Az Úr iránti féltő szeretet

1Kir 19,10a: Ő azt felelte rá: „Nagyon buzgólkodtam az Úrért, a Seregek Istenéért.”

Ha szó szerint akarnánk a vers elejét lefordítani akkor az így hangzik: „Buzgólkodván
buzgólkodtam...” Nem közönséges, átlagos buzgóságról van itt szó, hanem rendkívüli
buzgóságról. Nagy hangsúly van téve az Illés buzgóságára. Az ő legfőbb szenvedélye az volt,
hogy Isten megkapja mindenkitől azt a dicsőséget, tiszteletet amely Őt megilleti, amit Ő
megérdemel, amire Ő méltó.

I. Első lecke: Nagyon buzgólkodnunk kell Istenért.

Isten dicsősége, tisztelete az egyik legfontosabb dolog ezen a világon. Illés itt egy nagyszerű
példa számunkra. Ő volt az Ószövetség egyik nagy hithőse, és ennek részben az volt az oka,
hogy nagyon buzgólkodott Isten dicsőségéért, tiszteletéért.

A másik dolog az, hogy a „buzgóság” szót lehetne még úgy fordítani, hogy „féltő szeretet”.
Az Úr iránti féltő szeretet emésztette Illést. Az egész szövegkörnyezet arról szól, hogy az
emberek inkább Baál után mentek, minthogy Istent szolgálják, és Illés megpróbálta őket
visszavezetni. Illés azt akarta, hogy Izrael népe megismerje és szolgálja az Urat - az egyetlen
igaz Istent. Nem akarta, hogy Isten tiszteletét másnak adják. Illést bántotta, amikor az Istent
megillető dicsőség és tisztelet Baálhoz került. Isten, és az Ő tisztelete valamint dicsősége
iránt érzett féltő szeretet emésztette Illést. Ezt látjuk, amikor a három és fél éves szárazság
után visszatért Izraelbe. Amikor Aháb királlyal találkozott, akkor a király azt mondta neki:

„Te vagy-é az Izrael megháborítója?” Illés ezt válaszolta: „Nem én háborítottam meg az
Izraelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait,
és a Baál után jártatok.”

Nagyon bántotta, hogy az izraeliták nem követték Istent, hanem Baál után mentek.
Ugyanezt látjuk a Kármel hegyén, a Baál prófétáival folytatott nagy küzdelem során
mondott imájában is. Arra vágyott szenvedélyesen, azt akarta, hogy Istent imádják,
tiszteljék mindnyájan. Imádkozott és azt mondta:

1Kir 18,36-37: „Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, hadd ismerjék
meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és
hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram,
hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod
vissza az ő szívüket!”

Ez az imádság rámutat arra, hogy az Úr iránti féltő szeret emésztette Illést. Azt akarta, hogy
az Úr mutassa meg a népnek, hogy Ő az Isten, hogy a nép visszaforduljon Hozzá és hogy
megadja azt dicsőséget, tiszteletet Neki ami Őt megilleti, amit Ő megérdemel.

II. Második lecke: Az Úr iránti féltő szeretet kell emésszen bennünket.

Törekednünk kell erre.

Gondoljatok arra, hogy Jézus hogyan tanította az első tanítványokat és hogyan tanít minket
imádkozni. Ezek az első kérések:
Mt 6,9-10: „Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék
meg a te neved; jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben,
úgy a földön is.”

Mit jelent az, hogy „Mi Atyánk...szenteltessék meg a te neved”? Azt jelenti, hogy Isten nevét
a megérdemelt tiszteletben kell tartani, hogy az emberek a legnagyobb tisztelettel kell
beszéljenek róla vagy gondoljanak reá.

Ez kell legyen az egyik legnagyobb vágyunk. Kálvin azt mondja, hogy igyekeznünk kell
önmagunkról megfeledkezni, és arra használni az elménket, hogy Isten magasztos
nagyságát keressük.

Martin Lloyd-Jones így magyarázza az Úr imádságának első kérését: „Még az Isten

nagyságának, hatalmának és fenségének kellő érzékelése is hiányzik belőlünk... milyen
kevéssé értékeljük Isten jóságát, kedvességét és gondviselését. Milyen nagy örömmel
ünnepli a zsoltáros, hogy Isten a mi kősziklánk, Isten a mi békességünk, Isten a mi
pásztorunk, aki vezet minket, Isten a mi igazságunk, és Isten az örökké jelenlévő, aki soha el
nem hagy minket és soha el nem távozik tőlünk." "Mindannyiunknak emésztő szenvedélye
kellene legyen az, hogy az egész világ így ismerje meg Istent... Ez a kérés értelme. Azt a
lángoló vágyat jelenti, hogy az egész világ meghajoljon Isten előtt imádatban, tiszteletben,
dicséretben, imádatban, tiszteletben és hálaadásban.”

Testvérek, értsétek meg, hogy a legnagyobb vágyatok az kell legyen, hogy Istent az egész
földön megismerjék, és hogy az emberek mindenütt dicsérjék az Ő nagyszerű nevét. Féltő
szeretet kell emésszen benneteket Isten dicsősége iránt.

Ezt oly gyakran látjuk a Bibliában. Nincs Istenhez hasonló senki. A bibliai írók azon
fáradoztak, hogy az emberek felismerjék Isten fenségét és nagyságát, és dicsérjék Őt ezért.

2Móz 15,11: „Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te,
szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?”

Zsolt 113,5: „Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, a ki a magasságban

lakozik?”

Zsolt 145,3: „Nagy az Úr és igen dicséretes, és az ő nagysága megfoghatatlan.”

Zsolt 48,2: „Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges

hegyén.”

És még sorolhatnám. Isten annyira csodálatos. A legnagyobb igazságtalanság a világon az,

hogy az emberek nem ismerik fel és nem szolgálják Őt.

Illés idejében Izrael népe elhagyta az igaz Istent - aki olyan jó volt hozzájuk - és elkezdte
szolgálni Baált. Ez hatalmas bűn volt.

Ez nagyon bántotta Illést, és nem akart mást, mint hogy véget érjen ez a nagy
igazságtalanság és hogy Isten megkapja azt a dicsőséget és tiszteletét a nép részéről ami Őt
megillette, ami Neki kijárt, amire Ő méltó volt. Illésnek mindennél többet jelentett az Isten
dicsősége és tisztelete.

Neked is ilyennek kell lenned – sőt, még féltőbb szerető. Még inkább kell emésszen a
szeretet bennünket Isten tisztelete, dicsősége iránt, mint Illést. Ez azért van, mert többet
tudsz a Nagy Messiásról - Jézusról, aki azért jött a földre, hogy megmentse a bűnösöket.
Tudsz Róla és a kereszten végzett munkájáról. Emiatt olyannak kell lenned, mint azok,
akikről a Jelenések 5:8-14-ben olvasunk. Amikor Jézus, a Bárány, mint egy megölött, elveszi
a tekercset a trónon ülő jobb kezéből, azt olvassuk, hogy:

„És amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány
előtt – mindegyiknél hárfa volt és aranypohár, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai
ezek –,és új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és
feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek
minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és a mi Istenünk papjaivá
és országa népévé tetted őket, és uralkodni fognak a földön. És látomásomban sok
angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer
tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett
Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség,
a dicsőség és az áldás! És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a
földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon
ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!”

A mi Istenünkhöz senki sem hasonlítható. Olyan Isten Ő, aki szereti a bűnösöket. Olyan
Isten Ő, aki önmagát adta a bűnösökért. Olyan Isten Ő, aki eljött, szenvedett és meghalt,
majd feltámadt, hogy mi üdvözülhessünk.

Testvérek, ezt mindig tartsátok szem előtt. Zárjátok szorosan a szívetekbe. Ezt kell tennetek.
Ez az igazság. Nincs semmi ehhez fogható.

Ne szégyelljétek Jézus Krisztus evangéliumát. Ne legyetek közömbösek aziránt, amikor az

emberek körülöttetek gúnyolják Istent és a mi Urunkat, Jézust. Ne legyetek közömbösek
aziránt, amikor semmibe veszik Őt, és a biztos pusztulás felé veszik útjukat. Ne legyetek
gyávák! Ne hallgassatok. Az Úr és a neve tisztelete iránti féltő szeretet emésszen benneteket.
Emlékezzetek Pál apostolra Athénban.

Isten mindenkinek ad javakat - életet, gazdagságot, egészséget és sikert – de sokan nem

gondolnak Istenre, vagy nem ismerik el az Ő kezét, aki ezeket a dolgokat adta nekik. Zavar
ez bennünket? Zavar az bennünket, hogy sokan nem törődnek az evangéliummal, nem
törődnek az Isten dolgaival, nem érdekli őket Isten akarata? Isten azt mondja:

Ézs 1,2-4: „Halljátok meg, egek, figyelj ide, föld, mert az ÚR szól: Fiaimat fölneveltem,
fölmagasztaltam, de ők elpártoltak tőlem! Az ökör ismeri gazdáját, a szamár is urának
jászlát, de Izráel nem ismer, népem nem ért meg engem. Jaj, vétkes nemzet, bűnnel
terhelt nép! Gonosz utódok, romlott fiak! Elhagyták az URat, megvetették Izráel
Szentjét, elfordultak tőle!”

Más ószövetségi próféták Izrael Istentől való elszakadását házasságtöréshez hasonlították.

Ez szörnyűség – borzalmas sértés és lázadás Istennel szemben.
Jézus az Ő dicsőségére teremtette a világot. Csaknem mindenki hátat fordított neki. Hamis
vallások bőven vannak. Az emberek nem ismerik Jézust. Micsoda tragédia.

Legyen a legnagyobb vágyad, hogy minden ember megismerje Őt, és úgy dicsérje és
szolgálja Őt, ahogyan kell. Ő méltó rá! Nincs senki olyan, mint Jézus!

Zsolt 67: „Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa
ránk orcáját! Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között!
Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! Örüljenek, ujjongjanak a
nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön.
Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! Meghozta termését a föld,
megáld bennünket Istenünk, az Isten. Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt
a földön!”

Így legyen.

Végezetül, azt akarom mondani azoknak akik nem keresztyének, hogy titeket nem emészt
az Úr iránti féltő szeretet. Nem érdekel titeket az Isten dicsősége és tisztelete. Életetek és
tetteitek ennek tagadása. Ne hagyjátok, hogy ez így maradjon. Az egyetlen reményetek
ebben a sötét világban Jézus. Ő tárt karokkal hív és vár titeket. Menjetek hozzá imádságban
még ma. Ámen.