Vezetékes szállítás

1. A vezetékes szállítás jellemzői, felosztása

Anyagi javak helyváltoztatására az első világháború után kezdett terjedni Amerikában, majd
Európában – mint a leggazdaságosabb közlekedési mód, a vezetékes szállítás. Ennél a
közlekedési pálya (illetve a jármű) szerepét a vezeték valósítja meg. Két fő típusa van:

a. a távvezetékek, távvezeték-hálózatok az elektromos energia továbbítására

b. a csővezetékek, csővezeték-hálózatok gáznemű és cseppfolyós anyagok szállítására

A vezetékek mindkét fajtája lehet állami, közösségi, társasági vagy magántulajdonban, saját
használatra, vagy mint a fuvarozó vállalatok általában, harmadik személynek nyújtanak
szolgáltatást díjszabásszerű díjfizetés ellenébe. A településeken belüli elosztórendszereket és
használatukat nem számítják a csővezetékes szállítás körébe.

A villamos távvezetéken az elektromos energia igen nagy sebességgel (kb. 300 000 km/sec)
halad. A vezeték lehet magasvezetésű, vagy földalatti vezetésű (kábel). A villamosságot
erőművekben állítják elő, és innen továbbítják a felhasználás (közeli vagy távoli) helyére. A
villamos távvezetéken szállított villamosság mennyisége elsősorban az erőmű és a vezeték
teljesítőképességétől függ.

A távvezeték lehetővé teszi, hogy az erőművet az áramtermelés szempontjából legkedvezőbb

helyre (szénbánya mellé, nagy tömegű, nagy esésű (folyó)víz mellé telepítsék, – illetőleg,
hogy a felhasználó helyet – úgyszólván – (nagyfeszültséggel) tetszőleges távolságra válasszák
meg. Nagytömegű, folyamatos energia-szükséglet esetén használata lényegesen olcsóbb, mint
a tüzelőanyag vasúti vagy vízi fuvarozása.

Európában a villamos távvezetékrendszer az iparilag fejlett és a fejlett civilizációjú

országokban terjedt el leghamarabb és nagymértékben.

A csővezetéken történő áruszállítást olaj és gáz továbbítására használják, a termelő vagy

előállító helyet kötik össze a felhasználó hellyel, a fogyasztóval vagy pedig egy másik
közlekedési rendszerrel (pl. kikötőben történő továbbítás céljából). A csővezetékben szállított
áru mennyisége a termelőhely termelési kapacitásától, a csövek méretétől és a bennük áramló
áru haladási sebességétől függ.

A csővezetékek elsősorban a vasutaknak okoznak versenyt. Korszerű szállítóeszköz még igen

nagy távolságokra is. Az építésére felhasznált vasmennyiség megközelíti ugyan az ilyen távú
vasúthoz szükségeset, a fenntartási és üzemeltetési költség azonban csak töredéke a
vasúténak. Nyersolaj csővezeték először 1865-ben készült, mégpedig fából. A XIX–XX.
századforduló idejét a leghosszabb vezeték Baku – Batumi (SZU) között létesült 885 km
hosszban (Új Magyar Lexikon). A volt Szovjetunióban a XX. század közepén mintegy 170
ezer km vezeték volt használatban. Jelentős vezetékrendszerek épültek ki Nyugat-Európában
is.

E két rendszer összekötésével a 70-es és 80-as években kialakult egy egységes európai
földgáz vezeték rendszer, mely Ukrajnán, Szlovákián és Csehországon keresztül évi kb. 75
milliárd m3 földgázt szállít az ázsiai gazdag lelőhelyekről kb. 3000 km távolságra nyugat- és
dél-európai gázipari társaságok számára, mint pl. Rurgas, GazdeFrance, SNAM stb.

Csővezeték alkalmas a kisméretű darabos, szemcsés és por állapotú szilárd anyagok

szállítására (gabona, cement, mész, só, szén stb.) is.

2. A csővezeték hálózat helye és szerepe a közlekedési

rendszerben
A Föld kőolaj és földgáz kincsei igen egyenetlenül oszlik meg lelőhelyek és gazdagságukat
(kapacitásuk) tekintve, bár a felhasználás sem egyenletes – a fejlett ipari országok fogyasztása
nagyobb és évről-évre növekszik. Ez indokolttá tette a csővezetékes szállítás nagymértékű
fejlesztését.

Ma tranzeurópai vezetékrendszerek léteznek és továbbiak épülnek a gazdag ázsiai lelőhelyek

és a nyugat-európai nagyfogyasztók között.

A 1. ábra Európa földgáz lelőhelyeiről és vezetékrendszeréről nyújt tájékoztatást, melyről

megállapítható, hogy sűrűsége összehasonlítható a vasút- és közúthálózattal.

1. ábra Európa gázvezeték hálózata

Például földgáz szállítás Oroszországból 1973. és 1996. között a Rurgas cég részére 300
mild.m3 volt, 50 mild DM értékben és ez átlagosan 103 t/h fogyasztást jelent. Ha figyelembe
vesszük a kb. 3000 km-es szállítási távolságot, akkor egyetlen vevő szállítási
teljesítményszükséglete 3 mill.tkm/h.

A ma üzemben lévő, Szlovákián áthaladó tranzit gázvezeték a 2. ábrán látható és 1996. évi
kapacitása 74,1 milliárd m3 volt, melyből 60% nyugaton átlépi a Cseh határt, 36%
délnyugaton az osztrák határt, a maradék kb. 4% a szlovák fogyasztást és tárolást képezi.

A gázoknál megengedhető átlagos sebességnél a szállítási teljesítményigény a hasznos

rakomány egységre vonatkoztatva, 0,0073 W/m3, ami kb. fele a hajókon mért teljesítmény
igénynek. Így a csővezetékes szállítás üzem-anyagfelhasználása rendkívül kicsi más
közlekedési ágakhoz viszonyítva.

1000 m3 gáz 1 km távolságra szállításához a turbókompresszorok által kifejtendő munka 141

Wh. Így az ismert sebesség arányokból adódik, hogy ugyanazon szállítási teljesítményhez
csak negyedrész üzemanyagra lesz szükségünk, ha figyelembe vesszük a jobb hatásfokot is.
Ez a körülmény az üzemanyagok árának rohamos emelkedése miatt egyre növeli a
csővezetékes szállítás gazdaságosságát a többi közlekedési ághoz képest.

2. ábra A szlovák tranzit gázvezeték

Hasonló módon állandóan növekszik az emberi munka mennyiségének jelentősége is a

gazdaságosság megítélésében. Ezen a téren is nagy a csővezetékes szállítás előnye még a
hajózáshoz viszonyítva is kb. harmada az azonos teljesítményhez szükséges kiszolgálók
létszáma.

Összegezve a nagy mennyiségű és nagy távolságú energiahordozók (földház, kőolaj)

szállítására csak a csővezeték jöhet számításba. Mivel az energiafogyasztás tovább növekszik,
ez az oka annak is, hogy további csővezetékek épülnek (Szlovákiában az ötödik vezeték épül
1400 mm-es átmérővel 2000-ig).
Az európai földgázfelhasználás állandóan változik, a lakossági felhasználás folyamatosan nő
(bár beruházás szempontjából igényesebb) az ipari felhasználás az utóbbi időben stagnál. A
felhasználás arányát a 1. táblázat mutatja.

1. táblázat Földgáz felhasználási adatok

Felhasználás/ország Nagybritania Francia Német Belgium Szlovák Magyar

Ipar % 35,1 47,4 45,6 57,9 52,2 60,1
Lakosság és 64,9 52,6 54,4 42,1 47,8 39,9
szolgáltatások %

A táblázat az 1992. évi adatok alapján készült és a nyugateurópai országok 2000-ig ehhez
képest kb. 20% fogyasztásemelkedéssel számolnak.

A csővezetékes szállításról a 2. táblázat ad összehasonlítási lehetőséget.

2. táblázat A közlekedési ágazatok főbb jellemzőinek kvalitatív összehasonlítása

Jellemző Vasút Gépkocsi Belvízi hajózás Repülés Csővezeték

Beruházás- igen nagy nagy tág határok tág határok nagy
igényesség új között változik között
közlekedési utak változik
létesítésénél
Szállítási közepes nagy kicsi igen magas igen kicsi
önköltség
Raksúlykapacitás nagy kicsi és igen nagy kicsi és igen nagy
közepes közepes
Élőmunka- nagy kicsi igen nagy kicsi igen nagy
termelékenység
Kereskedelmi közepes nagy kicsi igen nagy megfelelő
sebesség
Szállítási közepes és rövid és nagy igen nagy tág határok
távolság nagy közepes között
változik
Térbeli kötöttség vágányhoz legkevésbé viziúthoz repülőtérhez vezetékhez
kötött kötött kötött kötött kötött
Utasok és korlátozott teljes korlátozott korlátozott teljes
fuvaroztatók
közvetlen
kiszolgálása
Biztonság nagy legkisebb nagy közepes teljes
Az időjárástól csaknem nagyobb szezonálisan jelentős teljesen
 való függőség független mértékben nagymértékben mértékben független
függ függ függ
Kényelem az nagy korlátozott nagy nagy –
utasforgalomban

A csővezetékes szállítás mint közlekedési alágazat szerepe növekvő tendenciát mutat és

gazdaságosságának arányában helyet követel magának elsősorban a vasút, de részben a közúti
szállítás rovására (elsősorban lakossági szén és földgáz fogyasztás arányában) is.

3. A hazai földgáz- és kőolajvezetékek

A második világháborút követő időszakban hazánkban a közlekedési aláágazatok közül a
csővezetékes szállítás fejlődött a leggyorsabban. Kiépülését, szállítási teljesítményeinek a
növekedését (3. táblázat) a lakosság, az ipar, a szolgáltatások – ezen belül a közlekedés –
energiaszükségletének növekedése, az energiahordozók között a szén mellett, majd a szén
helyett is a földgáz és a kőolaj iránt fokozódó igények mozdították elő. Nagy volt a
jelentősége annak is, hogy a csővezetékes szállítás közvetlen, folyamatos és a legolcsóbb,
leggazdaságosabb. Az utóbbi időkben különösen értékelt jellemzője a csővezetékes
szállításnak, hogy a leginkább környezetbarát, és a legkisebb mértékben von el területet a
mezőgazdasági művelésből.

A folyékony és a gáznemű anyagok szállítására szolgáló csővezeték-rendszerből csak a

kőolaj, földgáz és egyéb szénhidrogének szállítására szolgáló csővezetékek tartoznak – az
1945 után érvényes volt osztályozási rendszer szerint – a közlekedési pályaállomány
fogalmába. Nem tartozik ebbe a fogalomkörbe a vízvezeték, a fogyasztói (városi) gázvezeték,
a távfűtési hálózat, valamint a kőolaj- és földgázkitermelő és feldolgozó üzemek belső
csőhálózata. Ennek megfelelően, csak a kőolaj-, földgáz- és egyéb szénhidrogén-vezetékeken
továbbított anyagok szállítása tartozik a csővezetékes szállítás fogalomkörébe. A
csővezetékes szállítást 1975. június 30-ig teljes egészében olyan, cső-vezetékhálózattal
rendelkező vállalatok végezték melléktevékenységként, amelyek – az addig érvényes volt
termék-, illetve szolgáltatás-osztályozás szerint – nem tartoztak a szállítási (közlekedési)
ágazatba.

3. táblázat Hazai csővezetékes szállítás jellemző adatai

Csővezetékes hálózat és szállítási teljesítmények (1960–1992)

(Ezer tonna/ millió tonnakm)

Kőolajvezeték Egyéb olajvezeték Földgázvezeték Összes

Év (km) (t/tkm) (km) (t/tkm) (km) (t/tkm) (t/tkm)
196 – 1.121,2/65,9 400,5 45,3/2,7 169,0 160,4/28,4 1.326,9/97,0
0
196 147,2 3.745,8/348,5 573,8 39,8/0,9 849,3 804,6/87,2 4.590,2/436,6
5
197 277,6 6.300,8/663,2 325,5 12,5/0,3 1.744, 2.908,2/379,4 9.221.5/1.042,
0 8 9
198 1.074, 9.459,0/2.378 1.066. 6.323,0/588, 3.521, 7.465,0/1.425, 23.247,0/4.393
0 0 ,6 0 6 0 9 ,1
199 1.204, 8.835,0/2.257 1.370, 6.623,0/685, 4.537, 10.184,0/2.272 25.642,0/5.215
0 0 ,7 0 2 0 ,5 ,4
199 907,0 4.662,0/1.911 1.576, 6.169,0/695, 4.515, 8.498,0/1.719, 22.329,0/4.326
2 ,0 0 7 0 5 ,2

1991. január 1-jével a Gáz- és Olajszállító Vállalat – átszervezés révén – megszünt, illetve
„beolvadt” az ugyanakkor felállított MOL Magyar Olaj- és Gázipari Rt-be. Ezzel a
közhasználatú csővezetékes szállítás megszűnt. Az intézkedés egyszerűsítette az irányítást,
csökkentette a költségeket, a szállítás ugyanis nem lépi át a MOL Rt. határait. A MOL
Magyar Olaj- és Gázipari Rt. országos nagynyomású kőolaj- és gáz-vezetékhálózata értékes
része az ország közlekedési rendszerének. (3. ábra)

A földgáz-hálózat fokozatosan épült ki. A földgázvezetékek betáplálási pontjai a hazai

gáztermelő mezőkben vannak. Az 1990-es években az aktív forráshelyek a következők:
Algyő, Endrőd, Sarkadkeresztúr, Ferencszállás, Szank, Berekfürdő, Babócsa. Az 1950-es
években Romániából, az erdélyi gáztermelő mezőkről, az 1970-es évektől pedig Ukrajnán
keresztül – Oroszországból importálunk földgázt csővezetéken keresztül. Az orosz import
földgáz vezeték Beregszáz-Beregdaróc között keresztezi az ukrán-magyar határt. A
földgázvezetékek engedélyezett üzemnyomása különböző, 2,5–7,5 MPa között változik. A
vezetékek zömének 6,4 MPa az engedélyezett üzemnyomása. A nagyobb üzemnyomásra
engedélyezett vezetékekhez az alacsonyabb üzemnyomásúak túlnyomás elleni védelemmel
csatlakozhatnak.

A hazai gázvezeték-hálózatnál a szakma a pont-pont közötti viszonylatokra nem rögzít

adatokat, azt fölöslegesnek tartja. A hálózat „hurkolt” felépítése, továbbá a több betáplálási és
nagyszámú fogyasztói pont miatt, ugyanúgy a hálózat mentén az üzemviszonyok (nyomás,
térfogatáram, a hálózat egyes pontjain az áramlás iránya is) állandóan változnak.

A szezonális gázfogyasztás ingadozását három földalatti gáztárolóval egyenlítik ki (téli-nyári

földgázfogyasztás különbözetéről van szó). Ezeket a földalatti tárolókat korábbi, de már
leművelt földgázmezőkben alakították ki. Ilyen földalatti gáztároló van Nagyhegyesen
(Hajdúszoboszló mellett), Kardoskúton és Pusztaedericsen. A gáztárolókat nyáron a termelt és
egyenletesen importált földgázzal töltik, télen kiürítik.

A földgázvezeték-hálózat egyes szakaszain a csővezeték különböző átmérővel épült. Az egyes

vezetékszakaszok átmérője 100–800 mm között változik. Mivel a földgázvezeték-hálózat
mentén a betáplálási pontokból kiindulva, a földgáz nyomása fokozatosan csökken az
áramlási viszonyok függvényében, szükség volt nyomásfokozó kompresszorállomások
létesítésére. Ilyen kompresszorállomás üzemel Beregdarócon, Nemesbükkön, Városföldön.

A hazai földgázvezeték-hálózat jelentős mennyiségű földgáz tranzit szállítására is kiépült.

Oroszországból hazánkon keresztül a korábbi Jugoszláviába szállítottunk földgázt. A
tranzitvezeték Röszkénél lépi át a szerb-magyar határt.

Földgázhálózatunk össze van kötve a szlovák tranzit földgázvezetékkel is Centernél. Ez az

összekötés azonban csak vészhelyzet esetén üzemeltethető, kisebb gázigények pótlására.
A hazai gázfelhasználás állandóan változik. A lakossági felhasználás folyamatosan nő, az
ipari fogyasztás az utóbbi időben csökkent. A hazai gázfelhasználás 9,2 Ggnm3 (giga gáz
normál köbméter) volt, ebből az ipar fogyasztott 4,81 Ggnm3-t. A hőerőművek fogyasztottak
ezen belül 2,0 Ggnm3-t, Jugoszláviába tranzitáltunk 1,5 Ggnm3-t. A földalatti gáztárolók
készletét növelték 1,35 Gnm3-rel, 0,08 Ggnm3 volt a gáztermelő és gáz szállító üzemek saját
felhasználása. A földgázvezetéken forgalmazott összes mennyiség 12,32 Ggnm3 volt, ebből
6,56 Ggnm3 volt az import és a tranzit gázszállítás együttesen.

A hazai kőolajtermelés nem fedezi a hazai felhasználást. Ezért kőolajat importálunk az 50-es
évek elejétől külföldről. Az importált kőolaj 1960 óta csővezetéken keresztül érkezik
hazánkba. Elsősorban Oroszországban termelt kőolajat vásárolunk, melyet a Barátság
kőolajvezeték-rendszeren keresztül szállítanak a kelet- és közép-európai országokba.

Részben a források tudatos bővítése, részben az orosz export keverék kőolajtól eltérő
minőségű olaj beszerzése céljából Magyarország csatlakozott az Adria vezeték építéséhez,
amely a jugoszláv finomítók, Magyarország, Csehország és Szlovákia ellátására szolgál.

3. ábra Magyarország csővezeték térképe

A hazai kőolajtermelés évi 1,8–2,0 Mt között, az import 5,5–6,0 Mt között ingadozik. A hazai
termelő mezők a következő helyeken vannak: Algyő, Battonya, Eger, Kiskunhalas, Szank,
Nagylengyel, Bázakerettye. Kőolajfinomító üzemel Százhalombattán, Tiszaújvárosban és
Zalaegerszegen.
A kőolajvezetékek átmérőjét és üzemnyomását, kapacitását a tervezésük idején
perspektivikusan számbavehető szállítási igények alapján határozták meg.

Minthogy a meglévő kőolajvezetékek kapacitása az 1990-es években mutatkozó igényeknek

megfelel, sőt egyes esetekben azt meghaladja, új vezeték építésére egyelőre nincs szükség.

4. A csővezeték szerkezeti kialakítása, anyagai, méretezési

szempontjai és élettartama
4.1. A csővezeték tervezése és anyagai

A csőrendszerek csövekből, csőidomokból csőszerelvényekből (szelepek, csapok stb.) a

munka közeget mozgásba hozó gépekből (szivattyú, kompresszor stb.) állnak.

A munka közeg nyomása szerint megkülönböztetünk:

 kicsi, 1 bar túlnyomás alatti

 közepes, 25 bar-ig.
 nagy, 25 bar felett nyomásút.

A csőrendszerben az üzemeltetés során kialakuló legnagyobb nyomást nevezik üzemi

nyomásnak. A csőrendszer tömörségének, szilárdságának vizsgálatakor az üzemi nyomásnál
nagyobb próbanyomást alkalmaznak. A próbanyomás nagyságát előírás határozza meg,
általában az üzemi nyomás 1,25–2,00-szerese.

Az azonos külső méretű csövek belső átmérője a különböző falvastagság miatt eltérő lehet (pl.
a 89 mm külső átmérőjű 3,2 mm falvastagságú cső tényleges belső átmérője 82,6 mm, a 6 mm
falvastagságúé 77 mm). Ezért a csövek, csőszerelvények méretének jelölésére bevezették a
névleges átmérő NÁ) fogalmát, amely a tényleges belső átmérő kerekített értéke (a példában
minkét esetben NÁ 80 mm).

A csövek és csőszerelvények további jellemző adata a névleges nyomás, amennyit a cső,

csőszerelvény károsodás nélkül kibír. Ha a közeg hőmérséklete 100 °C-nál nagyobb, a
csőrendszer üzemi nyomását a szerkezeti anyagok szilárdságának csökkenése miatt a névleges
nyomáshoz képest csökkenteni kell.

A legtöbb csőrendszer varrat nélküli acélcsőből készül, mivel kicsi a tömegük, nagy a
szilárdságuk, jól hegeszthetők és hajlíthatók és a többi anyagfajtához képest a legolcsóbb.

Kis- és közepes nyomásoknál gyengén ötvözött, nagy nyomásokra és nagy hőmérsékletekre

erősen ötvözött hőálló acélfajtákat alkalmaznak.

Az ötvözött acélok – mint ismeretes – azok az acélok, amelyeknél

a Si-tartalom > 0,35%

a Mn tartalom > 0,8%

 az aluminium v. titán > 0,8%

a réz tartalom > 0,25%

vagy amelyek egyéb, ötvöző anyagokat (Co, Ni, W, Mo, V) is tartalmaznak.

A gyengén ötvözött csőacélok melegszilárdságuk, illetve tartósfolyóshatáruk szerint már 550

°C falhőmérsékletig alkalmazhatók. Ötvözőanyagként Cu-t, Cr-ot, Mo-t, esetleg Ni-t, és Si-ot
is tartalmaznak, de összesen legfeljebb 1,5% mennyiségben.

A közepesen ötvözött acélok 900 °C-ig alkalmazhatók. Ötvözőanyagként Cr, Si, Al, Mo, W,
V, Ti-t, esetleg Ni-t is tartalmaznak, összesen legfeljebb 10% mennyiségben.

Az erősen ötvözött acélok melegszilárdság, reve és korrózióállóság tekintetében 1300 °C-ig

alkalmazhatók, Cr, Mo, W, V, Ti, Si, Al, Ni-t tartalmaznak. Ezek mennyisége összesen kb.
45%-ig terjed.

A fenti csoportosítás határai nem abszolut merevek, bizonyos mértékig változhatnak.

Az acél kiváló szilárdsági tulajdonságai mellett nagyon kevéssé áll ellent a korrózió
hatásának, ezért a korrozióvédelemnek külön figyelmet kell szentelni. A varratnélküli
acélcsöveket az MSZ 120, 121, 122, 123 és 124 szerint gyártják A 0029, A3529, A 35.39 és A
45.29 minőségben, 3–300 mm-es átmérővel (külföldön 1800 mm-ig) 2–16-mm-es
falvastagsággal és 4-től 14 m-es hosszúságban.

Külföldi beszerzés esetén úgy anyagminőségben mint méretekben a választék lényegesen

bővebb.

A csőrendszer tervezésekor az első lépés a vázlat készítése, amely tájékoztatást nyújt:

 a csővezeték hozzávetőleges hosszáról,

 az idomdarabok számáról és alakjáról,
 a szükséges csőszerelvények számáról és beépítési viszonyairól, valamint
 a csövek ellenállás-számításához szükséges egyéb adatokról.

A vázlat segítségével elkészítjük az ellenállás-számítást, a csőátmérők és a falvastagságok

meghatározását, valamint az egyéb méretezéseket.

Az elvi csőterv egy, szükség esetén két képben ábrázolja a csővezetéket úgy, hogy a csövek
kapcsolása áttekinthető legyen.

A csőrendszer csöveit egy vonallal, a cső nyomvonalával ábrázoljuk, a csőszerelvényeket

pedig jelképesen jelöljük. A rajzon fel kell tüntetni a csövek tényleges külső átmérőjét,
falvastagságát, anyagát (ha az nem acélcső) és az áramlási irányt (kétirányú áramlás esetén a
fő áramlási irányt) jelző nyilat, továbbá a berendezési tárgyakat és a fontosabb szerkezeti
elemeket, amelyek a csővezetékek kialakításához szükségesek. Célszerű feltüntetni a
berendezések megnevezését, típusát és teljesítményadatait. A rajz tartalmazza a lényegesebb
technológiai utasításokat (próbanyomás, felületvédelem stb.) is.
A rajz a csőrendszer bonyolultságától függően 1:50 vagy 1:100 méretarányban készülhet.

A kivitelezési csőtervek – amelyeket a csövek legyártása és szerelése céljából készítenek – az

elvi csőtervek alapján szerkesztik meg és tartalmazzák az összes szükséges adatot, elsősorban
a kötések fajtáját és helyét.

Az acél csővezetékek kötései oldható általában karimás és nem oldható kötések, amelyek
hegesztéssel készülnek.

Az oldható kötések helye és száma a beépített berendezésektől függ.

A nem oldható kötések általában a csőhossz gazdaságos kihasználásának függvénye. Kis

átmérőjű gázcsövekhez főleg menetes csőkötést használnak.

4.2. A csővezeték méretei és élettartama

A csővezeték belső ármérőjét – ha más tényező nem szabályozza – az áramló közeg

mennyisége és a csőben lévő áramlási sebesség határozza meg. A különböző (anyagok)
közegek áramlási sebességeit (táblázatokban vagy nomogramokkal) elég tág határok között
szokták megadni, ezért komolyabb tervezés esetén (hosszú és nagynyomású) a gazdaságos
vagy optimális áramlási sebességet kell kiszámítani.

A csővezetékek belső átmérőjét – ha a bennük való áramlást ideálisnak tételezzük fel – az

áramló közeg mennyiségének és sebességének ismeretében a követezőképpen határozhatjuk
meg:

(1)

ahol Q az áramló közeg mennyisége, m3/s-ban, v a közeg sebessége m/s-ban.

Ha a csővezeték ellenállását is figyelembe vesszük, akkor a csővezeték belső átmérője:

(2)

ahol le= (1,4...2)l a csővezeték egyenértékű csőhossza m-ben, l =0,02–0,05 a csővezeték

surlódási tényezője, Q az áramló közeg mennyisége m3/s-ban, h' a csővezeték ellenállása m-
ben, l pedig a csővezeték valódi hossza m-ben.

A csővezeték falvastagsága (s) – az anyag szakító szilárdsága (s ) és nyomás (p)

függvényében a következő egyenletből számítható:

(3)
melyet a korrózióra való tekintettel felfelé szoktunk kerekíteni a következő megvásárolható

falvastagságra, de a vékonyfalúság határán belül.

A csővezeték rendszerek (nagynyomású és hosszú) igen nagy beruházási költségekkel

építhetők, így nagy jelentőségű a tervezhető élettartamuk is, mely elsősorban az alapanyag
fáradási tulajdonságaitól függ. Az elméleti kutatások és a gyakorlati tapasztalatok is azt
mutatják, hogy e célra érdemes külön megfelelő tulajdonságú acélok fejlesztése, melyek
magas szilárdságuk mellett elsősorban jó szívóssággal, jó anyagfáradási tulajdonsággal
rendelkeznek és képlékeny tulajdonságaikkal is hozzájárulnak magas élettartamukhoz.

Az alapanyag tulajdonságain kívül a csővezetékek élettartamára a falvastagság eltérései

jelentenek nagy veszélyt, de a keresztmetszet ovalitása is nagy jelentőségű.

A földbe helyezett csővezeték falvastagságát a külső korrózió támadja elsősorban, így

korrózióvédelem a leghatásosabb élettartam növelő tényező.

A statikus anyagfáradás elméletéből számítható várható élettartam kb. 20 év. A jelenség sok
komponenstől függ és így statisztikus jellegű igen jelentős tényező a hegesztett kötések
minősége.

A cső falvastagságát a szerelés előtt szintén ellenőrizni kell, 20% eltérés a elméleti értéktől
még megengedhető. További elvi követelmény a cső geometriai méreteinek az ellenőrzése és
az ovalitásnak nem szabad, hogy nagyobb értéke legyen, mint a falvastagság 1/3-a.
Nagyjelentőségű továbbá megakadályozni a vezetékben a nagyobb nyomásingadozásokat és
az élettartam alatt kevesebb mint 50-szer szabad a szállítást időlegesen szüneteltetni.

Az előbbiekből arra a következtetésre juthatunk, hogy a csővezeték a többi közlekedési ághoz

viszonyítva hosszabb üzeméletet biztosít és ez is javítja gazdaságosságát.

5. A csővezetékes rendszer berendezései és felszerelése

A nagy mennyiségű és folyamatos cseppfolyós (kőolaj) vagy légnemű (földgáz)
közegszállítására örvénygépeket alkalmaznak.

Ezek munkagépek, melyek a gép tengelyén bevezetett mechanikai munkát a gépen átáramló
közeg energiatartalmának növelésére fordítják. A mechanikai munkát villanymotorok vagy
gázturbina szolgáltatja és ezek együtt helyettesítik a járművet nagy gazdasági előnnyel.

A közeg halmazállapota szerint örvényszivattyúról vagy centrifugál kompresszorról

beszélünk.

A cseppfolyós halmazállapotú közeggel működő, radiális átömlésű örvényszivattyú vázlata a

4. ábrán látható.
 4. ábra Örvényszivattyú

A szívócsonkhoz (3) csatlakozó szívócsövön érkező folyadék a tengely irányában halad át a

szívótéren (4). A járókerék (5) a rajta áthaladó folyadéknak energiát ad át (a folyadék
sebességét és nyomását megnöveli). A járókerékből radiális irányban kilépő folyadék a
csigaházba (6) kerül. A csigaház a járókerék külső palástján kilépő folyadékot összegyűjti s a
nyomócsonkhoz (7) vezeti. A csigaház keresztmetszete folyamatosan bővül a járókerék
kerülete mentén. Így a járókerék palástfelületének minden pontján közel azonos sebességgel
kilépő folyadék változatlan nagyságú sebességgel haladhat a nyomócsonk felé. A csigaházhoz
csatlakozó nyomócsonk keresztmetszete tovább bővül. Így a szivattyúból távozó folyadék
sebessége csökken s a nyomás növekszik.

A nagy gázmennyiségek szállításához axiális átömlésű gázsűrítőket használnak (5. ábra)

melyeknek működése és felépítése a szivattyúkéhoz hasonló, de a kompresszorok
fordulatszáma lényegesen nagyobb a szivattyúkénál (100–400 s-1) és hűtésüket is biztosítani
kell.

A csővezeték által szállított közeg mennyiségének szabályozására számos lehetőség van, ezek
közül ha a fordulatszám változtatását használjuk, megfelelő csővezeték és örvénygép
választással széles határok között is jó hatásfokú marad.
 5. ábra Többfokozatú centrifugál kompresszor

Az örvénygép szükséges P teljesítménye a

(3)

képletből számítható.

ahol:

p – nyomáskülönbség,
Q – szállított mennyiség,
 – hatásfok.

A csővezetékes szállításnál az energiaveszteség csak a nyomás változását okozza.

Igy a csővezeték ideális hatásfoka

(4)

ahol:

h – szállítási magasság,
v – áramlási sebesség.

A további berendezések és felszerelések közé tartoznak a szelepek, csapok, tömítések,

filterek, adagoló berendezések, szívófejek, leválasztó berendezések és légtelenítők, valamint a
szabályozást és méréseket ellátó berendezések.
Már a felsorolásból kitűnik, hogy milyen sokrétű és sokszor bonyolult berendezésekről van
szó, ezért tárgyalásukra e jegyzet keretén belül nincs lehetőség.

Fojtószelep a különböző nyomású csővezeték rendszerek összekapcsolására szolgál és védi

az alacsonynyomású vezetéket és berendezéseket a károsodástól.

Gömbcsapokat mint biztonsági elzáró berendezéseket a gázvezetékekben kb. 10–20 km-

enként alkalmaznak, melyek a hirtelen nyomáscsökkenésre automatikusan reagálnak.

6. A csővezetékes szállítás üzeme, fenntartása és környezeti

hatásai
Az örvénygépek megindítása előtt meg kell győződnünk a csapágyak kenésének biztosításáról
és a csővezeték tisztaságáról is vagy megfelelő szűrő beiktatásával (amit néhány napi üzem
után lehet eltávolítani).

Indítás előtt a gyártó előírásai szerint elő kell készíteni az örvénygépek megindítását.

Indítás után meg kell győződnünk arról, hogy szállít-e a rendszerünk. Ha nem szállít le kell
állítanunk, a hiba okát meg kell keresni és a szükséges intézkedéseket meg kell tenni.

Üzem közben a központi irányító műszereit ellenőrizzük és esetleges üzemzavar esetén (hang-
és fényszignalizáció is jelez), ha lehet üzemleállítás nélkül eltávolítjuk a hibát.

Időszakonként (legalább évente egyszer) ellenőrizzük a szállító rendszert a karbantartási

előírások szerint és elvégezzük az előírt műveleteket. Ha javításra van szükség (kopások vagy
más meghibásodás), akkor cseregépes módszert alkalmazunk (leszereljük és a gyártó cég
szerviz műhelyében javítják).

A csővezetékes szállítás üzeme egyszerű (általában folyamatos) és központilag automatikusan

vezérelt, egy személy több egység ellenőrzését is elláthatja. Karbantartása is más szállító
egységekhez viszonyítva ritkábban és tervszerűen történik. A csővezeték ellenőrzése is
automatizált és legfontosabb feladat a geometriai pontatlanságok felderítése (úgy falvastagság
mint ovalitás).

Fontos feladata a kis szivárgások ellenőrzésének tökéletesítése az egész vezeték szakaszon,

mert előre jelzik a veszélyt és úgy megelőzhetők a nagy meghibásodások.

Alapvető követelmény a nyomásingadozás 5%-on belül tartása és hőváltozásokkal együtti

automatikus regisztrációja.

A legfontosabb feladat a helyi korróziós falvékonyodás megállapítása és ha meghaladja az 1/2

falvastagságot a vezetékrész leállítása és javítása szükséges.

A csőrendszer ellenőrzésére automatikus belső mozgó dugattyús módszer a legjobb, mely

elektró-mechanikus rendszerrel ad tájékoztatást a veszélyről.

A jó karbantartás és az egész rendszer állandó ellenőrzése az élettartam jelentős

meghosszabbítását és a gazdaságosság javítását eredményezi.
Míg a leggondosabb diagnosztika mellett is 10 és 20 éves használat után a legmegterheltebb
helyről mintadarabot kell kivenni és szigorú anyagvizsgálatnak alávetni, melynek eredménye
ad támpontot a rendszer további élettartamának megállapításához.

A csővezetékes szállítás környezeti hatásai az összes közlekedési eszközhöz viszonyítva a

legkevésbé terhelik életkörülményeinket és ha nem fordul elő nagy meghibásodás (mely jó
ellenőrzéssel és karbantartással elérhető), akkor a környezetszennyezés jelentéktelen.