VEL I.1 A villamosenergia-ellátás folyamata.

A VER kialakítása,
termelésének és fogyasztásának fő jellemzői. Kooperációs
villamosenergia-rendszerek előnyei.

A villamos energetika feladata, hogy biztosítsa a fogyasztási helyen a kellő mennyiségű és

minőségű villamos energiát.
A villamosenergia-ellátás folyamata:

VILLAMOSENERGIA –ellátás

TERMELÉS ÁTVITEL FELHASZNÁLÁS

Primer energiahordozók Energia átalakítás Szállítás, elosztás: Helyi Energia helyi

Foszilis(nem megújuló): ERŐMŰ: H
hasznosítása:
- Szén -GŐZ - szabadvezeték
Á átalakítás:
L
Fogyasztói - hő
- Kőolaj -GÁZTURBINÁS - kábel Ó
Z - fény
- földgáz -Kombinált A készülékek
T
- vegyi
ciklusú (gáz-gőz - (al) állomás O - mechanikai
körfolyamatú) K
- mozgási
-Vízerőművek
Nukleáris energia

Megújuló:
- Víz
- Szél
- Fény
- Nap energia villamos energia
- Biomassza
- Ár-apály

A villamosenergia-ellátás folyamata:
 A természetben megtalálható energiahordozók az ún. primer energiahordozók (szén,
olaj, földgáz, víz stb.) eredeti megjelenési formájukban és előfordulási helyükön nem
alkalmasak közvetlen felhasználásra.
 A természeti energiahordozók energiatartalmát villamos energiává az erőművekben
alakítják át.
 Az erőművekben termelt villamos energia szállítása és elosztása a hálózatok feladata,
míg a fogyasztói berendezések a villamos energiát a szükségleteiknek megfelelő
formába alakítják át és hasznosítják. A hálózatok távvezetékekből és állomásokból
állnak.

Magyarországon a termelt villamosenergia:

44,7 %-a atom; 29,2 %-a szén; 12 %-a olaj; 14,1 %-a földgáz; 0,7 %-a víz

A VER létesítményei:
- Paks (1840 MW)
- Dunamenti erőmű (2000 MW)
- Tiszai erőmű (860 MW)
- Mátrai erőmű (800 MW)
- Powergen (kb.: 450 MW)

1
Villamos energia rendszer: villamos erőművek és a villamos irányítási rendszer összessége.

A VER kialakítása:

Elosztó hálózatok: 10-20-35 kV íves, gyűrűs, kompenzált hálózat

Országos alaphálózat: 400 kV, 220 kV, hurkolt hálózat
Főelosztó hálózat: 120 kV sugaras hálózat

Országos Villamos Teherelosztó (OVT)  a magyar villamosenergia-rendszer központi

üzemirányító szerve, irányítása alá tartoznak az országos alaperőművek, az országos
alaphálózat, a nemzetközi kooperációs összeköttetések, valamint a körzeti teherelosztók
(KDSZ)
Nemzetközi teherelosztó  az országos teherelosztók közbeiktatásával végzi a nemzetközi
kooperáció üzemirányítását és ellenőrzését.
Körzeti alteherelosztó (KDSZ)  a főelosztó-hálózat és az elosztóhálózat ugyanerre a
hálózatra dolgozó kisebb helyi erőművek üzemirányítását végzi.
Üzemirányító központok (ÜIK)  a főelosztóhálózat növekedésével a KDSZ-ek a
középfeszültségű elosztóhálózatok közvetlen üzemirányítását átadják az e célból létrehozott
ÜIK-nak.
A teherelosztónak üzem-előkészítő, közvetlen üzemirányító és ellenőrző feladatai vannak.

A villamosenergia-termelés, -fogyasztás jellemző adatai:

Napi terhelési görbe:

2
Csúcsterhelés: Pcs a meghatározott időtartam (nap, év) alatt igénybe vett legnagyobb
villamos teljesítmény.
Az év folyamán előforduló csúcsterhelések közül a legnagyobbat
maximális csúcsterhelésnek nevezzük.

Kooperációs villamosenergia-rendszerek kialakulása, a kooperáció előnyei

A villamos energia termelésének és átvitelének fejlődésével a villamos energia szállítása és
elosztása egyre nagyobb távolságokba is, mind gazdaságosabbá vált.
Az egyes fogyasztói körzetek határa a körzet középpontjában fekvő erőműtől mind
távolabb került. » Kis villamosenergia rendszerek alakultak ki.
Az egyes körzetek kellő számú távvezetékkel való összekötése után megvalósultak az
országos kooperációs villamos energia rendszerek. » A távvezetékkel összehangolt erőművek
valamint az ezekhez kapcsolódó különféle elosztó hálózatok és a rajtuk keresztül ellátott
fogyasztók összessége alkotja a KOOPERÁCIÓS VILLAMOSENERGIA RENDSZER-t.
A kooperáció előnyei:
 Csökkennek az erőművi teljesítménytartalékok » az egyes erőművek
üzemzavar illetve karbantartások idején kisegítik egymást.
 Az együttműködő erőművek a csúcsterhelés viselésében kisegítik egymást »
kiegyenlítődnek a csúcsterhelések » csökkenthető az erőművek beépített
teljesítménye.
 Az erőművek között a terhelés elosztása gazdaságosabbá válik » az üzemidő
jelentős részében az alaperőművek üzemelhetnek (ezek a leggazdaságosabbak!)
 A nagy összteljesítmény igény miatt lehetőség van a gazdaságosabb nagy
egységteljesítményű generátorok beépítésére.
 Csökken a hálózati veszteség a többszörösen hurkolt hálózat miatt.

3
VEL I.2 Szabadvezetékek villamos jellemzőinek számítása.
A SZABADVEZETÉK: olyan csupasz vezeték, amely a földtől elszigetelten, a véletlen
érintés megszabta magasságban, tartószerkezeteken van
elhelyezve.
A sodrony szerkezetű vezetőket oszlopokra szerelt álló vagy függő szigetelők tartják.
A váltóáramú szabadvezetékek háromfázisúak.
A szabadvezeték mechanikai méretezése hatással van a villamos paraméterekre is.
SZABADVEZETÉK EGYFÁZISÚ HELYETTESÍTŐ VÁZLATA

Soros elemek:
R: a vezető sodrony ellenállása
A vezetők váltakozó árammal mért ellenállása általában nagyobb az egyenárammal
mérthez képest (pl. a skin-hatás miatt). /SKIN-hatás: a keresztmetszetben az áramsűrűség
nem állandó, a vezető belseje felé haladva csökken/
/Vezetők által keltett mágneses indukció vonalai úgy záródnak, hogy a belső
vezetőszállal több indukcióvonal kapcsolódik mint a külsővel, ezért a belső vezető
öninduktivitása (impedanciája) nagyobb mint a külsőé./
Rv > Re váltóáramú nagyobb, mint az egyenáramú.

Gyakorlati számítási képlet: R v  R e (1  7,5f 2 d 4 10 11 ) / km

ahol: [Re] = Ω/km, az egyenárammal mért ellenállás

l 1 mm 2 1 mm 2 1 mm 2

Re    [Ω / km]  Al   Cu   Fe 
A 35 m 56 m 10 m
[f] = Hz, a frekvencia
[d] = mm, a vezető átmérője
Vas és acélvezetők esetében nem számítható -> méréssel lehet csak megállapítani.

XL: a vezetékrendszer induktív reaktanciája

Szabadvezeték induktív reaktanciája:

1
 GMD   
GMR  r  e 4
 0.7788  r X L  0,145  lg
GMR  km 

GMR = Geometriai Mértékű Rádiusz;

GMD = fázistávolságok mértani középarányosa (Geometriai Mértékű Távolság);
/XLvezeték = 0,4 Ω/km/
4
GMD  D , ha Dab  Dac  Dbc  D

GMD  3 Dab  Dac  Dbc D ab  D ac  D bc

, ha
Aszimmetrikus áramrendszer esetén a szimmetrikus összetevők módszerével kell számolni.

D
Egyfázisú vezeték soros (induktív) reaktanciája: X a  0,145  lg  / km
GMR

Párhuzamos elemek:
RSZ: szigetelők levezetési, szivárgási áramából valamint a sodronyok felületén fellépő
sugárzásból számolt ellenállás

Rv = Re ( 1 + 7,5 f2 · d4 · 10-11 ) [Ω / km] (váltakozó áramú ellenállás)

Levezetés a szigetelőknél, szivárgási áram.

Nem tökéletes szigetelés miatt (szennyeződések, levegő nedvesség tartalom)
U U2
A levezetési áram a vezetéken wattos veszteséget okoz. I sz  f Psz 
R sz R sz
(A szivárgási áram a levezetési áramhoz képest elhanyagolható)
Tapasztalati képlet alapján figyelembe vehető:
2
Mkm  120  kV 2
120kV-os szabadvezeték, RSZ  50 Psz  3      300 W / km
fázis  3  50M
Levezetésen azt a jelenséget értjük, hogy a feszültség alatt álló vezetőből a szigetelésen, ill.
szigetelők felületén keresztül a földelt tartószerkezet felé nagyon kis értékű áram folyik.
XC: vezetéke földkapacitásából számolt reaktancia

Szabadvezeték kapacitív reaktanciája:

D GMD
X C  0,132  lg Mkm X C  0,132  lg Mkm
r r

Sorrendi helyettesítő vázlatai:

Pozitív- és negatív sorrendű
A távvezetéknek megegyezik a pozitív és negatív sorrendű impedanciája. A pozitív és a negatív
sorrendű áramkörben a három fázisvezetőben folyó áram együttes értéke mindig nulla. Egy
fázis áramköre csak odavezetésből áll, a visszavezetést – az áramhurkot – mindig a másik két
vezető képviseli.
Mágneses terük a három fázisvezető közötti belső, és a közvetlen közeli külső térben foglal
helyet.
Zérus sorrendű
A szabadvezeték zérus sorrendű soros impedanciája teljesen más.
A zérus sorrendű áram a három fázisvezetőben irányra és nagyságra mindig azonos, a három
fázisvezető mint egyetlen közös vezető fogható fel, amely a zérus sorrendű áramhuroknak csak
az odavezetését alkotja. A visszavezetés más úton történik: a földön, a védővezetőn vagy
nullavezetőn – ill. ezeken együttesen – keresztül.

5
A zérus sorrendű áramkör mágneses tere a három fázisvezetőtől nagy távolságban is érezhető.

A szabadvezeték zérus sorrendű soros impedanciája

 GMD D f   
Z 0  Rv  0,148  j  0,145  lg  0,435  lg   
 GMR GMD   km 

Rf = 0,148 Ω/km a föld ellenállása;

Tehát: 
Z 0  Rv  R f  j X v  X 'f 
Ha nem áll rendelkezésünkre pontos adat, akkor az Z 0  3 X v közelítő értéket használhatjuk (Xv
= 0,4 Ω/km).

Szabadvezeték zérus sorrendű párhuzamos impedanciája

Egyrendszerű háromfázisú szabadvezeték zérus sorrendű kapacitív reaktanciája (A
szabadvezeték védővezetőt nem tartalmaz.):
1
x 0'  0,132 lg  0,396 lg GMD0  0,264 lg GMDMkm
r

6
VEL I.3 Hálózati szimmetrikus 3F zárlat számítási módszerei.
A zárlat: a villamos hálózat olyan hibája, amelyet a hálózat különböző fázisvezetői közötti,
vagy a fázisvezető és a föld vagy a földelt nullavezető közötti szigetelés teljes
letörése, vagy a vezetők összekapcsolódása idéz elő.
3F zárlatok adják a készülékek és berendezések méretezéséhez, ill. kiválasztásához
mértékadó legnagyobb zárlati igénybevételt.
A számításokban a következő elhanyagolásokat tesszük:
 a zárlatokat állandó feszültségről tápláltnak tekintjük
 a szinkrongenerátorokat tranziens reaktanciájukkal vesszük figyelembe
 a hálózatokat terheletlennek tekintjük.
ZÁRLATSZÁMÍTÁS A REAKTANCIÁK OHMOS ÉRTÉKÉVEL (X-módszer)
Mivel a 3F zárlat szimmetrikus és a táplálás is az, valamint a távvezetékek is szimmetrizáltak,
így egyfázisú helyettesítő vázlat készíthető. (elegendő egy fázisra elvégezni a számítást)
Egy adott hálózat egyfázisú helyettesítő kapcsolási vázlata:
Xm
Mögöttes
A 3F B A
hálózat USZ/√3 Izm
SZm
h
Un

Számítás menete:
 Számítási feszültségszint meghatározása (Usz), ez általában a hibahelyi feszültségszint
 Kiszámítjuk az egyes hálózati elemek reaktanciáit:
U sz2
o Mögöttes hálózat: X m 
Sz
2
' U 
o Távvezeték, kábel: X  x v   v   sz 
 Un 
 U sz2
o Transzformátor és generátor: X'  
100 S n
 Kiszámítjuk az eredő reaktanciát: X e'  X G'  X Tr'  X V'
 Egyfázisú helyettesítő vázlatot készítünk;
U sz
 Meghatározzuk a zárlati áramot: IZ 
3  X e'
 Meghatározzuk a zárlati teljesítményt: S Z  3  U sz  I Z

Zárlatszámítás a REAKTANCIÁK SZÁZALÉKOS ÉRTÉKÉVEL (-módszer)

A hálózati elemek nagy része esetében a reaktanciák százalékos értékét alapadatként
ismerjük.

1. Közös teljesítményalapra hozunk, ha választunk egy terhelésalapot, amely jelen esetben

egyenlő a teljesítményalap (Sa) megválasztásával.
Ezek után minden  értéket erre a közös teljesítményalapra kell átszámítani.

7
Az egyes hálózatelemek százalékos reaktanciái:
Sa
 Transzformátor, generátor: '  
Sn

 A távvezetékek ohmos értékben megadott reaktanciáját is kifejezhetjük százalékos

100  S a  X
értékben: '  %
U n2
Sa
 Mögöttes hálózat: '   100%
S Zm

Meghatározzuk az eredő százalékos reaktanciát (er) (Soros – plussz, párhuzamos –

replussz).
2. Ennek ismeretében a hibahelyen uralkodó zárlati teljesítmény kiszámítható:
100
Sz  '  Sa
 er
Sz
3. A zárlati áram: Iz 
3 Un

3F zárlat számítása a hálózati elemek SAJÁT ZÁRLATI TELJESÍTMÉNYÉVEL:

FONTOS:
 A zárlatokat állandó feszültségről tápláltnak tekintjük.
 Szinkrongenerátorokat tranziens reaktanciájukkal vesszük figyelembe.
 A hálózatokat terheletlennek tekintjük.
Ez a módszer célszerűen csak nyitott (hurkot nem tartalmazó) hálózatokon alkalmazható,
de ott a leggyorsabb és legegyszerűbb eljárás.

„S” módszer ( Mögöttes hálózat: SZMH adott ):

Első lépés: A hálózati elemek saját zárlati teljesítményének kiszámítása.

100
 Generátorra, transzformátorra, fojtóra („ε” meg van adva): SZ   Sn

U n2
 Távvezetékre, kábel, fojtó (X meg van adva): SZ 
X

Második lépés: Eredő meghatározása.

Ha egy hálózat valamely pontjának zárlati teljesítménye ismert, akkor a hozzá sorosan
kapcsolódó további elem végén fellépő zárlati teljesítmény „replussz” módszerrel határozható
meg.

Ha a hálózat egy adott pontján fellépő 3F zárlatot az e ponthoz egymással párhuzamosan

kapcsolódó elemek táplálják, akkor a hibahely zárlati teljesítménye a hibahelyre csatlakozó
elemek saját zárlati teljesítményeinek összegeként adódik.

8
Saját zárlati teljesítmény fogalma (pl. soros
elemeknél):
0 ZA A ZAB B
Egyfázisú helyettesítő kapcsolási vázlat a
soros hálózati elemek saját zárlati
U sz teljesítményének számításához (3F zárlat a „B”
3 S zB
pontban)

'
S AB a hálózat AB elemének ún. saját zárlati teljesítménye, vagyis az a zárlati teljesítmény,
ami „B” 3F zárlatakor lépne fel, ha az „A” pont feszültsége állandó „merev” maradna, vagyis az
„A” pont zárlati teljesítménye végtelen nagy lenne.
Ezek alapján:
1 1 1
  '
S ZB S ZA S AB
' '
S ZA  S AB S AB
S ZB  '
 '
S ZA  S AB S AB
1
S ZA
' '
S ZA  S AB , akkorS ZB  S AB

Harmadik lépés:
S Zeredő
A zárlati áram:
IZ 
3 U n

9
VEL I.4 Aszimmetrikus hibák számítási módszere, a hálózati elemek
sorrendi helyettesítő vázlatai. Aszimmetrikus zárlatok számítása.

Szimmetrikus összetevők módszere

Alapelve, hogy bármilyen tetszőleges aszimmetrikus háromfázisú fazor felbontható három,
olyan szabályos háromfázisú, szimmetrikus fazorrendszerre, amelyek mindegyikében egy fázis
fazorra szükségszerűen meghatározza a másik kettőt is. E három szimmetrikus fazorrendszer,
a pozitív, a negatív és zérus sorrendű összetevők.
A zárlatszámítási feladatokban az aszimmetrikus fazorkép szimmetrikus összetevőkre
bontása és a számított összetevőkből az aszimmetrikus fazorkép összeállítása.
Az aszimmetrikus fazorok meghatározása az „a” fázis szimmetrikus összetevőinek ismeretében:
 I a  111   I a 0 
   2  
 I b   1a a   I a1 
 I  1a a 2   I 
 c    a2 
Az aszimmetrikus fazorok ismeretében az „a” fázis szimmetrikus összetevői:
Ia0  111 Ia 
  1  2  
 I a1   3 1 a a Ib 
I  1 a 2 a I 
 a2    c 
1 3 0 1 3 0
Az összefüggésben az operátorok értékei: a    j  e j120 és a 2    j  e j 240 , ahol
2 2 2 2
„j” a komplex egységfazor.

Hálózati elemek sorrendi helyettesítő vázlatai:

GENERÁTOR:

Pozitív sorrendű reaktancia

A generátort a tranziens reaktanciájával vesszük figyelembe: X 1  X d'

Negatív sorrendű reaktancia

A gyakorlatban szubtranziens reaktanciával számolunk: X 2  X d"

Szubtranziens reaktancia: kisebb a tranziensnél, a szubtranziens áram nagyobb a
tranziensnél.

Zérus sorrendű reaktancia

A zérus sorrendű helyettesítő vázlat sem tartalmaz feszültségforrást, mivel a szinkron
generátor tiszta pozitív sorrendű feszültséget állít elő, így a feszültséggenerátor helyén rövidzár
van.
A zérus sorrendű reaktancia értéke a generátor tekercskapcsolásától függően:
X d"
X0  földelt csillagkapcsolás,
2
X0   szigetelt csillag vagy háromszög kapcsolás esetén.

10
 S z u b tra n z ie n s T ra n z ie n s Á lla n d ó su lt
á lla p o t á lla p o t á lla p o t

X '' d X 'd Xd
P o z itív
s o rre n d ű U '' U' U
3 3 3

X 2 ? X '' d X 2 ? X '' d X 2 = X '' d

N e g a tív
s o rre n d ű

X 0 ? X '' d X 0 ? X '' d X 0 ? X '' d

2 2 2

Z é ru s
s o rre n d ű

Szinkrongenerátorok egyfázisú helyettesítő vázlatai pozitív, negatív és zérus sorrendű áramok esetén.

SZABADVEZETÉK:
A szabadvezeték pozitív és negatív sorrendű reaktanciája megegyezik( X V  xV  lV )
zérus sorrendű reaktanciája: 3XV

TRANSZFORMÁTOR:
A pozitív és negatív sorrendű reaktanciák és helyettesítő vázlatok megegyeznek, hiszen e
transzformátor statikus elem:
 U n2
X  
100 S n
A transzformátor zérus sorrendű reaktanciája a
Kapcsolás Zérus sorrendű helyettesítő vázlat
szerkezeti elrendezésétől és a transzformátor
kapcsolásától függ. Z0
Egy transzformátor a szórási reaktanciájával
figyelembe vehető legyen a zérus sorrendű Z0
3ZF0
áramkörben, ahhoz a zérus sorrendű áramúton kívül ZF0
ellenampermenetre is szükség van. Z0
Zérus sorrendű áram csak olyan
transzformátorban folyhat, amelyiknek egyik Z0
tekercselése csillagba vagy zeg-zugba van kötve és a
csillagpontja földelt. Z0
A gyakorlatban leggyakrabban előforduló
transzformátor-kapcsolások zérus sorrendű
Z0
helyettesítő vázlatai: 
Z0

Z0 Sz

11
SÖNT HIBÁK HIBAHELY KIALAKÍTÁSA:

Hibahelynek nevezzük azt a helyet amely a hálózaton bárhol lehet , „h” betűvel jelöljük és úgy
képezzük ki, hogy a három fázisvezetőről impedanciamentes kivezetéseket ágaztatunk le.

Ilyen kivezetés a valóságban nincs, azonban ezekre a képzelt kivezetésekre szükség van ,
hogy figyelembe tudjuk venni a hálózatból a hibahelyen kifolyó áramokat. (h1, h2, h0; n1, n2, n0)

Ezek után lehetőségünk van a különböző sorrendű hálózatok szimbolikus jelölésére (H1, H2,
H0).

h1 h2 h0

Ia1 Ia2 I a0

U a1 H1 U a2 H2 U a0 H0

n1 n2 n0
A helyettesítő hálózatok hibahelyi áram és feszültségösszetevői mind az „a” fázis mennyiségei.
Azért az „a” fázis a választott referenciafázis, mert összefüggéseinkben a többi fázis
sorrendi összetevőit az „a” fázis összetevőivel fejezzük ki.

12
 FN zárlat számítása:

Olyan hálózatokban ahol a generátorok, transzformátorok csillagpontjai impedanciamentesen

földeltek, az egyik fázis földérintésénél az áramkör kis impedancián keresztül záródik, és nagy
rövidzárlati áram folyik.

FN zárlat hibahelyének kialakítása, helyettesítő hálózatok kapcsolása:

R h1 h2 h0
S Ia1 Ia2 Ia0
T
U a1 H1 U a2 H2 U a0 H0
Ia Ib Ic
h
n1 n2 n0
Ua Ub Uc
N

Az ábra alapján felírhatjuk a hibahelyre érvényes feszültség és áram összefüggéseket:

Ua  0 Ib  0 Ic  0
Írjuk fel a hibahelyi áram szimmetrikus összetevőit:

I a 0  1 1 1  I a 
  1 2   Ia
 I a1   3 1 a2 a   0  => I a 0  I a1  I a 2 
I a 2  3
 
1 a a   0 

Ez azt jelenti, hogy egyfázisú földzárlat esetén mindhárom összetevő hálózatból a „h”
hibahelyen ugyanakkora áram lép ki.
Figyelembe véve, hogy: U a 0  U a1  U a 2  0 azaz a három összetevő-hálózat
feszültségének összege nulla.
A három hálózatot a hibahelyen sorba kell kötni. Ezek után választ tudunk adni, hogy
hogyan folyik áram a negatív és zérus sorrendű hálózatban.

A pozitív sorrendű hálózat, amelyben a feszültségforrások vannak, a „h” ponton kerül

kapcsolatba a másik két hálózattal, melyek csak passzív elemeket tartalmaznak.
A hiba hatására az eddig feszültség és árammentes negatív és zérus sorrendű
hálózatban áram folyik, és az összetevő hálózat különböző pontjain feszültséget lehet mérni.
Így bármely pontban, ill. ágon megállapítható a feszültség, ill. az áram három sorrendi
összetevője, melyekből bárhol meghatározható a fázisáram és fázisfeszültség.

13
 Kétfázisú zárlat (2F) számítása:
A zárlatot a fázisra szimmetrikusan, a „b” és „c” fázisok között célszerű felvenni, míg a
helyettesítő kapcsolások megoldásaként kapott hibahelyi áramok és feszültségek az „a” fázis
szimmetrikus összetevői lesznek.
A hibahely ábra szerinti kialakításából a következő feltételek olvashatók ki:

Ia  0 I b  Ic  0 Ub  Uc

a) hibahely kialakítása b) helyettesítő hálózati kapcsolás

A referenciafázis hibahelyi áramának szimmetrikus összetevői:

I a 0  1 1 1  0 
  1
a   I b 
2
 I a1   3 1 a2 → Ia0  0 → I a1   I a 2
I a 2  1 a a   I b 
 
Mivel I a 0  0 , így a zérus sorrendű hálózaton nem folyik áram.
Ez azt is jelenti, hogy a földben nem folyik áram még akkor sem, ha a hálózat csillagpontjai
mereven földeltek.
Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a zérus sorrendű feszültség értéke is nulla, azaz U a 0  0 .

Tehát a hibahely „a” fázisának feszültség összetevőire a következő írható:

 0  1 1 1  U a 
1
 U   1 a 2   1
 a1  3  a   U b  → U a0   
U a  2U b  0 → U a1  U a 2
2 3
U a 2  1 a a   U b 

Miután I a 0 és U a 0 nulla, így a kapcsolásban csak a pozitív és negatív sorrendű hálózat

szerepel, a zérus sorrendű hálózat az ilyen hibafajta számításakor el is hagyható.

A hiba modellezésére a H1 és H2 párhuzamos kapcsolása a megfelelő.

Ua
A fenti képletből kifelyezhető: Ub  
2
Tehát a hibás fázisok feszültséginek nagysága az ép fázis feszültségének a fele.
Ua
Ha figyelembe vesszük a mátrixegyenlet 2. és 3. sorát megkapjuk, hogy: U a1  U a 2 
2
Azaz megkapjuk, hogy az ép fázis feszültségének a fele adja a pozitív, ill. negatív sorrendű
feszültség-összetevőt a hibahelyen.

14
 Kétfázisú földrövidzárlat (2FN) számítása:
A „h” hibahelyet megint az „a” referenciafázisra szimmetrikusan alakítjuk ki, azaz a b és c
pontokat kötjük össze egymással és a földdel.
Az áramokra és feszültségekre három hibahelyi feltétel írható fel: Ia  0 ; Ub  0 ; Uc  0

a) hibahely kialakítása b) helyettesítő hálózati kapcsolás

Írjuk fel a hibahelyi feszültségösszetevők számítására szolgágó összefüggést a fenti
feltételekkel:
U a0  1 1 1  U a 
  1 2  
 U a1  1 a a   0  => U a 0  U a1  U a 2  U a
U a 2  3 2 3
 
1 a a   0 
Tehát mind a három sorrendi hálózat feszültsége a „h” és „n” pontok között egyforma.

I a 0  I a1  I a 2  0
Ezek szerint a három hibahelyi összetevő egy csomópontba fut össze.
A fenti feltételeknek a három összetevő párhuzamos kapcsolása tesz eleget.
A helyettesítő kapcsolásból következik, hogy a feszültségforrással rendelkező H1 hálózatból
kifolyó áram, az impedanciák által megadott arányban a H2 és H0 hálózatokon megoszlik.

15
VEL I.5 Soros és szimultán hibák és számításuk.
Soros hibák hibahely-kialakítása:
1f SZAKADÁS számítása

Először, mint azt a zárlatszámításnál is tettük, a hibát leképző kapcsolási vázlat kialakításáról
kell szólnunk.
A hibákat most is a referenciafázisra szimmetrikusan kell felvenni, azaz esetünkben az R
fázis (a hibahelyen „a”-val jelölve) szakadt.
Meg kell különböztetnünk a hibahelyen elszakadt vezeték két végét, amelyet h-val és h’-
vel fogunk jelölni. Így helyettesítő hálózataink nem két, hanem három kivezetése lesz, például a
H1-nek h1, h1’ és n1.
Miután számunkra sokszor a szakadt végek közötti feszültség a fontos, definiáljuk a
következő soros feszültségeket:

V a  U a  U' a , V b  U b  U' b , V c  U c  U 'c

Az egyfázisú szakadás hibahelyének a kialakítása az alábbi:

Az áramok a „h” hibahelyen a hálózattól kifelé folynak.

Az ábra alapján az 1f szakadásra az alábbi egyenletek írhatók fel:

Ia  0 Vb  0 Vc  0
Határozzuk meg a soros hibahelyi feszültség „a” fázisának szimmetrikus összetevőit a fenti
feltételek figyelembevételével:

V a 0  1 1 1  V a 
  1 2  
 V a1   3 1 a2 a   0   V a 0  V a1  V a 2 
Va
V a 2  3
 
1 a a   0 

A hibahelyi áram szimmetrikus összetevői az „a” fázisban:

I a  I a 0  I a1  I a 2  0
A feszültségösszetevők megegyeznek egymással, az áramösszetevőkre a csomóponti törvény
teljesül, tehát a három hálózatot a szakadt végekre nézve párhuzamosan kell kötni.

16
Szimmetrikus háromfázisú hálózatok egyfázisú szakadása esetén is van teljesítményátvitel.
Ezt a h1 és h’1 pontok közé kapcsolódó negatív és zérus sorrendű hálózat biztosítja.
Ez azt jelenti, hogy a negatív és zérus sorrendű összetevőhálózaton is folyhat áram.
Az aszimmetrikus áram és feszültségrendszer minden hálózati pontra a korábban
tanultak szerint határozható meg.

2f. SZAKADÁS számítása. (hibahely-kialakítás, az energiaátvitel lehetősége)

A 2f szakadás hibahelyét szintén az „a” fázisra szimmetrikusan vesszük fel, azaz a „b” és a „c”
fázisvezető szakadt.

Az ábra alapján a 2f szakadásra az alábbi egyenletek írhatók fel:

Va  0 , Ib  0 , Ic  0
A V a  0 egyenletből adódik: V a  V a 0  V a1  V a 2  0
Míg az áramok szimmetrikus összetevői:

I a 0  1 1 1  I a 
  1 2   Ia
 I a1   3 1 a a   0   I a 0  I a1  I a 2 
I a 2  2 3
 
1 a a   0 
A fenti egyenlet ( V a  V a 0  V a1  V a 2  0 ) Kirchoff huroktörvényét elégíti ki, amely szerint a
három sorrendi hálózatot sorba kapcsoltuk.

17
 Ia
Így teljesül a I a 0  I a 1  I a 2  feltétel is!
3
Most a pozitív sorrendű hálózat h1 és h’1 kapcsai közé a negatív és a zérus sorrendű
hálózat sorbakötött eredője kapcsolódik be.
Az energiaátvitel létrejöhet, bár igen nagy asszimmetria mellett.
Azaz két vezető szakadása esetén is lehet energiát szállítani, természetesen csak akkor, ha a
zérus sorrendű hálózat nem szakadt, azaz a csillagpontok földeltek.
Ekkor egy vezetőből és a földből alakul ki az áramkör.

Ha a csillagpontok nem földeltek akkor: I a 0  I a1  I a 2  0

Aminek következtében: Ia  Ib  Ic  0
SZIMULTÁN HIBÁK számítása, (hibahelyek kialakítása, 2Ff(R,S) számítása)

Egyidejűleg több hibahely van, így ezeket x és y felső indexekkel különböztetjük meg.

Kettős földzárlat kétféle képpen jöhet létre, vagy azonos fázisban különböző helyen, vagy
különböző helyen. Nézzük a bonyolultabb esetet (2Ff/R,S)!
Az R fázis „x” hibahelyén lépjen fel egy egyfázisú földzárlat

Az „x” hibahelyre felírt egyenletek:

x x x
U a 0 I b 0 I c 0
Amiből:
x x x
I a0 I a1 I a2
x x x
U a0 U a1 U a2 0

Ha most az „y” ponton az „S” fázis ér a földhöz, akkor a következő egyenletek írhatók fel:

18
 y y y
I a 0 , I c 0 , U b 0

19
Az „y” hibahelyi áram szimmetrikus összetevői:

I y a 0  1 1 1  0 
 y  1
a  I b 
2 y
 I a1   1 a
I y a 2  3 1 a 2 a   0 
  
Amely egyenletből:
y y y
y I b y I b y 2 I b
I a0  , I a1 a , I a2 a
3 3 3
2
a -tel, ill a -val szorozva a második, ill. harmadik egyenlet:
y y y y 2 y y
I I I
I
y
a0 
b
a I
2 y
a1 
b
aI
y
a2 
b
 I a0 a I a1  aI a2
3 3 3
y y y y
A hibahelyi feszültségegyenletre a kövekezők írhatók: U b U b0 U b1 U b2

y y 2 y y
Azaz: U b U a0 a U a1  aU a2

Ha a fenti egyenletek kielégítésére a hibahelyi sorrendi hálózatok valamilyen összekapcsolását

2
keressük, akkor ilyen megoldást 1:1, 1: a , 1: a áttételű ideális fázisforgató
transzformátorok alkalmazásával nyerhetünk.
Az „y” hibahely egyenleteit kielégítő, azaz a „b” fázisban fellépő egyfázisú földzárlat
helyettesítő kapcsolása a fenti ábrán látható.
Ha tehát egy hálózat „hx” pontján az „a” fázis kerül Ff zárlatba és a „hy” helyen a „b” fázis
szintén Ff zárlatba kerül, akkor felrajzolható az alábbi helyettesítő kapcsolás:

A kapcsolásból látható, hogy a kettős földzárlat esetében akkor is folyhat zárlati áram, ha
a zérus sorrendű hálózat szakadt.
Ennek feltétele, hogy a h0x és h0y pontok össze legyenek kötve(pl. egy összefüggő
vezetékrendszeren van a két hiba), mert ez esetben a H0 hálózatot megkerülve az 1:1 áttételű
transzformátoron keresztül záródik az áramkör.

20
VEL I.6 Szinkron gép zárlatának számítása.

Zárlatfajták:
A villamos energia rendszerben a zárlati áram forrása az összes párhuzamosan járó
szinkrongép.
Háromféle zárlat jöhet létre: 1. egyfázisú-; 2. kétfázisú-; 3. háromfázisú zárlat.
(Egyfázisú földzárlat nem lép fel, mert a generátorok csillagpontja szigetelt.)
Szinkrongép hirtelen 3F kapocszárlata
Vizsgálati feltételek:
 Szimmetrikus forgórészű szinkrongépet tekintünk;
 A rövidzárás a szinkron fordulattal és a névleges feszültségre gerjesztett üresen járó
U
gépen következik be ( U k  U p  n );
3
 A fázistekercsek ellenállását az induktív reaktancia mellett elhanyagolhatjuk.
A zárlati áram – az állórésztekercselés ellenállásának elhanyagolása miatt – a feszültséghez
képest 90°-kal késő tisztán induktív áram, amely a forgórészre erős lemágnesező hatást fejt ki.
Ez az indukált feszültség gyors letörését eredményezi, így – állandó reaktanciát feltételezve – a
zárlati áram is csökken.
A zárlati áram időbeli lezajlása szerint két eset léphet fel:
 Szimmetrikus lefolyású zárlati folyamat; (3F a fesz. maximumánál lép fel u(0)=um)
 Asszimmetrikus lefolyású zárlati folyamat; (3F a fesz. pozitív félhullámának nulla
átmeneténél u(0)=0)
A kialakuló folyamatokat a szinkrongép átmeneti jelenségeinek nevezzük.
Vizsgálatuk alapja egy soros R-L kör, amelyre t = 0 időpillanatban szinuszos, és az időben
állandó amplitúdójú „u” feszültséget kapcsolunk. (eltekintünk attól a feltételtől, hogy az
ellenállást elhanyagolhatjuk.)
di
A jelenséget leíró differenciálegyenlet: Ri  L  u (t )  u m  sin(t   )
dt
Ahol: Ψ – a feszültségfazor a t=0 pillanatban az ordinátatengellyel bezárt szöge.

Az egyenlet i-re történő megoldása két tagból áll: it   i  ia  it  iZv  iZe  iZ
ahol „Z” index a zárlatra utal
 ia állandósult állapotot leíró, vagy váltakozó áramú összetevőből,
 it átmeneti állapotot leíró , ún. egyenáramú összetevőből.
t Z  R 2  (L) 2 az áramkör
um  
Te
 
iZ  sin(t   )  e sin(  ) impedanciája;
Z    Te az egyenáramú összetevő
időállandója;
ahol:  Ψ a zárlatra kapcsolás pillanatában a
feszültség szöghelyzete (ha a fesz.
   u  i a fázisszög; 
maximális t=0-ban akkor   );
2

21
A zárlati folyamatok jellegét két szélső esetre – azon belül két kitüntetett időpontra –
vizsgáljuk:
 
a. eset:   ;  azaz    0
2 2,
a1 eset: t 0

u  u m sin    um iZv  0  I Ze  0 azaz: iZ  0
2
T
a2 eset: t (T a periódusidő)
4
   um 2U f
u  u m sin    0 i Zv    2 I z  i mZv i Ze  0
2 2 Z Z
u
i

Ezt az átmeneti jelenséget, amikor a

szinkrongép hirtelen háromfázisú
kapocszárlata a feszültség maximális
i
értékénél lép fel, szimmetrikus lefolyású
zárlati áramnak nevezzük.
u
Az áram az időtengelyre szimmetrikus, és
nincs egyenáramú összetevő!

Szimmetrikus lefolyású zárlat áramgörbéje

 
b. eset:  0  , azaz    
2 2
b1 eset: t 0 u 0
um um
i Zv   i Ze  azaz iZ  0
Z Z

b2 eset: u 0
T

um um  2
Te
iZv  i Ze  e
Z Z
Zárlati áram legnagyobb pillanatértékei:

um Uf
 A csillapítás elhanyagolásával (Te = >>): i Z cs  2 2 2  2 2I Z
Z Z

 A csillapítás figyelembevételével: i Z cs  k 2 I Z ahol: k – a csúcs vagy lökési

tényező;

22
23
 Aszimmetrikus lefolyású zárlat áramgörbéje

u
i
Azt az átmeneti jelenséget, amikor a
szinkrongép hirtelen 3F-kapocszárlata a
feszültség pozitív nullaátmeneténél lép fel,
aszimmetrikus lefolyású zárlati áramnak
i nevezzük.
A kialakuló áramgörbe szimmetriatengelye
u
az egyenáramú összetevő. (Ez utóbbi,
gyorsan bekövetkező lecsengése után az
aszimmetrikus zárlati áram szimmetrikussá
válik, végül a szimmetrikus zárlat
Átmenetei kiegyenlítő egyenáram állandósuló értékére csökken.
Váltakozóáramú összetevő

Háromfázisú szinkrongenerátorok ia
T''d
rövidzárlati áramában az állandósult T'd
2I
váltakozó áramú összetevő mindegyik
fázisában ugyanakkora, ellenben az
egyenáramú összetevő fázisonként más-
más értékű aszerint, hogy a zárlat az illető
fázis feszültséghullámának mely pontján ib U(t=0)=U m ax

következett be.
2I

ic

2I

Egy háromfázisú generátor fázisainak rövidzárlati

áramlefolyása

A zárlati áram mindhárom fázisban felbontható négy összetevőre:

 Egy csillapodó egyenáramú,
 Állandósult váltakozó áramú,
 Tranziens váltakozó áramú,
 Szubtranziens váltakozó áramú ÖSSZETEVŐKRE.

Ez fizikailag azt jelenti, hogy a zárlati áram, a zárlatot követő első néhány periódus alatt
gyorsabban csillapodik, mint később.
A csillapodó áramok olyan, a hirtelen állapotváltozás miatt létrejövő kiegyenlítő áramok,
amelyek nem léphetnek fel, ha a szinkron gép külső (terhelési) áramkörének impedanciáját
folyamatosan csökkentenénk le nullára.
Megértése: FLUXUSÁLLANDÓSÁG elve: A mágneses mező energiát tartalmaz, a
mágneses mező (fluxus) nem tud ugrásszerűen megváltozni, csak folyamatosan.

24
 imzve

imzvá
állandósult zárlati áram

i''mzv
imzv

tranziens zárlati áram szubtranziens zárlati áram

A zárlati áram négy összetevője (fiktív)

Az állórészben fellépő zárlati áram olyan együtt forgó mágneses mezőt hoz létre, amely a
forgórész mágneses mezejét gyöngíti (armatúra reakció).
Az állórész zárlati áramának megfelelő mező erővonalai az első pillanatban csak a szórási
utakon (fogak közt, forgórész pólusain, stb.) záródnak, amelyek túlnyomóan levegőutak.
Ezek:
 Tranziens reaktancia: nagy mágneses ellenállás, kis reaktancia, nagy tranziens
zárlati áram.
 Szubtranziens reaktancia: kisebb a tranziensnél, a szubtranziens áram
nagyobb a tranziensnél.
Helyettesítő kép:
X''d X'd Xd

U'' I''d U' I'd Up Id U

A szinkrongép egyfázisú helyettesítő kapcsolási vázlatai

A zárlati áram átmeneti jelenségének (tranziens jelenségének) leírása:

t
 ''  t ' ' t
 '  
i Z (t )   im e T  im e T  imá  sint       imee e sin   
' T
 
 
"
szubtranziens áram: i m

25
 U f  d" U n2
i m"  2 " X d"   A szubtranziens áram T” időállandó szerint
X d 100 S n
csillapodik!
tranziens áram: i m'

'
Uf '  d' U n2
i  2
m X d  A tranziens áram T’ időállandóval csillapodik.
X d' 100 S n

állandósult áram: i me
Uf
csúcsértéke: i me  2 ahol: Xd – szinkron reaktancia.
Xd

A szubtranziens időállandóval csillapodó váltakozó áramú összetevő:

 1 1 
 i m"  i m"  i m'  2U f

 X "  X '


 d d 
A tranziens időállandóval csillapodó váltakozó áramú összetevő:

 1 1 
 i m'  i m'  i má
'
 2U f  '  

 Xd Xd 

Az állandósult zárlati áram csúcsértéke:

1
i má  2U f
Xd

Az egyenáramú összetevő maximális értéke:

1
i me  2U f sin     ez az összetevő Te időállandóval csillapodik.
X d"

A szinkrongenerátor zárlati áramának egyenlete U mf  2U f figyelembevételével:

t
 1 1  Tt''  1 1  Tt ' 1  1 
iZ  U mf     "  ' e   '  e   sint      e e sin   
T

 X X d  "
 d X d   Xd Xd  Xd

26
VEL II.7 Kisfeszültségű vezetékek méretezési szempontjai sugaras és
kétoldalról táplált vezeték méretezése.
Kisfeszültségű vezetékek méretezési szempontjai

Négy alapszempont: műszak, emberi (személyi biztonság), gazdaságossági, szakmai jogi.

Műszaki: a., villamosenergia-szolgáltatás minőségi jellemzőinek (feszültség, frekvencia)
biztosítása a fogyasztói pontokon;
b., a folyamatos energiaellátás biztosítása, megfelelve a villamos, melegedési és
szilárdsági szempontoknak
c., létesítési- és az érintésvédelmi előírások betartása.
Gazdaságossági: beruházási és üzemeltetési költségek együttes minimumára,- a rövid
létesítési időre és hosszú élettartamra való törekvés.
A törvényes előírások (szabványok), rendeletek betartása.
A fogyasztói fesz. mindig a szabványos tűréshatáron belül maradjon!
Kisfeszültségű elosztóhálózatokon: +7,8 % és -7,4 %
Nagyfeszültségű hálózatokon: + 1 5 % é s -10 %.
Aktív módja a feszültség szabályozás, a passzív pedig a feszültség esésre méretezés.
Feszültség esés:

e
e  U T  U F és   100%
UT
UT  UF
tehát    100%
UT
Z  R  jX és I  I w  jI m

U T  U F  I  Z  I w  jI m   R  jX 

Azaz U T  U F  U H  jU K
Ha az U T és U F közti szög kicsi akkor: e  U H  I w  R  I m  X
Ferranti jelenség: Kapacitív terhelő áram vagy hosszabb távvezeték üresjárása estén:
U T U F  j 2 X C 
 Un
Mértékadó feszültségesés egy fázisnál vagy egyenáramnál: e  
100 2
 Un  Un
Háromfázisnál: e   ; Négyvezetékes rendszer: e  0,75  
100 3 100 3
Teljesítmény veszteség
27
A vezetéken az átfolyó áram hatására wattos veszteség (v) keletkezik, amely hő formájában a
környezetnek átadódik.
v  PT  PF
v
A v mértékének megítéléséhez, annak százalékos értéke:    100%
 Pn
  Pn
Egyfázisú táplálásnál a mértékadó teljesítményveszteség: v  
100 2
  Pn
Háromfázisú táplálásnál a mértékadó teljesítményveszteség: v  
100 3
A vezetékméretezés feltételének megválasztása:

A szokásos betartandó értékek:   3%;   5 és ezek aránya  cos 2 

Ebből következik, hogy ha cosρ<0,8 akkor teljesítményveszteségre, ha nagyobb akkor
feszültségesésre méretezünk.

Sugaras vezeték méretezése feszültségesésre

Tetszőleges sugaras hálózatra a méretezés menete:

1., A megengedett százalékos feszültségesésből meghatározzuk a mértékadó feszültségesést:
 Un  Un  Un
e   ; e   ; e  0,75  
100 2 100 3 100 3
2., Kiszámítjuk az egyes fogyasztók wattos áramait:
Si
I iW   cos  i
3 U n
3., A fogyasztók tápponttól vett távolságának ismeretében kiszámítjuk a törzsvezeték
keresztmetszetét  A0sz  :
 n
A0 sz   I jW  0 j
e' j 1
4., A törzsvezeték névleges keresztmetszetét meghatározzuk A0n  A0sz és ellenőrizzük
terhelhetőségre.
5., Kiszámítjuk a törzsvezetéken eső tényleges feszültségesést:
n

e0   0  I jW
A 0n j1

Majd ez alapján a következő vezetékszakaszra megengedett feszültségesés:

e   e   e0
Ezután a sugaras hálózatot a törzsvezeték végén lévő elágazási pontban felhasítjuk, ezáltal a
törzsvezeték mögötti hálózatrész sugaras vezetékekre esik szét, melyek első vezetékszakaszát
törzsvezetéknek tekinthetjük.
A megoldásmenetet 2-től 6-ig megismételve ezen újabb vezetékszakaszok keresztmetszete
meghatározható.

28
 Sugaras vezeték méretezése teljesítményveszteségre

Először meghatározzuk minden szakaszban a látszólagos áramokat: I x  I 2xW  I 2xm .

x m
Majd ebből a mértékadó teljesítményveszteség: v    I 2x W  ;
x 1 Ax
ahol: „m” a vezetékszakaszok száma.
2 v 3v 
És ebből a százalékos veszteség:  100 ; vagy:   100
 Pn  Pn
A gyakorlatban  elfogadható értéke kb. 5%.

Két végéről azonos feszültséggel táplált vezeték méretezése feszültségesésre

Az olyan vezetéket, amelynek a kezdő és végpontja azonos feszültségen van, körvezetéknek
nevezzük, miután általában a két végpont azonos táppontból indul.
Az ábra vezetékét tehát mint táppontban felnyitott és kiterített körvezetéket tekinthetjük. Az
ábrán: UI=UII
UI U II
II1 I12 I23 I34

II III

I1 I2 I3
cos 1 cos 2 cos 3

UI U II
1 2 3

IIw IIw-I 1w IIw -I 1w-I 2w IIw -I 1w-I 2w-I3w

I1w I2w I3w

cos 1 cos 2 cos 3
lI1 lII1
lI2 lII2
lI3 lII3

lI-II

A szakaszáramokra felvett irányokat önkényesen választottuk.

Az egyes szakaszokon azonos keresztmetszetet feltételezve, a szakaszok mértékadó
feszültségesései az alábbiak lesznek:

e'1I  I IW  I1
A

e'12  I IW  I1W  12
A

e' 23  I IW  I1W  I 2 W  23
A

e' 3II  I IW  I1W  I 2 W  I 3W  3II
A
E feszültségesések összegének, vagyis a vezeték teljes feszültségesésének definíciószerűen
egyenlőnek kell lennie a két táppont közötti feszültségkülönbséggel, mely utóbbi viszont nulla:
UI-UII=0

29
Tehát: e'  e'1I e'12  e' 23  e' 3II  0
A feszültségesések értékeit behelyettesítve:

I IW  I1  I IW  I1W  12  I IW  I1W  I 2 W  23  I IW  I1W  I 2 W  I 3 W  3II   0
A

Mivel igaz hogy: 0
A
Így a zárójelben lévő kifejezésnek kell nullának lennie, ami rendezés után az alábbi egyenletre
vezet:
I IW  I1   12   23   3II   I1W  12   23   3II   I1W  23   3II   I1W  3II   0
I1W ( 12   23   3II )  I 2 W ( 23   3II )  I 3 W  3II
Amiből: I IW 
 I1   12   23   3II
Az így kapott egyenlet számlálójában a terhelőáramok és a terhelések a II. tápponttól mért
távolságának szorzatát, vagyis a II. táppontra vett áramnyomatékok összegét találjuk. A
nevezőben levő összeg pedig a vezeték teljes hossza”lI,II”
n

I jW  jII
Ezt figyelembe véve, általánosan n db fogyasztó esetében írható: I IW 
j1
A
 I ,II

 n 
Amely egyszerűbben is megkapható Kirchhoff I. törvénye alapján: I IIW    I jW   I IW
 j1 
Fentiekből látható, hogy az áramnyomatékot mindig a keresett tápponti árammal ellenkező
oldali táppontra kell kiszámítani.
A tápponti áramok ismeretében a vezeték szakaszáramai Kirchhoff I. törvénye alapján
meghatározhatók.
Lesz egy olyan fogyasztó, ahova mindkét táppont felől befolyik az áram(K).
Miután a szakaszáramok mindkét táppontból a kétfelől táplált K pont felé mutatnak ezért
ennek a pontnak lesz a legkisebb a feszültsége, azaz mindkét oldal felől eddig a pontig lesz a
legnagyobb a feszültségesés.
A K pontban tehát a vezetéket felvághatjuk, és a két szakaszt az egyoldalról táplált
vezeték méretezése alapján el tudjuk végezni. Mivel a K pontban a feszültségesés bármely
oldalról számítva is azonos, a méretezést elegendő az egyik oldalról elvégezni.
Az ily módon kiszámított keresztmetszet lesz a két végéről azonos feszültséggel táplált
vezeték keresztmetszete.

UI UII
1 2 3

IIw IIw-I1w IIIw-I3w IIIw

I1w I2w I3w

30
 Két végéről azonos feszültséggel táplált vezeték méretezése teljesítményveszteségre

Tekintsük az alábbi ábra két végéről azonos feszültséggel táplált több fogyasztóval terhelt
vezetékét! Az egyes szakaszok veszteségeinek meghatározásához ismerni kell a
szakaszáramokat. Ehhez ki kell számítani a fogyasztói áramok hatásos és meddő összetevőit:

I kw  I k cos  k
I km  I k sin  k  I kw tg k
A következő feladat az árameloszlás – azaz a látszólagos áramok nagyságának a-
meghatározása, mivel a fogyasztói áramok wattos- és meddő összetevői külön-külön
egymással mind fázisban vannak, így a valóságos terhelési állapotot két egymástól független
terhelési állapotokra bonthatjuk. Az egyikben csak wattos áramok, a másikban csak meddő
áramok szerepelnek.
U U
E
II III két
álla
potr
I1 I2 I3 In a
cos1 cos2 cos3 cosn
külö
UI UII n-
külö
n
IIw IIIw
hat
áro
I1w I2w I3w Inw zan
UI UII dó
me
IIm IIIm g
az
ára
I1m I2m I3m Inm mel
oszl
ás. Meghatározhatók a táppontokon befolyó áramok hatásos összetevői, majd ezek
ismeretében a wattos árameloszlás. A két vezetékvégpont azonos feszültsége miatt a
keresztirányú feszültségesés is nulla , minek következtében a hatásos áramösszetevőkre
levezetett összefüggéssel teljesen azonos kifelyezést kapunk az I.-es táppontból befolyó áram
meddő összetevőjére:

I jm  jII
I Im 
j1
A
 I ,II

A meddő árameloszlás a tápponti meddő összetevő ismeretében egyszerűen meghatározható.

(A meddőáram eloszlás kétfelől táplált pontja független a hatásos árameloszlás kétfelől táplált
pontjának helyétől.) Nyilvánvaló, hogy a wattos árameloszlás és a meddő árameloszlás
ismeretében a szakaszáramok mint az egyes szakaszok, meddő- és wattos összetevőinek
eredői meghatározhatók. Az elmondottak alapján tehát az egyes szakaszáramok nagysága :
I xy  I 2 xyw  I 2 xym

31
Teljesítménytényezője :

I xyw
cos  xy 
I xy

Mind a két összetevőre vonatkozóan lesz egy-egy kétfelől táplált fogyasztó, de nem
szükségszerűen ugyanazon fogyasztó. Ennek nincs különleges jelentőssége, mivel a
szakaszok látszólagos áramát az illető szakaszban folyó wattos és meddő áramok
négyzetösszegéből képezzük.
A szakaszáramok ismeretében a vezetéken keletkező mértékadó teljesítmény veszteség,
ha az I-es táppontot 0-val, a II.-es táppontot „n+1”-el jelöljük:

 n 1
v'    ( k 1) k I 2 ( k 1) k W 
A k 1

A fenti egyenletből a szükséges keresztmetszet – a mértékadó teljesítményveszteség

ismeretében számítható, azaz a vezeték szükséges kersztmetszete:

 n 1

A
v' k 1
 ( k 1) k I 2 ( k 1) k mm 2  
Ahol az n a fogyasztók száma.

Itt sem szabad azonban elfeledkezni a méretezett vezeték feszültségesésre való

ellenőrzéséről!(A feszültségesés számításakor csak a wattos áramképet kell figyelembe venni,
így a legnagyobb feszültségesés a wattos áramkép kétfelől táplált pontjában van)
Ezen kívül terhelhetőségre is ellenőrizni kell a vezetéket, amely szempontból a
táppontokon befolyó áramok nagyobbika a mértékadó(látszólagos áram).

Két végéről különböző feszültséggel tápláltvezeték méretezése

A feladatot a szuperpozíció elve alapján megoldva:

Meghatározzuk a szakaszáramok értékét a táppontokon azonos (névleges) feszültséget
feltételezve: UI = Un = 400V
l *I l *I
A nyomatéki tétel alapján   II 1 1w II 2 2 w
I Iw
l I  II
I 12  I Iw  I 1w és I IIw  I12  I 2 w

I 1 2 II

32
 I 1 2 II

e)

 Un
ebből e  *
100 3

A megengedett feszültségesés és a tápfeszültségek eltéréséből adódó feszültségesés alapján

meghatározzuk a vezeték szükséges keresztmetszetét, a névleges feszültségű oldal felől
U UI
számolva: U   II
3

és e2  e  ek

Asz  At
Ez alapján a tápponti feszültségek eltérése miatt fellépő üresjárási áram értéke kiszámolható:
U  U II At
IÜ  I *
3  * l I  II
A tényleges szakaszáramokat a két áram előjeles (irányhelyes) összegzésével kapjuk meg:
  IÜ
I 1w  I Iw
I 2 w  I 12  I Ü
  IÜ
I 3w  I IIw
ek)
1 2 2 II
I II


A tényleges feszültségesést meghatározzuk (ellenőrzés): e1  *  l Ii * I szi
At

33
VEL II.8 Szabadvezetékek kialakítása, szilárdsági számítások
(vezetékanyagok, alapfajták, tartószerkezetek, szigetelők és szerelvényeik).
A szabadvezeték olyan csupasz (burkolt, esetleg szigetelt) vezeték, amely a földtől elszigetelten a vétlen
érintés megszabta magasságban tartószerkezeten van elhelyezve.

Szabadvezetéki vezetőanyagok

A szabadvezetéki vezetőanyagokkal szemben támasztott követelmények összetettek. Elsődleges a

mechanikai biztonság.
A gazdaságos létesítés.
Az olcsó üzemeltetés veszteségek, karbantartás,felújítás költségei.

A szabadvezetékek céljára általánosságban csupasz sodronyokat alkalmaznak.

Az azonos átmérőjű elemi szálakból sodort sodrony felépítése 6-os rendszer szerint történik. (1–6–12–18–
…)
A többrétegű sodrony egymást követő rétegeinek sodrásiránya ellentétes, de a külső sodrat mindig
jobbmenetű. Indokolt esetben külső rétegének sodrásiránya balmenetű lehet.
A szabvány szerint csak hegesztéssel lehet toldani!
A toldási távolság elemi szálban 500 m-nél, egy rétegben 20 m-nél, különböző rétegekben 5 m-nél nem
lehet kisebb. A toldás helye a sodrony legkülső rétegén gyárilag maradandóan jelölt.

Sodronyszerkezetet alkotó huzalanyagok fizikai jellemzői:

- Sűrűség [ρ]= g/cm3

- Rugalmassági tényező [E] = N/mm2
- Lineáris hőtágulási együttható [α] = 1/°C
- Fajlagos egyenáramú ellenállás [r20] — Ωmm²/m
- A villamos ellenállás hőmérsékleti együtthatója (10-30°C intervallumban)

A csupasz vezetéksodrony huzalanyag szerinti típusai:

Alumínium Al 99,5 E(k)

A vezetéksodrony jele ASC.
Vezetőanyagnak csak 99,5 % tisztaságú alumínium használható.
Az Al vezetéksodrony szakítószilárdsága 140...180 N/mm², csak kisfeszültségű hálózatokon alkalmazzák
(kicsik az oszlopközök (20...40 m)).

Ötvözött alumínium Al Mg Si Fe
A vezetéksodrony jele AASC. (nemesített alumínium, ill. az aludur)
A nemesített alumínium szakítószilárdsága 300 N/mm².
Hazai középfeszültségű távvezetékeinket úgyszólván kizárólag nemesített alumínium sodronnyal szerelik.

Acélalumínium (ACSR) vagy ötvözött alumínium-acél (AACSR)

A szakmai nyelvben ACAL.
A sodronyt az acél és az alumínium keresztmetszetének arányával jelöljük.
Hazai viszonyok között általánosságban 1:6 arányú sodronyt alkalmazunk. A szilárdsági számításoknál a
két fém egynemű anyagként kezelhető.

Acél
A szabadvezetékeket légköri túlfeszültség ellen védő un. védővezeték is acélalumíniumból készül.

A burkolt szabadvezeték (BSZV)

34
Középfeszültségen alkalmazott szabadvezeték típus

Szigetelt szabadvezeték
Egyszerű szigetelt szabványos keresztmetszetű sodrony, amelyet kisfeszültségen alkalmaznak. Névleges
feszültsége l kV.
PVCA felfüggesztés mechanikai terheit a csupasz nullavezető viseli.

Szabadvezeték optikai szállal (üvegszál)

Dinamikus hatások

Az erősebb szél mindig löketes, s ez változó nagyságú és periódusú oldalkilengésre készteti az

oszlopköz vezetőit.
Sokkal veszedelmesebb dinamikai hatást fejt ki a vezetők függőleges irányú olyan kilengése, amely
azáltal keletkezik, hogy a zúzmarával erősen terhelt vezetőről helyenként a zúzmara lehull, és a terhétől
megszabadult vezető felcsapódik. Ilyen dinamikus hatások megakadályozására a méretezés során
gazdasági okok miatt nem gondolhatunk.

A vezetők rezgése
Ha a távvezeték nyomvonalára merőlegesen, vízszintesen, 1-5 m/s sebességű, lamináris szél fúj, a vezetők
kis hullámhosszúságú és kis amplitúdójú rezgésbe jönnek
A rezgésbe jött vezetők eredő igénybevétele a következőkből tevődik össze:
- A szerelési, statikus húzóerő, amelynek pillanatnyi nagysága, a hőmérséklettől függ (alap
igénybevétel). - A rezgés okozta hajlító igénybevétel.
- a belógási görbe alakjának rezgés közben végbemenő változásából származó húzófeszültség.

Ezek az igénybevételek lassanként kifáradásos száltöréseket okoznak elsősorban a sodrony külső, jobban
igénybe vett rétegében.
A Stockbridge aktív rezgéscsillapító a szél okozta rezgések energiájának felemésztésével a rezgéseket
hatásosan tompítja.
Völgy-, vagy folyóátfeszítésekben alkalmazott passzív rezgéscsillapító a vértburok.

Sodronyok megengedett teherbíró képessége

A vezetők súlyuk hatására a két felfüggesztési pont között belógnak láncgörbe, más néven kötélgörbe
szerint.
A belógás nagysága függ a vezetőre ható erőhatásoktól és az oszlopok távolságától, valamint attól az
erőtől, amellyel a vezetőt kifeszítjük.
A szabadvezeték statikailag annál biztonságosabb, minél kisebb a vezetéket feszítő erő, mert annál
kisebb a veszélye annak, hogy a vezeték külső túlerő hatására elszakad.

A vezetők teherbíró képessége

A vezetők szilárdsági jellemzőiről – miután kizárólag húzó igénybevételre kell méretezni –a szakítási
próba ad felvilágosítást.
Minden alumínium sodrony, hosszú ideig állandóan ható igénybevétel hatására a szakítószilárdságnál
(σB) kisebb feszültségértéknél elszakad.
A tartós szilárdság (σt) egy olyan állandóan ható igénybevétel, mely hatására a vezető egy év multán
szakad el.
A tartós szilárdság rendkívüli viszonyokra meghatározza azt a legnagyobb igénybevételt, amely
kivételesen a vezetőt még terhelheti.
35
Tájékoztató értéke σt = 0,7...0,75*σB

A szabadvezetéki szabvány szerint az oszlop viseli:

-Állandó teher:
- mindig figyelembe vesszük, de az összes változó és járulékos hatást nem kell kibírnia.
- Súlyterhek: oszlop + tartószerkezetek súlya + 2 szomszédos oszlopközben függő vezeték fele
súlya pótteher nélkül.
-Változó teher:
- vezetők vízszintes húzóerői
- szélerő
- pótteher
- szereléskori erők
-Járulékos terhek:
- amelyek az előbb felsoroltakon kívül befolyásolják az oszlop teherbírását. (Pl.: alapferdülés,
hőmérséklet ingadozás)

Az oszlopokat rendeltetésük és anyaguk szerint csoportosítjuk:

-Rendeltetésük szerint:
- nyomvonalbeli helyzete szerint lehet álló vagy sarok oszlop
- a vezetők felfüggesztésének módja szerint lehet tartó vagy feszítő
-Anyaguk szerint: fa, beton, acél, alu

Rendeltetés szerint:
1. Tartóoszlop
2. Saroktartóószlop
3. Feszítő oszlop
4. Sarokfeszítő oszlop
5. Végoszlop
6. Leágazó oszlop
7. Keresztező oszlop
8. Fázisforgató oszlop

Anyaguk szerint:
1. Fa

2. Beton

pörgetett betonoszlop

3. Acél
4. Alu

Oszlopkonstrukció
Az oszlopok kialakításával és összeépítésével feszítő vagy saroktartó oszlopszerkezetek készíthetők.
 Kikötött oszlop: beton vagy fa konstrukció

 Kitámasztott oszlop: fa vagy beton szerkezet.

36
  Ikeroszlop: Két azonos oszlopból összeszerelt fa vagy beton szerkezet.

 Bakoszlop: két azonos fa vagy betonoszlopból „A” alakban összeszerelt , csúcsokon összefogott
szerkezet.

 Gúlaoszlop: csak fából kivételes oszlopból.

 Portálszerkezet: fa vagy beton.

 Rácsos szerkezetű acéloszlop: három fő része: oszlopcsonk, oszloptörzs, oszlopfej.

A terhelőerők felvétele szempontjából:

Önhordó: a terhelőerőket a vasszerkezet veszi fel.

Kikötött: a terhelőerőket a kikötősodrony és az acélszerkezet veszi fel.
(BOGLÁR, MÁTRA, FÖLDVÁR, DUNA)

Oszlopalapozások, oszlopföldelés kialakítása, földelési ellenállás

Az alapozás célja: az oszlop rögzítése. a várható erők miatt megengedhetetlen elmozdulások ne

következzenek be. (MSZ 151. TARTALMAZZA)
Az alapozás függ: az oszloptól és a talajtól.
Alaptól elvárjuk, hogy legyen:
 Teherbíró: biztonsággal viselje a terheket
 Állékony: ne dőljön ki, ne csússzon el még rossz talaj esetén sem
 Egyenlőtlen süllyedéstől mentes: még rossz talaj esetén is

1. Beásott alap

2. Befogott alap: álló hasáb alakú betontest, mely a ráháruló erőket az oldalain adja át. A talplemez nem
számít.

3. Súlyalap:

Lépcsős vagy csonka gúla alakú betontömb. Itt a talplemezen adja át a talajnak a terhelést.

4. Különleges alapok: laza talaj, mocsár, ártér esetén, vagy ha mélyen van a teherbíró réteg.
 Talpas alap
 Cölöpalap
 Kútalap
 Ártéri alap
 Úszó vagy tutajalap

5. Előre gyártott alap: ( 750+400 kV-on) nyomott vasbeton gomba alap

Oszlopföldelés kialakítása:
Földelési ellenállás = földelő szétterjedési ellenállás+ földelővezető impedanciája.
-Földelő vezető (a földelő és az oszlop közötti fémes összeköttetés)
-Földelő (a talajban jó áramátmenet a föld felé)
-Bontási hely (a földelés szétterjedési ellenállásának mérésére)
37
A földelő lehet:
-Függőleges: hegyes lemélyített köracél rúd. -Vízszintes: felszíni a fagyhatár (80 cm) alatt vízszintesen.
Lehet: -sugarasan szétágazó
-keretföldelő
-földelőháló
-földalatti, összes oszlopot összekötő talajvezető

Szabadvezeték belógásának számítása

Belógás: A szabadvezeték vezetőjének az oszlopköz közepén mért függőleges távolsága a felfüggesztési

pontokat összekötő húrtól.

x 
A vezeték alakja láncgörbe ill. kötélgörbe, melyek egyenlete bonyolult (Y= p*ch ;p= H )
p g
hatványsorba fejtéssel átalakítva parabolával helyettesítjük. Ezt akkor tehetjük meg az MSZ 151 szerint,
ha a belógás kisebb, mint 20 m vagy az oszlopköz 7,5%-a.
Ha vízszintes az oszlopköz:
-egyszerűsítések:
a
- a fél ív súlypontja a felfüggesztéstől -re
4
- A vezeték súlyát az oszlopközzel veszzük arányosnak (ívhossz helyett)
a
S= s*
4

b
%-os belógás: = *100% ( akkor lehet parabolával számolni, ha nem nagy a belógás –max. 7,5 % ill.
a
20m)

Egyensúlyi egyenlet:
a a a 2 pg a 2 pg
Hb=S* => H*b=S* ; S=cAgAg => b= H m; H=
4 4 8 H 8b
2
 x
Belógás az oszlopköz tetszőleges helyén: bx=b-4b  
a

8 b2
A vezeték hossza (l), a parabola ív hossza: l= a  
3 a

38
 4 b3
7,5% vagy 20 m felett: b”= b   2 m; és H=max-bzzg
3 a

a 2 g
Ferde: ha  a vízszinteshez képest bezárt szög bf= m
8 H cos
1
A ferde belógás a vízszintes belógás -szerese!
cos
H a 2 g
f= =
cos 8b cos

Szabadvezetéki vezeték elrendezés és méret szabályai hozzálengés szerkesztés

I. A vezeték elrendezés méretszabályai: MSZ 151 1. Biztonsági intézkedések:

 Közvetlen érintés elleni védelem
 Közvetett érintés elleni védelem: szabvány szerint, földelés!
 felüljárók, hidak alatt feszített vezetékek, felülről történő érintés elleni védelemre.
 Csupasz tartó sodrony null vezetőként felhasználható.
2. Föld feletti magasság: 120 kV felett (U-120) cm-rel kell még emelni. Célszerű az előírt értéket 5-10
%-kal megnövelni. (szerelési pontosság max.:2-3 %)
3. A vezető kölcsönös távolsága: -1kV-nál nagyobb feszültségnél a vezetők max. belógási helyén
egymástól való biztonsági távolságuk: 0,7*U (cm). ÖKÖLSZABÁLY!
Biztonsági távolság, ha a lengőhossz (bh) 4,5 m-nél kisebb (belógás 40oC-on + szig.lánchossz kisebb,
mint 4,5 m) fmin=0,2bh+65+0,7 U (cm).
-1 kV alatt : Vízszintes:
ha b40 <70 cm, akkor egymástól annyi cm-re legyen, ahány méter az oszlopköz.
Ha b40 > 70 cm, akkor f=0,2 b40+30cm.
Ferde: a vízszintes 5cm-rel csökkenthető.
Függőleges síkban egymás alatt lévő vezetéket faoszlopnál 80m, acél vagy vasbeton oszlopnál 40
oszlopközig szabad alkalmazni.
4. Vezetők távolsága az oszloptól:
 Álló szigetelőknél fixtávolság.

 Függő szigetelőknél a szél hatására kilenghetnek, ezért biztonsági távot kell tartani, melyet
szabványból táblázatban találunk.
5. Megközelítés és keresztezés: esetén az alábbi esetekben fokozott vagy különleges biztonsággal kell
létesíteni:
1. út megközelítése, keresztezése
2. folyók vizek megközelítése, keresztezése
3. híd megközelítése, keresztezése, rajta átvezetni
4. mezőgazdasági területek megközelítése, keresztezése: öntözött terület, kerítés, fák, erdők,
gyümölcsös stb.
5. erősáramú szabadvezeték megközelítése, keresztezése
6. épület, építmény megközelítése, keresztezése
7. magas műtárgy (antenna, víztorony)
8. csővezeték
9. rádióállomás, adóantenna
10. reptér
11. szállítószalag, szállítóberendezés

39
 12. vezetékes távközlési berendezés
6. Villámvédő vezető: Túlfeszültség védelemként védő vezetőt alkalmazunk (120kV és felett) melyet
nem csak összelengés, hanem túlfeszültség védelmi szempontok szerint kell elhelyezni: 30o-os szögek
módszere (30 o a védőszög).

II. Hozzálengés szerkesztése:

Ökölszabály: Dmin=0,7U (cm) (106/3.1-12 ábra)

Szél hatására a vezető és a függőszigetelő kileng, és közelebb kerül az oszlophoz, kereszttartóhoz, ezért a
szigetelő kilengési szögét (  ) kell ismerni.
Fsz v2
tg= , ahol Fsz=   c  A sin  ; = 0,75 vezetékre, egyébként 1
G szig 1,6
S
2
c= 1,2 12-es átmérőig
c=1,1 12-16-ig
c=1 16 felett
v: szélsebesség
A: fél-fél oszlopközre számított vezetékfelület
FONTOS: Ha  >50o akkor is csak 50-nek vesszük, mert tapasztalat szerint max 50o-ig leng.

Felcsapódás számítás

Felcsapódás: egymás alatt lévő vezetékek. A zúzmara megolvad az alsón, leesik erre a vezeték
felcsapódik, miközben a felsőn megmarad a zúzmara (pótteher).
Felcsapódás számítására sokféle módszer létezik.
GRÖBL-féle a legegyszerűbb módszer: a vezetéket rugónak tekintjük kezdetben zúzmarás, jobban
megnyúlik (bz) később csupasz belógás, kevésbé nyúlik meg (b). Energia megmaradás alapján a rugóban
tárolt energia helyzeti energiává alakul.
Miközben a vezetőre fokozatosan [Z]=N pótteher rakódik a belógás b-ről bz-re növekszik:
1
W1= Z (bz-b) [J]
2
energia halmozódik fel benne.

40
Amikor a pótteher hirtelen lehull, ez a vezetőben tárolt energia a vezetőt [f]=m magasságra emeli. A
végzett munka, ha [S]=N a csupasz vezető súlya:

W2  f  S J .

W1=W2

Miután a tárolt energia éppen a helyzeti energia változásával egyenlő, a felcsapódás értéke:

1 1 Z
Z bz  b   f  s ebből következik f   b z  b 
2 2 S

Rugó karakterisztika: egyenes arányosság.

Munka: erő-elmozdulás görbe alatti terület.

Szabadvezeték max belógásának számítása

Hogy a szabvány szerinti minimum föld feletti magasságot betarthassuk, ismernünk kell a legnagyobb
belógást.

MSZ szerint a max belógás:

 -5oC-on pótteherrel (zúzmara) vagy
 +40oC-on csupaszon következik be.

Általában a>akr , ekkor a max belógást a tfkr-felső kritikus hőmérséklet alapján dönthetjük el.
(Esetleg a<akr, akkor mindkét esetre kiszámoljuk a belógást és amelyik nagyobb.)
tfkr: amelyen a vezető belógása –5oC-on pótteherrel vagy akkora, mint csupaszon 40oC-on.

ÁLLAPOT EGYENLET:

a2 2g 2 a2 2g 2 1
2
 2
 
  t fkr   5   kr   Z  DE az egyenlet baloldala 0.
24 kr 24 Z E
a 2 g a 2  z g     
és azonos a belógás:  =>  kr   max => t fkr  max 1    5C
8 kr 8 max z E   z 

Ha a felső kritikus hőmérséklet +40 C felett van: a max belógás-5oC-on van pótteherrel

41
Ha +40oC alatt van: a max belógás +40oC-on van.

Összelengés szerkesztése

Összelengés: Erősebb szél mindig lökésszerű, ezért a vezetők a szigetelőkkel együtt oda-vissza lengenek,
lengőmozgásba jönnek.

A szélárnyék miatt amelyik szigetelőt a szél előbb éri az jobban kileng (  1   2 ), ezért a később ért
vezető szélsebességét 20%-kal csökkentjük. Ez a legrosszabb helyzet, csak ezt vizsgáljuk.

Szélsebesség: 0- vmax-ig, x változó segítségével (x célszerűen 0-1-ig, 10 lépésben: 1;0,9;0,8…)

vx=x*vmax vx2=0,8xvmax (a 2. mindig az első 80%-a)

Szélerő: Fx=c* v x2 = cx 2 v max

2
 x2Fmax Fx2=x2*0,82*F2max
Fx cv x2
Kilengési szög: tg x    x 2 tg max , e képletek alapján kiszámíthatjuk mindkét vezetéket.
S S

Szerkesztés menete:

1. léptékhelyesen felrajzoljuk a két felfüggesztési pontot

2. függőlegesen lefelé felmérjük S1 és S2-t,
3. majd S1 S2 alsó végpontjaiból felmérjük F1x-t és F2x-t
4. a felfüggesztési pontokból a lengőhosszal (lszig+bmax) a felmért F1x ill. F2x-et összekötve körívet
húzunk melyköríven a lengőhossz által a függőlegeshez képest kijelölt pont a 10-es, ezt 10 részre
felosztjuk (0-10)
5. majd páronként meghatározzuk a távolságokat (10-10, 9-9, stb.)

Ha valamely kisebb, mint a biztonsági távolság (0,7U), akkor nem felel meg.

42
Szabadvezetéki szigetelők és szerelvényeik

A szigetelők a szabadvezeték villamos vezetőit szigetelik el a földelt tartószerkezettől, valamint a vezetők

tatására és feszítésére is szolgálnak.
A szigetelőknek olyan anyagból kell készülniük, mely megfelelő villamos szilárdságú, az átütés-, átívelés
elkerülése céljából és emellett megfelelő mechanikai szilárdságú, hogy a vezetők súlyából és feszítéséből
származó terheket törés nélkül elviselje. Porcelán, üveg, hőre keményedő műanyag, üvegszálerősítésű
magot körülölelő szilikon kompzit szigetelő (ez magyar fejlesztés).
Porcelán Alapanyaga a földpát (tűzálló), a kaolin (átütési szilárdságot befolyásolja) és a kvarc
(mechanikai szilárdságot befolyásolja). A három anyag keverésének százalékos aránya határozza meg a
késztermék tulajdonságait.
Üveg
Műanyag ún. poliaddiciós gyanták. Por alakú alapanyagból sajtolással melegen állítják elő.
Szilikon kompozit szigetelők

Szigetelőtípusok:
Oszlopra történő felerősítési mód szerint
- állószigetelők:
- függőszigetelők:
Típusai:
- egysapkás szigetelő
- kétsapkás szigetelő
- rúdszigetelő
F függőszigetelőkből szigetelőláncot készítenek, melyben a szigetelők darabszámát a villamos, a
párhuzamosan kapcsolt láncágak számát a mechanikai biztonság határozza meg.
A szigetelők tartozékai a szigetelőtagok lánccá fűzésének segédeszközei:
- a temperöntésű sapka csatlófészkébe illeszkedő bunkós szemek (csatlók),
- és a csatlófészekben ezeket kiesés ellen biztosító „M” rugók.
A szigetelőkön ívterelő szerelvényeket is elhelyeznek. Az ívterelő gyűrűk és szarvak A szerelvények
azok a szerkezeti elemek, melyek a vezetők toldására, feszítésére, megfogására, a szigetelőláncok
felerősítésére valók, továbbá a vezetők mechanikai védelmét és a szigetelők ívvédelmét látják el.
Nagyfeszültségen markolópréses toldó- és feszítőszerelvényeket alkalmaznak. Pólyás vezetőkötés,
melynél az egymás mellé helyezett vezetőket szorosan rátekercselt kötőhuzallal kötik össze.
Csavaros kötőelem
43
Nagyfeszültségen alkalmazzák az ún. „preform szerelvényeket”, ezek nagy menetemelkedésű spirál
rugóra hasonlítanak, melyek körülveszik a sodronyt, kisebb átmérőjük miatt szoros szerkezetet alkotnak,
és húzásra még jobban ráfeszülnek a sodronyra. A nagyfeszültségű szabadvezetékek áramvezető
sodronyait tartó szerelvények a szigetelőláncokra szerelt lengőszorítók, a fáradásos törés
megakadályozását.
A vezetőket rezgések ellen rezgéscsillapítóval védik.
- Stockbridge aktív rezgéscsillapító- Vértburokívvédő szerelvények

Szabadvezetékre ható szélteher és figyelembevétele szilárdsági számításokban

A szélteher időszakosan fellépő, változó nagyságú terhelés, melyet a számításokban egyenletesen

megoszlónak és vízszintes irányban hatónak kell tekinteni. Nagyságát meghatározza a szél sebessége, a
felület nagysága és alakja és a szél felülethez viszonyított iránya.
Adott A felületre ható szélerő számítható:

F = αc , Asinφ N,
ahol α a szélerőt egyenlőtlensége miatt csökkentő tényező, értéke:
vezető esetében α = 0,75
minden más esetben α = 1
c alaki tényező, amely a szélérte felület alakját és minőségét, valamint a kialakuló szívó- és örvénylő
hatásokat veszi figyelembe.
Sodrony esetén: c = 1,2 12 mm átmérőig,
c = 1,1 16 mm átmérőig,
c = 1,0 16 mm átmérő felett.
Nagyobb függőleges síkfelület, derékszögű négyszög, I keresztmetszetű tömör szerkezet, idomacélból
készült rácsos szerkezet esetén: c = 1,4.
Kör vagy ellipszis keresztmetszetű szerkezet esetén: c = 0,7.
v = m/s a szél sebessége.
A(m2) a szélnek kitett felület
φ a szélnek kitett felület szél irányával bezárt szöge.
Az összefüggéssel számolt szélerő a vezetőre, illetve a felületre merőlegesen hat.
Alkatrész Szélse b ált. szélseb kisfesz, külnleges eset
terepszint (m) (m/s) bépített terület
(m/s)
25 ig 31 28,3 meterológia
intézet által
megadott
25-60 33,5 -
60-100 38 -
100-150 43 -
150-200 45,5 -

A szélnyomás hatására a vezető kileng és síkja a függőleges és a vízszintes erők eredőjének irányába áll
be.

44
 f fz

 s

s+z
z

Zúzmaramentes állapotban a kilengés szöge λ , kiszámolható:

f
tgλ = ,
s

ahol f a hosszegységre jutó szélerő, s a vezető súlya méterenként.

Zúzmarás állapotban a kilengés szöge:

fz
tgλz =
sz

Azonos keresztmetszet esetén a kisebb súlyú vezetők kilengése mindig nagyobb, mint a nagyobb
súlyúaké.
A szélteher hatására kilengetett vezető terhelése megnövekszik és mint egyenletesen megoszló erő hat a
vezetőre, ennek értéke:

fλ = f 2  s2 N/m

amely úgy fogható fel, mintha a vezetősodronyra ható nehézségi gyorsulás értéke nőtt volna meg g-ről gλ-
ra. A kilengési szög ismeretében

s g
fλ = =m = mgλ N/m,
cos  cos 

így

g
gλ = m/s2,
cos 

45
ahol (g) = m/s2 a függőleges síkban lógó sodronyra ható valóságos, (gλ) = m/s2 pedig a szélnyomás
következtében megnövekedett látszólagos nehézségi gyorsulás.
A fenti számításokban a szélterhet megnövekedett látszólagos nehézségi gyorsulással számítjuk.
Meg kell azonban említeni, hogy a szélteher fellépése esetleges.

Szabadvezeték pótterhe és figyelembe vétele szilárdsági számításokban

A pótteher a szabadvezetékre rakódó zúzmara, tapadó hó és ónos eső súlyhatását helyettesítő súly, mely
számításainkat egyszerűsíti.
Zúzmara: minden légköri eredetű szilárd halmazállapotú terhelés. 0 és 5 C fok közötti hőmérsékleten a
levegő túlhűlt pára- vagy ködcseppecskéiből rakódik le az előzőleg fagypont alá hűlt tereptárgyakra.
A normális zúzmaraterhelést egy képzeletbeli járulékos súllyal, az ún. szabványos pótteherrel vesszük
figyelembe.
A vezetők szabványos pótterhének értéke mint egyenletesen eloszló súly:

Z=mzg N/m,

ahol mz=0,325 + 0,025d kg/m a zúzmara fajlagos tömege; d  = mm a vezető átmérője; g  = m/s2 a
nehézségi gyorsulás.
Ennél kisebb pótteherrel számolni még zúzmaraolvasztásra berendezett szabadvezetéken sem szabad. A
vezetők igénybevétele a mértékadó póttehernél és -5 C foknál sem haladhatja meg a sodrony tartós
szilárdságát.
Szilárdsági számításoknál a zúzmarával terhelt vezető úgy tekintjük, mintha a vezeték sűrűsége
növekedne meg, miközben egyéb mechanikai tulajdonságai változatlanok maradnának Ez a zúzmarás
sűrűség, amely a

m  mz
Ρz = kg/m3
A

képlettel számítható, ahol m  = kg/m a vezető fajlagos tömege; m z  = kg/m a zúzmara fajlagos tömege;
A = m2 a vezető keresztmetszete.
Többszörös pótteherrel történő számítás esetén a számított sűrűség:

m  nm z
Ρnz = kg/m3
A

Az állószigetelőkre rárakódó zúzmara súlyát – a porcelán teherbíró képességét ismerve elhanyagolhatjuk.

Függőszigetelőkből alkotott lánc ernyői között a zúzmara és a hó megreked, eljegesedett hengerekké
egészíti ki azokat, ezek súlytöbblete már számottevő.
Függőszigetelők pótterhe kiszámítható:

y = 2000hD2 N,

ahol h = m a szigetelőlánc hossza, D  = m a szigetelő ernyőjének átmérője.

A fenti szilárdsági számításokban a vezetőre ható zúzmara pótterhet a vezető sűrűségének
megnövekedéseként számítjuk.

Szabadvezeték állapotváltozása, állapotegyenlete

A vezetők igénybevétele az időjárási viszonyok miatt állandóan változik a hőmérsékletváltozás, a

szélteher és a zúzmaraterhelés hatására.
46
A fizikai változások a vezetők geometriai alakváltozásával járnak, ugyanis hosszváltozást hoznak létre.
Terhelésváltozás vagy a külső hőmérséklet változásának hatására a vezető hossza megváltozik, ennek
következtében a kitáguló vagy összehúzódó vezetőben az igénybevétel is megváltozik Ez másodlagos
rugalmas hosszváltozást okoz. A rugalmas hosszváltozás éppen ellentétes az előzővel. E folyamatot leíró
egyenletet nevezzük állapotegyenletnek.
Az állapotegyenlet segítségével kiszámíthatjuk, hogy a szerelés alkalmával uralkodó hőmérsékleten
milyen erővel kell a vezetőket kifeszítenünk ahhoz, hogy a szabványban meghatározott terhelési- és
hőmérséklethatárok beállta esetén a vezetőkben a megengedett igénybevételnél nagyobb ne léphessen fel.
Továbbá kiszámítható, hogy mekkora a legnagyobb belógás lehetséges értéke.
Az állapotegyenlet jelentősége: olyan viszonyokat, amikor a vezetőben a legnagyobb az igénybevétel, a
legnagyobb belógás lép fel (föld feletti biztonságos magasság), a szerelés alkalmával nem tudunk
biztosítani és mesterségesen sem tudunk előállítani.
A méretezéskor figyelembeveendő legnagyobb igénybevétel és legnagyobb belógás állapotait a szabvány
írja elő, mely szerint a vezetőket szereléskor olyan húzóerővel kell feszíteni, hogy
- 5 C fok hőmérsékleten pótteherrel,
-20 C fok hőmérsékleten csupaszon
se keletkezhessen a vezetőben a megengedettnél nagyobb húzófeszültség.
A legnagyobb belógásnak a
- 5 C fok hőmérsékleten pótteherrel,
+ 40 C fok hőmérsékleten teher nélkül
esetek közül a nagyobbnak kiadódó belógást kell tekinteni.
A vezető állapotváltozását az állapotegyenlet írja le az előbbi hőmérséklethatárok között bármilyen
kiindulási állapotból, tetszőleges végállapotra történő átmenet során.
Jelöljük nulla indexszel a kiindulási állapot és index nélkül a végső állapot jellemzőit.
Tegyük fel, hogy csak a hőmérséklet változik (a kezdeti t0 hőmérséklet t-re nő). A hőtágulás okozta
hosszváltozás arányos a vezető eredeti l0 hosszával, az α hőtágulási együtthatóval és a (t-t0)
hőmérsékletkülönbséggel:

Δlt = l0α(t-t0)

A megnyúlt vezetőben azonban a feszültség csökken amire a vezető rugalmasan összehúzódik, és e

rugalmas rövidülés a feszültségcsökkenéssel arányos:

l l0
Δlσ = E
(σh0-σh) = (σh – σh0)
E

ahol E  = N/m2 a vezető rugalmassági tényezője.

A vezető végső hosszváltozása a kétféle fizikai hatás eredőjeként áll elő. Ezt a hosszváltozást a parabolaív
geometriai hosszával kifejezve alapján:

2
 8b 2   8b0 
Δl = l – l0 =  a   - a  
 3a   3a 

A belógás összefüggését felhasználva az egyenlet a következő alakra hozható:

2 2 2 2
a30 g0 a30 g0
Δl = 2
- 2
24 h 24 h

A geometriai hosszváltozás a két fizikai hosszváltozás eredménye:

47
 Δl = Δlt + Δlσ

vagyis

2 2 2 2
a30 g0 a30 g0 l0
2
- 2
= l 0 (t  t 0 )  ( h   h 0
24 h 24 h 0 E

A kis belógás miatt elhanyagolható hibát okozó l0 a közelítéssel az előbbi egyenlet:

2 2 2 2
a 2 0 g0 a 2 0 g0 1
2
- 2
= α(t-t0) + (σh – σh0)
24 h 24 h 0 E
Ha állapotváltozáskor a terhelés is változik oly módon, hogy ρg ≠ ρ0g0 az egyenlet a következőképpen
alakul:

2 2
a2 2g 2 a 2 0 g0 1
2
- 2
= α(t-t0) + (σh – σh0)
24 h 24 h 0 E

Az állapotegyenlet a hőmérsékletváltozás és a terhelésváltozás egyidejű fellépése esetén adja meg az új

állapot adatait, tehát a vezetők általános állapot-egyenlete (WEIL-féle állapotegyenlet).
A ferde felfüggesztésű vezetők állapotegyenlete teljesen azonos a vízszintes felfüggesztésű vezetők
állapotegyenletével, csupán a húzófeszültség vízszintes komponense helyett (σh) a ferde belógáshoz
tartozó σf húzófeszültséggel kell számolni,
A vezetők szilárdsági számításának célja, hogy a szerelési hőmérséklethez tartozó igénybevételt, ill.
belógást meghatározzuk.
Természetesen biztosítanunk kell, hogy a vezetőkben a megengedett igénybevételnél nagyobb
igénybevétel normális (szabvány által meghatározott) körülmények között ne léphessen fel, másrészt
tudnunk kell, hogy mekkora a legnagyobb belógás értéke.

Szabadvezeték legnagyobb igénybevételének meghatározása.

Méretezéskor abból a legkedvezőtlenebb állapotból kell kiindulni, amikor a vezetőben a legnagyobb

igénybevétel lép fel. A szabvány előírásainak megfelelően csupasz vezetőnél ez -20 C fokon állhat elő,
vagy pótterhes vezetők esetében -5 C fokon.
A feladat a kedvezőtlenebb igénybevételi állapot meghatározása, tehát a kritikus oszlopköz kiszámítása:
Az az oszlopköz, melyben a vezetők igénybevétele -20 C fokon csupaszon ugyanannyi, mint -5 C
fokon pótteherrel:

σ-20 = σz = σmax

Az állapotegyenletbe helyettesítve a két határeset megfelelő értékeit

2
a2 2g 2 a2z g 2 1
2
- 2
= α  20  (5) + (  max - σmax)
24 max 24 max E

Az egyenletet az oszlopközre megoldva:

 max 360
akr = 2
m
g z   2

48
Ha a vizsgált oszlopköz akr-nál kisebb (vizsgálatunk esetére szélső értékként legyen akr = 0), akkor az
állapotegyenlet:

1
0 = α  20  (5) + (σ-20 – σz)
E

amiből

σ-20 = σz + 15αE

végeredményben:

σ-20>σz

Tehát, ha a<akr, akkor a legnagyobb megengedhető igénybevétel – 20 C fokon csupaszon, ha a>akr, akkor
– 5 C fokon pótteherrel lép fel.

A legnagyobb belógás
A szabvány szerint a legnagyobb belógás állapota – 5 C fokon pótteherrel, vagy + 40 C fokon csupasz
vezetőn következik be. Hogy a két mértékadó állapot közül melyikben nagyobb a belógás, azt a>akr
esetébe a felső kritikus hőmérséklet (tfkr) kiszámításával lehet eldönteni. Ha a<akr, (ez gyakorlatban ritkán
fordul elő) akkor mindkét állapotra ki kell számítani a belógás értékét és a két adatot közvetlenül össze
kell hasonlítani.
A felső kritikus hőmérséklet az a hőmérséklet, melyen a vezető belógása – 5 C fokon pótteherrel
ugyanakkora, mint csupaszon 3 40 C fokon.
A tfkr hőmérséklet is az állapotegyenletből határozható meg:

2
a2 2g 2 a2z g 2 1
2
- 2
E

= α t fkr  (5) +
(σkr – σz)
24 kr 24 z
Az állapotegyenlet bal oldala nullával egyenlő, mert ha a belógás a két állapotban azonos, akkor a vezető
hosszában sem lehet különbség. Miután a kezdeti feltételben kikötöttük, hogy a>akr, így tehát:

1
0 = α(tfkr + 5) + (σkr – σmax)
E
Az azonos belógás feltételéből következik, hogy

a 2 g a2z g
=
8 kr 8 max
Ebből a feszültség értéke a tfkr hőmérsékleten:

σkr = σmax z


Ezt az egyenletbe helyettesítve és rendezve:

 max   
tfkr = 1   -5 C fok
E   z 

49
Ha a felső kritikus hőmérséklet + 40 C fok fölött van, akkor a legnagyobb belógás – 5 C fokon és
pótteherrel lép fel, ha pedig alatta, akkor a legnagyobb belógás + 40 fokon következik be.

50
VEL II.9 Erőművek és transzformátorállomások villamos kapcsolási képei,
gyűjtősínrendszerek.

Erőművek villamos kapcsolási képei

Egység,- vagy blokk kapcsolás

Nemzetközi, vagy országos alaphálózatba

közvetlenül betápláló
nagyerőművek (víz,- hő,-
atomerőművek).
A generátor a Fő Tr.-ral (FT) illetve a
Sü Tr.-ral (ST) egy blokkot alkot.
Segédüzem
tartalékellátására (STT).

Generátor feszültségű
gyűjtősínes

Ipari (üzemi) és a városi

erőművek.
Elsősorban közeli
generátorfeszültséges
nagyfogyasztók ellátására.

Vegyes kapcsolású

A két erőmű típus kombinációja. Olyan

helyeken alkalmazzák ahol az ipari
nagyfogyasztási hely egybe esik egy primer
energiahordozó forrással.
Hőszolgáltatási feladatokat is elláthatnak.

Transzformátorállomások villamos
kapcsolási képei

Erőművi Tr. Állomások: -Fő Tr. (erőművi

blokk illetve gép Tr.-ok), generátorszintről főelosztóhálozati szintre. Terhelés alatt nem szabályozhatóak.
-Sü.-i blokk Tr.
-Sü.-i tartalék (indító) Tr. Nagyfeszültségű oldal +-15%-ban
51
 szabályozható.
Vegyes kapcsolású erőművekben a „Fő Tr.” +-15%-ban szabályozható, hogy a hálózathoz illeszthető
legyen.

Alaphálózati Tr. Állomások: 1950-es években 120kV-os Tr.alállomások voltak kettős GYsín rendszerrel.
Később 220/120kV-os Tr.alállomások lettek osztatlan, ill. osztott kettős GYsínes segédsínes megoldással.
1960-tól jöttek a 400/220/120kV-os Tr.alállomások, ahol a 400kV módosított poligon, a 220kV kettős
GYsín segédsínnel, a 120kV pedig osztott kombinált SÁH-ós kettős GYsínes segédsínnel (pl.: GÖD). Az
1970-es évektől 400kV SF6 tokozott másfélmegszakítós Tr. Sínes. A 2000-es év alaphálózati alállomása
szabadtéri másfélmegszakítós.

Főelosztóhálózati Tr. Állomások: 120kV-os hurkolt hálózat de külön üzemben tartott körvezetékekre
osztott a hálózatlazítás miatt.
Egyszerűsített, GYsín nélküli kapcsolások.

Elosztóhálózati Tr. Állomások: Ide tartoznak a 35kV/középfeszültségű közcélú és fogyasztói (ipari)

transzformátor,- illetve alállomások.

Alkalm
azás:
Hurkol
t,-
vagy
körvez
etéki
52
hálózat felhasításával, két párhuzamos vezetékű Alkalmazás: Bonyolultabb (pl.3Tr.-os)
csatlakozásnál, két külön táppontból induló (nem elrendezés vagy nagyobb biztonsági igény
foghatók össze!) csatlakozásnál. esetén.

Közép/kisfeszültségű Tr. Állomások: Olyan Tr. Állomások melyek ipari,- mezőgazdasági,- és

kommunális célokat szolgálnak.
T-leágazások:

Az ISZTR 35,- vagy 20kV-os hálózatról ipari üzemek

ellátását biztosítja. Az OTR 20/250 tip., 40-250kVA-es Tr.-ral városi és falusi kommunális fogyasztók,
ill. ipari,- mezőgazdasági fogyasztók ellátására
készült.
10kV-os városi kábelhálózatra a Tr.-ok
behurkolással (felhasítással)
csatlakoznak.
A csatlakoztatás módja lehet csavaros kötés,
szakaszoló, szakaszolókapcsoló.
Koncentrált (főleg ipari) fogyasztók esetén két
külön betáplálási pontról történik az ellátás és
GYsín is ki van alakítva a
Tr.állomásban.

53
Gyűjtősínrendszerek

GYsínrendszerek megoldásainak
csoportosítása:
• egyszeres:
- osztatlan,
- osztott,
• kettős:
- osztatlan:
- hagyományos,
- segédsínes,
- osztott:
- szakaszolóval,
- kombinált módon,
• poligon:
- hagyományos,
- módosított,
• másfélmegszakítós.
• hármas.

Egyszeres osztott/a: m=4; üzembiztosabb megoldás mint az egyszeres

osztatlan.
1 SB szakaszolóval, annak TMK esetén teljes fesz.mentesítés szükséges.
2 SB szakaszolós típus a TMK miatt jobb megoldás.

Egyszeres osztott/b: m=5

Alkalmazása zárlatkorlátozó automatika esetén célszerű.

Kettős osztatlan, hagyományos: m=5

54
Kettős osztatlan, segédsínes: m=6, üzemzavar biztosabb megoldás mint a hagyományos.

Kettős szakaszolóval osztott: m=6

Kettős kombinált módon osztott: /a., m=7

/b., m=5, olcsóbb, de kezelése bonyolultabb.

Hagyományos poligon (sokszög): m=4

Más néven körgyüjtősínrendszer.

55
Előnye, hogy üzembiztos hiba és TMK esetén is.
Hátránya, hogy a megszakítók működési száma kétszeres, nehezen bővíthető üzem alatt, a nyitott poligon
nem üzembiztos.

Módosított poligon: m=4

Más néven Tr. sínes kétmegszakítós

kapcsolás.
Alapból nagy üzembiztonságú
rendszer.
Hátránya, hogy Tr. hiba,- vagy
kapcsolás esetén „ugrik” a hozzá tartozó
sín is. Nagy megszakító igény
(minden leágazás bővítés +2 db.
TK).

Másfélmegszakítós GYsín rendszer: m=6

Megtartja a poligon előnyeit, de könnyebben bővíthető és nagy üzemviteli rugalmasságot nyújt, viszont
magas a létesítési költsége és két egymást keresztező független áramút kialakítására nem alkalmas.

Hármas GYsín rendszer: m=5

56
Előnyei és hátrányai a kettőséhez hasonlóak, azonban jobban érvényesülnek.

57
VEL II.10 Kapcsolóberendezések készülékeinek kiválasztása.
Gyűjtősínméretezés.

Megszakítók

A kiválasztást a következő szempontok szerint kell végrehajtani:

- a beépítési hely jellege;
- a névleges feszültség;
- a zárlati viszonyokkal kapcsolatos műszaki paraméterek;
- a névleges áram;
- a megszakító rendszere;
- a hajtás módja;
- mechanikai és villamos élettartam.
A beépítési hely jellege szerint az lehet belsőtéri vagy szabadtéri. A rendelkezésre álló megszakító
választékot elsődlegesen ez a szempont, azaz az elhelyezés ténye korlátozza.
A névleges feszültség értékére az új készülékszabványok és az ezek alapján készült gyári katalógusok a
beépítési helyen a hálózat legnagyobb névleges üzemi feszültségértékét (pl. 12 kV; 24 kV) adják. A
megszakító ily módon definiált, ill. megadott névleges feszültsége határozza meg a villamos szilárdságot és a
próbafeszültséget, valamint ezen értékhez rendelik hozzá a megszakító un. megszakítási áramát is.
A zárlati viszonyokkal kapcsolatos műszaki paraméterek egy része a zárlatbiztossággal kapcsolatos. Ide
tartoznak: a névleges termikus határáram a névleges termikus időhatár a névleges dinamikus határáram. A
paraméterek másik részét a zárlati megszakító képesség és bekapcsoló képesség fogalmai és adatai képezik a
következők szerint:
- a megszakító névleges zárlati megszakító képességét a független megszakítási árammal lehet megadni
A megszakító kiválasztásakor az eddig tárgyalt jellemzőkön kívül figyelembe kell venni a zárlati áramkör
un. visszaszokó feszültségének jellemzőit (amplitúdó, önrezgésszám, ill. meredekség) is. Ezeket azonban
a korszerű megszakítók szerkesztésénél eleve figyelembe veszik, azaz a gyárilag garantált megszakítási
teljesítőképesség a visszaszökő feszültségre tekintettel van. Ha azonban a beépítési helyen a
visszaszökő feszültség jellemzői a szokásostól eltérőek, úgy a megszakító megszakítási teljesítményét le
kell értékelni vagy - ha mód van rá - a visszaszökő feszültség önrezgésszámát el kell hangolni.
A műszaki paraméterekhez tartozik a megszakító bekapcsoló képessége; ez az a legnagyobb
áramcsúcs, amit a készülék az érintkezők sérülése nélkül be tud kapcsolni.
A megszakító névleges árama nagyobb legyen, mint a megszakítón átfolyó legnagyobb üzemi áram
bármely 15 perces időszakra számított négyzetes középértéke.
A megszakító rendszerének kiválasztásakor figyelembe kell venni a beépítési helyre vonatkozó üzemi
és zárlati kapcsolások várható gyakoriságát, a ki- és a bekapcsolás önidejét, a kapcsolási ciklusokat és a
karbantartási igényt is. Középfeszültségen a legelterjedtebb normálüzemre a kisolajterű, míg nagy
kapcsolási gyakoriság esetén a mágneses ívoltású, a vákuum, valamint az SFe-gáztöltésű megszakítókat
alkalmazzák. Nagy- és igen nagy feszültségen az olajszegény és a légnyomásos megszakítók terjedtek
el, de egyre inkább alkalmazzák az SFö-gáztöltésű megszakítókat is. ....
A megszakítók hajtása többféle lehet, úgymint: egyenáramú mágneses; egyenáramú motoros;
váltakozó áramú mágneses vagy motoros; rugóerőtárolós; légnyomásos; olajpneumatikus. A kialakult
gyakorlat szerint a középfeszültségű megszakítók mindhárom fázisához közös hajtóművet alkalmaznak: a
megszakító pólusai között merev mechanikai
kapcsolat van. A közvetlenül földelt csillagpontú nagy-, ill. igen nagy feszültségű hálózatokon az egyfázisú
földrövidzárlatok lekapcsolhatóságának biztosítására az alkalmazott megszakítók mindhárom fázisegységének
külön hajtóműve van, amelyek villamos vezérléssel külön-külön, de együttesen is működtethetők.
A mechanikus élettartamot az árammentes állapotban, karbantartás nélkül végezhető kapcsolások
számával jellemzik. Ennek alapján — középfeszültségű megszakítóknál — megkülönböztetünk normál,
középnehéz, ill. nehézüzemi megszakítókat.

58
 A villamos élettartam nem más, mint az áramterhelés alatt levő készülék érintkezőcsere nélkül
végezhető be-ki kapcsolásainak száma.

Szakaszolók

A szakaszolók kiválasztási szempontjai a következők:

- a beépítési hely jellege;
- a sarkok száma;
- a névleges feszültség;
- a névleges áram;
- a zárlatbiztosság;
- a működtetés módja.
A beépítési hely jellege szerint a szakaszoló lehet belsőtéri, vagy szabadtéri, míg a sarkok száma szerint
lehet egysarkú és háromsarkú.
A szakaszoló névleges feszültsége nem lehet kisebb a teljes kapcsoló-berendezés névleges
feszültségénél. A névleges feszültséget a szakaszoló támszigetelői határozzák meg. A szigetelők
belsőtéren lehetnek műgyanta-, vagy porcelán támszigetelők, szabadtéren pedig porcelán támszigetelők.
Szabadtéren, szennyezett légkör esetén különleges, nagy kúszóúttal rendelkező szigetelők
alkalmazandók. 170 kV felett — a sugárzás csökkentésére és az átívelési feszültség növelésére — a
támszigetelőket árnyékoló gyűrűvel látják el.
A szakaszoló névleges áramértéke a szakaszolón átfolyó legnagyobb üzemi áram értékével
azonos nagyságú, avagy annál nagyobb legyen. A szakaszolónál bizonyos túlterhelés megengedhető, ennek
mértékét azonban előzetes méréssel kell megállapítani.
Zárlatbiztosságra kényes készülékek a szakaszolók. A kiválasztáskor ellenőrizni kell, hogy a
katalógus adataiban szereplő névleges termikus zárlati áram és a névleges zárlati csúcsáram ne legyen
kisebb a beépítési helyre kiszámított hálózati értékeknél.
A működtetés legelterjedtebb módja a kézi rúdhajtás. Ezt a hajtási módot mind belső-, mind szabadtéri
szakaszolóknál alkalmazzák. Belsőtéri szakaszolók ezenkívül lehetnek még légnyomásos, szabadtéri
szakaszolók pedig motoros hajtásúak. A háromsarkú szakaszolóknál a három fázis mechanikai
kényszerkapcsolatban van, működtetésük tehát egyszerre lehetséges. A szakaszolóhoz földelőkapcsolót
(régi elnevezéssel földelőkést) is felszerelhetnek (pl. vonali szakaszoló esetén), amelynek a hajtása lehet kézi
vagy motoros.

Kapcsolók

Azokat a kapcsolókészülékeket, amelyek hálózati elemek, vagy hálózatrészek terhelési, vagy

üresjárási áramának ki-, be-, vagy átkapcsolásával járó műveletek elvégzésére alkalmasak, gyűjtőnéven
kapcsolóknak nevezzük. Ott alkalmazhatók, ahol zárlati megszakítást nem kell végrehajtani.
A következőkben a legelterjedtebb középfeszültségű hazai belsőtéri és szabadtéri kapcsolók
jellemzőivel, mint kiválasztási szempontokkal foglalkozunk.

A szakaszolókapcsoló belsőtéri kivitelben készül 12, ill. 24 kV névleges feszültségre. Alkalmazásával

megszakító és szakaszoló beépítése szükségtelenné válik, hiszen egy meghatározott
teljesítménytényezőnél (cosφ = 0,7), ill. e fölött a névleges áram be- és kikapcsolására, de ugyanakkor a
transzformátor üresjárási áramának (cosφ= 0,15) és kis kapacitív áramnak (cosφ = 0,15) a lekapcsolására is
alkalmas, ívoltáshoz oltókamrát szerelnek a megszakítórész állóérintkezőjére. Zárlatvédelem igénye esetén
biztosítóval építhető össze. A kiválasztási szempontok a következők:
- névleges feszültség és frekvencia;
- névleges áram;
- megszakítóképesség;
59
 - névleges lekapcsolási áramra;
- kis induktív lekapcsolási áramra;
- kapacitív lekapcsolási áramra;
- távvezeték lekapcsolási áramra;
- körbontási-, ill. hurokáramra (körvezeték, párhuzamos vezeték kikapcsolásakor);
- zárlatbiztosság;
- zárlati bekapcsolóképesség;
- a biztosítóbetét (ha van) névleges árama
- az ívoltás rendszere;
- a hajtás módja;
- mechanikai élettartam.
Az ívoltás rendszerét tekintve kétféle megoldás terjedt el: a gázoltású és az önfúvásos, amelyek közül a
hazai szakaszolókapcsolónáí a gázoltású rendszert alkalmazzák.
A hajtószerkezet mindig rugóerőtárolós, vagy billenőrugós, un. független kézi vagy gépi (pl.
légnyomásos) hajtás. Erre azért van szükség, mert a megszakítóképesség és a zárlati bekapcsolóképesség
csak meghatározott és rendszerint nagy kapcsolási sebességgel érhető el.
A biztosítóval egybeépített változatnál az is megoldható, hogy egy biztosító kiolvadása esetén a
szakaszolókapcsoló — kioldótengelye révén — kikapcsoljon, s így háromsarkúan leválassza a készüléket.
A mechanikai élettartam a megengedhető maximális kapcsolási számot jelenti. Ezen adat mellett a gyártó
cég megadja — diagramban — az oltócsere nélkül a készülékkel végezhető kapcsolások számát, a névleges
lekapcsolási áram függvényében.
Középfeszültségű szabadtéri kapcsoló az oszlopra szerelt un. oszlopkapcsoló. Fő alkalmazási
területei (részben a kiválasztási szempontokra is utalnak) a következők:
- kis teljesítményű leágazások terheléseinek megszakítása;
- terheletlen transzformátorok lekapcsolása;
- távvezeték áramának megszakítása;
- kondenzátortelepek töltőáramának megszakítása. A kiválasztási
szempontok:
- névleges feszültség;
- névleges áram;
- megszakítóképesség:
- terhelési áramra (cosφ = 0,7);
- transzformátor üresjárási áramára (cosφ = 0,15);
- távvezeték és kondenzátor töltőáramára (cosφ=0,15);
- zárlatbiztosság;
- a hajtás módja;
- mechanikai élettartam.

Az oszlopkapcsoló érintkezői húzott vörösréz rúdból készülnek. Az idomacélból készített alapkeretre 2

db, a működtető tengelyre pedig l db porcelán támszigetelő van szerelve. Az álló- és a mozgóérintkezőn
elpattanó ívhúzó-rendszer helyezkedik el, amely megvédi a főérintkezőket a beégéstől. A készülék
hajtása lehet: huzalos és merev rudazathajtás. A gyári katalógusokban szereplő megszakítóképesség
áramadatait a gyártómű a mechanikai élettartamon belül garantálja.
A szakaszkapcsoló földelőkapcsolóval (földelőkéssel) is ellátható.
Nagyfeszültségű kapcsoló-berendezések speciális rendeltetésű kapcsolói a földelőkapcsolók, a leválasztó
kapcsolók és a zárlatképző kapcsolók.
A földelőkapcsoló két sarka között csak fázis-föld feszültség-igénybevétel jön létre. Villamos
berendezések feszültségmentesített vezetékeinek földelésére szolgálnak. Üzemszerű állapotban üzemi áramot
nem vezetnek, azonban zárlatok esetén a zárlati áram meghatározott ideig tartó vezetésére alkalmasak. A hajtás
módja lehet: kézi kapcsolású, vagy rugós hajtású.

60
 A leválasztó kapcsoló olyan gyors működésű, erőtárolós hajtású kapcsoló, amely
feszültségmentes állapotban hibás hálózatrészek — pl. vezeték, transzformátor — leválasztására alkalmas.
A hazai gyakorlatban zárlatképző kapcsolóval együtt a 120 kV-os egyszerűsített kapcsolású, valamint a
120/10 kV-os városi transzformátorállomások 120 kV-os oldalán alkalmazták.
A zárlatképző kapcsoló olyan gyors működésű földelőkapcsoló, amely valamilyen hálózati elem
(pl. transzformátor) hibája esetén a védelem működésére fémes zárlatot létesít, és az ily módon kialakult
zárlati áram a legközelebbi megszakítók kikapcsolását indítja. A bekapcsolásnak nagy sebességgel kell
történnie, amelyet rugó végez és amelyet kikapcsoláskor kell felhúzni. A zárlatképző kapcsolót névleges
feszültsége, bekapcsoló képessége és zárlatbiztosságának adatai határozzák meg.

Biztosítók

A nagyfeszültségű biztosítók elsősorban zárlatvédelemre szolgálnak, de kisebb mértékű

túlterhelésvédelmet is ki lehet velük alakítani. Zárlatvédelem céljára gyors működésük révén előálló
áramkorlátozó tulajdonságuk folytán jól megfelelnek.
A kiválasztási szempontok a következők:
- névleges feszültség;
- névleges áram;
- névleges zárlati megszakítóképesség:
 a független megszakítási ár
 - a betét szerkezete; a biztosító aljzata.

61
VEL II.11 Hőerőművek fajtái, főberendezései, hőkapcsolási vázlatai.
Egy erőmű helykijelölése, telepítése, elrendezése soktényezős, komplex feladat. A meghatározó
szempontok részben egymást erősítő, részben egymás ellen ható jellegűek, ezért a megoldást kereső és a
különböző szakterületeket képviselő, együtt tevékenykedő szakembereknek alapfeladata az együttes
optimum megtalálása és megvalósítása.
Egy erőműnek a következő főbb követelményeket kell kielégítenie:
- funkció: Az erőmű funkcióját alapvetően az erőmű típusa és az energiaellátásban, ül. az együttműködő
energiarendszerben betöltendő szerepe szabja meg.
- gazdaságosság: A helykijelölés meghatározó szempontja a gazdaságosság, ami azt jelenti, hogy az erőmű
helyét a beruházási és az üzemeltetési költségek együttes figyelembevételével optimálisan kell
megállapítani. A megvizsgálandó nagyszámú kérdés közül kiemelendők az energiahordozók- és az
égéstermékek szállításával, elhelyezésével, a nagy mennyiségű hűtővíz beszerzésével, ///. a hűtés
üzemével, és a termelt energia felhasználásával, ül. szállításával kapcsolatos szempontok és költségek,
továbbá a bővíthetőség szükségessége és
lehetőségei.
- biztonság: Az erőmű biztonságát a létesítmények geológiai és időjárás elleni védelme, valamint az
üzembiztonsági követelmények kielégítése jelenti. Ezekhez a terep- és a talajviszonyok, a talajvízszint, az
árvíz- és a meteorológiai viszonyok ismerete, a technológiai utak, gépek, berendezések előírásoknak
megfelelő elhelyezése és üzemeltetése szükséges.
- szakmai-jogi és társadalmi szempontok (beleértve a környezetvédelmet is): A szakmai-jogi és társadalmi
szempontok is számos követelményt támasztanak. Ide tartoznak: a mezőgazdasági területek kisajátítása,
ipar- és településpolitikai, honvédelmi szempontok, és nagy jelentőséggel a személy- és a
környezetvédelem is (az üzemi személyzet biztonságos és szociális munkakörülményei, a levegő- és az
élővizek szennyezési problémái, a zajártalom).
 esztétikai megjelenés: Az esztétikai követelmény azt jelenti, hogy az erőmű valamennyi
létesítményével (fő- és melléképületek, fő- és segédberendezések) harmonikusan illeszkedjék be a
telepítés helyének környezetébe (az erőmű és környezete között kedvező kölcsönhatás alakuljon ki).


2.2.-2.táblázat

Erőművek csoportosítása
Csoportosítási szempontok Erőműtípus
62
Energiaforrás Tüzelőanyagok Hőerőmű
Folyóvíz, tárolt víz, tengervíz Vízerőmű
Magenergia Atomerőmű
Napsugárzás Naperőmű
Levegőmozgás Szélerőmű

Hőerőgép-típus Gőzturbinás erőmű

Gázturbinás erőmű
Belsőégésű motoros erőmű

Fogyasztói csatlakozás Együttműködő (kooperációs)

erőmű
Elszigetelt erőmű

Ellátási terület Országos (körzeti) erőmű

Üzemi erőmű

Energetikai rendszer Kondenzációs erőmű

Ellennyomásos erőmű
Elvételes erőmű

Terhelés jellege Alaperőmű

Menetrendtartó erőmű
Csúcserőmű

Rendeltetés Villamosenergia-szolgáltatás
Hőszolgáltatás
Kapcsolt hő» és villamosenergia-
szolgáltatás
< 50 MW kis erőmű
Beépített teljesítmény 50-500 MW Középerőmű
>500 MW nagy erőmű
__

Gőzturbinás erőművek
A gőzerőműnek - a fő technológiai folyamatnak megfelelően -három főberendezése van:
a kazán;
 a gőzturbina;
 és a villamos generátor.

63
 A gőzerőművek hősémáját az energetikai rendszer alapján való csoportosítás (2.2.-2.
táblázat) szerint tárgyaljuk.
A tiszta kondenzációs erőműben a teljes fejlesztett gőzmennyiség villamos energia
termelésére szolgál (2.2.-1. ábra). A, felhasználandó tüzelőanyagot (szén, fűtőolaj vagy földgáz)
levegő hozzáadásával a kazánban elégetik, a keletkező füstgázt kéménybe vezetik, míg az égés
utáni maradék (salak, hamu) a salaktérbe kerül. A kazánban termeli gőzt a turbinába vezetik,
amely a villamos generátort hajija. (A generátorhoz egyrészt transzformátor csatlakozik, amely a
generátorfeszültséget a kívánt nagyobb feszültségre emeli, másrészt egy leágazás, amely a
segédüzemeket táplálja.) Az ún. gőzkondenzátorban -
azaz egy hűtővizes hőcserélőben - hő elvonásával a fáradt gőzt kicsapatják, majd a kondenzvizet
(a csapadékot) szivattyúval a táptartályba nyomják. A vízvisszanyerésre azért van szükség, mert a
kazánba csak tisztított lágy vizet lehet vezetni azért, hogy a forralócsövek ne vízkövesedjenek el.
A tiszta lágy víz előállítása drága. A táptartályból a vizet a tápszivattyú a kazánba nyomja vissza,
amivel a folyamat újra kezdődik.

2.2.-1. ábra Kondenzációs erőmű egyszerűsített hőkapcsolási vázlata 1 tüzelőanyag; 2 levegő;

KA kazán; 3 füstgáz; 4 salak és hamu; TU turbina; G generátor; TR transzformátor; SÜ
leágazás a segédüzemek részére; KO kondenzátor; KSZ kondenzvízszivattyú; T táptartály a
gáztalanítóval; TSz tápszivattyú; VH villamos hálózat; KE kémény
A 2.2.-1. ábra kondenzációs erőművének hatásfoka alacsony. A hatásfok növelésére számos
műszaki megoldás született. Ilyen hatásfoknövelő megoldások az erőműben a léghevítés, a
megcsapolásos tápvíz-előmelegítés és a közvetítő közeg újrahevítése:
-A léghevítő a kazánból távozó füstgáz hulladékhőjét hasznosítja úgy, hogy az égéshez szükséges
levegőt egy hőcserélőben felhevíti. A léghevítőknek mind a tüzelés gazdaságossága, mind a
tüzelőanyag őrlése és gyulladása szempontjából nagy a jelentősége.
-A víz-előmelegítők hőcserélők amelyekben a táptartályba, majd a kazánba juttatandó csapadék-,
ül. tápvizet előmelegítik. A hőközlés céljára szolgáló gőzmennyiséget a turbina különböző
fokozataiból (megcsapolásaiból) veszik el.
-A túlhevítő a korszerű nagynyomású, nagyteljesítményű kazánok egyik legfontosabb része, a
kazán felső, legmelegebb részén húzódó csőrendszer, amelyben a kazán elgőzölögtető részében
termelt 1...2% nedvességtartalmú gőzt a telítési hőmérséklet fölé, 500.. .600°C hőmérsékletre
hevítik)
Az elmondottakkal kiegészített hőkapcsolási vázlat látható a 2.2.-2. ábrán.

64
 22,-2. ábra Kondenzációs erőmű elvi hőkapcsolási vázlata 1 tüzelőanyag; 2 levegő; 3 kazán; 4
füstgáz; 5 salak és hamu; 6 túlhevítő; 7 turbina; 8 generátor; 9 transzformátor; 10 leágazás a
segédüzemek részére; 11 kondenzátor; 12 kondenzvízszivattyú; 13/a kisnyomású előmelegítő,
13/b nagynyomású előmelegítő: 14 megcsapolás kondenzátum-szivattyúja; 15 táptartály a
gáztalanítóval; 16 tápszivattyú; 17 léghevítő (levegő előmelegítő); 18 nyomóventillátor

Ellennyomása erőművekben (2.2.-3, ábra) a turbinából távozó gőz nem a kondenzátorba jut
hanem a teljes gőzmennyiséget a hőfogyasztók kapják, amelyek azt részben technológiai-, részbe
fűtési célokra használják fel. A turbina ez esetben is villamos generátort hajt, azonban a termelt
villamos energia mennyisége a fogyasztók igényelte gőzmennyiségtől függ. A fogyasztok a gőzt,
melegvizet vagy felhasználják az ipari folyamatokban, vagy részben vagy egészben
visszaszolgáltatják Felhasználás esetén az erőműben tápvízutánpótlásról gondoskodni kell.

A gőzt felhasználó ipari folyamatok jelentős része és a fűtés csak mérsékelt nyomású és
hőmérsékletű gőzt igényel. Ha viszont a gőzt magasabb állapotjellemzőkkel állítjuk elő,
hőtartalmának egy része villamos energia előállítására használható fel.
Gőzelvételes erőműről (2.2.-4. ábra) beszélünk, ha a gőznek csak egy hányadát vezetik a
hőfogyasztókhoz* a többi része a turbinában expandál egészen a kondenzátornyomásig. Az
elvételes gépeket tehát elvileg két részre, egy tisztán ellennyomású gépre és egy kondenzációs
gépre lehet bontani.
A gőzturbinás erőművek energetikai alkalmazása:
 a kondenzációs erőművek, a villamosenergia-rendszer legfontosabb erőművei, amelyek teljes
egészében a közcélú villamosenergia-ellátást szolgálják. A villamos energiát olcsón termelő
(legjobb hatásfokú, legkorszerűbb) kondenzációs erőművek alaperőműként (állandó jellegű
alapterheléssel) üzemelnek, a közepes költségűek menetrend szerint követik a napi fogyasztói
terhelésingadozásokat (cél a változó teljesítményigény kielégítése), míg a nagy fajlagos
költségűek csúcserőműként vehetők számításba:

65
 a
2.2-3. ábra Ellennyomású erőmű elvi hőkapcsolási vázlata KA kazán; TH túlhevítő;
TU turbina; G generátor; kondenzvizet felhasználó fogyasztó; KVF a kondenzvizet
visszaszolgáltató fogyasztó; KSZ kondenzvízszivattyú; TT tápvíztartály; TSZ
tápvízszivattyú

2.2.-4.ábra Gőzelvételes erőmű elvi hőkapcsolási vázlata KA kazán; TH

túlhevítő; ET nagynyomású (ellennyomású) turbina; KT kisnyomású
(kondenzációs) turbina; G generátor; KO kondenzátor; HSZ
hűtővízszivattyú; HF hőfogyasztók; TSZ tápszivattyú; KSZ kondenzvíz-
szivattyú; TT táptartály

- villamosenergia- és hőfejlesztésre egyaránt szolgálnak az ellennyomása, és az

elvételes erőművek. Ezek az ún. hőszolgáltató erőművek, amelyekben a fejlesztett
villamos energia mennyiségét nem az együttműködő villamosenergia-rendszer
követelményei, hanem a hőfogyasztók igényei (hőszolgáltatási igények) szabják
meg. A hő- és a villamosenergiaszolgáltatás aránya nagymértékben befolyásolja a

66
hőszolgáltató erőmű műszaki-gazdasági mutatóit. Fontos jellemzőjük, hogy az egyik
szolgáltatás csupán a másik rovására javítható, ill. növelhető.
A hőszolgáltató erőmű alapvető válfajai: az ipari hőszolgáltató erőmű, amely
ipari hőfogyasztó berendezéseket lát el hőenergiával; a másik a fűtőerőmű, amely
fűtési hőigényt elégít ki (pl. városok, városrészek távfűtése).
A magyar villamosenergia-rendszer hőerőműveiben a felhasznált összes
tüzelőanyag kb. háromnegyedét villamosenergia-termelésre fordítják, míg negyedét
távhőszolgáltatásra.

2,2,2, Gázturbinás erőművek

A gázturbinás erőműben a 0-ben leírt főberendezések közül a kazán elmarad,

helyét a repülőgép hajtőműhöz hasonló gázturbina tölti be. A gázturbinás erőművek
tüzelőanyaga elsősorban olaj vagy földgáz. A közvetítő közeg vízgőz helyett maga
az égéstermék, a füstgáz. A legegyszerűbb gázturbinás erőműben a levegőt
kompresszor nyomja az égőtérbe, ahol a gáz elég és a keletkező nagynyomású
füstgáz a turbinalapátokra jutva megforgatja a turbinát és a vele egytengelyű
szinkron generátort. A turbina a generátoron kívül a légkompresszort is hajtja, így a
gázturbina indítását külön motor végzi (2.2.-5. ábra).

2.2.-5. ábra Egyszerű nyitott rendszerű gázturbinás erőmű elvi hőkapcsolási

vázlata ÍM indító motor; K kompresszor; E égőtér; GT gázturbina; G generátor
1 levegőbeszívás; 2 tüzelőanyag; 3 füstgáz a kéménybe; 4 villamos energia
Az erőmű hatásfokát alapvetően az határozza meg, hogy;
•a gázturbina és a légkompresszor hatásfoka mekkora;
•a turbinába beömlő gáz hőmérséklete milyen magas,
•a turbinából kilépő gázok hőtartalmát milyen mértékben hasznosítják, azaz
milyen a megvalósított körfolyamat.

67
Erőművek térbeli kialakítása

Az energiahordozó-ellátás a tüzelőanyag fajtája és minősége alapján befolyásolja a térbeli kialakítást.

Tüzelőanyagként elsősorban a gyenge minőségű (kis fűtőértékű, nagy hamu- és nedvességtartalmú) szén,
valamint a földgáz és a kőolaj lepárlás nehéz maradékai (nehéz fűtőolaj, pakura, gudron) szolgálnak. A
kis fűtőértékű szenet felhasználó erőművet, minthogy a megmozgatandó széntömeg igen nagy, a bánya
közelében kell elhelyezni (Mátravidéki, Oroszlányi Hőerőmű). A földgáz, ill. az olajféleségek
felhasználása nem köti az erőművet a telephelyhez, mivel ezek szállítása (csővezetéken, ill.
tartálykocsikban) gazdaságosan megoldható. Az erőmű így a fogyasztói területhez közel telepíthető
(Dunamenti Hőerőmű).
Az erőmű hűtővíz-ellátásának, ill. hűtési rendszerének módozatai szintén meghatározóak:
- természetes frissvízhűtés (nagy vízhozamú vízfolyás mellé telepített erőműnél);
- víz visszahűtés (ha nem áll elegendő friss víz rendelkezésre, a hűtővizet zárt körfolyamatban kell tartani
és visszahűtéséről gondoskodni) amely lehet:
- hűtőtornyos hűtés;
- hűtőtavas hűtés;
- légkondenzációs (Heller-Forgó-féle) hűtés.

Az erőmű területén elhelyezendő legfontosabb létesítmények:

- az üzemi főépület (kazánház, gépház, tápház, vezénylő- és kapcsolóberendezések);
- az alállomás (általában szabadtéri kivitelben);
- a tüzelőanyag-szállító és -tároló berendezések,
- a hűtővíz-ellátás berendezései (vízkivételi mű, derítőmedence, hűtőmű stb.);
- utak, vasutak és berendezéseik;
- technológiai csatornák és alagutak; segédépületek (raktár, műhely, iroda, stb.)

Gépészeti szempontból alapvető létesítmény az üzemi főépület. Elrendezésének kialakítását az építészeti

körülmények döntően befolyásolják (hagyományos; könnyűszerkezetes; szabadtériesített).
A kazánház és a gépház hossztengelyének egymáshoz képesti viszonyát tekintve
megkülönböztetjük az un. T-elrendezést és a párhuzamos elrendezést.

T-elrendezés Hagyományos párhuzamos elrendezés Blokkelrendezés a gépek

keresztelrendezésével

- A T-elrendezés az erőműépítés korábbi szakaszára jellemző, amikor még csak kisebb egység-
teljesítőképességű kazánokat tudtak készíteni, így egy turbina gőzellátása több kazánt igényelt. A gép- és
a kazánház hosszanti tengelye egymásra merőleges; a kazánok kétsoros elrendezése csökkenti a kazánház
hosszát.
- A párhuzamos elrendezés kifejlődését a kazánok egység-teljesítőképességének növekedése tette
lehetővé. E megoldásnál a kazánok egy sorban állnak. A hagyományos párhuzamos elrendezés az
előzőnél kisebb helyigényű megoldás, az átlagos gőzszállítási út megrövidül. Az erőmű hosszirányában
68
épül a kettős gőzgyűjtő vezeték, amelynek az egyik oldalára a kazánok, a másik oldalára a turbinák
kapcsolódnak.
- A korszerű párhuzamos elrendezést az egység vagy blokkrendezés adja. Ennél a megoldásnál egy (vagy
legfeljebb két) kazánból álló egységekkel épül fel az erőmű. A tiszta blokkelrendezésben (kazán, turbina,
generátor egységkapcsolásban) a blokkok között gőzoldali összeköttetés nincs.
A párhuzamos blokkrendezésen belül a gépcsoportot tekintve további elrendezésváltozatok alakultak ki.
Ha a turbina-generátor egységek elhelyezési tengelye a gépház hosszanti tengelyével párhuzamos,
hosszanti gépcsoport-elrendezésről beszélünk. Ellenkező esetben keresztirányú elrendezésről van szó. A
blokkelrendezés a hagyományoshoz képest további hely- és költségmegtakarítást
eredményez.(megjegyzendő, hogy a blokkosítás tágabb értelemben magába foglalja a generátorhoz
csatlakozó szabadtéri transzformátort — az un. blokktranszformátort is.)
Az üzemi főépület az erőmű legjelentősebb épülete, amelynek volumene többszöröse az összes többi
épület együttes köbtartalmának. Elrendezése, gyakorlati kialakítása jelentős hatással van az erőmű
építészeti hányadának mértékére, a létesítési idő nagyságára, eredőben a megvalósítási költséghányadra.
Ez indokolja azt a világméretű, folyamatos törekvést, hogy az egyre nagyobb egységteljesítőképességek
alkalmazásával egyidejűleg az erőművek építészeti hányadát — új megoldások kialakításával és
bevezetésével — állandóan csökkentsék.
Az üzemi főépület kialakításában és a kapcsolódó technológiai berendezések elhelyezésében
elért hazai fejlődést a következő fő szakaszok jellemzik:
- hagyományos kialakítás;
- félszabadtéri kivitel;
- szabadtéri kivitel.
A hagyományos kialakítás egy klasszikusan értelmezett épület, amelyen belül van elhelyezve, úgyszólván
minden technológiai berendezés (az épület mintegy "körülburkolja" a berendezéseket). Az ötvenes évek
közepére a hazai korszerű erőművek gépészeti egységei egyre nagyobb üzemi főépületet igényeltek.
Jogosan vetődött fel a kérdés: a főépülettel meddig célszerű követni a gépegységek növekedését. A
megoldást a két irányban megindult fejlődés közös eredménye adta: egyrészt a tartószerkezet többcélú
hasznosítása, másrészt az egyes technológiai berendezések szabadtéri elhelyezése, ül. azok szükség
szerinti egyedi burkolása.
A félszabadtéri kivitel az előző kialakításhoz képest a kazánház új megoldásában tér el. A kazánház ui. az
az épületrész, amely a technológiai berendezések növekedésével, főleg magassági értelemben a
hagyományos megoldásnál jelentős méretek felé tartott. A félszabadtéri kivitelnél a kazánok állványzatát
egyben épülettartó szerkezetként is felhasználják, ugyanakkor a kazánok hátfalát az épület határfalaként
alakítják ki. A megoldás jellemzői: a kazánház volumenének (m3/MW) csökkenése és az ezzel járó
tömörebb elrendezés, az építészet és a technológia összefonódása; az épületszerkezetekben jelentős
anyag, ill. költségmegtakarítás (Oroszlányi; Bánhidai Hőerőmű).
A szabadtéri kivitel esetén a főépület kivitele jelentősen megváltozik, most már nemcsak a kazánházra, hanem a táp-
és gépházra vonatkozóan is. A megoldás fő jellegzetessége, hogy a kazánház teljesen elmarad és a gépházi-tápházi
épületrész jelentősen csökkentett mértékben létesül. A kazánok teljesen a szabadtéren vannak és zárt helyi burkolatot
mindössze azok a berendezések kapnak, amelyeket az időjárás viszontagságai ellen védeni kell (pl. vízállásmutató,
tápvíz-belépőkamra). A gépház csupán a gépkezelő szintig összefüggően zárt: elmarad a hagyományos, vagyis az
összes gépet magába foglaló, a gépek kiszolgálásához szükséges híddaru miatt magas légterű és egyben nagy
terhelésű összefüggő gépházi csarnok, és helyette az egyes gépegységeket külön-külön, a gépegység kontúrméretére
kialakított építmény, a parabola ívű teleszkópikus (széthúzható) sátor védi. (A gépegységeket kiszolgáló daru a sátrak
fölött mozog.) A tápsor a kazántér és a gépház között van. Tápházról már nem lehet beszélni, hiszen a jelentős
terhelésű és térfogatigényű berendezések szintén a szabadba kerültek. A szabadtéri kialakításnál zárt épületet
úgyszólván csak a villamos berendezések helyiségei igényelnek (Dunamenti; Gagarin Hőerőmű). Összefoglalóan
megállapítható, hogy a hazai erőmű szabadtériesítés révén az üzemi főépület tömege a széntüzelésű erőműveknél a
negyedére, az olajtüzelésűeknél pedig a tizedére csökkent.

69
VEL II.12 Vízerőművek fajtái, főberendezései, üzemi jellemzői.
A vízerőművek térbeli kialakítása, az alkalmazandó műtárgyak, gépek, berendezések elhelyezése
ugyancsak soktényezős, komplex feladat. Éppen ezért a következőkben csupán néhány megoldásra,
elrendezési szempontra térhetünk ki.
Az üzemvízcsatornás erőmű részei mindazok a műtárgyak és egyéb művek, amelyek részben az esés
létrehozásához és a vízhozam hasznosításához szükségesek, másrészt a kihasznált folyószakaszt az
elfajulástól megvédik. Az erőmű tagozódása:
- a vízlépcső részei: duzzasztómű, hajózsilip, tutaj áteresztő, hallépcső;
- a vízkivételi mű főbb részei: torkolati küszöb és gereb, torkolati zsilip, csatornaküszöb,
öblítőcsatorna és zsilip, beeresztő zsilip;
- a felvízcsatorna közvetlenül az erőtelep előtt levő része a csatornafő, amelynek főbb
műtárgyai: előtér a jégterelővel, árapasztóbukó, -csatorna és -zsilip;
- az erőtelep részei: előcsatorna, turbinakamra, vagy csigaház; turbina; szívócső és
-csatorna, felépítmény (gépház a generátorral, egyéb gépészeti és villamos berendezések),
kezelőtelep és tartozékai.

Üzemvízcsatornás erőmű elvi elrendezése

1 vízlépcső; 2 vízkivételi mű; 3 felvízcsatorna; 4 erőtelep; 5 alvízcsatorna

A létesítményhez hozzászámíthatok azok a különböző vízszabályozó, partvédelmi és árvízvédelmi

berendezések, amelyek a vízlépcső által befolyásolt szakaszon létesülnek. A mederbe épített folyami
erőmű általános elrendezésére két elvi változat lehetséges:
- az erőtelep az eredeti mederszélességben helyezhető el a vízlépcső műtárgyai mellett. Ez a megoldás
főképpen mélyen beágyazott medrű, magas és eróziónak jól ellenálló partokkal rendelkező, kevés
hordalékot és jeget szállító, kiegyenlített vízjárású folyókon alkalmazható. Ezen feltételek miatt a leírt
elrendezés Európában ritka;
- az Európában kialakult gyakorlat szerint a vízerőtelep elhelyezésére öblöt képeznek ki. Az erőmű
tagozódása lényegében hasonló az üzemvízcsatornás elrendezéshez, annak mintegy az összezsugorítása.
A vízerőtelep tagozódását, elrendezését mind vízszintes, mind magassági értelemben elsősorban a
gépegység (turbina és generátor) tengelyiránya határozza meg. A kisesésű folyami erőművekben főleg a
függőleges tengelyelrendezés terjedt el. Leginkább Káplán-turbinákat, alkalmaznak, de expressz- és
gyorsanfutó Francis-turbinák is előfordulnak. A vízturbinák sokpólusú szinkrongenerátorokat hajtanak. A
berendezéseket többnyire épületben helyezik el, azonban a magasépítmény elhagyható, ha a generátorok
szabadtéri kivitelűek. Az utóbbi időben, nem túl nagy teljesítményekre (kb. 30 MVA-ig) előnyösen
alkalmazzák az un. csőturbinákat. Nagyrészt Kaplan-rendszerűek, a generátor és turbina tengelye
vízszintes elrendezésű és a vízszint alatt, a vízfolyás irányában van elhelyezve.
A Kiskörei Tisza II. Vízerőműben 4 db, 107 l/min fordulatszámú csőturbinával közvetlenül kapcsolt 7
MVA-es generátor került beépítésre és üzemel.
A közepes esésű folyami erőművek jellegzetes turbinatípusa a Francis-turbina. A turbinagenerátor
tengelyelrendezése függőleges. A gépház építészeti kialakítása nem tér el a kisesésű erőműétől.

70
Tározós erőművekben, kisebb eséseknél Francis-turbinákat, nagyobb eséseknél szabadsugárturbinákat
(Pelton-kerék) alkalmaznak vízszintes elrendezésben. Az erőmű elrendezéséből következően külön
építmény a kiegyenlítőmű, a nyomócső, valamint a gépház. Egyik különleges kivitelnek számítanak az
un. barlangerőművek, amelyek különösen a nagy esésű erőművek között gyakoriak. Az igen kedvező
esésviszonyok mellett további jellemzőjük, hogy a nagynyomású vezetékek hossza csökkenthető és
mostoha időjárási viszonyok esetén az érzékenyebb berendezéseknek teljes védelmet biztosítanak.

Tározós erőmű elvi elrendezése

1 duzzasztógát; 2 tározómedence; 3 nyomóvíz csatorna;
4 kiegyenlítőmű; 5 nyomócső; 6 erőmű; 7 alvíz

A szivattyús tározós erőművekben legalkalmasabb a Francis-, vagy a Pelton-turbina. Mindkét

típus készíthető vízszintes és függőleges tengelyelrendezéssel, így az erőművekben mindkét elrendezés
használatos. Ezek közül azonban inkább a vízszintes tengelyű a szokásos, ami nagyobb áttekinthetőséget
és könnyebb szerelhetőséget biztosít. A három részből álló, közös tengelyű gépegységben a
motorgenerátortól jobbra, ül. baka helyezkedik el a szivattyú, ül. a turbina. Függőleges tengelyelrendezés
esetén a gépek sorrendje felülről lefelé: motorgenerátor, turbina, szivattyú.

Felsőmedencés szivattyús tározómű elvi elrendezési vázlata

1 felső medence; 2 alsó medence, vagy folyó; 3 szivattyú;
4 vízturbina; 5 szinkrongép; 6 közös nyomóvezeték

Alkalmazási területek:
 folyami vízerőművek: a kisesésű vízerőmű villamosenergia-termelése ingadozó, esetleg szakaszos, a
közepes esésű kisebb ingadozású, folytonos. Mindkét fajta erőművet kooperációs alaperőműként
alkalmazzák;
 tározós erőművek: a tározómedencéből a vizet nem kell a hozzáfolyás ütemében felhasználni, így az
erőmű teljesítménye a villamosenergia-fogyasztás ingadozásainak megfelelően szabályozható. Az
ilyen erőművek tehát igen alkalmasak az energiarendszer csúcsterheléseinek fedezésére
(csúcserőművek)
 szivattyús tározós erőművek: ezen erőműveknek energiarendszerbeni alkalmazásával biztosítani lehet
71
 a hő- és az atomerőművek egyenletes terhelését, gazdaságos üzemét. Ugyanis. kisterhelésű
időszakokban (pl. éjszaka) gépei vizet szivattyúznak a tározóba, a csúcsidőben lebocsátva a vizet
gépegységeikkel energiát szolgáltatnak (csúcserőmű). A hő- és az atomerőművek egyenletes
nagyterhelésű üzeme (valamint a villamosenergia-rendszerek üzemviteli követelményei) a szivattyús
tározós erőművek egyre növekvő alkalmazását segítik elő.

Vízerőműveknél különleges elrendezésnek számít a szabadtéri erőmű és a víz alatti erőmű. Szabadtéri
erőművekben a nagyméretű vízgépek és generátorok könnyebben védhetők az időjárás behatásaitól, mint
a hőerőművek berendezései. Az időjárásra érzékenyebb részeket könnyű szerkezetű fémtokozással látják
el.
A víz alatti erőmű gépeit a duzzasztómű gátjába építik be. Ott alkalmazzák, ahol nincs elegendő hely a
duzzasztómű és az erőmű egymás melletti elhelyezéséhez. Vízerőmű-kaszkádról akkor beszélünk, amikor
a vízerőmű tervszerű kihasználására valamely vízfolyás teljes hosszában vízerőműsort létesítenek.
Az első tiszai vízlépcső a Tiszalöki vízlépcső volt (1958-59-ben helyezték üzembe), míg a másodikra
Kisköre község mellett került sor (1975).
A vízlépcső-komplexum hajózsilipből, duzzasztóműből, vízerőműből és melléklétesítményeiből áll.
Jellegéből következően elsősorban öntözési, árvízvédelmi és hajózási célokat szolgál, és csak
melléktermékként hasznosítják a duzzasztásból adódó vízenergiát.

A Tiszalöki Vízerőmű gépházának keresztmetszete

1 előcsatorna; 2 gereb; 3 gerebtisztító berendezés; 4 elzáró zsilipek;
5 zsilipmozgató félportáldaru; 6 szívócső; 7 betétgerendák; 8 gépházi daru;
9 generátor; 10 turbinaforgórész az állítható szárnylapátokkal

72
VEL III.13 A relé fogalma, feladata, osztályozása. Elektromágneses-,
indukciós- és egyenirányítós relé szerkezete, működési elve és
alkalmazása. Impedancia- és energiairány-mérés egyenirányítós
relével.
A relé fogalma, feladata és osztályozása
A mechanikus relék valamilyen fizikai, többnyire villamos mennyiség megváltozását (megjelenését, eltűnését vagy
nagyságának változását) érzékelik és e változás előre meghatározott, beállított mértékének elérése vagy
meghaladása esetén olyan elmozdulást végeznek, amelynek segítségével a hozzájuk kapcsolódó berendezések
(megszakító, szabályzó, jelző) állapotváltozását hozzák létre.
A működést jelentő elmozdulás rendszerint egy érintkező zárását (nyitását) okozza, mely egy vezérlő áramkört
befolyásol.
A relék feladata kettős: érzékelés és parancsadás. Ennek megfelelően a legegyszerűbb villamos relének is két
áramköre és négy csatlakozója van. Az érzékelés minden esetben azt jelenti, hogy a relék nem állapítják meg a
villamos mennyiség (áram, feszültség, frekvencia, stb.) nagyságát éppen uraló értéket, hanem csak azt, hogy ezen
érték egy beállított értéknél kisebb vagy nagyobb-e. Ez alapján adják ki a megfelelő parancsot, amely egy vezérlő
áramkört befolyásol az érzékelt villamos mennyiség megváltoztatására.
A relék osztályozása több szempont alapján történhet. Ezek a következők:
Működési elv szerint: Elektromágneses; Elektrodinamikus; Elektronikus (félvezetős); Egyenirányítós; Indukciós;
Hőhatáson alapuló; Egyéb elven működő relék (pl. a transzformátorok gázképződésére és olajáramlására reagáló
Buchholz-relék)
A megszólalást kiváltó jellemző mennyiség szerint:
 Áramrelé: a relé tekercsén átfolyó áram beállítással meghatározott értékének túllépésekor működnek.
 Feszültségrelé: feszültségcsökkenést vagy feszültségemelkedést érzékelnek.
 Teljesítmény relék (energiairány relék): a wattos vagy meddő teljesítmény irányát érzékelik.
 Impedanciacsökkenési relé: ezeknek a reléknek két tekercsük van, egy áram és egy feszültségtekercs. A
nyomatékukat a feszültség és az áram hányadosa adja.
 Frekvencia relék: a váltakozó áram frekvenciájának növekedését vagy csökkenését érzékelik.
 Impulzusra működő relék: ide tartoznak a segéd- és időrelék, amelyek tekercse az áramforrásból csak 0 vagy
gyakorlatilag névleges működtető feszültséget kaphat és ennek megfelelően húz meg vagy enged el.
Az érzékelő szerv kialakítása szerint:
 Primer relé: a relén az ellenőrzött áram közvetlenül (mérőváltó nélkül) halad át, illetve a mérendő feszültségre
közvetlenül kapcsolódik a relé.
 Szekunder relé: áram- illetve feszültségváltók szekunder kapcsairól közvetlenül táplált relék.
A parancsadó szerv kialakítása szerint:
 Közvetlen hatású: ide tartoznak a kioldók, amelyeknél a mechanikai elmozdulás közvetlenül működteti a
megszakító kilincsművét.
 Közvetett hatású: a relé érintkezője működtető segédáramforrás közvetítésével hat a megszakítóra.
Az érintkező működésmódja szerint:
 Munkaáramú: az érintkező a relé meghúzásakor zár.
 Nyugalmi áramú: az érintkező a relé kioldásakor zár.
Az elektromágneses relé szerkezete, működési elve és alkalmazhatósága
Az elektromágneses relék nyomatéka az állórészen keltett fluxus és az elmozduló, lágyvasból készült fegyverzet
mágneses kölcsönhatásából adódó vonzás következtében jön létre. Ennek következtében a fegyverzet olyan
helyzetet kíván felvenni, amelyben az elektromágneses rendszer energiája a legnagyobb. A relé villamos
nyomatéka a rákapcsolt villamos mennyiség négyzetével arányos:
Mv  Ci  I 2 és Mv  Cu  U 2 , ahol Ci és Cu a működési állandók; I a relé tekercsein folyó áram; U a relé
tekercseire kapcsolt feszültség.
Az elektromágneses reléket a védelemtechnikában elterjedten használják mind egyen, mind váltakozóáramú
érzékelésre a kialakítástól függően segédreléként, áram-és feszültségreléként és elektromechanikus kioldóként.
Az elektromágneses reléknek három alapvető típusát különböztetjük meg. Ezek a típusok a következők:
 Forgó fegyverzetű elektromágneses relék,

73
  Billenő fegyverzetű elektromágneses relék,
 Behúzó fegyverzetű elektromágneses relék.
A forgó fegyverzetű elektromágneses relék
Egy tipikus forgó fegyverzetű elektromágneses relé felépítését a következő ábrán
figyelhetünk meg.
A zárt vasmagú, tömör fegyverzetű relé tartóviszonya rosszabb és a forgórész nagyobb
tömege miatt a működési önidő is nagyobb, ezért elsősorban segédreléként vagy
időreléként célszerű használni.

A billenő fegyverzetű elektromágneses relék

Az ábrán egy szögemeltyűs relét láthatunk, amelynek jellemzője a nagy
tartóviszony, elsősorban segédreléként alkalmazható.

A behúzó fegyverzetű elektromágneses relék

Az ábrán behúzó fegyverzetű elektromágneses reléket
figyelhetünk meg. A mozgatott, viszonylag nagy tömeg és
nagy tartóviszony miatt főleg kioldóként, esetleg
segédreléként vagy időreléként alkalmazzák.

Az indukciós relé szerkezete, működési elve és alkalmazhatósága

Az indukciós relé működési elve azonos az indukciós motorokéval: ha térben eltolt tekercsekben időben eltolt
fluxusok alakulnak ki, akkor ott forgó mező keletkezik, amelynek fluxusa a fémből készült forgórészt magával viszi.
Ez a relé csak váltakozó árammal működik. Villamos nyomatéka a következő:
Mv  k  1   2  sin α , ahol
1 és 2 a térben egymáshoz képest eltolt fluxus,
 a fluxusok közötti szög.
Az indukciós reléknek két alapvető típusát különböztetjük meg. Ezek a típusok a következők:
 Tárcsás forgórészű indukciós relék,
 Dobos forgórészű indukciós relék.
A tárcsás forgórészű indukciós relék
Az alábbi ábrán egy tárcsás forgórészű indukciós relét
láthatunk. A fluxusok térbeli eltolása a lágyvas pólus
geometriai osztásával hozhatók létre, az időbeli eltolást
viszont a rövidrezáró gyűrű biztosítja. A két fluxus a
tárcsában köráramot indukál. A működést a tengelyhez
erősített érintkezőnek elfordulás során bekövetkező
zárása adja.

A dobos
forgórészű indukciós relék
Az ábrán egy dobos forgórészű indukciós relé figyelhető meg.

74
Az egyenirányítós relé szerkezete, működési elve és alkalmazhatósága
Az egyenirányítós relé érzékelőeleme lehet állandó mágneses vagy polarizált relé. A kitérés iránya minden
esetben az érzékelt egyenáram irányától függ. Megszólalási határuk rugóerővel állítható. Elvileg bármilyen
mennyiség érzékelése megoldható, azonban önállóan, egy villamos mennyiség érzékelésére ritkán használják.
Általában két egyenirányított és szembekapcsolt mennyiség hídági érzékelése terjedt el, ekkor rugóerő nélkül,
azaz nullindikátorként használatos.
Jellemző kialakításai és alkalmazásai a következők:
 Egyenirányítós impedancia relé
 Egyenirányítós teljesítmény-irány relé
 Egyenirányítós differenciálvédelmek
 Egyenirányítós frekvencia relé
Egyenirányítós impedanciarelé
Az U és I a feszültségváltó és az áramváltó szekunder kapcsait jelenti. Mivel ezeket a hídkapcsolásban fémesen
összekötni nem szabad, ezért a lenti ábrán látható segédmérőváltók szükségesek.
A hídkapcsolásban az U feszültséggel és az I árammal arányos áramokat egymáshoz képest ellentétes értelemben
egyenirányítják. A hídágban elhelyezett polarizált relé tekercsén átfolyó ip áram iránya attól függ, hogy a két oldal
közül melyik van túlsúlyban. A relé árama: i p  i i  i n  k1  I  k 2  U .

A relé tehát két állapotot tud megkülönböztetni k1  I  k 2  U és k1  I  k 2  U .

A mikor a két tekercsen az egyenfeszültség egyforma, akkor a relén
nem folyik át áram. A megszólalás feltétele tehát:
U k
i p  0 és k1 I  k 2  U , amiből  Z 1 ,
I k2
A relé tehát impedanciát mér és úgy állítják be, hogy akkor szólaljon
U k
meg, ha Z   1.
I k2

Egyenirányítós teljesítményirány-relé
Mind a feszültségváltó (U), mind az áramváltó (I) szekunder
köréhez egy-egy háromtekercselésű segédáramváltót kell
csatlakoztatni. A hídkapcsolás egyik oldalán a váltakozó
feszültség és a váltakozó áram vektoros összegét, másik oldalán
pedig ezek vektoros különbségét képezik és egymással ellentétes
értelemben egyenirányítják.
Az egyenirányítós teljesítményirány-relék igen nagy
érzékenységűek és kis fogyasztásúak, ezért összetett
védelmekben elterjedten alkalmazzák őket.

75
VEL III.14 Védelmekkel szembeni alapkövetelmények (alap-, tartalék- és
távoli tartalékvédelem). Sugaras középfeszültségű hálózatok
szelektív rövidzárlat-és földzárlat védelme.
Szelektivitás. A szelektivitás azt jelenti, hogy hiba fellépése esetén a védelmek által működtetett megszakító csak
a meghibásodott részt választja le az energiarendszerről. A szelektivitás megvalósításának több lehetősége ismert:
 Abszolút szelektivitás: a védelem elvéből adódó szelektivitás (pl. differenciál-védelmek, Buchholz-
védelmek);
 Relatív szelektivitás: önmagában nem szelektív a védelem, de megfelelő módszerrel be lehet állítani (pl.
áram- és impedancialépcsőzéssel);
 Reteszelő vagy ébresztő készülékek: pl. az aszinkron járás elleni védelmek.
Gyors működés. A gyors működés csökkenti a berendezés sérülését a hibahelyen és a betápláló rendszerrészen,
illetve a zavartalan üzem folytatását biztosítja.
Az ívnek romboló hatása van. Az ív romboló hatását az ív árama közel négyzetgyökösen, míg az ívidő lineárisan
befolyásolja. Az ívidő a védelem működési idejének és a megszakító önidejének összege.
Ezek alapján az ívben keletkező hőmennyiség Warrington képletének megfelelően: Q  k  I 0, 6  t , ahol
I az ív árama, t az ív égési ideje, k pedig konstans.
Üzembiztonság. A védelem működésének elmaradása, illetve a felesleges működés súlyos következményeket von
maga után.
Egyszeres védelmi tartalékolásról gondoskodni kell, hogy a bekövetkező egyszeres hiba ne okozza a zárlat tartós
fennmaradását.
A védelmi rendszer logikai felépítése a következőképpen alakul:
 Alapvédelem: zárlat esetén ez működik elsődlegesen;
 Közeli tartalékvédelem: az alapvédelem hatástalansága esetén működik és ugyanazt a megszakítót oldja
ki, ugyanarról a mérőváltóról van táplálva, de másik magról;
 Távoli tartalékvédelem: az alapvédelem hatástalansága esetén lép működésbe, másik mérőváltóról van
megtáplálva és másik megszakítót old ki.
A védelmet alkotó elemeknek is megfelelő megbízhatósággal kell rendelkezniük. Ezen kívül fontos a csatlakozó
áramkörök és a segédáramforrás magasfokú megbízhatósága. A védelemnek emellett az alállomási környezetben
előforduló zavaró, befolyásoló hatások ellenére is üzembiztosnak kell lennie.
Érzékenység. A védelem beállítását részletes zárlatszámítás alapján lehet meghatározni. A kiválasztásnál és
beállításnál figyelni kell arra, hogy a zavaró hatások ellenére a védett szakaszon fellépő zárlat megfelelően
működjön.
Gazdaságosság. Gazdaságos egy védelem alkalmazása, ha az általa elérhető kárcsökkenési érték nagyobb, mint
működése esetén a kiesésből eredő kár és a létesítési, karbantartási költségek összege.
Sugaras középfeszültségű hálózatok szelektív rövidzárlat és földzárlat védelme
Sugaras szabadvezetéki hálózatok rövidzárlati védelmét független késleltetésû túláram-idõ relékkel úgy lehet
biztosítani, hogy a késleltetés a fogyasztói végpontoktól a táppont felé lépcsõzetesen növekszik. Az alkalmazható
idõlépcsõ a megszakítók gyorsaságától és a relék pontosságától függõen 0,3...0,5 s.
Szigetelt vagy ívoltótekercsen keresztül földelt hálózatokon elegendő a kétfázisú kapcsolás. A védelem primer
kioldókkal és szekunder relékkel egyaránt megoldható. A táppontból kiinduló első vezetékszakaszt célszerű
áramhatárolású pillanatvédelemmel ellátni. A tápponttól távolodva a zárlati áram hiperbolikusan csökken, így
megállapítható olyan áramhatár, amelynél nagyobb áram csak az első szakasz zárlatánál léphet fel és ezért a
vezeték azonnal kikapcsolható. Célszerű beállítás a vezeték végén fellépő legnagyobb 3F zárlati áram 1,3…1,5-
szerese.
Az alábbi ábrán egy sugaras hálózat időlépcsős védelmének elvét tüntetem fel tápponti pillanatvédelemmel és a
táptranszformátor gyorsított fedővédelmével. Utóbbi árambeállítása a kiinduló vezetékek első szakaszát védő
pillanatműködésű áramrelé beállításánál nagyobbra választandó.
Nem földelt csillagpontú, középfeszültségû szabadvezetéki hálózatok egy fázisának földzárlata nem jelent
rövidzárlatot. A földzárlat a hálózat érintett fázisának kapacitását zárja csak rövidre, így a földhöz képest vonali
feszültségre emelkedő másik két fázis ezzel arányosan megnőtt kapacitív töltőáramának eredője folyik át a
hibahelyen. A csillagpontba iktatott Petersen-tekercs ezt az áramot 2-10A nagyságú értékre csökkenti.

76
 Kompenzált szabadvezetéki hálózatokon a
földzárlatok többsége a kompenzáció
hatására kialszik, védelmi beavatkozásokra
nincs szükség. Tartós földzárlattal is
üzemben tartható átmenetileg a hálózat, de
ez veszélyes üzemállapot, mert kettős
földzárlat előidézője. Sűrűn lakott területen
ezen kívül ez azért is veszélyes és időben
minimumra is korlátozandó, mert ha ezt
vezetékszakadás okozta, akkor a földre esett
sodrony megérintése életveszélyes. Tehát
jelezni kell a földzárlat tényét és meg kell
határozni a zárlatos vezetéket. Jelzésre
alkalmas az állandó szigetelés ellenőrző
(ÁSZE), valamint a feszültségváltó nyitott
deltájába kötött feszültségemelkedési relé.
A zárlatos vezeték kiválasztására pedig a
hibaáramot mesterségesen megnövelik kb.
10…100A körüli értékre egy mesterségesen
beiktatott ellenállással.
Sugaras 20kV-os háló szelektív idő védelme (példa):
A 2-es védelem a 2-es
3-as véd+3" 2-es véd 1-es véd
10% 25M szakaszt védi, és
20km 10km 10km
tartalékot biztosít az
1-es szakasz számára.
120kV 1,5s 1s 0,5s
In=722A
20kV
A névleges áram
100%-ára kell
beállítani a védelmet.
100 100 U n2 20 2
IZ  In SZ  Sn I AZ  7,2kA S A  250MVA S AB    50 MVA
  X AB 8
20 2 20 2
S BC   100MVA S CD   100MVA S B  S A  S AB  250  50  40MVA S C  40MVA
4 4
SD
S D  35MVA I B2 f  1, 2kA I C2 f  1kA I D2 f  0,87  0,88kA
3  20
SÜ 2M
üzemi: S A  4MVA S B  2MVA S C  1MVA IÜ  I BC  I AB  120 A
3  20 3  20
1-es védelem beállítási feltétele: kbn bizt tényező 1,5..2 (lakossági háló) k bn I Ü  I 1  880 A I Ü  45 A
50
A beállítás 50A (a 45A-hez kell közelebb állítani). Az 1-es védelem késleltetése 0,5s, az ÁV áttétele a 
5
100
2-es védelem: 1,5  60  I 2  880 A A beállítás 100A. késleltetése 1s, az ÁV áttétele a 
5
200
3-as védelem: 1,5  120  I 3  1kA A beállítás 200A. késleltetése 1,5s, az ÁV áttétele a 
5
B
3” turbó- vagy pillanatfokozat (közeli zárlatokra): I 3 ' '  1,2  I max  1,5kA
ne működjön a BC zárlatra, ezért nagyobbra kell állítani I B2 f  1, 2kA ezért 1500A-ra, nem szabad, hogy a vezeték
végéig működjön, hogy ne előzze meg a 2-es védelmet. A pillanatfokozat beállítása 50 A.

77
VEL III.15 A különbözeti védelem elve. Transzformátor, gyűjtősín és
távvezeték védelme különbözeti alapon. A segédkábeles- és
nagyfrekvenciás szakaszvédelem felépítése.
A különbözeti védelem
A differenciál elvű védelmek érzékelési alapelve az, hogy a védett elem két végpontján uralkodó villamos
mennyiségek összehasonlítása útján állapítják meg, hogy vajon belső zárlat lépett-e fel (és ekkor kioldást adnak),
vagy külső zárlat (és ekkor csak reteszelnek).
A differenciál elvű védelmeknek három alapvető tulajdonsága van:
 minden belső zárlatra pillanatműködésűek, mivel a védelem határai pontosan meghatározottak;
 külső zárlatra teljesen érzéketlenek, nem adnak rá tartalékvédelmet;
 a védett elem végpontjai között információs összeköttetést igényelnek.

A differenciálvédelmek a gyakorlatban a következő mennyiségeket hasonlítják össze:

 Áramok összegzése: A külső zárlati áramképet bemutató ábrán látható, hogy az azonos áttételű áramváltókon
létrejövő szekunder áramok pontos leképezés esetén a relén kioltják egymást, így az nem szólal meg. Belső
zárlat esetén (második ábra) – akár egy, akár két oldalú táplálás van – a relén folyik áram, kétoldalú esetén
összegződik, így az megszólal.
 Áramirány-összehasonlítás: Belső zárlatkor minden áramirány befelé mutat, míg külső zárlatkor egy kifelé. Ha
tehát eltérő áramirány adódik, a védelem reteszel, egyébként kiold.
 Teljesítményirány-összehasonlítás: Felhasználható összehasonlításra a védett elem végpontjain érzékelhető
zárlati teljesítmény irányának összehasonlítása. Ha egyetlen is különbözik a másiktól, akkor a védelem reteszel,
egyébként kiold.
Transzformátorok különbözeti védelme
A differenciál védelmeknél eddig leírtak a transzformátor differenciál védelmére is vonatkoznak. Van azonban
néhány speciális probléma, amely a transzformátoros differenciálvédelmeknél lép fel.
A transzformátor bekapcsolási áramlökése hibaáramként jelentkezik minden olyan transzformátor-
differenciálvédelemnél, amellyel a teljes transzformátort, tehát annak minden tekercsét, kivezetését, sínezését és
kábelezését együtt védi. A bekapcsolási áramlökés ugyanis ilyen esetben csak az egyik lezáró áramváltó-csoporton
folyik keresztül – amelyik oldalról a bekapcsolás történt – így nagy értéke esetén ennek hibás működését idézheti
elő.

Teljes transzformátort védő differenciálvédelem

A bekapcsolási áramlökéssel szemben a következő módszerekkel védekezhetünk:
 Galvanikusan összetartozó részekre bontani és nagy impedanciájú differenciálvédelmet alkalmazni;
 A bekapcsolási áramlökés szubharmónikusával reteszelni vagy fékezni;

78
  Nagymértékű érzéketlenítés, a bekapcsolási áramlökés miatt a védelmet 3,0...3,5 In-re kell
érzéketleníteni;
 Korszerû megoldásként a bekapcsolási áramlökésre jellemzõ 100 Hz-es áramkomponenst szűrővel
érzékelik, ez a téves mûködést meggátolja és lehetõvé teszi l In-nél érzékenyebb beállítás megvalósítását.
Gyűjtősínnek különbözeti védelme
Általános esetben, főleg hurkolt hálózat gyűjtősínein pillanatműködésű gyűjtősínvédelmet csak
differenciálvédelemmel lehet megoldani.
A gyűjtősín-differenciálvédelem működése belső zárlatra általában nem problematikus, hiszen minden leágazás a
saját áramát hozza, telítés nem vagy csak kis mértékben következhet be. Az alapvető probléma itt is a külső
zárlatkor való hibás megszólalás megakadályozása. Az alábbi ábrán is látható, hogy mindegyik leágazás a maga
áramát táplálja be, de a D leágazáson ezek eredője folyik ki, tehát a D áramváltója nagy valószínűséggel telítődik
is.

A probléma megoldására nem-lineáris fékezésű (egyenirányítós megoldású) gyűjtősín-differenciálvédelmet

alkalmazunk, melyet az alábbi ábrán figyelhetünk meg.

A segédkábeles szakaszvédelem
Viszonylag rövid (8…10 km) távvezetékek és kábelek stabilizált különbözeti védelmére az áramirány-
összehasonlító különbözeti védelmet alkalmazzák, úgy, hogy mindkét végén van különbözeti relé, így nem kell a
kioldóparancsot külön segédkábelen a másik vonalvégre átvinni..
Külsõ zárlatnál vagy üzemszerû terhelésnél az áramok a nyilakkal jelölt úton körben folynak, s a különbözeti relék
árammentesek. Az áramirány-relék 2. és 3. tekercseiben azonos irányú áramok folynak, tehát határozott
reteszelőnyomatékot fejtenek ki, amely túlsúlyban van az 1. jelű különbözeti tekercsen a pontatlanságok miatt
folyó jelentéktelen áram nyomatékával szemben.

79
Belsõ zárlatnál (következő ábra) a két vég áramváltóinak szekunder áramai a segédkábelen át nem tudnak
ampermenet-egyensúlyt létrehozó körben folyni, hiszen egymással szemben kellene folyniuk. Ha a két oldalról
folyó zárlati áram egyforma, akkor a segédkábel árammentes lesz, s az áramok a két oldalon a hídágon, tehát a
különbözeti tekercsen és a Z impedancián át záródnak. Nem egyforma zárlati áramok esetén a segédkábelen a két
áram különbsége folyik. A segédáramváltók ellen-ampermenet egyensúlya úgy jön létre, hogy az alsó tekercsfél
árama indukálja a felső tekercsfél áramát. A kettő összege jelenik meg a különbözeti relé tekercsén, amely ezért
nagy nyomatékkal működik. E nyomatékot növeli az áramiránytag is, amelynek 2. és 3. jelű tekercsén ellentétes
irányú áram halad át, tehát reteszelés helyett az is működtető-nyomatékot szolgáltat.

A nagyfrekvenciás szakaszvédelem
Nagyfeszültségû alaphálózati és nemzetközi vezetékeken alkalmazott nagyfrekvenciás jelátviteli csatornák
lehetõséget teremtenek, arra, hogy zárlati állapotban a vezetékvégi védelmek információt kapjanak a túlsó végén
érzékelt villamos jellemzőkről és azt a saját végükön érzékelt jellemzőkkel összehasonlítva, a zárlat belső vagy
külső voltát egyértelműen meg tudják állapítani. Így késleltetés nélküli, gyors, szelektív védelem érhető el.
Az A és B állomások közötti távvezeték egyik fázisára vivőfrekvenciás csatornát telepítenek, amelyet a hálózat
többi részétől hullámzár szigetel el, és az adó és vevő berendezéseihez nagyfeszültségű kondenzátor csatlakozik. A
vivőfrekvenciára modulációval felültetett jelet. A vevőoldal demoduláció útján hasznosítja.
A védelem azt vizsgálja, hogy zárlat esetén a vezeték két végén az áram pl. pozitív szinuszfélhullámai egyidőben
vagy váltakozva jelentkeznek-e. E félhullámokból négyszög-impulzust formál a berendezés és azt továbbítja a
túlsó vezeték végre. Hibátlan vezetéken a saját és a túloldalról kapott impulzusok egymást fedik. Belsõ zárlatnál az
impulzusok idõben nem esnek egybe.
Normális, zárlatmentes üzemben nem történik jelátvitel és összehasonlítás, csupán, ha zárlatra utaló jelenség (pl.
áramnövekedés) észlelhetõ. A működés logikája olyan, hogy mindkét vezetékvég védelme akkor old ki, ha nem
kap a túlsó végrõl tiltó jelet, azaz sajátjával azonos időben jelentkező tiltójelet.
Külső zárlatnál a csatorna hibamentes, így a tiltást eredményező impulzusok megbízhatóan vihetők át.
A nagyfrekvenciás szakaszvédelmek igen gyors működésűek , önidejük 20…40 ms. Nagy költségük miatt csak a
220kV-os és nagyobb feszültségű hálózatokon terjedtek el.

80
VEL III.16 Impedancia-mérés szög- és mérlegelven. A távolsági védelem
elve, felépítése egymérőelemes esetben. Különböző zárlatok
impedanciamérése. Távolsági védelmek fokozatszámítása.
Impedanciamérés szögelv segítségével
Fázisszögrelének nevezzük azt a kapcsolást, amely két váltakozó áramú villamos mennyiség, U1 és U2 egymáshoz
viszonyított szöghelyzetétől teszi függővé működését. A relé megszólalási egyenlete:
U1
α  arc  (α  180) ,
U2
ahol α a relére jellemző belső szög. A fázisszögrelé karakterisztikája az alábbi ábrán figyelhető meg.

Megszólalás akkor következik be, amikor U2 α-nál nagyobb szöggel megelőzi U1 vektort Ha egy ilyen szögrelé két
bemenetére a védendő objektum áramának és feszültségének megfelelő kombinációját kapcsolják, akkor
tetszőleges kör vagy egyenes karakterisztika érhető el. Általánosan: U1  K1U  Z1I és U 2  K 2 U  Z 2 I ,
ahol U és I a védendő berendezés feszültsége és árama; K1, K2, Z1, Z2 pedig alkalmasan megválasztott konstans
komplex számok.
U
A Z helyek az impedanciasíkon, amelyekre a szögrelé működik, a következő módon határozhatók meg. A
I
U
működés határesete, azaz a karakterisztika vonala, amikor az 1 vektor szöge éppen megegyezik a fázisszögrelé
U2
U1 K U  Z1I
α szögével:  1  Se jx , ahol S a hányados komplex vektor abszolút értéke, tetszőleges szám.
U2 K 2 U  Z2I
Z
Z 1
K1 K 2 jx K 2 j(α   ) K
Rendezve és figyelembe véve, hogy Z=U/I, akkor  Se  Se , ahol   arc 2 .
Z K1 K1 K1
Z 2
K2
Az ábrán látható, hogy azoknak a Z vektoroknak a végpontjai, amelyek
azt az egyenletet kielégítik, egy körön helyezkednek el, amely átmegy a
Z1 Z
és a 2 vektor (mérési pontok) csúcspontján és a kerületi szöge
K1 K2
(α+φ). A relé megszólal a körön belül levő impedanciák esetén és
reteszel a körön kívüliekre.

81
Impedanciamérés mérlegelv segítségével
A mérlegrelék két villamos mennyiség abszolút értékét hasonlítják össze és a működésük feltétele az, hogy
U1 K1U  Z1I
U1  k U 2 , ahol k valós állandó. A relé egyenlete a következőképpen alakul:  k,
U2 K 2U  Z2I
Z
Z 1
K1 K2
Rendezve és figyelembe véve, hogy U/I=Z; k
Z K1
Z 2
K2
Az alábbi ábra bemutatja, hogy a karakterisztika kör vagy egyenes, mert a kör azon pontok mértani helye,
Z1 Z
amelyek két adott ponttól való távolságának aránya állandó. A két pont a és a 2 vektorok végpontjai, az
K1 K2
K2
arány pedig a k , amely egyenesnél egységnyi.
K1
A mérlegrelével, hasonlóan a fázisszögreléhez, előállíthatók az ismert relékarakterisztikák, így az
impedancirelé karakterosztikája is, amely az alábbi ábrán látható. A megvalósítása Z1=0 és K2=0 választásával a
legegyszerűbb.

K 1U Z2
 k , továbbá Z  k.
 Z2I K1
Az impedanciakör középpontjának eltolása a kezdőpontból a Z  0 választásával oldható meg, az alábbi
ábrán figyelhető meg.

K1U1  Z1I Z Z
Egyenlete pedig a következő. k Z 1  2 k
 Z2 I K1 K1
A távolsági védelem felépítése
A távolsági védelmeket szabadvezetéki távvezetéknél alkalmazzák. A védelem a védendő leágazásból kapja a
táplálást. (vagy akkumulátorról), és a mérendő jeleket is ( áram ,feszültség). Az oltalmazandó vonalról
mérőváltókkal (áram, feszültség) veszi le a méréshez szükséges adatokat a védelem. A galvanikus leválasztás után
a védelmek megfelelő árammenetet hozunk létre, amit mára a védelem közvetlenül fel tud dolgozni.
A távolsági védelem a mért feszültségből és áramból impedanciát (Z=U/I.=z*1) „számol”, és ha ez a védelemben
leállított értéknél kisebb, akkor a védelem megszólal, és kioldási parancsot ad a megszakítónak.

82
A távolsági védelmeket egymáshoz , illetve más védelmekhez kell szinkronizálni alállomásokon belül, ha hurkolt
hálózati topológiával állunk szemben.. A védelmek egymáshoz való szinkronizálása a védelem szelektivitása
érdekében fontos.
Hurkolt hálózatok alapvédelmére fejlesztették ki az impedancia-mérési elven működő, irányított, többlépcsős
védelmet, a távolsági védelmet. A védelem a következő fő részekből áll: ébresztőelemek (indítóelemek);
kiválasztó-rendszer (egy mérőelemes védelemnél); impedancia-mérőelem; teljesítmény-irányelem; többlépcsős
időrelé; parancsadó elem. Az ébresztőelem feladata az, hogy megkülönböztesse a normális üzemállapotot a
zárlatostól és ébressze, élesítse a védelem többi részét, indítsa a többlépcsős időrelét, amely átkapcsolja a
mérőelem-rendszert a magasabb fokozatokra, kiválasztja a zárlatos fázist, és megszabja a védelem távoli
tartalékolásának hatótávolságát.
A távolsági védelem szinkronizálása azt jelenti, hogy a késleltetést a szelektivitás megtartása mellett a vezeték két
végén lévõ távolsági védelem mûködésének információátviteli úton történõ összekapcsolásával lehet
kiküszöbölni, mindkét védelem saját kioldásának tényét közli a másikkal.
Impedanciamérés egyfázisú zárlati áramhurokban
A távolsági védelem mérőeleme egyfázisú impedanciacsökkenési, esetleg admittancia- vagy reaktanciarelé. Amely
érintkezőjét akkor zárja, ha a feszültség és áram hányadosa kisebb, mint a relé megszólalási értéke. A lépcsős
jelleggörbe valamennyi fokozatát egyazon impedanciarelé méri.
A mérõelem mindig egyfázisú zárlati áramhurok impedanciáját méri az összes zárlatfajtánál, így az impedancia-
mérés elvét elégséges egyfázisú sémán tanulmányozni.
A zárlat helyén a feszültség nulla, az A és B vezetékvégeken levő távolsági
védelmek feszültségváltóin
U A  I A  Z A , illetve U B  I B  Z B a feszültség. A távolsági védelem által
mért hányados mindkét védelemnél éppen a hibahelyig terjedő impedancia,
UA U
azaz  Z A és B  Z B
IA IB
Az impedanciamérés független a zárlati áram nagyságától, így a meghatározott kioldási jelleggörbe bármilyen
üzemállapotban érvényes.
Kétfázisú zárlat (2F) hibatávolságának mérése
A védelem és a hibahely közötti Z1 pozitív sorrendű impedancia esetén
a védelem által mért feszültség U RS  2  I R  Z1  2  IS  Z1 ; a
U RS U RS
hányadosmérés pedig   2  Z1 eredményt szolgáltat.
IR IS
Az egyszeres impedancia méréséhez tehát a védelemnek az áram kétszeresét kell előállítania, mikoris
U RS U RS
Z1  
2  IR 2  IS
A védelem a következő egyfázisú mennyiségekkel végzi a hányadosmérést:
U RS
RS zárlatnál: Z1  , ahol I R  I S  2 , mivel I R  2 IS ;
I R  IS
U ST
ST zárlatnál: Z1  , ahol IS  I T  2 , mivel IS  2 IT ;
IS  I T
U TR
TR zárlatnál: Z1  , ahol I T  I R  2 , mivel I T  2 IR ;
IT  I R
Háromfázisú zárlat (3F) hibatávolságának mérése
A Z1 távolságban fellépő zárlatnál védelem helyén mérhető
fázisfeszültségek: U R0  I R  Z1 U S0  IS  Z1
U T0  I T  Z1
A fázisfeszültségek és fázisáramok hányadosai tehát a tényleges

83
 U R0 U S0 U T0
hibatávolságot adják, azaz Z1    .
IR IS IT
Ha a védelem valamennyi 3F zárlatot R és S fázis mennyiségeivel méri, akkor
3  U R0 U R0  U S0 U RS
Z1   
3  IR I R  IS I R  IS
A vonali feszültségekből és a fázisáramok különbségéből képzett hányados tehát valamennyi fáziszárlat (2F és 3F)
hibatávolságát szabatosan szolgáltatja.
Földrövidzárlatok (FN, 2FN és 2Ff) hibatávolságának mérése
Jelen esetben a távolsági védelem
mérőelemének a fázis-föld alkotta áramhurok
impedanciáját kell megmérnie. A zérus
sorrendű impedancia miatt a hurok
impedanciája nem lesz azonos a
fáziszárlatoknál mért értékekkel.
A zárlatra jellemző Uf fázisfeszültség és If
fázisáram hányadosa a szimmetrikus
összetevőkkel kifejezve:
U f U1  U 2  U 0 I1  Z1  I 2  Z 2  I 0  Z 0
  Z
If I1  I 2  I 0 I1  I 2  I 0

Mivel a hálózaton Z1=Z2 és Z0=k·Z1 (ahol k~3), a mérhető impedancia:

U f I1  Z1  I 2  Z1  k  I 0  Z1 I  I  k  I0
  Z1  1 2  Z1
If I1  I 2  I 0 I1  I 2  I 0
Ahhoz, hogy az eredmény Z1 legyen, azaz a szorzójaként szereplő tört értéke 1 legyen, a nevezőben lévő
I f  I1  I 2  I 0 fázisáram helyett I f  I1  I 2  k  I 0
Korrigált áramot kell a mérőelem áramtekercseibe vezetni. Mivel azonban az áramváltók szekunder körében csak
If és 3I0 áll rendelkezésre, ezért a szükséges korrigált áramot írjuk fel ezek felhasználásával
 k 1
I f  I1  I 2  k  I 0  I1  I 2  I 0  k  I 0  I 0  (I1  I 2  I 0 )     3  I0
 3 
A kompenzálás révén a védelem mérőeleme által mért impedancia:
Uf I1  I 2  k  I 0
 Z1   Z1
If  k 1
(I1  I 2  I 0 )     3  I0
 3 
Távolsági védelmek fokozatszámítása
Az első és második fokozatok számítása
Az AB szakasz egy tetszőleges hurkolt hálózat egyik
vezetője, BC pedig a B végéhez csatlakozó további
vezetékek közül a legrövidebb.
A vezetékek impedanciája ZAB, illetve ZBC. Az A jelű
védelem első impedanciafokozata ZA1, a második ZA2, a BC
vezeték B végén lévő védelem első fokozata ZB1.
A lépcsõzés logikája az egyenlõ százalékos szórások elvét
követi. A védelmek saját mérési pontatlanságát, a
mérőváltók hibáit, az elhanyagolt terhelési áramok befolyását együttesen egy  ε szórási tényezővel vesszük
figyelembe. Ez azt jelenti, hogy a beállított Z impedanciafokozat a valóságban (1-ε)Z < Z < (1+ ε)Z
értékek között tetszőlegesen változhat. A szórási tényező értékét a gyakorlatban ugyanis ε=0,15-re, 15%-ra
szokták felvenni.
A lépcsõzés alapszabálya az, hogy a szomszédos védelmek egyes fokozatai azok megengedett és kedvezõtlen
irányú legnagyobb szórása esetén se fedjék vagy keresztezzék egymást. A védelem elsõ lépcsõjére az a
84
követelmény írható fel, hogy a maximális fokozatnyúlás esetén se érjen bele a következõ vezetékbe:
Z AB
(1  ε)  Z A1  Z AB , amiből Z A1 
(1   )
A második fokozat minimumát az a követelmény szabja meg, hogy a védelem saját közvetlenül védendõ vezetékét
legalább a második fokozatban még maximális fokozatzsugorodás esetén is fedje, tehát:
Z AB
(1  ε)  Z A1  Z AB Z A1 
(1  ε)
A második fokozat maximumát abból a feltételbõl lehet meghatározni, hogy az A védelem második fokozata
legnagyobb nyúlás és a B védelem elsõ fokozatának vége a legnagyobb zsugorodás esetén sem fedheti át
egymást: (1  ε)  Z A2  Z AB  (1  ε)  Z BA,
Z BC (1  ε)
az előbbiek szerint viszont ZA1 mintájára: Z B1  (1  ε)  Z A2  Z AB   Z BC,
(1  ε) (1  ε)
Z
amiből feltétel Z  AB  1  ε  Z
A2 1  ε (1  ε) 2 BC
Az impedancia-mérés csak akkor ad a földrajzi távolsággal arányos hibatávolságot, ha a védelemnél mérhetõ
feszültséget a hibahely nulla feszültségével összekötõ egyenes törésmentes. Ez akkor teljesül, ha a védelem
áramváltóján a feszültséget létrehozó teljes áram áthalad.
Ha a védelem és a hibahely között közbensõ árambetáplálás vagy elágazás van, a mérés torzul. Torzítási tényező
I I
A B
(1, ha nincs közbenső betáplálás): ξ  1
I
A

85
VEL III.17 Elektronikus védelmek felépítése. A VEIKI-rendszerű túláram-,
idő- és frekvencia relé működése.
A védelem felépítése
A relék és védelmek újabb generációját a félvezetős elektronikus változatok jelentik. Előbb a tranzisztorok később,
később az integrált áramkörök nagy megbízhatósága és ipari tömeggyártásban való megjelenése alkalmassá tette
ezeket a védelmi készülékekben való felhasználásra.
Az elektronikus védelmek belső félvezetős áramköreit el kell választani a hozzá csatlakozó külső „szennyezett”
erősáramú szekunder hálózattól. A védelmek bemeneti és kimeneti egységei látják el ezeket a feladatokat.
A bemeneti áramköröket tartalmazó egységen belül három fő csoportot kell megkülönböztetni. Az elsőbe az
analóg mennyiségeket fogadó egységek tartoznak, amelyek az áram- és feszültségváltók szekunder oldalától
kapott jeleket illesztik elektronikus áramkörök szintjére. A második csoport a digitális, kétállapotú jelek, pl. külső
vezérlő,- reteszelő,- engedélyezőparancsok, primer készülékek állásjelzéseinek bevitelét teszik lehetővé. A jelek
galvanikus leválasztás és jelformálás után kerülnek az elektronikus áramkörökbe. A harmadik csoportba a
védelmek tápegységei sorolhatók.
Az elektronikus védelmek és automatikák kimenő parancsait a legtöbb esetben kisméretű, gyors
elektromechanikus segédrelék vagy pedig reed-relék közvetítik a működtetendő készülékek (megszakítók,
hibajelzők, zavarírók, stb.) felé.
A védelmek előlapján látjelzőket helyeznek el, amelyek feladata, hogy a kezelőszemélyzet számára lehetővé
tegyék készülék üzemkészségének ellenőrzésének és működésének regisztrálását.
A védelmek nagy részénél szükség van a védendő objektum áramának és feszültségének állandó figyelésére annak
eldöntésére, hogy ezek pillanatértéke egy előre meghatározott, a védelmen beállított maximumot nem lép-e túl,
illetve nem kerül-e egy bizonyos minimális érték alá. Erre alkalmasak a maximum- és minimumérzékelők. A
maximumérzékelők egyik tipikus felhasználási területét a túláramvédelmek jelentik, amelyekben az áramok
pillanatértékének folyamatos figyelésére van szükség. A minimumérzékelők tipikus felhasználási területe pl a
feszültségminimum-érzékelők
Az egyes érzékelők (mérőrelék), időművek (késleltetőelemek) valamint kimeneti relék (parancsadó elemek)
működése között gyakran bonyolult logikai kapcsolat van. Ugyanígy logikai döntések sorozata szükséges a
bonyolultabb védelmi karakterisztikák megvalósításához. Az ilyen igen-nem információk feldolgozására szolgálnak
a logikai áramkörök. A hagyományos elektronikus védelmek ún. huzalozott logikát tartalmaznak, azaz az
üzemmódváltáshoz használt kapcsolókon kívül a logikai kapcsolatok csak az egyes logikai kapuk közötti galvanikus
összeköttetések módosításával változtathatók meg.
A védelmek nagy részénél a szelektív működés érdekében szükség van késleltetésre.
Erre a célra a legegyszerűbb áramkör egy RC tag, amelynél a komparátor érzékeli a kondenzátor feszültségét és
annak meghatározott értékénél működtetőparancsot ad.
A VEIKI-rendszerű túláram-időrelé
Az áramtól függően késleltetett túláram-időrelé, amely szerkezetét tekintve egy indukciós és egy elektromágneses
relé kombinációja. A védelem működését az alábbi ábra alapján mutatom be.
Az alumínium tárcsára ható forgatónyomatékot az indukciós relé M1 tekercsén átfolyó áram nagysága szabja meg.
Így a tárcsa a körben folyó áram effektív értékével arányos szögsebességgel forog a saját tengelye körül.
A tárcsa tengelyének egy része menetes orsónak van kialakítva. Ha
az M1 indukciós relé a gerjesztőtekercsével sorosan kapcsolt M2
elektromágnes gerjesztése nagyobb, mint a vele mechanikusan
kényszerkapcsolt R jelű rugó húzóereje, akkor az elmozdulás
következtében az S jelű szegmens vízszintesen elmozdul az O pont
körül, majd szegmensfogakkal kiképzett vége a tárcsa menetes
tengelyével kapcsolatba lép. A tárcsa a forgómozgás következtében
emelni kezdi a szegmenst mindaddig, amíg a rajta elhelyezett
érintkezők a működtetőköri kontaktusokat nem zárják.
Az M2 jelű elektromágnes megszólalási árama, azaz a védelem
határárama az R jelű rugó előfeszítésével szabályozható.
A késleltetés idő ( a szegmens érintkezést adó véghelyzetbe való
jutásáig eltelt idő) az alumínium tárcsa fordulatszámának
függvénye, így megállapíthatjuk, hogy a késleltetési idő az áram
86
értékével fordítottan arányos.
A VEIKI-rendszerű frekvenciarelé
A működési elvet az alábbi kapcsolási vázlat valamint a hozzátartozó diagram szemlélteti.

Az RLC elemekből összeállított soros rezgőkör 60Hz-re van hangolva. Az R ellenállás a rezgőkör jóságát rontja,
azért, hogy az áramváltozás-relé működési szakaszán belül (46-51Hz) lehetőleg egyenletes legyen. A
rezgőkör induktivitása nagy légréssel rendelkező vasmagos tekercs. A nagy légrés egyrészt a feszültségfüggés,
másrészt a hőmérsékletfüggés megfelelő korlátokon belül való tartása érdekében szükséges.
A rezgőkör árama (Im) a működési sávon belül a frekvencia növekedésével nő. Ezt a frekvenciafüggő áramot egy
frekvenciafüggő árammal (Ip) hasonlítjuk össze, melyet a bemenő transzformátor egy másik tekercséről ohm-os
előtétellenállásokkal állítunk elő.
Az összehasonlítás egyenirányítós hídkapcsolással történik. A hídkapcsolás átlójában kétállású polarizált relé van
elhelyezve. A hídátló áramának iránya és nagysága az összehasonlító áramok nagyságától függ. Ha a két áram
egyforma, akkor a hídátlóban nem folyik áram. Ez felel meg az f0 pontnak. Ettől eltérő frekvencián az egyik vagy
másik áram lesz nagyobb és ennek megfelelő irányú valamint nagyságú áram fog folyni az átlóban.
Tekintve, hogy a polarizált relé átbillenéséhez bitonyos nagyságú áram kell – ez csak egy adott Δf/2
frekvenciaeltérés esetén áll elő – a relének Δf nagyságú érzéketlenségi sávja van. E sáv nagysága a polarizált relé
érzéketlenségétől függ. A relé megszólal fskála értéknél és elenged fskála+ Δf =f0+(f/2) értéknél.
Az f0 metszéspont állítása a frekvenciafüggetlen áram nagyságának változtatásával történik. Ezt az áramot pedig
az R1 jelű potenciométerrel durván, az R2 potenciométerrel finoman lehet állítani.

87
VEL III.18 Elektronikus különbözeti védelem működése. Mikroprocesszoros
védelmek felépítése.
Az elektronikus különbözeti védelem működése
A differenciálvédelmekben a félvezetős technika megjelenése néhány alkalmazási előnnyel jár, mint pl. a gyorsabb
működés a különleges fékezési karakterisztika előállításának lehetősége, stb.
Az alábbi ábrán egy VEIKI TD típusú differenciálérzékelő látható, amelynek segítségével mutatom be az
elektronikus differenciálvédelmek működését.

A k0 komparátor aszimmetrikus kimenetű komparátor. Ha It fékezőáram nagyobb, mint Id differenciáláram

(nyugalmi állapot), akkor k0 kimenete pozitív, az integrátor kimenete negatív és alatta van az utána következő K
komparátor Kf felső megszólalási szintjének, ez esetben a K komparátor Kf felső megszólalási szintjének. Ez
esetben a K komparátor kimenete pozitív feszültségű,
az integrátor bemenetére való visszacsatolás a dióda
záróiránya miatt hatástalan.
Ellenkező esetben, amikor az Id > If, akkor az integrátor
kimenete pozitív és nagyobb, mint a komparátor felső
érzékelési szintje, a komparátor kimenete az ábra
szerintire változik (az ábra kis értékű belső zárlatot
mutat be). A visszacsatoló diódán keresztül az
integrátor bemenetét mínuszirányba húzza, amely
pozitív visszacsatolást jelent. A komparátor ekkor az
érzékelési szintjét állítja az alsó érzékelési szintre,
amely mindaddig ezen a szinten marad, míg Id > If. A k0
komparátor kimeneti feszültsége pozitív/negatív
értékének hányadosa 4/6, ezért az integrátornak és az
őt követő K komparátornak az átbillenéséhez az
szükséges hogy az Id > If és az If > Id időtartam viszonya
nagyobb legyen, mint 4/6. Az integrátor időállandóját
úgy választottuk meg, hogy szinuszos Id áram esetén a
túláramrelé a fenti. ábrán láthatóan csak a második
félhullám bekövetkezése esetén szólaljon meg
Nagyobb különbözeti áram fellépésekor (ilyen pl. egy
nagy értékű belső zárlat, melyet a fenti ábra működési
diagramja mutat be), amikor Id-If>8In, megszólal az Id >
túláramrelé is. Az Id> kimenete ugyanis az integrátorra
kioldóirányú feszültséget kapcsol. Az integrátor
azonnal eléri a felső komparálási szintet, ami a K
komparátor megszólalását jelenti.
A tk jelű késleltetőelem reteszelőirányú feszültséget
88
kapcsol az integrátor bemenetére. Feladata az, hogy működésekor az integrátort igen gyorsan alaphelyzetbe
állítsa. Mindennek transzformátorbekapcsolási áramlökések esetén van szerepe.
A különbözeti ágban ilyenkor Id áram folyik, melynek nagysága meghaladja az alapérzékenységet. A k0 komparátor
ebben az esetben 5/15 ms idejű kioldási / reteszelő irányú feszültséget ad az integrátor bemenetére, amelynek
kimeneti feszültsége a kimeneti komparátor felső komparálási szintjét nem (Kf) nem éri el, tehát nem szólal meg.
Az ilyen áramalakra ez a kapcsolás érzéketlen, ezt az érzéketlenséget a tk ejtéskésleltetésű elemmel fokozzák. A
késleltető elem alaphelyzetben az integrátort reteszeli a reteszelés k0 működésével egyidejűleg szűnik meg. A k0
alaphelyzetbe állása után tk a reteszelést csak 7,5 ms késleltetéssel állítja vissza.
A mikroprocesszoros védelmek felépítése és működése
A mikroprocesszorok megjelenése reális lehetőséget nyújtott a védelmes feladatok digitális technikával való
megoldására. Egy általános célú mikroprocesszoros védelem felépítése látható az alábbi ábrán.

Az analóg bemenő jelek megfelelő galvanikus leválasztás után szűrőkre jutnak. A szűrőket mintavevő és tartó
áramkörök (S/H) követik. Ezek feladata az, hogy az adott ütemben (pl. 600Hz) az analóg jel pillanatértékét
rögzítsék és tárolják mindaddig, amíg a multiplexer vezérlése szerint az analóg / digitális átalakító (A/D) ciklikusan
(időben egymás után) át nem alakítja digitális jelekké. Ezzel a megoldással egyetlen A/D átalakító segítségével az
azonos időpontban vett minták tárolhatók a későbbi feldolgozás számára.
Az A/D átalakító szükséges szintfelbontását az adott védelmi feladatban előforduló áram és feszültség értékeinek
legkisebb és legnagyobb, még feldolgozandó értéke (átfogás) és a megkívánt pontosság szabja meg. Pl. egy 8 bites
átalakítóval 128 szint különböztethető meg. Ez négyszeres átfogás esetén (pl. túláramrelé 1…4 × In beállítási
tartománnyal), 32 szintet és kb. 5% pontosságot jelent. Kétutas egyenirányítót használva az előjelbit
megtakarítható, így mintegy 2-szeresre bővíthető az alkalmazhatóság határa.
A mintavétel gyakoriságát az alkalmazott algoritmus határozza meg. Általános a periódusonkénti 8-12-16-20
mintavétel. A 12 minta különösen alkalmas a digitális szűrők realizálására, ezért a gyakorlatban ez terjedt el. A
mintavétel gyakoriságát felülről a feldolgozási sebesség korlátozza, ugyanis két mintavétel között el kell tudni
végezni az összes műveletet és még az ellenőrzésre is időt kell hagyni.
A processzor vezérli a rendszert a vezérlő- és címbuszon keresztül csak olvasható memóriában (ROM) elhelyezett
program alapján. Ha ez a memória programozható (PROM) is, esetleg törölhető (EPROM) is, akkor ezen IC
cseréjével ugyanezen hardver különböző védelmi algoritmusok megvalósítását teszi lehetővé. Pl. lehet egyszerű
túláramvédelem különböző függő és független karakterisztikákkal, esetleg feszültségcsökkenési védelemmel
kiegészítve.
89
Az egyenáramú digitális bemenő információk optikai leválasztókon kerülnek a bemeneti (I/O) egységekre. Itt a
bejövő jellel a megfelelő ágra lehet terelni az adott programot a célnak megfelelően.
A processzor a program szerint különböző beavatkozásokra adhat parancsot a kimeneti áramkörön (I/O)
keresztül. Megfelelő erősítés után ezek a kimenetek az elektronikus védelmekben a szokásos kontaktusokat
vezérlik.
A processzor a feldolgozás során a RAM memóriában tárolja a pillanatnyi adatokat. Ezek zavaríró jelleggel
megőrizhetők és vagy a védelmen lévő digitális kijelzőn (display) olvashatók le, vagy ha az egyedi védelmek az
alállomási számítógépes rendszerhez csatlakoznak egy másik I/O rendszer segítségével, akkor akár sornyomtatón
is megjeleníthetők.

90
VEL IV.19 Az érintésvédelem célja, fogalmi meghatározásai, előírt adatok. A
védővezetős érintésvédelmi módok és méretezésük (TN, TT és IT
rendszer).
Az érintésvédelem célja, fogalmi meghatározásai, előírt adatok. A védővezetős érintésvédelmi
módok és méretezésük. (TN, TT és IT rendszer)

A villamos biztonságtechnika azokat a műszaki eljárásokat,módszereket,segédeszközöket foglalja

magába,amelyek
elsődleges célja a -személyi balesetek,súlyos anyagi károk (tűzesetek, robbanás),katasztrófák megelőzése
ill. elhárítása,
másodlagos célja pedig a berendezések megbízható működésének biztosítása (üzemzavarok elkerülése).
A személyek illetve a vagyon védelmére vonatkozóan nagy felelősség hárul mind a tervezőkre, mind a
kivitelezőkre, mind az üzemeltetőkre.

Műszaki jogszabályozás
A műszaki jogszabályok körébe a törvények, rendeletek, szabályzatok és a szabványok tartoznak,
amelyeknek ismerete és alkalmazása a mindennapi életben elengedhetetlen.

A törvényekbe foglalt előírások az állampolgárokra vagy több tárcára vonatkozó, általános magatartási
szabályokat, elveket rögzítenek. A törvényeket az országgyűlés hagyja jóvá.
A rendeleteket — amelyek azonos vonatkozásúak, mint a törvények — a kormány ill. az illetékes
minisztériumok dolgozzák ki és hagyják jóvá.

Fontos tudni, hogy a rendeletektől, törvényektől nincs módunkban eltérni, azaz előírásaik kötelezőek. A
törvényeket, rendeleteket ill. azok hatálybalépési időpontját közlönyökben teszik közzé.

A szabályzatok az arra illetékes hatóságok (ma már szinte csak a minisztériumok) által kiadott
rendelkezések, amelyek egy-egy meghatározott szakmai területre vonatkozó, kötelező rendelkezéseket
tartalmaznak.
Korábban ezek műszaki követelményeket is megszabtak, a dereguláció (szabályok felülvizsgálata)
befejezése után csak eljárási és kötelezettségi szabályokat adhatnak.
Ezek mondják meg, mihez milyen engedély szükséges, ki adhatja azt meg, mik az engedélyek kiadásának
és az üzemeltetésnek adminisztratív ill. személyi feltételei, kinek mi a kötelezettsége, milyen határidőket
kell betartani, stb. (Hasonlóak a különböző üzemi szabályzatok, de azokat nem a hatóság, hanem az üzem
vezetősége adja ki, s ennek megfelelően az üzem alkalmazottain kívül másokra csak abban az esetben
lehetnek érvényesek, ha azt valamely hatóság jóváhagyja, vagy külön szerződésben ezt a kívülálló fél
magára nézve kötelezőnek elismeri.).
Ma még sok, korábban kiadott szabályzat is tartalmaz műszaki követelményeket, ezeket azonban
fokozatosan szabványokba kell áthelyezni.
A szabványokból viszont a szabályzatokba kell áttenni a személyi feltételeket, kötelezettségeket és
határidőket.

A szabványok műszaki követelményeket és ezek ellenőrzési módszereit fogalmazzák meg. Az Országos,

nemzeti szabványt a Magyar Szabványügyi Testület (MSzT) MSZ jelzettel bocsátja ki. Erről a nemzeti
szabványosításról szóló XXVIIIJ1995-ös törvény rendelkezik.
A szabványok legtöbbje különböző gyártmányokra (termék- és termékcsoport szabványok) vonatkozik,
míg a villamos biztonságtechnika körébe többek között:
 a kisfeszültségű villamos berendezések létesítésére és közvetett ill. közvetlen érintés elleni
védelmére (MSZ 2364; MSZ 1600),
 a nagyfeszültségű villamos berendezések létesítésére (MSZ 1610),
 a villamos berendezések közvetett érintés elleni védelmére (MSZ 2364; MSZ 1 72/2;3 ;4),

91
  a villamos berendezések üzemeltetésére (MSZ EN 50 110; MSZ 1585),
 a villámvédelemre (MSZ 1EC1312; MSZ 2364; MSZ 274) vonatkozó szabványok tartoznak.

Fontos tudni, hogy a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló
2001. évi CXII. törvény 2002. január elsejei hatálybalépése óta „a nemzeti szabvány alkalmazása
önkéntes”.

Az önkéntes szabványalkalmazás nem jelent azonban önkényességet!

A direktívák, törvények, rendeletek meghatározzák a feladatok megoldásának színvonalát is, és

szabályzatok utalhatnak — az ezen előírásoknak megfelelő — részletes műszaki előírásokat tartalmazó
szabványokra.
Aki a hivatkozott — ún. harmonizált — szabványokat betartja, automatikusan eleget tesz törvényi
kötelezettségeinek.
Természetesen alkalmazhatunk nem szabványos, de az előírásoknak megfelelő, vagy azt meghaladó
műszaki megoldást.

Áramütés elleni védelem – Érintésvédelem

Villamos baleset, áramütés kétféle módon jöhet létre:
 közvetlenül az üzemszerűen feszültség alatt álló berendezésrész (aktív rész) érintése által
(közvetlen érintés),
 vagy a villamos berendezés üzemszerűen feszültség alatt nem álló, de meghibásodás miatt
feszültség alá kerülő fém vagy vezető anyagú részének (test) érintése által (közvetett érintés). A
feszültségre kerülés oka többnyire a szigetelés meghibásodása.

A közvetett érintés elleni védelem a meghibásodás miatt potenciálra kerülő test megérintéséből
származó balesetek megelőzésének kérdéseivel foglalkozik, illetve a csökkentésére irányuló műszaki
intézkedéseket foglalja magában.
E fogalom korábbi elnevezése egyszerűen csak érintésvédelem volt!

A villamos berendezések üzemszerűen feszültség alatt nem álló részeit úgy képezik ki, hogy azokat bárki
üzem alatt is megfoghassa, érinthesse.
Sőt ez az érintés gyakran szükséges is a kezeléshez (pl. szerszámgépek, kéziszerszámok, motortestek
megbontása a hálózatra csatlakoztatáshoz stb.)
Ezen fémrészek azonban a villamos berendezés meghibásodása következtében veszélyes feszültség alá
kerülhetnek, és ekkor ezek megérintése súlyos áramütéses balesetekhez vezethet.
A meghibásodás jelen esetben testzárlatot jelent.

Mit nevezünk testnek?

A villamos berendezések, gépek, készülékek minden fémből vagy más, villamosan vezető anyagból
készült mindennemű megérinthető szerkezeti ill. tartó részét, amely üzemszerűen nincs feszültség alatt, de
meghibásodás vagy rendellenesség következtében feszültség alá kerülhet! (Test tehát a mosógép fém
burkolata, a fúrógép tokmánya stb.)

A közvetett érintés szempontjából mit nevezünk meghibásodásnak?

Az üzemszerűen vezető részek a berendezésen belül el vannak szigetelve a külső, érinthető fémrészektől,
a testtől.
Ez a szigetelés az alapszigetelés (régi nevén üzemi szigetelés), amely szigetelőképességét elvesztheti:
 mechanikai sérülés,
 szigetelőanyag öregedés, ill.
 idegen tárgy (vezető anyag) behatolása következtében.
92
Megengedett érintési feszültség: UL=50V (AC), UL=120V (DC)

MSZ 2364 ÁRAMÜTÉS ELLENI VÉDELEM

Együttes védelem közvetlen és közvetett érintés ellen

1. Védelem SELV-, illetve PELV - törpefeszültséggel
2. Védelem az állandósult érintési áram és a kisütési energia korlátozásával (korlátozott zárlati
áramú áramkörök alkalmazása)

Áramütés elleni védelem normál üzemben (védelem közvetlen érintés ellen)

1. Védelem az aktív részek elszigetelésével
2. Védelem védőfedéssel vagy burkolattal
3. Védelem védőakadállyal
4. Védelem az elérhető tartományon kívül helyezéssel
5. Kiegészítő védelem áram-védőkapcsoló eszközzel

93
Áramütés elleni védelem hiba esetére (védelem közvetett érintés ellen)
1. Védelem a táplálás önműködő lekapcsolásával (MSZ 172 védővezetős érintésvédelmi módok)
Érintési feszültség: hiba esetén a végtelen távoli földpotenciálhoz képest fellépő hibafeszültségnek az
ember által áthidalható része.
TT – rendszer védőföldelés közvetlenül földelt rendszerben
TN – rendszer nullázás (TN-S, TN-C, TN-C-S)
IT – rendszer védőföldelés földeletlen és közvetve földelt rendszerben
2. Védelem II. év. Osztályú villamos szerkezet használatával vagy egyenértékű elszigeteléssel
3. Védelem a környezet elszigetelésével
4. Védelem földeletlen helyi egyenpotenciálú összekötéssel
5. Védelem villamos elválasztással

FOGALOM MEGHATÁROZÁSOK
Test: A villamos berendezések, gépek, készülékek minden fémből vagy más, villamosan vezető anyagból
készült mindennemű megérinthető szerkezeti ill. tartó részét, amely üzemszerűen nincs feszültség alatt, de
meghibásodás vagy rendellenesség következtében feszültség alá kerülhet! (Test tehát a mosógép fém
burkolata, a fúrógép tokmánya stb.)
Lépésfeszültség: A talaj felületén a talajt érintő lábak között a földzárlati áram hatására fellépő
feszültség.
A távolság lábtávra 0,8 m.
Hibafeszültség: A meghibásodott test és a végtelen távoli földpotenciál — nulla potenciál— közötti
potenciálkülönbség.
Érintési feszültség: Az egyidejűleg érinthető részek között szigetelési hiba esetén fellépő feszültség.

Villamos gyártmány, termék (MSZ

1600/1): Egy gyárban, vagy hasonló
körülmények között (kisipari műhely)
előállított olyan villamos egység (készülék,
motor, stb.), amely elkészítése részletes
technológiai utasítás alapján történik, és
‚amelynek biztonságát típuspróbával
és próbatermi műszeres vizsgálattal
igazolták. Általában adattáblája van.
Villamos berendezés: Összehangolt jellemzőjű villamos szerkezetek meghatározott célra vagy célokra
egymással összekötött együttese.
Villamos szerkezet: Minden olyan szerkezet, amelyet a villamos energia fejlesztésére, átalakítására,
szállítására, elosztására vagy felhasználására alkalmaznak, mint például forgógépek, transzformátorok,
kapcsoló és vezérlőkészülékek, mérőkészülékek, védelmi eszközök, vezetékrendszerek szerkezetei,
fogyasztókészülékek.
Áramkör, villamos áramkör: A villamos berendezés villamos szerkezeteinek és vezetékeinek közös
táppontról, közös túláramvédelmen keresztül táplált együttese. (A fogyasztók nem tartoznak bele!);
Alapszigetelés (korábbi elnevezéssel: üzemi szigetelés): Az aktív részeken az áramütés elleni
alapvédelem céljára alkalmazott szigetelés.

94
Ez az aktív részek és a test vagy az aktív részek és egy belső, feszültség alatt nem álló szerkezeti rész
közti szigetelés (melyet a termékszabványokban előírt próbafeszültséggel vizsgálnak) általában a
funkcionális szigetelés szerepét is ellátja.
Az a funkcionális szigetelés azonban, amely két, egymástól eltérő potenciálú aktív rész között van, nem
tekinthető alapszigetelésnek.
Kiegészítő szigetelés (korábbi elnevezéssel védőszigetelés): Az alapszigetelés kiegészítéseként
alkalmazott olyan független (különálló és külön is vizsgálható) szigetelés, amelynek célja, hogy az
alapszigetelés meghibásodása esetén is megakadályozza az áramütés létrejöttét.
Általában a kézzel érinthető burkolat vagy azzal fémesen érintkező, feszültség alatt nem álló szerkezeti
rész és egy az aktív résztől csak alapszigeteléssel elválasztott belső szerkezeti rész között van.
A megbízható szigetelőanyagból készült burkolat is betöltheti a kiegészítő szigetelés szerepét.
Kettős szigetelés: Az alapszigetelésből és a kiegészítő szigetelésből álló szigetelő- rendszer.
Megerősített szigetelés: Az aktív részeken alkalmazott olyan szigetelő rendszer, amely a
termékszabványokban előírt kialakítása következtében a kettős szigeteléssel azonos biztonságot nyújt, de
nem osztható villamosan külön vizsgálható alap- és kiegészítő szigetelésre.
Ez a szigetelőrendszer készülhet egyetlen darabból vagy több egymástól mechanikusan különálló
szigetelésből is, amelyek csupán azért nem vizsgálhatók önállóan, mert nincs köztük a megosztott
szigetelésvizsgálatot lehetővé tevő fémrész.

TT-rendszer (Védőföldelés közvetlenül földelt rendszerben)

Első „T” – A tápláló rendszer egyik pontja közvetlenül földelt.
Második „T” – A villamos berendezések testei az energiaellátó rendszer földelőitől független földelőkhöz
csatlakoznak.
Minden érintésvédelemmel ellátandó testet PE védővezetőn keresztül le kell földelni.
Ugyanazon kikapcsolószervvel védett testeket ugyanazon földeléshez kell kötni!

95
Az így kialakuló áramkörben a fázisfeszültség által áthajtott áramot lényegében a két földelési ellenállás
korlátozza, mert mellettük a vezetékek ellenállása szinte elhanyagolható.
Ez a testzárlat azért veszélyes, mert a védőföldelésen (RA) átfolyó hibaáram (Ih) a test potenciálját a
földhöz képest megemeli, és így létrejön egy az ember által is áthidalható érintési feszültség (Ué):
U é  I h  RA
A potenciálemelkedés (Ué) akkor is fellép, ha a testet nem érinti ember! Ez azt jelenti, hogy a testre
életveszélyes feszültség is kikerülhet. Ezt a balesetet kiváltó körülményt mindenképpen el kell kerülni!

A szabvány meghatározta azt a legnagyobb feszültséget (UL), amelyet tartósan érintve sem jön létre
áramütés. Azaz az érintési feszültség nyílván nem lehet nagyobb, mint a szabvány által tartósan
megengedett érintési feszültség (UL).

Méretezzük érintésvédelemre a villamos hálózatot

Méretezésnél a következő feltételnek kell teljesülnie:
R A  I a  50V
RA: a földelőelektród és a testek védővezetőjének ellenállásának összege
Ia: az az áram, amelynek hatására a védelmi eszköz önműködően működésbe lép
Ha a védelmi eszköz ÁVK, akkor Ia az IΔn névleges kioldó hibaáram.

Ha a védelmi eszköz túláramvédelmi eszköz, akkor az:

 Vagy függő késleltetésű legyen, amelynél Ia az az áram, melynek hatására az eszköz 5s-on belül
működésbe lép.
 Vagy pillanatkioldású legyen, amelynél Ia az az áram, amely késleltetés nélküli kioldást hoz létre.
Kikapcsolásra alkalmas védelmi eszközök:
 ÁVK
 Túláramvédelmi eszközök ( I a    I n )

Biztonsági szorzó tényező: α Kioldási idő: 0,2sec Kioldási idő: 5sec

Igen gyors biztosító esetén ----- 2
Gyors biztosító esetén ----- 3
Lomha biztosító esetén ----- 4
Normál kisautomata esetén 5 4
Motorvédő kisautomata esetén 10 4

96
Ha az érintésvédelmi célú kikapcsolást túláramvédelmi készülék, olvadóbiztosító vagy kismegszakító
végzi, az előírt gyorsaságú lekapcsolás előírt gyorsaságú kioldást előidéző áramot jelent (Ia), amelynek
meghatározása a készülékek működési jelleggörbéje alapján az 5 s-hoz tartozó érték.
Ha a testre kikerülő érintési feszültség meghaladja a megengedett érintési feszültség értékét, akkor a
túláramvédelmi készüléken Ia-nál nagyobb áramnak kell folynia.
Hogy ez a feltétel teljesüljön, a megengedett érintési feszültség hatására már kioldóáram nagyságú
áramnak kell folynia, azaz egyenleteket figyelembe véve a védőföldelés ellenállására a következő
U
feltételt kapjuk: R A  L
Ia
Ez az összefüggés a gyakorlatban megvalósítható földeléseket figyelembe véve azt jelenti, hogy ez a
módszer csak kis teljesítményű fogyasztó esetében alkalmazható!!!
Elvben a méretezés, a kioldóáram (Ia) meghatározása megoldható lenne a gyári jelleggörbék alapján is,
ezek azonban általában nem hozzáférhetők, ráadásul jellegsávokat adnak meg, amelyek kiértékelésére a
szabvány ugyancsak nem ad iránymutatást.

Ha ÁVK-t (áramvédő kapcsolót) alkalmazunk érintésvédelmi kikapcsoló szervként, akkoraz egyenletbe Ia

U
helyébe I N az ÁVK névleges kioldóáramát kell helyettesíteni. R A  L
I N

97
TN rendszer
A TN rendszernek a nullavezető és a védővezető elrendezése szerint három különböző típusát
különböztetjük meg:

A TN rendszer egyik pontja közvetlenül földelt, a villamos berendezések testei ehhez a ponthoz
csatlakoznak. A testzárlat egyfázisú fémes zárlat, a hibaáram fémen keresztül záródik.

98
Méretezési összefüggés: Z s  I a  U 0
Zs – a hibahely hurokimpedanciája, ahol a hurok tartalmazza a tápforrást, az aktív vezetőt a hibahelyig és
a védővezetőt a hibahelytől a tápforrásig.
Ia – kioldó áram (ÁVK esetén IΔN)
U0 – Névleges váltakozó feszültség effektív értéke.
U0 Kioldási idő
230V 0,4sec
400V 0,2sec
400V felett 0.1sec

0,8  U 0
Francia gyakorlat: kb. 0,8U0 esik a fogyasztói körre, így: R hfogy 
Ia

IT rendszer

UL
RA 
Id
Id – földzárlati hibaáram, értékét méréssel határozzuk meg.
Becslése: kis kiterjedésű hálózat esetén 1A, nagy kiterjedésű hálózatnál 5A.
Kettős földzárlatot önműködően ki kell kapcsolni!
UL
Egyenkénti földelés: R A 
Ia
U
Földelőháló esetén, ha a nullavezető nincs kiépítve: Z S 
2I a
U0
Ha a nullavezető ki van építve: Z S ' 
2I a
Kettős földzárlat lekapcsolási ideje:
U0 / U Nincs nullavezető Van nullavezető
250 / 400V 0,4s 0,8s
400 / 690V 0,2s 0,4s
580 / 1000V 0,1s 0,2s

ÁVK alkalmazása IT remdszerben

Két részre kell bontani, védett és nem védett részre.
Védett részen lép fel földzárlat: I N  I d  I c
Nem védett részen lép fel földzárlat: 2 I c  I N biztosan ne működjön.
99
Szigetelés-ellenőrző készülék (ÁSZE)
Közvetetten földelt csillagpontú hálózatokat egyes ipartelepeken (cukorgyár, Vegyi üzem) és bányákban
alkalmaznak. Az alkalmazás célja az első földzárlat (testzárlat) melletti zavartalan üzem fenntartása. A
szigetelés állapotáról, az esetleg fellépett földzárlatról azonban értesülni kell.
A hibahelyet minél hamarabb meg kell keresni, a hibás hálózatrészt, berendezést le kell kapcsolni, mert a
másik két fázis szigetelésének fokozott igénybevétele miatt nagy a valószínűsége a kettős földzárlat
kialakulásának, amit viszont azonnal és önműködően hárítani kell, azaz a hálózatról a fogyasztókat le kell
kapcsolni. Az említett különleges üzemekben —‚ ahol a váratlan üzemzavar igen nagy anyagi kárt
okozhat, esetleg a kezelőszemélyzetet is veszélyezteti, - fokozott előnye lehet annak, hogy földtestzárlatos
üzemet lehet tartani, ami ellensúlyozza a hiba kikeresésének nehéz, hosszan tartó és költséges voltát.
Az állandó szigetelés-ellenőrző készülék (ÁSZE) egy relé, amelyik normál üzemben a szigetelési
ellenállást figyeli, és ha annak értéke egy beállított érték alá romlik, akkor működik.
Elvi kialakítása olyan, hogy a földtől szigetelt hálózat egy pontja (pl. csillagpont) és a föld közé nagy
belső ellenállású, törpefeszültségű, egyenáramú tápforrást kapcsolnak, ami a váltakozó áramú hálózat
szigetelési ellenállásán keresztül áramot hajt. Ha a szigetelési ellenállás romlik, akkor a szivárgó áram nő,
így az áram figyelésével a készülék ellenállásra kalibrálható. A rendszer szigetelési ellenállásának egy, a
relén beállítottnál kisebb értékre csökkenése esetén az ÁSZE jelzést ad, nagyobb szigetelésellenállás-
romlás esetén lekapcsolja a tápforrásról az általa figyelt hálózatrészt. Az egyenfeszültség alkalmazását a
váltakozó feszültségnél fellépő kapacitív áramok elkerülése indokolja.

100
VEL IV.20 A védővezető nélküli érintésvédelmi módok kialakítása és
méretezése (U<1000V). Érintésvédelem ellenőrzése.
A védővezető nélküli érintésvédelmi módok kialakítása és méretezése (U<1000V). Érintésvédelem
ellenőrzése.

A védővezető nélküli érintésvédelmi módok kialakítása és méretezése (U<1000V).

1. Érintésvédelmi törpefeszültség alkalmazása (SELV, PELV)
Ha a villamos szerkezeteket az UL-nél nem nagyobb feszültséggel tápláljuk és gondoskodunk arról, hogy
még hiba esetén se kerülhessen a rendszerbe ennél nagyobb feszültség (azaz a feszültség értéke mindig a
szabványos tűréshatáron belül maradjon), akkor mind a közvetett, mind a közvetlen érintés elleni védelem
önmagában megoldottnak tekinthető.
A törpefeszültség — váltakozó áram esetén 50 V-nál, egyenáram esetén 120 V-nál nem nagyobb névleges
feszültség — rövidítése ELV (extra low voltage). Ha alkalmazására a villamos szerkezetek által
megkövetelt kis értékű tápfeszültség miatt van csak szükség, akkor FELV (functional extra low voltage) a
rövidítése, és működési törpefeszültség a hivatalos elnevezése, míg szokványos használatban Üzemi
törpefeszültség névvel illetik. Ez esetben nem az áramütés elleni védelem érdekében választottak
alacsony feszültség értéket, és a táplálás, ill. az áramkör kialakítása éppen ezért nem felel meg a nagyobb
feszültség áthatolása elleni védelem biztonsági követelményeinek.
A közvetett, ill. a közvetlen érintés elleni védelmet a SELV azaz az érintésvédelmi törpefeszültség
földeletlen kialakításával, ill. a PELV, fordítása “védelmi törpefeszültség”, azaz az érintésvédelmi
törpefeszültség földelt kialakításával lehet megvalósítani.
Feszültségáthatolás megakadályozása
Az érintésvédelmi törpefeszültség mind SELV mind PELV típusú kialakításánál biztosítani kell, hogy
feszültségáthatolás ne történhessen, ezért:
A nagyobb feszültségnek a törpefeszültségű rendszerbe a tápoldal felől történő behatolásának
megakadályozására:
— vagy a táplálást a nagyobb feszültségektől (p1. kisfeszültség 230 V) függetlenül kell megvalósítani (pl.
akkumulátorral, robbanómotorral hajtott generátorral),
— vagy a nagyobb feszültségtől kellő biztonságú elválasztást kell kialakítani. Ez megoldható olyan
villamos motorgenerátor gépcsoport ill. olyan biztonsági elektronikus tápegység alkalmazásával,
amelyben a primer és szekunder áramkörök között az alapszigetelésen kívül egy biztonsági szigetelés is
van (ún. kettős szigetelésű gyártmány), vagy biztonsági elválasztó-transzformátorral. A szabványos
biztonsági elválasztó-transzformátor olyan kivitelű, hogy abban a primer és szekunder tekercsek közti
feszültség áthatolással nem kell számolni. A biztonsági elválasztó-transzformátor termékszabványa
részletes kialakítási követelményeket ad meg, amelyek teljesülése azonban a kész gyártmányon
megtekintéssel nem ellenőrizhető, csak a szabványos szerinti jelkép meglétéből tudható. Azt, hogy a
törpefeszültség előállítására használt transzformátor megfelelő-e, azaz biztonsági elválasztó-
transzformátor-e vagy sem, csak az adattábláján lévő jelölésről állapítható meg.
A védőelkülönítés fajtái:
— a vezetők legyenek fizikailag elkülönítve (pl. külön védőcsőben való vezetéssel);
— a SELV- és a PELV-áramkörök vezetőinek az alapszigetelésükön túlmenően legyen szigetelő
köpenyük;
— az eltérő feszültségű áramkörök vezetői egymástól földelt fémárnyékolással vagy földelt
fémköpennyel legyenek elkülönítve;
— a különböző feszültségű áramkörök vezetői lehetnek ugyanabban a többerű vezetékben vagy más
közös vezetékcsoportban is, de a SELV- és a PELV áramkörök vezetői egyenként vagy együttesen az
abban előforduló legnagyobb feszültségre legyenek szigetelve.
A SELV- és a PELV-rendszerek csatlakozódugói és csatlakozóaljzatai feleljenek meg a következőknek:
— a csatlakozódugókat ne lehessen más feszültségrendszerek csatlakozóaljzataiba bedugni (még a FEL
V-rendszert is más feszültségrendszernek kell tekinteni!);
— a csatlakozóaljzatokba ne lehessen más feszültségrendszerek csatlakozódugóit bedugni;
— a SELV-áramkörök csatlakozódugóinak és csatlakozóaljzatainak ne legyen védőérintkezője;
101
— a SELV-csatlakozódugókat ne lehessen PELV-csatlakozóaljzatokba bedugni, és viszont;
SELV-áramkörök további kialakítási követelményei
A SELV-áramkörök aktív részeit nem szabad sem a földdel, sem más áramkörök aktív részeivel vagy
védővezetőivel összekötni.
A testeket nem szabad szándékosan összekötni
-a földdel,
-más áramkörök védővezetőivel vagy testeivel,
-idegen vezetőképes részekkel.
Ha a SELV-áramkörhöz tartozó testek véletlenszerűen érintkeznek más áramkörökhöz tartozó testekkel,
akkor az áramütés elleni védelem már nemcsak a SELV által nyújtott védelemtől fligg, hanem a másik
áramkörrel kapcsolatos védelmi módtól is.
Ha tehát a f érintésvédelmi törpefeszültségre kapcsolt valamelyik villamos szerkezet testét földelik, akkor
a teljes rendszer SELV- helyett PELV-rendszerré válik, amely lényegében csupán a közvetlen érintés
elleni védelem szempontjából követeli meg többletkövetelmények betartását.
Ezek a szigorú földeletlenségi követelmények azt kívánják biztosítani, hogy a különböző védő- és
földelővezetők se hozhassanak távoli, tehát a helyi főldpotenciáltól lényegesen eltérő potenciált (még a
kikapcsolásos védelmek működési ideje alatt sem!).
Ha a névleges feszültség meghaladja váltakozó áram esetén a 25 V effektív értéket, hullámosságmentes
egyenáram esetén a 60 V-ot, akkor nem lehet az aktív részeket csupaszon hagyni, azaz a közvetlen érintés
elleni védelmet
— legalább IP2X vagy IPXXB védettségi fokozatú védőfedéssel vagy burkolattal, vagy
— olyan szigeteléssel kell megvalósítani, amely 1 percig kibírja az 500 V effektív értékű váltakozó
próbafeszültséget.
Ha a névleges feszültség nem haladja meg váltakozó áram esetén a 25 V effektív értéket, hullámosság-
mentes egyenáram esetén a 60 V-ot, akkor általában nincs szükség közvetlen érintés elleni védelemre;
bizonyos külső hatások esetén azonban ez ekkor is szükségessé válhat.
Az egyenáram hullámosság-mentessége szinuszos komponens esetén az általános meghatározás szerint
azt jelenti, hogy a hullámosság effektív értéke legfeljebb 10%; a feszültség csúcsértéke 120 V névleges
hullámos ságmentes egyenfeszültségű rendszerben a 140 V-ot, 60 V névleges hullámosságmentes
egyenfeszültségű rendszerben pedig a 70 V-ot nem haladja meg.
PELV-áramkörök további kialakítási követelményei
Az áramkörök földelését a berendezés tápáramkörének védővezetőjéhez való megfelelő csatlakozással is
meg lehet oldani.
Földelt áramkörök esetén csak akkor nem kell festéssel, szigeteléssel, burkolással a közvetlen érintés
elleni védelmet biztosítani, ha a villamos szerkezet olyan épületen belül van, ahol az egyidejűleg érinthető
testek és az idegen vezetőképes részek ugyanahhoz a földelési rendszerhez csatlakoznak és a névleges
feszültség nem haladja meg:
-váltakozó áram esetén a 25 V effektív értéket és hullárnosságmentes egyenáram esetén a 60 V-ot, ha a
szerkezet csak száraz helyiségben használatos és az ember vagy állati test várhatóan nem érintkezik nagy
felületen aktív részekkel;
-minden más esetben váltakozó áram esetén a 6V effektív értéket és hullámosságmentes egyenáram
esetén a 15 V-ot.
A 6 V váltakozó feszültség, illetve 15 V egyenfeszültség értékű korlátszigorítás a SELV-he2 képest.
Fürdőkádban ezek az értékek indokoltak.
2. Védelem II. év. osztályú villamos szerkezet használatával vagy azzal egyenértékű
elszigeteléssel
Ennek az érintésvédelmi módnak az a rendeltetése, hogy az alapszigetelés hibája esetén egy további
kiegészítő szigetelés segítségével megakadályozza az életveszélyes feszültség megjelenését a villamos
szerkezet ember által megérinthető részein. Azért volt a korábbi neve „a villamos szerkezet elszigetelése”,
mert a második kiegészítő szigetelés alapszigeteléssel egyidejű meghibásodása figyelmen kívül hagyható,
az így kialakított „kettős szigetelés” egyidejű átütésével, átvezetésével már nem kell számolnunk. Ha
például úgy készítjük el a fúrógépet, hogy a forgórésztekercs zománcszigetelésén kívül a tokmányt
102
meghajtó fogaskerék áttétel egyik fogaskerekét is szigetelőanyagból gyártjuk, akkor a zománcszigetelés
sérülése esetén se jut a feszültség ki a tokmányra, csak a forgórészre.
Gyártmányok érintésvédelmi osztályokba sorolása
Az egyes — közvetlen érintés ellen legalább IP2X védettségű — gyártmányokat érintésvédelmi
osztályokba sorolják (MSZ EN 61140, MSZ 171-1).
• 0. év. osztályú az a gyártmány, amely nem törpefeszültségű, s érinthető burkolata nincs védővezető
csatlakoztatására alkalmas szerkezettel ellátva, s az aktív részektől nincs mindenütt kettős vagy
megerősített szigeteléssel ellátva.
• I. év. osztályú az a gyártmány, amelynek teste alapszigeteléssel van az aktív részektől elválasztva, és a
villamosan összefüggő fémteste — a gyártmány belső áramköreitől független — védővezető
csatlakoztatására alkalmas szerkezettel van ellátva (védőcsatlakozó
• II. év. osztályú az a gyártmány, amelynek érinthető burkolata kettős vagy megerősített szigeteléssel van
az aktív részektől elválasztva.
• III. év. osztályú az a gyártmány, amelyben az áramütés elleni védelem érintésvédelmi törpefeszültségen
(PELV vagy SELV) alapul, és benne sem állítanak elő a törpefeszültségnél nagyobb feszültséget.
A gyártmányoknak nem minősülő, valamint az IP2X-nél kisebb védettségű villamos szerkezetek nem
sorolhatók érintésvédelmi osztályokba.
Védelem II. év. osztályú gyártmányokkal
A kettős szigetelésű gyártmány magának a testzárlatnak a fellépését akadályozza meg azzal, hogy
meghibásodás vagy rendellenesség következtében feszültség alá csak az alapszigetelés ás a kiegészítő
szigetelés közötti közbenső fém szerkezeti rész kerülhet, az ember által hozzáférhető szerkezeti és tartó
részek nem. Az ilyen szendvics szerkezetű villamos szerkezet külső vezető anyagú részét
„definíciószerűen” éppen azért nem is nevezhetjük testnek, mert meghibásodás során se kerülhet ki rá
veszélyes potenciál. Az alapszigetelés ás a kiegészítő szigetelés közti fémrész beépítése teszi lehetővé a
két szigetelési ellenállás független mérését, jóságának megítélését.
Ugyanilyen biztonság elérhető oly módon is, hogy az alapszigetelésre — a közvetett érintés elleni
védelem szempontjait szolgáló — további kiegészítő szigetelést helyezünk el, amelynek így együtt ún.
megerősített szigetelés lesz a neve. (A kettős szigeteléshez képest a különbség Csupán annyi, hogy most
csak az együttes szigetelési ellenállás mérhető meg.) Jó példa erre az egyes vasaló típusoknál alkalmazott
vezetéktörést megakadályozó — gumiból vagy műanyagból készült — „törésgátló” felhelyezése, amely a
fémház biztonságos elhagyását biztosítja a csatlakozóvezeték számára.
Az ilyen gyárilag előállított, a rájuk vonatkozó termékszabványok biztonsági előírásait teljesítő kettős, ill.
megerősített szigetelésű „II. érintésvédelmi osztályú” villamos szerkezetnek nevezik.
II. év. osztályú villamos szerkezetnek számít a gyárilag előállított teljesen szigetelt villamos szerkezetek
együttese. Itt azokra a gyárilag előállított kisfeszültségű kapcsoló berendezésekre utalunk, amelyekben
csak teljesen szigetelt villamos szerkezeteket alkalmaznak, de amelyek együttese (a
kapcsolóberendezések összeállításának végtelen számú változata miatt) nem esett át típusvizsgálaton.
Megengedett azonban az is, hogy villamos berendezés helyszíni szerelése során a csak alapszigeteléssel
ellátott villamos szerkezeteken kiegészítő szigetelést alkalmazva, vagy a szigeteletlen aktív részeken
megerősített szigetelés alkalmazva annak biztonsági szintjét egyenértékűvé tegyék a II. év. osztályú
villamos szerkezetekével.
Egyenértékű megoldást jelent az is, ha a működésre készre szerelt villamos szerkezetet, amelynek
vezetőképes részeit az aktív részektől csak alapszigetelés választja el, legalább IP2X vagy IPXXB
védettségi fokozatú, — emberi ujjal történő behatolás ellen védett — szigetelő burkolatba helyezik el.
Azaz a helyszínen kialakított burkolással alakítsák ki ezt a védelmet.
• A szigetelőburkolat legyen ellenálló a várhatóan előforduló mechanikai, villamos és
hőigénybevételekkel szemben.
• Ne legyenek a szigetelőburkolaton keresztülmenő olyan vezetőképes részek, amelyek feszültséget
továbbíthatnak!
• A szigetelőburkolaton belül levő vezetőképes részeket nem szabad a védővezetővel összekötni!
• A testeket és a közbenső részeket nem szabad védővezetővel összekötni, hacsak a villamos szerkezetre
vonatkozó előírások az összekötést kifejezetten elő nem írják (egyes különlegesen veszélyes
103
szerkezeteknél — Pl. villamos működtetésű műtőasztaloknál az összekötés potenciálkiegyenlítés miatt
követelmény lehet.
• Ha ennek az érintésvédelmi módnak az előírásait csak a burkolat biztosítja, akkor ezen olyan
figyelmeztető feliratot kell alkalmazni, ami felhívja a figyelmet arra, hogy az ajtók nyitása, burkolatok
megbontása után nincs érintésvédelem! (Az ajtók csak kulccsal vagy csak szerszámmal nyithatók
lehetnek!)

3. A környezet elszigetelése
A testzárlatos villamos szerkezet testének érintése nem okoz áramütést, ha az azt megérintő személy
ugyanakkor nem tud más potenciált is megérinteni, azaz nem kerül áramkörbe. (Ebben az esetben
gyakorlatilag nem folyik az ember testén keresztül áram, pontosabban a padlószigetelés nagy
ellenállásértéke jóval a veszélyes szint alá korlátozza a az áramot.
A környezet elszigetelése közvetett érintés elleni védelmi módot úgy kell kialakítanunk, hogy érinthető
környezetünket jó minőségű szigetelőanyaggal határoljuk, azaz: • a padlót szigetelőanyaggal burkoljuk,
elszigetelve magunkat a földpotenciáltól, és; • megakadályozzuk két eltérő potenciálú rész egyidejű
érintését, azaz: - két villamos szerkezet testének egyidejű érintését, vagy villamos szerkezet testének és
idegen fémszerkezetnek egyidejű érintését.
Az egyidejű érintés megakadályozása történhet:
egymástól megfelelő távolságra helyezéssel; vagy
lehetőleg szigetelőanyagból készült hatékony
védőakadályok alkalmazásával. Az MSZ 2364
szabvány szerint a védőakadályok hatékonysága akkor
kielégítő, ha azok túlnyúlnak a kézzel elérhető
tartományon belüli 2,5 m, ill. az azon kívüli 1,25 m
távolságon. Ez az előírás túl szigorúnak tűnik,
biztonsági szempontból megfelelőnek ítélhető a korábbi
szabvány szerinti „zsinórtávolságok betartása, amely a
védőakadály által megtört távolság. Amennyiben a
védőakadály vezetőképes anyagból készül, tilos földelni
vagy a testekkel összekötni!
— Az idegen vezetőképes részek elszigetelésével. A szigetelés megfelelő mechanikai szilárdságú legyen,
és bírja ki a legalább 2000 V-os próbafeszültséget. A használat normál körülményei között a szivárgó
áram ne legyen nagyobb 1 mA-nál.
A szigetelőanyagú padlózatok és falak ellenállása akkor tekinthető megfelelőnek, ha ellenállása legalább
• 50 kΩ ha a berendezés névleges feszültsége nem haladja meg az 500 V-ot, vagy 100 kΩ, ha a
berendezés névleges feszültsége meghaladja az 500 V-ot, különben a padlókat és a falakat az áramütés
elleni védelem szempontjából idegen vezetőképes részeknek kell tekinteni.
Fontos létesítési intelmek — A környezet elszigetelése esetén védővezető alkalmazása tilos, mert
földpotenciált hozhatna a szigetelt környezetbe, s így lerontaná a környezet elszigetelésével megoldott
védelmet. (Földtől szigetelt egyenpotenciálra hozó vezető ugyan nem jelentene ilyen veszélyt, de ez már
egy másféle, az ún. “földeletlen egyenpotenciálú összekötés” védelmi mód.)
— Idegen vezetőképes részek ne vezethessenek potenciált az adott helyszínen kívülre;
A testzárlatos szerkezet teste — ezen védelmi mód esetében — a f képest tartósan veszélyes feszültség
alá kerülhet, ezért fontos gondoskodni arról, hogy a hibás berendezés testének potenciálját ne lehessen a
szigetelt környezet határain kívül megérinteni. Ezt csak olyan módon lehet elérni, hogy a szigetelt
környezetet elhagyó fémszerkezeteket gondosan elszigetelik a villamos szerkezetek testétől.
— A padló és a falak szigetelését a nedvesség ne csökkenthesse;
— Ott is nyújtsanak védelmet, ahol hordozható szerkezetek használata várható;
— Az alkalmazott elrendezéseknek tartósaknak kell lenniük, az idő multával se veszíthessenek a
hatékonyságukból, azaz később további vezetőképes részek I. év. osztályú szerkezetek vagy idegen
vezetőképes részek, pl. fém vízvezetékcsövek — ne kerülhessenek be, ne ronthassák e szakasz
előírásainak teljesülését.
104
Az utóbb említettek miatt ezt a közvetett érintés elleni védelmi módot nem célszerű alkalmazni,
gyakorlatban akkor kerül rá sor, ha más mód egyszerű eszközökkel nem megoldható (pl.: TT-rendszerű
hálózat betáplálási elosztója).

105
 4. Védelem villamos elválasztással
A közvetett érintés elleni védelem ezen módja —‚ melynek korábbi neve védőelválasztás volt, — úgy
óvja meg az embert az áramütéstől, hogy az 500 V-nál kisebb feszültségű elválasztott áramkört mind a
táplálástól mind a földtől független potenciálon alakítjuk ki, így az alapszigetelés esetleges
meghibásodásakor mind a test, mind a testet megérintő személy, mind a föld hibapotenciálra kerül, és így
nem alakul ki áramkör, hibaáram nem folyik. Az elválasztott áramkör kialakításának a következők a
követelményei:
• A villamos elválasztással védett áramkör maximum 500 V
feszültségű lehet;
• A tápoldalon biztonsági elválasztó-transzformátort
(biztonsági transzformátor) vagy ezzel biztonsági
szempontból egyenértékű áramforrást kell alkalmazni.
Utóbbi lehet olyan átalakító (pl. motor-generátor) amelynek a
hálózattól való elszigetelése a biztonsági transzformátoréval
egyenértékű; vagy a hálózattól teljesen független áramforrás
(robbanómotor hajtású aggregátor, hálózatfüggetlen
akkumulátor, napelem, stb.)
Ezen intézkedésnek az a célja, hogy a
feszültségáthatolás az elválasztott áramkörbe
biztonsággal meg legyen akadályozva!
• Az
elválasztott
áramkör aktív részeinek egyetlen pontját sem szabad más
áramkörökkel, vagy a földdel összekötni.
Az áramkör potenciálfüggetlenségét elkülönített
vezetékrendszerrel célszerű biztosítani, különösen
ügyelve a mechanikai sérülések elkerülésére (hajlékony
vezetékek).
• Az elválasztott áramkör táplálhat: o egyetlen fogyasztót.
Ezen esetben a villamos szerkezet testét nem szabad
összekötni más áramkörök védővezetőjével vagy testeivel, mert az elválasztott áramkör áramütés elleni
védelme nem függhet más testek védelmétől! Kérdés, hogy mi tekinthető egyetlen fogyasztónak? Ebből a
szempontból az az összetett villamos szerkezet tekinthető egyetlen szerkezetnek, amelynek teste
szerkezetileg fémesen összefügg. Igy pl. egyetlen villamos szerkezet egy villamosan fűtött automata
háztartási mosógép annak ellenére, hogy ebben motor, fűtőtest és automatika is van. De nem tekinthető
egyetlen szerkezetnek az a motorhajtású szerszámgép, amelynek vezérlőszerkezete a géptől elkülönült
vezérlőtáblában van.
o több fogyasztót a következő feltételek egyidejű teljesítésével:
• Az elválasztott áramkörhöz tartozó testeket szigetelt, földeletlen, egyenpotenciálra hozó vezetőkkel
össze kell kötni. Ezeket a vezetőket nem szabad összekötni más áramkörökhöz tartozó védővezetővel
vagy testekkel, illetve bármely idegen vezetőképes résszel. Ezzel a független egyenpotenciálra hozással
az érhető el, hogy testzárlat esetén az összes test azonos potenciálon lesz, és így nem fordulhat elő, hogy
egy másik testen fellépő más potenciálú testzárlat potenciálkülönbséget eredményezzen ezen két test
között, ami persze áramütésveszélyt jelentene!
• Az összes csatlakozóaljzatnak legyen védőérintkezője, és legyen összekötve a földeletlen
egyenpotenciálra hozó rendszerrel, ami így biztosítja a hordozható villamos szerkezetek testének EPH-ba
kötését.
• A II. év. osztályú villamos szerkezetek vezetékeinek kivételével minden hajlékony vezetékben legyen
védővezető, amelyet egyenpotenciálra hozó vezetőként lehet alkalmazni. Az előző pontot figyelembe
véve a hordozható villamos szerkezetek testének EPH-ba kötése ezáltal valósul meg.

106
 5. Védelem földeletlen helyi egyenpotenciálú összekötéssel
Ez a közvetett érintés elleni védelmi mód csak kivételesen és olyan szigorúan körülhatárolt helyeken lehet
előnyös, ahol számolni kell az aktív részek közvetlen érintésével. Ilyen lehet kisfeszültségű vezeték-,
vagy felső vezeték szerelésére alkalmazott szerelőkosár, próbaterem, javító műhely, laboratórium, stb.
Ennek a védelmi módnak az a komoly előnye, hogy a dolgozó személyek környezetében egyáltalán nincs
érinthető földpotenciál. A védelem szinte egyetlen megoldási módja ez ott, ahol számítani kell az
üzemszerűen feszültség alatt álló aktív rész megérintésére, vagy egy olyan meghibásodott szerkezet üzem
közbeni vizsgálatára, amelyen az érinthető részekre kikerült a veszélyes potenciál, tehát a földpotenciál
jelenléte kifejezetten veszélyes és nem egy, hanem több készülék használatára van szükség. Kialakítási
szabályai a következők:
• A földeletlen egyenpotenciálra hozás alkalmazása esetén ugyanolyan biztonságú f táplálást célszerű
létesíteni, mint a villamos elválasztásnál, de nem előírás a földeletlen hálózatról táplálás.

• Minden egyidejűleg érinthető testet és idegen vezetőképes részt földeletlen egyenpotenciálra hozó
vezető kössön össze egymással. Ez a vezető azért nem tekinthető védővezetőnek, mert a védővezetőt
mindenképpen földelni kellene, ezt a vezetőt pedig kifejezetten tilos földelni, vagy más, földelt
védővezetővel összekötni!
-A csatlakozóaljzatok védőérintkezőit össze kell kötni a f öldeletlen egyenpotenciálra hozó vezetővel.
-A villamos szerkezetek hajlékony csatlakozóvezetékeinek — a II. érintésvédelmi osztályú szerkezetek
kivételével tartalmazniuk kell védővezetőt, ezt azonban itt a földeletlen egyenpotenciálra hozás céljára
kell felhasználni.
Általános alapelv, hogy a hordozható villamos szerkezetek hajlékony tápvezetékében lévő, üzemszerűen
áramot nem vezető ér csak védővezető lehet! Ez alól az általános szabály alól ez az eset kivétel.
• Kettős testzárlat esetén a hálózat túláramvédelmének a nullázásra előírt szabályok szerint ki kell
kapcsolniuk a hibás berendezéseket. Tekintettel a kis távolságokra és a fémes összekötésre elegendő a
választott megoldás elvi működésének ellenőrzése.
• Az elhelyezés kialakításánál meg kell akadályozni az egymástól veszélyesen különböző potenciálú
részek egyidejű érintését, különösen ott, ahol földtől elszigetelt vezetőanyagú padló csatlakozik a
födeletlen egyenpotenciálú összekötés rendszeréhez. Ennek leggyakoribb megoldása, hogy a hely
padozata a földtől szigetelt, amelyen az egyen- potenciáira hozó vezetőt egy fémlemez testesíti meg, és
ehhez kötik — vaslemez esetén hegesztik — a testekhez, idegen vezetőképes részekhez csatlakozó EPH
vezetőket.

6. Érintésvédelem a kisülési energia korlátozásával, vagy az állandósult érintési áram

korlátozásával
Ez a védelmi mód egy olyan megoldás, amelynél az áramkörbe iktatott soros impedancia olyan kis
értékre korlátozza az áramkör kimenő zárlati teljesítményét,hogy áramerőssége az emberre
veszélytelennek tekinthető.

107
Ilyenek a gyújtószikramentes áramkörről táplált, valamint az információátviteli berendezések nem
áramütés veszélyesnek minősített kimenő csatlakozásairól táplált villamos szerkezetek.
Ezen berendezések erősáramú szempontú közvetlen, ill. közvetett érintés elleni védelméről nem kell
külön gondoskodni.
Gyújtószikramentes áramforrás jelölése: Ex (régen Rb)
Információátviteli berendezéseknél ha mégis áramütés veszélyesnek minősítik a kimenetet, akkor azt
„Villám jel”-lel kell ellátni.

108
Melyek az érintésvédelem ellenőrzésének módjai, feladatai, szükségessége,
gyakorisága?
Első felülvizsgálat
Minden villamos berendezést a szerelése idején és/vagy az üzemszerű használatba vétele előtt,
megtekintéssel és vizsgálattal ellenőrizni kell annak igazolására, hogy megfelel az MSZ 2364
szabványsorozat követelményeinek.
Megtekintéssel kell ellenőrizni, hogy a tartósan bekötött villamos szerkezetek:
—megfelelnek a vonatkozó termékszabvány biztonsági követelményeinek;
—a gyártó előírásainak megfelelően pontosan lettek kiválasztva és szerelve;
—nincs olyan látható sérülésük, ami csökkentené a biztonságot.
A megtekintésnek legalább a következőkre kell kitérnie:
— az áramütés elleni védelmi módra, beleértve a burkolat, védőfedés vagy védőakadály alkalmazására,
vagy a kézzel elérhető tartományon kívüli elhelyezéssel megvalósított védelemmel kapcsolatos
távolságok megmérésére;
— tűzgátló szerkezetek, valamint a hőhatás elleni védelem meglétére;
— a vezetők megfelelő megválasztására (megengedett áram és a feszültségesés);
— a védelmek kiválasztására és beállítására;
— leválasztó- és kapcsolóeszközök meglétére, elhelyezésére;
— a külső hatások figyelembevételére;
— a nulla- és a védővezető helyes megjelölésére;
— kapcsolási rajzok, figyelmeztető feliratok meglétére;
— áramkörök, biztosítók, kapcsolók, csatlakozókapcsok stb. megjelölésére;
— a vezetők csatlakozásainak megfelelőségére;
— megközelíthetőségre (üzemeltetéshez és karbantartáshoz elegendő hely megléte).
Vizsgálattal (méréssel) kell ellenőrizni:
— a védővezetők, valamint az egyenpotenciálra hozó összekötés folytonosságát (A vizsgálatra 4.. .24 V
feszültségű, 0,2 A terhelhetőségű tápforrást kell alkalmazni.);
— a villamos berendezés szigetelési ellenállását (Szigetelési ellenállás mérés minden aktív vezető és a
föld között.);
— az áramkörök elválasztásával megvalósított védelmet:
• SELV áramkörök aktív részeinek más áramkörök aktív részeitől és a földtől való elválasztását
szigetelési ellenállás méréssel kell ellenőrizni
• PELV áramkörök aktív részeinek más áramkörök aktív részeitől való elválasztását szigetelési ellenállás
méréssel kell ellenőrizni
• A villamosan elválasztott áramkörök aktív részeinek más áramkörök aktív részeitől és a földtől való
elválasztását szigetelési ellenállás méréssel kell ellenőrizni;
— a környezet elszigetelését, azaz meg kell mérni a padlózat és a fal szigetelési ellenállását;
— a tápforrás önműködő lekapcsolását;
— a polaritást, azaz a fázisvezető és a nullavezető felcserélését;
— a villamos szilárdságot;
— a működést;
— a hőhatásokat;
— a feszültségesést.
Az időszakos ellenőrzés
Miután a berendezések ellenőrzésére, karbantartására mindig a létesítéskor érvényes előírásokat, kell
alapul venni, ezért a 2003. év előtt létesült berendezéseket az MSZ 172/1 és az MSZ 1600 előírásai
szerint kell időszakosan ellenőrizni, amelynek gyakoriságát a módosított 35/1996. (XII. 29.) BM
rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat írja elő. (A villamos berendezést — ha jogszabály,
illetve nemzeti szabvány máshogy nem rendelkezik — a tűzveszélyességi osztályba sorolástól függően 3,
6, illetve 9 évenként felül kell vizsgálni.)
A közvetett érintés elleni védelem ellenőrzésének módjára és gyakoriságára — megjelenése után — a
Villamos Biztonsági Szabályzat előírásai lesznek irányadók, addig változatlanul az MSZ 172/1-ben
109
előírtakat (a jegyzet 5.2.1.. ..5.2.4. pontjai) kell betartania. (Egyéb előírások hiányában célszerű ezeket az
Új berendezések időszakos ellenőrzésekor is követni.)
A közvetett érintés elleni védelem ellenőrzésének kétféle módja van:
— szerelői ellenőrzés,
— szabványossági felülvizsgálat.
A „szerelői ellenőrzés” a közvetett érintés elleni védelem alapvető hibáinak kimutatására szolgál, különös
szakképzettséget nem igényel, az ellenőrzés során méréseket nem kell végezni.
A „szabványossági felülvizsgálat” a közvetett érintés elleni védelem olyan részletes ellenőrzése, amely
arra irányul, hogy teljesül-e a szabvány valamennyi előírása. Méréseket és azok számszerű kiértékelését
tartalmazza ezért elvégzéséhez külön ezirányú képzettség (szakképesítés) szükséges.
5.2.1. A szerelői ellenőrzés
A szerelői ellenőrzés a szerelés befejező művelete. Könnyen előfordulhat, hogy valami elmarad, esetleg
vezetéket felcserélnek. Életvédelmi szempontból ez megengedhetetlen, azaz a szerelői ellenőrzést
mindenki Saját munkájának ellenőrzésére nem csak elvégezheti, de köteles is elvégezni. (Pl. egy szerelő
beszerel egy Új védőérintkezős fogyasztót, Pl. mosogatógépet, akkor ellenőriznie kell, hogy a
védőérintkező valóban be van-e kötve, s nincsenek-e felcserélve az aktív vezetők a PE vezetővel. Ezek
ellenőrzésére nincs szükség külön vizsgára, feljogosításra, ha képzettsége megfelelő volt a szerelésre,
akkor ez megfelelő képesítést jelent ennek szerelői ellenőrzésére is.
Az időszakos vizsgálatok már nemcsak az észlelhető hibákat kívánják kimutatni, hanem az öregedésből,
elhasználódásból származó hibákra vezető elváltozásokat is, ezért általában erre a célra nem elegendő a
szerelési ellenőrzés elvégzése, szabványossági felülvizsgálatra van szükség. Egyes esetekben — pl.
lakóházakban, középületekben — azonban időszakos vizsgálatra is elegendő csak a szerelői
ellenőrzéseket elvégezni.
• Rendszerességgel az alábbi esetekben:
— Kéziszerszámokon és hordozható biztonsági transzformátorokon évente;
— Áram-védőkapcsolókon a nyári-téli időszámítási áttérésekkor;
— Nem ipari jellegű, komimmális és lakóépületekben 6 évente. (Ezek villamos berendezesei a VBSz
hatályba lépeséig a KLESZ hatálya alá esnek);
Megtekintés, (megmozgatás), működési próba:
— Megtekintéssel ellenőrizhető:
• A védővezető, a védővezető kötéseinek sértetlen állapota, a biztosítóbetétek, túláramvédelmi
kikapcsolószervek sértetlen állapota,
• a szigetelések sértetlen állapota,
• EPH-csomópont állapota
• az egyidejűleg érinthetőség távolságai stb.;
— Működőképességet egymás után háromszor végzett működési próbával kell végezni:
• Mechanikus működésű túláramvédelmi kikapcsolószervnél terhelt, vagy terheletlen állapotban,
• ÁVK esetében azonban a próbagomb megnyomásával.

110
VEL IV.21 Az 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú berendezések
érintésvédelme.
Az 1000V-nálnagyobb feszültségű erősáramú berendezések érintésvédelme!

A nem közvetlenül földelt, U>1000 V feszültségű berendezések érintésvédelmének

kialakítása!
Nem közvetlenül földelt hálózatok érintésvédelme
Ezen hálózatok csillagpontja szigetelt, vagy impedancián keresztül földelt. A csillagponti impedancia
kialakítása olyan, hogy vagy fixen be van kötve, vagy egy földzárlat esetén működő automatika kapcsolja
az impedanciát a föld és a csillagpont közé.
Hazánkban közvetlenül földelt hálózat a 3, 6, 10, 20 és 35 kV-os elosztóhálózat, akár közcélú akár nagy
ipartelepek belső hálózata. Mind a hálózati berendezések, mind az ezekről üzemelő villamos fogyasztói
berendezések érintésvédelme ide tartozik.

1. Földeletlen (szigetelt csillagpontú) hálózat A szigetelt csillagpontú hálózatban a föld és a csillagpont

közötti impedanciát tekintsük végtelen nagynak.
2. Konduktív ellenálláson keresztül (közvetve) földelt hálózat Az ellenállással kialakított közvetett
földelést elsősorban kábelhálózatoknál (Pl. városi 10 kV-os kábelhálózatok) alkalmazzák.
3. Kompenzált hálózat Hazánkban azoknál a 20 és 35 kV-os szabadvezetéki hálózatoknál alkalmaznak
kompenzálást, azaz Petersen tekercset iktatnak a csillagpont és a föld közé, amelyeknél a hálózat
természetes kapacitásából eredő földzárlati áram a 10 A-t meghaladja.

Az érintésvédelem kialakítása és méretezése

Az 1000 V-nál nagyobb feszültségű berendezések testzárlata esetén nem az érintésnek kitett testeken
fellépő teljes feszültségemelkedést — a végtelen távoli nulla potenciálhoz képesti potenciálemelkedést, a
hibafeszültséget), hanem annak többnyire csak részét képező az ember által érintéssel vagy lépéssel
áthidalható — érintési-, ill. lépésfeszültséget kívánjuk korlátozni.
Számos esetben még ezzel a korlátozással sem érhetők el élettanilag veszélytelen feszültség ill.
időértékek, ekkor kiegészítő érintésvédelmi intézkedéseket kell alkalmazni. Közvetett földelésű hálózatok
érintésvédelmének módja védőföldelés.

111
A méretezés szempontjából megengedett legnagyobb érintési feszültség (UL) értéke a földzárlati áram
fennállásának időtartamától (tk) függően (azaz csak a kikapcsolás idejére megengedetten):
UL=1000V ha tk<0,5s;
UL=500 V ha 0,5<=tk<1,5s,;
UL=65 V ha tk>=1.5s, vagy nincs önműködő kikapcsolódás.
Ezek az UL értékek csak a kikapcsolás idejére megengedettek!
Az érintésvédelem ellenőrzésénél a hálózati fóldzárlatvédelem működése alatt fellépő
feszültségemelkedések a meghatározóak. Amennyiben különböző főldelési impedanciákat is bekapcsoló
önműködő visszakapcsolás van a hálózaton, akkor minden visszakapcsolási időpontban külön-külön kell
vizsgálni a megfelelő impedanciával korlátozott I áram hatására fellépő feszültségemelkedést.
A méretezés első lépése a távoli földpotenciálhoz képest fellépő hibafeszültség meghatározása.
Amennyiben ez nagyobb mint az UL limitfeszültség, azaz a megadott korlátérték, akkor:
 vagy a védőföldelés ellenállásának nagyságát csökkentjük,
 vagy kiegészítő védelmi megoldásokat alkalmazunk.

A kiegészítő védelmi megoldásokat a védőföldelésen túlmenően kell kialakítani, amelyek a következők

lehetnek:
 környezet elszigetelése
 elkerítés
 potenciálbefolyásolás.
A kiegészítő védelemmel korlátozott érintési feszültség értékét csak abban az esetben kell ellenőrizni, ha
ez a kiegészítő védelem potenciálbefolyásolás.

Szabadvezetéki oszlopok
Fából készült, vagy nem vezető anyagú oszlopok esetében nem kötelező a védőföldelés ha a szigetelő
tartó és a föld közötti szakasz nincs fémesen áthidalva.
Szabadvezetéki oszlopoknál egyrészt rendkívül drága lenne, másrészt az oszlopnál tartózkodás
valószínűsége épp földzárlat esetén igen kicsi. Ezért szabvány olyan engedményt tesz, hogy lakott
területen kívüli, kezelőhelynek nem minősülő fém- és vasbetonoszlopoknál minden méretezés nélkül
elfogadják az oszloplábak által nyújtott természetes földelést, feltéve, hogy az oszlopon kizárólag
tömörtestű szigetelőket alkalmaztak.
A lakott területen belüli oszlopoknál ez csak akkor megengedett, ha az adott hálózat 1,5 s-nál nem
hosszabb önműködő kikapcsolású, viszont itt nem követelmény a tömörtestű szigetelők alkalmazása.
Érintési feszültségre történő méretezés nélkül 10 ohmnál nem nagyobb földelési ellenállású földelés
elfogadható a lakott területen belüli, kezelőhelynek nem minősülő oszlopoknál, ha azokon kizárólag
tömörtestű szigetelőket alkalmaztak.
Kezelőhelynek minősülő oszlopnál ez csak akkor megengedett:
 ha a tartós földzárlati áram 13 A-nél nem nagyobb,
 vagy ha 1,5 s-nál nem hosszabb lekapcsolási idejű önműködő földzárlatvédelem van, s ez alatt a
földzárlati áram 200A-nél nem nagyobb.

A többi oszlopnál szükséges a földzárlat hatására fellépő feszültségemelkedésre történő méretezés.

Az enyhítés csupán annyi, hogy érintési feszültség helyett itt elegendő a hibafeszültség számítása, s ha ez
1,5 s-os lekapcsolás esetén a 2000 V-ot.
Ennél hosszabb lekapcsolás esetén a 130 V-ot nem haladja meg, akkor feltételezzük, hogy az érintési
feszültség a megengedett értékek alatt marad.

A nagy forgalmú helyek (nyilvános fürdők, sportpályák, kempingek stb.) nagyközönség által
megközelíthető oszlopainak érintésvédelménél semmiféle engedmény nincs, azokat az általános elvek
szerint kell méretezni és kialakítani, azzal a szigorítással, hogy itt a kapcsolási időre való tekintet nélkül a
65 V érintési feszültség a megengedett.

112
Az oszlopállomások nagyfeszültségű védőföldelése összeköthető a kisfeszültségű üzemi földeléssel, ha
legfeljebb 10 ohm szétterjedési ellenállású a földelés és a létrejövő földzárlat hatására:
UH<1000 V ha tk<0,5s;
UH<50 V ha tk>=0,5s
Ha ezen feltételek nem teljesíthetők, a kisfeszültségű üzemi földelőt az oszlopállomás földelőjétől 20 m-
nél nagyobb távolságra kell telepíteni. Ez esetben a transzformátor oszlopa körül, attól 1m-re egy
keretföldelőt is telepítenek és az oszlopszekrényt a nagyfeszültségű védőföldelővel összekötik. Ezt a
szekrényt tilos nullázni!
A védőföldelés kialakítása
Minden védőföldeléssel ellátandó testet és fémszerkezetet védővezetőn keresztül közvetlenül össze kell
kötni a védőföldeléssel.
Tilos a védővezetőbe kapcsolót vagy impedanciát jelentő készüléket beiktatni, viszont megengedett csak
szerszámmal bontható kötés kialakítása és védelmi célú áramváltó bekötése.
A nagyfeszültségű rendszer üzemi földelését vagy össze kell kötni a védőföldeléssel, vagy szét kell őket
választani, azaz a két között 20 m távolságnak kell lennie. Összeköthető a villámvédelmi és túlfeszültség-
védelmi földelés is a védőföldeléssel. A védővezetőn üzemi áram vezetése tilos!

A védővezető és a földelővezető kiviteli előírásai

Színjelölések:
Szigetelt védővezető és földelővezető: zöld/sárga,
Csupasz védővezető: zöld/sárga vagy fekete,
Csupasz földelővezető: fekete,
Üzemi áramot vezető földelt vezető: kék,
A nagyfeszültségű rendszer csillagpontja és földelő impedancia közötti vezeték: barna.

A védővezető és a földelővezető keresztmetszetét termikus igénybe vételre kell méretezni. Mechanikai

szilárdság szempontjából minimális keresztmetszete: réz esetén: 16mm; alumínium esetén: 35mm; acél
esetén: 50mm

Kiegészítő érintésvédelmi módok kialakítása

Kiegészítő érintésvédelmi mód kialakítása csak akkor szükséges, ha a védőföldelés önmagában nem
alkalmas az érintési- és lépésfeszültség előírt követelményének betartására. Nem önálló érintésvédelmi
mód, csupán védőföldelés kiegészítő érintésvédelmi intézkedése.
A környezet elszigetelése mint kiegészítő érintésvédelem egy olyan jó minőségű szigetelés, amelyet a
kezelő személy és a föld közé iktatnak be (speciális dobogó, gumiszőnyeg, stb.).
Az elkerítés csak kiegészítő érintésvédelmi módként és kizárólag olyan helyen alkalmazható, ahol az
érintési- ill. lépésfeszültség előírásainak betartásáról más módon nem lehet gazdaságosan gondoskodni.
(Kezelő állomás területén belül rendszerint figyelmeztető tábla alkalmazása is elegendő.) A védelem elve:
a veszélyeztetett környezet körülzárása magas (1... 1,8 m) kerítéssel.
A potenciálbefolyásolás (a köznyelvben potenciálvezérlésnek is nevezik) célja az érintési-, vagy a
lépésfeszültség csökkentése. Többféle módon alakítható ki (föld alatti kiegészítő földelőkkel;
mélyföldelővel, valamint az áthidalható — egyidejűleg érinthető — fémtárgyak és a védőföldelés
összekötésével).
Ellenőrzés
Az érintésvédelmi berendezések állapotát
 elkészítésükkor (üzembe helyezéskor);
 bővítésük vagy átalakításuk után;
 az üzemeltetés során rendszeres időszakonként;
 javítás, karbantartás, felújítás alkalmával
Megszemléléssel:
 Szemrevételezéssel
 méréssel
113
  szúrópróbaszerű kiásással

A nagyfeszültségű kis zárlati áramú berendezések érintésvédelme

A kis zárlati áramú berendezések nevüket onnan kapták, hogy fémes zárlat esetén se nagyobb a zárlati
áramuk 1 A-nél.
Kis zárlati áramú berendezés táphálózata
A kis zárlati áramú berendezéseket olyan közvetlenül földelt, kisfeszültségű hálózatról táplált
berendezések, amelyek saját kisteljesítményű transzformátorukkal állítják elő a részükre technológiai
szempontból szükséges 1000 V-nál nagyobb feszültséget. Az ilyen transzformátorok csillagpontját a
nagyfeszültségű oldalon (egy fázis esetén egyik sarkát, vagy középpontját) üzemszerűen földelni kell
(kivétel itt a hordozható vizsgálóberendezés). Ez az üzemi R általában közvetlen földelés, előírt értéke
legfeljebb 30 . Az alkalmazott transzformátoroknak (vagy a transzformátor házának beépített más
korlátozó elemnek) olyan nagy a belső impedanciája, hogy fémes kapocszárlat esetén 1 A-nél (vizsgáló
berendezés esetében 10 A-nél) nagyobb zárlati (vagy földzárlati) áram nem lép fel.
Az (üzemi) földelési ellenállási határérték
előírásának csak az a célja, hogy valóban
megbízható kivitelű földelést alkalmazzanak.
Ilyen célra azonban a gyakorlatban általában
nem készítenek külön földelést, hanem a
kisfeszültségű védőföldelést vagy - nullázott
kisfeszültségű hálózat esetén - a kisfeszültségű
földelt PE vezetőt használják fel.
Kis zárlati áramú berendezések pl. a neon
világítótestek, a nagyfeszültségű gyújtású világítási berendezések, a röntgenberendezések, PVC
hegesztők stb.

Érintésvédelem módja
Az érintésvédelem módja kis zárlati áramú nullázás.
Az kis zárlati áramú nullázás a kisfeszültségű nullázással szemben — passzív védelmi mód. Védőhatását
a potenciálemelkedés megakadályozásával fejti ki.
Az 1 A-nél kisebb testzárlati áram Ugyanis csak kifejezetten ebből az érintésvédelmi célból létesített
fémes nullázó vezetőn záródhat az üzemi földeléshez ezért számottevő potenciálemelkedés nem
keletkezhet.

Kis zárlati áramú nullázás szabványos kialakítása

A nagyfeszültségű, kis
zárlati áramú villamos
szerkezetek
üzemszerűen feszültség
alatt nem álló fémrészeit (test), kis zárlati áramú nullázással (továbbiakban nullázás) kell védeni.
A nullázást az üzemi vezetőktől különálló, azok vezetőképességével (azonos anyag esetén
keresztmetszetével) legalább egyenértékű nullázó vezetővel kell végrehajtani. A nullázó és az üzemi
114
nullavezető csak a táptranszformátor kapcsánál egyesíthető. Különösen ügyelni kell arra, hogy a nullázó
vezető (felcserélés stb. miatt) bármilyen kis szakasza se vezethessen üzemi áramot, mert ha ilyen
szakaszon vezetékszakadás történik, az egész berendezéstest 1000 V-nál nagyobb feszültségre kerülhet. A
kis zárlati áramú berendezések érintésvédelméhez felhasznált földelések minden más érintésvédelmi célú
földeléssel összeköthetők.
Természetesen a kisfeszültségű tápoldali meghibásodások lehetősége miatt a
transzformátor testének kisfeszültségű oldali érintésvédelméről is gondoskodni kell. Ha pl. a
kisfeszültségű oldalon TN az érintésvédelmi mód, elkerülhetetlen is, (de megengedett is) a kis- és
nagyfeszültségű nullázó vezető ill. a nagyfeszültségű üzemi földelés fémes egyesítése.

Nagyfeszültségű közvetlenül földelt berendezések érintésvédelme!

Közvetlenül földelt hálózatok berendezéseinek érintésvédelme
A közcélú alap, főelosztó valamint a kooperációs (120 kV, 220 kV, 400 kV és 750 kV) hálózat, valamint
a 25 kV-os és 2x25 kV-os nagyvasúti (MÁV) hálózatok ilyen kialakítású. Villamos berendezései az
erőművek, transzformátor- ás kapcsolóállomások (együttes rövidítésük: ETK), valamint távvezetékek.

A nagyfeszültségű, közvetlenül földelt hálózatok egysarkú földrövidzárlati áramerőssége a kA-től a tíz

kA-es nagyságrendbe esik. A hibahelyen kialakuló teljes földzárlati (testzárlati) áram részint a hibás
távvezetéki oszlop védőföldelésén, részint a szabadvezetéki védővezetőn (és további oszlopföldeléseken
keresztül) záródik.
Az érintésvédelem méretezéséhez a teljes földzárlati áramnak csak azt a részt kell figyelembe venni, ami
a vizsgálatra kiválasztott földelőn (fő keresztül a földbe befolyik, ill. a földből kifolyik.
A közvetlenül földelt hálózatokon az üzemi szigetelés meghibásodásakor fellépő - sok ezer ampert kitevő
- földrövidzárlati áram mellett további üzem nem tartható fenn. (Gyors hálózatvédelmi lekapcsolás
szükséges.)
1. Az érintésvédelem kialakítása és méretezése
Az érintésvédelem módja védőföldelés, melynek kialakítása:
- erőmű, transzformátor ás kapcsolóállomásoknál (a továbbiakban ETK):földelőháló;
- szabadvezetéknél: földelő.
A megengedett legnagyobb érintési- ás lépésfeszültség (UL) effektív értéke itt a földrövidzárlat
fennállásának időtartamától (alapvédelem időzítése) függő:
UL<25O V ha tk<1s,
UL<125V ha tk≥1s

115
Amennyiben a fenti feltételek nem teljesíthetők a védőföldelés a védőföldeléshez kiegészítő védelmi
megoldásokat kell kialakítani, amelyek a következők lehetnek:
— a környezet elszigetelése (pl. aszfalt burkolat),
— a villamos szerkezet elszigetelése (készülék megfelelő kivitelével),
— elkerítés,
— burkolás,
— szigetelőtranszformátoros elválasztás (ETK-nál).
A ténylegesen fellépő érintési- és lépésfeszültség számítása igen bonyolult, mérése speciális
felszereléseket, és mérési körülményeket igényel. Ezért a szabvány könnyebben tervezhető és
ellenőrizhető megoldásokra ad előírásokat.

2. Erőmű, transzformátor és kapcsolóállomás (ETK) érintésvédelme

ETK-ban a védőföldelés kialakítására földelőhálót készítenek. A földelőháló (a talajban a fagyhatár alatt,
a talaj szinttel párhuzamosan fémvezetőkből kialakított földelő rendszer. A földelőháló egyes
csomópontjaiba mély földelők csatlakoznak. A földelőháló alkalmazása minden ETK területén kötelező.
Az érintésvédelem alapelve, hogy az érintési- és lépésfeszültség sehol sem lehet a megengedettnél
nagyobb, sem az ETK területén belül, sem a földelőháló széleinél, sem a hálót elhagyó fémes
berendezések mentén.
Ez a védelmi alapelv számítás, mérés nélkül teljesítettnek tekinthető, ha a létesítendő földelőháló
anyagára, „szemnagyságára” és a benne alkalmazott földelővezető hosszára vonatkozó
méretkövetelményeket kielégíti, azaz:
— szabványos anyagú és keresztmetszetű,
— legfeljebb lOmx5Om “szemnagyságú és
I
— összhossza (földelő érintkező hossz) L  2  FNmértékadó
UL
ahol: ρ-a talaj fajlagos ellenállása.
A különböző célú földelések (üzemi földelés, védőföldelés, villámvédelmi földelés), minden villamos
szerkezet testéhez csatlakoztatott védővezető, minden az ETK területén létesített, oda belépő, vagy azt
elhagyó f alatti és föld feletti fémszerkezet egyesítése a földelőhálóval kötelező! Az összekötés az
érintésvédelem alapvető eszköze, mert földrövidzárlatkor az ETK-ba bekötött testek gyakorlatilag közel
azonos zárlati potenciálra kerülnek, így nem hidalható át potenciál különbség.
A 6.2.-l. ábrán láthatóan a mértékadó földzárlati áram hatására a f potenciálja több ezer voltra is
megemelkedhet (mértékadó feszültségemelkedés Um) a végtelen távoli földpotenciálhoz képest. Miután
az igen nagy áramerősségű földrövidzárlatnál a kiterjedt földelőháló egyes szemem belül is
figyelemreméltó a potenciál változása, fontos szabály az is, hogy a hálón belül fellépő legnagyobb
potenciálkülönbség sem haladhatja meg a megengedett értéket.
Az 6.2.-l. ábra mutatja, hogy a veszélyeztetés a földelőháló széleinél különösen nagy. Ezért mindig
ellenőrizni kell az ott fellépő érintési- és lépésfeszültség várható értékét. Ha ez nagyobba megengedettnél
akkor az ETK kerítésénél belül a táblákkal kell megjelölni, a kerítésen kívül pedig a veszélyes sávot
aszfalt burkolattal kell ellátni.
Az ETK fémkerítését földelni kell.
Az ETK területét elhagyó kábelek fémköpenyét, fémcsöveket, vasúti síneket vagy más összefüggő
fémszerkezetű szállítópályákat a földelő-hálózattal megbízható fémes kapcsolatba kell hozni. Ezeknél
kiegészítő intézkedések is segíthetik az érintésvédelmi követelmények megvalósulását pl. egyedi f
telepítése, szigetelő anyagú betétek beiktatása.

116
117
3. Szabadvezetékek érintésvédelme
Közvetlenül földelt hálózat szabadvezetéki oszlopainak érintésvédelménél az érintési és lépésfeszültség
ellenőrzése helyett megengedi a szabvány az általa előírt földelési ellenállás értékek betartását, azaz
— Ha a távvezetéken nincs villámvédelmi vezető, az acélszerkezetű, vagy vasbeton oszlop egyedi
földelése:
• forgalmas helyeken maximum 6Ω,
• egyéb területeken — a talaj fajlagos ellenállástól függően — 1O...30 Ω. Szabadvezetéki villámvédelmi
vezetővel fémesen összekötött távvezetéki oszlopoknál a legnagyobb eredő földelési ellenállás értéke:
• forgalmas helyeken legfeljebb 2Ω,
• egyéb helyeken legfeljebb 4Ω.
Miután a megvalósított védelem gazdasági kényszerűség szülte kompromisszum — ezekkel az
ellenállásértékekkel a megengedettnél nagyságrenddel nagyobb érintési- és lépésfeszültség is kialakulhat
— az oszlopokat olyan figyelmeztető táblával kell ellátni, amely tartalmazza a» MARADJ TAVOL!
«szöveget is.
Az oszlop környékét aszfaltozással is!

118
A feszültségáthatolás fajtái, védekezési megoldások alkalmazása (U>1000V)?
A feszültségáthatolás esetei:
1. Közvetlen érintkezés:
A nagyfeszültségű szabadvezeték vezetőjének szakadásával, szigetelőjének törésével előálló közvetlen
érintkezés:
2. Konduktív áthatolás:
A talajba befolyó földrövidzárlati áram a környező talaj potenciálját szélső esetben több ezer volttal is
megemelheti. Ennek egy része a f keresztül idegen szerkezetekre kerülhet. Még veszélyesebb, ha az
oszlop közelében haladó vonalszerű fémes létesítmények a potenciált távoli helyre elhurcolják, és így ott
veszélyes érintési feszültség jelentkezik;
3. Induktív áthatolás:
Kettős földföld (rövid)zárlati áram, vagy nagy értékű földrövidzárlati áram veszélyes feszültséget
indukálhat a párhuzamosan vagy közel párhuzamosan haladó idegen vezető anyagú tárgyakban;
4. Kapacitív áthatolás:
A f fellépő feszültség asszimetria — a fázisok és a környező idegen vezető anyagú tárgyak közötti
kapacitás értékétől függően — jelentősen megemelheti e tárgyak földhöz viszonyított potenciálját.
Ezen hatások miatt a közvetlenül földelt berendezések érintésvédelme mellett kiemelten fontos szerepe
van a feszültségáthatolás elleni védelemnek! (Veszélyeztetettek a távközlő berendezések, kisfeszültségű
hálózati táplálás, vasúti sín, csővezeték, kerítések, hidak, szőlőkordonok, komlótelepek, tartályok, stb.)
Közvetlen érintkezés elleni védelem:
A létesítési szabványok (MSZ 151) a szabadvezeték más létesítmény általi megközelítésére és
keresztezésére fokozott biztonságú létesítést Ír elő (kettős felfüggesztés, toldásmentesség stb.). Ezen előírt
létesítési biztonság betartása esetén nem kell közvetlen érintéssel számolni!
Konduktív áthatolás elleni védelem
Konduktív, vezetési áthatolás veszélye akkor áll fenn, ha a műtárgyakhoz legközelebb eső szabadvezetéki
oszlop lesz testzárlatos (pl. átível a szigetelője). Az oszlop földelőjén f folyó áram a környezetében
potenciálemelkedést hoz létre. A potenciál tölcsérbe benyúló, itt áthaladó nyomvonal jellegű fémcsövek,
fémes létesítmények ezt a potenciált messzire elhurcolhatják, így távoli pontokban az ottani
földpotenciálhoz képest veszélyes érintési feszültség léphet fel.
A veszély mértéke szempontjából az a mérvadó, hogy milyen messze van a műtárgy oszlop
védőföldelésétől, „B” távolság a 6.2-2. ábrán.

Nincs szükség külön védőintézkedésre, ha:

— a „B” távolság nagyobb, mint a 6.-l. táblázatban megadott, a talaj fajlagos ellenállásától függő érték,
vagy ha
— a műtárgy oszloptengelytől mért távolságával „X” számított Ut talajfeszültség a táblázatban
megadottnál kisebb.
Induktív áthatolás elleni védelem

119
Induktív áthatolás veszélye akkor áll fenn, ha a távvezetéken földrövidzárlati áram folyik, bármely távol
is van a földrövidzárlat helye. A vezetéken (vizsgált műtárgyunk közelében) igen nagy földrövidzárlati
áram folyik a hibahely felé, s a földben vissza. Az oda és visszavezetés között nagy a távolság, így ez a
nagyáramú hurok a szabadvezetékhez közeli, azzal nagyjából párhuzamos, fémes nyomvonal jellegű
létesítményekben veszélyes feszültséget indukál. Az indukált feszültség nagysága a mértékadó földzárlati
áramtól, a két mű közötti kölcsönös induktivitástól (a két létesítmény távolságától és az együttfutás
hosszától) függ.
Ez a veszélyeztetés jóval gyakoribb, mint a konduktív áthatolás veszélye, mert mindegy, hogy hol van a
hibahely, csupán az a lényeg, hogy a megközelített, keresztezett szabadvezeték rátápláljon a földzárlatos
helyre.
A veszély mértékének megállapítása szempontjából a nyomvonalas létesítmény (műtárgy) fémesen
összefüggő hosszának a vezetékre szerkesztett vetülete és e létesítménynek a szabadvezetéktől vett
átlagos távolsága a mérvadó. Az átlagos távolság alatt a legközelebbi A és legtávolabbi A távolság
mértani középértékét értjük. Keresztezésnél az A1 távolság valójában nulla értékű, a számításban azonban
10 m-es értékkel kell figyelembe.

120
VEL IV.22 Az erősáramú villamos berendezések létesítési előírásai.
Az erősáramú berendezések létesítési előírásai
A kisfeszültségű erősáramú villamos berendezések közvetlen érintés elleni védelmére
vonatkozó létesítési megoldások! Általános előírások!

A kisfeszültségű létesítés általános előírásai

Csak olyan gyártmányt szabad felhasználni, amely biztonsági szempontból megfelel a kisfeszültségű
direktíva előírásainak, azaz megfelel a 79/1997. (XII.3 1.) IKIM rendeletében foglaltaknak. (Vonatkozik
ez a Magyarországon forgalomba hozott külföldi termékekre is.)
Szabályszerű kezelés esetén (az előírások betartása) a berendezésnek veszélytelennek kell lennie, azaz
bárminemű beavatkozás, kiemelten a védőeszközök elmozdítása, eltávolítása (védőlemez lefeszítése, stb.)
esetében a biztonság nem garantálható.
Az előre látható, várható igénybevételeket, helyi behatásokat akkor is figyelembe kell venni, ha ezt a
szabvány külön nem említi (pl. Vízcsap mellett víz éri, fűtőtest mellett meleg éri a villamos berendezést,
erre számítani kell!).
Emlékeztetőül: Az épület villamos berendezése az épületben felszerelt, a táphálózattal összekötött,
villamosan működőképes együttes (vezeték, kapcsoló, biztosító stb. összeszerelt együttese).
Minek a létesítésekor, hol kell az itt felsorolt előírásokat alkalmazni? Az MSZ 2364 szabvány előírásai:
• épületek villamos berendezéseire vonatkoznak (ún. lakóépületek, kereskedelmi épületek, középületek,
ipari épületek, mezőgazdasági és kertészeti épületek, előre gyártott házak);
• valamint lakókocsik, építési területek, kiállítások, vásárok és más ideiglenes létesítmények villamos
berendezéseire vonatkoznak. Azaz:
a.) váltakozó áram esetén 1000 V-ot, egyenáram esetén 1500 V-ot nem meghaladó névleges feszültségű
áramkörökre;
b.) készülékek belső áramkörét kivéve, olyan áramkörökre, amelyek legfeljebb 1000 V feszültségű
villamos berendezésből származó, de 1000 V-nál nagyobb feszültségen működnek, pl. kisülőlámpa-
világítás, elektrosztatikus szűrőberendezés áramköre, stb.; Az ilyen, úgynevezett kis zárlati áramú,
nagyfeszültségű erősáramú villamos berendezésekre vonatkozó létesítési, biztonsági követelményeket az
MSZ 161 0-6 és az MSZ 172-4 szabványokban találjuk meg.
c.) bármilyen vezetékhálózatra, melyre nem a fogyasztókészülékekkel kapcsolatos előírások vonatkoznak;
d.) távközlés, jelzőrendszer, vezérlés és más hasonló rögzített vezetékhálózatra (a készülékek belső
áramkörei kivételével).
Milyen jellemzőket kell a villamos berendezés létesítésénél figyelembe venni? Ismerni kell azt, hogy
milyen a
-a villamos berendezés tervezett felhasználása, általános szerkezeti felépítése és a
tápellátása,
melyek
-a várható külső hatások,
milyen
-a villamos szerkezetek összeférhetősége,
milyen
-a villamos berendezés karbantarthatósága?
Ezeket a jellemzőket a biztonsággal kapcsolatos védelmi módok (lásd a jegyzet 2. fejezete)
meghatározásánál és a villamos szerkezetek kiválasztásánál és szerelésénél figyelembe kell venni (lásd a
jegyzet további részeit).
A fent említett jellemzőkre vonatkozólag:
— Meg kell határozni a legnagyobb fogyasztói teljesítmény igényt a villamos berendezés melegedési és
feszültségesési határokon belüli gazdaságos és megbízható tervezéséhez, amelynek során figyelembe
lehet venni az egyidejűséget.
— A rendszer földelési típusának a védővezetős közvetett érintés elleni védelmi módoknál tárgyalt TT,
TN-C, TN-S, TN-C-S, IT rendszerek valamelyikét alkalmazzák.
— A rendelkezésre álló tápellátás vagy tápellátások következő jellemzőit kell figyelembe venni:
121
• az áram ás a frekvencia jellegét;
• a névleges feszültséget;
• a csatlakozási pont független zárlati áramát;
• valamint meg kell felelni a fogyasztói villamos berendezés egyéb követelményeinek, köztük a
legnagyobb fogyasztói igénynek is.
• Azon esetben, ha a hatóságok tűzvédelemi vagy hasonló célra az épületek vészkiürítésével
kapcsolatosan biztonsági berendezések alkalmazását írják elő, a biztonsági berendezések jellemzőit külön
kell figyelembe venni.
• Ahol a villamos berendezés paramétereinek meghatározója tartalék tápellátás alkalmazását igényli, a
tartalék tápellátás tápforrásainak jellemzőit külön kell figyelembe venni. Az ilyen tápellátások kellő
kapacitásúak és megbízhatóságúak legyenek, átkapcsolási idejük az előírt működésnek megfelelő kell,
hogy legyen.
— Minden villamos berendezést, ha szükséges, külön áramkörökre kell bontani:
• a hiba (zárlat) esetén fellépő veszély elkerülésére és az okozott kényelmetlenség legkisebb mértéken
tartására;
• a biztonságos ellenőrzés, a vizsgálat és a karbantartás elősegítésére;
• osztatlan áramkör meghibásodásából származható veszély elkerülésére. (pl. világító áramkör esetében.)
— A figyelembe veendő várható külső hatások:
• hőmérséklet, nedvesség, tengerszint feletti magasság, víz, idegen szilárd anyagok, korrózió, ütés, rezgés,
más mechanikai igénybevétel, flóra, fauna, sugárzás, napsugárzás, földrengés, villámlás, szél;
• az üzemeltető felkészültsége, az emberi test ellenállása, a földdel való kapcsolat, kiürítés;
• veszélyes anyagok, építőanyagok, épületszerkezetek.
— Összeférhetőség szempontjából vizsgálni kell a villamos szerkezetek minden olyan
jellemzőjét, amelyek káros hatással lehet más villamos szerkezetekre vagy a tápellátásra.
Ilyen jellemzők lehetnek pl.:
• tranziens túlfeszültségek;
• gyorsan változó terhelések;
• indítási áramok;
• harmonikus áram-összetevők;
• egyenáramú összetevő;
• nagyfrekvenciás zavar;
• föld felé szivárgó áramok;
• kiegészítő földcsatlakozások.
— Meg kell határozni a villamos berendezés tervezett élettartama alatt végrehajtandó, szükséges
karbantartás minőségét és gyakoriságát, olyan feltételekkel, hogy:
• a tervezett élettartam alatt a szükséges időszakos ellenőrzéseket, karbantartást, illetve javítást azonnal és
biztonságosan el lehessen végezni;
• a villamos szerkezetek legyenek megbízhatóak a villamos berendezés megfelelő működésének
biztosítására a tervezett élettartam teljes időtartamában;
• a biztonsággal kapcsolatos védelmi intézkedések legyenek biztosítva a tervezett élettartam teljes
időtartamában.
A kisfeszültségű erősáramú villamos berendezések egyéb hatások elleni védelmének
kialakítási követelményeit! (hőhatás, túláram, túlfesz., fesz. Csökkenés elleni védelem)!
1. Hőhatások elleni védelem
Gyakorlatilag minden villamos szerkezetben keletkezik hőmennyiség. Az elhelyezést
ezért úgy kell megoldani, hogy ennek a hőmennyiségnek az elvezetése, elszállítása — többnyire a
környezet levegőjének természetes áramlása által — akadályozza meg magának a villamos szerkezetnek
és környezetének veszélyes melegedését.
2. Tűzvédelem
Jelenesetben a tűz elleni védekezést az jelenti, hogy a villamos szerkezet ne okozzon tűzveszélyt a
közelben levő anyagokra nézve, és ne Csupán a szerkezet üzemszerű működése közben, de várható
meghibásodása esetében sem.
122
Ha a rögzített szerkezeten olyan felületi hőmérséklet alakul ki, amely a közelben levő anyagokra nézve
tűzveszélyt jelent, akkor a szerkezetet biztonságos hőelvezetés mellett olyan távol kell ezen anyagoktól
szerelni, hogy káros hatás ne érje azokat, vagy nagy hőmérsékletbírású, rossz hővezető anyagokkal kell
őket egymástól elválasztani.
Fokozott gondossággal kell eljárni, ha egy tartósan csatlakoztatott szerkezet rendeltetésszerű üzemben
villamos ívet vagy szikrákat bocsát ki. A szerkezetet vagy teljesen be kell burkolni íválló anyaggal, vagy
el kell választani íválló anyaggal-, vagy megfelelő távolságra kell helyezni környezetétől. Az íválló anyag
nem-éghető, rossz hővezető képességű és mechanikailag megfelelő szilárdságú, azaz kellő vastagságú
legyen.
A szerelés során ügyelni kell arra is, hogy a villamos szerkezet körül elhelyezett burkolatok, védőfedések
anyaga viselje el azt a legnagyobb hőmérsékletet, amelyet a villamos szerkezet előidézhet. A burkolatok
készítésére éghető anyagok csak akkor alkalmasak, ha gyulladást gátló módszerekkel alkalmassá tesszük
azokat. Gyulladást gátló módszer például a burkolatnak nem éghető vagy nehezen éghető, rossz hővezető
anyaggal történő bevonása, átitatása.
3. Égési sérülés elleni védelem
Mindenképpen biztosítani kell, hogy a villamos szerkezet megérinthető részeinek hőmérséklete ne
okozhassa személyek égési sérülését. Ezért a szerkezet kézzel elérhető tartományon belüli részeinek
felületi hőmérséklete ne haladhatja meg a 4.-l. táblázatban megadott határértékeket. A szerkezet minden
olyan részét, amelynek hőmérséklete rendeltetésszerű üzemben — akár csak rövid ideig is —
meghaladhatja a 4.-l táblázat határértékeit, olyan védelemmel kell ellátni, amely a véletlen érintést
megakadályozza.
4. Túlmelegedés elleni védelem
Most csak a kényszeráramlásos légmelegítő rendszerekről és a vízmelegítő vagy gőzfejlesztő
készülékekről esik szó, mégpedig azért mert ha hűtőközeg nélkül maradnak nem csak önmaguk, hanem a
környezetük is károsodik. Ezért biztosítani kell, hogy működtetésük csak megfelelő hűtőközeg-
paraméterek esetén legyen lehetséges, és nem megfelelő pararméterek esetén automatikusan
kapcsolódjanak ki, és visszakapcsolhatóságuk bénítva legyen, amíg a hűtőközeg-paraméterek nem
megfelelőek.
5. Túláramvédelem
Az aktív vezetőket el kell látni egy vagy több olyan védelmi eszközzel, amelyek túlterhelés vagy zárlat
esetében önműködően megszakítják a táplálást. Kivételt képez az az eset, ahol a túláram megfelelően
korlátozva van. A túlterhelés védelmet és a zárlatvédelmet a össze kell hangolni.
Túlterhelés-, illetve a zárlatvédelem részletes műszaki feltételeit és alkalmazott megoldásait mind a
Kapcsolástechnika, mind a Villamosenergia-ellátás tantárgyakban részletesen ismertettük, a vonatkozó
előírások és műszaki paraméterek az MSZ 2364 szabványban találhatók meg.
6. Túlfeszültség-védelem
— egyrészt amikor a nagyfeszültségű oldal földzárlata okoz jelentős potenciál- emelkedést és
veszélyezteti a kisfeszültségű berendezéseket,
— másrészt amikor a légköri vagy kapcsolási túlfeszültségek behatolva a kisfeszültségű hálózatba
veszélyeztetik a kisfeszültségű berendezéseket.
-1. A kisfeszültségű villamos berendezések védelme a nagyfeszültségű rendszerek földzárlata esetén
fellépő potenciálemelkedéstől
A transzformátorállomás földelő berendezésén átfolyó zárlati áram a földpotenciál jelentős növekedését
okozza, amelynek a mértéke függ:
— a zárlati áram nagyságától, és
— a transzformátorállomás földelő berendezésének impedanciájától.
A zárlati áram okozhatja:
— a kisfeszültségű rendszer földpotenciáljának általános növekedését, azaz hálózati frekvenciájú
igénybevételi feszültségek fellépését, amelyek a kisfeszültségű villamos szerkezetek szigetelésének
átütését eredményezhetik.
— a kisfeszültségű rendszerben lévő testek földpotenciáljának általános növekedését.
7. Feszültségcsökkenés-védelem
123
Általában nem maga a feszültségcsökkenés Vagy feszültség-kimaradás okoz veszélyt, hanem az ezt
követő visszakapcsolás. Gondoljunk arra, hogy egy forgácsológép nagy fordulatszám mellett kis
előtolással képes forgácsolni. Amikor kimarad a feszültség, a gép leáll. Ha a feszültség Újra
megjelenésekor a gép automatikusan Újra indulna, az előtolásnak megfelelően az anyagban benne levő
kést a munkadarab széttörné, a további következményeket ne is részletezzük.
Azaz a feszültség visszatérése veszélyt okozhat, ha a villamos szerkezetek nem bírják el a közvetlen
hálózatra kapcsolás indítási áramát, vagy ha több gép összekapcsolásából álló technológiai gépsor
reteszelési feltételei sérülnek. vagy ha a kikapcsolt (leállt) szerkezet váratlan Újraindulása balesetet
okozhat.
Ahol a feszültségcsökkenés vagy a feszültség kimaradása és az azt követő visszatérése a személy- és
vagyonbiztonságot veszélyeztetheti, megfelelő védőintézkedéseket kell alkalmazni. Azaz, ahol a
feszültségcsökkenés balesetet okozhat, vagy a villamos berendezés egy részét vagy a
fogyasztókészülékeket károsithatja ott feszültségcsökkenés-védelmi eszközt kell alkalmazni.
Nem kell feszültségcsökkenés-védelmi eszközt alkalmazni, ha a berendezés vagy a fogyasztókészülékek
károsodása elfogadható kockázatnak tekinthető, feltéve, hogy a védelmi eszköz elhagyása személyeket
nem veszélyeztet.

Hol és hogyan kell a gyártmányokat védelmi célból leválasztani?

Védelmi célú leválasztás és kapcsolás elhelyezése
Azt kell meghatározni, hogy hová (milyen célra), milyen megnevezésű kapcsolót kell alkalmazni ahhoz,
hogy a villamos szerkezetekkel kapcsolatos létesítési, szerelési, beállítási stb. feladatok veszély nélkül
elvégezhetőek legyenek. Azaz azokat a nem önműködő, helyi leválasztási és kapcsolási vagy
távleválasztási és távkapcsolási megoldásokat ismertetjük, amelyek a villamos berendezésekkel, illetve a
villamos táplálású szerkezetekkel és gépekkel kapcsolatos veszélyeket küszöbölik ki vagy hárítják el.
A PEN-vezetőt semmilyen körülmények között nem szabad lekapcsolni, tehát leválasztásnál sem! Ez
természetesen a TN-C rendszerekre és a TN-C-S rendszerek TN C részére vonatkozik.

Leválasztás
A leválasztás mindig az aktív vezetőt — karbantartás, javítás, átalakítás céljából — megérintő villamos
szakemberek védelmét célozza, ezért alkalmazhatók olyan megoldások is, amelyek kezelése villamos
szakismereteket igényel. Alapvetően az a követelmény, hogy minden áramkör minden egyes aktív
tápvezetőről leválasztható legyen.
Fontos kiemelni azt az új követelményt, hogy TT-rendszerekben a háromfázisú kapcsolásoknál is
kötelező a nullavezető megszakítása.
Ha az üzemi körülmények lehetővé teszik, akkor megengedett az áramkörök egy adott csoportjának közös
leválasztása (közös kapcsoló, vagy bontó elem). Sőt ez mindenképpen javasolható például a tűzvédelmi
lekapcsolás egyszerűsítése miatt is.
A védelmi célú leválasztás hatékonyságát semmi sem csökkentheti, azaz gondoskodni kell arról, hogy
bármely leválasztott villamos szerkezet véletlenszerűen se kerülhessen feszültség alá. Megfelelő
eszköznek számít erre a:
— lelakatolás,
— figyelmeztető felirat(ok) elhelyezése,
— a leválasztó eszköz elzárt helyen vagy burkolatban való elhelyezése.
A biztonságot növeli ha kiegészítő módszerként rövidre zárást és földelést is
alkalmazunk.
Ha az aktív vezető egynél több forrásról táplálható, akkor alkalmas helyen olyan figyelmeztető feliratot
kell elhelyezni, amely az aktív részeket megközelítő (megérinteni képes) személy(eke)t figyelmezteti
arra, hogy az aktív részeket az összes különböző tápforrásról le kell választani.
Tiltókapcsolás alkalmazása mechanikai karbantartáshoz
A villamos táplálású mechanikai szerkezetek tartalmazhatnak forgógépeket, fűtőtesteket és
elektromágneses szerkezeteket is. Ezek karbantartása, szerelése idejére biztosítani kell
124
működésképtelenségüket, ezért tiltókapcsolót kell alkalmazni, ha a mechanikai karbantartás fizikai
sérülés veszélyével járhat.
A tiltókapcsoló elhelyezésén túlmenően megfelelő módon meg kell akadályozni, hogy a villamos
táplálású szerkezet a mechanikai karbantartás során véletlenszerűen feszültség alá kerüljön. Erre a célra
alkalmazhatók például — egyedileg vagy párhuzamosan — a következő módszerek:
-lelakatolás;
-figyelmeztető feliratok;
-elzárt helyen vagy burkolatban való elhelyezés.
A véletlenszerű bekapcsolás tiltására teendő intézkedésektől el lehet tekinteni, ha a tiltókapcsoló
állandóan a karbantartást végző személy(ek) felügyelete alatt áll.
Vészüzemeltetés
Az olyan üzemeltetés, amelynek a célja a váratlanul bekövetkezhető veszélyhelyzet lehető leggyorsabb
elhárítása.
A vészüzemeltetéshez tartozik külön vagy kombinációban:
• vészleállítás;
• vészindítás;
• vészkikapcsolás;
• vészbekapcsolás.
A vészkikapcsolóra vonatkozó követelmények:
Ha fennáll az áramütés veszélye, akkor a vészkikapcsolónak az összes aktív vezetőt meg kell szakítania.
A vészkikapcsolóknak a lehető legközvetlenebb módon kell a megfelelő tápvezetékekre hatniuk.
A megoldás olyan legyen, hogy a megfelelő tápforrást egyetlen mozdulattal le lehessen kapcsolni.
A vészkikapcsoló kialakítása olyan legyen, hogy a működtetése ne okozzon újabb veszélyt, illetve ne
zavarja a veszély elhárítására szolgáló teljes műveletet.
Ha a villamosan előidézett mozgások veszélyt okozhatnak, akkor vészleállító(ka)t kell alkalmazni.
Az üzemi kapcsoló biztonságos kialakításának feltételei:
-Üzemi kapcsolóval kell ellátni az áramkör minden olyan részét, amelyet a berendezés többi részeitől
függetlenül akarunk vezérelni;
-Az üzemi kapcsolónak nem kell okvetlenül az áramkör Összes aktív vezetőjét kikapcsolnia;
• Egysarkú kapcsolót nem szabad a nullavezetőbe beiktatni;
• A nullavezető megszakítása nem követelmény;
-Minden vezérlést igénylő fogyasztókészüléket megfelelő üzemi kapcsolóval kell vezérelni.
• Egy egyfunkciós kapcsolóval szabad több, egyidejűleg működtetendő készülékrészt vezérelni.
-Üzemszerű kapcsolásra szabad 16 A-nál nem nagyobb névleges áramú dugós csatlakozót használni.
-Alternatív áramforrásokról történő táplálás esetén az üzemszerű váltókapcsolónak az összes aktív vezetőt
ki kell kapcsolnia, és nem szabad alkalmasnak lennie az áramforrások párhuzamos kapcsolására; kivéve,
ha a berendezés kifejezetten ennek a feltételnek megfelelően van kialakítva.
• Ilyen esetekben ne legyen lehetőség a PEN-vezető vagy a PE-védővezetők leválasztására.
Vezérlő áramkörök (segédáramkörök) biztonságos kialakítása
A vezérlő áramköröket úgy kell kialakítani, elrendezni és olyan védelemmel kell ellátni, amelyek
kiküszöbölik azokat a veszélyeket, amelyek — a vezérlő áramkör és más vezető részek közötti hiba
következtében a vezérelt készülék rendellenes működését (p1. véletlenszerű működését) okozhatják.
Motorvezérlés biztonsági szempontú többletkövetelményei
-A motorvezérlő áramkörök kialakítása akadályozza meg, hogy a feszültség csökkenése vagy kimaradása
miatt leállt motor önműködően újrainduljon, ha az újraindulás veszélyt okozhat.
-Ellenáramú fékezésű motor esetén — ha az ilyen forgásirány-változás veszélyt okozhat ki kell
küszöbölni a forgásiránynak a fékezés végén bekövetkező megváltozását.
-Ha a biztonság a motor forgásirányától függ, akkor gondoskodni kell arról, hogy fáziscsere miatt ne
következzék be forgásirány váltás, azaz ellenirányú működés.
Az 1000V-nál nagyobb feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítési előírásai,
kiemelten a kezelőterek fajtái (soroljon fel példákat) és a létesítésnél alkalmazandó
védőintézkedések!
125
LÉTESÍTÉS BIZTONSÁGTECHNIKÁJA U> 1000 V
Az 1000 V-nál nagyobb névleges feszültségű erősáramú villamos berendezések létesítésére vonatkozó
biztonsági előírásokat MSZ 1610 szabványsorozat tartalmazza. Csak az élet, vagyon és üzembiztonság
érdekében a létesítés, bővítés, felújítás során a létesítmény kialakításakor betartandó előírásokat foglalja
össze.
Az MSZ 1610 létesítési biztonsági előírások fejezetei:
1. Általános rendelkezések
2. Meghatározások
3. Védőintézkedések
4. Villamos gépek és fogyasztóberendezések
5. Világítási berendezések
6. Készülékek, mérő, működtető és jelzőberendezések, kapcsolóberendezések
7. Vezetékek
8. Védőcsövek

1. Általános előírások és száraz helyiségre vonatkozó előírások

Nagyon röviden és tömören összefoglaljuk az általános előírásokat, nem törekedve a teljességre, mivel
létesítéskor az akkori érvényes részletes előírások szerint kell Úgyis eljárni.
-1. Általános rendelkezések
Erősáramú berendezésekben csak a vonatkozó biztonsági követelményeknek megfelelő anyagokat,
termékeket szabad felhasználni. Ez azt jelenti, hogy ahol van termékszabvány, ott az abban foglalt
biztonsági szint a mérvadó. Ha nincs, nemzetközi ajánlásokat, hazai szakbizottsági állásfoglalásokat kell
megfelelő biztonsági követelménynek tekinteni.
A villamos szerkezeteket úgy kell elhelyezni, felszerelni, hogy a kezelés karbantartás, javítás veszélytelen
legyen.
A villamos szerkezetek az előre látható, várható igénybevételeknek is feleljenek meg, azaz a létesítés
körülményei is figyelembe veendők.
A villamos berendezések létesítésére — ezen szabványon kívül — egyéb rendeletek, szabályzatok és
szabványok is vonatkoznak, amelyeket Szintén figyelembe kell venni. Ilyenek például a tűzvédelemre,
villámvédelemre, üzemeltetésre vonatkozó előírások.
-2. Meghatározások
Nagyfeszültségű leválasztás a berendezésnek a hálózat minden sarkáról való, szemmel ellenőrizhető
lekapcsolása.
-3. Védőintézkedések
A baleset elleni védelem a berendezések kialakításától azt követeli meg, hogy a feszültség alatt álló
részek ne legyenek megérinthetők ill. ne legyenek — segédeszköz nélkül szándékosan, segédeszközzel
véletlenül úgy megközelíthetők, hogy a villamos szilárdság bármi módon csökkenjen.
Minden olyan berendezésrész amely kikapcsolható, külön nagyfeszültségű leválasztási lehetőséggel is
kell, hogy rendelkezzen (szakaszoló, kikocsizható megszakító), hogy a szerelői munkákhoz a berendezés
feszültségmentesíthető legyen Tűzvédelmi szempontból a készülékeket úgy kell elhelyezni, hogy a
szabályos működés során várható ív a kezelőszemély épségét ne veszélyeztesse. A kapcsolókat,
biztosítókat, szakaszolókat, megszakítókat úgy kell elhelyezni, hogy a szabályos működés során várható
ív ne okozzon zárlatot, tüzet, robbanásveszélyt.
Ki kell alakítani mind a belső mind a légköri túlfeszültségvédelmet (MSZ 274), ügyelni kell a
berendezések szigetelési szintjének koordinációjára (MSZ 9250).
A belső túlfeszültségek elleni védelem kapcsán Írja elő a szabvány a különböző hálózatok csillagpont
kezelésére vonatkozó követelményeket. A légköri túlfeszültségek elleni védelem előírásai meghatározzák,
hogy mikor kell túlfeszültség-levezetőt, oltócsövet, koordináló szikraközt alkalmazni, és hogyan kell
kialakítani a szabadtéri alállomás villámvédelmét, valamint R5ldeléseit.
Feszültségkimaradás vagyfeszültségcsökkenés elleni védelmet kell alkalmazni:
— ha a feszültség kimaradása kárt okozhat, vagy
— ha az újraindulás balesetet vagy kárt okozhat.
126
A berendezéseket el kell látni túlterhelésvédelemmel és zárlatvédelemmel. A zárlatvédelem alapvédelme
zárlatkor lépjen működésbe, és egy fedő vagy tartalékvédelem is induljon.
-4. Villamos gépek és fogyasztóberendezések
A forgógépek hálózati leválasztásáról gondoskodni kell (szerelhetőség), kikapcsolásuk a hálózat minden
sarkáról történjen meg. Ha a berendezés a működtetés helyéről nem tekinthető át (sílift, mozgólépcső)
akkor indítás előtt hangjelzést kell adni. Transzformátor minden sarkát lekapcsolja!
-5. Világítási berendezések
1000 V-nál nagyobb üzemfeszültségű világítási berendezéseket csak kis zárlati árarnú berendezésről
szabad táplálni.
-6. Készülékek, mérő-, működtető- és jelzőberendezések, kapesolóberendezések
Csak olyan kapcsolókészüléket szabad alkalmazni, amellyel a kapcsolt áramkör minden üzemszerűen
nem I vezetőjét meg lehet szakítani.
Szakaszolóval csak az alábbi esetekben lehet kapcsolni:
• feszültségváltót 6. . .35 kV-ig,
• 10... 35 kV-os transzformátort 250 kVA-ig,
• terheletlen kábelt a következő kábelhosszakig:
• 6... 10 kV-ost 1 km hosszig,
• 20 kV-ost 0,5 km hosszig,
• 35 kV-ost 0,3 km hosszig.
• rövid gyűjtősínt.
Fojlótekercseket összefüggő vas szerkezet közelébe nem szabad elhelyezni (vasveszteség). Háromnál
több készülék távműködtetésekor egyszerűsített kapcsolási vázlatot kell feltüntetni. Távműködtetésű
készülékek állását a működtetés helyén jelezni kell.
Ugyanabban az üzemben a jelzőberendezések lehetőleg egységes elvek szerint készüljenek.
A kapcsolóberendezés — amennyiben nem villamos kezelőhelyiségben vagy kezelőtérben van elhelyezve
— fémtokozott, és megfelelő ívállóságú legyen.
A tokozott kapcsolóberendezés kezelő és ellenőrző folyosóinak magassága minimum 2 m, szélessége
egyoldalas elrendezés esetén minimum 80 cm, kétoldalas elrendezés esetén minimum 90 cm legyen. Az
ajtók minimum 2 m magasak és minimum 75 cm szélesek legyenek. Küszöbök lépcsők kerülendők, vagy
figyelmeztető festéssel ellátandók az elesésveszély elkerülésére. Gondoskodni kell külön
megvilágításukról.
Az áramköröket, kapcsolókat, biztosítókat, műszereket egyértelmű, tartós felirattal kell ellátni. A
kapcsolóberendezés azonossági jelét, vagy megnevezését szembetűnő helyen tartós felirattal fel kell
tüntetni.

127
VEL IV.23 A feszültség alatti munkavégzés módszerei.
A feszültség alatti munkavégzés módszerei.

A feszültség alatti munkavégzésen azt a tevékenységet értjük, amely során a dolgozó feszültség alatt
álló berendezésrészt közvetlenül, vagy szigetelt ill. szigeteletlen szerszámmal közvetve megérinti, az
átívelési távolságon belül megközelíti, ill. tevékenységét meghatározott térerősségű villamos térben
végzi.

Bevezetésének indokai:
A villamosenergia-szolgáltatás feladata a villamosenergia üzembiztos és gazdaságos előállítása és
eljuttatása a fogyasztókhoz. A villamosenergia-ellátás alapvető követelménye az ellátás
folyamatosságának biztosítása.
A fellépő üzemzavarok miatt, másrészt bővítési illetve karbantartási munkákhoz szükséges tervszerű
kikapcsolások következtében. A javítás miatt szükséges tervszerű kikapcsolások mintegy 60%-át teszik
ki. Ezek a munkák a FAM tevékenység bevezetéséig csak feszültségmentes állapotban voltak
elvégezhetők. A tervszerű kikapcsolások komoly gazdasági következménnyel járnak. A munkavégzés a
villamos hálózaton számos esetben baleset forrása. A villamos baleset bekövetkezésének oka arra
vezethető vissza, hogy az emberek tudatában a hálózat kikapcsolt, ill. feszültségmentesített állapota
rögzítődik. Legolcsóbban a tervszerű és az üzemzavari kikapcsolások számát a FAM-mal lehet
csökkenteni, és a bevezetésével a balesetek száma is csökkenthető.

Munkamódszerei:

1. Érintéssel végzett munka: kisfeszültségi és alállomási munkáknál alkalmazzák. A beavatkozó

személy a földtől és a nem munkába vett fázisoktól elszigetelten védőkesztyűben, és bevizsgált
szerszámkészlettel, normál munkaruhában végzi munkáját. A munka megkezdésekor szigetelő lepellel,
ill. szigetelő burkolatokkal rögzítetten be kell burkolni a munkába nem vett fázisokat, és az összes
földpotenciálú vezetőképes burkolatot, testet úgy, hogy a szerelő csak a munkába vett fázis
potenciáljához tudjon érni, így munka közben nem tud semmilyen zárlatot okozni.

2. Távolból végzett munka: középfeszültségen terjedt el, mert viszonylag nagy a feszültség és
aránylag kicsik a távolságok. A feszültség jelenléte mellett a beavatkozó szerelő kiváló szigetelésű és
mechanikai rudakra szerelt, távolról működtethető szerszámokkal dolgozik, hogy ne kerüljön a vezetők
veszélyes közelségébe.

3. Potenciálon végzett munka: nagyfeszültségű feszültség alatti munkavégzés, ahol a hurkolt hálózat
elegendő tartalékkal rendelkezik, ott ezt a módszert nem alkalmazzák. Középfeszültségen
szigetelőkosaras járművel a földtől, burkolással és a fázistávolság átmeneti megnövelésével a másik
két fázistól elszigeteljük a beavatkozó szerelőt. A beavatkozó szerelő fémszállal átszőtt, teljes testét
beborító könnyű szellős védőruhában dolgozik a vezető potenciálján. Fém munkakosárban, amelyet
hosszú műanyag rúdszigetelő tart. Fontos a potenciálfogás, ill. potenciálrögzítés. Közelítéskor
természetes ív keletkezik erre külön potenciálrögzítő kapocs szolgál. A potenciálon dolgozó
beavatkozó szerelő végig kellő távolságra van mind a földpotenciálú oszlopszerkezettől, mind a többi
fázistól. A munka befejezése után ugyanolyan gondossággal kell a potenciáltéren keresztül
visszajuttatni a földpotenciálra, mint amilyen gondossággal arra felvittük.

A távolból végzett FAM tevékenység biztonsági követelményei,személyi feltételei,

hálózati feltételei (KÜÁ), munkaeszközökkel szembeni követelményei! Jellemezze a
munkafolyamatot, ismertesse az elvégezhető munkákat!

Biztonsági feltételei:
- a szerelő a testével tőle eltérő potenciálon lévő szerkezeti részt ne közelítsen meg
128
- két különböző potenciálon lévő vezető ne kerüljön veszélyes közelségbe, tehát a munka során ívelés,
zárlat ne jöjjön létre
- a szerelőnek a testével a legkisebb megközelítési távolságon (zónán) kívül kell maradni
- szigetelt szerszámaival és eszközeivel a zónába benyúlhat, és a potenciálon lévő vezetőn beavatkozást,
munkát végezhet
A zónát a vezető eredeti helyéről való elmozdításával eltoljuk, ezt megfelelő eszközökkel a vezető
távolabbra helyezésével és rögzítésével lehet megvalósítani. Figyelni kell, hogy a vezetőben csak a
megengedhető mechanikai igénybevétel keletkezzen. A harmadik fázishoz mely az oszlopcsúcson van
elhelyezve, ennek biztonságos hozzáféréséhez, a legkisebb megközelítési távolságot védőburkolat
használatával lehet lecsökkenteni.

Természetes mozgászóna: a szerelő normál mozgástere, szándékos vagy véletlen mozgásával eltér.
Átívelési távolság: csúcs sík elektródaelrendezés átütési távolsága.
Legkisebb légköz: az átívelési távolság biztonsági tényezővel növelt szorzata.
Legkisebb megközelítési távolság: a legkisebb légköz biztonsági távolsággal megnövelt értéke.

Hálózati feltételek:
A feszültség alatti beavatkozás idejére üzemviteli állapot létrehozása szükséges, hogy a véletlenül
fellépő zárlat ne okozzon balesetveszélyt. A különleges üzemállapot létrehozásának célja, hogy villamos
hiba esetére a potenciálemelkedéstől megvédjük a szerelőt.
- védelmeket késleltetés nélkül, önidőre kell beállítani, hogy hiba esetén azonnal kapcsolják le a
hálózatot
- önműködő visszakapcsoló automatikát bénítani kell
- hálózatot hosszúföldelté kell kialakítani, hogy a védelmek megfelelő működési feltételeit biztosítani
lehessen
- az üzemirányító központ és a munkahely között állandó hírkapcsolatot kell tartani
- a feszültségmentes állapotba kerülésére jelzőberendezést kell alkalmazni

Munkaeszközzel szembeni követelmények:

A jó munkaeszköznek:
- mechanikai és villamos szempontból kellő biztonságúnak kell lennie
- időálló legyen
- könnyű legyen
- mozgatásuk, kezelhetőségük praktikus, egyszerű legyen
Ezek olyan üvegszál erősítésű műanyag rudak, amelyeknél a rudazat végének elcsavarásával lehet a rúd
végén lévő szerszámot működtetni. Ahhoz, hogy a szerszámot párás időben is lehessen használni,
víztaszító anyaggal kell lekezelni. A szerszám adott feladatra készül, csak erre szabad használni.
Megfelelő állapotát időközönként laboratóriumi felülvizsgálatok biztosítják.

Személyi feltételek:
FAM rendszert úgy alakították ki, hogy a dolgozóra nézve biztonságos és egészségére ártalmatlan
legyen. A dolgozótól ne követeljen különleges testi és szellemi képességeket, különleges ügyességet. Ne
jelentsen a dolgozóra nagyobb fizikai és pszichikai megterhelést, mint ugyanazon munka
feszültségmentes állapotában való végzése. Ne tegyen szükségessé különleges életkori, nemi vagy
munkaidő korlátozást. Esetleges öntudatvesztés esetén is zárja ki a dolgozó leesését.
Elvárások a dolgozóval szemben:
- a feszültségmentes hálózatokon végzett munkában szerzett tapasztalat
- az elektrotechnikai és mechanikai ismeretek magas szintje
- jelentős fizikai állóképesség
- pszichikai alkalmasság

129
VEL IV.24 Villámvédelem.
Villámvédelem

A villám: egy nagyfeszültségű kisülés a levegőben, ami vagy két felhő, vagy a felhő és a föld között
keletkezik.

A villám keletkezése
Hazánkban leggyakrabban frontzivatar képződik. Zivatarról akkor beszélünk, ha az eső és a szél
villámok keletkezésével is jár. Frontzivatar általában úgy keletkezik, hogy a Kárpát medencében lévő
meleg, nedves légtömeget egy az óceán, vagy a Földközi tenger felöl jövő hidegfront, azaz gyorsan
áramló hideg — és ezáltal nehezebb — légtömeg gyors felfelé áramlásra kényszeríti.
A felszálló levegő állandóan hűl, és 2000.. .4000 m magasságban még nyári időben is eléri a fagyponti
hőmérsékletet (0 °C). E f túlhűtött vízcseppek, majd jégszemcsék keletkeznek.
A zivatarfelhők 8000..12000 m magasan levő tetejét apró jégkristályokból álló ernyőszerűen szétterülő
képződmény teszi jellegzetessé.
A zivatarfelhőben különböző töltéselválasztó folyamatok miatt igen nagy értékű különböző polaritású
töltésgócok alakulnak ki.
A vízcseppeket a felfelé áramló levegő patkó alakúra formálja, majd egyre vékonyítva az összeköttetést
két cseppre és számos apró permetre szétporlasztja. A nagyobb cseppek pozitív, míg a finomabb permet
negatív töltésű.
Ennek következtében a zivatarfelhő alsó részében pozitív töltésű góc keletkezik, mert a negatív töltésű
könnyebb vízpermetet a légáramlás magasra röpíti.
A magasabb régiókban a vízcseppek megfagyása is töltésmegosztást okoz.
A vízcseppecske kívülről befelé rétegesen fagy meg, így először egy fagyott gömbhéj veszi körül a
cseppet.
Amikor e fagyott gömbhéj alatt a következő vastagabb gömbhéj megfagy az a felette levő burkot (lévén a
jégnek nagyobb a térfogata a víznél) szétrepeszti és apró, pozitív töltésű jégszilánkok pattannak le a
negatív töltésűvé váló jégszemcséről.
Az így keletkező pozitív töltésű jégszilánkok alkotják a felhő felső részén a látható pozitív töltésgócot.
Az így kialakuló, és a szél által mozgatott töltésgócokban igen nagy, 10.. .20C töltés halmozódik fel, ami
igen nagy 10... 100MV nagyságrendű potenciál különbséget hoz létre.
Ha a villamos térerősség meghaladja a nedves levegő átütési szilárdságát, kisülés jön létre a töltés gócok
között.

A legtöbb villám — a mérsékelt égövben az összes villám mintegy 60... 70 %-a — a felhőben lép fel.
A föld felett a felhőben felgyülemlett igen nagy töltésmennyiség a semleges földbe is töltésmegosztást
okoz, és így a felhő és a föld között is igen nagy potenciálkülönbség alakul ki.
Azaz a felhőből ún. előkisülés indul a föld felé, ami 30... 50 m-es szökellésekkel zegzugos pályán, több
irányban halad a föld felé, mert a részleges letörés következtében a töltések megtöltik a vezetővé vált
térrészt, és maguk előtt újabb térrészben alakul ki a villamos térerősségnél nagyobb térerősség.
A földfelszín közelébe érve — az előzőekben elmondottakra hivatkozva — a föld felszínéből kiemelkedő
tárgyakból ellenkisülés indul a felhő, ill. az előkisülés felé, és találkozásukkor létrejön egy összefüggő
kisülési csatorna a felhő és a föld között.
Ezen az ionozott csatornán —.alulról felfelé haladva végigfut a főkisülés, létrejön a töltéskiegyenlítődés
felvillantva az összes ágat, ez a villám főkisülése, amelyik előidézi az ismert jelenségeket úm.,
mennydörgés, fényhatás (villámlás).

A villámcsapáskáros hatásai:
- a villám gyújtó hatása: A villám főkisülése egy olyan plazma csatorna amelyben a hőmérséklet
meghaladja a 20000 ˚C fokot is. Ha a plazma csatorna gyúlékony anyagon halad keresztül esetleg meg is
gyulladhat. Gyújtó hatás keletkezik akkor is, ha a becsapás fémtárgyat ér, de a forró fémmel gyúlékony
anyag érintkezik.
130
- a villám olvasztó hatása: Olvasztó hatás a becsapási pontban, vagy a villámáramot vezető
vezetőben lép fel. A villámhárító rudat érő villámcsapás a rúd végét megolvasztja és izzó fémcseppek
repülnek szét, melyek gyulladást okozhatnak, ezért 50 cm-re ki kell emelni az éghető héjazat fölé.
- a villám romboló hatása: Ha a villám nedves építményrészbe csap, akkor az áram hőhatása
következtében vízgőzt fejleszt, melynek túlnyomása szétrepeszti, így szétveti, ledönti az építményt.
- a villám dinamikus hatása: A villámáram maga körül mágneses teret hoz létre. Nagy villámáram
esetén az erőhatás kilónewton nagyságrendű, mely a rögzítéseket kitépi, a meglágyult vezetőt elszakítja.
- a villám indukáló hatása: A villámhárító vezetőben gyorsan változó áram egy igen nagy
fluxusváltozású mágneses teret hoz létre. Ez a fluxusváltozás minden nyitott vezetőképes hurokban
feszültséget indukál, és ha az áramkör záródik, komoly áramot hajt.

A villámvédelem alapelve az, hogy a becsapást a villámhárító berendezés fogja fel, védendő tárgy
helyett — és a villám árama részére a védendő tárgynál kisebb ellenállási levezető utat biztosítson a föld
felé, valamint jó átmenettel vezesse az áramot a földbe.

A villámvédelmet megvalósító berendezések a villámhárítók, melyek a villámcsapás káros hatásától

megóvják az — élő személyzetet, — állatokat — tárgyakat — berendezéseket.
Védett tér:
Az épületek villámhárító berendezése három részből áll:
felfogó rúd vagy felfogó vezetőből, levezetőből (felfogót
köti össze a földelővel), illetve a földelőből.
A felfogó a tetőre szerelt, abból kiemelkedő fém rúd, vagy
vezető illetve vezetőkből készült háló. A villám nem
egyenes vonalban tör a föld felé, hanem szökellésekkel.
A levezető feladata, hogy a felfogót ért villámcsapás áramát
levezesse a földelőhöz. Anyaga jobb vezetőképességűnek
kell lennie, mint a körítő falaknak.
A felfogó, levezető
és a földelő alkotja a
külső
villámvédelmet. A villámvédelem másodlagos
hatásaiból eredő károk kiküszöbölésére, a belső villámvédelmet
alkalmazzák. Ennek veszélyét elsősorban
potenciálkiegyenlítéssel, azaz a fémtárgyak összekötésével lehet
csökkenteni.

131
A csoportosítást különböző szempontok szerint vesszük figyelembe:
- rendeltetés szerint (R1-R5) közönséges épületről, kiemelt épületről, tűzveszélyes-, tűz- és
robbanásveszélyes illetve fokozottan tűz és robbanásveszélyes épületről van szó.
- magasság és környezet szerint (M1-M4) az épület saját magasságán kívül figyelembe kell venni a
környezetbe lévő épületek és tárgyak magasságát, illetve a környezet villámcsapási veszélyt növelő vagy
csökkentő hatásait is.
- tetőszerkezet szerint (T1-T5) figyelembe kell venni a héjazat és a tetőfedés anyagát is, éghető,
nem éghető vagy közepesen éghető anyag, fémmel vagy fém nélkül.
- körítőfalak szerint (K1-K3) nem éghető, fémszerkezetű fal, éghető fal.
- levegő szennyezettsége szerint (S1-S4) a szennyezett levegő korrodálja a fémszerkezeteket, ezért
vastagsági méreteinek megválasztásához meg kell határozni a szennyezettség mértékét, tiszta levegőtől az
erősen agresszív levegőig.
- másodlagos hatások és túlfeszültségek szerint (H1-H5) itt az építmény belső terében keletkező
kisülések ill. túlfeszültségek szigetelés károsító hatása értendő.

Villámhárító berendezés fokozatának jelölése:

A villámhárító hatékonyságát a felfogó, levezető és a földelő fokozata fejezi ki.
Általános elrendezés: V0o-L0o-F0/x-B0-(e)
Betűjelölések V - felfogó, L - levezető, F - földelő, B - belső villámvédelem, az ezt követő szám az
elrendezés fokozatára utal, minél nagyobb annál hatékonyabb, ezután fokozatjelölő kisbetű következik. A
földelés jelölésében a törtvonal utáni betűjel a földelési ellenállásra utal, mely lehet x ill. r.
A belső villámvédelmi meghatározás után a vezetők anyagára és méretére utaló jelölés található.
Méretfokozatok: n - normál méret, k - közepes méret, e – erős méret, ek – erős különleges méret.

Villámhárító fokozatának megállapítása:

- felfogó (V) fokozatát az épület rendeltetése (R), magassága (M), és a tető anyaga és szerkezetének
(T) csoportbesorolása alapján lehetséges
- levezető (L) fokozatát az épület rendeltetése (R), magassága (M), és a körítöfalak anyagának (K)
csoportbesorolása alapján lehetséges
- földelés (F) fokozatát az épület rendeltetése (R), magasságának (M) csoportbesorolása alapján
lehetséges
- belső villámvédelem (B) fokozatát az épület rendeltetése (R), magassága (M), és a másodlagos hatás
(H) csoportbesorolása alapján lehetséges

132
Tartalom
VEL I.1 A villamosenergia-ellátás folyamata. A VER kialakítása, termelésének és
fogyasztásának fő jellemzői. Kooperációs villamosenergia-rendszerek előnyei. ...................1
VEL I.2 Szabadvezetékek villamos jellemzőinek számítása. ...................................................4
VEL I.3 Hálózati szimmetrikus 3F zárlat számítási módszerei.................................................7
VEL I.4 Aszimmetrikus hibák számítási módszere, a hálózati elemek sorrendi helyettesítő
vázlatai. Aszimmetrikus zárlatok számítása............................................................................. 10
VEL I.5 Soros és szimultán hibák és számításuk. ................................................................... 16
VEL I.6 Szinkron gép zárlatának számítása. ........................................................................... 21
VEL II.7 Kisfeszültségű vezetékek méretezési szempontjai sugaras és kétoldalról táplált
vezeték méretezése. .................................................................................................................. 27
VEL II.8 Szabadvezetékek kialakítása, szilárdsági számítások (vezetékanyagok, alapfajták,
tartószerkezetek, szigetelők és szerelvényeik)........................................................................ 34
VEL II.9 Erőművek és transzformátorállomások villamos kapcsolási képei, gyűjtősínrendszerek.
...................................................................................................................................................... 51
VEL II.10 Kapcsolóberendezések készülékeinek kiválasztása. Gyűjtősínméretezés. ........ 58
VEL II.11 Hőerőművek fajtái, főberendezései, hőkapcsolási vázlatai. .................................. 62
VEL II.12 Vízerőművek fajtái, főberendezései, üzemi jellemzői............................................. 70
VEL III.13 A relé fogalma, feladata, osztályozása. Elektromágneses-, indukciós- és
egyenirányítós relé szerkezete, működési elve és alkalmazása. Impedancia- és energiairány-
mérés egyenirányítós relével..................................................................................................... 73
VEL III.14 Védelmekkel szembeni alapkövetelmények (alap-, tartalék- és távoli
tartalékvédelem). Sugaras középfeszültségű hálózatok szelektív rövidzárlat-és földzárlat
védelme. ...................................................................................................................................... 76
VEL III.15 A különbözeti védelem elve. Transzformátor, gyűjtősín és távvezeték védelme
különbözeti alapon. A segédkábeles- és nagyfrekvenciás szakaszvédelem felépítése. ..... 78
VEL III.16 Impedancia-mérés szög- és mérlegelven. A távolsági védelem elve, felépítése
egymérőelemes esetben. Különböző zárlatok impedanciamérése. Távolsági védelmek
fokozatszámítása. ....................................................................................................................... 81
VEL III.17 Elektronikus védelmek felépítése. A VEIKI-rendszerű túláram-, idő- és frekvencia relé
működése. ................................................................................................................................... 86
VEL III.18 Elektronikus különbözeti védelem működése. Mikroprocesszoros védelmek
felépítése. .................................................................................................................................... 88
VEL IV.19 Az érintésvédelem célja, fogalmi meghatározásai, előírt adatok. A védővezetős
érintésvédelmi módok és méretezésük (TN, TT és IT rendszer). .......................................... 91
VEL IV.20 A védővezető nélküli érintésvédelmi módok kialakítása és méretezése (U<1000V).
Érintésvédelem ellenőrzése..................................................................................................... 101
VEL IV.21 Az 1000 V-nál nagyobb feszültségű erősáramú berendezések érintésvédelme.111
VEL IV.22 Az erősáramú villamos berendezések létesítési előírásai. ................................ 121
VEL IV.23 A feszültség alatti munkavégzés módszerei........................................................ 128
VEL IV.24 Villámvédelem. ....................................................................................................... 130

133