Gyógynövények termesztésének alapjai

Hazánk gazdag flórája a vadontermő gyógynövényeknek nagy csoportját nyújtja,

azonban ezek mellett nagy mennyiségben vannak olyan gyógynövények is, melyek
hazánkban vadon egyáltalán nem teremnek vagy pedig csak oly kis mennyiségben
fordulnak elő, hogy termesztésük indokolt. Éghajlati és talajviszonyaink a gyógy-
növények termesztésére kiválóan alkalmas.

A gyógynövénytermesztés mint kizárólagos, egyedüli termelési ág nem fizetődik ki és

közgazdasági szempontból sem volna helyes, ha a gyógynövények termesztése egyéb
mezőgazdasági vagy kertészeti termelvények rovására fejleszttetnénk.

Gyógyövények termesztéseHasznos kiegészítése lehet azonban a gyógynövénytermesztés

a váltógazdálkodásnak és célszerű kihasználása a parlagon heverő, más célra nem
használható termőterületeknek. A gyógynövények termesztése tehát jövedelmező
termelési ágnak tekinthető abban az esetben, ha az a konyhakerti és mezőgazdasági
terményekkel kapcsolatban s a talaj kellő megválasztása által történik.

Hogy adott esetekben milyen és mennyi gyógynövényt termeljünk, erre vonatkozólag

mindenkor útbaigazítást ad a kereslet, valamint a beültetendő terület talaja,
fekvése és éghajlati viszonyai. E tényezők mindegyikére figyelemmel kell lennünk a
gyógynövények termesztésekor, mert maga a gyógynövénytermesztés, amint látni
fogjuk, legtöbbször megegyezik a többi mezőgazdasági és konyhakerti növények
termesztésével, csupán meg kell adni a növénynek azokat a kedvező életfeltételeket,
melyeket az fejlődése folyamán megkíván.

A gyógynövények termesztésénél a fő cél ugyanaz, mint a vadontermők begyűjtésénél,

azaz a termelendő gyógynövényeknek a hatóanyagokat minél nagyobb mennyiségben kell
tartalmazniuk.

E szempontokat figyelembe véve, a gyógynövények termesztésének főbb szabályait az

alábbiakban foglalhatjuk össze:

Elsősorban a megfelelő talajt kell megválasztanunk. Erre vonatkozólag a részletes

utasításban közöljük az egyes növények talajigényeit. A vadon is előforduló
termesztendő növényekre vonatkozólag úgy a talaj, mint a fekvés és éghajlat
tekintetében irányadóul a vadon előforduló gyógynövények igényei tekintendők, me-
lyek azokkal teljesen megegyeznek.

Nagyon fontos feltétel továbbá a vetőmagvak helyes megválasztása, mert nagyon sok
esetben a kereskedelemben régi, csírázásra képtelen magvakat hoznak forgalomba,
melyek elvetve természetesen nagy anyagi károkat okoznak a termelőnek. Ezért a
vetőmagvak csiraképességét elvetés előtt meg kell állapítanunk vagy elvetés előtt
próba csíráztatást kell végeznünk.

Az egyéves növények magvait általában a tavaszi hónapokban: március-áprilisban

vetjük el a szabadban, kivételt csupán a fagy iránt nagyon érzékeny magvak, mint
pl. a ricinus, majoránna képeznek, — melyeket csak május hó elején vetünk el vagy
pedig palántanevelés útján szaporítunk. A nehezen csírázó magvak, — melyeknek
csírázása csak hetek múltán indul meg, — csíráztatása siettethető olyképpen, hogy a
magvakat megfagyasztjuk. A fagyasztás oly módon történik, hogy a magvakat nedves
homok közé rakva tél folyamán kitesszük a szabadba, s elvetés előtt a csírázás
gyorsítása végett meleg vízben áztatjuk.

A kétéves gyógynövények, melyek termésüket csak a második évben hozzák, éppen úgy,
mint az évelő növények, rendszerint június-július hónapokban vethetők. Télen át a
fejlődő növényeknek nincsen különösebb védelemre szükségük — a nagyon érzékeny
növényeket, különösen kemény tél idején, száraz lombpárnával fedjük be.

Gyógyövények termesztéseA termesztésre alkalmas keresettebb gyógynövények közül,

egyévesek a következők:

Brassica (Sinapis) nigra L., feketemustár; Calendula officinalis L., körömvirág;

Carthamus tinctoria L., bogáncssáfrány; Chenopodium ambrosioidos L., jószagú
libatop; Cnicus benedictus, benedekfű; Coriandrum sativum L., koriandrum; Datuira
stramonium L., maszlag redőszirom , Linum usitatissimum L., len; Origanum Majorana
L majoránna , Papaver somniferum L., mák ; Pimpinella anisum L., ánizs, Ricinus
communis L., ricinus ; Sinapis alba L., fehérmustár; Trigonella foenum graecum L.,
görögszéna, lepkeszeg.

Kétévesek a következők:

Althaea rosea Cav. var. atropurpurea, fekete mályvarózsa; Archangelica officinalis

L., orvosi arkangyelika; Carum carvi L.’ francia kömény; Digitalis purpurea L.,
piros gyűszűvirág; Foeni- culum officinale L., édeskömény; Hyoscyamus niger L.,
beléndek; Salvia sclarea L., skarlátzsálya; Verbascum phlomoides L., ökörfarkkóró.

Évelő növények:

Aconitum Napellus L., sisakvirág; Acorns calamus L., orvosi kálmos; Agrimonia
Eupatoria L., bojtorjánfű; Althaea officinalis L., orvosi ziliz,; Anthemis nobilis
L., nemes pipitér, római székfű; Artemisia absinthium L., fehérüröm; Artemisia
dracunculus L., tárkonyüröm; Atropa Belladonna L., nadragulya; Crocus sativus L.,
sáfrány; Gentiana lutea L., sárgavirágú tárnics; Glycyrrhiza glabra L., édesgyökér;
Gypsophila paniculata L., szappangyökér; Helleborus niger L., feketehunyor ;
Herniaria glabra L., kopasz porcika; Hyssopus officinalis L., izsóp; Inula Helenium
L., pompás örvénygyökér; Iris florontina L., pompás nőszirom (violagyökér) ;
Levisticum officinale K., orvosi léstyán; Marrubium vulgare L., orvosi pemetefű;
Melissa officinalis L., méhfű, citromfű; Mentha crispa L., fodormenta; Mentha
piperita L., borsosmenta; Menyanthes trifoliata L., keserű-vidrafű; Pyrethrum
einerariaefolium Tr., rovarporvirág; Rheum pal matum L., rebarbara; Valeriana
officinalis L., macskagyökér; Veratrum album L., fehérzászpa.

Gyógyövények termesztéseA magvak elvetésénél ügyelni kell arra, hogy azoknak a meg-
felelő távolságot megadjuk, mert helytelen következtetés az, hogy minél sűrűbben
ültetjük a növényeket, annál nagyobb lesz a termés. A sűrűn vetett magvakból a
fiatal növények térszűke miatt rendszerint nem tudnak kifejlődni. Ezért a magvakat
kellő sor és növénytávolságra kell vetni és a vetés közben ügyeljünk arra is, hogy
a magvakat nagyon mélyen ne vessük a földbe, mert ez esetben a gyenge fiatal növény
nem képes a vastag talajréteget áttörni. Az aprószemű magvakat vetés előtt homokkal
szokás keverni.

Sok növény szaporítását nem közvetlen magvetéssel, hanem palántázással,

dugványozással, vagy tőosztás útján végezzük. A palántanevelést alkalmazzuk azoknál
a növényeknél, melyeket a sikeresebb eredmény érdekében közvetlenül szabadföldbe
nem vethetünk el.

A kétéves és évelő növények nagy részénél célszerűen alkalmazhatjuk a palántázást.

A palántázási eljárás abban áll, hogy a magvakat előzőleg szabadba vetjük el 120—
150 cm-es ágyakba és az elvetett magvakat gondosan öntözzük, majd kikelés után az
elgyomosodástól kapálással megvédelmezzük, s ugyancsak megvédjük az erős
napfénytől, árnyékolás által.

A félig kifejlett palántákat fejlődésük folyamán ritkítjuk, szélesebb sorba

ültetjük szét („pikirozzuk”) és csakis amidőn erőteljesen kifejlődtek, ültetjük ki
a végleges helyre.

Gyógyövények termesztéseA dugványozást főképpen azoknál az évelő növényeknél alkal-

mazzuk, amelyek a magvetés által elfajzanak, vagy lassan, bizonytalanul fejlődnek
ki. A dugványozás oly módon történik, hogy az anyanövényekről a dugványokat néhány
cm-nyire a levél alatt levágjuk és a dugványokat egymástól 5—10 cm tő- és
sortávolságra elültetjük a melegágyba. E dugványozott növényeket mintegy két hétig
beárnyékolva zárt levegőben tartjuk s fokozatosan, lassanként szoktatjuk a
napfényhez és a levegőhöz. Amidőn a dugványok már megerősödtek és meggyökeresedtek,
a meggyökeresedés után háromnégy hétre, állandó helyükre kiültethetjük. A cserjék
dugványozása éppen úgy történik, mint a szőlőknél.

Tőosztás alatt azt az eljárást értjük, amidőn az anyatövet, vagy annak egyes
szaporítható részét a vegetáció szünetelése alatt szétosztjuk annyi részre,
amennyire az szétosztható a szaporítás céljából és ez elosztott részeket ültetjük
el. Tőosztás útján történik a szaporítás pl. a kálmosnál, melynek rhizomáját
daraboljuk fel, a sáfránynál, melynél a fiatal hagymákat választjuk el.

A gyógynövények termesztésénél mint fentebb említettük, fontos a helyes vetésforgó

megállapítása, melyre vonatkozólag a konyhakerti és mezőgazdasági növényekkel
kapcsolatban az alábbi hármas vetésforgó ajánlható:

Év I. tábla II. tábla III. tábla IV. tábla

1.évben (Trágyázott terület.) Trágyaigényes gyógynövények konyhakerti termé-
nyekkel kapcsolatban Egyéves gyógynövények Mezőgazdasági termények Évelő
(többéves gyógynövények)
2.évben Lásd III-ik tábla Lásd I tábla Lásd II tábla Ugyanaz
3.évben Lásd II-ik tábla Lásd III tábla Lásd I tábla Ugyanaz
A trágyázást illetőleg a gyógynövényekre ugyanazon szabályok érvényesek, mint a
többi növények termesztésénél. Meg kell jegyeznünk, hogy a gyógynövények legnagyobb
része a talajt nagyon igénybe veszi és ezért a talajból elvont tápanyagot a trágyá-
val pótolnunk kell.

A trágya mineműsége a talaj minőségétől függ, s így a kötött talajt lótrágyával, a

lazább talajt szarvasmarhatrágyával javítjuk.

A mesterséges trágyázást aszerint vesszük igénybe, amint a talajnak egyes

tápanyagait pótolni akarjuk. E műtrágyák ma már nagyon sok változatban kerülnek
forgalomba, ismertetésük az általános növénytermesztés keretébe tartozik, s
alkalmazásukat , illetőleg szintén az általános növénytermesztés ad útbaigazítást.
A trágya mennyiségére vonatkozólag irányadóul szolgálhat, hogy a természetes
trágyából katasztrális holdanként körülbelül 200—300 q szükséges ; a mesterséges
trágyánál a szükséges mennyiség azok fajtája szerint változik.

A termesztett gyógynövények terméseinek begyűjtésére ugyanazon szabályok

érvényesek.

Forrás:

Dr. Darvas Ferenc és Dr Magyary-Kossa Gyula,Hazai gyógynövények, termelésük,

értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk