Koleszár Krisztián – Nagy Dezsô

TANÁCSOK HAGYOMÁNYOS PORTÁK

ÉRTÉKÕRZÕ MEGÚJÍTÁSÁHOZ
GÖMÖR ÉS TORNA VIDÉKÉN

Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány

 0 10 km

Dél-Gömör és Dél-Torna települései

TANÁCSOK HAGYOMÁNYOS PORTÁK
ÉRTÉKÕRZÕ MEGÚJÍTÁSÁHOZ
GÖMÖR ÉS TORNA VIDÉKÉN
 Koleszár Krisztián – Nagy Dezsô

TANÁCSOK HAGYOMÁNYOS PORTÁK

ÉRTÉKÕRZÕ MEGÚJÍTÁSÁHOZ
GÖMÖR ÉS TORNA VIDÉKÉN

Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány

Miskolc, 2007
 Készült az

ÖKOLÓGIAI INTÉZET
A FENNTARTHATÓ FEJLÕDÉSÉRT ALAPÍTVÁNY
és az AGGTELEKI NEMZETI PARK IGAZGATÓSÁG
együttmûködésében megvalósított
Turizmus a Természetért (A biológiai sokféleség megõrzése
és fenntartó használata az ökoturizmus formáinak fejlesztése révén
közép- és kelet-európai bioszféra rezervátumokban)
c. program keretében
www.tourism4nature.org

A kiadvány megjelenését a GEF (Globális Környezetvédelmi Alap)

és a UNEP (ENSZ Környezetvédelmi Program) támogatta
GFL / 2328 - 2714 - 4829

Írta és szerkesztette: KOLESZÁR KRISZTIÁN és NAGY DEZSÕ

A hivatkozással nem jelölt ábrákat KOLESZÁR KRISZTIÁN készítette
Szakmai lektorok:
HUDÁK KATALIN (Kertek c. fejezet), LAKI-LUKÁCS LÁSZLÓ, SZABLYÁR PÉTER
Szöveggondozás, korrektúra: dr. M. TAKÁCS LAJOS

ISBN 978-963-06-3080-1

Kiadja az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlôdésért Alapítvány

3525 Miskolc, Kossuth u. 13.
Telefon és telefax: (46)505-768
www.ecolinst.hu

Felelõs kiadó: dr. GYULAI IVÁN igazgató

Készült 3000 példányban.

A kiadvány anyaga a forrás megjelölésével

szabadon másolható és terjeszthetõ.

Nyomdai elõkészítés, levilágítás: Miskolci Kommunikációs Kht.

Nyomtatás: Német Nyomda Kft.
Felelõs vezetõ: Német Sándor

Miskolc, 2007
 TARTALOM

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

Általános településszerkezeti keretek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

A lakóház, alaprajz és funkciók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

Falak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

Homlokzat, vakolatdíszek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17

Nyílások (ablakok, ajtók) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19

Tornác . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23

Burkolatok, padlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25

Födém . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27

Tetõszerkezet, tetõforma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29

Héjazat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31

Tüzelõberendezések, tûzhelyek, kéményfejek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33

Kerítések, kapuzatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

Egyéb épületek, építmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37

Kertek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39

Mûemléki és helyi védelem, építési szabályozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41

Hogyan kezdjük-végezzük? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43

Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
 Népi lakóház homlokzata Perkupáról
a vidék népi építészeti örökségét elôször értékelô Varga Lászlótól
(Károlyi A. et al., 1955)
 BEVEZETÉS
A Gömör–Tornai térség településeinek egyik legfõbb vonzereje, hogy a népi
építészeti örökség még mindig viszonylag meghatározó az utcaképek alakítá-
sában.
A 19. század közepétõl egészen az 1960-as évekig épültek azok a lakó- és
gazdasági épületek, melyek évszázados építõhagyományok, tapasztalat ered-
ményeképpen formálódtak. Ezeket felváltva az 1950-es évektõl egyre szapo-
rodtak az új formájú típusházak, amelyek az országban mindenütt egyfor-
mák, sematikussá téve az egyedi, a vidékre jellemzõ faluképet.
Érzékelhetõ, hogy a vidék szegénysége konzerválta a településszerkezetet és
épületeket, ami napjainkra erénnyé, értékké vált.
A hagyományos utcakép és a régi épületek ma már nem az elmaradottság
jelzõi, hanem olyan tényezõk, amelyek egyediséget adnak a falunak, megkü-
lönböztetik azoktól a településektõl, amelyek már lerombolták a múltjukat,
és „tizenkettõ egy tucat” kockaházakból, jellegtelen utcákból állnak. A régi
épületeknek köszönhetõ egyediség a mai világban erõforrás is egyben, amely
segítheti a település lakóinak boldogulását, különösen, hogy a térségben egy-
re nagyobb mértékben reménykednek a turizmusból származó bevételekben.
Sajnos, negatív példák jócskán akadnak. Otrombán átformált lakóházak,
hivatalépületek, jellegtelen, kifejezetten giccses építmények, homlokzatokat csú-
fító reklámok mindenfelé. Tudatosítanunk kell a régi házak tulajdonosai-
ban, hogy az eredeti arculatát megõrzött/visszanyert épület (telek) komfor-
tossá tehetõ, lakható és élhetõ. Az értéket pedig a „régi”, eredeti formájú je-
lenti. A régi épület nem a szegénység szimbóluma, hanem megfelelõ gondo-
zással és korszerûsítéssel hasonló – vagy még jobb – életminõséget tud bizto-
sítani, mint egy „korszerû” építõanyagokból emelt új épület.
Minden érintettnek, a települések vezetõinek, tervezõknek tudniuk kell: az
európai történelmi gyökér állandó hangoztatása kevés; meg kell mutatni, hogy
van olyan örökségünk, melyre lehet alapozni.
Jelen kiadvány abban segít eligazodni, hogy milyen hagyományos építésze-
ti megoldások voltak jellemzõk falvainkban. Terjedelmi korlátaink miatt csak
a fontosabb szempontokra tudtuk felhívni a figyelmet. Minden régi épületet
egyedi adottságok és problémák jellemeznek, szakemberek bevonásával kell
a hatásos megoldásokat megtalálni. Hangsúlyozzuk, hogy a részletkérdések
megvilágításához érdemes a helyszínen tájékozódni, megfigyelni, ellesni a ré-
gi, bevált megoldásokat.
Ugyanakkor, a rossz példákat alapul véve, a kerülendõre feltétlenül rá kí-
vánunk mutatni.
Itt az ideje hadat üzenni az ízléstelenségnek, az ötlettelen építészeti formák-
nak és az egyre terjedõ, idegenül ható építõanyagoknak.

A szerzõk
Bódvaszilas–Szuhafõ, 2006 karácsonyán

7
 1
2
csûr

istálló ólka
(ól) 3

lakóház
(ház) nyárikonyha

5 6 7 8 9

10 11

Általános településszerkezeti keretek

1.Keresztcsûrös udvar; 2.Elõkertes beépítésû házsor; 3.Utcavonalas beépítésû ház-
sor; 4.Fûrészfogas beépítésû házsor; 5.Úti falu; 6.Leágazó úti falu; 7.Orsós fa-
lu; 8.Völgyi falu; 9.Halmazfalu; 10.Úti falu szalagtelkekkel, Zubogy, 1868 (Szuhay
P., 1982); 11.Halmazfalu szabálytalan telkekkel, Varbóc, 1868 (Szuhay P., 1982).
8
 ÁLTALÁNOS
TELEPÜLÉSSZERKEZETI KERETEK
A településeinken megfigyelhetõ telekformák két alapváltozatot mutatnak. Az utcára
merõleges szalagtelek a jellemzõ; a szabálytalan telek is elõfordul, de megléte szinte min-
dig domborzati-úthálózati adottságra vezethetõ vissza. A telekméret változó, még egy
településen belül is. Az udvarelrendezés jellegzetesen keresztcsûrös, ami hazánkban észa-
ki, északkeleti sajátosság. Mint neve is mutatja, a lakóházra merõlegesen, „keresztben”
áll az udvart lezáró csûr. A csûr mögött a kert kezdõdik. Sok településünk képében a
csûrsor („pajtasor”) meghatározó, holott egyre kevésbé becsülik ezeket a hajdan fon-
tos gazdasági épületeket.
A falukép kialakításában a legszembeötlõbb az utca beépítettsége, azaz hogy a lakó-
házak az utcához viszonyítva miként helyezkednek el. Hagyományosan jellemzõ az elõ-
kertes beépítés, ahol az épületek többé-kevésbé merõlegesek az útra, az út (a kerítés) és
a ház közé kisebb elõkert szorul. Rövid utcarészeken a fûrészfogas beépítés is megtalál-
ható, ám ennek mindig domborzati-úthálózati okai vannak.
Az utcahálózat vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a telekszerkezetben általá-
ban középkori–kora újkori állapot rögzül, így a hosszú idõn át változatlanul maradó
elemek (pl. templom, patak, utak, híd stb.) fontos támpontnak minõsülnek. Egyes fal-
vainkban a telkek különösebb szabályosság nélkül rendezõdnek, ezek a halmazfalvak.
Jellemzõ az úti falu és ennek változata, a leágazó úti falu (zsákfalu), völgybe települt fal-
vainknál pedig a völgyi falu, illetve az orsós falu. Utóbbinál a fõutca tengelyében áll a
falu temploma, ezért az utca itt, azt kikerülendõ, elágazik, így a telkek mindkét irány-
ba kitüremkednek. Sokszor egy településen belül több formát is fellelhetünk, így tele-
pülésrészenként lehet a fentiekrõl beszélni.

A TENNIVALÓK
Fontos, hogy azon településrészeken, ahol történetileg kialakult építészeti egység ma-
radt ránk örökségül, megmaradjon a településszerkezet, a telekmérethez igazodó ará-
nyos beépítés. Meg kell oldani a rontott építészeti elemek hosszú távú eltávolítását, vagy
utcaképbe illesztését. Az elmúlt évtizedekben épült „kockaházak”, vagy ennek az épí-
tési ízlésnek megfelelõen átalakított régi épületek negatív településképi hatásai néhány
egyszerû építészeti beavatkozással (ablakcsere, tornác, homlokzat strukturálás, felület-
képzés stb.) mérsékelhetõk. Új épület tervezésekor a helyi sajátosságok és az utca meg-
lévõ hagyományõrzõ épületei az irányadók, mind az épület formáját, mind pedig a tel-
ken való elhelyezését tekintve.
A hagyományos utcakép megõrzésének felelõssége elsõsorban a helyi önkormány-
zatra és az építésügyi hatóságra hárul:

a lakosság bevonásával meg kell fogalmazni az erre irányuló szándékot

be kell építeni a településrendezési tervbe és a helyi építési szabályzatba a hagyo-
mányos településkép megmaradását garantáló elõírásokat

a helyi építéshatóságnak és önkormányzatnak gondoskodnia kell az elõírások be-
tartásáról

az önkormányzatnak kezdeményeznie és segítenie kell a településkép megõrzésé-
re, javítására irányuló lakossági törekvéseket, a szemléletváltást

az önkormányzatnak példát kell mutatnia a régi épületek hagyományõrzõ felújítá-
sa, az új létesítmények településképbe illesztése terén is.
9
 1a 1b 1c 1d
P H K P H I P H eH P uH K

1e 1f 1g 1h
H P K I M uH P eH H P K K H P H

H H

2 szoba pitvar

3 szoba pitvar

0 5m

0 5m

kamra szoba
4
pitvar

0 5m

kamra utóház konyha elôház

0 5m

A lakóház, alaprajz és funkciók I.

1.Házak alaprajzi változatai. H = ház, P = pitar, konyha, K = kamra, I = istálló, eH
= elsõház, uH = utóház. (a) Alsószuha, (b, f) Ragály, (c) Zubogy, (d, h) Zádorfalva,
(e) Trizs, (g) Serényfalva (Dám L. – Rácz M., 1986); 2.Kéthelyiséges gerendavázas
ház, Égerszög (Balassa M. I., 1994); 3.Kéthelyiséges kõház, Égerszög (Balassa M. I.,
1994); 4.Háromhelyiséges ház, Égerszög (Balassa M. I., 1994); 5.Négyosztatú ház,
Gömörszõlõs (Dám L. – Rácz M., 1986).
10
 AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK
Nem engedhetõ meg a hagyományos utcaképbe építendõ új, az építészeti egységet meg-
bontó épület létesítése. Különösen kirívó lehet egy-egy kétszintes, zavaró tetõformájú,
vad színekben „tündöklõ” épület.
Hiba, ha a régi telekosztásra aránytalanul széles és nagy új ház épül, vagy ha ugyan-
ezt a telkek egyesítésével követik el.
Ám nemcsak a lakóépületek ronthatják a településképet, hanem a helyi középüle-
tek, sõt utcabútorok is. A tervezõi, kivitelezõi és beruházói felelõsséget, a mértéktartó
építõi ízlést nem lehet elégszer hangsúlyozni.

A LAKÓHÁZ, ALAPRAJZ ÉS FUNKCIÓK

Lakóházainkat mesteremberek, ügyes kezû helyiek építették. Több kõmûvesközpont is
kialakult (az ismertebbek: Perkupa, Bódvaszilas, Putnok), az innen származó mesterek
koronként többé-kevésbé egységes ízlést képviseltek.
A néprajzi szakirodalomban északi magyar háztípusként leírt lakóházaink alaprajzi
fejlõdését régészeti-építészeti vizsgálatokból ismerjük.
A legkorábbi, ma is álló épületek (19. század elsõ fele) mindössze két helyiségesek:
szobából és pitarból (pitvar) állnak. Azonban a 19. század végére már a szoba–pitar–kam-
ra alaprajz általános. A 20. század elején épült házak többségében viszont a pitar két
oldalán két lakószobát találunk, elsõházat és utóházat (hátsóház), melyet a kamra (ko-
mora) követ. Sokszor az épület helyiségeinek sorát istálló (ól) zárja le, csak ritkán épül
külön. Az itt leírt épületek alaprajzukban egysoros elrendezésûek, az udvarról csak a
pitarnak és a kamrának (és persze az istállónak) nyílik az ajtaja, a szobákba a pitarból
lehet bejutni.
A szabadkéményes házak (lásd a tûzhelyeket bemutató részt) letûntével valójában a pi-
tar jelenti a ház legtöbbet használt helyiségét. Napközben itt tartózkodott a család, ez a
sütés-fõzés helye (a tûzhelyeket lásd késõbb), az asszonyok itt ülnek össze fonni, majd
szõni (vagy a hátsóházban), a férfiak télen itt készítik el a szerszámnyelet a faragószéken.
Az elsõházban tartották a család értékes holmijait, csak jelentõs családi események-
kor használták: gyermekszülés, esküvõ, végül – a halottsiratás. Itt szállásolták el a tá-
voli rokonokat, vendégeket is.
A kamra az éléstár: ide kerül az elettõl (búzától) a hordóskáposztáig minden, amit a
család az éven megtermelt.
Természetesen egy adott korban a korábbi formák is tovább élhetnek, hiszen sok függ
az építtetõ szándékától és vagyoni helyzetétõl. Azt is tudni kell, hogy az épületek számos
átalakításon mentek át, így az eredeti térrendszerük olykor nehezen rekonstruálható.
Az egysoros elrendezésû alapforma két változatáról kell még szólni. Sokszor a csa-
ládok osztódásával hosszúházak (hosszúudvarok) jöttek létre, ami a pitar–szoba helyi-
ségek egy tengelyre fölfûzött sorozatát jelenti.
A 20. század elejétõl, fõként a módosabb családokra jellemzõ, hogy – egyfajta polgá-
ri ízlés megidézéseként – a házat az utcai oldalon derékszögben, vinkellyel toldják meg
(„L-betûs ház”). Ezzel még egy lakószobát alakítanak ki.

TENNIVALÓK
A régi építésû lakóházak megfelelõ átalakításokkal alkalmassá tehetõk arra, hogy –
kisebb kompromisszumokkal – a mai kor lakhatási igényeit is kielégítsék. Az átalakí-
11
 kocsi- istálló komora hátsóház pitar elsôház elô-
1 szín tornác

0 5m

2 eH P uH K I I uH P eH

0 5m

kamra szoba konyha tisztaszoba

0 5m

tisztaszoba

kamra pitvar szoba

4a istálló

0 5m

folyosó
fürdô
étkezô és pitvar szoba
4b közlekedô gyerekszoba

konyha
0 5m

A lakóház, alaprajz és funkciók II.

1.Négyosztatú ház, Bódvaszilas; 2.Hosszúudvar, Bódvaszilas, 19. század vége;
3.Vinkelyes kisnemesi ház, Zádorfalva (Dám L. – Rácz M., 1986); 4.Alaprajz átala-
kítás (a) elõtt és (b) után (Mednyánszky M., 2005 után).
12
tások elõtt fel kell tárni és meg kell ismerni az épület adottságait és állapotát (fekvés,
alaprajz, szerkezetek, építõanyagok, stb.), és jól át kell gondolni, hogy mire is szeret-
nénk használni házunkat: pl. állandó lakás lesz, vagy évente csak pár hetet fogunk ott
tölteni, egy-két embert kell kiszolgálnia, vagy több generációs családnak nyújt majd
otthont.
Számos jó tervváltozat készült a hagyományos lakóházak formálására, a konyha át-
alakítására, fürdõszoba kialakítására stb. Mindezek olyan igények, melyek a belsõ tér-
rendszer megváltoztatását jelentik, ezek kimunkálása egyedi tervezést feltételez. A fel-
újítás, korszerûsítés során törekedjünk arra, hogy megõrizzük, visszaadjuk az épület ha-
gyományos képét, formáját, értékeit.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

Az alaprajz megváltoztatása semmiképpen ne az értékes, utcaképalakító fõhomlokza-
ton történjék. Soros elrendezésû épületnél a toldás a kert felé lehetséges, ha az építés-
ügyi szabályozás egyébiránt azt megengedi.
Az új funkciók meghatározásánál vegyük figyelembe az épület lehetõségeit, ne tá-
masszunk túlzott igényeket, pl. egy parasztházba nem való sem amerikai konyha, sem
úszómedence.

FALAK
A falszerkezetek sokfélesége a magyar építészetben részben történeti fejlõdés eredmé-
nye, részben a helyben elérhetõ építõanyagokból eredõ kényszerhelyzet következménye.
Falvainkban ma már nagyon kevés példát lehet találni õsi falszerkezetekre: a boro-
nafalra, a favázas falra és a vert falra. A kõalapra épített talpas-vázas szerkezetek szin-
te kizárólag 19. századi épületek, ezért meglehetõsen ritkák.
Régi, ma is lakott házainkra leginkább a vályogfalak, téglafalak és kõfalak a jellem-
zõk. A kõfal anyagát a falu határában fejtett üledékes kõzetek adják, fõként mészkõ
és sífer (agyagpala, homokkõ). A köveket igyekeztek laposra hasítani, hogy a fal so-
rosan rakható legyen. A településeken a 19–20. században általában mûködött helyi
téglaégetõ, a jellegzetes, gyakran bélyeges nagyméretû téglák (kb. 6 x 12 x 30 cm) is e
helyi ipar termékei. A vályogtéglákat a falu határában, vályogvetõ gödrökben cigányok
vetették, vagy a háziak készítették a helyben kitermelt alapanyagból. Az oromfal köny-
nyítésére fõként vályogot, paticsfalat, darázskövet (édesvízi mészkõ), vakolt deszkáza-
tot alkalmaztak.
A téglát, követ sárba rakták. A nyílászárókat felülrõl kõbõl (pl. agyagpalából, darázs-
kõbõl) vagy téglából rakott teherhárító ívek vagy faátborítások zárják le. Nagyobb épüle-
teknél, boltívsoroknál gyakran alkalmaztak falkötõ vasalatot a szerkezet szilárdítására.
A falakat kevés kivételtõl (olykor a vakoldal, végfal) eltekintve mindig bevakolták
vagy sártapasztást alkalmaztak. A falazaton lévõ vakolat, pucolás, mészhabarcs anyaga
oltott meszes homok vagy helyben fejtett kõzetliszt, a tapasztásé agyag, pelyvával ke-
vert agyagos föld. A fal végül meszelést kapott. A vakolat egyébként sima, csak a ház
szomszéd felõli vakoldalán lehet fröcskölt.
A 20. század elején épült házakban a teherhordó falak átlagos vastagsága 60–80 cm.
A beépített óriási tömegû falazóanyag sajátos klímát biztosít az épületeknek: a falazat
hõtároló képessége kompenzálja a nem túl jó hõszigetelést, aminek köszönhetõen nyá-
ron hûvöst tart, télen nehezebben hûl ki egy ilyen épület.
13
1a 1b 1c

1d 1e 1f

0 20 cm

1g 1h
drénlemez
geotextil
lezáró mûanyagprofil
3 földvisszatöltés
2

geotextil

szigetelô
mûanyag lemez kavics v.
zúzottkô
dréncsô feltöltés kavics és
1-2%-os dréncsô
légréssel

drénlemez földvisszatöltés
földvisszatöltés 5
4
80–100 cm

kavics és
dréncsô
kavics

Falak
1.Bélyeges téglák. (a, b) Bódvaszilas, (c, d) Bódvarákó, (e–g) Varbóc–Lászipuszta, (h)
Ragály; 2.Fal melletti vízelvezetés (Sabján T. – Buzás M., 2003 után); 3.Vízelvezetés
drénlemezzel és dréncsõvel; 4.Vízelvezetés geotextília nélkül; 5.Vízelvezetés kavics-
kitöltéssel.
14
 TENNIVALÓK
Általában érdemes megmenteni a régi épületek bontási maradékát, legyen az kõ, tég-
la vagy vályog. Fõként a tégla és a kõ lehet értékes, hiszen ez olykor szabadon látszik,
más anyaggal pedig idegenül hat a szükséges pótlás.
Egy régi épület szerkezeti problémáit leggyakrabban a falakon megjelenõ repedé-
sek jelzik. Egy 50–100 éve álló épületen nem minden repedés okoz gondot, aggoda-
lomra csak a visszatérõ, mélyebb falszerkezetet érintõ, egyre táguló, mozgó repedé-
sek adnak okot. Fontos, hogy ne csak a jelenséget (repedés), hanem a kiváltó okokat
is szüntessük meg, ezek viszont nagyon sokfélék lehetnek, pl. az altalaj minõsége, az
alapozás hibái, a födém és tetõszerkezet nyomása stb. Legtöbb esetben ezek a hibák
kisebb-nagyobb beavatkozással kiküszöbölhetõk; felismerésükhöz, kijavításukhoz von-
junk be szakembert.
Sok régi háznál okoz problémát a nedvesség, amelynek hatásai az épületen kívül-be-
lül, a pincétõl a padlásig jelentkezhetnek. Nemcsak a földbõl (vályog, vertfal, patics
stb.) épült falakra jelent veszélyt a vizesedés, hanem a kõbõl, téglából készült épületek-
ben is okozhat komoly szerkezeti károkat, ronthatja a lakhatási körülményeket. Fontos
tisztában lenni azzal, hogy a falak állékonyságát leginkább a víz veszélyezteti, éppen
ezért alapelv, hogy a falszerkezetekbe nedvesség ne jusson be, ha pedig már bejutott,
a legrövidebb idõn belül távoznia kell, ezt viszont semmi ne akadályozza.

Alapvetõ a tetõ épségének megõrzése. Egy repedt cserép kicserélésének a haloga-
tása miatt évekkel késõbb már a faszerkezetek és a falazat károsodását kell orvo-
solnunk.

A széles eresz és a jól mûködõ ereszcsatorna jelentõsen csökkenti az épület vízter-
helését, de csak akkor, ha a csapadékvíz nem folyik vissza az épület alá.

Fontos a falak melletti terep- és vízrendezés: az udvar, kert ne a ház felé vezesse a
vizet, az épületet vegye körül kifelé lejtõ járda. Magas talajvízszint esetén az épü-
let vízterhelése drénezéssel, szivárgó építésével csökkenthetõ.
Legtöbb régi ház nem rendelkezik sem fal, sem padlószigeteléssel. A talajból felszi-
várgó nedvesség elpárolog, növeli a belsõ terek páratartalmát. Ez a pára a nyílászáró-
kon, a födémen és a falakon keresztül távozik (ha tud).
A vályog és földfalazatok lélegeznek, ami azt jelenti, hogy felveszik és leadják a le-
vegõ páratartalmát. Az elpárolgott víz sótartalma visszamarad és sókiválások formá-
jában jelentkezik a falakon, ami károsítja a vakolatot és a falazatot. Ahhoz, hogy ha-
tásosan tudjuk kezelni ezeket a problémákat, néhány fontos tényezõt szem elõtt kell
tartanunk:

Elõször az épület külsõ vízterhelését kell csökkentenünk az elõzõekben leírtak sze-
rint.

Szükség esetén a fal és a padlózat szigetelése utólag is beépíthetõ, erre számos el-
járás létezik.

A helyiségek padlózatán keresztül felszivárgó nedvességet úgy csökkenthetjük, ha
a földfeltöltés felsõ 20–50 cm-es rétegét nagy szemû kavicsra cseréljük. Ha e nél-
kül történik a padlózat betonozása, esetleg szigetelése, elõfordulhat, hogy a fala-
zat vizesedése fokozódik, mert a nedvesség a falakba áramlik.

Ahol szükséges, a vakolatot verjük le, pótlására cement nélküli, vagy csak kevés ce-
mentet tartalmazó „kövér” vakolatot használjunk. Nem muszáj mindenütt mész-
habarccsal vakolni, ahol sártapasztás volt, sárral is vakolhatunk, ami megfelelõ tech-
nika esetén hasonló minõségû felületet eredményez. Helyenként szükség lehet a
vakolás elõtt felerõsített ún. rabichálóra.
15
 padlásablakok
1
oromzat (oromfal) szoborfülke

szemöldökpárkány
könyöklôpárkány

vízvetôs
övpárkány vakolatfüzér

lábazat vakolatpilaszter

tôcik (falal) vastáblák

0 2m

2
keretbe foglalt évszám

övpárkány

sormotívum
kváderezés

ablakkeretezés

lábazat fatornác

0 2m

Homlokzat, vakolatdíszek I.
1.Homlokzatelemek tornác nélküli perkupai házon (Csintalan I., 2002 után);
2.Homlokzatelemek bódvaszilasi oldaltornácos házon.
16

A falakat meszeljük, a mész átengedi a párát, olcsóbb, higiénikusabb, mint a disz-
perziós festékek és a penész sem kedveli.

Szellõztessünk gyakran, biztosítsuk a pára „szabad” eltávozását a helyiségekbõl.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

Nem szabad tükörsima falfelületre törekedni, egyrészt ez az építéskor sem lehetett jel-
lemzõ, másrészt a tapasztás, pótlás adta mintázat (faktúra) adja meg a régi épület „pa-
tináját”, szemben a „steril” síkfelületekkel.
Megfelelõ falvastagság esetén szükségtelen a külsõ hõszigetelés, ha mégis, akkor ne hasz-
náljunk felragasztott polisztirol anyagú szigeteléseket, helyette alkalmazzunk nádpallót.
A betonozás nem véd meg a vizesedés ellen, hanem elõsegítheti a nedvesedést. Sem
a belsõ, sem a külsõ terekben ne használjunk erõsen cementes vakolatokat.
Körültekintõen alkalmazzuk a „modern” anyagokat a felújításnál, és sohase használ-
junk erõsen párazáró, páragátló anyagokat (mûanyag és diszperziós festékek, tapéta
stb.), mert meggátoljuk a vízgõz áramlását, bezárjuk a párát a lakásba, ami fokozott
nedvesedést, penészedést, dohosodást eredményezhet.

HOMLOKZAT, VAKOLATDÍSZEK
A 19. század közepétõl sorra épültek az oromfalas (tûzfalas) házak. Az oromhárom-
szögben megjelenõ motívumok mindig szimmetrikusan rendezõdnek. A funkcióval is
bíró elemek közül a padlás szellõzését és a megvilágítást szolgáló ablak, illetve abla-
kok, továbbá a helyenként megjelenõ szoborfülke az oromháromszög függõleges osztó-
tengelyére kerül. Ha szoborfülke is van, akkor az kerül a középhelyre, annak két olda-
lán pedig egy-egy padlásablak található.
A vakolatdíszek közül gyakori a nyílások alatti könyöklõpárkány, a nyílások kerete-
zése és a nyílásokat koronázó liliom, levélcsokor. Általában az építési évszám a két pad-
lásszellõzõ között, vagy ezek alatt keskeny és díszes keretben, leveles ágak között fog-
lal helyet. A padlásablakok eleinte téglalap alakúak voltak, késõbb íves lezárásúak.
A szoborfülke a katolikus falvakban általánosan elterjedt, bennük eredetileg vásáro-
kon beszerzett gipszmadonnák álltak, másutt kereszt.
Az orommezõben állhat még levél- vagy virágcsokor, koszorú, címer, az építtetõ mo-
nogramja. Az oromháromszög alatti homlokzatmezõ, azaz az eresz vagy vízvetõs öv-
párkány és a talajsík közötti homlokzaton a lakóházaknál mindig két ablak világítja meg
a szobát (elsõházat). Így függõlegesen három mezõt találunk: az ablakok falszélre esõ
oldalain és a két ablak között. Gyakorta díszítik ezt vakolatpilaszterek (oszloputánza-
tok), melyek a magas („úri”) építészetbõl ellesett, egyéni ízlés szerint átformált oszlop-
fõkkel díszítettek. Van arra is példa, hogy az oszlopfõn kap helyet az építés évszáma.
Az ablakok gyakorta kereteltek, könyöklõpárkányok csak az 1920–30-as években jelen-
nek meg, viszont általános a szemöldökpárkány, mely egyszerû esetben többsoros-több-
rétegû, de lehet íves, klasszicizáló is. Az oszlopok helyén már a korai építésû lakóhá-
zakon is találunk kváderezést (téglautánzatú vakolatdíszt), az építõköveket utánzó va-
kolatmezõk eltérõ méretûek. Az 1920–30-as években készült homlokzatok között van-
nak olyanok is, melyeken az egész felületet kváderezés borítja.
Az elsõ világháborút követõen általánosan jellemzõ, hogy a díszítõelemek geometri-
kussá válnak, a homlokzatok egyfajta polgári ízlést utánoznak. Ez elsõsorban az ablak-
keretelésben és a cseppszerû vakolatdíszekben mutatkozik meg. A két háború között
17
 1a 1b

2a 2b

3a 3b

3c 3d

Homlokzat, vakolatdíszek II.

1.Barokkos homlokzatok: (a) Perkupa, 19. század vége (Vas T., 1978), (b) Perkupa,
19. század vége (Vas T., 1978); 2.Klasszicista homlokzatok: (a) Gömörszõlõs, 19. szá-
zad vége (Balassa M. I., 1997), (b) Égerszög, 1879; 3.Eklektikus homlokzatok: (a)
Bódvarákó, 1903 (Vas T., 1978), (b) Szinpetri, 1910, (c) Égerszög, 1907, (d) Bódvaszilas,
20. század eleje.
18
– városi hatásra – terjedtek a mûhelyekben készült gipszöntvénydíszek, azonban ez fal-
vanként csak néhány épületet jellemezhetett.
A vinkelyes házaknál a toldás az utcai homlokzaton általában négy ablakot eredmé-
nyez, azonban egészében a homlokzat mindig szimmetrikus marad.
A vakolatdíszeket legtöbbször papírból készült sablon után, fából formálta meg a mes-
ter („motla”), ez tette lehetõvé, hogy az ismétlõdõ díszek, motívumelemek viszonylag
egyformák egy homlokzaton. A többszöri (évi egy-kétszeri) meszelés hatására a sar-
kos-éles díszek is lekerekedtek, plasztikusabbá formálva a vakolatelemeket.
A homlokzatot fehérre meszelték, a díszítést ritkán emelték ki, legfeljebb a kvádere-
zést, mindig a helyben megszokott színnel (általában sárga vagy szürke). A lábazatot
nem minden esetben színezték, ha azonban igen, akkor fekete festékporral (kindrusz-
szal) kevert mésszel, sötétszürkére.

A TENNIVALÓK
Az egykori vakolatdíszeket helyre kell állítani. A hiányzó minták rekonstruálhatók a
megmaradt vakolatelemekbõl, de sok segítséget adhatnak a régi fényképek is (családi
fotótár, szakkönyvek, internet stb.). Fontos támpontot jelentenek még a település régi
házainak vakolatdíszei. A minták helyreállításához mészhabarcs a megfelelõ (1 térfo-
gatrész mészpép és 3 térfogatrész száraz, 2 mm-es szemnagyság alá szitált homok).
A formák felviteléhez sablonok nyújthatnak segítséget. A felületre kizárólag meszelést
alkalmazzunk, ez nemcsak esztétikai kívánalom, hanem a páraáteresztést is biztosítja.
A régi, sokrétegû meszelést bizonyos esetekben szükséges lehet eltávolítani, hogy a va-
kolatdísz elõtûnjék.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

Ne használjuk távoli tájak népi építészeti elemeit, a hely hagyományainak megfelelõ
mintákat válasszunk! A formák nem egyszerûsíthetõk és nem nagyíthatók! A vakolat-
díszek ne legyenek túl szabályosak, élesek. Homlokzaton ne használjuk cementes va-
kolatot, sem készen kapható, felragasztható polisztirol mûelemeket, ezek festésére mû-
anyagfestékeket. Gyakori hiba az idegenül ható, kirívó színezés, a „fagylaltszínek” hasz-
nálata. Közmûvezetékek ne jelenjenek meg a homlokzaton, igyekezzünk azokat min-
den esetben elrejteni.

NYÍLÁSOK (ABLAKOK, AJTÓK)

A falakat áttörõ nyílások, ablakok és ajtók elhelyezése, mérete, kivitelezése egyetlen
épületen is többféle lehet. Azonban egy helyiségben csak egyféle nyílászáró-forma jel-
lemzõ. Célszerû helyiségenként végigkövetni a nyílászárókat.
Az elsõházon általában három ablakot találunk, kettõt a fõhomlokzaton, egyet az ud-
var felõli oldalon. A 19. században még a kicsiny méretek jellemzik (kb. 60 x 90 cm),
azonban a 20. század fordulójára már általános a 90 x 120 cm-es vagy 90 x 150 cm-es nyí-
lás, 80–90 cm-es párkánymagassággal. Kezdetben a fakeretes ablakok egyrétegûek (szimp-
lák), a 19. század végétõl kezdi felváltani a kétrétegû ablak. Az ablakok pallótokosak, a
20. századtól egyre inkább borított pallótokkal, azaz az ablakköze is deszkaborítást kap,
ezzel a két ablaksort egy szerkezetbe foglalják. Az ablakok korábban hatszemesek, ké-
sõbb jellemzõ a kétszárnyú egy- vagy kétszemes ablak, felül egyszemes bukóablakkal. Az
ablakkeret a századfordulótól egyre díszesebb: elsõsorban rátétdíszek jellemzik.
19
 1a 1b 1c

1d 1e

2b 2c 2d 2e
2a

2f 2g 2h 2i
3
4

0 50 cm 0 50 cm

Nyílások (ablakok, ajtók) I.

1.Ajtó- és ablaktokok: (a) ácstok, (b) borított ácstok, (c) borított ácstok béléssel, (d)
pallótok, (e) gerébtok (Barabás J. – Gilyén N., 1979); 2.(a–i) Ablakformák a nyílás-
irányok jelölésével; 3.Háromnyílós rátétdíszes ablak, Jósvafõ (Varga L.-né – Zsanda
Zs., 1994); 4.Négynyílós ablak.
20
 A konyhán korábban egyetlen ablak volt, majd késõbb a bejárati ajtóra szimmetriku-
san egy-egy. Méretében megegyezhet az elsõházon lévõvel, de gyakran keskenyebb és
csak fele széles.
Az utóházon hasonló méretû ablakot (vagy ablakokat) találunk, mint az elsõházon,
azonban díszeiben eltérhet, azoktól lényegesen egyszerûbb kivitelû lehet. A kamra ab-
lakai aprók, olykor nem is nyithatók, utóbb elérik a 40 x 60 cm-es méretet, egysorosak,
négyszemesek, kétnyílósak. Az istállón régebben egyszerû szellõzõnyílásokat, majd egé-
szen keskeny, hosszú ablakokat találunk, olykor vaskerettel.
Az ajtók a lakórészen felül ablakosak, a külsõ, gyakran kétszárnyú köpenyajtókon
ablak nincs. Minden ajtó jellemzõje, hogy fílungos, azaz betétesen kazettás, a betéte-
ken profilgyaluval gondosan megmunkált szegéllyel. A bejárat nyárra fél vagy egész
ritkaajtót kaphatott, ami a szellõzést jobban biztosította, és védett az aprójószág be-
járásától.
Különösen mívesek lehettek a zárak (fõleg a kamra- és istállóajtókon még sokáig
megmaradtak a kovácsoltvas munkák) címerei és a kilincsek, a századfordulótól el-
terjedtek a kereskedésekben kapható rászögezõs, bevésõs zárak, majd a sárgaréz cí-
mer és kilincs. A diópánt is viszonylag új találmány, korábban hevederpánt helyette-
sítette.
Az elsõház külsõ elsötétítését a 19. században még kétszárnyú vastáblákkal (vasspa-
letta) érték el. A vasporral fényesített táblák közepét kovácsoltvas vasrózsa díszíthet-
te. Zsalugáter szinte csak a gömöri házakon volt. A módosabb házakon spaletta is elõ-
fordul.
A nyílászárók festésének színe mélybarna vagy rõtbarna, amit firnajsszal (lenolajken-
cével) kevert szatinóberfestékkel értek el.

A TENNIVALÓK
Menteni kell a régi nyílászárók vasalásait, a diópántokat, sarokvasakat, zárakat, fogan-
tyúkat, címereket. A régi formák gondos választással a mai kereskedelemben is meg-
találhatók.
Gyakorta szükséges eltávolítani az elmúlt 50 évben berakott „tüzépes” nyílászárókat,
ezek jellegtelenek és megbontják a hagyományos homlokzat egységét.
Nem mindig szükséges a teljes ablak cseréje, néha elegendõ, ha csak az ablakszár-
nyakat cseréljük, újítjuk fel. Ha új ablakok készülnek, mindenképpen tartsuk meg a ré-
gi formát, még akkor is, ha hõszigetelt üvegezést kap.
A régi festést vagy az újabb keletû átmázolást a fáig javasoljuk eltávolítani: módszer-
nek jó, de aprólékos munkát követel a hõlégfúvós melegítés vagy festékeltávolító ma-
ró vegyszerek alkalmazása (kiváló hatást ér el az oltott mész és trisó 3 : 1 arányú keve-
rékének felkenése, majd alapos lemosás).
A festékek kiválasztásánál oda kell figyelni a pác vagy lazúr megfelelõ (fõként öreg-
barna, a kereskedelemben „paliszander”) színére.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

Ne építsünk be mûanyag nyílászárókat, ezek nem valók egy régies formájú épületre,
emellett a ház klímáját is tönkretehetik. A régi nyílászáróknál se törekedjünk a lég-
mentes zárásra, mert ha teljesen megszüntetjük a légcserét, sokkal könnyebben meg-
indul a penészedés, bedohosodhatnak a szobák.
Ne építsünk be olyan tömeg-asztalosmunkákat sem, melyek nem követik a régi for-
mákat, vagy kidolgozásuk túlságosan sablonos, mesterkélt.
21
 1a 1b 1c 1d

1e 1h

1f 1g
2a 2b 4e
8 cm

13 cm

3
ø 0,8 cm

4f
ø 1,6 cm

4a
4b 4g

4d

4c

Nyílások (ablakok, ajtók) II.

1.Ajtóformák: (a–d) bejárati és szobaajtók, (e–g) istálló- és pinceajtók, (h) bejárati
köpenyajtó; 2.Diópántok (a) ablakról és (b) ajtóról; 3.Ajtócímer és kilincs, Torna-
barakony; 4.Ajtóvasalások: (a–d) kovácsolt hevederpántok, (e–g) kovácsolt támkú-
pok karmos beverõkkel (Istvánfi Gy., 2006).
22
 TORNÁC
A lakóházak egyik leglátványosabb építészeti eleme a tornác (gang), még akkor is, ha
annak hiányáról beszélünk: a ház udvari oldalán kiszélesített ereszrõl van szó. A tor-
nác megjelenését a 19. század közepére teszik a kutatók, azonban hiánya a család va-
gyoni helyzetét is jelölheti.
Elhelyezkedését tekintve beszélünk oldaltornácról (a tornác csak a hosszoldalon épült)
és homloktornácról (két oldalról, az utcai és udvari homlokzaton). Elõbbi általános,
míg utóbbi jellemzõen a századfordulótól körülbelül az 1920-as évekig épült, fõként az
„amerikás” házakon.
A tornác oszlopainak anyaga lehet kõ vagy fa, vagy ezek együttesen. Az oszlopokat
úgy helyezik el, hogy azok az ajtóknál közel esnek egymáshoz, másutt a távolságot meg-
közölik, úgy, hogy ablakot ne takarhasson. A kõtornác oszlopait ritkán rakják kõbõl,
idomtégla vagy tört tégla, vályog, olykor faragott darázskõ az anyaga. Az oszloprend
rövid posztamensbõl, a díszes oszlopból (lábazat, törzs, fejezet) és párkányból áll.
A vakolt-meszelt oszlopok keresztmetszete kör, nyolcszög, ritkábban négyzetes. Az osz-
lopokat alul kõmellvéd, felül gerendás áthidalás vagy ívek kapcsolhatják össze, jellem-
zõ a szegmentív, félkörív, olykor a lóhereív.
A századfordulótól egyre változatosabb és igényesebb kivitelben épültek a fatorná-
cok. A fenyõfából készült ács- és asztalosmunkák látványos megjelenést kölcsönöztek
az épületnek. Az oszlopokat (általában 12 x 12 cm) néhány ritka kivételtõl eltekintve
nem faragták, legfeljebb az élüket szedték le. A díszes kiképzést a fûrészelt díszes desz-
kamellvéd, az oszlopkitámasztó és a felsõ apácarács (ez utóbbi nem minden esetben)
jelentette. A tornácon a ház bejáratai elõtt a deszkamellvéd díszítésével egyezõ mintá-
jú ajtók is vannak. A geometrikus, „egyszerû” kivágatok mellett gyakoriak a virágdíszes
elemek, a 18–20 mm-es vastagságú deszkák szélessége, a motívumtól függõen 12–25 cm
között lehetett. A deszkákat egyszerû páccal, kencével kenték, színük szinte mindig öreg-
barna vagy vöröses.
Egyes épületeken, különösen a dél-gömöri részen gyakori a pitarbejárattal szem-
beni tornáckiugró építése, díszítése a tornáchoz hasonló, ám sokszor önálló asztalos-
remek.
Egyes falvakban jellemzõ volt, hogy a tornác végére építették a kenyérsütõ kemencét.

A TENNIVALÓK
A régi tornácokat helyre kell állítani! A rekonstrukciónál ügyelni kell az egykori szer-
kezeti illesztésre, a pótlások cseréjére, mindehhez rajzoljuk meg a pontos sablont. Festésre
csak favédõ sötétbarna pácot (paliszander) használjunk, esetleg lenolajos kenést, a töb-
bit bízzuk a nap barnító ibolyántúli sugárzására.
Új tornác építésénél a térségre jellemzõ mintákat és szerkezeteket használjuk.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

Gyakori hiba a csúnyán összetákolt, primitív illesztésekkel jellemezhetõ tornácszerke-
zet, a valódi ácsmunka (csapolások, illesztések) hiánya, az idegen színû festés.
Illúzióromboló az is, ha az oszlopokat tartó fényes fémkengyelek szem elõtt marad-
nak, ügyeljünk arra, hogy ezeket festéssel, burkolással rejtsük el.
A tornácok, elõtetõk fedésére sohase használjunk mûanyag hullámpalát, maradjunk
meg a cserépfedésnél.
23
 2
1a 1b 1c

1d 1e kitámasztó
oszlop

könyöklô

3a 3b
díszléc

tornácdeszka
0 1 m

3c 3d

4
0 1 m 0 50 cm

0 5 m

Tornác I.
1.Tornáctípusok: (a) oldaltornác, (b) homloktornác, (c) tört tornác, (d) oldaltornác
kiugróval, (e) vinkelyt követõ tornác; 2.Általános tornácszerkezet; 3.Tornác mellvéd-
deszkái: (a) Tornaszentjakab, (b, c) Bódvalenke, (d) Bódvaszilas; 4.Oszlopkitámasztó:
Bódvaszilas; 5.Oldaltornác, Jósvafõ (Varga L.-né – Zsanda Zs., 1994).
24
 BURKOLATOK, PADLÓK
A burkolatok vizsgálatára nem sok irodalmi adatot találunk, azonban bizonyos, hogy a
legkorábbi lakóházak helyiségei földesek. A földpadló még a II. világháborút követõen
is általánosan elterjedt: évente néhányszor beeresztették, felmázolták meleg vízzel hígí-
tott tehenganajjal, majd a falak mellett pemzlivel (ecsettel) elkenték a meszet a falsze-
gély javítására. Persze már ekkor sem minden helyiség padlója volt döngölt és tapasz-
tott, legtöbbször csak a pitaré és a kamráé.
A 19. század második felétõl jellemzõvé vált a deszkapadló. Általános tapasztalat, hogy
minél idõsebb a padló, annál szélesebbek a padlódeszkák, továbbá, hogy a padló fek-
tetési iránya a ház hosszabbik oldalával párhuzamos. Ismerünk 30–40 cm széles tölgy-
fadeszkákból kialakított padlót, azonban a századfordulótótól már a 12–20 cm széles
fenyõdeszka-borítás terjed el. A deszkákat az aljzaton keresztbe lefektetett párnafák-
ra szögezik, a fal szélét léccel szegik. A hajópadlót általában páccal, kencével nem ke-
zelik, csak szódás vízzel felmossák, sikálják. A deszkapadló sérülékeny, éppen ezért csak
a lakószobában van helye.
A két háború között terjed el a kõpadló, ami valójában 25 x 25 cm-es, járófelületü-
kön színes (zöld, barna, vörös, szürke, fekete) betonlapokból készül. Gyakorta helyben
készítik, a színét úgy kapta, hogy a kopóréteget adó festékpor és cement keverékét a
még nedves öntõformába töltött betonra szitálták. Igazi hidegpadló, általában a pitart,
olykor a tornácot burkolták vele. Mert a tornác is gyakran kapott burkolatot, kezdet-
ben itt is csak a tapasztás a jellemzõ, olykor a jókora válogatott lapos kövek használa-
ta, de a tornácot egyre gyakrabban burkolják fektetett, a szegélyeknél pedig élére állí-
tott nagyméretû téglával, esetleg gömbölyített idomtéglával.
Végül nem hallgatható el, hogy a II. világháborút megelõzõen a simított beton is je-
len van a házaknál, készül belõle pitarpadló, lépcsõ vagy járda.

A TENNIVALÓK
A burkolat megválasztásánál törekedni kell az egyszerûre és az oda illõre. A hajópad-
lót és a visszafogott mintázatú kerámiaburkolatokat a belsõ térben javasoljuk. Egyszerû
és környezetbe illõ, kopásálló burkolat érhetõ el a téglát utánzó vörös beton- vagy ke-
rámialapokból is.
A padlózat megválasztása elõtt tekintsük át az épület adottságait. Szigeteletlen épü-
leteknél, pl. nem célszerû parkettát rakni. A hajópadló fektethetõ homok feltöltésre,
vagy betonpadlóra csavarozott párnafákra, de mindenképpen vegyük figyelembe a ta-
lajpára intenzitását, a nedvesedési lehetõségeket (Falak c. fejezet).
A padlók lakkozása helyett alkalmazzunk keményolajokat és keményviaszt, ami ugyan
kevésbé kopásálló, de a padló csiszolása nélkül megújítható és páraáteresztõ, légzõ fe-
lületet biztosít.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

Nedves helyiségekbe ne rakjunk fa padlózatot!
Kültéren és beltéren egyaránt kerüljük a kereskedelemben kapható rikító színû és
mintázatú kerámia és beton burkolólapok alkalmazását. A lábazat eredetileg kialakí-
tott terméskõ falazatát állítsuk helyre, és mûkõ burkolatot itt se alkalmazzunk.

25
 1a 1b 1e

0 40 cm
1d 1c

2
0 1 m

3b
0 1 m
3a 3c
Tornác II.
1.Oszlopkitámasztók: (a) Szuhafôrôl, (b) Kelemérrôl, (c) Gömörszôlôsrôl, (d, e) Trizsbôl
(É. Kovács J., 2004).; 2.Tornácoszlop-összekötô dísz Kelemérrôl (É. Kovács J., 2004);
3.Tornácdeszkák: (a) Kelemérrôl, (b) Trizsbôl, (c) Aggtelekrôl (É. Kovács J., 2004).
26
 FÖDÉM
A szakirodalomban úgy tartják, hogy a födém a háznak a tetõrésznél, sõt a falánál
is újabb eleme, ezért szükségszerûen egyikhez sem csatlakozik. Ez nem minden eset-
ben igaz, ezt majd a tetõk leírásánál jelezzük. Bizonyos azonban, hogy lakóházaink-
ban födém nélküli helyiséget nem találunk. Szinte kizárólagosan a síkfödém („pór-
födém”) két fajtája, a korábbi, bárdolt pallókból, deszkákból álló pallófödém, majd
a deszkafödém a jellemzõ. A födémgerendák ilyenkor a ház hossztengelyére merõle-
gesen fekszenek, végüket a falba befalazták. Anyaguk lehet keményfa (általában tölgy),
de gyakrabban fenyõ. Az egymástól kb. 100 cm távolságra található gerendák alul-
ról látszó élét csaknem teljes hosszában lemetszik (faragják), csak a befalazás elõt-
ti kb. 20–30 cm-nyi rész marad épen. A gerendákra fûrészelt, gyalult 20–30 cm szé-
les fenyõdeszkából borítást fektetnek, s a hézagmentességet úgy oldják meg, hogy
minden második deszka néhány cm-re ráfekszik a szomszédjára. Az így kimagasló
deszka alá pacókot (alkalmas méretû deszkadarabkát) helyeznek. A deszkák szélét
profilgyaluluval díszítik. A födémet páccal festik, színe egy házon belül is változhat,
a világos sárgástól a vörösbarnán át a mélybarnáig a barna sok árnyalata elõfordul.
A befalazott végekbõl néhány cm-nyit elmeszelnek, de régebben az egész födémet
lemeszelték.
Ritkán, de elõfordulnak még a mestergerendás épületek is, ott a keresztgerendát a
helyiségben (olykor az egész épületen) középütt futó mestergerendával támasztották
alá. Sokszor ebbe, vagy az egyik keresztgerendába vésve örökítették meg az építés
idejét, az építtetõt stb. A hosszú mestergerendát nem föltétlenül támasztották alá,
de ha igen (például istállókban vagy a helyiségen belüli toldásnál), akkor faoszlopot
alkalmaztak.
A deszkafödémet a padlás felõl törekborítással, majd sártapasztással látták el, ez töl-
tötte be a szigetelés szerepét. A padlást a szigetelés javítására – hasonlóképpen a föl-
des helyiségek padlóihoz – néhány évenként tehenganajjal beeresztették.
A régi (a 20. század elõtt épült) szabadkéményes házak pitarának födémje a szabad-
kémény elõtti bolthajtás elõtt nem föltétlenül deszkázott, hanem lehet boltozott is.
A kõbõl (pl. darázskõbõl), téglából rakott mennyezet általában donga- vagy teknõbol-
tozatos. A boltozatokat vakolták, majd meszelték.

A TENNIVALÓK
Meg kell tartani a deszkafödémeket, ezek sajátos hangulatot kölcsönöznek a háznak. Javításra
szorulhatnak a terheléstõl elhasadt, eltörött födémgerendák. Egyszerû esetben a törés
megabroncsozható, de végleges megoldást gyakran csak a gerenda cseréje jelenti.
Beázásoknál, nyirkosodásra okot adó részeken (pl. kéményeknél) a deszkát gombafertõ-
zés támadhatja meg, jól látszó gombatelepek és korhadás formájában. Ez eleinte kezel-
hetõ gombaölõ szerekkel, de itt is a fa cseréje a célravezetõ. Esetenként a farontó boga-
rak elleni alkalmas szerekkel is védekezhetünk. A deszkafödémet elegendõ mosni, sikál-
ni, esetleg lenolajos ronggyal áttörölni, hogy fénye legyen, más kezelést nem igényel.
Az 1960–70-es években divat volt a látszógerendás födémek bedeszkázása és vakolá-
sa. Ezeket a deszkázat eltávolításával állítsuk vissza.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

A deszkafödémet nem szabad olaj- és zománcfestékkel mázolni. A deszkázat cseréjé-
nél, de új épületnél is találkozni lambériadeszkázással, idegenül hat, ne éljünk vele!
27
 1a 1b
gerenda vegyes szigetelôanyag párnaléc
feltöltés hajópadló (nikecell+ párafólia lefogatva

betonterítés

kavics,
kôfeltöltés

2d

2a 2b 2c

3a

3b
2 cm

deszkák és 5
4 tapasztás 18 cm
21 cm

6 cm

mestergerenda
6

födémgerenda

alátámasztó
0
˜2 cm
Burkolatok, padlók / Födém
1.Hajópadló rétegrendjei: (a) hagyományosan, (b) szigeteléssel; 2.Téglaburkolatok
(a–d); 3. Födémtípusok: (a) pallófödém, (b) deszkafödém (Barabás J. – Gilyén N.,
1979); 4.Deszkafödém mestergerendával és alátámasztóval (Barabás J. – Gilyén N.,
1979); 5.Gerendavégek faragása; 6.Gyalult födémdeszka-profilok.
28
 Gyakran felmerül a födém szigetelésének igénye. Ekkor sohase használjunk mû-
anyag fóliázást, mert a lecsapódó víz tönkreteszi a deszkát és a gerendákat.
Használjunk 5–10 cm vastag nádpallót és sártapasztást.

TETÕSZERKEZET, TETÕFORMA
Ha a födémgerendák egyben a tetõ részei, tehát azokhoz kapcsolták a szarufákat, vi-
lágosgerendás tetõrõl beszélünk.
A házakra a leggyakrabban puhafából (fenyõbõl) álló sötétgerendás tetõszerkezet a jel-
lemzõ. Sajátossága, hogy a padlástérben keretes szerkezet hordja nagyobb mértékben
a tetõzet terhét. Számos helyi változata alakult ki. A fejlettebb, általánosan elterjedt
tetõk külön kötõgerenda-rendszerrel épültek, eszerint szerkezetileg függetlenek a fö-
démtõl. Ez azért is elõnyös, mert a régi házak falazatát, födémét az átépítések során
gyakorta megemelték.
A tetõszerkezet a sárfolyógerendán nyugszik. Az erre helyezett, váltógerendákkal ösz-
szekapcsolt kötõgerendák mindkét oldalon túlnyúlnak a fõfalon, az udvari eresz és a
tornác irányában jobban. A kötõgerendákhoz kapcsolt szarufákat felül kakasülõ fogja
össze.
A tetõforma ugyanakkor változatos, függhet a fedés, héjalás anyagától is, ezt a ké-
sõbbiek során vesszük sorra.
Két régmúltra visszatekintõ változat meglétével kell számolni: ez a nyeregtetõ és a kon-
tyos tetõ. A szakirodalom a nyeregtetõs házaknak azt a formáját egysoros vízvetõs nye-
regtetõ néven külön kiemeli, amikor az oromfalat alulról egy cserépsor zárja le. Kevés
példát találni a csonkakontyos nyeregtetõre, szinte minden esetben a régi szalmás ház-
tetõ továbbélését kell mögötte látnunk.
A kontyos tetõ általános, az egyik legegyszerûbb tetõforma. Gyakorta a tetõ ormán
fûrészelt deszkázatot találunk, ezt füstlyukas nyeregtetõként emlegetik, utalva arra az
idõszakra, amikor a padlástérben nem épült kémény és a tetõ ormán távozott a füst.
A deszkaoromzat díszeit a mester leginkább a deszkák illeszkedõ szélein, szimmetri-
kusan rendezve igyekezett kirajzolni, hiszen így lehetett a legkönnyebb kifûrészelni eze-
ket. A deszkaormot csúcsdísz, szegõléc, általában sormotívummal díszlõ takaróléc is
kiegészíthette. Csak néhány esetben váltja föl ezt a síkban álló díszítést térbeli kom-
pozíció, ilyenkor lécrátéttel, lécráccsal, esetleg esztergált kiegészítõ elemekkel bõvül
a deszkaoromzat. Az oromdeszkázat peremdíszítõ deszkáit utánozzák általában még
az ereszdeszkák is, melyek akár az udvari homlokzaton is körbefutva keretezhetik az
ereszt. A fõ helyen, azaz az oromháromszög szimmetriatengelyén katolikus családok-
nál kereszt díszlik, a reformátusok házain kelyhet találni. A motívumok között van
még a gyertyatartó, a virág, a csillag, a sugaras napkorong. Az oromdeszkázatot sok
helyütt fölhasználta a mester az építés idejének (évszám), sõt az építtetõ nevének (mo-
nogram) megörökítésére is.
Az 1920-as évekig készült fotókon általában azt látjuk, hogy az utcát egyfajta tetõ
jellemezte. Ugyanakkor néhány épületnél tetten érhetõ a késõbbi átépítés nyoma, az
oromfal elbontásával deszkaoromzatos-vízvetõs nyeregtetõt kapott a lakóház. A fûré-
szelt deszkaoromzatok a délkelet-tornai falvakban találhatók meg. A Rakaca-patak
völgyének, az egykori Borsod megye északi falvaiban és délebbre, a Csereháton álta-
lánosnak mondhatók, ezért úgy sejthetjük, hogy e vidékekrõl terjedt át a délkelet-tor-
nai peremvidékre.
29
 1 szarufa 2
torokgerenda
kakasülô
kötôgerenda
szelemen
sárfolyógerenda

székoszlop

3a 3b 3c

3d 3e

4a 4b

4d
4c

4f 4e

0 1 m

Tetôszerkezet, tetôforma
1.Egyszerû tetõ; 2.Állószékes fedélszék; 3.Jellemzõ tetõformák: (a) nyeregtetõ, (b)
egysoros vízvetõs nyeregtetõ, (c) kontyos nyeregtetõ, (d) csonkakontyos nyeregtetõ, (e)
füstlyukas nyeregtetõ; 4.Fûrészelt oromdeszkák: (a–c) Hidvégardó, (d–f) Szögliget.
30
 A TENNIVALÓK
A tetõszerkezet rendszeres vizsgálatra szorul. A meggyengült elemeket az eredetivel
azonos anyagú és méretû fára kell kicserélni.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

A tetõformát ne változtassuk meg. Sajnálatos, de sok oromfalas épületet kontyoltak le
az elmúlt évtizedekben.

HÉJAZAT
Héjazaton vagy héjaláson az épületek tetõfedését értjük, mely a tetõszéket és vele együtt
az épületet hivatott óvni.
A térségben egészen a 20. század elejéig elterjedt a zsindelyfedés, alig akadt olyan
porta, ahol a férfiak téli elfoglaltságában ne lett volna meghatározó a zsindelyhasítás.
Elõször a lakóházakról, aztán késõbb a melléképületekrõl is eltûnt a fenyõfazsindely.
Hasonlóképpen fokozatosan eltûnt a zsúpfedél is, vele együtt pedig azok is, akik a ga-
bonaszalma-matringokat (rozsszalma csomókat) megkötötték.
A 19. század végén, 20. század elején két helyi hódfarkú cserépfajta volt meghatáro-
zó: a piros színû lászipusztai és a fakósárga imolai. Ezeket az egyfülû cserepeket kétso-
rosan rakták az átázás elkerülése érdekében. A gerinceken kúpos kupákat használtak.
A 20. század elejétõl vált általánossá a nagykikindai fekete mázas, a mázatlan sárvá-
ri és a BOHN-cserép, utóbbi különbözõ változatokban (zsombolyai, budapesti, békés-
csabai), a gömöri részeken a fakó náprágyi cserép.
A bádogfedés és a palafedés ritkán fordul elõ, bár az ún. amerikás házakon a század-
fordulótól itt-ott felbukkan, mint a jómód megfelelõje.
A még a 20. század elsõ felében is szinte minden faluban pusztító tüzek nem kímél-
ték a zsúppal fedett tetõket, sok esetben emiatt nyert teret a cserépfedés.
A módosabb házak tetõzetéhez kapcsolódva már a századfordulón megjelent a bá-
dog ereszcsatorna, de nem egy tetõ képéhez hozzátartoznak a bádogosmunka szellõ-
zõk is.

A TENNIVALÓK
Érdemes megmenteni a régi cserepeket (akár helyi „cserépbank”-lerakatok formájában),
különösen a hódfarkú típust, de a még viszonylag nagy tömegben elõforduló BOHN-t
is. Utóbbival szerte az országban találkozni bontásból. Ha mindenképpen hódfarkú cse-
repet szeretnénk, tudnunk kell, hogy jól helyettesíthetõ hasonló méretû, a kereskede-
lemben ma is kapható natúr (tehát mázatlan) cserepekkel.
Mindig legyen a padláson néhány tartalék cserép, hogy késedelem nélkül kicserél-
hessük az elrepedt, lecsúszott cserepeket.
Az újonnan kapható sajtolt, illetve szalagcserepek közül csak olyat szabad választa-
ni, amelyik tömegében nem hat zavaróan, hasonlít a korábbi formákhoz.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

A régi épületekhez nem illik sem a betoncserép, sem a mázas – olykor kirívó színû –
kerámiacserép. Kerüljük a bitumenes zsindely (tegola) és a lemezfedés alkalmazását
is. A palát a kereskedelembõl szerencsére napjainkban a környezetvédelmi szabályo-
zás tiltotta ki.
31
 28,5 cm
32 cm

31 cm
35 cm
12 cm
2b
2a 15,5 cm

4,8
1a 1b

8
4,8 x 3,0

27
tetôléc
38

3b

3,5
15

3,5
4,8

13
3a
4

32
8

13

32
15
6

30,5 30,5
,5
21

6 5
élére állított léc

Héjazat
1.Zsúpkötés módjai: (a) simazsúp kötése, (b) páros fejesmatring, Teresztenye (Sabján
T., 2007); 2.Hódfarkú cserepek: (a) lászipusztai, (b) imolai; 3.Hódfarkú cserépfe-
dés (adatok cm-ben): (a) egysoros, (b) kétsoros (Fügedi L., 1986); 4.Fedés szalagcse-
réppel (adatok cm-ben) (Fügedi L., 1986); 5.Fedés sajtolt cseréppel (adatok cm-ben)
(Fügedi L., 1986); 6.Ereszkiképzés (adatok cm-ben) (Fügedi L., 1986).
32
 Van arra is példa, hogy gazdasági épületekrõl bontják el a régi cserépfedést, pusztu-
lásnak hagyva a régi épületet. Ez egyfajta rablógazdálkodás, ilyet semmiképpen sem
szabad megengedni!

TÜZELÕBERENDEZÉSEK, TÛZHELYEK,
KÉMÉNYFEJEK
A tüzelõberendezés, a tûzhely és tartozékai nem szokványos berendezési tárgyként ér-
telmezhetõk, hanem az épület szerves elemeként. Magyarán, az épület megismerése-
kor tisztázni kell az egyes helyiségek fûtési módját.
Lakóházainknál a tûzhely a pitarban állt, szinte kizárólagos a belülfûtõs kemence, alak-
ját tekintve a hasábkemence építése. A 19. században épült házakra még jellemzõ füst-
elvezetés a szabadkémény. Ilyenkor a kemencében, a kemecepadkán, a kocikon fõzés-
kor keletkezõ füst a szabadkéménybe áramolva került ki a szabadba. Egyes helyeken a
kemencéhez kürtõ is épült.
A kemencéhez gyakran hozzáépítették a falasmasinát is, melyhez a sütõ is társulha-
tott. A takaréktûzhelyek megjelenésével, a szabadkémények beboltozásával, egyre több
pitarban elbontották a régi falasmasinát és szerepüket öntöttvas sparheltek, csikótûzhe-
lyek, végül zománcos asztalsparheltek vették át.
A szobákat általában öntöttvas kályhákkal fûtötték. A kisebbek, az ún. jancsikály-
hák igen elterjedtek. De a legszebbek a sokelemes, összerakható, állandóan vaspo-
rozott fatüzelésû kályhák voltak, melyek egészen a szénnel való fûtés elterjedéséig
voltak használatban. A legkedveltebb formák a kaláni, dernõi, frigyesfalvi öntödék-
bõl kerültek ki. Ezeket a lényegesen egyszerûbb diósgyõri, salgótarjáni termékek vál-
tották fel.
A jobb módot jelezte, amikor a szobába cserépkályhát rakattak, a századfordulótól
egészen a II. világháborút követõ idõszakig volt ez jellemzõ.
A tüzelõberendezések mellett szólni kell a mászókéményrõl, illetve a kisebb átmérõ-
jû sípkéményekrõl is. A mászókéményes pitarok a századfordulóra jellemzõk; ilyenkor
a falban lévõ kb. 60 x 60 cm-es kémény leggyakrabban jókora faajtót kap, hogy a ké-
ménybe a létra is betámasztható legyen, ugyanis itt, a kéménybe épített rudakra akaszt-
va füstölték a húst (korábban a szabadkéményben).
Ugyanekkortól a kb. 15 x 15 cm-es nyílású sípkémények már a kályhákhoz készültek.
A kémények általában nagyméretû téglából vagy darázskõbõl készültek, de a falaza-
ti szakaszában gyakran alkalmaztak kisméretû, egyedi összetételû vályogtéglát is. A te-
tõk fölött megjelenõ kéményfejek igazán változatosak. A sípkémények a legegyszerûb-
bek, csak gallérjuk van, azonban a nagyobb átmérõjû kémények lezárása a helyi ízlést
követve jellegzetesen íves, pártás lehet. A kéményt nem minden esetben vakolják és
meszelik, ez is mindig helyi sajátosság.

A TENNIVALÓK
A kemencék kétségkívül sok helyet foglalnak, ezért csak kevesen tartják meg azokat (a
kemencék már az 1920–30-as években kezdtek kiszorulni az udvarba. Aki rekonstruk-
cióba fog, alaposan nézzen utána a kemenceépítés fortélyainak!
Szép és hatékony fûtõeszköz lehet még a cserépkályha is.
33
 1

0 1 m

3
2

0 50 cm

0 50 cm

4a 4b
Tüzelôberendezések, tûzhelyek, kéményfejek
1.Kemence és falasmasina elöl- és oldalnézetben, Perkupa (Glózer L., 1982);
2.Csikómasina metszete; 3.Öntöttvas kályha metszete; 4.Kéményfejek: (a) nyereg-
tetejû, (b) bolthajtásos.
34
 A régi kályhákat érdemes megmenteni: szebbnél szebb darabok; ha már nem is mû-
ködnek, de díszei lehetnek a lakásnak. Az öntöttvas kályhák és a lemezmasinák „ápo-
lószere” a vaspor, amit a kereskedésekben még szerencsére lehet kapni.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

A díszes régi kéményfej formáját, annak tönkremenetele után, ne változtassuk meg és
ne vásároljunk üzletben kapható íves záróelemet, ami jellegtelen. A gázfûtések terje-
désével takarni kell a kéménybe vezetett béléscsövet lezáró tárcsát.

KERÍTÉSEK, KAPUZATOK
A telkeket, sõt gyakorta a falvakat is kerítés vette körül. Tudunk még a századelõn is
megfigyelt tövises bozótból álló, a belterületet körülvevõ gyepûrõl, melyet éjszakára a
szekérutaknál gyepûkapukkal zártak le.
A telkeket egymástól és azt utcától elválasztó kerítések még egy településen belül is
különfélék lehettek. Kialakításuk módja, anyaguk jelentõsen függött a család módos-
ságától. Mivel anyaguk okán egyes kerítéstípusok korántsem maradandók, így most a
két háború közötti idõszak kerítéseit vesszük sorra.
A telkeket egymástól sokszor csak patics választotta el, ehhez a könnyen fonható
fûzvesszõtõl a napraforgószárig sok mindent felhasználtak. Valamivel igényesebb a pal-
lókerítés, itt drót- vagy vesszõfonat közé hasított-bárdolt deszkákat (pallókat) állítot-
tak. Olykor ez a két egyszerû kerítésfajta az utca felé is megjelenhetett. Azonban igé-
nyesebb volt a sárba rakott kõfal, a kõkerítés, volt ahol még vakolatot sem kapott, míg
másutt mezõkkel díszítve vakolták (általában kanálfröccs-vakolással). Szintén gyako-
ri volt a deszkakerítés (palánk), ez esetben a beásott oszlopokra vízszintesen colos vas-
tagságú, széles fenyõdeszkákat szegeztek. A keményfából készült léckerítéseknél érde-
mes odafigyelni a lecek fejének kialakítására: általában hátracsapták és hegyezték azo-
kat. A leceket a tartófára, a rígelre szögezték, szembõl a szögezést takaródeszkával bo-
rították. A léckerítés mezõit gyakran meszelt kõ- vagy téglaoszlopok közé tették, a ke-
rítéseknek lábazatuk is lehetett. A kõoszlopok lezárásául lépcsõzetesen rakott tégla-
gúlát használtak.
A kerítések leglátványosabb eleme a nagy- és a kiskapu. A nagykapu deszkázott, le-
het két- vagy egyszárnyú, borításos. A kiskapuk között szép számmal találunk fedeles
ácsolt keretûeket. Ismerünk vésett-faragott díszítésû kapufélfát is a területrõl. A ka-
puk vasalásait és zárait a kovácsok készítették.
Már a II. világháború elõtt terjedõben volt a drótfonatos kerítés és a kovácsoltvas ke-
rítés, egyszerû mezõdíszekkel. A faanyagot általában karbollal tartósították, míg a vas-
kerítést zöld olajfestékkel mázolták.
A kerítések elõtt járda húzódott, már a II. világháborút megelõzõen készülhetett be-
tonból vagy nagyméretû lapos kövekbõl.

A TENNIVALÓK
Helyre kell állítani az utcafrontra nézõ régi kerítéseket, hiszen az utcák egyik legfon-
tosabb látványeleme a homlokzatokkal együtt. Mindig a helyben jellemzõ formák kö-
zül kell választani és figyelembe kell venni, hogy az utcát nem egyszer teljes hosszában
egynemû kerítésforma jellemezte (pl. végig léc- vagy kõkerítés). Ehhez szükség lehet a
helyben elterjedt, bontásból beszerzett építõkövekre.
35
 1 vesszô (ø 1–2 cm) fûz, mogyoró, 2
veresgyûrû stb. keményfa karók vesszôfonás

lécrátét

0
˜1 m 0
˜1 m
3 vesszôfonás (fûz) keményfa karók fûzvesszô,
4 veresgyûrû

hasított-faragott tölgydeszka (0,1–0,3 m széles) 0 1 m

0 1 m

5 keményfa oszlopok

fenyôdeszka

léc

rígel
0 1 m

6 takaródeszka

Kerítések, kapuzatok I.
1.Paticskerítés; 2.Karókerítés; 3.Palánkkerítés; 4.Sövénykerítés; 5.Deszkakerítés
6.Kerítéslécformák.
36
A telken belüli és az oldalhatáron húzódó kerítéseket készítsük helyi anyagokból.
Lényegesen olcsóbb egy vesszõbõl font, vagy rudakból összerótt kerítés, még ha több
karbantartást is igényel, mint a drótfonat.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

Nem szabad jellegtelen, nem odaillõ anyagokból (pl. mûkõ, márvány, fehértégla stb.)
kerítést építeni. A festést nem helyettesítheti galvanizált bevonat, ne használjunk kirí-
vó színeket.
A deszkakerítések sohasem ritkán rakottak! Az illesztéseken nem lehet kifûrészelt
motívum.
Terjednek a profilgyalult, tömegcikk kerítéslecek, melyek zártszelvényre szerelten jel-
legtelen, uniformizált megjelenésûek, ezeket lehetõleg ne használjuk.

EGYÉB ÉPÜLETEK, ÉPÍTMÉNYEK

A ház mellett a telek egyéb építményeirõl sem feledkezhetünk meg, amikor a jellem-
zõ településképi elemeket vesszük számba. Már az általános településszerkezeti leírás-
nál jeleztük, hogy a térségben milyen fontos volt a csûrök szerepe. A leggyakoribb csûr-
típus a téglalap alaprajzú kétfiókos (kétfakkos) áthajtós csûr. Középsõ része a szérû, a
cséplés helye. A pelyvás szinte mindig az egyik csûrfiók hosszanti végéhez épül. Egészen
õsi ácsszerkezetek is elõfordulhatnak még: ilyen a boronafal, de a falak általában desz-
kázottak. Sokszor a csûr alatt boltozatos pince is épül. A csûrök tetõszerkezete mind-
két végén kontyos vagy deszkaoromfalas nyeregtetõ. A tetõfedõ anyag eredetileg rozs-
szalma, majd késõbb már cserép.
Az istálló ritkán épült külön, szinte csak abban az esetben, ha a ház folytatásaként
nem fért el. Fontos gazdasági építmények voltak a rovátékos ólak: a disznó- és tyúkól,
melyek korai darabjain õsi ácsszerkezetek rögzültek.
A pitarban álló kemence elbontásával, zömmel a két háború közötti idõszakban, gyak-
ran a pitarajtóval szembe, az udvarra, olykor a tornác végébe épült az új kemence. Formájuk
meglehetõsen típusos: nyeregtetõvel fedett, vakolt-meszelt építmények, leginkább hat-
kenyeresek.
A portákon álló kutak a víznyerés legfontosabb létesítményei. A kutak oldalait kikö-
vezik és agyaggal döngölik a fõ vízadó rétegig, újabban beton kútgyûrûket helyeznek
le. Felépítménye a derékmagasságig kiemelkedõ kútház, egykor ez is rovátékolt szerke-
zetû, majd deszkázott. A kút mellett áll az ágas a kútgémmel és az ostorral. A kávás
kutak újabb keletûek, kútházuk formája változatos, mindig a helyi mesterektõl függött.
A kutak tetejét zsindellyel, cseréppel vagy bádoggal borították. Amerikás házaknál gya-
korta találkozni öntöttvas nyomós (szivattyús) kutakkal is. A kutak mellé helyezték a
fa, majd beton itatóvályúkat.
A portákon találunk még fészert, nyári konyhát, kukoricaszárítót (górét), árnyékszéket,
ganajdombot, olykor silógödröt, vermet stb. Ezek azonban népi építészeti szempontból
kevésbé érdekesek.
A patakon vagy mély árkon keresztül megközelíthetõ porták elõtt kõbõl, fából ké-
szült hidak, pallók, bürük vezettek át, a falu fõ közlekedési útjain rakott kõhidak épül-
tek. Anyaguk mindig helyi kõ, ilyen a jól rakható soros agyagpala, a sífer. Kiálló ala-
csony peremük van, korlátjuk nincs.
37
 1a 1b

0 1 m 0 1 m

2a

0 2 m 2b

2c 0 2 m

0 2 m

0 3 m

Kerítések, kapuzatok II.

1.Vaskerítés (a) kapuja és (b) mezõje, Bódvaszilas; 2.Deszkakapuk: (a, b) Perkupa,
(c) Jósvafõ (Varga L.-né – Zsanda Zs., 1994); 3.Léckerítés kôoszlopokkal és deszka-
kapuval, Bódvaszilas.
38
 A TENNIVALÓK
Különösen a régi gazdasági épületeket, a csûröket kell megõrizni. Fontos, hogy megfe-
lelõ új hasznosítási funkciót találjunk ezeknek (pl. garázs, raktár, fatároló, mûhely). Az
egykori kútházakat is rekonstruálni szükséges, látványos elemei lehetnek a portáknak.

AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK

Nem szabad elbontani a régi csûröket, még akkor sem, ha rozzant állapotban vannak.
Ugyancsak kíméljük meg a kútházakat, szekereket. Felújításukkor ne „alkossunk” gics-
cset, virágállványként értelmezve azokat.

KERTEK
A kertészeti elemek legalább annyira meghatározók egy település képében, mint ma-
guk az épületek. Alább felsoroljuk a legjellemzõbb, hagyományosan ültetett növénye-
ket. A faluhoz vezetõ utak mentén hajdan hagyományosan gyümölcsfák sorakoztak. Fõként
dió- (Juglans regia cv.), almafajták (Malus domestica cv.), helyenként fehér és fekete eper-
fák (Morus alba, M. nigra).
Elõdeink keveset törõdtek a közterületek parkosításával, azonban a templomkert-
ben, az útszéli kereszt mellett szinte mindig hársfa (Tilia cordata, T. platyphyllos) állt.
Az I. világháborút követõen több helyütt is a faluközpontba topolyafát, jegenyét
(Populus alba, P. nigra ’Italica’) ültettek a hõsi halottak tiszteletére. A temetõkert sövé-
nye pedig a gledícsia (Gleditsia triacanthos), míg a jellegzetes sírnövény a puszpang (Buxus
sempervirens) volt.
A telekhez tartozó kis elõkertekben orgona (Syringa vulgaris), labdarózsa (Viburnum
opulus ’Roseum’), jazmin (jezsámen, Philadelphus coronarius), futórózsa (Rosa multiflora
cv.) képviselte a fásszárúakat. Húsvétkor tulipánok (Tulipa sp.), nárciszok (Narcissus sp.),
ágcentusok (Hyacinthus orientalis), ibolyák (Viola sp.) nyíltak. Májusra virított a gyöngyvi-
rág (Convallaria majalis), a bazsaj (pünkösdirózsa, Paeonia officinalis), nyáron a béresró-
zsa (mályvarózsa, Alcea rosea), a nyezsdike (körömvirág, Calendula officinalis), a büdöske
(Tagetes patulus), a török szegfû (Dianthus barbatus) és a jellegzetesen átható illatú estike
(görög viola, Matthiola bicornis), hogy csak a fontosabb kerti virágokat említsük.
Az ablakban, a tornácon cserépben, méginkább kilukadt vederben, fazékban termett
a rozmaring (Rosmarinus officinalis), virágzott a mályva (muskátli, Pelargonium zonale),
nagyobb dézsában pedig az oliander (leánder, Nerium oleander). A tornácot kordonként
használták, mikor mellé szõlõt (Vitis vinifera) ültettek.
Az udvaron nem tûrték a zöldet, mint azt a „gyepesedjen be az udvarod!” egykori
átok is mutatja. Ez ugyanis azt jelentette, hogy a portát nem lakják, baromfi sem ort-
ja, számosjószág (ló, tehén) se tapossa.
A csûr mögötti hátsókertben vagy az udvaron álltak a gyümölcsfák, a helyben kedvelt
fajták. A hátsókert fákban mindig fajtagazdag volt, az udvaron is szinte mindig akadt
eperfa, diófa, körtefa (Pyrus communis cv.), szilvafa (Prunus domestica). A zöldségesker-
tek általában csak néhány ágyásra korlátozódtak, fajösszetételüket nem ismertetjük.

A TENNIVALÓK
A kiskerteket és közterületeket ápolni kell. A fajokat, fajtákat a helyben kedveltekbõl
ajánlott összeállítani. A vidéki arculatot egy-egy jellemzõ növény igencsak meghatá-
rozhatja. Ha elegendõ szélességû az utca, telepítsünk gyümölcsfa-sorokat.
39
 1 piros téglakémény
BOHN
-cserép súber

fehérre meszelt
vakolt felület

piros téglasor

sárga helyi
agyagpala
0 1 m
deszkázott kútház
2a
ácsolt keret
3
pelyvás

csûr –
2b
fiók fiók
szérû

0 4 m

4 0 1 m

0 5 m

0 2 m

Egyéb épületek, építmények

1.Udvari kemence, Bódvaszilas; 2.Kútházak: rovott (a), kerekeskút (b); 3.Csûr
alaprajza, Perkupa; 4.Gabonás hosszmetszete, Tornaszentandrás (Kecskés P., 1989);
5.Disznóól, Jósvafõ (Varga L.-né – Zsanda Zs., 1994).
40
 AMIT SEMMI ESETRE SE TEGYÜNK
A közterületekre, kertekbe ne ültessünk kertészeti örökzöldeket (tuják, hamisciprusok,
fenyõk, terülõ borókák, stb.) ezek inkább angolparkba valók, mintsem az utcáinkra.
Helyettük válogassunk a határban honos fajokból.
Közterületen hasonlóképpen kerülni kell az egynyári virágcsodákat, melyek leggyak-
rabban falvainkban idegenül ható kertészeti változatok.

MÛEMLÉKI ÉS HELYI VÉDELEM,

ÉPÍTÉSI SZABÁLYOZÁS
Népi mûemlékeink száma csekély, éppen ezért nem valószínû, hogy éppen mûemlék
épületet újítunk föl. Azonban jó tudni, hogy a kulturális örökség védelmérõl szóló 2001.
évi LXIV. törvény alapján beszélünk mûemlékrõl (egyedi ingatlan védelmérõl) és mû-
emléki jelentõségû területrõl (területi védelemrõl). Mégis, elkerülendõ a késõbbi gon-
dot, érdemes utánajárni, és megkérdezni a mûemléki védelmet nyilvántartó intézményt,
így például a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal miskolci regionális irodájának szak-
emberét.
Az országos védettség mellett létezik a helyi védelem, ezt pedig a helyi önkormány-
zat jegyzõje és az illetékes építéshatóság felügyeli.
Fontos tisztázni, hogy az a beavatkozás, melyet az épületen (és a telken) végezni kí-
vánunk, építési engedély köteles-e. A jelenleg hatályos 46/1997. (XII. 29.) KTM rendelet
szerint az építmény építéséhez, bõvítéséhez, elmozdításához szükséges építési enge-
dély, azonban nem szükséges például a háztartási célú kemence, húsfüstölõ építéséhez,
illetve a telek oldalsó és hátsó telekhatárain a kerítés kialakításához. Építési engedély-
hez kötött az építmény olyan felújítása, helyreállítása, átalakítása vagy korszerûsítése,
amely a teherhordó szerkezetét érinti, a homlokzat jellegét (megjelenését) – annak szer-
kezetével együtt – megváltoztatja, illetõleg az építményben lévõ önálló rendeltetési egy-
ségek számának, rendeltetésének megváltoztatásával jár. Fontos megjegyezni, hogy esze-
rint a homlokzat felújításához csak akkor van szükségünk engedélyre, ha az a falazatot
(a szerkezetet) megváltoztatja!
Csak bontási engedély alapján végezhetõ a lakás céljára szolgáló építmény, továbbá
védett területen minden építmény bontása.
Tudnunk kell, hogy a jogszabályok által meghatározott védelem önmagában kevés.
Kétségkívül a mûemlékvédelemre szakosodott hatóságtól várható el az a szakértelem,
amellyel biztosítható, hogy az örökségi érték egy-egy felújítás, átépítés során csorbát
ne szenvedjen. Azonban olykor ez is kevés. Mindennek kizárólag akkor van értelme,
ha az ingatlan tulajdonosa maga is óvja, folyamatosan jó karban tartja, méltó módon
használja az épületet.

41
 2
elôkert
boglyák virágokkal

csûr
tornác melletti kert zöldségeskert
törekes gyümölcsfákkal
szérû csûr mögötti kert
veteményes

disznóólak

kút
wc
3a
istálló
3b
trágya

disznóól

méhes
3c
veteményes 3d

kôkerítés
3e
kiskert 3f 3g
Kertek
1.Egy közös porta elsõ felének kertjei (Vargha L., 1953–54 után); 2.Virágoskertek
portán; 3.Kerti virágok: (a) petúnia (Petunia atkinsiana), (b) büdöske (Tagetes patu-
lus), (c) cínia (Zinnia elegans), (d) hajnalka (Ipomoea tricolor), (e) dália, georgina (Dahlia
pinnata), (f) labdarózsa (Viburnum opulus ’Roseum’), (g) krizantém (Chrysanthemum
indicum) (Csapody Vera rajzai).
42
 HOGYAN KEZDJÜK-VÉGEZZÜK?
Ha az épület külsõ formájának hagyománytisztelõ megújítása mellett döntöttünk, ak-
kor az alábbiakhoz kell fognunk.
1. Minden képi és szöveges információt gyûjtsünk össze az épületrõl: fotókat, felmé-
réseket (ha vannak), ennek hiányában kérdezõsködjünk, milyen is volt az épület régen.
Ha ez sem vezet kielégítõ eredményre, akkor nézzünk szét helyben a faluban, van-e
esetleg korban megfelelõ épület, amit ugyanaz a mester építhetett. A kitartó kutatás
meghozza a gyümölcsét: rekonstruálhatók az épület egykori díszei, a térbeosztása stb.
Fontos tudni, hogy az épület akár több átalakításon is áteshetett az idõk folyamán. Ki
kell tehát jelölni azt az idõszakot, amikor az épület külsõ megjelenése a legértékesebb,
egyben legszebb formáját mutatta.
2. Elõfordulhat, hogy az épületrõl kiderül, a múltban bizony szegényes díszei voltak,
és ezért valami mást szeretnénk… Ez is összeegyeztethetõ elveinkkel, hiszen gondol-
junk bele, ha a családnak módja lett volna, biztos másképpen alakította volna a házat.
Ilyenkor gondos tervezés után átformálható az épület, azonban fontos, hogy helyi ana-
lógiát, az épülethez jól illeszthetõ megoldást válasszunk.
3. Jól meg kell terveznünk, hogy az új funkciót hogyan egyeztessük össze a meglévõ
adottsággal. Ehhez fel kell mérni az épületet, meg kell határozni az esetleges épülethi-
bákat (pl. vizesedés, szarufacsere stb.). Ez leginkább belsõépítészeti kérdés, hiszen ál-
talában a lakás helyiségeinek kiosztásáról van szó. Ajánlott több lehetséges változatot
is kidolgozni, bár az egysoros elrendezés nem enged sok mozgásteret a tervezõnek.
4. Eddig az elõkészítésrõl, amit magunk is elvégezhetünk. Bár az épület állagfelmé-
rését legjobb szakemberre bízni, aki tanácsot adhat a hibák megszüntetésére is. Szükség
esetén meg is terveztethetjük az épületfelújítást, azonban tudnunk kell: a legjobb kivi-
teli terv sem ér semmit, ha a kivitelezést végzõ mesterek (vagy mi magunk) nem köve-
tik az építészeti hagyományokat.
5. Éppen ezért ajánlatos olyan mestereket keresni, akik még ismerik a régi építési
technikákat. Ne dõljünk be a kizárólag új anyagokkal és módszerekkel dolgozni tudók-
nak. Ami az elmúlt évszázadokban már kipróbáltan mûködött, az a továbbiakban is
biztosan fog. Persze nem vagyunk ellene az újnak se, csak ne váljék az épület kárára.
Javasoljuk, hogy lehetõleg mindig hû másolat készüljön, azaz mutassuk meg más épü-
leten, hogy pontosan milyet szeretnénk.
6. Végül: minden meglévõ, menthetõ régi épületelemet meg kell õrizni: legyen ez ösz-
szefüggõ vakolatfolt, ajtózár, födémdeszkázat stb. Minden meglévõ adottságot, de a mun-
kafázisokat (bontás, szerkezetfeltárás stb.) igyekezzünk fotókkal, rajzokkal, mérések-
kel megörökíteni. Ezek együttesen teszik hitelessé a felújítást!

43
 IRODALOM

Balassa M. Iván (1994): A PARASZTHÁZ TÖRTÉNETE A FELFÖLDÖN. Miskolc, Herman Ottó
Múzeum, 306 p.

Balassa M. Iván (1997): NÉPI ÉPÍTÉSZET. In: Fügedi Márta (szerk.): Borsod-Abaúj-Zemplén
megye népmûvészete. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 125–170. p.

Barabás Jenõ – Gilyén Nándor (1979): VEZÉRFONAL NÉPI ÉPÍTÉSZETÜNK KUTATÁSÁHOZ.
Bp., Mûszaki Könyvkiadó, 185 p.

Barabás Jenõ – Gilyén Nándor (2004): MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZET. 2. jav. kiadás. Bp., Mezõgazda
Kiadó, 191 p.

Csintalan Ildikó (2002): PERKUPA, PETÕFI SÁNDOR UTCAI HÁZAK HOMLOKZAT-
REKONSTRUKCIÓJA. Szikszó, Abaújterv Bt., kézirat

Dám László – Rácz Magdolna (1986): LAKÓHÁZAK DÉL-GÖMÖRBEN. Debrecen, KLTE Néprajzi
Intézete, 148 p.

Déry Attila (2000): TÖRTÉNETI ANYAGTAN. Bp., TERC Kiadó, 215 p.

Déry Attila (2005): RÉGI ÉPÍTÉSZETI KIFEJEZÉSEK GYÛJTEMÉNYE. 2. bõv. kiad. Bp., TERC
Kiadó, 148 p.

Fejérdy Tamás (2003): MÛEMLÉKEM VAN – MIT TEGYEK, MIT TEHETEK? Bp., Kulturális Örök-
ségvédelmi Hivatal, 36 p.

Fügedi László (1986): TETÔFEDÉS. Bp., Mûszaki Kiadó, 323 p.

Gerõ László (1984): MAGYAR MÛEMLÉKI ABC. Bp., Mûszaki Könyvkiadó, 228 p.

Glózer László (1982): PERKUPA, PETÕFI UTCAI HÁZAK FÖLMÉRÉSE. Miskolc, Herman Ottó
Múzeum, kézirat.

Györffy István (1943): MAGYAR FALU – MAGYAR HÁZ. Bp., Turul kiadás, 232 p.

Istvánfi Gyula (2006): AZ ÉPÍTÉSZET TÖRTÉNETE. ÕSKOR. NÉPI ÉPÍTÉSZET. Bp., Nemzeti
Tankönyvkiadó Zrt., 261 p.

Károlyi Antal – Perényi Imre – Vargha László (1955): A MAGYAR FALU ÉPÍTÉSZETE. Bp., Mûszaki
Könyvkiadó, 202 p.

Kecskés Péter (szerk., 1989): SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM SZENTENDRÉN. Bp., Corvina,
101 p.

Koleszár Krisztián – É. Kovács Judit – Laki-Lukács László (2004): NÉPI DÍSZÍTÕMÛVÉSZET
DÉL-GÖMÖRBEN ÉS DÉL-TORNÁBAN. Gömörszõlõs–Perkupa–Hidvégardó, Borsod-Abaúj-
Zemplén megyei Környezetvédelmi és Területfejlesztési Kht., 310 p.

Mednyánszky Miklós (2005): VÁLYOGHÁZAK. ÉPÍTÉS, KORSZERÛSÍTÉS, ÁTALAKÍTÁS. Bp., TERC
Kft., 159 p.

Sabján Tibor – Buzás Miklós (2003): HAGYOMÁNYOS FALAK. Bp., TERC Kft., 140 p.

Szász János – Szigetvári János (1976): NÉPI ÉPÍTÉSZETÜNK NYOMÁBAN. Bp., Mûszaki
Könyvkiadó, 276 p.

Szuhay Péter (1982): A SZENDRÕ KÖRNYÉKI FALVAK PARASZTI GAZDÁLKODÁSA A KAPI-
TALIZMUS IDÕSZAKÁBAN. Miskolc, Herman Ottó Múzeum, 159 p.

Varga Lajosné – Zsanda Zsolt (1994): JÓSVAFÕ. NÉPI ÉPÜLETEK DOKUMENTÁCIÓJA.
Felmérõtábor 1993. Bp., Ybl Miklós Mûszaki Fõiskola, kézirat

Vargha László (1953–54): PERKUPA, PETÕFI UTCAI HÁZAK FÖLMÉRÉSE. Szentendre, Szabadtéri
Néprajzi Múzeum, kézirat.

Vas Tibor (1978): NÉPI ÉPÍTÉSZETI EMLÉKEK A BÓDVA VÖLGYÉN. Budapest, Budapesti Mûszaki
Egyetem, kézirat.

44
Az Ökológiai Intézet Alapítvány és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság együttmû-
ködésében megvalósuló Turizmus a Természetért c. program célja a turizmus azon for-
máinak kialakítása és fejlesztése a Gömör–Tornai-karszt területén, melyek a hagyomá-
nyos mûvelôdéstörténeti és természeti értékek megôrzésérôl egyaránt gondoskodnak.

A Gömör–Tornai térség településeinek egyik legfôbb vonzereje az utcaképeket máig

meghatározó népi építészeti örökség. Az általános ismeretterjesztés mellett különösen
fontos feladatunk azon gyakorlati módszerek közreadása, amelyek ismerete elenged-
hetetlen a hagyományos elemek, épületrészek megóvása, felújítása vagy újraépítése so-
rán. Kiadványunk a különféle hagyományos építészeti formák, szokások közötti eliga-
zodásban segít az érdeklôdôknek és a háztulajdonosoknak. Terjedelmi korlátok miatt
most csak a legfontosabb szempontokra tudtuk felhívni a figyelmet. Mivel minden ré-
gi épület egyedi adottságokkal – és problémákkal – jellemezhetô, hangsúlyoznunk kell,
hogy mindig érdemes a térségi hagyományokat jól ismerô szakemberek és mesterek
tanácsát, segítségét kérni. A legapróbbnak tûnô – ám esetleg mégis óriási jelentôségû
– részletkérdések megvilágításához érdemes a helyszínen tájékozódni, meg-
figyelni, ellesni a régi, bevált megoldásokat, fogásokat.