A nyelvjárás sajátosságai

„Ízés”

Ha valaki idegen, legfőképpen „pesti” ember idekerült a közelmúltban, azonnal megállapította, hogy a
szigetköziek „íz”-nek, azaz az „é”-t í-nek mondják. Ez a dunántúli nyelvjárás, egyik jellegzetessége, amelyhez a
szigetközi is tartozik. Pl: fényképezőgép = finkípezőgíp, vagy gépész község = gípísz kössíg. A legszebb példa
arra, hogy mennyire „íz”-es a nyelvjárás, amikor kérdezték az egyik gyereket, hogy milyen az idő, erre csak
annyit válaszolt: „Szíp kík a íg”.( Már a hatvanas években betört az városiasodás, az addigi egyszerű „në
ē”=nesze szót felváltotta a „tessík, në”.) Ez egyébként segített az azonos alakú szavak megkülönböztetésében
is. Például Szél=időjárási jelenség, szél ( valaminek a széle)= szíl. Kék (szín)= kík, kék = kell, elíg = elég (valami),
ölíg= elég (valamiből). Fél= fél (valaminek a fele), fíll = fél (valamitől).

Mássalhangzók elhagyása

A másik sajátosság a mássalhangzók elhagyása és a magánhangzó hosszúvá válása: például bolt=bót, volt=vót,
bolha=bóha. Ugyanez az „el” igekötőnél az „l” elhagyása, és helyette az „ē” használata, pl.: ēment (elment),
ēhatta (elhagyta), stb. Sőt a mássalhangzó elhagyása és helyette a „t” vagy „l” kettőzése: parancsútta
(=parancsolta), pancsútta (= pancsolta), fürütte (=fürödte), hatta (=hagyta), salló =(sarló), gyalló (gyarló), palló
(padló). Ha három mássalhangzó van egymás mellett, a középső gyakran kiesik, pl.: ű le (=ülj le), bakú be
( =bakolj be), Dunaszenpál vagy röviden Szenpál (= Dunaszentpál). A mássalhangzó előtti az –ít képző t-jét
elhagyják, pl.: lelapíjja (=lelapítja), ëlakíjja (=alakítja).

A „jé” hang

Szigetközi gyereknek az 1960-as években nem okozott nagyobb nehézséget a „j” és „ly” között különbséget
tenni, hiszen az összes „ly”-os szót egyszerű „l”-lel mondták, pl.: góla=gólya, kálha=kályha, pála=pálya,
lik/luk=lyuk, komol=komoly, mosolog=mosolyog , míl= mély, illen-ollan= ilyen-olyan. Ma már ez lassan kikopik
a nyelvből, csak a nagyon idős emberek használják így és a köznyelvi változatok erősödnek meg.[forrás?]

A főnévi igenevek

A „ni” főnévi igenév képzője mindig „nyi”, sőt „nya” is lehet, például alunnyi/alunnya (=aludni), innya (!)(=inni),
ennyi (=enni). A – nya toldalék nem illeszkedve a hangrendhez csak a „muszáj”, „kő” (kell) esetben
kapcsolódik. Pl.: innya kő, ennya kő (= inni kell, enni kell) de: gyüssz ennyi (jössz enni?) nem használják a gyüsz
ennya, vagy innya kifejezést. Itt a -ni képző előtti mássalhangzó elveszik, helyette kettős mássalhangzót
mondanak: bökönnyi (=böködni), lökönnyi (=löködni), fekünnyi (= feküdni).

A szigetköziek gyakran mondanak n-t az ny helyett. Pl.: këmín (=kemény), lëpín (=lepény), rëmínsíg
(=reménység), szëgínsíg (= szegénység), de n helyett is használ ny-et, pl.: nyőhecc të öleget (=Nőhetsz te
eleget), tëhény (=tehén), csollány(=csalán), betony (=beton). Ugyanígy a „j” helyett ty-t vagy gy-t mondanak
pl.: kaptya (=kapja), dobgya (=dobja), kírgye ē tűle (=kérje el tőle).

A „hogy” vége általában lemarad, de az „o” rövid marad. Pl.: „Ēmëntem, ho mëgnízzem”. A névelő mindig
egyszerűen „a”, akár magánhangzó előtt is, a mutató névmás „az”-zal szemben, ami megőrzi alakját. Pl.: Az a(!)
asztal. A ümög = az ing. Szegény „magyar tanárok” sokat küzdöttek ezzel a jelenséggel a fogalmazások
javításánál…

Eltérő a toldalékozás a –hez esetében, a szigetközi lányok nem férjhez mennek, hanem fírjnëk. Az egyszerű
falusi nem Győrbe ment, hanem Győrré.

Gyakori az egyszerűsítés is: pl.: nemtom = nem tudom, sehá =sehová, milűtte = mi (baj) lett vele. Toldalék
végének elhagyása: ëpádho vagy åpádhó= apádhoz, ëpádtú= apádtól.
Magánhangzó-változások

é→í : megfigyelhető a szabályosság a következő toldalékokban: – ész (pl.: szinísz, gípísz, zënísz), -ség (pl.:
mëríssíg, mílsíg, rëmínsíg), -vény (pl.: kötvín, öntvín), -mény (pl.:kűdemín, sütemín), -és (pl.: tömís, tőttís, lípís),
-képen (mindënfélekípp).

O, ó→u, ú pl.: bukor=bokor, bugár=bogár, lú=ló, ustor =ostor, burul vagy burú = borul, bagú = bagoly, fulik =
folyik; a –tól toldalék „tú”, pl.: ëpádtú = apádtól; a –ból toldalék „bú” pl.: mozibú = moziból, kocsmábú =
kocsmából, a –ról toldalék „rú” pl.: fárú = fáról, Ásványrú = Ásványról. Alanyi ragozás, kijelentő mód, jelen
idejű E/2 és E/3 igealaknál „-ol” végződésnél „ú” pl.: iszú (=iszol), óvasú (=olvasol), imátkozú (=imátkozol),
bëbakú (=bebakol), danú vagy dënú (=danol, dalol).

A →ë pl.: Ezt legtöbbször á előtt használja a szigetközi ember. Pl.: këpányi vagy kåpányi = kapálni, këszányi
vagy kåszányi = kaszálni, ëggyá= adjál, ënyád = anyád, ëpád= apád, hëjma = hagyma. Elrettentésként használta
egykori alsós tanító nénink ezt az általa hallott mondatot: „Hé nyënya, ëggyá a mëcskának këlácsot!” (= Hé
nyanya, adjál a macskának kalácsot!) Ezt az „ë” hangot a szigetközi valahol a szája bal sarkában képzi, oda
kerekít egy kis lyukat, a nyelve középen hátul van, így ejt ki egy ë-t, amit lehet a-nak is, e-nek is hallani, bár ez
az ë-hez közelebb van.

A→o vagy o→a, pl.: csollány =csalán, szóma= szalma , bagla = boglya, osztán vagy oszt =aztán. Á utáni
szótagban zártabb az „a” hangszíne, inkább o-nak hangzik, pl.: héjjábo sűtt kurumpi = héjába sült krumpli, fábo
szorútt fíreg = fába szorult féreg.

E→ö vagy ö→e pl.: ölíg = elég (v.miből), főhő (=felhő), röggē (=reggel), ëssze = össze

ö, ő→ű pl.: kű = kő, bögű (=bögöly), dögű (=dögölj); a –től toldalék helyett „tű”, pl.: a fílelemtű ësszëcsinyáta
mëgát (a félelemtől összecsinálta magát); a –ből toldalék helyett „bű”, pl.: fektibű nem átt fő (=fektéből nem
állt fel), vagy a feketíbű meg a fehírbű ëggyá (a feketéből meg a fehérből adjál), a –ről toldalék helyett „rű” ,
pl.: fëhírrű (=fehérről).

o→i vagy ú→i, e→i pl.: lapicka = lapocka, ádigál = álldogál, hosszi= hosszú, mësszi= messze

Szavak

A lista tartalmazza valódi tájszókat, a szórványos hangtani változással létrejött szavakat, de a szabályosan
„ízőket” nem. Pl.: acskó, agáci, stb-t igen, de a kík (kék), szíp (szép), kemín (kemény) szavakat nem.

Acskó (főnév) = zacskó, tasak

Ågáci vagy ëgáci (főnév) = akác

Åmpa vagy ëmpa (főnév) = vödör, kanna

Bagla =szénaboglya , /forrás:Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok/

Bakkog (ige) = nem tud aludni, egész vagy késő éjszaka fent van (Fönn bakkogsz illen kíső íccaka?)

Balind (főnév) = Balin (hal)

Bászli (melléknév) =bátortalan, félénk, félszeg, gátlásos, gyámoltalan

Bëcce vagy búbëcce (főnév) = tehén becézve, de gúnyolódásra is használt (Ó, te búbëcce = Ó, te ostoba)

Bíkarokka (főnév)= zsurló

Bille (főnév) = kisfiúk nemi szerve

Botlófűz (főnév) = ágait időnkéntlenyírt, "lebotútt" fűzfa /forrás:Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok/
 Buborka (főnév)= uborka

Bordel (főnév) = rendetlenség

Bugyigás vagy bugyogakorsó (főnév) = cserépkorsó, a fülén kis nyílással, általában beásták a földbe, vagy
vízbe mártották, hogy hideg maradjon benne a víz.

Buktatyú (főnév)= horgászfelszerelés: úszó, tollból vagy parafa dugóból vagy mindkettőből készítették

Buríttó (főnév, melléknévi igenévből) = a kotlóstyúk és a kiscsibék leborítására használt vesszőből font
eszköz

Büszíttënnyi (f.névi igenév)= szellenteni, büdösíteni

Cigle(főnév) =fűzfa

Cunna (főnév) = női nemi szerv, átv. ért.: nő, rossz nő, kéjnő

Cvíder = nyűgös, rosszkedvű

Csatló (főnév) = husáng, hosszú bot

Cseklísznyi (főnévi igenév) = keresgélve bóklászni, kóborolni

Csellőke (főnév) = husáng

Csërëbók vagy csërëbó (főnév)= cserebogár

Csicsóka (főnév) = édesgyökér

Csíkásznyi (főnévi igenév) = kövi csíkot fogni

→csíkvörse = csíkfogásra használt varsa

Csikkaszt (ige) = pusztít, gyilkol

→ēcsikkaszt = elpusztít

Csikmák (főnév) = mákos tészta vagy hosszúmetélt (pl. diós csikmák = diós hosszúmetélt)

Csincsáros /melléknév/ = süppedékes /forrás:Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok/

Csiportos (melléknév) = hantos, rosszul felszántott (föld)

Csiripiszli (melléknév) = zab vagy árpacsírából készült édes étel, átv. ért. jelentéktelen

Csoffadnyi v. Csoffannyi = elhervadni, fonnyadni

Csöcső vagy csöcsű óma = téli alma, Jonathán

Csöcsös korsó (főnév) = cserépkorsó, bugyigás korsó másik elnevezése

Csök (főnév)= fatuskó, fatönk

Csömény, csömíny (főnév) = darázs (eredetileg csehméh lehetett)

Csömőcsing v. szömőcsing (főnév) = szemölcs

Csöröge vagy csörge (főnév) = töpörtyű

Csörögefánk (főnév) = vastagra nyújtott tészta, szeletelve, forró zsírban gyorsan kisütve (lekvárral élvezhető)
Csulló vagy csulli (főnév) = kisfiúk nemi szerve

Csunna (főnév) = női nemi szerv

Csuri vagy csuriz (főnév)= veréb

Csuszkó (főnév) = csipetkével készült sűrű leves (borsócsuszkó, babcsuszkó, krumpicsuszkó)

Csuszkorányi (főnévi igenév) = jégen csúszkálni

Csúz (főnév) = ajakon lévő herpesz

Csünt (melléknév) = kicsi, apró, fejletlen

→ megcsünté (ige) = lekicsinyelted magad, lejárattad magad.

Dilló (melléknév, lovári cigány jövevényszó) = bolond, esztelen

Dörgécse vagy dörrencs (főnév) = sügér vagy durbincs

Döszmörög(ige) = dünnyög, zsörtölődik

Dunnyog (ige) = magában morog, ellenkezik (→dünnyög)

Düddő, gyüggyő (hangfestő melléknév) = együgyű, balga

Ecetfa (főnév)= bálványfa

Egyekedik (ige) = utánajár, utánamegy, utánakeres, tájékozódik

Ëklëbóklál (ige)= össze-vissza, céltalanul megy

Ëlëmëzne (melléknév) = rosszul, hanyagul, rendetlenül öltözött

Elherebódál (ige) = elesik

Ëveszekedik (ige) = elesik, elbotlik

Égedelem (melléknév) = eleven, mindig rosszban járó, szülőt unatkozni nem engedő ( > égedelem kölök)

Facsanak (főnév) = faragott pohár /forrás:Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok/

Farka píz (főnév) = a régi egyforintos, amit az ürge farkáért fizettek

Fejbísznyi (főnévi igenév)= fejbe verni, fejet megvizsgálni

Fézsódéros (hat.szó) = féloldalas

Fíreg (főnév) = patkány, de mindenféle baromfit pusztító ragadozóra mondják

Firhang (főnév, jövevényszó német vorhangen): függöny

Fírísz (főnév) = fűrész

Fíríszúnyi (ige) = fűrészelni

Fostos szíva/fosó szíva, fosató szíva = ringló

Főlüked (ige) = meghal

Fődi szëder = erdei feketeszeder

Futkozó csibë = kotlóstyúk alól kikelt csibe

Füles (főnév) = kosár

Gaborgya (melléknév, hangfestő) = hirtelen, hirtelen haragú, meggondolatlan, heves

Gaborgyálkodik (ige) = hirtelen haragra gerjed, meggondolatlanul cselekszik

Gerzemice (főnév) = egytálétel

Gëgyérget (ige) = dédelget, kényeztet, tenyerén hord

Gombhërë (főnév) = lóhere

Gónó (melléknév) = buta, együgyű (Főleg a Szigetköz északi részén elterjedt, Dunakilitin, Dunaszigeten)

Genegó (melléknév) = buta, együgyű (Főleg a Szigetköz északi részén elterjedt, Dunakilitin, Dunaszigeten)

Gombvërág (főnév)= százszorszép

Gögyöleg (főnév) = folyókanyar

Gölhő ( főnév) = golyvás, hibás ember

Gyam (főnév) = gaz, gyom

Gyaszmat (melléknév)= rossz, ügyetlen, hibás

Gyürke (főnév) = kenyérvég

Gyürü (főnév) = veresgyűrű som

Gyűszmíkel (ige) = járkál fel-alá

Hengyál /hangyál = hangya

Hetlekotla (melléknév, hangfestő ikerszó) = zavaros, értelmetlen beszédű

Hetlekotlál (ige) = zavarosan, össze-vissza beszél

Hömbölgő (főnév) = henger →hömbölög = gurul, hengeredik

Hörög (főnév) = aranyászeszköz →köpőce, meringülő

Hőröget (hangutánzó ige) = kiabál, hangoskodik, lármázik

Hörtyömförty (melléknév, hangfestő)= hirtelen felkapja a vizet, hirtelen haragú, pukkancs

Hurimál (ige) = hurcol, visz

Ides, idis (főnév) = édesanya

Iskátula (főnév) = doboz, skatulya

Isterc (főnév) = étel: lisztet megpirították és vízzel felengedték

Kahittyul (hangutánzó ige) = köhög

Kákics (főnév) = gyermekláncfű

Kákóbélű vagy kákabélű (melléknév) = sovány, rosszevő, rossz étvágyú

 Kákórágó (melléknév) = fontoskodó, másik ért. csúfolódás: kákórágó lipótiak!

Kalótya (melléknév, hangfestő) = zavaros, értelmetlen beszédű

Kalótyál (ige) = zavarosan, össze-vissza beszél

Këse-pisa (főnév, ikerszó)= meleg sör

Kipicsáznyi (ige)= elfenekelni (Vigyázz, kölök, mer kipicsázlak! )

Koca (főnév) = jégbe, vagy jég alá szorult levegőbuborék

Köpőce (főnév) = aranyász eszköz →meringülő, hörög

Kövécs vagy küvecs (főnév) = kavics

Kukkó (melléknév) = nem egészen épeszű /forrás:Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok/

Kuperta (főnév) = boríték

Kurumpi (főnév) = krumpli

Kútyul (ige) = kortyol, iszik, titokban iszik

Kübli (főnév) német jövevényszó = szennyvízgyűjtő füles edény - Komfort nélküli konyhák tartozéka volt.

Kűhal (főnév) = kövi csík (hal)

Lajbi (főnév) = mellény

Lam (főnév) = harmat, nedvesség →lamos (melléknév) = nedves, harmatos, vizes (tiszta lam a egisz = minden
nedves, harmatos)

Leölőre (hat.szó) = estére

Lésza: (főnév) = nádpadló

Lökönnyi (főnévi igenév) = lökdösni, taszigálni

Lőtye (főnév) = pocsolya, gödör, ami áradáskor telik meg és hamar kiszárad

Mamusz (főnév) = szőrmés papucs

Mártó (főnév) = főzelék

Megguzslat (ige)= összecsavar, gúzsba köt /forrás:Timaffy: Táltosok, tudósok, boszorkányok/

Mëndikányi (főnévi igenév) = karácsonykor, szenteste köszönteni énekkel a falubelieket

Meringülő (főnév) = vízmerő eszköz (ladikból) vagy aranyász eszköz, akkor elnevezése más néven köpőce
vagy hörög

Míhe (főnév) = méh

Miling (főnév) = háló, halászeszköz →milingűnyi (ige) = milinggel halászni

Míregtarisznya (főnév) = olyan emberre mondják, aki mindenen mérgelődik

Monyas (melléknév, gúnynévként is használt) = tojásos, tökös vagy átv. ért. férfias nő

Mór (főnév) = napon szárított vályogtégla

 Mungó (melléknév) = rossz, elviselhetetlen

Muró (melléknév) = ügyetlen (Főleg a Szigetköz északi részén elterjedt, Dunakilitin, Dunaszigeten)

Muruggya v. murudgya (melléknév) = tehetetlen, magát elhagyó, gyámoltalan (Táp környékén, Győr-S.
megye, puruttyaként hallottam, de örömmel tapasztaltam, hogy a Dr Dolittle II. c. mozidarab magyarra
fordítója felhasználta ezt a szót, amikor a medve halászni tanul.).

Múszul (ige) = fog nélkül eszik, majszol

Nënnë (főnév) = néni

Ókadikál (ige) = cívódik, képtelen dönteni

Ómárium (főnév, jövevényszó, latin) = üveges szekrény, almárium

Ór (főnév) = folyó oldalán lévő kiszögellés, vagy a sziget csúcsa, vége

Öregkís vagy örekkís (főnév) = nagykés

Összehidor / Esszehidor (ige) = osszekapar

Pattyog (ige) = dohányzik, kocabagósként, más értelemben a halak oxigénhiánykor a víz tetején "pipálnak"

Pëszmet (főnév) = a folyó hordalékában lévő használható dolog

Pëszmëtűnyi (igenév) = a folyó hordalékában használható dolgokat keresni

Pëtrëzsí (főnév) = petrezselyem

Píka (főnév) = a méheknek a nádtető szélébe, a nádszálba rakott nektárja

Píkásznyi vagy píkáznyi (igenév) = a nádtető (szerha) szélében nektárt keresni

Pikhercs (főnév) = sütemény

Platni (főnév, német jövevényszó) = a tűzhely teteje, fedele

Pocik (főnév) = vízi pocok, pézsma pocok → pocik lik = a vízi pocok ürege, lyuka

Poszra (melléknév) = sovány, vékony

Poszrul, mëgposzrul (ige) = soványodik, lefogy

Pöngő ág = száraz ág, általában égerfáé

Pős (főnév) = hosszú rőzse, kb. 2 m →pőshíd = rőzsekötegből készült híd

Préshurka, préssajt = disznósajt Kitisztított sertésgyomorba és húgyhólyagba töltötték, két falap közé
helyezve, lesúlyozva (innen a neve) dermedt meg. Az előbbit felfüstölték, az utóbbi kisebbiket frissen
fogyasztották.

Prucka (főnév) = mellény

Puffancs (főnév) = fánk, vagy ahhoz hasonló sütemény

Puffog (ige) = duzzog, mérgelődik

Rapsic (főnév) = vadorzó, orvhalász →rapsickodik = orvvadászik, orvhalászik

Réce (főnév) = kacsa

 Rédli (főnév, német jövevényszó) = tepsi vagy tűzhely belseje, sütő

Rékas (melléknév) = piszkos, mosatlan (edény)

Rëmísz (főnév) = erdős, mocsaras terület

Rongyás (főnév) = ócskás, rongy és tollkereskedő

Rücset vagy ricset (főnév) = korpa, korpás liszt, átv. ért. szemét

Spapula (főnév) = takaró

Speciál (főnév) = nápolyi - A győri Keksz és Ostyagyár termékét hívták így 1948. tájától.

Srót (főnév) = állatok etetésére használt dara (kukorica, vagy búza) →srótúnyi vagy srótúnya =darálni

Stëlázsi (főnév, német jövevényszó) = polc, állvány

Sunnyog (ige) = kertek alól haza oson vagy rossz dolgon töri a fejét

Süttülülű ( hangfestő melléknév) = eszetlen, bolond

Szapol (főnév) = fából készült kisebb vízmerítő eszköz, lapát alakú

Szerha (főnév) = nádtető

Szérke (főnév) = aranyász eszköz, fekete színű falapát

Szërmët (főnév) = vízi hordalék, szemét

Szuktéros (melléknév) = szűk, kinőtt

Taffog (hangutánzó ige) = jár →ësszëtaffog =átv. ért.: sáros lábbal összejár

Tápli (főnév, német jövevényszó) = emelőháló (halászeszköz)

Tápliköröm (főnév) = emelőháló feszítőrúdja (általában mogyoró vesszőből vagy veresgyűrűs som
vesszőjéből → gyürü)

Tapogató (főnév) = vesszőből font halászeszköz, kisebb kubikgödrök lehalászására

Telleg (ige) = integet, legyint(get)

Thé (főnév) = tea →székifű thé = kamillatea

Tikász vagy tikos (főnév) = tyúkokkal foglalkozó ember, gúnynévként vagy ragadványnévként is használatos

Tikmony (főnév) = tojás

Tollbőrös (főnév) = rongyás, tollakat, régi ruhákat vásárolt fel

Tomolkó (főnév) = fejes domolykó (hal)

Top (ige) = lép pl.: toptyá bele= lépjél bele!

Toszóbugár (főnév) = verőköltő bodobács

Törek (főnév)= gabonaszár

Tőröznyi (igenév) = fémből készült hurokkal (tőrdrótta) csukát fogni, a tőr itt halászeszköz, a tőrkís a tőrkés
elnevezése
 Trëgács vagy tërëgács (főnév) = puttony nélküli széna-szalma szállítására használt rácsos talicska

Tuló (főnév) = tolókapa

Túnyi (ige) = tolni és ütni (oron túta = orrba verte)

Ümög (főnév)= ing

Velagásznyi/evalagásznyi (főnévi igenév= elverni, elfenekelni

Vérnyog (hangutánzó ige) = visító, artikulálatlan hangokat ad ki magából

Vidravas (főnév) = vidracsapda, csapóvas kisebb állatok megfogására

Vindű (főnév) = zsíros bödön

Vízicsibe (főnév) = szárcsa

Vonyó (főnév) = komp húzására használt fából készült vonóeszköz, más ért. hegedűvonó

Vonyogó (főnév) = vonóhorog hosszú száron (mezőgazdasági eszköz) vagy átv. ért. iskolában elégtelen
osztályzat

Vörse (főnév) = varsa

Zabáló csütörtök (főnév) = a nagyböjt pénteket megelőző nap, amikor még lehet húst enni

Zaklan vagy zaklany (főnév) = evezőtartó, fűzből font karika

Zsiba (főnév) = liba

Zsibavirág (főnév) = ezüstös libapimpó

Szólások

A hal úsznya kíván = A hal úszni kíván. Halételek után általában bort kell inni.

Akkor iszok tëjet, ha a tehenyek is szöllőt ësznek! = tejjel való kínálás esetén. Tejet nem iszom, csak bort.

Annyi van, mind a rücset = Sok van belőle. Annyi van belőle, mint a szemét.

Íg a Duna, sűnek a halak! = Ég a Duna, sülnek a halak! Ostobaság hallatán mondják, mert a népi tréfás
történetek szerint a szigetközi falvakban az első gőzhajót kiharangozták, mert azt hitték a füst láttán, hogy tűz
van.

Lëcseszi, mind a pöngős malacot. = Nagyon lehord, leszid valakit. A vásárokon az olcsó malacot hívták
pöngős malacnak.

Megettík a tehenyek, bisztos ződ vót. = Megették a tehenek, biztos zöld volt. Elveszett, nem tudni mi lett
vele.

Megy, mind a mëszes = Ész nélkül, gyorsan fut, vagy kocsival nagyon gyorsan, körültekintés nélkül halad.

Nastig lett a suszter! = Hibás munkát végez, saját kárára. A mese szerint az ásványi suszter odaszögelte az
ujját a cipő bőrén keresztül a kaptafához.

Odallak a rongyásnak = Odaadlak a rongyásnak. Kis gyerekeknek szokták mondani, ha rosszat követett el. A
rongyások általában lovári cigány dirzárok voltak, akik hangosan kiabálták (hőrögëttík): Tolll-bőrrr, van-e
eladoll? Ësszonyok, lëányok, szëggyík ësszë rossz ronygyokat, rossz tollakat, szíp ëdínyëket, tálokat adok a
rossz ronygyokér, rossz tollakér. Tolll-bőrrr, van-e eladoll?

Ollan, mind öregënyád masinázáskor = Olyan, mint öreganyád csépléskor (aratáskor). Gyakran ellophatta a
gépész a gabonát, azért kellett őrizni. Ideges, feszült lelkiállapotú.

Ollan, mind a lipóti kőmíves kímínye = Olyan, mint a lipóti kőműves kéménye. A mendemonda szerint egy
lipóti kőműves reggel rakott kéménye délre leomlott. Amikor mentek hozzá panaszkodni, akkor röviden csak
annyit mondott a mester: „Semmi se tarthat örökkin.”

Pinteki legínnek lólába van. = Pénteki legénynek lólába van. Ahhoz a népi babonához kapcsolódik a mondás,
hogy a legényeknek pénteken nem szabadott lányos házhoz menni, mert akkor az ördögök jártak csak
„vendégségbe”.

Ragad, mind a csiripiszli = édes, ragadós masszára mondják.

Tikokkâ aluszik = Tyúkokkal alszik. Korán lefekszik.

Tipródik, mind a tojós tík = Tipródik, mint a tojós tyúk. Tanácstalanul járkál.

Töke- monya ëgyhatos = rosszul öltözött, kilóg a „micsodája” a gatyájából.