Történelem összefoglalás

Magyarország a II. világháború után 1945-48

1945 már régen volt. Ha belegondolsz abba, hogy az 1989-es rendszerváltozás számolta fel
véglegesen azt a rendszert, amely 1945 után létrejött, talán már nem is tűnik olyan réginek. 1944
őszére a szovjet csapatok elérték Magyarországot. A német-nyilas uralom alól felszabadult terülteken
a Magyar Kommunista Párt mellett újra kezdte működését a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti
Parasztpárt és a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt is. Debrecenben 1944
decemberében megalakult az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány.
Magyarországot visszakényszerítették az 1937-es határaihoz. Megalakult a Szövetséges Ellenőrző
Bizottság, melynek elnöke Vorosilov marsall lett. Az ország további sorsát a szovjetek határozták meg.
A kormány eleget tett a SZEB minden kívánságának. Törvényt hoztak a háborús bűnösök
felelősségre vonásáról, akiknek felkutatását a Politikai Rendészeti Osztály végezte. Megalakultak a
népbíróságok, melyek a háborús bűnösök felett ítélkeztek. A 477 halálos ítéletből 189-et végre is
hajtottak. Kivégezték Magyarország egykori miniszterelnökeit, Szálasi Ferencet, Sztójay Dömét,
Bárdossy Lászlót és Imrédy Bélát is. Az elítéltek közé már nemcsak háborús bűnösök is bekerülhettek.
1945 márciusában megtörtént a földosztás, megszűnt a nagybirtokrendszer. Új választójogi törvény
született. Minden 20. évét betöltött magyar állampolgár szavazati jogot kapott, de a volt fasiszta
szervezetek vezetőit, és a hazai németek nagy részét kizárták abból. A november 4-én tartott
országgyűlési választáson a Független Kisgazdapárt 57%-os győzelmet aratott, de szovjet utasításra
mégis koalíciós kormány alakult. A kommunistákat nem lehetett kihagyni a kormányból. Tildy Zoltán
lett a miniszterelnök, Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád államminiszterek lettek.
1946. január 31-én Magyarország köztársaság lett. A köztársaság elnöke Tildy Zoltán, az új
miniszterelnök pedig Nagy Ferenc. 1946 elején a Kisgazdapárt megkísérelte a földosztás
jogsértéseinek vizsgálatát és a jogtalan földek visszavételét. Válaszul a kommunisták tüntetést
szerveztek. Követelték a terv kidolgozóinak kizárását a Kisgazdapártból. Az MKP megkezdte a
„szalámitaktika” megvalósítását. Ezek után júliusban a SZEB jegyzékére hivatkozva feloszlattak
társadalmi szervezeteket, és újabb kisgazda politikusokat zárattak ki a pártból.
Gazdasági szempontból az infláció megoldása volt a legfontosabb feladat. A stabilizációs
programot belső erőforrásokra támaszkodva a kommunisták dolgozták ki. A nagyhatalmak
hozzájárulása és az USA gesztusa tette lehetővé 1946. augusztus 1-jén a forint bevezetését. 1946-ban
a kollektív bűnösség elve alapján 250 000 németet telepítettek ki Magyarországról. Csehszlovákia
szorgalmazta a lakosságcsere-egyezmény aláírását. A lakosságcsere-egyezmény alapján önként
jelentkező magyarországi szlovákok helyett csehszlovákiai magyarok települtek át. Ez csehszlovák
szempontból nem hozta meg a várt eredményt, ezért a kassai kormányprogram alapján, a kollektív
bűnösség elvére hivatkozva a csehszlovákiai magyarokat vagy megfosztották állampolgári jogaiktól,
vagy reszlovakizálniuk kellett.
A II. világháborút lezáró békét 1947. február 10-én írta alá Magyarország. Magyarországot 300
millió dolláros jóvátétel fizetésre kötelezték, melynek nagyobb részét a Szovjetuniónak, kisebb részét
Jugoszláviának és Csehszlovákiának kellett fizetni. A szovjet csapatok Ausztria megszállására
hivatkozva Magyarországon maradhattak. Így Magyarországon a szovjet befolyás nem szűnt meg,
még a Marshall-tervbe való bekapcsolódásunkat is megtiltották. A szovjet erőszak egyre nyíltabbá
vált, 1947. február 25-én Kovács Bélát fényes nappal rabolták el az oroszok. Nagy Ferenc
miniszterelnök Svájcba emigrált. Kéthly Annát előbb kizárták a Szociáldemokrata Pártból, majd
bebörtönözték. Az 1947. augusztus 31-én tartott „kékcédulás választásokon” az MKP nyílt választási
csalással előretört. Látszatkoalíciós kormány alakult, a kisgazda Dinnyés Lajos vezetésével. A
végrehajtó hatalomban az irányítás teljes mértékben az MKP kezébe került.

A Rákosi-rendszer
 Elmondhatod a véleményed anélkül, hogy valaki bántana érte? Ez most így van. De nem
mindig volt így. 1947-ben, Rákosi Mátyás „Sztálin legjobb tanítványa” Magyarországon is megkezdte
a totális diktatúra kiépítését. Államosította a bankokat és üzemeket. Rajk László belügyminiszter
felszámolta a civil szervezeteket. A fordulat éve 1948. Ekkor a Magyar Kommunista Párt és a
Szociáldemokrata Párt egyesült, és megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, amely az 1949-es
választáson 96 %-os eredményt ért el. A választáson a választók már egyetlen jelölt közül
„választhattak“, a távolmaradókat megbüntették. 1949-ben kikiáltották a népköztársaságot.
Megalakult az Elnöki Tanács. Új, szovjet típusú alkotmány született. Az önkormányzatok helyett a
tanácsrendszert vezették be. Pártállam jött létre.
Rákosi támadást indított az egyházak ellen. Mindszenty József esztergomi érseket koncepciós
perbe fogták, megkínozták, bebörtönözték. Az egyházi iskolákat államosították. Számos papot
börtönbe zártak, hogy ne tudjanak a fiatalokkal foglalkozni. Sokan vértanúk lettek, köztük Sándor
István szalézi testvér is. Rákosi a Regnum Marianum templomot felrobbantatta, helyére Sztálin
szobrát állíttatta. Az Államvédelmi Osztályt kiemelte a belügyminisztérium ellenőrzése alól, és saját
irányítása alá vette Államvédelmi Hatóság néven. Az ÁVH volt a „Párt ökle”. Központjuk az Andrássy
út 60. szám alatt volt. Az ÁVH megfélemlítette a társadalmat. Névtelen feljelentések alapján bárkit
elfoghattak. Az előállítások leggyakrabban éjszaka történtek, nagy fekete autók jöttek az emberekért.
Az ávósok becsöngettek a lakásokba, és vitték a gyanúsnak vélt áldozatot. Emiatt ezt az időszakot
„csengőfrásznak” nevezzük. Volt olyan, aki egy veréssel megúszta, de olyan is akadt, akit
internálótáborba, Kistarcsára vagy büntetőtáborba, Recskre vittek. A táborokban embertelen
körülmények uralkodtak. A börtönőrök utasítása „Ne csak őrizd, gyűlöld!” volt.
A terror egy idő után nemcsak az osztályidegeneket pusztította, hanem a kommunista
párttársakat is. Rajk László volt belügyminisztert 1949-ben koncepciós perbe fogták és kivégezték.
1951-ben Kádár Jánost is bebörtönözték. A gazdaságban is a szovjet modell valósult meg.
Magyarország adottságait nem vették figyelembe. Rákosi a „vas és acél” országává kívánta tenni
hazánkat. Költséges beruházásokkal próbálták meg elérni a célokat, amelyeket először 3 éves
tervben, majd 5 éves tervekben fogalmaztak meg. A célok irreálisak, teljesíthetetlenek voltak. Az
életkörülmények romlottak, a termelés visszaesett.
A mezőgazdaság kollektivizálását 1949-ben felgyorsították. Az 1945-ben kiosztott földek
tulajdonosait erőszakkal kényszerítették a termelőszövetkezetekbe. A korábbi nagygazdák nevét
kuláklistákon rögzítették, földjeiket elvették és kitelepítették őket. Pártutasításra klímaidegen
növényeket, citromot, narancsot, gumipitypangot, gyapotot és rizst kezdtek termelni
Magyarországon. A beszolgáltatás mindenki számára kötelező volt. Még a padlást is lesöpörték.
Disznót csak engedéllyel lehetett ölni, a levágott állat jelentős részét be kellett szolgáltatni. Aki
engedély nélkül vágott, az az ÁVH kezébe kerülhetett.
Mindent áthatott a személyi kultusz, a Sztálinnak és Rákosinak kijáró kötelező tisztelet.
Mindenütt ki volt téve a képük. Ha nyilvános helyen megjelentek, vagy megemlítették őket, felállva
kellett tapsolni. Dicsőítő énekek és versek születtek róluk, szobrokat állítottak nekik. 1953-ban
meghalt Sztálin, és új korszak kezdődött a hidegháborús történelemben. Ez Magyarországra is hatott.
A szovjet vezetés utasította Rákosit, ossza meg hatalmát. Rákosi „csak“ első titkár lett. Az új
miniszterelnök, Nagy Imre enyhített a diktatúrán. Az ÁVH hatalmát csökkentette, megszüntette a
recski haláltábort. Az erőszakos kollektivizálást leállította, a koncepciós perek elítéltjeit kiengedte a
börtönökből. 1955-ben a Varsói Szerződéshez való csatlakozásunkat nem írta alá. A Szovjetunióban
1955-re felülkerekedtek a régi elvtársak, engedtek a magyar belső nyomásnak. Nagy Imrét
leváltották. Rákosi köre újra a hatalom csúcsára került.
 Életmód Magyarországon az 1950-es években
Ha manapság az Aranycsapatról hallasz, talán eszedbe jutnak az 1950-es évek, amikor a
sikereiket elérték. De hogyan élt ebben az időszakban a hétköznapi ember? Rákosiék az
államosításokkal és a kollektivizálásokkal a vagyonos társadalmi csoportokat a szegények szintjére
süllyesztették le. A kommunista ideológia hirdette, hogy nincs munkanélküliség, ezért kellett
valamilyen munkát mindenkinek találni, még akkor is, ha alulképzett vagy képzetlen volt az illető. A
béreket alacsonyan tartották, nivellálták az egyes rétegek bérét. A korábbi értelmiségre az új
rendszernek is szüksége volt. A reakciósokat eltávolították, például a Hortobágyra internálták őket, a
megmaradtak munkáját a káderek felügyelték. A káderek zömében alacsonyan képzett, munkás-
paraszt sorból kiemelt párthű személyek voltak, ezért kerülhettek vezető beosztásba.
A nők emancipációja központi kérdéssé vált. A dolgozó nő képe mindvégig kiemelt figyelmet
kapott a propagandában. A korábban kifejezetten férfi munkákat nyitották meg a nők számára. Az
azonban nem volt fontos, hogy a nehéz fizikai munkát végző nők többsége maradandó
egészségkárosodást szenvedett. A családokban a kétkeresős modell javított ugyan az anyagi
helyzeten, de a nők kettős terhelése megkeserítette a hétköznapokat. A dolgozó nők helyzetét
nehezítette a hivatalos családpolitika is, amely nem morális okból, hanem a szocialista ideológia miatt
tiltotta be évekre az abortuszt, emellett bevezette a gyermektelenségi adót is. Az intézkedések
összefonódtak a korszak népjóléti miniszterének, Ratkó Annának a nevével, ezért hívják az ötvenes
évek elején született korosztályt „Ratkó-gyerekeknek”
A lakáshelyzet rettenetes volt. 1955-ben egy szobára 2,64 személy jutott. A gazdagoktól
elvették ugyan a lakásokat, de a szétvert mezőgazdaságból olyan sokan érkeztek a városokba
dolgozni, hogy az állami lakásépítés Budapesten, Sztálinvárosban és más ipari városokban nem tudott
lépést tartani a városi lakosság növekedésével. Sok volt a társbérlet, és az ágyrajárás is.
A társadalmi tudatot az iskolarendszer államosításával is próbálták megváltoztatni. Az
alapképzés 8, a középiskolai képzés 4 év lett. Egyre több paraszt és munkás fiatalt iskoláztak be. Az
esti tagozatos képzések is népszerűek lettek. A kommunista propaganda áthatotta az iskolákat. A
társadalomtudományban az osztályharc és a marxista-leninista ideológia sematizálta az emberek
gondolkodását. Az orosz nyelv tanulását kötelezővé tették. A pártállam a mindennapi élet része lett.
Az úttörő mozgalom vagy a DISZ szervezetek programjai kötelezővé váltak. Az MHK, Munkára, harcra
kész! - mozgalom lett a tömegsport szervezője. Filmekben a legnépszerűbb sportolókkal, színészekkel
népszerűsítették a még így is népszerűtlen kommunista programokat. A Szabad Nép-félórákon, az
1950-es években a munkahelyeken tartott kötelező, irányított politikai vitákon és beszélgetéseken az
MDP hivatalos lapja, a Szabad Nép legfontosabb híreivel és vezércikkeivel kellett egyetérteni. A
propaganda eszközévé vált rádió az ötvenes évekre eljutott a falvakba is.
A régi hagyományos keresztény ünnepeket háttérbe szorították. A karácsony fenyőfaünneppé
vált. Augusztus 20-án Szent István helyett a kommunista alkotmányt ünnepelték. A Szent Jobb
körmenetet és egyéb egyházi ünnepeket is betiltották. Felállították az Állami Egyházügyi Hivatalt
1951-ben, amely az egyházak felügyeletét, ellenőrzését látta el. Március 15-e előkészítőjévé vált a
felszabadulás ünnepének, április 4.-nek. Mindent áthatott a párt ellenőrzése. Ügynökeik mindenhol
jelen voltak. Az ÁVH nyilvántartásában több mint 1 millió személy aktáját őrizték. „Aki nincs velünk,
az ellenünk van!” A félelem átitatta a mindennapokat: senki sem érezhette magát biztonságban, bárki
számíthatott rá, hogy letartóztatják. A sport a villámhárító szerepét töltötte be. A labdarúgás és a
vízilabda volt a két legnépszerűbb csapatsportág. Ezeket is a propaganda eszközévé süllyesztették. Az
aranycsapat és az 1952-ben lévő helsinki olimpia sikerei a párt vezetői szerint a szocialista rendszer
diadalai voltak, azt dicsőítették.
 Az 1956-os forradalom és szabadságharc
Talán ismered a Bibliából Dávid és Góliát történetét. A kis pásztorfiú, Dávid győzedelmeskedik
a legyőzhetetlennek hitt óriási harcoson, Góliáton. A kis Magyarország le tudta győzni a hatalmas
Szovjetuniót. A forradalom győzelmet aratott még akkor is, ha a szabadságharc elbukott. A Rákosi-
diktatúra óriási nyomást gyakorolt az egész társadalomra. 1956 nyarán már a szovjet vezetők is
érzékelték a magyarországi feszült helyzetet, ezért Rákosit eltávolították a vezetésből. Helyére Gerő
Ernőt ültették. A Szovjetunió rendezte viszonyát Jugoszláviával. Emiatt is sikerrel járhatott Rajk Júlia
kétéves küzdelme férje rehabilitálásáért. 1956. október 6-án újratemették Rajk Lászlót és kivégzett
társait.
Október közepére az ellenzék vezetői az egyetemisták lettek. Október 16.-án a szegedi
egyetemen megalakult a MEFESZ, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Országos Szövetsége,
melyhez csatlakoztak a budapesti, miskolci, pécsi és soproni egyetemisták is. Az egyetemisták 16
pontban fogalmazták meg követeléseiket. Szimpátiatüntetést szerveztek az 1956 júniusa óta tartó
lengyel felkelések támogatására. Az akcióhoz a Petőfi Kör és több szervezet is csatlakozott. 1956.
október 23-án délután 3 órakor kezdődött az egyetemisták tüntetése a Petőfi-szobornál. A
Műegyetem hallgatói a Bem-szoborhoz vonultak. A budapesti munkásság is az egyetemisták mellé
állt. Kezdetben lengyelbarát, Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, később a szovjet
csapatok kivonását követelték, és kivágták a zászlókból a szovjet típusú címert. A budapesti
eseményekkel párhuzamosan több nagyvárosban voltak megmozdulások. Debrecenben este hatkor
eldördült a forradalom első sortüze.
Budapesten sem értek véget a tüntetések, hanem a tömeg átvonult a Kossuth-térre, ahol
Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését követelték. A tüntetők a Dózsa György útra vonultak, és este
fél tízkor ledöntötték a Sztálin-szobrot. A Magyar Rádióhoz tüntetők vonultak és követeléseiket
akarták beolvastatni. 9 óra körül az ÁVH elkezdte lőni a rádióhoz érkező embereket. A tüntetők
felvették a harcot, hajnalra a rádió az ostromlók kezére került. Eközben a pártvezetés Nagy Imrét
újból kinevezte miniszterelnökké. Gyülekezési és kijárási tilalmat rendeltek el. Budapesten leállt a
termelés, szünetelt a tanítás. Az utcákon 10 éves gyerekek, pesti srácok harcoltak a szovjet tankok
ellen. Október 25-én reggel, a kijárási tilalom feloldása után a Kossuth-téren nagy tömeg gyűlt össze.
A békés tüntetés vérfürdővé vált, a karhatalmi alakulatok tüzet nyitottak a téren összegyűltekre. A
halottak száma meghaladta a kétszázat, a sebesülteké még ennél jóval több volt. Az ÁVH több vidéki
városban is a tömegbe lőtt.
Október 28-án győzött a forradalom. Nagy Imre rádióbeszédében nemzeti demokratikus
mozgalomnak nyilvánította az előző napok megmozdulásait, és azonnali tűzszünetet rendelt el.
Bejelentette a szovjet csapatok kivonását Budapestről. Feloszlatta az ÁVH-t, többpártrendszert és
további változásokat ígért. Tárgyalásokat kezdett a Varsói Szerződésből való kilépésünkről. Újjáalakult
a korábban feloszlatott Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Parasztpárt.
Házi őrizetéből kiszabadították Mindszenty József hercegprímást.
A nemzetközi helyzet nem segítette a magyar forradalom sikerét. A párhuzamosan zajló szuezi
válság miatt az amerikai elnök, Eisenhower az USA semlegességéről szóló nyilatkozatot tett közzé. Ez
lehetővé tette a szovjet katonai intervenciót. November 3-án este a Tökölre érkező Maléter Pál
honvédelmi minisztert letartóztatták. 1956. november 4-én hajnalban általános szovjet támadás
indult Budapest és a fontosabb katonai objektumok ellen. Nagy Imre a jugoszláv követségre
menekült. Bibó István államminiszter kiáltványt fogalmazott a nemzetközi segítség reményében.
Budapesten a fegyveres ellenállást a felkelő csoportok a Corvin közben, a Kilián laktanyában, a Széna
téren és Csepelen még folytatták, de november 11-ére Kádár János a szovjet csapatok segítségével
megtörte a fegyveres ellenállást és megkezdte a megtorlás előkészítését.