MJAKUSKOV

MAGAD IS
MEGJAVÍTHATOD

w
TÁNCSICS KÖNYVKIADÓ
 A z eredeti könyv címe és k ia d ó ja :

►
. A. M H KyiH KOB : B o c n H T a H u e T p y ^ o B b ix HaBbiKOB
y jn erefi b c e M t e

MocKoa, h3a. „3HaHHe” 1961.

Az ábrákat

BECSEK B A R N A NÉ

ra jznlta

A borító

PA P P T A M Í S

munkája

T N 80— g— 6365

A kiadásért felel a Táncsics Könyvkiadó igazga­

tója. Dr. Hegedűs Magda fordítását hazai viszo­
nyokra Haranghy Péter alkalmazta. Felelős szer­
kesztő Pelrik Oltó. Műszaki vezető: Faragó
Imre. Műszaki szerkesztő: Szekeres József.
Készült 10 200 példányban, 5,25 (A/5) ív. MSZ
5601—59. Budapest, 1963
63.1112 Ságvári Nyomda, Budapest
 BEV EZE TÉS

Ez a kis könyv azokhoz a fiatalokhoz szól, akik az

iskolai politechnikai oktatáson kívül odahaza is szeret­
nek barkácsolni, fúrni, faragni Igyekszik az ezermes­
terkedés apró fortélyait, a különféle munkafogásokat
ismertetni, hogy a különböző kis feladatokat könnyeb­
ben és tökéletesebben lehessen megoldani.
Remélhetőleg hasznos útmutatást jelent majd a szer­
számok alkalmazását, az anyagok felhasználását illetően,
kiegészítve a politechnikai órákon hallottakat. Segítségé­
vel megismerkedhetünk a legfontosabb fogásokkal, és
ötleteket találhatunk szorgalmi feladatok megoldására,
apróbb házi javítások elvégzésére, az otthon karbantar­
tására stb.
A z olvasó, ha a leírások sorrendjében fokozatosan be­
gyakorolja az ismertetett fogásokat, még közepes kéz-
ügyerség esetén is olyan képességre tehet szert, amely­
nek segítségével egyszerű szerszámokkal, házi eszközök­
kel szakszerű munkát végezhet.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az olvasót a
könyv munka közben minden elképzelhető szakszerű
útmutatással ellátja. A cél az volt, hogy a kezdő ezer­
mesternek néhány alapvető műszaki irányítást adjon,
hogy könnyebben tudjon eligazodni a különféle szerszá­
mok között és a felhasználható anyagok útvesztőjében.

3
 J A V ÍT Ó M U N K Á K A L A K Á S B A N

A lakásban mindig akad javítani, helyreállítani való,

amelyben magunk is részt tudunk venni.
Csak a legáltalánosabbakat vesszük sorra.

V A K O L A T J A V ÍT Á S

A vakolat gyanús pontjait úgy vizsgáljuk meg, hogy

rongydarabkával beburkolt fapálcikával könnyedén
megútögetjük, ennek következtében a hibás vakolat le­
pereg vagy üres hangot ad. A z elvált vakolatréteget el
kell távolítani. A mennyezetre esetleg rosszul felerősített
nádazatot vékony szögekkel kell rögzíteni. A mennyeze­
ten felfedezett repedéseket kaparóvassal kitágítjuk, majd
gipsz, mész és homok keverékéből készített habarccsal
töltjük ki. A javított helyekre gyökér- vagy szőrpamacs
segítségével mésztejet fröcskölünk.
A vakoláshoz szükséges habarcsot ládában készítjük:
egy rész oltott meszet jól összekeverünk három rész fi­
nom, szitált homokkal. A munka megkezdése előtt ehhez
a keverékhez kevés gipszet (az egy résznél kevesebbet)
és vizet adunk. A habarcs készítéséhez felhasznált ho­
mokszemcsék nagysága ne legyen 3 mm-nél nagyobb, és
a homok ne tartalmazzon humuszt, agyagot vagy más

5
szennyeződést. A z anyag sűrűsége tejfelszerű legyen. A
kész habarcsot lapátkával — vakolókanállal (1. ábra) —
a vakoló^pra — nyeles deszkára (2. ábra) — rakjuk, és
utóbbival felkenjük a sérült helyre. A vakolattal jól fel-
töltött helyet vizes ecsettel néhányszor megnedvesítjük

és simitófával (sima kis deszkával) lesimítjuk. A feles­

leges vakolatot leszedjük, és eközben eldolgozzuk a régi
vakolat széleit is, mert a vakolt helyeknek egységes síkot
kell alkotniuk az egész falfelületen. A habarcsot közben
felhasználjuk arra is, hogy a falban a szögek ütötte lyu­
kakat is betömjük. Téglafal vakolatának kijavításához
mészből és homokból (gipsz nélkül) készített vakolatot is
használhatunk.

6
 Kisebb javítási munkákhoz célszerű a következő ösz-
szetételű habarcsot használni: 1 rész 500-as finomságú
cement, 2 rész közepes finomságú homok. Nagyobb felü­
letek vakolatának pótlásához 8 rész cement, 10 rész ho­
mok és 1 rész mészből álló habarcsot használjunk. Vas­

tagabb vakolatréteg pótfásánál a habarcsot több réteg­

ben hordjuk fel a falfelületre. Ilyen esetben az egyes
rétegek felületét szöges léccel érdesítsük fel, hogy a réte­
gek közötti kötés tökéletesebb legyen (3. ábra).
Füstös, kormos helyiség foltos, repedezett falain és
mennyezetén nemcsak a leváló részeket kell bevakolni,
hanem az egész felületet le kell vakarni. Ezt acelvakaró-
val — ,.spatlival’’ — végezzük (4. ábra). Azután bő víz­
zel lemossuk és a vakolódeszka segítségévéi, finom ho­
mokkal átdörzsöljük.

FESTŐM UNKÁK

A belső csinosítómunkák végzésekor általában be is

kell a mennyezetet és a falakat festeni. A festéshez me-
szet, illetve mészfestéket, enyves vagy olajos festéket
szoktak használni. A padlót, ablakkereteket és ajtókat
pedig olaj- és zomancfestekkel mázolják át. Ehhez a
munkához ajánlatos ásványi színezekeket használni
mert ezek elég sokáig megtartják eredeti színüket.
Erősen bepiszkolódott mennyezetet és falakat mesze­

7
lés vagy festés előtt elő kell készíteni. A régi, piszkos
mész- vagy festékréteget először acélvakaróval le kell
kaparni. Ajánlatos a kaparás előtt a falat korong- vagy
meszelőecsettel (5. ábra) jól benedvesíteni, hogy ezáltal
a porképződést csökkentsük és megkönnyítsük a régi

5. ábra

festékréteg eltávolítását. Ezután következik a vakolat­

réteg folytonossági hiányainak, egyenlőtlenségeinek és
apró repedéseinek eltüntetése. Egy rész gipszet és egy
rész finom homokot összekeverve, annyi vízzel hígítjuk
fel, hogy az könnyen kenhető keverékké váljon. A ke­
veréket vakoló^pátkával (spatulával) kenjük a repe­
désre és azzal simítjuk a falfelület többi részével egy
6zintbe.
A falfestés legolcsóbb fajtája a meszelés. Alapanyaga
az oltott mész, amit vagy készen vehetünk, vagy házilag,
magunk állítunk elő. A mészoltást végezhetjük régi vö­
dörben, mosófazékban vagy földbe ásott és kidöngölt
falú gödörben. Alumínium vagy horganyzott edényt ne
használjunk, mert azt a mész kimarja. Oltásnál ne a vizet
öntsük a mészre, hanem a meszet szórjuk óvatosan, dara­
bonként a vízbe. 10 kg égetett mész oltásához 50 liter
víz szükséges. Ü ja b b mészadagot a vízbe csak akkor te­
gyünk, ha az oldat forrása m ár megszűnt. A z egész

8
mészmennyiség vízbecntése után az edényt vagy a göd­
röt fedjük le, és a felhasználás előtt legalább 24 óráig
hagyjuk állni a meszet.
Meszelés előtt az oltott meszet (akár készen vett, akár
házilag lett oltva) hígítsuk fel vízzel és szűrjük át. A
fedőképesség javítására szokás az így nyert mésztejbe
vödrönként fél piktortéglát, bécsi- vagy budai-fehéret
keverni.
A meszelést széles meszelőecsettel vagy korongecset­
tel végezzük. Általában a kétszeri meszelés megfelelő,
de háromnál többször ne meszeljünk. A meszelés egyen­
letessége a vakolat szívóképességétől függ. Ha azt vesz-
szük észre, hogy az első meszelés foltos, másodszorra
kevés finomra szitált homokot keverjünk bele.
Színes meszelést is készíthetünk, ha a mésztejhez
megfelelő színű porfestéket keverünk. A porfestéket ek­
kor egy kevés oltott mésszel sötétebb színű festékpasz-
tává keverve oldjuk fel a mésztejben. A festékoldat szí­
nét csak száradás után tudjuk megállapítani, ezért cél­
szerű próbacsíkot húzni a falra és megvárni annak szá­
radását.
A lakószobák falait enyves festékkel szokták kifes­
teni. A kevés hideg vízben feloldott porfestéket és kré­
tát vagy piktortéglát forró, enyves vízbe öntjük. Egy
veder (kb. 10 1) vízhez 35— 40 dkg enyvet, 1,5 üiktortég-
lát, 5 kg bécsi fehéret kell adni. A z enyves festék ne
legyen nagyon sűrű, mert akkor leválik, de túl híg se
legyen, mert akkor átlátszik, nem fedi eléggé a falat.
A falfestést korongecsettel vagy vastag ecsettel végez­
zük, három fogással, vagyis háromszor húzzuk át az
ecsetet minden ponton, egyenletes mázolással, a felső
szegélyen kezdve. A z első és második ecsethúzást függő­
leges, a harmadikat vízszintes irányban végezzük. Egy
négyzetméter befestendő felületre a fentebb említett
festékkeverékből kb. 1/a litert használunk fel.
A lakóhelyiséget nem tanácsos olajfestékkel kifesteni,
mert az olajfesték betömi a fal pórusait, megnehezíti a
levegő cserélődését. Olajfestéket csak a mellekhelyisé-
gekben (előszoba, konyha, W C, fürdőszoba) ajánlatos al­
kalmazni, miután az olajfesték lemosható és letörölhető,
megvédi a falakat a piszoktól és az átnedvesedéstől.

6. ábra

A bemázolandó falakat szappanos vízzel letisztítjuk,

levakarjuk a régi festéket, bekenjük olaj festékkel kevert
lenolajkencével, spatlival betömjük a repedéseket. Az
olajos simítóanyagot a következő arányban keverjük:
száz súlyrész lenolajkence (fimisz), két-három rész enyv,
két-három rész mosószappan és ötszáz rész kréta.
Miután a felületet lesimítottuk, következik az első át­
festés. Ezután spatlival és ecsettel újból eltisztázunk min­
den egyenetlenségét és felvisszük a második festékréte­
get. A boltban kapható sűrűn folyó festékeket lenolajjal
vagy olajfesték hígítóval fel kell hígítani, amíg tejfel­
szerű folyadékot kapunk, amely az ecsetből vékony,
egyenletes patakocskákban folyik ki. Olajfestékhez kerek
ecsetet használunk (6. ábra). A z új ecset sortéit felére
rövidítjük úgy, hogy felső részén zsineggel szorosan kö­
rültekerjük. Ha sablon segítségével mintát akarunk fes­

10
teni és egyes felületrészeket belakkozunk, ehhez kis la-
posecseleket használjunk. A z olajfestékkel két fogással
festünk, függőleges és vízszintes irányban (7 ábra).
A z ajtók, ablakkeretek, padlódeszkák festése előtt meg
kell vizsgálni ezeket, és a felfedezett hibákat ki kell ja­

vítani. A bütyköket és piszokcsomókat eltávolítjuk, a

nyílásokat pedig e n y w e l beragasztott fadugókkal tün­
tetjük el. A befestendő felületről a régi festéket vakaró-
val gondosan letisztítjuk, forró lenolajfirnisszel bevon­
juk, azután spatlizzuk. M egvárjuk míg megszárad, és
szárazon üvegcsiszolópapírral lesimítjuk. A padlót, ajtó­
kat, kereteket ugyanugy festjük, mint a falakat — két
fogással.
Ha azt akarjuk, hogy a festés színe és rétege egyen­
letes legyen, a festéket minden bemártáskor meg kell
keverni. Ha az ecseten sok a festék, akkor csepegni fog,
foltokat, csíkokat húz; ha kevés rajta a festék, akkor
egyes helyeken kihagy és az ecset nyoma ott marad vé­
kony vonalak alakjában. Egyenletes festéshez az ecsetet
felülről lefelé kell mozgatni — ha többszörös fogással
dolgozunk, akkor először vízszintesen balról jobbra,

11
azután függőlegesen felülről lefelé, majd újból vízszin­
tesen — és így tovább.
A festékoldatból csak annyit készítsünk, amennyi egy
festéshez szükséges, mert a festéket nem lehet sokáig
eltartani.

TAPÉTÁZÁS

A lakószobák falait tapétázás előtt elő kell készíteni.

A tapétát nem szabad közvetlenül a vakolatra ragasz­
tani: a mésszel való érintkezés folytán megváltozhat a
színe. A falakat előbb újságpapírral ragasztjuk be. Ned­
ves falra se ragasszunk tapétát, mert a tapéta megpené-
szedik és leválik. Sem gőznek kitett helyiségek (konyha,
fürdőszoba) falát, sem előzőleg olajjal bemázolt falakat
nem tanácsos tapétával díszíteni.
Űjonnan vakolt falak egész felületét kaparóval vagy
deszkácskával le kell simítani, azután a felületet közön­
séges ruhakefével alaposan megtisztítani. Régi, előzőleg
enyves festékkel festett falakat levakarás előtt tanácsos
szappanos vízzel jól lemosni.
A tapéta felragasztásához általában folyékony e n y w e l
kevert, forrásig hevített keményítőt, vagy a boltban ké­
szen kapható csirizt használunk. A csiriz legyen közepes
sűrűségű, csomómentes; leghelyesebb, ha finom szitán
vagy gézen nyomjuk át.
A tapéta egyik szélét le kell vágni. E célból a tapéta­
tekercseket az asztalon szétgöngyölítjük, és vágás köz­
ben úgy sodorjuk vissza, hogy az eddig belül volt oldala
kerüljön kívülre (8. ábra). Am ikor egy-egy tekercs szé­
lét végig levágtuk, a tekercset feldaraboljuk a fal magas­
ságának megfelelő hosszúságú részekre (a magasságot a
padló szegélyétől a fal felső párkányáig mérjük). A levá­
gott csíkokat — mintájával lefelé — úgy rakjuk egymás

12
mellé, hogy minden tapétacsík egyik széle (IV 2 — 2 cm)
a másik csík széle alá kerüljön. így ügyesen rákenhetjük
a csirizt, anélkül hogy mintás felét bepiszkítanánk (9.
ábra).
A tapétacsíkokat függőlegesen kell a falra ragasztani.
Tanácsos függélyező segítségével a tapétacsíkok szélei-

13
nek körülbelüli elhelyezését is kijelölni. A csirizzel be­
kent csíkokat egy segítő felébe hajtja (bekent oldalával
befelé) és így nyújtja fel a létrán álló személynek, aki
—■ vigyázva, hogy a tapéta megfelelő széle kerüljön a
megfelelő oldalra — leereszti a tapétát, a tapéta felső

szélét odaragasztja, és azután tiszta ronggyal vagy kefé­

vel felülről lefelé lesimítja, hogy ne legyen hólyagos (10.
ábra). A padló szegélylécénél a felesleges tapétát le kell
vágni.
A felragasztott tapéta egyes helyeken néha felhólyag­
zik ilyenkor a hólyagot felvágjuk és a nyíláson keresz­
tül kis csepegtetővei enyvet nyomunk be (11. ábra). Ezt
óvatosan, apránként végezzük, mert különben az enyv
kifolyik és bepiszkítja a tapétát. Azután ezeket a helye­
ket kefével lesimítjuk.

14
 AJTÓ K BEVONÁSA

A z ajtókat azért tszokták nemezzel bevonni, hogy a he­

lyiség melegebb legyen, vagy hangszigetelési célból. Elő­
ször apró szögeket verünk az ajtóba, azután ráborítjuk
a nemezt, amelyet úgy szabunk ki, hogy széleit valami­
vel nagyobbra hagyjuk a szegély számára. A szegélyt
paszománnyal fogjuk le és ugyanilyen paszományt feszí­
tünk átlósan az anyag tetejébe. A paszományt apró sze­
gekkel erősítjük meg.

K E R E T E K ÜVEGEZÉSE

Jó tudni, hogy az üveget nemcsak gyémánttal lehet

bevágni, hanem cserélhető keményfém kerekekkel ellá­
tott üvegvágóval is. A beüvegezendő keretek hornyairól
előbb a régi gittet alaposan le kell tisztítani. Ehhez jó a
közönséges kés vagy kaparó is, ezek azonban esetleg
összekarcolják a fát. Ezért inkább használjunk ehhez

12. ábra

a művelethez megfelelőbb szerszámot, amelyet köny-

nyen magunk is elkészíthetünk: egy nagy facsavar fejét
két érintkező oldalán derékszögűre köszörüljük, a csa­
varrészre pedig fogót erősítünk (12. ábra). Letisztítás
után a keretek hornyait jól le kell firniszelni.
A z üveget kivágjuk a keret méretére, de vigyázzunk,

15
hogy beillesztésekor 3— 4 mm
marad az üveg széle és a keret
nek megállapításánál célszerű a
szát mindkét végén megmérni,
kissé eltérnek egymástól.
játéka legyen (ennyi rés
között). A z üveg méreté­
keret szélességét és hosz-
mert gyakori, hogy azok

13. ábra 14. ábra

A z üveglapot vágáskor helyezzük puha ruhával vagy

több réteg újságpapírral letakart asztallapra. A vágás
helyén vonalzó mellett húzzuk végig az üvegvágót (13.
ábra). Sokkal könnyebb a vágás, ha az üveget előzőleg
terpentinnel vagy petróleummal kenjük be. Ezután az
üveglapot az asztal szélére húzzuk, és a vágás vonalát
az üvegvágóval alulról végigkopogtatjuk, hogy a feles­
leges részt könnyebben tudjuk lepattantani (14. ábra).
Ha ún. katedrái (öntött, érdes felületű üveg) vagy drót­
betétes üveget kell elvágnunk, ne kísérletezzünk gyé­
mánttal, mert az ilyen üveget csak keményfémbetétes
vágóval lehet elvágni. Drótbetétes üveg vágásánál —
miután a felesleges részt erős nyomással lerepesztettük
— a drótszálakat hidegvágóval vagy ollóval vágjuk el.
Az üveg szélét gittel kenjük be, így szorosan be fog
illeszkedni a keret hornyába. Beillesztés után az üveget
foglalószegekkel vagy fej nélküli vékony szegekkel rög­
zítjük, amelyeket egymástól 20— 20 cm-nyire verünk be
(15. ábra). A szegek beverésénél ügyeljünk arra, hogy

16
15. ábra

Rossz űvegszög

s^\\jl f "y/ ■

16. ábra
azok az üveg felületéhez hozzásimuljanak, mert a ferdén
bevert tszög az üveget feszíti és könnyen törést okozhat
(16. ábra).
A z üveg külső oldalán a hornyokat betömjük gittel
úgy, hogy üvegre simuló lapos, ferde szegély keletkez­
zék.

zzzz

17. ábra

Toldott üveg és egyes darabkák beállításakor a követ­

kező szabályokat kell betartani: az üveget átlapolással
toldjuk úgy, hogy a felső darab 2— 3 cm-rel fedje az
alsót. A toldás helyét bekenjük gittel, nagy üvegdarabok
beállításakor pedig „kapcsokkal” — bádogszorítókkal
rögzítjük (17. ábra).
Egy kg gitt készítéséhez 0,8 kg krétát és 0,2 kg fir-
niszt gyúrunk össze. H a télen gittelünk, akkor a közön­
séges gitthez egy kevés gépzsírt keverünk. A kereten
levő nagyobb réseket üvegezés előtt tanácsos kóccal vagy
vattával eltömni. Télen a nedvesség-lecsapódást meg­
akadályozhatjuk, ha az ablakkeretek közé sóval vagy
kénsavval legfeljebb feléig megtöltött poharakat állí­
tunk. A z üveget a fagyveszélytől megóvhatjuk, ha 16
rész glicerinből, 1 rész felmelegített sóból és 8 rész víz­
ből álló keverékkel mindig egy irányba húzva áttöröl­
jük.
A z üveget krétával kevert szappanosvízbe mártott
ronggyal mossuk le.

18
 Az üvegezéssel kapcsolatban megemlítjük még az ab­
lak- és ajtójavításnak egy egyszerű és házilag elkészít­
hető módozatát. A fűtési idény megkezdése előtt vizs­
gáljuk meg, hogy az ajtók és ablakok megfelelően zár­
nak-e. A rések kijavításával sok felesleges bosszúságtól
és didergéstől kíméljük meg magunkat.

H a az ablak vagy az ajtó körül a rés nagy, akkor a

18. ábra szerint segíthetünk a bajon, kb. 10X20 mm-es
lécet szegezve a rés mellé.
Kisebb rés esetén a javítás egyszerűbb. Rövidáru
vagy kárpitoskellék üzletekben erre a célra gyártott filc­
szalagot vagy vattazsinórt (légelzáró zsinórt) veszünk,
és azt szegezzük az ajtóra vagy az ablakkeretre a 19. és
20. ábrán látható módon.

2* 19
 Vattazsinar

A vatta a keret
és tok közötti
hézagot töttik i

Becsukva

19. ábra

Főleg régi épületeknél előforduló hiba, hogy az ajtó

vagy az ablakszárny felső részénél a rés sokkal nagyobb,
mint alul. A z is előfordulhat, hogy az ajtó vagy az ablak
egészen leereszkedett és a küszöbre vagy az ablaktok

alsó szegélyére támaszkodva a becsukást akadályozza.

Az ilyen hibát egy kis ügyeskedéssel néhány perc alatt
kijavíthatjuk. Nem kell hozzá különleges eszköz, a munka
mindössze abból áll, hogy az ablakot vagy ajtót helyéről
leakasztva, a diópántok tengelyére alátétkarikát húzunk
(21. ábra). Ha nincs megfelelő méretű karikank, azt ma­
gunk is elkészíthetjük, gyűrűt hajlítva egy darab elég
erős vashuzalból.

20
 21. ábra

V ÍZ C S A P ÉS E G YÉ B E G ÉSZSÉG Ü G YI
B EREN D EZÉSEK J A V ÍT Á S A

A vízcsapot könnyen meg tudjuk javítani, mert általá­

ban elég, ha a szelep bőrözését kicseréljük (22. ábra).
A szelep egy bőrkarikából áll, amely a kinyúló csaprész
csavarmenetes szárán foglal helyet; néha fémtárcsával és
anyával van rászorítva. Bőrözéskor mindenekelőtt el kell
zárni a fő- vagy a biztonsági csapot, és a csőben maradt
vizet ki kell engedni. Azután csavarkulccsal vagy állítható
kulccsal ki kell csavarni az orsóházat, kiemelni a szelepet
és levenni — ha van — a rögzítőanyát. A régi bőrözés mé­
retére újat kell kivágni, abba lyukat ütni, ráhúzni a sze­
leptányér csavarmenetes szárára és visszacsavarni az
anyát. Egyben kicserélhetjük az orsóház tömítését is,
amely bezsírozott zsinegből vagy kócból áll.

21
 A WC-csésze eldugult lefolyójának kitisztításához a kö­
vetkező szerszámot kell készíteni. Fapálcába szeget ve­
rünk, majd rongyot csavarunk rá és megerősítjük (a
szeg megakadályozza a rongy lecsúszását). Árulnak erre
a célra való sajátos pumpát is, amelynek a méretét úgy

fbrgato/rar
Tömszetence vagy kérék.-

Drsohaz
SzeleporsD
Szeteplanyen
Tömítés

22. ábra

válasszuk meg. hogy az valamivel nagyobb legyen a

W C leeresztőnyílasánál. A vízzel átitatott rongyot beve­
zetjük a bedugult nyílásba és néhány egymás utáni lö­
késsel kitoljuk a képződött dugót. A szerszám működése
azon alapszik, hogy a dugattyú hatására a víz nyomást
gyakorol az eldugult helyre és átszakítja a dugót.
A mosdókagyló eldugulását ilyen módon nem tudjuk
kitisztítani mert a kis lefolyónyílásba a pumpa nem fér
bele. Ez esetben a pálcára gumilabda pontosan és egyen­
letesen levágott felét erősítjük (a pálca végébe egy nagy­
fejű szöget verünk, egy gumi alátétlapon és a félgömbön
keresztül, hogy a 23. ábiahoz hasonló pumpát kapjunk).
Az eldugult nyílást hirtelen mozdulatokkal merőlegesen
nyomogatjuk, ezzel levegőt, illetve vizet nyomunk bele.
Ennél a műveletnél egy kevés vizet kell a kagylóba en­
gedni, és a túlfolyónyílást nedves ronggyal befogni. A
szerszám egyébként ugyanazoíi elv szerint működik, mint
az. előbbi esetben.
A h'ibás WC-tartályt .egy kis ügyeskedéssel,magunk is

22
kijavíthatjuk. Ha azt vesszük észre, hogy az öblítővíz
szivárog, akkor a hiba oka a rossz tömítés. A 24. ábrán
látható a tartály szerkezete. A tömítés a lefolyócső nyí­
lását elzáró harang alakú súly alján látható. Javításakor
először elzárjuk a tartály felett levő csapot és kiemeljük

23. ábra

23
a súlyt. A súly alján levő csavart kicsavarjuk és a rajta
levő, kopott gumilemezt kicseréljük.
Az állandó vízfolyásnak az okát az ún. pisztolyszelep­
nél kell keresnünk. A szelepben levő tömítés puha gu­
miból készül, ha ez elhasználódik, akkor a csap nem zár.
A pótlásához szükséges gumi készen kapható, de szükség
esetén azt puha gumiból magunk is kifaraghatjuk. A
szelepet egy úszó mozgatja. H a ez az úszó kilyukad,
megtelik vízzel, lesüllyed és nem működik. Fémúszó ese­
tén — miután a vizet kiöntöttük belőle — a lyukat be­
forrasztjuk, ha pedig műanyagból készült az úszó, ak­
kor P V C ragasztóval ragasztjuk be.

A V IL L A M O S V IL Á G ÍT Á S I H Á L Ó Z A T J A V ÍT Á S A

A világítási hálózat javítása veszélyes, szakértelmet kí­

ván. De néhány apróbb hibát magunk is kijavíthatunk
kellő körültekintéssel, ha gondoskodunk a biztonsági elő­
írások betartásáról.
A legfontosabb szabály: Áram alatt levő vezetékhez
nyúlni életveszélyes és tilos. Bármilyen szerelést csak
áramtalanítás után végezhetünk.
A lakás áramtalanítását a villanyórán levő kapcsoló­
val végezhetjük. Első alkalommal azonban még ekkor is
meg kell arról győződnünk, hogy valamelyik pólus és a
föld között nincs-e feszültségkülönbség. Ezt úgy végez­
zük, hogy a próbalámpa egyik pólusát egy biztosan föl­
delt pontra (rádió földelés, fémcsöves vízvezeték stb.)
kötjük, a másikkal egymásután kapcsolatot létesítünk
a fali csatlakozó (vagy a vizsgált hely) mindkét pólusá­
val. H a az izzó kigyullad; a hálózat főkapcsolója hibásan
van szerelve, ezt ez Elektromos Müveknek be kell jelen­
tenünk. A leggyakoribb hiba a biztosíték kiégése. Ennek

24
oka lehet a túlterhelés vagy valamelyik szerelvény (lám­
pa, kapcsoló, csatlakozó) meghibásodása.
A túlterheles a következőképpen történhet. Pl. laká­
sunkban 220 V -os feszültség van és a biztosíték 6 A-es.
Ez azt jelenti, hogy 220 X 6 = 1320 W terhelést bír el
a biztosíték. Tehát csak ennél kisebb terhélést kapcsol­
hatunk rá. H a a lakásban 200 W -nyi világítás ég, szól
egy kb. 50 W -o s rádió, bekapcsoltuk a vasalót, ami kb.
650 W , és még bekapcsolunk egy kb. 650 W -os hősugar-
zót, ami együttvéve kb. 1550 W , akkor azt tapasztaljuk,
hogy a biztosíték kiég, nem bírta el a terhelést.
Egyszerre csak annyi fogyasztót kapcsolhatunk be,
am ennyit a biztosíték elbír.
Ha a biztosíték olyankor égett ki, amikor nem a túl­
terhelés az oka, meg kell keresnünk a hiba helyét.
Néha az izzólámpa foglalatának vagy a fali csatlakozó­
aljazat (konnektor) hibája miatt alszik ki a világítás.
Hogy a foglalat hibáját megállapíthassuk, szét kéll sze­
relni. Azonban mielőtt hozzányúlnánk, a biztosítótáblán
a megfelelő biztosíték kicsavarásával (mind a kettőt ki
kell csavarni) a vezetékrészt áramtalanítani kell. Az
áramtalanítást elvégezhetjük a villanyórán levő kikap­
csolóval is, ha tudjuk, hogy az biztosan jól van bekötve.
A foglalat alkotórészeit szétcsavarjuk (25. ábra). A vil­
lamosipar újabban olyan foglalatokat gyárt, amelyek
gyűrűi — a régi porcelán- és fémkarikák helyett— mű­
anyagból készülnek. A szerkezetük azonban nem válto­
zott. A foglalatot javításkor minden esetben ki kell venni
a burkolatból, megvizsgálni az égő befogadásara szol­
gáló belső, menetes részt és az érintkezőkapcsokat. A
foglalat általában két okból szokta felmondani a szolgá­
latot: vagy a huzalvégek nem érintkeznek az érintkező­
kapcsokkal, vagy az érintkezőlemezke nem érinti az égő
aljazatát. A z előbbi esetben a huzalvégéket újra be kell
erősíteni a kapcsokba, utóbbi esetben pedig a lemezkét
felhajlítjuk, hogy kissé rugózva érintse az égő aljazatát.

25
 Ha komolyabb hibát találunk, az elromlott helyébe új
foglalatot kell beszerelni. A z új foglalatot szétszereljük,
a megtisztított huzalvégeket beillesztjük az érintkező­
kapcsok fészkébe. A felesleges huzalvégeket le kell vágni,
és a szabadon maradt huzal éezeket szigetelőszalaggal

25. ábra

gondosan be kell csavarni, belefoglalva a külső szigetelés

végét is. A javítás után a foglalatot a szétszedéssel for­
dított sorrendben szereljük össze.
A konnektorok — fali csatlakozók — kétféle kivitel­
ben készülnek: falba süllyesztettek vagy a fal külső fe ­
lületére szerelhetők.
A fali csatlakozók meghibásodásának fő oka az szokott
lenni, hogy a csatlakozódugóval rosszul érintkezve, az
érintkezőhüvely elég — oxidálódik. Ilyenko a csatla­
kozót ki kell cserélnünk. Falba süllyeszthető kivitelnél

26
a fedőlap két csavarjának kicsavarása után az egész szer­
kezet hozzáférhető lesz (26. ábra). A fedőlap eltávolítása
után a két rögzítőcsavart meglazítva, a két rögzítőlemez
nem fog a falba süllyesztett dobozhoz feszülni, és az
egész szerkezetet ki tudjuk a helyéről emelni.

26. ábra

A vezetéktartó csavarok meglazítása vagy kicsavarása

után a vezetékeket a csatlakozóból kiemeljük. Ha a ve­
zetékvégek oxidált felületűek, akkor — mielőtt azokat
az új csatlakozóba bekötnénk — az oxidréteget le kell
csiszolni. A z új csatlakozó beszerelésénél az előbbi mű­
veleteket kell elvégezni, megfordított sorrendben.
A fal külső felületére szerelhető csatlakozót a falba
beépített faékhez csavarozzuk. Ilyen típusú, három da­
rab csatlakozódugó bedugására alkalmas elágazó doboz
látható a 27. ábrán. A fali csatlakozó szerelése nagyjából
hasonló az előbb leírt esethez. A különbség az, hogy
miután a burkolatát tartó két csavart eltávolítottuk, sza­
baddá válik két facsavar, amely a csatlakozót a falban
levő faékhez rögzíti. A két facsavart kicsavarva, a hibás
csatlakozót eltávolíthatjuk.
A bban az esetben, ha azt látjuk, hogy a csatlakozó
érintkezőhüvelyei nem égtek össze, csak a felületük oxi­

27
dálódott, akkor azokat a következőképpen hozhatjuk
rendbe: az érintkezőket helyükről kicsavarjuk, az oxid-
réteget lecsiszoljuk, és a csatlakozódugó csapjának meg­
felelően a hüvelyt csavarhúzóval kitágítjuk vagy össze­
nyomjuk.

27. ábra

A csatlakozódugóban (28. abra) az érintkezőcsapokhoz

erősített huzalvégek szoktak meglazulni vagy eltöredezni.
Ilyen esetben a csatlakozódugót szétszedjük, az érint­
kezőcsapokat kiemeljük, a zsinór mindkét végét kisza­
badítjuk, letisztítjuk és hurokformára alakítjuk. A hur­
kokat visszaillesztjük az erintkezőcsapok nyílásai fölé,
majd rögzítőlemezzel és csavarral leszorítjuk. Azután he­
lyükre illesztjük az érintkezőcsapokat. Ha a csatlakozó­
dugó csapjai túl könnyedén mozognak az aljzatban (kon-

28. ábra

28-
nektorban), akkor hasítékukat egy késsel kissé szétfeszít­
jük.
A csatlakozódugóhoz hasonló hiba szokott előfordulni
a függőcsatlakozónál is (29. ábra). Javítása azonos a már
ismertetett csatlakozódugóéval.
 A forgatható kapcsolókban főképpen az érintkezőle­
mezkék szoktak meghibásodni. Szétszereléskor először is
vékony csavarhúzóval kicsavarjuk a kapcsoló forgófejé­
ben levő csavart, levesszük a fejet és a fedőt a kapcsoló
tengelyéről (30. ábra). A fej forgásakor nem érintkező
lemezkéket vissza kell hajlítani. H a azonban a kapcsoló­
nak más szerkezeti hibája van, akkor ki kell cserélni.

A billenő- (tömbler) kapcsolót (31. ábra) a következő­

képpen javítjuk: kicsavarjuk a csavarokat és levesszük a
fedelet. Ha a fel-le csapható kapcsolófej nem működik,
megvizsgáljuk az illesztéseket a kallantyúcskák csuklóin.
Ezekben a kapcsolókban gyakran a szorítópofák és nyo­
móvillák érintkezése is elromlik. Ez esetben a szorítópo­
fák hézagját ék alakúra széthajlítjuk.
A kapcsolókra vonatkozóan megjegyezzük, hogy azok
szerelését a csatlakozókéhoz hasonlóan, a m ár ismertetett
módon végezzük.
A kapcsolók külön fajtáját képezik a nem falra szerel­
hető kapcsolók, ilyenek az asztalilámpák állványába épít­
hető (32. ábra) és a vezetékre szerelhető függő-, illetve
ún. körtekapcsolók (33. ábra).
Ha a vezetéket kell megtoldanunk, akkor a végeket
úgy kell összekötni, hogy az áramkör záródjék és a szi-

30
 33. ábra

getelés is tökéletes legyen. A huzalvégeket kb. 25— 30

mm hosszúságban gondosan le kell tisztítani (34. ábra).
Nem elég a szigetelőréteg eltávolítása, hanem a huzalt
az oxidrétegtől is meg kell tisztítani. Ezt a műveletet
vagy késsel való kaparással, vagy csiszolópapírral végez­
hetjük. A fémtiszta huzalvégeket szorosan összeasavar-
juk és ha módunkban áll, össze is forrasztjuk (35. és 36.
ábra). A huzal végek összekötése után a kötésfelületeket

34. ábra

31
 ■- ■■

I ■■ ------------

35. ábra

gondosan szigeteljük. A szigetelésnél ügyelni kell arra,

hogy a két vezeték egymástól is jól el legyen szigetelve,
és hogy érintkezésbiztos is legyen (37. ábra).
A falba épített vezeték javítása vagy a hálózat átala­
kítása m ár több szakértelmet kíván, ilyen esettel ne kí­
sérletezzünk, hívjunk megfelelő szakembert.
A villamos áram könnyelműség vagy gondatlanság
miatt mar sok kárt és balesetet okozott.
Vizes, nedves kézzel kapcsolóhoz vagy bármilyen vil­
lamos szerelvényhez hozzányúlni életveszélyes. Izzólám­
pát bekapcsolt állapotban ne cseréljünk ki. A z égőket
ki-be csavarással nem szabad kapcsolni, szereljünk fel
kapcsolót. A csatlakozódugót ne a vezetéknél fogva, ha­
nem a dugó szigetelőanyagból készült testénél fogva húz­
zuk ki az aljazatból. A kiégett biztosítékot csak akkor
szabad pótolni, ha megállapítottuk a hiba okát, és azt

32
ki is javítottuk. Biztosítékot huzaldarabbal javítani ve­
szélyes és tilos. A kiégett biztosíték helyett új betétet
kell a foglalatba tenni. Erősebb biztosítékot ne alkal­
mazzunk, mint az eredeti, mert ha a vezeték gyenge, tü­
zet okozhat. A z Elektromos Művek lepecsételt vagy plom­
báit biztosítékait kicserélni nem szabad, azokat csak az
Elektromos M űvek szerelője javíthatja. H a a villamos
árammal kapcsolatban bármilyen problémánk van, és azt
nem tudjuk megoldani, ne kísérletezzünk, forduljunk
szakemberhez!

Gumicső

ílMífiMÁrnf

37. ábra

3/1112 33
 B Ú T O R J A V ÍT Á S

A bútorjavítás is hozzátartozik az otthon karbantartá­

sát szolgáló munkákhoz.
A ragasztott és csapolt kötések helyreállítását, a fió­
kok, ajtók javítását, a furnérozott felületek megújítását
a gyakorlottabb kis technikus m ár el tudja végezni.

A L A K K O Z Á S ÉS A F É N Y E Z É S M E G Ú J ÍT Á S A

Minden bútor előbb-utóbb megfakul, fényét veszti.

Ilyenkor elég a bútordarabot 250 g terpentin, 450 g spi­
ritusz (vagy alkohol), 40 g sellak, 50 g fim isz és 10 g al­
koholban oldott szappan keverékével áttörölni. Ha a hi­
bát ezzel az oldattal nem tudjuk eltávolítani, akkor az
egész bútorfelületet újra kell fényezni.
Először is a régi bevonatot kell a felületről eltávolí­
tani. Ha a bútor eredetileg olajos lakkal volt bevonva, ezt
két rész 10%-os ammóniákoldat és egy rész terpentin
keverékével távolíthatjuk el. A spirituszos fényezést (po­
litúrt) denaturált szesszel könnyen ledörzsölhetjük. A
felületi kikészítést a bútor minden egyes lapjáról különT
külön kell eltávolítani. Először az egész felületet mos­
suk le a megfelelő oldattal azután részenként alaposan
áttisztítjuk. A letisztított felületet benzinnel vagy ter­

34
pentinnel lemossuk, majd dörzspapírral átdörzsöljük. A
dörzspapírt tanácsos közönséges préselt papírlemezre fe­
szíteni, úgy ahogy az itatóst szokták. A felület görbüle­
teit régi kiskanálra ráhajtott dörzspapírral tisztítjuk meg.
A fát először durvaszemcsés dörzspapírral a fa rétegező-
désére keresztbe csiszoljuk, azután finom, aprószemcsés
(legalább 100-as finomságú) dörzspapírral a rétegeződés
irányában kell lesimítani. Ha a felület a letisztítás után
színét veszti, akkor páccal újraszínezzük. A letisztítás után
m ár hozzáláthatunk a felület lakkal vagy politúrral való
bevonásához.
A z olajos lakkot ecsettel kenjük fel, s ennek során a kö­
vetkezőket kell betartani: csak jól előkészített felületet
mázoljunk; másodszor ne mázoljunk addig, míg az első
lakkréteg teljesen meg nem szárad; a lakkot szálirányban
kenjük; az ecsetre csak annyi lakkot vegyünk, amennyi
nem csepeg le róla; az ecsetet tartsuk a mázolandó felü-
létre függőlegesen és az ecset összes sörtéjével mázoljunk;
a mázolást kezdjük a kis felületeken; igyekezzünk mázo­
lás közben egyforma szélességű csíkokat félkenni.
A spiritusz-lakkot vagy politúrt gézzel vagy vékony
kelmével beburkolt vattacsomóval visszük fel a lecsiszolt
felületre. A lakkot vagy politúrt ebbe a tamponba öntjük
bele, de vigyázzunk, hogy ne nedvesedjék át túlságosan,
hanem kenés közben csak vékony réteget hagyjon. Az
egész szerszám rugalmasabb lesz, ha a tamponba előzőleg
egy-két csepp napraforgó- vagy lenolajat cseppentünk.
A polírozás művészetét könnyű elsajátítani. Annyi az
egész, hogy egyenetlen, egymásba kapaszkodó, cikcakkos
mozdulatokkal többszörös, vékony politúrrétegeket ke­
nünk a felületre. A politúrt vagy lakkot a tampon könnyű
mozgatásával vigyük fel, de ne szakítsuk meg a'polírozást,
mert a réteg nem lesz egyenletes és a megszakítás helyein
nem fog fényleni.
A tampont újranedvesíléskor ne emeljük fel a felület­
ről, hanem a bútor szélén húzzuk le. Egy helyben se tart­

3*
35
suk sokáig, mert ott folt — ún. „leégés” — keletkezik.
Ha mégis előfordulna, akkor a „leégést” dörzspapírral le­
csiszoljuk és újból felvisszük rá a politúrt. A felesleges
politúrt vagy lakkot a tamponnal távolítjuk el. A politú­
rozást addig kell folytatni, am íg egyenletes, tükörfényes .
felületet nem kapunk.
Előfordul, hogy a bútordarab felfrissítéséhez nincsen
szükség teljes átfényezésre, csak egyes hibákat (repedé­
sek, foltok) kell kijavítani. Sötétszínű felületen, kisebb —
nem mély — repedéseket jódoldattal festünk be. A fehér
foltokat spirituszba mártott puha rongydarabkákkal dör­
zsöljük le vagy itatóson keresztül forró vasalót nyomunk
rájuk. Utóbbi esetben a foltot előbb be kell kenni pa­
raffin és viasz keverékével.

T Ö R Ö T T B Ű T O R O K J A V ÍT Á S A

A bútorokon leggyakrabban a teherviselő elemek (csa­

pok, lábak) szoktak eltörni. Ilyesmit otthon is m eg tudunk
javítani.
Letört farészeket (pl. szekrénylábat) úgy állítunk helyre,
hegy egy szöget félhosszúságig beverünk, azután kihúz­
zuk, csípőfogóval vagy reszelővei eltávolítjuk a fejét,
m ajd az így nyert csapot tompa végével beültetjük a
szög által ütött fészekbe, a hegyes végére pedig — ame­
lyet előzőleg beenyveztünk — kalapáccsal ráütjük a tö­
rött részt (38. ábra).
A meglazult szék- vagy asztallábakat asztalosenyvvei
ragasztjuk a helyére és négyszögletes fatuskókkal még
meg is támasztjuk (39. ábra). A tuskót úgy kell beillesz­
teni, hogy három oldalon szorosan simuljon a javítandó
tárgyhoz. Azután lyukakat fúrunk a facsavarok szá­
mára, helyére enyvezzük és facsavarokkal is megerősít­
jük.

36
 Gyakran előfordul, hogy a bútorokon a furnér felhó­
lyagzik, felrepedezik vagy leválik. Ezt néha meg lehet
szüntetni forró vasalóval, amelyet vékony papír- vagy
fumérlemez alátéttel szorítunk rá a meghibásodott hely­
re. De ha ez az eljárás nem vezet eredményre, akkor

37
cseppentővei néhány csepp forró asztalosenyvet veze­
tünk be a furnér meghibásodott része alá és így ismé­
teljük meg a „vasalást”. Ezután a hibás helyet néhány
órán keresztül prés alatt kell tartani.
Hasonló jellegű komolyabb hibák (jelentős részek meg­
sérülése vagy leválása) esetén a furnér sérült részét el
kell távolítani és a furnért megfoltozni Vigyázzunk
ilyenkor, hogy az új furnér mintája egyezzen a bútor
furnérozásának mintájával.

P Á R N Á Z O T T B Ú T O R O K J A V ÍT Á S A

Heverők, matracok, karosszékek huzata gyakran el­

szakad, a rugók kiugranak a helyükből és „gödrök” ke­
letkeznek.
Ha a huzat kelméje szakadt el, új huzatot készítünk.
A régi bevonóanyag eltávolításakor óvatosan kell eljárni,
mert ez lesz majd a mintánk az új huzat kiszabásakor.
A bútorokat a következő sorrendben húzzuk be új bevo­
nattal: először az anyag egyik szélét erősítjük a helyére,
majd a többi szélt ritkán elhelyezett szegekkel előzetesen
a helyére illesztjük. Azután addig igazgatjuk, amíg hú­
zódás- és ráncmentesen feszül rá a bútorra, ha ezt elér­
tük, akkor minden oldalát véglegesen fel lehet erősíteni.
Rugójavításkor mindenekelőtt szabadítsuk ki a rugót
a kócból és távolítsuk el a rugót leszorító zsineget és
hevedert. H a a rugó menetei egymásba akadtak, akkor
a rugót ki kell javítani — egyik menetet nagyobbra, a
másikat kisebbre alakítani — , a kiálló végeket pedig be­
felé kell hajlítani és zsineggel vagy lágy dróttal jól kö­
rültekerni (40. ábra).
A z is előfordul, hogy a hevedereket ki kell cserélni.
Ezt a munkát nagymértékben megkönnyíti számunkra

38
a 41. ábrán bemutatott fafogantyú, amelynek egyik vé­
gén hegyes szegek állnak ki, másik végén puha bőrrel
van bevonva. A bőrrel bevont végét a bútor favázának
oldalához támasztjuk, a szeges végére ráhúzzuk a heve­
dert, és azt így könnyen megfeszíthetjük (42. ábra).
Előbb a hosszanti majd a keresztirányú hevedereket szö­
gezzük rá a vázra, ezután a rugókat alsó karikájuknál
fogva hozzávarrjuk a hevederek kereszteződéséhez
Most hozzáfoghatunk a rugók átkötözéséhez. A leg­
tartósabb a nyolccsomós kötözési mód, minden rugót
négy zsineggel kötünk át, nyolc helyen. Először a keret

hossza és szélessége irányában keresztben, m ajd pedig

átlós irányban kötözzük át a rugókat. A zsineget mindig
egyenes vonalban kell vezetni. A zsinegek végét a keret­
hez szögezve, a rugókat összenyomjuk, átkötjük a leg­
felső és a második menetet (43. ábra).
Am ikor valamennyi rugót benyomtuk és átkötöztük
úgy, hogy a heverő vagy karosszék felülete egy kissé
a keret fölé emelkedik, ráhúzhatjuk az alsó zsákvászon

40
 huzatot. Ha ez megvan, a szeleken eligazítjuk a kóc-
vagy lószőr hengereket, amelyek megadják a bevonat
alakját és merevségét. A z alsó huzatra szétlazított kócot
vagy vattát helyezünk, és itt-ott rávarrjuk, hogy el ne
csússzon és egyenletesen feküdjön a széleken. Ezek után
a bútort m ár be lehet vonni az új huzattal.

A bútorjavítással kapcsolatban felhívjuk a figyelmet

arra, hogy kis ötletességgel régi bútorainkat kiegészíthet­
jük és jobban kihasználhatóvá tehetjük.
A különféle bútoroknak megfelelően különféle lehető-
' ségek nyílnak a kiegészítéssel kapcsolatban. Példaképpen
a következőkben két egyszerű, házilag elkészíthető szer­
kezetet ismertetünk.
A 44. ábrán szekrénybe helyezhető cipőtartó állvány
látható. A cipők szokásos helye a szekrény alsó része.

41
Ha több pár cipőt akarunk elhelyezni, akkor azokat
rendszerint több rétegben rakjuk egymásra, ami azon­
ban nem a legmegfelelőbb.
A z ábrán látható állvány a szekrény alsó részének gaz­
daságos kihasználását teszi lehetővé. A szerkezet két
vastagabb deszka közé erősített párhuzamos lécekből
vagy rudakból áll. A léceket az oldaldeszkákhoz facsa­
varokkal és e n y w e l rögzíthetjük. Célszerű a léceket '
P V C -vel burkolni, amely részben tetszetőssé, részben
könnyen tisztán tarthatókká teszi azokat.
A burkolás történhet olyan módon, hogy ha a rudak­
nak megfelelő méretű P V C csövet tudunk beszerezni, ak­
kor a csövet az állvány összeállítása előtt egyszerűen
a rudakra ráhúzzuk. Vékony P V C vagy egyéb műanyag
lemezből is készíthetjük a burkolatot. Ebben az esetben
az anyagból a lécek méretének megfelelő szalagokat vá­
gunk és azokat ragasztjuk a bevonandó felületre.
A z állvány burkolásához szükséges P V C csövet vagy
lemezt és ragasztóanyagot műanyagboltokban szerezhet­
jük be.
A z állvány elkészítésének másik egyszerű módja, ha.
a lécek vagy farudak helyett fémcsöveket használunk.
Erre a célra igen megfelelő csőanyag a villamossági
boltokban vásárolható csillárokhoz használatos cső. M i­
után az oldaldeszkákat a kívánt méretre kivágtuk, jelöl­
jük ki az egyes csövek helyét a deszkákon, hogy ré­
szükre lyukakat fúrhassunk. A fúrásnál arra kell ügyelni,
hogy a furatok a cső méreténél egy kicsit szűkebbek le­
gyenek. A z állvány összeerősítése csak abból áll, hogy
a csöveket az oldaldeszkák furataiba beleverjük.
A másik, szintén egyszerű szerkezet alkalmas arra,
hogy az akasztós ruhásszekrény alsó részébe a kistestvér
is maga akassza be ruháit. A szerkezet jelentősége nem­
csak abban rejlik, hogy a szekrény alsó részét jobban
ki tudjuk használni, hanem segítségével a testvérke
rendszeretetét is fokozhatjuk (45. ábra).

42
 A z egész berendezés két deszkadarabból és egy rúdból
áll. A deszkadarabok felső részén levő furat segítségé­
vel azokat egyszerűen felfűzzük a szekrény ruhaakasztó
rúdjára, az alsó furatokon pedig egy második rudat du­
gunk keresztül, amely olyan magasságban van, hogy a
kicsi sajátkezűleg akaszthassa rá ruháit.

Ha nincs megfelelő méretű deszkaanyagunk, akkor a

46. ábra szerint is elkészíthetjük a ruhaakasztó rudat.
A szerkezet két hevederdarabból és egy rúdból áll.

43
A hevedervégeket jó erősen összevarrjuk, és keresztülfűz­
zük rajtuk a szekrény eredeti akasztórúdját, alul pedig
a hevederek hurokszerű részébe az új rudat fektetjük.
Ajánlatos a hevedereket egy-egy szöggel a nádakhoz
rögzíteni.
Akkor is segíthetünk kistestvérünkön, ha az ismerte­
tett szerkezeteket nem akarjuk beépíteni a szekrénybe,
hogy ne zavarjanak. Készíthetünk számára hosszú
akasztókampóval vagy alul középen rászerelt nyéllel el­
látott vállfát, mélyet azután nehézség nélkül helyére tud
tenni a rendes magasságban álló rúdon.

44
 K Ö N Y V E K J A V ÍT Á S A

A könyvkötéshez nincsen okvetlenül szükségünk kü­

lönleges könyvkötő szerszámokra. Kell hozzá tű, cérna,
éles cipészkes vagy bicska, olló, csontból vagy műanyag­
ból készült simító és egy közönséges fűrész (kézifűrész
vagy keretes).
Mindenekelőtt ívekre kell szétszedni a könyvet, de vi­
gyázzunk, hogy meg ne sértsük a papírt a bordákon. Ha
a könyvborda túl erősen van összeenyvezve, akkor a
borda szélességét meg nem haladó nedves vászoncsíkot
borítunk rá. A nedves vászoncsíkot kezünkkel rásimítjuk
a bordára, és ha kiszárad, meleg vízzel nedvesítjük. A
fölös víz azonban megrongálhatja a könyv lapjait. A le­
váló lapokat csirizzel vagy asztalosenywel pontosan fel­
ragasztjuk tiszta papírcsíkokra. Ugyanakkor az élron-
gyolódott sarkokat és szakadásokat is be kell ragasztani
cigarettapapírral.
A rendbehozott könyvlapokat szorosan egymás mellé
rakjuk a hajtásba (az ív bordájába), vastag fonállal át­
kötjük és a bordát könnyeden az asztal lapjához ütögetve
elegyengetjük (47. ábra). Ezután két deszka közé kell
' szorítani (lehet az asztalfiókba is) úgy, hogy a bordarész
3— 4 mm-rel álljon ki. A deszkákat erős zsineggel át­
kötve, vagy másképp összeszontva, aprófogú fűrésszel
három keresztirányú fészket vágunk a bordába a zsine­
gek számára, amelyek m ajd a könyvet összetartják (48.
ábra). A befűrészelés mélysége a zsineg vastagságától

45
függ, de ennek felénél semmiképpen ne legyen mélyebb.
Általában 2— 2,5 mm szokott lenni, ez m ár elég ahhoz,
hogy az ívek legbelső lapjai is át legyenek vágva. Ha
nincsen fűrészünk, éles késsel is bevághatjuk.

A három barázdán kívül még két keresztirányú bevá­

gást húzunk késsel a borda két végén: ezekre azért van
szükség, hogy az összes íveket ezeknek a bevágásoknak
a mentén, egyvonalban varrju k össze (49. ábra).
Ezután kemény zsinegből három — a könyv vastagsá­
gánál háromszor-négyszer hosszabb — darabot vágunk.
A zsineg legyen egyenletes, csomók és megvastagodások
nélkül. Egy tűt is előkészítünk — kb. egy méter hosszú
fonalat fűzünk bele. Legjobb erre a célra a zsákvarró
cérna, ez nem vágja el a papírt és elég erős.

46
 A befűrészelt és bevágott bordájú könyvről leoldjuk
a kötözést és bal kezünk alá, az asztalra helyezzük oly-

50. ábra

képpen, hogy a borda is balra essék (50. ábra). Levesz-

szük az első ívet, bordájával felfelé szétnyitjuk, a tűvel
kívülről befelé bevezetjük a fonalat az első bevágásba
a borda szélén — a fonál szabad végéből egy darabkát
kívül meghagyunk. Belülről kifelé visszaszúrjuk a tűt
az első barázdába. Beillesztjük a zsineget, azt a fonál
hurkosán átfogja, amikor vissszaszúrunk ugyanazon nyí­
láson át az ív belsejébe. Ugyanígy varrjuk át a második

47
és a harmadik barázdát is. Végül a tű a másik szélső
bevágáson keresztül bújik ki az ív külső szélére. Most
megfogjuk a fonál két végét és széthúzzuk, ekkor a zsi­
neg egyenesen belefeszül a barázdába.
A megvarrt ívet összehajtjuk, mellé állítjuk a követ­
kezőt, és ugyanúgy mint az eLsőt, ezt is átvarrjuk, csak

51. ábra

ellenkező irányban vezetjük a tűt. A tű azon a szélső

bevágáson fog utoljára kibújni, ahol az első ív összevar-
rásakor a fonál szabad végét hagytuk. Itt újra meghúz­
zuk a fonál mindkét végét és összecsomózzuk. Így varr­
juk tovább egyik ívet a másik után, rá a zsinegre (51.
ábra). Amikor az egész könyvet összefűztük, az asztal­
hoz ütögetve elegyengetjük a könyvbordát, m ajd ujjaink­
kal jól összeszorítjuk és szorosan meghúzzuk a zsinegek
végeit, hogy az ívek még szorosabban egymáshoz simul­
janak.
A zsinegek végeit — mindkét oldalon 2— 3 cm-es dara­

48
bot hagyva — levágjuk és a végeket széteodorjuk (52.
ábra).
Két tiiszta papírlapot kettéhajtva pontosan a könyv
nagyságára vágunk, és egy-egy oldalát csirizzel a könyv
két külső oldalához ragasztjuk, ügyelve arra, hogy a haj­
tás pontosan egyvonalban legyen a könyvborda szintjé­

52. ábra

vel. A hajtás alatt vékony csíkban csirizzel bekenjük, és

erre a csirizes csíkra ideiglenesen rásimítjuk a könyvet
Összefűző zsinegek szétsodort végeit.
Kalapáccsal könnyedén ütögetve a bordát domborúra
alakítjuk, azután gondosan — minden kis mélyedésbe
behatolva — bekenjük csirizzel és a borda méretére vá­
gott gézcsíkkal leragasztjuk.
Ezek után hozzáfoghatunk a külső borítás elkészítésé­
hez. Két fedőlapot vágunk ki kemény kartonból (53.
ábra), amelyek magassága 4,5— 5 m m -rél meghaladja a
könyv lapjainak magasságát, szélessége pedig megegye­
zik a könyv szélességével.
A két fedelet a bordánál 4— 5 cm-rel szélesebb és 3—
4 cm-rél hosszabb szövet- vagy m űbőr csík két szélére
ragasztjuk ügy, hogy a közöttük levő távolság egy cm-
rel haladja meg a könyv vastagságát. A csík két kiálló
végét visszahajtjuk és leragasztjuk, miközben lefogjuk
vele a borda alapjára hajlított kartoncsíkot, amelyet úgy

4/1112 49
helyeztünk a két oldallap közé, hogy széleik között mind­
két oldalon néhány mm rés maradjon. Magát a könyvet
présbe kell rakni száradni.
A legegyszerűbb prés két sima deszka •—• ezek közé he­
lyezzük a könyvet, a felső deszkára pedig vasalót vagy
más súlyos tárgyakat rakunk. Egyszerű prést készíthe-

54. abra

50
tünk úgy is, hogy négy lyukat fúrunk a konyhaasztal
lapjába, a két zsinór végeit ezen leeresztjük az asztal alá,
és végeikre súlyokat erősítünk (54. ábra).
24 óra múlva (ha asztalosenyvet használtunk, 5— 6 óra
múlva) kivesszük a könyvet a présből. Ha szükséges, a
széleket késsel vágjuk le, vonalzó mentén. A kemény
fedél belső sarkait pontosan derékszögűre kell vágni,

a külsőket pedig lekerekíteni. Azután a fedél külső ol­

dalát könyvkötő papírral vagy műbőrrel beragasztjuk.
A z ehhez felhasznált anyag kivágásakor három oldalán
hagyjunk rá valamit (de ne többet 2 cm-nél) a vissza­
hajtásra. A z 55. ábrán láthatjuk, hogyan kell a könyv­
kötő papírt (vagy műbőrt) áthajtani és leragasztani.
A kész borításra bordájával lefelé ráállítjuk a köny­
vet, és a szétsodort zsinegvégeket asztalosenywel a bo­
rításhoz ragasztjuk. A zisinegvegeket jól be kell en yw el
kenni, és szálait legyezőalakban vékonyan elsimítani (55
ábra). A könyvre ragasztott tiszta papír felső lapjait rá­
ragasztjuk a borítás belső oldalára. Ezzel a könyv bekö­
tése készen van. A bekötött könyvet egy kis időre újra
présbe kell tenni.
Folyóiratokat hasonlóképpen kötünk be.

4«
51
 R U H A J A V ÍT Á S

Ha egy kis önállóságra törekszünk, érdemes kissé meg­

ismerkednünk a ruhajavítási munkák legfontosabb fogá­
saival. Nem szégyen, sőt igen hasznos, ha fiú is tud
varrni. Táborozásnál, kirándulásnál sok bosszúságot tud
okozni egy leszakadt gomb is, ha nem tudunk segíteni
rajta. A z első kísérletekhez mindig akad a házban va­
lami elhasznált ruhaanyag és megfelelő szerszám. A zok­
nifoltozáshoz legyen többszínű fonálkészletünk. Szokjuk
meg, hogy az ollót, tűket, gyűszűt, stoppolófát külön
varródobozban kell tartani. Tűt többféle méretűt hasz­
nálunk: hosszút — vastag kelmék javításához és vattá-
zott dolgok tűzéséhez; közepeset — középvastag anya­
gokhoz; rövidet — szőrme, bőr javításához, gomblyuk­
varráshoz, csipkék foltozásához.

Foltozás

Foltot csak erős anyagból szabjunk s akkorára, hogy

ne csak a szakadást takarja el, hanem a körülötte levő
elvékonyodott, kikopott részt is.
Ha foltot kell beállítani, akkor előbb ollóval igazítsuk
ki a szakadt részt, vágjuk ki szabályos négyszög- vagy
kör alakúra. A széleket a foltozáskor be kell hajtani.
Ehhez négyszögletes kivágás esetén a sarkokat kell né­
hány milliméterre levágni, köralak esetén több kis be­

52
vágást kell tenni körös-körül. A lyuknál jóval nagyobb
foltot az anyag visszáján beállítjuk, és leférceljük úgy,
hogy a lyukat pontosan betakarja. Azután a folt széleit
befelé hajlítjuk. Ruhajavításkor ne kössünk csomót a
fonálra, hanem úgy rögzítsük, hogy a tűt kétszer szúrjuk
be ugyanarra a helyre.

Fór állal beszőni,

,.stoppolni” akkor kell, amikor az anyagon még nin­

csen szakadás, de elvékonyodott, olyan lesz mint a szita.
Erre a célra a közönséges sodrott fonala-t nem felelnek
meg, lágyabb fonalat használjunk.
A z átlátszóvá lett helyeket két módon szőhetjük be.
Ha az anyag durva, vastag, akkor a kopási hely alá az
eredeti anyag színéhez és mintájához illő anyagot fér­
celünk. Azután apró, egyenletes öltésekkel az anyag még
jó állapotban levő részébe öltve stoppolunk oly módon,
hogy minden öltés két másik öltés közé kerül. A követ­
kező sorra való átmenetnél a fordulóban a lazább, hu­
rokszerű öltések nem húzzák össze a stoppolást. Ha az
anyag vékony, akkor nem szabad a sérült rész alá fol­
tot tenni, hanem egyes szaüal kell beszűni, apróbb ölté­
sekkel és sűrűbb sorokban (56. ábra).
A fehérneműben előforduló apróbb szakadásokat rács-
sztrűen szőjük be — stoppoljuk. A szakadás •széleit olló­
val el gyengetjük. Egyenletes, apró öltésekkel két sort
varrunk az ép részben, azután egy irányú sűrű sorok­
ban varrjuk át a fonalat a szakadt rész felett, és végül
újra k^t-rhárom sort varrunk az ép részbe a másik olda­
lon. Ezután ellenkező irányba (az előbbire keresztben)
húzzuk a szálat úgy, hogy felváltva, hol az alap felett,
hol alatta bújtatjuk át, m ajd visszafelé úgy haladunk,
hogy ahol az előbb alul volt a szál, ott felülre, ahol félül
volt, ott alulra kerül (57. ábra). Ugyanígy koll. a harís-

53
nyát is foltozni, csak azzal a különbséggel, hogy a tűvel
minden egyes szemet meg kell ölteni a lyuk körül, hogy
a kötés fel ne bőm öljék. A harisnyákat hurk olással is fol­
tozhatjuk. Ennek az a módja, hogy jobbról balra a kötás-

56. ábra

sel keresztbe, szabadon álló szálat húzunk, m ajd a kö­

vetkező sorban visszafelé behurkoljuk úgy, hogy min­
den öltéssel az rn y ag szélét is befogjuk; túlhaladva a
lyuk szélén, néhány öltéssel a Bzálat mindig meger'isít-

54
jük, majd kis hurkot képezve, visszafelé a keresztszálat
behurkoljuk és minden új hurkot az előbbi huroksor
megfelelő szemébe is beleöltünk. Így a keresztszál min­
dig a huroksor közepére kerül (58. ábra).

Abroszokat, szalvétákat, törülközőket akár így, akár

rácsos stoppolással javítunk. Igyekezzünk megőrizni a
szövésmintát. Ezért ne egy szálat fűzzünk a tűbe, mint
a közönséges stoppolásnál. hanem kettőt vagy hármat
(ahogyan a szövésmmta megkívánja). A következő sor­
ban a minta egyik szálát öltjük fel.
Gyapjúholmit széltoldással „összeendlizéssel” javítunk.
A folt legyen az eredeti anyaggal színben, mintában
egyező gyapjúanyagból. A foltot úgy vágjuk ki, hogy ne
legyen nagyobb a szakadásnál, hanem szélei éppen hoz­
záilleszkedjenek a szakadás széleihez és úgy állítsuk be,
hogy a szálak iránya is illeszkedjék az alapanyag szál­
irányához. A foltot láthatatlan, egyenletes öltésekkel
varrjuk be. A z illesztés megerősítése végett nemcsak az
illesztésnél, hanem két-három sor öltést a szélen túl is
varrunk.
Vastag szövet vagy posztó javításakor a tűt az anyag
közepébe szúrjuk, így a stoppolás nem is látszik.

55
 Ha a javítás elkészült, az anyagot a fordított oldalán,
nedves vásznon keresztül alaposan levasaljuk.
Újabban gyapjút és egyéb holmit speciális ragasztóval
is javítanak. A z eljárás leírását megtaláljuk minden tu­
bus ragasztóhoz mellékelt használati utasításban.

Gombfelvarrás.

A gomb helyét először gombostűvel vagy krétával ki

kell jelölni. A gombot sodrott fonállal varrjuk fel olyan
módon, hogy a gomb és az anyag között rés maradjon
a gomblyuk számára. A fonalat a gom b alatt néhányszor
körülcsavarjuk, majd a tűt átszúrjuk az anyag másik
oldalára és ott a fonál végét elvarrjuk. Néha az anyag
másik oldalára, a nagyobbal egyidejűleg egy apró gom­
bot varrunk, így az anyag nem szakad ki a gombvarrás
helyén.

Gomblyukat

bevágás után huroköltéssel kell körülvarrni, hurkot

pedig 3— 4 szál összesodrásával és huroköltéssel való át-
fonásával készítünk. A horgas kapcsokat fülüknél és nya­
kuknál fogva varrjuk át.

5G
 C IP Ő K K A R B A N T A R T Á S A ÉS J A V ÍT Á S A

Mindenekelőtt tanuljuk meg a cipők megóvását, tisztí­

tását. Sevró cipőt vékonyan be kell kenni cipőkrémmel,
és azután törlőronggyal kifényesíteni. A fényesítéshez
posztóból vagy flanellből kézre felhúzható zacskót is
varrhatunk. A nagyon piszkos cipőket előbb terpentinbe
mártott ronggyal kell letiszt'tani. Nedves és esőtől fel­
duzzadt cipőket célszerű kisámfázni, vagy ennek hiányá­
ban csomóbagyűrt papírral kitömni, amely megakadá­
lyozza a száradó bőr összeugrását.
A cipőjavításhoz megfelelő szerszámok kellenek: ci­
pészkalapács, kés, ár (egyenes és görbe), reszelő, csiszoló­
papír és vastag, tömör szárra szerelt, fémből való sarok,
kaptafa (59. ábra). A javításhoz anyag is kell: talp- és
felsőrészből darabkák, nitroenyv. aprószeg, faszeg, nyers­
fonál, viasá és bőrfedő lakk.
Száraz, kemény talpbőrt feldolgozás előtt vízzel át kell
nedvesíteni, mcjd kissé megszárítva, fémlapon vagy va­
salón kalapáccsal tömörítjük. A felszegezést a közepétől
a szélek felé haladva kell végezni. A kalapácsütéskor a
fej egész felületével érje a bőrt, mert ha a kalapacs szé­
lével ütógetjük, ez rongálja.
A talp orr-ré6zének javításakor az orr alakjára kivá­
gott talpbőrt -a talp közepe felé eső szélén levékonyít­
juk. Ha több rétegben kell a talpról vagy sarokra foltot
verni, akkor az átmenet biztosítására az alsó bőrlemez
mindig rövidebb a következőnél (60. ábra).

57
 Ha a ta]p a közepén lyukad ki, akkor féltalpat kell
felverni. A cipő talpát először reszelővei és üvegcsiszoló­
papírral letisztítjuk, azután durva reszelővei felbolyhoz­
zuk. A hibás részt bekenjük csirizzel és ráállítjuk a ki­
vágott féltalpat, majd faszegekkel vagy aprószeggel a
szélén két sorban felszegezzük. A faszegek helyét vé­
kony, egyenes árral fúrjuk ki.

58
 A több helyen is elkopott talpat teljesen ki kell cse­
rélni. A talp szélén (rám áján) kiálló felesleges bőrt le­
vágva, a talp szélét reszelővei és dörzspapírral letisztít­
juk, befestjük és viasszal átkenjük.
A sarok általában a félkör külső szélén szokott el­
kopni. Ha két réteget tapostunk félre, akkor nem kell
az egész sarokborítást eltávolítani, hanem asak az el­
kopott rétegeket pótoljuk. A pótlandó helyeket letisztít­
juk és kiegyengetjük, kivágjuk a megfelelő alakú bőr-
lemezkéket. A bőrlemezkéknek a sarok belseje felé eső
szélét lépcsőzetesen elvékonyítjuk. A lemezkéket két-
három faszeggel erősítjük a helyükre (mindegyiket kü-
lön-külön), az utolsót, a talpborítást („flekket”) szegek­
kel a szélén körülszegezzük. A lemezkék és a flekk fe ­
lesleges részeit késsel levágjuk. Eközben a kést a sarok
oldalán kell körülvezetni.
A cipő felsőrészén keletkező kisebb repedéseket folt­
tal takarjuk el. A sérült helyet benzinnel zsírtalanítjuk
és üvegcsiszolópapírral egyenletesen addig dörzsöljük,
amíg felülete bolyhossá nem válik. A megfelelő méretű
foltot (szélét dörzspapírral kell kifelé haladva elvéko­
nyítani) n itroenyw el felragasztjuk. 10— 15 percig prés
alá tesszük, azután befestjük.
Gumicipők javításakor a javítandó helyeket alaposan
le kell mosni, megszárítani és közönséges, durva dörzs­
papírral addig kell dörzsölni, am íg fénytelen, érdes felü­
let keletkezik. Régi gumicipőből megfelelő alakú foltot
vágunk ki, dörzspapírral lecsiszoljuk és vékony réteg­
ben bekenjük gumiragasztóval, amelyet felragasztás előtt
kissé meg kell szárítani. A javítandó helyet ugyanígy
bekenjük ragasztóval és fapadosra szárítjuk. A felhe­
lyezett foltot préssel rászorítjuk, azután dörzspapírral
letisztítjuk. Sárcipőket és hócipőket is hasonló módon,
ezzel a ragasztóval foltozunk.
A megjavított cipőket gumilakkal frissíthetjük fel.
Gumilakko; a boltban is árulnak, de otthon is készí*-

59
hetünk. Vízfürdőben (gőzben) hevített 50 g terpentinbe
apránként beleeregetünk 15 g nyersgumit. Ebbe a masz-
szába hevítés közben 30 g gyantát és 4 g por alakú csont­
szenet adagolunk, és alaposan elkeverjük, míg egyenle­
tes, folyékony anyagot nem Icapúnk. A lakkot a cipőre
ecsettel visszük fel, mázolás közben az ecsetet kétszcr-
háromszor húzzuk át egj--egy helyen, ellenkező irány­
ban.

60
 T A K A R ÍT Á S , T IS Z T ÍT Á S

A takarítás, különösen a nagytakarítás sok munkát

jelent, amelyben kis ügyességgel mi is segíthetünk. Mun­
kánk különösen akkor fog örömet okozni ha általa a la­
kás szebb, csinosabb külsőt is kap. Ezért ismertetjük a
a következőkben a tisztogatással és lakásfelújítással kap­
csolatos tennivalókat.

P A D L Ó T IS Z T ÍT Á S

A takarítás legjelentősebb részét képezi a padló íibz-

títasa. A következőkben ismertetjük a különféle padló­
fajtáknál szokásos módszereket.
Cem ent- vagy mozaikpadlók tisztításához igen meg­
felelnek a különféle zsíralkohol tartalmú mosóporok (pl.
Rapid, Tisztaság stb.). A mosóport meleg vízben felold­
juk és a mosóporos oldattal felmossuk a padlót. Ha a
padló nagyon piszkos, először szódával vagy trisóval is
felmoshatjuk, azonban ezeket a szereket ne alkalmazzuk
gyakran, mert nem tesz jót a padlónak.
Előfordulhatnak olyan makacs foltok, ámeneket a fel­
mosással nem lehet eltávolítani, ilyen esetben segít a ba­
jon a Vimmel vagy kőporral való dörzsölés. Felmosás
után a padlót töröljük szárazra.

61
 Sok munkát takaríthatunk meg, ha a cement- vagy
mozaikpadlót időnként padlóviasszal eresztjük be. A
viasz ugyanis betömi a kő pórusait, ezért a piszok nem
tapadhat be azokba, tehát nem piszkolódik annyira,
mint a beeresztetlen padló. Ezért a beeresztett mozaik­
vagy cementpadlót nem kell gyakran felmosni, tisztán-
taitasahoz elegendő naponta nedves ruhával fel törölni.
A műanyag burkolatú padlókról csak azt jegyezzük
meg, hogy azokat a cement- és mozaikpadlóhoz hason­
lóan tisztíthatjuk, de Vimet és kőport ne használjunk
hozzá, mert nyomot hagy a műanyagon.
A deszkapadló puhafából készül, ezért a gyakori súro­
lástól vagy felmosástól idő előtt elkorhad. A helyes el­
járás az, ha a padlót csak nagytakarításkor súroljuk fel.
Súrolás után a deszkapadlót beereszthetjük viasszal és
fényesíthetjük. A puhafa anyag nem a legmegfelelőbb
a viasszal történő beeresztéshez, mert egyenetlen és így
fényezése is nehezebb. Egyszerűbb a tisztántartás, ha a
puhafa padlót beeresztés helyett padlófestékkel festjük
be. A festéket két rétegben alkalmazzuk. Az első réteg
legyen egy alapozófesték, és ennek száradása után fes­
sük be a felületet zománccal. A zománcfestéket széles,
lapos ecsettel kenjük a padlóra.
A padlózománccal befestett deszkapadlót nem kell
súrolni, tisztántartásához elegendő nedves ruhával fel­
törölni.
A keményíából készült parketta tisztítását nagytaka­
rításkor célszerű a következőképpen elvégezni. Először
a régi viasz- és piszokréteget távolítjuk el súrolással.
A súroláshoz ne használjunk szóda vagy lúg oldatot,
mert ezek hatására a keményfa megsötétedik. Gyökér­
kefét sem ajánlatos használni a súroláshoz, mivel az a
fa rostjait egyenetlenül koptatja és a padló felületét
szálkássá teszi.
A korszerű és egyben kevésbé fáradságos módszer a
következő:

62
 Oldjunk fel szóda helyett 10 liter langyos vízben 10
dkg kenőszappant és öntsünk hozzá 1 dl szalmiákszeszt.
A kenöszappanos oldat helyett alkalmazhatunk zsíralko­
hol tartalmú mosogatoport. Ilyenek p], a Tip vagy az
Ultra. L0 liter vízhez egy evőkanál port használjunk.
A k á r egyik, akár másik oldatot használjuk, nincs szük­
ség súrolásra, elegendő a padló felmosása. Mindkét oldat
igen jól oldja a zsírokat és a szennyeződést.
A tiszta padlót hagyjuk megszáradni, és száradás után
eresszük be. A beeresztéshez 5 liter langyos vízben old­
junk fel 1 kg padlóviaszt, amit egyéni ízlésnek megfele­
lően még színezni is szokás sárga porfestékkel. A be-
eresztőoldatot a padlóra egyenletes, vékony rétegben,
szálirányban kenjük, széles ecset vagy meszelő segítsé­
gével. Száradás után felkeféljük.
A z új vagy újra gyalult parkettát beeresztés és viaszo­
zás helyett különféle padlólakkal is bevonhatjuk. A ke­
reskedelemben beszerezhető hazai és külföldi padlólak­
kok legtöbb fajtája nem kényes a vízre, a víz nem hagy
foltot felületén, és ami a legfontosabb, nem kell kefélni,
felülete fényes.

A F A L F E L Ü L E T T IS Z T ÍT Á S A

A nagytakarításnál — ha a falfelület egyébként még

nincs olyan állapotban, hogy ú jra kellene festeni — a
falra tapadt port. kormot vagy egyéb szennyeződést is
el kell távolítani.
Ha a falfelület csak kissé poros, a tisztogatás mind­
össze abból áll, hogy óvatosan leporoljuk. A por letör­
lésénél ügyeljünk arra, hogy a fal festését vagy a tapé­
tát meg ne sértsük. A törölgetést puha ruhával vagy toll-
porolóval végezzük.

63
 Am ikor a fal leporolása m ár nem vezet eredményre,
még segíthet a fal leradírozása. A radírozást tapétánál és
festett falfelületnél egyaránt elvégezhetjük. A munkához
szükséges tisztítóanyagot házilag állíthatjuk elő a követ­
kezőképpen:
1000 rész meleg vízben feloldunk 40 rész rézgálicot,
5 rész vasgálicot és 5 rész alumíniumszulfátot. Az olda­
tot 1000 rész rozsliszttel keverjük össze. A rozslisztet az
Összekeverés előtt kevés hideg vízzel nedvesítsük meg.
A tésztaszerűen összeállt anyagot kihűlés után gyúr­
juk át.
A falradírozáshoz használható még a következő össze­
tételű anyag is:
Először készítsünk lúgoldatot. Fél liter vízben 2 dkg
mészhidrátot és ugyancsak fél liter vízben 4 dkg ammó-
niákszódát oldunk fel, és a két oldatot összeöntjük.
Ezután 1000 rész rozslisztből és 250 rész lúgoldatból tész­
taszerű anyagot gyúrunk. A lúgoldat maró hatású, a tisz­
títóanyag a bőrt kimarja, ezért gumikesztyűben dolgoz­
zunk vele!
Mindkét tisztítóanyaghoz a szükséges vegyszereket bő­
szei ezhc tjük festék-, háztartási- vagy vegyszerboltokban.
A radírozáshoz az anyagot kisebb, jól kézben tartható
darabokra formáljuk és gyengéd mozdulatokkal dörzsöl­
jük a tisztítandó felülethez. Különösen festett falnál vi­
gyázzunk, nehogy a festést megsértsük.
Tapétaborítású fal esetén ajánlatos a radírozást füg­
gőleges irányban végezni, gondosan ügyelve arra, hogy
a tapétasávok szélét fel ne sértsük.

64
 A JT Ó K ÉS A B LA K K E R E TE K T IS Z T ÍT Á S A

Festett, lakkozott ajtók és ablakok tisztításához Vimet,

kőport ne használjunk, mert az a lakkréteget megsérti.
A szóda és lúg használata is káros, mert ezek maróha­
tású anyagok, és elveszik a festék fényét. A felsorolt
anyagok helyett erre a célra készített mosogatóporral
vagy tisztító folyadékkal mossuk le az ajtókat, ablako­
kat (pl. Ultra, Tükör ablaktisztító stb.)
A festett, lakkozott bútorok tisztítását is az előbbiek
szierint végezzük.

A P O R S Z ÍV Ó H A S Z N Á L A T A

A porszívó igen megkönnyíti a takarítást. Sajnos a

háziasszonyok nagy része sem ismeri eléggé a porszívó
alkalmazási lehetőségét, nem tudja kellőképpen kihasz­
nálni. Igen sokan egyetlen szívófejet használnak minden
célra. A következő részben röviden ismertetjük, melyik
alkatrész, milyen munkához alkalmas.
A k éj és szívófejjel a padlót tisztíthatjuk, ha ezt alkal­
mazzuk, gyorsabban elvégezhetjük a munkát, mint söp­
réssel és feltörléssel.
A legtöbb fajta porszívó felszereléséhez tartozik egy
második, kis m éretű, rendszerint kör alakú kefés szívó-
fe j is. Ez a szívófej alkalmazható a fogasra vagy akasztó-
tara akasztott ruhák portalanítására.
A szőnyegek tisztításához gyártják az ún. szőnyegtisz­
tító fejet. Arról ismerhetjük fel, hogy szívófelülete nem
fekszik fel teljes hosszában a tisztítandó felületen. Erre
azért van szükség, hogy ne legyen erős a szívóhatás,
amely rongálná a szőnyeget. Szőnyegtisztításon kívül

5/1112 65
 ugyanez a fej alkalmazható függönyök, térítők, sőt ágy­
nemű portalanításához.
Kárpitozott bútorok tisztításához alkalmazható a vá n ­
kos szívófej. Fémből vagy műanyagból készül, és teljes
kerülete mentén felfekszik a tisztítandó tárgyra. Igen al­
kalmas kárpitozott bútorok, matracok tisztítására, Mivel
aránylag kis felületen szív és teljes kerülete mentén fel­
fekszik, igen nagy a szívóhatása, még szemét felszedésére
is alkalmas.
A rés szívófej — keskeny réssé összenyomott végű cso­
darab — a nehezen hozzáférhető felületek portalanítá­
sára való. Tehát kárpitozott bútorok belső szögleteinél,
a sarkokban, ablakpárkányoknál, falak tövében használ­
hatjuk.
A porszívó tartozékai között szokott lenni egy rövid
gumi vagy műanyag csodarab is, a rugalmas szívófej.
Kényes, törékeny tárgyak, tehát szobrok, dísz- és por­
celántárgyak tisztításához alkalmazhatj uk.
Szíváson kívül fújásra is alkalmas a porszívó. Ha a
porzsákot gondosan kitisztítottuk és a gép csövét a fújó­
nyílásba illesztettük, készülékünket fújásra használhat­
juk. Például fújással lehet a könyvespolcokat portalaní-
tani.
A tartozékok között szerepel néha egy üvegedényre
szerelhető perm etezőfej. Ez a porszívó egyetlen olyan
tartozéka, amelyet csak a fújónyílásra kapcsolva használ­
hatunk. Alkalmazási területe a következő lehet: híg fes­
tékek fújása — meszelést is beleértve, ha elég híg olda­
tot készítünk — , különféle rovar- és molyirtó szerek,
folyékony parkettfényesítő szerek permetezése. M ég a
szobanövények permetezését is elvégezhetjük vele.
A porszívó használatára vonatkozó általános tudni­
valók: Minden porszívózás után ürítsük ki a porzsákot.
Ha huzamos ideig folyamatosan használjuk a porszívót,
akkor a porzsákot közben is ajánlatos kirázni. Hosszabb
üzem esetén kb. 20 percenként ajánlatos a gépet néhány

66
percre (kb. 5— 10 perc) kikapcsolni, hogy túl ne mele­
gedjen. Nedves, nyirkos tárgyakat nem szabad porszí­
vózni. A porzsákot mosni és kefélni nem szabad, mert
a mosás után esetleg még nyirkos porziyák rövidzárlatot
okozhat, vagy a kefe megsértheti a zsákot és a port ki­
fújhatja.

S Z Ö N Y E G T IS Z T ÍT Á S

A szőnyegeket a rendszeres portalanításon kívül aján­

latos évenként alaposan kitisztítani. A szőnyegek és a
kárpitozott bútorok kárpitjának tisztításához különféle
oldatok kaphatók a kereskedelemben. Ha a megfelelő
oldatot nem tudjuk beszerezni, akkor magunk is előállít­
hatjuk a következőképpen:
40 rész jó minőségű terpentines mosószappant lere­
szelünk vagy apróra összevágunk, és összekeverjük 25
rész ammóniákszódával, 20 rész Trisóval és 4 rész para-
diklórbenzollal. Ha többet készítünk a keverékből mint
amennyit egyszerre felhasználunk, akkor a felesleget jól
záródó dobozban vagy tégelyben tároljuk.
A tisztítóanyaghoz felhasználás előtt 1 rész foltbenzint
és 30 rész langyos vizet keverünk.
A tisztítást úgy végezzük, hogy először hossz-, azután
keresztirányban dörzsöljük át a tisztítandó szőnyeget
vagy kárpitozott anyagot. A z oldat nemcsak tisztító ha­
tású, de az anyag színét és fényét is felélénkíti, sőt egy
ideig a molykár ellen is véd.
Szőnyegtisztításnál célszerű a következőképpen eljárni:
Először a szőnyeg rojtokkal díszített két végét hajtjuk
vissza magára a tisztítandó szőnyegre, és a rojtos része­
ket gondos dörzsöléssel áttisztítjuk. A rojtos rész kitisz­
títása után azt visszahajtjuk eredeti helyzetébe, és a
szőnyeg széle alá körös-körül újság- vagy csomagoló-

5* 67
papírt terítünk, nehogy a szőnyegtisztítás közben a pad­
lót is benedvesítsük. M unka közben ügyeljünk arra, hogy
csak annyi oldatot használjunk, amennyi okvetlenül
szükséges a tisztításhoz. A szőnyeg átáztatásának nincs
értelme.

D ÍS Z T Á R G Y A K T IS Z T ÍT Á S A

A lakást díszítő tárgyak tisztítása közben sok kárt

okozhatunk, ha nem a megfelelő tisztítószert alkalmaz­
zuk. Igen kevesen tudják például, hogy a porcelán dísz­
tárgyak esetében nem mindegy a tisztogatás szempont­
jából a felület minősége.
A fényes, zománc bevonatú porcelán dísztárgyakat és
szobrokat az edényekhez hasonló módon lemoshatjuk.
Ha a porcelán felülete nem fényes, akkor a vízzel tör­
ténő lemosás idővel esetleg legkedvencebb dísztárgyun­
kat teszi tönkre. Ugyanis a zománcréteggel be nem vont,
matt felületű porcelán szabad szemmel nem látható apró
kis repedéseibe a víz beszivároghat. A z ilyen tárgyakat
ne mossuk le, tisztításukhoz használjunk valamilyen
zsíralkohol pasztát (pl. ilyen a háztartási boltokban be­
szerezhető Ultra paszta).

VÉD EKEZÉS R O Z S D A ÉS O X ID Á C IÓ E L L E N

Ezüstből készült dísztárgyak a levegő hatására bizo­

nyos idő alatt megfeketednek — oxidálódnak. Hogy az
ezüsttárgy visszanyerje eredeti színét és fényét, az oxid-
reteget el kell távolítanunk. Erre a célra a kereskede­
lemben használatos megfelelő fémtisztító szert (pl. Sidol)
szerezzünk be.

68
 A z ezüsttárgyak tisztításánál — mivel az ezüst arány­
lag lágy anyag — ne használjunk érdes, kemény törlő­
ruhát, mert az esetleg összekarcolja a tisztítandó felüle­
tet. Legmegfelelőbb a többször mosott és puha flanell-
anyag.
Ha magunk akarunk fémtisztító oldatot készíteni
ezüsttárgyak tisztításához, akkor keverjünk össze 5 csepp
denaturáltszeszt (spirituszt) ugyanannyi szalmiákszesz­
szel és egy evőkanál égetett magnéziával. A keveréket
annyi vízzel hígítsuk, hogy az könnyen kenhető legyen
és sűrűsége a fogkrém sűrűségéhez hasonlítson.
A z oxidálódást meggátolhatjuk, ha a megtisztított
ezüsttárgy felületét a levegőtől elzárjuk. Ennek legegy­
szerűbb módja, ha a tárgyat színtelen lakkal vonjuk be.
A lakkot használat előtt megfelelő hígítóval (pl. lakk­
benzin) annyira hígítsuk, hogy az ecsetnyomok ne látsz-
szanak meg.
A z ezüsttárgyak tisztításával kapcsolatban említettük
az oxidálódást, amelyről tudjuk, hogy olyan folyamat,
amelynek hatására a fémtárgyak felületének színe meg­
változik, és elveszti eredeti fényét.
A lakásban és a háztartásban található különféle fém­
ből készült tárgyakat időnként meg kell tisztítanunk az
oxidrétegtől, vagy megfelelő bevonatról kell gondoskod­
nunk, amely az oxidációt meggátolja.
A rézből és alpakkából készült tárgyak tisztítása ha­
sonló az ezüstéhez. A réz Sidollal történő tisztításnál,
annak maró hatása miatt veszít eredeti fényéből. Ezért
helyesebb Sidol helyett a következő házilag előállítható
tisztítóoldatot alkalmazni: 20 rész vízben feloldunk 5
rész szappant és az oldatot 10 rész denaturáltszesszel és
5 rész szalmiákszesszel keverjük össze.
A nikkelezett tárgyak (pl. csapok, kilincs stb.) eseté­
ben az előbb ismertetett eljárás nem megfelelő. Ugyanis
a nikkel csak igen vékony, hártyaszerű réteg, amely az
ilyen tisztítási mód mellett csakhamar lekopik, és a fe-

69
lulet csúnya, foltos lesz. A nikkelezett tárgyak tisztítása
csak annyiból áll, hogy puha flanellruhával a felületet
fényesre dörzsöljük.
A háztartásban találhatók olyan vastárgyak is, ame­
lyeknek nincs az oxidációt — ■ rozsdaképződést — aka­
dályozó védőbevonata (nikkelréteg vagy festék). Ilyen
tárgyak pl. a nem rozsdamentes acélból készített késpen­
gék és a vasaló talprésze.
A rozsdafoltos késpengét kenjük be vízzel hígított szal­
miákszesszel, és utána hamuval vagy finom homokkal
dörzsöljük fényesre.
A késekkel kapcsolatban itt jegyezzük meg, hogy a
nem rozsdamentes pengéjű kést mosogatás után ne hagy­
juk magától megszáradni, hanem gondosan töröljük szá­
razra és tartsuk száraz helyen. Így a rozsdaképződés nem
következik be olyan gyorsan. A késekkel kapcsolatban
azt is jó tudni, hogy kést forró vízbe ne tegyünk. A forró
víz hatására a penge a nyélből kilazulhat. Okosabb, ha
langyosvizes ruhával töröljük tisztára.
A leggondosabb használat mellett is előfordulhat, hogy
a kés pengéje a nyélből kilazul. A kilazult pengét vissza­
ragaszthatjuk pl. sellakkal, vagy mivel ez nehezen be­
szerezhető anyag, a következő házilag készített anyag­
gal: reszeljünk le krétát és keverjük össze gyantával.
A gyanta a kréta mennyiségének kétszerese legyen. A
keveréket forró vízbe tett edényben olvasszuk meg, majd
a megolvadt ragasztóanyagot öntsük a nyélbe, és a pen­
gét, mielőtt a ragasztó megszilárdulna, gyorsan illesszük
helyére. >
A vasaló talprészét nem szokták nikkelezni vagy egyéb
védőbevonattal ellátni. Ha rozsdafolt képződik vasalónk
talpán, akkor azt finom csiszolópapírral vagy kőporral
dörzsölhetjük le. Miután a rozsdát eltávolítottuk, sztea-
rinnal és tiszta ruhával fényesítjük ki a felületet.
A vasból készült gáz- és vízvezeték csöveket is meg
kell védenünk a rozsdásod ás1ól. Sok helyen egyszerű

70
falfestékkel vagy mésszel kenik b e a csöveket a helyiség
festésekor. Ez teljesen hiábavaló munka, mert nem ad
védelmet a rozsdaképződés ellen. Csakhamar rozsdafol­
tok fognak átütni a festékrétegen. A z ilyen festékréte­
get el kell távolítanunk.
A régi festékréteget késsel vagy fűrészlappal kapar­
hatjuk le. Kaparás után erős szálú drótkefével és csi­
szolóvászonnal tisztítsuk meg a felületét. Festés előtt tö­
röljük le a csiszolással keletkezett port. A z ilyen módon
megtisztított csövet először míniummal fessük be. A mí-
nium alap száradása után mázoljuk be a kívánt szín
szerinti zománcfestékkel.

K É P E K T IS Z T ÍT Á S A

Falainkat díszítő képeink is szennyeződnek idővel, por

és füstös koromréteg rakódik rájuk. A z is előfordulhat,
hogy a képet védő üveg és a kép közé is behúzódik a por
és a korom. Tisztításuknál fokozott gonddal járjunk el,
a festmény fajtájának megfelelő tisztítást alkalmazva.
Vízjestékkél készült űn. akvarellképet vízzel nem
tisztíthatunk. A tisztítást végezzük szárazon. Először vat­
tával töröljük le a port, és utána radírozzuk át. Gumi­
radírt ne használjunk, hanem puha kenyérbélből (leg­
megfelelőbb a friss zsemlecipó bele), széntetrakloridból
és kevés égetett magnéziából gyúrjuk össze a radírozó­
anyagot. Egy zsemlecipó beléhez egy evőkanál magnéziát
használjunk. Miután az anyagot alaposan összegyúrtuk,
formáljunk belőle kis radír nagyságú darabokat és azok­
kal tisztítsuk a képet (61. ábra).
Tisztítás után képünket helyezzük vissza rámájába, de
előzőleg, ha ilyen van, a képet védő üveg mindkét olda­
lát is tisztítsuk meg. A beüvegezett kép hátát ajánlatos

71
beragasztani, hogy a por ellen védje. A ragasztást a kö­
vetkezőképpen végezzük: fektessük le vízszintesen a ké­
pet úgy, hogy a ráma hátsó oldala legyen felfelé. Ken­
jük be a ráma hátsó felét ragasztóval és fektessünk rá
sima csomagolópapírt. Miután a ragasztó megszáradt,

62. ábra

vágjuk körül a papírt úgy, hogy az sehol ne érjen túl

a ráma szélén. H a a papírt benedvesítjük, akkor az szá­
radás után teljesen kifeszül.
A z olajfestmények tisztítását is a legnagyobb gonddal
végezzük. A tisztítás első lépése itt is az, hogy szárazon
vattával letöröljük a port. Készítsünk zsíralkoholszulfát-

72
ból és vízből a kenőszappan sűrűség'hez hasonló pépet,
ezt kenjük egyenletes rétegben, a vízszintesen lefektetett
képre. Kb. fél óra elteltével langyos vízbe áztatott és jól
kinyomott vattával távolítsuk el a pépet, oly módon,
hogy egyszerre kb. negyed tenyérnyi felületet tisztítunk
m eg (62. ábra). A pép eltávolítása után langyos vízbe
mártott vattával kétszer, háromszor töröljük le az egész
képet. H a azt tapasztaljuk, hogy a letörlés után a vatta
még piszkos marad, ismételjük meg még egyszer a pép­
pel való tisztítást.

73
 F Ű T É S ÉS A K Á L Y H Á K
KARBANTARTÁSA

Télen a háztartás legnagyobb gondja a fűtés. Naponta

ismétlődő munka a tüzelőhordás, faaprítás, kályhatisz­
títás, a hamu és salak eltakarítása. Ebben a munkában
is segíthettek a szülőknek, a kisebbeket azonban tartsá­
tok távol a kályhától, mert a kisgyermek kíváncsisága,
meggondolatlansága m ár sok súlyos balesetet és tragé­
diát okozott.
A különféle fajtájú kályhák más és más kezelést, kar­
bantartást, sőt másfajta tüzelőanyagot is kívánnak. Iga­
zán gazdaságosan fűteni csak akkor tudunk, ha a tüze­
léssel kapcsolatos legfontosabb ismeretekkel tisztában va­
gyunk. Legfontosabb azt tudnunk, hogy az egyes kály­
hafajtákba milyen tüzelőanyagot használjunk, hogyan
fűtsünk be, és a kályha tisztítását hogyan végezzük el.
A következőkben ismertetjük az egyes kályhafajtákat.
Egyszerű öntöttvas kályha. A 63. ábrán látható öntött­
vas kályha olcsó fajta, samottbélés nélküli, széntüzelésre
alkalmas. Bár maga a kályha a legolcsóbb fajtájú, hasz­
nálata mégis igen drága. Csak addig melegít, amíg fű­
tünk benne. Ha a tűz kialszik, gyorsan kihűl. Egész napi
fűtésnél sok szenet fogyaszt.
Begyújtásánál először rakjunk alulra a rostélyra pa­
pírt, alágyújtóst, arra vékony, majd vastagabb fát. Ha
a fa jól meggyulladt, először egy kevés apróbb szenet
rakjunk rá, nagyobb darab szenet csak ezután tegyünk
a tűzre (64. ábra).

74
 A z egyszerű vaskályhánál sokkal gazdaságosabb a sa-
moltbélésű kályhák használata. A samottbélés előnye,
hogy a tűz kialvása után a kályha nem hűl ki olyan
gyorsan, még sokáig tartja a meleget. Sok fajtájuk isme­
retes, de a sok változat tulajdonképpen csak két rend­
szert jelent. Megkülönböztethetünk egy- és kétaknás sa-
mottbélésű vaskályhákat.

63. ábra 64. ábra 65. abra

A z egyaknás kályha (65. ábra) szerkezete hasonlít a

63. ábrán ismertetett vaskályhára, attól abban külön­
bözik, hogy samottal van kibélelve, és a tetején is van
egy ajtó a tüzelés megkönnyítésére. A begyújtást itt is
úgy végezzük, ahogy azt a 64. ábrán ismertettük. Ha a
tűz m ár jól ég, az utántöltést felülről végezzük. A z egy­
aknás kályháknál a legfontosabb, hogy a tüzelőt mindig
felülről lefelé égessük, és utántöltésnél a rostélyon levő
szenet ne borítsuk be teljesen friss szénnel. A z izzó sze­
net azért nem szabad teljesen befedni, mert az füstkép­
ződést és melegveszteséget okoz (66. ábra). A meleg­
veszteség még nem is olyan nagy baj, de a füstképződés,
gázosodás veszélyes is lehet. A tökéletlen égés közben
ún. szcnmonoxid keletkezik, amely kisebb mennyiségben
fejfájást, nagyobb mennyiségben súlyos balesetet okoz­
hat.

75
 A kályha füstcsövénél találjuk a levegőszabályozót.
Ennek segítségével úgy szabályozzuk a beáramló levegőt,
hogy az égés tökéletes legyen. A tökéletes égést arról
ismerjük fel, hogy a szénréteg tetején a láng nem sötét­
színű, kormos, hanem világos, szinte fehér színű.

66. ábra 67. ábra 68. ábra

A 67. ábrán látható kályha is egyaknás, használata

megegyezik a 65. ábrán ismertetett fajtáéval.
A kétaknás kályhák, az ún. folytonégő kályhák szer­
kezete a 68. és 69. ábrán latható. A két akna közül az
egyik a töltőakna, a másik az égőakna. A 68. ábra sze­
rinti fajtánál a két akna egymás mögött helyezkedik el.
A 69. ábrán látható megoldásnál a töltőakna középen
van, és azt csőszerűén veszi körül az égőakna.

69. ábra 70. ábra 71. ábra

76
 A kétaknás kályha begyújtása hasonló az eddigiek­
hez. Ha a tűz már jól ég, a szenet először csak kis meny-
nyiségben adagoljuk, addig amíg az izzó szén el nem
fedi az aknák közötti nyílást. Miután az izzó szén a kí­
vánt magasságot elérte, a töltőaknába tölthetjük a tü­
zelőt.
A cserépkályhák fatüzelésre alkalmas fajtáját a 70.
ábrán láthatjuk. Kezelése egyszerű, és könnyen tisztít­
ható. Kezelésével kapcsolatban azt jegyezzük meg, hogy
ha a fa már csak parázslik, az ajtaját zárjuk le. Égés
közben is ügyeljünk arra, hogy a kályhaajtón át csak
annyi levegőt engedjünk a tűztérbe, amennyi a tökéle­
tes egéshez szükséges. A túl nagy nyílás hőveszteséget
okoz.
Fafűtésű cserépkályhában soha ne tüzeljünk szenet
vagy brikettet, mert ezek égésterméke a kályha vízszintes
elrendezésű járatait eltömi, lerakódik bennük.
Építenek olyan szerkezetű cserépkályhákat is, amelyek
vegyes tüzelésre alkalmasak; tetszés szerint tüzelhetünk
bennük fát, vagy szenet. A z ilyen kályha levegőjáratai
függőleges elrendezésűek (71. ábra).
A vegyes tüzelésű kályhát széntüzelés esetén az egy­
aknás vaskályhákhoz hasonlóan használjuk. Begyújtás­
kor az ott ismertetettek szerint járjunk el. Rárakáskor
arra ügyeljünk, hogy az izzó szenet kissé toljuk hátra.
A friss szenet a tűztér első részén helyezzük el, és az ne
fedje be teljesen az izzó szenet, hogy a füstgázok tá­
vozni tudjanak.
A fűtéssel kapcsolatos tudnivalókat a következőkben
foglalhatjuk össze:
A kályhát mindig tartsuk tisztán, a hamut és a sala­
kot rendszeresen távolítsuk el. Begyújtás után csak meg­
felelő erősségű és kellő hőfokú alaptűzre rakjunk újabb
adag tüzelőt. Egyaknás kályhákhoz nedves tüzelőt ne
használjunk. Ha a szén nyirkos, egy-lcét napra való
mennyiséget tároljunk fűtött helyiségben. Rárakásnál az

77
izzó réteget ne takarjuk be teljesen friss szénnel. Ügyel­
jünk arra, hogy az izzó réteg az egész tűzteret fedje be,
és a széleken se áramoljon keresztül a levegő, csak a
tűzön át. A z izzó réteget mindig a huzat irányába toljuk,
és a friss tüzelőt előre helyezzük el. A túl sok levegő is,
a túl kevés is hőveszteséget okoz. A z égés akkor tökéle­
tes, ha a láng fehéres színű. Ha a láng kormos és sok
füst képződik, a levegő kevés. A rostélyt tartsuk tisztán,
hogy annak hézagain át a levegő szabadon áramolhasson.
Lehetőleg egyenletes nagyságú szénnel tüzeljünk; szén­
porral óvatosan bánjunk, füst képződhet és be is rob­
banhat.
A tüzelés csak akkor gazdaságos, ha a célnak megfe­
lelő kályhát alkalmazunk. Ha a napnak csak bizonyos —
rövidebb — szakában van szükség melegre, akkor hasz­
náljuk a bélés nélküli vaskályhákat, amelyek sugárzó
hővel melegítenek. Ahol egész napos fűtés szükséges, ott
samottbélésű vagy cserépkályha használata gazdaságo­
sabb, amely áramló hőt ad: cirkuláltatva a helyiség le­
vegőjét, a hőmérséklet egyenletes lesz.
Különös ellentmondásnak látszik, de a drága tüzelő­
anyagokkal a fűtés olcsóbb, mint az olcsóbbakkal. A
drága tüzelőanyagok fűtőértéke sokkal nagyobb, mint
az olcsóbbaké, ezért a drága tüzelőből kevesebb kell.
Erre ad tájékoztatást a következő kis táblázat:

Fűtőérték

Kőszén 7500— 8400 kal/kg

Koksz 5300— 7300 kal/kg
Brikett 4700— 5200 kal/kg
Barnaszén 4200— 5000 kal/kg
Fa 2500— 3500 kal/kg

Használat közben a legjobb kályha is meghibásodik,

idővel tönkremegy. A samottbélésű kályhák bélése kiég.
A kisebb kiégéseket, repedéseket samottliszt és vízüveg

78
keverékével javíthatjuk, ö t rész samottlisztet egy rész
vízüveggel gyúrjunk össze, és ezzel a keverékkel töltsük
ki a repedéseket, a kisebb hézagokat.
Ha azt tapasztaljuk, hogy a bélés kicserepesedett, erő­
sen vörösesbarnás színezetű, átégett, akkor ki kell cse­
rélnünk. A régi bélés kibontását a már hiányos résztől
kiindulva vésővel végezzük. Öntöttvas kályhák esetén
a bontásnál ügyeljünk, nehogy megrepesszük magát a
kályhatestet is. A samottól megtisztított belső felületet,
annak portalanítása után habarccsal kenjük be, majd
a samott-téglákat illesszük helyükre. Mielőtt a habarcs­
réteget a kályha belsejére kennénk, először az egyes
samott-téglákat illesszük helyükre, szükség esetén azokat
faragjuk kellő méretűre. A téglák elhelyezését alulról
felfelé és belülről kifelé végezzük. Rakjunk minden egyes
tégla mögé és éleire kellő mennyiségű habarcsot, hogy
ezzel biztosítsuk a megfelelő kötést.
A samott faragásához a legmegfelelőbb szerszám az
egyik végén heggyel ellátott csákányszerű kalapács. Vá­
gásnál először az éles heggyel a kívánt helyen mély kar­
cot készítünk, majd a darabot megfogva, a levágandó
részre erősen ráütünk.
A kályhásmunka igen sok piszokkal jár. Munka előtt
a padló kímélése céljából terítsünk le P V C lepedőt vagy
legalább papírt.
Célszerí^ tisztában lennünk a beszerezhető samott-
téglák méretével is: a szokásos vagtagság 25, 40 és 45
mm, a felületük 130X260 mm (72. ábra).
A cserépkályhák javítása nem oly egyszerű feladat,
mint a vaskályháké. Ha a kályha még jó állapotban van
és csak tisztítani, kormozni akarjuk a belső járatait, ak­
kor is bontással jár a munka. Ilyen esetben óvatosan
leemeljük a kályha tetejét. Hogy a tetőrészt le tudjuk
emelni, először vésővel vagy éles végű kalapáccsal el kell
távolítani a tetőt körülvevő tapasztást. Miután a tetőt
eltávolítottuk, hozzáférhetünk a belső részhez és a já­

79
ratokból a lerakódott szennyeződést, kormot ki tudjuk
tisztítani. Tisztítás után illesszük helyére a tetőlapot és
gondosan tapasszuk körbe. A tapasztáshoz két rész agyag­
ból és egy rész finomszemcséjű homokból vizes habar­
csot készítünk.
Rosszabb a helyzet, ha azt tapasztaljuk, hogy a kályha
füstöl valahol. Ekkor sajnos a hibás helyig le kell bon­

tanunk a kályhát. A bontást szintén a tető leemelésével

kezdjük. A tető eltávolítása után a csempéket soronkint
bontjuk ki, amíg el nem érjük a hibás részt.
A csempék belső üreges részében levő hőtartó cserepe­
ket óvatosan véssük ki, nehogy a csempét elrepesszük.
Visszatapasztásukhoz az előzőleg ismertetett habarcsot
használjuk. A z egyes csempéket a helyrerakáskor ne csak
habarccsal illesszük egymáshoz, hanem kb. 2,5— 3 mm
átmérőjű kötőhuzalból hajlított U alakú kapcsokkal is.
Ha a habarccsal gondosan kitöltjük az egyes csempék
közötti közt és a csempéket, lehetőleg tökéletesen illeszt­
jük egymás mellé, biztosak lehetünk, hogy ilyen módon
kijavított kályhánk nem fog füstölni.

80
 Miután a munka elkészült, tisztítsuk le a kályha külső
felületéről a csempék hézagai között kiszivárgott habar­
csot. A csempék közötti keskeny habarcs sávokat („fúgá­
kat”) a kályha színének megfelelő színre festve, kály­
hánk külsejét még tetszetősebbé tehetjük.

73. ábra

A kályha teljes átrakásánál is ugyanígy járjunk el. A

szétbontásnál gondosan figyeljük meg a csempék sor­
rendjét, lehetőleg számozzuk is meg őket, hogy az össze­
rakás egyszerűbb legyen. A kályha csempéi rendelteté­
süknek megfelelően különféle alakúak, azokat csak cél­
juknak megfelelően alkalmazzuk. A z egyes csempefaj­
ták a 73. ábrán láthatók. A 74. ábra pedig az egyes csem­
pék egymáshoz illesztését és a belső samottréteg elhe­
lyezését tünteti fel.
Összerakás közben az egyes samott-téglákat és a kály­
ha belsejét alaposan nedvesítsük be, hogy a habarcs

6/1112 81
tökéletesen kössön. A füstjáratokat gondosan képezzük
ki, felületüket tapasszuk simára, a szögleteket gömbö­
lyítsük le, hogy a későbbi tisztításoknál a kormozás egy­
szerűbb legyen.
A kályhába csak a teljes száradás után fűtsünk be. A
cserépkályha átrakás után kb. két hétig szárad.

Csempe
HŐtartó cserép ■

Habarcs
S amott tégla
Kaoocs
74. ábra

82
 EG YSZER Ű JÁTÉKOK

A következő részben leírt egyszerű játékok készítésé­

vel fejleszthetjük saját kézügyességünket, gyakorlati
gondolkozásunkat, és közben kisebb testvéreinknek is
örömet tudunk szerezni.

FO NÁS

Fonással huzalból, hajlékony műanyagból vagy fém­

csíkból sok mindent készíthetünk. Mindenekelőtt a fonás
sorrendjével kell tisztában lennünk. Először három csí­
kot kell elhelyezni, és azután beállítani a negyediket (75.
ábra), így kapjuk a négyszögletes keretecskét.
Minden további fonás csak az előbbi műveletek más­
más változata. Különböző színű csíkokból a legérdeke-

75. ábra 76 ábra

e*
sebb alakzatokat lehet készíteni (76. ábra). Színes fona­
tokból készíthetünk karácsonyfadíszeket, kis rácsokat
virágágyak, pázsitok bekerítésére stb.

P A P ÍR H A J T O G A T Á S

Először olyan játékok készítését kell megtanulnunk,

amelyekhez nem kell ollót használni, csak a papírt hajto­
gatjuk két-, négy- vagy hatrétbe (77. ábra). Két részre
osztva a papírt négyzetet kapunk, ha ezt a papírlapot
felébe, majd újra átlósan összehajtjuk, négy kis három­
szög keletkezik. A kettőbe hajtott és élére állított papír­
lap ábrázolhat háztetőt, sátrat, sőt könyvecskét is. Előbb
az egyik, azután a másik átlóján behajtott papír szét­
bontva piramis-alakot vesz fel; a négy sarkot a középre
behajtva levélborítékokat készíthetünk.
Papírhajtogatással lámpaernyőt is csinálhatunk. Ehhez
a négyszögletes lapot átlósan be kell hajtani, m ajd le-
gyezcszerüen hajtogatni úgy, hogy egyik hajtás a má­
sikra feküdjön. A hajtásokat körömmel le kell simítani
(nyomkodni), azután a széleket ollóval egyenesre le-

A
77. ábra

34
vágni. A z így kapott kúpból már könnyű lámpaernyőt
készíteni. Hasonlóan készül a 85. ábrán bemutatott ejtő­
ernyő.
Most nézzük, hogyan lehet papírból mindenféle játékot
készíteni.

Vitorlázó repülőgép

Téglalap alakú papírlapot hosszában felébe hajtunk,

m ajd a 78. ábra szerint a középső hajtás felső végénél

78. ábra

csúcsosan összefutó vonalakban hajtogatjuk, végül a felső

kiálló végeket levágjuk.

Csónak

Téglalap alakú papírt (amelynek hossza kétszerese a

szélességének) hosszában kettéhajtunk, azután a papír

79. ábra

85
mindkét felét úgy hajtjuk félbe (ugyancsak hosszában),
hogy a papír széle a középvonalat érintse. Mindkét vé­
gén háromszögeket hajtunk be, majd át a másik oldalra;
a csónakot ujjainkkal felnyitjuk és eligazítjuk (79. ábra).

Galamb

A papírdarabkának n gyzetalakot adunk (átlósan be­

hajtva), megjelöljük a négyzet szélét, az alsó darabkát
leszakítjuk (ez lesz a galamb farka) (80. ábra). A négy­
zetet azután a másik átló mentén, valamint középvona­
lán összehajtjuk. Ebben a helyzetben az ábra szerinti fa­
rokrészt a kialakult szárnyak belsejébe hajtjuk. A há­
romszög felső „tetőcskéit” felfelé hajtjuk úgy, hogy
kiálló hegyesszögeket kapjunk. Miután a farkat a szár­
nyakba bedugtuk, elülső végét a szárny alá hajtjuk, az
elálló sarkakat pedig a ■szárnnyal egy síkba állítjuk.

80. ábra

86
Sótartó

A négyzetes papírt átlósan behajtva két átlóvonalat

kapunk. Ezután a papír négy sarkát levélboríték mód­
jára behajtjuk. A keletkezett kisebb négyzet sarkait új­
ból a másik oldalra hajtjuk be, és egy újabb, még kisebb

81. ábra

négyzet keletkezik. A kis négyzetet előbb az egyik, majd

a másik két-kél oldal középvonalán keresztben kifelé
összehajtjuk, így kereszt alakú él keletkezik. Most a négy
szabad sarok alá bedugjuk négy ujjúnkat, és így négy
kis tartály keletkezik, amelyet alul kialakult négy sarká­
nál fogva fel lehet állítani (81. ábra).

P A P ÍR K IV Á G Á S O K

A papírkivágásokkal kisebb testvéreinket szórakoztat­

hatjuk, és játékokat készíthetünk a számukra, de egyút­
tal saját kézügyességünket is fejlesztjük. Kivágás előtt
elő kell rajzolnunk a kartonra vagy papírra a kívánt
alakzatot, pl. házacskát, embert stb.
Ha a rajz szimmetrikus, akkor a papíron jelöljük meg

87
az alakzat tengelyet ahol m ajd a papírt kettéhajtjuk,
és ez esetben csak az alak egyik felét kell megrajzolni.
A kettéhajtott papírt kell a fél alak körvonalai mentén
kivágm és ekkor széthajtva megkapjuk az egész alakot.

82. ábra

A kivágott alakot kartonból vagy kemény papírból ké­

szült talpra állítjuk. Ehhez a kivágott alak alján kis
füleket hagyunk meg, ezeket derékszögben visszahajtjuk
az alak hátsó oldala felé, és ragasztjuk a talpra (82. ábra).

Házikó

■ l i
i i
i i

BD
-

i
i
i

83. ábra

88
 Téglalap alakú papírlapot felébe hajtunk (a szélét né­
hány centiméterre behajtjuk — ez kell majd a tetőhöz).
Ezután mindegyik hosszanti oldalon három bevágást kell
készíteni (83. ábrán szaggatott vonalak). A házikót ösz-
szehajtjuk, oldalait összeragasztjuk, ablakot, ajtót raj­
zolunk rá, egy papírcsíkból kéményt ragasztunk rá, és
a tetejét is kiszínezzük.

Fo rgó

Erős papírra kört rajzolunk. A kört öt részre osztjuk,

és az ötszög csúcsaiból sugarakat húzunk a középpontba.
A sugárvonalak mentén, a középponttól számított 2— 3
cm távolságig bevágunk. A szelvények sarkait behajlít­
juk a középpont felé és gombostűvel falécecskére tűzzük
(84. ábra). Hogy a szárnyak forgás közben ne súrlódja-

84. ábra

89
nak túlságosan, a gombostűre a szárny mindkét oldalán
kis gyöngyöt vagy két-két kis papírkorongocskát húzunk.

Ejtőernyő

Egy szétnyitott ív papírból nagy kört vágunk ki. A

kört nyolc egyenlő szelvényre osztjuk, a vonalak men­
tén befelé hajtást (élt) képezünk, m ajd minden egyes
szelvényt középen ellenkező irányban behajtunk. Így
összehajtjuk az egész kört összecsukott legyező alakúra,
alul a kör alakú véget levágjuk. Felnyitva bordás kúpot
kapunk, minden borda kis csúcsban végződik. Minden
befelé hajló bordába cémaszálat varrunk, amelynek két­
szer olyan hosszúnak kell lennie, mint a kör átmérője.
A cémaszálak végeit a kör középpontján öisszecsomóz-
zuk. Biztonság okáért a szálakat a bordákba be is ra-

85. ábra

90
gasztjuk. A szálak alsó, ugyancsak összecsomózott végei­
hez valamilyen súlyocskát — gombot, radírdarabkát stb.
— erősítünk (85. ábra).

Pörgőcsiga

Kartonból kört vágunk ki. Középpontjába lyukat szú­

runk, a lyukba — alsó végén kihegyezett — kis fadarab­

kát erősítünk. Ha a cs'ga rosszul forog, akkor a tárcsát

lejjebb kell nyomni a fadarabkán (86. ábra). Szebb a
játék, ha a körszelvényeket különböző színűre színezzük.

Bumeráng

Ezt a játékszert vékony kartonból vagy erős papírból

készítjük. A 87. ábra szerint kivágott lemezkének, ha
ujjainkkal megfricskázzuk, vissza kell térnie kiindulási
helyére.

91
 J Á T É K O K K É S Z ÍTÉ S E
M ÁS ANYAG O KBÓ L,

Gyufásdobozokból vagy másfajta kartondobozból, cér­

naorsókból, apró fadarabkákból is készíthetünk egyszerű
játékokat.
Például a kisebb testvérek részére szép bababútort ké­
szíthetünk: asztalkát, padkát, pamlagot — de készíthe­

tünk kismozdonyt, emelődarut, csigát és sok egyebet is.

Két ilyen játékbútort, egy asztalt és egy karosszéket a
88. ábrán mutatunk be.
A testvérkét elláthatjuk a kerti munkához — homoko­
záshoz — szükséges szerszámokkal, amelyeket nem ne­
héz elkészíteni. Egy 65— 70 cm hosszú fácska egyik végét
levágjuk, és a résbe 13— 14 cm széles és legfeljebb 16 cm
hosszú réteges lemezt illesztünk (az egész lapát ne legyen
nehezebb 270— 300 grammnál). A fagereblye nvéle legyen
100— 110 cm hosszú, ehhez 3 cm széles, 25— 27 cm hosszú
lemezkét erősítünk, amelynek sorba fúrt lyukaiba kb.
6,5 cm hosszú keményfából állítunk be fogakat. A fából
készült fogakat megfelelő hosszúságú letompított szegek­
kel is helyettesíthetjük.

92
 Hordozó alkalmatosságot — kis talicskát — is készít­
hetünk kistestvérünk számára, amelyben a száraz leve­
leket és szemetet elviszi. Két darab 2 cm vastag és mint­
egy 80— 100 cm hosszú rúdra néhány szög segítségével
kis ládikót és deszkadarabokból kivágott, kb. 10 cm át­
mérőjű kereket erősíthetünk a 89. ábra szerint.
 K IS E B B B Ú T O R O K
ÉS H Á Z T A R T Á S I FELSZER ELÉSI T Á R G Y A K
K ÉSZÍT É SE

A következőkben ismertetett munkákhoz m ár nehány

egyszerűbb szerszám, pl. bicska, olló, ár, kalapács, kézi-
fűrész stb. is szükséges. Nyersanyagként felhasználha­
tunk deszkát, fadarabkákat, üres orsókat, konzerv- és
egyéb dobozokat, fonaldarabkákat.
A z otthoni munkákat kapcsoljuk össze az „úttörő fo­
kozat” próbáival, valamint az iskolai politechnikai órá­
kon tanultakkal, és fokozatosan oldjunk meg mind bo­
nyolultabb feladatokat. Kezdeni természetesen a legegy­
szerűbb házi használati tárgyak, játékok, egyszerű szer­
számok készítésével kell.
Hogy munkánkat nyugodtan végezhessük — mások
zavarása nélkül — , saját munkahelyet kell elkülöníte­
nünk a szoba valamelyik sarkában, ahol elhelyezhetjük
munkaasztalunkat is.
Legcélszerűbb lecsapható munkaasztalt készíteni, amely
nem foglal el helyet, ha nincs rá szükség Egy 70— 80 cm
hosszú hasábot csavarokkal vízszintesen a falra erősítünk.
Ennek a közepéhez illesztve derékszögben egy második
hasábot szerelünk függőlegesen a falra. Utóbbira ajtó­
sarkokkal lécekből készült háromszög alakú támasztot
csavarozunk úgy, hogy azt oldalra el lehessen hajtani.
A vízszintes hasábra ugyancsak ajtósarkokkal szereljük
rá az asztallapot. Ha a támasztót félrefordítjuk, akkor az
asztallap a fallal párhuzamosan függ (90. ábra).
Erősebb kivitelben és megfelelő rögzítéssel ilyen asz­

94
talt használhatunk gyalupadként is. Csavaros satu he­
lyett jól megfelel egy ék alakú bevágással ellátott deszka,
ami| három nagy facsavarral az asztal elejéhez erősítünk.
A kivágásba támasztjuk a deszkát, amikor az éleket gya­
luljuk.

Némely munkához erős asztalkára vagy ülőkére (köz­

nyelven: „hokkedli”) van szükség, amelyre rá lehet he­
lyezni a kis üllőt, és amihez a satut erősíthetjük.
A szerszámok számára deszkát szerelünk a falra, ehhez
léceket erősítünk, amelyek bevágásaiba állítjuk a vésőt,

35
a fúrót és az egyéb szerszámokat (91. ábra). A mozgó
léc lefogja őket, hogy ki ne essenek. A lécek helyett a
nagyobb szerszámok számára szögeket is verhetünk
a deszkába, a kisebbek számára pedig bőrhurkokat ké­
szítünk (92. ábra).

Nagyon fontos a munkahely egyenletes megvilágítása,

ha szükséges, állítsunk be egy külön villanylámpát.
Feltétjenül meg kell szokni, hogy a munka végeztekor
szerszámainkat rakjuk el a falra, a polcra vagy a do­
bozba, időnként tisztítsuk meg és gépzsírral kenjük be.
Különösen fontos, hogy megtanuljuk egyedül élezni és
egyengetni a szerszámainkat. A kést, vésőt, vágót,
gyalukést a fenővason élesítik, utána pedig a fenőkövön
csiszolják. A fűrészt háromszögű reszelővei élesítik, min­
den egyes fogat külön-külön. A fogak beállítását erre a
célra szolgáló lemezkével vagy közönséges laposfogóval
végzik: a fogakat felváltva, egyiket jobbra, másikat balra
kell hajlítani.
Kések és gyaluszerszámok élesítésekor a vágóéi síkja
maradjon ugyanolyan szögben, mint ahogyan eredetileg
készítették. A kés lapját fenjük, amíg a kellő élességet
el nem értük, az élt azután még a fenőkövön simítjuk.

96
 M IT KÉ S ZÍTH E TÜ N K FÁB Ö L

Ha odahaza dolgozzuk fél a fát, akkor a következő

műveleteket végezzük: hasítás, fűrészelés, gyalulas, vésés
és fúrás. Minden egyes művelethez a hozzávaló szerszá­
mot használjuk.
A hasításhoz ácsszekercét — fejszét — használunk,
apróbb munkához fafogantyús acélvésőt vagy feszítő­
éket. A felsorolt szerszámok veszélyesek, ezért vigyáz­
nunk kell arra. hogy éles szerszám kistestvérünk kezébe
ne kerüljön!
A durva gyalulashoz nagyológyalut (hántológyalut), a
felület lesimításához a közismert gyalut használjuk.
A fa szétfűrészelésére a legjobb olyan fűrészt besze­
rezni, amelyet a fa keresztben vagy hosszában való fű­
részelésére egyaránt használhatunk. Mintafűrészeléshez
lombfűrész szükséges.
Pergőfuróval és hasonló fúrószerszámmal lyukakat és
fészkeket fúrhatunk.
Fatárgyak készítésekor azok egyes részeit ragasztani
kell. Ilyenkor prést használunk. Néha az alkatrészek ösz-
szeszorításához a közönséges zsineg is megfelel. Terje­
delmesebb tárgyak ragasztásakor két tuskóba a ragasz­
tandó elemeknél valamivel nagyobb nyílást vágunk, az
összeragasztott részeket ide beállítjuk és oldalról bevert
ékekkel rögzítjük (93. ábra).
A ragasztóoldat készítéséhez enyvfőző tégelyre van
szükségünk. Ezt két különböző méretű fémedényből (pl.
konzervdobozból) készíthetjük — egyiket a másikba ál­
lítva. A kisebbikbe tesszük az enyvet, a nagyobbikba pe­
dig vizet öntünk, így az enyv nem fog „leégni”.
A fűrésszel vagy lombfűrésszel végzett munka közben
ügyeljünk arra, hogy a mozdulatok könnyedek és folya­
matosak legyenek, mert ha feleslegesen megnyomjuk
a fűrészt, ez nehezíti a munkát, a fogak beszorulnák.

7 1112 97
A fűrész mozgatásának mértéke először rövid legyen,
ahogy mélyebben hatol be a fába, úgy növekszik az ide-
oda mozgatás hossza, míg végül a fűrészlap egész hosz-
szát igénybe vesszük.

A gyalulószerszámok használatakor eleinte nehéz le­

küzdeni a fa ellenállását. Tanuljunk meg egyenletes,
könnyű nyomást adni a megmunkálandó felületre. Desz­
ka gyalulása közben ügyelni kell, hogy a vágóéi ne áll­
jon ki nagyon a hasítékból, mert az erősen kiálló vágóéi
túl vastag forgácsot vág, és ez megnehezíti a munkát.
Ha vésővel akarunk fészket vágni, akkor a vésőnek
kezdetben a síkra merőlegesen kell állnia, azután egy
kevéssé el kell hajlítani.
Az anyag kijelöléséhez (előrajzolásához) használjunk
körzőt és vonalzót. Így pontosak lesznek az alkatrészek,
és pontosan össze fognak illeni. A vonalzónak legyen
centiméter beosztása. Összehajtható mérőléccel („coll-
stock”), zsinórral, körzővel is lehet mérni.
Körzőt elég könnyen készíthetünk: fémcsíkra egy sor
lyukat vágunk és egyik végét meghajlítjuk a 94. ábra

98
szerint. Ezzel a szerszámmal kört úgy rajzolunk, hogy
a körzőt (a kívánt sugárhosszúságnak megfelelően) va­
lamelyik lyukon át szeggel a kör középpontjában meg­
erősítjük, a meghajlított végbe hegyével lefelé ceruzát

94. ábra

vagy bármilyen hegyes szerszámot illesztünk és a fém­

lapot forgatva kijelöljük a kört. H a a nyílásba fűrészt
vagy lombfűrészt illesztünk, akkor a kört mindjárt ki
is vághatjuk. Fém tapintókörzőt is készíthetünk elhasz­
nált fűrészlapból: két fűrészlap végét laposan egymásra
illesztve mozgathatóan összeszegecseljük, a végüket pe­
dig hegyesre reszeljük.
Fafeldolgozó munka közben ügyeljünk a helyes sor­
rendre; szokjuk meg a meghatározott műveleti sorren­
det. Gyalulásnál feltétlenül ellenőrizni kell a szögeket
háromszögvonalzoval; a felületet előbb a nagyológyalu-
val és azután a simítógyaluval kell megmunkálni. Ke­
mény fafajtákba a szöget sűrű kalapácsütögetéssel kell
beverni, miközben a szöget bal kezünkkel ujjaink közt
vagy laposfogó segítségével tartjuk. A z egyes részek
összeillesztésekor a szögeket keresztbe kell beverni, oly
módon, hogy végeik keresztezzék egymást (95. ábra).

7*
99
A kalapácsot nyelének végénél fogva kell tartani, mert
így kapjuk vele a leghatékonyabb utőerőt.
A kész darabot először üvegdarabbal vagy vonópen­
gével (acéllemez) letisztítjuk, azután csiszolópapirral csi­
szoljuk.

95. abra

Deszkácskák

készítése legyen az első asztalosmunkánk. A jól legyalult

deszkából a legkülönfélébb tárgyakat készíthetjük. Az
alább leírt konyhafelszerelési tárgyakon kívül még sok
mindent kigondolhatunk. Mindig legyen elegendő deszka­
készletünk, mert azt mindenfélére fel tudjuk használni.

Pőlcccskát

készítünk ezután. Ehhez a jól megmunkált deszkákon

kívül két keresztmerevítőt is kell készíteni. Ezek tulaj­
donképpen fából készült derékszögű háromszögek, ame­
lyek rövidebb szárának hossza ne legyen kevesebb a hosz-
szabb szár kétharmadánál. A tartókat szögekkel erősí­
tik vagy asztalosenyvvel ragasztják a deszkácskákhoz.
A hátsó bordákhoz drótból vagy bádogdarabkákból ké­
szített füleket szegezünk, a polcot ennél fogva akaszthat­
juk a falra.

100
A konyhaedény számára készült polc

már valamivel bonyolultabb. A felső deszka hátsó élé­

hez merőleges helyzetben két lécet erősítünk, ezek alsó
végéhez pedig vízszintesen egy harmadikat, ily módon

96. ábra

egy keretfélét kapunk, amelynek fent kiálló ellenzője

van (96. ábra).
A polc felső deszkájának a lécekre erősítéséhez két ke­
reszttartót állítunk be, amelyek alsó bevágott szélébe
még egy, a felsőnél valamivel keskenyebb polcot erősí­
tünk. Végül, a keret alsó vízszintes lécének elülső szé­
léhez egy még keskenyebb harmadik polcot rögzítünk.
Az erre merőlegesen felállított edényt az alsó polc felett
a lécekhez szögezett keskeny lapocska tartja. A léceket,
kereszttartókat és polcokat simán egymáshoz illesztve
enyvvel vagy facsavarokkal erősítjük össze.
P o lco s akasztókeret

lesz a harmadik munka, amivel a kis asztalos a háztar­

tási felszerelést kiegészíti. Ezt ugyanúgy kell készítem,
mint a közönséges polcot, csak nagyobbra kell az alkotó­
részeket méretezni. Ilyen akasztókeretet mutatunk be a
97. ábrán.

Madárházat

is könnyen tudunk készíteni. Négy deszkából lesznek a

függőleges falak, egy deszkát készítünk a feneke, és
egyet a teteje számára. A -négyszögletes fenék területe
legalább 15X15 cm, a hátsó fal 27, az elülső 35 cm ma­
gas. A tető ferdén áll, és az oldal-, valamint a hátsó fa­
lakon legalább 1.5. az elülső falon pedig 4 cm-re nyúlik
túl. A bejárati m ílást 18 cm magasan, kör alakúra ké­
szítjük. A bejárati nyílás alá kis padocskát erősítünk a

102
madarak számára. A madárházat inkább egy magas
rúdra erősítsük, mint fára, hogy a macska a madarat
ne bánthassa (98. ábra).
Mikor a fentieket m ár ügyesen el tudjuk készíteni, hoz­
záfoghatunk egyszerűbb bátorok készítéséhez is. Első
próbamunkának készítsünk padkát, asztalkát, virágáll­
ványt. Ezek anyagául hasznaiható láda és mindenféle

méretű fűrészáru-hulladék. Az öreg ládát mindenekelőtt

szét kell szedni, kiszedni belőle az összes szögeket. Ha a
láda gyalulatlan deszkából készült, akkor a deszkákat
nagyoló- és simítógyaluval, m ajd csiszolópapírral kell
simára munkálni. A régi szögek lyukait, repedéseket,
mély karcolásokat közönséges kittel kenjük be, amelybe
azonban fűrészport keverünk. Nagyon jól használhatók
a rétegeslemez-darabkák is, amelyek felületét könnyű
megmunkálni és befesteni.

Szemétláda

Közönséges csomagolóláda oldalfalait szétszedjük, le­

gyaluljuk, m ajd újra összeszegezzük. A szemétláda ma­
gasságának megfelelő nyolc darab lemezkét vágunk a

103
sarkok bevonására. A láda fenekére deszkákból alapot
szegezünk, ezek végeit simára ledolgozzuk. A falakat
nagyológyaluval letisztítjuk és olaj- vagy zománcfesték­
kel bemázoljuk.

Konyhai ülőke

A ládát könnyen ülőkévé alakíthatjuk: a lábakat a

szükséges magasságúra fűrészeljük, az ülőke tetejét vé­
konyabb deszkahulladékból állítjuk össze. A tető 3— 4

99. ábra

cm-rel álljon ki. A lábakat úgy állítjuk be, hogy két

belső lapjuk szorosan illeszkedjék a ládafalakhoz, felső
végük pedig egy vonalban legyen a láda felső karimá­
jával. Azután rászögezzük a fedőlapot. A z ülőkét letisz­
títjuk és tetszőleges színűre mázoljuk (99. ábra).

Kis padka cipőtisztításhoz

Ugyanúgy készül mint az ülőke, csak alacsonyabb.

104
Háromoldalú szekrény

Először előkészítjük réteges lemezből és lécekből a sar­

kok illesztését és összeállítjuk az ajtó keretét. A lécekre
fent és lent deszkából vagy lemezből kivágott három­
szögeket szegezünk, majd az ajtó keretét a falakra erő­
sítjük. H a a szekrényben felsőruhákat tartunk, akkor
elég fent egy polcot készíteni, a megmaradó helyre pe-

100. ábra

dig ruhákat akasztunk. Ha a szekrény háztartási célo­

kat szolgál majd, akkor három-négy polcot illesztünk
bele. A szekrényre ráerősítjük az ajtót, amelyet négy léc
közé beállított réteges lemezből vagy vékony deszkából
készítünk (100. ábra).

Éjjeliszekrényt

két ládából készíthetünk. 4 db négyszögletes rudat (a lá­

bakat) 70— 80 cm hosszúra vágunk. A nagyobb és ki­
sebb (lapos) láda oldalainak széleit legyaluljuk, azután

105
a lábakat odaillesztjük a nagyobbik láda sarkaihoz. Aho­
gyan ezt a 101. ábra mutatja, a lábak alul 5— 7, felül
15— 20 centiméternyire álljanak ki. A második, lapos lá­
dát a lábak hosszabb végeihez állítjuk be úgy, hogy azok
felső vége és a falak felső vége egy síkban legyen. Mind­
két láda nyitott oldala egy irányba essen.

101. ábra

Azután a felső deszkát szögezzük rá. Hátsó széle a lá­

bakra támaszkodik, széle három oldalon egyenlő mér­
tékben nyúlik ki. A két ajtót a ládák fedeléből készítjük,
és az elülső lábakkal egy síkba állítjuk be. A z ajtók szé­
lére a belső oldalon merevítőlécet szegezünk, erre csa­
varozzuk az ajtósarkot. A felső láda fedelét egy réteges
lemezből készült fiókhoz erősítjük, amely szabadon csú­
szik a felső ládában. A z ajtóhoz es fiókhomlokhoz fából
vagy műanyagból készült fogantyút erősítünk.

106
Egyszerű összehajtható szék

A szék lábait kb. 2,5 X 4 cm vastag lécekből készítjük,

amelyek középen kissé szélesebbek. Azután négy lécet
készítünk az összeszereléshez és ezeket csapolással erő­
sítjük a lábakhoz. A felső léceket legcélszerűbb félkör

102. ábra

keresztmetszetűre készíteni. Ezekre _ kárpitoss egekkel

szegezzük rá az ülőkéül szolgáló erős vásznat, legmegfe­
lelőbb a nyugágyakhoz alkalmazott anyag. A lábak alsó
végét ferdére fűrészeljük úgy, hogy a nyitott szék talpa
vízszintes legyen (102. ábra).

Asztali könyvtámasz

M indig széles és tömör alapozású, hogy a könyveket jól

megtartsa az asztalra merőleges helyzetben (103 ábra).
Ezért az alapzatba mélyedéseket fúrnak (vésnek), ame­
lyeket ólommal, csapágyfémmel vagy fémforgáccsal töl­
tenek meg. A megtöltött mélyedéseket réteges lemezzel
fedik le, legalulra pedig posztót vagy flanellt ragaszta­
nak, hogy az asztalt ne karcolja össze. A könyvtámasz
készítésénél érvényesülnie kell a találékonyságnak és a
jóízlésnek, hiszen a támasz egyúttal asztaldísz is.

107
 A lombfűrészelés nagyon szórakoztató foglalkozás. Fű­
részeléskor a fűrészt könnyen, egyenletes hosszúságban
mozgassuk. A vágás irányát csak akkor változtassuk,
amikor a fűrészt lefelé mozgatjuk.

103. ábra

A lombfűrészelendő tárgyat egy megfelelő bevágással

ellátott deszkába szorítjuk; néha apró satut is használ­
hatunk. A fűrész befűzéséhez szükséges lyukat pergő­
fúróval furjúk.
A lombfűrészelés legmegfelelőbb anyaga a közönséges
rétegeslemez vagy vékony fadoboz lemez, de finomabb
munkához használhatjuk az értékesebb bútorfurnérfaj-
tákat is.
A rajzot a falemezre másolópapírral visszük fel, vagy
ráragasztjuk.

F É M T Á R G Y A K K É S ZÍTÉ S E

A háztartásban igen fontos helyet foglalnak el a fém­

ből készült tárgyak és eszközök. Majdnem valamennyi
konyhaedény és más felszerelés vasból, acélból, bádog­
ból vagy alumíniumból készül.
Mindenekelőtt meg kell ismerkedni a fémek technoló­
giai tulajdonságaival. Megmunkálás előtt mindenfele
acélt előbb meg kell lágyítani (megeresztés) és azután
újból megedzeni. Megeresztéshez vörösizzásig kell heví-

108
tcni és lassan kihűteni hamuban vagy a levegőn, amikor
pedig vissza akarjuk adni keménységét és rugalmassá­
gát., a vörösizzásig hevített acélt hirtelen olajba vagy
vízbe kell mártani (előbbi esetben lágyabb, utóbbiban
keményebb acélt kapunk).
Könnyen megmunkálható és így nagyon jól használ­
ható fém a réz: kovácső1ható, vágható, forrasztható és
köszörülhető. A házi feldolgozásra széles körben hasz­
nálják a képlékeny alumínium és ólom kovácsoló meg­
munkálását is.
Fémmegmunkáláshoz a következő szerszámok szüksé­
gesek :
kis asztali satu. a megmunkálandó tárgyak befogá­
sára, elgörbült felületek kiegyengetéséhez, huzal vagy
fémszalag hajlításához;
fémfűrész, amelyet munka közben nem tanácsos túl
gyorsan mozgatni és túl erősen rányomni a fémre;
különféle alakú és rendeltetésű reszelők (közepes re-
cézésű laposreszelő, félkör keresztmetszetű és néhány kü­
lönböző nagyságú háromszög keresztmetszetű reszelő);
hegyes élekbe összefutó acélvéső — hidegvágó — fém­
vágásra és bádog kivágására;
különféle alakú és méretű fúrók (jelenleg legelterjed­
tebbek a spirális fúrók, amelyeket le-fel mozgatott for­
gatóval vagy kerekes géppel hajtanak);
villamos vagy tűzben melegíthető forrasztópákák.
Közönséges forraszi opakát a következőképpen készít­
hetünk: 3— 4 mm-es huzalból 20— 25 cm hosszú pálcát
vágunk, ennek vegéhez egy darabka rezet erősítünk,
amelynek elülső végét ferdén levágtuk. A forrasztópáka
használatakor ismerni kell a fémforrasztás főbb szabá­
lyait. A forrasztást olvadó fém (forrasz) segítségével vé­
gezzük. A forrasztás helyét gyantaporral vagy bóraxszal
szórjuk be. A forrasztópáka végét megizzítjuk, és bele­
forgatjuk gyantaporba vagy bóraxba: akkor felveszi a
megolvasztott forraszt.

109
Huzalból készült tárgyak

a legváltozatosabb módon használhatók a háztartásban.

A huzalt hideg állapotban hajlítjuk, fonjuk.
A vasdrótot — ha az kemény — felhasználás előtt ki
kell lágyítani: vörösre izzítjuk és azután hamuban lassan

104. ábra

hűtjük le. Ú gy is meglágyíthatjuk, hogy henger alakú

fatuskóra tekerjük és a fát meggyújtjuk; amikor a fa
leégett, a kihűlő vas meglágyul. A huzalmegmunkálás fő
szerszámai: a laposfogó, a gömbölyűfogó, a kiskalapács
és a forrasztópáka.
A huzallal végzett munkát célszerű rajz alapján való
hajlítással kezdeni. Egyszerű tárgyak rajzát papírra vá­
zoljuk, meghatározzuk az egyes alkatrészek méreteit és

110
a tárgy elkészítéséhez szükséges huzaldarabkák számát.
A huzalt megfelelő méretre vágva, a végeket vékony
huzallal körültekerve rögzítjük. Ily módon készíthetünk
pl. háromszögletű konyhai és ebédlői állványokat (104.
ábra), amire a forró edényeket állítjuk. A z alátétek lá­
bait vékony huzallal tekerjük be és egyoldalra hajlítjuk.
A huzalt úgy sodorhatjuk össze, hogy kettéhajtva a
közepén keletkező hurokba hengeres pálcát dugunk. A
két szabad véget laposfogóval összefogjuk, és a fadarab­
kát addig csavarjuk egy irányba, amíg a drót végig össze
nem csavarodik (105. ábra).

Csavarrugó

készítésekor a hengeres alakú fémből vagy fából ké­

szült magot úgy tekerjük be huzallal, hogy a menetek
csavarás közben szorosan egymás mellé simuljanak (106.
ábra). A mag kihúzása után készen van a rugó. Ha a hu­
zalt a feltekercselés előtt megeresztettük, akkor a kész
rugót még meg kell edzeni. Kárpitozott bútorba vagy
matracba való kúp alakú rugót a következőképpen ké­
szíthetünk: 2— 3 mm átmérőjű rugóacél huzalt egy cson­
kakúpra tekerünk, alulról felfelé haladva (107. ábra).

106. ábra 107. ábra

1U
Legfelül akkora darabot hagyunk szabadon, amennyi a
rugó második feléhez kell, amit ugyanígy fogunk elké­
szíteni. Ily módon az ábra szerinti alakú rugót kapjuk.

Függönykarikákat

is készíthetünk huzalból. Hengeres fémmagra (amely­

nek átmérője akkora, mint a karika kívánt átmérője)
szorosan egymás mellé simuló sorokban feltekercseljük

108. ábra

a huzalt, mint a rugó készítésekor. Kiütjük a magot,

a tekercset satuba fogjuk és tengelyirányban szétfűré­
szeljük. A kapott karikák végeit összekalapáljuk vagy
összeforrasztjuk. Oválisán meghajtott huzaldarabkák
egymásba akasztva láncot képeznek (108. ábra).

Lám-paernyőváz

készítésékor (109. ábra) négy drótkarikát készítünk: az

alsó a legnagyobb átmérőjű, a feljebb kerülők arányo­
san kisebbek, és a legkisebb a felső belül levő negye­
dik. amelyik csak éppen akkora legyen, hogy az izzó
foglalatának hüvelye beleférjen. Ezeket a karikákat egy-

112
mástól bizonyos távolságra hosszában beállított és kel­
lően meghajlított drótdarabkákkal rögzítjük. A karikákat
összefogó drótok alsó végét jól vissza kell hajlítani, hogy
ki ne álljon. A z ernyő méretének megállapítását szintén
a 109. ábrán láthatjuk.

109. ábra

110. ábra

A huzallal való munka következő lépéseként dróthálót

fonhatunk a virágágyak elkerítésére, edényszárításhoz,
madárkalitkához és más tárgyak készítéséhez (110. ábra).
Drótháló fonásához fakeretbe, egyenlő távolságban szö­
geket verünk. Annyi drótdarabot vágunk le, ahány szeg

8/1112 113
van a keret felső lécén. Minden egyes drótdarab három-
négyszer olyan hosszú legyen, mint a keret hossza. Min­
den drótszálat kettőbe hajtunk és két végét egy-egy 2— 3
cm ^hosszú pálcácskára tekercseljük. A félbehajtásnál a
drótszálat ráakasztjuk az egyik szögre, és a szomszédos
szálhoz vezetve, azzal összetekerjük, Ha a háló minden
szemét egyforma nagyságúra készítjük és a találkozási

114
helyeket egyenlő számú menettel csavarjuk egymásba,
csinos és tartós hálót kapunk (111. ábra). Így készíthe­
tünk drótkerítést a virágágyak köré.
H a a huzal valamilyen teher hordására fog szolgálni,
akkor úgy kell megerősíteni, hogy végei hosszabb meg­
feszítés esetén se rongálódjanak meg és összeerősítésük
csomózása ne oldódjék fel. Ilyen rögzítést kaphatunk, ha
a végeket megerősített hurkok alakjában kötjük össze
(112. ábra).

Bádogtárgyak

Bádogtárgyak készítéséhez a következő különleges

szerszámokra van szükségünk:
kis üllő (10 cm2), egyenletesen lecsiszolt felülettel (az
üllő szárát a munkapadra vagy fatuskóra szegezzük);
fakalapács;
osztásokkal ellátott vonalzó;
olló;
lyukasztó.
A bádogtárgyak anyagául felhasználhatjuk a legkü­
lönfélébb alakú konzervdobozokat — különösen a na­
gyobb méretűeket. A bádogot mindenekelőtt ki kell
egyengetni az üllőn fakalapáccsal. Azután felvisszük rá
a rajz körvonalait és kivágjuk. A z ollóval úgy tudunk

m
113. ábra

könnyebben vágni, ha nyelét vágás közben a felső fém­

csík alatt tartjuk. A bádoglemezeket úgy toldjuk egy­
máshoz, hogy a széleket ellenkező irányba visszahajtjuk
és egymásba illesztjük, az illesztést fakalapáccsal Össze­

115
kalapáljuk (113. ábra). Szegecselést csak fogantyúk és
fülek felerősítésére alkalmazunk.
Ha hengeralakot akarunk adni a bádognak, kerek üllőn
formázzuk (erre a célra megfelel pl. egy darabka vízveze­
tékcső, amelyet kapcsokkal erősítünk a tuskóra). A haj­
ításhoz 4— 5 mm-t kell ráhagyni az anyagra.
Konzervdoboz-bádogból sütőrostot, tésztaszaggató for­
mákat, szűrőt, zöldségreszelőt és hasonló hasznos tárgya­
kat készíthetünk.

Merölapát

készítésekor először a peremeket hajlítjuk meg, azután

a szegélyt és legutoljára a merőlapát hátsó szélét (114.
ábra). A csőszerű nyelet vastagabb bádogból vagy ab­
roncsból készítjük és két szegeccsel erősítjük fel. Nyél
helyett fület is készíthetünk rá.

Hasonló módon készítjük a 45— 50 cm méretű sütő­

rostot is. A peremét 1 mm szélességben visszasodorjuk,
az oldalakat fakalapáccsal hajlítjuk fel. A sarkok szög
alakú peremeinek kihajlításához a kalapács éles végével
ütögetve keresztirányú redőket képezünk és így sodor­

11G
juk a perem három sarkát. A negyedik sarkot nem haj­
lítjuk vissza, itt csepegtethető ki a zsír (115. ábra).
Bádogdarabkákból nem nehéz kör-, csillag- vagy a leg­
különfélébb alakú formácskákat készíteni. A mintát vagy
a domború formát úgy alakítjuk ki, hogy az előkészített

IaC=L

115. ábra

bádogköröcskét kis mélyedéssel ellátott fatuskóra he­

lyezzük. A bádogra ráhelyezünk egy fémtárgyat, amely
a kívánt alakú, s ez a kalapács ütései alatt kinyomja a
bádogot.

Bádogdobozok

Apróbb tárgyaink részére kis ügyességgel egyszerű

módon készíthetünk jól használható bádogdobozokat.
Ehhez a konzervet úgy kell felbontanunk, hogy a doboz
palástját fedelével párhuzamosan, attól 1— 1,5 cm-re
vágjuk át, egyenes vonal mentén. Ezt a vonalat a do­
bozra felcsavart papírcsíkkal jelölhetjük ki.

117
 A vágáshoz használhatunk lombfűrészt fémpengével,
vagy a bádoglemezt előzőleg késreszelővei elvékonyítjuk,
majd éles pengével átvágjuk. A doboz fedelén a palástot
megfelelő alátéten óvatos kalapálással annyira meg-
nyújtjuk, hogy az alsó részre ráhúzható legyen. Végül az
átvágás mentén mindkét darabon a bádog éles szélét
laposreszelővel gondosan elsimítjuk.

Süteményszaggatók

készítésekor 3— 4 cm széles bádogcsíkokat vágunk ki,

és azokat a legkülönfélébb alakúra hajlítjuk. A csíkok
végeit egyszerű hajlítással illesztjük össze. A vágóéit fém-
reszelővel élesre reszeljük (116. ábra).

116. ábra

118
 TA R T A L O M

B evezetés ................................................................ 3
Javítómunkák a lakásban .............................. 5
V akolatjavítás ................................................ 5
F estő m u n k á k ...................................................... 7
Tapétázás ............................................................. 12
A jtó k bevonása .................................................. 15
K eretek ü v e g e z é s e ............................................. 15
Vízcsap és egyéb egészségügyi berendezések
javítása ............................................................... 21
A villam os világítási hálózat javítása .......... 24
Bútorjavítás ................................................................ 34
A lakkozás és a fényezés m e g ú jítá s a ............. 34
Törött bútorok javítása ................................... 36
Párnázott bútorok javítása ............................ 38
Könyvek javítása ..................................................... 45
Ruhajavítás................................................................ 52
Cipők karbantartása és javítása ............................ 57
Takarítás, tisztítás .................................................... 61
Padlótisztítás ..................................................... 61
A fa lfelü let tisztítása ....................................... 63
A jtó k és ablakkeretek tisztítása ..................... 65
A porszívó használata ....................................... 65
Szőnyegtisztitás .................................................. 67
Dísztárgyak tisztítása ....................................... 68
Védekezés rozsda és oxidáció e lle n ................. 68
K ép ek tis z títá s a .................................................. 71

119
Fűtés és a kályhák karbantartása ........................ 74
Egyszerű játékok ..................................................... 83
F o n á s .................................................................... 83
Papírhajtogatás .................................................. 84
Papírkivágások ................................................ 87
Játékok készítése más anyagokból ................. 92
Kisebb bútorok és háztartási felszerelési tárgyak
készítése .................................................................. 97
M it készíthetünk f á b ó l ...................................... 97
Fém tárgyak készítése ....................................... 108
6,30 Ft

w
t