a nagysága
F = mg (mivel az ember a jégtáblán nyugalomban van).

F Ffel

d ρjég
dbe M
ρvíz

Fg

A jégtáblára felírható mozgásegyenlet (felfelé pozitív)

Ffel – Fg – F = 0,
azaz
ρvíz A dbe g – ρjég Ad g – F = 0 .
Fejezzük ki ebből az F erőt:
F = ρvíz A dbe g – ρjég Ad g.
Látható, hogy F növekedésével dbe nő, tehát a jégtábla egyre mélyebbre merül. dbe maximális
értéke d lehet, különben a jégtábla (rajta az emberrel) már nem úszik, hanem elmerül, tehát
dbe,max = d, és ez határozza meg Fmax értékét.
Oldjuk meg kétféleképpen a feladatot!

3B / 1
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

I.) Fejezzük ki Fmax értékét, és számoljuk ki, mekkora lehet az ember mmax tömege.
Az F = ρvíz A dbe g – ρjég Ad g képletbe beírva a dbe,max = d értéket
Fmax = ρvíz Ad g – ρjég Ad g = (ρvíz – ρjég ) Ad g ,
a számértékeket behelyettesítve
Fmax = (1000 – 920) kg/m3 ∙ 4 m2 ∙ 0,3 m ∙ 10 m/s2 = 960 N = mmax g
 mmax = 96 kg tömegű embert bír el a jégtábla, tehát a 80 kg tömegű emberrel nem süllyed el.

II.) Számoljuk ki, mennyire süllyed be a 80 kg tömegű emberrel a jégtábla, és ellenőrizzük, hogy
ez kevesebb, mint a jégtábla vastagsága.
ρvíz A dbe g – ρjég Ad g – F = 0 
ρjég Ad g +F ρjég F
dbe = = d+ .
ρvíz A g ρvíz ρvíz A g
A számértékeket behelyettesítve
920 800
dbe = ∙ 0,3 + = 0,296 m.
1000 1000∙4∙10
Mivel dbe < d, a jégtábla nem süllyed el a 80 kg-os emberrel.

ρjég F
A II.) megoldásban levezetett dbe = d+ képletből könnyen kiszámolhatjuk,
ρvíz ρvíz A g
mennyire süllyed be egy d vastagságú jégtábla pusztán a saját tömegétől (azaz ha F = 0):
ρjég 920
dbe = d= ∙d,
ρvíz 1000
tehát a vízbe merülő térfogat úgy aránylik a teljes térfogathoz, mint az úszó test sűrűsége a
közeg sűrűségéhez.

Mennyire emelkedik meg a víz szintje, ha elolvad a jégtábla?

Képzeljük el, hogy egy valamekkora vízmennyiség tetejére adott tömegű vizet „ráteszünk” jég ill.
víz formájában, és számoljuk ki, melyik esetben foglal el nagyobb térfogatot a vízben.
Amikor a jégtábla úszik, akkor a rá ható
Fg = M g nehézségi erő és az
Ffel = ρvíz Vbe g felhajtóerő nagysága egyenlő:
M g = ρvíz Vbe g ,
tehát a bemerülő rész térfogata
Vbe = M / ρvíz , ennyivel emelkedik a vízszint, ha rákerül a jégtábla.
Mivel
M / ρvíz = V ,
ezért látható, hogy a bemerülő rész térfogata éppen megegyezik a jég elolvadásával keletkező
víz térfogatával. Tehát a vízszint nem változik, mert mindegy, hogy az adott tömeg jég vagy víz
formájában kerül a víz tetejére.

3B / 2
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

3B/2.
Kísérlet: Egy üvegedényt félig megtöltünk vízzel, és egy olyan kupakkal zárjuk le, amibe egy kis
lyukat fúrtunk. Fejjel lefelé fordítjuk az üveget, és megmérjük, mennyi víz folyik ki az üvegből.
Adatok:
Az üveg teljes térfogata Vüveg = 557 ml (a névleges térfogata 500 ml);
az üveg belső sugara r = 3,7 cm = 0,037 m;
az üvegbe töltött víz térfogata Vvíz,0 = 280 ml;
az üvegbe töltött víz magassága a fejre állított üvegben kezdetben h 0 = 10,0 cm = 0,1 m.
Számoljuk ki, mennyi víz folyik ki a lyukon, ha fejre állítjuk az üveget!

Számolás:
Kezdetben a bezárt levegő
térfogata V0 = Vüveg – Vvíz = 277 ml = 277 cm3 = 2,77∙10–4 m3,
nyomása p0 = 105 Pa.
A kifolyt víz térfogatát jelöljük V-vel
 a végállapotban
a bezárt levegő térfogata V1 = V0 + V (és a nyomása p1);
a vízoszlop magassága h1 = h0 – h = h0 – V / A,
ahol A = r2π = 0,0372∙π m2 az üveg belső keresztmetszete.

A bezárt levegő térfogatának növekedésére izoterm állapotváltozást feltételezve felírhatjuk,

hogy
p0 V0 = p1 V1 = p1 (V0 + V).
A bezárt levegő nyomása lecsökken a légköri nyomáshoz képest.
A kupakon levő lyuknál egyensúlyban van a külső (p0) és a belső nyomás. A belső nyomás a
bezárt levegő p1 nyomásának és a maradék vízoszlop hidrosztatikai nyomásának az összege:
p0 = p1 + ρ g h1 = p1 + ρ g (h0 – V / A).
Fejezzük p1-et az első egyenletből, és írjuk be a második egyenletbe:
p1 = p0 V0 / (V0 + V) 
p0 = p0 V0 / (V0 + V) + ρ g (h0 – V / A).
Ez egy másodfokú egyenlet V-re. Rendezzük:
p0 V0 + p0 V = p0 V0 + ρ g h0 V0 + ρ g h0 V – ρ g V0 V / A – ρ g (V)2 / A 
(ρ g / A) ∙ (V)2 + (p0 + ρ g V0 / A – ρ g h0) ∙ V – ρ g h0 V0 = 0.

Behelyettesítve a számértékeket:
ρ g / A = 1000∙10/(0,0372∙π) = 2,325∙106 kg/(s2m4);
p0 + ρ g V0 / A – ρ g h0 = 105 + 1000∙10∙2,77∙10–4/(0,0372∙π) – 1000∙10∙0,1 = 99644 kg/(s2m);
ρ g h0 V0 = 1000∙10∙0,1∙2,77∙10–4 = 0,277 kgm2/s2.
A másodfokú egyenlet:
2,325∙106 (V)2 + 99644 V – 0,277 = 0.
Az egyenlet pozitív (fizikai értelemmel bíró) megoldása

3B / 3
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

V = 2,78∙10–6 m3 = 2,78 cm3.

Ennyi víznek kell kifolyni az üvegből, ha fejjel lefelé fordítjuk.

A videón látható kísérlet eredménye: mvíz = 2,84 g.

3B/3. (MÁ 900., DRS 15.23.) Az ábrán ideális gáz

állapotváltozásainak diagramja látható a nyomás – p 1 2
térfogat (p – V) állapotsíkon. Rajzoljuk meg ugyanezt a
körfolyamatot
a nyomás – hőmérséklet (p – T) és
a térfogat – hőmérséklet (V – T) állapotsíkon, 4 3
megjelölve a megfelelő pontokat! V

Megoldás:
pV = nRT

Izotermák a p – V síkon:
p  T ∙ (1/V) : olyan hiperbolák, amik nagyobb T érték esetén feljebb vannak.
(Ezen a diagramon T4 a legkisebb, T2 a legnagyobb hőmérséklet, és itt most T1 < T3 , de ez a
téglalap alakjától függ.)

Izochor folyamatok a p – T síkon:

p  (1/V) ∙ T : olyan egyenesek, amiknek a meredeksége fordítottan arányos a V értékével.

Izobar folyamatok a V – T síkon:

V  (1/p) ∙ T : olyan egyenesek, amiknek a meredeksége fordítottan arányos a p értékével.

3B / 4
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

p p
V1 = V4
V2 = V3
p1 = p2 1 2 1 2
T2

p3 = p4 4
4 3 T3 3
T4 T1
V T
V1 = V4 V2 = V3

V
p3 = p4
p1 = p2
3 2

4
1
T
T4 T1 T3 T2
A megoldás lépéseit ld. a Stream videóban!

Plusz kérdés:
3B/4. (MÁ 596.) Kocka alakú edényt ismeretlen sűrűségű folyadékkal töltünk meg. Mekkora
nyomóerő hat az edény oldallapjaira?

Megoldás
Jelölje a kocka élhosszát ’a’.
A folyadék fölött levő levegő nyomásától eltekintünk, csak a folyadék által a kocka oldallapjára
kifejtett nyomóerő nagyságát számoljuk ki. Ez a nyomás a hidrosztatikai nyomásból származik,
ami a felszíntől lefelé mért h magassággal lineárisan nő:
p(h) = ρ g h
Egy adott magasságban levő Ai felületelemre a nyomásból származó nyomóerő
Fny,i(h) = p(h) ∙ Ai = ρ g h ∙ Ai,
és a teljes felületre ható nyomóerő ezeknek az összege:
Fny = ∑i Fny,i .

3B / 5
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

p=0

a h

Fny,i = ρ g h Ai Ai

p=ρgh

p=ρga
Ezt az összeget kiszámolhatjuk úgy, hogy észrevesszük, hogy a lineáris változás miatt az alsó és
felső pontokról haladva közép felé két nyomás átlaga mindig azt a nyomást adja, ami a kocka
oldallapjának fele magasságában lép fel:
pátl = ρ g (a/2),
tehát az átlagos nyomóerő
Fny,átl = ρ g (a/2) ∙ Ai.

p=0

a/2 a
Fny,átl = ρ g (a/2) Ai p = ρ g a/2

p=ρga
Ezt felhasználva
Fny = ∑i Fny,i = ∑i pátl A = pátl ∑i Ai = pátl ∙ A = pátl ∙ a2,
i
mivel a felületelemek összege a kocka oldallapját adja, aminek területe A = a2.
Behelyettesítve pátl értékét
Fny = ρ g (a/2) ∙ a2 = ½ ρ g a3.
Ebben felismerhetjük, hogy
ρ a3 = ρ V = m
éppen a kockába töltött folyadék tömege, ezzel kifejezve tehát
Fny = ½ mg
nagyságú nyomóerő hat a kocka egy oldallapjára.

KIDOLGOZOTT GYAKORLÓ FELADAT

3B/5. (MÁ 853.) Henger alakú zárt edényben

súrlódásmentes, jól záródó, vékony dugattyú áll.
Kiinduláskor a dugattyú bal oldalán 8 l normál A B
V A, p A, T A VB, pB, TB
3B / 6
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

állapotú, jobb oldalán 5 l normál állapotú gáz van bezárva. A jobb oldali teret 100 C-ra
megmelegítjük, miközben a dugattyútól balra levő részt továbbra is 0 C-on tartjuk. A henger
fala és a dugattyú hőszigetelőnek tekinthető.
a) Mekkora lesz az egyik, ill. a másik oldalon a nyomás, ha a dugattyút melegítés közben nem
engedjük elmozdulni?
b) Mekkora lesz a bal, ill. a jobb oldali részben a gáz térfogata és nyomása, ha a dugattyú a
melegítés folyamán elmozdulhat?

Adatok:
Kiindulási állapot:
VA1 = 8 l = 8 dm3; VB1 = 5 l = 5 dm3;
normál állapot:
p = 105 Pa, tehát pA1 = pB1 = 105 Pa;
t = 0 °C, T = 273 K, tehát TA1 = TB1 = 273 K.

a) állapot:
TA2 = TA1 = 273 K; TB2 = TB1 + 100 = 373 K.
A térfogatok nem változnak: VA2 = VA1 = 8 dm3; VB2 = VB1 = 5 dm3, izochor folyamat.
A bal oldali részben nem változik semmi, pA2 = pA1 = 105 Pa.
A jobb oldali rész nyomása nőni fog az izochor melegítés miatt. pB2 = ?
Megoldás:
V = konst.  p / T = konst.:
pB1 pB2 TB2 373
=  pB2 = pB1 = ∙ 105 = 1,366∙ 105 Pa.
TB1 TB2 TB1 273

b) állapot:
TA3 = TA2 = TA1 = 273 K; TB3 = TB2 = 373 K.
A dugattyú elmozdulása miatt
a nyomások kiegyenlítődnek, pA3 = pB3 = ?;
a térfogatok megváltoznak, VA3 = ?; VB3 = ?
Megoldás:
A kiindulási állapothoz képest a jobb oldali résznek 3 állapothatározója: a hőmérséklete,
nyomása és térfogata is változik. Viszont ahhoz az állapothoz képest, amikor megmelegítettük és
megnőtt a nyomása (amit az a) részben kiszámoltunk), a dugattyú elmozdulásakor már csak 2
állapothatározója: a nyomása és a térfogata változik. Ugyanígy a bal oldali résznek is változik a
dugattyú elmozdulásakor a nyomása és a térfogata.
T = konst.  pV = konst.
A bal oldali részre
pA3VA3 = pA2VA2 ;
a jobb oldali részre
pB3VB3 = pB2VB2 .

3B / 7
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

Tudjuk, hogy
pA2 = pA1 = 105 Pa;
VA2 = VA1 = 8 dm3;
pB2 = 1,366∙105 Pa;
VB2 = VB1 = 5 dm3;
a többi mennyiség (pA3, VA3, pB3 és VB3) ismeretlen.
Felírhatjuk még, hogy
 a nyomások kiegyenlítődése miatt pA3 = pB3 (a dugattyú addig mozdul el, amíg a két
oldalon a nyomások ki nem egyenlítődnek), jelöljük ezt a közös nyomást p3 -mal;
 amennyivel nő az egyik oldal térfogata, annyival csökken a másik oldalé. Mivel a jobb
oldali részben volt nagyobb a nyomás, ezért a dugattyú balra mozdul el, a jobb oldali rész
térfogata nő, a bal oldali részé csökken, tehát VA3 = VA2 – V és VB3 = VB2 + V.
Ezeket beírva
p3 (VA2 – V) = pA2VA2 és
p3 (VB2 + V) = pB2VB2
egy kétismeretlenes egyenletrendszer p3-ra és V-re.
Szorozzunk be és adjuk össze a két egyenletet:
p3 VA2 – p3 V = pA2VA2
p3 VB2 + p3 V = pB2VB2
 p3 (VA2 + VB2) = pA2VA2 + pB2VB2 ,
amiből
p3 = (pA2VA2 + pB2VB2) / (VA2 + VB2).
Behelyettesítve
p3 = (105 ∙ 8 + (373/273)∙ 105 ∙ 5) / (8+5) = 1,141∙ 105 Pa,
ennyi lesz a nyomás mindkét oldalon.
(Ellenőrzés: pA2 < p3 < pB2 , a bal oldali nyomás nőtt, a jobb oldali nyomás csökkent.)

Visszahelyettesítve a fenti egyenletekbe

VA3 = VA2 – V = pA2VA2 / p3 = 105 ∙ 8 / (1,141∙ 105) = 7,012 dm3;
VB3 = VB2 + V = pB2VB2 / p3 = 1,366∙105 ∙ 5 / (1,141∙ 105) = 5,988 dm3.
(Ellenőrzés: VA3 + VB3 = 13 l.)

GYAKORLÓ FELADATOK
Hidrosztatika:
587., 589., 591., 592., 593., 594., 595., 598., 599.a)b), 601.
Felhajtóerő:
608., 609., 610., 611., 612., 613., 614., 615., 616., 617., 619., 624., 625., 626.
Gáztörvény:
818., 819., 820., 821., 822., 823., 824., 825., 827., 829., 832., 838., 839., 842., 843., 844., 848.,
849., 850., 851.a), 855., 857., 858., 859., 860., 861., 864., 871., 876., 901., 903.a), 914.a)

3B / 8
3A. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK BEVEZETŐ FIZIKA C

SZIMULÁCIÓK
Felhajtóerő: https://phet.colorado.edu/sims/density-and-buoyancy/buoyancy_en.html
Ideális gáz: https://phet.colorado.edu/en/simulation/gas-properties

3B / 9
3B. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK FELADATSOR BEVEZETŐ FIZIKA C

3B/1. (MÁ 623.) Jégtábla úszik a vízen. Felső vízszintes lapjának területe 4 m2. A jégtábla
vastagsága 30 cm, a jég sűrűsége 0,92∙103 kg/m3.
Rámehet-e egy 80 kg tömegű ember anélkül, hogy elsüllyedne?

3B/2. Kísérlet: Egy üvegedényt félig megtöltünk vízzel, és egy olyan kupakkal zárjuk le, amibe
egy kis lyukat fúrtunk. Fejjel lefelé fordítjuk az üveget, és megmérjük, mennyi víz folyik ki az
üvegből.
Adatok:
Az üveg teljes térfogata Vüveg = 557 ml (a névleges térfogata 500 ml);
az üveg belső sugara r = 3,7 cm = 0,037 m;
az üvegbe töltött víz térfogata Vvíz,0 = 280 ml;
az üvegbe töltött víz magassága a fejre állított üvegben kezdetben h 0 = 10,0 cm.
Számoljuk ki, mennyi víz folyik ki a lyukon, ha fejre állítjuk az üveget!

3B/3. (MÁ 900., DRS 15.23.) Az ábrán ideális gáz

állapotváltozásainak diagramja látható a nyomás – p 1 2
térfogat (p – V) állapotsíkon. Rajzoljuk meg
ugyanezt a körfolyamatot
a nyomás – hőmérséklet (p – T) és
4 3
a térfogat – hőmérséklet (V – T) állapotsíkon,
V
megjelölve a megfelelő pontokat!

Plusz kérdés:
3B/4. (MÁ 596.) Kocka alakú edényt ismeretlen sűrűségű folyadékkal töltünk meg. Mekkora
nyomóerő hat az edény oldallapjaira?
3. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK ZÁRTHELYI MEGOLDÁSA BEVEZETŐ FIZIKA C

Biomérnökök feladata (8:15):

Egy hengeres edényt könnyen mozgó, A cm2 felületű dugattyú zár le.
a) Az edényt a dugattyúval fölfelé fordítjuk, és a dugattyúra egy m kg tömegű testet
helyezünk. Ekkor az edénybe zárt levegő térfogata V1 cm3. Mekkora lesz az edénybe zárt
levegő nyomása, ha a külső levegő nyomása 105 Pa? (8 pont)
b) Ezután a testet levesszük a dugattyúról, majd az edényt ρ kg/m³ sűrűségű folyadékba
helyezzük H m-rel a folyadék felszíne alá. Mekkora lesz ekkor az edénybe zárt levegő
térfogata, ha a hőmérséklete állandó maradt? (12 pont)

Megoldás:
a) Jelölje p1 az edényben levő levegő nyomását, p0 = 105 Pa a külső levegő nyomását. A
dugattyúra hat fölfelé a bezárt levegő nyomásából származó nyomóerő Fny,1 = p1 A (1 pont),
illetve lefelé a külső levegőből származó nyomóerő Fny,2 = p2 A (1 pont) és a rá helyezett test
súlyából származó erő Fg = mg (1 pont). A dugattyú nyugalomban van, tehát a rá ható erők
eredője 0 kell legyen: Fny,2 = Fny,1 + Fg (1 pont). Ebbe beírva az erőkre előbb felírt
összefüggéseket és az egyenletet elosztva A-val kapjuk a nyomásokra: p2 = p1 + mg/A (2 pont,
illetve ha egyből a nyomások egyenlőségéből írja fel ezt akkor is 6 pont). Ebbe
behelyettesítve megkapjuk a végeredményt, a számértékeket a feladat alján levő táblázat
tartalmazza (1 pont a jó behelyettesítés, 1 pont a helyes mértékegység).
b) Jelölje az edényben levő gáz víz alatti állapotát a (2) index, az a) feladatbeli állapotát az (1)
index. A gáz hőmérséklete állandó maradt, tehát izoterm folyamatról van szó (1 pont), ebben
az esetben a pV szorzat állandó, azaz p2V2 =p1V1 (2 pont). (1. egyenlet)
Ebből p1 értékét kiszámoltuk az a) feladatban, V1 értéke adott volt, V2 kiszámításához
szükségünk van p2-re is.
Ezt a dugattyú két oldalán levő nyomások egyenlőségéből számíthatjuk ki (2 pont). A bezárt
gáz oldalán a nyomás p2, kívül pedig a víz hidrosztatikai nyomásának és a vízfelszín feletti
külső levegő nyomásának összege (1 pont). A víz hidrosztatikai nyomását a ph = ρgH
képlettel számolhatjuk (1 pont). Vagyis az edénybe zárt levegő nyomása:
p2 = p0 + ρgH (1 pont a képlet, és 1 pont a behelyettesítés).
A bezárt levegő térfogatát pedig az (1. egyenlet) átrendezésével kapjuk:
V2 = V1 p1/p2 (1 pont a képlet, 1 pont a behelyettesítés, 1 pont a mértékegység).

A paramétereket és végeredményeket a következő táblázat tartalmazza:

A m V1 ρ H p1 p2 V2
6 cm2 2,3 kg 90 cm3 1028 kg/m3 3,2 m 138333 Pa 132896 Pa 93,68 cm3
4 cm2 2,9 kg 80 cm3 1019 kg/m3 9,1 m 172500 Pa 192729 Pa 71,60 cm3

1
3. NYOMÁS, GÁZTÖRVÉNYEK ZÁRTHELYI MEGOLDÁSA BEVEZETŐ FIZIKA C

Vegyészmérnökök feladata (10:15):

Egyik végén zárt, hengeres, l cm hosszú üvegcsőbe h1 cm hosszú vízoszloppal levegőt zártunk
be. A víz sűrűsége ρ kg/m³, a külső levegő nyomása 105 Pa.
a) Azt tapasztaljuk, hogy az üvegcsövet nyitott végével lefelé fordítva a vízoszlop alja éppen
az üvegcső alsó, nyitott végénél van. Mekkora a bezárt levegő nyomása? (8 pont)
b) Ezután az üvegcsövet megfordítjuk, hogy a nyitott vége legyen fölfelé. Mekkora lesz ekkor
az üvegcsőbe zárt levegőoszlop hossza, ha a hőmérséklete nem változott? (12 pont)

Megoldás:
a) Jelölje az üvegcsőben levő gáz ezen állapotát az (1) index, azaz p1 az üvegcsőben levő
levegő nyomását, p0 = 105 Pa a külső levegő nyomását. A vízoszlop alján a nyomásoknak meg
kell egyezniük (2 pont), alulról a külső p0 légnyomás, felülről a vízoszlop hidrosztatikai
nyomásának és a bezárt levegő nyomásának összege (1 pont) jelenik meg. A víz
hidrosztatikai nyomását a ph = ρgh1 képlettel számolhatjuk (1 pont). A nyomások egyenlősége
tehát: p0 = p1 + ρgh1 (1 pont). Ezt átrendezhetjük az ismeretlen p1 nyomásra:
p1 = p0 – ρgh1, az egyenlet jobb oldalán minden tag ismert, behelyettesítve kapjuk a
végeredményt,a számértékeket a feladat alján levő táblázat tartalmazza (1 pont a képlet,
1 pont a jó behelyettesítés, 1 pont a helyes mértékegység).
b) Az üvegcsövet úgy fordítjuk meg, hogy a vízoszlop dugattyúként továbbra is ugyanazt a
mennyiségű levegőt zárja be. Jelölje a levegő ezen állapotát a (2) index.
Ismét felírható a nyomások egyenlősége a vízoszlop aljára, ezúttal a bezárt levegő
megnövekedett p2 nyomása tart egyensúlyt a külső levegő és a vízoszlop nyomásával, azaz:
p2 = p0 + ρgh2, ebbe behelyettesítve megkapjuk a bezárt levegő nyomását (3 pont a képlet, 1
pont a behelyettesítés).
A gáz hőmérséklete állandó maradt, tehát izoterm folyamatról van szó (1 pont), ebben az
esetben a pV szorzat állandó, azaz p2V2 =p1V1 (2 pont). A térfogatokat rendre a V1 = A (l – h1)
(1 pont) és V2 = A d2 (1 pont) képletekkel számolhatjuk, ahol A az üvegcső
keresztmetszetének felülete, d2 a levegőoszlop (2) állapotbeli hossza. Ezeket beírva:
p2 A d2 = p1 A (l – h1), A-val egyszerűsítve és az ismeretlen d2-re rendezve kapjuk a
végeredményt: d2 = (l – h1) p1/p2 (1 pont a képlet, 1 pont a behelyettesítés, 1 pont a
mértékegység).

A paramétereket és végeredményeket a következő táblázat tartalmazza:

l h1 ρ p1 p2 d2
42 cm 11 cm 1012 kg/m3 98886,8 Pa 101113 Pa 30,32 cm
51 cm 13 cm 1018 kg/m3 98676,6 Pa 101323 Pa 37,01 cm

2
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

4. TÉMAKÖR: MUNKA, MECHANIKAI ÉS BELSŐ ENERGIA,

ENERGIAMEGMARADÁS, BERNOULLI-EGYENLET
1. GYAKORLAT

Munka
Adott erő által egy testen végzett munka függ az erő nagyságától és a test által megtett
úttól, és attól is, hogy az erő mekkora szöget zár be az elmozdulás irányával.

ϕ v
s
W = F s cosϕ

A munka mértékegysége: Joule [J] = [N∙m] = [kg∙m2/s2]

A 2A/1. feladat d) és e) részében azt számoltuk ki, hogy mekkora nagyságú erő
szükséges a testet a lejtővel párhuzamosan, illetve vízszintesen tolva ahhoz, hogy a test
állandó sebességgel feljusson a lejtő tetejére. Láttuk, hogy a szükséges erő nagysága
eltérő volt a két esetben, viszont súrlódásmentes esetben a test ugyanolyan állapotban
kerül fel a lejtő tetejére mindkét esetben, tehát a végzett munka meg kell egyezzen. Ez
is szemlélteti, hogy nem a teljes erő végez munkát, hanem az erőnek csak az
elmozdulás irányába eső komponense.
A súrlódást elhanyagolva
a lejtővel párhuzamos erő Fpárh = mgsinα ,
az általa végzett munka Wpárh = Fpárh ∙ s ∙ cos0 = mgsinα ∙ s;
a vízszintes erő Fv = mgsinα/cosα,
az általa végzett munka Wv = Fv ∙ s ∙ cosα = (mgsinα/cosα) ∙ s ∙ cosα = mgsinα ∙ s.
tehát Wpárh = Wv.
Felületre merőleges erővel nem lehetne feltolni a testet.

Az F erőnek csak az elmozdulás irányába eső komponense végez munkát.

Ha ϕ = 0, akkor cos = 1  W = F s;
ha ϕ hegyesszög, akkor cosϕ > 0  W > 0;
ha ϕ = 90, akkor cosϕ = 0  W = 0;
ha ϕ tompaszög, akkor cosϕ < 0  W < 0.
ha ϕ = 180, akkor cosϕ = –1  W = – F s < 0.
A kényszererők (felület nyomóereje; kötél, rúd által kifejtett erők) mindig merőlegesek az
elmozdulás irányára (ϕ = 90)  a kényszererők által végzett munka mindig zérus.
A csúszási súrlódási erő és a közegellenállási erő ellentétes irányú a sebességgel (ϕ = 180)
 az általuk végzett munka negatív.
4A / 1
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

A nehézségi erő által végzett munka:

Ha egy α hajlásszögű lejtőn lefelé megtesz s utat a test, akkor az általa végzett munka
Wg = mgǁ ∙ s = mgsin  (h/sinα) = mgh

mgǁ = mg∙sinα s ϕ

v v
h h
s mg
mg
α α

A végzett munka nagysága független a lejtő hajlásszögétől, csak az elért magasság számít.
Ha a test a lejtőn felfelé halad, akkor a nehézségi erő által végzett munka negatív:
Wg = – mgh

s
v
h
ϕ α

mg
Ha mi toljuk fel a testet a lejtőn, akkor nekünk ennek a munkának a –1 -szeresét kell
végeznünk a nehézségi erő ellenében (a súrlódást most elhanyagoljuk). Ez a munka tehát
csak a lejtő magasságától függ. Kisebb hajlásszögű lejtőn kisebb erőt kell kifejtenünk
hosszabb úton, nagyobb hajlásszögű lejtőn nagyobb erőt kell kifejtenünk rövidebb úton.

Az mgh mennyiséget (a nehézségi erőhöz tartozó) helyzeti vagy potenciális energiának

nevezzük:
Epot = mgh.

Az energia munkavégző-képesség, ha a test rendelkezik valamennyi energiával, akkor annak

csökkenésével párhuzamosan munkát tud végezni, pl. csigán átvetett fonál segítségével fel
tud emelni egy másik testet.

A munkát mindig egy adott erőre számoljuk, nem feltétlenül csak ennek az erőnek a hatására
mozog a test úgy, ahogy mozog. A test mozgását az eredő erő határozza meg. Írjuk fel most

4A / 2
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

az eredő erő által végzett munkát, majd fejezzük ki azt, hogy mekkora sebességre gyorsul fel
a test az eredő erő (az összes erő) munkájának hatására s úton!
We = Fe s = ma s
Írjuk fel a gyorsulás és az s úton elért végsebesség összefüggését:
Fe = ma  a = konst., és legyen v0 = 0  s = ½at2  t = √2s/a
 v = at = a √2s/a = √2sa  a = v2 /(2s)
Helyettesítsük be ezt a munka képletébe:
We = ma s = m ∙ v2 /(2s) ∙ s = ½mv2 .
(Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha nem tesszük fel, hogy a gyorsulás állandó.)
Az ½mv2 mennyiséget a test mozgási vagy kinetikus energiájának nevezzük:
Ekin = ½mv2.
A mozgási energia csökkenésével párhuzamosan a test munkát tud végezni, pl. másik testtel
való ütközés során deformációs munkát.

Ha a testre a nehézségi erőn kívül valamilyen más erő is hat, akkor az általa végzett munka
megváltoztathatja a test helyzeti és / vagy mozgási energiáját:
Wegyéb = ΔEpot + ΔEkin.
Pl. az általunk kifejtett erő hatására emelkedhet, gyorsulhat vagy lassulhat a test; a súrlódás
vagy a közegellenállás hatására csökken a sebessége, tehát csökken a mozgási energiája.
Ha a nehézségi erőn kívül más erő nem végez munkát a testen – tehát elhanyagolható a
súrlódás és a közegellenállás, és mi sem fejtünk ki erőt a testre –, azaz Wegyéb = 0, akkor
ΔEpot + ΔEkin = 0,
vagyis
Epot + Ekin = konst.
A helyzeti és a mozgási energia összege a test mechanikai energiája:
Emech = Epot + Ekin.

A mechanikai energia megmarad, azaz Emech = konst., ha a testen csak a nehézségi erő végez
munkát (A testre hathat pl. felület által kifejtett nyomóerő, de annak a munkája zérus, mivel
merőleges az elmozdulásra; de súrlódási erő nem hathat, mivel annak a munkája mindig
negatív.)

A helyzeti energia átalakulhat mozgási energiává, pl. hajításkor a lefelé mozgó test h
magassága csökken, azaz Epot = mgh csökken, és ezzel párhuzamosan a sebessége nő, azaz
Ekin = ½mv2 nő; illetve fordítva is történhet, a mozgási energia átalakulhat helyzeti energiává,
pl. a felfelé mozgó test sebessége csökken, azaz Ekin = ½mv2 csökken, ezzel párhuzamosan a h
magassága nő, azaz Epot = mgh nő.
Több test esetén a több testből álló rendszer összes mechanikai energiája marad meg.

Ha a súrlódás vagy a közegellenállás nem elhanyagolható, akkor a test veszít a sebességéből,

vagy egy felfelé irányuló mozgásnál az elért maximális magassága kisebb lesz, vagyis veszít a

4A / 3
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

mozgási és / vagy helyzeti energiájából. A súrlódási erő és a közegellenállási erő által végzett
munka mindig negatív, ezért ezek csökkentik a test ill. rendszer mechanikai energiáját.
Energiaveszteség léphet fel még deformáció esetén is. Ezekben az esetekben csökken a test
ill. rendszer mechanikai energiája, ami a testek egészének helyéből és sebességéből adódik.
De az energia nem vész el, csak átalakul: a mechanikai energia csökkenésekor nő a testek U
belső energiája, ami a testeket alkotó részecskék rendezetlen mozgásából és elektromos
erőkhöz kapcsolódó potenciális energiájából adódik. Ezt is figyelembe véve felírhatjuk az
energia-megmaradást kibővítve a test U belső energiájával:
ΔEpot + ΔEkin + ΔU = ΔEmech + ΔU = 0,
vagyis
Epot + Ekin + U = Emech + U = konst.
Elektromágneses erőket figyelembe véve az összenergia még bővül az elektromágneses tér
energiájával is.

Milyen folyamatok során alakulhatnak át egymásba az egyes energiafajták?

Emech  Emech: munkavégzéssel; pl. hajításnál esés közben a nehézségi erő által végzett
munka növeli a mozgási energiát (nő a sebesség), miközben csökken a helyzeti energia.
Emech  U: munkavégzéssel, pl. a súrlódási erő által végzett munka növeli a test belső
energiáját, ami a test hőmérsékletének növekedését okozza.
Kísérlet: Hőmérőt dörzsölünk egy kartonpapíron, a műszerről leolvasható, hogy a hőmérő
melegszik.
U  Emech: munkavégzéssel, pl. egy dugattyúval elzárt gáz kitágulásakor a dugattyú (és az
arra helyezett test) helyzeti energiáját növeli, miközben a gáz lehűl, tehát a belső
energiája csökken.
U  U: hőátadással (hőközléssel), pl. két eltérő hőmérsékletű test érintkezésekor a
melegebb hőt ad át a másiknak, lehűl, csökken a belső energiája; a másik felmelegszik, nő
a belső energiája.
Kísérlet: A már bemutatott kézzel melegítős palack esetén a kezünk felmelegíti a palackba
zárt gázt (U  U); majd a gáz kitágulva térfogati munkát végez, amikor az alul kivezetett
U alakú csőben levő vízoszlopot megemeli, eközben a gáz lehűl (U  Emech).

A termodinamika főtételei
I. főtétel:
Zárt rendszer összes energiája állandó:
Eössz = konst. (energiamegmaradás).
Nyílt rendszer összes energiája munkavégzés vagy hőközlés hatására változhat meg:
ΔEössz = W + Q ,
W: a rendszeren végzett munka,
Q: a rendszerrel közölt hő.
A II. főtétel lényege: mindig lépnek fel veszteségek (entrópia…).

4A / 4
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

Ideális gáz belső energiája, térfogati munka

Ideális gáz belső energiája

f
U = n R T,
2
ahol f a molekulák szabadsági foka:
gömbszimmetrikusra f = 3; hengeresre f = 5; egyébre f = 6.
Az ideális gáz belső energiája tehát a hőmérsékletével arányos.

Egy dugattyúval bezárt p1 nyomású gáz az A felületű dugattyúra Fny1 = p1 A erőt fejt ki.
Ha a dugattyú nincs rögzítve, elmozdulhat, és a gáz térfogata megnő. Ha a dugattyú
elmozdulása s, akkor a gáz térfogatának növekedése ΔV = A s.
A gáz által végzett (térfogati) munka:
Wgáz = Fny1 s = p1 A s = p1 ΔV.
Amikor egy külső erő összenyomja a bezárt gázt, akkor ΔV < 0  a gáz által végzett munka
negatív, Wgáz < 0.
Ha a folyamat közben a nyomás nem tekinthető állandónak, akkor a gáz által végzett munka
Wgáz = ∫ p dV , ami a p – V síkon a görbe alatti terület.

A ΔEössz = W + Q összefüggésben W a rendszeren végzett munkát jelenti. Térfogati munka

esetén ez az ellentettje a gáz által végzett Wgáz = p ΔV munkának.
Kitáguláskor (ΔV > 0) a gáz végez térfogati munkát, vagyis a gáz által végzett munka pozitív:
Wgáz > 0, és a gázon a környezete által végzett munka negatív: W < 0;
a gáz összenyomódásakor (ΔV < 0) a környezet végez a gázon munkát, vagyis a környezet
által végzett munka pozitív: W > 0; és a gáz által végzett munka negatív: Wgáz< 0.

Ideális gáz belső energiája megváltozhat térfogati munkával és hőközléssel:

ΔU = – p ΔV + Q
ΔV a gáz térfogatának növekedése (összenyomáskor negatív),
Q a gázzal közölt hő.

4A/1. Egy m = 45 g tömegű gumilabdát h0 = 1,6 m magasságból leejtünk (0 kezdősebességgel).

a) Mekkora sebességgel érkezik le a padlóra?
b) A padlón pattanáskor az energiája 80%-a marad meg. Milyen magasra emelkedik fel ezután?

Megoldás:
a) Ha eltekinthetünk a közegellenállás okozta veszteségtől, akkor a labda összes mechanikai
energiája végig állandó. Az energiamegmaradást úgy írjuk fel, hogy megjelöljük a mozgás
szakaszainak egyes pontjait, és az egyes állapotok mechanikai energiájának egyenlőségét
írjuk fel. Ebben a feladatban:

4A / 5
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

- a labda elengedése előtti állapotot jelölje 0 index,

ekkor h0 = 1,6 m;
v0 = 0;
- a labda földre érkezésének pillanatát 1 index;
ekkor h1 = 0;
v1 és energiamegmaradással számolható;
A labda 0 és 1 állapotát összehasonlítva:
Epot,0 + Ekin,0 = Epot,1 + Ekin,1
m g h 0 + 0 = 0 + ½ m v 12  v1 = √2gh0 = √2∙10 m/s2 ∙1,6 m = 5,657 m/s.

b) Tökéletesen rugalmas ütközésnél a labda mechanikai energiája megmaradna, és ekkor

ugyanolyan magasra pattanna, mint amilyen magasról elengedtük. A valódi ütközések nem
tökéletesen rugalmas ütközések, a mechanikai energia nem marad meg, hanem minden
ütközésnél energiaveszteség lép fel. A mechanikai energia megmaradó hányadát ε-nal szokás
jelölni (tehát 1–ε a veszteség), jelen esetben ε = 0,8.
A labda visszapattanása utáni állapotok:
- a labda visszapattanása utáni pillanatot jelölje 2 index,
ekkor h2 = 0;
v2 értéke v1 és ε értékéből számolható;
- a labda felpattanva eléri a maximális magasságot, ezt jelölje 3 index,
ekkor v3 = 0;
h3 értéke energiamegmaradással számolható v2-ből.
A labda 1 és 2 állapotát összehasonlítva:
ε Ekin,1 = Ekin,2 ,
azaz: ε ½ m v12 = ½ m v22.
A feladat megoldásához nem szükséges, de ebből számolható a labda visszapattanás
utáni sebességének nagysága: v2 =√ε∙v1 = 5,060 m/s.
A labda 2 és 3 állapotát összehasonlítva:
Epot,2 + Ekin,2 = Epot,3 + Ekin,3
0 + ½ m v22 = m g h3 + 0.
Ugyanakkor tudjuk, hogy Ekin,2 = ε Ekin,1 = ε Epot,1 = ε m g h0, ezt felhasználva:
ε m g h0 = m g h3 , ahonnan h3 = ε h0 = 0,8 ∙ 1,6 m = 1,28 m.

4A/2. (MÁ 903.) Az ábra kétatomos p / 105 Pa

molekulájú gázban végbemenő folyamatot
ad meg. A molekulák száma 1,2∙1024. 3 B
a) Mekkora a hőmérséklet az A, ill. a B
állapotban? 2 A
b) Mekkora hőmennyiséget vesz fel a gáz a
folyamat során? 3
30 45 V / dm
4A / 6
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

Megoldás:
Adatok:
n = 1,2∙1024 / NA = 1,2∙1024 / 6∙1023 = 2 mol;
f = 5 (kétatomos gáz);
és az ábráról leolvasható, hogy
pA = 2∙105 Pa; pB = 3∙105 Pa;
VA = 30 dm3 = 3∙10–2 m3; VB = 45 dm3 = 4,5∙10–2 m3.

a) pA VA = n R TA  TA = pA VA / (n R) = 2∙105 ∙ 3∙10–2 / (2 ∙ 8,314) = 360,8 K;

TB = pB VB / (n R) = 3∙105 ∙ 4,5∙10–2 / (2 ∙ 8,314) = 811,9 K.

b) ΔU = W + Q
ΔU a gáz belső energiájának növekedése, W a gázon végzett munka, Q a gázzal közölt hő.
Mivel ebben a folyamatban a gáz kitágul, a gáz
által végzett munka pozitív, a gázon végzett p / 105 Pa
munka negatív, W < 0.
A gázon végzett munka állandó nyomás esetén B
3
W = – p ΔV képlettel számolható, most azonban a
nyomás is változik a gáz tágulása közben. Ilyenkor 2 A
a munka nagyságát a p – V síkon a görbe alatti W
terület (jelen esetben egy trapéz területe) adja
30 45 V / dm3
meg. A negatív előjelet is figyelembe véve a gázon
végzett munka
W = – ½ (pA + pB) (VB – VA) = –0,5 (2+3)∙105 ∙ (4,5–3) ∙10–2 = –3750 J.
A gáz belső energiájának változása
f f 5
ΔU = n R ΔT = n R (TB – TA) = ∙ 2 ∙ 8,314 ∙ (811,9 – 360,8) = 18752 J.
2 2 2
A gázzal közölt hő
Q = ΔU – W = 18752 – (–3750) = 22502 J.

Bernoulli egyenlet
Fluidumok stacionárius áramlása esetén mi lesz a megmaradó mennyiség?
Tegyük fel, hogy a fluidum sűrűsége állandó (folyadékok esetén ez jó közelítés), és a
viszkozitása elhanyagolható, tehát nem lép fel a fluidum belső súrlódásából származó
veszteség. Az áramlás stacionárius, azaz időben állandó (az áramlás sebessége eltérő lehet a
tér különböző pontjain, de a tér egy adott pontjában időben nem változik).
A fluidum egy részecskéjének mozgását egy áramvonallal ábrázolhatjuk, és felvehetünk az
áramvonal mentén egy áramlási csövet, ami a környező részecskék áramlását is mutatja.
Az ábrán jelölt áramlási csőben a fluidum áramlásakor a P1 és P2 közötti térfogat átmegy a Q1
és Q2 közötti térfogatba.
Eközben a környezete térfogati munkát végez rajta:

4A / 7
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

a P1Q1 szakaszon a fluidum térfogata csökken ΔV1-gyel, a P2Q2 szakaszon pedig nő ΔV2-vel,
így a fluidumon végzett térfogati munka
W = p1 ΔV1 – p2 ΔV2 .
Belátható, hogy ΔV1 = ΔV2. Az áramlást
tekinthetjük úgy, hogy a P2Q1 közös részt
elhagyjuk, és úgy tekintjük, mintha a P1Q1
közti térfogat ment volna át a P2Q2
térfogatba.
A stacionárius áramlás miatt a P1Q1 rész Δm1
tömege és a P2Q2 rész Δm2 tömege egyenlő,
mivel az időegység alatt beáramló tömeg az áramlási cső végén ki is áramlik. Mivel a fluidum
sűrűsége állandó (ρ = Δm1 / ΔV1 = Δm2 / ΔV2 = konst.), ezért a P1Q1 rész ΔV1 térfogata és a
P2Q2 rész ΔV2 térfogata is egyenlő, tehát ΔV1 = ΔV2 = ΔV.
A térfogati munka tehát
W = p1 ΔV – p2 ΔV = (p1 – p2) ΔV.
Az áramlás energiaviszonyait pedig úgy írhatjuk fel, hogy miközben a Δm tömeg az 1-es
állapotból a 2-es állapotba kerül
 megváltozhat a helyzeti energiája, ha az áramlási cső magassága megváltozik (z1-ről z2-re);
 megváltozhat a mozgási energiája, ha a cső keresztmetszetének változása miatt az
áramlás sebessége megváltozik (v1-ről v2-re).
Felírhatjuk tehát, hogy
W = ΔEpot + ΔEkin.
A Δ… megváltozásokat mindig úgy írjuk fel, hogy a későbbi értékből vonjuk ki a korábbi
értéket, tehát
ΔEpot = Epot,2 – Epot,1 = Δm g z2 – Δm g z1 = Δm g (z2 – z1) = ρ ΔV g (z2 – z1),
ΔEkin = Ekin,2 – Ekin,1 = ½ Δm v22 – ½ Δm v12 = ½ Δm (v22 – v12) = ½ ρ ΔV (v22 – v12).
Ezeket behelyettesítve a W = ΔEpot + ΔEkin összefüggésbe
(p1 – p2) ΔV = ρ ΔV g (z2 – z1) + ½ ρ ΔV (v22 – v12) 
p1 – p2 = ρ g (z2 – z1) + ½ ρ (v22 – v12) 
p 1 + ρ g z 1 + ½ ρ v 12 = p 2 + ρ g z 2 + ½ ρ v 22 ,
vagyis
p + ρ g z + ½ ρ v2 = konst. egy áramlási cső mentén.
Ez a Bernoulli-egyenlet.
Látható, hogy egy áramlási cső mentén a nyomás kisebb a nagyobb magasságokban és ott,
ahol nagyobb az áramlási sebesség.

Kísérlet:
Felfüggesztett pingponglabda és a fal között elfújunk. A pingponglabda a fal felé mozdul
amiatt, hogy az áramló levegő nyomása lecsökken.

4A / 8
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

Kísérlet:
Egymástól pár cm-re felfüggesztünk egy kilyukasztott kartonlapot és egy sima papírlapot.
Átfújunk a kartonpapíron levő lyukon. A papírlap a kartonlaphoz tapad, mivel a befújt levegő
a karton és a papírlap között nagy sebességgel áramlik oldalra, ami miatt a nyomása
lecsökken, és a papírlapot a túloldalról a légköri nyomás a kartonhoz nyomja.

Kísérlet:
Hajszárító fölött pingponglabdát táncoltatunk. A pingponglabdát oldalra kicsit meglökve
nem esik le, hanem visszatáncol a hajszárító csöve fölé. Ennek az az oka, hogy a hajszárítóból
függőlegesen felfelé nagy sebességgel kiáramló levegő nyomása kisebb, mint a normál
légköri nyomás, tehát a pingponglabdának oldal irányban egy nagyobb nyomású levegő felé
kellene elmozdulnia.

4A/3. Egy felül nyitott palack aljából kis vízszintes csövön keresztül folyik ki a víz. A palackban
a vízszint magassága a kifolyás magasságához képest H = 10 cm. A víz kifolyási magassága h =
40 cm-rel van a föld fölött. Számoljuk ki, mekkora a vízszintesen mért távolság a víz kifolyási
csöve alatti pont és a földet érési pontja között!

Megoldás:
H = 10 cm = 0,1 m; h = 40 cm = 0,4 m.
Írjuk fel a Bernoulli egyenletet az ábrán
p0 vizsgált
berajzolt áramlási csőre! A p + ρgz + ½ρv2
áramvonal
mennyiség egyenlő az áramlási cső két
végpontján, vagyis a víz tetejénél (0 index) H p0
és azon a ponton, ahol kifolyik a palackból v1
(1 index):
p 0 + ρ g z 0 + ½ ρ v 02 = p 1 + ρ g z 1 + ½
ρ v12 . h
A vízszint teteje nyitott a légkörre, p0 a
légköri nyomás; és a kilépési pont is nyitott
d
a légkörre, ezért p1 = p0.
A vízszint süllyedésének v0 sebességét
elhanyagolhatjuk ahhoz a v1 sebességhez képest, amivel a víz kilép a csövön, v0 ≈ 0.
Ha a z = 0 szintet a víz földet érési magasságánál választjuk, akkor z0 = H + h és z1 = h.
Ezekkel
p0 + ρ g (H + h) + 0 = p0 + ρ g h + ½ ρ v12  g H = v12 / 2 
v1 = √2gH .
A víz kifolyási sebessége tehát a fölötte levő vízoszlop magasságának gyökével arányos, az
edény alján lévő kis nyíláson ugyanakkora sebességgel folyik ki a víz, mintha H magasságból
szabadon esett volna.

4A / 9
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

A számértékeket behelyettesítve
v1 = √2∙10∙0,1 = 1,414 m/s.
A kilépő víz további mozgását v1 kezdősebességű vízszintes hajításnak tekinthetjük,
h magasságból indulva a leérkezés ideje:
h – ½ g th2 = 0  th = √2h/g ,
és ezzel kiszámolható a vízszintesen megtett távolság:
d = v1 th = √2gH ∙ √2h/g = 2 √Hh ,
behelyettesítve
d = 2 √0,1∙0,4 = 0,4 m.

Kísérlet: Egy palack egymás alatt 3 helyen át van lyukasztva, a lyukakban kis vízszintes
csövek vannak, amiken folyik ki a víz (a palack nincs lezárva). Látható a vízsugarak
parabolapályáján, hogy lefelé haladva egyre nagyobb a víz kezdősebessége.

Kísérlet: Egy felfelé szűkülő edény aljának két pontjáról van kivezetve két cső, az egyik helyen
magas, a másik helyen alacsony fölötte a vízoszlop. A víz ugyanakkora sebességgel áramlik ki
mindkét csövön, mert az áramvonal mindenhol felmegy a víz tetejéig. (Az előző anyagban
láttuk, hogy a nyomások is megegyeznek ezen a két ponton.)

SZIMULÁCIÓK
hullámvasút ill. gördeszka pálya, súrlódással, energiával
https://phet.colorado.edu/en/simulation/legacy/energy-skate-park
hidrosztatikai nyomás; áramlás:
https://phet.colorado.edu/en/simulation/legacy/fluid-pressure-and-flow

KIEGÉSZÍTŐ FELADAT ÉRDEKLŐDŐKNEK

4A/4. Van két kis gumilabdánk, az A labda tömege mA = 43,54 g, a B labda tömege
mB = 16,22 g. h0 = 1,6 m magasságból úgy ejtjük le a két labdát, hogy elengedéskor a B labda
éppen az A labda fölött van (össze is érnek a labdák). Milyen magasra pattanna fel a B labda
a labdák földdel való ütközése után, ha eltekinthetnénk a közegellenállás okozta
veszteségtől, és az ütközéseket tökéletesen rugalmasnak tekinthetnénk?

4A / 10
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

Megoldás:
Ha eltekinthetünk a közegellenállás okozta veszteségtől, és az ütközéseket tökéletesen
rugalmasnak tekinthetjük, akkor a két labda összes mechanikai energiája végig állandó. Az
energiamegmaradást úgy írjuk fel, hogy megjelöljük a mozgás szakaszainak egyes pontjait, és
az egyes állapotok mechanikai energiájának egyenlőségét írjuk fel. Ebben a feladatban:
- a labdák elengedése előtti állapotot jelölje 0 index,
ekkor hA0 = hB0 = h0 = 1,6 m;
vA0 = vB0 = 0;
- a labdák földre érkezésének pillanatát 1 index;
ekkor hA1 = hB1 = 0;
vA1 és vB1 energiamegmaradással számolható;
- az alsó (A) labda visszapattanása utáni pillanatot jelölje 2 index,
ekkor hA2 = hB2 = 0;
vA2 = – vA1, mert tökéletesen rugalmasan visszapattan a földről,
vB2 = vB1, mert még nem ütközött a felfelé jövő A labdával;
- a két labda ütközése utáni pillanatot jelölje 3 index,
ekkor hA3 = hB3 = 0;
vA3 és vB3 impulzus- és energiamegmaradással számolható;
- a labdák felpattanva elérik a maximális magasságot (nem egyszerre), ezt jelölje 4 index,
ekkor vA4 = vB4 = 0;
hA4 és hB4 energiamegmaradással számolható.

A labdák sebessége földet éréskor:

az A labda 0 és 1 állapotát összehasonlítva:
Epot,A0 + Ekin,A0 = Epot,A1 + Ekin,A1
mA g hA0 + 0 = 0 + ½ mA vA12  vA1 = √2ghA0 = √2gh0 ,
ill. hasonlóan a B labdára vB1 = √2ghB0 = √2gh0 .

Az alsó labda földdel való ütközését tökéletesen rugalmas ütközésnek feltételezve az ütközés
után a sebességek nagysága
vA2 = vA1 = √2gh0 ill. vB2 = vB1 = √2gh0 .

A labdák sebessége az ütközésük után:

A labdák tökéletesen rugalmasan ütköznek, ilyenkor megmarad
 a két test összes mechanikai energiája:
az ütközés előtt
Emech,A2 = Epot,A2 + Ekin,A2 = 0 + ½ mA vA22 és Emech,B2 = Epot,B2 + Ekin,B2 = 0 + ½ mB vB22
Emech,AB2 = ½ mA vA22 + ½ mB vB22;
az ütközés után hasonlóan
Emech,AB3 = ½ mA vA32 + ½ mB vB32;
ezek egyenlőek:
½ mA vA22 + ½ mB vB22 = ½ mA vA32 + ½ mB vB32 (1)
4A / 11
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

 a két test összes impulzusa.

Impulzusmegmaradás
A test ill. rendszer impulzusának változása a külső erők eredőjének hatására történik:
ΔI
= Fk,e .
Δt
A test ill. rendszer impulzusa állandó, ha a külső erők eredője zérus. Jó közelítéssel
állandónak tekinthetjük az impulzust akkor is, ha egy nagyon rövid Δt idő alatt
végbemenő mozgást vizsgálunk, mint amilyen az ütközés is, mivel ΔI = Fk,e∙Δt ≈ 0.
Tehát feltesszük, hogy a rendszer ütközés előtti és ütközés utáni impulzusa egyenlő.

Az impulzus vektormennyiség. Jelen esetben egy egyenes mentén mozognak a testek,

ezért egy skalár egyenletet írunk fel. Az egyenletbe nem írunk előjeleket a sebességeknek,
de választunk egy pozitív irányt – legyen ez a felfelé mutató irány –, és a sebességek
értékének az előjele az irányuknak megfelelő lesz.

A két labda összes impulzusa az ütközés előtt

IAB2 = IA2 + IB2 = mA vA2 + mB vB2;
az ütközés után
IAB3 = IA3 + IB3 = mA vA3 + mB vB3;
ezek egyenlőek:
mA vA2 + mB vB2 = mA vA3 + mB vB3 (2)

Az (1) és (2) egyenletrendszerben a két ismeretlen vA3 és vB3. Rendezzük az egyenleteket:

(1): mA (vA22 – vA32) = mB (vB32 – vB22)
mA (vA2 – vA3)(vA2 + vA3) = mB (vB3 – vB2)(vB3 + vB2)
(2): mA (vA2 – vA3) = mB (vB3 – vB2)
Ezeket elosztva egymással
vA2 + vA3 = vB3 + vB2  vA3 = vB3 + vB2 – vA2
Ezt helyettesítsük be a (2) egyenletbe:
mA vA2 + mB vB2 = mA vB3 + mA vB2 – mA vA2 + mB vB3
Ebből kifejezhető vB3:
2 mA vA2 + (mB – mA ) vB2
vB3 = .
mA + mB
Hasonló képletet kapunk vA3-ra, ha vB3 kifejezését behelyettesítjük a vA3 = vB3 + vB2 – vA2
képletbe:
2 mB vB2 + (mA – mB ) vA2
vA3 = .
mA + mB
A behelyettesítésnél ügyelni kell arra, hogy vB2 < 0, mert a felfelé irányt vettük fel pozitívnak,
és a B test sebessége még lefelé irányult a két labda ütközése előtt.

Most megkaptuk a labdák ütközés utáni sebességét az ütközés előtti sebességükkel

4A / 12
4A ENERGIAMEGMARADÁS BEVEZETŐ FIZIKA C

kifejezve. Fejezzük ki ezeket a sebességeket a labdák kiindulási magasságával.

A vA2 és vB2 sebességek az előjelet is figyelembe véve
vA2 = √2gh0 és vB2 = –√2gh0 .
Behelyettesítve
2 mA √2gh0 + (mB – mA )(–√2gh0 ) 2 mA – (mB – mA ) 3 mA – mB
vB3 = = √2gh0 = √2gh0 .
mA + mB mA + mB mA + mB
A számértékeket beírva
3 ∙ 43,54 – 16,22
vB3 = √2gh0 ≈ 1,914 √2gh0 .
43,54 + 16,22

Az utolsó lépés kiszámolni azt, hogy ha a felső labda ekkora sebességgel pattan fel a földről,
akkor milyen magasra jut. Ezt megint energiamegmaradással számolhatjuk:

A B labda 3 és 4 állapotát összehasonlítva:

Epot,B3 + Ekin,B3 = Epot,B4 + Ekin,B4
0 + ½ mB vB32 = mB g hB4 + 0 
3 mA – mB 2 3m –m 2
hB4 = vB32 / (2g) = (
mA + mB
) ∙ 2g h0 / (2g) = ( m A+ m B ) ∙ h0
A B
A számértékeket behelyettesítve
hA4 = 1,9142 h0 = 3,665 ∙ 1,6 = 5,863 m.

A kísérletet megcsinálva az látható, hogy ennél sokkal alacsonyabbra pattan fel a labda,
nagyjából 2,5 m magasra. A legnagyobb veszteséget az okozza, hogy az ütközések nem
tekinthetők tökéletesen rugalmas ütközésnek, amikor a mechanikai energia megmarad,
hanem minden ütközésnél energiaveszteség lép fel. A mechanikai energia megmaradó
hányadát ε-nal szokás jelölni (tehát 1–ε a veszteség).
Az alsó labda földdel való ütközésekor
εA12 = (½ mA vA2) / (½ mA vA1) < 1  vA2 < vA1.
A két labda ütközésekor
εAB23 = (½ mA vA32 + ½ mB vB32) / (½ mA vA22 + ½ mB vB22) < 1 .

3 labda ütközése: https://www.youtube.com/watch?v=2UHS883_P60

4A / 13
4A. ENERGIAMEGMARADÁS FELADATSOR BEVEZETŐ FIZIKA C

4A/1. Egy m = 45 g tömegű gumilabdát h0 = 1,6 m magasságból leejtünk (0 kezdősebességgel).

a) Mekkora sebességgel érkezik le a padlóra?
b) A padlón pattanáskor az energiája 80%-a marad meg. Milyen magasra emelkedik fel ezután?

4A/2. (MÁ 903.) Az ábra kétatomos molekulájú

p / 105 Pa
gázban végbemenő folyamatot ad meg. A
molekulák száma 1,2∙1024.
a) Mekkora a hőmérséklet az A, ill. a B állapotban? 3 B
b) Mekkora hőmennyiséget vesz fel a gáz a
folyamat során?
2 A

3
30 45 V / dm

4A/3. Egy felül nyitott palack aljából kis vízszintes csövön keresztül folyik ki a víz. A palackban a
vízszint magassága a kifolyás magasságához képest H = 10 cm. A víz kifolyási magassága h = 40 cm-rel
van a föld fölött. Számoljuk ki, mekkora a vízszintesen mért távolság a víz kifolyási csöve alatti pont és
a földet érési pontja között!
4. TÉMAKÖR HÁZI FELADATOK BEVEZETŐ FIZIKA C

4/1. Van egy α = 20° hajlásszögű, h = 0,8 m magas lejtő, és egy m = 95 dkg tömegű test.
A test és a lejtő közötti csúszási súrlódási együttható μ = 0,18.
A testre először a lejtővel párhuzamos Fpárh, majd egy vízszintes Fv erővel hatunk úgy, hogy a test
állandó sebességgel feljusson a lejtő aljáról a tetejére.
Mekkora az Fpárh, ill. az Fv erő által végzett munka, és ezek hányszorosai a helyzeti energia
megváltozásának? (Használja a 2A/1. d) és e) feladatokban levezetett képleteket az erőkre!)

4/2. Van két kis gumilabdánk, az A labda tömege mA = 43,54 g, a B labda tömege mB = 16,22 g.
Ezeket 1,5 m magasról leejtve azt tapasztaljuk, hogy az A labda 1,05 m, a B labda 0,225 m magasra
pattan vissza.
a) Az energia hányad része marad meg pattanáskor az A ill. a B labda esetében?
b) Ezután a B labdát az A labdára helyezzük, és így leejtjük azokat, h 0 = 1,6 m magasról. Azt
tapasztaljuk, hogy az A labda hA = 0,15 m, a B labda hB = 2,45 m magasra pattan. Tételezzük fel,
hogy először az A labda pattan vissza a talajról, majd az immár felfelé haladó A labda rögtön ütközik
a még lefelé haladó B labdával.
A két labda ütközésekor az energia hányad része marad meg?

4/3. Egy 250 ml térfogatú műanyag palack aljából U alakú csövet vezetünk ki, amelynek a másik
vége nyitott a légkörre, és a csőbe annyi vizet töltünk, hogy a palackhoz csatlakozó részen a vízszint
a palack aljáig ér. A cső belső átmérője 5,5 mm. A palackba bezárt levegő nyomása kezdetben
megegyezik a szobában levő levegőével, p0 = 105 Pa. Kézzel megmelegítve a palackot azt
tapasztaljuk, hogy az U alakú cső két szárában levő vízszintek közötti különbség h = 6 cm-re
növekszik.
a) Bizonyítsa be, hogy a bezárt levegő nyomása lineáris függvénye lesz a térfogatának!
(Segítség: a vízszint elmozdulásának függvényében írja fel a bezárt levegő nyomását és térfogatát,
majd küszöbölje ki az elmozdulást!)
b) Mekkora munkát végzett eközben a palackba zárt levegő?
4. TÉMAKÖR HÁZI FELADATOK BEVEZETŐ FIZIKA C

4/4. Vízzel félig töltött műanyag palackot felfújt lufival zárunk le. A palack aljáról egy szívószálat
vezetünk ki felfelé.
A szívószál teteje h = 51 cm-rel van a talaj fölött, a szívószál vége vízszintes.
A vízszint H = 4 cm-rel van a szívószál teteje alatt.
Azt tapasztaljuk, hogy ekkor a szívószálból kispriccelő víz a szívószál vége alatti ponttól vízszintesen
d = 14 cm-re éri el a talajt.

a) Milyen sebességgel hagyja el a víz a szívószálat?

b) Mekkora a lufi túlnyomása, ha a külső légnyomás p0 = 105 Pa?
4. TÉMAKÖR HÁZI FELADATOK BEVEZETŐ FIZIKA C

4/5. Vízzel félig töltött műanyag palackot lezárunk, és a kupakon keresztül egy csövet dugunk bele.
Ilyenkor feltehető, hogy a cső A-val jelölt aljának szintjén megegyezik a nyomás a légköri
nyomással, azaz pA = p0 = 105 Pa.
A palack alján egy vízszintes szívószálat vezetünk ki, ennek vége a talaj felett h = 38,5 cm magasan
található, az A pont pedig H = 6,5 cm-rel van magasabban, mint a szívószál.

Mekkora a vízszintes távolság a szívószál vége alatti B pont és a vízsugár C földet érési pontja
között?