Professional Documents
Culture Documents
Szószerktan
Szószerktan
Keszler Borbála féle könyvben a fő rendszerező elvnek azt tette meg, hogy a határozók kötött
határozók (vonzatok) vagy szabad határozók. A vonzatok pontosan lehetnek meg nem
határozható jelentésűek, azaz asszimetikusak és lehetnek konkrétan leírható jelentésűek;
például: hely-, állapothatározók. A szabad határozók jelentése természetesen mindig pontosan
meghatározhatók.
A határozók rendszerére jellemző az un. háromirányúság. Legtisztábban a helyhatározók
körében mutatkozik meg. A többi határozó jórészt a helyhatározóból alakult ki, ez a
háromirányúság kiterjed a határozóknak szinte az egész rendszerére. Így az egyes
határozófajtákon, illetőleg nagyobb kategóriákon belül megkülönböztetünk
előzményhatározókat (ezek a honnan? kérdésre válaszoló, tehát az ablativusi irányú
helyhatározónak felel meg), tartamhatározókat (ezek a hol? kérdésre válaszolnak, tehát a
locativusi irányú helyhatározónak felel meg) és a véghatározókat ( ezek a hova?, merre?,
meddig? kérdésre válaszolnak, tehát a lativusi irányú helyhatározónak felel meg)
Az időhatározó egyaránt lehetnek előzményhat., tartam és véghatározók. Az állapothat.
többnyire tartamhat, de találunk közöttük előzményhat.(kilábal a betegségből) és véghat.
(ámulatba esik). A társhatározók a tartam-, az eredethat. az előzmény-, az eredményhat. pedig
a véghat. közé tartozik.A mód-, az eszköz-, a fok-mérték-, vmint a tekintethatározó tartamhat.
jellegű. Az okhat. előzmény, cél és véghat.
26. Mi a fókusz?
A kihangsúlyozni kívánt információ - a fókusz - rögtön a ragozott ige elé helyezendő. Ha
maga az ige a fókusz, akkor az a mondat elejére kerül.
A fókusz felhívja a figyelmet az eset valamely részének vagy feltételezett, vagy ismeretlen
nemére, továbbá kizárja az állítás érvényességét az összes többi kapcsolatba hozható
személyre vonatkozóan.
Ha van a mondatban kiemelten nyomatékos összetevő, azaz FÓKUSZ, akkor az mindig
közvetlenül az ige előtt áll. Ha fókuszos mondatban igemódosító van (és nem az a
nyomatékos mondatrész), akkor az igemódosító az ige mögé kerül: pl. A kutyádat(FÓKUSZ)
kergette meg a macskám. Hugó(FÓKUSZ) festette kékre a haját (nem Balázs).
27. Milyen más szerkezetektől kell elhatárolnunk a szintagmákat?
1. morfológiai típusú szerktől: egy fogalomszó és egy vagy több morféma funckiójú
viszonyszó kapcsolata pl. szorgalmas volt, olvasni fog
2. állandósult szókapcstól: két vagy több szónak többé-kevésbé megmerevedett kapcsolata pl.
a terv kútba esett, részt vesz
3. összetett szavak pl. porszívó, drágakő
Deme Laci: a mondat a beszédnek elemi, láncszemnyi egysége. A mondat minden olyan
nyelvi eszközökből álló megnyilatkozás vagy megnyilatkozásrész, amely a beszédfolyamatot,
illetőleg a beszélő és a hallgató közötti kommunikációs kapcsolatot egy kerek kifejező,
tájékoztató és/vagy felhívó mozzanattal építi tovább.
nyelvi eszközök: nyögés és üvöltés is betölti a jelzés szerepét, hiszen kifejezés, informál és
reagálásra késztet →de mégse tekinthető mondatnak, mert nem nyelvi eszközökből áll
más az indulatszó: „fáj”, „Kuss” és a többi már határozottan mondat, mert kifejezőeszköze
nyelvi természetű
Fajtái:
- külső állapothatározó
személytől v dologtól független külső körülmények
leggyakrabban ragos v. névutós fn.
ragjai: -ban/-ben (fagyban ácsorog) ; -nál/-nél (lámpa fényénél jól látta) ; -val/-vel ( rossz
előjelekkel indult)
névutós fn.: nagy égzengés közepette indult el, pártfogó nélkül maradt,
- praedicativus
vkinek v. vminek vmilyen funkcióban létet, minőséget tulajdonítanak
igék: álmodik, érez, gondol, hisz,érez, ismer, ítél,tart, tekint
- nuncupativus
megnevezést fejez ki, pl: Pistának hívnak, szotyolának a napraforgót hívják
- factivus
vki v. vmi vmilyen funkcióba jut
-nak/-nek ragos fn.-vel fejezzük ki
igék alaptagként: alkalmaz, beáll, képez, felkér, előléptet, megy, születik
- belső állapothatározó
megnevezheti a személy v. dolog lelki v. testi állapotát
kifejezőeszköze: határozóragos fn. a következő ragokkal
-ba/-be (álomba ringat) ; -ban/-ben ( tüdőgyulladásban fekszik) ; -ból/-ből (ébredezik az
alvásból) ; -n, an/-en( dermedten hullanak a falevelek); -nál/-nél(magánál volt) ; -ra/-re
( vénségére jól jár) ; -ül/-ul(tétlenül nézte) ; -val/-vel(mérgezéssel gyanúsítják)
névutós fn.: eszméletén kivül, élet és halál között, keménysége mellet, lelkesedés nélkül nem
lehet élni
határozószó és határozói névmás: hanyatt feküdt, egyedül sírt, veszteg maradt, ugyanúgy
csinálja, mint én
összekapcsolt belső állapothatározó: -val/-vel ; -ban/-ben ; -n, -an/-en ragos főnevek fordulnak
elő
b, alakja
→fn.-vel kifejezett tárgy tipikusan a tárgy ragjával van ellátva, a tárgy alaki jelölője a –t
esetrag: mesét olvas, pogácsát süt
→tárgy állhat ragtalanul
→nem kap tárgyragot a fn. igenévi tárgy: szeretek olvasni
→ugyancsak ragtalan fn., mn., fn-melléknévi névmás és segédigenév alkotja az összetett
tárgyat : szeretnék tanár lenni, becsületes maradni
→E/1.sz és E/2. sz. birtokos személyjellel ellátva ragtalan fn. is betöltheti a tárgyi mondatrész
szerepét: Keresem a ceruzám, Vedd fel a kabátod!
→néhány névmás is szerepelhet ragtalanul tárgyként: Hogy érzed magad?
→én és te személyes névmás rendhagyó tárgyesetre is jellemző a ragtalanság: ismersz engem,
kérlek téged
Az aktuális mondattagolás
A beszélő és a hallgató szubjektív szempontjait előtérbe helyező mondatfelbontást aktuális
mondattagolásnak nevezzük
Mikor kell kitenni a birtokos jelző ragját? az 1. és 2. személyű birtok esetén csak akkor
kell a birtokos jelző ragját, ha különösen ezt hangsúlyozni akarjuk. 3. személyben kötelező
kirakni.
Mondategész, és