JOE

ABERCROM​BIE

A HŐ​SÖK













Könyv​moly​kép​ző Ki​adó, 2015
 Írta: Joe Abercrom​bie
A mű ere​de​ti címe: The He​roes (First Law World Book 2)
Co​py​right © Joe Abercrom​bie 2012
First pub​lis​hed in Great Bri​ta​in in 2012 by Ori​on Bo​oks,

For​dí​tot​ta: Kam​per Ger​gely
A szö​ve​get gon​doz​ta: Ga​ram​völ​gyi Ka​ta​lin
A so​ro​zat​terv, an​nak ele​mei és az ol​va​sók​hoz szó​ló üze​net a bo​rí​tó​bel​sőn Ka​to​na
Il​di​kó mun​ká​ja.
© Ka​to​na Il​di​kó, 2014
ISSN 2062-3100
ISBN 978 963 399 300 2
© Ki​ad​ta a Könyv​moly​kép​ző Ki​adó, 2015-ben




Eve-nek
Egy nap el​ol​va​sod, és meg​kér​de​zed:
„Apa, mi​nek az a sok kard?”
 CSA​TA​REND

AZ UNIÓ

Fő​pa​rancs​nok​ság

Kroy mar​sall – őfel​sé​ge észak​föl​di csa​pa​ta​i​nak fő​pa​rancs​no​ka.
Fel​nigg ez​re​des – Kroy ve​zér​ka​ri fő​nö​ke, fi​gye​lem​re​mél​tó​an áll nél​kü​li fér​fi.
Bre​mer dan Gorst ez​re​des – az észak​föl​di há​bo​rú​ról tu​dó​sí​tó ki​rá​lyi meg​bí​zott, le​vi​téz​lett kard​for​ga​tó mes​ter,
ko​ráb​ban a pa​lo​ta​őr​ség tag​ja.
Rur​gen és Lur​kó – az előb​bi hű​sé​ges szol​gá​lói, az egyik idő​sebb, a má​sik még… Lur​kó.
Lord Ba​yaz, az Első Má​gus – ko​pasz va​rázs​ló, ál​lí​tó​lag több száz éves, a Zárt Ta​nács be​fo​lyá​sos kép​vi​se​lő​je, a
ki​rály egyik nagy becs​ben tar​tott ta​nács​adó​ja.
Yoru Sul​fur – az ő ina​sa, test​őre és leg​főbb köny​ve​lő​je.
Den​ka és Sa​u​ri​zin – az Adu​ai Egye​tem két be​ava​tott​ja, tu​dó​sok, akik egy kí​sér​le​tet haj​ta​nak vég​re Ba​yaz meg​-
bí​zá​sá​ból.

Ja​len​horm had​osz​tá​lya

Ja​len​horm tá​bor​nok – a ki​rály régi ba​rát​ja, el​ké​pesz​tő​en fi​a​tal a be​osz​tá​sá​hoz ké​pest, azt mond​ják róla, bá​tor,
de lom​ha, és haj​la​mos hi​báz​ni.
Ret​ter – Ja​len​horm ti​zen​há​rom éves kür​tö​se.
Val​li​mir ez​re​des – a Ki​rály Se​re​ge Első Re​gi​ment​jé​nek am​bi​ci​ó​zus pa​rancs​no​ka.
Csősz törzs​őr​mes​ter – az Első Re​gi​ment ve​zér​ka​rá​hoz ve​zé​nyelt leg​ma​ga​sabb ran​gú tiszt​he​lyet​tes.
Sne​ci káp​lár – rég​óta a se​reg​ben szol​gá​ló sze​ren​cse​lo​vag, az Első Re​gi​ment zász​ló​vi​vő​je.
Mony, Klige, Be​cses és Le​der​lin​gen – os​to​ba köz​ka​to​nák, aki​ket Sne​ci mel​lé ve​zé​nyel​tek fu​tár​ként.
Wet​ter​lant ez​re​des – a Ha​to​dik Re​gi​ment ap​ró​lé​kos pa​rancs​no​ka.
Cul​fer őr​nagy – az előb​bi pá​nik​ba esés​re haj​la​mos he​lyet​te​se.
Ga​unt őr​mes​ter és Tö​vis köz​le​gény – a Ha​to​dik Re​gi​ment ka​to​nái.
Po​pol őr​nagy – a Ros​tod Re​gi​ment Első Zász​ló​al​já​nak pa​rancs​no​ka.
Las​mark szá​za​dos – sze​ren​csét​len szá​za​dos a Ros​tod Re​gi​ment​nél.
Vink​ler ez​re​des – a Ti​zen​har​ma​dik Re​gi​ment bá​tor pa​rancs​no​ka.

Mit​te​rick had​osz​tá​lya

Mit​te​rick tá​bor​nok – hi​va​tá​sos ka​to​na, el​szánt, bár a lo​ja​li​tá​sa meg​kér​dő​je​lez​he​tő, azt mond​ják róla, ra​vasz,
de meg​gon​do​lat​lan.
Op​ker ez​re​des – Mit​te​rick ve​zér​ka​ri fő​nö​ke.
Dim​bik had​nagy – ön​bi​za​lom-hi​á​nyos ifjú tiszt Mit​te​rick ve​zér​ka​rá​ban.

Meed had​osz​tá​lya

Meed kor​mány​zó – ama​tőr ka​to​na, nya​ka, mint a tek​nő​sé; bé​ke​idő​ben Ang​land kor​mány​zó​ja, azt mond​ják,
úgy gyű​lö​li az észak​föl​di​e​ket, mint disz​nó a böl​lért.
Ha​rod dan Brock ez​re​des – Meed ve​zér​ka​rá​nak be​csü​le​tes és szor​gal​mas tag​ja, egy hír​hedt áru​ló fia.
Fin​ree dan Brock – Brock ez​re​des szen​ve​dé​lye​sen am​bi​ci​ó​zus fe​le​sé​ge, Kroy mar​sall lá​nya.
Brint ez​re​des – Meed ve​zér​ka​rá​nak tag​ja, a ki​rály régi ba​rát​ja.
Aliz dan Brint – Brint ez​re​des naiv, fi​a​tal fe​le​sé​ge.
Hard​rick szá​za​dos – Meed ve​zér​ka​rá​nak tag​ja, a szűk nad​rá​gok híve.

A Ku​tya​em​ber lo​ja​lis​tái

A Ku​tya​em​ber – az Unió mel​lett har​co​ló észak​föl​di​ek fő​nö​ke, a Vé​res Ki​len​ces egy​ko​ri tár​sa, va​la​ha Fe​ke​te
Mé​tely kö​ze​li ba​rát​ja, ma es​küdt el​len​sé​ge.
Vö​rös Sü​veg – a Ku​tya​em​ber he​lyet​te​se, aki vö​rös csuk​lyát vi​sel.
Ne​héz​ke​nyér – so​kat lá​tott Ne​ves Em​ber, egy tu​cat pa​rancs​no​ka a Ku​tya​em​ber alatt.
Vö​rös​var​nyú – Ne​héz​ke​nyér egyik pri​bék​je.

AZ ÉSZAK​FÖL​DI​EK
Skar​ling szé​ké​ben és kö​rü​löt​te

Fe​ke​te Mé​tely – Észak​föld Vé​del​me​ző​je vagy bi​tor​ló​ja; at​tól függ, kit kér​dez az em​ber.
Don​ga​láb – a he​lyet​te​se, azaz vol​ta​kép​pen leg​főbb test​őre és segg​nya​ló​ja.
Ishri – Fe​ke​te Mé​tely ta​nács​adó​ja, va​rázs​ló​nő dél​ről, Ba​yaz es​küdt el​len​sé​ge.
Caul Resz​ket – sok se​bet szer​zett Ne​ves Em​ber, akit egye​sek Fe​ke​te Mé​tely ku​tyá​já​nak tar​ta​nak.
Curn​den Begy – Ne​ves Em​ber, azt mond​ják, egye​nes, mint a szál​fa; va​la​ha Há​rom​fás Rudd he​lyet​te​se, az​tán
Be​thod em​be​re, ma egy tu​ca​tot ve​zet Fe​ke​te Mé​tely se​re​gé​ben.
Gyö​nyö​rű​ség – Begy so​kat szen​ve​dő he​lyet​te​se.
Blig​hi Whir​run – hí​res-ne​ves hős a messzi észak​ról, aki a Kar​dok Aty​ját for​gat​ja; más né​ven Tört​mo​gyo​ró,
mert​hogy az egyik mo​gyo​ró​ja össze​tört.
Vi​dor Yon Cum​ber, Brack-i-Dayn, Scorry Oson, Ag​rick, Ath​roc és Drofd – Begy tu​cat​já​nak egyéb tag​jai.

Sö​mör em​be​rei

Sö​mör – Be​thod idő​seb​bik fia, mára a leg​gyen​gébb Mé​tely öt had​ura kö​zül, erős, mint egy bi​valy, bá​tor, mint
egy bi​valy, és esze is annyi, mint egy bi​valy​nak.
Hó​fe​hér – va​la​mi​kor Be​thod egyik had​ura volt, ma Sö​mör he​lyet​te​se.
Fe​hér​sze​mű Han​sul – fél​sze​mű Ne​ves Em​ber, va​la​ha Be​thod hír​nö​ke.
Cal​der „her​ceg” – Be​thod ki​seb​bik fia, hír​hedt gyá​va​sá​gá​ról és csel​szö​vé​se​i​ről; ide​ig​le​ne​sen szám​űze​tés​be
küld​ték, ami​ért fel​ve​tet​te a béke le​he​tő​sé​gét.
Seff – Cal​der ter​hes fe​le​sé​ge, Hosszú​kezű Caul lá​nya.
Mély és Se​kély – két gyil​kos, akik Cal​der​re vi​gyáz​nak ju​ta​lom re​mé​nyé​ben.

Hosszú​kezű Caul em​be​rei

Hosszú​kezű Caul – Mé​tely öt hadurá​nak egyi​ke, idős har​cos, hí​res be​csü​le​tes​sé​gé​ről; Seff apja, Cal​der apó​sa.
Bry​di​an Özön – Ne​ves Em​ber, ko​ráb​ban Begy tu​cat​já​nak tag​ja.
Beck – fi​a​tal gaz​da, aki a csa​ta​me​zőn ki​ví​vott di​cső​ség​re vá​gyik, Szív​te​len Sha​ma fia.
Reft, Col​ving, Stod​der és Bra​it – egyéb su​han​cok, aki​ket Beck​kel együtt kény​sze​rí​tet​tek a se​reg​be.

Arany Gla​ma em​be​rei

Arany Gla​ma – Mé​tely öt hadurá​nak egyi​ke, el​vi​sel​he​tet​le​nül hiú, szün​te​le​nül Vas​fe​jű Ca​irm​mal ha​da​ko​zik.
Tö​ré​keny Sutt – egy hír​hed​ten kap​zsi Ne​ves Em​ber.
Ál​mat​lan – pri​bék, Arany al​kal​ma​zá​sá​ban.

Vas​fe​jű Ca​irm em​be​rei

Vas​fe​jű Ca​irm – Mé​tely öt hadurá​nak egyi​ke, hír​hed​ten ma​kacs, szün​te​le​nül Arany Gla​má​val ha​da​ko​zik.
Für​tös – tán​to​rít​ha​tat​lan fel​de​rí​tő.
Írig – rossz ter​mé​sze​tű bárd​for​ga​tó.
Go​rom​ba – mocs​kos szá​jú íjász.

Má​sok

Tíz​fé​le Brodd – a leg​lo​já​li​sabb Mé​tely öt had​ura kö​zül, csúf, mint a vér​fer​tő​zés.
Ko​pog​ta​tó Ide​gen – ha​tal​mas ter​me​tű bar​bár, a ci​vi​li​zá​ció meg​szál​lott​ja; a Crin​nán túli föl​dek ura.

Akik vissza​tér​tek a sár​ba
(azaz meg​hal​tak, vagy ha​lott​nak hi​szik őket)

Be​thod – Észak​föld első ki​rá​lya, Sö​mör és Cal​der apja.
Fe​det​len​fő Skar​ling – le​gen​dás hős, aki va​la​ha egye​sí​tet​te Észak​föl​det az Unió el​len.
A Vé​res Ki​len​ces – va​la​ha Be​thod baj​no​ka, észak leg​ret​te​get​tebb har​co​sa, az​tán rö​vid ide​ig Észak​föld ki​rá​lya,
mi​előtt Fe​ke​te Mé​tely meg​öl​te (leg​alább​is fel​té​te​lez​he​tő​leg).
Há​rom​fás Rudd – Uff​rith hí​re​sen be​csü​le​tes fő​nö​ke, aki Be​thod el​len har​colt, és a Vé​res Ki​len​ces egy pár​baj​-
ban le​győz​te.
For​ley, a Leg​gyen​gébb – hír​hed​ten gyen​ge har​cos, Fe​ke​te Mé​tely és a Ku​tya​em​ber tár​sa, akit Cal​der pa​ran​csá​-
ra öl​tek meg.
Szív​te​len Sha​ma – hí​res har​cos, aki​vel a Vé​res Ki​len​ces vég​zett. Beck apja.
 A CSATA ELŐTT
„Sze​ren​csét​len az az or​szág,
mely​nek hő​sök​re van szük​sé​ge.”
– Ber​told Brecht —
(Ung​vá​ri Ta​más for​dí​tá​sa)

 Manapság

Öreg va​gyok én már eh​hez a szar​ság​hoz – dör​mög​te Begy, és min​den má​so​dik lé​-
pés​nél el​fin​to​ro​dott, ahogy fáj​da​lom ha​sí​tott a rossz tér​dé​be. Ide​je nyug​díj​ba men​-
ni. Rég ide​je lett vol​na. Ül​dö​gél​het​ne a ve​ran​dán a háza mö​gött, pi​páz​hat​na, és a
jól vég​zett mun​ka örö​mé​vel a háta mö​gött néz​het​né mo​so​lyog​va a vi​zet. Nem
mint​ha lett vol​na háza. De ha majd sze​rez egyet, az jó kis ház lesz.
Ta​lált egy rést a dü​le​de​ző fal​ban, a szí​ve úgy vert, mint egy ács ka​la​pá​csa. Nyil​-
ván at​tól, hogy so​ká​ig ka​pasz​ko​dott fel​fe​lé a me​re​dek emel​ke​dőn, a buja alj​nö​-
vény​zet be​le​ka​pasz​ko​dott a csiz​má​já​ba, az erő​sza​kos szél min​dent meg​tett, hogy
le​dönt​se a lá​bá​ról. De ha őszin​te akart len​ni, leg​in​kább a fé​le​lem​től, hogy oda​fent
meg​ölik. Soha nem ál​lí​tot​ta ma​gá​ról, hogy bá​tor em​ber, és az évek mú​lá​sá​val csak
gyá​vább lett. Kü​lö​nös – mi​nél ke​ve​sebb éve van hát​ra va​la​ki​nek, an​nál job​ban fél,
hogy el​ve​szít​he​ti őket. Ta​lán az em​ber szü​le​té​se​kor kap egy bi​zo​nyos mennyi​sé​gű
bá​tor​sá​got, ami​ből az​tán min​den egyes cse​te​pa​té​ban ve​szít egy ada​got.
Begy jó sok cse​te​pa​té​nak volt már ré​sze​se, és na​gyon úgy fes​tett, hogy most ki​fo​-
gott ma​gá​nak egy újab​bat.
Ami​kor vég​re víz​szin​tes te​rep​re ért, meg​állt, hogy ki​fúj​ja ma​gát. Le​ha​jolt, és ki​-
tö​röl​te sze​mé​ből a hi​deg szél ser​ken​tet​te könnye​ket. Igye​ke​zett el​foj​ta​ni a kö​hö​gé​-
sét, de csak azt érte el, hogy még han​go​sab​ban tört ki be​lő​le. A Hő​sök fö​löt​te ma​-
ga​sod​tak a sö​tét​ben, mint nagy fe​ke​te lyu​kak az éj​sza​kai ég​bol​ton, ahol nem ra​-
gyog​tak a csil​la​gok. Négy​szer ak​ko​rák is meg​vol​tak, mint egy em​ber, vagy ta​lán
még na​gyob​bak is. Domb​te​tőn re​kedt, el​fe​le​dett óri​á​sok a sü​ví​tő szél​ben. Mar​co​-
nán őriz​ték a sem​mit.
Begy azon kap​ta ma​gát, hogy a szik​lák sú​lyát la​tol​gat​ja. Csak a hol​tak tud​ják,
ho​gyan ci​pel​ték fel ide azo​kat a bö​hön​cö​ket. Vagy hogy egy​ál​ta​lán ki ci​pel​te fel
őket. Vagy hogy mi​ért. A hol​tak vi​szont nem nyi​lat​koz​tak, Begy​nek pe​dig nem állt
szán​dé​ká​ban csat​la​koz​ni hoz​zá​juk, hogy vá​laszt kap​jon ezek​re a kér​dé​sek​re.
Tűz hal​vány fé​nyét lát​ta a kö​vek dur​va pe​re​mé​nél. Be​szél​ge​tés zaja ütöt​te meg a
fü​lét a szél mo​raj​lá​sán túl​ról. Ez megint eszé​be jut​tat​ta, mi​cso​da koc​ká​za​tot vál​lal,
és újra vé​gig​sö​pört raj​ta a fé​le​lem. De a fé​le​lem egész​sé​ges, amíg gon​dol​ko​dás​ra
kész​te​ti az em​bert. Ezt még Há​rom​fás Rudd mond​ta neki, ré​ges​te​len-ré​gen. Át​-
gon​dol​ta a dol​got, és tud​ta, hogy így cse​lek​szik he​lye​sen. Vagy leg​alább​is a leg​ke​-
vés​bé hely​te​le​nül. Néha ez a leg​több, ami​ben re​mény​ked​ni le​het.
Vett hát egy mély lé​leg​ze​tet, pró​bál​ta fel​idéz​ni, mi​lyen ér​zés volt, ami​kor fi​a​tal​-
ko​rá​ban még nem fájt sem​mi​je, és ma​gas​ról szart nagy​já​ból min​den​re, majd ki​vá​-
lasz​tott egy meg​fe​le​lő rést a fal​ban, és át​lé​pett raj​ta.
Le​het, hogy va​la​ha az ősi idők​ben ez egy szent hely volt, a kö​vek​ben va​rázs​lat
rej​te​zett, és fő​ben​já​ró bűn​nek szá​mí​tott hí​vat​la​nul be​lép​ni a kör​be, de ha a régi is​-
te​nek meg is sér​tőd​tek, sem​mi​lyen mó​don nem ad​ták je​lét. A szél gyá​szos só​haj​to​-
zás​sá gyen​gült, de ez volt min​den. A má​gi​á​ból nem sok ma​radt, és szent​nek sem
igen szá​mí​tott már sem​mi. Ilyen idő​ket él​tek ma​nap​ság.
A fény hal​vány na​rancs​szín​ben ját​szott a Hő​sök szá​raz bo​gáncs​ból, csa​lán​ból és
hosszú​ra nőtt fű​ből ki​emel​ke​dő, mo​há​val bo​rí​tott dur​va kö​ve​in. Az egyik szik​la a
fe​lé​nél ket​té​tört, né​hány má​sik fel​dőlt az év​szá​za​dok so​rán, ami​től a Hő​sök úgy
néz​tek ki, mint egy vi​gyor​gó ko​po​nya hi​á​nyos fog​so​ra.
Begy nyolc em​bert szá​molt meg a szél zi​lál​ta tá​bor​tűz kö​rül, va​la​mennyi​en tol​-
do​zott kö​pe​nyek​be, vi​sel​tes ka​bá​tok​ba és ron​gyos pok​ró​cok​ba bur​ko​lóz​tak. A fény
ösz​tö​vér, seb​he​lyes, bo​ros​tás vagy sza​kál​las ar​co​kat vi​lá​gí​tott meg, paj​zsok pe​re​-
mén, fegy​ve​rek pen​gé​jén vil​lant. Ren​ge​teg fegy​ve​rén. Összes​sé​gé​ben jó​val fi​a​ta​-
lab​bak vol​tak Begy sa​ját em​be​re​i​nél, még​is igen ha​son​ló​an fes​tet​tek. Va​ló​szí​nű​leg
igen ha​son​ló​ak is vol​tak. Egyi​kük​ről, akit pro​fil​ból lá​tott egy futó pil​la​nat​ra, egye​-
ne​sen azt hit​te, hogy Jut​lan. Az​tán eszé​be ju​tott, hogy Jut​lant ti​zen​két éve el​te​-
met​ték, és ő maga be​szélt a sír​já​nál.
Ta​lán csak bi​zo​nyos szá​mú arc lé​te​zik a vi​lá​gon. Aki elég idős, az újra meg újra
lát​hat​ja ugyan​azo​kat.
Begy fel​emel​te a ke​zét, és igye​ke​zett min​dent meg​ten​ni, hogy ne re​meg​jen.
– Szép es​tét!
Az ar​cok felé for​dul​tak. Ke​zek moz​dul​tak fegy​ve​re​kért. Az egyik fér​fi fel​ka​pott
egy íjat, mire Begy​nek azon​nal össze​szo​rult a gyom​ra. Mi​előtt azon​ban az il​le​tő
meg​fe​szít​het​te vol​na a fegy​ver húr​ját, mel​let​te ülő tár​sa el​kap​ta a kar​ját.
– Nono, Vö​rös​var​nyú! – A be​szé​lő ku​sza ősz sza​kál​lú, rit​ka nagy​da​rab fér​fi volt,
ki​vont kard​ja harc​ra ké​szen he​vert a tér​dén. Begy meg​könnyeb​bül​ten vi​gyo​ro​dott
el, mert​hogy is​mer​te ezt az ar​cot, és hir​te​len sok​kal jobb​nak lát​ta az esé​lye​it.
A fér​fit Ne​héz​ke​nyér​nek hív​ták, Ne​ves Em​ber volt rég​ről. Begy az évek so​rán jó
pár​szor har​colt mel​let​te, jó pár​szor pe​dig el​le​ne. Ne​héz​ke​nyér min​den​eset​re ko​-
moly em​ber hí​ré​ben állt. Ta​pasz​talt har​cos volt, aki előbb át​gon​dol​ta a dol​go​kat,
és nem ölt kér​de​zés nél​kül, pe​dig újab​ban ez lett a dol​gok leg​nép​sze​rűbb el​in​té​zé​si
mód​ja. Úgy fes​tett, hogy ő en​nek a tár​sa​ság​nak a fő​nö​ke, mert Begy őszin​te meg​-
könnyeb​bü​lé​sé​re a su​hanc nagy duz​zog​va le​en​ged​te az íjat a föld​re. Nem akar​ta,
hogy az​nap este bár​ki meg​hal​jon, és nem szé​gyell​te be​val​la​ni, hogy ön​ma​gá​ra ezt
dup​lán ér​vé​nyes​nek gon​dol​ta.
Azért pár órá​ig még biz​to​san ki​tart a sö​tét​ség, és elég sok éles fém he​vert a kör​-
nyé​ken.
– A hol​tak​ra! – Ne​héz​ke​nyér ép​pen olyan moz​du​lat​lan ma​radt, mint ma​guk a
Hő​sök, de a gon​do​la​tai nyil​ván szá​gul​dot​tak. – Ha nem té​ve​dek na​gyot, Curn​den
Begy lé​pett elő az éj​sza​ká​ból.
– Nem té​vedsz. – Begy to​vább​ra is ma​gas​ba tar​tott kéz​zel, óva​to​san kö​ze​lebb lé​-
pett. Igye​ke​zett nyolc gya​nak​vó​an rá​me​re​dő szem​pár el​le​né​re is gond​ta​lan​nak
mu​tat​koz​ni.
– Mint​ha meg​őszül​tél vol​na kis​sé, Begy.
– Ahogy te is, Ne​héz​ke​nyér.
– Tu​dod, hogy megy ez. Há​bo​rú van. – Az öreg har​cos meg​va​kar​ta a fe​jét. – Ala​-
po​san meg​vi​se​li az em​ber ide​ge​it.
– Őszin​tén szól​va ma​gam is így va​gyok vele.
– Ki akar​na ka​to​na len​ni?
– Po​ko​li meló. De azt mond​ják, a vén ló már nem ugor​ja át az új ke​rí​tést.
– Mos​tan​ság igyek​szem egy​ál​ta​lán nem ug​rál​ni – mond​ta Ne​héz​ke​nyér. – Azt
hal​lot​tam, Fe​ke​te Mé​tely mel​lett har​col​tok. Te meg a tu​ca​tod.
– Igyek​szem a le​he​tő leg​ke​ve​seb​bet har​col​ni, de ha az a kér​dés, hogy ki mel​lett
te​szem, ak​kor jól mon​dod. Mé​tely fi​ze​ti a zab​ká​sá​mat.
– Imá​dom a zab​ká​sát. – Ne​héz​ke​nyér a tűz​be me​redt, és el​gon​dol​kod​va pisz​kál​-
ni kezd​te egy gallyal. – Az enyé​met most az Unió fi​ze​ti. – Az em​be​rei ide​ge​sek vol​-
tak; az aj​ku​kat nya​lo​gat​ták, uj​ja​ik a fegy​ve​re​ik kö​rül ma​tat​tak, sze​mük csil​lo​gott a
lán​gok fé​nyé​ben. Mint​ha egy pár​baj né​zői len​né​nek, akik az első ta​po​ga​tó​zá​sok​ból
pró​bál​ják fel​mér​ni, ki ke​rül​het ki győz​te​sen az össze​csa​pás​ból. Ne​héz​ke​nyér
megint fel​né​zett.
– Ezek sze​rint az el​len​ke​ző ol​da​lon ál​lunk.
– És hagy​juk, hogy egy ilyen ap​ró​ság el​ront​sa a kel​le​mes be​szél​ge​té​sün​ket? –
kér​dez​te Begy.
Mint​ha a „kel​le​mes” szó sér​tés​nek szá​mí​tott vol​na, Vö​rös​var​nyú agyát megint
el​ön​töt​te a vér.
– Öl​jük meg ezt a szar​fa​szút!
Ne​héz​ke​nyér arca meg​ve​tő​en torzult el, ahogy felé for​dult.
– Ha meg​tör​té​nik a le​he​tet​len, és úgy ér​zem, kí​ván​csi va​gyok a vé​le​mé​nyed​re,
majd tá​jé​koz​tat​lak. Ad​dig is tartsd a szád, fél​nó​tás! Egy ilyen ta​pasz​talt har​cos,
mint Curn​den Begy, nem azért sé​tál fel ide, hogy a ma​gad​faj​ta egy​sze​rű​en meg​öl​-
je. – Kö​rül​né​zett a kö​ve​ken, az​tán Be​gyen ál​la​po​dott meg a te​kin​te​te. – Mi​ért egy​-
ma​gad jöt​tél? Nem akarsz azért a mocs​adék Fe​ke​te Mé​te​lyért har​col​ni, és in​kább
át​áll​nál a Ku​tya​em​ber​hez?
– Nem mond​hat​nám. Az Unió ol​da​lán csa​tá​ba men​ni nem ne​kem való. Ez​zel
nem aka​rom le​szól​ni azo​kat, akik még​is ezt vá​lasz​tot​ták. Min​den​ki ok​kal hoz​za
meg a maga dön​té​se​it.
– Igyek​szem sen​kit nem ki​zá​ró​lag a ba​rá​tai alap​ján meg​ítél​ni.
– Egy jó kér​dés​nek mind​két ol​da​lán jó em​be​rek van​nak – bó​lin​tott Begy. – A
hely​zet az, hogy Fe​ke​te Mé​tely kül​dött. Arra kért, bal​lag​jak el ide a Hő​sök​höz, áll​-
jak őrt egy da​ra​big, fi​gyel​jem, kö​ze​le​dik-e az Unió. De te ta​lán meg​kí​mél​hetsz a
stra​pá​tól. Kö​ze​le​dik az Unió?
– Gő​zöm sincs.
– Azért te itt vagy.
– En​nek nem tu​laj​do​ní​ta​nék túl​zott je​len​tő​sé​get. – Ne​héz​ke​nyér kü​lö​nö​sebb
lel​ke​se​dés nél​kül né​zett kör​be a tűz​nél ülő fi​a​in. – Mint lát​ha​tod, töb​bé-ke​vés​bé
egye​dül küld​tek ide. A Ku​tya​em​ber arra kért, bal​lag​jak fel ide a Hő​sök​höz, áll​jak
őrt, fi​gyel​jem, ide dug​ja-e az or​rát Fe​ke​te Mé​tely vagy va​la​me​lyik cim​bo​rá​ja. –
Fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. – Sze​rin​ted?
Begy el​mo​so​lyo​dott.
– Gő​zöm sincs.
– Azért te itt vagy.
– En​nek nem tu​laj​do​ní​ta​nék túl​zott je​len​tő​sé​get. Csak én meg a tu​ca​tom jöt​-
tünk. Bry​di​an Özön ki​vé​te​lé​vel, ő pár hó​nap​ja el​tör​te a lá​bát, és hát​ra kel​lett hagy​-
nunk, amíg meg​gyó​gyul.
Ne​héz​ke​nyér bá​na​to​san el​mo​so​lyo​dott, és megint a tü​zet kezd​te pisz​kál​ni, szik​-
rák gar​ma​dá​ját ver​ve fel.
– Min​dig is fe​gyel​me​zett tár​sa​ság vol​ta​tok. Fel​té​te​le​zem, most itt áll​nak a Hő​sök
kö​rül fel​aj​zott íjak​kal.
– Va​la​hogy úgy. – Ne​héz​ke​nyér fiai tá​tott száj​jal kap​ták ol​dal​ra a fe​jü​ket. Meg​-
ret​ten​tek a sem​mi​ből jövő hang​tól, an​nál is in​kább, mert az egy nő​höz tar​to​zott.
Gyö​nyö​rű​ség kar​ba font kéz​zel állt, kard​ja a hü​ve​lyé​ben, íja a vál​lán nyu​go​dott.
Olyan könnye​dén dőlt a Hő​sök egyik kö​vé​nek, mint​ha a kocs​ma egyik fa​lát tá​-
masz​ta​ná. – Szia, Ne​héz​ke​nyér!
Az öreg har​cos el​fin​to​ro​dott.
– Azért az íja​dat fel​ajz​hat​tad vol​na! Ak​kor leg​alább úgy tűn​ne, mint​ha ko​mo​lyan
ven​nél ben​nün​ket.
A nő az ál​lá​val a háta mö​gött lévő sö​tét​ség felé in​tett.
– Van ott né​hány srác, akik szí​ve​sen po​fán lő​nek kö​zü​le​tek bár​kit, ha csú​nyán
néz ránk. Et​től job​ban ér​zed ma​gad?
Ne​héz​ke​nyér fin​to​ra még lát​vá​nyo​sabb lett.
– Igen is meg nem is – mond​ta, mi​köz​ben le​gé​nyei a hir​te​len fe​nye​ge​tés​től sűrű
sö​tét​ség​be me​resz​tet​ték a sze​mü​ket a kö​vek kö​zött. – Szó​val még min​dig en​nek az
alak​nak a he​lyet​te​se vagy?
Gyö​nyö​rű​ség meg​va​kar​ta a bo​ros​tá​nyi​ra nyírt haja alatt hú​zó​dó hosszú he​get.
– Nem kap​tam jobb aján​la​tot. Olya​nok va​gyunk, mint egy öreg há​zas​pár, ami
évek óta nem dug, csak ve​szek​szik.
– Pont így vol​tam az asszonnyal, amíg meg nem halt. – Ne​héz​ke​nyér uj​ja​i​val ki​-
vont kard​ján do​bolt. – Azért hi​ány​zik. Amint meg​lát​ta​lak, tud​tam, hogy nem vagy
egye​dül, Begy. De mi​vel ne​ked még min​dig jár a szád, én meg még min​dig lé​leg​-
zem, úgy sej​tem, ka​punk egy esélyt, hogy meg​be​szél​jük a dol​got.
– Ak​kor kur​va jól sej​tet​ted – ál​la​pí​tot​ta meg Begy. – Pon​to​san ez a terv.
– Az őr​sze​me​im élet​ben van​nak?
Gyö​nyö​rű​ség fél​re​for​dí​tot​ta a fe​jét, és füttyen​tett, mire Scorry Oson lé​pett ki az
egyik kő mö​gül. Há​tul​ról át​ka​rolt egy fér​fit, aki​nek nagy ró​zsa​szín anya​jegy ék​te​-
len​ke​dett az ar​cán. Egé​szen úgy tűnt, mint​ha régi cim​bo​rák vol​ná​nak, amíg az em​-
ber ész​re nem vet​te Scorry ke​zé​ben az anya​je​gyes nya​kát csik​lan​do​zó kést.
– Bocs, fő​nök – mond​ta a fo​goly Ne​héz​ke​nyér​nek. – Les​ből tá​madt rám.
– Elő​for​dul.
Egy véz​na le​gény bo​tor​kált be a tűz fény​kö​ré​be, mint​ha na​gyot lök​tek vol​na raj​-
ta há​tul​ról. Vé​gül át​esett a sa​ját lá​bán, és han​gos nyö​gés​sel te​rült el a ma​gas fű​-
ben. Vi​dor Yon buk​kant fel mö​göt​te a sö​tét​ből, egyik ke​zé​ben la​zán ló​bál​va a bárd​-
ját. Sza​kál​las ar​cá​ra mo​gor​va ki​fe​je​zés köl​tö​zött, a ne​héz pen​ge ra​gyo​gott a csiz​-
má​ja mel​lett.
– Hála a ha​lot​tak​nak! – Ne​héz​ke​nyér a fel​tá​pász​ko​dó fi​ú​ra bö​kött a bot​tal. – A
nő​vé​rem fia. Meg​ígér​tem, hogy raj​ta tar​tom a sze​me​met. Ha meg​öli​tek, kap​tam
vol​na hi​de​get-me​le​get.
– Aludt – mor​dult fel Yon. – Nem na​gyon si​ke​rült raj​ta tar​ta​nod a sze​me​det,
igaz?
Ne​héz​ke​nyér meg​von​ta a vál​lát.
– Nem vár​tunk sen​kit. Dom​bok​ból meg kö​vek​ből az​tán biz​to​san nin​csen hi​ány
Észak​föl​dön. Nem hit​tem vol​na, hogy egy kö​vek​kel teli domb olyan iz​gal​mas le​het.
– Sze​rin​tem sem az – kö​zöl​te Begy –, de Fe​ke​te Mé​tely azt mond​ta, jöj​jek el
ide…
– És ha Fe​ke​te Mé​tely mond va​la​mit… – Brack-i-Dayn fé​lig-med​dig éne​kel​te a
sza​va​kat, aho​gyan azt a domb​la​kók szok​ták. Be​lé​pett a fü​ves kör​be, arca te​to​vált
fe​lét a tűz felé for​dí​tot​ta, a má​si​kon sö​tét ár​nyé​kok gyü​le​kez​tek.
Vö​rös​var​nyú fel​ug​rott vol​na, de Ne​héz​ke​nyér a vál​lá​ra tet​te a ke​zét, és vissza​-
nyom​ta a föld​re.
– No​csak, no​csak! Egy​más után ke​rül​tök elő. – Te​kin​te​te Vi​dor Yon bárd​já​ról
Gyö​nyö​rű​ség vi​gyo​rá​ra, on​nan Brack ha​sá​ra, on​nan pe​dig a to​vább​ra is Scorry
anya​je​gyes nya​ká​hoz szo​rí​tott kés​re ug​rott. Nyil​ván az esé​lye​ket pró​bál​ta fel​mér​ni,
aho​gyan Begy is tet​te vol​na a he​lyé​ben. – Blig​hi Whir​run is ve​le​tek van?
Begy las​san bó​lin​tott.
– Nem tu​dom, mi​ért, de nem tá​gít mel​lő​lem.
Vég​szó​ra Whir​run kü​lö​nös völgy​bé​li ak​cen​tu​sa szállt elő a sö​tét​ből.
– Shog​lig sze​rint… olyan em​ber mu​tat​ja majd meg a vég​ze​te​met, aki… majd​nem
meg​ful​ladt egy csont mi​att. – Hang​ját vissza​ver​ték a kö​vek, úgy hang​zott, mint​ha
egy​szer​re jön​ne az összes lé​te​ző irány​ból. Ez a Whir​run az​tán ér​tett a drá​mai be​lé​-
pők​höz. Min​den va​ló​di hős​nek hasz​ná​ra vált az ilyes​mi. – Már​pe​dig Shog​lig leg​-
alább olyan öreg, mint ezek a kö​vek. Egye​sek sze​rint nem en​ge​dik be a po​kol​ba.
Nem fog​ja a pen​ge. Egye​sek sze​rint lát​ta a vi​lág szü​le​té​sét, aho​gyan a pusz​tu​lá​sát
is lát​ni fog​ja. Az ilyen asszony​ra hall​gat​nia kell a fér​fi​em​ber​nek. Leg​alább​is egye​-
sek sze​rint. – Whir​run be​lé​pett a tűz fény​kö​ré​be az egyik hi​ány​zó kő he​lyén. Ma​-
gas volt, kar​csú, ar​cát el​rej​tet​te a csuk​lyá​ja ár​nyé​ka, sü​tött róla, hogy tü​rel​mes,
mint a tél. A Kar​dok Aty​ját a vál​lán át​vet​ve tar​tot​ta, mint fe​jő​lány a ru​dat, ami​re a
te​jes​kan​ná​kat akaszt​ja. A szür​ke mar​ko​lat tom​pán vi​lá​gí​tott, a fér​fi a hü​vely​be
buj​ta​tott pen​gén nyug​tat​ta a kar​ját, két nagy kéz​fe​je a le​ve​gő​ben him​bá​ló​zott. –
Shog​lig el​mond​ta, mi​kor, hol és hogy ha​lok meg. A fü​lem​be súg​ta, és meg​es​ke​tett,
hogy ti​tok​ban tar​tom, mert a má​gia nem má​gia töb​bé, ha fe​cse​günk róla. Szó​val
nem árul​ha​tom el nek​tek, hol és mi​kor ha​lok meg, de nem itt és nem most. – Meg​-
állt pár lé​pés​nyi​re a tűz​től. – Ti vi​szont, fiúk… – Whir​run fél​re​bil​len​tet​te csuk​lyás
fe​jét, csak he​gyes orra és álla éles vo​na​la lát​szott. – Shog​lig azt nem em​lí​tet​te, nek​-
tek mi​kor lesz vé​ge​tek. – Nem moz​dult. Nem volt rá szük​ség. Gyö​nyö​rű​ség Begy​re
né​zett, az​tán a csil​la​gos égre emel​te a sze​mét.
De Ne​héz​ke​nyér fiai még nem hal​lot​ták száz​szor ezt a szö​ve​get.
– Ő az a Whir​run? – kér​dez​te az egyik dör​mög​ve a szom​széd​já​tól. – Tört​mo​gyo​-
ró Whir​run? Ez ő?
A szom​széd nem fe​lelt, csak a tor​kán moz​du​ló ádám​csut​ka je​lez​te, hogy nyelt
egyet.
– Hát, a vén seg​gem te​szem fel rá, hogy eb​ből nem tu​dom ki​ve​re​ked​ni ma​ga​mat
– mond​ta vi​dá​man Ne​héz​ke​nyér. – Mu​tat​ko​zik rá némi esély, hogy hagy​tok ben​-
nün​ket el​pu​col​ni in​nen?
– Ra​gasz​ko​dom hoz​zá, hogy el​pu​col​ja​tok – fe​lel​te Begy.
– Vi​het​jük a fel​sze​re​lé​sün​ket is?
– Nem akar​lak kí​nos hely​zet​be hoz​ni ben​ne​te​ket. Csak a dom​bo​tok kell ne​kem.
– Vagy​is in​kább Fe​ke​te Mé​tely​nek.
– Az tök mind​egy.
 – Ak​kor le​gyen hát a ti​e​tek. – Ne​héz​ke​nyér las​san fel​állt. Fin​to​rog​va nyúj​tóz​tat​-
ta ki a tag​ja​it, nyil​ván az ő ízü​le​tei sem vol​tak már a ré​gi​ek. – Ir​tó​za​to​san fúj a szél
ide​fent. Szí​ve​seb​ben me​le​gí​te​ném a lá​ba​mat Os​rung​ban, a kan​dal​ló mel​lett. –
Begy​nek el kel​lett is​mer​nie, hogy a má​sik fér​fi​nak van igaz​sá​ga. El is gon​dol​ko​dott
raj​ta, ki járt job​ban vol​ta​kép​pen. Ne​héz​ke​nyér vissza​dug​ta a kard​ját a hü​ve​lyé​be, a
fiai pe​dig össze​szed​ték a fel​sze​re​lé​sü​ket. – Na​gyon ren​des ez tő​led, Begy. Szál​fa​-
egye​nes vagy, ép​pen, ahogy mond​ják ró​lad. Szép, hogy egy​más​sal szem​ben álló
em​be​rek meg tud​ják be​szél​ni a dol​go​kat eb​ben a nagy zűr​za​var​ban is. A tisz​tes​-
ség… ki​ment a di​vat​ból.
– Ilyen idő​ket élünk ma​nap​ság. – Begy egy bic​cen​tés​sel jel​zett Scorry​nak, mire
az el​vet​te a ké​sét az anya​je​gyes tor​ká​ról, kur​tán meg​ha​jolt, és a tűz fölé tar​tot​ta a
te​nye​rét. A fog​lya el​hát​rált tőle, meg​dör​zsöl​te a fris​sen bo​rot​vált sima fol​tot bo​ros​-
tás nya​kán, majd ne​ki​lá​tott, hogy fel​csa​var​ja a pok​ró​cát. Begy az övé​be akasz​tot​ta
a hü​velyk​uj​ját, és szem​mel tar​tot​ta Ne​héz​ke​nyér ké​szü​lő​dő csa​pa​tát, hát​ha va​la​-
me​lyik​nek ked​ve szottyant hőst ját​sza​ni.
Vö​rös​var​nyú​ból néz​te ki a leg​in​kább. A fér​fi a vál​lá​ra ve​tet​te az íját, és ko​mo​ran
né​zett maga elé. Egyik ke​zé​ben egy bár​dot szo​ron​ga​tott olyan erő​vel, hogy el​fe​hé​-
red​tek az uj​jai, a má​sik​ban egy pajzs ló​gott, raj​ta fes​tett vö​rös ma​dár​ral. Ko​ráb​ban
arra sza​va​zott, hogy öl​jék meg Be​gyet, és lát​ha​tó​lag az el​múlt pár perc​ben sem vál​-
toz​tat​ta meg a vé​le​mé​nyét.
– Né​hány vén sza​ros meg va​la​mi ki​ba​szott nő – vi​cso​rog​ta. – Ezek elől hát​rá​-
lunk meg harc nél​kül?
– Nem, nem. – Ne​héz​ke​nyér a há​tá​ra ve​tet​te ütött-ko​pott paj​zsát. – Csak én
hát​rá​lok meg, és ezek a fiúk itt. Te ma​radsz, és egye​dül küz​desz meg Blig​hi Whir​-
run​nal.
– Hogy mi? – Vö​rös​var​nyú ide​ge​sen pis​lan​tott Whir​run​ra, aki​nek az arca rez​ze​-
nés​te​len volt, mint a Hő​sök ma​guk; már​mint az a ke​vés, ami ki​lát​szott be​lő​le.
– Jól hal​lot​tad – fe​lel​te Ne​héz​ke​nyér. – Úgy​is ki vagy éhez​ve egy kis bu​nyó​ra.
Az​tán ha​za​to​lom egy ta​lics​kán a le​ka​sza​bolt holt​tes​te​det anyád​nak, és meg​mon​-
dom neki, hogy ne ag​gód​jon, te akar​tad így. Annyi​ra imád​tad ezt a ki​kúrt dom​bot,
hogy min​den​áron itt akar​tál meg​hal​ni.
Vö​rös​var​nyú ide​ge​sen mar​ko​lász​ta a bárd​ja nye​lét.
– Mi?
– De eset​leg le is jö​hetsz ve​lünk, és áld​ha​tod Curn​den Begy ne​vét, ami​ért idő​ben
fi​gyel​mez​te​tett ben​nün​ket, és el​en​ge​dett anél​kül, hogy nyíl​vessző​ket ere​get​tek vol​-
na a va​la​gunk​ba.
– Ér​tem – mond​ta Vö​rös​var​nyú, és duz​zog​va el​for​dult.
Ne​héz​ke​nyér fel​fúj​ta az ar​cát, és Begy​hez for​dult.
– Ezek a mai fi​a​ta​lok! Mi is ilyen hü​lyék vol​tunk?
 Begy meg​rán​tot​ta a vál​lát.
– Több mint va​ló​szí​nű.
– Azt azért nem mond​hat​nám, hogy én is így szom​jaz​tam vol​na a vért, mint ők.
Begy még egyet rán​tott a vál​lán.
– Ez megy ma​nap​ság.
– Igaz, igaz, há​rom​szor is igaz. Itt hagy​juk nek​tek a tü​zet. Gyer​tek, fiúk! – El​in​-
dul​tak le​fe​lé a domb déli lej​tő​jén, mi​köz​ben még min​dig a hol​mi​ja​i​kat gyö​mö​szöl​-
ték a zsák​ja​ik​ba. Az​tán sor​ra egy​más után el​nyel​te őket a sö​tét​ség a kö​vek kö​zött.
Ne​héz​ke​nyér un​ka​öccse még meg​tor​pant a rés​ben, és fel​tar​tott kö​zép​ső uj​jal
for​dult Begy felé.
– Még vissza​jö​vünk, su​nyi gaz​em​be​rek! – Ka​pott egyet a bá​csi​ká​já​tól a kó​cos
feje te​te​jé​re. – Á! Mi van?
– Mu​tass némi tisz​te​le​tet!
– Azt hit​tem, há​bo​rú van.
Ne​héz​ke​nyér ki​osz​tott neki még egy ak​ko​rát, hogy a fiú fel​nyü​szí​tett.
– At​tól még nem kell ek​ko​ra pa​raszt​nak len​ni, te kis sza​ros!
Begy csak állt ott, ahogy a fiú pa​na​sza​it el​vit​te ma​gá​val a szél a kö​vek mö​gött,
ke​se​rű nyá​lat nyelt, és las​san ki​húz​ta a hü​velyk​uj​ját az övé​ből. Össze kel​lett dör​-
zsöl​nie a te​nye​rét, mint​ha fáz​na, hogy így lep​lez​ze keze re​me​gé​sét. De vége lett, és
min​den érin​tett​ben ma​radt még szusz, en​nél töb​bet pe​dig iga​zán nem re​mél​he​tett.
Vi​dor Yon nem ér​tett egyet. Vi​har​fel​hők vo​nul​tak át a hom​lo​kán, ahogy meg​állt
Begy mel​lett, és a tűz​be kö​pött.
– Még el​jö​het az idő, ami​kor meg​bán​juk, hogy nem öl​tük meg őket.
– Ha nem ölök meg va​la​kit, az ál​ta​lá​ban jó​val ki​sebb te​her a lel​ki​is​me​re​te​men,
mint a má​sik le​he​tő​ség.
Brack ko​tyo​gott köz​be Begy túl​ol​da​lá​ról.
– Egy har​cos​nak sem tesz jót a túl​zás​ba vitt lel​ki​is​me​ret.
– Mint ahogy a túl​zás​ba vitt po​cak sem. – Whir​run le​kap​ta a vál​lá​ról a Kar​dok
Aty​ját, a he​gyét a föld​re tá​masz​tot​ta, for​gat​ni kezd​te kör​be-kör​be, és a lán​gok fé​-
nyé​nek tük​rö​ző​dé​sét fi​gyel​te az egé​szen a nya​ká​ig fel​érő mar​ko​la​ton. – Mind​-
annyi​unk​nak ci​pel​ni kell a sa​ját sú​lyun​kat.
– Az én sú​lyom ép​pen meg​fe​le​lő, te gir​hes mo​csok! – A domb​la​kó büsz​kén meg​-
pas​kol​ta a ha​sát, va​la​hogy úgy, ahogy egy apa si​mo​gat​ja sze​re​tet​tel a gye​re​ke fe​jét.
– Fő​nök! – Ag​rick ér​ke​zett meg a tűz fény​kö​ré​be, ke​zé​ben íjat, két ujja kö​zött
egy nyíl​vesszőt tar​tott könnye​dén.
 – El​men​tek? – kér​dez​te Begy.
– Fi​gyel​tem őket, amíg el nem hagy​ták a Gye​re​ke​ket. Most kel​nek át a fo​lyón,
Os​rung felé tar​ta​nak. Azért Ath​roc még raj​tuk tart​ja a sze​mét. Tud​ni fo​gunk róla,
ha vissza​for​dul​nak.
– Sze​rin​ted meg​te​szik? – kér​dez​te Gyö​nyö​rű​ség. – Ne​héz​ke​nyér régi vá​gá​sú ka​-
to​na. At​tól, hogy mo​soly​gott, még sze​mer​nyit sem volt ínyé​re ez az ügy. Te meg​bí​-
zol a vén gaz​em​ber​ben?
Begy mo​so​lyog​va me​redt az éj​sza​ká​ba.
– Nagy​já​ból annyi​ra, mint bár​ki más​ban mos​tan​ság.
– Az nem je​lent so​kat. Őrö​ket kéne ál​lí​ta​nunk.
– Igen – bó​lin​tott Brock. – Még​hoz​zá olya​no​kat, akik biz​to​san éb​ren ma​rad​nak.
Begy a völgy​la​kó vál​lá​ra csa​pott.
– Ren​des tő​led, hogy ön​ként je​lent​ke​zel az első vál​tás​nak.
– A po​ca​kod lesz a tár​sa​sá​god! – je​gyez​te meg Yon.
Most ő ka​pott egy vál​lon ve​re​ge​tést Begy​től.
– Örü​lök, hogy ennyi​re tet​szik az öt​let. Le​hetsz te a má​so​dik.
– Pi​csá​ba!
– Drofd!
Lát​szott, hogy a gön​dör fiú a csa​pat leg​újabb tag​ja, mert kés​le​ke​dés nél​kül pat​-
tant.
– Igen, fő​nök?
– Fogd a há​tas​lo​vat, és in​dulj el vissza​fe​lé a Yoz​ba ve​ze​tő úton! Nem tu​dom, ki​-
nek az em​be​re​i​vel ta​lál​ko​zol elő​ször, de az a leg​va​ló​szí​nűbb, hogy Vas​fe​jű vagy
Tíz​fé​le fi​a​i​val futsz össze. Szólj ne​kik, hogy a Ku​tya​em​ber egyik tu​cat​já​ba bot​lot​-
tunk a Hő​sök​nél. Fel​te​he​tő​leg csak fel​de​rí​tők vol​tak, de…
– Csak fel​de​rí​tők… – Gyö​nyö​rű​ség le​rá​gott egy da​rab vart az egyik ujja büty​ké​-
ről, és ki​köp​te a nyel​ve he​gyé​ről. – Az Unió mér​föl​dek​re van, több rész​re sza​kad​-
tak és szét​szé​led​tek. Egye​nes uta​kat ke​res​nek egy or​szág​ban, ahol ilyes​mik nem lé​-
tez​nek.
– Fel​te​he​tő​leg. De azért pat​tanj a nye​reg​be, és add át azt az üze​ne​tet.
– Most? – Drofd arca el​torzult. – A sö​tét​ben?
– Nem, jövő nyá​ron is ráér – csat​tant fel Gyö​nyö​rű​ség. – Igen, most, te sze​ren​-
csét​len, nincs más dol​god, csak vé​gig kell lo​va​gol​nod egy úton.
Drofd fel​só​haj​tott.
– Hős​nek való fel​adat.
 – Egy há​bo​rú​ban min​den fel​adat hős​nek való, fiam – mond​ta Begy. Szí​ve​seb​ben
kül​dött vol​na va​la​ki mást, de ak​kor haj​na​lig azon hu​za​kod​tak vol​na, hogy mi​ért
nem az új srác megy. Meg​van a dol​gok he​lyes el​in​té​zé​si mód​ja, amit az em​ber nem
ke​rül​het csak úgy meg.
– Pa​ran​csá​ra, fő​nök. Visz​lát pár nap múl​va, gon​do​lom. Nyil​ván saj​gó fe​nék​kel.
– Mi​ért? – Gyö​nyö​rű​ség lö​kött pá​rat a csí​pő​jé​vel. – Ta​lán olyan ben​ső​sé​ges a
kap​cso​la​tod Tíz​fé​lé​vel? – Erre pá​ran fel​ne​vet​tek. Brack har​sá​nyan rö​hö​gött,
Scorry hal​kan kun​co​gott, de még Yon mo​gor​va​sá​ga is ol​dó​dott va​la​me​lyest.
– Haha, kur​va vic​ces. – Ez​zel Drofd be​vet​te ma​gát az éj​sza​ká​ba, hogy meg​ke​res​-
se a lo​vat, és út​nak in​dul​jon.
– Azt hal​lot​tam, hogy ha be​ke​ned csir​ke​zsír​ral, könnyebb be​dug​ni! – ki​ál​tot​ta
utá​na Gyö​nyö​rű​ség. Whir​run ne​ve​té​sé​nek hang​ját vissza​ver​ték a Hő​sök, mi​előtt
szer​te​fosz​lott az üres sö​tét​ség​ben.
Mi​után vé​get ér​tek az iz​gal​mak, Begy úgy érez​te, tel​je​sen ki​me​rült. Le​hup​pant a
tűz mel​lé, és fel​szisszent a tér​dé​be ha​sí​tó fáj​da​lom​tól. A föld még me​leg volt Ne​-
héz​ke​nyér hát​só​já​tól. Scorry ta​lált ma​gá​nak egy he​lyet a má​sik ol​da​lon, és a ké​sét
kezd​te élez​ni. A fém csi​kor​gá​sa szol​gál​tat​ta a rit​must halk, ma​gas han​gú éne​ké​hez.
Fe​det​len​fő Skar​ling​ról da​lolt, Észak​föld leg​na​gyobb hő​sé​ről, aki an​nak ide​jén
egye​sí​tet​te a klá​no​kat, hogy ki​űz​hes​sék az Uni​ót az or​szág​ból. Begy csak ült, hall​-
gat​ta, a kör​mei kö​rül fá​jós​ra ke​mé​nye​dett bőrt rág​csál​ta, és arra gon​dolt, hogy iga​-
zán fel​hagy​hat​na már ez​zel a rossz szo​kás​sal.
Whir​run a föld​re tet​te a Kar​dok Aty​ját, le​ült a sar​ká​ra, és elő​vet​te az öreg er​-
szényt, amely​ben a rú​ná​it tar​tot​ta.
– A leg​jobb lesz, ha jó​so​lok egyet, mi?
– Mu​száj? – mor​mog​ta Yon.
– Mi​ért? Félsz, hogy nem lesz ínyed​re, amit a je​lek mu​tat​nak?
– Fé​lek, hogy össze​hor​dasz egy ra​kás mar​ha​sá​got, én meg fél éj​sza​ka éb​ren for​-
go​ló​dok majd, hogy va​la​mi ér​tel​met há​moz​zak ki be​lő​lük.
– Majd meg​lát​juk. – Whir​run a te​nye​ré​be bo​rí​tot​ta a rú​ná​kat, az​tán rá​juk kö​-
pött, és le​dob​ta őket a tűz mel​lé.
Begy nem bír​ta meg​áll​ni, hogy ne ha​jol​jon kö​ze​lebb, bár a vi​lág min​den kin​csé​-
ért sem tu​dott vol​na ol​vas​ni azok​ból a vac​kok​ból.
– Mit mon​da​nak a rú​nák, Tört​mo​gyo​ró?
– Azt mond​ják… – Whir​run hu​nyor​gott, mint​ha messzi​ről pró​bál​na ki​si​la​bi​zál​ni
va​la​mit. – Vér fog foly​ni.
Gyö​nyö​rű​ség fel​hor​kant.
– Min​dig azt mond​ják.
 – Biza. – Whir​run be​bur​ko​ló​zott a ka​bát​já​ba, or​rát úgy dug​ta oda a kard​já​hoz,
mint​ha az a sze​re​tő​je vol​na. A sze​mét is rög​tön le​huny​ta. – Vi​szont az utób​bi idő​-
ben ál​ta​lá​ban nem is té​ved​tek.
Begy ko​mo​ran né​zett kör​be a Hő​sö​kön. Az el​fe​le​dett óri​á​sok mar​co​nán őriz​ték a
sem​mit.
– Ilyen idő​ket élünk ma​nap​ság – mor​mog​ta.
 A béke híve

A fér​fi az ab​lak​nál állt, fél ke​zét a kö​vön nyug​tat​ta, az uj​ja​i​val egy​re csak do​bolt,
do​bolt és do​bolt. Te​kin​te​te ko​mo​ran pász​táz​ta Car​le​ont, az eső​ben fe​ke​tén csil​lo​gó
macs​ka​kö​ves ut​cák la​bi​rin​tu​sa​it, a me​re​dek pa​la​te​tő​ket, az apja ál​tal épí​tett, ma​-
gas​ba törő vá​ros​fa​la​kat. A kö​dös me​ző​ket a szür​ke fo​lyó del​tá​ján túl, a dom​bok
hal​vány kör​vo​na​la​it a tá​vol​ban, a völgy be​já​ra​tá​nál. Mint​ha messzebb el​lát​hat​na,
ha elég ki​tar​tó​an duz​zog. Több mint negy​ven mér​föld​nyi ki​et​len táj vá​lasz​tot​ta el
Fe​ke​te Mé​tely se​re​gé​től. At​tól a hely​től, ahol Észak​föld sor​sá​ról dön​töt​tek.
Nél​kü​le.
– Nem aka​rok mást, csak hogy min​den​ki azt te​gye, amit mon​dok neki. Ez olyan
nagy ké​rés?
Seff a háta mögé lé​pett, po​cak​ját a fér​fi há​tá​nak nyom​ta.
– Sze​rin​tem ez len​ne éssze​rű a ré​szük​ről.
– Amúgy is én tu​dom, ki​nek mi a leg​jobb, nem igaz?
– Én va​gyok az, aki tud​ja, de én el​mon​dom ne​ked, szó​val vég​ső so​ron… igaz.
– Úgy fest, van né​hány disz​nó​fe​jű ro​ha​dék Észak​föl​dön, akik nin​cse​nek tisz​tá​-
ban vele, hogy mi min​den​re tud​juk a vá​laszt.
Seff keze vé​gig​sik​lott a fér​fi kar​ján, és csap​dá​ba ej​tet​te nyug​ha​tat​lan uj​ja​it.
– A fér​fi​ak nem szí​ve​sen áll​nak ki a béke mel​lett, de úgy​is az lesz a vége. Majd
meg​lá​tod.
– Ad​dig is, mint min​den nagy gon​dol​ko​dó, én is azon ve​szem ma​gam ész​re,
hogy le​néz​nek. Meg​vet​nek. Hogy szám​űz​tek.
– Egye​lő​re azon vet​ted ész​re ma​gad, hogy be​zár​tak egy szo​bá​ba a fe​le​sé​ged​del.
Olyan rossz vol​na ne​ked?
– Se​hol sem len​nék szí​ve​seb​ben – ha​zud​ta a fér​fi.
– Ha​zudsz – súg​ta Seff, ajka fér​je fü​lét csik​lan​doz​ta. – Majd​nem olyan fo​lyé​ko​-
nyan ha​zudsz, mint ahogy ők tart​ják ró​lad. Szí​ve​seb​ben len​nél a bá​tyád mel​lett te​-
tő​től tal​pig pán​cél​ban. – Keze a fér​fi hóna alá, az​tán a mell​ka​sá​ra sik​lott, ami​be az
be​le​bor​zon​gott, mint​ha meg​csik​lan​doz​ták vol​na. – Le​nyisszan​ta​nád pár sze​kér​de​-
rék​nyi déli fe​jét.
– A mé​szár​lás a ked​venc fog​la​la​tos​sá​gom, mint te is jól tu​dod.
 – Több em​bert öl​tél meg, mint Skar​ling.
– Ha le​het​ne, még az ágyad​ba is csak pán​cél​ban búj​nék.
– Csak az aka​dá​lyoz meg ben​ne, hogy fél​ted a fi​nom bő​rö​met.
– De a le​vá​gott fe​jek haj​la​mo​sak spric​cel​ni. – A fér​fi ad​dig ügyes​ke​dett, amíg
szem​be​for​dult az asszonnyal, és uj​ját lus​tán vé​gig​húz​ta a mel​lei kö​zött. – In​kább
vá​lasz​tok egy gyors dö​fést a szív​be.
– Ép​pen így nyár​sal​tad fel az én szí​ve​met is. Te, kard​for​ga​tók gyön​gye!
A fér​fi fel​nyö​gött, ahogy meg​érez​te fe​le​sé​ge ke​zét a lába kö​zött, az​tán a fal​hoz la​-
pul​va me​ne​kü​lő​re fog​ta, és a kar​ját maga elé emel​ve tar​tot​ta tá​vol az asszonyt.
– Jól van, be​val​lom! Jobb sze​re​tő va​gyok, mint har​cos.
– Na, vég​re iga​zat be​szélsz. Nézd csak, mit tet​tél ve​lem. – Seff fél ke​zét a ha​sá​ra
fek​tet​te, és ne​hez​te​lő pil​lan​tást ve​tett a fér​jé​re. Az​tán ahogy az kö​ze​lebb lé​pett, az
asszony szé​le​sen el​mo​so​lyo​dott, meg​fog​ta a fér​fi ke​zét, uj​ja​it az uj​jai közé fűz​te, és
meg​si​mo​gat​ta ve​lük mé​re​tes po​cak​ját. – Fiú! – sut​tog​ta. – Ér​zem. Észak​föld trón​-
já​nak örö​kö​se. Előbb te le​szel a ki​rály, az​tán…
– Pszt! – A fér​fi egy csók​kal ta​pasz​tot​ta be fe​le​sé​ge szá​ját. Nem le​he​tett tud​ni,
mi​kor hall​ga​tó​zik va​la​ki. És hát kü​lön​ben is. – Van egy bá​tyám, el​fe​lej​tet​ted?
– A bá​tyád egy iga​zi tök​fej.
Cal​der el​fin​to​ro​dott, de nem ta​gad​ta a dol​got. Han​gos só​haj​jal né​zett le fe​le​sé​ge
kü​lö​nös, szép​sé​ges, ijesz​tő po​cak​já​ra.
– Apám min​dig azt mond​ta, hogy nincs fon​to​sabb a csa​lád​nál. – Csak a ha​ta​-
lom. – Az​tán meg nincs ér​tel​me azon hu​za​kod​ni, ami nem is a mi​énk. Fe​ke​te Mé​-
tely vi​se​li apám lán​cát. Fe​ke​te Mé​telyt kell zak​lat​nunk.
– Fe​ke​te Mé​tely csak egy fél​fü​lű bun​kó.
– Egy bun​kó, aki a csiz​má​ja alá gyűr​te egész Észak​föl​det, és az or​szág leg​na​-
gyobb had​urai le​sik a sza​vát.
– A leg​na​gyobb had​urak? – Seff fel​hor​kant. – Tör​pék, akik nagy ne​ve​ket bi​to​rol​-
nak.
– Tíz​fé​le Brodd.
– Az a bü​dös, vén fé​reg? El​há​nyom ma​gam, ha csak rá​gon​do​lok.
– Vas​fe​jű Ca​irm.
– Úgy hal​lot​tam, ici​pi​ci far​ka van. Ezért néz ál​lan​dó​an olyan csú​nyán.
– Arany Gla​ma.
– Az övé még ki​sebb. Mint egy cse​cse​mő ujja. És ne​ked is van​nak szö​vet​sé​ge​se​-
id.
 – Tény​leg?
– Tu​dod, hogy így van. Apám ked​vel té​ged.
Cal​der el​húz​ta a szá​ját.
– Apád tény​leg nem gyű​löl, de két​lem, hogy sza​lad​na el​vág​ni a kö​te​let, ha fel​-
akasz​ta​ná​nak.
– Be​csü​le​tes fér​fi.
– Hát per​sze hogy az. Hosszú​kezű Caul iga​zi egye​nes jel​lem, min​den​ki tud​ja. –
Hogy eb​ből mennyi igaz, az más kér​dés. – Vi​szont ami​kor je​gye​sek let​tünk, én
még Észak​föld ki​rá​lyá​nak fia vol​tam, és egé​szen más vi​lág​ban él​tünk. Egy her​ce​get
ka​pott ve​jé​ül, nem egy le​gen​dá​san gyá​va ala​kot.
Seff meg​pas​kol​ta a fér​je ar​cát, elég erő​sen ah​hoz, hogy halk csat​to​gó han​got ad​-
jon ki.
– Egy gyá​va, ámde szép​sé​ges ala​kot.
– A szép fér​fi​a​kat még ke​vés​bé ked​ve​lik Észak​föl​dön, mint a gyá​vá​kat. Nem hin​-
ném, hogy apád el len​ne ra​gad​tat​va, ami​ért így ala​kult a sor​som.
– A sor​sod le van szar​va. – A nő be​le​mar​kolt Cal​der in​gé​be, és kö​ze​lebb húz​ta
ma​gá​hoz a fér​fit. – Sem​min sem vál​toz​tat​nék.
– Én sem. Csak annyit mond​tam, hogy apád ta​lán nem így van ez​zel.
– Én meg azt mon​dom, hogy té​vedsz. – Seff meg​fog​ta a fér​je ke​zét, és is​mét duz​-
za​dó ha​sá​ra il​lesz​tet​te. – A csa​lád​hoz tar​to​zol.
– A csa​lád​hoz. – A fér​fi nem ve​sző​dött az​zal, hogy en​nek a le​het​sé​ges hát​rá​nya​it
is ecse​tel​je. – Szó​val itt van ne​künk a te be​csü​le​tes apád meg az én tök​fej bá​tyám.
Észak​föld a mi​énk.
– Az lesz. Tu​dom. – A nő las​san hát​rál​ni kez​dett, az ab​lak​tól az ágy felé húz​va
Cal​dert. – Há​bo​rús idők​ben ta​lán Mé​tely​nek áll a zász​ló, de a há​bo​rúk sem tar​ta​-
nak örök​ké. Jobb vagy nála.
– Ez​zel ke​ve​sen ér​te​né​nek egyet. – Azért jó volt hal​la​ni, fő​leg hogy egy lágy, sür​-
ge​tő hang du​ru​zsol​ta a fü​lé​be.
– Oko​sabb vagy nála. – A nő arca Cal​der nya​kát érin​tet​te. – Sok​kal oko​sabb. –
Orra a fér​fi ál​lát sú​rol​ta. – A leg​oko​sabb em​ber Észak​föl​dön. – A hol​tak​ra, de jól​-
esett ez a hí​zel​gés!
– Foly​tasd!
– Vi​tat​ha​tat​la​nul jó​ké​pűbb is vagy nála. – Meg​szo​rí​tot​ta a fér​je ke​zét, és le​fe​lé
csúsz​tat​ta a ha​sán. – A leg​jó​ké​pűbb fér​fi Észak​föl​dön…
Cal​der a nyel​ve he​gyé​vel meg​nyal​ta a nő aj​kát.
– Ha a leg​szeb​bek ural​kod​ná​nak, rég te len​nél min​den észak​föl​di​ek ki​rály​nő​je.
 Seff uj​jai a fér​fi öv​csat​já​val bab​rál​tak.
– Ön az​tán min​dig tud​ja, mit kell mon​da​nia, nem igaz, Cal​der her​ceg?
Dö​röm​bö​lés hal​lat​szott az ajtó fe​lől, és a vér hir​te​len a fér​fi fe​jé​ben lük​te​tett to​-
vább a far​ka he​lyett. Sem​mi sem tud​ja úgy tönk​re​ten​ni a ro​man​ti​kus han​gu​la​tot,
mint a ha​lál fe​nye​ge​tő kö​zel​sé​ge. A dü​bör​gés foly​ta​tó​dott, a ne​héz ajtó be​le​re​me​-
gett az üté​sek​be.
A pár vö​rös arc​cal, a ru​há​i​kat igaz​gat​va reb​bent szét. In​kább tűn​tek sze​rel​mes
gye​re​kek​nek, akik​re a szü​le​ik rá​nyi​tot​tak, mint​sem egy öt éve há​zas pár​nak.
Ennyit a ki​rály​ság​ról szőtt ál​mok​ról. Cal​der még a sa​ját aj​ta​ján lévő zár fö​lött sem
ural​kod​ha​tott.
– Oda​kint van az a nya​va​lyás re​tesz, nem? – ki​ál​tot​ta.
Fém csi​kor​dult, és az ajtó las​san ki​nyílt. Egy fér​fi állt a bolt​ív alatt, bo​zon​tos feje
majd​nem el​ér​te a zá​ró​kö​vet. Arca ron​csolt fe​lét for​dí​tot​ta fe​lé​jük. A szá​ja sar​ká​ból
ki​in​du​ló ir​dat​lan seb​hely vé​gig​fu​tott a szem​öl​dö​kén, és szét​te​rült a hom​lo​kán,
szem​göd​ré​ben élet​te​len fém​go​lyó vil​lant. Ha a ro​mánc ma​rad​vá​nya meg is bújt
még va​la​hol a sa​rok​ban, vagy ta​lán Cal​der nad​rág​já​ban, an​nak a szem​nek meg a
seb​hely​nek a lát​vá​nya hát​bor​zon​ga​tó vé​get ve​tett neki. Seff moz​du​lat​lan​ná der​-
medt, és mi​vel ket​te​jük kö​zül ő volt sok​kal, de sok​kal bát​rabb, et​től Cal​dert csak
még in​kább át​jár​ta a fé​le​lem, Caul Resz​ket​nél bal​jós​la​túbb lá​to​ga​tó nem is ér​kez​-
he​tett vol​na. Az em​be​rek Fe​ke​te Mé​tely ku​tyá​já​nak ne​vez​ték, bár ki​égett sze​mé​be
soha nem mond​tak vol​na ilyes​mit. Észak​föld Vé​del​me​ző​je vele vé​gez​tet​te el a leg​-
sö​té​tebb mun​ká​kat.
– Mé​tely be​szél​ni akar ve​led. – Ha va​la​ki ak​ko​ra hős volt, hogy Resz​ket arca
csak fé​lig ré​mí​tet​te ha​lál​ra, a fér​fi hang​ja tel​jes​sé tet​te az él​ményt. Min​den hö​rög​-
ve el​sut​to​gott szó szin​te fájt.
– Mi​ért? – Cal​der igye​ke​zett egy nap​sü​té​ses nyá​ri reg​gel könnyed​sé​gét csem​-
pész​ni a sa​ját hang​já​ba, bár a szí​ve va​dul ka​la​pált. – Nél​kü​lem nem tud​ja le​győz​ni
az Uni​ót?
Resz​ket nem ka​ca​gott. Nem is ko​mo​ro​dott el a te​kin​te​te. Csak állt ott az aj​tó​ban,
mint egy fe​nye​ge​tő mo​no​lit.
Cal​der igye​ke​zett a tőle tel​he​tő leg​gond​ta​la​nabb váll​rán​dí​tást pro​du​kál​ni.
– Nos, vé​gül is min​den​ki szol​gál va​la​kit. Mi lesz a fe​le​sé​gem​mel?
Resz​ket jó sze​me Seff​re ug​rott. Ha kéj​só​vár vi​gyor​ral vagy vi​csor​gó un​dor​ral pil​-
lan​tott vol​na a fe​le​sé​gé​re, Cal​der sok​kal nyu​god​tabb lett vol​na. De Resz​ket úgy né​-
zett a ter​hes nőre, mint mé​szá​ros a le​vá​gott ál​lat te​te​mé​re: csak az előt​te álló fel​-
ada​tot lát​ta ben​ne.
– Mé​tely pa​ran​csá​ra hát​ra​ma​rad túsz​nak. Így min​den​ki ren​de​sen vi​sel​ke​dik
majd. Nem esik baja.
– Fel​té​ve, hogy min​den​ki ren​de​sen vi​sel​ke​dik. – Cal​der azon kap​ta ma​gát, hogy
ösz​tö​nö​sen a fe​le​sé​ge elé lép, hogy élő pajzs​ként a tes​té​vel vé​del​mez​ze. Per​sze egy
ilyen pajzs mit sem ért Resz​ket​tél szem​ben.
– Ennyi.
– És ha Mé​tely nem vi​sel​ke​dik ren​de​sen? Hol van az én tú​szom?
Resz​ket te​kin​te​te vissza​tért Cal​der​re, és ez​út​tal meg is ál​la​po​dott raj​ta.
– A te tú​szod én le​szek.
– És ha Mé​tely meg​sze​gi a sza​vát, meg​öl​het​lek, igaz?
– Pró​bál​koz​hatsz.
– Aha! – Caul Resz​ket az egyik leg​ke​mé​nyebb fér​fi hí​ré​ben állt Észak​föl​dön.
Alig​ha volt szük​sé​ges meg​je​gyez​ni, hogy Cal​der vi​szont nem. – Kap​hat​nánk egy
per​cet, hogy el​bú​csúzzunk?
– Mi​ért ne? – Resz​ket ad​dig hát​rált, amíg csak a fém​sze​me vi​lá​gí​tott a sö​tét​ben.
– Nem va​gyok ször​nye​teg.
– Vissza a kí​gyó​ve​rem​be – mor​mog​ta Cal​der.
Seff meg​szo​rí​tot​ta a ke​zét, és tág​ra nyílt szem​mel né​zett fel rá. Nyug​ta​lan volt és
félt. Majd​nem annyi​ra, mint a fér​je.
– Légy tü​rel​mes, Cal​der. Fon​told meg min​den lé​pé​se​det!
– Láb​ujj​he​gyen me​gyek odá​ig. – Már ha egy​ál​ta​lán meg​ér​ke​zik. Úgy szá​mol​ta,
egy a négy​hez le​het az esé​lye, hogy Resz​ket az uta​sí​tás​nak en​ge​del​mes​ked​ve út
köz​ben el​vág​ja a tor​kát, és a hul​lá​ját be​le​dob​ja a mo​csár​ba.
Seff két ujja közé fog​ta a fér​fi ál​lát, és erő​sen meg​ráz​ta.
– Ko​mo​lyan be​szé​lek! Mé​tely tart tő​led. Apám sze​rint bár​mi​lyen ürü​gyet haj​lan​-
dó lesz meg​ra​gad​ni, hogy vé​gez​zen ve​led.
– Van is oka tar​ta​ni tő​lem. Sok min​dent le​het mon​da​ni ró​lam, de még​is​csak
apám fia va​gyok.
A nő még erő​seb​ben szo​rí​tot​ta Cal​der ál​lát, és a sze​mé​be né​zett.
– Sze​ret​lek.
A fér​fi le​haj​tot​ta a fe​jét, a pad​ló​ra me​redt, és hir​te​len fel​tör​ni ké​szü​lő könnyek
éget​ték a sze​mét.
– Mi​ért? Hát nem tűnt fel, mi​lyen egy go​nosz pöcs va​gyok?
– Jobb em​ber vagy, mint hi​szed ma​gad​ról.
Ahogy Seff ezt ki​mond​ta, Cal​der majd​nem el is hit​te neki.
– Én is sze​ret​lek. – És még csak ha​zud​nia sem kel​lett. Pe​dig mennyi​re dü​hön​-
gött, ami​kor apja be​je​len​tet​te az el​jegy​zést. Hogy ezt a ma​la​cor​rú, fel​vá​gott nyel​vű
kis pi​csát ve​gye fe​le​sé​gül? Most meg egy​re szebb​nek lát​ta, ahány​szor csak rá​né​-
zett. Imád​ta Seff or​rát, a nyel​vét meg még an​nál is job​ban. Annyi​ra, hogy majd​-
nem még más nők​ről is le​mon​dott mi​at​ta. Most kö​ze​lebb húz​ta ma​gá​hoz a fe​le​sé​-
gét, és még egy​szer meg​csó​kol​ta, mi​köz​ben pis​log​va igye​ke​zett vissza​nyel​ni a
könnye​it. – Nyu​ga​lom, ná​lam ke​vés​bé sen​ki sem sze​ret​ne részt ven​ni az akasz​tá​-
so​mon. Mire há​ro​mig szá​molsz, megint itt fo​gok fe​küd​ni az ágyad​ban.
– Tel​jes pán​cél​zat​ban?
– Ha úgy sze​ret​néd. – Cal​der hát​rál​ni kez​dett.
– És ne​hogy ha​zu​dozz ne​kem, amíg tá​vol vagy.
– So​sem ha​zu​dok.
– Ha​zudsz. – A nő már csak az aj​ka​i​val for​mál​ta a szót, mi​előtt az őrök be​csap​-
ták az aj​tót, és a he​lyé​re emel​ték a re​teszt.
Cal​der egye​dül ma​radt a sö​tét fo​lyo​són a bús-szen​ti​men​tá​lis ér​zés​sel, hogy ta​lán
soha töb​bé nem lát​ja a fe​le​sé​gét. Ez vi​szont se​gí​tett, hogy ki​vé​te​le​sen össze​szed​je a
bá​tor​sá​gát. A to​va​csör​te​tő Resz​ket után si​e​tett, és a vál​lá​ra csa​pott. Amint meg​-
érez​te a fér​fi vas​kos iz​ma​i​nak ke​mény​sé​gét, azon​nal cső​döt is mond​tak az ide​gei,
de azért most már nem adta fel.
– Ha bár​mi tör​té​nik vele, ga​ran​tá​lom…
– Azt hal​lot​tam, a ga​ran​ci​á​id nem ér​nek so​kat. – Resz​ket te​kin​te​te a to​la​ko​dó
kéz​re té​vedt, mire Cal​der azon​nal el is kap​ta on​nan. Ele​ve csak rit​kán volt bá​tor,
annyi​ra pe​dig so​sem, hogy az már el​lent​mond​jon a jó​zan ész​nek.
– Ki mond​ta? Fe​ke​te Mé​tely? Ha van va​la​ki Észak​föl​dön, aki​nek a ga​ran​ci​ái
annyit sem ér​nek, mint az enyé​mek, ak​kor az ő, a ro​ha​dék! – Resz​ket nem szólt,
de Cal​dert nem le​he​tett olyan könnyen ki​zök​ken​te​ni. A jó​fé​le áru​lás​ba ener​gi​át
kell fek​tet​ni. – Mé​tely​től soha nem fogsz töb​bet kap​ni, mint amennyit a pusz​ta ke​-
zed​del el tudsz mar​kol​ni tőle. Sem​mit nem kapsz, akár​mi​lyen hű le​szel hoz​zá. Ami
azt il​le​ti, mi​nél hű​sé​ge​sebb vagy, an​nál ke​ve​sebb jár ne​ked. Majd meg​lá​tod. Ke​vés
a hús, és túl sok éhes ku​tyát kell etet​ni.
Resz​ket alig ész​re​ve​he​tő​en össze​húz​ta meg​ma​radt fél sze​mét.
– Nem va​gyok ku​tya.
Ez a han​gyá​nyi düh ele​gen​dő lett vol​na hoz​zá, hogy a leg​több em​bert el​hall​gat​-
tas​sa, de Cal​der csak a rést lát​ta meg ben​ne, ami​nek ne​ki​es​het a vé​ső​jé​vel.
– Azt én is lá​tom – mond​ta ép​pen olyan hal​kan, ahogy Seff sut​to​gott nem​rég az
ő fü​lé​be. – A leg​töb​ben nem lát​nak té​ged tisz​tán, annyi​ra fél​nek tő​led, de én más
va​gyok. Én lá​tom, ki vagy. Har​cos, az nem is kér​dés, de gon​dol​ko​dó is. Becs​vá​gyó
fér​fi. Büsz​ke fér​fi, és hát mi​ért is ne vol​nál az? – Cal​der meg​állt a fo​lyo​só ár​nyé​kos
szeg​le​té​ben, kö​ze​lebb ha​jolt, mint aki kons​pi​rál​ni ké​szül, és el​len​állt a kí​sér​tés​nek,
hogy hát​ra​hő​köl​jön, ami​kor az a ret​te​ne​tes heg felé for​dult. – Ha egy ilyen em​ber
dol​goz​na ne​kem, jobb hasz​nát ven​ném, mint Fe​ke​te Mé​tely. És ezt ga​ran​tá​lom.
 Resz​ket fel​emel​te a ke​zét, és ma​gá​hoz in​tet​te Cal​dert. Kis​uj​ján vér​vö​rös ru​bin
vil​lant a fél​ho​mály​ban. A má​sik fér​fi​nak nem ma​radt vá​lasz​tá​sa, csak hogy egy​re
kö​ze​lebb és kö​ze​lebb hú​zód​jon, amíg már vég​képp nem érez​te biz​ton​ság​ban ma​-
gát. Kö​ze​lebb és kö​ze​lebb, amíg már érez​te Resz​ket lé​leg​ze​té​nek me​le​gét. Kö​ze​-
lebb és kö​ze​lebb, amíg már akár meg is csó​kol​hat​ták vol​na egy​mást. Kö​ze​lebb és
kö​ze​lebb, amíg már mást sem lá​tott, csak sa​ját nem épp meg​győ​ző mo​so​lyá​nak
torz tü​kör​ké​pét ab​ban a ha​lott fém​szem​ben.
– Mé​tely be​szél​ni akar ve​led.
 Legjobbjaink

Ma​gasz​tos Fel​ség!
Tel​jes mér​ték​ben ren​dez​tük so​ra​in​kat a Csen​des​gáz​ló​nál ben​nün​ket ért csa​-
ló​dás után, és a had​já​rat foly​ta​tó​dik. Fe​ke​te Mé​tely ra​vasz​sá​ga nem aka​dá​-
lyoz​hat​ja meg Kroy mar​sallt ab​ban, hogy fo​lya​ma​to​san észak​fe​lé ker​ges​se
őt. Nem több mint két​he​ti me​ne​te​lés árán el​ér​het​jük Car​le​ont, a fő​vá​rost. Fe​-
ke​te Mé​tely sem hát​rál​hat örök​ké. Utol fog​juk érni, Fel​sé​ged biz​ton szá​mít​-
hat rá.
Ja​len​horm tá​bor​nok had​osz​tá​lya teg​nap győz​te​sen ke​rült ki egy
észak​ke​le​ti dom​bon meg​ví​vott ki​sebb üt​kö​zet​ből. Meed kor​mány​zó dél​-
nek ve​ze​ti a had​osz​tá​lyát Ol​len​sand felé, ab​ban a re​mény​ben, hogy az
észak​föl​di​ek​nek így meg kell osz​ta​ni​uk a csa​pa​ta​i​kat, és hát​rá​nyos hely​-
zet​ben lesz​nek kény​te​le​nek csa​tá​ba bo​csát​koz​ni. Ma​gam Mit​te​rick tá​-
bor​nok had​osz​tá​lyá​val tar​tok Kroy mar​sall fő​ha​di​szál​lá​sá​nak kö​ze​lé​-
ben.
Teg​nap egy Bar​den nevű falu kö​ze​lé​ben észak​föl​di​ek les​ből meg​tá​-
mad​ták egy rossz mi​nő​sé​gű úton el​lát​mányt szál​lí​tó kon​vo​jun​kat. Bá​tor
hát​vé​dünk ré​sen volt, és az el​len​ség sú​lyos vesz​te​sé​ge​ket szen​ve​dett el,
majd vissza​vo​nu​lás​ra kény​sze​rült. Fel​sé​ged fi​gyel​mé​be aján​lok egy bi​-
zo​nyos Kerns had​na​gyot, aki kü​lön​le​ges hő​si​es​ség​ről téve ta​nú​bi​zony​sá​-
got éle​tét vesz​tet​te a csa​tá​ban. Ér​te​sü​lé​se​im sze​rint fe​le​sé​get és egy fi​a​-
tal gyer​me​ket ha​gyott hát​ra.
A me​net​osz​lo​pok ren​de​zet​ten ha​lad​nak. Az idő​já​rás ked​ve​ző. A se​reg
gond nél​kül ha​lad elő​re, az em​be​rek jó​ked​vű​ek. Ma​ra​dok Fel​sé​ged hű​sé​-
ges, ámde mél​tat​lan szol​gá​ló​ja.
Bre​mer dan Gorst,
az észak​föl​di há​bo​rú ki​rá​lyi meg​fi​gye​lő​je
A me​net​osz​lop​ban el​ural​ko​dott a ká​osz. Sza​kadt az eső. A se​reg be​le​ra​gadt a sár​-
ba, és az em​be​rek ked​ve po​csék​abb nem is le​he​tett vol​na. Az enyém meg egye​ne​-
sen a leg​po​csék​abb az egész bűz​lő da​go​nyá​ban.
Bre​mer dan Gorst át​fu​ra​ko​dott a mo​csok​ban her​nyó​ként vo​nag​ló, csu​pa sár ka​-
to​nák kö​zött. Az eső​áz​tat​ta pán​cé​lok vál​lá​ból ki​ál​ló tüs​kék élet​ve​szé​lye​sen me​re​-
dez​tek min​den le​het​sé​ges irány​ba. Be​áll​tak, mint aludt​tej az üveg​ben, csak​hogy
újabb ka​to​nák ér​kez​tek cup​pog​va há​tul​ról, hoz​zá​ad​ván sa​ját in​ge​rült​sé​gük ter​hét
a tü​le​ke​dő masszá​hoz. Az út​nak ha​zu​dott kes​keny sár​csík vég​képp meg​telt, egy​re
több ká​rom​ko​dó em​ber kény​sze​rült a fák közé hú​zód​ni. Gorst már​is ké​sés​ben volt,
és kény​te​len volt min​den​kit fél​re​sö​pör​ve kel​lő eréllyel elő​re​to​la​kod​ni a dü​hös for​-
ga​tag​ban. Töb​ben meg​for​dul​tak, hogy le​hord​ják, de azon​nal be is fog​ták a szá​ju​-
kat, ami​kor meg​lát​ták, ki​vel van dol​guk. Is​mer​ték őt.
Mint ki​de​rült, az őfel​sé​ge se​re​gét hát​rál​ta​tó el​len​ség nem volt más, mint a sa​ját
sze​ke​re​i​nek egyi​ke, amely az út bo​ká​ig érő sa​rá​ból a lé​nye​ge​sen mé​lyebb in​go​-
vány​ba csú​szott. En​ge​del​mes​ked​vén a min​den​ség azon tör​vé​nyé​nek, hogy úgy​is a
leg​dü​hí​tőbb hely​zet fog elő​áll​ni, bár​mi​lyen va​ló​sze​rűt​len​nek is tűn​jék, a sze​kér va​-
la​mi úton-mó​don majd​nem tel​je​sen ke​reszt​be​állt, és a hát​só fele ten​ge​lyig süllyedt
a mo​csár​ba. A lo​vak szá​ja hab​zott a fé​le​lem​től, ahogy a dü​hön​gő ko​csis tel​je​sen fö​-
lös​le​ge​sen csé​pel​te őket az os​to​rá​val, mi​köz​ben né​hány nya​kig sá​ros em​ber há​tul
sze​ren​csét​len​ke​dett. Az út mind​két ol​da​lán to​váb​bi ka​to​nák csúsz​kál​tak az át​ázott
alj​nö​vény​zet​ben va​dul ká​rom​kod​va, ahogy ru​há​ju​kat bo​gán​csok tép​ték, fa​ágak ej​-
tet​ték fog​ság​ba hosszú nye​lű fegy​ve​re​i​ket, és gallyak vá​gód​tak a sze​mük​be.
Há​rom fi​a​tal tiszt állt a kö​zel​ben, a sza​ka​dó eső szottyadt bar​ná​ra fes​tet​te skar​-
lát​vö​rös uni​for​mi​suk vál​lát. Ket​ten in​du​la​to​san a sze​kér​re mu​to​gat​va ve​sze​ked​tek,
a har​ma​dik pe​dig né​mán fi​gyelt, fél ke​zét könnye​dén kard​ja ara​nyo​zott mar​ko​la​-
tán nyug​tat​va. Úgy állt ott, mint egy pró​ba​ba​ba a ka​to​nai sza​bó​nál.
Az el​len​ség ezer vá​lo​ga​tott har​co​sa sem tart​hat​ta vol​na fel őket en​nél ha​té​ko​-
nyab​ban.
– Mi fo​lyik itt? – Gorst igye​ke​zett ha​tá​ro​zott​sá​got csem​pész​ni a hang​já​ba, de
ter​mé​sze​te​sen nem si​ke​rült neki.
– Uram, az el​lát​mány​nak sem​mi ke​res​ni​va​ló​ja ezen az úton.
– Kép​te​len​ség, uram! A gya​log​ság​nak vár​nia kell, amíg…
Mert az a lé​nyeg, ki a hi​bás, nem az, hogy mi a meg​ol​dás. Gorst fél​re​lök​te a
tisz​te​ket, be​le​gá​zolt az in​go​vány​ba, be​nyo​ma​ko​dott a sá​ros ka​to​nák közé, és fo​gást
ke​re​sett a sze​kér hát​só ten​ge​lyén. A csiz​má​ja ide-oda csúsz​kált a sár​ban, amíg vé​-
gül si​ke​rült meg​vet​nie a lá​bát. Vett pár gyors lé​leg​ze​tet, és fel​ké​szült.
– Gye​rünk! – cin​cog​ta a ko​csis​nak. Még arra is el​fe​lej​tett ügyel​ni, hogy mé​lyít​se
a hang​ját.
Os​tor csat​tant. Em​be​rek nyög​tek. Lo​vak prüsz​köl​tek. Gorst tes​te a lába uj​já​tól a
feje búb​já​ig meg​fe​szült, min​den izma pat​ta​ná​sig hú​zó​dott, és resz​ke​tett az erő​fe​-
szí​tés​től. A vi​lág el​sö​té​tült kö​rü​löt​te, és egye​dül ma​radt a fel​ada​tá​val. Hör​gött,
mor​gott, az​tán fúj​ta​tott, a düh úgy for​tyo​gott ben​ne, mint​ha a szí​ve he​lyén egy fe​-
ne​ket​len tar​tály​nyit őr​zött vol​na be​lő​le, és csak a csa​pot kel​lett vol​na ki​nyit​nia,
hogy szét​tép​je ezt a sze​ke​ret.
A ke​re​kek csi​ko​rog​va til​ta​koz​tak, vé​gül az​tán en​ged​tek, ki​sza​ba​dul​tak a sár​ból,
és meg​in​dul​tak elő​re. Gorst egy​szer​re a sem​mi​nek fe​szült neki, az​tán te​he​tet​le​nül
zu​hant arc​cal elő​re a da​go​nyá​ba az egyik ka​to​ná​val együtt. Mire fel​tá​pász​ko​dott, a
sze​kér zö​rög​ve el​hú​zott, a ko​csis alig bír​ta vissza​fog​ni a ne​ki​ira​mo​dott lo​va​kat.
– Kö​szön​jük a se​gít​sé​get, uram. – A csu​pa sár ka​to​na ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, és csak
még job​ban szét​ken​te vele a mocs​kot Gorst amúgy is bor​zasz​tó ál​la​pot​ban lévő
egyen​ru​há​ján. – Ne ha​ra​gud​jon, uram. Jaj, ne ha​ra​gud​jon!
Ola​joz​zá​tok meg ren​de​sen azo​kat a ten​ge​lye​ket, agya​lá​gyult bar​mok! Tart​sá​tok
a sze​ke​re​ket az úton, má​lé​szá​jú kre​té​nek! Vé​gez​zé​tek a dol​go​to​kat, lus​ta fér​gek!
Túl nagy ké​rés?
– Nem gond – dör​mög​te Gorst, és fél​re​sö​pör​te a fér​fi ke​zét, aki eset​le​nül pró​-
bál​ta meg​igaz​gat​ni raj​ta a zub​bo​nyát. – Kö​szö​nöm. – El​in​dult az eső​ben a sze​kér
után, és szin​te hal​lot​ta a háta mö​gül a ka​to​nák meg a tiszt​je​ik gú​nyos ne​ve​té​sét.
Kroy mar​sall, őfel​sé​ge észak​föl​di had​se​re​gé​nek fő​pa​rancs​no​ka meg​ke​res​te a tu​cat​-
nyi mér​föl​dön be​lül ta​lál​ha​tó leg​pom​pá​sabb épü​le​tet, és ki​ne​vez​te ide​ig​le​nes fő​ha​-
di​szál​lá​sá​ul. A szó​ban for​gó apró vis​kót úgy be​lep​te a moha, hogy leg​in​kább el​ha​-
gya​tott trá​gya​domb​ra ha​son​lí​tott. Egy fo​gat​lan öreg​asszony meg a nála is vén​sé​ge​-
sebb fér​je, fel​te​he​tő​leg a ki​akol​bó​lí​tott tu​laj​do​no​sok, a ház​hoz tar​to​zó paj​ta aj​ta​já​-
ban ül​tek egy ko​pott váll​ken​dő​be bur​ko​lóz​va, és az egy​ko​ri be​já​ra​tuk felé csör​te​tő
Gor​stot fi​gyel​ték. Lát​ha​tó​lag nem vol​tak le​nyű​göz​ve, mint ahogy a ned​ves vi​har​ka​-
bát​ban a ve​ran​dán álló négy őr sem. Vagy az ala​csony mennye​ze​tű nap​pa​li​ban
össze​gyűlt el​ázott tisz​tek, akik mind vá​ra​ko​zás​sal tel​ve kap​ták fel a fe​jü​ket, ami​kor
Gorst be​bújt a szem​öl​dök​fa alatt, hogy az​tán rög​tön csa​ló​dott ké​pet vág​ja​nak, ami​-
kor meg​lát​ták, ki ér​ke​zett.
– Gorst az – vi​cso​rí​tot​ta egyi​kük, mint aki a ki​rály​ra szá​mí​tott, de a bu​di​pu​co​ló
fiút kap​ta he​lyet​te.
A ma​gas ran​gú ka​to​nák fi​gye​lem​re mél​tó se​reg​le​te gyűlt össze a vis​kó​ban, Kroy
mar​sal​lal a kö​zép​pont​ban. Az asz​tal​főn ült rez​ze​nés​te​le​nül, fe​gyel​me​zet​ten, fris​sen
va​salt, ma​ku​lát​lan uni​for​mi​sa me​rev ál​ló​gal​lér​ját ezüst le​ve​lek bo​rí​tot​ták, min​den
acél​szür​ke haj​szá​la fe​szes vi​gyázz​ban állt a he​lyén. Ve​zér​ka​ri fő​nö​ke, Fel​nigg ez​re​-
des ka​rót nyel​ve ült mel​let​te. Az ala​csony, gyors ész​já​rá​sú fér​fi für​kész sze​mé​vel
nem mu​lasz​tott el egyet​len ap​ró​sá​got sem, ál​lát ké​nyel​met​le​nül ma​gas​ra szeg​te
fel. Vagy​is kü​lö​nös mód úgy fes​tett, mint aki​nek egy​ál​ta​lán nincs is álla, és a nya​ka
meg az arca szin​te tel​je​sen egye​nes vo​na​lat for​mált a gal​lér​já​tól egé​szen hor​gas or​-
rá​ig. Mint egy gő​gös ke​se​lyű, aki arra vár, hogy lak​má​roz​has​son a hul​lá​ból.
Mit​te​rick tá​bor​nok​ból te​kin​té​lyes la​ko​ma vál​ha​tott vol​na. Ha​tal​mas em​ber volt,
ha​tal​mas arc​cal: túl​mé​re​te​zett vo​ná​sa​it úgy kel​lett be​gyö​mö​szöl​ni a feje ele​jén
ren​del​ke​zés​re álló szű​kös hely​re. Ha Fel​nigg​nek túl ke​vés álla volt, hát Mit​te​rick​-
nek túl​sá​go​san is sok, rá​adá​sul egy jó​ko​ra, izgő-moz​gó ha​sí​ték is hú​zó​dott a kö​ze​-
pén. Mint​ha egy segg lóg​na ar​ról a fen​sé​ges ba​ju​szá​ról A tá​bor​nok mar​ha​bőr
kesz​tyű​je majd​nem a kö​nyö​ké​ig ért, és va​ló​szí​nű​leg tett​re kész fér​fiú be​nyo​má​sát
volt hi​va​tott kel​te​ni a gaz​dá​já​ról, Gorst​nak azon​ban in​kább olyas​fé​le kesz​tyűt jut​-
ta​tott eszé​be, amit egy gaz​da ak​kor vesz fel, ha meg akar​ja fo​sat​ni gyo​mor​ba​jos te​-
he​nét.
 Mit​te​rick fel​hú​zott szem​öl​dök​kel mér​te vé​gig Gorst sár​ral bo​rí​tott egyen​ru​há​ját.
– Újabb hős​tett, Gorst ez​re​des? – kér​dez​te a töb​bi​ek szo​lid kun​co​gá​sá​tól kí​sér​-
ve.
Dugd fel ma​gad​nak a seg​gál​lad​ba te te​hén​fo​sató, hiú hó​lyag! A sza​vak csik​lan​-
doz​ták Gorst aj​kát, de az ő fal​zett​jé​vel csak ma​gát tet​te vol​na ne​vet​sé​ges​sé, bár​mit
is mond. In​kább né​zett vol​na szem​be ezer észak​föl​di​vel, mint ez​zel a gyöt​rel​mes
be​szél​ge​tés​sel. Ma​gá​ba foj​tot​ta hát a fel​tö​rő han​go​kat, és ne​gé​des mo​sollyal tűr​te
a meg​aláz​ta​tást, mint min​dig. Meg​ke​res​te a leg​sö​té​tebb sar​kot, kar​ját össze​fon​ta
mocs​kos zub​bo​nya előtt, és az​zal pró​bál​ta csil​la​pí​ta​ni dü​hét, hogy el​kép​zel​te Mit​-
te​rick ve​zér​ka​ri tiszt​je​i​nek gú​nyo​san vi​gyor​gó fe​jét Fe​ke​te Mé​tely se​re​gé​nek ka​ró​i​-
ba húz​va. Tán nem a leg​ha​za​fi​a​sabb idő​töl​tés volt, de az egyik leg​szó​ra​koz​ta​tóbb.
Ki​for​dí​tott, tal​mi vi​lág az, ahol az olyan em​be​rek, mint ők, már ha egy​ál​ta​lán
em​be​rek​nek le​het ne​vez​ni őket, le​néz​het​nek a ma​gam​faj​tá​ra. Fe​lé​rek ket​tő​vel is
kö​zü​le​tek. És ti len​né​tek az Unió leg​jobb​jai? Meg​ér​de​mel​jük, hogy el​ve​szít​sük a
há​bo​rút.
– Nem le​het úgy meg​nyer​ni egy há​bo​rút, hogy az em​ber ne mocs​kol​ja be a ke​-
zét.
– Ho​gyan? – Gorst mor​co​sán pil​lan​tott ol​dal​ra. A Ku​tya​em​ber ha​jolt oda hoz​zá
gyű​rött ka​bát​já​ban, re​zig​nált be​le​tö​rő​dés​sel nem ke​vés​bé gyű​rött ar​cán.
Az észak​föl​di hát​ra​haj​tot​ta a fe​jét, amíg az a mál​ló fal​nak nem kop​pant.
– Egye​sek még​is in​kább arra ügyel​nek, hogy tisz​ta ma​rad​jon, igaz? Ak​kor is, ha
ve​szí​te​nek.
Gorst alig​ha lép​he​tett szö​vet​ség​re az egyet​len em​ber​rel, aki még nála is in​kább
kí​vül​ál​ló​nak szá​mí​tott. Úgy bur​ko​ló​zott hát meg​szo​kott szót​lan​sá​gá​ba, mint​ha
csak egy jól be​já​ra​tott pán​cél​ba búj​na, és a tisz​tek ide​ges be​szél​ge​té​sé​nek szen​tel​te
a fi​gyel​mét.
– Mi​kor ér​nek ide?
– Nem​so​ká​ra.
– Há​nyan van​nak?
– Azt hal​lot​tam, hogy hár​man.
– Csak egy jön. Egyet​len em​ber is elég a Zárt Ta​nács​ból.
– A Zárt Ta​nács​ból? – cin​cog​ta Gorst. A hir​te​len fe​szült​ség​től olyan ma​gas​ra
szö​kött a hang​ja, hogy em​be​ri fül​lel szin​te már nem is le​he​tett hal​la​ni. An​nak a
bor​za​lom​nak a gyo​mor​for​ga​tó utó​ízét érez​te, amit az​nap kel​lett át​él​nie, ami​kor
azok a ret​te​ne​tes vén​em​be​rek meg​fosz​tot​ták a po​zí​ci​ó​já​tól. Olyan ha​nya​gul ta​-
pos​ták el az ál​ma​i​mat, aho​gyan egy kis​fiú ta​pos el egy bo​ga​rat. Az​tán már kér​-
ték is a kö​vet​ke​zőt, őt pe​dig az őrök ki​kí​sér​ték a fo​lyo​só​ra, ahol a fe​ke​te ajtó úgy
zá​ró​dott be mö​göt​te, mint a ko​por​só fe​de​le. Nem vol​tam töb​bé a ki​rá​lyi őr​ség pa​-
rancs​no​ka. Nem vol​tam töb​bé test​őr​lo​vag a ki​rály mel​lett. Nem vol​tam töb​bé
sem​mi, csak egy cin​co​gó vicc, a ne​vem egyet je​len​tett a bu​kás​sal és a szé​gyen​nel.
Még min​dig lát​ta maga előtt a meg​eresz​ke​dett, rán​cos ar​co​kat, a meg​ve​tő te​kin​te​-
te​ket. És per​sze az asz​tal​főn a ki​rály sá​padt ar​cát, össze​szo​rí​tott szá​ját, ahogy vé​gig
gon​do​san ke​rül​te Gorst te​kin​te​tét. Mint​ha leg​hű​sé​ge​sebb szol​gá​ló​já​nak tönk​re​té​-
te​le csak egy kel​le​met​len ap​ró​ság vol​na…
– Me​lyi​kük lesz az? – kér​dez​te Fel​nigg. – Tud​juk?
– Alig​ha szá​mít. – Kroy az ab​lak felé for​dult. A fé​lig nyi​tott zsa​lu​kon túl egy​re
he​ve​seb​ben esett az eső. – Úgy​is tud​juk, mit fog mon​da​ni az il​le​tő. A ki​rály nagy
győ​zel​met vár tő​lünk két​szer olyan gyor​san, fe​le​annyi pénz​ből.
– Mint min​dig – ku​ko​ré​kol​ta Mit​te​rick ki​szá​mít​ha​tó​an, mint egy túl​buz​gó ka​-
kas. – Az át​ko​zott po​li​ti​ku​sok be​le​ütik az or​ru​kat a mi dol​gunk​ba! Es​kü​szöm, azok
mi​att a svind​le​rek mi​att ott a Zárt Ta​nács​ban több em​be​rünk ve​szik oda, mint
ahá​nyat a kur​va el​len​ség va​la​ha is…
Az ajtó gomb​ja han​gos zör​gés​sel for​dult el, és egy tel​je​sen ko​pasz, kur​ta ősz sza​-
kál​lú, zö​mök öreg​em​ber lé​pett be a szo​bá​ba. Első pil​lan​tás​ra lát​szott raj​ta, hogy
pá​rat​lan ha​ta​lom​mal ren​del​ke​zik. Az öl​tö​zé​ke csak egy ár​nya​lat​tal volt ke​vés​bé vi​-
zes és sá​ros, mint Gors​té. Acél​vé​gű egy​sze​rű fa​bot​ja in​kább tűnt sé​ta​pál​cá​nak,
mint hi​va​ta​la jel​ké​pé​nek. És bár a had​se​reg leg​flan​co​sabb pá​vái tíz​sze​res túl​erő​-
ben vol​tak vele meg a nyo​má​ban fel​tű​nés nél​kül be​oso​nó szol​gá​ló​já​val szem​ben,
még​is a tisz​tek tar​tot​ták vissza a lé​leg​ze​tü​ket. Az öreg​em​ber​ből a ren​dít​he​tet​len
ma​ga​biz​tos​ság, a fel​sőbb​sé​ges ön​tu​dat, az el​lent​mon​dást nem tűrő te​kin​tély le​ve​-
gő​je áradt. Mint egy böl​lér, aki vé​gig​néz az az​na​pi vá​gás​ra váró disz​nó​kon.
– Lord Ba​yaz! – Kroy el​sá​padt kis​sé. Könnyen le​het, hogy Gorst most elő​ször
lát​ta a mar​sallt meg​le​pőd​ni. Rá​adá​sul nem is ő volt az egyet​len. A zsú​folt szo​bá​ban
ak​kor sem le​he​tett vol​na sű​rűbb a döb​bent csend, ha Nagy Ha​rod holt​tes​tét gu​rít​-
ják be egy ko​csin, hogy a né​hai ki​rály be​szé​det in​téz​zen hoz​zá​juk.
– Ura​im! – Ba​yaz könnye​dén oda​lök​te a bot​ját gön​dör hajú szol​gá​já​nak, majd
le​tö​röl​te a ned​ves​sé​get ko​pasz feje búb​já​ról, az​tán a te​nye​re élén össze​gyűlt csep​-
pe​ket le​ráz​ta a föld​re. Hi​á​ba övez​ték le​gen​dák, mel​lő​zött min​den fel​haj​tást. –
Nem sem​mi időnk van, mi? Néha ra​jon​gok Észak​föl​dért, néha ke​vés​bé.
– Nem szá​mí​tot​tunk önre.
– Mi​ért is szá​mí​tot​tak vol​na? – Ba​yaz​nak va​la​ho​gyan si​ke​rült el​ér​nie, hogy ke​-
dé​lyes kun​co​gá​sa fe​nye​ge​tés​nek has​son. – Vissza​vo​nul​tam! Is​mét üre​sen hagy​tam
a szé​ke​met a Zárt Ta​nács​ban, és vén​sé​gem​re vissza​vo​nul​tam a könyv​tár​ba, messze
a po​li​ti​ka za​já​tól. De mi​vel ez a há​bo​rú gya​kor​la​ti​lag a kü​szö​bö​mön zaj​lik, gon​dol​-
tam, ha​nyag​ság​nak tűn​ne a ré​szem​ről, ha nem néz​nék kö​rül. Pénzt is hoz​tam ma​-
gam​mal. Úgy hal​lot​tam, né​mi​leg el​ma​ra​dás​ban van​nak a fi​ze​té​sek​kel.
– Egy kis​sé – is​mer​te be Kroy.
– Még egy ki​csi, és a ka​to​nák​ról egy szem​vil​la​nás alatt le​hul​lik a be​csü​let meg az
en​ge​del​mes​ség máza, igaz, ura​im? Az arany​ból vert ke​nő​anyag nél​kül őfel​sé​ge se​-
re​gé​nek nagy​sze​rű gé​pe​ze​te ha​ma​ro​san dö​cög​ni kez​de​ne, az​tán meg is áll​na, mint
annyi min​den más is az élet​ben. Nem​de​bár?
– Az em​be​re​ink bol​do​gu​lá​sát min​de​nek fö​lött szem előtt tart​juk – mond​ta bi​-
zony​ta​la​nul a mar​sall.
– Hát még én! – vág​ta rá Ba​yaz. – Se​gí​te​ni jöt​tem. Hogy meg​ola​joz​zam a fo​gas​-
ke​re​ke​ket, ha úgy tet​szik. Hogy szem​ügy​re ve​gyem a fej​le​mé​nye​ket, és ha a szük​-
ség úgy hoz​za, ta​lán cse​kély​ke irány​mu​ta​tást is kí​nál​jak. Ter​mé​sze​te​sen ön pa​ran​-
csol, mar​sall uram.
– Ter​mé​sze​te​sen – vissz​han​goz​ta Kroy, bár ezt sen​ki nem hit​te el. Vég​té​re is az
Első Má​gus állt előt​tük. A fér​fi, aki ál​lí​tó​lag több száz éves volt, aki ál​lí​tó​lag va​-
rázs​erő​vel ren​del​ke​zett, aki ál​lí​tó​lag sze​mé​lye​sen hoz​ta lét​re az Uni​ót, ül​tet​te trón​-
já​ra a ki​rályt, és ker​get​te ki a gurk​hu​li​a​kat, mi​köz​ben föl​dig rom​bol​ta fél Adu​át.
Ál​lí​tó​lag. Nem ép​pen ar​ról hí​res, hogy vo​na​kod​na cse​le​ked​ni. – Ööö, en​ge​del​mé​-
vel be​mu​ta​tom Mit​te​rick tá​bor​no​kot, őfel​sé​ge má​so​dik had​osz​tá​lyá​nak pa​rancs​-
no​kát.
– Mit​te​rick tá​bor​nok! Még a köny​ve​im közt buj​kál​va is sok tör​té​ne​tet hal​lot​tam
a hő​si​es​sé​gé​ről. Meg​tisz​tel​te​tés.
A tá​bor​nok lát​ha​tó​lag fel​vil​la​nyo​zó​dott.
– Nem! Nem! Enyém a meg​tisz​tel​te​tés.
– Igen – bó​lin​tott Ba​yaz ke​gyet​len nem​tö​rő​döm​ség​gel.
Az ezt kö​ve​tő csen​det vé​gül Kroy tör​te meg me​ré​szen.
– Ő a ve​zér​ka​ri fő​nö​köm, Fel​nigg ez​re​des, ő pe​dig azok​nak az észak​föl​di​ek​nek a
ve​zé​re, akik szem​be​for​dul​tak Fe​ke​te Mé​tellyel, és a mi ol​da​lun​kon har​col​nak. A
Ku​tya​em​ber.
– Á, igen! – Ba​yaz fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. – Ha nem té​ve​dek, volt egy kö​zös ba​-
rá​tunk Ki​len​cuj​jú Lo​gen sze​mé​lyé​ben.
A Ku​tya​em​ber rez​ze​nés​te​len te​kin​tet​tel né​zett vissza rá. Az egész szo​bá​ban ő
volt az egyet​len, aki nem adta je​lét meg​il​le​tő​dött​ség​nek.
– Tá​vol​ról sem va​gyok ben​ne biz​tos, hogy meg​halt.
– Ha va​la​ki ké​pes rá, hogy be​csap​ja a Nagy Ki​egyen​lí​tőt, hát az ő. Akár​hogy is,
ko​moly vesz​te​ség Észak​föld szá​má​ra. Az egész vi​lág szá​má​ra. Nagy em​ber volt.
Vagy ta​lán még min​dig az. Na​gyon hi​ány​zik.
A Ku​tya​em​ber vál​lat vont.
– Em​ber, annyi biz​tos. Ta​lál​ni ben​ne jót és rosszat is, mint szin​te min​den​ki​ben.
És hogy hi​ány​zik-e? At​tól függ, ki​től kér​dezzük, nem?
– Igaz. – Ba​yaz szo​mo​rú​an el​mo​so​lyo​dott, majd fo​lyé​kony észak​föl​di nyel​ven
hoz​zá​tet​te: – Re​á​li​san kell szem​lél​ni eze​ket a dol​go​kat.
– Va​ló​ban – fe​lel​te a Ku​tya​em​ber. Gorst ké​tel​ke​dett ben​ne, hogy a szo​bá​ban lé​-
vők kö​zül va​la​ki is kö​vet​ni tud​ta ezt a kur​ta be​szél​ge​tést. Maga sem volt ben​ne biz​-
tos, hogy érti, hi​á​ba be​szél​te a nyel​vet.
Kroy igye​ke​zett fel​ven​ni a fo​na​lat.
– Ő pe​dig…
– Bre​mer dan Gorst, ki más! – Az ez​re​des​nek még a csiz​má​ja is meg​re​me​gett a
döb​be​net​től, ami​kor Ba​yaz me​le​gen meg​ráz​ta a ke​zét. A ko​rá​hoz ké​pest igen​csak
erős keze volt az öreg​nek. – Lát​tam vív​ni a ki​rály el​len. Hány éve is volt? Öt? Hat?
Gorst az órá​kat is meg tud​ta vol​na szá​mol​ni az​óta. So​kat el​mond a hit​vány kis
éle​tem​ről, hogy a leg​nagy​sze​rűbb pil​la​na​ta az volt, ami​kor meg​aláz​tak egy ví​vó​ver​-
se​nyen.
– Ki​lenc.
– Ki​lenc, azt a min​de​nit! Az év​ti​ze​dek úgy száll​nak el, mint fa​le​ve​lek a szél​ben,
es​kü​szöm. Sen​ki sem ér​de​mel​te meg job​ban a baj​no​ki cí​met!
– Be​csü​le​tes ver​seny​ben győz​tek le.
Ba​yaz kö​ze​lebb ha​jolt.
– Hát, va​la​hogy le​győz​ték, és csak ez szá​mít, hm? – Gorst kar​já​ra csa​pott, mint​-
ha csak ke​dé​lye​sen tré​fál​koz​ná​nak egy​más​sal. Ha így is volt, csak a má​gus ér​tet​te
a po​ént. – Azt hit​tem, ön a ki​rály test​őr​lo​vag​jai kö​zött szol​gál. Nem sze​mé​lye​sen
véd​te őt az adu​ai csa​tá​ban?
Gorst érez​te, hogy el​vö​rö​sö​dik. Így volt, mint azt itt min​den​ki jól tud​ja, most vi​-
szont nem va​gyok más, csak egy nyo​mo​rult bűn​bak, akit ki​hasz​nál​tak, az​tán fél​re​-
dob​tak, mint őlord​sá​ga becs​te​len leg​ki​sebb fia szok​ta a da​do​gó cse​léd​lá​nyo​kat.
Most pe​dig…
– Gorst ez​re​des a ki​rály meg​fi​gye​lő​je​ként van je​len – se​gí​tet​te ki Kroy a le​vi​téz​-
lett testőrt.
– Hát per​sze! – Ba​yaz cset​tin​tett az uj​ja​i​val. – Azok után, ami Si​pa​ni​ban tör​tént.
Gorst arca úgy égett, mint​ha a vá​ros neve fel​ért vol​na egy po​fon​nal. Si​pa​ni. Egy
szem​vil​la​nás alatt megint ott ta​lál​ta ma​gát, aho​vá újra meg újra vissza​ré​vedt. Car​-
lot​ti Gyö​nyör​pa​lo​tá​já​nak őrült zűr​za​va​rá​ban, négy év​vel ez​előtt. A füst​ben bo​tor​-
kál​va, két​ség​be​eset​ten ke​res​te a ki​rályt, míg​nem a lép​cső te​te​jén meg​pil​lan​tot​ta
azt a masz​kos ar​cot – az​tán hosszan, pat​tog​va gu​rult le​fe​lé, egye​ne​sen a meg nem
ér​de​melt szé​gyen​be. Hir​te​len gú​nyo​san vi​gyor​gó ar​cok ho​má​lyos, össze​fo​lyó pa​cá​-
it lát​ta maga kö​rül. Ki​nyi​tot​ta szá​raz szá​ját, de szo​kás sze​rint ez​út​tal sem jött ki
raj​ta sem​mi.
– Á, mind​egy! – A má​gus vi​gasz​ta​ló​an ve​re​get​te meg Gorst vál​lát, aho​gyan egy
rég meg​va​kult öreg ház​őr​ző ku​tyát szo​kás, aki​nek az em​ber néha dob egy cson​tot a
régi szép idők em​lé​ké​re. – Ta​lán ki​tar​tó mun​ká​val még vissza​ke​rül​het a ki​rály ke​-
gye​i​be.
Ab​ban biz​tos le​hetsz, te má​gi​kus fasz​szo​pó, még ha min​den csepp vé​re​met ki is
ont​ják itt észa​kon.
– Ta​lán – si​ke​rült ki​nyög​nie Gorst​nak.
De Ba​yaz már ki is hú​zott ma​gá​nak egy szé​ket, és az uj​ja​it maga előtt össze​il​-
leszt​ve le​ült.
– Na szó​val! Mi a hely​zet, mar​sall úr?
Kroy meg​iga​zí​tot​ta a zub​bo​nyát, majd az óri​á​si tér​kép​hez lé​pett, ami ak​ko​ra
volt, hogy vissza kel​lett haj​ta​ni a szé​le​it, kü​lön​ben fel sem fért vol​na a nyo​mo​rú​sá​-
gos kis épü​let fa​lá​ra.
– Ja​len​horm tá​bor​nok had​osz​tá​lya itt van, tő​lünk nyu​gat​ra. – A pa​pír han​go​san
ser​ce​gett, ahogy Kroy pál​cá​ja vé​gig​szá​gul​dott fö​löt​te. – Észak felé tart, fel​ége​ti a
ter​mé​nye​ket meg a fal​va​kat, re​mél​ve, hogy az észak​föl​di​ek vé​gül fel​ve​szik vele a
har​cot.
Ba​yaz lát​ha​tó​lag unta ma​gát.
– Aham.
– Eköz​ben Meed kor​mány​zó had​osz​tá​lya a Ku​tya​em​ber lo​ja​lis​tá​i​nak több​sé​gé​-
vel együtt dél​ke​let​nek in​dult, hogy ost​rom alá ve​gye Ol​len​san​dot. Mit​te​rick tá​bor​-
nok had​osz​tá​lya ket​te​jük kö​zött ma​radt. – Kopp, kopp. A pál​ca kö​nyör​te​len pre​ci​-
zi​tás​sal kop​pant a pa​pí​ron. – Ké​szen áll​nak, hogy szük​ség ese​tén bár​me​lyik​nek se​-
gít​sé​get nyújt​sa​nak. Az el​lát​mány dél​ről ér​ke​zik, Uff​rith fe​lől. Az utak gyen​ge mi​-
nő​sé​gű​ek, in​kább csak ös​vé​nyek, de mi…
– Vi​lá​gos. – Ba​yaz hú​sos keze egyet​len in​té​sé​vel ér​dek​te​len​nek nyil​vá​ní​tot​ta az
egész be​szá​mo​lót. – Nem azért jöt​tem, hogy rész​let​kér​dé​se​ken rá​gód​jam.
Kroy pál​cá​ja te​he​tet​le​nül állt meg a le​ve​gő​ben.
– Ak​kor…
– Kép​zel​je azt, hogy ön egy kő​mű​ves​mes​ter, mar​sall úr, és ép​pen egy cso​dá​la​tos
pa​lo​ta tor​nyán dol​go​zik. Iga​zi szak​em​ber, aki​nek az el​hi​va​tott​sá​gát, a hoz​zá​ér​té​sét
és a kö​rül​te​kin​té​sét sen​ki nem von​ja két​ség​be.
– Kő​mű​ves? – Mit​te​rick ér​tet​le​nül né​zett a má​gus​ra.
– Az​tán kép​zel​je azt, hogy a Zárt Ta​nács​ban az épí​té​szek ül​nek. A mi dol​gunk
nem az, hogy egyik kö​vet a má​sik​ra il​lesszük, ha​nem az, hogy meg​ter​vezzük ma​gát
az épü​le​tet. A cél​ki​tű​zé​sek​kel fog​lal​kozunk, nem a had​mű​ve​le​tek​kel. A had​se​reg
esz​köz az ál​lam​igaz​ga​tás ke​zé​ben. Úgy kell al​kal​maz​ni, hogy be​tel​je​sít​se az or​szág
ve​ze​tő​i​nek cél​ja​it. Más​kü​lön​ben mi hasz​nát ven​nénk? Csak egy rend​kí​vül drá​ga
gé​pe​zet len​ne, ami csak… ki​tün​te​té​se​ket ter​mel​ne.
 A szo​bá​ban min​den​ki fe​szen​gett. A já​ték ka​to​nák alig​ha az ilyes​fé​le be​szé​de​ket
hall​gat​ják szí​ve​sen.
– Az or​szág ve​ze​tői haj​la​mo​sak sű​rűn vál​toz​tat​ni a cél​ki​tű​zé​se​i​ket – dör​mög​te
Fel​nigg.
Ba​yaz úgy né​zett rá, mint ta​ní​tó az osz​tályt bom​lasz​tó ne​héz​fe​jű di​ák​já​ra.
– A vi​lág vál​to​zik, vál​toz​nunk kell ne​künk is. És ami​óta ez a leg​újabb cse​te​pa​té
el​kez​dő​dött, a kö​rül​mé​nyek nem ala​kul​tak ép​pen ked​ve​ző​en a szá​munk​ra. Ott​hon
megint hő​zön​ge​nek a pa​rasz​tok. A ha​di​adók, meg mit tu​dom én, mi mi​att. Hő​zön​-
ge​nek, hő​zön​ge​nek, foly​ton csak hő​zön​ge​nek. – Vas​kos uj​ja​i​val nyug​ta​la​nul ko​po​-
gott az asz​ta​lon. – Rá​adá​sul az új Lor​dok Run​dó​ja is el​ké​szült, ami azt je​len​ti,
hogy a Nyílt Ta​nács is​mét ülé​se​zik, és a ne​me​sek​nek van hol ri​nyál​ni​uk. Azt is te​-
szik. Még​hoz​zá el​ké​pesz​tő mér​ték​ben. Ál​lí​tó​lag tü​rel​met​le​nek, ami​ért nem ju​tunk
sem​mi​re.
– Foly​ton a szá​ju​kat té​pik az át​ko​zot​tak! – hör​dült föl Mit​te​rick, bi​zo​nyít​va az
afo​riz​mát, mely sze​rint az em​ber min​dig azt gyű​lö​li más​ban, ami ön​ma​gá​ban a
leg​gyű​lö​le​te​sebb.
Ba​yaz só​haj​tott.
– Néha úgy ér​zem, ho​mok​vá​ra​kat épí​tek a da​gály​ra vár​va. A gurk​hu​li​ak so​sem
tét​len​ked​nek, egy pil​la​nat​ra sem hagy​nak fel a csel​szö​vés​sel. De egy​kor egye​dül ők
je​len​tet​tek szá​munk​ra ki​hí​vást a ha​tá​ra​in​kon túl. Most meg ott van a Ta​lin​si Kí​gyó
is. Mur​cat​to. – Vá​gott egy gri​maszt, mint​ha a név un​do​rí​tó íz​zel töl​töt​te vol​na meg
a szá​ját. Ar​cán el​mé​lyül​tek a rán​cok. – Amíg a se​re​ge​in​ket le​kö​tik az it​te​ni​ek, az az
át​ko​zott nő egy​re erő​seb​ben szo​ron​gat​ja Sty​ri​át. Fel​bá​to​rít​ja a tu​dat, hogy az Unió
nem​igen tud szem​be​száll​ni vele. – Némi ha​za​fi​as mél​tat​lan​ko​dás tá​madt a szo​bá​-
ban. – Száz szó​nak is egy a vége, ura​im, ez a há​bo​rú egy​re ko​mo​lyabb vesz​te​sé​ge​-
ket okoz ne​künk anya​gi​ak​ban, presz​tízs​ben és el​her​dált le​he​tő​sé​gek​ben egy​aránt.
A Zárt Ta​nács el​vár​ja a har​cok gyors be​fe​je​zé​sét. Ka​to​nák lé​vén önök ter​mé​sze​te​-
sen haj​la​mo​sak szen​ti​men​tá​li​san vi​szo​nyul​ni a há​bo​rú​hoz. Vi​szont a harc csak ak​-
kor hasz​nos, ha ol​csóbb, mint az egyéb le​he​tő​sé​gek. – Hig​gad​tan fel​vett egy da​-
rab​ka szöszt a ka​bát​ja uj​já​ról, ve​tett rá egy pil​lan​tást, az​tán odébb pöc​köl​te. – És
hát vé​gül is ez Észak​föld… Mennyit ér?
Csend lett, az​tán Kroy mar​sall meg​kö​szö​rül​te a tor​kát.
– A Zárt Ta​nács el​vár​ja a har​cok gyors be​fe​je​zé​sét. Ez alatt a har​cá​sza​ti évad vé​-
gét ér​tik?
– A har​cá​sza​ti sze​zon vé​gét? Nem, nem. – A tisz​tek fel​lé​le​gez​tek. Meg​könnyeb​-
bü​lé​sük nem tar​tott so​ká​ig. – An​nál jó​val ke​ve​sebb ide​jük van.
A za​jok fo​ko​za​to​san erő​söd​tek. A döb​bent nyö​gé​se​ket ré​mült he​be​gés, az​tán hi​-
tet​len​ked​ve el​sut​to​gott ká​rom​ko​dá​sok kö​vet​ték, ahogy a ka​to​nák szak​mai sér​tett​-
sé​ge rit​ka di​a​dalt ara​tott ál​ta​lá​ban le​győz​he​tet​len szol​ga​lel​kű​sé​gük fö​lött.
– De az le​he​tet​len… – Mit​te​rick kesz​tyűs ök​lé​vel az asz​tal​ra csa​pott, az​tán gyor​-
san vissza​fog​ta ma​gát. – Már​mint hogy el​né​zé​sét ké​rem, de kép​te​len​ség…
– Ura​im, ura​im! – Kroy igye​ke​zett le​csil​la​pí​ta​ni ra​kon​cát​lan fé​szek​al​ját, és jó​-
zan ér​ve​lés​sel pró​bál​ko​zott. Iga​zán sen​ki nem von​hat​ja két​ség​be, hogy a jó​zan
ér​ve​lés a mar​sall erős​sé​gei közé tar​to​zik. – Lord Ba​yaz! Fe​ke​te Mé​tely to​vább​ra
sem akar meg​üt​köz​ni ve​lünk. Ad​dig ma​nő​ve​re​zik, amíg el​ke​rül ben​nün​ket. – Úgy
bö​kött a tér​kép​re, mint​ha meg​fel​leb​bez​he​tet​len té​nyek so​ra​koz​ná​nak raj​ta. – El​-
szánt had​urak áll​nak az ol​da​lán. Az em​be​rei is​me​rik a te​re​pet, és él​ve​zik a nép tá​-
mo​ga​tá​sát. Fe​ke​te Mé​tely a se​bes had​moz​du​la​tok és a vissza​vo​nu​lás, a se​bes csa​-
pat​össze​vo​nás és a meg​le​pe​té​sek mes​te​re. Egy​szer már fél​re​ve​ze​tett ben​nün​ket.
Ha kap​kod​va me​gyünk bele a csa​tá​ba, min​den esély meg​van rá, hogy…
Ez​zel az erő​vel akár a da​gállyal is vi​tat​koz​ha​tott vol​na. Az Első Má​gust nem ér​-
de​kel​te a do​log.
– Megint rész​let​kér​dé​se​ken rá​gó​dik, mar​sall uram. Kő​mű​ve​sek, épí​té​szek és a
töb​bi. Mint​ha be​szél​tem vol​na ezek​ről. A ki​rály azért küld​te önö​ket, hogy har​col​ja​-
nak, nem azért, hogy fel-alá me​ne​kül​je​nek. Sze​mer​nyi két​sé​gem sincs fe​lő​le, hogy
így vagy úgy, de si​ke​rül dön​tő csa​tá​ra kény​sze​rí​te​ni az észak​föl​di​e​ket, ha pe​dig
még​sem, nos… Min​den há​bo​rú csak elő​já​ték a tár​gya​lá​sok​hoz, nem igaz? – Ba​yaz
fel​állt, a tisz​tek pe​dig némi ké​sés​sel kö​vet​ték a pél​dá​ját. Szé​kek csi​ko​rog​tak, kar​-
dok csö​rög​tek ék​te​len hang​za​vart csap​va.
– Örö​münk​re szol​gált a lá​to​ga​tá​sa. – Kroy​nak ennyit si​ke​rült ki​pré​sel​nie ma​gá​-
ból, bár a tisz​tek nyil​ván​va​ló​an pont az el​len​ke​ző vé​le​mé​nyen vol​tak.
Ba​yaz​ról azon​ban le​per​gett az iró​nia.
– Az jó, mert ma​ra​dok, hogy kö​ves​sem a fej​le​mé​nye​ket. El​kí​sért pár úri​em​ber az
Adu​ai Egye​tem​ről. Kí​ván​csi​an vá​rom, hogy ki​pró​bál​juk egy ta​lál​má​nyu​kat.
– Szí​ve​sen se​gí​tünk.
– Nagy​sze​rű. – Ba​yaz szé​le​sen el​mo​so​lyo​dott. Sen​ki más nem mo​soly​gott a szo​-
bá​ban. – Ami a kö​vek ki​fa​ra​gá​sát il​le​ti, ab​ban… – Fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, és Mit​-
te​rick ab​szurd kesz​tyű​jé​re pil​lan​tott. – …sza​bad ke​zet kap​nak. Ura​im!
A tisz​tek fe​szült csend​ben fi​gyel​ték, aho​gyan az Első Má​gus és egyet​len szol​gá​ja
el​vo​nul a fo​lyo​són. Olya​nok vol​tak, mint a ko​rán ágy​ba pa​ran​csolt gye​re​kek, akik
arra ké​szül​nek, hogy le​dob​ják ma​guk​ról a ta​ka​rót, amint a szü​le​ik biz​tos tá​vol​ság​-
ra ke​rül​nek.
Ab​ban a pil​la​nat​ban, hogy oda​kint be​zá​ró​dott az ajtó, dü​hös mor​gás​ba kezd​tek.
– Mi a fene?
– Hogy me​ré​sze​li?
– Az évad vége előtt? – hö​rög​te Mit​te​rick. – Ez meg​őrült!
– Ne​vet​sé​ges! – csat​tant fel Fel​nigg. – Ne​vet​sé​ges!
– Kur​va po​li​ti​ku​sok!
 Gorst azon​ban mo​soly​gott, és nem csak Mit​te​rick meg a töb​bi​ek két​ség​be​esé​sén.
Most rá​kény​sze​rül​nek a csa​tá​ra. És nem tu​dom, ők mi​ért jöt​tek ide, de én har​col​ni
aka​rok.
Kroy rá​csa​pott az asz​tal​ra a pál​cá​já​val, mire lá​zon​gó tiszt​jei le​csil​la​pod​tak.
– Ké​rem, ura​im! A Zárt Ta​nács nyi​lat​ko​zott, ami azt je​len​ti, hogy a ki​rály nyi​lat​-
ko​zott. Mi pe​dig nem vágy​ha​tunk más​ra, csak hogy en​ge​del​mes​ked​jünk. Vég​té​re
is csak a kő​mű​ve​sek va​gyunk. – Ahogy a tér​kép felé for​dult, a szo​bá​ban las​san
csend lett. Te​kin​te​te vé​gig​sik​lott Észak​föld út​ja​in, domb​ja​in, fo​lyó​in. – At​tól tar​-
tunk, fel kell hagy​nunk az óva​tos​ság​gal, kon​cent​rál​nunk kell a csa​pa​ta​in​kat, hogy
együtt nyo​mul​junk észak felé. Ku​tya​em​ber?
Az észak​föl​di az asz​tal​hoz lé​pett, és fe​szes vi​gyázz​ba vág​ta ma​gát.
– Kroy mar​sall, uram! – Per​sze tré​fált, hi​szen a mar​sall szö​vet​sé​ge​se volt, nem
pe​dig a be​osz​tott​ja.
– Ha nagy erők​kel meg​in​du​lunk Car​le​on felé, maga sze​rint Fe​ke​te Mé​tely vég​re
csa​tá​ba bo​csát​ko​zik ve​lünk?
A Ku​tya​em​ber meg​dör​zsöl​te bo​ros​tás ál​lát.
– Ta​lán. Nem va​la​mi tü​rel​mes tí​pus. Már az is rosszul ve​szi ki ma​gát, hogy az el​-
múlt pár hó​nap​ban hagy​ta ma​gu​kat a hát​só kert​jé​ben ran​da​lí​roz​ni. De Fe​ke​te Mé​-
tely min​dig ki​szá​mít​ha​tat​lan egy gaz​em​ber volt. – Egy pil​la​nat​ra ke​se​rű​ség ült ki
az ar​cá​ra, mint​ha va​la​mi fáj​dal​mas ju​tott vol​na az eszé​be. – Egyet mond​ha​tok. Ha
úgy dönt, hogy har​col​ni akar, nem fog fi​nom​kod​ni, ha​nem egye​nest fel​dug​ja a seg​-
gük​be a csa​tá​ju​kat. Azért egy pró​bát meg​ér a do​log. – A Ku​tya​em​ber rá​vi​gyor​gott
a tisz​tek​re. – Fő​leg, ha sze​re​tik a seg​gük​be.
– Nem a ked​ven​cem, de azt mond​ják, egy tá​bor​nok​nak min​den​re fel kell ké​szül​-
nie. – Kroy vé​gig​kö​ve​tett egy utat, az​tán a ke​resz​te​ző​dés​nél rá​kop​pan​tott a pa​pír​-
ra. – Ez itt mi​lyen falu?
A Ku​tya​em​ber a tér​kép​re hu​nyor​gott, igen​csak kel​le​met​len pil​la​na​to​kat sze​rez​ve
két sze​ren​csét​len ve​zér​ka​ri tiszt​nek. Azt a be​nyo​mást kel​tet​te, hogy a leg​ke​vés​bé
sem ér​dek​li a do​log.
– Az Os​rung. Régi falu, me​zők ve​szik kö​rül. Tar​to​zik hoz​zá egy híd meg egy ma​-
lom is. Lak​hat​nak ott ta​lán… Hát, mond​juk há​rom-négy​szá​z​an bé​ke​idő​ben. Né​-
hány kő​épü​let is akad, de több a fa​ház. Ma​gas ke​rí​tés ve​szi kö​rül. Át​ko​zot​tul jó
kocs​má​ja volt, de per​sze sem​mi sem olyan, mint ré​gen.
– És ez a domb? Az ol​len​san​di meg az uff​rit​hi út ta​lál​ko​zá​sá​nak kö​ze​lé​ben?
– A Hő​sök.
– Fura név egy domb​nak – mo​rog​ta Mit​te​rick.
– A te​te​jén lévő kö​vek gyű​rű​jé​ről ne​vez​ték el. Ősi har​co​so​kat te​met​tek el alat​-
tuk, vagy leg​alább​is ezt be​szé​lik. Nagy​sze​rű a ki​lá​tás oda​fent​ről. A mi​nap el​küld​-
tem egy tu​ca​tot, hogy néz​ze​nek kö​rül, nem tol​ta-e oda a ké​pét Mé​tely fiai kö​zül va​-
la​ki.
– És?
– Egye​lő​re nem hal​lot​tam fe​lő​lük, de nincs eb​ben sem​mi kü​lö​nös. Van se​gít​ség
a kö​zel​ben, ha baj​ba ke​rül​né​nek.
– Ak​kor az lesz a meg​fe​le​lő hely. – Kroy kö​ze​lebb ha​jolt a tér​kép​hez, és pál​cá​já​-
val úgy dö​fött a domb​ra, mint​ha a pusz​ta aka​rat​ere​jé​vel oda tud​ná va​rá​zsol​ni a
had​se​re​get. – A Hő​sök. Fel​nigg?
– Uram?
– Üzen​je meg Meed​nek, hogy hagy​jon fel Ol​len​sand ost​ro​má​val, és a le​he​tő leg​-
gyor​sab​ban csat​la​koz​zon hoz​zánk Os​rung​nál.
Erre töb​ben is éle​sen fel​szisszen​tek.
– Meed őr​jön​ge​ni fog – je​gyez​te meg Mit​te​rick.
– Mint oly sok​szor. Ez el​len nincs mit ten​ni.
– Én úgy​is ar​ra​fe​lé tar​tok – mond​ta a Ku​tya​em​ber. – Ta​lál​ko​zom a töb​bi em​be​-
rem​mel, és to​vább​in​du​lok ve​lük észak felé. El​vi​he​tem az üze​ne​tet.
– Ta​lán jobb len​ne, ha Fel​nigg ez​re​des sze​mé​lye​sen adná át in​kább. Meed kor​-
mány​zó… nem ép​pen az észak​föl​di​ek leg​na​gyobb ra​jon​gó​ja.
– El​len​tét​ben ma​guk​kal, igaz? – A Ku​tya​em​ber meg​mu​tat​ta éles, sár​ga fo​ga​it az
Unió da​li​ás tiszt​je​i​nek. – Ak​kor in​du​lok is. Kis sze​ren​csé​vel ta​lál​kozunk a Hő​sök​-
nél olyan… há​rom nap múl​va? Négy?
– Öt, ha nem ja​vul az idő​já​rás.
– Ez itt Észak​föld, szó​val ál​la​pod​junk meg öt nap​ban. – Ez​zel kö​vet​te Ba​yaz pél​-
dá​ját, és ki​ment az ala​csony szo​bá​ból.
– Nos, ta​lán nem így akar​tuk. – Mit​te​rick hú​sos ök​lé​vel hú​sos te​nye​ré​be csa​-
pott. – Vi​szont így meg​mu​tat​hat​juk ne​kik, mi? Nyílt csa​tá​ra kény​sze​rít​het​jük azo​-
kat a duz​zo​gó mocs​adé​ko​kat, és meg​mu​tat​hat​juk ne​kik! – Re​cseg​tek alat​ta a szék
lá​bai, ahogy fel​állt. – Meg​sür​ge​tem a had​osz​tá​lyo​mat. Éj​sza​ka is me​ne​tel​ni fo​-
gunk, mar​sall úr! Ne​ki​me​gyünk az el​len​ség​nek!
– Nem. – Kroy már​is az író​asz​ta​lá​nál ült, és tin​tá​ba már​tot​ta a tol​lát, hogy meg​-
ír​ja a szük​sé​ges pa​ran​cso​kat. – Ma​rad​ja​nak csak éj​sza​ká​ra. Eze​ken az uta​kon, eb​-
ben az idő​ben a si​et​ség töb​bet árt, mint hasz​nál.
– De mar​sall úr, ha…
– Szán​dé​kom​ban áll cse​le​ked​ni, tá​bor​nok, de nem fe​jet​le​nül a ve​re​ség​be haj​-
szol​va a se​re​get. Nem sza​bad túl​haj​ta​nunk az em​be​re​in​ket. Pi​hent​nek kell len​ni​-
ük.
Mit​te​rick fel​rán​tot​ta a kesz​tyű​jét.
 – A nya​va​lya vi​gye el eze​ket a nya​va​lyás uta​kat!
Gorst fél​re​állt, hogy ki​en​ged​je a szo​bá​ból a tá​bor​no​kot és a ve​zér​ka​rát, köz​ben
pe​dig azt kí​ván​ta, hogy bár in​kább egy fe​ne​ket​len gö​dör​be te​rel​né őket.
Kroy fel​hú​zott szem​öl​dök​kel írt.
– Az okos em​ber… me​ne​kül… a csa​tá​tól. – A toll sza​bá​lyos so​rok​ban szán​tot​ta a
pa​pírt. – Va​la​ki vi​gye el ezt a pa​ran​csot Ja​len​horm tá​bor​nok​nak. A le​he​tő leg​gyor​-
sab​ban a Hő​sök felé kell ven​nie az irányt, el kell fog​lal​nia a dom​bot, az​tán az Os​-
rung nevű fa​lut, il​let​ve a fo​lyón ta​lál​ha​tó egyéb át​ke​lő​he​lye​ket, me​lyek…
Gorst elő​re​lé​pett.
– Majd én el​vi​szem. – Ha harc lesz, Ja​len​horm had​osz​tá​lya ta​lál​ko​zik elő​ször az
el​len​ség​gel. És én ott le​szek majd az első sza​kasz első so​rá​ban. A fő​ha​di​szál​lá​son
so​sem fo​gom el​te​met​ni Si​pa​ni szel​le​mét.
– Sen​ki más​ra nem bíz​nám szí​ve​seb​ben. – Gorst meg​ra​gad​ta a pa​ran​csot, de a
mar​sall nem en​ged​te még el. Nyu​god​tan né​zett fel​fe​lé, az össze​haj​to​ga​tott pa​pír​-
lap híd​ként kö​töt​te össze őket. – De ne fe​led​je, hogy maga a ki​rály meg​fi​gye​lő​je,
nem a ki​rály baj​no​ka.
Egyik sem va​gyok. Leg​fel​jebb kö​zön​sé​ges ki​fu​tó​fi​ú​nak ne​vez​het​né​nek, an​nak
len​ne ér​tel​me, mert sen​ki nem néz ki töb​bet be​lő​lem. Tit​kár va​gyok, egyen​ru​há​-
ban. Mocs​kos egyen​ru​há​ban, ami azt il​le​ti. Egy még rán​ga​tó​zó hul​la va​gyok.
Haha! Néz​zé​tek azt a köp​cös bar​mot a hü​lye hang​já​val! Hadd lás​suk tán​col​ni!
– Igen, uram!
– Fi​gyel​je meg, amit csak le​het, fel​tét​le​nül. De ne hős​köd​jön ne​kem, ha len​ne
oly ked​ves, mint a mi​nap Bar​den​ben. Há​bo​rú​ban nincs he​lye hős​kö​dés​nek. Fő​leg
nem eb​ben.
– Igen, uram!
Kroy el​en​ged​te a pa​ran​csot, és a tér​ké​pen kezd​te mé​re​get​ni a tá​vol​sá​go​kat szét​-
fe​szí​tett hü​velyk- és mu​ta​tó​uj​já​val.
– A ki​rály so​sem bo​csá​ta​ná meg ne​kem, ha el​ve​szí​te​nénk ma​gát.
A ki​rály maga pa​te​rolt ide, és min​den​ki ma​gas​ról fog hu​gyoz​ni rá, ha le​ka​sza​bol​-
nak, és az agy​ve​lőm be​te​rí​ti Észak​föl​det. Én hu​gyo​zok rá a leg​ma​ga​sabb​ról.
– Igen, uram!
Ez​zel Gorst ki​lé​pett az aj​tón, és megint ott állt az eső​ben, ahol vil​lám​csa​pás érte.
A nő az ud​var sár​ten​ge​rén ke​resz​tül ép​pen felé tar​tott. A ko​mor po​cso​lyák kö​-
zött mint a nap​ko​rong, úgy ra​gyo​gott a mo​so​lya.
Gor​stot át​jár​ta a gyö​nyör, a bő​rén bor​zon​gás fu​tott vé​gig, a lé​leg​ze​te el​akadt. A
nő​től tá​vol töl​tött hó​na​pok sze​mer​nyit sem se​gí​tet​tek. Ép​pen olyan el​ke​se​re​det​-
ten, re​mény​te​le​nül és ment​he​tet​le​nül sze​rel​mes volt, mint min​dig.
 – Fin​ree! – sut​tog​ta áhí​tat​tal tel​ve. Bu​gyu​ta tör​té​ne​tek​ben ej​tik így ki a má​gu​-
sok a va​rázs​erő​vel bíró sza​va​kat. – Hát ma​gács​ka meg hogy ke​rül ide? – Gorst fé​-
lig-med​dig arra szá​mí​tott, hogy a nő csak túl​buz​gó fan​tá​zi​á​já​nak szü​le​mé​nye, és
rög​tön sem​mi​vé fosz​lik.
– Apám​hoz jöt​tem. Oda​bent van?
– Pa​ran​cso​kat ír.
– Mint min​dig. – Fin​ree vé​gig​né​zett Gorst uni​for​mi​sán, és fel​húz​ta az eső​csep​-
pek​től egé​szen fe​ke​té​nek tűnő, he​gyes tüs​kék​be össze​ta​padt szem​öl​dö​két. – Lá​-
tom, még min​dig a sár​ban ját​sza​do​zik.
A fér​fi még csak kí​no​san sem érez​te ma​gát. Be​le​ve​szett Fin​ree sze​mé​be. A nő
ha​já​ból né​hány tincs ned​ves ar​cá​ra ta​padt. Gorst na​gyon szí​ve​sen lett vol​na azok​-
nak a tin​csek​nek a he​lyé​ben. Azt hit​tem, sem​mi sem le​het szebb, mint ami​lyen te
vol​tál, és most még​is szebb vagy, mint leg​utóbb. Nem mert Fin​re​ere néz​ni, de el​-
for​dul​ni sem. Te vagy a leg​szebb nő a vi​lá​gon. Nem. Te vagy min​den idők leg​-
szebb nője. Nem. Te vagy a leg​szebb bár​mi, ami va​la​ha is lé​te​zett. Va​la​ki öl​jön
meg most azon​nal, hogy a te ar​co​dat lás​sam utol​já​ra.
– Na​gyon csi​nos ma – mor​mog​ta.
A nő vé​gig​né​zett lucs​kos, de​ré​kig sár​fol​tos ka​bát​ján.
– Gya​ní​tom, hogy ön nem tel​je​sen őszin​te ve​lem.
– Soha nem be​szé​lek mel​lé! – Sze​ret​lek, sze​ret​lek, sze​ret​lek, sze​ret​lek, sze​ret​lek,
sze​ret​lek, sze​ret​lek…
– Amúgy jól van, Bre​mer? Hív​ha​tom Bre​mer​nek, ugye?
A sze​me​met is ki​ta​pos​ha​tod a ci​pőd sar​ká​val, csak mondd ki még egy​szer a ne​-
ve​met.
– Ter​mé​sze​te​sen. – Be​teg a tes​tem és a lel​kem, oda a va​gyo​nom és a jó hí​rem,
gyű​lö​löm a vi​lá​got és ben​ne min​dent, de egy​ál​ta​lán sem​mi sem szá​mít, amíg ve​-
lem vagy. – Jól va​gyok.
A nő ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, és Gorst úgy csó​kol​ta meg, mint egy fa​lu​si pap, aki​nek
meg​en​ged​ték, hogy meg​érint​se a pró​fé​ta kön​tö​sé​nek sze​gé​lyét…
Fin​ree uj​ján egy arany​gyű​rű volt, raj​ta apró, csil​lo​gó kék kő​vel.
Gorst gyom​ra görcs​be rán​dult, de olyan erő​vel, hogy kis hí​ján össze​csi​nál​ta ma​-
gát. Min​den ere​jé​re szük​sé​ge volt, hogy tal​pon ma​rad​jon. Csak el​sut​to​gott sza​va​-
kat si​ke​rült ki​pré​sel​nie ma​gá​ból.
– Az egy…
– Jegy​gyű​rű, igen! – Tud​hat​ta-e Fin​ree, hogy egy le​vá​gott fe​jet ló​bált Gorst ar​-
cá​ba?
A fér​fi úgy ka​pasz​ko​dott bele a mo​so​lyá​ba, mint ful​dok​ló az utol​só fa​da​rab​ba.
Érez​te, hogy moz​dul a szá​ja, és hal​lot​ta a sa​ját cin​co​gá​sát. A sa​ját vissza​ta​szí​tó, lá​-
nyos, szá​nal​mas kis cin​co​gá​sát.
– Ki az úri​em​ber?
– Ha​rod dan Brock ez​re​des. – A nő hang​já​ban büsz​ke​ség csen​dült. És sze​re​lem.
Mit ad​nék érte, hogy így mond​ja ki a ne​ve​met? Min​de​ne​met. Még ha nincs is sem​-
mim má​sok meg​ve​té​sén kí​vül.
– Ha​rod dan Brock – sut​tog​ta Gorst. A név ho​mok​ká vál​to​zott a szá​já​ban. Per​-
sze is​mer​te az ez​re​dest. Tá​vo​li ro​ko​nok vol​tak, ne​gye​dik uno​ka​test​vé​rek, vagy va​-
la​mi ha​son​ló. Még be​szél​get​tek is pár​szor évek​kel ez​előtt, ami​kor Gorst együtt
szol​gált az ap​já​val, Lord Brock​kal. Az​tán Lord Brock meg akar​ta sze​rez​ni ma​gá​nak
a ko​ro​nát, de nem si​ke​rült neki, és szám​űz​ték fel​ség​áru​lá​sért. A leg​idő​sebb fia
azért ke​gyel​met ka​pott a ki​rály​tól. Meg​fosz​tot​ták a föld​je​i​től meg a fel​leng​zős cí​-
me​i​től, de az éle​tét meg​hagy​ták. Gorst most na​gyon nem bán​ta vol​na, ha a ki​rály
an​nak ide​jén ke​vés​bé bi​zo​nyul kö​nyö​rü​le​tes​nek.
– Meed kor​mány​zó ve​zér​ka​rá​ban szol​gál.
– Igen. – Brock ba​rát​sá​go​san mo​soly​gó, meg​nye​rő mo​do​rú és gyo​mor​for​ga​tó​an
jó​ké​pű fér​fi volt. A ro​ha​dék! El​is​me​rő​en be​szél​tek róla, és igen nép​sze​rű lett apja
szé​gye​ne el​le​né​re is. A kí​gyó! Bá​tor​sá​ga és jó ke​dé​lye jut​tat​ta ilyen messzi​re. A
fasz​ka​lap! Min​den meg​volt ben​ne, ami Gorst​ból hi​ány​zott.
Gorst ököl​be szo​rí​tot​ta re​me​gő jobb ke​zét, és el​kép​zel​te, hogy le​té​pi vele Ha​rod
dan Brock be​hí​zel​gő​en mo​soly​gó áll​kap​csát a fe​jé​ről.
– Igen.
– Bol​do​gok va​gyunk – mond​ta Fin​ree.
Jó nek​tek. Én leg​szí​ve​seb​ben meg​öl​ném ma​gam. Fin​ree ak​kor sem okoz​ha​tott
vol​na éle​sebb fáj​dal​mat a fér​fi​nak, ha sa​tu​ba szo​rít​ja a tö​ke​it. Annyi​ra bam​ba lett
vol​na, hogy nem lá​tott át Gor​ston? Va​la​hol a lel​ke mé​lyén nyil​ván min​dent tu​dott
a nő, és nyil​ván ké​jes örö​met oko​zott neki, hogy meg​aláz​hat​ja őt. Ó, hogy mennyi​-
re sze​ret​lek! Ó, hogy mennyi​re gyű​löl​lek! Ó, hogy mennyi​re akar​lak!
– Gra​tu​lá​lok mind​ket​te​jük​nek – dör​mög​te.
– Át​adom a fér​jem​nek.
– Igen. – Igen, igen, add át neki, hogy dö​göl​jön meg, hogy gyul​lad​jon fel!
Gorst nem en​ged​te le​fagy​ni ar​cá​ról a kény​sze​re​dett mo​solyt, mi​köz​ben a fel​tör​ni
ké​szü​lő há​nya​dék csik​lan​doz​ta a tor​kát. – Igen.
– Be kell men​nem apám​hoz. Ta​lál​kozunk még. Ta​lán ha​ma​ro​san?
Ó, igen. Na​gyon is ha​ma​ro​san. Ami azt il​le​ti, még ma este, ami​kor az ágyam​ban
fek​szem majd a far​kam​mal a ke​zem​ben, és el​kép​ze​lem, hogy a szád az…
– Re​mé​lem.
 A nő már​is el​si​e​tett mel​let​te. Az ő szá​má​ra ez nem volt több fe​lejt​he​tő ta​lál​ko​-
zás​nál egy régi is​me​rős​sel, Gorst azon​ban úgy érez​te, le​szállt az éj. Mély gö​dör​be
dob​nak, a sír föld​je meg​töl​ti a szá​mat. A fér​fi vé​gig​néz​te, ahogy Fin​ree mö​gött
han​gos csat​ta​nás​sal be​csa​pó​dik az ajtó, az​tán egy hosszú pil​la​na​tig moz​du​lat​la​nul
állt még ott az eső​ben. Zo​kog​ni sze​re​tett vol​na, el​si​rat​ni min​den ham​vá​ba holt re​-
mé​nyét. Le akart tér​del​ni a sár​ba, hogy ki​tép​je meg​ma​radt ha​ját. Meg akart ölni
va​la​kit, szin​te mind​egy is, hogy kit. Sa​ját ma​ga​mat ta​lán?
Ehe​lyett mély lé​leg​zet vett – az egyik orr​lyu​kán halk sí​po​lás​sal áram​lott be​fe​lé a
le​ve​gő –, az​tán to​va​cup​po​gott a las​san fél​ho​mály​ba bur​ko​ló​zó da​go​nyá​ban.
Vég​té​re is át kel​lett ad​nia egy üze​ne​tet. Hős​kö​dés nél​kül.
 Fekete Métely

Az is​tál​ló aj​ta​ja olyan csat​ta​nás​sal zá​ró​dott be, mint​ha a hó​hér bárd​ja csa​pott vol​-
na le. Cal​der​nek min​den hí​res ar​ro​gan​ci​á​ját össze kel​lett szed​nie, hogy ne ugor​jon
a le​ve​gő​be. Gyű​lölt há​bo​rús idők​ben ta​lál​ko​zók​ra jár​ni, fő​leg ha ott el​len​sé​gek vár​-
ták. Hár​man is je​len vol​tak Fe​ke​te Mé​tely öt had​ura kö​zül, és Cal​der egy​re bal​sze​-
ren​csé​seb​ben ala​ku​ló nap​ja​i​ra jel​lem​ző mó​don ép​pen ez a há​rom ked​vel​te őt leg​-
ke​vés​bé.
Arany Gla​mán te​tő​től tal​pig lát​szott, hogy iga​zi hős: kar​ján fe​szül​tek az iz​mok,
erős ál​lá​val ha​tá​ro​zot​tan jó​ké​pű​nek ha​tott, hosszú haja, busa baj​sza meg a szem​-
pil​lá​ja mind-mind hal​vány arany​szí​nű volt. Több sár​ga fé​met vi​selt, mint egy her​-
ceg​nő az es​kü​vő​je nap​ján. A nya​ká​ban arany nyak​pe​rec, erős csuk​ló​ján egész sor
kar​kö​tő, vas​kos uj​ja​in fé​nyes​re suvic​kolt gyű​rűk gar​ma​dá​ja me​sélt ön​imá​da​tá​ról.
Vas​fe​jű Ca​irm egé​szen más tész​ta volt. Seb​he​lyek​től szab​dalt arca a mo​gor​va​ság
be​ve​he​tet​len erő​dít​mé​nyé​nek tűnt, amin egy bal​ta is ki​csor​bult vol​na. Két sze​me
olyan volt, mint két szög ül​lő​re em​lé​kez​te​tő hom​lo​ka alatt, fe​ke​té​nél is fe​ke​tébb
ha​ját és sza​kál​lát kur​tá​ra nyír​ták. Ala​cso​nyabb volt Arany​nál, de szé​le​sebb, iga​zi
kő​szik​la. Fe​ke​te med​ve​bőrt vi​selt, alat​ta sod​ro​nying vil​lant. Azt plety​kál​ták, hogy
sze​mé​lye​sen foj​tot​ta meg azt a med​vét. Ta​lán azért, mert csú​nyán né​zett rá. Mind
Vas​fe​jű, mind Arany mély​sé​ge​sen meg​ve​tet​te Cal​dert, sze​ren​csé​re azon​ban rü​hell​-
ték egy​mást, mint nap​pal az éj​sza​kát, és vi​szá​lyuk nem ha​gyott he​lyet a má​sok
iránt ér​zett gyű​lö​le​tük​nek.
Ami a gyű​lö​le​tet il​le​ti, Tíz​fé​le Brodd ki​me​rít​he​tet​len kész​let​tel ren​del​ke​zett be​-
lő​le. Azon bi​tan​gok közé tar​to​zott, akik még le​ve​gőt ven​ni sem tud​tak csen​de​sen.
Csúf volt, mint a vér​fer​tő​zés, és ezt elő​sze​re​tet​tel tol​ta má​sok ar​cá​ba, kéj​só​vá​ran
vi​gyo​rog​va em​ber​tár​sa​i​ra, mint falu sza​tír​ja az arra járó fe​jő​lány​ra. Mocs​kos volt a
szá​ja, csor​bák a fo​gai, ret​te​ne​tes a sza​ga. Min​den​nek te​te​jé​be rút ki​üté​sek csú​fí​tot​-
ták el amúgy is torz ar​cát, ami​re min​den jel sze​rint rend​kí​vül büsz​ke volt. Cal​der
ap​ját es​küdt el​len​sé​ge​ként tar​tot​ta szá​mon, két csa​tát is el​vesz​tett vele szem​ben,
majd arra kény​sze​rült, hogy le​tér​del​jen előt​te, és föl​dön​fu​tó​vá vál​jék. Mi​után
vissza​sze​rez​te min​de​nét, csak még rosszabb lett a han​gu​la​ta, és a hosszú évek so​-
rán fel​gyü​lem​lett epét Be​thod he​lyett most a fi​a​i​ra, kü​lö​nö​sen pe​dig Cal​der​re bo​rí​-
tot​ta.
Az​tán min​den​nek te​te​jé​be ott volt a gaz​em​be​rek zűr​za​va​ros csa​lád​já​nak feje,
Észak​föld ön​je​lölt Vé​del​me​ző​je, Fe​ke​te Mé​tely maga. Fesz​te​le​nül ült Skar​ling szé​-
ké​ben, fél lá​bát maga alá húz​ta, a má​sik​kal pu​hán do​bolt a föl​dön. Mély rán​cok​tól
és seb​he​lyek​től ba​ráz​dált ar​cán va​la​mi mo​soly​sze​rű​ség ját​szott, de a sze​mét su​-
nyin össze​húz​ta, mint va​la​mi éhes kan​dúr, ami​kor egy ga​lam​bot ké​szül be​cser​-
kész​ni. Újabb szo​ká​sá​hoz hí​ven ele​gáns hol​mi​kat vi​selt, a csil​lo​gó lán​cot, ami Cal​-
der ap​jáé volt egy​ko​ron, át​ve​tet​te a vál​lán. De nem tud​ta el​rej​te​ni, ki​cso​da va​ló​já​-
ban, és nem is akar​ta. Gyil​kos volt a füle he​gyé​ig. Pon​to​sab​ban a fél füle he​gyé​ig,
mert az egyik​ből csak egy da​rab​ka porc ma​radt.
Ha Fe​ke​te Mé​tely neve és vi​gyo​ra ön​ma​gá​ban nem lett vol​na elég fe​nye​ge​tő,
gon​dos​ko​dott róla, hogy ren​ge​teg acél is be​se​gít​sen. Hosszú, szür​ke kard tá​masz​-
ko​dott Skar​ling szé​ké​nek az egyik ol​da​lon, a má​si​kon pe​dig egy a ren​ge​teg hasz​ná​-
lat​tól kar​cos bal​ta, mind​ket​tő köz​vet​le​nül gaz​dá​juk kar​fá​ról le​ló​gó ke​zé​nek ügyé​-
ben. Egy gyil​kos ke​zei vol​tak ezek, bőr​ke​mé​nye​dé​ses, duz​zadt, se​bes uj​jak​kal, és a
hol​tak a meg​mond​ha​tói, mennyi sö​tét mun​kát vé​gez​tek el egy élet so​rán.
A fél​ho​mály​ban Mé​tely vál​lá​nál, hü​velyk​uj​ja​it az övé​be akaszt​va Don​ga​láb állt, a
he​lyet​te​se, azaz vol​ta​kép​pen a leg​főbb test​őre és segg​nya​ló​ja, aki so​sem tá​gí​tott a
gaz​dá​ja mel​lől. Mö​göt​te két pri​bék​je strá​zsált, pán​cél​juk, paj​zsuk va​sa​lá​sa és ki​-
vont kard​juk vi​lá​gí​tott, a töb​bi​ek pe​dig kör​ben he​lyez​ked​tek el a fa​lak​nál és az ajtó
két ol​da​lán. Még a régi szé​na meg a lo​vak sza​gát is el​nyom​ta a le​ve​gő​ben lógó erő​-
szak​nak a mo​csa​rak ki​pá​rol​gá​sá​val ve​te​ke​dő tö​mény bűze.
És ha ennyi​től Cal​der még nem szar​ta vol​na össze jól sza​bott nad​rág​ját, Resz​ket
to​vább​ra is ott ma​ga​so​dott a vál​la fö​lött, hoz​zá​ad​va sa​ját fe​nye​ge​tő je​len​lé​tét az
egy​ve​leg​hez.
– Kit lát​nak sze​me​im? A bá​tor Cal​der her​ceg! – Mé​tely úgy mér​te vé​gig, mint
kan​dúr a bok​rot, amit ép​pen le​hu​gyoz​ni ké​szül. – Üdv megint a jó kis csa​tá​ban,
öcs​kös! Ez​út​tal haj​lan​dó le​szel azt ten​ni, basz​ki​kám, amit mon​dok ne​ked?
Cal​der mé​lyen meg​ha​jolt.
– Alá​za​tos szol​gá​lód va​gyok. – Úgy vi​gyor​gott, mint​ha a sza​vak nem éget​ték vol​-
na a nyel​vét. – Arany, Vas​fe​jű. – Tisz​te​let​tel​je​sen bic​cen​tett mind​ket​te​jük​nek. –
Apám vál​tig ál​lí​tot​ta, hogy nincs ná​la​tok áll​ha​ta​to​sabb har​cos egész Észak​föl​dön.
– Az apja vál​tig ál​lí​tot​ta, hogy nincs ná​luk sö​té​tebb ba​rom egész Észak​föl​dön. A
ha​zug​sá​ga mind​azon​ál​tal csak annyit ért, mint a kút​ba do​bott pénz: Vas​fe​jű és
Arany ki​zá​ró​lag egy​mást mé​re​get​te dü​hö​sen. Cal​der hir​te​len ége​tő szük​sé​gét érez​-
te, hogy ta​lál​jon va​la​kit, aki ked​ve​li. Vagy leg​alább​is nem akar​ja hol​tan lát​ni. –
Hol van Sö​mör?
– A bá​tyád nyu​gat​ra ment – fe​lel​te Mé​tely. – Har​col​ni.
– Tu​dod, mi az, ugye, ecsém? – Tíz​fé​le fél​re​for​dí​tot​ta a fe​jét, és ki​kö​pött a bar​na
fog​so​rá​ban tá​ton​gó lyu​kon.
– Az az izé, ami​kor kar​doz​nak? – Cal​der re​mény​ked​ve né​zett kö​rül az is​tál​ló​ban,
de idő​köz​ben sem osont be egyet​len szö​vet​sé​ges sem, és vé​gül csak Resz​ket Mé​tely
mo​so​lyá​nál is ré​me​sebb mo​gor​va ké​pén akadt meg a te​kin​te​te. Akár​hány​szor
meg​lát​ta azt a se​bet, min​dig bor​zal​ma​sabb​nak tűnt, mint ami​re em​lé​ke​zett. – És
mi a hely​zet Hosszú​kezű​vel?
– A fe​le​sé​ged apu​ci​ja úgy egy​nap​nyi lo​vag​lás​ra van ke​let felé – mond​ta Mé​tely.
– Ép​pen to​bo​roz.
Arany fel​mor​dult.
– Meg​lep​ne, ha még nem so​roz​tak vol​na be min​den fiút, aki el​bír egy kar​dot.
– Hát össze​ka​par​ja, aki még akad. Nyil​ván min​den ép em​ber​re szük​sé​günk lesz,
ha csa​tá​ra ke​rül a sor. Ta​lán még rád is.
– Ó, nem győz​tök majd vissza​tar​ta​ni! – Cal​der a kard​ja mar​ko​la​tá​ra csa​pott. –
Alig vá​rom, hogy el​kezd​jük.
– Elő​húz​tad va​la​ha azt a szart? – Tíz​fé​le gú​nyos vi​gyor​ral fe​szí​tet​te meg a nya​-
kát, hogy megint köp​jön egyet.
– Egyet​len​egy​szer. Meg kel​lett nyír​nom a lá​nyod sző​rös pi​ná​ját, hogy hoz​zá​fér​-
jek vég​re.
Mé​tely har​sá​nyan fel​ne​ve​tett. Arany hal​kan kun​co​gott. Vas​fe​jű hal​vá​nyan el​mo​-
so​lyo​dott. Tíz​fé​le ful​do​kol​va fél​re​nyel​te a sa​ját nyá​lát, a ma​ra​dék pe​dig fé​nyes
csík​ban ló​gott alá az ál​lá​ról. Cal​dert nem na​gyon iz​gat​ta a do​log, job​ban járt, ha
azok​nál igye​ke​zett be​vá​gód​ni, aki​ket még nem vesz​tett el tel​je​sen. Va​la​ho​gyan leg​-
alább egyet a maga ol​da​lá​ra kel​lett ál​lí​ta​nia ezek kö​zül a re​mény​te​len​nek tűnő bi​-
tan​gok kö​zül.
– So​sem hit​tem, hogy ezt fo​gom mon​da​ni – Mé​tely fel​só​haj​tott, és meg​dör​zsöl​te
a sze​mét –, de hi​á​nyoz​tál, Cal​der.
– Te is ne​kem. Sok​kal szí​ve​seb​ben du​má​lok a ló​szar​ról egy is​tál​ló​ban, mint hogy
Car​le​on​ban csó​kol​jam a fe​le​sé​gem. Mi a dol​gom?
– Tu​dod te azt. – Mé​tely két ujja közé fog​ta a gom​bot a kard​ja vé​gén, és ide-oda
for​gat​ta. A mar​ko​lat ezüst​je fel-fel​ra​gyo​gott. – Há​bo​rú. Egy üt​kö​ze​tecs​ke itt, egy
raj​ta​ütés ott. Be​ke​rí​tünk né​hány le​ma​ra​dó em​bert, ők fel​éget​nek né​hány fa​lut.
Há​bo​rú. A bá​tyád gyor​san le​csa​pott, a dé​li​ek​nek van min gon​dol​koz​ni​uk. Hasz​nos
em​ber ez a te test​vé​red, van ben​ne spi​ri​tusz.
– Kár, hogy az apád​nak csak egy fia szü​le​tett – vi​cso​rí​tot​ta Tíz​fé​le.
– Szö​ve​gelj csak, vén​em​ber – mond​ta Cal​der. – Ak​kor csi​ná​lok be​lő​led hü​lyét,
ami​kor aka​rok.
Tíz​fé​le fel​hör​dült, de Mé​tely le​in​tet​te.
– Elég már a fa​rok​pár​baj​ból. Egy há​bo​rút kell meg​vív​nunk.
– És hány győ​zel​met arat​tunk ed​dig?
Kur​ta, kel​let​len csend tá​madt.
– Még nem volt csa​ta – mo​rog​ta az​tán Vas​fe​jű.
 – Ez a Kroy… – vá​gott köz​be mér​ge​sen az is​tál​ló má​sik vé​gé​ből Arany. – Aki az
Uni​ót ve​ze​ti.
– Mar​sall​nak ne​ve​zik.
– Akár​mi​nek is ne​ve​zik, óva​tos egy gaz​em​ber.
– Egy, hely​ben to​tyor​gó, gyá​va fasz​ka​lap – mo​rog​ta Tíz​fé​le.
Mé​tely vál​lat vont.
– At​tól, hogy va​la​ki óva​tos, még nem fel​tét​len gyá​va is. Ha annyi em​be​rem len​-
ne, én nem így csi​nál​nám, de… – Vi​gyo​rog​va for​dult Cal​der felé. – Apád min​dig
azt mond​ta: „Há​bo​rú​ban a győ​ze​lem szá​mít. Min​den más csak arra jó, hogy a bo​-
lon​dok meg​éne​kel​jék.” Szó​val Kroy las​san ha​lad, igyek​szik ki​vár​ni, amíg el​fogy a
tü​rel​münk. Vég​té​re is mi, észak​föl​di​ek nem ar​ról va​gyunk hí​re​sek. Há​rom rész​re
osz​tot​ta a had​se​re​gét.
– Há​rom kur​va nagy rész​re – bó​lin​tott Vas​fe​jű.
Arany ki​vé​te​le​sen egyet​ér​tett vele.
– Mind​egyik úgy tíz​ezer har​cos​ból áll​hat, eh​hez jön még a ki​szol​gá​ló sze​mély​zet.
Mé​tely úgy ha​jolt elő​re, mint egy nagy​apa, aki a ha​lak​ról me​sél az uno​ká​já​nak.
– Ja​len​horm nyu​ga​ton. Bá​tor, de lom​ha, és haj​la​mos hi​báz​ni. Mit​te​rick kö​zé​-
pen. Hár​muk kö​zül fel​tét​len a leg​ra​va​szabb, vi​szont meg​gon​do​lat​lan. Ál​lí​tó​lag ra​-
jong a lo​va​kért. Meed ke​le​ten. Nem ka​to​na, és úgy gyű​lö​li az észak​föl​di​e​ket, mint
disz​nó a böl​lért. Emi​att ta​lán nem is lát tisz​tán. Az​tán Kroy​nak sa​ját észak​föl​di​jei
is van​nak. A leg​több szét​szó​ród​va fel​de​rí​tés​sel fog​lal​ko​zik, de azért szá​mos har​cos
is akadt kö​zöt​tük, még​hoz​zá meg​le​he​tő​sen jók.
– A Ku​tya​em​ber fiai – mond​ta Cal​der.
– A ki​ba​szott áru​ló! – szi​szeg​te Tíz​fé​le, és köp​ni ké​szült.
– Áru​ló? – Mé​tely elő​re​csú​szott Skar​ling szé​ké​ben, uj​jai el​fe​hé​red​tek a kar​fán. –
Te ra​gyás vén pöcs​fej! Ő az egyet​len em​ber Észak​föl​dön, aki mind​vé​gig ki​tar​tott
ugyan​azon az ol​da​lon! – Tíz​fé​le fel​né​zett, las​san vissza​nyel​te a för​tel​met, amit ser​-
cin​te​ni ké​szült, és vissza​hú​zó​dott az ár​nyék​ba. Mé​tely megint la​zán hát​ra​dőlt. –
Csak az a kár, hogy a rossz ol​da​lon.
– Nos, nem​so​ká​ra lép​nünk kell – mond​ta Arany. – Le​het, hogy Meed nem ka​to​-
na, de ost​rom alá vet​te Ol​len​san​dot. A vá​ros​fa​lak erő​sek, de nem tu​dom, med​dig
bír​ják…
– Meed teg​nap reg​gel fel​ha​gyott az ost​rom​mal – vá​gott köz​be Mé​tely. – Észak​-
nak in​dult, és a Ku​tya​em​ber csa​pa​tá​nak jó ré​sze is vele tart.
– Teg​nap? – Arany fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. – Hon​nan tud​tad…
– Meg​van​nak a mód​sze​re​im.
– Én nem hal​lot​tam sem​mit.
 – Ezért van az, hogy én osz​to​ga​tom a pa​ran​cso​kat, te meg en​ge​del​mes​kedsz ne​-
kik. – Vas​fe​jű mo​so​lyog​va nyug​táz​ta, hogy ri​vá​li​sát ala​po​san a he​lyé​re tet​ték. –
Meed észak​nak for​dult, még​hoz​zá meg​le​he​tő​sen si​et​ve. Azt gya​ní​tom, csat​la​ko​zik
Mit​te​rick​hez.
– Mi​ért? – kér​dez​te Cal​der. – Hó​na​pok óta ké​nyel​me​sen, las​san ha​lad​nak, ak​-
kor most hogy​hogy si​et​tet​ni kezd​ték a dol​got?
– Ta​lán be​le​fá​rad​tak az óva​tos​ko​dás​ba. Vagy ta​lán nem is ők, ha​nem va​la​ki, aki
pa​ran​csol ne​kik. Így vagy úgy, de jön​nek.
– Ez​zel esélyt kap​ha​tunk, hogy meg​lep​jük őket. – Vas​fe​jű sze​me úgy csil​lo​gott,
mint az éhe​zőé, ami​kor meg​ér​ke​zik az asz​tal​ra a pe​cse​nye.
– Ha min​den​áron har​col​ni akar​nak – mond​ta Mé​tely –, ak​kor nem szí​ve​sen ta​-
gad​nám meg tő​lük a le​he​tő​sé​get. Van​nak em​be​re​ink oda​lent a Hő​sök​nél?
– Curn​den Be​gyet küld​tük oda a tu​cat​já​val – fe​lel​te Don​ga​láb.
– Ak​kor jó ke​zek​ben van – mor​mog​ta Cal​der. Szin​te azt kí​ván​ta, bár ott len​ne ő
is a Hő​sök​nél Curn​den Beggyel, nem pe​dig itt ezek​kel a bi​tan​gok​kal. Igaz, hogy
Be​gyék kö​zül hi​á​nyoz​nak a ha​tal​ma​sok, vi​szont sok​kal töb​bet ne​vet​nek.
– Ami azt il​le​ti, alig egy-két órá​ja kap​tam tőle üze​ne​tet. Össze​fu​tott a dom​bon a
Ku​tya​em​ber fel​de​rí​tő​i​vel, és el​ker​get​te őket.
Mé​tely egy da​ra​big a föl​det bá​mul​ta, és az ujja he​gyé​vel dör​zsöl​te az aj​kát.
– Resz​ket?
– Fő​nök? – Resz​ket sut​to​gá​sa alig volt han​go​sabb, mint a lé​leg​ze​te.
– Ülj lóra, menj el a Hő​sök​höz, és mondd meg Begy​nek, hogy tart​sa meg azt a
dom​bot. Nem tud​hat​juk, ta​lán pár uni​ós gaz​em​ber ép​pen arra igyek​szik, mond​juk,
hogy Os​rung​nál kel​je​nek át a fo​lyón.
– Jó te​rep a harc​hoz – szólt Tíz​fé​le.
Resz​ket egy da​ra​big nem moz​dult. Ép​pen elég so​ká​ig ah​hoz, hogy Cal​der lás​sa
raj​ta, mennyi​re ódz​ko​dik a kül​dönc sze​re​pé​től, és egy ha​tá​ro​zott pil​lan​tás​sal em​lé​-
kez​tes​se, mit mon​dott neki a fo​lyo​són Car​le​on​ban.
– Igen​is, fő​nök! – És Resz​ket ki​si​e​tett az aj​tón.
Arany meg​bor​zon​gott.
– A frászt hoz​za rám ez az alak.
Mé​tely csak még szé​le​seb​ben vi​gyor​gott.
– Ép​pen ezért tar​tom. Vas​fe​jű?
– Fő​nök.
– Te in​dulsz elő​re a yozi úton. Ké​szen​lét​ben tar​tott dár​dá​val.
 – Hol​nap es​té​re Yoz​ban le​szünk.
– Előbb ér​je​tek oda. – Vas​fe​jű erre mé​lyeb​ben rán​col​ta a hom​lo​kát, Arany pe​dig
szé​le​seb​ben mo​soly​gott. Olyan volt, mint​ha ezek ket​ten egy nagy mér​le​gen ül​né​-
nek. Ha az egyi​ket lej​jebb rán​gat​ta az em​ber, az​zal egy​út​tal fel​emel​te a má​si​kat. –
Arany, te a brot​tu​ni úton menj, és csat​la​kozz Hosszú​kezű​höz. In​dítsd út​nak, amint
vég​zett a to​bor​zás​sal. Az öreg​fi​ú​ra rá​fér néha egy kis no​szo​ga​tás.
– Igen, fő​nök.
– Tíz​fé​le, hozd az em​be​re​i​det, és ké​szül​je​tek ti is az in​du​lás​ra. Há​tul fog​tok jön​-
ni ve​lem.
– Úgy lesz.
– Mind hajt​sá​tok ke​mé​nyen a fi​a​i​to​kat, de köz​ben tart​sá​tok nyit​va a sze​me​te​ket.
Ti ijessze​tek rá a drá​ga dé​li​ek​re, ne for​dít​va. – Mé​tely még töb​bet meg​mu​ta​tott a
fog​so​rá​ból. – Ha még nem élez​té​tek vol​na meg a pen​gé​i​te​ket, azt hi​szem, el​jött az
ide​je.
– Igen – bő​dült el egy​szer​re a há​rom had​úr, egy​más​sal ver​se​nyez​ve, hogy me​lyi​-
kük hang​ja vér​szom​ja​sabb.
– Ja? Igen – szó​lalt meg vé​gül Cal​der is a tőle tel​he​tő leg​elé​ge​det​tebb mo​soly kí​-
sé​re​té​ben. Ha a kard​for​ga​tás​ban nem is je​les​ke​dett, ami az ön​elé​gült mo​solyt il​le​-
ti, ke​ve​sen vet​ték fel vele a ver​senyt Észak​föl​dön. Ez​út​tal azon​ban csak az ide​jét
po​csé​kol​ta.
Don​ga​láb kö​ze​lebb ha​jolt Mé​tely​hez, és a fü​lé​be sú​gott va​la​mit. Észak​föld Vé​-
del​me​ző​je össze​rán​colt hom​lok​kal dőlt hát​ra.
– Hát ak​kor küldd be!
Az aj​tót ki​tár​ták, a só​hajt​va be​áram​ló szél szal​ma​szá​la​kat ker​ge​tett az is​tál​ló
pad​ló​ján. Cal​der hu​nyo​rog​va né​zett ki az es​té​be. Bi​zo​nyá​ra csak az egy​re erőt​le​-
nebb fé​nyek ját​szot​tak vele, mert​hogy úgy tűnt, mint​ha az aj​tó​ban álló alak feje
egé​szen a ge​ren​dá​ig érne. Az​tán az ide​gen lé​pett egyet elő​re. Az​tán ki​húz​ta ma​gát.
A lát​vá​nyos be​lé​pő ha​tá​sá​ra az is​tál​ló​ban néma csend lett, csak a pad​ló nyi​kor​dult
a lá​to​ga​tó lép​tei alatt. Per​sze an​nak, aki ak​ko​ra, mint egy szik​la, nem ne​héz ilyen
lát​vá​nyos ér​ke​zést pro​du​kál​nia. Elég be​sé​tál​ni, és meg​áll​ni.
– Ko​pog​ta​tó Ide​gen va​gyok.
Cal​der is​mer​te a ne​vet. Ko​pog​ta​tó Ide​gen Száz Törzs Fő​nö​ké​nek mond​ta ma​gát,
a Crin​ná​tól ke​let​re min​den föl​det a maga tu​laj​do​ná​nak nyil​vá​ní​tott az ott élők​kel
egye​tem​ben. Cal​der hal​lott róla, hogy iga​zi óri​ás, de nem vet​te túl ko​mo​lyan a
plety​ká​kat. Észak​föld tele volt túl​mé​re​te​zett ön​bi​za​lom​mal és még túl​mé​re​te​zet​-
tebb hír​név​vel ren​del​ke​ző túl​mé​re​te​zett em​be​rek​kel.
Az ese​tek leg​na​gyobb ré​szé​ben az​tán ki​de​rült, hogy maga az em​ber jó​val ki​sebb,
mint a neve. Így hát most volt mi​ért meg​le​pőd​ni.
 Az „óri​ás” szó hal​la​tán az em​ber nagy​já​ból-egé​szé​ből egy Ko​pog​ta​tó Ide​gen​sze​rű
je​len​ség​re gon​dolt, aki mint​ha a hő​sök ide​jé​ből ér​ke​zett vol​na ebbe az ér​dek​te​len,
szá​nal​mas kor​ba. Jócs​kán Mé​tely és ha​tal​mas had​urai fölé ma​ga​so​dott, feje a te​tő​-
ge​ren​dák kö​zött, ősz szá​lak​kal tar​kí​tott fe​ke​te haja gyű​rött, sza​kál​las ar​cá​ba ló​gott.
Arany Gla​ma csi​csás tör​pé​nek tűnt mel​let​te, Don​ga​láb és pri​bék​jei pe​dig já​ték ka​-
to​nák​nak.
– A hol​tak​ra! – sut​tog​ta maga elé Cal​der. – Ez az​tán jó nagy!
De Fe​ke​te Mé​tely nem volt le​nyű​göz​ve. Ép​pen olyan le​zse​rül ter​pesz​ke​dett Skar​-
ling szé​ké​ben, mint ed​dig, fél lá​bá​val to​vább​ra is a szal​mán to​po​gott, keze most is
a kar​fá​ról him​bá​ló​zott, és a szé​les mo​soly sem tűnt el az ar​cá​ról.
– Vár​tam már, hogy… ko​pog​tatsz. Azt vi​szont nem hit​tem vol​na, hogy sze​mé​lye​-
sen jössz el ilyen messzi​re.
– Egy szö​vet​sé​get szem​től szem​ben il​len​dő meg​köt​ni, fér​fi a fér​fi​val, vas a vas​-
sal, vér a vér​rel. – Cal​der arra szá​mí​tott, hogy az óri​ás min​den sza​vát úgy böm​bö​li
majd, mint a ször​nye​te​gek szok​ták a gye​rek​me​sék​ben, de a lá​to​ga​tó​nak amo​lyan
halk hang​ja volt. Las​san be​szélt, mint​ha ala​po​san meg​fon​tol​na min​den szót.
– A sze​mé​lyes ta​lál​ko​zás va​rá​zsa – bó​lin​tott Mé​tely. – Nagy híve va​gyok. Ak​kor
meg​ál​la​pod​tunk?
– Meg. – Ko​pog​ta​tó Ide​gen szét​ter​pesz​tet​te az uj​ja​it egyik ha​tal​mas ke​zén, be​le​-
ha​ra​pott a hü​velyk​je meg a mu​ta​tó​uj​ja köz​ti bőr​da​rab​ba, és a ma​gas​ba emel​te a
kar​ját. A vér las​san szi​vá​rog​ni kez​dett a seb​ből.
Mé​tely vé​gig​csúsz​tat​ta a te​nye​rét a kard​ján, vö​rös csí​kot hagy​va hát​ra a pen​gén.
Az​tán egy szem​vil​la​nás alatt fel​pat​tant Skar​ling szé​ké​ből, és meg​ra​gad​ta az óri​ás
ke​zét. A két fér​fi egy hely​ben állt, amíg a vér vé​gig​folyt az al​kar​ju​kon, és csö​pög​ni
kez​dett a kö​nyö​kük​ről. Cal​dert némi fé​le​lem​mel és tö​mény un​dor​ral töl​töt​te el az
ilyes​fé​le nyers fér​fi​as​ság köz​szem​lé​re té​te​le.
– Nagy​sze​rű. – Mé​tely el​en​ged​te az óri​ás ke​zét, és las​san vissza​ült Skar​ling szé​-
ké​re, vé​res te​nyér​le​nyo​ma​tot hagy​va a kar​fán. – Fel​te​szem, át tu​dod hoz​ni az em​-
be​re​i​det a Crin​nán.
– Már át is hoz​tam őket.
Arany és Vas​fe​jű össze​né​zett. Nem iga​zán ra​jong​tak a gon​do​la​tért, hogy egy cso​-
mó bar​bár át​kelt a fo​lyón, és most fel​te​he​tő​leg az ő föld​je​i​ket ta​pos​sa. Mé​tely
össze​húz​ta a sze​mét.
– Va​ló​ban?
– A fo​lyó​nak ezen a part​ján har​col​hat​nak a dé​li​ek​kel. – Ko​pog​ta​tó Ide​gen las​san
kö​rül​né​zett az is​tál​ló​ban, és min​den egyes em​bert meg​né​zett ma​gá​nak fe​ke​te sze​-
mé​vel. – Én azért jöt​tem, hogy har​col​jak! – Az utol​só szót már üvöl​töt​te, csak úgy
vissz​hang​zott a ge​ren​dák kö​zött. Te​tő​től tal​pig dü​hödt re​me​gés fu​tott vé​gig raj​ta, a
ke​zét ököl​be szo​rí​tot​ta, a mell​ka​sa ki​dül​ledt, a vál​la meg​emel​ke​dett, és az egész
em​ber még ha​tal​ma​sabb​nak lát​szott.
Cal​der azon kez​dett el​mél​ked​ni, hogy va​jon mi​lyen le​het meg​küz​de​ni ez​zel a bi​-
tang​gal. Ho​gyan ál​lí​ta​nák meg, ha egy​szer len​dü​le​tet vett? Mi​cso​da sú​lya le​het
csak a pusz​ta hús​nak! Mi​lyen fegy​ver len​ne ké​pes vé​gez​ni vele? Úgy sej​tet​te, az is​-
tál​ló​ban min​den​ki​nek ugyan​ez jár a fe​jé​ben, és a töb​bi​ek sem iga​zán ér​zik jól ma​-
gu​kat.
Fe​ke​te Mé​tely ki​vé​te​lé​vel.
– Jó, ép​pen erre kel​lesz ne​kem.
– Meg aka​rok küz​de​ni az Uni​ó​val.
– Dö​gi​vel van​nak itt ka​to​ná​ik.
– Meg aka​rok küz​de​ni Blig​hi Wir​run​nal.
– Erre nem te​he​tek ígé​re​tet, ő a mi ol​da​lun​kon har​col, és elég kü​lö​nös el​kép​ze​-
lé​sei van​nak. De meg​kér​dez​he​tem, hogy ki​áll-e ve​led.
– Meg aka​rok küz​de​ni a Vé​res Ki​len​ces​sel.
Cal​der nya​kán ég​nek állt a szőr. Kü​lö​nös, mi​lyen sú​lya volt en​nek a név​nek még
egy ilyen tár​sa​ság​ban is, nyolc év​vel az után, hogy a vi​se​lő​je meg​halt. Mé​tely nem
vi​gyor​gott töb​bé.
– Róla le​ma​rad​tál. Ki​len​cuj​jú vissza​ment a sár​ba.
– Én azt hal​lot​tam, él, és be​állt az Uni​ó​hoz.
– Rosszul hal​lot​tad.
– Én úgy tu​dom, hogy él, és meg fo​gom ölni.
– Ko​mo​lyan?
– Én va​gyok a leg​na​gyobb har​cos a Vi​lág Kö​rén be​lül. – Ko​pog​ta​tó Ide​gen nem
csak pöf​fesz​ke​dett, mint Arany Gla​ma tet​te vol​na ta​lán. Nem szo​rí​tot​ta ököl​be a
ke​zét és bá​mult fe​nye​ge​tő​en, mint Vas​fe​jű Ca​irm tet​te vol​na ta​lán. Csak le​szö​ge​-
zett egy tényt.
Mé​tely el​gon​dol​kod​va va​kar​gat​ta a he​get a füle he​lyén.
– Ez itt Észak​föld, sok a ke​mény em​ber. Eb​ben a te​rem​ben is akad pár. Szó​val
nem ke​ve​set ál​lí​tasz ma​gad​ról.
Ko​pog​ta​tó Ide​gen ki​kap​csol​ta vas​tag szőr​me​ka​bát​ját, és le​ráz​ta ma​gá​ról. Mez​te​-
len fel​ső​test​tel állt ott, mint aki bir​kóz​ni ké​szül. A seb​he​lyek majd olyan nép​sze​rű​-
ek vol​tak Észak​föl​dön, mint a pen​gék. Aki fér​fi​nak tar​tot​ta ma​gát, an​nak mind​-
egyik​ből be kel​lett hogy sze​rez​zen pá​rat. Ko​pog​ta​tó Ide​gen ir​dat​lan mé​re​tű tes​te a
fe​szü​lő in​ak​tól öreg fa gö​csör​tös tör​zsé​re em​lé​kez​te​tett, és több volt raj​ta a seb​-
hely, mint a bőr. Iz​mos volt, him​lő​he​lyes, annyi mély heg​gel, hogy tu​cat​nyi baj​nok
is büsz​ke le​he​tett vol​na rá.
 – Ye​a​weldnál a Ku​tya törz​zsel har​col​tam, és hét nyíl​vessző lyu​kasz​tot​ta ki a tes​-
te​met. – Bun​kós​bot​nyi mu​ta​tó​uj​já​val a bor​dá​in ék​te​len​ke​dő né​hány ró​zsa​szín
folt​ra bö​kött. – De to​vább küz​döt​tem, egy egész he​gyet hord​tam össze a hul​lá​ik​-
ból, a föld​je​ik az én föld​je​im let​tek, az asszo​nya​ik meg a gye​re​ke​ik már az én né​-
pem​hez tar​toz​nak.
Mé​tely úgy só​haj​tott fel, mint​ha rend​sze​re​sen fél​mez​te​len óri​á​sok tár​sa​sá​gá​ban
tar​ta​na ha​di​ta​ná​csot, és már kez​de​né unni a dol​got.
– Ta​lán ide​je len​ne el​gon​dol​kod​nod egy pajzs be​szer​zé​sén.
– Csak a gyá​vák búj​nak pajzs mögé. A se​be​im az erőm​ről me​sél​nek. – Az óri​ás
hü​velyk​uj​já​val az egyik vál​lát, a há​tát és a fél bal kar​ját bo​rí​tó csil​lag ala​kú
masszá​ra bö​kött, ahol olyan fol​tos és gö​csör​tös volt a húsa, mint a tölgy​fa kér​ge. –
Va​ni​an, a ret​te​gett bo​szor​kány fo​lyé​kony tü​zet fröcs​költ rám, de én be​vit​tem a
tóba, és a víz​be foj​tot​tam, mi​köz​ben ég​tem.
Mé​tely a kör​mét pisz​kál​ta.
– Azt hi​szem, én meg​pró​bál​tam vol​na előbb el​ol​ta​ni azt a tü​zet.
Az óri​ás vál​lat vont, vál​lán az égett ró​zsa​szín bőr olyan ba​ráz​dás lett, mint a fel​-
szán​tott mező.
– El​aludt az, ami​kor a nő meg​halt. – Egy cak​kos ró​zsa​szín heg​re mu​ta​tott, ami
csu​pasz fol​tot vá​gott mell​ka​sa dús fe​ke​te szőr​ze​té​ben, és lát​ha​tó​lag a mell​bim​bót
is el​tün​tet​te.
– Smir​tu és We​orc, a két fi​vér pár​baj​ra hí​vott. Azt mond​ták, hogy mi​vel egy
anya​méh​ben, egy​szer​re nö​ve​ked​tek, egy em​ber​nek szá​mí​ta​nak.
Mé​tely fel​hor​kant.
– És te ezt beka​jál​tad?
– Nem ke​re​sek ki​bú​vót a harc alól. Smirt​ut ket​té​szel​tem egy bárd​dal, az​tán a fi​-
vé​re ko​po​nyá​ját a két te​nye​rem​mel rop​pan​tot​tam össze. – Az óri​ás las​san ököl​be
szo​rí​tot​ta egyik ha​tal​mas ke​zét, az uj​jai el​fe​hé​red​tek, a kar​ján úgy vo​nag​lot​tak az
iz​mok, mint​ha egy ha​tal​mas kol​bászt töl​te​né​nek ép​pen.
– Mocs​kos – ál​la​pí​tot​ta meg Mé​tely.
– Az én ha​zám​ban az em​be​rek cso​dál​ják a mocs​kos ha​lá​lo​kat.
– Őszin​tén szól​va itt is nagy​já​ból ez a hely​zet. Mon​dok va​la​mit. Akit az el​len​sé​-
gem​nek ne​ve​zek, azt ak​kor ölöd meg, ami​kor csak aka​rod. Ha va​la​kit a ba​rá​tom​-
nak ne​ve​zek… szólj, mi​előtt gon​dos​kodsz a mocs​kos ha​lá​lá​ról. Nem örül​nék, ha
vé​let​le​nül le​mé​szá​rol​nád Cal​der her​ce​get.
Ko​pog​ta​tó Ide​gen kö​rül​né​zett.
– Te vagy Cal​der?
Cal​der egy kí​nos pil​la​na​tig fon​to​ló​ra vet​te, hogy ta​gad​jon-e.
 – Én va​gyok.
– Be​thod má​so​dik fia?
– Ép​pen az.
Az óri​ás las​san bó​lin​tott ir​dat​lan fe​jé​vel, hosszú haja az ar​cá​ba hul​lott.
– Be​thod nagy em​ber volt.
– Na​gyon ér​tett hoz​zá, ho​gyan küld​jön má​so​kat csa​tá​ba maga he​lyett. – Tíz​fé​le
meg​szív​ta szu​vas fo​gát, és megint kö​pött egyet. – Har​cos​nak nem volt va​la​mi nagy
eresz​tés.
Ko​pog​ta​tó Ide​gen hir​te​len megint hal​kab​ban foly​tat​ta.
– Mi​ért olyan vér​szom​jas min​den​ki a Crin​ná​tól erre? Az élet nem csak a ha​da​-
ko​zás​ról szól. – Le​ha​jolt, két ujja közé fog​ta a ka​bát​ját, és fel​emel​te a föld​ről. – A
meg​be​szélt he​lyen le​szek, Fe​ke​te Mé​tely. Ha​csak… Nem akar va​la​ki bir​kóz​ni a kis​-
em​be​rek kö​zül? – Arany, Vas​fe​jű és Tíz​fé​le szem​ügy​re vet​te az is​tál​ló leg​tá​vo​lab​bi
sar​ka​it.
Cal​der vi​szont meg​szok​ta, hogy ha​lál​ra van ré​mül​ve, és mo​so​lyog​va áll​ta az óri​-
ás te​kin​te​tét.
– Én ki​áll​nék ve​led, de elvi kér​dést csi​ná​lok be​lő​le, hogy ki​zá​ró​lag női tár​sa​ság​-
ban vet​kőz​zem le. Amúgy nagy kár, mert van egy zse​ni​á​lis pont a há​ta​mon, ami​től
sze​rin​tem min​den​ki el len​ne ra​gad​tat​va.
– Ó, ve​led nem is bir​kóz​nék, Be​thod fia. – Mint​ha még egy min​den​tu​dó mo​soly
is ját​sza​do​zott vol​na az óri​ás aj​kán, ahogy el​for​dult. – Té​ged más dol​gok​ra te​rem​-
tet​tek. – Ez​zel seb​he​lyes vál​lá​ra ve​tet​te a ka​bát​ját, és ki​bújt a szem​öl​dök​fa alatt. A
pri​bé​kek be​húz​ták az aj​tót a nyo​má​ban be​sü​ví​tő szél előtt.
– Jó srác​nak tű​nik – ál​la​pí​tot​ta meg Cal​der vi​dá​man. – Ren​des tőle, hogy nem
mu​tat​ta meg a se​be​ket a far​kán.
– Ez egy bar​bár, bassza meg! – ká​rom​kod​ta el ma​gát Tíz​fé​le. Ez azért elég me​re​-
de​ken hang​zott ép​pen az ő szá​já​ból.
– A leg​na​gyobb har​cos a vi​lá​gon – gú​nyo​ló​dott Arany, aki va​la​mi​ért ha​nya​gol​ta
az ilyes​fé​le meg​jegy​zé​se​ket, amíg az óri​ás a te​rem​ben volt.
Mé​tely el​gon​dol​kod​va dör​zsöl​te az ál​lát.
– A hol​tak a meg​mond​ha​tói, nem erős​sé​gem a ki​ba​szott dip​lo​má​cia, de mi​nél
több a szö​vet​sé​gesem, an​nál jobb, és egy ek​ko​ra da​rab em​ber​ben jó sok nyíl​vessző
akad el. – Tíz​fé​le és Arany segg​nya​lók​hoz mél​tó​an fel​ka​cag​tak, Cal​der azon​ban át​-
lá​tott a tré​fán. Ha a Vé​res Ki​len​ces tény​leg élne, egy ek​ko​ra monst​rum ta​lán még
őt is meg​ál​lít​hat​ná. – Min​den​ki tud​ja a dol​gát, igaz? Lás​sa​tok hoz​zá!
Ki​fe​lé me​net Vas​fe​jű és Arany vál​tott egy gyil​kos pil​lan​tást. Tíz​fé​le Cal​der lába
elé kö​pött. A her​ceg vá​la​szul csak mo​soly​gott rá, és mi​köz​ben a csúf vén gaz​em​ber
ki​cam​mo​gott az es​té​be, meg​fo​gad​ta, hogy ő ne​vet majd utol​já​ra.
Mé​tely fel​állt, kö​zép​ső uj​já​ról még min​dig csep​pek​ben hul​lott a vér a föld​re.
Ami​kor az ajtó be​csu​kó​dott, fel​só​haj​tott.
– Vi​szály, vi​szály, min​dig az a kur​va vi​szály. Mi​ért nem tud​nak az em​be​rek ki​-
jön​ni egy​más​sal, Cal​der?
– Apám min​dig azt mond​ta: „Mu​tasd meg az el​len​sé​get há​rom észak​föl​di​nek, és
meg​ölik egy​mást, mi​előtt el​ren​del​het​néd a ro​ha​mot.”
– Haha! Okos em​ber volt ez a Be​thod, még ha mel​let​te sok min​den más is. Vi​-
szont kép​te​len volt ab​ba​hagy​ni a há​bo​rús​ko​dást, ha egy​szer el​kezd​te. – Mé​tely
maga elé emel​te vér​fol​tos te​nye​rét. – Ha az em​ber össze​vé​re​zi a ke​zét, nem olyan
egy​sze​rű tisz​tá​ra mos​ni utá​na. Ezt a Ku​tya​em​ber mond​ta ne​kem. Az én ke​zem
egész éle​tem​ben vé​res volt. – Cal​der össze​rez​zent, ahogy Don​ga​láb fel​do​bott va​la​-
mit a le​ve​gő​be, de az​tán lát​ta, hogy csak egy rongy​da​rab az. Mé​tely el​kap​ta, és be​-
le​tö​röl​te meg​vá​gott ke​zét. – Azt hi​szem, most már ki​csit késő ki​mo​sa​kod​ni, nem?
– Nincs más vá​lasz​tás, csak a még több vér – mond​ta Don​ga​láb.
– Erre ju​tot​tam. – Mé​tely be​lé​pett az egyik üres boksz​ba, hát​ra​ve​tet​te a fe​jét, és
sze​mét for​gat​va, fin​to​rog​va a mennye​ze​tet bá​mul​ta. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb Cal​der
hal​lot​ta, ahogy a húgy a szal​má​ra frö​csög. – Na… jön is.
Ha az volt a cél, hogy még je​len​ték​te​le​nebb​nek érez​ze ma​gát, hát si​ker​rel jár​tak.
Cal​der fé​lig-med​dig arra szá​mí​tott, hogy meg​ölik, most pe​dig úgy tűnt, még erre
sem tart​ják ér​de​mes​nek, már​pe​dig ez pisz​kál​ta a büsz​ke​sé​gét.
– Szá​mom​ra is van pa​ran​csod? – kér​dez​te.
Mé​tely hát​ra​né​zett a vál​la fö​lött.
– Mi​nek? Úgy​is csak el​basz​nád, vagy eszed ágá​ban nem len​ne tel​je​sí​te​ni.
Eb​ben volt igaz​ság.
– Ak​kor mi​ért kül​det​tél ér​tem?
– A bá​tyád vál​tig ál​lít​ja, hogy ne​ked vág a leg​job​ban az eszed egész Észak​föl​dön.
A hó​kom tele van vele, annyi​szor el​mond​ta már, hogy sem​mi​re sem men​ne nél​kü​-
led.
– Azt hit​tem, Sö​mör va​la​hol Ust​red​nél jár.
– Két​na​pi lo​vag​lás​ra in​nen. Amint meg​tud​tam, hogy az Unió el​in​dult, érte küld​-
tem, hogy csat​la​koz​zon hoz​zánk.
– Ak​kor nincs sok ér​tel​me, hogy én is men​jek.
– Nem mon​da​nám. – A hu​gyo​zás hang​ja ab​ba​ma​radt. – Jön már. – És tény​leg,
foly​ta​tó​dott is.
Cal​der a fo​gát csi​kor​gat​ta.
 – Ta​lán el​me​gyek Hosszú​kezű​höz. Meg​né​zem ezt a to​bor​zást.
– Vagy rá​du​mál​ja majd, hogy se​gít​sen neki meg​ér​ni a hó​nap vé​gét, az még jobb
lesz.
– Sza​bad em​ber vagy, nem igaz? – Erre mind​ket​ten tud​ták a vá​laszt. Sza​bad,
mint tol​la fosz​tott ga​lamb az üst​ben. – Min​den ép​pen olyan, mint apád ide​jé​ben.
Min​den​ki azt te​szi, amit csak akar. Igaz, Don​ga​láb?
– Igaz, fő​nök.
– Fel​té​ve, ha ez pon​to​san az, amit én mon​dok neki. – Mé​tely pri​bék​jei fel​ka​cag​-
tak, mint​ha soha éle​tük​ben nem hal​lot​tak vol​na szel​le​me​seb​bet. – Add át az üd​-
vöz​le​te​met Hosszú​kezű​nek.
– Át​adom. – Cal​der az ajtó felé for​dult.
– És Cal​der! – Mé​tely az utol​só csep​pe​ket ráz​ta le. – Ugye nem fogsz több bajt
ke​ver​ni?
– Bajt? Azt sem tu​dóm, ho​gyan kell olyat, fő​nök.
– Mert most, hogy itt van​nak a dé​li​ek… meg az ilyen ki​is​mer​he​tet​len pöcs​fe​jek,
mint Blig​hi Whir​run, vagy ez a Ko​pog​ta​tó Ide​gen… Az​tán a sa​ját​ja​im is egy​mást
ta​pos​sák el… Akad ép​pen elég ügy, ami mi​att fáj​hat a fe​jem. Nem bí​rom, ha va​la​ki
a sa​ját pe​cse​nyé​jét sü​tö​ge​ti. El​áru​lom ne​ked, ha va​la​ki egy ilyen pil​la​nat​ban meg​-
pró​bál​ja el​fű​ré​szel​ni alat​tam az ágat, hát az kur​vá​ra pó​rul fog jár​ni. – A vé​gé​re
már üvöl​tött, ki​dül​ledt a sze​me, a nya​kán duz​zad​tak az erek. Min​den át​me​net nél​-
kül egy​szer csak úgy tom​bolt ben​ne a düh, hogy min​den​ki össze​rez​zent az is​tál​ló​-
ban. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb megint bé​kés volt, mint egy kis​ci​ca. – Vi​lá​gos?
Cal​der nyelt egyet, igye​ke​zett nem ki​mu​tat​ni a fé​lel​mét, bár fel​állt a há​tán a
szőr.
– Azt hi​szem, vet​tem a lé​nye​get.
– Ügyes fiú. – Mé​tely a csí​pő​jé​vel kö​röz​ve be​fűz​te a sl​ic​cét, az​tán úgy vi​gyor​gott
Cal​der​re, mint róka a nyit​va ha​gyott tyúk​ól​ra. – Nem szí​ve​sen bán​ta​nám a fe​le​sé​-
ge​det, olyan csi​nos kis te​rem​tés. Per​sze nem annyi​ra csi​nos, mint te.
Cal​der újabb mo​soly mögé rej​tet​te a ha​rag​ját.
– De hát ki ér fel hoz​zám?
Ahogy ki​sé​tált a rö​hé​cse​lő pri​bé​kek kö​zött, vé​gig azt fon​tol​gat​ta, ho​gyan fog​ja
meg​öl​ni Fe​ke​te Mé​telyt, és ho​gyan fog​ja vissza​ven​ni tőle azt, amit az ap​já​tól lo​pott
el.
 Milyen háború?

– Cso​dá​la​tos, nem? – kér​dez​te Ag​rick, szep​lős ar​cán szé​les mo​sollyal.

– Az vol​na? – mor​mog​ta Begy. A te​re​pet fi​gyel​te, azt fon​tol​gat​ta, ho​gyan tud​ná a
leg​töb​bet ki​hoz​ni be​lő​le, és hogy mi len​ne az el​len​fél leg​jobb stra​té​gi​á​ja.
Régi szo​kás. Had​já​ra​tok ide​jén Be​thod szin​te más​ról sem be​szélt, csak a te​rep​-
ről, és hogy mi​ként for​dít​sa a maga ja​vá​ra az em​ber az adott​sá​ga​it.
Azt egy hü​lye is lát​ta vol​na, mi​lyen ér​té​kes a domb, ame​lyi​ken a Hő​sök áll​tak.
Ma​gá​nyo​san állt a sík völgy kö​ze​pén, annyi​ra egye​dül, hogy fur​csán sima kör​vo​na​-
la​i​val szin​te em​be​ri kéz mű​vé​nek tűnt. Két orom nyúlt ki be​lő​le: az egyik nyu​gat​-
nak, egyet​len ma​gas​ba me​re​dő tű​sze​rű szik​lá​val a vé​gén, amit a nép Skar​ling uj​já​-
nak ne​ve​zett el; a má​sik dél​ke​let​nek, raj​ta ki​sebb kö​vek Gye​re​kek név​re hall​ga​tó
gyű​rű​jé​vel.
A fo​lyó a völgy al​já​ban ka​nyar​gott a nyu​gat felé el​te​rü​lő arany​ló ár​pa​me​ző​ket
ke​rül​get​ve, amíg az​tán be​le​ve​szett egy mo​csár​ba, majd újra elő​buk​kan​va át​bújt a
Scorry Oson ál​tal fi​gyelt híd alatt, amit Öreg​híd​nak ne​vez​tek el, a kép​ze​lő​e​rő ma​-
kacs hi​á​nyá​ról téve ta​nú​bi​zony​sá​got. A víz se​be​sen áram​lott a domb lá​bá​nál, a me​-
der se​kély pont​ja​in ka​vi​csok csil​log​tak. Va​la​hol a gyér csa​li​tos​ban Brack hor​gá​-
szott. Vagy ami va​ló​szí​nűbb, aludt.
A fo​lyó túl​part​ján, dél​nek a Fe​ke​te-orom emel​ke​dett, egy sár​ga fű​vel és bar​nu​ló
páf​ránnyal bo​rí​tott, om​la​dé​kok​tól és se​bes fo​lyá​sú víz​mo​sá​sok​tól tar​kí​tott ki​szö​-
gel​lés. Ke​let​re Os​rung ter​pesz​ke​dett a fo​lyón. A vá​rost öle​lő ma​gas kő​fa​lon be​lül
egy csa​pat​nyi ház és egy ma​lom vett kö​rül egy hi​dat. A ké​mé​nyek​ből füst szállt fel
a ra​gyo​gó kék ég felé a sem​mi​be. Min​den olyan volt, mint egy át​la​gos na​pon, nem
tör​tént sem​mi fi​gye​lem​re mél​tó. Sem az Uni​ó​nak, sem Ne​héz​ke​nyér​nek nem lát​-
ták nyo​mát, sem sen​ki más​nak a Ku​tya​em​ber fiai kö​zül.
Ne​héz volt el​hin​ni, hogy há​bo​rú zaj​lik ép​pen.
Per​sze Begy​nek már bő​ven volt al​kal​ma meg​ta​pasz​tal​ni, hogy a há​bo​rú ki​lenc​-
ven​ki​lenc rész éhe​zés​sel és be​teg​ség​gel ve​gyes una​lom​ból meg sú​lyos fé​mek hur​-
co​lá​sá​ból áll, több​nyi​re dom​bon fel​fe​lé va​la​mi hi​deg és ned​ves he​lyen, plusz egy
rész fo​satós ret​te​gés​ből.
So​kad​szor​ra is el​gon​dol​ko​dott raj​ta, egy​ál​ta​lán ho​gyan vá​lasz​tot​ta ezt a ré​mes
szak​mát, és mi a nya​va​lyá​ért nem szállt ki ré​gen. Ta​lán volt hoz​zá ér​zé​ke, vagy in​-
kább nem volt ér​zé​ke sem​mi más​hoz. Vagy ta​lán egy​sze​rű​en hagy​ta, hogy so​dor​ja
az ár, az​tán az az ár ép​pen ide so​dor​ta. Fel​né​zett. Az égen fel​hő​fosz​lá​nyok úsz​tak,
mint a múlt egy​más​sal ver​sen​gő em​lé​kei.
– Cso​dá​la​tos – is​mé​tel​te Ag​rick.
– Min​den szebb, ha süt a nap – mond​ta Begy. – Ha esne, azt gon​dol​nád, nincs is
en​nél ocs​má​nyabb völgy a vi​lá​gon.
– Ta​lán. – Ag​rick be​csuk​ta a sze​mét, és az ég felé for​dí​tot​ta az ar​cát. – De nem
esik.
Ez tény volt, még ha nem is fel​tét​le​nül öröm​te​li. Begy haj​la​mos volt le​ég​ni, és a
teg​na​pi na​pot az​zal töl​töt​te, hogy fo​lya​ma​to​san igye​ke​zett kö​vet​ni a Hő​sök leg​ma​-
ga​sab​bi​ká​nak ár​nyé​kát. A me​leg​nél csak a hi​de​get sze​ret​te ke​vés​bé.
– Mit meg nem ad​nék egy te​tő​ért! – mor​mog​ta. – Át​ko​zot​tul hasz​nos ta​lál​mány
az idő​já​rás el​len.
– Egy kis eső ne​kem meg sem kottyant – hor​kant fel Ag​rick.
– Te fi​a​tal vagy. Várj, amíg az én ko​rom​ban kell a sza​bad ég alatt len​ned min​-
den​fé​le idő​ben.
Ag​rick rán​tott egyet a vál​lán.
– Ad​dig​ra re​mé​lem, tető lesz a fe​jem fö​lött, fő​nök.
– Jó öt​let – bó​lin​tott Begy. – Te szem​te​len gaz​em​ber! – Ki​húz​ta ütött-ko​pott
táv​csö​vét, amit egy még té​len ha​lá​ra fa​gyott uni​ós tiszt​től vett el, és megint az
Öreg​híd felé for​dí​tot​ta. Sem​mi. El​len​őriz​te a gáz​lót is. Sem​mi. Meg​néz​te az ol​len​-
san​di utat. Egy moz​gó pon​tot vett ész​re, de az​tán rá​jött, hogy csak egy apró légy
te​le​pe​dett a táv​cső len​csé​jé​re.
– Mond​juk szép idő​ben leg​alább messzebb​re el​lát​ni.
– Az Uni​ót vár​juk, nem igaz? Azok a sze​ren​csét​le​nek egy hul​lá​nak sem tud​ná​-
nak ész​re​vét​le​nül a kö​ze​lé​be oson​ni. Túl so​kat ag​gódsz, fő​nök.
– Va​la​ki​nek azt is kell. – De Ag​rick azért mon​dott va​la​mit. Nem könnyű el​ta​lál​ni
az ag​go​da​lom ép​pen meg​fe​le​lő mér​té​két, és Begy ál​ta​lá​ban azon kap​ta ma​gát,
hogy erő​sen túl​zás​ba vi​szi a dol​got. Min​den moz​du​lat​ra össze​rez​dült, és már nyi​-
tot​ta is a szá​ját, hogy fegy​ver​be szó​lít​sa az em​be​re​it. Az égen ma​da​rak csap​kod​tak
lus​tán a szár​nya​ik​kal. Kör​ben a ki​szö​gel​lé​sek lej​tő​in bir​kák le​gel​tek. Az uta​kon
gaz​dák sze​ke​rei gör​dül​tek tova. Vi​dor Yon és Ath​roc az imént kezd​tek gya​ko​rol​ni a
bal​tá​ik​kal, és most, ahogy fém csi​kor​dult fé​men, Begy majd be​hu​gyo​zott. Túl​zás​ba
vit​te az ag​gó​dást, nem vi​tás.
– Mit ke​re​sünk itt, Ag​rick?
– Hát tu​dod. A Hő​sök​nél ta​nyázunk, fi​gyel​jük, jön-e az Unió, az​tán ha igen, szó​-
lunk Fe​ke​te Mé​tely​nek. Fel​de​rí​tünk, mint min​dig.
– Ez vi​lá​gos. Én mond​tam el ne​ked. Úgy ér​tem, mit ke​re​sünk itt?
– Ho​gyan, az élet ér​tel​mé​re gon​dolsz meg ilyes​mi?
 – Nem, de​hogy. – Begy a le​ve​gő​be mar​kolt, mint​ha olyas​va​la​mi​re gon​dolt vol​na,
amit maga sem tud meg​ra​gad​ni. – Mit ke​re​sünk ép​pen itt?
Ag​rick el​gon​dol​kod​va csü​csö​rí​tett a szá​já​val.
– Hát… A Vé​res Ki​len​ces meg​öl​te Be​tho​dot, el​vet​te a lán​cát, és ki​ki​ál​tot​ta ma​gát
az észak​föl​di​ek ki​rá​lyá​nak.
– Igaz. – Begy jól em​lé​ke​zett arra a nap​ra. Be​thod holt​tes​te ott he​vert vér​be
fagy​va a kör​ben, a tö​meg Ki​len​cuj​jú ne​vét skan​dál​ta, ő pe​dig va​co​gott a nap​sü​tés
el​le​né​re. – És?
– Fe​ke​te Mé​tely a Vé​res Ki​len​ces el​len for​dult, és ma​gá​nak sze​rez​te meg a lán​-
cot. – Ag​rick​nak egy​szer​re le​esett, hogy kis​sé me​re​de​ken fo​gal​ma​zott, és igye​ke​-
zett gyor​san fe​dez​ni ma​gát. – Már​mint nem volt más vá​lasz​tá​sa per​sze. Ki akar​ná,
hogy egy olyan el​ve​te​mült gaz​em​ber le​gyen a ki​rály, mint a Vé​res Ki​len​ces? Az​tán
a Ku​tya​em​ber áru​ló​nak meg es​kü​sze​gő​nek ki​ál​tot​ta ki Mé​telyt, és az Uff​rith kö​ze​-
lé​ben élő klá​nok több​sé​ge haj​lott rá, hogy az ő el​kép​ze​lé​se sze​rint te​kint​sen a dol​-
gok​ra. Meg az Unió ki​rá​lya, aki egy​szer ré​gen va​la​mi hosszú kö​zös uta​zás so​rán
össze​ba​rát​ko​zott Ki​len​cuj​jú​val. Szó​val a Ku​tya​em​ber és az Unió el​ha​tá​roz​ta, hogy
had​ba in​dul​nak Fe​ke​te Mé​tely el​len. Ezért va​gyunk mi most itt. – Ag​rick hát​ra​-
dőlt, meg​tá​masz​ko​dott a kö​nyö​kén, és lát​ha​tó​lag na​gyon elé​ge​dett volt ma​gá​val.
– Lá​tom, tisz​tá​ban vagy a je​len​le​gi konf​lik​tus hát​te​ré​vel.
– Kö​szö​nöm, fő​nök.
– Tu​dod, mi​ért kez​dő​dött a vi​szály Fe​ke​te Mé​tely és a Ku​tya​em​ber kö​zött. Ab​-
ban mond​juk elég biz​tos va​gyok, hogy ami​kor az Unió a Ku​tya​em​ber ol​da​lá​ra állt,
nem az ér​de​kel​te, hogy ki ba​rát​ko​zott össze ki​vel, ha​nem az, hogy ki​nek mi van a
bir​to​ká​ban.
– Ér​tem. Na, szó​val ez a lé​nyeg.
– De mit ke​re​sünk itt?
Ag​rick megint fel​ült, és össze​húz​ta a szem​öl​dö​két. A há​tuk mö​gött fém kop​pant
fán, ahogy az öccse le​csa​pott Yon paj​zsá​ra, aki erre azon​nal fel​lök​te.
– Azt mond​tam, ol​dal​ról, te sze​ren​csét​len! – hal​lat​szott Vi​dor csep​pet sem vi​dor
mor​gá​sa.
– Hát… – pró​bál​ko​zott to​vább Ag​rick. – Nyil​ván azért áll​tunk Mé​tely mel​lé,
mert akár​mi​lyen rus​nya egy gaz​em​ber is, még​is​csak ő kép​vi​se​li Észak​föl​det.
– Észak​föl​det? Hogy​hogy? – Begy meg​ütö​get​te maga mel​lett a föl​det. – A dom​-
bo​kat, az er​dő​ket, a fo​lyó​kat, a fá​kat meg a ha​son​ló​kat kép​vi​se​li, vagy mi? Mi​ért
akar​nák ezek, hogy had​se​re​gek csör​tes​se​nek át raj​tuk?
– Hát nem a föl​det. Úgy ér​tem, az itt lakó em​be​re​ket. Ér​ted. Észak​föl​det.
– De min​den​fé​le em​be​rek él​nek Észak​föl​dön, nem igaz? So​kan kö​zü​lük egy​ál​ta​-
lán nem ked​ve​lik Fe​ke​te Mé​telyt, ő meg az​tán még annyi​ra sem ked​ve​li őket. A
leg​töb​ben nem akar​nak mást, csak meg​húz​ni ma​gu​kat, és gür​c​öl​ni a meg​él​he​té​-
sért.
– Igen, így le​het.
– Ak​kor ho​gyan kép​vi​sel​het Fe​ke​te Mé​tely min​den​kit?
– Hát… – Ag​rick fe​szen​gett kis​sé. – Nem tu​dom. Sze​rin​tem csak… – Hu​nyo​rog​-
va né​zett le a völgy​be, ahon​nan Gyö​nyö​rű​ség kö​ze​lí​tett fe​lé​jük. – Ak​kor mit ke​re​-
sünk itt?
A nő úgy tar​kón le​gyin​tet​te Ag​ric​kot, hogy az fel​nyö​gött.
– A Hő​sök​nél ta​nyázunk, és az Uni​ót fi​gyel​jünk. Fel​de​rí​tünk, mint min​dig, te
hü​lye. Mi​lyen os​to​ba egy kér​dés, a tü​csök rúg​ja meg!
Ag​rick a fe​jét ráz​va mél​tat​lan​ko​dott.
– Ennyi. Soha töb​bé nem szó​la​lok meg.
– Íg​éred? – kér​dez​te Gyö​nyö​rű​ség.
– Mi a kis​fa​szo​mat ke​re​sünk itt? – mor​mog​ta Ag​rick maga elé, ahogy a tar​kó​ját
dör​zsöl​ve odébb​állt, hogy in​kább a tré​nin​ge​ző Yont és Ath​ro​cot fi​gyel​je.
– Én tu​dom, mit ke​re​sek itt. – Whir​run las​san fel​emel​te a mu​ta​tó​uj​ját, fo​gai kö​-
zött ide-oda ug​rált egy hosszú fű​szál, mi​köz​ben be​szélt. Begy azt hit​te, al​szik,
ahogy ott fe​küdt mel​let​te ha​nyatt, kard​ja mar​ko​la​tát hasz​nál​va pár​na gya​nánt.
Per​sze Whir​run foly​ton úgy né​zett ki, mint​ha alud​na, még​is min​dig éb​ren volt. –
Mert Shog​lig azt mond​ta, egy fér​fi, aki​nek a tor​kán akadt egy csont…
– …ve​zet majd a vég​ze​ted​be. – Gyö​nyö​rű​ség csí​pő​re tet​te a ke​zét. – Mint​ha már
em​lí​tet​ted vol​na.
Begy fel​fúj​ta az ar​cát.
– Mint​ha nyolc em​ber éle​té​re vi​gyáz​ni nem lett vol​na ép​pen elég nagy te​her,
most még egy őrült sor​sa is az én vál​la​mat nyom​ja.
Whir​run fel​ült, és hát​ra​tol​ta a csuk​lyá​ját.
– Til​ta​ko​zom. A leg​ki​sebb mér​ték​ben sem va​gyok őrült. Csak… a ma​gam mód​-
ján lá​tom a dol​go​kat.
– A ma​gad őrült mód​ján – dör​mög​te az orra alatt Gyö​nyö​rű​ség, mi​köz​ben
Whir​run fel​állt, le​po​rol​ta fol​tos nad​rág​ja üle​pét, és át​ve​tet​te vál​lán a hü​ve​lyé​be
búj​ta​tott kard​ját.
Össze​rán​col​ta a hom​lo​kát, egyik lá​bá​ról a má​sik​ra állt, az​tán meg​mar​kol​ta a
mo​gyo​ró​it.
– Akár​hogy is, hu​gyoz​nom kell. Te a fo​lyót vá​lasz​ta​nád, vagy va​la​me​lyik kö​vet
ide​fent?
Begy el​gon​dol​ko​dott.
 – A fo​lyót. A kö​vek​nél va​la​hogy… tisz​te​let​len​ség​nek tűn​ne.
– Gon​do​lod, hogy van​nak is​te​nek, akik fi​gyel​nek ben​nün​ket?
– Hon​nan tud​hat​nánk?
– Igaz. – Whir​run át​tol​ta a fű​szá​lat a szá​ja má​sik sar​ká​ba, és el​in​dult le​fe​lé a
domb​ról. – Ak​kor irány a fo​lyó. Ta​lán se​gí​tek Brack​nak hor​gász​ni. Shog​lig an​nak
ide​jén ad​dig győz​köd​te a ha​la​kat, amíg ma​guk​tól ki​jöt​tek a víz​ből, de soha nem si​-
ke​rült el​ta​nul​nom tőle a trük​köt.
– Ki​pisz​kál​hat​nád őket a víz​ből az​zal a bösz​me kar​dod​dal! – ki​ál​tot​ta utá​na
Gyö​nyö​rű​ség.
– Ta​lán azt is fo​gom ten​ni! – Whir​run ma​ga​san a feje fölé emel​te a Kar​dok Aty​-
ját. A he​gyé​től a mar​ko​lat gomb​já​ig a kard nem volt sok​kal rö​vi​debb egy át​la​gos
fér​fi ma​gas​sá​gá​nál. – Ide​je, hogy meg​öl​jek va​la​mit.
Begy nem pa​nasz​ko​dott vol​na, ha egy da​ra​big még ki​tart a bé​kes​ség. Leg​fő​kép​-
pen ab​ban re​mény​ke​dett, hogy sen​ki és sem​mi nem hal meg, mi​előtt el​hagy​ják a
völ​gyet. Job​ban be​le​gon​dol​va kü​lö​nös kí​ván​ság volt ez egy ka​to​ná​tól. Egy da​ra​big
né​mán áll​tak egy​más mel​lett Gyö​nyö​rű​ség​gel. A há​tuk mö​gött acél csi​kor​dult,
ahogy Yon fél​re​lök​te Ath​ro​cot, aki el​vesz​tet​te az egyen​sú​lyát.
– Stra​páld már ma​gad egy ki​csit, te löttyedt csuk​ló​jú bal​fék!
Begy azon kap​ta ma​gát, hogy megint ma​gá​val ra​gad​ja a nosz​tal​gia, mint oly sok​-
szor mos​tan​ság.
– Col​wen imád​ta a nap​sü​tést.
– Tény​leg? – Gyö​nyö​rű​ség fel​hú​zott szem​öl​dök​kel pil​lan​tott a fér​fi​ra.
– Min​dig ug​ra​tott, ami​ért én az ár​nyék​ban ma​rad​tam.
– Tény​leg?
– El kel​lett vol​na ven​nem – mor​mog​ta Begy.
– Igen, el kel​lett vol​na. Mi​ért nem tet​ted?
– Töb​bek kö​zött azért, mert te óva in​tet​tél tőle.
– Igaz. Éles nyel​ve volt an​nak a nő​nek. Más​kor vi​szont nem szo​kott gon​dot je​-
len​te​ni, hogy rám se he​de​ríts.
– Mon​dasz va​la​mit. Gon​do​lom, csak túl gyá​va vol​tam meg​kér​ni. – Meg per​sze
alig vár​ta, hogy el​in​dul​has​son ott​hon​ról, és nagy tet​tek​kel nagy ne​vet sze​rez​zen
ma​gá​nak. Már nem is em​lé​ke​zett a fér​fi​ra, aki így gon​dol​ko​dott. – Ak​ko​ri​ban még
ma​gam sem tud​tam, mit aka​rok, még​is azt hit​tem, hogy kard​dal biz​to​san meg​sze​-
rez​he​tem ma​gam​nak.
– Szok​tál egy​ál​ta​lán gon​dol​ni rá? – kér​dez​te Gyö​nyö​rű​ség.
– Nem sű​rűn.
 – Ha​zug​ság.
Begy el​mo​so​lyo​dott. A nő túl jól is​mer​te.
– Mond​juk úgy, fé​lig-med​dig ha​zug​ság. Tény​leg nem​igen gon​do​lok rá. Az idő fe​-
lé​ben az ar​cá​ra is alig em​lék​szem. Az vi​szont sok​szor eszem​be jut, mi​lyen le​he​tett
vol​na az éle​tem, ha azt az utat vá​lasz​tom e he​lyett. – Pi​pá​val a kéz​ben ül​dö​gél​ne a
ve​ran​dán, és mo​so​lyog​va néz​né a nap​le​men​tét a víz fö​lött. Fel​só​haj​tott. – De hát
így dön​töt​tem, ez van. Mi a hely​zet a fér​jed​del?
Gyö​nyö​rű​ség mély lé​leg​ze​tet vett.
– Va​ló​szí​nű​leg ép​pen ké​szül be​ta​ka​rí​ta​ni a ter​mést. A gye​re​kek​kel együtt.
– Nem sze​ret​nél ve​lük len​ni?
– Néha.
– Ha​zug​ság. Hány​szor lá​to​gat​tad meg őket idén? Két​szer, ugye?
Gyö​nyö​rű​ség ko​mo​ran né​zett le a völgy​be.
– Me​gyek, ami​kor le​het. Ők is tud​ják. Tisz​tá​ban van​nak vele, ki va​gyok.
– És még így sem te​szik ki a szű​rö​det?
A nő egy pil​la​na​tig nem fe​lelt, az​tán vál​lat vont.
– Így dön​töt​tem, ez van.
– Fő​nök! – Ag​rick si​e​tett fe​lé​jük a Hő​sök túl​ol​da​lá​ról. – Drofd vissza​jött! És
nincs egye​dül.
– Nincs? – Begy gri​ma​szol​va meg​tor​náz​tat​ta roz​zant tér​dét, hogy némi éle​tet le​-
hel​jen bele. – Ki tart vele?
Ag​rick olyan ké​pet vá​gott, mint​ha bo​gáncs​ba ült vol​na.
– Ha jól lát​tam, Caul Resz​ket.
– Resz​ket? – hör​dült fel Yon, ahogy oda​kap​ta a fe​jét. Ath​roc meg​ra​gad​ta a lógó
pajzs kí​nál​ta le​he​tő​sé​get, ol​dalt lé​pett, és har​cos​tár​sa tö​ke​i​be tér​delt. – Áááááá, te
kis ro​ha​dék… – Yon ki​dül​le​dő szem​mel te​rült el a föl​dön.
Más kö​rül​mé​nyek kö​zött Begy ta​lán ad​dig rö​hö​gött vol​na, amíg a fél fog​so​ra ki​-
hul​lik, Resz​ket ne​vé​nek hal​la​tán azon​ban el​il​lant a jó​ked​ve. Át​si​e​tett a fü​ves te​rü​-
le​ten. Re​mél​te, hogy Ag​rick té​ve​dett, de tud​ta, hogy erre elég ke​vés az esély. A re​-
mé​nye​i​nek ugyan​is meg​volt az a szo​ká​sa, hogy vé​res vé​get ér​je​nek, és Caul Resz​-
ke​tet amúgy sem igen le​he​tett össze​té​vesz​te​ni sen​ki​vel.
És már ér​ke​zett is, a domb észa​ki ol​da​lán lo​va​golt fel​fe​lé a Hő​sök​höz. Begy úgy
érez​te ma​gát, mint a kö​ze​le​dő vi​har​fel​hőt leső pász​tor.
– Pi​csá​ba! – dör​mög​te Gyö​nyö​rű​ség.
– Igen – bó​lin​tott Begy. – Pi​csá​ba!
 Resz​ket ott​hagy​ta Drofd​nak a lo​vát, hogy pány​váz​za ki a kő​fal​nál, az​tán az út
hát​ra​lé​vő ré​szét gya​log tet​te meg. Be​gyet, Gyö​nyö​rű​sé​get és Vi​dor Yont néz​te, fé​lig
tönk​re​tett arca lö​työ​gött, mint egy akasz​tott em​be​ré, a bal ol​da​lá​ból nem​igen ma​-
radt több ha​tal​mas égett seb​nél, az​zal a fém​szem​mel a kö​ze​pén. Nála hát​bor​zon​-
ga​tóbb kül​se​jű bi​tang nem ter​mett min​den bo​kor​ban.
– Begy! – sut​tog​ta re​ked​ten.
– Resz​ket! Mi szél ho​zott erre.
– Mé​tely kül​dött.
– Erre ma​gam​tól is rá​jöt​tem. Az ér​de​kel, hogy mi​ért.
– Azt üze​ni, tartsd ezt a dom​bot, és fi​gyeld az Uni​ót.
– Ezt már sze​mé​lye​sen is mond​ta. – Ki​csit pat​to​gó​sabb​ra si​ke​re​dett a hang​ja,
mint ter​vez​te. Egy pil​la​nat​ra el is hall​ga​tott. – Szó​val mi​ért kül​dött? – kér​dez​te az​-
tán.
Resz​ket vál​lat vont.
– Hogy biz​to​san en​ge​del​mes​kedj.
– Há​lás kö​szö​net a bi​za​lo​mért.
– Mé​tely​nek adj há​lát.
– Úgy lesz.
– Örül​ni fog. Lát​tá​tok az Uni​ót?
– Az​óta nem, ami​óta négy éj​sza​ká​val ez​előtt össze​fu​tot​tunk ide​fent Ne​héz​ke​-
nyér​rel.
– Is​me​rem Ne​héz​ke​nye​ret. Ma​kacs vén pöcs. Le​het, hogy vissza​jön.
– Ha igen, tu​do​má​som sze​rint csak há​rom út kö​zül vá​laszt​hat a fo​lyón át. –
Begy sor​ban mind​egyi​ket meg​mu​tat​ta. – Át​kel​het az Öreg​hí​don nyu​gat felé, a mo​-
csa​rak kö​ze​lé​ben, az​tán az új hí​don Os​rung​ban, vagy át​gá​zol​hat a se​ké​lye​sen itt, a
domb lá​bá​nál. Mind​egyi​ket szem​mel tart​juk, és a völgy nyílt te​rep. In​nen azt is
ész​re​ven​nénk, ha egy bir​ka kel​ne át a fo​lyón.
– Nem hin​ném, hogy egy bir​ká​ról be kéne szá​mol​nunk Fe​ke​te Mé​tely​nek. –
Resz​ket kö​ze​lebb tol​ta arca rút fe​lét. – Vi​szont ha az Unió kö​ze​le​dik, nem kés​le​-
ked​he​tünk. Ta​lán rá​gyújt​hat​nánk egy nó​tá​ra, amíg vá​runk.
– Tudsz éne​kel​ni? – kér​dez​te Gyö​nyö​rű​ség.
– Tu​dok egy szart. Azért csak hagy​ja​tok pró​bál​koz​ni. – Ez​zel el​vo​nult a kör ala​-
kú fü​ves te​rü​le​ten ke​resz​tül, Ath​roc és Ag​rick pe​dig si​e​tő​sen hát​rált fél​re az út​já​-
ból. Begy meg tud​ta ér​te​ni őket. Resz​ket olyan em​ber volt, aki​től jó öt​let​nek tűnt
biz​tos tá​vol​sá​got tar​ta​ni.
Begy las​san Drofd felé for​dult.
 – Re​mek.
A fiú fel​tet​te a ke​zét.
– Még​is mit te​het​tem vol​na? Szól​nom kel​lett vol​na, hogy nem vá​gyom tár​sa​ság​-
ra? Ti leg​alább nem lo​va​gol​ta​tok vele két na​pig, és nem alud​ta​tok mel​let​te két éj​-
sza​kát a tűz​nél. Soha nem csuk​ja be azt a sze​met, tud​tá​tok? Olyan volt, mint​ha
egész éj​sza​ka en​gem bá​mult vol​na. Es​kü​szöm, szem​hu​nyás​nyit sem alud​tam, ami​-
óta el​in​dul​tunk.
– Nem lát vele, te hü​lye – mond​ta Yon. – Leg​fel​jebb úgy, ahogy én lá​tok az öv​cs​-
atom​mal.
– Tu​dom, de ak​kor is. – Drofd kö​rül​né​zett, és hal​kab​ban foly​tat​ta. – Sze​rin​te​tek
tény​leg erre fog jön​ni az Unió?
– Nem – fe​lel​te Gyö​nyö​rű​ség. – Nem hin​ném. – Rosszal​ló​an né​zett Drofd​ra,
mire a fiú le​haj​tot​ta a fe​jét, és odébb​állt, ma​gá​ban bon​col​gat​va to​vább ked​venc té​-
má​ját, mi​sze​rint úgy​sem te​he​tett vol​na mást. A nő az​tán Begy​hez lé​pett, és egé​-
szen kö​zel ha​jolt hoz​zá. – Sze​rin​ted tény​leg erre fog jön​ni az Unió?
– Két​lem. Azért rossz elő​ér​ze​tem van. – Ko​mo​ran pil​lan​tott a szik​rá​zó nap​fény​-
ben a Hő​sök egyi​ké​nek tá​masz​ko​dó Resz​ket​re, és a ha​sá​ra tet​te a ke​zét. – És meg​-
ta​nul​tam, hogy ha össze​szo​rul a gyom​rom, ak​kor tör​tén​ni fog va​la​mi.
Gyö​nyö​rű​ség fel​hor​kant.
– Ami ilyen kur​va nagy, arra nyil​ván oda kell fi​gyel​ni.
 Régi emberek

– Sne​ci!
– He? – A fér​fi ki​nyi​tot​ta a fél sze​mét. A nap mint​ha egé​szen az agyá​ig tű​zött vol​-
na. – He! – Megint be​csuk​ta a sze​mét, és meg​for​gat​ta a nyel​vét a szá​já​ban. Las​sú
ha​lál és régi rot​ha​dás ízét érez​te. – He. – Meg​pró​bál​ko​zott a má​sik sze​mé​vel, rés​-
nyi​re nyi​tot​ta, és a fe​let​te ma​ga​so​dó alak felé for​dí​tot​ta. Az il​le​tő kö​ze​lebb hú​zó​-
dott, a nap​su​ga​rak ra​gyo​gó tő​rö​ket raj​zol​tak a kör​vo​na​lai men​tén.
– Sne​ci!
– Hal​lak, a nya​va​lya es​sen be​léd! – Meg​pró​bált fel​ül​ni, de úgy hány​ko​ló​dott kö​-
rü​löt​te a vi​lág, mint hajó a vi​har​ban. – Hah! – Csak ek​kor tűnt fel neki, hogy egy
füg​gő​ágy​ban fek​szik. Igye​ke​zett ki​sza​ba​dí​ta​ni a lá​bát, de csak még job​ban be​le​ga​-
ba​lyo​dott a há​lós al​kal​ma​tos​ság​ba. Ad​dig sze​ren​csét​len​ke​dett, amíg vé​gül le​for​-
dult be​lő​le, orra esett, az​tán a föl​dön ülve alig győz​te vissza​nyel​ni a fel​tör​ni ké​szü​-
lő há​nyást. – Csősz törzs​őr​mes​ter! Mi​cso​da öröm! Mennyi az idő?
– Annyi, hogy már rég dol​goz​nod kéne. Hon​nan sze​rez​ted azt a csiz​mát?
Sne​ci cso​dál​koz​va né​zett le a lá​bá​ra. Egy pár me​se​szé​pen ki​fé​nye​sí​tett fe​ke​te lo​-
vas​sá​gi csiz​mát vi​selt ara​nyo​zott sze​re​lé​kek​kel. A láb​be​li or​rán olyan szik​rá​kat ve​-
tett a nap​fény, hogy fájt rá​néz​ni.
– Á! – Min​den szen​ve​dé​se el​le​né​re el​vi​gyo​ro​dott, ahogy az elő​ző éj​sza​ka em​lé​-
kei ap​rán​ként elő​búj​tak el​mé​je sö​tét zu​ga​i​ból.
– Nyer​tem… Egy tiszt​től. Úgy hív​ták, hogy… – Hu​nyo​rog​va bá​mul​ta an​nak a fá​-
nak a ko​ro​ná​ját, ame​lyik​hez a füg​gő​ágyát erő​sí​tet​ték. – Nem, el​fe​lej​tet​tem.
Csősz cso​dál​koz​va in​gat​ta a fe​jét.
– Még min​dig van​nak olyan mar​hák a had​osz​tály​ban, akik le​áll​nak kár​tyáz​ni ve​-
led?
– Hát, ez a há​bo​rú​val járó szá​mos nagy​sze​rű do​log egyi​ke, törzs​őr​mes​ter. So​kan
hagy​ják el a had​osz​tályt. – Az ez​re​dük​ből vagy negy​ven em​bert hagy​tak hát​ra a
gyen​gél​ke​dő sát​rak​ban, csak az el​múlt két hét fo​lya​mán. – Ez ugye​bár azt je​len​ti,
hogy sok új zsu​gás jön he​lyet​tük.
– Igen, Sne​ci, azt je​len​ti. – Csősz seb​he​lyes ar​cán hal​vány mo​soly ját​szott.
– Jaj, ne! – mond​ta Sne​ci.
– De bi​zony.
 – Ne, ne, ne!
– De igen. Gyer​tek csak, fiúk!
És a fiúk va​ló​ban jöt​tek. Né​gyen vol​tak. Új reg​ru​ták, rá​né​zés​re most száll​hat​tak
le a Mid​der​land​ból ér​ke​ző ha​jó​ról. A ki​kö​tő​ben anyu​ci vagy a ked​ve​sük, eset​leg
mind​ket​tő le​hel​he​tett bú​csú​csó​kot az ar​cuk​ra. Gon​do​san va​salt, va​do​na​túj egyen​-
ru​hát vi​sel​tek, szí​ja​ik ra​gyog​tak, öv​csat​juk szik​rá​zott, ké​szen a ne​mes ka​to​na​élet​-
re. Csősz úgy bö​kött Sne​ci​re, mint mu​tat​vá​nyos a cso​da​bo​ga​rá​ra, és be​le​kez​dett a
szo​ká​sos li​tá​ni​á​ba.
– Fiúk, ő itt a ne​ve​ze​tes Sne​ci káp​lár, az egyik leg​ré​geb​ben szol​gá​ló al​tiszt Ja​len​-
horm tá​bor​nok had​osz​tá​lyá​ban. A sta​rik​lan​di lá​za​dás, a gurk​hu​li há​bo​rú, a leg​-
utób​bi észak​föl​di há​bo​rú és Adua ost​ro​má​nak ve​te​rán​ja. Ez a je​len​le​gi kel​le​met​-
len​ség meg az utób​bi idők bé​ké​je egy nála éle​sebb el​mét ha​lál​ra un​ta​tott vol​na.
Túl​él​te a has​mar​sot, a fe​ké​lye​ket, a gör​csö​ket, az őszi meg​fá​zá​s​o​kat, az észa​ki sze​-
lek öle​lé​sét, a déli nők ke​gye​it, a több ezer mér​föld​nyi me​ne​te​lést, őfel​sé​ge fej​-
adag​ja​it hosszú éve​ken át, sőt még egy ke​vés​ke va​ló​di har​cot is, hogy most itt áll​-
has​son, vagy in​kább ül​hes​sen előt​te​tek. Négy​szer is elő​lép​tet​ték Sne​ci őr​mes​ter​ré,
egy​szer még fő​törzs​őr​mes​ter is volt, de mint egy pos​ta​ga​lamb, min​dig vissza​tért
je​len​le​gi rang​já​hoz. Je​len​leg őma​gasz​tos fel​sé​ge le​győz​he​tet​len Első Re​gi​ment​jé​-
ben szol​gál, a lo​vas​ság zász​ló​vi​vő​je​ként. Eme igen ma​gas po​zí​ci​ó​ban… – Sne​ci a
szó pusz​ta em​lí​té​sé​re is fel​hör​dült – …ő fel​ügye​li az ez​red azon lo​va​sa​it, akik​nek a
fel​ada​ta nagy​ra be​csült pa​rancs​no​kunk, Val​li​mir ez​re​des üze​ne​te​i​nek cél​ba jut​ta​-
tá​sa. Itt jöt​tök ti a kép​be, fiúk.
– A kur​va élet​be, Csősz!
– A kur​va élet​be, Sne​ci! Be​mu​tat​koz​hat​ná​tok a káp​lár​nak.
– Klige. – A há​jas képű fér​fi fél sze​me el​tűnt egy árpa mö​gött, és a szí​ja​it for​dít​-
va csa​tol​ta fel.
– Mi volt az elő​ző fog​lal​ko​zá​sod, Klige? – kér​dez​te Csősz.
– Ta​kács​nak ké​szül​tem, uram, de még egy hó​nap​ja sem inas​kod​tam, ami​kor a
mes​te​rem el​adott a to​bor​zó​nak.
Sne​ci el​húz​ta a szá​ját. Mos​tan​ság olyan újon​co​kat kap​tak, akik​hez ké​pest a béka
fe​ne​ke is be​lát​ha​tat​lan ma​gas​lat​nak tűnt.
– Be​cses. – A kö​vet​ke​ző szi​kár, cson​tos, be​te​ge​sen szür​kés bőrű fér​fi volt. – A
mi​lí​ci​á​ban szol​gál​tam, de fel​osz​lat​ták a szá​za​do​mat, és mind​annyi​un​kat be​so​roz​-
tak.
– Le​der​lin​gen. – Nya​kig​láb, nagy kezű, ag​go​dal​mas te​kin​te​tű pél​dány. – Var​ga
vol​tam. – Nem szol​gált to​váb​bi rész​le​tek​kel azt il​le​tő​en, mi​lyen úton-mó​don ke​-
rült a ki​rály se​re​gé​be, Sne​ci​nek pe​dig annyi​ra saj​gott a feje, hogy in​kább nem állt
neki fag​gat​ni. Le​der​lin​gen most itt volt, min​den érin​tett bal​sze​ren​csé​jé​re.
– Mony. – Az ala​csony, erő​sen szep​lős fi​a​tal​em​ber szin​te el​tör​pült a há​ti​zsák​ja
mel​lett. Szé​gyen​lő​sen pil​lan​tott kör​be. – Azt mond​ták, tol​vaj va​gyok, de nem lop​-
tam el sem​mit. A bíró azt mond​ta, vagy ide jö​vök, vagy öt évre bör​tön​be kell men​-
nem.
– Gya​ní​tom, idő​vel mind​annyi​an bán​ni fog​juk, hogy így dön​töt​tél – mo​rog​ta
Sne​ci, bár a tár​sa​ság​ból fel​te​he​tő​leg ő volt az egyet​len, aki már bi​zo​nyí​tot​ta, hogy
meg​van​nak a tol​vaj​lás​hoz szük​sé​ges ké​pes​sé​gei. – Mi​ért hív​nak Mony​nak?
– Hát… nem tu​dom. Apám​nak is ez volt a neve… Biz​to​san azért.
– Azt hi​szed, ak​ko​ra szám vagy, hogy nél​kü​led enni sem le​het egy jót, mi, Mony?
– Hát… – A fiú bi​zony​ta​la​nul pil​lan​tott a mel​let​te ál​lók​ra. – Nem hi​szek én ilyet.
Sne​ci hu​nyo​rog​va né​zett rá.
– Fi​gyel​ni fog​lak, öcsi!
Mony alsó ajka szin​te re​me​gett ilyen mél​tány​ta​lan​ság hal​la​tán.
– Ma​rad​ja​tok Sne​ci káp​lán kö​ze​lé​ben, fiúk, ő majd ügyel rá, hogy el​ke​rül​jé​tek a
ve​szélyt. – Csősz mo​so​lyát ne​héz lett vol​na le​ír​ni. – Nem hi​szem, hogy lé​te​zett va​-
la​ha olyan ka​to​na, aki nála job​ban ér​tett vol​na ah​hoz, ho​gyan le​het el​ke​rül​ni a me​-
leg hely​ze​te​ket. Csak ne ül​je​tek le vele zsu​gáz​ni! – szólt még vissza a vál​la a fö​lött,
ahogy el​in​dult a tá​bort al​ko​tó ron​gyos vász​nak kö​zött.
Sne​ci vett egy mély lé​leg​ze​tet, és fel​állt. A reg​ru​ták eset​len vi​gyázzál​lás​ba vág​ták
ma​gu​kat. Vagy​is csak hár​man, Mony egy pil​la​nat ké​sés​sel kö​vet​te a tár​sa​it. Sne​ci
le​in​tet​te őket.
– Kö​nyör​göm, ne sza​lu​tál​ja​tok. Még a vé​gén le​hány​lak ben​ne​te​ket.
– El​né​zést, uram.
– Nem va​gyok uram. Sne​ci káp​lár va​gyok.
– El​né​zést, Sne​ci káp​lár.
– Ide fi​gyel​je​tek! Én nem akar​tam, hogy ide gyer​tek, ti meg nem akar​ta​tok ide​-
jön​ni.
– Én ide akar​tam jön​ni – kö​zöl​te Le​der​lin​gen.
– Tény​leg?
– Ön​ként je​lent​kez​tem. – A hang​já​ból sü​tött a büsz​ke​ség.
– Ön… ként? – Sne​ci küz​dött a szó​val, mint​ha va​la​mi​lyen ide​gen nyel​ven lett
vol​na. – Ezek sze​rint tény​leg van ilyen. Arra azért kí​no​san ügyelj, hogy ná​lam
sem​mi​re se je​lent​kezz ön​ként, amíg itt vagy. Na szó​val… – Be​haj​lí​tott uj​jal bi​zal​-
ma​san kö​ze​lebb in​tet​te ma​gá​hoz az újon​co​kat. – Fiúk, nek​tek az​tán or​das máz​li​-
tok van. Kap​tam én már min​den​fé​le fel​ada​tot őfel​sé​ge se​re​gé​ben, és ez itt… – Sze​-
re​tet​tel bö​kött az Első Re​gi​ment lo​bo​gó​já​ra, ami ép​pen össze​te​ker​ve vá​ra​ko​zott
vá​szon​tok​já​ban a füg​gő​ágy alatt. – Ez egy igen kel​le​mes meg​bí​za​tás. Igaz, ami
igaz, én va​gyok a fő​nö​kö​tök, de azt sze​ret​ném, ha in​kább… Mond​juk úgy, ha in​-
kább a bá​csi​ká​tok​ként gon​dol​ná​tok rám. Ha bár​mi​re szük​sé​ge​tek van, bár​mi kü​-
lön​le​ges​re, bár​mi​re, ami mi​att még a se​reg​ben is ér​de​mes élni… – Kö​ze​lebb ha​jolt,
és so​kat​mon​dó​an meg​moz​gat​ta a szem​öl​dö​két. – Bár​mi​re! Nyu​god​tan for​dul​hat​-
tok hoz​zám. – Le​der​lin​gen fel​emel​te a ke​zét. – Igen?
– A lo​vas​ság​nál szol​gá​lunk, igaz?
– Igen, ka​to​na, ott.
– Ak​kor nem kéne lo​va​kat is kap​nunk?
– Nagy​sze​rű kér​dés, ala​pos tak​ti​kai is​me​re​tek​ről árul​ko​dik. Egy ad​mi​niszt​ra​tív
hiba kö​vet​kez​té​ben a lo​va​ink Mit​te​rick had​osz​tá​lyá​nak Ötö​dik Re​gi​ment​jé​hez ke​-
rül​tek. Gya​lo​gos re​gi​ment lé​vén nem va​ló​szí​nű, hogy túl​sá​go​san sok hasz​not húz​-
nak be​lő​lük. Ál​lí​tó​lag bár​me​lyik pil​la​nat​ban elő​ke​rül​het​nek, de ad​dig is ló nél​kü​li
lo​vas re​gi​ment va​gyunk.
– Gya​lo​go​sok? – ve​tet​te fel Mony.
– Mond​hat​nánk úgy is, csak még min​dig lo​vas​ság​ként gon​dol​kod​tunk. – Sne​ci
meg​ko​pog​tat​ta a fe​jét. – A lo​von kí​vül, ami​vel az egy​ség egyet​len ka​to​ná​ja sem
büsz​kél​ked​het, mi más​ra van még szük​sé​ge​tek?
Most Kl​igén volt a sor, hogy fel​emel​je a ke​zét.
– Nos, uram, azaz Sne​ci káp​lár… Na​gyon sze​ret​nék enni va​la​mit.
Sne​ci el​vi​gyo​ro​dott.
– Hát ez vi​tat​ha​tat​la​nul kü​lön​le​ges ké​rés.
– Nem ka​punk enni? – kér​dez​te Mony el​bor​zad​va.
– Őfel​sé​ge ter​mé​sze​te​sen el​lát​ja fej​ada​gok​kal hű​sé​ges ka​to​ná​it, Mony, ez nem is
kér​dés. Olyas​mit azon​ban nem ad​nak, amit bár​ki meg is akar​na enni. Ha már ök​-
len​dez​tek at​tól, amit meg​pró​bál​nak le​nyom​ni a tor​ko​to​kon, csak gyer​tek hoz​zám.
– Gon​do​lom, min​den​nek ára van. – Le​der​lin​gen sa​va​nyú ké​pet vá​gott.
– Ju​tá​nyos árat ké​rek. Uni​ós pénz​ben, észak​föl​di pénz​ben, sty​ri​ai pénz​ben,
gurk​hu​li pénz​ben. Bár​mi​lyen pénz​ben, ami azt il​le​ti. Amennyi​ben hi​ányt szen​ved​-
né​tek fi​ze​tő​esz​kö​zök​ben, cse​re​be​ré​ről is le​het szó. El​fo​ga​dok pél​dá​ul ha​lott észak​-
föl​di​ek​től be​gyűj​tött fegy​ve​re​ket, ezek mos​tan​ság elég nép​sze​rű​ek. Vagy ta​lán szí​-
ves​sé​gek​re is ala​poz​hat​juk az üz​le​tet. Min​den​ki fel tud aján​la​ni va​la​mit, és min​dig
va​la​mi​fé​le egyez​ség​re…
– Káp​lár? – Kü​lö​nös, ma​gas, fe​szes hang hal​lat​szott Sne​ci háta mö​gül, majd​-
nem, mint​ha egy nő szó​lalt vol​na meg. Ami​kor az​tán a káp​lár meg​for​dult, csa​ló​-
dot​tan, ha nem is cso​dál​koz​va ál​la​pí​tot​ta meg, hogy nem egy nő áll mö​göt​te. Egy
jó​ko​ra da​rab fér​fi volt az, fe​ke​te egyen​ru​há​ját lo​vag​lás köz​ben be​te​rí​tet​te a sár.
Zub​bo​nya kar​já​ra ez​re​de​si rang​jel​zést varr​tak, övén egy​sze​rű, de ha​té​kony rö​vid
és hosszú kar​dok lóg​tak. Egé​szen kur​tá​ra nyírt haja már őszült a fü​lei kö​rül, a feje
te​te​jén pe​dig jó​for​mán ko​pasz volt. Erős hom​lo​ká​val, szé​les or​rá​val és szög​le​tes
áll​kap​csá​val leg​in​kább díj​bir​kó​zó​ra em​lé​kez​te​tett, ahogy sö​tét sze​mé​vel Sne​ci​re
me​redt. Ta​lán mert gya​kor​la​ti​lag nem volt nya​ka, ta​lán mert olyan va​dul szo​rí​tot​ta
ököl​be a ke​zét, hogy el​fe​hé​red​tek az uj​jai, vagy ta​lán mert úgy fe​szült raj​ta az
egyen​ru​ha, mint​ha egy kő​szik​lá​ra szu​sza​kol​ták vol​na rá, de még egy hely​ben áll​va
is fé​lel​me​tes erőt su​gár​zott.
Sne​ci sza​lu​tá​lás​ban fel​vet​te a ver​senyt a leg​job​bak​kal is, ha úgy hoz​ta a szük​ség,
és most egy szem​vil​la​nás alatt fe​szes vi​gyázz​ba vág​ta ma​gát.
– Uram! Sne​ci káp​lár, őfel​sé​ge Első Re​gi​ment​jé​nek zász​ló​vi​vő​je, je​lent​ke​zem,
uram!
– Mer​re van Ja​len​horm tá​bor​nok fő​ha​di​szál​lá​sa? – A jö​ve​vény úgy pil​lan​tott a
reg​ru​ták​ra, mint​ha be​lé​jük akar​ná foj​ta​ni a szót, még mi​előtt meg​jegy​zést ten​né​-
nek si​pí​tó hang​já​ra.
Sne​ci tud​ta, mi​kor il​do​mos ne​vet​nie, és ez nem az a pil​la​nat volt. A sze​mét​tel és
sát​rak​kal teli mező túl​ol​da​lán álló ta​nya​ház felé mu​ta​tott, ahol a ké​mény​ből fel​-
szál​ló füst​pa​ma​csok pöttyöz​ték a kék eget.
– Ott ta​lál​ja a tá​bor​no​kot, uram! A ház​ban, uram! Va​ló​szí​nű​leg még nem kelt
fel, uram!
A tiszt bic​cen​tett, az​tán le​sze​gett fej​jel el​vo​nult, mint aki fel​ké​szült rá, hogy egy​-
sze​rű​en át​gya​lo​gol​jon bár​kin és bár​min, ami az út​já​ba ke​rül.
– Ki volt ez? – kér​dez​te hal​kan az egyik újonc.
– Azt hi​szem… – Sne​ci még egy pil​la​na​tig hagy​ta fo​ko​zód​ni a fe​szült​sé​get. –
Bre​mer dan Gorst.
– Aki a ki​rállyal ví​vott?
– Igen, az​tán a test​őre​ként szol​gált ad​dig a zű​rös ka​lan​dig Si​pa​ni​ban. Egye​sek
sze​rint az ural​ko​dó még min​dig hall​gat rá. – Nem jó, ha ilyen ne​ve​ze​tes sze​mély
ke​ve​re​dik ide. Min​dig tart​sá​tok ma​ga​to​kat tá​vol a hí​res​sé​gek​től.
– Hogy ke​rült ide?
– Nem tud​ha​tom biz​to​san, de ál​lí​tó​lag ör​dö​gi​en jól vív. – Sne​ci ag​go​dal​ma​san
szív​ta meg a fo​gát.
– És az nem jó egy ka​to​na ese​té​ben? – ér​dek​lő​dött Mony.
– Hát kur​vá​ra nem! Hidd el ne​kem, aki nem egy bal​hét lát​tam már. A há​bo​rú
ép​pen elég ma​ce​rás anél​kül is, hogy egye​sek ne​ki​áll​ná​nak har​co​lász​ni a kel​lős kö​-
ze​pén. – Gorst be​vo​nult a ház ud​va​rá​ra, és elő​vett va​la​mit a zub​bo​nya alól. Egy
össze​haj​to​ga​tott pa​pír​lap volt az. Rá​né​zés​re egy pa​rancs le​he​tett. Sza​lu​tált az
őrök​nek, és be​lé​pett a ház​ba. Sne​ci meg​dör​zsöl​te há​bor​gó gyom​rát. Va​la​mi na​-
gyon nem volt rend​ben, és nem csak a teg​nap esti bor mi​att.
– Uram?
 – Sne​ci káp​lár.
– Ne​kem… Ne​kem… – A Be​cses nevű volt az, aki​nek lát​ha​tó​lag sür​gős dol​ga
akadt. Sne​ci per​sze fel​is​mer​te a je​le​ket. Az egyik láb​ról a má​sik​ra ál​lást, a sá​padt​-
sá​got, a kis​sé ho​má​lyos szem​párt. Erő​sen fo​gyott az idő.
Hü​velyk​uj​já​val a lat​ri​na felé bö​kött.
– Fu​tás! – Az újonc úgy nyar​galt el, mint egy ri​adt nyúl, lá​ba​it ma​gas​ra kap​kod​-
va a sár​ban. – De ügyelj, hogy jó hely​re szarj ne​kem! – Sne​ci vissza​for​dult a töb​bi​-
ek​hez, és akár egy szi​go​rú ta​nár, meg​ráz​ta előt​tük az uj​ját. – Min​dig a meg​fe​le​lő
hely​re szar​ja​tok! A had​vi​se​lés​nek ez az alap​el​ve sok​kal fon​to​sabb, mint bár​mi​lyen
ba​rom​ság a me​ne​te​lés​ről, a fegy​ve​rek​ről vagy had​szín​tér​ről. – Még ilyen tá​vol​ság​-
ból is tisz​tán le​he​tett hal​la​ni Be​cses hosszas nyö​gé​sét, majd az azt kö​ve​tő ir​gal​mat​-
lan fin​gást. – Be​cses hon​véd az első csa​tá​ját vív​ja a va​ló​di el​len​ség​gel. A mi kér​lel​-
he​tet​len, kö​nyör​te​len, fo​lyé​kony el​len​sé​gük​kel. – A hoz​zá leg​kö​ze​lebb álló ka​to​na
vál​lá​ra csa​pott. Tör​té​ne​te​sen Mony volt az, aki kis hí​ján össze​csuk​lott a plusz​súly
alatt. – Sem​mi két​sé​gem nincs fe​lő​le, hogy előbb vagy utóbb mind​annyi​ó​tok​nak
meg kell vív​no​tok a ma​ga​tok csa​tá​ját a lat​ri​ná​nál. Bá​tor​ság, fiúk, bá​tor​ság! Na
most, amíg arra vá​runk, hogy Be​cses ki​pré​sel​je ma​gá​ból az el​len​sé​get, vagy hősi
ha​lált hal​jon, mit szól​ná​tok egy ba​rá​ti kár​tya​par​ti​hoz? – Va​la​hon​nan a sem​mi​ből
elő​ka​pott egy pak​lit, és le​gye​ző alak​ban szét​nyi​tot​ta a döb​bent reg​ru​ták orra előtt,
akik el​ke​re​ke​dett sze​mek​kel fi​gyel​ték, Klige ki​vé​te​lé​vel, aki​nek csak egy el​ke​re​ke​-
dett sze​me akadt erre a cél​ra. A le​nyű​gö​ző trükk ha​tá​sát alig csök​ken​tet​te Be​cses
hon​véd nem szű​nő ülep​szim​fó​ni​á​ja. – Csak a di​cső​sé​gért ját​szunk. Egy da​ra​big.
Úgy​sincs mit vesz​te​ne​tek, nem igaz? Nincs sem​mi, amit nem… Hop​pá!
Ja​len​horm ki​gom​bolt zub​bonnyal, zi​lált haj​jal és cék​la​vö​rös arc​cal lé​pett ki fő​-
ha​di​szál​lá​sa aj​ta​ján, és or​dí​ta​ni kez​dett. Foly​ton or​dí​tott, de most ki​vé​te​le​sen úgy
tűnt, hogy va​la​mit el is akar érni vele. Gorst be​hú​zott nyak​kal, né​mán kö​vet​te.
– Ohh! – Ja​len​horm tett egy lé​pést az egyik irány​ban, az​tán mint​ha meg​gon​dol​-
ta vol​na ma​gát, rá​üvöl​tött va​la​ki​re, aki nem volt ott, majd az egyik gomb​já​val sze​-
ren​csét​len​ke​dett, dü​hö​sen fél​re​üt​ve egy se​gí​te​ni igyek​vő ke​zet. A ház​ból min​den
irány​ban ve​zér​ka​ri tisz​tek se​reg​let​tek ki, mint a bo​kor​ból fel​vert ma​da​rak. A tá​-
bor​nok kör​nye​ze​té​ből ter​je​dő ká​osz ha​ma​ro​san meg​fer​tőz​te az egész tá​bort.
– A fe​né​be is! – mor​mog​ta Sne​ci, és fel​rán​gat​ta a vál​lá​ra a nad​rág​tar​tó​ját. –
Kezd​he​tünk ké​szü​lőd​ni az in​du​lás​hoz.
– De hát csak most ér​tünk ide, káp​lár úr – há​bor​gott Mony, aki idő​köz​ben fé​lig
le​vet​te a há​tá​ról a zsá​kot.
Sne​ci meg​ra​gad​ta a szí​jat, és vissza​emel​te Mony vál​lá​ra, majd arc​cal a tá​bor​nok
felé for​dí​tot​ta az újon​cot. Ja​len​horm egy jó ki​ál​lá​sú tiszt orra előtt pró​bál​ta egy​-
szer​re ráz​ni az ök​lét és be​gom​bol​ni a zub​bo​nyát, de csak nem si​ke​rült neki.
– Most a sa​ját sze​med​del lát​ha​tod, ho​gyan mű​kö​dik egy had​se​reg. Ez a szol​gá​la​-
ti út, ka​to​na. Min​den​ki az alat​ta lévő fe​jé​re sza​rik. Re​gi​men​tünk hőn sze​re​tett ve​-
zé​ré​nek, Val​li​mir ez​re​des​nek ép​pen most szart a fe​jé​re Ja​len​horm tá​bor​nok. Val​li​-
mir rög​tön a sa​ját tiszt​je​i​nek fe​jé​re fog szar​ni, és hidd el, nem te​lik sok idő​be, mire
az egész el​jut hoz​zánk. Egy-két perc kell hoz​zá. Csősz törzs​őr​mes​ter ha​ma​ro​san
meg​ér​ke​zik, hogy csu​pasz al​fe​lét jobb sors​ra ér​de​mes ko​ba​kom fölé he​lyez​ze. Ki​ta​-
lál​tá​tok már, mi​lyen kö​vet​kez​mé​nyek​kel jár ez a ti szá​mo​tok​ra? – Az újon​cok egy
da​ra​big né​mán áll​tak, az​tán Klige bi​zony​ta​la​nul fel​emel​te a ke​zét. – Köl​tői kér​dés​-
nek szán​tam, ba​rom​ar​cú! – Klige gyor​san le​kap​ta a kar​ját. – Ezért most te vi​szed a
cso​ma​go​mat.
Klige össze​ros​kadt.
– Te! Le​dér​li​li​om!
– Le​der​lin​gen, Sne​ci káp​lár.
– Tök mind​egy. Ha már annyi​ra sze​retsz ön​kén​tes​ked​ni, ak​kor most je​lent​kez​-
tél, hogy vin​néd a má​sik cso​ma​go​mat. Mony?
– Uram? – A fiú lát​ha​tó​lag alig állt meg a lá​bán a sa​ját hol​mi​já​nak sú​lya alatt.
Sne​ci fel​só​haj​tott.
– Te ho​zod a füg​gő​ágyat.
 Új emberek

Beck ma​gas​ra emel​te a fej​szét, és vi​cso​rít​va csa​pott le vele, egy uni​ós ka​to​na fe​jét
kép​zel​ve a ket​té​ha​sí​tott fa​ha​sáb he​lyé​be. Azt kép​zel​te, hogy vér fröccsen szer​te​-
szét, nem pe​dig for​gács. Azt kép​zel​te, a fo​lyó cso​bo​gá​sa va​ló​já​ban az őt él​te​tő em​-
be​rek él​jen​zé​se, a gye​pen he​ve​rő le​ve​lek pe​dig va​ló​já​ban a lá​bá​nál el​alé​ló höl​gyek.
Azt kép​zel​te, ő is iga​zi hős, mint az apja volt egy​ko​ron, már​is ne​vet szer​zett ma​gá​-
nak a csa​ta​me​zőn, és ez​zel mél​tó he​lyet ví​vott ki ma​gá​nak a tűz​nél meg a da​lok​-
ban. Két​ség​be​von​ha​tat​la​nul ő volt a leg​tö​kö​sebb bi​tang egész fran​cos Észak​föl​dön.
Amed​dig csak a kép​ze​le​te ter​jedt.
A ku​pac​ra ha​jí​tot​ta a ket​té​ha​sí​tott fát, az​tán le​ha​jolt egy újabb ha​sáb​ért. Inge uj​-
já​val meg​tö​röl​te a hom​lo​kát, és ko​mo​ran pil​lan​tott vé​gig a völ​gyön, mi​köz​ben Rip​-
nir bal​la​dá​ját dú​dol​ta ma​gá​ban. Va​la​hol a dom​bo​kon túl har​colt Fe​ke​te Mé​tely
had​se​re​ge. Va​la​hol a dom​bo​kon túl nagy tet​te​ket haj​tot​tak vég​re, és a hol​na​pi da​-
lo​kat ír​ták ép​pen. Beck be​le​kö​pött a fej​sze, az eke, a ka​sza, a la​pát nye​lé​től, sőt a
mán​gor​ló​tól kér​ges te​nye​ré​be. Gyű​löl​te ezt a völ​gyet a la​kó​i​val együtt. Gyű​löl​te ezt
a ta​nyát, a mun​ká​val együtt, amit itt kel​lett vé​gez​nie.
Har​col​ni szü​le​tett, nem fát ha​so​gat​ni.
Lé​pé​sek csat​to​gá​sát hal​lot​ta, az​tán az öccsét pil​lan​tot​ta meg, amint elő​re​dől​ve
ka​pasz​ko​dik fel​fe​lé a me​re​dek ös​vé​nyen a ház irá​nyá​ból. Már​is ha​za​ért a fa​lu​ból,
rá​adá​sul lát​ha​tó​lag egész úton fu​tott. Beck fej​szé​je is​mét a tisz​ta ég​bolt felé emel​-
ke​dett, az​tán le​csa​pott, és újabb déli ko​po​nyá​ja ért csú​fos vé​get. Fes​ten fel​ka​pasz​-
ko​dott az ös​vény te​te​jé​ig, elő​re​ha​jolt, re​me​gő ke​zét meg​tá​masz​tot​ta in​ga​tag tér​-
dén, ke​rek ar​cá​ra ró​zsa​szín pöttyök ül​tek ki. Zi​hál​va kap​ko​dott le​ve​gő után.
– Mire fel ez a nagy si​et​ség? – kér​dez​te Beck, és fel​vett egy újabb ha​sá​bot.
– Em​be​rek… em​be​rek… – Fes​ten​nek ne​he​zé​re esett egy​szer​re be​szél​ni, lé​le​gez​ni
és két lá​bon áll​ni. – Em​be​rek jöt​tek a fa​lu​ba! – nyög​te ki vé​gül.
– Mi​fé​le em​be​rek?
– Pri​bé​kek! Hosszú​kezű pri​bék​jei.
– Mi​cso​da? – A fej​sze meg​állt a le​ve​gő​ben Beck feje fö​lött.
– Igen. És to​bo​roz​nak.
Beck még egy pil​la​na​tig moz​du​lat​la​nul állt, az​tán a ket​té​vá​gott ha​sá​bok közé
dob​ta a fej​szé​jét. Hosszú, ha​tá​ro​zott lép​tek​kel el​in​dult a ház felé, bi​zser​gett a bőre.
Annyi​ra se​be​sen ha​ladt, hogy Fes​ten​nek üget​nie kel​lett a nyo​má​ban.
 – Mit fogsz most csi​nál​ni? – kér​dez​get​te Beck öccse újra meg újra, de nem ka​-
pott vá​laszt.
El​hagy​ták a ka​rá​mot a bá​mu​ló kecs​kék​kel meg a Beck reg​ge​li kard​ví​vó gya​kor​la​-
tai so​rán össze​szab​dalt öt fát. Be​lép​tek a füst​sza​gú ház​ba, ahol a rosszul il​lesz​ke​dő
zsa​lu ré​se​in át be​szi​vár​gó nap​su​ga​rak vé​gig​vág​tak a csu​pasz pad​lón meg a ko​pott,
öreg szőr​mé​ken. Beck csiz​má​ja alatt nyi​kor​gott a fa, ahogy a fi​a​tal​em​ber a lá​dá​já​-
hoz si​e​tett, majd le​tér​delt, fel​emel​te a fe​de​let, és tü​rel​met​le​nül fél​re​ha​ji​gál​ta a ru​-
há​it. Meg​ta​lál​ta, amit ke​re​sett, és gyen​gé​den, akár egy sze​re​tő, fel​emel​te. Sem​mi
más nem ér​de​kel​te a vi​lá​gon.
Arany vil​lant a fél​ho​mály​ban, ahogy Beck a mar​ko​lat köré fon​ta az uj​ja​it, meg​-
ke​res​te a tö​ké​le​tes egyen​sú​lyi hely​ze​tet, majd ki​csúsz​ta​tott egy​láb​nyi acélt a hü​-
vely​ből. Mo​so​lyog​va hall​gat​ta a fém csi​kor​gó, ének​lő hang​ját, ami​től már​is fel​bor​-
zo​lód​tak az ide​gei. Hány​szor né​zett így le mo​so​lyog​va, mi​köz​ben a fegy​vert fé​nye​-
sí​tet​te, élez​te, az​tán fé​nye​sí​tet​te to​vább! Rég​óta er​ről a nap​ról ál​mo​dott, és íme,
most el​jött vég​re. Han​gos csat​ta​nás​sal vissza​lök​te a kar​dot a hü​vely​be, meg​for​-
dult… és moz​du​lat​lan​ná der​medt.
Any​ja fi​gyel​te a kü​szö​bön áll​va. Fe​ke​te ár​nyék az ég fe​hér hát​te​re előtt.
– El​vi​szem apám kard​ját – je​len​tet​te ki Beck.
– Az​zal a kard​dal öl​ték meg.
– Az enyém, ak​kor vi​szem el, ami​kor aka​rom.
– Így igaz.
– Már nem kény​sze​rít​hetsz, hogy ma​rad​jak. – Be​gyö​mö​szölt pár hol​mit egy ké​-
szen​lét​ben tar​tott zsák​ba. – Azt mond​tad, ezen a nyá​ron el​me​he​tek.
– Azt mond​tam.
– Nem áll​hatsz az utam​ba!
– Úgy né​zek ki, mint aki azt sze​ret​né?
– Az én ko​rom​ban Shu​bal, a Ke​rék már hét éve har​colt.
– A máz​lis​ta!
– Itt az idő. Már rég itt volt.
– Tu​dom. – A nő fi​gyel​te, ahogy Beck le​ve​szi a szek​rény te​te​jé​ről a pár nyíl​-
vessző​vel össze​cso​ma​golt, hú​ro​zat​lan íjat. – A kö​vet​ke​ző egy-két hó​nap​ban hű​vö​-
sek lesz​nek az éj​sza​kák. Vidd el ma​gad​dal a job​bik kö​pe​nye​met.
Ez vá​rat​la​nul érte a fiút.
– De… Nem, in​kább tartsd csak meg.
– Job​ban esne a tu​dat, hogy ná​lad van.
Beck nem akart vi​tat​koz​ni, in​kább be​ad​ta a de​re​kát. Me​ré​szen csa​tá​ba ké​szült
ezer és ezer déli el​len, de félt az asszony​tól, aki meg​szül​te. Le​kap​ta hát any​ja zöld​-
re fes​tett job​bik kö​pe​nyét a szeg​ről, és a vál​lá​ra ve​tet​te, ahogy az ajtó felé in​dult.
Úgy tett, mint​ha va​la​mi ócs​ka​ság​gal len​ne dol​ga, pe​dig tud​ta, hogy ez any​ja leg​-
jobb hol​mi​ja.
Fes​ten ide​ge​sen to​por​gott oda​kint, nem iga​zán ér​tet​te, mi zaj​lik kö​rü​löt​te. Beck
meg​bor​zol​ta öccse vö​rös ha​ját.
– Most már te le​szel a fér​fi a ház​nál. Ha​so​gasd fel azo​kat a ha​sá​bo​kat, én meg
ho​zok nek​tek va​la​mit a há​bo​rú​ból.
– Nincs ott sem​mi, ami​re ne​künk szük​sé​günk le​het​ne. – Any​ja a be​já​rat ho​má​-
lyá​ból mé​re​get​te Bec​ket. Nem dü​hö​sen, mint ré​gen. Csak szo​mo​rú​an. A fi​ú​nak ed​-
dig a pil​la​na​tig fel sem tűnt iga​zán, mennyi​vel ma​ga​sabb lett a nő​nél. Any​ja feje
búb​ja már a nya​ká​ig is csak alig-alig ért fel.
– Meg​lát​juk. – Beck le​sé​tált a két lép​cső​fo​kon a ház mo​há​val bo​rí​tott ere​sze alá,
az​tán vissza​for​dult. – Nos hát.
– Csak még va​la​mit, Beck. – Any​ja le​ha​jolt, és hom​lo​kon csó​kol​ta. A le​he​tő leg​-
pu​hább csók volt, gyen​géd mint az eső. A nő meg​érin​tet​te Beck ar​cát, és el​mo​so​-
lyo​dott. – Az én fiam.
Beck érez​te, hogy el​szo​rul a tor​ka. Lel​ki​fur​da​lást ér​zett azo​kért a dol​go​kért, ami​-
ket mon​dott, bol​dog volt, ami​ért vég​re tel​je​sült a vá​gya, és dü​hös, ami​ért annyi
hó​na​pon át kel​lett vár​nia rá. Szo​mo​rú​an in​dult út​nak, fél​ve, de egy​ben iz​ga​tot​tan
is. Azt sem tud​ta, ho​gyan ren​dez​ze el az ar​cát, annyi​fé​le ér​ze​lem húz​ta min​den​fé​le
irány​ba. Gyor​san meg​érin​tet​te any​ja kéz​fe​jét, az​tán sar​kon for​dult, mi​előtt el​sír​ná
ma​gát. Ne​ki​vá​gott hát az ös​vény​nek, vár​ta a há​bo​rú.
Arra tar​tott, amer​re biz​to​san az apja is egy​ko​ron.
A so​ro​zás egy​ál​ta​lán nem olyan volt, ami​lyen​nek Beck re​mél​te.
Szi​tált az eső. Ah​hoz nem esett elég​gé, hogy bár​ki is el​áz​zon, még​is min​den​ki
igye​ke​zett a le​he​tő leg​ki​sebb​re össze​húz​ni ma​gát a per​met elől, és ez rá​te​le​pe​dett a
han​gu​lat​ra. Már​pe​dig a han​gu​lat ele​ve nem volt ép​pen emel​ke​dett. A so​ro​zás​ra je​-
lent​ke​zett vagy fel​te​he​tő​leg in​kább kény​sze​rí​tett fér​fi​ak ere​de​ti​leg ta​lán egye​nes
so​rok​ban áll​tak, mos​tan​ra azon​ban sár​ban cup​po​gó, lök​dö​ső​dő, mor​gó for​ga​tag​gá
ku​szá​lód​tak össze. A leg​töb​ben fi​a​tal fiúk vol​tak, Beck vé​le​mé​nye sze​rint túl​sá​go​-
san is fi​a​ta​lok. Ta​lán még a szom​szé​dos völ​gyet sem lát​ták, nem​hogy a há​bo​rút. A
töb​bi​ek kö​zött so​kan már meg is őszül​tek öreg​sé​gük​re, a ma​ra​dék meg így vagy
úgy, de rok​kant volt. A tö​meg szé​lén Hosszú​kezű pri​bék​jei vagy a dár​dá​juk nye​lé​re
tá​masz​kod​va áll​tak, vagy a nye​reg​ben ül​tek. Lát​ha​tó​lag ugyan​olyan elé​ge​det​le​nek
vol​tak az újon​cok​kal, mint Beck. Min​dent egy​be​vé​ve ez a tár​sa​ság nem is em​lé​kez​-
te​tett a ne​mes har​cos​tár​sak se​re​gé​re, ami​ben a fiú hős sze​re​pét re​mél​te el​ját​sza​ni.
Meg​ráz​ta a fe​jét, egyik mar​ká​val any​ja kö​pe​nyét fog​ta össze a nya​ká​nál, a má​-
sik​kal apja kard​já​nak me​leg mar​ko​la​tát szo​rí​tot​ta a de​re​ká​nál. Nem itt volt az ő
he​lye. Igaz, ami igaz, ele​in​te Fe​det​len​fő Skar​ling em​be​rei sem tűn​tek ép​pen ígé​re​-
tes​nek, ő még​is olyan se​re​get ko​vá​csolt be​lő​lük, ame​lyik az​tán le​győz​te az Uni​ót,
de Beck nem tud​ta el​kép​zel​ni, hogy er​ről a re​mény​te​len csür​hé​ről va​la​ha is di​cső
tör​té​ne​tek fog​nak ke​rin​ge​ni. Egy​szer meg​pil​lan​tott egy újon​nan össze​ál​lí​tott kis
csa​pa​tot, ahol az elöl me​ne​te​lő két fiú egyet​len lán​dzsán osz​to​zott. Már​pe​dig ha
egy so​ro​zá​son nem jut fegy​ver min​den reg​ru​tá​ra, ar​ról nem​igen szok​tak da​lok szü​-
let​ni.
Va​la​mi ok​nál fog​va, fel​te​he​tő​leg azért, mert annyi​szor áb​rán​do​zott ilyes​mi​ről,
töb​bé-ke​vés​bé arra szá​mí​tott, hogy maga Hosszú​kezű Caul fel​ügye​li majd a so​ro​-
zást, a fér​fi, aki min​den csa​tá​ban har​colt az idők kez​de​te óta, a fér​fi, aki min​den​-
ben a régi szo​ká​so​kat kö​vet​te. Beck azt re​mél​te, hogy ez a nagy em​ber majd ta​lán
el​kap​ja a te​kin​te​tét, vagy egye​ne​sen meg​la​po​gat​ja a há​tát. Ilyen if​jak kel​le​nek ne​-
künk! Néz​zé​tek ezt a fiút! Ke​res​se​tek még ne​kem hoz​zá​fog​ha​tót! De Hosszú​kezű​-
nek nyo​ma sem volt. Sem sen​ki más​nak, akin lát​szott vol​na, hogy tud​ja, mit csi​nál.
Beck vissza​né​zett a sá​ros útra, amin el​jött idá​ig, és ko​mo​lyan fon​tol​gat​ta, hogy
vissza​megy in​kább a ta​nyá​ra. Még pir​ka​dat előtt ha​za​ér​het…
– A so​ro​zás​ra jöt​tél? – Ala​csony, de szé​les vál​lú fér​fi állt meg a fiú mel​lett, ha​ját
és kur​ta sza​kál​lát ősz szá​lak so​ka​sá​ga tar​kí​tot​ta, az övén lógó bu​zo​gány​ról le​rítt,
hogy nem egy​szer hasz​nál​ták már. Tel​jes sú​lyá​val az egyik lá​bá​ra ne​he​ze​dett,
mint​ha a má​sik nem bír​ná el.
Beck​nek esze ágá​ban nem volt hü​lyét csi​nál​ni ma​gá​ból. Sut​ba dob​ta a ha​za​té​rés​-
sel kap​cso​la​tos kó​sza gon​do​la​to​kat.
– Har​col​ni jöt​tem.
– Az jó. A ne​vem Özön, és én fel​ügye​lem ezt a tár​sa​sá​got, ha vég​re össze​áll. –
Egy ki​sebb csa​pat​nyi, nem ép​pen biz​ta​tó kül​se​jű fi​ú​ra mu​ta​tott. Né​me​lyik ko​pott
íjat vagy bár​dot ho​zott ma​gá​val, a leg​több​nek azon​ban nem volt sem​mi​je a ru​há​in
kí​vül, és azok is meg​le​he​tő​sen nyo​mo​rú​sá​gos​nak tűn​tek. – Ha nem csak be​szél​ni
akarsz a harc​ról, állj be a sor​ba.
– Már in​du​lok is. – Özön leg​alább úgy fes​tett, mint aki meg tud kü​lön​böz​tet​ni
egy kar​dot egy kard​hal​tól, és az újon​cok min​den egyes cso​port​ja egy​for​mán ré​-
mes​nek ha​tott. Beck ki​húz​ta hát ma​gát, és át​fu​ra​ko​dott a há​tul ál​lók kö​zött. Va​la​-
mi​vel idő​sebb is volt ná​luk, és így jócs​kán fö​lé​jük tor​nyo​sult. – Beck​nek hív​nak –
mond​ta.
– Col​ving – dör​mög​te vá​la​szul az egyik. Nem le​he​tett több ti​zen​há​rom éves​nél,
rá​adá​sul kö​vér​kés is volt. Tág​ra nyílt szem​mel le​sett kör​be, lát​ha​tó​lag ret​te​gett
min​den​től.
– Stod​der – mo​tyog​ta teli száj​jal egy má​sik, aki egy da​rab rom​lott​nak tűnő húst
maj​szolt ép​pen. Bú​bá​na​tos képű fiú volt, duz​zadt, nyál​tól csil​lo​gó, le​biggyedt alsó
aj​ká​val fél​nó​tás​nak ha​tott.
– Bra​it va​gyok – si​pí​tot​ta egy még Col​ving​nál is ki​sebb fiú. Ron​gyos volt, mint
egy kol​dus, lyu​kas csiz​má​já​ból pisz​kos láb​uj​jak kan​di​kál​tak ki. Beck ép​pen kezd​te
vol​na meg​saj​nál​ni, ami​kor meg​csap​ta az or​rát a sza​ga.
Bra​it a ke​zét nyúj​tot​ta, de Beck nem fo​gad​ta el. Az​zal volt el​fog​lal​va, hogy fel​-
mér​je a csa​pat utol​só tag​ját. Idő​sebb volt a töb​bi​ek​nél, vál​lán egy íjat ve​tett át,
egyik sö​tét szem​öl​dö​két heg szel​te ke​reszt​be. Va​ló​szí​nű​leg csak le​esett a ke​rí​tés​ről,
de még​is ve​szé​lye​sebb le​gény​nek tűnt tőle, mint arra bár​ki jo​go​sult lett vol​na.
Beck sze​re​tett vol​na ma​gá​nak egy ilyen he​get.
– És te?
– Reft va​gyok. – Beck​nek nem​igen tet​szett a le​gény ar​cá​ra ki​ülő min​den​tu​dó vi​-
gyor. Azon​nal úgy érez​te, hogy őt itt ki​ne​ve​tik.
– Vic​ces va​la​mi?
Reft kör​be​mu​ta​tott a for​ga​ta​gon.
– Mi nem vic​ces itt?
– Raj​tam ne​vetsz?
– Nem min​den ró​lad szól, ba​rá​tom.
Beck nem tud​ta, hogy Reft be​lő​le csi​nál-e hü​lyét, vagy sa​ját ma​gá​ból, eset​leg
csak ő is le van tör​ve, mert nem azt kap​ta itt, ami​ben re​mény​ke​dett. De akár​me​-
lyik is volt igaz, ő már​is ki​jött a sod​rá​ból.
– Vi​gyázz a kur​va szád​ra…
De Reft nem fi​gyelt. Beck háta mö​gött me​redt va​la​mi​re, a töb​bi le​génnyel
együtt. Beck meg​for​dult, és döb​ben​ten pil​lan​tott meg egy fölé ma​ga​so​dó lo​vast. Jó
lova volt, és még jobb nyer​ge, a kan​tár fém​gyű​rű​it fé​nyes​re suvic​kol​ták. A fér​fi úgy
har​minc​éves le​he​tett, ma​ku​lát​lan volt a bőre, éles a sze​me. Ele​gáns, sze​gett kö​-
penyt vi​selt dús szőr​me​gal​lér​ral. Beck hir​te​len szé​gyen​kez​ve gon​dolt az any​já​tól
ka​pott ru​ha​da​rab​ra, még ha a töb​bi​ek a sor​ban jó​for​mán csak kö​zön​sé​ges ron​-
gyok​ba öl​töz​tek is.
– Jó es​tét! – A lo​vas hang​ja lágy volt és ba​rát​sá​gos, a sza​vak mint​ha nem is
észak​föl​di nyel​ven let​tek vol​na.
– Jó es​tét! – fe​lel​te Reft.
– Jó es​tét! – mond​ta Beck. Nem hagy​hat​ta, hogy Reft el​játssza a ve​zért.
A lo​vas mo​so​lyog​va né​zett le ele​gáns nyer​gé​ből, mint​ha mind​annyi​an régi cim​-
bo​rák let​tek vol​na.
– Meg tud​ná​tok eset​leg mu​tat​ni ne​kem, mer​re​fe​lé jut​ha​tok el Hosszú​kezű tü​zé​-
hez?
Reft a gyü​le​ke​ző szür​kü​let​be dö​fött az uj​já​val.
– Ar​ra​fe​lé van, amon​dó vol​nék, a domb​ol​da​lon, azok​nak a fák​nak a me​ne​dé​ké​-
ben. – Az esti ég​bol​ton fe​ke​te kör​vo​na​lak raj​zo​lód​tak ki, az ága​kat alul​ról vi​lá​gí​tot​-
ták meg a lán​gok.
 – Alá​za​tos szol​gá​tok va​gyok. – A fér​fi sor​ban bic​cen​tett ne​kik, még Bra​it​nak és
Col​ving​nak is, majd cset​tin​tett a lo​vá​nak, és igye​ke​zett át​fu​ra​kod​ni a tu​mul​tu​son.
Szá​ja sar​ká​ban sza​ka​dat​la​nul hal​vány mo​soly ját​szott, mint​ha va​la​mi tré​fá​sat
mon​dott vol​na. Beck el nem tud​ta kép​zel​ni, mi le​he​tett az.
– Ki volt ez az alak? – mor​dult fel, amint a lo​vas hal​ló​tá​vol​sá​gon kí​vül ke​rült.
– Fo​gal​mam sincs – sut​tog​ta Col​ving.
Beck fity​má​ló​an né​zett a fi​ú​ra.
– Per​sze hogy nem. Nem is té​ged kér​dez​te​lek, igaz?
– Bo​csá​nat. – Col​ving úgy rez​zent össze, mint aki egy po​fon​ra szá​mít. – Csak
mond​tam…
– Amon​dó vol​nék, hogy ez a nagy Cal​der her​ceg le​he​tett – szólt Reft.
Beck to​vább biggyesz​tet​te az aj​kát.
– Mi​cso​da? Be​thod fia? Töb​bé már nem is her​ceg, ugye?
– Amon​dó vol​nék, hogy ő an​nak kép​ze​li ma​gát.
– Hosszú​kezű lá​nyát vet​te fe​le​sé​gül, nem? – kér​dez​te Bra​it a maga vé​kony
hang​ján. – Ta​lán azért jött, hogy ki​fe​jez​ze a fe​le​sé​ge apja irán​ti hó​do​la​tát.
– A hír​ne​vé​ből ítél​ve in​kább azért jö​he​tett, hogy ha​zug​sá​gok​kal vissza​hí​ze​leg​je
ma​gát az apja szé​ké​be – je​gyez​te meg Reft.
Beck fel​mor​dult.
– Nem hin​ném, hogy sok​ra megy Fe​ke​te Mé​tely​nél.
– Több mint va​ló​szí​nű, hogy csak a vé​res ke​resz​tet kar​col​ják belé, ha na​gyon
eről​kö​dik. – Stod​der az imént fe​jez​te be az evést, és az uj​ja​it nya​lo​gat​ta.
– Fel​kö​tik, az​tán meg​gyújt​ják – si​pí​tot​ta köz​be Col​ving. – Azt csi​nál​ja Fe​ke​te
Mé​tely a gyá​vák​kal meg az össze​es​kü​vők​kel.
– Úgy ám! – vág​ta rá Bra​it, mint​ha a téma nagy szak​ér​tő​je len​ne. – Ő maga
gyújt​ja fel őket, az​tán nézi, ho​gyan tán​col​nak.
– Nem mond​hat​nám, hogy meg fo​gom si​rat​ni. – Beck ve​tett egy ko​mor pil​lan​-
tást a még min​dig a tö​meg​ben ara​szo​ló Cal​der után, aki a nye​reg​ben ülve ma​ga​san
ki​emel​ke​dett a fris​sen be​so​ro​zot​tak kö​zül. Er​ről a bi​tang​ról az​tán biz​to​san nem le​-
het el​mon​da​ni, hogy egye​nes, mint a szál​fa. – Nem tű​nik va​la​mi nagy har​cos​nak.
– És? – Reft vi​gyo​rog​va né​zett le Beck kö​pe​nyé​nek sze​gé​lyé​re, ahol ki​lát​szott a
kard hü​ve​lyé​nek tom​pa vége. – Te har​cos​nak öl​töz​tél, de at​tól még egy​ál​ta​lán nem
biz​tos, hogy az is vagy.
Beck ezt nem tűr​het​te. Hát​ra​ve​tet​te a vál​lán any​ja kö​pe​nyét, hogy sza​ba​dab​ban
mo​zog​has​son, és ököl​be szo​rí​tot​ta a ke​zét.
– Gyá​vá​nak ne​vez​tél, baz​meg?
 Stod​der gon​do​san el​hú​zó​dott az út​já​ból. Col​ving a föld​re sze​gez​te ri​adt te​kin​te​-
tét. Bra​it ar​cá​ra te​he​tet​len fél​mo​soly ült ki.
Reft vál​lat vont. Nem fo​gad​ta el a ki​hí​vást, de nem is hát​rált meg elő​le.
– Nem is​mer​lek én ah​hoz elég​gé, hogy tud​jam, az vagy-e. Áll​tál csa​ta​sor​ban?
Har​col​tál már?
– Nem, csa​tá​ban még nem jár​tam – mor​dult vá​la​szul Beck. Re​mél​te, a töb​bi​ek
azt hi​szik majd, hogy azért pár cse​te​pa​té​ban meg​for​dult, ho​lott a fa​lu​bé​li fi​úk​kal
való bir​kó​zá​son kí​vül ed​dig ki​zá​ró​lag fák​kal har​colt.
– Ak​kor ma​gad sem sejt​he​ted, igaz? So​sem le​het elő​re tud​ni, mit tesz majd va​la​-
ki, ha kö​rü​löt​te min​den​ki ki​von​ja a kard​ját, és vállt váll​nak vet​ve vár​ják a ro​ha​-
mot. Ta​lán meg​ve​ted a lá​bad, és úgy har​colsz, mint Skar​ling maga. Ta​lán meg​-
szöksz. Ta​lán csak be​szél​ni sze​retsz a harc​ról.
– Majd meg​mu​ta​tom én ne​ked, ho​gyan har​co​lok, te fasz​fej! – Beck elő​re​lé​pett,
és fel​emel​te az ök​lét. Col​ver nyü​szít​ve ta​kar​ta el az ar​cát, mint​ha azt vár​ná, hogy
őt ütik meg. Reft hát​rébb hú​zó​dott, és egyik ke​zé​vel fél​re​húz​ta a ka​bát​ját. Beck egy
hosszú kés mar​ko​la​tát pil​lan​tot​ta meg, és csak ek​kor jött rá, hogy ami​kor át​ve​tet​te
a vál​lán a kö​pe​nyét, maga is meg​mu​tat​ta apja kard​já​nak mar​ko​la​tát köz​vet​le​nül a
jobb keze ügyé​ben. Egy​szer​re rá​döb​bent, hogy a sem​mi​ből hir​te​len mi​lyen nagy
lett a tét. Egy szem​vil​la​nás alatt ju​tott el a tu​da​tá​ig, hogy most már nem egy​sze​rű​-
en két fiú ké​szül bir​kóz​ni a fa​lu​ban. Lát​ta a fé​lel​met Reft sze​mé​ben, de az el​szánt​-
sá​got is. Vé​gül iná​ba szállt a bá​tor​sá​ga, és egy pil​la​nat​ra el​bi​zony​ta​la​no​dott; azt
sem tud​ta, ho​gyan tör​tént ez az egész, és hogy egy​ál​ta​lán mi​hez kéne most kez​de​-
nie…
– Hé! – Özön elő​csör​te​tett a for​ga​tag​ból, rossz lá​bát úgy húz​ta maga után. –
Elég eb​ből! – Beck las​san le​en​ged​te az ök​lét. Őszin​tén szól​va meg​könnyeb​bült,
ami​ért va​la​ki köz​be​avat​ko​zott. – Öröm​mel lá​tom, hogy lo​bog ben​ne​tek a tűz, de
har​col​hat​tok még épp ele​get a dé​li​ek​kel, egy per​cig se ag​gód​ja​tok. Reg​gel út​nak in​-
du​lunk, és job​ban tud​tok majd me​ne​tel​ni, ha nincs be​ver​ve a le​pény​le​ső​tök. –
Özön Beck és Reft közé emel​te az ök​lét. Kéz​fe​jét ősz szőr​szá​lak bo​rí​tot​ták, uj​ja​it
száz régi csa​tá​ból ma​radt kar​co​lá​sok csú​fí​tot​ták el.
– És ez lesz a jus​so​tok, ha nem bír​tok ma​ga​tok​kal. Vi​lá​gos?
– Igen​is, fő​nök – dör​mög​te Beck, har​ci​a​san pil​lant​va Reft​re an​nak el​le​né​re,
hogy azt hit​te, mind​járt le​sza​kad a füle, olyan erő​vel zu​bo​gott ben​ne a vér.
– Igen. Per​sze. – Reft megint össze​húz​ta maga előtt a ka​bát​ját.
– A har​cos​nak elő​ször azt kell meg​ta​nul​nia, mi​kor ne har​col​jon. Most pe​dig
nyo​más oda, mind a ket​ten!
Beck csak most vet​te ész​re, hogy idő​köz​ben el​tűnt elő​le a sor, és csak egy jó​ko​ra
össze​ta​po​sott sár​da​go​nya vá​laszt​ja el egy asz​tal​tól, ami fölé egy da​rab vász​nat fe​-
szí​tet​tek ki az eső el​len. Mö​göt​te egy öreg, ősz sza​kál​lú, sa​va​nyú képű fér​fi ült, és
rá várt. Az egyik kar​ja hi​ány​zott, ka​bát​ja uj​ját össze​varr​va a mell​ka​sá​hoz tűz​ték.
Meg​ma​radt ke​zé​ben egy tol​lat tar​tott. A je​lek sze​rint min​den újonc​nak fel​ír​ták a
ne​vét egy nagy könyv​be. Ez volt hát az új módi, íro​ga​tás​sal meg mi​fe​né​vel. Beck
úgy sej​tet​te, az apja nem ra​jon​gott vol​na az ilyes​mi​ért, mint ahogy ő sem lel​ke​se​-
dett. Mi ér​tel​me a dé​li​ek​kel har​col​ni, ha úgy​is át​ve​szik a mód​sze​re​i​ket? Mo​gor​ván
cup​po​gott át a sár​ten​ge​ren.
– Ne​ved?
– Az én ne​vem?
– Hát ki a rossz​nya​va​lyá​ét kér​dez​ném?
– Beck.
Az ősz sza​kál​lú fel​vés​te a pa​pír​ra.
– Hon​nan jöt​tél?
– Egy ta​nyá​ról, in​nen a völgy​ből.
– Hány éves vagy?
– Ti​zen​hét.
A fér​fi vé​gig​né​zett Bec​ken.
– Jó nagy​ra nőt​tél. Pár évet kés​tél, fiam. Hol vol​tál?
– Anyám​nak se​gí​tet​tem a ta​nyán. – Va​la​ki fel​hor​kant Beck háta mö​gött, és ő
meg​pör​dült, hogy küld​hes​sen felé egy gyil​kos pil​lan​tást. Bra​it ar​cá​ról le​her​vadt az
erőt​len mo​soly, és a fiú in​kább ócs​ka ci​pő​je or​rát kezd​te ta​nul​má​nyoz​ni le​sze​gett
fej​jel. – Két ki​csi​ről kell gon​dos​kod​nia, szó​val ma​rad​tam se​gí​te​ni. Ez is fér​fi​mun​-
ka.
– A lé​nyeg, hogy most itt vagy.
– Így is van.
– Apád neve?
– Szív​te​len Sha​ma.
Erre már a fér​fi fel​kap​ta a fe​jét.
– Ne szó​ra​kozz ve​lem, fiam!
– Nem ten​nék ilyet, öreg. Ez az ő kard​ja. – Beck elő​húz​ta a fegy​vert, fém csi​kor​-
dult, a te​nye​ré​be ne​he​ze​dő súly újra bá​tor​sá​got le​helt belé. He​gyé​vel le​fe​lé az asz​-
tal​ra tá​masz​tot​ta a pen​gét.
A fél​kezű öreg meg​néz​te ma​gá​nak a nap​nyug​tá​ban vil​la​nó ara​nyat, a tü​kör​fé​-
nyes, jó acélt.
– Nos, ez ám a meg​le​pe​tés! Re​mél​jük, té​ged is ugyan​ab​ból a fá​ból fa​rag​tak, mint
az apá​dat.
– Ugyan​ab​ból.
 – Majd el​vá​lik. Itt az első zsol​dod, fiam. – Ez​zel apró ezüst​ér​mét nyo​mott Beck
te​nye​ré​be, és is​mét a ke​zé​be vet​te a tol​lát. – A kö​vet​ke​zőt!
És tes​sék, már nem is volt gaz​da töb​bé. Be​so​roz​ták Hosszú​kezű Caul se​re​gé​be,
és ké​szen állt rá, hogy Fe​ke​te Mé​te​lyért har​col​jon az Unió el​len. Beck vissza​dug​ta
a kard​ját a hü​ve​lyé​be, és csak állt ott, ahogy az egy​re sű​rűb​ben hul​ló eső el​áz​tat​ta
a gyü​le​ke​ző sö​tét​ben. Egy lány, aki​nek a ned​ves​ség bar​ná​ra fes​tet​te vö​rös ha​ját,
gro​got töl​tött azok​nak, akik​nek már fel​ír​ták a ne​vét. Beck át​vet​te a maga adag​ját,
és le​dön​töt​te a nye​lő​csö​vét ége​tő fo​lya​dé​kot. Fél​re​ha​jí​tot​ta a bög​rét, és fi​gyel​te,
amint Reft, Colv​ning meg Stod​der vá​la​szol a kér​dé​sek​re. Arra gon​dolt, hogy ma​-
gas​ról sza​rik ő ezek​nek a hü​lyék​nek a vé​le​mé​nyé​re. Ne​vet fog sze​rez​ni ma​gá​nak.
Meg​mu​tat​ja ne​kik, ki a gyá​va.
És hogy ki a hős.
 Hosszúkezű

– Kit lát​nak sze​me​im? Csak nem a lá​nyom fér​je ér​ke​zett? – A tűz fé​nye meg​vi​lá​gí​-
tot​ta Hosszú​kezű fog​hí​jas vi​gyo​rát. – Nem kell láb​ujj​he​gyen oson​nod, fiam.
– Nagy a sár – kö​zöl​te Cal​der.
– És min​dig sze​ret​ted tisz​tán tar​ta​ni a csiz​má​dat.
– Sty​ri​ai bőr, egye​ne​sen Ta​lins​ból ho​zat​tam. – Ez​zel fel​rak​ta lá​bát az egyik nagy
kőre a tűz mel​lett, hogy Hosszú​kezű öreg Ne​ves Em​be​rei ala​po​sab​ban is meg​-
szem​lél​hes​sék a csiz​mát.
– Csiz​mát ho​za​tott! – dör​mög​te Hosszú​kezű, mint​ha azon ke​se​reg​ne, hogy min​-
den el​ve​szett, ami va​la​ha jó volt a vi​lág​ban. – A hol​tak​ra! Ho​gyan sze​ret​he​tett bele
ép​pen az én lá​nyom egy ilyen di​vat​ba​bá​ba?
– Ho​gyan nemz​he​tett egy ek​ko​ra tus​kó olyan gyö​nyö​rű lányt, mint a fe​le​sé​gem?
Hosszú​kezű mo​soly​gott, így hát az em​be​rei is azt tet​ték. A sis​ter​gő lán​gok ki​-
emel​tek min​den egyes rán​cot és seb​he​lyet a cser​zett ar​co​kon.
– Ezen ma​gam is min​dig cso​dál​koz​tam. Azért ki​csit ke​vés​bé, mint te. Én is​mer​-
tem az any​ját. – Az idő​seb​bek kö​zül pá​ran dör​mög​ni kezd​tek ma​guk​ban, és a tá​-
vol​ba ré​vedt a te​kin​te​tük. – És ma​gam is va​ló​sá​gos szép​ség vol​tam, mi​előtt az élet
há​nyat​ta​tá​sai ennyi​re meg​vi​sel​ték a kül​ső​met. – Ugyan​azok az idő​sebb ka​to​nák
hal​kan kun​cog​tak. Az öre​gek már csak ilyen tré​fá​kat szok​tak el​süt​ni ar​ról, hogy
mi​lyen nagy​sze​rű​ek is vol​tak a dol​gok an​nak ide​jén.
– Há​nyat​ta​tá​sok – szólt egyi​kük a fe​jét csó​vál​va.
– Vált​hat​nánk egy szót? – kér​dez​te Cal​der.
– Amit csak sze​ret​nél, fiam. Ba​rá​ta​im? – Hosszú​kezű leg​bel​ső em​be​rei fel​áll​tak,
né​me​lyek nem ke​vés erő​fe​szí​tés árán, és han​gos nyö​gé​sek kö​ze​pet​te el​vo​nul​tak a
sö​tét​ség​be. Cal​der ki​vá​lasz​tott egy he​lyet a tűz mel​lett, le​gug​golt, és a lán​gok felé
tar​tot​ta a te​nye​rét.
– Ké​red? – Hosszú​kezű fel​aján​lot​ta a lus​tán füs​töl​gő pi​pá​ját.
– Kö​szö​nöm, nem. – Cal​der ügyelt rá, hogy tisz​ta ma​rad​jon a feje még ak​kor is,
ha el​vi​leg ba​rá​tok kö​zött volt. Mos​tan​ság min​dig bo​rot​va​élen kel​lett egyen​sú​lyoz​-
nia, nem en​ged​het​te meg ma​gá​nak a ki​len​gé​se​ket. Könnyen a mély​be zu​han​hat, és
sem​mi puha nem vár​ja oda​lent.
 Hosszú​kezű azért szip​pan​tott egyet, az ég felé kül​dött két kis bar​na füst​ka​ri​kát,
és fi​gyel​te, ahogy egy​re tá​vo​labb sod​ród​nak egy​más​tól.
– Hogy van a lá​nyom?
– Ő a leg​jobb asszony az egész vi​lá​gon. – És még csak ha​zud​nia sem kel​lett.
– Min​dig tu​dod, mit mondj, igaz, Cal​der? Ez​zel nem fo​gok vi​tá​ba száll​ni. És az
uno​kám?
– Egye​lő​re még ki​csi hoz​zá, hogy az Unió el​len har​col​jon, de azért már nő az
any​ja ha​sá​ban. Érez​ni, ahogy rúg.
– Hi​he​tet​len! – Hosszú​kezű a lán​gok​ba me​redt, las​san in​gat​ta a fe​jét, és fe​hér
bo​ros​tá​ját dör​zsöl​te a kör​mé​vel. – Hogy én nagy​apa le​szek! Hah! Mint​ha teg​nap
lett vol​na, ami​kor még ma​gam is gye​rek vol​tam. Csak ma dél​előtt fi​gyel​tem, ahogy
Seff az any​ja ha​sá​ban rúg​ka​pál. Olyan gyor​san száll az idő. El​re​pül mel​let​tünk, és
ész​re sem vesszük, mint a sod​ró​dó fa​le​ve​le​ket a ví​zen. Él​vezd ki az apró pil​la​na​to​-
kat, fiam, azt ta​ná​cso​lom ne​ked. Ró​luk szól az élet. Ar​ról, ami ad​dig tör​té​nik, amíg
va​la​mi más​ra vársz. Úgy hal​lot​tam, Fe​ke​te Mé​tely hol​tan akar lát​ni té​ged.
Cal​der igye​ke​zett lep​lez​ni, mennyi​re ki​zök​ken​tet​te a hir​te​len té​ma​vál​tás, de nem
járt si​ker​rel.
– Ki mond​ta?
– Fe​ke​te Mé​tely.
Nem volt eb​ben sem​mi meg​le​pő, de Cal​der amúgy is meg​té​pá​zott han​gu​la​tá​nak
nem tett jót, hogy ezt va​la​ki ilyen nyíl​tan a sze​mé​be is mond​ta.
– Ő már csak tud​ja, gon​do​lom.
– Sze​rin​tem azért kül​dött hoz​zánk, mert itt majd könnyen meg​öl​het. Vagy va​la​ki
más fog meg​öl​ni, hogy be​fér​kőz​zön Mé​tely ke​gye​i​be. Sze​rin​tem azt hi​szi, hogy el​-
kez​desz majd szer​vez​ked​ni, el​le​ne for​dí​ta​ni az em​be​re​ket, és meg​pró​bá​lod majd
el​lop​ni a szé​két. Az​tán úgy​is ki​de​rül az egész, ak​kor pe​dig jó ok​kal köt​het fel, és
iga​zá​ból sen​ki​nek nem le​het egy rossz sza​va sem.
– Azt hi​szi, hogy ha ad ne​kem egy kést, úgy​is le​dö​föm ma​gam vele.
– Va​la​hogy úgy.
– Ta​lán ügye​sebb ke​zem van, mint gon​dol​ná.
– Re​mé​lem. Csak azt aka​rom mon​da​ni, hogy ha szer​vez​kedsz, vagy va​la​mi​fé​le
ter​vet for​gatsz a fe​jed​ben, tudj róla, hogy tud róla, és az első apró hi​bád​ra le fog
csap​ni. Fel​té​ve, hogy nem unja meg ezt a kö​rül​mé​nyes​ke​dést, mert ak​kor egy​sze​-
rű​en uta​sít​ja majd Caul Resz​ke​tet, hogy az agya​don élez​ze meg a bárd​ját.
– Pá​ran azért mor​go​lód​ná​nak emi​att.
– Igen, és fél Észak​föld amúgy is mor​go​ló​dik már. Túl sok a há​bo​rú. Túl sok az
adó. Per​sze a há​bo​rús​ko​dás​nak ne​mes ha​gyo​má​nyai van​nak mi​fe​lénk, de az adók
so​sem vol​tak nép​sze​rű​ek. Mé​tely​nek mos​tan​ság óva​to​san kell bán​nia az em​be​rek
ér​zé​se​i​vel, és ezt ő is tud​ja. Per​sze elég nagy mar​ha az, aki Fe​ke​te Mé​tely tü​rel​mé​-
re apel​lál. Nem ke​nye​re az óva​tos​ko​dás.
– Ne​kem vi​szont igen, mi?
– Nem szé​gyen to​já​so​kon jár​ni, fiam. Mi itt észa​kon a nagy, os​to​ba em​be​re​ket
sze​ret​jük, akik vér​ben gá​zol​nak, meg mit tu​dom én. Da​lo​kat zen​günk ró​luk. Csak​-
hogy ezek az em​be​rek ma​guk​ban sem​mit sem ol​da​nak meg, ez tény. Szük​sé​günk
van a má​sik tí​pus​ra is. A gon​dol​ko​dók​ra. Ami​lyen te vagy. Ami​lyen az apád volt.
És fe​le​annyi sincs be​lő​le​tek, mint kéne. Ad​ha​tok egy ta​ná​csot?
Cal​der​től Hosszú​kezű nyu​god​tan fel​dug​hat​ta vol​na a ta​ná​csát a seg​gé​be. Neki
em​be​rek kel​let​tek, kar​dok, és áru​lás​ra kész, hi​deg szí​vek. Vi​szont rég meg​ta​nul​ta,
hogy az em​be​rek sem​mit sem sze​ret​nek job​ban, mint ha meg​hall​gat​ják őket. Fő​leg
a nagy ha​tal​mú em​be​rek. Már​pe​dig Hosszú​kezű Mé​tely öt hadurá​nak egyi​ke volt,
az övé​nél na​gyobb ha​ta​lom​ra mos​tan​ság nem​igen le​he​tett szert ten​ni. Cal​der azt
tet​te hát, ami​hez a leg​job​ban ér​tett: ha​zu​dott.
– Ép​pen a ta​ná​cso​dért jöt​tem.
– Ak​kor ma​radj nyug​ton! Ne ússz szem​be a sod​ró ár​ral, ne te​gyél min​dent koc​-
ká​ra a je​ges mély​ség​ben, in​kább ül​dö​gélj egy da​ra​big a par​ton, és la​zíts! Ki tud​ja?
Ta​lán egy idő múl​va a víz egy​sze​rű​en ki​ve​ti ma​gá​ból azt, ami​re szük​sé​ged van.
– Gon​do​lod? – Amennyi​re Cal​der meg tud​ta ál​la​pí​ta​ni, a ten​ger ki​zá​ró​lag szart
so​dort part​ra az apja ha​lá​la óta.
Hosszú​kezű kö​ze​lebb hú​zó​dott, és hal​kab​ban foly​tat​ta.
– Fe​ke​te Mé​tely egy​ál​ta​lán nem ül olyan biz​to​san Skar​ling szé​ké​ben, hi​á​ba ci​pe​-
li ma​gá​val min​den​ho​vá. A leg​töb​ben még most is ben​ne bíz​nak a leg​in​kább, de
azon a vén fasz Tíz​fé​lén kí​vül iga​zá​ból sen​ki sem lo​já​lis hoz​zá. Sok​kal ke​ve​sebb
híve van, mint apád​nak volt, és ezek a ma​i​ak… Vas​fe​jű meg Arany? Hah! – Meg​ve​-
tő​en me​redt a tűz​be. – Sze​szé​lye​sek, mint a szél​já​rás. Az em​be​rek fél​nek Fe​ke​te
Mé​tely​től, de ez csak ad​dig ma​rad így, amíg erőt mu​tat, már​pe​dig ha to​vább​ra is
így húz​za-ha​laszt​ja a dol​go​kat, és nem har​col… A fér​fi​ak​nak jobb dol​guk is akad​-
na, mint hogy itt ku​po​rog​ja​nak éhe​sen, és föld​be ásott lyu​kak​ba ku​láz​za​nak. Sok
em​bert el​vesz​tet​tem a múlt hó​nap​ban, mert in​kább ha​za​men​tek az ara​tás​ra. Leg​-
alább annyit, mint amennyit itt most be fo​gok so​roz​ni. Mé​tely​nek har​col​nia kell,
még​hoz​zá ha​ma​ro​san, mert ha nem te​szi, vagy ha ve​szít, egy pil​la​nat alatt for​dul
ki a sar​ká​ból min​den. – Hosszú​kezű las​san, elé​ge​det​ten szip​pan​tott a pi​pá​já​ból.
– De mi lesz, ha meg​küzd az Uni​ó​val, és nyer?
– Hát… – Az öreg hu​nyo​rog​va né​zett fel a csil​la​gok​ra, és ki​fúj​ta az utol​só füst​pa​-
ma​csot is. – Mon​dasz va​la​mit. Ha nyer, ő lesz min​den​ki hőse.
– Az enyém ugyan nem. – Most Cal​de​ren volt a sor, hogy kö​ze​lebb ha​jol​jon, és
sut​tog​va be​szél​jen to​vább. – Azért azt sem mond​hat​ni, hogy egye​lő​re stran​do​lunk.
Mi van, ha Mé​tely meg akar majd ölet​ni, vagy meg​bíz egy ele​ve tel​je​sít​he​tet​len fel​-
adat​tal, eset​leg oda küld har​col​ni, ahol esé​lyem sincs élet​ben ma​rad​ni? Ak​kor
majd mel​lém áll​nak a ba​rá​ta​im?
– Így vagy úgy, de a lá​nyom fér​je vagy. Apád​dal ak​kor ál​la​pod​tunk meg eb​ben a
frigy​ben, ami​kor te meg Seff jó​for​mán cse​cse​mők vol​ta​tok még. Büsz​kén fo​gad​ta​-
lak el, ami​kor a vi​lág a lá​ba​id előtt he​vert. Mi​lyen em​ber len​nék, ha ezek után há​-
tat for​dí​ta​nék ne​ked, ami​kor a vi​lág ter​he a vál​la​dat nyom​ja? Nem, a csa​lá​dom
tag​ja vagy. – Megint meg​mu​tat​ta a hi​ány​zó fo​gát, és sú​lyos ke​zé​vel Cal​der há​tá​ra
csa​pott. – A régi mó​di​hoz tar​tom ma​gam.
– Szál​fa​egye​ne​sen, mi?
– Úgy bi​zony.
– Szó​val haj​lan​dó len​nél kar​dot ra​gad​ni ér​tem?
– Egy nagy bü​dös fran​cot. – Még meg​szo​rí​tot​ta Cal​der vál​lát, az​tán el​vet​te a ke​-
zét. – Csak annyit mon​dok, hogy el​le​ned nem fo​gok kar​dot rán​ta​ni. Ha meg kell
ég​nem, hát meg​égek, de nem fo​gom fel​gyúj​ta​ni ma​gam. – Cal​der nagy​já​ból erre
szá​mí​tott, de azért így is csa​ló​dott. Akár​hány​szor esik po​fá​ra az em​ber az élet​ben,
min​den egyes al​ka​lom ugyan​úgy fáj. – Hová mész, fiam?
– Azt hi​szem, meg​ke​re​sem Sö​mört, és se​gí​tek neki rend​be szed​ni apám em​be​re​-
i​nek ma​ra​dé​kát.
– Jó öt​let. A bá​tyád bi​valy​erős, és bá​tor is, mint egy bi​valy, de ez​zel az erő​vel ta​-
lán egy bi​valy agya is le​het​ne a fe​jé​ben.
– Ta​lán.
– Mé​tely üzent. Össze​hív​ja a se​re​get. Mind​annyi​an Os​rung​nak in​du​lunk hol​nap
reg​gel. A Hő​sök felé tar​tunk.
– Ak​kor ott majd ta​lál​ko​zom Sö​mör​rel.
– Szív​me​len​ge​tő ta​lál​ko​zás lesz, nincs két​sé​gem fe​lő​le. – Hosszú​kezű fi​gyel​mez​-
te​tő​leg emel​te fel gö​csör​tös man​csát. – Vi​gyázz ma​gad​ra, Cal​der!
– Azt fo​gom ten​ni – mor​mog​ta maga elé a fér​fi.
– És Cal​der?
Min​den​ki fon​tos​nak lát​ta, hogy még egy​va​la​mit hoz​zá​fűz​zön, és ilyen​kor soha
sem​mi ked​ve​set nem mond​tak.
– Igen?
– Ha meg​öle​ted ma​gad, az egy do​log. De a lá​nyo​mat túsz​ként tart​ják fog​va he​-
lyet​ted. Ön​ként vál​lal​ta. Nem aka​rom, hogy bár​mi olyas​mit te​gyél, ami mi​att bán​-
tó​dá​sa es​het neki vagy a gye​rek​nek. Azt nem ha​gyom annyi​ban. Meg​mond​tam Fe​-
ke​te Mé​tely​nek, és most meg​mon​dom ne​ked is. Azt nem ha​gyom annyi​ban.
– Gon​do​lod, hogy én igen? – vá​gott vissza Cal​der olyan hév​vel, hogy maga is
meg​le​pő​dött raj​ta. – Nem va​gyok az a gaz​em​ber, aki​nek tar​ta​nak.
 – Tu​dom, hogy nem vagy. – Hosszú​kezű cél​za​tos pil​lan​tást ve​tett a ve​jé​re bo​-
zon​tos szem​öl​dö​ke alól. – Egy​ál​ta​lán nem.
Ami​kor Cal​der el​sé​tált a tűz​től, az ag​go​da​lom egy két​ré​te​gű pán​cél​ing sú​lyá​val
ne​he​ze​dett a vál​lá​ra. Ha az em​ber a sa​ját apó​sá​ból csak azt az ígé​re​tet tud​ja ki​húz​-
ni, hogy nem fog se​géd​kez​ni a meg​gyil​ko​lá​sá​ban, ak​kor nem kell láng​el​mé​nek len​-
ni hoz​zá, hogy lás​sa, nya​kig van a szar​ban.
Va​la​hon​nan a tá​vol​ból zene hal​lat​szott, rossz da​lo​kat éne​kel​tek rosszul rég ha​-
lott em​be​rek​ről meg azok​ról, aki​ket meg​öl​tek. Ré​szeg ne​ve​tés is fel-fel​har​sant a
ki​sebb tü​ze​ket kö​rül​ül​ve a sem​mi​re ivó ka​to​nák fe​lől. Ka​la​pács​ütés csen​dült, és a
fel​szál​ló szik​rák meg​raj​zol​ták a ko​vács kör​vo​na​la​it. Egész éj​sza​ka dol​goz​ni fog​nak,
hogy fel​fegy​ve​rez​zék Hosszú​kezű újon​ca​it. Pen​gék, bár​dok, nyíl​he​gyek ké​szül​nek.
A pusz​tí​tás esz​köz​tá​ra. Össze​rez​zent, ahogy fe​nő​kő csi​kor​dult mel​let​te. Volt va​la​-
mi eb​ben a hang​ban, ami​től min​dig fel​állt a há​tán szőr. Soha nem ér​tet​te, mit lát​-
nak az em​be​rek a fegy​ve​rek​ben. Ha job​ban be​le​gon​dolt, ta​lán nem ép​pen ez volt a
neki való hely.
Meg​állt, a sze​mét eről​tet​te a sö​tét​ben. Va​la​hol er​re​fe​lé kö​töt​te ki a lo​vát egy…
Csiz​ma cup​pant a sár​ban, és Cal​der ri​ad​tan kap​ta hát​ra a fe​jét. Két fér​fi alak​ja
raj​zo​ló​dott ki a sö​tét​ben, az​tán csap​zott ha​ja​kat, bo​ros​tás ar​co​kat pil​lan​tott meg.
Va​la​mi​ért azon​nal tud​ta. És azon​nal fu​tás​nak eredt, ahogy csak a lába bír​ta.
– A ro​hadt élet​be!
– Kapd el!
Cal​der csak inalt a vég​te​len​be. Nem gon​dolt sem​mi​re, ami egy pil​la​na​tig fur​csa
meg​könnyeb​bü​lést je​len​tett, az​tán ahogy az iz​ga​lom első hul​lá​ma to​va​szállt, rá​-
döb​bent, hogy meg fog​ják ölni… Nem hagy​hat​ja!
– Se​gít​ség! – ki​ál​tot​ta csak úgy sen​ki​nek. – Se​gít​ség!
Az egyik tűz kö​rül ülő fér​fi fé​lig kí​ván​csi​an for​dult felé, de in​kább bosszú​san,
ami​ért meg​za​var​ták őket. Még csak a fegy​ve​rü​kért sem nyúl​tak. Nagy ív​ben szar​-
tak rá, mi tör​té​nik. Az em​be​rek ál​ta​lá​ban így van​nak vele. Nem is​mer​ték őt, de hi​-
á​ba is tud​ták vol​na, ki​ről van szó: Cal​dert min​den​ki gyű​löl​te. De ha min​den​ki sze​-
ret​te vol​na, ak​kor is nagy ív​ben le​szar​ják.
Le​hagy​ta az ül​dö​ző​it, a kap​kod​va be​szí​vott le​ve​gő már éget​te a tü​de​jét. Le​csú​-
szott egy töl​té​sen, fel​ka​pasz​ko​dott egy má​si​kon, át​csör​te​tett egy ra​kás bo​kor kö​-
zött. Az ágak csap​kod​tak kö​rü​löt​te, de ahogy a fé​le​lem fel​kú​szott a tor​ká​ban, már
egy​ál​ta​lán nem ér​de​kel​te sty​ri​ai csiz​má​já​nak ál​la​po​ta. Egy alak emel​ke​dett ki előt​-
te a sö​tét​ből, sá​padt ar​cán ijedt​ség lát​szott.
– Se​gít​ség! – nyü​szí​tet​te Cal​der. – Se​gít​ség!
Va​la​ki a föl​dön gug​gol​va pisz​kált egy trá​gya​ku​pa​cot.
– Mi van?
 Cal​der el​ro​hant mel​let​te, csiz​má​ja cup​po​gott a sár​ban. Maga mö​gött hagy​ta
Hosszú​kezű tá​bo​rá​nak tü​ze​it. Ve​tett egy gyors pil​lan​tást hát​ra a vál​la fö​lött, de
nem lá​tott sem​mit, csak a táj im​boly​gó kör​vo​na​la​it. Azért most is hal​lot​ta, hogy a
nyo​má​ban li​heg​nek, na​gyon is kö​zel. Na​gyon, na​gyon kö​zel. Víz csil​lant meg a lej​-
tő al​ján, az​tán egyik gyö​nyö​rű sty​ri​ai csiz​má​ja be​le​akadt va​la​mi​be, és Cal​der már
szállt is a le​ve​gő​ben.
Arc​cal ért föl​det, bőre fel​gyű​rő​dött, ahogy csú​szott elő​re, fe​jét sa​ját két​ség​be​-
esett vinnyo​gá​sa töl​töt​te meg. Egy idő után meg​állt, bár úgy érez​te, még min​dig
sik​lik to​vább. Ahogy fel​tá​pász​ko​dott, ka​rok nyúl​tak felé.
– El a ke​zek​kel, ro​ha​dé​kok! – Nem is ka​rok vol​tak, csak a sa​ját kö​pe​nye csa​va​-
ro​dott köré. Tán​to​rog​va meg​tett egy fél lé​pést, és rá​jött, hogy fel​fe​lé ha​lad egy töl​-
té​sen, gyil​ko​sai pe​dig le​fe​lé jön​nek, ép​pen vele szem​ben. Meg​for​dult, de be​le​zu​-
hant a pa​tak​ba; két​ség​be​es​ve ka​pott le​ve​gő után, ahogy a hi​deg víz ma​gá​ba húz​ta.
– Ez az​tán fut, mint a nyúl, mi? – Az ide​gen hang​ja még a vér dü​bör​gé​sét is el​-
nyom​ta Cal​der fe​jé​ben. Az​tán ne​ve​tés har​sant. Mi​ért kell ezek​nek min​dig vi​hog​ni?
– De fut ám! Gye​re ide! – Csi​kor​gó hang hal​lat​szott, mint ami​kor ki​húz​nak egy
pen​gét a hü​ve​lyé​ből. Cal​der​nek eszé​be ju​tott, hogy neki is van kard​ja, és eset​le​nül
utá​na​nyúlt, mi​köz​ben pró​bált ki​ká​szá​lód​ni a jég​hi​deg víz​ből. Ép​pen csak fel​tér​del​-
nie si​ke​rült, ami​kor az első gyil​kos utol​ér​te, majd ol​dalt zu​hant.
– Mit mű​velsz? – kér​dez​te a má​sik. Cal​der azon gon​dol​ko​dott, va​jon ő döf​te-e le
a tá​ma​dó​ját, de az​tán rá​jött, hogy a kard​ja to​vább​ra is bele van ga​ba​lyod​va a kö​pe​-
nyé​be. Ak​kor sem tud​ta vol​na ki​sza​ba​dí​ta​ni, ha van elég ere​je, hogy meg​moz​dít​sa
a kar​ját. De nem volt.
– Mi tör​tént? – A nyel​ve mint​ha a két​sze​re​sé​re da​gadt vol​na.
Egy alak je​lent meg va​la​hon​nan. Cal​der fel​nyö​gött, kar​ját hasz​ta​lan az arca elé
kap​ta. Va​la​mi olyan se​bes​ség​gel hú​zott el mel​let​te, hogy meg​érez​te a sze​lét. Ne​ki​-
üt​kö​zött á má​so​dik gyil​kos​nak, aki azon​nal el​te​rült a há​tán. Az első ször​csö​gő han​-
got ki​ad​va, kúsz​va igye​ke​zett fel​fe​lé a töl​té​sen. Egy fér​fi, aki​ből csak a kör​vo​na​lai
lát​szód​tak, oda​si​e​tett hoz​zá, és anél​kül, hogy meg​tört vol​na a len​dü​le​te, a há​tá​ba
döf​te a kard​ját. Az​tán kö​ze​lebb lé​pett, és meg​állt, alak​ja fe​ke​te folt volt a sö​tét​ség​-
ben. Cal​der ki​le​sett szét​ter​pesz​tett uj​jai kö​zött, tér​dé​nél hi​deg víz bu​gyo​gott. Seff​-
re gon​dolt. A ha​lált vár​ta.
– Kit lát​nak sze​me​im? Csak nem Cal​der her​ceg? Nem hit​tem vol​na, hogy ép​pen
ezen a he​lyen bot​lunk be​léd.
Cal​der las​san le​en​ged​te re​me​gő ke​zét az arca elől. Is​mer​te ezt a han​got.
– Mély Sánc?
– Én va​gyok.
A meg​könnyeb​bü​lés szö​kő​kút​ként tört fel Cal​der​ben, olyan erő​vel, hogy leg​szí​-
ve​seb​ben el​ne​vet​te vagy el​hány​ta vol​na ma​gát.
 – A bá​tyám kül​dött?
– Nem.
– Sö​mör nem… nem… nem ér rá mos​tan​ság – mo​rog​ta Se​kély, mi​köz​ben még
min​dig a má​so​dik gyil​kost döf​köd​te. Pen​gé​je cup​pog​va csúsz​kált ki-be.
– Na​gyon nem ér rá. – Mély Sánc úgy néz​te a fi​vé​rét, mint​ha az leg​fel​jebb ár​kot
ásna. – Har​co​lá​szik meg mit tu​dom én. Há​bo​rú​zik. A jó öreg kar​do​zós-me​ne​te​lős
já​té​kot játssza. Sö​mör imád​ja a há​bo​rús​dit, so​sem elég neki be​lő​le. Mel​les​leg, ha
az az em​ber ennyi​től nem halt meg, ak​kor sem​mi​től sem fog.
– Igaz. – Se​kély még egyet dö​fött a fér​fi tes​té​be, az​tán fel​egye​ne​se​dett, kard​ja,
az uj​jai, de még a kar​jai is kö​nyé​kig fe​ke​tél​let​tek a vér​től a hold​fény​ben.
Cal​der kény​sze​rí​tet​te ma​gát, hogy ne néz​zen oda, és pró​bált nem is gon​dol​ni sa​-
ját ka​var​gó gyom​rá​ra.
– Ti meg hon​nan a fe​né​ből ke​rül​te​tek elő?
Mély a ke​zét nyúj​tot​ta, Cal​der pe​dig el​fo​gad​ta.
– Hal​lot​tuk, hogy vissza​tér​tél a szám​űze​tés​ből, és mi​vel tud​juk, mi​lyen nép​sze​rű
le​gény vagy, gon​dol​tuk, el​jö​vünk, és vi​gyázunk rád. Ne​hogy va​la​ki be​pró​bál​koz​-
zon. És mit ád az ég…
Cal​der még egy da​ra​big szo​rí​tot​ta Mély kar​ját, ahogy a sö​tét vi​lág kez​dett ki​-
egye​ne​sed​ni kö​rü​löt​te.
– Jó, hogy ép​pen idő​ben ér​kez​te​tek. Ha csak pár pil​la​na​tot kés​tek, ne​kem kel​lett
vol​na meg​öl​nöm a nya​va​lyá​so​kat. – Fel​állt, a vér a fe​jé​be to​lult, az​tán két​rét gör​-
nyed​ve le​hány​ta sty​ri​ai csiz​má​ját.
– Két​ség​te​le​nül csú​nyább​ra for​dul​tak vol​na a dol​gok – mond​ta ün​ne​pé​lye​sen
Mély.
– Ha si​ke​rül ki​sza​ba​dí​ta​ni a kar​do​dat ab​ból a flin​ces-flan​cos kö​pe​nyed​ből, misz​-
lik​be ap​rí​tot​tad vol​na a bi​tan​go​kat. – Se​kély le​fe​lé tar​tott a lej​tőn, maga után von​-
szol​va va​la​mit. – Ezt el​kap​tuk köz​ben. A lo​va​i​kat őriz​te. – Ez​zel Cal​der elé lök​te
fog​lyát a da​go​nyá​ba. Egy fi​a​tal fiú volt az, sá​padt ar​cán a ke​vés​ke fény​ben is lát​-
szot​tak a sár​fol​tok.
– Szép mun​ka volt. – Cal​der a ka​bát​uj​já​val meg​tö​röl​te a szá​ját. – Apám min​dig
azt mond​ta, hogy ti vagy​tok a leg​jobb em​be​rei.
– Fur​csa. – Se​kély​nek a fo​gai is ki​vil​lan​tak, olyan szé​le​sen mo​soly​gott. – Ne​-
künk min​dig azt mond​ta, hogy mi va​gyunk a leg​rosszab​bak.
– Így vagy úgy, nem tu​dom, ho​gyan kö​szön​jem meg.
– Arannyal – mond​ta Se​kély.
– Igen – bó​lin​tott Mély. – Az arany nagy​já​ból-egé​szé​ből meg​te​szi.
– Meg fog​já​tok kap​ni.
 – Tu​dom. Ezért sze​re​tünk, Cal​der.
– Ezért, meg a fer​ge​te​ges hu​mo​ro​dért – fűz​te hoz​zá Se​kély.
– És a szép ar​co​dért meg a szép ru​há​i​dért meg az ön​telt vi​gyo​ro​dért, ami mi​att
leg​szí​ve​seb​ben be​húz​na ne​ked egyet az em​ber.
– Meg per​sze azért is, mert vég​te​le​nül tisz​tel​tük apá​dat. – Se​kély kur​tán meg​ha​-
jolt. – De igen, leg​in​kább a jó öreg arany​ról van szó.
– És ho​gyan ad​juk meg a vég​tisz​tes​sé​get ezek​nek? – Mély meg​bök​dös​te az egyik
holt​tes​tet a csiz​má​ja or​rá​val.
Most, hogy Cal​der las​san meg​nyu​go​dott, a vér sem zu​bo​gott töb​bé olyan han​go​-
san a fü​lé​ben, és a feje is tom​páb​ban lük​te​tett, el​kez​dett gon​dol​kod​ni. Azt fon​tol​-
gat​ta, ho​gyan for​dít​hat​ja elő​nyé​re ezt a hely​ze​tet. Meg​mu​tat​hat​ná eze​ket a gyil​ko​-
so​kat Hosszú​kezű​nek, hát​ha így si​ke​rül ki​hoz​nia a sod​rá​ból. Vég​té​re is meg akar​-
ták ölni a lá​nya fér​jét a sa​ját tá​bo​rá​ban. Mi a sér​tés, ha nem ez? Fő​leg egy ilyen be​-
csü​le​tes fér​fiú szá​má​ra. Vagy el​vi​het​né őket Fe​ke​te Mé​tely​hez, a lába elé vet​het​né
őket, és igaz​sá​got kö​ve​tel​het​ne. Csak​hogy mind​két le​he​tő​ség koc​ká​za​to​kat rej​tett
ma​gá​ban, fő​leg mert nem tud​ta, ki áll az egész ügy mö​gött. Ha az em​ber a kö​vet​ke​-
ző lé​pé​sét ter​vez​ge​ti, min​dig azt kell elő​ször vé​gig​gon​dol​nia, hogy mire me​het az​-
zal, ha nem tesz sem​mit. Jobb lesz egy​sze​rű​en meg​sza​ba​dul​ni a tá​ma​dók​tól, úgy
ten​ni, mint​ha az eset meg sem tör​tént vol​na, és két​sé​gek kö​zött hagy​ni az el​len​sé​-
ge​it.
– A fo​lyó​ba ve​lük! – mond​ta.
– És ez​zel mi le​gyen? – Se​kély a fi​ú​ra bö​kött a ké​sé​vel.
Cal​der az aj​kát csü​csö​rít​ve állt meg előt​te.
– Ki kül​dött ben​ne​te​ket?
– Én csak a lo​vak​ra vi​gyá​zok – sut​tog​ta a fiú.
– Na bökd ki! – szólt rá Mély. – Nem aka​runk össze​szab​dal​ni.
– Én nem bán​nám – je​gyez​te meg Se​kély.
– Nem?
– To​jok rá. – Meg​ra​gad​ta a fiú tor​kát, és a kés he​gyét be​dug​ta az orr​lyu​ká​ba.
– Ne! Ne! – nyü​szí​tet​te a fiú. – Tíz​fé​le, azt mond​ták! Tíz​fé​le Brodd küld​te őket.
– Se​kély vissza​lök​te a sár​ba, Cal​der pe​dig fel​só​haj​tott.
– Az a ros​ka​tag vén fasz. – Hogy ez mennyi​re ki​szá​mít​ha​tó volt. Ta​lán Mé​tely
kér​te meg rá, hogy in​téz​ze el, ta​lán csak ma​gá​hoz ra​gad​ta a kez​de​mé​nye​zést.
Mind​egy is, ez a fiú úgy​sem tud annyit, hogy hasz​nuk​ra le​gyen.
Se​kély kés​sel a ke​zé​ben meg​for​dult, a hold fé​nye meg​vil​lant a pen​gén.
– És mi le​gyen az úr​fi​val, aki ál​lí​tó​lag csak a lo​va​kat őriz​te?
 Cal​der ösz​tö​nei egy​sze​rű​en azt súg​ták, hogy ne la​ca​fa​cáz​zon, és öles​se meg a
fiút. Gyor​sabb, egy​sze​rűbb, biz​ton​sá​go​sabb meg​ol​dás lett vol​na. Vi​szont mos​tan​-
ság min​dig a kö​nyö​rü​le​tet fon​tol​gat​ta. Ré​gen, ami​kor még fi​a​tal bo​lond volt –
vagy tán csak fi​a​ta​labb bo​lond –, egy hir​te​len öt​let​től hajt​va meg​öle​tett va​la​kit.
Mert azt hit​te, et​től tű​nik majd erős​nek. Mert azt hit​te, et​től lesz majd büsz​ke rá az
apja. Nem lett.
„Mi​előtt vissza​kül​desz va​la​kit a sár​ba – mond​ta neki utá​na csa​ló​dot​tan Be​thod
–, győ​ződj meg róla, hogy élve nem vá​lik hasz​nod​ra. Egye​sek csak azért pusz​tí​ta​-
nak el dol​go​kat, mert ké​pe​sek rá. Os​to​bák. Nem lát​ják be, hogy sem​mi sem mu​tat
több erőt, mint a kö​nyö​rü​let.”
A fiú nyelt egyet, tág​ra nyílt sze​mé​ből egy-két bá​na​tos könny​csepp csor​dult ki.
El​vesz​tet​te min​den re​mé​nyét. Cal​der min​den​nél job​ban vá​gyott rá, hogy erős le​-
hes​sen, úgy​hogy fon​to​ló​ra vet​te a kö​nyö​rü​le​tet. Jó ala​po​san vé​gig​gon​dol​ta a dol​-
got. Az​tán fel​ha​sadt aj​ká​hoz szo​rí​tot​ta a nyel​vét, és az na​gyon fájt.
– Öld meg! – mond​ta, és el​for​dult. A fiú meg​le​pet​ten ki​ál​tott fel, az​tán egy
szem​vil​la​nás alatt el​hall​ga​tott. A ha​lál pil​la​na​ta min​den​kit meg​le​pe​tés​ként ér, még
ha nyil​ván​va​ló is, mi kö​vet​ke​zik. Min​dig azt hi​szik, hogy ők kü​lön​le​ge​sek, és va​la​-
mi​ért a fel​men​tő íté​let​re vár​nak. De sen​ki sem kü​lön​le​ges. Cal​der csob​ba​nást hal​-
lott, ahogy Se​kély be​le​lök​te a fiú hul​lá​ját a víz​be, és ez​zel vége is volt az ügy​nek.
Fel​ka​pasz​ko​dott az emel​ke​dőn, fo​lya​ma​to​san át​ko​zód​va át​ázott, tes​té​hez ta​pa​dó
kö​pe​nye, csu​pa sár csiz​má​ja és fel​ha​sadt ajka mi​att. Azon gon​dol​ko​dott, va​jon ő
meg​le​pő​dik-e majd, ami​kor el​jön a pil​la​nat. Va​ló​szí​nű​leg igen.
 Helyesen cselekedni

– Igaz? – kér​dez​te Drofd.

– Mi?
– Igaz? – A fiú Skar​ling ujja felé in​tett az ál​lá​val. A szik​la büsz​kén állt a maga
dom​bocs​ká​já​nak te​te​jén, és mi​vel dél​fe​lé járt az idő, csak egé​szen kur​ta ár​nyé​kot
ve​tett. – Tény​leg alá te​met​ték el Fe​det​len​fő Skar​lin​got?
– Két​lem – fe​lel​te Begy. – Mi​ért tet​ték vol​na?
– Nem ezért hív​ják Skar​ling uj​já​nak?
– Mi más​nak ne​vez​nék? – kér​dez​te Gyö​nyö​rű​ség. – Skar​ling far​ká​nak?
Brack fel​húz​ta sűrű szem​öl​dö​két.
– Most, hogy mon​dod, ki​csit tény​leg úgy néz ki, mint egy… Drofd a sza​vá​ba vá​-
gott.
– Nem, úgy ér​tem, mi​ért ez a neve, ha nem itt van el​te​met​ve. Gyö​nyö​rű​ség úgy
né​zett rá, mint​ha ő len​ne a leg​na​gyobb ba​rom szer​te Észak​föl​dön. Per​sze, le​het,
hogy tény​leg esé​lyes a cím​re.
– Van egy pa​tak a fér​jem farm​ja mö​gött… Az én far​mom mö​gött. Skar​ling cser​-
me​lyé​nek hív​ják. Le​het vagy öt​ven má​sik ugyan​ilyen Észak​föl​dön. Nyil​ván mind​-
egyik​hez tar​to​zik egy le​gen​da, ame​lyik sze​rint Skar​ling ott csil​la​pí​tot​ta fene nagy
szom​ját va​la​me​lyik meg​éne​kelt be​szé​de vagy di​a​da​la előtt. Me​rem ál​lí​ta​ni, hogy a
leg​töb​be leg​fel​jebb be​le​hu​gyo​zott, már ha egy​ál​ta​lán va​la​ha is egy​na​pi já​ró​föld​nél
kö​ze​lebb ke​rült hoz​zá. Így megy ez, ha va​la​ki hős. Min​den​ki akar be​lő​le ma​gá​nak
egy da​ra​bot. – Whir​run​ra pil​lan​tott, aki a Kar​dok Aty​ja előtt tér​delt le​hunyt szem​-
mel, két te​nye​rét össze​té​ve. – Öt​ven év múl​va nyil​ván vagy egy tu​cat Whir​run
cser​me​lye fo​lyik majd min​den​fé​le ta​nyá​kon, ahol még vé​let​le​nül sem járt, és min​-
den​fé​le bal​fé​kek kér​dez​ge​tik majd pá​rás szem​mel, hogy „Tény​leg ez alá a pa​tak alá
te​met​ték el Blig​hi Whir​runt?” – Ez​zel a fe​jét ráz​va odébb​állt.
Drofd ma​gá​ba ros​kadt.
– Én csak meg​kér​dez​tem, basszus. Azt hit​tem, azért hív​ják őket Hő​sök​nek, mert
hő​sö​ket te​met​tek el alá​juk.
– Kit ér​de​kel, ki hová van el​te​met​ve? – mor​mog​ta Begy, és eszé​be ju​tott az a
ren​ge​teg em​ber, aki​nek a te​me​té​sén maga is je​len volt. – Ha va​la​ki a föld​ben van,
az már csak sár. Sár és tör​té​ne​tek ma​rad​nak be​lő​le. Már​pe​dig a tör​té​ne​tek​nek sok​-
szor nem sok kö​zük van az em​ber​hez.
 Brack bó​lin​tott.
– Mi​nél több​ször me​sé​lik el a tör​té​ne​tet, an​nál ke​ve​sebb.
– Ho​gyan?
– Ve​gyük pél​dá​ul Be​tho​dot – mond​ta Begy. – A tör​té​ne​tek alap​ján az em​ber azt
hin​né, hogy ő volt a leg​al​ja​sabb gaz​em​ber, aki va​la​ha is meg​for​dult Észak​föl​dön.
– És nem ő volt az?
– At​tól függ, kit kér​de​zel. Az el​len​sé​gei nem ra​jong​tak érte, és a hol​tak a meg​-
mond​ha​tói, ab​ból jó so​kat szer​zett ma​gá​nak. De nézd meg, mit ért el. Töb​bet, mint
ami Fe​det​len​fő Skar​ling​nak va​la​ha si​ke​rült. Egye​sí​tet​te az or​szá​got. Ő épí​tet​te az
uta​kat, ahol me​ne​te​lünk, és a vá​ro​sok fe​lét. Vé​get ve​tett a klá​nok kö​zöt​ti há​bo​rús​-
ko​dás​nak.
– Úgy, hogy há​bo​rút kez​dett a dé​li​ek​kel.
– Ez igaz. Min​den ér​mé​nek két ol​da​la van, de hát én ép​pen er​ről be​szé​lek. A nép
az egy​sze​rű tör​té​ne​te​ket sze​re​ti. – Begy a ró​zsa​szín csí​ko​kat must​rál​ta a kör​me tö​-
vé​nél. – Csak​hogy az em​be​rek nem egy​sze​rű​ek.
Brack hát​ba vág​ta Drof​dot, hogy az kis hí​ján el​te​rült.
– Ki​vé​ve té​ged, mi, fiú?
– Begy! – Gyö​nyö​rű​ség hang​ját hall​va min​den​ki oda​kap​ta a fe​jét. Begy fel​ug​-
rott, már amennyi​re ug​rás​nak le​het ne​vez​ni azt, ami mos​tan​ság tel​lett tőle. A tér​-
de min​den​eset​re reccsent egyet, mint​ha egy gallyat tör​tek vol​na ket​té, és éles fáj​-
da​lom ha​sí​tott a há​tá​ba.
– Mit kell lát​nom? – Hu​nyo​rog​va né​zett az Öreg​híd, a me​zők, a le​ge​lők meg a
sö​vé​nyek, a fo​lyó és a mö​göt​te emel​ke​dő ki​szö​gel​lé​sek irá​nyá​ba. Te​nye​ré​vel igye​-
ke​zett óvni könnye​ző sze​mét a szél​től, hogy éle​seb​ben lás​sa maga előtt a ho​mály​ba
ve​sző völ​gyet.
– Oda​lent a gáz​ló​nál.
Most már ő is ész​re​vet​te őket, és hir​te​len üres​sé​get ér​zett a gyom​ra he​lyén. Csak
apró pon​tok vol​tak még a sze​me előtt, de két​ség​kí​vül em​be​rek kö​ze​led​tek. Át​gá​-
zol​tak a se​ké​lye​sen, az​tán fel​ka​pasz​kod​tak a ka​vi​csos par​ton. A fo​lyó észa​ki part​-
ján. Ott, ahol Begy is volt.
– A franc​ba! – mond​ta. Ah​hoz nem vol​tak ele​gen, hogy uni​ó​sok le​gye​nek, de
dél​ről ér​kez​tek, ami azt je​len​tet​te, hogy csak​is a Ku​tya​em​ber küld​het​te őket. Ezek
sze​rint min​den bi​zonnyal…
– Ne​héz​ke​nyér vissza​jött. – Begy a leg​ke​vés​bé sem vá​gyott rá, hogy Resz​ket sut​-
to​gá​sát hall​ja a háta mö​gül. – És ke​rí​tett ma​gá​nak né​hány ba​rá​tot is.
– Fegy​ver​be! – ki​ál​tot​ta Gyö​nyö​rű​ség.
– He? – Ag​rick ke​zé​ben egy bog​ráccsal állt, és bam​bán me​redt a nőre.
 – Fegy​ver​be, te hü​lye!
– A pi​csá​ba! – Ag​rick meg a fi​vé​re ro​han​gász​ni kezd​tek fel-alá, egy​más​sal or​dí​-
toz​tak, ki​nyi​tot​ták a zsák​ja​ik szá​ját, és fel​sze​re​lé​sü​ket a le​ta​po​sott fűre bo​rí​tot​ták.
– Há​nyat szá​molsz? – Begy meg​ta​po​gat​ta a zse​bét, de nem ta​lál​ta a táv​csö​vét. –
Hol a jó fe​né​ben…
Brack a sze​mé​hez emel​te a hi​ány​zó esz​közt.
– Hu​szon​ket​tőt – fe​lel​te.
– Biz​tos vagy ben​ne?
– Biz​tos va​gyok.
Gyö​nyö​rű​ség meg​dör​zsöl​te a hosszú he​get a feje te​te​jén.
– Hu​szon​ket​tő. Hu​szon​ket​tő. Hú​szon… ket​tő.
Mi​nél több​ször mond​ta ki, an​nál rosszab​bul hang​zott. Kü​lö​nö​sen szar szám volt.
Túl so​kan vol​tak ah​hoz, hogy ret​te​ne​tes koc​ká​zat​vál​la​lás nél​kül le le​hes​sen győz​ni
őket, de túl ke​ve​sen ah​hoz, hogy – a ked​ve​ző te​rep​vi​szo​nyok és a rú​nák se​gít​sé​gé​-
vel – azért ér​de​mes le​gyen pró​bál​koz​ni. Ha ennyi em​ber elől el​fut​nak, ké​sőbb biz​-
to​san ma​gya​ráz​kod​ni​uk kell Fe​ke​te Mé​tely előtt. És a túl​erő el​len fel​ven​ni a har​cot
fel​te​he​tő​leg ki​sebb koc​ká​za​tot je​lent, mint ma​gya​ráz​kod​ni Fe​ke​te Mé​tely​nek.
– A pi​csá​ba! – Begy Resz​ket​re pil​lan​tott, aki a jó sze​mé​vel vissza​né​zett rá. Tud​-
ta, hogy ő is ugyan​azo​kon a szá​mo​kon el​mél​ke​dett, és ugyan​ar​ra a kö​vet​kez​te​tés​re
ju​tott, vi​szont egy​ál​ta​lán nem ér​de​kel​te, mennyi vér fo​lyik, és há​nyan men​nek
vissza a sár​ba Begy tu​cat​já​ból e mi​att a domb mi​att. Be​gyet vi​szont ér​de​kel​te.
Újab​ban ta​lán túl​sá​go​san is. Ne​héz​ke​nyér és a fiai már ki​kec​me​reg​tek a fo​lyó​ból,
és az utol​só is el​tűnt a bá​mu​ló al​ma​fák kö​zött a se​ké​lyes meg a domb lába kö​zött.
A Gye​re​kek irá​nyá​ba tar​tot​tak.
Yon je​lent meg a Hő​sök két köve kö​zött, kar​ján egy kö​teg tü​ze​lő​vel. Még fúj​ta​-
tott a má​szás​tól.
– El​tar​tott egy da​ra​big, de ta​lál​tam elég… Mi van?
– Fegy​ver​be! – or​dí​tott rá Brack.
– Ne​héz​ke​nyér vissza​jött! – tet​te hoz​zá Ath​roc.
– Pi​csá​ba! – Yon le​dob​ta a gallya​kat, az​tán majd​nem át​esett raj​tuk, ahogy fut​va
in​dult a fegy​ve​rei felé.
Ro​hadt egy dön​tés volt, vi​szont Begy nem ha​boz​ha​tott. De hát ez​zel jár, ha az
em​ber fő​nök. Ha meg akar​ta vol​na úsz​ni a ne​héz dön​té​se​ket, ma​rad​ha​tott vol​na
ács, ahol ta​lán időn​ként ki kel​lett vol​na dob​nia egy el​fu​se​rált eresz​té​ket, de soha
nem kel​lett vol​na koc​ká​ra ten​nie a ba​rá​tai éle​tét.
Egész éle​té​ben ra​gasz​ko​dott ah​hoz az el​kép​ze​lés​hez, hogy min​den hely​zet​ben le​-
het he​lye​sen cse​le​ked​ni, még ha az ilyes​mi mos​tan​ság kez​dett is ki​men​ni a di​vat​-
ból. Az em​ber ki​vá​laszt​ja a fő​nö​két, az​tán ol​dalt vá​laszt, csa​pa​tot vá​laszt, utá​na
pe​dig ki​tart mel​let​tük, bár​mer​ről is fúj​jon a szél. Ki​tar​tott Há​rom​fás mel​lett, amíg
a Vé​res Ki​len​ces le nem győz​te. Ki​tar​tott Be​thod mel​lett a vég​ső​kig.
Most pe​dig ki​tart Fe​ke​te Mé​tely mel​lett, ha jól van így, ha nem, Fe​ke​te Mé​tely
azt mond​ta, tar​ta​ni​uk kell ezt a dom​bot. Har​co​sok vol​tak hi​va​tá​suk sze​rint, már​-
pe​dig el​jön az idő, ami​kor a har​cos​nak rú​ná​kat kell vet​nie, az​tán csa​tá​ba kell in​-
dul​nia. Mert így cse​lek​szik he​lye​sen.
– He​lye​sen cse​le​ked​ni – mor​mog​ta maga elé. Vagy ta​lán csak ar​ról volt szó,
hogy mé​lyen az ag​go​dal​mai, a sok há​zsár​tos mor​mo​gás meg a nap​nyug​tát di​csé​rő
üres hab​laty mö​gött, meg​ma​rad​tak még ben​ne an​nak az em​ber​nek a szú​rós szi​-
lánk​jai, aki évek​kel ez​előtt volt. An​nak a gyil​kos te​kin​te​tű fasz​ka​lap​nak, aki előbb
on​tot​ta vol​na ki az összes vért Észak​föl​dön, mint hogy egyet​len lé​pést is hát​rál​jon.
Leg​szí​ve​seb​ben min​den​ki​nek ki​on​tot​ta vol​na a be​lét.
– Fegy​ver​be! – hö​rög​te. – Tel​jes fegy​ver​zet​be! Csa​tá​ra fel​ké​szül​ni! – Iga​zá​ból
per​sze fö​lös​le​ges volt mon​da​nia, de egy jó fő​nök​nek so​kat kell ki​a​bál​nia. Yon a
mál​hás ló zsák​ja​i​ban tur​kált, amíg vé​gül han​gos csör​gés​sel elő​rán​gat​ta Brack ha​-
tal​mas sod​ro​nyin​gét. Scorry ki​kap​ta a lán​dzsá​ját a má​sik ol​dal​ról, le​fej​tet​te a vi​a​-
szos​vász​nat a csil​lo​gó pen​gé​ről, köz​ben pe​dig mind​vé​gig ma​gá​ban dú​dolt. Gyö​-
nyö​rű​ség für​ge ke​zé​vel fel​hú​roz​ta az íját, az​tán elő​csalt be​lő​le egy éles han​got,
ahogy meg​pen​dí​tet​te, hogy ki​pró​bál​ja, elég fe​szes-e. Mind​eköz​ben Whir​run moz​-
du​lat​la​nul, csu​kott szem​mel és össze​il​lesz​tett te​nye​rek​kel tér​delt a Kar​dok Aty​ja
előtt.
– Fő​nök! – Scorry oda​dob​ta Begy pe​csé​tes bőr​szíj​ba csa​vart kard​ját.
– Kö​szö​nöm. – Nem mint​ha Begy úgy érez​te vol​na, hogy bár​mit is meg kel​le​ne
kö​szön​nie, ami​kor röp​té​ben el​kap​ta a fegy​vert. Ahogy a de​re​ká​ra csa​tol​ta, ra​gyo​-
gó, vad idők em​lé​kei to​lul​tak fel ben​ne. Em​lé​kek egy​ko​ri tár​sak​ról, akik rég vissza​-
men​tek a sár​ba. A hol​tak​ra, de meg​öre​ge​dett!
Drofd ököl​be szo​rí​tott kéz​zel kö​rül​né​zett. Gyö​nyö​rű​ség ha​lán​té​kon le​gyin​tet​te,
ahogy el​si​e​tett mel​let​te, mire a fér​fi meg​for​dult, és re​me​gő uj​jak​kal igaz​gat​ni
kezd​te a nyíl​vessző​ket a te​ge​zé​ben.
– Fő​nök! – Gyö​nyö​rű​ség át​ad​ta Begy​nek a paj​zsát, az pe​dig a kar​já​ra húz​ta. A
szíj úgy il​lesz​ke​dett a mar​ká​ba, mint láb egy be​já​ra​tott ci​pő​be.
– Kö​szö​nöm. – Begy Resz​ket​re pil​lan​tott, aki kar​ba font kéz​zel, moz​du​lat​la​nul
állt, és a csa​tá​ra ké​szü​lő tu​ca​tot fi​gyel​te. – És te, ba​rá​tom? Az első sor​ban lá​tunk
majd?
Resz​ket hát​ra​ve​tet​te a fe​jét, ar​cá​nak azon a fe​lén, amit nem tor​zí​tott el a heg,
hal​vány mo​soly ját​szott.
– Az első sor kel​lős kö​ze​pén – fe​lel​te, majd el​bal​la​gott a tűz ma​rad​vá​nyai felé.
– Meg​öl​het​nénk – mor​mog​ta Gyö​nyö​rű​ség Begy fü​lé​be. – Tök mind​egy, mi​lyen
ke​mény le​gény, egy nyíl​vessző a nya​ká​ba, és kész.
 – Csak az üze​ne​tet hoz​ta.
– Nem fel​tét​le​nül hü​lye​ség ki​nyír​ni az üze​net ho​zó​ját. – Vic​celt, de csak fé​lig. –
Ak​kor már nem hoz​hat töb​bet.
– Ha itt van, ha nem, a lé​nyeg ugyan​az. Meg kell tar​ta​nunk a Hő​sö​ket. Az a dol​-
gunk, hogy har​col​junk. Egy kis bu​nyó​tól még nem kell össze​csi​nál​ni ma​gun​kat. –
Kis hí​ján el​akadt a sza​va, mi​vel ál​ta​lá​ban reg​gel​től es​tig az​zal volt el​fog​lal​va, hogy
össze​szar​ja ma​gát, fő​leg, ha harc​ra ke​rült a sor.
– Egy kis bu​nyó​tól? – mor​mog​ta a nő, és meg​la​zí​tot​ta a kard​ját a hü​ve​lyé​ben. –
Majd​nem há​rom​szo​ros túl​erő​ben van​nak. Tény​leg ak​ko​ra szük​sé​günk len​ne erre a
domb​ra?
– Alig több, mint két​sze​res az a túl​erő. – Mint​ha így olyan jók let​tek vol​na az
esé​lyek. – Ha az Unió tény​leg jön​ni fog, ez a domb lesz az egész völgy kul​csa. –
Begy leg​alább annyi​ra sa​ját ma​gát győz​köd​te, mint Gyö​nyö​rű​sé​get. – Jobb, ha
most küz​dünk meg érte, amíg ide​fent va​gyunk, mint ha fel​ad​nánk, az​tán ké​sőbb
kéne vissza​fog​lal​nunk. Ar​ról nem is be​szél​ve, hogy így cse​lek​szünk he​lye​sen. – A
nő ki​nyi​tot​ta a szá​ját, mint​ha vi​tat​koz​ni ké​szül​ne. – Így cse​lek​szünk he​lye​sen! –
dör​rent rá Begy, majd fel​emelt kéz​zel igye​ke​zett meg​aka​dá​lyoz​ni, hogy Gyö​nyö​rű​-
ség vi​tá​ba száll​jon vele.
A nő mély lé​leg​ze​tet vett.
– Rend​ben. – Erő​sen, szin​te fáj​dal​ma​san meg​szo​rí​tot​ta Begy ke​zét. – Har​co​-
lunk. – Ez​zel el​sé​tált, me​net köz​ben fo​gá​val húz​va fel a vé​dő​kesz​tyű​jét. – Szed​jé​-
tek össze a fegy​ve​re​i​te​ket, bi​tan​gok! Har​co​lunk!
Ath​roc és Ag​ric már​is ké​szen áll​tak, si​sak​ju​kat a fe​jük​be nyom​ták, össze​ütöt​ték
a paj​zsa​i​kat, vi​cso​rog​va far​kas​sze​met néz​tek, her​gel​ték egy​mást. Scorry köz​vet​le​-
nül a fej alatt ra​gad​ta meg a lán​dzsá​ját, és egy jó​ko​ra da​rab iz​zasz​tó​gyö​kér​ről ka​-
part da​rab​ká​kat a szá​já​ba. Vég​re Whir​run is fel​állt, és most be​csu​kott szem​mel a
kék égre meg a ra​gyo​gó nap​ra mo​soly​gott. A fel​ké​szü​lést szá​má​ra nagy​já​ból az je​-
len​tet​te, hogy le​vet​te a ka​bát​ját.
– Nem hor​dasz pán​célt? – Yon fel​se​gí​tet​te Brack​re a sod​ro​ny​in​get, köz​ben mo​-
gor​ván pil​lan​tott Whir​run​ra. – Mi​fé​le kur​va hős az, aki nem hord pán​célt?
– A pán​cél… – Whir​run meg​nyal​ta az uj​ját, és le​dör​zsölt egy apró fol​tot a kard​ja
mar​ko​la​tá​ról. – …csak egy tu​dat​ál​la​pot… ami​ben el​fo​ga​dod an​nak a le​he​tő​sé​gét…
hogy el​ta​lál​nak.
– Mi a kis​fa​szom​ról be​szélsz? – Yon olyan erő​vel húz​ta meg a szí​ja​kat, hogy
Brack fel​nyö​gött. – Egy bü​dös szót se ér​tek be​lő​le.
Gyö​nyö​rű​ség Whir​run vál​lá​ra csa​pott, az​tán a csiz​má​ja or​rá​ra lé​pett, és meg​lök​-
te a fér​fit.
– Ennyi év után te még min​dig azt hi​szed, hogy van va​la​mi ér​tel​me an​nak, amit
be​szél? Ez az em​ber őrült.
 – Mind ki​ba​szott őrül​tek va​gyunk, te nő! – Brack arca egy​re vö​rö​sebb lett, ahogy
vissza​tar​tot​ta a lé​leg​ze​tét, mi​köz​ben Yon ere​jét meg​fe​szít​ve igye​ke​zett min​den csa​-
tot be​kap​csol​ni a há​tán. – Mi más okunk len​ne rá, hogy egy dom​bért meg né​hány
öreg kő​da​ra​bért har​col​junk?
– A há​bo​rú és az őrü​let nem is kü​lön​böz​nek egy​más​tól olyan sok​ban – je​gyez​te
meg Scorry gyö​kér​rel teli száj​jal.
Yon vég​zett az utol​só csat​tal is, és ki​nyúj​tot​ta a kar​ját, hogy most Brack ad​has​sa
rá az ő sod​ro​nyin​gét.
– Az, hogy va​la​ki őrült, még nem in​dok, hogy ne vi​sel​jen kur​va pán​célt, nem
igaz?
Ne​héz​ke​nyér csa​pa​ta át​ju​tott a gyü​mölcs​fák kö​zött. Két há​rom​fős csa​pat ki​vált a
töb​bi​ek kö​zül – az egyik nyu​gat​nak in​dult a domb lá​bát meg​ke​rül​ve, a má​sik észak
felé tar​tott. A há​tuk​ba akar​tak ke​rül​ni. Drofd tág​ra nyílt szem​mel fi​gyel​te előbb az
el​len​sé​get, az​tán a csa​tá​ra ké​szü​lő​dő tár​sa​it.
– Ho​gyan ké​pe​sek vic​ce​lőd​ni? Ho​gyan ké​pe​sek vic​ce​lőd​ni, bassza meg?
– Mert min​den​ki a maga mód​ján sze​di össze a bá​tor​sá​gát. – Begy nem val​lot​ta
be, de ő szí​ve​sen adott ta​ná​csot eb​ből a cél​ból. A fé​le​lem el​len nincs jobb or​vos​ság,
mint ha az em​ber el​be​szél​get va​la​ki​vel, aki nála is job​ban be van toj​va. Meg​ra​gad​-
ta Drofd ke​zét, és ala​po​san meg​szo​rí​tot​ta. – Lé​le​gezz mé​lye​ket, fiam!
Drofd szag​ga​tot​tan be​szív​ta a le​ve​gőt, az​tán hosszan ki​fúj​ta.
– Jól mond​ja, fő​nök. Mé​lye​ket kell lé​le​gez​nem.
Begy a töb​bi​ek felé for​dult.
– Hát jól van! Két hár​mas csa​pat pró​bál ol​dal​ba tá​mad​ni ben​nün​ket, szem​ből
meg nem egé​szen hú​szan jön​nek. – Ha​dar​va mond​ta ki a szá​mo​kat, ab​ban re​-
mény​ked​ve, hogy sen​ki​nek sem tű​nik fel, mi​lyen túl​erő​vel kell meg​küz​de​ni​ük. Ta​-
lán még ab​ban is bí​zott, hogy neki ma​gá​nak sem tű​nik fel. – Ath​roc, Ag​ric, Gyö​-
nyö​rű​ség és Drofd, te is! Szór​já​tok meg őket nyíl​vesszők​kel má​szás köz​ben, szór​já​-
tok szét a tár​sa​sá​got a domb​ol​da​lon. Ami​kor a kö​vek kö​ze​lé​be ér​nek… tá​ma​dunk.
– Lát​ta, hogy Drofd nyel egyet, a fiú nyil​ván​va​ló​an nem ra​jon​gott a tá​ma​dás gon​-
do​la​tá​ért. A hol​tak vol​tak a meg​mond​ha​tói, Begy maga is el tu​dott vol​na kép​zel​ni
kel​le​me​sebb dél​utá​ni idő​töl​tést. – Ah​hoz nin​cse​nek ele​gen, hogy tel​je​sen kö​rül​ve​-
gye​nek, és a te​rep ne​künk ked​vez. Mi vá​laszt​hat​juk meg, hol csa​punk le rá​juk, és
ke​mé​nyen ne​kik me​he​tünk. Kis sze​ren​csé​vel meg​tör​het​jük őket, mi​előtt iga​zán
be​le​len​dül​nek. Ha az​tán a má​sik hat még har​col​ni akar, hát le​ren​dezzük őket is.
– Men​jünk ne​kik! – vi​cso​rí​tot​ta Yon, majd sor​ban egy​más után ke​zet fo​gott a
töb​bi​ek​kel.
– Csak vár​ja​tok, amíg szó​lok, az​tán együtt in​dul​junk.
– Együtt. – Gyö​nyö​rű​ség jobb​já​val be​le​csa​pott Scorry te​nye​ré​be, bal​já​val pe​dig
a kar​já​ba ök​lö​zött.
 – Én, Resz​ket, Brack, Yon, mi le​szünk az első sor kö​ze​pe.
– Igen, fő​nök – fe​lel​te Brack, aki még min​dig Yon sod​ro​nyin​gé​vel küsz​kö​dött.
– Igen, baz​meg! – Yon be​me​le​gí​tés​ként su​hin​tott egyet a bárd​já​val, ki​ránt​va ez​-
zel a csa​to​kat Brack ke​zé​ből.
Resz​ket vi​gyo​rog​va nyúj​tot​ta ki a nyel​vét; nem volt ép​pen meg​nyug​ta​tó lát​vány.
– Ath​roc, Ag​rick, ti ma​rad​ja​tok a szár​nya​kon.
– Igen​is – vág​ták rá egy​szer​re.
– Scorry, ha bár​ki is ide​je​ko​rán pró​bál​koz​na az ol​da​lunk​ban, pisz​káld meg. Ha
kö​ze​lebb ke​rü​lünk hoz​zá​juk, te le​szel a hát​véd.
Scorry csak hüm​mö​gött ma​gá​ban, de ér​tet​te az uta​sí​tást.
– Whir​run, te vagy a dió a héj​ban.
– Nem. – Whir​run fel​kap​ta az ed​dig egy kő​nek tá​maszt​va vá​ra​ko​zó Kar​dok Aty​-
ját, és a ma​gas​ba emel​te. A mar​ko​la​ton meg​vil​lant a nap fé​nye. – Ez az. Szó​val én
in​kább… azt hi​szem… az a hár​tyás izé va​gyok a dió meg a héja kö​zött.
– Hü​lye vagy te, csak nem pö​rögsz – mor​mog​ta maga elé Gyö​nyö​rű​ség.
– Az a ré​sze le​hetsz a di​ó​nak, ame​lyik csak akarsz – mond​ta Begy –, fel​té​ve,
hogy nem ha​gyod ma​gad fel​tör​ni.
– Ó, nem sza​ba​dulsz tő​lem, amíg meg nem mu​ta​tod a vég​ze​te​met. – Whir​run
hát​ra​tol​ta a csuk​lyá​ját, és be​le​túrt fe​jé​re la​pu​ló ha​já​ba. – Ahogy Shog​lig ígér​te.
Begy fel​só​haj​tott.
– Alig vá​rom. Kér​dés? – Egy hang sem hal​lat​szott, csak a fű su​so​gott a szél​ben,
te​nye​rek csat​tan​tak, ahogy min​den​ki ke​zet fo​gott min​den​ki​vel, és Yon pán​cél​ja
csi​kor​gott, ahogy Brack vég​re vég​zett az utol​só csat​tal is. – Jól van. Ha eset​leg
nem len​ne al​kal​mam még egy​szer el​mon​da​ni, meg​tisz​tel​te​tés volt ve​le​tek har​col​-
ni. Vagy leg​alább​is meg​tisz​tel​te​tés volt annyit gü​riz​ni ve​le​tek Észak​föl​dön hó​ban,
fagy​ban, nap​sü​tés​ben. Csak tart​sá​tok ész​ben, amit Há​rom​fás Rudd mon​dott ne​-
kem egy​szer. In​kább mi öl​jük meg őket, mint for​dít​va.
Gyö​nyö​rű​ség el​vi​gyo​ro​dott.
– Éle​tem​ben nem kap​tam még ilyen jó ta​ná​csot, hogy a tü​csök rúg​ja meg!
Ne​héz​ke​nyér együtt ma​radt fiai egy​re kö​ze​led​tek. A nagy csa​pat. Las​san jöt​tek,
nem kap​kod​tak, ahogy fel​fe​lé tar​tot​tak a lej​tőn a Gye​re​kek irá​nyá​ba. Már nem
csak pon​tok lát​szot​tak be​lő​lük. Na​gyon nem. Cél​tu​da​tos fér​fi​ak vol​tak, éles​re fent
fegy​ve​re​i​ken meg-meg​csil​lan​tak a nap su​ga​rai. Begy össze​rez​zent, ahogy egy ne​-
héz kéz csa​pott le a vál​lá​ra, de csak Yon állt mö​göt​te.
– Egy szó​ra, fő​nök.
– Mit akarsz? – Bár per​sze tud​ta jól.
 – A szo​ká​sos. Ha meg​ha​lok…
Begy bó​lin​tott, nem akar​ta vé​gig​hall​gat​ni.
– Meg​ke​re​sem a fi​a​i​dat, és át​adom ne​kik a ré​szed.
– És?
– El​me​sé​lem ne​kik, ki vol​tál.
– De min​dent ám.
– Min​dent.
– Jó. És ne te​gyél hoz​zá flan​cos hü​lye​sé​ge​ket, te vén gaz​em​ber! Begy vé​gig​mu​ta​-
tott pe​csé​tes ka​bát​ján.
– Mi kö​zöm van ne​kem egy​ál​ta​lán flan​cos hü​lye​sé​gek​hez?
Yon mint​ha hal​vány mo​sollyal a szá​ja szé​lén szo​rí​tot​ta vol​na meg ba​rát​ja ke​zét.
– Hát ne​ked az​tán tény​leg sem​mi, fő​nök, annyi biz​tos.
Begy aka​rat​la​nul is el​gon​dol​ko​dott raj​ta, hogy ki​nek is kéne szól​ni, ha ő men​ne
vissza a sár​ba. Az egész csa​lád​ja itt volt vele.
– Most jön a tár​gya​lás – ál​la​pí​tot​ta meg Gyö​nyö​rű​ség. Ne​héz​ke​nyér a Gye​re​kek​-
nél hagy​ta az em​be​re​it, és üres kéz​zel kö​ze​le​dett a domb​ol​da​lon, mo​soly​gó ar​cát a
Hő​sök felé for​dít​va. Begy elő​húz​ta a kard​ját, érez​te az ijesz​tő, meg​nyug​ta​tó súlyt a
ke​zé​ben. Tud​ta, mi​lyen éles, tu​cat​nyi éve nap mint nap dol​go​zott raj​ta a fe​nő​kő​vel.
Élet és ha​lál ura volt ez a da​rab​ka fém.
– Na​gyobb​nak érzi ma​gát tőle az em​ber, igaz? – Resz​ket meg​for​gat​ta a ke​zé​ben
a bárd​ját. Bru​tá​lis szer​szám volt, fa nye​lé​ből sze​gek áll​tak ki, sza​kál​las fe​jét kar​co​-
lá​sok bo​rí​tot​ták. – Egy fér​fi min​dig le​gyen fel​fegy​ver​kez​ve. Ha má​sért nem, hát az
ér​zés ked​vé​ért.
– A fegy​ver​te​len fér​fi olyan, mint a tető nél​kül ház – dör​mög​te Yon.
– Mind a ket​tő szi​vá​rog​ni fog – fe​jez​te be he​lyet​te Brack.
Ne​héz​ke​nyér jó​val az íjak lő​tá​vo​lán be​lül meg​állt, a hosszú fű​szá​lak a vád​li​ját si​-
mo​gat​ták.
– Hahó! Hahó, Begy! Oda​fent vagy​tok még?
– Saj​nos igen.
– Jól alud​ta​tok?
– Egy toll​pár​nát el bír​tam vol​na vi​sel​ni. Hoz​tál eset​leg?
– Bár len​ne egy fe​les​le​ges. Caul Resz​ket is oda​fent van ve​led?
– Igen. És két tu​cat pri​bé​ket is ho​zott ma​gá​val. – Egy pró​bát meg​ért a do​log, de
Ne​héz​ke​nyér csak mo​soly​gott to​vább.
– Ügyes. Nem ho​zott. Rég ta​lál​koz​tunk, Caul. Hogy s mint?
 Resz​ket alig ész​re​ve​he​tő​en rán​tott egyet a vál​lán. Nem szólt.
Ne​héz​ke​nyér fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Szó​val ennyi?
Újabb váll​rán​dí​tás. Mint​ha Resz​ke​tet az sem ér​de​kel​te vol​na, ha az ég rogy a fe​-
jé​re.
– Le​gyen, ahogy aka​rod. Nos, Begy? Vissza​kap​ha​tom a dom​bo​mat?
Begy meg​szo​rí​tot​ta a mar​ko​la​tot, tö​vig rá​gott kör​mei sar​ká​ban égett a ki​szá​radt
bőr.
– Azon gon​dol​kod​tam, hogy el​ül​dö​gél​nék én még itt pár na​pig.
Ne​héz​ke​nyér össze​húz​ta a szem​öl​dö​két. Nem eb​ben a vá​lasz​ban re​mény​ke​dett.
– Fi​gyelj, Begy, a mi​nap fut​ni hagy​tál, úgy​hogy most én is adok ne​ked egy esélyt.
Meg​van a dol​gok​nak a he​lyén​va​ló el​in​té​zé​si mód​ja, és ami du​kál, az du​kál. De ta​-
lán ész​re​vet​ted, hogy ma reg​gel be​fu​tott né​hány ba​rá​tom. – Hü​velyk​uj​já​val hát​ra​-
bö​kött a Gye​re​kek felé. – Meg​kér​de​zem hát még egy​szer. Vissza​kap​ha​tom a dom​-
bo​mat?
Egy utol​só esély. Begy hosszan fel​só​haj​tott, és be​le​ki​ál​tot​ta a szél​be:
– Tar​tok tőle, hogy nem, Ne​héz​ke​nyér. Saj​nos ide kell jön​nöd, és erő​vel kell el​-
ven​ned tő​lem.
– Há​nyan vagy​tok oda​fent? Ki​len​cen? Az én két​tu​cat​nyi em​be​rem el​len.
– Har​col​tunk már rosszabb esé​lyek​kel is. – Bár nem rém​lett, hogy va​la​ha is ön​-
ként tet​te vol​na.
– Jó nek​tek, baz​meg. Én in​kább ki​hagy​nám az ilyet. – Ne​héz​ke​nyér el​űz​te a
hang​já​ból a dü​höt, és ra​ci​o​ná​li​sab​ban foly​tat​ta. – Nézd, sem​mi szük​ség rá, hogy
egy​más​nak es​sünk…
– Csak​hogy ez há​bo​rú! – Begy azon kap​ta ma​gát, hogy jó​val ve​he​men​seb​ben
üvöl​ti az utol​só szót, mint ter​vez​te.
Amennyi​re eb​ből a tá​vol​ság​ból meg le​he​tett ál​la​pí​ta​ni, Ne​héz​ke​nyér már nem
mo​soly​gott.
– Ahogy mon​dod. Csak gon​dol​tam, én is esélyt adok ne​ked, ahogy te ne​kem.
Ennyi az egész.
– Ren​des tő​led. Há​lás va​gyok. Vi​szont nem áll​ha​tok odébb.
– Nagy kár, akár​hogy is né​zem.
– Így igaz. De ez van.
Ne​héz​ke​nyér mély lé​leg​ze​tet vett, mint​ha mon​da​ni ké​szül​ne va​la​mit, vé​gül
azon​ban nem szólt. Csak állt ott moz​du​lat​la​nul. Aho​gyan Begy is. Meg az összes
em​ber a háta mö​gött, le​fe​lé bá​mul​va. Meg Ne​héz​ke​nyér összes em​be​re, fel​fe​lé bá​-
mul​va. A Hő​sök kö​rül csend volt, csak a szél só​haj​to​zott, egy-két ma​dár tril​lá​zott
va​la​hol, és né​hány méh in​téz​te a vi​rá​gok dol​gát a me​leg​ben. Bé​kés pil​la​nat volt.
Ah​hoz ké​pest, hogy egy há​bo​rú​ba ké​szül​tek ép​pen be​le​fe​led​kez​ni.
Az​tán Ne​héz​ke​nyér be​csuk​ta a szá​ját, sar​kon for​dult, és el​in​dult vissza​fe​lé, a
Gye​re​kek irá​nyá​ba.
– Le​lő​het​ném – súg​ta Gyö​nyö​rű​ség.
– Tu​dom – bó​lin​tott Begy. – Te vi​szont tu​dod, hogy nem le​het.
– Tu​dom. Csak mond​tam.
– Ta​lán meg​fon​tol​ja, és úgy dönt, hogy nem tá​mad. – De Brack hang​já​ból nem
hal​lat​szott iga​zi re​mény.
– Nem. Ő sem lel​ke​se​dik ezért job​ban, mint mi, de egy​szer már meg​hát​rált.
Most túl jók az esé​lyei, hogy újra meg​te​gye. – Begy szin​te csak sut​tog​ta az utol​só
sza​va​kat. – Nem len​ne he​lyes. – Ne​héz​ke​nyér meg​ér​ke​zett a Gye​re​kek​hez, és el​-
tűnt a kö​vek kö​zött. – Aki​nek nincs íja, hú​zód​jon vissza a Hő​sök közé, és vár​ja a
meg​fe​le​lő pil​la​na​tot.
A csend egy​re csak nyúlt. Begy tér​dé​be nyug​ta​la​ní​tó​an ha​sí​tott a fáj​da​lom,
ahogy egyik lá​bá​ról a má​sik​ra ne​he​ze​dett. A háta mö​gül in​ge​rült han​gok hal​lat​-
szot​tak. Yon és Brack össze​kap​tak a nagy sem​min, mi​köz​ben kur​ta so​ra​i​kat ren​-
dez​ték. Megint csend lett. De hát a há​bo​rú ki​lenc​ven​ki​lenc rész una​lom​ból meg
idő​ről idő​re egy rész fo​satós ret​te​gés​ből állt. Begy​nek az a ha​tá​ro​zott ér​zé​se tá​mad,
hogy ezek​ből a pil​la​na​tok​ból fog egy rög​vest a nya​ká​ba sza​kad​ni.
Ag​rick a föld​be szúrt pár nyíl​vesszőt, a tol​lak úgy re​meg​tek a szél​ben, mint a
hosszú ga​bo​na​szá​lak vé​gén a ka​lász. A fér​fi elő​re-hát​ra hin​tá​zott a sar​kán, és meg​-
dör​zsöl​te az ál​lát.
– Ta​lán meg​vár​ja, amíg sö​tét lesz.
– Nem. Ha ka​pott még em​be​re​ket, ak​kor a Ku​tya​em​ber​nek na​gyon kell ez a
domb. Az Uni​ó​nak na​gyon kell ez a domb. Nem koc​káz​tat​hat​ja, hogy es​té​re se​gít​-
sé​get ka​punk.
– Ezek sze​rint… – mor​mog​ta Drofd.
– Sze​rin​tem, rög​tön jön​nek.
Úgy hoz​ta a szo​mo​rú vé​let​len, hogy amint Begy ki​mond​ta a „rög​tön” szót, em​be​-
rek lép​tek ki a Gye​re​kek ár​nyé​ká​ból. Pe​dáns rend​ben, egyen​le​tes tem​pó​ban in​dul​-
tak meg. A paj​zsok fa​lát tu​cat​nyi em​ber tar​tot​ta, mö​göt​tük lán​dzsa​he​gyek csil​log​-
tak, a szár​nya​kon pe​dig íjá​szok hú​zód​tak a fe​de​zék​be.
– A régi is​ko​la – je​gyez​te meg Gyö​nyö​rű​ség, és a húr​ra il​lesz​tett egy nyíl​vesszőt.
– Ne​héz​ke​nyér​től nem is vár​tam mást. Ő maga a régi is​ko​la. – Mint Begy is. Két
öreg, rég​ről itt ma​rad bo​lond akaszt​ja most össze a baj​szát, akik to​vább ki​tar​tot​-
tak, mint jo​guk lett vol​na hoz​zá. De leg​alább min​dent úgy csi​nál​nak, ahogy kell.
Úgy, ahogy kell, a kur​va élet​be! Begy ol​dalt né​zett, a két ko​ráb​ban le​vált ki​sebb
csa​pat nyo​mát ke​res​ve. Sen​kit sem lá​tott. Ta​lán a hosszú fű​ben kúsz​va kö​ze​led​-
nek, ta​lán csak ki​vár​nak.
Ag​rick a össze​rán​colt hom​lo​ká​hoz húz​ta az íj meg​fe​szí​tett húr​ját.
– Mi​kor lő​jek?
– Amint úgy ér​zed, hogy el tudsz ta​lál​ni va​la​kit.
– Mind​egy, hogy kit?
Begy vé​gig​húz​ta a nyel​vét az első fo​ga​in.
– Mind​egy, csak in​tézd el. – Ki kell mon​da​nia egye​ne​sen, mi​ért ne ten​né, leg​-
alább ennyi vér le​gyen már a pu​cá​já​ban. – Mind​egy, csak öld meg.
– Ki​ho​zom ma​gam​ból a leg​job​bat.
– A leg​rosszab​bat hozd ki, és elé​ge​det​tebb le​szek.
– Úgy lesz. – Ag​rick már lőtt is, és Ne​héz​ke​nyér em​be​rei be​húz​ták a nya​ku​kat,
ahogy a nyíl​vessző el​szállt a fe​jük fö​lött. Gyö​nyö​rű​ség első lö​ve​dé​ke zúg​va csa​pó​-
dott bele az egyik pajzs​ba. A paj​zsot tar​tó tá​ma​dó hát​ra​tán​to​ro​dott, meg​bont​va a
kö​ze​lí​tő fa​lat. Per​sze az már amúgy is kez​dett fel​la​zul​ni, hi​á​ba or​di​bált foly​ton-
foly​vást Ne​héz​ke​nyér. Egye​sek gyor​sab​ban mo​zog​tak, má​sok ha​ma​rabb el​fá​rad​tak
azon a bü​dös nagy emel​ke​dőn.
Drofd is lőtt, de a nyi​la va​la​hol na​gyon ma​ga​san szállt el, és nem sok​kal a Gye​re​-
kek előtt ért föl​det.
– A pi​csá​ba! – ká​rom​kod​ta el ma​gát, mi​köz​ben re​me​gő kéz​zel már​is újabb lö​ve​-
dék után nyúlt.
– Nyu​ga​lom, Drofd, nyu​ga​lom! Lé​le​gezz mé​lye​ket! – De azért Begy​nek is akad
gond​ja az egyen​le​tes lég​zés​sel. So​sem sze​ret​te a nyíl​vessző​ket. Nem tűn​tek va​la​mi
ve​szé​lyes​nek, még​is könnye​dén vé​gez​het​tek az em​ber​rel. Eszé​be ju​tott, mi​lyen
volt, ami​kor egy nagy raj​nyi dü​hös ma​dár​ként zá​po​roz​tak rá​juk Ine​ward​nál. Nem
volt hová me​ne​kül​ni​ük, csak a re​mény​ke​dés ma​radt.
Egy vessző most a le​ve​gő​be emel​ke​dett a tá​ma​dók so​ra​i​ból, Begy pe​dig be​lé​pett
a Hő​sök leg​kö​ze​leb​bi köve mögé, és paj​zsa fe​de​zé​ké​be ku​po​ro​dott. Nem szó​ra​ko​-
zott va​la​mi jól, a pö​rög​ve kö​ze​lí​tő lö​ve​dé​ket fi​gyel​ve azon gon​dol​ko​dott, hogy va​-
jon a szél nem ta​szít-e raj​ta egyet az utol​só pil​la​nat​ban, hogy egye​ne​sen az ő tes​té​-
be irá​nyít​sa. A nyíl​vessző le​pat​tant a kő​ről, és ár​tal​mat​la​nul a föld​re hul​lott. De
pont úgy fes​tett, mint egy ha​lá​los, gyil​kos szer​szám.
A fér​fi, aki lőtt, most fél térd​re eresz​ke​dett, és a te​ge​zé​vel bab​rált, ám a paj​zsok
biz​ton​sá​got nyúj​tó fala egy​re tá​vo​lo​dott tőle fel​fe​lé a domb​ol​da​lon. Ath​roc nyi​la a
ha​sá​nál ta​lál​ta el. Begy lát​ta, ahogy az íjász szá​ja tág​ra nyí​lik, az íj ki​hull a ke​zé​ből.
Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb már hal​lat​szott a si​ko​lya is, ami az​tán el​nyúj​tott nyü​szí​tés​-
ben foly​ta​tó​dott. Még ha ez a hang az esé​lye​ik ár​nya​lat​nyi ja​vu​lá​sát je​len​tet​te is,
Begy nem szí​ve​sen hall​gat​ta. Nem iga​zán tet​szett neki a gon​do​lat, hogy ta​lán ő
maga is va​la​mi ilyes​fé​lét fog ki​ad​ni, ta​lán per​ce​ken be​lül.
A paj​zsok fala egy​re gir​be-gur​bább lett, ahogy az em​be​rek vissza​néz​tek a vo​nyí​tó
íjász​ra. Ta​lán azon gon​dol​kod​tak, hogy meg​áll​ja​nak-e se​gí​te​ni, vagy nyo​mul​ja​nak
in​kább to​vább, ta​lán azon, hogy va​jon ők kö​vet​kez​nek-e. Ne​héz​ke​nyér or​dít​va pa​-
ran​cso​kat osz​to​ga​tott, amíg ki nem egye​ne​sí​tet​te a sort, de a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban
Gyö​nyö​rű​ség nyi​la re​pült el a fe​jük fe​lett, és megint el​bo​tor​kál​tak egy​más​tól. Begy
tu​cat​já​nak szö​vet​sé​ge​sé​ül sze​gő​dött a ma​gas​lat, gyor​san és ala​cso​nyan lő​het​tek.
Ne​héz​ke​nyé​rék​nek fel​fe​lé kel​lett lő​ni​ük, ami azt je​len​tet​te, hogy a szél sok​kal ki​-
szá​mít​ha​tat​la​nab​bá tet​te a vesszők röp​pá​lyá​ját. Azért sem​mi sem volt ilyen egy​-
sze​rű. A tá​ma​dók nyil​ván nem fog​nak meg​elé​ged​ni a nyi​la​zás​sal.
Begy hagy​ta, hadd eresszen el Drofd még egy lö​vést, az​tán meg​ra​gad​ta a fiú kar​-
ját.
– Vissza a töb​bi​ek​hez!
Drofd meg​for​dult, úgy fes​tett, mint aki rög​tön üvöl​te​ni kezd. Ta​lán meg​jött a
har​ci ked​ve. So​sem le​he​tett tud​ni, kit kap el a hév. A meg​ve​sze​ke​dett fé​le​lem és a
meg​ve​sze​ke​dett bá​tor​ság ugyan​an​nak a csa​lán​nak a két le​ve​le, és bi​zony egyi​ket
sem sze​ren​csés pusz​ta kéz​zel meg​ra​gad​ni. Begy Drofd vál​lá​ba mé​lyesz​tet​te az uj​ja​-
it, és kö​ze​lebb húz​ta ma​gá​hoz a fiút.
– Azt mond​tam, vissza a töb​bi​ek​hez!
Drofd nyelt egyet. Begy szo​rí​tá​sa ma​gá​hoz té​rí​tet​te.
– Fő​nök! – Ez​zel két​rét gör​nyed​ve vissza​bo​tor​kált a kö​vek közé.
– Vo​nul​ja​tok vissza, ha kell! – ki​ál​tot​ta oda Begy Gyö​nyö​rű​ség​nek. – Ne koc​káz​-
tas​sa​tok!
– Eszünk​ben sincs, baz​meg! – vi​cso​rí​tott hát​ra a vál​la fö​lött a nő, mi​köz​ben
újabb vesszőt il​lesz​tett a húr​ra.
Begy hát​rál​ni kez​dett, de te​kin​te​té​vel vé​gig a kö​ze​le​dő lö​ve​dé​ke​ket für​kész​te. El​-
ha​ladt a kö​vek mel​lett, az​tán át​si​e​tett a kör ala​kú fü​ves te​rü​le​ten. Os​to​bán bol​dog
volt, ami​ért pár pil​la​na​tig még biz​ton​ság​ban le​het, az​tán szé​gyell​ni kezd​te ma​gát a
gyá​va​sá​ga mi​att.
– Ott van​nak a… Á!
Be​akadt va​la​mi​be a lába, a bo​ká​ja ki​bi​csak​lott, a fáj​da​lom vé​gig​nyi​lallt a lá​bá​-
ban. Az út hát​ra​le​vő ré​szét sán​tít​va, vi​cso​rít​va tet​te meg, amíg vé​gül be​állt a sor
kö​ze​pé​re.
– Ro​hadt dol​gok azok a nyúl​üre​gek – sut​tog​ta Resz​ket.
Mi​előtt Begy össze​szed​het​te vol​na ma​gát annyi​ra, hogy vá​la​szol​ni tud​jon, Gyö​-
nyö​rű​ség vág​ta​tott elő a Hő​sök két köve kö​zül, az íjá​val ha​do​nász​va.
– El​hagy​ták a fa​lat! Még egyet le​szed​tem kö​zü​lük!
 Ag​rick is ott ro​hant a sar​ká​ban. Ép​pen a paj​zsát kap​ta le a há​tá​ról, ami​kor egy
nyíl​vessző ér​ke​zett fü​tyül​ve a háta mö​gül, hogy az​tán a csiz​má​ja mel​lett fú​ród​jon a
föld​be.
– Jön​nek a töb​bi​ek is.
Begy hal​lot​ta a ki​ál​tá​so​kat oda​lent​ről, de még a has​ba lőtt íjász erőt​len hör​gé​sét
is ma​gá​val hoz​ta és el​tor​zí​tot​ta a szél.
– Gyer​tek csak elő! – böm​böl​te Ne​héz​ke​nyér, le​ve​gő után kap​kod​va.
Úgy tűnt, a tá​ma​dók tel​je​sen szét​zi​lá​lód​tak, mire fel​ér​tek a domb​ra. Pá​ran alig
vár​ták, hogy har​col​has​sa​nak, pá​ran in​kább me​ne​kül​tek vol​na. Annyi biz​tos, hogy
nem vol​tak össze​szo​kott csa​pat Ez Begy tu​cat​já​nak ked​ve​zett, akik kö​zül a leg​töb​-
ben mint​ha már év​szá​za​dok óta együtt let​tek vol​na. A fő​nök hát​ra​pil​lan​tott, Scorry
pe​dig a gyö​ke​rét rág​va ka​csin​tott vissza rá. Régi ba​rá​tok, régi fegy​ver​tár​sak. Whir​-
run ki​húz​ta a kard​ját a hü​ve​lyé​ből, a hosszú, matt fé​men még a nap fé​nye sem csil​-
lant. Vér fog foly​ni, ép​pen ahogy a rú​nák meg​jó​sol​ták. Már csak az volt a kér​dés,
hogy kié. Ez a kér​dés le​be​gett kö​zöt​tük, ami​kor ta​lál​ko​zott a te​kin​te​tük. Egyet​len
szó sem hang​zott el, nem is volt rá szük​ség.
Gyö​nyö​rű​ség le​tér​delt a sor vé​gén, Ath​roc paj​zsá​nak ár​nyé​ká​ban, a húr​ra il​lesz​-
tett egy nyíl​vesszőt, és Begy tu​cat​ja ké​szen állt.
Va​la​ki óva​to​san meg​ke​rül​te az egyik kö​vet. A paj​zsá​ra egy​kor nyil​ván fes​tet​tek
va​la​mit, de a há​bo​rú meg az idő​já​rás úgy meg​vi​sel​te az évek so​rán, hogy már rég
nem le​he​tett sej​te​ni sem, mi volt az. Az egyik ke​zé​ben egy kar​dot tar​tott, si​sa​kot
vi​selt, még​sem úgy fes​tett, mint​ha bár​ki​nek is az el​len​sé​ge len​ne. Ki​me​rült​nek
tűnt, tá​tott száj​jal zi​hált a hosszú má​szás után.
Csak állt ott, néz​te őket, ők pe​dig vissza​néz​tek rá. Begy érez​te, ahogy Yon min​-
den izma meg​fe​szül mel​let​te; alig vár​ta, hogy meg​in​dul​ja​nak vég​re. Resz​ket lé​leg​-
ze​te szi​szeg​ve áram​lott ki-be össze​szo​rí​tott fo​ga​in ke​resz​tül, Brack hör​gé​se a tor​ka
mé​lyé​ről tört fel. Min​den​ki​nek fel​bor​zo​lód​tak az ide​gei, ami​vel csak még job​ban
fel​bor​zol​ták min​den​ki más​nak az ide​ge​it.
– Nyu​ga​lom! – súg​ta Begy. – Nyu​ga​lom! – Jól tud​ta, hogy ilyen​kor a leg​ne​he​-
zebb egy hely​ben áll​ni. Az em​ber nem erre szü​le​tett. Ro​ha​moz​ni kell vagy meg​fu​-
ta​mod​ni: így vagy úgy, de ilyen​kor min​den​ki mo​zog​ni akart, ro​han​ni, or​dí​ta​ni.
Még​is vár​ni kel​lett. Min​den azon múlt, hogy a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban cse​le​ked​je​-
nek.
Ne​héz​ke​nyér újabb em​be​re buk​kant fel, tér​dét be​haj​lít​va le​sett ki paj​zsa mö​gül,
ami​re egy igen rosszul si​ke​rült ha​lat fes​tet​tek. Begy​nek eszé​be ju​tott, hogy a fér​fit
ta​lán Hal​sza​gú​nak hív​hat​ják, és os​to​ba kész​te​tést ér​zett, hogy el​ne​ves​se ma​gát,
ami azon​ban gyor​san el is múlt.
Ha​ma​ro​san in​dul​ni​uk kell. Ki​hasz​nál​ni a te​rep biz​to​sí​tot​ta elő​nyü​ket. El​kap​ni a
tá​ma​dó​kat a domb​ol​da​lon. Se​be​sen meg​tör​ni őket. Raj​ta volt a sor, hogy rá​érez​-
zen a pil​la​nat​ra. Mint​ha pon​to​san tud​ná, mi​kor kell cse​le​ked​ni​ük. Az idő egy​re
csak nyúlt, min​den ap​ró​sá​got ér​zé​kelt. A fájó tor​kát ége​tő le​ve​gőt. A kéz​fe​jét csik​-
lan​do​zó szel​lőt. A szél​ben hul​lám​zó fű​szá​la​kat. A szá​ja annyi​ra ki​szá​radt, hogy
nem volt ben​ne biz​tos, egy​ál​ta​lán ki tud​ja-e majd mon​da​ni a szót, ha úgy érzi, el​-
jött az ide​je.
Drofd út​já​ra eresz​tett egy nyíl​vesszőt, és a két fér​fi le​bu​kott. De a húr pen​gé​se
fel​sza​ba​dí​tott va​la​mit Begy​ben, és mi​előtt vé​gig​gon​dol​hat​ta vol​na, hogy va​ló​ban
meg​fe​le​lő-e a pil​la​nat, el​bő​dült. Még csak szó​nak sem lel​he​tett ne​vez​ni, ami ki​jött
a szá​ján, de a csa​pa​ta ér​tet​te a lé​nye​get, és mint​ha egy fal​ka ku​tyát en​ged​tek vol​na
el hir​te​len a pó​ráz​ról, fu​tás​nak ered​tek. Kü​lön​ben is, az egyik pil​la​nat ta​lán ép​pen
olyan jó, mint a má​sik.
Lába a föl​dön dü​bör​gött, össze​koc​can​tak a fo​gai, fá​jós tér​de csi​kor​dult. Azon
gon​dol​ko​dott, mi​kor lép bele még egy nyúl​üreg​be, az​tán te​rül el a föl​dön. Azon
gon​dol​ko​dott, mer​re jár​hat az a hat em​ber, aki meg​ke​rül​te őket. Azon gon​dol​ko​-
dott, va​jon nem kel​lett vol​na-e meg​hát​rál​ni​uk. És hogy va​jon mi jár​ha​tott an​nak a
két –most már há​rom – mar​há​nak a fe​jé​ben, akik​nek neki ké​szül​tek ron​ta​ni. Hogy
mi​fé​le ha​zug​sá​go​kat fog majd be​ad​ni Yon fi​a​i​nak.
A töb​bi​ek tar​tot​ták vele a lé​pést, paj​zsuk pe​re​me egy​má​son csi​kor​dult, vál​luk
össze-össze​koc​cant. Vi​dor Yon csör​te​tett az egyik ol​da​lán, Caul Resz​ket a má​si​kon.
Olyan fér​fi​ak, akik tud​ták, ho​gyan tart​sák egye​ne​sen a vo​na​lat. Begy​nek egy​szer​re
eszé​be ju​tott, hogy ép​pen ő le​het itt a gyen​ge lánc​szem. Az​tán meg azon kez​dett el
gon​dol​kod​ni, hogy ta​lán túl so​kat gon​dol​ko​dik.
Ne​héz​ke​nyér fiai csúsz​kál​tak és bot​la​doz​tak. Egy​re töb​ben let​tek a domb​te​tőn,
pró​bál​tak va​la​mi​fé​le for​má​ci​ó​ba ren​de​ződ​ni a kö​vek kö​zött. Yon el​eresz​tett egy
éles csa​ta​ki​ál​tást, az​tán Ath​roc és a fi​vé​re is csat​la​ko​zott hoz​zá, ha​ma​ro​san pe​dig
mind​annyi​an egy​szer​re üvöl​töt​tek, ahogy csiz​má​ik a Hő​sök ko​pott fü​vét ta​pos​ták.
Azt a föl​det, ahol va​la​mi​kor ré​ges-rég em​be​rek imád​koz​tak szebb idők el​jö​ve​te​lé​-
ben re​mény​ked​ve.
Ret​te​gés és fel​sza​ba​dult​ság éget​te a mell​ka​sát, éget​te a tor​kát. Ne​héz​ke​nyér em​-
be​re​i​nek sor​ba ren​de​zett paj​zsai kö​zött ho​má​lyo​san lát​szot​tak a fegy​ve​rek, a vil​lo​-
gó pen​gék ide-oda im​bo​lyog​tak.
Begy és a töb​bi​ek már a kö​vek kö​zött jár​tak, kö​zel az el​len​ség​hez.
– Most! – or​dí​tot​ta Begy.
Ő és Yon bal​ra in​dult, Resz​ket és Brack jobb​ra, Whir​run pe​dig ör​dö​gi kur​jan​tás​-
sal ron​tott elő az így tá​madt rés​ből. Begy meg​pil​lan​tot​ta a leg​kö​ze​leb​bi tá​ma​dót,
aki​nek tát​va ma​radt a szá​ja, és el​ke​re​ke​dett a sze​me. Az so​sem olyan egy​sze​rű,
hogy va​la​ki vagy bá​tor, vagy nem. Min​den at​tól függ, hogy áll​nak a dol​gok. Hogy
ki van ott az em​ber mel​lett. Hogy az il​le​tő ép​pen az imént vág​ta​tott-e fel egy me​re​-
dek domb​ol​da​lon nyíl​vesszők zá​po​rá​nak kö​ze​pet​te. Ez a le​gény most meg​pró​bál​ta
a le​he​tő leg​ki​sebb​re össze​húz​ni ma​gát, hogy te​tő​től tal​pig el​búj​has​son a paj​zsa
mö​gött. A Kar​dok Aty​ja úgy zu​hant rá, akár a hegy​om​lás. Még​hoz​zá bo​rot​va​éles​re
fent hegy​om​lás.
 Fém si​kí​tott, fa és hús ha​sadt. Vér fröccsent, kör​ben em​be​rek üvöl​töt​tek. Begy
ki​for​dult egy felé dö​fött lán​dzsa elől, az​tán csör​te​tett to​vább. Pen​gé​jé​vel fát ta​lált,
az​tán a paj​zsá​val ron​tott neki va​la​ki​nek. Csont reccse​né​se hal​lat​szott, az il​le​tő ha​-
nyatt zu​hant, majd csúsz​ni kez​dett le​fe​lé a domb​ol​da​lon.
Begy meg​pil​lan​tot​ta Ne​héz​ke​nyért, aki​nek hosszú, ősz haja az ar​cá​ba ta​padt. A
tá​ma​dók ve​zé​re se​be​sen kap​ta maga elé a kard​ját, de Whir​run gyor​sabb volt: ki​-
nyúlt a kar​ja, és a Kar​dok Aty​já​nak mar​ko​la​tá​val úgy vág​ta száj​ba Ne​héz​ke​nyért,
hogy an​nak hát​ra​bi​csak​lott a feje, és meg​tán​to​ro​dott. Begy azon​ban más​sal volt el​-
fog​lal​va. Egy vi​csor​gó, bar​lang​sze​rű száj le​helt sa​va​nyú bűzt az ar​cá​ba. A to​lon​gás​-
ba szo​rult kard​ját rán​gat​va igye​ke​zett elég he​lyet ta​lál​ni ma​gá​nak, hogy le​sújt​has​-
son. Paj​zsá​val ta​szí​tott egyet tá​ma​dó​ján, és mi​vel a lej​tő őt se​gí​tet​te, si​ke​rült
annyi​ra el​lök​nie ma​gá​tól, hogy egy kis le​ve​gő​höz jus​son.
Ath​roc rá​vá​gott egy pajzs​ra a bá​ró​já​val, mire vá​la​szul az ő paj​zsa is meg​kap​ta a
ma​gá​ét. Begy dö​fött vol​na, de a kö​nyö​ke be​akadt egy lán​dzsa nye​lé​be, és így csak a
kard lap​já​val ért el va​la​kit. Ez ilyen​for​mán nem bi​zo​nyult több​nek ke​dé​lyes váll​ve​-
re​ge​tés​nél.
Whir​run ben​ne volt a sű​rű​jé​ben. A Kar​dok Aty​ja el​mo​só​dó kö​rö​ket írt le a le​ve​-
gő​ben, az em​be​rek igye​kez​tek nyü​szít​ve fél​re​ug​ra​ni elő​le. Va​la​ki az út​já​ba ke​rült.
Ne​héz​ke​nyér uno​ka​öccse.
– Ohh… – A le​gény tes​te ket​té​vált, kar​ja a le​ve​gő​be re​pült, tes​te meg​for​dult, és
el​dőlt, lá​bai a sem​mi​ben ka​lim​pál​tak. A hosszú pen​ge úgy pen​dült, mint ri​a​nó jég,
ha me​le​gebb​re for​dul az idő, kör​ben vér​csep​pek zá​po​roz​tak róla. Begy fel​szisszent,
ahogy a csep​pek az ar​cá​ra fröccsen​tek, az​tán le​csa​pott egy pajzs​ra, köz​ben olyan
erő​vel szo​rí​tot​ta össze a fo​ga​it, hogy majd meg​re​ped​tek. Moz​gást ér​zé​kelt a sze​me
sar​ká​ból, és ösz​tö​nö​sen maga elé kap​ta a paj​zsát; azon​nal neki is hup​pant va​la​mi,
az áll​kap​csá​nak vág​va a pajzs pe​re​mét. Begy zsib​ba​dó kar​ral tán​to​ro​dott ol​dal​ra.
Egy fegy​ver kör​vo​na​lai raj​zo​lód​tak ki a vi​lá​gos ég​bol​ton – a sa​ját​já​val ál​lí​tot​ta
meg, amint ép​pen le​csa​pott vol​na rá. Pen​gék csat​tan​tak, csi​kor​dul​tak, és Begy be​-
le​or​dí​tott va​la​ki​nek az ar​cá​ba, aki ép​pen úgy né​zett ki, mint Jut​lan, ki​vé​ve, hogy
Jut​lan már hosszú évek​kel ez​előtt vissza​ment a sár​ba. Egyen​sú​lyát veszt​ve bo​tor​-
kált a lej​tőn, uj​jai a mar​ko​la​tot szo​rí​tot​ták. A tér​de égett, a tü​de​je égett.
Resz​ket fém​sze​me vil​lant, a fér​fi tönk​re​tett ar​cát har​ci​as mo​soly rán​cai szab​dal​-
ták. A bárd​ja ket​té​ha​sí​tot​ta Jut​lan ko​po​nyá​ját, mire fe​ke​te massza te​rí​tet​te be
Begy paj​zsát. Begy el​ta​szí​tot​ta ma​gá​tól a hul​lát, az élet​te​len test bucs​káz​va gu​rult
el a fű​ben. A Kar​dok Aty​ja egy pán​cél​ra csa​pott le mel​let​te, a sod​ro​nying meg​haj​-
lott gyű​rűi szer​te​szét re​pül​tek, és éle​sen vág​tak Begy kéz​fe​jé​be.
Csat​ta​nás és csö​röm​pö​lés, csi​kor​gás és zör​gés, si​koly és nyö​ször​gés, hup​pa​nás,
reccse​nés, ká​rom​ko​dás és a mé​szár​szék​re hur​colt ál​la​to​ké​ra em​lé​kez​te​tő két​ség​be​-
esett bő​gés ke​ve​red​tek egy​más​sal. Scorry mint​ha éne​kelt vol​na. Va​la​mi Begy ar​cá​-
ba vá​gó​dott, mire a fér​fi fél​re​kap​ta a fe​jét. Hogy vér, pen​ge vagy sár volt-e, maga
sem tud​ta. Fél​re​ug​rott, mert va​la​mi szá​guld​va kö​ze​le​dett felé, de el​csú​szott, és a
kö​nyö​ké​re tá​masz​kod​va a föl​dön kö​tött ki. Egy lán​dzsa je​lent meg fö​löt​te egy vi​-
csor​gó arc kí​sé​re​té​ben. A paj​zsá​val eset​le​nül há​rí​tot​ta a dö​fést, az​tán igye​ke​zett
fel​tá​pász​kod​ni. Scorry a tá​ma​dó vál​lá​ba szúrt, mire az el​ej​tet​te a lán​dzsá​ját. A se​-
bé​ből bu​gyog​va tört elő a vér.
Gyö​nyö​rű​ség ar​cát el​bo​rí​tot​ta a vér. A sa​ját​ja, va​la​ki másé, eset​leg mind​ket​tő
ve​gye​sen. Resz​ket rö​hög​ve száj​ba vá​gott va​la​kit paj​zsa va​salt sze​gé​lyé​vel. Riccs-
reccs, ha​lál, ha​lál. Yon üvöl​tött, a bárd​ja fel​emel​ke​dett, az​tán zúg​va le​súj​tott.
Drofd vé​res kar​ját szo​ron​gat​va tán​tor​gott, íja ma​rad​vá​nyai össze​ga​ba​lyod​va lóg​tak
a há​tán.
Va​la​ki utá​na ug​rott egy dár​dá​val, de Begy az út​ját áll​ta. A fe​jé​ben sa​ját re​kedt
üvöl​té​se zú​gott, ahogy le​csa​pott a kard​já​val. A mar​ko​lat na​gyot rán​dult a ke​zé​ben,
szö​vet és bőr ha​sadt, vér spric​celt. A fér​fi el​ej​tet​te a dár​dá​ját, tá​tott szá​já​ból
hosszú si​koly bu​kott elő. Begy vissza​kéz​ből még egy​szer oda​vá​gott neki, az élet​te​-
len test meg​for​dult es​té​ben, le​vá​gott kar​ja lö​työ​gött ru​há​ja uj​já​ban, a fe​hér szö​vet​-
be fe​ke​te vér der​medt.
Va​la​ki fu​tás​nak eredt le​fe​lé a domb​ol​da​lon. Egy nyíl​vessző szállt utá​na, de el​té​-
vesz​tet​te. Begy rá​ve​tet​te vol​na ma​gát, de ő is el​vé​tet​te. Ne​ki​üt​kö​zött Ag​rick kö​nyö​-
ké​nek. Meg​csú​szott, el​esett, a kard​mar​ko​lat az ol​da​lá​ba vá​gó​dott, esé​lye sem volt
vé​de​kez​ni. A me​ne​kü​lőt még ez sem ér​de​kel​te, csak ina​it to​vább, még a paj​zsát is
el​ha​jí​tot​ta.
Begy egy ma​rok​nyi fű​cso​mó​val együtt fel​kap​ta a kard​ját a föld​ről. Majd​nem
oda​vá​gott va​la​ki​nek, de vissza​fog​ta ma​gát. Scorry szo​ron​gat​ta mel​let​te a lán​dzsá​ja
nye​lét. Ne​héz​ke​nyér em​be​rei kö​zül min​den​ki me​ne​kült. Már​mint azok, akik élet​-
ben ma​rad​tak. Ha egy csa​pat meg​tö​rik, ak​kor min​den​ki egy​szer​re tö​rik meg. Mint
ami​kor egy szik​la​orom le​vá​lik a hegy​ről, és be​le​hull az óce​án​ba. Begy mint​ha Ne​-
héz​ke​nyért lát​ta vol​na vé​res száj​jal a fiai után bo​tor​kál​ni. Az egyik fele nem bán​ta
vol​na, ha a vén gaz​em​ber meg​ússza, de a má​sik leg​szí​ve​seb​ben utá​na ro​hant vol​-
na, hogy vé​gez​zen vele.
– Mö​göt​te​tek! Mö​göt​te​tek!
Begy ne​héz​ke​sen meg​for​dult, gyom​rát össze​szo​rí​tot​ta a fé​le​lem. Em​be​re​ket pil​-
lan​tott meg a kö​vek kö​zött. Nem tud​ta ki​ven​ni, kik azok, a nap va​kí​tó​an tű​zött a
sze​mé​be. Si​ko​lyo​kat hal​lott, fém csat​tant fé​men. Már fu​tott is vissza a kö​vek közé,
paj​zsa egy szik​lá​nak üt​kö​zött, kar​já​ban tom​pa zsib​ba​dást ér​zett. A le​ve​gő sí​pol​va,
fáj​dal​ma​san áram​lott ki-be a szá​ján. Kö​hö​gött, de ro​hant to​vább.
A mál​hás ló dög​löt​ten he​vert a tűz mel​lett, nyíl​vessző állt ki a bor​dái kö​zül. Begy
egy paj​zsot pil​lan​tott meg, raj​ta vö​rös ma​dár​ral, mö​göt​te egy kard ka​sza​bolt se​be​-
sen. Gyö​nyö​rű​ség el​eresz​tett egy lö​ve​dé​ket, de el​vé​tet​te a célt. Vö​rös​var​nyú meg​-
for​dult, és a nya​ká​ba szed​te a lá​bát. Egy íjász vissza​lőtt mel​lő​le, a nyi​la egye​ne​sen
Gyö​nyö​rű​ség felé tar​tott, de Begy köz​be​lé​pett, és fel​emelt paj​zsá​val fél​re​ütöt​te a
ma​gas fűbe.
És már el is tűn​tek.
 Ag​rick a föl​dön bá​mult va​la​mit, nem messze a tűz​től. Egyik ke​zé​ben a bárd​ját
tar​tot​ta, a má​sik​ban a si​sak​ját. Begy nem akar​ta tud​ni, mit néz annyi​ra, de per​sze
úgy​is tud​ta.
Ne​héz​ke​nyér egyik em​be​re igye​ke​zett el​mász​ni, a ma​gas fű hul​lám​zott, ahogy
vé​res lá​bát maga után von​szol​ta. Resz​ket oda​lé​pett hoz​zá, és a bárd​ja fo​ká​val le​-
csa​pott a tar​kó​já​ra. Nem kü​lö​nö​seb​ben nagy erő​vel, ép​pen csak annyi​ra, amennyi​-
re kel​lett. Könnye​dén, mint a föl​det vizs​gá​ló gya​kor​lott bá​nyász. Va​la​ki még min​-
dig üvöl​tött va​la​hol. Vagy ta​lán csak Begy fe​jé​ből jött a hang. Ta​lán csak sa​ját lé​-
leg​ze​te só​ha​ját hal​lot​ta a tor​ká​ból. Pis​log​va né​zett kö​rül. Mi a fe​né​ért ma​rad​tak? A
fe​jét kezd​te csó​vál​ni, mint​ha így ki​ráz​hat​ná be​lő​le a vá​laszt, de csak az áll​kap​csa
fáj​dult meg még job​ban.
– Tu​dod moz​gat​ni a lá​bad? – Scorry Brack mel​lett gug​golt, aki a föl​dön ült, és
vé​res ke​zé​vel egyik vas​kos comb​ját szo​ron​gat​ta.
– Igen, baz​meg, tu​dom. Csak kur​vá​ra fáj, baz​meg, ha moz​ga​tom, baz​meg!
Begy bőre ra​gadt az iz​zad​ság​tól, az egész tes​te iz​zott és visz​ke​tett. Az áll​kap​csa
lük​te​tett, ahol be​ütöt​te a sa​ját paj​zsá​ba, és a kar​ja is saj​gott. A rossz tér​de meg a
ki​for​dult bo​ká​ja is nyag​gat​ták, mint ren​de​sen, de úgy tűnt, nem se​be​sült meg. Ko​-
mo​lyab​ban nem. Maga sem tud​ta, ho​gyan tu​dott eb​ből épen ki​ke​ve​red​ni. A csa​ta
izzó he​vü​le​te se​be​sen ha​gyott alább. Begy lába úgy resz​ke​tett, mint az új​szü​lött
bor​júé, sze​me előtt el​ho​má​lyo​so​dott a vi​lág. Mint​ha a fel​hasz​nált ere​jét hi​tel​be
kap​ta vol​na, és most ka​ma​tos​tul kel​le​ne vissza​fi​zet​nie min​det. Tett pár lé​pést a ki​-
égett tűz meg a dög​lött mál​hás ló felé. A töb​bi lo​vuk​nak nyo​mát sem lát​ta. Vagy
meg​szök​tek, vagy el​pusz​tul​tak. Le​hup​pant a fe​ne​ké​re a Hő​sök kel​lős kö​ze​pén.
– Meg​vagy? – Whir​run ha​jolt fölé, ha​tal​mas kard​ját köz​vet​le​nül a ke​reszt​vas
alatt tar​tot​ta egyik mar​ká​ban. A pen​gét vö​rös fol​tok bo​rí​tot​ták. Vé​res volt, aho​-
gyan an​nak len​nie kel​lett. Ha a Kar​dok Aty​ja elő​ke​rül a hü​ve​lyé​ből, ak​kor nem
ma​rad​hat tisz​ta. – Meg​vagy?
– Azt hi​szem. – Begy uj​jai olyan erő​vel mar​kol​ták a paj​zsa szí​ját, hogy szin​te el
is fe​lej​tet​te, ho​gyan kell megint ki​egye​ne​sí​te​ni őket. Vég​re nagy ne​he​zen ki​nyi​tot​ta
az ök​lét, és a fűbe dob​ta a paj​zsot. Pár friss vá​gás ke​rült rá a száz régi mel​lé, meg
egy új hor​pa​dás is ke​let​ke​zett a kö​ze​pét dí​szí​tő dom​bo​rú fé​men.
Gyö​nyö​rű​ség tüs​kés haja össze​ta​padt a vér​től.
– Mi tör​tént? – A nő az al​kar​já​val dör​zsöl​te a sze​mét. – Meg​vág​tak?
– Csak egy kar​co​lás – fe​lel​te Scorry, mi​után a hü​velyk​uj​já​val meg​ta​po​gat​ta Gyö​-
nyö​rű​ség fej​bő​rét.
Drofd mel​let​tük tér​delt, elő​re-hát​ra hin​tá​zott, és a kar​ját szo​ron​gat​ta. Uj​jai he​-
gyé​re csí​ko​kat fes​tett a vér.
Begy a nap​ba né​zett, szem​hé​ja meg​re​be​gett. Hal​lot​ta, ahogy Yon tor​ka​sza​kad​tá​-
ból or​dít Ne​héz​ke​nyér meg a fiai után.
 – Gyer​tek vissza, fasz​fe​jek! Gyer​tek csak, ti gyá​va kö​csö​gök! – Tel​je​sen mind​egy
volt, mit ki​a​bál. Min​den​ki gyá​va. Gyá​va vagy hős, at​tól füg​gő​en, hogy áll​nak ép​pen
a dol​gok. Ne​héz​ke​nyé​rék​nek eszük ágá​ban nem volt vissza​jön​ni. Úgy fes​tett, nyolc
ha​lot​tat hagy​tak hát​ra. Nem, ki​zárt do​log, hogy vissza​jöj​je​nek. Begy a hely rég ha​-
lott is​te​ne​i​hez imád​ko​zott, hogy sem​mi eset​re se jöj​je​nek vissza.
Scorry hal​kan, szo​mo​rú​an éne​kelt, mi​köz​ben tűt és cér​nát vett elő az er​szé​nyé​-
ből. Csa​ta után so​sem hal​la​ni vi​dám da​lo​kat. A könnyed nó​ták min​dig előt​te csen​-
dül​nek fel, és ál​ta​lá​ban el​fer​dí​tik kis​sé az igaz​sá​got.
Begy azon kap​ta ma​gát, hogy úgy érzi, jól jöt​tek ki a do​log​ból. Na​gyon is jól.
Egyet​len em​bert vesz​tet​tek. Az​tán Ath​roc pety​hüdt, ki​fe​je​zés​te​len ar​cá​ra, ke​reszt​-
be álló sze​me​i​re meg a Vö​rös​var​nyú bárd​ja ál​tal ki​on​tott be​le​i​től lucs​kos mel​lé​-
nyé​re né​zett, és meg​un​do​ro​dott ma​gá​tól, ami​ért ilyes​mi egy​ál​ta​lán eszé​be ju​tott.
Tud​ta, hogy ez a kép is vele ma​rad annyi má​sik​kal együtt. Min​den​ki​nek nyom​ja
va​la​mi​lyen súly a vál​lát.
Ha​nyatt dőlt a fű​ben, az égen vo​nu​ló fel​hő​ket fi​gyel​te. Egy​szer ezt jut​tat​ták eszé​-
be, egy​szer azt. Há​rom​fás min​dig azt mond​ta neki, hogy egy jó ve​ze​tő nem rá​gód​-
hat az egy​szer már meg​ho​zott dön​té​se​in. Csak​hogy egy jó ve​zér aka​rat​la​nul is rá​-
gó​dik raj​tuk.
He​lye​sen cse​le​ke​dett. Ta​lán. Vagy ta​lán nem is le​het he​lye​sen cse​le​ked​ni.
 ELSŐ NAP
„Egy ra​ci​o​ná​lis had​se​reg el​me​ne​kül​ne.”

– Mon​tes​qui​eu —
 Csend

Ma​gasz​tos Fel​ség!
Lord Ba​yaz, az Első Má​gus tol​má​csol​ta Kroy mar​sall​nak az ön nagy​be​csű
uta​sí​tá​sát, mi​sze​rint a le​he​tő leg​sür​gő​seb​ben ves​sünk vé​get a had​já​rat​nak
Észak​föl​dön. A mar​sall en​nek ér​tel​mé​ben fel​vá​zolt egy ter​vet, me​lyet vég​re​-
hajt​va zá​ros ha​tár​időn be​lül dön​tő csa​tá​ra kény​sze​rít​het​jük Fe​ke​te Mé​telyt.
Je​len​leg az egész se​reg lá​za​san ké​szü​lő​dik.
Ja​len​horm tá​bor​nok had​osz​tá​lya ha​lad elöl, pir​ka​dat​tól nap​nyug​tá​ig
me​ne​tel​nek. Mit​te​rick tá​bor​nok csa​pa​ta alig pár órá​nyi​val le​ma​rad​va
kö​ve​ti őket. Mond​hat​ni, ba​rá​ti ve​tél​ke​dés zaj​lik ket​te​jük kö​zött a te​kin​-
tet​ben, hogy ki kel bi​rok​ra ha​ma​rabb az el​len​nel.
Meed kor​mány​zót mind​eköz​ben vissza​ren​del​ték Ol​len​sand​ból. A há​-
rom had​osz​tály egy Os​rung nevű vá​ros kö​ze​lé​ben egye​sül, ahon​nan
észak felé in​dul​nak to​vább Car​le​on és a győ​ze​lem felé.
Ma​gam Ja​len​horm tá​bor​nok ve​zér​ka​rá​hoz sze​gő​döm, a had​se​reg
élén. Né​mi​képp hát​rál​tat ben​nün​ket az utak sze​rény vol​ta csak​úgy, mint
a vál​to​zé​kony idő​já​rás, amely​ről tud​ni való, hogy a szik​rá​zó nap​sü​tést
gya​kor​ta min​den elő​jel nél​kül vált​ja ret​te​ne​tes fel​hő​sza​ka​dás. A tá​bor​-
no​kot mind​azon​ál​tal nem olyan fá​ból fa​rag​ták, hogy akár az el​len​ség,
akár a ter​mé​szet az út​ját áll​ja. Amennyi​ben meg​üt​kö​zünk az észak​föl​di​-
ek​kel, ter​mé​sze​te​sen nyo​mon kö​ve​tem a fej​le​mé​nye​ket, és tá​jé​koz​ta​tom
önt a har​cok ki​me​ne​te​lé​ről.
Ma​ra​dok Fel​sé​ged hű​sé​ges, ámde mél​tat​lan szol​gá​ló​ja.
Bre​mer dan Gorst,
az észak​föl​di há​bo​rú ki​rá​lyi meg​fi​gye​lő​je
Ezt még haj​nal​nak sem iga​zán le​he​tett ne​vez​ni. A nap​kel​te előtt az ég​bolt​ra kú​szó
ha​lott​szür​ke fény​nek sem​mi​lyen iga​zi szí​ne nem volt. Ez volt Gorst ked​venc nap​-
sza​ka. Az em​ber szin​te el tud​ná hi​tet​ni ma​gá​val, hogy sen​ki nem fog töb​bé meg​-
szó​lal​ni.
Már vagy egy órá​ja fu​tott, a lába cup​po​gott a sár​ba vájt ke​rék​nyo​mok​ban. A po​-
cso​lyák vi​zé​ben ki​raj​zo​lód​tak a fe​ke​te lom​bok és a fakó ég​bolt. Gorst bol​dog tü​kör​-
vi​lá​go​kat kép​zelt be​lé​jük, ahol meg​ka​pott min​dent, amit ér​de​melt, az​tán oda is
lett sor​ra az összes, ahogy ne​héz csiz​má​já​val be​lé​jük toccsant, és acél​ba bur​kolt
vád​li​ját mocs​kos víz csepp​jei te​rí​tet​ték be.
 Őrült​ség lett vol​na tel​jes pán​cél​zat​ban fut​ni, ezért Gorst csak a leg​fon​to​sabb da​-
ra​bo​kat vi​sel​te. A mell- és a hát​vér​tet a hoz​zá​juk tar​to​zó de​rék​vé​dő​vel, meg a láb​-
szárv​ér​tet. Jobb kar​ján a karv​ért meg a ví​vó​kesz​tyű sza​bad moz​gást en​ge​dett a
kard​nak. A tá​ma​dá​so​kat há​rí​tó bal kar​ját a leg​vas​ta​gabb, min​den ízü​let​nél haj​ló
acél bo​rí​tot​ta az ujja he​gyé​től a sú​lyos váll​vér​tig. Mind​ezek alá bé​lelt zub​bonyt
meg fém​csí​kok​kal meg​erő​sí​tett vas​tag bőr​nad​rá​got hú​zott. Si​sak​ros​té​lyá​nak kes​-
keny ré​sén át im​bo​lyog​ni lát​ta maga előtt a vi​lá​got.
Egy gro​tesz​kül fel​pu​í​fadt hasú, fol​tos ku​tya so​ká​ig ugat​va lo​holt a nyo​má​ban,
az​tán in​kább meg​tor​pant, és az út mel​lett ta​lált nagy sze​mét​ku​pac​ban kez​dett tur​-
kál​ni. Va​jon a sze​me​tünk lesz az egye​dü​li ma​ra​dan​dó nyo​ma, hogy va​la​ha is eb​-
ben az or​szág​ban jár​tunk? A sze​me​tünk és a sír​ja​ink?
Át​ko​co​gott Ja​len​horm had​osz​tá​lyá​nak ál​dott, alvó csend​be bur​ko​ló​zó, csu​pa vá​-
szon la​bi​rin​tu​sán. A köd a le​la​pult fű​höz ta​padt, ko​szo​rú​ként vet​te kö​rül a kö​ze​-
leb​bi sát​ra​kat, a tá​vo​lab​bi​a​kat pe​dig fan​to​mok​ká vál​toz​tat​ta. Egy sor ló le​sett ko​-
mo​ran az ab​ra​kos ta​risz​nyák fö​lött. Egyet​len ma​gá​nyos őr​szem tar​tot​ta a te​nye​rét
a réz​üst​ben égő tűz fölé. Kö​rü​löt​te vö​rö​sen iz​zott a fél​ho​mály, és na​rancs​szí​nű
szik​rák száll​tak fel​fe​lé. A fér​fi tá​tott száj​jal me​redt az előt​te el​ha​la​dó, az​tán to​va​tű​-
nő Gorstra.
A szol​gái a sát​ra előt​ti tisz​tá​son vár​tak rá. Rur​gen a ke​zé​be nyo​mott egy vöd​röt,
ő pe​dig hossza​san ivott, a hi​deg víz vé​gig​folyt izzó nya​kán. Lur​kó majd meg​sza​-
kadt a súly alatt, ahogy ki​hoz​ta a lá​dá​ját, Gorst pe​dig elő​vet​te be​lő​le a gya​kor​lás​-
hoz hasz​nált fegy​ve​re​it. A hosszú, ütött-ko​pott éle​zet​len pen​gék​hez fél​tég​lá​nyi
mar​ko​lat tar​to​zott, hogy az egyen​súly​nak leg​alább az il​lú​zi​ó​ja meg​le​gyen. Ezek a
kar​dok há​rom​szor sú​lyo​sab​bak vol​tak Gorst csa​tá​ban hasz​nált fegy​ve​re​i​nél, pe​dig
már azok is kü​lö​nö​sen ne​héz​nek szá​mí​tot​tak.
Cso​dá​la​tos csend​ben imi​tál​ták a tá​ma​dást. Rur​gen pajz​zsal és bot​tal, Lur​kó pe​-
dig egy póz​ná​val. Gorst küsz​köd​ve igye​ke​zett min​dent há​rí​ta​ni az or​mót​lan vas​sal.
Nem ad​tak neki sem időt, sem esélyt, nem mu​tat​tak sem kö​nyö​rü​le​tet, sem tisz​te​-
le​tet. Gorst nem is akart sem​mi ilyes​mit. Ka​pott épp elég esélyt Si​pa​ni előtt, de az
is csak arra volt jó, hogy hagy​ta ma​gát el​pu​hul​ni. El​tom​pul​ni. Ami​kor el​jött a pil​-
la​nat, ke​vés​nek ta​lál​ta​tott. Ha megint el​jön a pil​la​nat, ren​dít​he​tet​len​nek ta​lál​ta​tik
majd, acé​los, kö​nyör​te​len, gyil​kos fegy​ver​nek. Ezért csi​nál​ta ezt vé​gig min​den reg​-
gel az el​múlt négy év​ben, min​den reg​gel Si​pa​ni óta, min​den reg​gel ki​vé​tel nél​kül,
eső​ben, hő​ség​ben, fagy​ban.
Fa ser​cent fé​men, idő​ről idő​re puf​fa​nás, az​tán nyö​gés hal​lat​szott, ahogy a bo​tok
le​pat​tan​tak a pán​cél​ról, vagy be​ta​lál​tak a vér​tek közé. Gorst min​den ere​jét meg​fe​-
szí​tet​te, he​ves szív​ve​ré​se rit​mu​sá​ra kap​kod​ta a le​ve​gőt. A ve​rej​ték át​áz​tat​ta a zub​-
bo​nyát, csik​lan​doz​ta a fej​bő​rét, csep​pek​ben csor​dult elő a ros​té​lyán ke​resz​tül.
Min​den izma égett, egy​re rosszabb és rosszabb lett, majd egy​re jobb és jobb, mint​-
ha el tud​ná éget​ni a szé​gye​nét, hogy újra él​hes​sen.
Az​tán csak állt tá​tott száj​jal és le​hunyt szem​mel, amíg le​csa​tol​ták róla a pán​célt.
Ami​kor meg​sza​ba​dí​tot​ták a mell​vért​től, úgy érez​te, mind​járt a le​ve​gő​be emel​ke​-
dik, fel​száll az égig, és soha töb​bé le sem jön a föld​re. Mi az ott a ka​to​nák fö​lött?
Nos, nem más, mint a hí​res bűn​bak, Bre​mer dan Gorst! Vég​re ki​sza​ba​dult a föld​-
fog​sá​gá​ból.
Le​há​moz​ta ma​gá​ról át​ázott, bü​dös ru​há​it. A kar​ja annyi​ra meg​duz​zadt, hogy
alig tud​ta be​haj​lí​ta​ni. Mez​te​le​nül állt a hű​vös reg​ge​li le​ve​gő​ben, tes​tét hor​zso​lá​sok
bo​rí​tot​ták, és gő​zöl​gött, mint a ke​men​cé​ből fris​sen ki​vett fel​fújt. Ami​kor le​ön​töt​-
ték a pa​tak​ból fris​sen me​rí​tett je​ges víz​zel, éle​sen fel​szisszent a sokk​tól. Lur​kó
oda​do​bott neki egy ron​gyot, ő pe​dig ala​po​san meg​tö​rül​kö​zött. Ami​kor ez​zel meg​-
volt, ma​gá​ra öl​töt​te a Rur​gen ál​tal ho​zott tisz​ta ru​há​kat, mi​köz​ben két szol​gá​ló​ja
ad​dig sú​rol​ta a pán​cél​ját, amíg az vissza nem sze​rez​te szo​ká​sos, gya​kor​la​ti​a​san
tom​pa fé​nyét.
A nap fel​fe​lé ka​pasz​ko​dott a lá​tó​ha​tá​ron, és a fák kö​zött Gorst már lát​hat​ta a Ki​-
rály Se​re​gé​nek Első Re​gi​ment​jét, amint az ál​mos ka​to​nák ki​ká​szá​lód​nak a sát​rak​-
ból, és lé​leg​ze​tük pá​rál​lik a hű​vös haj​nal​ban. Fel​csa​tol​ták a pán​cél​ja​i​kat, re​mény​-
ked​ve bö​köd​ték a ki​aludt tü​zek​ből meg​ma​radt zsa​rát​no​kot, és ké​szü​lőd​tek az az​-
na​pi me​ne​te​lés​re.
Egy ki​sebb csa​pa​tot össze​te​rel​tek, és vé​gig kel​lett néz​ni​ük, amint egyik tár​su​kat
meg​kor​bá​csol​ják va​la​mi​fé​le füg​ge​lem​sér​té​sért. A szí​jak hal​vány, vö​rös csí​ko​kat
hagy​tak ma​guk után a csu​pasz há​ton, és az éles csat​ta​ná​so​kat egy pil​la​nat​tal ké​-
sőbb már kö​vet​te is a ka​to​na nyö​gé​se. Nem is tud​ja, mi​lyen sze​ren​csés. Bár az én
bün​te​té​sem is ilyen rö​vid, ha​tá​ro​zott és jól meg​ér​de​melt lett vol​na.
Gorst har​ci fegy​ve​rét Kal​vez, Sty​ria leg​na​gyobb kard​ké​sz​í​tő​je ko​vá​csol​ta. A ki​-
rály​tól kap​ta aján​dék​ba, mi​után az adu​ai csa​tá​ban meg​men​tet​te az éle​tét. Rur​gen
most elő​húz​ta a hosszú pen​gét a hü​ve​lyé​ből, és fel​mu​tat​ta mind​két ma​ku​lát​lan​ra
fé​nye​sí​tett ol​da​lát. Gorst bó​lin​tott. Szol​gá​ja ez​u​tán szem​lé​re bo​csá​tot​ta a haj​nal
fé​nyé​ben ri​de​gen vil​la​nó rö​vid pen​gét is. Gorst is​mét bó​lin​tott, át​vet​te az övét, és
fel​csa​tol​ta. Az​tán egyik ke​zét Lur​kó, a má​si​kat Rur​gen vál​lá​ra tet​te, és el​mo​so​lyo​-
dott.
Rur​gen hal​kan be​szélt, meg​ad​va a csend​nek a kel​lő tisz​te​le​tet.
– Ja​len​horm tá​bor​nok arra kéri, hogy csat​la​koz​zon hoz​zá az osz​lop élén, uram,
amint a had​osz​tály út​nak in​dul.
Lur​kó hu​nyo​rog​va né​zett fel az egy​re vi​lá​go​sabb égre.
– Csak hat mér​föld​re va​gyunk Os​rung​tól, uram. Gon​dol​ja, hogy ma sor ke​rül a
csa​tá​ra?
– Re​mé​lem, nem. – De​hogy​nem, a sors​ra mon​dom, más​ra sem vá​gyom! Kér​lek,
kér​lek, kér​lek, kö​nyör​gök! Sem​mi mást nem sze​ret​nék, csak ezt az egyet! Küldj ne​-
kem egy csa​tát!
 Becsvágy

– Fin?
– Mmmm?
A fér​fi fel​kö​nyö​költ, úgy mo​soly​gott le​fe​lé a nőre.
– Sze​ret​lek.
– Mmmm.
Csend. A nő rég nem vár​ta, hogy a sze​re​lem vil​lám​csa​pás​ként érje utol. Egye​sek
haj​la​mo​sab​bak vol​tak az ilyes​fé​le ér​zel​mek​re. Má​sok ke​mé​nyebb fe​jű​nek szü​let​-
tek.
– Fin?
– Mmmm?
– Ko​mo​lyan. Sze​ret​lek.
Fin vi​szont​sze​ret​te a fér​fit, még ha va​la​mi​ért ezt nem is mond​ta ki egy​könnyen.
Vagy leg​alább​is amit ér​zett, az na​gyon kö​zel állt a sze​re​tet​hez. Fel​sé​ge​sen fes​tett az
egyen​ru​há​já​ban, nél​kü​le pe​dig még an​nál is job​ban, néha meg​le​pe​tés​sze​rű​en meg​-
ne​vet​tet​te, és két​ség​be​von​ha​tat​la​nul szik​rá​zott a le​ve​gő, ha meg​csó​kol​ták egy​-
mást. A fér​fi be​csü​le​tes volt, nagy​lel​kű, szor​gal​mas, tisz​te​let​tu​dó, jó il​la​tú… Igaz,
ami igaz, nem tűnt ép​pen ész​ve​szej​tő​én okos​nak, de hát üsse ká​nya. Rit​kán jut
hely két okos em​ber​nek egyet​len há​zas​ság​ban.
– Jó fiú – mor​mog​ta, és meg​pas​kol​ta a fér​fi ar​cát. Ra​gasz​ko​dott hoz​zá, és csak
egé​szen rit​kán ér​zett irán​ta némi meg​ve​tést, amit a leg​több fér​fi​ról nem mond​ha​-
tott el. Jól össze​il​let​tek. Az op​ti​mis​ta és a pesszi​mis​ta, az ide​a​lis​ta és a prag​ma​tis​-
ta, az ál​mo​do​zó és a ci​ni​kus. Nem is be​szél​ve férj​ura ne​me​si vér​vo​na​lá​ról és az ő
izzó becs​vá​gyá​ról.
A fér​fi csa​ló​dot​tan só​haj​tott fel.
– Es​kü​szöm, min​den fér​fi sze​rel​mes be​léd eb​ben a nya​va​lyás se​reg​ben.
– A pa​rancs​no​kod, Meed kor​mány​zó?
– Hát… ő va​ló​szí​nű​leg nem, de fel​te​he​tő​leg ő is több me​leg​sé​get érez​ne irán​tad,
ha nem csi​nál​nál foly​ton hü​lyét be​lő​le.
– Ha én nem ten​ném, ő csi​nál​na hü​lyét sa​ját ma​gá​ból.
– Nyil​ván, de a fér​fi​ak azt job​ban vi​se​lik.
 – Amúgy is csak egyet​len tiszt sza​vá​ra adok.
A fér​fi el​mo​so​lyo​dott, és vé​gig​húz​ta az uj​ját Fin​ree bor​dá​in.
– Tény​leg?
– Hard​rick szá​za​do​sé​ra. – A nő cset​tin​tett a nyel​vé​vel. – Sze​rin​tem ami​att a na​-
gyon, na​gyon szűk lo​vas​sá​gi nad​rág mi​att le​het. Csak azért le szok​tam ej​te​ni ezt-
azt, hogy fel​ve​hes​se ne​kem. Hup​szi! – Uj​ját az aj​ká​hoz érin​tet​te, és meg​re​beg​tet​te
a szem​pil​lá​it. – A csu​dá​ba, de ügyet​len va​gyok, megint el​ej​tet​tem a le​gye​ző​met!
Meg​ten​né, hogy fel​ve​szi ne​kem, szá​za​dos úr? Majd​nem meg​van, már csak egy ki​-
csit kell mé​lyebb​re ha​jol​nia, szá​za​dos úr. Csak egy ki​csit… ha​jol​jon… mé​lyebb​re.
– Te szé​gyen​te​len! Mel​les​leg nem hi​szem, hogy Hard​rick il​le​ne hoz​zád. An​nak
az em​ber​nek annyi esze van, mint egy desz​ká​nak. Per​ce​ken be​lül el​un​nád ma​gad.
Fin​ree fel​fúj​ta az ar​cát.
– Azt hi​szem, iga​zad van. Egy jó segg még nem vált​ja meg a vi​lá​got. Ez az, ami​re
a fér​fi​ak so​sem jön​nek rá. Ak​kor ta​lán… – Fon​to​ló​ra vet​te, ki le​het a leg​rö​he​je​sebb
sze​re​tő az is​me​rő​sei kö​zül, az​tán el​mo​so​lyo​dott, ahogy rá​ta​lált a tö​ké​le​tes je​lölt​re.
– Bre​mer dan Gorst? Nem mond​hat​nám, hogy jó​ké​pű… vagy okos… vagy be​fo​lyá​-
sos, de az a be​nyo​má​som, hogy ér​zel​mek mély kút​ja rej​te​zik a lum​pen fel​szín alatt.
A hang​já​hoz per​sze nem len​ne könnyű hoz​zá​szok​ni, már ha egy​ál​ta​lán ki le​het be​-
lő​le csal​ni egy-két szót, de ha va​la​ki​nek be​jön az erős, csen​des tí​pus, úgy ér​zem, ő
mind​két te​rü​le​ten ko​moly ér​de​me​ket tud fel​mu​tat​ni. Mi az? – Hal már nem mo​-
soly​gott. – Vic​ce​lek. Évek óta is​me​rem. Ár​tal​mat​lan.
– Ár​tal​mat​lan? Lát​tad har​col​ni?
– Vív​ni lát​tam már.
– Az nem ugyan​az.
Volt va​la​mi a fér​fi ti​tok​za​tos​sá​gá​ban, ami mi​att Fin​ree töb​bet akart tud​ni.
– Te lát​tad har​col​ni?
– Igen.
– És?
– És… Örü​lök, hogy ná​lunk szol​gál.
A nő ujja he​gyé​vel meg​érin​tet​te Hal or​rát.
– Jaj, sze​gény drá​gám! Félsz tőle?
A fér​fi a há​tá​ra gör​dült.
– Egy ki​csit. Min​den​ki​nek il​le​ne leg​alább egy ki​csit fél​nie Bre​mer dan Gorst​tól.
Ez meg​lep​te Fin​reet. Nem gon​dol​ta vol​na, hogy Hal bár​mi​től is fél. Egy pil​la​na​-
tig csak fe​küd​tek né​mán, fö​löt​tük pu​hán lo​bo​gott a vá​szon a szél​ben.
A nő​nek lel​ki​fur​da​lá​sa tá​madt. Tény​leg sze​ret​te Halt. Az​nap, ami​kor meg​kér​te a
ke​zét, sor​ra vett min​den szem​pon​tot. Fon​to​ló​ra vet​te, mi szól a fér​fi mel​lett, és mi
ell​ne. Mód​sze​re​sen be​bi​zo​nyí​tot​ta ma​gá​nak, hogy jó em​ber. Az egyik leg​jobb. Ki​-
vá​ló a fog​so​ra. Be​csü​le​tes, bá​tor, vég​te​le​nül hű​sé​ges. Per​sze ennyi nem min​dig
elég. Hal​nak ép​pen ezért volt szük​sé​ge egy gya​kor​la​ti​as társ​ra, aki utat mu​tat neki.
Ép​pen ezért volt szük​sé​ge rá.
– Hal!
– Igen?
Fin​ree a fér​fi felé for​dult, hoz​zá​si​mult az ol​da​lá​hoz, és a fü​lé​be súg​ta:
– Sze​ret​lek.
El kel​lett is​mer​nie, él​vez​te, hogy ilyen ha​ta​lom​mal bír a fér​fi fe​lett. Ennyi elég is
volt hoz​zá, hogy Hal su​gá​roz​zon a bol​dog​ság​tól.
– Jó kis​lány – szólt hal​kan. Meg​csó​kol​ta Fin​reet, aki vi​szo​noz​ta a csó​kot, és uj​-
ja​i​val össze​bor​zol​ta a fér​fi ha​ját. Kü​lön​ben is, mi a sze​re​lem lé​nye​ge, ha nem az,
hogy az em​ber ta​lál​jon ma​gá​nak va​la​kit, aki il​lik hoz​zá? Va​la​kit, aki pó​tol​ja a hi​á​-
nyos​sá​ga​it.
Va​la​kit, aki​vel együtt le​het mű​köd​ni. Va​la​kit, akit for​mál​ni le​het.
Aliz dan Brint elég okos​nak és elég csi​nos​nak szá​mí​tott, to​váb​bá elég jó csa​lád​ba
szü​le​tett ah​hoz, hogy ne le​gyen kí​nos, de sem elég csi​nos, sem elég okos nem volt,
sem elég jó csa​lád​ba nem szü​le​tett ah​hoz, hogy fe​nye​ge​tést je​lent​sen. Ép​pen abba
a meg​le​he​tő​sen kes​keny sáv​ba esett, ahon​nan Fin​ree biz​ton​sá​gos​nak érez​te ba​rá​-
to​kat sze​rez​ni ma​gá​nak. Tud​ta, hogy Aliz biz​to​san nem fog​ja a hát​tér​be szo​rí​ta​ni.
Soha nem sze​ret​te, ha a hát​tér​be szo​rí​tot​ták.
– Ne​he​zem​re esik rá​han​go​lód​nom erre – mor​mog​ta Aliz, mi​köz​ben sző​ke szem​-
pil​lái alól az előt​tük vo​nu​ló ka​to​nák osz​lo​pát fi​gyel​te. – Nem egy​könnyen szo​kom
meg, hogy fér​fi​ak vesz​nek kö​rül.
– Nem is tu​dom. Ne​kem min​dig a se​reg volt az ott​ho​nom. Anyám na​gyon kis
ko​rom​ban meg​halt, és az apám ne​velt fel.
– Hát… saj​ná​lom.
– Mi​ért? Azt hi​szem, apám​nak hi​ány​zik, de ne​kem nem je​lent sem​mit. Nem is
is​mer​tem.
Kí​nos csend kö​ve​te​zett, ami alig​ha volt meg​le​pő, hi​szen, mint Fin​ree hir​te​len rá​-
döb​bent, az ilyes​mi egy be​szél​ge​tés​ben egyen​ér​té​kű az​zal, mint ami​kor csa​ta köz​-
ben fej​be vág​ják az em​bert egy bu​zo​gánnyal.
– A te szü​le​id?
– Mind a ket​ten meg​hal​tak.
– Ó! – Fin​ree még kel​le​met​le​neb​bül érez​te ma​gát. Ha be​szél​ge​tés​be ele​gye​dett
va​la​ki​vel, több​nyi​re az in​ge​rült​ség és az emi​att ér​zett lel​ki​fur​da​lás kö​zött li​bi​kó​ká​-
zott. El​szán​ta ma​gát, hogy tü​rel​me​sebb lesz, bár ko​ráb​ban is pró​bál​ko​zott ilyes​mi​-
vel, de soha nem ju​tott sem​mi​re. Ta​lán in​kább egy​sze​rű​en azt kel​lett vol​na meg​fo​-
gad​nia, hogy be​fog​ja a szá​ját, csak​hogy erre is tett már kí​sér​le​tet, még ka​taszt​ro​fá​-
li​sabb ered​ménnyel. Pa​ták dob​ban​tak az ös​vé​nyen, csiz​mák trap​pol​tak, üte​mes
puf​fa​ná​su​kat idő​ről idő​re a rit​mus meg​tö​ré​se mi​att bosszús tisz​tek ki​ál​tá​sai zeng​-
ték túl.
– Tu​laj​don​kép​pen… észak​nak tar​tunk? – kér​dez​te Aliz.
– Igen. Egy Os​rung nevű vá​ros​ka felé, ahol ta​lál​kozunk Ja​len​horm és Mit​te​rick
tá​bor​nok had​osz​tá​lya​i​val. Le​het, hogy csak tíz mér​föld​re van​nak tő​lünk, azok​nak a
dom​bok​nak a túl​ol​da​lán. – Lo​vag​ló​os​to​rá​val a bal​ju​kon emel​ke​dő szik​lás ki​szö​gel​-
lé​sek felé mu​ta​tott.
– Ők mi​lyen em​be​rek?
– Ja​len​horm tá​bor​nok… – Ta​pin​tat, ta​pin​tat! – Nos, bá​tor, be​csü​le​tes fér​fiú, a
ki​rály régi ba​rát​ja. – És en​nek ered​mé​nye​ként jó​val több​re vit​te, mint sze​rény ké​-
pes​sé​gei alap​ján sza​badott vol​na.
– Mit​te​rick ta​pasz​talt ka​to​na, érti a dol​gát. – Köz​ben pe​dig egy fel​fu​val​ko​dott,
en​ge​det​len alak, aki leg​fő​kép​pen arra vá​gyik, hogy Fin​ree ap​já​nak he​lyé​re ke​rül​-
jön.
– És ők is annyi em​ber​nek pa​ran​csol​nak, mint a mi Meed kor​mány​zónk?
– Fe​jen​ként hét ez​red tar​to​zik hoz​zá​juk, öt lo​vas és két gya​lo​gos. – Fin​ree fel
tud​ta vol​na so​rol​ni a lét​szá​mu​kat, a cí​me​i​ket és a ma​ga​sabb ran​gú tisz​tek ne​vét,
de úgy tűnt, Aliz már​is fel​fo​gó​ké​pes​sé​ge ha​tá​ra​it fe​sze​ge​ti. Va​ló​já​ban so​sem jár​ha​-
tott messze a fel​fo​gó​ké​pes​sé​ge ha​tá​ra​i​tól, de ez nem tán​to​rí​tot​ta el tőle Fin​reet,
hogy ke​res​se a ba​rát​sá​gát. A nő fér​je, Brint ez​re​des ál​lí​tó​lag kö​ze​li kap​cso​lat​ban
állt a ki​rállyal, ami na​gyon hasz​nos is​me​rős​sé tet​te. Fin​ree ezért ügyelt rá, hogy
min​dig ne​ves​sen a fér​fi fá​rasz​tó vic​ce​in.
– Annyi​an van​nak! – szólt Aliz. – Apád vál​lán igen nagy a fe​le​lős​ség.
– Így van. – Ami​kor leg​utóbb ta​lál​koz​tak, Fin​ree döb​ben​ten lát​ta, mi​lyen ki​me​-
rült az apja. Min​dig úgy gon​dolt rá, mint akit vas​ból ön​töt​tek, és ag​gasz​tot​ta a fel​-
is​me​rés, hogy ta​lán ő sem el​pusz​tít​ha​tat​lan. Ta​lán ép​pen az a fel​nőt​té vá​lás pil​la​-
na​ta, ami​kor az em​ber rá​jön, hogy a szü​lei ép​pen olyan esen​dő​ek, mint min​den​ki
más.
– És az el​len​ség​nek hány ka​to​ná​ja van?
– Az észak​föl​di​ek nem húz​zák meg éle​sen a ha​tárt ka​to​na és ci​vil kö​zött. Van ta​-
lán pár ezer pri​bék​jük… Hi​va​tá​sos ka​to​nák sa​ját pán​cél​lal és fegy​ve​rek​kel, aki​ket
há​bo​rú​ra ne​vel​tek. Ők ro​ha​moz​nak a se​reg élén, és ők al​kot​ják a paj​zsok fa​lát. De
min​den pri​bék​re szá​mos egy​sze​rű em​ber jut, gaz​dák vagy ke​res​ke​dők, aki​ket vagy
meg​fi​zet​nek, vagy kény​sze​rí​te​nek, hogy har​col​ja​nak. Ne​kik ál​ta​lá​ban nem jut sok
fegy​ver, csak egy dár​da vagy egy íj, de még így is akad​nak köz​tük so​kat lá​tott har​-
co​sok. Az​tán van​nak a Ne​ves Em​be​rek, ve​te​rá​nok, akik a csa​ta​me​zőn vív​tak ki ma​-
guk​nak hír​ne​vet, és tiszt​ként vagy testőr​ként szol​gál​nak, eset​leg tu​cat​nak ne​ve​zett
kis fel​de​rí​tő​csa​pa​to​kat al​kot​nak. Mint pél​dá​ul ők. – A Ku​tya​em​ber ron​gyos csa​pa​-
tá​ra mu​ta​tott, akik jobb​ra, egy domb​vo​nu​lat te​te​jén kí​sér​ték a me​net​osz​lo​pot. –
Nem hin​ném, hogy bár​ki is tud​ja, hány em​be​re van össze​sen Fe​ke​te Mé​tely​nek.
Ta​lán még Fe​ke​te Mé​tely sincs tisz​tá​ban vele.
Aliz pis​lan​tott.
– Te annyi​ra tá​jé​ko​zott vagy.
Fin​ree leg​szí​ve​seb​ben rá​vág​ta vol​na, hogy „az bi​zony”, még​is meg​elé​ge​dett egy
váll​rán​dí​tás​sal. Nem volt eb​ben sem​mi va​rázs​la​tos. Egy​sze​rű​en meg​hall​ga​tott és
meg​fi​gyelt min​dent, köz​ben pe​dig ügyelt rá, hogy csak ak​kor szó​lal​jon meg, ha
tud​ja is, mit be​szél. Vég​té​re is a tu​dás a ha​ta​lom gyö​ke​re.
Aliz fel​só​haj​tott.
– Ret​te​ne​tes do​log a há​bo​rú, nem?
– Ki​zsi​ge​re​li a tá​jat, meg​fojt​ja a ke​res​ke​del​met és az ipart, ár​tat​la​nok ha​lá​lá​ért
fe​lel, a gyil​ko​so​kat ju​tal​maz​za, be​csü​le​tes em​be​re​ket sze​gény​ség​be ta​szajt, de
meg​tö​mi a nye​rész​ke​dők zse​bét, a vé​gén pe​dig nem pro​du​kál mást, csak hul​lá​kat,
em​lék​mű​ve​ket meg tó​dí​tó tör​té​ne​te​ket.
Fin​ree azt nem em​lí​tet​te, hogy egy​ben hi​he​tet​len le​he​tő​sé​gek is meg​nyíl​hat​nak
az em​ber előtt.
– Annyi​an meg​se​be​sül​nek – mond​ta Aliz. – Annyi​an meg​hal​nak.
– Ret​te​ne​tes. – Vi​szont aki​nek elég für​ge a lába, könnye​dén a ha​lot​tak he​lyé​be
lép​het. Aki meg nem lép ma​gá​tól, azt a fe​le​sé​ge se​be​sen oda​te​re​li…
– És ren​ge​teg em​ber el​vesz​tet​te az ott​ho​nát. Min​de​nét. – Aliz pá​rás szem​mel fi​-
gyelt egy, a se​reg​gel szem​ben ha​la​dó nyo​mo​rú​sá​gos me​ne​tet, amit a ka​to​nák le​-
szo​rí​tot​tak az út​ról, és arra ítél​tek, hogy a se​reg ál​tal fel​vert por​ban bo​tor​kál​jon to​-
vább.
Úgy tűnt, a leg​töb​ben nők, bár annyi​ra ron​gyos ru​há​kat vi​sel​tek, hogy ezt va​ló​já​-
ban nem volt egy​sze​rű meg​ál​la​pí​ta​ni. Pár öreg​em​ber és gye​rek is tar​tott ve​lük.
Észak​föl​di​ek vol​tak, nem vi​tás. Sze​gé​nyek, két​ség​te​le​nül. Több mint sze​gé​nyek, hi​-
szen sem​mi​jük sem volt. Az ar​cuk be​esett az éh​ség​től, szá​juk tát​va ma​radt a ki​me​-
rült​ség​től, ahogy ma​guk​hoz szo​rí​tot​ták szá​nal​mas hol​mi​ju​kat. Te​kin​te​tük​ben sem
gyű​lö​let​nek, sem fé​le​lem​nek nem lát​szott nyo​ma, aho​gyan a má​sik irány​ba ma​sí​-
ro​zó uni​ós ka​to​ná​kat fi​gyel​ték. Annyi​ra el​ke​se​re​det​tek le​het​tek, hogy ta​lán már
nem érez​tek sem​mit.
Fin​ree nem tud​ta, pon​to​san ki elől me​ne​kül​nek ezek az em​be​rek, vagy hová tar​-
ta​nak, sem azt, hogy mi​fé​le bor​zal​mak ha​tá​sá​ra in​dul​tak út​nak, és mi​fé​lék vár​nak
még rá​juk ké​sőbb. A há​bo​rú meg​ren​get​te a föl​det, és ki​zöty​köl​te őket az ott​ho​na​-
ik​ból. Ahogy Fin​ree rá​juk né​zett, szé​gyen​te​le​nül jó​mó​dú​nak és gyo​mor​for​ga​tó​an
sze​ren​csés​nek érez​te ma​gát. Könnyű meg​fe​led​kez​ni róla, mennyi min​de​ne van az
em​ber​nek, ha foly​ton csak az fog​lal​koz​tat​ja, ami​je nincs.
– Ten​ni kéne va​la​mit – só​haj​tot​ta vá​gya​koz​va Aliz.
Fin​ree össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát.
– Iga​zad van. – Lova ol​da​lá​ba vág​ta a sar​kan​tyú​ját, mire az ál​lat en​ge​del​me​sen
meg​in​dult, még ta​lán né​hány sár​fol​tot is fröcs​költ Aliz fe​hér ru​há​já​ra. Egy szem​-
vil​la​nás alatt cél​hoz is ér​tek, és Fin​ree le​csússzant a nye​reg​ből a had​osz​tály oly
gyak​ran be​fuccso​ló agyát al​ko​tó tisz​tek gyű​rű​jé​ben.
Ide​fent a há​bo​rú nyel​vét be​szél​ték. Volt szó idő​zí​tés​ről és el​lát​mány​ról. Idő​já​-
rás​ról és mo​rál​ról. Me​net​tem​pó​ról és ha​di​pa​ran​csok​ról. Fin​ree maga is is​mer​te
ezt a nyel​vet, és még le sem ug​rott a föld​re, már​is fel​tűn​tek neki a té​ve​dé​sek, a fi​-
gyel​met​len​sé​gek, a ha​té​kony​ság ro​vá​sá​ra menő öt​le​tek. Vég​té​re is lak​ta​nyák​ban,
kan​ti​nok​ban meg tá​bo​rok​ban ne​vel​ke​dett, és több időt töl​tött a se​reg​ben, mint so​-
kan az it​te​ni tisz​tek kö​zül. Rá​adá​sul töb​bet tu​dott a stra​té​gi​á​ról, a tak​ti​ká​ról meg a
lo​gisz​ti​ká​ról, mint bár​me​lyi​kük.
Meed kor​mány​zó​nál pél​dá​ul sok​kal, de sok​kal töb​bet, mert​hogy ő egé​szen ta​va​-
lyig nem fog​lal​ko​zott a hi​va​ta​los ban​ket​tek​nél ve​szé​lye​sebb dol​gok​kal.
A kor​mány​zó a se​reg kö​ze​pén lo​va​golt Ang​land ke​reszt​be tett ka​la​pá​cso​kat áb​-
rá​zo​ló lo​bo​gó​ja alatt. Arany suj​tá​sok​kal dí​szí​tett fen​sé​ges azúr​kék egyen​ru​há​ja
job​ban il​lett vol​na egy har​sány da​rab​ban szín​pad​ra lépő szí​nész​hez, mint egy had​-
já​ra​tot ve​zény​lő tá​bor​nok​hoz. A sza​bók​ra el​vesz​te​ge​tett ren​ge​teg pénz el​le​né​re a
ra​gyo​gó gal​lér so​sem állt tö​ké​le​te​sen, és Meed inas nya​ka úgy állt ki be​lő​le, mint
egy tek​nő​sé a pán​cél​já​ból.
Évek​kel ko​ráb​ban a Fe​ke​te Kúti csa​tá​ban há​rom uno​ka​öccsét vesz​tet​te el, majd
nem sok​kal ké​sőbb oda​ve​szett báty​ja, az elő​ző kor​mány​zó is. Meed az​óta is le​-
küzd​he​tet​len gyű​lö​le​tet ér​zett az észak​föl​di​ek iránt, és olyan lel​ke​sen tá​mo​gat​ta a
há​bo​rút, hogy a had​osz​tá​lyá​nak a fe​lét sa​ját pén​zé​ből sze​rel​te fel. Azon​ban at​tól,
hogy va​la​ki gyű​lö​li az el​len​sé​get, még nem lesz jó pa​rancs​nok. Ép​pen el​len​ke​ző​leg.
– Brock nagy​sá​gos asszony, örü​lök, hogy csat​la​ko​zott hoz​zánk – szólt most méla
meg​ve​tés​sel.
– Én csak ha​lad​tam a se​reg​gel, és önök az utam​ba ke​rül​tek. – A tisz​tek vele mo​-
so​lyog​tak, Hal kis​sé két​ség​be​eset​teb​ben a töb​bi​ek​nél. Sze​me sar​ká​ból cél​za​to​san
pil​lan​tott a fe​le​sé​gé​re, az pe​dig ugyan​úgy né​zett vissza rá.
– A höl​gyek​kel ész​re​vet​tük a me​ne​kül​te​ket a me​net​osz​lop bal ol​da​lán. Re​mél​-
tük, meg​győz​het​jük önt, hogy bo​csás​son a ren​del​ke​zé​sük​re némi élel​met.
Meed olyan meg​ve​tés​sel for​dí​tot​ta vi​ze​nyős sze​mét a nyo​mo​rú​sá​gos tár​sa​ság
felé, mint​ha egy csa​pat han​gyát néz​ne meg ma​gá​nak.
– At​tól tar​tok, el​ső​sor​ban a ka​to​ná​im el​lát​má​nyo​zá​sá​val kell tö​rőd​nöm.
– Ezek a da​li​ás le​gé​nyek bi​zo​nyo​san le​mon​da​ná​nak egy ét​ke​zés​ről a jó ügy ér​de​-
ké​ben. – Fin​ree rá​csa​pott Brint ez​re​des mell​vért​jé​re, mire a tiszt ide​ge​sen fel​ne​ve​-
tett.
– Ígé​re​tet tet​tem Kroy mar​sall​nak, hogy éj​fél​re el​fog​lal​juk a he​lyün​ket Os​rung
mel​lett. Nem áll​ha​tunk meg.
– Alig pár perc…
Meed ri​de​gen el​for​dult.
– A nők meg az ő jó​té​kony​ko​dá​suk, mi? – Tiszt​je​i​re né​zett, akik jó talp​nya​lók
mód​já​ra kö​te​les​ség​tu​dó​an fel is ne​vet​tek.
Fin​ree éles ka​ca​gá​sa is el​ve​gyült a töb​bi​e​ké​vel.
– A fér​fi​ak meg az ő há​bo​rús​di​juk, mi? – Ak​ko​rát csa​pott Hard​rick szá​za​dos vál​-
lá​ra, hogy az össze​rez​zent. – Mi​lyen kép​te​len bu​ta​ság meg​men​te​ni egy-két em​ber
éle​tét! Ilyes​mi is csak egy nő​nek jut​hat eszé​be, nem igaz? Most már lá​tom! Hagy​-
juk csak, hogy úgy hull​ja​nak az út men​tén, mint a le​gyek, gyújt​sunk fel min​dent,
és ter​jesszük a dög​vészt, ma​rad​jon utá​nunk ki​et​len pusz​ta​ság. Ak​kor majd ren​de​-
sen meg​ta​nul​ják tisz​tel​ni az Uni​ót, afe​lől sem​mi két​ség. Ez az iga​zi ka​to​nás​ko​dás!
– Fel​vont szem​öl​dök​kel pil​lan​tott kör​be a tisz​te​ken. Leg​alább már nem ne​vet​tek.
Leg​in​kább Meed vá​gott fa​po​fát, pe​dig ez vele iga​zán nem sű​rűn for​dult elő.
– Brock ez​re​des! – pré​sel​te ki össze​szo​rí​tott aj​kai kö​zött. – Azt hi​szem, a fe​le​sé​-
ge job​ban érez​né ma​gát, ha a töb​bi hölgy kö​zött lo​va​gol​na.
– Ma​gam is ép​pen ezt ké​szül​tem ja​va​sol​ni – mond​ta Hal, majd a nő lova elé lép​-
te​tett a sa​ját​já​val, mind​két ál​la​tot hir​te​len meg​tor​pa​nás​ra kény​sze​rít​ve, mi​köz​ben
Meed tár​sa​sá​ga ha​ladt to​vább. – Mi a fe​nét mű​velsz? – kér​dez​te dü​hö​sen.
– Az az alak egy ér​zé​ket​len tus​kó! Egy ka​to​nás​dit ját​szó pa​raszt!
– Az​zal kell be​ér​nünk, amink van, Fin. Kér​lek, ne her​geld! A ked​ve​mért. Nem
bír​ják a kur​va ide​ge​im.
– Ne ha​ra​gudj! – Az in​ge​rült​ség he​lyét is​mét lel​ki​fur​da​lás vet​te át. Per​sze nem
Meed, ha​nem Hal mi​att, aki​nek két​szer jobb​nak, két​szer bát​rabb​nak és két​szer
szor​gal​ma​sabb​nak kel​lett len​nie má​sok​nál, hogy ki​tör​hes​sen apja te​re​bé​lyes ár​-
nyé​ká​ból. – Csak gyű​lö​löm lát​ni, hogy egy vén hü​lye büsz​ke​sé​ge mi​att rosszul csi​-
nál​ják a dol​go​kat, ami​kor ez​zel az erő​vel akár jól is le​het​ne csi​nál​ni őket.
– Gon​dol​tál már rá, hogy épp elég baj, ha ama​tőr a tá​bor​no​kunk, és nem len​ne
jó, ha emel​lett még köz​rö​hej tár​gyá​vá is ten​néd? Ta​lán ha kap némi tá​mo​ga​tást,
fej​lőd​het.
– Ta​lán – mor​mog​ta a nő kü​lö​nö​sebb meg​győ​ző​dés nél​kül.
– Nem ma​rad​nál a töb​bi nő​vel? – kö​nyör​gött a fér​fi. – Kér​lek, leg​alább egy da​-
ra​big.
– Azok​kal a fe​cse​gő bo​szor​kák​kal? – Fin​ree vá​gott egy gri​maszt. – Más​ról sem
be​szél​nek, csak hogy ki ter​mék​te​len, ki csalt meg kit, meg hogy mit vi​sel a ki​rály​-
nő. Idi​ó​ta az összes.
 – Fel​tűnt már, hogy raj​tad kí​vül min​den​ki idi​ó​ta?
A nő sze​me tág​ra nyílt.
– Te is ész​re​vet​ted?
Hal mély lé​leg​ze​tet vett.
– Sze​ret​lek. Tu​dod, hogy így van. De azért gon​dold vé​gig, ki​nek te​szel jót va​ló​já​-
ban. Akár enni is ad​hat​tál vol​na azok​nak az em​be​rek​nek, ha kö​rül​te​kin​tő​en pró​-
bál​ko​zol. – Meg​dör​zsöl​te az orr​nyer​gét. – Be​szé​lek a had​táp​pa​rancs​nok​kal, hát​ha
si​ke​rül ke​rí​te​nünk va​la​mit.
– Az én hő​söm!
– Pró​bál​ko​zom, de a kur​va élet​be, ala​po​san meg​ne​he​zí​ted a dol​go​mat. Leg​kö​ze​-
lebb légy oly ked​ves, pró​bálj va​la​mi unal​mas té​má​val elő​ho​za​kod​ni a ked​ve​mért.
Be​szélj pél​dá​ul az idő​já​rás​ról. – Ez​zel Meed és a tiszt​jei után lo​va​golt.
– Le​sza​rom az idő​já​rást – mor​mog​ta vá​la​szul a fér​je után Fin​ree. – És Meed​et
is. – Azt azért el kel​lett is​mer​nie, hogy volt némi igaz​ság ab​ban, amit Hal mon​dott.
Sem ma​gá​nak, sem a fér​jé​nek, sem az Unió ügyé​nek, sőt még a me​ne​kül​tek​nek
sem tesz vele jót, ha fel​bosszant​ja Meed kor​mány​zót.
Ki kell hát csi​nál​nia.
 Ide-oda

– Pat​tanj fel, öreg!

Begy még fé​lig aludt. Az ott​ho​ná​ról ál​mo​dott, bár​hol is volt az. Egy fi​a​tal​em​ber​ről
vagy egy öreg​ről, aki már vissza​vo​nult. Az ott Col​wen len​ne, aki a sa​rok​ból mo​so​-
lyog rá? Egy fa​da​ra​bot mun​kál az esz​ter​ga​pa​don, a kun​ko​rod​va le​hul​ló for​gá​csok
ro​pog​nak a vál​la alatt. Fel​mor​dult, a má​sik ol​da​lá​ra for​dult, az ol​da​lán vé​gig​szá​-
gul​dó fáj​da​lom​tól el​fog​ta a pá​nik. Pró​bál​ta vissza​rán​ta​ni ma​gá​ra a ta​ka​ró​ját.
– Mi a…?
– Sem​mi baj. – Gyö​nyö​rű​ség a fér​fi vál​lá​ra tet​te a ke​zét. – Gon​dol​tam, hagy​lak
egy ki​csit alud​ni. – A nő fe​jé​nek most már mind​két ol​da​lán hosszú heg hú​zó​dott,
tüs​kés ha​ját össze​ta​pasz​tot​ta az al​vadt vér. – Azt hi​szem, rád fért.
– Azért rám fér​ne még pár óra. – Begy fo​gát össze​szo​rít​va igye​ke​zett meg​fe​led​-
kez​ni a tíz kü​lön​bö​ző fáj​da​lom​ról, mi​köz​ben fel​ült. Ele​in​te még gyor​san moz​gott,
az​tán na​gyon, na​gyon las​san. – A kur​va élet​be, azért a há​bo​rú a fi​a​ta​lok​nak való.
– Mi dol​gunk van?
– Nem sok. – A nő Begy ke​zé​be nyo​mott egy flas​kát, az pe​dig vi​zet lottyan​tott
szá​raz szá​já​ba, és ki​köp​te. – Ne​héz​ke​nyér​nek nyo​ma sincs. Ath​ro​cot el​te​met​tük. –
Egy pil​la​nat​ra el​hall​ga​tott, a flas​ka fél​úton járt a szá​já​hoz, az​tán las​san vissza​en​-
ged​te. Egy friss föld​ku​pac emel​ke​dett az egyik kő lá​bá​nál a Hő​sök tá​vo​lab​bi vé​gé​-
ben. Brack és Scorry la​pát​tal a kéz​ben állt előt​te. Ag​rick ket​te​jük kö​zött a föl​det
néz​te.
– Mond​ta​tok már va​la​mit? – kér​dez​te Begy. Biz​tos volt ben​ne, hogy még nem,
de azért re​mény​ke​dett.
– Rád vár​tunk.
– Jó – ha​zud​ta a fér​fi, és az al​kar​ját szo​rít​va fel​tá​pász​ko​dott. Szür​ke reg​gel volt,
csí​pős szél fújt, az ala​cso​nyan úszó fel​hők a szik​lák cak​kos or​ma​it ta​po​gat​ták, a
köd meg​ült a re​pe​dé​se​ik​ben, és el​lep​te a völgy mé​lyé​nek mo​csa​ra​it.
Begy a sír​hoz sán​ti​kált, pró​bál​ta úgy moz​gat​ni a csí​pő​jét, hogy tá​vo​labb ke​rül​jön
az ízü​le​te​i​ben saj​gó fáj​da​lom​tól. Szí​ve​seb​ben ment vol​na más​ho​vá, de bi​zo​nyos
dol​go​kat nem le​het meg​úsz​ni. Mind​annyi​an oda​hú​zód​tak, és fél​kör​ben gyűl​tek
össze. Szo​mo​rú​an, csen​de​sen. Drofd a szá​já​ba gyö​mö​szölt egy egész ka​réj ke​nye​-
ret, az​tán be​le​tö​röl​te a ke​zét az in​gé​be. Whir​run a sze​mé​be húz​ta a csuk​lyá​ját, és
úgy szo​ron​gat​ta a Kar​dok Aty​ját, mint egy be​teg gye​re​ket szo​kás. Yon még ko​mo​-
rabb ké​pet vá​gott, mint ál​ta​lá​ban, pe​dig az iga​zán nem volt könnyű. Begy meg​ta​-
lál​ta a he​lyét a sír vé​gé​ben Ag​rick és Brack kö​zött. A domb​la​kó arca el​vesz​tet​te a
meg​szo​kott pírt, a lá​bát szo​rí​tó kö​té​sen friss folt je​lent meg.
– Hogy van a lá​bad? – kér​dez​te Begy.
– Csak egy kar​co​lás – fe​lel​te Brack.
– Ah​hoz ké​pest, hogy csak egy kar​co​lás, elég​gé vér​zik, nem?
Brack el​mo​so​lyo​dott, ar​cán tán​cot jár​tak a te​to​vá​lá​sok.
– Sze​rin​ted ez sok vér?
– Vé​gül is tény​leg nem. – Szin​te sem​mi ah​hoz ké​pest, amennyi Ne​héz​ke​nyér
uno​ka​öccsé​ből spric​celt elő, ami​kor Whir​run ket​té​vág​ta. Begy hát​ra​né​zett a vál​la
fö​lött arra, ahol az om​la​do​zó fal tö​vé​ben fel​hal​moz​ták a holt​tes​te​ket. El​tün​tet​ték
őket szem elől, de nem fe​led​kez​tek meg ró​luk. A hol​tak. Min​dig a hol​tak. Begy a
fe​ke​te föl​det bá​mul​ta, és azon tű​nő​dött, mit mond​jon. A fe​ke​te föl​det bá​mul​ta,
mint​ha ab​ban meg​ta​lál​ná a vá​la​szo​kat. De a föld​ben nin​csen sem​mi, csak sö​tét​ség.
– Kü​lö​nös. – Re​ked​ten tört elő a hang​ja, kö​hin​te​nie kel​lett, hogy foly​tat​has​sa. –
A mi​nap Drofd meg​kér​dez​te tő​lem, hogy azért hív​ják-e eze​ket a kö​ve​ket Hő​sök​-
nek, mert hő​sö​ket te​met​tek el alat​tuk. Azt fe​lel​tem, hogy nem. Azért ta​lán most
már még​is​csak el​te​met​tek ide egyet. – Begy el​húz​ta a szá​ját, nem azért, mert szo​-
mo​rú volt, ha​nem mert tud​ta, hogy ba​rom​sá​go​kat be​szél. Ak​ko​ra ba​rom​sá​go​kat,
hogy egy gye​re​ket sem vert vol​na át. De az em​be​rei mind bó​lin​tot​tak. Ag​rick ar​cán
egy könny​csepp hú​zott csí​kot.
– Igen – bó​lin​tott Yon.
Egy sír​nál olyas​mit is mond​hat az em​ber, amit egy kocs​má​ban han​go​san ki​rö​-
hög​né​nek, olyan​kor még​is úgy néz​nek rá, mint​ha árad​na be​lő​le a böl​cses​ség. Begy
úgy érez​te, mint​ha min​den ki​mon​dott szó​val egy kést döf​ne ma​gá​ba, de már nem
volt meg​ál​lás.
– Ath​roc nem volt ve​lünk rég​óta, még​is nyo​mot ha​gyott. Nem fog​juk el​fe​lej​te​ni.
– Begy a töb​bi​ek​re gon​dolt, aki​ket el​te​me​tett, az évek so​kán meg​ko​pott ne​vek​re és
ar​cok​ra. Nem is sej​tet​te, há​nyan le​het​tek össze​sen. – Oda​tet​te ma​gát. Ke​mé​nyen
har​colt. – Csú​nya ha​lált halt, egy bárd​dal ka​sza​bol​ták egy dom​bon, ami sem​mit
sem je​len​tett a szá​má​ra. – He​lye​sen cse​le​ke​dett. En​nél töb​bet ta​lán nem is le​het
vár​ni egy em​ber​től. Ha lé​te​zik olyan…
– Begy! – Resz​ket úgy har​minc​lé​pés​nyi​re áll​ha​tott tő​lük a kör déli ol​da​lán.
– Ne most! – szólt vissza dü​hö​sen a fő​nök.
– De – mond​ta Resz​ket. – Most!
Begy oda​si​e​tett hoz​zá. Két kő kö​zött meg​nyílt előt​te a szür​ke völgy.
– Mit kéne lát… Huh! – A fo​lyón túl, a Fe​ke​te-orom lá​bá​nál lo​va​sok kö​ze​led​tek
az uff​rit​hi út bar​na csík​ján. Se​be​sen ha​lad​tak Os​rung felé, nyo​muk​ban por szállt.
Úgy negy​ve​nen le​het​tek, vagy ta​lán töb​ben is.
– És ott is.
– A pi​csá​ba! – Az el​len​ke​ző irány​ból ér​ke​ző má​sik negy​ven em​ber az Öreg​híd
felé tar​tott. Át​kel​tek a túl​part​ra, a Hő​sök két ol​da​lá​ra ke​rül​tek. Az ag​go​da​lom szin​-
te fáj​dal​ma​san lük​te​tett Begy mell​ka​sá​ban. – Hol van Scorry? – Úgy né​zett kö​rül,
mint​ha ko​ráb​ban le​tett vol​na va​la​mit, csak köz​ben el​fe​lej​tet​te, hová. Scorry ott áll
köz​vet​le​nül mö​göt​te, és fel​emel​te a ke​zét. Begy las​san ki​fúj​ta a le​ve​gőt, és vál​lon
ve​re​get​te tár​sát. – Hát itt vagy! Hát itt vagy!
– Fő​nök! – szólt Drofd.
Begy te​kin​te​té​vel kö​vet​te a fiú mu​ta​tó​uj​já​nak vo​na​lát. Az Ad​wein​ből dél​re tart​-
ván, két ki​szö​gel​lés kö​zött a völgy mé​lyé​re eresz​ke​dő úton óri​á​si volt a nyüzs​gés.
Begy ki​nyi​tot​ta a táv​csö​vét, és a sze​mé​hez emel​te.
– Az Unió az.
– Sze​rin​ted há​nyan le​het​nek?
A szél va​la​me​lyest szét​ker​get​te a kö​döt, de csak egy pil​la​nat​ra. Begy lát​ta, hogy
az osz​lop messzi​re hát​ra​nyú​lik a dom​bok kö​zött. Az em​ber- és fém​for​ga​tag fö​lött
lán​dzsák me​re​dez​tek és zász​lók lo​bog​tak.
– Úgy fest, az összes itt van – só​haj​tot​ta Gyö​nyö​rű​ség.
Brack kö​ze​lebb ha​jolt.
– Most mondd, hogy nem fo​gunk har​col​ni.
Begy le​en​ged​te a táv​csö​vét.
– Néha az em​ber ak​kor cse​lek​szik he​lye​sen, ha sze​di a kur​va sá​tor​fá​ját. Cso​ma​-
gol​ja​tok! – ki​ál​tot​ta. – Most rög​tön! Odébb​ál​lunk.
A csa​pat min​dig össze​cso​ma​gol​va tar​tot​ta a fel​sze​re​lés nagy ré​szét, és most se​-
be​sen ne​ki​lát​tak, hogy a töb​bit is el​pa​kol​ják. Scorry egy vi​dám in​du​lót fü​työ​ré​szett
köz​ben. Vi​dor Yon fél láb​bal el​ta​pos​ta a tü​zet, Whir​run pe​dig már​is in​du​lás​ra ké​-
szen fi​gyel​te, hi​szen neki nem volt más tu​laj​do​na, csak​is a Kar​dok Aty​ja, azt pe​dig
a ke​zé​ben tar​tot​ta.
– Mi​ért ol​tot​tad el? – kér​dez​te Whir​run.
– Nem ha​gyom itt a tü​ze​met a ro​ha​dé​kok​nak – mor​dult fel Yon.
– Azt ugye te is sej​ted, hogy ennyi​en úgy​sem tud​ná​nak köré ülni?
– Ak​kor sem!
– Még mi sem tud​juk kö​rül​ül​ni.
– Úgy sem!
– Ki tud​ja? Ha itt ha​gyod, ta​lán va​la​me​lyik uni​ós pofa meg​ége​ti ma​gát vele, és
úgy meg​ijed​nek, hogy mind ha​za​men​nek.
 Yon fel​né​zett egy pil​la​nat​ra, az​tán meg​for​gat​ta a csiz​má​ja tal​pát az utol​só pa​ra​-
zsa​kon.
– Nem ha​gyom itt a tü​ze​met a ro​ha​dé​kok​nak!
– Ak​kor ennyi? – kér​dez​te Ag​rick. Begy​nek ne​he​zé​re esett baj​tár​sa sze​mé​be
néz​ni, olyan el​ke​se​re​dett​ség áradt be​lő​le. – Mást már nem is mon​dunk a sír​nál?
– Ké​sőbb ta​lán foly​tat​hat​juk, de most az élők​re kell gon​dol​nunk.
– Itt hagy​juk a dom​bot. – Ag​rick ököl​be szo​rí​tott kéz​zel me​redt Resz​ket​re, mint​-
ha az sze​mé​lye​sen ölte vol​na meg a fi​vé​rét. – A sem​mi​ért halt meg. Egy ki​ba​szott
dom​bért, amit az​tán meg sem tar​tunk. Ha nem áll​tunk vol​na le har​col​ni, most is
élne! Hal​lod? – Tett egy lé​pést elő​re, és ta​lán neki is ment vol​na Resz​ket​nek, ha
Brack nem kap​ja el há​tul​ról, Begy meg elöl​ről, és egye​sült erő​vel le nem fog​ják.
– Hal​lom én. – Resz​ket unot​tan rán​tott egyet a vál​lán. – És nem elő​ször for​dul
elő ilyes​mi. Ha nem men​tem vol​na el Sty​ri​á​ba, még mind a két sze​mem meg​len​ne.
El​men​tem. Egy sze​mem oda​lett. Har​col​tunk. Meg​halt. Az élet csak az egyik irány​-
ba ha​lad, és nem min​dig arra, amer​re sze​ret​nénk. Ez a hely​zet. – Meg​for​dult, és
bárd​ját a vál​lá​ra vet​ve el​in​dult észak felé.
– Fe​lejtsd el! – mor​mog​ta Ag​rick fü​lé​be Begy. Tud​ta, mi​lyen el​ve​szí​te​ni egy fi​-
vért. Neki há​rom is volt, és ugyan​azon a reg​ge​len te​met​te el mind​egyi​ket. – Ha hi​-
báz​tat​nod kell va​la​kit, hát hi​báz​tass en​gem. Én dön​töt​tem úgy, hogy har​co​lunk.
– Nem volt vá​lasz​tá​sod – mond​ta Brack. – Így cse​le​ked​tünk he​lye​sen.
– Hová tűnt Drofd? – kér​dez​te Gyö​nyö​rű​ség, ahogy vál​lán az íjá​val el​ha​ladt
mel​let​tük. – Drofd?
– Itt va​gyok! Ép​pen cso​ma​go​lok. – A fiú a fal mel​lett tér​delt, aho​vá Ne​héz​ke​-
nyér em​be​re​i​nek holt​tes​tét ci​pel​ték. Ami​kor Begy oda​ért mel​lé, ép​pen az egyik
hul​la mel​lett tér​delt, és a zse​be​i​ben tur​kált. Mo​so​lyog​va hú​zott elő pár ér​mét. –
Fő​nök, en​nél volt… – Begy össze​rán​colt hom​lo​kát lát​va el​hall​ga​tott. – Osz​toz​ni
akar​tam ve​le​tek…
– Tedd vissza!
Drofd pis​lan​tott egyet.
– De ő már nem ve​szi hasz​nát…
– Nem a tied, igaz? Hagyd csak ott nála, az​tán ami​kor Ne​héz​ke​nyér vissza​jön,
el​dön​ti, ki kap​ja meg.
– Több mint va​ló​szí​nű, hogy Ne​héz​ke​nyér kap​ja meg – mor​mog​ta Yon, aki sod​-
ro​nyin​gé​vel a kar​ján lé​pett mö​gé​jük.
– Ta​lán az övé lesz. Annyi biz​tos, hogy nem kö​zü​lünk va​la​kié. Meg​van a dol​gok​-
nak a he​lyes el​in​té​zé​si mód​ja.
Erre pár éles szissze​nés és egy nyö​gés​sze​rű va​la​mi volt a vá​lasz.
 – Ma​nap​ság már sen​ki sem gon​dol​ko​dik így, fő​nök – mond​ta a lán​dzsá​já​ra tá​-
masz​kod​va Scorry.
– Hogy meg​szed​te ma​gát pár olyan sem​mi​re​kel​lő, mint pél​dá​ul Tö​ré​keny Sutt –
je​gyez​te meg Brack.
– Mi meg szar​ból-húgy​ból pró​bá​lunk meg​él​ni, csak néha jut egy-egy arany.
– Ennyi jár nek​tek, és gon​dos​ko​dom is róla, hogy mind kap​ja​tok egy ara​nyat a
teg​na​pi mun​ká​to​kért. De a tes​te​ket hagy​já​tok bé​kén. Ha Tö​ré​keny Sutt he​lyé​re pá​-
lyáz​tok, kö​nyö​rög​jé​tek be ma​ga​to​kat Arany Gla​ma csa​pa​tá​ba, és reg​gel​től es​tig
fosz​to​gat​hat​tok. – Begy maga sem tud​ta, mi​től lett ilyen nyű​gös. Ko​ráb​ban el​néz​te
az ilyes​mit. Fi​a​ta​labb ko​rá​ban nem egy​szer ő is ki​szol​gál​ta ma​gát. Még Há​rom​fás
sem csi​nált ügyet be​lő​le, ha va​la​me​lyik em​be​re ki​zse​belt egy-két hul​lát. De ha már
ilyen nyű​gös volt, és ho​zott egy dön​tést, nem hát​rál​ha​tott meg. – Kik va​gyunk? –
mor​dult fel. – Ne​ves Em​be​rek vagy tol​va​jok és fosz​to​ga​tók?
– Sze​gé​nyek, azok va​gyunk, fő​nök – mond​ta Yon – És kez​dünk…
– Mi a fa​szom? – Gyö​nyö​rű​ség Drofd ke​zé​re csa​pott, az ér​mék szer​te​szét gu​rul​-
tak a fű​ben. – Ha te le​szel a fő​nök, Vi​dor Yon Cum​ber, úgy lesz, ahogy te aka​rod.
Ad​dig Begy mond​ja meg, ho​gyan csi​nál​juk. Ne​ves Em​be​rek va​gyunk. Én leg​alább​-
is biz​to​san, ró​la​tok nem va​gyok egé​szen meg​győ​ződ​ve. Most pe​dig von​szol​já​tok
odébb a há​jas seg​ge​te​ket, mi​előtt az Uni​ó​nak áll​tok neki ar​ról ri​nyál​ni, hogy mi​-
lyen sze​gé​nyek vagy​tok.
– Nem a pén​zért va​gyunk itt – je​len​tet​te ki Whir​run, aki vál​lán a Kar​dok Aty​já​-
val ép​pen el​sé​tált mel​let​tük.
Yon ko​mo​ran pil​lan​tott rá.
– Te ta​lán nem, Tört​mo​gyo​ró, de va​gyunk pá​ran, akik nem bán​nánk, ha néha
csur​ra​na-csep​pen​ne va​la​mi. – Azért odébb​állt, és ahogy a fe​jét ráz​ta, han​go​san
zör​gött a sod​ro​ny​in​ge. Brack és Scorry össze​néz​tek, meg​von​ták a vál​lu​kat, és kö​-
vet​ték.
Gyö​nyö​rű​ség kö​ze​lebb ha​jolt Begy​hez.
– Néha az az ér​zé​sem, hogy mi​nél job​ban le​szar​ják, amit mon​dasz, an​nál in​kább
me​het​né​ked tá​mad.
– Hová akarsz ki​lyu​kad​ni?
– Nem le​het tel​je​sen a sa​ját ké​ped​re for​mál​ni a vi​lá​got.
– Min​den​nek meg​van a he​lyes el​in​té​zé​si mód​ja – mor​dult fel a fér​fi.
– Biz​tos vagy ben​ne, hogy nem ak​kor cse​lek​szel he​lye​sen, ha min​den​ki élet​ben
ma​rad és elé​ge​dett a sor​sá​val?
Az egész​ben az volt a leg​rosszabb, hogy Gyö​nyö​rű​ség iga​zat be​szélt.
– Hát ide ju​tot​tunk?
 – Én azt hit​tem, hogy min​dig is itt vol​tunk.
Begy fel​hú​zott szem​öl​dök​kel pil​lan​tott a nőre.
– Mon​dok én ne​ked va​la​mit. A fér​jed iga​zán meg​ta​nít​ha​tott vol​na némi tisz​te​-
let​re.
– Az a pöcs? Majd​nem annyi​ra fél tő​lem, mint ti. Gye​rünk! – A kö​nyö​ké​nél fog​-
va talp​ra ál​lí​tot​ta Drof​dot, és a tu​cat se​be​sen meg​in​dult a fal​ban tá​ton​gó ré​sen ke​-
resz​tül. Vagy leg​alább​is annyi​ra se​be​sen, amennyi​re Begy tér​de en​ged​te. Észak​nak
in​dul​tak az ócs​ka úton, arra, amer​ről jöt​tek. A Hő​sö​ket ott hagy​ták az Uni​ó​nak.
Begy a fák kö​zött ha​ladt, és köz​ben a kör​mét rág​ta. A má​sik ke​zén, amellyel a paj​-
zsot szok​ta tar​ta​ni, már rég nem ma​radt sem​mi csó​csál​ha​tó. Azok az át​ko​zott izék
so​sem nőt​tek vissza elég gyor​san. Ami​kor a sö​tét éj​sza​ká​ban fel​fe​lé ka​pasz​ko​dott a
Hő​sök​re, nem félt úgy, mint most, ami​kor Fe​ke​te Mé​tely​hez tar​tott, hogy be​szá​-
mol​jon neki a domb el​vesz​té​sé​ről. Va​la​mi biz​to​san nincs rend​jén, ha az em​ber job​-
ban fél a sa​ját fő​nö​ké​től, mint az el​len​ség​től, igaz? Jó lett vol​na, ha nem érzi ma​gát
ennyi​re egye​dül, de nem akar​ta, hogy más​nak is osz​toz​nia kell​jen a fe​le​lős​ség​ben.
Ő hoz​ta a dön​té​se​ket.
Az er​dő​ben úgy nyü​zsög​tek az em​be​rek, mint fű​ben a han​gyák. Fe​ke​te Mé​tely
sa​ját pri​bék​jei: hi​deg​fe​jű és hi​deg​szí​vű ve​te​rá​nok, ren​ge​teg hi​deg acél​lal. Né​me​-
lyek az uni​ós pán​cé​lok​hoz ha​son​ló vér​te​ket vi​sel​tek, má​sok kü​lö​nös, cső​rös meg
kam​pós fegy​ve​re​ket hord​tak ma​guk​nál, ami​ket úgy ter​vez​tek, hogy akár az acél​ba
is lyu​kat üs​se​nek. Begy min​den​fe​lé bar​bár ta​lál​má​nyok so​ka​sá​gát lát​ta, amik nél​-
kül va​ló​szí​nű​leg sok​kal jobb hely len​ne a vi​lág. Ké​tel​ke​dett ben​ne, hogy ezek kö​zül
az ala​kok kö​zül bár​me​lyi​ket is mar​can​gol​ná az ön​vád, ha le​nyúl​na pár ér​mét egy
ha​lot​tól, vagy akár egy élő em​ber​től.
Begy egész éle​tét har​cos​ként töl​töt​te, még​is min​dig fe​szült​té tet​te a ha​son​sző​rű​-
ek tár​sa​sá​ga, és mi​nél öre​gebb lett, an​nál ke​vés​bé ta​lál​ta köz​tük a he​lyét. Úgy
érez​te, most már bár​me​lyik pil​la​nat​ban ki​szúr​hat​ják, hogy kö​zön​sé​ges csa​ló. Ész​-
re​ve​he​tik, hogy meg​ko​pott bá​tor​sá​gát min​den reg​gel​lel ne​he​zeb​ben fol​toz​za össze.
– Va​la​mi biz​to​san nincs rend​jén – mor​mog​ta ma​gá​ban –, ha egy Ne​ves Em​ber
foly​ton fél.
– Mi? – Begy majd​nem meg​fe​led​ke​zett róla, hogy Resz​ket is ott van vele, a má​-
sik olyan csen​de​sen moz​gott.
– Te szok​tál fél​ni, Resz​ket?
A fér​fi egy pil​la​na​tig nem fe​lelt, csak acél​sze​me vil​lant az ágak kö​zött át​kan​di​ká​-
ló nap​fény​ben.
– Ré​gen igen – mond​ta az​tán. – Ál​lan​dó​an.
– És mi vál​to​zott meg?
– Ki​éget​ték a fél sze​me​met.
 Ennyit a nyug​ta​tó cse​vej​ről.
– Gya​ní​tom, így az em​ber más​ként te​kint a vi​lág​ra.
– Fe​le​annyit lát be​lő​le.
Az út mel​lett bir​kák bé​get​tek egy szűk ka​rám​ban. Nyil​ván úgy lop​ták őket. Egy
sze​ren​csét​len ju​hász meg​él​he​té​se csú​szik majd le Fe​ke​te Mé​tely ka​to​ná​i​nak tor​-
kán, hogy az​tán idő​vel tá​voz​zon a hát​só​ju​kon. Nagy​já​ból két​lé​pés​nyi​re a nyáj​tól,
egy bő​rök​ből ké​szí​tett pa​ra​ván mö​gött egy nő mé​szá​rol​ta sor​ban az ál​la​to​kat, há​-
rom má​sik pe​dig meg​nyúz​ta és ki​be​lez​te őket, az​tán fel​akasz​tot​ta a te​te​me​ket.
Mind​annyi​an nya​kig vé​re​sek vol​tak, de ez szem​lá​to​mást a leg​ke​vés​bé sem za​var​ta
őket.
Két ép​pen csak ka​to​na​kor​ba lé​pett le​gény fi​gyel​te, mi tör​té​nik. Azon rö​hög​tek,
mi​lyen os​to​bák a bir​kák, ami​ért nem jön​nek rá, mi tör​té​nik a bő​rök mö​gött. Fo​gal​-
muk sem volt róla, hogy ők is egy ka​rám​ban van​nak, és a da​lok, a tör​té​ne​tek meg a
ka​masz​ko​ri ál​mok mö​gött vár rá​juk a há​bo​rú, ami nya​kig vér​be bo​rít, és a leg​ke​-
vés​bé sem za​var​tat​ja ma​gát. Begy pon​to​san tisz​tá​ban volt ez​zel. Mi​ért ült hát még
min​dig mé​lán a ka​rám​ban? Ta​lán az öreg bir​kák sem tud​ják át​ug​ra​ni az új ke​rí​-
tést.
Észak​föld Vé​del​me​ző​jé​nek fe​ke​te lo​bo​gó​ját be​ás​ták a föld​be egy rep​kénnyel be​-
fu​tott rom mel​lett, amit rég meg​hó​dí​tott ma​gá​nak az erdő. Előt​te a tisz​tá​son ka​to​-
nák tüs​tén​ked​tek, a lo​vak hosszú so​rok​ban ki​pány​váz​va fész​ke​lőd​tek. Egy fér​fi kö​-
szö​rű​kö​vet haj​tott pe​dá​loz​va, fém csi​kor​gott, szik​rák re​pül​tek szer​te​szét. Egy nő
egy ko​csi​ke​re​ket ka​la​pált. Egy ko​vács ha​tal​mas fo​gó​val dol​go​zott egy sod​rony​vér​-
ten, az új gyű​rű​ket a szá​já​ban tar​tot​ta. Gye​re​kek si​et​tek min​den​fe​lé egy-egy kö​teg
nyíl​vessző​vel a kar​juk​ban, eset​leg csor​dul​tig teli vöd​rö​ket, vagy csak a hol​tak tud​-
ják, mi​vel meg​ra​kott zsá​ko​kat ci​pel​ve. Az erő​szak komp​li​kált egy ügy, ha elég nagy
lesz a tét.
Egy ha​tal​mas kö​vön egy fér​fi he​vert fur​csa nyu​ga​lom​ban a sür​gés-for​gás kö​ze​-
pet​te. A kö​nyö​kén tá​masz​ko​dott, fe​jét hát​ra​ve​tet​te, sze​mét le​huny​ta. A tes​te ár​-
nyék​ban ma​radt, de a lom​bo​kon át​tű​ző nap​su​gár ép​pen elé​ge​dett mo​so​lyát für​det​-
te ra​gyo​gó fény​ben.
– A hol​tak​ra! – Begy oda​si​e​tett a fér​fi​hoz, és le​né​zett rá. – Kit lát​nak sze​me​im?
Csak nem a nagy sem​mi her​ce​ge? Tény​leg női csiz​ma van a lá​ba​don?
– Sty​ri​ai bőr. – Cal​der rés​nyi​re nyi​tot​ta a sze​mét, aj​kán meg​je​lent a gye​rek​ko​ra
óta vál​to​zat​lan csi​bé​szes mo​soly. – Curn​den Begy! Még élsz, te vén segg​fej?
– Ki​csit kö​hö​gök, ami azt il​le​ti. – Begy fel​krá​ko​gott egy adag sláj​mot, és Cal​der
flan​cos csiz​má​ja mel​lé köp​te. – Azért azt hi​szem, meg​ma​ra​dok. Ki volt az a mar​ha,
aki vissza​en​ge​dett a szám​űze​tés​ből?
Cal​der a föld​re len​dí​tet​te a lá​bát.
– Nem más, mint maga Észak​föld nagy​sze​rű vé​del​me​ző​je. Nyil​ván nem tud​ja le​-
győz​ni az Uni​ót az én kar​dot for​ga​tó erős ka​rom nél​kül.
 – Mi a ter​ve? Le​nyisszant​ja, és hoz​zá​juk vág​ja?
Cal​der szé​les​re tár​ta a kar​ját.
– Ak​kor hogy ölel​né​lek meg? – Jó ala​po​san meg​la​po​gat​ták egy​más há​tát. – Jó
lát​ni, te vén bo​lond!
– Té​ged is, te ha​zug fasz​ka​lap!
Resz​ket össze​hú​zott szem​öl​dök​kel fi​gyel​te őket az ár​nyék​ból.
– Ti az​tán nagy ha​ve​rok vagy​tok – mor​mog​ta.
– Tu​laj​don​kép​pen én ne​vel​tem fel a kis pisz​kot! – Begy be​le​túrt Cal​der ha​já​ba.
– Egy át​ita​tott ru​há​ból csa​var​tam te​jet a szá​já​ba.
– Gya​kor​la​ti​lag az anyám volt – fe​lel​te Cal​der.
Resz​ket las​san bó​lin​tott.
– Ez sok min​dent meg​ma​gya​ráz.
– Be​szél​nünk kéne. – Cal​der meg​szo​rí​tot​ta Begy kar​ját. – Hi​á​nyoz​nak a be​szél​-
ge​té​se​ink.
– Ne​kem is. – Begy gyor​san hát​ra​lé​pett, mert a kö​zel​ben fel​ágas​ko​dott egy ló,
fel​bo​rít​va a sze​ke​rét, ami​ről lán​dzsák dől​tek le han​gos csö​röm​pö​lés​sel a föld​re. –
Majd​nem annyi​ra, amennyi​re egy ren​des ágy hi​ány​zik. Vi​szont nem hi​szem, hogy
ma len​ne rá időnk.
– Én sem hi​szem. Azt hal​lot​tam, va​la​mi​fé​le csa​ta ké​szü​lő​dik. – Cal​der fel​tar​tott
kéz​zel hát​rál​ni kez​dett. – Az egész dél​utá​nom rá fog men​ni.
Tá​voz​tá​ban el​ha​ladt egy ket​rec mel​lett. Két mocs​kos, pu​cér észak​föl​di ku​por​gott
ben​ne, az egyik ta​lán vi​zet vagy kö​nyö​rü​le​tet re​mél​ve nyúj​tot​ta ki a ke​zét a rá​csok
kö​zött, de az is le​het, hogy csak azért, mert így leg​alább egyet​len test​ré​sze sza​bad
le​he​tett. A de​zer​tő​rö​ket azon​nal fel​köl​töt​ték, te​hát ezek ket​ten tol​va​jok vagy gyil​-
ko​sok le​het​tek. Nyil​ván arra vár​tak, hogy Fe​ke​te Mé​tely ké​nye-ked​ve sze​rint ítél​-
kez​zen fe​let​tük, ami azt je​len​tet​te, hogy szin​tén lóg​ni fog​nak, csak előt​te meg is
pör​kö​lik őket. Kü​lö​nös öt​let​nek tűnt em​be​re​ket lo​pá​sért be​zár​ni, ami​kor az egész
had​se​reg rab​lás​ból élt, vagy bár​kit is fel​köt​ni gyil​kos​sá​gért, ami​kor gyil​ko​lás​ról
szól​tak a hét​köz​na​pok. Mi​től lesz va​la​ki bű​nö​ző olyan idők​ben, ami​kor az em​be​rek
azt vesz​nek el, amit csak akar​nak, at​tól, aki​től akar​nak?
– Mé​tely hí​vat. – Don​ga​láb össze​rán​colt hom​lok​kal állt a ro​mos épü​let be​já​ra​ta
előtt. Min​dig is mar​co​na egy gaz​em​ber volt, de ma kü​lö​nö​sen utá​la​tos​nak tűnt. –
Gye​re be!
– Ad​jam oda a kar​dom? – Begy már húz​ta is elő a fegy​vert a hü​ve​lyé​ből.
– Nem kell.
– Nem? Mi​óta bí​zik Fe​ke​te Mé​tely az em​be​rek​ben?
– Az em​be​rek​ben nem bí​zik. Csak ben​ned.
 Begy nem volt ben​ne biz​tos, hogy ezt biz​ta​tó jel​nek te​kint​se-e.
– Ak​kor jó.
Resz​ket is el​in​dult vol​na, de Don​ga​láb fel​emelt kéz​zel meg​álljt pa​ran​csolt.
– Mé​tely té​ged nem hí​va​tott.
Begy egy pil​la​nat​ra Resz​ket össze​hú​zott sze​mé​be né​zett, az​tán be​bújt a rep​-
kénnyel bo​rí​tott bolt​ív alatt. Úgy érez​te ma​gát, mint aki egy far​kas szá​já​ba dug​ja
be a fe​jét, és szin​te vár​ta, mi​kor hall​ja a fo​gak csat​ta​ná​sát. Vé​gig​ha​ladt egy pók​há​-
lós fo​lyo​són, ahol víz cse​pe​gé​se vissz​hang​zott. Szé​les, szö​mör​ce​bok​rok​kal be​nőtt
té​ren ta​lál​ta ma​gát. Kör​ben dü​le​de​ző osz​lo​pok áll​tak; né​me​lyik még tar​tot​ta az
egy​ko​ri bol​to​zat ma​rad​vá​nya​it, de a te​tő​nek rég nem volt már nyo​ma sem. Oda​-
fent a fel​hők kö​zül kez​dett ki-ki​ku​kucs​kál​ni a kék ég. Mé​tely a va​la​ha nagy​sze​rű
te​rem túl​só vé​gé​ben, Skar​ling szé​kén ült, és kard​ja mar​ko​la​tá​val ját​sza​do​zott.
Nem messze tőle Hosszú​kezű Caul va​kar​ta ősz bo​ros​tá​ját.
– Ha ki​adom a pa​ran​csot – mond​ta ép​pen Mé​tely –, te in​dulsz el egye​dül. Vo​-
nulj Os​rung​hoz min​den em​be​red​del. Ott gyen​gék.
– Hon​nan tu​dod?
Mé​tely ka​csin​tott.
– Meg​van​nak a mód​sze​re​im. Túl sok em​be​rük van, vi​szont nincs elég út. Si​et​tek,
hogy mi​nél előbb oda​ér​je​nek, ami azt je​len​ti, hogy na​gyon el​nyúj​tot​ták a so​ra​i​kat.
Csak pár lo​vas le​het a vá​ros​ban, meg né​há​nyan a Ku​tya​em​ber fiai kö​zül. Ta​lán
mire meg​ér​kez​tek, a gya​log​ság egy ré​szét is ott ta​lál​já​tok, de annyi​an biz​to​san nem
lesz​nek, hogy meg​ál​lít​sa​nak ben​ne​te​ket, ha ren​de​sen oda​csap​tok ne​kik.
– Ó, de oda​csa​punk ám! – szólt Hosszú​kezű. – Emi​att egy per​cig se ag​gódj.
– Eszem​be sem ju​tott. Ezért men​tek ép​pen ti elő​re. Azt aka​rom, hogy vi​gyé​tek a
lo​bo​gó​mat, jó ma​gas​ba tart​va. Meg Aranyét, Vas​fe​jű​ét és a ti​e​det is. Úgy, hogy
min​den​ki lát​has​sa.
– Hadd higgyék, hogy mind ott va​gyunk.
– Kis sze​ren​csé​vel el​visz​nek pár em​bert a Hő​sök​től is, és nem vi​gyáz​nak úgy a
kö​vek​re. Amint a nyi​tott te​rü​let​re ér​nek a domb meg a vá​ros kö​zött, rá​juk kül​döm
Arany fi​a​it, ők meg egy​sze​rű​en szét​té​pik őket. Köz​ben én, Vas​fe​jű meg Tíz​fé​le el​-
fog​lal​juk a Hő​sö​ket.
– Ho​gyan ter​ve​zed?
Mé​tely meg​vil​lan​tot​ta éhes vi​gyo​rát.
– Fel​ro​ha​nunk a domb​ra, az​tán meg​ölünk min​den​kit, aki él és mo​zog.
– Ad​dig azért lesz ide​jük fel​ké​szül​ni, és a te​rep nem iga​zán al​kal​mas ro​ham​ra.
Ott lesz​nek a leg​erő​seb​bek. Meg​ke​rül​het​nénk őket…
– Itt a leg​erő​seb​bek. – Mé​tely a föld​be ál​lí​tot​ta a kard​ját Skar​ling szé​ke előtt. –
És itt a leg​gyen​géb​bek. – Uj​já​val a mell​ka​sá​ra bö​kött. – Hó​na​pok óta ke​rül​get​jük
őket, nem szá​mí​ta​nak rá, hogy egye​ne​sen ne​kik ron​tunk. Ha meg​tör​jük őket a Hő​-
sök​nél, itt tör​jük meg őket. – Ez​út​tal az ök​lé​vel csa​pott a mel​lé​re. – Az​u​tán már a
töb​bi össze​om​lik. Arany akár a gáz​ló​kon át is ker​get​he​ti őket szük​ség ese​tén. Egé​-
szen Ad​wei​nig. Sö​mör ad​dig​ra ké​szen kell hogy áll​jon a jobb​szár​nyon, és ak​kor el​-
fog​lal​hat​ja az Öreg​híd​at. Ha az em​be​re​id​del Os​rung​ban le​szel, ami​kor hol​nap be​-
ál​lít az Unió, ko​moly hely​ze​ti előny​be ke​rü​lünk.
Hosszú​kezű las​san fel​állt.
– Igen​is, fő​nök. Pi​ros be​tűs ün​nep lesz a hol​na​pi nap. Da​lo​kat fog​nak írni róla.
– Sza​rok én a da​lok​ra – kö​zöl​te Mé​tely, és maga is fel​állt. – Meg​elég​szem a győ​-
ze​lem​mel is.
Egy pil​la​nat​ra meg​szo​rí​tot​ták egy​más ke​zét, az​tán Hosszú​kezű az ajtó felé in​-
dult. Ami​kor meg​pil​lan​tot​ta Be​gyet, meg​vil​lan​tot​ta fog​hí​jas mo​so​lyát.
– A jó öreg Hosszú​kezű Caul! – nyúj​tott ke​zet Begy.
– Curn​den Begy, kit lát​nak sze​me​im! – Hosszú​kezű be​le​csa​pott Begy te​nye​ré​be,
az​tán a má​sik man​csá​val is me​le​gen meg​szo​ron​gat​ta. – Nem ma​radt már elég be​-
lő​lünk, régi jó em​be​rek​ből.
– Ilyen idő​ket élünk ma​nap​ság.
– Hogy van a tér​ded?
– Hát tu​dod, va​gyo​gat.
– Az enyém is. Yon Cum​ber?
– Min​dig el​sü​ti a maga kis vic​ce​it. És hogy van Özön?
Hosszú​kezű szé​les vi​gyor​ra húz​ta a szá​ját.
– To​bo​roz​ni küld​tem. Per​sze az újon​cok annyit fog​nak érni, mint​ha be​le​hu​gyoz​-
nánk az óce​án​ba.
– Ta​lán idő​vel össze​kap​ják ma​gu​kat.
– Hát aján​lom is ne​kik, még​hoz​zá mi​ha​ma​rabb. Úgy hal​lom, csa​ta vár ránk.
Vár​juk a pa​ran​cso​dat, fő​nök! – szólt vissza Mé​tely​nek Hosszú​kezű, az​tán el​si​e​tett.
A ma​gá​ra ha​gyott Begy és Fe​ke​te Mé​tely egy​mást fi​gyel​te a tör​me​lék​kel, sar​ja​dó
gyo​mok​kal és hul​lám​zó csa​lán​nal teli ugar fö​lött. Ma​da​rak csi​ri​pel​tek, le​ve​lek su​-
sog​tak, és tá​vo​li fé​mes csi​kor​gás szol​gált em​lé​kez​te​tő​ül, hogy vé​res na​pok vár​nak
rá​juk.
– Fő​nök! – Begy meg​nyal​ta az aj​kát. Fo​gal​ma sem volt róla, mi kö​vet​ke​zik.
Mé​tely mély lé​leg​ze​tet vett, és tor​ka​sza​kad​tá​ból üvöl​te​ni kez​dett.
– Nem meg​mond​tam, hogy tartsd meg azt a ki​ba​szott he​gyet?
Begy há​tán vé​gig​fu​tott a hi​deg, ahogy a dü​le​de​ző fa​lak vissza​ver​ték a han​got. A
je​lek sze​rint nem sok jóra szá​mít​ha​tott. Már azt sem tar​tot​ta ki​zárt​nak, hogy pu​cé​-
ran ta​lál​ja ma​gát egy ket​rec​ben még nap​kel​te előtt.
– Hát meg is tar​tot​tam, ahogy azt kell… amíg meg nem je​lent az Unió.
Mé​tely a hü​ve​lyé​be rej​tett kar​dot to​vább​ra is a ke​zé​ben tart​va el​in​dult, Begy​nek
pe​dig min​den ere​jét össze kel​lett szed​nie, hogy ne kezd​jen el hát​rál​ni. Mé​tely elő​-
re​ha​jolt, Begy​nek pe​dig min​den ere​jét össze kel​lett szed​nie, hogy ne rez​zen​jen
össze. Mé​tely fel​emel​te az egyik ke​zét, az​tán könnye​dén em​be​re fá​jós vál​lá​ra tet​te,
Begy​nek pe​dig min​den ere​jét össze kel​lett szed​nie, hogy ne resz​kes​sen, mint a
nyár​fa​le​vél.
– Bo​csesz – mond​ta hal​kan Észak​föld Vé​del​me​ző​je –, de a hír​ne​vem​mel is tö​-
rőd​nöm kell.
Be​gyen szé​dí​tő meg​könnyeb​bü​lés hul​lá​ma sö​pört vé​gig.
– Sem​mi gond, fő​nök. Hadd szól​jon! – Össze​húz​ta a sze​mét, ahogy Mé​tely
újabb mély lé​leg​ze​tet vett.
– Te ha​szon​ta​lan, vén sán​ta fasz! – Be​gyet be​te​rí​tet​te a nyál, az​tán Mé​tely nem
épp gyen​gé​den meg​ve​re​get​te az arca se​bes fe​lét. – Szó​val azért har​col​ta​tok?
– Igen. Ne​héz​ke​nyér meg pár em​be​re el​len.
– Em​lék​szem a vén gaz​em​ber​re. Há​nyan vol​tak?
– Hu​szon​ket​ten.
Mé​tely meg​vil​lan​tot​ta a fog​so​rát; nem iga​zán le​he​tett el​dön​te​ni, hogy mo​soly​-
nak vagy vi​csor​nak szán​ta.
– Ti meg? Le​he​tet​tek vagy tí​zen.
– Igen, Resz​ket​tel együtt.
– És el​ker​get​té​tek őket?
– Hát…
– Basszus, bár ott le​het​tem vol​na! – Mé​tely szin​te resz​ke​tett az erő​szak utá​ni
vágy​tól, te​kin​te​te a sem​mi​be me​redt, mint​ha lát​ná Ne​héz​ke​nyér fi​a​it fel​fe​lé csör​-
tet​ni azon a domb​ol​da​lon, és alig vár​ná, hogy meg​ér​kez​ze​nek vég​re. – Bár ott le​-
het​tem vol​na! – Ez​zel kard​ja mar​ko​la​tá​val le​súj​tott a leg​kö​ze​leb​bi osz​lop​ra. Begy
óva​to​san hát​ra​lé​pett, a szer​te​szét szál​ló kő​szi​lán​kok elől. – Csak ülök itt, és po​fá​-
zok, bassza meg! Po​fá​zok, po​fá​zok és po​fá​zok, a jó kur​va élet​be! – Mé​tely ki​kö​pött,
az​tán mély lé​leg​ze​tet vett, majd mint​ha csak most ju​tott vol​na eszé​be, hogy nincs
egye​dül, Begy felé for​dult. – Lát​tad az Uni​ót kö​ze​led​ni?
– Leg​alább ez​ren jöt​tek az ad​wei​ni úton, és az volt a be​nyo​má​som, hogy még
töb​ben kö​ze​led​het​nek a nyo​muk​ban.
– Ja​len​horm had​osz​tá​lya – bó​lin​tott Mé​tely.
– Hon​nan tu​dod?
 – Meg​van​nak a mód​sze​re​im.
– Hogy az a… – Begy hir​te​len meg​le​pet​ten hát​ra​lé​pett, a lába be​akadt a bo​zót​ba,
és kis hí​ján ha​nyatt esett. Egy nő fe​küdt a leg​ma​ga​sabb fal te​te​jén. Úgy te​rült el
ott, mint egy ned​ves rongy​da​rab, fél kar​ja és fél lába a le​ve​gő​ben him​bá​ló​zott, feje
úgy ló​gott le fél​ol​dalt, mint​ha egy ker​ti pa​don pi​hen​ne, nem pe​dig egy dü​le​de​ző
kő​ha​lom te​te​jén he​ve​rész​ne, hat​ter​pesz​nyi​re a mo​csok fö​lött.
– Egy ba​rá​tom. – Mé​tely fel sem né​zett. – Vagy​is ami​kor azt mon​dom, a ba​rá​-
tom, in​kább úgy ér​tem…
– Az el​len​sé​gé​nek az el​len​sé​ge. – A nő le​gör​dült a fal​ról. Begy me​red​ten bá​mult,
a föl​det érés hang​já​ra vár​va. – Ishri a ne​vem. – A hang köz​vet​le​nül a füle mel​lett
szó​lalt meg.
Ez​út​tal Begy egye​ne​sen a fe​ne​ké​re hup​pant. A nő meg​állt fö​löt​te, a bőre fe​ke​te
volt, sima és tö​ké​le​tes, akár a máz egy jó bog​rá​cson. Hosszú, nyi​tott ka​bá​tot vi​selt,
sze​gé​lye a föl​det sú​rol​ta, alat​ta lát​szott, hogy egész tes​tét fe​hér pó​lyá​val bu​gyo​lál​ta
be. En​nél job​ban már nem is tűn​he​tett vol​na bo​szor​kány​nak. Nem mint​ha a bo​-
szor​kány​ság to​váb​bi bi​zo​nyí​té​ka​i​ra lett vol​na szük​ség az után, hogy el​tűnt az egyik
hely​ről, hogy az​tán a má​si​kon buk​kan​jon fel.
Mé​tely har​sá​nyan fel​ne​ve​tett.
– So​sem le​het tud​ni, hon​nan ke​rül elő. Foly​ton azon ag​gó​dom, hogy egy​szer
csak meg​je​le​nik a sem​mi​ből, ami​kor ép​pen… tu​dod. – Fél ke​zé​vel imi​tál​ta, hogy a
far​kát veri.
– Azt maga csak sze​ret​né – szólt Ishri, és éj​fe​ke​te sze​mé​vel pis​lo​gás nél​kül né​-
zett le Begy​re, va​la​hogy úgy, ahogy a csó​ka mé​re​ge​ti a ku​ka​cot.
– Maga meg hon​nan jött? – kér​dez​te Begy, mi​után nagy ne​he​zen fel​tá​pász​ko​-
dott, rossz tér​de mi​att fél lá​bon ug​rán​doz​va.
– Dél​ről – fe​lel​te a nő, bár ezt már a bőre szí​ne is nyil​ván​va​ló​vá tet​te. – Vagy in​-
kább az ér​dek​li, mi​ért jöt​tem?
– Jó lesz a mi​ért is.
– Hogy he​lye​sen cse​le​ked​jek. – Hal​vány mo​soly je​lent meg Ishri szá​ja sar​ká​ban.
– Hogy har​col​jak a go​nosz el​len. Hogy le​sújt​sak az igaz​ság ne​vé​ben. Vagy… eset​leg
arra gon​dol, ki kül​dött?
– Jól van. Ki küld​te?
– Is​ten. – A nő fel​né​zett a fa​la​kat fel​za​bá​ló gyo​mok és fa​cse​me​ték ál​tal ke​re​te​-
zett ég​bolt​ra. – Ho​gyan is le​het​ne más​képp? Mind​annyi​un​kat Is​ten ren​delt oda,
ahol ép​pen va​gyunk.
Begy meg​dör​zsöl​te a tér​dét.
– Elég szar hu​mo​ra van neki, mi?
 – Maga azt el​kép​zel​ni sem tud​ja. Azért jöt​tem, hogy az Unió el​len har​col​jak.
Ennyi elég?
– Ne​kem elég – szúr​ta köz​be Mé​tely.
Ishri fe​ke​te te​kin​te​te Fe​ke​te Mé​tely​re ug​rott, mire Begy mér​he​tet​le​nül meg​-
könnyeb​bült.
– Ren​ge​te​gen tar​ta​nak a domb felé.
– Ja​len​horm had​osz​tá​lya?
– Úgy hi​szem. – Ishri ki​húz​ta ma​gát, úgy te​ker​gett, mint​ha nem len​né​nek cson​-
tok a tes​té​ben. Begy​nek a mű​he​lye kö​ze​lé​ben lévő tó​ból ki​fo​gott an​gol​nák ju​tot​tak
eszé​be, ahogy a há​ló​ból ki​hull​va vo​nag​lot​tak a si​kon​ga​tó gye​re​kek ke​zé​ben. – Ma​-
guk kö​vér, ró​zsa​szín em​be​rek mind olyan egy​for​má​nak tűn​nek.
– Mi a hely​zet Mit​te​rick​kel? – kér​dez​te Mé​tely.
A nő cson​tos vál​la meg​emel​ke​dett, az​tán vissza​süllyedt.
– Kis​sé le​ma​radt. Tű​kön ül, dü​höng, ami​ért Ja​len​horm elé ke​rült.
– Meed?
– Hol ma​rad a móka, ha az em​ber min​dent tud? – Láb​ujj​hegy​re állt, és könnye​-
dén el​lé​pett Begy mel​lett, aki igye​kez​vén el​ke​rül​ni az újabb érint​ke​zést, ide​ge​sen
hát​ra​lé​pett, és majd​nem megint el​esett. – Is​ten annyi​ra unat​koz​hat. – Egyik lá​bát
be​ékel​te a fal szűk ré​sé​be, ahol egy macs​ka sem fért vol​na át, majd ad​dig iz​gett-
moz​gott, amíg csí​pő​ig el nem tűnt szem elől. – Ak​kor mun​ká​ra hát, én hő​se​im! –
Fél​be​vá​gott gi​lisz​ta​ként te​ke​reg​ve bújt be az om​la​do​zó fal​ba, ka​bát​ja vé​gig​sik​lott
mö​göt​te a moha lep​te kö​ve​ken. – Nem úgy volt, hogy kez​dő​dik a csa​ta? – Ishri ko​-
po​nyá​ja va​la​hogy be​csússzant a rés​be, az​tán a kar​jai is kö​vet​ték, majd össze​csap​ta
két be​pó​lyált te​nye​rét, és egy pil​la​nat​tal ké​sőbb már csak egyet​len ujja lát​szott ki a
fal​ból. Mé​tely oda​lé​pett, és le​tör​te. Nem is ujj volt, csak egy szá​raz gally.
– Va​rázs​lat – mor​mog​ta Begy. – Nem mond​hat​nám, hogy ra​jon​gok érte. – Úgy
ta​pasz​tal​ta, hogy töb​bet árt, mint hasz​nál. – Nyil​ván a va​rázs​lók​nak is meg​van a
ma​guk hasz​na meg min​den, de a fene vin​né el, mu​száj min​dig ilyen kur​va hü​lyén
vi​sel​ked​ni​ük?
Mé​tely fél​re​dob​ta a gallyat, az​tán el​húz​ta a szá​ját.
– Há​bo​rú van. Azt ve​tem be, ami a győ​ze​lem​hez kell. Azért in​kább ne em​lítsd
sen​ki​nek az én fe​ke​te bőrű ba​rá​to​mat, jó? Egye​sek ta​lán té​ves kö​vet​kez​te​té​se​ket
von​hat​ná​nak le.
– Mi len​ne a he​lyes kö​vet​kez​te​tés?
– Amit én mon​dok, bassza meg! – mor​dult föl Mé​tely, és ez​út​tal úgy tűnt, nem
csak tet​te​ti a ha​rag​ját.
Begy szét​tár​ta a ke​zét.
 – Te vagy a fő​nök.
– Ahogy mon​dod! – Mé​tely össze​rán​colt hom​lok​kal pil​lan​tott a rés felé. – Én
va​gyok a fő​nök. – Úgy tűnt, mint​ha ma​gát pró​bál​ná győz​köd​ni. Begy egy pil​la​nat​-
ra el​gon​dol​ko​dott, va​jon néha Fe​ke​te Mé​tely is ké​tel​ke​dik-e ma​gá​ban. Va​jon neki
is úgy kell össze​szed​nie a bá​tor​sá​gát reg​ge​len​te? Nem na​gyon tet​szett neki a gon​-
do​lat.
– Ezek sze​rint har​co​lunk?
Mé​tely meg​for​gat​ta a sze​mét, az​tán újra meg​vil​lan​tot​ta gyil​kos mo​so​lyát. Sem
két​ség​nek, sem fé​le​lem​nek nem lát​szott raj​ta nyo​ma.
– Ki​ba​szot​tul itt az ide​je, nem? Hal​lot​tad, mit mond​tam Hosszú​kezű​nek?
– Nagy​já​ból. Ő meg​pró​bál​ja őket el​csal​ni Os​rung felé, te meg egye​ne​sen a Hő​-
sök​nek vo​nulsz.
– De egye​ne​sen ám! – har​sant fel Mé​tely, mint​ha pusz​ta ki​a​bá​lás​sal is el​ér​het​né
a cél​ját. – Há​rom​fás is így csi​nál​ta vol​na, igaz?
– Tény​leg?
Mé​tely ki​nyi​tot​ta a szá​ját, de az​tán nem vá​la​szolt azon​nal.
– Mit szá​mít? – mond​ta vé​gül. – Már hét éve, hogy Há​rom​fás vissza​ment a sár​-
ba.
– Igaz. Hová vi​gyem most a tu​ca​to​mat?
– Le​gye​tek csak ott mel​let​tem, ami​kor meg​ro​ha​mo​zom a Hő​sö​ket. Gon​do​lom,
sem​mit sem sze​ret​nél job​ban ezen a vi​lá​gon, mint vissza​fog​lal​ni azt a dom​bot az
uni​ós ku​tyák​tól.
Begy hosszan fel​só​haj​tott, és el​gon​dol​ko​dott, hogy va​jon mit szól​na eh​hez a tu​-
cat​ja.
– Nos, igen. A leg​hőbb vá​gyam.
 A példakép

Egy tiszt min​dig ló​hát​ról adja az uta​sí​tá​so​kat, igaz, Gorst? – A fő​ha​di​szál​lás leg​-
jobb he​lye a nye​reg​ben van! – Ja​len​horm tá​bor​nok sze​re​tet​tel meg​pas​kol​ta gyö​-
nyö​rű szür​ke mén​je nya​kát, az​tán vá​lasz​ra sem vár​va le​ha​jolt, hogy rá​üvölt​sön egy
szep​lős képű kül​dönc​re. – Mond​ja meg a szá​za​dos​nak, hogy mu​száj meg​tisz​tí​ta​nia
az utat, és nem ér​de​kel, ho​gyan csi​nál​ja. Tisz​tít​sa meg az utat, és ha​lad​junk to​-
vább. Csak si​e​tő​sen, nem vesz​te​get​het​jük az időt! Kroy mar​sall meg​pa​ran​csol​ta,
hogy a had​osz​tály vo​nul​jon észak felé! – Meg​for​dult, és hát​ra​fe​lé or​dí​tott to​vább.
– Tem​pó, ura​im, tem​pó! Irány Car​le​on és a győ​ze​lem!
Ja​len​horm vi​tat​ha​tat​la​nul hó​dí​tó hős​nek ha​tott. El​ké​pesz​tő​en fi​a​ta​lon ke​rült a
had​osz​tály élé​re, a mo​so​lyá​ból sü​tött, hogy fel​ké​szült min​den​re, rá​adá​sul min​den
nagy​zo​lást mel​lőz​ve egy​sze​rű, po​ros egyen​ru​hát vi​selt, és olyan ott​ho​no​san ült a
nye​reg​ben, mint​ha a ked​venc ka​ros​szé​ke len​ne. Ha fele olyan jó stra​té​ga lett vol​-
na, mint lo​vas, Fe​ke​te Mé​telyt már rég lánc​ra ver​ve mu​to​gat​ták vol​na Adu​á​ban.
De nem az, úgy​hogy nem mu​to​ga​tunk sen​kit.
A tá​bor​no​kot ve​zér​ka​ri tisz​tek​ből, szárny​se​gé​dek​ből, össze​kö​tők​ből meg egy
pely​he​dző állú kür​tös​ből álló, foly​ton nyüzs​gő se​reg​let vet​te kö​rül, mint da​rázs​raj
a ro​hadt al​mát. Az em​be​rek a mél​tó​sá​gu​kat sut​ba vág​va, lök​dö​sőd​ve, ki​a​bál​va
igye​kez​tek leg​alább egy pil​la​nat​ra ma​guk​ra von​ni Ja​len​horm fi​gyel​mét. Maga a tá​-
bor​nok mind​eköz​ben za​va​ros, egy​más​nak el​lent​mon​dó uta​sí​tá​so​kat osz​to​ga​tott,
össze​vissza kér​de​zett min​den​fé​lét, néha pe​dig még az élet ér​tel​mé​ről is el​mél​ke​-
dett.
– Jobb​ra, jobb​ra, ter​mé​sze​te​sen! – szólt oda az egyik tiszt​nek. – Mond​ja meg
neki, hogy ne ide​ges​ked​jen, az​zal nem old meg sem​mit – for​dult egy má​sik felé. –
Ha​lad​jon ve​lük, Kroy mar​sall azt akar​ja, hogy ebéd​idő​re min​den​ki el​fog​lal​ja a he​-
lyét. – Egy ko​mo​lyabb gya​lo​gos​csa​pat kény​te​len volt fá​rad​tan fél​re​cso​szog​ni az út​-
ból, és vé​gig​néz​ni, ahogy a tisz​tek el​ha​lad​nak, rá​adá​sul még a fel​vert port is nyel​-
het​ték. – Ak​kor le​gyen mar​ha! – Ja​len​horm fel​sőbb​sé​ges kéz​le​gyin​tés​sel in​téz​te el
a dol​got. – Vagy bir​ka, mind​egy, fon​to​sabb dol​gunk is van. Fel​jön​ne ve​lem a
domb​ra, Gorst ez​re​des? Azt mond​ják, nagy​sze​rű ki​lá​tás nyí​lik a Hő​sök​ről. Ön őfel​-
sé​ge meg​fi​gye​lő​je, igaz?
Őfel​sé​ge bo​lond​ja va​gyok. Majd​nem ugyan​olyan bo​lond​ja, mint te.
– Igen, tá​bor​nok úr.
Ja​len​horm már​is le​kor​má​nyoz​ta a lo​vát az út​ról, és a se​ké​lyes felé lép​te​tett, a
ka​vi​csok csi​ko​rog​tak az ál​lat pa​tá​ja alatt. A slepp​je gon​dol​ko​dás nél​kül kö​vet​te a
víz​be, le​fröcs​köl​ve egy de​ré​kig a fo​lyó​ban gá​zo​ló, ala​po​san meg​pa​kolt gya​lo​gos
szá​za​dot.
A domb a má​sik ol​da​lon emel​ke​dett ki a me​ző​ből, nagy zöld kúp​ja olyan sza​bá​-
lyos volt, mint​ha em​ber​kéz al​kot​ta vol​na. Az észak​föl​di​ek ál​tal Hő​sök​nek ne​ve​zett
kö​vek köre a domb la​pos te​te​jé​ből emel​ke​dett ki, tőle jobb​ra egy ki​szö​gel​lé​sen jó​-
val ki​sebb kör lát​szott, bal​ra egy má​si​kon pe​dig egyet​len ma​gas szik​la​tű me​redt az
ég felé.
A fo​lyó part​ján gyü​möl​csös​ker​tek ter​pesz​ked​tek, a gir​be​gur​ba fák ros​ka​doz​tak a
pi​ros​ló al​mák​tól, alat​tuk az ár​nyék​tól fol​tos, rit​kás fű​ben fé​lig ro​hadt, le​hul​lott
gyü​möl​csök he​ver​tek. Ja​len​horm ki​ha​jolt a nye​reg​ből, le​té​pett egy al​mát az egyik
ala​csony ág​ról, majd vi​dá​man be​le​ha​ra​pott.
– Pfuj! – Fin​tor​gott, és ki​köp​te a fa​la​tot. – Hát ez leg​fel​jebb pá​lin​ká​nak jó.
– Ja​len​horm tá​bor​nok úr! – Egy fu​tár lé​lek​sza​kad​va haj​szol​ta fe​lé​jük a lo​vát két
sor fa kö​zött.
– Be​szél​jen, em​ber! – Ja​len​horm még csak nem is las​sí​tott, ugyan​úgy üge​tett to​-
vább.
– Kalf őr​nagy meg​ér​ke​zett az Öreg​híd​hoz a Ti​zen​ne​gye​dik Re​gi​ment két szá​za​-
dá​val, uram. Ér​dek​lő​dik, hogy ha​lad​junk-e to​vább, és va​la​me​lyik kö​ze​li ta​nyá​nál
áll​junk had​rend​be?
– Nem is kér​dés! Elő​re! He​lyet kell te​rem​te​nünk! Mer​re jár a töb​bi szá​zad? – A
fu​tár idő​köz​ben sza​lu​tált, és el​vág​ta​tott nyu​gat felé. Ja​len​horm össze​hú​zott szem​-
öl​dök​kel né​zett kör​be a ve​zér​ka​rán. – Kalf őr​nagy​nak van​nak egyéb szá​za​dai is?
Hol van a Ti​zen​ne​gye​dik Re​gi​ment ma​ra​dé​ka?
Nap​fény​fol​tok ve​tül​tek a za​vart ar​cok​ra. Egy tiszt ki​nyi​tot​ta a szá​ját, de vé​gül
nem szólt. Egy má​sik vál​lat vont.
– Ta​lán fel​tar​tot​ták őket Ad​wein​ben, uram. Meg​le​he​tős a zűr​za​var eze​ken a kes​-
keny uta​kon.
Újabb fu​tár sza​kí​tot​ta fél​be, aki az el​len​ke​ző irány​ból ér​ke​zett erő​sen ve​rej​té​ke​-
ző lova há​tán.
– Uram! Vink​ler ez​re​des az iránt ér​dek​lő​dik, hogy ki​ker​ges​se-e Os​rung la​kó​it a
há​za​ik​ból, és szál​lá​sol​ja-e a ka​to​ná​it…
– Nem, nem! Hogy ki​ker​ges​se-e őket? Nem!
– Uram! – A fi​a​tal​em​ber meg​for​dí​tot​ta a lo​vát.
– Vár​jon! Igen, ker​ges​sék ki őket, és he​lyez​zék el a há​zak​ban a ka​to​ná​kat. Vár​-
jon! Ne! Ne! A szív és az ész, mi, Gorst ez​re​des? A szív és az ész, ugye​bár. Mi a vé​-
le​mé​nye?
Az a vé​le​mé​nyem, hogy a ki​rály ba​rát​ja lé​vén sok​kal ma​ga​sabb po​zí​ci​ó​ba ke​rül​-
tél, mint ami​re al​kal​mas vagy. Nagy​sze​rű had​nagy, tűr​he​tő szá​za​dos, kö​zép​sze​rű
őr​nagy, és bor​zal​mas ez​re​des lett vol​na be​lő​led, de tá​bor​nok​ként ve​szélyt je​len​tesz
a se​reg​re. Sze​rin​tem ezt te is tu​dod, ezért sze​mer​nyi ön​bi​zal​mad sincs, en​nek kö​-
vet​kez​té​ben vi​szont úgy vi​sel​kedsz, mint​ha tú​lon​túl is sok len​ne. Át​gon​do​lat​la​nul
ho​zol dön​té​se​ket, néha öt​let​sze​rű​en fel​hagysz va​la​mi​vel, amit el​kezd​ték más​kor a
jó​zan ésszel szem​be men​ve is ra​gasz​kodsz dol​gok​hoz ab​ban a meg​győ​ző​dés​ben,
hogy ha meg​gon​dol​nád ma​gad, az a gyen​ge​ség jele len​ne. Olyan ap​ró​sá​gok​kal
szösz​mö​tölsz, ami​ket in​kább az alá​ren​delt​je​id​re kel​le​ne bíz​nod, ugyan​is a fon​to​-
sabb dol​gok​kal egy​sze​rű​en nem mersz szem​be​néz​ni. Emi​att az em​be​re​id min​dent
dön​tést ve​led ho​zat​nak meg, te meg az​tán el​fu​se​rá​lod, amit csak le​het. Sze​rin​tem
ren​des, be​csü​le​tes, bá​tor em​ber vagy. Csak os​to​ba.
Ja​len​horm su​gár​zott. A fu​tár el​vág​ta​tott, fel​te​he​tő​leg az​zal a szán​dék​kal, hogy
Os​rung la​kó​it az Unió ügye mel​lé ál​lít​sa, en​ged​vén ne​kik, hogy meg​tart​sák a há​za​-
i​kat. A tisz​tek idő​köz​ben ki​üget​tek az al​ma​fák ár​nyé​ká​ból a nap​ra. A fü​ves domb​-
ol​dal im​má​ron ott nyúj​tó​zott előt​tük.
– Utá​nam, fiúk, utá​nam! – Ja​len​horm fel​fe​lé in​dult mén​jé​vel az emel​ke​dőn,
könnye​dén meg​őriz​ve egyen​sú​lyát a nye​reg​ben. Kö​ve​tői csak ne​héz​sé​gek árán bír​-
ták tar​ta​ni a tem​pót, egy ko​pa​szo​dó szá​za​dos majd​nem le is zu​hant a lo​vá​ról, ami​-
kor egy ala​csony ág el​ta​lál​ta a fe​jét.
A tető alatt nem sok​kal kő​fal fu​tott kör​be a dom​bon a föl​det fel​ve​rő gyom​nö​vé​-
nyek kö​zött. Egyet​len pont​ján sem volt ma​ga​sabb két lé​pés​nél, az egyik ma​ga​mu​-
to​ga​tás​ra haj​la​mos fi​a​tal tiszt úgy gon​dol​ta hát, hogy át​ug​rat​ja a lo​vá​val, az ál​lat
azon​ban meg​tor​pant, és kis hí​ján le​dob​ta a nye​reg​ből. Illő me​ta​fo​rá​ja az Unió ed​-
di​gi rész​vé​te​lé​nek az észak​föl​di há​bo​rú​ban: ren​ge​teg gőg, az​tán kí​nos vég​ki​fej​-
let.
Ja​len​horm és a tiszt​jei egye​sé​vel át​fu​ra​kod​tak a fal kes​keny ré​sén. A sík domb​te​-
tőn emel​ke​dő ősi kö​vek min​den egyes pa​ta​dob​ba​nás​sal na​gyobb​nak tűn​tek, amíg
vé​gül már köz​vet​le​nül Gorst meg a töb​bi​ek fölé ma​ga​sod​tak.
Dél felé járt az idő, a nap for​rón sü​tött le az ég​ről, a reg​ge​li köd már rég el​pá​rol​-
gott, és bár az észak felé el​nyú​ló er​dők​re fe​hér fel​hők ve​tet​tek ár​nyé​kot, a völgy
arany fény​ben für​dött. A ga​bo​na​me​zők hul​lá​moz​tak a szél​ben, a se​ké​lyes​nél csil​lo​-
gott a víz, Os​rung leg​ma​ga​sabb tor​nyán pe​dig büsz​kén lo​bo​gott az Unió zász​la​ja. A
fo​lyó​tól dél​re az utak fö​lött ezer​nyi me​ne​te​lő ka​to​na fel​vert pora szállt. Itt-ott fém
csil​la​ná​sa je​lez​te a ké​nyel​mes tem​pó​ban ér​ke​ző gya​log​ság, lo​vas​ság vagy had​táp
út​vo​na​lát. Ja​len​horm meg​ál​lí​tot​ta a lo​vát, hogy fel​mér​hes​se a hely​ze​tet. Nem volt
elé​ge​dett az​zal, amit lá​tott.
– Nem ha​la​dunk elég gyor​san, hogy a nya​va​lya es​sen belé! Őr​nagy!
– Uram?
– Vág​tas​son Ad​wein​be, hát​ha ott meg tud​ja sür​get​ni őket. Több em​bert kell fel​-
jut​tat​nunk erre a hegy​re, és Os​rung​ba is töb​ben kel​le​nek. Tem​pó​sab​ban kell ha​-
lad​ni​uk.
 – Uram!
– És őr​nagy!
– Uram?
Ja​len​horm egy pil​la​na​tig tá​tott száj​jal ült a nye​reg​ben.
– Nem ér​de​kes. Men​jen!
Az őr​nagy el​in​dult a rossz irány​ba, az​tán rá​jött a té​ve​dé​sé​re, és le​fe​lé lo​va​golt a
domb​ol​da​lon arra, amer​ről jöt​tek.
A Hő​sök ál​tal kör​be​zárt fü​ves te​rü​le​ten zűr​za​var ural​ko​dott. Két kő​höz kö​töt​ték
ki a lo​va​kat, de az egyik el​sza​ba​dult, és ret​te​ne​tes cir​kuszt ren​de​zett. Rúg​ka​pá​lá​sa
meg​ijesz​tet​te a töb​bi ál​la​tot is, jó pár ri​adt lo​vász​fiú igye​ke​zett el​kap​ni a kan​tárt,
és le​csil​la​pí​ta​ni. A ki​rály Ha​to​dik ez​re​dé​nek zász​la​ja pety​hüd​ten ló​gott a kör kö​ze​-
pén egy ki​aludt tűz mel​lett. Mi​vel szin​te el​ve​szett a kör​ben ma​ga​so​dó ha​tal​mas,
mo​gor​va kö​vek kö​zött, nem​igen volt rá al​kal​mas, hogy fel​pisz​kál​has​sa a ka​to​nák
har​ci szel​le​mét. Bár nézzünk szem​be vele, az én har​ci szel​le​me​men pél​dá​ul
amúgy sem le​het​ne már se​gí​te​ni.
Va​la​mi úton-mó​don fel​von​tat​tak két kis sze​ke​ret a domb​ra, ezek most az ol​da​-
luk​ra dől​ve he​ver​tek, és a raj​tuk lévő leg​kü​lön​fé​lébb hol​mik – sát​rak​tól, ser​pe​-
nyők​től a ko​vács​szer​szá​mo​kon át egy csil​lo​gó új mán​gor​ló​ig – szét​szór​va he​ver​tek
a fű​ben, mi​köz​ben a ma​ra​dék​ban ka​to​nák tur​kál​tak, mint fosz​to​ga​tók egy nagy
győ​ze​lem után.
– Mi a fene fo​lyik itt, őr​mes​ter? – kér​dez​te Ja​len​horm.
A fér​fi bűn​tu​da​to​san pil​lan​tott fel. Ahogy ész​re​vet​te, hogy egy tá​bor​nok meg
vagy két tu​cat ve​zér​ka​ri tiszt hir​te​len mind rá​fi​gyel, nyelt egyet.
– Nos, uram, hí​ján va​gyunk a szám​szer​íj​hoz való nyíl​vesszők​nek.
– És?
– A je​lek arra utal​nak, hogy a mu​ní​ci​ót igen fon​tos​nak te​kin​tet​ték azok, akik be​-
pa​kol​ták a fel​sze​re​lést.
– Ter​mé​sze​te​sen.
– Így hát azok ke​rül​tek elő​ször a sze​kér​re.
– Elő​ször.
– Igen, uram. Szó​val leg​alul van​nak, uram.
– Leg​alul?
– Uram! – Egy ma​ku​lát​lan egyen​ru​hát vi​se​lő fér​fi si​e​tett oda, ál​lát fel​szeg​ve
olyan fe​sze​sen tisz​tel​gett Ja​len​horm​nak, hogy fé​nyes​re lak​ko​zott csiz​má​ja sar​ká​-
nak csat​ta​ná​sá​ba szin​te be​le​s​aj​dult a kö​rü​löt​te ál​lók füle.
A tá​bor​nok le​ug​rott a nye​reg​ből, és meg​ráz​ta a jö​ve​vény ke​zét.
 – Wet​ter​lant ez​re​des! De jó, hogy lá​tom! Hogy áll​nak a dol​gok?
– Elég jól, uram, a Ha​to​dik ez​red java ré​sze ide​fent van, bár a fel​sze​re​lés​ből még
ren​ge​teg hi​ány​zik. – Wet​ter​lant a ka​to​nák​hoz ve​zet​te őket, akik meg​tet​tek min​den
tő​lük tel​he​tőt, hogy úrrá le​gye​nek a ká​o​szon. – Van itt egy zász​ló​alj a Ros​tod Re​gi​-
ment​ből is, bár azt nem tud​ni, mi tör​tént a pa​rancs​no​kuk​kal.
– Ha nem té​ve​dek, ágy​nak dön​töt​te a kösz​vény – mor​mog​ta va​la​ki.
– Az egy sír? – kér​dez​te Ja​len​horm egy da​rab​ka fris​sen fel​túrt, az​tán le​ta​po​sott
föld​re bök​ve az egyik kő ár​nyé​ká​ban.
Az ez​re​des fel​hú​zott szem​öl​dök​kel for​dult a jel​zett irány​ba.
– Nos, gon​do​lom…
– Lát​ták már nyo​mát az észak​föl​di​ek​nek?
– Több em​be​rem is moz​gást ész​lelt az er​dő​ben észak fe​lől, de nem le​he​tünk
ben​ne biz​to​sak, hogy az el​len​ség volt. Több mint va​ló​szí​nű, hogy csak bir​ká​kat lát​-
tak. – Wet​ter​lant két égbe nyú​ló kő közé te​rel​te a tisz​te​ket. – Ezen kí​vül még nem
sza​gol​tuk ki a bü​dös bun​kó​kat. Már​mint azon kí​vül, amit hát​ra​hagy​tak.
– Uhh! – Az egyik ve​zér​ka​ri tiszt hir​te​len fél​re​kap​ta a fe​jét. Több vér​be fa​gyott
holt​test fe​küdt sor​ban egy​más mel​lett. Az egyi​ket gya​kor​la​ti​lag fél​be​vág​ták, rá​adá​-
sul az al​kar​ját is el​vesz​tet​te. A ki​on​tott be​lek kö​rül le​gyek röp​köd​tek.
– Har​col​tak is? – kér​dez​te Ja​len​horm, ko​mo​ran mé​re​get​ve a holt​tes​te​ket.
– Nem, ezek még teg​na​pi​ak. És a mi​e​ink vol​tak. Azt mond​ják, a Ku​tya​em​ber fel​-
de​rí​tői. – Az ez​re​des egy ki​sebb csa​pat észak​föl​di​re mu​ta​tott, akik sí​ro​kat ás​tak.
Egy ma​gas, aki​nek vö​rös ma​da​rat fes​tet​tek a paj​zsá​ra, meg egy idő​sebb zö​mök fér​-
fi volt köz​tük a leg​fel​tű​nőbb je​len​ség.
– És mi tör​tént a ló​val? – Az ál​lat az ol​da​lán fe​küdt, fel​puf​fadt ha​sá​ból nyíl​-
vessző állt ki.
– Fo​gal​mam sincs.
Gorst fel​mér​te a már​is te​kin​té​lyes véd​vo​na​la​kat. A kő​fal mö​gött lán​dzsá​sok so​-
ra​koz​tak fel, a rés​nél, ahol az ös​vény le​fe​lé ve​ze​tett a domb​ol​da​lon, vállt váll​nak
vet​ve áll​tak. Mö​göt​tük, va​la​mi​vel ma​ga​sab​ban íjá​szok al​kot​tak két szé​les kör​ívet.
Akadt köz​tük, aki a szám​szer​í​já​val meg a nyíl​vessző​i​vel bab​rált, akadt, aki ked​vet​-
le​nül rág​csál​ta a szá​rí​tott fej​adag​ját, pá​ran pe​dig a koc​kán nyert pén​zen vi​tat​koz​-
tak.
– Jó – mond​ta Ja​len​horm. – Jó. – Azt nem tet​te hoz​zá, pon​to​san mit is he​lye​sel.
Össze​rán​colt hom​lok​kal néz​te a me​ző​ket meg a le​ge​lő​ket, a né​hány ta​nyát meg a
völgy észa​ki fe​lét bo​rí​tó er​dő​ket. Ilyes​fé​le er​dők bo​rí​tot​ták az or​szág nagy ré​szét, a
fák mo​no​tó​ni​á​ját csak a szik​la​ki​szö​gel​lé​sek kö​zött észak​nak ve​ze​tő két út tör​te
meg. Az egyik fel​te​he​tő​leg Car​le​on felé ve​ze​tett. És a győ​ze​lem felé.
– Le​het, hogy tíz észak​föl​di van ott, le​het, hogy tíz​ezer – mor​mog​ta Ja​len​horm.
– Óva​tos​nak kell len​nünk. Nem sza​bad alá​be​csül​nünk Fe​ke​te Mé​telyt. Tud​ja,
Gorst, ott vol​tam Cum​nur​nál, ahol La​dis​la her​ceg meg​halt. Vagy​is egy nap​pal a
csa​ta előtt jár​tam arra, de még​is​csak ott vol​tam. Gyá​szos nap az uni​ós se​re​gek szá​-
má​ra. Nem en​ged​het​jük, hogy még egy​szer meg​tör​tén​jen, igaz?
Ez eset​ben erő​sen aján​lom, hogy mondj le a meg​bí​za​tá​sod​ról, és hagyd, hogy va​-
la​ki más osz​to​gas​sa a pa​ran​cso​kat.
– Nem, uram.
Ja​len​horm már​is el​for​dult, hogy Wet​ter​lant​tal tár​sa​log​jon to​vább. Gorst alig​ha
hi​báz​tat​hat​ta érte. Mi​kor mond​tam utol​já​ra olyas​mit, amit egy​ál​ta​lán ér​de​mes
volt meg​hall​gat​ni? Csak bam​bán rá​ha​gyok min​dent, és bi​zony​ta​la​nul he​be​gek.
Egy kecs​ke me​ke​gé​se pon​to​san ugyan​ennyit érne. Há​tat for​dí​tott a ve​zér​ka​ri tisz​-
tek​nek, és a sírt ásó észak​föl​di​ek​hez sé​tált. Az ősz hajú az ásó​já​ra tá​masz​kod​va fi​-
gyel​te, ahogy kö​ze​le​dik.
– A ne​vem Gorst.
Az idős fér​fi fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. Az lep meg ennyi​re, hogy egy uni​ós tiszt be​-
szé​li az észak​föl​di nyel​vet, vagy az, hogy egy nagy​da​rab fér​fi​nak olyan a hang​ja,
mint egy kis​lá​nyé?
– Az enyém meg Ne​héz​ke​nyér. A Ku​tya​em​ber ol​da​lán har​co​lok. – Be​vert szá​já​-
ból ne​héz​ke​sen búj​tak elő a sza​vak.
Gorst ál​lá​val a holt​tes​tek felé in​tett.
– Ezek a maga em​be​rei?
– Igen.
– Maga is ide​fent har​colt?
– Egy tu​cat el​len, aki​ket egy Curn​den Begy nevű il​le​tő ve​ze​tett. – Meg​dör​zsöl​te
össze​tört áll​kap​csát. – Töb​ben vol​tunk, de vesz​tet​tünk.
Gorst ko​mo​ran né​zett kör​be a kö​ve​ken.
– De mel​let​tük volt a te​rep.
– Az is, meg Blig​hi Whir​run.
– Ki​cso​da?
– Egy ki​ba​szott hős – for​tyant föl a fér​fi vö​rös ma​dár​ral a paj​zsán.
– Messze észak​ról, va​la​hon​nan a völ​gyek​ből – mond​ta Ne​héz​ke​nyér –, ahol
min​den kur​va nap ha​va​zik.
– Őrült egy mocs​adék – mor​dult fel egy be​kö​tött karú észak​föl​di. – Azt mond​-
ják, a sa​ját hu​gyát issza.
– Én azt hal​lot​tam, hogy gye​re​ke​ket eszik.
– Van egy kard​ja, ami ál​lí​tó​lag az ég​ből hul​lott alá. – Ne​héz​ke​nyér egyik vas​tag
al​kar​já​val meg​tö​röl​te a hom​lo​kát. – Is​ten​ként tisz​te​lik oda​fent a hó​ban.
– Egy kar​dot is​te​ní​te​nek? – kér​dez​te Gorst.
– Azt hi​szik, Is​ten dob​ta le, vagy mi. Ki tud​ja, mi min​dent kép​zel​nek oda​fent?
Akár​hogy is, Tört​mo​gyo​ró Whir​run ve​szé​lyes egy gaz​em​ber. – Ne​héz​ke​nyér meg​-
nyal​ta a fog​hí​ját. A gri​ma​szá​ból úgy tűnt, fris​sen sze​rez​te. – Sa​ját ta​pasz​ta​lat​ból
mon​dom.
Gorst ko​mo​ran pil​lan​tott az erdő felé, a fák sö​tét​zöl​den ra​gyog​tak a nap​sü​tés​-
ben.
– Gon​dol​ja, hogy Fe​ke​te Mé​tely em​be​rei a kö​zel​ben van​nak?
– Biz​tos va​gyok ben​ne.
– Mi​ért?
– Mert Begy túl​erő el​len vet​te fel a har​cot, és nem úgy is​me​rem őt, mint aki a
sem​mi​ért fel​vál​lal​ja a csa​tát. Fe​ke​te Mé​tely​nek kell ez a domb. – Ne​héz​ke​nyér
vont egyet a vál​lán, az​tán foly​tat​ta az ásást. – El​te​met​jük eze​ket a sze​ren​csét​le​ne​-
ket, az​tán le​me​gyünk. Itt ha​gyom egy fo​ga​mat a domb​ol​da​lon meg egy uno​ka​öcsé​-
met a sár​ban, és nem ter​ve​zem, hogy bár​mi mást is ezen a kur​va he​lyen hagy​jak.
– Kö​szö​nöm. – Gorst vissza​for​dult Ja​len​horm meg a ve​zér​ka​ra felé, akik azon
vi​tat​koz​tak egy​re he​ve​seb​ben, hogy a kö​vet​ke​ző​nek ér​ke​ző szá​za​dot az om​la​do​zó
fal előtt vagy mö​gött he​lyez​zék el. – Tá​bor​nok úr! – ki​ál​tot​ta. – A fel​de​rí​tők sze​rint
Fe​ke​te Mé​tely a kö​zel​ben le​het.
– Re​mé​lem is, hogy itt van – fe​lel​te Ja​len​horm, bár nyil​ván​va​ló​an oda sem fi​-
gyelt iga​zá​ból. – Az át​ke​lők a ke​zünk​ben van​nak. Meg kel​lett sze​rez​nünk mind a
há​rom át​ke​lőt, ez volt az el​sőd​le​ges cé​lunk.
– Én úgy tud​tam, négy át​ke​lő van.
Ezt csend​ben mond​ta va​la​ki, csak úgy oda​súg​ta a tár​sá​nak, de ép​pen ab​ban a
pil​la​nat​ban halt el a be​szél​ge​tés zaja. Min​den​ki oda​for​dult, és egy sá​padt fi​a​tal
had​na​gyot pil​lan​tot​tak meg, akit lát​ha​tó​lag kis​sé meg​le​pett, hogy hir​te​len rá​irá​-
nyult a fi​gye​lem.
– Négy? – Ja​len​horm a fér​fi felé per​dült. – Nyu​gat felé ott van az Öreg​híd. – Ki​-
nyúj​tot​ta fél kar​ját, hogy majd fel​lö​kött vele egy po​ca​kos őr​na​gyot. – Az​tán az os​-
run​gi híd ke​let​nek, meg a se​ké​lyes, ahol mi is át​gá​zol​tunk. Az há​rom át​ke​lő. – A
tá​bor​nok meg​ráz​ta há​rom uj​ját a had​nagy orra előtt. – És mind a ke​zünk​ben van.
A fi​a​tal​em​ber el​vö​rö​sö​dött.
– Az egyik fel​de​rí​tő mond​ta, hogy a lá​pon ke​resz​tül is ve​zet egy ös​vény, uram.
Nyu​gat felé, az Öreg​hí​don túl.
– Egy ös​vény a lá​pon át? – Ja​len​horm hu​nyo​rog​va né​zett nyu​gat​nak. – Egy tit​-
kos út​vo​nal? Azt a min​de​nit, így az észak​föl​di​ek egye​ne​sen a há​tunk​ba ke​rül​het​né​-
nek! Ez szép mun​ka volt, fiam!
 – Nos, kö​szö​nöm, uram.
A tá​bor​nok előbb az egyik irány​ba pör​dült, az​tán vissza, csiz​má​ja sar​ka fél​kört
raj​zolt a föld​re. Úgy for​go​ló​dott, mint​ha a meg​fe​le​lő stra​té​gia min​dig ép​pen a háta
mö​gött vol​na.
– Ki nem kelt még át a fo​lyón?
A tisz​tek egy​mást lök​dös​ve igye​kez​tek Ja​len​horm lá​tó​te​ré​ben ma​rad​ni.
– A Nyol​ca​dik már fel​jött?
– Úgy tu​dom, a Ti​zen​har​ma​dik ma​ra​dé​ka…
– Val​li​mir ez​re​des lo​vas​sá​ga még ott vo​nul fel.
– El​vi​leg az egyik zász​ló​al​ja már vissza​kap​ta a lo​va​it.
– Nagy​sze​rű! Küld​je​nek egy fu​tárt Val​li​mir ez​re​des​hez, és kér​jék meg, hogy vi​-
gye a zász​ló​al​ját a láp​hoz.
Két tiszt egyet​ér​tő​leg dör​mö​gött, a töb​bi​ek pe​dig ide​ge​sen néz​tek össze.
– Egy egész zász​ló​al​jat? – kér​dez​te va​la​ki. – Ez az ös​vény ele​gen​dő le​het, hogy…
Ja​len​horm le​in​tet​te a ké​tel​ke​dő​ket.
– Gorst ez​re​des! Meg​ten​né, hogy vissza​lo​va​gol a túl​part​ra, és tol​má​csol​ja a ké​-
ré​se​met Val​li​mir ez​re​des​nek? Gon​dos​kod​ja​nak róla, hogy az el​len​ség ne szol​gál​-
has​son kel​le​met​len meg​le​pe​té​sek​kel.
Gorst​nak egy pil​la​nat​ra el​akadt a sza​va.
– Tá​bor​nok úr, szí​ve​seb​ben ma​rad​nék itt, ahol…
– Tö​ké​le​te​sen meg​ér​tem. Sze​ret​ne tűz​kö​zel​ben ma​rad​ni. De a ki​rály a leg​utób​bi
le​ve​lé​ben na​gyon ha​tá​ro​zot​tan arra kért, hogy kí​mél​jem meg önt a ve​szé​lyes hely​-
ze​tek​től. Ne ag​gód​jon, a front​vo​nal tö​ké​le​te​sen el​lesz ön nél​kül is. Mi, a ki​rály ba​-
rá​tai tart​sunk össze, nem igaz?
A ki​rály min​den bo​lond​ja ugyan​ar​ra a há​bo​ro​dott kürt​szó​ló​ra sze​ren​csét​len​ke​-
dik ka​to​nás​dit játsz​va. Ves​sen csak még egy ci​gány​ke​re​ket az vinnyo​gó han​gú alak
ott! Rö​hög a vak​be​lem!
– Ahogy mond​ja, uram.
Ez​zel Gorst vissza​ban​du​kolt a lova irá​nyá​ba.
 Sömör

Az út, ahol Cal​der elé​ge​dett vi​gyor​ral az ar​cán po​rosz​kált a lo​vá​val, olyan ha​lo​vány
volt, szin​te ész​re sem le​he​tett ven​ni. A her​ceg nem lát​ta je​lét, hogy Mély és Se​kély
raj​ta tar​ta​ná a sze​mét, bár mi​vel messze ő volt a leg​meg​bíz​ha​tóbb be​vé​te​li for​rá​-
suk, eb​ben töb​bé-ke​vés​bé biz​tos le​he​tett. Nem sok hasz​nát vet​ték vol​na a Mély​hez
és Se​kély​hez ha​son​ló em​be​rek​nek, ha Cal​der olyan könnye​dén meg tud​ta vol​na ál​-
la​pí​ta​ni, mer​re jár​nak, még​is át​ko​zot​tul vá​gyott a tár​sa​ság​ra. Mint ami​kor az éhe​-
ző​nek oda​vet​nek egy da​rab​ka ke​nyér​ha​jat, a Curn​den Beggyel való ta​lál​ko​zás csak
fel​csi​gáz​ta az ét​vá​gyát, hogy ba​rát​sá​gos ar​cok ve​gyék kö​rül.
Át​lo​va​golt Vas​fe​jű em​be​rei kö​zött, fel​szív​ta a gyű​lö​le​tü​ket, az​tán Tíz​fé​le tá​bo​ra
kö​vet​ke​zett, és fel​szív​ta az el​len​sé​ges​sé​gü​ket, most pe​dig meg​ér​ke​zett az er​dő​höz a
völgy nyu​ga​ti vé​gé​ben, ahol Sö​mör em​be​rei gyü​le​kez​tek. A báty​ja em​be​rei. Vé​gül
is az ő em​be​rei, bár nem iga​zán érez​te a sa​ját​já​nak őket. Ke​mény, a hosszú me​ne​-
te​lés​től fá​radt, a har​cok​ban szer​zett se​be​i​ken kö​té​se​ket vi​se​lő fér​fi​ak vol​tak. Meg​-
vi​sel​te őket, hogy kis hí​ján ki​pen​de​rül​tek Fe​ke​te Mé​tely ke​gye​i​ből, úgy​hogy most
ők vé​gez​ték el a leg​ne​he​zebb fel​ada​to​kat a leg​kar​csúbb fi​zet​sé​gért cse​ré​be. Nem
úgy fes​tet​tek, mint akik​nek bár​mit is ked​vük len​ne meg​ün​ne​pel​ni, leg​ke​vés​bé pe​-
dig fő​nö​kük nyúl​szí​vű öccsé​nek ér​ke​zé​se csi​gáz​ta fel őket.
Az sem se​gí​tett, hogy Cal​der ma​gá​ra rán​gat​ta sod​ro​nyin​gét ab​ban a re​mény​ben,
hogy leg​alább erre az al​ka​lom​ra va​ló​di ka​to​ná​nak ál​cáz​hat​ja ma​gát. A pán​célt
hosszú évek​kel ez​előtt az ap​já​tól kap​ta aján​dék​ba. Sty​ri​ai acél​ból ké​szült, ami
könnyebb​nek bi​zo​nyult a leg​több észa​ki öt​vö​zet​nél, de így is ne​héz volt, mint egy
üllő, és me​leg, mint egy bá​rány​bőr be​kecs. Cal​der el​kép​zel​ni nem tud​ta, ho​gyan
ké​pe​sek má​sok akár na​po​kon át ilyen öl​tö​zé​ket vi​sel​ni. Fut​ni ben​ne. Alud​ni ben​-
ne. Har​col​ni ben​ne. Ir​gal​mat​lan mar​ha​ság eb​ben har​col​ni. Ir​gal​mat​lan mar​ha​ság
bár​mi​ben har​col​ni. Cal​der soha nem ér​tet​te, miét lel​ke​sed​nek érte annyi​ra az em​-
be​rek.
És ke​ve​sen lel​ke​sed​tek érte job​ban, mint a sa​ját báty​ja.
Sö​mör egy tisz​tá​son gug​golt, és az előt​te a föl​dön ki​te​rí​tett tér​ké​pet ta​nul​má​-
nyoz​ta. A bal ol​da​lán Hó​fe​hér, a jobb​ján pe​dig Fe​hér​sze​mű Han​sul állt, Cal​der ap​-
já​nak régi tár​sai azok​ból az idők​ből, ami​kor még ő ural​ko​dott Észak​föld leg​na​-
gyobb ré​szén. Mind​ket​ten sok​kal mé​lyebb​re zu​han​tak a rang​lét​rán, mi​után a Vé​-
res Ki​len​ces le​dob​ta Be​tho​dot sa​ját vára fa​lá​ról. Majd​nem olyan mély​re zu​han​tak,
mint Cal​der maga.
Ő és Sö​mör más anyá​tól szü​let​tek. Az em​be​rek kez​det​től fog​va az​zal vic​ce​lőd​tek,
hogy Sö​mör any​ja nyil​ván egy bika le​he​tett. Sö​mör ugyan​is úgy né​zett ki, mint egy
bika, még​hoz​zá egy kü​lö​nö​sen vad és iz​mos pél​dány. Szin​te min​den​ben öccse tö​-
ké​le​tes el​len​té​té​nek tűnt: Cal​der sö​tét hajú volt, ő pe​dig sző​ke, Cal​der gyors ész​já​-
rá​sú, ő pe​dig in​du​la​tos és las​sú fel​fo​gá​sú. Nem is em​lé​kez​te​tett az ap​juk​ra. Ket​te​-
jük kö​zül Cal​der ütött Be​thod​ra, mint azt min​den​ki tud​ta. Ez volt az egyik ok, ami​-
ért gyű​löl​ték. Ez, meg az, hogy ál​ta​lá​ban úgy vi​sel​ke​dett, mint egy iga​zi pöcs.
Sö​mör meg​hal​lot​ta Cal​der lo​vát kö​ze​led​ni, fel​né​zett, szé​le​sen el​mo​so​lyo​dott,
majd öccse elé si​e​tett. Még min​dig sán​tí​tott va​la​me​lyest a Vé​res Ki​len​ces​sel tör​-
tént össze​üt​kö​zé​se nyo​mán, még​is olyan könnye​dén vi​sel​te a ne​héz sod​ro​ny​in​get a
rá​szí​ja​zott kar​cos és hor​padt acél​vér​tek​kel, mint szűz​lány a pon​gyo​lát.
– Min​dig le​gye​tek fel​fegy​ver​kez​ve! – mond​ta az ap​juk, Sö​mör pe​dig szó sze​rint
ér​tel​mez​te az in​tel​met. Tes​tén szí​jak ci​káz​tak ide-oda, raj​tuk fegy​ve​rek so​ka​sá​ga
ka​pott he​lyet. Az övén egy ha​tal​mas bu​zo​gá​nyon kí​vül há​rom kés ló​gott jól lát​ha​tó
he​lyen, jó pár má​sik pe​dig fel​te​he​tő​leg rejt​ve ma​radt. A fe​jét kö​rül​öle​lő kö​tés az
egyik ol​da​lán meg​bar​nult az al​vadt vér​től, a szem​öl​dö​kén ke​resz​tül hú​zó​dó vá​gás​-
sal pe​dig újon​nan egé​szí​tet​te ki he​gei egy​re bő​vü​lő gyűj​te​mé​nyét. A je​lek sze​rint
Cal​der ép​pen úgy hi​á​ba győz​köd​te a báty​ját, hogy tart​sa tá​vol ma​gát a har​cok​tól,
mint ahogy Sö​mör is hi​á​ba győz​köd​te őt, hogy vo​nul​jon csa​tá​ba.
Cal​der le​ug​rott a nye​reg​ből. A ne​héz sod​ro​nying​ben meg​le​he​tő​sen ne​he​zé​re
esett a moz​du​lat, de igye​ke​zett úgy ten​ni, mint​ha csak a hosszú lo​vag​lás​tól me​re​-
ve​dett vol​na el.
– Sö​mör, te os​to​ba fa​jan​kó, hát hogy a…
Sö​mör majd’ össze​rop​pan​tot​ta az öccsét, olyan he​ve​sen ölel​te át, még a lá​bát is
fel​emel​te a föld​ről, majd cup​pa​nós csó​kot nyo​mott a hom​lo​ká​ra. Cal​der vi​szo​noz​ta
az öle​lést, amennyi​re ké​pes volt rá úgy, hogy fi​vé​re ki​szo​rí​tot​ta be​lő​le a szuszt,
kard​ja mar​ko​la​ta pe​dig a gyom​rá​ba fú​ró​dott. Annyi​ra bol​dog volt, ami​ért vég​re
nincs egye​dül, hogy majd’ el​sír​ta ma​gát.
– En​gedj el! – si​pí​tot​ta, a ke​zé​vel csap​kod​va Sö​mör há​tát, mint a küz​del​met fel​-
adó bir​kó​zók szok​ták. – Hagyj!
– Annyi​ra örü​lök, hogy vissza​jöt​tél! – Sö​mör meg​pör​get​te az öccsét, mint férj az
új​don​sült ará​ját, röp​té​ben meg​mu​tat​va neki Hó​fe​hért és Fe​hér​sze​mű Han​sult.
Egyi​kük sem úgy tűnt, mint aki​nek a kö​zel​jö​vő​ben szán​dé​ká​ban áll meg​ölel​ni Cal​-
dert. A tisz​tá​son szét​szór​va álló Ne​ves Em​be​rek sem​mi​vel sem vol​tak lel​ke​seb​bek.
Cal​der mind​annyi​u​kat fel​is​mer​te a régi szép idők​ből, ami​kor le​tér​del​tek apja előtt,
vagy a hosszú asz​tal​nál ülve a győ​zel​me​i​ket ün​ne​pel​ték. Je​len​leg nyil​ván az fog​lal​-
koz​tat​ta őket, hogy ak​kor ezen​túl ő is pa​ran​csol​gat​hat majd ne​kik, és csep​pet sem
lel​ke​sed​tek az öt​le​tért. De hát mi​ért is lel​ke​sed​tek vol​na? Sö​mör az a tí​pus, akit
min​den har​cos cso​dál: hű​sé​ges, erős és az os​to​ba​sá​gon túl​me​nő​en bá​tor. Min​den​-
ki pon​to​san tud​ta, hogy Cal​der​ről ezek kö​zül egyi​ket sem le​het el​mon​da​ni.
– Mi tör​tént a fe​jed​del? – kér​dez​te, mi​után Sö​mör is​mét le​tet​te a föld​re.
 – Ez? Hah! Sem​mi​ség. – Cal​der báty​ja le​tép​te a kö​tést, és el​dob​ta. A seb nem
úgy fes​tett, mint​ha sem​mi​ség vol​na, Sö​mör sző​ke ha​ját az egyik ol​da​lon a fej​bő​ré​-
hez ta​pasz​tot​ta az al​vadt vér. – Vi​szont úgy lá​tom, te is meg​se​be​sül​tél. – Nem épp
gyen​gé​den ta​po​gat​ta meg öccse fel​ha​sadt aj​kát. – Meg​ha​ra​pott va​la​mi nő?
– Bár úgy len​ne! Tíz​fé​le Brodd meg akart ölet​ni.
– Mi?
– Ko​mo​lyan. Há​rom em​bert kül​dött rám Hosszú​kezű Caul tá​bo​rá​ban. Sze​ren​-
csé​re Mély és Se​kély ré​sen vol​tak… tu​dod…
Sö​mör kez​de​ti ér​tet​len​sé​gét se​be​sen vál​tot​ta fel a ha​rag; ezek vol​tak a leg​ked​ve​-
sebb lel​ki​ál​la​po​tai, és a ket​tő soha nem állt tá​vol egy​más​tól. Apró sze​me egy​re tá​-
gabb​ra nyílt, amíg már kör​ben ki​lát​szott a fe​hér​je.
– Meg​ölöm azt a ro​hadt vén gaz​em​bert! – Már húz​ta is ki a kard​ját a hü​ve​lyé​ből,
mint​ha arra ké​szül​ne, hogy át​vág az er​dőn a rom​hoz, ahol Mé​tely fel​ál​lí​tot​ta ap​juk
szé​két, hogy ott hely​ben misz​lik​be ap​rít​sa Tíz​fé​le Brod​dot.
– Ne, ne, ne! – Cal​der meg​ra​gad​ta báty​ja csuk​ló​ját, és si​ke​rült is meg​aka​dá​lyoz​-
nia, hogy ki​ránt​sa a kard​ját a hü​ve​lyé​ből, bár ő maga kis hí​ján has​ra esett köz​ben.
– Kap​ja be! – Sö​mör le​ráz​ta ma​gá​ról Cal​dert, és pán​cél​kesz​tyűs ke​zé​vel ak​ko​rát
ök​lö​zött a leg​kö​ze​leb​bi fa tör​zsé​be, hogy egy jó​ko​ra da​ra​bot ki​sza​kí​tott a kér​gé​ből.
– Kap​ja be az a szar​fa​szú ba​rom! Öl​jük meg! – Újra le​súj​tott az ök​lé​vel, mire ma​-
gok gar​ma​dá​ja zá​po​ro​zott a föld​re. Fe​hér​sze​mű Han​sul ag​go​dal​ma​san fi​gyel​te, mi
tör​té​nik, Hó​fe​hér in​kább unot​tan. Mind​ket​te​jük​ről sü​tött, hogy nem elő​ször ta​lál​-
ják ma​gu​kat szem​be ha​son​ló düh​ro​ham​mal.
– Nem öl​he​tünk meg csak úgy fon​tos em​be​re​ket – je​gyez​te meg fel​emelt kéz​zel
Cal​der.
– De ő ki akart nyír​ni té​ged, nem igaz?
– Én kü​lön​le​ges eset va​gyok. Fél Észak​föld hol​tan sze​ret​ne lát​ni. – Ha​zu​dott,
meg​volt az há​rom​ne​gyed is. – Rá​adá​sul sem​mi​fé​le bi​zo​nyí​té​kunk sin​csen. – Cal​-
der a fi​vé​re vál​lá​ra tet​te a ke​zét. Hal​kan be​szélt, aho​gyan az ap​juk szo​kott. – Ez
po​li​ti​ka, bá​tyám, ne fel​edd! Ké​nyes az egyen​súly.
– Ba​szód​jon meg a po​li​ti​ka, az egyen​súlyt meg le​sza​rom! – De Sö​mör dühe kez​-
dett el​száll​ni, leg​alább​is már nem tűnt úgy, mint​ha a sze​me ki​ug​ra​ni ké​szül​ne a fe​-
jé​ből. Vissza​dug​ta a kard​ját a he​lyé​re, a mar​ko​lat han​go​san csat​tant a hü​vely vé​-
gén. – Nem le​het​ne egy​sze​rű​en har​col​ni?
Cal​der mély lé​leg​ze​tet vett. Ho​gyan le​het ez az ir​ra​ci​o​ná​lis bun​kó az ő ap​já​nak a
fia? Sőt mi több, az ő ap​já​nak az örö​kö​se.
– An​nak is el​jön az ide​je, de óva​to​san kell ha​lad​nunk. Hí​ján va​gyunk a szö​vet​sé​-
ge​sek​nek, Sö​mör. Be​szél​tem Hosszú​kezű​vel, nem száll szem​be ve​lem, de nem is
áll ki a vé​del​mem​ben.
 – Su​nyi, gyá​va ku​ra​fi! – Sö​mör fel​emel​te az ök​lét, hogy megint be​húz​zon egyet a
fá​nak, de Cal​der egy uj​já​val óva​to​san le​húz​ta a ke​zét.
– Csak a lá​nyát fél​ti. – És nem ő volt az egyet​len. – Az​tán ott van Vas​fe​jű meg
Arany, egyik sem ra​jong ér​tünk kü​lö​nö​sebb​kép​pen. Ha nem egy​más csesz​te​té​sé​vel
len​né​nek el​fog​lal​va, me​rem ál​lí​ta​ni, már rég azért kö​nyö​rög​né​nek Mé​tely​nek,
hogy meg​öl​hes​se​nek.
Sö​mör fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Gon​do​lod, hogy Mé​tely állt emö​gött?
– Te el tu​dod kép​zel​ni, hogy nem? – Cal​der​nek le kel​lett gyűr​nie fel​tá​ma​dó csa​-
ló​dott​sá​gát. Már el is fe​lej​tet​te, hogy a báty​já​val nagy​já​ból olyan be​szél​get​ni, mint​-
ha egy fa​rön​köt pró​bál​na győz​köd​ni. – Kü​lön​ben is, Hosszú​kezű ma​gá​tól Mé​tely​-
től hal​lot​ta, hogy hol​tan sze​ret​ne lát​ni.
Sö​mör ag​go​dal​ma​san csó​vál​ta meg a fe​jét.
– Ez ne​kem új.
– Nyil​ván nem pont ne​ked fog​ja el​mon​da​ni.
– De túsz​ként tar​tott fog​va. – Sö​mör össze​rán​colt hom​lok​kal igye​ke​zett kon​-
cent​rál​ni. – Mi​ért en​ged​te meg, hogy vissza​gye​re?
– Mert ab​ban re​mény​ke​dik, hogy el​kez​dek szer​vez​ked​ni, és nagy​sze​rű ürü​gyet
szol​gál​ta​tok hoz​zá, hogy fel​kös​sön.
– Ak​kor ne szer​vez​kedj, és le​gyél egye​nes min​den​ki​vel.
– Ne légy már hü​lye! – Né​hány pri​bék fel​kap​ta a fe​jét a vi​zes​bög​ré​jé​ből, úgy​-
hogy Cal​der vissza​fog​ta a hang​ját. Sö​mör meg​en​ged​het​te ma​gá​nak, hogy ki​jöj​jön a
sod​rá​ból, ő azon​ban nem. – Meg kell vé​de​nünk ma​gun​kat. Min​den​hol el​len​sé​ge​-
ink van​nak.
– Igaz, és van még egy, aki​ről ed​dig nem is be​szél​tél. Amennyi​re meg tu​dom ál​-
la​pí​ta​ni, a leg​ve​szé​lye​sebb mind kö​zül. – Cal​der egy pil​la​nat​ra moz​du​lat​lan​ná me​-
re​ve​dett, és azon gon​dol​ko​dott, va​jon kit hagy​ha​tott ki a szá​mí​tás​ból. – A ki​ba​-
szott Unió! – Sö​mör a fák kö​zött dél​re mu​ta​tott vas​kos uj​já​val. – Kroy, a Ku​tya​em​-
ber meg a negy​ven​ezer ka​to​ná​juk! Azok, akik​kel há​bo​rúzunk. Leg​alább​is én.
– Az Fe​ke​te Mé​tely há​bo​rú​ja, nem az enyém.
Sö​mör las​san meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nem gon​dol​tál még rá, hogy könnyebb, ol​csóbb és biz​ton​sá​go​sabb meg​ol​dás
len​ne, ha egy​sze​rű​en azt ten​néd, amit mon​da​nak ne​ked?
– Gon​dol​tam rá, de el​ve​tet​tem a le​he​tő​sé​get. Ne​künk iga​zá​ból egy…
– Ide fi​gyelj! – Sö​mör kö​ze​lebb lé​pett, és egye​ne​sen az öccse sze​mé​be né​zett. –
Csa​ta lesz, és har​col​ni fo​gunk. Ér​ted? Ez itt Észak​föld. Har​col​nunk kell.
– Sö​mör!
 – Ne​ked van eszed kö​zü​lünk. Min​den​ki tud​ja, hogy sok​kal oko​sabb vagy ná​lam.
A hol​tak a ta​nú​im, hogy én is tu​dom. – Még kö​ze​lebb ha​jolt. – De az em​be​rek nem
az észt kö​ve​tik. Ak​kor biz​to​san nem, ha nem jár hoz​zá erő is. Ki kell vív​nod a tisz​-
te​le​tü​ket.
– Aha. – Cal​der kör​be​né​zett a fák kö​zött álló mar​co​na fér​fi​a​kon. – Nem köl​csö​-
nöz​het​nék tő​led egy ke​ve​set?
– Egy nap ta​lán nem le​szek kéz​nél, és egye​dül kell el​ér​ned, hogy tisz​tel​je​nek.
Nem fel​tét​len kell vér​ben gá​zol​nod, elég, ha osz​to​zol a ne​héz​sé​gek​ben, és osz​to​zol
a ve​szély​ben.
Cal​der meg​vil​lan​tott egy futó mo​solyt.
– Épp a ve​szély ri​aszt el. – Igaz​ság sze​rint a ne​héz​sé​gek sem von​zot​ták kü​lö​nö​-
seb​ben.
– A fé​le​lem jó. – Sö​mör per​sze könnyen be​szélt, ő ak​ko​ra tus​kó volt, hogy a fé​le​-
lem is meg​ha​lad​ta az agyi ké​pes​sé​ge​it. – Apánk is félt éle​te min​den egyes nap​ján.
Így tu​dott min​dig ré​sen len​ni. – El​len​áll​ha​tat​lan erő​vel át​ka​rol​ta Cal​der vál​lát, az​-
tán dél​nek for​dí​tot​ta az öccsét. A fák tör​zsei kö​zött, az er​dőn túl tá​gas arany, zöld
és bar​na me​zők nyúl​tak a tá​vol​ba. A Hő​sök nyu​ga​ti ki​szö​gel​lé​se bal​ra ma​ga​so​dott,
a te​te​jén Skar​ling uj​já​val, lá​bá​nál szür​ke út ka​nyar​gott a ga​bo​na​táb​lák kö​zött. – Az
az út ve​zet az Öreg​híd​hoz. Mé​tely azt akar​ja, hogy fog​lal​juk el.
– Azt akar​ja, hogy te fog​lald el.
– Ket​tőnk​től vár​ja. Szin​te véd​te​len. Van paj​zsod?
– Nincs. – Mint ahogy ked​ve sem volt olyan hely​re men​ni, ahol szük​sé​ge le​het
ilyes​mi​re.
– Hó​fe​hér, add már köl​csön a paj​zso​dat.
A ki​fe​je​zés​te​len arcú vén har​cos át​ad​ta a paj​zsát Cal​der​nek. Nem meg​le​pő mó​-
don fe​hér​re volt fest​ve. Rég volt már, ami​kor Cal​dert ví​vó​gya​kor​lat köz​ben egy ha​-
son​ló​val a kar​ján ker​get​ték kör​be az ud​va​ron, és el​fe​lej​tet​te, mi​lyen sú​lya tud len​ni
egy ilyen szar​nak. A fe​szí​tő ér​zés a kar​ján régi, több​nyi​re a báty​já​tól el​szen​ve​dett
meg​aláz​ta​tá​sok csúf em​lé​ke​it idéz​te fel. Per​sze eze​ket va​ló​szí​nű​leg új meg​aláz​ta​tá​-
sok fog​ják el​ho​má​lyo​sí​ta​ni, mi​előtt még le​megy a nap. Már​mint ha meg​éri.
Sö​mör is​mét meg​pas​kol​ta Cal​der se​bes ar​cát, ez​út​tal is kel​le​met​le​nül ha​tá​ro​zot​-
tan.
– Ma​radj a kö​ze​lem​ben, tartsd ma​gad elé a paj​zso​dat, és si​mán meg fo​god úsz​-
ni. – A fák kö​zött szét​szó​ró​dott em​be​re​i​re né​zett. – És so​kat fogsz nőni a sze​mük​-
ben, már at​tól is, hogy elöl lát​nak.
– Ér​tem. – Cal​der kü​lö​nö​sebb lel​ke​se​dés nél​kül emel​te maga elé a paj​zsot.
– Ki tud​ja? – Sö​mör olyan erő​vel vág​ta hát​ba az öccsét, hogy az kis hí​ján has​ra
esett. – Ta​lán még te is több​re be​csü​löd majd ma​ga​dat.
 Nem ránk tartozik

– Imá​dod azt a kur​va lo​vat, mi, Sne​ci?

– Jobb be​szél​ge​tő​társ, mint te vagy, Csősz, az hét​szent​ség, és sok​kal jobb a há​tán
ülni, mint gya​lo​gol​ni. Nem igaz, drá​ga​sá​gom? – Oda​dug​ta az or​rát a ló hosszú​kás
po​fá​já​hoz, és adott neki még egy ma​rék za​bot. – A ked​venc ál​la​tom az egész kur​va
se​reg​ben.
Va​la​ki meg​ko​cog​tat​ta a kar​ját.
– Káp​lár úr? – Mony volt az, aki a domb irá​nyá​ba me​resz​tet​te a sze​mét.
– Nem, Mony. Saj​nos a ka​nyar​ban sem vagy. Ami azt il​le​ti, azért is na​gyon ke​-
mé​nyen meg kell dol​goz​nod, hogy ne te le​gyél a leg​ke​vés​bé ked​venc ál​la​tom…
– Nem, káp​lár úr. Az ott nem Gurts?
Sne​ci össze​rán​col​ta a hom​lo​kát.
– Gorst.
A bi​ka​nya​kú baj​ví​vó ép​pen a se​ké​lyes​ben gá​zolt fe​lé​jük a túl​par​ton lévő gyü​möl​-
csös​kert irá​nyá​ból. Lova pa​tái fel​fröcs​köl​ték a vi​zet, pán​cél​ja tom​pán vil​lant a ra​-
gyo​gó nap​sü​tés​ben. Fel​kap​ta​tott a töl​té​sen, és már​is a re​gi​ment tiszt​jei kö​zött ta​-
lál​ta ma​gát. Egy fi​a​tal had​na​gyot kis hí​ján fel is lö​kött. Sne​ci ta​lán még vic​ces​nek
is ta​lál​ta vol​na a hely​ze​tet, de volt va​la​mi Gorst​ban, ami min​den jó​ked​vet el​űzött a
vi​lág​ból. Zö​mök ter​me​te el​le​né​re könnye​dén ug​rott le a nye​reg​ből, az​tán egye​ne​-
sen Val​li​mir ez​re​des​hez si​e​tett, és me​re​ven sza​lu​tált.
Sne​ci le​dob​ta a ke​fé​jét, és tett fe​lé​jük pár lé​pést, le sem véve ró​luk a sze​mét. A
se​reg​ben el​töl​tött hosszú évek so​rán tö​ké​le​tes​re fej​lesz​tet​te az ér​zé​két, ami min​dig
jó elő​re meg​súg​ta neki, mi​kor ké​szü​lő​dik va​la​mi or​das nagy szí​vás, és mo​men​tán
biz​tos​ra vet​te, hogy va​la​mi fáj​dal​mas le​sel​ke​dik rá. Elő​ször Gorst be​szélt pár pil​la​-
na​tig, rez​ze​nés​te​len arc​cal. Val​li​mir előbb a domb felé, az​tán nyu​gat​nak mu​ta​tott.
Gorst foly​tat​ta. Sne​ci még kö​ze​lebb osont, pró​bál​ta el​csíp​ni a sza​va​it. Val​li​mir el​-
ke​se​re​det​ten az ég​nek emel​te a ke​zét, az​tán fe​lé​jük in​dult, és el​üvöl​töt​te ma​gát.
– Csősz törzs​őr​mes​ter!
– Uram!
– Ál​lí​tó​lag ve​zet egy ös​vény azon a lá​pon át ott nyu​ga​ton.
– Uram?
 – Ja​len​horm tá​bor​nok azt akar​ja, hogy az első zász​ló​alj vo​nul​jon ke​resz​tül raj​ta.
Ügyel​nünk kell rá, ne​hogy az észak​föl​di​ek fel​hasz​nál​has​sák el​le​nünk.
– Az Öreg​hí​don túl lévő láp​ról be​szé​lünk?
– Igen.
– Azon kép​te​len​ség át​vin​ni a lo​va​kat.
– Tu​dom.
– Csak most kap​tuk vissza őket, uram.
– Tu​dom.
– De… ad​dig mi lesz ve​lük?
– Hát hagy​ják csak itt őket, basszus​kulcs! – csat​tant fel Val​li​mir. – Gon​dol​ja,
hogy szí​ve​sen kül​döm be a re​gi​men​tem fe​lét egy kur​va mo​csár​ba a lo​va​ik nél​kül?
Gon​dol​ja?
Csősz össze​szo​rí​tot​ta a szá​ját, ar​cán rán​ga​tó​zott a seb​hely.
– Nem, uram.
Val​li​mir el​si​e​tett, és oda​in​tett ma​gá​hoz pár tisz​tet. Csősz egy pil​la​na​tig csak egy
hely​ben állt, és va​dul dör​zsöl​te a tar​kó​ját.
– Káp​lár úr? – sut​tog​ta bi​zony​ta​la​nul Mony.
– Igen?
– Megint az tör​té​nik, hogy min​den​ki az alat​ta lévő fe​jé​re sza​rik?
– Na​gyon jó, Mony. Még a vé​gén ka​to​nát fa​rag​ha​tunk be​lő​led.
Csősz csí​pő​re tett kéz​zel meg​állt előt​tük, és mo​gor​ván néz​te a fo​lyót.
– A dol​gok ál​lá​sa sze​rint az első zász​ló​alj fel​ada​tot ka​pott.
– Cso​dá​la​tos – ál​la​pí​tot​ta meg Sne​ci.
– Itt hagy​juk a lo​va​kat, és nyu​gat​nak in​du​lunk azon a lá​pon át. – Han​go​san, kó​-
rus​ban nyög​tek fel vá​la​szul. – Gon​dol​já​tok, hogy én örü​lök neki? Cso​ma​gol​ja​tok,
és in​du​lás! – Ez​zel Csősz el​vo​nult, hogy má​sok​nak is át​ad​ja a jó hírt.
– Hány em​ber​ből áll a zász​ló​alj? – kér​dez​te Le​der​lin​gen.
Sne​ci mély lé​leg​ze​tet vett.
– Úgy öt​szá​zan le​het​tünk, ami​kor el​hagy​tuk Adu​át, eb​ből mos​tan​ra négy​száz
ma​rad​ha​tott.
– Négy​száz em​ber? – cso​dál​ko​zott Klige. – Ennyi​nek kéne át​kel​nie egy lá​pon?
– Mi​fé​le láp​ról van szó? – kér​dez​te Be​cses.
– Hát egy láp​ról! – nyü​szí​tet​te Mony, mint​ha egy dü​hödt kis​ku​tya uga​tott vol​na
meg egy na​gyob​bat. – Egy kur​va mo​csár​ról! Egy óri​á​si sár​ten​ger​ről! Más​fé​le láp
nem is lé​te​zik!
– De… – Le​der​lin​gen Csősz után né​zett, az​tán a lo​vá​ra pil​lan​tott. Ép​pen az
imént pa​kol​ta fel a lo​vá​ra a sa​ját fel​sze​re​lé​sét meg Sne​ci​é​nek egy ré​szét is. – Ez
hü​lye​ség!
Sne​ci két uj​jal meg​dör​zsöl​te fá​radt sze​mét. Va​jon hány​szor pró​bál​ta már meg
ezt az újon​cok szá​já​ba rág​ni?
– Fi​gyelj! Ál​ta​lá​ban úgy tű​nik, mint​ha má​sok hü​lyék len​né​nek. A ré​sze​ges vén​-
em​be​rek. A fa​lu​si vá​sár​ban pi​pis​ke​dő nők. A ma​da​ra​kat kö​vek​kel ha​ji​gá​ló fiúk.
Ilyen az élet. Os​to​ba​ság, hi​ú​ság, ön​zés, pa​zar​lás. A kis​sze​rű​ség! Az em​ber azt gon​-
dol​ná, hogy egy há​bo​rú​ban más a hely​zet. Ott biz​to​san jobb​nak kell len​nie. Ahol a
ha​lál le​sel​ke​dik az em​be​rek​re, ott biz​to​san mind össze​fog​nak a ne​héz​sé​gek és az
el​len​ség mes​ter​ke​dé​sei el​len, oda​fi​gyel​nek, gyor​sab​ban gon​dol​kod​nak, és úgy egy​-
ál​ta​lán, job​bak lesz​nek. Hő​si​e​sek lesz​nek. – Ne​ki​állt ki​pa​kol​ni a lova nye​reg​tás​ká​-
já​ból. – Csak​hogy itt is min​den ugyan​olyan. Vagy​is tu​laj​don​kép​pen a ren​ge​teg
nyo​más, ag​go​da​lom és fé​le​lem mi​att még rosszabb a hely​zet.
Nem so​kan ké​pe​sek tisz​tán gon​dol​kod​ni, ha ilyen nagy a tét, szó​val az em​be​rek
há​bo​rú​ban még hü​lyéb​bek, mint más​kor. Azon jár az eszük, ho​gyan úsz​hat​nák
meg, amit csak le​het, ho​gyan arat​hat​ják le a ba​bé​ro​kat, vagy ho​gyan ment​he​tik az
ir​há​ju​kat, nem pe​dig azon, hogy mi az, ami al​kal​ma​sint be​vál​hat. Egyet​len szak​ma
sincs, ahol úgy el​né​zik az os​to​ba​sá​got, mint a ka​to​nák​nál. Egyet​len más szak​ma
sincs, ahol egye​ne​sen bá​to​rí​ta​nák a hü​lyé​ket.
Az újon​cok​ra né​zett, azok meg ha​lál​ra vál​va bá​mul​tak vissza rá. Ki​vé​ve Monyt,
aki mint​ha mi sem tör​tént vol​na, láb​ujj​he​gyen nyúj​tóz​ko​dott, hogy le​ve​gye a lán​-
dzsá​ját a lo​vá​ról, ame​lyik​nél ta​lán az egész re​gi​ment​ben nem volt na​gyobb.
– Tök mind​egy – mor​dult föl Sne​ci. – Az a láp nem kel át ma​gán. – Há​tat for​dí​-
tott a töb​bi​ek​nek, gyen​gé​den meg​ve​re​get​te a lova nya​kát, és fel​só​haj​tott. – Jól
van, kis​lány. Úgy fest, még egy ki​csit ki kell bír​nod nél​kü​lem.
 Csatakiáltás

Scorry ép​pen ha​jat vá​gott, ami​kor Begy vissza​tért a tu​cat​já​hoz – pon​to​sab​ban ah​-
hoz a hét em​ber​hez, aki meg​ma​radt be​lő​le. Il​let​ve vele együtt nyol​can vol​tak. Kí​-
ván​csi lett vol​na, lé​te​zett-e va​la​ha olyan tu​cat, ame​lyik tel​jes ti​zen​két em​ber​ből
állt. Az övé​ben min​den​eset​re ga​ran​tál​tan soha nem vol​tak ennyi​en. Ag​rick egy ki​-
dőlt fa rep​kénnyel be​szőtt tör​zsén ült, és a sem​mi​be me​redt, ahogy az olló az arca
kö​rül csat​to​gott.
Whir​run egy fá​nak dőlt, a Kar​dok Aty​ját a föld​be szúr​ta maga előtt, a mar​ko​la​tot
pe​dig kar​ba font ke​zé​ben dé​del​get​te. Va​la​mi ok​nál fog​va le​ve​tet​te az in​gét, két
hosszú, inas kar​ja csak a pőre fel​ső​tes​tén vi​selt iz​zad​ság​fol​tos bőr​mel​lény​ből állt
ki. Úgy tűnt, mi​nél ve​szé​lye​sebb​re for​dul a hely​zet, an​nál több ru​ha​da​rab​tól igyek​-
szik meg​sza​ba​dul​ni. Mire vé​gez​nek eb​ben a völgy​ben, fel​te​he​tő​leg már az al​fe​le is
ki fog kan​di​kál​ni.
– Begy! – ki​ál​tot​ta most el ma​gát Whir​run, majd fel​emel​te a kar​ját, és meg​ráz​ta
a le​ve​gő​ben.
– Jó na​pot, fő​nök! – Drofd egy ágon ült, há​tát a fa tör​zsé​nek vet​ve, és egy bot​ból
fa​rig​csált ép​pen nyíl​vesszőt. Kö​rü​löt​te rep​ked​tek a for​gá​csok.
– Ezek sze​rint Fe​ke​te Mé​tely nem ölt meg – szö​gez​te le Gyö​nyö​rű​ség.
– Leg​alább​is nem ott hely​ben.
– Kap​tál tőle uta​sí​tá​so​kat? – Yon az er​dő​ben nyüzs​gő em​be​rek felé pil​lan​tott.
Jó​val ke​ve​sebb haja volt, mint ami​kor Begy el​ment, és et​től va​la​hogy idő​sebb​nek
tűnt. Ko​ráb​ban nem vol​tak ilyen fel​tű​nő​ek a sze​me kö​rü​li ka​ri​kák és az ősz szá​lak
a ha​lán​té​kán. – Az az ér​zé​sem, hogy Mé​tely in​dul​ni ké​szül.
– Így igaz. – Begy el​fin​to​ro​dott, ahogy le​gug​golt az alj​nö​vény​zet​ben, és dél felé
pil​lan​tott. Mint​ha egy má​sik vi​lág kez​dő​dött vol​na a fá​kon túl. A lom​bok alatt
min​den sö​tét volt és ba​rát​sá​gos. Csen​des, mint​ha hi​deg víz​be me​rült vol​na alá az
em​ber. Oda​kint a táj nyers nap​fény​ben für​dött. Sár​gás​bar​na árpa ra​gyo​gott a kék
ég alatt, a Hő​sök élénk​zöl​den emel​ke​dett ki a völgy​ből, te​te​jén az ér​tel​met​len, örök
őr​sé​get álló kö​vek​kel.
Begy bal​ra mu​ta​tott Os​rung felé. A vá​ros​ból csak a ma​gas fal és két szür​ke to​-
rony kör​vo​na​lai sej​let​tek az ár​pa​me​zőn túl.
– Hosszú​kéz in​dul elő​ször, ost​rom alá ve​szi Os​run​got. – Azon kap​ta ma​gát,
hogy sut​tog, bár az uni​ós ka​to​nák több száz lé​pés tá​vol​ság​ra vol​tak tőle egy domb
te​te​jén, és ak​kor sem igen hal​lot​ták vol​na meg, ha tor​ka​sza​kad​tá​ból üvölt. – Nála
lesz min​den lo​bo​gó, hogy azt higgyék, ez a nagy ro​ham. Mé​tely re​mé​li, hogy így le​-
csa​lo​gat​hat pár em​bert a Hő​sök​ről.
– Sze​rin​te en​nek be fog​nak dől​ni? – kér​dez​te Yon. – Elég so​vány​ka trükk, nem?
Begy meg​rán​tot​ta a vál​lát.
– Min​den trükk so​vány​ká​nak tű​nik an​nak, aki tud​ja, mi kö​vet​ke​zik.
– Egyéb​ként meg nagy​já​ból mind​egy, ki lesz ott. – Whir​run most egy fa​ág​ról
lóg​va nyúj​tóz​ko​dott, kard​ját át​ve​tet​te a há​tán. – Így is, úgy is ugyan​azt a dom​bot
kell meg​mász​nunk.
– Azért se​gít​het, ha fe​le​annyi el​len​sé​ges ka​to​nát ta​lá​lunk ott, ami​kor meg​ér​ke​-
zünk. – Drofd le​ug​rott a maga ágá​ról.
– Hát re​mény​ked​jünk ben​ne, hogy be​ve​szik a cselt. – Begy a má​sik ol​dal​ra for​-
dult, az Os​rung és a Hő​sök kö​zött el​nyú​ló me​zők meg a le​ge​lő felé. – Ha tény​leg
le​kül​de​nek egy csa​pat​nyi em​bert a domb​ról, ak​kor Arany meg​in​dul a lo​va​sa​i​val.
Le​tolt ga​tyá​val kap​ja majd el a fi​ú​kat a nyílt te​rü​le​ten, és egé​szen a fo​lyó​ig ker​ge​ti
őket.
– Ful​lad​ja​nak csak bele azok a kö​csö​gök! – mor​dult fel szo​kat​la​nul vér​szom​ja​-
san Ag​rick.
– Mind​eköz​ben Mé​tely vég​re​hajt​ja a fő csa​pást. Egye​ne​sen a Hő​sök el​len in​dul.
Vas​fe​jű és Tíz​fé​le tart vele min​den em​be​rük​kel.
– Ho​gyan old​ja meg? – kér​dez​te Gyö​nyö​rű​ség fris​sen szer​zett se​bét dör​zsöl​get​-
ve.
Begy cso​dál​koz​va né​zett rá.
– Fe​ke​te Mé​tely​ről be​szé​lünk, nem? Egy​sze​rű​en fel​ro​han a hegy​re, és be​le​gyak
min​dent a sár​ba, ami nincs már​is ott.
– Mi is me​gyünk?
Begy nyelt egyet.
– Igen. Igényt tart ránk.
– Az első sor kö​ze​pén, mi?
– Mász​ha​tunk fel megint arra a kur​va domb​ra? – hör​dült fel Yon.
– Az em​ber szin​te azt kí​ván​ja, bár​csak meg​küz​döt​tünk vol​na érte leg​utóbb az
Uni​ó​val – mond​ta Whir​run egyik ág​ról a má​sik​ra len​dül​ve.
Begy jobb​ra mu​ta​tott.
– Sö​mör ar​ra​fe​lé van az er​dő​ben a Só​szik​la alatt. Amint Mé​tely meg​in​dul, ő a lo​-
va​sa​i​val az ust​re​di úton el​fog​lal​ja az Öreg​híd​at. Cal​der is vele tart.
Yon egyet​len fej​rá​zás​sal egé​szen hi​he​tet​len mér​té​kű el​len​szen​vet tu​dott ki​fe​jez​-
ni.
– A te régi cim​bo​rád, Cal​der, mi?
– Pon​to​san. – Begy egye​ne​sen a sze​mé​be né​zett. – Az én régi cim​bo​rám, Cal​der.
– Ak​kor ez a cso​dá​la​tos völgy, ben​ne a nagy sem​mi​vel, a mi​énk lesz! – kur​jan​-
tot​ta Whir​run. – Megint.
– Vagy leg​alább​is Mé​te​lyé – je​gyez​te meg Gyö​nyö​rű​ség.
Drofd az uj​ja​in vet​te sor​ra a ne​ve​ket.
– Hosszú​kéz, Arany, Vas​fe​jű, Tíz​fé​le, Sö​mör és maga Mé​tely… Az jó sok em​ber.
Begy bó​lin​tott.
– Ta​lán soha ennyi nem har​colt még egy​szer​re egy he​lyen Észak​föld tör​té​ne​té​-
ben.
– Szép kis csa​ta lesz itt – ál​la​pí​tot​ta meg Yon. – Po​ko​li egy csa​ta.
– Ezt meg fog​ják éne​kel​ni! – Whir​run most a térd​haj​la​tá​val ka​pasz​ko​dott az
ágba, és va​la​mi​lyen, csak​is ön​ma​ga szá​má​ra is​mert ok​ból fej​jel le​fe​lé ló​gott.
– Szétt​ran​csí​rozzuk a dé​li​e​ket! – Drofd​ból azért nem áradt a ma​ga​biz​tos​ság.
– A hol​tak​ra, erő​sen re​mé​lem. – Begy aj​kai hang​ta​la​nul for​mál​ták a sza​va​kat.
Yon kö​ze​lebb hú​zó​dott.
– Meg​kap​tad az ara​nyun​kat, fő​nök?
Begy el​fin​to​ro​dott.
– Mé​tely nem volt olyan ked​vé​ben, hogy fel​hoz​hat​tam vol​na a dol​got. – Erre
kör​ben min​den​ki fel​mor​dult, aho​gyan az elő​re sejt​he​tő is volt. – Ké​sőbb meg​szer​-
zem, ne ag​gód​ja​tok. Jár nek​tek, és meg fog​já​tok kap​ni. Be​szé​lek Don​ga​láb​bal.
Gyö​nyö​rű​ség a fo​gát szí​vo​gat​ta.
– Előbb hú​zol ki va​la​mi ér​tel​me​set Whir​run​ból, mint hogy Don​ga​láb​ból akár
csak egy ga​rast is.
– Hal​lot​tam ám! – ki​ál​tott oda Whir​run.
– Meg​mon​dom, mire gon​dol​ja​tok. – Begy a kéz​fe​jé​vel Yon mell​ka​sá​ra csa​pott. –
Ha fel​jut​tok arra a domb​ra, még egy arany jár majd nek​tek. Egy​szer​re ket​tőt kap​-
tok. Most úgy​sem ér​né​tek rá el​köl​te​ni, igaz? Csa​tá​ba kell men​nünk.
Ez​zel ne​héz lett vol​na vi​tá​ba száll​ni. Az er​dő​ben már fel​fegy​ver​kez​ve, in​du​lás​ra
ké​szen vá​ra​koz​tak az em​be​rek. Zö​rög​ve, csö​röm​pöl​ve, sug​do​lóz​va nyü​zsög​tek,
amíg kis​sé ku​sza, tér​dep​lő sor​ba nem ren​de​ződ​tek a fa​tör​zsek kö​zött. A nap​fény a
lom​bok kö​zött át​szű​rőd​ve raj​zolt vi​lá​gos fol​to​kat a ko​mor ar​cok​ra, és meg-meg​vil​-
lant a si​sa​ko​kon meg a ki​vont kar​do​kon.
– Kü​lön​ben is, mi​kor jár​tunk utol​já​ra ren​des csa​tá​ban? – kér​dez​te Gyö​nyö​rű​-
ség.
– Volt az a cse​te​pa​té Ol​len​sand​nál – fe​lel​te Begy.
Yon ki​kö​pött.
– Azt alig​ha le​het ren​des​nek ne​vez​ni.
– An​nak ide​jén a Fel​föl​dön – mond​ta Scorry. Be​fe​jez​te a fod​rá​szo​lást, és le​sö​-
pör​te a haj​szá​la​kat Ag​rick vál​lá​ról. – Ami​kor meg​pró​bál​tuk ki​ka​par​ni Ki​len​cuj​jút
ab​ból a szir-szar lyuk​ból a völgy​ben.
– Hét éve volt, igaz? Vagy nyolc? – Begy be​le​bor​zon​gott a rém​álom em​lé​ké​be is.
Har​co​sok tu​cat​jai zsú​fo​lód​tak össze a szik​la​rés​ben olyan szo​ro​san, hogy le​ve​gő​höz
is alig ju​tot​tak. Ren​de​sen döf​ni sem tud​tak, csak bö​köd​ték, rúg​ták, ha​rap​ták egy​-
mást. Nem hit​te vol​na, hogy va​la​ha is élve ki​jut ab​ból a bor​za​lom​ból. Mi a nya​va​-
lyá​ért vál​lalt vol​na még egy​szer ilyen koc​ká​za​tot?
A táj mint​ha ga​bo​ná​val teli tá​lat for​mált vol​na az erdő meg a Hő​sök kö​zött.
Mocs​ko​sul nagy tá​vol​ság​nak tűnt ah​hoz, hogy egy ma​ga​faj​ta roz​zant öreg​em​ber
le​fus​sa. Szá​mos dal szólt di​cső ro​ha​mok​ról, pe​dig a vé​dők ta​gad​ha​tat​lan előnnyel
in​dul​tak: az el​len​ség jött el hoz​zá​juk. Begy egyik lá​bá​ról a má​sik​ra állt, pró​bál​ta
meg​ke​res​ni a leg​el​vi​sel​he​tőbb test​hely​ze​tet a tér​dé​nek, a bo​ká​já​nak meg a csí​pő​jé​-
nek, de csak a gyöt​re​lem kü​lön​bö​ző for​mái vál​ta​koz​tak egy​más​sal. El​húz​ta a szá​-
ját. Ezt bi​zony az egész élet​ről is el le​he​tett mon​da​ni.
Kö​rül​né​zett, hogy meg​győ​ződ​jön róla, min​den​ki fel​ké​szült a tu​cat​já​ból. Majd
hát​ra​hő​költ, mert egy​szer​re ma​gát Fe​ke​te Mé​telyt pil​lan​tot​ta meg, amint alig tíz​lé​-
pés​nyi​re tőle, fél​térd​re eresz​ked​ve vá​ra​ko​zott a páf​rá​nyok kö​zött. Egyik ke​zé​ben
bár​dot, a má​sik​ban kar​dot tar​tott, háta mö​gött Don​ga​láb, Resz​ket meg a leg​hű​sé​-
ge​sebb pri​bék​jei he​lyez​ked​tek el. Ez​út​tal mel​lőz​te a szőr​mé​ket meg a ha​son​ló ci​co​-
má​kat, és töb​bé-ke​vés​bé ugyan​úgy fes​tett, mint a töb​bi​ek a sor​ban. Már​mint a
meg​szál​lott vi​gyo​rá​tól el​te​kint​ve. Olyan volt, mint​ha leg​alább annyi​ra vár​ná a csa​-
tát, amennyi​re Begy a ki​utat ke​re​si be​lő​le.
– Sen​ki se öles​se meg ma​gát, rend​ben? – Vé​gig​né​zett az em​be​re​in, és meg​szo​rí​-
tot​ta Scorry ke​zét. Mind​annyi​an bó​lo​gat​tak, és fe​szült mo​sollyal az ar​cu​kon biz​to​-
sí​tot​ták Be​gyet, hogy igye​kez​nek élet​ben ma​rad​ni. Mind​annyi​an, ki​vé​ve Brack, aki
úgy me​redt a fák közé, mint​ha egye​dül len​ne, mi​köz​ben nagy, sá​padt ar​cán ve​rej​-
ték​csep​pek gyön​gyöz​tek.
– Ne ölesd meg ma​gad, jó, Brack?
A domb​la​kó úgy né​zett fel, mint​ha csak most tűn​ne fel neki, hogy Begy is ott
van.
– Mi?
– Jól vagy?
– Igen. – Nyir​kos uj​jai közé szo​rí​tot​ta Begy ke​zét. – Per​sze.
 – Bír​ja a lá​bad a fu​tást?
– A sza​rás is fájt már job​ban, mint most a lá​bam.
Begy fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Hát egy jó sza​rás fel​ér egy bün​te​tés​sel, nem?
– Fő​nök! – Drofd a fá​kon túli fény felé in​tett az ál​lá​val, Begy pe​dig ki​csit mé​-
lyebb​re ha​jolt. Em​be​rek mo​zog​tak ar​ra​fe​lé. Ló​há​ton ül​tek, de az er​dő​ből csak a fe​-
jük és a vál​luk lát​szott.
– Uni​ós fel​de​rí​tők – sut​tog​ta Begy fü​lé​be Gyö​nyö​rű​ség. A Ku​tya​em​ber fiai le​het​-
tek ta​lán, akik kö​rül​néz​tek már a me​ző​kön meg a ta​nyá​kon, és most a fák felé tar​-
tot​tak. Az erdő a völgy tel​jes hosszá​ban hem​zse​gett az ál​lig fel​fegy​ver​ke​zett pán​cé​-
los észak​föl​di​ek​től. Cso​da volt, hogy még nem vet​ték ész​re őket.
Mé​tely per​sze át​lát​ta a hely​ze​tet. Hig​gad​tan ke​let felé in​tett a bárd​já​val, mint​ha
csak egy sört ren​del​ne va​la​mi sön​tés​ben.
– Szól​ja​tok Hosszú​kéz​nek, hogy in​dul​jon, mi​előtt el​ront​ják a meg​le​pe​té​sün​ket.
– A pa​rancs már útra is kelt, ahogy Mé​tely moz​du​la​tát újabb és újabb em​be​rek
má​sol​ták a sor​ban.
– És kez​dő​dik megint, basszus – dör​mög​te Begy a kör​mét rág​va.
– Kez​dő​dik – pré​sel​te ki a fo​gai kö​zött Gyö​nyö​rű​ség, ki​vont kard​ját szo​ron​gat​-
va.
– Túl vén va​gyok már eh​hez a szar​ság​hoz.
– Hát ja.
– Fe​le​sé​gül kel​lett vol​na ven​nem Col​went.
– Igen.
– Ide​je nyug​díj​ba men​nem.
– Igaz.
– Mu​száj min​dig iga​zat ad​nod ne​kem, bassza meg?
– Nem ez a he​lyet​tes fel​ada​ta? Tű​zön-ví​zen át tá​mo​gat​nia kell a fő​nö​köt. Szó​val
iga​zad van. Túl vén vagy, el kel​lett vol​na ven​ned Col​went, és menj nyug​díj​ba.
Begy han​gos só​haj​jal nyúj​tot​ta a ke​zét.
– Kö​szö​nöm a tá​mo​ga​tást.
A nő meg​szo​rí​tot​ta a te​nye​rét.
– Nincs mit.
Ke​let​ről Hosszú​kéz kürt​jé​nek mély, lük​te​tő bő​gé​se har​sant. Mint​ha a föld is be​-
le​re​me​gett vol​na, Begy​nek még a haja töve is bi​zser​gett. Újabb kür​tök csat​la​koz​-
tak, az​tán jött a lá​bak tá​vo​li vi​hart idé​ző dü​bör​gé​se.
 Begy a sze​mét me​reszt​ve igye​ke​zett ki​szúr​ni a fák kö​zött Hosszú​kéz em​be​re​it.
Nem lá​tott mást csak pár os​run​gi ház​te​tőt a nap áz​tat​ta mező túl​ol​da​lán. Az​tán
fel​hang​zot​tak a csa​ta​ki​ál​tá​sok, ma​ga​san száll​tak a völgy​ben, mint szel​le​mek vissz​-
han​goz​tak a fák kö​zött. Begy​nek már bor​só​dzott a háta. Egy​fe​lől ha​lá​lo​san ret​te​-
gett, más​fe​lől azon​ban sze​re​tett vol​na fel​pat​tan​ni, hogy ő is hoz​zá​ad​ja a sa​ját
hang​ját a zsi​vaj​hoz.
– Nem​so​ká​ra – sut​tog​ta. Meg​nyal​ta az aj​kát, fel​állt, már szin​te ész​re sem vet​te a
fáj​dal​mat a lá​bá​ban.
– Na​gyon úgy fest. – Whir​run állt meg mel​let​te. Egyik ke​zé​ben a Kar​dok Aty​ját
tar​tot​ta köz​vet​le​nül a mar​ko​la​ta alatt, a má​sik​kal pe​dig a Hő​sök felé mu​ta​tott. –
Lá​tod, Begy? – Mint​ha em​be​rek mo​zog​tak vol​na a zöld domb​ol​dal te​te​jé​nél. Ta​lán
egy zász​ló kö​rül gyü​le​kez​tek. – Le​jön​nek. Nagy lesz a bol​dog​ság, ha össze​fut​nak
Arany fi​a​i​val azon a me​zőn, mi? – Hal​kan kun​co​gott egy sort. – Nagy lesz a bol​-
dog​ság!
Begy las​san meg​csó​vál​ta a fe​jét.
– Egy​ál​ta​lán nem ag​gódsz?
– Mi​ért? Nem me​sél​tem vol​na? Shog​lig meg​mond​ta, mi​kor és hol fo​gok meg​-
hal​ni, már​pe​dig…
– Nem itt és nem most, igen, ta​lán ha tíz​ezer​szer em​lí​tet​ted, basszus. – Begy kö​-
ze​lebb ha​jolt, és sut​tog​va foly​tat​ta. – De azt is meg​mond​ta-e, hogy nem vág​ják itt
le mind a két lá​ba​dat?
– Nem, azt nem mond​ta – volt kény​te​len el​is​mer​ni Whir​run. – De még​is, mi
vál​toz​na ak​kor az éle​tem​ben? Láb nél​kül is le​het a tűz mel​lett ülve ba​rom​sá​go​kat
be​szél​ni.
– Ta​lán a ka​ro​dat is le​vág​ják.
– Jo​gos. Ha úgy ala​kul… Fon​to​ló​ra kell ven​nem a vissza​vo​nu​lást. Jó em​ber
vagy, Curn​den Begy. – Whir​run ol​dal​ba bök​te a fő​nö​két. – Ta​lán rád ha​gyom a
Kar​dok Aty​ját, ha még lesz ben​ned szusz, ami​kor át​ha​jó​zom a má​sik part​ra.
Begy fel​hor​kant.
– Én ugyan nem fo​gom ci​pel​ni azt a bö​hön​cöt.
– Sze​rin​ted én a sa​ját jó​szán​tam​ból ci​pe​lem? Da​guf Col en​gem vá​lasz​tott ki a
fel​adat​ra a ha​lot​ti mág​lyá​ján, mi​után a san​kák ki​be​lez​ték. Li​lá​sak vol​tak.
– Mi​cso​dák?
– A be​lei. Va​la​ki​nek át kell ven​nie tő​lem, Begy. Nem te mon​dod min​dig, hogy
meg​van a dol​gok​nak a he​lyes el​in​té​zé​si mód​ja? Va​la​ki​nek át kell ven​nie tő​lem.
Még egy pil​la​na​tig csend​ben áll​tak, és a vi​lá​gos​sá​got stí​röl​ték a fák kö​zött. A le​-
ve​lek su​sog​tak a szél​ben, szá​raz zöld mor​zsa​lék hul​lott a dár​dák​ra, a si​sa​kok​ra
meg az alj​nö​vény​zet​ben tér​de​lő em​be​rek vál​lá​ra. Az ága​kon ma​da​rak da​lol​tak, csi​-
rip nya​va​lyás csi​ri​pet kö​ve​tett, va​la​hon​nan a tá​vol​ból pe​dig Hosszú​kéz ro​ha​mo​zó
em​be​re​i​nek csa​ta​ki​ál​tá​sai hal​lat​szot​tak.
A Hő​sök ke​le​ti ol​da​lán moz​go​ló​dás tá​madt. Uni​ós ka​to​nák ma​sí​roz​tak le​fe​lé.
Begy össze​dör​zsöl​te iz​za​dó te​nye​rét, és ki​von​ta a kard​ját.
– Whir​run?
– Igen?
– Eszed​be szo​kott jut​ni, hogy Shog​lig ta​lán té​ved​he​tett?
– Ahány​szor csak csa​tá​ba in​du​lok.
 Minőt óhajthat a kegyes

Ma​gasz​tos Fel​ség!
Ja​len​horm tá​bor​nok had​osz​tá​lya meg​ér​ke​zett Os​rung vá​ro​sá​hoz, a meg​szo​-
kott kon​cent​rált ro​ham​mal biz​to​sí​tot​ták az át​ke​lő​ket a fo​lyón, majd a ha​to​-
dik, il​let​ve a Ros​tod Re​gi​ment erős po​zí​ci​ót fog​lalt el az észak​föl​di​ek ál​tal
Hő​sök​nek ne​ve​zett dom​bon. A te​tő​ről messze mér​föl​dek​re tö​ké​le​te​sen be​lát​ni
a vi​dé​ket, be​le​ért​ve a Car​le​on​ba ve​ze​tő kulcs​fon​tos​sá​gú utat is, azon​ban egy
ham​vá​ba holt tű​zön kí​vül az el​len​ség​nek nem lát​tuk nyo​mát.
Az utak to​vább​ra is a leg​ma​ka​csabb el​len​sé​ge​ink​nek bi​zo​nyul​nak.
Mit​te​rick tá​bor​nok had​osz​tá​lyá​nak első egy​sé​gei már el​ér​ték a völ​gyet,
ott azon​ban Ja​len​horm há​tul ha​la​dó osz​ta​ga​i​ba bot​lot​tak, mi​ál​tal…
Gorst fel​kap​ta a fe​jét. Va​la​hon​nan a tá​vol​ból hal​vá​nyan han​go​kat ho​zott a szél, és
bár a sza​va​kat nem tud​ta ki​ven​ni, az esze​ve​szett iz​ga​tott​sá​got nem le​he​tett nem
ki​hal​la​ni be​lő​le.
Va​ló​szí​nű​leg csak ál​ta​tom ma​gam, ah​hoz kü​lö​nös te​het​sé​gem van. Az iz​ga​tott​-
ság​nak nyo​ma sem volt itt, a fo​lyó mö​gött. Az em​be​rek a déli par​ton szét​szó​ród​va
lus​tál​kod​tak a na​pon, a lo​vak elé​ge​det​ten le​ge​lész​tek kö​rü​löt​tük. Va​la​ki ke​zé​ben
egy ken​der​pi​pá​val han​go​san kö​hö​gött. Egy má​sik csa​pat csend​ben ült, és egy flas​-
kát ado​gat​tak kör​be. Nem messze tő​lük pa​rancs​no​kuk, Val​li​mir ez​re​des Ja​len​-
horm tá​bor​nok leg​utób​bi pa​ran​csá​nak pon​tos je​len​té​sé​ről vi​tat​ko​zott egy kül​-
dönc​cel.
– Lá​tom, de a tá​bor​nok úr azt kéri, hogy tart​sák a je​len​le​gi po​zí​ci​ó​ju​kat.
– Tart​juk, fel​tét​le​nül, de az úton? Nem úgy ér​tet​te, hogy kel​jünk át a fo​lyón?
Vagy leg​alább​is úgy, hogy a par​ton áll​junk fel? El​vesz​tet​tem egy zász​ló​al​jat a láp
mi​att, egy má​sik meg az út​já​ban van min​den​ki​nek. – Val​li​mir egy por​lep​te szá​za​-
dos​ra mu​ta​tott, aki​nek az em​be​rei ki​csit tá​vo​labb mél​tat​lan​kod​va to​po​rog​tak az
úton. Ez le​he​tett az egyik szá​zad azok kö​zül, amik a dom​bot el​fog​la​ló ez​red​ből hi​á​-
nyoz​tak. Vagy nem. A szá​za​dos ezt nem em​lí​tet​te, és sen​ki nem is kér​dez​te meg
tőle. – Azt csak nem akar​hat​ja a tá​bor​nok, hogy itt ra​gad​junk? Maga is lát​hat​ja,
hogy kép​te​len​ség.
– Lá​tom – bó​lin​tott a kül​dönc –, de a tá​bor​nok még​is arra kéri önö​ket, hogy
tart​sák a je​len​le​gi po​zí​ci​ó​ju​kat.
Csak a szo​ká​sos öt​let​sze​rű hoz​zá nem ér​tés. Egy csa​pat sza​kál​las föld​mun​kás
vo​nult el mel​let​tük tö​ké​le​tes me​net​ütem​re lép​ve. Ko​mor ké​pet vág​tak, ásó​ju​kat a
vál​lu​kon tá​masz​tot​ták. A leg​szer​ve​zet​tebb tár​sa​ság, amit ma lát​tam, és va​ló​szí​-
nű​leg amúgy is őfel​sé​ge leg​ér​té​ke​sebb ka​to​nái le​het​nek. A se​reg göd​rök irán​ti vá​-
gya ki​elé​gít​he​tet​len​nek tűnt. Göd​rök kel​let​tek a tü​zek​nek, a sí​rok​nak, a lat​ri​nák​-
nak, de szük​ség volt fe​de​zé​kek​re, lö​vész​ár​kok​ra, sán​cok​ra, véd​mű​vek​re meg a leg​-
kü​lön​fé​lébb mély​sé​gű és for​má​jú ár​kok​ra és ver​mek​re, amit az em​ber csak el tu​-
dott kép​zel​ni, to​váb​bá olya​nok​ra is, amik ak​kor sem ju​tot​tak vol​na eszé​be, ha egy
tel​jes hó​na​pig gon​dol​ko​dik. Az ásó fon​to​sabb fegy​ver​nek bi​zo​nyul, mint a kard.
Ta​lán a tá​bor​no​kok​nak is in​kább ara​nyo​zott ásó​kat kéne az egyen​ru​há​juk​ra tűz​-
ni​ük hi​va​tá​suk jel​ké​pe​ként. Ennyit az iz​ga​lom​ról.
Gorst is​mét a le​vél​re for​dí​tot​ta a fi​gyel​mét, az​tán el​húz​ta a szá​ját, ahogy ész​re​-
vet​te, mi​lyen csúf pa​cát ej​tett a so​rok kö​zött. Dü​hö​sen össze​gyűr​te a pa​pírt.
Az​tán megint fel​tá​madt a szél, és újabb ki​ál​tá​sok ütöt​ték meg a fü​lét. Tény​leg
hal​lom? Vagy csak annyi​ra vá​gyom rá, hogy már kép​ze​lő​döm? De né​hány kö​rü​-
löt​te álló ka​to​na is hom​lok​rán​col​va for​dult a domb felé. Gorst szí​ve hir​te​len he​ve​-
sen kez​dett ka​la​pál​ni, a szá​ja ki​szá​radt. Fel​állt, és mint egy meg​szál​lott in​dult a víz
felé, te​kin​te​tét a Hő​sök​re sze​gez​ve. Mint​ha apró ala​kok mo​zog​ná​nak a domb fü​ves
ol​da​lán.
Lába alatt csi​ko​rog​tak a ka​vi​csok, ahogy oda​si​e​tett Val​li​mir​hoz. Az ez​re​des még
min​dig azon hu​za​ko​dott a kül​dönc​cel, hogy az em​be​rei a fo​lyó me​lyik part​ján vá​-
ra​koz​za​nak tét​le​nül. Gya​ní​tom, ez ha​ma​ro​san nem oszt, nem szo​roz majd. Kö​-
nyör​gött a sors​nak, hogy így le​gyen.
– …de a tá​bor​nok nyil​ván​va​ló​an nem…
– Val​li​mir ez​re​des úr!
– Mi az?
– Ké​szít​se az em​be​re​it!
– Hogy​hogy?
Gorst egyet​len pil​la​nat​ra sem vet​te le a sze​mét a Hő​sök​ről meg a ka​to​nák szi​lu​-
ett​jé​ről a ke​le​ti lej​tőn. Ren​ge​te​gen vol​tak. Kroy mar​sall​tól nem ér​ke​zett kül​dönc a
se​ké​lye​sen át, ami azt je​len​tet​te, hogy csak​is azért hagy​hat​ták el ennyi​en a dom​-
bot, mert… Az észak​föl​di​ek va​la​hol más​hol tá​mad​tak. Tá​mad​tak, tá​mad​tak, tá​-
mad​tak…
Gorst azon kap​ta ma​gát, hogy még min​dig a mar​ká​ban szo​ron​gat​ja a fél​be​ha​-
gyott le​ve​let, még​hoz​zá olyan erő​vel, hogy el​fe​hé​red​tek az uj​jai. El​en​ged​te az
össze​gyűrt pa​pír​da​ra​bot, az pe​dig las​san, le​beg​ve hul​lott a fo​lyó​ba, ahol egy áram​-
lat azon​nal meg is pör​get​te, és ma​gá​val ra​gad​ta. Újabb han​gok száll​tak felé, még
éle​seb​ben, mint ko​ráb​ban. Töb​bé nem le​he​tett két​sé​ge, hogy va​ló​sá​go​sak.
– Ez ki​a​bá​lás​nak hang​zik – ál​la​pí​tot​ta meg Val​li​mir.
Gorst tor​kát he​ves bol​dog​ság szo​rí​tot​ta el, a hang​ja ma​ga​sabb​ra sik​lott, mint va​-
la​ha. Nem ér​de​kel​te.
– Ké​szít​se őket! Azon​nal!
– Mire?
Gorst már​is a lova felé si​e​tett.
– Harc​ra!
 Áldozatok

Las​mark szá​za​dos a se​bes gya​log​lás és a könnyed ko​co​gás kö​zöt​ti tem​pó​ban csör​-

te​tett az ár​pá​ban. A Ros​tod Re​gi​ment ki​len​ce​dik szá​za​da igye​ke​zett kö​vet​ni. Os​-
rung felé tar​tot​tak, a nem épp pre​cíz pa​rancs – „Irány az el​len​ség!” – még a fü​lük​-
ben csen​gett.
Az em​lí​tett el​len​ség már ott is volt előt​tük. Las​mark lét​rá​kat lá​tott a vá​ros fa​lát
al​ko​tó, mo​há​val be​nőtt rön​kök​nek tá​maszt​va. Nyíl​vesszők rep​ked​tek ide-oda.
Zász​lók lo​bog​tak a szél​ben, kö​zü​lük az egyik, egy ron​gyos szé​lű fe​ke​te ma​ga​san a
töb​bi fölé emel​ke​dett. Az észak​föl​di fel​de​rí​tők sze​rint ez ma​gá​nak Fe​ke​te Mé​tely​-
nek a lo​bo​gó​ja volt. Ja​len​horm tá​bor​nok ak​kor adta ki az in​du​lá​si pa​ran​csot, ami​-
kor ezt meg​hal​lot​ta, rá​adá​sul nyil​ván​va​ló​vá tet​te, hogy még vé​let​le​nül sem fog​ja
meg​gon​dol​ni ma​gát.
Las​mark meg​for​dult, re​mél​ve, hogy nem esik has​ra, és nem megy tele a szá​ja ár​-
pá​val, majd egy ha​tá​ro​zott​nak szánt in​tés​sel meg​sür​get​te a ka​to​ná​it.
– To​vább! To​vább! A vá​ros felé!
Nem volt ti​tok, hogy Ja​len​horm tá​bor​nok haj​la​mos öt​let​sze​rű​en osz​to​gat​ni a pa​-
ran​csa​it, de arra, aki ezt han​go​san is ki​mond​ja, nem várt vol​na sok jó. A tisz​tek ál​-
ta​lá​ban rá sem he​de​rí​tet​tek, ha meg​te​het​ték, ha pe​dig erre nem volt le​he​tő​ség, ak​-
kor kre​a​tí​van ér​tel​mez​ték a sza​va​it. De egy egy​ér​tel​mű tá​ma​dá​si pa​ran​csot nem
le​he​tett kre​a​tí​van ér​tel​mez​ni.
– Gye​rünk, em​be​rek! Ne bo​mol​jon meg a sor!
Egy​ál​ta​lán nem úgy lát​szott, mint​ha igye​kez​né​nek ren​de​zet​ten vo​nul​ni. Ami azt
il​le​ti, meg​le​he​tő​sen zak​la​tott​nak és kel​let​len​nek tűn​tek, Las​mark pe​dig alig​ha hi​-
báz​tat​hat​ta őket ezért. Ő sem ér​zett kü​lö​nö​sebb ked​vet hoz​zá, hogy tá​mo​ga​tás nél​-
kül ro​ham​ra in​dul​jon egy üres ár​pa​me​zőn ke​resz​tül, fő​leg, mi​vel az ez​red jó​ko​ra
ré​sze még min​dig a fo​lyó​tól dél​re vesz​te​gelt a to​tá​lis zűr​za​var​ban. De egy tiszt​nek
ten​nie kel​lett a dol​gát. Pa​naszt tett Po​pol őr​nagy​nál, az őr​nagy pe​dig pa​naszt tett
Wet​ter​lant ez​re​des​nél, a Ha​to​dik Re​gi​ment pa​rancs​no​ká​nál, aki a rang​idős tiszt
volt a dom​bon. Az ez​re​des túl​sá​go​san el​fog​lalt​nak tűnt hoz​zá, hogy fog​lal​koz​zon a
do​log​gal. Las​mark gya​ní​tot​ta, hogy a csa​ta​me​zőn nincs he​lye az ön​ál​ló gon​do​la​-
tok​nak, és ta​lán a fe​let​te​sei még​is​csak job​ban át​lát​ják a hely​ze​tet, mint ő.
Saj​ná​la​tos mó​don a ta​pasz​ta​la​tai nem tá​masz​tot​ták alá ezt a kö​vet​kez​te​tést.
– Óva​to​san! Fi​gyel​je​tek a fák​ra!
 A fák észak felé vol​tak némi tá​vol​ság​ra tő​lük. Las​mark sze​mé​ben kü​lö​nö​sen ko​-
mor​nak és fe​nye​ge​tő​nek tűn​tek. A szá​za​dos in​kább meg sem pró​bál​ta el​kép​zel​ni,
va​jon hány em​ber rej​tőz​köd​het ott az ár​nyék​ban. De per​sze ugyan​ez járt a fe​jé​ben,
ahány​szor csak er​dőt lá​tott, már​pe​dig azok​kal egész kur​va Észak​föld tele volt. Az​-
tán meg az sem volt vi​lá​gos, hogy mire len​ne jó, ha va​la​ki fi​gyel​né őket, és most
már kü​lön​ben sem for​dul​hat​tak vissza. A jobb​ju​kon Vor​na szá​za​dos haj​szol​ta a
maga em​be​re​it az ez​red ma​ra​dé​ka előtt. Szo​kás sze​rint alig vár​ta, hogy har​col​has​-
son, az​tán ki​tün​te​té​sek​kel te​le​ag​gat​va me​hes​sen haza, és éle​te hát​ra​lé​vő ré​szét di​-
csek​vés​sel tölt​hes​se.
– Az a hü​lye Vor​na tel​je​sen szét fog​ja zi​lál​ni az alak​za​tot – mo​rog​ta Rig​li őr​mes​-
ter.
– A szá​za​dos csak a pa​ran​csok​nak en​ge​del​mes​ke​dik! – csat​tant fel Las​mark, az​-
tán hal​kab​ban hoz​zá​tet​te. – A segg​fej! Elő​re em​be​rek, zár​kóz​za​nak fel! – Ha az
észa​ki​ak tény​leg elő​ke​rül​né​nek, az len​ne a leg​rosszabb, ha ré​se​ket ta​lál​ná​nak a so​-
ra​ink​ban.
Gyor​sí​tot​tak, bár min​den​ki egy​re job​ban fá​radt, és idő​ről idő​re újabb ka​to​na
esett has​ra a ga​bo​ná​ban. A so​ra​ik min​den egyes lé​pés​sel egy​re zi​lál​tab​bak let​tek.
Ta​lán fél​úton jár​tak a domb és a vá​ros kö​zött. Po​pol őr​nagy ha​ladt elöl ló​há​ton, a
szab​lyá​já​val ha​do​nász​va ki​ve​he​tet​len sza​vak​kal buz​dí​tot​ta az őt kö​ve​tő​ket.
– Uram! – or​dí​tot​ta Rig​li. – Uram!
– Tu​dom – zi​hál​ta Las​mark. A meg​ma​radt ke​vés​ke szuszt nem akar​ta pa​nasz​ko​-
dás​ra vesz​te​get​ni. – Egy kur​va sza​vát sem ér​tem. Hop​pá!
Már lát​ta, mit mu​to​gat ki​vont kard​já​val Rig​li olyan két​ség​be​eset​ten, és meg​le​pe​-
tés hű​vös hul​lá​ma fu​tott vé​gig raj​ta. El​vég​re óri​á​si kü​lönb​ség van a kö​zött, ha va​-
la​ki csak fel​ké​szül a leg​rosszabb​ra, és ha az​tán a sa​ját sze​mé​vel lát​ja meg​tör​tén​ni.
Észak​föl​di​ek ron​tot​tak elő az er​dő​ből, és vág​tat​tak fe​lé​jük a le​ge​lőn át. Eb​ből a
szög​ből ne​héz lett vol​na meg​mon​da​ni, há​nyan van​nak – ár​kok és bok​rok so​ka​sá​ga
szab​dal​ta a lej​tős vi​dé​ket –, de Las​mar​kot el​fog​ta a je​ges ré​mü​let, ahogy te​kin​te​tét
vé​gig​já​rat​ta a fe​lé​jük ro​ha​nók első so​rán, és el​ju​tott a tu​da​tá​ig a csil​lo​gó fé​mek
meg a paj​zsok​ra fes​tett szí​nes áb​rák vég​te​len​je.
A Ros​tod Re​gi​ment tá​ma​dói túl​erő​ben vol​tak. Jó pár szá​zad to​vább​ra is Po​polt
kö​vet​te Os​rung felé, ahol még több észak​föl​di várt rá​juk. A töb​bi​ek meg​áll​tak, és a
bal​ról ér​ke​ző fe​nye​ge​tést ér​zé​kel​ve két​ség​be​eset​ten igye​kez​tek sor​ba ren​de​ződ​ni.
A re​gi​ment sú​lyos lét​szám​hát​rány​ban volt, az alak​zat is fel​bom​lott, és tá​mo​ga​tás
nél​kül, nyílt te​re​pen ron​tot​tak rá​juk.
– Állj! – or​dí​tot​ta Las​mark, a szá​za​da elé si​e​tett az ár​pá​ban, majd meg​for​dult,
és fel​emel​te a ke​zét. – Sor​ba ren​de​ződ​ni! Irány észak! – Ez volt az egyet​len vá​lasz​-
tá​suk, nem igaz? Mi mást te​het​tek vol​na? A ka​to​nák eset​le​nül ne​ki​lát​tak, hogy en​-
ge​del​mes​ked​je​nek a pa​rancs​nak. Volt, aki el​szánt​nak tűnt, má​sok in​kább pá​nik​ba
esve fog​lal​ták el a he​lyü​ket.
 Las​mark ki​von​ta a kard​ját. Ol​csón vet​te, iga​zá​ból an​tik da​rab​nak szá​mí​tott, és a
mar​ko​la​ta haj​la​mos volt zö​rög​ni. Ke​ve​seb​bet fi​ze​tett érte, mint a job​bik ka​lap​já​ért.
Azért ez mo​men​tán os​to​ba dön​tés​nek tűnt. De hát egyik kard olyan, mint a má​sik,
és Po​pol őr​nagy elég ha​tá​ro​zot​tan fo​gal​maz​ta meg ka​to​nái meg​je​le​né​sét il​le​tő el​-
vá​rá​sa​it a dísz​szem​lék al​kal​má​val. Csak​hogy saj​nos most nem dísz​szem​lén vo​nul​-
tak. Las​mark hát​ra​né​zett a vál​la fö​lött, az​tán egy​szer csak azt vet​te ész​re, hogy ki​-
ser​kent a vére, olyan erő​vel ha​rap​dál​ta az aj​kát. Az észak​föl​di​ek se​be​sen kö​ze​led​-
tek.
– Íjá​szok, lö​vés​hez fel​ké​szül​ni! Lán​dzsá​sok, ké​szít​sé​tek a…
Tor​kán akadt a szó. Még tá​vo​labb a bal szár​nyu​kon lo​va​sok buk​kan​tak elő a falu
mö​gül. Nem is vol​tak ke​ve​sen, vág​tat​va, ha​tal​mas por​fel​hőt ka​var​va kö​ze​led​tek,
hogy ol​dal​ba kap​ják Las​mark szá​za​dát. A szá​za​dos ri​adt ki​ál​tá​so​kat hal​lott, és
érez​te, ahogy em​be​rei ag​go​dal​mas el​szánt​sá​gát fel​vált​ja a re​mény​te​len​ség.
– Nyu​ga​lom! – ki​ál​tot​ta, de az ő hang​ja is re​me​gett. Ami​kor meg​for​dult, a ka​to​-
nái kö​zül so​kan már fu​tot​tak. Még ha nem is volt hová me​ne​kül​ni. Még ha így
annyi esé​lyük sem ma​radt a túl​élés​re, mint ha fel​vet​ték vol​na a har​cot. Nyil​ván
nem az​zal vol​tak el​ső​sor​ban el​fog​lal​va, hogy hig​gad​tan mér​le​gel​jék a le​he​tő​sé​ge​i​-
ket. Las​mark lát​ta, aho​gyan a töb​bi szá​zad is szét​szó​ró​dik. Egy futó pil​la​nat​ra
meg​lát​ta Po​pol őr​na​gyot, amint fel-alá pat​tog​va a nye​reg​ben tel​jes se​bes​ség​gel
vág​tat a fo​lyó felé: hir​te​len már nem is volt olyan fon​tos az ele​gan​cia. Ta​lán ha a
szá​za​do​sok kap​nak lo​vat, Las​mark maga is ott ro​bo​gott vol​na mel​let​te. De a szá​za​-
do​sok nem kap​tak lo​va​kat. Leg​alább​is a Ros​tod Re​gi​ment​ben nem. Olyan re​gi​-
ment​hez kel​lett vol​na men​nie, ahol a szá​za​do​sok is nye​reg​be ül​het​tek, bár per​sze
ak​kor sem lett vol​na mi​ből lo​vat ven​nie. Ah​hoz is egé​szen rö​he​jes ka​mat​ra kel​lett
köl​csönt fel​ven​nie, hogy ebbe a szá​za​dos​ság​ba be​vá​sá​rol​ja ma​gát, és egy fi​tying​je
sem ma​radt…
Az észak​föl​di​ek hát​bor​zon​ga​tó​an kö​zel jár​tak, az utol​só sö​vé​nyen tör​tek át. Las​-
mark már az ar​cu​kat is ki tud​ta ven​ni. Vi​cso​rog​tak, üvöl​töt​tek, ször​nyű gri​ma​szo​-
kat vág​tak. Fegy​ve​re​i​ket a ma​gas​ba emel​ve, ál​la​tok mód​já​ra özön​löt​tek fe​lé​jük.
Las​mark ösz​tö​nö​sen hát​ra​lé​pett pá​rat. Rig​li őr​mes​ter össze​szo​rí​tott száj​jal állt
mel​let​te.
– A pi​csá​ba, uram! – mond​ta.
Las​mark nyelt egyet, és fel​ké​szült a harc​ra, az em​be​rei azon​ban el​ha​jí​tot​ták a
fegy​ve​re​i​ket, és fu​tás​nak ered​tek a re​mény​te​le​nül tá​vo​li​nak tűnő fo​lyó felé. A szá​-
zad sze​dett-ve​dett arc​vo​na​la las​san szer​te​szét fosz​lott, csak a leg​el​szán​tabb és a
döb​be​net​től moz​du​lat​lan​ná der​medt ka​to​nák ki​sebb cso​port​jai néz​tek szem​be az
észak​föl​di​ek​kel. A szá​za​dos most már lát​ta, há​nyan van​nak. Több szá​zan. Több
szá​zan, és még an​nál is töb​ben. Egy el​ha​jí​tott lán​dzsa fel​nyár​salt mel​let​te egy fér​-
fit, aki üvölt​ve zu​hant a föld​re. Las​mark egy pil​la​nat​ra rá​me​redt. Stelt. Pék volt va​-
la​ha.
Tá​tott száj​jal né​zett fel az üvölt​ve kö​ze​le​dő em​ber​ára​dat​ra. Per​sze hal​la​ni ilyes​-
mi​ről, de az em​ber so​sem gon​dol​ja, hogy vele is meg​tör​té​nik. Min​den​ki azt fel​té​te​-
le​zi, hogy ő fon​to​sabb en​nél. Sem​mit sem vitt vég​hez ab​ból, ami​ről úgy ter​vez​te,
hogy har​minc​éves ko​rá​ra meg​te​szi. Leg​szí​ve​seb​ben el​dob​ta vol​na a kard​ját, és le​-
ült vol​na a föld​re. Sze​me sar​ká​ból meg​pil​lan​tot​ta a gyű​rű​jét, és maga elé emel​te a
ke​zét, hogy job​ban meg​néz​hes​se ma​gá​nak. Em​lin arca kőbe vés​ve. Most már va​ló​-
szí​nűt​len​nek tűnt, hogy ha​za​megy érte. Vé​gül nyil​ván még​is a ku​zin​já​hoz fog hoz​-
zá​men​ni. Ku​zi​nok köz​ti há​zas​ság: för​tel​mes gon​do​lat!
Rig​li őr​mes​ter ro​ham​ra in​dult. Bá​tor​sá​ga hi​á​ba​va​ló​nak bi​zo​nyult, csak egy pajzs
szé​lé​ből si​ke​rült ki​ha​sí​ta​nia egy da​ra​bot. Ép​pen újra le​csa​pott vol​na a pajzs​ra,
ami​re egy hi​dat fes​tet​tek, ami​kor újabb észak​föl​di pat​tant mel​lé, és fej​be vág​ta a
bárd​já​val. Rig​li ol​dal​ra dőlt vol​na, de egy má​sik irány​ból ér​ke​ző kard hosszú kar​-
co​lást ha​gyott a si​sak​ján, és hosszú vá​gást az ar​cán. Az őr​mes​ter meg​per​dült, kar​-
ját ma​gas​ba emel​te, akár egy tán​cos, az​tán a ro​ha​nó se​reg el​sö​pör​te, és be​le​ve​szett
az ár​pá​ba.
Las​mark ne​ki​ug​rott a hi​dat áb​rá​zo​ló pajzs​nak, tu​laj​don​kép​pen ész​re sem véve a
pajzs mö​gött lévő em​bert. Ta​lán úgy akart ten​ni, mint​ha nem is len​ne ott sen​ki. A
ví​vó​ta​ná​ra le​hord​ta vol​na, ha lát​ja. Ám mi​előtt cél​hoz ért vol​na, egy dár​da te​li​be
ta​lál​ta a mell​vért​jét, és ki​bil​len​tet​te az egyen​sú​lyá​ból. A fegy​ver he​gye el​csú​szott
Las​mark mel​lett, ő pe​dig le​csa​pott a nye​lét tar​tó, csúf, be​tört orrú észak​föl​di​re. A
kard ket​té​szel​te a fér​fi ko​po​nyá​ját, az agy​ve​lő szer​te​szét fröccsent. Meg​le​pő​en
könnyen ment. Ezek sze​rint még az ol​csó kar​dok is ne​he​zek és éle​sek.
Csat​ta​nás hal​lat​szott, és Las​mark​kal meg​for​dult a vi​lág. Sár fröccsent az ar​cá​ba,
árpa ölel​te kö​rül. Fél sze​mé​vel nem lá​tott töb​bé. Le​he​tet​le​nül han​go​san csen​gett a
füle, mint​ha a feje egy ha​tal​mas ha​rang nyel​ve len​ne. Pró​bált fel​áll​ni, de egy​re job​-
ban szé​dült.
Sem​mit sem vitt vég​hez ab​ból, ami​ről úgy ter​vez​te, hogy har​minc​éves ko​rá​ra
meg​te​szi. Ja, de​hogy​nem! Be​lé​pett a se​reg​be.
A déli pró​bált fel​tá​pász​kod​ni, de Ál​mat​lan tar​kón csap​ta a bu​zo​gá​nyá​val, hogy be​-
hor​padt a si​sak​ja. A fér​fi még rú​gott egyet, az​tán vége volt.
– Nagy​sze​rű! – A töb​bi uni​ós ka​to​nát kö​rül​vet​ték, és már hul​lot​tak is, mint a le​-
gyek, ép​pen ahogy Arany elő​re meg​jó​sol​ta. Ál​mat​lan le​tér​delt, a hóna alá kap​ta a
bu​zo​gá​nyát, és ne​ki​lá​tott, hogy le​fe​sze​ges​se a ha​lott déli uj​já​ról a gyű​rűt. Két tár​sa
is ép​pen a zsák​má​nyát gyűj​töt​te, egy har​ma​dik vi​szont vé​res arc​cal or​dí​tott, de hát
egy há​bo​rú​ban vé​gül is elő​for​dul az ilyes​mi, nem igaz? Ha min​den​ki mo​so​lyog​va
ke​ve​red​ne ki be​lő​le, nem len​ne sem​mi ér​tel​me az egész​nek. Dé​lebb​re Arany lo​va​-
sai ta​ka​rí​tot​tak, a fo​lyó​nak hajt​va a me​ne​kü​lő dé​li​e​ket.
– Fu​tás a domb felé! – böm​böl​te Scab​na, az az ön​telt segg​fej, bárd​já​val a mon​-
dott irány​ba mu​tat​va. – A domb felé, bi​tan​gok!
– Fuss csak te a domb felé – mor​dult fel Ál​mat​lan. A lába még min​dig fájt a ren​-
ge​teg fu​tás​tól, a tor​ka égett az or​dí​tás​tól. – Hah! – Vég​re si​ke​rült le​húz​nia az uni​-
ós ka​to​na gyű​rű​jét. A fény felé tar​tot​ta, és el​húz​ta a szá​ját. Csak egy da​rab csi​szolt
kő volt, ami​be egy ar​cot vés​tek, de azért pár ezüs​töt ta​lán így is meg​ért. Be​le​gyö​-
mö​szöl​te bőr​mel​lé​nye zse​bé​be. A rend ked​vé​ért a fér​fi kard​ját is az övé​be dug​ta,
bár leg​fel​jebb fog​pisz​ká​ló​nak volt jó, és még a mar​ko​la​ta is zör​gött.
– To​vább! – Scab​na fel​rán​gat​ta a föld​ről az egyik fosz​to​ga​tót, és fe​nék​be bil​len​-
tet​te, hogy út​nak in​dít​sa. – To​vább, hogy a fene es​sen be​léd!
– Jól van, jól van. – Ál​mat​lan a töb​bi​ek után ko​co​gott a domb felé. Bosszan​tot​ta,
hogy nem túr​ha​tott bele a déli zse​be​i​be, és nem sza​ba​dít​hat​ta meg a csiz​má​já​tól.
Most már min​den a ha​ma​ro​san ér​ke​ző tol​va​jo​ké meg nőké lesz. Azo​ké a nyo​mo​-
rult kol​du​so​ké, akik har​col​ni túl gyá​vák, de más mun​ká​já​ból azért szí​ve​sen húz​tak
hasz​not. Fel​há​bo​rí​tó, de Ál​mat​lan gya​ní​tot​ta, hogy úgy​sem te​het el​le​ne sem​mit.
Ez is hoz​zá​tar​to​zott az élet​hez, mint a le​gyek meg a rossz idő.
Uni​ós ka​to​nák vol​tak oda​fent a Hő​sö​kön, lát​ta a fém csil​lo​gá​sát a domb​te​tőt kö​-
rül​öle​lő kő​fal​nál, ahogy a dár​dák he​gye az eget kar​col​ta. Maga elé emel​te a paj​zsát,
és a pe​re​me fö​lött le​sett elő​re. Nem szí​ve​sen ka​pott vol​na egyet a mell​ka​sá​ba a dé​-
li​ek go​nosz kis nyi​lai kö​zül. Aki egy​szer egy olyat ka​pott va​la​ho​vá, soha töb​bé nem
sza​ba​dult meg tőle.
– Azt néz​zé​tek! – mor​dult fel Scab​na.
Most, hogy ki​csit ma​ga​sab​ban jár​tak, el​lát​tak egé​szen az észa​ki er​dő​kig. A vi​dék
tele volt em​be​rek​kel. Fe​ke​te Mé​tely, Tíz​fé​le meg Vas​fe​jű pri​bék​jei. Be​so​ro​zott job​-
bá​gyok kö​vet​ték őket, ez​ré​vel özön​löt​tek a Hő​sök felé. Ál​mat​lan soha nem lá​tott
ennyi ka​to​nát egy he​lyen, még ak​kor sem, ami​kor Be​thod se​re​gé​ben har​colt. Sem
Cum​nur​nál, sem Dunb​rec​nél, sem a Fel​föl​dön. Még azt is fon​to​ló​ra vet​te, hogy
hát​ra​ma​rad, és vé​gig​né​zi, amíg a töb​bi​ek nél​kü​le fog​lal​ják el a Hő​sö​ket. Ta​lán hi​-
vat​koz​hat​na arra, hogy ki​fi​ca​mí​tot​ta a bo​ká​ját, de per​sze egy ol​csó gyű​rű​ből meg
egy va​cak kard​ból nem te​rem​ti meg a tisz​tes​sé​ges ho​zo​mány​ra va​lót a lá​nya​i​nak,
igaz?
Át​ug​rot​tak egy bar​na po​cso​lyák​kal teli ár​kot, ki​ke​ve​red​tek a le​ta​po​sott ga​bo​ná​-
ból, és már​is a domb lá​bá​nál ta​lál​ták ma​gu​kat.
– Fel a domb​ra, bi​tan​gok! – or​dí​tot​ta Scab​na a bárd​já​val ha​do​nász​va.
Ál​mat​lan ele​get hall​gat​ta már en​nek a hü​lyé​nek az or​di​bá​lá​sát, aki​ből ele​ve csak
azért le​he​tett fő​nök, mert össze​ha​ver​ko​dott Arany egyik fi​á​val. Vi​cso​rog​va for​dult
Scab​na felé.
– Menj fel te arra a kur​va domb​ra, te…
Puf​fa​nás hal​lat​szott, és a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban egy nyíl​hegy állt ki a bőr​mel​lé​-
nyé​ből. Egy néma pil​la​na​tig csak bá​mult rá, az​tán mély, resz​ke​teg lé​leg​ze​tet vett,
és fel​üvöl​tött.
– Bassza meg! – Nyü​szít​ve re​me​gett, a fáj​da​lom egé​szen a hón​al​já​ig ha​sí​tott,
ahogy meg​pró​bált megint lé​le​gez​ni. Vért kö​hö​gött a mel​lé​re, az​tán térd​re ro​gyott.
Scab​na rá​me​redt, paj​zsá​val igye​kez​vén fe​dez​ni mind​ket​te​jü​ket.
 – Ál​mat​lan, mi a fene…
– A kur​va… Egye​ne​sen… át​ment. – Ki kel​lett köp​nie a vért, min​den egyes sza​va
gur​gu​lá​zás​ba ve​szett. Már nem tu​dott tér​del​ni, túl​sá​go​san fájt. Az ol​da​lá​ra dőlt.
Szar ügy ép​pen így vissza​men​ni a sár​ba, de ta​lán más​hogy sem lett vol​na jobb.
Csiz​mák dü​bö​rög​tek kö​rü​löt​te, ahogy a töb​bi​ek meg​in​dul​tak fel​fe​lé a domb​ra, föl​-
det fröcs​köl​ve az ar​cá​ba.
Scab​na le​tér​delt, ne​ki​lá​tott ki​gom​bol​ni Ál​mat​lan mel​lé​nyét.
– Nézzük csak meg, mi van itt.
Ál​mat​lan​nak min​den moz​du​lat ne​he​zé​re esett. A vi​lág las​san el​ho​má​lyo​so​dott
előt​te.
– A… hol​tak​ra… fáj…
– Nem két​lem. Hová tet​ted azt a gyű​rűt?
Nyá​pic le​en​ged​te az íját, úgy fi​gyel​te, amint a rá​juk zú​du​ló nyíl​zá​por​ban újabb
észak​föl​di​ek bucs​káz​nak fel. A ne​héz szám​szer​íjak lö​ve​dé​kei eb​ből a ma​gas​ság​ból
in​dul​va ket​té​ha​sí​tot​ták a paj​zsa​i​kat, és ép​pen olyan könnye​dén ha​tol​tak át a sod​-
ro​ny​in​ge​ken, mint egy női há​ló​in​gen. Az egyik tá​ma​dó el​ha​jí​tot​ta a fegy​ve​rét, és
üvölt​ve ro​hant el a ha​sát szo​ron​gat​va; ka​nyar​gó ös​vényt ha​gyott hát​ra maga mö​-
gött az ár​pá​ban. Nyá​pic nem tud​hat​ta, hogy az ő nyi​la el​ta​lált-e va​la​kit, de iga​zá​-
ból nem is szá​mí​tott. A mennyi​ség volt a lé​nyeg. Fel​ajz, tölt, cél​ra tart, lő, fel​ajz,
tölt, cél​ra tart…
– Gye​rünk, fiúk! – ki​ál​tot​ta a kö​rü​löt​te ál​lók​nak. – Lő​je​tek! Lő​je​tek!
– A sors​ra! – sut​tog​ta mel​let​te Ró​zsa el​foj​tott han​gon. Re​me​gő uj​jal észak​ra
mu​ta​tott. To​vább​ra is hát​bor​zon​ga​tó​an sok el​len​sé​ges ka​to​na özön​lött elő a fák
kö​zül. A me​zőn már így is egy​más sar​kát ta​pos​va ro​han​tak a domb felé. Azért egy
csa​pat dü​hös ma​jom ke​vés volt hoz​zá, hogy a frászt hoz​za Nyá​pic őr​mes​ter​re. Lát​-
ta a szá​mo​lat​la​nul tá​ma​dó gurk​hu​li​a​kat Bi​s​hak​nál, és vagy egy órán át mást sem
csi​nált, csak a tőle tel​he​tő leg​gyor​sab​ban újra meg újra fel​aj​zot​ta az íját, amíg vé​-
gül az el​len​ség ép​pen olyan se​be​sen ro​hant vissza​fe​lé, mint aho​gyan ér​ke​zett. Ki​-
vé​ve azok, akik ott ma​rad​tak moz​du​lat​la​nul. A vál​lá​nál fog​va meg​ra​gad​ta Ró​zsát,
és vissza​rán​gat​ta a fal​hoz.
– Ne is fog​lal​kozz ve​lük, csak a kö​vet​ke​ző nyíl​vessző szá​mít.
– Őr​mes​ter! – Ez​zel Ró​zsa megint az íja fölé ha​jolt. Sá​pad​tan bár, de tet​te a dol​-
gát.
– Aj​za​ni, fiúk, aj​za​ni! – Nyá​pic nyu​godt, ki​szá​mí​tott tem​pó​ban, a rég be​ideg​ző​-
dött moz​du​la​tok​kal húz​ta fel a sa​ját íját. Nem túl gyor​san, nem túl las​san, csak
arra ügyel​ve, hogy min​den ola​jo​zot​tan men​jen. Ki​hú​zott egy újabb vesszőt, és
össze​rán​col​ta a hom​lo​kát. Ta​lán ha tíz ma​radt a te​gez​ben. – Mi tör​tént a mu​ní​ci​-
ónk​kal? – ki​ál​tot​ta hát​ra, az​tán a sa​ját em​be​re​i​hez for​dult. – Gon​do​san cé​loz​za​-
tok! – Ez​zel fel​állt, cél​ra tar​tott, a szám​szer​íj nye​le a vál​lá​ba mé​lyedt.
 Az elé tá​ru​ló lát​vány​tól min​den ko​ráb​bi ta​pasz​ta​la​ta el​le​né​re is meg​ret​tent egy
pil​la​nat​ra. A leg​elöl ro​ha​mo​zó észak​föl​di​ek meg​ér​kez​tek a domb​hoz, és el​in​dul​tak
fel​fe​lé. Az emel​ke​dő le​las​sí​tot​ta őket, de lát​ha​tó​lag eszük ágá​ban sem volt meg​áll​-
ni. A csa​ta​ki​ál​tá​sa​ik ag​gasz​tó​an han​go​sab​bak let​tek, tá​vo​li vo​nyí​tás​ból éles böm​-
bö​lés​sé vál​tak.
Nyá​pic össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, és ala​csony​ra cél​zott. Meg​húz​ta a ra​vaszt, érez​te
a fegy​ver üté​sét, hal​lot​ta a húr pat​ta​ná​sát. Ez​út​tal si​ke​rült szem​mel kö​vet​nie a
nyíl​vesszőt, ami be​le​fú​ró​dott egy pajzs​ba, és ha​nyatt dön​töt​te a hoz​zá tar​to​zó
észak​föl​dit. Vagy egy tu​cat nyíl​vessző zú​gott le a domb​ol​da​lon. Két-há​rom észak​-
föl​dit ért ta​lá​lat, az egyik egye​ne​sen az ar​cá​ba kap​ta a lö​vést, ha​nyatt vá​gó​dott,
bárd​ja pö​rög​ve szállt el a ke​zé​ből.
– Ez a re​cept, fiúk, lő​je​tek csak! Tölt​sé​tek, és… – Han​gos kat​ta​nást hal​lott a háta
mö​gül, ége​tő fáj​dal​mat ér​zett a nya​ká​ban, és hir​te​len min​den erő el​szállt a lá​bá​-
ból.
Vé​let​len volt. Ró​zsa jó egy hete, vagy ta​lán még ré​geb​ben el​va​ca​kolt a szám​szer​íja
ra​va​szá​val, hogy ne lö​työg​jön annyi​ra, mert tar​tott tőle, hogy a húr a rossz pil​la​-
nat​ban en​ged​he​ti el a vesszőt. Csak​hogy soha nem bánt va​la​mi jól az ilyes​fé​le szer​-
ke​ze​tek​kel. El​kép​zel​ni nem tud​ta, mi​ért tet​ték meg ép​pen íjász​nak. Egy lán​dzsá​val
in​kább tu​dott vol​na mit kez​de​ni. Nyá​pic őr​mes​ter is sok​kal job​ban járt vol​na, ha ő,
Ró​zsa in​kább lán​dzsát kap, ezt most már alig​ha le​het ta​gad​ni. Ahogy a vál​lá​hoz
emel​te vol​na a szám​szer​íjat, a fegy​ver el​sült, és a fém​vessző he​gye hosszan vé​gig​-
kar​col​ta a kar​ját. El​ká​rom​kod​ta ma​gát, ol​dalt pil​lan​tott, és lát​ta, hogy a lö​ve​dék
egye​ne​sen be​le​fú​ró​dott Nyá​pic nya​ká​ba.
Egy pil​la​na​tig egy​más​ra me​red​tek, az​tán Nyá​pic le​fe​lé moz​dult, a nyíl​vessző tol​-
la​i​ra. Az őr​mes​ter el​ej​tet​te a maga íját, és a nya​ká​hoz nyúlt. Re​me​gő uj​ja​it be​bo​rí​-
tot​ta a vér.
– Hrrr – mond​ta. – Tes​vé​hem… – Hir​te​len vib​rá​ló szem​héj​jal ha​nyatt zu​hant, a
fe​jét be​ver​te a kő​fal​ba, si​sak​ja fé​lig az ar​cá​ba csú​szott.
– Nyá​pic? Nyá​pic őr​mes​ter úr? – Ró​zsa a pa​rancs​no​ka ar​cát kezd​te csap​kod​ni,
mint​ha ál​má​ból pró​bál​ná fel​éb​resz​te​ni. Csak annyit ért el vele, hogy szét​ken​te a
vért az ar​cán. Egy​re több és több bu​gyo​gott fel az őr​mes​ter or​rá​ból meg a ke​rek
seb​ből a nya​kán, ahol a nyíl​vessző be​ha​tolt. Az ola​jos vér sö​tét, szin​te fe​ke​te szí​ne
éle​sen ütött el a fér​fi fe​hér bő​ré​től.
– Meg​halt!
Va​la​ki el​kap​ta Ró​zsát a vál​lá​nál fog​va, vissza​rán​gat​ta a fal​hoz, és vé​res ke​zé​be
nyom​ta a szám​szer​í​ját.
– Lőj, hogy a nya​va​lya esne be​léd! Lőj! – Egy fi​a​tal tiszt volt az újak kö​zül, Ró​zsa
nem tud​ta a ne​vét. Per​sze je​len ál​lás sze​rint a sa​ját neve sem igen ju​tott eszé​be.
– Mi van?
– Lőj!
 Ró​zsa ne​ki​lá​tott fel​aj​za​ni az íjat, ér​zé​kel​vén, hogy kö​rü​löt​te a töb​bi​ek is ugyan​-
ezt te​szik. Iz​zad​va, küsz​köd​ve, ká​rom​kod​va ha​jolt át a fa​lon, hogy ki​lő​je a kö​vet​ke​-
ző nyíl​vesszőt. Hal​lot​ta a se​be​sül​tek si​ko​lyát meg va​la​mi​fé​le min​den más zaj fölé
emel​ke​dő kü​lö​nös üvöl​tést. Eset​le​nül elő​ha​lá​szott egy újabb vesszőt a te​gez​ből, a
he​lyé​re il​lesz​tet​te, mi​köz​ben ká​rom​kod​va szid​ta sa​ját ügyet​len, Nyá​pic vé​ré​től ró​-
zsa​szín uj​ja​it.
Sírt. Könnyek foly​tak vé​gig az ar​cán. Majd le​fa​gyott a keze, pe​dig egy​ál​ta​lán
nem volt hi​deg. Va​co​gott a foga. A mel​let​te lévő ka​to​na el​dob​ta az íját, és ro​han​-
vást a domb​te​tő felé in​dult. Egy​re töb​ben fu​tot​tak, nem is tö​rőd​ve pa​rancs​no​ka​ik
két​ség​be​esett or​dí​to​zá​sá​val.
Nyíl​vesszők zá​po​roz​tak rá​juk. Az egyik köz​vet​le​nül mel​let​te pat​tant pö​rög​ve fél​-
re egy acél​si​sak​ról. Má​sok a föld​be fú​ród​tak köz​vet​le​nül a fal mö​gött. Né​mán,
moz​du​lat​la​nul áll​tak ott, mint​ha a fű​szá​lak kö​zül nőt​tek vol​na ki hir​te​len, nem pe​-
dig az ég​ből hul​lot​tak vol​na alá. Még va​la​ki meg​for​dult, hogy me​ne​kü​lő​re fog​ja,
azon​ban egy tiszt le​döf​te a kard​já​val, mi​előtt fu​tás​nak ered​he​tett vol​na.
– A ki​rá​lyért! – or​dí​tot​ta őrü​let​től za​va​ros szem​mel. – A ki​rá​lyért!
Ró​zsa soha nem lát​ta a ki​rályt. Egy észak​föl​di át​ug​rott a fa​lon, tőle köz​vet​le​nül
bal​ra. Azon​nal két lán​dzsa döf​te át, mire or​dít​va esett ha​nyatt. A Ró​zsa mel​let​ti
ka​to​na fel​állt, és ká​rom​kod​va emel​te fel a szám​szer​í​ját. A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban
le​vált a feje te​te​je, ha​nyatt dőlt, és az égbe lőt​te a nyíl​vesszőt. Az így tá​madt rés​ben
azon​nal meg​je​lent egy fi​a​tal, düh​től el​torzult arcú észak​föl​di. Úgy or​dí​tott, mint
maga az ör​dög. Egy uni​ós ka​to​na rá​ron​tott, de az észak​föl​di a paj​zsá​val fél​re​ütöt​te
a lán​dzsa he​gyét, le​ug​rott a fal​ról, majd bárd​já​val be​le​vá​gott tá​ma​dó​ja vál​lá​ba, sö​-
tét csí​kok​ban fröcs​köl​ve szét a vért. Most már min​den​fe​lé észak​föl​di​ek mász​tak át
a fa​lon. A kö​vek kö​zött tá​ton​gó rés meg​telt egy​más​nak fe​szü​lő tes​tek​kel, lán​dzsák
ku​sza er​de​jé​vel, a sá​ros fű​ben csúsz​ká​ló csiz​mák​kal.
Ró​zsa feje zson​gott az őrült zaj​tól, fegy​ve​rek és pán​cél csat​to​gá​sa, csa​ta​ki​ál​tá​-
sok, el​or​dí​tott pa​ran​csok és fáj​dal​mas üvöl​té​sek ke​ve​red​tek sa​ját ri​adt nyö​ször​gé​-
sé​vel. Csak bá​mult maga elé, az íjat el is fe​lej​tet​te. A fi​a​tal észak​föl​di blok​kol​ta a
tiszt tá​ma​dá​sát, és vá​la​szul az ol​da​lá​ba vá​gott, ami​től az két​rét gör​nyedt. A kö​vet​-
ke​ző csa​pás le​vá​lasz​tot​ta a tiszt vál​lát, és a fér​fi kar​ja töb​bé sem​mi​hez sem csat​la​-
koz​va szállt el a zub​bony hím​zett uj​já​val együtt. Az észak​föl​di ki​rúg​ta a tiszt alól a
lá​bát, és vér​től fol​tos vi​gyor​ral adta meg el​len​fe​lé​nek a ke​gye​lem​dö​fést. Mel​let​te
már má​szott is át a fa​lon egy őszes sza​kál​lú tár​sa, mi​köz​ben re​cse​gő han​gon or​dí​-
tott va​la​mit.
Egy má​sik, ma​gas, hosszú, csu​pasz karú fér​fi egy​sze​rű​en át​ug​rot​ta a fa​lat. Csiz​-
má​ja ép​pen hogy csak érin​tet​te a kö​vek kö​zül ki​nö​vő fű​szá​la​kat, aho​gyan a feje
fölé emel​te a leg​na​gyobb kar​dot, amit Ró​zsa va​la​ha lá​tott éle​té​ben. El nem tud​ta
kép​zel​ni, hogy ké​pes egy em​ber ek​ko​ra fegy​vert meg​for​gat​ni. A tom​pán vil​la​nó
pen​ge ol​dal​ba ta​lált egy íjászt, aki vér​zá​por kö​ze​pet​te te​rült el a domb​ol​da​lon. Ró​-
zsa vég​re úgy érez​te, hogy megint tud​ja moz​gat​ni a vég​tag​ja​it. Meg​for​dult, hogy el​-
fus​son, de össze​üt​kö​zött va​la​ki​vel, aki ugyan​ez​zel pró​bál​ko​zott ép​pen, meg​csú​-
szott, és ki​for​dult a bo​ká​ja. Vissza​nyer​te az egyen​sú​lyát, szö​kell​ve tett egy lé​pést
elő​re, de a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban olyan erő​vel vág​ták fej​be, hogy le​ha​rap​ta a nyel​-
vét.
Ag​rick biz​tos, ami biz​tos, az íjász la​poc​kái közé dö​fött, a lán​dzsa nye​le majd ki​esett
vér​től csú​szós ke​zé​ből. Lát​ta, hogy Whir​run egy tag​ba​sza​kadt uni​ós ka​to​ná​val
küzd. A kard​já​val a térd​haj​la​tát cé​loz​ta, de el​szúr​ta, és csak a pen​ge lap​já​val ta​lál​ta
el; azért az uni​ós így is a föld​re zu​hant, ahol a fa​lon ép​pen át​ka​pasz​ko​dó Scorry le​-
szúr​hat​ta a lán​dzsá​já​val.
Ag​rick soha éle​té​ben nem lá​tott még ennyi uni​ós ka​to​nát egy​szer​re. Egy​for​má​-
nak tűn​tek, mint​ha egy​más má​so​la​tai let​tek vol​na. Ugyan​olyan pán​célt vi​sel​tek,
ugyan​olyan zub​bonyt, ugyan​olyan fegy​ver volt ná​luk. Mint​ha ugyan​azt az em​bert
ölte vol​na meg újra meg újra. Mint​ha nem is va​ló​di em​be​rek​kel vég​zett vol​na.
Most már egy​től egyig ott​hagy​ták a fa​lat, és fel​fe​lé fu​tot​tak a domb​te​tő​re, ő pe​dig
úgy ker​get​te őket, mint far​kas a bá​rá​nyo​kat.
– Las​síts, Ag​rick, te őrült gaz​em​ber! – Vi​dor Yon a sar​ká​ban li​he​gett, de Ag​rick
nem áll​ha​tott meg. A ro​ham nagy hul​lá​ma egy​re csak so​dor​ta ma​gá​val elő​re és fel​-
fe​lé, hogy bosszút áll​jon azo​kon, akik meg​öl​ték a fi​vé​rét. Fu​tott to​vább a hegy​re,
amíg Whir​run a háta mö​gött a fal​nál sor​ra ka​sza​bol​ta le a még áll​va ma​radt dé​li​e​-
ket, akár volt raj​tuk pán​cél, akár nem. Mel​let​te Brack üvölt​ve ló​bál​ta a ka​la​pá​csát.
– To​vább! To​vább, bassza meg! – Maga Fe​ke​te Mé​tely ráz​ta a bárd​ját a csúcs
felé, vé​res fog​so​rá​val vi​cso​rít​va. Fegy​ve​re vö​rö​sen vil​lant a nap​fény​ben. Ag​rick​ban
tűz lob​bant, ami​kor ész​re​vet​te, hogy ve​zé​re ott har​col mel​let​te az első sor​ban. Egy,
a domb​te​tő felé bo​tor​ká​ló uni​ós ka​to​na mel​lé lé​pett, és az ar​cá​ba vá​gott a bárd​já​-
val, mire az or​dít​va vá​gó​dott ha​nyatt.
Ahogy be​ron​tott a Hő​sök két nagy köve közé, úgy szé​del​gett, mint​ha ré​szeg len​-
ne. Fe​jé​be szállt a vér, és még töb​bet akart. Ren​ge​teg holt​test fe​küdt a domb te​te​-
jén. Há​tul​ról le​vá​gott dé​li​ek, nyíl​vesszők​től ki​lyug​ga​tott észak​föl​di​ek.
Va​la​ki el​ki​ál​tot​ta ma​gát, szám​szer​íjak csat​tan​tak, és töb​ben is el​es​tek kö​rü​löt​te,
de Ag​rick csak fu​tott to​vább az uni​ós arc​vo​nal kö​ze​pén lo​bo​gó zász​ló felé. Szin​te
tel​je​sen el​ment a hang​ja a ren​ge​teg or​dí​tás​tól. Le​ka​sza​bolt egy íjászt, aki tö​rött íját
el​ejt​ve bu​kott fel, majd a zász​lót tar​tó déli felé csa​pott. Az a zász​ló​rúd​dal há​rí​tot​ta
a tá​ma​dást, tét​len​ség​re kár​hoz​tat​va a felé súj​tó bár​dot. Ag​rick el​en​ged​te a fegy​ve​-
rét, elő​hú​zott he​lyet​te egy kést, és a zász​ló​vi​vő ar​cá​ba szúrt vele az elöl nyi​tott si​-
sa​kon ke​resz​tül. A fér​fi úgy te​rült el, mint egy le​bun​kó​zott te​hén, szá​ja tát​va ma​-
radt, de egyet​len hang sem jött ki raj​ta. Ag​rick meg​pró​bál​ta ki​csa​var​ni a zász​lót
élet​te​len ke​zé​ből, fél ke​zé​vel a ru​dat, a má​sik​kal pe​dig ma​gát a szö​ve​tet mar​kol​va.
Ami​kor el​ju​tott a tu​da​tá​ig sa​ját fur​csa ször​csö​gé​sé​nek hang​ja, azt hit​te, va​la​ki
mást hall. Egy fé​lig ko​pasz, csak a füle kö​rül őszü​lő haj​pa​ma​csok​kal ren​del​ke​ző
fér​fi vissza​húz​ta a ke​zét, és a kard​ja ki​csú​szott Ag​rick ol​da​lá​ból, vé​gig​kar​col​va a
paj​zsa alsó pe​re​mét. Egé​szen a mar​ko​la​tig ben​ne volt a tes​té​ben, a pen​ge tö​vig vé​-
re​sen ke​rült elő. Ag​rick a bárd​já​val akart vissza​tá​mad​ni, de azt az előbb el​dob​ta, a
kése pe​dig a zász​ló​vi​vő ar​cá​ban ma​radt, úgy​hogy csak üres kéz​zel ha​do​ná​szott.
Va​la​mi el​ta​lál​ta a vál​lát, és meg​for​dult vele a vi​lág.
A föl​dön fe​küdt. A csiz​mák​tól ke​mény​re ta​po​sott föl​dön az egyik kő ár​nyé​ká​ban.
Fél ke​zé​ben a le​sza​kadt zász​lót tar​tot​ta.
Fész​ke​lő​dött, de csak nem tu​dott ké​nyel​me​sen el​fe​küd​ni.
Zsib​badt min​de​ne.
Wet​ter​lant ez​re​des még min​dig nem akart hin​ni a sze​mé​nek, de a je​lek sze​rint a
Ki​rály Se​re​gé​nek Ha​to​dik Re​gi​ment​je ko​moly ne​héz​sé​gek​kel né​zett szem​be. Úgy
tűnt, a fa​lat már el​vesz​tet​ték. Az el​len​ál​lás góc​pont​ja​in egy​sze​rű​en át​gá​zol​tak az
észak​föl​di​ek, és egy​re csak özön​löt​tek a kö​vek közé észak fe​lől. Hon​nan is jö​het​né​-
nek az észak​föl​di​ek? Min​den olyan át​ko​zot​tul gyor​san tör​tént.
– Vissza kell vo​nul​nunk! – igye​ke​zett tú​lor​dí​ta​ni a csa​ta​zajt Cul​fer őr​nagy. – Túl
so​kan van​nak.
– Nem! Ja​len​horm tá​bor​nok hoz erő​sí​tést. Meg​ígér​te, hogy…
– Ak​kor hol a fe​né​ben van? – Cul​fer sze​me ki​dül​ledt. Wet​ter​lant so​sem gon​dol​-
ta vol​na róla, hogy haj​la​mos pá​nik​ba esni. – Itt ha​gyott ben​nün​ket meg​hal​ni, az az
em​ber egy…
Wet​ter​lant egy​sze​rű​en el​for​dult.
– Ma​ra​dunk! Ma​ra​dunk, és har​co​lunk! – Büsz​ke csa​lád​ból szár​ma​zó büsz​ke fér​-
fi volt. El​szán​ta ma​gát, hogy a leg​vég​ső​kig ki​tart, ha szük​sé​ges, és fegy​ver​rel a ke​-
zé​ben hal meg, mint a le​gen​dák sze​rint a nagy​ap​ja an​nak ide​jén. Az ez​red zász​la​ja
alatt fog​ja utol​ér​ni a ha​lál. Bár eb​ből már nem lesz sem​mi, mert az a fiú, akit az
előbb agyon​dö​fött, es​té​ben le​sza​kí​tot​ta a lo​bo​gót a rúd​já​ról. De Wet​ter​lant ak​kor
is ki​tart, eh​hez nem fér​het két​ség. Er​ről gya​kor​ta győz​köd​te ma​gát. Leg​in​kább a
tü​kör​ben cso​dál​va ön​ma​gát, mi​köz​ben va​la​mi​lyen hi​va​ta​los ren​dez​vény​re ké​szü​-
lő​dött, és ép​pen a se​lyem​ö​vét igaz​gat​ta.
Azért most igen​csak ne​héz hely​zet​be ke​rült, ezt el kel​lett is​mer​nie. Sen​ki sem vi​-
selt se​lyem​ö​vet, még ő maga sem. Az​tán meg ott volt a sok vér, a szám​ta​lan holt​-
test, a ter​je​dő pá​nik. A kö​vek kö​zött a le​ta​po​sott fű​vel bo​rí​tott kör​be áram​ló észak​-
föl​di​ek föl​dön​tú​li vo​nyí​tá​sa. Most már szü​net nél​kül özön​löt​tek, amennyi​re Wet​-
ter​lant lát​ta. Ha az em​ber egy ra​kás, kör​ben álló kő mö​gött épí​ti ki a vé​del​mi po​zí​-
ci​ó​ját, ak​kor a leg​na​gyobb ne​héz​sé​get vi​tat​ha​tat​la​nul a kö​vek köz​ti ré​sek je​len​tik.
Az uni​ós arc​vo​nal – már ha ez a ki​fe​je​zés helyt​ál​ló egy ra​kás két​ség​be​eset​ten ha​-
da​ko​zó köz​ka​to​na és tiszt vé​let​len​sze​rű cso​por​to​su​lá​sá​ra – egy​re hát​rébb szo​rult a
nyo​más alatt, és most már bár​me​lyik pil​la​nat​ban vég​leg össze​omol​ha​tott, rá​adá​sul
úgy, hogy sem​mi​fé​le véd​he​tő hely nem állt ren​del​ke​zés​re, aho​vá vissza​vo​nul​hat​tak
vol​na.
Pa​rancs. Ő volt a pa​rancs​nok, te​hát pa​ran​cso​kat kel​lett osz​to​gat​nia.
– Ööö! – ki​ál​tot​ta a kard​já​val ha​do​nász​va. – Ööö… – Min​den annyi​ra, de annyi​-
ra gyor​san tör​tént. Va​jon mi​lyen pa​ran​csot adott vol​na ilyen hely​zet​ben Va​ruz
mar​sall? Min​dig is cso​dál​ta Va​ruzt. Ő min​dig ren​dít​he​tet​len ma​radt.
Cul​fer erőt​le​nül fel​ki​ál​tott. Kes​keny rés je​lent meg a vál​lá​ban, le​nyúlt egye​ne​sen
a mell​ka​sá​ig, fe​hér csont szi​lánk​jai kan​di​kál​tak ki be​lő​le. Wet​ter​lant leg​szí​ve​seb​-
ben fi​gyel​mez​tet​te vol​na, hogy az ilyes​fé​le si​kon​ga​tás iga​zán nem mél​tó a Ki​rály
Se​re​gé​nek tiszt​jé​hez. Ta​lán meg​te​szik va​la​me​lyik ban​dé​ri​um​ban, de a Ha​to​dik Re​-
gi​ment​ben el​vá​rás a fér​fi​as üvöl​tés. Cul​fer szin​te ke​cse​sen ro​gyott a föld​re, se​bé​ből
vér bu​zo​gott elő. Egy ben​ga észak​föl​di je​lent meg mel​let​te bárd​dal a ke​zé​ben, és
ne​ki​lá​tott, hogy misz​lik​be ap​rít​sa.
Wet​ter​lant fé​lig-med​dig tu​da​tá​ban volt, hogy he​lyet​te​se se​gít​sé​gé​re kel​le​ne si​et​-
nie, de azon kap​ta ma​gát, hogy moz​dul​ni is kép​te​len, annyi​ra le​nyű​gö​zi az észak​-
föl​di ar​cá​ra ki​ülő hig​gadt cél​tu​da​tos​ság. Mint egy kő​mű​ves, aki ügyel rá, hogy a
leg​ne​he​zebb fal​sza​kaszt is az ön​ma​gá​tól el​várt ki​vá​ló mi​nő​ség​ben épít​se fel. Az
észak​föl​di vé​gül úgy dön​tött, nem szük​sé​ges több da​ra​bot le​szel​nie Cul​fer​ről – aki
mint​ha va​la​mi cso​da foly​tán még min​dig hal​kan nyö​ször​gött vol​na –, és Wet​ter​-
lant felé for​dult.
Az arca má​sik ol​da​lán ir​tó​za​tos mé​re​tű heg fu​tott vé​gig, sze​me he​lyén fé​nyes,
ha​lott fém​go​lyó vil​lant.
Wet​ter​lant fu​tás​nak eredt. Eh​hez sem​mi​fé​le dön​tést nem kel​lett meg​hoz​nia. Az
agya ki​kap​csolt, mint​ha egy gyer​tyát fúj​tak vol​na el. Vagy har​minc éve nem ro​hant
ilyen vil​lám​gyor​san, úgy érez​te, az ő ko​rá​ban ez a se​bes​ség tu​laj​don​kép​pen már le​-
he​tet​len is. Át​ug​rott két ősi kő kö​zött, és vág​ta​tott to​vább le​fe​lé a lej​tőn, csiz​má​ja a
fü​vet szag​gat​ta. Alig-alig ér​zé​kel​te a kö​rü​löt​te me​ne​kü​lő em​be​re​ket, a ki​ál​tá​so​kat,
a si​ko​lyo​kat, a fe​nye​ge​té​se​ket meg a füle mel​lett el​fü​tyü​lő nyíl​vessző​ket. A la​poc​-
ká​ja visz​ket​ve vár​ta a há​tul​ról, el​ke​rül​he​tet​le​nül ér​ke​ző ha​lált.
El​hagy​ta a Gye​re​ke​ket, az​tán a döb​be​net​től el​né​mult ka​to​ná​kat, akik az imént
még fel​fe​lé igye​kez​tek a domb​ra, most pe​dig sar​kon for​dul​va se​reg​let​tek le​fe​lé. Be​-
le​lé​pett egy ki​sebb gö​dör​be, és a meg​le​pe​tés​től meg​bi​csak​lott a tér​de. El​ha​rap​ta a
nyel​vét, a le​ve​gő​be emel​ke​dett, az​tán megint föl​det ért, és egy​re csak gu​rult, gu​rult
elő​re anél​kül, hogy esé​lye lett vol​na leg​alább le​fé​kez​ni. Vé​gül egy fa tö​vé​ben ta​lál​ta
ma​gát, ahol ki​csa​vart test​hely​zet​ben meg​ál​la​po​dott, le​ve​lek, gallyak meg por zá​po​-
ra kö​ze​pet​te.
Nagy ne​he​zen, nyö​szö​rög​ve a há​tá​ra gör​dült. Jobb ke​zé​ről le​hor​zso​ló​dott a bőr,
a kard​ját pe​dig el​vesz​tet​te, es​té​ben ki​re​pült az uj​jai kö​zül. A fegy​ver, amit az ap​já​-
tól ka​pott az​nap, ami​kor meg​kap​ta ki​ne​ve​zé​sét a Ki​rály Se​re​gé​be. Annyi​ra büsz​ke
volt rá az öreg. Va​jon most is ugyan​így érez​ne? A fia itt he​ver a fák kö​zött. Egy
gyü​möl​csös​kert​ben ta​lán? El​hagy​ta a re​gi​ment​jét. Vagy a re​gi​ment​je hagy​ta el őt?
A ka​to​nai be​csü​let nem​rég még meg​in​gat​ha​tat​lan​nak tűnő sza​bá​lyai úgy let​tek
sem​mi​vé, mint füst a szél​ben. Annyi​ra gyor​san tör​tént.
A cso​dá​la​tos Ha​to​dik Re​gi​ment, éle​te ren​ge​teg lakk, ri​go​ró​zus gya​kor​la​to​zás és
szi​go​rú fe​gye​lem árán fel​épí​tett mun​ká​ja, pár őrült pil​la​nat alatt ment​he​tet​le​nül
össze​dőlt. Leg​fel​jebb azok ma​rad​hat​nak élet​ben, akik el​ső​nek dön​töt​tek úgy, hogy
el​fut​nak. A leg​kép​zet​le​nebb reg​ru​ták és a leg​gyá​vább gaz​em​be​rek. Akik közé ő is
tar​to​zott. Az ösz​tö​nös re​ak​ci​ó​ja az volt, hogy ki​ké​ri Cul​fer őr​nagy vé​le​mé​nyét. Ép​-
pen nyi​tot​ta vol​na a szá​ját, ami​kor rá​éb​redt, hogy be​osz​tott​ját az imént mé​szá​rol​ta
le egy fém​sze​mű hold​kó​ros.
Han​go​kat hal​lott. Em​be​rek csör​tet​tek a fák kö​zött. A leg​kö​ze​leb​bi törzs​höz la​-
pult, és úgy le​sett ki mö​gü​le, mint ri​adt gye​rek a pap​lan alól. Uni​ós ka​to​nák. Be​le​-
re​me​gett a meg​könnyeb​bü​lés​be, az​tán fél kar​já​val in​te​get​ve lé​pett ki a bú​vó​he​lyé​-
ről.
– Hé! Ma​guk!
A ka​to​nák meg​pör​dül​tek, de nem vág​ták vi​gyázz​ba ma​gu​kat. In​kább úgy me​red​-
tek rá, mint​ha szel​le​met lát​ná​nak. Wet​ter​lant​nak is​me​rős​nek tűn​tek, bár egyik pil​-
la​nat​ról a má​sik​ra fe​gyel​me​zett ka​to​nák​ból sár​ral bo​rí​tott, hab​zó szá​jú vad​ál​la​tok​-
ká vál​toz​tak át. Az ez​re​des még soha nem félt a sa​ját em​be​re​i​től, és egyet​len pil​la​-
na​tig sem ké​tel​ke​dett az en​ge​del​mes​sé​gük​ben, most azon​ban csak a ret​te​gés​től és
a ki​me​rült​ség​től resz​ke​teg han​gon vo​nyí​tott fe​lé​jük.
– A Ha​to​dik Re​gi​ment ka​to​nái! Ki kell tar​ta​nunk! Itt kell…
– Kell? – kér​de​zett vissza az egyik, és a kard​já​val meg​ütöt​te Wet​ter​lan​tot. Nem
tel​jes erő​vel, csak ta​szí​tott raj​ta egyet, de az ez​re​des így is az ol​da​lá​ra esett. Fel​-
nyö​gött, sok​kal in​kább a döb​be​net​től, mint a fáj​da​lom​tól, és össze​húz​ta ma​gát,
ahogy a ka​to​na is​mét fé​lig fel​emel​te a kard​ját. Az​tán egy má​sik éle​sen el​or​dí​tot​ta
ma​gát, meg​ira​mo​dott, és nem​so​ká​ra mind​annyi​an fu​tot​tak to​vább. Wet​ter​lant
hát​ra​né​zett, és újabb ala​ko​kat pil​lan​tott meg a fák kö​zött. Ki​ál​tást hal​lott. Mély
han​gú ki​ál​tást, észak​föl​di nyel​ven.
Megint össze​szo​rult a gyom​ra a fé​le​lem​től, nyö​szö​rög​ve bo​tor​kált a csú​szós
avar​ban. A rot​ha​dó gyü​mölcs össze​ken​te a nad​rág​ja szá​rát, sa​ját zi​há​ló lé​leg​ze​te
vissz​hang​zott a fü​lé​ben. Meg​állt a gyü​möl​csös szé​lén, zub​bo​nya uj​ját a szá​já​hoz
szo​rí​tot​ta. Vér csö​pö​gött erőt​le​nül lógó kéz​fe​jé​ről. Majd’ el​hány​ta ma​gát, ahogy
meg​lát​ta a té​pett szö​ve​tet a kar​ján. Té​pett szö​vet volt, vagy té​pett hús?
Nem ma​rad​hat ott. Tud​ta, hogy esé​lye sincs el​jut​ni a fo​lyó​ig, még​sem ma​rad​hat.
Azon​nal in​dul​nia kell!
Ki​tört a fák kö​zül, és a se​ké​lyes felé vet​te az irányt. Akár​mer​re né​zett, me​ne​kü​lő
ka​to​nák vet​ték kö​rül, a leg​töb​ben a fegy​ve​re​i​ket is el​dob​ták. Zak​la​tott, két​ség​be​-
esett te​kin​te​tek, vér​ben for​gó sze​mek néz​tek vissza rá. Az​tán Wet​ter​lant már azt is
lát​ta, mi​től ret​teg​nek annyi​ra. Lo​va​sok jöt​tek. Az egész mező meg​telt ve​lük, de
mind​annyi​an a se​ké​lyes felé tar​tot​tak, dél​nek te​rel​ve a me​ne​kü​lő uni​ós ka​to​ná​kat.
Akit utol​ér​tek, azt le​vág​ták vagy el​ta​pos​ták, az ál​do​za​tok ki​ál​tá​sai csak úgy vissz​-
hang​zot​tak a völgy​ben. Wet​ter​lant fu​tott és fu​tott bot​la​doz​va to​vább. Meg​koc​káz​-
ta​tott még egy pil​lan​tást hát​ra​fe​lé. Egy lo​vas kö​ze​lí​tett felé, lát​ta a fog​so​ra ívét bo​-
zon​tos sza​kál​lá​bán.
 Pró​bált gyor​sí​ta​ni, de annyi​ra fá​radt volt. A tü​de​je égett, a szí​ve za​ka​tolt, a lé​leg​-
ze​te sí​pol​va áram​lott ki be, a ta​laj va​dul rán​ga​tóz​va li​bi​kó​ká​zott alat​ta min​den
egyes lé​pés​nél. A se​ké​lyes egy​re kö​ze​lebb csil​lo​gott hoz​zá, de a háta mö​gött már
pa​ták dü​bö​rög​tek…
Hir​te​len az ol​da​lán fe​küdt a föl​dön, a há​tá​ból el​mond​ha​tat​lan fáj​da​lom su​gár​-
zott. Ret​te​ne​tes nyo​mást ér​zett a mell​ka​sán, mint​ha kö​ve​ket pa​kol​tak vol​na rá. Si​-
ke​rült annyi​ra meg​moz​dí​ta​nia a fe​jét, hogy le​néz​hes​sen. Va​la​mi vil​lant. Va​la​mi,
ami a sok mo​csok kö​zött állt ki a zub​bo​nya mel​lé​ből. Mint va​la​mi ki​tün​te​tés. De
alig​ha ér​de​melt ki​tün​te​tést azért, mert el​fu​tott.
– Mi​lyen bu​ta​ság – hö​rög​te. A sza​vak​nak vé​rí​ze volt. Elő​ször csak meg​lep​ve, az​-
tán egy​re ijed​teb​ben ta​pasz​tal​ta, hogy kép​te​len le​ve​gőt ven​ni. Min​den olyan na​-
gyon gyor​san tör​tént.
Tö​ré​keny Sutt fél​re​dob​ta lán​dzsá​ja fél​be​tört nye​lét. A fegy​ver töb​bi ré​sze a me​ne​-
kü​lő idi​ó​ta há​tá​ban ma​radt. A ko​rá​hoz ké​pest gyor​san fu​tott, de per​sze nem meg​-
le​pő, hogy Sutt lo​vá​val szem​ben esé​lye sem volt. Elő​rán​tot​ta öreg kard​ját, a paj​-
zsot is tar​tó ke​zé​vel meg​ra​gad​ta a kan​tárt, és há​ta​sa ol​da​lá​ba mé​lyesz​tet​te a sar​-
kát. Arany száz arany​ér​mét ígért az első Ne​ves Em​ber​nek, aki át​jut a fo​lyón, és Tö​-
ré​keny​nek kel​lett az a pénz. A fő​nök meg is mu​tat​ta, egy vas​do​boz​ban volt a tel​jes
összeg. En​ged​te, hogy meg​ta​po​gas​sák a pénzt, de már at​tól min​den​ki​nek láng​ra
gyúlt a te​kin​te​te, hogy ilyen va​gyon ke​rült a sze​me elé. Kü​lö​nös ér​mék vol​tak,
mind​két ol​da​luk​ra egy ar​cot ver​tek. Va​la​ki azt ál​lí​tot​ta, hogy a messzi si​va​tag​ból
szár​maz​nak. Sutt nem tud​ta, ho​gyan tett szert Arany Gla​ma a si​va​ta​gi ér​mék​re, de
iga​zá​ból nem is ér​de​kel​te kü​lö​nö​seb​ben.
Az arany az arany.
És ez már szin​te túl könnyen ment. Az Unió fu​tott, ki​me​rül​ten, sír​va, bot​la​doz​-
va, Sutt pe​dig egy​sze​rű​en ki​ha​jolt a nye​reg​ből, és előbb az egyik ol​da​lon ka​sza​bolt
le egy em​bert, az​tán meg a má​si​kon, piff, paff, puff. Ezért ment ka​to​ná​nak, nem
azért a tö​ket​len​ke​dé​sért meg fel​de​rí​tős​di​ért, ami​vel ed​dig va​ca​kol​tak, nem az ál​-
lan​dó vissza​vo​nu​lá​sért és a soha meg nem ta​lált tö​ké​le​tes hely szün​te​len ke​res​gé​-
lé​sé​ért. De egy pil​la​na​tig sem mor​go​ló​dott, mint annyi​an a töb​bi​ek kö​zül. Ő ugyan
nem! Meg​mond​ta, hogy nem​so​ká​ra Fe​ke​te Mé​tely el​hoz​za és vö​rös​sé va​rá​zsol​ja a
nap​ju​kat, és tes​sék, így is lett.
Azért le​las​sult a nagy mé​szár​lás​ban. Ahogy össze​hú​zott szem​öl​dök​kel bal​ra pil​-
lan​tott, lát​ta, hogy már jócs​kán le​ma​radt az elöl ha​la​dók​tól. Tol​las vág​ta​tott az
élen, mé​lyen elő​re​dől​ve a nye​reg​ben.
Egy​ál​ta​lán nem tö​rő​dött az el​vég​zen​dő mun​ká​val, csak tör​te​tett elő​re a dé​li​ek
kö​zött a part felé, hogy mi​ha​ma​rabb át​gá​zol​has​son a fo​lyón.
Sutt nem tűr​het​te, hogy ép​pen egy olyan ha​zug gaz​em​ber csak​liz​za el elő​le a
száz arany​ér​mét, mint Tol​las Hen​gul. Megint meg​sar​kan​tyúz​ta a lo​vát, szél és lo​-
bo​gó ló​sö​rény csap​kod​ta az ar​cát, nyel​ve be​fu​ra​ko​dott a fog​so​rá​ban tá​ton​gó rés​be.
Be​le​gá​zolt a fo​lyó​ba, fröcs​költ a víz, tel​je​sen be​te​rít​ve a de​ré​kig érő fo​lyó​ban me​-
ne​kü​lő uni​ós ka​to​ná​kat. Még va​dab​bul nó​gat​ta a lo​vát, nem is fi​gyelt más​ra, csak
Tol​las há​tá​ra, aho​gyan az a ro​ha​dék ki​ka​pasz​ko​dott a kö​vek​re, és…
Re​pül​ve szállt el a nye​reg​ből, csa​ta​ki​ál​tá​sa bu​gyog​va halt el sa​ját fel​tö​rő vé​ré​-
ben.
Tö​ré​keny maga sem tud​ta, örül​jön-e neki, hogy Tol​las hol​tan zu​hant a víz​be.
Egy​fe​lől úgy tűnt, hogy most már ő jár leg​elöl Arany min​den em​be​re kö​zül. Más​fe​-
lől vi​szont egy fur​csa kül​se​jű, jó​ko​ra pán​cél​ba öl​tö​zött, jó​ko​ra ló nyer​gé​ben ülő bi​-
tang in​dult meg felé. Egyik ke​zé​ben rö​vi​deb​bik kard​ját és a kan​tár​szá​rat tar​tot​ta,
má​sik​ban a Tol​las vé​ré​től vö​rö​sen vil​la​nó hosszú kard​ját emel​te ma​gas​ra. Egy​sze​-
rű ke​rek si​sak​ján mind​össze egy kes​keny rés szol​gál​ta a ki​lá​tást, alat​ta pe​dig nem
lát​szott más, csak a fér​fi össze​szo​rí​tott, nagy fog​so​ra. Egye​dül ron​tott neki Arany
lo​vas​sá​gá​nak, mi​köz​ben az összes töb​bi uni​ós ka​to​na az el​len​ke​ző irány​ba inalt.
A kap​zsi, vér​szom​jas má​mor kö​ze​pet​te Sutt egy pil​la​nat​ra el​bi​zony​ta​la​no​dott,
jobb​ra kor​má​nyoz​ta a lo​vát, és ön​ma​ga meg az acél​fe​jű mocs​adék közé emel​te a
paj​zsát. Jól is tet​te, mert egy szem​vil​la​nás​sal ké​sőbb a déli kard​ja olyan erő​vel csa​-
pott le a pajzs​ra, hogy majd le​tép​te Sutt kar​ját. A rö​vi​deb​bik pen​ge még az​előtt
meg​in​dult felé, hogy a zaj el​halt, és egye​ne​sen a mell​ka​sá​ba fú​ró​dott vol​na, ha egy
pusz​ta vé​let​len foly​tán a sa​ját kard​ja nem áll​ja út​ját.
A hol​tak​ra, ez a gaz​em​ber az​tán iga​zán für​ge! Sutt el sem akar​ta hin​ni, mi​lyen
gyor​san mo​zog ab​ban a dög​ne​héz pán​cél​ban. A kar​dok szik​ráz​va csap​tak le a sem​-
mi​ből. Sutt​nak si​ke​rült há​rí​ta​nia a rö​vid pen​gét, de a tá​ma​dás ere​je kis hí​ján le​ta​-
szí​tot​ta a nye​reg​ből. Ahogy fel​egye​ne​se​dett, teli to​rok​ból üvölt​ve pró​bált len​dü​le​-
tet ven​ni.
– Dö​gölj meg, te kur​va… He? – A jobb keze nem volt a he​lyén. Döb​ben​ten bá​-
mul​ta a csuk​ló​já​ból spric​ce​lő vért. Ez meg ho​gyan tör​tént? A sze​me sar​ká​ból moz​-
gást ér​zé​kelt, az​tán va​la​mi össze​rop​pan​tot​ta a mell​ka​sát, és fáj​dal​mas or​dí​tá​sa
erőt​len nyö​ször​gés​sé csen​de​se​dett.
Töb​bé szusz​hoz sem ju​tott, ahogy ki​re​pült a nye​reg​ből, és be​le​csob​bant a hi​deg
víz​be, ahol nem ta​lált mást, csak az arca kö​rül gur​gu​lá​zó bu​bo​ré​ko​kat.
A fog​hí​jas észak​föl​di még le sem bucs​ká​zott a lo​vá​ról, ami​kor Gorst meg​for​dult a
nye​reg​ben, és hosszú pen​gé​jé​vel le​csa​pott a túl​ol​da​lon. A kö​vet​ke​ző fol​tos szőr​mét
vi​selt a vál​lán. Si​ke​rült fel​emel​nie a bárd​ját, hogy há​rít​sa a csa​pást, de fö​lös​le​ge​sen
eről​kö​dött. Gorst kard​ja ket​té​tör​te a fegy​ver nye​lét, és mé​lyen az észak​föl​di tes​té​-
be ta​szí​tot​ta a pen​gé​jét a kulcs​csont alatt, mi​köz​ben a hosszú pen​ge he​gye tá​ton​gó
vö​rös se​bet nyi​tott a nya​ká​ban. Egy ta​lá​lat ide!
A fér​fi ki​nyi​tot​ta a szá​ját, fel​te​he​tő​leg, hogy üvölt​sön fáj​dal​má​ban, de Gorst a
rö​vid pen​gé​jé​vel ol​dal​ról ha​lán​té​kon szúr​ta, hogy a fegy​ver he​gye a po​fá​ján jött ki.
És még egy, Gorst ép​pen ide​jé​ben sza​ba​dí​tot​ta ki a kard​ját, hogy há​rít​has​sa a dö​-
fést. A tá​ma​dó pen​gé​je ár​tal​mat​la​nul csú​szott le a vál​lát bo​rí​tó pán​cél​ról. Va​la​ki
utá​na nyúlt. Gorst hosszú kard​ja mar​ko​la​tá​val be​tör​te az or​rát, az​tán má​sod​szor​ra
már mé​lyen az ar​cá​ba süllyesz​tet​te a fé​met.
 Tel​je​sen kö​rül​vet​ték. A si​sak​nyí​lá​sa előt​ti vi​lág fé​nyes csík​ját vág​ta​tó lo​vak, ha​-
do​ná​szó em​be​rek, csil​la​nó fegy​ve​rek töl​töt​ték meg, és per​sze a sa​ját kard​ja, amint
ösz​tö​nö​sen há​rí​tott, vá​gott, dö​fött vele, mi​köz​ben pá​nik​ba esett lo​vá​val igye​ke​zett
kör​be-kör​be fo​rog​ni. Le​ütött még egy fic​kót a nye​reg​ből, sod​ro​ny​in​ge el​gör​bült
gyű​rűi úgy száll​tak szer​te​szét, mint a pi​szok a ki​po​rolt sző​nyeg​ből. Fél​re​csa​pott
egy pen​gét, és a füle is be​le​csen​dült, ahogy a he​gye az​tán a si​sak​nak koc​cant. Mi​-
előtt a fegy​ver tu​laj​do​no​sa újra pró​bál​koz​ha​tott vol​na, ka​pott egy vá​gást a há​tá​ra,
és éle​set ki​ált​va elő​re​dőlt a nye​reg​ben. Gorst át​ka​rol​ta, az​tán le​se​gí​tet​te a tán​co​ló
pa​ták közé.
Uni​ós lo​va​sok gá​zol​tak kö​rü​löt​te a se​kély​be, csö​röm​pö​lő, za​va​ros cse​te​pa​té​ba
bo​nyo​lód​va az észa​ki part​ról ér​ke​ző észak​föl​di​ek​kel. Val​li​mir em​be​rei. Mi​lyen
ked​ves tő​le​tek, hogy meg​lá​to​gat​ta​tok ben​nün​ket! A fo​lyó vi​zét szám​ta​lan pata
fröcs​köl​te szer​te​szét, fém és vér szállt min​den​fe​lé, Gorst pe​dig össze​szo​rí​tott fog​-
gal és ar​cá​ra fa​gyott mo​sollyal ka​sza​bol​ta a tö​me​get. Itt​hon va​gyok.
Az őrü​let​ben el​vesz​tet​te a rö​vi​deb​bik kard​ját, ami​kor va​la​ki​nek a há​tá​ba szo​rul​-
va ki​for​dult a ke​zé​ből. Még az is le​het, hogy egy uni​ós ka​to​na volt az. Gor​stot rég
nem ér​de​kel​te. Jó​for​mán sem​mit sem hal​lott sa​ját lé​leg​ze​tén, nyö​gé​se​in meg a
kis​lá​nyos cin​co​gá​sán kí​vül, ahogy le​súj​tott újra meg újra meg újra, pán​cé​lo​kat
hor​paszt​va be, cson​to​kat tör​ve, húst ha​sít​va fel. Min​den egyes ta​lá​lat​tól for​ró, iz​-
gal​mas fáj​da​lom fu​tott vé​gig a kar​ján. Min​den egyes ta​lá​lat olyan volt, mint az
újabb és újabb korty az iszá​kos​nak: egy​re job​ban és job​ban íz​lett, de so​sem le​he​-
tett elég be​lő​le.
Fé​lig le​vág​ta egy ló fe​jét. A nye​reg​ben ülő észak​föl​di egé​szen ko​mi​kus ké​pet vá​-
gott a cso​dál​ko​zás​tól, akár va​la​mi ócs​ka cir​kusz bo​hó​ca, és egy​re csak húz​ta a szá​-
rat, mi​köz​ben a sze​ren​csét​len ál​lat össze​om​lott alat​ta.
Egy má​sik lo​vas sa​ját be​le​it a ke​zé​ben tart​va üvöl​tött. Gorst vissza​kéz​ből le​ke​-
vert neki egyet a paj​zsá​val, mire az ki​re​pült a ke​zé​ből, és vér meg fo​gak zá​po​ra kö​-
ze​pet​te pör​gött a le​ve​gő​ben, mint egy fel​do​bott pénz​ér​me. Fej vagy írás? Va​la​ki?
Egy fe​ke​te lo​von ülő nagy​da​rab észak​föl​di a fo​lyó kö​ze​pén ha​do​ná​szott a bárd​já​-
val. Szar​vas si​sak​ját, pán​cél​ját, paj​zsát mind-mind csi​ga​vo​nal​ban ka​nyar​gó arany
dí​szek bo​rí​tot​ták. Gorst egye​ne​sen felé in​dult a csa​tá​zók kö​zött. Me​net köz​ben
hát​ba dö​fött egy észak​föl​dit, egy má​si​kat pe​dig ki​bil​len​tett a nye​reg​ből úgy, hogy
be​le​vá​gott a lova hát​só lá​bá​ba. Hosszú kard​ja vö​rö​sen ra​gyo​gott a vér​től. Szin​te
tel​je​sen el​bo​rí​tot​ta a vö​rös fo​lya​dék, mint a ko​csik ten​ge​lyét a zsír.
A pen​ge iszo​nyú erő​vel ta​lál​ta el az arany paj​zsot, mély hor​pa​dást hagy​va a csi​-
nos kéz​mű​ves​mun​ká​ban. Gorst megint le​csa​pott, ke​reszt​be vág​va az első hor​pa​-
dást egy újab​bal, mire az arany​ba öl​tö​zött fér​fi meg​ino​gott a nye​reg​ben. Gorst fel​-
emel​te a hosszú kar​dot, hogy vé​gez​zen vele, de hir​te​len ki​ütöt​ték a ke​zé​ből a fegy​-
vert.
Egy bo​zon​tos vö​rös sza​kál​lú észak​föl​di csap​ta fél​re a bu​zo​gá​nyá​val, aki most
Gorst fe​jét vet​te cél​ba. Go​rom​ba egy alak. Gorst egyik ke​zé​vel el​kap​ta a bu​zo​gány
nye​lét, a má​sik​kal elő​rán​tot​ta a tő​rét, és mar​ko​la​tig az észak​föl​di álla alá döf​te. Ott
is ma​radt, ahogy a fér​fi hát​ra​fe​lé le​bu​kott a nye​reg​ből. Jó mo​dor! Jó mo​dor! Az
arany​ba öl​tö​zött fér​fi vissza​nyer​te az egyen​sú​lyát, és bárd​ját a ma​gas​ba emel​ve fel​-
állt a ken​gyel​ben.
Gorst meg​ra​gad​ta, és ne​héz​ke​sen ma​gá​hoz szo​rí​tot​ta a két to​por​zé​ko​ló ló kö​-
zött. A bárd le​csa​pott, de a nyél csak Gorst vál​lát ta​lál​ta el, és a pen​ge ár​tal​mat​la​-
nul csú​szott le a hát​vért​jé​ről. Gorst el​kap​ta a fér​fi ara​nyo​zott si​sak​já​nak egyik rö​-
he​jes szar​vát, és ad​dig csa​var​ta, amíg si​ke​rült az észak​föl​di fe​jét a sa​ját mell​vért​jé​-
hez szo​rí​ta​nia.
Az ara​nyo​zott fér​fi vi​cso​rog​va hör​gött. Ha az egyik lába nem szo​rul bele a ken​-
gyel​be, már ki is zu​hant vol​na a nye​reg​ből. El​dob​ta vol​na a bárd​ját, hogy bir​kóz​ni
tud​jon, de a szíj, ami​vel a csuk​ló​já​ra erő​sí​tet​te, be​akadt Gorst pán​cél​já​ba, má​sik
kar​ját pe​dig hor​padt paj​zsa ej​tet​te csap​dá​ba.
Gorst meg​vil​lan​tot​ta a fog​so​rát, fel​emel​te az ök​lét, és ütni kezd​te az észak​föl​dit,
pán​cél​kesz​tyű​je újra meg újra az arany​si​sak ol​da​lá​nak vá​gó​dott. Fel és le, fel és le,
az ökle volt a ka​la​pács, ami előbb be​hor​pasz​tot​ta, az​tán ad​dig csa​var​ta a si​sa​kot,
amíg az a fér​fi ar​cá​ba süp​pedt. Jobb, mint a kard. Reccs, reccs, a fém to​vább gör​-
bült, egy​re mé​lyeb​ben vág​va a ko​po​nyá​ba. Sze​mé​lye​sebb. Nincs szük​ség be​szél​ge​-
tés​re meg ma​gya​ráz​ko​dás​ra, be​mu​tat​ko​zás​ra meg il​lem​sza​bá​lyok​ra, sem bűn​tu​-
dat​ra vagy ki​fo​gá​sok​ra. Csak​is el​sza​ba​dult, eszet​len erő​szak​ra. Olyan erő ke​rí​tet​te
ha​tal​má​ba, hogy úgy érez​te, ez az arany​pán​cé​los em​ber a leg​jobb ba​rát​ja szé​les e
vi​lá​gon. Sze​ret​lek. Sze​ret​lek, ezért zú​zom szét a fe​jed. Ne​vet​ve mé​lyesz​tet​te pán​-
cél​kesz​tyűs ök​lét a fér​fi vé​res-sző​ke baj​szá​ba. Egy​szer​re ne​ve​tett és sírt.
Az​tán va​la​mi tom​pa puf​fa​nás​sal a hát​vért​jé​nek vá​gó​dott, a feje hát​ra​csuk​lott, és
már nem ült a nye​reg​ben töb​bé. Fej​jel le​fe​lé zu​hant a két ló közé, alá​süllyedt a hi​-
deg​be, az áram​ló fo​lyó meg​töl​töt​te a si​sak​ját. Kö​hög​ve buk​kant a fel​szín​re, a tom​-
bo​ló lo​vak vi​zet fröcs​köl​tek az ar​cá​ba.
Az arany​pán​cé​los fér​fi el​ka​pott egy lo​va​sát vesz​tett ál​la​tot, és ká​bán igye​ke​zett
fel​ka​pasz​kod​ni a nye​reg​be. Min​den​fe​lé holt​tes​tek he​ver​tek: em​be​rek és lo​vak.
Uni​ó​sok és észak​föl​di​ek te​rül​tek el a par​ti kö​ve​ken vagy sod​ród​tak a gáz​ló las​san
csor​gó vi​zé​ben. Gorst alig lá​tott már uni​ós lo​va​so​kat. Csak a fe​lé​je tar​tó észak​föl​-
di​ek nó​gat​ták a lo​va​i​kat, fegy​ve​rü​ket a ma​gas​ba emel​ve.
Gorst ki​csa​tol​ta a si​sak​ját, és le​tép​te ma​gá​ról. Meg​le​pő​en hű​vös szél vá​gott az
ar​cá​ba. Fel​tá​pász​ko​dott, pán​cél​ja mint​ha ólom​ból lett vol​na, olyan ne​héz volt a
víz​től. Szét​tár​ta a kar​ját, akár​ha egy régi ba​rát​ját ké​szül​ne meg​ölel​ni, és el​mo​so​-
lyo​dott, ahogy a leg​kö​ze​leb​bi észak​föl​di fel​emel​te a kard​ját.
– Ké​szen ál​lok – sut​tog​ta.
– Lő​je​nek! – Kat​ta​ná​sok sora hal​lat​szott a háta mö​gül. Az észak​föl​di le​zu​hant a
nye​reg​ből, tes​té​ből nyíl​vesszők sora állt ki. Egy má​sik fel​üvöl​tött, el​dob​ta a bárd​-
ját, és az ar​cá​ba fú​ró​dó lö​ve​dék​hez ka​pott. Gorst ér​tet​len​ked​ve for​dult hát​ra, hogy
meg​néz​ze, mi zaj​lik mö​göt​te. A se​ké​lyes déli part​ját tér​de​lő íjá​szok lep​ték el.
Amint ne​ki​lát​tak, hogy új​ra​tölt​se​nek, újabb sor​ra való tár​suk lé​pett kö​zé​jük, hogy
ki​szá​mí​tott pre​ci​zi​tás​sal cél​ra tart​sa​nak.
A sor vé​gén meg​ter​mett fér​fi ült szür​ke lova nyer​gé​ben. Ja​len​horm tá​bor​nok.
– Má​so​dik sor! – bő​dül​te el ma​gát, és le​fe​lé moz​dult a kar​ja. – Lő​je​nek! – Gorst
ösz​tö​nö​sen le​bu​kott, és te​kin​te​té​vel kö​vet​te a feje fö​lött elzú​gó, majd észak​föl​di​ek​-
be fú​ró​dó nyíl​vessző​ket. Azok már for​dí​tot​ták is meg a lo​va​i​kat, hogy me​ne​kü​lő​re
fog​ják, em​ber és ál​lat egy​szer​re üvöl​tött, ahogy sor​ra el​buk​tak a se​ké​lyes​ben.
– Har​ma​dik sor! Lő​je​nek! – Újabb nyíl​zá​por szisszent. Még né​hány ki​lyug​ga​tott
észak​föl​di zu​hant le a nye​reg​ből, egy ló pe​dig fel​ágas​ko​dott, majd hát​ra​esett, maga
alá te​met​ve lo​va​sát. A leg​töb​ben azért ki​ju​tot​tak a part​ra, és ép​pen olyan se​be​sen
vág​tat​tak el az ár​pa​me​zőn észak felé, mint aho​gyan ér​kez​tek.
Gorst las​san le​en​ged​te a kar​ját, a pa​ta​dü​bör​gés fo​ko​za​to​san el​enyé​szett, a víz​-
cso​bo​gá​son meg a se​be​sül​tek nyö​ször​gé​sén kí​vül csak hát​bor​zon​ga​tó csend ma​-
radt utá​na.
A je​lek sze​rint a csa​ta vé​get ért, ő pe​dig élet​ben ma​radt.
Kü​lö​nös, mi​lyen le​han​go​ló ér​zés.
 Többet ésszel

Mire Cal​der meg​ál​lí​tot​ta a lo​vát úgy öt​ven​lé​pés​nyi​re az Öreg​híd​tól, a csa​ta már vé​-
get ért. Nem mint​ha könnye​ket tá​madt vol​na ked​ve hul​lat​ni, ami​ért nem ve​het​te
ki be​lő​le a ré​szét. Ép​pen ez volt a poén ab​ban, hogy hát​ra​ma​radt.
A nap már le​me​nő​ben volt, az ár​nyé​kok a Hő​sök felé nyúj​tóz​tak. A ga​bo​na fö​lött
ro​va​rok le​beg​tek lus​tán. Cal​der már-már el tud​ta hi​tet​ni ma​gá​val, hogy csak egy
könnyed lo​vag​lás​ra in​dult, mint ré​gen, ami​kor még Észak​föld ki​rá​lyá​nak a fia volt,
az ura min​den​nek, amed​dig a szem el​lá​tott. Csak​hogy az úton most em​be​rek és lo​-
vak hul​lái he​ver​tek, egy uni​ós ka​to​na ha​son fek​ve te​rült ki a föl​dön, há​tá​ból dár​da
állt ki, alat​ta a por meg​fe​ke​te​dett a vér​től.
A je​lek sze​rint az Öreg​híd​at – egy mo​ha​lep​te ős​ré​gi kő​épít​ményt, ami úgy né​zett
ki, mint​ha ép​pen össze​om​la​ni ké​szül​ne a sa​ját sú​lya alatt – nem őriz​ték ko​moly
erők​kel, és ami​kor a dé​li​ek ész​lel​ték, hogy tár​sa​ik me​ne​kül​nek a Hő​sök​ről, már
inal​tak is vissza a má​sik part​ra. Cal​der meg tud​ta ér​te​ni őket.
Hó​fe​hér ta​lált egy nagy kö​vet, ami​re le​te​le​pe​dett. Dár​dá​ját a föld​be szúr​ta maga
előtt, szür​ke lova a fü​vet csó​csál​ta mel​let​te, a vál​lá​ra te​rí​tett szür​ke szőr​me hul​-
lám​zott a könnyű szel​lő​ben. Akár​mi​lyen volt az idő, neki mint​ha soha nem lett
vol​na me​le​ge. Cal​der egy pil​la​na​tig ügyet​len​ke​dett, mi​előtt kard​ja he​gyé​vel meg​ta​-
lál​ta a hü​ve​lyét – ez ál​ta​lá​ban nem szo​kott gon​dot je​len​te​ni neki –, és le​ült az öreg
har​cos mel​lé.
– El​tar​tott egy da​ra​big, mire ide​ér​tél – je​gyez​te meg fel sem néz​ve Hó​fe​hér.
– Úgy ván​szor​gott a lo​vam, mint​ha le​bé​nult vol​na.
– Hát va​la​ki itt tény​leg béna. Tu​dod, a bá​tyád​nak egy do​log​ban iga​za volt. – Sö​-
mör felé bö​kött, aki a híd észa​ki vé​gé​nél or​di​bál​va és a bu​zo​gá​nyá​val ha​do​nász​va
jár​kált fel-alá. A má​sik ke​zé​ben még min​dig a paj​zsát szo​ron​gat​ta, a pe​re​me kö​ze​-
lé​ből egy nyíl​vessző állt ki. – Az észak​föl​di​ek nem haj​lan​dó​ak olyan em​bert kö​vet​-
ni, akit gyá​vá​nak tar​ta​nak.
– És ez en​gem mi​ért za​var​na?
– Á, nem fon​tos. – Hó​fe​hér szür​ke sze​mé​ben sem​mi sem utalt rá, hogy tré​fál​na.
– Te vagy itt a leg​na​gyobb hős.
Fe​hér​sze​mű Han​sul Sö​mör​rel vi​tat​ko​zott ép​pen, és ke​zét nyi​tott te​nyér​rel fel​-
emel​ve pró​bál​ta hig​gadt​ság​ra in​te​ni a fő​nö​két. Sö​mör egy in​ge​rült moz​du​lat​tal
egy​sze​rű​en fel​lök​te, és to​vább or​dí​to​zott. Az em​ber​nek az volt a be​nyo​má​sa, hogy
a csa​ta gyors be​fe​je​zé​se nincs az ínyé​re, és leg​szí​ve​seb​ben rög​vest át​kel​ne a fo​lyón,
hogy ve​re​ked​jen még egy ki​csit. Mind​azon​ál​tal úgy tűnt, sen​ki más nem tá​mo​gat​ja
ezt az öt​le​tét.
Hó​fe​hér meg​adó​an fel​só​haj​tott, mint​ha so​kad​szor​ra for​dul​na elő ha​son​ló.
– A hol​tak​ra, ha a bá​tyád​nak be​gyúj​ta​nak a fe​ne​ke alá, ro​hadt ne​héz meló el​ol​-
ta​ni a tü​zet. Ta​lán te meg​pró​bál​hat​nál szót ér​te​ni vele.
Cal​der vál​lat vont.
– Si​ke​rült már ne​he​zebb hely​zet​ben is. Ne​sze, vissza​adom a paj​zso​dat. – Ez​zel
olyan erő​vel lök​te Hó​fe​hér mel​lé​nek a paj​zsot, hogy az öreg majd le​esett a kő​ről. –
Hé! Ba​rom​ar​cú! – Cal​der csí​pő​re tett kéz​zel in​dult a báty​ja felé. – Ba​rom​ar​cú Sö​-
mör! Bá​tor vagy, mint egy bi​valy, erős is vagy, mint egy bi​valy, meg hü​lye is vagy,
mint egy bi​valy va​la​ga. – Sö​mör sze​me ki​dül​ledt vö​rös​lő ar​cá​ból. Min​den​ki másé
is, de a töb​bi​ek​kel Cal​der nem tö​rő​dött. Imád​ta, ha volt kö​zön​sé​ge. – A jó öreg, sí​-
khü​lye Sö​mör! Ki​vá​ló har​cos, de… hát a fe​jé​ben bi​zony csak híg​fos lö​työg. – Ahogy
ezt ki​mond​ta, Cal​der meg​ko​cog​tat​ta a hom​lo​kát, majd ki​nyúj​tott kar​ral a Hő​sök
felé mu​ta​tott. – Ők ezt tart​ják ró​lad. – Sö​mör te​kin​te​té​ből mint​ha egy ár​nya​lat​nyi​-
val ke​ve​sebb düh su​gár​zott vol​na. De csak egy ár​nya​lat​nyi​val. – Mé​tely fa​rok​ve​rő
csa​pa​ta oda​fent. Tíz​fé​le, Arany, Vas​fe​jű meg a töb​bi​ek. Sze​rin​tük egy ki​ba​szott ős​-
tu​lok vagy. – Nem mond​hat​ni, hogy Cal​der al​ka​lom​ad​tán vi​tá​ba szállt vol​na ve​lük.
Olyan kö​zel ha​jolt Sö​mör​höz, hogy az akár be is mos​ha​tott vol​na neki egyet. – Mi
len​ne, ha át​lo​va​gol​nál azon a hí​don, és be​bi​zo​nyí​ta​nád, hogy iga​zuk van?
– Kap​ják be! – mor​dult fel Sö​mör. – Át​me​het​nénk a hí​don, és be​vo​nul​hat​nánk
Ad​wein​be, és meg​vet​het​nénk a lá​bun​kat az uff​rit​hi úton. El​sza​kí​ta​nánk az uni​ós
ku​tyák gyö​ke​re​it. A há​tuk​ba ke​rül​nénk! – A le​ve​gőt pü​föl​te a paj​zsá​val, ahogy pró​-
bál​ta új erő​re ger​jesz​te​ni a ha​rag​ját, de amint be​szél​ni kez​dett cse​lek​vés he​lyett,
ve​szí​tett, és az öccse ke​rült nye​rő hely​zet​be. Cal​der​nek alig si​ke​rült el​foj​ta​nia egy
ön​elé​gült mo​solyt. Per​sze ez iga​zá​ból nem je​len​tett iga​zi ki​hí​vást: évek óta rej​te​-
get​te a meg​ve​té​sét a báty​ja tár​sa​sá​gá​ban.
– Meg​vet​het​nénk a lá​bun​kat az uff​rit​hi úton? Le​het, hogy a fél uni​ós se​re​get
arra eszi a fene még nap​száll​ta előtt. – Cal​der Sö​mör lo​va​sa​i​ra pil​lan​tott. Nem vol​-
tak töb​ben két​száz​nál, és a leg​több ál​lat tel​je​sen ki​me​rült. A gya​lo​go​sok jócs​kán le​-
ma​rad​va még min​dig fe​lé​jük ko​cog​tak a me​zőn, so​kan kö​zü​lük pe​dig meg​áll​tak a
majd​nem Skar​ling uj​já​ig érő fal​nál. – Iga​zán nem aka​rok apánk Ne​ves Em​be​re​i​-
nek be​csü​le​té​be gá​zol​ni, de tény​leg ez​zel a ban​dá​val akarsz ne​ki​men​ni sok ezer
em​ber​nek?
Sö​mör maga is szem​ügy​re vet​te a le​gé​nye​ket, az​tán szá​ját össze​szo​rít​va a fo​gát
kezd​te csi​kor​gat​ni. Fe​hér​sze​mű Han​sul, aki idő​köz​ben fel​tá​pász​ko​dott, és ép​pen
hor​padt pán​cél​ját po​rol​ta le, meg​von​ta a vál​lát. Sö​mör föld​höz vág​ta a bu​zo​gá​-
nyát.
– A fene es​sen belé!
 Cal​der koc​káz​ta​tott, és nyug​ta​tó​lag a báty​ja vál​lá​ra tet​te a ke​zét.
– Azt a pa​ran​csot kap​tuk, hogy fog​lal​juk el a hi​dat. El​fog​lal​tuk a hi​dat. Ha az
Unió vissza akar​ja sze​rez​ni, ide​jö​het​nek, és har​col​hat​nak érte. A mi te​rü​le​tünk. És
vár​ni fog​juk őket. Fel​ké​szül​ten, pi​hen​ten, kö​zel az el​lát​mány​hoz. Őszin​tén, bá​tyus,
ha Fe​ke​te Mé​tely nem öl meg ben​nün​ket pusz​ta sze​mét​ke​dés​ből, ak​kor a te eszet​-
len​sé​ged​be pusz​tu​lunk bele.
Sö​mör mély lé​leg​ze​tet vett, az​tán ki​fúj​ta a le​ve​gőt. Egy​ál​ta​lán nem tűnt elé​ge​-
dett​nek, de lát​ha​tó​lag nem is szán​dé​ko​zott le​tép​ni a fe​jét sen​ki​nek.
– Jól van hát, hogy a nya​va​lya es​sen belé! – Ko​mo​ran a fo​lyó túl​part​ja felé pil​-
lan​tott, az​tán megint Cal​der​re né​zett, és le​ráz​ta ma​gá​ról a ke​zét. – Es​kü​szöm,
néha olyan ve​led be​szél​ni, mint apánk​kal volt an​nak ide​jén.
– Kö​szö​nöm – mond​ta Cal​der. Nem tud​ta, báty​ja di​csé​ret​nek szán​ta-e a meg​-
jegy​zést, de ő min​den​eset​re an​nak vet​te. Ap​juk két fia kö​zül leg​alább az egyik​nek
meg kel​lett őriz​nie a hi​deg​vé​rét.
 A dicsőség ösvényei

Sne​ci káp​lár igye​ke​zett az el​sár​gult nö​vény​zet egyik apró szi​ge​té​ről a má​sik​ra ug​-
ra​ni. A re​gi​ment zász​la​ját a bal ke​zé​ben tart​va emel​te a mo​csok fölé – jobb kar​ját
már vál​lig sár bo​rí​tot​ta, mi​után több​ször is el​csú​szott a lucs​kos ta​la​jon. A láp
nagy​já​ból olyan volt, ami​lyen​re Sne​ci szá​mí​tott, már​pe​dig ez nem sok jót je​len​tett.
Az egész te​rü​le​tet bar​nás vizű csa​tor​nák la​bi​rin​tu​sa szab​dal​ta. A fel​szí​nen tar​ka
olaj​fol​tok, rot​ha​dó le​ve​lek, bü​dös hab meg sat​nya nád​szá​lak ku​sza egy​ve​le​ge úsz​-
kált. Ha egy lé​pés​nél az em​ber lába csak bo​ká​ig süp​pedt a ta​laj​ba, sze​ren​csés​nek
mond​hat​ta ma​gát. Né​hol egy-egy csúf fá​nak si​ke​rült elég mély​re eresz​te​nie a gyö​-
ke​re​it, hogy áll​va ma​rad​jon, és még pár gyér le​ve​let is nö​vesszen. Tör​zse​ik​ből a
bar​na kú​szó​nö​vé​nyek kö​zött túl​mé​re​te​zett gom​bák nőt​tek ki. Az ál​lan​dó re​ked​tes
hang egy​szer​re hal​lat​szott min​den​hon​nan és se​hon​nan. Va​la​mi át​ko​zott ma​dár,
béka vagy ro​var ad​hat​ta ki, de Sne​ci egyi​ket sem lát​ta a há​rom​ból. Ta​lán csak
maga a láp rö​hög​te ki őket.
– Az el​át​ko​zot​tak ki​ba​szott er​de​je – sut​tog​ta. Ezen át​ve​zet​ni egy zász​ló​al​jat
olyan volt, mint vé​gig​kül​de​ni egy bir​ka​nyá​jat a ka​ná​lis​ban. És szá​má​ra fel​fog​ha​-
tat​lan ok​ból szo​kás sze​rint őket, az egész Unió négy leg​ko​pa​szabb reg​ru​tá​ját vá​-
lasz​tot​ták ki elő​őrs​nek.
– Mer​re, Sne​ci káp​lár úr? – kér​dez​te Be​cses, mi​köz​ben két​rét gör​nyed​ve a
gyom​rát szo​ron​gat​ta.
– Ma​rad​junk a fü​ves ré​sze​ken, leg​alább​is a ve​ze​tő ezt mond​ta. – Bár azt, ami er​-
re​fe​lé nőtt, egy őszin​te em​ber nem​igen ne​vez​te vol​na fű​nek. Nem mint​ha őszin​te
em​ber​ből is túl sok lett vol​na er​re​fe​lé. – Van egy kö​te​led, fiú? – kér​dez​te Mony​tól,
aki mel​let​te cup​po​gott a da​go​nyá​ban, hosszú sár​csík​kal szep​lős ar​cán.
– A lo​vak​nál hagy​tam, káp​lár úr.
– Hát per​sze. Hát per​sze hogy ott hagy​tad, basz​ki. – Sne​ci egy​ál​ta​lán nem bán​ta
vol​na, ha őt hagy​ják ott a lo​vak​nál. Lé​pett egyet, mire hi​deg víz özön​lött be a csiz​-
má​ja szá​rán, ned​ves kéz​ként ölel​ve kö​rül a lá​bát. Ép​pen be​le​fo​gott vol​na a hely​zet​-
hez illő ká​rom​ko​dás​ba, ami​kor éles ki​ál​tást hal​lott a háta mö​gül.
– Á! A csiz​mám!
Sne​ci meg​pör​dült.
– Tartsd a po​fád, te ba​rom! – Neki ma​gá​nak sem iga​zán si​ke​rült vissza​fog​nia a
hang​ját. – Basszus, az észak​föl​di​ek így még Car​le​on​ban is meg​hal​la​nak.
 De Klige nem fi​gyelt rá. Messze té​vedt az ös​vény​től, és az egyik csiz​má​ját le​szip​-
pan​tot​ta a lá​bá​ról a mo​csár. Meg​pró​bált utá​na gá​zol​ni, de maga is com​big
süllyedt. Mony vi​gyo​rog​va fi​gyel​te, ahogy tur​kál​ni kez​dett a pos​vány​ban.
– Hagyd, Klige, te hü​lye! – csat​tant fel Sne​ci, vissza​fe​lé buk​dá​csol​va az em​be​ré​-
hez.
– Meg​van! – A láp cup​po​gó han​got adott, ahogy Klige ki​sza​ba​dí​tot​ta a csiz​má​-
ját, amit mint​ha fe​ke​te kása bo​rí​tott vol​na. – Hűha! – Előbb az egyik irány​ba bil​-
lent, az​tán a má​sik​ba. – Hűha! – És már​is de​ré​kig süllyedt, ar​cán a di​a​dalt egy
szem​vil​la​nás alatt fel​vál​tot​ta a pá​nik. Mony to​vább vi​gyor​gott, amíg fel nem fog​ta,
mi tör​té​nik.
– Ki​nél van egy kö​tél? – ki​ál​tot​ta Le​der​lin​gen. – Va​la​ki ke​rít​sen egy kö​te​let! –
Klige felé in​dult, és meg​ra​gad​ta az egyik fá​nak a pos​vány fölé nyú​ló, le​ve​lek nél​kü​-
li ágát. – Fogd meg a ke​zem! Fogd meg a ke​zem!
De Klige pá​nik​ba esett, és két​ség​be​eset​ten ver​gő​dött, ami​től csak még mé​lyebb​-
re süllyedt. Ijesz​tő tem​pó​ban me​rült egy​re lej​jebb, ahogy a fe​jét hát​ra​ve​tet​te, már
csak az arca lát​szott ki a mo​csok​ból. Hom​lo​ká​ra egy nagy fe​ke​te le​vél ta​padt.
– Se​gít​ség! – vo​nyí​tot​ta, de uj​jai egy jó lé​pés​nyi​re vol​tak Le​der​lin​ge​né​i​től. Sne​ci
kö​ze​lebb óva​ko​dott, és a zász​ló​ru​dat nyúj​tot​ta
Klige felé. – Se​gít​ség! Mrrhhhh…. – Klige ki​dül​le​dő sze​me Sne​ci felé for​dult, az​-
tán el​tűnt, ahogy nem​so​ká​ra a fi​a​tal ka​to​na le​be​gő ha​já​nak utol​só tin​csei is. Csak
pár bu​bo​rék tört a bűz​lő fel​szín​re, sem​mi több. Sne​ci hasz​ta​lan bö​köd​te a mo​csa​-
rat, Klige oda​ve​szett. A las​san to​va​le​be​gő meg​men​tett csiz​mán kí​vül nyo​ma sem
ma​radt, hogy va​la​ha lé​te​zett.
Az út hát​ra​lé​vő ré​szén csend​ben bo​tor​kál​tak vé​gig. A meg​ma​radt reg​ru​ták​ról le​-
rítt a döb​be​net, Sne​ci fe​szül​ten szo​rí​tot​ta össze a szá​ját, mi​köz​ben igye​kez​tek
olyan kö​zel ma​rad​ni az utat jel​ző sár​gás gaz​hoz, mint új​szü​lött csi​kó az any​já​hoz.
Az út nem​so​ká​ra emel​ked​ni kez​dett, a fák torz lápi ször​nye​te​gek​ből fe​nyők​ké és
töl​gyek​ké vál​toz​tak. Sne​ci az egyik tör​zsé​nek tá​masz​tot​ta a mocs​kos zász​ló​ru​dat,
és csí​pő​re tet​te a ke​zét. Nagy​sze​rű csiz​má​já​nak be​fel​leg​zett.
– A pi​csá​ba! – mor​mog​ta. – A pi​csá​ba, baz​meg!
Mony le​ült a föld​re, és a sem​mi​be me​redt, fe​hér keze re​me​gett. Le​der​lin​gen sá​-
padt aj​kát nya​lo​gat​ta, kap​kod​va szed​te a le​ve​gőt, és nem szólt egy szót sem. Be​-
csest se​hol nem le​he​tett lát​ni, bár Sne​ci mint​ha hal​lot​ta vol​na, amint va​la​ki az alj​-
nö​vény​zet​ben nyög. Még a tár​sa ha​lá​la sem las​sí​tot​ta le a le​gény be​le​i​nek mű​kö​dé​-
sét. Sőt, ta​lán in​kább még fel is gyor​sí​tot​ta. Csősz is elő​ke​rült, mind​két lá​bát tér​dig
fe​ke​te sár bo​rí​tot​ta. Mind​annyi​u​kat te​tő​től tal​pig be​lep​te, vagy leg​alább össze​-
fröcs​köl​te a sár, kü​lö​nös​kép​pen Sne​cit.
– Azt hal​lot​tam, el​vesz​tet​tük az egyik reg​ru​tán​kat. – Csősz annyi​szor mond​ta
már ki ezt a mon​da​tot, hogy sze​me sem reb​bent köz​ben. Más​hogy nem is tud​ta
vol​na.
 – Kl​igét – szűr​te Sne​ci össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött. – Ta​kács​nak ké​szült. El​ve​szí​-
tet​tünk egy em​bert egy ki​ba​szott mo​csár​ban. Egy​ál​ta​lán mit ke​re​sünk itt? – Ka​-
bát​ja alja ne​héz volt az ola​jos mo​csok​tól. Le​há​moz​ta ma​gá​ról a ru​ha​da​ra​bot, és a
föld​höz vág​ta.
– Meg​tet​tél min​den tő​led tel​he​tőt.
– Tu​dom – csat​tant fel Sne​ci.
– Nem le​he​tett vol​na töb​bet…
– A há​ti​zsák​já​ban volt egy cso​mó cuc​com! Nyolc jó üveg ko​nyak! Tu​dod,
mennyit kap​hat​tam vol​na ér​tük?
Egy pil​la​nat​ra csend lett.
– Nyolc üveg – bó​lin​tott az​tán Csősz. – Te az​tán nem vagy sem​mi, Sne​ci káp​lár,
tu​dod? Hu​szon​hat évet töl​töt​tem őfel​sé​ge se​re​gé​ben, de min​dig meg​ta​lá​lod a
mód​ját, hogy még meg tudj lep​ni. Na de ak​kor meg​mon​dom, mi le​gyen. Te most
fel​mész szé​pen arra a domb​ra, és meg​né​zed, a po​kol me​lyik bugy​rá​ban va​gyunk,
én pe​dig igyek​szem ad​dig át​jut​tat​ni a zász​ló​alj ma​ra​dé​kát anél​kül, hogy még több
ko​nyak el​süllyed​ne. Ta​lán ez majd el​te​re​li a fi​gyel​me​det er​ről a ször​nyű vesz​te​ség​-
ről. – Ez​zel el​vo​nult, és oda​ki​ál​tott pár em​ber​nek, akik ép​pen egy re​me​gő ösz​vért
pró​bál​tak ki​rán​gat​ni a tér​dig érő sár​ból.
Sne​ci egy da​ra​big még füs​töl​gött ma​gá​ban, de az​tán arra ju​tott, hogy az​zal úgy​-
sem megy sem​mi​re.
– Mony, Le​dér​ling​li, Be​cses, gyer​tek ide!
Mony el​ke​re​ke​dett szem​mel állt fel.
– Be​cses! Be​cses…
– Még ro​tyog​tat – kö​zöl​te Le​der​lin​gen, aki ép​pen a zsák​já​ban tur​kált, hogy egy
ágra akassza szá​rad​ni át​ázott hol​mi​ja​it.
– Hát per​sze. Mi mást csi​nál​na? Ak​kor te várd meg itt, Mony, te pe​dig gye​re utá​-
nam, és pró​bálj kur​vá​ra nem meg​hal​ni köz​ben. – Ne​ki​vá​gott az emel​ke​dő​nek, bár
lucs​kos nad​rág​ja ve​szet​tül dör​zsöl​te. Fél​re​rú​gott pár le​tört ágat az út​já​ból.
– Nem kéne csönd​ben ma​rad​nunk? – sut​tog​ta Mony. – Mi lesz, ha be​le​fu​tunk
az el​len​ség​be?
– El​len​ség! – mor​dult fel Sne​ci. – Előbb fu​tunk bele a má​sik ki​kúrt zász​ló​alj​ba,
ami nyil​ván át​ko​co​gott az Öreg​hí​don, és szá​ra​zon előbb ide​ért, mint mi. Kur​va
szép lát​ványt nyúj​tunk majd mel​let​tük, mi?
– Nem mond​hat​nám, uram – mor​mog​ta Mony, mi​köz​ben szin​te négy​kéz​láb
von​szol​ta ma​gát fel​fe​lé a csú​szós emel​ke​dőn.
– Sne​ci káp​lár! És nem a vé​le​mé​nye​det kér​dez​tem. Jó​ko​ra vi​gyor lesz a ké​pü​-
kön, ha meg​lát​ják, mi​lyen ál​la​pot​ban va​gyunk. Hü​lyé​re fog​ják rö​hög​ni ma​gu​kat! –
A fás te​rü​let vé​gé​hez ér​tek. Az ága​kon túl Sne​ci egy tá​vo​li domb hal​vány kör​vo​na​-
la​it lát​ta, a te​te​jén az ég felé me​re​dő kö​vek so​rá​val. – Leg​alább jó he​lyen va​gyunk,
basz​ki – ál​la​pí​tot​ta meg, az​tán dör​mög​ve még hoz​zá​tet​te: – Már​mint ha az a cél,
hogy el​ázzunk, min​de​nünk fáj​jon, éhezzünk, és egy va​sunk se le​gyen. Az a ki​ba​-
szott Ja​len​horm tá​bor​nok! Egy ka​to​na szá​mít​son rá, hogy szar​nak a fe​jé​re, de ez…
A fá​kon túl a lej​tős táj​ból régi tus​kók és új cse​me​ték nőt​tek ki. A va​la​ha itt dol​-
go​zó fa​vá​gók ócs​ka kuny​hói rég kor​ha​dás​nak in​dul​tak. Mö​göt​tük egy fo​lyó, vagy
in​kább csak egy pa​ta​kocs​ka csör​ge​de​zett ko​mó​to​san dél felé, ahol az​tán a vi​zét el​-
nyel​te az imént ma​guk mö​gött ha​gyott láp. A túl​só par​ton fü​ves emel​ke​dő in​dult
fel​fe​lé, ami​re egy a föld​je ha​tá​ra​i​ra ké​nyes gaz​da sza​bály​ta​lan kő​ke​rí​tést épí​tett.
Mö​göt​te Sne​ci moz​gást lá​tott. Lán​dzsák he​gye csil​lant a hal​vá​nyu​ló fény​ben. Szó​-
val iga​za volt. A má​sik zász​ló​alj előbb ért ide. Csak azt nem ér​tet​te, hogy ke​rül​tek a
fal észa​ki ol​da​lá​ra.
– Mi az, káp​lár úr?
– Nem meg​mond​tam, hogy tartsd azt a kur​va szá​dat? – Sne​ci vissza​rán​gat​ta
Monyt a bo​kor​ba, az​tán elő​vet​te jó kis há​rom​ré​szes réz táv​csö​vét, amit a Ha​to​dik
Re​gi​ment egy má​sik tiszt​jé​től nyert koc​kán. Elő​re​osont, amíg ta​lált egy rést az alj​-
nö​vény​zet​ben. A ta​laj éle​sen emel​ke​dett a pa​tak túl​ol​da​lán, az​tán egy idő után lej​-
te​ni kez​dett, de annyit azért tisz​tán le​he​tett lát​ni, hogy a fal mö​gött vé​gig dár​dák
me​re​dez​nek az ég felé. Egy​pár si​sa​kot is si​ke​rült meg​pil​lan​ta​nia. Va​la​mi füs​tölt,
ta​lán főz​tek. Az​tán Sne​ci ész​re​vett egy bo​zon​tos hajú, de​ré​kig pu​cér​ra vet​kő​zött
fér​fit, aki egy dár​dá​ból meg némi zsi​neg​ből esz​ká​bált hor​gász​bot​tal ha​do​nász​va
ép​pen be​le​gá​zolt a pa​tak​ba. Még csak nem is em​lé​kez​te​tett uni​ós ka​to​ná​ra. Ta​lán
ha két​száz lé​pés​nyi​re le​he​tett on​nan, ahol ők a bo​zót​ban kuk​sol​tak.
– Ehh! – só​haj​tott fel Sne​ci.
– Az ott egy észak​föl​di? – kér​dez​te sut​tog​va Mony.
– Az ott kur​va sok észak​föl​di. És köz​vet​le​nül az ol​da​luk​ban va​gyunk. – Sne​ci át​-
ad​ta a táv​csö​vét, fé​lig-med​dig arra szá​mít​va, hogy az újonc majd a rossz vé​gén néz
bele.
– Hon​nan jöt​tek?
– Én arra tip​pel​nék, hogy Észak​föld​ről, nem tu​dom, te hogy vagy vele. – Sne​ci
ki​kap​ta a táv​csö​vét em​be​re ke​zé​ből. – Vissza kell men​nünk, és szól​nunk va​la​ki​nek,
aki ná​lunk fel​jebb ka​pasz​ko​dott a trá​gya​dom​bon, hogy mi​cso​da ka​la​maj​ká​ban va​-
gyunk.
– De hát amúgy is tud​ni​uk kell. Nyil​ván ők is össze​fu​tot​tak az észak​föl​di​ek​kel,
nem igaz? – Mony hang​ja soha nem tűnt hig​gadt​nak, de ez​út​tal ha​tá​ro​zot​tan hisz​-
té​ri​kus éle volt. – Nem le​he​tett más​képp. Tud​ni​uk kell!
– Ki tud​ja, ki mit tud, Mony? Itt egy csa​ta zaj​lik. – Amint ki​mond​ta eze​ket a sza​-
va​kat, egy​re nö​vek​vő ag​go​da​lom​mal döb​bent rá, hogy iga​zat be​szél. Ha észak​föl​di​-
ek ütöt​tek ta​nyát a mö​gött a fal mö​gött, ak​kor egé​szen biz​to​san har​col​ni​uk kel​lett.
Csa​ta zaj​lott, úgy bi​zony. Még​hoz​zá ta​lán va​la​mi na​gyobb​nak a kez​de​te. A fo​lyó​-
ban álló észak​föl​di​nek ka​pá​sa volt, hor​gász​zsi​nór​ja vé​gén egy hal fic​kán​do​zott.
Né​hány tár​sa fel​állt a kő​ke​rí​tés​re, és lel​ke​sen in​te​get​ve ri​kol​toz​tak. Mind​nek fü​lig
ért a kur​va vi​gyo​ra. Ha harc volt, hát elég nyil​ván​va​ló, hogy ők ke​ve​red​tek ki be​lő​-
le győz​te​sen.
– Sne​ci! – Csősz lo​pó​dzott mö​gé​jük két​rét gör​nyed​ve a bok​rok kö​zött. – An​nak
a pa​tak​nak a túl​part​ján észak​föl​di​ek van​nak!
– És a te​te​jé​be még hor​gász​nak is. Csak úgy nyü​zsög​nek a mö​gött a fal mö​gött.
– Az egyik em​be​rünk fel​má​szott egy fára. Azt mond​ta, lo​va​so​kat lá​tott az Öreg​-
híd​nál.
– El​fog​lal​ták a hi​dat? – Sne​ci kezd​te gya​ní​ta​ni, hogy ha vé​gül csak azt a nyolc
üveg ko​nya​kot hagy​ja itt a völgy​ben, sze​ren​csés​nek mond​hat​ja majd ma​gát. – Ha
át​kel​nek raj​ta, el​vág​nak ben​nün​ket a se​reg​től.
– Tisz​tá​ban va​gyok vele, Sne​ci. Kur​vá​ra tisz​tá​ban va​gyok vele. El kell jut​tat​nunk
egy üze​ne​tet Ja​len​horm tá​bor​nok​nak. Vá​lassz ki va​la​kit. És basszus, ne​hogy meg​-
lás​sa​nak! – Ez​zel fog​ta ma​gát, és el​osont az alj​nö​vény​zet​ben.
– Va​la​ki​nek vissza kell men​nie a lá​pon át? – kér​dez​te sut​tog​va Mony.
– Ha​csak nem tudsz re​pül​ni.
– Hogy én? – A le​gény​nek egé​szen szür​ke lett az arca. – Kép​te​len len​nék rá,
Sne​ci káp​lár úr, az után, ami Kl​igé​vel tör​tént… Kép​te​len len​nék rá.
Sne​ci meg​von​ta a vál​lát.
– Va​la​ki​nek men​nie kell. Ide​fe​lé is át​ju​tot​tál, vissza​fe​lé is si​ke​rül​nie kell. Csak
ma​radj a fü​ves ré​szen.
– Káp​lár úr! – Mony meg​ra​gad​ta Sne​ci mocs​kos ka​bát​uj​ját, és szep​lős ar​cát kel​-
le​met​le​nül kö​zel tol​ta a káp​lár​hoz. Egé​szen vissza​fo​got​tan foly​tat​ta. Hal​kan, még​is
fe​szül​ten, azon a han​gon, amit Sne​ci min​dig szí​ve​sen hal​lott. Azon a han​gon, amin
meg​ál​la​po​dá​sok köt​tet​tek. – Azt mond​ta, ha bár​mi​kor szük​sé​gem lesz va​la​mi​re…
– Az újonc könnyes sze​me jobb​ra-bal​ra ci​ká​zott, meg​győ​ző​dött róla, hogy sen​ki
sem lát​ja őket. Az​tán Mony be​le​nyúlt a zse​bé​be, elő​hú​zott egy bá​dog​flas​kát, és
Sne​ci ke​zé​be nyom​ta. A káp​lár fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, le​csa​var​ta a ku​pa​kot, be​le​-
sza​golt a flas​ká​ba. Vé​gül gon​do​san vissza​csa​var​ta a ku​pa​kot, és a flas​ka a zub​bo​-
nya alá ke​rült. Bó​lin​tott. Ez az ital alig​ha pó​tol​ta mind​azt, amit a mo​csár​ban el​-
vesz​tett, de azért több volt a sem​mi​nél.
– Lét​ra​ród​li! – súg​ta vissza​fe​lé kúsz​va a bo​zó​tos​ban. – Szük​sé​gem van egy ön​-
kén​tes​re!
 Jól végzett munka

– A hol​tak​ra! – mor​dult fel Begy.

Épp elég sok he​vert be​lő​lük szer​te​szét a domb észa​ki ol​da​lán, ahol most el​sán​ti​kált
mel​let​tük. Jó pár se​be​sült is or​dí​tott, nyü​szí​tett, vo​nyí​tott, ahogy a se​be​sül​tek már
csak szok​tak. Begy év​ről évre ne​he​zeb​ben vi​sel​te a hang​ju​kat. Leg​szí​ve​seb​ben rá​-
or​dí​tott vol​na a sze​ren​csét​le​nek​re, hogy fog​ják be a szá​ju​kat, de az​tán lel​ki​fur​da​lá​-
sa tá​madt, ami​ért ilyes​mi egy​ál​ta​lán eszé​be ju​tott, hi​szen nem egy​szer elő​for​dult,
hogy ő is ép​pen így vinnyo​gott, és gya​ní​tot​ta, hogy lesz is még ilyen al​ka​lom.
A kő​fal túl​ol​da​lán még több ha​lott fe​küdt. Jó​for​mán fel le​he​tett vol​na mász​ni
raj​tuk a domb​ra anél​kül, hogy az em​ber akár csak egy​szer is a gyö​szös fűre lé​pett
vol​na. A két fél ál​do​za​tai most azo​nos ol​dal​ra ke​rül​tek – a nagy vá​lasz​tó​vo​nal sá​-
padt, üres, hi​deg ol​da​lá​ra. Egy fi​a​tal uni​ós le​gény ha​son fek​ve halt meg, a fe​ne​ke
ég​nek állt, ar​cát ol​dal​ra for​dít​va méla cso​dál​ko​zás​sal üres te​kin​te​té​ben me​redt
Begy​re, mint​ha csak arra akar​ná meg​kér​ni, hogy ren​dez​ze el va​la​mi mél​tó​ság​tel​je​-
sebb test​hely​zet​ben.
Begy nem tö​rő​dött vele. A mél​tó​ság​nak az élők sem igen ve​szik hasz​nát, a hol​tak
pe​dig vég​képp sem​mi​re sem men​nek vele.
Ám a domb​ol​dal csak az íze​lí​tőt je​len​tet​te a kö​vek kö​zöt​ti mé​szár​szék​hez. A
Nagy Ki​egyen​lí​tő iga​zán tré​fás ked​vé​ben volt ma, csak hosszú és kö​rül​mé​nyes
úton ju​tott el a po​é​nig. Begy nem is tud​ta, lá​tott-e már egy he​lyen ennyi ha​lott em​-
bert egy​szer​re. Ren​ge​te​gen vol​tak, mint​ha már​is egy tö​meg​sír​ban ölel​ték vol​na
egy​mást.
A kö​ve​ken éhes ma​da​rak tán​col​tak a le​he​tő​ség​re vár​va. A le​gyek már​is ott sür​-
gö​lőd​tek a nyi​tott szá​jak, a nyi​tott sze​mek, a nyi​tott se​bek kö​rül. Hon​nan ke​rült
elő va​jon ennyi légy ilyen hir​te​len? Az egész hely​nek már​is hős​sza​ga volt. Az a ren​-
ge​teg test fel​puf​fadt az esti nap​sü​tés​ben, és sor​ban ürí​tet​ték ki a be​le​i​ket.
Meg​rá​zó lát​vány lett vol​na bár​ki​nek, akit fog​lal​koz​tat a sa​ját ha​lan​dó​sá​ga, de a
te​te​mek kö​zött tur​ká​ló ka​to​ná​kat lát​ha​tó​lag nagy​já​ból annyi​ra iz​gat​ta fel a do​log,
mint​ha száz​szor​szé​pet szed​tek vol​na. Le​há​moz​ták a tes​tek​ről a ru​há​kat meg a
pán​célt, és egy ha​lom​ba hord​ták a még hasz​nál​ha​tó fegy​ve​re​ket meg paj​zso​kat.
Leg​fel​jebb ami​att bosszan​kod​tak, hogy a ro​ha​mot ve​ze​tő pri​bé​kek már be​gyűj​töt​-
ték ma​guk​nak a leg​jobb hol​mi​kat.
– Túl öreg va​gyok én már eh​hez a szar​ság​hoz – dör​mög​te Begy, és le​ha​jolt, hogy
meg​masszí​roz​za saj​gó tér​dét, mert megint a fáj​da​lom hi​deg csík​ja fu​tott vé​gig a
bo​ká​já​tól a csí​pő​jé​ig.
– Csak nem Curn​den Be​gyet lá​tom vég​re? – Whir​run ed​dig a föl​dön ülve az
egyik kő​nek ve​tet​te a há​tát, de most fel​állt, és le​po​rol​ta a fe​ne​két. – Már majd​nem
el​un​tam a vá​ra​ko​zást. – Fel​kap​ta az idő​köz​ben is​mét a hü​ve​lyé​be rej​tett Kar​dok
Aty​ját, át​ve​tet​te a vál​lán, és a völgy felé mu​ta​tott vele, abba az irány​ba, ahon​nan
jöt​tek. – Gon​dol​tam, in​kább le​te​le​ped​tél va​la​me​lyik far​mon ar​ra​fe​lé.
– Bár úgy len​ne.
– Á, de ak​kor ki mu​tat​ná meg a vég​ze​te​met?
– Har​col​tál?
– Igen, tör​té​ne​te​sen har​col​tam. Ott vol​tam a sű​rű​jé​ben. A da​lok sze​rint iga​zán
har​cos ked​vű fa​zon va​gyok. Hát harc​ból itt volt jó sok. – Nem mint​ha akár csak
egy kar​co​lás is esett vol​na raj​ta. Begy még so​sem lá​tott Whir​ru​non sem​mi​fé​le seb​-
he​lyet, akár​ki​vel is csap​tak össze. Most ko​mo​ran né​zett vé​gig a mé​szár​lás kö​rén,
és be​le​túrt a ha​já​ba. A szél ezt a pil​la​na​tot vá​lasz​tot​ta, hogy fel​tá​mad​jon, és meg​-
leb​bent​se a ha​lot​tak ron​gyos ru​há​it. – Sok hul​la van itt, mi?
– Bi​zony – fe​lel​te Begy.
– Egy​más he​gyén-há​tán he​ver​nek.
– Bi​zony.
– Azért fő​leg uni​ó​sok.
– Bi​zony.
Whir​run le​kap​ta a kar​dot a vál​lá​ról, he​gyét a föld​re il​lesz​tet​te, két kéz​zel meg​ra​-
gad​ta a ke​reszt​va​sat, és elő​re​ha​jolt, ál​lát a mar​ko​lat te​te​jén nyug​tat​va.
– Azért még ha el​len​sé​gek​ről is van szó, ezt lát​ván… az em​ber el​gon​dol​ko​dik,
hogy ta​lán a há​bo​rú annyi​ra nem is jó do​log.
– Te most vic​celsz?
Whir​run egy pil​la​na​tig nem fe​lelt, csak for​gat​ta a mar​ko​la​tot, ami​től a hü​vely
vé​res he​gye egy​re mé​lyebb​re fú​ró​dott a vé​res fűbe.
– Nem is tu​dom már, mi van – mond​ta az​tán. – Ag​rick meg​halt. – Begy tát​va
ma​radt száj​jal kap​ta fel a fe​jét. – Az első sor​ban in​dult ro​ham​ra. A kör​ben vé​gez​-
tek vele. Azt hi​szem, egy kard​dal döf​ték le nagy​já​ból itt. – Az ol​da​lá​ra mu​ta​tott. –
A bor​dái alatt, a pen​ge egye​ne​sen át​ment raj​ta, va​ló​szí​nű​leg…
– Va​ló​já​ban nem szá​mít, ho​gyan tör​tént, igaz? – csat​tant fel Begy.
– Hát gon​do​lom, nem. A sár az sár. Amúgy is kö​vet​te az ár​nyék a fi​vé​re ha​lá​la
óta. Lát​ni le​he​tett raj​ta. Én min​den​eset​re lát​tam. Az a fiú nem él​he​tett már so​ká​ig.
Ez leg​alább némi vi​gaszt je​len​tett.
– És a töb​bi​ek?
 – Vi​dor Yont meg​vag​dos​ták ki​csit. Brack​nak még min​dig fáj a lába, bár nem
vall​ja be. Ezen kí​vül mind meg​van​nak. Azt mon​da​nám, egyi​kük sincs rosszab​bul,
mint ko​ráb​ban. Gyö​nyö​rű​ség​nek az ju​tott eszé​be, hogy meg​pró​bál​hat​nánk el​te​-
met​ni Ag​ric​kot a fi​vé​re mel​lé.
– Jó.
– Ak​kor ás​sunk gyor​san egy göd​röt, mi​előtt más​nak jut eszé​be ép​pen ott el​föl​-
del​ni va​la​kit.
Begy mély lé​leg​ze​tet vett, és kö​rül​né​zett.
– Ha ke​rí​te​tek egy fö​lös ásót, én majd be​szé​lek a sír​nál. – Az illő vége len​ne en​-
nek a nap​nak. Mi​előtt azon​ban egy lé​pést is te​he​tett vol​na, Caul Resz​ket állt az út​-
já​ba.
– Mé​tely be​szél​ni akar ve​led – kö​zöl​te. Sut​to​gó hang​já​val, ir​dat​lan seb​he​lyé​vel
és nem​tö​rő​döm te​kin​te​té​vel akár maga a Nagy Ki​egyen​lí​tő is le​he​tett vol​na.
– Jó. – Begy le​küz​döt​te a kész​te​tést, hogy megint a kör​mét kezd​je rág​ni. –
Mondd meg ne​kik, hogy rög​tön jö​vök. Mert rög​tön jö​vök, ugye?
Resz​ket meg​von​ta a vál​lát.
Ha Begy​nek nem is tet​szett, amit a domb​bal mű​vel​tek, Fe​ke​te Mé​tely szem​lá​to​-
mást elé​ge​dett volt a jól vég​zett mun​ká​val. Az egyik kő​nek tá​masz​kod​va állt, egyik
ke​zé​ben egy majd​nem tel​je​sen meg​evett al​má​val.
– Begy, te vén gaz​em​ber! – Ahogy felé for​dult, Begy ész​re​vet​te, hogy a fél ar​cát
vér​fol​tok bo​rít​ják. – Hol a fe​né​ben jár​tál?
– Ha őszin​te aka​rok len​ni, há​tul sán​ti​kál​tam. – Don​ga​láb meg pár pri​bék​je ki​-
vont kard​dal sa​sol​ta a kör​nyé​ket. Meg​le​he​tő​sen sok volt a csu​pasz acél ah​hoz ké​-
pest, hogy az imént ke​rül​tek ki győz​te​sen egy csa​tá​ból.
– Már azt hit​tem, si​ke​rült meg​ölet​ned ma​ga​dat – mond​ta Mé​tely.
Begy fin​to​rog​va moz​gat​ta meg égő lá​bát, és arra gon​dolt, hogy erre még sor ke​-
rül​het előbb-utóbb.
– Bár tud​nék olyan gyor​san fut​ni, hogy meg​öles​sem ma​gam. Oda ál​lok, aho​vá
csak mon​dod, de ez a ro​ha​mo​zás a fi​a​ta​lok​nak való.
– Ne​kem si​ke​rült tar​ta​nom a lé​pést.
– Nem min​den​ki szom​jaz​za úgy a vért, mint te, fő​nök.
– Hát én már csak ilyen va​gyok. Azért azt kell mon​da​nom, éle​tem​ben nem vé​-
gez​tem ilyen jó mun​kát egyet​len nap alatt. – Mé​tely Begy vál​lá​ra tet​te a ke​zét, és
ki​te​rel​te az em​be​rét két kő kö​zött a domb​te​tő szé​lé​re, ahon​nan be​lát​hat​ták a völ​-
gyet. Ép​pen ezen a he​lyen állt Begy, ami​kor elő​ször meg​pil​lan​tot​ta a kö​ze​le​dő Uni​-
ót. So​kat vál​toz​tak a dol​gok alig pár óra alatt.
A dü​le​de​ző kő​fal meg​telt az egy​re hal​vá​nyu​ló fény​ben tom​pán vil​la​nó fegy​ve​rek​-
kel. Alat​ta a domb​ol​da​lon az em​be​rek göd​rö​ket ás​tak és ka​ró​kat fa​rag​tak, hogy
erő​dít​ménnyé vál​toz​tas​sák a Hő​sö​ket. A domb​tól dél​re a me​zőt is el​lep​ték a holt​-
tes​tek, egé​szen a gyü​möl​csö​sig. Hul​la​rab​lók ug​rál​tak egyik​től a má​si​kig, előbb em​-
be​rek, az​tán var​jak: vi​dám kó​rus​ban ká​ro​gó te​met​ke​zé​si vál​lal​ko​zók. A so​ro​zott
köz​ka​to​nák las​san egy hely​re hord​ták a min​de​nük​től meg​fosz​tott ha​lot​ta​kat, hogy
el​te​mes​sék őket. A kü​lö​nös ku​pa​cok​ban nem is le​he​tett meg​kü​lön​böz​tet​ni egy​-
más​tól a hul​lá​kat. Aki bé​ke​idő​ben hal meg, azt meg​si​rat​ják, hosszú me​net​ben vi​-
szik a sír​já​hoz, a ba​rá​tai meg a ro​ko​nai egy​mást vi​gasz​tal​ják. Aki há​bo​rú​ban hal
meg, sze​ren​csés, ha annyi föl​det dob​nak rá, hogy leg​alább a bűze ne ter​jeng​jen.
Mé​tely maga felé haj​lí​tot​ta a mu​ta​tó​uj​ját.
– Resz​ket!
– Fő​nök.
– Azt hal​lot​tam, Os​rung​ban egy flan​cos fog​lyot őriz​nek. Va​la​mi​fé​le uni​ós tisz​tet.
Tedd már meg, hogy ide​ho​zod, hát​ha ki tu​dunk szed​ni be​lő​le ezt-azt, amit ér​de​-
mes is meg​hall​gat​ni.
Resz​ket fém​sze​me na​rancs​szín​ben vil​lant min​den egyes bó​lin​tá​sá​nál.
– Rend​ben. – Ez​zel el​si​e​tett. Könnye​dén lép​te át a hul​lá​kat, mint​ha csak őszi fa​-
le​ve​lek vol​ná​nak.
Mé​tely össze​rán​colt hom​lok​kal né​zett utá​na.
– Egye​se​ket min​dig le kell fog​lal​nunk va​la​mi​vel, mi, Begy?
– Nyil​ván. – Most már ér​de​kel​te, őt mi​vel óhajt​ja Mé​tely le​fog​lal​ni.
– Ez iga​zán szép mun​ka volt. – Mé​tely el​dob​ta az al​ma​csut​kát, és úgy ve​re​get​te
meg a ha​sát, mint​ha éle​te leg​jobb ebéd​jét fo​gyasz​tot​ta vol​na el ép​pen, és a pár száz
ha​lott len​ne a ma​ra​dék.
– Igen – mor​mog​ta Begy. Va​ló​szí​nű​leg ün​ne​pel​nie kel​le​ne ma​gát. Ta​lán öröm​-
tán​cot is lejt​het​ne. Ha más​hogy nem, hát fél lá​bon. Éne​kel​het​ne, sö​rös​krig​li​ket
vag​dos​hat​na a föld​höz, meg ilyes​mi​ket mű​vel​het​ne. De min​de​ne fájt. Min​de​ne
fájt, és nem akart mást, csak alud​ni, az​tán fel​éb​red​ni ab​ban a ház​ban a víz mel​lett,
hogy soha töb​bé ne lás​son csa​ta​me​zőt. Ak​kor nem is kéne össze​vissza ha​zu​doz​nia
Ag​rick sír​já​nál.
– Vissza​ker​get​tük őket a fo​lyó​hoz. Vé​gig az egész fron​ton. – Ahogy Mé​tely a
völgy​re mu​ta​tott, lát​szott, hogy al​vadt vér ta​padt a kör​mei alá. – Hosszú​kezű át​ju​-
tott a vá​ros​fa​lon, és ki​ker​get​te az Uni​ót Os​rung​ból. Sö​mör meg​sze​rez​te az Öreg​-
híd​at. Arany si​mán át​za​var​ta ezt a ban​dát a se​ké​lye​sen. Ott meg​ál​lí​tot​ták, de… Ag​-
gód​nék, ha hir​te​len min​den az én szám íze sze​rint ala​kul​na. – Fe​ke​te Mé​tely ka​-
csin​tott, mire Begy​nek az az ér​zé​se tá​madt, hogy a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban hát​ba
dö​fik. – Fel​te​szem, ez után sen​ki nem kezd el azon ri​nyál​ni, hogy nem va​gyok
olyan har​cos, mint ami​lyen​nek hit​tek.
– Hát csak nem. – Mint​ha ez lett vol​na a lé​nyeg. – Resz​ket azt mond​ta, fel​ada​-
tod van szá​mom​ra.
– Olyan le​he​tet​len, hogy két öreg har​cos el​be​szél​ges​sen egy​más​sal csa​ta után?
Ezen Begy job​ban meg​le​pő​dött, mint​ha egy pen​gét ka​pott vol​na a la​poc​kái közé.
– Hát gon​do​lom, le​het​sé​ges. Csak azt nem gon​dol​tam, hogy te le​szel az egyik.
Ezen Mé​tely el​me​ren​gett egy pil​la​nat​ra.
– Azt én sem. Hát ak​kor mind a ket​ten jól meg​le​pőd​tünk.
– Úgy ám. – Begy​nek fo​gal​ma sem volt, mi mást mond​hat​na.
– Hol​nap hagy​hat​juk, hogy az Unió tá​mad​jon meg ben​nün​ket – mond​ta Mé​tely.
– Kí​méld a lá​ba​dat, öreg.
– Gon​do​lod, hogy jön​ni fog​nak? Ez után?
Mé​tely szé​le​seb​ben vi​gyor​gott, mint va​la​ha.
– Tisz​tes​sé​ge​sen el​nás​pán​gol​tuk Ja​len​hor​mot, de az em​be​rei fele még át sem
kelt a fo​lyón. És ez még csak egy had​osz​tály a há​rom​ból. – Ad​wein felé mu​ta​tott.
Las​san fé​nyek kezd​tek pis​lá​kol​ni a fél​ho​mály​ban, ki​vi​lá​gít​va az út csík​ját, aho​gyan
a me​ne​te​lők meg​gyúj​tot​ták a fák​lyá​i​kat. – Mit​te​rick még csak most hoz​za az em​-
be​re​it. Fris​sek és harc​ra ké​szek. Meed ál​lí​tó​lag a túl​ol​da​lon van. – Ujja bal​ra moz​-
dult, az ol​len​san​di út felé. Tá​vo​labb ugyan, de Begy arra is fé​nye​ket lá​tott. Egy​re
job​ban el​kám​pi​cso​ro​dott. – Ir​dat​lan sok mun​ka vár még ránk, csep​pet se ag​gódj.
– Mé​tely kö​ze​lebb ha​jolt, uj​jai Begy vál​lá​ba váj​tak. – Ez még csak a kez​det.
 A legyőzöttek

Ma​gasz​tos Fel​ség!
Saj​ná​lat​tal tá​jé​koz​ta​tom, hogy a mai na​pon csa​pa​tai és ez​ál​tal észak​föl​di ér​-
de​kelt​sé​gei sú​lyos vesz​te​sé​ge​ket szen​ved​tek. Ja​len​horm tá​bor​nok had​osz​tá​-
lyá​nak leg​el​ső egy​sé​gei a dél​előtt fo​lya​mán meg​ér​kez​tek Os​rung​ba, és erős
po​zí​ci​ót fog​lal​tak el egy Hő​sök​nek ne​ve​zett dom​bon, amely a te​te​jén ta​lál​ha​-
tó ősi kö​vek gyű​rű​jé​ről kap​ta a ne​vét. Saj​ná​la​tos mó​don azon​ban az erő​sí​tés
nem ér​kez​he​tett meg idő​ben az utak mi​nő​sé​ge mi​att, és mi​előtt át​kel​het​tek
vol​na a fo​lyón, az észak​föl​di​ek je​len​tős erők​kel tá​mad​tak. Bár a Ha​to​dik és
Ros​tod Re​gi​ment ha​lált meg​ve​tő bá​tor​ság​gal har​colt, nem le​he​tett esé​lyük.
A Ha​to​dik Re​gi​ment lo​bo​gó​ja is oda​ve​szett. A ha​lot​tak szá​ma akár az ez​ret
is meg​kö​ze​lít​he​ti, nagy​já​ból ugyan​ennyi​en meg​se​be​sül​tek, so​kan pe​dig az el​-
len​ség ke​zé​re ke​rül​tek.
Csak fel​sé​ged Első Lo​vas​ez​re​dé​nek hő​si​es köz​be​lé​pé​se ré​vén ke​rül​tük
el a to​váb​bi ka​taszt​ró​fát. Az észak​föl​di​ek mos​tan​ra kel​lő​kép​pen el​sán​-
col​ták ma​gu​kat a Hő​sök kö​rül. Lát​ni a tá​bor​tü​ze​i​ket a domb​ol​da​lon, és
ha észak​ira for​dul a szél, az em​ber mint​ha az ének​lé​sü​ket is hal​la​ná.
Mind​azon​ál​tal szi​lár​dan tart​juk a fo​lyó​tól dél​re eső te​rü​le​tet, mi​köz​ben
nyu​gat​ról Mit​te​rick tá​bor​nok, ke​let​ről pe​dig Meed kor​mány​zó had​osz​tá​-
lyai ér​kez​nek fo​lya​ma​to​san, majd ké​szü​lőd​nek a pir​ka​dat​kor ese​dé​kes
tá​ma​dás​ra.
Hol​nap az észak​föl​di​ek nem fog​nak éne​kel​ni.
Ma​ra​dok Fel​sé​ged hű​sé​ges, ámde mél​tat​lan szol​gá​ló​ja.
Bre​mer dan Gorst,
az észak​föl​di há​bo​rú ki​rá​lyi meg​fi​gye​lő​je
Az egy​re sű​rű​sö​dő sö​tét​sé​get, ki​ál​to​zás és csö​röm​pö​lés töl​töt​te be, meg a füs​tö​lő fa
át​ha​tó sza​ga és a ve​re​ség an​nál is át​ha​tóbb sokk​ja. Tü​zek lo​bog​tak a szél​ben, fák​-
lyák ser​ceg​tek sá​padt ke​zek​ben, meg​vi​lá​gít​va az egész na​pos me​ne​te​lés​től, vá​ra​ko​-
zás​tól, ag​go​da​lom​tól el​gyö​tört ar​co​kat. Pá​ran ezek kö​zül az em​be​rek kö​zül ta​lán
még har​col​tak is.
Az Uff​rith​ből er​re​fe​lé ve​ze​tő úton vég​te​len so​rok​ban vo​nul​tak a meg​pa​kolt sze​-
ke​rek, a nye​reg​ben ülő tisz​tek, a me​ne​te​lő ka​to​nák. Mit​te​rick had​osz​tá​lya las​sacs​-
kán meg​ér​ke​zett. Amint meg​pil​lan​tot​ták a vert se​re​get meg a ha​lot​ta​kat, már el is
kap​ták a fé​le​lem nevű jár​ványt, pe​dig az el​len​ség​nek még a nyo​mát sem lát​ták.
Kü​lön​fé​le tár​gyak, ame​lyek a Hő​sö​kön le​zaj​lott vér​on​tás előtt sen​ki​nek nem kel​-
tet​ték vol​na fel a fi​gyel​mét, im​már kü​lö​nös je​len​tő​ség​gel bír​tak. Volt ott egy dög​-
lött ösz​vér, dül​le​dő sze​mé​ben egy lám​pa fé​nye tük​rö​ző​dött. Egy tö​rött ten​ge​lyű
sze​kér, amit az út men​ti árok​ba bo​rí​tot​tak, és fel​ha​so​gat​tak tü​ze​lő​nek. Egy el​ha​-
gya​tott sá​tor, amit a szél ki​té​pett a föld​ből, össze​ta​po​sott vász​nát az Uni​ót jel​ké​pe​-
ző sár​ga nap dí​szí​tet​te. Most mind az el​mú​lás szim​bó​lu​ma lett.
Az el​múlt pár hó​nap​ban rit​ka ven​dég​nek szá​mí​tott a fé​le​lem, mi​köz​ben Gorst
reg​ge​len​te kör​be​fu​tot​ta egyik vagy má​sik re​gi​ment tá​bo​rát. Az una​lom, a ki​me​-
rült​ség, az éh​ség, a be​teg​ség, a re​mény​te​len​ség és a hon​vágy mind meg​le​he​tő​sen
hét​köz​na​pi ér​zé​sek​nek szá​mí​tot​tak. De az el​len​ség​től való fé​le​lem nem. Most pe​-
dig min​den​hol ott volt, és a bűze csak egy​re erő​sö​dött, ahogy a fel​hők gyü​le​kez​ni
kezd​tek a fe​jük fö​lött, a nap pe​dig las​san le​bu​kott a szik​lák mögé.
Ha a győ​ze​lem fel​bá​to​rít​ja az em​bert, hát a ve​re​ség gyá​vá​vá te​szi.
Az ad​wei​ni úton kép​te​len​ség volt ha​lad​ni az egyen​ként nyolc ló ál​tal hú​zott ha​-
tal​mas sze​ke​rek mi​att. Egy tiszt vö​rös kép​pel üvöl​tött a leg​el​sőt haj​tó öreg​em​ber​-
rel.
– Sa​u​ri​zin va​gyok, a ké​mi​ai tu​do​má​nyok be​ava​tott​ja az Adu​ai Egye​te​men! – or​-
dí​tot​ta vá​la​szul amaz, egy eső első csepp​je​i​től fol​tos do​ku​men​tu​mot lo​bog​tat​va. –
Ezek​nek a hol​mik​nak Lord Ba​yaz pa​ran​csá​ra to​vább kell ha​lad​ni​uk!
Gorst hagy​ta, hadd vi​tat​koz​za​nak. El​fu​tott egy szál​lás​mes​ter mel​lett, aki sor​ra
dön​ge​tett be az aj​tó​kon, meg​fe​le​lő há​za​kat ke​res​ve a ka​to​nái szá​má​ra. Egy észak​-
föl​di nő állt az utca kö​ze​pén. Há​rom gye​re​ke a lá​bá​hoz ta​padt, mi​köz​ben a ke​zé​-
ben tar​tott ma​rok​nyi pénz​ér​mét vizs​gál​gat​ta az egy​re sű​rű​sö​dő eső​ben. Ki​rúg​ták
őket a vis​kó​juk​ból, hogy be​köl​töz​tes​se​nek egy ön​telt had​na​gyocs​kát, akit majd
el​za​var​nak, hogy be​köl​töz​tes​se​nek egy pöf​fesz​ke​dő szá​za​dost, akit majd odébb
te​rel​nek, hogy be​köl​töz​tes​se​nek a he​lyé​re egy fel​fu​val​ko​dott őr​na​gyot. Hol lesz
ad​dig​ra ez a nő a gye​re​ke​i​vel? Ne​tán bé​ké​sen al​sza​nak a sát​ram​ban, amíg én
hő​si​e​sen hú​zom a ló​bőrt oda​kint a lu​csok​ban? Csak a ke​ze​met kell nyúj​ta​nom,
és… Ehe​lyett in​kább le​szeg​te a fe​jét, és szót​la​nul el​cap​la​tott mel​let​tük.
A falu leg​több ócs​ka épü​le​tét már​is meg​töl​töt​ték a se​be​sül​tek; a ke​vés​bé sú​lyos
ese​tek ki​szo​rul​tak a kü​szöb​re. Ahogy fel​pil​lan​tot​tak, fáj​da​lom​tól el​gyö​tört, sár​tól
fol​tos vagy be​kö​tö​zött ar​cu​kon nem lát​szott sem​mi​fé​le ér​ze​lem. Gorst szót​la​nul
né​zett vissza rá​juk. Én ah​hoz ér​tek, ho​gyan ál​lít​sak elő se​be​sül​te​ket, nem ah​hoz,
ho​gyan vi​gasz​tal​jam meg őket. Azért ki​húz​ta a du​gót a ku​la​csá​ból, és kör​be​kí​nál​-
ta, azok pe​dig egyen​ként húz​tak be​lő​le, amíg vé​gül ki nem ürült. Egyi​kük ugyan
egy pil​la​nat​ra meg​szo​rí​tot​ta a ke​zét, de et​től el​te​kint​ve még meg sem kö​szön​ték
neki. Nem mint​ha ér​de​kel​te vol​na.
Az aj​tó​ban álló, vé​res kö​tényt vi​se​lő fel​cser mé​lyet só​haj​tott.
– Ja​len​horm tá​bor​nok? – kér​dez​te Gorst. A fel​cser egy ke​rék​nyo​mok​kal teli ut​-
cács​ká​ra mu​ta​tott. Gorst alig pár lé​pést tett meg, és már hal​lot​ta is a han​got.
Ugyan​azt a han​got, ami az el​múlt pár nap​ban zagy​va pa​ran​cso​kat osz​to​ga​tott. Idő​-
köz​ben egé​szen meg​vál​to​zott.
– Fek​tes​sék őket ide! Fek​tes​sék őket ide! Csi​nál​ja​nak ne​kik he​lyet! Ma​guk hoz​-
za​nak gézt! – Ja​len​horm a sár​ban tér​delt, és egy hord​ágyon fek​vő ka​to​na ke​zét
szo​ron​gat​ta. A je​lek sze​rint vé​gül hát​ra​hagy​ta jó​ko​ra ve​zér​ka​rát, már ha nem he​-
ver​tek mind​annyi​an hol​tan a domb​ol​da​lon. – Ne ag​gód​jon, a le​he​tő leg​jobb el​lá​-
tás​ban lesz ré​sze. Maga hős! Mind​annyi​an hő​sök! – A tér​de a sár​ba cup​pant a kö​-
vet​ke​ző se​be​sült mel​lett. – Min​dent meg​tet​tek, amit csak kér​het​tünk ma​guk​tól. Én
hi​báz​tam, ba​rá​ta​im, én kö​vet​tem el min​den hi​bát. – Meg​szo​rí​tot​ta a fér​fi vál​lát,
az​tán fel​állt, és las​san le​hor​gasz​tot​ta a fe​jét. – Én va​gyok a bű​nös.
A je​lek sze​rint a ve​re​ség a leg​job​bat hoz​za ki egye​sek​ből.
– Ja​len​horm tá​bor​nok úr!
Ahogy fel​né​zett, és az ar​cát meg​vi​lá​gí​tot​ta a fák​lyák fé​nye, hir​te​len na​gyon öreg​-
nek tűnt fi​a​tal ko​rá​hoz ké​pest.
– Gorst ez​re​des, maga meg hogy…
– Kroy mar​sall úr meg​ér​ke​zett. – A tá​bor​nok lát​ha​tó​lag le​eresz​tett, mint egy
pár​na, ami​ből ki​rán​gat​ták a tol​lak fe​lét.
– Hát per​sze. – Meg​iga​zí​tot​ta sár​fol​tos zub​bo​nyát, és a he​lyé​re rán​gat​ta a kard​-
ját tar​tó övét. – Hogy fes​tek? – Gorst ki​nyi​tot​ta a szá​ját, hogy fe​lel​jen, de Ja​len​-
horm a sza​vá​ba vá​gott. – Ne is pró​bál​jon meg hí​ze​leg​ni. Úgy fes​tek, mint akit le​-
győz​tek. – Igen. – Ké​rem, ne is ta​gad​ja. – Nem ta​gad​tam. – Le​győz​tek. – Tény és
való.
Gorst mu​tat​ta az utat vissza​fe​lé a zsú​folt mel​lék​ut​cá​kon át, a se​reg kony​há​já​nak
gő​zén ke​resz​tül, a nyu​ga​lom​ban re​mény​ke​dő vál​lal​ko​zó ked​vű ut​cai áru​sok stand​-
jai mel​lett. Csa​ló​dott volt. Mint olyan gyak​ran.
– Gorst ez​re​des! Kö​szö​ne​tét kell mon​da​nom ön​nek. A ro​ha​ma meg​men​tet​te a
had​osz​tá​lyo​mat.
Ta​lán a kar​ri​e​re​met is. A had​osz​tá​lyod fe​lő​lem meg is ful​lad​hat, ha megint a ki​-
rály első szá​mú test​őre le​he​tek.
– Nem ön​zet​len​ség​ből cse​le​ked​tem.
– Mert azt ki mond​hat​ja el ma​gá​ról? Úgy​is csak a vég​ered​mény vo​nul be a tör​té​-
ne​lem​be. Az, hogy ki mit mi​ért tesz, a múlt kö​dé​be vész. Majd​nem meg​sem​mi​sí​-
tet​tem a had​osz​tá​lyo​mat. A sa​ját had​osz​tá​lyo​mat! – Ja​len​horm ke​se​rű​en fel​hör​-
dült. – Azt, ame​lyi​ket a ki​rály os​to​ba mó​don rám bí​zott. Pró​bál​tam vissza​uta​sí​ta​-
ni, tud​ja. – A je​lek sze​rint nem pró​bál​tad elég​gé. – De hát is​me​ri a ki​rályt. – Job​-
ban, mint sze​ret​ném. – Ro​man​ti​kus el​kép​ze​lé​sei van​nak a régi ba​rá​ta​it il​le​tő​en. –
Ki​zá​ró​lag ro​man​ti​kus el​kép​ze​lé​sei van​nak min​den mást il​le​tő​en is. – Nem két​-
lem, hogy ki fog​nak ne​vet​ni, ami​kor ha​za​té​rek. Meg fog​nak aláz​ni. Ke​rül​ni fog​nak.
– Ne​kem rég er​ről szól az éle​tem.
– Nyil​ván meg is ér​dem​lem. – Te meg is. Én nem.
 És még​is, ahogy Gorst a sze​me sar​ká​ból a le​sze​gett fej​jel bal​la​gó Ja​len​horm​ra
san​dí​tott – aki a fej​bő​ré​hez ta​pa​dó ha​já​val meg az orra he​gyén fi​tye​gő eső​csep​pel
a csüg​gedt​ség tö​ké​le​tes élő szob​ra volt, nála job​bat leg​fel​jebb a tü​kör​ben lát​ha​tott
vol​na –, meg​le​pő mó​don az együtt​ér​zés hul​lá​ma sö​pört vé​gig raj​ta.
Azon kap​ta ma​gát, hogy a tá​bor​nok vál​lá​ra te​szi a ke​zét.
– Meg​tet​te, amit le​he​tett – mond​ta. – Ne ön​ma​gát hi​báz​tas​sa. – Ha az én múl​-
tam​ból ki​in​dul​ha​tunk, ha​ma​ro​san tö​me​gé​vel ke​rül​nek majd elő az ön​telt segg​fe​-
jek, akik egy​más​ra li​ci​tál​va fog​ják meg​ten​ni he​lyet​ted. – Nem sza​bad ön​ma​gát hi​-
báz​tat​nia.
– Ak​kor kit hi​báz​tas​sak? – sut​tog​ta Ja​len​horm az eső​be. – Kit?
Ha Kroy mar​sallt eset​leg meg is fer​tőz​te a fé​le​lem, nem adta je​lét, mint ahogy sen​-
ki más sem mo​gor​va te​kin​te​te ha​tó​su​ga​rá​ban. A je​len​lé​té​ben a ka​to​nák tö​ké​le​te​-
sen egy​szer​re lép​tek, a tisz​tek vi​lá​go​san be​szél​tek, és még csak meg sem emel​ték a
hang​ju​kat, a se​be​sül​tek pe​dig ma​guk​ba foj​tot​ták a nyö​gé​se​i​ket, és szto​i​kus csend​-
ben ma​rad​tak. Egy ta​lán öt​ven​lé​pés​nyi kö​rön be​lül, ami​nek a kö​ze​pén Kroy szál​fa​-
egye​ne​sen ült a nye​reg​ben, nem in​gott meg a mo​rál, a fe​gye​lem nem ha​gyott maga
után kí​ván​ni​va​lót, és nyo​ma sem volt le​győ​zöt​tek​nek.
Ja​len​horm ész​re​ve​he​tő​en gör​csö​sebb lett, ahogy a pa​rancs​no​ká​hoz lé​pett, és
me​re​ven sza​lu​tált.
– Kroy mar​sall! Uram!
– Ja​len​horm tá​bor​nok! – A mar​sall le​né​zett a ma​gas​ból. – Azt hal​lot​tam, meg​-
üt​köz​tek az el​len​ség​gel.
– Igen, uram. Az észak​föl​di​ek nagy túl​erő​vel ér​kez​tek. Na​gyon nagy túl​erő​vel,
na​gyon gyor​san. Jól össze​han​golt tá​ma​dás volt. Csel​ből Os​rung felé in​dul​tak, én
pe​dig oda​küld​tem egy re​gi​men​tet, hogy meg​erő​sít​sem a vá​ros vé​del​mét. Ma​gam is
oda​in​dul​tam, hogy töb​bet meg​tud​jak, de ad​dig​ra… túl késő volt, csak annyit te​het​-
tünk, hogy igye​kez​tünk a fo​lyó túl​part​ján tar​ta​ni őket. Túl késő volt, hogy…
– A had​osz​tály ál​la​po​ta, tá​bor​nok úr?
Ja​len​horm vett egy mély lé​leg​ze​tet. Bi​zo​nyos ér​te​lem​ben a had​osz​tá​lya ál​la​po​ta
fáj​dal​ma​san nyil​ván​va​ló volt.
– Az öt gya​lo​gos re​gi​ment​em​ből ket​tő el​akadt a rossz uta​kon, és nem ta​lál​ko​zott
az el​len​ség​gel. A Ti​zen​har​ma​dik tar​tot​ta Os​run​got, ők rend​ben vissza​vo​nul​tak,
ami​kor az észak​föl​di​ek be​tör​ték a ka​put. Vesz​te​sé​ge​ket is szen​ved​tünk. – Ja​len​-
horm szem​te​le​nül so​rol​ta fel a hen​tes​szám​lán sze​rep​lő té​te​le​ket. – A Ros​tod Re​gi​-
ment java ré​szét, ki​lenc szá​za​dot, úgy hi​szem, nyílt te​re​pen érte a tá​ma​dás. El​sö​-
pör​ték őket. A Ha​to​dik Re​gi​ment a dom​bot véd​te, ami​kor az észak​föl​di​ek tá​mad​-
tak. Azon​nal meg​tör​ték az el​len​ál​lá​su​kat. Le​ker​get​ték őket a me​ző​re. A Ha​to​dik…
– Ja​len​horm szá​ja rán​ga​tóz​ni kez​dett. – Meg​szűnt lé​tez​ni.
– Wet​ter​lant ez​re​des?
 – Fel​té​te​lez​he​tő​en a ha​lot​tak kö​zött van a fo​lyó túl​part​ján. Ren​ge​teg ott a ha​lott.
Sok se​be​sült​höz nem tu​dunk el​jut​ni. Hal​la​ni a ki​ál​tá​sa​i​kat oda​át​ról. Min​dig vi​zet
akar​nak va​la​mi ok​nál fog​va. – Ja​len​horm ide​ges, kur​ta ne​ve​té​se ször​nyű fa​ra​gat​-
lan​ság​nak ha​tott. – Az em​ber azt gon​dol​ná, hogy… al​ko​hol kell ne​kik, vagy va​la​mi
ilyes​mi.
Kroy csend​ben ma​radt. Gorst​nak esze ágá​ban sem volt köz​be​szól​ni.
Ja​len​horm csak mond​ta to​vább mo​no​ton han​gon a ma​gá​ét, mint​ha nem bír​ná
el​vi​sel​ni a csen​det.
– Egy lo​vas re​gi​ment vesz​te​sé​ge​ket szen​ve​dett az Öreg​híd kö​ze​lé​ben, és vissza​-
vo​nult, de tar​tot​ták a déli par​tot. Az Első Re​gi​ment ket​té​vált. Egy zász​ló​alj át​ha​tolt
a lá​pon, és a bal​szár​nyun​kon fog​lal​ta el a po​zí​ci​ó​ját.
– Az hasz​nos le​het. És a má​sik?
– Hő​si​e​sen har​col​tak Gorst ez​re​des mel​lett a gáz​ló​nál, és vissza​ver​ték az el​len​-
sé​get mind​két fél sú​lyos vesz​te​sé​gei árán. Ez volt az egyet​len iga​zán si​ke​res össze​-
csa​pás a nap fo​lya​mán.
Kroy Gorst felé for​dí​tot​ta ko​mor te​kin​te​tét.
– No​csak, megint hős​nek bi​zo​nyult, ez​re​des úr?
Csak meg​tet​tem a mi​ni​mu​mot, ami​re szük​ség volt, ne​hogy a ka​taszt​ró​fa iga​zi
tra​gé​di​á​ba tor​koll​jon.
– Csak tet​tem a dol​gom, uram. Nem vol​tam hős.
– Tisz​tá​ban vol​tam vele, mar​sall úr – vá​gott köz​be Ja​len​horm –, hogy sür​gő​sen
kell cse​le​ked​nem. Ön írás​ban erre uta​sí​tott.
– Va​ló​ban.
– Tisz​tá​ban vol​tam vele, hogy a ki​rály gyors ered​mé​nyek​re szá​mít. Ezért meg​ra​-
gad​tam az esélyt, hogy ne​ki​men​jek az el​len​ség​nek. Meg​ra​gad​tam… de meg​gon​do​-
lat​la​nul. Ret​te​ne​tes hi​bát kö​vet​tem el. Ret​te​ne​tes hi​bát. Egye​dül enyém a fe​le​lős​-
ség.
– Nem. – Kroy mé​lyen fel​só​haj​tott. – Ve​lem osz​to​zik raj​ta. És má​sok​kal. Az
utak​kal. A had​szín​tér ter​mé​sze​té​vel. A túl​zott si​et​ség​gel.
– Mind​azon​ál​tal el​buk​tam. – Ja​len​horm ki​von​ta a kard​ját, és a mar​sall felé
nyúj​tot​ta. – Alá​za​to​san ké​rem, ment​sen fel a pa​rancs​nok​ság alól.
– A ki​rály hal​la​ni sem akar​na róla. Mint ahogy én sem.
Ja​len​horm kard​ja le​bil​lent, he​gye a sa​rat érin​tet​te.
– Ter​mé​sze​te​sen mar​sall úr. Há​rom​szor ala​po​sab​ban kel​lett vol​na el​vé​gez​tet​-
nem a fel​de​rí​tést…
– Igen. De azt a pa​ran​csot kap​ta, hogy tart​son észak​ra, és ke​res​se meg az el​len​-
sé​get. – Kroy las​san kör​be​né​zett a fák​lya​fé​nyes fa​lu​ban ural​ko​dó ká​o​szon. – Meg​-
ta​lál​ta az el​len​sé​get. Há​bo​rú van. Hi​bák elő​for​dul​nak, és ha úgy ala​kul… Hát ma​-
gas a tét. De még nincs vé​günk. Ez az egész még el sem kez​dő​dött. A ma éj​sza​kát
és a hol​na​pi na​pot a se​ké​lyes mö​gött töl​tik, ahol dél​után Gorst ez​re​des min​den
hős​kö​dés nél​kül tet​te a dol​gát. Össze​sze​dik ma​gu​kat, újra fel​sze​re​lik a had​osz​tályt,
gon​dos​kod​nak a se​be​sül​tek el​lá​tá​sá​ról, hely​re​ál​lít​ják a mo​rált, és – bal​jós te​kin​tet​-
tel mér​te fel a ka​to​nai tá​bor​ra a leg​ki​sebb mér​ték​ben sem em​lé​kez​te​tő ál​la​po​to​kat
– kö​ve​tel​je meg a szük​sé​ges fe​gyel​met.
– Igen, mar​sall úr.
– A Fe​ke​te-orom ol​da​lán ál​lí​tom fel a fő​ha​di​szál​lá​so​mat, ahon​nan hol​nap jó ki​-
lá​tás nyí​lik majd a csa​ta​me​ző​re. A ve​re​ség min​dig fáj​dal​mas, de van egy olyan ér​-
zé​sem, hogy kap még egy esélyt meg​vív​ni ezt a csa​tát.
Ja​len​horm ki​húz​ta ma​gát, va​la​mics​ke vissza​tért a régi tar​tá​sá​ból így, hogy ha​tá​-
ro​zott célt ka​pott.
– A had​osz​tá​lyom hol​nap​után is​mét harc​ra kész lesz, efe​lől biz​to​sít​ha​tom, mar​-
sall úr.
– Jó.
Kroy el​lo​va​golt, le​győz​he​tet​len​sé​gé​nek au​rá​ja a ve​zér​ka​rá​val együtt be​le​ve​szett
az éj​sza​ká​ba. Ja​len​horm a sza​lu​tá​ló moz​du​lat​ba der​med​ve né​zett utá​na. Gorst kö​-
vet​te a tá​vo​lo​dó mar​sallt, nem​so​ká​ra azon​ban hát​ra​né​zett.
A tá​bor​nok még min​dig az út mel​lett állt, ma​gá​nyo​san gör​nyed​ve. Az egy​re erő​-
seb​ben sza​ka​dó eső fe​hér csí​ko​kat hú​zott a fák​lyák sis​ter​gő fé​nyé​be.
 Tisztességes bánásmód

Özön igen​csak las​sú sán​ti​ká​lá​sá​hoz iga​zo​dó tem​pó​ban ha​lad​tak Os​rung felé a zu​-
ho​gó eső​ben. Reft fák​lyá​já​nak pis​lá​ko​ló fé​nyé​ben alig lát​tak va​la​mit: csak pár lé​-
pés​nyit a ko​csi​ke​re​kek szag​gat​ta sár​ból, a le​la​pí​tott ga​bo​nát az út két ol​da​lán, Bra​-
it és Col​ving ri​adt kis​fi​ú​ar​cát meg Stod​der ér​tet​len te​kin​te​tét. Mind​annyi​an a vá​-
ros felé me​resz​tet​ték a sze​mü​ket. A fe​ke​té​be bur​ko​ló​zott tá​jon a tá​vol​ban ku​pac​ba
gyűlt fé​nyek vi​lá​gí​tot​ták meg hal​vány​nál is hal​vá​nyab​ban a fe​let​tük úszó sú​lyos
fel​hő​ket. A kis kol​dus​csa​pat tag​jai sze​dett-ve​dett fegy​ve​re​i​ket szo​ron​gat​ták. Mint​-
ha harc​ra ké​szül​né​nek. Csak​hogy a mai csa​ta rég vé​get ért, ők pe​dig le​ma​rad​tak
róla.
– Mi a ros​se​bért hagy​tak hát​ra ben​nün​ket? – kér​dez​te Beck.
– Az én va​cak lá​bam meg a ti ta​pasz​ta​lat​lan​sá​go​tok mi​att, te hü​lye – mor​dult rá
a vál​la fö​lött Özön.
– De ho​gyan szerzünk ta​pasz​ta​la​tot, ha le​ma​ra​dunk a csa​tá​ról?
– Ab​ban sze​rez​tek ta​pasz​ta​la​tot, hogy nem öl​nek meg ben​ne​te​ket, már​pe​dig át​-
ko​zot​tul jó do​log, ha ab​ban mocs​ko​sul ta​pasz​talt az em​ber, ha en​gem kér​de​zel.
Beck nem kér​dez​te. Özön irán​ti tisz​te​le​te min​den egyes kö​zö​sen meg​tett mér​-
föld​del to​vább fo​gyott. A vén pö​csöt lát​ha​tó​lag sem​mi más nem ér​de​kel​te, csak
hogy tá​vol tart​sa az em​be​re​it a har​cok​tól, és olyan hü​lye​sé​gek​kel bíz​za meg őket,
mint az ásás, a ci​pe​ke​dés vagy a tűz​gyúj​tás. Meg az, hogy me​le​gen tart​sa a lá​bát.
Ha Beck asszo​nyok mun​ká​ját akar​ta vol​na vé​gez​ni, akár meg is spó​rol​ha​tott vol​na
ma​gá​nak jó né​hány va​co​gós éj​sza​kát az​zal, hogy a ta​nyán ma​rad. Ő har​col​ni jött,
azért, hogy ne​vet sze​rez​zen ma​gá​nak, és meg​ének​lés​re mél​tó tet​te​ket vi​gyen vég​-
be. Ép​pen arra ké​szült, hogy ezt han​go​san is kö​zöl​je, ami​kor Bra​it meg​rán​gat​ta a
ka​bát​ja uj​ját, és elő​re​mu​ta​tott.
– Van ott va​la​ki! – nyü​szí​tet​te vé​kony​ka han​gon. Beck ala​ko​kat lá​tott mo​zog​ni a
sö​tét​ben, és ide​ge​sen a kard​ja után ka​pott. A fák​lya fé​nye há​rom akár​mi​re esett,
amik lán​con lóg​tak alá egy fá​ról. Mind​egyi​ket tűz éget​te fe​ke​té​re. Az ág hal​kan csi​-
kor​gott, ahogy ide-oda fo​rog​tak.
– De​zer​tő​rök – kö​zöl​te Özön jó​for​mán ki sem zök​ken​ve sán​ta lép​tei rit​mu​sá​ból.
– Fel​kö​töt​ték és meg​éget​ték őket.
Beck meg​bá​mul​ta mind​hár​mat, ahogy el​ment mel​let​tük. Nem is tűn​tek már em​-
ber​nek, csak el​sze​ne​se​dett fa​da​rab​nak. A kö​zép​ső nya​ká​ba mint​ha va​la​mi​lyen táb​-
lát akasz​tot​tak vol​na, de az is tel​je​sen meg​fe​ke​te​dett, és Beck kü​lön​ben sem tu​dott
ol​vas​ni.
– Mi​ért kell meg​éget​ni őket? – kér​dez​te Stod​der.
– Mert Fe​ke​te Mé​tely an​nak ide​jén rá​ka​pott a per​zse​lő​dő em​ber​hús il​la​tá​ra, és
még nem szo​kott le róla.
– Ez fi​gyel​mez​te​tés – sut​tog​ta Reft.
– És mire fi​gyel​mez​tet?
– Hogy ne de​zer​tálj – fe​lel​te Özön.
– Hü​lye vagy – tet​te hoz​zá Beck, bár leg​in​kább csak azért, mert az em​ber ala​kú
ma​rad​vá​nyok lát​vá​nyá​tól be​lé​állt a frász. – Csak a gyá​vák de​zer​tál​nak, ha en​gem
kér… – Ez​út​tal Col​ving nyü​szí​té​se sza​kí​tot​ta fél​be. Beck megint a kard​já​hoz ka​-
pott.
– Csak vá​ro​si​ak. – Reft ma​ga​sabb​ra emel​te a fák​lyát, fé​nye egy ma​rok​nyi ag​go​-
dal​mas arc​ra esett.
– Nincs sem​mink! – A töb​bi​ek előtt álló öreg​em​ber cson​tos ke​zé​vel in​te​ge​tett. –
Nincs sem​mink!
– Nem is aka​runk sem​mit. – Özön a háta mögé bö​kött a hü​velyk​jé​vel. – Men​je​-
tek uta​tok​ra!
A tár​sa​ság to​vább cap​la​tott. Fő​leg idős fér​fi​ak vol​tak pár nő​vel és egy-két gye​-
rek​kel. Bra​it​nál is fi​a​ta​labb gye​re​kek​kel, ami azt je​len​tet​te, hogy jó​for​mán csak
most ta​nul​tak meg be​szél​ni. A csa​pat min​den tag​ja ha​tal​mas cso​ma​go​kat ci​pelt,
né​há​nyan min​den​fé​le ka​cat​tal teli ta​lics​ká​kat tol​tak. Ko​pott szőr​mék, ócs​ka szer​-
szá​mok meg edé​nyek áll​tak raj​tuk ha​lom​ban. Ép​pen olyas​fé​le hol​mik, amik​hez
ha​son​ló​kat Beck any​já​nak há​zá​ban is le​he​tett ta​lál​ni.
– Me​ne​kül​nek – si​pí​tot​ta Col​ving.
– Tud​ják, mi kö​vet​ke​zik – mond​ta Reft.
Os​rung kör​vo​na​lai las​san ki​raj​zo​lód​tak az éj​sza​ká​ban. A he​gyes​re fa​ra​gott ka​-
rók​ból álló ke​rí​tés​ben tá​ton​gó kapu mel​lett kő​to​rony emel​ke​dett, réssze​rű ab​la​kai
mö​gött fé​nyek pis​lá​kol​tak. Ko​mor fér​fi​ak áll​tak őrt lán​dzsá​val a ke​zük​ben, össze​-
hú​zott szem​mel me​red​ve az eső​be. Né​hány fi​a​tal le​gény ha​tal​mas göd​röt ásott né​-
hány rúd​ra kö​tö​zött fák​lya pis​lá​ko​ló fé​nyé​nél. Egy​től egyig csí​ko​sak vol​tak a sár​-
tól.
– A ro​hadt élet​be! – sut​tog​ta Col​ving.
– A hol​tak​ra! – nyü​szí​tet​te Bra​it.
– Hát azok ott tény​leg a hol​tak. – Stod​der​nek tát​va ma​radt a szá​ja.
Beck nem ta​lál​ta a sza​va​kat. Amit első pil​lan​tás​ra egy fakó föld​ha​lom​nak né​zett,
va​ló​já​ban ren​ge​teg egy​más​ra hal​mo​zott holt​test volt. Lát​ta an​nak ide​jén Gel​dát a
völgy​ből, mi​után be​le​ful​ladt a fo​lyó​ba, és el​ren​dez​ték a holt​tes​tét a te​me​tés​hez. Az
nem vi​sel​te meg kü​lö​nö​seb​ben, úgy​hogy ke​mény le​gény​nek gon​dol​ta ma​gát, ez vi​-
szont tel​je​sen más volt. A hul​lák mind kü​lö​nö​sen ha​tot​tak pu​cér​ra vet​kőz​tet​ve, ki
a ha​sán, ki a há​tán, de mind​annyi​an lucs​ko​san az eső​től. Beck kény​te​len volt tu​do​-
má​sul ven​ni, hogy ezek itt nem​rég még élő em​be​rek vol​tak, és be​le​szé​dült a gon​-
do​lat​ba. Ar​co​kat lá​tott a zűr​za​var​ban, vagy leg​alább​is ar​cok da​rab​ja​it. Ke​zek, ka​-
rok, lá​bak ku​szá​lód​tak össze, mint​ha egyet​len ha​tal​mas ször​nye​teg vég​tag​jai vol​-
ná​nak. Beck nem is akart ta​lál​gat​ni, va​jon há​nyan le​het​nek. Egy láb állt ki a ku​-
pac​ból, comb​ján szé​les seb tá​ton​gott, akár egy jó​ko​ra száj. Nem is tűnt va​ló​sá​gos​-
nak. Ami​kor el​ha​lad​tak mel​let​tük, a gö​dör​ben dol​go​zó egyik le​gény egy pil​la​nat​ra
meg​állt, fe​hér ke​zé​ben tart​va a la​pát nye​lét. Úgy szo​rí​tot​ta össze a szá​ját, mint aki
rög​tön el​bő​gi ma​gát.
– Gyer​tek már! – csat​tant fel Özön, és be​ve​zet​te őket a ka​pun. A zsa​nér​ról le​sza​-
kadt szár​nya​kat oda​bent​ről a ke​rí​tés​nek tá​masz​tot​ták. A kö​zel​ben ha​tal​mas fa​rönk
fe​küdt, ami​ről úgy fű​ré​szel​ték le az ága​kat, hogy ké​nyel​mes fo​gás es​sen raj​tuk, a
vé​gé​re ko​vá​csolt ne​héz fe​ke​te vas​da​rab pe​dig tele volt csil​lo​gó friss kar​co​lá​sok​kal.
– Gon​dol​já​tok, hogy ez le​he​tett a kos? – kér​dez​te sut​tog​va Col​ving.
– Gon​do​lom – fe​lel​te Reft.
A vá​ros​ban kü​lö​nös han​gu​lat ural​ko​dott. Fe​szült. Egyes há​za​kat szo​ro​san be​zár​-
tak, má​sok​nak a tág​ra nyi​tott aj​ta​it és ab​la​ka​it meg​töl​töt​te a sö​tét​ség. Az egyik
előtt su​nyi te​kin​te​tű sza​kál​las fér​fi​ak ül​tek, és egy flas​kát ado​gat​tak kör​be ma​guk
kö​zött. Egy si​ká​tor be​já​ra​tá​nál gye​re​kek buj​kál​tak, sze​mük meg​vil​lant az ár​nyék​-
ban, ahogy a fák​lya el​ha​ladt mel​let​tük. Min​den​fe​lől fura han​gok hal​lat​szot​tak.
Csö​röm​pö​lés és csi​lin​ge​lés. Dü​bör​gés és ki​ál​to​zás. Em​ber​cso​por​tok si​et​tek ide-oda
a há​zak kö​zött, ke​zük​ben fák​lyák​kal meg szik​rá​zó pen​gé​jű fegy​ve​rek​kel.
– Mi fo​lyik itt? – kér​dez​te Stod​der las​sú, os​to​ba hang​ján.
– Fosz​to​gat​nak ki​csiny​ség.
– De… ez nem a mi vá​ro​sunk?
Özön meg​von​ta a vál​lát.
– Meg​har​col​tak érte. So​kan meg is hal​tak érte. Nem haj​lan​dó​ak üres kéz​zel el​-
men​ni.
Egy hosszú baj​szú pri​bék a csö​pö​gő eresz alatt ült egy üveg​gel a ke​zé​ben, és
meg​ve​tő​en néz​te az előt​te el​ha​la​dó jö​ve​vé​nye​ket. Mel​let​te az aj​tó​ban egy holt​test
fe​küdt, fé​lig bent a ház​ban, fé​lig kint a sza​bad​ban. A tar​kó​ja he​lyén csak vö​rös
massza lát​szott. Beck nem tud​ta meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy a ház​ban la​kott-e, vagy csak
har​colt érte, de még csak azt sem, hogy fér​fi vagy nő az il​le​tő.
– Na​gyon el​csen​de​sed​tél hir​te​len – je​gyez​te meg Reft.
Beck leg​szí​ve​seb​ben éle​sen vissza​vá​gott vol​na, de sem​mi nem ju​tott az eszé​be.
– Aha – nyög​te ki he​lyet​te.
 – Itt vár​ja​tok! – Özön egy pri​bé​ke​ket ide-oda kül​döz​ge​tő vö​rös kö​pe​nyes pri​bék​-
hez sán​ti​kált. Egy kö​ze​li be​ug​ró​ban né​hány alak ku​por​gott a föl​dön össze​kö​tö​zött
kéz​zel, nya​ku​kat be​húz​va az eső elől.
– Fog​lyok – mond​ta Reft.
– Nem tűn​nek na​gyon má​sok​nak, mint a mi​e​ink – ál​la​pí​tot​ta meg Col​ving.
– Nem is azok. – Reft vé​gig​né​zett raj​tuk. – Nyil​ván a Ku​tya​em​ber fiai le​het​nek.
– Ki​vé​ve őt – szólt Beck. – Az egy uni​ós ka​to​na. – A be​kö​tö​zött fejű fér​fi fur​csa
uni​ós egyen​ru​hát vi​selt. A zub​bo​nya egyik kar​ját le​tép​ték, alat​ta csu​pa kék-zöld
folt volt a bőre, a má​sik man​dzset​tá​ját pe​dig flan​cos arany​suj​tás dí​szí​tet​te.
– Na szó​val – mond​ta Özön, ami​kor újra meg​állt előt​tük. – Most pe​dig vi​gyáz​za​-
tok ezek​re a fog​lyok​ra, amíg én ki​de​rí​tem, mi​lyen mun​ka vár ránk hol​nap. Csak
ügyel​je​tek rá, hogy se kö​zü​lük, se kö​zü​le​tek ne pur​can​jon ki sen​ki – ki​ál​tot​ta
vissza, ahogy ne​ki​vá​gott az ut​cá​nak.
– Fog​lyok​ra vi​gyáz​ni – dör​mög​te Beck. A ke​se​rű​sé​ge kez​dett vissza​tér​ni, ahogy
le​né​zett a csüg​gedt ar​cok​ra.
– Sze​rin​ted jobb mun​kát ér​de​mel​né​tek, mi? – An​nak, aki meg​szó​lalt, őrült te​-
kin​te​te volt, a ha​sán kör​be​te​kert gé​zen friss vér vö​rös folt​ja ütött át, a csuk​ló​ját
meg a bo​ká​ját össze​kö​töz​ték. – Egy csa​pat​nyi ki​ba​szott kis​fiú vagy​tok, még ne​vet
sem sze​rez​te​tek ma​ga​tok​nak!
– Fogd már be, Csá​lé! – mor​dult rá egy má​sik fo​goly anél​kül, hogy fel​né​zett vol​-
na.
– Te fogd be, segg​fej! – Csá​lé úgy né​zett rá, mint​ha leg​szí​ve​seb​ben a fo​gá​val tép​-
né szét. – Akár​mi is tör​té​nik ma este, hol​nap​ra meg​ér​ke​zik az Unió. Azok a ro​ha​-
dé​kok töb​ben van​nak, mint han​gyák a boly​ban. Jön a Ku​tya​em​ber is, és tu​dod, kit
hoz ma​gá​val? – Szé​les vi​gyor​ra húz​ta a szá​ját, és a sze​me tág​ra nyílt, ahogy sut​tog​-
va ki​mond​ta a ne​vet. – A Vé​res Ki​len​cest. – Beck ar​cát for​ró​ság ön​töt​te el. A Vé​res
Ki​len​ces ölte meg az ap​ját. Pár​baj​ban vég​zett vele a tu​laj​don kard​já​val. Az​zal,
ame​lyik most itt ló​gott a hü​ve​lyé​be rejt​ve Beck övén.
– Ha​zug​ság! – csat​tant fel Bra​it, aki lát​ha​tó​lag ha​lá​lo​san ret​te​gett, pe​dig ne​kik
fegy​ve​re​ik vol​tak, a fog​lyo​kat pe​dig ala​po​san meg​kö​töz​ték. – Fe​ke​te Mé​tely évek​-
kel ez​előtt meg​öl​te Ki​len​cuj​jút.
Csá​lé ar​cá​ról csak nem akart el​tűn​ni az őrült vi​gyor.
– Meg​lát​juk. Hol​nap, te kis bi​tang! Majd meg…
– Hagyd bé​kén! – vá​gott köz​be Beck.
– Igen? És még​is, mi a ne​ved?
Beck oda​lé​pett, és egy​sze​rű​en tö​kön rúg​ta Csá​lét.
– Ez a ne​vem! – Bár a fo​goly két​rét gör​nyedt, ő csak rug​dal​ta to​vább, ki​ad​va
ma​gá​ból min​den dü​hét. – Ez a ne​vem! Ez a ki​ba​szott ne​vem, ele​get hal​lot​tad már?
– Nem szí​ve​sen sza​kí​ta​lak fél​be.
– Mi van? – vi​csor​gott Beck, és ököl​be szo​rí​tott kéz​zel meg​pör​dült.
Meg​ter​mett fér​fi állt mö​göt​te, jó fél fej​jel ma​ga​sabb nála, vál​lán a szőr​me csil​lo​-
gott az eső​től. Arca egyik ol​da​lán olyan ocs​mány heg hú​zó​dott, ami​hez fog​ha​tót
Beck még éle​té​ben nem lá​tott. Rá​adá​sul azon az ol​da​lon a sze​me va​ló​já​ban egy​ál​-
ta​lán nem is szem volt, csak egy élet​te​len fém​go​lyó.
– A ne​vem Caul Resz​ket. – A fér​fi hang​ja re​kedt sut​to​gás​nak ha​tott.
– Ér​tem – nyög​te ki Beck. Hal​lot​ta a tör​té​ne​te​ket. Min​den​ki hal​lot​ta őket. Azt
mond​ták, Fe​ke​te Mé​tely Resz​kett​re bíz​za azo​kat a fel​ada​to​kat, amik​kel nem akar​ja
be​szennyez​ni a sa​ját ke​zét. Ál​lí​tó​lag har​colt Fe​ke​te Kút​nál, Cum​nur​nál, Dunb​rec​-
nél és a Fel​föl​dön, har​colt Há​rom​fás Rudd és a Ku​tya​em​ber mel​lett. Meg a Vé​res
Ki​len​ces mel​lett is. Azt mond​ták, át​kelt a ten​ge​ren dél​re, és va​rázs​lást is ta​nult.
Hogy ön​szán​tá​ból cse​rél​te el a sze​mét arra az ezüst​go​lyó​ra, amit egy bo​szor​kány
ké​szí​tett neki, hogy be​le​lát​has​son vele az em​be​rek gon​do​la​ta​i​ba.
– Fe​ke​te Mé​tely kül​dött.
– Ér​tem – sut​tog​ta Beck. Min​den haj​szá​la ég​nek állt.
– Ezek kö​zül az egyi​kért. Egy uni​ós tisz​tért.
– Nyil​ván ő az. – Col​vin a csiz​má​ja or​rá​val meg​bök​dös​te az uj​ját vesz​tett zub​-
bonyt vi​se​lő fér​fit, aki erre fel​nyö​gött.
– Ni​csak, Fe​ke​te Mé​tely szu​ká​ja! – Csá​lé mo​so​lyog​va né​zett fel. A foga vö​rö​sen
fény​lett, és a ha​sán is át​vér​zett a kö​tés. – Mi​ért nem ugatsz, mi, Resz​ket? Ugass,
ku​tya! – Beck nem akart hin​ni a fü​lé​nek. A töb​bi​ek sem. Csá​lé ta​lán tud​ta, hogy az
a seb a gyom​rá​ban a ha​lá​lát je​len​tet​te, és et​től el​ment az esze.
– Hinnye! – Resz​ket fel​húz​ta a nad​rág​ja szá​rát, hogy könnyeb​ben le​gug​gol​has​-
son, a csiz​má​ja alatt csi​kor​gott a por. Mire le​eresz​ke​dett a fo​goly​hoz, már kést tar​-
tott a ke​zé​ben. Csak egy ki​csit, a pen​gé​je alig volt hosszabb egy fér​fi uj​já​nál, ahogy
vö​rö​ses-na​rancs​sár​gán vil​lant. – Ezek sze​rint tu​dod, ki va​gyok.
– Caul Resz​ket, és ki​ba​szot​tul nem fé​lek egy ku​tyá​tól.
Resz​ket fel​húz​ta a szem​öl​dö​két a jó sze​me fö​lött. A fém​sze​me fö​löt​ti alig moc​-
cant.
– Te az​tán egy iga​zi hős vagy. – Ez​zel Csá​lé vád​li​já​ba döf​te a pen​gét. Nem sok
erőt adott bele. Mint ami​kor Beck bök​te ol​dal​ba az uj​já​val az öccsét, hogy fel​éb​-
ressze egy fa​gyos reg​ge​len. A kés né​mán csusszant be a fér​fi lá​bá​ba, az​tán rög​tön
ki is jött. Csá​lé hö​rög​ve vo​nag​lott a föl​dön.
– Szó​val Fe​ke​te Mé​tely szu​ká​ja va​gyok? – Resz​ket be​le​szúrt a fér​fi má​sik lá​bá​ba
is, a kés ez​út​tal mé​lyebb​re ha​tolt a comb​já​ba. – Igaz, hogy szar me​ló​kat ka​pok. – A
pen​ge ez​út​tal va​la​hol Csá​lé csí​pő​je kö​rül ha​tolt be. – De egy ku​tya nem tud​ja meg​-
fog​ni a kést, igaz? – A hang​já​ban nem volt nyo​ma ha​rag​nak. Az ar​cán sem. Szin​te
mint​ha unat​ko​zott vol​na. – Én vi​szont igen. – Szúrt, és megint szúrt.
– Ááá! – Csá​lé a föl​dön rán​ga​tóz​va ki​kö​pött. – Ha ná​lam is len​ne egy kés…
– Ha? – Resz​ket a fér​fi ol​da​lá​ba szúrt ott, ahol a kö​tés volt. – De nincs, úgy​hogy
er​ről ennyit. – Csá​lé át​for​dult, úgy​hogy Resz​ket ez​út​tal hát​ba döf​te. – Ná​lam vi​-
szont van egy. Nézd! – Szúrt, szúrt, és szúrt. – Ezt nézd, te hős! – Há​tul​ról Csá​lé
vál​lá​ba dö​fött, az​tán a fe​ne​ké​be, össze​vissza bö​köd​te, amíg a vér sö​tét gyű​rűk​ben
itat​ta át a fér​fi nad​rág​ját.
Csá​lé nyö​szö​rög​ve resz​ke​tett, Resz​ket pe​dig fel​fúj​ta az ar​cát, az​tán be​le​tö​röl​te a
ké​sét az uni​ós tiszt zub​bo​nyá​nak meg​ma​radt uj​já​ba, vö​rös​re fest​ve az arany​suj​-
tást.
– Na szó​val. – Az uni​ós tiszt fel​nyö​gött, ahogy Resz​ket talp​ra rán​tot​ta, mi​után
gon​do​san is​mét el​rej​tet​te az apró kést va​la​hol az övé​ben. – Ak​kor ezt el​vi​szem.
– Mi​hez kezd​jünk vele? – Beck azon kap​ta ma​gát, hogy igen​csak vé​kony​ka a
hang​ja. A sár​ban hal​kan nyö​ször​gő Csá​lé​ra mu​ta​tott, aki​nek a ra​ga​csos fe​ke​te​ség
már tel​je​sen át​itat​ta sza​kadt ru​há​it.
Resz​ket Beck sze​mé​be né​zett. A fiú úgy érez​te, egye​ne​sen a bel​se​jé​be lát, és ol​-
vas a gon​do​la​ta​i​ban, aho​gyan a plety​kák sze​rint ké​pes volt rá.
– Ne csi​nál​ja​tok sem​mit. Azt meg tud​já​tok ol​da​ni, ugye? – Rán​tott egyet a vál​-
lán, és sar​kon for​dult. – Hadd foly​jon a vére.
 Stratégia

Alat​tuk ter​pesz​ke​dett a völgy, ben​ne na​rancs​sár​ga fény​pon​tok ka​val​kád​ja. A két

fél fák​lyá​it és tá​bor​tü​ze​it időn​ként el​ho​má​lyo​sí​tot​ták a domb​ol​da​lon át​söp​rő
újabb és újabb zi​va​ta​rok. Az egyik fény​cso​kor nyil​ván az Ad​wein nevű falu le​he​tett,
egy má​sik a Hő​sök nevű domb, a har​ma​dik pe​dig Os​rung vá​ro​sa.
Meed egy el​ha​gya​tott fo​ga​dó​ban ren​dez​te be a fő​ha​di​szál​lá​sát a vá​ros​tól dél​re,
és az el​ső​nek ér​ke​ző re​gi​ment​jét arra uta​sí​tot​ta, hogy nyíl​lö​vés​nyi tá​vol​ság​nál haj​-
szál​nyi​val messzebb he​lyez​ked​je​nek el a ke​rí​tés​től. Hal ve​lük ma​radt, és ne​mes
küz​del​met foly​ta​tott az em​be​rek​kel, hogy va​la​mi​fé​le ren​det vág​jon a sö​tét​ben. A
had​osz​tály több mint fele még min​dig nem ér​ke​zett meg. Mo​gor​ván és fe​gyel​me​-
zet​le​nül buk​dá​csol​tak az úton, ami egye​net​len por​csík​ként kezd​te a na​pot, és csu​-
pa sár da​go​nya​ként fe​jez​te be. Úgy tűnt, a leg​hát​só egy​sé​gek még haj​nal​ha​sad​tá​val
sem ér​kez​nek meg.
– Kö​szö​ne​tet sze​ret​nék mon​da​ni ne​ked – szólt Brint ez​re​des. Az eső csö​pö​gött
ka​lap​ja he​gyé​ről.
– Ne​kem? – kér​dez​te ár​tat​la​nul Fin​ree. – Hát mi a csu​dá​ért?
– Hogy vi​gyáz​tál Aliz​ra az el​múlt pár nap​ban. Tu​dom, hogy mint​ha nem is ezen
a vi​lá​gon élne…
– Örö​möm​re szol​gált – ha​zud​ta a nő. – Vég​té​re is olyan jó ba​rát​ja vagy Hal​nak.
– Ez​zel egy​ben fi​no​man em​lé​kez​tet​te Brin​tet, hogy jobb lesz, ha ez így is ma​rad.
– Halt könnyű sze​ret​ni.
– Ugye?
El​lo​va​gol​tak négy át​ázott ka​bát​ban őrt álló uni​ós ka​to​na mel​lett. Dár​dá​ik he​gye
csil​lo​gott a tisz​tek lám​pá​i​nak fé​nyé​ben. Mö​göt​tük az eső​től lucs​kos fel​sze​re​lést pa​-
kol​ták le mál​hás​lo​vak​ról, meg sát​ra​kat ál​lí​tot​tak fel a csap​ko​dó ned​ves vá​szon​nal
küsz​köd​ve. Egy csüg​gedt tár​sa​ság be​hú​zott nyak​kal ácsor​gott egy víz​től csö​pö​gő
vá​szon​te​tő mel​lett, és ke​zük​ben ón​tá​nyé​rok​kal, bög​rék​kel meg do​bo​zok​kal vár​ták,
hogy meg​kap​ják a fej​adag​ju​kat.
– Nincs ke​nyér? – kér​dez​te az egyik.
– Az elő​írá​sok sze​rint a liszt el​fo​gad​ha​tó pót​lék he​lyet​te – fe​lel​te a szál​lás​mes​-
ter, mi​köz​ben gon​do​san ki​mért egy apró ada​got a mér​le​gén.
– Ki​nek el​fo​gad​ha​tó? Hol süs​sük meg?
 – Én​tő​lem meg​süt​he​ti​tek akár a da​gadt seg​ge​tek​ben… Ó, el​né​zé​sét ké​rem,
asszo​nyom. – Uj​já​val meg​érin​tet​te hom​lo​ká​ba lógó ha​ját, ahogy ész​re​vet​te a mel​-
let​tük el​lo​va​go​ló Fin​reet. Mint​ha az igaz​ság​ta​la​nul éhez​te​tett em​be​rek lát​vá​nya
iga​zán nem len​ne bán​tó, de a „segg” szó akár fel is zak​lat​hat​ná az ér​zé​keny női lel​-
ket.
Ami ele​in​te csak egy puk​li​nak tűnt a me​re​dek domb​ol​da​lon, ké​sőbb egy ősi épü​-
let​nek bi​zo​nyult, amit a szél​ben csap​ko​dó kú​szó​nö​vé​nyek nőt​tek be. Va​la​hol fél​-
úton volt egy ház meg egy paj​ta kö​zött, és va​ló​szí​nű​leg mind​ket​tő​nek hasz​nál​ták
egy​szer​re. Meed úgy szállt le a nye​reg​ből, mint egy ki​rály​nő a ko​ro​ná​zá​sán, majd
be​ve​zet​te a ve​zér​ka​rát a kes​keny aj​tón. Brint ez​re​des hát​ra​ma​radt, hogy fenn​tart​sa
a sort, így Fin​ree is be​sur​ran​ha​tott.
A csu​pasz ge​ren​dák​kal teli he​lyi​ség​ben pe​nész és gyap​jú sza​ga ke​ve​re​dett egy​-
más​sal. Az ázott tisz​tek igen szűk he​lyen zsú​fo​lód​tak össze. Az el​iga​zí​tás han​gu​la​ta
leg​in​kább egy ki​rály te​me​té​sé​re em​lé​kez​te​tett, ahol a je​len​lé​vők azon ver​sen​ge​nek,
hogy ki tud ün​ne​pé​lye​sebb ké​pet vág​ni, mi​köz​ben mo​hón az jár a fe​jük​ben, hogy
va​jon sze​re​pel​nek-e a vég​ren​de​let​ben. Mit​te​rick tá​bor​nok az egyik dur​va kő​fal​nál
állt, és ko​mo​ran csü​csö​rí​tett a szá​já​val a baj​sza alatt. Egyik ke​zét zub​bo​nya két
gomb​ja közé dug​ta, csak a hü​velyk​uj​ja ma​radt sza​ba​don. Olyan volt, mint​ha egy
fest​mény​hez pó​zol​na ép​pen, még​pe​dig egy el​vi​sel​he​tet​le​nül nagy​zo​ló da​rab​hoz.
Nem messze tőle Fin​ree meg​pil​lan​tot​ta Bre​mer dan Gorst szenv​te​len ar​cát az ár​-
nyék​ban, és üd​vöz​lés​kép​pen rá​mo​soly​gott a fér​fi​ra. Az egy alig ész​re​ve​he​tő bic​cen​-
tés​sel vá​la​szolt.
Kroy mar​sall egy nagy tér​kép előtt állt, és szé​les kar​moz​du​la​tok​kal mu​to​gat​ta a
po​zí​ci​ó​kat. Fin​reet el​töl​töt​te a büsz​ke​ség, mint min​dig, ha ap​ját mun​ka köz​ben
lát​ta. Ilyen volt egy iga​zi pa​rancs​nok. Ami​kor a be​osz​tott​jai meg​ér​kez​tek, oda​si​e​-
tett Meed​hez, és meg​ráz​ta a ke​zét, lá​nyát pe​dig egy gyors mo​sollyal kö​szön​töt​te.
– Meed kor​mány​zó úr, kö​szö​ne​tét kell mon​da​nom ön​nek, ami​ért ilyen se​be​sen
észak​ra vo​nul​tak. – Bár ha őke​gyel​mes​sé​gé​re bíz​ták vol​na az irá​nyí​tást, a had​osz​-
tály még min​dig azon töp​ren​ge​ne, hogy mer​re is van észak.
– Kroy mar​sall úr! – szólt kü​lö​nö​sebb lel​ke​se​dés nél​kül a kor​mány​zó. Ket​te​jük
kap​cso​la​ta nem volt épp fel​hőt​len. Ang​land​ban, a maga pro​vin​ci​á​já​ban Meed volt
a fon​to​sabb sze​mé​lyi​ség, de mint a ki​rály meg​bí​zá​sát tel​je​sí​tő mar​sall, há​bo​rú ide​-
jén Fin​ree apja az elöl​já​ró​já​nak szá​mí​tott.
– Tisz​tá​ban va​gyok vele, mi​cso​da nyűg le​he​tett el​hagy​ni Ol​len​san​dot, de most
itt van szük​ség önök​re.
– Azt lá​tom – je​gyez​te meg Meed a tőle meg​szo​kott go​rom​ba​ság​gal a hang​já​ban.
– Azt hal​lot​tam, ko​moly…
– Ura​im! – Az aj​tó​ban tö​mö​rü​lő tisz​tek fél​re​hú​zód​tak, hogy be​en​ged​je​nek va​la​-
kit. – El​né​zést kell kér​nem, ami​ért kés​ve ér​kez​tem, de ször​nyen zsú​fol​tak az utak.
– Zö​mök, ko​pasz fér​fi buk​kant elő a tö​meg​ből, meg​ráz​ta út​tól mocs​kos ka​bát​já​nak
haj​tó​ká​ját, eső​víz​zel fröcs​köl​ve le a kö​rü​löt​te ál​ló​kat. Egyet​len szol​gá​ló kí​sér​te, egy
gön​dör hajú fic​kó ko​sár​ral a ke​zé​ben, de Fin​ree ügyelt rá, hogy min​den​kit is​mer​-
jen őfel​sé​ge ál​lam​gé​pe​ze​té​ben, és tisz​tá​ban le​gyen a Nyi​tott, il​let​ve a Zárt Ta​nács
min​den egyes tag​já​nak fon​tos​sá​gá​val és be​fo​lyá​sos​sá​gá​val, úgy​hogy a pom​pa tel​-
jes hi​á​nya egyet​len pil​la​nat​ra sem té​vesz​tet​te meg. Lé​nyeg a lé​nyeg, akár azt ter​-
jesz​tet​te ma​gá​ról, hogy vissza​vo​nult, akár nem, Ba​yaz, az Első Má​gus, min​den​ki
mást meg​elő​zött a rang​sor​ban.
– Lord Ba​yaz! – ki​ál​tott fel Fin​ree apja. – Be​mu​ta​tom Meed urat, Ang​land kor​-
mány​zó​ját, őfel​sé​ge Har​ma​dik Had​osz​tá​lyá​nak pa​rancs​no​kát.
Az Első Má​gus​nak va​la​mi úton-mó​don si​ke​rült úgy meg​szo​rí​ta​nia a kor​mány​zó
ke​zét, hogy köz​ben mint​ha tu​do​mást sem vett vol​na a je​len​lé​té​ről.
– Is​mer​tem a báty​ját. Jó em​ber volt, na​gyon hi​ány​zik. – Meed meg​kí​sé​relt fe​lel​-
ni va​la​mit, de Ba​yaz fi​gyel​mét már a szol​gá​ja von​ta ma​gá​ra, aki eb​ben a pil​la​nat​-
ban elő​ha​lá​szott egy csé​szét a ko​sa​rá​ból. – Á, te! Sem​mi sem tű​nik olyan ret​te​ne​-
tes​nek, ha az em​ber egy csé​sze teát tart​hat a ke​zé​ben, igaz? Kér va​la​ki eset​leg? –
Nem akad​tak je​lent​ke​zők. A te​á​zást ál​ta​lá​ban mél​tat​lan gurk​hu​li szo​kás​nak, gya​-
kor​la​ti​lag ha​za​áru​lás​nak te​kin​tet​ték. – Sen​ki?
– Én sze​ret​nék egy csé​szé​vel. – Fin​ree könnye​dén a kor​mány​zó elé lé​pett, aki
erre kény​te​len volt bi​zony​ta​la​nul hát​rébb hú​zód​ni. – Tö​ké​le​tes eb​ben az idő​ben. –
Gyű​löl​te ezt a löttyöt, de bol​do​gan meg​ivott vol​na akár egy óce​án​ra va​lót is be​lő​le,
ha cse​ré​be szó​ba ele​gyed​he​tett az Unió egyik leg​na​gyobb ha​tal​mú em​be​ré​vel.
Ba​yaz te​kin​te​te egy pil​la​nat​ra a nő ar​cá​ra vil​lant. Egy zá​log​ház tu​laj​do​no​sa méri
fel így hol​mi csi​ri​csá​ré csa​lá​di erek​lye ér​té​két. Fin​ree apja kel​let​le​nül kö​szö​rül​te
meg a tor​kát.
– Ő itt a lá​nyom…
– Fin​ree dan Brock, ter​mé​sze​te​sem. Gra​tu​lá​lok az es​kü​vő​höz.
Fin​ree pró​bál​ta lep​lez​ni cso​dál​ko​zá​sát.
– Ön igen tá​jé​ko​zott, Lord Ba​yaz. Azt gon​dol​tam vol​na, nem va​gyok rá mél​tó,
hogy ész​re​ve​gyen. – Mint​ha meg sem hal​lot​ta vol​na Meed egyet​ér​tő kö​hin​té​sét.
– Az óva​tos em​ber min​dent ész​re​vesz – kö​zöl​te a má​gus. – Vég​té​re is a tu​dás a
ha​ta​lom gyö​ke​re. Nagy​sze​rű em​ber le​het a fér​je, ha si​ke​rült el​ér​nie, hogy nem ve​-
tül rá a csa​lád​ja áru​lá​sá​nak ár​nyé​ka.
– Va​ló​ban nagy​sze​rű em​ber – vág​ta rá rez​ze​nés​te​le​nül Fin​ree. – A leg​ki​sebb
mér​ték​ben sem ütött az ap​já​ra.
– Az jó. – Ba​yaz to​vább​ra is mo​soly​gott, de a te​kin​te​te ke​mény volt, mint a ko​-
va​kő. – Nem örül​nék, ha fáj​dal​mat kéne okoz​nunk ön​nek az​zal, hogy fel​köt​tet​jük.
Kí​nos csend kö​vet​ke​zett. Fin​ree előbb Brint ez​re​des​re, az​tán Meed kor​mány​zó​ra
pil​lan​tott, vár​va, hogy eset​leg ki​áll​nak a fér​je mel​lett Hal meg​in​gat​ha​tat​lan hű​sé​-
gé​ért cse​ré​be. Brint leg​alább volt annyi​ra tisz​tes​sé​ges, hogy lát​szott raj​ta a bűn​tu​-
dat. Meed​nek mint​ha hir​te​len jó​ked​ve tá​madt vol​na.
 – Nem ta​lál hű​sé​ge​sebb em​bert őfel​sé​ge egész se​re​gé​ben – nyög​te ki vé​gül a nő.
– Öröm​mel hal​lom. A hű​ség min​dig jól jön egy se​reg​ben. A győ​ze​lem meg még
job​ban. – Ba​yaz mor​co​san pil​lan​tott az össze​gyűlt tisz​tek​re. – Lát​tunk már szebb
na​po​kat is, ura​im. Sok​kal, de sok​kal szeb​be​ket.
– Ja​len​horm tá​bor​nok túl​be​csül​te a le​he​tő​sé​ge​ket – vág​ta rá ka​pás​ból, min​den
baj​tár​si​as​sá​got mel​lőz​ve Mit​te​rick. Igen​csak jel​lem​ző volt rá az ilyes​mi. – Nem
sza​badott vol​na ennyi​re szét​húz​nia a csa​pa​ta​it…
– Ja​len​horm tá​bor​nok az én pa​ran​csa​i​mat kö​vet​te – csat​tant fel Kroy mar​sall,
mire Mit​te​rick mo​gor​va csend​be bur​ko​ló​zott. – Szét​húz​tuk a csa​pa​to​kat, igen, és
az észak​föl​di​ek meg​lep​tek ben​nün​ket…
– A te​á​ja. – Ba​yaz szol​gá​ja Fin​ree ke​zé​be nyo​mott egy csé​szét. Ta​lál​ko​zott a te​-
kin​te​tük. A fér​fi egyik sze​me kék volt, a má​sik zöld. – Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy a
fér​je olyan hű​sé​ges, be​csü​le​tes és szor​gal​mas, amennyi​re csak le​het – dör​mög​te,
és a szá​ja sar​ka szol​gá​ló​tól igen​csak szo​kat​lan mo​soly​ra hú​zó​dott, mint​ha va​la​mi
benn​fen​tes tré​fát sü​tött vol​na el. Fin​ree el sem tud​ta kép​zel​ni, mi le​het az, de a
fér​fi a kan​ná​val a ke​zé​ben már vissza​hú​zó​dott, hogy Ba​yaz csé​szé​jét tölt​se újra. A
nő el​húz​ta a szá​ját, meg​győ​ző​dött róla, hogy sen​ki sem fi​gye​li, és suttyom​ban a fal​-
ra ön​töt​te a sa​ját​ja tar​tal​mát.
– …a le​he​tő​sé​ge​ink igen​csak kor​lá​to​zot​tak vol​tak – mond​ta ép​pen az apja –, te​-
kint​ve a Zárt Ta​nács ál​tal ránk eről​te​tett si​et​sé​get…
Ba​yaz a sza​vá​ba vá​gott.
– A si​et​ség lét​fon​tos​sá​gú, ez​zel együtt kell él​nünk, Kroy mar​sall. At​tól, hogy ez
po​li​ti​kai szük​ség​sze​rű​ség, nem pe​dig fi​zi​kai, még ugyan​úgy nem hagy​hat​juk fi​-
gyel​men kí​vül. – Aj​ká​val csü​csö​rít​ve szür​csölt egyet a te​á​já​ból. A szo​bá​ban olyan
csend lett, hogy azt is meg le​he​tett vol​na hal​la​ni, ha egy bol​ha ug​rik egyet. Fin​ree
szí​ve​sen meg​ta​nul​ta vol​na ezt a trük​köt. Jó lett vol​na, ha min​den könnye​dén ki​-
mon​dott sza​vá​ra azon​nal oda​fi​gyel​nek, és nem kell töb​bé ah​hoz szok​tat​nia ma​gát,
hogy ke​dé​lye​sen fe​lel​get​nek neki, fél​re​söp​rik, vagy egy​sze​rű​en le​ve​gő​nek né​zik. –
Ha a kő​mű​ves lej​tő​re épít fa​lat, és az össze​om​lik, alig​ha pa​nasz​kod​hat, hogy ezer
évig állt vol​na a műve, csak hát nem en​ged​ték, hogy oda​lent a sík te​re​pen dol​goz​-
zon. – Ba​yaz is​mét szür​csölt egyet, ugyan​olyan tel​jes csend​ben. – Há​bo​rú​ban soha
nem sík a te​rep.
Fin​ree szin​te fi​zi​kai kény​szert ér​zett, hogy apja vé​del​mé​re si​es​sen. Olyan volt,
mint​ha egy da​rázs züm​mög​ne a ru​há​ja alatt, amit jobb len​ne sür​gő​sen le​csap​ni,
még​is ma​gá​ba foj​tot​ta a szót. Meed​be be​le​köt​ni egy do​log. Az Első Má​gus​ba be​le​-
köt​ni egy má​sik.
– Nem állt szán​dé​kom​ban ki​fo​gá​so​kat ke​res​ni – kö​zöl​te me​re​ven Kroy. – Tel​jes
fe​le​lős​sé​get vál​la​lok a ve​re​sé​gért, és csak​is én va​gyok a hi​bás az el​szen​ve​dett vesz​-
te​sé​ge​kért.
– Nagy​sze​rű jel​lem​ről ta​nús​ko​dik, hogy vál​lal​ja a fe​le​lős​sé​get, még​sem me​-
gyünk vele sok​ra. – Ba​yaz fel​só​haj​tott, mint​ha egyik csin​ta​lan uno​ká​ját dor​gál​ná
meg ép​pen. – De ta​nul​junk a lec​ké​ből, ura​im! Lép​jünk túl a teg​na​pi ve​re​sé​ge​ken,
és kon​cent​rál​junk a hol​nap győ​zel​me​i​re. – Min​den​ki, még Fin​ree apja is bó​lin​tott,
mint​ha soha éle​tük​ben nem hal​lot​tak vol​na en​nél na​gyobb böl​cses​sé​get. Íme a ha​-
ta​lom!
Fin​ree nem em​lé​ke​zett rá, hogy va​la​ha is ennyi​re vi​szoly​gott vol​na egy em​ber​től,
vagy ennyi​re cso​dál​ta vol​na ilyen rö​vid is​me​ret​ség után.
Mé​tely a Hő​sök kö​ze​pén ra​kott nagy tűz​nél tar​tott gyű​lést. A lán​gok szi​szeg​tek,
sis​te​reg​tek a szi​tá​ló eső​ben. Fe​szült​ség vib​rált a le​ve​gő​ben, mint​ha az össze​jö​ve​tel
fél​úton lett vol​na egy es​kü​vő és egy akasz​tás kö​zött. A fény és az ár​nyé​kok já​té​ka
min​dig ör​dög​gé va​rá​zsol​ja az em​be​re​ket, és Begy nem egy​szer lá​tott már olyat,
hogy ezek az em​be​rek va​ló​ban ör​dög​ként is vi​sel​ked​tek. Mind​annyi​an el​jöt​tek:
Hosszú​kezű, Tíz​fé​le, Sö​mör és Cal​der, Vas​fe​jű, Don​ga​láb, meg még vagy negy​ven
Ne​ves Em​ber. A leg​na​gyobb ne​vek és a leg​ke​mé​nyebb te​kin​te​tek Észak​föl​dön, ki​-
vé​ve pá​rat, aki oda​fönt ma​radt a dom​bok kö​zött, és pá​rat, akik a má​sik ol​dal​ra áll​-
tak.
Úgy fes​tett, Arany Gla​ma is ki​vet​te a ré​szét a harc​ból. Va​la​ki ül​lő​nek hasz​nál​ta a
fe​jét. Az arca bal ol​da​la egyet​len nagy seb volt, az ajka fel​ha​sadt és ala​po​san meg​-
duz​zadt, a lila fol​tok már​is ter​jed​tek raj​ta. Vas​fe​jű ön​telt vi​gyor​ral néz​te meg ma​-
gá​nak, mint​ha soha nem lá​tott vol​na olyan szé​pet, mint Arany tö​rött orra. Ez a
ket​tő rég nem szí​vel​te egy​mást – annyi​ra nem, hogy el​len​sé​ges​ke​dé​sük meg​mér​-
gez​te kö​rü​löt​tük a le​ve​gőt.
– Te meg mit ke​re​sel itt, vén​em​ber? – kér​dez​te Cal​der, ami​kor Begy bi​ceg​ve
meg​ér​ke​zett mel​lé.
– Fene es​sen be​lém, ha tu​dom. A sze​mem már nem a régi. – Begy meg​ra​gad​ta
az öv​csat​ját, és hu​nyo​rog​va né​zett kö​rül. – Ez nem az a hely, aho​vá szar​ni já​runk?
Cal​der fel​ne​ve​tett.
– Nem, itt csak szar​sá​go​kat be​szé​lünk. Bár ha le​to​lod a nad​rá​go​dat, és nyomsz
egy kis pasz​tát Tíz​fé​le Brodd csiz​má​já​ra, nem fo​gok pa​nasz​kod​ni.
Fe​ke​te Mé​tely egy cson​tot szo​po​gat​va ki​lé​pett az ár​nyék​ból, és meg​ke​rül​te Skar​-
ling szé​két. A be​szél​ge​tés előbb hal​kabb lett, az​tán tel​je​sen el​halt. Csak a tűz ro​po​-
gá​sa, a zsa​rát​nok sis​ter​gé​se meg a kö​rön kí​vül​ről be​szű​rő​dő da​lok tá​vo​li tak​tu​sai
hal​lat​szot​tak. Mé​tely le​csu​pa​szí​tot​ta a cson​tot, az​tán tűz​be dob​ta, majd egyen​ként
le​nyal​ta az uj​ja​it, mi​köz​ben vé​gig​mér​te az ár​nyé​kok szab​dal​ta ar​co​kat. El​nyúj​tot​ta
a csen​det. Meg​vá​ra​koz​tat​ta az em​be​re​it. Nem ha​gyott fe​lő​le két​sé​get, ki a leg​na​-
gyobb bi​tang a dom​bon.
– Na szó​val – mond​ta vé​gül. – Szép mun​ka volt, mi? – Ha​tal​mas csö​röm​pö​lés
tá​madt, ahogy ez em​be​rek meg​ráz​ták kard​ja​ik mar​ko​la​tát, vas​kesz​tyű​jük​kel a paj​-
zsu​kat csap​kod​ták, vagy ök​lük​kel kezd​ték ütni a pán​cél​ju​kat. Sö​mör sem ma​radt
ki az ün​nep​lés​ből, ke​zé​ben tar​tott si​sak​já​val kar​cos comb​vért​jét dön​get​te. Begy is
meg​zör​get​te a kard​ját a hü​ve​lyé​ben, bár ér​zett köz​ben némi lel​ki​fur​da​lást, ami​ért
az elő​ző nap nem fu​tott elég gyor​san, hogy ki is von​ja a csa​tá​ban. Cal​der csend​ben
ma​radt, csak a fo​gát szí​vo​gat​ta ke​se​rű​en, vár​va, hogy el​hal​jon az ün​nep​lés zaja.
– Szép mun​ka volt – mo​soly​gott elé​ge​det​ten Tíz​fé​le a tűz mel​lett.
– Igen, szép mun​ka – mond​ta Hosszú​kezű.
– Még szebb is le​he​tett vol​na – je​gyez​te meg aj​kát biggyeszt​ve Vas​fe​jű ha át​ju​-
tunk a se​ké​lye​sen.
Arany sze​me égett össze​tört ar​cá​ban, áll​kap​csa iz​mai rán​ga​tóz​tak, de nem állt le
vi​tat​koz​ni. Va​ló​szí​nű​leg azért, mert a be​széd túl​sá​go​san fájt neki.
– Az em​be​re​im foly​ton az​zal jön​nek ne​kem, hogy a vi​lág már nem olyan, mint
ré​gen. – Mé​tely fel​emel​te a kard​ját, és szé​le​sen vi​gyo​rog​va ki​dug​ta a nyel​ve he​gyét
a fo​gai kö​zött. – De bi​zo​nyos dol​gok nem vál​toz​nak, igaz? – Új​ból kez​dő​dött az uj​-
jon​gás. Ren​ge​teg acél len​dült a ma​gas​ba, cso​da, hogy sen​kit nem szúr​tak meg vé​-
let​le​nül. – Azok​nak, akik sze​rint Észak​föld klán​jai nem tud​nak együtt har​col​ni. –
Mé​tely csü​csö​rí​tett, és be​le​kö​pött a tűz​be. A nyá​la nyo​mán sis​te​reg​tek a lán​gok. –
Azok​nak, akik sze​rint az uni​ós ka​to​nák túl so​kan van​nak, hogy le​győzzük őket… –
Újabb ada​got ser​cin​tett a tűz​be. Ahogy fel​né​zett, iz​zott a sze​me. – És azok​nak,
akik sze​rint nem én va​gyok az al​kal​mas em​ber a fel​adat​ra… – Heggyel elő​re be​le​-
ál​lí​tot​ta kard​ját a lán​gok közé, a mar​ko​lat kö​rül szik​rák zá​po​roz​tak.
Az él​jen​zés​től olyan hang​za​var lett, mint egy ko​vács​mű​hely​ben. Begy még össze
is rez​zent az ir​dat​lan ri​csaj​tól.
– Mé​tely! – üvöl​töt​te Tíz​fé​le, és egyik seb​he​lyes ke​zé​vel rá​csa​pott a kard​ja mar​-
ko​la​tá​ra. – Fe​ke​te Mé​tely!
Má​sok is kö​vet​ték a pél​dá​ját, és ha​ma​ro​san rit​mus​ra kán​tál​ták a ne​vet meg
csap​kod​ták az ök​lük​kel a fé​met.
– Fe​ke​te! Mé​tely! Fe​ke​te! Mé​tely! – Vas​fe​jű is be​szállt, meg Hosszú​kezű is, de
Arany is hoz​zá​tet​te a ma​gá​ét be​vert szá​já​val mor​mog​va. Begy néma ma​radt. Há​-
rom​fás Rudd min​dig azt mond​ta, hogy a győ​zel​met csend​ben és alá​zat​tal kell fo​-
gad​ni, mert ha​ma​ro​san ta​lán a ve​re​sé​get lesz kény​te​len ugyan​így vi​sel​ni az em​ber.
A tűz túl​ol​da​lán Begy Resz​ket sze​mét lát​ta vil​lan​ni. Ő sem él​jen​zett.
Mé​tely ugyan​úgy te​le​pe​dett le Skar​ling szé​ké​be, akár​csak an​nak ide​jén Be​thod.
Süt​ké​re​zett a sze​re​tet​ben, mint gyík a na​pon, majd egy ki​rá​lyi gesz​tus​sal csend​re
in​tet​te az em​be​re​it.
– Jól van, mi​énk a leg​jobb po​zí​ció a völgy​ben. Vagy vissza​vo​nul​nak, vagy ne​-
künk jön​nek, és nincs sok hely, ahol pró​bál​koz​hat​nak. Szó​val egye​lő​re nincs szük​-
sé​günk sem​mi​lyen okos​ság​ra. Per​sze min​den​fé​le okos​sá​got úgy​is csak el​pa​za​rol​na
rá​tok az em​ber. – Kun​co​gás fu​tott vé​gig a csa​pa​ton. – Elég lesz, ha csak a vé​re​te​-
ket, a csont​ja​i​to​kat meg az acélt ad​já​tok, mint ma is. – Újabb él​jen​zés sza​kí​tot​ta
fél​be. – Hosszú​kezű?
 – Igen​is, fő​nök! – Az öreg har​cos a tűz fé​nyé​be lé​pett, szá​ját kes​keny vo​nal​lá
szo​rí​tot​ta össze.
– Tő​led azt vá​rom, hogy a fi​a​id​dal tartsd meg Os​run​got. Gya​ní​tom, hogy hol​nap
ke​mé​nyen ne​ked fog​nak men​ni.
Hosszú​kezű rán​tott egyet a vál​lán.
– Így van jól. Mi is elég ke​mé​nyen men​tünk ne​kik ma.
– Ne hagyd, hogy át​jus​sa​nak azon a hí​don, Hosszú​kezű. Vas​fe​jű?
– Igen​is, fő​nök!
– Rád a se​ké​lyest bí​zom. Küldj em​be​re​ket a gyü​mölcs​fák közé. Lát​ni aka​rom,
hogy meg​tart​já​tok a Gye​re​ke​ket. Lát​ni aka​rom, hogy az em​be​re​id ké​szek meg​hal​-
ni, de szí​ve​seb​ben öl​nek. Csak ott tud​ná​nak ko​mo​lyabb erők​kel át​kel​ni, és ha meg​-
pró​bál​ják, a tö​kük​re kell lép​nünk.
– Azt fo​gom ten​ni. – Vas​fe​jű gú​nyos mo​solyt kül​dött a tűz túl​ol​da​lá​ra. – Sen​ki
sem ker​get​het el on​nan.
– Ez meg mit je​lent​sen? – vi​cso​rí​tot​ta Arany.
– Mind kap​tok esélyt a di​cső​ség​re – mond​ta Mé​tely, mire mind​ket​ten el​hall​gat​-
tak. – Arany, te ma na​gyon ke​mé​nyen har​col​tál, úgy​hogy most ma​radj ki​csit hát​-
rébb. He​lyez​kedj el Vas​fe​jű és Hosszú​kezű kö​zött, ak​kor bár​me​lyik​nek se​gít​hetsz,
ha job​ban meg​szo​ron​gat​ják őket, mint amit még könnye​dén ke​zel​ni tud​nak.
– Ér​tem. – Arany meg​nyal​ta duz​zadt aj​kát duz​zadt nyel​ve he​gyé​vel.
– Sö​mör?
– Fő​nök!
– Te fog​lal​tad el az Öreg​híd​at. Most tartsd meg az Öreg​híd​at.
– Úgy lesz.
– Ha vissza kell vo​nul​nod…
– Nem kell – je​len​tet​te ki Sö​mör egy kor​lá​to​zott ké​pes​sé​gű if​jonc ma​ga​biz​tos​sá​-
gá​val.
– Ér​de​mes len​ne fel​ál​lí​ta​ni egy má​so​dik vo​na​lat an​nál a régi fal​nál. Hogy is hív​-
ják?
– Cla​il fala – fe​lel​te Don​ga​láb. – Va​la​mi bo​lond gaz​da épí​tet​te.
– Még jól is jö​het ne​künk – mond​ta Mé​tely. – Amúgy is túl szűk hoz​zá a hely a
híd mö​gött, hogy min​den em​be​re​det be​vesd, szó​val né​há​nyat vonj csak visszább
kö​zü​lük.
– Úgy lesz – fe​lel​te Sö​mör.
– Tíz​fé​le?
 – Di​cső​ség​re szü​let​tem, fő​nök!
– Ne​ked kell fel​ügyel​ned a Hő​sök lej​tő​jét és Skar​ling uj​ját, ami azt je​len​ti, hogy
el​vi​leg nem kell azon​nal meg​üt​köz​nöd sen​ki​vel. Ha Sö​mör​nek vagy Vas​fe​jű​nek
szük​sé​ge lesz a se​gít​sé​ged​re, ta​lán még küld​hetsz is ne​kik pár em​bert.
Tíz​fé​le un​dok kép​pel né​zett át a tűz fö​lött Sö​mör​re, Cal​der​re, és re​mél​he​tő​leg,
csak mert ő is ott állt mel​let​tük, Begy​re.
– Meg​lá​tom, mit tu​dok össze​ka​par​ni.
Mé​tely elő​re​ha​jolt.
– Don​ga​láb és én ide​fent le​szünk a fal mö​gött. Úgy áll, hogy hol​nap a front​vo​nal
mö​gül irá​nyí​tom a csa​tát, aho​gyan uni​ós ba​rá​ta​ink​nál szo​kás. – Har​sány rö​hö​gés
volt a vá​lasz. – Szó​val ennyi. Vagy van va​la​ki​nek jobb öt​le​te? – Mé​tely vi​gyo​rog​va
né​zett kör​be az össze​gyűl​te​ken. Begy ta​lán még éle​té​ben nem ér​zett ilyen ke​vés
kész​te​tést arra, hogy ki​nyis​sa a szá​ját, és tel​jes​ség​gel va​ló​szí​nűt​len​nek tűnt, hogy
bár​ki más ki akar​na tűn​ni a töb​bi​ek kö​zül…
– Ne​kem van. – Cal​der fel​emel​te egy uj​ját. Per​sze ő min​dig ki akart tűn​ni a töb​-
bi​ek kö​zül.
Mé​tely össze​húz​ta a sze​mét.
– Mi​lyen meg​le​pő! És mi​fé​le stra​té​gi​át aján​la​nál, Cal​der her​ceg?
– For​dít​sunk há​tat az Uni​ó​nak, és sza​lad​junk el? – kér​dez​te Vas​fe​jű, meg​ne​vet​-
tet​ve a tár​sa​sá​got.
– For​dít​sunk há​tat az Uni​ó​nak, és fog​juk meg a bo​kán​kat? – kér​dez​te Tíz​fé​le
újabb ka​ca​gás​hul​lá​mot in​dít​va el.
Cal​der csak mo​soly​gott, ki​vár​ta, amíg el​hal a ne​ve​tés, és csend lesz.
– A bé​két aján​la​nám – mond​ta az​tán.
Begy össze​rez​zent. Olyan volt ez, mint​ha Cal​der fel​állt vol​na egy bor​dély​ban az
asz​tal​ra, és szü​zes​sé​gi fo​ga​da​lom meg​té​te​lé​re szó​lí​tot​ta vol​na fel a je​len​lé​vő​ket. Az
öreg har​cos erős kész​te​tést ér​zett, hogy el​hú​zód​jon Cal​der​től, mint a nyílt láng kö​-
ze​lé​ben álló ola​jos​hor​dó​tól. De mi​lyen em​ber az, aki cser​ben​hagy​ja a ba​rát​ját, csak
mert az ép​pen nem nép​sze​rű? Még ha fenn is áll a ve​szé​lye, hogy az il​le​tő ha​ma​ro​-
san izzó tűz​go​lyó​vá vál​to​zik.
Begy ott ma​radt hát vál​lát ba​rát​ja vál​lá​nak vet​ve, és azon gon​dol​ko​dott, hogy va​-
jon mi​ben mes​ter​ke​dik Cal​der, mert hogy mes​ter​ke​dett va​la​mi​ben, ah​hoz nem fért
két​ség. A hi​tet​len​ke​dő csend olyan hosszú​ra nyúlt, hogy még a fel​tá​ma​dó szél​nek
is volt ide​je meg​lo​bog​tat​ni a kö​pe​nye​ket és meg​tán​col​tat​ni a lán​go​kat, vad ár​nyé​-
ko​kat vet​ve az össze​rán​colt hom​lo​kok​ra.
– Hé, te gyá​va fasz​pa​raszt! – Tíz​fé​le Brodd seb​he​lyes arca úgy el​torzult a meg​ve​-
tés​től, hogy az em​ber azt vár​ta, mi​kor nyí​lik ket​té.
 – Te gyá​vá​nak ne​vez​ted az öcsé​met? – Sö​mör​nek ki​dül​ledt a sze​me a düh​től. –
Ki​te​ke​rem a kur​va nya​ka​dat!
– Nyu​gi, nyu​gi! – szólt köz​be Mé​tely. – Majd én el​dön​töm, ki​nek a nya​kát te​ker​-
jük ki, ha úgy ala​kul. Cal​der her​ceg​ről tud​juk, hogy mes​te​re a sza​vak​nak. Azért
hív​tam ide, hogy meg​hall​gas​sam a mon​da​ni​va​ló​ját, nem igaz? Hall​juk hát, Cal​der!
Mi​ért akarsz bé​két?
– Csak óva​to​san, Cal​der! – mor​mog​ta Begy. Igye​ke​zett meg sem moz​dí​ta​ni az
aj​kát. – Vi​gyázz!
Ha Cal​der hal​lot​ta is a fi​gyel​mez​te​tést, úgy dön​tött, hogy ma​gas​ról tesz rá.
– Mert a há​bo​rú​ban csak idő, pénz meg em​ber​éle​tek men​nek po​csék​ba.
– Gyá​va fasz​pa​raszt! – hör​dült föl megint Tíz​fé​le. Sö​mör ez​út​tal nem tet​te hely​-
re, csak állt egy hely​ben, és az öccsé​re me​redt. Az un​do​ro​dó, fel​há​bo​ro​dott ká​rom​-
ko​dá​sok kó​ru​sa majd​nem olyan han​gos volt, mint az imén​ti ri​csaj, ami​kor még
Mé​telyt él​tet​ték. De mi​nél na​gyobb lett a zaj, Cal​der an​nál szé​le​seb​ben mo​soly​gott.
Szin​te táp​lál​ko​zott a gyű​lö​le​tük​ből, akár vi​rág a trá​gyá​ból.
– A há​bo​rú cél​ja, hogy meg​sze​rezzünk ezt-azt – mond​ta. – Ha sem​mit sem
szerzünk meg ál​ta​la, ak​kor mi ér​tel​me van? Mi​óta me​ne​tel​tek fel-alá?
– Té​ged már egy​szer ha​za​za​var​tak – ki​ál​tot​ta va​la​ki.
– Igen, és azért küld​tek el, mert ak​kor is bé​ké​ről lo​csog​tál – mond​ta Vas​fe​jű.
– Ér​tem. Te mi​óta csi​ná​lod ez? – Cal​der egye​ne​sen Vas​fe​jű ar​cá​ra mu​ta​tott. –
És te? – Arany kö​vet​ke​zett. – És ő? – Cal​der hü​velyk​uj​ja a mel​let​te álló Begy felé
for​dult. Az öreg har​cos össze​rán​col​ta a hom​lo​kát; job​ban sze​re​tett vol​na ki​ma​rad​-
ni eb​ből. – Hó​na​pok óta? Évek óta? Me​ne​tel​tek, lo​va​gol​tok, fél​tek, a csil​la​gok alatt
al​szo​tok be​te​gen, se​be​sül​ten. Szél​ben, hi​deg​ben va​cog​tok, amíg a föld​je​i​tek​kel, a
nyá​ja​i​tok​kal, a mű​he​lye​i​tek​kel meg a fe​le​sé​ge​i​tek​kel sen​ki sem tö​rő​dik. És mi cél​-
ból? Hm? Mi​fé​le zsák​má​nyért? Mi​fé​le di​cső​sé​gért? Ha van két​száz olyan em​ber,
aki gaz​da​gabb lett eb​ben a nagy ha​da​ko​zás​ban, hát meg​eszem a sa​ját far​ka​mat.
– Gyá​va be​széd, baz​meg! – vi​cso​rí​tot​ta Tíz​fé​le, és el​for​dult. – Meg sem hall​ga​-
tom.
– Az a gyá​va, aki meg​fu​ta​mo​dik va​la​mi elől. Félsz a sza​vak​tól ta​lán, Tíz​fé​le? Mi​-
cso​da hős vagy! – Cal​der​nek ez​zel még si​ke​rült is meg​ne​vet​tet​nie pár em​bert. Tíz​-
fé​le for​tyog​va for​dult vissza. – Ma győz​tünk itt! Min​den egyes em​ber hős! – Cal​der
rá​csa​pott a kard​ja mar​ko​la​tá​ra. – De ez csak egy apró si​ker. Dél felé kap​ta a fe​jét,
ahol az el​len​ség tá​bor​tü​zei vi​lá​gí​tot​ták meg a völ​gyet. – Szám​ta​lan uni​ós ka​to​na
van még. Hol​nap na​gyobb csa​ta és sú​lyo​sabb vesz​te​sé​gek vár​nak ránk. Sok​kal sú​-
lyo​sab​bak. És ha győ​zünk, vé​gül ugyan​itt le​szünk, csak sok​kal több ha​lott vesz
majd kö​rül ben​nün​ket. Nem igaz? – Né​há​nyan to​vább​ra is a fe​jü​ket ráz​ták, má​sok
vi​szont lát​ha​tó​an fon​to​ló​ra vet​ték a dol​got. – Ami azo​kat il​le​ti, akik sze​rint az
észak​föl​di klá​nok kép​te​le​nek együtt har​col​ni, vagy akik sze​rint ennyi uni​ós ka​to​-
nát úgy​sem győz​he​tünk le, nos… Azt hi​szem, ezek a kér​dé​sek még nem dől​tek el. –
Cal​der csü​csö​rí​tett az aj​ká​val, és maga is be​le​kö​pött Mé​tely tü​zé​be. – Köp​ni meg
bár​ki tud.
– Béke! – mor​dult fel Tíz​fé​le, aki vé​gül csak ott ma​radt, és vé​gig​hall​gat​ta Cal​-
dert. – Mind​annyi​an tud​juk, mi​lyen bé​ke​sze​re​tő volt apád is! Vagy ta​lán nem ő
vitt min​ket elő​ször há​bo​rú​ba az Unió el​len?
Cal​der nem vesz​tett a len​dü​le​té​ből.
– De igen, és ez be is tett neki. Ta​lán én ta​nul​tam a hi​bá​já​ból. A kér​dés az, hogy
ti is ta​nul​ta​tok-e be​lő​le? – Sor​ban min​den​ki​nek a sze​mé​be né​zett. – Mert ha en​-
gem kér​dez​tek, hü​lye, aki az éle​tét koc​káz​tat​ja olyas​mi​ért, amit csak kér​nie kell. –
Egy idő​re csend lett. Sú​lyos, bűn​tu​da​tos csend. A szél to​vább lo​bog​tat​ta a kö​pe​-
nye​ket, és szik​rák zu​ha​ta​gát fúj​ta ki a tűz​ből.
Mé​tely elő​re​dőlt, és a kard​já​ra tá​masz​ko​dott.
– Hát te az​tán szé​pen a tü​zem kö​ze​pé​be szar​tál, nem igaz, Cal​der her​ceg? – Kör​-
ben har​sány ne​ve​tés tá​madt, és a pil​la​nat to​va​szállt. – És te, Sö​mör? Te is bé​két
akarsz?
A két fi​vér far​kas​sze​met né​zett egy​más​sal, Begy pe​dig igye​ke​zett ész​re​vét​le​nül
ki​hát​rál​ni kö​zü​lük.
– Nem – fe​lel​te Sö​mör. – Én har​col​ni aka​rok.
Mé​tely cset​tin​tett a nyel​vé​vel.
– Na tes​sék! A je​lek sze​rint a sa​ját bá​tyá​dat sem si​ke​rült meg​győz​nöd. – Megint
ne​ve​tés tá​madt. Cal​der is együtt ka​ca​gott a töb​bi​ek​kel, ha nem is túl lel​ke​sen. –
Azért tény​leg mes​te​ri​en bánsz a sza​vak​kal, Cal​der. Ta​lán el​jön az ide​je, hogy bé​ké​-
ről kell majd tár​gyal​nunk az Uni​ó​val. Ak​kor fel​tét​len hí​vat​lak majd. – Ki​vil​lan​tot​ta
a fog​so​rát. – De az nem ma este lesz.
Cal​der szín​pa​di​as moz​du​lat​tal ha​jolt meg.
– Ahogy pa​ran​cso​lod, Észak​föld Vé​del​me​ző​je. Te vagy a fő​nök.
– Így igaz – mor​dult fel Mé​tely, és a leg​töb​ben vele bó​lo​gat​tak. – Így igaz. – De
Begy egy​re több el​mél​ke​dő te​kin​tet lá​tott, ahogy az em​be​rek las​san szét​szé​led​tek
az éj​sza​ká​ban. A par​la​gon ma​radt föld​je​ik​re vagy a par​la​gon ma​radt fe​le​sé​ge​ik​re
gon​dol​tak. Ta​lán ez a Cal​der nem is ak​ko​ra mar​ha, mint amek​ko​rá​nak tű​nik. Az
észak​föl​di​ek sze​ret​nek har​col​ni, de a sört is sze​re​tik. És a sör​höz ha​son​ló​an csa​tá​-
ból sem bír el bár​mennyit a gyom​ruk.
– Ma le​győz​tek ben​nün​ket, de hol​nap más lesz a hely​zet. – Kroy mar​sall le​he​tő​sé​-
get sem ha​gyott az el​lent​mon​dás​ra. Egy​sze​rű​en egy tényt kö​zölt. – Hol​nap mi tá​-
mad​juk meg az el​len​sé​get, és győz​ni fo​gunk. – A szo​bá​ban su​so​gás tá​madt, ahogy
az egy​szer​re bó​lin​tó tisz​tek ke​mé​nyí​tett gal​lér​ja meg​moz​dult.
– Győ​ze​lem – mor​mog​ta va​la​ki.
– Hol​nap reg​gel​re há​rom had​osz​tály is el​fog​lal​ja a po​zí​ci​ó​ját. – Bár az egyi​ket
tönk​re​ver​ték, a má​sik ket​tő meg egész éj​sza​ka me​ne​telt. – A se​re​gek lét​szá​mát il​-
le​tő​en je​len​tős túl​erő​ben va​gyunk. – Össze​fog​nak rop​pan​ni a holt​tes​te​ink sú​lya
alatt!– A jog a mi ol​da​lun​kon van. – Jó ne​ked. Az én ol​da​la​mon egy jó​ko​ra hor​-
zso​lás van. De a töb​bi tisz​tet lát​ha​tó​lag fel​vil​la​nyoz​ták az üres szó​la​mok. Ahogy a
fél​no​tá​sok ese​té​ben már csak len​ni szo​kott.
Kroy a tér​kép felé for​dult, és a se​ké​lyes déli part​já​ra mu​ta​tott. Arra a hely​re,
ahol Gorst az​nap dél​előtt har​colt.
– Ja​len​horm tá​bor​nok had​osz​tá​lyá​nak ren​dez​nie kell a so​ra​it, így ők most kö​zé​-
pen ki​ma​rad​nak a harc​ból. A se​ké​lyes felé vo​nul​nak, de nem kel​nek át raj​ta. He​-
lyet​te a két szár​nyon tá​ma​dunk. – Cél​tu​da​to​san a tér​kép jobb szé​lé​hez lé​pett, és
vé​gig​húz​ta az uj​ját az ol​len​san​di úton Os​rung felé. – Meed kor​mány​zó úr, ön lesz a
jobb ök​lünk. A had​osz​tá​lya pir​ka​dat​kor meg​tá​mad​ja Os​run​got, el​fog​lal​ja a cö​löp​-
ke​rí​tést, meg​száll​ja a vá​ros déli fe​lét, az​tán igyek​szik meg​sze​rez​ni a hi​dat is. Az
észa​ki részt job​ban be​épí​tet​ték, ott erő​sebb po​zí​ci​ó​kat fog​lal​hat​tak el az észak​föl​-
di​ek.
Meed szi​kár arca egé​szen vö​rös​re gyúlt az iz​ga​lom​tól, sze​me csil​lo​gott a gon​do​-
lat​ra, hogy vég​re baj​szot akaszt​hat a gyű​lölt el​len​ség​gel.
– Ki​füs​töl​jük őket, és egy​től egyig az összeset kard​él​re hány​juk.
– He​lyes. Azért vi​gyáz​zon, a ke​let felé eső er​dő​ket nem de​rí​tet​tük fel tel​je​sen.
Mit​te​rick tá​bor​nok, ön lesz a bal ho​rog. A cél​ja, hogy át​küzd​je ma​gát az Öreg​hí​-
don, és áll​jon had​rend​be a túl​só par​ton.
– Az em​be​re​im el​fog​lal​ják a hi​dat, emi​att ne ag​gód​jon, mar​sall úr. El​fog​lal​juk a
hi​dat, és egé​szen a kur​va Car​le​o​nig ker​get​jük őket…
– A híd el​fog​la​lá​sa egye​lő​re ép​pen ele​gen​dő lesz.
– Az Első Lo​vas​re​gi​ment egyik zász​ló​al​ját az ön pa​rancs​nok​sá​ga alá ren​del​ték. –
Fel​nigg úgy né​zett csőr​sze​rű orra fölül, mint aki igen​csak bal​sze​ren​csés​nek ta​lál​ja
a gon​do​la​tot, hogy bár​mit is Mit​te​rick pa​rancs​nok​sá​ga alá ren​del​je​nek. – Ta​lál​tak
egy utat a lá​pon ke​resz​tül, és fel​vo​nul​tak az er​dő​ben az el​len​ség jobb szár​nya mö​-
gött.
Mit​te​rick egyet​len pil​lan​tás​ra sem mél​tat​ta Kroy ve​zér​ka​ri fő​nö​két.
– Ön​kén​te​se​ket kér​tem, akik ve​ze​tik a tá​ma​dást a híd el​len, és az em​be​re​im
már​is több masszív tu​tajt épí​tet​tek.
Fel​nigg te​kin​te​te csak tü​ze​sebb lett.
– Tu​do​má​som sze​rint erős az áram​lat.
– Egy pró​bát meg​ér, nem? – csat​tant fel Mit​te​rick. – Egész dél​előtt fel​tart​hat​-
nak ben​nün​ket azon a hí​don.
– Nos, rend​ben, de ne fe​led​je, hogy a győ​ze​lem a fon​tos, nem a di​cső​ség. – Kroy
szi​go​rú​an né​zett kö​rül a szo​bá​ban. – Írott pa​ran​csot fo​gok kül​de​ni mind​annyi​uk​-
nak. Van va​la​ki​nek kér​dé​se?
– Ne​kem van, uram. – Brint ez​re​des fel​tar​tot​ta egy uj​ját. – Le​het​sé​ges eset​leg,
hogy Gorst ez​re​des ez​út​tal tar​tóz​kod​jon a hős​kö​dés​től, amíg mi töb​bi​ek is hoz​zá​te​-
het​jük a ma​gun​két a csa​tá​hoz?
A fel​har​sa​nó ka​caj egy​ál​ta​lán nem állt arány​ban az el​hang​zot​tak szel​le​mes​sé​gé​-
vel, de a ka​to​nák meg​ra​gad​ták a rit​ka al​kal​mat a ne​ve​tés​re. Gorst ed​dig ki​zá​ró​lag
az​zal volt el​fog​lal​va, hogy a szo​ba má​sik vé​gé​ben álló Fin​reet les​se, mi​köz​ben igye​-
ke​zett ezt lep​lez​ni. Hir​te​len fe​szeng​ve ész​lel​te, hogy min​den​ki őt bá​mul​ja. Va​la​ki
össze​ütöt​te a te​nye​rét. Ha​ma​ro​san sze​rény taps tá​madt. Gorst sok​kal job​ban örült
vol​na, ha in​kább ki​ne​ve​tik. Ak​kor leg​alább én is be​száll​hat​tam vol​na.
– Csak meg​fi​gye​lő le​szek – dör​mög​te.
– Mint ahogy én is – kö​zöl​te Ba​yaz. – És ta​lán vég​re​haj​tom a kis kí​sér​le​te​met a
déli par​ton.
A mar​sall meg​ha​jolt.
– Ál​lunk ren​del​ke​zé​sé​re, Lord Ba​yaz.
Az Első Má​gus a comb​já​ra csa​pott, és fel​állt, szol​gá​ja pe​dig oda​ha​jolt hoz​zá, és a
fü​lé​be sú​gott va​la​mit. Mint​ha ez​zel jelt ad​tak vol​na a tá​vo​zás​ra, a szo​ba se​be​sen
ki​ürült, a tisz​tek vissza​si​et​tek az egy​sé​ge​ik​hez, hogy fel​ké​szít​sék őket a reg​ge​li tá​-
ma​dás​ra. Fel​tét​len vi​gye​tek ma​ga​tok​kal jó sok ko​por​sót, ti…
– Hal​lom, maga men​tet​te meg az egész se​re​get.
Gorst egy ri​adt pá​vi​án mél​tó​sá​gá​val for​dult sar​kon, és azon kap​ta ma​gát, hogy
bé​ní​tó kö​zel​ség​ből bá​mul​ja Fin​ree ar​cát. A nő há​zas​sá​gá​nak híre iga​zán vé​get vet​-
he​tett vol​na az ér​zé​se​i​nek, el​vég​re min​den más va​la​mi​re való ér​zel​met si​ke​rült rég
el​te​met​nie ma​gá​ban. Csak​hogy ez most erő​sebb lett, mint va​la​ha. Ahány​szor meg​-
lát​ta Fin​reet, görcs​be rán​dult a gyom​ra, és a hely​zet csak rosszab​bo​dott, mi​nél to​-
vább be​szél​get​tek. Már ha ezt be​szél​ge​tés​nek le​he​tett ne​vez​ni.
– Ööö – nyög​te ki a fér​fi. Be​le​gá​zol​tam egy fo​lyó​ba, hét em​bert egé​szen biz​to​san
meg​öl​tem, és két​ség​te​le​nül ren​ge​teg má​si​kat meg​cson​kí​tot​tam. Misz​lik​be ap​rí​tot​-
tam őket, hát​ha el​jut a híre a mi sze​szé​lyes ural​ko​dón​kig, aki az​tán eny​hít az ér​-
dem​te​le​nül ki​sza​bott élő​ha​lá​los íté​le​te​men, ön​szán​tam​ból tö​meg​gyil​kos​sá vál​tam,
hogy fel​ment​se​nek az al​kal​mat​lan​ság vád​ja alól. Az ilyes​mi​ért hol fel​kö​tik az em​-
bert, hol pe​dig meg​tap​sol​ják. – Sze​ren​csém van… hogy élek.
Fin​ree kö​ze​lebb lé​pett, mire Gorst ar​cá​ba to​lult a vér. Úgy szé​dült, mint​ha va​la​-
mi​lyen ko​moly be​teg​ség ural​ko​dott vol​na el raj​ta.
– Úgy ér​zem, mind sze​ren​csé​sek va​gyunk, hogy él.
Én meg a nad​rá​gom​ban ér​zek va​la​mit. Ha iga​zán sze​ren​csém len​ne, bele is
nyúl​nál. Vagy túl nagy ké​rés? Mi​után meg​men​tet​tem a se​re​get meg min​den?
– Hát…
 Ne ha​ra​gudj! Annyi​ra sze​rel​mes va​gyok be​léd. De mi​ért ké​rek bo​csá​na​tot? Nem
is mond​tam sem​mit. Il​len​dő-e bo​csá​na​tot kér​ni az em​ber gon​do​la​ta​i​ért? Va​ló​szí​-
nű​leg.
Fin​ree már​is odébb​állt, és az ap​já​val be​szél​ge​tett, Gorst pe​dig ezt alig​ha ró​hat​ta
fel neki. A he​lyé​ben rám sem néz​nék, és fő​leg nem hall​gat​nám meg a cin​co​gó nyö​-
kö​gé​se​met. És még​is fáj. Annyi​ra fáj, ami​kor el​megy. Az ajtó felé in​dult.
Bassza meg, hogy én mi​lyen szá​nal​mas va​gyok!
Cal​der el​osont Mé​tely gyű​lé​sé​ről, mi​előtt ma​gya​ráz​kod​nia kel​lett vol​na a báty​ja
előtt. To​va​si​e​tett, ki​ke​rül​ve a tá​bor​tü​ze​ket, nem tö​rőd​ve a kö​rü​löt​tük össze​gyűlt
em​be​rek ká​rom​ko​dá​sá​val. Utat ta​lált ma​gá​nak a Hő​sök két, fák​lyák​kal meg​vi​lá​gí​-
tott köve kö​zött. A domb​ol​da​lon arany pán​cél vil​lant, és Cal​der a dü​hö​sen le​fe​lé
vo​nu​ló tu​laj​do​no​sa után si​e​tett.
– Arany! Arany! Be​szél​nünk kell!
Arany Gla​ma ko​mo​ran pil​lan​tott hát​ra. Ta​lán fé​lel​me​tes ha​ra​got akart su​gá​roz​-
ni, de duz​zadt ar​cá​val in​kább úgy fes​tett, mint​ha va​la​mi igen kel​le​met​len ízű ételt
kós​tolt vol​na. Cal​der​nek úgy kel​lett el​foj​ta​nia fel​tö​rő ne​ve​té​sét. Az össze​tört arc
nagy​sze​rű le​he​tő​sé​get kí​nált, amit alig​ha hagy​ha​tott ki.
– Mi mon​da​ni​va​lóm le​het​ne ne​ked, Cal​der? – kér​dez​te in​ge​rül​ten Arany. Há​-
rom Ne​ves Em​be​re mö​göt​te állt mor​co​san, ke​zük las​san a fegy​ve​rük felé té​vedt.
– Csen​de​sen, fi​gyel​nek ben​nün​ket! – Cal​der tett egy lé​pést elő​re, az​tán kö​ze​lebb
ha​jolt, mint​ha egy tit​kot ké​szült vol​na meg​osz​ta​ni. Rég meg​fi​gyel​te, hogy ha ezt
csi​nál​ja, ak​kor ál​ta​lá​ban a má​sik is kö​ve​ti a pél​dá​ját, bár​mennyi​re nem fű​lik hoz​zá
amúgy a foga. – Gon​dol​tam, ki​se​gít​het​nénk egy​mást, ha már ha​son​ló hely​zet​ben
ta​lál​tuk ma​gun​kat.
– Ha​son​ló? – Arany puf​fadt, fol​tos, vé​res arca egé​szen kö​zel volt. Cal​der ijed​sé​-
get és meg​le​pe​tést tet​tet​ve hú​zó​dott hát​rébb, ma​gá​ban azon​ban úgy érez​te ma​gát,
mint egy hor​gász, ami​kor ka​pá​sa van. A be​széd volt az ő harc​me​ze​je, már​pe​dig ott
ezek kö​zül a hü​lyék kö​zül a leg​több ép​pen úgy nem ta​lál​ta fel ma​gát, aho​gyan ő a
va​ló​di csa​ták​ban. – Ho​gyan le​het​nénk ha​son​ló hely​zet​ben, bé​ke​csi​ná​ló?
– Fe​ke​te Mé​tely​nek meg​van​nak a ked​ven​cei, igaz? Mi töb​bi​ek pe​dig ma​ra​kod​-
ha​tunk a kon​con.
– A ked​ven​cei? – Arany sely​pí​tett kis​sé a be​vert szá​ja mi​att, és ahány​szor csak
nem tu​dott ren​de​sen ki​ej​te​ni egy szót, még dü​hö​sebb​nek tűnt.
– Te ve​zet​ted ma a ro​ha​mot, amíg a töb​bi​ek hát​ra​ma​rad​tak. Te koc​káz​tat​tad az
éle​te​det, te se​be​sül​tél meg Mé​tely csa​tá​já​ban. Most még​is a töb​bi​e​ké a di​cső​ség,
ők har​col​hat​nak az első sor​ban, te meg hú​zódj hát​ra. Vár​nod kell, hát​ha szük​ség
lesz rád? – Még kö​ze​lebb ha​jolt. – Apám min​dig fel​né​zett rád. Azt mond​ta, okos
em​ber vagy, igaz em​ber, az a faj​ta, aki​re min​dig tá​masz​kod​ni le​het. – El​ké​pesz​tő,
mi​cso​da ha​tást le​het el​ér​ni a le​he​tő leg​szá​nal​ma​sabb hí​zel​gés​sel is. Fő​leg az ir​tó​-
za​to​san hiú em​be​rek​nél. Cal​der ezt pon​to​san tud​ta. Maga is az volt egy​ko​ron.
 – Ezt ne​kem so​sem mond​ta – mor​mog​ta Arany, bár lát​szott raj​ta, hogy fel​tét​len
el akar​ja hin​ni, amit hal​lott.
– Ho​gyan is mond​hat​ta vol​na? – mé​zes​má​zas​ko​dott to​vább Cal​der. – Észak​föld
ki​rá​lya volt, nem le​he​tett ré​sze ab​ban a lu​xus​ban, hogy min​den​ki​nek el​árul​ja, amit
gon​dol. – Még sze​ren​cse, mi​vel Aranyt fel​fu​val​ko​dott tök​fej​nek tar​tot​ta, ép​pen
úgy, mint Cal​der. – Ne​kem vi​szont nem kell tit​ko​lóz​nom. – Ön​szán​tá​ból dön​tött
úgy, hogy meg​te​szi. – Ne​künk ket​tőnk​nek sem​mi okunk nincs rá, hogy el​len​ke​ző
ol​da​lon áll​junk. Mé​tely össze akar ug​rasz​ta​ni ben​nün​ket, hogy olya​nok​kal osz​toz​-
zon a ha​tal​mon, az ara​nyon meg a di​cső​sé​gen, mint Don​ga​láb, Tíz​fé​le vagy Vas​fe​-
jű. – Arany úgy fin​to​ro​dott el a név hal​la​tán, mint​ha egy kam​pó​val rán​gat​ták vol​-
na meg össze​tört ar​cát. Az el​len​sé​ges​ke​dé​sük annyi​ra he​ves volt, hogy a ba​rom
nem lá​tott túl raj​ta. – Nem kell hagy​nunk, hogy ez meg​tör​tén​jen. – Cal​der majd​-
nem úgy sut​to​gott, mint a sze​rel​me​sek szok​tak, és még azt is meg​koc​káz​tat​ta, hogy
óva​to​san Arany vál​lá​ra te​gye a ke​zét. – Te meg én együtt nagy dol​go​kat vi​het​nénk
vég​be…
– Elég! – mo​tyog​ta Arany fel​ha​sadt aj​ká​val, és fél​re​sö​pör​te Cal​der ke​zét. – Más​-
hol ku​fár​kodj a ha​zug​sá​ga​id​dal.
De azért érez​he​tő​en si​ke​rült el​ül​tet​ni a bo​ga​rat Arany fü​lé​ben, és Cal​der egye​lő​-
re nem is akart töb​bet el​ér​ni. Ha az em​ber nem is ve​he​ti rá az el​len​sé​ge​it, hogy
bíz​za​nak ben​ne, leg​alább annyit el​ér​het, hogy egy​más iránt is bi​zal​mat​la​nok le​gye​-
nek. Tü​re​lem, mond​ta vol​na az apja. Tü​re​lem. Meg​en​ge​dett ma​gá​nak egy ön​elé​-
gült mo​solyt, ahogy Arany meg az em​be​rei el​trap​pol​tak az éj​sza​ká​ban.
El​ve​tet​te a ma​go​kat. Idő​vel majd le​arat​hat​ja a ter​mést. Már ha meg​éri, hogy a
ke​zé​be ve​he​ti még a ka​szát.
Meed kor​mány​zó ve​tett még egy utol​só ne​hez​te​lő pil​lan​tást Fin​re​ere, majd ket​tes​-
ben hagy​ta a nőt az ap​já​val. Nyil​ván​va​ló​an ne​he​zen vi​sel​te, hogy va​la​ki​nek ha​tal​-
ma volt fö​löt​te, kü​lö​nö​sen, mi​vel egy nő​ről volt szó. De ha azt gon​dol​ta, hogy Fin​-
ree ér​dek​te​len sem​mi​sé​ge​ket mond majd róla, hát mély​sé​ge​sen alá​be​csül​te a nőt.
– Meed egy fél​hü​lye pi​per​kőc – kö​zöl​te a mar​sal​lal. – Annyi hasz​nát ve​szi​tek
majd a csa​ta​té​ren, mint egy két​ga​ra​sos kur​vá​nak. – Ezen egy pil​la​na​tig el​gon​dol​-
ko​dott. – De igaz​ság​ta​lan va​gyok. Egy kur​va leg​alább fel​dob​ná a han​gu​la​tot. Meed
nagy​já​ból annyi​ra lel​ke​sí​tő, mint egy szottyadt fel​mo​só​rongy. Sze​ren​csé​je, hogy le​-
fúj​tad Ol​len​sand ost​ro​mát, mi​előtt tel​je​sen el​bal​táz​hat​ta vol​na.
Fin​ree meg​lep​ve lát​ta, hogy apja le​rogy az úti író​asz​ta​la mö​gött álló szék​re, és a
te​nye​ré​be te​me​ti az ar​cát. Hir​te​len tel​je​sen más em​ber​nek tűnt. Meg​tört​nek, fá​-
radt​nak, öreg​nek.
– Ezer em​bert vesz​tet​tem ma el, Fin. És ezer má​sik meg​se​be​sült.
– Ja​len​horm vesz​tet​te el őket.
– Eb​ben a se​reg​ben min​den​ki​ért én fe​le​lek. Én vesz​tet​tem el őket. Ezer em​bert!
Olyan könnyű ki​mon​da​ni ezt a szá​mot. Azért gon​dolj csak bele. Tíz​szer tíz​szer tíz.
Ér​ted már, mi​lyen so​kan van​nak? – Kroy gri​ma​szol​va né​zett a sa​rok​ba, mint​ha ott
len​né​nek ha​lom​ba rak​va a holt​tes​tek. – Mind​egyik az apja, a fér​je, a fi​vé​re, a fia
volt va​la​ki​nek. Min​den el​vesz​tett élet olyan űrt hagy maga után, amit so​sem tölt​-
he​tek be, olyan adós​sá​got, amit so​sem tör​leszt​he​tek. – Szét​ter​pesz​tett uj​jai kö​zött
bá​mult vö​rös szem​mel a lá​nyá​ra.
– Fin​ree, ezer em​bert vesz​tet​tem el.
A lá​nya kö​ze​lebb lé​pett hoz​zá.
– Ja​len​horm vesz​tet​te el őket.
– Ja​len​horm jó em​ber.
– Az nem elég.
– De több a sem​mi​nél.
– Le kel​le​ne vál​ta​nod.
– Az em​ber​nek elő​ször meg kell ad​nia a bi​zal​mat a tiszt​je​i​nek, kü​lön​ben so​sem
fog​nak rá​szol​gál​ni.
– El​kép​zel​he​tő, hogy ez a ta​nács ép​pen ak​ko​ra sü​let​len​ség, mint amek​ko​rá​nak
hang​zik?
Egy pil​la​na​tig csak néz​ték egy​mást, az​tán Kroy le​gyin​tett.
– Ja​len​horm a ki​rály régi ba​rát​ja, és a ki​rály ra​gasz​ko​dik a régi ba​rá​ta​i​hoz. Csak
a Zárt Ta​nács vált​hat​ja le.
Fin​ree még vé​let​le​nül sem fo​gyott ki a ja​vas​la​tok​ból.
– Ak​kor váltsd le Meed​et. Az az em​ber min​den​ki​re ve​szélyt je​lent a se​reg​ben, és
jó pár em​ber​re a se​re​gen kí​vül is. Ha so​ká​ig ő pa​ran​csol, a mai ka​taszt​ró​fát ha​ma​-
ro​san el​fe​lejt​het​jük. Sok​kal rosszab​bak ho​má​lyo​sít​ják majd el.
Kroy fel​só​haj​tott.
– És még​is, kit ne​vez​het​nék ki he​lyet​te?
– Tu​dom, ki a tö​ké​le​tes je​lölt. Egy nagy​sze​rű fi​a​tal tiszt.
– Jó fo​gai van​nak?
– Tör​té​ne​te​sen igen. Ma​ku​lát​lan a ku​tya​bő​re is, élet​erős, bá​tor, hű​sé​ges és szor​-
gal​mas.
– Az ilyen fér​fi​ak​nak ál​ta​lá​ban fé​lel​me​te​sen nagy​ra​tö​rő fe​le​sé​ge​ik van​nak.
– Neki az​tán kü​lö​nö​sen.
A mar​sall meg​dör​zsöl​te a sze​mét.
– Fin​ree, Fin​ree! Már​is meg​tet​tem min​dent, hogy a je​len​le​gi po​zí​ci​ó​já​ba jut​tas​-
sam. Ha el​fe​lej​tet​ted vol​na, az apja…
– Hal nem az apja. Va​gyunk pá​ran, akik túl​te​szünk a szü​le​in​ken.
 Kroy el​en​ged​te a füle mel​lett a meg​jegy​zést, bár ez lát​ha​tó​lag nem ke​vés erő​fe​-
szí​té​sé​be telt.
– Le​gyél már re​a​lis​ta, Fin! A Zárt Ta​nács nem bí​zik a ne​mes​ség​ben, Hal csa​lád​ja
pe​dig az egyik leg​ma​ga​sabb ran​gú volt kö​zü​lük. Haj​szál​nyi​ra jár​tak a ko​ro​ná​tól.
Légy tü​re​lem​mel!
– Hah! – mor​dult föl Fin​ree a re​a​liz​mus meg a tü​re​lem hal​la​tán.
– Ha ma​ga​sabb he​lyen aka​rod lát​ni a fér​je​det… – A nő ki​nyi​tot​ta a szá​ját, de az
apja fel​emel​te a hang​ját, és be​lé​foj​tot​ta a szót. – …ná​lam ha​tal​ma​sabb pat​ró​nus​ra
lesz szük​sé​ged. De ha rám hall​gatsz… Tu​dom, hogy eszed​ben sincs, de még​is. Szó​-
val ha rám hall​gatsz, meg​elé​gedsz a mos​ta​ni hely​zet​tel. Én ott ül​tem a Zárt Ta​-
nács​ban, az ál​lam​igaz​ga​tás szí​vé​ben, és hidd el ne​kem, a ha​ta​lom csak egy kur​va
dé​li​báb. Mi​nél kö​ze​lebb jár hoz​zá az em​ber, an​nál tá​vo​labb ke​rül tőle. Annyi kö​ve​-
te​lés kö​zött kell egyen​sú​lyoz​ni. Annyi nyo​mást kell el​vi​sel​ni. Min​den dön​té​sed
min​den kö​vet​kez​mé​nyé​nek sú​lya a vál​la​dat nyom​ja. Nem cso​da, hogy a ki​rály
soha nem hoz egyet sem. So​sem hit​tem vol​na, hogy egy nap vár​ni fo​gom majd a
nyug​dí​jat, de ta​lán ha​ta​lom nél​kül jut​hat​nék is va​la​mi​re.
Fin​ree még nem állt ké​szen a vissza​vo​nu​lás​ra.
– Tény​leg meg kell vár​nunk, amíg Meed va​la​mi ka​taszt​ró​fát okoz?
Az apja ko​mo​ran pil​lan​tott fel rá.
– Igen. Tény​leg. Ak​kor majd a Zárt Ta​nács le​vél​ben uta​sít rá, hogy vált​sam le, és
azt is meg​mond​ják, kit ne​vez​zek ki he​lyet​te. Fel​té​ve per​sze, hogy nem en​gem vál​-
ta​nak le előbb.
– És kit ke​rí​te​né​nek a te he​lyed​re?
– Gya​ní​tom, hogy Mit​te​rick tá​bor​nok nem uta​sí​ta​na vissza egy ilyen ki​ne​ve​zést.
– Mit​te​rick egy su​nyi, be​kép​zelt alak, aki nagy​já​ból annyi​ra hű​sé​ges, mint egy
ka​kukk.
– Ez eset​ben a Zárt Ta​nács ide​á​lis je​lölt​nek ta​lál​ja majd.
– Nem tu​dom, hogy bí​rod el​vi​sel​ni.
– Ré​geb​ben, ami​kor még fi​a​ta​labb vol​tam, azt hit​tem, min​den​re tu​dom a vá​-
laszt, és az​óta is gá​lá​dul együtt ér​zek azok​kal, akik még min​dig dé​del​ge​tik ezt az il​-
lú​zi​ót. – Je​len​tő​ség​tel​je​sen pil​lan​tott a lá​nyá​ra. – Nin​cse​nek ke​ve​sen.
– A nők dol​ga meg az, hogy fél​re​vo​nul​ja​nak, és vi​hog​va szur​kol​ja​nak, mi​köz​ben
idi​ó​ták egy​mást ölik ha​lom​ra?
– Időn​ként mind azon kap​juk ma​gun​kat, hogy idi​ó​ták​nak szur​ko​lunk, ez is hoz​-
zá​tar​to​zik az élet​hez. Tény​leg sem​mi ér​tel​me a be​osz​tott​ja​i​mat ku​tyáz​nod. Ha va​-
la​ki mél​tó a meg​ve​tés​re, az elég gyor​san a süllyesz​tő​ben ta​lál​ja ma​gát se​gít​ség nél​-
kül is.
 – Nos jó. – Nyil​ván​va​ló volt, hogy Fin​ree nem tud töb​bet el​ér​ni. Az ap​já​nak
akadt ép​pen elég ag​gód​ni​va​ló​ja, neki pe​dig az lett vol​na a dol​ga, hogy jó​kedv​re de​-
rít​se, nem pe​dig az, hogy újabb ter​het rak​jon a vál​lá​ra. A te​kin​te​te a táb​lá​ra esett:
sen​ki nem moz​dí​tot​ta el a fi​gu​rá​kat, ami​óta fél​be​hagy​ták a leg​utób​bi játsz​má​ju​kat.
– Úgy hagy​tad őket?
– Hát per​sze.
– Ak​kor… – Fin​ree az utol​só ta​lál​ko​zá​suk óta ter​vez​te ezt a lé​pést, de úgy tett,
mint​ha csak most öt​lött vol​na az eszé​be. Könnyed moz​du​lat​tal tol​ta elő​re a bá​but.
Apja az​zal az el​né​ző mo​sollyal né​zett rá, aho​gyan kis​lány​ko​rá​ban szo​kott.
– Tel​je​sen biz​tos vagy eb​ben?
Fin​ree fel​só​haj​tott.
– Ez is van olyan jó lé​pés, mint bár​me​lyik má​sik.
Kroy egy fi​gu​ra után nyúlt, de az utol​só pil​la​nat​ban meg​gon​dol​ta ma​gát. Te​kin​-
te​te ide-oda ug​rált a táb​lán. Keze meg​állt a le​ve​gő​ben, az​tán las​san vissza​húz​ta, és
egyik uj​já​val meg​érin​tet​te az alsó aj​kát. Vé​gül el​mo​so​lyo​dott.
– Ó, te…
– Csak hogy va​la​mi el​te​rel​je a fi​gyel​me​det az ál​do​za​tok​ról.
– Arra ott van Fe​ke​te Mé​tely. Nem is be​szél​ve az Első Má​gus​ról meg a kol​lé​gá​i​-
ról. – Sa​va​nyú kép​pel meg​ráz​ta a fe​jét. – Itt ma​radsz ma este? Ke​rít​he​tek ne​ked
egy…
– Hal​lal kéne len​nem.
– Hát per​sze. Hát per​sze, hogy vele. – Fin​ree le​ha​jolt, és hom​lo​kon csó​kol​ta az
ap​ját, az pe​dig be​csuk​ta a sze​mét, és egy pil​la​nat​ra át​ka​rol​ta a lá​nya vál​lát. – Vi​-
gyázz ma​gad​ra hol​nap! In​kább ve​szí​te​nék el tíz​ezer em​bert, mint té​ged.
– Nem sza​ba​dulsz meg tő​lem olyan könnyen. – A nő az ajtó felé in​dult. – Meg
aka​rom érni, hogy lás​sam a kö​vet​ke​ző lé​pé​se​det.
Az eső egye​lő​re el​állt, és a tisz​tek mind vissza​si​et​tek az egy​sé​ge​ik​hez. Mind​-
annyi​an, ki​vé​ve egyet.
Bre​mer dan Gorst va​ló​szí​nű​leg nem tud​ta el​dön​te​ni, hogy könnye​dén ne​ki​tá​-
masz​kod​jon a kor​lát​nak, aho​vá a lo​va​kat kö​töt​ték, vagy büsz​kén ki​húz​za ma​gát,
ami​nek az lett a vége, hogy va​la​mi​fé​le egé​szen sze​ren​csét​len test​hely​zet​ben ta​lál​ta
ma​gát fél​úton a ket​tő kö​zött.
Fin​ree azon​ban így sem azt az ár​tat​lan ala​kot lát​ta ben​ne, akit ré​gen, ami​kor
kur​ta és ne​vet​sé​ge​sen ki​mért be​szél​ge​té​se​ket foly​tat​tak az Ag​ri​ont nap​sü​töt​te
kert​je​i​ben. A fér​fi ar​cán mind​össze egyet​len hor​zso​lás utalt rá, hogy az​nap egy​ál​ta​-
lán részt vett egy üt​kö​zet​ben, Fin​ree azon​ban Hard​rick szá​za​dos​tól tud​ta, hogy
Gorst egy​ma​ga ron​tott rá a komp​lett észak​föl​di se​reg​re, és hat em​bert meg​ölt.
Ami​kor az​tán Brint ez​re​des​től is hal​lot​ta ugyan​ezt a tör​té​ne​tet, a szám tíz​re nőtt.
Ki tud​ja, mit me​sél​het​nek az​óta egy​más​nak a ka​to​nák?
Gorst fegy​ve​ré​nek mar​ko​la​tán hal​vá​nyan vil​lant az acél​gomb, ahogy a fér​fi ki​-
húz​ta ma​gát. Fin​ree kü​lö​nös iz​ga​tott​sá​got ér​zett, ami​kor hir​te​len rá​döb​bent, hogy
Gorst ez​zel a kard​dal ölt em​be​re​ket alig pár órá​val ko​ráb​ban. Még​hoz​zá sok em​-
bert, akár​me​lyik tör​té​net is állt a leg​kö​ze​lebb a va​ló​ság​hoz. Nem sza​badott vol​na,
hogy et​től az ez​re​des akár csak a leg​ki​sebb mér​ték​ben is nő​jön a sze​mé​ben, és
még​is nőtt, még​hoz​zá nem is ke​vés​sel. Most már az erő​szak ra​gyo​gá​sa vet​te kö​rül.
– Bre​mer! Apám​ra vár?
– Gon​dol​tam – kezd​te Gorst a maga kép​te​len, sí​po​ló hang​ján, az​tán ki​csit mé​-
lyeb​ben foly​tat​ta –, szük​sé​ge le​het va​la​ki​re, aki ha​za​kí​sé​ri.
Fin​ree el​mo​so​lyo​dott.
– Ezek sze​rint ma​rad​tak még hő​sök ezen a vi​lá​gon? Ve​zes​sen hát!
Cal​der a nyir​kos sö​tét​ben ült, egy hosszú kö​pés​nyi​re a lat​ri​nák​tól, és hall​gat​ta,
aho​gyan a töb​bi​ek Fe​ke​te Mé​tely győ​zel​mét ün​ne​pük. Nem szí​ve​sen val​lot​ta be, de
hi​ány​zott neki Seff. Hi​ány​zott az ágyá​nak me​le​ge és biz​ton​sá​ga. Még an​nál is job​-
ban hi​ány​zott azon​ban fe​le​sé​ge il​la​ta, ami​kor a szél fel​kap​ta az ürü​lék il​la​tát, és az
orra alá so​dor​ta. De a tá​bor​tü​zek, a ré​szeg ének​lés, a ré​szeg di​csek​vés, a ré​szeg bir​-
kó​zás ká​o​szá​ban ez az egyet​len hely ju​tott eszé​be, ahol négy​szem​közt ele​gyed​het
szó​ba va​la​ki​vel. Már​pe​dig az áru​lás​hoz nyu​ga​lom kell.
Sú​lyos lép​tek kö​ze​led​tek a gö​dör felé. A fér​fi, aki​től szár​maz​tak, nem volt még
több fe​ke​te szi​lu​ett​nél a na​rancs​szí​nű lán​gok hát​te​re előtt, Cal​der azon​ban így is
fel​is​mer​te. Még eb​ben a szá​zad​ban is ke​ve​sen vol​tak ilyen szé​le​sek. Cal​der fel​állt,
ki​nyúj​tóz​tat​ta me​rev lá​bát, és a gö​dör szé​lé​re vo​nult a jö​ve​vény mel​lé. El​húz​ta az
or​rát. Szar​ral teli göd​rök, meg hul​lák​kal teli göd​rök. Sze​mély sze​rint nem lát​ta,
hogy bár​mi más is ma​radt vol​na a há​bo​rúk után.
– Vas​fe​jű Ca​irm! – szólt csen​de​sen. – Mi​cso​da vé​let​len!
– Ni​csak, ni​csak! – Ször​csö​gés hal​lat​szott, ahogy Vas​fe​jű össze​gyűj​töt​te a szá​já​-
ban a nyá​lát, majd he​gye​set kö​pött a lyuk​ba. – Cal​der her​ceg, ez ám a meg​tisz​tel​-
te​tés! Azt hit​tem, nyu​gat felé tá​bo​ro​zol a bá​tyád​dal.
– Így is van.
– Az én lat​ri​nám​nak éde​sebb az il​la​ta, mint az övé​nek, igaz?
– Nem sok​kal.
– Ak​kor a far​ka​dat aka​rod össze​mér​ni az enyém​mel? Tu​dod, nem az a lé​nyeg,
hogy mek​ko​ra, ha​nem hogy mi​hez kez​desz vele.
– Ugyan​ezt el le​het​ne mon​da​ni az erő​ről is.
– Vagy a ra​vasz​ság​ról. – Csend lett. Cal​der nem sze​ret​te a szót​lan em​be​re​ket.
Ha va​la​ki di​csek​szik, mint Arany, dü​höng, mint Tíz​fé​le, vagy akár játssza a bar​-
bárt, mint Fe​ke​te Mé​tely, az​zal mu​ní​ci​ót ad, ami​ből ki le​het in​dul​ni. A szót​lan em​-
ber, ami​lyen Vas​fe​jű, nem ad sem​mit. Fő​leg a sö​tét​ben nem, ahol Cal​der még a te​-
kin​te​té​ből sem ol​vas​ha​tott.
– Szük​sé​gem van a se​gít​sé​ged​re – pró​bál​ko​zott.
– Gon​dolj a víz​cso​bo​gás​ra!
– Nem a hu​gyo​zás​hoz.
– Ak​kor mi​hez?
– Azt hal​lot​tam, hogy Fe​ke​te Mé​tely hol​tan akar lát​ni en​gem.
– Nem tu​dok ilyes​mi​ről. De ha igaz is, mi​ért kéne, hogy ér​de​kel​jen? Nem sze​re​-
tünk ám mind annyi​ra, amennyi​re te sze​re​ted sa​ját ma​ga​dat, Cal​der.
– Nem​so​ká​ra ne​ked is szö​vet​sé​ge​sek​re lesz szük​sé​ged, te is pon​to​san tu​dod.
– Tény​leg?
Cal​der fel​hor​kant.
– Ha hü​lye len​nél, nem ju​tot​tál vol​na ilyen ma​gas​ra, Vas​fe​jű. Azt hi​szem, Fe​ke​te
Mé​tely té​ged sem ked​vel​het sok​kal job​ban, mint en​gem.
– Hogy nem ked​vel? Ta​lán nem en​ge​dem kül​dött-e a leg​jobb hely​re? Elöl le​szek,
és kö​zé​pen, fi​acs​kám!
Cal​der​nek az a kel​le​met​len ér​zé​se tá​madt, hogy Vas​fe​jű hang​já​ba némi ka​ján
gúny is ve​gyült. De azért ez még​is​csak egy hal​vány le​he​tő​ség volt, és nem ma​radt
más vá​lasz​tá​sa, mint hogy a le​he​tő leg​meg​ve​tőbb ne​ve​té​sét hal​lat​va meg​ra​gad​ja.
– A leg​jobb hely? Fe​ke​te Mé​tely? Az el​len az em​ber el​len for​dult, aki meg​kí​mél​te
az éle​tét, az​tán el​lop​ta ma​gá​nak apám lán​cát. A leg​jobb hely? Azt tet​te ve​led, amit
én az​zal ten​nék, aki​től a leg​job​ban fé​lek. Oda kül​dött, ahol az el​len​ség ha​rag​ja a
leg​ke​mé​nyeb​ben fog le​súj​ta​ni. Apám min​dig azt mond​ta, hogy te vagy a leg​el​szán​-
tabb har​cos Észak​föl​dön, és ezt Fe​ke​te Mé​tely is tud​ja. Tud​ja, hogy soha nem hát​-
rál​nál meg. Oda kül​dött, ahol a sa​ját erőd fog el​le​ned dol​goz​ni. És ki jár jól ez​zel?
Ki ma​rad ki a harc​ból? Tíz​fé​le meg Arany. – Ab​ban re​mény​ke​dett, hogy ez a név
cso​dá​kat fog mű​vel​ni, de Vas​fe​jű a füle bot​ját sem moz​gat​ta. – Ök hát​ra​ma​rad​nak,
köz​ben meg te, a bá​tyám és a fe​le​sé​gem apja har​col​tok he​lyet​tük is. Re​mé​lem, a
be​csü​le​tes​sé​ged elég lesz hoz​zá, hogy ki​védd vele a kést, amit a há​tad​ba ké​szül​nek
szúr​ni.
Hor​kan​tás hal​lat​szott.
– Vég​re!
– Mi vég​re?
A gö​dör​ből vi​ze​let​cso​bo​gás hal​lat​szott.
– Ez. Tu​dod, Cal​der, te ma​gad mond​tad.
 – Mit mond​tam?
– Ha hü​lye len​nék, nem ju​tot​tam vol​na ilyen ma​gas​ra. Tá​vol​ról sem győz​tél
meg, hogy Fe​ke​te Mé​tely akár az én, akár a te vég​ze​te​det kí​ván​ná. De ha így is van,
mi​fé​le se​gít​sé​get tudsz ne​kem fel​aján​la​ni? Apád di​csé​re​tét? Az bi​zony jó so​kat
vesz​tett az ér​ték​ből, ami​kor Be​tho​dot le​győz​ték a Fel​föl​dön, és vég​képp je​len​ték​te​-
len​né vált, ami​kor a Vé​res Ki​len​ces pép​pé zúz​ta a ko​po​nyá​ját. Hop​pá! – A vi​ze​let
Cal​der csiz​má​já​ra fröccsent. – Bocs. A je​lek sze​rint nem min​den​ki bá​nik olyan
ügye​sen a far​ká​val, mint te. Azt hi​szem, ma​ra​dok Mé​tely​nél, bár​mi​lyen meg​ha​tó​-
nak is ta​lá​lom, hogy szö​vet​sé​get aján​lasz.
– Fe​ke​te Mé​tely nem tud mást aján​la​ni, csak há​bo​rút, és az em​be​rek meg​fé​lem​-
lí​té​sét. Ha meg​hal, nem ma​rad utá​na sem​mi. – Csend lett, Cal​der pe​dig azon kez​-
dett gon​dol​kod​ni, hogy va​jon túl messzi​re ment-e.
– Aha. – Zör​gés hal​lat​szott, ahogy Vas​fe​jű be​csa​tol​ta az övét. – Ak​kor öld meg.
Ad​dig vi​szont ke​ress mást, aki​nek ha​zu​doz​hatsz. Ke​ress egy má​sik lat​ri​nát is, mi​-
előtt még vé​let​le​nül be​le​ful​ladsz ebbe. – Olyan erő​vel vág​ta hát​ba Cal​dert, hogy az
el​vesz​tet​te az egyen​sú​lyát, és a kar​já​val kö​röz​ve si​ke​rült csak meg​aka​dá​lyoz​nia,
hogy be​le​zu​han​jon a gö​dör​be. Mire is​mét meg​ve​tet​te a lá​bát, Vas​fe​jű el​tűnt.
Egy da​ra​big még né​mán állt ott. Ha a sza​va​i​val ma​go​kat vet el, ak​kor nem tud​ni,
mi​lyen ter​mést re​mél​het et​től a be​szél​ge​tés​től. De ez nem fel​tét​le​nül baj. Annyit
min​den​kép​pen meg​tu​dott, hogy Vas​fe​jű Ca​irm oko​sabb em​ber, mint ami​lyen​nek
tű​nik. Már ön​ma​gá​ban ez is meg​ér​te azt a kis hu​gyot a csiz​má​ján.
– Egy nap én fo​gok Skar​ling szé​ké​ben ülni – sut​tog​ta Cal​der a sö​tét​ség​be. – És
meg​ete​tem ve​led a sza​ro​mat, te pe​dig azt fo​god mon​da​ni, hogy éle​ted​ben nem et​-
tél ilyen fi​no​mat.
Et​től már​is ki​csit job​ban érez​te ma​gát.
 Szabadidő

Fin​ree nem csa​pott sok zajt. Gorst sem, és ez így meg is fe​lelt a fér​fi​nak. A nő csi​-
go​lyái át​lát​szot​tak sá​padt bő​rén, vál​la vé​kony iz​mai meg​fe​szül​tek, az​tán újra el​la​-
zul​tak, a fe​ne​ke csú​ful hul​lám​zott Gorst csí​pő​jé​nek min​den moz​du​la​tá​ra. A fér​fi
be​csuk​ta a sze​mét. A fe​jé​ben szebb​nek tűnt min​den.
A nő fér​jé​nek sát​rá​ban vol​tak. Vagy nem is. Az nem mű​kö​dött. Az én szál​lá​so​-
mon a pa​lo​tá​ban. Ahol még ak​kor la​kott, ami​kor a ki​rály Első Test​őre volt. Igen.
Ez már sok​kal jobb. Kel​le​mes volt az a hely. Szel​lős. Vagy ta​lán Fin​ree ap​já​nak fő​-
ha​di​szál​lá​sán? Az író​asz​ta​lon1? A töb​bi tiszt előtt az el​iga​zí​tá​son? Jaj, de​hogy!
Pfuj! Még​is​csak a sa​ját régi szál​lá​sa lesz a leg​al​kal​ma​sabb a pa​lo​tá​ban, az úgy​is is​-
me​rős egy sor vissza-vissza​té​rő fan​tá​zi​á​ból, amik​ben a Zárt Ta​nács nem rúg​ta ki
az ál​lá​sá​ból.
Sze​ret​lek, sze​ret​lek, sze​ret​lek. Va​la​hogy még​sem tűnt sze​re​lem​nek. Nem tűnt a
vi​lá​gon sem​mi​nek. Leg​alább​is sem​mi szép​nek. Csak me​cha​ni​kus moz​du​la​tok sora
volt. Mint​ha egy órát húz​nék fel, ré​pát pu​col​nék vagy te​he​net fej​nék. Mi​óta is csi​-
nál​ta már? Fájt a csí​pő​je, fájt a gyom​ra, a háta és a vál​la pe​dig olyan volt, mint egy
meg​ta​po​sott alma a se​ké​lyes​ben ví​vott küz​de​lem után. Csitt-csatt, csitt-csatt, bőr a
bő​rön. Össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, ke​mé​nyen meg​ra​gad​ta a nő csí​pő​jét, és vissza​kény​-
sze​rí​tet​te ma​gát a pa​lo​tá​ban lévő szel​lős lak​osz​tály​ba…
Mind​járt meg​va​gyok, mind​járt meg​va​gyok, mind​járt meg​va​gyok…
– Na, be​fe​je​zed las​san?
Gorst moz​du​lat​lan​ná me​re​ve​dett, ahogy a döb​be​net vissza​rán​gat​ta a ször​nyű
va​ló​ság​ba. A hang nem is ha​son​lí​tott Fin​ree hang​já​ra. A nő ar​cá​nak felé for​du​ló
ol​da​la ned​ve​sen csil​lo​gott az egyet​len gyer​tya fé​nyé​ben, a régi him​lő​he​lyet rosszul
lep​lez​te raj​ta a vas​tag pú​der​ré​teg. Ez az arc nem is ha​son​lí​tott Fin​ree ar​cá​ra. Gorst
csí​pő​moz​du​la​tai nem le​het​tek túl ha​tá​so​sak. Egy pék kér​dez​he​ti va​la​hogy így az
ina​sá​tól, hogy el​ké​szül​tek-e már a ci​pók.
Gorst zi​há​ló lé​leg​ze​té​nek hang​ja vissza​ve​rő​dött a vá​szon​ról.
– Meg​mond​tam, hogy ne be​szélj.
– Sor​ban áll​nak a ven​dé​gek.
Na, ennyit ar​ról, hogy mind​járt meg​va​gyok. Gorst far​ka már​is kó​kad​ni kez​-
dett. Fel​tá​pász​ko​dott, a feje a sá​tor te​te​jét érin​tet​te. A nő a tisz​táb​bak közé tar​to​-
zott, de oda​bent így is ép​pen elég sűrű volt a le​ve​gő. Szám​ta​lan em​ber iz​zad​sá​gá​-
nak, lé​leg​ze​té​nek, meg ki tud​ja még, mi​jé​nek sza​gát nem nyom​hat​ta el az ol​csó
par​füm. Gorst kí​ván​csi lett vol​na, hány má​sik fér​fi for​dult már meg itt ma este, és
hány jön még utá​na. Kí​ván​csi lett vol​na, hogy ők is va​la​ki más​nak kép​zel​ték-e sa​-
ját ma​gu​kat meg a nőt. És va​jon a nő is va​la​ki más​nak kép​zel ben​nün​ket? Ér​dek​li
egy​ál​ta​lán? Gyű​löl ben​nün​ket? Vagy csak fel​hú​zan​dó órák, meg​pu​co​lan​dó ré​-
pák, meg​fe​jen​dő te​he​nek va​gyunk?
A nő hát​tal állt neki, mi​köz​ben fel​rán​gat​ta ma​gá​ra a ru​há​ját, hogy az​tán ha​ma​-
ro​san újra le​rán​gat​has​sa ma​gá​ról. Gorst úgy érez​te, rög​tön meg​ful​lad. Fel​húz​ta a
nad​rág​ját, és ügyet​len moz​du​lat​tal be​csa​tol​ta az övét. Meg sem szá​mol​ta a pár ér​-
mét, amit az erre a cél​ra szol​gá​ló fa​do​boz​ba ha​jí​tott, az​tán ki​ron​tott az éj​sza​ká​ba,
és csak állt ott csu​kott szem​mel. Be​szív​ta a nyir​kos le​ve​gőt, és meg​fo​gad​ta, hogy
soha töb​bé nem fog ilyet csi​nál​ni. Soha!
Az egyik stri​ci oda​kint állt, lát​ha​tó​lag sze​mer​nyit sem tö​rőd​ve a ka​lap​ja ka​ri​má​-
já​ról cse​pe​gő víz​zel. Ar​cán ott ült az a tu​dá​lé​kos, egy​ben kis​sé fe​nye​ge​tő mo​soly,
amit a faj​tá​ja gya​kor​la​ti​lag egyen​ru​ha​ként szo​kott vi​sel​ni.
– Min​den​nel elé​ge​dett volt?
Hogy elé​ge​dett vol​tam-e? A je​lek sze​rint még el​men​ni sem tu​dok a szá​mom​ra
ki​sza​bott idő alatt. A leg​több fér​fi leg​alább ennyi tár​sa​sá​gi in​ter​ak​ci​ó​ra ké​pes,
igaz? Mi va​gyok én, hogy mu​száj meg​gya​láz​nom és le​rom​bol​nom az egyet​len tisz​-
tes​sé​ges ér​zést, ami még meg​volt ben​nem? Már ha egy má​sik em​ber fe​le​sé​ge irán​ti
tel​jes​ség​gel egész​ség​te​le​nül meg​szál​lott vá​gyat tisz​tes​sé​ges ér​zés​nek le​het ne​vez​ni.
Nem hin​ném, hogy le​het. Bár e sze​rint az em​ber sze​rint biz​to​san.
Gorst a stri​ci​re né​zett. Egye​ne​sen a sze​mé​be. Az üres mo​soly mö​gött kap​zsi​sá​-
got, kö​nyör​te​len​sé​get és vég​te​len unal​mat lá​tott.
Hogy elé​ge​dett vol​tam el? Ta​lán ka​cag​jak fel, és ölel​je​lek át, mint​ha test​vé​rek
vol​nánk? Ölel​je​lek, és ölel​je​lek, az​tán te​ker​jem kör​be a fe​je​det az​zal a ki​ba​szott
hü​lye ka​la​pod​dal együtt? Ha pé​pes​re ve​rem az összes cson​tot az ar​cod​ban, ha
össze​rop​pan​tom azt a gyen​ge gi​gá​dat, sze​rin​ted vesz​te​ne va​la​mit az em​be​ri​ség?
Ész​re​ven​né egy​ál​ta​lán va​la​ki? Egy​ál​ta​lán én ész​re​ven​ném-e? Go​nosz vagy jó cse​le​-
ke​det len​ne-e? Csak egy fé​reg​gel ke​ve​sebb nö​vesz​te​né há​jas​ra a seg​gét a ki​rály di​-
cső se​re​gé​nek ürü​lé​ké​ben tur​kál​va.
Gorst ar​cá​ra egy pil​la​nat​ra ki​ül​het​tek a gon​do​la​tai, vagy csak a fér​fi tett szert az
évek so​rán több gya​kor​lat​ra a vár​ha​tó erő​szak je​le​i​nek be​azo​no​sí​tá​sá​ban, mint Ja​-
len​horm vagy Kroy ve​zér​ka​rá​nak ma​ga​sabb kö​rök​ben for​gó tag​jai. A stri​ci össze​-
húz​ta a sze​mét, óva​to​san hát​ra​lé​pett, keze az öve felé in​dult.
Gorst alig vár​ta, hogy elő​ránt​sa a kard​ját, egé​szen fel​csi​gáz​ta a gon​do​lat, hogy
ha​ma​ro​san acél csat​tan​hat acé​lon. Most már tény​leg csak ez iz​gat fel? A ha​lál?
Ha szem​be​né​zek vele, vagy ha én oko​zom? Mint​ha még az ágyé​ká​ban is újult erő​-
vel moc​cant vol​na va​la​mi az erő​szak le​he​tő​sé​gé​re. De a stri​ci csak állt, és fi​gyelt.
– Min​den rend​ben. – Gorst el​vo​nult, a csiz​má​ja cup​po​gott a sár​ban, ahogy át​ha​-
ladt a sát​rak kö​zött, és a front mö​göt​ti szí​nes kar​ne​vál kel​lős kö​ze​pén ta​lál​ta ma​-
gát, ami va​la​mi va​rázs​lat foly​tán min​dig kez​de​tét vet​te, ha a se​reg egy-két órá​nál
hosszabb idő​re meg​állt va​la​hol. Ilyen​kor min​den úgy nyüzs​gött, mint bár​me​lyik
piac az Ezer-szi​ge​te​ken, úgy meg​telt va​kí​tó szín​nel és ful​lasz​tó il​la​tok​kal, mint
bár​me​lyik ba​zár Da​gos​ká​ban. Min​den​ki akár tu​cat​szor is meg​ta​lál​ta, amit ke​re​-
sett, bár​mi​re is fájt a foga.
Be​hí​zel​gő mo​do​rú ke​res​ke​dők tar​tot​tak tar​ka vég szö​ve​te​ket a ré​szeg​ség​től épp
hogy csak két lá​bon álló tisz​tek fölé. A pán​cél​ja​ví​tók az ül​lő​i​ken ütöt​ték a rit​must,
mi​köz​ben ku​fá​rok bi​zony​gat​ták, mi​lyen szép, erős vagy ép​pen éles por​té​kát is kí​-
nál​nak, hogy az​tán va​la​mi ócs​ka​ság​ra cse​rél​jék az árut, mi​után meg​kap​ták a
pénzt. Egy nagy to​ká​jú, kac​ki​ás baj​szú őr​nagy ka​rót nyel​ten ült, és har​ci​as te​kin​-
tet​tel me​redt elő​re, mi​köz​ben egy fes​tő hit​vány arc​ké​pet fes​tett róla gyer​tyá​ja pis​-
lá​ko​ló fé​nyé​nél. Öröm​te​len ne​ve​tés és ku​sza ha​do​va zú​gott Gorst saj​gó fe​jé​ben.
Min​den a leg​jobb volt, a leg​fi​no​mabb, a leg​ne​ve​ze​te​sebb és a leg​jobb hírű.
– Az új ön​éle​ző hü​vely! – ki​ál​tot​ta va​la​ki. – Ön​éle​ző!
– Aján​lat tisz​tek​nek! Ked​ve​ző ka​ma​tú hi​te​lek!
– Sul​ju​ki lá​nyo​kat kí​ná​lunk! Nem lé​te​zik en​nél jobb ba​szo​da!
– Vi​rá​gok! – A hang fél​úton volt va​la​hol az ének​lés és a si​kí​tás kö​zött. – A fe​le​-
sé​gé​nek! A lá​nyá​nak! A sze​re​tő​jé​nek! A kur​vá​já​nak!
– Néz​zék, mi​lyen édes! – vi​sí​tot​ta egy nő, egy cso​dál​ko​zó ku​tya​köly​köt emel​ve a
ma​gas​ba. – Néz​zék, mi​lyen édes!
Ko​ra​vén gye​re​kek sza​lad​gál​tak a tö​meg​ben ci​pő​pu​co​lást vagy jós​lást, pen​ge​éle​-
zést vagy bo​rot​vá​lást, ló​ápo​lást vagy sí​rásást kí​nál​va. Min​dent meg le​he​tett kap​ni,
ami​ért csak em​ber haj​lan​dó volt fi​zet​ni. Egy meg​tip​pel​he​tet​len korú lány ug​ra​bug​-
rá​ló tánc​moz​du​la​tok​kal ke​rül​te meg Gor​stot, csu​pasz lá​bát tér​dig be​lep​te a sár.
Sul​ju​ki, gurk​hu​li, sty​ri​ai is le​he​tett akár, vagy ki tud​ja, mi​fé​le korcs volt.
– Tet​szik? – tur​bé​kol​ta a bot​já​ra mu​tat​va, ami​re ara​nyo​zott súj​tá​sok​ból szö​gel​-
tek fel min​tá​kat.
Gorst hir​te​len he​ves kész​te​tést ér​zett, hogy el​bőg​je ma​gát. Szo​mo​rú​an a lány​ra
mo​soly​gott, és meg​ráz​ta a fe​jét. A lány a lába elé kö​pött, és már ott sem volt. Egy
csu​rom​vi​zes sá​tor előtt két idő​sö​dő nő a mér​ték​le​tes​ség meg a jó​zan​ság eré​nyét di​-
cső​í​tő nyom​ta​tott pa​pí​ro​kat osz​to​ga​tott az írás​tu​dat​lan ka​to​nák​nak, akik fél mér​-
föl​des kör​ben el​ha​jí​tot​ták és be​le​ta​pos​ták őket a sár​ba. A ta​nul​sá​gos szö​ve​get las​-
sacs​kán le​mos​ta ró​luk az eső.
Még pár ször​nyű erő​fe​szí​tés​be ke​rü​lő lé​pés után Gorst meg​állt, egy​ma​gá​ban a
tö​meg kel​lős kö​ze​pén. Ká​rom​ko​dó ka​to​nák csör​tet​tek kö​rü​löt​te. Mind​egyi​ket a sa​-
ját szá​nal​mas kis ke​ser​vei gyö​tör​ték, ép​pen úgy, mint őt, és mint ő, mind​annyi​an
olyas​mi​re vágy​tak, amit nem le​het pén​zért meg​ven​ni. Tá​tott száj​jal né​zett fel, az
eső a nyel​vét csik​lan​doz​ta. Ta​lán irány​mu​ta​tás​ra vá​gyott, de a csil​la​go​kat fel​hők
ta​kar​ták el szem elől. Ők mu​tat​ják meg a bol​dog​ság​hoz ve​ze​tő utat a jobb em​be​-
rek​nek. Ha​rod dan Brock​nak és a hoz​zá ha​son​lók​nak. Vál​lak és kö​nyö​kök ta​szí​-
tot​tak raj​ta újra meg újra. Kö​nyör​göm, se​gít​sen va​la​ki.
De ki?
 MÁSODIK NAP
„Nem ál​lít​hat​juk, hogy a ci​vi​li​zá​ció nem fej​lő​dik.

Min​den há​bo​rú​ban új mód​sze​rek​kel ölik meg az em​bert.”

– Will Ro​gers –
 Hajnal

Ami​kor Begy ki​rán​gat​ta ma​gát az ágyá​ból, ami hi​deg volt és nyir​kos, akár egy ví​zi​-
hul​la sír​ja, a nap még csak egy el​ke​nő​dött bar​na folt volt a ke​le​ti ég​bol​ton. Eset​le​-
nül át​csúsz​tat​ta a kard​ját az övé​re erő​sí​tett gyű​rűn, majd ki​nyúj​tó​zott, és han​gos
nyö​gé​sek​kel vé​gig​ment a meg​szo​kott reg​ge​li moz​du​lat​so​ron, hogy meg​ál​la​pít​sa,
pon​to​san mennyi​re is fáj​nak a kü​lön​bö​ző test​ré​szei. Saj​gó áll​kap​csá​ért Ne​héz​ke​-
nyért meg a le​gé​nye​it okol​hat​ta, a lába azért gyö​tör​te, mert vé​gig​fu​tott a me​zőn,
fel​üge​tett a domb​ol​da​lon, majd a szél​ben össze​ku​po​rod​va töl​töt​te az éj​sza​kát, ir​tó​-
za​tos fej​fá​já​sát azon​ban csak​is sa​ját ma​gá​nak kö​szön​het​te. Elő​ző este nem egy​-
szer, nem két​szer, ha​nem sok​kal több​ször húz​ta meg a flas​kát, hogy eny​hít​se a ha​-
lot​tak el​vesz​té​sé​nek gyöt​rel​mét és meg​ün​ne​pel​je az élet​ben ma​ra​dot​tak sze​ren​csé​-
jét.
A tu​cat java ré​sze már​is össze​gyűlt a nagy ra​kás ned​ves fa​ha​sáb kö​rül, ahol egy
bol​do​gabb na​pon a tűz lo​bo​gott vol​na, amit most Drofd ma​gá​ban ká​rom​kod​va hi​-
á​ba pró​bált meg​gyúj​ta​ni. Hi​de​get fog​nak hát reg​ge​liz​ni.
– Mit meg nem ad​nék egy te​tő​ért! – sut​tog​ta Begy, ahogy kö​ze​lebb sán​ti​kált.
– Vé​kony​ra sze​lem a ke​nye​ret, lát​já​tok? – Whir​run a tér​dei közé szo​rít​va tar​tot​-
ta a Kar​dok Aty​ját, úgy, hogy csak egy te​nyér​nyi da​ra​bot vont elő a hü​vely​ből, és
egy vek​nit hu​zi​gált raj​ta ide-oda szin​te ne​vet​sé​ges gon​dos​ság​gal, mint egy ács,
ami​kor egy lét​fon​tos​sá​gú eresz​té​ket vés.
– Sze​le​telt ke​nyér? – Gyö​nyö​rű​ség há​tat for​dí​tott a fe​ke​te völgy​nek, hogy meg​-
néz​ze ma​gá​nak a dol​got. – Nem hin​ném, hogy va​la​ha nép​sze​rű lesz. Vagy sze​rin​-
ted igen?
Yon hát​ra​kö​pött a vál​la fö​lött.
– Tök mind​egy, csak si​ess már, basszus! Éhes va​gyok.
Whir​run mint​ha meg sem hal​lot​ta vol​na őket.
– Az​tán ha már ket​tőt le​vág​tam… – Rá​do​bott egy sá​padt sajt​da​ra​bot az első sze​-
let ke​nyér​re, a má​so​di​kat pe​dig úgy csap​ta rá, mint​ha egy le​gyet akar​na el​kap​ni –,
csap​dá​ba ej​tem köz​tük a saj​tot, és meg is van.
– Ke​nyér meg sajt. – Yon az egyik ke​zé​ben a fél vek​nit tar​tot​ta, a má​sik​ban meg
a saj​tot. – Ugyan​az, mint ed​dig. – Le​ha​ra​pott a sajt​ból egy da​ra​bot, és a töb​bit
oda​dob​ta Scorry​nak.
Whir​run fel​só​haj​tott.
 – Hát ti nem akar​tok nagy​ra tör​ni? – A ke​vés​ke fény felé tar​tot​ta mes​ter​mű​vét.
– Ez sem csak ke​nyér és sajt, aho​gyan egy jó fej​sze sem csak fa meg vas, vagy egy
élő em​ber sem csak hús és szőr.
– Ak​kor mi​cso​da? – ér​dek​lő​dött Drofd, mi​után fel​állt az át​ázott fa mel​lől, és fin​-
to​rog​va fél​re​ha​jí​tot​ta a ko​va​kö​vet.
– Va​la​mi tel​je​sen új. Sze​rény ke​nyér​ből és sajt​ból meg​al​ko​tott sok​kal nagy​sze​-
rűbb egész. Sajt​csap​dá​nak ne​vez​tem el. – Whir​run ap​rót ha​ra​pott al​ko​tá​sa egyik
vé​gé​ből. – Ó, igen, ba​rá​ta​im! Az íze… a ha​la​dást jut​tat​ja eszem​be. Son​ká​val is mű​-
kö​dik. Bár​mi​vel mű​kö​dik.
– Meg​kós​tol​hat​nád szar​ral is – ja​va​sol​ta Gyö​nyö​rű​ség.
Drofd úgy ne​ve​tett, hogy tak​nya-nyá​la egy​be​folyt, de Whir​run ügyet sem ve​tett
rá.
– Ez a leg​jobb a há​bo​rú​ban. Rá​kény​sze​rí​ti az em​be​re​ket, hogy más​hogy nyúl​ja​-
nak ah​hoz, ami​jük van. Új​faj​ta gon​dol​ko​dás​mód​ra kész​te​ti őket. Há​bo​rú nél​kül
nincs ha​la​dás. – Hát​ra​dőlt, és meg​tá​masz​ko​dott az egyik kö​nyö​kén. – A há​bo​rú
olyan, mint az eke, ami gon​dos​ko​dik róla, hogy ter​mé​keny ma​rad​jon a föld, mint a
tűz, ami meg​tisz​tít​ja a me​ző​ket, mint a…
– Szar, ami​től na​gyobb​ra nő​nek a vi​rá​gok? – kér​dez​te Gyö​nyö​rű​ség.
– Pon​to​san! – Whir​run a nőre mu​ta​tott a ta​lál​má​nyá​val, mire a sajt ki​esett be​lő​-
le, egye​ne​sen a meg​gyúj​tat​lan tűz​be. Gyö​nyö​rű​ség majd ha​nyatt esett a ne​ve​tés​től.
Yon úgy rö​hö​gött, hogy ke​nyér​da​rab​kák re​pül​tek az or​rá​ból. Még Scorry is ab​ba​-
hagy​ta az ének​lést, hogy kun​cog​jon egy sort. Begy ve​lük ne​ve​tett, és iga​zán jól​esett
neki. A kel​le​té​nél több idő telt el a leg​utób​bi al​ka​lom óta. Whir​run fel​hú​zott szem​-
öl​dök​kel pil​lan​tott a ke​zé​ben ma​radt két sze​let ke​nyér​re.
– Azt hi​szem, nem volt elég szo​ros a csap​da. – Mind​két sze​le​tet egy​szer​re töm​te
a szá​já​ba, és ne​ki​lá​tott, hogy elő​ko​tor​ja a vi​zes ágak kö​zül a sajt​ját.
– Adta va​la​mi je​lét az Unió, hogy in​dul​ni ké​szül? – kér​dez​te Begy.
– Nem tűnt fel. – Yon hu​nyo​rog​va for​dult ke​let​nek, ahol mint​ha már de​ren​gett
vol​na némi fény. – A haj​nal vi​szont már me​ne​tel fe​lénk. Ha​ma​ro​san nyil​ván töb​-
bet is lá​tunk majd.
– Éb​resszé​tek fel Brac​kot! – mond​ta Begy. – Egész nap za​bos lesz, ha le​ma​rad a
reg​ge​li​ről.
– Igen​is, fő​nök! – Drofd az alvó domb​la​kó​hoz üge​tett.
Begy a Kar​dok Aty​já​ra mu​ta​tott, ami​nek egy da​rab​ká​ja még min​dig ki​lát​szott a
hü​vely​ből.
– En​nek nem kéne már vé​res​nek len​nie?
– Ta​lán a mor​zsák is szá​mí​ta​nak – ve​tet​te fel Gyö​nyö​rű​ség.
 – Saj​ná​la​tos mó​don nem. – Whir​run vé​gig​húz​ta a te​nye​rét a pen​ge élén, az​tán
le​tö​röl​te az utol​só da​rab ke​nyér​héj​jal, majd gyen​gé​den vissza​csúsz​tat​ta a kar​dot a
hü​ve​lyé​be. – A ha​la​dás fáj​dal​mas tud len​ni – tet​te hoz​zá a friss vá​gást szí​vo​gat​va.
– Fő​nök? – Ugyan sö​tét volt még, és Drofd ha​ját is az ar​cá​ba fúj​ta a szél, de a fiú
mint​ha ag​gó​dott vol​na. – Azt hi​szem, Brack nem akar fel​kel​ni.
– Meg​lát​juk. – Begy oda​si​e​tett az ol​da​lán fek​vő tes​tes fér​fi​hoz. A ta​ka​ró gyű​rő​-
dé​se​i​ben össze​gyűl​tek az ár​nyé​kok. – Brack! – Meg​bök​te a ci​pő​je or​rá​val. –
Brack? – A domb​la​kó ar​cá​nak te​to​vált fe​lét be​lep​te a har​mat. Begy meg​érin​tet​te.
Hi​deg volt. Mint​ha nem is em​ber lett vol​na. Csak hús és szőr, ahogy Whir​run
mond​ta.
– Pat​tanj fel, Brack, te kö​vér disz​nó! – ki​ál​tot​ta el ma​gát Gyö​nyö​rű​ség. – Mi​előtt
Yon meg​eszi az összes…
– Brack meg​halt – mond​ta Begy.
Fin​ree nem tud​ta vol​na meg​mon​da​ni, mi​óta van éb​ren. Az uta​zó​lá​dá​ján ült az ab​-
lak​nál, kar​ját a hi​deg pár​kány​ra fek​tet​te, ál​lát pe​dig a csuk​ló​ján tá​masz​tot​ta. Azt
min​den​eset​re vé​gig​néz​te, aho​gyan észa​kon a szik​la​ki​szö​gel​lé​sek cik​cak​kos kör​vo​-
na​lai el​vál​nak az ég​bolt​tól, aho​gyan a gyors sod​rá​sú fo​lyó csil​log​va emel​ke​dik ki a
pá​rá​ból, aho​gyan ke​let felé las​san el​kü​lö​nül​nek egy​más​tól a zöl​del​lő fák lomb​jai.
Ha hu​nyo​rí​tott, most már ki tud​ta ven​ni az Os​run​got kö​rül​öle​lő cö​löp​ke​rí​tés te​te​-
jét. A vá​ros egyet​len tor​nyá​nak ab​la​ká​ban hal​vány fény pis​lá​kolt. A köz​te és Os​-
rung kö​zött el​te​rü​lő fe​ke​te táj​ban lo​bo​gó fák​lyák gir​be​gur​ba sora je​lez​te az uni​ós
ál​lá​so​kat.
Ha még egy ki​csit vi​lá​go​sabb lesz az ég​bolt, és még egy ki​csit töb​bet le​het lát​ni a
vi​lág​ból, Meed kor​mány​zó em​be​rei elő​ron​ta​nak az ár​kok​ból, és meg​in​dul​nak a vá​-
ros felé. Apja se​re​gé​nek erős jobb ökle. Fin​ree olyan erő​vel ha​ra​pott bele a nyel​ve
he​gyé​be, hogy már fájt.
Ki​nyúj​tó​zott, az​tán hát​ra​né​zett a vál​la fö​lött a pók​há​lós kis szo​bá​ra. Elő​ző nap
meg​pró​bált kap​kod​va ki​ta​ka​rí​ta​ni, de be kel​lett is​mer​nie, hogy szá​nal​ma​san
ügyet​len há​zi​asszony​nak. El​gon​dol​ko​dott raj​ta, hogy va​jon mi tör​tén​he​tett a fo​ga​-
dó tu​laj​do​no​sa​i​val. Még csak a hely ne​vét sem tud​ta. Mint​ha a kapu fö​lött lá​tott
vol​na egy póz​nát, de a cé​gér hi​ány​zott róla. Ezt mű​ve​li a há​bo​rú. Meg​foszt​ja az
em​be​re​ket meg a he​lye​ket a ki​lé​tük​től, és fron​ton fel​so​ra​ko​zó el​len​ség​gé, el​fog​la​-
lan​dó had​ál​lás​sá, meg​szer​zen​dő zsák​mánnyá vál​toz​tat​ja őket. Név​te​len va​la​mik​ké,
ami​ket min​den lel​ki​fur​da​lás nél​kül meg le​het ölni, el le​het lop​ni, fel le​het éget​ni. A
há​bo​rú po​kol s a töb​bi. Vi​szont a le​he​tő​sé​gek tár​há​za is egy​ben.
Az ágy​hoz, pon​to​sab​ban a szal​má​val ki​tö​mött mat​ra​c​hoz bal​la​gott, amin a fér​jé​-
vel osz​toz​tak. Hal fölé ha​jolt, és az ar​cát kezd​te ta​nul​má​nyoz​ni. Egé​szen fi​a​tal​nak
ha​tott, ahogy ott fe​küdt csu​kott szem​mel, tá​tott száj​jal, fél ar​cát a le​pe​dő​be rejt​ve,
mi​köz​ben a le​ve​gő hal​kan sí​pol​va áram​lott ki-be az or​rán. Fi​a​tal volt, ár​tat​lan, és
egy ici​pi​cit buta.
 – Hal! – sut​tog​ta a nő, és fi​no​man meg​szív​ta fér​je fel​ső​aj​kát. Hal sze​me re​beg​ve
ki​nyílt, az​tán a fér​fi a feje mögé emel​te a kar​ját, ásí​tott, és ép​pen a nya​kát nyúj​to​-
gat​va ké​szült meg​csó​kol​ni Fin​reet, ami​kor meg​pil​lan​tot​ta az ab​la​kot meg a de​ren​-
gést oda​kint az égen.
– A bü​dös franc​ba! – Fél​re​dob​ta a ta​ka​rót, és ki​ká​szá​ló​dott az ágy​ból. – Előbb is
fel​éb​reszt​het​tél vol​na. – Vi​zet fröcs​költ az ar​cá​ba egy re​pe​de​zett tál​ból, az​tán egy
rongy​da​rab​bal meg​tö​rül​kö​zött, és ne​ki​lá​tott, hogy fel​húz​za a teg​na​pi nad​rág​ját.
– Még így is ko​rán érsz oda – mond​ta Fin​ree, és a kö​nyö​ké​re tá​masz​kod​va fi​-
gyel​te, ho​gyan öl​töz​kö​dik a fér​je.
– Ne​kem két​szer olyan ko​rán kell oda​ér​nem. Te is tu​dod.
– Olyan bé​ké​sen alud​tál. Nem volt szí​vem fel​kel​te​ni.
– Az én dol​gom lesz, hogy össze​han​gol​jam a tá​ma​dást.
– Gon​do​lom, va​la​ki​nek ezt is meg kell ten​nie.
A fér​fi egy pil​la​nat​ra moz​du​lat​lan​ná der​medt az in​gé​vel a fe​jén, az​tán a he​lyé​re
rán​tot​ta a ru​ha​da​ra​bot.
– Ta​lán job​ban ten​néd, ha ma in​kább apád fő​ha​di​szál​lá​sán ma​rad​nál oda​fent a
szik​lán. A leg​több fe​le​ség már vissza​ment Uff​rith​ba.
– Ha Meed​et is el​küld​het​nénk a töb​bi di​vat​má​ni​ás vén​asszonnyal, ta​lán még
esé​lyünk is len​ne a győ​ze​lem​re.
Hal ki​tar​tó​an mond​ta to​vább a ma​gá​ét:
– Csak te ma​rad​tál itt, meg Aliz dan Brint. Ag​gó​dom ér​ted… – Tel​jes​ség​gel nyil​-
ván​va​ló volt, mire gon​dol va​ló​já​ban.
– Már​mint ami​att ag​gódsz, hogy je​le​ne​tet ren​de​zek a fo​gal​mat​lan pa​rancs​no​-
kod​dal.
– Ami​att is. Hol van a…
Fin​ree csö​röm​pöl​ve oda​rúg​ta a föl​dön he​ve​rő kar​dot. Hal​nak le kel​lett ha​jol​nia
érte.
– Szé​gyen, hogy egy Meed pa​ran​csol​gat​hat egy ilyen em​ber​nek, mint te.
– A vi​lág csor​dul​tig van szé​gyen​le​tes dol​gok​kal. Ez tá​vol​ról sem a leg​rosszabb.
– Va​la​mi​hez tény​leg kez​de​ni kéne vele.
Hal a kard​övé​vel volt el​fog​lal​va.
– Nincs mit ten​ni azon kí​vül, hogy ki​hozzuk a hely​zet​ből a leg​töb​bet.
– Hát… va​la​ki meg​em​lít​het​né, mi​cso​da sla​masz​ti​ká​ba ke​ve​ri a ki​rályt.
– Ta​lán még nem hal​lot​tál róla, de apám​nak akadt egy ki​sebb né​zet​el​té​ré​se a ki​-
rállyal. Azt hi​szem, ki​es​tem őfel​sé​ge ci​ca​ko​sa​rá​ból.
 – De a jó ba​rá​tod, Brint ez​re​des nem.
Hal fel​kap​ta a fe​jét.
– Fin! Ez mély​ütés volt.
– Kit ér​de​kel, ha se​gít, hogy a meg​ér​de​melt he​lyed​re ke​rülj?
– En​gem! – csat​tant fel a fér​fi, és meg​fe​szí​tet​te a szí​ját. – Az​zal jut​ha​tok elő​re,
ha meg​te​szem, amit kell. Ha ke​mé​nyen dol​go​zom, hű​sé​ges va​gyok, és kö​ve​tem a
pa​ran​cso​kat. Az​zal nem me​gyek sem​mi​re, ha… ha…
– Ha?
– Ha azt csi​ná​lom, amit te.
Fin​ree hir​te​len he​ves kész​te​tést ér​zett, hogy bánt​sa a fér​fit. A fe​jé​hez akar​ta vág​-
ni, hogy olyas​va​la​ki​hez is hoz​zá​me​he​tett vol​na, aki​nek az apja nem nem​ze​dé​ke
leg​a​lan​ta​sabb áru​ló​ja​ként vált hír​hedt​té. Hogy Hal csak az ő ál​lan​dó kö​nyör​gé​se és
az apja se​gít​sé​ge ré​vén ju​tott el egy​ál​ta​lán idá​ig is, és ha ma​gá​ra ma​radt vol​na,
most leg​fel​jebb egy vi​dé​ki re​gi​ment nincs​te​len had​na​gya​ként bi​zo​nyít​hat​ná, mi​-
lyen szor​gal​mas és hű​sé​ges is va​ló​já​ban. El akar​ta mon​da​ni Hal​nak, hogy jó em​ber
ugyan, de a vi​lág nem úgy mű​kö​dik, aho​gyan azt a jó em​be​rek gon​dol​ják. Sze​ren​-
csé​re a fér​fi meg​előz​te.
– Ne ha​ra​gudj, Fin. Tu​dom, hogy azt aka​rod, ami a leg​jobb ne​künk. Tu​dom,
hogy már​is ren​ge​te​get tet​tél ér​tem. Nem ér​de​mel​lek meg té​ged. Csak… hadd te​-
gyem azt, amit jó​nak lá​tok. Kér​lek! Ígérd meg, hogy nem te​szel sem​mi… el​ha​mar​-
ko​dot​tat.
– Meg​ígé​rem. – Fin​ree ezt per​sze úgy ér​tet​te, majd ügyel rá, hogy akár​mit is
tesz, azt előt​te jól át​gon​dol​ja. Vagy egy​sze​rű​en meg​sze​gi az ígé​re​tét. Nem vet​te kü​-
lö​nö​seb​ben ko​mo​lyan az ilyes​mit.
Hal né​mi​képp meg​könnyeb​bül​ten el​mo​so​lyo​dott, és le​ha​jolt, hogy meg​csó​kol​ja
a fe​le​sé​gét. Fin​ree fél​szív​vel vi​szo​noz​ta a csó​kot, az​tán ami​kor érez​te, hogy a fér​fi
el​ked​vet​le​ne​dik, eszé​be ju​tott, mi​lyen ve​szély​nek fog​ja ha​ma​ro​san ki​ten​ni ma​gát,
úgy​hogy az ar​cá​ba csí​pett, és ala​po​san meg​ráz​ta.
– Sze​ret​lek. – Ele​ve ezért jött el ide, nem? Ezért cap​la​tott a sár​ban a ka​to​nák​kal.
Hogy Hal​lal le​hes​sen. Hogy tá​mo​gas​sa. Hogy a meg​fe​le​lő irány​ba te​rel​je. A sors a
meg​mond​ha​tó​ja, szük​sé​ge van rá.
– Én job​ban sze​ret​lek – fe​lel​te a fér​fi.
– Ez nem ver​seny.
– Nem-e?
Ez​zel Hal ki​si​e​tett a szo​bá​já​ból, mi​köz​ben még a zub​bo​nyát húz​ta ma​gá​ra. Fin​-
ree sze​ret​te a fér​jét. Tény​leg sze​ret​te. De ha rá bíz​ta vol​na, hogy be​csü​le​tes​sé​ge és
jó ter​mé​sze​te ré​vén igye​kez​zen meg​sze​rez​ni azt, amit ér​de​mel, vár​ha​tott vol​na,
amíg a nya​ká​ba sza​kad az ég.
 Már​pe​dig nem szán​dé​ko​zott egy ez​re​des fe​le​sé​ge​ként meg​öre​ged​ni.
Rég el​ter​jedt a híre, hogy őfel​sé​ge had​se​re​gé​ben Sne​ci káp​lár tud a leg​mé​lyeb​ben
alud​ni. Bár​hol, bár​mi​lyen hely​zet​ben ké​pes volt húz​ni a ló​bőrt, az​tán egy szem​vil​-
la​nás alatt fel​éb​red​ni, harc​ra ké​szen, vagy még jobb eset​ben a harc el​ke​rü​lé​sé​re
ké​szen. Ul​ri​och​nál át​alud​ta az egész ost​ro​mot a leg​el​ső árok​ban, öt​ven​lé​pés​nyi​re
at​tól a hely​től, ahol át​tör​ték a fa​lat, az​tán ép​pen idő​ben éb​redt, hogy a harc csen​-
de​se​dé​sé​vel át​ug​rál​jon a holt​tes​te​ken, és leg​alább annyit sza​kít​son a zsák​mány​ból,
amennyit azok, akik a kard​ju​kat is ki​von​ták az​nap.
Így hát az át​ázott erdő, ahol a szi​tá​ló eső​ben csak egy da​rab vi​a​szos​vász​nat hú​-
zott a fe​jé​re, fel​ért neki egy pihe-puha ággyal. A reg​ru​ták szem​hé​ja vi​szont kö​zel
sem volt ne​héz. Ami​kor Sne​ci há​tát egy fa tör​zsé​nek vet​ve, fél ke​zé​ben a re​gi​ment
lo​bo​gó​já​val fel​éb​redt a hű​vös haj​na​li de​ren​gés​ben, és uj​já​val fel​emel​te a vi​a​szos​-
vász​nat, meg​ma​radt két em​be​rét a nyir​kos föl​dön ku​po​rog​va ta​lál​ta.
– Így jó lesz? – cin​cog​ta Mony.
– Nem – sut​tog​ta Be​cses. – Alá jön a gyúj​tós, az​tán húzd raj​ta vé​gig a…
Sne​ci egy pil​la​nat alatt fel​pat​tant, és rá​ta​po​sott az egy​má​son gon​do​san el​ren​de​-
zett nyál​kás ágak​ra.
– Nem gyújt​hat​tok tü​zet, bar​mok! Ha a lán​got nem is ve​szi ész​re az el​len​ség, a
füst biz​to​san nem ke​rü​li el a fi​gyel​mü​ket. – Nem mint​ha Mony va​la​ha is tü​zet bírt
vol​na csi​hol​ni azok​ból a vi​zes vac​kok​ból. Még a ko​va​kö​vet sem tar​tot​ta jól.
– De ak​kor ho​gyan süt​jük meg a sza​lon​nán​kat, káp​lár úr? – Be​cses fel​emel​te a
ser​pe​nyő​jét, ami​ben egy ét​vágy​ger​jesz​tő​nek ép​pen nem ne​vez​he​tő sá​padt sze​let
he​vert.
– Se​hogy.
– Nyer​sen esszük meg?
– Nem ta​ná​cso​lom – fe​lel​te Sne​ci. – Fő​leg nem ne​ked, Be​cses, ami​lyen szen​zi​tí​-
vek a be​le​id.
– Hogy mi​lye​nek?
– Sza​rok.
Be​cses le​haj​tot​ta a fe​jét.
– És mit együnk?
– Mi van?
– Sem​mi.
– Ak​kor azt eszi​tek. Ha​csak nem ta​lál​tok job​bat. – Sne​ci még ah​hoz ké​pest is
mor​cos volt, hogy haj​nal előtt éb​redt. Volt egy olyan san​da gya​nú​ja, hogy va​la​mi
ko​ráb​ban na​gyon fel​bosszan​tot​ta, de nem tud​ta, mi le​he​tett az. Amíg eszé​be nem
ju​tott, ho​gyan zá​ró​dott össze a láp Klige arca fö​lött. Ak​kor a bok​rok közé rúg​ta
Mony kí​no​san ócs​ka tű​zi​fá​ját.
– Nem​rég itt járt Val​li​mir ez​re​des – tu​dat​ta az​tán Mony, mint​ha Sne​ci​nek ép​-
pen erre lett vol​na szük​sé​ge, hogy jobb kedv​re de​rül​jön.
– Nagy​sze​rű – szi​szeg​te. – Őt ta​lán meg​ehet​jük.
– Le​het, hogy ételt is ho​zott ma​gá​val.
Sne​ci fel​hor​kant.
– A tisz​tek so​sem hoz​nak mást, csak a bajt a fe​jed​re, a mi Val​li​mir ba​rá​tunk pe​-
dig a leg​rosszabb faj​tá​ból való.
– Buta? – kér​dez​te Be​cses.
– Okos – fe​lel​te Sne​ci. – És am​bi​ci​ó​zus. Az a faj​ta tiszt, aki az egy​sze​rű em​be​rek
há​tán má​szik fel, hogy őt lép​tes​sék elő.
– Az egy​sze​rű em​be​rek mi va​gyunk? – kér​dez​te Mony.
– Te vagy az egy​sze​rű em​ber ki​ba​szott élő szob​ra. – Mony​nak még tet​szett is a
do​log. – Lé​da​rá​ló vissza​jött már?
– Le​der​lin​gen, Sne​ci káp​lár úr.
– Tu​dom a ne​vét, Be​cses. Azért mon​dok mást he​lyet​te, mert szó​ra​koz​tat. – Fel​-
fúj​ta az ar​cát. Igen​csak lej​jebb adta az igé​nye​it a szó​ra​ko​zást il​le​tő​en, ami​óta ez a
had​já​rat el​kez​dő​dött.
– Nem lát​tam – fe​lel​te Mony, szo​mo​rú​an mé​re​get​ve a ma​gá​nyos sza​lon​na​da​ra​-
bot.
– Ez leg​alább jót je​lent. – Mi​vel a két újonc bam​bán me​redt rá, foly​tat​ta. – Lep​-
ra​lód​li azért ment el, hogy kö​zöl​je az ólom​ka​to​na-to​lo​ga​tók​kal, hol va​gyunk. Jó
eséllyel vele fog​ják vissza​kül​de​ni a pa​ran​csun​kat.
– Mi​lyen pa​ran​csot? – ér​dek​lő​dött Mony.
– Azt meg hon​nan a ros​seb​ből tud​jam, mi​lyen pa​ran​csot? De min​den pa​rancs
rossz. – Sne​ci ko​mo​ran né​zett az erdő szé​le felé. Nem lá​tott so​kat a fa​tör​zsek,
ágak, ár​nyé​kok és pára sű​rű​jén ke​resz​tül, de hal​lot​ta a cso​bo​gást a tá​vo​li pa​tak fe​-
lől, amit ala​po​san fel​duz​zasz​tott az éj​sza​kai eső egyik fele. Sne​ci úgy érez​te, a má​-
sik fe​lét az ő al​só​ne​mű​je szív​ta fel. – Akár tá​ma​dá​si pa​rancs is le​het. Hogy kel​jünk
át a pa​ta​kon, és kap​juk ol​dal​ba az észak​föl​di​e​ket.
Be​cses óva​to​san le​tet​te a ser​pe​nyőt, és a ha​sá​ra szo​rí​tot​ta a ke​zét.
– Káp​lár úr, azt hi​szem…
– Nem aka​rom, hogy itt in​tézd el, igaz?
Be​cses a bok​rok felé in​dult, és már fut​tá​ban az övét pisz​kál​ta. Sne​ci ne​ki​dőlt a
fa​törzs​nek, elő​vet​te Mony flas​ká​ját, és egy egé​szen ap​rót kor​tyolt be​lő​le.
Mony meg​nyal​ta sá​padt aj​kát.
 – Kap​hat​nék…
– Nem. – Sne​ci fél​ár​boc​ra eresz​tett szem​öl​dö​ke alól vé​gig​mér​te az újon​cot, az​-
tán megint ivott. – Ha​csak nem tudsz va​la​mi​vel fi​zet​ni. – Csend lett. – Er​ről
ennyit.
– Egy sá​tor nem jön​ne rosszul – sut​tog​ta Mony olyan hal​kan, hogy alig le​he​tett
hal​la​ni.
– Nem bi​zony, de azok a lo​vak​kal van​nak, rá​adá​sul a ki​rály úgy lát​ta jó​nak, ha
hű ka​to​ná​it egy új és lát​vá​nyo​san ócs​ka tí​pus​sal sze​re​li fel, ame​lyik min​den var​-
rás​nál ereszt. – Mint ki​de​rült, ez oda ve​ze​tett, hogy a régi sát​rak​nak igen​csak jö​ve​-
del​me​ző pi​a​ca lett, ami Sne​cit már két​szer is tisz​tes ha​szon​hoz se​gí​tet​te. – Kü​lön​-
ben is, hová ver​néd itt fel? – Ez​zel vo​nag​lott egy sort a fá​nál úgy, hogy a ké​reg​gel
meg​va​kar​tas​sa visz​ke​tő la​poc​ká​ját.
– Mit csi​nál​junk? – kér​dez​te Mony.
– Egy​ál​ta​lán sem​mit, ka​to​na. Ha​csak nem kap ha​tá​ro​zott és pre​cíz uta​sí​tást az
el​len​ke​ző​jé​re, a jó ka​to​na soha nem csi​nál sem​mit. – A fe​ke​te ágak szá​raz há​rom​-
szö​gén át az ég​bol​ton meg​je​len​nek a haj​na​li de​ren​gés első erőt​len nyo​mai. Sne​ci
el​fin​to​ro​dott, és le​huny​ta a sze​mét. – Az em​be​rek nem is sej​tik, mi​lyen kur​va
unal​mas tud len​ni egy há​bo​rú.
És sitty-sutty, már​is megint el​aludt.
Cal​der ugyan​azt ál​mod​ta, mint min​dig.
Skar​ling ter​mé​nek ár​nyé​kos fél​ho​má​lyá​ban vol​tak Car​le​on​ban, a ma​gas ab​la​ko​-
kon túl​ról be​hal​lat​szott a fo​lyó cso​bo​gá​sa. Évek​kel ez​előtt, ami​kor apja még Észak​-
föld ki​rá​lya volt. Sa​ját fi​a​ta​labb én​jét fi​gyel​te, amint ön​elé​gült mo​sollyal ült Skar​-
ling szé​ké​ben. For​ley, a Leg​gyen​gébb he​vert előt​te össze​kö​töz​ve a föl​dön, Bi​tang
pe​dig bárd​ját a ke​zé​ben tart​va fö​löt​te állt.
Cal​der tud​ta, hogy ál​mo​dik, még​is min​dig ugyan​azt a je​ges ré​mü​le​tet érez​te.
Pró​bált ki​ál​ta​ni, de nem nyílt ki a szá​ja. Pró​bált moz​dul​ni, de ép​pen olyan szo​ro​-
san gúzs​ba kö​töt​ték, mint For​ley-t. Gúzs​ba kö​töt​te, amit tett, és az is, amit nem.
– Mit csi​nál​junk? – kér​dez​te Bi​tang.
És Cal​der azt fe​lel​te:
– Öld meg!
Ahogy a bárd le​csa​pott, fel​ri​adt, és be​le​ga​ba​lyo​dott a ta​ka​ró​já​ba. A szo​bá​ban ka​-
var​gott a sűrű sö​tét​ség. Cal​der sem​mit nem ér​zett a rém​ál​mok utá​ni éb​re​dés for​ró
meg​könnyeb​bü​lé​sé​ből. Ez ugyan​is meg​tör​tént. Fel​pat​tant az ágy​ból, és meg​dör​-
zsöl​te ve​rej​té​ke​ző ha​lán​té​kát. Rég le​mon​dott róla, hogy jó em​ber lesz, nem igaz?
De ak​kor az ál​ma​i​ban mi​ért érez​te ma​gát még min​dig an​nak?
– Béke? – Cal​der ri​ad​tan kap​ta fel a fe​jét, a szí​ve majd ne​ki​ug​rott a bor​dá​i​nak. A
sa​rok​ban lévő szé​ken meg​ter​mett alak ült. Kör​vo​na​lai még a szo​ba sö​tét​sé​gé​nél is
sö​té​teb​ben raj​zo​lód​tak ki. – Leg​utóbb is azért za​var​tak el in​nen, mert a bé​két em​-
le​get​ted.
Cal​der ki​fúj​ta a le​ve​gőt.
– És ne​ked is pá​lin​kás jó reg​gelt, bá​tyám. – Sö​mör pán​célt vi​selt. Per​sze nem
volt eb​ben sem​mi meg​le​pő, Cal​der gya​ní​tot​ta, hogy pán​cél​ban is al​szik.
– Azt hit​tem, te vagy az oko​sabb ket​tőnk kö​zül. Ha így foly​ta​tod, vissza​okos​ko​-
dod ma​ga​dat egye​ne​sen a sár​ba, én meg me​he​tek ve​led, az​tán ak​kor ennyit apánk
örök​sé​gé​ről. Béke? Egy győz​tes csa​ta nap​ján?
– De lát​tad az ar​cu​kat? Még azon a gyű​lé​sen is so​kan vol​tak, akik ké​szek let​tek
vol​na ab​ba​hagy​ni a har​cot, ha győz​tünk előt​te, ha nem. Most ne​he​zebb na​pok jön​-
nek, az​tán ahogy sor​ra kö​ve​tik egy​mást, egy​re töb​ben gon​dol​koz​nak majd úgy,
ahogy mi…
– Ahogy te! – tor​kol​ta le Sö​mör. – Én me​gyek har​col​ni. Sen​ki​re nem fog​nak
hős​ként te​kin​te​ni, aki csak a szá​ját jár​tat​ja.
Cal​der​nek ko​moly erő​fe​szí​té​sé​be telt, hogy a hang​já​ból ne ér​ződ​jön ki a meg​ve​-
tés.
– Ta​lán Észak​föld​nek ke​ve​sebb hős​re és több gon​dol​ko​dó em​ber​re van szük​sé​-
ge. Épí​tők​re. Le​het, hogy apánk​ra a csa​ták mi​att em​lé​kez​nek, de az iga​zi örök​sé​gét
a meg​épí​tett utak​ban, a meg​tisz​tí​tott me​zők​ben, a vá​ro​sok​ban, a ko​vács​mű​he​lyek​-
ben, a ki​kö​tők​ben kell ke​res​ni.
– Azért épí​tet​te az uta​kat, hogy a se​re​gei me​ne​tel​hes​se​nek raj​tuk. Azért tisz​tí​tot​-
ta meg a me​ző​ket, hogy etet​hes​se őket. A vá​ro​sok ka​to​ná​kat ter​met​tek, a ko​vács​-
mű​he​lyek​ben kar​dok ké​szül​tek, a ki​kö​tők​be fegy​ver​szál​lít​má​nyok ér​kez​tek.
– Apánk azért har​colt, mert mu​száj volt, nem azért, mert…
– Ez Észak​föld! Min​den​ki​nek mu​száj har​col​nia! – böm​böl​te Sö​mör, hang​já​tól
zen​gett a kis szo​ba. Cal​der na​gyot nyelt, és hir​te​len el​bi​zony​ta​la​no​dott, sőt, egy
egé​szen ki​csi​két ta​lán meg is ijedt. – Ha akar, ha nem, előbb vagy utóbb min​den​-
ki​nek har​col​nia kell!
Cal​der meg​nyal​ta az aj​kát. Nem állt rá ké​szen, hogy be​is​mer​je a ve​re​sé​gét.
– Apánk in​kább sza​vak​kal igye​ke​zett ke​resz​tül​vin​ni az aka​ra​tát. Az em​be​rek
hall​gat​tak…
– Az em​be​rek csak azért hall​gat​tak rá, mert tud​ták, hogy vas​ból van! – Sö​mör
ök​lé​vel a szék kar​fá​já​ra csa​pott, reccsent a fa, ami az​tán a kö​vet​ke​ző ütés​től le is
tört. – Tu​dod, mit mon​dott ne​kem egy​szer? „Amit le​het, sza​vak​kal érd el, mert a
sza​vak in​gyen van​nak. De egy ál​lig fel​fegy​ver​zett em​ber sza​vai sok​kal éde​seb​ben
csen​ge​nek. Szó​val ha be​szélsz, le​gyen ná​lad a kar​dod.” – Fel​állt, és oda​do​bott va​-
la​mit az öccsé​nek. Cal​der fel​szisszent, és eset​le​nül nyúlt utá​na, de a tárgy így is fáj​-
dal​ma​san üt​kö​zött a mell​ka​sá​nak. Ne​héz volt és ke​mény, fém vil​lant hal​vá​nyan. A
hü​ve​lyé​be búj​ta​tott kard​ja volt az. – Gye​re ki! – Sö​mör fölé ma​ga​so​dott. – És hozd
a kar​do​dat is!
Oda​kint sem volt sok​kal vi​lá​go​sabb, mint a dü​le​de​ző ta​nya​ház​ban. A haj​nal első
pa​cái je​len​tek csak meg a sú​lyos ke​le​ti ég​bol​ton, ko​mor fe​ke​te szín​ben emel​ve ki a
domb​te​tőn so​ra​ko​zó Hő​sök kör​vo​na​la​it. A szél éle​sen fújt, eső​csep​pe​ket vá​gott
Cal​der sze​mé​be, és hul​lá​mo​kat kel​tett az ár​pá​ban. Cal​der át​ka​rol​ta ma​gát. A ház
mel​lett egy ma​dár​ijesz​tő őrült tán​cot lej​tett a rúd​ján, sza​kadt kesz​tyű​jé​vel fo​lya​-
ma​to​san in​te​ge​tett, ta​lán így akart tár​sat édes​get​ni ma​gá​hoz. Cla​il fala mell​ma​gas​-
sá​gig érő mo​ha​ku​pac​ként hú​zó​dott egy jobb​ra hú​zó​dó lan​ka mö​gül egé​szen a Hő​-
sök me​re​dek ol​da​lá​ig. Sö​mör em​be​rei a domb ál​tal nyúj​tott szél​ár​nyék​ban hú​zód​-
tak meg, a leg​töb​ben még a ta​ka​ró​juk​ba bur​ko​lóz​va, aho​gyan Cal​der is sze​re​tett
vol​na len​ni. Nem em​lé​ke​zett, mi​kor lát​ta utol​já​ra ilyen ko​rán a vi​lá​got, ami a je​lek
sze​rint eb​ben a nap​szak​ban még csú​fabb hely volt, mint más​kor.
Sö​mör a fal egy ré​sén ke​resz​tül a dél felé ve​ze​tő gö​rön​gyös út felé mu​ta​tott.
– Az em​be​rek fele az Öreg​híd köz​vet​len kö​ze​lé​ben rej​tő​zik el. Ami​kor az Unió át
akar kel​ni, meg​ál​lít​juk a ro​ha​dé​ko​kat.
Cal​der per​sze nem akart vi​tá​ba száll​ni a báty​já​val, de egy kér​dést fel kel​lett ten​-
nie.
– Hány uni​ós ka​to​na van most a fo​lyó túl​part​ján?
– Sok. – Sö​mör úgy né​zett rá, mint​ha azt vár​ná, hogy olyas​mit mond majd, ami​-
ért le​hord​hat​ja. Cal​der csak meg​va​kar​ta a fe​jét.
– Te itt ma​radsz Hó​fe​hér​rel meg a töb​bi​ek​kel Cla​il fala mö​gött. – Cal​der bó​lin​-
tott. Egy fal mö​gött meg​hú​zód​ni neki való fel​adat​nak hang​zott. – Előbb vagy
utóbb azért min​den va​ló​szí​nű​ség sze​rint rá fo​gok majd szo​rul​ni a se​gít​sé​ged​re. Ha
ér​ted kül​dök, gye​re elő. Együtt fo​gunk har​col​ni. – Cal​der el​fin​to​ro​dott az ar​cá​ba
fújó szél​ben. Ez már ke​vés​bé tűnt neki való fel​adat​nak. – Bíz​ha​tok ben​ned, igaz?
Cal​der össze​rán​col​ta a hom​lo​kát, és fél​re​né​zett.
– Ter​mé​sze​te​sen. – Cal​der her​ceg, a meg​bíz​ha​tó​ság szob​ra. – Nem hagy​lak
cser​ben. – A bá​tor, me​rész, jó Cal​der her​ceg!
– Hi​á​ba vesz​tet​tünk el annyi min​dent, mi ket​ten még min​dig itt va​gyunk egy​-
más​nak. – Sö​mör Cal​der vál​lá​ra tet​te ha​tal​mas te​nye​rét. – Nem könnyű, mi? Egy
nagy em​ber fi​á​nak len​ni. Az em​ber azt hin​né, hogy min​den​fé​le elő​nyök​kel jár,
hogy örö​köl​jük tőle a tisz​te​le​tet meg a ra​jon​gást. De az​tán csak annyi​ra könnyű,
mint egy nagy fa mag​ja​i​nak, ami​kor a foj​to​ga​tó ár​nyé​ká​ban pró​bál​nak fel​nő​ni.
Nem so​kan jut​nak ki ma​guk is a nap​ra.
– Igen. – Cal​der nem em​lí​tet​te, hogy egy nagy em​ber ki​seb​bik fi​á​nak len​ni két​-
szer annyi meg​pró​bál​ta​tás​sal jár. Ak​kor két fát kell ki​vág​ni, hogy az il​le​tő ki​ter​-
jeszt​hes​se a lomb​ját a nap​fény​ben.
Sö​mör Skar​ling ujja felé in​tett az ál​lá​val. Né​hány tűz még hu​nyor​gott a domb​ol​-
da​lon, ahol Tíz​fé​le em​be​rei tá​bort ütöt​tek.
 – Ha nem tar​tunk ki, Tíz​fé​le Brodd dol​ga lesz, hogy se​gít​sen.
Cal​der fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Előbb fog maga Skar​ling a se​gít​sé​gem​re si​et​ni, mint​hogy an​nak a vén gaz​em​-
ber​nek a se​gít​sé​gé​re szá​mít​sak.
– Ak​kor csak mi ket​ten ma​rad​tunk. Le​het, hogy nem min​dig ér​tünk egyet, de
egy csa​lád va​gyunk. – Sö​mör ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, Cal​der pe​dig meg​ráz​ta.
– Csa​lád. – Leg​alább​is fé​lig csa​lád.
– Sok sze​ren​csét, test​vé​rem!
– Ne​ked is. – Fél​test​vé​rem. Cal​der fi​gyel​te, ahogy Sö​mör fel​pat​tan lova nyer​gé​-
be, és se​be​sen el​vág​tat az Öreg​híd​hoz ve​ze​tő úton.
– Van egy olyan ér​zé​sem, hogy sok sze​ren​csé​re lesz ma szük​sé​ge, fel​ség. – Mély
Sánc az eső​től csö​pö​gő tor​nác rom​jai alatt állt a ház​nál, vi​har​vert ru​hái és vi​har​-
vert arca be​le​ol​vad​tak a háta mö​gött lévő vi​har​vert fal​ba.
– Nem is tu​dom. – Se​kély egy szür​ke pok​róc​ba bur​ko​lóz​va ült, csak vi​gyor​gó
feje lát​szott ki be​lő​le. – A va​la​ha volt leg​na​gyobb sze​ren​cse​hegy ta​lán elég lesz.
Cal​der ko​mor csend​ben for​dí​tott há​tat ne​kik, és össze​rán​colt hom​lok​kal né​zett
vé​gig a dé​len nyúj​tó​zó me​ző​kön. Gya​ní​tot​ta, hogy a test​vé​rek nem jár​nak messze
az igaz​ság​tól.
Nem csak ők for​gat​ták fel a föl​det. Más se​be​sül​tek is meg​hal​hat​tak az éj​jel, nem is
ke​ve​sen. Kis cso​por​tok​ban gyűl​tek össze a sze​mer​ké​lő eső​ben, ar​cuk​ra ki​ült a bá​-
nat, vagy ta​lán in​kább az ön​saj​ná​lat, ami igen ha​son​ló, és egy te​me​té​sen ugyan​úgy
meg​te​szi. Hal​la​ni le​he​tett, ahogy a fő​nö​kök ugyan​azon a szo​mo​rú​nak szánt han​-
gon ha​lan​dzsáz​nak. Don​ga​láb volt kö​zü​lük az egyik, alig húsz​lé​pés​nyi​re tő​lük Mé​-
tely va​la​me​lyik Ne​ves Em​be​ré​nek sír​ja fö​lött állt pá​rás szem​mel. Ma​gá​nak Mé​tely​-
nek vi​szont nyo​mát sem le​he​tett lát​ni. A pá​rás szem nem az ő stí​lu​sa volt.
Mind​eköz​ben a napi mun​ka is meg​kez​dő​dött, mint​ha a tár​sa​i​kat te​me​tő em​be​-
rek ma​guk is lát​ha​tat​lan szel​le​mek len​né​nek csu​pán. A ka​to​nák mo​rog​va ká​szá​-
lód​tak ki el​ázott ágya​ik​ból, ká​rom​kod​va szid​ták nyir​kos ru​há​i​kat, tö​röl​get​ték nyir​-
kos fegy​ve​re​i​ket és pán​cél​ju​kat, ételt ke​res​tek, vi​zel​tek, va​ka​róz​tak, ki​szív​ták az
utol​só kor​tyot is az elő​ző esti pa​lac​kok​ból, össze​ha​son​lít​gat​ták az uni​ós ál​do​za​tok​-
tól lo​pott tró​fe​á​kat, vagy buta vic​ce​ken ne​vet​tek. Ta​lán túl​sá​go​san is jó ked​vük
volt, hi​szen tud​ták, hogy sö​tét órák vár​nak rá​juk, és ad​dig kel​lett vi​dám​nak len​ni​-
ük, amíg még le​he​tett.
Begy a töb​bi​ek​re né​zett. Min​den​ki le​haj​tot​ta a fe​jét. Min​den​ki, ki​vé​ve Whir​run,
aki hát​ra​dőlt, és a Kar​dok Aty​ját ma​gá​hoz szo​rít​va hagy​ta, hogy az eső​csep​pek a
nyel​vén ko​pog​ja​nak. Be​gyet ez bosszan​tot​ta kis​sé, de iri​gyel​te is a tár​sát. Nem
bán​ta vol​na, ha ő is bo​lond hí​ré​ben áll, és nem kell vé​gig​csi​nál​nia a kö​te​le​ző kö​rö​-
ket. De a dol​gok​nak meg​volt a meg​fe​le​lő el​in​té​zé​si mód​ja, és ő nem búj​ha​tott el
elő​le.
 – Mi tesz va​la​kit hős​sé? – kér​dez​te az eső​től. – A nagy tet​tek? A nagy név? A ha​-
mis di​cső​ség és a ha​mi​san csen​gő da​lok? Nem. Nyil​ván az, ha ki​tart a csa​pa​ta mel​-
lett. – Whir​run egyet​ér​tő​leg bó​lin​tott, az​tán megint ki​dug​ta a nyel​vét. – Brack-i-
Dayn ti​zen​öt év​vel ez​előtt jött le a dom​bok kö​zül, eb​ből ti​zen​négy évet mel​let​tem
har​colt, és a csa​pa​tát min​dig előbb​re va​ló​nak te​kin​te​te ön​ma​gá​nál. Meg sem tud​-
nám szá​mol​ni, hány​szor men​tet​te meg az éle​te​met ez a bü​dös nagy gaz​em​ber.
Min​dig volt egy ked​ves vagy tré​fás sza​va. Azt hi​szem, egy​szer még Yont is meg​ne​-
vet​tet​te.
– Két​szer. – Yon arca ke​mé​nyebb volt, mint va​la​ha. Ha en​nél is ke​mé​nyebb, da​-
ra​bo​kat vés​he​tett vol​na ki vele a Hő​sök​ből.
– So​sem pa​nasz​ko​dott. Leg​fel​jebb arra, hogy nincs elég en​ni​va​ló. – Begy​nek egy
pil​la​nat​ra el​akadt a sza​va, és csak vé​kony​ka nyü​szö​gés jött ki a tor​kán. Kur​va hü​-
lye hang egy fő​nök​től, fő​leg egy ilyen pil​la​nat​ban. Meg​kö​szö​rül​te a tor​kát, és
mond​ta to​vább a ma​gá​ét. – Brack nem tu​dott ele​get enni. Bé​ké​ben halt meg. Azt
hi​szem, tet​szett vol​na ez neki így, még ha sze​ret​te is a jó​fé​le csa​tá​kat. Ál​munk​ban
meg​hal​ni sok​kal, de sok​kal jobb, mint egy da​rab acél​lal a bor​dá​ink kö​zött, akár​mi
is áll a da​lok​ban.
– A da​lok be​kap​hat​ják! – je​gyez​te meg Gyö​nyö​rű​ség.
– Igen. Be​kap​hat​ják! Őszin​tén nem tu​dom, ki van itt el​te​met​ve. De ha maga
Skar​ling, ak​kor is büsz​ke le​het rá, hogy Brack-i-Dayn-nal osz​to​zik ezen a föl​dön.
Ha meg nem, ak​kor ő is be​kap​hat​ja. Vissza a sár​ba, Brack. – Begy le​tér​delt, és nem
kel​lett kü​lö​nö​seb​ben eről​köd​nie, hogy fáj​dal​mat mu​tas​son, mi​vel úgy érez​te, a
térd​ka​lá​csa rög​tön ki​pat​tan a he​lyé​ről. Fel​mar​kolt egy da​rab fe​ke​te föl​det, az​tán
uj​jai kö​zött a gö​dör​be szór​ta.
– Vissza a sár​ba – mor​mog​ta Yon.
– Vissza a sár​ba – vissz​han​goz​ta Gyö​nyö​rű​ség.
– Nézzük a jó ol​da​lát – mond​ta Whir​run. – Mind ide tar​tunk így vagy úgy.
Nem? – Úgy né​zett kö​rül, mint​ha arra szá​mí​tott vol​na, hogy ez​zel fel​dob​ja a han​-
gu​la​tot, majd mi​után csa​lód​nia kel​lett, vál​lat vont, és há​tat for​dí​tott a töb​bi​ek​nek.
– Az öreg Brack​nak annyi. – Scorry a sír mel​lett tér​delt, fél ke​zé​vel a ned​ves föl​-
dön tá​masz​ko​dott, a szem​öl​dö​két úgy von​ta össze, mint​ha egy túl​sá​go​san ne​héz​-
nek bi​zo​nyu​ló rejt​vényt pró​bál​na meg​fej​te​ni. – Hi​he​tet​len! Azért jól be​szél​tél fő​-
nök.
– Gon​do​lod? – Begy fin​to​rog​va fel​állt, az​tán le​ver​te a föl​det a te​nye​ré​ről. – Nem
tu​dom, hány ilyet bí​rok még el​vi​sel​ni.
– Na ja – mor​mog​ta Scorry.
– De hát ilyen idő​ket élünk ma​nap​ság.
 Bevezetés

– Kelj fel!
Beck dü​hö​sen lök​te fél​re a lá​bat. Soha nem esett jól neki, ha egy csiz​ma je​lent meg
a bor​dái kö​zött, leg​ke​vés​bé pe​dig ak​kor, ha a szó​ban for​gó csiz​ma Ref​té volt, és
köz​vet​le​nül az után ér​ke​zett, hogy nagy ne​he​zen si​ke​rült el​alud​nia. So​ká​ig fe​küdt
éb​ren a sö​tét​ben, arra gon​dolt, ho​gyan szur​kál​ta össze Caul Resz​ket azt az em​bert,
köz​ben csak hány​ko​ló​dott a ta​ka​ró​ja alatt. Csak nem tu​dott ké​nyel​me​sen el​he​lyez​-
ked​ni. A ta​ka​ró is za​var​ta, meg an​nak a ki-be moz​gó apró kés​nek az em​lé​ke is.
– Mi van?
– Jön az Unió, az van.
Beck fél​re​dob​ta a pok​ró​cot, át​si​e​tett a pad​lá​son, ahol alud​tak, és mire ki​bújt az
ala​csony ge​ren​da alatt, az ál​mos​ság​ról meg a ha​rag​ról is meg​fe​led​ke​zett. Be​rúg​ta a
nagy szek​rény csi​kor​gó aj​ta​ját, fél​re​tol​ta Bra​i​tot és Stod​dert, az​tán ki​né​zett az
egyik kes​keny ab​la​kon.
Fé​lig-med​dig arra szá​mí​tott, hogy már​is em​be​rek mé​szá​rol​ják egy​mást Os​rung
ut​cá​in, és vér frö​csög, zász​lók lo​bog​nak meg da​lok zen​ge​nek az ab​la​kuk alatt. De
első pil​lan​tás​ra csen​des​nek tűnt a vá​ros. Nem sok​kal jár​tak pir​ka​dat után, az épü​-
le​tek a zu​ho​gó eső át​tet​sző füg​gö​nye mö​gött de​reng​tek.
Ta​lány negy​ven​lé​pés​nyi tá​vol​ság​ra egy macs​ka​kö​ves té​ren zu​bo​gott ke​resz​tül a
szik​la​or​mok​ról le​zú​du​ló eső​víz​től meg​duz​zadt fo​lyó. A híd egy​ál​ta​lán nem tűnt
olyan nagy szám​nak ah​hoz ké​pest, hogy ek​ko​ra je​len​tő​sé​get tu​laj​do​ní​tot​tak neki.
Az ütött-ko​pott kő​épít​mé​nyen két lo​vas is alig fér​he​tett el egy​más mel​lett. A jobb
ol​da​li híd​fő​nél egy ma​lom állt, a bal ol​da​li​nál ala​csony há​zak sora, né​hány fe​szült
arc​cal a nyi​tott ab​la​kok​ban. A leg​töb​ben dél felé néz​tek, akár​csak Beck. A hí​don
túl egy sze​kér​nyo​mok​tól ba​ráz​dált út ve​ze​tett vessző​ből font kuny​hók kö​zött egé​-
szen a vá​ros déli cö​löp​ke​rí​té​sé​ig. Beck mint​ha em​be​re​ket lá​tott vol​na az eső​ben.
Ta​lán pár íjász már lőtt is.
Az egyik si​ká​tor​ból ka​to​nák özön​löt​tek a tér​re, paj​zsa​ik​ból fa​lat emel​tek a híd
észa​ki vé​gén, mi​köz​ben egy fi​nom kö​penyt vi​se​lő fér​fi or​dí​tott ve​lük. Elöl pri​bé​kek
áll​tak, ké​szen, hogy össze​il​lesszék fes​tett paj​zsa​i​kat. Mö​göt​tük a lán​dzsá​sok vár​-
ták, hogy meg​in​dul​has​sa​nak.
Csa​ta volt ké​szü​lő​ben, sem​mi két​ség.
– Előbb is szól​hat​tál vol​na! – csat​tant fel Beck, majd vissza​si​e​tett a ta​ka​ró​já​hoz,
és ne​ki​állt, hogy fel​rán​ci​gál​ja a csiz​má​ját.
 – Én is csak most tud​tam meg – fe​lel​te Reft.
– Ne​sze! – Col​ving egy da​rab​ka fe​ke​te ke​nyér​rel kí​nál​ta Bec​ket. Két sze​me nagy
ri​adt ka​ri​ka volt hú​sos ar​cá​ban.
Beck​nek már az evés gon​do​la​tá​tól is fo​rog​ni kez​dett a gyom​ra. Fel​kap​ta a kard​-
ját, az​tán rá​jött, hogy nincs hová vin​nie. Nem vár​tak rá sem a ke​rí​tés​nél, sem a
paj​zsok fa​lá​ban, mint ahogy iga​zá​ból se​hol más​hol sem. Előbb a lép​cső, az​tán
megint az ab​lak felé pil​lan​tott, sza​bad ke​zét ököl​be szo​rí​tot​ta.
– Mit csi​ná​lunk?
– Vá​runk. – Özön fel​von​szol​ta me​rev lá​bát a lép​csőn, és be​lé​pett a pad​lás​szo​bá​-
ba. Ez​út​tal sod​ro​ny​in​get is vi​selt, a vál​lán eső​csep​pek csil​log​tak. – Hosszú​kezű két
há​zat bí​zott ránk. Meg kell vé​de​nünk ezt meg azt a má​si​kat az utca túl​ol​da​lán. Én
ott le​szek.
– Ott? – Beck rá​döb​bent, hogy egé​szen ri​ad​tan cseng a hang​ja. Mint ami​kor egy
kis​gye​rek meg​kér​de​zi az anyu​ká​já​tól, hogy tény​leg ott fog​ja-e hagy​ni a sö​tét​ben. –
Iga​zá​ból rá​fér​ne ezek​re a fi​úk​ra va​la​ki, aki​re fel​néz​het​nek…
– Az le​szel te meg Reft. Ha hi​szed, ha nem, a szem​köz​ti ház​ban még zöld​fü​lűbb
le​gé​nyek van​nak, mint ti.
– Ér​tem. Hát per​sze. – Beck egy hete azon bosszan​ko​dott, hogy Özön egy pil​la​-
nat​ra sem tá​gít mel​lő​lük, és így nem hagy​ja ki​bon​ta​koz​ni, most vi​szont a gon​do​lat​-
ra, hogy az öreg ott​hagy​ja őket, csak még ide​ge​sebb lett.
– Eb​ben a ház​ban itt lesz​tek ti öten, meg öt má​sik friss reg​ru​ta. Egye​lő​re csak
zár​kóz​za​tok be. Tor​la​szol​já​tok el az ab​la​ko​kat, amennyi​re csak le​het. Ki​nél van íj?
– Ná​lam – fe​lel​te Beck.
– És ná​lam is. – Reft fel​emel​te a fegy​ve​rét.
– Ne​kem meg van egy pa​rittyám – szólt re​mény​ked​ve Col​ving.
– És bán​ni is tudsz vele? – ér​dek​lő​dött Reft.
A fiú szo​mo​rú​an ráz​ta meg a fe​jét.
– Az ab​lak​ból amúgy sem men​nék vele sok​ra.
– Ak​kor meg mi​ért hoz​tad szó​ba? – mor​dult föl Beck, iz​za​dó te​nyér​rel szo​ron​-
gat​va az íját.
Özön a kes​keny ab​la​kok​hoz lé​pett, és a fo​lyó felé mu​ta​tott.
– Ta​lán meg​ál​lít​juk őket a ke​rí​tés​nél, de ha nem si​ke​rül, a híd​nál pajzs​fal vár
majd rá​juk. Ha ott sem si​ke​rül meg​ál​lí​ta​ni az el​len​sé​get, ak​kor min​den​ki, aki​nek
íja van, kezd​jen el lőni. Csak óva​to​san, ne​hogy a sa​ját em​be​re​in​ket ta​lál​já​tok hát​-
ba, vi​lá​gos? In​kább egy​ál​ta​lán ne lő​je​tek, de sem​mi​kép​pen ne koc​káz​tas​sá​tok,
hogy a mi​e​ink kö​zül öl​tök meg va​la​kit. Ha zu​bog a vér, nem is olyan könnyű kü​-
lönb​sé​get ten​ni. A töb​bi​ek men​je​nek le az alsó szint​re, és ha el​jut​nak idá​ig, sen​kit
se en​ged​je​tek be az épü​let​be. – Lát​va, hogy Stod​der az alsó aj​kát rág​ja, hoz​zá​tet​te:
– Nyu​ga​lom, úgy​sem jut​nak el idá​ig, vagy ha még​is, ak​kor is óri​á​si sla​masz​ti​ká​ba
ke​rül​nek. Hosszú​kezű ad​dig​ra fel​ké​szül, hogy vissza​vág​jon, erre mér​get ve​het​tek.
Szó​val, ha be akar​nak jön​ni, csak tart​sá​tok tá​vol őket, amíg meg​ér​ke​zik a se​gít​ség.
– Tart​suk tá​vol őket! – Bra​it lel​ke​sen dö​fött a sem​mi​be véz​na dár​dá​já​val. Nem
úgy fes​tett, hogy az​zal akár egy macs​kát is tá​vol tud​na tar​ta​ni a ba​rom​fi​ud​var​tól.
– Van kér​dés? – Beck​nek hal​vány fo​gal​ma sem volt róla, hogy mi​hez kezd​jen, de
gya​ní​tot​ta, hogy egy kér​dés​sel biz​to​san nem töm​kö​di be a ré​se​ket, úgy​hogy in​kább
tar​tot​ta a szá​ját. – Jól van. Vissza​né​zek, ha tu​dok. – Özön el​bi​ce​gett a lép​cső​ig, az​-
tán el​tűnt. Ma​guk​ra ma​rad​tak. Beck megint az ab​lak​hoz lé​pett, gon​dol​ván, hogy
még​is​csak jobb, mint tét​len​ked​ni. Oda​kint lát​ha​tó​lag nem vál​to​zott sem​mi.
– Át​ju​tot​tak már a cö​löp​ke​rí​té​sen? – Bra​it láb​ujj​he​gyen áll​va pró​bált ki​les​ni
Beck vál​la fö​lött. Iz​ga​tott volt a hang​ja, a sze​me csil​lo​gott, mint a szü​le​tés​na​pos
kis​fi​úé, aki alig vár​ja, hogy ki​de​rül​jön, mit ka​pott aján​dék​ba. Beck min​dig azt hit​-
te, ő is va​la​mi ilyes​mit fog érez​ni a csa​ta kö​ze​led​té​vel. Az​tán még​sem így lett. For​-
gott a gyom​ra, és me​le​ge volt, hi​á​ba fúj​ta az esőt az ar​cá​ba a szél.
– Nem. Úgy tu​dom, ne​ked lent kel​le​ne len​ned a föld​szin​ten.
– Csak ha jön​nek majd. És nem lát​ni ilyet min​den​nap, igaz?
Beck a kö​nyö​ké​vel tol​ta fél​re a fiút.
– Csak tűnj el in​nen! El​há​nyom ma​gam, olyan bü​dös vagy.
– Rend​ben, rend​ben. – Bra​it sér​tő​döt​ten odébb cso​szo​gott, de Beck kép​te​len
volt együtt​érez​ni vele. Már an​nak is örült, hogy si​ke​rült nem ki​okád​nia a reg​ge​lit,
amit meg sem evett.
Reft a má​sik ab​lak​nál állt, íját a vál​lá​hoz emel​ve.
– Azt hit​tem, örül​ni fogsz. Ahogy a dol​gok áll​nak, esélyt kapsz rá, hogy hős vál​-
jék be​lő​led.
– Örü​lök is – mor​dult fel Beck. És egy​ál​ta​lán nem volt be​toj​va.
Meed a fo​ga​dó ét​ke​ző​jé​be köl​töz​tet​te a fő​ha​di​szál​lá​sát. Az Észak​föl​dön meg​szo​-
kott​hoz ké​pest ez a hely fel​ért egy pa​lo​ta nagy​ter​mé​vel. Két​szer olyan ma​gas volt,
mint a töb​bi he​lyi​ség, és az eme​let ma​gas​sá​gá​ban egy ga​lé​ria is fu​tott kör​be a fa​-
lon. Reg​gel​re fel is dí​szí​tet​ték ép​pen úgy, mint​ha pa​lo​ta vol​na. Csi​csás dra​pé​ri​á​kat,
be​ra​ká​sos szek​ré​nye​ket, ara​nyo​zott gyer​tya​tar​tó​kat ka​pott, meg min​den​fé​le cse​-
cse​be​csét, ami​re az em​ber egy kor​mány​zó sa​ját re​zi​den​ci​á​ján szá​mít. Mind​ezt fel​-
te​he​tő​leg iszo​nya​tos költ​sé​gek árán szál​lí​tot​ták vé​gig fél Észak​föl​dön. A sa​rok​ban
két he​ge​dűs ön​elé​gül​ten fű​ré​szelt va​la​mi vi​dám ka​ma​ra​ze​nét. Meed szor​gos em​be​-
rei még há​rom ha​tal​mas olaj​fest​ményt is a fal​ra akasz​tot​tak: ket​tő di​cső csa​tá​kat
áb​rá​zolt az Unió tör​té​nel​mé​ből, a har​ma​dik​ról pe​dig maga az an​tik pán​célt vi​se​lő
Meed te​kin​tett le. Fin​ree egy pil​la​na​tig tá​tott száj​jal me​redt a kép​re, azt sem tud​ta,
sír​jon vagy ne​ves​sen.
 A ha​tal​mas ab​la​kok dé​len a fo​ga​dó el​ga​zo​so​dott ud​va​rá​ra, ke​le​ten a ko​mor er​-
dők felé nyúj​tó​zó, fák​kal pöttyö​zött me​zők​re, észa​kon pe​dig Os​rung vá​ro​sá​ra néz​-
tek. Min​den zsa​lu tár​va-nyit​va volt, a hű​vös szel​lő be​áram​lott a szo​bá​ba, össze​bor​-
zol​ta az em​be​rek ha​ját, és fel​kap​ta a pa​pí​ro​kat az asz​tal​ról. A tisz​tek az észak​ra
néző ab​lak kö​rül gyűl​tek össze, és igye​kez​tek el​kap​ni a tá​ma​dás pil​la​na​ta​it.
Meed kö​zöt​tük állt szem​káp​ráz​ta​tó kar​ma​zsin​vö​rös uni​for​mi​sá​ban. Sze​me sar​-
ká​ból a mel​lé hú​zó​dó Fin​reet les​te, majd alig ész​re​ve​he​tő​en el​húz​ta a szá​ját, mint
egy ínyenc, aki ku​ka​cot ta​lált a sa​lá​tá​já​ban. A nő szé​les mo​sollyal vi​szo​noz​ta a pil​-
lan​tást.
– Köl​csön​kér​het​ném a táv​csö​vét, ke​gyel​mes uram?
A kor​mány​zó sa​va​nyú ké​pet vá​gott, de az eti​kett rab​ja​ként nem volt más vá​lasz​-
tá​sa, mint hogy át​ad​ja a táv​csö​vet.
– Ter​mé​sze​te​sen.
Az út sá​ros csík​ja észak felé ka​nyar​gott a még sá​ro​sabb me​zőn ke​resz​tül, ahol a
te​re​bé​lyes tá​bor sát​rai óri​á​si gom​bák gar​ma​dá​ja​ként nőt​tek ki a föld​ből az éj​sza​ka
so​rán. Mö​göt​tük Meed em​be​re​i​nek föld​sán​cai emel​ked​tek. Azon túl a pára és az
eső füg​gö​nyén ke​resz​tül Fin​ree még ép​pen ki tud​ta ven​ni az Os​run​got kö​rül​öle​lő
cö​löp​ke​rí​tést, és hal​vá​nyan a ne​ki​tá​masz​tott lét​rá​kat is.
Amit nem lá​tott, azt a kép​ze​le​té​ből pó​tol​ta ki. A vá​ros felé ve​zé​nyelt ka​to​nák
hosszú osz​lo​pai me​ne​tel​tek elő​re ko​mor te​kin​tet​tel, el​szán​tan, mi​köz​ben nyíl​-
vesszők zá​po​roz​tak rá​juk. A se​be​sül​te​ket hát​ra​von​szol​ták, vagy hagy​ták, hogy or​-
dít​va hány​ko​lód​ja​nak ott, ahol össze​es​tek. Szik​lák gör​dül​tek alá, lét​rá​kat lök​tek el
a ke​rí​tés​től, a cö​lö​pök te​te​jén át​ka​pasz​kod​ni igyek​vő em​be​re​ket vagy le​döf​ték,
vagy egy​sze​rű​en vissza​lök​ték a mély​be, hogy az​tán hö​rög​ve ke​nőd​je​nek szét a föl​-
dön.
Hal va​jon most ép​pen a hőst játssza a for​ga​tag kö​ze​pén? Fin​ree éle​té​ben elő​ször
ag​gó​dott a fér​jé​ért, a há​tán je​ges bor​zon​gás fu​tott vé​gig. Ez bi​zony nem já​ték. Le​-
en​ged​te Meed táv​csö​vét, és az aj​kát kezd​te rág​ni.
– Hol a fe​né​ben van a Ku​tya​em​ber az​zal a csür​hé​vel? – kér​dez​te in​ge​rül​ten a
kor​mány​zó Hard​rick szá​za​dos​tól.
– Ha nem té​ve​dek, mö​göt​tünk jöt​tek az úton, ke​gyel​mes uram. A fel​de​rí​tői ta​lál​-
tak egy fel​ége​tett fa​lut, és a mar​sall úr meg​bíz​ta őket, hogy jár​ja​nak utá​na, mi tör​-
tént. Bi​zo​nyá​ra meg​ér​kez​nek egy​két órán be​lül…
– Jel​lem​ző. Tu​dá​lé​kos váll​vo​no​ga​tás​ra min​dig te​lik tőle, de ha el​kez​dő​dik a csa​-
ta, nyo​mát sem lát​ni.
– Az észak​föl​di​ek ter​mé​sze​tük​től fog​va meg​bíz​ha​tat​la​nok – ve​tet​te fel va​la​ki.
– Gyá​vák.
– Ha itt len​né​nek, csak le​las​sí​ta​ná​nak ben​nün​ket, ke​gyel​mes uram.
 – Ez már igaz – mor​dult fel Meed. – Ad​ják pa​rancs​ba min​den egy​ség​nek, hogy
tá​mad​ja​nak. Azt aka​rom, hogy te​gyék a föld​del egyen​lő​vé azt a vá​rost, és ka​sza​bol​-
ja​nak le, vagy leg​alább fu​ta​mít​sa​nak meg min​den egyes észak​föl​dit.
Fin​ree kép​te​len volt vissza​fog​ni ma​gát.
– Azért csak bölcs do​log len​ne leg​alább egy re​gi​men​tet hát​ra​hagy​ni. Tu​do​má​-
som sze​rint ke​let felé még nem fé​sül​ték át ala​po​san az er​dőt…
– Ko​mo​lyan azt hi​szi, hogy előbb-utóbb ki​okos​kod​ja a mód​ját, ho​gyan ül​tes​se a
he​lyem​re a fér​jét?
A kér​dést kö​ve​tő csend le​he​tet​le​nül hosszú​nak tűnt. Fin​ree azon kez​dett gon​dol​-
kod​ni, va​jon ál​mo​dik-e.
– Már meg​bo​csás​son…
– Per​sze tu​laj​don​kép​pen kel​le​mes em​ber. Bá​tor, be​csü​le​tes meg min​den, ami​ről
csak egy há​zi​asszony ál​mo​doz​ni szo​kott. Csak​hogy os​to​ba, és ami még rosszabb,
egy hír​hedt áru​ló fia meg egy mág​lyá​ra való hár​pia fér​je. Az egyet​len be​fo​lyá​sos
ba​rát​ja a maga apja, már​pe​dig az ő nap​jai is igen​csak meg van​nak már szám​lál​va.
– Meed hal​kan be​szélt, de azért bár​ki könnye​dén meg​hall​hat​ta. Egy ifjú szá​za​dos
szá​ja tát​va ma​radt a cso​dál​ko​zás​tól. Te​hát Meed még​sem volt annyi​ra az eti​kett
rab​ja, mint aho​gyan azt a nő gon​dol​ta. – An​nak ide​jén a Zárt Ta​nács meg akar​ta
aka​dá​lyoz​ni, hogy át​ve​gyem a bá​tyám he​lyét a kor​mány​zói szék​ben. Tud​ta? A Zárt
Ta​nács! Tény​leg azt hi​szi, hogy egy jött​ment ka​to​na lá​nya si​ker​rel jár​hat, ha ne​kik
be​le​tört a bics​ká​juk? Ha még egy​szer anél​kül szó​lít meg, hogy meg​ad​ná a meg​fe​le​-
lő tisz​te​le​tet, úgy ta​po​som el a fér​jé​vel együtt, aho​gyan az a ma​ga​faj​ta am​bi​ci​ó​zus,
je​len​ték​te​len kis tet​vek​nek ki​jár. – Hig​gad​tan ki​vet​te Fin​ree er​nyedt ke​zé​ből a táv​-
csö​vét, és úgy né​zett el Os​rung felé, mint​ha az imént meg sem szó​lalt vol​na, a nő
pe​dig egy​ál​ta​lán nem is lé​tez​ne.
Fin​ree​nek maró gúnnyal kel​lett vol​na vissza​vág​nia, de in​kább arra ér​zett he​ves
kész​te​tést, hogy az ök​lé​vel be​zúz​za a táv​cső len​csé​jét, és egye​ne​sen Meed ko​po​nyá​-
já​ba fúr​ja a má​sik vé​gét. A szo​ba kel​le​met​le​nül vi​lá​gos​nak tűnt. A he​ge​dűk hang​ja
bán​tot​ta a fü​lét. Az arca égett, mint​ha fel​po​foz​ták vol​na. Kép​te​len volt re​a​gál​ni,
csak pis​lo​gott egyet, és alá​za​to​san vissza​vo​nult. Olyan volt, mint​ha nem is moz​dí​-
tot​ta vol​na a lá​bát, csak át​le​be​gett vol​na a he​lyi​ség má​sik fe​lé​be. Né​hány tiszt su​-
tyo​rog​va fi​gyel​te. Nyil​ván ta​núi vol​tak a meg​aláz​ta​tá​sá​nak, és min​den bi​zonnyal
kel​lő​kép​pen ki is él​vez​ték.
– Jól vagy? – kér​dez​te Aliz. – Sá​padt​nak tűnsz.
– Tel​je​sen jól va​gyok. – Vagy​is in​kább for​tyo​gott a düh​től. Azon, hogy őt meg​-
szé​gye​ní​tet​ték, még túl​tet​te vol​na ma​gát, arra két​ség​te​le​nül rá is szol​gált. De a
kor​mány​zó a fér​jét meg az ap​ját is meg​sér​tet​te, ezt pe​dig már nem tűr​het​te. Ma​gá​-
ban meg​es​kü​dött, hogy a vén gaz​em​ber még fi​zet​ni fog ezért.
Aliz kö​ze​lebb ha​jolt.
– Mi​hez kezd​jünk most?
 – Most? Csak ül​jünk itt jó kis​lá​nyok mód​já​ra, és tap​si​kol​junk, amíg a bar​mok
fel​s​tó​col​ják a ko​por​só​kat.
– Ó!
– Ne félj, ké​sőbb meg​en​ge​dik, hogy sír​do​gálj egy ki​csit egy-két se​be​sült mel​lett,
és ha ked​ved tá​mad, még a szem​pil​lá​dat is re​beg​tet​he​ted a há​bo​rú hasz​ta​lan​sá​gát
lát​va.
Aliz nyelt egyet, és el​for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét.
– Ó!
– Ahogy mon​dod. Ó!
Ez volt hát a csa​ta. Beck és Reft ko​ráb​ban sem igen cse​ve​rész​tek egy​más​sal, ami​-
óta azon​ban az első uni​ós ka​to​nák át​ka​pasz​kod​tak a ke​rí​té​sen, egyet​len szót sem
szól​tak. Csak áll​tak né​mán az ab​lak​ban. Beck szí​ve​seb​ben vet​te vol​na, ha ba​rá​tok
áll​nak mel​let​te. Vagy leg​alább ha meg​pró​bált vol​na össze​ba​rát​koz​ni a le​gé​nyek​kel,
akik mel​lé​ke​ve​red​tek. De most már túl késő volt.
Az íját a ke​zé​ben tar​tot​ta, a nyíl​vesszőt a húr​ra il​lesz​tet​te, és fel​ké​szült a lö​vés​re.
Vagy egy órá​ja fel​ké​szült már, de nem volt kit cél​ba ven​nie. Nem tu​dott mit ten​ni,
csak ve​rej​té​ke​zett, az aj​kát nya​lo​gat​ta és né​ze​lő​dött. Ele​in​te nem bán​ta vol​na, ha
töb​bet lát, idő​köz​ben azon​ban alább​ha​gyott az eső, las​san fel​jött a nap, és Beck
azon kap​ta ma​gát, hogy sok​kal ke​ve​seb​bel is meg​elé​ged​ne.
Az Unió ka​to​nái há​rom vagy négy he​lyen át​ju​tot​tak a ke​rí​té​sen, és már​is ren​ge​-
te​gen nyü​zsög​tek a vá​ros​ban. Min​den​fe​lé har​col​tak, ami a ka​to​nák út​já​ba ke​rült,
azt össze​tör​ték, és szét​szór​ták a szél​ró​zsa min​den irá​nyá​ba. Sem​mi​fé​le csa​ta​ren​det
nem le​he​tett fel​fe​dez​ni, zűr​za​var ural​ko​dott, és ret​te​ne​tes volt a ri​csaj. Ki​ál​tá​sok
és hör​gé​sek mo​sód​tak egy​be, fém csat​to​gott, fa reccsent.
Beck nem volt szak​ér​tő. Eszé​be sem ju​tott ilyes​mi. Vi​szont így is érez​te, hogy a
fo​lyó déli part​ján las​san át​ala​kul​nak az erő​vi​szo​nyok. Egy​re több észak​föl​di si​e​tett
vissza​fe​lé a hí​don, so​kan kö​zü​lük sán​tí​tot​tak, vagy a se​be​i​ket szo​ron​gat​ták, má​sok
meg ki​a​bál​va mu​to​gat​tak dél​re, mi​köz​ben át​fu​ra​kod​tak az észa​ki par​ton fel​ál​lí​tott
pajzs​fa​lon, és meg​ér​kez​tek a Beck ab​la​ka alat​ti tér​re. A biz​ton​ság​ba. Leg​alább​is a
fiú azt re​mél​te. Vi​szont úgy tűnt, kur​va messze van bár​mi​fé​le biz​ton​ság​tól. Ta​lán
soha éle​té​ben nem volt ke​vés​bé biz​ton​ság​ban.
– Lát​ni aka​rok! – Bra​it Beck in​gét ci​bál​va igye​ke​zett ki​les​ni az ab​la​kon. – Mi
tör​té​nik?
Beck nem tud​ta, mit fe​lel​jen. Azt sem tud​ta, egy​ál​ta​lán ké​pes-e még meg​szó​lal​-
ni. Köz​vet​le​nül alat​ta egy se​be​sült ka​to​na or​dí​tott hö​rög​ve, ök​len​dez​ve. Beck nem
bán​ta vol​na, ha ab​ba​hagy​ja. Már szé​dült a ret​te​ne​tes hang​tól.
A cö​löp​ke​rí​tés nagy​részt el​ve​szett. Egy ma​gas uni​ós ka​to​nát lá​tott oda​fent a ke​-
rí​tés te​te​jé​nél kör​be​fu​tó já​ra​ton, amint kard​já​val a híd felé mu​tat, má​sik ke​zé​vel
pe​dig sor​ra vál​lon ve​re​ge​ti a két ol​da​lán a lét​rák​ról át​ka​pasz​ko​dó em​be​re​ket. A ka​-
pu​nál pár tu​cat pri​bék még kö​rül​vett egy ron​gyos zász​lót, fes​tett paj​zsa​ik fél​kört
for​mál​va néz​tek ki​fe​lé, de már őket is be​ke​rí​tet​te a túl​erő, rá​adá​sul nyíl​vesszők
száll​tak fe​lé​jük szi​szeg​ve a fal te​te​jé​ről.
A na​gyobb épü​le​tek kö​zül pár még min​dig észak​föl​di ké​zen volt. Beck em​be​re​ket
lá​tott meg​je​len​ni az ab​la​kok​ban, akik ki​lőt​tek egy nyíl​vesszőt, majd azon​nal vissza
is hú​zód​tak. Sok aj​tót be​szö​gel​tek vagy el​ba​ri​ká​doz​tak, de az unió ka​to​nái úgy
nyü​zsög​tek kö​rü​löt​tük, mint mé​hek a kap​tár​nál. A ned​ves​ség el​le​né​re a leg​ma​ka​-
csabb el​len​ál​lá​si gó​cok kö​zül töb​bet is si​ke​rült fel​gyúj​ta​ni​uk. A tom​pa na​rancs​szí​-
nű lán​gok​ból fel​szál​ló bar​na füs​töt ke​let​re so​dor​ta a szél.
Az egyik épü​let​ből egy észak​föl​di ron​tott elő, bárd​ját két kéz​zel for​gat​ta a feje fö​-
lött. Beck nem hal​lot​ta a ki​ál​tá​sát, de azért lát​ta, ki az. A da​lok​ban le​ka​sza​bolt vol​-
na egy ra​kás em​bert, mi​előtt büsz​kén maga is csat​la​ko​zik a hol​tak​hoz. A va​ló​ság​-
ban pár uni​ós ka​to​na ugyan ki​tért az út​já​ból, de a töb​bi​ek azon​nal a fal​hoz szo​rí​-
tot​ták a dár​dá​ik​kal. Egyi​kük a kar​já​ba dö​fött, mire az észak​föl​di el​ej​tet​te a bárd​ját,
fel​emel​te épen ma​radt ke​zét, és to​vább ki​a​bált. Ta​lán azt, hogy meg​ad​ja ma​gát, ta​-
lán az el​len​sé​get gya​láz​ta – nem osz​tott, nem szor​zott. Mell​ka​son szúr​ták, ő pe​dig
las​san a föld​re ro​gyott. A föl​dön az​tán to​vább döf​köd​ték, a dár​dák nye​le úgy járt
fel-alá, mint​ha az em​be​rek a me​zőn ás​tak vol​na.
Beck tág​ra nyílt, vi​ze​nyős sze​me ide-oda ci​ká​zott az épü​le​tek kö​zött. Ta​lán ha
száz​lé​pés​nyi​re tőle a sze​me lát​tá​ra öl​ték egy​mást az em​be​rek a fo​lyó​par​ton. Va​la​-
kit ki​rán​gat​tak egy ka​lyi​bá​ból, és kény​sze​rí​tet​ték, hogy ha​jol​jon le. Kés vil​lant, az​-
tán a fo​lyó​ba lök​ték a fér​fit, aki arc​cal le​fe​lé le​be​gett tova a víz​ben, gyil​ko​sai pe​dig
vissza​si​et​tek a ház​ba. Beck gya​ní​tot​ta, hogy el​vág​ták a tor​kát. Min​den kec​mec nél​-
kül, csak úgy el​vág​ták a tor​kát.
– Meg​sze​rez​ték a ka​put. – Reft​nek egé​szen re​ked​tes volt a hang​ja. Mint​ha soha
éle​té​ben nem be​szélt vol​na még. Vi​szont iga​zat szólt. Meg​öl​ték az utol​só vé​dő​ket
is, az​tán ne​ki​lát​tak, hogy fél​re​rán​gas​sák a lán​cot, és ki​nyis​sák a ka​put. A szög​le​tes
bolt​íven túl​ról nap​fény áram​lott be.
– A hol​tak​ra! – sut​tog​ta vol​na Beck, de sza​vak he​lyett csak só​haj jött ki a szá​ján.
A gaz​em​be​rek szá​zá​val özön​löt​tek be Os​rung​ba, hogy az​tán az épü​le​tek kö​zött go​-
moly​gó füs​tön át meg​in​dul​ja​nak a híd felé. Az észak​föl​di​ek há​rom egy​más mö​gött
fel​ál​lí​tott pajzs​fa​la hir​te​len ször​nyen szá​nal​mas ba​ri​kád​nak tűnt. Mint​ha ho​mok​-
vá​rak​kal akar​ták vol​na meg​ál​lí​ta​ni az óce​ánt. Beck lát​ta, aho​gyan az em​be​rek fész​-
ke​lőd​ni, fe​szen​ge​ni kez​de​nek. Mint​ha el​ment vol​na a ked​vük az egész​től. Sü​tött
ró​luk a vágy, hogy csat​la​koz​za​nak a má​sik par​ton zaj​ló mé​szár​lás elől a hí​don át
me​ne​kü​lő tár​sa​ik​hoz, akik kö​zöt​tük át​fu​ra​kod​va ro​han​tak to​vább.
Beck is bi​zser​ge​tő kész​te​tést ér​zett, hogy fu​tás​nak ered​jen. Ten​ni akart va​la​mit,
és jobb öt​le​te nem akadt. Te​kin​te​te ide-oda járt a fo​lyó déli part​ján égő épü​le​tek
kö​zött. A lán​gok egy​re ma​ga​sabb​ra hág​tak, a füst be​te​rí​tet​te a vá​rost.
Beck azon gon​dol​ko​dott, mi​lyen le​het oda​bent len​ni azok​ban a há​zak​ban. Me​ne​-
kü​lő​út nem ma​radt. Több ezer uni​ós gaz​em​ber dö​röm​bölt az aj​tó​kon vagy a fa​la​-
kon, amíg tár​sa​ik nyíl​vesszők so​rát lőt​ték be az ab​la​kon. Az ala​csony mennye​ze​tű
szo​bá​kat meg​töl​töt​te a füst. Oda​bent a se​be​sül​tek nem re​mény​ked​het​tek ben​ne,
hogy meg​kö​nyö​rül​nek raj​tuk. Az utol​só nyíl​vessző​i​ket szá​mol​ták. A ha​lott ba​rá​ta​i​-
kat szá​mol​ták. Nem me​ne​kül​het​tek. Beck vére nem​rég még forr​ni kez​dett vol​na
már csak a pusz​ta gon​do​lat​ra is, most vi​szont in​kább egy​re je​ge​sebb​nek tűnt. Azok
az épü​le​tek nem erő​dít​mé​nyek​nek ké​szül​tek, ahon​nan meg le​het​ne vé​de​ni a fo​lyó
túl​part​ját. Kö​zön​sé​ges fa​kuny​hók vol​tak.
Ép​pen olya​nok, mint ami​lyen​ben Beck állt az ab​lak​nál.
 Pokoli szerkezetek

Ma​gasz​tos Fel​ség!
A csa​ta má​so​dik nap​já​nak reg​ge​le van, és az észak​föl​di​ek erős po​zí​ci​ó​kat
fog​lal​tak el a fo​lyó észa​ki part​ján. Tart​ják az Öreg​híd​at, tart​ják Os​run​got,
és tart​ják a Hő​sö​ket. A ke​zük​ben van​nak az át​ke​lők, és vár​ják, hogy meg​kí​-
sé​rel​jük el​fog​lal​ni őket. A te​rep az övék, de a kez​de​mé​nye​zést át​ad​ták Kroy
mar​sall​nak, aki most, hogy min​den egy​sé​günk meg​ér​ke​zett a csa​ta​me​ző​re,
nem is fog kés​le​ked​ni.
A ke​le​ti szár​nyon Meed kor​mány​zó úr már​is el​söp​rő ere​jű tá​ma​dást
in​dí​tott Os​rung vá​ro​sa el​len. Ma​gam a nyu​ga​ti szár​nyon Mit​te​rick tá​-
bor​nok úr​nak az Öreg​híd el​fog​la​lá​sá​ra in​dí​tott ro​ha​mát kö​ve​tem nyo​-
mon.
A tá​bor​nok úr reg​gel, amint a pir​ka​dat első fé​nyei meg​je​len​tek a lá​tó​-
ha​tá​ron, lel​ke​sí​tő be​szé​det tar​tott. Ami​kor ön​kén​te​se​ket kért a ro​ham
élé​re, ha​bo​zás nél​kül min​den​ki a ma​gas​ba emel​te a ke​zét.
Fel​sé​ged rend​kí​vül büsz​ke le​het ka​to​nái bá​tor​sá​gá​ra, tisz​tes​sé​gé​re és
el​szánt​sá​gá​ra. Őszin​tén mon​dom, mind​annyi​an va​ló​di hő​sök.
Ma​ra​dok Fel​sé​ged hű​sé​ges, ámde mél​tat​lan szol​gá​ló​ja.
Bre​mer dan Gorst,
az észak​föl​di há​bo​rú ki​rá​lyi meg​fi​gye​lő​je
Gorst meg​szá​rí​tot​ta a tin​tát, össze​haj​tot​ta a le​ve​let, és át​ad​ta Lur​kó​nak, aki le​pe​-
csé​tel​te egy gu​bacs vö​rös vi​asszal, majd be​csúsz​tat​ta egy fu​tár​tás​ká​ba, amit az
Uni​ó​nak a bőr​be fi​nom ara​nyo​zás​sal be​dol​go​zott nap​ja dí​szí​tett.
– Egy órán be​lül úton lesz dél​re – kö​zöl​te a szol​gá​ló, és meg​for​dult, hogy el​in​-
dul​jon.
– Nagy​sze​rű – szólt Gorst.
De va​ló​ban az vol​na? Tény​leg szá​mít, hogy a le​ve​lem előbb vagy utóbb in​dul
út​nak, vagy hogy Lur​kó a lat​ri​ná​ba dob​ja-e in​kább a tá​bor töb​bi ürü​lé​ké​vel
együtt? Szá​mít, hogy a ki​rály el​ol​vas​sa-e va​la​ha da​gá​lyos köz​he​lye​i​met Mit​te​-
rick tá​bor​nok da​gá​lyos köz​he​lye​i​ről, ami​ket ak​kor adott elő, ami​kor a pir​ka​dat
első fé​nyei meg​je​len​tek a lá​tó​ha​tá​ron? Mi​kor kap​tam utol​já​ra vá​laszt a le​ve​lem​-
re? Egy hó​nap​ja? Ket​tő? Egy kur​ta kis üze​net olyan nagy ké​rés? Kö​szö​nöm a ha​-
za​fi​as ba​rom​sá​go​kat, re​mé​lem, jól el​vagy a meg​szé​gye​ní​tő szám​űze​tés​ben.
 Gorst szó​ra​ko​zot​tan, ámde kí​ván​csi​an ka​par​gat​ta a he​ge​ket a jobb kéz​fe​jén: va​-
jon tud-e fáj​dal​mat okoz​ni ma​gá​nak. El​fin​to​ro​dott, ami​kor ki​de​rült, hogy még
job​ban is fáj, mint gon​dol​ta vol​na. Nem könnyű el​ta​lál​ni a mér​té​ket. Be​bo​rí​tot​ták
a hor​zso​lá​sok, a vá​gá​sok és a zú​zó​dá​sok, ami​ket a fene tud​ja, mi​kor gyűj​tött össze,
leg​job​ban még​is az fájt, hogy a Kal​véz ál​tal ké​szí​tett rö​vid kard​ját el​hagy​ta va​la​hol
a se​ké​lyes​ben. Ez a fegy​ver volt az egyik utol​só em​lé​ke azok​ból az idők​ből, ami​kor
még a ki​rály nagy becs​ben álló Első Test​őre volt, nem pe​dig un​dok fan​tá​zia​szü​le​-
mé​nyek író​ja. Olyan va​gyok, min​ta meg​csalt sze​rel​mes, aki túl​sá​go​san gyá​va,
hogy to​vább áll​jon, és re​me​gő aj​kak​kal ka​pasz​ko​dik az őt cser​ben​ha​gyó gaz​em​-
ber​hez fű​ző​dő utol​só hal​vány em​lé​kek​be. Csak szo​mo​rúbb va​gyok, csú​nyább, és
ma​ga​sabb a han​gom. És az a hob​bim, hogy em​be​re​ket ölök.
Ki​lé​pett a sát​ra be​já​ra​ta fölé nyú​ló, víz​től csö​pö​gő vá​szon​te​tő alól. Az eső gyen​ge
szi​tá​lás​sá sze​lí​dült, és még az ég kék​jé​ből is ki​lát​szott egy da​rab​ka a szem​fe​dél​ként
a völgy​re bo​ru​ló szür​ke fel​hő​go​moly sza​ka​do​zó szö​ve​té​ből. Az ar​cát érő nap​su​ga​-
rak​nak leg​alább némi sze​rény op​ti​miz​mus​sal kel​lett vol​na el​töl​te​ni​ük. Még​sem ér​-
zett mást, csak az őt ért szé​gyen el​vi​sel​he​tet​len sú​lyát. Egy​sze​rű bo​lon​dok​nak való
fel​ada​tok so​ra​koz​tak előt​te ideg​őr​lő egy​más​után​ban.
Fu​tok. Gya​kor​lok. Ki​to​jok egy da​rab szart. Írok egy le​ve​let. Eszem. Fi​gye​lek.
Írok egy da​rab szart. Ki​to​jok egy le​ve​let. Eszem. Le​fek​szem. Úgy te​szek, mint​ha
alud​nék, de iga​zá​ból éb​ren fek​szem egész éj​sza​ka, és a far​ka​mat ve​rem. Fel​ke​lek.
Fu​tok. Le​ve​let írok…
Mit​te​rick egy​szer már si​ker​te​le​nül kí​sé​rel​te meg el​fog​lal​ni a hi​dat. A Ti​ze​dik
Gya​log​szá​z​ad el​len​ál​lás nél​kül, a győ​ze​lem​nek ki​já​ró he​ves uj​jon​gás kö​ze​pet​te kelt
át a túl​part​ra. Mi​köz​ben meg​pró​bál​tak újra alak​zat​ba fej​lőd​ni, az észak​föl​di​ek
nyíl​zá​port zú​dí​tot​tak rá​juk, majd vér​fa​gyasz​tó or​dí​tá​sok kö​ze​pet​te elő​ug​rál​tak az
ár​pá​ban ásott rej​tett ár​kok​ból, és fé​lel​me​tes ki​ál​tás​sal ro​ham​ra in​dul​tak. Akár​ki is
volt a pa​rancs​no​kuk, ér​tet​te a dol​gát. Az uni​ós ka​to​nák ke​mé​nyen har​col​tak, de
há​rom ol​dal​ról kör​be​vet​ték és le​ka​sza​bol​ták őket. A túl​élők a víz​be kény​sze​rül​tek,
ahol két​ség​be​eset​ten ka​pá​lóz​tak, vagy po​ko​li zűr​za​vart te​remt​ve vissza​in​dul​tak a
hí​don, ahol a töb​bi​ek eszet​le​nül még min​dig át​kel​ni igye​kez​tek.
Az​tán Mit​te​rick szám​szer​í​já​sza​i​nak hosszú sora je​lent meg egy sö​vény mö​gött a
déli par​ton, és el​árasz​tot​ták lö​ve​dé​ke​ik​kel az észak​föl​di​e​ket, akik szer​ve​zet​le​nül
vo​nul​tak vissza az ár​ka​ik​ba, ott​hagy​ván a ha​lot​ta​i​kat a le​ta​po​sott ga​bo​ná​ban a fo​-
lyó​par​ton. A Ti​ze​dik Gya​log​szá​z​ad azon​ban túl​sá​go​san meg​fo​gyat​ko​zott ah​hoz,
hogy ki​hasz​nál​ja a le​he​tő​sé​get, ezért most csak a két fél íjá​szai bo​csát​koz​tak kap​-
ko​dó nyíl​vessző​pár​baj​ba a víz fö​lött, mi​köz​ben Mit​te​rick és a tiszt​jei a tá​ma​dás kö​-
vet​ke​ző hul​lá​mát szer​vez​ték. És köz​ben vél​he​tő​leg meg​ren​del​ték hoz​zá a kö​vet​ke​-
ző szál​lít​mány ko​por​sót is.
Gorst a par​tot el​le​pő szú​nyo​gok ka​var​gó fel​hő​it meg a víz​ben le​be​gő holt​tes​te​ket
fi​gyel​te. Fel​sé​ged büsz​ke le​het ka​to​nái bá​tor​sá​gá​ra. Fo​rog​tak, ahogy az áram​lat
so​dor​ta őket. Tisz​tes​sé​gé​re. Ki arc​cal fel​fe​lé, ki arc​cal le​fe​lé. El​szánt​sá​gá​ra. Egy
to​cso​gós​ra ázott uni​ós hős fenn​akadt a ná​das​ban, és egy pil​la​na​tig az ol​da​lá​ra for​-
dul​va hin​tá​zott a fel​szí​nen. Egy észak​föl​di emel​ke​dett fel a víz alól, las​san ne​ki​üt​-
kö​zött, az​tán el​so​dor​ta a part​tól, és kü​lö​nös öle​lés​be ga​ba​lyod​va együtt úsz​tak to​-
vább egy hab​zó sár​ga mo​csok​fol​ton ke​resz​tül. Á, az ifjú sze​rel​me​sek! Ta​lán va​la​ki
en​gem is meg​ölel, mi​után meg​ha​lok. Annyi biz​tos, hogy ed​dig nem so​kan ölel​get​-
tek. Gorst​nak vissza kel​lett fog​nia ma​gát, ne​hogy fel​ne​ves​sen.
– Ni​csak, Gorst ez​re​des! – Az Első Má​gus egyik ke​zé​ben a bot​já​val, a má​sik​ban
pe​dig egy ká​vés​csé​szé​vel állt meg mel​let​te. Szem​ügy​re vet​te a fo​lyót a raj​ta úszó
ha​lot​tak​kal. Mély le​ve​gőt vett, az​tán elé​ge​det​ten fúj​ta ki. – Azt min​den​eset​re nem
mond​hat​ni, hogy nem tet​tek meg min​dent. A si​ker szép és jó, de a di​cső​sé​ges ve​re​-
ség​ben is van va​la​mi nagy​sze​rű, nem igaz?
Nem is sej​tem, mi le​het az, pe​dig, ha va​la​ki​nek, hát ne​kem iga​zán tud​nom kel​le​-
ne.
– Lord Ba​yaz! – A má​gus gön​dör szol​gá​ló​ja ki​nyi​tott egy tá​bo​ri szé​ket, le​pöc​költ
róla egy kép​ze​let​be​li por​sze​met, majd mé​lyen meg​ha​jolt.
Ba​yaz a ned​ves fűbe dob​ta a bot​ját, le​ült, be​csuk​ta a sze​mét, és mo​soly​gó ar​cát
az egy​re erő​seb​ben sütő nap felé for​dí​tot​ta.
– Cso​dá​la​tos do​log a há​bo​rú. Már​mint per​sze ha jól csi​nál​ják, és jó ok​kal vív​ják.
El​vá​laszt​ja az ocsút a bú​zá​tól. Tisz​tá​ba te​szi a dol​go​kat. – Szin​te le​he​tet​le​nül han​-
go​san cset​tin​tett az uj​já​val. – Há​bo​rúk nél​kül a tár​sa​da​lom el​ké​nyel​me​se​dik. Pu​-
hány lesz. Mint az em​ber, aki ki​zá​ró​lag sü​te​ményt eszik. – Fel​emel​te a ke​zét, fáj​-
dal​ma​san Gorst kar​já​ba ök​lö​zött, majd mint​ha be​le​s​aj​dul​tak vol​na az uj​jai, meg​-
ráz​ta a ke​zét. – Aú! Le​fo​ga​dom, hogy maga nem ki​zá​ró​lag sü​te​ményt eszik.
– Nem.
Mint szin​te min​den​ki, aki​vel Gorst va​la​ha be​szél​ge​tett, Ba​yaz sem iga​zán fi​gyelt
oda rá.
– A dol​gok nem vál​toz​nak csak úgy meg at​tól, hogy szé​pen kér​jük. Jól fel kell
ráz​ni őket. Aki azt mond​ta, hogy a há​bo​rú sem​min sem vál​toz​tat, hát… az még
nem har​colt ele​get, igaz? Öröm​mel lá​tom, hogy el​áll az eső. Ren​de​sen be​ka​vart a
kí​sér​le​tem​be.
A kí​sér​let​hez há​rom ha​tal​mas szür​kés-fe​ke​tés fém​cső​re volt szük​ség. Ezek egy-
egy nagy, fá​ból össze​tá​kolt áll​vány​za​ton fe​küd​tek, egyik vé​gü​ket le​zár​ták, a má​sik
pe​dig a fo​lyón túl​ra, nagy​já​ból a Hő​sök irá​nyá​ba mu​ta​tott. A csö​ve​ket rend​kí​vül
gon​do​san he​lyez​ték el egy buc​ka te​te​jén, jó száz​lé​pés​nyi​re Gorst sát​rá​tól. A mun​-
ká​sok ki​ál​tá​sa​i​tól, a lo​vak nye​rí​té​sé​től meg a ko​pá​cso​lás​tól egész éj​sza​ka nem tu​-
dott vol​na alud​ni, ha nem lett vol​na úgy​is fé​lig-med​dig éb​ren, mint min​dig. El​té​-
ved​ve bo​tor​kált Car​dot​ti Gyö​nyör​pa​lo​tá​já​nak fo​lyo​só​in, két​ség​be​es​ve ke​res​ve a ki​-
rályt a füst​ben. Masz​kos ar​cot lá​tott a ho​mály​ban, a lép​cső te​te​jé​nél. A Zárt Ta​nács
előtt állt, ami meg​fosz​tot​ta a rang​já​tól, és ő nem ta​lál​ta töb​bé a he​lyét a vi​lág​ban.
Össze​ga​ba​lyod​va fe​küd​tek Fin​re​evel, szo​ro​san át​ka​rol​ta a nőt. Füst go​moly​gott a
szá​já​ban. Füs​töt kö​hö​gött fel, ahogy fel-alá bo​lyon​gott a torz fo​lyo​só​kon Car​dot​ti
Gyö​nyör…
– Szá​nal​mas, nem? – kér​dez​te Ba​yaz.
Gorst egy pil​la​na​tig azt hit​te, hogy a Má​gus ol​vas a gon​do​la​ta​i​ban. És igen, ki​ba​-
szot​tul szá​nal​mas.
– Hogy mond​ja?
Ba​yaz ki​tár​ta a kar​ját, kör​be​fog​va a nyüzs​gést.
– Akár​mit is csi​nál az em​ber, még min​dig ki van téve az ég sze​szé​lye​i​nek. Leg​in​-
kább pe​dig há​bo​rú ide​jén. – Kor​tyolt egyet a csé​szé​jé​ből, vá​gott egy gri​maszt, és a
fűbe löttyen​tet​te a ma​ra​dé​kot. – Ha bár​mely nap​szak​ban, bár​mely év​szak​ban, bár​-
mi​lyen idő​ben tu​dunk majd em​bert ölni, ak​kor le​szünk iga​zán ci​vi​li​zál​tak, nem
igaz? – Ez​zel kun​cog​ni kez​dett ma​gá​ban.
Az Adu​ai Egye​tem öreg be​ava​tott​jai úgy sunnyog​tak oda, mint két pap, aki sze​-
mé​lyes ki​hall​ga​tást ka​pott Is​ten​től. A Den​ka nevű holt​sá​padt volt, és resz​ke​tett. A
Sa​u​ri​zin nevű fér​fi rán​cos hom​lo​kán gyor​sab​ban üt​kö​zött ki az iz​zad​ság, mint
ahogy le tud​ta tö​röl​ni.
– Lord Ba​yaz! – Sa​u​ri​zin egy​szer​re pró​bált mo​so​lyog​ni és meg​ha​jol​ni, de egyi​-
ket sem tet​te kü​lö​nö​sebb meg​győ​ző​dés​sel. – Úgy vé​lem, ele​gen​dőt ja​vult az idő​já​-
rás. Ki​pró​bál​hat​juk az esz​kö​zö​ket.
– Vég​re! – csat​tant fel a Má​gus. – Ak​kor mire vár​nak, a téli ün​ne​pek​re?
A két öreg odébb​állt, Sa​u​ri​zin ide​ge​sen vi​csor​gott kol​lé​gá​já​ra. In​ge​rült be​szél​ge​-
tést foly​tat​tak a tu​cat​nyi kö​té​nyes mér​nök​kel a leg​kö​ze​leb​bi cső kö​rül. Va​dul ha​-
do​nász​tak, az égre mu​to​gat​tak, és min​den​fé​le réz​esz​kö​zö​ket emel​get​tek. Vé​gül
egyi​kük elő​vett egy hosszú fák​lyát, ami​nek lán​gok nyal​dos​ták a kát​ránnyal bo​rí​tott
vé​gét. A be​ava​tot​tak és a se​gí​tő​ik tá​vo​labb si​et​tek, le​gug​gol​tak az út​juk​ba aka​dó
lá​dák meg hor​dók közé, és be​fog​ták a fü​lü​ket. A fák​lyás egy ha​lál​ra​ítélt lel​ke​se​dé​-
sé​vel lé​pett az áll​vány​hoz, ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, és a lán​got a cső te​te​jé​hez il​lesz​tet​te.
Szik​rák röp​pen​tek fel, füst go​moly​gott fel​fe​lé, az​tán puk​ka​nás, majd halk sis​ter​gés
hal​lat​szott.
Gorst fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Ez meg mi a…?
Ir​tó​za​tos rob​ba​nás ráz​ta meg a kör​nyé​ket, Gorst pe​dig a föld​re ve​tet​te ma​gát, és
a tar​kó​já​ra szo​rí​tot​ta a ke​zét. Nem hal​lott eh​hez fog​ha​tót Adua ost​ro​ma óta, ami​-
kor a gurk​hu​li​ak meg​gyúj​tot​tak egy bom​bát, és a fal jó száz​lé​pés​nyi sza​ka​szát ka​vi​-
csok​ká rob​ban​tot​ták. Örök les​tek ki ri​ad​tan paj​zsa​ik fe​de​zé​ké​ből. Ki​me​rült mun​-
ká​sok bá​mul​tak tá​tott száj​jal a tü​ze​ik mel​lől. Má​sok a meg​bok​ro​so​dott lo​va​kat
igye​kez​tek kor​dá​ban tar​ta​ni, de két ál​lat ki​sza​kí​tott a he​lyé​ből egy kor​lát​da​ra​bot,
és vág​tat​va von​szol​ták ma​guk után.
Gorst las​san, gya​na​kod​va állt fel. Az egyik cső vé​gé​ből vé​kony füst​csík szállt fel,
kö​rü​löt​te mér​nö​kök sür​gö​lőd​tek. Den​ka és Sa​u​ri​zin he​ve​sen vi​tat​koz​tak egy​más​-
sal. Gorst el​kép​zel​ni sem tud​ta, mire jó az esz​köz azon kí​vül, hogy ek​ko​ra zajt
csap.
– Nos. – Ba​yaz be​le​dug​ta az uj​ját a fü​lé​be, és meg​for​gat​ta. – Az két​ség​te​len,
hogy elég han​gos.
Tá​vo​li mo​raj​lás vissz​hang​zott vé​gig a völ​gyön. Mint​ha az ég dör​gött vol​na, bár
Begy úgy érez​te, mint​ha tisz​tul​na az idő.
– Hal​lot​tá​tok? – kér​dez​te Don​ga​láb.
Begy​nek nem volt jobb öt​le​te, az égre mu​ta​tott. Azért még sok fel​hő úszott fe​let​-
tük, hi​á​ba lát​szott köz​tük pár kék folt.
– Ta​lán esni fog még.
Mé​telyt más fog​lal​koz​tat​ta.
– Hogy ál​lunk az Öreg​híd​nál?
– Pir​ka​dat​kor egy​ből ne​künk jöt​tek, de Sö​mör meg​ál​lí​tot​ta őket – fe​lel​te Don​ga​-
láb. – Vissza​za​var​ta min​det a má​sik part​ra.
– Megint jön​ni fog​nak. Nem​so​ká​ra.
– Nyil​ván. Gon​do​lod, hogy Sö​mör ki​tart?
– Ha nem, baj​ban le​szünk.
– Az em​be​rei fele a völgy má​sik vé​gé​ben van Cal​der​rel.
Mé​tely fel​hor​kant.
– Ép​pen őrá sze​ret​ném bíz​ni ma​gam, ha élet​ve​szély​be ke​rül​nék.
Don​ga​láb meg pár má​sik em​ber fel​ne​ve​tett.
Begy úgy volt vele, hogy il​len​dő he​lye​sen cse​le​ked​ni, már​pe​dig abba nem tar​to​-
zik bele, hogy az em​ber ki​rö​hö​gi a ba​rá​ta​it a háta mö​gött, le​gye​nek bár​mi​lyen ne​-
vet​sé​ge​sek is.
– Az a fiú még meg​lep ben​ne​te​ket egy​szer – mond​ta.
Don​ga​láb még szé​le​seb​ben vi​gyor​gott.
– El is fe​lej​tet​tem, mek​ko​ra cim​bo​rák vagy​tok.
– Gya​kor​la​ti​lag én ne​vel​tem fel a srá​cot – mond​ta Begy, és rez​ze​nés​te​len te​kin​-
tet​tel né​zett Don​ga​láb sze​mé​be.
– Ez sok min​dent meg​ma​gya​ráz.
– Pél​dá​ul?
Mé​tely éles han​gon tor​kol​ta le őket.
– Nyu​god​tan ki​ver​he​ti​tek Cal​der​nek, amint le​ment a nap. Ha eset​leg nem vet​té​-
tek vol​na ész​re, fon​to​sabb dol​gunk is van. Mi a hely​zet Os​rung​ban?
 Don​ga​láb ve​tett még egy utol​só szú​rós pil​lan​tást Begy​re, az​tán vissza​for​dult a
fő​nö​ke felé.
– Az Unió át​ju​tott a ke​rí​té​sen, és a vá​ros déli ré​szén har​col​nak. Azért Hosszú​-
kezű meg​ál​lít​ja majd őket.
– Re​mé​lem is – mor​dult fel Mé​tely. – És kö​zé​pen? Van va​la​mi nyo​ma, hogy ké​-
szül​né​nek át​kel​ni a se​ké​lye​sen?
– Fel-alá ma​sí​roz​nak, de nem…
Don​ga​láb feje el​tűnt, és va​la​mi be​le​ment Begy sze​mé​be.
Dör​re​nés töl​töt​te be a völ​gyet, az​tán már nem hal​lott mást, csak egy hosszú,
éles, vi​sí​tó han​got.
Jó​ko​ra ütést ka​pott a há​tá​ra, el​esett, az​tán át​for​dult, és fel​tá​pász​ko​dott, de két​-
rét gör​nyedt, mint​ha be​rú​gott vol​na. Re​me​gett alat​ta a föld.
Mé​tely elő​kap​ta a bárd​ját, ha​do​nász​ni kez​dett vele. Köz​ben or​dí​tott, de Begy
egyet​len sza​vát sem hal​lot​ta, csak azt az őrült csen​gést a fü​lé​ben. Min​dent be​le​pett
a por. Ful​lasz​tó fel​hők​ben te​le​pe​dett rá​juk, akár a köd.
Begy majd​nem át​esett Don​ga​láb fej nél​kü​li holt​tes​tén. Csak a sod​ro​ny​in​ge gal​-
lér​já​ról is​mer​te meg a fér​fit, aki​nek a nya​ká​ból öm​lött a vér. Az egyik kar​ja is hi​-
ány​zott. Már​mint Don​ga​láb​nak. Nem Begy​nek. Neki meg​volt még mind a ket​tő.
El​len​őriz​te. A ke​zét azért el​bo​rí​tot​ta a vér, bár nem volt ben​ne biz​tos, kié.
Va​ló​szí​nű​leg elő kel​lett vol​na rán​ta​nia a kard​ját. A mar​ko​lat felé nyúlt, de nem
ér​zé​kel​te, mi​lyen messze le​het. Min​den​fe​lé em​be​rek ro​han​gász​tak, ho​má​lyos ala​-
kok a de​ren​gés​ben.
Begy meg​dör​zsöl​te a fü​lét. Még min​dig csak a csen​gést hal​lot​ta.
Egy pri​bék a föl​dön ülve or​dí​tott né​mán, mi​köz​ben vé​res sod​ro​nyin​gét tép​te.
Va​la​mi ki​állt be​lő​le. Túl vas​tag​nak tűnt hoz​zá, hogy nyíl​vessző le​gyen. Egy da​rab
szik​la volt az.
Meg​tá​mad​ták őket? De hon​nan? Kez​dett le​üle​ped​ni a por. Az em​be​rek össze​-
vissza bo​tor​kál​tak, egy​más​nak üt​köz​tek, a se​be​sül​tek mel​lett tér​del​tek, mu​to​gat​-
tak min​den lé​te​ző irány​ba, vagy a te​nye​rük​be te​met​ték az ar​cu​kat.
A Hő​sök egyik da​rab​já​nak fel​ső ré​sze el​tűnt, az öreg kő cak​kos, fé​nyes új pe​rem​-
ben vég​ző​dött. A tö​vé​ben ha​lot​tak he​ver​tek. Nem egy​sze​rű​en ha​lot​tak. Szétt​ran​-
csí​ro​zott tes​tek. Ket​té​tört és el​torzult tes​tek. Fel​ha​sí​tott és ki​be​le​zett tes​tek. Begy
soha nem lá​tott eh​hez fog​ha​tót. Még ak​kor sem, ami​kor a Vé​res Ki​len​ces mé​szá​-
rolt oda​fent a Fel​föl​dön.
Egy fiú ült a holt​tes​tek meg a szik​la​da​ra​bok kö​zött. Csu​pa vér volt, hu​nyo​rog​va
me​redt a tér​dén fek​vő kard​ra, der​medt ke​zé​ben még min​dig szo​ron​gat​ta a fe​nő​kö​-
vet. Nem de​rült ki, ho​gyan me​ne​kült meg, ha meg​me​ne​kült egy​ál​ta​lán.
Whir​run je​lent meg. A szá​ja moz​gott, mint​ha be​szél​ne, de Begy csak sis​ter​gést
hal​lott.
– Mi? Mi? – Még a sa​ját sza​va​i​hoz sem tar​to​zott hang. Whir​run Begy ar​cá​hoz
érin​tet​te a hü​velyk​uj​ját. Fájt. Na​gyon. Ő is oda​nyúlt, és vé​res lett az ujja. De per​sze
amúgy is vé​res volt a keze. Min​den vé​res volt.
Meg​pró​bál​ta el​tol​ni ma​gá​tól Whir​runt, de meg​bot​lott va​la​mi​ben, és le​hup​pant a
fűre.
Úgy érez​te, az lesz a leg​jobb, ha egy da​ra​big ott is ma​rad.
– Ta​lá​lat! – kun​co​gott Sa​u​ri​zin, és olyan di​a​dal​ma​san ráz​ta meg az ég felé a ke​zé​-
ben tar​tott kü​lö​nös réz​csa​va​ro​kat, ten​ge​lye​ket meg len​csé​ket, mint ki​vén​hedt har​-
cos a kard​ját.
– Ér​zé​kel​he​tő ta​lá​lat a má​so​dik kí​sér​let​re, Lord Ba​yaz! – Den​ka alig tud​ta meg​-
áll​ni uj​jon​gás nél​kül. – El​ta​lál​tuk és meg​sem​mi​sí​tet​tük az egyik kö​vet a domb​te​-
tőn!
Az Első Má​gus fel​von​ta a szem​öl​dö​két.
– Úgy be​szél a kö​vek meg​sem​mi​sí​té​sé​ről, mint​ha ez lett vol​na a kí​sér​let cél​ja.
– A te​tőn ál​lo​má​so​zó észak​föl​di​ek min​den bi​zonnyal meg​za​va​rod​tak, és je​len​tős
vesz​te​sé​ge​ket szen​ved​tek.
– Je​len​tős vesz​te​sé​ge​ket szen​ved​tek! – vissz​han​goz​ta Sa​u​ri​zin.
– Az min​dig jól jön, ha el​len​ség​ről van szó – nyug​táz​ta Ba​yaz. – Jö​het a kö​vet​-
ke​ző!
A két be​ava​tott lel​ke​se​dé​se alább​ha​gyott. Den​ka meg​nyal​ta az aj​kát.
– Elő​vi​gyá​za​tos​ság​ból el​len​őriz​nünk kel​le​ne, mi​lyen kár ke​let​ke​zett az esz​kö​-
zök​ben. Sen​ki sem tud​ja, mi​vel jár, ha gyors egy​más​után​ban több​ször tü​ze​lünk ve​-
lük…
– Ez eset​ben de​rít​sük ki! – mond​ta Ba​yaz. – Jö​het a kö​vet​ke​ző!
A két öreg lát​ha​tó​lag félt a foly​ta​tás​tól. De jó​val ke​vés​bé, mint az Első Má​gus​tól.
Vissza​cso​szog​tak a csö​vek​hez, ahol az​tán ép​pen úgy le​te​rem​tet​ték a te​he​tet​len
mér​nö​kö​ket, aho​gyan ők let​tek le​te​remt​ve az imént. És a mér​nö​kök nyil​ván le​-
hord​ják a mun​ká​so​kat, a mun​ká​sok os​tor​ral ve​rik el az ösz​vé​re​ket, az ösz​vé​rek
be​le​rúg​nak a ku​tyák​ba, a ku​tyák a da​ra​zsak után kap​kod​nak, az​tán némi sze​-
ren​csé​vel az egyik da​rázs meg​csí​pi Ba​yaz há​jas seg​gét, hogy a sze​ren​cse igaz​sá​-
gos ke​re​ke újabb for​du​lat​ba kezd​hes​sen…
Nyu​ga​ton az Öreg​híd be​vé​te​lé​re tett újabb pró​bál​ko​zás is el​halt las​san. Ez sem
járt több si​ker​rel, mint az elő​ző. Ez​út​tal bo​tor mó​don az​zal kí​sér​le​tez​tek, hogy tu​-
ta​jok​kal kel​nek át a fo​lyón. Né​hány kö​zü​lük rö​gön az​u​tán össze​tört, hogy el​lök​ték
ma​gu​kat a part​tól, uta​sa​ik pe​dig a se​ké​lyes​ben evic​kél​tek, vagy nem bír​ván pán​-
cél​ja​ik sú​lyá​val, el​süllyed​tek a mély víz​ben. Má​so​kat egy​sze​rű​en dél​re so​dort az
áram​lat, mi​köz​ben a tu​ta​jon ma​rad​tak eset​le​nül csap​kod​tak az eve​zők​kel vagy a
ke​zük​kel a víz​be csob​ba​nó nyi​lak kö​zött.
– Tu​ta​jok – mor​mog​ta Ba​yaz, szó​ra​ko​zot​tan va​kar​gat​va az ál​lát kur​ta sza​kál​la
alatt.
– Tu​ta​jok – mor​mog​ta Gorst egy tisz​tet fi​gyel​ve, aki a fo​lyó kö​ze​pén va​dul ha​do​-
ná​szott a kard​já​val, és a túl​só part felé evic​kélt, amit nagy​já​ból annyi esé​lye volt el​-
ér​ni, mint a Hol​dat.
Újabb menny​dör​gés​sze​rű rob​ba​nás hal​lat​szott, amit szin​te azon​nal cso​dál​ko​zó
kur​jan​tá​sok, meg​le​pett só​ha​jok és öröm​ki​ál​tá​sok kö​vet​tek az egy​re te​re​bé​lye​sebb
fél​kör​ben össze​gyű​lő kí​ván​csis​ko​dók fe​lől.
Gorst​nak ez​út​tal jó​for​mán a sze​me sem reb​bent. El​ké​pesz​tő, mi​lyen gyor​san
vá​lik az el​vi​sel​he​tet​len ba​ná​lis​sá. Újabb adag füst szállt fel a kö​ze​leb​bi cső​ből,
hogy las​san be​le​ol​vad​jon a gyil​kos esz​kö​zök fö​lött le​be​gő szú​rós sza​gú go​moly​gás​-
ba.
Megint vé​gig​gör​dült a völ​gyön az a kü​lö​nös mo​raj, va​la​hol dél felé, a fo​lyó túl​part​-
ján füst szállt fel.
– Ezek meg mi a fe​nét mű​vel​nek? – mor​mog​ta Cal​der. Még a fal te​te​jén áll​va
sem lá​tott sem​mit.
Egész dél​előtt várt. Fel-alá jár​kált előbb az eső​ben, az​tán a nap​sü​tés​ben. Várt,
min​den pil​la​nat egy em​ber​öl​tő​nek tűnt, gon​do​la​tai kör​be-kör​be jár​tak, mint egy
be​főt​tes​üveg​be zárt gyík. Hi​á​ba me​reszt​get​te a sze​mét, fo​gal​ma sem volt, mi tör​té​-
nik. Csak a csa​ta​zaj hul​lá​mai hal​lat​szot​tak a me​zőn át, néha tá​vol​ról, néha ag​gasz​-
tó​an kö​zel​ről. De sen​ki nem ki​ál​tott se​gít​sé​gért. Azért pár se​be​sül​tet el​ci​pel​tek
mel​let​tük, ami nem nyug​tat​ta meg kü​lö​nö​seb​ben Cal​der meg​té​pá​zott ide​ge​it.
– Hí​re​ket ka​punk – szólt Hó​fe​hér.
Cal​der láb​ujj​hegy​re állt, és te​nye​ré​vel ár​nyé​kol​ta a sze​mét. Fe​hér​sze​mű Han​sul
ér​ke​zett vág​tat​va az Öreg​híd fe​lől. Ami​kor meg​ál​lí​tot​ta a lo​vát, a rán​cos ar​cá​ra ki​-
ülő mo​soly hal​vány re​ménnyel töl​töt​te el Cal​dert. Je​len hely​zet​ben an​nak is ép​pen
úgy tu​dott vol​na örül​ni, ha ki​de​rül, hogy csak ké​sőbb kell harc​ba bo​csát​koz​nia, hát
még an​nak, ha azt a hírt kap​ja, hogy egy​ál​ta​lán nem.
Szán​dé​ka sze​rint fér​fi​as könnyed​ség​gel tet​te fel a lá​bát a kapu te​te​jé​re. Re​mél​te,
hogy hű​vös ma​rad a hang​ja, bár a szí​ve majd ki​ug​rott a he​lyé​ből.
– Sö​mör jó kis sla​masz​ti​ká​ba ke​rült, igaz?
– Ed​dig azok az idi​ó​ta dé​li​ek vol​tak sla​masz​ti​ká​ban. – Fe​hér​sze​mű le​vet​te a si​-
sak​ját, és az inge uj​já​val meg​tö​röl​te a hom​lo​kát. – Sö​mör két​szer is el​ker​get​te
őket. Elő​ször csak úgy át​sé​tál​tak a hí​don, mint​ha azt hit​ték vol​na, hogy egy​sze​rű​en
át​en​ged​jük a ba​gázst. A bá​tyád gyor​san ki​gyó​gyí​tot​ta őket eb​ből az el​kép​ze​lé​sük​-
ből. – Kun​cog​ni kez​dett, Hó​fe​hér pe​dig csat​la​ko​zott hoz​zá. Cal​der is kö​vet​te a pél​-
dá​ju​kat, bár kis​sé ke​se​rű​nek érez​te a ne​ve​tés ízét. Mint ma min​dent. – Má​sod​szor​-
ra tu​ta​jok​kal pró​bál​koz​tak. – Fe​hér​sze​mű az ár​pá​ba kö​pött. – Meg​mond​hat​tam
vol​na ne​kik, hogy ah​hoz túl erős az áram​lat.
– Még jó, hogy nem té​ged kér​dez​tek – je​gyez​te meg Hó​fe​hér.
– De jó ám. Úgy lá​tom, itt akár ké​nye​lem​be is he​lyez​he​ti​tek ma​ga​to​kat. Ha így
megy to​vább, egész álló nap nem men​nek ezek sem​mi​re.
– Azért sok van még a nap​ból – mor​mog​ta Cal​der. Va​la​mi el​sü​ví​tett mel​let​te. Az
első gon​do​la​ta az volt, hogy egy ma​dár szállt el köz​vet​le​nül az árpa fö​lött, de ah​hoz
túl nagy és túl gyors volt.
Egyet pat​tant a me​zőn, ga​bo​na​ka​lá​szo​kat meg port ver​ve fel, és hosszú he​get ha​-
gyott maga után az ár​pá​ban. Pár száz lé​pés​nyi​re, a Hő​sök fü​ves lá​bá​nál ne​ki​üt​kö​-
zött Cla​il fa​lá​nak.
Tö​rött kö​vek száll​tak pö​rög​ve a ma​gas​ba, ha​tal​mas por​fel​hőt és da​rab​ká​kat
szór​va ma​guk​ból. Sá​tor​da​rab​ká​kat. Fegy​ver​da​rab​ká​kat. Em​ber​da​rab​ká​kat, döb​-
bent rá Cal​der, mert em​be​rek tá​bo​roz​tak a fal mö​gött, an​nak tel​jes hosszá​ban.
– A hol… – kezd​te Han​sul tá​tott száj​jal bá​mul​va a tör​me​lé​ket. Az​tán a lova fel​-
ágas​ko​dott, ő pe​dig le​csú​szott a há​tá​ról, és ka​pá​lóz​va zu​hant a ga​bo​ná​ba.
Kö​rös-kö​rül em​be​rek bá​mul​tak ki​ál​toz​va, volt, aki elő​húz​ta a fegy​ve​rét, volt, aki
a föld​re ve​tet​te ma​gát.
Ez utób​bi jó öt​let​nek tűnt.
– A pi​csá​ba! – szi​szeg​te Cal​der, majd le​má​szott a ka​pu​ról, és be​ug​rott az első
árok​ba. To​vább​ra is szí​ve​sen mu​tat​ko​zott vol​na fér​fi​as​nak, de még en​nél is sok​kal
job​ban vá​gyott rá, hogy élet​ben ma​rad​jon. Föld és kő eb​ben az év​szak​ban szo​kat​-
lan zá​po​ra csap​ko​dott kö​rü​löt​tük, pán​cé​lo​kon csö​röm​pöl​ve vagy tom​pán puf​fan​va
az úton.
– Én ma​ra​dok a na​pos ol​da​lon. – Hó​fe​hér fi​karc​nyit sem moz​dult. – Az a fal​rész
Tíz​fé​lé​hez tar​to​zik.
Ba​yaz szol​gá​ja né​mi​képp csa​ló​dot​tan húz​ta el a szá​ját, mi​után le​en​ged​te a táv​csö​-
vet.
– Pon​tat​lan – mond​ta.
Az nem ki​fe​je​zés. Az esz​kö​zö​ket jó két tu​cat​szor el​sü​töt​ték, és a lö​ve​dé​kül szol​-
gá​ló nagy kő- vagy fém​go​lyók szer​te​szét csa​pód​tak be a domb​ol​da​lon, két​ol​dalt a
me​zőn, oda​lent a gyü​möl​csös​kert​ben, ta​lán még oda​fent az égen is. Az egyik egye​-
ne​sen a fo​lyó​ba hul​lott, ha​tal​mas víz​su​ga​rat lö​vell​ve a le​ve​gő​be.
Va​jon mennyi pénz​be ke​rül​he​tett ez a kis móka? Va​jon mennyi​ért ás​tunk pár
lyu​kat az észak​föl​di táj​ba? Hány kór​há​zat épít​het​tünk vol​na ennyi pénz​ből1? Hány
sze​gény​há​zat? Vagy va​la​mi még ér​té​ke​sebb​re for​dít​hat​tuk vol​na ta​lán? Kol​du​sok
ha​lott gye​re​ke​it is el​te​met​het​tük vol​na be​lő​le ta​lán? Gorst pró​bál​ta kény​sze​rí​te​ni
ma​gát, hogy ér​de​kel​je a do​log, de nem​igen járt si​ker​rel. Ennyi pénz​ből nyil​ván le​-
fi​zet​het​tük vol​na az észak​föl​di​e​ket, hogy öl​jék meg ma​guk Be​tho​dot, mi meg ha​za​-
me​het​tünk vol​na. De ak​kor mi​vel töl​te​ném be azt a nya​va​lyás üres​sé​get az éb​re​dés
meg a…
Va​la​mi sár​gán vil​lant, és mint​ha hir​te​len min​den​fé​le szárny​ra ka​pott vol​na kö​-
rü​löt​tük. Úgy tűnt, Ba​yaz szol​gá​ja a sem​mi​be ök​lö​zött a gaz​dá​ja mel​lett, a kar​já​ból
csak egy le​he​tet​len, ho​má​lyos folt lát​szott. Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb Gorst ko​po​nyá​ját
még az ed​di​gi​ek​nél is ko​losszá​li​sabb rob​ba​nás hang​ja töl​töt​te be. Úgy érez​te, egy
óri​á​si ha​ran​got kon​dí​tot​tak meg a fe​jé​ben. A lég​nyo​más meg​lo​bog​tat​ja a ha​ját, és
küz​de​nie kel​lett, hogy meg​őriz​ze az egyen​sú​lyát.
A szol​gá​ló egy tá​nyér​nyi mé​re​tű gör​be fé​met tar​tott a ke​zé​ben. Le​dob​ta a fűbe,
ahol az csend​ben füs​töl​gött to​vább.
Ba​yaz fel​hú​zott szem​öl​dök​kel né​zett rá.
– Meg​hi​bá​so​dás.
A szol​gá​ló fe​ke​te föl​det dör​zsölt le az uj​ja​i​ról.
– A ha​la​dás útja soha nem tel​je​sen egye​nes.
Fém​da​rab​kák re​pül​tek a szél​ró​zsa min​den irá​nyá​ba. Egy kü​lö​nö​sen nagy pél​-
dány a mun​ká​sok kö​zött ért föl​det, meg​ölt jó pár em​bert, a töb​bi​e​ket pe​dig vér​rel
te​rí​tet​te be. Más szi​lán​kok ren​det vág​tak a döb​bent bá​mész​ko​dók kö​zött, vagy fel​-
dön​töt​ték az őrö​ket, akár a kug​li​bá​bu​kat. Azon a he​lyen, ahol az imént a csö​vek
áll​tak, jó​ko​ra füst​fel​hő go​moly​gott. Egy vér​től és por​tól mocs​kos mér​nök, aki​nek
még a haja is lán​golt, bi​zony​ta​la​nul bo​tor​kált ide-oda. Hi​ány​zott mind​két kar​ja, és
pár lé​pés után el is esett.
– Soha nem le​het tel​je​sen egye​nes – bó​lin​tott Ba​yaz, és szo​mo​rú​an vissza​ült a
tá​bo​ri szék​re.
Né​há​nyan hu​nyo​rog​va ül​tek a föl​dön. Má​sok or​dí​tot​tak. Nem​so​ká​ra még töb​ben
ro​han​gász​tak fel-alá, igye​kez​vén se​gí​te​ni a se​be​sül​te​ken. Gorst egy pil​la​nat​ra el​-
gon​dol​ko​dott, hogy va​jon nem kel​le​ne-e neki is ugyan​ezt ten​nie. De még​is, mit te​-
het​nék ér​tük? Fel​dob​jam a han​gu​la​tot pár vic​cel? Is​me​rik azt a jó​po​fa szto​rit a
hü​lye han​gú dra​bá​lis ba​rom​ról, aki​nek Si​pa​ni​ban be​fuccsolt az éle​te?
Den​ka és Sa​u​ri​zin fe​lé​jük osont, fe​ke​te kö​pe​nyü​ket be​te​rí​tet​te a ko​rom.
– És itt jön​nek a bűn​bá​nó tet​te​sek – dör​mög​te Ba​yaz szol​gá​ja. – Az en​ge​dé​lyé​-
vel utá​na​jár​nék egyéb ügye​ink​nek a fo​lyó má​sik part​ján. Az az ér​zé​sem, hogy a
Pró​fé​ta kis ta​nít​vá​nyai nem tét​len​ked​nek oda​át.
– Ak​kor bi​zony mi sem tét​len​ked​he​tünk. – A má​gus egy könnyed kéz​moz​du​lat​-
tal út​já​ra bo​csá​tot​ta a szol​gá​ját. – Fon​to​sabb dol​gok is akad​nak az én teám töl​tö​-
ge​té​sé​nél.
– Igen, de édes​ke​vés. – A szol​ga hal​vá​nyan Gorstra mo​soly​gott, mi​előtt el​in​dult
vol​na. – Igaz, amit a kan​tai írá​sok mon​da​nak. Az iga​zak nem en​ged​he​tik meg ma​-
guk​nak, hogy pi​hen​je​nek.
 – Lord Ba​yaz, nos… – Den​ka Sa​u​ri​zin​ra pil​lan​tott, aki egy in​ge​rült kéz​moz​du​lat​-
tal meg​sür​get​te. – Saj​ná​lat​tal tá​jé​koz​ta​tom, hogy… az egyik esz​köz fel​rob​bant.
A má​gus hagy​ta, hogy egy da​ra​big még ácso​rog​ja​nak ott. Va​la​hol a tá​vol​ban egy
nő vi​sí​tott, mint egy te​ás​kan​na, ha forr ben​ne a víz.
– Gon​dol​ják, hogy nem vet​tem ész​re?
– A má​sik az utol​só lö​vés​nél ki​ug​rott az áll​vá​nyá​ból, és tar​tok tőle, je​len​tős időt
fog igény​be ven​ni, mire is​mét irány​ba ál​lít​juk.
– A har​ma​di​kon – tet​te hoz​zá be​hí​zel​gő han​gon Den​ka – apró re​pe​dés je​lent
meg, ez​zel fel​tét​le​nül tö​rőd​nünk kell. Nem szí​ve​sen… – A be​ava​tott olyan gri​maszt
vá​gott, mint​ha at​tól tar​ta​na, hogy va​la​ki egy kar​dot döf az ar​cá​ba. – …koc​káz​tat​-
nék meg vele egy újabb lö​vést.
– Nem szí​ve​sen? – Ba​yaz elé​ge​det​len​sé​ge ir​dat​lan súllyal ne​he​ze​dett rá​juk.
Gorst hir​te​len erős kész​te​tést ér​zett, hogy le​tér​del​jen.
– Hi​bás az önt​vény – nyög​te ki nagy ne​he​zen Sa​u​ri​zin, maró pil​lan​tá​so​kat vet​ve
kol​lé​gá​já​ra.
– Az én öt​vö​ze​te​im tö​ké​le​te​sek – nyü​szí​tet​te Den​ka. – A rob​ba​nó​por össze​té​te​-
lé​nek tö​ké​let​len​sé​ge okoz​ta…
– Vá​das​kod​nak? – A má​gus hang​ja majd​nem olyan fé​lel​me​tes volt, mint a rob​-
ba​nás. – Higgyék el, ura​im, min​dig igen nép​sze​rű fog​la​la​tos​ság csa​ta után. Még a
győz​te​sek kö​zött is. – A két vén​em​ber szin​te csú​szott-má​szott előt​te. – De az ilyes​-
mi elő​for​dul. Min​dent egy​be​vé​ve… igen ér​de​kes​nek ta​lál​tam a be​mu​ta​tót.
– Nos, Lord Ba​yaz, igen ked​ves ön​től, hogy…
A szer​vi​lis mo​tyo​gá​suk fo​ko​za​to​san el​hal​kult, ahogy Gorst el​in​dult ar​ra​fe​lé, ahol
nem​rég még egy őr állt. A fér​fi most a hosszú fű​ben fe​küdt, kar​ját szét​tár​ta, a si​-
sak​já​ból egy éles fém​da​rab állt ki. Az el​gör​bült ros​té​lyon ke​resz​tül lát​ni le​he​tett az
egyik sze​mét, ahogy méla cso​dál​ko​zás​sal me​red az égre. Őszin​tén mon​dom, mind​-
annyi​an va​ló​di hő​sök.
Az őr paj​zsa a kö​zel​ben fe​küdt, az Unió nap​ja sár​gán ra​gyo​gott raj​ta, mi​köz​ben
pár​ja az égen ki-ki​buk​kant a fel​hők kö​zül. Gorst fel​vet​te a paj​zsot, bal kar​ját be​le​-
csúsz​tat​ta a szí​jak​ba, és el​in​dult fo​lyás​iránnyal szem​ben az Öreg​híd felé. Ami​kor
el​ha​ladt Ba​yaz mel​lett, az még min​dig a tá​bo​ri szé​kén ült, egyik lá​bát át​ve​tet​te a
má​si​kon, bot​ja el​fe​led​ve he​vert mel​let​te a nyir​kos fű​ben.
– Mi​nek ne​vezzük őket? Tu​laj​don​kép​pen tü​zet okád​nak, szó​val le​het​né​nek…
tűz​oká​dók? Nem, az bu​tán hang​zik. Ha​lál​csö​vek? A ne​vek olyan fon​to​sak, ne​kem
még​sem volt ér​zé​kem hoz​zá​juk soha. Ma​guk​nak van va​la​mi öt​le​tük?
– Ne​kem tet​szik a ha​lál​cső – mo​tyog​ta Den​ka.
Ba​yaz oda sem fi​gyelt rá.
– Va​la​ki idő​vel nyil​ván ki​ta​lál​ja a meg​fe​le​lő ne​vet. Va​la​mi egy​sze​rűt. Az a be​-
nyo​má​som, hogy sok​szor fo​gunk még ta​lál​koz​ni ezek​kel a szer​ke​ze​tek​kel…
 Tárgyalás

Amennyi​re Beck meg tud​ta ál​la​pí​ta​ni, a dol​gok kezd​tek rossz​ra for​dul​ni.

Az Unió íjá​szai két sor​ban fej​lőd​tek fel a fo​lyó part​ján, és egy ke​rí​tés mö​gött tér​-
del​ve il​lesz​tet​ték a húr​ra su​nyi kis lö​ve​dé​ke​i​ket. Újra meg újra fel​egye​ne​sed​tek, és
nyíl​zá​port zú​dí​tot​tak az észa​ki híd​fő​re. A pri​bé​kek a nyíl​vesszők​től tüs​kés pajzs​fal
fe​de​zé​ké​be hú​zód​tak, mö​göt​tük a köz​ka​to​nák igye​kez​tek mi​nél kö​ze​lebb hú​zód​ni
hoz​zá​juk, lán​dzsá​ik hasz​nál​ha​tat​la​nul ku​szá​lód​tak össze. A paj​zso​kon kí​vül jó pár
em​ber is tüs​kés lett a nyíl​vesszők​től, eze​ket hát​ra​von​szol​ták a so​rok mögé, mi​vel a
nyö​ször​gé​sük nem tett ép​pen jót a töb​bi​ek bá​tor​sá​gá​nak. Beck bá​tor​sá​gá​nak sem.
Már​mint an​nak a ke​vés​nek, ami meg​ma​radt be​lő​le.
Majd​nem meg​szó​lalt min​den egyes lé​leg​zet​vé​tel​nél: Fus​sunk! So​kan meg​tet​ték.
Fel​nőtt em​be​rek, akik már ne​vet is sze​rez​tek ma​guk​nak meg min​den, az éle​tü​kért
fu​tot​tak a fo​lyó​nál zaj​ló csa​ta elől. Mi a fe​né​ért ma​radt hát itt ő meg a töb​bi em​-
ber? Mi​ért nem szar​ják le, hogy Hosszú​kezű Caul meg tud-e tar​ta​ni va​la​mi vá​rost,
vagy hogy Fe​ke​te Mé​tely to​vább​ra is a nya​ká​ban hord​hat​ja-e Be​thod régi lán​cát?
A fo​lyó​tól dél​re már nem har​col​tak. Az Unió be​tört az utol​só há​zak​ba is, és le​-
mé​szá​rol​ták a vé​dő​ket, vagy ki​füs​töl​ték őket, ami​nek nagy​já​ból-egé​szé​ből ugyan​az
lett a vég​ered​mé​nye. A füst még min​dig go​moly​gott a fo​lyó fe​lett. Most arra ké​-
szül​tek, hogy meg​pró​bál​koz​nak az át​ke​lés​sel, és ék alak​ban gyü​le​kez​tek a híd​nál.
Beck még soha nem lá​tott ennyi pán​cé​los em​bert: te​tő​től tal​pig pán​cél bo​rí​tot​ta
mind​annyi​u​kat, az em​ber azt gon​dol​ta vol​na, hogy nem meg​szü​let​tek, ha​nem úgy
ko​vá​csol​ták őket. Beck bal​fék csa​pa​tá​nak ócs​ka fegy​ve​re​i​re gon​dolt. Az élet​len ké​-
sek​re, a gör​be lán​dzsák​ra. Mint​ha egy gom​bos​tű​vel akar​ná​nak le​vág​ni egy bi​kát.
Kur​ta nyíl​vesszők újabb zá​po​ra ér​ke​zett sü​vít​ve a déli part​ról, mire egy jó​ko​ra
észak​föl​di ka​to​na éle​sen fel​ki​ál​tott, fél​re​lök​te az út​já​ban álló tár​sa​it, és a híd​ról a
víz​be bucs​ká​zott. A pajzs​fal​ban rés nyílt a he​lyén, a hát​só sor szét​vált, és fel​bom​-
lott. Sen​ki sem akar​ta ott vár​ni, hogy le​nyi​laz​zák, és még ke​vés​bé fű​lött hoz​zá a fo​-
guk, hogy kö​zel​harc​ban száll​ja​nak szem​be a pán​cé​los gaz​em​be​rek​kel. Ta​lán Fe​ke​-
te Mé​tely sze​ret​te az égő gyá​va​ság sza​gát, de Fe​ke​te Mé​tely messze volt, az Unió
pe​dig kö​zel, és azon dol​go​zott, hogy még kö​ze​lebb ke​rül​hes​sen. Beck szin​te lát​ta,
ahogy az észak​föl​di​ek​nek iná​ba száll a bá​tor​sá​ga, mi​köz​ben újra fel​ve​szik az alak​-
za​tot. A paj​zsok már nem il​lesz​ked​tek olyan pon​to​san egy​más​hoz, a lán​dzsák he​-
gye im​boly​gott.
A pajzs​fa​lat irá​nyí​tó Ne​ves Em​ber meg​for​dult, hogy ki​ált​son va​la​mit, meg​ráz​ta a
bárd​ját, az​tán térd​re ro​gyott, és a há​tá​hoz ka​pott. Ami​kor vé​gül arc​ra esett, egy
nyíl​vessző állt ki ele​gáns ka​bát​já​ból. Az​tán va​la​ki hosszas üvöl​tést hal​la​tott a híd
má​sik ol​da​lán, és az Unió meg​in​dult. A ren​ge​teg csil​lo​gó fé​mem​ber egy ütem​re lé​-
pett, mint​ha egyet​len dü​hös vad​ál​lat kö​ze​le​dett vol​na. Nem olyan volt, mint a pri​-
bé​kek dü​hödt ro​ha​ma, csak egyen​le​tes tem​pó​ban, cél​tu​da​to​san ko​cog​tak. Nem
hal​lat​szott sem​mi, még egy síp​szó sem, a paj​zsok fala még​is mint​ha va​la​mi​fé​le jel​-
re bom​lott vol​na fel. Az em​be​rek fu​tás​nak ered​tek. A kö​vet​ke​ző so​ro​zat nyíl​vessző
vagy egy tu​ca​tot, de ta​lán töb​bet is le​te​rí​tett kö​zü​lük, ahogy a há​tu​kat for​dí​tot​ták
az el​len​ség felé, és szét​szó​ród​tak a té​ren, mint a se​re​gé​lyek szok​tak a me​zőn, ami​-
kor Beck össze​csap​ja a te​nye​rét.
Egy em​ber há​rom nyíl​vessző​vel a há​tá​ban von​szol​ta ma​gát a föl​dön. A sze​me
tág​ra nyílt, a le​ve​gő csak szi​vár​gott ki-be a tor​kán. Mi​lyen ér​zés le​het, ami​kor az
em​ber tes​té​be fú​ró​dik egy nyíl​vessző? Mé​lyen a hú​sá​ba. A nya​ká​ba. A mel​lé​be. A
go​lyó​i​ba. Vagy egy pen​ge. Az a pen​ge olyan éles, a hús meg olyan puha. Mi​lyen ér​-
zés le​het, ha va​la​ki​nek le​vág​ják a lá​bát? Mennyi​re tud fáj​ni va​la​mi? Annyit ál​mo​-
do​zott csa​ták​ról, de ezen va​la​mi​ért soha nem gon​dol​ko​dott.
Fu​tás! Reft​hez for​dult, hogy han​go​san is ki​mond​ja, de az ép​pen ki​lőtt egy nyíl​-
vesszőt, az​tán ká​rom​kod​va nyúlt a kö​vet​ke​ző​ért. Beck​nek is ugyan​ezt kel​lett vol​na
ten​nie, aho​gyan arra Özön uta​sí​tást adott, de úgy el​gyen​gült a keze, hogy alig bír​ta
meg​tar​ta​ni a hir​te​len ir​dat​la​nul ne​héz​nek tűnő kard​ját. A hol​tak​ra, hogy mi​lyen
hány​in​ge​re lett! Fut​ni​uk kéne, de még ah​hoz is gyá​va, hogy ki​mond​ja.
Még ah​hoz is gyá​va volt, hogy meg​mu​tas​sa a föld​szin​ti​ek​nek, hogy leg​szí​ve​seb​-
ben üvölt​ve szar​ná össze ma​gát fé​lel​mé​ben. Kép​te​len volt bár​mit is csi​nál​ni, csak
állt az ab​lak​ban az íj​jal a ke​zé​ben, és még a húrt sem fe​szí​tet​te meg. Úgy érez​te
ma​gát, mint egy tol​las hátú le​gény, aki elő​vet​te a füty​kö​sét, de rá​jött, hogy nem bír
pi​sil​ni, ha má​sok is né​zik.
Hal​lot​ta, aho​gyan Reft íjá​nak húr​ja megint meg​pen​dül. Az​tán hal​lot​ta a fiú ki​ál​-
tá​sát.
– Le​me​gyek! – Reft egyik ke​zé​be fog​ta hosszú ké​sét, a má​sik​kal pe​dig a bárd​ját
ra​gad​ta meg, és a lép​cső felé in​dult. Beck tá​tott száj​jal bá​mul​ta, de nem volt mit
mon​da​nia. Csap​dá​ba ej​tet​te a fé​le​lem, hogy egye​dül ma​rad oda​fent, meg hogy le
kell men​nie a föld​szint​re.
Úgy kel​lett kény​sze​rí​te​nie ma​gát, hogy ki​néz​zen az ab​la​kon. Uni​ós ka​to​nák
özön​löt​ték el a te​ret. A pán​cé​lo​sok után má​sok is ér​kez​tek. Tu​cat​já​val. Szá​zá​val.
Nyíl​vesszők re​pül​tek kö​zé​jük az ab​la​kok​ból. Holt​tes​tek he​ver​tek min​den​fe​lé. A
ma​lom te​te​jé​ről egy kő zu​hant alá, és be​hor​pasz​tott egy uni​ós si​sa​kot, le​te​rít​ve a
vi​se​lő​jét. De min​den​hol ott vol​tak, vé​gig​fu​tot​tak az ut​cá​kon, be​dö​röm​böl​tek az aj​-
tó​kon, le​vág​ták a sán​tít​va me​ne​kü​lő se​be​sül​te​ket. Egy uni​ós tiszt a híd kö​ze​lé​ben
állt, és kard​já​val mu​to​gat​va az épü​le​tek felé te​rel​te az em​be​re​it. Flan​cos zub​bonyt
vi​selt arany suj​tás​sal, ép​pen olyat, mint az a fér​fi, akit Resz​ket fog​lyul ej​tett. Beck
fel​emel​te az íját, ke​re​sett egy cél​pon​tot, és vé​gül meg​fe​szí​tet​te a húrt.
Kép​te​len volt meg​ten​ni. A fü​lét be​töl​töt​te az őrült zsi​vaj, egy​sze​rű​en nem tu​dott
gon​dol​kod​ni. Olyan he​ve​sen kez​dett re​meg​ni, hogy alig lá​tott, vé​gül az​tán be​csuk​-
ta a sze​mét, és csak úgy a sem​mi​be eresz​tet​te el a nyíl​vesszőt. Azt az egyet, amit ki​-
lőtt. Már késő volt fut​ni. Kö​rül​vet​ték a há​zat. Csap​dá​ba es​tek. Lett vol​na le​he​tő​sé​-
ge me​ne​kül​ni, mos​tan​ra azon​ban min​den​hol ott volt az Unió. Fa​szi​lán​kok vá​gód​-
tak Beck ar​cá​ba, hát​ra​tán​to​ro​dott az ab​lak​tól, meg​csú​szott, a fe​ne​ké​re esett, sar​ka
a pad​lót kar​col​ta. Egy nyíl​vessző fú​ró​dott az ab​lak​ke​ret​be, ket​té​ha​sít​va a fát, csil​-
lo​gó he​gye oda​bent buk​kant ki a pad​lás​szo​bá​ban. Beck ha​nyatt dőlt, úgy me​redt
rá.
Az any​já​ra vá​gyott. A hol​tak​ra, hogy mennyi​re vá​gyott az any​já​ra! De mi​cso​da
do​log ez, hogy egy fér​fi​nak ilyen gon​do​la​tai tá​mad​nak?
Ahogy fel​tá​pász​ko​dott, min​den​hon​nan csö​röm​pö​lést, puf​fa​nást meg szin​te nem
is em​be​ri vi​sí​tást és hör​gést ha​lott. Oda​lent​ről, kint​ről, bent​ről. Ide-oda kap​kod​ta
a fe​jét min​den apró zaj​ra. Már​is bent len​né​nek a ház​ban? Va​jon el​jön​nek érte?
Csak állt ott moz​du​lat​lan​ná der​med​ve, és ve​rej​té​ke​zett. A lá​bán csor​gott az iz​zad​-
ság. Ennyi​re em​ber nem iz​zad​hat. Be​hu​gyo​zott. Be​hu​gyo​zott, mint egy gye​rek, és
még csak fel sem tűnt neki, amíg át nem ázott a nad​rág​ja.
Elő​rán​tot​ta apja kard​ját. A sú​lyát la​tol​gat​ta a ke​zé​ben. Erőt kel​lett vol​na me​rí​te​-
nie be​lő​le, ahogy ko​ráb​ban is min​dig. Ehe​lyett hon​vá​gya tá​madt. Olyan jó lett vol​-
na megint ott len​ni az ápo​ro​dott le​ve​gő​jű kis szo​bá​ban, ahol min​dig elő​vet​te a
fegy​vert, az ál​mok kö​zött, amik szi​szeg​ve áram​lot​tak ki a hü​vely​ből a pen​ge nyo​-
má​ban. El sem akar​ta hin​ni, hogy ide sze​re​tett vol​na ke​rül​ni. A lép​cső​höz osont,
el​for​dí​tot​ta a fe​jét, és csak az egyik sze​me sar​ká​ból le​sett le​fe​lé, mint​ha va​la​mi
úton-mó​don meg​me​ne​kül​het​ne a ve​szély​től, ha nem lát​ja tisz​tán.
A len​ti he​lyi​ség meg​telt őrült nyüzs​gés​sel, ár​nyak​kal, még sö​té​tebb ár​nyak​kal, a
tö​rött zsa​lu​kon be​szű​rő​dő fény folt​ja​i​val, szét​szórt bú​to​rok​kal, vil​lo​gó pen​gék​kel.
Fa reccsent, ahogy oda​kint​ről pró​bál​ták be​tör​ni az aj​tót. Meg​fejt​he​tet​len han​gok
ke​ve​red​tek egy​más​sal. Uni​ós sza​vak le​het​tek, vagy ta​lán egy​ál​ta​lán nem is sza​vak
vol​tak, csak si​ko​lyok meg nyü​szí​tés.
Özön két észak​föl​di le​gé​nye a pad​lón fe​küdt. Az egyi​kük tes​té​ből min​den​hol vér
szi​vár​gott. A má​sik egyet​len szót is​mé​tel​ge​tett újra meg újra.
– Nem! Nem! Nem!
Col​ving meg​szál​lott te​kin​tet​tel az aj​tón be​fu​ra​ko​dó uni​ós ka​to​na felé dö​fött.
Reft elő​lé​pett a sa​rok​ból, és bárd​já​val tar​kón csap​ta a fér​fit, aki Col​vin​got ma​gá​val
ránt​va a föld​re zu​hant. Reft az​tán a tá​ma​dó hát​vért​jé​re súj​tott, vé​gül pe​dig meg​ta​-
lál​ta a rést a vért meg a si​sak kö​zött, és fé​lig le​vág​ta a fe​jét.
– Nem jö​het​nek be! – ki​ál​tot​ta, majd az aj​tó​hoz ug​rott, és a vál​lá​val be​ta​szí​tot​ta.
A kö​vet​ke​ző uni​ós ka​to​na a zsa​lut be​tör​ve ér​ke​zett a szo​bá​ba, nem messze a lép​-
cső al​já​tól. Beck könnye​dén hát​ba szúr​hat​ta vol​na, de aka​rat​la​nul is azt kezd​te
fon​tol​gat​ni, hogy mi lesz, ha fél​re​si​ke​rül a pró​bál​ko​zá​sa. Mi lesz, mi​után meg​tet​te.
Nem tett hát sem​mit. Bra​it fel​nyö​gött, és meg​for​dult, hogy dár​dá​já​val az Unió em​-
be​ré​re tá​mad​jon, mi​előtt azon​ban meg​te​het​te vol​na, a ka​to​na kard​ja a vál​lá​ba vá​-
gott, és egé​szen a mell​ka​sá​ig szét​nyi​tot​ta a fel​ső​tes​tét. Bra​it alig hall​ha​tó​an fel​nyü​-
szí​tett, és még ha​do​ná​szott a dár​dá​já​val, mi​köz​ben az uni​ós ka​to​na az​zal küz​dött,
hogy ki​rán​gas​sa a tes​té​ből a kard​ját. A frö​csö​gő vér mind​ket​te​jü​ket be​te​rí​tet​te.
– Se​gít​ség! – böm​böl​te el ma​gát Stod​der, aki igye​ke​zett be​le​ol​vad​ni a fal​ba, mi​-
köz​ben a fej​szé​je ha​szon​ta​la​nul ló​gott a ke​zé​ben. – Se​gít​ség!
Beck nem for​dult meg, hogy el​fus​son. Egy​sze​rű​en fel​hát​rált a lép​csőn, ahon​nan
jött, a nyi​tott szek​rény​hez si​e​tett, ki​tép​te be​lő​le az egyet​len pol​cot, az​tán be​bújt a
pók​há​lós sö​tét​ség​be. Uj​ját be​le​dug​ta egy szűk rés​be két desz​ka kö​zött, és be​húz​ta
maga után az aj​tót, majd össze​ku​po​ro​dott, há​tát a szek​rény fa​lá​nak vet​ve. Ott szo​-
ron​gott a sö​tét​ség​ben, mint egy bú​jócs​ká​zó gye​rek. Egye​dül ma​radt az apja kard​já​-
val, sa​ját szű​kö​lő lé​leg​ze​té​vel meg a len​ti mé​szár​lás hang​ja​i​val.
Meed kor​mány​zó fen​sőbb​sé​ges te​kin​tet​tel né​zett ki a fo​ga​dó észa​ki ab​la​ká​ból. A
ke​zét össze​kul​csol​ta a háta mö​gött, és tu​dá​lé​ko​san bó​lo​ga​tott, mint​ha ér​te​né a sok
sze​dett-ve​dett in​for​má​ció​mor​zsát, amit a tiszt​jei osz​tot​tak meg vele, akik úgy vet​-
ték kö​rül, mint lel​kes kis​csi​bék az any​ju​kat. A ha​son​lat már csak azért is helyt​ál​ló​-
nak tűnt, mert a kor​mány​zó nagy​já​ból annyi ka​to​nai ta​pasz​ta​lat​tal ren​del​ke​zett,
mint egy tyúk​anyó. Fin​ree a he​lyi​ség há​tul​já​ban ólál​ko​dott, és bor​zasz​tó​an sze​ret​-
te vol​na tud​ni, mi fo​lyik, de na​gyon nem akar​ta sen​ki​nek meg​ad​ni azt az örö​met,
hogy kér​de​zős​kö​dik. A kör​mét rág​ta hát, for​tyo​gott ma​gá​ban, és kü​lön​fé​le élet​sze​-
rűt​len for​ga​tó​köny​ve​ket eszelt ki a bosszú​ál​lás​ra.
Azt azért kény​te​len volt el​is​mer​ni, hogy leg​in​kább sa​ját ma​gá​ra ha​rag​szik. Most
már lát​ta, hogy sok​kal jobb lett vol​na, ha Hal kí​ván​sá​ga sze​rint el​játssza a tü​rel​-
mes, bá​jos és alá​za​tos lány​kát, és tap​sol Meed szá​nal​mas pa​rancs​nok​lá​sá​nak, ak​-
kor las​san a kor​mány​zó bi​zal​má​ba fu​ra​kod​ha​tott vol​na, mint ka​kukk egy öreg ga​-
lamb fész​ké​be.
Per​sze ez az alak annyi​ra hiú, hogy ké​pes a sa​ját túl​mé​re​te​zett port​ré​ját ma​gá​val
hur​col​ni had​já​rat köz​ben. Ta​lán még nem késő el​ját​sza​ni a meg​té​vedt bá​rányt, és
némi meg​hu​nyász​ko​dás árán vissza​kun​cso​rog​ni ma​gát a kor​mány​zó ke​gye​i​be. Az​-
tán ha kí​nál​ja ma​gát a le​he​tő​ség, kel​le​me​sen kö​zel​ről döf​he​ti hát​ba az öre​get. Mert
hogy így vagy úgy, de ki​csi​nál​ja, azt meg​fo​gad​ta. Alig vár​ta, hogy lás​sa Meed szik​-
kadt ar​cát, ami​kor vég​re…
Aliz kur​tán fel​ne​ve​tett.
– Az meg ki​cso​da?
– Ki ki​cso​da? – Fin​ree ki​né​zett a ke​le​ti ab​la​kon. Sen​ki arra sem pil​lan​tott, ami​-
óta észa​kon el​kez​dő​dött a csa​ta. Egy ron​gyos ru​há​kat vi​se​lő fér​fi lé​pett ki az er​dő​-
ből, és egy kis szik​la​ki​szö​gel​lé​sen áll​va must​rál​ta a fo​ga​dót. Hosszú fe​ke​te haja lo​-
bo​gott a szél​ben. Az em​ber nem eről​tet​het​te meg annyi​ra a kép​ze​le​tét, hogy uni​ós
ka​to​ná​nak higgye.
Fin​ree össze​rán​col​ta a hom​lo​kát. A Ku​tya​em​ber fiai el​vi​leg jó​val mö​göt​tük jár​-
tak, és amúgy is volt va​la​mi eb​ben a ma​gá​nyos alak​ban, ami egy​sze​rű​en nem tűnt
he​lyén​va​ló​nak.
– Hard​rick szá​za​dos! – ki​ál​tot​ta a nő. – Ő is a Ku​tya​em​ber csa​pa​tá​hoz tar​to​zik?
– Ki​cso​da? – Hard​rick oda​lé​pett mel​lé​jük. – Őszin​tén szól​va nem tud​nám meg​-
mon​da​ni.
A szik​lán álló fér​fi a szá​já​hoz emelt va​la​mit, és hát​ra​haj​tot​ta a fe​jét. Egy pil​la​-
nat​tal ké​sőbb hosszú, gyá​szos dal​lam zen​gett a mező fö​lött.
Aliz el​ne​vet​te ma​gát.
– Egy kürt!
A dal​lam hal​la​tán Fin​ree​nek össze​rán​dult a gyom​ra, és azon​nal biz​tos volt a dol​-
gá​ban. Meg​ra​gad​ta Hard​rick kar​ját.
– Szá​za​dos úr, ri​assza Ja​len​horm tá​bor​no​kot. Meg​tá​mad​tak ben​nün​ket.
– Ho​gyan? De hát… – A buta vi​gyor azon​nal le​fa​gyott Hard​rick ar​cá​ról, ahogy
ke​let felé for​dult.
– Ó! – sik​kan​tott Aliz.
A fák kö​zött hir​te​len nyü​zsög​ni kezd​tek az em​be​rek. Még eb​ből a tá​vol​ság​ból is
lát​szott, mi​lyen va​dak. A ha​juk hosszú volt, a ru​há​juk ron​gyos, so​kan pu​cér fel​ső​-
test​tel kö​ze​led​tek. Most, hogy több száz tár​sa kö​zött állt, és volt mi​hez vi​szo​nyí​ta​-
ni, Fin​ree rá​jött, mit ta​lált olyan fur​csá​nak a kür​tös​ben. Óri​ás volt, a szó leg​iga​zibb
ér​tel​mé​ben.
Hard​rick​nak tát​va ma​radt a szá​ja, Fin​ree pe​dig meg​mar​kol​ta a kar​ját, és az ajtó
felé von​szol​ta.
– Most! Ke​rít​se elő Ja​len​horm tá​bor​no​kot! Ke​rít​se elő az apá​mat! Most!
– Ah​hoz pa​rancs kéne… – Te​kin​te​te Meed​re ug​rott, aki még min​dig Ost​rung
meg​szál​lá​sát fi​gyel​te ke​dé​lye​sen szin​te az összes tiszt​jé​vel. Csak pá​ran in​dul​tak el
ko​mó​to​san a má​sik ab​lak​hoz, hogy utá​na​jár​ja​nak a kürt​szó​nak.
– Kik ezek? – kér​dez​te va​la​ki.
Fin​ree nem ért rá vi​tat​koz​ni. Ki​pré​sel​te ma​gá​ból a leg​éle​sebb, leg​hosszabb, leg​-
vér​fa​gyasz​tóbb kis​lá​nyos si​kolyt, ami csak tel​lett tőle. Az egyik ze​nész csi​kor​gó​an
ha​mis han​got pro​du​kált a hang​sze​rén. A má​sik egy pil​la​na​tig még ját​szott, az​tán
mind​ket​ten néma csend​ben hagy​ták el a ter​met. Min​den te​kin​tet Fin​ree felé for​-
dult, Hard​ric​két ki​vé​ve. A nő meg​könnyeb​bül​ten lát​ta, hogy a szá​za​dos ro​han​vást
in​dul az ajtó felé.
– Mi a fene… – kezd​te Meed.
– Észak​föl​di​ek! – ki​ál​tot​ta va​la​ki. – Ke​le​ten!
– Mi​fé​le észak​föl​di​ek? Maga meg mi​ről…
 De ad​dig​ra már min​den​ki ki​a​bált.
– Ott! Ott!
– A kur​va élet​be!
– Min​den​ki a fa​lak​ra!
– Van​nak egy​ál​ta​lán fa​la​ink?
A me​zőn ko​csi​sok, szol​gá​lók, ko​vá​csok és sza​ká​csok ron​tot​tak elő a sát​rak​ból és
ug​rot​tak le a sze​ke​rek​ről, hogy ro​han​vást in​dul​ja​nak a fo​ga​dó felé. Ha​ma​ro​san lo​-
va​sok ve​gyül​tek kö​zé​jük, né​me​lyik csak egy gir​hes póni há​tán, má​sok sző​rén ülve
meg az ál​la​to​kat, még​is se​be​sen ha​lad​va. Fin​ree​nek eszé​be ju​tott, hogy a tá​ma​dók​-
nak ta​lán íjai is le​het​nek, és egy pil​la​nat​tal ké​sőbb va​ló​ban nyíl​vesszők kop​pan​tak
a fo​ga​dó ke​le​ti fa​lán. Az egyik be​re​pült az ab​la​kon, és vé​gig​csú​szott a pad​lón. Va​-
cak, kez​det​le​ges hol​mi​nak tűnt, de et​től még nem volt ke​vés​bé ve​szé​lyes. Fém zör​-
dült hal​vá​nyan, ahogy va​la​ki elő​húz​ta a kard​ját, és ha​ma​ro​san pen​gék vil​lan​tak
kör​ben a te​rem​ben.
– Íjá​szo​kat a te​tő​re!
– Van​nak íjá​sza​ink?
– Zár​ják be a zsa​lu​kat!
– Hol van Brint ez​re​des?
Egy össze​csuk​ha​tó tá​bo​ri asz​tal csi​kor​dult til​ta​ko​zás​kép​pen, ahogy az egyik ab​-
lak elé von​szol​ták. Pa​pí​rok száll​tak róla szer​te​szét.
Fin​ree gyor​san ki​né​zett az ab​la​kon, mi​előtt két tiszt be​zár​ta vol​na a kor​hadt zsa​-
lu​kat. A tá​ma​dók se​be​sen kö​ze​led​tek a me​zőn, már fél​úton jár​tak az erdő és a fo​-
ga​dó kö​zött. Me​net köz​ben egy​re szé​le​sebb alak​za​tot vet​tek fel. Cson​tok​kal dí​szí​-
tett sza​kadt lo​bo​gók csap​kod​tak fe​let​tük. Első pil​lan​tás​ra leg​alább két​ez​ren le​het​-
tek, a fo​ga​dó​ban pe​dig ta​lán ha szá​zan vol​tak, a leg​töb​ben csak fé​lig-med​dig fel​-
fegy​ver​kez​ve. A nő nyelt egyet a pusz​ta szá​mok su​gall​ta bor​za​lom gon​do​la​tá​ra.
– Be van zár​va a kapu?
– Tá​masszák meg!
– Hív​ják vissza a Ti​zen​ötö​di​ket!
– Túl késő már, hogy…
– A sors​ra! – Aliz​nak el​ke​re​ke​dett a sze​me, és úgy ug​rált ide-oda, mint​ha me​ne​-
kü​lé​si út​vo​na​lat ke​res​ne. Nem ta​lál​ha​tott. – Csap​dá​ba es​tünk!
– Úton van a se​gít​ség – mond​ta Fin​ree, ami​lyen hig​gad​tan csak tud​ta, mi​köz​ben
a szí​ve majd ki​ug​rott a he​lyé​ből.
– Ki​től?
– A Ku​tya​em​ber​től. – Aki ért​he​tő okok​ból min​dent meg​tett, hogy a le​he​tő leg​tá​-
vo​labb tart​sa ma​gát Meed​től. – Vagy Ja​len​horm tá​bor​nok​tól. – Aki​nek az em​be​rei
a teg​na​pi ka​taszt​ró​fa után annyi​ra szét​es​tek, hogy sa​ját ma​gu​kon sem tud​ná​nak
se​gí​te​ni, nem​hogy má​so​kon. – Vagy a fér​je​ink​től. – Aki​ket tel​je​sen le​fog​lalt Os​-
rung be​vé​te​le, és va​ló​szí​nű​leg hal​vány gő​zük sincs, hogy új fe​nye​ge​tés je​lent meg a
há​tuk mö​gül. – De úton van már a se​gít​ség. – Fin​ree maga is érez​te, hogy a leg​ke​-
vés​bé sem si​ke​rült meg​győ​ző​nek mu​tat​koz​nia.
Tisz​tek fut​kos​tak se​ho​vá, és mu​to​gat​tak min​den​ho​vá, mi​köz​ben el​lent​mon​dó
pa​ran​cso​kat or​di​bál​tak egy​más​nak. A te​rem​ben egy​re sö​té​tebb lett, és a zűr​za​var
is csak fo​ko​zó​dott, ahogy sor​ra tor​la​szol​ták el az ab​la​ko​kat min​den​fé​le ka​cat​tal.
Meed​del már nem fog​lal​ko​zott sen​ki, ma​gá​nyo​san állt a he​lyi​ség kö​ze​pén, és bi​-
zony​ta​la​nul né​zett kö​rül. Egyik ke​zé​ben ara​nyo​zott kard​ját tar​tot​ta, a má​si​kat te​-
he​tet​le​nül ököl​be szo​rí​tot​ta. Olyan volt, mint az ide​ges öröm​apa, aki jó elő​re olyan
gon​do​san min​dent meg​ter​ve​zett, hogy az​tán az es​kü​vő nap​ján tel​je​sen fö​lös​le​ges​-
nek érez​ze ma​gát. Feje fölül sa​ját mes​te​ri port​ré​ja né​zett le meg​ve​tő​en.
– Mit csi​nál​junk? – kér​dez​te bi​zony​ta​la​nul. El​ke​se​re​det​ten für​ké​sző sze​me vé​-
gül Fin​re​en ál​la​po​dott meg. – Mit csi​nál​junk?
Fin​ree ki​nyi​tot​ta a szá​ját, az​tán hir​te​len rá​döb​bent, hogy fo​gal​ma sincs, mit fe​-
lel​jen.
 Ranglétra

A jó idő nem tar​tott ki so​ká​ig, ha​ma​ro​san is​mét elő​go​mo​lyog​tak a fel​hők, és el​-

eredt az eső, újabb adag nyo​mo​rú​sá​gos lu​csok​kal szol​gál​va Kroy mar​sall​nak meg a
ve​zér​ka​rá​nak, és tel​jes ho​mály​ba bo​rít​va a csa​ta​me​ző két ol​da​lát.
– Hogy a fene vin​né el ezt az esőt! – csat​tant fel a mar​sall. – Ez​zel az erő​vel akár
egy vöd​röt is húz​hat​nék a fe​jem​re.
Az em​be​rek ál​ta​lá​ban azt fel​té​te​lez​ték, hogy egy mar​sall a csa​ta​me​zőn na​gyobb
ha​ta​lom​mal ren​del​ke​zik, mint egy csá​szár a trón​ter​mé​ben. Fel sem me​rült ben​-
nük, hogy en​nek a ha​ta​lom​nak mi​cso​da kor​lá​tai van​nak. Leg​in​kább az idő​já​rás bi​-
zo​nyult haj​la​mos​nak, hogy ne en​ge​del​mes​ked​jen a pa​ran​csok​nak. Az​tán meg fi​-
gye​lem​be kel​lett ven​ni a po​li​ti​kai kér​dé​se​ket is: az ural​ko​dó sze​szé​lye​it, a nép han​-
gu​la​tát. Volt mi​ért ag​gód​ni az ir​dat​lan mennyi​sé​gű lo​gisz​ti​kai prob​lé​ma mi​att is:
min​dig akad​tak ne​héz​sé​gek az el​lát​mánnyal, a szál​lí​tás​sal, az üze​net​kül​dés​sel és a
fe​gye​lem​mel. Rá​adá​sul mi​nél na​gyobb egy had​se​reg, an​nál ma​ce​rá​sabb eze​ket ke​-
zel​ni. Ha az em​ber​nek va​la​mi cso​da foly​tán si​ke​rül min​dent el​ren​dez​ni eb​ben az
or​mót​lan em​ber​tö​meg​ben, és sor ke​rül​he​tett a harc​ra, a fő​ha​di​szál​lást jó​val a vo​-
na​lak mö​gött kel​lett fel​ál​lí​ta​ni, és még ha si​ke​rült is ki​vá​lasz​ta​ni egy meg​fe​le​lő he​-
lyet, a pa​rancs​nok ak​kor sem lát​ha​tott min​dent. Ha lát​ha​tott egy​ál​ta​lán va​la​mit is.
A pa​ran​csok​nak leg​alább fél óra, de in​kább több kel​lett, hogy el​jus​sa​nak a meg​fe​-
le​lő hely​re, így mire cél​ba ér​tek – már ha cél​ba ér​tek –, sok​szor hasz​ta​lan​nak vagy
egye​ne​sen ve​szé​lyes​nek bi​zo​nyul​tak.
Mi​nél ma​ga​sabb​ra ka​pasz​ko​dott az em​ber a rang​lét​rán, an​nál több fok vá​lasz​-
tot​ta el a pusz​ta acél​tól, és an​nál ne​héz​ke​sebb lett a kom​mu​ni​ká​ció. An​nál több
em​ber gyá​va​sá​ga, meg​gon​do​lat​lan​sá​ga, hoz​zá nem ér​té​se, vagy ami a leg​rosszabb,
jó szán​dé​ka tor​zít​hat​ta el az ere​de​ti célt. An​nál több le​he​tő​ség kí​nál​ko​zott, hogy
köz​be​szól​jon a vé​let​len, már​pe​dig a vé​let​le​nek rit​kán sül​tek el jól. Kroy mar​sall
min​den egyes elő​lép​te​tés​nél arra szá​mí​tott, hogy vég​re meg​sza​ba​dul​hat a bék​lyó​i​-
tól, és ki​él​vez​he​ti a ha​tal​mát. És min​den egyes elő​lép​te​tés​sel te​he​tet​le​nebb lett,
mint előt​te volt.
– Olyan va​gyok, mint egy vak​si vén​em​ber, aki be​le​ke​ve​re​dett egy pár​baj​ba –
mor​mog​ta. Ki​vé​ve, hogy a sze​ren​csét​len​ke​dé​sén nem csu​pán a sa​ját éle​te mú​lott,
ha​nem sok ezer má​sik em​be​ré is.
– Kéri a ko​nya​kot és a vi​zet, mar​sall…
– Nem, kur​vá​ra nem ké​rem! – för​medt rá Kroy a tisz​ti​szol​gá​já​ra, az​tán vá​gott
egy gri​maszt, ahogy a fér​fi el​hát​rált az üveg​gel. Ho​gyan is ért​het​te vol​na ez az em​-
ber, hogy teg​nap ép​pen ko​nya​ko​zott, ami​kor meg​tud​ta, hogy több száz em​ber ha​-
lá​lá​ért fe​le​lős, és most az ital pusz​ta gon​do​la​tá​ra is fel​for​dult a gyom​ra?
Az sem se​gí​tett, hogy a lá​nya olyan kö​zel volt a front​vo​nal​hoz. Egy​re csak a csa​ta
ke​le​ti szár​nyát fi​gyel​te, és az eső​füg​gö​nyön ke​resz​tül pró​bál​ta ki​ven​ni a fo​ga​dót,
ahol Meed be​ren​dez​te a fő​ha​di​szál​lá​sát. Elé​ge​det​le​nül va​kar​gat​ta az ar​cát. Nem
tud​ta be​fe​jez​ni a bo​rot​vál​ko​zást, mert vá​rat​la​nul be​fu​tott a Ku​tya​em​ber je​len​té​se,
mi​sze​rint ke​le​ten a Crin​nán túl​ról ér​ke​zett bar​bá​rok kó​szál​nak a vi​dé​ken. Már​pe​-
dig aki​ket a Ku​tya​em​ber bar​bár​nak te​kin​tett, azok az​tán va​ló​ban bar​bá​rok le​het​-
tek. Kroy most már mé​lyen el​me​rült a gon​do​la​ta​i​ban, rá​adá​sul az arca egyik fele
sima volt, a má​sik meg bo​ros​tás. Az ilyen ap​ró​sá​gok min​dig fel​zak​lat​ták. A had​se​-
re​gek rész​le​tek​ből épül​nek fel, ép​pen úgy, aho​gyan a há​zak tég​lák​ból. Elég egy ha​-
nya​gul el​he​lye​zett tég​la, és az egész össze​dől. De ha az em​ber ügyel rá, hogy a ha​-
barcs tö​ké​le​te​sen…
– Huh! – mor​mog​ta maga elé Kroy. – Egy kur​va kő​mű​ves va​gyok.
– Meed leg​utób​bi je​len​té​se sze​rint a jobb ol​da​lon min​den rend​ben ha​lad –
mond​ta Fel​nigg, nyil​ván azért, hogy csil​la​pí​ta​ni pró​bál​ja a sa​ját fé​lel​mét. Ve​zér​ka​-
ri fő​nö​ke túl​sá​go​san is jól is​mer​te. – Dél-Os​rung java ré​szét el​fog​lal​ták, és ép​pen a
hi​dat tá​mad​ják.
– Szó​val fél órá​val ez​előtt jól áll​tak a dol​ga​ink?
– Csak a leg​job​ba​kat le​het ró​luk el​mon​da​ni, uram.
– Igaz. – Egy pil​la​na​tig még pró​bál​ko​zott, de még a fo​ga​dót is alig tud​ta ki​ven​ni,
nem​hogy ma​gát Os​run​got. Az ag​go​da​lom úgy​sem ve​zet se​ho​vá. Ha az egész se​re​ge
olyan bá​tor és öt​le​tes len​ne, mint a lá​nya, már meg​nyer​ték vol​na a há​bo​rút, és ha​-
za​fe​lé tar​ta​ná​nak. Szin​te saj​nál​ta azo​kat az észak​föl​di​e​ket, aki rossz​ked​vé​ben ta​-
lál​ják Fin​reet. Nyu​gat felé for​dult, és a fo​lyó vo​na​lát kö​vet​ve a te​kin​te​te el​ért az
Öreg​hí​dig.
Vagy leg​alább​is azt hit​te, hogy el​ért. Hal​vány, egye​nes, vi​lá​gos vo​nal szel​te át, a
hal​vány, gör​be, sö​tét vo​na​lat, ami​ről Kroy fel​té​te​lez​te, hogy a fo​lyó. Rá​adá​sul az
egész hol el​tűnt, hol is​mét fel​sej​lett, at​tól füg​gő​en, hogy ép​pen mi​lyen he​ve​sen
sza​kadt az eső a köz​te és az akár​mi kö​zöt​ti egy-két mér​föl​des sza​ka​szon. Va​ló​já​ban
akár​mit is néz​he​tett.
– Hogy a fene vin​né el ezt az esőt! Mi a hely​zet a bal ol​da​lon?
– Mit​te​rick utol​só üze​ne​te sze​rint a tá​ma​dá​sát… Ho​gyan is fo​gal​ma​zott? Meg​-
akasz​tot​ták.
– Ak​kor mos​tan​ra vissza is ver​ték. Nem egy​sze​rű fel​adat el​fog​lal​ni egy hi​dat, ha
el​szánt em​be​rek vé​dik.
– Ühüm – bó​lin​tott Fel​nigg.
– Mit​te​rick​nek akad​nak ugyan hi​á​nyos​sá​gai…
 – Ühüm – bó​lin​tott Fel​nigg.
– De a ki​tar​tás nem tar​to​zik ezek közé.
– Nem, uram, ki​tar​tó​an segg.
– Ugyan, ugyan, le​gyünk már nagy​vo​na​lúb​bak. – Az​tán maga elé dör​mög​ve még
hoz​zá​tet​te: – Min​den​ki​nek szük​sé​ge van egy segg​re, ha má​sért nem, hát hogy rá​-
ül​jön. – Ha Mit​te​rick má​so​dik ro​ha​ma el​bu​kott, bi​zo​nyá​ra már​is ké​szül a har​ma​-
dik​ra. A vele szem​ben álló észak​föl​di​ek nyil​ván nem szed​ték még össze ma​gu​kat.
Kroy össze​csuk​ta a táv​csö​vét, és a te​nye​ré​ben kez​dett do​bol​ni vele.
Az a tá​bor​nok, aki ad​dig nem jut el​ha​tá​ro​zás​ra, amíg min​den szük​sé​ges in​for​-
má​ció a ren​del​ke​zé​sé​re nem áll, soha nem hoz egyet​len dön​tést sem, ha pe​dig
még​is, ak​kor csak bor​zasz​tó​an el​kés​ve. Rá kell érez​nie a pil​la​nat​ra. Elő​re kell lát​-
nia a csa​ta ala​ku​lá​sát. A han​gu​lat​ban, az em​be​rek​re ne​he​ze​dő nyo​más​ban, a hely​-
ze​ti előny​ben be​ál​ló vál​to​zá​so​kat. A jó pa​rancs​nok​nak bíz​nia kell az ösz​tö​ne​i​ben.
És Kroy mar​sall ösz​tö​nei most azt súg​ták, hogy a bal​szár​nyon ha​ma​ro​san el​ér​ke​-
zik a meg​fe​le​lő pil​la​nat.
Be​lé​pett a paj​tá​ból lett fő​ha​di​szál​lá​sa aj​ta​ján, ügyel​ve rá, hogy ez​út​tal be​húz​za a
nya​kát, mi​vel nem hi​ány​zott egy újabb fáj​dal​mas hor​zso​lás a feje búb​já​ra, majd
egye​ne​sen az író​asz​ta​lá​hoz si​e​tett. Tin​tá​ba már​tot​ta a tol​lát, és még csak le sem
ült, úgy kez​dett el írni az erre a cél​ra oda​ké​szí​tett több tu​cat pa​pír​da​rab kö​zül a
hoz​zá leg​kö​ze​lebb lé​vő​re:

Val​li​mir ez​re​des!
Mit​te​rick tá​bor​nok csa​pa​tai he​ves harc​ban áll​nak az Öreg-híd​nál. Ha​-
ma​ro​san arra fog​ják kény​sze​rí​te​ni az el​len​sé​get, hogy ve​zé​nyel​je oda
min​den tar​ta​lé​kát. Ezért fel​szó​lí​tom, hogy a meg​be​szél​tek sze​rint azon​-
nal kezd​je meg a tá​ma​dást min​den ren​del​ke​zés​re álló em​be​ré​vel.
Sok sze​ren​csét!
Kroy
Ka​ci​fán​tos alá​írást ka​nya​rin​tott a pa​rancs vé​gé​re.
– Fel​nigg, ezt vi​gye el Mit​te​rick tá​bor​nok​nak!
– Azt hi​szem, job​ban örül​ne, ha egy fu​tár adná át neki.
– An​nak örül, ami​nek csak akar, hogy a fene enné meg, de nem aka​rom, hogy
va​la​mi​lyen ürüggyel fi​gyel​men kí​vül hagy​has​sa.
Fel​nigg régi vá​gá​sú tiszt volt, aki na​gyon rit​kán mu​tat​ta ki az ér​zé​se​it. Kroy töb​-
bek kö​zött ezt is min​dig cso​dál​ta ben​ne. A Mit​te​rick irán​ti el​len​szen​ve mind​azon​-
ál​tal olyan erős​nek bi​zo​nyult, hogy még ő sem tud​ta ma​gá​ban tar​ta​ni.
– Ha mu​száj, mar​sall úr. – Ke​se​rű kép​pel vet​te ki a pa​ran​csot Kroy ke​zé​ből.
 Fel​nigg ez​re​des ki​vo​nult a fő​ha​di​szál​lás​ról. Kis hí​ján le​fe​jel​te az ala​csony szem​-
öl​dök​fát, és csak nagy ne​héz​sé​gek árán si​ke​rült lep​lez​nie a bosszú​sá​gát. A pa​ran​-
csot a zub​bo​nya zse​bé​be süllyesz​tet​te, meg​győ​ző​dött róla, hogy sen​ki sem fi​gye​li,
és na​gyot hú​zott a Sás​ká​já​ból. Az​tán újra kö​rül​né​zett, megint ivott, vé​gül pe​dig
nye​reg​be pat​tant, és se​be​sen meg​in​dult a lo​vá​val a kes​keny úton, szol​gá​ló​kat, őrö​-
ket és ala​cso​nyabb ran​gú tisz​te​ket reb​bent​ve szét maga előtt.
Ha an​nak ide​jén Fel​nigg ve​zé​nyel​het​te vol​na le Ul​ri​och ost​ro​mát, és Kroyt in​dít​-
ják út​nak egy fö​lös​le​ges kül​de​tés​re a nagy bü​dös sem​mi​be, ha Fel​nigg arat​ja le a
di​cső​sé​get, és Kroy lo​va​gol szom​ja​san vissza el​fe​le​dett em​ber​ként húsz el​fo​gott
sze​kér​rel, akár egé​szen más​hogy is ala​kul​hat​tak vol​na a dol​gok. Ta​lán most Fel​-
nigg len​ne a mar​sall, Kroy pe​dig a ma​gas ran​gú kül​dönc.
Le​üge​tett a domb​ol​dal​ról, az​tán nyu​gat​nak tar​tott Ad​wein felé a po​cso​lyák​kal
tar​kí​tott úton. A fo​lyó felé lej​tő tá​jon nyü​zsög​tek Ja​len​horm em​be​rei, akik még
min​dig va​la​mi​fé​le alak​zat​ba pró​bál​tak ren​de​ződ​ni. Fel​nigg fi​zi​kai fáj​dal​mat ér​zett
ennyi tre​hány​ság lát​tán. Leg​szí​ve​seb​ben meg​ál​lí​tot​ta vol​na a lo​vát, és el​kez​dett
vol​na pa​ran​cso​kat üvöl​te​ni min​de​nik​nek, aki az út​já​ba ke​rült, hogy va​la​mi cél​tu​-
da​tos​ság​fé​lét ver​jen be​lé​jük. Cél​tu​da​tos​ság – vagy túl nagy ké​rés ennyit el​vár​ni
egy had​se​reg​ben?
– Az a kur​va Ja​len​horm – mo​rog​ta Fel​nigg. Az az em​ber egy vicc, és még an​nak
sem jó. Még ah​hoz sem elég okos és ta​pasz​talt, hogy őr​mes​ter le​gyen, erre egye​ne​-
sen tá​bor​nok​nak ne​vez​ték ki, de hát a je​lek sze​rint az, hogy va​la​ki egy​kor együtt
ivott a ki​rállyal, jobb aján​ló​le​vél, mint ha éve​ket töl​tött el​kö​te​le​zett és ered​mé​nyes
mun​ká​val a haza szol​gá​la​tá​ban. Ennyi​től egy ki​sebb em​ber​nek már ke​se​rű le​he​tett
vol​na a szá​ja íze, de Fel​nig​get az ilyes​mi csak arra sar​kall​ta, hogy még in​kább ki​-
tűn​jön. Egy pil​la​nat​ra las​sí​tott, hogy még egy​szer meg​húz​za a flas​kát.
Jobb​ra a fű​vel bo​rí​tott lej​tőn va​la​mi​fé​le bal​eset tör​tént. Kö​té​nyes mér​nö​kök sza​-
lad​gál​tak két nagy sö​tét fém​cső és az alat​tuk meg​fe​ke​te​dett fű kö​rül. Az út men​tén
holt​tes​te​ket fek​tet​tek sor​ba, és vé​res pok​ró​cok​kal ta​kar​ták le őket. Nyil​ván az Első
Má​gus os​to​ba kí​sér​le​te rob​bant az ar​cuk​ba. Ahány​szor csak a Zárt Ta​nács köz​vet​-
le​nül be​le​szólt a had​vi​se​lés​be, óha​tat​la​nul is ren​ge​teg em​ber ve​szett oda, és Fel​-
nigg ta​pasz​ta​la​tai sze​rint rit​kán az el​len​sé​ges se​reg​ben.
– Fél​re az út​ból! – or​dí​tot​ta el ma​gát. A ri​adt mar​hák, ami​ket so​sem sza​badott
vol​na az útra en​ged​ni, ké​rődz​ve von​szol​ták ma​gu​kat odébb, az egyik pász​tor pe​dig
jobb hí​ján az árok​ba ug​rott a kö​ze​le​dő ló elől.
Fel​nigg át​üge​tett Ad​wei​nen, a leg​nyo​mo​rú​sá​go​sabb fa​lun, ahol va​la​ha meg​for​-
dult. Ma rá​adá​sul nyo​mo​rú​sá​gos ar​cok​kal volt tele: se​be​sült ka​to​nák​kal meg ki
tud​ja, mi​lyen egy​sé​gek mocs​kos ma​rad​vá​nya​i​val. Ok vol​tak Mit​te​rick si​ker​te​len
tá​ma​dá​sa​i​nak ön​saj​ná​lat​ba me​rü​lő tör​me​lé​ke, akik úgy sod​ród​tak el a had​osz​tály​-
tól, mint szar az is​tál​ló​ból.
Min​den os​to​ba​sá​ga el​le​né​re Ja​len​horm leg​alább ké​pes volt tel​je​sí​te​ni a ka​pott
pa​ran​cso​kat. Vele el​len​tét​ben Mit​te​rick csak azt ke​res​te, ho​gyan búj​hat ki aló​luk,
hogy a sa​ját be​lá​tá​sa sze​rint te​gye a dol​gát. A hoz​zá nem ér​tés meg​bo​csát​ha​tat​lan,
ez en​ge​det​len​ség vi​szont… még an​nál is meg​bo​csát​ha​tat​la​nabb, hogy a fene vin​né
el! Ha min​den​ki azt ten​né, ami eszé​be jut, nem len​ne rend​szer, nem len​né​nek pa​-
rancs​no​kok, nem len​ne cél​tu​da​tos​ság. Egy​ál​ta​lán nem is len​ne had​se​reg, csak egy
csa​pat​ra való em​ber, aki csak a sa​ját ki​csi​nyes má​ni​á​it éli ki. Már a gon​do​lat​ra is…
Hir​te​len egy szol​ga lé​pett ki egy aj​tón vö​dör​rel a ke​zé​ben, egye​ne​sen Fel​nigg elé.
Az ez​re​des lova meg​tor​pant, fel​ágas​ko​dott, és kis hí​ján le​dob​ta a gaz​dá​ját a nye​-
reg​ből.
– Fél​re az út​ból! – Fel​nigg gon​dol​ko​dás nél​kül a fér​fi ar​cá​ba vá​gott a lo​vag​ló​pál​-
cá​já​val, mire az fel​ki​ál​tott és a föld​re zu​hant, vöd​ré​ből pe​dig a fal​ra fröccsent a víz.
Fel​nigg meg​sar​kan​tyúz​ta a lo​vát, és to​vább​vág​ta​tott, bár a hév las​san alább​ha​gyott
ben​ne, és je​ges szo​rí​tást ér​zett a gyom​rá​ban. Ezt nem kel​lett vol​na ten​nie. Hagy​ta,
hogy el​ural​kod​jon raj​ta a dühe, és et​től a fel​is​me​rés​től csak még dü​hö​sebb lett.
Mit​te​rick fő​ha​di​szál​lá​sa a fe​gyel​me​zet​len had​osz​tály leg​fe​gyel​me​zet​le​nebb pont​-
ja volt. Tisz​tek ro​han​gász​tak fel-alá, sár​ral és frö​csö​gő nyál​lal te​rít​ve be egy​mást. A
leg​han​go​sabb ki​ál​tá​sok​nak en​ge​del​mes​ked​tek, a leg​jobb öt​le​tek​kel nem is fog​lal​-
koz​tak. Egy pa​rancs​nok meg​ha​tá​roz​za az egy​sé​ge vi​sel​ke​dé​sét. Egy szá​za​dos a szá​-
za​dá​ét, egy őr​nagy a zász​ló​al​já​ét, egy ez​re​des a re​gi​ment​jé​ét, Mit​te​rick pe​dig az
egész had​osz​tá​lyét. A ha​nyag tisz​tek ha​nyag le​gény​sé​get ered​mé​nyez​tek, a ha​nyag
ka​to​nás​ko​dás pe​dig ve​re​ség​hez ve​ze​tett. A sza​bá​lyok éle​tet ment​het​tek há​bo​rú
ide​jén. Mi​fé​le tiszt az, aki hagy​ja, hogy idá​ig fa​jul​ja​nak a dol​gok a fő​ha​di​szál​lá​sán?
Fel​nigg ki​kö​töt​te a lo​vát, és egye​ne​sen Mit​te​rick nagy sát​rá​nak be​já​ra​tá​hoz si​e​tett,
rosszal​ló te​kin​te​té​nek ere​jé​vel ta​ka​rít​va el az út​já​ból az iz​ga​tott ifjú ad​ju​tán​so​kat.
Oda​bent két​szer ak​ko​ra zűr​za​var ural​ko​dott. Mit​te​rick kar​ma​zsin​vö​rös uni​for​-
mi​sok nyüzs​gő tö​me​gé​nek kö​ze​pén ha​jolt egy asz​tal fölé, ami​re a völgy rög​tön​zött
tér​ké​pét te​rí​tet​ték ki, és fül​sü​ke​tí​tő hang​erő​vel ma​gya​rá​zott. Fel​nigg​re olyan erő​-
vel tá​madt rá a tá​bor​nok iránt ér​zett el​len​szen​ve, mint​ha vi​ha​ros szél fúj​ta vol​na
az ar​cá​ba. Mit​te​rick a leg​rosszabb faj​ta ka​to​na volt, az, aki a te​het​ség​te​len​sé​gét
ele​gan​ci​á​nak ál​lít​ja be, és ami még ret​te​ne​te​sebb, ál​ta​lá​ban si​ke​rült is be​csap​nia
az em​be​re​ket. De Fel​nigg eszén nem jár​ha​tott túl.
Az ez​re​des kö​ze​lebb lé​pett, és fe​sze​sen sza​lu​tált. Mit​te​rick in​ge​rült kéz​moz​du​lat​-
tal nyug​táz​ta, szin​te fel sem néz​ve a tér​kép​ről.
– Pa​ran​csot hoz​tam a ki​rály Első Re​gi​ment​jé​nek Kroy mar​sall​tól. Elé​ge​dett​sé​-
gem​re szol​gál​na, ha azon​nal to​váb​bí​ta​ná. – Nem si​ke​rült tö​ké​le​te​sen lep​lez​nie a
meg​ve​té​sét, és a je​lek sze​rint ezt Mit​te​rick is ész​re​vet​te.
– Je​len​leg túl​sá​go​san le​fog​lal ben​nün​ket a ka​to​nás​ko​dás. Ha eset​leg itt hagy​-
ná…
– At​tól tar​tok, az nem lesz jó, tá​bor​nok úr. – Fel​nigg​nek ural​kod​nia kel​lett ma​-
gán, hogy ne le​gyint​se po​fon Mit​te​ric​ket a kesz​tyű​jé​vel. – A mar​sall úr ha​tá​ro​zott
uta​sí​tást adott, és ra​gasz​kod​nom kell hoz​zá, hogy azon​nal in​téz​ked​jen.
 A tá​bor​nok ki​húz​ta ma​gát, túl​mé​re​te​zett fe​jén lát​szott, ahogy két​ol​dalt meg​fe​-
szül​nek áll​kap​csán az iz​mok.
– Ra​gasz​kod​nia kell hoz​zá?
– Igen, fel​tét​le​nül. – Ez​zel Fel​nigg úgy adta át a pa​ran​csot a tá​bor​nok​nak, mint​-
ha leg​szí​ve​seb​ben az ar​cá​ba vág​ná, és csak ön​ural​ma utol​só mor​zsái tar​ta​nák meg
az uj​jai kö​zött.
Mit​te​rick ki​kap​ta a pa​pírt az ez​re​des ke​zé​ből, és min​den ön​ural​má​ra szük​sé​ge
volt, hogy sza​bad ök​lé​vel ne tö​röl​je ala​po​san ké​pen ezt az ala​kot. Fel​tép​te a pe​csé​-
tet.
Fel​nigg. Mi​cso​da segg​fej! Mi​cso​da ar​ro​gáns, pe​dáns ba​rom! Egy szőr​szál​ha​so​ga​-
tó ideg​be​teg, aki​ből hi​ány​zik a kép​ze​lő​e​rő, a kez​de​mé​nye​ző​kész​ség meg min​den
olyas​mi, ami​ért az észak​föl​di​ek a ma​guk lé​nyeg​re törő mód​ján „tö​kös”-nek ne​vez​-
het​ték vol​na. Sze​ren​csés volt, ami​ért Kroy mar​sallt a ba​rát​já​nak mond​hat​ta, sze​-
ren​csés, ami​ért nagy​ha​tal​mú ba​rát​ja maga mel​lé emel​te a rang​lét​rán, kü​lön​ben
egész éle​té​ben ma​rad​ha​tott vol​na ka​rót​nyelt szá​za​dos.
Fel​nigg. Mi​cso​da segg​fej! Mit​te​rick em​lé​ke​zett, ami​kor a fér​fi be​ál​lí​tott a hat
nyo​mo​rú​sá​gos sze​kér​rel, mi​után Kroy azt a nagy győ​zel​met arat​ta Ul​ri​och​nál.
Egy​re csak azt kö​ve​tel​te, hogy is​mer​jék el az ő rész​vé​te​lét is a si​ker​ben. A zász​ló​al​-
já​ból csak pár el​gyö​tört em​ber ma​radt, cse​ré​be pe​dig hat nyo​mo​rult sze​ke​ret hoz​-
tak. Mit​te​rick ak​kor is segg​fej​nek gon​dol​ta Fel​nig​get, és a vé​le​mé​nye az az​óta el​-
telt évek so​rán sem vál​to​zott.
Fel​nigg. Mi​cso​da gennyes segg​fej! Elég csak rá​néz​ni. Segg​fej. Va​ló​szí​nű​leg kü​-
lönb​nek tart​ja ma​gát min​den​ki más​nál, pe​dig Mit​te​rick biz​tos for​rás​ból tud​ta,
hogy fel sem tud kel​ni az ágy​ból, ha nem iszik va​la​mit. Va​ló​szí​nű​leg azt hi​szi, hogy
ő job​ban vé​gez​né el Mit​te​rick fel​ada​tát. Vagy még in​kább azt, hogy neki kel​le​ne
Kroy he​lyé​ben len​nie. A nya​va​lyás segg​fej! A leg​rosszabb faj​ta ka​to​na, az, aki az
os​to​ba​sá​gát fe​gye​lem​nek ál​lít​ja be, és ami még ret​te​ne​te​sebb, ál​ta​lá​ban si​ke​rült is
be​csap​nia az em​be​re​ket. De Mit​te​rick eszén nem jár​ha​tott túl.
A híd be​vé​te​lé​re tett ed​di​gi két pró​bál​ko​zá​sa ku​dar​cot val​lott, és sür​gő​sen elő
kel​lett ké​szí​te​nie a har​ma​di​kat. Nem vesz​te​get​het​te az ide​jét erre a fel​leng​zős bü​-
rok​ra​tá​ra. Op​ker​hez, a ve​zér​ka​ri fő​nö​ké​hez for​dult, és az össze​gyű​rő​dött pa​-
ranccsal a tér​kép​re bö​kött.
– Mond​ja meg ne​kik, hogy ké​szít​sék fel a He​te​di​ket, a Má​so​dik pe​dig vo​nul​jon
fel köz​vet​le​nül mö​göt​te. Amint meg​vet​jük a lá​bun​kat a túl​par​ton, a lo​va​sok​nak
azon​nal át kell vág​tat​ni​uk a hí​don, hogy a rossz​nya​va​lya es​sen belé! Eze​ket a me​-
ző​ket tá​ma​dás​ra ta​lál​ták ki. Tün​tes​sék el az út​ból a Keln Re​gi​men​tet ne kell​jen át​-
es​ni a se​be​sül​te​ken. Dob​ják őket a fo​lyó​ba, ha kell, így csak időt ha​gyunk a kur​va
észak​föl​di​ek​nek, hogy össze​szed​jék ma​gu​kat. Ren​dezzünk vér​für​dőt, ha annyi​ra
akar​ják. Mond​ja meg ne​kik, hogy most az​tán old​ják meg vég​re, kü​lön​ben én ma​-
gam me​gyek le a ro​ha​mot ve​zet​ni, akár be​le​fér a há​jas seg​gem a pán​cé​lom​ba, akár
nem. Mond​ja meg ne​kik, hogy…
 Egy ujj bök​te meg a vál​lát.
– Ezt a pa​ran​csot azon​nal tel​je​sí​te​ni kell, Mit​te​rick tá​bor​nok úr. Azon​nal!– Fel​-
nigg szin​te vi​sít​va mond​ta ki az utol​só szót, és ala​po​san be​te​rí​tet​te nyál​lal Mit​te​-
ric​ket.
A tá​bor​nok el sem akar​ta hin​ni, hogy va​la​ki ennyi​re meg​szál​lott​ja le​het a hi​va​ta​-
los​ság​nak. A sza​bá​lyok mi​att em​ber​éle​tek vesz​het​tek oda az ilyen pil​la​na​tok​ban.
Mi​lyen tiszt az, aki min​den sza​bályt be​tar​tat a fő​ha​di​szál​lá​sán, ami​kor oda​kint
em​be​rek har​col​nak és hal​nak meg? Dü​hö​sen fu​tot​ta át a pa​ran​csot.

Val​li​mir ez​re​des!
Mit​te​rick tá​bor​nok csa​pa​tai he​ves harc​ban áll​nak az Öreg-híd​nál. Ha​-
ma​ro​san arra fog​ják kény​sze​rí​te​ni az el​len​sé​get, hogy ve​zé​nyel​je oda
min​den tar​ta​lé​kát. Ezért fel​szó​lí​tom, hogy a meg​be​szél​tek sze​rint azon​-
nal kezd​je meg a tá​ma​dást min​den ren​del​ke​zés​re álló em​be​ré​vel.
Sok sze​ren​csét!
Kroy
Az Első Re​gi​men​tet Mit​te​rick had​osz​tá​lyá​hoz csa​tol​ták, te​hát a pa​rancs​no​kuk​ként
neki kel​lett egy​ér​tel​mű​sí​te​ni az inst​ruk​ci​ó​i​kat. Kroy pa​ran​csa szi​kár és cél​ra​tö​rő
volt, mint a mar​sall maga, és az idő​zí​tés is tö​ké​le​tes​nek tűnt. Csak​hogy Mit​te​rick​-
nek esze ágá​ban sem volt ki​hagy​ni az al​kal​mat, hogy fel​bosszant​sa a mar​sall bot​-
sás​ká​nak is be​il​lő jobb​ke​zét. Ha min​dent sza​bály​sze​rű​en akar csi​nál​ni, hát le​gyen,
de ak​kor akad​ja​nak csak a tor​kán a sza​bá​lyai. Ki​te​rí​tet​te hát a pa​pírt a tér​ké​pén,
cset​tin​tett, meg​vár​ta, amíg va​la​ki egy tol​lat nyom a ke​zé​be, és hoz​zá​fir​kan​tot​ta a
maga so​ra​it, anél​kül, hogy kü​lö​nö​seb​ben meg​fon​tol​ta vol​na a mon​da​ni​va​ló​ját.

Gon​dos​kod​jék róla, hogy az el​len​ség min​den ere​jét le​kös​sük, mi​előtt
át​ke​lünk a pa​ta​kon, köz​ben pe​dig ügyel​jen rá, hogy rejt​ve ma​rad​ja​nak
a po​zí​ci​ó​ink a szár​nya​i​kon. Az em​be​re​im és én min​dent meg​te​szünk.
Nem hagy​hat​juk cser​ben egy​mást.
Mit​te​rick tá​bor​nok, Má​so​dik Had​osz​tály
Ahogy el​in​dult a sá​tor be​já​ra​ta felé, a vál​lá​val dur​ván fél​re​lök​te Fel​nig​get az út​já​-
ból.
– Hol a fe​né​ben van az a fiú Val​li​mir re​gi​ment​jé​ből? – üvöl​töt​te bele a rit​ku​ló
eső​be. – Hogy is hív​ják? Lep​rás​lét​ra?
– Le​der​lin​gen, uram! – Ma​gas, sá​padt, fe​szült​nek tűnő fi​a​tal​em​ber lé​pett elő,
bi​zony​ta​la​nul sza​lu​tált, majd még bi​zony​ta​la​nab​bul hoz​zá​tet​te: – Mit​te​rick tá​bor​-
nok úr.
Mit​te​rick az éj​je​li​edé​nyét sem szí​ve​sen küld​te vol​na el vele a fo​lyó​hoz ki​ürí​te​ni,
most még​is egy lét​fon​tos​sá​gú pa​ran​csot volt kény​te​len rá​bíz​ni, de hát ahogy Bi​a​lo​-
veld mond​ta egy​szer: „Há​bo​rú ide​jén az em​ber​nek ál​ta​lá​ban sa​nya​rú kö​rül​mé​-
nyek​ből kell ki​hoz​nia a leg​töb​bet.”
– Azon​nal vi​gye el ezt a pa​ran​csot Val​li​mir ez​re​des​nek! A mar​sall úr​tól ér​ke​zett.
Meg​ér​tet​te? Rend​kí​vül fon​tos. – Ez​zel Mit​te​rick az össze​haj​to​ga​tott, gyű​rött és
most már kis​sé tin​ta​fol​tos pa​pír​da​ra​bot Le​der​lin​gen erőt​len ke​zé​be nyom​ta.
Le​der​lin​gen pár pil​la​na​tig csak állt ott, és a pa​rancs​ra me​redt.
– Nos? – csat​tant fel a tá​bor​nok.
– Hát… – A fi​a​tal ka​to​na is​mét sza​lu​tált. – Lí​rám, igen…
– Moz​gás! – or​dí​tot​ta az ar​cá​ba Mit​te​rick. – Moz​gás!
Le​der​lin​gen ab​szurd vi​gyázzál​lás​ba me​red​ve hát​ra​cso​szo​gott, majd a csiz​mák
ta​pos​ta sár​ten​ge​ren át a lo​vá​hoz si​e​tett.
Mire fel​ka​pasz​ko​dott a vi​zes nye​reg​be, egy ke​mé​nyí​tett uni​for​mist vi​se​lő so​vány
tiszt lé​pett elő Mit​te​rick sát​rá​ból, és dü​hö​sen mor​mo​gott va​la​mit a tá​bor​nok​nak. A
ket​te​jük szó​vál​tá​sát fi​gye​lő őrök és tisz​tek csa​pa​tá​ból egy bú​bá​na​tos te​kin​te​tű,
gya​kor​la​ti​lag nyak nél​kü​li fér​fit Le​der​lin​gen hal​vá​nyan is​me​rős​nek ta​lált.
Nem pa​za​rol​ta arra az ide​jét, hogy meg​pró​bál​jon rá​jön​ni, ki le​het. Vég​re ér​tel​-
mes fel​ada​tot ka​pott. Há​tat for​dí​tott az őfel​sé​ge két ma​gas ran​gú tiszt​je kö​zött
dúló nem túl épü​le​tes vi​tá​nak, és nyu​gat felé in​dult. Őszin​tén szól​va nem bán​ta,
hogy to​vább kell áll​nia. A fő​ha​di​szál​lás még ijesz​tőbb és ba​rát​ság​ta​la​nabb hely​nek
tűnt, mint a front​vo​nal.
Át​lo​va​golt a sá​tor előtt gyü​le​ke​ző tö​me​gen, újra meg újra rá​juk ki​ált​va, hogy
nyis​sa​nak neki utat, az​tán a híd el​le​ni újabb tá​ma​dás​ra ké​szü​lő​dő rit​ká​sabb csa​pa​-
ton. Mind​vé​gig fél kéz​zel tar​tot​ta a kan​tár​szá​rat, má​sik mar​ká​ban pe​dig a pa​ran​-
csot szo​ron​gat​ta. A zse​bé​be kel​lett vol​na ten​nie, mert így sok​kal ne​he​zebb volt lo​-
va​gol​ni, de túl​sá​go​san ret​te​gett, hogy el​vesz​ti. Egy pa​rancs ma​gá​tól Kroy mar​sall​-
ból! Pon​to​san ilyen fel​ada​tok​ra szá​mí​tott, ami​kor csil​lo​gó szem​mel je​lent​ke​zett a
se​reg​be. Tény​leg csak há​rom hó​nap​ja lett vol​na?
Idő​köz​ben ki​ke​ve​re​dett Mit​te​rick had​osz​tá​lyá​nak ka​to​nái kö​zül, a háta mö​gött
las​san el​hal​kult a zsi​vaj. Gyor​sabb​ra vet​te a tem​pót, mé​lyen a lova nya​ká​ra ha​jolt,
és se​be​sen ha​ladt az Öreg​híd​tól a láp felé tar​tó ös​vé​nyen. A lo​vát saj​nos ki kell
majd köt​nie a déli par​ton, on​nan gya​log vi​szi to​vább a pa​ran​csot a mo​csá​ron ke​-
resz​tül Val​li​mir​nek. Fel​té​ve, hogy nem té​ved le az ös​vény​ről, mert ak​kor Kl​igé​nek
kéz​be​sí​ti he​lyet​te.
Be​le​bor​zon​gott a gon​do​lat​ba. A ku​zin​ja fi​gyel​mez​tet​te, hogy ne áll​jon ka​to​ná​-
nak. Azt mond​ta, há​bo​rú​ban min​den a feje te​te​jé​re áll, jó em​be​rek a rossz​nál is
rosszab​ba​kat tesz​nek. Azt mond​ta, a há​bo​rú a gaz​da​gok becs​vá​gyá​ról meg a sze​gé​-
nyek ko​por​só​i​ról szól, és hogy az ő egész szá​za​dá​ban nem akadt egyet​len tisz​tes​sé​-
ges em​ber sem. A tisz​tek ar​ro​gán​sak, os​to​bák, és nem ér​te​nek sem​mi​hez.
 A ka​to​nák mind gyá​vák, és csak hen​ceg​nek, erő​sza​kos​kod​nak vagy lop​nak. Le​-
der​lin​gen ak​kor azt hit​te, a ku​zin​ja csak tú​loz a ha​tás ked​vé​ért, de most el kel​lett
is​mer​nie, hogy ta​lán még el is ba​ga​tel​li​zál​ta a dol​got. Sne​ci káp​lár pél​dá​ul ha​tá​ro​-
zot​tan azt a be​nyo​mást kel​tet​te, hogy egy gyá​va alak, aki egy​szer​re hen​ceg, erő​sza​-
kos​ko​dik és lop. Le​der​lin​gen ta​lán egész éle​té​ben nem ta​lál​ko​zott hoz​zá fog​ha​tó
szél​há​mos​sal, má​sok va​la​mi va​rázs​lat foly​tán még​is hős​ként ün​ne​pel​ték. Min​den​-
ki ra​jon​gott a jó öreg Sne​ci káp​lá​rért, az egész had​osz​tály leg​su​nyibb mun​ka​ke​rü​lő
szél​há​mo​sá​ért.
Az út nem​so​ká​ra kö​ves ös​vény​ben foly​ta​tó​dott egy víz​mo​sás, vagy leg​alább​is egy
lucs​kos sár​ral teli szé​les árok men​tén, ami​nek a part​ján pi​ros bo​gyó​kat ter​mő fák
so​ra​koz​tak. Rot​ha​dás bűze ter​jen​gett. Le​he​tet​len volt dö​cö​gős üge​tés​nél gyor​sab​-
ban ha​lad​ni. Igaz, ami igaz, ka​to​na​ként az em​ber gyö​nyö​rű és eg​zo​ti​kus he​lyek​re
jut​hat el.
Le​der​lin​gen fel​só​haj​tott. A há​bo​rú​ban tény​leg min​den a feje te​te​jé​re állt, és ő
egy​re in​kább haj​lott rá, hogy egyet​ért​sen a ku​zin​já​val, mi​sze​rint egy​ál​ta​lán nem
való neki. Az lesz a leg​jobb, ha le​sze​gi a fe​jét, ke​rü​li a bajt, és meg​fo​gad​ja Sne​ci ta​-
ná​csát, hogy soha ne je​lent​kez​zen ön​kén​tes​nek…
– Á! – Egy da​rázs csíp​te meg a lá​bát. Vagy leg​alább​is elő​ször azt hit​te. Ami​kor
le​né​zett, egy nyíl​vesszőt pil​lan​tott meg a comb​já​ban. Rá​me​redt. Hosszú, egye​nes
pál​ca volt, szür​ke és fe​hér tol​lak​kal a vé​gén. Nyíl​vessző. Le​der​lin​gen egy pil​la​nat​ra
azt hit​te, va​la​ki tré​fál vele. Ta​lán nem is iga​zi nyíl​vessző. Sok​kal ke​vés​bé fájt, mint
gon​dol​ta vol​na. De vér itat​ta át a nad​rág​ját. Va​ló​di nyíl​vessző volt.
Va​la​ki lőtt rá!
Lova ol​da​lá​ba mé​lyesz​tet​te a sar​kát, és fel​üvöl​tött. Most már fájt is az a nyíl​-
vessző. Mint​ha egy izzó bil​log​va​sat pré​sel​tek vol​na a lá​bá​hoz. A lova fel​gyor​sí​tott a
kö​ves ös​vé​nyen, Le​der​lin​gen el​en​ged​te a szá​rat, döc​cent egyet a nye​reg​ben, a pa​-
ran​csot szo​ron​ga​tó keze a le​ve​gő​ben ka​lim​pált. Az​tán a föld​re zu​hant, össze​koc​-
cant a foga, és fo​rog​ni kez​dett vele a vi​lág, ahogy újra meg újra át​bucs​ká​zott.
Mire fel​tá​pász​ko​dott, már zo​ko​gott a lá​bát ha​so​ga​tó fáj​da​lom​ból. Bi​ceg​ve for​-
dult kör​be, hogy meg​ál​la​pít​sa, mi mer​re. Si​ke​rült elő​húz​nia a kard​ját. Két em​ber
állt mö​göt​te az ös​vé​nyen. Észak​föl​di​ek. Az egyik kés​sel a ke​zé​ben, cél​tu​da​to​san in​-
dult felé. A má​sik fel​emel​te az íját.
– Se​gít​ség! – ki​ál​tot​ta vol​na Le​der​lin​gen, de csak erőt​len sut​to​gás jött ki a szá​-
ján. Nem is em​lé​ke​zett rá, mi​óta nem lá​tott egyet​len uni​ós ka​to​nát sem. Mi​előtt a
víz​mo​sás​hoz ért, mint​ha ta​lál​ko​zott vol​na pár fel​de​rí​tő​vel, de az már jó ide​je volt.
– Se​gít​ség…
A nyíl​vessző egye​ne​sen a ka​bát​ja uj​já​ba fú​ró​dott. Azon ke​resz​tül pe​dig egye​ne​-
sen Le​der​lin​gen kar​já​ba. Ez​út​tal már az első pil​la​nat​tól fájt. Üvölt​ve dob​ta el a
kard​ját. A sú​lya a jobb lá​bá​ra ke​rült, az pe​dig össze​csuk​lott alat​ta. Le​der​lin​gen le​-
gu​rult a töl​té​sen, és gyöt​rel​mes fáj​da​lom ha​sí​tott a vég​tag​ja​i​ba, ahány​szor csak a
tö​rött nyíl​vesszők el​ér​ték a föl​det.
 A sár​ban fe​küdt. A pa​ran​csot még min​dig a ke​zé​ben tar​tot​ta. Meg​pró​bált fel​áll​-
ni. Csiz​ma cup​pant mel​let​te. Va​la​mi el​ta​lál​ta a nya​kát, ami​től fél​re​csa​pó​dott a
feje.
Mély Sánc ki​tép​te a pa​pír​da​ra​bot a déli ke​zé​ből, be​le​tö​röl​te a kése pen​gé​jét a fér​fi
zub​bo​nyá​ba, az​tán a tar​kó​já​ra lé​pett, és be​le​nyom​ta az ar​cát a vé​res sár​ba. Nem
akar​ta, hogy üvölt​sön. Rész​ben, hogy ne hív​ja fel rá​juk a fi​gyel​met, rész​ben, mert
újab​ban nem szí​ve​sen hall​gat​ta a hal​dok​lók hang​ja​it. Ha már mu​száj meg​hal​ni​uk,
ám le​gyen, de ő kö​szön​te szé​pen, nem volt kí​ván​csi rá, ho​gyan csi​nál​ják.
Se​kély a déli lo​vát ve​zet​te a sár​ral teli fo​lyó​me​der felé.
– Jó a csaj, mi? – kér​dez​te vi​gyo​rog​va.
– Ne ne​vezd csaj​nak. Ez egy ló, nem a fe​le​sé​ged.
Se​kély meg​ve​re​get​te az ál​lat ar​cát.
– Min​den​eset​re szebb, mint a te fe​le​sé​ged volt.
– Ez fe​les​le​ges bun​kó​ság volt.
– Bocs. Szó​val mi​hez kezd​jünk vele? Jó ló. Meg​ér vagy…
– És hogy fo​god vissza​vin​ni a fo​lyón túl​ra? Mert​hogy nem rán​ga​tom át ezt az
izét a lá​pon, a hí​don meg ép​pen egy ki​ba​szott csa​ta fo​lyik, ha el​fe​lej​tet​ted vol​na.
– Nem fe​lej​tet​tem el.
– Öld meg!
– Csak kár érte…
– Öld már meg, basszus, és ha​lad​junk. – A csiz​má​ja alatt élet​te​le​nül he​ve​rő déli​-
re mu​ta​tott. – Őt már el​in​téz​tem én, nem igaz?
– Hát ő az​tán egy fi​ty​in​get sem ér…
– Öld meg! – Egy​szer​re rá​jött, hogy nem kel​le​ne fel​emel​nie a hang​ját, mi​vel a
fo​lyó rossz ol​da​lán jár​nak, és akár​hon​nan elő​buk​kan​hat​nak dé​li​ek. – Öld meg, és
rejtsd el azt a kur​va dö​göt!
Se​kély sa​va​nyú kép​pel né​zett a fi​vé​ré​re, az​tán meg​ra​gad​ta a ló kan​tá​rát, rá​ne​he​-
ze​dett, le​húz​ta az ál​la​tot a föld​re, majd egy gyors moz​du​lat​tal nya​kon döf​te, és rá​-
ne​he​ze​dett a kés​re, mi​köz​ben vér öm​lött a sár​ba.
– Hogy a macs​ka rúg​ja meg! – Se​kély meg​ráz​ta a fe​jét. – Dög​lött ló​val nem le​het
pénzt ke​res​ni. Már az​zal is elég kici-koc​ká​za​tot vál​lal​tunk, hogy egy​ál​ta​lán ide​dug​-
tuk a nóz​in​kat.
– Hagyd már ezt abba!
– Mit hagy​jak abba? – Egy le​tört fa​ágat von​szolt a ló​te​tem​re.
Mély fel​né​zett rá.
 – Ezt a gye​re​kes szö​ve​get. Mi​ért, mire gon​dol​tál? Fura egy alak vagy, mint​ha a
fe​jed meg​ra​gadt vol​na négy​éves ko​rod​ban.
– Ide​ge​sít, ahogy be​szé​lek? – Se​kély le​nye​sett még egy ágat a bárd​já​val.
– Ami azt il​le​ti, igen.
Se​kély úgy érez​te, most már meg​fe​le​lő​en el​rej​tet​te a lo​vat.
– Hát ak​kor abba kell ha​gyi-ba​gyiz​nom.
Mély hosszan fel​só​haj​tott össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött. Egy​szer még meg​öli Se​-
kélyt, vagy az őt, ezt tíz​éves ko​ruk óta tud​ta. Szét​haj​to​gat​ta a pa​pírt, és a fény felé
tar​tot​ta.
– Mi van raj​ta? – kér​dez​te Se​kély, fi​vé​re vál​la fö​lött le​sel​ked​ve.
Mély las​san felé for​dult. Nem lep​te vol​na meg, ha úgy ala​kul, hogy ma lesz a
nap​ja.
– No​csak? Ál​mom​ban meg​ta​nul​tam dé​li​ül ol​vas​ni anél​kül, hogy ész​re​vet​tem
vol​na? Hon​nan a hol​tak vi​lá​gá​ból kéne tud​nom, mi a kur​va ég van rá​ír​va?
Se​kély rán​tott egyet a vál​lán.
– Eb​ben van va​la​mi. Azért fon​tos​nak tű​nik.
– Rá​né​zés​re ma​gam is ko​moly iro​mány​nak gon​dol​nám.
– És?
– Már csak az a kér​dés, hogy kit ta​lál​ha​tunk, aki haj​lan​dó csen​get​ni érte.
Össze​néz​tek, és egy​szer​re mond​ták ki a ne​vet.
– Cal​der!
Fe​hér​sze​mű Han​sul ez​út​tal se​be​sen ér​ke​zett, ar​cán nyo​ma sem volt a ko​ráb​bi mo​-
soly​nak. A paj​zsá​ból egy tö​rött nyíl​vessző állt ki, a hom​lo​kán vá​gás hú​zó​dott ke​-
reszt​be. Úgy fes​tett, mint aki moz​gal​mas pil​la​na​to​kon van túl. Cal​der​nek már a
lát​vá​nyá​tól is fel​for​dult a gyom​ra.
– Sö​mör azt akar​ja, hogy hozd az em​be​re​i​det. – A vi​dám​ság el​tűnt a hang​já​ból.
– A dé​li​ek megint jön​nek a hí​don át, és egy​re töb​ben van​nak. A bá​tyád nem tart
már ki so​ká​ig.
– Jól van. – Cal​der tud​ta, hogy el fog jön​ni ez a pil​la​nat, de et​től még nem érez​te
ma​gát job​ban. – Ké​szítsd őket!
– Már​is. – Hó​fe​hér pa​ran​cso​kat vak​kant​va el​in​dult.
Cal​der a kard​ja mar​ko​la​ta után nyúlt, és szín​pa​di​as moz​du​la​tok​kal meg​iga​zí​tot​-
ta a hü​vely​ben, mi​köz​ben fi​gyel​te, ahogy a báty​ja em​be​rei – az ő em​be​rei – fel​áll​-
nak Cla​il fala mö​gül, és csa​tá​hoz ké​szü​lőd​nek. Ide​je meg​ír​ni az első vers​sza​kot
Cal​der her​ceg da​lá​ban. Re​mél​he​tő​leg nem az utol​sót is egy​ben.
 – Én her​cig her​ce​gem!
Cal​der kö​rül​né​zett.
– Mély Sánc! Min​dig a leg​nagy​sze​rűbb pil​la​na​ta​im​ban ta​lál​tok rám.
– Ér​zem a két​ség​be​esés sza​gát. – Mély mocs​kos volt, és nem csak er​köl​csi ér​te​-
lem​ben. Még a szo​ká​sos​nál is mocs​ko​sab​ban fes​tett, mint​ha meg​für​dött vol​na egy
mo​csár​ban; amit Cal​der sej​té​se sze​rint kész​ség​gel meg is tett vol​na, ha egy pénz​ér​-
mét gya​nít az al​ján.
– Mi az? Egy csa​tá​ban ké​szü​lök ép​pen di​cső vé​get érni.
– Ó, hát nem fo​gom őket meg​aka​dá​lyoz​ni, hogy bal​la​dá​kat nye​ke​reg​je​nek a tisz​-
te​le​ted​re.
– Már​is éne​kel​nek róla da​lo​kat – mond​ta Se​kély.
Mély el​vi​gyo​ro​dott.
– Csak nem a tisz​te​le​té​re. Ta​lál​tunk va​la​mit, ami ér​de​kes le​het.
– Néz​zé​tek! – Se​kély dél​re mu​ta​tott, sá​ros ar​cá​ban fe​hé​ren vi​lá​gí​tott a fog​so​ra.
– Szi​vár​vány!
Va​ló​ban hal​vány szi​vár​vány ívelt a tá​vol​ban az árpa fö​lött, ahogy az eső alább​ha​-
gyott, és a nap megint meg​mu​tat​ta ma​gát, Cal​der azon​ban je​len han​gu​la​tá​ban
nem tud​ta ér​té​kel​ni.
– Egy​sze​rű​en csak fel akar​tad hív​ni a fi​gyel​me​met a ben​nün​ket kö​rül​ve​vő vég​te​-
len szép​ség​re, vagy ki akarsz lyu​kad​ni va​la​ho​vá?
Mély fel​emelt egy két​rét haj​tott, gyű​rött pa​pír​da​ra​bot. Cal​der érte nyúlt, mire
szé​les moz​du​lat​tal el​rán​tot​ta elő​le.
– Ára van.
– A pa​pír ára nem túl ma​gas.
– Hát per​sze hogy nem – mond​ta Mély. – Az adja az ér​té​két, amit rá​ír​tak.
– És mit ír​tak rá?
A fi​vé​rek össze​néz​tek.
– Va​la​mit. Egy uni​ós ka​to​ná​nál ta​lál​tuk.
– Nem érek én erre rá. Nyil​ván csak egy le​vél anyu​ci​tól.
– Le​vél? – kér​dez​te Se​kély.
Cal​der cset​tin​tett az uj​ja​i​val.
– Add ide, és annyit adok érte, amennyit ér. Vagy me​het​tek más​ho​vá szi​vár​-
vánnyal ke​res​ked​ni.
A két test​vér megint össze​né​zett. Se​kély vál​lat vont. Mély Cal​der ke​zé​be nyom​ta
a pa​pírt. Első rá​né​zés​re va​ló​ban nem ért so​kat, sár fröccsent rá, meg va​la​mi más,
ami gya​nú​san vér​nek tűnt. Ezt a két ala​kot is​mer​ve egé​szen biz​to​san vér volt. Ta​-
ka​ros írás állt raj​ta.

Val​li​mir ez​re​des!
Mit​te​rick tá​bor​nok csa​pa​tai he​ves harc​ban áll​nak az Öreg-híd​nál. Ha​-
ma​ro​san arra fog​ják kény​sze​rí​te​ni az el​len​sé​get, hogy ve​zé​nyel​je oda
min​den tar​ta​lé​kát. Ezért fel​szó​lí​tom, hogy a meg​be​szél​tek sze​rint azon​-
nal kezd​je meg a tá​ma​dást min​den ren​del​ke​zés​re álló em​be​ré​vel.
Sok sze​ren​csét!
Ez után va​ló​szí​nű​leg egy név kö​vet​ke​zett, de az pont a haj​tás vo​na​lá​ra esett, és az
amúgy is gyű​rött pa​pí​ron Cal​der nem tud​ta ki​si​la​bi​zál​ni a be​tű​ket. Egy pa​ran​csot
tart​ha​tott a ke​zé​ben, de még soha nem hal​lott Val​li​mir nevű em​ber​ről. Tá​ma​dás
az Öreg​híd el​len. Ez alig​ha szá​mí​tott új​don​ság​nak. Ép​pen el​dob​ta vol​na a pa​pírt,
ami​kor meg​pil​lan​tot​ta kö​vet​ke​ző adag len​dü​le​te​sebb, dőlt be​tűs írást.

Gon​dos​kod​jék róla, hogy az el​len​ség min​den ere​jét le​kös​sük, mi​előtt
át​ke​lünk a pa​ta​kon, köz​ben pe​dig ügyel​jen rá, hogy rejt​ve ma​rad​ja​nak
a po​zí​ci​ó​ink a szár​nya​i​kon. Az em​be​re​im és én min​dent meg​te​szünk.
Nem hagy​hat​juk cser​ben egy​mást.
Mit​te​rick tá​bor​nok, Má​so​dik Had​osz​tály
Mit​te​rick. Mé​tely em​lí​tet​te ezt a ne​vet. Az Unió egyik tá​bor​no​ka. Volt ben​ne va​la​-
mi ra​vasz és meg​gon​do​lat​lan. „Az em​be​re​im és én min​dent meg​te​szünk”? Egy
fenn​hé​já​zó ba​rom ír ilyet. Vi​szont tá​ma​dást ren​delt el a pa​ta​kon át. A szár​nya​kon.
Cal​der össze​rán​col​ta a hom​lo​kát. Nem a fo​lyón át. És nem is a hí​don. El​gon​dol​-
kod​va né​zett kö​rül. Azon el​mél​ke​dett, va​jon hol le​het​nek azok a ka​to​nák, akik ezt
a pa​ran​csot vég​re​hajt​hat​ják.
– A hol​tak​ra! – sut​tog​ta. – Uni​ós ka​to​nák van​nak nyu​gat felé az er​dő​ben, ké​-
szen, hogy bár​me​lyik pil​la​nat​ban át​kel​je​nek a pa​ta​kon, és ol​dal​ba tá​mad​ják őket.
Csak​is így le​het!
– Ezek sze​rint ér va​la​mit? – kér​dez​te elé​ge​dett vi​gyor​ral Se​kély.
Cal​der jó​for​mán meg sem hal​lot​ta. Ott​hagy​ta a két bér​gyil​kost, és fel​si​e​tett a
nyu​ga​ti emel​ke​dő​re, ahol a Cla​il fa​lát tá​masz​tó ko​mor képű em​be​rek közé fu​ra​ko​-
dott, hogy meg​néz​hes​se, mi van a pa​tak túl​ol​da​lán.
– Mi az? – kér​dez​te Fe​hér​sze​mű, aki ép​pen a fal túl​ol​da​lá​hoz ér​ke​zett a lo​vá​val.
Cal​der ki​húz​ta vi​har​vert táv​csö​vét, amit va​la​ha még az apja hasz​nált, az​tán nyu​-
gat felé né​zett, ahol a lan​kás tá​jat fa​tör​zsek csonk​jai meg egy​ko​ri fa​vá​gók dü​le​de​ző
kuny​hói bo​rí​tot​ták. Eze​ken túl kez​dő​dött az erdő. Va​jon nyü​zsög​nek-e ben​ne az
uni​ós ka​to​nák, hogy rög​vest tá​ma​dás​ba len​dül​je​nek a se​kély ví​zen át, amint meg​-
lát​ják, hogy ő út​nak in​dul? Nyo​mát sem lát​ta em​be​rek​nek. Acél sem vil​lant a fák
kö​zött. Le​het, hogy ez csak csap​da?
Tart​sa be az ígé​re​tét, és si​es​sen a báty​ja se​gít​sé​gé​re, koc​káz​tat​va, hogy fel​kí​nál​ja
az egész se​reg csu​pasz seg​gét az el​len​ség​nek? Vagy ma​rad​jon a fal mö​gött, és
hagy​ja, hogy Sö​mör tart​sa in​kább oda az al​fe​lét? Ez len​ne a biz​ton​sá​gos meg​ol​dás,
nem igaz? Hely​ben ma​rad​ni. Meg​előz​ni a ka​taszt​ró​fát. Vagy csak azt mond​ja ma​-
gá​nak, amit hal​la​ni akart? Egy​sze​rű​en meg​könnyeb​bült, ami​ért ta​lált egy ürü​gyet,
hogy ki​búj​jon a harc alól? Ami​ért tál​cán kí​nál​ta ma​gát a le​he​tő​ség, hogy meg​sza​-
ba​dul​jon a fél​ke​gyel​mű báty​já​tól? Ha​zug gaz​em​ber volt, már azt sem tud​ta, mi​kor
mond ma​gá​nak iga​zat.
Bor​zasz​tó​an sze​ret​te vol​na, ha va​la​ki meg​mond​ja neki, mit csi​nál​jon. Seff után
vá​gya​ko​zott, neki min​dig me​rész öt​le​tei tá​mad​tak. Bá​tor nő. Cal​der nem arra ter​-
mett, hogy má​sok meg​men​té​sé​re si​es​sen. A hát​tér​ben ma​rad​ni, az volt az ő vi​lá​ga.
Men​te​ni az ir​há​ját. Fog​lyo​kat ölni. Nem sa​ját kezű​leg per​sze, ő csak a pa​ran​csot
adta ki. Ha na​gyon ka​lan​dos ked​vé​ben volt, má​sok fe​le​sé​gé​vel ku​fir​colt, amíg azok
he​lyet​te is har​col​tak. Most azon​ban na​gyon nem érez​te ma​gát ele​mé​ben. Mit te​-
gyen?
– Mi fo​lyik itt? – kér​dez​te Hó​fe​hér. – Az em​be​rek…
– Az Unió az er​dő​ben van an​nak a pa​tak​nak a túl​part​ján.
A be​ál​ló csend​ben Cal​der sok​kal han​go​sab​ban be​szélt, mint szük​sé​ges lett vol​na.
– Ott van az Unió? Biz​tos vagy ben​ne?
– Mi​ért nem tá​mad​tak még? – kér​dez​te Fe​hér​sze​mű.
Cal​der fel​emel​te a pa​pír​da​ra​bot.
– Mert ná​lam van a pa​ran​csuk. De úgy​is kap​nak má​si​kat.
Hal​lot​ta, ahogy a pri​bé​kek mor​mog​nak kö​rü​löt​te. Tud​ta, hogy száj​ról száj​ra ter​-
jed kö​zöt​tük a hír. Ez va​ló​szí​nű​leg nem is baj. Nyil​ván ép​pen ezért be​szélt az előbb
olyan han​go​san.
– Ak​kor mit csi​nál​junk? – ér​dek​lő​dött Fe​hér​sze​mű. – Sö​mör se​gít​ség​re vár.
– Azt én is tu​dom. Sen​ki sem tud​ja ná​lam job​ban. – Cal​der össze​rán​colt hom​-
lok​kal fi​gyel​te az er​dőt, sza​bad keze ököl​be szo​rult. – Tíz​fé​le! – A hol​tak​ra, most
már tény​leg a nagy sem​mi​be ka​pasz​ko​dik, ha egy olyan em​ber​hez ro​han se​gít​sé​-
gért, aki pár nap​pal ko​ráb​ban még meg akar​ta ölet​ni. – Han​sul, menj fel Skar​ling
uj​já​hoz, és mondd meg Tíz​fé​le Brodd​nak, hogy nyu​gat felé az er​dő​ben uni​ós ka​to​-
nák van​nak. Szólj neki, hogy Sö​mör​nek szük​sé​ge van rá, még​pe​dig azon​nal, kü​lön​-
ben el​ve​szít​jük az Öreg​híd​at.
Han​sul fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Tíz​fé​lé​nek?
– Mé​tely azt mond​ta, se​gí​te​nie kell, ha szük​sé​günk van rá. Hát most szük​sé​günk
van rá.
– De…
– Menj!
Hó​fe​hér és Han​sul össze​né​zett. Az​tán Fe​hér​sze​mű vissza​ka​pasz​ko​dott a nye​reg​-
be, és könnyű vág​tá​ban el​in​dult Skar​ling ujja felé. Cal​der rá​döb​bent, hogy min​-
den​ki őt nézi. Nyi​lán azon gon​dol​kod​nak, mi​ért nem si​e​tett a báty​ja se​gít​sé​gé​re
úgy, aho​gyan az he​lyén​va​ló lett vol​na. Azon gon​dol​kod​nak, va​jon ki​tart​sa​nak-e
emel​lett a tö​ké​le​tes frizu​rá​jú, fo​gal​mat​lan mar​ha mel​lett.
– Tíz​fé​lé​nek se​gí​te​nie kell – mor​mog​ta, bár maga sem volt ben​ne biz​tos, kit pró​-
bál meg​győz​ni. – Ha el​ve​szít​jük azt a hi​dat, mind nagy szar​ban le​szünk. Egész
Észak​föld a tét. – Mint​ha más​kor egy fi​karc​nyit is ér​de​kel​te vol​na egész Észak​föld,
vagy bár​ki, aki nem volt ép​pen az orra előtt.
A ha​za​fi​as het​ven​ke​dést Hó​fe​hér ép​pen úgy nem vet​te ko​mo​lyan, mint ő maga.
– Ha így mű​köd​ne a vi​lág – szólt az öreg har​cos –, ele​ve nem is len​ne szük​sé​-
günk kar​dok​ra. Nem akar​lak meg​bán​ta​ni, Cal​der, de Tíz​fé​le úgy gyű​löl té​ged, mint
pes​tis az éle​tet, és azt sem mond​hat​ni, hogy a bá​tyád​nak lel​kes ra​jon​gó​ja len​ne.
Nem fog​ja sem a sa​ját, sem az em​be​rei ép​sé​gét koc​káz​tat​ni a ked​ve​te​kért, mond​-
jon Mé​tely bár​mit is. Ha azt aka​rod, hogy va​la​ki se​gít​sen a bá​tyád​nak, ak​kor azt
hi​szem, ma​gad​nak kell cse​le​ked​ned. Még​pe​dig ha​ma​ro​san. – Fel​húz​ta fe​hér szem​-
öl​dö​két. – Szó​val mit te​gyünk?
Cal​der na​gyon szí​ve​sen be​hú​zott vol​na egyet az öreg​nek, pe​dig iga​za volt. Ép​pen
azért akart be​húz​ni neki, mert iga​za volt. Mit te​gyen? Megint fel​emel​te a táv​csö​-
vét, és las​san vé​gig​must​rál​ta a fá​kat, előbb az egyik irány​ba, az​tán a má​sik​ba.
Moz​du​lat​lan​ná me​re​ve​dett.
Va​ló​ban egy má​sik táv​csö​vet lá​tott vol​na vil​lan​ni, amit ép​pen őrá irá​nyí​tot​tak?
Sne​ci káp​lár a fa​lat kém​lel​te. Egy pil​la​nat​ra mint​ha má​sik táv​csö​vet lá​tott vol​na
vil​lan​ni, ami ép​pen rá irá​nyult. Va​ló​szí​nű​leg csak kép​zel​te. Min​den​eset​re nem lát​-
ta je​lét, hogy nagy ké​szü​lő​dés foly​na.
– Van moz​gás? – kér​dez​te vé​kony han​gon Yolk.
– Á! – Sne​ci össze​csap​ta a táv​csö​vet, az​tán meg​va​kar​ta egy​re bo​ros​tá​sabb, zsí​ro​-
sabb és visz​ke​te​gebb nya​kát. Az a ha​tá​ro​zott be​nyo​má​sa tá​madt, hogy va​la​ki más
is be​köl​tö​zött a gal​lér​já​ba. – Csak ül​nek ott, amennyi​re meg tu​dom ál​la​pí​ta​ni.
– Mint mi.
– Íme a di​cső csa​ta​me​ző, Yolk köz​le​gény.
– Még min​dig nem kap​tunk meg azt a ro​hadt pa​ran​csot? Hová tűn​he​tett az a
kur​va Le​der​lin​gen?
– Azt én nem tud​ha​tom. – Sne​cit rég nem lep​te meg, ha a se​reg nem mű​kö​dött
olyan ha​té​ko​nyan, mint hir​det​te ma​gá​ról. Hát​ra​né​zett a vál​la fö​lött. Mö​göt​tük
Val​li​mir ez​re​des megint düh​ro​ha​mot ka​pott. Ez​út​tal Csősz törzs​őr​mes​tert sze​mel​-
te ki ma​gá​nak.
Mony kö​ze​lebb ha​jolt.
– Min​den​ki a be​osz​tott​ja fe​jé​re sza​rik, káp​lár úr?
– Ó, kez​desz rá​érez​ni, ho​gyan mű​kö​dik őfel​sé​ge had​ere​je. Meg​győ​ző​dé​sem,
hogy egy nap még nagy​sze​rű tá​bor​nok lesz be​lő​led, Mony.
– Nem vá​gyom több​re, mint hogy káp​lár le​gyek, káp​lár úr.
– Sze​rin​tem na​gyon bölcs gon​do​lat. Mint a mel​lé​kelt ábra mu​tat​ja.
– To​vább​ra sem kap​tunk pa​ran​csot, uram. – Csősz arca úgy el​torzult, mint​ha
tom​bo​ló szem​be​szél​ben állt vol​na.
– A kur​va élet​be! – csat​tant fel Val​li​mir. – Most kell in​dul​nunk. Min​den hü​lye
lát​hat​ja!
– De… pa​rancs nél​kül nem me​he​tünk.
– Hát per​sze, kur​vá​ra nem! Az füg​ge​lem​sér​tés len​ne! De most van a meg​fe​le​lő
pil​la​nat, és Mit​te​rick tá​bor​nok kur​va kí​ván​csi lesz, mi​ért nem ra​gad​tam ma​gam​-
hoz a kez​de​mé​nye​zést.
– Na​gyon va​ló​szí​nű, uram.
– A kez​de​mé​nye​zést, érti, Csősz} A kez​de​mé​nye​zést! Az meg mi a kur​va élet?
Csak arra jó, hogy le​fo​koz​zák mi​at​ta az em​bert. Olyan, mint egy kár​tya​par​ti, ami​-
ben nem árul​ják el a sza​bá​lyo​kat, csak a té​tet. – Csak mond​ta és mond​ta to​vább a
ma​gá​ét, ahogy min​dig.
Sne​ci fel​só​haj​tott, és Mony ke​zé​be nyom​ta a táv​csö​vét.
– Hová megy, káp​lár úr?
– Se​ho​vá, azt hi​szem. Egy​ál​ta​lán se​ho​vá. – Ne​ki​dőlt a ked​venc fa​tör​zsé​nek, és
össze​húz​ta ma​gán a ka​bát​ját. – Éb​ressz fel, ha még​is más​hogy ala​kul, jó? – Meg​-
va​kar​ta a nya​kát, az​tán a sze​mé​be húz​ta a sap​ká​ját. – Va​la​mi cso​da foly​tán.
 Befejezés

Az egész csa​tá​ban a zaj volt a leg​vá​rat​la​nabb. Fin​ree soha élet​ben nem hal​lott
sem​mit, ami ilyen han​gos lett vol​na. Több tu​cat em​ber üvöl​tött teli to​rok​ból re​-
ked​ten, fa reccsent, csiz​mák dü​bö​rög​tek, fém zör​gött, mind​ezt rá​adá​sul csak fel​-
erő​sí​tet​te és össze​mos​ta a szűk tér – a te​rem fa​lai vissza​ver​ték a fáj​dal​mas, dü​-
hödt, vad ki​ál​tá​so​kat. Ha a po​kol​nak van hang​ja, va​la​mi ilyes​mi le​het. Sen​ki sem
hall​hat​ta a pa​ran​cso​kat, de ez alig​ha szá​mí​tott.
A pa​ran​csok itt mit sem szá​mí​tot​tak vol​na.
Újabb zsa​lut ta​szí​tot​tak be, az elé tolt ara​nyo​zott szek​rény fel​dőlt, és ki​la​pí​tott
egy sze​ren​csét​len had​na​gyot, a pad​lón szi​lán​kok​ra tört tá​nyé​rok da​rab​jai szó​ród​-
tak szer​te​szét. A hir​te​len ki​vi​lá​go​so​dott négy​szö​gön ke​resz​tül em​be​rek özön​löt​tek
a he​lyi​ség​be. Elő​ször csak a sö​tét kör​vo​na​la​ik lát​szot​tak, az​tán ahogy bel​jebb ju​-
tot​tak a fo​ga​dó​ba, újabb és újabb bor​zasz​tó rész​let raj​zo​ló​dott ki: fes​ték​kel, sár​ral
és tom​bo​ló düh​vel össze​kent ar​cok, cson​tok​kal, dur​ván fa​ra​gott fa​gyű​rűk​kel és
igény​te​le​nül ön​tött fém​csa​tok​kal össze​fo​gott ku​sza haj​tö​me​gek. Kez​det​le​ges bár​-
do​kat és fém​szö​gek​kel ki​vert bun​kós​bo​to​kat szo​ron​gat​tak. Va​dul böm​böl​tek, hö​-
rög​tek, sze​mük ki​dül​ledt a csa​ta he​vé​től.
Aliz megint si​kol​tott, Fin​ree azon​ban fur​csán hig​gadt ma​radt. Ta​lán csak a kez​-
dők sze​ren​csé​je volt, hogy ami​kor éle​té​ben elő​ször iga​zán szük​sé​ge lett a bá​tor​sá​-
gá​ra, si​ke​rült meg​őriz​nie. Vagy ta​lán csak még nem ju​tott el a tu​da​tá​ig, mi​lyen
bor​zasz​tó​an áll​nak a dol​gok. Pe​dig na​gyon, na​gyon bor​zasz​tó​an áll​tak. A sze​me
ide-oda ci​ká​zott, ahogy pró​bál​ta be​fo​gad​ni a tel​jes lát​ványt; pis​log​ni sem mert, ne​-
hogy le​ma​rad​jon va​la​mi​ről.
A te​rem kö​ze​pén egy idős őr​mes​ter bir​kó​zott egy ősz hajú bar​bár​ral. Egy​más
csuk​ló​ját szo​ron​gat​ták, kard​ja​ik a pla​fon felé mu​tat​tak, ahogy ide-oda rán​gat​ták
egy​mást, mint​ha va​la​mi ré​szeg tán​cot lej​te​né​nek, és nem tud​nák el​dön​te​ni, ki ve​-
zes​sen. A kö​zel​ben az egyik he​ge​dűs tel​jes ere​jé​ből pü​fölt va​la​kit össze​tört hang​-
sze​ré​vel, ami​ből már csak fa​da​ra​bok és sza​kadt hú​rok ku​sza össze​vissza​sá​ga ma​-
radt. Oda​kint az ud​va​ron resz​ket​tek a kapu szár​nyai, a bel​ső ol​da​luk​ról rep​ked​tek
a for​gá​csok, mi​köz​ben az őrök az ala​bárd​ja​ik​kal pró​bál​ták két​ség​be​eset​ten zár​va
tar​ta​ni őket.
Fin​ree azon kap​ta ma​gát, hogy azt kí​ván​ja, bár mel​let​te len​ne Bre​mer dan Gorst.
Va​ló​szí​nű​leg in​kább Hal tár​sa​sá​gá​ra kel​lett vol​na vágy​nia, de az volt az ér​zé​se,
hogy a bá​tor​ság, a kö​te​les​ség​tu​dat és a be​csü​let je​len hely​zet​ben ke​vés len​ne. Ide
ős​erő kell, és zsi​ge​ri düh.
 Egy seb​he​lyes arcú, kö​vér​kés szá​za​dos, aki a plety​kák sze​rint va​la​mi fon​tos em​-
ber​nek a za​bi​gye​re​ke volt, ép​pen egy cson​tok​ból ké​szült nyak​lán​cot vi​se​lő észa​ki
felé dö​fött; mind​ket​ten vö​rö​sek vol​tak a vér​től. Egy ba​rát​sá​gos őr​na​gyot, aki Fin​-
ree kis​lány​ko​rá​ban min​dig rossz vic​ce​ket me​sélt neki, bun​kós​bot​tal vág​tak tar​kón.
A tiszt ol​dal​ra tán​to​ro​dott, a tér​de meg​bi​csak​lott, keze üres kard​hü​ve​lye kö​rül ha​-
do​ná​szott. A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban egy kard ta​lál​ta el, és vér​csep​pek zá​po​ra kö​ze​-
pet​te te​rült el a föl​dön. Fin​ree rá​döb​bent, hogy a gyil​kos kard egy má​sik tisz​té volt,
aki ép​pen hát​ra​fe​lé len​dí​tet​te, hogy az​tán le​csap​has​son vele egy tá​ma​dó​ra.
– Fö​löt​tünk! – üvöl​töt​te va​la​ki.
A bar​bá​rok va​la​hogy fel​ju​tot​tak a ga​lé​ri​á​ra, és le​fe​lé íjaz​tak. Egy köz​vet​le​nül
Fin​ree mel​lett álló tiszt az asz​tal​ra zu​hant, há​tá​ból nyíl​vessző állt ki. Ma​gá​ra rán​-
tot​ta az egyik dra​pé​ri​át, hosszú kard​ja ki​esett erőt​len ke​zé​ből. Fin​ree ki​nyúj​tot​ta
re​me​gő ke​zét, ki​húz​ta a fér​fi övé​ből a rö​vi​deb​bik fegy​ve​rét, a szok​nyá​ja alá rej​tet​-
te, az​tán a fa​lig hát​rált vele. Mint​ha eb​ben a ká​osz​ban bár​ki is rek​la​mál​na egy lo​-
pás mi​att.
Ki​vá​gó​dott az ajtó, és bar​bá​rok özön​löt​tek a te​rem​be a fo​ga​dó töb​bi he​lyi​sé​gé​-
ből. Nyil​ván​va​ló​an el​fog​lal​ták az ud​vart, és meg​öl​ték az őrö​ket. A ka​to​nák, akik
ed​dig az​zal vol​tak el​fog​lal​va, hogy ne en​ged​jék be az ab​la​kon az észak​föl​di​e​ket,
most meg​pör​dül​tek, ar​cuk​ra rá​fa​gyott a ré​mü​let.
– A kor​mány​zó! – or​dí​tot​ta el ma​gát va​la​ki. – Véd​jé​tek a… – A hang​ja éles nyü​-
szí​tés​be ment át.
Az össze​csa​pás​ban már nem volt sem​mi​fé​le rend​szer. A tisz​tek ke​mé​nyen har​-
col​tak a te​rem min​den da​rab​ká​já​ért, de vesz​tés​re áll​tak, és fo​ko​za​to​san vissza​szo​-
rul​tak az egyik sa​rok​ba, ahol sor​ban egy​más után le​vág​ták őket. Fin​reet egy fal​nak
lök​ték, ta​lán egy ha​szon​ta​lan lo​va​gi​as gesz​tus​sal, vagy ami va​ló​szí​nűbb, pusz​ta vé​-
let​len​ség​ből a csa​ta he​vé​ben. Aliz sá​pad​tan, a könnye​i​vel küsz​köd​ve állt mel​let​te.
Meed kor​mány​zó sem volt sok​kal jobb ál​la​pot​ban. Mind​hár​mu​kat az élet​ben ma​-
ra​dá​su​kért re​mény​te​le​nül küz​dő fér​fi​ak háta pré​sel​te a fal​hoz.
Fin​ree alig lá​tott ki egy őr pán​cé​los vál​la fö​lött, amíg a fér​fi el nem esett, és egy
csor​ba vas​kard​dal ha​do​ná​szó bar​bár be nem ron​tott az így tá​madt rés​be. A nő egy
futó pil​la​nat​ra meg tud​ta néz​ni ma​gá​nak: szi​kár volt, sző​ke hajú, egyik fül​cim​pá​-
ján csont​szi​lán​ko​kat szúrt át.
Meed fel​emel​te a ke​zét, és éle​sen szív​ta be a le​ve​gőt, hogy be​szél​jen, si​kít​son
vagy kö​nyö​rög​jön. A csor​ba kard a nya​ka és a kulcs​csont​ja kö​zött ta​lál​ta el. Tett
egy in​ga​tag lé​pést, te​kin​te​te a mennye​zet felé for​dult, amíg vé​gül már csak a sze​me
fe​hér​je lát​szott ki, a nyel​ve ki​ló​gott, ke​zé​vel a se​bét szo​ron​gat​ta. Az uj​jai kö​zül ki​-
öm​lő vér vé​gig​folyt egyen​ru​há​ja sza​kadt suj​tá​sán. Az​tán arc​ra zu​hant, ma​gá​val
ránt​va egy asz​talt, ami​ről kö​teg​nyi pa​pír​lap hul​lott a há​tá​ra.
Aliz újabb fül​si​ke​tí​tő si​kolyt hal​la​tott.
Ahogy Meed holt​tes​té​re me​redt, Fin​ree fe​jén át​vil​lant a gon​do​lat, hogy ez az
egész ta​lán az ő hi​bá​ja. Hogy a sors állt így bosszút az ő ne​vé​ben. Fi​no​man fo​gal​-
maz​va is erős túl​zás​nak tűnt a do​log. Bő​ven meg​elé​ge​dett vol​na va​la​mi lé​nye​ge​sen
ke​vés​bé…
– Á! – Va​la​ki meg​ra​gad​ta a bal kar​ját, fáj​dal​ma​san ki​csa​var​ta, és a kö​vet​ke​ző
pil​la​nat​ban meg​je​lent előt​te egy elé​ge​det​ten vi​gyor​gó, he​gyes fo​gak​kal teli száj. A
bar​bár him​lő​he​lyes ar​cá​nak egyik fe​lén kék te​nyér​le​nyo​mat és jó pár vér​folt ék​te​-
len​ke​dett.
Fin​ree el​tol​ta ma​gá​tól a tá​ma​dó​ját, aki éle​sen fel​hör​dült. A nő csak ek​kor döb​-
bent rá, hogy a ke​zé​ben tart​ja az imént meg​szer​zett rö​vid kar​dot, és a pen​gét most
egye​ne​sen a fér​fi bor​dái közé fúr​ta. A bar​bár ne​ki​pré​sel​te a fal​nak, és fel​fe​lé fe​szí​-
tet​te a fe​jét. Fin​ree​nek si​ke​rült ki​sza​ba​dí​ta​nia a most már vér​től si​kam​lós fegy​vert,
és ad​dig for​gat​ta ket​te​jük kö​zött, amíg vé​gül si​ke​rült a he​gyét a fér​fi álla alá il​lesz​-
te​nie, és mé​lyen a fe​jé​be tol​nia. Lát​ta, ahogy a bar​bár kék ar​cán ki​da​gad a bőr az
alá csú​szó fém​től.
A fér​fi hát​ra​tán​to​ro​dott, egyik keze a vé​res mar​ko​la​tot ke​res​te az álla alatt. Fin​-
ree zi​hál​va ta​padt a fal​hoz. Alig állt meg a lá​bán, annyi​ra re​me​gett a tér​de. Az​tán a
feje hir​te​len ol​dal​ra vá​gó​dott, és éles fáj​da​lom ha​sí​tott a nya​ká​ba. Fel​ki​ál​tott vol​-
na, de bent re​kedt a hang​ja, ahogy be​ver​te a fe​jét…
Egy pil​la​nat​ra csak vi​lá​gos​sá​got lá​tott.
Ol​dal​vást zu​hant a föld​re. Egy pár csiz​ma csi​kor​dult mel​let​te.
Uj​jak szo​rí​tot​ták a nya​kát.
Nem ka​pott le​ve​gőt, a kör​mé​vel ka​par​ta a foj​to​ga​tó ke​zet, fü​lé​ben a sa​ját szív​ve​-
ré​se lük​te​tett.
Egy térd mé​lyedt a gyom​rá​ba, és egy asz​tal​hoz szo​rí​tot​ta. For​ró, sa​va​nyú lé​leg​-
zet éget​te az ar​cát. Úgy érez​te, rög​tön szét​sza​kad a feje. Alig lá​tott, min​den olyan
vi​lá​gos volt.
Az​tán csend lett. A kéz egy ár​nya​lat​nyit en​ge​dett a nya​kán, ép​pen csak annyi​ra,
hogy tu​dott egy resz​ke​teg lé​leg​ze​tet ven​ni. Kö​hö​gés, ful​la​dás, megint kö​hö​gés.
Elő​ször azt hit​te, meg​sü​ke​tült, az​tán rá​jött, hogy csak a szo​bá​ban tá​madt ha​lá​los
né​ma​ság. A két fél ha​lott​jai tö​rött bú​tor​da​ra​bok, szét​szó​ró​dott evő​esz​kö​zök, sza​-
kadt pa​pí​rok és ren​ge​teg le​hul​lott va​ko​lat kö​zött he​ver​tek. Itt-ott fel-fel​nyö​gött
egy se​be​sült. Va​la​ki hal​kan sírt. A bar​bá​rok moz​du​lat​la​nul áll​tak fö​löt​tük, akár a
szob​rok. Fe​szült​nek tűn​tek, mint​ha vár​tak vol​na va​la​mi​re.
Fin​ree csi​kor​gó lé​pé​se​ket hal​lott a fo​lyo​só fe​lől. Az​tán megint. Mint​ha ret​te​ne​tes
súly ne​he​ze​dett vol​na a desz​kák​ra. Újabb nyi​kor​gás. Fin​ree az ajtó felé for​dí​tot​ta a
te​kin​te​tét, és a sze​mét eről​tet​te.
Egy em​ber lé​pett be. Il​let​ve az alak​ja olyan volt, mint egy em​be​ré, de a mé​re​te
nem. Le kel​lett ha​jol​nia, hogy be​fér​jen a szem​öl​dök​fa alatt, az​tán úgy ma​radt gör​-
nyed​ten, mint​ha egy kis hajó fe​dél​kö​zé​ben áll​na, at​tól tart​va, hogy be​ve​ri a fe​jét
egy ala​csony ge​ren​dá​ba. Ősz szá​lak​kal tar​kí​tott fe​ke​te ha​ját az ar​cá​hoz ta​pasz​tot​ta
a ned​ves​ség, fe​ke​te sza​kál​la elő​re​állt, ha​tal​mas vál​lá​ra ku​sza fe​ke​te szőr​mét te​rí​-
tett. Fur​csán csa​ló​dott te​kin​tet​tel né​zett kör​be a ro​mo​kon. Már-már sér​tő​dött​nek
tűnt. Mint akit uzson​ná​ra hív​tak, de meg​ér​kez​vén egy vá​gó​hí​don ta​lál​ja ma​gát.
– Mi​ért van min​den össze​tör​ve? – kér​dez​te meg​le​pő​en hal​kan. Le​ha​jolt egy tö​-
rött tá​nyé​rért, ami ir​dat​lan te​nye​ré​ben csak csé​sze​alj​nak tűnt, majd meg​nyal​ta az
ujja he​gyét, le​tö​röl​te a ké​szí​tő már​ka​je​lén ék​te​len​ke​dő vér​fol​to​kat, majd meg​fon​-
tolt vá​sár​ló mód​já​ra, össze​rán​colt hom​lok​kal ta​nul​má​nyoz​ni kezd​te. Az​tán Meed
holt​tes​té​re té​vedt a te​kin​te​te, és a rán​cok mé​lyeb​bek let​tek. – Em​lé​ke​im sze​rint
tró​fe​á​kat kér​tem. Ki ölte meg ezt a vén​em​bert?
A bar​bá​rok egy​más​ra me​red​tek, fes​tett ar​cuk​ból ki​dül​ledt a sze​mük. Fin​ree rá​-
döb​bent, hogy ret​teg​nek. Egyi​kük re​me​gő kéz​zel arra a fér​fi​ra mu​ta​tott, aki őt szo​-
rí​tot​ta a föld​höz.
– Sa​luc volt az!
Az óri​ás te​kin​te​te előbb Fin​re​ere sik​lott, az​tán a bar​bár​ra, aki a gyom​rá​nak fe​-
szí​tet​te a tér​dét. Össze​húz​ta a sze​mét, majd olyan pu​hán tet​te le a tá​nyért egy
össze​ka​sza​bolt asz​tal​ra, hogy han​got sem adott ki.
– Mit mű​velsz a nőm​mel, Sa​luc?
– Sem​mit! – A Fin​ree nya​kát szo​rí​tó kéz en​ge​dett, és a nő odébb csú​szott az asz​-
ta​lon, igye​kez​vén vég​re ren​des lé​leg​zet​hez jut​ni. – Meg​öl​te Breg​gát. Én csak…
– Arra ké​szül​tél, hogy el​vedd tő​lem. – Az óri​ás elő​re​lé​pett pá​rat, és fél​re​haj​tot​ta
a fe​jét.
Sa​luc két​ség​be​eset​ten né​zett kö​rül, de a ba​rá​tai úgy hú​zód​tak el tőle, mint​ha
pes​ti​ses len​ne.
– De… én csak…
– Tu​dom. – Az óri​ás szo​mo​rú​an bó​lin​tott. – Vi​szont a sza​bály az sza​bály. – Egy
szem​vil​la​nás alatt szel​te át a ket​te​jük kö​zöt​ti tá​vol​sá​got. Egyik nagy ke​zé​vel el​kap​-
ta a bar​bár csuk​ló​ját, a má​sik​kal pe​dig a nya​kát fog​ta át, hogy a hü​velyk​je kis hí​ján
ta​lál​ko​zott há​tul a mu​ta​tó​uj​já​val. Fel​emel​te a föld​ről a ka​pá​ló​zó sze​ren​csét​lent, és
a fal​hoz ver​te a ko​po​nyá​ját egy​szer, két​szer, há​rom​szor, amíg vér te​rí​tet​te be a re​-
pe​de​zett va​ko​la​tot. Az egész olyan gyor​san tör​tént, hogy Fin​ree​nek még arra sem
ma​radt ide​je, hogy össze​húz​za ma​gát.
– Az em​ber meg​pró​bál​ja ta​nít​gat​ni őket… – Az óri​ás gon​do​san ülő​hely​zet​be
ren​dez​te a ha​lot​tat a fal​nál, a ke​zét az ölé​be fek​tet​te, szét​la​pí​tott fe​jét ké​nyel​mes
po​zí​ci​ó​ba haj​tot​ta, mint​ha egy anya tet​te vol​na le alud​ni a kis​fi​át. – De hát egye​-
sek​be kár a ci​vi​li​zá​ció. El​vet​te vol​na a nő​met! Nem sza​bad hoz​zá​juk nyúl​ni! Élve
ér​nek va​la​mennyit. Hol​tan… – Ir​dat​lan csiz​má​já​val át​for​dí​tot​ta Meed tes​tét. A
kor​mány​zó a há​tá​ra gör​dült, dül​ledt sze​me va​kon me​redt a pla​fon​ra. – Szart se.
Aliz megint fel​si​kol​tott. Fin​ree el sem tud​ta kép​zel​ni, ennyi vi​sí​tás után hogy ké​-
pes még min​dig ilyen éles és tisz​ta han​got ki​ad​ni ma​gá​ból. Ő min​den​eset​re meg
sem nyik​kant, mi​köz​ben ki​von​szol​ták. Egy​részt mert a fe​jét ért ütés mint​ha min​-
den hang​já​tól meg​fosz​tot​ta vol​na. Más​részt mert a foj​to​ga​tás után még min​dig
nem si​ke​rült egy ren​des mély lé​leg​ze​tet ven​nie. De leg​in​kább azért, mert szü​net
nél​kül azon gon​dol​ko​dott, va​jon ho​gyan él​he​ti túl ezt a rém​ál​mot.
Beck hal​lot​ta, hogy oda​kint még zaj​lik a csa​ta, a föld​szint azon​ban el​csen​de​sült.
Ta​lán az uni​ós ka​to​nák azt hit​ték, hogy min​den​kit meg​öl​tek. Ta​lán nem vet​ték
ész​re a kes​keny lép​csőt. A hol​tak​ra, mi​lyen jó lett vol​na, ha nem ve​szik ész​re a…
Lép​cső​fok nyi​kor​dult, és Beck​nek tor​kán akadt a le​ve​gő. Ta​lán egyik nyi​kor​gás
olyan, mint a má​sik, va​la​mi​ből még​is biz​to​san tud​ta, hogy ez most egy olyan em​-
ber lá​bá​tól szár​ma​zott, aki ügyel​ni sze​re​tett vol​na rá, hogy ne csap​jon zajt. Azon​-
nal ki​ver​te a je​ges ve​rej​ték, ami az​tán a nya​kát csik​lan​doz​va csor​gott le​fe​lé. Moc​-
can​ni sem mert, hogy meg​va​kar​ja. Min​den izma meg​fe​szült, úgy vi​gyá​zott, ne​hogy
a leg​ki​sebb nesz is ki​hal​latsszon a bú​vó​he​lyé​ről, el​fin​to​ro​dott lé​leg​ze​te min​den
halk szissze​né​sé​re. Még nyel​ni sem mert. A go​lyói, a hát​só​ja, a gyom​ra mint​ha ir​-
dat​lan, jég​hi​deg kő​da​ra​bok​ként ké​szül​tek vol​na kizu​han​ni a tes​té​ből.
Újabb óva​tos lé​pés alatt nyi​kor​dult a lép​cső. Beck úgy hal​lot​ta, mint​ha sut​tog​na
a ro​ha​dék. Őt hec​cel​te. Ezek sze​rint tud​ja, hogy ott van. Nem bír​ta ki​ven​ni a sza​-
va​kat, a szív​ve​ré​se olyan han​go​san dü​bör​gött a fü​lé​ben, hogy azt hit​te, a sze​me is
ki​ug​rik a he​lyé​ből. Beck pró​bál​ta mi​nél ki​sebb​re össze​húz​ni ma​gát a szek​rény​ben,
egyik sze​mét az ajtó két desz​ká​ja kö​zöt​ti rés​hez il​leszt​ve les​te, mi tör​té​nik a pad​lá​-
son. Előbb a ka​to​na kard​já​nak ölés​re szom​jas he​gyét pil​lan​tot​ta meg, az​tán az
egész vö​rös pettyek​kel tar​kí​tott pen​ge meg​je​lent előt​te. Col​ving, Bra​it vagy Reft
vére volt. Beck biz​tos​ra vet​te, hogy ha​ma​ro​san az övé is oda ke​rül. Uni​ós kard volt,
fel​is​mer​te a mar​ko​lat kö​rül meg​csa​vart fém​ről.
Újabb nyi​kor​gó lé​pést hal​lott, uj​ja​it szét​nyit​va a dur​va fá​hoz il​lesz​tet​te a te​nye​-
rét, de épp​hogy csak hoz​zá​ért, ne​hogy a rozs​dás zsa​né​rok el​árul​ják. Meg​szo​rí​tot​ta
kard​ja for​ró mar​ko​la​tát – a ré​sen be​szű​rő​dő fény kes​keny csí​kot ve​tett a pen​gé​re,
a fegy​ver töb​bi ré​sze azon​ban a sö​tét​ben ma​radt. Har​col​nia kell. Nem lesz más vá​-
lasz​tá​sa, ha lát​ni akar​ja még az any​ját, az öccsét, a ta​nyá​ju​kat. Már​pe​dig most már
sem​mi más​ra nem vá​gyott.
Újabb nyi​kor​gó lé​pés. Beck hosszú, mély lé​leg​ze​tet vett. A mell​ka​sa ki​dül​ledt,
úgy me​re​ve​dett moz​du​lat​lan​ná, az​tán csak tel​tek a hosszú​ra nyú​ló pil​la​na​tok.
Mennyi idő kell​het egy lé​pés​hez?
Újabb lé​pés.
Beck üvölt​ve ron​tott elő a szek​rény​ből. Az ajtó le​ló​gó sar​ka be​le​akadt a pad​ló
egy ki​ál​ló desz​ká​já​ba, ő pe​dig egyen​sú​lyát veszt​ve elő​re​tán​to​ro​dott, így hát vég​-
képp nem ma​radt más vá​lasz​tá​sa, mint hogy tá​mad​jon.
Az uni​ós ka​to​na felé kap​ta a fe​jét. Beck va​dul dö​fött, az​tán a ke​reszt​vas már​is az
uj​já​ba mé​lyedt, ahogy a pen​ge a fér​fi mell​ka​sá​ba sik​lott. Vi​cso​rog​va for​dul​tak meg
egy​más kö​rül, az​tán va​la​mi ke​mé​nyen Beck tar​kó​já​nak vá​gó​dott. A te​tő​ge​ren​da.
Beck ha​nyatt esett, a rázu​ha​nó ka​to​na tes​te ki​szo​rí​tot​ta a tü​de​jé​ből a le​ve​gőt.
 El​tar​tott egy pil​la​na​tig, mire a fiú sze​me al​kal​maz​ko​dott a fény​hez, és meg​néz​-
het​te ma​gá​nak az el​torzult, dül​le​dő sze​mű ar​cot.
Még​sem egy uni​ós ka​to​na arca volt. Ha​nem Ref​té.
A sze​ren​csét​len hosszú, zi​há​ló lé​leg​ze​tet vett, az ajka re​me​gett. Az​tán vért kö​hö​-
gött Beck ar​cá​ba.
Beck ad​dig vo​nag​lott nyö​szö​rög​ve, amíg vé​gül si​ke​rül ki​sza​ba​dul​nia Reft alól, és
tá​vo​labb kúsz​nia. Fel​tér​delt.
Reft az ol​da​lán fe​küdt. Fél ke​zé​vel a pad​lót ka​par​ta, fél sze​me Beck felé for​dult.
Mon​da​ni akart va​la​mit, de sza​vak he​lyett csak hör​gés jött ki a tor​kán. Vér bu​gyo​-
gott a szá​já​ból és az or​rá​ból. Vér folyt a tes​te alól, hogy az​tán el​szi​vá​rog​jon a pad​ló
ré​se​i​be. Az ár​nyék​ban fe​ke​te volt. Ahol egy fény​folt​hoz ért, sö​tét​vö​rös.
Beck a fiú vál​lá​ra tet​te a ke​zét. Majd​nem el is sut​tog​ta a ne​vét, de tud​ta, hogy
nem len​ne ér​tel​me. Má​sik keze össze​zá​rult a kard vér​től csú​szós mar​ko​la​ta kö​rül.
Sok​kal ne​he​zebb volt ki​húz​ni a pen​gét, mint be​szúr​ni. Halk, cup​pa​nó han​got hal​-
la​tott, ami​kor ki​sza​ba​dult. Beck majd​nem megint ki​mond​ta Reft ne​vét. Az​tán rá​-
jött, hogy nem tud be​szél​ni. Reft ujja nem moz​gott töb​bé, az aj​kán és a nya​kán vö​-
rös​lött a vér. Beck a keze fe​jét a szá​já​hoz il​lesz​tet​te. Csak most vet​te ész​re, hogy az
ő keze is vé​res. Va​ló​já​ban te​tő​től tal​pig vé​res volt. Úszott a ra​ga​csos fo​lya​dék​ban.
Vö​rös​lött tőle. Fel​egye​ne​se​dett, hir​te​len fo​rog​ni kez​dett a gyom​ra. Reft te​kin​te​te
még min​dig rá sze​ge​ző​dött. A lép​cső​höz bo​tor​kált, az​tán el​in​dult le​fe​lé, a kard​ja
ró​zsa​szín ba​ráz​dát vá​gott a va​ko​lat​ba. Az apja kard​ja.
Oda​lent sen​ki sem moz​dult. Az ut​cá​ról mint​ha csa​ta​zaj szű​rő​dött vol​na be. Örült
ki​ál​to​zás. Gyér füst ter​jen​gett, szú​rós sza​ga ka​par​ta Beck tor​kát. Vér ízét érez​te a
szá​já​ban. Vér, fém és nyers hús ízét. Min​den tár​sa meg​halt. Stod​der ha​son fe​küdt
a lép​cső​nél, fél ke​zé​vel a leg​al​só fok felé nyúlt. A tar​kó​ján jó​ko​ra nyí​lás tá​ton​gott,
haja sö​tét für​tök​ben ta​padt össze. Col​ving a fal​nál ült, a feje hát​ra​bi​csak​lott, ke​zét
a ha​sá​ra szo​rí​tot​ta, inge vér​től lucs​kos. Bra​it mint​ha egy ku​pac rongy lett vol​na a
sa​rok​ban. A sze​ren​csét​len még soha nem em​lé​kez​te​tett ennyi​re egy ra​kás rongy​ra.
Négy uni​ós ha​lott is volt oda​lent, egy​más kö​ze​lé​ben fe​küd​tek, mint​ha úgy dön​-
töt​tek vol​na, hogy a vég​ső​kig össze​tar​ta​nak. Beck meg​állt kö​zöt​tük. Az el​len​ség.
Mi​lyen jó fel​sze​re​lé​sük volt. Mell​vér​tek, láb​vér​tek, fé​nye​zett si​sa​kok, mind​egyik
em​be​ren egy​for​ma. Az olyan gye​re​kek pe​dig, mint Bra​it, egy fel​ha​sí​tott végű bot​ba
kö​tö​zött kés​pen​gé​vel a ke​zük​ben hal​tak meg. Ez így nem igaz​sá​gos. Eb​ből az
egész​ből sem​mi sem igaz​sá​gos.
Az egyik uni​ós ka​to​na az ol​da​lán fe​küdt. Ahogy Beck a csiz​má​já​val meg​for​dí​tot​-
ta, a feje hát​ra​bi​csak​lott, két szét​ál​ló sze​me a mennye​ze​tet bá​mul​ta. A fel​sze​re​lé​sé​-
től el​te​kint​ve iga​zán nem volt ben​ne sem​mi kü​lö​nös. Fi​a​ta​labb​nak tűnt, mint Beck
gon​dol​ta vol​na, még a sza​kál​la is alig pely​he​dzett. Ő volt hát az el​len​ség.
Csat​ta​nás hal​lat​szott. Va​la​ki fél​re​rúg​ta az út​ból a be​tört aj​tót, és paj​zsát maga
elé tart​va, a má​sik ke​zé​ben bu​zo​gánnyal be​ron​tott a szo​bá​ba. Beck bam​bán me​-
redt rá. Még a kard​ját sem emel​te fel. A fér​fi bi​ceg​ve kö​ze​lebb lé​pett, az​tán
hosszan füttyen​tett.
– Mi tör​tént, fiam? – kér​dez​te Özön.
– Nem tu​dom. – Beck tény​leg nem tud​ta. Vagy​is azt tud​ta, hogy mi, csak azt
nem, ho​gyan. Vagy hogy mi​ért. – Meg​öl​tem… – Fel​fe​lé sze​re​tett vol​na mu​tat​ni, de
nem moz​dult a kar​ja, és így olyan volt, mint​ha a lá​bá​nál he​ve​rő uni​ós ka​to​nák​ról
be​szél​ne. – Meg​öl​tem…
– Meg​se​be​sül​tél? – Özön Beck vér​áz​tat​ta in​gét ta​po​gat​ta sé​rü​lés után ku​tat​va.
– Nem az enyém.
– Né​gyet is el​kap​tál, mi? Hol van Reft?
– Meg​halt.
– Ér​tem. Ez van. Nem ér​de​mes fi​lóz​nod raj​ta. Leg​alább te élet​ben ma​rad​tál. –
Özön a fiú vál​lá​ra tet​te a ke​zét, és ki​te​rel​te a vi​lá​gos ut​cá​ra.
Beck be​le​bor​zon​gott, ahogy a szél hű​vö​sen át​fújt vér​től át​ita​tott in​gén és vi​ze​let​-
től át​ita​tott nad​rág​ján. A koc​ka​kö​ve​ket por és hamu lep​te, min​den​fe​lé tö​rött fa​da​-
ra​bok és el​do​bott fegy​ve​rek he​ver​tek. A két fél ha​lott​ja​i​val és se​be​sült​je​i​vel nem
tö​rő​dött sen​ki. Egy uni​ós ka​to​na a föl​dön fek​ve te​he​tet​le​nül nyúj​tot​ta ki a kar​ját,
mi​köz​ben két észak​föl​di a bárd​já​val ké​szült le​súj​ta​ni rá. A té​ren még go​moly​gott a
füst, de Beck lát​ta, hogy a hí​don már újult erő​vel tom​bol a csa​ta. Em​be​rek és fegy​-
ve​rek ár​nyai mo​zog​tak a ho​mály​ban, újra meg újra nyíl​vesszők röp​pen​tek.
Egy sö​tét sod​ro​ny​in​get és vi​har​vert si​sa​kot vi​se​lő öreg ka​to​na lova nyer​gé​ben ült
ék alak​ba ren​de​ző​dött csa​pa​ta élén, és egy tö​rött fa​da​rab​bal a tér má​sik ol​da​la felé
mu​ta​tott, mi​köz​ben a füst​től re​sze​lős han​gon tor​ka​sza​kad​tá​ból üvöl​tött.
– Ker​ges​sé​tek vissza őket a túl​só part​ra! Fus​sa​nak a bi​tan​gok!
Mö​göt​te az egyik em​be​re lo​bo​gót emelt a ma​gas​ba: fe​hér ló zöld ala​pon.
Hosszú​kezű cí​me​re. Ezek sze​rint az öreg maga Hosszú​kezű le​he​tett.
Beck fe​jé​ben csak most állt össze a kép. Az észak​föl​di​ek el​len​tá​ma​dás​ba len​dül​-
tek, ép​pen úgy, ahogy Özön mond​ta, és raj​ta​ütöt​tek az Uni​ón, mi​után azok be​vet​-
ték ma​gu​kat a há​zak​ba meg a ka​nyar​gós ut​cák​ra. Vissza​ker​get​ték őket a fo​lyó má​-
sik part​já​ra. Úgy tűnt, ma még​sem fog meg​hal​ni, és a gon​do​lat​tól kis hí​ján el​sír​ta
ma​gát. Ta​lán így is tör​tént vol​na, ha a füst​től nem könnyes amúgy is a sze​me.
– Hosszú​kezű!
Az öreg har​cos oda​kap​ta a fe​jét.
– Özön! Hát még élsz, te vén gaz​em​ber?
– Fé​lig-med​dig, fő​nök. Ne​héz har​col​ni er​re​fe​lé.
– Hát mond​ha​tom. El​tör​tem a kur​va bár​do​mat! Jó kis si​sak​ja​ik van​nak az uni​ó​-
sok​nak, mi? Azért még​sem elég jók. – A bal​ta​nyél zö​rög​ve csú​szott odébb a koc​ka​-
kö​ve​ken, ahogy Hosszú​kezű a föld​höz vág​ta. – Tisz​tes mun​kát vé​gez​te​tek.
– Még​is el​vesz​tet​tem majd min​den em​be​re​met – mond​ta Özön. – Ez az egy le​-
gény ma​radt. – Na​gyot csa​pott Beck vál​lá​ra. – Ő vi​szont négy gaz​em​bert is ki​csi​-
nált!
– Né​gyet? Hogy hív​nak, fiam?
Beck tá​tott száj​jal né​zett fel Hosszú​kezű​re és a Ne​ves Em​be​re​i​re. Mind​annyi​an
felé for​dul​tak. Tisz​táz​nia kel​lett vol​na a dol​go​kat. El​mon​da​ni az iga​zat. De hi​á​ba is
lett vol​na elég vér a pu​cá​já​ban hoz​zá, le​ve​gő​höz is alig ju​tott. Örült, hogy egyet​len
szót ké​pes volt ki​nyög​ni.
– Beck.
– Csak Beck?
– Igen.
Hosszú​kezű el​vi​gyo​ro​dott.
– A hoz​zád ha​son​lók​nak ko​mo​lyabb név kell en​nél. Mos​tan​tól úgy hí​vunk,
hogy… – Vé​gig​must​rál​ta Bec​ket, az​tán bó​lin​tott ma​gá​ban, mint aki már tud​ja a
vá​laszt. – Vö​rös Beck. – Meg​for​dult a nye​reg​ben, és oda​ki​ál​tott a Ne​ves Em​be​re​i​-
nek. – Hogy tet​szik, fiúk? Vö​rös Beck! – Azok kard​juk mar​ko​la​tá​val kezd​ték ver​ni
a paj​zsu​kat, kesz​tyű​jük​kel meg a mel​lü​ket, ami​vel si​ke​rült jó​ko​ra zajt csap​ni​uk.
– Lát​já​tok ezt? – bő​dült el Hosszú​kezű. – Ilyen fi​úk​ra van ne​künk szük​sé​günk!
Néz​zé​tek csak meg ezt a le​gényt! Ke​res​sünk még hoz​zá fog​ha​tó​kat! Még egy cso​mó
tö​kös kis le​gényt! – A Ne​ves Em​be​rek har​sá​nyan fel​ne​vet​tek, és he​ves él​jen​zés​be
fog​tak. El​ső​sor​ban azért, mert az Uni​ót si​ke​rült vég​leg át​ker​get​ni a hí​don, de azért
is, hogy meg​ün​ne​pel​jék őt és az ő vé​res di​a​da​lát. Min​dig tisz​te​let​re vá​gyott, meg
har​co​sok tár​sa​sá​gá​ra, és min​de​nek fe​lett egy fé​lel​me​tes név​re. Most min​det meg​-
kap​ta ezek kö​zül, és nem is kel​lett mást ten​nie érte, csak el​búj​nia egy szek​rény​ben,
az​tán meg​öl​nie a sa​ját har​cos​tár​sát, hogy utá​na az ő tol​la​i​val ékes​ked​hes​sen.
– Vö​rös Beck! – Özön büsz​kén mo​soly​gott, mint egy apa fia első lé​pé​se​it lát​ván.
– Mit szólsz eh​hez, fiú?
Beck a föl​det stí​röl​te.
– Nem tu​dom.
 Mint a szálfa

– Ááá! – Begy ösz​tö​nö​sen hú​zó​dott el a tű​től, de et​től a cér​na csak erő​seb​ben fe​-
szí​tet​te az ar​cát, és még job​ban fájt. – Ááá!
– Gya​kor​ta – mor​mog​ta Whir​run – az em​ber job​ban jár, ha meg​ba​rát​ko​zik a fáj​-
da​lom​mal, mint ha me​ne​kül​ni pró​bál elő​le. A dol​gok ki​sebb​nek tűn​nek, ha szem​-
be​né​zünk ve​lük.
– Könnyen be​szélsz, amíg ná​lad van a tű. – Begy össze​szo​rí​tott fo​ga​in ke​resz​tül
szi​sze​gett, ahogy a tű he​gye is​mét az ar​cá​ba mart. Ko​ránt​sem most kel​lett elő​ször
össze​öl​te​ni egy se​bét, de kü​lö​nös, mi​lyen gyor​san el​fe​lej​ti az em​ber, mi​lyen ér​zés
egy adott tí​pu​sú fáj​da​lom. Azért most azon​nal vissza​tér​tek az em​lé​kei. – Per​sze a
leg​jobb gyor​san túl​es​ni raj​ta, igaz?
– Ez​zel tel​jes mér​ték​ben egyet​ér​tek, de a saj​ná​la​tos igaz​ság az, hogy sok​kal jobb
gyil​kos va​gyok, mint ami​lyen gyó​gyí​tó. Éle​tem tra​gé​di​á​ja. Össze​ül​tök bár​mit, ha
kell, és meg tu​dom kü​lön​böz​tet​ni a gó​lya​or​rot az alo​man​ter​től, tisz​tá​ban va​gyok
vele, me​lyi​ket ho​gyan kell be​dör​zsöl​ni egy kö​tés​ben, meg el​dú​do​lok pár va​rázs​la​-
tot is.
– Jók va​la​mi​re?
– Ahogy én éne​ke​lem őket? Csak arra, hogy el​ijesszem a macs​ká​kat.
– Aáá! – nyö​gött föl Begy, ahogy Whir​run két ujja közé fog​ta a se​bét, és is​mét
be​le​bök​te a tűt. Tény​leg abba kéne hagy​nia a nya​fo​gást, és meg​hagy​nia má​sok​nak,
akik nem úsz​ták meg egy kö​zön​sé​ges vá​gás​sal az ar​cu​kon.
– Bo​csáss meg – szólt Whir​run. – Tu​dod, gon​dol​kod​tam már ezen a nyu​gal​ma​-
sabb pil​la​na​tok​ban…
– Ne​ked az​tán jó sok ki​jut azok​ból, mi?
– Szó​val nem kap​ko​dod el, hogy meg​mu​tasd ne​kem azt a bi​zo​nyos vég​ze​te​met.
És hát úgy tű​nik, az em​ber ren​ge​teg rosszat tud ten​ni akár egy szem​vil​la​nás alatt.
Csak egy kard​csa​pás kér​dé​se az egész. Jót ten​ni idő​be te​lik. Meg nem ke​vés erő​fe​-
szí​tés​be. A leg​több em​ber​nek nincs hoz​zá elég tü​rel​me. Fő​leg nem most.
– Ilyen idő​ket élünk ma​nap​ság. – Begy el​hall​ga​tott, és az alsó aj​kán fi​tye​gő szá​-
raz bőr​da​ra​bot kezd​te rág​csál​ni. – Nem mon​do​ga​tom ezt túl gyak​ran? Las​san
olyan le​szek, mint az apám? Egy unal​mas vén hü​lye?
– Min​den hős így van ez​zel.
 Begy fel​hor​kant.
– Már akik él​nek még, ami​kor meg​ének​lik őket.
– Ret​te​ne​tes nyo​más az em​ber​nek, ha a sa​ját ma​gá​ról szó​ló da​lo​kat hall​ja. Bár​ki
re​me​gő ko​cso​nya lesz tőle.
– Még ak​kor is, ha amúgy nem volt az.
– Azért csak nem. Azt mond​ják, a hő​sök​ről szó​ló da​lok bá​tor​sá​got ön​te​nek az
em​be​rek​be, de egy iga​zi nagy har​cos​nak ele​ve fél​bo​lond​nak kell len​nie.
– Ó, is​mer​tem én pár nagy har​cost, akik egy​ál​ta​lán nem vol​tak bo​lon​dok. Csak
szív​te​len, nem​tö​rő​döm, ön​fe​jű gaz​em​be​rek.
Whir​run el​ha​rap​ta a cér​nát.
– Ez a má​sik gya​ko​ri vál​to​zat.
– Te me​lyik vagy, Whir​run? Bo​lond vagy szív​te​len pöcs?
– Pró​bá​lom át​hi​dal​ni a ket​tő köz​ti sza​ka​dé​kot.
Begy az ar​cát ha​so​ga​tó fáj​da​lom el​le​né​re el​ne​vet​te ma​gát.
– Ne ez már igen! Eh​hez kell iga​zi hős!
Whir​run le​ült a sar​ká​ra.
– Kész. És nem is vé​gez​tem rossz mun​kát, ha di​csér​he​tem ma​ga​mat. Ta​lán fel​-
ha​gyok a gyil​ko​lás​sal, és még​is in​kább gyó​gyí​tó​nak ál​lok.
Dör​mö​gő hang ha​sí​tott Begy fü​lé​nek ki​tar​tó, halk csen​gé​sé​be.
– Azért csak a csa​ta után, nem igaz?
Whir​run fel​né​zett.
– No​csak, maga Észak​föld Vé​del​me​ző​je! Már​is ér​zem, hogy… vé​del​mez​ve va​-
gyok. Be​bur​ko​lóz​ha​tok, mint egy jó ka​bát​ba.
– Egész éle​tem​ben ilyen ha​tás​sal vol​tam az em​be​rek​re. – Mé​tely csí​pő​re tett
kéz​zel né​zett le Begy​re, a nap fé​nye​sen ra​gyo​gott a háta mö​gött.
– El​in​té​zed ne​kem, hogy har​col​has​sak, Fe​ke​te Mé​tely? – Whir​run kard​ját a ke​-
zé​ben tart​va las​san fel​egye​ne​se​dett. – Azért jöt​tem ide, hogy sí​ro​kat tölt​sek meg,
és a Kar​dok Aty​ja is kezd már szom​jaz​ni.
– Ígér​he​tem, hogy nem​so​ká​ra fel​ve​rek ne​ked va​la​mit. Ad​dig is vál​ta​nom kéne
pár bi​zal​mas szót Curn​den Beggyel.
Whir​run a mell​ka​sá​ra csa​pott.
– Sem​mi eset​re sem áll​nék két sze​rel​mes közé. – Ez​zel kard​ját a vál​lá​ra vet​ve el​-
in​dult fel​fe​lé a dom​bon.
– Kü​lö​nös egy alak – je​gyez​te meg Mé​tely a tá​vo​lo​dó Whir​runt fi​gyel​ve.
 Begy han​gos nyö​gés​sel ki​haj​to​gat​ta maga alól a lá​ba​it, az​tán fel​állt, és meg​moz​-
gat​ta fájó ízü​le​te​it.
– Rá is ját​szik. Tu​dod, mél​tó akar len​ni a hí​ré​hez.
– A hír​név bör​tön, sem​mi két​ség. Hogy van az ar​cod?
– Sze​ren​csé​re min​dig ocs​mány egy gaz​em​ber vol​tam. Most sem let​tem csú​-
nyább, mint vol​tam. Tud​juk, mi oko​zott ennyi kárt?
Mé​tely meg​ráz​ta a fe​jét.
– Ki tud​ja ezek​nél a dé​li​ek​nél? Va​la​mi új fegy​ver. Va​la​mi új​mó​di va​rázs​lat.
– Még​hoz​zá go​nosz va​rázs​lat, ha csak úgy ennyi em​bert le​te​rít.
– Biz​tos ez? A Nagy Ki​egyen​lí​tő mind​annyi​un​kat vár, nem igaz? Min​dig van va​-
la​ki, aki erő​sebb, gyor​sabb vagy sze​ren​csé​sebb ná​lunk, és mi​nél töb​bet har​co​lunk,
an​nál ha​ma​rabb ránk ta​lál. A ma​gunk​faj​ta fér​fi​ak éle​te már csak ilyen. Meg​ál​lít​ha​-
tat​la​nul ha​la​dunk e felé a pil​la​nat felé.
Begy nem ra​jon​gott a gon​do​la​tért.
– Egy ren​des csa​tá​ban, egy ost​rom​ban vagy a kör​ben az em​ber leg​alább har​col​-
hat. Úgy te​het, mint​ha be​le​szól​hat​na a dol​gok ala​ku​lá​sá​ba. – El​fin​to​ro​dott, ahogy
az ujja he​gyé​vel meg​érin​tet​te a var​ra​tot. – Ho​gyan is éne​kel​het​né​nek meg va​la​kit,
aki​nek egy​sze​rű​en le​sza​kadt a feje, mi​köz​ben ép​pen va​la​mi je​len​ték​te​len​sé​get ké​-
szült mon​da​ni?
– Mint Don​ga​láb.
– Igen. – Begy soha sen​kit nem lá​tott ha​lot​tabb​nak, mint azt a bi​tan​got.
– Sze​ret​ném, ha át​ven​néd a he​lyét.
– He? – kér​dez​te Begy. – Még min​dig cseng a fü​lem. Azt hi​szem, nem jól hal​lot​-
ta​lak.
Mé​tely kö​ze​lebb ha​jolt.
– Azt aka​rom, hogy te le​gyél a he​lyet​te​sem. Ve​zesd a pri​bék​je​i​met. Vi​gyázz rám.
Begy rá​me​redt.
– Én?
– Ja, te. Most mond​tam, baz​meg.
– De… mi​ért ép​pen én?
– Meg​van hoz​zá a ta​pasz​ta​la​tod, és tisz​tel​nek is… – Mé​tely össze​szo​rí​tott száj​jal
né​zett vé​gig az öre​gen, az​tán a le​ve​gő​be csa​pott, mint​ha egy le​gyet akar​na le​üt​ni. –
Há​rom​fás​ra em​lé​kez​tetsz.
Begy pis​lo​gott egyet. Soha éle​té​ben sen​ki​től nem hal​lott ilyen el​is​me​rést, rá​adá​-
sul olyas​va​la​ki​től kap​ta, aki nem könnyen osz​to​gat​ta a sem​mit​mon​dó di​csé​re​te​-
ket. Vagy bár​mi​lyen di​csé​re​tet, ami azt il​le​ti.
– Hát… Nem is tu​dom, mit mond​jak. Kö​szö​nöm, fő​nök. So​kat je​lent. Kur​va so​-
kat, a fe​né​be is. Ha va​la​ha is akár csak ti​ze​do​lyan em​ber​ré vál​ha​tok, mint ő, már
több mint elé​ge​dett le​szek ma​gam​mal.
– Le​sza​rom. Csak mondd, hogy vál​la​lod. Kell va​la​ki, aki​re szá​mít​ha​tok, Begy, és
te ki​tar​tasz a régi dol​gok mel​lett. Egye​nes vagy, mint a szál​fa, már​pe​dig nem ma​-
radt már sok a hoz​zád ha​son​lók​ból. Csak mondd, hogy vál​la​lod. – Hir​te​len meg​-
vál​to​zott az arca. Fur​csán húz​ta el a szá​ját. Ha Begy nem is​me​ri ilyen jól, azt gon​-
dol​ta vol​na, hogy fél.
Nem volt sen​ki, aki​nek Mé​tely há​tat for​dít​ha​tott vol​na. Leg​fel​jebb azo​kat ne​vez​-
het​te ba​rá​ta​i​nak, akik​re úgy rá​ijesz​tett, hogy pusz​ta fé​le​lem​ből szol​gál​ták őt, raj​-
tuk kí​vül pe​dig csak egy nagy ra​kás el​len​sé​ge volt. Nem ma​radt más vá​lasz​tá​sa,
mint hogy meg​bíz​zon va​la​ki​ben, akit alig is​mert, csak mert az il​le​tő egy va​la​ha volt
tár​sá​ra em​lé​kez​tet​te, aki rég vissza​ment a sár​ba. Ez a na​gyobb​nál is na​gyobb név
átka. A gyil​ko​lás​sal töl​tött élet ho​za​dé​ka.
– Hát per​sze hogy vál​la​lom. – Ennyi volt hát, ki​mond​ta. Ta​lán egy pil​la​nat​ra
együtt ér​zett Mé​tellyel, akár​mek​ko​ra őrült​ség​nek is hang​zott ez így. Ta​lán ő is ér​-
tet​te, mi​lyen ma​gá​nyos tud len​ni egy fő​nök. Ta​lán a sa​ját ham​vá​ba holt am​bí​ci​ói
ju​tot​tak eszé​be, amik va​ló​szí​nű​leg a báty​ja sír​ja mel​lett ég​tek el vég​leg an​nak ide​-
jén, hogy Mé​tely még egy​szer utol​já​ra iz​zás​ra bír​ja őket. Így vagy úgy, de el​dön​te​-
tett: amit ki​mon​dott, már nem szív​hat​ta vissza. Még bele sem gon​dolt, hogy he​lye​-
sen cse​lek​szik-e. Hogy jót tesz-e sa​ját ma​gá​nak, a tu​cat​já​nak, vagy bár​ki más​nak,
Begy már​is úgy érez​te, hogy bi​tang nagy hi​bát vé​tett. – Vi​szont csak a csa​ta vé​gé​ig
– tet​te hoz​zá gyor​san. Igye​ke​zett a le​he​tő leg​se​be​seb​ben vissza​fe​lé evez​ni a víz​esés
szé​lé​ről. – Ki​hú​zom, amíg nem ta​lálsz va​la​ki job​bat he​lyet​tem.
– Nagy em​ber vagy. – Mé​tely ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, Begy pe​dig meg​ráz​ta, és ami​-
kor megint fel​né​zett, a régi far​kas​vi​gyor fo​gad​ta, ami​ben sem fé​le​lem​nek, sem bár​-
mi ef​fé​lé​nek nem lát​ta nyo​mát. – He​lye​sen cse​le​ked​tél, Begy.
Begy fi​gyel​te, ahogy Mé​tely fel​bal​lag a domb​ol​da​lon a kö​vek felé, köz​ben pe​dig
azon el​mél​ke​dett, hogy a fő​nök egy pil​la​nat​ra le​vet​te-e a ke​mény har​cos ál​ar​cát,
vagy in​kább ar​ról volt szó, hogy az esen​dő em​ber ál​ar​cát vet​te fel? Hogy he​lye​sen
cse​le​ke​dett-e? Ép​pen most sze​gő​dött el a vi​lág egyik leg​gyű​löl​tebb em​be​ré​nek
jobb​ke​zé​ül. Olyan em​ber szol​gá​la​tá​ba állt, aki​nek több az el​len​sé​ge, mint bár​ki
más​nak, még​hoz​zá egy olyan or​szág​ban, ahol el​len​ség​ből min​den​ki​nek bő​ség​gel
ki​ju​tott. Olyan em​ber​nek tett ígé​re​tet, hogy akár az éle​te árán is meg​vé​di, akit még
csak nem is ked​velt kü​lö​nö​seb​ben. Fel​nyö​gött.
Mit fog szól​ni eh​hez a tu​cat​ja? Yon ar​cán vi​har​fel​hők vo​nul​nak majd át, ahogy a
fe​jét ráz​za. Drofd meg​sér​tő​dik, és nem ért majd sem​mit. Brack meg a ha​lán​té​kát
fog​ja dör​zsöl​ni a… Brack vissza​ment a sár​ba, döb​bent rá hir​te​len Begy. Gyö​nyö​rű​-
ség? A hol​tak​ra, ő az​tán egé​szen biz​to​san…
– Begy! – És a nő már ott is állt mel​let​te.
 – Ah! – Begy hát​rált egy lé​pést.
– Hogy van az ar​cod?
– Hát… jól… azt hi​szem. A töb​bi​ek​nek nem esett ba​juk?
– Yon ka​pott egy szál​kát a ke​zé​be, és be​sza​ribb lett tőle, mint va​la​ha, de azért
meg​ma​rad.
– Jó. Az… jó. Már​mint hogy sen​ki​nek nem esett ko​moly baja, nem a… nem a
szál​ka.
Gyö​nyö​rű​ség össze​húz​ta a szem​öl​dö​két, rá​ér​zett, hogy tör​tént va​la​mi. Per​sze
nem volt ne​héz dol​ga, Begy igen​csak eset​le​nül igye​ke​zett tit​kol​ni.
– Mit akart a mi ne​mes Vé​del​me​zőnk?
– Azt, hogy… – Begy egy pil​la​nat​ra össze​szo​rí​tot​ta a szá​ját, és azon gon​dol​ko​-
dott, ho​gyan is tá​lal​ja a dol​got, de a szar az szar ma​rad, akár​ho​gyan tá​lal​ják. – Fel​-
aján​lot​ta ne​kem Don​ga​láb he​lyét.
Azt hit​te, Gyö​nyö​rű​ség a lel​két is ki​rö​hö​gi majd, de a nő csak össze​húz​ta a sze​-
mét.
– Ne​ked? Mi​ért?
Jó kér​dés, las​sacs​kán Be​gyet is el​kezd​te ér​de​kel​ni a vá​lasz.
– Azt mond​ta, egye​nes va​gyok, mint a szál​fa.
– Ér​tem.
– Azt mond​ta… Há​rom​fás​ra em​lé​kez​te​tem. – Még a vé​gé​re sem ért, már​is rá​jött,
mi​cso​da fenn​hé​já​zó pöcs​nek tű​nik, ami​ért ilye​ne​ket mond.
Most már vég​képp meg volt róla győ​ződ​ve, hogy a nő ki​ne​ve​ti, de az csak még
job​ban össze​húz​ta a sze​mét.
– Meg​bíz​ha​tó em​ber vagy. Min​den​ki tud​ja. De jobb oko​kat is el tu​dok kép​zel​ni.
– Pél​dá​ul?
– Kö​zel áll​tál Be​thod​hoz meg az em​be​re​i​hez, Há​rom​fás​ról nem is be​szél​ve. Ta​-
lán Mé​tely úgy gon​dol​ja, hogy sze​rez​hetsz neki pár új ba​rá​tot. Vagy leg​alább azt,
hogy nem szer​zel neki újabb el​len​sé​ge​ket. – Begy hom​lo​kán el​mé​lyül​tek a rán​cok.
Ezek jobb in​dok​nak tűn​tek. – Rá​adá​sul azt is tud​ja, hogy Whir​run min​den​ho​vá
kö​vet té​ged, és ami​kor el​fa​jul​nak a dol​gok, so​sem jön rosszul, ha ő áll az em​ber
háta mö​gött. – Pi​csá​ba! Gyö​nyö​rű​ség megint iga​zat be​szélt. Azon​nal ki​szi​ma​tol​ta
a dol​got. – Már​pe​dig Fe​ke​te Mé​telyt is​mer​ve ga​ran​tál​tan el​fa​jul​nak a dol​gok… Mit
mond​tál neki?
Begy el​fin​to​ro​dott.
– El​vál​lal​tam – fe​lel​te, majd si​et​ve hoz​zá​tet​te: –, de csak a csa​ta vé​gé​ig.
– Ér​tem. – Gyö​nyö​rű​ség még min​dig nem adta je​lét, hogy dü​hös len​ne, vagy
hogy meg​le​pő​dött vol​na. Csak néz​te Be​gyet, ami​től a fér​fi ide​ge​sebb lett, mint​ha
ka​pott vol​na egyet az ar​cá​ba. – És mi lesz a tu​cat​tal?
– Hát… – Szé​gyell​te be​val​la​ni, hogy ezen még nem gon​dol​ko​dott. – Nyil​ván ti is
ve​lem jöt​tök, ha el​fo​gad​já​tok a hely​ze​tet. Ha​csak nem akarsz ha​za​men​ni a tanyád​-
ra a csa​lá​dod​hoz, és…
– Vissza​vo​nul​ni?
– Igen.
A nő fel​hor​kant.
– Pi​páz​ni a tor​ná​con, és a nap​nyug​tát néz​ni a víz fe​lett? Arra te vágysz, nem én.
– Ak​kor… gon​do​lom egye​lő​re az én tu​ca​tom a te tu​ca​tod is.
– Rend​ben.
– Nem is akarsz le​te​rem​te​ni?
– Mi​ért kéne?
– Elő​ször is ami​ért nem hall​gat​tam sa​ját ma​gam​ra. Azt mond​tam, be​hú​zom a
nya​kam, nem ál​lok láb​ujj​hegy​re, és ügye​lek rá, hogy min​den​ki élet​ben ma​rad​jon a
csa​pat​ból. Azt mond​tam, vén ló már nem ugor​ja át az új ke​rí​tést, bla-bla-bla…
– Ezt te mond​tad. Én nem te va​gyok, Begy.
A fér​fi pis​lan​tott egyet.
– Tény​leg nem. Szó​val sze​rin​ted he​lye​sen cse​le​ked​tem?
– Hogy he​lye​sen-e? – Gyö​nyö​rű​ség szá​ja sar​ka alig ész​re​ve​he​tő mo​soly​ra hú​zó​-
dott. – Azt csak te tud​ha​tod. – Ez​zel a nő meg​for​dult, és fél ke​zét könnye​dén tart​-
va a kard​ja mar​ko​la​tán, el​in​dult fel​fe​lé a Hő​sök irá​nyá​ba. Begy csak bá​mult utá​na
a szél​ben.
– A kur​va hol​tak​ra! – Kö​rül​né​zett a domb​ol​da​lon, mi​köz​ben sor​ra emel​te a szá​-
já​hoz az uj​ja​it, hát​ha va​la​me​lyi​ken akadt még egy da​rab le​rág​ni való kö​röm.
Resz​ket nem messze állt tőle. Nem szólt egy szót sem. Csak bá​mult. Ép​pen olyan
ké​pet vá​gott, mint aki úgy érzi, hogy az út​já​ba áll​tak. Begy fin​to​ra erő​tel​jes gri​-
masszá ala​kult át. Ahogy a dol​gok áll​tak, las​san ez lett a hét​köz​na​pi arc​ki​fe​je​zé​se.
„Az em​ber leg​na​gyobb el​len​sé​ge a sa​ját becs​vá​gya – mond​ta neki egy​szer Be​thod.
– Én is ami​att ke​rül​tem ek​ko​ra szar​ba.”
– Üdv a szar​ban – dör​mög​te maga elé össze​szo​rí​tott fo​ga​in ke​resz​tül. Ez a baj a
hi​bák​kal. Egy szem​vil​la​nás alatt el le​het kö​vet​ni őket. Az em​ber hosszú éve​ken át
láb​ujj​he​gyen ke​rül​ge​ti őket, az​tán egy pil​la​nat​ra nem fi​gyel oda, és…
Durr!
 Menekülés

Fin​ree úgy sej​tet​te, va​la​mi​fé​le kuny​hó​ban van​nak. A dön​gölt agyag​pad​ló nyir​kos

volt, a nő meg-meg​bor​zon​gott a hu​zat​ban. A he​lyi​ség​ben pe​nész és ál​la​tok sza​ga
ter​jen​gett. Be​kö​töt​ték a sze​mét, és az eső áz​tat​ta me​zőn ke​resz​tül a fák közé ve​zet​-
ték. Az árpa a lá​bát csik​lan​doz​ta, a bok​rok a ru​há​ját tép​ték. Még jó, hogy a lo​vag​-
ló​csiz​má​ja volt raj​ta, kü​lön​ben biz​to​san me​zít​láb vég​zi. Mint​ha csa​ta​zajt hal​lott
vol​na a háta mö​gül. Aliz egy da​ra​big még egy​re re​ked​tebb han​gon si​kí​to​zott, egy
idő után azon​ban csend​ben ma​radt. Úgy​sem ment vele sem​mi​re. Egy csi​kor​gó csó​-
nak​ban ví​zen kel​tek át. Ta​lán a fo​lyó észa​ki part​já​ra. Vé​gül be​lök​ték őket ide, rá​juk
csap​ták az aj​tót, és Fin​ree hal​lot​ta, ahogy oda​kint zö​rög​ve a he​lyé​re tol​nak egy re​-
teszt.
És ma​guk​ra hagy​ták őket a sö​tét​ben, ki tud​ja, mire vár​va. Ahogy Fin​ree las​san
megint le​ve​gő​höz ju​tott, utol​ér​te a fáj​da​lom. A fej​bő​re égett, az agya lük​te​tett, a
nya​ká​ból he​ves fáj​da​lom hul​lám​zott a la​poc​kái közé, ahány​szor csak meg​pró​bál​ta
el​for​dí​ta​ni a fe​jét. Azért nyil​ván lé​nye​ge​sen jobb ál​la​pot​ban volt, mint a leg​töb​ben,
akik csap​dá​ba es​tek a fo​ga​dó​ban.
Jó lett vol​na tud​ni, Hard​rick​nak si​ke​rült-e idő​ben el​me​ne​kül​nie, vagy el​kap​ták a
me​zőn, és meg​aka​dá​lyoz​ták, hogy a hasz​ta​lan üze​net cél​ba jus​son. Fin​ree előtt
újra meg újra meg​je​lent a be​tört fej​jel meg​tán​to​ro​dó őr​nagy vé​res, meg​le​pett arca.
Meed, amint a tor​kán bugy​bo​ré​ko​ló seb​hez kap. Mind meg​hal​tak. Egy​től egyig.
Fin​ree resz​ke​teg lé​leg​ze​tet vett, és el​űz​te ma​gá​tól a gon​do​la​tot. Ép​pen úgy nem
fog​lal​koz​hat ez​zel, aho​gyan egy kö​tél​tán​cos sem fog​lal​koz​hat az alat​ta tá​ton​gó
mély​ség​gel. „Elő​re kell te​kin​te​ned – mon​do​gat​ta min​dig az apja, ami​kor újabb fi​-
gu​rá​ját ütöt​te le a táb​lá​ról. – Arra kon​cent​rálj, amit meg tudsz vál​toz​tat​ni.”
Aliz egy​re csak zo​ko​gott, ami​óta be​zá​ró​dott mö​göt​tük az ajtó. Fin​ree leg​szí​ve​-
seb​ben fel​po​foz​ta vol​na, de össze​kö​töz​ték a ke​zét. Töb​bé-ke​vés​bé biz​tos volt ben​-
ne, hogy a zo​ko​gás nem se​gít ki​jut​ni szo​rult hely​ze​tük​ből. Nem mint​ha neki lett
vol​na jobb öt​le​te.
– Csend! – súg​ta. – Ma​radj már csend​ben! Gon​dol​kod​nom kell. Kér​lek! Kér​lek!
A zo​ko​gás szag​ga​tott nyö​ször​gés​sé csen​de​se​dett. Ez ta​lán még rosszabb volt.
– Meg​öl​nek ben​nün​ket? – cin​cog​ta Aliz némi ször​csö​gés kí​sé​re​té​ben. – Meg​-
gyil​kol​nak ben​nün​ket?
– Nem. Azt már meg​tet​ték vol​na.
 – Ak​kor mit fog​nak csi​nál​ni ve​lünk?
A kér​dés fe​ne​ket​len űr​ként tá​ton​gott kö​zöt​tük, amit nem töl​tött be más, csak
ket​te​jük vissz​hang​zó lé​leg​ze​te. Fin​ree​nek si​ke​rült ülő hely​zet​be tor​náz​nia ma​gát,
mi​köz​ben fo​gát össze​szo​rít​va igye​ke​zett le​küz​de​ni a nya​ká​ba ha​sí​tó fáj​dal​mat.
– Gon​dol​kod​nunk kell, ér​ted? Elő​re kell néz​nünk. Meg kell szök​nünk va​la​ho​-
gyan.
– Ho​gyan? – szű​költ Aliz.
– Aho​gyan le​het! – Csend lett. – Pró​bál​koz​nunk kell. Sza​bad a ke​zed?
– Nem.
Fin​ree han​gos nyö​gé​sek​kel ad​dig hát​rált a föl​dön ülve, amíg a háta el nem érte a
fa​lat. Ujj​he​gyei mál​ló va​ko​la​tot, nyir​kos kö​vet ta​pin​tot​tak.
– Ott vagy? – nyü​szí​tet​te Aliz.
– Hol más​hol len​nék?
– Mit csi​nálsz?
– Pró​bá​lom ki​sza​ba​dí​ta​ni a ke​ze​met. – Fin​ree csuk​ló​ja be​le​akadt va​la​mi​be, hal​-
lot​ta, ahogy reccsen a ru​há​ja. A sza​ka​dást kö​vet​ve a la​poc​ká​já​ig fel tud​ta csúsz​tat​-
ni a ke​zét a fa​lon. Egy fém​tár​gyat érin​tett. Uj​ja​i​val dör​zsöl​get​ve a le​vá​ló rozs​dát,
va​la​mi re​cés, éles do​log​ra buk​kant. Szét​fe​szí​tet​te két csuk​ló​ját, igye​kez​vén a köz​-
tük fe​szü​lő kö​tél​lel meg​ta​lál​ni a fé​met.
– És ha ki​sza​ba​dul a ke​zed, mi lesz? – kér​dez​te éles han​gon Aliz.
– El​ol​do​zom a te kö​te​le​det is – nyög​te Fin​ree össze​szo​rí​tott fog​gal. – Az​tán a lá​-
bunk jön.
– És az​tán? Mi lesz az aj​tó​val? Biz​to​san ál​lí​tot​tak őrö​ket, ugye? Hol va​gyunk?
Mi​hez kez​dünk, ha…
– Nem tu​dom! – Fin​ree kény​sze​rí​tet​te ma​gát, hogy ne csat​tan​jon fel. – Nem tu​-
dom. Egy​szer​re csak egy csa​tát vív​ha​tunk meg. – Fel-alá hú​zo​gat​ta a kö​te​let a fé​-
men. – Egy​szer​re csak… – Meg​csú​szott a keze, hát​ra​bil​lent, a kar​ja égett, ahogy az
éles tárgy meg​vág​ta.
– Á!
– Mi tör​tént?
– Meg​vág​tam ma​gam. Sem​mi​ség. Ne ag​gódj.
– Ne ag​gód​jak? El​fog​tak ben​nün​ket az észa​ki​ak! Ezek bar​bá​rok! Nem lát​tad…
– Úgy ér​tet​tem, ne ag​gódj a vá​gás mi​att. És igen, lát​tam min​dent. – Arra kel​lett
kon​cent​rál​nia, amit meg tud vál​toz​tat​ni. Ép​pen elég ki​hí​vást je​len​tett, hogy ki​sza​-
ba​dít​sa a ke​zét. A lába égett az eről​kö​dés​től, aho​gyan a fal​hoz pré​sel​te ma​gát,
érez​te a vér zsí​ros ned​ves​sé​gét az uj​ján, a ve​rej​té​ket az ar​cán. A feje lük​te​tett, a
nya​ká​ba éles fáj​da​lom ha​sí​tott, ahány​szor csak meg​moz​dí​tot​ta a vál​lát. A kö​te​let a
rozs​dás fém​nek fe​szít​ve elő​re-hát​ra, elő​re-hát​ra moz​gat​ta a csuk​ló​ját, han​go​san,
két​ség​be​eset​ten nyög​dé​csel​ve.
– Hogy az a nya​va​lyás… Á!
És a kö​tés már el is sza​kadt. Fin​ree le​tép​te a sze​mé​ről a ken​dőt, és fél​re​ha​jí​tot​ta.
Nél​kü​le sem igen lá​tott töb​bet. Kes​keny fény​pász​mák szű​rőd​tek be az ajtó kö​rül és
a desz​kák kö​zött. A re​pe​de​zett fa​la​kon csil​lo​gott a ned​ves​ség, a pad​lót sá​ros szal​-
ma bo​rí​tot​ta. Aliz egy-két lé​pés​nyi​re tér​delt tőle, a ru​há​ja csu​pa mo​csok volt,
össze​kö​tö​zött keze er​nyed​ten he​vert az ölé​ben.
Fin​ree bo​ká​ja to​vább​ra is össze volt kö​töz​ve, így hát csak oda​ug​rál​ni tu​dott hoz​-
zá. Le​tér​delt Aliz mel​lé, az ő sze​mé​ről is le​vet​te a ken​dőt, és meg​szo​rí​tot​ta a ke​zét.
Hal​kan be​szélt hoz​zá, mi​köz​ben egye​ne​sen a má​sik nő vö​rös​lő sze​mé​be né​zett.
– Meg fo​gunk szök​ni. Mu​száj! Meg​szö​künk!
Aliz bó​lin​tott, szá​ja egy pil​la​nat​ra el​ke​se​re​dett, de re​mény​ke​dő mo​soly​ra hú​zó​-
dott. Fin​ree le​né​zett a csuk​ló​já​ra, és zsib​ba​dó ujj​be​gyek​kel ne​ki​lá​tott a ki​bo​goz​ni a
cso​mót. Nyel​vét ki​dug​va, tö​re​de​ző kör​mök​kel fe​sze​get​te a kö​te​let…
– Hon​nan tud​ja, hogy ná​lam van​nak? – Fin​re​en vé​gig​fu​tott a je​ges bor​zon​gás.
Az észa​ki nyel​ven be​szé​lő hang sú​lyos lé​pé​sek kí​sé​re​té​ben kö​ze​le​dett. Aliz moz​du​-
lat​lan​ná der​medt a sö​tét​ben, még le​ve​gőt sem vett.
– A je​lek sze​rint meg​van​nak a mód​sze​rei.
– Fe​lő​lem a vi​lág leg​sö​té​tebb bugy​ra​i​ba is el​ás​hat​ja a mód​sze​re​it. – Az óri​ás
hang​ja volt. Az a fi​nom, las​sú hang, csak most düh áradt be​lő​le. – A nők az enyé​-
mek.
– Csak egy kell neki. – A má​sik​nak olyan hang​ja volt, mint​ha ka​vi​cso​kat hor​dott
vol​na a tor​ká​ban, re​kedt sut​to​gás​sal be​szélt.
– Me​lyik?
– A bar​na hajú.
Dü​hös hor​kan​tás.
– Nem! Arra gon​dol​tam, hogy ő szül​het​ne ne​kem gye​re​ke​ket.
Fin​ree​nek el​ke​re​ke​dett a sze​me, és a tor​kán akadt a le​ve​gő. Róla be​szél​tek. Ket​-
tő​zött erő​vel esett neki az Aliz csuk​ló​ját szo​rí​tó kö​tél​nek, mi​köz​ben va​dul ha​rap​-
dál​ta az aj​kát.
– Még​is, hány gye​re​ket akarsz? – kér​dez​te a sut​to​gó hang.
– Ci​vi​li​zált gye​re​ke​ket. Akik uni​ós szo​kás sze​rint ne​vel​ked​nek.
– Mi van?
– Hal​lot​tad. Ci​vi​li​zált gye​re​ke​ket aka​rok.
 – Akik vil​lá​val esz​nek meg min​den? Be​jár​tam Sty​ri​át. Be​jár​tam az Uni​ót. A ci​vi​-
li​zált​ság egy​ál​ta​lán nem olyan nagy ka​land, mint ami​lyen​nek be​ál​lít​ják, ne​kem el​-
hi​he​ted.
Pár pil​la​na​tig nem ér​ke​zett vá​lasz.
– Igaz, hogy ott lyu​kak​ba szar​nak, az​tán víz vi​szi el a ku​lát?
– És ak​kor mi van? A szar az szar ma​rad. Va​la​ho​vá az is el​ke​ve​re​dik.
– Ci​vi​li​zá​ci​ót aka​rok. Ci​vi​li​zált gye​re​ke​ket aka​rok.
– Hasz​náld a sár​ga hajú nőt.
– Őt nem ta​lá​lom olyan szem​re​va​ló​nak. És gyá​va. Mást sem csi​nál, csak sír. A
bar​na hajú meg​öl​te az egyik em​be​re​met. Van vér a pu​cá​já​ban. A gye​re​kek az any​-
juk​tól örök​lik a bá​tor​sá​gu​kat. Nem aka​rok gyá​va gye​re​ke​ket.
A sut​to​gó hang még hal​kabb lett, Fin​ree már nem is ér​tet​te a sza​va​it. Két​ség​be​-
eset​ten rán​gat​ta a cso​mót a kör​mé​vel, mi​köz​ben szá​já​val néma át​ko​kat for​mált.
– Mi​ről be​szél​get​nek? – kér​dez​te sut​tog​va Aliz, re​ked​ten a fé​le​lem​től.
– Sem​mi​ről – fe​lel​te Fin​ree. – Sem​mi​ről.
– Fe​ke​te Mé​tely na​gyon ma​gas ló​ról be​szél ve​lem – jött megint az óri​ás hang​ja.
– Ve​lem is ma​gas ló​ról be​szél, meg min​den​ki más​sal is. Ez már csak így megy.
Nála van a lánc.
– Sza​rok én a lán​cá​ra. Ko​pog​ta​tó Ide​gen​nek nincs más ura, csak a föld és az ég.
Fe​ke​te Mé​tely nem pa​ran​csol…
– Nem pa​ran​csol ő sen​ki​nek, csak szé​pen kér. Mond​hatsz ne​met, én meg át​-
adom neki az üze​ne​tet. Az​tán meg​lát​juk.
Csend lett. Fin​ree a fo​gá​hoz fe​szí​tet​te a nyel​vét, a cso​mó kezd​te meg​ad​ni ma​gát.
Kezd​te meg​ad​ni ma​gát…
Ki​vá​gó​dott az ajtó, és hu​nyo​rog​va me​red​tek a hir​te​len tá​madt vi​lá​gos​ság​ba. Egy
fér​fi állt a kü​szö​bön. Az egyik sze​me fur​csa fénnyel vil​lant. Ter​mé​szet​el​le​ne​sen
erős fénnyel. Ahogy be​bújt a szem​öl​dök​fa alatt, Fin​ree meg​ál​la​pí​tot​ta, hogy a kü​-
lö​nös szem fém​ből ké​szült, és egy ha​tal​mas, fol​tos heg kö​ze​pé​ben ül. A nő soha
nem lá​tott még eh​hez az em​ber​hez fog​ha​tó ször​nye​te​get. Aliz szag​ga​tot​tan nyü​szí​-
tett fel. Ki​vé​te​le​sen még ah​hoz is túl​sá​go​san ret​te​gett, hogy si​kít​son.
– Ki​sza​ba​dí​tot​ta a ke​zét – szólt hát​ra a vál​la fö​lött a fér​fi.
– Mond​tam, hogy van vér a pu​cá​já​ban – jött oda​kint​ről az óri​ás hang​ja. – Üze​-
nem Fe​ke​te Mé​tely​nek, hogy en​nek még meg fog​ja fi​zet​ni az árát. A nő​nek is meg
az inzul​tus​nak is.
– Át​adom. – A fém​sze​mű kö​ze​lebb lé​pett, és elő​hú​zott va​la​mit az övé​ből. Egy
kés volt az, Fin​ree lát​ta, aho​gyan a fém​pen​ge vil​lan a fél​ho​mály​ban. Aliz is ész​re​-
vet​te, fel​nyö​gött, és erő​sen meg​ra​gad​ta Fin​ree uj​ja​it. A má​sik nő vi​szo​noz​ta a szo​-
rí​tást. Nem tud​ta, mi mást te​het​ne. Az észak​föl​di le​gug​golt elé​jük, al​kar​ját a tér​dé​-
re fek​tet​te, két kéz​fe​je a le​ve​gő​ben ló​gott, egyik​ben a kést tar​tot​ta. Fin​ree te​kin​te​te
a vil​la​nó pen​gé​ről a vil​la​nó fém​szem​re té​vedt. Nem tud​ta vol​na el​dön​te​ni, me​lyik
a ret​te​ne​te​sebb.
– Min​den​nek meg​van az ára, nem igaz? – súg​ta oda neki a fér​fi.
A kés meg​ló​dult, és egyet​len gyors moz​du​lat​tal át​vág​ta a kö​te​let Fin​ree bo​kái
kö​zött. Az észak​föl​di a háta mögé nyúlt, elő​vett egy vá​szonzsá​kot, és a nő fe​jé​re
húz​ta do​hos, hagy​ma​sza​gú sö​tét​sé​get va​rá​zsol​va köré. Az​tán el​kap​ta a hóna alatt,
és talp​ra rán​tot​ta. Fin​ree keze ki​csú​szott Aliz erőt​len szo​rí​tá​sá​ból.
– Vár​jon! – ki​ál​tot​ta Aliz a há​tuk mö​gött. – És ve​lem mi lesz? És ve​lem…
Az ajtó zö​rög​ve csa​pó​dott be.
 A híd

Ma​gasz​tos Fel​ség!
Ha ez a le​vél el​jut Ön​höz, az azt je​len​ti, hogy csa​tá​ban es​tem el, utol​só lé​leg​-
ze​te​mig küzd​ve Önért. Ab​ban a re​mény​ben írok, hogy ez úton tu​dat​ha​tom
Ön​nel azt, amit sze​mé​lye​sen nem állt le​he​tő​sé​gem​ben: az ön test​őr​lo​vag​jai
kö​zött, il​let​ve az Ön első test​őre​ként el​töl​tött éve​ket éle​tem leg​bol​do​gabb idő​-
sza​ka​ként tar​tom szá​mon, és soha nem vol​tam szo​mo​rúbb, mint azon a na​-
pon, ami​kor mind​ezt el​vesz​tet​tem. Amennyi​ben csa​ló​dást okoz​tam Ön​nek,
csak re​mél​ni tu​dom, hogy meg​bo​csát, és arra az em​ber​re em​lék​szik majd,
aki Si​pa​ni előtt vol​tam: kö​te​les​ség​tu​dó, szor​gal​mas, Fel​sé​ged​hez min​dig a
vég​te​len​sé​gig hű.
Ba​rát​ság​gal bú​csú​zom:Bre​mer dan Gorst
Át​ol​vas​va a le​ve​let úgy gon​dol​ta, a „ba​rát​ság​gal” még​is​csak túl​zás, és ki​húz​ta a
szót. Az​tán rá​jött, hogy emi​att újra kel​le​ne ír​nia az egé​szet, vé​gül azon​ban arra ju​-
tott, hogy erre már nem ma​radt ide​je. El​dob​ta a tol​lat, anél​kül haj​to​gat​ta össze a
le​ve​let, hogy ita​tós​sal meg​szá​ro​gat​ta vol​na, majd a mell​vért​je alá dug​ta.
Ta​lán ké​sőbb meg​ta​lál​ják majd a szar​ral bo​rí​tott hul​lám​nál. Eset​leg a drá​mai
ha​tás ked​vé​ért pi​cit még vé​res is lesz a sar​ka. Egy utol​só le​vél! No de ki​nek? A csa​-
lád​nak? A ked​ve​sé​nek? A ba​rá​ta​i​nak? Nem, a sze​ren​csét​len hü​lyé​nek egyik sem
volt ezek kö​zül. A ki​rály​nak cí​mez​te a le​ve​lét! Ha bár​sony​pár​nán be​vi​szik őfel​sé​ge
trón​ter​mé​be, ta​lán ki​csi​kar​hat vele egyet​len pil​la​nat​nyi lel​ki​fur​da​lást. Egyet​len, a
már​vány​la​pok​ra hul​ló könny​csep​pet. 0! Sze​gény Gorst, mi​lyen igaz​ság​ta​la​nul bán​-
tunk el vele! Mi​lyen gá​lá​dul fosz​tot​tuk meg az ál​lá​sá​tól! Saj​nos a vére ide​gen me​-
ző​ket ön​tö​zött, tá​vol a ke​gye​im me​le​gé​től! Amúgy mi van ma reg​ge​li​re?
Oda​lent a har​ma​dik ro​ham kri​ti​kus pil​la​na​tá​hoz ér​ke​zett. A kes​keny híd egyet​-
len nyüzs​gő for​ga​tag volt, ide​ges ka​to​nák vár​ták kel​let​le​nül, hogy ők is sor​ra ke​rül​-
je​nek, mi​köz​ben se​be​sült, vég​ső​kig ki​me​rült vagy más mó​don harc​kép​te​len​né vált
tár​sa​ik az el​len​ke​ző irány​ba tá​mo​lyog​tak el. Mit​te​rick em​be​re​i​nek el​szánt​sá​ga kez​-
dett to​va​száll​ni. Gorst lát​ta a tisz​tek sá​padt ar​cán, hal​lot​ta a fe​szült hang​juk​ban
meg a se​be​sül​tek zo​ko​gá​sá​ban. A csa​ta vég​ki​me​ne​te​le pen​ge​élen tán​colt.
– Hol a fe​né​ben van az a kur​va Val​li​mir? – üvöl​töt​te Mit​te​rick min​den​ki​nek, de
leg​in​kább sen​ki​nek. – Gyá​va gaz​em​ber! Le​fo​koz​ta​tom! Én ma​gam me​gyek le oda!
Hová tűnt Fel​nigg? Hol… mi… ki… – A sza​vai be​le​vesz​tek a zsi​vaj​ba, ahogy Gorst a
fo​lyó felé tar​tott. A han​gu​la​ta min​den könnyed lé​pés​sel jobb és jobb lett, mint​ha
ólom​súly hul​la​na le apró da​rab​kák​ban a vál​lá​ról.
 Se​be​sült ka​to​na tán​tor​gott el mel​let​te, fél ke​zé​vel egy tár​sát ka​rol​va, a má​sik​kal
vé​res ron​gyot szo​rít​va a sze​mé​hez. Va​la​ki le​ma​rad a jövő évi íjász​ver​seny​ről. Egy
má​si​kat hord​ágyon ci​pel​tek el. Szá​nal​ma​san nyö​ször​gött, ahogy min​den lé​pés​nél
hup​pant egyet, lába csonk​ját vö​rös​ben úszó kö​té​sek szo​rí​tot​ták el. Te sem sé​tálsz
töb​bé a park​ban! Rá​mo​soly​gott a sá​ros út men​tén ki​te​rí​tett se​be​sül​tek​re, és vi​dá​-
man sza​lu​tált ne​kik. Nem volt sze​ren​csé​tek, baj​tár​sak! De hát az élet​ben nincs
igaz​ság, ugye?
Át​si​e​tett egy rit​kás csa​pa​ton, az​tán egy​más​hoz kö​ze​lebb tö​mö​rü​lő ka​to​ná​kat ke​-
rül​ge​tett, vé​gül pe​dig sűrű tö​me​gen fu​ra​ko​dott ke​resz​tül. Ahogy a tes​tek egy​re in​-
kább egy​más​hoz pré​se​lőd​tek, úgy fo​ko​zó​dott kö​rü​löt​tük a fé​le​lem, és vele együtt
Gorst iz​ga​tott​sá​ga is. Tom​bol​tak az ér​zel​mek. Az em​be​rek egy​mást ta​szi​gál​ták, a
kö​nyö​kük​kel vag​dal​koz​tak, ér​tel​met​len sér​té​se​ket ki​ál​toz​tak. Va​dul ha​do​nász​tak a
fegy​ve​rek​kel. Időn​ként kó​sza nyíl​vesszők hul​lot​tak alá, már nem zá​po​roz​va, csak
szin​te bo​csá​nat​ké​rő​en, egye​sé​vel vagy ket​te​sé​vel. Apró aján​dé​kok ba​rá​ta​ink​tól a
túl​ol​da​lon. Jaj, hát iga​zán nem kel​lett vol​nál
A sár Gorst lába alatt előbb ki​si​mult, az​tán emel​ked​ni kez​dett, vé​gül pe​dig régi
kő​la​pok​nak adta át a he​lyét. Az el​torzult ar​cok kö​zött meg-meg​pil​lan​tot​ta a fo​lyót
és a híd mo​há​val bo​rí​tott kor​lát​ját. Az ál​ta​lá​nos zsi​vaj​ból kezd​te ki​szűr​ni a csa​ta
fé​mes zö​re​jét, ami úgy von​zot​ta, akár sze​rel​me hang​ja a zsú​folt szo​bán ke​resz​tül.
Mint ken​der​pi​pa il​la​ta a füg​gő​nek. Min​den​ki​nek meg​van​nak a maga kis bű​nei. A
maga kis má​ni​ái. Ital, nők, kár​tya. Ez meg itt az enyém.
A tak​ti​ka és a tech​ni​ka itt hasz​ta​lan​nak bi​zo​nyult, csak a nyers erő és az el​szánt​-
ság szá​mí​tott, már​pe​dig eze​ket il​le​tő​en csak igen ke​ve​sen ve​het​ték fel a ver​senyt
Gorst​tal. Le​szeg​te a fe​jét, és ne​ki​fe​szült a for​ga​tag​nak, ahogy pár nap​pal ko​ráb​ban
a sár​ban el​akadt sze​kér​nek fe​szült neki. Fel​nyö​gött, az​tán hör​gött, az​tán fúj​ta​tott,
ahogy utat ha​sí​tott ma​gá​nak a ka​to​nák kö​zött, akár eke​vas a föld​ben. Paj​zsá​val és
vál​lá​val lö​kött fél​re min​den​kit, aki az út​já​ba ke​rült, gon​dol​ko​dás nél​kül ta​po​sott át
hol​ta​kon és se​be​sül​te​ken. Csak sem​mi cse​ve​ré​szés. Sem​mi bo​csá​nat​ké​rés. Itt
ugyan nincs he​lye szá​nal​mas ud​va​ri​as​ko​dás​nak.
– Fél​re a ki​ba​szott utam​ból! – or​dí​tot​ta, majd egy​sze​rű​en fel​lö​kött egy ka​to​nát,
akit az​tán sző​nyeg​nek hasz​nált. Fém vil​lant, és egy dár​da he​gye szán​tot​ta vé​gig a
paj​zsát. Egy pil​la​na​tig azt hit​te, hogy egy uni​ós ka​to​na fe​jez​te így ki az elé​ge​det​len​-
sé​gét, de az​tán ész​re​vet​te, hogy a dár​da má​sik vé​gét egy észak​föl​di tart​ja. Szer​-
vusz, ba​rá​tom! Gorst pró​bál​ta ki​sza​ba​dí​ta​ni a kard​ját a for​ga​tag​ból, hogy hasz​nát
is ve​gye, de va​la​ki ha​tal​ma​sat ta​szí​tott raj​ta há​tul​ról, mire azon kap​ta ma​gát, hogy
szo​ro​san hoz​záp​ré​se​lő​dik a dár​da tu​laj​do​no​sá​hoz, és az or​ruk is kis hí​ján össze​ér.
Sza​kál​las arc​ba bá​mult, egy heg​gel a fel​ső aj​kán.
Gorst be​le​fe​jelt újra meg újra meg újra, az​tán a föld​re ta​szí​tot​ta az észak​föl​dit,
és a fe​jé​re lé​pett, amíg az meg nem adta ma​gát a csiz​má​ja alatt. Csak ek​kor döb​-
bent rá, hogy éles fej​han​gon or​dít. Még azt sem tud​ta, hogy mit, ha egy​ál​ta​lán ér​-
tel​mes sza​vak hagy​ták el a szá​ját. Kö​rü​löt​te min​den​ki ugyan​ezt tet​te, ká​rom​ko​dá​-
so​kat frö​csög​tek egy​más ar​cá​ba, ami​ket a má​sik ol​da​lon sen​ki meg nem ért​he​tett.
 Egy pil​la​nat​ra ki​vil​lant a kék ég az ala​bár​dok bo​zót​já​ból, és Gorst már​is ar​ra​fe​lé
dö​fött a kard​já​val. Újabb észak​föl​di dőlt el, a le​ve​gő szi​szeg​ve áram​lott ki nyá​la​dzó
cso​dál​ko​zás​ra me​re​ve​dett aj​kán. A tö​meg​ben nem vi​szo​noz​hat​ta a dö​fést. Gorst
össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, és csak szúrt, szúrt, szúrt és szúrt, a kard he​gye pán​cé​lon
csi​kor​dult, hús​ban cup​pant, ahogy hosszú, vö​rös se​bet nyi​tott egy ka​ron.
A kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban vi​csor​gó arc je​lent meg Gorst paj​zsa fö​lött. Ő meg​ve​tet​-
te a lá​bát, és el​ta​szí​tot​ta ma​gá​tól a tá​ma​dó​ját, ha​tal​ma​sat ütve a mell​ka​sá​ra, az ál​-
lá​ra, a lá​bá​ra. Az észak​föl​di csak hát​rált és hát​rált, amíg or​dít​va át nem esett a kor​-
lá​ton. A lán​dzsá​ja a se​be​sen áram​ló fo​lyó​ba zu​hant, neki ma​gá​nak azon​ban va​la​-
hogy si​ke​rült meg​ka​pasz​kod​nia a má​sik ke​zé​vel. Uj​jai el​fe​hé​red​tek, úgy szo​rí​tot​ta
a kö​vet, össze​vert or​rá​ból öm​lött a vér, és es​dek​lő​en né​zett fel​fe​lé. Kö​nyö​rü​le​tért
fo​hász​ko​dik? Se​gít​sé​gért? Vagy csak meg​bo​csá​tá​sért? Hát nem mind​annyi​an
em​be​rek va​gyunk? Örök fi​vé​rek az élet rö​gös út​ján? Le​het​nénk akár ke​bel​ba​rá​-
tok is, ha nem itt és most ta​lál​kozunk, igaz?
Gorst a paj​zsá​val csa​pott le a kéz​re. Cson​tok rop​pan​tak a fém​pe​rem alatt, az
észak​föl​di pe​dig pö​rög​ve zu​hant a fo​lyó​ba.
– Az Uni​ó​ért! – üvöl​töt​te va​la​ki. – Az Uni​ó​ért! – Ő maga lett vol​na? Érez​te,
ahogy a ka​to​nák meg​in​dul​nak elő​re, bu​zog​ni kezd a vé​rük, és el​len​áll​ha​tat​lan len​-
dü​let​tel ha​lad​nak elő​re a hí​don, őt is ma​guk​kal so​dor​va észak felé, mint víz​be do​-
bott bo​tot a hul​lám ta​ra​ja. Le​vá​gott va​la​kit a hosszú kard​já​val, va​la​ki más​nak ki​-
lyu​kasz​tot​ta a fe​jét a paj​zsa sar​ká​val. A szíj be​le​vá​gott a ke​zé​be, az arca már fájt,
olyan szé​le​sen mo​soly​gott, min​den egyes lé​leg​ze​te iz​zott a bol​dog​ság​tól. Ez ám az
élet! Ez ám az élet! Vagy​is hát ne​kik nem, de…
Egy​szer​re üres tér​ben ta​lál​ta ma​gát. Tág mező nyílt meg előt​te, a szél​ben hul​-
lám​zó ga​bo​nát arany​szí​nű​re fes​tet​te a le​men​ni ké​szü​lő nap. Az egész olyan volt,
mint a pa​ra​di​csom, amit a Pró​fé​ta ígér az igaz gurk​hu​li​ak​nak. Az észak​föl​di​ek fu​-
tot​tak. Volt, aki messzi​re, volt, aki Gorst felé. Az el​len​tá​ma​dást egy jól meg​ter​mett
har​cos ve​zet​te, aki​nek a tes​tét fe​ke​te sod​rony​ra szí​ja​zott fe​ke​te vér​tek bo​rí​tot​ták,
egyik fém​kesz​tyűs ke​zé​ben hosszú kar​dot, a má​sik​ban ne​héz bu​zo​gányt tar​tott. A
fém me​le​gen és hí​vo​ga​tó​an csil​lant a kel​le​mes dél​után​ban. A fér​fit pri​bé​kek kö​vet​-
ték ék alak​ba ren​de​ződ​ve, tar​ká​ra fes​tett paj​zsa​i​kat a ma​gas​ba emel​ték, és egy rit​-
mus​ra kán​tál​tak menny​dö​rög​ve:
– Sö​mör! Sö​mör!
Az Unió len​dü​le​te meg​tört, de az él​boly kel​let​le​nül még ha​ladt elő​re a mö​göt​tük
ér​ke​zők nyo​má​sá​tól hajt​va. Gorst állt leg​elöl, a le​me​nő nap​ba mo​soly​gott, és moc​-
can​ni sem mert, ne​hogy to​va​tűn​jön az ér​zés. Fenn​költ pil​la​nat volt. Mint egy je​le​-
net va​la​me​lyik kis​fi​ú​ko​rá​ban ol​va​sott me​sé​ből. Mint az a rö​he​jes fest​mény az apja
könyv​tár​szo​bá​já​ban, ame​lyi​ken Nagy Ha​rod Kel​ni Ardlik​kal né​zett far​kas​sze​met.
Baj​no​kok ta​lál​ko​zá​sa! Össze​szo​rí​tott fo​gak, zab​szem​nek is szűk segg​lyu​kak! Di​-
cső​sé​ges éle​tek, di​cső​sé​ges ha​lá​lok és di​cső​sé​ges… di​cső​ség?
A fe​ke​té​be öl​tö​zött fér​fi fel​csör​te​tett a híd​ra, ha​tal​mas csiz​má​ja a kö​vön kop​-
pant. Pen​gé​je váll​ma​gas​ság​ban fü​tyült, Gorst azon​ban meg​ve​tet​te a lá​bát, és há​rí​-
tot​ta a tá​ma​dást. A lé​leg​zet​el​ál​lí​tó ere​jű üt​kö​zés​be az egész kar​ja be​le​re​me​gett.
Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb a bu​zo​gány is meg​ér​ke​zett. Gorst maga elé emel​te a paj​zsát,
de a ne​héz fegy​ver​től ak​ko​ra hor​pa​dás ke​let​ke​zett raj​ta, hogy köz​vet​le​nül az orra
előtt állt meg.
Gorst két gyors vá​gás​sal vá​la​szolt, egy ma​gas​sal és egy méllyel. A fe​ke​té​be öl​tö​-
zött em​ber el​ha​jolt az első elől, a má​so​di​kat pe​dig a bu​zo​gá​nya nye​lé​vel há​rí​tot​ta,
mi​előtt a sa​ját kard​já​val rá​tá​madt vol​na Gorstra, aki ki​for​dul​ni kény​sze​rült egy
uni​ós ka​to​na paj​zsát hasz​nál​va hát​tá​masz​nak.
A fér​fi erős volt és bá​tor, Észak​föld baj​no​ka. Csak​hogy az erő és a bá​tor​ság nem
min​dig ele​gen​dő. Nem nyá​la​zott vé​gig min​den fon​tos tan​köny​vet a kard​ví​vás​ról,
amit va​la​ha pa​pír​ra ve​tet​tek. Nem fu​tott tíz​ezer mér​föl​det pán​cél​ban. Nem bir​kó​-
zott a meg​aláz​ta​tás​sal hosszú, ke​se​rű éve​ken át. És ami a leg​rosszabb, nem mind​-
egy neki, hogy nyer vagy ve​szít.
A két pen​ge fül​si​ke​tí​tő csat​ta​nás​sal ta​lál​ko​zott a le​ve​gő​ben, de Gorst tö​ké​le​tes
idő​zí​té​sé​nek ered​mé​nye​kép​pen az észak​föl​di ve​szí​tet​te el az egyen​sú​lyát, mi​vel kí​-
mél​ni pró​bál​ta gyen​gé​nek tűnő bal tér​dét. Gorst egy szem​vil​la​nás alatt rá​ron​tott,
de va​la​ki más​nak a kó​sza fegy​ve​re el​ta​lál​ta a váll​vért​jét, mi​előtt döf​he​tett vol​na, és
egye​ne​sen a fe​ke​te em​ber kar​já​ba ta​szí​tot​ta.
Fél​szeg öle​lés​ben bot​la​doz​tak. Az észak​föl​di a bu​zo​gá​nya nye​lé​vel pró​bál​ta ütni,
el​gán​csol​ni, le​ráz​ni ma​gá​ról. Gorst nem en​ged​te el​len​fe​lét. Töb​bé-ke​vés​bé el​ju​tott
a tu​da​tá​ig, hogy kö​rü​löt​tük zaj​lik a csa​ta, hogy má​sok is el​ke​se​re​dett kö​zel​harc​ba
ga​ba​lyod​nak, hogy el​gyö​tört hús és el​gyö​tört fém si​kít, de le​huny​ta a sze​mét, és
be​le​fe​led​ke​zett a pil​la​nat​ba.
Mi​kor ölel​tem meg va​la​kit leg​utóbb iga​zán1? Ami​kor meg​nyer​tem az elő​dön​-
tőt a Vi​a​da​lon, meg​ölelt-e az apám? Nem. Ke​mé​nyen meg​szo​rí​tot​ta a ke​ze​met.
Za​var​tan vál​lon ve​re​ge​tett. Ta​lán ha győ​zök, meg​ölelt vol​na, de el​buk​tam, aho​-
gyan ő elő​re meg​jó​sol​ta. Ak​kor hát ki ölelt meg leg​utóbb? Egy nő, aki​nek fi​zet​-
tem érte? Egy jó​for​mán is​me​ret​len fér​fi a ré​szeg​ség szül​te baj​tár​si he​vü​let​ben?
De az sem volt ilyen. Ak​kor nem olyas​va​la​ki ölelt, aki egy​ívá​sú ve​lem, aki iga​zán
meg​ért. Bár​csak to​vább tart​hat​na…
Hát​ra​ug​rott, el​kap​ta a fe​jét a sü​ví​tő bu​zo​gány elől, és hagy​ta, hogy a fe​ke​te har​-
cost el​vi​gye mel​let​te a len​dü​let. Gorst acél​ja az észak​föl​di tar​kó​ja felé vil​lant. A fér​-
fi az utol​só pil​la​nat​ban vissza​nyer​te az egyen​sú​lyát, és há​rí​tot​ta a csa​pást, de a
kard ki​re​pült a ke​zé​ből, és messzi​re csú​szott a dü​bör​gő csiz​mák kö​zött. A fe​ke​te
har​cos fel​üvöl​tött, és for​du​lás​ból sré​gen meg​ló​dí​tot​ta gyil​kos bu​zo​gá​nyát.
Túl sok erő, de nem elég pre​ci​zi​tás. Gorst lát​ta a kö​ze​le​dő csa​pást, könnye​dén
fél​re​ta​szí​tot​ta a paj​zsá​val, majd az így tá​madt üres tér​be lé​pett, és egy gon​do​san
ki​szá​mí​tott moz​du​lat​tal meg​szúr​ta a gyen​ge bal tér​det. Pen​gé​je a comb​vért il​lesz​-
té​sé​nél meg​ta​lál​ta a sod​ronyt, és be​le​mart. A fe​ke​te har​cos ol​dalt dőlt, és csak a
kor​lát​ba ka​pasz​kod​va tu​dott tal​pon ma​rad​ni. Bu​zo​gá​nya a mo​ha​lep​te kö​vet kar​-
col​ta.
Gorst ki​fúj​ta az or​rán a le​ve​gőt, és szé​les ív​ben a feje fölé emel​te a kard​ját. A
pen​ge ját​szi könnyed​ség​gel vág​ta át a fe​ke​te har​cos vas​tag al​kar​ját, pán​cé​los​tul,
hú​sos​tul, cson​tos​tul, hogy az​tán a kö​vön kon​dul​jon alat​ta. Vér, sod​rony​gyű​rűk és
kő​szi​lán​kok száll​tak szer​te​szét.
Az észak​föl​di dü​höd​ten hor​kant fel, az​tán han​go​sat bő​dül​ve gyil​kos csa​pást
mért Gorst fe​jé​re a bu​zo​gá​nyá​val. Vagy​is csak mért vol​na, ha a kar​ja még a he​lyén
lett vol​na. Gorst gya​ní​tot​ta, hogy nem csak ő csa​ló​dott, ami​ért a fér​fi pán​cél​kesz​-
tyű​jét meg fél al​kar​ját már csak a sod​ro​nying utol​só da​rab​ká​ja tar​tot​ta, és a bu​zo​-
gány af​fé​le ma​ri​o​nett​bá​bu​ként csak vé​kony bőr​szí​já​nál fog​va ló​gott a csuk​lón.
Amennyi​re Gorst meg tud​ta ál​la​pí​ta​ni anél​kül, hogy lát​ta vol​na az ar​cát, a fe​ke​te
har​cos igen​csak za​var​ba jött.
Gorst fej​be vág​ta a paj​zsá​val, és hát​ra​csap​ta a si​sak​ját. A le​vá​gott kar​ból vas​tag
fe​ke​te su​gár​ban frö​csö​gött a vér. A fér​fi meg​ma​radt ke​zé​vel eset​le​nül ta​po​ga​tott az
övén lógó tőr után, ami​kor Gorst hosszú kard​ja fe​ke​te arc​vért​jé​be vá​gott, és
hosszú fé​nyes hor​pa​dást ha​gyott ben​ne maga után. Vég​képp el​vesz​tet​te az egyen​-
sú​lyát, szét​tár​ta más​fél kar​ját, és el​dőlt, mint egy ha​tal​mas ki​vá​gott fa.
Gorst fel​emel​te a paj​zsát meg vé​res kard​ját, és mint egy bar​bár, éle​set ki​ált​va
ráz​ta meg fegy​ve​re​it az utol​só ri​adt észak​föl​di​ek felé. Győz​tem, pöcs​fe​jek! Győz​-
tem! Győz​tem!
Mint​ha va​la​ki ki​ad​ta vol​na a pa​ran​csot, so​kan meg​for​dul​tak, és át​csör​tet​ve a ga​-
bo​nán észak felé me​ne​kül​tek, hogy mi​ha​ma​rabb biz​ton​ság​ba jus​sa​nak csap​ko​dó
vért​je​ik, fá​radt​sá​guk és ret​te​gé​sük sú​lya alatt küsz​köd​ve. Gorst ve​lük tar​tott:
orosz​lán a kecs​kék kö​zött.
A min​den reg​ge​li test​gya​kor​lá​sá​hoz ké​pest ez olyan volt, mint egy könnyed tánc.
Egy fé​lel​mé​ben üvöl​tő észak​föl​di ke​rült mel​lé. Gorst ki​szá​mí​tot​ta a test le​fe​lé irá​-
nyu​ló moz​gá​sát, hoz​zá​iga​zí​tot​ta sa​ját kar​já​nak le​fe​lé irá​nyu​ló len​dü​le​tét, és egy​-
sze​rű​en le​csap​ta a fér​fi fe​jét, ami az​tán a tér​dén meg​pat​tan​va gör​dült fél​re az út​já​-
ból. Egy fi​a​tal le​gény fé​le​lem​től el​torzult arc​cal né​zett hát​ra a vál​la fö​lött, és fél​re​-
dob​ta a dár​dá​ját. Gorst mé​lyen a há​tá​ba vá​gott, és a fiú üvölt​ve zu​hant a ga​bo​ná​-
ba.
Olyan könnyű volt, hogy Gorst már-már rö​he​jes​nek ta​lál​ta. Egy em​ber alól ki​-
vág​ta a lá​ba​it, egy má​si​kat utol​ért, és a há​tá​ba döf​ve vég​zett vele, egy har​ma​dik​nak
a kar​ját nyisszan​tot​ta le, az​tán hagy​ta pár lé​pés​nyit tán​to​rog​ni, mi​előtt ha​nyatt
lök​te a kard​já​val.
Ez még min​dig csa​ta? Még min​dig di​cső har​co​sok csap​nak össze egy​más​sal?
Vagy ez már csak kö​zön​sé​ges gyil​kos​ság? Nem ér​de​kel​te. Nem tu​dok vic​ce​ket me​-
sél​ni meg báj​cse​veg​ni, de eh​hez ér​tek. Erre szü​let​tem. Bre​mer dan Gorst va​gyok, a
vi​lág ura!
Egy​szer​re két​ol​dalt ka​sza​bol​ta őket, a nyo​má​ban meg​cson​kí​tott, vé​res tes​tek he​-
ver​tek. Né​há​nyan me​ne​kü​lés köz​ben hát​ra​for​dul​tak. Gorst őket sem kí​mél​te, gon​-
dol​ko​dás nél​kül vég​zett ve​lük. Csak csör​te​tett és csör​te​tett elő​re, össze​vissza vag​-
dos​va, mint va​la​mi őrült hen​tes. El​ha​ladt egy ta​nya mel​lett, ami a jobb ol​da​lon
állt, nagy​já​ból fél​úton vagy ta​lán azon is túl egy a tá​vol​ban ke​reszt​be nyú​ló fal felé.
Mi​vel ép​pen nem akadt tőle kar​nyúj​tás​nyi​ra észak​föl​di, gyor​san hát​ra​pil​lan​tott a
vál​la fö​lött, és le​las​sí​tott.
Mit​te​rick egyet​len em​be​re sem kö​vet​te. Meg​áll​tak a híd kö​ze​lé​ben, száz​lé​pés​nyi​-
vel mö​göt​te. Tel​je​sen egye​dül volt a me​zőn, egy​sze​mé​lyes tá​ma​dást in​dí​tott az
észak​föl​di po​zí​ci​ók el​len. Bi​zony​ta​la​nul meg​állt, mint aki zá​tony​ra fu​tott az árpa
ten​ge​rén.
Egy fi​a​tal le​gény, akit ko​ráb​ban meg​előz​he​tett, most ko​cog​va utol​ér​te. Zi​lált volt
a haja, bőr​ze​ké​jé​nek uj​ját el​lep​te a vér. Nem volt nála fegy​ver. Gyors pil​lan​tást ve​-
tett Gorstra, az​tán ko​co​gott to​vább. Gorst​nak egyet​len lé​pést sem kel​lett vol​na
ten​nie, hogy le​döf​je, de töb​bé nem lát​ta ér​tel​mét.
A csa​ta emel​ke​dett​sé​ge las​san to​va​szállt, az is​me​rős súly megint nyom​ni kezd​te
a vál​lát. Olyan se​be​sen szip​pant ma​gá​ba újra a csüg​ge​dés mo​csa​ra. Há​ro​mig szá​-
mo​lok, és megint az a bú​val​ba​szott sze​ren​csét​len va​gyok, akit min​den​ki is​mer és
meg​vet. Vissza​né​zett a sa​ját em​be​rei felé. Már nyo​mok​ban sem érez​te úgy, hogy
van mi​ért büsz​ké​nek len​nie a hul​lák maga mö​gött ha​gyott nyom​vo​na​lá​ra.
Csak állt ott, a bő​rét csik​lan​doz​ta a ve​rej​ték, össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött szív​ta be
a le​ve​gőt. Ko​mo​ran pil​lan​tott az ár​pa​me​ző vé​gé​ben emel​ke​dő fal, a mö​göt​te so​ra​-
ko​zó lán​dzsa​he​gyek és a bot​la​doz​va ar​ra​fe​lé me​ne​kü​lő le​győ​zöt​tek irá​nyá​ba. Ta​-
lán egye​dül kel​le​ne ro​ha​moz​nom to​vább. Ott megy a di​cső​sé​ges Gorst! Üs​tö​kös​-
ként zu​han az el​len​ség​re! A tes​te meg​hal, de a neve örök​ké élni fog! Fel​hor​kant.
Az a kre​tén Gorst, az az os​to​ba, vinnyo​gó segg​fej csak úgy oda​dob​ja az éle​tét.
Ér​tel​met​le​nül bu​kik a sír​já​ba, mint szar​da​rab a csa​tor​ná​ba, és ép​pen olyan
gyor​san el is fe​lej​tik.
Le​ráz​ta a kar​já​ról hasz​nál​ha​tat​lan​ná vált paj​zsát, az ös​vény​re dob​ta, az​tán két
uj​já​val elő​húz​ta az össze​haj​to​ga​tott le​ve​let a mell​vért​je alól, össze​gyűr​te a mar​ká​-
ban, és az ár​pá​ba dob​ta. Amúgy is szá​nal​mas egy le​vél volt. Szé​gyell​het​ném ma​-
gam érte.
Ez​zel meg​for​dult, és a fe​jét ló​gat​va vissza​bak​ta​tott a híd felé.
Egy uni​ós ka​to​na va​la​mi ok​nál fog​va még egy jó da​ra​bon ül​döz​te Sö​mör me​ne​kü​lő
csa​pa​ta​it. Nagy​da​rab fér​fi volt kard​dal a ke​zé​ben. Nem tűnt kü​lö​nö​seb​ben di​a​dal​-
it​tas​nak, ahogy vé​gig​né​zett az úton, in​kább fur​csa ma​gány​ban to​por​gott a szé​les
mező kö​ze​pén. Ép​pen olyan le​győ​zött​nek tűnt, ami​lyen​nek Cal​der érez​te ma​gát.
Egy idő után meg​for​dult, és vissza​ol​dal​gott a híd​hoz. Vissza az ár​kok felé, ami​ket
Sö​mör em​be​rei ás​tak az elő​ző este, és ahol most az Unió fog​lal​ta el a po​zí​ci​ó​it.
Nem min​den harc​té​ri drá​ma di​cső tet​tek kö​vet​kez​mé​nye. Né​me​lyik egy​sze​rű​en
ab​ból ered, hogy min​den​ki ül a fe​ne​kén, és vár​ja, hogy a szá​já​ba re​pül​jön a sült ga​-
lamb. Tíz​fé​le nem kül​dött se​gít​sé​get. Cal​der meg sem moc​cant. Még odá​ig sem ju​-
tott el, hogy el​ha​tá​roz​za, hogy meg sem moc​can. Csak állt, bá​mult a sem​mi​be a
táv​csö​vén ke​resz​tül a ha​tá​ro​zat​lan​ság agó​ni​á​já​ba der​med​ve, az​tán egy​szer​re csak
azt lát​ta, hogy Sö​mör összes, még mo​zog​ni ké​pes em​be​re fu​tás​nak ered, és a híd az
Unió ke​zé​be ke​rül.
Sze​ren​csé​re úgy tűnt, egye​lő​re meg​elé​ged​tek ennyi​vel. Va​ló​szí​nű​leg nem akar​-
ták koc​káz​tat​ni, hogy az egy​re fo​gyó fény​ben to​vább​ha​lad​ja​nak. El​vég​re min​den​ki
tud​ta, hogy hol​nap nyu​god​tan még előbb​re nyo​mul​hat​nak. Most már meg​ve​tet​ték
a lá​bu​kat a fo​lyó észa​ki part​ján, és nem vol​tak hí​ján az em​be​rek​nek, hi​á​ba fi​zet​te​-
tett ve​lük nagy árat Sö​mör. A je​lek sze​rint ő maga még na​gyobb árat fi​ze​tett.
Az utol​só le​győ​zött pri​bé​kek még min​dig vissza​fe​lé bo​tor​kál​tak, hogy az​tán át​-
ka​pasz​kod​ja​nak a kő​fa​lon, és vé​re​sen, meg​tör​ve, ki​me​rül​ten le​hup​pan​ja​nak az ár​-
pá​ba a túl​ol​da​lon. Cal​der az egyik em​ber vál​lá​ra tet​te a ke​zét.
– Hol van Sö​mör?
– Meg​halt! – or​dí​tot​ta a ka​to​na, és le​ráz​ta ma​gá​ról a ke​zet. – Meg​halt! Mi​ért
nem jöt​te​tek, ti mocs​kok? Mi​ért nem se​gí​tet​te​tek ne​künk?
– Uni​ós ka​to​nák van​nak ott, a pa​tak túl​part​ján – ma​gya​ráz​ta Hó​fe​hér, mi​köz​-
ben odébb te​rel​te a fér​fit. Cal​der szin​te meg sem hal​lot​ta. Moz​du​lat​la​nul állt a ka​-
pu​nál, és az egy​re sö​té​te​dő mező fö​lött a hi​dat bá​mul​ta.
Sze​ret​te a báty​ját. Mert a párt​ját fog​ta, ami​kor min​den​ki más el​le​ne for​dult.
Mert a csa​lád min​den​nél fon​to​sabb.
Gyű​löl​te a báty​ját. Mert olyan os​to​ba volt. Mert olyan erős volt. Mert az út​já​ban
állt. Mert sem​mi nem fon​to​sabb, mint a ha​ta​lom.
És a báty​ja most meg​halt. És ő hagy​ta, hogy meg​hal​jon. Elég volt hoz​zá, hogy
nem tett sem​mit. Va​jon ez ugyan​az, mint​ha sze​mé​lye​sen ölne meg va​la​kit?
Nem tu​dott más​ra gon​dol​ni, csak hogy et​től mennyi​vel lesz ne​he​zebb az éle​te.
Az újabb fel​ada​tok​ra, amik most rá​há​rul​nak, a fe​le​lős​ség​re, amit a nya​ká​ba kell
majd ven​nie. Rá​ma​radt hát ap​juk vi​szá​lyok​ból, gyű​lö​let​ből és el​len​sé​ges​ke​dés​ből
álló fel​be​csül​he​tet​len ér​té​kű örök​sé​ge. In​kább a bosszú​ság lett úrrá raj​ta, mint a
gyász, és maga sem ér​tet​te, mi​ért nem he​ve​seb​bek az ér​zé​sei. Min​den​ki őt bá​mul​-
ta. Kí​ván​csi​an fi​gyel​ték, mi​hez kezd. Lát​ni akar​ták, mi​lyen em​ber. Szin​te za​var​ban
volt, ami​ért a báty​ja ha​lá​la csak ennyi ér​zel​met vál​tott ki be​lő​le. Nem ér​zett bűn​tu​-
da​tot, sem szo​mo​rú​sá​got, csak hi​deg​sé​get. Az​tán dü​hös lett.
Az​tán na​gyon dü​hös.
 Különös ágytársak

Fin​ree fe​jé​ről le​kap​ták a csuk​lyát, és a nő hu​nyo​rog​va me​redt a fény​be. Már

amennyi volt. A fél​ho​má​lyos, po​ros szo​bá​ból csak két ab​lak nyílt, az ala​csony
mennye​zet kö​zé​pen be​süp​pedt, a ge​ren​dák​ról pók​há​lók lóg​tak alá.
Egy észak​föl​di állt szé​les ter​pesz​ben pár lé​pés​sel előt​te, csí​pő​re tett kéz​zel, a fe​-
jét kis​sé hát​ra​vet​ve. Olyan em​ber​nek tűnt, aki meg​szok​ta, hogy en​ge​del​mes​ked​nek
a sza​vá​nak, még​hoz​zá gyor​san. Rö​vid ha​já​ba ősz szá​lak ve​gyül​tek, régi he​gek​kel
tar​kí​tott ar​cát mint​ha vé​ső​vel fa​rag​ták vol​na. A szá​ját fi​no​man el​húz​va mér​te vé​-
gig a nőt. Ne​héz arany​sze​mek​ből álló lánc vi​lá​gí​tott hal​vá​nyan a vál​lán. Fon​tos
em​ber volt. Vagy leg​alább​is olyan, aki fon​tos​nak gon​dol​ta ma​gát.
Mö​göt​te egy idő​sebb fér​fi állt, hü​velyk​uj​ját az övé​be akasz​tot​ta ko​pott kard​mar​-
ko​la​ta kö​ze​lé​ben. Ősz arc​szőr​ze​te fél​úton járt a bo​ros​ta és a sza​káll kö​zött, az or​rá​-
tól ki​in​du​ló ró​zsa​szín szé​lű friss, vö​rös vá​gást rút öl​té​sek​kel varr​ták össze. A te​kin​-
te​te va​la​me​lyest szo​mor​kás​nak és va​la​me​lyest el​szánt​nak ha​tott, mint aki nem lel​-
ke​se​dik azért, ami kö​vet​ke​zik, de nem lát rá mó​dot, hogy el​ke​rül​jék, ezért rá​szán​ta
ma​gát, hogy bár​mi áron vég​hez vi​szi. A pa​rancs​nok első em​be​re.
Ahogy Fin​ree sze​me al​kal​maz​ko​dott a fény​hez, egy har​ma​dik ala​kot is meg​pil​-
lan​tott a sa​rok​ban, a fal​nak tá​masz​kod​va. Cso​dál​koz​va ál​la​pí​tot​ta meg, hogy egy
fe​ke​te bőrű nő az. Ma​gas volt, so​vány, hosszú, nyi​tott ka​bát​ja alatt lát​szott, hogy
tel​jes tes​tét fe​hér pó​lyá​ba bu​gyo​lál​ta. Hogy mi köze le​he​tett a két fér​fi​hoz, azt Fin​-
ree nem tud​ta meg​ál​la​pí​ta​ni.
El​len​állt a kí​sér​tés​nek, hogy hát​ra​néz​zen, de re​sze​lős lég​zés hang​ját hal​lot​ta va​-
la​hon​nan maga mö​gül. A fém​sze​mű volt az. Fin​ree kí​ván​csi lett vol​na, va​jon a ke​-
zé​ben tart​ja-e azt az apró kést, és ha igen, mi​lyen messze van a pen​gé​je a há​tá​tól.
Mocs​kos ru​há​ja alatt bi​zse​reg​ni kez​dett a háta a gon​do​lat​ra.
– Ez ő? – A lán​cot vi​se​lő fér​fi fin​to​rog​va pil​lan​tott a fe​ke​te bőrű nőre. Ahogy el​-
for​dí​tot​ta a fe​jét, Fin​ree lát​ta, hogy a füle he​lyén csak egy gyű​rött, régi seb van.
– Igen.
– Nem úgy fest, mint aki vá​laszt je​lent​het​ne a prob​lé​má​ink​ra.
A nő pis​lo​gás nél​kül bá​mul​ta Fin​reet.
– Nyil​ván né​zett már ki job​ban is. – A sze​me olyan volt, mint egy gyí​ké: fe​ke​te
és üres.
A lán​cos fér​fi elő​re​lé​pett, és Fin​ree​nek min​den ere​jét össze kel​lett szed​nie, hogy
ne rez​zen​jen össze. Volt eb​ben az em​ber​ben va​la​mi, ami azt su​gall​ta, hogy a kö​vet​-
ke​ző pil​la​nat​ban erő​szak​hoz fo​lya​mo​dik. Hogy min​den egyes apró moz​du​la​ta csak
egy po​fon, egy fe​je​lés vagy va​la​mi rosszabb elő​já​té​ka. Hogy az ösz​tö​nei azt dik​tál​-
ják, fojt​sa meg őt, és csak erős ön​fe​gye​lem​mel tud​ja vissza​fog​ni ma​gát.
– Tud​ja, ki va​gyok?
Fin​ree fel​szeg​te a fe​jét, pró​bált ret​tent​he​tet​len​nek tűn​ni, de szin​te biz​tos volt
ben​ne, hogy nem si​ke​rült. A szí​ve olyan he​ve​sen vert, hogy ta​lán még a töb​bi​ek is
hal​lot​ták a szo​bá​ban.
– Nem – fe​lel​te észak​föl​di nyel​ven.
– Ezek sze​rint ért en​gem.
– Igen.
– Fe​ke​te Mé​tely va​gyok.
– Ó! – Fin​ree nem​igen tud​ta, mit is mond​hat​na. – Azt hit​tem, ma​ga​sabb.
Mé​tely fel​húz​ta egyik seb​hely szag​gat​ta szem​öl​dö​két, és az idő​sebb fér​fi​ra né​-
zett. Az meg​von​ta a vál​lát.
– Mit mond​jak erre? Ezek sze​rint nem vagy ak​ko​ra, mint hír​lik ró​lad.
– A leg​töb​ben így va​gyunk ez​zel. – Mé​tely össze​hú​zott szem​mel né​zett vissza
Fin​re​ere. – És az apja? Ma​ga​sabb ná​lam?
Te​hát tud​ják, ki ő. Tud​ják, ki az apja. Fo​gal​ma sem volt hon​nan, de tud​ják. Ez
vagy jó, vagy na​gyon rossz. Az idő​sebb fér​fi​ra pil​lan​tott, az pe​dig a le​he​tő leg​hal​vá​-
nyabb, bo​csá​nat​ké​rő mo​sollyal né​zett rá, majd el​fin​to​ro​dott, ahogy az öl​té​sek a
bő​ré​be mar​tak. Fin​ree érez​te, hogy a fém​sze​mű mo​co​rog a háta mö​gött, lába alatt
csi​ko​rog​tak a pad​ló​desz​kák. Nem úgy tűnt, hogy sok jóra szá​mít​hat​na et​től a csa​-
pat​tól.
– Apám nagy​já​ból ugyan​olyan ma​gas, mint maga – fe​lel​te sut​tog​va.
Mé​tely el​vi​gyo​ro​dott, de a sze​mé​ben nyo​ma sem lát​szott vi​dám​ság​nak.
– Hát, ez egy át​ko​zot​tul jó ma​gas​ság.
– Ha raj​tam ke​resz​tül pró​bál el​ér​ni nála va​la​mit, csa​lód​nia kell majd.
– Va​ló​ban?
– Sem​mi sem tán​to​rít​hat​ja el tőle, hogy tel​je​sít​se a kö​te​les​sé​gét.
– Szó​val nem fog​ja bán​ni, ha el​vesz​ti ma​gát?
– Bán​ni fog​ja. De csak még ke​mé​nyeb​ben har​col majd!
– Ó, már lá​tom, mi​lyen em​ber​rel van dol​gom! Hű​sé​ges, erős, duz​zad a keb​le az
erény​től. Kí​vül​ről mint a vas, de… – Ök​lé​vel a mell​ka​sá​ra csa​pott, és ki​tol​ta az alsó
aj​kát. – Érez. Ide​bent min​dent érez. És sír, ha csend tá​mad kö​rü​löt​te.
 Fin​ree egye​ne​sen a fér​fi sze​mé​be né​zett.
– Elég jól lát​ja.
Mé​tely úgy rán​tot​ta elő a mo​so​lyát, mint gyil​kos a ké​sét.
– Mint​ha a ki​ba​szott iker​test​vé​rem len​ne. – Az idő​sebb fér​fi kur​tán fel​ne​ve​tett.
A nő el​mo​so​lyo​dott, ki​vil​lant​va le​he​tet​le​nül fe​hér fog​so​rát. A fém​sze​mű fér​fi nem
adott ki han​got. – Ak​kor még jó, hogy nem az apja kö​nyö​rü​le​té​ben kell bíz​nia.
Nem ter​ve​zem, hogy al​ku​do​zom az éle​té​vel, vagy hogy vált​ság​dí​jat ké​rek ma​gá​ért,
de még azt sem, hogy át​kül​döm a fe​jét a fo​lyón egy do​boz​ban. Bár be​szél​ge​té​sünk
ala​ku​lá​sá​nak függ​vé​nyé​ben ez utób​bit il​le​tő​en még meg​gon​dol​ha​tom ma​gam.
Hosszú csend kö​vet​ke​zett, mi​alatt Mé​tely Fin​reet néz​te, Fin​ree pe​dig Mé​telyt.
Mint​ha az el​ítélt vár​ta vol​na, hogy a bíró íté​le​tet hoz​zon.
– Azon mor​fon​dí​ro​zom, hogy el​en​ge​dem ma​gát – mond​ta a fér​fi. – Sze​ret​ném,
ha el​vin​ne egy üze​ne​tet az ap​já​nak. Adja át neki, hogy nem lá​tom ér​tel​mét a to​váb​-
bi vér​on​tás​nak eb​ben a kur​va, mit sem érő völgy​ben. Adja át neki, hogy haj​lan​dó
va​gyok be​szél​get​ni. – Mé​tely han​go​san szi​pá​kolt egyet, az​tán úgy húz​ta el a szá​ját,
mint​ha va​la​mi sa​va​nyú​ba ha​ra​pott vol​na. – Be​szél​get​ni… a bé​ké​ről.
Fin​ree​nek fenn​akadt a sze​me.
– Be​szél​get​ni.
– Pon​to​san.
– A bé​ké​ről.
– Pon​to​san.
Fin​ree szé​dült. Meg​ré​sze​gült a gon​do​lat​tól, hogy még​is vi​szont​lát​hat​ja a fér​jét
meg az ap​ját. De most messzebb​re kell te​kin​te​nie ezek​nél. Mély lé​leg​ze​tet vett az
or​rán ke​resz​tül, és össze​szed​te a bá​tor​sá​gát.
– Ennyi ke​vés lesz.
Öröm​mel lát​ta, hogy Fe​ke​te Mé​tely erő​sen meg​le​pő​dik.
– Hogy​hogy ke​vés?
– Úgy! – Ne​héz volt ha​tá​ro​zott​nak mu​tat​koz​ni hor​zso​lá​sok​kal és kék-zöld fol​-
tok​kal tar​kít​va, mocs​ko​san az em​ber leg​fé​lel​me​te​sebb el​len​sé​gei kö​zött, de Fin​ree
meg​tett min​den tőle tel​he​tőt. Meg​hu​nyász​kod​va nem fog ki​ke​ve​red​ni eb​ből. Fe​ke​-
te Mé​tely va​la​ki ha​tal​ma​sab​bal akar tár​gyal​ni. Olyas​va​la​ki​vel, aki​től ő maga is ha​-
tal​ma​sabb​nak érzi ma​gát. Mi​nél ha​tal​ma​sabb​nak mu​tat​ko​zik, an​nál na​gyobb biz​-
ton​ság​ban van. Fel​szeg​te hát az ál​lát, és a fér​fi sze​mé​be né​zett. – Kell ten​nie egy
gesz​tust. Érez​tet​nie kell apám​mal, hogy ko​mo​lyak a szán​dé​kai. Hogy va​ló​ban haj​-
lan​dó tár​gyal​ni. Be kell bi​zo​nyí​ta​nia, hogy haj​lik az éssze​rű szó​ra.
Fe​ke​te Mé​tely fel​hor​kant.
– Hal​lot​tad ezt, Begy? Gesz​tust. Én.
 Az öreg​em​ber vál​lat vont.
– Be kell bi​zo​nyí​ta​nod, hogy haj​lasz az éssze​rű szó​ra.
– Az nem elég, hogy vissza​kül​döm a lányt, és még csak egy lyuk sem lesz a fe​jé​-
ben? – kér​dez​te Mé​tely, mi​köz​ben te​tő​től tal​pig vé​gig​mér​te a nőt. – Sőt, még a feje
sem lesz a lyu​ká​ban, ami azt il​le​ti.
Fin​ree át​sik​lott a meg​jegy​zés fö​lött.
– A teg​na​pi csa​tá​ban egé​szen biz​to​san ej​tett fog​lyo​kat. – Ha​csak meg nem öl​ték
min​det. Fe​ke​te Mé​tely sze​mé​be pil​lant​va ez nem tűnt ép​pen ki​zárt​nak.
– Hát per​sze hogy ej​tet​tünk fog​lyo​kat. – Mé​tely fél​re​haj​tot​ta a fe​jét, és kö​ze​lebb
hú​zó​dott. – Va​la​mi ál​lat​nak néz?
Igaz, ami igaz, Fin​ree pon​to​san an​nak néz​te.
– Azt aka​rom, hogy en​ged​je őket sza​ba​dom.
– Azt akar​ja? No​csak! Az összeset?
– Igen.
– A sem​mi​ért?
– Gesz​tus len​ne…
Fe​ke​te Mé​tely elő​re​lé​pett, orra majd​nem a nőét érin​tet​te, nya​ka ol​da​lán vas​tag
erek duz​zad​tak ki. – Nincs ab​ban a hely​zet​ben, hogy tár​gyal​jon, maga ki​ba​szott
kis…
– Ma​gá​nak nem ve​lem van tár​gyal​ni​va​ló​ja, ha​nem az apám​mal! – vá​gott vissza
Fin​ree, ki​vil​lant​va a fog​so​rát. – Már​pe​dig min​den​hol ő van po​zí​ci​ó​ban. Kü​lön​ben
ma​gá​nak kur​vá​ra eszé​be sem jut​na ilyes​mi, baz​meg!
Mé​tely ar​cán rán​gá​sok hul​lá​mai fu​tot​tak vé​gig, és a nő egy pil​la​na​tig biz​tos volt
ben​ne, hogy Észak​föld ura pé​pes​re veri. Vagy leg​alább​is int fém​sze​mű bé​ren​cé​nek,
aki fel​ha​sít​ja a há​tát a fe​ne​ké​től a tar​kó​já​ig. Mé​tely fel​emel​te a ke​zét, és Fin​ree
nem ké​tel​ke​dett ben​ne, hogy a kö​vet​ke​ző lé​leg​ze​te lesz az utol​só. De a fér​fi csak
mo​soly​gott, és meg​ráz​ta az uj​ját Fin​ree orra előtt.
– Ma​gá​nak az​tán éles a nyel​ve! Nem mond​tad, hogy ilyen éles a nyel​ve.
– Mély​sé​ge​sen meg va​gyok döb​ben​ve – kö​zöl​te a fe​ke​te bőrű nő. Nagy​já​ból
annyi​ra tűnt döb​bent​nek, mint a fal a háta mö​gött.
– Rend​ben. – Mé​tely fel​fúj​ta seb​he​lyes ar​cát. – El​en​ge​dek né​hány se​be​sül​tet.
Amúgy se tud​nék alud​ni a zo​ko​gá​suk​tól az éj​jel. Le​gyen mond​juk öt tu​cat em​ber.
– Több is van?
– Sok​kal több, de azért a gesz​tu​sa​im​nak is van​nak ha​tá​rai. Öt tu​cat​nál töb​bet
nem le​het kö​zé​jük szu​sza​kol​ni.
Fin​ree egy órá​val ez​előtt még esélyt sem lá​tott a me​ne​kü​lés​re. Most meg majd​-
nem össze​csuk​lott a tér​de a gon​do​lat​ra, hogy élve meg​úsz​hat​ja ezt a ka​lan​dot, és
még meg is ment​het hat​van em​bert. Azért még va​la​mi​vel meg kel​lett pró​bál​koz​-
nia.
– Egy má​sik nőt is el​ra​bol​tak ve​lem…
– Nem fog men​ni.
– Nem tud​ja, mit sze​ret​nék kér​ni…
– De, tu​dom, és nem le​het. Ko​pog​ta​tó Ide​gen, az a bösz​me nagy bi​tang, aki fog​-
lyul ej​tet​te ma​gát, egy fu​tó​bo​lond. Nem fe​lel ne​kem. Sen​ki​nek és sem​mi​nek nem
fe​lel. El​kép​zel​ni nem tud​ja, mibe fog ne​kem ke​rül​ni, hogy el​ho​zat​tam ma​gát. Nem
en​ged​he​tem meg ma​gam​nak, hogy még egy em​bert meg​ve​gyek tőle.
– Ak​kor nem se​gí​tek.
Mé​tely vá​gott egy gri​maszt.
– Az éles nyelv jó do​log, de azért ügyel​jen rá, ne​hogy a sa​ját tor​kát vág​ja el vele.
Ha nem se​gít ne​kem, nem ve​szem hasz​nát. Akár vissza is küld​he​tem Kur​va​pe​cér
Ide​gen​nek, nem igaz? Én úgy lá​tom, hogy két le​he​tő​ség kö​zül vá​laszt​hat. Vagy
vissza​megy az ap​já​hoz, és ki​ve​szi a ré​szét a bé​ké​ből, vagy vissza​megy a ba​rát​nő​jé​-
hez, és ki​ve​szi a ré​szét… ab​ból, ami rá vár, akár​mi is le​gyen az. Ki​hez men​ne in​-
kább?
Fin​ree a sö​tét​ben ri​ad​tan le​ve​gő után kap​ko​dó Aliz​ra gon​dolt, a nő nyü​szí​té​sé​re,
ahogy a keze ki​csú​szott az övé​ből. A seb​he​lyes óri​ás​ra gon​dolt, arra, aho​gyan szét​-
ver​te a fa​lon a sa​ját em​be​ré​nek fe​jét. Sze​re​tett vol​na olyan erős len​ni, hogy leg​-
alább le​buk​tas​sa Fe​ke​te Mé​tely blöff​jét. De hát ilyen erős sen​ki sem le​he​tett.
– Az apám​hoz – sut​tog​ta, és min​den ere​jé​re szük​sé​ge volt, hogy ne sír​ja el ma​-
gát a meg​könnyeb​bü​lés​től.
– Ne érez​ze rosszul ma​gát. – Fe​ke​te Mé​tely megint elő​vet​te gyil​kos mo​so​lyát. –
Én is így dön​töt​tem vol​na a he​lyé​ben. Jó utat!
És a zsá​kot megint Fin​ree fe​jé​re húz​ták.
Begy meg​vár​ta, amíg Resz​ket ki​te​re​li a be​zsá​kolt fejű nőt az aj​tón, majd elő​re​ha​-
jolt, fel​emel​te az uj​ját, és óva​to​san meg​kér​dez​te:
– Ööö… mi​ről ma​rad​tam le, fő​nök?
Mé​tely mo​gor​ván né​zett vissza rá.
– El​vi​leg a he​lyet​te​sem vagy, öreg. Ép​pen ne​ked sza​bad​na a leg​ke​vés​bé meg​kér​-
dő​je​lez​ned a dön​té​se​i​met.
Begy fel​emel​te a ke​zét.
– Nem is áll szán​dé​kom​ban. A béke híve va​gyok, iga​zán el​hi​he​ted, de azért se​-
gít​het, ha meg​ér​tem, mi​ért vágysz rá ennyi​re hir​te​len​jé​ben.
– Hogy vá​gyom rá? – mor​dult fel Mé​tely, és úgy ló​dult Begy felé, mint egy vér​-
eb, ha sza​got fo​gott. – Vá​gyom? – Még kö​ze​lebb lé​pett, az öreg már egé​szen a fa​lig
hát​rált elő​le. – Ha az tör​tén​het​ne, ami​re vá​gyom, ak​kor fel​köt​ném az egész ki​cse​-
szett Uni​ót, a sülő hú​suk bű​zé​vel töl​te​ném meg ezt a völ​gyet, Ang​lan​dot, Mid​der​-
lan​dot meg az összes töb​bi kur​va tar​to​má​nyu​kat pe​dig a Ke​rek-ten​ger mé​lyé​re
süllyesz​te​ném! Jó kis béke len​ne, mi?
– Ér​tem. – Begy meg​kö​szö​rül​te a tor​kát, és azt kí​ván​ta, bár ne kér​de​zett vol​na
sem​mit. – Iga​zad van.
– De hát ez a fő​nö​kök sor​sa, nem? – vi​cso​rí​tot​ta az ar​cá​ba Mé​tely. – Dísz​me​net​-
ben kell vé​gig​csi​nál​ni egy ra​kás ki​ba​szott szar​sá​got, ami​hez az em​ber​nek kur​vá​ra
nem fű​lik a foga. Ha tud​tam vol​na, mit ve​szek a nya​kam​ba a lánc​cal együtt, hát a
fo​lyó​ba dob​tam vol​na a Vé​res Ki​len​ces után. Há​rom​fás fi​gyel​mez​te​tett, de nem
hall​gat​tam rá. A leg​ször​nyűbb átok, ha az em​ber meg​kap​ja, amit akar.
Begy össze​rez​zent.
– De… ak​kor mi​ért?
– A hol​tak a meg​mond​ha​tói, nem va​gyok bé​ke​te​rem​tő, de biz​to​sít​hat​lak, hogy
hü​lye sem. Le​het, hogy Cal​der ba​rá​tod be​sza​ri alak, de van igaz​sá​ga. Bo​lond, aki
az éle​tét koc​káz​tat​ja azért, amit le​het, hogy csak kér​nie kell. Nem min​den​ki olyan
lel​kes, ha har​col​ni kell, mint én. Az em​be​rek fá​rad​tak, az Unió túl sok ka​to​nát kül​-
dött ránk, és ha nem tűnt vol​na fel, tö​kig me​rül​tünk egy kí​gyók​kal teli gö​dör​be.
Vas​fe​jű? Arany? Pöf​fesz​ke​dő Ide​gen? Előbb en​ged​ném el a pö​csö​met hu​gyo​zás
köz​ben, mint hogy meg​bíz​zam azok​ban a mocs​kok​ban! Jobb, ha le​zsí​rozzuk ezt az
egész ügyet, amíg még rá​fog​hat​juk, hogy győz​tünk.
– Jo​gos – fe​lel​te Begy re​ked​ten.
– Ha min​den az én szám íze sze​rint ala​kult vol​na, kur​vá​ra nem tár​gyal​nánk
sem​mi​ről. – Mé​tely el​húz​ta a szá​ját, és az ár​nyék​ban ki​fe​je​zés​te​len arc​cal a fa​lat
tá​masz​tó Ishri​re né​zett. Kör​be​fut​tat​ta a nyel​vét vi​csor​gó aj​ka​in, és ki​kö​pött. – De
hi​deg fej​jel több​re jut​ha​tunk. Fel​pró​bál​juk a bé​két, az​tán majd ki​de​rül, hogy dör​-
zsöl-e. Most pe​dig gyor​san küld​jé​tek vissza azt a pi​csát az ap​já​hoz, mi​előtt meg​-
gon​do​lom ma​gam, és be​lé​vá​gom a vé​res ke​resz​tet csak úgy, a test​moz​gás ked​vé​ért.
Begy ol​dal​vást in​dult az ajtó felé, akár egy rák.
– Már​is in​téz​ke​dem, fő​nök.
 Szívek és lelkek

– Med​dig ma​ra​dunk ide​kint, káp​lár úr?

– Ami​lyen rö​vid ide​ig csak le​het anél​kül, hogy szé​gyen​ben ma​rad​nánk, Mony.
– Az mennyi időt je​lent?
– Ha már olyan sö​tét lesz, hogy nem lá​tom azt a ri​nyá​ló áb​rá​za​to​dat, el​kezd​he​-
tünk gon​dol​kod​ni.
– És őr​já​ra​tozunk, igaz?
– Nem, Mony. Csak te​szünk pár tu​cat​nyi lé​pést, az​tán ül​dö​gé​lünk ki​csit.
– És hol ta​lá​lunk egy he​lyet, ame​lyik nem olyan lucs​kos, mint a vid​ra va​la​ga?
– Pszt! – Sne​ci in​tett Mony​nak, hogy buk​jon le. Em​be​rek jár​kál​tak a fák kö​zött
az emel​ke​dő túl​ol​da​lán. Há​rom fér​fi, ket​tő kö​zü​lük uni​ós egyen​ru​hát vi​selt. –
Huh!
Az egyik Sö​vény ti​ze​des volt, egy su​nyi, rossz​in​du​la​tú fér​fi, aki úgy há​rom éve
szol​gált az Első Re​gi​ment​nél, és na​gyon be​le​va​ló le​gény​nek kép​zel​te ma​gát, ho​lott
va​ló​já​ban nem volt több os​to​ba fa​jan​kó​nál. Az ilyes​fé​le rossz ka​to​nák mi​att lesz
az​tán rossz híre a ren​des rossz ka​to​nák​nak. Nyur​ga csics​ká​sa is​me​ret​len​nek tűnt,
va​ló​szí​nű​leg újon​nan so​roz​hat​ták. Nyil​ván Sö​vény sa​ját Mo​nya volt, ami​be Sne​ci
jobb​nak lát​ta még csak bele sem gon​dol​ni.
Mind​ket​ten egy észak​föl​di​re sze​gez​ték ki​vont kard​ju​kat, Sne​ci azon​ban egy pil​-
la​nat alatt meg​ál​la​pí​tot​ta, hogy az il​le​tő nem ka​to​na. Mocs​kos ka​bát​ját öv​vel fog​ta
össze, íját át​ve​tet​te az egyik vál​lán, a má​si​kon pe​dig egy te​gezt tar​tott pár nyíl​-
vessző​vel, ezen kí​vül azon​ban nem lá​tott nála fegy​vert. Va​dász le​he​tett ta​lán, min​-
den​eset​re lát​ha​tó​lag nem ér​tet​te a hely​ze​tet, és kis​sé meg is ijedt. Sö​vény fe​ke​te
szőr​mét tar​tott a ke​zé​ben. Nem kel​lett hoz​zá láng​el​me, hogy az em​ber rá​jöj​jön, mi
fo​lyik itt.
– Ni​csak, Sö​vény ti​ze​des! – Sne​ci szé​les mo​sollyal fel​állt, és el​in​dult le​fe​lé a töl​-
té​sen. Ke​zét könnye​dén kard​ja mar​ko​la​tán nyug​tat​ta, csak hogy min​den​ki biz​to​-
san lás​sa, az is van nála.
Sö​vény bűn​tu​da​to​san hu​nyo​rí​tott felé.
– Ma​radj ki eb​ből, Sne​ci! Mi ta​lál​tuk, szó​val a mi​enk!
– A ti​e​tek? Hol ír​ják a sza​bá​lyok, hogy bán​tal​maz​hatsz egy fog​lyot, csak azért,
mert te ta​lál​tad?
 – Mit ér​de​kel​nek té​ged a sza​bá​lyok? Egy​ál​ta​lán mit ke​re​sel itt?
– En​gem és Mony köz​le​gényt tör​té​ne​te​sen Csősz törzs​őr​mes​ter kül​dött, hogy
utá​na​jár​junk, nem kó​szált-e el pár em​be​rünk, hogy bajt ke​ver​jen. Én meg pont
össze​fu​tok ve​led, mi​köz​ben egy ci​vilt ra​bolsz ki. Na, ezt ne​ve​zem én baj​ke​ve​rés​-
nek! Mony?
– Hát, ööö…
Sne​ci nem vár​ta meg a vá​laszt.
– Tu​dod, mit mon​dott Ja​len​horm tá​bor​nok. Az, hogy meg​nyer​jük ma​gunk​nak a
szí​ve​ket és a lel​ke​ket, leg​alább olyan fon​tos, mint bár​mi más. Nem tűr​he​tem, hogy
ki​ra​bold a he​lyi​e​ket, Sö​vény. Egy​sze​rű​en nem tűr​he​tem. El​len​té​tes mind​az​zal,
amit mi itt val​lunk.
– A ki​ba​szott Ja​len​horm tá​bor​nok? – hör​dült föl Sö​vény. – Szí​vek és lel​kek?
Pont te fo​god meg​nyer​ni őket? Na ne rö​hög​tess!
– Hogy ne rö​hög​tes​se​lek? – Sne​ci fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. – Hogy ne rö​hög​tes​-
se​lek? Mony köz​le​gény, tölt​se meg a szám​szer​í​ját, és cé​loz​za meg vele Sö​vény ti​ze​-
des urat.
Mony​nak el​ke​re​ke​dett a sze​me.
– Mi?
– Mi? – nyög​te Sö​vény.
Sne​ci fel​emel​te a kar​ját.
– Hal​lot​ta, tart​son cél​ra a szám​szer​í​já​val!
Mony fel​emel​te a fegy​vert, a nyíl​vessző he​gye bi​zony​ta​la​nul re​meg​ve mu​ta​tott
Sö​vény gyom​ra felé.
– Így?
– Ho​gyan más​hogy le​het​ne? Most ne​ves​sen, Sö​vény ti​ze​des! Há​ro​mig szá​mo​lok.
Ha ad​dig nem adja vissza en​nek az észak​föl​di​nek a szőr​mé​jét, meg​pa​ran​cso​lom
Mony köz​le​gény​nek, hogy lő​jön. Fene se tud​ja, alig öt​lé​pés​nyi​re áll, akár még el is
ta​lál​hat​ja.
– Hall​gass ide…
– Egy.
– Fi​gyelj!
– Ket​tő.
– Jól van, jól van! – Sö​vény az észak​föl​di ar​cá​ba vág​ta a szőr​mét, majd dü​hö​sen
el​csör​te​tett a fák kö​zött. – De ezért még meg​fi​zetsz, Sne​ci, baz​meg, azt ga​ran​tá​-
lom!
Sne​ci vi​gyo​rog​va in​dult utá​na. Sö​vény ép​pen újabb dör​ge​de​lem​re nyi​tot​ta vol​na
a szá​ját, ami​kor a káp​lár egy​sze​rű​en ha​lán​té​kon vág​ta csor​dul​tig töl​tött, te​kin​té​-
lyes sú​lyú csaj​ká​já​val. Az egész olyan gyor​san tör​tént, hogy Sö​vény még csak vé​de​-
kez​ni sem pró​bált, ha​nem szót​la​nul te​rült el a sár​ban.
– De ezért még meg fog fi​zet​ni, káp​lár úr, baz​meg! – he​lyes​bí​tett Sne​ci, majd
ágyé​kon rúg​ta Sö​vényt, hogy nyo​ma​té​ko​sít​sa a mon​da​ni​va​ló​ját. Az​tán le​akasz​tot​ta
a ti​ze​des va​do​na​túj csaj​ká​ját a nad​rág​szí​já​ról, és a sa​ját hor​padt da​rab​ját akasz​tot​-
ta a he​lyé​re. – Csak hogy rám em​lé​kez​tes​sen. – Fel​né​zett Sö​vény nyú​lánk em​be​ré​-
re, akit tel​jes​ség​gel le​fog​lalt a tá​tott száj​jal bá​mu​lás. – Akad eset​leg hoz​zá​fűz​ni va​-
lód, pisz​ka​vas?
– Hát… hát…
– Hát? Ez​zel sze​rin​ted mit fűz​tél hoz​zá? Lődd le, Mony!
– Mi? – nyü​szí​tet​te Mony.
– Mi? – nyü​szí​tet​te a ma​gas​ra nőtt köz​le​gény.
– Vic​ce​lek, bar​mok! A kur​va élet​be, raj​tam kí​vül tény​leg nem gon​dol​ko​dik itt
sen​ki? Von​szold vissza azt a pöcs​fej ti​ze​de​se​det a vo​na​la​ink mögé, és meg ne lás​-
sam még egy​szer ide​kint bár​me​lyi​kő​tö​ket is, kü​lön​ben sze​mé​lye​sen fog​lak le​lő​ni
ben​ne​te​ket! – A sze​ren​csét​len talp​ra se​gí​tet​te a nyö​ször​gő, O lábú, vé​res hajú Sö​-
vényt, és együtt vissza​cso​szog​tak a fák közé. Sne​ci meg​vár​ta, amíg el​tűn​nek szem
elől, az​tán az észak​föl​di felé for​dult, és ki​nyúj​tot​ta a ke​zét. – Ké​rem a szőr​mét!
A fér​fi be​csü​le​té​re vál​jék, a nyil​ván​va​ló nyel​vi ne​héz​sé​gek el​le​né​re pon​to​san ér​-
tet​te, mi​ről van szó. Bá​na​tos kép​pel a káp​lár ke​zé​be nyom​ta a szőr​mét. Most, hogy
Sne​ci kö​ze​lebb​ről is meg​néz​te, lát​ta, hogy még csak nem is jó​fé​le da​rab​ról van szó.
Nem is ke​zel​ték meg​fe​le​lő​en, rá​adá​sul sa​va​nyú bűzt árasz​tott ma​gá​ból.
– Mi van még ná​lad? – Sne​ci kö​ze​lebb lé​pett, és fél ke​zét biz​tos, ami biz​tos ala​-
pon a kard​ja mar​ko​la​tán tart​va ne​ki​lá​tott, hogy vé​gig​ta​po​gas​sa a fér​fit.
– Ki​ra​bol​juk? – Mony most már az észak​föl​di​re sze​gez​te az íját, ami így jó​val
kö​ze​lebb volt Sne​ci​hez, mint az sze​ret​te vol​na.
– Gon​dot je​lent ta​lán? Nem azt mond​tad, hogy el​ítél​tek lo​pá​sért?
– Azt is mond​tam, hogy nem én tet​tem.
– Pon​to​san ezt mond​ja min​den tol​vaj. De ez nem rab​lás, Mony, há​bo​rú van. –
Sne​ci zseb​re vág​ta az észak​föl​di​nél ta​lált né​hány da​rab​ka szá​rí​tott húst. A ko​vát és
a gyúj​tóst fél​re​dob​ta. Pénzt nem ta​lált, de ezen iga​zán nem volt mi​ért meg​le​pőd​ni.
A pénz​ve​rés er​re​fe​lé még nem hó​dí​tott iga​zán.
– Fegy​ve​re van! – vi​sí​tot​ta Mony az íjá​val ha​do​nász​va.
– Nyú​zó​kés, te mar​ha! – Sne​ci el​vet​te, és a sa​ját övé​be tűz​te. – Össze​ken​jünk
egy nyúl vé​ré​vel, azt mond​juk, hogy egy csa​tá​ban el​esett Ne​ves Em​ber​től vet​tük el,
és le​fo​gad​ha​tod, hogy va​la​mi hü​lye egy va​gyont fog fi​zet​ni érte Adu​á​ban. – El​vet​te
az észak​föl​di íját és nyi​la​it is. Nem örült vol​na neki, ha a fér​fi bosszú​ból eset​leg be​-
vet​né el​le​nük. Elég utá​la​tos ké​pet vá​gott, de hát ez​zel va​ló​szí​nű​leg Sne​ci is így lett
vol​na, ha őt ra​bol​ják ki. Két​szer. Azt is fon​to​ló​ra vet​te, hogy el​ve​gye-e a prém​va​-
dász ka​bát​ját, de az alig volt több kö​zön​sé​ges rongy​da​rab​nál, és kü​lön​ben is, rá​né​-
zés​re úgy tűnt, ere​de​ti​leg egy uni​ós ka​to​náé le​he​tett. Sne​ci vagy húsz uni​ós ka​bá​-
tot lo​pott a szál​lás​mes​ter rak​tá​rá​ból még Os​ten​horm​ban, és még nem si​ke​rült az
össze​sét el​ad​nia.
– Ennyi – szólt, ahogy hát​ra​lé​pett. – Jó​for​mán meg sem érte a stra​pát.
– Ak​kor mi​hez kezd​jünk? – Mony nagy szám​szer​íja össze​vissza im​boly​gott. –
Akar​ja, hogy le​lő​jem?
– Te vér​szom​jas kis gaz​em​ber! Mi​ért ten​nél ilyes​mit?
– Hát… el​mond​hat​ja a pa​tak túl​part​ján lévő ba​rá​ta​i​nak, hogy itt va​gyunk.
– Leg​alább négy​száz em​ber ücsö​rög a mo​csár​ban több mint egy nap​ja. Tény​leg
azt hi​szed, hogy egye​dül Sö​vény lóf​rált el? Mos​tan​ra rég tud​ják, hogy itt va​gyunk,
Mony, ne le​gyen két​sé​ged fe​lő​le.
– Szó​val… fut​ni hagy​juk?
– Vissza aka​rod vin​ni a tá​bor​ba, és meg​tar​ta​ni há​zi​ked​venc​nek?
– Nem.
– Le aka​rod lőni?
– Nem.
– Hát ak​kor?
Egy da​ra​big hár​mas​ban ácso​rog​tak az egy​re fo​gyat​ko​zó fény​ben, az​tán Mony le​-
en​ged​te az íját, és in​tett.
– Kot​ródj!
Sne​ci az ál​lá​val a fák felé bö​kött.
– Na, hú​zás in​nen!
Az észak​föl​di egy pil​la​na​tig csak hu​nyor​gott, az​tán meg​ve​tő​en pil​lan​tott előbb
Sne​ci​re, majd Mony​ra, vé​gül pe​dig dü​hö​sen mor​mog​va ma​gá​ban, el​bal​la​gott az
er​dő​be.
– A szí​ve​ket és a lel​ke​ket – dör​mög​te Mony.
Sne​ci a ka​bát​ja alá rej​tet​te az észak​föl​di ké​sét.
– Pon​to​san.
 Jó cselekedetek

Os​rung épü​le​tei nyo​masz​tó​an ha​tot​tak Begy​re. Egy​től egyig úgy fes​tet​tek, mint​ha
vé​res tör​té​ne​te​ket tud​ná​nak me​sél​ni, rá​adá​sul min​den sar​kon újabb ut​cá​ra való
ka​taszt​ró​fa tá​rult elé. Jó pár ház ki​égett, az el​sze​ne​se​dett ge​ren​dák még füs​tö​lög​-
tek, a le​ve​gő​ben szú​ró​san ter​jen​gett a pusz​tí​tás sza​ga. Az ab​la​kok üre​sen tá​tong​-
tak, a zsa​luk​ból tö​rött nyíl​vesszők áll​tak ki, a bal​ták​tól szab​dalt aj​tók lóg​tak a zsa​-
né​ro​kon. A vér​fol​tos koc​ka​kö​ve​ken min​den​fé​le tör​me​lék he​vert szer​te​szét. Meg
holt​tes​tek. A hi​deg hús​da​ra​bo​kat, amik nem​rég még élő em​be​rek vol​tak, csiz​má​-
juk​tól meg​foszt​va von​szol​ták fél​re az út​ból.
Ko​mor képű pri​bé​kek fel​ügyel​ték a kü​lö​nös me​ne​tet. Hat​van se​be​sült uni​ós ka​-
to​na bak​ta​tott el előt​tük. Caul Resz​ket mint a nyá​jat kö​ve​tő far​kas zár​ta a sort, elöl
pe​dig Begy vo​nult a fá​jós tér​dé​vel meg a lánnyal.
Azon kap​ta ma​gát, hogy a sze​me sar​ká​ból újra meg újra rá​pil​lant. Nem sok​szor
nyílt al​kal​ma nő​ket né​ze​get​ni. Leg​fel​jebb Gyö​nyö​rű​sé​get, de va​la​mi​ért azt még​sem
érez​te ugyan​olyan​nak, még ha egy ala​pos tö​kön rú​gás​tól való fé​lel​mé​ben ezt nem
is szí​ve​sen mond​ta vol​na ki han​go​san a je​len​lé​té​ben. Pe​dig ép​pen ez a lé​nyeg. Ez a
lány lány volt, még​hoz​zá csi​nos. Bár reg​gel fel​te​he​tő​leg ő is csi​no​sabb le​he​tett,
mint ahogy Os​rung is az volt. A há​bo​rú sem​mit nem szé​pít meg. A lány ha​já​ból
mint​ha ki​tép​tek vol​na egy cso​mót, a töb​bit pe​dig al​vadt vér ta​pasz​tot​ta a fej​bő​ré​-
hez. A szá​ja sar​ká​ban ha​tal​mas lila folt ék​te​len​ke​dett. Ru​há​ja egyik sza​kadt ujja
bar​na volt a rá​szá​radt vér​től. De egy könny​csep​pet sem ej​tett, nem ő!
– Jól van? – ér​dek​lő​dött Begy.
A nő a hát​ra​pil​lan​tott a sán​tí​tó me​net​re, a man​kók​ra, a hord​ágyak​ra, a fáj​da​-
lom​tól el​gyö​tört ar​cok​ra.
– Le​het​nék rosszab​bul.
– Hát vé​gül is.
– És maga jól van?
– Hm?
A lány Begy ar​cá​ra mu​ta​tott, ő pe​dig meg​érin​tet​te az össze​öl​tött vá​gást az ar​cán.
Meg is fe​led​ke​zett róla.
– Mi​cso​da vé​let​len! Ma​gam is le​het​nék rosszab​bul.
– Csak kí​ván​csi​ság​ból kér​dem… Ha nem len​nék jól, mit te​het​ne az ér​de​kem​ben?
 Begy ki​nyi​tot​ta a szá​ját, az​tán rá​jött, hogy fo​gal​ma sincs, mit fe​lel​het​ne.
– Nem is tu​dom. Ta​lán szól​hat​nék pár ked​ves szót ön​höz.
A lány kö​rül​né​zett a le​rom​bolt té​ren, ahol ép​pen ha​lad​tak, a se​be​sül​te​ken, aki​-
ket egy ház fa​lá​nak tá​masz​tot​tak, meg a se​be​sül​te​ken, akik őket kö​vet​ték.
– Eb​ben a ká​osz​ban pár ked​ves szó alig​ha je​lent so​kat.
Begy las​san bó​lin​tott.
– Má​sunk vi​szont nin​csen.
Úgy ti​zen​két lé​pés​nyi​re a híd észa​ki vé​gé​től meg​állt. Resz​ket oda​si​e​tett mel​lé. A
kő​la​pok​ból ki​ra​kott kes​keny út át​nyúlt a víz fö​lött, a túl​só vé​gén két fák​lya égett.
Em​be​rek​nek nem lát​ták nyo​mát, de Begy nem ké​tel​ke​dett ben​ne, hogy a má​sik
par​ton álló fe​ke​te épü​le​tek​ben nyü​zsög​nek a bi​tan​gok, egy​től egyig szám​szer​íjat
tar​ta​nak a ke​zük​ben, és bi​zse​reg az uj​juk a ra​va​szon. A híd nem volt va​la​mi nagy,
most még​is po​ko​li hosszú​nak tűnt a séta a túl​part​ra. Ren​ge​teg lé​pést kell meg​ten​-
nie, és bár​mi​kor kap​hat egy nyíl​vesszőt a go​lyó​i​ba. Vi​szont ha csak egy hely​ben to​-
po​rog, at​tól nem ja​vul​nak az esé​lyei. Ami azt il​le​ti, in​kább csak rom​la​nak, mert​-
hogy pil​la​nat​ról pil​la​nat​ra sö​té​tebb lett.
Össze​gyűj​töt​te hát a nyá​lát, de ész​re​vet​te, hogy a lány őt nézi, úgy​hogy in​kább
le​nyel​te, ahe​lyett, hogy ki​köp​te vol​na. Az​tán le​ráz​ta a paj​zsát a vál​lá​ról, a fal​nak
tá​masz​tot​ta, majd ki​húz​ta a kard​ját a hü​ve​lyé​ből, és Resz​ket ke​zé​be nyom​ta.
– Te várj itt a töb​bi​vel, én át​me​gyek, és igyek​szem ke​rí​te​ni va​la​kit, aki​vel le​het
ér​tel​me​sen be​szél​ni.
– Rend​ben.
– Ha pe​dig le​lő​nek… Si​rass meg.
Resz​ket ün​ne​pé​lye​sen bó​lin​tott.
– Pa​ta​kok​ban foly​nak majd a könnye​im.
Begy ma​gas​ba emel​te a ke​zét, és el​in​dult. Nem is volt ré​gen, ami​kor nagy​já​ból
ugyan​így bal​la​gott fel​fe​lé a Hő​sök ol​da​lán. Egye​ne​sen a far​kas​ve​rem​be tar​tott, és
nem volt nála más fegy​ver, csak a nyug​ta​lan mo​so​lya meg a min​dent el​söp​rő szar​-
hat​nék.
– He​lye​sen cse​lek​szem – dör​mög​te maga elé. A béke ér​de​ké​ben cse​lek​szik. Há​-
rom​fás büsz​ke len​ne rá. Ami iga​zán jól jön, mert ha nya​kon lö​vik, ak​kor egy ha​lott
el​is​me​ré​sé​vel biz​to​san ki fog​ja tud​ni húz​ni a nyíl​vesszőt, nem igaz? – Kur​va öreg
va​gyok én már eh​hez. – A hol​tak​ra, rég vissza kel​lett vol​na vo​nul​nia. Most pi​páz​-
gat​va mo​so​lyog​hat​na a víz​re az az​nap​ra való jól vég​zett mun​ká​val a háta mö​gött. –
He​lye​sen – sut​tog​ta megint. Olyan jó lett vol​na, ha csak egyet​len​egy​szer az, ami
he​lyes, biz​ton​sá​gos is egy​ben. De Begy már rég tud​ta, hogy az élet egy​sze​rű​en nem
így van ki​ta​lál​va.
– Egy lé​pést se to​vább! – mond​ta va​la​ki észak​föl​di nyel​ven.
 Begy meg​állt, ma​gá​nyo​san a fél​ho​mály​ban, alat​ta cso​bo​gott a víz.
– Nem is szí​ve​sen men​nék, ba​rá​tom. Csak be​szél​get​ni sze​ret​nék.
– Ami​kor leg​utóbb be​szél​get​tünk, sen​ki nem jött ki va​la​mi jól a do​log​ból. – Va​-
la​ki el​in​dult Begy felé a híd má​sik vé​gé​ről. A ke​zé​ben tar​tott fák​lya na​rancs​szí​nű
fé​nye meg​vi​lá​gí​tot​ta mar​káns ar​cát, ku​sza sza​kál​lát és fel​ha​sadt aj​ka​it.
Begy azon kap​ta ma​gát, hogy vi​gyo​rog​va nézi a tőle kar​nyúj​tás​nyi​ra meg​ál​ló fér​-
fit. A je​lek sze​rint egy pil​la​nat alatt so​kat ja​vul​tak az esé​lyei, hogy túl​éli az éj​sza​-
kát.
– Ne​héz​ke​nyér, ha​csak nem za​va​rod​tam meg tel​je​sen! – Bár egy hete sem volt
még, hogy egy​más éle​té​re tör​tek, most még​is in​kább mint​ha a régi ba​rá​tot üd​vö​-
zöl​te vol​na, nem pe​dig a régi el​len​sé​get. – Te meg hogy a fe​né​be ke​rül​tél ide?
– So​kan itt va​gyunk a Ku​tya​em​ber fiai kö​zül. Ko​pog​ta​tó Ide​gen meg a töb​bi ro​-
ha​dék a Crin​nán túl​ról egy​szer csak be​ál​lí​tott min​den​fé​le meg​hí​vó nél​kül, mi pe​-
dig ud​va​ri​a​san aj​tót mu​tat​tunk ne​kik. Zű​rös ala​kok​kal köt szö​vet​sé​get ez a te fő​-
nö​köd, nem?
Begy a híd déli vé​gé​ben a fák​lyák fé​nyé​nél gyü​le​ke​ző uni​ós ka​to​nák felé pil​lan​-
tott.
– Ugyan​ezt a ti​ed​ről is el​mond​hat​nám.
– Hát igen, ilyen idő​ket élünk ma​nap​ság. Mit te​he​tek ér​ted, Begy?
– Hoz​tam pár fog​lyot, Fe​ke​te Mé​tely vissza akar​ja adni őket.
Ne​héz​ke​nyér lát​ha​tó​lag nem na​gyon akart hin​ni a fü​lé​nek.
– Mi​óta ad vissza Fe​ke​te Mé​tely csak úgy bár​mit is?
– Most kez​di.
– Hát vé​gül is soha nem késő meg​vál​toz​ni, nem igaz? – Ne​héz​ke​nyér uni​ós nyel​-
ven hát​ra​ki​ál​tott va​la​mit a vál​la fö​lött.
– Nyil​ván nem – dör​mög​te maga elé Begy, bár gya​ní​tot​ta, hogy azért Mé​tely ta​-
lán még​sem vál​to​zott ak​ko​rát.
A déli híd​fő fe​lől egy is​me​ret​len kö​ze​lí​tett óva​to​san. Uni​ós egyen​ru​hát vi​selt, a
jel​zé​sei alap​ján fi​a​tal kora el​le​né​re már​is ma​gas ran​gig vit​te, sőt még igen fess is
volt mel​lé. Bic​cen​tett Begy​nek, vál​tott pár szót Ne​héz​ke​nyér​rel, majd a hí​don fe​lé​-
jük in​du​ló se​be​sül​tek felé pil​lan​tott, és le​esett az álla.
Begy lé​pé​se​ket hal​lott a háta mö​gül, az​tán ahogy meg​for​dult, moz​gást ér​zé​kelt a
sze​me sar​ká​ból.
– Mi a…? – Eset​len moz​du​lat​tal a kard​ja után nyúlt, de mire rá​jött, hogy nem
hoz​ta ma​gá​val, va​la​ki már el is szá​gul​dott mel​let​te. A lány volt az, aki az​tán egye​-
ne​sen a fi​a​tal​em​ber kar​jai közé ve​tet​te ma​gát. Az el​kap​ta, szo​ro​san össze​ölel​kez​-
tek, és rög​vest csó​kol​ni kezd​ték egy​mást. Begy még min​dig a le​ve​gőt mar​ko​lász​ta
kard​ja hűlt he​lyén, a szem​öl​dö​ke pe​dig egé​szen ma​gas​ra szö​kött.
– Na, erre nem szá​mí​tot​tam – mond​ta.
Ne​héz​ke​nyér sem tűnt ke​vés​bé meg​le​pett​nek.
– Ta​lán oda​lent az Uni​ó​ban a fér​fi​ak és nők min​dig így kö​szön​tik egy​mást.
– A vé​gén kény​te​len le​szek oda​köl​töz​ni.
Begy ne​ki​dőlt a híd ütött-ko​pott kor​lát​já​nak. Ne​héz​ke​nyér is meg​tá​masz​ko​dott
mel​let​te, és együtt néz​ték, ahogy az if​jak le​hunyt szem​mel, össze​ka​pasz​kod​va,
mint két tán​cos im​bo​lyog​nak a fák​lyák fé​nyé​ben va​la​mi​lyen las​sú ze​né​re, amit
csak ők hal​la​nak. A fér​fi sú​gott va​la​mit a lány fü​lé​be. Vi​gasz​tal​ta, nyug​tat​ta, ta​lán
a sze​rel​mé​ről biz​to​sí​tot​ta. Begy szá​má​ra biz​to​san ide​ge​nül cseng​tek vol​na a sza​vai,
és nem csak a nyelv mi​att. Fi​gyel​te, ahogy a párt cso​szog​va ke​rül​ge​tő se​be​sül​tek
ar​cán fel​csil​lan a re​mény. Vissza​me​het​nek az övé​ik​hez. Meg​sé​rül​tek, igaz, de leg​-
alább él​tek. Begy​nek el kel​lett is​mer​nie, hogy ha az est le​száll​tá​val erő​sen hűlt is a
le​ve​gő, ő me​leg​sé​get ér​zett be​lül. Nem is le​he​tett a meg​nyert küz​de​lem után ér​zett
eu​fó​ri​á​hoz ha​son​lí​ta​ni, sem olyan erős, sem olyan szen​ve​dé​lyes nem volt.
Vi​szont gya​ní​tot​ta, hogy to​vább fog tar​ta​ni.
– Jó ér​zés. – A ka​to​nát és a lányt fi​gyel​te, amint egy​mást át​ka​rol​va a déli híd​fő
felé bal​lag​tak. – Már​mint bol​dog​gá ten​ni má​so​kat eb​ben a för​te​lem​ben. Át​ko​zot​-
tul jó ér​zés.
– Az.
– Az em​ber be​le​gon​dol, va​jon mi​ért vá​laszt​ja a ma​gunk​faj​ta ezt az éle​tet.
Ne​héz​ke​nyér mély lé​leg​ze​tet vett.
– Túl gyá​vák va​gyunk hoz​zá ta​lán, hogy bár​mi más​hoz kezd​jünk.
– Iga​zad le​het. – A nő és a tiszt el​tűnt a sö​tét​ben, az utol​só pár se​be​sült a nyo​-
muk​ban bot​la​do​zott. Begy el​lök​te ma​gát a kor​lát​tól, és le​ütö​get​te a ned​ves​sé​get a
te​nye​ré​ről. – Jól van. Ak​kor men​jünk a dol​gunk​ra.
– Men​jünk.
– Jó volt lát​ni, Ne​héz​ke​nyér.
– Szint​úgy. – Az öreg har​cos el​for​dult, és kö​vet​te a töb​bi​e​ket a vá​ros déli fe​lé​be.
– Ne ölesd meg ma​gad, jó? – szólt még vissza a vál​la fö​lött.
– Azon le​szek.
Resz​ket az észa​ki híd​fő​nél várt, és át​nyúj​tot​ta Begy kard​ját. A fél​ol​da​las mo​soly
kö​ze​pén vi​lá​gí​tó fém​szem lát​vá​nya elég volt hoz​zá, hogy a me​leg ér​zé​sek úgy il​lan​-
ja​nak el, akár nyúl a va​dász elől.
– Nem gon​dol​tál még rá soha, hogy szem​kö​tőt hasz​nálj? – kér​dez​te Begy, mi​-
után át​vet​te a kar​dot, és a hü​ve​lyé​be csúsz​tat​ta.
 – Egy da​ra​big hord​tam. – Resz​ket uj​já​val a sze​met kö​rül​ve​vő ha​tal​mas seb​hely​-
re mu​ta​tott. – Visz​ke​tett, mint kur​va élet, szó​val arra ju​tot​tam, hogy má​sok lel​ki
nyu​gal​ma ér​de​ké​ben én ugyan nem fo​gom hor​da​ni. Ha én együtt tu​dok élni ez​zel
az arc​cal, ak​kor ők meg él​je​nek együtt az​zal, hogy lát​ni​uk kell. Ha meg nem megy,
ak​kor kap​ják be.
– Mon​dasz va​la​mit. – Egy da​ra​big csend​ben gya​lo​gol​tak a gyü​le​ke​ző sö​tét​ség​-
ben. – Bocs, hogy el​vet​tem a me​ló​dat. – Resz​ket nem fe​lelt. – Mé​tely pri​bék​je​i​nek
ve​ze​té​sét. Min​den szá​mí​tás sze​rint rád kel​lett vol​na bíz​nia őket.
Resz​ket vál​lat vont.
– Nem va​gyok tel​he​tet​len. Lát​tam, mi​lyen az, és szin​te biz​tos utat je​lent vissza a
sár​ba. Én csak azt aka​rom, ami jár ne​kem. Nem töb​bet és nem ke​ve​seb​bet. Egy kis
tisz​te​le​tet.
– Nem hang​zik nagy ké​rés​nek. Így vagy úgy, csak arra az idő​re vál​lal​tam, amíg
tart a csa​ta, utá​na vé​gez​tem. Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy Mé​tely utá​na té​ged tesz
majd meg a má​so​dik em​ber​nek.
– Ta​lán. – So​ká​ig megint csend volt, az​tán Resz​ket a má​sik fér​fi felé for​dult. –
Te be​csü​le​tes em​ber vagy, ugye, Begy? Azt mond​ják ró​lad. Hogy egye​nes vagy,
mint a szál​fa. Ho​gyan si​ke​rült ilyen​nek ma​rad​nod?
Begy egy​ál​ta​lán nem érez​te úgy, hogy si​ke​rült vol​na kü​lö​nö​seb​ben egye​nes​nek
ma​rad​nia.
– Csak pró​bá​lok min​dig he​lye​sen cse​le​ked​ni, azt hi​szem. Ennyi az egész.
– De mi​ért? Én is pró​bál​tam. Nem lett be​lő​le sem​mi. Egy​sze​rű​en nem lát​tam
hasz​nát.
– Ez a gond ve​led. Bár​mi jót tet​tem, és a hol​tak a meg​mond​ha​tói, nem for​dult
gyak​ran elő ilyes​mi, so​sem gon​dol​kod​tam raj​ta. Azért tet​tem, mert az ju​tott
eszem​be. Min​dent azért kell meg​ten​ned, mert aka​rod.
– Hát nem ho​zol va​la​mi nagy ál​do​za​tot, ha azt te​szed, amit akarsz, igaz? Ho​gyan
lesz így egy ki​ba​szott hős az em​ber​ből? Én is csak a sa​ját fe​jem után me​gyek.
Begy​től csak egy váll​rán​dí​tás​ra tel​lett.
– Én sem tu​dom min​den​re a vá​laszt. Bár tud​nám.
Resz​ket el​gon​dol​kod​va for​gat​ta a ra​gyo​gó vö​rös kő​vel dí​szí​tett gyű​rűt a kis​uj​ján.
– Vol​ta​képp nem szá​mít más, csak hogy meg​ér​jük a kö​vet​ke​ző nap​nyug​tát.
– Ilyen idő​ket élünk ma​nap​ság.
– Min​dig így megy, nem gon​do​lod?
– Csak re​mél​het​jük.
– Begy! – Sa​ját ne​vét hall​va az öreg har​cos meg​pör​dült, ko​mo​ran né​zett a sö​tét​-
ség​be, és azon kez​dett gon​dol​kod​ni, ki​nek ta​po​sott a lel​ké​be az utób​bi idő​ben.
Arra ju​tott, hogy nagy​já​ból min​den​ki​nek. Jó​ko​ra szar​ku​pac​ra való el​len​sé​get szer​-
zett ma​gá​nak ab​ban a pil​la​nat​ban, hogy igent mon​dott Fe​ke​te Mé​tely​nek. A keze
is​mét a kard​ja felé té​vedt, ami ez​út​tal leg​alább a he​lyén pi​hent a hü​vely​ben. Az​tán
el​mo​so​lyo​dott. – Özön! Csu​pa is​me​rős​be bot​lom eb​ben a franc ette vá​ros​ban!
– Ez a vén gaz​em​be​rek sor​sa. – Özön maga is mo​soly​gott, ahogy kö​ze​lebb lé​pett,
sőt mi több, ő is sán​tí​tott.
– Tud​tam, hogy kell len​nie ben​ne va​la​mi jó​nak is. Is​me​red Caul Resz​ke​tet, igaz?
– Hír​ből.
Resz​ket ki​vil​lan​tot​ta a fog​so​rát.
– Ki​ba​szott jó hí​rem van, mi?
– Hogy telt a nap itt Hosszú​kéz​zel? – ér​dek​lő​dött Begy.
– Vé​re​sen – fe​lel​te Özön. – Pár le​gény​nek én le​het​tem a fő​nö​ke. Túl fi​a​ta​lok vol​-
tak még. Egy ki​vé​te​lé​vel mind vissza​men​tek a sár​ba.
– Szo​mo​rú​an hal​lom.
– Én is. De hát há​bo​rú van. Gon​dol​tam, vissza​jö​vök a te tu​ca​tod​hoz, ha be​fo​-
gadsz, őt pe​dig hoz​nám ma​gam​mal. – Özön a hü​velyk​uj​já​val egy má​sik alak​ra bö​-
kött. Meg​ter​mett, fol​tos zöld kö​peny​be bur​ko​ló​zó le​gény állt mö​göt​te az ár​nyék​-
ban. Le​szeg​te a fe​jét, sö​tét haja a hom​lo​ká​ba hul​lott, így Begy nem lá​tott be​lő​le
töb​bet. Vi​szont jó kard ló​gott az övén, ara​nyo​zott mar​ko​lat​tal. Ez per​sze azon​nal
fel​tűnt Begy​nek. – Ügyes a srác. Ma ne​vet is szer​zett ma​gá​nak.
– Gra​tu​lá​lok – mond​ta Begy.
A le​gény nem fe​lelt. Nem já​rat​ta a szá​ját pöf​fesz​ked​ve, mint má​sok, mi​után ne​-
vet sze​rez​tek. Mint Begy azon a régi na​pon, ami azt il​le​ti. Öröm​mel lát​ta a fiú
vissza​fo​gott​sá​gát. Sem​mi szük​sé​ge tü​zes baj​ke​ve​rők​re, akik mi​att az​tán nya​kig
me​rül a szar​ba az egész tár​sa​ság. Aho​gyan mi​at​ta ke​rül​tek szar​ba sok év​vel ez​előtt.
– Na szó​val? – kér​dez​te Özön. – Van két he​lyed szá​munk​ra?
– He​lyem? Nem em​lék​szem, hogy va​la​ha is tíz em​ber​nél több lett vol​na a tu​ca​-
tom​ban, most pe​dig alig ha​tan va​gyunk.
– Ha​tan? Mi tör​tént a töb​bi​ek​kel?
Begy el​húz​ta a szá​ját.
– Nagy​já​ból ugyan​az, ami a te em​be​re​id​del. Az, ami tör​tén​ni szo​kott. Ath​ro​cot
még teg​nap​előtt öl​ték meg fent a Hő​sök​nél. Ag​ric​kot egy nap​pal ké​sőbb. Brack ma
reg​gel halt meg.
Egy pil​la​nat​ra csend lett.
– Brack meg​halt?
– Ál​má​ban – bó​lin​tott Begy. – A rossz lába vit​te el.
 – Brack vissza​ment a sár​ba. – Özön meg​ráz​ta a fe​jét. – Ke​mény. Azt hit​tem, ő
so​sem fog meg​hal​ni.
– Én is azt hit​tem. A Nagy Ki​egyen​lí​tő nyil​ván les​ben áll​va vár mind​annyi​un​kat.
Nem fo​gad el ki​fo​gást, és nem tesz ki​vé​telt.
– Soha – sut​tog​ta Resz​ket.
– Ad​dig is ha​tá​ro​zot​tan jól jön​ne két em​ber, ha Hosszú​kezű el​en​ged ben​ne​te​ket.
Özön bó​lin​tott.
– Azt mond​ta, el​en​ged.
– Ak​kor rend​ben. Azt még tud​nod kell, hogy je​len​leg Gyö​nyö​rű​ség ve​ze​ti a tu​ca​-
tot.
– Tény​leg?
– Igen. Mé​tely fel​aján​lot​ta, hogy le​gyek a pri​bék​jei fő​nö​ke.
– Te vagy Fe​ke​te Mé​tely má​so​dik em​be​re?
– Csak a csa​ta vé​gé​ig.
Özön fel​fúj​ta az ar​cát.
– Nem azt mond​tad, hogy meg fo​god húz​ni ma​gad?
– Nem hall​gat​tam a sa​ját ta​ná​csom​ra. Így is ve​lem tar​tasz?
– Mi​ért ne?
– Ak​kor öröm​mel lát​lak. Meg a le​gé​nye​det is, ha azt mon​dod, hogy ké​szen áll.
– Ó, na​gyon is ké​szen áll, nem igaz, öcs​kös?
A fiú egy szót sem szólt.
– Mi a ne​ved? – kér​dez​te Begy.
– Beck.
Özön a fiú vál​lá​ra csa​pott.
– Vö​rös Beck! Jobb lesz, ha hoz​zá​szoksz, hogy az egé​szet hasz​ná​lod.
Begy​nek úgy tűnt, mint​ha a fiút rosszul​lét ke​rül​get​né. Nem volt cso​da, a vá​ros
ál​la​po​tát te​kint​ve. Elég ko​moly cse​te​pa​té szol​gál​ha​tott be​ve​ze​té​sül szá​má​ra a vé​-
res hadd​el​hadd​ba.
– Nem tűnsz va​la​mi be​szé​des​nek. No de se​baj! Több mint ele​get kell be​szél​get​-
nünk Gyö​nyö​rű​ség​gel és Whir​run​nal.
– Blig​hi Whir​run​nal? – kér​dez​te a le​gény.
– Pon​to​san. Ő is a tu​cat tag​ja. Vagy leg​alább​is a fél tu​ca​té. Sze​rin​ted mond​jam
el neki a nagy be​szé​de​met? Tu​dod, amit te is vé​gig​hall​gat​tál, ami​kor hoz​zám ke​-
rül​tél ar​ról, hogy óvd a tár​sa​i​dat és a fő​nö​kö​det, ne ölesd meg ma​gad, min​dig cse​-
le​kedj he​lye​sen, meg mit tu​dom én.
Özön a fi​ú​ra né​zett, és meg​ráz​ta a fe​jét.
– Tu​dod mit? Sze​rin​tem eze​ket ma ma​gá​tól is meg​ta​nul​ta.
– Igen – bó​lin​tott Begy. – Azt hi​szem, mind így vol​tunk vele. Üdv hát a tu​ca​tom​-
ban, Vö​rös Beck!
A fiú csak pis​lo​gott.
 Még egy nap

Ugyan​ezen az ös​vé​nyen lo​va​golt elő​ző este is. Ugyan​ezen a ka​nyar​gós úton tar​tott
fel​fe​lé a szél​fút​ta domb​ol​da​lon a paj​tá​hoz, ahol az apja be​ren​dez​te a fő​ha​di​szál​lá​-
sát. Ugyan​így né​zett le a sö​tét völgy​be, ahol tü​zek, lám​pák meg fák​lyák ezer fény​-
pont​ja ra​gyo​gott fájó sze​me ned​ve​dző sar​ká​ban. Még​is min​den más volt. Bár Hal
olyan kö​zel lo​va​golt hoz​zá, hogy akár meg is érint​het​te vol​na, és fo​lya​ma​tos be​-
széd​del töl​töt​te meg a csen​det, ő még​is egye​dül érez​te ma​gát.
– Jó, hogy a Ku​tya​em​ber ép​pen a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban ke​rült elő, kü​lön​ben az
egész had​osz​tály szét​es​he​tett vol​na. Je​len​leg úgy néz ki a hely​zet, hogy el​vesz​tet​-
tük Os​rung észa​ki fe​lét, vi​szont si​ke​rült a bar​bá​ro​kat vissza​ker​get​nünk az er​dő​be.
Brint ez​re​des iga​zi kő​szik​la volt. Nél​kü​le nem si​ke​rül​he​tett vol​na. Meg akar​ja
majd kér​dez​ni tő​led…
– Ké​sőbb. – Ez​zel Fin​ree most biz​to​san nem lett vol​na ké​pes szem​be​néz​ni. –
Be​szél​nem kell apám​mal.
– Nem len​ne jobb, ha előbb meg​mo​sa​kod​nál? Ha tisz​ta ru​hát ven​nél? Leg​alább
fújd ki ma​gad egy ki​csit…
– A ru​hák vár​hat​nak! – tor​kol​ta le Fin​ree a fér​jét. – Üze​ne​tet hoz​tam Fe​ke​te
Mé​tely​től, nem ér​ted?
– Hát per​sze. Buta va​gyok. Ne ha​ra​gudj. – Az atyai szi​gort egy pil​la​nat alatt vál​-
tot​ta fel a pu​hány meg​hu​nyász​ko​dás, és a nő nem tud​ta el​dön​te​ni, me​lyik
bosszant​ja job​ban. Úgy érez​te, Hal dü​hös, csak nem elég bá​tor hoz​zá, hogy ki is
mu​tas​sa. Dü​hös rá, ami​ért el​jött Észak​föld​re, ho​lott sze​rin​te ott​hon kel​lett vol​na
ma​rad​nia.
Dü​hös mind​ket​te​jük​re, ami​ért nem tud​ták, ho​gyan for​dít​sák jobb​ra a hely​ze​tet.
És fel​te​he​tő​leg dü​hös sa​ját ma​gá​ra, ami​ért dü​hös ahe​lyett, hogy örül​ne fe​le​sé​ge
ha​za​té​ré​sé​nek.
Meg​ál​lí​tot​ták a lo​va​i​kat, és a fér​fi ra​gasz​ko​dott hoz​zá, hogy le​se​gít​se Fin​reet a
nye​reg​ből. Kí​nos csend​ben áll​tak, kí​nos tá​vol​ság​ra egy​más​tól, Hal kí​no​san fe​-
szeng​ve tet​te a vál​lá​ra a ke​zét, ami​vel a leg​ke​vés​bé sem si​ke​rült meg​nyug​tat​nia.
Fin​ree na​gyon sze​ret​te vol​na, ha a fér​je meg​ta​lál​ja azo​kat a sza​va​kat, amik​kel se​gít
neki va​la​mi ér​tel​met ta​lál​ni az az​na​pi ese​mé​nyek​ben. Mi​vel azon​ban egy​ál​ta​lán
sem​mi ér​tel​mük nem volt, min​den szó csak​is szá​nal​ma​san ha​szon​ta​lan le​he​tett.
– Sze​ret​lek – mond​ta vé​gül eset​le​nül a fér​fi, és úgy tűnt, ke​vés szó le​he​tett vol​na
olyan szá​nal​ma​san ha​szon​ta​lan, mint ép​pen ez,
 – Én is sze​ret​lek. – De Fin​ree nem ér​zett mást, csak a lo​pa​ko​dó ret​te​gést. Mint​-
ha ret​te​ne​tes súly le​beg​ne fe​let​te, ami​re rá sem akart néz​ni, de tud​ta, hogy bár​me​-
lyik pil​la​nat​ban a nya​ká​ba sza​kad​hat és össze​rop​pant​hat​ja. – Most pe​dig menj le!
– Nem! Szó sem le​het róla. Itt ma​ra​dok…
Fin​ree ha​tá​ro​zot​tan a fér​fi mell​ka​sá​ra tet​te a ke​zét. Maga is meg​le​pő​dött, mi​lyen
ha​tá​ro​zot​tan.
– Itt biz​ton​ság​ban va​gyok. – A völgy​ben pis​lá​ko​ló tü​zek felé in​tett az ál​lá​val. –
Ne​kik na​gyobb szük​sé​gük van rád, mint ne​kem.
Szin​te érez​te Hal meg​könnyeb​bü​lé​sét, ami​ért nem kell töb​bé meg​küz​de​nie a sa​-
ját te​he​tet​len​sé​gé​vel, hogy min​dent job​bá te​gyen.
– Hát ha biz​tos vagy a dol​god​ban…
– Biz​tos va​gyok ben​ne.
A fér​fi fel​ug​rott a nye​reg​be, kül​dött egy gyors, bi​zony​ta​lan, ag​go​dal​mas mo​solyt
Fin​ree felé, majd el​lo​va​golt a gyü​le​ke​ző sö​tét​ség​ben. Fin​ree fé​lig azt kí​ván​ta, bár​-
csak a fér​je ke​mé​nyeb​ben har​colt vol​na azért, hogy vele ma​rad​has​son. Fé​lig meg
örült, hogy a há​tát lát​ja vég​re.
A paj​tá​hoz gya​lo​golt, szo​ro​san össze​fog​va maga kö​rül Hal ka​bát​ját, majd a cso​-
dál​ko​zó őr mel​lett be​lé​pett az ala​csony mennye​ze​tű he​lyi​ség​be. Oda​bent sok​kal
szű​kebb kör​ben zaj​lott a be​szél​ge​tés, mint elő​ző este. Csak Mit​te​rick és Ja​len​horm
tá​bor​no​kok, Fel​nigg ez​re​des meg Fin​ree apja volt je​len. Egy pil​la​nat​ra mér​he​tet​len
meg​könnyeb​bü​lést ér​zett. Az​tán ész​re​vet​te a töb​bi​ek​től kis​sé tá​vo​labb, szol​gá​ló​ja
tár​sa​ság​ban ülő Ba​yazt is, és a meg​könnyeb​bü​lé​se már​is gyors vé​get ért.
Szo​kás sze​rint Mit​te​rick jár​tat​ta a szá​ját, Fel​nigg pe​dig szo​kás sze​rint olyan kép​-
pel hall​gat​ta, mint​ha arra kény​sze​rül​ne, hogy ki​ha​lásszon va​la​mit a lat​ri​ná​ból.
– A híd a ke​zünk​ben van, és az em​be​re​im eb​ben a pil​la​nat​ban is ép​pen a fo​lyón
kel​nek át. Jó​val nap​kel​te előtt már friss re​gi​men​tek fog​nak fel​so​ra​koz​ni az észa​ki
par​ton. Szá​mos lo​vas is lesz köz​tük, ők ki​hasz​nál​hat​ják a had​szín​tér adott​sá​ga​it.
Az észak​föl​di​ek ál​lá​sa​i​ban ki​tűz​tük a Má​so​dik és a Har​ma​dik Re​gi​ment zász​ló​it.
Hol​nap pe​dig rá​dör​re​nek Val​li​mir​re, hogy emel​je fel a seg​gét, és ha kell, sze​mé​lye​-
sen rug​da​lom át azon a pa​ta​kon. Az észa​ki​ak fut​ni fog​nak, mire…
Mit​te​rick pil​lan​tá​sa Fin​re​ere té​vedt, mire a tá​bor​nok za​var​tan meg​kö​szö​rül​te a
tor​kát, és el​hall​ga​tott. A tisz​tek egye​sé​vel kö​vet​ték a te​kin​te​tét, és a nő ki​ol​vas​hat​-
ta az ar​cuk​ból, mi​lyen ret​te​ne​te​sen fest​het. Ak​kor sem döb​ben​het​tek vol​na meg
job​ban, ha egy hul​lát lát​nak ki​mász​ni a sír​ból. Ba​yazt ki​vé​ve per​sze, aki mint min​-
dig, lát​ha​tó​lag most is csak mér​le​gel​ni pró​bál​ta a hely​ze​tet.
– Fin​ree! – Az apja fel​állt, át​ka​rol​ta, és szo​ro​san ma​gá​hoz ölel​te. Va​ló​szí​nű​leg
neki kel​lett vol​na öröm​könnyek​ben ki​tör​nie, vé​gül azon​ban Kroy tö​röl​te meg a
sze​mét a zub​bo​nya uj​já​val. – Azt hit​tem, ta​lán… – A mar​sall meg​érin​tet​te Fin​ree
vé​res ha​ját, és össze​rez​zent, mint​ha nem bír​ná el​vi​sel​ni, ha be kel​le​ne fe​jez​nie a
gon​do​la​tot. – Hála a sors​nak, hogy élsz!
– Fe​ke​te Mé​tely​nek le​gyél há​lás. Ő kül​dött vissza.
– Fe​ke​te Mé​tely?
– Igen. Ta​lál​koz​tam vele. Be​szél​tem vele. Tár​gyal​ni akar. A bé​ké​ről akar tár​gyal​-
ni. – Hi​tet​len​ke​dő csend tá​madt. – Rá​be​szél​tem, hogy te​gyen ne​ked egy gesz​tust,
és en​ged​jen el pár se​be​sül​tet. Hat​va​nat. Ennyit si​ke​rült el​ér​nem.
– Rá​be​szél​te Fe​ke​te Mé​telyt, hogy fog​lyo​kat en​ged​jen el? – Ja​len​horm fel​fúj​ta
az ar​cát. – Ez ám a nagy do​log! In​kább szo​ká​sa el​éget​ni őket.
– Ez az én lá​nyom! – A Kroy hang​já​ból ára​dó büsz​ke​ség​től fel​for​dult Fin​ree
gyom​ra.
Ba​yaz elő​re​dőlt.
– Írja le!
– Ma​gas. Erős fel​épí​té​sű. Vad kül​se​jű. Hi​ány​zik a bal füle.
– Ki volt még vele?
– Egy Begy nevű idő​sebb fér​fi, aki az​tán vissza​ve​ze​tett a fo​lyón át. Egy seb​he​lyes
arcú meg… fém​sze​mű, jó nagy​da​rab em​ber. És… – Hir​te​len annyi​ra kü​lö​nös​nek
tűnt az egész, hogy kezd​te azt hin​ni, csak kép​zel​te az egé​szet. – …egy fe​ke​te bőrű
nő.
Ba​yaz fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, és vé​kony vo​nal​lá pré​sel​te össze a szá​ját. Fin​ree
há​tán azon​nal ég​nek állt a szőr.
– Vé​kony, fe​ke​te bőrű, be​pó​lyált tes​tű fe​ke​te nő?
Fin​ree nyelt egyet.
– Igen.
Az Első Má​gus las​san hát​ra​dőlt, és hosszan össze​né​zett a szol​gá​ló​já​val.
– Szó​val tény​leg itt van​nak.
– Én meg​mond​tam.
– Hát sem​mi sem me​het si​mán? – csat​tant fel Ba​yaz.
– Olyas​mi rit​kán for​dul elő, uram – fe​lel​te a szol​gá​ló, és két kü​lön​bö​ző szí​nű
sze​me ide-oda ug​rált Fin​ree, Kroy és a gaz​dá​ja kö​zött.
– Kik van​nak itt? – kér​dez​te ér​tet​le​nül Mit​te​rick.
Ba​yaz nem baj​ló​dott a vá​lasszal. Fin​ree ap​ját fi​gyel​te, aki az író​asz​ta​lá​hoz si​e​-
tett, és írni kez​dett.
– Mi jár a fe​jé​ben, mar​sall úr?
– Az lesz a leg​jobb, ha írok Fe​ke​te Mé​tely​nek, és ta​lál​ko​zót ké​rek tőle, ahol meg​-
be​szél​het​jük a fegy​ver​szü​net fel​té​te​le​it…
 – Nem! – je​len​tet​te ki Ba​yaz.
– Nem? – Sú​lyos csönd te​le​pe​dett a szo​bá​ra. – De… a je​lek sze​rint haj​lik az
éssze​rű​ség​re. Nem kel​le​ne leg​alább…
– Fe​ke​te Mé​tely nem haj​lik az éssze​rű​ség​re. A szö​vet​sé​ge​sei… – Ba​yaz el​fin​to​ro​-
dott, mire Fin​ree szo​ro​sab​ban húz​ta össze ma​gán Hal ka​bát​ját. – Még ke​vés​bé.
Az​tán meg ma ren​ge​te​get el​ér​tek, mar​sall úr. Ön is iga​zán jó mun​kát vég​zett, mint
ahogy Mit​te​rick tá​bor​nok úr, Brock ez​re​des úr és a Ku​tya​em​ber is. Te​rü​le​te​ket
fog​lal​tak el, ál​do​za​to​kat hoz​tak és a töb​bi. Úgy ér​zem, az em​be​rei meg​ér​de​mel​nek
hol​nap még egy esélyt. Csak még egy nap. Mit szá​mít egyet​len nap?
Fin​ree egy​szer​re ret​te​ne​te​sen gyen​gé​nek érez​te ma​gát. Szé​dült. A ti​tok​za​tos erő,
ami az el​múlt pár órá​ban se​gí​tet​te tal​pon ma​rad​ni, se​be​sen apadt.
– Lord Ba​yaz! – Az apja csap​dá​ba esett a fáj​da​lom és a cso​dál​ko​zás kö​zöt​ti sen​ki
föld​jén. – Egy nap csak egy nap. Ter​mé​sze​te​sen min​den ideg​szá​lunk​kal küz​de​ni
fo​gunk, ha őfel​sé​ge ezt óhajt​ja tő​lünk, de ennyi idő alatt alig​ha tu​dunk el​söp​rő
győ​zel​met arat​ni…
– Ezt a kér​dést hol​nap kell fel​ten​nünk. Min​den há​bo​rú csak elő​já​ték a tár​gya​lá​-
sok​hoz, mar​sall úr. – A va​rázs​ló fel​né​zett a mennye​zet​re, és össze​dör​zsöl​te két ujja
be​gyét. – De a lé​nyeg min​dig az, hogy ki​vel tár​gya​lunk. Az len​ne a leg​jobb, ha ez a
hír köz​tünk ma​rad​na. Az ilyes​mi csak árt a har​ci kedv​nek. Még egy nap, ha kér​het​-
ném.
Fin​ree apja en​ge​del​me​sen fe​jet haj​tott, azon​ban olyan erő​vel gyűr​te össze a fé​lig
meg​írt le​ve​let, hogy az uj​jai el​fe​hé​red​tek.
– Őfel​sé​ge kí​ván​sá​ga sze​rint cse​lek​szem.
– Mint mind​annyi​an – tet​te hoz​zá Ja​len​horm. – Az em​be​re​im ké​szen áll​nak,
hogy tel​je​sít​sék a kö​te​les​sé​gü​ket! Alá​za​to​san ké​rem, hadd kap​jam én a le​he​tő​sé​get
a Hő​sök el​le​ni ro​ham ve​ze​té​sé​re, hogy is​mét di​cső​sé​get sze​rez​zek a csa​ta​me​zőn. –
Mint​ha ak​ko​ra do​log lett vol​na di​cső​sé​get sze​rez​ni a csa​ta​me​zőn! Ahogy Fin​ree
lát​ta, ott csak meg​hal​ni le​he​tett. Úgy érez​te, rög​tön le​sza​kad​nak a lá​bai, ahogy a
szo​ba há​tul​já​ban nyí​ló ajtó felé in​dult.
Mö​göt​te Mit​te​rick is be​le​fo​gott a na​gyot​mon​dás​ba.
– A had​osz​tá​lyom már a zab​lát rág​va vár​ja, hogy in​dul​has​son, emi​att egy per​cig
se ag​gód​jon, Kroy mar​sall úr! Ag​go​da​lom​ra sem​mi ok, Lord Ba​yaz!
– Nem is ag​gó​dom.
– Mi​enk a híd​fő. Hol​nap fut​ni fog​nak a bi​tan​gok, meg​lát​ja! Csak még egy nap…
Fin​ree be​csuk​ta az aj​tót, hogy ne is hall​ja őket, és a há​tát a fá​nak tá​masz​tot​ta. A
pász​tor, aki a paj​tát épí​tet​te, ta​lán eb​ben a szo​bá​ban lak​ha​tott. Most az apja aludt
itt, ágyát az egyik me​szelt fal​nak tá​masz​tot​ta, úti​lá​dá​it úgy ren​dez​te el, mint a ka​-
to​ná​kat a dísz​szem​lén.
 Egy​szer​re min​de​ne fájt. Fel​húz​ta Hal ka​bát​já​nak uj​ját, és gri​ma​szol​va pil​lan​tott
az al​kar​ján lévő hosszú vö​rös seb​re. Va​ló​szí​nű​leg össze kel​le​ne öl​te​ni, de esze ágá​-
ban nem volt még egy​szer ki​men​ni a ka​to​nák közé. Kép​te​len len​ne to​vább hall​gat​-
ni a szá​nal​mas mon​da​ta​i​kat meg a ha​za​fi​as nyá​la​dzá​su​kat. Úgy érez​te, mint​ha a
gyöt​re​lem tíz csáp​ja hú​zód​na a nya​ká​ban, és akár​ho​gyan is moz​dít​ja a fe​jét, kény​-
te​len meg​húz​ni az egyi​ket. Ujj​be​gyé​vel meg​érin​tet​te izzó fej​bő​rét. Zsí​ros haja alatt
vas​tag heg hú​zó​dott. Hi​á​ba küz​dött el​le​ne, re​me​gett a keze, ami​kor el​vet​te on​nan.
Kín​já​ban majd​nem el​ne​vet​te ma​gát, de csak rút hor​kan​tá​sok​ra tel​lett tőle. Va​jon
vissza​nő majd a haja? Megint fel​hor​kant. Mit szá​mít ez ah​hoz ké​pest, amit lá​tott?
Azon kap​ta ma​gát, hogy nem tud​ja ab​ba​hagy​ni a hor​tyo​gást. Szag​ga​tot​tan lé​leg​-
zett, egész tes​té​ben re​meg​ni kez​dett, az​tán egy pil​la​nat​tal ké​sőbb már az egész
mell​ka​sa emel​ke​dett és süllyedt a zo​ko​gás​tól, a le​ve​gő zi​hál​va áradt ki-be a tor​kán,
az arca el​torzult, fel​ha​sadt aj​kai egy​más​nak pré​se​lőd​tek. Os​to​bá​nak érez​te ma​gát,
de a tes​te csak nem akart en​ge​del​mes​ked​ni neki. Egé​szen ad​dig csú​szott le​fe​lé az
aj​tó​nak tá​masz​kod​va, amíg a fe​ne​ke el nem érte a föl​det, az​tán az ök​lé​be ha​ra​pott,
hogy el​fojt​sa a sí​rás hang​ját.
Le​he​tet​len alak​nak érez​te ma​gát. Ami még rosszabb, há​lát​lan​nak. Áru​ló​nak.
Öröm​könnye​ket kel​lett vol​na hul​lat​nia. Vé​gül is neki leg​alább sze​ren​csé​je volt.
 Vér a pucában

– Hol buj​kál az a seb​he​lyes arcú vén fasz?

A fér​fi bi​zony​ta​la​nul kap​ta hát​ra a fe​jét. Igen​csak vá​rat​la​nul érte a kér​dés, mi​köz​-
ben bög​ré​jé​vel ép​pen a vi​zes​hor​dó felé kö​ze​lí​tett.
– Tíz​fé​le oda​fent van a Hő​sö​kön Mé​tellyel meg a töb​bi​ek​kel, de ha…
– Húzz a pi​csá​ba! – Cal​der fél​re​lök​te a fér​fit, át​vo​nult Tíz​fé​le döb​bent pri​bék​jei
kö​zött, és Skar​ling ujja fe​lől a mö​göt​tük lo​bo​gó tá​bor​tü​zek fé​nyé​ben ki​raj​zo​ló​dó
kö​vek felé si​e​tett.
– Mi föl nem me​gyünk ve​led – hal​lot​ta Mély hang​ját. – Nem vi​gyáz​ha​tunk rád,
ha min​den​áron a far​kas tor​ká​ba aka​rod dug​ni a fe​je​det.
– Nincs az a pénz, ami​ért ér​de​mes vissza​men​ni a sár​ba – tet​te hoz​zá Se​kély. –
Sem​mi​ért sem ér​de​mes, sze​rény vé​le​mé​nyem sze​rint.
– Ér​de​kes fi​lo​zó​fi​ai kér​dést érin​tet​tél – ál​la​pí​tot​ta meg Mély. – Hogy mi​ért ér​-
de​mes meg​hal​ni, és mi​ért nem. Nem mint​ha va​ló​szí​nű len​ne, hogy…
– Ak​kor ma​rad​ja​tok csak, és be​szél​je​tek ba​rom​sá​go​kat. – Cal​der gya​lo​golt to​-
vább fel​fe​lé, a le​ve​gő a tü​de​jét, a Se​kély flas​ká​já​ból szár​ma​zó, tú​lon​túl sok ital a
gyom​rát mar​ta. A kard​hü​vely a vád​li​ját csap​kod​ta, mint​ha a fegy​ve​re min​den lé​-
pés​nél em​lé​kez​tet​ni akar​ná, hogy ott van vele, rá​adá​sul ko​ránt​sem ő az egyet​len
éles tárgy a kör​nyé​ken.
– Mit fogsz csi​nál​ni? – kér​dez​te a sar​ká​ban li​he​gő Hó​fe​hér.
Cal​der nem fe​lelt. Rész​ben, mert túl​sá​go​san dü​hös volt ah​hoz, hogy bár​mi
olyas​mit mond​jon, amit más​nak is ér​de​mes hal​la​ni, rész​ben, mert úgy érez​te, hogy
et​től ke​mé​nyebb​nek tű​nik. És rész​ben, mert hal​vány gőze sem volt, hogy mit fog
csi​nál​ni, és tud​ta, hogy ha el​kezd gon​dol​kod​ni raj​ta, ak​kor gyor​san iná​ba száll a
bá​tor​sá​ga. Fe​ke​te Mé​tely két pri​bék​jé​nek ko​mor te​kin​te​té​től kí​sér​ve át​ha​ladt a
domb​ol​da​lon kör​be​fu​tó kő​fal ré​sén.
– Csak nyu​ga​lom! – ki​ál​tot​ta hát​rább​ról Han​sul. – Apád min​dig nyu​godt ma​-
radt.
– Sza​rok rá, mit csi​nált apám – ki​ál​tott vissza Cal​der a vál​la fö​lött. Él​vez​te, hogy
nem kell gon​dol​kod​nia, és csak a dühe ve​ze​ti fel​fe​lé a hegy​ol​da​lon két nagy kő
közé. A kö​rön be​lül tü​zek ég​tek, a lán​gok haj​la​doz​va lo​bog​tak a szél​ben, szik​rák
for​ga​ta​gát küld​ve a fe​ke​te éj​sza​ká​ba. Vib​rá​ló na​rancs​szín​nel vi​lá​gí​tot​ták meg a kö​-
vek bel​ső fe​lü​le​tét és a kör​ben álló em​be​rek ar​cát, fé​nyük meg-meg​vil-lant a sod​-
ro​ny​in​ge​ken vagy a fegy​ve​rek pen​gé​jén. Csak ma​guk​ban mor​go​lód​tak, ahogy Cal​-
der rá​juk sem he​de​rít​ve, Hó​fe​hér​rel és Han​sul​lal a nyo​má​ban to​vább​si​e​tett a kör
kö​ze​pe felé.
– Cal​der! Te meg mi a fe​nét akarsz? – Curn​den Begy tet​te fel a kér​dést, mel​let​te
egy bam​ba​ké​pű le​gény állt, akit Cal​der nem is​mert. Vi​dor Yon Cum​ber és Gyö​nyö​-
rű​ség sem hi​á​nyoz​tak. Cal​der egyi​kük​kel sem tö​rő​dött, sőt a hü​velyk​uj​ját az övé​be
akaszt​va a lán​go​kat bá​mu​ló Vas​fe​jű Ca​irm mel​lett is el​vi​har​zott.
Tíz​fé​le egy fa​tus​kón ült a tűz túl​ol​da​lán, és csúf, hám​ló ar​cán szé​les mo​soly je​-
lent meg, amint meg​pil​lan​tot​ta a jö​ve​vényt.
– No​csak, a csi​nos kis Cal​der fiú! Se​gí​tet​tél a bá​tyád​nak, mi, te… – Egy pil​la​nat​-
ra el​ke​re​ke​dett a sze​me, az​tán meg​fe​szül​tek az iz​mai, és fel​áll​ni ké​szült.
Cal​der ökle han​gos reccse​nés​sel ta​lál​ta el az or​rát. Tíz​fé​le üvölt​ve zu​hant ha​-
nyatt, lába a le​ve​gő​ben ka​pá​ló​zott, Cal​der pe​dig egy pil​la​nat​tal ké​sőbb már​is raj​ta
ült, és két kéz​zel csé​pel​te, mi​köz​ben maga sem tud​ta, mi​ket or​dí​to​zott. Gon​dol​ko​-
dás nél​kül pü​föl​te Tíz​fé​le fe​jét, a kar​ját, ha​do​ná​szó man​csa​it. Még egy jó kis ta​lá​la​-
tot si​ke​rül be​vin​nie arra a he​ges orra, mi​előtt va​la​ki meg​ra​gad​ta a kö​nyö​két, és el​-
rán​gat​ta.
– Hohó, Cal​der, hohó! – Begy hang​ját is​mer​te fel, úgy​hogy hagy​ta ma​gát, bár
erő​sen ka​pá​ló​zott, és han​go​san ki​a​bált, aho​gyan azt ilyen​kor szo​kás. Mint​ha mást
sem akart vol​na, csak ve​re​ked​ni, mi​köz​ben va​ló​já​ban alig vár​ta, hogy le​ál​lít​sák, hi​-
szen ki​fo​gyott az öt​le​tek​ből, és a bal keze kez​dett már na​gyon fáj​ni.
Tíz​fé​le fel​tá​pász​ko​dott, és az orr​lyu​ká​ból vér bu​gyo​gott, mi​köz​ben fél​re​lök​te
egyik em​be​re felé nyúj​tott ke​zét. Az​zal a halk fé​mes sur​ra​nás​sal húz​ta elő a kard​-
ját, ami va​la​mi​ért még​is olyan han​gos​nak tű​nik. Acél vil​lant a tűz fé​nyé​ben. Csend
lett, a kí​ván​csi bá​mész​ko​dók kör​be​áll​ták őket, min​den​ki iz​ga​tot​tan tar​tot​ta vissza
a lé​leg​ze​tét. Vas​fe​jű fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, kar​ba fon​ta a ke​zét, és egy lé​pés​sel
hát​rább hú​zó​dott, hogy ne le​gyen út​ban.
– Te kis fasz​szo​pó! – hö​rög​te Tíz​fé​le, és fel​lé​pett a tus​kó​ra, amin mos​ta​ná​ig ült.
Begy a háta mögé rán​gat​ta Cal​dert, és ő is kar​dot rán​tott. Egy pil​la​nat sem telt
bele, és Tíz​fé​le pri​bék​jei kö​zül ket​ten már​is fő​nö​kük mel​lé lép​tek. A nagy​da​rab
sza​kál​las bi​tang meg a vé​kony kan​csal is a ke​zé​ben tar​tot​ta a fegy​ve​rét, bár rá​né​-
zés​re gya​nít​ha​tó volt, hogy soha sem kell messzi​re nyúl​ni​uk érte. Cal​der érez​te,
hogy Hó​fe​hér min​den​re fel​ké​szül​ve el​fog​lal​ja mel​let​te a he​lyét. A má​sik ol​da​lán
Fe​hér​sze​mű Han​sul még li​he​gett a má​szás​tól, de a kard​ja meg sem rez​zent. Az​tán
meg​je​lent Tíz​fe​jű még né​hány pri​bék​je, de Vi​dor Yon Cum​ber is a bal​tá​já​val, a
paj​zsá​val meg a leg​go​rom​bább né​zé​sé​vel.
Cal​der csak ek​kor döb​bent rá, hogy a dol​gok job​ban el​fa​jul​tak, mint ter​vez​te.
Nem mint​ha bár​mit is elő​re el​ter​ve​zett vol​na. Gon​dol​ta, nem len​ne ele​gáns, ha a
kard​ja a hü​ve​lyé​ben ma​rad​na, mi​után min​den​ki más elő​húz​ta a sa​ját​ját, fő​leg,
hogy ép​pen mi​at​ta kez​dő​dött az egész hadd​el​hadd. Maga is fegy​vert rán​tott hát,
mi​köz​ben be​le​vi​gyor​gott Tíz​fé​le vé​res ar​cá​ba.
An​nak ide​jén fel​eme​lő ér​zés volt lát​ni, amint az apja a nya​ká​ba akaszt​ja a lán​cot,
és be​le​ül Skar​ling szé​ké​be, mi​köz​ben há​rom​száz Ne​ves Em​ber tér​del le Észak​föld
első ki​rá​lya előtt. Fel​eme​lő ér​zés volt a fe​le​sé​ge ha​sá​ra ten​ni a ke​zét, és érez​ni a
gye​re​ke első rú​gá​sa​it. Még​sem ér​zett soha éle​té​ben olyan büsz​ke​sé​get, mint ab​ban
a pil​la​nat​ban, ami​kor Tíz​fé​le Brodd orr​csont​ja reccsent az ökle alatt.
Ki​zárt, hogy er​ről ezen​túl haj​lan​dó le​gyen le​mon​da​ni.
– A pi​csá​ba! – Drofd fel​tá​pász​ko​dott, és izzó pa​ra​zsat rú​gott Beck ka​bát​já​ra, mire
az fel​ki​ál​tott, és ne​ki​állt se​be​sen ol​to​gat​ni ma​gát.
Zűr​za​var tá​madt, lá​bak dü​bör​gé​se, fém szi​sze​gé​se, ká​rom​ko​dá​sok és át​kok hal​-
lat​szot​tak a sö​tét​ben. Va​la​mi cse​te​pa​té tört ki, de Beck​nek fo​gal​ma sem volt, ki
kezd​te, mi​ért, vagy hogy me​lyik ol​dal​ra kel​le​ne áll​nia. De egy szem​vil​la​nás alatt
elő​ke​rült min​den​ki Begy tu​cat​já​ból, úgy​hogy hagy​ta ma​gát so​dor​tat​ni az ár​ral, az​-
tán elő​kap​ta apja kard​ját, és vállt váll​nak vet​ve meg​ve​tet​te a lá​bát a töb​bi​ek kö​-
zött. Bal​ján Gyö​nyö​rű​ség mar​kol​ta ha​tá​ro​zot​tan ívelt pen​gé​jét, jobb​ján Drofd állt
ki​du​gott nyelv​vel, ke​zé​ben egy bár​dot szo​ron​gat​va. Nem volt kü​lö​nö​seb​ben ne​héz
ugyan​azt ten​ni, amit min​den​ki más. Ami azt il​le​ti, gya​kor​la​ti​lag le​he​tet​len lett vol​-
na más​sal pró​bál​koz​ni.
Tíz​fé​le Brodd és pár le​gé​nye állt ve​lük szem​ben a lo​bo​gó lán​gok túl​ol​da​lán. Tíz​-
fé​le ki​üté​ses ar​cát el​bo​rí​tot​ta a vér, és mint​ha az orra is be​tört vol​na. Cal​der te​het​-
te ezt vele, ab​ból ítél​ve, aho​gyan az előbb fel​csör​te​tett a domb​ra, meg ab​ból, hogy
ön​elé​gült kép​pel állt Begy mel​lett, kard​dal a kéz​ben. A mi​ér​tek egye​lő​re nem tűn​-
tek fon​tos​nak. Sok​kal in​kább az járt min​den​ki​nek a fe​jé​ben, hogy ezek után va​jon
mi kö​vet​ke​zik.
– Te​gyé​tek el a fegy​ve​re​ket! – Begy las​san be​szélt, de hang​já​nak acé​los ke​mény​-
sé​ge két​ség​te​len​né tet​te, hogy nem fog meg​hát​rál​ni. Et​től Beck is azon​nal acé​lo​-
sabb​nak érez​te ma​gát, és el​szán​ta ma​gát, hogy ő sem fog meg​hát​rál​ni sen​ki elől.
Vi​szont Tíz​fé​le sem úgy fes​tett, mint aki vissza​vo​nul​ni ké​szül.
– Ti te​gyé​tek el őket, baz​meg! – Ez​zel vért kö​pött a tűz​be.
Beck sze​me meg​akadt az egyik túl​ol​da​lon álló le​gé​nyen, aki ta​lán egy-két év​vel
le​he​tett idő​sebb nála. Sző​ke hajú volt, fél ar​cán heg hú​zó​dott vé​gig. Mind​ket​ten el​-
for​dul​tak egy ki​csit, hogy egy​más sze​mé​be néz​hes​se​nek. Ösz​tö​nö​sen meg​ta​lál​ták a
leg​meg​fe​le​lőbb part​nert, mint a tán​co​sok a szü​re​ti bá​lon. Csak​hogy ez a tánc va​ló​-
szí​nű​leg jó​ko​ra vér​on​tás​sal jár majd.
– Ad​já​tok meg ma​ga​to​kat! – mor​dult fel Begy még az imén​ti​nél is acé​lo​sabb
han​gon. Ezt már fi​gyel​mez​te​tés​nek szán​ta. A tu​cat tag​jai elő​rébb hú​zód​tak, ke​zük​-
ben csör​gött a fém.
Tíz​fé​le meg​mu​tat​ta szu​vas fo​ga​it.
– Kény​sze​ríts, baz​meg!
 – Te​szek egy pró​bát.
Egy fér​fi lé​pett ki a sö​tét​ből, csuk​lyá​já​nak ár​nyé​ká​ból csak ál​lá​nak ha​tá​ro​zott
vo​na​la lát​szott ki. Oda sem fi​gyelt, hová lép, csiz​má​ja ro​po​gó szik​rák for​ga​ta​gát
ver​te föl a tűz sar​ká​ból. Na​gyon ma​gas volt, na​gyon szi​kár, és úgy fes​tett, mint​ha
fá​ból fa​rag​ták vol​na. Egyik zsí​ros ke​zé​ben egy csir​ke​cson​tot tar​tott, ami​ről a húst
szo​po​gat​ta ép​pen, a má​sik​kal pe​dig la​zán a ke​reszt​vas alá font uj​jak​kal a leg​na​-
gyobb kar​dot mar​kol​ta, amit Beck va​la​ha lá​tott. Ha a he​gye a föl​dön volt, a mar​ko​-
lat gomb​ja vál​lig ér​he​tett, a hü​ve​lye ko​pott volt, mint egy kol​dus csiz​má​ja, de a
mar​ko​la​ton kör​be​fu​tó drót a tűz szí​ne​i​ben ra​gyo​gott.
Han​gos cup​pan​tá​sok​kal nya​lo​gat​ta le az utol​só hús​da​rab​kát a csont​ról, az​tán
kard​ja mar​ko​la​tá​val vé​gig​zör​get​te a ki​vont pen​gé​ket.
– Ugye nem nél​kü​lem akar​ta​tok egy​más​nak esni? Tud​já​tok, mennyi​re sze​re​tek
em​be​re​ket ölni. Nem kéne, de hát a ci​pész ma​rad​jon a kap​ta​fá​nál. Szó​val meg​-
mon​dom én, mi le​gyen. – Meg​for​gat​ta a cson​tot két ujja kö​zött, majd egye​ne​sen
Tíz​fé​le sod​ro​nyin​gé​nek pöc​köl​te, ahon​nan han​gos kop​pa​nás​sal pat​tant le. – Ti
men​je​tek vissza az el​cse​szett bá​rá​nya​i​tok​hoz, én meg majd meg​töl​töm a sí​ro​kat.
Tíz​fé​le meg​nyal​ta vé​res fel​ső aj​kát.
– Nem ve​led aka​rok har​col​ni, Whir​run.
Egy​szer​re min​den össze​állt. Beck ép​pen elég dalt hal​lott Blig​hi Whir​run​ról, pá​-
rat még du​do​rá​szott is ma​gá​ban, mi​köz​ben a fa​ra​kás​sal küsz​kö​dött. Ar​ról, ho​gyan
ölte meg az öt fi​vé​rét. Ho​gyan cser​kész​te be a shim​bu​li far​kast a leg​messzibb észak
vég​te​len te​lé​ben, ho​gyan tar​tott meg egy há​gót szám​ta​lan san​ká​val szem​ben
mind​össze két fiú meg egy asszony se​gít​sé​gé​vel, vagy ho​gyan győz​te le a Da​ro​um-
ap-Yaught nevű va​rázs​lót, hogy az​tán egy szik​lá​hoz kö​töz​ze sa​sok mar​ta​lé​ká​ul. Ar​-
ról, ho​gyan cse​le​ke​dett hős​höz mél​tó​an a völgy​ben, az​tán ho​gyan jött dél​re, hogy a
csa​ta​me​zőn hív​ja ki maga el​len a sor​sot. Az ilyes​fé​le da​lok​tól vagy forrt az em​ber
vére, vagy je​ges​re fa​gyott. Ta​lán Whir​ru​né volt a leg​na​gyobb név mos​tan​ság egész
Észak​föl​dön, és ez az em​ber most itt állt köz​vet​le​nül Beck előtt, olyan kö​zel hoz​zá,
hogy akár meg is érint​het​te vol​na, ha akar​ja. Azért nem tűnt kü​lö​nö​seb​ben jó öt​-
let​nek a do​log.
– Nem ve​lem akarsz har​col​ni? – Whir​run úgy né​zett kö​rül, mint​ha azt ke​res​né,
hogy ak​kor va​jon ki​vel. – Biz​tos vagy ben​ne? A harc min​dig csa​va​ros egy ügy, ha
az em​ber kar​dot ránt, igen​csak ne​héz meg​jó​sol​ni, mi lesz a vége. Szem​be​száll​tál
Cal​der​rel, de ami​kor szem​be​száll​tál Cal​der​rel, egy​ben szem​be​száll​tál Curn​den
Beggyel is, és ami​kor szem​be​száll​tál Beggyel, egy​ben szem​be​száll​tál ve​lem is és Vi​-
dor Yon Cum​ber​rel is, és Gyö​nyö​rű​ség​gel is, és Özön​nel is, bár ő azt hi​szem, most
ép​pen el​ug​rott hu​gyoz​ni, meg ez​zel a le​génnyel is, aki​nek a ne​vét el​fe​lej​tet​tem. –
Vál​la fö​lött Beck​re bö​kött a hü​velyk​uj​já​val. – Lát​nod kel​lett vol​na, hogy ez jön.
Nincs rá ment​ség, hogy egy va​ló​di had​úr csak a sö​tét​ben ta​po​ga​tóz​zon, mint​ha
csak trá​gya len​ne a fe​jé​ben. Szó​val én sem aka​rok har​col​ni ve​led, Tíz​fé​le Brodd, de
azért meg​öl​lek, ha úgy hoz​za a hely​zet. Ak​kor a te ne​ved is be​ke​rül a da​la​im​ba, és
csak ne​vet​ni fo​gok raj​tad. Szó​val?
– Mi szó​val?
– Ve​gyem elő a kar​do​mat? Ar​ról sem sza​bad meg​fe​led​kez​ned, hogy ha a Kar​dok
Aty​ja elő​ke​rül, ak​kor vért kell on​ta​nia. Így volt ez a régi idők​ben, így van most is,
és min​dig így kell len​nie.
Egy da​ra​big még áll​tak ott, egy​től egyig vá​ra​ko​zón, moz​du​lat​la​nul, amíg vé​gül
Tíz​fé​le mély lé​leg​ze​tet vett, fel​húz​ta az aj​kát. Beck​nek görcs​be rán​dult a gyom​ra,
érez​te, mi kö​vet​ke​zik, és…
– Mi a kis​fa​szom? – Újabb fér​fi lé​pett a tűz fé​nyé​be. A sze​mét össze​húz​ta, vi​cso​-
rí​tott, az ál​lát elő​re​tol​ta és ki​húz​ta ma​gát, mint a harc​ra ké​szü​lő ku​tya, aki nem
akar mást, csak ölni. Mo​gor​va ar​cát he​gek szel​ték ke​resz​tül-ka​sul, az egyik fü​lét el​-
vesz​tet​te. A nya​ká​ban lógó arany​lánc kö​ze​pén ha​tal​mas ékkő ve​tett tűz​szí​nű szik​-
rá​kat.
Beck nyelt egyet. Fe​ke​te Mé​tely, sem​mi két​ség. Aki hat​szor győz​te le Be​tho​dot a
hosszú tél ide​jén, az​tán po​rig éget​te Ky​nin​get, amíg az em​be​rek még oda​bent vol​-
tak a há​za​ik​ban. Aki meg​küz​dött a Vé​res Ki​len​ces​sel a kör​ben, és majd​nem győ​-
zött is, de vé​gül csak az éle​te ma​radt meg, és kö​te​les​sé​ge volt le​győ​ző​jét szol​gál​ni.
Az​tán egy​más mel​lett har​col​tak Há​rom​fás Rudd, Túl Duru Vi​har​fel​hő és Zor​don
Har​ding ol​da​lán. Ilyen ke​mény csa​pat nem jár​ta Észak​föld tá​ja​it a Hő​sök Kora
óta, és a Ku​tya​em​be​ren kí​vül már csak Mé​tely volt köz​tük élet​ben, aki az​tán el​-
árul​ta a Vé​res Ki​len​cest, és meg​öl​te őt, hi​á​ba mond​ták róla, hogy hal​ha​tat​lan. Fe​-
ke​te Mé​tely vé​gül el​fog​lal​ta Skar​ling szé​két, most pe​dig itt állt köz​vet​le​nül előt​te.
Észak​föld vé​del​me​ző​je vagy bi​tor​ló​ja, at​tól füg​gő​en, hogy kit kér​dez az em​ber.
Beck soha nem is ál​mo​dott róla, hogy ilyen kö​zel ke​rül​het hoz​zá.
Fe​ke​te Mé​tely most Begy​re pil​lan​tott, és lát​ha​tó​lag ször​nyen messze volt at​tól,
hogy bol​dog​nak mond​has​sa ma​gát. Beck nem is sej​tet​te, hogy az a csá​kány​sze​rű
arc ho​gyan tűn​he​tett egy​ál​ta​lán va​la​ha is bol​dog​nak.
– Nem az len​ne a dol​god, hogy meg​őrizd a bé​két, öreg?
– Ép​pen azt te​szem. – Begy még a ke​zé​ben tar​tot​ta a kard​ját, de a he​gye már a
föld felé mu​ta​tott. Mint aho​gyan a leg​több fegy​ve​ré a domb​te​tőn.
– Tény​leg. Ki​ba​szott bé​kés egy pil​la​nat! – Mé​tely fity​má​ló​an né​zett kö​rül. –
Sen​ki nem fog​hat fegy​vert ide​fent a pa​ran​csom nél​kül. Most pe​dig te​gyé​tek el őket
egy​től egyig mind​annyi​an! Hü​lyét csi​nál​tok ma​ga​tok​ból.
– A gyá​va pöcs be​tör​te az or​rom! – vi​cso​rí​tot​ta Tíz​fé​le.
– Tönk​re​tet​te a csi​nos po​fi​ká​dat, mi? – csat​tant fel Mé​tely. – Ad​jak rá pu​szit?
Hadd mond​jam úgy, hogy az ilyen ki​ba​szott fa​jan​kók is meg​ért​sék. Ötig szá​mo​lok,
ha va​la​ki​nél ak​kor még lesz fegy​ver, az be​jö​het ve​lem a kör​be, és olya​no​kat fo​gok
mű​vel​ni vele, amit ré​gen, mi​előtt vén​sé​gem​re el​pu​hul​tam. Egy.
Ket​tő​ig sem kel​lett el​jut​nia. Begy azon​nal el​tet​te a kard​ját, Tíz​fé​le pe​dig rög​tön
utá​na, és a töb​bi acél is ép​pen olyan se​be​sen tűnt el, mint ahogy az imént elő​ke​-
rült. A két​csa​pat​nyi fér​fi kis​sé za​var​tan vi​csor​gott egy​más​ra a tűz fö​lött.
– Ta​ná​csos len​ne azt el​ten​ned – súg​ta Gyö​nyö​rű​ség Beck fü​lé​be.
A fiú csak most jött rá, hogy még a ke​zé​ben szo​ron​gat​ja a kard​ját, és olyan kap​-
kod​va dug​ta vissza a hü​ve​lyé​be, hogy köz​ben kis hí​ján meg​vág​ta a sa​ját lá​bát.
Whir​run hal​vány mo​sollyal a szá​ja sar​ká​ban to​vább​ra is a két fél kö​zött állt, egyik
ke​zé​vel a hü​velyt, a má​sik​kal a mar​ko​la​tot tart​va, ké​szen, hogy fegy​vert ránt​son.
– Tud​já​tok, azért ér​zek némi kí​sér​tést.
– Majd más​kor – mor​dult rá Mé​tely, az​tán fel​emel​te a ke​zét. – Bá​tor Cal​der her​-
ceg! Mi​cso​da meg​tisz​tel​te​tés, hogy basz​nád meg! Ép​pen meg​hí​vót akar​tam kül​de​-
ni, de ha​ma​rabb ide​ér​tél. Azért jöt​tél ta​lán, hogy el​me​séld, mi tör​tént ma az Öreg​-
híd​nál?
Cal​der most is azt az ele​gáns ka​bá​tot vi​sel​te, amit ak​kor, ami​kor Beck elő​ször
lát​ta Hosszú​kezű tá​bo​rá​ban, csak​hogy ez​út​tal sod​ro​ny​in​get is hú​zott alá, és mo​-
soly he​lyett in​kább össze​von​ta a szem​öl​dö​két.
– Sö​mör meg​halt.
– Hal​lot​tam. Nem lá​tod? Pa​ta​kok​ban öm​le​nek a könnye​im. Azt kér​dem, mi tör​-
tént a híd​nál.
– Olyan ke​mé​nyen har​colt, ahogy csak le​he​tett. Sen​ki nem har​col​ha​tott vol​na
ke​mé​nyeb​ben.
– Harc​ban esett el. Jó neki! És te? Nem úgy fes​tesz, mint aki túl​sá​go​san oda​tet​te
ma​gát.
– Ké​szen áll​tam. – Cal​der elő​hú​zott egy pa​pír​da​ra​bot a gal​lér​ja alól, és két ujja
kö​zött fel​tar​tot​ta. – Az​tán a ke​zem​be ke​rült ez. Mit​te​rick, az uni​ós tá​bor​nok pa​-
ran​csa. – Mé​tely el​vet​te tőle a pa​pírt, szét​haj​to​gat​ta, és össze​rán​colt hom​lok​kal
pil​lan​tott rá. – Uni​ós ka​to​nák rej​tőz​nek az er​dő​ben nyu​gat​ra, ké​szen, hogy át​kel​je​-
nek a pa​ta​kon. Sze​ren​csé​re ide​jé​ben ki​de​rült, mert ha Sö​mör se​gít​sé​gé​re si​et​tem
vol​na, ol​dal​ba kap​nak ben​nün​ket, és jó eséllyel mind ha​lot​tak len​né​tek ahe​lyett,
hogy ar​ról vi​tat​koz​tok, hogy van-e vér a pu​cám​ban.
– Gya​nít​ha​tó​an sen​ki nincs azon a vé​le​mé​nyen, hogy van vér a pu​cád​ban, Cal​-
der – mond​ta Mé​tely. – Vé​gig ott ku​po​rog​tál a fal mö​gött, igaz?
– Igen, meg se​gít​sé​gért küld​tem Tíz​fé​lé​hez.
Mé​tely te​kin​te​té​ben lán​gok tük​rö​ződ​tek, ahogy ol​dal​ra san​dí​tott.
– Nos?
Tíz​fé​le a vért dör​zsöl​get​te tö​rött orra alatt.
– Mi nos?
– Tény​leg kül​dött se​gít​sé​gért?
 – Ma​gam be​szél​tem Tíz​fé​lé​vel – szúr​ta köz​be Cal​der egyik em​be​re. Idős, seb​he​-
lyes arcú fér​fi volt, az egyik sze​mé​ből csak a fe​hér​je lát​szott. – Meg​mond​tam neki,
hogy Sö​mör se​gít​ség​re szo​rul, de Cal​der nem me​het a pa​tak túl​part​ján váró dé​li​ek
mi​att. Min​dent el​mond​tam neki.
– És?
A fél​vak öreg​em​ber meg​von​ta a vál​lát.
– Azt mond​ta, nem ér rá.
– Nem ér rá? – sut​tog​ta Mé​tely, és még ke​mé​nyebb lett az arca, már ha ez egy​ál​-
ta​lán le​het​sé​ges. – Szó​val csak kuk​sol​tál ott meg min​den?
– Nem le​het, hogy ez a bi​tang csak úgy ug​rál​tas​son…
– Ott ül​tél a he​gyen Skar​ling uj​já​val a seg​ged​ben, és bá​mész​kod​tál, baz​meg? –
or​dí​tot​ta Mé​tely. – Ül​tél, és néz​ted, ahogy a dé​li​ek el​fog​lal​ják a hi​da​mat? – Hü​-
velyk​uj​já​val a mel​lé​re bö​kött.
Tíz​fé​le hát​ra​hő​költ, az egyik sze​me rán​ga​tó​zott.
– Nem vol​tak dé​li​ek a túl​par​ton, ez ha​zug​ság! Most is ha​zu​dik, mint min​dig. –
Re​me​gő kéz​zel mu​ta​tott a tűz má​sik ol​da​lá​ra. – Min​dig va​la​mi ki​cse​szett ki​fo​gás​-
sal jössz, igaz, Cal​der? Va​la​mi trük​kel min​dig el​éred, hogy tisz​ta ma​rad​jon a ke​-
zed! Bé​ké​ről be​szélsz, az​tán meg áru​lás​ról be​szélsz, de csak be​szélsz, bassza meg…
– Elég le​gyen! – Fe​ke​te Mé​tely hal​kan szólt, Tíz​fé​lé​ben még​is ben​ne sza​kadt a
szó. – Le​fo​som, hogy van​nak-e uni​ós ka​to​nák nyu​ga​ton vagy nin​cse​nek. – Re​me​gő
uj​ja​i​val össze​gyűr​te a pa​pírt, és hoz​zá​vág​ta Cal​der​hez. – Azt vi​szont kur​vá​ra nem
fo​som le, hogy meg​te​szi​tek-e, amit pa​ran​cso​lok nek​tek. – Lé​pett egyet Tíz​fé​le felé,
és kö​ze​lebb ha​jolt hoz​zá. – Hát hol​nap nem fogsz bam​bán bá​mész​kod​ni! – Vi​cso​-
rít​va for​dult Cal​der felé. – És te sem, kur​va nagy sem​mi her​ce​ge! Mind​ket​tő​tök
szá​má​ra vége az ücsör​gés​nek! A két ifjú sze​rel​mes együtt fog​ja őriz​ni a fa​lat! Így
van! Vállt váll​nak vet​ve. Kéz a kéz​ben, lá​tás​tól va​ku​lá​sig. Ügyel​tek rá, hogy a szar​-
ku​pac, amit kö​zö​sen össze​hoz​ta​tok, ne le​gyen még bü​dö​sebb. Azt fog​já​tok ten​ni,
ami​ért ide​hoz​ta​lak ben​ne​te​ket, bar​mok. Amennyi​ben va​la​ki​nek nem len​ne vi​lá​-
gos, azért hoz​ta​lak ide ben​ne​te​ket, hogy har​col​ja​tok a ki​ba​szott Uni​ó​val!
– Mi lesz, ha át​kel​nek a pa​ta​kon? – kér​dez​te Cal​der. Mé​tely erre olyan mé​lyen
rán​col​ta össze a hom​lo​kát, mint​ha nem is akar​ná el​hin​ni, amit hall. – Így sem elég
erő​sek a vo​na​la​ink, sok em​bert el​vesz​tet​tünk ma, és az el​len​ség jó​ko​ra túl​erő​ben
van…
– Ez egy ki​ba​szott há​bo​rú! – böm​böl​te Mé​tely, és úgy ug​rott oda Cal​der​hez,
hogy min​den​ki hát​ra​lé​pett egyet. – Har​colj a mocs​kok​kal! – A le​ve​gő​be csa​pott,
mint aki​nek ko​moly erő​fe​szí​té​sé​be ke​rül, hogy ne Cal​der ar​cát tép​je szét pusz​ta
kéz​zel. – Vagy te ké​szí​ted a ha​di​ter​vet, mi? Te vagy a nagy trükk​mes​ter! Járj túl az
eszü​kön hát! A bá​tyád he​lyé​re akar​tál ke​rül​ni? Ak​kor bir​kózz meg a fel​adat​tal, te
kis segg​fej, kü​lön​ben ta​lá​lok rá mást he​lyet​ted! Ha pe​dig hol​nap va​la​ki nem te​szi a
dol​gát, és úgy gon​dol​ja, in​kább a fe​ne​kén ül​dö​gél… – Fe​ke​te Mé​tely le​huny​ta a
sze​mét, és hát​ra​ve​tet​te a fe​jét. – A hol​tak​ra mon​dom, az meg​kap​ja tő​lem a vé​res
ke​resz​tet. És fel is köt​te​tem. És mág​lyán ége​tem el. És olyan vé​get ve​tek neki, hogy
a róla szó​ló dal​ba be​le​sá​pad​nak a bár​dok. Ma​radt még va​la​ki​ben ké​tely?
– Nem – fe​lel​te Cal​der mo​gor​ván, mint egy meg​kor​bá​csolt ösz​vér.
– Nem. – Tíz​fé​le sze​mer​nyit sem tűnt vi​dá​mabb​nak.
Beck azért úgy érez​te, ennyi tá​vol​ról sem elég, hogy vé​get ves​sen kö​zöt​tük az el​-
len​sé​ges​ke​dés​nek.
– Ak​kor er​ről annyit, hogy a jó kur​va min​de​nit neki! – Mé​tely sar​kon for​dult, ott
ta​lál​ta maga előtt Tíz​fé​le egyik le​gé​nyét, meg​ra​gad​ta az in​gét, min​den ker​te​lés nél​-
kül a föld​re ta​szí​tot​ta, az​tán el​vo​nult az éj​sza​ká​ba ép​pen arra, amer​ről jött.
– Gye​re ve​lem! – súg​ta Begy Cal​der fü​lé​be, majd meg​ra​gad​ta a her​ce​get a hóna
alatt, és el​ve​zet​te.
Tíz​fé​le és a fiai mo​rog​va bal​lag​tak vissza a he​lyük​re, a sző​ke fiú me​net köz​ben
mo​gor​va pil​lan​tást ve​tett Beck​re. Volt idő, ami​kor Beck vi​szo​noz​ta vol​na, ta​lán
egy-két ke​mény szó kí​sé​re​té​ben. Egy ilyen nap után azon​ban in​kább gyor​san fél​re​-
né​zett. A szí​ve majd ki​ug​rott a he​lyé​ből.
– Kár. Él​vez​tem. – Blig​hi Whir​run hát​ra​tol​ta a csuk​lyá​ját, és kör​me​i​vel be​le​túrt
fej​bő​ré​hez ta​padt ha​já​ba. – Amúgy hogy hív​nak?
– Beck. – A fiú úgy gon​dol​ta, ennyi egye​lő​re elég lesz. – Min​den nap ilyen kö​zöt​-
te​tek?
– Nem, nem, nem, fi​acs​kám. Nem min​den nap. – Whir​run szá​ja őrült vi​gyor​ra
hú​zó​dott. – Csak a leg​szeb​bek.
Begy vi​lág éle​té​ben gya​ní​tot​ta, hogy Cal​der egy​szer még nagy szar​ba fog​ja ke​ver​ni,
és a je​lek sze​rint most en​nek is el​jött a nap​ja. Meg​ra​gad​ta a her​ceg kö​nyö​két, és a
sü​ví​tő szél​ben le​te​rel​te a domb​ol​da​lon, el a Hő​sök​től. Jó húsz évet töl​tött az​zal,
hogy mi​ni​má​lis​ra csök​kent​se az el​len​sé​gei szá​mát, most pe​dig a Mé​tely he​lyet​te​se​-
ként el​töl​tött egyet​len dél​után ele​gen​dő volt hoz​zá, hogy úgy szök​ken​je​nek szár​ba,
mint fa​cse​me​ték egy esős ta​va​szon, rá​adá​sul Tíz​fé​le Brodd nem az az em​ber volt,
aki​vel szí​ve​sen össze​ve​szett vol​na. Az az em​ber ép​pen olyan csúf volt be​lül​ről,
mint kí​vül​ről, és kur​vá​ra nem fe​lej​tet​te el, ki​vel rúg​ta össze a port.
– Ez meg mi a fene volt? – Ami​kor elég messze ju​tot​tak, hogy már sen​ki se hall​-
has​sa őket, meg​ál​lí​tot​ta Cal​dert. – Meg is hal​hat​tunk vol​na.
– Sö​mör meg​halt. Ennyi. Mert az a mocs​kos fasz​ka​lap egy szal​ma​szá​lat sem tett
ke​reszt​be. Sö​mör meg​halt.
– Ér​tem. – Begy el​lá​gyult. Egy da​ra​big csak állt, mi​köz​ben a hosszú fű hul​lám​-
zott a vád​li​juk kö​rül a szél​ben. – Saj​ná​lom, de ha újabb hul​lá​kat do​bá​lunk a ku​-
pac​ra, at​tól sem​mi sem lesz jobb. Fő​leg nem, ha az én holt​tes​tem​ről van szó. – He​-
ve​sen dü​bör​gő szí​vé​re szo​rí​tot​ta a ke​zét. – A hol​tak​ra, már ennyi iz​ga​lom is elég
hoz​zá, hogy be​le​pusz​tul​jak.
 – Meg fo​gom ölni! – Cal​der ko​mo​ran né​zett a tűz felé, olyan cél​tu​da​tos te​kin​tet​-
tel, ami​hez fog​ha​tót Begy ko​ráb​ban so​sem lá​tott a sze​mé​ben. Hir​te​len kész​te​tést is
ér​zett, hogy a mell​ka​sá​ra fek​te​tett te​nye​ré​vel gyen​gé​den hát​rébb tol​ja Cal​dert.
– Ezt tar​to​gasd hol​nap​ra! Az Uni​ón töltsd ki!
– Mi​ért? Az én el​len​sé​ge​im itt van​nak. Tíz​fé​le vé​gig​néz​te, ahogy Sö​mör meg​halt.
Vé​gig​néz​te, és rö​hö​gött.
– Azért vagy dü​hös, mert ő vé​gig​néz​te, vagy azért, mert te is? – Má​sik ke​zét Cal​-
der vál​lá​ra tet​te. – A vé​gé​re meg​sze​ret​tem apá​dat. Té​ged úgy sze​ret​lek, mint a so​-
sem​volt fi​a​mat. De mi a fe​né​ért kell nek​tek min​den kí​nál​ko​zó hadd​el​hadd​ba be​le​-
men​ni? Csak újab​bak és újab​bak jön​nek. Ki​ál​lók mel​let​ted, ha le​het, te is jól tu​-
dod, de más​ra is gon​dol​ni kell, nem csak…
– Igen, igen. – Cal​der fél​re​sö​pör​te Begy ke​zét. – Ügyel​ni kell rá, hogy min​den​ki
élet​ben ma​rad​jon a csa​pat​ból, meg kell húz​ni ma​gun​kat, he​lye​sen kell cse​le​ked​ni,
bár​mi​lyen rosszul is tesszük…
Begy is​mét Cal​der vál​lá​ra tet​te a ke​zét, és meg​ráz​ta a her​ce​get.
– Meg kell őriz​nem a bé​két. Én ve​ze​tem Mé​tely pri​bék​je​it, én va​gyok a he​lyet​te​-
se, és nem te​he​tem meg, hogy…
– Mit is csi​nálsz tu​laj​don​kép​pen? A test​őre let​tél? – Cal​der uj​jai Begy kar​já​ba
váj​tak, a sze​me tág​ra nyílt és csil​lo​gott. Nem a düh​től. In​kább lel​kes​nek tűnt. – A
háta mö​gött állsz ki​vont kard​dal? Ez a fel​ada​tot?
Begy hir​te​len érez​te, hogy a gö​dör, amit ma​gá​nak ásott, meg​nyí​lik a lába alatt.
– Ne, Cal​der! – vi​cso​rí​tot​ta, igye​kez​vén ki​sza​ba​dul​ni a má​sik ke​zei kö​zül. –
Fogd be a…
Cal​der nem en​ge​dett a szo​rí​tá​sán, és kí​nos öle​lés​ben húz​ta egy​re kö​ze​lebb ma​-
gá​hoz öreg ba​rát​ját. Begy érez​te az al​ko​holt a le​he​le​tén, ahogy a fü​lé​be sut​to​gott.
– Meg​csi​nál​ha​tod! Vess vé​get en​nek!
– Nem!
– Öld meg!
– Nem! – Begy vég​re ki​sza​ba​dult, és el​ta​szí​tot​ta ma​gá​tól Cal​dert, uj​jai össze​szo​-
rul​tak a kard​ja mar​ko​la​ta kö​rül. – Nem! El​ment az eszed, te hü​lye!
Cal​der olyan ké​pet vá​gott, mint aki nem is érti, mi​ről be​szél Begy.
– Hány em​bert öl​tél már meg? Eb​ből élsz! Gyil​kos vagy!
– Ne​ves Em​ber va​gyok.
– Ak​kor is job​ban ér​tesz a gyil​ko​lás​hoz, mint a leg​töb​ben. Mibe ke​rül​ne még
egyet meg​öl​ni? És en​nek még ér​tel​me is len​ne! Vé​get vet​het​nél en​nek az egész​nek.
Még csak nem is csí​ped a ro​ha​dé​kot!
 – Nem szá​mít, kit csí​pek és kit nem, Cal​der. Ő a fő​nök.
– Most ő a fő​nök, de ha be​le​ál​lí​tasz egy bár​dot a fe​jé​be, vissza​megy a sár​ba. Ak​-
kor min​den​ki sza​rik majd rá.
– Én nem. – Mint​ha egy örök​ké​va​ló​sá​gig néz​ték vol​na egy​mást moz​du​lat​la​nul,
mi​köz​ben alig de​ren​gett va​la​mi a sö​tét​ség​ben Cal​der sze​mén és sá​padt ar​cán kí​-
vül. Az​tán a her​ceg te​kin​te​te Begy kard​ját szo​ron​ga​tó ke​zé​re sik​lott.
– Meg fogsz ölni?
– De​hogy fog​lak. – Begy ki​húz​ta ma​gát, és le​en​ged​te a ke​zét. – De szól​nom kell
Fe​ke​te Mé​tely​nek.
Megint csend lett. Az​tán:
– És pon​to​san mit fogsz mon​da​ni neki?
– Hogy meg akar​tad ölet​ni ve​lem.
Újabb csend.
– Nem hi​szem, hogy ez kü​lö​nö​seb​ben tet​sze​ni fog neki.
– Sze​rin​tem se.
– A leg​ke​ve​sebb, hogy be​lém vá​gat​ja a vé​res ke​resz​tet, az​tán fel​köt​tet és el​éget.
– Nyil​ván. Úgy​hogy job​ban jársz, ha me​ne​kü​lő​re fo​god.
– És hová me​ne​kül​jek?
– Aho​vá csak akarsz. Ha​gyok ne​ked időt. Csak hol​nap szó​lok Mé​tely​nek. Mu​száj
szól​nom neki. Há​rom​fás is ezt tet​te vol​na. – Pe​dig Cal​der nem kér​dez​te az okát, és
ez kü​lö​nö​sen sze​ren​csét​len ma​gya​rá​zat​nak ha​tott.
– Tu​dod, Há​rom​fást meg​öl​ték. A sem​mi​ért, a sem​mi kö​ze​pén.
– Az nem szá​mít.
– Gon​dol​tál már rá, hogy eset​leg va​la​ki mást kel​le​ne utá​noz​nod?
– A sza​va​mat ad​tam.
– Gyil​kos be​csü​let​sza​va​dat, mi? Fel​es​küd​tél Skar​ling fa​szá​ra, vagy ho​gyan?
– Nem kel​lett. A sza​va​mat ad​tam.
– Fe​ke​te Mé​tely​nek? Pár nap​pal ez​előtt ő akart meg​ölet​ni en​gem, és most azt
vá​rod, hogy a seg​ge​men ülve vár​jam, mi​kor pró​bál​ko​zik leg​kö​ze​lebb? Az az em​ber
su​nyibb, mint a tél!
– Nem szá​mít. Igent mond​tam. – A hol​tak​ra, mi​lyen jó lett vol​na vissza​csi​nál​ni
most már!
Cal​der bó​lin​tott, és hal​vány mo​soly je​lent meg a szá​ja sar​ká​ban.
– Ja, ér​tem. A sza​va​dat ad​tad. És a jó öreg Begy min​dig egye​nes volt, mint a
szál​fa, igaz? Mind​egy, kit nyír​nak ki.
– Szól​nom kell neki.
– De csak hol​nap. – Cal​der hát​rál​ni kez​dett, ar​cá​ról to​vább​ra sem tűnt el az elé​-
ge​dett mo​soly. – Hagysz ne​kem időt. – Egyik lé​pést tet​te meg a má​sik után le​fe​lé a
domb​ol​da​lon. – Nem fogsz szól​ni neki. Is​mer​lek, Begy. Te ne​vel​tél cse​cse​mő​ko​-
rom​tól fog​va, igaz? Több vér van ne​ked en​nél a pu​cád​ban. Nem le​szel Fe​ke​te Mé​-
tely ku​tyá​ja! Te ugyan nem!
– Ez nem az én pu​cám​ról szól, meg nem is a ku​tyák​ról. A sza​va​mat ad​tam, és
hol​nap szó​lok neki.
– Nem szólsz.
– De szó​lok.
– Nem. – Cal​der mo​so​lya be​le​ve​szett a sö​tét​be. – Nem fogsz.
Begy egy pil​la​na​tig moz​du​lat​la​nul állt egy hely​ben, és a sem​mi​be me​redt. Az​tán
össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, a ha​já​ba túrt, két​rét gör​nyedt, és el​foj​tott or​dí​tást hal​la​tott.
Nem ér​zett ilyen üres​sé​get, ami​óta Se​hon​nai Wast el​árul​ta őt, és meg​pró​bált vé​-
gez​ni vele nyolc év ba​rát​ság után. Ha nincs Whir​run, Wast si​ker​rel járt vol​na. Nem
is sej​tet​te, eb​ből a sla​masz​ti​ká​ból ki rán​gat​ja majd ki. Nem is sej​tet​te, mi​ként len​-
ne ez egy​ál​ta​lán le​het​sé​ges. Ez​út​tal ő volt az áru​ló. Ő tet​te va​la​ki​vel azt, amit, bár​-
mi is le​gyen az.
Az em​ber könnyen je​len​ti ki, hogy már​pe​dig ő min​dig he​lye​sen fog cse​le​ked​ni.
De hon​nan le​het tud​ni, mi​kor van az, hogy rosszul te​szi, ha he​lye​sen cse​lek​szik?
Ez a kér​dés.
 A király utolsó hőse

Ma​gasz​tos Fel​ség!
Vé​gül sö​tét​be bo​rult a csa​ta​me​ző. A mai nap fo​lya​mán nagy si​ke​re​ket ér​tünk
el, de a nagy si​ke​re​kért nagy árat kel​lett fi​zet​nünk. Saj​ná​lat​tal tá​jé​koz​tam,
hogy Meed kor​mány​zó ve​zér​ka​rá​nak szá​mos tag​já​val egye​tem​ben el​hunyt,
hi​á​ba küz​döt​tek mér​he​tet​len bá​tor​ság​ról ta​nú​bi​zony​sá​got téve Fel​sé​ge​dért.
Os​rung vá​ro​sá​ban nap​kel​té​től nap​száll​tá​ig he​ves csa​ta zaj​lott. A dél​-
előtt so​rán el​fog​lal​tuk a cö​löp​ke​rí​tést, és át​ker​get​tük az észak​föl​di​e​ket a
fo​lyó túl​só part​já​ra, ké​sőbb azon​ban he​ves el​len​tá​ma​dás​ba len​dül​tek, és
vissza​fog​lal​ták a vá​ros észa​ki fe​lét. Je​len​leg is​mét a víz vá​laszt​ja el egy​-
más​tól a fe​le​ket.
A nyu​ga​ti szár​nyon Mit​te​rick tá​bor​nok több sze​ren​csé​vel járt. Az
észa​ki​ak két​szer is vissza​ver​ték az Öreg​híd be​vé​te​lé​re irá​nyu​ló tá​ma​dá​-
sát, a har​ma​dik kí​sér​let azon​ban vé​gül si​ke​res​nek bi​zo​nyult, és az el​len​-
ség vissza​vo​nult a nyílt me​zőn tá​vo​labb ke​resz​tül​hú​zó​dó ala​csony kő​fal
mögé. Mit​te​rick lo​vas​sá​ga át​kel a fo​lyón, és fel​ké​szül, hogy pir​ka​dat​kor
már​is tá​ma​dást in​dít​son. A sát​ram​ból lá​tom, amint Fel​sé​ged Má​so​dik és
Har​ma​dik Re​gi​ment​jé​nek zász​la​ja di​cső​sé​ge​sen lo​bog ott, ahol pár órá​-
val ez​előtt még észak​föl​di​ek vol​tak az urak.
Mind​eköz​ben Ja​len​horm tá​bor​nok a ban​dé​ri​u​mok​ból át​ve​zé​nyelt tar​-
ta​lé​kok​kal meg​erő​sí​tet​te és át​szer​vez​te a had​osz​tá​lyát. Fel​ké​szült, hogy
el​söp​rő erő​vel in​dul​jon meg a Hő​sök el​len. Szán​dé​ka​im sze​rint hol​nap
sem tá​gí​tok csa​pa​ta​ink mel​lől, első kéz​ből ta​pasz​ta​lom meg si​ke​re​in​ket,
és amint vissza​fog​lal​tuk a kö​ve​ket, tá​jé​koz​ta​tom Fel​sé​ge​det Fe​ke​te Mé​-
tely ve​re​sé​gé​ről.
Ma​ra​dok Fel​sé​ged hű​sé​ges, ámde mél​tat​lan szol​gá​ló​ja.
Bre​mer dan Gorst,
az észak​föl​di há​bo​rú ki​rá​lyi meg​fi​gye​lő​je
Gorst Rur​gen​nek nyúj​tot​ta a le​ve​let, és össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, ahogy a vál​lá​ba be​-
le​ha​sí​tott a fáj​da​lom. Min​de​ne saj​gott. A bor​dái még rosszabb ál​la​pot​ban vol​tak,
mint az elő​ző nap. A hón​al​ja egyet​len nagy visz​ke​tő hor​zso​lás volt, ahol a mell​vért
szé​le ki​dör​zsöl​te. Va​la​mi úton-mó​don szer​zett egy vá​gást a la​poc​kái közé, ép​pen
ott, ahol a leg​ne​he​zeb​ben ér​het​te el. Bár nem két​lem, hogy még rosszab​bat ér​-
dem​lek, és nyil​ván meg is fo​gom kap​ni, mi​előtt végzünk eb​ben a sem​mi​re se jó
völgy​ben.
– Lur​kó el tud​ja ezt vin​ni? – mo​rog​ta.
– Lur​kó! – ki​ál​tot​ta Rur​gen.
– Mi van? – hal​lat​szott oda​kint​ről.
– Le​vél!
A fi​a​tal fér​fi be​dug​ta a fe​jét a sá​tor​ba, és ki​nyúj​tot​ta a ke​zét. El​húz​ta a szá​jat,
tett egy lé​pést elő​re, hogy el​ér​je a pa​pírt, és Gorst lát​ta, hogy a fél ar​cát kö​tés bo​rít​-
ja, amin al​vadt vér hosszú csík​ja ütött át.
Az ez​re​des rá​me​redt:
– Mi tör​tént?
– Sem​mi.
– Hah! – mor​dult rá Rur​gen. – Mondd el neki!
Lur​kó mo​gor​ván pil​lan​tott kol​lé​gá​já​ra.
– Nem szá​mít.
– Fel​nigg mi​att volt – mond​ta Rur​gen. – Ha már meg​kér​dez​te.
Gorst fel​pat​tant a szé​ké​ről, és egy pil​la​nat alatt meg​fe​led​ke​zett a fáj​da​lom​ról.
– Fel​nigg ez​re​des? Kroy ve​zér​ka​ri fő​nö​ke?
– Az út​já​ba ke​ve​red​tem. Ez min​den. Nem aka​rok be​szél​ni róla.
– Meg​ütöt​te az os​to​rá​val – kö​zöl​te Rur​gen.
– Meg​ütött… az os​to​rá​val? – sut​tog​ta Gorst. Egy da​ra​big csak bá​mult maga elé,
az​tán fel​kap​ta az asz​ta​lon he​ve​rő meg​tisz​tí​tott, ki​éle​sí​tett és gon​do​san a hü​ve​lyé​be
rej​tett kard​ját.
Lur​kó fel​tar​tott kéz​zel áll​ta el az út​ját.
– Ne csi​nál​jon os​to​ba​sá​got! – Gorst fél​re​sö​pör​te, ki​ron​tott a sá​tor​ból a hű​vös éj​-
sza​ká​ba, és meg​in​dult a le​ta​po​sott fü​vön ke​resz​tül. – Ne csi​nál​jon os​to​ba​sá​got!
Gorst ment to​vább.
Fel​nigg sát​ra a domb​ol​da​lon állt, nem messze a dü​le​de​ző paj​tá​tól, ahol Kroy mar​-
sall be​ren​dez​te a fő​ha​di​szál​lá​sát. A be​já​ra​ton át lám​pa​fény szi​vár​gott ki az éj​sza​-
ká​ba, meg​vi​lá​gít​va egy da​rab​ka sá​ros fü​vet, egy ku​sza sás​cso​mót meg egy lát​vá​-
nyo​san unat​ko​zó őr ar​cát.
– Se​gít​he​tek, uram?
Hogy se​gít​hetsz-e, ro​ha​dék? Ahe​lyett, hogy ki​hasz​nál​ta vol​na a le​he​tő​sé​get, és
át​gon​dol​ta vol​na a hely​ze​tet, Gorst csak még job​ban fel​húz​ta ma​gát, mi​köz​ben fel​-
fe​lé csör​te​tett a domb​ol​da​lon. Meg​ra​gad​ta az őr mell​vért​jét a kar​já​nak ha​gyott
lyuk pe​re​mé​nél, és a föld​re rán​tot​ta a fér​fit, aki le​gu​rult a domb​ol​da​lon, majd fél​-
re​csap​ta a sá​tor be​já​ra​tát ta​ka​ró vász​nat.
Meg​tor​pant. A sá​tor​ban nyü​zsög​tek a tisz​tek. Kroy ve​zér​ka​rá​nak ma​gas ran​gú
tag​jai. Né​há​nyan kár​tya​la​po​kat szo​ron​gat​tak, má​sok po​ha​rat, a leg​töb​ben fé​lig-
med​dig ki​gom​bolt zub​bo​nyok​ban vet​ték kö​rül a be​ra​ká​sos asz​ta​lo​kat, amik úgy
fes​tet​tek, mint​ha egy pa​lo​tá​ból zab​rál​ták vol​na őket. Az egyik tiszt ken​der​pi​pát
szí​vott. Egy má​sik bort nya​ka​it egy zöld üveg​ből. Egy har​ma​dik sú​lyos köny​ve fölé
ha​jolt, és egy gyer​tya fé​nyé​nél soha vé​get nem érő be​jegy​zé​se​ket kör​mök tel​jes​ség​-
gel ol​vas​ha​tat​lan kéz​írás​sal.
– Az a kur​va ka​pi​tány ti​zen​ötöt akart kér​ni min​den egyes ka​bi​nért! – böm​böl​te
Kroy fő szál​lás​mes​te​re, mi​köz​ben ügyet​le​nül ren​dez​get​te a lap​ja​it. – Ti​zen​ötöt!
Mond​tam neki, hogy men​jen a fe​né​be.
– Az​tán mi tör​tént?
– Meg​ál​la​pod​tunk ti​zen​ket​tő​ben a kur​va pi​ó​cá​val… – El​hall​ga​tott, ahogy a tisz​-
tek sor​ban egy​más után Gorst felé for​dul​tak. A köny​ve​lő is fel​né​zett, vas​tag szem​-
üve​ge gro​tesz​kül fel​na​gyí​tot​ta a sze​mét.
Gorst nem ke​zel​te jól a tö​me​ge​ket. Még ne​he​zeb​ben bol​do​gult ve​lük, mint ha
szem​től szem​be ke​rült va​la​ki​vel, pe​dig ál​ta​lá​ban az sem volt ép​pen fák​lyás​me​net.
De a ta​núk csak tel​je​seb​bé te​szik Fel​nigg meg​aláz​ta​tá​sát. Kö​nyö​rög​ni fog. Mind
kö​nyö​rög​ni fog​tok, mocs​kok! Gorst még​is moz​du​lat​lan​ná der​medt, arca bi​zser​gett
a for​ró​ság​tól.
Fel​nigg fel​pat​tant. Kis​sé ré​szeg​nek tűnt. Mind​annyi​an kis​sé ré​szeg​nek tűn​tek.
Gorst nem ke​zel​te jól a ré​sze​ge​ket. Még ne​he​zeb​ben bol​do​gult ve​lük, mint ha jó​-
zan em​ber​rel ke​rült szem​be, pe​dig ál​ta​lá​ban az sem volt ép​pen fák​lyás​me​net.
– Gorst ez​re​des! – A fér​fi su​gár​zó mo​sollyal in​dult meg elő​re. Gorst fel​emel​te a
nyi​tott te​nye​rét, hogy fel​po​foz​za, de va​la​mi kü​lö​nös ok​nál fog​va kés​le​ke​dett, ami
elég volt hoz​zá, hogy Fel​nigg meg​ra​gad​ja a ke​zét, és szí​vé​lye​sen meg​ráz​ta. – Örü​-
lök, hogy lá​tom! Na​gyon örü​lök!
– Nos… Ho​gyan?
– Ott vol​tam ma a híd​nál! Min​dent lát​tam! – To​vább​ra is úgy rán​gat​ta Gorst ke​-
zét, mint há​bo​ro​dott mo​só​nő a ko​szos le​pe​dőt. – Utá​nuk vág​ta​tott a ga​bo​ná​ban,
sor​ban le​vág​ta őket! – Szé​les moz​du​la​tok​kal ha​do​ná​szott a po​ha​rá​val, csak úgy
frö​csö​gött be​lő​le a bor. – Olyan volt, mint egy hős​köl​te​mény​ben!
– Fel​nigg ez​re​des úr! – A kin​ti őr lé​pett be a sá​tor​ba, pán​cél​ját be​lep​te a sár. –
Ez az em​ber…
– Tu​dom! Bre​mer dan Gorst ez​re​des! Soha nem lát​tam még ilyen bá​tor em​bert!
Ilyen te​het​sé​ges kard​for​ga​tót! Egy​ma​ga fel​ér egy tel​jes re​gi​ment​tel őfel​sé​ge szol​-
gá​la​tá​ban! Fel​ér egy had​osz​tállyal, es​kü​szöm! Maga sze​rint hány ro​ha​dé​kot ka​pott
el? Két tu​ca​tot biz​to​san! Ha nem volt há​rom tu​cat, ak​kor egy szál se!
Az őr el​fin​to​ro​dott, de lát​ván, hogy nem a szá​ja íze sze​rint ala​kul​nak a dol​gok,
nem volt más vá​lasz​tá​sa, mint hogy vissza​vo​nul​jon az éj​sza​ká​ba.
– Nem vol​tak töb​ben ti​zen​öt​nél – nyög​te ki vé​gül nagy ne​he​zen Gorst. És alig
pá​ran akad​tak köz​tük a mi se​re​günk​ből. Ilyen ará​nyok​kal dol​go​zik egy iga​zi
hősi – De kö​szö​nöm. – Si​ker​te​le​nül pró​bál​ta te​nor​kö​ze​li​re mé​lyí​te​ni a hang​ját. –
Kö​szö​nöm.
– Ne​künk kell kö​szö​ne​tét mon​da​nunk ön​nek! Az a vad​ba​rom Mit​te​rick fel​tét​le​-
nül meg​te​het​né. Az egész ro​ha​ma egy ha​tal​mas fi​as​kó lett vol​na maga nél​kül.
Mind egy szá​lig el​süllyed​tek vol​na a fo​lyó​ban. Azt mond​ja, nem vol​tak töb​ben ti​-
zen​öt​nél, hal​lot​tad?
– Meg​szo​rí​tot​ta egyik cim​bo​rá​ja kar​ját, ami​től az ki​löttyen​tet​te a bo​rát. – Már
ír​tam is Hal​leck ba​rá​tom​nak a Zárt Ta​nács​ban, el​me​sél​tem neki, mi​lyen nagy​sze​-
rű hős maga! Nem hit​tem, hogy eb​ben a mai vi​lág​ban még lé​tez​nek ilye​nek, erre
itt van maga tel​jes élet​nagy​ság​ban! – Ke​dé​lye​sen Gorst vál​lá​ra csa​pott. – Nagy
em​ber! Min​den​ki​nek el​új​sá​gol​tam, aki csak az utam​ba ke​rült.
– Úgy bi​zony – mor​dult fel az egyik kár​tyá​i​ba mé​lye​dő tiszt.
– Ez… igen ked​ves ön​től. – Igen ked​ves? Old meg! Csapd le a fe​jét, aho​gyan an​-
nak az észak​föl​di​nek dél​után! Fojtsd meg! Pusz​títsd el! Leg​alább verd ki az összes
fo​gát! Menj neki! Menj neki most azon​nal!
– Igen… ked​ves.
– Kur​vá​ra meg​tisz​tel​ne vele, ha le​ül​ne meg​in​ni ve​lem va​la​mit. Mind​annyi​an
örül​nénk! – Fel​nigg meg​pör​dült, és fel​ka​pott egy üve​get. – Mi szél hoz​ta ide fel a
domb​ra?
Gorst mély lé​leg​ze​tet vett. Most! Most légy bá​tor! Itt az idő! De min​den egyes
szót iszo​nya​tos erő​fe​szí​té​sé​be ke​rült ki​mon​da​ni, fáj​dal​ma​san tisz​tá​ban lé​vén vele,
mi​lyen os​to​ba a hang​ja, hogy mennyi​re hi​ány​zik be​lő​le min​den, ami fe​nye​ge​tést
vagy leg​alább ha​tá​ro​zott​sá​got su​gall​hat​na. Ajka min​den egyes resz​ke​teg moz​du​la​-
tá​ra csak még in​kább iná​ba szállt a bá​tor​sá​ga.
– Azért jöt​tem… mert azt hal​lot​tam, hogy maga… az os​to​rá​val… meg​ütöt​te…—A
ba​rá​to​mat. A ke​vés ba​rá​tom egyi​két. Maga meg​ütöt​te a ba​rá​to​mat, úgy​hogy ké​-
szül​jön az utol​só pil​la​na​ta​i​ra! – A szol​gá​mat.
Fel​nigg meg​pör​dült, és tát​va ma​radt a szá​ja.
– Az az em​ber a szol​gá​ló​ja volt? Hogy az a… Fo​gad​ja el a bo​csá​nat​ké​ré​se​met!
– Te meg​ütöt​tél va​la​kit az os​to​rod​dal? – kér​dez​te az egyik tiszt.
– És még csak nem is a kár​tya​asz​tal​nál? – tó​dí​tot​ta egy má​sik, el​szórt ka​ca​gást
vált​va ki.
Fel​nigg to​vább hab​la​tyolt.
– Annyi​ra saj​ná​lom! Nincs ment​sé​gem. Ször​nyen si​et​tem a mar​sall pa​ran​csá​val.
Ter​mé​sze​te​sen ez sem le​het ki​fo​gás. – Meg​ra​gad​ta Gorst kar​ját, és olyan kö​zel ha​-
jolt hoz​zá, hogy al​ko​hol​sza​gú le​he​le​té​vel kis hí​ján el​ká​bí​tot​ta. – Sze​ret​ném vi​lá​-
gos​sá ten​ni, hogy soha… Soha nem tet​tem vol​na ilyet, ha tu​dom, hogy a maga szol​-
gá​ló​ja… Ter​mé​sze​te​sen soha nem tet​tem vol​na ilyet!
De meg​tet​ted, te áll nél​kü​li szar​ku​pac, és most fi​zet​ni fogsz érte! El kell szá​mol​-
nom ve​led, és most jött el az ide​je. Most! Egy​ér​tel​mű​en, ha​tá​ro​zot​tan, vi​tat​ha​tat​-
la​nul, kur​vá​ra most!
– Meg kell kér​nem…
– Ké​rem, igyon ve​lünk! – Ez​zel Fel​nigg a csor​dul​tig töl​tött po​ha​rat ven​dé​ge ke​-
zé​be nyom​ta. Gorst uj​ja​i​ra bor fröccsent. – Él​jen Gorst ez​re​des, őfel​sé​ge se​re​gé​nek
utol​só hőse! – A tisz​tek mo​so​lyog​va emel​ték ma​gas​ba po​ha​ra​i​kat, egyi​kük sza​bad
ke​zé​vel még az asz​tal​ra is csa​pott, meg​csör​get​ve az evő​esz​kö​zö​ket.
Gorst azon kap​ta ma​gát, hogy kor​tyol a po​hár​ból. És mo​so​lyog. Ami még
rosszabb, még csak erő​fe​szí​té​sé​be sem ke​rült. Él​vez​te, hogy töm​jé​ne​zik.
Olyan em​be​re​ket ka​sza​bol​tam ma le, akik a leg​ki​sebb mér​ték​ben sem ár​tot​tak
ne​kem. Nem töb​bet, mint ti​zen​ötöt. Most pe​dig itt ál​lok va​la​ki​vel, aki meg​ütöt​te a
ke​vés ba​rá​tom egyi​két. Mi​fé​le bor​zal​ma​kat kel​le​ne rá​zú​dí​ta​nom? Nos, hát mo​so​-
lyog​nom kell rá, fel kell le​fe​tyel​nem az ol​csó bo​rát min​den​fé​le vad​ide​ge​nek gra​tu​-
lá​ci​ó​i​val együtt, mi mást? Mit mon​dok így Lur​kó​nak? Hogy ne is tö​rőd​jön a fáj​da​-
lom​mal és a meg​aláz​ta​tás​sal, mert az em​ber, aki meg​ver​te, me​le​gen gra​tu​lált ne​-
kem a gyil​kos tom​bo​lá​som​hoz? A ki​rály utol​só hőse? Mind​járt el​há​nyom ma​gam.
Hir​te​len rá​döb​bent, hogy a hü​ve​lyé​ben rej​tő​ző hosszú kard​ját még min​dig el​fe​hé​-
re​dett ujja kö​zött szo​ron​gat​ja. Si​ker​te​le​nül pró​bál​ta a lába mögé rej​te​ni. Leg​szí​ve​-
seb​ben be​le​okád​nék a sa​ját má​jam​ba.
– Nem sem​mi tör​té​net, ahogy Fel​nigg elő​ad​ta – je​gyez​te meg az egyik tiszt a
lap​ja​it ren​dez​get​ve. – Me​rem ál​lí​ta​ni, hogy ez a má​so​dik leg​bát​rabb do​log, ami​ről
ma hal​lot​tam.
– Az, hogy fel​tet​ted a fej​ada​go​dat, nem egy nagy hős​tett ám – bök​te ki va​la​ki,
újabb so​ro​zat ré​szeg ne​ve​tést vált​va ki.
– A mar​sall lá​nyá​ról be​szé​lek, ami azt il​le​ti. Amúgy is job​ban sze​re​tem a hős​nő​-
ket a fér​fi​ak​nál, sok​kal job​ban fes​te​nek a ké​pe​ken.
Gorst fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Fin​ree dan Kroy? Azt hit​tem, az apja fő​ha​di​szál​lá​sán van.
– Nem hal​lot​ta? – kér​dez​te Fel​nigg még egy adag bü​dös száj​sza​got szol​gál​tat​va.
– Döb​be​ne​tes, ami tör​tént. Meed​del volt a fo​ga​dó​ban, ami​kor az észak​föl​di​ek le​-
mé​szá​rol​ták a kor​mány​zót és a tel​jes ve​zér​ka​rát. Ott hely​ben, az épü​let​ben! A mar​-
sall úr lá​nyát fog​ság​ba ej​tet​ték, de ak​ko​ra lyu​kat be​szélt a ha​suk​ba, hogy vé​gül
nem​csak őt en​ged​ték sza​ba​don, de még hat​van se​be​sül​tet is vele együtt. Na, eh​hez
mit szól? Kér még bort?
Gorst nem tud​ta, mit szól​jon hoz​zá. Min​den​eset​re hir​te​len me​le​ge lett, és szé​-
dül​ni kez​dett. Nem is tö​rő​dött a felé nyúj​tott üveg​gel, in​kább egyet​len szó nél​kül
sar​kon for​dult, és ki​ron​tott a sá​tor​ból a hű​vös éj​sza​ká​ba. Az őr, akit az imént a
föld​höz vá​gott, oda​kint állt, és si​ker​te​le​nül igye​ke​zett meg​tisz​to​gat​ni a pán​cél​ját.
Vád​lón né​zett Gorstra, aki bűn​tu​da​to​san for​dí​tot​ta el a fe​jét. Még ah​hoz is kép​te​-
len volt össze​szed​ni a bá​tor​sá​gát, hogy bo​csá​na​tot kér​jen…
Az​tán meg​lát​ta a nőt. Egy ala​csony kő​ke​rí​tés​nél állt Kroy mar​sall fő​ha​di​szál​lá​sa
előtt, és ko​mo​ran né​zett le a völgy​be. Sá​padt ke​zé​vel egy tisz​ti zub​bonyt fo​gott
össze szo​ro​san a nya​ká​nál.
Gorst oda​ment hoz​zá. Nem volt más vá​lasz​tá​sa. Mint​ha egy zsi​neg​gel húz​ták
vol​na. A sa​ját gye​re​kes, ön​pusz​tí​tó szen​ve​dé​lye​im von​szol​nak egyik fáj​dal​ma​san
kí​nos je​le​net​től a má​si​kig, far​kam​ra kö​tö​zött zsi​neg​gel.
Fin​ree fel​né​zett, vö​rös​lő sze​mét lát​va az ez​re​des tor​kán akadt a lé​leg​zet.
– – Bre​mer dan Gorst – szólt a nő szín​te​len han​gon. – Mi szél hoz​ta erre?
Ó, azért jöt​tem, hogy meg​öl​jem apád ve​zér​ka​ri fő​nö​két, de ő ré​sze​gen ára​doz​ni
kez​dett ró​lam, úgy​hogy vé​gül in​kább együtt it​tunk a hő​si​e​ses​sé​gem​re. Biz​to​san
el le​het​ne süti va​la​mi po​ént ez​zel kap​cso​lat​ban…
Gorst azon kap​ta ma​gát, hogy a nő ko​mor ar​cát bá​mul​ja. Csak bá​mult és bá​-
mult. A nő má​sik ol​da​lán pis​lá​ko​ló lám​pás arany​szín​ben raj​zol​ta ki az arc​élét, és
meg​vi​lá​gí​tot​ta a pi​hés szőr​szá​la​kat a fel​ső aj​ká​nál. Gorst ret​te​gett, hogy Fin​ree
hir​te​len oda​néz, és raj​ta​kap​ja, amint a szá​já​ra me​red. Egy fér​fi nem me​red​het így
egy nő szá​já​ra ár​tat​la​nul, igaz? Rá​adá​sul egy fér​je​zett nő szá​já​ra! Egy gyö​nyö​-
rű, gyö​nyö​rű fér​je​zett nő szá​já​ra. Akar​ta, hogy Fin​ree oda​néz​zen. Akar​ta, hogy
raj​ta​kap​ja. Per​sze az​tán nem tör​tént sem​mi. Még​is mi​ért akar​na rám néz​ni egy
nő? Sze​ret​lek. Annyi​ra sze​ret​lek, hogy az már fáj. Job​ban, mint ahány csa​pást
kap​tam. Még an​nál is job​ban, mint ahány csa​pást ki​osz​tot​tam. Annyi​ra sze​ret​-
lek, hogy majd be​sza​rok. Mondd ki! Jó, a sza​rást in​kább ha​nya​gold, de a töb​bit.
Mi vesz​te​ni​va​lód van? Mondd ki, hogy a fene enné meg!
– Azt hal​lot​tam… – A hang​ja alig volt több sut​to​gás​nál.
– Igen – mond​ta a nő.
Mér​he​tet​le​nül kí​nos csend tá​madt.
– És…
– Igen, jól va​gyok. Gye​rünk, bök​je csak ki. Mond​ja, hogy ele​ve nem is sza​badott
vol​na ott len​nem. Hadd hall​jam!
Újabb csend, még az imén​ti​nél is kí​no​sabb. Gorst úgy érez​te, kép​te​len át​hi​dal​ni
a gon​do​la​tai és a sza​vai kö​zött meg​nyílt sza​ka​dé​kot, Még pró​bál​koz​ni sem mert
vele. Bez​zeg Fin​ree​nek olyan könnyen ment, hogy neki még a lé​leg​ze​te is el​állt
tőle.
– Ren​ge​teg em​bert sza​ba​dí​tott ki – si​ke​rült vé​gül ki​pré​sel​nie ma​gá​ból. – Ele​te​-
ket men​tett meg. Büsz​ke le​het…
 – Ó, igen, iga​zi hős va​gyok. Min​den​ki ret​ten​tő büsz​ke rám. Is​me​ri Aliz dan Brin​-
tet?
– Nem.
– Iga​zá​ból én sem. Ma​gunk közt szól​va elég bu​tács​ká​nak ta​lál​tam. Ve​lem volt.
Oda​lent. – Fe​jé​vel a sö​tét völgy felé in​tett. – Ő még min​dig oda​lent van. Maga sze​-
rint mi tör​té​nik vele, amíg mi itt be​szél​ge​tünk?
– Sem​mi jó – bök​te ki Gorst, mi​előtt be​le​gon​dolt vol​na, mit mond.
A nő a sze​me sar​ká​ból pil​lan​tott rá.
– Hát maga leg​alább ki​mond​ja, amit gon​dol. – Ez​zel há​tat for​dí​tott, és el​in​dult
fel az emel​ke​dőn apja fő​ha​di​szál​lá​sa felé, fa​kép​nél hagy​va Gor​stot, aki mint min​-
dig, ez​út​tal is tá​tott száj​jal bá​mult utá​na, arra ké​szül​ve, hogy ki​mond​ja azt, amit
soha nem volt ké​pes ki​mon​da​ni.
Ja, igen, én min​dig ki​mon​dom, amit gon​do​lok. Jut eszem​be, len​nél szí​ves a
szád​ba ven​ni a far​ka​mat? Na, kér​lek! Vagy leg​alább le​dug​ni a nyel​ve​det a tor​ko​-
mon? Egy öle​lés is több len​ne a sem​mi​nél. A nő el​tűnt az ala​csony paj​tá​ban, az
ajtó be​csu​kó​dott mö​göt​te, töb​bé nem szű​rő​dött ki fény oda​bent​ről. Vagy meg​fog​-
nád a ke​zem? Nem? Ak​kor ki?
Megint esni kez​dett az eső.
Ak​kor ki?
 Az én földem

Cal​der ké​nyel​mes tem​pó​ban bal​la​gott a Cla​il fala mö​gött a szi​tá​ló eső​ben köp​köd​-
ve sis​ter​gő tü​zek felé. Rég​óta jog​gal érez​te ma​gát ve​szély​ben, most pe​dig csak még
rosszabb​ra for​dult a hely​zet, kü​lö​nös mó​don azon​ban a vi​gyor csak nem akart el​-
tűn​ni az ar​cá​ról.
Az apja meg​halt. A báty​ja meg​halt. Még régi ba​rát​ját, Be​gyet is si​ke​rült maga el​-
len for​dí​ta​nia. A szer​vez​ke​dé​sé​vel nem ju​tott sem​mi​re. A gon​do​san el​ve​tett ma​gok
egyet​len pa​rá​nyi, ke​se​rű gyü​möl​csöt sem ter​met​tek. A tü​rel​met​len​sé​ge meg Se​kély
ol​csó pi​á​ja meg​tet​te a ha​tá​sát, és ha​tal​mas hi​bát kö​ve​tett el, ami jó eséllyel az éle​-
té​be ke​rül. Ha​ma​ro​san. Ször​nyű​sé​ges mó​don.
De erős​nek érez​te ma​gát. És sza​bad​nak. Töb​bé nem ő volt a fi​a​ta​labb fiú, a fi​a​ta​-
labb test​vér. Nem ő volt a gyá​va, az áru​ló, a ha​zug. Még a lük​te​tő fáj​dal​mat is él​-
vez​te a bal ke​zé​be, ahol Tíz​fé​le sod​ro​ny​in​ge le​nyúz​ta az uj​ja​it. Éle​té​ben elő​ször azt
érez​te, hogy… bá​tor.
– Mi tör​tént oda​fent? – Mély hang​ja min​den fi​gyel​mez​te​tés nél​kül ér​ke​zett a
háta mö​gül a sö​tét​ség​ből, de per​sze ezen alig​ha lett vol​na mi​ért meg​le​pőd​ni.
Cal​der fel​só​haj​tott.
– El​kö​vet​tem egy hi​bát.
– Akár​mit is csi​nálsz, ne kö​vess el még egyet – jött Se​kély ma​ga​sabb hang​ja a
má​sik ol​dal​ról.
Az​tán is​mét Mély kö​vet​ke​zett.
– Ugye nem gon​dolsz rá, hogy hol​nap te is har​col​ni fogsz?
– De igen, ami azt il​le​ti.
Ket​ten egy​szer​re hök​ken​tek meg.
– Har​col​ni akarsz? – kér​dez​te Mély.
– Te? – fűz​te hoz​zá Se​kély.
– Ha most ne​ki​vá​gunk, napk​el​té​re tíz mér​föld​nyi​re jár​ha​tunk in​nen. Nin​csen rá
okunk, hogy…
– Nem! – je​len​tet​te ki Cal​der. Nem volt min gon​dol​kod​ni. Nem me​ne​kül​he​tett
el. A tíz év​vel ez​előt​ti Cal​der, aki szem​reb​be​nés nél​kül el​ren​del​te For​ley, a Leg​-
gyen​gébb meg​gyil​ko​lá​sát, szem​reb​be​nés nél​kül el​vág​ta​tott vol​na a leg​gyor​sabb ló
nyer​gé​ben, amit csak el tud lop​ni. Most vi​szont ott volt Seff meg a szü​le​ten​dő gye​-
re​kük. Ha ma​rad, és haj​lan​dó meg​fi​zet​ni a sa​ját os​to​ba​sá​gá​ért, Mé​tely va​ló​szí​nű​-
leg meg​elég​szik annyi​val, hogy han​go​san rö​hö​gő né​ző​kö​zön​ség előtt szét​té​pi Cal​-
dert, vi​szont meg​kí​mé​li Sef​fet, mert ak​kor Hosszú​kezű to​vább​ra is az adó​sa ma​-
rad. De ha el​me​ne​kül, Mé​tely biz​to​san fel​köt​te​ti a fe​le​sé​gét, azt pe​dig nem hagy​-
hat​ta. Nem lett vol​na ké​pes rá.
– Nem aján​la​nám – je​gyez​te meg Mély. – Har​col​ni soha nem jó öt​let.
Se​kély cset​tin​tett a nyel​vé​vel.
– Ha meg akarsz ölni va​la​kit, a hol​tak​ra már, ak​kor in​tézd el, ami​kor a há​tát for​-
dít​ja fe​léd.
– Szí​vem mé​lyé​ből egyet​ér​tek – mond​ta Mély. – Azt hit​tem, te is ezen a vé​le​mé​-
nyen vagy.
– Ezen vol​tam. – Cal​der rán​tott egyet a vál​lán. – Vál​toz​nak a dol​gok.
Akár​mit is süs​se​nek rá, ő ma​radt utol​só​nak Be​thod fiai kö​zül. Az apja nagy em​-
ber volt, és nem állt szán​dé​ká​ban egy gyá​va vic​cel le​rom​bol​ni az em​lé​két. Akár​-
mek​ko​ra mar​ha is volt Sö​mör, leg​alább mél​tó​ság​gal, csa​tá​ban halt meg. Jobb, ha
az ő pél​dá​ját kö​ve​ti, mint ha Észak​föld va​la​me​lyik tá​vo​li zu​gá​ban vár​ja, hogy a
nyo​má​ra buk​kan​ja​nak, az​tán kö​nyör​gés​sel pró​bál​ja men​te​ni a hit​vány ir​há​ját.
De nem is csak er​ről volt szó. Azért sem me​ne​kül​he​tett el, mert… kap​ják be!
Kap​ja be Tíz​fé​le, Arany meg Vas​fe​jű! Fe​ke​te Mé​tely is kap​ja be! Sőt, Curn​den Begy
is kap​ja be! Ele​ge lett be​lő​le, hogy ki​ne​ve​tik. Ele​ge lett be​lő​le, hogy gyá​vá​nak ne​ve​-
zik. Ele​ge lett be​lő​le, hogy az is volt.
– Mi nem har​co​lunk – mond​ta Se​kély.
– Rád sem vi​gyáz​ha​tunk, ha min​den​áron har​col​ni akarsz – tet​te hoz​zá Mély.
– Nem is szá​mí​tot​tam rá. – Ez​zel Cal​der egyet​len pil​lan​tás​ra sem mél​tat​va őket,
ott​hagy​ta a sö​tét​ben a két test​vért, majd az ing​fol​to​zás vagy fegy​ver​pu​co​lás köz​ben
a más​na​pi esé​lye​ket tag​la​ló em​be​rek kö​zött to​vább​in​dult Cla​il fala felé. Az ál​ta​lá​-
nos vé​le​mény az volt, hogy nem áll​nak túl jól. Fél lá​bát föl​tet​te a fal egy dü​le​de​ző
da​rab​ká​já​ra, és a túl​ol​dalt szo​mo​rú​an fi​tye​gő ma​dár​ijesz​tő​re vi​gyor​gott. – Fel a
fej​jel! – szólt oda neki. – Nem me​gyek se​ho​vá. Ezek az én em​be​re​im. Ez az én föl​-
dem.
– Csak nem Vas​ök​lű Cal​dert, a bu​nyós her​ce​get lá​tom? – Hó​fe​hér lé​pett elő pec​-
ke​sen a sö​tét​ből. – A mi ne​mes ve​zé​rünk vissza​tért! Azt hit​tem, el​vesz​tet​tünk! –
Nem úgy tűnt, mint​ha túl​sá​go​san fel​zak​lat​ta vol​na ez az es​he​tő​ség.
– Ami azt il​le​ti, fel​me​rült ben​nem, hogy eset​leg be​ve​szem ma​gam a he​gyek közé.
– Cal​der meg​moz​gat​ta a láb​uj​ja​it a csiz​má​já​ban. Bor​zasz​tó​an él​vez​te az ér​zést.
Ren​ge​teg ap​ró​sá​got él​ve​zett ma este. Ta​lán ez tör​té​nik az em​ber​rel, ha se​be​sen kö​-
ze​le​dik felé a ha​lál. – De ar​ra​fe​lé elég hi​deg le​het az év​nek eb​ben a sza​ká​ban.
– Ezek sze​rint az idő​já​rás a mi ol​da​lun​kon áll.
 – Meg​lát​juk. Kö​szö​nöm, hogy kar​dot rán​tot​tál mel​let​tem. Min​dig olyan em​ber​-
nek gon​dol​ta​lak, aki az esé​lye​sebb fél párt​ját fog​ja.
– Én is olyan em​ber​nek gon​dol​tam ma​gam. Az​tán oda​fent egy pil​la​nat​ra az
apád ug​rott be ró​lad. – Hó​fe​hér Cal​der lába mel​lé emel​te a csiz​má​ját a fal​ra. –
Eszem​be ju​tott, mi​lyen ér​zés volt olyas​va​la​kit kö​vet​ni, akit cso​dál​tam.
Cal​der fel​mor​dult.
– Én a he​lyed​ben nem szok​nék hoz​zá eh​hez.
– Nyu​gi, már el is múlt.
– Ak​kor min​den hát​ra​lé​vő pil​la​na​tom​ban azért fo​gok küz​de​ni, hogy elő​csal​jam
be​lő​led. – Cal​der fel​ug​rott a fal​ra, és a kar​ja​i​val kö​röz​ve őriz​te meg egyen​sú​lyát,
ahogy egy laza kő meg​moz​dult alat​ta. Az​tán ki​húz​ta ma​gát, és a sö​tét me​zők fö​lött
az Öreg​híd felé né​zett.
Az uni​ós ál​lá​sok​ban égő fák​lyák vo​na​lat al​kot​tak, más fény​pon​tok pe​dig mo​zog​-
tak, ahogy a ka​to​nák csak úgy özön​löt​tek át a fo​lyón. Arra ké​szül​tek, hogy más​nap
reg​gel el​árasszák a me​zőt, át​mássza​nak a dü​le​de​ző kis fa​lon, le​mé​szá​rol​ja​nak egy​-
től egyig min​den​kit, és vé​gül csak vic​cet csi​nál​ja​nak Be​thod em​lé​ké​ből.
Cal​der hu​nyo​rog​ni kez​dett, és te​nye​ré​vel ár​nyé​kol​ta sze​mét sa​ját em​be​rei tüze
elől. Az el​len​ség két ma​gas zász​ló​ru​dat tű​zött ki az ál​lá​sai elé. A zász​lók lo​bog​tak a
szél​ben, szö​ve​tü​kön arany​szá​lak vi​lá​gí​tot​tak hal​vá​nyan. Kü​lö​nös​nek tűnt, hogy
ilyen jól le​het lát​ni őket, de az​tán Cal​der rá​jött, hogy szán​dé​ko​san vi​lá​gí​tot​ták ki
őket. Kér​ked​tek ve​lük. Ta​lán az ere​jü​ket akar​ták így fi​tog​tat​ni.
– A hol​tak​ra! – mor​mog​ta, az​tán har​sány ne​ve​tés​ben tört ki. Az apja min​dig azt
mond​ta neki, hogy könnyű két​fé​lé​nek lát​ni az el​len​sé​get. Va​la​mi​fé​le en​gesz​tel​he​-
tet​len, fé​lel​me​tes, meg​ál​lít​ha​tat​lan erő​nek, ami​től az em​ber ret​teg, és amit soha
nem ál​lít​hat meg. Vagy egy fa​da​rab​nak, ami nem gon​dol​ko​dik, nem mo​zog, csak
os​to​ba cél​pont​ként vár​ja, hogy be​ves​sük el​le​ne a ha​di​ter​ve​in​ket. Csak​hogy a va​ló​-
di el​len​ség sem nem ilyen, sem nem olyan. Olyan​nak kell el​kép​zel​ni, hogy nem os​-
to​bább, nem oko​sabb, nem gyá​vább, de nem is bát​rabb, mint mi va​gyunk. Ha így
lát​juk ma​gunk előtt, nem té​ved​he​tünk túl na​gyot. Az el​len​ség csak egy cso​mó em​-
ber. Ez a fel​is​me​rés meg​könnyí​ti a há​bo​rút. És meg is ne​he​zí​ti.
Mit​te​rick tá​bor​nok és a töb​bi​ek jó eséllyel ép​pen olyan hü​lyék, mint Cal​der
maga. Ami azt je​len​tet​te, hogy na​gyon hü​lyék.
– Lát​tad azo​kat a kur​va zász​ló​kat? – ki​ál​tott le.
Hó​fe​hér vál​lat vont.
– Az Unió már csak ilyen.
– Hol van Fe​hér​sze​mű?
– A tá​bor​tü​ze​ket jár​ja, igyek​szik szí​ta​ni az em​be​rek lel​ke​se​dé​sét.
– Ezek sze​rint az nem lel​ke​sí​ti őket elég​gé, hogy én let​tem a fő​nök?
 Hó​fe​hér újabb váll​rán​dí​tás​sal fe​lelt.
– Ők nem is​mer​nek olyan jól, mint én. Han​sul fel​te​he​tő​leg ép​pen ar​ról da​lol ne​-
kik, ho​gyan ver​ted be Tíz​fé​le Brodd ar​cát. Az mond​juk nem fog meg​ár​ta​ni a nép​-
sze​rű​sé​ged​nek.
Ta​lán nem, de az nem lesz elég, ha be​ver egy-két or​rot a sa​ját tá​bo​rá​ban. Cal​der
em​be​re​it le​győz​ték és de​mo​ra​li​zál​ták. El​vesz​tet​ték a ve​zé​rü​ket, akit min​den​ki sze​-
re​tett, és kap​tak he​lyet​te egy má​si​kat, akit vi​szont sen​ki. Ha to​vább​ra sem tesz
sem​mit, va​ló​szí​nű​leg szét fog​nak hul​la​ni a más​nap reg​ge​li csa​tá​ban. Már ha nem
fu​ta​mod​nak meg még nap​kel​te előtt.
Sö​mör jól mond​ta. Ez Észak​föld. Néha har​col​ni kell.
A fo​ga​i​hoz pré​sel​te a nyel​vét, egy gon​do​lat kör​vo​na​lai kezd​tek pis​lá​kol​ni a sö​tét​-
ben.
– Mit​te​rick van ott, igaz?
– Az uni​ós fő​nök? Igen, azt hi​szem, Mit​te​rick.
– Mé​tely sze​rint ra​vasz, de meg​gon​do​lat​lan.
– Hát ma ép​pen elég meg​gon​do​lat​lan volt.
– A vé​gén azért jól jött ki be​lő​le. Az em​be​rek elő​sze​re​tet​tel ra​gasz​kod​nak ah​hoz,
ami be​vá​lik. Azt hal​lot​tam, imád​ja a lo​va​kat.
– Mi? Imád​ja őket? – Hó​fe​hér a le​ve​gő​be mar​kolt maga előtt, és ket​tőt lö​kött a
csí​pő​jé​vel.
– Ta​lán úgy is. De sze​rin​tem az a lé​nyeg, hogy szí​ve​sen veti be őket csa​tá​ban.
– Ez jó te​rep a lo​vas​ság​nak. – Hó​fe​hér a dél felé el​te​rü​lő sö​tét ga​bo​na​me​ző​re
pil​lan​tott. – Szép sík. Ta​lán azt fon​tol​gat​ja, hogy hol​nap ke​resz​tül​vág​tat​nak raj​-
tunk.
– Ta​lán igen. – Cal​der az aj​kát csü​csö​rít​ve gon​dol​ko​dott. Az inge zse​bé​ben pi​he​-
nő gyű​rött pa​rancs ju​tott az eszé​be. „Az em​be​re​im és én min​dent meg​te​szünk.” –
Meg​gon​do​lat​lan. Ar​ro​gáns. Hiú. – Ami azt il​le​ti, nagy​já​ból ugyan​eze​ket mond​ták
Cal​der​ről is. Ez vi​szont azt je​len​tet​te, hogy ta​lán egy ki​csit be​le​lát​hat el​len​fe​le fe​jé​-
be. A te​kin​te​te ide-oda ug​rált a két zász​ló kö​zött, úgy néz​tek ki, mint​ha a nyá​ri
nap​for​du​ló tisz​te​le​té​re bo​rí​tot​ták vol​na fény​ár​ba őket. Szá​ja rá​ta​lált az elé​ge​dett
mo​soly is​me​rős ívé​re, és úgy is ma​radt. – Szedd össze a leg​jobb em​be​re​i​det. Úgy
hat​van-nyolc​van elég lesz. Amennyit még össze tudsz tar​ta​ni, és gyor​san tudsz irá​-
nyí​ta​ni éj​jel is.
– Mi​nek?
– Az​zal, hogy itt bú​son​gunk, nem fog​juk le​győz​ni az Uni​ót. – Le​rúg​ta a meg​la​-
zult kö​vet a fal te​te​jé​ről. – To​váb​bá azt sem hin​ném, hogy egy gaz​da ke​rí​té​se tá​vol
fog​ja tar​ta​ni őket. Vagy sze​rin​ted igen?
 Hó​fe​hér ki​vil​lan​tot​ta a fog​so​rát.
– Na most megint apád​ra em​lé​kez​tetsz. Mi lesz a töb​bi​ek​kel?
Cal​der le​ug​rott a fal​ról.
– Szólj Fe​hér​sze​mű Han​sul​nak, hogy so​ra​koz​tas​sa fel őket. Akad egy kis ás​ni​va​-
ló​juk.
 HARMADIK NAP
„Nem tu​dom, mennyi mé​szár​lást és erő​sza​kot tűr​nek el az ol​va​sók.”

– Ro​bert E. Ho​ward —
 Zászlótolvajok

Jött és ment a fény, ahogy a fel​hők vé​gig​ha​sí​tot​tak az égen, meg-meg​mu​tat​va, az​-

tán újra el​rejt​ve a te​li​hol​dat, mint az okos kur​va, aki csak idő​ről idő​re vil​lant​ja elő
a mel​lét, hogy fenn​tart​sa a re​mény​be​li ügy​fe​lek ér​dek​lő​dé​sét. A hol​tak​ra, de sze​re​-
tett vol​na Cal​der egy okos kur​vá​val len​ni in​kább, ahe​lyett, hogy ott ku​po​rog egy
nyir​kos ár​pa​me​ző kö​ze​pén, és a hul​lám​zó ga​bo​na​szá​rak kö​zött a sze​mét me​reszt​-
ge​ti ab​ban a hiú re​mény​ben, hogy ta​lán meg​pil​lant egy ra​kás éj​sö​tét va​la​mit. A
szo​mo​rú va​ló​ság – vagy tán még​is in​kább a vi​dám va​ló​ság – az volt, hogy sok​kal
in​kább fel​ta​lál​ta ma​gát egy bor​dély​ban, mint a csa​ta​me​zőn.
Hó​fe​hér ép​pen el​len​ke​ző​leg. Az el​múlt egy órá​ban ki​zá​ró​lag az áll​kap​csa moz​-
gott, ahogy las​san pé​pes​re őrölt egy da​rab​ka ken​dert. Rez​ze​nés​te​len hig​gadt​sá​gát
lát​va Cal​der csak még fe​szül​tebb lett. Mint ahogy min​den más​tól is. A la​pá​tok ka​-
pa​rá​szá​sa a há​tuk mö​gött az ide​ge​i​re ment; az egyik pil​la​nat​ban egé​szen kö​zel​ről
hal​lat​szott, a kö​vet​ke​ző​ben meg el​nyel​te a szél. Ugyan​az a szél, ami Cal​der ha​ját is
az ar​cá​hoz ta​pasz​tot​ta, por​ral fúj​ta tele a sze​mét, és a ru​há​ján át​ha​tol​va egé​szen a
csont​já​ig ha​tolt.
– A pi​csá​ba ez​zel a szél​lel! – dör​mög​te.
– A szél jó – mor​dult fel Hó​fe​hér. – El​nyom​ja a za​jo​kat. Ha pe​dig te is fá​zol, aki
itt nőt​tél fel Észak​föl​dön, gon​dolj bele, hogy érez​he​tik ma​gu​kat ők, akik me​le​gebb
klí​má​hoz szok​tak. Min​den mel​let​tünk szól. – Eb​ben ta​lán volt va​la​mi, de Cal​dert
bosszan​tot​ta, hogy nem neki ju​tott eszé​be, és kü​lön​ben is, et​től nem fá​zott ke​vés​-
bé. Szo​ro​san össze​fog​ta ma​gán a kö​pe​nyét, sza​bad ke​zét a hóna alá dug​ta, és be​-
csuk​ta a fél sze​mét.
– Arra szá​mí​tot​tam, hogy a há​bo​rú ret​te​ne​tes lesz, de arra nem, hogy ilyen kur​-
va unal​mas is.
– Tü​re​lem! – Hó​fe​hér el​for​dí​tot​ta a fe​jét, kö​pött egyet, az​tán le​nyal​ta a nyá​lat az
alsó aj​ká​ról. – A tü​re​lem ép​pen olyan fé​lel​me​tes fegy​ver, mint a ha​rag. Sőt, fé​lel​-
me​te​sebb, mert ke​ve​sebb em​ber ren​del​ke​zik vele.
– Fő​nök! – Cal​der meg​for​dult, keze bi​zony​ta​la​nul nyúlt a kard​mar​ko​lat után.
Egy em​ber kú​szott elő mel​let​te az ár​pá​ból. Csu​pa sár ar​cá​ban fe​hé​ren vi​lá​gí​tott a
sze​me. Az ő em​be​rük volt. Cal​der​nek az ju​tott eszé​be, hogy ta​lán ő is össze​sá​roz​-
hat​ta vol​na az ar​cát. At​tól úgy fest az em​ber, mint aki érti a dol​gát. Egy da​ra​big
arra várt, hogy mi​kor vá​la​szol már Hó​fe​hér, az​tán egy​szer csak rá​jött, hogy ő a fő​-
nök.
 – Ja, igen. – El​en​ged​te a kard​ját, és úgy tett, mint​ha egy​ál​ta​lán nem le​pő​dött
vol​na meg. – Mi az?
– Bent va​gyunk az ár​kok​ban – sut​tog​ta a jö​ve​vény. – Pár uni​ós le​gényt vissza​-
küld​tünk a sár​ba.
– Fel​ké​szült​nek tűn​tek? – kér​dez​te Hó​fe​hér anél​kül, hogy egy​ál​ta​lán oda​né​zett
vol​na.
– Egy szart. – A fér​fi vi​gyo​ra sá​padt ív​ként raj​zo​ló​dott ki fe​ke​té​re fes​tett ar​cá​-
ban. – A leg​töb​ben alud​tak.
– Olyan​kor a leg​jobb ölni. – Azért Cal​der ké​tel​ke​dett ben​ne, hogy ez​zel a ha​lot​-
tak is egyet​ér​te​né​nek. Az öreg har​cos ki​nyúj​tot​ta a ke​zét. – Sza​bad?
– Hát per​sze. – Cal​der el​húz​ta a szá​ját, és kúsz​ni kez​dett. Az árpa sok​kal éle​-
sebb, dur​vább és fáj​dal​ma​sabb te​rep volt, mint ami​re szá​mí​tott. A keze pil​la​na​tok
alatt se​be​s​re dör​zsö​lő​dött, és az a tu​dat sem se​gí​tett, hogy az el​len​ség felé tart. Ál​-
ta​lá​ban job​ban meg​fe​lelt neki az el​len​ke​ző irány. – Kur​va árpa! – Ami​kor vissza​-
szer​zi az apja lán​cát, tör​vényt hoz majd, hogy ne le​hes​sen ter​mesz​te​ni ezt a szart.
Ki​zá​ró​lag puha ter​mé​nye​ket en​ge​dé​lyez, ha​lál​bün​te​tés ter​he… Fél​re​haj​tott még
két dur​va szá​lat az út​já​ból, és moz​du​lat​lan​ná me​re​ve​dett.
A zász​lók ott vol​tak köz​vet​le​nül előt​te, nem több mint húsz​lé​pés​nyi​re, és va​dul
lo​bog​tak a rúd​ja​i​kon. A rá​juk hím​zett arany na​pok tu​cat​nyi lám​pás fé​nyé​ben ra​-
gyog​tak. Mö​göt​tük a ki​et​len, vi​ze​nyős lej​tő, ami​ért Sö​mör az éle​tét adta, hem​zse​-
gett az uni​ós lo​vak​tól. Szá​zá​val téb​lá​bol​tak raj​ta a ha​tal​mas, sima sző​rű, ve​szé​lyes​-
nek tűnő ál​la​tok, és amennyi​re a vib​rá​ló fák​lya​fény​nél meg le​he​tett ál​la​pí​ta​ni, fo​-
lya​ma​to​san újab​bak ér​kez​tek kö​zé​jük. Pa​ták csat​tog​tak a híd kö​vén, pá​nik​ba esett
ál​la​tok nye​rí​tet​tek, ahogy egy​más​nak üt​köz​tek a sö​tét​ben. Em​be​rek​ből sem volt
hi​ány, ka​to​nák igye​kez​tek a he​lyük​re ta​szi​gál​ni a há​ta​sa​i​kat, a szél há​tán el​böm​-
bölt pa​ran​csok száll​tak. Min​den​ki ké​szen állt, hogy pár kur​ta óra múl​va be​le​ta​pos​-
sák Cal​dert meg a fi​a​it a sár​ba.
El kel​lett is​mer​ni, nem volt ép​pen szív​me​len​ge​tő a gon​do​lat. Egy kis ta​po​sás
Cal​der​nek sem volt el​le​né​re, de sok​kal szí​ve​seb​ben tar​tóz​ko​dott köz​ben a nye​reg​-
ben, mint a pa​ták alatt. A zász​ló​ru​dak mel​lett két őr állt. Az egyik kar​ba font kéz​zel
pró​bált me​le​ged​ni, ala​bárd​ját a kö​nyök​haj​la​tá​ban tart​va, a má​sik egy hely​ben to​-
por​gott, a kard​ját ki sem von​ta a hü​ve​lyé​ből, a paj​zsát szél​fo​gó​nak hasz​nál​ta.
– Men​jünk? – kér​dez​te súg​va Hó​fe​hér.
Cal​der az őrök​re pil​lan​tott, és egy pil​la​nat​ra fon​to​ló​ra vet​te, hogy meg​kö​nyö​rül
raj​tuk. Lát​ha​tó​lag egyik sem volt fel​ké​szül​ve arra, ami rá várt. Úgy tűnt, még nála
is bol​dog​ta​la​nab​bak, ami​ért itt kell len​ni​ük, az pe​dig igen ko​moly tel​je​sít​mény
volt. Cal​der kí​ván​csi lett vol​na, va​jon őket is vár​ja-e ott​hon a fe​le​sé​gük. Ta​lán gye​-
re​kek​kel a puha ha​suk​ban, össze​göm​bö​lyöd​ve a szőr​mék alatt, mel​let​tük a me​le​-
gen tar​tott üres​ség​gel. Fel​só​haj​tott. A ros​seb egye meg, mi​ért nin​cse​nek mind​-
annyi​an a fe​le​sé​gük​kel? De kö​nyö​rü​let​tel nem fog​ja el​ker​get​ni az Uni​ót Észak​föld​-
ről, meg Fe​ke​te Mé​telyt sem az apja szé​ké​ből.
– Men​jünk! – mond​ta.
Hó​fe​hér fel​emel​te a ke​zét, és két​szer in​tett. Az​tán meg​is​mé​tel​te ugyan​ezt a má​-
sik ol​da​lon, és vissza​ült a sar​ká​ra. Cal​der még ab​ban sem volt biz​tos, ki​nek je​lez,
azt meg vég​képp nem sej​tet​te, mit je​len​te​nek a moz​du​la​tok, de olyan volt, mint​ha
va​rá​zsolt vol​na.
A paj​zsot tar​tó őr ha​nyatt dőlt. A má​sik oda​kap​ta a fe​jét, az​tán ő is ugyan​ar​ra a
sors​ra ju​tott. Cal​der rá​döb​bent, hogy mind​ket​tő​nek el​vág​ták a tor​kát. Két sö​tét
alak las​san le​en​ged​te őket a föld​re. Egy har​ma​dik el​kap​ta az el​dől​ni ké​szü​lő ala​-
bár​dot, meg​for​dult, a sa​ját kö​nyök​haj​la​tá​ba il​lesz​tet​te, majd meg​vil​lant​va fo​gat​lan
mo​so​lyát át​vet​te az uni​ós őr he​lyét.
Újabb észak​föl​di​ek lép​tek ki az ár​pá​ból, és két​rét gör​nyed​ve si​et​tek elő​re. Fegy​-
ve​re​ik hal​vá​nyan vi​lá​gí​tot​tak, ahogy a hold is​mét elő​bújt a fel​hők kö​zül. Nem egé​-
szen húsz​lé​pés​nyi​re há​rom uni​ós ka​to​na küsz​kö​dött egy szél​ben csap​ko​dó sá​tor​-
lap​pal. Cal​der az aj​ká​ba ha​ra​pott: alig akar​ta el​hin​ni, hogy nem vet​ték ész​re az
em​be​re​it, ahogy át​oson​tak a nyílt te​re​pen, és meg​ér​kez​tek a fák​lyák fény​kö​ré​be.
Egyi​kük meg​ra​gad​ta a jobb ol​da​li zász​lót, és ne​ki​fe​szült, hogy ki​tép​je a föld​ből.
– Hét, te! – or​dí​tott fel az egyik uni​ós ka​to​na. Szám​szer​í​ját fé​lig cél​zás​ra emel​te,
ar​cán eny​he cso​dál​ko​zás ült. Egy pil​la​nat​ra za​vart csend tá​madt, min​den​ki vissza​-
tar​tot​ta a lé​leg​ze​tét.
– Á! – szólt Cal​der.
– A pi​csá​ba! – tet​te hoz​zá Hó​fe​hér.
A ka​to​na össze​rán​col​ta a hom​lo​kát.
– Ti meg… – Az​tán egy nyíl​vessző állt ki a mell​ka​sá​ból. Cal​der nem hal​lot​ta az
ideg pat​ta​ná​sát, de lát​ta a lö​ve​dék fe​ke​te csík​ját. Az uni​ós ka​to​na a föld​be lőtt a
szám​szer​í​já​val, éle​sen fel​ki​ál​tott, és térd​re ro​gyott. Nem messze né​hány ló meg​-
bok​ro​so​dott, egyi​kük ma​gá​val rán​tot​ta cso​dál​ko​zó gaz​dá​ját, aki arc​cal elő​re a sár​-
ba zu​hant. A sá​tor​ral küsz​kö​dő há​rom ka​to​na egy​szer​re for​dult meg, ket​ten el​en​-
ged​ték a vász​nat, mire az a har​ma​dik ar​cá​ba vá​gó​dott. Cal​der úgy érez​te, mint​ha
va​la​ki ki akar​ná szip​pan​ta​ni a he​lyé​ről a gyom​rát.
Ri​asz​tó hir​te​len​ség​gel újabb uni​ós ka​to​nák özön​löt​tek a fény​kör​be. Tu​cat​nyi​an,
vagy ta​lán töb​ben is le​het​tek, pá​ran kö​zü​lük fák​lyát tar​tot​tak a ke​zük​ben. Az apró
lán​gok fer​dén lo​bog​tak az újult erő​vel fel​tá​ma​dó szél​ben. Cal​der jobb​ján éles ki​ál​-
tá​sok har​san​tak, majd em​be​rek ron​tot​tak elő a sem​mi​ből, és acél vil​lant, ahogy
már len​dí​tet​ték is a kard​ja​i​kat. Ár​nyak vib​rál​tak a sö​tét​ség​ben, fegy​ver, ka​rok, ar​-
cok kör​vo​na​lai raj​zo​lód​tak ki a tűz na​rancs​szí​nű ra​gyo​gá​sá​ban. Cal​der szin​te fel
sem fog​ta, mi tör​té​nik, az​tán az egyik fák​lya lob​ban​va ki​aludt, és már vég​képp
nem lá​tott sem​mit. A han​gok​ból úgy sej​tet​te, im​már a bal ol​da​lán is har​col​nak, de
hi​á​ba kap​kod​ta ide-oda a fe​jét.
Majd​nem az égig ug​rott, ami​kor Hó​fe​hér egy​szer csak a vál​lá​ra tet​te a ke​zét.
 – Ide​je in​dul​ni.
Cal​dert nem kel​lett no​szo​gat​ni, már isz​kolt is az ár​pán át, mint egy nyúl. Uj​jon​-
gást, ne​ve​tést, ká​rom​ko​dást hal​lott, de fo​gal​ma sem volt, hogy a sa​ját em​be​re​i​től
vagy az el​len​ség​től jön-e. Va​la​mi el​sü​ví​tett mel​let​te. Egy nyíl​vessző le​he​tett, vagy
ta​lán csak a szél fúj​ta a ga​bo​nát. A szá​rak kör​be​fon​ták a bo​ká​ját, és a vád​li​ját csap​-
kod​ták. Meg​bot​lott és has​ra esett, de a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban már len​dült is
megint fel​fe​lé, Hó​fe​hér ke​zé​vel a hóna alatt.
– Várj! Várj!
Moz​du​lat​lan​ná der​med​ve állt a sö​tét​ben, ke​zé​vel a tér​dén tá​masz​ko​dott, a mell​-
ka​sa úgy emel​ke​dett és süllyedt, mint va​la​mi fúj​ta​tó. Mo​tyo​gó han​gok ke​ve​red​tek
egy​más​sal. Észak​föl​di nyel​ven be​szél​tek, nyug​táz​ta meg​könnyeb​bül​ten Cal​der.
– Kö​vet​nek ben​nün​ket?
– Hol van Hayl?
– Meg​sze​rez​tük azo​kat a kur​va zász​ló​kat?
– A ro​ha​dé​kok azt sem tud​ják, mer​re in​dul​ja​nak.
– Meg​halt, el​ta​lál​ta egy nyíl.
– Meg​sze​rez​tük őket!
– Csak a szir-szar lo​va​i​kat hur​col​ták kör​be.
– Azt hit​ték, hoz​zá sem tu​dunk szól​ni.
– De Cal​der her​ceg nem hagy​ta annyi​ban!
Cal​der fel​kap​ta a fe​jét a neve hal​la​tán, és Hó​fe​hért pil​lan​tot​ta meg, aki az egyik
zász​ló​val a ke​zé​ben vi​gyor​gott rá, va​la​hogy úgy, mint egy ko​vács, aki​nek a ked​venc
ina​sa vég​re össze​ka​la​pált va​la​mit az ül​lőn, amit ér​de​mes el​ad​ni.
Va​la​mi meg​bök​te Cal​der ol​da​lát. Egy pil​la​nat​ra meg​ijedt, de az​tán lát​ta, hogy
csak a má​sik, gon​do​san fel​te​kert zász​ló rúd​ja az. Az egyik em​be​re nyúj​tot​ta oda
neki, mi​köz​ben sá​ros arca kö​ze​pén ra​gyo​gott a mo​so​lya a hold​fény​ben. Mo​soly​gó
ar​cok so​ka​sá​ga for​dult felé. Mint​ha va​la​mi vic​ce​set mon​dott vol​na. Mint​ha va​la​mi
nagy​sze​rűt cse​le​ke​dett vol​na. Pe​dig Cal​der nem így érez​te. Ő csak elő​állt egy öt​let​-
tel, ami iga​zán nem tel​lett neki sem​mi​be, az​tán má​sok ta​lál​ták ki, ho​gyan va​ló​sít​-
sák meg, és má​sok vál​lal​ták a koc​ká​za​tot is. Va​ló​szí​nűt​len​nek tűnt, hogy az apja is
ha​son​ló​kép​pen sze​rez​te a hír​ne​vét. De ta​lán így mű​kö​dik a vi​lág. Van, aki erő​szak​-
ra szü​le​tett. Van, aki arra, hogy el​ter​vez​ze az erő​sza​kot. Az​tán van​nak azok a ke​ve​-
sek, akik le​arat​ják a di​cső​sé​get.
– Cal​der her​ceg? – A mo​soly​gó fér​fi is​mét fel​aján​lot​ta neki a zász​lót.
Vé​gül is. Ha annyi​ra kell ne​kik va​la​ki, aki​re fel​néz​het​nek, Cal​der​nek nem állt
szán​dé​ká​ban csa​ló​dást okoz​ni neki.
– Nem va​gyok her​ceg! – El​vet​te a zász​lót, és úgy szo​rí​tot​ta a comb​jai közé a ru​-
dat, hogy fel​fe​lé állt. Az​nap éj​jel elő​ször ki​von​ta a kard​ját, és egye​ne​sen a sö​tét
égre emel​te. – A ki​ba​szott Unió ki​rá​lya va​gyok!
Nem volt ép​pen fer​ge​te​ges vicc, de az éj​sza​ká​juk meg az elő​ző nap​juk után az
em​be​rek alig vár​ták, hogy ün​ne​pel​hes​se​nek. Ne​ve​tés har​sant. Cal​der le​gé​nyei egy​-
más há​tát csap​kod​va rö​hög​tek.
– So​ká​ig él​jen ő ki​ba​szott fel​sé​ge! – or​dí​tot​ta Hó​fe​hér, a ma​gas​ba emel​ve a má​-
sik zász​lót. Arany szá​lak csil​log​tak, ahogy a szö​vet lo​bo​gott a szél​ben. – Cal​der a
ki​rály, a kur​va élet​be!
Cal​der csak vi​gyor​gott to​vább. Ez tet​szett neki.
 Árnyak

Ma​gasz​tos Fasz​szo​pó!
Ér​dek​li az igaz​ság? A Zárt Ta​nács​ban ülő vén gaz​em​be​rek tu​da​tos ha​nyag​-
sá​gá​nak kö​vet​kez​té​ben a se​re​ge ro​had. Olyan há​nya​ve​ti gon​dat​lan​ság​gal
pa​za​rol​ják el az ere​jét, mint egy élv​haj​hász ku​jon az apja va​gyo​nát. Ha az
el​len​ség ta​nács​adói len​né​nek, ak​kor sem áll​hat​ná​nak job​ban Fasz​szo​pó​sá​-
god ér​de​ke​i​nek út​já​ban Észak​föl​dön. Még Ön is több​re len​ne ké​pes, már​pe​-
dig en​nél le​súj​tóbb kri​ti​ká​val alig​ha il​let​het​ném őket. Egye​ne​sebb lett vol​na
a fe​dél​zet​re te​rel​ni az em​be​re​ket Adud​ban, egy könny​csep​pel a sze​münk sar​-
ká​ban bú​csút in​te​ni ne​kik, az​tán fel​gyúj​ta​ni a ha​jó​kat, és az öböl fe​ne​ké​re
kül​de​ni őket.
Ér​dek​li az igaz​ság? Kroy mar​sall érti a dol​gát, tö​rő​dik a ka​to​ná​i​val,
én pe​dig szen​ve​dé​lye​sen sze​ret​ném meg​dug​ni a lá​nyát, de hát min​dent
még​sem le​het. A be​osz​tott​jai, Ja​len​horm, Mit​te​rick és Meed fér​fi​as küz​-
del​met foly​tat​nak a tör​té​ne​lem leg​rosszabb tá​bor​no​ká​nak cí​mé​ért. Nem
is iga​zán tu​dom el​dön​te​ni, me​lyi​kü​ket ves​sem meg job​ban – a ba​rát​sá​-
gos, de te​het​ség​te​len tök​fe​jet, az áru​lás​ra haj​la​mos, fe​le​lőt​len kar​ri​e​ris​-
tát vagy a tö​ket​len, de pe​dáns há​bo​rús uszí​tót. Utób​bi leg​alább az éle​té​-
vel fi​ze​tett az os​to​ba​sá​gá​ért. Kis sze​ren​csé​vel mi, töb​bi​ek is kö​vet​ni fog​-
juk.
Ér​dek​li az igaz​ság? De hát mi​ért is ér​de​kel​né? Régi ba​rá​tok kö​zött,
ami​lye​nek mi va​gyunk, alig​ha van he​lye mel​lé​be​szé​lés​nek. Ha va​la​ki,
hát én pon​to​san tisz​tá​ban va​gyok vele, hogy Ön egy meg​hu​nyász​ko​dó
kis sen​ki, egy ge​rinc​te​len báb, egy ön​saj​ná​lat​ba, ön​imá​dat​ba és ön​utá​-
lat​ba me​rü​lő gye​rek​em​ber, aki va​ló​já​ban nem ki​rá​lya sem​mi​nek, csak a
sa​ját hi​ú​sá​gá​nak. Ba​yaz a va​ló​di ural​ko​dó, neki pe​dig se lel​ki​is​me​re​te,
se skru​pu​lu​sai nin​cse​nek. Az az em​ber ször​nye​teg. Még​hoz​zá a leg​ret​te​-
ne​te​sebb, akit az​óta lát​tam, ami​óta leg​utóbb a tü​kör​be néz​tem.
Ér​dek​li az igaz​ság? Én is rot​ha​dok. Élve el​te​met​tek, és a te​te​mem
már​is bom​lás​nak in​dult. Ha nem len​nék ilyen gyá​va, meg​öl​ném ma​-
gam, de hát gyá​va va​gyok, így meg kell elé​ged​nem az​zal, hogy má​so​kat
ölök meg ab​ban a re​mény​ben, hogy egy nap, ha elég mé​lyen gá​zo​lok a
vér​ben, vé​gül tisz​tán ke​ve​re​dem ki be​lő​le. Amíg lé​leg​zet​vissza​fojt​va, ám
mind​örök​ké hi​á​ba vá​rom, hogy vissza​he​lyez​ze​nek az ál​lá​som​ba, ter​mé​-
sze​te​sen to​vább​ra is öröm​mel fo​gyasz​tom el a szart, amit mél​tóz​ta​tik az
ar​com​ba nyom​ni ural​ko​dói üle​pé​ből.
 Ma​ra​dok Fasz​szo​pó​sá​god el​árult és leg​töb​bet becs​mé​relt bűn​bak​ja.
Bre​mer dan Gorst,
az észak​föl​di fi​as​kó ki​rá​lyi meg​fi​gye​lő​je
Gorst le​tet​te a tol​lát, és össze​hú​zott szem​öl​dök​kel pil​lan​tott a ki tud​ja, ho​gyan
szer​zett apró vá​gás​ra a mu​ta​tó​uj​ja he​gyén, ami​től a leg​egy​sze​rűbb fel​adat is ha​tá​-
ro​zot​tan fáj​dal​mas​nak bi​zo​nyult. Ad​dig fúj​do​gál​ta a le​ve​let, amíg a tin​ta ned​ves
csil​lo​gá​sa min​den​hol szá​raz fe​ke​te​ség​gé vál​to​zott, majd össze​haj​to​gat​ta a pa​pírt,
és vé​gig​húz​ta raj​ta egyet​len ép kör​mét, hogy a le​he​tő leg​tö​ké​le​te​sebb élt va​rá​zsol​ja
rá. Fel​vet​te a vi​asz​da​ra​bot, és nyel​vét a száj​pad​lá​sá​hoz pré​sel​te. Te​kin​te​te a gyer​-
tya csá​bí​tó​an vib​rá​ló láng​já​ra té​vedt. Úgy me​redt az apró fény​folt​ra a sö​tét​ség​ben,
mint tér​iszo​nyos egy ha​tal​mas to​rony mell​véd​jé​re. Hív​ta ma​gá​hoz. Von​zot​ta.
Gorst szin​te be​le​szé​dült az ön​pusz​tí​tás gyö​nyö​rű le​he​tő​sé​gé​be. Egy szem​vil​la​nás,
és ez a szé​gyen​tel​jes bor​za​dály, ami ál​lí​tó​lag az éle​tem, már vé​get is érne. Elég
lett vol​na le​pe​csé​tel​ni a le​ve​let, el​kül​de​ni, és vár​ni, hogy ki​tör​jön a vi​har.
Az​tán fel​só​haj​tott, a láng fölé tar​tot​ta a le​ve​let, és fi​gyel​te, ahogy las​san meg​fe​-
ke​te​dik és el​enyé​szik. Vé​gül a sa​rok​ba dob​ta az utol​só izzó pa​pír​da​rab​kát, és el​ta​-
pos​ta a csiz​má​ja sar​ká​val. Min​den éj​jel írt leg​alább egy ilyet vas​kos írás​je​lek​kel a
menny​dör​gő mon​da​tok kö​zött, amik​kel meg​pró​bál​ta álom​ba kény​sze​rí​te​ni ma​gát.
Néha még job​ban is érez​te ma​gát utá​na. Ha csak na​gyon rö​vid ide​ig is.
Fel​né​zett, mert oda​kint ri​csaj tá​madt, az​tán az ezt kö​ve​tő han​gos csö​röm​pö​lés
és ki​ál​to​zás hal​la​tán már meg is ri​adt, és jobb​nak lát​ta, ha a fegy​ve​re után nyúl.
Egy​re több hang ke​ve​re​dett egy​más​sal, és már a lo​vak is nye​rí​tet​tek. Gorst fel​kap​-
ta a kard​ját, és fél​re​rán​tot​ta a sá​tor be​já​ra​tát ta​ka​ró vász​nat.
Lur​kó oda​kint ült, és a Gorst pán​cél​za​tán az​nap ke​let​ke​zett hor​pa​dá​so​kat ja​ví​-
tot​ta egy lám​pa fé​nyé​nél. Most fel​állt, és egyik ke​zé​ben egy láb​vér​tet, a má​sik​ban
egy kis ka​la​pá​csot tart​va a nya​kát nyúj​to​gat​ta, hogy töb​bet lás​son.
– Mi az? – kér​dez​te vé​kony hang​ján Gorst.
– Fo​gal​mam… Azt a! – Hát​ra​hő​költ, ahogy egy ló vi​har​zott el előt​tük, sár​ral te​-
rít​ve be mind​ket​te​jü​ket.
– Ma​radj itt! – Gorst em​be​re vál​lá​ra tet​te a ke​zét. – Ke​rüld a ve​szélyt! – El​in​-
dult a sá​tor​tól az Öreg​híd felé, fél ke​zé​vel az in​gét gyö​mö​szöl​te a nad​rág​ja kor​cá​ba,
a má​sik​kal az egye​lő​re a hü​ve​lyé​ben rej​tő​ző hosszab​bik kard​ját mar​kol​ta ha​tá​ro​-
zot​tan. Ki​ál​tá​sok hal​lat​szot​tak a sö​tét​ből, lám​pák fé​nye hu​nyor​gott, ala​kok és ar​-
cok ke​ve​red​tek a gyer​tya​láng még min​dig Gorst sze​me előtt vib​rá​ló ké​pé​vel.
Egy fu​tár ko​co​gott elő az éj​sza​ká​ból, he​ve​sen zi​hált, fél ar​cát és egyen​ru​há​já​nak
ol​da​lát sár bo​rí​tot​ta.
– Mi tör​té​nik? – kér​dez​te Gorst.
– Tá​mad​nak az észak​föl​di​ek! – li​heg​te a fu​tár, ahogy el​fu​tott mel​let​te. – Le​ro​-
han​nak ben​nün​ket! Jön​nek! – A fér​fi fé​lel​me Gorst​nak örö​met je​len​tett. Az iz​ga​-
lom olyan for​rón bu​zo​gott fel a tor​kán, hogy már szin​te fájt, a hor​zso​lá​sok​kal meg
a fájó iz​mok​kal járó apró kel​le​met​len​sé​ge​ket egy szem​vil​la​nás alatt fe​lej​tet​te el,
ahogy to​vább​si​e​tett a fo​lyó felé. Ti​zen​két óra alatt má​sod​szor is át kell va​jon küz​-
de​nem ma​gam a hí​don? el​ne​vet​te ma​gát, ak​ko​ra hü​lye​ség​nek tűnt már a gon​do​lat
is. Alig vá​rom.
Né​hány tiszt nyu​ga​lom​ra pró​bál​ta in​te​ni az em​be​re​ket, má​sok az éle​tü​kért fu​-
tot​tak. Pá​ran lá​za​san ke​res​ték a fegy​ve​re​i​ket, má​sok in​kább el​ha​jí​tot​ták őket. Min​-
den egyes árny a gyil​kos észak​föl​di hor​dák első bar​bár har​co​sá​nak tűnt. Gorst te​-
nye​re visz​ke​tett a vágy​tól, hogy elő​ránt​sa vég​re a kard​ját, de az​tán min​den egyes
árny cso​dál​ko​zó uni​ós ka​to​ná​vá, fé​lig fel​öl​tö​zött szol​gá​ló​vá vagy pis​lo​gó lo​vász​fi​ú​-
vá ala​kult át.
– Gorst ez​re​des? Ön az, uram?
Gorst ment to​vább, a gon​do​la​tai más​hol jár​tak. Si​pa​ni​ban. Car​dot​ti Gyö​nyör​pa​-
lo​tá​já​nak füs​töl​gő ká​o​szá​ban ke​res​te ful​do​kol​va a ki​rályt. Csak​hogy ez​út​tal nem
fo​gok el​buk​ni.
Egy vé​res kést szo​ron​ga​tó szol​ga a lába előtt he​ve​rő alak​ra me​redt. Tá​ma​dó​nak
néz​te. Az egyik sá​tor​ból egy tiszt tán​tor​gott elő kó​co​san, eset​len moz​du​la​tok​kal
igye​ke​zett fel​csa​tol​ni a kard​ját. Bo​csáss meg, kér​lek. Gorst fél kéz​zel fél​re​lök​te az
út​ból, mire az il​le​tő éles ki​ál​tás​sal te​rült el a sár​ban. Egy kö​vér​kés szá​za​dos meg​le​-
pett arc​cal ült a föl​dön, té​pést szo​rít​va vér​ző fe​jé​hez.
– Mi fo​lyik itt? Mi fo​lyik itt?
Pá​nik. Az fo​lyik itt. Hi​he​tet​len, mi​lyen se​bes​ség​gel tud da​rab​ja​i​ra hul​la​ni egy
had​se​reg. Hogy aki nap​pal hős, mi​lyen gyor​san lesz éj​sza​ká​ra gyá​va alak. Az
em​be​rek​ből pil​la​na​tok alatt nyáj lesz, és min​den​ki az ál​la​ti ösz​tö​ne​it kö​ve​ti.
– Erre! – ki​ál​tot​ta va​la​ki a háta mö​gött. – Ő tud​ja! – Lép​tek cup​pan​tak mö​göt​te
a sár​ban. A sa​ját kis nyá​jam. Még csak kö​rül sem né​zett. De tud​no​tok kell, hogy
én oda me​gyek, ahol em​bert öl​nek.
Egy ló ke​rült elő a sem​mi​ből, a sze​me vér​ben for​gott. El​ta​po​sott va​la​kit, aki
üvölt​ve fe​küdt a föl​dön, és a sa​rat ka​par​ta. Gorst át​lé​pett fe​let​te, és egy ra​kás, ért​-
he​tet​len mó​don a föld​be ta​po​sott di​va​tos női ruha, csip​ke meg szí​nes se​lyem ös​vé​-
nyét kö​vet​ve si​e​tett to​vább. A tö​meg egy​re sű​rűbb lett, sá​padt ar​cok vál​tak ki a sö​-
tét​ből, zak​la​tott szem​pá​rok ver​ték vissza a tá​bor​tü​zek fé​nyét, a víz​ben fák​lyák
láng​ja tük​rö​ző​dött. Az Öreg​híd ép​pen olyan zsú​folt volt, mint egy nap​pal ko​ráb​-
ban, ami​kor át​ker​get​ték raj​ta az észak​föl​di​e​ket. Sőt, zsú​fol​tabb. Az em​be​rek tú​lor​-
dí​tot​ták egy​mást.
– Lát​tad a…
– Az ott Gorst
– Jön​nek!
– Fél​re az út​ból! Fél​re az…
 – Már el is men​tek!
– Ő az! Ő tud​ni fog​ja, mit kell ten​ni.
– Min​den​ki vissza! Vissza!
– Gorst ez​re​des úr!
– Ren​de​ződ​je​nek már el! Ren​det! Kö​nyör​göm!
A kö​nyör​gés itt nem fog be​vál​ni. A tö​meg egy​re duz​zadt, hul​lám​zott, meg​nyílt,
az​tán újra össze​zá​rult. A fé​le​lem úgy vil​lant fel újra meg újra, mint egy vil​lám​csa​-
pás, egy ki​vont kard vagy az em​ber arca előtt meg​ló​bált fák​lya. Egy kö​nyök ta​lál​ta
el Gor​stot a sö​tét​ben, ő pe​dig az ök​lé​vel vá​gott vissza, de csak az uj​ja​it hor​zsol​ta le
va​la​ki​nek a pán​cél​ján. Va​la​ki a lába után nyúlt, de egy rú​gás​sal si​ke​rült ki​sza​ba​dí​-
ta​nia ma​gát. Va​la​ki éle​sen fel​ki​ál​tott, ahogy át​lök​ték a kor​lá​ton. Gorst még lát​ta a
ka​pá​ló​zó csiz​má​kat, az​tán hal​lot​ta a loccsa​nást, ahogy a ka​to​na a se​bes fo​lyá​sú
víz​be zu​hant oda​lent.
Vé​gül át​ve​re​ked​te ma​gát a híd túl​ol​da​lá​ra. Az inge el​sza​kadt, a lyu​kon át be​sü​ví​-
tett a szél. Egy vö​rös arcú őr​mes​ter fák​lyát tar​tott a ma​gas​ba, és re​ked​ten or​dít​va
igye​ke​zett min​den​kit nyug​tat​gat​ni. Kör​ben még töb​ben üvölt​ve ha​do​nász​tak a
fegy​ve​re​ik​kel, mel​let​tük lo​vak nye​rí​tet​tek. De Gorst nem hal​lot​ta az acél édes mu​-
zsi​ká​ját. Szo​ro​sabb​ra fog​ta a kard​ját, és ko​mo​ran to​vább csör​te​tett.
– Nem! – Mit​te​rick tá​bor​nok egy csa​pat ve​zér​ka​ri tiszt gyű​rű​jé​ben állt. Gorst ta​-
lán még soha élet​ben sen​kit nem lá​tott így for​tyog​ni a düh​től. – A Má​so​dik és a
Har​ma​dik Re​gi​ment azon​nal ké​szül​jön ro​ham​ra!
– De uram! – szű​költ az egyik tiszt​je. – Messze van még a haj​nal, és nem ren​-
dez​tük a so​ra​in​kat. Így nem le​het…
Mit​te​rick meg​ráz​ta a kard​ját a fi​a​tal​em​ber orra előtt.
– Itt én pa​ran​cso​lok! – Bár nyil​ván​va​ló​an még ah​hoz is túl sö​tét van, hogy biz​-
ton​ság​gal nye​reg​be száll​jon az em​ber, hát még ah​hoz, hogy több szá​zan in​dul​ja​nak
meg vág​tat​va a lát​ha​tat​lan el​len​ség felé. – Ál​lít​sa​nak őrö​ket a híd​ra! Aki meg​pró​-
bál át​kel​ni raj​ta, azt kös​sék fel de​zer​tá​lá​sért! Kös​sék fel!
Op​ker ez​re​des, Mit​te​rick he​lyet​te​se elég tá​vol he​lyez​ke​dett hoz​zá, hogy ne jut​-
has​son ki neki is az or​dí​tás​ból, és ko​mor be​le​tö​rő​dés​sel fi​gyel​te a szín​já​té​kot.
Gorst a vál​lá​ra tet​te a ke​zét.
– Hol van​nak az észak​föl​di​ek?
– El​men​tek! – csat​tant fel Op​ker, és le​ráz​ta ma​gá​ról a má​sik fér​fi ke​zét. – Alig
pár tu​cat​nyi​an vol​tak. El​lop​ták a Má​so​dik meg a Har​ma​dik Re​gi​ment zász​ló​ját,
az​tán már fel is szí​vód​tak.
– Őfel​sé​ge nem fog​ja szó nél​kül hagy​ni a zász​lók el​vesz​té​sét, tá​bor​nok úr! – ki​-
ál​tot​ta va​la​ki. Fel​nigg. Úgy csap le Mit​te​rick kí​nos bak​lö​vé​sé​re, mint só​lyom a
nyúl​ra.
 – Tisz​tá​ban va​gyok vele, mit nem szo​kott őfel​sé​ge szó nél​kül hagy​ni! – or​dí​tott
vissza Mit​te​rick. – Vissza​szer​zem azo​kat a kur​va zász​ló​kat, és meg​öle​tek min​den
egyes tol​vaj gaz​em​bert, meg​mond​hat​ja a mar​sall úr​nak! Sőt, kö​ve​te​lem, hogy
mond​ja meg neki!
– Ó, meg is mon​dom neki, egy per​cig se fél​jen!
De Mit​te​rick már há​tat for​dí​tott, és to​vább böm​bölt.
– Hol van​nak a fel​de​rí​tők? Meg​mond​tam, hogy küld​je​nek szét fel​de​rí​tő​ket,
nem? Dim​bik? Hol van Dim​bik? A te​rep, em​ber, a te​rep!
– Én? – nyög​te ki egy ha​lál​ra vált fi​a​tal tiszt. – Hát, ööö, igen, de…
– Vissza​jöt​tek már? Biz​tos aka​rok len​ni ben​ne, hogy meg​fe​le​lő a te​rep! Mond​ja
már, hogy meg​fe​le​lő, a nya​va​lya es​sen ma​gá​ba!
A tiszt két​ség​be​eset​ten kap​kod​ta ide-oda a te​kin​te​tét, az​tán mint​ha meg​em​be​-
rel​te vol​na ma​gát, fe​szes vi​gyázz​ba állt.
– Igen, tá​bor​nok úr, ki​küld​tük a fel​de​rí​tő​ket, és vissza is tér​tek. Na​gyon is
vissza​tér​tek. A te​rep pe​dig… tö​ké​le​tes. Mint egy kár​tya​asz​tal, uram. Egy kár​tya​asz​-
tal… sok ár​pá​val.
– Nagy​sze​rű! Kur​vá​ra ele​gem van a meg​le​pe​té​sek​ből! – Mit​te​rick el​csör​te​tett,
ki​ló​gó inge csak úgy lo​bo​gott utá​na. – Hol a jó kur​va élet​ben van Hoc​kel​man őr​-
nagy? Azt aka​rom, hogy ezek a lo​va​sok le​gye​nek ro​ham​ra ké​szek, mire ele​get lá​-
tunk ah​hoz, hogy hu​gyoz​ni le​hes​sen. Ért en​gem? Hu​gyoz​ni!
A hang​ja Fel​nigg re​kedt nya​valy​gá​sá​val együtt el​tűnt a szél​ben, az​tán a ve​zér​kar
lám​pá​sai is kö​vet​ték őket. Gorst ma​gá​ra ma​radt. Ko​mo​ran bá​mult a sö​tét​be, a csa​-
ló​dott​ság​tól el​szo​rult a tor​ka, mint egy fa​kép​nél ha​gyott vő​le​gény​nek.
Te​hát ennyi volt az egész. Az egész zűr​za​vart csak egy ügyes kis raj​ta​ütés okoz​ta,
ami​hez Mit​te​rick szá​nal​mas ki​va​gyi​ság​gal köz​szem​lé​re tett zász​lói hoz​ták meg az
el​len​ség ked​vét. Nem lesz itt sem di​cső​ség, sem meg​vál​tás. Csak os​to​ba​ság, gyá​-
va​ság és el​vesz​te​ge​tett éle​tek. Gorst azon gon​dol​ko​dott, va​jon há​nyan hal​hat​tak
meg a ká​osz​ban. Tíz​szer annyi​an, mint ahá​nyat az észak​föl​di​ek​nek si​ke​rült meg​-
öl​ni? Ko​mo​lyan az el​len​ség je​len​ti ránk a leg​ki​sebb ve​szélyt eb​ben a há​bo​rú​ban?
Ho​gyan le​het​tünk ilyen rö​he​je​sen fel​ké​szü​let​le​nek? Mert el sem tud​tuk kép​zel​-
ni, hogy lesz ké​pük tá​mad​ni. Ha ke​mé​nyeb​ben ne​künk jön​nek, akár vissza is ker​-
get​het​tek vol​na ben​nün​ket a túl​part​ra, és el​fog​hat​tak vol​na két tel​jes re​gi​ment​re
való lo​vas​sá​got ahe​lyett, hogy a zász​ló​kat lop​ják el. Öt em​ber meg egy ku​tya is
elég lett vol​na hoz​zá. De el sem tud​ták kép​zel​ni, hogy ilyen rö​he​je​sen fel​ké​szü​let​-
le​nek le​szünk. Min​den​ki el​bu​kott. Leg​fő​kép​pen én.
Ahogy hát​ra​for​dult, egy ki​sebb csa​pat​ra való, sze​dett-ve​det​ten fel​sze​rel​ke​zett
ka​to​nát pil​lan​tott meg. Ők kö​vet​ték a hí​don át, és ezek sze​rint még to​vább is. Meg​-
le​pő​en so​kan vol​tak. Bir​kák. De ak​kor én mi va​gyok? A pász​tor​ku​tya? Vau-vau,
hü​lyék!
 – Most mi​hez kezd​jünk, uram? – kér​dez​te a leg​kö​ze​lebb álló ka​to​na.
Gorst jobb hí​ján meg​von​ta a vál​lát. Az​tán las​san vissza​ban​du​kolt a híd​hoz, ép​-
pen úgy, mint dél​után, me​net köz​ben egy​sze​rű​en fél​re​sö​pör​ve az út​já​ból a ked​ve​-
sze​gett gyü​le​ke​zet tag​ja​it. Az ég még nem adta je​lét, hogy pir​kad​ni ké​szül​ne, de
már nem le​he​tett sok hát​ra ad​dig.
Ide​je fel​ven​ni a pán​cé​lo​mat.
 Menedék

Begy le​bal​la​gott a domb​ol​da​lon, sze​mét me​reszt​ve ke​res​te, hol vet​he​ti meg biz​ton​-
ság​gal a lá​bát. Min​den má​so​dik lé​pés​nél el​fin​to​ro​dott, ahogy a tér​dé​be ha​sí​tott a
fáj​da​lom. Az​tán fin​tor​gott to​vább fájó kar​ja, fájó arca, fájó áll​kap​csa mi​att. Leg​in​-
kább még​is a kér​dés mi​att fin​tor​gott, amit újra meg újra fel​tett ma​gá​nak az éb​ren
töl​tött hi​deg, fé​le​lem​mel és ön​mar​can​go​lás​sal, a hal​dok​lók halk nyö​ször​gé​sé​vel és
Blig​hi Whir​run ko​ránt​sem olyan halk hor​ko​lá​sá​val teli éj​sza​ka so​rán.
El​mond​ja-e Fe​ke​te Mé​tely​nek, mit kért tőle Cal​der, vagy ne mond​ja el? Va​jon
Cal​der el​me​ne​kült-e már? Gye​rek​ko​ra óta is​mer​te a srá​cot, és eszé​be sem ju​tott
vol​na bá​tor​ság​gal vá​dol​ni, ami​kor teg​nap este be​szél​get​tek, még​is mint​ha más lett
vol​na. Bár hogy pon​to​san ho​gyan is, azt Begy nem is​mer​te fel. Vagy ha igen, ak​kor
nem Cal​der mi​att volt is​me​rős a do​log, ha​nem sok​kal in​kább az apja mi​att. Már​pe​-
dig Be​thod nem szo​kott el​fut​ni. A ha​lá​lát is ez okoz​ta. Vagy​is ez, meg hogy a Vé​res
Ki​len​ces szét​ver​te a fe​jét. Cal​der per​sze va​ló​szí​nű​leg en​nél is rosszab​bul jár, ha Fe​-
ke​te Mé​tely meg​tud​ja, mi hang​zott el. Mint ahogy Begy is rosszab​bul jár, ha Fe​ke​-
te Mé​tely va​la​ki más​tól tud​ja meg. Mé​tely ko​mor ar​cá​ra pil​lan​tott, ahol az egy​mást
érő ku​sza he​gek fe​ke​tén és na​rancs​szí​nű​én raj​zo​lód​tak ki Resz​ket fák​lyá​já​nak fé​-
nyé​ben.
Mond​ja el, vagy ne mond​ja el?
– Bassza meg! – sut​tog​ta.
– Ja – bó​lin​tott Resz​ket. Begy majd​nem has​ra esett a ned​ves fü​vön, de az​tán
eszé​be ju​tott, hogy ép​pen​ség​gel ren​ge​teg oka le​het a ká​rom​ko​dás​ra. Ez ben​ne a
szép. Egy „bassza meg” gya​kor​la​ti​lag bár​mit je​lent​het a dol​gok ál​lá​sá​tól füg​gő​en.
Ször​nyül​kö​dést, döb​be​ne​tét, fáj​dal​mat, fé​lel​met, ag​go​dal​mat. Itt pe​dig az​tán
mind​egyik szó​ba jö​het. Há​bo​rú van.
A dü​le​de​ző há​zi​kó elő​osont a sö​tét​ség​ből, mál​ló fa​la​in ki​nőtt a csa​lán, a tető egy
da​rab​ja be​sza​kadt, a kor​ha​dó ge​ren​dák úgy áll​tak ki, mint egy hul​la bor​dái. Mé​tely
el​vet​te Resz​ket fák​lyá​ját.
– Te várj itt!
Resz​ket csak egy pil​la​na​tig ha​bo​zott, az​tán meg​haj​tot​ta a fe​jét, és a fal​nak tá​-
masz​ko​dott az ajtó mel​lett. A hold​fény hal​vá​nyan vil​lant fém​sze​mé​ben.
Begy be​bújt az ala​csony szem​öl​dök​fa alatt, és pró​bál​ta lep​lez​ni az ide​ges​sé​gét.
Va​la​hány​szor ket​tes​ben ma​radt Fe​ke​te Mé​tellyel, a lel​ké​nek nem is annyi​ra a mé​-
lyén min​dig arra szá​mí​tott, hogy kést kap a há​tá​ba. Vagy ta​lán egy kar​dot a mel​lé​-
be. De min​den​kép​pen egy pen​gét. Az​tán vé​gül kis​sé min​dig meg​le​pő​dött, ami​kor
túl​él​te a ta​lál​ko​zót. Há​rom​fás, de még Be​thod tár​sa​sá​gá​ban sem ér​zett soha ha​-
son​lót. Nem úgy tűnt, hogy ép​pen ilyen em​bert len​ne jó kö​vet​ni… Begy azon kap​ta
ma​gát, hogy a kör​mét rág​ja – már ha köröm​nek le​he​tett ne​vez​ni egy​ál​ta​lán azt a
ke​ve​set, ami meg​ma​radt ab​ból a va​cak​ból –, és gyor​san ab​ba​hagy​ta.
Mé​tely át​vit​te a fák​lyát a szo​ba túl​só fe​lé​re, az ár​nyé​ka kö​vet​te a dur​vá​ra fű​ré​-
szelt ge​ren​dá​kon.
– Nem hal​lot​tam se a lány, se az apja fe​lől. – Begy jobb​nak lát​ta, ha csend​ben
ma​rad. Úgy érez​te, mos​tan​ság bár​mit is mond, ka​taszt​ró​fa lesz be​lő​le. – A je​lek
sze​rint a sem​mi​ért ver​tem ma​gam adós​ság​ba an​nál a ro​ha​dék óri​ás​nál. – Egy pil​-
la​nat​ra el​hall​ga​tott. – Nők, mi?
Begy meg​rán​tot​ta a vál​lát.
– Nem hi​szem, hogy ez ügy​ben ép​pen én tud​nék ta​ná​cso​kat adni.
– Egy nő volt a he​lyet​te​sed, nem? Hogy si​ke​rült meg​ol​da​nod?
– Ő ol​dot​ta meg. El​kép​zel​ni sem tud​nék jobb he​lyet​test Gyö​nyö​rű​ség​nél. A hol​-
tak a meg​mond​ha​tói, hoz​tam pár szar dön​tést, de ezt egy per​cig sem bán​tam meg.
Soha. Szí​vós, mint a bo​gáncs, nem is​me​rek fér​fit, aki ke​mé​nyebb len​ne nála. Több
vér van a pu​cá​já​ban, mint ne​kem, és az esze is job​ban vág. Min​dig ő lát elő​ször a
dol​gok mé​lyé​re. És egye​nes, mint a szál​fa. Min​dig meg​bí​zom ben​ne. Sen​ki​ben sem
bí​zom job​ban.
Mé​tely fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Kon​gas​sá​tok meg a ki​ba​szott ha​ran​go​kat! Ta​lán őt kel​lett vol​na vá​lasz​ta​nom
he​lyet​ted.
– Va​ló​szí​nű​leg – mor​mog​ta Begy.
– Olyan he​lyet​tes kell, aki​ben meg​bí​zik az em​ber. – Mé​tely az ab​lak​hoz lé​pett,
és ki​né​zett a sze​les éj​sza​ká​ba. – Bi​za​lom nél​kül nem megy.
Begy gyor​san té​mát vál​tott.
– A fe​ke​te bőrű ba​rát​nőd​re vá​runk?
– Nem fel​tét​len ne​vez​ném a ba​rát​nőm​nek. De igen.
– Ki ő?
– A si​va​tag​ból jött. Nem jöt​tél rá a bőr​szí​né​ből?
– Az ér​de​kel, hogy mit ke​res Észak​föl​dön.
– Nem tud​nám biz​to​san meg​mon​da​ni, de ha jól ér​tem, ő is a maga há​bo​rú​ját
vív​ja. Va​la​mi ősi há​bo​rút, és je​len​leg kö​zös a csa​ta​me​zőnk.
Begy fel​von​ta a szem​öl​dö​két.
– Há​bo​rú va​rázs​lók kö​zött? Biz​tos, hogy eb​ben mi részt aka​runk ven​ni?
 – Már​is részt ve​szünk ben​ne.
– Hol ta​lál​tad ezt a nőt?
– Ő ta​lált meg en​gem.
Ez tá​vol​ról sem hang​zott meg​nyug​ta​tó​an.
– Va​rázs​lat. Nem is tu​dom…
– Ott vol​tál teg​nap a Hő​sök​nél, ugye? Lát​tad, mi tör​tént Don​ga​láb​bal.
Ez az em​lék sem dob​ta fel ép​pen a han​gu​la​tot.
– Lát​tam.
– Az Unió ért a va​rázs​lás​hoz, ez tény, és nem is ódz​kod​nak fel​hasz​nál​ni a tu​do​-
má​nyu​kat. A tü​zet csak tűz​zel olt​hat​juk ki.
– És ha mind meg​égünk?
– Nem ké​tel​ke​dem ben​ne, hogy meg fo​gunk. – Mé​tely vál​lat vont. – Ilyen a há​-
bo​rú.
– De meg​bíz​hatsz ben​ne?
– Nem. – Ishri a fal​nak tá​masz​ko​dott az ajtó mel​lett, egyik lá​bát át​ve​tet​te a má​-
si​kon, és olyan ké​pet vá​gott, mint aki tud​ja, mi jár Begy fe​jé​ben, rá​adá​sul nem tet​-
szik neki a do​log. Az öreg har​cos kí​ván​csi lett vol​na, va​jon a nő tud​ja-e, hogy Cal​-
der fog​lal​koz​tat​ja, min​den​eset​re igye​ke​zett in​kább más​ra gon​dol​ni, még ha csak
ke​vés si​ker​rel is.
Mé​tely meg sem for​dult, csak a fal​ra erő​sí​tett rozs​dás tar​tó​ba csúsz​tat​ta a fák​-
lyá​ját, és a ser​ce​gő lán​got fi​gyel​te.
– A je​lek sze​rint a mi kis bé​ke​aján​la​tunk ter​mé​ket​len ta​laj​ra hul​lott – ve​tet​te
hát​ra a vál​la fö​lött.
Ishri bó​lin​tott.
Mé​tely le​biggyesz​tet​te az aj​kát.
– Sen​ki sem akar a ba​rá​tom len​ni.
Ishri le​he​tet​le​nül ma​gas​ra húz​ta egyik vé​kony szem​öl​dö​két.
– Hát ki akar​na pa​ro​láz​ni va​la​ki​vel, aki​nek ilyen vé​res a keze?
Ishri vál​lat vont.
Mé​tely le​né​zett a ke​zé​re, az​tán ököl​be szo​rí​tot​ta, és fel​só​haj​tott.
– Azt hi​szem, kény​te​len le​szek még job​ban össze​vé​rez​ni. Sej​ti va​la​ki, hon​nan
jön​nek ma?
– Min​den​hon​nan.
– Tud​tam, hogy ezt fog​ja mon​da​ni.
 – Ak​kor mi​ért kér​dez​te?
– Leg​alább ki​húz​tam ma​gá​ból egy szót. – Hosszú csend kö​vet​ke​zett, az​tán Mé​-
tely vég​re meg​for​dult, és kö​nyö​ké​vel a kes​keny ab​lak​pár​kány​ra tá​masz​ko​dott. –
Gye​rünk, hadd hall​junk még pá​rat.
Ishri el​lé​pett a fal​tól, hát​ra​bil​len​tet​te, és las​san kör​be​for​gat​ta a fe​jét. Begy​ben
va​la​mi ok​nál fog​va a nő min​den moz​du​la​ta un​dort kel​tett, mint​ha egy vo​nag​ló kí​-
gyót fi​gyelt vol​na.
– Ke​le​ten egy Brock nevű em​ber lett a pa​rancs​nok, és arra ké​szül, hogy meg​tá​-
mad​ja a hi​dat Os​rung​ban.
– És mi​fé​le em​ber? Olyan, mint Meed?
– Az el​len​ke​ző​je. Fi​a​tal, jó​ké​pű és bá​tor.
– Imá​dom a fi​a​tal, jó​ké​pű és bá​tor fér​fi​a​kat! – Mé​tely Begy​re pil​lan​tott. – Ezért
vá​lasz​tot​tam Be​gyet he​lyet​te​sem​nek.
– Há​rom​ból sem​mi nem is rossz arány. – Begy ész​re​vet​te, hogy megint a kör​mét
rág​ja, és gyor​san el​kap​ta a ke​zét a szá​já​tól.
– Kö​zé​pen – foly​tat​ta Ishri – Ja​len​horm ren​ge​teg gya​lo​gos​sal ké​szül át​kel​ni a
se​ké​lye​sen.
Mé​tely éhes vi​gyor​ra húz​ta a szá​ját.
– Leg​alább van mit vár​nom ma. Imá​dom néz​ni, aho​gyan em​be​rek pró​bál​nak
fel​mász​ni a domb​ra, ame​lyik​nek ép​pen a te​te​jén ül​dö​gé​lek.
Begy nem mond​hat​ta el ma​gá​ról, hogy kü​lö​nö​seb​ben vár​ná a dol​got, akár​-
mennyi​re is ne​kik ked​ve​zett a te​rep.
– Nyu​ga​ton Mit​te​rick már tű​kön ül, be akar​ja vet​ni a szép​sé​ges lo​va​it. Van​nak
em​be​rei a ki​sebb fo​lyó túl​part​ján is az er​dő​ben, a ma​guk nyu​ga​ti szár​nyán.
Mé​tely fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Hú! Cal​der​nek iga​za volt.
– Cal​der egész éj​jel ke​mé​nyen dol​go​zott.
– Itt dö​göl​jek meg, ha nem most dol​go​zott ke​mé​nyen éle​té​ben elő​ször.
– El​lo​pott két zász​lót az Uni​ó​tól a sö​tét​ben. Most csú​fol​ja őket.
Fe​ke​te Mé​tely el​ne​vet​te ma​gát.
– Sen​ki nem ért úgy a csú​fo​ló​dás​hoz, mint ő. Min​dig bír​tam a srá​cot.
Begy fel​hú​zott szem​öl​dök​kel pil​lan​tott rá.
– Tény​leg?
– Mi má​sért ad​tam vol​na neki ennyi esélyt? Nem va​gyok hí​ján az olyan em​be​-
rek​nek, akik be tud​nak rúg​ni egy aj​tót. Jól jön pár olyan is, aki​nek né​ha​nap​ján
eszé​be jut meg​pró​bál​koz​ni a ki​linccsel.
– Eb​ben van va​la​mi. – Azért Begy el​gon​dol​ko​dott, va​jon mit szólt vol​na hoz​zá
Mé​tely, ha meg​tud​ja, hogy Cal​der​nek az ő meg​ölé​sé​vel is eszé​be ju​tott meg​pró​bál​-
koz​ni. Per​sze, előbb-utóbb úgy​is meg​tud​ja. El​ke​rül​he​tet​len, igaz?
– Van egy új fegy​ve​rük. – Mé​tely ha​lá​los rés​sé húz​ta össze a sze​mét. – Mi az?
– Ba​yaz. – Ishri maga is egy kel​lő​kép​pen ha​lá​los sze​m​össze​hú​zás​sal fe​lelt. Begy
kí​ván​csi lett vol​na rá, van-e a vi​lá​gon ke​mé​nyebb sze​m​össze​hú​zó pá​ros en​nél a
ket​tő​nél. – Az Első Má​gus. Ő is ve​lük van. És ho​zott ma​gá​val va​la​mi újat.
– Ez min​den, ami​vel elő tud áll​ni?
A nő hát​ra​haj​tot​ta a fe​jét, és az orra men​tén né​zett rá​juk.
– Nem csak Ba​yaz áll​hat elő meg​le​pe​té​sek​kel. Én is tar​to​ga​tok egyet neki mára.
– Tud​tam, hogy jó ok​kal vet​tem a szár​nya​im alá – mond​ta Mé​tely.
– A szár​nya óvón te​rí​ti be egész észak​föl​det, ó nagy​sze​rű vé​del​me​ző. – Ishri las​-
san a mennye​zet​re emel​te a te​kin​te​tét. – A Pró​fé​ta Is​ten szár​nya alatt ke​res me​ne​-
dé​ket. Én a Pró​fé​ta szár​nya alatt ke​re​sek me​ne​dé​ket. Mint az a va​la​mi, ami nem
en​ge​di, hogy a fe​jünk​re es​sen az eső. – Ez​zel fel​emel​te a ke​zét, és meg​moz​gat​ta az
uj​ja​it, mint​ha nem lett vol​na ben​nük csont. Az ar​cán ijesz​tő​en fe​hér és szé​les mo​-
soly je​lent meg. – Le​gyünk na​gyok vagy ki​csik, mind​annyi​unk​nak szük​sé​günk van
va​la​mi​fé​le me​ne​dék​re. – Mé​tely fák​lyá​já​nak láng​ja lob​bant egyet, és a kö​vet​ke​ző
pil​la​nat​ban a nő már nem volt ott.
– Gon​dol​kod​jon ezen – hal​lot​ta a hang​ját Begy köz​vet​le​nül a háta mö​gül.
 Nevek

Beck be​húz​ta a nya​kát, és a tűz​be me​redt. Nem lá​tott mást, csak meg​fe​ke​te​dett
ága​kat, a kö​ze​pén némi még izzó ha​mu​val meg egyet​len, a szél​ben te​he​tet​le​nül
ide-oda csap​ko​dó apró láng​nyelv​vel. Ki​égett. Majd​nem annyi​ra ki​égett, mint ő
maga. Túl so​ká​ig dé​del​get​te az ál​mot, hogy hős lesz be​lő​le, most pe​dig, mi​után eb​-
ből az álom​ból csak hamu ma​radt, nem tud​ta töb​bé, mit akar. Csak ült a nagy em​-
be​rek​ről, nagy csa​ták​ról és nagy tet​tek​ről el​ne​ve​zett csil​la​gok alatt, és fo​gal​ma sem
volt róla, ki​cso​da.
– Ne​héz el​alud​ni, mi? – Drofd le​te​le​pe​dett mel​lé a tűz​nél, ta​ka​ró​ját a vál​la köré
te​rí​tet​te.
Beck a tőle tel​he​tő leg​hal​kabb mor​du​lás​sal fe​lelt. Sem​mi ked​ve nem volt be​szél​-
get​ni.
Drofd felé nyúj​tott egy teg​nap​ról ma​radt zsír​tól csil​lo​gó hús​da​ra​bot.
– Éhes vagy?
Beck meg​ráz​ta a fe​jét. Maga sem tud​ta, mi​kor evett utol​já​ra. Fel​te​he​tő​leg köz​-
vet​le​nül az​előtt, hogy utol​já​ra aludt, en​nek el​le​né​re már az étel sza​gá​tól is fel​for​-
dult a gyom​ra.
– Ak​kor te​gyük el ké​sőbb​re. – Drofd ze​ké​jé​nek zse​bé​be dug​ta a húst, hogy a
csont ki​állt be​lő​le, az​tán össze​dör​zsöl​te a ke​zét, és a tűz felé tar​tot​ta. Te​nye​rén a
vo​na​lak fe​ke​tén raj​zo​lód​tak ki a mo​csok​tól. Nagy​já​ból ha​son​ló ko​rú​nak tűnt, mint
Beck, de ala​cso​nyabb volt, és sö​té​tebb bőrű, az ál​lá​ra pe​dig még némi bo​ros​ta is
ju​tott. A sö​tét​ben egy ki​csit Reft​re em​lé​kez​te​tett. Beck nyelt egyet, és el​for​dí​tot​ta a
te​kin​te​tét. – Szó​val ne​vet sze​rez​tél ma​gad​nak, mi?
Kur​ta bó​lin​tás volt a vá​lasz.
– Vö​rös Beck. – Drofd fel​ne​ve​tett. – Jó kis név. Mar​co​na hang​zá​sa van. Biz​to​san
örülsz neki.
– Hogy örü​lök-e? – Beck erős kész​te​tést ér​zett, hogy rá​vág​ja: „El​búj​tam egy
szek​rény​ben, és meg​öl​tem a sa​ját tár​sa​mat.” Ehe​lyett azon​ban csak ennyit mon​-
dott: – Vé​gül is.
– Bár ne​kem is len​ne ne​vem! Idő​vel nyil​ván ka​pok azért.
Beck to​vább​ra is a tűz​be me​redt, hát​ha si​ke​rül meg​úsz​nia a to​váb​bi cse​ve​gést.
Csak​hogy Drofd cse​ve​gős tí​pus​nak tűnt.
 – Van csa​lá​dod?
A leg​hét​köz​na​pibb, leg​ma​gá​tól​ér​te​tő​dőbb, leg​bé​nább kur​va téma, ami csak a fiú
eszé​be jut​ha​tott. Beck​nek szin​te fájt ki​pré​sel​ni ma​gá​ból az első sza​va​kat.
– Van egy anyám. Meg két öcsém. Az egyik a völgy ko​vá​csá​nál ina​sos​ko​dik. –
Ha béna is volt a téma, mi​után el​kez​dett be​szél​ni, és a gon​do​la​tai ha​za​fe​lé ka​lan​-
doz​tak, azon kap​ta ma​gát, hogy kép​te​len le​áll​ni. – Anyám most egé​szen biz​to​san a
ter​mést ké​szül be​ta​ka​rí​ta​ni. Ép​pen kez​dett be​ér​ni, ami​kor el​jöt​tem. Éle​sí​ti a ka​-
szát meg min​den. Fes​ten meg se​gít neki… – A hol​tak​ra, de sze​re​tett vol​na ve​lük
len​ni! Leg​szí​ve​seb​ben mo​soly​gott és sírt vol​na egy​szer​re, és nem is mert töb​bet
mon​da​ni, hát​ha nem bír​ja to​vább vissza​fog​ni ma​gát.
– Ne​kem hét nő​vé​rem van – mond​ta Drofd. – Én va​gyok a leg​fi​a​ta​labb test​vér.
Mint​ha nyolc anya sür​gö​lőd​ne kö​rü​löt​tem. Reg​gel​től es​tig más​sal sem fog​lal​koz​-
nak, csak hogy hely​re​rak​ja​nak, és az egyik​nek éle​sebb a nyel​ve a má​sik​nál. Nincs
fér​fi a ház​ban, és nem is esik szó soha fér​fi​dol​gok​ról. Az én ott​ho​nom egy iga​zi po​-
kol volt, annyit el​mond​ha​tok.
Egy me​leg ház, ahol nyolc nő van, és nincs egyet​len kard sem, egy​ál​ta​lán nem
tűnt olyan ször​nyű hely​nek. Va​la​ha Beck is azt gon​dol​ta, hogy az ő ott​ho​na iga​zi
po​kol. Most már egé​szen más el​kép​ze​lé​sei vol​tak ar​ról, hogy mi​lyen is le​het a po​-
kol va​ló​já​ban.
Drofd to​vább fe​cse​gett.
– De most már új csa​lá​dom van. Begy, Gyö​nyö​rű​ség, Vi​dor Yon meg a töb​bi​ek.
Jó har​co​sok. Jó ne​vet sze​rez​tek. Össze​tar​ta​nak, tu​dod, tö​rőd​nek a sa​ját​ja​ik​kal. El​-
vesz​tet​tünk pár em​bert az utób​bi két nap​ban. Pár jó em​bert, de… – Egy pil​la​nat​ra
mint​ha ki​fo​gyott vol​na a szó​ból, ám nem telt sok idő​be, és már​is ta​lált úja​kat. –
Begy az öreg Há​rom​fás he​lyet​te​se volt ré​gen. Min​den csa​tát meg​járt időt​len idők
óta. Ra​gasz​ko​dik a régi mód​sze​rek​hez. Egye​nes, mint a szál​fa. A tal​pad​ra es​tél,
ami​kor itt kö​töt​tél ki, ezek kö​zött az em​be​rek kö​zött.
– Igen. – Beck nem érez​te úgy, mint​ha a tal​pá​ra esett vol​na. In​kább az volt a be​-
nyo​má​sa, hogy to​vább​ra is csak zu​han, és in​kább előbb, mint utóbb, szét fog
loccsan​ni a ko​po​nyá​ja a föl​dön.
– Hon​nan sze​rez​ted a kar​dot?
Beck a mar​ko​lat​ra pil​lan​tott. Szin​te meg​le​pő​dött, hogy még min​dig ott van mel​-
let​te.
– Apá​mé volt.
– Ő is har​colt?
– Ne​ves Em​ber volt. Azt hi​szem, hí​res. – Mennyi​re sze​re​tett ez​zel di​cse​ked​ni va​-
la​ha, most vi​szont ke​se​rű íze volt a név​nek a szá​já​ban. – Szív​te​len Sha​má​nak hív​-
ták.
– Mi? Az, aki pár​ba​jo​zott a Vé​res Ki​len​ces​sel? Az, aki…
 Vesz​tett.
– Igen. A Vé​res Ki​len​ces egy bár​dot vitt ma​gá​val pár​ba​joz​ni, az apám meg ezt a
kar​dot. Az​tán meg​pör​get​ték a paj​zsot, a Vé​res Ki​len​ces nyert, és a kar​dot vá​lasz​-
tot​ta. – Beck elő​húz​ta a kar​dot. Os​to​ba mó​don at​tól félt, hogy vé​let​le​nül le​szúr
vele va​la​kit. Újon​nan tá​madt tisz​te​let​tel te​kin​tett az éles​re fent acél​ra. – Har​col​-
tak, és a Vé​res Ki​len​ces fel​ha​sí​tot​ta apám gyom​rát. – Most már tel​jes őrült​ség​nek
tűnt, hogy ennyi​re si​e​tett az ő nyom​do​ka​i​ba lép​ni. Egy olyan em​ber út​ját jár​ta,
akit nem is is​mert, és aki​nek ki​on​tot​ták a be​le​it an​nak a bi​zo​nyos út​nak a vé​gén.
– Azt aka​rod mon​da​ni… A Vé​res Ki​len​ces a ke​zé​ben tar​tot​ta azt a kar​dot?
– Hát gon​do​lom, nyil​ván igen.
– Sza​bad?
Itt lett vol​na az ide​je, hogy Beck el​küld​je Drof​dot a ha​lál fa​szá​ra, de ab​ból, hogy
a ma​gá​nyos har​cost ját​szot​ta, ed​dig sen​ki szá​má​ra nem sült ki sem​mi jó. Ez​út​tal
meg​pró​bál in​kább egy-két ba​rá​tot sze​rez​ni. Így hát mar​ko​lat​tal elő​re át​nyúj​tot​ta a
fegy​vert.
– A hol​tak​ra, ez egy mocs​ko​sul jó kard! – Drofd tág​ra nyílt szem​mel me​redt rá.
– Még min​dig vé​res.
– Igen – nyög​te ki nagy ne​he​zen Beck.
– Ni​csak, ni​csak! – Gyö​nyö​rű​ség állt meg mel​let​tük csí​pő​re tett kéz​zel, a nyel​vét
ki​dug​va a fo​gai kö​zött. – Két fi​a​tal le​gény egy​más fegy​ve​rét ta​po​gat​ja a tűz fé​nyé​-
nél? Nyu​ga​lom, ér​tem én, hogy megy ez. Gon​dol​tá​tok, úgy​sem fi​gyel sen​ki, ha​ma​-
ro​san újabb csa​ta jön, és ta​lán nem is lesz al​kal​ma​tok pró​bál​koz​ni. A vi​lág leg​ter​-
mé​sze​te​sebb dol​ga.
– Csak be​szél​get​tünk. Ne​vek​ről. Te ho​gyan sze​rez​ted a ti​é​det?
– Hogy én? – Gyö​nyö​rű​ség össze​hú​zott szem​mel né​zett rá​juk. Beck nem tu​dott
mit kez​de​ni egy har​co​ló nő​vel, fő​leg egy olyan​nal, aki egy tu​ca​tot ve​zet. Sőt mi
több, egy olyan​nal, aki az ő fő​nö​ke. Kény​te​len volt el​is​mer​ni, hogy Gyö​nyö​rű​ség
meg​ijesz​tet​te egy ki​csit a ke​mény te​kin​te​té​vel, a büty​kös fej​bő​ré​vel meg a régi heg​-
gel az arca egyik ol​da​lán és a fris​sel a má​si​kon. Va​la​ha ta​lán szé​gyell​te vol​na ma​-
gát, ami​ért tart egy nő​től, de ez alig​ha szá​mí​tott most már, ami​kor min​den​től tar​-
tott. – Gyö​nyö​rű​en meg​rug​dos​tam két kí​ván​csis​ko​dó fi​a​tal le​gényt.
– Há​rom​fás​tól kap​ta. – Vi​dor Yon úgy, ahogy volt, a ta​ka​ró​já​ba csa​var​va gör​dült
oda, fel​tá​masz​ko​dott a kö​nyö​ké​re, fél sze​mét rés​nyi​re nyit​va a tűz​be né​zett, és
meg​va​kar​ta bo​zon​tos fe​ke​te sza​kál​lát. – A csa​lád​já​nak Uff​rith​tól észak​ra volt ta​-
nyá​ja. Ja​víts ki, ha té​ve​dek.
– Ki fog​lak – kö​zöl​te a nő. – Ne ag​gódj!
– Az​tán ami​kor el​kez​dőd​tek a ba​jok, Be​thod né​hány em​be​re meg​lá​to​gat​ta azt a
völ​gyet. Erre ő le​bo​rot​vál​ta a ha​ját.
 – Azt már hó​na​pok​kal ko​ráb​ban le​bo​rot​vál​tam. Csak út​ban volt, ami​kor az eke
után men​tem.
– Ez eset​ben té​ved​tem. Aka​rod foly​tat​ni?
– Megy ez ne​ked.
– Szó​val bir​ka​nyí​rás​ra nem volt szük​ség, de fo​gott egy kar​dot, rá​vett még pár
em​bert a völgy​ben, hogy ők is így te​gye​nek, és meg​lep​ték Be​tho​dé​kat.
Gyö​nyö​rű​ség sze​me csil​lo​gott a tűz fé​nyé​ben.
– De meg ám!
– Az​tán meg​je​lent Há​rom​fás ve​lem meg Beggyel együtt, és azt hit​tük, az egész
völ​gyet fel​éget​ve ta​lál​juk, a gaz​dák​ból meg csak hul​lák ma​rad​tak. Erre ott van Be​-
thod tu​cat​nyi le​gé​nye fel​köt​ve, tu​cat​nyi má​sik meg fog​ság​ban, és ez a csaj vi​gyá​-
zott rá​juk, nem akár​mi​lyen mo​sollyal. Mit is mon​dott Há​rom​fás?
– Nem mond​hat​nám, hogy em​lék​szem – mo​rog​ta a nő.
– Gyö​nyö​rű hü​lye​ség, hogy itt egy nő a fő​nök – vá​la​szolt sa​ját kér​dé​sé​re Yon, re​-
sze​lős basszust eről​tet​ve ma​gá​ra. – Egy-két hé​tig Gyö​nyö​rű Hü​lye​ség​nek hív​tuk,
az​tán egy​sze​rű​sí​tet​tünk a dol​gon, és tes​sék.
Gyö​nyö​rű​ség mo​gor​ván bó​lin​tott a tűz felé.
– Az​tán egy hó​nap​pal ké​sőbb Be​thod több em​bert kül​dött, és csak fel​éget​ték a
völ​gyet.
Yon vál​lat volt.
– Azért ti jól meg​lep​té​tek őket.
– És te, Vi​dor Yon Cum​ber?
Yon le​dob​ta ma​gá​ról a ta​ka​rót, és fel​ült.
– Nem nagy tör​té​net.
– Ne sze​rény​kedj! Vi​dor​ra azért sü​töt​ték rá a ne​vét an​nak ide​jén, mert iga​zi mó​-
ka​mes​ter volt. Az​tán az ine​war​di csa​ta egy tra​gi​kus pil​la​na​tá​ban le​vág​ták a far​kát.
Észak​föld asszo​nyai job​ban meg​gyá​szol​ták, mint az összes el​esett fér​jet, fiút és
apát együtt​vé​ve. Az​óta még csak el sem mo​so​lyo​dott.
– Ez egy ke​gyet​len ha​zug​ság. – Yon vas​kos uj​já​val Beck​re mu​ta​tott. – Soha nem
volt hu​mor​ér​zé​kem. Ine​ward​nál meg csak a com​bom​ból vág​tak ki egy da​rab​kát.
Sok vért vesz​tet​tem, de iga​zá​ból nem tet​tek ben​nem kárt. Az​óta is min​den mű​kö​-
dik oda​lent, csep​pet se ag​gód​ja​tok.
A háta mö​gött, ahol Yon nem lát​hat​ta, Gyö​nyö​rű​ség az ágyé​ká​ra mu​ta​tott.
– A far​kát meg a go​lyó​it is – for​mál​ta hang​ta​la​nul az aj​ka​i​val a sza​va​kat, mi​köz​-
ben a ke​zé​vel vá​gó​moz​du​la​tot tett. – A far​kát… meg a… – Az​tán Yon hát​ra​for​dult,
és a nő a kör​me​it kezd​te must​rál​ni, mint aki nem is csi​nált sem​mit.
 – Már​is fel​kel​te​tek? – Özön bi​ce​gett kö​ze​lebb az al​vók meg a tü​zek kö​zött va​la​-
ki​vel, akit Beck nem is​mert. A szi​kár fér​fi ha​já​ba bő​ség​gel ve​gyül​tek ősz szá​lak.
– A leg​fi​a​ta​lab​bak éb​resz​tet​tek ben​nün​ket – kö​zöl​te Gyö​nyö​rű​ség. – Drofd Beck
fegy​ve​rét ta​pe​rol​ta.
– Hát ér​tem én, hogy megy ez… – szólt Yon.
– Meg​ta​pe​rol​hat​já​tok az enyé​met is, ha gon​dol​já​tok. – Özön meg​ra​gad​ta az
övén lógó bu​zo​gányt, és fel​fe​lé for​dí​tot​ta. – Jó nagy bumsz​li van a vé​gén! – Drofd
fel​ne​ve​tett, de a töb​bi​ek mint​ha nem let​tek vol​na tré​fás ked​vük​ben. Beck biz​to​san
nem volt. – Nem? – Özön vá​ra​ko​zó​an né​zett kör​be. – Mert öreg va​gyok, igaz?
Meg​mond​hat​já​tok. Azért van, mert öreg va​gyok.
– Mind​egy, ki fi​a​tal és ki öreg, örü​lök, hogy csat​la​koz​ta​tok hoz​zánk – mond​ta
Gyö​nyö​rű​ség, fel​húz​va a szem​öl​dö​két. – Az Unió nem is mer majd tá​mad​ni most,
hogy ti ket​ten is ve​lünk vagy​tok.
– Ed​dig sem ad​tam vol​na ne​kik esélyt, de pont el kel​lett men​nem pi​sil​ni.
– Har​mad​szor ma éj​jel? – kér​dez​te Yon.
Özön fel​né​zett az égre.
– Azt hi​szem, ne​gyed​szer.
– Ezért hív​ják Özön​nek – dör​mög​te az orra alatt Gyö​nyö​rű​ség. – Ha eset​leg kí​-
ván​csi​ak vol​ta​tok.
– Út​köz​ben össze​fu​tot​tam Scorry Oson​nal. – Özön hü​velyk​jé​vel a mel​let​te álló
szi​kár fér​fi​ra bö​kött.
El​tar​tott egy da​ra​big, mire Oson ki​vá​lasz​tot​ta a meg​fe​le​lő sza​va​kat, az​tán hal​-
kan meg​szó​lalt.
– Gon​dol​tam, kö​rül​né​zek.
– És ta​lál​tál va​la​mit? – kér​dez​te Gyö​nyö​rű​ség.
A fér​fi las​san bó​lin​tott, mint​ha ma​gát az élet tit​kát fe​dez​te vol​na fel.
– Há​bo​rú van. – Tö​rök​ülés​ben le​te​le​pe​dett Beck mel​lé, és ke​zet nyúj​tott a fi​ú​-
nak. – Scorry Oson.
– Mert​hogy olyan pu​hák a lép​tei – ma​gya​ráz​ta Drofd. – Fő​leg fel​de​rí​tés​sel fog​-
lal​ko​zik. – Ha harc van, ak​kor meg a hát​só sor​ban ma​rad a dár​dá​já​val.
Beck erőt​le​nül meg​ráz​ta Oson ke​zét.
– Beck.
– Vö​rös Beck – he​lyes​bí​tett Drofd. – Ez a neve. Teg​nap kap​ta. Hosszú​kezű​től.
Az os​run​gi csa​ta után. Az​tán meg ide​ke​rült… hoz​zánk… Tu​dod… – Beck és Scorry
kí​ván​csi​an pil​lan​tott rá, ahogy le​fe​küdt a föld​re, és be​bur​ko​ló​zott a ta​ka​ró​já​ba.
– Begy ne​ked is el​mond​ta a be​szé​dét? – kér​dez​te Scorry.
 – A be​szé​dét?
– Ar​ról, hogy he​lye​sen kell cse​le​ked​ni.
– Em​lí​tett ilyes​mit.
– Ne​hogy túl ko​mo​lyan vedd!
– Ne?
Scorry vál​lat vont.
– Min​den​ki​nek más a he​lyes. – Egyen​ként elő​húz​ta a ké​se​it, és sor​ban le​tet​te
őket maga elé a föld​re, egy ha​tal​mas, majd​hogy​nem kard​nak mond​ha​tó csont​nye​-
lű da​rab​tól egy apró pél​dá​nyig, ami​nek még nye​le sem volt, csak egy gyű​rű​pár vár​-
ta, hogy az em​ber be​le​dug​ja két uj​ját.
– Az al​ma​há​mo​zás​ra való? – kér​dez​te Beck.
Gyö​nyö​rű​ség el​húz​ta az uj​ját inas nya​ka előtt.
– In​kább arra, hogy tor​ko​kat vág​ja​nak el vele.
Beck úgy érez​te, a nő va​ló​szí​nű​leg csak ug​rat​ja, de mi​után Scorry rá​kö​pött egy
fe​nő​kő​re, az apró pen​ge pe​dig fel​ra​gyo​gott a tűz fé​nyé​ben, már nem volt olyan biz​-
tos a dol​gá​ban. A fér​fi a kő​höz nyom​ta a kést, és mind​két irány​ban hú​zott raj​ta
egyet. Ser​ce​nő hang hal​lat​szott, az​tán hir​te​len ta​ka​ró leb​bent.
– Acél! – Whir​run fel​ug​rott, és tán​to​rog​va for​dult kör​be, pok​ró​ca be​le​ga​ba​lyo​-
dott a kard​já​ba. – Acélt hal​lot​tam!
– Kuss le​gyen! – ki​ál​tot​ta va​la​ki.
Whir​run ki​sza​ba​dí​tot​ta a fegy​ve​rét, és fel​rán​tot​ta a csuk​lyá​ját a sze​mé​ről.
– Éb​ren va​gyok! Reg​gel van? – A Blig​hi Whir​run örö​kös éber​sé​gét mél​ta​tó tör​-
té​ne​tek kis​sé tú​loz​tak te​hát. A fér​fi le​en​ged​te a fegy​ve​rét, hu​nyo​rog​va né​zett fel a
sö​tét égre meg a fel​hők kö​zül ki​ku​kucs​ká​ló csil​la​gok​ra. – Mi​ért van sö​tét? Ne fél​je​-
tek, gye​re​kek! Whir​run ve​le​tek van, és harc​ra kész!
– Hála a hol​tak​nak! – hor​kant fel Gyö​nyö​rű​ség. – Meg va​gyunk ment​ve!
– De meg ám, asszony! – Whir​run hát​ra​lök​te a csuk​lyá​ját, és be​le​túrt a ha​já​ba,
ami az egyik ol​da​lon tel​je​sen a fej​bő​ré​hez ta​padt, a má​si​kon meg úgy állt ki, mint a
bo​gáncs szám​ta​lan tüs​ké​je. A Hő​sök​re né​zett, az​tán mi​vel nem lá​tott mást, csak
ro​po​gó tá​bor​tü​ze​ket, alvó em​be​re​ket meg a jó öreg kö​ve​ket, kö​ze​lebb hú​zó​dott a
lán​gok​hoz, és ásí​tott egy na​gyot. – Még​hoz​zá az unal​mas be​szél​ge​tés​től. Jól hal​lot​-
tam, hogy ne​vek​ről volt szó?
– Igen – mor​mog​ta Beck. Nem mert töb​bet mon​da​ni, olyan volt, mint​ha Skar​-
ling​gal be​szél​get​ne. A Blig​hi Whir​run nagy​sze​rű tet​te​i​ről szó​ló tör​té​ne​te​ken ne​vel​-
ke​dett. Hall​gat​ta a ré​sze​ges öreg Sca​vit a fa​lu​ban, és kö​nyör​gött neki, hogy me​sél​-
jen még. Ar​ról ál​mo​dott, hogy egyen​lő​ként áll majd mel​let​te, és őt is meg​em​lí​tik a
Whir​run​ról szó​ló da​lok​ban. Most pe​dig itt ült mel​let​te gyá​va csa​ló​ként, sa​ját tár​sa
gyil​ko​sa​ként. Szo​ro​san össze​fog​ta ma​gán any​ja kö​pe​nyét, és va​la​mi ke​mé​nyet ta​-
pin​tott. Rá​jött, hogy a szö​vet még min​dig me​rev Reft al​vadt vé​ré​től, és erőt kel​lett
ven​nie ma​gán, hogy ne bor​zong​jon meg. Vö​rös Beck. Vér ta​padt a ke​zé​hez, igaz,
ami igaz. De egy​ál​ta​lán nem olyan ér​zés volt, ami​lyen​re szá​mí​tott.
– Szó​val ne​vek? – Whir​run fel​kap​ta a kard​ját, és he​gyé​vel a föld​re tá​masz​tot​ta.
Túl nagy​nak és túl ne​héz​nek lát​szott ah​hoz, hogy ko​mo​lyan fegy​ver​nek le​hes​sen
hasz​nál​ni. – Ez itt a Kar​dok Aty​ja, és az em​be​rek vagy száz ne​vet ad​tak már neki.
– Yon be​csuk​ta a sze​mét, és ha​nyatt dőlt. Gyö​nyö​rű​ség az ég felé né​zett, Whir​run
azon​ban csak mond​ta to​vább a ma​gá​ét ki​mért, mély han​gon, mint​ha már szám​ta​-
lan​szor elő​ad​ta vol​na ezt a be​szé​det. – Haj​na​li Bo​rot​va, Sír​ásó, Vé​res Ara​tás, Fent
És Lent, Scac-ang-Ga​ioc a völgy​la​kók nyel​vén, ami azt je​len​ti, hogy Vi​lá​gok Ket​té​-
ha​sí​tó​ja, a csa​ta, amit az idők kez​de​tén vív​tak, az​tán a vi​lág vé​gén megint meg​vív​-
ják. Ez a ju​tal​mam és a bün​te​té​sem egy​szer​re. Az ál​dá​som és az át​kom. Da​guf Col
adta át ne​kem a ha​lá​los ágyán. Ő Yor​we​el​től, a Hegy​től kap​ta, aki vi​szont Né​gy​ar​-
cú​tól, aki pe​dig Leef-reef-Ockang​tól, és így to​vább ad​dig, ami​kor még egé​szen fi​a​-
tal volt a vi​lág. Ami​kor Shog​lig sza​va va​ló​ság​gá vá​lik, és vég​re szem​be​né​zek a Nagy
Ki​egyen​lí​tő​vel, én is át​adom majd an​nak, akit a leg​in​kább ér​de​mes​nek ta​lá​lok rá,
és aki to​vább öreg​bí​ti a hír​ne​vét. Idő​vel egy​re több neve lesz, és egy​re több em​ber
mond​hat​ja el ma​gá​ról, hogy for​gat​ta ezt a kar​dot, és egy​re töb​ben hal​nak meg ál​-
ta​la, amíg ezek​nek a ne​vek​nek a lis​tá​ja már olyan hosszú lesz, hogy az em​lé​ke​zet
ho​má​lyá​ba vész. A völ​gyek​ben, ahol szü​let​tem, azt mond​ják, ez Is​ten kard​ja, és a
mennyek​ből hul​lott kö​zénk.
– És sze​rin​ted nem? – kér​dez​te Özön.
Whir​run a hü​velyk​uj​já​val le​dör​zsölt egy fol​tot a ke​reszt​vas​ról.
– Ré​geb​ben én is így hit​tem.
– És most?
– Is​ten te​remt dol​go​kat, nem? Is​ten gaz​da. Kéz​mű​ves. Bába. Is​ten éle​tet ad. –
Hát​ra​haj​tot​ta a fe​jét, és fel​né​zett az égre. – Mit akar​na Is​ten egy kard​dal?
Gyö​nyö​rű​ség a mel​lé​re szo​rí​tot​ta a ke​zét.
– Jaj, Whir​run, te olyan ki​ba​szott bölcs vagy! Órá​kon át el​ül​dö​gél​nék itt azon el​-
mél​ked​ve, hogy va​jon mi a fe​nét is akar​tál mon​da​ni.
– A Blig​hi Whir​run nem tű​nik kü​lö​nö​seb​ben ér​de​kes név​nek – je​gyez​te meg
Beck, de már bán​ta is, ami​kor min​den​ki rá​né​zett. Fő​leg Whir​run.
– Nem?
– Hát… Gon​do​lom, Bligh​ből jöt​tél. Ugye?
– Soha nem jár​tam ott.
– Ak​kor…
– Őszin​tén szól​va fo​gal​mam sincs, hon​nan van a ne​vem. Ta​lán Bligh az egyet​len
hely oda​fent, ami​ről ide​lent is hal​lot​tak a né​pek. – Whir​run vál​lat vont. – Alig​ha
szá​mít. Egy név ön​ma​gá​ban nem mond sem​mit. Az a lé​nyeg, hogy ki mit hoz ki be​-
lő​le. Aki a Vé​res Ki​len​ces​ről hall, az úgy​sem a neve mi​att csi​nál​ja össze ma​gát.
Ami​att az em​ber mi​att csi​nál​ja össze ma​gát, aki a ne​vet vi​sel​te.
– És a Tört​mo​gyo​ró Whir​run? – kér​dez​te Drofd.
– Sem​mi kü​lö​nös. Egy vén​em​ber Ust​red​nél meg​ta​ní​tott rá, hogy ho​gyan tör​jek
pusz​ta kéz​zel mo​gyo​rót. Egy​sze​rű​en meg kell fog​ni, és…
Gyö​nyö​rű​ség fel​hör​dült.
– Nem ezért hív​nak Tört​mo​gyo​ró​nak.
– He?
– Nem – mond​ta Yon. – Nem ezért.
– Té​ged is ugyan​azért hív​nak Tört​mo​gyo​ró​nak, ami​ért Tört​mo​gyo​ró Le​e​fet. –
Gyö​nyö​rű​ség meg​ko​cog​tat​ta bo​rot​vált ha​lán​té​kát. – Mert szé​les kör​ben fel​té​te​le​-
zik ró​lad, hogy össze​tört a mo​gyo​ród.
– Va​ló​ban? – Whir​run össze​rán​col​ta a hom​lo​kát. – Hát ez már ke​vés​bé hí​zel​gő.
A fasz​ka​la​pok! Vál​tok majd pár szót az​zal, aki​től leg​kö​ze​lebb ezt hal​lom. Most jól
el​csesz​ted ezt ne​kem.
Gyö​nyö​rű​ség szét​tár​ta a kar​ját.
– Te​het​sé​gem van hoz​zá.
– Jó reg​gelt, em​be​rek! – Curn​den Begy bal​la​gott las​san a tűz felé, az ar​cát fel​fúj​-
ta, ősz haja lo​bo​gott a szél​ben. Fá​radt​nak tűnt. Sö​tét ka​ri​kák hú​zód​tak a sze​me
alatt, az orra ki​vö​rö​sö​dött.
– Min​den​ki térd​re! – ki​ál​tot​ta el ma​gát Gyö​nyö​rű​ség. – Fe​ke​te Mé​tely jobb​ke​ze
ér​ke​zik!
Begy úgy tett, mint​ha le​in​te​né őket.
– Nem kell meg​hu​nyász​kod​ni.
Va​la​ki más is ér​ke​zett mö​göt​te. Beck gyom​ra fel​for​dult, ahogy fel​is​mer​te Caul
Resz​ke​tet.
– Jól vagy, fő​nök? – kér​dez​te Drofd, majd elő​húz​ta a hús​da​ra​bot a zse​bé​ből, és
fel​kí​nál​ta.
Begy fáj​dal​mas fin​tor​ral gug​golt le a tűz mel​lé, majd be​fog​ta az egyik orr​lyu​kát,
a má​si​kon pe​dig hosszan, ször​csög​ve fúj​ta ki a le​ve​gőt, mint egy hal​dok​ló ka​csa.
Az​tán el​vet​te a húst, és be​le​ha​ra​pott.
– Azt vet​tem ész​re, hogy min​den egyes újabb év el​múl​tá​val mást és mást je​lent
az, hogy jól van az em​ber. Az el​múlt né​hány na​pot véve ala​pul, jól va​gyok. Húsz
év​vel ez​előtt eb​ben az ál​la​pot​ban úgy érez​tem vol​na, mind​járt meg​ha​lok.
 – A csa​ta​me​zőn va​gyunk, nem? – Whir​run szé​le​sen mo​soly​gott. – A Nagy Ki​-
egyen​lí​tő a fal​hoz szo​rí​tott ben​nün​ket.
– Szép gon​do​lat. – Begy úgy moz​gat​ta a vál​lát, mint​ha va​la​ki a nya​ká​ba li​he​gett
vol​na. – Drofd!
– Igen, fő​nök?
– Ha majd jön az Unió, és úgy sej​tem, el​dön​tött tény, hogy jön​ni fog​nak… Az
lesz a leg​jobb, ha ki​ma​radsz be​lő​le.
– Ha ki​ma​ra​dok?
– Ren​des csa​ta lesz. Tu​dom, hogy tö​kös srác vagy, de nincs fel​sze​re​lé​sed. Egy
kis fej​sze meg egy íj? Az uni​ós ka​to​nák​nak pán​cél​juk van, jó acél​pen​gé​ik meg min​-
den, ami kell… – Begy meg​ráz​ta a fe​jét. – Ke​rí​tek ne​ked he​lyet va​la​hol há​tul…
– Ne, fő​nök, én har​col​ni aka​rok! – Drofd úgy pil​lan​tott Beck​re, mint​ha tá​mo​ga​-
tást vár​na tőle. Hi​á​ba. Beck na​gyon sze​ret​te vol​na, ha va​la​ki neki ajánl​ja fel, hogy
ma​rad​jon ki a csa​tá​ból. – Ne​vet aka​rok sze​rez​ni ma​gam​nak. Adj egy esélyt!
Begy el​húz​ta a szá​ját.
– Akár van ne​ved, akár nincs, ugyan​az ma​radsz. Nem le​szel jobb em​ber.
Rosszabb ta​lán igen.
– Bi​zony – bök​te ki Beck, szin​te aka​ra​ta el​le​né​re.
– Könnyen be​szél, aki​nek már van neve – csat​tant fel Drofd, és duz​zog​va me​redt
a tűz​be.
– Ha har​col​ni akar, hadd har​col​jon – szólt Gyö​nyö​rű​ség.
Begy meg​le​pet​ten né​zett fel. Mint​ha csak most jött vol​na rá, hogy nem is ott van,
ahol ed​dig hit​te. Az​tán hát​ra​dőlt, a kö​nyö​ké​re tá​masz​ko​dott, és fél csiz​má​ját a tűz
felé nyúj​tot​ta.
– Hát, vé​gül is ez most már a te tu​ca​tod.
– Tény, ami tény. – Gyö​nyö​rű​ség meg​bök​te a csiz​mát a sa​ját​já​val. – És mind​-
annyi​an har​col​ni fog​nak. – Yon a szé​le​sen mo​soly​gó és a di​cső​ség​nek már a gon​-
do​la​tá​ra is el​vö​rö​sö​dő Drofd vál​lá​ra csa​pott. Gyö​nyö​rű​ség ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, és
kör​mé​vel meg​pöc​köl​te a Kar​dok Aty​já​nak mar​ko​lat​gomb​ját. – Az​tán meg nem is
kell hoz​zá kü​lön​le​ges fegy​ver, hogy va​la​ki ne​vet sze​rez​zen ma​gá​nak. Te pél​dá​ul a
fo​gad​dal vív​tad ki a ti​e​det, nem igaz, Begy?
– Át​ha​rap​tad va​la​ki​nek a tor​kát, ugye? – kér​dez​te Drofd.
– Nem egé​szen. – Begy egy pil​la​nat​ra a tá​vol​ba me​redt, a tűz fé​nye ki​emel​te a
rán​co​kat a sze​me sar​ká​ban. – Az első ren​des csa​tám ide​jén volt egy iga​zán vé​res
na​punk, és én be​le​ke​ve​red​tem a kö​ze​pé​be. Vér​szom​jas vol​tam ak​ko​ri​ban. Hős
akar​tam len​ni. Ne​vet akar​tam sze​rez​ni ma​gam​nak. Utá​na mind a tűz kö​rül ül​tünk,
és azt hit​tem, va​la​mi fé​lel​me​tes ne​vet ka​pok. – Nem emel​te fel a fe​jét, csak a
szem​öl​dö​ke alól pil​lan​tott a töb​bi​ek​re. – Ami​lyen a Vö​rös Beck. Az​tán mi​köz​ben
Há​rom​fás gon​dol​ko​dott, be​le​ha​rap​tam egy jó​ko​ra da​rab hús​ba. Ré​szeg vol​tam
nyil​ván. Egy csont​szi​lánk a tor​ko​mon akadt. Vagy egy per​cig alig kap​tam le​ve​gőt,
min​den​ki a há​ta​mat pü​föl​te. Vé​gül egy meg​ter​mett le​gény​nek fej​jel le​fe​lé kel​lett
ló​gat​nia, hogy meg​sza​ba​dul​jak a csont​tól. Na​po​kig alig tud​tam be​szél​ni. Úgy​hogy
Há​rom​fás Begy​nek ne​ve​zett el, mert​hogy majd​nem ki​lyu​kasz​tot​tam a be​gye​met.
– Shog​lig sze​rint… – kur​jan​tot​ta Whir​run, és há​tát ívbe haj​lít​va né​zett fel az
égre – egy olyan em​ber mu​tat​ja majd meg a vég​ze​te​met, aki fél​re​nyelt egy cson​tot.
– Hogy én mi​cso​da máz​lis​ta va​gyok! – mor​dult fel Begy. – Dü​höng​tem, ami​kor
meg​kap​tam a ne​ve​met. Most már tu​dom, mi​cso​da szí​ves​sé​get tett ne​kem Há​rom​-
fás. Ez​zel el​ér​te, hogy meg​őriz​zem a hi​deg fe​je​met.
– A je​lek sze​rint si​ker​rel járt – szólt köz​be Resz​ket. – Ró​lad mond​ják, hogy
egye​nes vagy, mint a szál​fa, nem igaz?
– Igen. – Begy bá​na​to​san nyal​ta kör​be a fog​so​rát. – Mint a szál​fa, igen.
Scorry még egy​szer vé​gig​húz​ta a fe​nő​kö​vet a ke​zé​ben tar​tott ké​sen, az​tán fel​vet​-
te a kö​vet​ke​zőt.
– Ta​lál​koz​tál már a leg​újabb reg​ru​tánk​kal? – Hü​velyk​uj​já​val ol​dal​ra bö​kött. – Ő
Vö​rös Beck.
– Ta​lál​koz​tunk. – Resz​ket a fi​ú​ra me​redt a tűz fö​lött. – Oda​lent Os​rung​ban.
Teg​nap.
Beck​nek az az őrült ér​zé​se tá​madt, hogy Resz​ket át​lát raj​ta a fém​sze​mé​vel, és
pon​to​san tud​ja, mek​ko​ra csa​ló. El​gon​dol​ko​dott raj​ta, va​jon a töb​bi​ek hogy nem
vet​ték még ész​re, ami​kor nyil​ván lep​le​zet​le​nül ott van az ar​cán, mint egy friss te​to​-
vá​lás. Je​ges bor​zon​gás fu​tott vé​gig a há​tán, és megint szo​ro​sabb​ra húz​ta ma​gán a
kö​pe​nyét.
– Szép kis na​punk volt teg​nap – mor​mog​ta.
– És gya​ní​tom, ma is az lesz. – Whir​run fel​állt, ki​húz​ta ma​gát, és a Kar​dok Aty​-
ját ma​ga​san a feje fölé nyúj​tot​ta. – Már ha sze​ren​csénk van.
 Tegnap

A kék bőr ki​nyúlt, ahogy az acél alá​csú​szott, a fes​ték re​pe​de​zett raj​ta, mint a szik​-
ka​dó föld, a bo​ros​ták hul​lá​moz​tak, a szem fe​hér​jé​ben erek vö​rös csík​jai je​len​tek
meg. A nő a fo​gát csi​kor​gat​va tol​ta a pen​gét egy​re bel​jebb és bel​jebb és bel​jebb,
szem​hé​ja bel​se​jé​nek fe​ke​te​sé​gén szí​nes min​ták ug​rál​tak. Nem tud​ta ki​ver​ni a fe​jé​-
ből azt az át​ko​zott ze​nét. A dal​la​mot, amit a he​ge​dűk húz​tak. A ze​né​szek még min​-
dig ját​szot​tak, egy​re gyor​sab​ban és gyor​sab​ban. A ken​der​pi​pa tom​pí​tot​ta a fáj​dal​-
mat, ép​pen, aho​gyan ígér​ték, de az al​vás​sal kap​cso​lat​ban ha​zud​tak. Át​for​dult a
má​sik ol​da​lá​ra, és össze​húz​ta ma​gát a ta​ka​ró alatt. Mint​ha így egy​sze​rű​en az ágy
túl​ol​da​lán hagy​hat​ta vol​na az öl​dök​lés nap​ját.
Gyer​tya​fény szű​rő​dött be az ajtó kö​rül és a lé​cek kö​zöt​ti ré​se​ken. Ép​pen, ahogy a
nap​fény lát​szott az ajtó mö​gül ab​ban a hi​deg szo​bá​ban, ahol fo​goly​ként őriz​ték
őket. Ahol a sö​tét​ben tér​del​ve a cso​mót cin​cál​ta a kör​mé​vel. Oda​kint​ről han​gok
hal​lat​szot​tak. Tisz​tek jöt​tek és men​tek, az ap​já​val be​szél​tek. Stra​té​gi​á​ról meg lo​-
gisz​ti​ká​ról. Ci​vi​li​zá​ci​ó​ról. Ar​ról, hogy mit akar Fe​ke​te Mé​tely.
Ami va​ló​ban meg​tör​tént, össze​mo​só​dott az​zal, ami meg​tör​tén​he​tett vol​na, és
az​zal, ami​nek meg kel​lett vol​na tör​tén​nie. A Ku​tya​em​ber egy órá​val ha​ma​rabb ér​-
ke​zett a sa​ját észak​föl​di​je​i​vel, és el​in​téz​ték a bar​bá​ro​kat, mi​előtt azok még elő​jö​-
het​tek vol​na az er​dő​ből. Ő maga min​den​ről jó elő​re tu​do​mást szer​zett, fi​gyel​mez​-
te​tett min​den​kit, az​tán Meed kor​mány​zó alig győ​zött há​lál​kod​ni neki. Hard​rick
szá​za​dos se​gít​sé​get ho​zott, nem pe​dig örök​re nyo​ma ve​szett, és az uni​ós lo​vas​ság
ép​pen a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban ke​rült elő, mint a tör​té​ne​tek​ben. Az​tán ő ve​zet​te a
vé​dő​ket, és ki​vont kard​dal, vér​rel össze​fröcs​költ mell​vért​ben állt egy ba​ri​kád te​te​-
jén, pont mint Monz​car​ro Mur​cat​to az édes​lu​ci csa​tát áb​rá​zo​ló fest​mé​nyen, amit
egy, a jó íz​lés​sel ha​di​lá​bon álló ke​res​ke​dő fa​lán lá​tott egy​szer. Min​den​ki meg​őrült.
Ahogy csa​pon​gott to​vább a kép​ze​le​te, azon kez​dett gon​dol​kod​ni, hogy ta​lán ő
maga is meg​őrült, de azért csak fan​tá​zi​ált to​vább.
Az​tán meg​pil​lan​tott va​la​mit a sze​me sar​ká​ból, és már​is megint ott volt, a há​tán
fe​küdt, egy térd pré​se​lő​dött a gyom​rá​ba, és mocs​kos uj​jak fo​nód​tak a nya​ka köré.
Nem ka​pott le​ve​gőt, és a gyo​mor​for​ga​tó bor​za​lom, amit ak​kor va​la​mi​ért nem ér​-
zett, most bűz​lő ára​dat​ként sö​pört vé​gig raj​ta. Le​dob​ta ma​gá​ról a ta​ka​rót, fel​ug​-
rott, az aj​kát rág​csál​ta, a var​ral bo​rí​tott ko​pasz fol​tot va​kar​ta a ha​lán​té​kán, és mint
egy bo​lond, úgy mor​mo​gott ma​gá​ban, mi​köz​ben kí​sér​tet​ték a han​gok, az a ren​ge​-
teg hang.
Ha ha​tá​ro​zot​tab​ban vi​tá​ba szállt vol​na Fe​ke​te Mé​tellyel. Ha erő​sza​kos​ko​dott és
kö​ve​te​lő​zött vol​na, ak​kor ma​gá​val hoz​hat​ta vol​na, és nem… Nem ma​radt vol​na ott
a sö​tét​ben zo​kog​va, ahogy Fin​ree keze ki​csú​szott a ke​zé​ből, az​tán be​csa​pó​dott mö​-
göt​te az ajtó. Kék arc duz​zadt az alá​sik​ló acél​tól, Fin​ree vi​cso​rí​tott, az​tán fel​nyö​-
gött, a fe​jé​hez ka​pott, és szo​ro​san be​csuk​ta a sze​mét.
– Fin.
– Hal. – A fér​fi ha​jolt fö​lé​be, a gyer​tya​fény arany​szí​nű​re fes​tet​te a fél ol​da​lát.
Fin​ree fel​ült, és az ar​cát kezd​te masszí​roz​ni. Zsib​badt. Mint​ha élet​te​len tész​tát da​-
gasz​tott vol​na.
– Hoz​tam tisz​ta ru​há​kat.
– Kö​szö​nöm. – Rö​he​je​sen hi​va​ta​los vá​lasz. Az em​ber a ko​mor​nyik​já​val be​szél
így.
– Ne ha​ra​gudj, hogy fel​éb​resz​tet​te​lek. – A nő még min​dig érez​te a szá​já​ban azt a
fur​csa ízt, és mint​ha a nyel​ve is fel​duz​zadt vol​na a ken​der​től. A szo​ba sö​tét sar​kai
zsong​tak a szí​nek​től.
– Gon​dol​tam, még… pir​ka​dat előtt jö​vök. – A fér​fi el​hall​ga​tott egy pil​la​nat​ra.
Nyil​ván arra várt, hogy fe​le​sé​ge han​got ad a ta​lál​ko​zás fe​lett ér​zett örö​mé​nek, Fin​-
ree azon​ban kép​te​len​nek bi​zo​nyult piti ud​va​ri​as​ko​dás​ra. – Apád rám bíz​ta az os​-
run​gi híd el​le​ni ro​ha​mot.
Fin​ree nem tud​ta, mit mond​jon. Gra​tu​lá​lok. Jaj, ne! Vi​gyázz ma​gad​ra! Ne menj!
Ma​radj itt! Kér​lek! Kér​lek!
– Leg​elöl fo​god ve​zet​ni őket? – Je​ges​nek érez​te a hang​ját.
– Gon​do​lom, nagy​já​ból igen.
– Ne pró​bálj hős​köd​ni! – Mint Hard​rick, ami​kor ki​ro​hant az aj​tón a se​gít​sé​gért,
ami már biz​to​san nem ér​kez​he​tett meg idő​ben.
– Nem hős​kö​döm, azt meg​ígér​he​tem. Csak… így cse​lek​szem he​lye​sen.
– Ez nem fog se​gí​te​ni az elő​re​lé​pés​ben.
– Nem azért csi​ná​lom, hogy elő​re​lép​jek.
– Ak​kor mi​ért?
– Mert va​la​ki​nek mu​száj. – Annyi​ra má​sok vol​tak ők ket​ten. A ci​ni​kus és az ide​-
a​lis​ta. Mi​ért ment hoz​zá egy​ál​ta​lán? – Úgy tű​nik, Brint… meg​van. A kö​rül​mé​nyek​-
hez ké​pest.
Fin​ree azon kap​ta ma​gát, hogy ab​ban re​mény​ke​dik, Aliz​nak nem esett bán​tó​dá​-
sa, de az​tán in​kább el​hes​se​get​te a gon​do​la​tot. Nem volt ere​je hi​á​ba​va​ló re​mény​ke​-
dés​re.
– Mi​ért? Hogy érez​ze ma​gát va​la​ki, aki​nek az el​len​ség el​ra​bol​ta a fe​le​sé​gét?
– Mér​he​tet​le​nül el​ke​se​re​det​ten. Re​mé​lem, min​den rend​ben lesz.
 „Min​den rend​ben lesz.” Olyan hasz​ta​lan, mes​ter​kélt ki​fe​je​zés.
Az egész be​szél​ge​tés hasz​ta​lan és mes​ter​kélt. Hal mint​ha ide​gen lett vol​na. Fo​-
gal​ma sincs, kit vett va​ló​já​ban fe​le​sé​gül. Hogy is​mer​he​ti meg két em​ber iga​zán
egy​mást egy​ál​ta​lán? Min​den​ki ma​gá​nyo​san éli az éle​tét, és a sa​ját csa​tá​it vív​ja.
A fér​fi meg​fog​ta a ke​zét.
– Mint​ha…
Fin​ree nem bír​ta el​vi​sel​ni a bő​rét a bő​rén, és úgy kap​ta el a ke​zét, mint​ha egy
ke​men​cét érin​tett vol​na meg.
– Menj! Jobb, ha most el​mész.
Hal arca meg​rán​dult.
– Sze​ret​lek.
Csak sza​vak. Könnye​dén ki kel​lett vol​na tud​nia mon​da​ni őket. Még​is ugyan​-
olyan le​he​tet​len​nek érez​te a fel​ada​tot, mint​ha a hold​ra kel​le​ne fel​re​pül​nie. Be​for​-
dult a fal felé, és a fér​fi​nak mu​ta​tott há​tá​ra húz​ta a ta​ka​rót. Hal​lot​ta, ahogy az ajtó
be​csu​kó​dik mö​göt​te.
Várt egy pil​la​na​tot, ta​lán töb​bet is, az​tán ki​ká​szá​ló​dott az ágy​ból. Fel​öl​tö​zött. Vi​-
zet pas​kolt az ar​cá​ba. Lej​jebb rán​gat​ta a ru​há​ja uj​ját, hogy el​fed​je a hor​zso​lá​so​kat
a csuk​ló​ján és a cak​kos szé​lű vá​gást az al​kar​ján. Ki​nyi​tot​ta az aj​tót, és át​lé​pett a
szom​széd szo​bá​ba. Az apja ép​pen az​zal a tiszt​tel be​szél​ge​tett, akit elő​ző nap
agyon​nyo​mott a pad​lót tö​rött tá​nyé​rok​kal be​te​rí​tő szek​rény. Nem. Ez egy má​sik
em​ber volt.
– Hát éb​ren vagy! – Az apja mo​soly​gott, de csak óva​to​san, mint​ha azt vár​ná,
hogy Fin​ree egy​szer csak láng​ra lob​ban, és neki kell a vi​zes​vö​dö​rért fut​nia. Fin​ree
arra gon​dolt, hogy ta​lán tény​leg láng​ra lob​ban. Nem le​pő​dött vol​na meg. Ott és
ak​kor nem is bán​ta vol​na kü​lö​nö​seb​ben. – Hogy ér​zed ma​gad?
– Jól. – Ke​zek zá​rul​tak össze a tor​ka kö​rül, a kör​mé​vel tép​te őket, fü​lé​ben sa​ját
szív​ve​ré​se lük​te​tett. – Teg​nap meg​öl​tem egy em​bert.
Az apja föl​állt, és Fin​ree vál​lá​ra tet​te a ke​zét.
– Ta​lán úgy ér​zed, de…
– Na​gyon ha​tá​ro​zot​tan úgy ér​zem. Le​döf​tem egy rö​vid kard​dal, amit az egyik
tiszt​től kap​tam. Az ar​cá​ba nyom​tam a pen​gét. Az ar​cá​ba! Szó​val be​ír​ha​tok ma​-
gam​nak egyet, azt hi​szem.
– Fin​ree…
– Kez​dek meg​őrül​ni? – Han​go​san fel​ne​ve​tett, ak​ko​ra os​to​ba​ság​nak hang​zott az
egész. – Annyi​val rosszabb is le​het​ne. Örül​nöm kéne. Nem te​het​tem sem​mit. Mit
te​he​tett vol​na bár​ki is? Mit kel​lett vol​na ten​nem?
– Az​u​tán, amin ke​resz​tül men​tél, csak egy bo​lond nem len​ne zak​la​tott. Pró​bálj
úgy ten​ni, mint​ha… ez is csak egy újabb nap vol​na, olyan, mint az összes töb​bi.
Fin​ree mély lé​leg​ze​tet vett.
– Hát per​sze. – Re​mél​te, hogy in​kább meg​nyug​ta​tó, mint​sem té​bo​lyo​dott mo​-
sollyal si​ke​rült ap​já​ra pil​lan​ta​nia. – Ez is csak egy újabb nap.
Az egyik asz​ta​lon egy gyü​möl​csök​kel teli fa​tál állt. Ki​vett be​lő​le egy al​mát. Fé​lig
zöld volt, fé​lig vér​vö​rös. Ad​dig kell en​nie, amíg még tud. Meg kell őriz​nie az ere​jét.
Mert hát vol​ta​kép​pen ez is csak egy újabb nap.
Oda​kint még sö​tét volt. Őrök áll​tak a fák​lyák fé​nyé​ben. El​né​mul​tak, ahogy Fin​-
ree el​ha​ladt mel​let​tük, és őt fi​gyel​ték, mi​köz​ben ő úgy tett, mint​ha nem fi​gyel​né
őket. Leg​szí​ve​seb​ben le​okád​ta vol​na a két őrt, de pró​bált úgy mo​so​lyog​ni rá​juk,
mint​ha ez is csak egy újabb nap vol​na, és azok ket​ten nem fes​te​né​nek ép​pen úgy,
mint az a két fér​fi, akik teg​nap el​ke​se​re​det​ten fe​szül​tek neki be​lül​ről a fo​ga​dó be​-
já​ra​tá​nak, mi​köz​ben oda​kint​ről bar​bá​rok ütöt​ték-vág​ták a ka​put.
Le​tért az ös​vény​ről, szo​ro​san össze​fog​ta ma​gán a ka​bát​ját, és ne​ki​vá​gott a
domb​ol​dal​nak. A sö​tét lej​tőt bo​rí​tó fű hul​lám​zott a szél​ben. A fol​tok​ban növő sás
Fin​ree csiz​má​já​ra ta​padt. Egy ko​pasz fér​fi bá​mul​ta a völgy fe​ke​te​sé​gét, ki​gom​bolt
ka​bát​ja lo​bo​gott mö​göt​te. Egyik ke​zét ököl​be szo​rí​tot​ta há​tul a de​re​ká​nál, hü​-
velyk​jé​vel a mu​ta​tó​uj​ját dör​zsöl​te ag​go​dal​ma​san. A má​sik​ban egy csé​szét tar​tott
ke​cse​sen. Fö​löt​te a ke​le​ti ég​bol​ton las​san meg​je​len​tek a haj​nal első hal​vány pa​cái.
Ta​lán a ken​der utó​ha​tá​sa volt, ta​lán az ál​mat​lan​ság tet​te, de az elő​ző nap tör​té​-
né​sei után az Első Má​gus már nem is tűnt olyan ret​te​ne​tes​nek.
– Egy újabb nap! – ki​ál​tot​ta oda neki, mi​köz​ben úgy érez​te, rög​tön fel​emel​ke​dik
a föld​ről, és egé​szen az égig re​pül. – Egy újabb csa​tá​val töl​tött nap vár ránk. Bi​zo​-
nyá​ra örül, Lord Ba​yaz!
A fér​fi kur​tán meg​ha​jolt.
– Nos…
– A Lord Ba​yaz meg​fe​lel, vagy lé​te​zik il​len​dőbb meg​szó​lí​tás az Első Má​gus szá​-
má​ra? – Fin​ree fél​re​sö​pört pár haj​tin​cset az ar​cá​ból, de a szél azon​nal vissza​fúj​ta
őket. – Ke​gyel​mes uram, Va​rázs​ló uram vagy Má​gus​sá​gos uram?
– Igyek​szem nem ra​gasz​kod​ni a for​ma​sá​gok​hoz.
– Egyéb​ként hogy lesz va​la​ki​ből Első Má​gus?
– A nagy Ju​vens első ina​sa vol​tam.
– És ő ta​ní​tot​ta meg ma​gát va​rá​zsol​ni?
– A Ma​gas Mű​vé​szet​re ta​ní​tott meg.
– Ak​kor mi​ért nem az​zal fog​lal​ko​zik in​kább ahe​lyett, hogy em​be​re​ket küld há​-
bo​rú​ba?
– Mert könnyebb em​be​re​ket há​bo​rú​ba kül​de​ni. A va​rázs​lat an​nak a mű​vé​sze​te
és egy​ben tu​do​má​nya, hogy ho​gyan kész​tes​sünk va​la​mit a ter​mé​sze​té​vel el​len​té​tes
vi​sel​ke​dés​re. – Ba​yaz kor​tyolt egyet, és a csé​szé​je pe​re​me fö​lött pil​lan​tott Fin​re​ere.
– Az em​be​rek szá​má​ra vi​szont sem​mi sem ter​mé​sze​te​sebb, mint a há​bo​rús​ko​dás.
Re​mé​lem, job​ban érzi ma​gát a teg​na​pi meg​pró​bál​ta​tá​sok után.
– Meg​pró​bál​ta​tá​sok? Szin​te el is fe​lej​tet​tem az egé​szet. Apám sze​rint úgy kell
ten​nem, mint​ha ez is csak egy újabb nap len​ne. Ak​kor ta​lán így is lesz. Egy át​la​gos
na​pon min​den erőm​mel azon len​nék, hogy a fér​jem, és ez​ál​tal a ma​gam elő​me​ne​-
te​lé​nek ér​de​ké​ben cse​le​ked​jem. – Fél​ol​da​las mo​soly​ra húz​ta a szá​ját. – Ret​te​ne​te​-
sen becs​vá​gyó va​gyok.
Ba​yaz össze​húz​ta zöld sze​mét.
– Min​dig is cso​dál​tam ezt a jel​lem​vo​nást.
– Meed meg​halt. – Meed szá​ja né​mán nyílt ki, az​tán csu​kó​dott be megint, akár
egy part​ra ve​tett halé, ke​zé​vel a kar​ma​zsin​vö​rös uni​for​mi​sán tá​madt sza​ka​dás​hoz
ka​pott, az​tán el​te​rült a föl​dön, há​tát alá​hul​ló pa​pír​la​pok bo​rí​tot​ták be. – Ön​nek
nyil​ván új kor​mány​zót kell ke​rí​te​nie Ang​land szá​má​ra.
– Nem ne​kem, őfel​sé​gé​nek. – A má​gus mé​lyet só​haj​tott. – De egy ilyen nagy​ha​-
tal​mú em​ber ki​ne​ve​zé​se min​dig komp​li​kált ügy. Meed va​la​me​lyik ro​ko​na bi​zo​nyá​-
ra ma​gá​nak fog​ja kö​ve​tel​ni a posz​tot, csak​hogy nem kap​hat​ja meg, mert nem
akar​juk, hogy af​fé​le csa​lá​di cse​cse​be​cse vál​jék be​lő​le. Me​rem ál​lí​ta​ni, hogy leg​-
alább húsz egyéb mág​nás is be​je​lent​ke​zik a Nyílt Ta​nács​ból, de on​nan sen​ki nem
kap​hat a ki​rá​lyét meg​kö​ze​lí​tő ha​tal​mat. Mi​nél kö​ze​lebb ke​rül​nek hoz​zá, an​nál ke​-
vés​bé tud​nak el​len​áll​ni a kí​sér​tés​nek, hogy meg​pró​bál​ják rá​ten​ni a ke​zü​ket, mint
azt az ön apó​sa is nyil​ván kész​ség​gel ta​nú​sí​ta​ná. Ki​emel​het​nénk egy bü​rok​ra​tát,
de a Nyílt Ta​nács dü​höng​ve fog​ná rá, hogy csak egy báb, és így is ép​pen elég baj
van ve​lük. Na​gyon ké​nye​sek az egyen​sú​lyok, ve​szé​lyes vi​ze​ken, szám​ta​lan fél​té​-
keny ri​vá​lis kö​zött kell na​vi​gál​ni. Ennyi elég is hoz​zá, hogy az em​ber úgy, ahogy
van, fel​hagy​jon a po​li​ti​ká​val.
– Mi​ért ne vá​laszt​hat​nák a fér​je​met?
Ba​yaz fél​re​bil​len​tet​te a fe​jét.
– Maga na​gyon egye​nes.
– An​nak tű​nök ma reg​gel.
– Még egy jel​lem​vo​nás, amit min​dig is cso​dál​tam.
– A sors​ra, én az​tán cso​dá​lat​ra​mél​tó va​gyok! – szólt Fin​ree, mi​köz​ben a zo​ko​gó
Aliz​ra zá​ró​dó ajtó csat​ta​ná​sát hal​lot​ta.
– Mind​azon​ál​tal nem hi​szem, hogy so​ka​kat rá bír​nék ven​ni a fér​je tá​mo​ga​tá​sá​-
ra. – Ba​yaz össze​pré​selt aj​kak​kal löttyen​tet​te ki az üle​dé​ket a csé​szé​jé​ből a har​ma​-
tos fűbe. – Az apja az egyik leg​hír​hed​tebb áru​ló volt az Unió tör​té​ne​té​ben.
– Igaz, ami igaz. És a leg​nagy​sze​rűbb az Unió ne​me​sei kö​zül, az első em​ber a
Nyílt Ta​nács​ban, aki egy sza​va​zás​nyi kö​zel​ség​be ke​rült a ko​ro​ná​hoz. – Csak
mond​ta a ma​gá​ét, nem fog​lal​koz​tat​ták job​ban a kö​vet​kez​mé​nyek, mint ka​csá​zó
kö​vet a víz, amin vé​gig​sik​lik. – Ami​kor el​ko​boz​ták a föld​je​it, és a ha​tal​ma sem​mi​-
vé lett, mint​ha soha nem is lé​te​zett vol​na, a ne​me​sek nyil​ván fe​nye​get​ve érez​het​ték
ma​gu​kat. Mert hi​á​ba lel​ték örö​mü​ket a bu​ká​sá​ban, úgy érez​het​ték, a sa​ját​ju​kat ve​-
tí​ti elő​re. Azt kép​zel​ném, ha a fiú vissza​kap​ja az apja ha​tal​má​nak va​la​mi​lyen gon​-
do​san ki​szá​mí​tott tö​re​dé​két, az még jól is ve​szi ki ma​gát a Nyílt Ta​nács előtt. Az
ősi csa​lá​dok jo​ga​i​nak ér​vé​nye​sí​té​se meg mit tu​dom én.
Ba​yaz kis​sé meg​emel​te az ál​lát, és össze​zúz​ta a szem​öl​dö​két.
– Ta​lán. És?
– És amíg a nagy Lord Brock​nak bő​ség​gel akad​tak szö​vet​sé​ge​sei meg el​len​sé​gei
is, a fi​á​nak egyik​ből sincs. Nyolc éven át meg​ve​tet​ték és rá sem he​de​rí​tet​tek. Nem
tag​ja egyet​len ér​dek​szö​vet​ség​nek sem, és nincs más szán​dé​ka, csak hogy hű​sé​ge​-
sen szol​gál​ja a ki​rályt. A csa​ta​me​zőn vi​tán felül be​bi​zo​nyí​tot​ta be​csü​le​tes​sé​gét, bá​-
tor​sá​gát és őfel​sé​ge irán​ti meg​in​gat​ha​tat​lan lo​ja​li​tá​sát. – Fin​ree Ba​yazt fi​xí​roz​ta a
te​kin​te​té​vel. – Szép tör​té​net len​ne. Ural​ko​dónk nem me​rül alá a po​li​ti​kai küz​del​-
mek mo​csa​rá​ba, ehe​lyett in​kább meg​ju​tal​maz​za a hű szol​gá​la​tot, az erényt és a ré​-
gi​mó​di hő​si​es​sé​get. Sze​rin​tem a köz​nép odá​ig len​ne.
– Hű szol​gá​lat, erény és hő​si​es​ség. Nagy​sze​rű tu​laj​don​sá​gok egy ka​to​na szá​má​-
ra. – Mint​ha a disz​nó zsír​já​ról be​szél​ne. – De egy kor​mány​zó el​ső​sor​ban po​li​ti​kus.
Sok​kal in​kább ru​gal​mas​ság​ra, kö​nyör​te​len​ség​re és jó szem​re van szük​sé​ge a prak​-
ti​kus lé​pé​sek fel​is​me​ré​sé​hez. Ezek​kel hogy áll a ked​ves férj​ura?
– Se​hogy, de ta​lán akad olyas​va​la​ki a kör​nye​ze​té​ben, aki be​se​gít​het az ilyes​mi​-
ben.
Ba​yaz aj​kán mint​ha hal​vány mo​soly je​lent vol​na meg.
– Kez​dem gya​ní​ta​ni, hogy ez így le​het. Ér​de​kes öt​le​tet vet fel.
– Ezek sze​rint ön nem gon​dolt min​den​re?
– Iga​zán os​to​bá​nak kell len​ni hoz​zá, hogy va​la​ki azt higgye, min​den​re gon​dolt.
Le​het, hogy meg​em​lí​tem a dol​got Zárt Ta​nács​bé​li kol​lé​gá​im​nak, ami​kor leg​kö​ze​-
lebb össze​ülünk.
– Azt gon​dol​tam vol​na, jobb gyor​san dön​te​ni, mi​előtt még eb​ből a do​log​ból…
ügy lesz. Nyil​ván sen​ki sem te​kint​het pár​tat​lan​nak, de őszin​tén hi​szem, hogy a fér​-
jem a leg​nagy​sze​rűbb em​ber az Uni​ó​ban.
Ba​yaz szá​ra​zon fel​ne​ve​tett.
– Ki mond​ta, hogy a leg​jobb em​ber​re van szük​sé​gem? Könnyen le​het, hogy min​-
den​ki job​ban jár​na, ha egy gyen​ge és os​to​ba em​bert ne​vez​nénk ki Ang​land kor​-
mány​zó​já​ul. Egy gyen​ge és os​to​ba em​bert, aki egy buta és gyá​va nőt vett fe​le​sé​gül.
– At​tól tar​tok, ilyen​nel nem szol​gál​ha​tok. Egyen egy al​mát. – Oda​dob​ta a gyü​-
möl​csöt a va​rázs​ló​nak, aki előbb az egyik ke​zé​ben zsong​lőr​kö​dött vele, amíg vé​gül
a má​sik​kal si​ke​rült el​kap​nia. A csé​szé​je a sás​ban vé​gez​te, szem​öl​dö​ke meg​le​pe​té​-
sé​ben fel​kú​szott a hom​lo​ká​ra. Mi​előtt bár​mit is mond​ha​tott vol​na, a nő már há​tat
for​dí​tott neki, és tá​vo​lo​dott tőle.
Fin​ree már​is alig em​lé​ke​zett rá, mi​ről be​szél​get​tek. A gon​do​la​ta​it tel​je​sen le​fog​-
lal​ta a duz​za​dó kék bőr, ahogy a pen​ge las​san alá​csú​szott, egy​re bel​jebb és bel​jebb.
 Ami a nyakunkba zúdul…

Ször​nyen vé​kony a ha​tár​vo​nal akö​zött, ha va​la​kit ve​zér​ként emel​nek ma​gas​ba,

meg akö​zött, ha akasz​tott em​ber​ként ke​rül a töb​bi​ek fölé. Ami​kor Begy fel​ka​pasz​-
ko​dott az üres lá​dá​ra, hogy el​mond​ja a maga kis be​szé​dét, úgy érez​te, kö​ze​lebb áll
az utób​bi​hoz. Ar​cok ten​ge​re te​rült el előt​te, a Hő​sö​ket a kör egyik ol​da​lá​tól a má​si​-
kig el​lep​ték az em​be​rek, és oda​kint is ren​ge​te​gen pré​se​lőd​tek össze. Az sem se​gí​-
tett, hogy Fe​ke​te Mé​tely pri​bék​je​i​nél zor​do​nabb, sö​té​tebb és mar​co​nább kül​se​jű
tár​sa​sá​got ke​res​ve sem le​he​tett vol​na ta​lál​ni egész Észak​föl​dön, már​pe​dig ar​ra​fe​lé
egy​mást ér​ték a mar​co​na tár​sa​sá​gok. Eze​ket az em​be​re​ket min​den va​ló​szí​nű​ség
sze​rint sok​kal in​kább a fosz​to​ga​tás, az erő​szak meg az öl​dök​lés fog​lal​koz​tat​ta,
mint​sem az, hogy he​lye​sen cse​le​ked​je​nek, rá​adá​sul még az sem ér​de​kel​te őket kü​-
lö​nö​seb​ben, hogy kit hány​nak ép​pen kard​él​re.
Begy örült, hogy a láda mel​lett szi​go​rú te​kin​tet​tel ott áll Vi​dor Yon, Özön meg
Gyö​nyö​rű​ség. En​nél már csak an​nak örült job​ban, hogy Whir​run sem hi​ány​zott
mel​lő​le. A Kar​dok Aty​ja elég volt hoz​zá, hogy súlyt ad​jon bár​ki sza​va​i​nak. Eszé​be
ju​tott, mit mon​dott neki Há​rom​fás, ami​kor a he​lyet​te​sé​vé tet​te. Ve​zé​re akart len​ni
az em​be​re​i​nek, nem a sze​re​tő​je, és a leg​fon​to​sabb az volt, hogy tart​sa​nak tőle, nem
pe​dig az, hogy ked​vel​jék.
– Észak​föl​di​ek! – üvöl​töt​te a szél​be. – Ha eset​leg nem hal​lot​tá​tok vol​na, Don​ga​-
láb meg​halt, és Fe​ke​te Mé​tely en​gem vá​lasz​tott a he​lyé​re. – Ki​vá​lasz​tot​ta a leg​na​-
gyobb, leg​ocs​má​nyabb, leg​un​do​kabb képű bi​tan​got az egész tö​meg​ben, egy olyan
em​bert, aki úgy fes​tett, mint​ha bal​tá​val bo​rot​vál​ko​zott vol​na, és felé ha​jolt. – Azt
te​gyé​tek, baz​meg, amit én mon​dok nek​tek! – vi​cso​rí​tot​ta. – Mos​tan​tól ez a dol​go​-
tok. – Ép​pen elég ide​ig me​redt a fér​fi​ra, hogy vi​lá​gos​sá te​gye, nem fél sem​mi​től,
pe​dig az el​len​ke​ző​je va​ló​já​ban kö​ze​lebb járt az igaz​ság​hoz. – Az enyém meg az,
hogy min​den​kit élet​ben tart​sak. Nagy a va​ló​szí​nű​sé​ge, hogy nem já​rok majd tel​jes
si​ker​rel. Ilyen a há​bo​rú. Azért meg​te​szek min​den tő​lem tel​he​tőt. És a hol​tak​ra,
ugyan​ezt vá​rom el tő​le​tek is.
A tö​meg​ben nyüzs​gés tá​madt, még tá​vol​ról sem si​ke​rült meg​nyer​ni őket. Ide​je
elő​áll​ni a pe​dig​ré​vel. A di​csek​vés nem volt ép​pen az erős​sé​ge mos​ta​ná​ban, de tud​-
ta, hogy ha sze​rény​ke​dik az​zal úgy​sem megy sem​mi​re.
– Curn​den Begy​nek hív​nak, és har​minc éve va​gyok Ne​ves Em​ber. An​nak ide​jén
Há​rom​fás Rudd vett maga mel​lé má​so​dik em​be​ré​nek. – A név hal​la​tán el​is​me​rő
mor​mo​gás tá​madt. – Maga az Uff​rit​hi Szik​la. Én vol​tam az egyik, aki a paj​zsot tar​-
tot​ta neki, ami​kor a Vé​res Ki​len​ces​sel pár​ba​jo​zott. – A mor​mo​gás még han​go​sab​-
ban foly​ta​tó​dott. – Az​tán Be​thod mel​lett har​col​tam, most pe​dig Fe​ke​te Mé​te​lyen a
sor. Ahány csa​tá​ról csak hal​lot​ta​tok, pö​csök, azok​ban én mind har​col​tam. Ki me​-
rem hát je​len​te​ni, hogy meg​fe​le​lő em​ber va​gyok a fel​adat​ra, ami​att fö​lös​le​ges ag​-
gód​no​tok. – Bár ő maga annyi​ra ag​gó​dott, hogy majd össze​csi​nál​ta ma​gát. A hang​-
ja azért nyers és mély ma​radt. A hol​tak​nak hála, hogy hő​sök hang​ján tu​dott szól​ni
an​nak el​le​né​re is, hogy egy gyá​va alak be​lei ju​tot​tak neki.
– Azt aka​rom, hogy ma min​den​ki he​lye​sen cse​le​ked​jen! – menny​dö​rög​te. – És
mi​előtt el​kez​de​né​tek vi​cso​rog​ni, hogy va​lag​ba kell​jen rúg​nom ben​ne​te​ket, nem ar​-
ról be​szé​lek, hogy si​mo​gas​sá​tok meg pár lur​kó buk​si​ját vagy osszá​tok meg az utol​-
só mor​zsá​i​to​kat egy mó​kus​sal. Még csak nem is ar​ról, hogy le​gye​tek Skar​ling​nál is
tö​kö​seb​bek, ha elő​ke​rül​nek a fegy​ve​rek. Nem ar​ról be​szé​lek, hogy le​gye​tek mind
hő​sök. – Ál​lá​val a kö​rü​löt​tük so​ra​ko​zó kö​vek felé bö​kött. – Azt meg​hagy​hat​já​tok
ezek​nek itt. Ok biz​to​san nem fog​nak el​vé​rez​ni. Csak ar​ról be​szé​lek, hogy har​col​ja​-
tok a fő​nö​kö​tö​kért! Har​col​ja​tok a ti​e​i​te​kért! Har​col​ja​tok a mel​let​te​tek álló em​be​-
rért! És min​de​nek​előtt ar​ról be​szé​lek, a kur​va élet​be, hogy ne öles​sé​tek meg ma​ga​-
to​kat!
Mu​ta​tó​uj​já​val Beck​re bö​kött.
– Néz​zé​tek ezt a fiút! Vö​rös Beck a neve. – Beck​nek el​ke​re​ke​dett a sze​me, ahogy
a mar​co​na gyil​ko​sok tel​jes első sora rá​me​redt. – Teg​nap he​lye​sen cse​le​ke​dett.
Csap​dá​ba esett Os​rung egyik há​zá​ban, ami​kor az Unió rá​tör​te az aj​tót. Hall​ga​tott a
fő​nö​ké​re. Ki​tar​tott a sa​ját​jai mel​lett. Ész​nél volt. Négy bi​tan​got kül​dött vissza a
sár​ba, ő pe​dig élet​ben ma​radt. – Begy ta​lán ki​szí​nez​te kis​sé az igaz​sá​got, de hát
ép​pen ez egy ilyen be​széd lé​nye​ge, nem igaz? – Ha egy ti​zen​hét éves le​gény meg
tud vé​de​ni egy há​zat az Unió el​len, ak​kor ennyi hoz​zá​tok ha​son​ló harc​edzett fér​fi​-
nak nem okoz​hat gon​dot, hogy tá​vol tart​sa őket egy ilyen domb​tól. És mi​vel min​-
den​ki tud​ja, mi​lyen gaz​dag az Unió, ok​kal hi​het​jük, hogy sok min​dent hagy​nak
ma​guk után, ami​kor majd fut​va me​ne​kül​nek le​fe​lé azon a lej​tőn. – Erre az em​be​-
rek vég​re el​ne​vet​ték ma​gu​kat. Sem​mi​vel nem le​he​tett olyan ha​tást el​ér​ni, mint a
hi​ú​sá​guk le​gyez​ge​té​sé​vel. – Ennyit akar​tam – böm​böl​te vé​gül. – Min​den​ki a he​-
lyé​re! – Le​ug​rott a lá​dá​ról, egy pil​la​nat​ra el​vesz​tet​te az egyen​sú​lyát, ahogy fá​jós
tér​de meg​bi​csak​lott alat​ta, de leg​alább tal​pon ma​radt. Nem ka​pott tap​sot, de úgy
sej​tet​te, elég em​bert si​ke​rült maga mel​lé ál​lí​ta​nia ah​hoz, hogy ne szúr​ják hát​ba
még a csa​ta vége előtt. Már​pe​dig eb​ben a tár​sa​ság​ban en​nél töb​bet alig​ha re​mél​-
he​tett.
– Szép be​széd – ál​la​pí​tot​ta meg Gyö​nyö​rű​ség.
– Gon​do​lod?
– Az a rész a he​lye​sen cse​lek​vés​ről ki​csit nec​ces volt azért. Mu​száj volt?
Begy meg​von​ta a vál​lát.
– Va​la​ki​nek ezt is el kell mon​da​nia.
– Ta​lán hal​lot​tak az éj​sza​kai fi​as​kó​ról. – Val​li​mir ez​re​des szi​go​rú​an né​zett kör​be
őfel​sé​ge Első Ez​re​dé​nek tiszt​je​in és tiszt​he​lyet​te​se​in.
– Egy észak​föl​di raj​ta​ütés volt.
– Egy jó nagy el​ba​szás volt – dör​mög​te mag elé Sne​ci. Ab​ban a pil​la​nat​ban tud​-
ta, amint meg​hal​lot​ta a ke​let fe​lől ér​ke​ző ri​csajt. Az el​ba​szás leg​fon​to​sabb hoz​zá​-
va​lói az éj​sza​ka, a had​se​re​gek és a meg​le​pe​té​sek.
– Akadt némi zűr​za​var a front​vo​na​lon…
– To​váb​bi el​ba​szá​sok – dör​mög​te maga elé Sne​ci.
– A pá​nik ter​jedt a sö​tét​ben…
– Még egy cso​mó el​ba​szás – dör​mög​te maga elé Sne​ci.
– És… – Val​li​mir vá​gott egy gri​maszt. – Az észak​föl​di​ek el​vit​ték két zász​lón​kat.
Sne​ci ki​nyi​tot​ta a szá​ját, de ez​út​tal még ő sem ta​lál​ta a sza​va​kat. A tár​sa​sá​gon
vé​gig​fu​tó mor​mo​gás a szél​ben zúgó lom​bok el​le​né​re is tisz​tán hall​ha​tó volt. Val​li​-
mir túl​ki​a​bál​ta őket.
– Az el​len​ség rá​tet​te a ke​zét a Má​so​dik és a Har​ma​dik Re​gi​ment zász​la​já​ra. Mit​-
te​rick tá​bor​nok… – Az ez​re​des olyan em​ber be​nyo​má​sát kel​tet​te, mint aki igen
ala​po​san meg​vá​lo​gat​ja a sza​va​it. – Nem bol​dog.
Sne​ci fel​hor​kant. Mit​te​rick a leg​jobb pil​la​na​ta​i​ban sem volt bol​dog, el tud​ta kép​-
zel​ni hát, mi​lyen ha​tás​sal le​he​tett rá őfel​sé​ge két lo​bo​gó​já​nak el​tu​laj​do​ní​tá​sa az
orra elől. Ha va​la​ki most meg​bök​né egy tű​vel, min​den va​ló​szí​nű​ség sze​rint fel​rob​-
ban​na, és a fél völ​gyet ma​gá​val vin​né. Sne​ci azon kap​ta ma​gát, hogy kü​lö​nös gond​-
dal mar​kol​ja az Első Re​gi​ment zász​la​ját, és en​ge​dett a szo​rí​tá​sán.
– És ami még sok​kal rosszabb – foly​tat​ta Val​li​mir –, ér​te​sü​lé​se​im sze​rint teg​nap
dél​után tá​ma​dá​si pa​ran​csot küld​tek a szá​munk​ra, ami azon​ban nem ju​tott el hoz​-
zánk. – Csősz a sze​me sar​ká​ból mo​gor​va pil​lan​tást ve​tett Sne​ci​re, aki​től csak egy
váll​rán​dí​tás​ra tel​lett. Le​der​lin​gen​nek to​vább​ra sem lát​ták nyo​mát. Könnyen le​het,
hogy egy​sze​rű​en de​zer​tált. – Mire a kö​vet​ke​ző üze​net meg​ér​ke​zett, be​sö​té​te​dett.
Mit​te​rick azt sze​ret​né, ha ma min​dent be​pó​tol​nánk. Amint kel​lő​kép​pen vi​lá​gos
lesz, a tá​bor​nok el​söp​rő ere​jű tá​ma​dást in​dít Cla​il fala el​len.
– Huh! – Sne​ci az el​múlt pár nap​ban so​kat hal​lott el​söp​rő erő​ről pa​pol​ni, de az
észak​föl​di​e​ket ez va​la​mi​ért na​gyon nem ha​tot​ta meg, és egye​lő​re ma​rad​tak.
– Vi​szont a fal nyu​ga​ti vé​gét ránk hagy​ja. Ki​zárt, hogy az el​len​ség elég em​bert
tud​jon ide​kül​de​ni, ha egy​szer a tá​ma​dás el​in​dult. Amint meg​lát​juk, hogy el​hagy​ják
a fa​lat, át​ke​lünk a fo​lyón, és ol​dal​ba tá​mad​juk őket. – Val​li​mir il​luszt​rá​ció gya​nánt
egyik ke​zé​vel rá​csa​pott a má​sik​ra. – És ez​zel vé​gük is. Egy​sze​rű. Amint el​hagy​ják a
fa​lat, tá​ma​dunk. Van kér​dés?
Mi lesz, ha nem hagy​ják el a fa​lat?– adta ma​gát már​is egy, de Sne​ci tisz​tá​ban
volt vele, hogy nem jön​ne ki jól be​lő​le, ha fel​tű​nős​köd​ne a tisz​tek kö​zött.
– Jól van. – Val​li​mir úgy mo​soly​gott, mint​ha a csend azt je​len​te​né, hogy a terv
tö​ké​le​tes, nem pe​dig azt, hogy az em​be​rei túl os​to​bák, túl lel​ke​sek vagy túl bá​tor​-
ta​la​nok, hogy rá​mu​tas​sa​nak a gyen​ge pont​ja​i​ra. – Hi​ány​zik az em​be​re​ink fele és
az összes lo​vunk, de ez nem áll​hat őfel​sé​ge Első Re​gi​ment​jé​nek út​já​ba, igaz? Ha
ma meg​tesszük a kö​te​les​sé​gün​ket, még bő​ven lesz rá időnk, hogy mind​annyi​an
hő​sök​ké vál​junk.
Sne​ci​nek el kel​lett foj​ta​nia fel​tör​ni ké​szü​lő gú​nyos ne​ve​té​sét, ahogy az os​to​ba,
lel​kes és bá​tor​ta​lan tisz​tek szét​szé​led​tek, az​tán be​vet​ték ma​gu​kat a fák közé, hogy
fel​ké​szít​sék az em​be​re​i​ket.
– Hal​lod ezt, Csősz? Mind hő​sök le​he​tünk.
– Én az​zal is meg​elég​szem, ha túl​élem a na​pot, Sne​ci. Menj ki az erdő szé​lé​re, és
tartsd szem​mel a fa​lat. El​kél ott egy ta​pasz​talt szem​pár.
– Ó, sok min​dent lát​tam én már törzs​őr​mes​te​rem!
– Meg még an​nál is töb​bet, sem​mi két​ség. Ab​ban a pil​la​nat​ban, ami​kor meg​lá​-
tod, hogy az észak​föl​di​ek odébb​áll​nak, már jel​zed is. És Sne​ci? – A káp​lár vissza​-
for​dult. – Nem csak te fogsz fi​gyel​ni, szó​val ne is pró​bálj trük​köz​ni. Még nem fe​lej​-
tet​tem el, mi tör​tént az​zal a raj​tütés​sel Shric​tá​nál. Vagy​is mi nem tör​tént.
– A vét​ség nem bi​zo​nyít​ha​tó. Csak a had​bí​ró​sá​got idé​zem.
– A had​bí​ró​sá​got idé​zed. Te az​tán szép kis fir​ma vagy.
– Csősz törzs​őr​mes​ter úr, le​sújt, hogy egy kol​lé​gám ilyen rossz vé​le​ménnyel van
a jel​le​mem​ről.
– Mi​fé​le jel​le​med​ről? – ki​ál​tott Sne​ci után Csősz, mi​köz​ben az a fá​kat ke​rül​get​ve
el​in​dult fel​fe​lé az emel​ke​dőn.
Mony a bok​rok kö​zött la​pult, nagy​já​ból ugyan​ott, ahol az egész éj​sza​kát töl​töt​-
ték, és Sne​ci kuk​ker​já​val a pa​tak túl​part​ját für​kész​te.
– Hol van Be​cses? – kér​dez​te a káp​lár. Mony ki​nyi​tot​ta a szá​ját, de nem ma​radt
ide​je vá​la​szol​ni. – Ha job​ban be​le​gon​do​lok, sej​tem. Van jele moz​gás​nak? – Mony
megint ki​nyi​tot​ta a szá​ját. – Már​mint Be​cses köz​le​gény be​le​i​nek moz​gá​sát nem
szá​mít​va.
– Sem​mi, Sne​ci káp​lár úr.
– Re​mé​lem, nem bá​nod, ha ma​gam is meg​győ​ző​döm róla. – Vá​lasz​ra sem vár​va
el​vet​te a táv​csö​vet, és vé​gig​kö​vet​te vele a fal vo​na​lát egé​szen ad​dig a pon​tig, ahol
ke​le​ten el​tűnt egy buc​ka mö​gött.
– Nem mint​ha ké​tel​ked​nék a szak​ér​tel​med​ben… – Sen​ki sem állt a kö​vek előtt,
mö​göt​te azon​ban a sö​tét ég​bolt hát​te​re előtt fo​ko​za​to​san ki​raj​zo​ló​dó dár​dá​kat lá​-
tott, még​hoz​zá jó so​kat.
– Nincs moz​gás, igaz, káp​lár úr?
– Nincs, Mony. – Sne​ci le​eresz​tet​te a táv​csö​vet, és meg​va​kar​ta a nya​kát. – Nincs
moz​gás.
Ja​len​horm tá​bor​nok tel​jes, Mit​te​rick két re​gi​ment​jé​vel meg​erő​sí​tett had​osz​tá​lya
úgy so​ra​ko​zott fel a se​ké​lye​sig eresz​ke​dő fü​ves és ka​vi​csos lej​tőn, mint​ha dísz​-
szem​lé​re ké​szü​lőd​né​nek. Észak​nak néz​tek. A Hő​sök felé. Az el​len​ség felé. Leg​-
alább idá​ig rend​ben van a do​log.
Gorst soha nem lá​tott még ennyi csa​tá​ra ké​szü​lő ka​to​nát egy​szer​re. A sor mind​-
két ol​da​lon be​le​ve​szett a sö​tét​ség​be. Az em​be​rek fö​lött lán​dzsák és sza​kál​las ala​-
bár​dok sűrű er​de​je emel​ke​dett az ég felé, szá​za​dok zász​lói lo​bog​tak, nem messze
pe​dig a Ki​rály Se​re​ge Nyol​ca​dik Re​gi​ment​jé​nek ara​nyo​zott zász​la​ja csap​ko​dott az
élénk szél​ben, büsz​kén hir​det​ve a hosszú csa​ták​ban, ge​ne​rá​ci​ók so​rán ki​ví​vott di​-
cső​sé​get. A lám​pák fény​kö​rei ko​mor ar​co​kat vi​lá​gí​tot​tak meg, és gon​do​san fé​nye​-
sí​tett acé​lon ve​tet​tek szik​rát. Itt-ott nye​reg​ben ülő tisz​tek vár​ták és ad​ták ki​vont
kard​dal a pa​ran​cso​kat. A Ku​tya​em​ber észak​föl​di​je​i​nek ma​rok​nyi, sze​dett-ve​dett
csa​pa​ta a víz​part​ról bá​mul​ta cso​dál​koz​va a harc​ra ké​szü​lő so​ka​dal​mat.
Amit Ja​len​horm tá​bor​nok erre az al​ka​lom​ra fel​vett, azt in​kább le​he​tett mű​al​ko​-
tás​nak ne​vez​ni, mint pán​cél​nak. A tü​kör​fé​nyes mell​vért​re cso​dá​lat​ra mél​tó kéz​-
mű​ves​mun​ká​val elöl és há​tul is arany​szí​nű na​po​kat vés​tek, ame​lyek​nek kar​dok,
lán​dzsák és nyíl​vesszők al​kot​ta su​ga​ra​it tölgy- és ba​bér​ko​szo​rúk fon​ták kö​rül.
– Kí​ván​ja​nak sze​ren​csét – mor​mog​ta, az​tán meg​sar​kan​tyúz​ta a lo​vát, és el​in​dult
fel a ka​vi​csos lej​tőn, az első so​rok irá​nyá​ba.
– Sok sze​ren​csét! – sut​tog​ta Gorst.
Az em​be​rek úgy el​csen​de​sed​tek, hogy hal​la​ni le​he​tett, aho​gyan Ja​len​horm elő​-
húz​za a kard​ját.
– Uni​ós ka​to​nák! – menny​dö​rög​te, ma​gas​ba emel​ve a pen​gét. – So​kan önök kö​-
zül ré​sze​sei vol​tak az észak​föl​di​ek​től teg​nap​előtt el​szen​ve​dett ve​re​ség​nek. El​ker​-
get​tek ben​nün​ket a hegy​ről, amit most itt lá​tunk ma​gunk előtt. Azért a ku​dar​cért
min​den fe​le​lős​ség en​gem il​let! – Gorst má​so​kat is hal​lott, akik a tá​bor​nok sza​va​it
vissz​han​goz​ták. Tisz​tek to​váb​bí​tot​ták a be​szé​det azok​nak, akik túl messze vol​tak
hoz​zá, hogy hall​ják az ere​de​tit. – Re​mé​lem, és bí​zom ben​ne, hogy az önök se​gít​sé​-
gé​vel ma jó​vá​te​he​tem a hi​bá​mat. Büsz​ke va​gyok a meg​tisz​tel​te​tés​re, hogy ilyen
em​be​re​ket ve​zet​he​tek, mint önök. Mid​der​land, Sta​rik​land, Ang​land büsz​ke pol​gá​-
ra​it! Bá​tor uni​ós ka​to​ná​kat!
A szi​go​rú fe​gye​lem meg​aka​dá​lyoz​ta, hogy bár​ki fel​ki​ált​son, de va​la​mi mor​mo​-
gás​fé​le így is vé​gig​fu​tott az em​be​rek kö​zött. Még Gorst is fel​szeg​te az ál​lát, aho​-
gyan az egy iga​zi ha​za​fi​hoz il​lik. Jó so​vi​nisz​ta mód​já​ra be​pá​rá​so​dott a sze​mem.
Ne​kem, pe​dig én az​tán iga​zán le​het​nék oko​sabb.
– A há​bo​rú ször​nyű​ség! – Ja​len​horm lova a kö​ve​ket kezd​te ka​pál​ni, amíg a tá​-
bor​nok ha​tá​ro​zot​tan meg nem re​gu​láz​ta. – De a há​bo​rú gyö​nyö​rű! A há​bo​rú​ban az
em​ber meg​is​mer​he​ti va​ló​di ön​ma​gát. Meg​tud​hat​ja, ki le​het be​lő​le. A há​bo​rú fel​fe​-
di a leg​rosszab​bat az em​ber​ben. A kap​zsi​sá​got, a gyá​va​sá​got, a ke​gyet​len​sé​get. De
fel​fe​di azt is, ami a leg​jobb ben​ne. A bá​tor​sá​got, az erőt, az ir​gal​mat!
Mu​tas​sák ma meg a leg​jobb ol​da​lu​kat! Sőt mi több, az el​len​ség​nek mu​tas​sák
meg!
Rö​vid szü​net kö​vet​ke​zett, ahogy a tá​vo​li han​gok to​váb​bí​tot​ták az utol​só mon​da​-
tot. Az​tán Ja​len​horm ve​zér​ka​rá​nak tag​jai tu​dat​ták a ka​to​nák​kal, hogy a be​széd vé​-
get ért, mire min​den​ki egy em​ber​ként, fel​emelt kar​ral uj​jon​ga​ni kez​dett. Egy pil​la​-
nat​tal ké​sőbb Gorst rá​döb​bent, hogy a maga si​pí​tó hang​já​val ő is hoz​zá​já​rult a zsi​-
vaj​hoz, és gyor​san vissza​fog​ta ma​gát. A tá​bor​nok fel​emelt kard​dal kö​szön​te meg
az él​jen​zést, az​tán há​tat for​dí​tott, és el​in​dult Gorst felé. Ahogy kö​ze​le​dett, las​san
le​ol​vadt a mo​soly az ar​cá​ról.
– Jó kis be​széd volt. Már amennyi​re ilyen​kor le​het​sé​ges. – A Ku​tya​em​ber kosz​-
vadt lova ütött-ko​pott nyer​gé​ben ku​por​gott, és össze​szo​rí​tott te​nye​rei közé fújt.
– Kö​szö​nöm – fe​lel​te a tá​bor​nok, mi​után meg​ál​lí​tot​ta a lo​vát. – Igye​kez​tem egy​-
sze​rű​en az iga​zat mon​da​ni.
– Az igaz​ság olyan, mint a só. Az em​be​rek​nek szük​sé​gük van be​lő​le egy ke​vés​re,
de ha túl so​kat kap​nak, fel​for​dul tőle a gyom​ruk. – A Ku​tya​em​ber vi​gyo​rog​va né​-
zett rá​juk. Egyi​kük sem fe​lelt. – A pán​cél​ja sem sem​mi.
Ja​len​horm kis​sé fe​szeng​ve né​zett le me​sés mell​vért​jé​re.
– A ki​rály aján​dé​ka. Ed​dig soha nem tűnt meg​fe​le​lő​nek az al​ka​lom… – De mi​kor
te​gyen ki ma​gá​ért az em​ber; ha nem ak​kor, ami​kor ro​ham​ra ké​szül a vég​ze​té​be?
– Mi a terv? – kér​dez​te a Ku​tya​em​ber.
Ja​len​horm szé​les kar​moz​du​lat​tal kör​be​mu​ta​tott a vá​ra​ko​zó had​osz​tá​lyon.
– A Nyol​ca​dik meg a Ti​zen​har​ma​dik Gya​lo​gos Re​gi​ment és a Sta​rik​sa Re​gi​ment
ve​ze​ti fel a töb​bi​e​ket. – Mint​ha az es​kü​vői tánc​ren​det vá​zol​ná fel. Gya​ní​tom,
hogy itt több lesz az ál​do​zat. – A Ti​zen​ket​te​dik Re​gi​ment és az adu​ai ön​kén​te​sek
al​kot​ják majd a má​so​dik hul​lá​mot. —A hul​lá​mok meg​tör​nek a par​ton, be​szi​vá​-
rog​nak a ho​mok​ba, és el​fe​lej​tik őket. – A Ros​tod Re​gi​ment ma​ra​dé​ka és a Ha​to​-
dik Re​gi​ment al​kot​ják há​tul a tar​ta​lé​kot. – Ma​ra​dék, ma​ra​dék. Mind​annyi​unk​ból
ma​ra​dék lesz, ha el​jön az idő.
A Ku​tya​em​ber fel​fújt arc​cal né​zett vé​gig a tö​mött so​ro​kon.
– Hát, em​be​rek​ből nincs hi​ány, az biz​tos. – De nincs ám, és sár​ból sincs, aho​vá
el​te​met​het​jük őket.
– Elő​ször át​ke​lünk a se​ké​lye​sen. – Ja​len​horm a ka​nyar​gó csa​tor​nák és ho​mok​-
pad felé mu​ta​tott a kard​já​val. – Nyil​ván el​rej​tet​tek pár fel​de​rí​tőt a túl​par​ton.
– Két​ség​te​le​nül – bó​lin​tott a Ku​tya​em​ber.
A kard a fény​lő víz és a domb lába kö​zöt​ti lej​tős te​re​pen las​sacs​kán a lát​ha​tó​vá
váló fák felé len​dült.
 – A gyü​möl​csös​nél egy ke​vés el​len​ál​lás​ra szá​mí​tok. – Úgy sej​tem, nem is csak
egy ke​vés lesz az.
– Mi ki​ker​get​het​jük őket a fák kö​zül.
– De ma​gá​nak alig pár tu​cat​nyi em​be​re van csak itt.
A Ku​tya​em​ber ka​csin​tott.
– A há​bo​rú nem csak a szá​mok​ról szól. Né​hány le​gényem már​is át​kelt a fo​lyón,
és ott húz​ták meg ma​gu​kat. Ha ma​guk is át​ju​tot​tak, csak ad​jon egy esélyt. Ha si​ke​-
rül meg​fut​tat​nunk őket, ak​kor jó, ha meg nem, maga ak​kor sem ve​szít sem​mit.
– Rend​ben – bó​lin​tott Ja​len​horm. – Nyi​tott va​gyok bár​mi​lyen meg​ol​dás​ra, ami​-
vel éle​te​ket ment​he​tünk. – Már​mint at​tól el​te​kint​ve, hogy az egész ka​land a mé​-
szár​lás​ról szól. – Amint a gyü​möl​csös a ke​zünk​ben van… – A kard​ja fel​tar​tóz​tat​-
ha​tat​la​nul in​dult meg a csu​pasz domb​ol​da​lon, előbb a ki​sebb kö​vek​re bö​kött a déli
ki​szö​gel​lé​sen, az​tán a lo​bo​gó tü​zek fé​nyé​től hal​vány na​rancs​szí​nű na​gyob​bak​ra a
csú​cson. A tá​bor​nok meg​von​ta a vál​lát, és le​en​ged​te a pen​gét. – Ak​kor meg​-
másszuk azt a dom​bot.
– Meg​másszák azt a dom​bot? – kér​dez​te a Ku​tya​em​ber fel​hú​zott szem​öl​dök​kel.
– Ahogy mond​ja.
– Bassza meg! – Ez​zel Gorst csak​is egyet​ér​te​ni tu​dott. – Két nap​ja oda​fent van​-
nak. Fe​ke​te Mé​tely​nek sok baja van, de nem hü​lye. Fel​ké​szült. Ka​ró​kat te​le​pí​tet​-
tek, ár​ko​kat ás​tak, em​be​re​ket küld​tek a fal​hoz, ké​szen​lét​ben áll​nak az íjá​szok, és…
– Nem fel​tét​len az a cé​lunk, hogy el​ker​ges​sük őket – vá​gott köz​be Ja​len​horm.
Úgy gri​ma​szolt, mint​ha már​is nyíl​vesszők zá​po​roz​ná​nak le rá. – Az a lé​nyeg, hogy
ma​rad​ja​nak egy hely​ben, amíg a bal ol​da​lon Mit​te​rick tá​bor​nok, a jobb ol​da​lon pe​-
dig Brock ez​re​des lyu​kat üt a szár​nya​kon.
– Ér​tem – bó​lin​tott kis​sé bi​zony​ta​la​nul a Ku​tya​em​ber.
– Azért re​mé​lem, hogy en​nél sok​kal töb​bet is el​ér​he​tünk.
– Igen, de szó​val… – A Ku​tya​em​ber mély lé​leg​ze​tet vett, és ko​mo​ran pil​lan​tott
fel a domb​ra. – Bassza meg! – Ma​gam sem fo​gal​maz​hat​tam vol​na szeb​ben. –
Biz​tos a dol​gá​ban?
– Az én vé​le​mé​nyem​nek itt nincs sem​mi​fé​le je​len​tő​sé​ge. Kroy mar​sall ké​szí​tet​te
a ter​vet a Zárt Ta​nács uta​sí​tá​sá​ra, a ki​rály kí​ván​sá​ga sze​rint. Én csak az idő​zí​tés​ről
dön​tök.
– Nos, ha min​den​kép​pen ne​ki​vág​nak, ak​kor a maga he​lyé​ben nem va​ca​kol​nék
so​kat. – A Ku​tya​em​ber bic​cen​tett, az​tán meg​for​dí​tot​ta kosz​vadt lo​vát. – Azt hi​-
szem, ké​sőbb esni fog. Még​hoz​zá nem is ke​ve​set.
Ja​len​horm fel​né​zett a mo​gor​va ég​bolt​ra, ahol a haj​nal fé​nyé​nél már lát​ni le​he​-
tett a se​be​sen sod​ró​dó fel​hő​ket, és fel​só​haj​tott.
 – Az idő​zí​tés az én ke​zem​ben van. Át a fo​lyón, át a gyü​möl​csö​sön, és egye​nest fel
a hegy​re. Alap​ve​tő​en észak felé tar​tunk. Azt hit​tem vol​na, ennyi​re azért fut​ja a ké​-
pes​sé​ge​im​ből. – Egy pil​la​na​tig csend​ben ül​tek. – Na​gyon sze​ret​tem vol​na he​lye​-
sen cse​le​ked​ni, de be​bi​zo​nyo​so​dott, hogy… nem én va​gyok a leg​na​gyobb stra​té​gi​ai
zse​ni őfel​sé​ge had​se​re​gé​ben. – Még egyet só​haj​tott. – Azért a ro​ha​mot így is tu​-
dom ve​zet​ni.
– A kel​lő tisz​te​let​tel, ja​va​sol​ha​tom, hogy in​kább ma​rad​jon a front​vo​nal mö​gött?
Ja​len​horm döb​ben​ten kap​ta hát​ra a fe​jét. Pusz​tán a sza​vak tet​ték va​jon, vagy az,
hogy há​rom​nál töb​bet is hal​lott tő​lem be​lő​lük egy​szer​re? Az em​be​rek úgy be​szél​-
nek hoz​zám, mint a fal​hoz, és ugyan​ezt vár​ják tő​lem cse​ré​be.
– Meg​ha​tó, hogy ennyi​re ag​gó​dik a biz​ton​sá​go​mért, Gorst ez​re​des, de…
– Bre​mer. – Ha már úgy​is meg​ha​lok, leg​alább le​gyen egy em​ber a vi​lá​gon, aki a
ke​reszt​ne​ve​men szó​lít.
Ja​len​horm sze​me még job​ban el​ke​re​ke​dett. Az​tán hal​vá​nyan el​mo​so​lyo​dott.
– Iga​zán meg​ha​tó, Bre​mer, de at​tól tar​tok ez szó​ba sem jö​het. Őfel​sé​ge el​vár​ja…
Őfel​sé​ge kap​ja be!
– Maga jó em​ber. – Sze​ren​csét​len bal​fék, de ak​kor is. – A há​bo​rú nem jó em​be​-
rek​nek való.
– Tisz​te​let​tel el​lent​mon​da​nék. Mind​két do​log​gal kap​cso​lat​ban. A há​bo​rú cso​dá​-
la​to​san al​kal​mas a meg​vál​tás​ra. – Ja​len​horm össze​hú​zott szem​mel né​zett fel a fo​-
lyó túl​part​ján hir​te​len na​gyon kö​ze​li​nek tűnő Hő​sök​re. – Ha mo​so​lyog​va né​zünk
szem​be a ve​széllyel, a kel​lő tar​tás​sal vi​sel​te​tünk, és meg​vet​jük a lá​bunk, ak​kor
élünk vagy ha​lunk, új em​ber lesz be​lő​lünk. A csa​ta… meg​tisz​tít, nem igaz? – Nem,
aki vér​ben für​dik, az csak vé​res lesz. – Gon​dol​jon csak sa​ját ma​gá​ra. Nem tu​dom,
hogy én jó em​ber va​gyok-e, de maga min​den két​sé​get ki​zá​ró​an hős.
– Én?
– Ki más? Teg​nap​előtt ép​pen en​nél a gáz​ló​nál egyes-egye​dül ron​tott rá az el​len​-
ség​re, és meg​men​tet​te a had​osz​tá​lyo​mat. Ez vi​tat​ha​tat​lan tény. Rész​ben a sa​ját
sze​mem​mel lát​tam, mi tör​tént. Az​tán teg​nap az Öreg​híd​nál? – Gorst össze​vont
szem​öl​dök​kel né​zett a sem​mi​be. – Ki​kény​sze​rí​tet​te az át​ke​lést, ami​kor Mit​te​rick
em​be​rei el​akad​tak a dzsum​buj​ban. Már​pe​dig könnyen le​het, hogy a mi​att az át​ke​-
lés mi​att nyer​jük meg a mai csa​tát. Maga ins​pi​rál ben​nün​ket, Bre​mer! Bi​zo​nyít​ja,
hogy egyet​len em​ber is ér​het va​la​mit eb​ben a bor​za​lom​ban. Ma nem is kel​le​ne itt
har​col​nia, még​is fel​ké​szült, hogy az éle​tét adja a ki​rá​lyá​ért és a ha​zá​já​ért. – El​dob​-
ni egy ki​rá​lyért, akit nem ér​de​kel, meg egy or​szá​gért, amely nem ké​pes ezt ér​té​-
kel​ni. – A hő​sök sok​kal rit​káb​bak, mint a jó em​be​rek.
– Hő​sö​ket vil​lám​gyor​san le​het fa​rag​ni a leg​egy​sze​rűbb anya​gok​ból is. Gyor​san
el​ké​szül​nek, az​tán könnyű pó​tol​ni őket. Ha már én is jó va​gyok hős​nek, ak​kor iga​-
zán nem ér​nek so​kat.
 – Ez​zel vi​tat​koz​nék.
– Fel​tét​len vi​tat​koz​zék, ha jó​nak lát​ja, de ké​rem… ma​rad​jon a front​vo​nal mö​-
gött.
Ja​len​horm szo​mo​rú​an el​mo​so​lyo​dott, az​tán ki​nyúj​tot​ta a kar​ját, és ök​lé​vel meg​-
ko​cog​tat​ta Gorst hor​padt váll​vért​jét.
– Ko​mo​lyan meg​ha​tó, hogy ennyi​re ag​gó​dik a biz​ton​sá​go​mért, Bre​mer. De at​tól
tar​tok, nem te​he​tem meg. Én ép​pen úgy nem te​he​tem meg, aho​gyan maga sem.
– Nem. – Gorst ko​mo​ran né​zett fel a fel​hő​fol​tos ég előtt ma​ga​so​dó domb fe​ke​te
tö​me​gé​re. – Kár.
Cal​der hu​nyo​rít​va né​zett bele apja táv​csö​vé​be. A lám​pák fény​kö​rén túl a mező vib​-
rá​ló sö​tét​ség​be bur​ko​ló​zott. Az Öreg​híd irá​nyá​ban mint​ha vi​lá​gos fol​to​kat ér​zé​kelt
vol​na, ta​lán fém vil​lant itt-ott, de mást nem​igen lá​tott.
– Gon​do​lod, hogy fel​ké​szül​tek?
– Lo​va​kat lá​tok – fe​lel​te Hó​fe​hér. – Ren​ge​teg lo​vat.
– Tény​leg? Én kur​vá​ra sem​mit sem lá​tok.
– Ott van​nak.
– Gon​do​lod, hogy fi​gyel​nek ben​nün​ket?
– Biz​tos va​gyok ben​ne.
– Mit​te​rick is fi​gyel?
– Én azt ten​ném a he​lyé​ben.
Cal​der fel​né​zett az égre, a se​be​sen moz​gó fel​hők kö​zött las​san lát​ha​tó​vá vált a
szür​ke​ség. Csak a leg​el​kö​te​le​zet​tebb op​ti​mis​ták ne​vez​het​ték vol​na haj​nal​nak, ő pe​-
dig nem tar​to​zott kö​zé​jük.
– Ak​kor gon​do​lom, itt az idő.
Meg​dör​zsöl​te saj​gó hó​lyag​ját, még egyet hú​zott a flas​ká​já​ból, az​tán Hó​fe​hér ke​-
zé​be nyom​ta, és fel​ka​pasz​ko​dott az egy​más​ra stó​szolt lá​dák te​te​jé​re. Hu​nyor​gott a
hul​ló​csil​la​gok​kal ve​te​ke​dő lám​pa​fény​ben. Hát​ra​pil​lan​tott a vál​la fö​lött a mö​göt​te,
a fal​nál fel​so​ra​ko​zott em​be​rek sö​tét kör​vo​na​la​i​ra.
Nem iga​zán ér​tet​te, de még csak nem is ked​vel​te őket, és ez az ér​zés nyil​ván köl​-
csö​nös volt, de azért így is akadt va​la​mi, ami össze​kö​töt​te őket. Mind​annyi​an apja
di​cső​sé​gé​ben süt​ké​rez​tek. Va​la​ha nagy em​be​rek vol​tak, mert egy nagy em​bert
szol​gál​tak. Mert ott ül​tek a nagy asz​tal mel​lett a dísz​he​lye​ken Skar​ling ter​mé​ben.
Mind​annyi​an na​gyot buk​tak, ami​kor Cal​der apja meg​halt. Úgy fes​tett, egyi​kük
sem buk​hat már to​vább, ami meg​könnyeb​bü​lés volt, mi​vel egy fő​nök ka​to​nák nél​-
kül csak egy na​gyon ma​gá​nyos em​ber egy kur​va nagy mező kö​ze​pén.
Ma​gán érez​te a te​kin​te​te​ket, mi​köz​ben ki​kö​töz​te a nad​rág​ját. A háta mö​gül vagy
két​ez​ren fi​gyel​ték a sa​ját fiai, meg jó pá​ran Tíz​fé​le em​be​rei kö​zül, szem​ből pe​dig
re​mél​he​tő​leg ugyan​ezt tet​te pár ezer uni​ós lo​vas ka​to​na. Köz​tük Mit​te​rick tá​bor​-
nok, aki​nek majd szét​rob​bant a feje a mé​reg​től.
Sem​mi. La​zít​son vagy nyom​jon? Kur​vá​ra jel​lem​ző len​ne, ha ennyi stra​pa után
nem tud​na csur​gat​ni. Az sem könnyí​tet​te meg a dol​gát, hogy az éles szél​ben majd
le​fa​gyott a far​ka vége. Bal​ol​dalt a zász​lót tar​tó seb​he​lyes arcú őszes, öreg pri​bék
né​mi​képp cso​dál​koz​va fi​gyel​te az eről​kö​dé​sét.
– Le​het​ne, hogy nem né​zel ide? – mor​dult rá Cal​der.
– Bocs, fő​nök. – A pri​bék meg​kö​szö​rül​te a tor​kát, és szin​te fi​nom​kod​va for​dí​tot​-
ta el a te​kin​te​tét.
Ta​lán az se​gí​tet​te át a holt​pon​ton, hogy fő​nök​nek szó​lí​tot​ták. Cal​der egy​szer
csak meg​érez​te azt a hal​vány fáj​da​lom​sze​rű​sé​get a hó​lyag​já​nál, és el​mo​so​lyo​dott.
Hadd jöj​jön! Hát​ra​haj​tot​ta a fe​jét, és fel​né​zett a se​be​sült ég​bolt​ra.
– Hah! – A vi​ze​let su​gár​ban tört elő, csepp​jei ra​gyog​tak a lám​pa​fény​ben. Ahogy
rá​fröccsen​tek az első zász​ló​ra, olyan han​got ad​tak ki, mint eső a száz​szor​szé​pek
kö​zött. Cal​der mö​gött rö​hö​gés fu​tott vé​gig a so​ro​kon. Nem volt ne​héz jobb kedv​re
de​rí​te​ni őket, de hát a ka​to​nák tö​me​gei soha nem a ki​fi​no​mult hu​mort ér​té​kel​ték.
A szar, a húgy meg a has​ra eső tár​sa​ik ne​vet​tet​ték meg őket.
– És te is kapsz egy ki​csit. – Csi​nos ívet kül​dött a má​sik zász​ló​ra, és a le​he​tő leg​-
szé​le​seb​ben mo​soly​gott az Unió felé. Mö​göt​te az em​be​rek ug​rál​va, tán​col​va ere​get​-
tek gú​nyos ki​ál​tá​so​kat az ár​pa​me​ző má​sik vége felé. Cal​der tán nem volt nagy har​-
cos vagy nagy ve​zér, de tud​ta, ho​gyan kell meg​ne​vet​tet​ni és ho​gyan kell fel​dü​hí​te​ni
az em​be​re​ket. Sza​bad ke​zé​vel az égre mu​ta​tott, han​go​sat kur​jant​va meg​ráz​ta a csí​-
pő​jét, hogy össze​vissza fröcs​költ a húgy. – Le is szar​nám őket – ki​ál​tot​ta –, de szo​-
ru​lá​som van Fe​hér​sze​mű pör​költ​jé​től.
– Majd én rá​juk sza​rok! – ki​ál​tot​ta va​la​ki, éles ne​ve​tést vált​va ki.
– Tar​to​gasd az Uni​ó​nak, le​csi​nál​ha​tod majd őket, ha ide​ér​tek.
Az em​be​rek uj​jong​tak, rö​hög​tek, a fegy​ve​re​i​ket ráz​ták az ég felé, vagy a paj​zsu​-
kat zör​get​ték ve​lük, vi​dám lár​mát csap​va. Pá​ran fel​ka​pasz​kod​tak a fal​ra, hogy ők
is az uni​ós vo​na​lak felé vi​zel​je​nek. Ok ta​lán sok​kal vic​ce​sebb​nek ta​lál​ták a dol​got,
mert nem tar​tot​tak at​tól, ami a mező túl​ol​da​lá​ról kö​ze​le​dett fe​lé​jük. Cal​der azért
így is mo​soly​gott az öröm​uj​jon​gás hal​la​tán. Leg​alább egy​szer össze​kap​ta ma​gát, és
olyas​mit tett, amit ér​de​mes lesz meg​éne​kel​ni. Leg​alább meg​ne​vet​tet​te az apja em​-
be​re​it. A báty​ja em​be​re​it. A sa​ját em​be​re​it.
Mi​előtt egy​től egyig le​mé​szá​rol​ják őket, bassza meg.
Mint​ha ne​ve​tést ho​zott vol​na ma​gá​val a szél, bár Beck el​kép​zel​ni nem tud​ta, mi
ne​vet​ni​va​ló​ja akad​hat itt bár​ki​nek is. Las​san elég vi​lá​gos lett hoz​zá, hogy át le​hes​-
sen lát​ni a völgy túl​ol​da​lá​ra. Elég vi​lá​gos, hogy fel​mér​hes​sék az uni​ós se​re​get.
Beck elő​ször nem akar​ta el​hin​ni, hogy azok a hal​vány koc​kák a se​ké​lyes túl​part​ján
em​be​rek tö​me​gei. Az​tán pró​bál​ta meg​győz​ni ma​gát, hogy nem azok. Most vi​szont
nem ta​gad​hat​ta töb​bé.
 – Ez​ré​vel jön​nek – nyög​te.
– Tu​dom! – Whir​run majd ki​ug​rott a bő​ré​ből. – És mi​nél töb​ben van​nak, an​nál
na​gyobb lesz a di​cső​sé​günk, igaz, Begy?
Begy egy pil​la​nat​ra ab​ba​hagy​ta a kö​röm​rá​gást.
– Ó, igen. Azt sze​ret​ném, ha két​szer ennyi​en len​né​nek.
– A hol​tak​ra, én is! – Whir​run hosszan szív​ta be a le​ve​gőt, az​tán ra​gyo​gó mo​-
sollyal az ar​cán fúj​ta ki. – De so​sem le​het tud​ni, ta​lán el​búj​tak töb​ben is ott, ahol
nem lát​juk.
– Re​mény​ked​he​tünk – bök​te oda Yon a szá​ja sar​ká​ból.
– Ki​ba​szot​tul imá​dom a há​bo​rút! – kur​jan​tot​ta Whir​run. – Ki​ba​szot​tul imá​-
dom! Te is?
Beck nem fe​lelt.
– Az il​la​tát. Ma​gát az ér​zést. – Fél ke​zét halk, sur​ro​gó han​got ki​ad​va húz​ta vé​gig
fel és le kard​ja hü​ve​lyén. – A há​bo​rú őszin​te do​log. Nincs ben​ne ha​zug​ság. Nem
kell bo​csá​na​tot kér​ni. Nem kell el​búj​ni. Nem is le​het. Ha meg​halsz? És ak​kor mi
van? A ba​rá​ta​id kö​zött halsz meg. A mél​tó el​len​fe​le​id kö​zött. Úgy halsz meg, hogy
a Nagy Ki​egyen​lí​tő sze​mé​be né​zel. Ha élet​ben ma​radsz? Az lesz ám csak az élet,
fiam, nem igaz? Az em​ber nem is él iga​zán, amíg nem né​zett szem​be a ha​lál​lal. –
Whir​run dob​ban​tott a lá​bá​val. – Imá​dom a há​bo​rút! Csak azt saj​ná​lom, hogy Vas​-
fe​jű oda​lent van a Gye​re​kek​nél. Begy, sze​rin​ted fel​jön​nek idá​ig egy​ál​ta​lán?
– Nem tud​nám meg​mon​da​ni.
– Sze​rin​tem fel​jön​nek. Re​mé​lem. Még az​előtt kéne jön​ni​ük, hogy el​ered az eső.
Olyan, mint​ha bo​szor​ká​nyok tom​bol​ná​nak az égen, mi? – A nap​kel​te első su​ga​rai
va​ló​ban fur​csán fény​let​tek, az észa​ki szik​la​ki​szö​gel​lé​sek fö​lött ko​mor fel​hők ha​tal​-
mas tor​nyai emel​ked​tek. Whir​run láb​ujj​he​gyen ug​rált. – Azt a kur​va, alig vá​rom!
– Azért ők is em​be​rek, nem? – mor​mog​ta Beck az elő​ző nap a kuny​hó​ban hol​tan
he​ve​rő uni​ós ka​to​na ar​cá​ra gon​dol​va. – Pont, mint mi.
Whir​run össze​hú​zott szem​mel né​zett rá.
– Több mint va​ló​szí​nű, hogy azok. De ha így kez​desz gon​dol​kod​ni, hát… a vé​gén
sen​kit sem ölsz meg.
Beck ki​nyi​tot​ta a szá​ját, az​tán be is csuk​ta. Erre nem​igen tu​dott mit mon​da​ni.
Annyi ér​tel​me en​nek is volt, mint min​den más​nak, ami az el​múlt pár nap​ban tör​-
tént.
– Ne​ked könnyű – je​gyez​te meg Begy. – Shog​lig meg​mond​ta, hol és mi​kor halsz
meg. Nem itt, és nem most.
Whir​run mo​so​lya még szé​le​sebb lett.
– Nos, ez igaz, és el​is​me​rem, így könnyebb bá​tor​nak len​nem, de ko​mo​lyan gon​-
do​lod, hogy ha azt mond​ta vol​na, hogy itt és most ha​lok meg, ak​kor most mást
mon​da​nék?
Gyö​nyö​rű​ség fel​hör​dült.
– Ta​lán nem ver​néd a nyá​la​dat ilyen kur​va han​go​san.
– Ó! – Whir​run meg sem hal​lot​ta. – Már in​dul​nak is, néz​zé​tek! Jó ko​rán! – Ki​-
nyúj​tott ke​zé​ben a Kar​dok Aty​já​val nyu​gat​ra mu​ta​tott, az Öreg​híd felé. Má​sik ke​-
zé​vel át​ka​rol​ta Beck vál​lát. Olyan fé​lel​me​tes ere​je volt, hogy majd​nem fel​emel​te a
fiút a föld​ről, pe​dig nem is akar​ta. – Néz​zé​tek azo​kat a szép lo​va​kat! – Beck nem
lá​tott so​kat oda​lent, csak a sö​tét tá​jat, a fo​lyó csil​lo​gá​sát meg a fény​pettye​ket. –
Ezek az​tán für​gék, mi? Pi​ma​szok! Jó​for​mán még haj​nal sincs, de ők már​is jön​nek!
– Túl sö​tét van lo​va​gol​ni – ál​la​pí​tot​ta meg Begy a fe​jét ráz​va.
– Nyil​ván ők is olyan ki​cse​szet​tül buz​gók, mint én va​gyok. A je​lek sze​rint ma
nem sza​roz​nak, mi, Begy? Ó, a hol​tak​ra! – Meg​ráz​ta a kard​ját a völgy felé, köz​ben
olyan va​dul rán​gat​ta ide-oda Bec​ket, hogy a fiú alig állt meg a lá​bán. – Ezt a na​pot
még sok​szor meg​ének​lik.
– Az hót​zi​her – szűr​te össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött Gyö​nyö​rű​ség. – Egye​sek min​-
den szar​ról ké​pe​sek kor​nyi​kál​ni.
 A terep rejtvénye

– Itt jön​nek – mond​ta Hó​fe​hér pléh​po​fá​val, mint​ha leg​fel​jebb egy bir​ka​nyáj kö​ze​-
led​ne. Alig​ha kel​lett be​je​len​te​ni. Cal​der hal​lot​ta őket, akár​mi​lyen sö​tét is volt.
Előbb kürt tar​tott ki hosszan egy han​got, az​tán az árpa su​so​gott, elő​ször a tá​vol​-
ban, az​tán egy​re kö​ze​lebb, ahogy a lo​vak ke​resz​tül​vág​tat​tak raj​ta. Mind​eköz​ben
ki​ál​tá​sok, nye​rí​tés és ló​do​bo​gás csik​lan​doz​ta Cal​der iz​zadt bő​rét. Min​den halk volt
még, de fáj​dal​ma​san el​ke​rül​he​tet​len. Jöt​tek, és Cal​der azt sem tud​ta, büsz​ke le​-
gyen ma​gá​ra, vagy ret​teg​jen. Vé​gül ab​ban ma​radt ma​gá​val, hogy men​ni fog mind​-
ket​tő egy​szer​re.
– Hi​he​tet​len, hogy be​dől​tek! – Annyi​ra rö​he​jes volt az egész, hogy majd​nem
még ne​vet​ni is ked​ve tá​madt. Vagy ha nem ne​vet​ni, ak​kor hány​ni. – Ar​ro​gáns
fasz​ka​la​pok!
– Ha egy csa​tá​ban va​la​mit biz​tos​ra ve​hetsz, az az, hogy az em​be​rek rit​kán cse​-
lek​sze​nek éssze​rű​en. – Jo​gos. Ha Cal​der​nek lett vol​na egy csepp esze, ő is meg​sar​-
kan​tyúz​za a lo​vát, hogy vi​gye el va​la​ho​vá na​gyon messzi​re. – Ezért volt apád olyan
nagy em​ber. Min​dig meg​őriz​te a hi​deg​vé​rét, még a tűz​ben is.
– Sze​rin​ted most mi is tűz​ben va​gyunk?
Hó​fe​hér elő​re​ha​jolt, és gon​do​san kö​pött egyet.
– Úgy mon​da​nám, ha​ma​ro​san ab​ban le​szünk. Mit gon​dolsz, si​ke​rül majd meg​-
őriz​ni a hi​deg​vé​re​det?
– Nem tu​dom, mi​ért ne si​ke​rül​ne. – Cal​der te​kin​te​te fe​szül​ten pász​táz​ta a fal
előtt ka​nyar​gó fák​lyák so​rát. Az em​be​rei áll​tak ott, kö​vet​ve a ta​laj hul​lá​ma​it.
„A te​rep min​dig egy meg​ol​dan​dó rejt​vény – mond​ta min​dig az apja. – Mi​nél na​-
gyobb a se​reg, an​nál ne​he​zebb a rejt​vény.” Be​thod mes​te​ri mó​don hasz​nál​ta ki a
te​rep adott​sá​ga​it. Egyet​len pil​lan​tás​sal fel​mér​te, me​lyik em​be​rét hová kell ál​lí​ta​-
nia, és ho​gyan ér​he​ti el, hogy min​den lej​tő, fa, pa​tak meg ke​rí​tés az ő ol​da​lán har​-
col​jon. Cal​der meg​tet​te, ami tőle telt, fel​hasz​nált min​den cser​jét és dom​bocs​kát, az
íjá​sza​it pe​dig Cla​il fala mö​gött he​lyez​te el, bár ké​tel​ke​dett ben​ne, hogy a de​rék​ma​-
gas​sá​gú kő​ra​kás némi könnyű test​moz​gás​nál több​re kény​sze​rí​te​né a csa​ta​lo​va​kat.
Szo​mo​rú​an kel​lett meg​ál​la​pí​ta​nia, hogy egy sík ár​pa​me​ző nem kí​nál sok se​gít​sé​-
get. Ki​vé​ve az el​len​ség​nek per​sze. Ők nyil​ván tap​si​kol​nak neki.
Cal​der ér​zé​kel​te a hely​zet iró​ni​á​ját: ép​pen az apja si​mí​tot​ta ki ezt a te​re​pet. Ő
tet​te a föld​del egyen​lő​vé a kis ta​nyá​kat eb​ben a völgy​ben, aho​gyan sok má​sik​ban
is. Ki​ir​tat​ta a sö​vé​nye​ket, és fel​töl​tet​te az ár​ko​kat, hogy több ga​bo​na te​rem​hes​sen,
több adót fi​zes​se​nek, és ő több ka​to​nát etet​hes​sen. Üd​vöz​lés gya​nánt arany sző​-
nye​get te​rí​tett a pá​rat​lan uni​ós lo​vas​ság elé.
A völgy túl​ol​da​lán lévő ho​má​lyos ki​szö​gel​lé​sek előtt Cal​der már ki tud​ta ven​ni
az árpa fe​ke​te ten​ge​ré​ben kö​ze​le​dő fe​ke​te hul​lá​mot. Azon kap​ta ma​gát, hogy Seff​-
re gon​dol. Olyan éle​sen je​lent meg előt​te fe​le​sé​ge arca, hogy el​akadt a lé​leg​ze​te.
Nem tud​ta, lát​ja-e még va​la​ha ezt az ar​cot, nem tud​ta, meg​éri-e, hogy meg​csó​kol​-
hat​ja a gye​re​két. Az​tán a gyen​géd gon​do​la​to​kat dü​bör​gő pa​ták ta​pos​ták el. Tisz​tek
ki​ál​toz​tak éle​sen, ügyel​vén a több száz ton​ná​nyi, fel​tar​tóz​tat​ha​tat​lan ló​hús al​kot​ta
so​rok fe​szes​sé​gé​re.
Cal​der bal​ra né​zett. Nem túl messze tőle a táj lej​te​ni kez​dett Skar​ling uj​já​nak
irá​nyá​ba, a ga​bo​na pe​dig rit​kás fű​nek adta át a he​lyét. Sok​kal jobb te​rep volt, de
ah​hoz a nyo​mo​ronc Tíz​fé​lé​hez tar​to​zott. Jobb​ra pil​lan​tott. Eny​hébb emel​ke​dő,
ami​nek a kö​ze​pén kör​be​fu​tott Cla​il fala, hogy az​tán el​tűn​jön szem elől, aho​gyan a
ta​laj lej​te​ni kez​dett a pa​tak felé. Cal​der tud​ta, hogy a pa​ta​kon túl az erdő csor​dul​-
tig van uni​ós ka​to​nák​kal, akik alig vár​ják, hogy ol​dal​ba kap​has​sák az ő vé​kony kis
vo​na​lát, és da​rab​ja​i​ra szag​gat​has​sák. De a lát​ha​tat​lan el​len​ség​nél Cal​der​nek akadt
sok​kal ége​tőbb prob​lé​má​ja is. Még​hoz​zá a több száz, sőt ta​lán több ezer ál​lig fel​-
fegy​ver​zett lo​vas, akik szem​ből ro​han​tak felé, mi​után ő az imént le​hu​gyoz​ta nagy
becs​ben tar​tott zász​la​i​kat, hogy fel​hív​ja ma​gá​ra a fi​gyel​mü​ket. Ahogy te​kin​te​te a
kö​ze​le​dő lo​vas​ság​ra ug​rott, már a rész​le​tek is kezd​tek ki​raj​zo​lód​ni a sö​tét​ből. Ar​-
cok, paj​zsok, lán​dzsák, fé​nye​sí​tett pán​cé​lok kör​vo​na​lai.
– Nyi​lak? – kér​dez​te Fe​hér​sze​mű, egé​szen kö​zel ha​jol​va.
Cal​der gon​dol​ta, úgy tesz, mint​ha leg​alább sej​te​né, mi​lyen messzi​re le​het el​lő​ni
az íjak​kal, így hát ki​várt még egy pil​la​na​tot, mi​előtt cset​tin​tett az uj​ja​i​val.
– Nyi​lak!
Fe​hér​sze​mű el​or​dí​tot​ta a pa​ran​csot, Cal​der pe​dig már​is hal​lot​ta a hú​rok pen​dü​-
lé​sét a háta mö​gül. A lö​ve​dé​kek el​szá​gul​dot​tak a feje fö​lött, az​tán be​csa​pód​tak a
ga​bo​ná​ba kö​zöt​tük és az el​len​ség kö​zött, meg ma​gá​ba az el​len​ség​be is. De ezek a
kis fa- meg fém​da​ra​bok tény​leg kárt te​het​né​nek annyi pán​cé​lo​zott hús​ban?
A hang​juk olyan volt, mint az ar​cá​ba fújó szél​vi​har, egy​re se​be​seb​ben özön​löt​tek
Cla​il fala meg Cal​der em​be​re​i​nek gyér sora felé. A pa​ták kö​pül​ték a re​me​gő föl​det,
a csé​pelt ga​bo​na ma​gas​ra szállt. Cal​der hir​te​len kész​te​tést ér​zett, hogy me​ne​kü​lő​re
fog​ja. Re​me​gés fu​tott vé​gig a tes​tén. Azon kap​ta ma​gát, hogy aka​ra​ta el​le​né​re hát​-
rál​ni kezd. Áll​va vár​ni a lo​vas​sá​got ép​pen ak​ko​ra őrült​ség​nek tűnt, mint áll​va vár​-
ni, hogy az em​bert el​so​dor​ja a hegy​om​lás.
Az​tán azt vet​te ész​re, hogy pil​la​nat​ról pil​la​nat​ra ke​vés​bé fél, vi​szont egy​re iz​ga​-
tot​tabb lesz. Egész éle​té​ben ezt pró​bál​ta el​ke​rül​ni, sor​ra ke​res​te a ki​fo​gá​so​kat.
Most, hogy szem​be​né​zett vele, egy​ál​ta​lán nem ta​lál​ta olyan ret​te​ne​tes​nek, mint
ami​től min​dig ret​te​gett. A fog​so​rát mu​tat​ta a haj​nal​nak. Majd​nem mo​soly​gott.
Majd​nem ne​ve​tett. Itt áll, és pri​bé​ke​ket ve​zet csa​tá​ba. Itt áll, és szem​be​néz a ha​lál​-
lal. Egy​szer​re az üd​vöz​lés gesz​tu​sá​val ki​ter​jesz​tet​te a kar​ját, és tor​ka sza​kad​tá​ból
el​or​dí​tot​ta ma​gát. Ő, Cal​der, a ha​zug, a gyá​va most a hőst ját​szot​ta. Soha nem le​-
het tud​ni, kire vár a sze​rep.
Mi​nél kö​ze​lebb jöt​tek a lo​va​sok, an​nál mé​lyeb​ben ha​jol​tak lo​va​ik nya​ká​ra, és
ha​ma​ro​san a lán​dzsá​i​kat is elő​re for​dí​tot​ták. Egy​re gyor​sab​ban lo​va​gol​tak, vé​gül
már ha​lá​los vág​tá​vá fo​ko​zó​dott a tem​pó​juk, az idő még​is mint​ha egy​re las​sab​ban
ván​szor​gott vol​na elő​re. Cal​der azt kí​ván​ta, bár job​ban fi​gyelt vol​na az ap​já​ra,
ami​kor az a te​rep​ről be​szélt, tá​vol​ba ré​ve​dő te​kin​tet​tel, mint​ha el​vesz​tett sze​rel​-
mé​re em​lé​kez​ne vissza. Azt kí​ván​ta, bár úgy tud​ná hasz​nál​ni, ahogy a szob​rász fel​-
hasz​nál​ja a kö​vet. De ed​dig más​sal sem volt el​fog​lal​va, csak az agyát ját​szot​ta,
egyik nőt dug​ta a má​sik után, és el​len​sé​ge​ket szer​zett, akik éle​te hát​ra​lé​vő ré​szé​-
ben biz​to​san nem fog​ják bé​kén hagy​ni. Így hát teg​nap este, ami​kor fel​mér​te a te​re​-
pet, és arra ju​tott, hogy az tel​jes mér​ték​ben az el​len​ség​nek ked​vez, azt tet​te, ami​-
hez a leg​job​ban ér​tett.
Csalt.
A lo​va​sok​nak esé​lyük sem volt ész​re​ven​ni az első ár​kot a sö​tét​ben, a ga​bo​na kö​-
ze​pén. Se​kély volt, alig egy láb mély, és csak egy láb szé​les, ahogy cik​cakk​ban szel​-
te át az ár​pát. A leg​több ló anél​kül vág​ta​tott át raj​ta, hogy egy​ál​ta​lán ész​re​vet​te
vol​na, pár sze​ren​csét​len azon​ban ép​pen be​le​ta​lált, és rög​tön fel is bucs​ká​zott. Vég​-
ta​gok ka​pá​lóz​tak, szí​jak ga​ba​lyod​tak össze, fegy​ve​rek rop​pan​tak ket​té, por szállt
fel. És ahol egy ló el​esett, töb​ben is fel​buk​tak mö​göt​te, ahogy sor​ra át​es​tek raj​ta.
A má​so​dik árok két​szer olyan szé​les és két​szer olyan mély volt. Újabb lo​vak zu​-
han​tak a föld​re, ahogy az első sor be​le​gá​zolt. Egy ka​pá​ló​zó em​ber dár​dá​já​val a ke​-
zé​ben re​pült ma​gas​ra a nye​reg​ből. A töb​bi​ek, akik már jó​val ke​ve​sebb lel​ke​se​dés​-
sel vár​ták, hogy ne​ki​ront​has​sa​nak az el​len​ség​nek, kezd​tek szét​szó​ród​ni. Vol​tak,
akik vág​tat​tak to​vább, má​sok azon​ban fel​is​mer​ték, hogy va​la​mi nincs rend​jén, és a
za​vart csak to​vább fo​koz​ta a hir​te​len a nya​kuk​ba zú​du​ló nyíl​zá​por. A tá​ma​dók so​-
rai nyüzs​gő masszá​vá vál​toz​tak, már leg​alább ugyan​ak​ko​ra fe​nye​ge​tést je​len​tet​tek
sa​ját ma​guk​ra, mint Cal​der​re és az em​be​re​i​re. A pa​ták ret​te​ne​tes dü​bör​gé​se szá​-
nal​mas to​por​gás, si​ko​lyok és két​ség​be​esett ki​ál​tá​sok ke​ve​ré​ké​vé si​lá​nyult.
A har​ma​dik árok volt a leg​na​gyobb mind kö​zül. Az észak​föl​di​ek olyan egye​nes​re
ás​ták, ahogy csak a sö​tét​ben telt tő​lük, az ol​da​lai me​re​dek szög​ben lej​tet​tek be​fe​lé.
Mit​te​rick em​be​rei mint egy töl​csér​ben gu​rul​tak a kö​zé​pen lévő rés felé, ahol nagy
becs​ben tar​tott zász​ló​i​kat a föld​be szúr​ták. Ahol Cal​der állt. Azért a fe​lé​je zu​ha​nó
lo​vak ára​da​tá​ra me​red​ve át​fu​tott az agyán, hogy ta​lán jobb he​lyet is ta​lál​ha​tott
vol​na ma​gá​nak, de ez​zel most már kis​sé el​ké​sett.
– Lán​dzsá​sok! – böm​böl​te Hó​fe​hér.
– Igen – bó​lin​tott Cal​der, és kard​ját maga elé tart​va óva​to​san hát​rált pár lé​pést.
– Jó öt​let.
Hó​fe​hér vá​lo​ga​tott em​be​ri, akik Cal​der báty​ja mel​lett har​col​tak, ko​ráb​ban meg
az apja mel​lett Uff​rith​nál, Dunb​rec​nél, a Cum​nur​nál meg a Fel​föl​dön, öt egy​mást
kö​ve​tő sor​ban buk​kan​tak elő a szél​fút​ta ár​pá​ból, éles csa​ta​ki​ál​tá​su​kat hal​lat​va.
Hosszú dár​dá​ik ha​lá​los sö​vényt al​kot​tak, a fegy​ve​rek he​gye meg-meg​vil​lant, ahogy
a nap első su​ga​rai be​oson​tak a völgy​be.
Lo​vak nyi​hog​tak, csúsz​va, bot​la​doz​va ve​tet​ték le lo​va​sa​i​kat, ahogy a mö​göt​tük
ér​ke​zők len​dü​le​té​től és sú​lyá​tól hajt​va el​ke​rül​he​tet​le​nül kö​ze​led​tek a lán​dzsák
felé. Vi​sí​tó acél, le​mé​szá​rolt em​be​rek, el​gyö​tört fa és el​gyö​tört hús őrült egy​ve​le​ge
tá​madt. Lán​dzsa​nye​lek haj​lot​tak meg és tör​tek ket​té, for​gá​csok rep​ked​tek. A fel​-
vert por és ár​pa​sze​mek újra min​dent ho​mály​ba bo​rí​tot​tak, Cal​der pe​dig a zűr​za​var
kö​ze​pén kö​hé​cselt, a kard ló​gott er​nyedt ke​zé​ből.
Azon gon​dol​ko​dott, va​jon mi​fé​le vé​let​le​nek so​ro​za​ta te​het​te le​he​tő​vé, hogy ez az
agy​rém meg​tör​tén​jen. És hogy mi​lyen újabb vé​let​le​nek so​ro​za​ta​ként ke​ve​red​het​ne
ki be​lő​le élve.
 Tovább felfelé

– Gon​dol​ja, hogy ezt már haj​nal​nak ne​vez​het​jük? – kér​dez​te Ja​len​horm tá​bor​nok.

Gorst ez​re​des meg​von​ta szé​les vál​lát, vi​har​vert pán​cél​ja hal​kan zör​gött.
A tá​bor​nok le​né​zett Ret​ter​re.
– Te ezt haj​nal​nak ne​vez​néd, fiam?
Ret​ter hu​nyo​rog​va né​zett fel az égre. Ke​le​ten, ahol Os​run​got sej​tet​te, bár soha
nem járt ott, a sú​lyos fel​hők pe​re​mén bal​jós​la​tú, hal​vány vi​lá​gos​ság sej​lett.
– Igen, tá​bor​nok úr. – A fiú hang​ja nem volt több szá​nal​mas cin​co​gás​nál. Za​var​-
tan kö​szö​rül​te meg a tor​kát.
Ja​len​horm tá​bor​nok kö​ze​lebb ha​jolt, és meg​ve​re​get​te a vál​lát.
– Nem szé​gyen fél​ni. A bá​tor​ság azt je​len​ti, hogy az em​ber a fé​lel​me el​le​né​re is
meg​te​szi, amit kell.
– Igen, uram!
– Csak ma​radj köz​vet​le​nül mel​let​tem. Tedd a dol​god, és min​den rend​ben lesz.
– Igen, uram! – Ret​ter azért el​gon​dol​ko​dott raj​ta, va​jon ho​gyan ál​lí​ta​na meg egy
nyíl​vesszőt az, ha ő te​szi a dol​gát. Vagy egy lán​dzsát. Vagy egy bár​dot. Őrült​ség​nek
tűnt fel​mász​ni egy ilyen nagy domb​ra, ahol rá​adá​sul nyá​la​dzó észak​föl​di​ek vár​tak
rá​juk. Min​den​ki azt mond​ta, hogy nyá​la​dza​nak. De Ret​ter csak ti​zen​há​rom éves
volt, alig fél éve szol​gált a se​reg​ben, és nem ér​tett más​hoz, csak a ci​pő​pu​co​lás​hoz,
meg ah​hoz, mi​lyen ma​nő​ver ese​tén mi​lyen dal​la​mot fúj​jon a kürt​jén. Még az​zal
sem iga​zán volt tisz​tá​ban, mit je​lent az a szó, hogy ma​nő​ver, csak igye​ke​zett úgy
ten​ni. És se​hol sem érez​het​te ma​gát na​gyobb biz​ton​ság​ban, mint a tá​bor​nok meg
egy ilyen iga​zi hős kö​ze​lé​ben, mint ami​lyen Gorst ez​re​des, aki egy​ál​ta​lán nem né​-
zett ki hős​nek, a hang​ja pe​dig vég​képp nem volt olyan. Sem​mi csil​lo​gó nem volt
eb​ben az em​ber​ben, vi​szont Ret​ter gya​ní​tot​ta, hogy ha hir​te​len ke​rí​te​ni kéne egy
fal​tö​rő kost, ép​pen meg​fe​le​lő pót​lék len​ne.
– Nos, Ret​ter! – Ja​len​horm elő​rán​tot​ta a kard​ját. – Fújd a ro​ha​mot!
– Igen, uram! – Ret​ter gon​do​san meg​ned​ve​sí​tet​te az aj​kát a nyel​vé​vel, mély lé​-
leg​ze​tet vett, és fel​emel​te a kürt​jét. Hir​te​len ag​gód​ni kez​dett, hogy a hang​szer ki​-
csú​szik iz​zadt ke​zé​ből, hogy ha​mis han​got fúj, hogy a kürt idő​köz​ben va​la​mi úton-
mó​don meg​telt sár​ral, és csak nyo​mo​rú​sá​gos fing meg mocs​kos víz​zá​por jön ki be​-
lő​le. Gyak​ran vol​tak eh​hez ha​son​ló rém​ál​mai. Ta​lán lesz​nek is még. Na​gyon is re​-
mél​te, hogy lesz​nek.
De a ro​ham​ra szó​lí​tó dal​lam tisz​tán és ép​pen olyan büsz​kén zen​gett, mint a dísz​-
szem​lék előtt. „Elő​re!” – da​lol​ta a kürt, és lo​bo​gó zász​lók​kal meg​in​dult Ja​len​horm
had​osz​tá​lya, mint ahogy meg​in​dult Ja​len​horm is, meg Gorst ez​re​des és a tá​bor​nok
ve​zér​ka​rá​nak csa​pa​ta. Ret​ter kel​let​le​nül be​le​vág​ta hát a sar​kát pó​ni​ja ol​da​lá​ba,
cset​tin​tett a nyel​vé​vel, és maga is meg​in​dult elő​re. Há​ta​sa pa​tá​ja a part kö​ve​in
kop​pant, az​tán a lom​ha víz​ben csob​bant.
Sze​ren​csés​nek érez​te ma​gát, mert neki leg​alább nem kell gya​lo​gol​nia. Így szá​raz
ma​rad​hat a nad​rág​ja az át​ke​lés után is. Ha​csak nem pi​si​li össze ma​gát. Vagy nem
se​be​sül meg a lába. Mind a ket​tő meg​le​he​tő​sen va​ló​szí​nű​nek tűnt, ha job​ban be​le​-
gon​dolt.
Né​hány nyíl​vessző röp​pent fel a túl​part​ról. Ret​ter nem tud​ta vol​na meg​mon​da​-
ni, pon​to​san hon​nan. Az job​ban ér​de​kel​te, hogy mer​re tar​ta​nak. Né​hány ár​tal​mat​-
la​nul hul​lott előt​tük a víz​be. Má​sok a ka​to​nák közé vá​gód​tak, de úgy tűnt, nem
okoz​tak kü​lö​nö​seb​ben nagy kárt. Ret​ter össze​rez​zent, ahogy az egyik le​pat​tant egy
si​sak​ról, és a me​ne​te​lő ka​to​nák közé per​dült. Raj​ta kí​vül min​den​kin pán​cél volt.
Ja​len​horm tá​bor​no​két egye​ne​sen a vi​lág leg​drá​gább pán​cél​já​nak gon​dol​ta vol​na.
Alig​ha tűnt igaz​sá​gos​nak, hogy neki nem ju​tott, de hát arra már rá​jött, hogy a há​-
bo​rú nem az a hely, ahol bár​kit is ér​de​kel​ne az igaz​sá​gos​ság.
Ahogy a pó​ni​ja ki​ká​szá​ló​dott a víz​ből egy kis ho​mok​pad​ra, ami​nek a vé​gén sá​-
padt usza​dék​fák gyűl​tek ku​sza ha​lom​ba, Ret​ter hát​ra​pil​lan​tott. A se​ké​lyest el​-
árasz​tot​ták a ka​to​nák, egy​re csak me​ne​tel​tek a bo​ká​ig, tér​dig, sőt he​lyen​ként de​ré​-
kig érő víz​ben. Mö​göt​tük az egész hosszú part​sza​kaszt meg​töl​töt​ték az em​be​rek,
akik arra vár​tak, hogy kö​ves​sék tár​sa​i​kat, há​tul, a ge​rin​cen túl pe​dig mint​ha még
töb​ben áll​tak vol​na sor​ba. Ret​tert fel​bá​to​rí​tot​ta a tu​dat, hogy ennyi em​ber kö​zül ő
csak egy. Ha az észak​föl​di​ek meg​öl​nek szá​zat, ha meg​öl​nek ez​ret, ak​kor is lesz még
ezer má​sik. Őszin​tén szól​va nem tud​ta, mennyi az az ezer, de biz​tos volt ben​ne,
hogy sok.
Az​tán eszé​be ju​tott, hogy ez szép és jó, fel​té​ve, hogy az em​ber nem an​nak az
ezer​nek az egyi​ke, akit a vé​gén egy gö​dör​be ha​jí​ta​nak, mert ak​kor már egy​ál​ta​lán
nem olyan fé​nyes a hely​zet, fő​leg mert ál​lí​tó​lag csak a tisz​tek​nek jár ko​por​só, ő pe​-
dig egy​ál​ta​lán nem akart a hi​deg sár​ba pré​se​lőd​ve fe​küd​ni. Fe​szül​ten pil​lan​tott a
gyü​möl​csös felé, az​tán megint össze​rez​zent, mert alig egy tu​cat lé​pés​nyi​re tőle
újabb nyíl​vessző pat​tant le egy pajzs​ról.
– Tartsd a lé​pést, fiam! – ki​ál​tot​ta Ja​len​horm, aki lo​vá​val már a kö​vet​ke​ző ka​vi​-
csos szi​ge​ten járt. Fél​úton le​het​tek a se​ké​lyes​ben, a nagy domb mint​ha egy​re ma​-
ga​sabb​ra emel​ke​dett vol​na előt​tük, a fá​kon túl.
– Uram! – Ret​ter azon kap​ta ma​gát, hogy be​húz​za a nya​kát, és igyek​szik mi​nél
mé​lyeb​ben be​le​süp​ped​ni a nye​reg​be, hogy mi​nél ki​sebb cél​pon​tot nyújt​son. Az​tán
rá​jött, hogy et​től gyá​vább​nak tű​nik, és ki​húz​ta ma​gát. A túl​só par​ton em​be​re​ket
lá​tott, akik egy rit​kás bo​zó​tos​ból ki​ugor​va el​si​et​tek. Ron​gyos fér​fi​ak vol​tak, íj​jal a
ke​zük​ben. Az el​len​ség, döb​bent rá. Észak​föl​di baj​ke​ve​rők. Olyan kö​zel vol​tak, hogy
ha rá​juk ki​ál​ta​nak, meg​hall​ják. Olyan kö​zel, hogy az már os​to​ba​ság​nak tűnt. Olyan
volt, mint ré​gen, ami​kor a paj​ta mö​gött ker​ge​tőz​tek a töb​bi​ek​kel. Kény​sze​rí​tet​te
ma​gát, hogy még egye​ne​seb​ben ül​jön a nye​reg​ben. Az észak​föl​di​ek ép​pen olyan ri​-
adt​nak tűn​tek, ami​lyen ő volt. Egy bo​zon​tos sző​ke hajú fér​fi le​tér​delt, és ki​lőtt fe​-
lé​jük egy nyíl​vesszőt, ame​lyik ár​tal​mat​la​nul hul​lott a ho​mok​ba a ka​to​nák első sora
előtt. Az​tán meg​for​dult, és el​si​e​tett a gyü​möl​csös irá​nyá​ba.
Für​tös a töb​bi​ek​kel együtt be​vet​te ma​gát a fák közé, fut​va szel​te át az alma il​la​tú
sö​tét​sé​get, majd a le​he​tő leg​ki​sebb​re húz​va össze ma​gát el​in​dult fel a domb​ra. Át​-
ug​rott a ki​vá​gott rön​kö​kön, az​tán a túl​ol​da​lon fel​tér​delt, és el​né​zett dél​re. A nap
alig kelt fel, a gyü​möl​csös​ben még sűrű volt az ár​nyék. Lát​ta a két​ol​dalt vi​lá​gí​tó fé​-
me​ket, ahol em​be​rek rej​tőz​tek hosszú sor​ban a fák kö​zött.
– Jön​nek? – kér​dez​te va​la​ki. – Itt van​nak?
– Jön​nek – fe​lel​te Für​tös. Igaz, ő fu​tott el utol​já​ra, de ez​zel ér​tel​met​len lett vol​-
na büsz​kél​ked​ni. Mind​annyi​u​kat meg​ren​dí​tet​te a ro​ha​dé​kok pusz​ta mennyi​sé​ge.
Mint​ha az egész táj em​be​rek​ből állt vol​na. Min​den​hol hem​zseg​tek. Jó​for​mán fe​-
les​le​ges​nek tűnt a par​ton ku​po​rog​ni né​hány sat​nya bo​kor fe​de​zé​ké​ben, és pár tu​-
cat​nyi nyíl​vesszőt lő​döz​ni erre a tö​meg​re. Ér​tel​met​len, mint tű​vel tá​mad​ni egy
méh​raj​ra. Itt a gyü​möl​csös​ben job​ban meg​iz​zaszt​hat​ják őket. Vas​fe​jű meg fog​ja
ér​te​ni. Für​tös erő​sen re​mél​te, hogy így lesz.
Vissza​fe​lé jö​vet ta​lál​koz​tak pár em​ber​rel, aki​ket nem is​mert. Egy vö​rös csuk​lyás
öreg ka​to​na gug​golt mel​let​te a fol​tos ár​nyék​ban. Arany le​gé​nyei kö​zül való le​he​-
tett. Arany és Vas​fe​jű em​be​rei ál​ta​lá​ban nem​igen szí​v​el​ték egy​mást. Nem job​ban,
mint maga Arany és Vas​fe​jű, pe​dig köz​tük az​tán iga​zán dúlt az el​len​sé​ges​ke​dés.
Je​len​leg azon​ban ki​sebb gond​juk is na​gyobb volt en​nél.
– Lát​tá​tok, há​nyan jön​nek? – kér​dez​te va​la​ki.
– Szá​zá​val, bassza meg!
– Szá​zá​val és szá​zá​val és szá​zá​val és…
– Nem az a dol​gunk, hogy meg​ál​lít​suk őket – mor​dult fel Für​tös. – Csak le kell
las​sí​ta​nunk a tá​ma​dást, pá​rat el​in​té​zünk kö​zü​lük, adunk ne​kik va​la​mit, amin rá​-
gód​hat​nak. Az​tán vissza​vo​nu​lunk a Gye​re​kek​hez.
– Vissza​vo​nu​lunk – szólt köz​be va​la​ki, mint​ha éle​té​ben nem hal​lott vol​na még
jobb öt​le​tet.
– Ami​kor el​jön az ide​je – csat​tant fel Für​tös.
– Észak​föl​di​ek is van​nak ve​lük – je​gyez​te meg egy má​sik is​me​ret​len. – A Ku​tya​-
em​ber fiai, gon​do​lom.
– Ro​ha​dé​kok! – mor​dult fel va​la​ki más.
– Igen, ro​ha​dé​kok! Áru​lók! – A vö​rös csuk​lyás fér​fi át​kö​pött a fa​rönk fö​lött. –
Ál​lí​tó​lag a Vé​res Ki​len​ces is ve​lük van.
 Fe​szült csend tá​madt. Ez a név sen​ki​be nem se​gí​tett bá​tor​sá​got ön​te​ni.
– A Vé​res Ki​len​ces vissza​ment a sár​ba! – Für​tös rán​tott egyet a vál​lán. – Víz​be
fúlt. Fe​ke​te Mé​tely meg​öl​te.
– Ta​lán. – A pi​ros csuk​lyás ko​mor volt, mint egy sír​ásó. – De én azt hal​lot​tam,
hogy itt van.
Íj húr​ja pen​dült Für​tös füle mel​lett. A fér​fi meg​pör​dült.
– Mi a…
– Bo​csá​nat. – Egy fi​a​tal le​gény volt az, ke​zé​ben re​me​gett a fegy​ve​re. – Nem
akar​tam, csak…
– A Vé​res Ki​len​ces! – Az őrült, he​be​gő, ré​mült ri​kol​tás a fák kö​zül vissz​hang​zott.
– A Vé​res… – A hang hosszan el​nyúj​tott si​koly​ba ment át, az​tán las​san zo​ko​gás​sá
sze​lí​dült.
Az​tán ször​nyű ne​ve​tés har​sant előt​tük a gyü​möl​csös​ben, ami​től Für​tös iz​zadt
nya​ka azon​nal visz​ket​ni kez​dett a gal​lér​ja alatt. Ál​la​ti​as hang volt. Ör​dö​gi in​kább.
Egy el​nyúj​tott pil​la​na​tig a sem​mi​be me​red​ve, né​mán, hi​tet​le​nül ku​po​rog​tak to​-
vább a rönk mö​gött.
– A pi​csá​ba az egésszel! – or​dí​tot​ta va​la​ki. Ahogy Für​tös a hang irá​nyá​ba for​-
dult, egy le​gényt pil​lan​tott meg, aki fut​va me​ne​kült a fák kö​zül.
– Nem har​co​lok a Vé​res Ki​len​ces​sel! Én ugyan nem! – Egy fiú hát​rált bot​la​doz​-
va, csiz​má​ja sar​ká​val fel​ver​te a le​hul​lott le​ve​le​ket.
– Gyer​tek vissza, gaz​em​be​rek! – vi​csor​gott Für​tös az íjá​val ha​do​nász​va, de el​ké​-
sett. Újabb hör​gő ki​ál​tás irá​nyá​ba kap​ta a fe​jét. Nem lát​ta, hon​nan jött, de ép​pen
elég hát​bor​zon​ga​tó​an hang​zott.
– A Vé​res Ki​len​ces! – or​dí​tot​ta va​la​ki a fél​ho​mály​ban a má​sik ol​da​lon is.
Für​tös mint​ha ár​nya​kat lá​tott vol​na a fák kö​zött, ta​lán fém is vil​lant. Má​sok is
fu​tás​nak ered​tek, jobb​ra, bal​ra egy​aránt. Fel​ad​ták a jó he​lye​i​ket a ma​guk rönk​jei
mö​gött anél​kül, hogy egy nyíl​vesszőt is ki​lőt​tek vagy kar​dot rán​tot​tak vol​na. Ami​-
kor Für​tös meg​for​dult, a leg​több le​gé​nyé​nek csak a há​tát lát​ta. Egyi​kük még a te​-
ge​zét is hát​ra​hagy​ta, ami​kor az fenn​akadt egy bok​ron.
– Gyá​vák! – De nem volt mit ten​ni. Egy fő​nök a he​lyé​re rug​dos​hat​ja egy-két em​-
be​rét, de ha az összes egy​szer​re ered fu​tás​nak, ak​kor te​he​tet​len. Pa​rancs​nok​nak
len​ni kőbe vé​sett, nagy do​log​nak tű​nik, pe​dig va​ló​já​ban csak egy egy​sze​rű öt​let​ről
van szó, ami​vel min​den​ki egyet​ért. Mire Für​tös vissza​bújt a rönk mögé, már sen​ki
nem ér​tett egyet az öt​let​tel, és első rá​né​zés​re nem ma​radt ott más, csak ő meg a
vö​rös csuk​lyás ide​gen.
– Ott van! – súg​ta az, és hir​te​len moz​du​lat​lan​ná der​medt. – Ő az!
Az őrült ne​ve​tés megint fel​har​sant a fák kö​zött, ide-oda szállt, egy​szer​re jött
min​den​hon​nan és se​hon​nan. Für​tös a húr​ra il​lesz​tett egy nyíl​vesszőt, de ra​gadt a
keze, és ra​gadt ben​ne az íj is. A te​kin​te​te ide-oda ug​rált, egyik sö​tét fol​ton, gö​csör​-
tös ágon meg gö​csör​tös ág ár​nyé​kán ál​la​po​dott meg a má​sik után. A Vé​res Ki​len​-
ces meg​halt, ezt min​den​ki tud​ja. De mi van, ha még​sem?
– Nem lá​tok sem​mit! – Re​me​gett a keze, de basszus​kulcs, a Vé​res Ki​len​ces is
csak em​ber, és egy nyíl​vessző ugyan​úgy vé​gez vele, mint bár​ki más​sal. Csak egy
em​ber, nem más, már​pe​dig Für​tös nem fut el egy em​ber elől, akár​mi​lyen ki​ba​szott
ke​mény is le​gyen az il​le​tő. Még ak​kor sem, ha min​den​ki más el​fu​tott. Sem​mi​kor
sem. – Hol van?
– Ott! – A vö​rös csuk​lyás fér​fi meg​ra​gad​ta Für​tös vál​lát, és a fák felé mu​ta​tott. –
Ott van!
Für​tös fel​emel​te az íját, és a sze​mét me​resz​tet​te a sö​tét​ben.
– Nem… Á! – Tü​zes fáj​da​lom nyi​lallt a bor​dái közé, el​en​ged​te a húrt, a nyíl​-
vessző ár​tal​mat​la​nul hul​lott a por​ba. A tü​zes fáj​da​lom kö​vet​ke​ző hul​lá​mát ér​zé​kel​-
vén le​né​zett, és ész​re​vet​te, hogy a vö​rös csuk​lyás fér​fi meg​szúr​ta. A kés mar​ko​la​ta
egé​szen a mell​ka​sá​ig ha​tolt, az ide​gen keze vö​rös volt a vér​től.
Für​tös meg​ra​gad​ta a fér​fi in​gét, és csa​vart raj​ta egyet.
– Mi… – De nem volt hoz​zá elég le​ve​gő​je, hogy foly​tas​sa, és úgy tűnt, nem is tud
újat ven​ni töb​bé.
– Bo​csá​nat – mond​ta a fér​fi, majd vá​gott egy gri​maszt, és megint szúrt.
Vö​rös Sü​veg gyor​san kö​rül​né​zett, hogy meg​győ​ződ​jön róla, nem lát​ta sen​ki, de a
je​lek sze​rint Vas​fe​jű fiai egy​től egyig el​inal​tak a gyü​möl​csös​ből, és lá​bu​kat a nya​-
kuk​ba kap​va ro​han​tak fel a dom​bon a Gye​re​kek​hez. Nem egy​nek kö​zü​lük nyil​ván
bar​na is lett a nad​rág​ja. Ne​ve​tett is vol​na a lát​vá​nyon, ha nem kel​lett vol​na meg​öl​-
nie ezt a sze​ren​csét​lent. Le​fek​tet​te a föld​re a ha​lott fér​fit, és gyen​gé​den meg​ve​re​-
get​te a vé​res mell​ka​sát, mi​köz​ben még min​dig cso​dál​ko​zó, kis​sé bosszús sze​mé​ben
las​san ki​hunyt a fény.
– Ne ha​ra​gudj! – Szo​mo​rú sors egy olyan em​ber szá​má​ra, aki csak a dol​gát vé​-
gez​te leg​jobb tu​dá​sa sze​rint. Még​hoz​zá job​ban, mint a töb​bi​ek, mi​vel ő ak​kor is
ma​radt, ami​kor azok el​fu​tot​tak. De hát ilyen a há​bo​rú. Néha az jár job​ban, aki
rosszab​bul dol​go​zik. Sö​tét ügy ez, nincs ér​tel​me nya​fog​ni mi​at​ta. A könnyek sen​kit
nem mos​nak tisz​tá​ra, aho​gyan Vö​rös Sü​veg idős édes​any​ja mon​do​gat​ta elő​sze​re​-
tet​tel.
– A Vé​res Ki​len​ces! – or​dí​tot​ta a tőle tel​he​tő leg​ijed​tebb han​gon. – Itt van! Itt
van! – Az​tán hal​la​tott egy éles si​kolyt, és be​le​tö​röl​te a ké​sét a ha​lott ze​ké​jé​be. Köz​-
ben to​vább​ra is hu​nyo​rog​va für​kész​te a ho​mályt újabb bú​vó​he​lyek után ku​tat​va,
de a je​lek sze​rint nem ma​radt több.
– A Vé​res Ki​len​ces! – böm​böl​te el ma​gát va​la​ki, ta​lán ha egy tu​cat​nyi lé​pés​sel
mö​göt​te. Vö​rös Sü​veg meg​for​dult, és fel​állt.
– Ab​ba​hagy​ha​tod. El​men​tek.
 A Ku​tya​em​ber szür​ke arca buk​kant elő a sö​tét​ből, fél ke​zé​ben egy íjat és nyíl​-
vessző​ket tar​tott la​zán.
– Mi? Az összes?
Vö​rös Sü​veg a lá​bá​nál he​ve​rő friss hul​lá​ra mu​ta​tott.
– Né​hány ki​vé​tel​lel.
– Ki gon​dol​ta vol​na? – A Ku​tya​em​ber le​gug​golt mel​lé, né​hány em​be​re óva​to​san
elő​lé​pett a fák fe​de​zé​ké​ből. – Hogy mi min​dent el le​het érni egy ha​lott ne​vé​vel!
– A ne​vé​vel meg a ne​ve​té​sé​vel.
– Col​lá, menj vissza, és szólj az uni​ó​sok​nak, hogy a gyü​möl​csös tisz​ta.
– Igen​is! – Az egyik le​gény el​si​e​tett a fák kö​zött.
– Mi a hely​zet elő​rébb? – A Ku​tya​em​ber át​ka​pasz​ko​dott a rön​kön, és meg​fon​-
tolt, las​sú lép​tek​kel el​in​dult a gyü​mölcs​fák felé. Min​dig óva​tos volt, spó​rolt az em​-
ber​élet​tel. Mind​két fél em​be​re​i​nek éle​té​vel. Rit​ka az ilyen had​úr, és rá​szol​gált a
tisz​te​let​re, mert a ne​ve​ze​tes da​lok ál​ta​lá​ban ki​on​tott be​lek​ről meg ha​son​ló nya​-
lánk​sá​gok​ról ára​doz​nak. Vö​rös Sü​veg azon el​mél​ke​dett, va​jon mennyi időt tölt​het​-
tek el az alj​nö​vény​zet​ben ku​po​rog​va Észak​föld egyik vagy má​sik nyir​kos szeg​le​té​-
ben. Több mint va​ló​szí​nű, hogy összes​sé​gé​ben hosszú he​te​ket. – Nem va​la​mi biz​-
ta​tó, mi?
– Nem na​gyon – fe​lel​te Vö​rös Sü​veg.
A Ku​tya​em​ber még kö​ze​lebb osont a fák​hoz, az​tán megint le​gug​golt.
– És in​nen sem néz ki job​ban.
– De hát nem is szá​mí​tot​tunk rá, igaz?
– Nem iga​zán. Azért a re​mény hal meg utol​já​ra.
A te​rep nem kí​nált so​kat. Volt pár gyü​mölcs​fa, egy-két si​lány bo​kor az​tán a csu​-
pasz domb​ol​dal emel​ke​dett me​re​de​ken fel​fe​lé. Né​há​nyan még min​dig bot​la​doz​va
igye​kez​tek a tető felé. Az em​be​rek fö​lött fu​tott kör​be a Gye​re​ke​ket kö​rül​ve​vő dü​le​-
de​ző fal, afö​lött pe​dig már ma​guk a Gye​re​kek kö​vet​kez​tek.
– Nyil​ván az egész domb​te​tő nyü​zsög Vas​fe​jű fi​a​i​tól – mond​ta ki han​go​san a
Ku​tya​em​ber azt, ami​re Vö​rös Sü​veg is gon​dolt ép​pen.
– Igen. Vas​fe​jű ma​kacs egy gaz​em​ber. Min​dig is ne​héz volt ki​bil​len​te​ni a he​lyé​-
ről, ha egy​szer meg​ve​tet​te a lá​bát.
– Mint a him​lő – je​gyez​te meg a Ku​tya​em​ber.
– És nagy​já​ból annyi​ra is lát​juk szí​ve​sen.
– Azt hi​szem, az Uni​ó​nak nem lesz elég né​hány ha​lott hős, ha fel akar jut​ni oda.
– Rá​juk fog fér​ni né​hány élő is.
 – Bi​zony!
– Bi​zony! – Ahogy Vö​rös Sü​veg fél kéz​zel el​ár​nyé​kol​ta a sze​mét, ész​re​vet​te, hogy
csu​pa vér lett az arca. Egy meg​ter​mett fér​fit pil​lan​tott meg a Gye​re​kek alatt ásott
ár​kok​nál, amint a me​ne​kü​lők​kel or​dí​tott. Még ilyen tá​vol​ság​ból is le​he​tett hal​la​ni
böm​bö​lő hang​ját. A sza​va​it ugyan nem tud​ták ki​ven​ni, de a hang​lej​tés min​dent el​-
árult.
A Ku​tya​em​ber vi​gyor​gott.
– Nem tű​nik bol​dog​nak.
– Nem. – Vö​rös Sü​veg maga is mo​soly​ra húz​ta a szá​ját. Aho​gyan idős édes​any​ja
szok​ta mon​do​gat​ni, nincs éde​sebb zene az el​len​ség pa​na​szá​nál.
– Gyá​va kö​csö​gök vagy​tok, baz​meg! – vi​cso​rí​tot​ta Irig, és fe​né​ken bil​len​tet​te az
utol​só me​ne​kü​lőt, ahogy két​rét gör​nyed​ve és a má​szás​tól li​heg​ve el​ha​ladt mel​let​te.
A sze​ren​csét​len arc​cal elő​re a sár​ba zu​hant, de ez még így is jobb volt, mint amit
ér​de​melt. Máz​li​ja volt, hogy csak Irig csiz​má​já​ból ju​tott ki neki, nem pe​dig a bárd​-
já​ból.
– Kö​csög gyá​va sza​rok vagy​tok, baz​meg! – üvöl​töt​te éle​sebb han​gon Go​rom​ba,
és fe​nék​be rúg​ta a le​gényt, amint az ép​pen fel​áll​ni ké​szü​lő​dött.
– Vas​fe​jű fiai nem fut​nak el! – Írig ol​dal​ba rúg​ta a gyá​vát, és a há​tá​ra for​dí​tot​ta.
– Vas​fe​jű fiai so​sem fut​nak el! – Go​rom​ba tel​jes erő​ből tö​kön rúg​ta a talp​ra ká​-
szá​ló​dó fiút, aki nyü​szít​ve te​rült el is​mét a föl​dön.
– De oda​lent van a Vé​res Ki​len​ces! – ki​ál​tot​ta egy má​sik. Az arca fal​fe​hér volt,
két sze​me ak​ko​rá​ra nyílt, mint két lat​ri​na. Igye​ke​zett mi​nél ki​sebb​re össze​húz​ni
ma​gát, mint egy kis​ba​ba. Ag​go​dal​mas mo​raj fu​tott vé​gig az árok mö​gött össze​gyűlt
le​gé​nye​ken.
– A Vé​res Ki​len​ces! A Vé​res Ki​len​ces? A Vé​res Ki​len​ces! A…
– Bassza meg! – vi​cso​rí​tot​ta Irig. – A Vé​res Ki​len​ces!
– Igen – hör​dült föl Go​rom​ba. – Bassza meg! Bassza meg, baz​meg!
– Lát​tad egy​ál​ta​lán?
– Hát… nem. Már​mint a sa​ját sze​mem​mel nem, de…
– Ha nem halt meg, mint ahogy meg​halt, és van vér a pu​cá​já​ban, mint ahogy
nincs, ak​kor fel​jö​het ide. – Írig kö​ze​lebb ha​jolt a le​gény​hez, és a bárd​ja vé​gén lévő
tüs​ké​vel meg​csik​lan​doz​ta az álla alatt. – De ak​kor ve​lem gyű​lik meg a baja.
– Úgy bi​zony! – Go​rom​ba szin​te vi​sí​tott, az erek ki​da​gad​tak a ha​lán​té​kán. – Fel​-
jö​het ide, de ak​kor… vele gyű​lik meg a baja! Ing​gel! Úgy ám! Vas​fe​jű fel​köt​tet ben​-
ne​te​ket, ami​ért meg​lóg​ta​tok, bi​tan​gok! Fel​köt​tet​te Ku​port is, az​tán ki​on​tot​ta a be​-
le​it az áru​lá​sá​ért, és ve​le​tek is ugyan​ezt fog​ja ten​ni, basszá​tok meg. Mi meg…
– Sze​rin​ted ez​zel se​gí​tesz? – för​medt rá Irig.
 – Bocs, fő​nök.
– Ne​ve​ket akar​tok? Vas​fe​jű Ca​irm oda​fent van a Gye​re​kek​nél. Mö​göt​te, a Hő​sö​-
kön pe​dig ott van Tört​mo​gyo​ró Whir​run, Caul Resz​ket meg maga Fe​ke​te Mé​tely,
ami azt il​le​ti…
– Oda​fent – mor​mog​ta va​la​ki.
– Ki volt az? – üvöl​töt​te Go​rom​ba. – Ki mert köz​be…
– Akik most meg​ve​tik a lá​bu​kat – Írig fel​emel​te a bárd​ját, és min​den egyes szó​-
nál meg​ráz​ta, mi​vel gya​kor​ta ta​pasz​tal​ta, hogy egy meg​rá​zott bárd élt köl​csö​nöz a
leg​tom​pább ér​vek​nek is –, és helyt áll​nak, azok egy​től egyig he​lyet kap​nak a tűz
mel​lett, és he​lyet kap​nak a da​lok​ban. Aki in​nen is me​ne​kü​lő​re fog​ja, nos… – Írig
le​köp​te a lába mel​lett to​vább​ra is össze​ku​po​rod​va he​ve​rő gyá​va le​gényt. – Meg​-
spó​ro​lom Vas​fe​jű​nek a fá​rad​sá​got, hogy neki kell​jen igaz​sá​got ten​nie. Egy​sze​rű​en
oda​vá​gok a bár​dom​mal, és kész.
– És kész! – vi​sí​tot​ta Go​rom​ba.
– Fő​nök! – va​la​ki meg​rán​gat​ta Irig kar​ját.
– Nem lá​tod, hogy… – vi​cso​rí​tot​ta Irig, ahogy sar​kon for​dult. – A pi​csá​ba!
A Vé​res Ki​len​ces már mit sem szá​mí​tott. Jött az Unió.
– Ez​re​des úr, le kell száll​nia!
Vink​ler el​mo​so​lyo​dott. Még ez is erő​fe​szí​té​sé​be ke​rült. – Az le​he​tet​len.
– Uram, nem most van itt az ide​je a hős​kö​dés​nek.
– Ak​kor… – Vink​ler vé​gig​né​zett a gyü​mölcs​fák kö​zül elő​buk​ka​nó ka​to​nák tö​-
mött so​ra​in. – Pon​to​san mi​kor is jön el az ide​je?
– Uram…
– A kur​va lá​bam​mal kép​te​len va​gyok moc​can​ni. – Vink​ler vá​gott egy gri​maszt,
ahogy meg​érin​tet​te a comb​ját. Még a keze sú​lyát is gyöt​rel​mes​nek érez​te.
– Na​gyon rossz, uram?
– Igen, őr​mes​ter, azt hi​szem, meg​le​he​tő​sen rossz. – Nem volt ugyan fel​cser, de
húsz év ka​to​nás​ko​dás alatt meg​ta​nul​ta, mit je​lent, ha bűz​lik a kö​tés, és li​lás-vö​rö​-
ses fol​tok gyü​le​kez​nek a seb kö​rül. Iga​zá​ból még azon is meg​le​pő​dött, hogy reg​gel
fel​éb​redt egy​ál​ta​lán.
– Ta​lán hát​rébb kéne hú​zód​nia, hogy meg​ke​res​se a fel​csert, uram…
– Az az ér​zé​sem, hogy a fel​cse​rek​nek sűrű nap​juk lesz ma. Nem, őr​mes​ter, kö​-
szö​nöm, de me​gyek to​vább. – Vink​ler meg​for​dí​tot​ta a lo​vát. Tar​tott tőle, hogy be​-
osz​tott​ja ag​go​dal​ma alá​ás​sa a bá​tor​sá​got. A ku​rá​zsi min​den mor​zsá​já​ra szük​sé​ge
lesz. – Őfel​sé​ge Ti​zen​har​ma​dik Re​gi​ment​jé​nek em​be​rei! – Ki​von​ta a kard​ját, és
he​gyé​vel a fe​let​tük emel​ke​dő kö​vek​re mu​ta​tott. – Elő​re! – Egész​sé​ges lá​bá​val a
domb​ol​dal​ra ösz​tö​kél​te a lo​vát.
 Ha jól lát​ta, most már egye​dül ő ült ló​há​ton az egész had​osz​tály​ban. A töb​bi
tiszt, köz​tük Ja​len​horm tá​bor​nok és Gorst ez​re​des, a gyü​möl​csös​ben hagy​ta a lo​-
vát, és gya​log ha​lad​tak to​vább. Vé​gül is csak egy komp​lett őrült vá​gott vol​na neki
egy ilyen me​re​dek domb​nak lo​von. Csak egy őrült, egy va​ló​sze​rűt​len le​gen​da hőse,
vagy egy ha​lott em​ber.
Az egész​ben az volt a leg​iro​ni​ku​sabb, hogy a seb még csak nem is tűnt sú​lyos​-
nak. Sok év​vel ez​előtt Ul​ri​och​nál ke​resz​tül​döf​ték. Utá​na maga Va​ruz mar​sall lá​to​-
gat​ta meg a kór​há​zsá​tor​ban, hogy mély együtt​ér​zés​sel a te​kin​te​té​ben meg​szo​rít​sa
a ke​zét, és mond​jon va​la​mit a bá​tor​ság​ról, ami​re Vink​ler na​gyon sze​re​tett vol​na
vissza​em​lé​kez​ni. Ak​kor min​den​ki, el​ső​sor​ban a sa​ját meg​le​pe​té​sé​re élet​ben ma​-
radt. Ta​lán ezért nem ta​lál​ta olyan nagy ügy​nek azt a kis kar​co​lást a comb​ján. Erre
most min​den jel arra utalt, hogy még​is ebbe fog be​le​hal​ni.
– Az a kur​va lát​szat! – szűr​te össze​szo​rí​tott fo​gai kö​zött. Nem volt más vá​lasz​tá​-
sa, mint hogy mo​so​lyog​va tűr​je a kí​no​kat. Egy ka​to​ná​nak így kell ten​nie. Meg​írt
min​den szük​sé​ges le​ve​let, és úgy érez​te, hogy már ez is va​la​mi. A fe​le​sé​ge min​dig
ami​att ag​gó​dott, hogy nem lesz al​kal​muk el​kö​szön​ni egy​más​tól.
El​eredt az eső. Vink​ler újabb és újabb csep​pe​ket ér​zett az ar​cán. Lova meg-meg​-
csú​szott a kur​ta fű​ben, az ál​lat han​go​san prüsz​köl​ve hány​ko​ló​dott, ő pe​dig fáj​dal​-
ma​san gri​ma​szolt, ahány​szor csak ló​dult egyet a lába.
Egy​szer​re nyíl​vesszők raja szállt a ma​gas​ba. Ren​ge​teg nyíl​vessző. Az​tán ke​cses
ívet le​ír​va alázu​han​tak az ég​ből.
– Ó, a kur​va élet​be! – Vink​ler ösz​tö​nö​sen be​húz​ta a nya​kát, mint aki ki​lép a tor​-
nác​ról a jég​ve​rés​be. Né​hány lö​ve​dék kö​rü​löt​te hul​lott le, né​mán a fűbe fú​ród​va.
Csat​ta​ná​so​kat és zör​gést hal​lott, ahogy más nyi​lak paj​zsok​ról és pán​cé​lok​ról pat​-
tan​tak le. Ki​ál​tás har​sant, az​tán még egy. Ki​ál​to​zás. Em​be​re​ket is el​ta​lál​tak.
Át​ko​zott le​gyen, ha itt fog ülni a fe​ne​kén.
– Gyí! – Vink​ler meg​sar​kan​tyúz​ta a lo​vát, az​tán össze​rez​zent, ahogy az meg​in​-
dult vele fel​fe​lé a domb​ra, jó​val az em​be​rei előtt. Úgy húsz​lé​pés​nyi​re az el​len​fél
sán​cá​tól meg​állt. Lát​ta, aho​gyan az íjá​szok le​néz​nek rá, íja​ik fe​ke​tén raj​zo​lód​tak ki
az is​mét sö​té​te​dő ég hát​te​re előtt; az ez​re​des ar​cát eső​csep​pek csik​lan​doz​ták. Ret​-
te​ne​te​sen kö​zel volt. Rö​he​je​sen könnyű cél​pont. Újabb nyíl​vesszők zúg​tak el mel​-
let​te. Min​den ere​jét össze​szed​ve meg​for​dult a nye​reg​ben, a fáj​da​lom​tól fog​csi​kor​-
gat​va fel​állt a ken​gyel​ben, és a ma​gas​ba emel​te a kard​ját.
– Ti​zen​har​ma​dik Re​gi​ment! Elő​re már! Vagy más dol​guk akadt ta​lán?
Né​hány ka​to​na el​esett, ahogy to​váb​bi nyíl​vesszők su​han​tak az első sor​ban kö​ze​-
le​dők felé, a töb​bi​ek azon​ban han​gos csa​ta​ki​ál​tás​sal va​la​mi ko​co​gás​fé​le​ség​re vál​-
tot​tak, ami igen​csak di​csé​re​tük​re vált az ed​di​gi hosszú me​ne​te​lés után.
Vink​ler va​la​mi kü​lö​nö​set ér​zett lük​te​tő lá​bá​ban, le​né​zett, és meg​le​pet​ten lát​ta,
hogy egy nyíl​vessző áll ki élet​te​len comb​já​ból. Har​sány ne​ve​tés​ben tört ki.
– Ott va​gyok a leg​ke​vés​bé se​bez​he​tő, nyo​mo​rult segg​fe​jek! – or​dí​tot​ta az észak​-
föl​di​ek​nek a sán​cok fö​lött. Az elöl ro​ha​mo​zó ka​to​nák idő​köz​ben oda​ér​tek mel​lé, és
üvölt​ve ro​han​tak to​vább fel​fe​lé a dom​bon.
A kö​vet​ke​ző nyíl​vessző az ez​re​des lo​vá​nak nya​kát érte. Az ál​lat fel​ágas​ko​dott,
Vink​ler pe​dig meg​bil​lent a nye​reg​ben, és alig tu​dott meg​ka​pasz​kod​ni a ló sö​ré​nyé​-
ben Vé​gül az​tán ez is fö​lös​le​ges idő​po​csé​ko​lás​nak bi​zo​nyult, mi​vel a ló lé​pett egyet
ol​dal​ra, az​tán el​dőlt. Ret​te​ne​tes puf​fa​nás hal​lat​szott.
Vink​ler igye​ke​zett ki​ráz​ni a ká​ba​sá​got a fe​jé​ből. Kö​rül akart néz​ni, de csap​dá​ba
esett, be​szo​rult a lova alá. Ami még rosszabb volt, a je​lek sze​rint egye​ne​sen rázu​-
hant az egyik ka​to​ná​já​ra, és a fér​fi dár​dá​ja egye​ne​sen át​döf​te a tes​tét. A fegy​ver vé​-
res he​gye Vink​ler csí​pő​jé​ből ku​kucs​kált ki, köz​vet​le​nül a mell​vért alatt. Az ez​re​des
te​he​tet​le​nül só​haj​tott fel. Úgy fest, az em​ber bár​ho​vá ve​het pán​célt, ott úgy​sem
véd, ahol szük​ség len​ne rá.
– Ó, jaj, ó, jaj! – mond​ta, ahogy le​né​zett a comb​já​ból ki​ál​ló tö​rött nyíl​vessző​re
meg a csí​pő​jét át​fú​ró lán​dzsa​hegy​re. – Mi​cso​da zűr! – Alig fájt, az volt a leg​fur​-
csább az egész​ben. Vi​szont ez in​kább rossz jel​nek tűnt. Va​ló​szí​nű​leg az is volt.
Csiz​mák dü​bö​rög​tek kö​rü​löt​te a por​ban, az em​be​rei fel​fe​lé csör​tet​tek a hegy​re. –
Így to​vább, fiúk! – Fél ke​zé​vel erőt​le​nül in​tett. Az út hát​ra​lé​vő ré​szét nél​kü​le kell
meg​ten​ni​ük. A nem messze álló sán​cok felé né​zett. Nem, egy​ál​ta​lán nem vol​tak
messze. Egy bo​zon​tos hajú fér​fit pil​lan​tott meg ott, aki ép​pen rá cél​zott az íjá​val.
– A fene vin​né el! – mond​ta.
Go​rom​ba rá​lőtt a ro​ha​dék​ra, aki az előbb még a nye​reg​ben ült. Idő​köz​ben rá​esett a
lova, és egy​ál​ta​lán sem​mi​fé​le fe​nye​ge​tést nem je​len​tett, de aki ilyen ret​tent​he​tet​le​-
nül oda​áll a nyi​la elé, az gú​nyo​ló​dik vele, mint​ha nem tud​na cé​loz​ni. A sze​ren​cse,
az a kis un​dok pöcs úgy in​téz​te, hogy meg​lök​ték a kö​nyö​két, ép​pen ami​kor el​en​-
ged​te a húrt, és a nyi​la ma​ga​san fel​re​pült a sem​mi​be.
Újabb vesszőt vett elő, de ad​dig​ra már ki​csit zű​rö​sek let​tek a dol​gok. Il​let​ve nem
is ki​csit. Az Unió oda​ért az árok​hoz, amit ki​ás​tak ma​guk​nak, meg a föld​sánc​hoz,
amit emel​tek, és Go​rom​ba most egy​ál​ta​lán nem bán​ta vol​na, ha mé​lyebb​re ás​nak,
és ma​ga​sabb fa​lat emel​nek, mert​hogy kur​va sok déli gyü​le​ke​zett kö​rü​löt​tük, és
még sok​kal több ér​ke​zett mö​göt​tük.
Írig fiai a dön​gölt föld​ku​pac te​te​jé​ről or​dí​toz​va döf​köd​tek le​fe​lé a lán​dzsá​ik​kal.
Go​rom​ba jó pár szur​ká​ló lán​dzsát lá​tott az el​len​ke​ző irány​ból is.
Láb​ujj​he​gyen nyúj​tóz​kod​va pró​bál​ta szem​mel tar​ta​ni az ese​mé​nye​ket, de az​tán
odébb kel​lett ug​ra​nia, mert Irig bárd​ja köz​vet​le​nül az orra előtt sü​ví​tett el. Ha egy​-
szer forr​ni kezd Irig vére, az a tag​ba​sza​kadt bi​tang to​jik rá, kit ta​lál el vé​let​le​nül.
Egy észak​föl​di bo​tor​kált felé, ne​ki​üt​kö​zött, és majd​nem ma​gá​val rán​tot​ta, mi​-
köz​ben a mell​ka​sát ta​po​gat​ta, sza​kadt sod​ro​ny​in​ge alól vér bu​gyo​gott elő. A he​-
lyén egy uni​ós ka​to​na pat​tant fel a föld​sánc​ra, mint​ha va​la​mi ki​cse​szett rugó lőt​te
vol​na ki. Bi​ka​nya​kú, vas​kos áll​kap​csú ro​ha​dék volt, apró sze​me fö​lött mo​gor​ván
húz​ta össze vas​kos szem​öl​dö​két. Si​sa​kot nem vi​selt, de a tes​tét vas​tag, ko​pott vér​-
tek fed​ték, fél ke​zé​ben paj​zsot tar​tott, a má​sik​ban a ne​héz kard már​is sö​tét​lett a
vér​től.
Go​rom​ba gyor​san hát​rál​ni kez​dett, mert csak a paj​zsa volt kéz​nél, és amúgy is
szí​ve​seb​ben har​colt ud​va​ri​as tá​vol​ság​ból, át​en​ged​ve a he​lyet egy lel​ke​sebb pri​bék​-
nek, aki már​is len​dí​tet​te a kard​ját. Úgy tűnt, a bi​ka​nya​kú nem ta​lál​ja az egyen​sú​-
lyát, és a pen​ge rög​tön le​ka​szál​ja a fe​jét, de az utol​só pil​la​nat​ban még​is meg​ál​lí​tot​-
ta egy acé​los csat​ta​nás​sal, az​tán vér fröccsent, és a pri​bék arc​cal elő​re le​bu​kott a
sánc​ról. Még moz​gott, ami​kor a bi​ka​nya​kú újabb em​ber​re csa​pott le olyan erő​vel,
hogy az a le​ve​gő​be emel​ke​dett, át​for​dult, és buk​fen​cez​ve gu​rult le​fe​lé a domb​ol​da​-
lon.
Go​rom​ba hát​rál​ni kez​dett a tető felé, tá​tott szá​já​ban va​la​ki más vé​ré​nek a sós
ízét érez​te. Biz​tos volt ben​ne, hogy a Nagy Ki​egyen​lí​tő ar​cát lát​ja maga előtt. És
mi​lyen csúf egy arc volt! Az​tán Irig ér​ke​zett ro​han​vást ol​dal​ról, bárd​ját a ma​gas​ba
emel​ve.
A bi​ka​nya​kú meg​ro​gyott, a paj​zsá​ban jó​ko​ra hor​pa​dás je​lent meg. Go​rom​ba
har​sá​nyan fel​rö​hö​gött, de az uni​ós ka​to​na csak a tér​dét haj​lí​tot​ta be, az​tán rög​tön
megint fel​egye​ne​se​dett, könnye​dén fél​re​lök​te a jól meg​ter​mett Iri​get, és az​zal a
len​dü​let​tel bele is ha​sí​tott a ha​sá​ba. Irig hát​ra​tán​to​ro​dott, sod​ro​ny​in​ge alól frö​csö​-
gött a vér, a sze​me ki​dül​ledt, bár in​kább a döb​be​net​től, mint a fáj​da​lom​tól. Nem
akar​ta el​hin​ni, hogy ilyen könnyen vé​gez​tek vele, mint aho​gyan Go​rom​ba sem. Le​-
het​sé​ges, hogy va​la​ki fel​fus​son erre a domb​ra, az​tán a te​te​jén még ilyen ke​mény és
ilyen gyors le​gyen?
Go​rom​ba össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, fel​emel​te az íját, gon​do​san meg​cé​loz​ta a bi​ka​-
nya​kú gaz​em​bert, de amint el​en​ged​te a húrt, Irig egyik kéz​zel vé​res be​le​it, a má​-
sik​kal pe​dig a bár​dot szo​rít​va talp​ra ká​szá​ló​dott. Ami​lyen sze​ren​csé​je volt, ép​pen a
nyíl​vessző út​já​ba ke​rült. A lö​ve​dék a vál​lát ta​lál​ta el, mire Irig han​go​san fel​nyö​-
gött.
Az uni​ós ka​to​na ol​dalt kap​ta a te​kin​te​tét, ab​ban a szem​vil​la​nás​ban már​is len​dült
a pen​gé​je, és könnye​dén le​vág​ta Irig kar​ját. Az​tán szin​te még mi​előtt a csonk​ból
fröcs​köl​ni kez​dett vol​na a vér, a má​sik irány​ban is ka​szált egyet, vé​res se​bet ejt​ve a
fér​fi mell​ka​sán, az​tán még egy vá​gás kö​vet​ke​zett, ami fel​ha​sí​tot​ta Irig fe​jét a szá​ja
meg az orra kö​zött, szer​te​szét szór​va a le​ve​gő​ben a fel​ső fo​ga​kat.
A bi​ka​nya​kú moz​du​lat​la​nul állt, hor​padt paj​zsát maga elé tar​tot​ta, ke​rek ar​cát
vér​csep​pek bo​rí​tot​ták. Elő​re​né​zett, hig​gad​tan, mint a ka​pás​ra váró hor​gász. Négy
le​ka​sza​bolt észak​föl​di fe​küdt a lá​ba​i​nál, mind​annyi​an ha​lot​tak vol​tak, amennyi​re
csak egy em​ber ha​lott le​het, a még ná​luk is ha​lot​tabb Irig pe​dig ol​dal​vást bu​kott
mel​let​te az árok​ba.
Ez a bi​ka​nya​kú gaz​em​ber akár maga a Vé​res Ki​len​ces is le​he​tett vol​na. A pri​bé​-
kek majd a nya​ku​kat szeg​ték, hogy el​me​ne​kül​hes​se​nek elő​le. Egy​re több uni​ós ka​-
to​na ka​pasz​ko​dott fel a fal​ra, és az ele​in​te csak las​san hát​rá​ló észak​föl​di​ek ha​ma​-
ro​san me​ne​kü​lő​re fog​ták.
 Go​rom​ba is ve​lük tar​tott, ép​pen olyan si​et​ve, mint a töb​bi​ek. Hir​te​len nya​kon
ta​lál​ta egy kö​nyök, el​csú​szott, az álla a fű​nek csa​pó​dott, mire ir​dat​lan na​gyot ha​ra​-
pott a nyel​vé​be. Azért fel​tá​pász​ko​dott, és ő is ro​hant to​vább a ki​ál​to​zó, si​kol​to​zó
em​be​rek kö​zött.
Két​ség​be​eset​ten pil​lan​tott hát​ra, lát​ta, aho​gyan a bi​ka​nya​kú olyan hig​gad​tan
vág le egy me​ne​kü​lő pri​bé​ket, mint ahogy má​sok le​gye​ket csap​nak agyon. Mel​let​te
egy csil​lo​gó mell​vér​tet vi​se​lő uni​ós ka​to​na Go​rom​ba felé mu​ta​tott ki​vont pen​gé​jé​-
vel, és teli to​rok​ból or​dí​tott.
– To​vább! – böm​böl​te Ja​len​horm, kard​já​val a Gye​re​kek felé int​ve. A kur​va élet​be,
de ki​fo​gyott a szusz​ból. – Fel! Fel! – Meg kel​lett őriz​ni​ük a len​dü​le​tet. Gorst rés​-
nyi​re ki​nyi​tot​ta az aj​tót, ne​kik pe​dig be kell nyo​mul​ni​uk raj​ta, mi​előtt még be​zá​ró​-
dik. – To​vább! To​vább! – Le​ha​jolt, és ke​zét nyújt​va se​gí​tett át em​be​re​ket az ár​kon,
az​tán hát​ba ve​re​get​te őket, ahogy ka​pasz​kod​tak to​vább fel​fe​lé a domb​ra.
A je​lek sze​rint a me​ne​kü​lő észak​föl​di​ek ká​oszt okoz​tak oda​fent a kő​fal​nál is.
Össze​ga​ba​lyod​tak az ot​ta​ni vé​dők​kel, pá​ni​kot kel​tet​tek, és el​len​ál​lás nél​kül hagy​-
ták, hogy Ja​len​horm elöl ha​la​dó em​be​rei utá​nuk mássza​nak a fal​ra. Amint le​ve​gő​-
höz ju​tott, maga a tá​bor​nok is kö​vet​te őket. A tőle tel​he​tő leg​für​géb​ben in​dult to​-
vább fel​fe​lé. A ro​ham​nak foly​ta​tód​nia kell.
Holt​tes​tek. Holt​tes​tek és se​be​sül​tek he​ver​tek min​den​fe​lé a fű​ben. Egy észak​föl​di
vé​res ke​zét a feje búb​já​ra szo​rít​va me​redt rá. Egy uni​ós ka​to​na bam​bán mar​ko​-
lász​ta se​be​sült comb​ját. A mel​let​te sza​la​dó fér​fi egy​szer​re csuk​lás​sze​rű han​got hal​-
la​tott, az​tán ha​nyatt vá​gó​dott. Ami​kor Ja​len​horm a vál​la fö​lött felé pil​lan​tott, lát​-
ta, hogy egy nyíl​vessző áll ki az ar​cá​ból. Nem áll​ha​tott meg mi​at​ta. Nem volt más
vá​lasz​tá​sa, mint hogy fus​son to​vább, le​küzd​ve hir​te​len tá​ma​dó hány​in​ge​rét. Sa​ját
dü​bör​gő szív​ve​ré​se és sü​ví​tő lég​zé​se a csa​ta​ki​ál​tá​so​kat meg a fém csat​to​gá​sát
szűn​ni nem aka​ró, bosszan​tó zör​gés​sé tom​pí​tot​ta. Az egy​re sű​rűbb eső sem se​gí​-
tett, a le​ta​po​sott fű egé​szen csú​szós lett tőle. A vi​lág ug​rált, ino​gott, meg​telt futó,
csúsz​ká​ló, bo​tor​ká​ló em​be​rek​kel, zúgó nyíl​vesszők​kel, re​pü​lő fű​vel és sár​ral.
– To​vább! – nyög​te Ja​len​horm. – To​vább! – Sen​ki sem hall​hat​ta. Sa​ját ma​gá​nak
adott pa​ran​csot. – To​vább! – Ez volt az egyet​len esé​lye, hogy min​dent hely​re​hoz​-
zon. Ha el​fog​lal​ja a dom​bot. Ha ott töri meg az észak​föl​di​e​ket, ahol a leg​erő​seb​-
bek. – Fel​fe​lé! Fel​fe​lé!
– Ak​kor sem​mi más nem szá​mí​ta​na. Töb​bé nem csak a ki​rály sem​mi​hez sem
értő ivó​cim​bo​rá​ja len​ne, aki pa​rancs​nok​ként fel​sült a csa​ta első nap​ján. Most vég​-
re rá​szol​gál​hat a po​zí​ci​ó​já​ra. – To​vább! – li​heg​te. – Fel​fe​lé!
Ka​pasz​ko​dott maga is to​vább a föl​dig ha​jol​va. Sza​bad ke​zé​vel a ned​ves fü​vet
mar​kol​ta, és annyi​ra a ta​laj​ra a kon​cent​rált, hogy meg​le​pő​dött, ami​kor egy​szer
csak el​ér​te a fa​lat. Fel​állt, bi​zony​ta​la​nul ha​do​ná​szott a kard​já​val, nem tud​ván,
hogy a cél​pont ki​nek a ke​zén van ép​pen, a sa​ját​ju​kén vagy az el​len​sé​gén, sem azt,
hogy mi​hez kezd​jen, bár​me​lyik is a hely​zet. Egy kesz​tyűs kéz nyúlt felé. Gorst. Az
ez​re​des meg​le​pő könnyed​ség​gel húz​za fel a föld​ről. Az​tán át​ka​pasz​ko​dott a nyir​-
kos kö​ve​ken, és a szik​lás, la​pos ki​szö​gel​lé​sen ta​lál​ta ma​gát.
A Gye​re​kek ott áll​tak köz​vet​le​nül előt​te. Kö​zel​ről sok​kal na​gyob​bak vol​tak, mint
kép​zel​te, a dur​ván fa​ra​gott kö​vek va​la​mi​vel em​ber​ma​gas​ság fölé ér​tek. Itt is he​-
ver​tek holt​tes​tek, de sok​kal ke​ve​sebb, mint lej​jebb a domb​ol​da​lon. Úgy tűnt, itt
ele​ve alig üt​köz​tek el​len​ál​lás​ba, mos​tan​ra pe​dig vég​képp sen​ki nem ma​radt, aki
pró​bál​ta vol​na meg​ál​lí​ta​ni őket. Min​den​fe​lé uni​ós ka​to​nák áll​tak a za​var és a ki​-
me​rült​ség kü​lön​bö​ző stá​di​u​ma​i​ban. Raj​tuk túl a domb to​vább emel​ke​dett, egé​szen
a csú​csig. Egé​szen a Hő​sö​kig. Ezt a ke​vés​bé me​re​dek sza​kaszt el​lep​ték a futó
észak​föl​di​ek. Ez már in​kább tűnt szer​ve​zett vissza​vo​nu​lás​nak, mint fe​jet​len me​ne​-
kü​lés​nek, már amennyi​re Ja​len​horm egyet​len pil​lan​tás​sal fel tud​ta mér​ni.
Egy pil​lan​tás​nál több​re nem is fu​tot​ta az ere​jé​ből. Így, hogy nem fe​nye​get​te köz​-
vet​len ve​szély, a tes​te el​er​nyedt. Meg​állt, a tér​dé​re tá​masz​ko​dott, mell​ka​sa emel​-
ke​dett és süllyedt, ahány​szor csak be​szív​ta a le​ve​gőt, hasa kel​le​met​le​nül fe​szült
neki cso​dás mell​vért​jé​nek. Ez a va​cak most már kur​va ki​csi lett rá. Min​dig is kur​va
ki​csi volt.
– Az észak​föl​di​ek vissza​vo​nul​nak! – Gorst kü​lö​nös fal​zett​je ha​sí​tott Ja​len​horm
fü​lé​be. – Ül​dö​ző​be kell ven​nünk őket!
– Tá​bor​nok úr! Ren​dez​nünk kell a so​ra​in​kat – szólt Ja​len​horm ve​zér​ka​rá​nak
egyik tiszt​je, aki​nek a pán​cél​ján eső​csep​pek csil​log​tak. – Jó​val a má​so​dik hul​lám
előtt já​runk. Túl​sá​go​san is le​hagy​tuk őket. – Az egy​re sű​rűbb eső lep​lé​be bur​ko​ló​-
zó Os​rung felé in​tett. – És észak​föl​di lo​vas​ság tá​mad​ta meg a Sta​ris​ka Re​gi​men​tet.
Ők el​akad​tak tő​lünk jobb​ra…
Ja​len​horm​nak si​ke​rült ki​húz​nia ma​gát.
– Az adu​ai ön​kén​te​sek?
– Még a gyü​möl​csös​ben van​nak, uram!
– El​sza​ka​dunk az után​pót​lás​tól – szúr​ta köz​be egy má​sik.
Gorst dü​hö​sen el​hes​se​get​te őket, vé​kony hang​ja ne​vet​sé​ges kont​rasz​tot al​ko​tott
vé​res ar​cá​val. Még csak nem is li​he​gett.
– A fe​né​be az után​pót​lás​sal! To​vább​me​gyünk!
– Tá​bor​nok úr, Vink​ler ez​re​des meg​halt, az em​be​rek ki​me​rül​tek, pi​hen​nünk
kell.
Ja​len​horm az aj​kát rág​va né​zett fel a csúcs​ra. Ra​gad​ják meg a pil​la​nat kí​nál​ta le​-
he​tő​sé​get, vagy vár​ják be a töb​bi​e​ket? Lát​ta az észak​föl​di​ek lán​dzsá​it az egy​re sö​-
té​tebb ég előtt. Gorst buz​gó, vö​rös pöttyös ké​pét. A ve​zér​ka​ri tisz​tek tisz​ta, de fe​-
szült ar​cát. El​fin​to​ro​dott, vé​gig​mér​te az őt kö​rül​ve​vő ma​rok​nyi em​bert, az​tán
meg​ráz​ta a fe​jét.
– Meg​vár​juk itt az erő​sí​tést. Biz​to​sít​juk ezt a po​zí​ci​ót, és erőt gyűj​tünk.
Gorst olyan ké​pet vá​gott, mint egy kis​fiú, aki most tud​ta meg, hogy idén nem
kap​hat ku​tyust.
– De tá​bor​nok úr…
Ja​len​horm a vál​lá​ra tet​te a ke​zét.
– Osz​to​zom a lel​ke​se​dé​sé​ben, Bre​mer, higgyen ne​kem, de nem min​den​ki tud
örök​ké fut​ni. Fe​ke​te Mé​tely fel​ké​szült ránk, ra​vasz, és könnyen le​het, hogy ez a
vissza​vo​nu​lás csak csap​da. Nem áll szán​dé​kom​ban hagy​ni, hogy má​sod​szor​ra is
be​csap​jon. – Hu​nyo​rog​va né​zett fel. A fel​hők fo​ko​za​to​san let​tek egy​re dü​hö​seb​bek
fe​let​te. – Az idő​já​rás el​le​nünk dol​go​zik. Amint ele​gen le​szünk, tá​mad​nunk kell. –
Ta​lán nem is pi​hen​nek so​ká​ig. Az uni​ós ka​to​nák most már sor​ra mász​tak át a fa​-
lon, és meg​töl​töt​ték a kö​vek kö​zöt​ti te​rü​le​tet.
– Hol van Ret​ter?
– Je​len, uram! – ki​ál​tot​ta a fiú. Sá​padt​nak és ijedt​nek tűnt, de hát min​den​ki
más is.
Ja​len​horm rá​mo​so​lyo​gott. Íme, egy iga​zi hős!
– Fújj gyü​le​ke​zőt, fiam, és ké​szülj az újabb ro​ham​ra!
Nem le​het​nek meg​gon​do​lat​la​nok, de azt sem en​ged​he​tik meg ma​guk​nak, hogy
el​ve​szít​sék a len​dü​le​tü​ket. Ez az egyet​len esé​lyük, hogy min​dent hely​re​hoz​za​nak.
Ja​len​horm vá​gya​koz​va né​zett fel a Hő​sök​re, si​sak​ján ko​pog​tak a csep​pek. Olyan
kö​zel van​nak. Már az utol​só észak​föl​di​ek is majd​nem a domb​te​tőn jár​nak. Az egyi​-
kük meg​állt, és vissza​né​zett az eső​füg​gö​nyön át.
Vas​fe​jű össze​rán​colt hom​lok​kal né​zett vissza az uni​ós ka​to​nák​tól hem​zse​gő Gye​re​-
kek felé.
– A pi​csá​ba! – mor​mog​ta.
Fájt, hogy ezt kel​lett ten​nie. Az​zal vív​ta ki a ne​vét, hogy soha nem do​bott csak
úgy oda te​rü​le​te​ket, olyan csa​tá​ba vi​szont még​sem bo​csát​koz​ha​tott, amit biz​to​san
el​ve​szí​tett vol​na. Esze ágá​ban nem volt egye​dül szem​be​száll​ni az Uni​ó​val, csak
hogy az em​be​rek ki​fúj​has​sák az or​ru​kat, és azt mond​has​sák, Vas​fe​jű Ca​irm bát​ran
halt meg. Nem állt szán​dé​ká​ban kö​vet​ni Fe​hér​ol​da​lút, Csir​ke​cson​tot meg az Öreg
Yawlt. Ők mind bát​ran hal​tak meg, és ki éne​kelt ró​luk mos​tan​ság?
– Vissza! – üvöl​tött rá utol​só em​be​re​i​re, ahogy a föld​be ásott ka​rók kö​zött a Hő​-
sök felé te​rel​te őket. Szé​gyen, ha az em​ber a há​tát mu​tat​ja az el​len​ség​nek, de jobb,
ha a te​kin​te​tük sze​ge​ző​dik a há​tuk​ra, mint​ha a lán​dzsá​ik a mell​ka​suk​nak. Ha Fe​-
ke​te Mé​tely har​col​ni akar ezért a va​cak dom​bért meg eze​kért a va​cak kö​ve​kért, ak​-
kor har​col​jon érte őva​cak​sá​ga sze​mé​lye​sen.
Mo​gor​ván ha​ladt fel​fe​lé az egy​re sű​rűbb eső​ben, az​tán át​lé​pett a Hő​sö​ket kö​rül​-
ve​vő moha lep​te kő​fal​ban tá​ton​gó ré​sen. Las​san lép​delt, ki​húz​ta ma​gát, és fel​szeg​-
te az ál​lát, hát​ha aki lát​ja, azt hi​szi majd, hogy min​dent így ter​ve​zett el, és sem​mi
olyas​mit nem tett, amit a leg​cse​ké​lyebb ok​kal is gyá​va​ság​nak le​het​ne bé​lye​gez​ni…
 – No​csak, no​csak, no​csak! Kit lát​nak sze​me​im az Unió elől me​ne​kül​ni, ha nem
ma​gát Vas​fe​jű Ca​ir​mot? – Ter​mé​sze​te​sen Arany Gla​ma, az a fel​fu​val​ko​dott kö​csög
tá​masz​tot​ta az egyik nagy kö​vet szé​les vi​gyor​ral há​jas, be​vert ké​pén.
A hol​tak​ra, mennyi​re gyű​löl​te Vas​fe​jű ezt a ro​ha​dé​kot! A nagy, da​gadt ar​cát. A
fel​ső aj​kát bo​rí​tó, két sár​ga mez​te​len​csi​ga​ként duz​za​dó baj​szát. Vas​fe​jű há​tán már
a má​sik fér​fi kö​zel​sé​gé​től is fel​állt a szőr, Arany ön​telt​sé​ge lát​tán pe​dig leg​szí​ve​-
seb​ben ki​ka​par​ta vol​na a sa​ját sze​mét.
– Vissza​vo​nu​lunk – mo​rog​ta.
– In​kább vissza​kot​ró​dás​nak ne​vez​ném.
Erre pá​ran fel​ne​vet​tek, de az​tán gyor​san el is hall​gat​tak, ahogy Vas​fe​jű vi​cso​rog​-
va to​vább kö​ze​lí​tett. Arany óva​to​san hát​ra​lé​pett, Vas​fe​jű ki​vont kard​ját mé​re​get​te,
keze a bárd​ja nye​lét ke​res​te, min​den es​he​tő​ség​re ké​szen.
Az​tán Vas​fe​jű vissza​fog​ta ma​gát. Nem az​zal szer​zett ne​vet ma​gá​nak, hogy hagy​-
ta, hogy a sa​ját ha​rag​ja az or​rá​nál fog​va ve​zes​se. El​jön majd az ide​je, ami​kor ren​-
dez​he​tik a vi​tás ügye​i​ket, de nem itt és most, nem egyen​lő fel​té​te​lek mel​lett, ennyi
tanú előtt. Nem. Ki​vár​ja a meg​fe​le​lő pil​la​na​tot, és gon​dos​ko​dik majd róla, hogy
kel​lő​kép​pen él​vez​ze is. Mo​solyt eről​te​tett hát az ar​cá​ra.
– Nem le​het min​den​ki olyan bá​tor, mint te, Arany Gla​ma. Tö​kös le​gény​nek kell
len​ni hoz​zá, hogy va​la​ki úgy össze​tör​je egy em​ber ök​lét az ar​cá​val, mint te.
– Én leg​alább har​col​tam, baz​meg, nem igaz? – vi​csor​gott Arany. A pri​bék​jei fe​-
szül​ten gyü​le​kez​tek kö​rü​löt​te.
– Hát, ha harc​nak le​het ne​vez​ni, ami​kor va​la​ki le​esik a lo​vá​ról, és el​fut.
Ara​nyon volt a sor, hogy dü​hö​sen vil​lant​sa meg a fog​so​rát.
– Még te be​szélsz ne​kem fu​tás​ról, te gyá​va…
– Elég! – Fe​ke​te Mé​tely bal​ján Curn​den Begy állt, a jobb​ján Caul Resz​ket, köz​-
vet​le​nül a háta mö​gött pe​dig Tört​mo​gyo​ró Whir​run. Meg egy egész csa​pat​ra való
ál​lig fel​fegy​ver​zett, csu​pa seb​hely, mar​co​na pri​bék. Fé​lel​me​tes tár​sa​ság, de Fe​ke​te
Mé​tely te​kin​te​te még an​nál is fé​lel​me​te​sebb volt. Szin​te re​me​gett a düh​től, két sze​-
me úgy ki​dül​ledt, mint​ha fel​rob​ban​ni ké​szül​ne. – Az ilye​ne​ket hív​ják ma​nap​ság
Ne​ves Em​ber​nek? Két jó nagy ne​vet lá​tok, de be​lül két duz​zo​gó kis​gye​rek bújt el. –
Mé​tely csö​vet for​mált a nyel​vé​ből, és a sár​ba kö​pött Vas​fe​jű meg Arany kö​zött. –
Há​rom​fás Rudd ma​kacs egy bi​tang volt, Be​thod su​nyi, a Ve​res Ki​len​ces meg go​-
nosz, de a hol​tak a meg​mond​ha​tói, néha hi​á​nyoz​nak. Ok iga​zi fér​fi​ak vol​tak! – Az
utol​só sza​va​kat már egé​szen kö​zel​ről or​dí​tot​ta Vas​fe​jű ar​cá​ba, a szá​já​ból frö​csö​-
gött a nyál. Kör​ben min​den​ki össze​rez​zent. – Ha mond​tak va​la​mit, baz​meg, ak​kor
az úgy is volt, baz​meg!
Vas​fe​jű jobb​nak lát​ta má​sod​szor is gyor​san vissza​vo​nul​ni. A sze​mét nem vet​te le
Fe​ke​te Mé​tely ké​szen​lét​ben tar​tott fegy​ve​re​i​ről, hát​ha úgy ala​kul, hogy még job​-
ban kell sza​po​ráz​nia a lép​te​it. Észak​föld urá​val sem küz​dött vol​na meg szí​ve​seb​-
ben, mint az Uni​ó​val. Va​ló​já​ban eh​hez a harc​hoz még annyi ked​ve sem lett vol​na,
de sze​ren​csé​re Arany nem tud​ta meg​áll​ni, hogy be​le​üs​se a tö​rött or​rát.
– Én ve​led va​gyok, fő​nök! – kur​jan​tot​ta. – Ve​led va​gyok a vég​ső​kig!
– Tény​leg? – Mé​tely meg​ve​tő​en húz​ta el a szá​ját, ahogy felé for​dult. – Hogy ne​-
kem mek​ko​ra ki​cse​szett máz​lim van! – A vál​lá​val lök​te fél​re Aranyt, ahogy to​vább
ve​zet​te az em​be​re​it a fal irá​nyá​ba.
Ami​kor Vas​fe​jű vissza​for​dult, Curn​den Be​gyet pil​lan​tot​ta meg, amint rá​me​redt
ősz szem​öl​dö​ke alól.
– Mi van? – csat​tant fel.
Begy te​kin​te​te rez​ze​nés​te​len ma​radt.
– Tu​dod, mi van.
A fe​jét ráz​va vo​nult el Vas​fe​jű meg Arany kö​zött. Ez a ket​tő csak nyo​mo​rú​sá​gos
pa​ró​di​á​ja a had​urak​nak. Még fér​fi​nak sem iga​zán le​het ne​vez​ni őket, ami azt il​le​ti,
de azért Begy lá​tott már rosszab​bat is. Az ön​zés, a gyá​va​ság és a kap​zsi​ság már rég
nem lep​te meg. Ilyen idők jár​ták ma​nap​ság.
– Ki​ba​szott fér​gek! – dör​mög​te bele az eső​be Mé​tely, ahogy Begy mel​lé lé​pett.
Ka​par​gat​ni kezd​te az öreg fa​lat, ki​emelt be​lő​le egy kö​vet, és fel​állt. Min​den izma
meg​fe​szült, az ajka rán​ga​tóz​ni kez​dett, moz​gott, de nem jöt​tek ki raj​ta han​gok.
Olyan volt, mint​ha nem tud​ná el​dön​te​ni, le​ha​jít​sa-e a kö​vet a lej​tőn, és be​ver​je
vele va​la​ki​nek a ko​po​nyá​ját, vagy in​kább a sa​ját ar​cá​ba vág​ja. Vé​gül in​ge​rül​ten fel​-
hör​dült, az​tán vissza​tet​te a fal te​te​jé​re.
– Meg kéne öl​nöm őket. Ta​lán meg is te​szem. Ta​lán meg is te​szem. Fel​gyúj​tom
őket, baz​meg.
Begy el​fin​to​ro​dott.
– Nem tu​dom, tü​zet fog​ná​nak-e eb​ben az idő​ben, fő​nök. – Az eső​füg​gö​nyön ke​-
resz​tül le​né​zett a Gye​re​kek felé. – És gya​ní​tom, lesz itt elég öl​dök​lés amúgy is ha​-
ma​ro​san. – Az uni​ós se​reg fé​lel​me​tes lét​szám​ban gyü​le​ke​zett oda​lent, és lát​ha​tó​-
lag kezd​tek fel​áll​ni. So​rok​ba ren​de​ződ​tek. Ren​ge​teg tö​mött sor​ba. – Úgy lá​tom,
jön​nek.
– Mi​ért ne jön​né​nek? Vas​fe​jű gya​kor​la​ti​lag meg​hí​vót kül​dött a ro​ha​dé​kok​nak. –
Mé​tely hö​rög​ve szív​ta be a le​ve​gőt, az​tán úgy fúj​ta ki, mint egy tá​mad​ni ké​szü​lő
bika. Lé​leg​ze​te füs​tölt az eső​ben. – Az em​ber azt hin​né, hogy könnyű fő​nök​nek
len​ni. – Meg​moz​gat​ta a vál​lát, mint​ha hir​te​len túl ne​héz​nek ta​lál​ta vol​na a nya​ká​-
ban lógó lán​cot. – Köz​ben meg olyan, mint​ha egy ki​ba​szott he​gyet pró​bál​nánk át​-
von​szol​ni a sá​ron. Ezt Há​rom​fás mond​ta ne​kem. Azt is mond​ta, hogy min​den ve​-
zér egye​dül van.
– A te​rep még min​dig ne​künk ked​vez. – Begy úgy gon​dol​ta, ide​je, hogy meg​kí​sé​-
rel​jen va​la​mi jót is mon​da​ni. – És ez az eső is se​gí​te​ni fog.
 Mé​tely üres ke​zé​nek szét​ter​pesz​tett uj​ja​i​ra me​redt.
– Ha ezek a kur​va…
– Fő​nök! – Egy le​gény fu​ra​ko​dott át az ázott pri​bé​kek kö​zött, ze​ké​jé​nek vál​la sö​-
tét volt a ned​ves​ség​től. – Fő​nök! Hosszú​kezűt na​gyon szo​ron​gat​ják oda​lent Os​-
rung​ban! Át​kel​tek a hí​don, az ut​cá​kon fo​lyik a harc, és azt kéri, hogy va​la​ki… Á!
Mé​tely meg​ra​gad​ta a nya​kát, és dur​ván a Gye​re​kek felé for​dí​tot​ta az ar​cát, ahol
az uni​ós ka​to​nák úgy nyü​zsög​tek, mint han​gyák az el​ta​po​sott boly​ban.
– Úgy né​zek én ki, mint aki​nek fö​lös em​be​rei van​nak? Na? Sze​rin​ted?
A fiú nyelt egyet.
– Nem, fő​nök.
Mé​tely ak​ko​rát ta​szí​tott a le​gé​nyen, hogy az hát​ra​tán​to​ro​dott, és el is esett vol​-
na, ha Begy​nek nem si​ke​rül el​kap​nia.
– Üze​nem Hosszú​kezű​nek, hogy tart​son ki, ahogy tud – ve​tet​te hát​ra a vál​la fö​-
lött Mé​tely. – Ta​lán be​fut va​la​mi se​gít​ség.
– Át​adom neki. – Ez​zel a fiú hát​rál​ni kez​dett, majd gyor​san el​tűnt a for​ga​tag​-
ban.
A Hő​sök​re kü​lö​nös, te​me​tői csend bo​rult. Csak itt-ott hal​lat​szott néha mor​mo​-
gás, fegy​ve​rek halk zör​gé​se, az eső puha ko​po​gá​sa a fé​men. Oda​lent a Gye​re​kek​nél
va​la​ki egy kür​töt fújt. Gyá​szos dal​la​mocs​ka szállt fel​fe​lé az eső​ben. Vagy ta​lán csak
egy hét​köz​na​pi dal​lam le​he​tett, és Begy volt gyá​szos han​gu​lat​ban. Azon tű​nő​dött,
va​jon ki fog eb​ből a tár​sa​ság​ból ölni, mi​előtt le​megy a nap, és hogy va​jon kit fog​-
nak meg​öl​ni kö​zü​lük. Azon tű​nő​dött, ki​nek a vál​lán nyug​szik a Nagy Ki​egyen​lí​tő
hi​deg keze. Azon tű​nő​dött, va​jon az övén is ott le​het-e. Le​huny​ta a sze​mét, és meg​-
fo​gad​ta ma​gá​ban, hogy ha ezt túl​éli, ak​kor vissza​vo​nul. Nem mint​ha nem fo​gad​ta
vol​na meg már vagy tu​cat​szor ugyan​ezt.
– Úgy fest, itt az idő. – Gyö​nyö​rű​ség ki​nyúj​tot​ta a ke​zét.
– Igen. – Begy meg​ráz​ta, és a nő sze​mé​be né​zett. Gyö​nyö​rű​ség össze​szo​rí​tot​ta a
szá​ját, a fe​jét bo​rí​tó sör​te egé​szen fe​ke​té​nek ha​tott az eső​ben, a hosszú seb​hely fe​-
hé​ren hú​zó​dott vé​gig az ar​cán. – Ne halj meg, jó?
– Nem ter​ve​zem. Ma​radj a kö​ze​lem​ben, és ak​kor ügye​lek rá, hogy te se halj meg.
– Meg​be​szél​tük. – Az​tán már mind egy​más ke​zét szo​ron​gat​ták és egy​más há​tát
csap​kod​ták. A vér​on​tás előt​ti utol​só baj​tár​si​as pil​la​na​tok​ban szo​ro​sabb az össze​-
tar​to​zás ér​zé​se, mint egy csa​lád​ban. Begy meg​ra​gad​ta Özön, Scorry, az​tán Drofd
ke​zét, sőt még Resz​ke​tét is, és azon kap​ta ma​gát, hogy Brack nagy te​nye​rét ke​re​si
egy ra​kás ide​gen kö​zött. Az​tán rá​jött, hogy ő már a föld alatt fek​szik va​la​hol a há​-
tuk mö​gött.
– Begy! – Vi​dor Yon nyo​mo​rult ké​pén azon​nal lát​szott, mit sze​ret​ne.
 – Igen, Yon. Meg​mon​dom ne​kik. Tu​dod, hogy meg​mon​dom.
– Tu​dom. – Ke​zet fog​tak, és Yon szá​ja sar​ká​nak fi​nom rán​du​lá​sa akár még egy
mo​soly is le​he​tett. Beck mind​eköz​ben moz​du​lat​la​nul állt, sö​tét ha​ját sá​padt hom​-
lo​ká​ra ta​pasz​tot​ta a ned​ves​ség, és úgy né​zett le a Gye​re​kek felé, mint​ha a sem​mi​be
bá​mul​na.
Begy meg​ra​gad​ta a fiú ke​zét, és meg​szo​rí​tot​ta.
– Csak tedd azt, ami he​lyes! Har​colj a ti​e​i​dért és har​colj a fő​nö​kö​dért! – Kö​ze​-
lebb ha​jolt. – Ne ölesd meg ma​gad!
Beck vi​szo​noz​ta a szo​rí​tást.
– Igen​is. Kö​szö​nöm, fő​nök.
– Hol van Whir​run?
– Egyet se félj! – Whir​run már​is át​fu​ra​ko​dott az ázott, nyug​ta​lan tö​me​gen. –
Blig​hi Whir​run sem ma​rad el mel​lő​le​tek.
Azt csak​is ő tud​ta, hogy mi​ért vet​te le az in​gét és állt ott fél​mez​te​le​nül, a Kar​dok
Aty​ját fél vál​lá​ra vet​ve.
– A hol​tak​ra! – je​gyez​te meg Begy. – Ahány​szor harc​ba me​gyünk, min​dig ke​ve​-
sebb kur​va ruha van raj​tad.
Whir​run hát​ra​ve​tet​te a fe​jét, és hu​nyo​rog​va né​zett az eső​be.
– Eb​ben az idő​ben nem ve​szek fel in​get. Ha vi​zes lesz, csak ki​dör​zsö​li a mell​-
bim​bó​mat.
Gyö​nyö​rű​ség meg​ráz​ta a fe​jét.
– Az ilyes​mi is hoz​zá​tar​to​zik egy hős ti​tok​za​tos​sá​gá​hoz.
– Ar​ról nem is be​szél​ve. – Whir​run el​mo​so​lyo​dott. – Te hogy vagy ez​zel, Gyö​-
nyö​rű​ség? A te mell​bim​bó​dat is ki​dör​zsö​li a ned​ves ing? Mu​száj meg​tud​nom.
A nő meg​ráz​ta a fe​jét.
– Fog​lal​kozz csak a sa​ját mell​bim​bód​dal, Tört​mo​gyo​ró. Az enyém​re majd vi​gyá​-
zok én.
Min​den vi​lá​gos volt, nyu​godt és csen​des. Víz csil​lo​gott a pán​cé​lo​kon és a fes​tett
paj​zso​kon, a szőr​mék fel​kun​ko​rod​tak a ned​ves​ség​től. Ar​cok vil​lan​tak fel Begy
előtt, is​me​rő​sök és is​me​ret​le​nek egy​aránt. Mo​soly​gó, ko​mor, za​vart és ret​te​gő ar​-
cok. Ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, Whir​run​nak pe​dig az összes foga ki​vil​lant, ahogy meg​szo​-
rí​tot​ta.
– Fel​ké​szül​tél?
Begy​nek min​dig akad​tak ké​te​lyei. Ké​telyt evett, ké​telyt lé​leg​zett, a ké​tellyel élt
már húsz vagy még több éve. Alig akadt pil​la​nat, hogy nyug​ta lett vol​na tőle. Min​-
den nap vele telt, ami​óta el​te​met​te a báty​ja​it.
 Ezek azon​ban nem a ké​tel​ke​dés pil​la​na​tai vol​tak.
– Fel​ké​szül​tem. – Elő​húz​ta a kard​ját, le​né​zett az Unió száz meg száz em​be​ré​re,
aki​ket fol​tok​ká, pa​cák​ká, szí​nes vil​la​ná​sok​ká mo​sott az eső, és el​mo​so​lyo​dott. Ta​-
lán Whir​run​nak iga​za volt, és az em​ber nem is él iga​zán, amíg szem​be nem néz a
ha​lál​lal. Begy a ma​gas​ba emel​te a pen​gé​jét, el​or​dí​tot​ta ma​gát, és az em​be​rek kö​rü​-
löt​te ugyan​ezt tet​ték.
Vár​ták, hogy jöj​jön az Unió.
 Még egy csel

A nap biz​to​san oda​fent volt va​la​hol az égen, de em​ber fia rá nem jött vol​na. A dü​-
hös fel​hők egy​re vas​ta​gab​bak let​tek, a fény to​vább​ra is sze​gé​nyes volt. Sőt, nyo​mo​-
rú​sá​go​sán ke​vés, ami azt il​le​ti. Sne​ci káp​lár őszin​te meg​le​pe​té​sé​re sen​ki sem moz​-
dult, már amennyi​re meg tud​ta ítél​ni. A fal fe​lé​jük eső ré​sze fölé to​vább​ra is si​sa​-
kok és dár​dák emel​ked​tek. Meg-meg​moz​dul​tak ugyan néha, de se​ho​vá nem si​et​tek
el se​be​sen. Mit​te​rick tá​ma​dá​sa már jó ide​je kez​de​tét vet​te, ennyit el​árul​tak ne​kik
az idá​ig hal​lat​szó han​gok. De a csa​tá​nak ezen az el​fe​le​dett vé​gén az észak​föl​di​ek
csak vár​tak.
– Ott van​nak még? – kér​dez​te Be​cses. Az ilyen össze​csa​pá​sok​ra vár​va a leg​töb​-
ben össze​csi​nál​ták ma​gu​kat. Be​cses annyi​ban kü​lön​le​ges​nek bi​zo​nyult, hogy a je​-
lek sze​rint ő ki​zá​ró​lag ilyen​kor volt ura a be​le​i​nek.
– Ott van​nak még.
– Nem moz​dul​nak? – cin​cog​ta Mony.
– Ha moz​dul​ná​nak, mi is moz​dul​nánk, nem? – Sne​ci még egy​szer be​le​né​zett a
táv​csö​vé​be. – Nem. Nem moz​dul​nak.
– Csa​ta​zajt hal​lok va​jon? – kér​dez​te Be​cses, ahogy egy szél​lö​kés dü​hös em​be​rek,
lo​vak és fém hang​ját hoz​ta ma​gá​val a pa​ta​kon túl​ról.
– Vagy azt, vagy pá​ran ko​mo​lyan össze​zör​dül​tek egy is​tál​ló​ban. Sze​rin​ted az le​-
het, hogy pá​ran ko​mo​lyan össze​zör​dül​tek egy is​tál​ló​ban?
– Nem, Sne​ci káp​lár úr.
– Nem. Én sem hi​szem.
– Ak​kor mi tör​té​nik? – ér​dek​lő​dött Mony. Lo​vas nél​kü​li ló je​lent meg az emel​-
ke​dő te​te​jén, a ken​gyel üre​sen him​bá​ló​zott az ol​da​la mel​lett. Üget​ve in​dult a víz
felé, az​tán meg​állt, és le​gel​ni kezd​te a fü​vet.
Sne​ci le​en​ged​te a táv​csö​vet.
– Őszin​tén szól​va, fene tud​ja. – Kö​rü​löt​tük eső ko​po​gott a le​ve​le​ken.
A le​ta​po​sott ár​pá​ban dög​lött és dög​lő​dő lo​vak meg ha​lott és hal​dok​ló em​be​rek he​-
ver​tek szer​te​szét. Vé​res ku​pac​ban gyűl​tek fel Cal​der és a lo​pott zász​lók előtt. Alig
pár lé​pés​nyi​re há​rom pri​bék ve​sze​ke​dett, mi​köz​ben azon vol​tak, hogy ki​sza​ba​dít​-
sák a dár​dá​i​kat az uni​ós lo​vas​ból, akit hár​man egy​szer​re nyár​sal​tak fel. Né​hány
em​bert el​küld​tek, hogy gyűjt​sék össze a ki​lőtt nyíl​vessző​ket. Pár má​sik nem tu​dott
el​len​áll​ni a kí​sér​tés​nek, és le​má​szott a har​ma​dik gö​dör​be, hogy idő előtt ne​ki​lás​-
son a hul​lák ki​fosz​tá​sá​nak, Fe​hér​sze​mű azon​ban or​dít​va pa​ran​csol​ta vissza őket a
he​lyük​re.
Az uni​ós lo​vas​ság​nak be​fel​leg​zett. Bát​rak vol​tak, de os​to​bák. Cal​der úgy érez​te,
a ket​tő gyak​ran jár együtt. Ha ez nem lett vol​na elég, az el​bu​kott kí​sér​let után ra​-
gasz​kod​tak hoz​zá, hogy még egy​szer pró​bál​koz​za​nak, ami​vel per​sze még rosszab​-
bul jár​tak. Úgy hat​van em​ber át​ug​ra​tott a har​ma​dik ár​kon, az​tán Cla​il fa​lán is si​-
ke​rült át​jut​ni​uk. Meg​öl​tek pár íjászt, ha​ma​ro​san azon​ban őket is le​nyi​laz​ták vagy
fel​nyár​sal​ták. Annyi ér​tel​me volt az ak​ci​ó​juk​nak, mint​ha fel​mo​só​ronggyal es​tek
vol​na a ten​ger​nek. Ez a gond a büsz​ke​ség​gel, a bá​tor​ság​gal meg a töb​bi ka​rót nyelt
erénnyel, ami​ről a bár​dok annyi​ra sze​ret​nek ára​doz​ni. Mi​nél több ju​tott be​lő​lük
va​la​ki​nek, an​nál va​ló​szí​nűbb, hogy egy hul​lák​ból ra​kott ku​pac al​ján vég​zi. Az Unió
leg​bát​rabb ka​to​nái csak annyit ér​tek el, hogy Cal​der em​be​rei úgy fel​lel​ke​sed​tek,
mint utol​já​ra ak​kor, ami​kor még Be​thod volt Észak​föld ki​rá​lya.
Ezt igye​kez​tek is az el​len​ség tud​tá​ra adni, mi​köz​ben a túl​élők vissza​fe​lé lo​va​gol​-
tak, bi​ceg​tek vagy mász​tak a sa​ját ál​lá​sa​ik felé.
Tán​col​tak, tap​sol​tak, uj​jong​tak az eső​ben. Egy​más ke​zét ráz​ták, egy​más há​tát
ve​re​get​ték, össze​ütöt​ték a paj​zsu​kat. Be​thod ne​vét kán​tál​ták, az​tán Sö​mö​rét, és
egy​re gyak​rab​ban Cal​de​rét is, ami igen jól​eső ér​zés​nek bi​zo​nyult. Har​co​sok köz​ti
baj​tár​si​as​ság, ki gon​dol​ta vol​na? Mo​so​lyog​va né​zett kör​be az őt él​tet​ve fegy​ve​re​i​-
ket rázó em​be​re​ken, majd elő​rán​tot​ta a kard​ját, hogy vi​szo​noz​za az üd​vöz​lést.
Azon gon​dol​ko​dott, va​jon túl késő len​ne-e egy kis vért ken​ni a pen​gé​re, ha már
odá​ig nem ju​tott el, hogy meg​for​gas​sa a csa​tá​ban. Ren​ge​teg vér volt min​den​fe​lé,
és Cal​der gya​ní​tot​ta, hogy a ko​ráb​bi tu​laj​do​no​sok​nak most már nem fog hi​á​nyoz​-
ni.
– Fő​nök?
– Igen?
Hó​fe​hér dél​nek mu​ta​tott.
– Ta​lán újra rend​be kel​le​ne szed​ni őket.
Az eső egy​re sú​lyo​sabb lett, a kö​vér csep​pek sö​tét fol​to​kat hagy​tak ma​guk után a
föl​dön, han​go​san kop​pan​tak élők és hol​tak pán​cél​ján. Dél felé pára bo​rí​tot​ta a csa​-
ta​te​ret, de a cél​ta​la​nul fel-alá jár​ká​ló lo​vas nél​kü​li lo​va​kon meg az Öreg​híd felé bo​-
tor​ká​ló ló nél​kü​li lo​va​so​kon túl Cal​der mint​ha ala​ko​kat lá​tott vol​na mo​zog​ni az ár​-
pá​ban.
Egy​re töb​ben és töb​ben buk​kan​tak elő az eső​ből, és vál​toz​tak szel​le​mek​ből hús​-
sá meg fém​mé. Uni​ós gya​lo​go​sok. A szám​ta​lan ka​to​na gon​do​san ki​szá​mí​tott, ren​-
de​zett, fé​lel​me​te​sen cél​tu​da​tos so​rok​ba ren​de​ződ​ve ma​sí​ro​zott elő​re, ala​bárd​ja​ik
ég​nek áll​tak, át​ázott zász​ló​ik er​nyed​ten lóg​tak.
Cal​der em​be​rei is ész​re​vet​ték őket, és di​a​dal​mas él​jen​zé​sük ha​ma​ro​san em​lék
volt csu​pán. A Ne​ves Em​be​rek ha​tá​ro​zott pa​ran​csa​i​ra ko​mo​ran he​lyez​ked​tek el
megint a har​ma​dik árok mö​gött. Fe​hér​sze​mű a könnyeb​ben se​be​sül​te​ket uta​sí​tot​-
ta, hogy amo​lyan tar​ta​lék​ként töm​jék be a so​rok​ban tá​madt lyu​ka​kat. Cal​der kí​-
ván​csi lett vol​na rá, hogy va​jon ben​ne is tá​mad-e né​hány be​töm​ni való lyuk, mire
le​megy a nap. Nyil​ván​va​ló​an min​den esély meg​volt rá.
– Gon​do​lom, nincs még egy csel a tar​so​lyod​ban – szólt Hó​fe​hér.
– Nem iga​zán. – Ki​vé​ve, ha az is csel​nek szá​mít, hogy a nya​ká​ba kap​ja a lá​bát. –
Ne​ked?
– Csak egy. – Az öreg har​cos egy ronggyal gon​do​san le​tö​röl​te a vért a kard​já​ról,
és a ma​gas​ba tar​tot​ta a fegy​vert.
– Á! – Cal​der le​né​zett sa​ját tisz​ta, víz​csep​pek​től csil​lo​gó pen​gé​jé​re. – Hogy ez.
 A távolság zsarnoksága

– Szart se lá​tok! – szi​szeg​te Fin​ree apja, az​tán elő​re​lé​pett egyet, és megint be​le​né​-
zett a táv​csö​vé​be, fel​te​he​tő​leg ép​pen olyan ke​vés ered​ménnyel, mint az imént. –
És maga?
– Én sem, uram – fe​lel​te te​he​tet​le​nül az egyik ve​zér​ka​ri tiszt. Döb​bent csend​ben
fi​gyel​ték Mit​te​rick idő előtt in​dí​tott tá​ma​dá​sát. Az​tán, ami​kor a haj​nal első fé​nyei
be​oson​tak a völgy​be, Ja​len​horm is ro​ham​ra in​dult. Az​tán el​eredt az eső. Elő​ször
Os​rung tűnt el a szür​ke le​pel mö​gött a jobb ol​da​lon, majd Cla​il fala is a túl​ol​da​lon,
utá​na meg az Öreg​híd és a név nél​kü​li fo​ga​dó is, ahol Fin​ree majd​nem meg​halt
teg​nap. Mos​tan​ra már a se​ké​lyes is fé​lig el​fe​le​dett em​lék volt csu​pán. Min​den​ki
né​mán állt, a fe​szült​ség​től bé​nán, és a fü​lét he​gyez​ve, hát​ha ki tud ven​ni va​la​mit az
eső ned​ves sut​to​gá​sán át-át​ütő hal​vány, tá​vo​li zö​re​jek​ből. Ha ab​ból in​dul​nak ki,
amit lát​nak, azt is hi​het​ték vol​na, hogy nincs is sem​mi​fé​le csa​ta.
Fin​ree apja fel-alá jár​kált, egyik ke​zé​vel a le​ve​gőt mar​ko​lász​ta. Meg​állt a lá​nya
mel​lett, és a sem​mit​mon​dó szür​ke​ség​be me​redt.
– Néha azt kép​ze​lem, nincs te​he​tet​le​nebb em​ber a vi​lá​gon, mint a leg​főbb pa​-
rancs​nok a csa​ta​me​zőn – dör​mög​te.
– Ott van pél​dá​ul a lá​nya.
A fér​fi fe​szül​ten el​mo​so​lyo​dott.
– Jól vagy?
Fin​ree fon​to​ló​ra vet​te, hogy vi​szo​noz​za a mo​solyt, de az​tán in​kább le​tett róla.
– Ku​tya ba​jom – ha​zud​ta, még​hoz​zá meg​le​he​tő​sen át​lát​szó​an. Ahány​szor csak
el​for​dí​tot​ta a fe​jét, éles fáj​da​lom met​szett a nya​ká​ba, ahány​szor csak meg​fo​gott
va​la​mit, be​le​s​aj​dult az egész kar​ja, a fej​bő​re pe​dig fo​lya​ma​to​san ha​so​ga​tott. Min​-
den​nek te​te​jé​be nem akart szűn​ni az ál​lan​dó, foj​to​ga​tó szo​ron​gá​sa sem. Újra meg
újra össze​rez​zent, és úgy né​zett kö​rül, mint az el​ve​szett er​szé​nye után ku​ta​tó fös​-
vény, az​zal a kü​lönb​ség​gel, hogy neki fo​gal​ma sem volt róla, mit ke​res. – De most
sok​kal fon​to​sabb dol​gok​kal kell…
Mint​ha csak Fin​ree iga​zát akar​ta vol​na bi​zo​nyí​ta​ni, az apja már​is a ke​let fe​lől a
paj​tá​hoz ér​ke​ző hír​nök elé si​e​tett.
– Hí​re​ket ho​zott?
– Brock ez​re​des je​len​ti, hogy az em​be​rei meg​in​dí​tot​ták a tá​ma​dást az os​run​gi
híd el​len. – Ezek sze​rint Hal is har​colt. Nyil​ván az élen ha​lad​va ve​zet​te a töb​bi​e​ket.
Fin​re​eről még éle​té​ben nem folyt így a ve​rej​ték. A sa​ját ru​há​ja és Hal ka​bát​ja alatt
fel​gyűlt ve​rej​ték ir​ri​tá​ló cres​cen​dó​ban ta​lál​ko​zott a kí​vül​ről be​szi​vár​gó eső​víz​zel. –
Brint ez​re​des eköz​ben ro​ha​mot in​dí​tott a bar​bá​rok el​len, akik teg​nap… – Te​kin​te​-
te fe​szül​ten Fin​re​ere ug​rott, az​tán vissza​tért a pa​rancs​no​ká​ra. – A bar​bá​rok el​len.
– És? – kér​dez​te a nő apja.
– Ez min​den, mar​sall úr.
A fér​fi el​fin​to​ro​dott.
– Kö​szö​net. Ké​rem, le​he​tő​ség sze​rint hoz​zon to​váb​bi hí​re​ket.
A fu​tár sza​lu​tált, meg​for​dí​tot​ta a lo​vát, és el​vág​ta​tott az eső​ben.
– A fér​je min​den bi​zonnyal ki​tű​nik majd a mai üt​kö​zet​ben. – Ba​yaz a bot​já​ra tá​-
masz​ko​dott a nő mel​lett, ko​pasz folt​ján csil​lo​gott a ned​ves​ség. – Az élen ha​lad​va
ve​ze​ti a töb​bi​e​ket, mint Nagy Ha​rod! Nap​ja​ink hőse! Min​dig cso​dál​tam az ilyen
men​ta​li​tá​sú fér​fi​a​kat.
– Ta​lán ön is meg​pró​bál​koz​hat​na ha​son​ló​val.
– Ó, pró​bál​koz​tam én. Igen​csak tü​zes ifjú vol​tam. De egy öreg​em​ber​nek már
nem áll jól, ha csil​la​pít​ha​tat​la​nul szom​jaz​za a ve​szélyt. A hő​sök​nek is meg​van a
maga hasz​na, de kell va​la​ki, aki meg​mu​tat​ja ne​kik a he​lyes utat. És aki ta​ka​rít utá​-
nuk. Az em​be​rek min​dig ra​jon​ga​nak ér​tük, de iszo​nya​tos fel​for​du​lást hagy​nak ma​-
guk után. – Ba​yaz el​gon​dol​kod​va ütö​get​te meg a ha​sát. – Nem, egy csé​sze tea a
front mö​gött, az való ne​kem. A fér​je és a hoz​zá ha​son​lók le​arat​hat​ják a ba​bé​ro​kat.
– Ön túl​sá​go​san nagy​vo​na​lú.
– Ez​zel ke​ve​sen ér​te​né​nek egyet.
– De hol ma​rad a te​á​ja?
Ba​yaz össze​rán​colt hom​lok​kal pil​lan​tott üres ke​zé​re.
– A szol​gá​lóm​nak ma reg​gel… fon​to​sabb dol​ga akadt.
– Lé​tez​het-e fon​to​sabb an​nál, mint hogy ki​szol​gál​ják az ön sze​szé​lye​it?
– Ó, a sze​szé​lye​im nem áll​nak meg a te​ás​kan​ná​nál…
Pa​ta​do​bo​gás vissz​hang​zott az eső​ben, és ha​ma​ro​san ész​re is vet​ték a nyu​gat fe​-
lől kö​ze​le​dő ma​gá​nyos lo​vast. Min​den​ki a sze​mét me​resz​tet​te, amíg las​san egy áll
nél​kü​li mo​gor​va arc vált ki a nyir​kos ho​mály​ból.
– Fel​nigg! – ki​ál​tot​ta Fin​ree apja. – Mi tör​té​nik a bal ol​da​lon?
– Mit​te​rick kur​va ha​mar meg​in​dult! – dü​hön​gött Fel​nigg, ahogy le​ug​rott a nye​-
reg​ből. – Át​küld​te a lo​va​sa​it az ár​pán a sö​tét​ben. Ab​szo​lút meg​gon​do​lat​lan​ság, a
fe​né​be is!
Is​mer​vén a két fér​fi vi​szo​nyát, Fin​ree gya​ní​tot​ta, hogy Fel​nigg ki​csit ki​szí​ne​zi a
fi​as​kót.
– Lát​tuk – szúr​ta oda Fin​ree apja, aki nyil​ván​va​ló​an maga is ugyan​er​re a kö​vet​-
kez​te​tés​re ju​tott.
– Azt az em​bert ki kéne rúg​ni!
– Ta​lán ké​sőbb. Mi lett a do​log​ból?
– Még két​sé​ges volt a tá​ma​dás vég​ki​me​ne​te​le, ami​kor el​jöt​tem.
– Szó​val hal​vány gőze sincs, hogy mi fo​lyik ott.
Fel​nigg ki​nyi​tot​ta a szá​ját, az​tán be is zár​ta.
– Gon​dol​tam, az lesz a leg​jobb, ha azon​nal ide​si​e​tek…
– És je​len​ti Mit​te​rick hi​bá​ját, ahe​lyett, hogy a kö​vet​kez​mé​nye​i​ről tá​jé​koz​tat​na.
Kö​szö​nöm, ez​re​des, de tu​dat​lan​ság​gal ed​dig is kel​lő​en el vol​tam lát​va. – A mar​sall
há​tat for​dí​tott, még mi​előtt Fel​nigg bár​mit is mond​ha​tott vol​na, majd odébb si​e​-
tett a domb​ol​da​lon, hogy újabb hi​á​ba​va​ló pil​lan​tást ves​sen észak felé. – Nem kel​-
lett vol​na oda​kül​de​nem őket – mor​mog​ta, ahogy el​cup​po​gott a sár​ban Fin​ree mel​-
lett. – Egy​ál​ta​lán nem kel​lett vol​na oda​kül​de​nem őket.
Ba​yaz fel​só​haj​tott. A hang úgy kar​col​ta vé​gig a nő vál​lát, mint egy du​gó​hú​zó.
– Mély​sé​ge​sen együtt ér​zek az ap​já​val.
Fin​ree azt vet​te ész​re, hogy az Első Má​gus iránt ér​zett cso​dá​la​ta egy​re in​kább
alább​hagy, mi​köz​ben el​len​szen​ve csak fo​ko​zó​dik az idő mú​lá​sá​val.
– Va​ló​ban? – kér​dez​te olyan hang​súllyal, mint​ha azt mond​ta vol​na, hogy:
„Kuss!” Erre is cél​zott vele.
Ha Ba​yaz vet​te is az üze​ne​tet, nem fog​lal​ko​zott vele.
– Olyan kár, hogy ilyen messzi​ről nem lát​juk a har​co​ló kis​em​be​re​ket. Sem​mi
sem fog​ha​tó ah​hoz, ami​kor az em​ber le​néz egy csa​tá​ra, már​pe​dig eh​hez fog​ha​tót
még én sem so​kat lát​tam. Az idő​já​rás vi​szont sen​ki​re sem hall​gat. – Ba​yaz mo​so​-
lyog​va pil​lan​tott fel az egy​re ko​mo​rabb ég​bolt​ra. – Iga​zi vi​har! Mi​cso​da drá​ma,
ugye? Mi kí​sér​het​né mél​tób​ban a fegy​ve​rek össze​csa​pá​sát?
– Maga ren​del​te ezt az idő​já​rást, csak​is a han​gu​lat ked​vé​ért?
– Bár meg​len​ne hoz​zá a ha​tal​mam! Kép​zel​je el, dö​rög​het​ne az ég, ahány​szor
csak kö​ze​le​dem. An​nak ide​jén a mes​te​rem, a nagy Ju​vens egyet​len sza​vá​ra vil​lám​-
lás tá​madt, egyet​len moz​du​la​tá​ra ki​ön​töt​ték a fo​lyók, csak gon​dol​nia kel​lett rá, és
min​dent el​le​pett a dér. Ilyen ha​tal​ma volt a Mű​vé​sze​té​nek. – Szét​tár​ta a kar​ját, ar​-
cát fel​fe​lé for​dí​tot​ta az eső​be, bot​ját az ég felé emel​te. – De ez ré​gen volt. – Le​en​-
ged​te a ke​zét. – Ma​nap​ság a sze​lek a ma​guk ked​ve sze​rint fúj​nak. És a csa​ták​nak
sem le​het pa​ran​csol​ni. Ne​künk, akik itt ma​rad​tunk, kö​rül​mé​nye​seb​ben kell dol​-
goz​nunk.
Újra pa​ták dü​bö​rög​tek, és egy zi​lált fi​a​tal tiszt vág​ta​tott elő a ho​mály​ból.
 – Je​len​tést! – kö​ve​tel​te ir​dat​lan hang​erő​vel Fel​nigg, mire Fin​ree azon kez​dett
gon​dol​kod​ni, hogy lé​te​zik, hogy ennyi idő alatt még sen​ki nem hú​zott be neki
egyet.
– Ja​len​horm em​be​rei ki​ker​get​ték az el​len​sé​get a gyü​möl​csös​ből – fe​lel​te zi​hál​va
a fu​tár. – Je​len​leg fe​szí​tett tem​pó​ban ha​lad​nak fel​fe​lé a domb​ol​da​lon.
– Med​dig ju​tot​tak? – kér​dez​te Fin​ree apja.
– Ami​kor utol​já​ra lát​tam őket, már a ki​sebb kö​vek kö​ze​lé​be jár​tak. Gye​re​kek​nek
ne​ve​zik őket. De hogy be tud​ták-e ven​ni azt a he​lyet…
– Ko​moly az el​len​ál​lás?
– Egy​re ko​mo​lyabb.
– Mi​kor jött el?
– Vág​tat​tam, ahogy bír​tam, uram, szó​val ta​lán ne​gyed​órá​val ez​előtt.
A mar​sall vi​cso​rog​va me​redt az eső​be. A domb nem volt több sö​tét pa​cá​nál a
szür​ke füg​gö​nyön. Fin​ree meg​pró​bált az apja fe​jé​vel gon​dol​kod​ni. Mos​tan​ra di​cső
harc​ban el​fog​lal​hat​ták a csú​csot, eset​leg ép​pen he​ves csa​tá​ba bo​csát​koz​tak, de az
is le​het, hogy sú​lyos vér​vesz​te​sé​gek árán el​ker​get​ték őket. Ta​lán min​den​ki él, ta​lán
sen​ki, ta​lán győz​tek, ta​lán vesz​tet​tek. A fér​fi sar​kon for​dult.
– Nyer​gel​jék a lo​va​mat!
Ba​yaz ön​telt​sé​ge úgy tűnt tova, mint​ha egy gyer​tya láng​ját fúj​ták vol​na el.
– Nem ta​ná​csol​nám. Úgy​sem tud mit ten​ni oda​lent, Kroy mar​sall úr.
– Ide​fent meg az​tán vég​képp nem, Lord Ba​yaz – fe​lel​te kur​tán Fin​ree apja, majd
a va​rázs​lót fa​kép​nél hagy​va a lo​vak felé in​dult. A ve​zér​ka​ra szá​mos test​őr kí​sé​re​té​-
ben kö​vet​te. Fel​nigg min​den irány​ban pa​ran​cso​kat osz​to​ga​tott, a fő​ha​di​szál​lás hir​-
te​len nyüzs​gő méh​kas​sá vál​to​zott.
– Mar​sall úr! – ki​ál​tot​ta Ba​yaz. – Nem ta​lá​lom bölcs​nek a dön​té​sét.
Fin​ree apja hát​ra sem né​zett.
– Ez eset​ben fel​tét​len ma​rad​jon itt. – Fél lá​bát a ken​gyel​be il​lesz​tet​te, és fel​ka​-
pasz​ko​dott a nye​reg​be.
– A hol​tak​ra – mor​mog​ta Ba​yaz az orra alatt.
Fin​ree éme​lyí​tő mo​solyt kül​dött felé.
– – Úgy fest, még​is vár​ja a front. Ta​lán köz​vet​len kö​zel​ről is lát​hat​ja, ho​gyan
har​col​nak a kis​em​be​rek.
Az Első Má​gus lát​ha​tó​lag nem ta​lál​ta mu​lat​sá​gos​nak a meg​jegy​zést.
 Vér

– Jön​nek!
Ennyit Beck ma​gá​tól is tu​dott, de az em​be​rek olyan​szo​ro​san pré​se​lőd​tek össze a
Hő​sök kö​rül, hogy nem sok min​dent lá​tott. Ned​ves szőr​mék, ned​ves pán​cél, eső​-
víz​től vil​lo​gó pen​gék, ko​mor ar​cok, ami​ken pa​ta​kok​ban folyt a víz. Ma​guk a kö​vek
csí​kos ár​nyé​kok​ká hal​vá​nyul​tak, szel​le​mek​ké a dár​dák er​de​je mö​gött. Sut​to​gó ko​-
po​gás hal​lat​szott, ahogy a csep​pek a fém​re hul​lot​tak. A domb​ol​dal​ról fel​szű​rő​dő
acél​csö​röm​pö​lést a zu​ho​gó eső dü​bör​gé​se tom​pí​tot​ta.
A tö​meg meg​ló​dult, Bec​ket sza​bá​lyo​san fel​emel​ték a föld​ről, a lába a sem​mi​ben
ka​pá​ló​zott. Ami​kor újra a föl​dön ta​lál​ta ma​gát, a kö​rü​löt​te lé​vők már egy​mást csé​-
pel​ték, ta​szi​gál​ták, és teli to​rok​ból or​dí​tot​tak. El​tar​tott pár pil​la​na​tig, mire Beck
rá​jött, hogy ez még nem az el​len​ség, de azért így is ren​ge​teg fegy​ver for​gott kö​rü​-
löt​te, és nyil​ván nem csak egy uni​ós pen​ge szúr​hat​ta tö​kön. Ref​tet sem uni​ós kard
ölte meg, ugye​bár.
Va​la​ki ha​lán​té​kon kö​nyö​köl​te, ami​től el​vesz​tet​te az egyen​sú​lyát, a kö​vet​ke​ző lö​-
kés​től már térd​re ro​gyott, és egy ne​héz csiz​ma a sár​ba ta​pos​ta a ke​zét. Egy fes​tett
sár​kány​fej​jel dí​szí​tett pajzs​ba ka​pasz​kod​va si​ke​rült fel​tá​pász​kod​nia, ami​től a tu​laj​-
do​nos lát​ha​tó​lag nem volt ép​pen bol​dog. Sza​kál​las fér​fi or​dí​tott rá. A csa​ta​zaj han​-
go​sabb lett. Em​be​rek igye​ke​ze​tek mi​nél tá​vo​labb vagy mi​nél kö​ze​lebb ke​rül​ni. Má​-
sok a se​be​i​ket szo​ron​gat​ták, az eső ró​zsa​szín​re hí​gí​tot​ta a vé​rü​ket. Min​den​ki bő​rig
ázva mar​kol​ta a fegy​ve​rét, esze​lő​sen a fé​le​lem​től és a düh​től.
A hol​tak​ra, de jó lett vol​na el​fut​ni! Maga sem tud​ta, hogy sír-e. Csak ab​ban volt
biz​tos, hogy nem hi​báz​hat még egy​szer. Har​colj a ti​e​i​dért, ezt mond​ta Begy, nem
igaz? Har​colj a fő​nö​kö​dért. Hu​nyo​rog​va me​redt a vi​har​ba, Fe​ke​te Mé​tely csu​rom​-
vi​zes fe​ke​te zász​la​ját lát​ta vil​lan​ni. Tud​ta, hogy Begy​nek ott kell len​nie va​la​hol a
kö​ze​lé​ben. Ar​ra​fe​lé in​dult a va​dul vo​nag​ló tes​tek kö​zött, csiz​má​ja csúsz​kál​va kö​-
pül​te a sa​rat. Mint​ha Drofd vi​csor​gó ar​cát lát​ta vol​na egy pil​la​nat​ra. Or​dí​tást hal​-
lott, az​tán egy dár​da kö​ze​le​dett. Még csak nem is gyor​san. Fél​re​haj​tot​ta a fe​jét,
amennyi​re csak tud​ta, min​den izma meg​fe​szült, és a fegy​ver he​gye el​re​pült a füle
mel​lett. A má​sik ol​da​lán va​la​ki fel​nyü​szí​tett, és rá​dőlt, Beck érez​te a me​le​gét a vál​-
lán. Gur​gu​lá​zó hör​gést hal​lott, az​tán for​ró​ság ke​ve​re​dett a kar​ján az eső​vel. Fel​-
nyö​gött, és a vál​lát meg​moz​gat​va le​ráz​ta ma​gá​ról a hul​lát a föld​re.
A tö​meg újra meg​ló​dult, Bec​ket bal​ra so​dor​ták, és a fiú tá​tott száj​jal küz​dött,
hogy tal​pon ma​rad​jon. Me​leg eső ver​te az ar​cát, egy em​bert el​rán​tot​tak elő​le, és
hir​te​len nem ma​radt előt​te más. A domb​ol​dal sár​ban úszó csík​ját holt​tes​tek, eső​-
csep​pek pettyez​te po​cso​lyák és tö​rött dár​dák bo​rí​tot​ták.
Azon túl pe​dig ott volt az el​len​ség.
Mé​tely hát​ra​üvöl​tött va​la​mit a vál​la fö​lött, de Begy nem hal​lot​ta. Iga​zá​ból alig hal​-
lott va​la​mit az eső sis​ter​gé​sé​től meg a nyers han​gok menny​dör​gés​sel ve​te​ke​dő ka​-
val​kád​já​tól. Késő volt már pa​ran​cso​kat osz​to​gat​ni. El​jön az idő, ami​kor az em​ber​-
nek nincs más dol​ga, mint hogy kö​ves​se a leg​utób​bi uta​sí​tá​so​kat, bíz​zon ben​ne,
hogy az em​be​rei is he​lye​sen cse​lek​sze​nek, és har​col​jon. A Kar​dok Aty​já​nak mar​ko​-
la​tát vél​te meg​pil​lan​ta​ni a dár​dák kö​zött. A tu​cat​ja mel​lett len​ne a he​lye. Az övé​i​-
ért kel​le​ne har​col​nia. Mi​ért is mon​dott igent Fe​ke​te Mé​tely​nek? Ta​lán mert va​la​ha
Há​rom​fás he​lyet​te​se volt, és va​la​mi​ért azt gon​dol​ta, hogy ha megint a régi he​lyé​re
ke​rül, ak​kor a vi​lág is olyan lesz, mint egy​ko​ron. Csak egy vén bo​lond volt, aki a
szel​le​me​it ül​döz​te. Ret​te​ne​te​sen el​ké​sett vele. El kel​lett vol​na ven​nie Col​went,
ami​kor még volt rá le​he​tő​sé​ge. Vagy leg​alább​is meg kel​lett vol​na kér​nie. Esélyt ad​-
ha​tott vol​na a nő​nek, hogy ki​ko​sa​raz​za.
Egy pil​la​nat​ra le​huny​ta a sze​mét, be​szív​ta a ned​ves, hi​deg le​ve​gőt.
– Ma​rad​tam vol​na in​kább ács – sut​tog​ta. De a kard könnyebb vá​lasz​tás​nak bi​-
zo​nyult. A fa​meg​mun​ká​lás​hoz min​den​fé​le szer​szám​ra van szük​ség: vé​sők​re meg
fű​ré​szek​re, nagy és kis fej​szék​re, szö​gek​re, ka​la​pá​csok​ra, árak​ra és gya​luk​ra. A
gyil​ko​lás​hoz csak két do​log kell. Egy pen​ge meg a haj​lan​dó​ság. Begy csak ab​ban
nem volt biz​tos, hogy a haj​lan​dó​ság meg​van-e még ben​ne. Uj​ja​it kard​ja ned​ves
mar​ko​la​ta köré fon​ta. A csa​ta​zaj egy​re han​go​sabb és han​go​sabb lett, el​ve​gyült sa​-
ját lé​leg​ze​té​nek dü​bör​gé​sé​vel a fü​lé​ben, sa​ját szí​vé​nek dü​bör​gé​sé​vel a mell​ka​sá​-
ban. Ő vá​lasz​tot​ta ezt. Össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, és fel​pat​tant a sze​me.
A tö​meg úgy nyílt szét előt​te, mint fa​rönk a fű​rész alatt, és a rés​ből uni​ós ka​to​-
nák özön​löt​tek elő. Egyi​kük ne​ki​ron​tott Begy​nek, mi​előtt az meg​len​dít​het​te vol​na
a kard​ját a két pajzs össze​akadt, csiz​má​ik csúsz​kál​tak a sár​ban. El​torzult ar​cot pil​-
lan​tott meg maga előtt, az​tán si​ke​rült fel​rán​ta​nia a paj​zsát, amíg a va​salt szé​le bele
nem vájt egy orr​ba, az​tán megint le és megint fel, hö​rög​ve, nyög​ve. Min​den ere​jé​-
vel ne​ki​fe​szült a pajzs szí​já​nak, csak ütött és ütött vele, mi​nél erő​seb​ben, igye​kez​-
vén be​zúz​ni a tá​ma​dó fe​jét. Vé​gül a pe​rem be​akadt az uni​ós ka​to​na si​sak​já​ba, és
fé​lig le​tép​te a fe​jé​ről. Begy pró​bál​ta ki​sza​ba​dí​ta​ni a kard​ját, de az​tán egy pen​ge vil​-
lant mel​let​te, és ki​met​szett egy jó​ko​ra da​ra​bot a fér​fi ar​cá​ból. Begy el​en​ged​te a tá​-
ma​dó​ját, az pe​dig élet​te​le​nül csú​szott le a sár​ba.
Fe​ke​te Mé​tely meg​for​gat​ta a bárd​ját, és le​súj​tott egy si​sak​ra a csú​csos fo​ká​val,
ami egé​szen a nyé​lig bele is fú​ró​dott az uni​ós ka​to​na ko​po​nyá​já​ba, aki erre ki​ter​-
jesz​tett ka​rok​kal zu​hant ha​nyatt.
Egy csu​pa sár észak​föl​di a hóna alá ka​pott egy el​len​sé​ges lán​dzsát, sza​bad ke​zé​-
vel pe​dig hasz​ta​lan for​gat​ta a fo​ko​sát, mi​köz​ben el​len​fe​le ar​cá​ra ta​pa​dó uj​jai fel​fe​-
lé fe​szí​tet​ték a fe​jét.
Egy uni​ós ka​to​na Begy​re ron​tott. Va​la​ki el​gán​csol​ta, mire fél térd​re ro​gyott a la​-
tyak​ban. Begy tar​kón vág​ta, a si​sak tom​pa kon​du​lás​sal hor​padt be. A kö​vet​ke​ző
ütés​től a fér​fi már el​te​rült, az​tán a han​go​san ká​rom​ko​dó Begy újabb és újabb csa​-
pá​sai be​le​dön​göl​ték az ar​cát a sár​ba.
Resz​ket mo​so​lyog​va súj​tott oda va​la​ki​nek a paj​zsá​val, az eső égő​vö​rös​re szí​nez​te
ha​tal​mas se​bét, ami et​től olyan lett, mint​ha fris​sen sze​rez​te vol​na. Há​bo​rú​ban
min​den a feje te​te​jé​re áll. Azok, akik bé​ke​idő​ben az em​ber agyá​ra men​nek, a re​-
mény leg​jobb le​té​te​mé​nye​sei le​het​nek, amint az acél vil​log​ni kezd.
A kö​pü​lő csiz​mák a ha​sá​ról a há​tá​ra for​dí​tot​tak egy holt​tes​tet, az​tán a há​tá​ról
vissza a ha​sá​ra. Vér kí​gyó​zott az eső​csep​pek​től bu​bo​ré​kos, mocs​kos víz​be. A Kar​-
dok Aty​ja le​csa​pott, és úgy vá​gott bele va​la​ki​be, mint véső egy fa​ra​gott szo​bor​ba.
Begy megint a paj​zsa mögé hú​zó​dott, ahogy vér​csep​pek zá​po​ra, eső​csep​pek mi​ri​-
ád​ja kop​pant raj​ta.
Min​den​fe​lé dár​dák döf​köd​tek a ka​o​ti​kus, hul​lám​zó, csú​szós masszá​ban. Az
egyik​nek a he​gye las​san le​csú​szott egy pajzs​ról be​le​állt egy kéz​be, fel​nyár​sal​ta, és
hoz​zá​szö​gez​te a sa​ját mell​ka​sá​hoz. A sze​ren​csét​len a fe​jét ráz​va ro​gyott a sár​ba,
má​sik ke​zé​vel hasz​ta​la​nul pisz​kál​ta a dár​da nye​lét, mi​köz​ben a kö​nyör​te​len csiz​-
mák már​is el​ta​pos​ták.
Begy fél​re​lö​kött egy dár​da​he​gyet a paj​zsá​val, vá​la​szul már dö​fött is a kard​já​val.
Az álla alatt ta​lál​ta el az uni​ós ka​to​nát, aki​nek erre fel​fe​lé nyak​lott a feje, és bu​-
gyog​va öm​lött a vére, ahogy el​esett. A tor​kán ki​tö​rő sí​po​lás em​lé​kez​te​tett egy ré​-
ges-régi dal​ra, amit Begy ré​ges-ré​gen is​mert.
A le​szúrt em​ber mö​gött álló uni​ós tiszt a leg​szebb pán​célt vi​sel​te, amit va​la​ha is
lá​tott; te​tő​től tal​pig ra​gyo​gó arany​szí​nű min​ták dí​szí​tet​ték. A tiszt ép​pen Fe​ke​te
Mé​telyt pü​föl​te va​dul sá​ros kard​já​val, és si​ke​rült is térd​re kény​sze​rí​te​nie Észak​-
föld urát. Har​colj a fő​nö​kö​dért! Begy or​dít​va lé​pett kö​ze​lebb, csiz​má​ja egy po​cso​-
lyá​ban csat​tant, sá​ros vi​zet fröccsent​ve szer​te​szét. Tel​jes erő​ből rá​csa​pott a dí​szes
mell​vért​re, fé​nyes ár​kot váj​va a gyö​nyö​rű kéz​mű​ves mun​ká​ba, ki​bil​lent​ve tu​laj​do​-
no​sát az egyen​sú​lyá​ból. Lé​pett még egyet, és ahogy az uni​ós tiszt fe​lé​je for​dult,
már szúrt is. Begy pen​gé​je vé​gig​kar​col​ta a pán​cél al​ját, át​döf​te a fér​fi tes​tét, és hát​-
ra​fe​lé ta​szí​tot​ta.
Begy egy​re csak szo​rí​tot​ta a mar​ko​la​tot, ke​zén és a kar​ján for​ró vér folyt vé​gig,
ahogy ket​ten együtt őrült öle​lés​be ga​ba​lyod​va tán​to​rog​tak a sár​ten​ger​ben. A tiszt
arca Be​gyé​hez pré​se​lő​dött, a bo​ros​tá​ja dör​zsölt, lé​leg​ze​te a fü​lé​be re​cse​gett. Begy
hir​te​len rá​döb​bent, hogy Col​wen​hez soha nem ke​rült ilyen kö​zel. De hát az ő dön​-
té​se volt. Az ő dön​té​se…
Akar​ni nem min​dig elég, és Gorst bár​mennyi​re is akar​ta, nem si​ke​rült kö​ze​lebb
ke​rül​nie. Túl sok ha​do​ná​szó em​ber állt az út​já​ban. Mire az utol​só alól is ki​vág​ta a
lá​bát, és fél​re​lök​te, az öreg észak​föl​di már át​szúr​ta Ja​len​horm ha​sát. Gorst lát​ta a
kard vé​res he​gyét ki​kan​di​kál​ni az eső​csep​p​ek​kel bo​rí​tot​ta vért alól. A tá​bor​nok ar​-
cán kü​lö​nös ki​fe​je​zés je​lent meg, ahogy gyil​ko​sa küsz​köd​ve igye​ke​zett ki​húz​ni a
tes​té​ből a pen​gét. Szin​te mo​soly​gott.
Jó​vá​tett min​dent.
 Az öreg észak​föl​di sar​kon for​dult, ami​kor meg​hal​lot​ta Gorst üvöl​té​sét, a sze​me
el​ke​re​ke​dett, paj​zsát maga elé kap​ta. A hosszú pen​ge szi​lán​ko​kat ha​sí​tott ki be​lő​le.
A pajzs va​salt pe​re​me ne​ki​vá​gó​dott tu​laj​do​no​sa hom​lo​ká​nak, és az öreg el​vesz​tet​te
az egyen​sú​lyát.
Gorst kö​ze​lebb lé​pett, hogy be​fe​jez​ze, amit el​kez​dett, de va​la​ki megint az út​já​ba
akadt. Mint min​dig. A gye​rek​kor​ból alig ki​nőtt le​gény ki​ál​toz​va for​gat​ta a bárd​ját.
Nyil​ván a szo​ká​sos, dö​gölj meg, dö​gölj meg, bla, bla, bla. Gorst per​sze bol​do​gan
meg​halt vol​na. De nem en​nek a sze​ren​csét​len​nek a ked​vé​ért. Fél​re​haj​tot​ta a fe​jét,
hagy​ta, hogy a bárd ár​tal​mat​la​nul le​csússzon a váll​vért​jé​ről, az​tán meg​pör​dült,
hosszú kard​ja csak úgy szel​te az eső áz​tat​ta le​ve​gőt. A fiú két​ség​be​eset​ten pró​bált
há​rí​ta​ni, de a ne​héz pen​ge ki​ütöt​te a bár​dot a ke​zé​ből, és be​le​vá​gott a ko​po​nyá​já​-
ba. Agy​ve​lő fröcs​költ sza​na​szét.
Egy kard he​gye sü​ví​tett felé, mire Gorst csí​pő​ből hát​ra​ha​jolt. Érez​te a pen​ge sze​-
lét az ar​cán, ahogy elzú​gott a sze​me alatt. Tér nyílt az üvöl​tő tö​meg​ben, a csa​tá​zók
egyet​len for​ron​gó masszá​ja szá​mos ki​sebb, ázot​tan vag​dal​ko​zó csa​pat​ra osz​lott a
Hő​sök kel​lős kö​ze​pén. Had​rend, stra​té​gia, irá​nyok és pa​ran​csok úgy me​rül​tek fe​-
le​dés​be, mint​ha soha nem is lé​tez​tek vol​na, már az​zal sem igen fog​lal​ko​zott sen​ki,
ki ki​vel van. És jól is van ez így, az ilyes​mi csak bo​nyo​lít​ja a dol​go​kat.
Egy​va​la​mi ok​nál fog​va fél​mez​te​len észak​föl​di állt vele szem​ben, ke​zé​ben a leg​-
na​gyobb kard​dal, amit Gorst éle​té​ben lá​tott. Pe​dig jó so​kat lát​tam. El​ké​pesz​tő​en
hosszú, volt, mint​ha va​la​mi óri​ás szá​má​ra ko​vá​csol​ták vol​na, szür​ke pen​gé​jén vi​lá​-
gí​tott az eső, és egyet​len be​tűt vés​tek bele a mar​ko​lat kö​ze​lé​ben.
A fér​fi olyan volt, mint​ha egy túl​zá​sok​ra haj​la​mos mű​vész fes​tet​te vol​na, aki
soha éle​té​ben nem lá​tott csa​ta​me​zőt. De at​tól, hogy va​la​ki hü​lyén néz ki, még ép​-
pen olyan ha​lá​los fe​nye​ge​tést je​lent​het, mint va​la​ki, aki hü​lyén be​szél. Már​pe​dig
Gorst min​den ar​ro​gan​ci​á​ját ki​kö​hög​te Car​dot​ti Gyö​nyör​pa​lo​tá​já​nak füst​jé​ben.
Min​den csa​tá​nak úgy kell ne​ki​fog​ni, mint​ha az utol​só len​ne. Va​jon ez lesz az
utol​só csa​tám? Csak re​mél​ni tu​dom.
Hát​ra​ha​jolt, ügyel​ve a fér​fi ol​dal​ról ér​ke​ző fel​rán​tott kö​nyö​ké​re. A paj​zsá​val há​-
rí​tot​ta a pró​bál​ko​zást, a pen​gé​je már len​dült is, hogy vissza​vág​jon. Ehe​lyett azon​-
ban az észak​föl​di elő​re​ve​tet​te ma​gát, ha​tal​mas kard​ját lán​dzsa​ként hasz​nál​va. A
fegy​ver he​gye el​sü​ví​tett Gorst paj​zsá​nak pe​re​me mel​lett, csi​ko​rog​va sik​lott vé​gig a
mell​vért​jén, és ki​bil​len​tet​te az egyen​sú​lyá​ból. Csak cse​le​zett a kö​nyö​ké​vel. Gorst
el​len​állt az erős kész​te​tés​nek, hogy hát​ra​ugor​jon, és a fegy​ve​ren tar​tot​ta a sze​mét,
a pen​ge csil​lo​gó csep​pek íve ál​tal meg​raj​zolt út​ját les​te az eső​ben.
Ki​for​dí​tot​ta a fel​ső​tes​tét, az ir​dat​lan kard szi​szeg​ve csa​pott le mel​let​te, a kö​nyö​-
ké​nél el​ta​lál​ta a pán​célt, és le​sza​kí​tot​ta. Gorst már​is dö​fött, de a kard he​gye csak
hul​ló vi​zet ta​lált, mi​után fél​mez​te​len el​len​fe​le ol​dalt lé​pett. Meg​pró​bál​ko​zott hát
egy bru​tá​lis vá​gás​sal fej​ma​gas​ság​ban is, de a fér​fi át​bújt alat​ta, és döb​be​ne​tes se​-
bes​ség​gel há​rí​tot​ta Gorst újabb csa​pá​sát. A két pen​ge ujj​zsib​basz​tó csat​ta​nás​sal ta​-
lál​ko​zott. Az el​len​fe​lek el​tá​vo​lod​tak, ébe​ren fi​gyel​ték egy​mást, az észak​föl​di a zu​-
ho​gó eső el​le​né​re hig​gad​tan mé​re​get​te Gor​stot.
 Ha a fegy​ve​re úgy is fes​tett, mint egy kel​lék va​la​mi rossz ko​mé​di​á​ból, ez az em​-
ber nem volt bo​hóc. A test​hely​ze​te, az egyen​sú​lya, a hosszú pen​ge szö​ge szá​mos le​-
he​tő​sé​get kí​nált neki vé​de​ke​zés​ben és tá​ma​dás​ban egy​aránt. Ru​bi​a​ri alig​ha ej​tett
szót a tech​ni​ká​já​ról A kard​for​ga​tás mű​vé​sze​té​ben, de hát ma​gá​ról a kard​ról sem.
En​nek el​le​né​re mind a ket​ten mes​te​rek va​gyunk.
Egy se​be​sült ha​sát szo​rít​va két​rét gör​nye​dő, erő​sen vér​ző uni​ós ka​to​na bo​tor​kált
ket​te​jük közé, mi​előtt Gorst is​mét tá​mad​ha​tott vol​na. Az ez​re​des in​ge​rül​ten lök​te
fél​re a paj​zsá​val, majd egy dö​fés​sel és egy vá​gás​sal pró​bál​ko​zott, de a fél​mez​te​len
észak​föl​di el​ha​jolt a dö​fés elől, az​tán olyan se​bes​ség​gel há​rí​tot​ta a vá​gást, hogy az
egy ilyen sú​lyú fém​da​rab​bal le​he​tet​len​nek tűnt. Gorst az​tán jobb​ra cse​le​zett, az​tán
bal​ról, ala​cso​nyan tá​ma​dott. Nem si​ke​rült meg​lep​nie az észak​föl​dit, aki még idő​-
ben fél​re​ug​rott, így Gorst pen​gé​je csak a sa​rat kar​col​ta vé​gig, az​tán ki​met​szet​te egy
se​be​sült alól a lá​bát, mire a sze​ren​csét​len si​kít​va te​rült el a mo​csok​ban. Ak​kor ne
állj az utam​ba, te ba​rom!
Gorst ép​pen idő​ben egye​ne​se​dett fel, hogy ész​lel​je a kö​ze​le​dő kar​dó​ri​ást. A lé​-
leg​ze​te is el​akadt, ahogy gyor​san be​bújt a paj​zsa mögé. A pen​ge mély hor​pa​dást
ha​gyott az amúgy is meg​vi​selt fém​ben, és ke​mé​nyen rá​haj​lí​tot​ta Gorst al​kar​já​ra,
az ök​lét a sa​ját aj​ká​hoz csap​va. Azért így is tal​pon ma​radt, és bár vér ízét érez​te a
szá​já​ban, a paj​zsá​val ne​ki​ron​tott az észak​föl​di​nek, hát​ra​ta​szí​tot​ta, majd előbb ma​-
ga​san, az​tán vissza​kéz​ből ala​cso​nyan is vá​gott egyet a kard​já​val. Az észak​föl​di el​-
ha​jolt a ma​ga​san ér​ke​ző tá​ma​dás elől, de az ala​cso​nyan ka​szá​ló pen​ge he​gye el​ér​te
a lá​bát. Vér fröccsent, és a fél​mez​te​len fér​fi tér​de meg​ro​gyott. Egy ide. És most
vég​zek vele.
Gorst vissza​kéz​ből újra le​csa​pott, de a sze​me sar​ká​ból moz​gást ér​zé​kelt, vál​toz​-
ta​tott a moz​du​lat szö​gén, to​vább for​dí​tot​ta a vál​lát, és olyan erő​vel ta​lált el egy pri​-
bé​ket a si​sak​ja ol​da​lán, hogy az fel​emel​ke​dett a föld​ről, az​tán fej​jel elő​re dár​dák
er​de​jé​be zu​hant. Gorst vissza​for​dult, és megint le​csa​pott vol​na a kard​dal, de az
észak​föl​di für​gén, akár egy mó​kus, már odébb is gör​dült, és fel​pat​tant, még mi​-
előtt az el​len​fe​le ál​tal fel​vert sá​ros víz​csep​pek vissza​hul​lot​tak vol​na a föld​re.
Gorst azon kap​ta ma​gát, hogy mo​so​lyog, ahogy megint egy​más​ra néz​nek, a csa​ta
már csak ázott rém​álom​ként vet​te kö​rül őket.
Mi​kor érez​tem így utol​já​ra, hogy élek? Egy​ál​ta​lán volt ilyen va​la​ha? A szí​ve tü​zet
pum​pált, a bőre éne​kelt, ahogy az eső vé​gig​csor​gott raj​ta. Az a ren​ge​teg csa​ló​dás, a
ren​ge​teg kí​nos pil​la​nat, a ren​ge​teg bu​kás már mit sem szá​mí​tott. Min​den rész​let
láng​ként emel​ke​dett ki a fe​ke​te​ség​ből, min​den pil​la​nat egy örök​ké​va​ló​sá​gig tar​-
tott, ket​te​jük min​den moz​du​la​tá​nak sa​ját tör​té​ne​te volt. Csak a győ​ze​lem van,
vagy a ve​re​ség. Az észak​föl​di vissza​mo​soly​gott, ahogy Gorst le​ráz​ta a tönk​re​tett
paj​zsot a kar​já​ról, az​tán bic​cen​tett neki. El​is​mer​jük egy​mást, ért​jük egy​mást,
egyen​lők​ként ta​lál​kozunk. Fi​vé​rek​ként. A köl​csö​nös tisz​te​let nem hi​ány​zott, de
mind​ket​ten tud​ták, hogy a má​sik nem fog kö​nyö​rül​ni. Bár​me​lyi​kük fi​gyel​mé​nek
leg​ki​sebb ha​nyat​lá​sa sér​tés lett vol​na a má​sik ké​pes​sé​ge​i​re néz​ve. Gorst vi​szo​noz​ta
a bic​cen​tést, de még be sem fe​jez​te, ami​kor már​is elő​re​ve​tet​te ma​gát.
 Az észak​föl​di fél​re​ütöt​te a kard​ját, de Gorst egy éles ki​ál​tás​sal meg​len​dí​tet​te sza​-
bad ke​zét, és pán​cél​kesz​tyűs ke​zé​vel el​len​fe​le csu​pasz bor​dái közé vá​gott. Az
észak​föl​di hö​rög​ve lé​pett ol​dal​ra. Gorst ez​út​tal az ar​cá​ra súj​tott vol​na le, de el​kap​-
ta fe​jét, majd a sem​mi​ből elő​ke​rült ha​tal​mas kard​já​nak mar​ko​lat​gomb​ja, és az ez​-
re​de​sen volt a sor, hogy fél​re​kap​ja elő​le a fe​jét. A jó​ko​ra fém​da​rab csak egy haj​-
szál​lal ke​rül​te el az or​rát. Ami​kor megint fel​né​zett, az észak​föl​di ma​gas​ba emelt
kard​ja már​is le​fe​lé tar​tott. Gorst megint ug​rás​ra kény​sze​rí​tet​te saj​gó lá​ba​it, és kar​-
cos fegy​ve​rét két ke​zé​be fog​va meg​ál​lí​tot​ta a hosszú pen​gét. Fém csi​kor​dult, a
szür​ke él kép​te​len ét​vággyal vá​gott bele a Kal​véz edzet​te acél​ba, fé​nyes for​gá​csot
gya​lul​va le be​lő​le.
Gorst hát​ra​csú​szott a sár​ban a csa​pás ere​jé​től, a ha​tal​mas kar​dot köz​vet​le​nül az
arca előtt tar​tot​ta vissza, ke​reszt​be​ál​ló sze​me az eső​től ned​ves élé​re sze​ge​ző​dött.
Vé​gül a sar​ka el​akadt egy holt​test​ben, tá​masz​té​kot ta​lált, és a küz​dő fe​lek meg​áll​-
tak. Gorst meg​pró​bál​ta ki​rúg​ni az észak​föl​di alól a lá​bát, de az a tér​dé​vel blok​kolt,
és kö​ze​lebb hú​zó​dott, ami​től csak még job​ban össze​ga​ba​lyod​tak. Fel​nyög​tek,
mind​egyik a má​sik ar​cá​ba li​he​gett, pen​gé​ik csi​ko​rog​va, nyi​ko​rog​va fe​szül​tek egy​-
más​nak, ahogy erre vagy arra dől​tek, így vagy úgy vál​toz​tat​tak a fo​gá​su​kon, egyik
vagy má​sik iz​mu​kat fe​szí​tet​ték meg. Mind​ket​ten va​la​mi​lyen apró le​he​tő​sé​get ke​-
res​tek, de egyi​kük sem ta​lált sem​mit.
A tö​ké​le​tes pil​la​nat. Gorst sem​mit sem tu​dott er​ről az em​ber​ről, még a ne​vét
sem. Még​is szo​ro​sabb kö​te​lék fűz össze ben​nün​ket, mint két sze​re​tőt, mert osz​-
tozunk az idő​nek ezen a ma​gasz​tos szi​lánk​ján. Sze​mez​tek egy​más​sal. Es a ha​lál​lal,
kis tár​sa​sá​gunk har​ma​dik, el​ma​rad​ha​tat​lan tag​já​val. Tud​ták, hogy az egész egyet​-
len vé​res pil​la​nat alatt vé​get ér​het. Győ​ze​lem és ve​re​ség, di​cső​ség és fe​le​dés tán​-
col​nak pen​ge​élen.
A tö​ké​le​tes pil​la​nat. És bár min​den iz​mát meg​fe​szít​ve küz​dött, hogy vé​get ves​-
sen neki, Gorst még​is azt kí​ván​ta, bár örök​ké tar​ta​na. Be​ál​lunk a kö​vek közé, két
újabb hős ke​rül a kör​be, a küz​de​lem pil​la​na​tá​ba der​med​ve. A fű kinő kö​rü​löt​tünk,
a há​bo​rú di​cső​sé​gé​nek, két em​ber di​cső küz​del​mé​nek em​lék​mű​vei le​szünk, két
baj​nok örök ta​lál​ko​zá​sa a harc ne​mes mez…
– Ó! – szólt az észak​föl​di. A nyo​más en​ge​dett. A pen​gék el​tá​vo​lod​tak egy​más​tól.
A fér​fi hát​ra​tán​to​ro​dott az eső​ben, pis​log​va né​zett Gorstra, az​tán bam​bán el​tá​tot​ta
a szá​ját, és le​fe​lé for​dí​tot​ta a te​kin​te​tét. A ha​tal​mas kar​dot még min​dig fél ke​zé​ben
tar​tot​ta, he​gyé​vel vi​zes ár​kot hú​zott maga után a sár​ban. Má​sik ke​zét fel​emel​te, és
óva​to​san meg​érin​tet​te vele a mell​ka​sá​ból ki​ál​ló dár​dát, ami​nek már​is vér csor​gott
a nye​lén. – Erre nem szá​mí​tot​tam – mond​ta. Az​tán el​dőlt, mint egy zsák.
Gorst a hom​lo​kát rán​col​va né​zett le rá. Úgy érez​te, jó da​ra​big állt így, de va​ló​szí​-
nű​leg csak egy pil​la​nat le​he​tett. Kép​te​len​ség volt meg​ál​la​pí​ta​ni, hon​nan jött a dár​-
da. Há​bo​rú van. Nincs be​lő​lük hi​ány. Nyir​kos só​hajt pré​selt ki ma​gá​ból. Na
mind​egy. Foly​ta​tód​jék a tánc. Az öreg, aki meg​öl​te Ja​len​hor​mot egy kard​su​hin​-
tás​nyi tá​vol​ság​ra evic​kélt a sár​ban.
Gorst kö​ze​lebb lé​pett, és a ma​gas​ba emel​te vi​har​vert fegy​ve​rét.
 Az​tán fénnyel telt meg előt​te a vi​lág.
Beck min​dent lá​tott az egy​más​nak fe​szü​lő, az el​len​sé​get csé​pe​lő em​be​rek kö​zött.
Egész tes​té​ben zsib​badt a fé​le​lem​től. Lát​ta, ahogy Begy el​te​rül a sár​ban. Lát​ta,
ahogy Drofd át​lép fö​löt​te, csak hogy azon​nal vé​gez​zen vele egy ha​lá​los csa​pás. Az​-
tán lát​ta, ahogy Whir​run meg​küzd az​zal az uni​ós bi​ká​val. Az egész csak pár bru​tá​-
lis pil​la​na​tig tar​tott, olyan gyors volt, hogy szem​mel alig bír​ta kö​vet​ni. Vé​gül lát​ta,
ahogy Whir​run el​esik.
Eszé​be ju​tott a pil​la​nat, ami​kor Begy rá​mu​ta​tott Mé​tely pri​bék​jei előtt. Őt hoz​ta
fel jó pél​dá​nak, mint aki azt tet​te, amit kell. Egy em​ber vi​sít​va a föld​re zu​hant előt​-
te, és meg​nyílt az út. Cse​le​kedj he​lye​sen! Har​colj a fő​nö​kö​dért! Őrizd meg a hi​deg​-
vé​red! Ami​kor az uni​ós ka​to​na Begy felé lé​pett, ő meg​állt mö​göt​te, ahol nem lát​-
hat​ta.
Cse​le​kedj he​lye​sen!
Beck az utol​só pil​la​nat​ban ki​for​dí​tot​ta a csuk​ló​ját, és a kard​ja lap​já​val ta​lál​ta ha​-
lán​té​kon a fér​fit, aki vé​gig​nyúlt a sár​ban. Beck nem is lát​ta töb​bé, a ta​po​só csiz​-
mák, az össze​ku​szá​ló​dó fegy​ve​rek, a vi​csor​gó ar​cok is​mét össze​zá​ród​tak előt​te.
Begy pis​lo​gott, meg​ráz​ta a fe​jét, az​tán, mi​köz​ben a fel​tö​rő epe éget​te a tor​kát, arra
ju​tott, hogy ez​zel nem se​gít ma​gán. Át​for​dult, és úgy nyö​ször​gött, mint a hol​tak a
po​kol​ban.
A paj​zsá​ból csak össze​tört roncs ma​radt, a lé​cek el​tö​re​dez​tek, a vé​res pe​rem rá​-
haj​lott lük​te​tő kar​já​ra. Le​rán​gat​ta ma​gá​ról. Ki​tö​röl​te a vért a fél sze​mé​ből.
Bumm, bumm, bumm, mint​ha va​la​ki egy ha​tal​mas szö​get vert vol​na be a ko​po​-
nyá​já​ba. Et​től el​te​kint​ve kü​lö​nös csend ural​ko​dott. Ezek sze​rint vagy az észak​föl​-
di​ek ker​get​ték el az Uni​ót a hegy​ről, vagy for​dít​va tör​tént. Begy azon kap​ta ma​gát,
hogy szin​te egy​ál​ta​lán nem ér​dek​li, me​lyik bi​zo​nyul igaz​nak. A dü​bör​gő lá​bak
odébb-áll​tak, a domb​te​tőn csak vér áz​tat​ta, eső lo​csol​ta, csiz​ma kö​pül​te mo​csok
ma​radt. A hol​tak és a se​be​sül​tek úgy fe​küd​tek egy​más he​gyén-há​tán, mint az őszi
le​ve​lek, a Hő​sök pe​dig hasz​ta​la​nul, né​mán őr​köd​tek fe​let​tük.
– Ó, a pi​csá​ba! – Drofd csak egy-két lé​pés​nyi​re fe​küdt tőle, sá​padt ar​cát felé for​-
dít​va. Begy meg​pró​bált fel​áll​ni, de majd​nem el​okád​ta ma​gát, úgy​hogy in​kább csak
oda​kú​szott a da​go​nyá​ban. – Drofd, meg​vagy? Meg… – A fiú fe​jé​nek má​sik fele hi​-
ány​zott. Begy nem tud​ta meg​ál​la​pí​ta​ni, hol vég​ző​dik a ben​ti massza, és hol kez​dő​-
dik a kin​ti. Meg​ve​re​get​te Drofd mell​ka​sát. – Ó, a pi​csá​ba! – Ész​re​vet​te Whir​runt.
A fér​fi a há​tán fe​küdt, a Kar​dok Aty​ja fé​lig el​süllyedt mel​let​te a sár​ban, a mar​ko​lat
gomb​ja a jobb ke​zé​nél fe​küdt. Egy dár​da állt ki a mell​ka​sá​ból, vé​res nye​le egye​ne​-
sen fel​fe​lé me​redt.
– Ó, a pi​csá​ba! – is​mé​tel​te Begy. Nem tud​ta, mi mást mond​hat​na.
Whir​run mo​so​lyog​va né​zett fel, ahogy öreg ba​rát​ja a kö​ze​lé​be ért.
– Begy! Szia! Fel​áll​nék, de… – Fel​emel​te a fe​jét, és le​né​zett a dár​da​nyél​re. – Ne​-
kem, baz​meg, annyi. – Begy szám​ta​lan se​bet lá​tott már hosszú éle​te so​rán, és
azon​nal tud​ta, hogy ezen nem le​het se​gí​te​ni.
– Igen. – Begy las​san fel​ült, két keze két üllő sú​lyá​val fe​küdt az ölé​ben. – Úgy
fest.
– Shog​lig ba​rom​sá​got be​szélt. Az a vén bo​szor​kány még​sem tud​ta, mi​kor fo​gok
meg​hal​ni. Ha tud​tam vol​na, biz​to​san több pán​célt ve​szek. – A hang, amit Whir​run
ki​adott, va​la​hol fél​úton járt a kö​hö​gés és a ne​ve​tés kö​zött. Az​tán el​fin​to​ro​dott,
megint kö​hö​gött-ne​ve​tett, vé​gül megint el​fin​to​ro​dott. – Bassza meg, fáj! Már​mint
az em​ber elő​re tud​ja, hogy fáj​ni fog, de bassza meg, ez tény​leg fáj. Vé​gül még​is​csak
te mu​tat​tad meg ne​kem a vég​ze​te​met, mi, Begy?
– Na​gyon úgy áll. – Nem volt va​la​mi jó vég​zet, ahogy Begy lát​ta. Sen​ki nem szí​-
ve​sen vá​lasz​ta​ná ma​gá​nak.
– Hol van a Kar​dok Aty​ja? – kér​dez​te Whir​run, mi​után hi​á​ba pró​bál​ta for​gat​ni
a fe​jét.
– Kit ér​de​kel? – Begy szem​hé​ja meg​reb​bent, ahogy vér folyt vé​gig raj​ta.
– To​vább kell ad​nom. Ez a sza​bály. Ahogy Da​guf Col to​vább​ad​ta ne​kem, ahogy
Yor​we​el, a Hegy adta to​vább neki, ahogy ő meg azt hi​szem, Né​gy​ar​cú​tól kap​ta.
Egy​re ho​má​lyo​sab​bak lesz​nek a rész​le​tek.
– Jól van. – Begy lük​te​tő fej​jel ha​jolt le, ki​ás​ta a mar​ko​la​tot a sár​ból, és Whir​run
ke​zé​be nyom​ta. – Ki​nek aka​rod adni?
– Gon​dos​kodsz róla, hogy úgy lesz, ahogy ké​rem?
– Gon​dos​ko​dom róla.
– Jó. Nem sok em​ber​re mer​ném ezt rá​bíz​ni, de te egye​nes vagy, mint a szál​fa,
Begy, aho​gyan mond​ják is ró​lad. – Whir​run mo​so​lyog​va né​zett fel rá. – Tedd a
föld​be.
– Hm?
– Te​mesd el ve​lem. Egy idő​ben úgy gon​dol​tam, ál​dás és átok egy​szer​re. De iga​-
zá​ból csak átok, és nem aka​rok én el​át​koz​ni vele sen​kit. Egy idő​ben úgy gon​dol​-
tam, ju​ta​lom és bün​te​tés egy​szer​re. De a ma​gunk​faj​tá​nak ez az egyet​len ju​tal​ma. –
Whir​run a vé​res dár​da​nyél​re bö​kött az ál​lá​val. – Vagy ez, vagy ad​dig élünk, amíg
már be​szél​ni sem ér​de​mes ró​lunk. Tedd ve​lem a sár​ba, Begy. – Vá​gott egy gri​-
maszt, ahogy Begy er​nyedt ke​zé​be nyom​ta a mar​ko​la​tot, és köré haj​to​gat​ta az öreg
pisz​kos uj​ja​it.
– Azt fo​gom ten​ni.
– Leg​alább nem kell töb​bet ci​pel​nem. Ér​zed, mi​lyen kur​va ne​héz?
– Min​den kard​nak sú​lya van. Az em​be​rek nem is ér​zik, ami​kor kéz​be ve​szik
őket. Csak​hogy idő​vel ne​he​zeb​bek lesz​nek.
– Szép sza​vak. – Whir​run meg​vil​lan​tot​ta vé​res fog​so​rát. – Ki kel​lett vol​na gon​-
dol​nom pár meg​fe​le​lő szót erre az al​ka​lom​ra. Mond​hat​nék va​la​mit, ami​től min​-
den​ki​nek könnyes lesz a sze​me. Amit meg le​het majd éne​kel​ni. De azt hit​tem, még
éve​im van​nak hát​ra. Ne​ked eszed​be jut va​la​mi?
– Mi? Sza​vak?
– Igen.
Begy meg​ráz​ta a fe​jét.
– So​sem ér​tet​tem hoz​zá​juk. Ami a da​lo​kat il​le​ti… Meg​le​he​tő​sen biz​tos va​gyok
ben​ne, hogy a bár​dok ma​guk​tól ta​lál​nak ki min​dent.
– Nyil​ván azt csi​nál​ják a ro​ha​dé​kok. – Whir​run el​né​zett Begy arca mel​lett, fel az
égre. Az eső vég​re kez​dett alább​hagy​ni. – Leg​alább a nap ki​süt las​san. – Még min​-
dig mo​soly​gott, ahogy meg​ráz​ta a fe​jét. – Ki gon​dol​ta vol​na? Shog​lig ba​rom​sá​got
be​szélt.
Az​tán nem moz​dult töb​bé.
 Hegyes fény

Az eső va​dul zu​ho​gott, Cal​der öt​ven​lé​pés​nyi​re is alig lá​tott. Előt​te az em​be​rei

össze​ga​ba​lyod​tak az uni​ós ka​to​nák​kal, dár​dák és ala​bár​dok akad​tak össze, ka​rok,
lá​bak, ar​cok fe​szül​tek egy​más​nak. Hör​gés, üvöl​tés hal​lat​szott, csiz​mák sik​lot​tak a
po​cso​lyák​kal tar​kí​tott sár​ban, ke​zek csúsz​kál​tak ned​ves mar​ko​la​to​kon, ned​ves
dár​da​nye​le​ken, vé​res fé​men. A hol​tak és a se​be​sül​tek fel​tor​lód​tak, mint usza​dék az
ár​víz​ben, vagy tár​sa​ik a sár​ba ta​pos​ták őket. Idő​ről idő​re be​csa​pó​dott egy ki tud​ja,
me​lyik ol​dal​ról ér​ke​ző nyíl​vessző, hogy az​tán egy si​sak​ról vagy egy pajzs​ról le​pat​-
tan​va el​tűn​jön a da​go​nyá​ban.@
A har​ma​dik árok, vagy​is amit Cal​der lá​tott be​lő​le, rém​álom​be​li mo​csár​rá vál​to​-
zott, ahol mocs​kos ör​dö​gök ka​sza​bol​ták és gyűr​ték egy​mást eset​le​nül, las​san. Az
Uni​ó​nak jó pár he​lyen si​ke​rült át​kel​nie raj​ta. A fa​lon is több​ször át​ju​tot​tak már, és
csak Fe​hér​sze​mű egy​re több se​be​sült​ből álló se​géd​csa​pa​tá​nak erő​fe​szí​té​sei árán
si​ke​rült vissza​ver​ni őket.
Cal​der tor​ka égett a ren​ge​teg ki​a​bá​lás​tól, még​sem hal​lot​ta meg sen​ki. Aki csak
fegy​vert tu​dott fog​ni, har​colt, az uni​ós se​reg még​is csak jött, egy​re újabb és újabb,
soha vé​get nem érő, trap​po​ló hul​lá​mok​ban. Fo​gal​ma sem volt, hová tűn​he​tett Hó​-
fe​hér. Meg​halt ta​lán. So​kan meg​hal​tak. Az ilyen kö​zel​harc, ami​kor az el​len​sé​get
akár szem​be is le​het köp​ni, nem tart​hat so​ká​ig. Az em​ber nem úgy van össze​rak​va,
hogy ki​bír​ja. Előbb vagy utóbb az egyik fél nem bír​ja to​vább, össze​rop​pan, mint
gát az ár sú​lya alatt, és egy szem​vil​la​nás alatt szét​szé​led. Cal​der érez​te, hogy már
nincs messze ez a pil​la​nat. Pár se​be​sül​tön és pár íjá​szon túl lát​ta a ta​nya hal​vány
kör​vo​na​la​it. Ott volt a lova. Ta​lán még nincs késő, hogy…
A bal ol​da​lon em​be​rek mász​tak ki az árok​ból, és felé gá​zol​tak. Egy pil​la​na​tig azt
hit​te, a sa​ját le​gé​nyei dön​töt​tek úgy, hogy kö​ve​tik, amit a jó​zan ész dik​tál, és me​-
ne​kü​lő​re fog​ják. Az​tán vé​gig​fu​tott raj​ta a je​ges bor​zon​gás, ahogy rá​döb​bent, hogy
a sár​fol​tok uni​ós ka​to​ná​kat rej​te​nek, akik a fo​lya​ma​to​san hul​lám​zó csa​tá​ban va​la​-
hogy át​ju​tot​tak a ré​sen.
Tá​tott száj​jal állt, ahogy kö​ze​led​tek felé. Késő volt már el​fut​ni. Az első em​ber,
egy si​sak​ját vesz​tett uni​ós tiszt már-már oda​ért hoz​zá, nyel​ve ki​ló​gott, ahogy zi​hál​-
va kap​ko​dott le​ve​gő után. Meg​ló​dí​tot​ta csa​ta​kos pen​gé​jét, Cal​der azon​ban el​ug​rott
az út​já​ból, szét​fröcs​köl​ve egy po​cso​lya vi​zét. A kö​ve​te​ző csa​pást si​ke​rült blok​kol​-
nia, az uj​jai el​zsib​bad​tak a pen​gék üt​kö​zé​sé​nek ere​jé​től, a kar​ján re​me​gés fu​tott
vé​gig, egé​szen a vál​lá​ig.
Va​la​mi fér​fi​a​sat sze​re​tett vol​na ki​ál​ta​ni, de sem​mi meg​fe​le​lő nem jött a nyel​vé​-
re.
– Se​gít​ség! Bassza meg! Se​gít​ség! – Nyers to​rok​hang​ját sen​ki sem hall​hat​ta, és
nem is ér​de​kelt sen​kit. Min​den​ki a sa​ját éle​té​ért har​colt.
Sen​ki rá nem jött vol​na, hogy Cal​dert kis​fi​ú​ko​rá​ban reg​ge​len​te ki​hur​col​ták az
ud​var​ra, hogy meg​ta​nít​sák a dár​dá​val meg a kard​dal bán​ni. Sem​mi​re sem em​lé​ke​-
zett az egész​ből. Két ke​zé​vel mar​kol​va a fegy​vert úgy ha​do​ná​szott, mint va​la​mi
öreg mat​ró​na, aki egy sep​rű​nyél​lel pró​bál agyon​csap​ni egy pó​kot, a szá​ja tát​va ma​-
radt, vi​zes haja a sze​mé​be ló​gott. Le kel​lett vol​na vá​gat​nia a nya​va​lyás…
Fel​szisszent, ahogy a tiszt kard​ja megint felé ló​dult, a bo​ká​ja el​akadt va​la​mi​ben,
meg​bot​lott, kar​ja a sem​mi​ben ka​lim​pált, az​tán a fe​ne​ké​re hup​pant. Az egyik lo​pott
zász​ló gán​csol​ta el. Mi​cso​da iró​nia! Át​ázott sty​ri​ai csiz​má​já​val a sa​rat fröcs​köl​te,
ahogy ül​té​ben hát​ra​fe​lé igye​ke​zett lök​ni ma​gát. A tiszt fá​rad​tan lé​pett kö​ze​lebb,
fel​emel​te a kard​ját, az​tán hang​ta​lan si​koly​ra nyílt a szá​ja, és térd​re ro​gyott. A feje
ol​dal​ra re​pült, a tes​te pe​dig vért fröcs​köl​ve dőlt Cal​der ölé​be, aki zi​hál​va, köp​köd​-
ve, hu​nyo​rog​va igye​ke​zett me​ne​kül​ni aló​la.
– Gon​dol​tam, ki​se​gí​te​lek. – Maga Tíz​fé​le Brodd állt ott kard​dal a kéz​ben, ki​üté​-
ses ar​cán ocs​mány vi​gyor​ral. Sod​ro​ny​in​ge csil​lo​gott az eső​víz​től. – Nem hagy​hat​-
tam, hogy egye​dül arasd le a di​cső​sé​get, igaz?
Cal​der le​rúg​ta ma​gá​ról a vér​ző hul​lát, és fel​tá​pász​ko​dott.
– Az egyik fe​lem még fon​tol​gat​ja, hogy el​küld​jön a ha​lál fa​szá​ra.
– És a má​sik fe​led?
– Az össze​szar​ja ma​gát. – Nem vic​celt. Egy​ál​ta​lán nem lep​te vol​na meg, ha az
övé lett vol​na a kö​vet​ke​ző fej, amit Tíz​fé​le le​csap.
De Tíz​fé​le csak utá​la​tos mo​soly​ra húz​ta a szá​ját.
– Si​mán le​het, hogy ez volt az első őszin​te mon​dat, amit hal​lot​tam tő​led.
– Eb​ben le​het igaz​ság.
Tíz​fé​le az ázott for​ga​tag felé in​tett a fe​jé​vel.
– Jössz?
– De jö​vök ám! – Cal​der​ben egy pil​la​nat​ra fel​me​rült, hogy őrült üvöl​tés​sel a tö​-
meg​be ront, és meg​for​dít​ja a csa​ta me​ne​tét. Sö​mör ezt tet​te vol​na. Vi​szont ez​zel
alig​ha a sa​ját leg​jobb tu​laj​don​sá​ga​i​ra ját​szott vol​na rá. A lo​vas​ság meg​sem​mi​sí​té​se
lát​tán ér​zett lel​ke​se​dé​se rég sem​mi​vé fosz​lott, és csak nyir​kos hi​deg, fáj​da​lom meg
ki​me​rült​ség ma​radt utá​na. Az első lé​pés után vá​gott hát egy ha​mis gri​maszt, és a
tér​dé​hez ka​pott. – Á! A fe​né​be! Mind​járt utá​nad me​gyek.
Tíz​fé​le el​vi​gyo​ro​dott.
– Hát per​sze. Mi​ért is ne jön​nél? Utá​nam, gaz​em​be​rek! – Ez​zel a har​co​lók so​ra​i​-
ban tá​ton​gó rés felé ve​zet​te a pri​bék​je​it, akik kö​zül az​tán egy újabb csa​pat​ra való
má​szott át a fa​lon, el​ve​gyül​ve a csa​ta for​ron​gó sű​rű​jé​ben.
Az eső kez​dett alább​hagy​ni. Cal​der ki​csit tá​vo​labb​ra el​lá​tott, és meg​könnyeb​bül​-
ten nyug​táz​ta, hogy Tíz​fé​le ér​ke​zé​se ta​lán mint​ha is​mét fe​lé​jük bil​len​tet​te vol​na a
mér​leg nyel​vét. Ta​lán. Ha meg​je​le​nik még pár uni​ós ka​to​na a má​sik ser​pe​nyő​ben,
így is könnye​dén szét​ker​get​he​tik az ő em​be​re​it. A nap egy pil​la​nat​ra ki​le​sett a fel​-
hők mö​gül, hal​vány szi​vár​ványt csa​lo​gat​va elő, ami át​ívelt a ned​ves fém tö​me​ge
fö​lött, az​tán gyen​gé​den meg​érin​tet​te a csu​pasz domb​ol​dalt és a te​te​jé​nél kör​be​fu​tó
ala​csony fa​lat.
Azok az em​be​rek a pa​tak túl​part​ján. Va​jon med​dig fog​nak még a fe​ne​kü​kön
ülni?
 A béke napja

A domb​ol​da​lon min​den​hol se​be​sült em​be​rek fe​küd​tek. Hal​dok​ló em​be​rek. Ha​lott

em​be​rek. Fin​ree is​me​rős ar​co​kat is meg​pil​lan​ta​ni vélt kö​zöt​tük, de nem volt ben​ne
biz​tos, hogy ha​lott ba​rá​to​kat vagy ha​lott is​me​rő​sö​ket lát-e, eset​leg csak holt​tes​te​-
ket va​la​ki​éhez ha​son​ló haj​jal. Nem egy​szer Hal élet​te​len, ki​fe​je​zés​te​le​nül vi​gyor​gó
ar​cát lát​ta maga előtt. Mint​ha mit sem szá​mí​tott vol​na. A ha​lot​tak​ban az volt a leg​-
ijesz​tőbb, hogy meg​szok​ta őket.
Át​ha​lad​tak egy ala​csony kő​fal ré​sén, és egy ha​tal​mas kö​vek al​kot​ta kör​ben ta​lál​-
ták ma​gu​kat, ahol min​den egyes tal​pa​lat​nyi he​lyen se​be​sül​tek he​ver​tek. Egy fér​fi a
lá​bá​ban tá​ton​gó ha​tal​mas se​bet pró​bál​ta össze​fog​ni, de ami​kor az egyik vé​gét si​ke​-
rült meg​tar​ta​nia, a má​sik ki​nyílt, és vér bu​gyo​gott elő be​lő​le. Fin​ree apja le​ug​rott a
lo​vá​ról, a tiszt​jei kö​vet​ték, ő pe​dig a tisz​te​ket kö​vet​te egy sá​ros ök​lé​ben kür​töt szo​-
ron​ga​tó fiú néma te​kin​te​té​ből kí​sér​ve. Ko​mo​ran, szin​te ész​re​vét​le​nül vo​nul​tak át
az őrü​le​ten, apja össze​szo​rí​tott száj​jal for​go​ló​dott ide-oda.
Egy ala​cso​nyabb ran​gút tiszt meg​haj​lott kard​já​val ha​do​nász​va csör​te​tett el mel​-
let​tük.
– So​ra​ko​zó! So​ra​ko​zó! Hé, te! Hol a fe​né​ben…
– Mar​sall úr! – El​té​veszt​he​tet​le​nül ma​gas hang szó​lalt meg ol​dal​ról. Gorst kis​sé
bi​zony​ta​la​nul lé​pett ki egy csa​pat ron​gyos ka​to​na kö​zül, és fá​rad​tan sza​lu​tált Fin​-
ree ap​já​nak. Pán​cél​ját hor​pa​dá​sok és vér​fol​tok bo​rí​tot​ták. Üres kard​hü​ve​lye úgy
kó​ka​do​zott a lá​bá​nál, hogy az más kö​rül​mé​nyek kö​zött ki​fe​je​zet​ten ko​mi​kus lett
vol​na. Az egyik sze​me alatt hosszú, már​is va​ra​so​dó seb hú​zó​dott, az ar​cá​ra, az ál​lá​-
ra és vas​kos nya​ká​ra al​vadt vér ta​padt. Ami​kor el​for​dí​tot​ta a fe​jét, Fin​ree lát​ta,
hogy má​sik sze​me fe​hér​je egé​szen vö​rös, a ha​lán​té​kán lévő kö​tés pe​dig tel​je​sen át​-
ázott.
– Gorst ez​re​des, mi tör​tént?
– Tá​mad​tunk. – Gorst pis​lo​gott egyet, ész​re​vet​te Fin​reet, egy pil​la​nat​ra el​bi​-
zony​ta​la​no​dott, az​tán fel​emel​te a ke​zét, és hagy​ta le​hul​la​ni. – Vesz​tet​tünk.
– A Hő​sök még az észak​föl​di​ek ke​zén van?
Gorst las​san bó​lin​tott.
– Hol van Ja​len​horm tá​bor​nok? – kér​dez​te Fin​ree apja.
– Meg​halt – csi​pog​ta Gorst.
 – Vink​ler ez​re​des?
– Meg​halt.
– Ki a pa​rancs​nok?
Gorst né​mán állt. Fin​ree apja el​for​dult, és ko​mo​ran pil​lan​tott a csúcs felé. Az
eső alább​ha​gyott, a Hő​sök​höz ve​ze​tő hosszú emel​ke​dő kez​dett ki​raj​zo​lód​ni a szür​-
ke​ség​ből. Min​den egyes lát​ha​tó​vá váló föld​da​rab​bal együtt újabb hul​lá​kat pil​lan​-
tot​tak meg. A két ol​dal ha​lot​tak hasz​nál​ha​tat​lan​ná vált fegy​ve​rek és pán​cél​da​ra​-
bok, tö​rött ka​rók és ki​lőtt nyíl​vesszők vet​ték kö​rül. Fö​löt​tük a csú​csot kö​rül​ve​vő
fal dur​va kö​ve​it fe​ke​té​re fes​tet​te a vi​har. Alat​ta újabb holt​tes​tek lát​szot​tak, fö​löt​te
az észak​föl​di​ek lán​dzsái. Még ki​tar​tot​tak. Még vár​tak.
– Kroy mar​sall! – Az Első Má​gus nem ve​sző​dött vele, hogy le​száll​jon a nye​reg​-
ből. A csuk​ló​it ke​reszt​be tet​te a ká​pán, vas​kos uj​jai er​nyed​ten lóg​tak. Ahogy vé​gig​-
né​zett a mé​szár​szé​ken, olyan volt, mint egy ké​nyes íz​lé​sű, kis​sé csa​ló​dott kert​tu​laj​-
do​nos, aki fi​ze​tett a gyom​ta​la​ní​tá​sért, most pe​dig még​is ta​lált pár szál csa​lánt itt-
ott. – Ki​sebb fenn​aka​dás tör​tént, de fo​lya​ma​to​san ér​ke​zik az erő​sí​tés, és az idő is
tisz​tul. Ja​va​sol​ha​tom, hogy ren​dez​zék a so​ra​i​kat, és ké​szít​se fel az em​be​re​it egy
újabb tá​ma​dás​ra? Ja​len​horm tá​bor​nok a je​lek sze​rint fel​ju​tott a Hő​sö​kig, te​hát
egy újabb ro​ham​mal…
– Nem – szólt köz​be Fin​ree apja.
Ba​yaz haj​szál​nyi​ra fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. Mint​ha az amúgy meg​bíz​ha​tó va​-
dász​ku​tyá​já​ra pil​lan​tott vol​na, akit ma va​la​mi​ért nem si​ke​rült láb​hoz pa​ran​csol​-
nia.
– Nem?
– Nem. Had​nagy, van ma​gá​nál egy fe​hér zász​ló?
A zász​ló​vi​vő fe​szül​ten pil​lan​tott Ba​yaz​ra, az​tán vissza​for​dult Kroy felé, és nyelt
egyet.
– Ter​mé​sze​te​sen, mar​sall úr.
– Le​gyen ked​ves, erő​sít​se a zász​ló​rúd​já​hoz, óva​to​san lo​va​gol​jon fel a Hő​sö​kig,
és ér​dek​lőd​je meg, hogy az észak​föl​di​ek haj​la​nak-e a tár​gya​lá​sok​ra.
A hal​ló​tá​vol​sá​gon be​lül lévő em​be​rek kö​zött kü​lö​nös mo​raj fu​tott vé​gig. Gorst
elő​re​lé​pett.
– Kroy mar​sall úr, vé​le​mé​nyem sze​rint egy újabb ro​ham​mal…
– Maga a ki​rály meg​fi​gye​lő​je. Fi​gyel​jen!
Gorst egy pil​la​na​tig moz​du​lat​lan​ná der​medt, Fin​re​ere né​zett, az​tán be​csuk​ta a
szá​ját, és hát​rébb hú​zó​dott.
Az Első Má​gus fi​gyel​te a ma​gas​ba emel​ke​dő fe​hér zász​lót, és a te​kin​te​te egy​re
bo​rú​sabb lett, pe​dig az ég las​san ki​de​rült köz​ben. Elő​re​no​szo​gat​ta a lo​vát, pár ki​-
me​rült ka​to​na alig győ​zött ki​tér​ni az út​já​ból.
– Őfel​sé​ge le lesz sújt​va, mar​sall úr. – Ba​yaz​nak si​ke​rült olyan fé​lel​me​tes au​rá​-
val kö​rül​ven​nie ma​gát, ami egy​ál​ta​lán nem il​lett egy csu​rom​vi​zes ka​bá​tot vi​se​lő
töm​zsi, ko​pasz öreg​em​ber​hez. – El​vár​ja, hogy min​den​ki meg​te​gye a kö​te​les​sé​gét.
Fin​ree apja meg​állt Ba​yaz lova előtt, a mel​lét ki​dül​lesz​tet​te, az ál​lát fel​szeg​te,
mit sem tö​rőd​ve a má​gus elé​ge​det​len​sé​gé​nek rá​ne​he​ze​dő sú​lyá​val.
– Az én kö​te​les​sé​gem az, hogy meg​óv​jam az em​be​re​im éle​tét. Egy​sze​rű​en nem
koc​káz​tat​ha​tunk meg egy újabb tá​ma​dást. Szó sem le​het róla, amíg én va​gyok a
pa​rancs​nok.
– És mit gon​dol, med​dig lesz még az?
– Ép​pen elég ide​ig. Men​jen már! – pa​ran​csolt rá a zász​ló​vi​vő​re, aki meg​sar​kan​-
tyúz​ta a lo​vát, és fe​hér zász​ló​ját lo​bog​tat​va el​in​dult fel​fe​lé.
– Mar​sall úr! – Ba​yaz elő​re​dőlt, min​den egyes szó​tag, amit ki​mon​dott, sú​lyos
kő​ként hul​lott alá. – Őszin​tén re​mé​lem, hogy mér​le​gel​te a kö​vet​kez​mé​nye​ket…
– Mér​le​gel​tem őket, és elé​ge​dett va​gyok a dön​té​sem​mel. – Fin​ree apja maga is
kis​sé elő​re​ha​jolt, és úgy húz​ta össze a sze​mét, mint​ha erős szél fúj​na az ar​cá​ba.
Mint​ha a keze re​me​gett vol​na kis​sé, de a hang​ja hig​gadt és ki​mért ma​radt. – Gya​-
nít​ha​tó​an in​kább azt fo​gom meg​bán​ni, hogy hagy​tam idá​ig fa​jul​ni a dol​go​kat.
A má​gus hom​lo​kán még job​ban el​mé​lyül​tek a rán​cok.
– Ó, az em​ber sok​kal na​gyobb dol​go​kon is emészt​he​ti ma​gát, mar​sall úr.
– Sza​bad? – Ba​yaz szol​gál​ja könnyed lép​tek​kel kö​ze​le​dett fe​lé​jük a ká​o​szon ke​-
resz​tül.
Csu​rom​vi​zes volt, mint aki át​úszott egy fo​lyón, és csu​pa sár, mint aki át​gá​zolt
egy mo​csá​ron, de sze​mer​nyi je​lét se adta, hogy ne érez​né jól ma​gát. A má​gus le​ha​-
jolt hoz​zá, a szol​gá​ló pe​dig két össze​il​lesz​tett te​nye​re kö​zött a fü​lé​be sú​gott va​la​-
mit. Ba​yaz hom​lo​ka fo​ko​za​to​san ki​si​mult, ahogy előbb csak fi​gyelt, az​tán el​gon​-
dol​kod​va las​san fel​egye​ne​se​dett a nye​reg​ben. Vé​gül meg​von​ta a vál​lát.
– Nos jó, Kroy mar​sall – mond​ta. – Maga a pa​rancs​nok.
Fin​ree apja el​for​dult.
– Tol​mács​ra lesz szük​sé​gem. Ki be​szé​li a nyel​vü​ket?
Egy vas​ta​gon be​kö​tö​zött karú tiszt lé​pett elő.
– A tá​ma​dás kez​de​tén ve​lünk volt a Ku​tya​em​ber meg né​há​nyan a csa​pa​tá​ból,
uram, de… – Hu​nyo​rog​va né​zett vé​gig a se​be​sült és el​gyö​tört ka​to​nák nyüzs​gő tö​-
me​gén. Ki volt itt már a meg​mond​ha​tó​ja, hogy ki hol van?
– Én el​bol​do​gu​lok – je​gyez​te meg Gorst.
– Ha csak el​bol​do​gul, az fél​re​ér​té​sek​hez ve​zet​het. Azo​kat pe​dig nem en​ged​het​-
jük meg ma​gunk​nak.
 – Ne​kem kel​le​ne tol​má​csol​nom – szólt köz​be Fin​ree.
Az apja úgy me​redt rá, mint​ha azon is cso​dál​koz​na, hogy ott van, ar​ról nem is
be​szél​ve, hogy ön​kén​tes​nek je​lent​ke​zik.
– Ki​zárt do​log. Nem en​ged​he​tem meg…
– Ma​gad​nak, hogy várj? – fe​jez​te be apja he​lyett a mon​da​tot Fin​ree. – Teg​nap
ta​lál​koz​tam Fe​ke​te Mé​tellyel. Is​mer en​gem. Sze​mé​lye​sen ne​kem be​szélt a bé​ke​kö​-
tés​ről. Én va​gyok a leg​al​kal​ma​sabb. Ne​kem kel​le​ne tol​má​csol​nom.
A fér​fi egy pil​la​na​tig szót​la​nul mé​re​get​te, az​tán a le​he​tő leg​hal​vá​nyab​ban el​mo​-
so​lyo​dott.
– Nos, le​gyen.
– El​kí​sé​rem önö​ket – aján​lot​ta fel Gorst vé​kony​ka hang​ján. A lo​va​gi​as gesz​tus
gyo​mor​for​ga​tó​an il​let​le​nül ha​tott ennyi ha​lott kö​zött. – Köl​csön​kér​he​tem a kard​-
ját, Fel​nigg ez​re​des? Az enyé​met a csú​cson hagy​tam.
Hár​man in​dul​tak el hát a már csak sze​mer​ké​lő eső​ben a domb​te​tőn im​már tisz​-
tán ki​raj​zo​ló​dó Hő​sök irá​nyá​ba. Pár lé​pés után Fin​ree apja meg​csú​szott, han​gos
ki​ál​tás​sal, ki​csa​va​rod​va te​rült el a sá​ros fű​ben. Fin​ree már​is ug​rott, hogy fel​se​gít​-
se. A fér​fi el​mo​so​lyo​dott, és meg​ve​re​get​te a lá​nya ke​zét, de hir​te​len na​gyon öreg​-
nek tűnt. Mint​ha az össze​csa​pás tíz évet vett vol​na el tőle. Fin​ree per​sze min​dig is
büsz​ke volt az ap​já​ra, de úgy érez​te, még soha annyi​ra, mint ab​ban a pil​la​nat​ban.
Büsz​ke és szo​mo​rú volt egy​szer​re.
Gyö​nyö​rű​ség át​szúr​ta a tűt, utá​na húz​ta a cér​nát, és el​kö​töt​te. Más​kor Whir​run
csi​nál​ta az ilyes​mit, de Tört​mo​gyo​r​óra már nem vár több öl​tés, hogy a tü​csök rúg​-
ja meg.
– Még jó, hogy olyan ne​héz fe​jed van. Bír​ja a stra​pát.
– Egész éle​tem​ben jól jött. – Begy gon​dol​ko​dás nél​kül vág​ta rá a tré​fás meg​jegy​-
zést. Nem ne​ve​tett sen​ki, de nem is szá​mí​tott rá.
Egy pil​la​nat​tal ké​sőbb ki​ál​to​zás hal​lat​szott a Gye​re​kek felé néző fal irá​nyá​ból.
On​nan, ahon​nan csak ak​kor le​he​tett ki​ál​tá​sok​ra szá​mí​ta​ni, ha megint jön az Unió.
Begy fel​állt, a vi​lág egy pil​la​na​tig va​dul li​bi​kó​ká​zott előt​te, és úgy érez​te, rög​tön
szét​rob​ban a ko​po​nyá​ja.
Yon meg​ra​gad​ta a kö​nyö​két.
– Jól vagy?
– Min​dent egy​be​vé​ve, igen. – Begy el​len​állt a kész​te​tés​nek, hogy ró​káz​zon egyet,
és át​fu​ra​ko​dott a tö​me​gen. A völgy meg​nyílt előt​te, az égen kü​lö​nös szí​nű fol​tok
úsz​tak az el​hú​zó vi​har nyo​má​ban. – Megint jön​nek? – Nem volt ben​ne biz​tos,
hogy ki​bír​ná​nak még egy ro​ha​mot. Ab​ban el​len​ben biz​tos volt, hogy ő nem bír​ná
ki.
De Mé​tely teli száj​jal vi​gyor​gott.
 – Bi​zo​nyos ér​te​lem​ben. – A domb ol​da​lá​ban a Hő​sök felé bal​la​gó ala​kok​ra mu​-
ta​tott. Ugyan​ab​ból az irány​ból ér​kez​tek, ahon​nan Ne​héz​ke​nyér pár nap​pal ko​ráb​-
ban, ami​kor azért jött, hogy vissza​kér​je a domb​ját. Ami​kor Begy tu​cat​já​ból még
nagy​já​ból min​den​ki élet​ben volt, és ő azt tűz​te ki cél​já​ul, hogy meg​véd​je őket. –
Gon​do​lom, tár​gyal​ni akar​nak.
– Tár​gyal​ni?
– Men​jünk! – Ez​zel Mé​tely oda​dob​ta vé​res bárd​ját Resz​ket​nek, meg​iga​zí​tot​ta a
vál​lán a lán​cot, át​lé​pett a moha lep​te fal ré​sén, és le​fe​lé in​dult a lej​tőn.
– Ne ilyen gyor​san! – ki​ál​tot​ta Begy, ahogy bi​ceg​ve kö​vet​te. – Nem bír​ja a tér​-
dem.
Kö​ze​lebb érve Begy egy ici​pi​ci​két job​ban érez​te ma​gát a bő​ré​ben, ami​kor ész​re​-
vet​te, hogy egyi​kük az a nő, akit teg​nap át​vitt a hí​don, csak most egy tiszt ka​bát​ját
vet​te fel. A meg​könnyeb​bü​lés azon​ban egy szem​vil​la​nás alatt sem​mi​vé lett, ami​kor
a har​ma​dik ala​kot is fel​is​mer​te. A bi​valy​erős uni​ós ka​to​na volt az, aki majd​nem
meg​öl​te; vas​tag ko​po​nyá​ján még most is ott volt a kö​tés.
Nagy​já​ból fél​úton ta​lál​koz​tak a Hő​sök és a Gye​re​kek kö​zött. Ott, ahol az első
nyíl​vesszők áll​tak ki a föld​ből. Az öreg​em​ber meg​állt és ki​húz​ta ma​gát, két ke​zét
össze​kul​csol​ta a háta mö​gött. Arca si​má​ra volt bo​rot​vál​va, für​kész te​kin​te​tén lát​-
szott, hogy sem​mi sem ma​rad előt​te ész​re​vét​len. Fe​ke​te ka​bát​ja gal​lér​já​ra ezüst
cér​ná​val le​ve​le​ket varr​tak, ol​da​lán lógó, va​la​mi​fé​le drá​ga​kő​ből ké​szült mar​ko​lat​-
gomb​bal ékes​ke​dő kard​ja úgy fes​tett, mint amit még soha nem húz​tak ki a hü​ve​-
lyé​ből. A lány mel​let​te állt, a bi​ka​nya​kú ka​to​na pe​dig ki​csit hát​rébb. Egyik sze​me
fe​hér​je tel​je​sen vö​rös​lött a vér​től, a má​sik alatt pe​dig fe​ke​te vá​gás hú​zó​dott. A je​-
lek sze​rint a kard​ját oda​fent hagy​ta a sár​ban, de ta​lált he​lyet​te má​si​kat. Iga​zán
nem le​het nagy ügy új fegy​vert ta​lál​ni er​re​fe​lé. Ilyen idők jár​ják ma​nap​ság.
Mé​tely meg​állt pár lé​pés​sel fe​let​tük, Begy pe​dig to​váb​bi egy lé​pés​sel a fő​nö​ke
mö​gött, kar​ba font kéz​zel. Elég kö​zel volt hoz​zá, hogy gyor​san a kard​ja után kap​-
has​son, bár ké​tel​ke​dett ben​ne, hogy len​ne még ere​je elő​húz​ni azt a vac​kot. Ép​pen
elég erő​fe​szí​té​sé​be ke​rült tal​pon ma​rad​ni. Mé​tely vi​szont vir​gon​c​abb​nak bi​zo​-
nyult.
– No​csak, no​csak! – Szé​le​sen mo​so​lyog​va né​zett le a lány​ra, és üd​vöz​lés​kép​pen
ki​ter​jesz​tet​te a kar​ját. – Nem is szá​mí​tot​tam rá, hogy ilyen ha​mar vi​szont​lá​tom.
Sze​ret​ne meg​ölel​ni?
– Nem – fe​lel​te a lány. – Ő itt az apám, Kroy mar​sall, Őfel​sé​ge Se​reg…
– Ki​ta​lál​tam. És maga ha​zu​dott.
A nő fel​hú​zott szem​öl​dök​kel pil​lan​tott Mé​tely​re.
– Ha​zud​tam?
– Ala​cso​nyabb ná​lam. – Mé​tely vi​gyo​ra még szé​le​sebb lett. – Vagy leg​alább​is in​-
nen, ahol ál​lok, úgy tű​nik. Szép kis na​punk van, nem igaz? Kis​sé vö​rös. – A csiz​-
má​ja or​rá​val fel​emelt egy föl​dön he​ve​rő uni​ós dár​dát, és odébb rúg​ta. – Mit te​he​-
tek önö​kért?
– Apám sze​ret​ne vé​get vet​ni a harc​nak.
Be​gyen olyan erő​vel sö​pört vé​gig a meg​könnyeb​bü​lés hul​lá​ma, hogy duz​zadt
tér​dei majd össze​csuk​lot​tak alat​ta.
– Basszus, ha teg​nap is így gon​dol​ta vol​na, ami​kor én aján​lot​tam ezt, ma sok​kal
ke​ve​seb​bet kéne ás​nunk.
– Hát most ő ajánl​ja.
Mé​tely Begy​re pil​lan​tott, aki​nek épp​hogy fu​tot​ta az ere​jé​ből egy váll​rán​dí​tás​ra.
– Jobb cam​mog​va, mint so​ha​nap​ján.
– Aha. – Mé​tely össze​hú​zott szem​mel né​zett a lány​ra, a ka​to​ná​ra meg a mar​sall​-
ra, mint​ha azt fon​tol​gat​ná, hogy ne​met mond. Az​tán csí​pő​re tet​te a ke​zét, és fel​só​-
haj​tott. – Hát jó. Nem mond​hat​nám, hogy ele​ve ked​vem volt eh​hez. A sa​ját em​be​-
re​i​met is gyil​ko​lász​hat​tam vol​na, amíg ma​guk mi​att iz​zad​tam.
A lány szólt pár szót az ap​já​hoz, az pe​dig kur​tán fe​lelt neki.
– Apám rend​kí​vül meg​könnyeb​bült.
– Ak​kor ér​de​mes él​nem. Pár dol​got el kell ren​dez​nem, mi​előtt ki​ku​pál​juk a rész​-
le​te​ket. – A Gye​re​kek​nél lévő mé​szár​szék felé pil​lan​tott. – Va​ló​szí​nű​leg ma​gá​nak
is. Be​szél​ges​sünk hol​nap. Mond​juk ebéd után. Üres has​sal nem tu​dok üz​let​ről tár​-
gyal​ni.
Mi​köz​ben a lány uni​ós nyel​ven to​vább​adott min​dent az ap​já​nak, Begy a vö​rös
sze​mű ka​to​nát fi​gyel​te, az pe​dig vissza​né​zett rá. Vér csík​ja hú​zó​dott vé​gig a nya​ka
ol​da​lán. Va​jon a sa​ját​ja volt, Be​gyé vagy Begy va​la​me​lyik ha​lott ba​rát​jáé? Egy óra
sem telt még el, ami​óta min​den ere​jü​ket és el​szánt​sá​gu​kat be​vet​ve azért küz​döt​-
tek, hogy meg​öl​jék egy​mást. Már nem volt rá szük​ség. Begy azon kez​dett gon​dol​-
kod​ni, hogy va​jon mi​ért kel​lett be​le​kez​de​ni egy​ál​ta​lán.
– Ki​ba​szott pö​pec mé​szá​ros az em​be​re – je​gyez​te meg Mé​tely, töb​bé-ke​vés​bé
össze​gez​ve Begy gon​do​la​ta​it.
A lány hát​ra​né​zett a vál​la fö​lött.
– Ő a… – Ke​res​te a meg​fe​le​lő sza​va​kat. – A ki​rály… fel​ügye​lő​je.
Mé​tely fel​hor​kant.
– Hát ma mást is csi​nált, nem csak fel​ügyelt. Az ör​dög la​kik ben​ne, és ezt di​csé​-
ret​nek szá​nom. Az ilyen em​be​rek sok​ra vi​he​tik ná​lunk a Fe​hér-fo​lya​mon túl. Ha
észak​föl​di len​ne, min​den dal róla szól​na. A pi​csá​ba, hát ki​rály is le​het​ne, nem csak
a fel​ügye​lő​je. – Megint meg​vil​lan​tot​ta leg​el​bű​vö​lőbb mo​so​lyát. – Kér​dez​ze meg,
hogy len​ne-e ked​ve ne​kem dol​goz​ni.
A lány ki​nyi​tot​ta a szá​ját, de a bi​ka​nya​kú szó​lalt meg előbb, erős ak​cen​tus​sal, és
a leg​fu​rább ma​gas, lá​nyos han​gon, amit Begy va​la​ha fér​fi szá​já​ból hal​lott.
– Jó ne​kem ott, ahol va​gyok.
Mé​tely fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Hát per​sze. Na​gyon is jó. Nyil​ván ezért ért annyi​ra a gyil​ko​lás​hoz.
– És mi lesz a ba​rát​nőm​mel? – kér​dez​te a lány. – Az​zal, akit ve​lem együtt fog​tak
el.
– Maga az​tán nem adja fel, igaz? – Mé​tely is​mét meg​mu​tat​ta a fo​ga​it. – Tény​leg
azt hi​szi, hogy va​la​ki vissza akar​ja még kap​ni?
A lány egye​ne​sen a sze​mé​be né​zett.
– Én aka​rom vissza​kap​ni. Meg​sze​rez​tem ma​gá​nak, amit akart, nem?
– Van​nak, akik​nek már túl ké​sőn. – Mé​tely kör​be​né​zett a domb​ol​da​lon he​ve​rő
holt​tes​te​ken, be​szív​ta a le​ve​gőt, az​tán las​san ki​fúj​ta. – De hát ilyen a há​bo​rú, mi?
Va​la​ki​nek vesz​te​nie is kell. Ta​lán jó öt​let len​ne szét​kül​de​ni pár fu​tárt, és meg​üzen​-
ni min​den​ki​nek, hogy ab​ba​hagy​hat​ják a har​cot, és in​kább ren​dez​ze​nek kö​zös
ének​lést he​lyet​te. Kár len​ne a sem​mi​ért mé​szá​rol​ni egy​mást to​vább, nem igaz?
A nő pis​lan​tott egyet, az​tán ezt is le​for​dí​tot​ta uni​ós nyelv​re.
– Apám sze​ret​né össze​gyűj​te​ni a ha​lot​ta​in​kat.
De Észak​föld Vé​del​me​ző​je fé​lig már há​tat for​dí​tott.
– Hol​nap. Nem fog​nak el​sza​lad​ni.
Fe​ke​te Mé​tely el​in​dult vissza​fe​lé a domb​te​tő​re, az öreg pe​dig hal​vá​nyan, szin​te bo​-
csá​nat​ké​rő​en rá​mo​soly​gott a nőre, az​tán kö​vet​te a fő​nö​két.
Fin​ree mély lé​leg​ze​tet vett, bent tar​tot​ta, az​tán ki​fúj​ta a le​ve​gőt.
– Hát ak​kor ennyi volt.
– A béke min​dig csa​ló​dást kel​tő vége a csa​tá​nak – mond​ta az apja –, de et​től
még nem ke​vés​bé kí​vá​na​tos. – Me​rev lép​tek​kel el​in​dult a Gye​re​kek felé, Fin​ree
mel​let​te lép​delt.
Egy ba​ga​tell be​szél​ge​tés, pár rossz vicc, amit a tár​sa​ság​ból nem is min​den​ki ér​-
tett, és ennyi. A csa​ta vé​get ért. A há​bo​rú vé​get ért. Nem le​he​tett vol​na meg​ej​te​ni
ezt a be​szél​ge​tést mind​járt az ele​jén, hogy az a ren​ge​teg em​ber to​vább él​hes​sen?
Hogy meg​ma​rad​jon a ke​zük vagy a lá​buk? Akár​ho​gyan is for​gat​ta, se​hogy sem állt
össze. Ta​lán dü​hön​ge​nie kel​lett vol​na az iszo​nya​tos pa​zar​lás mi​att, de túl​sá​go​san
fá​radt volt, és túl​sá​go​san ir​ri​tál​ták a há​tát dör​zsö​lő ru​hái. És leg​alább vége volt,
mi​után…
Menny​dör​gés gör​dült vé​gig a csa​ta​me​zőn. Ret​te​ne​te​sen, ré​misz​tő​en han​gos
volt. Fin​ree egy pil​la​na​tig azt hit​te, vil​lám csa​pott a Hő​sök​be. A vi​har utol​só, sér​tő​-
dött csa​pá​sa. Az​tán ész​re​vet​te az Os​rung fö​lött tá​madt ha​tal​mas tűz​go​lyót. Ak​ko​ra
volt, hogy Fin​ree még a hő​jét is érez​ni vél​te az ar​cán. Apró va​la​mik re​pül​tek fel kö​-
rü​löt​te, tá​vo​lod​tak pö​rög​ve, por csík​jai és spi​rál​jai kö​vet​ték őket egé​szen ma​gas​ra
az ég felé. Épü​le​tek da​rab​jai, döb​bent rá a nő. Ge​ren​dák, kö​vek. Em​be​rek. A tűz el​-
tűnt, és ha​tal​mas fe​ke​te füst​fel​hő emel​ke​dett a he​lyén, for​dí​tott víz​esés​ként ömöl​-
ve az égre.
– Hal! – szólt, és gon​dol​ko​dás nél​kül fu​tás​nak eredt.
– Fin​ree! – ki​ál​tot​ta az apja.
– Majd én me​gyek – mond​ta Gorst.
Fin​ree nem tö​rő​dött ve​lük, csak ro​hant le​fe​lé a dom​bon, ahogy a lá​bai bír​ták.
Hal hosszú ka​bát​ja a lába szá​rát ver​des​te.
– Mi a fene? – dör​mög​te Begy az emel​ke​dő füst​osz​lop​ra me​red​ve. A szél már​is jó​-
ko​ra ha​sat fújt neki, lá​bá​nál a va​la​ha volt épü​le​tek rom​ja​it nyal​do​só láng​nyel​vek
pis​lá​kol​tak.
– Hop​pá! – szólt Mé​tely. – Ez Ishri meg​le​pe​té​se lesz. Hát, elég sza​rul idő​zí​tett.
Bár​me​lyik má​sik na​pon Begy biz​to​san el​ször​nyed, ma azon​ban már nem​igen
volt ké​pes bosszan​kod​ni sem​min. Az em​ber csak egy bi​zo​nyos mennyi​sé​gű saj​ná​-
la​tot ké​pes ki​pré​sel​ni ma​gá​ból, és ő bő​ven túl volt a napi adag​ján. Nyelt egyet, el​-
for​dult az ága​it a völgy fölé ter​jesz​tő ha​tal​mas füst​fá​tól, és Mé​tely után bi​ce​gett a
domb​ol​da​lon.
– Győ​ze​lem​nek nem iga​zán le​het​ne ne​vez​ni – mond​ta ép​pen Észak​föld Vé​del​-
me​ző​je –, de min​dent egy​be​vé​ve nem rossz ered​mény. Meg kell üzen​nünk va​la​ki​-
vel Hosszú​kezű​nek, hogy fog​ja vissza ma​gát. Tíz​fé​lé​nek és Cal​der​nek is, ha még…
– Fő​nök! – Begy meg​állt a víz​ben to​cso​gó emel​ke​dőn egy uni​ós ka​to​na ha​son
fek​vő holt​tes​te mel​lett. Az em​ber​nek he​lye​sen kell cse​le​ked​nie. A fő​nö​ké​ért kell
har​col​nia, érez, amit érez. Eh​hez tar​tot​ta ma​gát egész éle​té​ben, és azt mond​ják,
vén ló már nem ugor​ja át az új ke​rí​tést.
– Igen? – Mé​tely ar​cá​ról le​ol​vadt a mo​soly, ahogy Begy​re né​zett.
– Hogy​hogy ilyen ko​mor let​tél?
– Va​la​mit el kell mon​da​nom.
 Az igazság pillanata

Az ég​sza​ka​dás vé​get ért, de a fa​le​ve​lek​ről to​vább​ra is ki​tar​tó​an hul​lot​tak az eső​-

csep​pek Őfel​sé​ge Első Re​gi​ment​jé​nek bő​rig ázott, el​gyö​tört, szo​mo​rú ka​to​ná​i​ra.
Az egész tár​sa​ság​ból Sne​ci káp​lár volt a leg​vi​ze​sebb, a leg​el​gyö​tör​tebb és a leg​szo​-
mo​rúbb. To​vább​ra is a bo​kor​ban ku​por​gott. To​vább​ra is ugyan​azt a fal​sza​kaszt
les​te, amit egész nap meg az elő​ző nap java ré​szé​ben is. A táv​cső réz​ből ké​szült
vége vö​rös​re dör​zsöl​te a bőrt a sze​me kö​rül, az ál​lan​dó va​ka​ró​zás​tól kör​mei vö​rös​-
re dör​zsöl​ték a bőrt a nya​kán, a ned​ves ru​hák vö​rös​re dör​zsöl​ték a bőrt a fe​ne​kén
meg a hón​al​ján. Ka​pott már né​hány bűn​szar fel​ada​tot ese​mény​dús pá​lyá​ja so​rán,
de ez ott volt a leg​po​csék​ab​bak kö​zött. Va​la​hogy si​ke​rült kom​bi​nál​ni a ka​to​na​élet
két leg​ször​nyűbb ve​le​já​ró​ját: a ret​te​gést és az unal​mat. Egy da​ra​big sem​mit sem
le​he​tett lát​ni a fal​ból az eső​füg​göny mö​gött, most azon​ban újra ki​raj​zo​ló​dott a tá​-
vol​ban. Ugyan​az a mo​hás ku​pac a fo​lyó felé lej​tő domb​ol​da​lon. Fö​löt​te ugyan​azok
a dár​dák.
– Lá​tunk már? – kér​dez​te súg​va Val​li​mir ez​re​des.
– Igen, uram. Még ott van​nak.
– Adja ide! – Val​li​mir ki​kap​ta a táv​csö​vet Sne​ci ke​zé​ből, egy da​ra​big a fa​lat für​-
kész​te, az​tán bosszú​san le​en​ged​te a ke​zét. – A nya​va​lya es​sen belé! – Sne​ci va​la​-
me​lyest együtt ér​zett vele. Nagy​já​ból annyi​ra, amennyi​re egy tiszt​tel kap​cso​lat​ban
ké​pes volt rá. Ha meg​in​dul​nak, az​zal meg​sze​gik Mit​te​rick pa​ran​csá​nak be​tű​jét. Ha
ma​rad​nak, az​zal meg​sze​gik a szel​le​mét. Így vagy úgy, Val​limirt jó eséllyel meg​szo​-
ron​gat​ják majd. Íme hát egy újabb érv amel​lett, hogy az em​ber soha ne lép​jen fel​-
jebb a káp​lá​ri rang​nál.
– Mind​egy, in​du​lunk! – csat​tant fel Val​li​mir. A di​cső​ség utá​ni vágy ezek sze​rint
töb​bet nyo​mott a lat​ban. – Ké​szít​se fel ro​ham​ra az em​be​re​ket!
Csősz sza​lu​tált.
– Uram!
El​jött hát az idő. Nem le​he​tett töb​bé kés​le​ked​ni, nem le​he​tett meg​ma​rad​ni a
könnyű fel​ada​tok​nál, nem le​he​tett be​teg​sé​get vagy se​be​sü​lést szín​lel​ni. Har​col​ni
kel​lett, és Sne​ci kény​te​len volt el​is​mer​ni, hogy szin​te meg​könnyeb​bült, ami​kor be​-
csa​tol​ta a si​sak​ját. Bár​mi jobb, mint to​vább ku​po​rog​ni a kur​va bok​rok kö​zött. Sut​-
to​gás hal​lat​szott, ahogy a pa​ran​csot sor​ban to​vább​ad​ták, az​tán zör​gés és csi​kor​-
gás, ahogy az em​be​rek fel​áll​tak, meg​iga​zí​tot​ták a pán​cél​ju​kat, elő​vet​ték a fegy​ve​re​-
i​ket.
 – Ak​kor kez​dő​dik? – kér​dez​te tág​ra nyílt szem​mel Mony.
– Kez​dő​dik. – Sne​ci fur​csán szé​dült, ahogy el​ol​dot​ta a zsi​ne​get, és le​húz​ta a vá​-
szon​bo​rí​tást a zász​ló​ról. A régi is​me​rős szo​rí​tást érez​te a tor​ká​ban, ahogy las​san
ki​bon​tot​ta a még​oly ér​té​kes vö​rös szö​vet​da​ra​bot. Nem fé​le​lem volt ez. Egy​ál​ta​lán
nem fé​le​lem. Az a má​sik, sok​kal ve​szé​lye​sebb va​la​mi. Az, amit Sne​ci újra meg újra
meg​pró​bált el​foj​ta​ni, még​is min​dig a leg​rosszabb pil​la​nat​ban ütöt​te fel a fe​jét.
– Hát kez​dő​dik – sut​tog​ta maga elé. Az Unió arany nap​ja elő​bújt rej​te​ké​ből,
ahogy a zász​ló ki​bom​lott. Az egyes szá​mot hí​mez​ték rá. Sne​ci káp​lár re​gi​ment​jé​-
nek zász​la​ja, azé a re​gi​men​té, ahol gye​rek​ko​ra óta szol​gált. Vagy húsz régi csa​ta
arannyal hím​zett neve vil​lant az ár​nyék​ban. Csa​ták ne​vei, ami​ket nála jobb em​be​-
rek vív​tak és nyer​tek meg.
– Hát kez​dő​dik, a kur​va élet​be! – Fájt az orra. Fel​né​zett az ágak​ra, a fe​ke​te le​ve​-
lek​re meg köz​tük az ég vi​lá​gos folt​ja​i​ra, a csil​lo​gó eső​csep​pek​re a fá​kon. A szem​hé​-
ja vib​rál​ni kez​dett, sűrű pis​lo​gás​sal igye​ke​zett meg​aka​dá​lyoz​ni, hogy ki​csor​dul​jon
a könnye. Elő​re​lé​pett a leg​utol​só fák mel​lé, és igye​ke​zett le​nyel​ni a tom​pa fáj​dal​-
mat a mell​ka​sá​ban, ahogy a töb​bi​ek hosszú sor​ban fel​zár​kóz​tak mel​lé.
Bi​zse​reg​tek a vég​tag​jai. Mony és Be​cses állt mö​göt​te, a reg​ru​ták kis nyá​já​nak
utol​só meg​ma​radt tag​jai. Mind​ket​ten sá​pad​tan me​red​tek a víz​re és a mö​göt​te lévő
fal​ra. Ugyan​olyan sá​pad​tan, mint…
– Ro​ham! – böm​böl​te el ma​gát Csősz, és Sne​ci fu​tás​nak eredt. Ki​ron​tott a fák
kö​zül, és le​fe​lé vág​ta​tott a lej​tőn a régi tön​kök kö​zött, egyik​től a má​si​kig szö​kell​ve.
Ki​ál​to​zást, futó lá​bak dü​bör​gé​sét hal​lot​ta a háta mö​gül, de oda sem fi​gyelt rá​juk,
csak a zász​lót tar​tot​ta két kéz​zel a ma​gas​ba. A szél be​le​ka​pott a vö​rös szö​vet​be, és
ki​fe​szí​tet​te a feje fö​lött, a keze, a kar​ja, a vál​la majd ki​sza​kadt, olyan erő​vel kel​lett
tar​ta​nia a ru​dat.
Be​le​csob​bant a pa​tak​ba, a las​sú sod​rá​sú víz kö​ze​pé​ig gá​zolt, ahol az még min​dig
csak a comb​já​ig ért. Meg​for​dult, ide-oda len​get​te a zász​lót, az arany nap ra​gyo​gott
raj​ta.
– Elő​re, bi​tan​gok! – or​dí​tot​ta a mö​göt​te futó se​reg​nek. – Elő​re, Első Re​gi​ment!
Elő​re! Elő​re! – Va​la​mi elzú​gott mel​let​te a le​ve​gő​ben, alig vet​te ész​re a sze​me sar​-
ká​ból.
– El​ta​lál​tak! – vi​sí​tot​ta Be​cses, és tán​to​rog​ni kez​dett a fo​lyó kö​ze​pén. A mell​-
vért​jé​hez ka​pott, si​sak​ja döb​bent arca elé for​dult.
– Egy da​rab ma​dár​szar volt az, te ba​rom! – Sne​ci fél ke​zé​be fog​ta a zász​lót, a
má​sik​kal Be​cses hóna alá nyúlt, és pár lé​pé​sen ke​resz​tül von​szol​ta a le​gényt, amíg
az vissza nem nyer​te az egyen​sú​lyát. Az​tán maga is to​vább gá​zolt tér​dét ma​gas​ra
emel​ve, min​den lé​pés​sel vi​zet fröcs​költ sza​na​szét.
Ki​má​szott a mo​hás töl​tés​re, sza​bad ke​zé​vel a gyö​ke​rek​be ka​pasz​ko​dott, át​ázott
csiz​má​ja a laza ta​laj​jal bir​kó​zott, amíg vé​gül fel nem ju​tott a pá​zsit​ra.
Ahogy hát​ra​né​zett, nem hal​lott mást, csak sa​ját zi​há​ló lég​zé​sé​nek vissz​hang​ját a
si​sak​já​ban. Az egész re​gi​ment, vagy leg​alább​is az a pár száz em​ber, aki még meg​-
ma​radt be​lő​le, va​dul ro​hant le​fe​lé a lej​tőn a pa​tak irá​nyá​ba, hogy az​tán szik​rá​zó
csep​pe​ket fel​ver​ve kö​ves​sék őt a túl​part​ra.
Sne​ci ma​ga​san a le​ve​gő​be emel​te a csat​to​gó zász​lót, ar​ti​ku​lá​lat​la​nul fel​üvöl​tött,
majd kar​dot ránt​va fu​tás​nak eredt. Arca dü​hödt vi​csor​ba me​re​ve​dett, ahogy a fal
meg a fö​löt​te me​re​de​ző dár​da​he​gyek felé csör​te​tett. Még két szö​kel​lés, és már fel is
ug​rott a kö​vek​re, őrült mód​já​ra or​dít​va, kard​já​val ide-oda ha​do​nász​va, előbb az
egyik ol​da​lán, az​tán a má​si​kon dönt​ve fel egy dár​dát…
Nem volt ott sen​ki.
Csak régi fegy​ve​rek áll​tak a fal​nak tá​maszt​va, az ázott árpa hul​lám​zott a szél​ben,
és a nyu​godt, er​dős dom​bocs​kák emel​ked​tek a völgy észa​ki ol​da​lán, ép​pen ugyan​-
úgy, aho​gyan a dél​in is.
Nem volt ki​vel meg​ve​re​ked​ni.
Ko​ráb​ban két​ség​te​le​nül har​col​tak itt, még​hoz​zá nem is ke​ve​set. Jobb ol​da​lon a
ga​bo​na tel​je​sen a föld​höz la​pult, a fal előtt a föl​det sár​ten​ger​ré ta​pos​ták, min​den​-
hol em​be​rek és lo​vak hul​lái he​ver​tek, a győ​ze​lem és a ve​re​ség rút hul​la​dé​ka.
De a csa​ta mos​tan​ra vé​get ért.
Sne​ci össze​húz​ta a sze​mét. Pár száz lé​pés​re észak és ke​let felé ala​kok ko​cog​tak a
me​zőn, a sú​lyos fel​hők kö​zött át-át​bú​jó nap​su​ga​rak pán​cé​lo​kon vil​lan​tak. Nyil​ván
az észak​föl​di​ek le​het​tek. És mi​vel a je​lek sze​rint sen​ki sem ül​döz​te őket, a ma​guk
tem​pó​já​ban, ön​szán​tuk​ból vo​nul​tak vissza.
– Hóóó! – or​dí​tot​ta Mony, ahogy meg​ér​ke​zett a fal​hoz, bár et​től a csa​ta​ki​ál​tás​tól
egy ka​csa is alig​ha ijedt vol​na meg. – Hóóó! – Át​ha​jolt a fa​lon, va​dul döf​köd​ve a
kard​já​val. – Hóóó?
– Nincs itt sen​ki. – Sne​ci las​san le​en​ged​te a pen​gé​jét.
– Nincs itt sen​ki? – mor​mog​ta Mony, mi​köz​ben el​gör​bült si​sak​ját pró​bál​ta ki​-
egye​ne​sí​te​ni.
Sne​ci le​ült a fal​ra, a zász​lót tér​dei közé vet​te.
– Csak ő. – Nem messze tő​lük egy ma​dár​ijesz​tőt ál​lí​tot​tak a föld​be, mind​két
bot​kar​já​hoz egy dár​dát erő​sí​tet​tek, zsák​ból ké​szült fe​jé​re pe​dig fé​nyes si​sa​kot húz​-
tak. – Gon​do​lom, egy re​gi​ment elég hoz​zá, hogy őt le​győz​ze. – Most már csak szá​-
nal​mas csel​nek tűnt az egész. Per​sze min​den csel szá​nal​mas​nak hat, ami​kor az
em​ber már át​lát raj​ta. Sne​ci​nek tud​nia kel​lett vol​na. Nem egy ilyet el​ját​szott maga
is, bár ál​ta​lá​ban in​kább a sa​ját tiszt​je​it ver​te át, nem pe​dig az el​len​sé​get.
Egy​re több ka​to​na érte el a fa​lat. Bő​rig áz​tak, el​fá​rad​tak, nem ér​tet​tek sem​mit.
Egyi​kük át​má​szott a fa​lon, a ma​dár​ijesz​tő​höz lé​pett, és a mel​lé​nek sze​gez​te a kard​-
ját.
– Őfel​sé​ge ne​vé​ben fel​szó​lí​tom, hogy adja meg ma​gát! – or​dí​tot​ta. El​szórt ne​ve​-
tés hal​lat​szott, ami rög​tön el is hall​ga​tott, amint a lát​ha​tó​an fel​dúlt Val​li​mir ez​re​-
des is meg​ér​ke​zett a fal​hoz Csősz törzs​őr​mes​ter tár​sa​sá​gá​ban.
A jobb ol​da​lon a fal​ban tá​ton​gó rés fe​lől egy lo​vas ér​ke​zett vág​tat​va. A rés fe​lől,
ahol egé​szen mos​ta​ná​ig azt hit​ték, hogy tom​bol a csa​ta, amit vé​gül az ő di​cső ér​ke​-
zé​sük fog el​dön​te​ni. A csa​ta, ami idő​köz​ben vé​get ért. A jö​ve​vény meg​állt előt​tük,
az őrült vág​ta​tás​tól zi​há​ló lo​vát be​lep​te a sár.
– Itt van Mit​te​rick tá​bor​nok? – li​heg​te a fér​fi.
– Saj​nos nincs – fe​lel​te Sne​ci.
– Tud​ják, hol van?
– Saj​nos nem – fe​lel​te Sne​ci.
– Mi van, em​ber? – csat​tant fel Val​li​mir, mi​után a fal​ról le​ugor​va meg​bot​lott a
kard​ja hü​ve​lyé​ben, és kis hí​ján has​ra esett.
A fu​tár fe​sze​sen sza​lu​tált.
– Uram! Kroy mar​sall pa​ran​csá​ra azon​nal vé​get kell vet​ni min​den har​ci te​vé​-
keny​ség​nek. – Ahogy el​mo​so​lyo​dott, fe​hér fo​gai vil​log​tak sá​ros ar​cá​ban. – Bé​két
kö​töt​tünk az észak​föl​di​ek​kel. – Meg​for​dí​tot​ta a lo​vát, és el​vág​ta​tott. Ki​ke​rült két
csu​pa mo​csok, ron​gyos, ki​dől​ni ké​szü​lő rúd​já​ról el​fe​led​ve lógó zász​lót, majd to​-
vább​ha​ladt a tönk​re​tett me​zőn át kö​ze​le​dő uni​ós gya​log​ság felé.
– Bé​két? – mo​tyog​ta a csu​rom​vi​zes, resz​ke​tő Mony.
– Bé​két – hör​dült föl Be​cses, mi​köz​ben a ma​dár​szart igye​ke​zett le​dör​zsöl​ni a
mell​vért​jé​ről.
– Bassza meg! – Val​li​mir fel​bő​szül​ten vág​ta föld​höz a kard​ját.
Sne​ci fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, az​tán he​gyé​vel a sár​ba ál​lí​tot​ta a maga pen​gé​jét.
Nem mond​hat​ta, hogy akár csak kö​zel olyan dü​hös is lett vol​na, mint Val​li​mir, de
be kel​lett val​la​nia, hogy egy han​gyá​nyit azért csa​ló​dott, ami​ért így ala​kul​tak a dol​-
gok.
– De hát ilyen a há​bo​rú, igaz, szép​sé​gem? – Ne​ki​lá​tott, hogy fel​gön​gyöl​je Őfel​-
sé​ge Első Re​gi​ment​jé​nek zász​la​ját, hü​velyk​uj​já​val si​mít​gat​va el a rán​co​kat, mint
az új​don​sült fe​le​ség, ami​kor az es​kü​vő után el​te​szi a meny​asszo​nyi ru​há​ját.
– Nagy​sze​rű​en vit​ted a zász​lót, káp​lá​rom! – Csősz egy-két lé​pés​nyi​re állt, a lá​bát
fel​tet​te a fal​ra, seb​he​lyes ar​cán mo​soly ter​pesz​ke​dett. – El​ve​zet​ted az em​be​re​i​det
oda, ahol ve​szély és di​cső​ség várt rá​juk. „Elő​re!”, ki​ál​tot​ta a vak​me​rő Sne​ci káp​lár,
és bá​tor​sá​gát az el​len​ség ar​cá​ba vág​ta. Vagy​is el​len​ség az pont nem volt, mint ki​-
de​rült, de ak​kor is. Tud​tam, hogy nem oko​zol csa​ló​dást! Te az​tán so​sem. Kép​te​len
vagy vissza​fog​ni ma​gad, igaz? Sne​ci káp​lár, az Első Re​gi​ment hőse!
– Kapd be, Csősz!
Sne​ci las​sacs​kán vissza​csúsz​tat​ta a zász​lót a tok​já​ba. El​né​zett észak és ke​let felé,
ahol az észak​föl​di​ek si​et​ve tá​vo​lod​tak a nap​sü​töt​te me​zőn.
Sze​ren​cse. Egye​sek​nek ki​jut be​lő​le. Má​sok​nak nem. Mi​köz​ben ki​me​rül​ten, sá​ro​-
san, de na​gyon is élve ko​co​gott em​be​rei után az ár​pá​ban, Cal​der óha​tat​la​nul is
arra a kö​vet​kez​te​tés​re ju​tott, hogy ő sze​ren​csés tí​pus. A hol​tak​ra, de még mennyi​re
sze​ren​csés!
Őrült máz​li volt, hogy Mit​te​rick​nek nyil​ván​va​ló​an el​ment az esze, és kár​ho​zat​ra
ítél​te a lo​vas​sá​gát, ami​kor anél​kül tá​ma​dott, hogy el​len​őriz​te vol​na a te​re​pet, vagy
meg​vár​ta vol​na, amíg vi​lá​gos lesz. Le​he​tet​len máz​li volt, hogy Tíz​fé​le Brodd, szá​-
mos el​len​sé​ge kö​zül a leg​na​gyobb, a se​gít​sé​gé​re si​e​tett, és az utol​só pil​la​nat​ban
meg​men​tet​te az éle​tét. Még az eső is mel​lé​sze​gő​dött, ép​pen idő​ben kez​dett el zu​-
hog​ni, hogy szét​zi​lál​ja az uni​ós gya​log​ság so​ra​it, és a szá​muk​ra álom​sze​rű te​re​pet
sá​ros rém​álom​má vál​toz​tas​sa.
Az er​dő​ben rej​tő​ző ka​to​nák még így is a vé​gét je​lent​het​ték vol​na, de si​ke​rült el​-
ijesz​te​ni őket pár ha​lott dár​dá​já​val, egy ma​dár​ijesz​tő​vel meg né​hány fiú se​gít​sé​gé​-
vel, akik kap​tak pár ér​mét, hogy ve​gye​nek fel a kel​le​té​nél két​szer na​gyobb si​sa​ko​-
kat, és néha dug​ják ki a fe​jü​ket a fal mö​gül. Mé​tely azt mond​ta, old​ja meg, és Cal​-
der her​ceg va​la​hogy meg​ta​lál​ta a mód​ját.
Be​le​szé​dült, ha vé​gig​gon​dol​ta, hány​szor volt az​nap sze​ren​csé​je. Az az ér​zé​se tá​-
madt, hogy a vi​lág ki​vá​lasz​tot​ta va​la​mi​re. Nyil​ván nagy ter​vei vol​tak vele. Ho​gyan
más​hogy él​het​te vol​na túl ezt az egé​szet? Ép​pen ő, Cal​der, aki olyan ke​ve​set ér​de​-
melt.
Régi árok fu​tott vé​gig előt​tük a me​zőn, mö​göt​te ala​csony sö​vénnyel. Ezt a ha​tár​-
vo​na​lat az ap​já​nak va​la​mi​ért nem si​ke​rült fel​szá​mol​nia, és most tö​ké​le​tes hely​nek
tűnt, hogy itt so​ra​koz​za​nak fel újra. Már megint sze​ren​csé​je volt. Cal​der azon kap​-
ta ma​gát, hogy azt kí​ván​ja, bár Sö​mör meg​él​het​te vol​na ezt. A báty​ja most meg​-
ölel​het​né, hát​ba ve​re​get​het​né, és vég​re el​mond​hat​ná, hogy mi​lyen büsz​ke rá. Har​-
colt, és ami még meg​le​pőbb, győ​zött. Cal​der ne​vet​ve ug​rot​ta át az ár​kot, ol​dal​vást
át​csusszant a bok​rok kö​zött… És meg​tor​pant.
Az em​be​rei kö​zül pá​ran fegy​ve​re​i​ket fél​re​dob​va le​te​le​ped​tek a föld​re. A több​ség
ült, de olyan is akadt kö​zöt​tük, aki egye​ne​sen le​fe​küdt, ki​me​rül​tén az az​na​pi csa​tá​-
tól meg a fu​tás​tól a me​zőn át. Hó​fe​hér sem hi​ány​zott kö​zü​lük. Vi​szont nem vol​tak
egye​dül. Vagy hú​szan Mé​tely pri​bék​jei kö​zül ko​mor fél​kört al​kot​va so​ra​koz​tak fel
előt​tük. A mo​gor​va bi​tan​gok kö​zött pe​dig a tár​sa​ság ri​asz​tó éke​ként, ép fél sze​mét
Cal​der​re sze​gez​ve ott állt Caul Resz​ket.
Sem​mi okuk nem volt rá, hogy ott le​gye​nek. Ki​vé​ve, ha Curn​den Begy be​vál​tot​ta
az ígé​re​tét, és el​mond​ta Fe​ke​te Mé​tely​nek az iga​zat. Már​pe​dig Curn​den Begy ar​ról
volt hí​res, hogy min​dig be​vált​ja az ígé​re​te​it. Cal​der meg​nyal​ta az aj​kát. Utó​lag elég
os​to​ba dön​tés​nek tűnt, hogy ek​ko​ra koc​ká​za​tot vál​lalt, ami​kor a vég​ki​fej​let el​ke​-
rül​he​tet​len​nek tűnt. A je​lek sze​rint olyan nagy​sze​rű​en ér​tett a ha​zu​do​zás​hoz, hogy
sa​ját ma​gát is si​ke​rült be​csap​ni az esé​lye​it il​le​tő​en.
– Cal​der her​ceg! – szólt re​kedt hang​ján Resz​ket, és kö​ze​lebb lé​pett.
 Késő volt már el​inal​ni. Amúgy is csak az Unió kar​ja​i​ba fut​hat​na. Az az őrült re​-
mény fész​kel​te be ma​gát a gon​do​la​ta​i​ba, hogy apja egy​ko​ri em​be​rei a vé​del​mé​re
kel​nek. De per​sze ők nem azért vol​tak még min​dig élet​ben, mert a szél​lel szem​ben
szok​tak hu​gyoz​ni. Hó​fe​hér​re pil​lan​tott, de az öreg har​cos csak egy alig ész​re​ve​he​tő
váll​rán​dí​tás​sal vá​la​szolt. Cal​der adott ne​kik egy na​pot, ami​re büsz​kék le​het​tek, de
et​től még nem áll​nak ön​gyil​kos​ként mel​lé. Meg sem ér​de​mel​né. A sa​ját em​be​rei
ép​pen úgy nem men​né​nek mág​lyá​ra a ked​vé​ért, aho​gyan Caul Resz​ket sem. Re​á​li​-
san kell szem​lél​ni eze​ket a dol​go​kat, aho​gyan a Vé​res Ki​len​ces sze​ret​te mon​do​gat​-
ni.
Mit volt mit ten​ni hát, Cal​der bá​na​to​san el​mo​so​lyo​dott, hely​ben ma​radt, és pró​-
bált mé​lye​ket lé​le​gez​ni, mi​köz​ben Resz​ket lé​pett felé még egyet, az​tán még egyet.
Az a ret​te​ne​tes seb​hely már egé​szen kö​zel ék​te​len​ke​dett előt​te. Olyan kö​zel, hogy
kis hí​ján akár meg is csó​kol​hat​ta vol​na. Olyan kö​zel, hogy Cal​der nem lá​tott mást,
csak a sa​ját erőt​len vi​gyo​rá​nak el​tor​zí​tott tü​kör​ké​pét az élet​te​len fém szem​go​lyó​-
ban.
– Mé​tely hí​vat.
Sze​ren​cse. Egye​sek​nek ki​jut be​lő​le. Má​sok​nak nem.
 Hadizsákmány

Elő​ször a szag ütöt​te meg az or​rát. Egy kony​hai ma​lő​ré ta​lán. Utá​na egy mág​lyáé.
Az​tán jött a töb​bi. Va​la​mi fa​nyar kezd​te csik​lan​doz​ni Gorst tor​kát.
Lán​gok​ban álló há​zak bűze. Adu​á​nak volt ilyen sza​ga az ost​rom ide​jén. Meg
Car​dot​ti Öröm​pa​lo​tá​já​nak, ami​kor a füst​tel teli fo​lyo​só​kon bo​tor​kált.
Fin​ree őrült mód​já​ra vág​ta​tott, az em​be​rek alig bír​tak fél​re​ug​ra​ni elő​le az út​ról.
Fo​ko​za​to​san maga mö​gött hagy​ta a kába Gor​stot, aki​nek saj​gott min​den por​ci​ká​-
ja. Mi​után el​hagy​ták a fo​ga​dót, mint fe​ke​te hó, hamu kez​dett hul​la​ni az ég​ből.
Min​den​fe​lé tör​me​lék he​vert, ahogy az Os​run​got kö​rül​ve​vő cö​löp​ke​rí​tés las​san ki​-
emel​ke​dett a füs​tös ho​mály​ból. Égett fa, tö​rött pala, le​beg​ve föl​det érő rongy​da​ra​-
bok.
A vá​ros déli ka​pu​ja kö​rül hem​zseg​tek a se​be​sül​tek, volt, aki meg​égett, volt, akit
meg​vág​tak. Nem​csak vér, de hamu is bo​rí​tot​ta őket, azon​ban itt is ép​pen ugyan​-
olyan han​go​kat le​he​tett hal​la​ni, mint a Hő​sök​nél. Mint ilyen​kor min​dig. Gorst
össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát. Va​la​ki se​gít​sen ne​kik, vagy ölje meg őket, csak kö​nyör​-
göm, ves​se​nek már vé​get en​nek az át​ko​zott bé​ge​tés​nek!
Fin​ree le​ug​rott a lo​vá​ról, és gya​log si​e​tett be a vá​ros​ba. Gorst bot​la​doz​va eredt
utá​na, a feje lük​te​tett, az arca égett. Köz​vet​le​nül a ka​pun be​lül érte utol a nőt. Úgy
sej​tet​te, a nap las​san ki​bú​jik a fel​hők kö​zül, bár ez mit sem szá​mí​tott. Os​rung​ban
foj​to​ga​tó fél​ho​mály ural​ko​dott. A fa​épü​le​tek kö​zött tü​zek ég​tek. Az ágas​ko​dó lán​-
gok iz​zá​sá​tól még a nyál is el​pá​rol​gott Gorst szá​já​ból, a ned​ves​ség le​szá​radt az ar​-
cá​ról. Vib​rált a le​ve​gő. Az egyik ház olyan volt, mint egy ki​be​le​zett hul​la, az egyik
fala hi​ány​zott, a pad​ló desz​kái az ég​nek me​red​tek, az ab​la​kok a sem​mi​ből a sem​-
mi​be nyíl​tak.
Ez itt a há​bo​rú a maga va​ló​já​ban, meg​sza​ba​dít​va a dí​szes ci​kor​nyá​i​tól. Itt nin​-
cse​nek fé​nyes​re suvic​kolt gom​bok, vi​dám ze​ne​ka​rok, nincs fe​szes sza​lu​tá​lás. Nin​-
csen össze​szo​rí​tott száj, nin​csen zab​szem a fe​ne​kek​ben. Nin​cse​nek be​szé​dek, kür​-
tők, fenn​költ ide​á​lok. Ilyen a há​bo​rú, le​csu​pa​szít​va.
Köz​vet​le​nül előt​te va​la​ki le​ha​jolt egy se​be​sült​höz, hogy se​gít​sen neki. Kor​mos
kép​pel pil​lan​tott fel. Nem is se​gí​te​ni akart. A csiz​mát fe​sze​get​te le a lá​bá​ról. Ahogy
Gorst kö​ze​lebb ért, a fosz​to​ga​tó meg​ijedt, és el​ro​hant az éj​sza​ká​ban. A se​be​sült ka​-
to​na csu​pasz fél lába sá​pad​tan vi​rí​tott a sár​ban. Ó, fér​fi​as​sá​gunk vi​rá​gai! ó, a bá​-
tor fi​a​ink! Ne küld​jé​tek őket töb​bé há​bo​rú​ba, basszá​tok meg, amíg nem kell
megint el​te​rel​ni a fi​gyel​met va​la​mi​ről!
 – Hol ke​res​sük? – kér​dez​te re​ked​ten.
Fin​ree egy pil​la​na​tig rá​me​redt, haja az ar​cá​ba ló​gott, orra alá ko​rom ta​padt, a
te​kin​te​te iz​zott. Még​is ép​pen olyan gyö​nyö​rű, mint min​dig. Még szebb! Még
szebb!
– Arra! A híd​nál. Biz​to​san leg​elöl har​colt.
Mi​cso​da ne​mes fér​fiú! Mi​cso​da hős! Ve​zess a híd​hoz, sze​rel​mem!
Át​si​et​tek egy sor égő fa alatt, a pa​rázs​ló le​ve​lek kon​fet​ti​ként hul​lot​tak kö​rü​löt​-
tük. Éne​kel​je​tek! Min​den​ki éne​kel​jen az ifjú pár tisz​te​le​té​re! Kör​ben a ki​ál​tá​sok
hang​ját tom​pí​tot​ta a füst. Vol​tak, akik se​gít​sé​get ke​res​tek, vol​tak, akik olya​no​kat,
aki​ken se​gít​het​nek, vagy aki​ket ki​ra​bol​hat​nak. Ala​kok tán​to​rog​tak el mel​let​tük
egy​más​ra tá​masz​kod​va, ket​te​sé​vel hord​ágya​kat ci​pel​ve, úgy pis​log​tak kör​be, mint​-
ha el​vesz​tet​tek vol​na va​la​mit, amit az​tán pusz​ta kéz​zel pró​bál​tak ki​ka​par​ni a ro​-
mok kö​zül. Hogy le​het​ne itt meg​ta​lál​ni egyet​len em​bert? Leg​alább​is egy olyat,
aki egész​ben van.
Holt​tes​te​ket lát​tak min​den​fe​lé. Test​ré​sze​ket. Kü​lö​nös mó​don mind el​vesz​tet​ték
a je​len​té​sü​ket. Kö​zön​sé​ges hús​da​ra​bok vol​tak. Va​la​ki ka​par​ja össze őket, és ara​-
nyo​zott ko​por​só​ban küld​je vissza min​det Adud​ba, hogy a ki​rály vi​gyázzál​lás​ban
néz​hes​se vé​gig, ahogy el​vo​nul​nak előt​te, a ki​rály​né​pe​dig csil​lo​gó pa​ta​ko​kat
könnyez​hes​sen a pú​de​ré​re, az em​be​rek pe​dig a ha​ju​kat tép​ve kér​dez​get​hes​sék,
hogy „Mi​ért, mi​ért?”, mi​köz​ben azon gon​dol​kod​nak, hogy mi lesz va​cso​rá​ra, hogy
új ci​pőt kel​le​ne ven​ni​ük, vagy va​la​mi ha​son​ló fasz​sá​gon.
– Erre! – ki​ál​tot​ta Fin​ree, ő pe​dig utá​na si​e​tett, és odébb emelt egy tö​rött ge​ren​-
dát. Két ha​lott fe​küdt alat​ta, de egyik sem tiszt volt. A nő meg​ráz​ta a fe​jét, az aj​ká​-
ba ha​ra​pott, és Gorst vál​lá​ra tet​te a ke​zét, aki​nek erre erő​nek ere​jé​vel kel​lett rá​-
ven​nie ma​gát, hogy ne mo​so​lyod​jon el. Va​jon tud​ta-e Fin​ree, mi​lyen iz​ga​tott​sá​got
vál​tott ki ben​ne az érin​té​se? Va​la​ki akar​ta őt. Szük​sé​ge volt rá. És ép​pen Fin​ree​-
nek.
A nő egyik rom​tól a má​si​kig vo​nult, kö​hög​ve, könnye​ző szem​mel ka​par​ta kör​-
me​i​vel a tör​me​lé​ket, a há​tuk​ra for​dí​tot​ta a holt​tes​te​ket. Gorst kö​vet​te, és leg​alább
olyan lá​za​san ku​ta​tott. Sőt, még lá​za​sab​ban. Vi​szont egé​szen más ok​ból. Fél​re​ha​jí​-
tok va​la​mi lo​mot, és ott ta​lá​lom az agyon​csa​pott, tá​tott szá​jú holt​tes​tet. Kö​zel
sem lesz olyan ki​ba​szott jó​ké​pű, Fin​ree pe​dig lát​ni fog​ja. Jaj, ne! Jaj, de! Ke​gyet​-
len, go​nosz, cso​dá​la​tos sors! Az​tán fe​lém for​dul bá​na​tá​ban, te​le​sír​ja az egyen​ru​-
há​mat, ta​lán még a mell​ka​so​mat is veri majd egy ki​csit az ök​lé​vel, én pe​dig meg​-
öle​lem, vi​gasz​ta​lá​sul sem​mi​sé​ge​ket du​ru​zso​lok a fü​lé​be, és szik​la le​szek, ami​re
tá​masz​kod​hat, az​tán együtt le​szünk, aho​gyan már rég kel​lett vol​na, ahogy
együtt is len​nénk, ha elég bá​tor let​tem vol​na hoz​zá, hogy meg​kér​jem a ke​zét.
Gorst ma​gá​ban mo​so​lyog​va for​dí​tott át egy újabb holt​tes​tet. Az élet​te​len tiszt​-
nek úgy ki​tört a kar​ja, hogy a háta mögé csa​va​ro​dott. Olyan ko​rán el​tá​vo​zott, előt​-
te állt még az élet, bla-bla-bla. Hol van Brock? Mu​tas​sá​tok meg ne​kem Broc​kot!
 Csak né​hány kő​da​rab meg egy ka​var​gó fo​lyó​víz​zel teli krá​ter je​lez​te, hogy hol
állt egy​kor Os​rung híd​ja. A leg​több ház​ból csak tör​me​lék​ha​lom ma​radt kö​rü​löt​te,
de egy kő​épü​let szin​te érin​tet​le​nül állt, csak a te​te​jét vesz​tet​te el, és né​hány csu​pa​-
szon ma​radt ge​ren​dá​ja lán​golt. Gorst ar​ra​fe​lé bot​la​do​zott, mi​köz​ben Fin​ree fél
kar​ját az ar​cá​hoz emel​ve újabb holt​tes​te​ket pisz​kált meg. A ne​héz szem​öl​dök​fa
alatt he​vert a zsa​nér​ja​i​ról le​sza​kadt vas​tag ajtó, aló​la pe​dig egy csiz​ma lát​szott ki.
Gorst le​ha​jolt, az​tán úgy emel​te fel az aj​tót, mint egy ko​por​só fe​de​lét.
És ott volt Brock. Első pil​lan​tás​ra nem is tűnt úgy, mint​ha sú​lyo​san meg​se​be​sült
vol​na. Az ar​cát vér bo​rí​tot​ta, de nem volt pé​pes​re zúz​va, aho​gyan Gorst re​mél​te.
Az egyik lába ter​mé​szet​el​le​nes szög​ben csuk​lott alá, de min​den vég​tag​ja a he​lyén
ma​radt.
Gorst fölé ha​jolt, és a szá​já​ra tet​te a ke​zét. Le​he​let. Még él. Olyan erő​vel ra​gad​ta
ma​gá​val a csa​ló​dott​ság, hogy a tér​de majd össze​csuk​lott alat​ta, de fel​for​tya​nó
dühe rög​tön ki is jó​za​ní​tot​ta. Ki​csesz​tek ve​lem! Mi​ért kap​ná meg Gorst, a ki​rály
cin​co​gó bo​hó​ca azt, amit akar? Ami​re szük​sé​ge van. Amit meg​ér​de​mel. Húzzuk
el a há​jas képe előtt a mé​zes​ma​dza​got, az​tán rö​hög​jük ki! Ki​csesz​tek ve​lem! Ép​-
pen úgy, ahogy Si​pa​ni​ban. Ép​pen úgy, ahogy a Hő​sök​nél. Ép​pen úgy, ahogy
min​dig.
Gorst fel​húz​ta a fél szem​öl​dö​két, és hosszan, hal​kan, ki​fúj​ta a le​ve​gőt, mi​köz​ben
a keze Brock nya​ká​ra sik​lott. Hü​velyk- és kö​zép​ső uj​ját köré fon​ta, meg​ke​res​te a
leg​vé​ko​nyabb pon​tot, az​tán óva​tos, de ha​tá​ro​zott moz​du​lat​tal meg​szo​rí​tot​ta.
Mi a kü​lönb​ség? Ha meg​töl​tök száz göd​röt ha​lott észak​föl​di​ek​kel, le​arat​ha​tom a
ba​bé​ro​kat, és dísz​szem​lét ren​dez​nek a tisz​te​le​tem​re. Ha meg​ölök va​la​kit, aki
ugyan​azt az egyen​ru​hát vi​se​li, mint én, az bűn​tény. Gyil​kos​ság. Alá​va​ló tett, sőt
an​nál is rosszabb. Hát nem mind em​be​rek va​gyunk? Hús​ból, cson​tok​ból és ál​mok​-
ból álló em​be​rek.
Erő​seb​ben szo​rí​tot​ta to​vább az ez​re​des nya​kát, tü​rel​met​le​nül vár​va, hogy vége
le​gyen. Brock nem pa​nasz​ko​dott. Még csak meg sem rez​zent. Amúgy is majd​nem
ha​lott volt. Nem te​szek sem​mi kü​lö​nö​set, csak adok a sors​nak egy lö​kést a meg​fe​-
le​lő irány​ba.
Annyi​val könnyebb, mint más​kor. Nincs acél, nin​cse​nek si​ko​lyok, nin​csen fel​-
for​du​lás, csak egy kis nyo​más kell, meg egy kis idő. Annyi​val lé​nyeg​re tö​rőbb ez
így. A töb​bi​ek​től nem akar​tam sem​mit, ők egy​sze​rű​en szem​ben áll​tak ve​lem. Szé​-
gyell​nem kel​le​ne, hogy meg​öl​tem őket. De most? Most igaz​sá​got szol​gál​ta​tok. Eré​-
nye​sen cse​lek​szem. Ez…
– Ta​lált va​la​mit?
Gorst vil​lám​gyor​san szét​nyi​tot​ta az uj​ja​it, és ki​csit odébb csúsz​tat​ta a ke​zét,
mint​ha Brock pul​zu​sát ke​res​né.
– Él – bök​te ki.
Fin​ree le​ha​jolt mel​lé, egyik re​me​gő ke​zé​vel meg​érin​tet​te Brock ar​cát, a má​sik​kal
pe​dig a szá​já​hoz ka​pott. Meg​könnyeb​bült só​ha​ja olyan volt Gorst​nak, mint​ha tőrt
döf​tek vol​na az ar​cá​ba. Egyik kar​ját Brock tér​dei, a má​si​kat a háta alá csúsz​tat​ta,
és fel​emel​te a föld​ről a fér​fit. Még arra sem vol​tam ké​pes, hogy meg​öl​jek va​la​kit.
Úgy fest, nem ma​radt más vá​lasz​tá​som, mint hogy meg​ment​sem.
A fel​cser sát​ra a déli ka​pun kí​vül állt, vász​na egé​szen szür​ke lett az alá​hul​ló ha​-
mu​tól. Oda​kint se​be​sül​tek vár​ták, hogy fog​lal​koz​za​nak ve​lük, kü​lön​fé​le se​be​sü​lé​-
se​i​ket szo​ron​gat​ták, hö​rög​tek, nyü​szí​tet​tek vagy né​mák ma​rad​tak, sze​mük üre​sen
me​redt a sem​mi​be. Gorst át​vo​nult köz​tük a sá​to​rig. Elő​re​to​la​kod​ha​tunk, mert én
a ki​rály meg​fi​gye​lő​je va​gyok, Fin​ree a mar​sall lá​nya, a se​be​sült pe​dig ne​me​si
vér​ből szár​ma​zik. Így hát sem​mi gond nincs az​zal, ha köz​le​gé​nyek tu​cat​jai dob​-
ják fel a tal​pu​kat, ne​hogy a ma​gunk​faj​ta mocs​adé​kok​nak vár​ni kell​jen egy ke​ve​-
set.
Gorst be​lé​pett a nyí​lá​son, és óva​to​san le​fek​tet​te Broc​kot egy fol​tos asz​tal​ra. Egy
szi​go​rú arcú fel​cser meg​hall​gat​ta az ez​re​des mell​ka​sát, majd meg​ál​la​pí​tot​ta, hogy
a fér​fi él. Ez​zel be​fel​leg​zett hiú, szá​nal​mas re​mé​nye​im​nek. Megint. Gorst hát​ra​lé​-
pett, ahogy meg​je​len​tek a se​gé​dek, Fin​ree pe​dig a fér​je fölé ha​jolt, meg​fog​ta kor​-
mos ke​zét, és iz​ga​tot​tan für​kész​te az ar​cát. Te​kin​te​té​ben a re​mény és a fé​le​lem
sze​re​tet​tel ve​gyült.
Gorst né​mán fi​gyel​te. Ha én hal​do​kol​nék azon az asz​ta​lon, va​jon ér​de​kel​ne-e va​-
la​kit? Meg​von​nák a vál​lu​kat, és ki​dob​ná​nak a hul​la​dék​kal. És mi​ért ne ten​nék?
Még az is több len​ne, mint amit ér​de​mi​ek. Ott​hagy​ta őket, ki​vo​nult a sá​tor​ból,
csak állt ott, és össze​rán​colt hom​lok​kal fi​gyel​te a se​be​sül​te​ket, maga sem tud​ta,
mennyi ide​ig.
– Azt mond​ják, nem na​gyon sú​lyos a sé​rü​lé​se.
Gorst a nő felé for​dult. Ne​he​zebb volt mo​solyt eről​tet​ni az ar​cá​ra, mint ko​ráb​-
ban meg​mász​ni a Hő​sö​ket.
– Annyi​ra… örü​lök.
– Ál​lí​tó​lag el​ké​pesz​tő sze​ren​csé​je volt.
– Való igaz.
Egy da​ra​big szót​la​nul áll​tak egy​más mel​lett.
– Nem tu​dom, ho​gyan tu​dom ezt va​la​ha is meg​há​lál​ni ma​gá​nak…
Egy​sze​rű. Hagyd el azt a bu​gyu​ta szép​fi​út, és légy az enyém. Csak ennyit sze​ret​-
nék. Ezt az egy ap​ró​sá​got. Csó​kolj meg, ölelj, add ma​gad ne​kem, tel​je​sen, fel​té​tel
nél​kül. Ennyi az egész.
– Sem​mi​ség – sut​tog​ta.
De a nő már meg is for​dult, és vissza​si​e​tett a sá​tor​ba, ma​gá​ra hagy​va a fér​fit.
Gorst egy da​ra​big még nem moz​dult, az alá​hul​ló hamu las​san be​lep​te kö​rü​löt​te a
föl​det, és be​lep​te a vál​la​it. Mel​let​te egy fiú fe​küdt egy hord​ágyon. Úton a sá​tor felé
hal​ha​tott meg, vagy ta​lán amíg a fel​cser​re várt.
 Gorst ko​mo​ran né​zett le a holt​test​re. Ő ha​lott, én meg, a gyá​va, önző sen​ki élet​-
ben ma​rad​tam. Mély le​ve​gőt vett saj​gó or​rán ke​resz​tül, az​tán saj​gó szá​ján ke​resz​-
tül ki​fúj​ta. Az élet nem igaz​sá​gos. Nincs ben​ne ki​szá​mít​ha​tó​ság. Az em​be​rek vé​let​-
len​sze​rű​en hal​nak meg. Per​sze ez ta​lán nyil​ván​va​ló. Va​la​mi, amit min​den​ki tud.
Va​la​mi, amit min​den​ki tud, még​sem hisz sen​ki iga​zán. Azt gon​dol​ják, hogy ha rá​-
juk ke​rül a sor, lesz va​la​mi​fé​le ta​nul​ság, va​la​mi​fé​le ér​tel​me az egész​nek, tör​tén​ni
fog va​la​mi, amit az​tán má​sok még so​ká​ig me​sél​nek. Hogy a ha​lál egy fé​lel​me​tes
tu​dós, egy kö​nyör​te​len lo​vag vagy egy ret​te​gett csá​szár ké​pé​ben jön el ér​tük.
A csiz​má​ja or​rá​val meg​pisz​kál​ta a fiú holt​tes​tét, az ol​da​lá​ra for​dí​tot​ta, az​tán
hagy​ta vissza​bil​len​ni. A ha​lál egy unat​ko​zó hi​va​tal​nok, aki​nek túl sok ren​de​lést
kell tel​je​sí​te​nie. Nin​csen szám​ve​tés. Nin​csen fenn​költ pil​la​nat. A ha​lál ész​re​vét​le​-
nül oson mö​génk, és sza​rás köz​ben ra​gad el ben​nün​ket.
Gorst át​lé​pett a holt​test fö​lött, és az utat el​le​pő, bo​tor​ká​ló szür​ke szel​le​mek kö​-
zött vissza​in​dult Os​rung felé. Ta​lán tu​cat​nyi lé​pést te​he​tett meg a ka​pun be​lül,
ami​kor egy hang ki​ál​tott utá​na.
– Erre! Se​gít​ség! – Gorst egy kart lá​tott ki​búj​ni az égett tör​me​lék​ha​lom alól. Az​-
tán el​ke​se​re​dett, hamu lep​te ar​cot pil​lan​tott meg. Óva​to​san fel​má​szott a ku​pac te​-
te​jé​re, le​csa​tol​ta a fér​fi fe​jé​ről a si​sa​kot, és fél​re​dob​ta. A se​be​sült de​rék​tól le​fe​lé
be​szo​rult egy ge​ren​da alá. Gorst meg​fog​ta a szál​kás fa​da​rab egyik vé​gét, fel​emel​te,
fél​re​lök​te, majd óva​to​san, mint apa az alvó gye​re​két, a kar​já​ba vet​te a se​be​sül​tet,
és el​in​dult vele a kapu felé.
– Kö​szö​nöm – nyö​szö​rög​te a fér​fi, egyik ke​zét Gorst kor​mos ze​ké​jé​re téve. –
Maga iga​zi hős!
Gorst nem fe​lelt. Ha tud​nád, ba​rá​tom. Ha tud​nád.
 Az utolsó szalmaszál

El​jött az ün​nep​lés ide​je.

Az Unió nyil​ván más​ként te​kin​tett a tör​tén​tek​re, de Fe​ke​te Mé​tely úgy gon​dol​ta,
hogy meg​nyer​te a csa​tát, a pri​bék​jei pe​dig haj​lot​tak rá, hogy egyet​ért​se​nek vele.
Ás​tak hát pár göd​röt a friss tü​zek​nek, meg​csa​pol​ták a hor​dó​kat, nya​kal​ták a sört,
és min​den​ki vár​hat​ta a győ​ze​le​mért járó két ara​nyat. A leg​töb​ben az​tán ha​za​ké​-
szül​tek, hogy meg​mű​vel​jék a föld​jü​ket, a fe​le​sé​gü​ket vagy mind​ket​tőt.
Skan​dál​tak, ne​vet​tek, csont​ré​sze​gen dü​lön​gél​tek a sö​tét​ben, az​tán fel-fel​buk​tak
va​la​me​lyik tűz​ben, szik​rák töm​ke​le​gét ver​ve fel. Min​den​ki úgy érez​te, két​szer
olyan in​ten​zí​ven él, mi​után szem​be​né​zett a ha​lál​lal, és meg​úsz​ta a ta​lál​ko​zást.
Régi da​lo​kat éne​kel​tek, az​tán úja​kat ta​lál​tak ki, a mai hő​sök ne​vé​vel he​lyet​te​sít​ve
a teg​na​pi​a​két. Fe​ke​te Mé​telyt, Hosszú​kezű Ca​ult, Vas​fe​jűt, Tíz​fé​lét meg Aranyt di​-
cső​í​tet​ték, a Vé​res Ki​len​ces, Be​thod, Há​rom​fás, Csir​ke​csont meg Fe​det​len​fő Skar​-
ling pe​dig las​san el​süllyedt a múlt​ban, akár a nap a nyu​ga​ti ho​ri​zon​ton. Nagy​sze​rű
tet​te​ik hal​vány em​lék​ké fa​kul​tak, és még egy​szer utol​já​ra meg​vil​lan​tak a fel​hők
kö​zött, mi​előtt a sö​tét​ség vég​leg el​nyel​te őket. Blig​hi Whir​run​ról sem le​he​tett so​-
kat hal​la​ni. Szív​te​len Sha​má​ról egyet​len nyek​ke​nést sem. Ahogy telt az idő, úgy fo​-
rog​tak a ne​vek, mint a föld az eke nyo​má​ban. Újak ke​rül​tek elő, a ré​gi​ek pe​dig el​-
tűn​tek a sár​ban.
– Beck! – Begy me​re​ven le​te​le​pe​dett a tűz mel​lé. Egy fá​ból ké​szült sö​rös​ku​pát
tar​tott a fél ke​zé​ben, a má​sik​kal bá​to​rí​tó​an meg​ve​re​get​te Beck tér​dét.
– Fő​nök! Hogy van a fe​jed?
Az öreg har​cos meg​érin​tet​te a friss öl​té​se​ket a füle fö​lött.
– Fáj. De volt már rosszabb is. Ami azt il​le​ti, kis hí​ján ma is sok​kal rosszabb​ra
for​dul​tak a dol​gok, mint ta​lán ma​gad is ész​re​vet​ted. Scorry​tól tu​dom, hogy te
men​tet​ted meg az éle​te​met. A leg​töb​ben ugyan nem be​csü​lik túl​sá​go​san sok​ra, de
be kell vall​jam, én meg​le​he​tő​sen ra​gasz​ko​dom hoz​zá. Szó​val kö​szö​nöm. Na​gyon
kö​szö​nöm.
– Csak pró​bá​lok he​lye​sen cse​le​ked​ni. Aho​gyan mond​tad.
– A hol​tak​ra! Va​la​ki ki​vé​te​le​sen hall​ga​tott rám! Iszol? – Ez​zel Begy felé nyúj​tot​-
ta a ku​pát.
– Igen. – Beck na​gyot hú​zott az ital​ból. Sör ke​se​rű ízét érez​te a nyel​vén.
– Ma csu​pa jó dol​got tet​tél. Kur​va jó dol​go​kat, ha en​gem kér​de​zel. Scorry mond​-
ta, hogy te csap​tad le azt a ben​ga ál​la​tot. Azt, aki meg​öl​te Drof​dot.
– Vé​gez​tem vele?
– Nem. Él.
– Ak​kor ma sen​kit sem öl​tem meg. – Beck maga sem tud​ta, hogy örül​nie vagy
in​kább bán​kód​nia kel​le​ne emi​att. Egye​lő​re kép​te​len volt rá, hogy bár​mit is érez​-
zen. – Teg​nap meg​öl​tem va​la​kit – bök​te ki, ma​gát is meg​lep​ve vele.
– Özön azt mond​ta, négy em​bert is el​in​téz​tél.
Beck meg​nyal​ta az aj​kát. Pró​bál​ta le​nyal​ni róla a ke​se​rű ízt, de csak nem si​ke​rült
meg​sza​ba​dul​nia tőle.
– Özön té​ve​dett, én pe​dig túl​sá​go​san gyá​va vol​tam, hogy ki​ja​vít​sam. Egy Reft
nevű fiú ölte meg azo​kat az em​be​re​ket. – Kap​kod​va ivott még egy kor​tyot, ami​től
az​tán kö​hög​ve foly​tat​ta. – El​búj​tam egy szek​rény​ben, amíg har​col​tak. El​búj​tam
egy szek​rény​ben, és össze​hu​gyoz​tam a nad​rá​go​mat. Hát ilyen az iga​zi Vö​rös Beck.
– Aha. – Begy bó​lin​tott, és el​gon​dol​kod​va szo​rí​tot​ta össze a szá​ját. Nem úgy
tűnt, mint​ha kü​lö​nö​seb​ben fel​zak​lat​ná a do​log. – Ez sem​mit sem von le ab​ból,
amit ma tet​tél. Há​bo​rú​ban az em​ber sok​kal rosszabb dol​go​kat is te​het an​nál, mint
hogy el​bú​jik egy szek​rény​ben.
– Tu​dom – mor​mog​ta Beck, és vett egy mély le​ve​gőt, ké​szen, hogy min​dent be​-
vall​jon. Olyan volt, mint​ha a tes​te akar​ná ki​ad​ni ma​gá​ból az igaz​sá​got, mint ami​-
kor a be​teg em​ber​nek ró​káz​nia kell. A szá​ja iga​zat akart mon​da​ni, hi​á​ba tit​ko​ló​zott
vol​na ő maga leg​szí​ve​seb​ben. – Be kell val​la​nom va​la​mit, fő​nök. – Beck szá​raz
nyel​ve bir​kó​zott a sza​vak​kal.
– Fi​gye​lek – szólt Begy.
Beck ha​boz​va ke​res​te a meg​fe​le​lő mon​da​to​kat, aho​gyan a be​teg em​ber ke​re​si a
meg​fe​le​lő edényt, ami​be be​le​ró​káz​hat. Mint​ha lé​tez​né​nek olyan sza​vak, amik​kel
szé​pí​te​ni le​he​tett ezt a csúf​sá​got.
– Az a hely​zet, hogy…
– Anyád! – or​dí​tot​ta va​la​ki, és ak​ko​rát ta​szí​tott Bec​ken, hogy a fiú a tűz​be
löttyen​tet​te a sör ma​ra​dé​kát.
– Hé​kás! – hör​dült fel Begy, de mire fin​to​rog​va talp​ra ká​szá​ló​dott, a tet​test már
nem le​he​tett lát​ni. A tö​meg hir​te​len áram​la​ni kez​dett. A du​haj vi​dám​ság he​lyét a
düh vet​te át, és kí​gyót-bé​kát üvöl​töt​tek va​la​ki​re, akit kö​zöt​tük von​szol​tak elő​re.
Begy el​in​dult ar​ra​fe​lé, Beck pe​dig kö​vet​te. Nem bosszan​ko​dott, ami​ért meg​za​var​-
ták, in​kább meg​könnyeb​bült, mint a be​teg em​ber, ami​kor rá​jön, hogy vé​gül még​-
sem kell a fe​le​sé​ge ka​lap​já​ba ró​káz​nia.
Át​fu​ra​kod​tak a tö​me​gen a Hő​sök kö​ze​pén álló leg​na​gyobb tű​zig, ahol a leg​na​-
gyobb em​be​rek ül​tek. Kö​zé​pen Fe​ke​te Mé​tely tró​nolt Skar​ling szé​kén, egyik ke​zé​-
vel kard​ja mar​ko​lat​gomb​ját for​gat​va kör​be-kör​be. Resz​ket is ott volt a tűz má​sik
ol​da​lán, ép​pen térd​re kény​sze​rí​tett va​la​kit.
– A pi​csá​ba! – dünnyög​te Begy.
– No​csak, no​csak, no​csak! – Mé​tely kör​be​nyal​ta a fog​so​rát, az​tán vi​gyo​rog​va
dőlt hát​ra. – Kit lát​nak sze​me​im? Csak nem Cal​der her​ce​get?
Cal​der igye​ke​zett olyan nyu​godt​nak mu​tat​koz​ni, ahogy csak össze​kö​tö​zött kéz​zel,
tér​del​ve, a fölé ma​ga​so​dó Resz​ket mel​lett le​he​tett. Nem volt könnyű fel​adat.
– Ne​he​zem​re esett vol​na vissza​uta​sí​ta​ni a meg​hí​vást – mond​ta.
– Azt le​fo​ga​dom – fe​lel​te Mé​tely. – De ki​ta​lá​lod-e, mi​ért hív​ta​lak?
Cal​der kör​be​né​zett az egy​be​gyűl​te​ken. Itt volt Észak​föld min​den nagy em​be​re.
Az összes fel​fu​val​ko​dott ba​rom. Arany Gla​ma a tűz má​sik ol​da​lá​ról vi​csor​gott felé.
Vas​fe​jű Ca​irm fel​hú​zott szem​öl​dök​kel fi​gyel​te. Tíz​fé​le Brodd ki​csit mint​ha ke​vés​bé
tűnt vol​na gú​nyos​nak, mint más​kor, de azért ba​rát​sá​gos​nak tá​vol​ról sem le​he​tett
vol​na ne​vez​ni. Hosszú​kezű Caul amo​lyan „meg van köt​ve a ke​zem” tí​pu​sú fin​tor​ral
né​zett rá, Curn​den Begy te​kin​te​te pe​dig mint​ha azt kér​dez​te vol​na: „Mi​ért nem
szök​tél meg?” Cal​der za​var​tan bic​cen​tett az utób​bi ket​tő felé.
– Van némi hal​vány sej​té​sem.
– Ha eset​leg va​la​ki​nek nem len​ne még hal​vány sej​té​se sem, Cal​der arra akar​ta
rá​ven​ni az új he​lyet​te​se​met, hogy öl​jön meg en​gem. – Némi nem túl han​gos mor​-
mo​gás fu​tott vé​gig a tűz fé​nyé​ben für​dő tö​me​gen. Sen​ki sem le​pő​dött meg kü​lö​nö​-
seb​ben. – Így tör​tént, Begy?
Begy a föld​re sze​gez​te a te​kin​te​tét.
– Így igaz.
– Ezek után le​ta​ga​dod-e?
– Ha le​ta​ga​dom, el​fe​lejt​het​jük az egé​szet?
Mé​tely el​mo​so​lyo​dott.
– Még most is vic​celsz. Ez tet​szik. Nem mint​ha meg​lep​ne a hűt​len​sé​ged, jól tud​-
juk ró​lad, hogy sze​retsz össze​es​kü​vé​se​ket sző​ni. Az os​to​ba​sá​go​don vi​szont cso​dál​-
ko​zom. Curn​den Begy egye​nes, mint a szál​fa, min​den​ki tud​ja róla. – Begy csak
még job​ban el​húz​ta a szá​ját, és oda sem né​zett. – Nem szo​ká​sa hát​ba szúr​ni má​so​-
kat.
– Be​lá​tom, nem ez volt a leg​oko​sabb hú​zá​som – mond​ta Cal​der. – Mi len​ne, ha
be​tud​nánk if​jon​ti té​ve​dés​nek, és hagy​nánk a csu​dá​ba az egé​szet.
– Nem iga​zán lá​tok rá le​he​tő​sé​get. Fe​sze​get​ted a tü​rel​mem ha​tá​ra​it, és ami​kor
át​lép​ted őket, ve​rem​be es​tél. Nem fi​am​ként bán​tam ve​led ta​lán? – Ne​ve​tés fu​tott
vé​gig a tűz kö​rül. – Már​mint nyil​ván nem a leg​ked​ve​sebb fi​am​ként. Nem el​ső​szü​-
löt​tem​ként vagy ilyes​mi. Csak egy csö​kött kis​kra​pek​ként az alom vé​gé​ről, de ak​kor
is.
 Nem en​ged​tem meg ta​lán, hogy a bá​tyád ha​lá​la után te le​gyél he​lyet​te a fő​nök,
pe​dig se a ta​pasz​ta​la​tod, se a ne​ved nem volt meg hoz​zá? Nem en​ged​te​lek ta​lán
fel​szó​lal​ni a tűz mel​lett? És ami​kor túl so​kat be​szél​tél, nem en​ged​tem ta​lán meg,
hogy a fe​le​sé​ged​del együtt fel​szí​vódj Car​le​on​ból, amíg le​hig​gadsz, ahe​lyett, hogy
egy​sze​rű​en le​csa​pat​tam vol​na a fe​je​det, és csak ké​sőbb fog​lal​koz​tam vol​na a rész​-
le​tek​kel? Em​lé​ke​im sze​rint apád nem né​zett el ilyen so​kat azok​nak, akik el​lent
mer​tek mon​da​ni neki.
– Igen – bó​lin​tott Cal​der. – Maga vol​tál a nagy​vo​na​lú​ság. Ja! Már​mint per​sze
at​tól el​te​kint​ve, hogy meg akar​tál ölni.
Mé​tely össze​rán​col​ta a hom​lo​kát.
– He?
– Négy nap​pal ez​előtt, Hosszú​kezű Caul so​ro​zá​sa nap​ján. Ka​pis​ká​lod már?
Nem? Há​rom em​ber vé​gez​ni akart ve​lem, és ami​kor az egyik​nek ne​ki​sze​gez​tem a
kér​dést, Tíz​fé​le Brodd ne​vét bök​te ki. És min​den​ki tud​ja, hogy Tíz​fé​le Brodd nem
vál​lal​koz​na ilyes​mi​re az en​ge​dé​lyed nél​kül. Ta​ga​dod, hogy meg akar​tál ölet​ni?
– Ami azt il​le​ti, igen. – Mé​tely Tíz​fé​le felé pil​lan​tott, aki meg​ráz​ta ki​üté​ses fe​jét.
– És Tíz​fé​le is ta​gad​ja. Ta​lán ha​zu​dik, neki is meg​le​het​nek az in​do​kai, de va​la​mit
ha​tá​ro​zot​tan ki​je​lent​he​tek ne​ked. A je​len​lé​vők kö​zül min​den​ki meg​mond​hat​ja,
hogy ne​kem sem​mi kö​zöm nem volt az ügy​höz.
– Az meg hogy le​het?
Mé​tely elő​re​dőlt.
– Baz​meg, fiam, hát még lé​leg​zel. Gon​do​lod, ha úgy dön​tök, hogy vég​zek ve​led,
ak​kor bár​ki meg​aka​dá​lyoz​hat​na ben​ne? – Cal​der össze​húz​ta a sze​mét. El kel​lett
is​mer​nie, hogy eb​ben volt va​la​mi. Hosszú​kezűt ke​res​te a te​kin​te​té​vel, de az öreg
har​cos ki​tar​tó​an más​fe​lé né​zett. – Amúgy sem so​kat szá​mít már, hogy ki nem halt
meg teg​nap – foly​tat​ta Mé​tely. – Azt vi​szont el​árul​ha​tom, ki fog meg​hal​ni hol​nap.
– A csend egy​re csak nyúlt, és soha sem​mi nem volt még annyi​ra nyil​ván​va​ló, mi​-
lyen szó kö​vet​ke​zik a vé​gén. – Te. – Úgy tűnt, min​den​ki mo​so​lyog. Min​den​ki, ki​-
vé​ve Cal​dert, Be​gyet meg ta​lán Caul Resz​ke​tet, de neki va​ló​szí​nű​leg egy​sze​rű​en
nem gör​bült a szá​ja az ar​cát bo​rí​tó ren​ge​teg seb​hely​től. – Van va​la​ki​nek el​len​ve​té​-
se? – A tűz ro​po​gá​sán kí​vül egyet​len hang sem hal​lat​szott. Mé​tely fel​állt a szék​ből,
és el​üvöl​töt​te ma​gát. – Akar va​la​ki szó​la​ni Cal​der vé​del​mé​ben? – Sen​ki sem je​-
lent​ke​zett.
Mi​lyen bu​ta​ság​nak tűnt már a sut​to​gás a sö​tét​ben. A mag​vak, ami​ket el​ve​tett,
ter​mé​ket​len ta​laj​ra hul​lot​tak, sem​mi két​ség. Mé​tely biz​to​sab​ban ült Skar​ling szé​-
ké​ben, mint va​la​ha, Cal​der pe​dig egyet​len ba​rá​tot sem tud​ha​tott maga mel​lett. A
báty​ja meg​halt, és va​la​mi úton-mó​don si​ke​rült Curn​den Be​gyet is az el​len​sé​gé​vé
ten​nie. Ő az​tán iga​zán ér​tett a csel​szö​vés​hez!
– Sen​ki? Nem? – Mé​tely las​san megint le​te​le​pe​dett. – Van itt va​la​ki, aki​nek
nem tet​szik a do​log?
 – Hát én kur​vá​ra nem örü​lök – mond​ta Cal​der.
Mé​tely ne​ve​tés​ben tört ki.
– Ne​ked az​tán van vér a pu​cád​ban, ecsém, bár​mit is mon​da​nak ró​lad. Rit​ka a te
faj​tád, hi​á​nyoz​ni fogsz. Előny​ben ré​sze​sí​ted eset​leg va​la​me​lyik mód​szert? Fel​köt​-
he​tünk, le​vág​hat​juk a fe​je​det, vagy be​vet​het​jük apád ked​venc vé​res ke​reszt​jét.
Mond​juk, az utób​bit én nem ta​ná​csol​nám…
Cal​der​nek ta​lán az az​na​pi csa​ta ment az agyá​ra, vagy ta​lán csak a fi​nom​ko​dást
unta meg, de az is le​het, hogy az adott hely​zet​ben a leg​oko​sabb dol​got vá​lasz​tot​ta.
– Ba​szódj meg! – vi​cso​rí​tot​ta, és a tűz​be kö​pött. – In​kább ha​lok meg kard​dal a
ke​zem​ben! Te és én, Fe​ke​te Mé​tely, a kör​ben. Pár​ba​jozzunk!
Las​sú, gyű​lö​let​tel teli csend kö​vet​ke​zett.
– Pár​ba​jozzunk? – kér​dez​te gú​nyos mo​sollyal Mé​tely. – És mi mi​att? Pár​baj​ra
csak ak​kor hív​hatsz ki, ha egy vi​tát akarsz el​dön​te​ni. Köz​tünk pe​dig nincs sem​mi​-
fé​le vita. Csak annyi tör​tént, hogy a fő​nö​köd el​len for​dul​tál, és meg​pró​bál​tad rá​be​-
szél​ni a he​lyet​te​sét, hogy döf​je hát​ba. Apád el​fo​ga​dott vol​na egy ilyen ki​hí​vást?
– Nem vagy az apám. A lába kur​va nyo​má​ba sem ér​hetsz! Ő ké​szí​tet​te azt a lán​-
cot, ami a nya​kad​ban lóg. Egyen​ként ko​vá​csol​ta hoz​zá a sze​me​ket, aho​gyan Észak​-
föl​det is újjá ko​vá​csol​ta. Te egy​sze​rű​en el​lop​tad a Vé​res Ki​len​ces​től, rá​adá​sul úgy
kel​lett hát​ba döf​nöd érte. – Cal​der úgy so​moly​gott, mint​ha az éle​te múl​na raj​ta.
Így is volt. – Kö​zön​sé​ges tol​vaj vagy, Fe​ke​te Mé​tely, gyá​va es​kü​sze​gő, rá​adá​sul egy
ki​ba​szott nagy ba​rom is mel​lé!
– Ez tény? – Mé​tely pró​bált mo​so​lyog​ni, de csak egy fin​tor​ra telt tőle. Cal​der le​-
győ​zött em​ber, de ép​pen ez volt a lé​nyeg. Egy le​győ​zött em​ber vá​gott min​den​fé​lét
a fe​jé​hez, és et​től ke​se​rű lett a száj​íze a győ​zel​me nap​ján.
– Nincs vér a pu​cád​ban meg​küz​de​ni ve​lem, mint fér​fi a fér​fi​val?
– Mu​tass ne​kem egy fér​fit, és meg​lát​juk.
– Tíz​fé​le lá​nyá​nak elég fér​fi vol​tam. – Ez​zel már Cal​der​nek is si​ke​rült meg​ne​vet​-
tet​nie a hall​ga​tó​sá​got. – De hát még​is, mi van? – Fel​né​zett Resz​ket​re. – Te újab​-
ban ke​mé​nyebb fér​fi​ak​kal vé​gez​te​ted el a pisz​kos mun​kát, igaz, Fe​ke​te Mé​tely?
Már nem fű​lik hoz​zá a fo​gad? Küzdj meg ve​lem! A kör​ben!
Mé​tely​nek iga​zá​ból nem volt rá oka, hogy igent mond​jon. Nem nyer​he​tett az
ügyön sem​mit. Néha vi​szont fon​to​sabb, hogy néz​nek ki a dol​gok, mint hogy ho​-
gyan áll​nak va​ló​já​ban. Cal​der ar​ról volt hí​res, hogy min​den el​kép​zel​he​tő tár​sa​ság​-
ban ő a leg​gyá​vább és a leg​gyen​gébb har​cos. Mé​tely ép​pen az el​len​ke​ző​jé​vel szer​-
zett ne​vet ma​gá​nak. Cal​der ez​zel tu​laj​don​kép​pen az egész lé​nye el​len in​té​zett ki​hí​-
vást Észak​föld leg​na​gyobb em​be​re​i​nek füle hal​la​tá​ra. Nem uta​sít​hat​ta vissza. Ez​-
zel Mé​tely is tisz​tá​ban volt, és úgy dőlt hát​ra Skar​ling szé​ké​ben, mint aki össze​ka​-
pott a fe​le​sé​gé​vel azon, hogy ki la​pá​tol​ja ki a szart a disz​nó​ól​ból, és ve​szí​tett.
– Hát jó. Ha a ne​he​zebb utat vá​lasz​tod, hát le​gyen úgy, baz​meg, ahogy aka​rod.
Hol​nap haj​nal​ban. És nem sza​rozunk a pajzs​for​ga​tás​sal meg a fegy​ver​vá​lasz​tás​sal.
Csak én meg te. Egy-egy kard​dal. Amíg va​la​ki meg nem hal. – Dü​hö​sen in​tett. –
Vi​gyé​tek el ezt a ro​ha​dé​kot va​la​ho​vá, ahol nem kell néz​nem a vi​gyo​rát.
Cal​der fel​szisszent, ahogy Resz​ket talp​ra rán​tot​ta, meg​for​dí​tot​ta, és el​ve​zet​te. A
tö​meg össze​zá​ró​dott mö​göt​te. Újra el​kez​dő​dött a da​lo​lás, a ne​ve​tés, a di​csek​vés
meg a győ​ze​lem után szo​ká​sos ha​ca​cá​ré min​den ve​le​já​ró​ja. Az ő kö​zel​gő vég​ze​te
alig​ha szol​gál​ta​tott elég in​do​kot, hogy fel​füg​gesszék mi​at​ta a szó​ra​ko​zást.
– Nem meg​mond​tam, hogy me​ne​külj? – Begy is​me​rős hang​ja szó​lalt meg mel​-
let​te. Az öreg át​fu​ra​ko​dott hoz​zá a tö​me​gen ke​resz​tül.
Cal​der fel​hor​kant.
– Nem meg​mond​tam, hogy ne szólj neki? Na​gyon úgy fest, hogy egyi​künk sem
ké​pes azt ten​ni, amit mon​da​nak neki.
– Saj​ná​lom, hogy így kel​lett ala​kul​nia.
– Nem kel​lett így ala​kul​nia.
Begy gri​ma​sza éle​sen raj​zo​ló​dott ki a tűz fé​nyé​ben.
– Iga​zad van. Ez eset​ben saj​ná​lom, hogy így dön​töt​tem.
– Ne saj​náld! Egye​nes vagy, mint a szál​fa, min​den​ki tud​ja. És nézzünk szem​be a
té​nyek​kel, a sír felé sod​ró​dom, ami​óta csak apám meg​halt. Iga​zá​ból meg​lep, hogy
ilyen so​ká​ig tar​tott, hogy vissza​ka​la​mol​jak a sár​ba. Bár vé​gül is ki tud​ja? – ki​ál​tot​-
ta vissza mo​so​lyog​va Begy​nek a vál​la fö​lött, mi​köz​ben Resz​ket ki​von​szol​ta a
domb​te​tő​ről a Hő​sök két köve kö​zött. – Ta​lán le​győ​zöm Mé​telyt a kör​ben.
Begy sa​va​nyú ké​pén lát​szott, hogy ezt az es​he​tő​sé​get nem tart​ja va​ló​szí​nű​nek.
Mint ahogy Cal​der sem tar​tot​ta an​nak, ha ki​vé​te​le​sen őszin​te akart len​ni ma​gá​hoz.
Kis ter​vé​nek si​ke​rét ép​pen az volt hi​va​tott biz​to​sí​ta​ni, ami a leg​na​gyobb hi​á​nyos​-
sá​gá​nak is tűnt egy​ben. Cal​der volt a leg​gyá​vább és a leg​rosszabb har​cos min​den
el​kép​zel​he​tő tár​sa​ság​ban. Fe​ke​te Mé​tely ép​pen el​len​ke​ző​leg. Nem vé​let​le​nül tet​tek
szert a hír​ne​vük​re.
Nagy​já​ból annyi esé​lye volt a kör​ben, mint egy da​rab son​ká​nak, és ezt min​den​ki
tud​ta is.
 Történnek dolgok

– Le​ve​let hoz​tam Mit​te​rick tá​bor​nok​nak – szólt Sne​ci, gon​do​san óvva a szél​től

lám​pá​sát, ahogy a szür​kü​let​ben meg​ér​ke​zett a tá​bor​nok sát​rá​hoz.
Még eb​ben a ke​vés​ke fény​ben is nyil​ván​va​ló volt, hogy az őrt a ter​mé​szet lé​nye​-
ge​sen job​ban meg​ál​dot​ta nyak​tól le​fe​lé, mint fel​fe​lé. – A mar​sall úr​ral van. Vár​nia
kell.
Sne​ci meg​mu​tat​ta a rang​jel​zé​sét.
– Sza​kasz​ve​ze​tő va​gyok. Nem jár ne​kem pri​o​ri​tás?
Az őr nem na​gyon fog​ta fel, mi​ről van szó.
– Pri​jo… mi​cso​da?
– Nem ér​de​kes. – Sne​ci só​haj​tott, meg​állt az őr mel​lett, és várt. A sá​tor​ból han​-
gok hal​lat​szot​tak, előbb hal​kan, az​tán egy​re han​go​sab​ban.
– Kö​ve​te​lem a jo​got, hogy tá​mad​has​sak! – or​dí​tot​ta el ma​gát va​la​ki. Mit​te​rick.
Nem sok ka​to​na volt olyan sze​ren​csés a se​reg​ben, hogy nem is​mer​te ezt a han​got.
Az őr ko​mor pil​lan​tá​sá​val mint​ha arra cél​zott vol​na, hogy ezt Sne​ci​nek nem sza​-
bad​na vé​gig​hall​gat​nia. A káp​lár fel​emel​te a le​ve​let, és vál​lat vont. – Vissza​ker​get​-
tük őket! Ki​me​rül​tek, már csak tán​to​rog​nak! Nem ma​radt ben​nük fi​karc​nyi erő
sem. – Ár​nyék moz​dult a sá​tor ol​da​lán, ta​lán egy meg​rá​zott ökö​lé. – Elég len​ne a
leg​ki​sebb lö​kés… Ép​pen ott van​nak, aho​vá be akar​tam őket szo​rí​ta​ni!
– Teg​nap is azt hit​te, hogy el​kap​ta őket, az​tán ők kap​ták el ma​gát – fe​lel​te Kroy
mar​sall hig​gad​tabb hang​ja. – És nem csak az észak​föl​di​ek​ben nem ma​radt fi​karc​-
nyi erő sem.
– Az em​be​re​im meg​ér​dem​lik az esélyt, hogy be​fe​jez​zék, amit el​kezd​tek! Mar​sall
úr, én is meg​ér​dem​lem, hogy…
– Nem! – Éle​sen, mint egy os​tor​csat​ta​nás.
– Ez eset​ben, uram, kö​ve​te​lem, hogy fo​gad​ja el a le​mon​dá​so​mat…
– Azt sem. Ar​ról még ke​vés​bé le​het szó. – Mit​te​rick mon​da​ni ké​szült va​la​mit, de
Kroy le​tor​kol​ta. – Nem! Mu​száj foly​ton vi​tat​koz​nia? Nyel​je már le azt a kur​va
büsz​ke​sé​gét, és te​gye a dol​gát! Hagy​jon fel a harc​cal, von​ja vissza az em​be​re​it a hí​-
don át, és ké​szít​se fel a had​osz​tályt, mert azon​nal in​dul​nak dél​nek Uff​rith​ba,
amint vé​gez​tünk a tár​gya​lá​sok​kal. Meg​ér​tet​te, tá​bor​nok?
 Hosszú csend kö​vet​ke​zett, az​tán na​gyon hal​kan ér​ke​zett a vá​lasz.
– Vesz​tet​tünk. – Mit​te​rick hang​já​ra alig le​he​tett rá​is​mer​ni. Hir​te​len vé​kony lett
és gyen​ge, már-már úgy tűnt, mint​ha a tá​bor​nok könnyez​ne. Mint​ha egy pat​ta​ná​-
sig fe​szü​lő húr hir​te​len el​sza​kadt vol​na, úgy lett oda a tá​bor​nok he​vü​le​te. – Vesz​-
tet​tünk.
– Dön​tet​len lett. – Kroy hal​kan be​szélt, de az éj​sza​ka is csen​des volt, és ke​ve​sen
tud​tak olyan jól hall​ga​tóz​ni, mint Sne​ci, ha kí​nál​ta ma​gát az al​ka​lom. – Néha leg​-
fel​jebb ennyi​ben re​mény​ked​he​tünk. Ez az iro​ni​kus egy ka​to​na hi​va​tá​sá​ban. A há​-
bo​rú a bé​ké​nek kö​ve​zi ki az utat. Én is olyan vol​tam, mint maga, Mit​te​rick. Azt hit​-
tem, egy​fé​le​kép​pen le​het he​lye​sen cse​le​ked​ni. Egy nap, va​ló​szí​nű​leg ha​ma​ro​san, a
he​lyem​be lép, és ek​kor meg​ta​nul​ja majd, hogy a vi​lág nem ilyen.
Újabb csend.
– A he​lyé​be lé​pek?
– Gya​ní​tom, hogy a nagy épí​tész rá​unt erre a kő​mű​ves​re. Ja​len​horm tá​bor​nok
meg​halt a Hő​sök​nél. Maga az egyet​len éssze​rű je​lölt. Vagy leg​alább​is én ma​gát tá​-
mo​ga​tom.
– Szó​hoz sem ju​tok.
– Ha tu​dom, hogy eh​hez elég le​mon​da​nom, évek​kel ez​előtt meg​tet​tem vol​na.
Megint rö​vid szü​net után jött a vá​lasz.
– Azt sze​ret​ném, ha Op​ker kap​ná meg a had​osz​tá​lyo​mat.
– Nem lá​tom aka​dá​lyát.
– Ja​len​horm tá​bor​nok utód​já​ul pe​dig arra gon​dol​tam, hogy…
– Fel​nigg ez​re​des kap​ta meg a posz​tot – kö​zöl​te Kroy. – Pon​to​sab​ban szól​va
Fel​nigg tá​bor​nok.
– Fel​nigg? – Mit​te​rick hall​ha​tó​an el​ször​nyedt.
– Ő a rang​idős. Már el​küld​tem az aján​lá​so​mat a ki​rály​nak.
– Egy​sze​rű​en nem tu​dok együtt dol​goz​ni az​zal az em​ber​rel…
– De tud, és fog is. Fel​nigg éles eszű, óva​tos, és ki​egyen​sú​lyoz​za ma​gát, aho​gyan
maga is ki​egyen​sú​lyo​zott en​gem. Bár őszin​tén szól​va sok​szor kur​vá​ra az agyam​ra
ment, összes​sé​gé​ben véve meg​tisz​tel​te​tés volt. – Éles csat​ta​nás hal​lat​szott, nyil​-
ván​va​ló​an fé​nyes​re pu​colt csiz​ma​sar​kak csat​tan​tak össze.
Az​tán meg​is​mét​lő​dött a hang.
– Kroy mar​sall úr, a meg​tisz​tel​te​tés ki​zá​ró​lag az enyém.
Sne​ci és az őr fe​szes vi​gyázz​ba vág​ták ma​gu​kat, ahogy a had​se​reg két leg​na​-
gyobb fe​je​se hir​te​len ki​vo​nult a sá​tor​ból. Kroy azon​nal el​vo​nult az egy​re sű​rű​sö​dő
ho​mály​ba. Mit​te​rick ott ma​radt, csak né​zett utá​na, keze ököl​be szo​rult az ol​da​la
mel​lett.
Sne​ci​nek sür​gős ta​lál​ká​ja volt egy üveg​gel meg egy há​ló​zsák​kal. Meg​kö​szö​rül​te a
tor​kát.
– Mit​te​rick tá​bor​nok úr!
Mit​te​rick oda​for​dult hoz​zá, mi​köz​ben nyil​ván​va​ló​an egy könny​csep​pet dör​zsölt
el, bár úgy tett, mint​ha port tö​röl​ne ki a sze​mé​ből.
– Igen?
– Sne​ci káp​lár va​gyok, Őfel​sé​ge Első Re​gi​ment​jé​nek zász​ló​vi​vő​je.
Mit​te​rick fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Ugyan​az a Sne​ci, akit Ul​ri​och után elő​lép​tet​tek őr​mes​ter​ré?
Sne​ci fel​fúj​ta az ar​cát.
– Ép​pen az, uram.
– Ugyan​az a Sne​ci, akit Dunb​rec után le​fo​koz​tak?
Sne​ci vál​la le​eresz​ke​dett.
– Ép​pen az, uram.
– Ugyan​az a Sne​ci, akit had​bí​ró​ság elé ál​lí​tot​tak az után a shric​tai ügy után?
A váll még lej​jebb eresz​ke​dett.
– Ép​pen az, uram, bár si​e​tek meg​je​gyez​ni, hogy a bí​rák nem ta​lál​ták bi​zo​nyí​tott​-
nak a vét​sé​get.
Mit​te​rick fel​hor​kant.
– Ennyit a had​bí​ró​sá​gok​ról. És mi szél hoz​ta ide, Sne​ci?
A káp​lár át​nyúj​tot​ta a le​ve​let.
– Hi​va​ta​los mi​nő​sé​gem​ben, zász​ló​vi​vő​ként ér​kez​tem, uram. Le​ve​let hoz​tam a
pa​rancs​no​kom​tól, Val​li​mir ez​re​des​től.
Mit​te​rick le​né​zett a pa​pír​ra.
– Mi van ben​ne?
– Nem tu…
– Nem hin​ném, hogy egy ma​ga​faj​ta, had​bí​ró​sá​got is meg​járt ka​to​na ne sej​te​né,
mi áll a rá​bí​zott le​vél​ben. Mi áll ben​ne?
Sne​ci meg​ad​ta ma​gát.
– Uram, úgy vé​lem, az ez​re​des úr hossza​san fej​te​ge​ti, mi​ért nem in​dí​tott tá​ma​-
dást a mai na​pon.
– Va​ló​ban?
 – Va​ló​ban, uram. To​váb​bá ese​de​zik az ön, Kroy mar​sall úr, a ki​rály, il​let​ve ami
azt il​le​ti, az Unió né​pé​nek bo​csá​na​tá​ért, egy​ben fel​ajánl​ja azon​na​li le​mon​dá​sát.
Mind​azon​ál​tal ra​gasz​ko​dik ah​hoz a jo​gá​hoz, hogy had​bí​ró​ság előtt véd​je meg ma​-
gát, uram, bár ez ügy​ben elég ho​má​lyo​san fo​gal​ma​zott. Ezek után az em​be​re​it di​-
csé​ri, min​den fe​le​lős​sé​get ma​gá​ra vál​lal, és…
Mit​te​rick ki​vet​te a le​ve​let Sne​ci ke​zé​ből, össze​gyűr​te, és egy po​cso​lyá​ba ha​jí​tot​-
ta.
– Mond​ja meg Val​li​mir ez​re​des​nek, hogy ne ag​gód​jon. – Egy pil​la​na​tig még néz​-
te az esti ég​bolt vib​rá​ló tü​kör​ké​pén sod​ró​dó le​ve​let, az​tán meg​rán​tot​ta a vál​lát. –
Há​bo​rú van. Mind​annyi​an kö​ve​tünk el hi​bá​kat. Van ér​tel​me arra kér​nem ma​gát,
Sne​ci káp​lár, hogy ke​rül​je a bajt?
– Min​den ta​ná​csot há​lá​san fon​to​ló​ra ve​szek, uram.
– És ha pa​rancs​ba adom?
– Min​den pa​ran​csot is fon​to​ló​ra ve​szek.
– Ér​tem. Le​lép​het!
Sne​ci be​mu​tat​ta a tőle tel​he​tő leg​alá​za​to​sabb sza​lu​tá​lást, majd meg​for​dult, és
el​si​e​tett az éj​sza​ká​ba, mi​előtt bár​ki úgy dönt​he​tett vol​na, hogy őt kül​di had​bí​ró​ság
elé.
A csa​ta utá​ni pil​la​na​tok álom​sze​rű​ek a nye​rész​ke​dők szá​má​ra. Ki le​het fosz​ta​ni,
vagy elő le​het ásni, és utá​na ki​fosz​ta​ni a holt​tes​te​ket, tró​fe​á​kat le​het cse​rél​ni, italt
meg ken​dert le​het el​ad​ni ün​nep​lő vagy bús​la​ko​dó em​be​rek​nek, egy​for​mán po​fát​-
lan ha​szon​nal. Lá​tott már olyat, hogy va​la​ki​nek hosszú éve​ken át egy ga​ra​sa sem
volt, az​tán csa​ta után egy va​gyont ke​re​sett ma​gá​nak. De Sne​ci kész​le​té​nek java ré​-
sze még a lo​ván volt, a lova meg ki tud​ja, hol várt rá, és kü​lön​ben sem ér​zett ked​-
vet az üz​le​te​lés​hez.
Tá​vol tar​tot​ta ma​gát hát a tü​zek​től meg a tü​ze​ket kö​rül​ülő em​be​rek​től. A vo​na​-
lak mö​gött bal​la​gott észak felé a le​ta​po​sott csa​ta​me​zőn át. El​ha​ladt két ír​nok mel​-
lett, akik lám​pa​fény​nél ké​szí​tet​tek szám​ve​tést a hol​tak​ról. Egyi​kük egy fő​könyv​be
jegy​ze​telt, má​si​kuk pe​dig sor​ra emel​get​te a szem​fe​dő​ket, em​lí​tés​re mél​tó ha​lot​ta​-
kat ke​res​ve, aki​ket il​len​dő vissza​kül​de​ni Mid​der​land​ba, mert ne​me​sek lé​vén nem
ás​hat​ják el őket az észak​föl​di sár​ba. Mint​ha egyik hul​la kü​lön​böz​ne a má​sik​tól.
Sne​ci át​má​szott a fa​lon, amit egy egész na​pon át bá​mult a táv​csö​vén, mos​tan​ra
azon​ban megint egy gaz​da fö​lös​le​ges épít​mé​nyé​vé vál​to​zott vissza, ami a csa​ta
előtt is volt, az​tán az al​ko​nya​i​ban to​vább​si​e​tett a vo​na​lak bal ol​da​li szé​le felé, ahol
az Első Re​gi​ment ma​ra​dé​ka ál​lo​má​so​zott.
– Nem tud​tam. Egy​sze​rű​en nem tud​tam. Nem lát​tam!
Két fér​fi állt a kis fe​hér vi​rá​gok​kal tar​kí​tott ár​pa​me​zőn, ta​lán har​minc​lé​pés​nyi​re
a leg​kö​ze​leb​bi tűz​től, és a föl​dön bá​mul​tak va​la​mit. Egyi​kük egy fe​szült​nek tűnő fi​-
a​tal le​gény volt, akit Sne​ci nem is​mert fel, ke​zé​ben üres szám​szer​íjat tar​tott. Egy új
reg​ru​ta le​he​tett ta​lán. Mel​let​te Mony állt egy fák​lyá​val, és sza​bad keze mu​ta​tó​uj​já​-
val a le​gény mell​ka​sát bök​dös​te.
– Mi tör​tént? – kér​dez​te Sne​ci, ahogy kö​ze​lebb ért. Már​is rossz elő​ér​ze​te tá​-
madt, ami az​tán be is iga​zo​ló​dott, mi​helyst ő is meg​lát​ta, mit néz​nek azok ket​ten.
– Jaj, ne, ne! – Be​cses he​vert egy da​rab​ka csu​pasz föl​dön, a sze​me tág​ra nyílt, a
nyel​ve ki​ló​gott, mel​lé​ből szám​szer​íj nyi​la állt ki.
– Azt hit​tem, észak​föl​di! – mond​ta a le​gény.
– Az észak​föl​di​ek a vo​na​la​ink​tól észak​ra van​nak, te sze​ren​csét​len fasz​ka​lap! –
mor​dult rá Mony.
– Azt hit​tem, bárd van nála.
– Egy ásó volt az. – Sne​ci fel​emel​te a föld​ről, köz​vet​le​nül Be​cses bal ke​zé​nek er​-
nyedt uj​jai mel​lől. – Nyil​ván ah​hoz ké​szü​lő​dött, ami​hez a leg​job​ban ér​tett.
– Meg kel​le​ne öl​nöm, bassza meg! – vi​cso​rí​tot​ta Mony, és a kard​ja után nyúlt. A
le​gény te​he​tet​le​nül nyü​szí​tett, és maga elé kap​ta a szám​szer​í​ját.
– Hagyd! – Sne​ci kö​zé​jük lé​pett, Mony mell​ka​sá​ra fek​tet​te a te​nye​rét, hogy
vissza​tart​sa, az​tán hosszan, fáj​dal​ma​san fel​só​haj​tott. – Há​bo​rú van. Mind​annyi​an
kö​ve​tünk el hi​bá​kat. Elő​ke​rí​tem Csősz törzs​őr​mes​tert, meg​kér​de​zem, mit kell ten​-
nünk. – Ki​vet​te a le​gény er​nyedt ke​zé​ből a szám​szer​íjat, és a he​lyé​be nyom​ta az
ásót. – Ad​dig is job​ban ten​néd, ha el​kez​de​nél ásni. – Be​cses​nek Észak​föld sara is
meg fog fe​lel​ni.
 A CSATA UTÁN
„So​sem kell so​ká​ig vár​ni, sem so​kat ku​ta​kod​ni, ha az em​ber iga​zol​va sze​ret​né
lát​ni, mi​lyen vé​kony a ha​tár​vo​nal a hős és a bűn​bak kö​zött.”

– Mic​key Mant​le —
 Az út vége

– Oda​bent van?
Resz​ket las​san bó​lin​tott.
– Oda​bent van.
– Egye​dül? – kér​dez​te Begy a kor​hadt ki​lincs​re téve a ke​zét.
– Egye​dül ment be.
Ezek sze​rint több mint va​ló​szí​nű, hogy a bo​szor​kánnyal volt. Begy nem lel​ke​se​-
dett a gon​do​la​tért, hogy fel​újít​sa is​me​ret​sé​gét a nő​vel, fő​leg mi​után lát​ta az elő​ző
napi meg​le​pe​té​sét, de a haj​nal már kö​ze​le​dett, és el​jött az ide​je, hogy ő is út​nak in​-
dul​jon. Már így is vagy tíz évet ké​sett vele. Előbb azért el kel​lett mon​da​nia a fő​nö​-
ké​nek. El kel​lett mon​da​nia neki, hogy így cse​lek​szik he​lye​sen. Ki​fúj​ta a le​ve​gőt fel​-
fújt ar​cá​ból, az​tán vá​gott egy gri​maszt, ahogy össze​varrt ar​cá​ba fáj​da​lom ha​sí​tott,
vé​gül le​nyom​ta a ki​lin​cset, és be​lé​pett.
Ishri az agyag​pad​ló kö​ze​pén állt csí​pő​re tett kéz​zel, fe​jét fél​re​bil​lent​ve. Hosszú
ka​bát​já​nak sze​gé​lye és ujja meg​per​zse​lő​dött, gal​lér​já​nak egy da​rab​ja el​égett, alat​ta
a pó​lyák meg​fe​ke​ted​tek. A nő bőre azon​ban to​vább​ra is olyan tö​ké​le​tes ma​radt,
hogy fe​ke​te tü​kör​ként ver​te vissza a fák​lyák fé​nyét.
– Mi​ért har​col ez​zel a hü​lyé​vel? – A nő fin​to​rog​va mu​ta​tott hosszú uj​já​val a Hő​-
sök felé. – Sem​mit sem nyer​het vele. Ha be​lép a kör​be, nem tu​dom meg​vé​de​ni.
– Meg​vé​de​ni? – Mé​tely a sö​tét ab​lak​nál állt, mo​gor​va ar​cá​ra ár​nyék ve​tült,
bárd​ját köz​vet​le​nül a feje alatt tart​va, la​zán fog​ta a ke​zé​ben. – Tíz​szer ke​mé​nyebb
em​be​rek​kel is el​bán​tam már, mint a kur​va Cal​der her​ceg. – Hosszan, csi​ko​rog​va
egy da​rab fe​nő​kö​vet hú​zott vé​gig a pen​gén.
– Cal​der! – mor​dult fel Ishri. – Más erők dol​goz​nak itt. Azo​kat maga nem ért​he​-
ti…
– Iga​zá​ból azt hi​szem, ér​tem. Maga az Első Má​gus​sal ha​da​ko​zik, és fel​hasz​nál​-
ják az én ha​da​ko​zá​so​mat az Uni​ó​val a ma​guk vi​tá​já​nak el​dön​té​sé​re. Jól mon​dom?
A ha​da​ko​zást ér​tem, el​hi​he​ti ne​kem. Ma​guk bo​szor​ká​nyok meg tu​dom is én, mi​-
cso​dák azt hi​szik, egy má​sik vi​lág​ban él​nek, de még​is​csak két láb​bal áll​nak eb​ben,
amennyi​re meg tu​dom ítél​ni.
A nő fel​szeg​te az ál​lát.
– Ahol éles fém van, ott ri​zi​kó is van.
 – Hát per​sze. Ép​pen eb​ben áll a do​log von​ze​re​je. – A fe​nő​kő megint vé​gig​dör​-
zsöl​te a pen​gét.
Ishri össze​húz​ta a sze​mét, és le​biggyesz​tet​te az aj​kát.
– Mi van ma​guk​kal, ró​zsa​szín em​be​rek​kel, hogy foly​ton az át​ko​zott há​bo​rú​ik​kal
meg a büsz​ke​sé​gük​kel van​nak el​fog​lal​va?
Mé​tely csak vi​gyor​gott, fo​gai fe​hé​ren vil​lan​tak, aho​gyan az arca elő​buk​kant a sö​-
tét​ből.
– Okos nő maga, nincs fe​lő​le két​sé​gem, min​den​fé​le hasz​nos do​log​hoz ért. – A
kő még egyet csi​kor​dult, az​tán Mé​tely a fény felé emel​te a csil​lo​gó pen​gét. – Észak​-
föld​ről vi​szont a sem​mi​nél is ke​ve​seb​bet tud. Évek​kel ez​előtt fel​ad​tam a büsz​ke​sé​-
ge​met. Nem passzolt rám. Min​den​hol dör​zsölt. Most a ne​vem​ről van szó. – Hü​-
velyk​uj​ja be​gyé​vel pró​ba​kép​pen vé​gig​si​mí​tot​ta a bárd élét, gyen​gé​den, mint a ked​-
ve​se nya​kát. – Fe​ke​te Mé​tely va​gyok. Nagy​já​ból annyi​ra tu​dok ne​met mon​da​ni
erre a ki​hí​vás​ra, mint amennyi​re fel tu​dok re​pül​ni a hold​ra.
Ishri un​do​rod​va ráz​ta meg a fe​jét.
– Azok után, hogy ennyi min​dent tet​tem a…
– Ha meg​ha​lok, én bá​nom majd ki​ba​szot​tul, hogy maga fö​lös​le​ge​sen stra​pá​ba
ma​gát, nem igaz?
A nő meg​ve​tő​en pil​lan​tott előbb Begy​re, az​tán Mé​tely​re, aki idő​köz​ben a fal​nak
tá​masz​tot​ta a bárd​ját. Dü​hö​sen szi​sze​gett.
– Az idő​já​rás biz​to​san nem fog hi​á​nyoz​ni. – Ez​zel fel​kap​ta ka​bát​ja meg​per​zse​lő​-
dött sze​gé​lyét, és meg​leb​ben​tet​te az arca előtt. A szö​vet han​go​san csat​tant, és Ishri
már nem is volt se​hol, csak egy fe​ke​té​re égett gyolcs​da​rab hul​lott las​san le​fe​lé a
hűlt he​lyén.
Mé​tely el​kap​ta két ujja kö​zött.
– Nyil​ván hasz​nál​hat​ná az aj​tót is, de az nem len​ne ilyen… szín​pa​di​as. – El​fúj​ta
a szö​vet​da​ra​bot, és fi​gyel​te, ahogy fo​rog​va száll a le​ve​gő​ben. – Kí​ván​tad már va​la​-
ha, hogy bár el​tűn​het​nél, Begy?
Csak min​den​nap az el​múlt húsz év​ben.
– Azért ta​lán van némi igaz​sá​ga – je​gyez​te meg Begy. – Már​mint a kör​rel kap​-
cso​lat​ban.
– Te is kez​ded?
– Nem nyer​hetsz vele sem​mit. Be​thod min​dig azt mond​ta, hogy sem​mi sem mu​-
tat több erőt, mint a…
– Bassza meg a kö​nyö​rü​le​tét! – hör​dült fel Mé​tely, és olyan se​be​sen kap​ta elő
kard​ját a hü​ve​lyé​ből, hogy fel​szisszent a fém. Begy nyelt egyet, és erőt kel​lett ven​-
nie ma​gán, hogy ne lép​jen hát​ra. – Egy cso​mó esélyt ad​tam an​nak a fi​ú​nak, az​tán
még én tűn​tem pöcs​nek mi​at​ta. Te is tu​dod, hogy meg kell öl​nöm. – Mé​tely egy
rongy​da​rab​bal kezd​te fé​nye​sí​te​ni a hosszú, szür​ke pen​gét, ha​lán​té​kán pat​ta​ná​sig
fe​szül​tek az iz​mok. – Még​pe​dig csú​nyán kell meg​öl​nöm. Úgy kell el​in​téz​nem, hogy
száz évig sen​ki​nek ne jus​son eszé​be megint pö​csöt csi​nál​ni be​lő​lem. Pél​dát kell
sta​tu​ál​nom. Így mű​kö​dik ez. – Fel​emel​te a fe​jét, de Begy azon kap​ta ma​gát, hogy
nem tud a sze​mé​be néz​ni. In​kább az agyag​pad​lót must​rál​ta, és nem szólt egy szót
sem. – Gya​ní​tom, hogy nem le​szel már itt, hogy tartsd ne​kem a paj​zsot.
– Azt ígér​tem, a csa​ta vé​gé​ig ma​ra​dok.
– Ma​rad​tál is.
– A csa​ta vé​get ért.
– A csa​ta soha nem ér vé​get, Begy, ezt te is tu​dod. – Mé​tely csak néz​te a he​lyet​-
te​sét, fél ar​cá​ra fény ve​tült, a má​sik fe​lé​ben csak a sze​me vi​lá​gí​tott a sö​tét​ből, Begy
pe​dig el​kezd​te az oka​it so​rol​ni, pe​dig sen​ki nem kér​dez​te.
– Meg​fe​le​lőbb em​be​re​ket is ta​lálsz a fel​adat​ra. Fi​a​ta​lab​ba​kat. Olya​no​kat, akik​-
nek jobb a tér​de, erő​sebb a kar​ja és erő​sebb a neve. – Mé​tely szót​la​nul fi​gyel​te to​-
vább. – Ren​ge​teg ba​rá​tot vesz​tet​tem az el​múlt né​hány nap​ban. Túl so​kat. Whir​run
meg​halt. Brack​nak vége. – Sem​mi eset​re sem akar​ta ki​mon​da​ni, hogy nem bír​ná
gyo​mor​ral, ha vé​gig kel​le​ne néz​nie, ho​gyan mé​szá​rol​ja le Mé​tely Cal​dert a kör​ben.
Sem​mi eset​re sem akar​ta ki​mon​da​ni, hogy utá​na ta​lán már nem len​ne fő​nö​ke hű
em​be​re töb​bé. – Meg​vál​to​zott a vi​lág. Arany, Vas​fe​jű meg a hoz​zá​juk ha​son​lók
nem tisz​tel​nek en​gem, én meg őket még annyi​ra sem. Az​tán meg… az​tán meg…
– Ele​ged lett – bó​lin​tott Mé​tely.
Begy le​haj​tot​ta a fe​jét. Fájt be​val​la​ni, de ez nagy​já​ból pon​to​san össze​fog​lal​ta a
dol​got.
– Ele​gem lett. – Össze kel​lett szo​rí​ta​nia a fo​gát, és be​szív​nia az aj​kát, hogy
vissza​tart​sa a könnye​it. Mint​ha at​tól, hogy ezt ki​mond​ta, hir​te​len egy​szer​re sza​-
kadt vol​na a nya​ká​ba min​den. Whir​run, Drofd, Brack, Ath​roc és Ag​rick meg a töb​-
bi​ek ha​lá​la. Vé​gig​küz​dött, meg​nyert és el​vesz​tett csa​ták vád​ló sora. Meg a sú​lyos
te​her​ként ci​pelt jó és rossz dön​té​se​ké.
Mé​tely bó​lin​tott, és gon​do​san vissza​csúsz​tat​ta a kard​ját a hü​ve​lyé​be.
– Min​den​ki​nek meg​van​nak a ha​tá​rai. Egy ilyen ta​pasz​talt em​ber​nek, ami​lyen te
vagy, sem​mi​ért nem kell szé​gyell​nie ma​gát. Egy​ál​ta​lán sem​mi​ért.
Begy a fo​gát csi​kor​gat​va nyel​te vissza a könnye​it, amíg vé​gül rá​ta​lált pár szá​raz
szó​ra.
– Biz​tos va​gyok ben​ne, hogy gyor​san ta​lálsz va​la​kit a he​lyem​re…
– Már ta​lál​tam is. – Mé​tely ál​lá​val az ajtó felé in​tett. – Oda​kint vár.
– Jó. – Begy gya​ní​tot​ta, hogy Resz​ket meg​old​ja a fel​ada​tot, va​ló​szí​nű​leg job​ban
is, mint ő. Úgy érez​te, egy​ál​ta​lán nem va​dult el annyi​ra, mint ál​ta​lá​ban tart​ják
róla.
– Tes​sék! – Mé​tely oda​do​bott va​la​mit, Begy pe​dig el​kap​ta. Ér​mék csen​dül​tek
ben​ne. – A két arany, meg egy kis rá​adás. Hogy be​le​kezd​hess va​la​mi​be.
– Kö​szö​nöm, fő​nök – mond​ta Begy, és ko​mo​lyan is gon​dol​ta. In​kább szá​mí​tott
egy kés​re a há​tá​ban, mint egy er​szény​re a ke​zé​ben.
Mé​tely a föld​re tá​masz​tot​ta a kard​ját.
– Mit ter​ve​zel?
– Ács vol​tam. Ezer nya​va​lyás év​vel ez​előtt. Gon​dol​tam, abba újra be​le​fog​hat​nék.
Dol​goz​hat​nék fá​val. El-el​ké​szít az em​ber pár ko​por​sót, de eb​ben a szak​má​ban nem
kell el​te​met​nie a ba​rá​ta​it.
– Hm. – Mé​tely két ujja kö​zött for​gat​ta a mar​ko​lat​gom​bot, a hü​vely vége las​san
mé​lyebb​re fúr​ta ma​gát a por​ban. – Én már min​den ba​rá​to​mat el​te​met​tem. Ki​vé​ve
azo​kat, akik az el​len​sé​ge​im let​tek. Ta​lán ide ve​zet min​den har​cos útja, igaz?
– Azé igen, aki vé​gig​megy raj​ta. – Begy egy pil​la​na​tig még állt ott, de Mé​tely
nem fe​lelt. Vett hát egy mély lé​leg​ze​tet, és sar​kon for​dult, hogy út​nak in​dul​jon.
– Én edé​nyek​kel fog​lal​koz​tam.
Begy ke​zé​vel a ki​lin​csen meg​tor​pant, a nyak​szirt​jén ég​nek áll​tak a szőr​szá​lak.
Fe​ke​te Mé​tely azon​ban nem moz​dult, csak a sa​ját ke​zét néz​te. A sa​ját seb​he​lyes,
büty​kös, kér​ges ke​zét.
– Egy fa​ze​kas ina​sa vol​tam – mond​ta. – Ezer nya​va​lyás év​vel ez​előtt. Az​tán jött
a há​bo​rú, és in​kább kar​dot fog​tam. Min​dig azt hit​tem, hogy egy nap még vissza​té​-
rek a szak​má​hoz, de… Nem úgy ala​kult. – Össze​húz​ta a sze​mét, hü​velyk​jé​vel fi​no​-
man meg​dör​zsöl​te a töb​bi ujja he​gyét. – Az agyag​tól… min​dig olyan… puha volt a
ke​zem. El sem hin​néd. – Fel​né​zett, és el​mo​so​lyo​dott. – Sok sze​ren​csét, Begy!
– Kösz – mond​ta Begy, az​tán ki​lé​pett, be​húz​ta maga mö​gött az aj​tót, és hosszan,
meg​könnyeb​bül​ten fel​só​haj​tott. Pár szó, és vége is volt. Néha ez vagy az le​he​tet​le​-
nül nagy ug​rás​nak tű​nik, az​tán ha el​szán​ja ma​gát az em​ber, ki​de​rül, hogy tu​laj​-
don​kép​pen csak egy apró lé​pés​ről van szó. Resz​ket kar​ba font kéz​zel állt, ép​pen
ugyan​ott, ahol ko​ráb​ban is. – Most nyil​ván raj​tad a sor.
– Tény​leg? – Va​la​ki más lé​pett a fák​lyák fé​nyé​be, bo​ros​tás​ra nyírt haja alatt
hosszú heg hú​zó​dott vé​gig.
– Gyö​nyö​rű​ség! – hök​kent meg Begy.
– Ha​li​hó! – mond​ta a nő.
Be​gyet kis​sé meg​lep​te a ta​lál​ko​zás, de leg​alább időt spó​rolt vele. Ép​pen Gyö​nyö​-
rű​ség​hez ké​szült, hogy neki is be​szá​mol​jon a dön​té​sé​ről.
– Hogy van a tu​cat? – kér​dez​te.
– Mind a né​gyen re​me​kül ér​zik ma​gu​kat.
 Begy el​fin​to​ro​dott.
– Hát igen. Mon​da​nom kell ne​ked va​la​mit. – A nő fel​húz​ta a szem​öl​dö​két. Begy
tud​ta, hogy nincs ér​tel​me kön​tör​fa​laz​nia. – Vé​gez​tem. El​me​gyek.
– Tu​dom.
– Tu​dod?
– Kü​lön​ben hogy lép​het​nék a he​lyed​be?
– Az én he​lyem​be?
– Mé​tely he​lyet​te​se le​szek.
Begy​nek el​ke​re​ke​dett a sze​me. Gyö​nyö​rű​ség​re me​redt, az​tán Resz​ket​re, az​tán
megint a nőre.
– Te?
– Mi​ért ne én?
– Hát, csak azt hit​tem…
– Hogy ha te el​mész, ak​kor a mi ked​vün​kért nem kel fel töb​bé a nap? Bocs, ha
csa​ló​dást okoz​tam.
– És mi lesz a fér​jed​del? A fi​a​id​dal? Azt hit​tem, úgy ter​ve​zed, hogy…
– Négy év​vel ez​előtt jár​tam leg​utóbb a ta​nyán. – Gyö​nyö​rű​ség hát​ra​haj​tot​ta a
fe​jét. Olyan ke​mény volt a te​kin​te​te, ami​lyen​nek Begy ta​lán még soha nem lát​ta. –
Nem vol​tak ott. Nyo​mu​kat sem lát​tam.
– De egy hó​nap​ja sincs, hogy vissza​men​tél.
– Gya​lo​gol​tam egy tel​jes na​pot, az​tán le​ül​tem a fo​lyó​nál, és hor​gász​tam. Utá​na
vissza​men​tem a tu​cat​hoz. Kép​te​len vol​tam el​mon​da​ni nek​tek. Nem bír​tam vol​na
el​vi​sel​ni a szá​na​ko​zást. A ma​gunk​faj​tá​nak csak ez van. Meg​lá​tod majd. – Meg​szo​-
rí​tot​ta Begy ke​zét, a fér​fi uj​jai azon​ban er​nyed​tek ma​rad​tak. – Meg​tisz​tel​te​tés volt
ve​led har​col​ni, Begy. Vi​gyázz ma​gad​ra! – Ez​zel be​lé​pett az épü​let​be, han​gos csat​-
ta​nás​sal húz​va be maga mö​gött az aj​tót. Begy hu​nyo​rog​va me​redt a néma desz​kák​-
ra.
– Az em​ber azt hi​szi, hogy is​mer va​la​kit, az​tán… – Resz​ket cset​tin​tett a nyel​vé​-
vel. – Sen​ki sem is​mer sen​kit. Iga​zán nem.
Begy nyelt egyet.
– Az élet tele van meg​le​pe​té​sek​kel, tény és való. – Ez​zel há​tat for​dí​tott az öreg
kuny​hó​nak, és el​vo​nult a szür​kü​let​ben.
Gyak​ran ál​mo​do​zott a nagy bú​csú​ról. Ahogy vé​gig​vo​nul az őt jó​kí​ván​sá​gok​kal el​-
hal​mo​zó Ne​ves Em​be​rek sor​fa​la kö​zött a szép jövő felé, mi​köz​ben be​le​s​aj​dul a
háta, annyi​an ve​re​ge​tik meg. Ahogy fel​emelt kar​dok al​kot​ta fo​lyo​só ra​gyog fe​let​te
a nap​le​men​té​ben. Az​tán el​lo​va​gol, ök​lét a ma​gas​ba emel​ve bú​csú​zik az él​jen​ző pri​-
bé​kek​től, a háta mö​gött nők zo​kog​nak, ami​ért el​hagy​ja őket. Bár, hogy a nők hon​-
nan ke​rül​né​nek hir​te​len elő, azt maga sem tud​ta meg​mon​da​ni.
So​sem gon​dol​ta vol​na, hogy a hű​vös haj​na​li fél​ho​mály​ban ész​re​vét​le​nül, el​fe​led​-
ve fog el​oson​ni. De ez csak azért volt, mert a va​ló​ság olyan, ami​lyen, és min​den​ki​-
nek szük​sé​ge van ál​mok​ra.
Nagy​já​ból min​den​ki, aki​nek ér​de​mes volt meg​je​gyez​ni a ne​vét, oda​fent a Hő​-
sök​nél vár​ta, hogy Cal​dert fel​ap​rít​sák. Csak Vi​dor Yon, Scorry Oson és Özön jött
el, hogy bú​csút int​sen neki. Begy tu​cat​já​nak ma​ra​dé​ka. És per​sze ott volt Beck is,
sze​me alatt sö​tét ka​ri​kák hú​zód​tak, egyik sá​padt ke​zé​vel a Kar​dok Aty​ját mar​kol​ta.
Begy lát​ta a fáj​dal​mat az ar​cu​kon, akár​mennyi​re is igye​kez​tek mo​sollyal lep​lez​ni.
Úgy érez​ték, cser​ben​hagy​ja őket. Ta​lán így is volt.
Min​dig büsz​ke volt rá, hogy sze​re​tik az em​be​rek. Mert egye​nes, mint a szál​fa,
meg min​den. Per​sze már ré​ges-rég több ha​lott ba​rát​ja volt, mint élő, rá​adá​sul az
el​múlt pár nap​ban jócs​kán rom​lott az arány. Azok kö​zül, akik a leg​me​le​geb​ben bú​-
csúz​hat​tak vol​na tőle, hár​man már oda​fent fe​küd​tek a domb te​te​jén a sár​ban, má​-
sik ket​tő pe​dig ott he​vert előt​te a sze​ké​ren.
Pró​bál​ta meg​iga​zí​ta​ni az öreg pok​ró​cot, de hi​á​ba rán​gat​ta a sar​ka​it, csak nem
lett egye​ne​sebb. Whir​run és Drofd álla, az or​ruk meg a lá​ba​ik bá​na​tos kis sát​rak​-
ként emel​ked​tek ki a ko​pott, vén szö​vet alatt. Nem ilyen szem​fe​dő il​lett vol​na két
ek​ko​ra hős​höz. Csak​hogy a jó pok​ró​cok​ra az élők​nek volt szük​sé​gük. A hol​tak már
úgy​sem me​le​ged​het​tek fel.
– Hi​he​tet​len, hogy el​mész – szólt Scorry.
– Évek óta mon​do​ga​tom, hogy meg​te​szem.
– Pon​to​san. De nem men​tél el soha.
Begy​től csak egy váll​rán​dí​tás​ra telt.
– Hát most el​me​gyek.
Min​dig azt kép​zel​te, hogy olyan lesz el​kö​szön​ni az em​be​re​i​től, mint ami​kor csa​-
ta előtt szo​ron​gat​ják meg egy​más ke​zét. Azt hit​te, ugyan​azok a he​ves, baj​tár​si​as
ér​zé​sek ra​gad​ják majd ma​guk​kal őket, csak a szo​kott​nál is erő​seb​ben, mert mind​-
annyi​an tud​ják, hogy ez az utol​só al​ka​lom, nem csak fél​nek tőle, hogy úgy ala​kul.
De az uj​jak hú​sos szo​rí​tá​sán kí​vül sem​mi eh​hez ha​son​lót nem ér​zett. Majd​nem
mint​ha ide​ge​nek let​tek vol​na. Ta​lán most már ő is olyan volt, mint egy ha​lott baj​-
társ. A töb​bi​ek csak el akar​ták te​met​ni vég​re, hogy to​vább​lép​hes​se​nek. Ki​vé​ve,
hogy neki még egy unott szer​tar​tás sem jár, ahol a fris​sen fel​for​ga​tott föl​det le​sze​-
gett fejű gyá​szo​lók áll​ják kör​be. Egy​sze​rű​en el​kö​szön​nek egy​más​tól, mi​köz​ben
mind​két fél úgy érzi majd, hogy el​árul​ta a má​si​kat.
– Ezek sze​rint már a mű​sor​ra sem ma​radsz? – kér​dez​te Özön.
– A pár​baj​ra? – Bár a gyil​kos​ság jobb szó len​ne rá. – Elég vért lát​tam már. Tiéd
a tu​cat, Yon.
 Yon fel​hú​zott szem​öl​dök​kel né​zett Scorry​ra, Özön​re és Beck​re.
– Mind​egyi​kük?
– Ta​lálsz majd új em​be​re​ket. Min​dig ta​lál​tunk. Pár nap múl​va már ész​re sem
ve​szed, hogy bár​ki is hi​ány​zik. – A szo​mo​rú igaz​ság az, hogy ez min​den va​ló​szí​nű​-
ség sze​rint tény​leg így lesz. Min​dig is így volt, ha el​vesz​tet​ték egyik vagy má​sik tár​-
su​kat. Azért az em​ber ne​he​zen kép​ze​li el, hogy ő maga is erre a sors​ra jut. Hogy
egy nap el​fe​lej​tik, aho​gyan a po​cso​lya el​fe​lej​ti a be​le​do​bott kö​vet. Egy kis fod​ro​zó​-
dás, és annyi. A fe​lej​tés az em​be​ri ter​mé​szet​ből adó​dik.
Yon ko​mo​ran pil​lan​tott a pok​róc​ra meg az alat​ta fek​vők​re.
– Ha meg​ha​lok – mor​mog​ta –, ki ke​re​si majd meg he​lyet​tem a fi​a​i​mat?
– Gon​dol​tál már rá, hogy ne​ked ma​gad​nak kel​le​ne meg​ke​res​ned őket? Ke​resd
meg őket, Yon, me​séld el ne​kik, ki vagy, és tégy jóvá min​dent, amíg még van ben​-
ned szusz.
Yon a csiz​má​ja or​rá​ra me​redt.
– Igen. Ta​lán. – A be​ál​ló csend nagy​já​ból annyi​ra volt kel​le​mes, mint az em​ber
hát​só​já​ba dö​fött karó. – Nos hát… Ne​künk tar​ta​nunk kell a paj​zso​kat oda​fent Gyö​-
nyö​rű​ség​gel.
– Vi​lá​gos – bó​lin​tott Begy. Yon meg​for​dult, és fej​csó​vál​va in​dult el fel​fe​lé a
dom​bon. Scorry bic​cen​tett még egy utol​sót, az​tán kö​vet​te.
– Visz​lát, fő​nök – mond​ta Özön.
– Nem va​gyok én már sen​ki fő​nö​ke.
– Ne​kem min​dig a fő​nö​köm le​szel. – Ez​zel Özön is el​sán​ti​kált a má​sik ket​tő
után, ma​gá​ra hagy​va Be​gyet és Bec​ket a sze​kér mel​lett. Egy olyan fiú ma​radt vele,
hogy utol​já​ra el​bú​csúz​zon tőle, akit két nap​pal ko​ráb​ban még nem is is​mert.
Begy só​haj​tott, az​tán az el​múlt na​pok​ban be​szer​zett se​bek mi​att fin​to​rog​va fel​-
ka​pasz​ko​dott a bak​ra. Beck alat​ta állt, két kéz​zel tar​tot​ta a Kar​dok Aty​ját, a fegy​ver
hü​vely​be csúsz​ta​tott vége a föl​dön nyu​go​dott.
– Ne​kem is tar​ta​nom kell egy paj​zsot Fe​ke​te Mé​tely​nek – mond​ta. – Ne​kem. Te
csi​nál​tál ilyet?
– Nem is egy​szer. Nem nagy ügy. Csak vi​gyáz​ni kell, hogy sen​ki ne hagy​ja el a
kört. Állj ki a fő​nö​köd mel​lett! Tedd azt, ami he​lyes, úgy, aho​gyan teg​nap is.
– Teg​nap – mor​mog​ta Beck. Úgy me​redt a sze​kér ke​re​ké​re, mint​ha át​lát​na a föl​-
dön, és nem tet​sze​ne neki, amit a túl​ol​da​lon lát. – Teg​nap nem mond​tam el min​-
dent. Akar​tam, de…
Begy ko​mo​ran pil​lan​tott hát​ra a pok​róc alatt he​ve​rő két alak​ra. Sem​mi ked​ve
nem volt vé​gig​hall​gat​ni egy val​lo​mást. Ép​pen elég ter​het ci​pelt a sa​ját hi​bái mi​att.
De Beck már​is mond​ta a ma​gá​ét. Mo​no​ton, szín​te​len han​gon, mint a me​leg szo​bá​-
ban ra​gadt méh.
– Meg​öl​tem va​la​kit Os​rung​ban. Nem uni​ós ka​to​nát. A sa​ját em​be​rün​ket. Egy
Reft nevű fiút. Ő ki​állt, és har​colt, én meg el​búj​tam, az​tán meg​öl​tem. – Beck még
min​dig a ke​re​ket bá​mul​ta, sze​mé​ben ned​ves​ség csil​lo​gott. – Le​szúr​tam apám
kard​já​val. Uni​ós​nak néz​tem.
Begy leg​szí​ve​seb​ben a lo​vak közé csa​pott vol​na. In​dul​ni akart, de arra gon​dolt,
hogy ta​lán se​gít​het, és ak​kor va​la​ki még akár az el​vesz​te​ge​tett éve​i​ből is hasz​not
húz​hat. Össze​szo​rí​tot​ta hát a fo​gát, le​ha​jolt, és Beck vál​lá​ra tet​te a ke​zét.
– Tu​dom, hogy emész​ted ma​gad. Va​ló​szí​nű​leg min​dig is fo​god. De az a szo​mo​rú
igaz​ság, hogy vagy egy tu​cat ha​son​ló tör​té​ne​tet hal​lot​tam az évek so​rán. Hú​szat is
ta​lán. Nem na​gyon húz​ná fel rá a szem​öl​dö​két sen​ki, aki lá​tott már csa​tát. Sö​tét
egy fog​lal​ko​zás ez. A pék​ek ke​nye​ret süt​nek, az ácsok há​zat épí​te​nek, mi meg em​-
be​re​ket ölünk. Nem te​hetsz mást, mint hogy egyik nap​ról a má​sik​ra élsz. Igye​kezz
ki​hoz​ni a leg​töb​bet ab​ból, ami jut. Nem fogsz min​dig he​lye​sen cse​le​ked​ni, de azért
igye​kez​hetsz. Leg​kö​ze​lebb pró​bálj megint jót ten​ni. És ma​radj élet​ben!
Beck meg​ráz​ta a fe​jét.
– Meg​öl​tem egy em​bert. Nem kel​le​ne fi​zet​nem érte?
– Meg​öl​tél egy em​bert? – Begy fel​emel​te a ke​zét, az​tán hagy​ta te​he​tet​le​nül
vissza​hul​la​ni az ölé​be. – Há​bo​rú van. Min​den​ki em​be​re​ket öl. Van, aki él, van, aki
meg​hal, van, aki meg​fi​zet, van, aki nem. Ha ép​ség​ben meg​úsz​tad, légy há​lás. És
pró​bálj meg rá​szol​gál​ni.
– Gyá​va pöcs va​gyok.
– Ta​lán. – Begy a vál​la fö​lött Whir​run hul​lá​ja felé bö​kött a hü​velyk​uj​já​val. – Az
meg ott egy hős. Sze​rin​ted ki járt job​ban?
Beck resz​ke​teg lé​leg​ze​tet vett.
– Ér​tem. Azt hi​szem. – Fel​emel​te a Kar​dok Aty​ját, Begy pe​dig meg​fog​ta a ke​-
reszt​vas alatt, és a hosszú fé​met gon​do​san a sze​kér​re fek​tet​te Whir​run tes​te mel​lé.
– Szó​val ma​gad​dal vi​szed? Rád hagy​ta?
– A föld​re hagy​ta. – Begy rá​haj​tot​ta a pok​róc szé​lét a kard​ra, hogy ne le​hes​sen
lát​ni. – Azt akar​ta, hogy te​mes​sem el vele.
– Mi​ért? – kér​dez​te Beck. – Nem Is​ten kard​ja, ami az ég​ből hul​lott alá? Azt hit​-
tem, to​vább kell adni. El van át​koz​va?
Begy fel​emel​te a szá​rat, és észak felé né​zett.
– Min​den kard el van át​koz​va, fi​acs​kám. – Az​zal a sze​kér meg​in​dult.
Elő​re az úton.
El a Hő​sök​től.
 Kard által

Cal​der ült, és a lo​bo​gó lán​go​kat néz​te.

Na​gyon úgy fes​tett, hogy min​den ra​vasz​sá​gát ki​me​rí​tet​te cse​ré​be még pár órá​ért
az éle​té​ből. Né​hány fá​zós, éhes, va​ka​ró​dzás​sal és ret​te​gés​sel töl​tött órá​ért. A tűz
má​sik ol​da​lán ülő Resz​ke​tet néz​te, csuk​ló​ját ki​dör​zsöl​te a kö​tél, ke​reszt​be tett lá​-
bai zsib​bad​tak, a nad​rág​ja üle​pén fel​kú​szó ned​ves​ség​től majd le​fa​gyott a fe​ne​ke.
De ha az em​ber​nek már nem jut​hat több pár órá​nál, ak​kor bár​mit meg​tesz azért
a ke​vé​sért. Va​ló​szí​nű​leg bár​mit meg​tett vol​na még egy kis idő​ért cse​ré​be. Már ha
va​la​ki fel​aján​lot​ta vol​na neki. De nem tet​ték. Mint az ő ra​gyo​gó am​bí​ci​ói, a gyé​-
mánt fé​nyes​sé​gű csil​la​gok is las​san sem​mi​vé hal​vá​nyul​tak, ahogy a nap​pal első kö​-
nyör​te​len je​lei elő​oson​tak ke​let fe​lől, a Hő​sök mö​gül. Az utol​só nap​ja vir​radt.
– Mennyi idő van még haj​na​lig?
– Jön, ami​kor jön – fe​lel​te Resz​ket.
Cal​der ki​nyúj​tóz​tat​ta a nya​kát, meg​moz​gat​ta az össze​kö​tö​zött kéz​zel, ki​csa​va​-
rod​va töl​tött éj​sza​ka után el​me​re​ve​dett vál​lát. Ami​kor fel​ri​adt a fel​szí​nes ál​má​ból,
szin​te nosz​tal​gi​á​val gon​dolt az éj​je​li rém​ál​ma​i​ra.
– Gon​do​lom, nem látsz rá le​he​tő​sé​get, hogy leg​alább a ke​zem​ről le​vedd a kö​te​-
let.
– Ha el​jön az ide​je.
Ez az egész egy kur​va nagy csa​ló​dás volt. Mi​cso​da fel​leng​zős re​mé​nyei vol​tak pe​-
dig az ap​já​nak.
– „Min​dent ér​te​tek te​szek – mon​do​gat​ta min​dig, egyik ke​zé​vel Cal​der, a má​sik​-
kal Sö​mör vál​lán. – Ti fog​tok majd ural​kod​ni Észak​föl​dön!” – Erre mi​fé​le vé​get ér
mind​járt az az em​ber, aki egész éle​té​ben ar​ról áb​rán​do​zott, hogy ki​rály lesz. Em​lé​-
kez​ni fog​nak rá, ab​ban nem lesz hiba. Ő lesz az, aki a leg​vé​re​sebb ha​lált hal​ta
Észak​föld vé​res tör​té​nel​mé​ben.
Cal​der szag​ga​tot​tan fel​só​haj​tott.
– A dol​gok ál​ta​lá​ban nem ala​kul​nak úgy, ahogy el​kép​zel​jük, igaz?
Resz​ket a gyű​rű​jé​vel meg​ko​cog​tat​ta fém​sze​mét.
– Nem sű​rűn.
– Az élet alap​ve​tő​en egy nagy ra​kás szar.
 – Jobb nem fűz​ni hoz​zá túl​zott re​mé​nye​ket. Ak​kor kel​le​mes meg​le​pe​té​sek is ér​-
he​tik az em​bert.
Cal​der már nem re​mény​ke​dett a vi​lá​gon sem​mi​ben, de a kel​le​mes meg​le​pe​tés
így is va​ló​szí​nűt​len​nek tűnt. Be​le​bor​zon​gott, ha a Vé​res Ki​len​ces pár​ba​ja​i​ra gon​-
dolt, ami​ket az ap​já​ért ví​vott. A tö​meg vér​szom​jas or​dí​tá​sá​ra. A paj​zsok gyű​rű​jé​re
a kör pe​re​mén. A ko​mor Ne​ves Em​be​rek gyű​rű​jé​re, akik a paj​zso​kat tar​tot​ták,
ügyel​ve, hogy sen​ki ne me​hes​sen se​ho​vá, amíg nem folyt elég vér. Soha nem is ál​-
mo​dott róla, hogy ő is egy ilyen kör​ben har​col majd. Hogy ő is egy ilyen kör​ben hal
meg.
– Kik tart​ják majd ne​kem a paj​zso​kat? – kér​dez​te, leg​in​kább csak azért, hogy
meg​tölt​se va​la​mi​vel a csen​det.
– Azt hal​lot​tam, hogy Hó​fe​hér ajánl​ko​zott, meg Fe​hér​sze​mű Han​sul. És
Hosszú​kezű Caul is.
– Alig​ha úsz​hat​ja meg, mi​után el​vet​tem a lá​nyát.
– Alig​ha úsz​hat​ja meg.
– Fel​te​he​tő​leg csak azért kért paj​zsot, hogy ne fröccsen​jen rá túl sok a ki​on​tott
vé​rem​ből.
– Fel​te​he​tő​leg.
– Fura do​log ez a vér. Csak bosszú​ság​gal jár an​nak, aki​re jut be​lő​le, az, aki​ből ki​-
jön, vi​szont elég so​kat ve​szít vele. Ki​jár ez​zel jól, hm? Azt áruld el ne​kem!
Resz​ket vál​lat vont. Cal​der meg​moz​gat​ta a kö​tél​nek fe​szü​lő csuk​ló​it, hogy to​-
vább​ra is sza​ba​don foly​jon a vér az uj​ja​i​ba. Jó len​ne, ha leg​alább egy rö​vid​ke ide​ig
meg tud​ná tar​ta​ni a kar​dot, hogy fegy​ver​rel a ke​zé​ben hal​has​son meg.
– Tudsz ne​kem va​la​mi ta​ná​csot adni?
– Ta​ná​csot?
– Igen. Te ér​tesz a harc​hoz.
– Ha esélyt látsz, ne ha​bozz. – Resz​ket a kis​uj​ján lévő ru​bin​ra pil​lan​tott. – A kö​-
nyö​rü​let meg a gyá​va​ság egy és ugyan​az.
– Apám min​dig azt mond​ta, hogy sem​mi sem mu​tat több erőt, mint a kö​nyö​rü​-
let.
– A kör​ben más a hely​zet. – Resz​ket fel​állt.
Cal​der fel​emel​te a csuk​ló​ját.
– El​jött az idő?
A kés pen​gé​jén meg​vil​lant a haj​nal ró​zsa​szín fé​nye, ahogy Resz​ket egyet​len vil​-
lám​gyors moz​du​lat​tal el​vág​ta a kö​te​let.
– El​jött az idő.
– Csak vá​runk? – kér​dez​te Beck.
Gyö​nyö​rű​ség mo​gor​ván for​dult felé.
– Nyu​god​tan lejts egy tán​cot oda​bent, ha ah​hoz van ked​ved. Be​me​le​gít​he​ted
vele a kö​zön​sé​get.
Beck​nek nem volt hoz​zá ked​ve. Az el​ge​reb​lyé​zett sár​ral bo​rí​tott kör a Hő​sök kel​-
lős kö​ze​pén igen​csak ma​gá​nyos hely​nek tűnt. Na​gyon csu​pasz volt, és na​gyon
üres, a ka​vi​csok​kal ki​je​lölt pe​re​me kö​rül vi​szont tö​mö​rül​tek az em​be​rek. Egy
ugyan​ilyen kör​ben küz​dött meg va​la​ha az apja is a Vé​res Ki​len​ces​sel. Meg​küz​dött
vele, és meg​halt, csú​nyán.
Sok nagy név tar​tot​ta most a paj​zsot. Begy tu​cat​já​nak ma​ra​dé​kán kí​vül ott volt
Tíz​fé​le Brodd, Vas​fe​jű Ca​irm és Arany Gla​ma is Mé​tely ol​da​lán, sok má​sik Ne​ves
Em​ber tár​sa​sá​gá​ban.
Hosszú​kezű Caul az el​len​ke​ző ol​da​lon állt pár idő​sebb har​cos​sal, de lát​ha​tó​an
egyi​kük sem érez​te jól ma​gát ott, ahol volt.
Nyo​mo​rú​sá​gos egy tár​sa​ság lett vol​na Mé​tely em​be​re​i​hez vi​szo​nyít​va, ha nem
áll ott kö​zöt​tük a leg​na​gyobb bi​tang, akit Beck éle​té​ben lá​tott. Úgy ma​ga​so​dott ki a
tár​sa​ság​ból, mint hegy​csúcs a kör​nye​ző dom​bok kö​zül.
– Ki az a ször​nye​teg? – kér​dez​te.
– Ko​pog​ta​tó Ide​gen – fe​lel​te sut​tog​va Özön. – A Crin​ná​tól ke​let​re eső föl​dek
ura. Bü​dös bar​bá​rok lak​nak ott, és ál​lí​tó​lag ő kö​zü​lük a leg​rosszabb.
Va​ló​ban bar​bár​nak ható tár​sa​ság so​ra​ko​zott fel az óri​ás háta mö​gött. Bo​zon​tos
hajú, őrül​ten rán​ga​tó​zó, cson​tok​kal át​szúrt, fes​ték​kel te​le​pin​gált, ko​po​nyák​ba és
ron​gyok​ba öl​tö​zött vad​em​be​rek. Vad​em​be​rek, akik úgy fes​tet​tek, mint​ha egye​ne​-
sen va​la​mi régi dal​ból ke​rül​tek vol​na elő, pél​dá​ul ab​ból, ame​lyik​ben Shu​bal, a Ke​-
rék el​ra​bol​ja a szik​lák urá​nak lá​nyát. Ho​gyan is szól?
– Itt jön​nek – szólt Yon. Hely​te​le​ní​tő mor​mo​gás hal​lat​szott, meg né​hány éles
szó, de azért alap​ve​tő​en sűrű ma​radt a csend. A kör má​sik ol​da​lán álló em​be​rek
szét​nyíl​tak, és Resz​ket lé​pett át kö​zöt​tük, a kar​já​nál fog​va von​szol​va ma​gá​val Cal​-
dert.
A her​ceg jó​val ke​vés​bé tűnt ön​telt​nek, mint ami​kor an​nak ide​jén, az első ta​lál​-
ko​zá​suk nap​ján Hosszú​kezű so​ro​zá​sá​ra si​e​tett, de azért most is mo​soly​gott. Bi​-
zony​ta​la​nul, sá​pad​tan, vö​rös​lő sze​mek​kel, de még​is​csak mo​soly​gott. Resz​ket el​en​-
ged​te, las​san újra fel​töl​tő​dő láb​nyo​mo​kat hagy​va maga után át​cup​po​gott a hét​lé​-
pés​nyi üres sá​ron, be​állt Gyö​nyö​rű​ség mel​lé, és a mö​göt​te vá​ra​ko​zó em​ber​től át​-
vett egy paj​zsot.
Cal​der úgy bic​cen​tett oda min​den​ki​nek a kör​ből, mint​ha régi ba​rá​tai len​né​nek.
Beck felé is bó​lin​tott. Ami​kor a fiú elő​ször lát​ta ezt az ön​elé​gült so​moly​gást, úgy
érez​te, tele van gőg​gel és büsz​ke​ség​gel, az​óta vi​szont ta​lán mind​ket​ten meg​vál​toz​-
tak. Cal​der most már leg​fel​jebb sa​ját ma​gán ne​vet​he​tett. Beck ün​ne​pé​lye​sen vi​szo​-
noz​ta a bic​cen​tést. Tud​ta, mi​lyen szem​be​néz​ni a ha​lál​lal, és biz​tos volt ben​ne,
hogy aki ilyen​kor ké​pes mo​so​lyog​ni, an​nak bi​zony van vér a pu​cá​já​ban. De van
ám!
Cal​der annyi​ra félt, hogy az ar​cok egyet​len ho​má​lyos pa​cá​vá ol​vad​tak össze kö​-
rü​löt​te. Vi​szont el​szán​ta ma​gát, hogy ő is úgy ta​lál​ko​zik a Nagy Ki​egyen​lí​tő​vel,
aho​gyan az apja és a báty​ja. Büsz​kén. Ezt tar​tot​ta szem előtt, így hát ki​tar​tó​an mo​-
soly​gott, és sor​ra bic​cen​tett a ho​mály​ba ve​sző, fel​is​mer​he​tet​len ar​cok felé, mint​ha
nem is a te​me​té​sé​re, ha​nem az es​kü​vő​jé​re ér​ke​zett vol​na.
Be​szél​ni kell. Üres szö​ve​ge​lés​sel el​üt​ni az időt. Mind​egy, csak gon​dol​kod​ni nem
sza​bad. Meg​ra​gad​ta Hosszú​kezű ke​zét, azt, ame​lyik​kel nem a vi​har​vert paj​zsot
tar​tot​ta.
– Hát el​jöt​tél!
Az öreg áll​ta a te​kin​te​tét.
– Ez a leg​ke​ve​sebb, amit meg​te​het​tem.
– Sze​rin​tem meg ez a leg​több, amit meg​te​het​tél. Üze​nem Seff​nek… Nos, üze​nem
neki, hogy bo​csás​son meg.
– Át​adom.
– És fel a fej​jel! Nem te​me​té​sen va​gyunk! – Az öreg bor​dái közé bö​kött. – Még.
– Az el​szór​tan fel​hang​zó kun​co​gás ha​tá​sá​ra már nem ér​zett olyan erős kész​te​tést,
hogy össze​csi​nál​ja a nad​rág​ját. Egy halk, mély han​gú ne​ve​tés is hal​lat​szott a töb​bi
kö​zött. Ko​pog​ta​tó Ide​gen volt az, aki min​den jel sze​rint Cal​der ol​da​lá​ra állt. – Te is
ne​kem tar​tod a paj​zsot?
Az óri​ás fur​kós​bot​nyi mu​ta​tó​uj​já​val meg​ütö​get​te az egé​szen ap​ró​nak ható ke​rek
fa​da​ra​bot.
– Ne​ked.
– Mi​ért jó ez ne​ked?
– A bosszú​szom​jas acél csat​to​gá​sa, a szom​jas föl​det ita​tó vér? A győz​tes di​a​dal​-
or​dí​tá​sa és a hal​dok​ló vesz​tes si​ko​lya? Mi le​het​ne jobb, mint vé​gig​néz​ni, ahogy két
em​ber min​dent be​le​ad, hogy éle​tet és ha​lált csak egy haj​szál vá​laszt​ja el egy​más​-
tól?
Cal​der nyelt egyet.
– De mi​ért mel​lém áll​tál?
– Itt volt hely.
– Ér​tem. – Je​len ál​lás sze​rint ennyit tu​dott aján​la​ni. Egy ké​nyel​mes he​lyet,
ahon​nan vé​gig le​het néz​ni a sa​ját meg​gyil​ko​lá​sát. – Te is csak itt ta​lál​tál he​lyet? –
kér​dez​te Hó​fe​hér​től.
– Én mi​at​tad va​gyok itt, meg Sö​mör és az apád mi​att.
 – Aho​gyan én is – tet​te hoz​zá Fe​hér​sze​mű Han​sul.
Mi​után annyi gyű​lö​let pör​gött le róla, et​től a lo​já​lis gesz​tus​tól most majd​nem fü​-
lig ért a szá​ja.
– So​kat je​lent – szólt re​ked​ten. Az volt ben​ne a szo​mo​rú, hogy iga​zat mon​dott.
Az ök​lé​vel rá​ütött Fe​hér​sze​mű paj​zsá​ra, az​tán meg​szo​rí​tot​ta Hó​fe​hér vál​lát. – So​-
kat je​lent.
De az öle​lés és a könnyes sze​mek ide​je se​be​sen ve​szett a múlt​ba. A kör má​sik ol​-
da​lán nyüzs​gés tá​madt a tö​meg​ben, az​tán az em​be​rek mo​co​rog​ni kezd​tek, és a
paj​zsot tar​tók fél​re​áll​tak. Észak​föld Vé​del​me​ző​je ér​ke​zett az így tá​madt ré​sen ke​-
resz​tül, könnye​dén, mint a sze​ren​cse​já​té​kos, aki ép​pen meg​nyert egy fo​ga​dást. A
háta mö​gött ma​ga​so​dó fe​ke​te zász​ló​ja mint​ha a ha​lál ár​nyé​kát ve​tet​te vol​na a kör​-
re. Fel​ső​tes​tén csak egy bőr​mel​lényt vi​selt, kar​ját és vál​lát kék erek és gö​csör​tös
inak há​ló​za​ta bo​rí​tot​ta, a lánc, amit egy​kor Cal​der apja vi​selt, a nya​ká​ban ló​gott,
kö​ze​pén ka​csin​tott a gyé​mánt.
Te​nye​rek csat​tan​tak, fegy​ve​rek zö​rög​tek, fém kop​pant fém​hez, min​den​ki a nya​-
kát nyúj​tóz​tat​va igye​ke​zett ki​csi​kar​ni egy el​is​me​rő pil​lan​tást a fér​fi​tól, aki le​győz​te
az Uni​ót. Min​den​ki él​jen​zett, még azok is, akik Cal​der ol​da​lán áll​tak a kör​ben.
Alig​ha hi​báz​tat​hat​ta őket. Az​u​tán is össze kell majd ka​par​ni​uk a ke​nyér​re​va​lót,
hogy Mé​tely misz​lik​be ap​rí​tot​ta őt.
– Ezek sze​rint ide​ér​tél. – Mé​tely a fe​jé​vel Resz​ket felé in​tett. – Ag​gód​tam, hogy
a ku​tyám eset​leg meg​evett az éj​sza​ka. – Jó​val har​sá​nyabb ne​ve​tés har​sant, mint
amit a vicc meg​ér​de​melt, de Resz​ket se​bes ar​cá​nak egyet​len izma sem rez​dült. Mé​-
tely mo​so​lyog​va né​zett kör​be a Hő​sök​nek a tö​meg fölé ma​ga​so​dó, páf​rá​nyok lep​te
te​te​jén, az​tán szét​tár​ta a kar​ját. – Úgy lá​tom, nagy​sze​rű kis kört hoz​tunk össze,
kü​lön erre a cél​ra. Mi​cso​da hely!
– Bi​zony – mond​ta Cal​der. Nagy​já​ból ennyi hő​si​es​sé​get tu​dott ki​pré​sel​ni ma​gá​-
ból.
– Ál​ta​lá​ban ra​gasz​kod​ni szok​tunk bi​zo​nyos for​ma​sá​gok​hoz. – Mé​tely kör​be-
kör​be for​gat​ta az uj​ját, mi​köz​ben be​szélt. – Fel​vá​zol​juk az el​dön​te​ni hi​va​tott kér​-
dést, fel​so​rol​juk a baj​no​kok di​cső​ség​lis​tá​ját. Gon​do​lom, ezek​től most el​te​kint​he​-
tünk. Mind​annyi​an tud​juk, mi​ről van szó. Mind​annyi​an tud​juk, hogy nincs di​cső​-
ség​lis​tád. – Újra ne​ve​tés tá​madt, és Mé​tely megint szét​tár​ta a kar​ját. – Ha pe​dig
el​kez​de​ném fel​so​rol​ni azo​kat, aki​ket én küld​tem vissza a sár​ba, soha nem kez​de​-
nénk el.
Comb​csap​ko​dós, fér​fi​as rö​hö​gés. Mint​ha Mé​tely be akar​ta vol​na bi​zo​nyí​ta​ni,
hogy nem​csak hogy jobb har​cos, de szel​le​me​sebb is egy​ben. Ez sem volt igaz​sá​go​-
sabb ver​seny. A győz​te​sek​nek min​dig han​go​sabb ne​ve​tés jár, és Cal​der ez​út​tal ki​-
fo​gyott a tré​fák​ból. Ta​lán mert a ha​lot​tak nem kü​lö​nö​seb​ben vic​ce​sek. Állt hát né​-
mán egy hely​ben, amíg a tö​meg el​csen​de​se​dett, és már nem hal​lat​szott más, csak a
lágy szel​lő a sár fö​lött, a fe​ke​te zász​ló csap​ko​dá​sa meg az egyik nagy kő te​te​jén ülő
ma​dár csi​ri​pe​lé​se.
 Mé​tely mé​lyet só​haj​tott.
– Saj​ná​lat​tal kell kö​zöl​nöm, hogy Car​le​on​ba kül​det​tem a fe​le​sé​ge​dért. Ő ke​zes​-
ke​dett ér​ted a tú​szom​ként, igaz?
– Hagyd bé​kén, te ál​lat! – or​dí​tot​ta Cal​der, majd be​le​ful​lad​va sa​ját fel​tö​rő dü​hé​-
be. – Neki sem​mi köze eh​hez!
– Nem vagy ab​ban a hely​zet​ben, hogy meg​mond ne​kem, ki​nek van köze bár​mi​-
hez. – Mé​tely anél​kül for​dí​tot​ta el a fe​jét, hogy a sze​mét le​vet​te vol​na köz​ben Cal​-
der​ről, és a sár​ba kö​pött. – Fon​tol​ga​tom, hogy meg​ége​tem. Vagy be​le​vá​ga​tom a
vé​res ke​resz​tet, csak hogy pél​dát sta​tu​ál​jak, baz​meg. Nem így sze​ret​te apád is csi​-
nál​ni a régi szép idők​ben? – Mé​tely fel​emel​te nyi​tott te​nye​rét. – De meg​en​ged​he​-
tem ma​gam​nak, hogy nagy​vo​na​lú le​gyek. Azt hi​szem, el​te​kin​tek ezek​től, még​hoz​zá
a Hosszú​kezű Caul irán​ti tisz​te​let​ből. Ő az egyet​len em​ber Észak​föl​dön, aki még
min​dig kur​vá​ra tart​ja ma​gát ah​hoz, amit mond.
– Há​lás kö​szö​ne​tem – dör​mög​te Hosszú​kezű, to​vább​ra is ke​rül​ve Cal​der te​kin​-
te​tét.
– Akár​mi​lyen em​ber hí​ré​ben is ál​lok, nem szí​ve​sen köt​te​tek fel nő​ket. Ha még
job​ban el​lá​gyu​lok, még a vé​gén Fe​hér Mé​tely​nek kell majd szó​lí​ta​no​tok. – Újra
fel​tá​madt a ne​ve​tés, Mé​tely pe​dig pü​föl​ni kezd​te a le​ve​gőt, de olyan se​bes​ség​gel,
hogy Cal​der meg sem tud​ta vol​na szá​mol​ni há​nyat ütött.
Va​la​mi a bor​dái közé bö​kött. A kard​ja mar​ko​lat​gomb​ja. Hó​fe​hér saj​nál​ko​zó te​-
kin​tet​tel nyúj​tot​ta felé a fegy​ve​rét a hü​vely köré te​kert öv​vel együtt.
– Ja, igen. Tudsz adni va​la​mi ta​ná​csot? – kér​dez​te Cal​der, re​mél​ve, hogy az öreg
har​cos össze​húz​za a sze​mét, az​tán meg​oszt vele va​la​mi​lyen okos meg​fi​gye​lést ar​-
ról, hogy Mé​tely túl so​kat hasz​nál​ja a pen​gé​je he​gyét, hogy túl​sá​go​san mély​re en​-
ge​di vál​lát, vagy hogy kö​zép​ma​gas vá​gá​sok​kal meg​le​pő​en könnyen le le​het győz​ni.
De Hó​fe​hér csak fel​fúj​ta az ar​cát.
– De hát ez Fe​ke​te Mé​tely, baz​meg – mor​mog​ta.
– Igen. – Cal​der ke​se​rű nyá​lat nyelt. – Kö​szö​nöm. – Olyan le​han​go​ló volt ez az
egész. Ki​von​ta a kard​ját, a hü​velyt egy da​ra​big bi​zony​ta​la​nul tar​tot​ta a ke​zé​ben,
az​tán vissza​ad​ta. Nem hit​te, hogy szük​sé​ge lesz még rá va​la​ha is. Eb​ből a hely​zet​-
ből nem du​mál​hat​ta ki ma​gát. Néha har​col​ni kell. Mély lé​leg​ze​tet vett, elő​re​lé​pett,
meg​vi​selt sty​ri​ai csiz​má​ja han​go​san cup​pant a sár​ban. Egyet​len kis lé​pés volt a ka​-
vi​csok gyű​rű​je fö​lött, még​is a leg​ne​he​zebb egész éle​té​ben.
Mé​tely előbb az egyik, az​tán a má​sik irány​ban fe​szí​tet​te meg a nya​kát, az​tán rá​-
érő​sen maga is elő​vet​te a kard​ját, a fém hal​kan szisszent.
– Ez a Vé​res Ki​len​ces kard​ja volt. Le​győz​tem. Szem​től szem​ben. Tu​dod. Ott vol​-
tál. Sze​rin​ted mennyi ki​ba​szott esé​lyed van? – A hosszú, szür​ke pen​gé​re pil​lant​va
Cal​der nem érez​te úgy, hogy sze​mer​nyi esé​lye is len​ne. – Hát nem fi​gyel​mez​tet​te​-
lek? Meg​mond​tam, hogy ha a sa​ját já​té​ka​i​dat ját​szod, an​nak csúf vége lesz. – Mé​-
tely le​biggyesz​tett ajak​kal né​zett vé​gig a kör​ben ál​ló​kon. Igaz, ami igaz, ke​vés szép
em​ber akadt kö​zöt​tük. – De ne​ked a bé​ké​ről kel​lett pré​di​kál​nod. Ter​jesz​te​ni kel​-
lett a kis ha​zug​sá​ga​i​dat. Mu​száj volt…
– Fogd be a ret​kes po​fá​dat, és kezd​jük már! – vá​gott or​dít​va a sza​vá​ba Cal​der. –
Te unal​mas vén fasz!
Mor​mo​gás kez​dő​dött, az​tán pá​ran el​ne​vet​ték ma​gu​kat, majd olyan va​dul csör​-
dül​tek kör​ben a fegy​ve​rek, hogy Cal​der kis hí​ján be​tojt. Mé​tely vál​lat vont, és kö​-
ze​lebb lé​pett.
Az em​be​rek han​gos zör​gés​sel cso​szog​tak bel​jebb, az egy​más​hoz csi​kor​du​ló paj​-
zsok össze​ér​tek, és be​zár​ták őket a kör​be. Szí​nes, fes​tett fa fala. Zöld fák, sár​kány​-
fe​jek, höm​pöly​gő fo​lyók, re​pü​lő sa​sok. Egyi​ken-má​si​kon lát​szott, hogy meg​vi​sel​-
ték az el​múlt na​pok tör​té​né​sei. Éhes ar​cok, vi​cso​rok és vi​gyo​rok, a vá​ra​ko​zás​tól
csil​lo​gó te​kin​te​tek gyű​rű​je. Kö​zöt​tük csak Cal​der és Fe​ke​te Mé​tely. A ki​utat csak a
vér je​lent​het​te.
Cal​der​nek va​ló​szí​nű​leg azon kel​lett vol​na gon​dol​kod​nia, ho​gyan küzd​jön meg a
ment​he​tet​le​nül el​le​ne szó​ló esé​lyek​kel, és ho​gyan ússza meg ezt a ka​lan​dot élve.
Azon, hogy mi​ként in​dít​son, dől​jön vagy cse​lez​zen, mi​lyen le​gyen a láb​mun​ká​ja,
meg ha​son​ló​kon. Mert volt esé​lye, nem igaz? Ha két em​ber küzd egy​más​sal, min​-
dig van esély. De más​ra sem tu​dott gon​dol​ni, csak arra, hogy mi​lyen gyö​nyö​rű Seff
arca. Olyan jó lett vol​na csak még egy​szer lát​ni a fe​le​sé​gét. El​mon​da​ni neki, hogy
sze​re​ti, vagy hogy nem kell fél​nie, vagy hogy fe​lejt​se el őt, és él​jen bol​do​gan, vagy
va​la​mi ef​fé​le ha​szon​ta​lan ba​rom​sá​got. Az apja min​dig azt val​lot​ta, hogy ak​kor is​-
mer​szik meg az em​ber iga​zi va​ló​ja, ami​kor szem​be​néz a ha​lál​lal. Ezek sze​rint Cal​-
der vol​ta​kép​pen egy szen​ti​men​tá​lis kis pöcs. Ta​lán a leg​vé​gén mind​annyi​an azok
va​gyunk.
Fel​emel​te a kard​ját, sza​bad ke​zét nyi​tott te​nyér​rel maga elé tar​tot​ta, úgy, ahogy
em​lé​kei sze​rint ta​ní​tot​ták neki an​nak ide​jén. Tá​mad​nia kel​lett. Sö​mör ezt ja​va​sol​-
ta vol​na. Aki nem tá​mad, az ve​szít. Csak ké​sőn vet​te ész​re, hogy re​meg a keze.
Mé​tely te​tő​től tal​pig vé​gig​mér​te, sa​ját pen​gé​jét la​zán ló​gat​ta maga mel​lett. Kur​-
ta ka​ca​já​ban nyo​ma sem volt a jó​kedv​nek.
– Vé​gül is nem kell min​den pár​baj​nak mél​tó​nak len​nie rá, hogy meg​éne​kel​jék. –
Ez​zel elő​re​len​dült, és egy vil​lám​gyors csuk​ló​moz​du​lat​tal alul​ról tá​ma​dott.
Cal​der​nek iga​zán nem volt mi​ért meg​le​pőd​nie azon, hogy egy kard kö​ze​le​dik
felé. Vé​gül is ez a pár​baj lé​nye​ge. De még így is szá​nal​ma​san fel​ké​szü​let​le​nül érte a
tá​ma​dás. Egyet hát​ra​lé​pett, de Mé​tely kard​ja így is olyan zsib​basz​tó erő​vel vá​gó​-
dott az övé​nek, hogy majd ki​csa​var​ta a ke​zé​ből. A pen​gé​je ol​dal​ra csú​szott, ő pe​dig
meg​bil​lent, és sza​bad ke​zé​vel ha​do​nász​va pró​bál​ta vissza​nyer​ni az egyen​sú​lyát. A
tá​ma​dás​sal kap​cso​la​tos min​den gon​do​la​tát egy szem​vil​la​nás alatt űzte tova a min​-
dent el​söp​rő vágy, hogy csak még egy pil​la​na​tig élet​ben ma​rad​jon.
Sze​ren​csé​re Fe​hér​sze​mű Han​sul paj​zsa meg​tá​masz​tot​ta a há​tát, meg​kí​mél​te at​-
tól a meg​aláz​ta​tás​tól, hogy el​te​rül​jön a sár​ban, rá​adá​sul ép​pen ide​jé​ben se​gí​tett
Cal​der​nek vissza​nyer​ni az egyen​sú​lyát ah​hoz, hogy fél​re​ugor​jon Mé​tely kö​vet​ke​ző
tá​ma​dá​sa elől. A két kard is​mét egy​más​nak csat​tant, Cal​der csuk​ló​ja ki​csa​va​ro​-
dott, mire a kör pe​re​mén ál​lók han​gos él​jen​zés​be kezd​tek. Cal​der a fé​le​lem​től va​-
cog​va hát​ra​tán​to​ro​dott, az​tán pró​bált mi​nél tá​vo​labb hú​zód​ni, de a paj​zsok gyű​rű​-
je nem volt va​la​mi nagy. Ép​pen ez volt a lé​nyeg.
Las​san kö​röz​tek egy​mást fi​gyel​ve, Mé​tely könnyed lép​tek​kel, la​zán ló​gat​va a
kard​ját, olyan ma​ga​biz​to​san és nyu​god​tan, aho​gyan Cal​der a sa​ját há​ló​szo​bá​já​ban
érez​te vol​na ma​gát. El​len​fe​le egy jár​ni ta​nu​ló gye​rek tán​tor​gó, bi​zony​ta​lan lép​te​i​-
vel igye​ke​zett ki​tér​ni elő​le, a szá​ja tát​va ma​radt, már​is li​he​gett, és szű​köl​ve hú​zó​-
dott hát​ra Mé​tely leg​ki​sebb gú​nyo​san cse​le​ző moz​du​la​ta​i​ra is. Fül​sü​ke​tí​tő volt a
zaj, a tö​meg pá​ra​fel​hő​ket fúj​va or​dít​va, hö​rög​ve, hu​hog​va tet​te köz​hír​ré, ki​nek
szur​kol, kit gyű​löl és kit…
Cal​der hu​nyor​gott, egy pil​la​nat​ra el​va​kult. Mé​tely ad​dig te​rel​te, amíg a fel​ke​lő
nap a zász​ló ron​gyos szé​le mel​lett el​tűz​ve egye​ne​sen a sze​mé​be sü​tött. Fém vil​lant,
Cal​der két​ség​be​eset​ten ha​do​ná​szott a kard​já​val, de va​la​mi ne​ki​üt​kö​zött a bal vál​-
lá​nak, és ki​for​dí​tot​ta. Hang​ta​la​nul nyö​gött fel, vár​ta, hogy jön a gyöt​rő fáj​da​lom.
Meg​csú​szott, az​tán ami​kor vissza​nyer​te az egyen​sú​lyát, döb​ben​ten ér​zé​kel​te, hogy
egy csepp vére sem fröccsent ki. Mé​tely csak a kard​lap​já​val ütöt​te meg. Ját​szott
vele. Mű​sort ren​de​zett.
A tö​me​gen vé​gig​hul​lám​zó ne​ve​tés elég volt hoz​zá, hogy fel​kor​bá​csol​ja Cal​der
dü​hét. Össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, és maga elé emel​te a kar​dot. Ha nem tá​mad, ve​szít.
Fe​ke​te Mé​tely​re ve​tet​te ma​gát, de annyi​ra csú​szott a ta​laj, hogy a moz​du​lat​ból hi​-
ány​zott min​den len​dü​let. Mé​tely egy​sze​rű​en ol​dalt for​dult, és meg​ál​lí​tot​ta a mel​-
let​te el​bo​tor​ká​ló Cal​der in​ga​tag kard​ját. A pen​gék csi​ko​rog​va csúsz​tak vé​gig egy​-
má​son, a két mar​ko​lat össze​akadt.
– Ki​ba​szott giz​da vagy – szi​szeg​te Mé​tely, és olyan könnye​dén ta​szí​tot​ta el ma​-
gá​tól Cal​dert, mint​ha csak egy le​gyet csap​na agyon. El​len​fe​le sar​ka re​mény​te​le​nül
pró​bált meg​ál​la​pod​ni a sár​ban.
A kör túl​ol​da​lán ál​lók nem vol​tak olyan se​gí​tő​ké​szek, mint az imént Han​sul. Egy
pajzs tar​kón vág​ta Cal​dert, aki erre el​te​rült a föl​dön. Egy pil​la​na​tig sem​mit sem lá​-
tott, és még le​ve​gőt sem ka​pott, a bőre te​tő​től tal​pig bi​zser​gett. Pró​bált fel​tá​pász​-
kod​ni, de a vég​tag​ja​it mint​ha ret​te​ne​tes sú​lyok húz​ták vol​na vissza, a sár​ten​ger va​-
dul hul​lám​zott vele, a gu​nyo​ros han​gok dü​bö​rög​tek, gur​gu​láz​tak kö​rü​löt​te.
A kard​ja nem volt a ke​zé​ben. Utá​na​nyúlt. Egy csiz​ma je​lent meg, és be​le​ta​pos​ta
a ke​zét a hi​deg sár​ba, te​le​fröcs​köl​ve az ar​cát. Cal​der fel​nyö​gött, in​kább a sokk​tól,
mint a fáj​da​lom​tól. A kö​vet​ke​ző nyö​gést vi​szont már két​ség​te​le​nül a fáj​da​lom
okoz​ta, ahogy Mé​tely meg​for​gat​ta a sar​kát, és még mé​lyebb​re pré​sel​te Cal​der ke​-
zét.
– Észak​föld her​ce​ge? – Mé​tely kard​já​nak he​gye el​len​fe​le nya​kát csik​lan​doz​ta.
Cal​der az ég felé for​dí​tot​ta a fe​jét, és te​he​tet​le​nül négy​kéz​láb​ra tá​pász​ko​dott. –
Egy ki​ba​szott sen​ki vagy, fi​acs​kám. – Cal​der fel​szisszent, ahogy a pen​ge hát​ra​fe​-
szí​tet​te a fe​jét, és izzó vá​gást ha​gyott maga után az álla kö​ze​pén.
Mé​tely fel​emelt kéz​zel odébb ko​co​gott. El​húz​ta a mű​sort, mi​köz​ben a paj​zsok
fö​lött vi​gyor​gó, vi​csor​gó, gri​ma​szo​ló em​be​re​i​nek fél​kö​re a ne​vét kán​tál​ta.
– Fe​ke​te… Mé​tely… Fe​ke​te… Mé​tely…
Tíz​fé​le maga is lel​ke​sen ki​a​bált, Arany szin​tén, fegy​ve​re​i​ket rit​mus​ra emel​get​ték
az ég felé. Resz​ket né​mán, ko​mor te​kin​tet​tel fi​gyelt.
Cal​der keze re​me​gett, ahogy ki​emel​te a sár​ból. Vö​rös és fe​ke​te csep​pek hul​lot​tak
le rá az ál​lá​ról, és ha jól lát​ta, nem min​den ujj​per​ce volt ugyan​ott, ahol ré​gen.
– Állj fel! – szó​lalt meg egy sür​ge​tő hang a háta mö​gött. Hó​fe​hér le​he​tett ta​lán.
– Állj fel!
– Mi​ért? – sut​tog​ta a föld​nek. Mi​cso​da szé​gyen! Egy vén pa​raszt mé​szá​rol​ja le
egy ra​kás böm​bö​lő ba​rom szó​ra​koz​ta​tá​sá​ra. Nem mond​hat​ta, hogy nem ér​de​mel​te
meg, de et​től még a do​log nem lett sem von​zóbb, sem ke​vés​bé fáj​dal​mas. Te​kin​te​-
te ki​utat ke​res​ve járt kör​be a paj​zsok gyű​rű​jén. De nem me​ne​kül​he​tett el a ta​po​só
csiz​mák, a len​dü​lő ök​lök, az el​torzult ar​cok meg a zör​gő paj​zsok kö​zött. Nem me​-
ne​kül​he​tett, csak vér​on​tás árán.
Vett pár mély lé​leg​ze​tet, amíg a vi​lág már nem for​gott vele, az​tán bal ke​zé​vel ki​-
ha​lász​ta a kard​ját a sár​ból, és las​san fel​tá​pász​ko​dott. Va​ló​szí​nű​leg gyen​ge​sé​get
kel​lett vol​na tet​tet​nie, de el​kép​zel​ni nem tud​ta, ho​gyan tűn​het​ne még an​nál is
gyen​gébb​nek, mint ami​lyen​nek érez​te ma​gát. Pró​bál​ta ki​ráz​ni a fe​jé​ből a zú​gást.
Vég​té​re is volt esé​lye, nem? Tá​mad​nia kel​lett. De a hol​tak​ra is, na​gyon fá​radt volt.
Már most. A hol​tak​ra is, iszo​nyú​an fájt a tö​rött keze, a je​ges ér​zés egé​szen a vál​lá​ig
ha​tolt.
Mé​tely szín​pa​di​as moz​du​lat​tal fel​dob​ta a kard​ját a le​ve​gő​be. Egy pil​la​nat​ra véd​-
te​le​nül hagy​ta ma​gát, aho​gyan csak az egé​szen ar​ro​gáns har​co​sok te​szik. El​jött a
pil​la​nat, hogy Cal​der le​csap​jon, meg​ment​se ma​gát, rá​adá​sul ki​ér​de​mel​je, hogy
róla is szól​jon pár dal. Ólom​lá​ba​it fel​ké​szí​tet​te az ug​rás​ra, idő​köz​ben azon​ban Mé​-
tely bal ke​zé​vel el​kap​ta a kard​ját, és már​is ké​szen állt. Nem ok nél​kül volt ilyen ar​-
ro​gáns. Ahogy ott áll​tak egy​más​sal szem​ben, a tö​meg las​san el​csen​de​se​dett. A Cal​-
der meg​vá​gott ál​lá​ról csö​pö​gő vér csik​lan​doz​ta a nya​kát, ahogy utat ta​lált raj​ta le​-
fe​lé.
– Em​lé​ke​im sze​rint apád csúf ha​lált halt – ki​ál​tot​ta oda Mé​tely. – Pé​pes​re ver​-
ték a fe​jét a kör​ben. – Cal​der né​mán állt egy hely​ben, gyűj​töt​te az ere​jét még egy
tá​ma​dás​ra, pró​bál​ta fel​mér​ni a tá​vol​sá​got ket​te​jük kö​zött. – Szin​te nem is ma​radt
arca, mire a Vé​res Ki​len​ces vég​zett vele. – Egy nagy lé​pés és egy vá​gás. Most, amíg
Fe​ke​te Mé​tely a szá​ját jár​tat​ja. Ha két em​ber küzd egy​más​sal, min​dig van esély.
Mé​tely el​vi​gyo​ro​dott. – Csúf ha​lál. Azért egyet se félj…
Cal​der ug​rott. Össze​csat​tant a foga, ahogy a bal csiz​má​ja ned​ves föl​det fröcs​költ
fel, a kard​ja a ma​gas​ba emel​ke​dett, és Mé​tely ko​po​nyá​ja felé tar​tott. Bőr csat​tant
bő​rön, ahogy Mé​tely el​kap​ta Cal​der bal csuk​ló​ját a sa​ját jobb​já​val, szin​te be​le​pré​-
sel​te az uj​ja​it a mar​ko​lat​ba, a pen​ge ár​tal​mat​la​nul ino​gott az ég felé mu​tat​va.
– …gon​dos​ko​dom róla, hogy a tied csú​fabb le​gyen – fe​jez​te be a mon​da​tot Mé​-
tely.
Cal​der tö​rött ke​zé​vel pü​föl​te el​len​fe​le vál​lát, uj​jai ha​szon​ta​la​nul csap​kod​ták apja
lán​cát. A hü​velyk​je azért még mű​kö​dött, a kör​mé​vel vé​gig​szán​tot​ta Mé​tely him​lő​-
he​lyes ar​cát, egy csepp vért ser​kent​ve ki. Hö​rög​ve pró​bál​ta el​ér​ni a lyu​kat, ahol
Mé​tely füle volt egy​ko​ron. Min​den csa​ló​dott​sá​gát, min​den el​ke​se​re​dett​sé​gét, min​-
den dü​hét be​le​ad​va rá​ta​lált a heg​re a kör​me he​gyé​vel, össze​szo​rí​tot​ta a fo​gát, és…
Mé​tely kard​já​nak mar​ko​lat​gomb​ja üres puf​fa​nás​sal vá​gó​dott a bor​dái közé, a
fáj​da​lom vé​gig​szá​gul​dott a tes​tén, egé​szen a haja tö​vé​ig. Fel​te​he​tő​leg üvöl​tött is
vol​na, ha ma​rad ben​ne elég szusz, de a le​ve​gő egyet​len, gyo​mor​for​ga​tó pil​la​nat
alatt ki​szö​kött a tü​de​jé​ből. Odébb tá​moly​gott, két​rét gör​nyedt, a fel​to​lu​ló epe fa​-
gyott szá​ját öb​lö​get​te, és vé​kony csík​ban ló​gott alá vé​res aj​ká​ról.
– Azt hit​tem, te vagy a nagy gon​dol​ko​dó. – Mé​tely a bal ke​zé​nél fog​va kény​sze​rí​-
tet​te Cal​dert hogy fel​egye​ne​sed​jen, és így egye​ne​sen az ar​cá​ba vi​cso​rog​has​son. –
Azt hit​ted, le tudsz győz​ni? A kör​ben? Most már nem tűnsz va​la​mi okos​nak, igaz?
– A mar​ko​lat​gomb megint a her​ceg bor​dái közé vá​gó​dott, ép​pen, ami​kor ne​héz​ke​-
sen lé​leg​ze​tet pró​bált ven​ni, újra ki​pré​sel​te a tü​de​jé​ből a ke​vés​ke le​ve​gőt. Cal​der
min​den izma er​nyed​ten ló​gott, akár a ned​ves bir​ka​bőr. – Igaz, em​be​rek? – A tö​-
meg​ben min​den​ki ki​a​bált, gú​nyo​ló​dott, köp​kö​dött, a paj​zsát ráz​ta, és vért kö​ve​telt.
– Fogd meg! – Mé​tely el​ha​jí​tot​ta a kard​ját, Resz​ket pe​dig röp​té​ben el​kap​ta. – Állj
fel, szar​fa​szú! – Mé​tely uj​jai össze​zá​ród​tak Cal​der tor​ka kö​rül, se​be​sen és el​lent​-
mon​dást nem tű​rő​en, akár egy med​ve​csap​da. – Egy​szer éle​ted​ben, ki​vé​te​le​sen állj
fel. – Ki​húz​ta Cal​dert, aki a sa​ját lá​bán már nem tu​dott vol​na egye​ne​sen meg​áll​ni.
A kard​ját még min​dig erőt​le​nül tar​tó keze sem moz​dult, le​ve​gő sem ju​tott a tü​de​-
jé​be. Kü​lö​nö​sen kel​le​met​len ér​zés, ha az em​ber​nek el​szo​rít​ják a lég​csö​vét. Cal​der
te​he​tet​le​nül vo​nag​lott. Há​nyás ízét érez​te a szá​já​ban. Az arca égett és égett. A ha​lál
pil​la​na​ta min​dig meg​le​pe​tés​ként éri az em​bert, még ak​kor is, ha szá​mí​ta​nia kel​le​-
ne rá. Min​den​ki azt hi​szi, hogy ő kü​lön​le​ges, és azt vár​ja, hogy vissza​von​ják az íté​-
le​tet. De sen​ki sem kü​lön​le​ges. Mé​tely szo​rí​tá​sa erő​sebb lett, Cal​der nya​ká​ban már
ro​pog​tak a cson​tok. Úgy érez​te, a sze​me mind​járt ki​ug​rik a he​lyé​ből. Min​dent éles
fény árasz​tott el.
– Azt hi​szed, ez a vég? – Mé​tely vi​gyo​rog​va emel​te ma​ga​sabb​ra Cal​dert, a lába
már alig érin​tet​te a sa​rat. – Csak most kez​dem, te szar​fa…
Éles reccse​nés hal​lat​szott, és sö​tét vér​csí​kok fröccsen​tek az égre. Cal​der eset​le​-
nül lé​pett hát​ra, le​ve​gő után kap​ko​dott, ahogy a tor​ka a kar​dot tar​tó ke​zé​vel együtt
hir​te​len fel​sza​ba​dult, az​tán kis hí​ján ha​nyatt vá​gó​dott, mert Mé​tely ne​ki​dőlt, mi​-
előtt arc​cal elő​re a sár​ba zu​hant vol​na.
Észak​föld urá​nak ket​té​ha​sí​tott ko​po​nyá​já​ból vér frö​csö​gött Cal​der hasz​nál​ha​tat​-
lan​ná vált csiz​má​já​ra.
 Meg​állt az idő.
Min​den hang el​halt, kö​hö​gés​be ful​ladt, a kör​re hir​te​len ha​lá​los csend eresz​ke​-
dett. Min​den te​kin​tet a Fe​ke​te Mé​tely tar​kó​já​ban bu​gyo​gó seb​re sze​ge​ző​dött. Caul
Resz​ket össze​vont szem​öl​dök​kel állt a le​esett ál​lak kö​zött, ke​zé​ben a kard​dal, ami
va​la​ha a Vé​res Ki​len​ce​sé volt. A szür​ke pen​gét Fe​ke​te Mé​tely vére csí​koz​ta és
pettyez​te.
– Nem va​gyok ku​tya – mond​ta Resz​ket.
Cal​der te​kin​te​te Tíz​fé​lé​re ug​rott, ép​pen ak​kor, ami​kor az meg rá​né​zett. Mind​-
ket​te​jük​nek tát​va ma​radt a szá​ja, és va​dul kal​ku​lál​ni kezd​tek. Tíz​fé​le Fe​ke​te Mé​-
tely em​be​re volt. De Fe​ke​te Mé​tely meg​halt, és ez​zel min​den meg​vál​to​zott. Tíz​fé​le
bal sze​me alig ész​re​ve​he​tő​en rán​dult egyet.
Ha esélyt látsz, ne ha​bozz. Cal​der elő​re​ve​tet​te ma​gát, vagy​is in​kább csak esett, a
kard​ja le​csa​pott, ép​pen ami​kor Tíz​fé​le a sa​ját fegy​ve​re után nyúlt, a sze​me el​ke​re​-
ke​dett. Pró​bál​ta maga elé kap​ni a paj​zsát, de az össze​akadt a mel​let​te ál​ló​é​val, így
Cal​der pen​gé​je aka​dály​ta​la​nul ha​sí​tot​ta ket​té az ar​cát, egé​szen az or​rá​ig. Jó​ko​ra
kör​ben min​den​kit te​le​fröcs​költ a vér.
Eb​ből is lát​szik, hogy egy gyen​ge har​cos is könnye​dén le​győz​het egy jót, akár a
bal ke​zé​vel is. Fel​té​ve, hogy csak nála van ki​vont kard.
Beck oda​kap​ta a fe​jét, ami​kor érez​te, hogy Resz​ket meg​moz​dul mel​let​te. Lát​ta a
pen​ge vil​la​ná​sát, a sze​me el​ke​re​ke​dett, a bőre bor​só​dzott, ahogy Mé​tely vé​gig​nyúlt
a sár​ban. A kard​ja után nyúlt. Gyö​nyö​rű​ség el​kap​ta a csuk​ló​ját, mi​előtt oda​ért vol​-
na.
– Ne!
Beck össze​rez​zent, ahogy Cal​der a kard​já​val ha​do​nász​va felé in​dult. Üres kop​pa​-
nás hal​lat​szott, vér frö​csö​gött kö​rü​löt​tük, egy csepp Beck ar​cá​ra is ju​tott be​lő​le.
Pró​bál​ta le​ráz​ni ma​gá​ról Gyö​nyö​rű​sé​get, hogy hoz​zá​fér​hes​sen a kard​já​hoz, de
Scorry a paj​zsot tar​tó kar​já​ra tet​te a ke​zét, és vissza​húz​ta.
– Min​den​ki​nek más a he​lyes – súg​ta a fü​lé​be.
Cal​der tá​mo​lyog​va állt, a szá​ja tát​va ma​radt, a szí​ve olyan he​ve​sen vert, hogy majd
szét​rob​bant tőle a feje, a te​kin​te​te ide-oda ug​rált a döb​bent ar​cok kö​zött. Tíz​fé​le
csu​pa vér pri​bék​jei. Arany, Vas​fe​jű meg a Ne​ves Em​be​re​ik. Kö​zöt​tük pe​dig Resz​-
ket, még min​dig a ke​zé​ben a kard​dal, ami ket​té​ha​sí​tot​ta Mé​tely fe​jét. A kör bár​me​-
lyik pil​la​nat​ban át​ala​kul​ha​tott a mé​szár​lás or​gi​á​já​vá, és egye​lő​re sen​ki meg nem
tud​ta vol​na mon​da​ni, ki ke​rül​ne ki be​lő​le élve.
– Gye​rünk! – szólt re​ked​ten, bi​zony​ta​lan lé​pést téve Tíz​fé​le em​be​rei felé. Túl
akart vég​re esni raj​ta. Csak vé​gez​ze​nek már vele!
De azok úgy hát​rál​tak elő​re, mint​ha Cal​der maga Skar​ling len​ne. Nem ér​tet​te,
mi​ért, amíg egy​szer​re ár​nyék ve​tült rá, és ir​dat​lan súlyt ér​zett a vál​lán. Olyat, hogy
majd össze​bi​csak​lott alat​ta a tér​de.
 Ko​pog​ta​tó Ide​gen ha​tal​mas keze volt az.
– Ez jó volt! – mond​ta az óri​ás. – És be​csü​le​tes is, mert há​bo​rú​ban az a be​csü​le​-
tes, ami a győ​ze​lem​hez kell, és a leg​na​gyobb győ​ze​lem az, ami​hez a leg​ke​ve​sebb
kard​vá​gás​ra van szük​ség. Be​thod Észak​föld ki​rá​lya volt. Úgy van rend​jén, ha a fia
is az lesz. Én, Ko​pog​ta​tó Ide​gen, a Száz Törzs fő​nö​ke Fe​ke​te Cal​der mel​lé ál​lok.
Hogy az óri​ás azt hit​te, az or​szág urá​nak min​dig a neve elé szúr​ják azt, hogy Fe​-
ke​te, eset​leg úgy gon​dol​ta, Cal​der a győ​ze​lem​mel együtt sze​rez​te meg ma​gá​nak jo​-
got a vi​se​lé​sé​hez, vagy csak tet​szett neki a hang​zá​sa, azt sen​ki meg nem tud​ta vol​-
na mon​da​ni. Így vagy úgy, a név meg​ma​radt.
– És én is. – Hosszú​kezű Cal​der má​sik vál​lá​ra csa​pott, vi​gyor​gó arca is meg​je​-
lent vas​kos uj​jai mel​lett. – A fiam mel​lé ál​lok. Fe​ke​te Cal​der mel​lé. – Egy​szer​re
büsz​ke apa lett, aki fel​té​tel nél​kül tá​mo​gat​ta Cal​dert. Mé​tely meg​halt, és ez min​-
dent meg​vál​toz​ta​tott.
– És én is. – Hó​fe​hér je​lent meg a má​sik ol​da​lon, és min​den, amit Cal​der szó​-
csép​lés​nek hitt, a ren​ge​teg el​ve​tett mag, ami​ről azt hit​te, rég el​pusz​tult és fe​le​dés​-
be me​rült, egy​szer​re szár​ba szök​kent, és gyö​nyö​rű​sé​ges vi​rá​got ho​zott.
– És én is. – Vas​fe​jűn volt a sor. Ki​lé​pett az em​be​rei kö​zül, és kur​tán bic​cen​tett
Cal​der​nek.
– És én is. – Arany sem​mi eset​re sem akar​ta hagy​ni, hogy ri​vá​li​sa meg​előz​ze. –
Fe​ke​te Cal​der mel​lett ál​lok!
– Fe​ke​te Cal​der! – ki​ál​toz​ták kör​ben az em​be​re​ik, fő​nö​ke​i​ket kö​vet​ve. – Fe​ke​te
Cal​der! – Azon ver​seng​tek, ki tud​ja han​go​sab​ban or​dí​ta​ni a ne​vet, mint​ha a dol​-
gok el​in​té​zé​sé​nek vá​rat​lan új mód​já​hoz való hű​sé​gü​ket leg​fő​kép​pen a hang​ere​jük​-
kel bi​zo​nyít​hat​ták vol​na. – Fe​ke​te Cal​der! – Mint​ha mind​vé​gig ezt akar​ták vol​na.
Mint​ha erre szá​mí​tot​tak vol​na.
Resz​ket le​gug​golt, és le​emel​te az össze​ga​ba​lyo​dott lán​cot Mé​tely ket​té​ha​sí​tott
fe​jén ke​resz​tül. Egy uj​já​ra akaszt​va kí​nál​ta fel új fő​nö​ké​nek. A gyé​mánt, amit egy​-
kor Cal​der apja vi​selt, és most fé​lig in​kább ru​bin​nak tűnt a vér​től, könnye​dén hin​-
tá​zott a vé​gén.
– Úgy tű​nik, győz​tél – mond​ta Resz​ket.
Ret​te​ne​tes fáj​dal​mai el​le​né​re Cal​der ta​lált ma​gá​ban erőt a mo​soly​gás​hoz.
– És tény​leg úgy tű​nik, nem igaz?
Begy tu​cat​já​nak ma​ra​dé​ka ész​re​vét​le​nül hú​zó​dott hát​rébb, mi​köz​ben a leg​töb​ben
in​kább mi​nél kö​ze​lebb pró​bál​tak jut​ni az ese​mé​nyek​hez.
Gyö​nyö​rű​ség to​vább​ra is Beck kar​ját, Scorry pe​dig a vál​lát szo​rí​tot​ta. Ahogy egy​-
re tá​vo​labb rán​gat​ták a kör​től, el​ha​lad​tak egy csa​pat izzó te​kin​te​tű fér​fi mel​lett,
akik már​is le​sza​kí​tot​ták a rúd​já​ról Mé​tely zász​la​ját, és ép​pen az​zal vol​tak el​fog​lal​-
va, hogy ca​fa​tok​ra szag​gas​sák. Yon és Özön kö​vet​te őket. Mi​köz​ben Fe​ke​te Mé​tely
had​urai egy​ko​ri gaz​dá​juk holt​tes​tén ke​resz​tül már​is Fe​ke​te Cal​der​hez igye​kez​tek,
hogy ki​nyal​ják a seg​gét, má​sok in​kább odébb​áll​tak. Em​be​rek, akik érez​ték, hon​-
nan fúj a szél, és úgy sej​tet​ték, hogy ha ma​rad​nak, egye​ne​sen vissza​fúj​hat​ja őket a
sár​ba. Em​be​rek, akik kö​zel áll​tak Mé​tely​hez, vagy an​nak ide​jén össze​rúg​ták a port
Be​thod​dal, és most in​kább nem bíz​tak a fia kö​nyö​rü​le​té​ben.
Meg​áll​tak a Hő​sök egyi​ké​nek hosszú ár​nyék​ban, Gyö​nyö​rű​ség a kő​nek tá​masz​-
tot​ta a paj​zsát, és ala​po​san kö​rül​né​zett. Min​den​ki a maga dol​gá​val volt el​fog​lal​va,
és sen​ki rá​juk sem he​de​rí​tett.
A nő be​nyúlt a ka​bát​ja alá, ki​hú​zott va​la​mit, és Yon ke​zé​be nyom​ta.
– Ne​sze, ez a tied! – Ahogy Yon va​la​mi mo​soly​sze​rű​ség​gel az ar​cán össze​zár​ta
kö​rü​löt​te jó​ko​ra ök​lét, ér​me​csör​gés hal​lat​szott. Gyö​nyö​rű​ség át​adott egy ugyan​-
olyan tár​gyat Scorry​nak, egy har​ma​di​kat pe​dig Özön​nek. A kö​vet​ke​zőt Beck felé
nyúj​tot​ta. Egy er​szény volt az. Még​hoz​zá nem is ke​vés pénz​zel, amennyi​re a du​do​-
ro​dá​sá​ból meg le​he​tett ítél​ni. A fiú csak állt, és né​mán me​redt rá, amíg Gyö​nyö​rű​-
ség az orra alá nem nyom​ta. – Te a fe​lét ka​pod.
– Nem – mond​ta Beck.
– Új vagy, fiam. Ha fe​le​annyi jut ne​ked, mint más​nak, az több mint igaz​sá​gos.
– Nem kell.
Most már mind​annyi​an cso​dál​koz​va néz​tek rá.
– Nem kell neki – dör​mög​te Scorry.
– Mást kel​lett vol​na ten​nünk… – Beck maga sem iga​zán tud​ta, mit kel​lett vol​na
ten​ni​ük. – He​lye​sen cse​le​ked​nünk… – fe​jez​te be az​tán eset​le​nül.
– Hogy mi? – Yon arca meg​ve​tő gri​masz​ra torzult. – Azt re​mél​tem, soha töb​bé
nem hal​lom ezt a ba​rom​sá​got! Ha majd el​töl​töt​tél húsz évet eb​ben a sö​tét szak​má​-
ban, még​sem tudsz se​be​ken kí​vül sem​mit sem fel​mu​tat​ni, ak​kor majd pré​di​kál​-
hatsz ne​kem ar​ról, hogy mi a he​lyes, te kis ro​ha​dék, baz​meg! – Beck felé len​dült,
de Gyö​nyö​rű​ség fel​emel​te a kar​ját, és meg​ál​lí​tot​ta.
– Mi​től len​ne he​lyes az, ami​nek az a vége, hogy töb​ben hal​nak meg, mint ahá​-
nyan élet​ben ma​rad​nak? – A nő hal​kan be​szélt, a hang​já​ban nem volt nyo​ma düh​-
nek. – Nos? Tu​dod, hány ba​rá​tot vesz​tet​tem el az el​múlt né​hány nap​ban? Mi eb​-
ben a he​lyes? Mé​telyt meg​öl​ték. Így vagy úgy, de meg​öl​ték. Har​col​nunk kel​lett vol​-
na érte? Mi​ért? Sem​mit sem je​lent ne​kem. Nem jobb Cal​der​nél, sem sen​ki más​nál.
Azt mon​dod, ezért kel​lett vol​na meg​hal​nunk, Vö​rös Beck?
Beck egy pil​la​na​tig nem fe​lelt, csak állt tá​tott száj​jal.
– Nem tu​dom – mond​ta az​tán. – De a pénz nem kell. Egy​ál​ta​lán kié?
– A mi​enk – fe​lel​te Gyö​nyö​rű​ség a fiú sze​mé​be néz​ve.
– Nincs ez így jól.
– Egye​nes vagy, mint a szál​fa, mi? – A nő bó​lin​tott, a sze​mé​ben fá​radt​ság lát​-
szott. – Hát jó: Sok sze​ren​csét hoz​zá. Szük​sé​ged lesz rá.
Özön​nek mint​ha némi lel​ki​is​me​ret-fur​da​lá​sa tá​madt vol​na, de az fel sem me​rült
ben​ne, hogy bár​mit is vissza​ad​jon. Scorry hal​vány mo​sollyal a föld​re dob​ta a kard​-
ját, tö​rök​ülés​ben rá​ült, és egy dalt kez​dett dú​dol​ni, ami​ben ne​mes tet​tek​ről esett
szó. Yon össze​rán​colt hom​lok​kal tur​kált az er​szé​nyé​ben, igye​ke​zett meg​szá​mol​ni,
mennyi pénzt ka​pott.
– Va​jon mit mon​dott vol​na erre Begy? – ve​tet​te fel Beck.
Gyö​nyö​rű​ség meg​rán​tot​ta a vál​lát.
– Kit ér​de​kel? Begy el​ment. Ma​gunk​nak kell dön​té​se​ket hoz​nunk.
– Igen. – Beck egyik arc​ról a má​sik​ra né​zett. – Igen. – Ez​zel el​vo​nult.
– Hová mész? – ki​ál​tott utá​na Özön.
A fiú nem fe​lelt.
El​ha​ladt a Hő​sök egyi​ke mel​lett, vál​lá​val sú​rol​va az ősi kö​vet, és csak gya​lo​golt
to​vább. Át​ug​rot​ta a kő​fa​lat, le​si​e​tett a domb észa​ki lej​tő​jén, a paj​zsot le​ráz​ta a kar​-
já​ról, és a hosszú fű​ben hagy​ta. Itt-ott fér​fi​ak be​szél​get​tek. Vi​tat​koz​tak. Va​la​ki kést
rán​tott, egy má​sik pe​dig fel​emelt kéz​zel hát​rált. A hí​rek​kel együtt ter​jedt a pá​nik
is. A pá​nik, a ha​rag, a fé​le​lem és az öröm.
– Mi tör​tént? – kér​dez​te va​la​ki Beck​től, meg​ra​gad​va a kö​pe​nyét. – Győ​zött Mé​-
tely?
A fiú le​ráz​ta ma​gá​ról a fér​fi ke​zét.
– Nem tu​dom.
To​vább szed​te a lá​bát, már-már fu​tott le​fe​lé a domb​ról, az​tán el a csa​ta​me​ző​ről.
Egy dol​got biz​to​san tu​dott. Ez az élet nem neki való. Ha a da​lok tele is van​nak
nagy​sze​rű tet​tek​kel, itt csak​is a kö​vek va​ló​di hő​sök. Csak​is a kö​vek.
 A történelem sodra

Fin​ree oda​ment, ahol a se​be​sül​tek fe​küd​tek, hogy azt te​gye, amit a nők​től el​vár​tak
a csa​ta vé​gez​té​vel. Hogy meg​nyug​tas​sa a ki​szá​radt tor​ko​kat a szom​ja​zó aj​kak​hoz
emelt víz​zel. Hogy be​kö​töz​ze a se​be​ket a ru​há​ja sze​gé​lyé​ből le​té​pett gyolccsal.
Hogy meg​nyug​tas​sa a hal​dok​ló​kat halk éne​ké​vel, ami az édes​any​juk​ra em​lé​kez​tet​-
te őket.
Mind​ezek he​lyett ő vé​gül csak állt és bá​mult. El​bor​zasz​tot​ta a sí​rás, a nyü​szí​tés,
az el​ke​se​re​dett mo​tyo​gás ször​nyű kó​ru​sa. A le​gyek, az ürü​lék, a vér áz​tat​ta le​pe​-
dők. Az em​be​ri ron​csok kö​zött fe​hér szel​le​mek ko​mor​sá​gá​val sik​ló ápo​ló​nők hig​-
gadt​sá​ga. Le​ges​leg​in​kább azon​ban a se​be​sül​tek szá​ma bor​zasz​tot​ta el. Hosszú so​-
rok​ban he​ver​tek szal​ma​zsá​ko​kon, pok​ró​co​kon vagy a hi​deg föl​dön. Több​szá​zad​nyi
em​ber. Több zász​ló​alj​nyi.
– Több mint egy tu​cat van – szó​lalt meg mel​let​te egy fi​a​tal fel​cser.
– De hát szá​zá​val van​nak – nyög​te ki Fin​ree. Erőt kel​lett ven​nie ma​gát, hogy ne
fog​ja be az or​rát a bűz mi​att.
– Nem. Úgy ér​tem, több mint egy tu​cat ilyen sá​tor van. Tud kö​tést cse​rél​ni?
Ha lé​te​zett egy​ál​ta​lán olyan, hogy ro​man​ti​kus seb, an​nak itt nem volt he​lye.
Min​den le​fej​tett kö​tés gro​teszk sztrip​tíz volt, alat​ta rém​álom​sze​rű, friss, szi​vár​gó
seb​bel. Egy fel​ha​sí​tott fe​nék, egy be​hor​padt áll​ka​pocs, ami mö​gül hi​ány​zott a leg​-
több fog és a nyelv fele, egy fél​be​vá​gott kéz, ami​ből csak a hü​velyk- és a mu​ta​tó​ujj
ma​radt meg, egy ki​lyu​kasz​tott has, ami​ből vi​ze​let szi​vár​gott. Egy em​bert meg​vág​-
tak a nyak​szirt​jén, és most nem tu​dott mo​zog​ni, csak fe​küdt a ha​sán, a le​ve​gő hal​-
kan sí​polt a tor​ká​ban. Sze​mé​vel kö​vet​te a mel​let​te el​ha​la​dó Fin​reet, te​kin​te​té​től
vé​gig​fu​tott a nő há​tán a hi​deg. Meg​nyú​zott, meg​égett, kü​lö​nös mó​do​kon fel​szab​-
dalt tes​te​ket lá​tott, más​kor rejt​ve ma​ra​dó bel​ső​sé​ge​ik most bor​zasz​tó lát​ványt
nyújt​va szem előtt he​ver​tek. Az ilyen se​bek örök​re tönk​re​tesz​nek egy em​bert.
Örök​re tönk​re​te​szik azo​kat is, akik sze​re​tik őket.
Fin​ree pró​bált a mun​ká​já​ra fi​gyel​ni, bár​mi​lyen ször​nyű is volt, az aj​kát ha​rap​-
dál​ta, re​me​gő ke​zei ügyet​le​nül igaz​gat​ták a cso​mó​kat és a tű​ket. Pró​bált nem oda​-
fi​gyel​ni a sut​tog​va kö​nyör​gők​re, aki​ken úgy​sem tu​dott vol​na se​gí​te​ni. Aki​ken már
sen​ki sem tu​dott vol​na se​gí​te​ni. Vö​rös fol​tok je​len​tek meg az új kö​té​se​ken, még
mi​előtt vég​zett vol​na, az​tán csak te​re​bé​lye​sed​tek és te​re​bé​lye​sed​tek, mi​köz​ben
Fin​ree pró​bál​ta vissza​foj​ta​ni a könnye​it meg a fel​tö​rő epét. To​vább​állt a kö​vet​ke​ző
se​be​sült​höz, aki​nek bal kar​ja kö​nyök​ből hi​ány​zott, arca bal fe​lét kö​té​sek bo​rí​tot​-
ták, és…
– Fin​ree!
A nő je​ges ré​mü​let​tel ál​la​pí​tot​ta meg, hogy Brint ez​re​des fek​szik előt​te. Mint​ha
egy örök​ké​va​ló​sá​gig me​red​tek vol​na egy​más​ra ret​te​ne​tes csend​ben, azon a ret​te​-
ne​tes he​lyen.
– Nem tud​tam… – Fin​ree annyi min​dent nem tu​dott, hogy fo​gal​ma sem volt,
ho​gyan foly​tas​sa.
– Teg​nap – mond​ta egy​sze​rű​en a fér​fi.
– Min​den… – A nő majd​nem meg​kér​dez​te Brin​tet, hogy min​den rend​ben van-e,
de si​ke​rült el​ha​rap​nia a vé​gét. Ször​nyű​sé​ge​sen nyil​ván​va​ló volt a vá​lasz. – Kell
vala…
– Hal​lot​tál va​la​mit? Már​mint Aliz​ról. – Fin​ree gyom​ra már a név hal​la​tán is
még job​ban össze​rán​dult. Meg​ráz​ta a fe​jét. – Vele vol​tál. Hol tar​tot​tak fog​va ben​-
ne​te​ket?
– Nem tu​dom. Csuk​lyát húz​tak a fe​jem​re. El​vit​tek, az​tán vissza​küld​tek. – És
igen, odá​ig volt a bol​dog​ság​tól, ami​ért Aliz ma​radt ott a sö​tét​ben, nem pe​dig ő. –
Nem tu​dom, hol le​het most… – Azért volt egy öt​le​te. Ta​lán Brint​nek is. Ta​lán a
fér​fi más​sal sem fog​lal​ko​zott már, csak öt​le​te​lés​sel.
– Mon​dott va​la​mit?
– Na​gyon… bá​tor volt. – Fin​ree​nek si​ke​rült va​la​mi sá​pa​tag mo​soly​sze​rű​sé​get
eről​tet​nie az ar​cá​ra. Ezt vár​ják el ilyen​kor az em​ber​től, ugye? Hogy ha​zud​jon. –
Azt mond​ta, sze​ret té​ged. – Nyug​ta​tó​lag Brint kar​já​ra tet​te a ke​zét. Arra, ame​lyik
még meg​volt neki.
– Azt mond​ta… ne félj.
– Hogy ne ag​gód​jak – mo​tyog​ta a fér​fi, vér​ben úszó fél sze​mé​vel néz​ve fel. Kép​-
te​len​ség volt meg​ál​la​pí​ta​ni, hogy si​ke​rült meg​vi​gasz​tal​ni, eset​leg fel​há​bo​ro​dott,
vagy egy​sze​rű​en egy szót sem hitt el Fin​ree sem​mit​mon​dó, ön​ma​gát men​te​ge​tő
frá​zi​sa​i​ból. – Leg​alább tud​nék va​la​mit.
Fin​ree nem hit​te, hogy se​gí​te​ne, ha tud​na va​la​mit. Neki sem se​gí​tett.
– Annyi​ra saj​ná​lom – sut​tog​ta. Rá sem bírt töb​bé néz​ni a fér​fi​ra. – Pró​bál​tam…
Meg​tet​tem min​dent, amit tud​tam, de… – Ez leg​alább igaz volt. Ugye? Még egy​szer
utol​já​ra meg​szo​rí​tot​ta Brint er​nyedt kar​ját. – El kell men​nem még köt​sze​rért.
– Vissza​jössz?
– Igen. – Ahogy Fin​ree fel​állt, maga sem tud​ta, hogy to​vább​ra is ha​zu​dik-e. –
Per​sze hogy vissza​jö​vök. – Kis hí​ján el​esett a sa​ját lá​bá​ban, annyi​ra si​e​tett, hogy
el​me​ne​kül​jön eb​ből a rém​álom​ból, mi​köz​ben újra meg újra meg​kö​szön​te a sors​-
nak, hogy ő volt az, akit el​vit​tek on​nan.
 Ele​ge lett a ve​zek​lés​ből, fel​bal​la​gott hát a domb​ol​da​lon apja fő​ha​di​szál​lá​sa felé.
El​ha​ladt két káp​lár mel​lett, akik ré​szeg tán​cot jár​tak egy he​ge​dű cin​co​gó hang​já​ra.
Egy csa​pat​ra való nő mel​lett, akik in​ge​ket mos​tak a pa​tak​ban. Egy csa​pat​ra való
ka​to​na mel​lett, akik lel​ke​sen áll​tak sor​ba a ki​rály ara​nyá​ért; a to​lon​gá​son ke​resz​tül
még egy ér​mét is lá​tott csil​lan​ni a pénz​tá​ros ke​zé​ben. Egy ki​sebb gyü​le​ke​zet​re való
hő​bör​gő ke​res​ke​dő, szél​há​mos meg stri​ci mel​lett, akik már​is le​csap​ni ké​szül​tek a
pénz​re, mint si​rá​lyok a mor​zsá​ra, mi​után két​ség​te​le​nül rá​döb​ben​tek, hogy a béke
ha​ma​ro​san vé​get vet az üz​le​tük​nek, és a be​csü​le​tes em​be​rek​nek is le​he​tő​sé​get ad,
hogy meg​szed​jék ma​gu​kat.
Nem messze a paj​tá​tól el​ha​ladt Mit​te​rick mel​lett, akit ve​zér​ka​rá​nak né​hány tag​-
ja vett kö​rül. A tá​bor​nok ko​mo​ran bic​cen​tett felé,
Fin​ree pe​dig azon​nal rá​jött, hogy va​la​mi nincs rend​jén. Mit​te​rick ál​ta​lá​ban ki​-
szá​mít​ha​tó​an és el​vi​sel​he​tet​le​nül ön​telt volt. Az​tán a nő meg​pil​lan​tot​ta az ala​-
csony ajtó előtt álló Ba​yazt is, és még rosszabb lett az elő​ér​ze​te. Ami​kor a má​gus
fél​re​állt, hogy be​en​ged​je, te​kin​te​té​ben ott volt min​den ön​telt​ség, ami Mit​te​rick​ből
hi​ány​zott.
– Fin! – Az apja egye​dül állt a fél​ho​má​lyos szo​ba kö​ze​pén. Cso​dál​ko​zó mo​sollyal
fo​gad​ta Fin​reet. – Hát ez van. – Az​tán le​ült egy szék​re, re​meg​ve fel​só​haj​tott, és ki​-
gom​bol​ta a zub​bo​nya fel​ső gomb​ját. Húsz éve nem tett ilyet nap​nyug​ta előtt.
Fin​ree is​mét ki​lé​pett a sza​bad le​ve​gő​re. Ba​yaz csak pár tu​cat lé​pés​nyi​re tá​vo​lo​-
dott el, és gön​dör ina​sá​val be​szél​ge​tett hal​kan.
– Maga! Be​szél​ni aka​rok ma​gá​val!
– Én pe​dig ma​gá​val. Mi​cso​da sze​ren​csés vé​let​len! – A má​gus a szol​gá​ló​já​hoz
for​dult. – Ak​kor vidd el neki a pénzt, ahogy meg​be​szél​tük, és… kül​dess az ólom​ön​-
tő​kért. – A szol​gá​ló meg​ha​jolt, és tisz​te​let​tel​je​sen el​hát​rált. – Nos, mit te​he​tek…
– Nem vált​hat​ja le!
– No de ki​ről be​szé​lünk?
– Az apám​ról! – csat​tant fel a nő. – Mint azt maga is pon​to​san tud​ja.
– Nem vál​tot​tam le. – Ba​yaz mint​ha egé​szen jól szó​ra​ko​zott vol​na. – Az ap​já​ban
volt annyi tisz​tes​ség és jó​zan ész, hogy le​mon​dott.
– Ő a leg​jobb em​ber a fel​adat​ra! – Fin​ree​nek úgy kel​lett vissza​fog​nia ma​gát,
hogy ne ra​gad​ja meg a má​gus ko​pasz fe​jét, és ne ha​rap​jon bele. – Ő az egyet​len,
aki tett is va​la​mit azért, hogy vé​get ves​sen en​nek az ér​tel​met​len mé​szár​lás​nak!
Mit​te​rick, az a fel​fu​val​ko​dott hü​lye? Teg​nap a fél had​osz​tá​lyát a ha​lál​ba ve​zé​nyel​-
te. A ki​rály​nak olyan em​be​rek​re van szük​sé​ge, akik…
– A ki​rály​nak olyan em​be​rek​re van szük​sé​ge, akik en​ge​del​mes​ked​nek.
– Ma​gá​nak nincs is fel​ha​tal​ma​zá​sa! – Fin​ree​nek el-el​csuk​lott a hang​ja. – Apám
a mar​sall, szé​ke van a Zárt Ta​nács​ban, csak maga a ki​rály moz​dít​hat​ja el!
 – Ó, mi​lyen kí​nos! Az ál​lam​gé​pe​zet sa​ját ma​gam ál​tal al​ko​tott sza​bá​lyai fog​nak
ki raj​tam! – Ba​yaz ki​tol​ta az alsó aj​kát, az​tán a ka​bát​ja zse​bé​be nyúlt, és elő​vett
egy ne​héz vö​rös pe​csét​tel le​zárt te​ker​cset. – Ak​kor gon​do​lom, en​nek sin​csen sú​lya.
– A vas​tag per​ga​men hal​kan ro​po​gott, ahogy a má​gus ki​gön​gyö​lí​tet​te. Fin​ree​nek
hir​te​len a lé​leg​ze​te is el​akadt. Ba​yaz meg​kö​szö​rül​te a tor​kát. – Őfel​sé​ge, a ki​rály
ren​de​le​te ér​tel​mé​ben Ha​rod dan Brock el​fog​lal​ja apja he​lyét a Nyílt Ta​nács​ban. A
Keln kö​ze​lé​ben fek​vő csa​lá​di bir​to​kok egy ré​sze is megint az övé le​het, csak​úgy,
mint több föld​te​rü​let Os​ten​horm kö​ze​lé​ben. Re​mé​nye​im sze​rint a fér​je itt te​lep​-
szik majd le, hogy el​lás​sa új fel​ada​ta​it Ang​land kor​mány​zó​ja​ként. – Ba​yaz meg​for​-
dí​tot​ta a per​ga​ment, és a nő sze​me elé emel​te. Fin​ree te​kin​te​te úgy fu​tott vé​gig a
cir​kal​mas be​tűk so​ra​in, mint fös​vé​nyé a kin​cses​lá​dán.
– Ho​gyan is ne ha​tot​ta vol​na meg a ki​rályt a meg​ho​zott ren​ge​teg ál​do​zat, a hű​-
ség, a bá​tor​ság, ami​ről az ifjú Lord Brock ta​nú​bi​zony​sá​got tett? – Ba​yaz kö​ze​lebb
ha​jolt. – És ak​kor még nem is em​lí​tet​tük, mi​lyen bá​tor és áll​ha​ta​tos volt a fe​le​sé​-
ge, aki mi​után az észak​föl​di​ek fog​sá​gá​ba esett, szem​be​szállt Fe​ke​te Mé​tellyel, és
hat​van fo​goly ki​sza​ba​dí​tá​sát kö​ve​tel​te. Ő Ma​gasz​tos Fel​sé​ge kő​szí​vű len​ne! Nem
az, amennyi​ben kí​ván​csi lett vol​na rá. Nin​cse​nek so​kan, akik​re ez ke​vés​bé len​ne
igaz nála. Sírt, ami​kor a fér​je hő​si​es ro​ha​má​ról ol​va​sott a híd​nál. Sírt! Az​tán meg​-
pa​ran​csol​ta, hogy fo​gal​maz​zák meg ezt a ren​de​le​tet, és egy órán be​lül alá is írta. –
A má​gus még kö​ze​lebb ha​jolt, Fin​ree érez​te a lé​leg​ze​tét az ar​cán. – Me​rem ál​lí​ta​ni,
hogy ha az em​ber kö​ze​lebb​ről meg​vizs​gál​ná ezt a do​ku​men​tu​mot… lát​ná őfel​sé​ge
őszin​te könnye​i​nek nyo​ma​it a bor​jú​bő​rön.
Fin​ree le​vet​te a te​kin​te​tét a per​ga​men​ről, most elő​ször, ami​óta a má​gus az orra
alá dug​ta. Olyan kö​zel vol​tak egy​más​hoz, hogy lá​tott min​den ősz szá​lat Ba​yaz sza​-
kál​lá​bán, min​den egyes bar​na máj​fol​tot a ko​pasz fe​jén, min​den egyes mély rán​cot
a bő​rén.
– Egy hét​be te​lik, mire a hí​rek el​jut​hat​nak hoz​zá, és még egy​be, mire a ren​de​let
ide​ér. Egyet​len nap telt el az​óta, hogy…
– Tud​ja be a va​rázs​lat​nak. Őfel​sé​ge por​hü​ve​lye ugyan egy​hét​nyi tá​vol​ság​ra tar​-
tóz​ko​dik Adu​á​ban, de a jobb​ke​ze? – Ba​yaz fel​emel​te a sa​ját​ját. – A jobb​ke​ze egy
ki​csit kö​ze​lebb van. De mind​ez most lé​nyeg​te​len. – Só​hajt​va hát​ra​lé​pett, és ne​ki​-
állt megint fel​te​ker​ni a per​ga​ment. – Mint em​lí​tet​te, nincs fel​ha​tal​ma​zá​som. Akár
el is éget​he​tem ezt az ér​ték​te​len pa​pír​da​ra​bot, igaz?
– Ne! – Fin​ree leg​szí​ve​seb​ben ki​tép​te vol​na a te​ker​cset a fér​fi ke​zé​ből. – Ne!
– Már nem til​ta​ko​zik apja le​vál​tá​sa el​len?
Fin​ree az aj​ká​ba ha​ra​pott. A há​bo​rú po​kol meg min​den, de még​is​csak le​he​tő​sé​-
ge​ket kí​nál.
– Ő mon​dott le.
– Va​ló​ban? – Ba​yaz szé​le​sen el​mo​so​lyo​dott, de zöld sze​me to​vább​ra is ri​de​gen
vil​lo​gott. – Ön is​mét le​nyű​göz. Őszin​tén gra​tu​lá​lok fér​je se​bes emel​ke​dé​sé​hez a
ha​ta​lom csú​csa​i​ra. És per​sze az öné​hez is… kor​mány​zó​né asszony. – Ki​nyúj​tot​ta a
te​ker​cset. Fin​ree meg​fog​ta a má​sik vé​gét. Ba​yaz nem en​ged​te el. – Egy​va​la​mit
azért ne fe​lejt​sen el. Az em​be​rek imád​ják a hő​sö​ket, de min​dig le​het úja​kat ta​lál​ni.
A fél ke​zem kis​uj​já​val most fel​eme​lem. A fél ke​zem kis​uj​já​val… – Kis​uj​ját a nő álla
alá il​lesz​tet​te, mire Fin​ree me​rev nya​ká​ba fáj​da​lom ha​sí​tott. – …a mély​be is ta​szít​-
ha​tom.
Fin​ree nyelt egyet.
– Ér​tem.
– Ez eset​ben le​gyen szép nap​ja. – Ba​yaz el​en​ged​te Fin​reet és a te​ker​cset, ar​cá​ra
vissza​tért a szé​les mo​soly. – Ké​rem, tol​má​csol​ja a jó hírt a fér​jé​nek, bár meg kell
kér​nem önö​ket, hogy egye​lő​re ne ad​ják to​vább. Má​sok ta​lán nem mél​tá​nyol​ják úgy
a má​gi​át, mint önök. Én meg​üze​nem őfel​sé​gé​nek, hogy a ked​ves fér​je el​fo​gad​ta a
po​zí​ci​ót, meg per​sze azt is, hogy fel​aján​lot​tam neki. Jó lesz így?
Fin​ree meg​kö​szö​rül​te a tor​kát.
– Fel​tét​le​nül.
– Kol​lé​gá​im a Zárt Ta​nács​ban öröm​mel hall​ják majd, hogy ilyen se​be​sen ren​-
dez​tük ezt a kér​dést. El kell lá​to​gat​ni​uk Adu​á​ba, mi​után a fér​je fel​gyó​gyult. A ki​ne​-
ve​zés​hez szük​sé​ges for​ma​sá​gok vé​gett. Szer​ve​zünk egy dísz​szem​lét vagy ha​son​lót.
Pom​pás ce​re​mó​nia lesz a Lor​dok Run​dó​já​ban. Reg​ge​li a ki​rály​né​val. – Ba​yaz fel​-
húz​ta a szem​öl​dö​két, és el​for​dult. – Ke​rít​het​ne ma​gá​nak va​la​mi jobb ru​hát. Va​la​-
mit, ami áraszt​ja ma​gá​ból a hő​si​es​sé​get.
A szo​ba tisz​ta volt és vi​lá​gos, az ab​la​kon be​szű​rő​dő fény az ágy​ra esett. Nem hal​-
lat​szott sí​rás. Nem volt vér. Nem vol​tak hi​ány​zó vég​ta​gok. Nem vol​tak meg​vá​la​-
szo​lat​lan kér​dé​sek. Mi​cso​da sze​ren​cse! A fér​fi egyik kar​ja be​kö​töz​ve rej​tő​zött a lé​-
leg​ze​té​től pu​hán emel​ke​dő és süllye​dő ta​ka​ró alatt, a má​sik sá​pad​tan he​vert a le​-
pe​dőn, a se​be​ket már var fed​te raj​ta.
– Hal! – A fér​fi fel​nyö​gött, sze​me re​meg​ve ki​nyílt. – Hal, én va​gyok az!
– Fin! – Ki​nyúj​tot​ta a ke​zét, uj​jai he​gyé​vel meg​érin​tet​te fe​le​sé​ge vál​lát. – Hát el​-
jöt​tél!
– Per​sze. – Fin​ree meg​szo​rí​tot​ta a fér​je ke​zét. – Hogy vagy?
A fér​fi ké​nyel​me​sebb test​hely​ze​tet vett fel, fel​szisszent, az​tán erőt​le​nül el​mo​so​-
lyo​dott.
– Őszin​tén szól​va ki​csit el​me​re​ved​tem, de amúgy jól. Pi​szok máz​li, hogy vagy
ne​kem. Azt hal​lot​tam, te rán​gat​tál ki a ro​mok alól. Nem ne​kem kel​le​ne a te meg​-
men​té​sed​re si​et​nem?
– Ha ez se​gít, Bre​mer dan Gorst ta​lált meg, és ő ho​zott el ide. Iga​zá​ból én csak
sír​va sza​lad​gál​tam fel-alá.
– Min​dig is könnyen el​sír​tad ma​gad, ez az egyik, amit annyi​ra sze​re​tek ben​ned.
– A fér​fi sze​me las​san le​csu​kó​dott. – Azt hi​szem, együtt tu​dok élni vele… hogy
Gorst men​tett meg…
Fin​ree erő​seb​ben szo​rí​tot​ta a fér​je ke​zét.
– Hal, hall​gass ide! Tör​tént va​la​mi. Va​la​mi cso​dá​la​tos.
– Hal​lot​tam. – A fér​fi szem​öl​dö​ke lus​tán moz​dult. – Béke van.
Fin​ree le​gyin​tett.
– Nem ar​ról be​szé​lek. Vagy​is igen, ez is igaz, de… – A fér​fi fölé ha​jolt, má​sik ke​-
zét is az uj​jai köré fon​ta. – Hal, ide fi​gyelj, meg​ka​pod apád he​lyét a Nyílt Ta​nács​-
ban.
– Ho​gyan?
– Meg a föld​jei egy ré​szét is. Azt akar​ják, hogy mi le​gyünk… hogy te… A ki​rály
azt akar​ja, hogy vedd át Meed he​lyét.
Hal pis​lan​tott egyet.
– A had​osz​tály tá​bor​no​ka​ként?
– Ang​land kor​mány​zó​ja​ként.
A fér​fi egy pil​la​na​tig döb​ben​ten né​zett, az​tán ag​go​dal​ma​san für​kész​te Fin​ree ar​-
cát.
– Mi​ért én?
– Mert jó em​ber vagy. – És jó komp​ro​misszum. – Hős​nek tar​ta​nak. A tet​te​id fel​-
kel​tet​ték a ki​rály fi​gyel​mét.
– Hős? – Hal fel​hor​kant. – Hogy csi​nál​tad? – Pró​bált fel​kö​nyö​köl​ni, de Fin​ree a
mell​ka​sá​ra fek​tet​te a te​nye​rét, és gyen​gé​den vissza​nyom​ta az ágy​ra.
Itt volt az al​ka​lom, hogy el​mond​ja az igaz​sá​got. A gon​do​lat jó​for​mán meg sem
for​dult a fe​jé​ben.
– Te csi​nál​tad. Vé​gül csak iga​zad lett. A ke​mény mun​ka, a hű​ség meg az ilyes​mi
el​nye​ri mél​tó ju​tal​mát. És hogy az első sor​ból ve​zet​ted az em​be​re​i​det. Így le​het
elő​re​jut​ni.
– De…
– Pszt! – Fin​ree meg​csó​kol​ta a fér​fi aj​kát, előbb az egyik szé​lén, az​tán a má​si​-
kon, vé​gül kö​zé​pen is. Hal szá​já​ból ré​mes bűz áradt, de Fin​reet nem ér​de​kel​te.
Nem hagy​ta, hogy bár​mi el​ront​sa ezt a pil​la​na​tot. – Ké​sőbb még be​szél​get​he​tünk
róla. Most pi​henj.
– Sze​ret​lek – sut​tog​ta Hal.
– Én is sze​ret​lek. – Fin​ree gyen​gé​den si​mo​gat​ta a fér​je ar​cát, amíg az vissza nem
aludt. Nem ha​zu​dott. Hal tény​leg jó em​ber volt. Az egyik leg​jobb. Be​csü​le​tes, bá​-
tor, már-már túl​sá​go​san is hű​sé​ges. Jól il​let​tek egy​más​hoz. Az op​ti​mis​ta és a
pesszi​mis​ta, az ál​mo​do​zó és a ci​ni​kus. Kü​lön​ben is, mi​ről szól a sze​re​lem, ha nem
ar​ról, hogy az em​ber meg​ta​lál​ja azt, aki il​lik hoz​zá? Azt, aki pó​tol​ja he​lyet​te a hi​á​-
nyos​sá​ga​it.
Azt, aki​vel tud​ja ala​kí​ta​ni az éle​tét. Azt, akit tud ala​kí​ta​ni.
 Feltételek

– Kés​nek – dör​mög​te Mit​te​rick.

Hat szék állt az asz​tal kö​rül. Az egyi​ket őfel​sé​ge új mar​sall​ja fog​lal​ta el, aki egy súj​-
tá​sok​kal te​le​zsú​folt, nyak​ban ret​ten​tő​en szűk dísz​egyen​ru​há​ba gyö​mö​szöl​te be
ma​gát. Ba​yaz mel​let​te ült, vas​kos uj​ja​i​val az asz​tal lap​ján do​bolt. A har​ma​dik szé​-
ken a Ku​tya​em​ber ku​por​gott, aki ko​mor te​kin​tet​tel a Hő​sö​ket fi​gyel​te, és a ha​lán​-
té​kán időn​ként meg-meg​rán​dult egy izom.
Gorst kar​ba font kéz​zel állt, egy lé​pés​sel Mit​te​rick szé​ke mö​gött. Mel​let​te Ba​yaz
szol​gá​ló​ja Észak​föld össze​te​kert tér​ké​pét tar​tot​ta a ke​zé​ben. Tá​vo​labb, a kö​vek
gyű​rű​jén be​lül, de hal​ló​tá​vol​sá​gon kí​vül he​lyez​ke​dett el a se​reg leg​ma​ga​sabb ran​-
gú tiszt​je​i​nek ma​rok​nyi csap​ta. Saj​ná​la​tos mó​don erő​sen meg​fo​gyat​ko​zott lét​-
szám​ban. Meed, Wet​ter​lant, Vink​ler meg még jó pá​ran nem jö​het​tek el. Ja​len​-
horm sem. Gorst mo​gor​ván pil​lan​tott fel a Hő​sök felé. Na​gyon úgy fest, hogy ha
va​la​ki a ke​reszt​ne​ve​men szó​lít, az fel​ér egy ha​lá​los íté​let​tel. Őfel​sé​ge Ti​zen​ket​te​-
dik Re​gi​ment​je el​len​ben tel​jes lét​szám​ban ma​ku​lát​la​nul fel​so​ra​ko​zott, dár​dá​ik he​-
gye köz​vet​le​nül a Gye​re​ke​ken kí​vül csil​lo​gott a nap hű​vös fé​nyé​ben. Em​lé​kez​te​tő​-
ül, hogy bár a bé​ké​ről tár​gya​lunk, fel va​gyunk ké​szül​ve a má​sik es​he​tő​ség​re is.
Saj​gó ko​po​nyá​ja, égő arca meg a tu​cat​nyi vá​gás, kar​co​lás és a szám​ta​lan hor​zso​-
lás el​le​né​re Gorst is fel volt ké​szül​ve a má​sik es​he​tő​ség​re. Tű​kön ülve vár​ta, ami
azt il​le​ti. Vég​té​re is mi​lyen mun​kát ta​lál​nék ma​gam​nak bé​ke​idő​ben? Kard​ví​vást
ta​ní​ta​nék gő​gös fi​a​tal tisz​tek​nek? Az ud​var​ban kol​bá​szol​nék, mint va​la​mi sán​ta
ku​tya, oda​do​bott cson​tok​ban re​mény​ked​ve. Ki​rá​lyi meg​fi​gye​lő​ként el​kül​de​né​nek
kel​ni ka​ná​li​s​ok​hoz. Vagy fel​hagy​nék az edzé​sek​kel, el​há​ja​sod​nék, kí​no​san so​kat
in​nék, és ab​ból pró​bál​nék meg​él​ni, hogy va​la​mi​kor majd​nem hí​res vol​tam? Tu​-
dod, az a Bre​mer dan Gorst, aki ré​gen a ki​rály első szá​mú test​őre​ként szol​gált.
Fi​zes​sünk egy po​hár​ral en​nek a cin​co​gó sze​ren​csét​len​nek! Fi​zes​sünk neki tíz po​-
hár​ral, hogy az​tán meg​néz​hes​sük, ami​kor össze​hu​gyoz​za ma​gát!
Gorst hom​lo​kán el​mé​lyül​tek a rán​cok. Vagy…fo​gad​jam el in​kább Fe​ke​te Mé​tely
aján​la​tát? Men​jek oda, ahol a hoz​zám ha​son​ló​kat meg​ének​lik ahe​lyett, hogy ki​ne​-
vet​nék és meg​szé​gye​ní​te​nék őket? Ahol soha nem kell el​jön​nie a bé​ké​nek? Bre​mer
dan Gorst, hős, baj​nok, Észak​föld leg​ret​te​get​tebb em​be​re…
– Vég​re! – mor​dult fel Ba​yaz, gyors vé​get vet​ve a fan​tá​zi​á​lás​nak.
Me​ne​te​lő ka​to​nák csap​ta, fél​re​is​mer​he​tet​len zaj hal​lat​szott, és egy csa​pat észak​-
föl​di in​dult el le​fe​lé a Hő​sök lej​tő​jén, paj​zsa​ik fes​tett pe​re​me szí​ne​sen vi​lá​gí​tott a
fény​ben. A je​lek sze​rint az el​len​ség is fel​ké​szült a má​sik es​he​tő​ség​re. Gorst ész​re​-
vét​le​nül meg​la​zí​tot​ta tar​ta​lék pen​gé​jét a hü​ve​lyé​ben, és ár​gus sze​mek​kel fi​gyel​te,
nem pró​bál​ko​zik-e az el​len​ség va​la​mi​lyen csel​lel. Tű​kön ülve vár​ta, ami azt il​le​ti.
Fel​ké​szült, hogy ha csak egyet​len észak​föl​di csiz​ma kö​ze​lebb csosszan a kel​le​té​nél,
kar​dot ránt. És a béke is csak egy újabb va​la​mi az éle​tem​ben, ami​ből vé​gül nem
lett sem​mi.
De őszin​te csa​ló​dá​sá​ra az észak​föl​di​ek túl​nyo​mó több​sé​ge meg​állt a lan​kás
domb​ol​da​lon a Gye​re​kek előtt, és nem men​tek kö​ze​lebb az asz​tal​hoz, mint a Ti​-
zen​ket​te​dik ka​to​nái a túl​ol​da​lon. Jó pár má​sik meg​állt köz​vet​le​nül a kö​ve​ken be​-
lül, ki​egyen​sú​lyoz​va a ve​lük szem​ben el​he​lyez​ke​dő uni​ós tisz​te​ket. Egy iga​zán ha​-
tal​mas em​ber ma​gas​lott ki kö​zü​lük, fe​ke​te haja hul​lám​zott a szel​lő​ben. Ott volt
ara​nyo​zott pán​cél​ban az az em​ber is, aki​nek az ar​cát Gorst olyan lel​ke​sen ver​te a
csa​ta első nap​ján. Az ez​re​des ököl​be szo​rí​tot​ta a ke​zét az em​lék ha​tá​sá​ra, és szen​-
ve​dé​lye​sen re​mél​te, hogy lesz még le​he​tő​sé​ge meg​is​mé​tel​ni a mű​ve​le​tet.
Négy em​ber kö​ze​lí​tet​te meg az asz​talt, de Fe​ke​te Mé​tely nem volt kö​zöt​tük. A
leg​elöl ér​ke​ző, ele​gáns kö​penyt vi​se​lő észak​föl​di fi​nom vo​ná​sú ar​cán hal​vány, gú​-
nyos mo​soly ját​szott. Be​kö​tö​zött keze és az álla kö​ze​pén hú​zó​dó friss vá​gás el​le​né​-
re olyan gond​ta​lan és ma​ga​biz​tos ve​zér​nek ha​tott, mint soha sen​ki a vi​lá​gon. És
már​is gyű​lö​löm.
– Ki ez? – kér​dez​te hal​kan Mit​te​rick.
– Cal​der. – A Ku​tya​em​ber hom​lo​kán mé​lyeb​bek vol​tak a rán​cok, mint va​la​ha. –
Be​thod ki​seb​bik fia. És egy kí​gyó.
– In​kább fé​reg – he​lyes​bí​tett Ba​yaz. – De Cal​der az, igen.
Két öreg ka​to​na kí​sér​te, az egyik fakó bőrű, fakó hajú, fakó szőr​mé​vel a vál​lán, a
má​sik tes​tes, szé​les, vi​har​vert arcú. Egy ne​gye​dik em​ber is kö​vet​te őket, a de​rék​-
szí​ján bárd ló​gott, a fél ar​cát egyet​len ha​tal​mas seb​hely fed​te. A sze​me úgy vil​lant,
mint​ha fém​ből lett vol​na, de Gorst​nak nem et​től akadt el a lé​leg​ze​te. Mint​ha is​me​-
rős​nek ta​lál​ta vol​na a fér​fit. A teg​na​pi üt​kö​zet​ben lát​tam ta​lán? Vagy a teg​nap​-
előt​ti​ben? Vagy ko​ráb​ban va​la​mi​kor…
– Ön bi​zo​nyá​ra Kroy mar​sall. – Cal​der alig ész​re​ve​he​tő észak​föl​di ak​cen​tus​sal
be​szél​te az Unió kö​zös nyel​vét.
– Mit​te​rick mar​sall va​gyok.
– Á! – Cal​der mo​so​lya szé​le​sebb lett. – Örü​lök, hogy vég​re ta​lál​kozunk! Teg​nap
szem​ben áll​tunk egy​más​sal az ár​pa​me​ző két vé​gé​ben a csa​ta​me​ző jobb ol​da​lán. –
Be​kö​tött ke​zé​vel nyu​gat felé in​tett. – Vagy​is job​ban mond​va az ön bal ol​da​lán. Iga​-
zá​ból nem va​gyok ka​to​na. A ro​ha​muk egy​sze​rű​en fen​sé​ges volt!
Mit​te​rick nyelt egyet, ró​zsa​szín nya​ka ki​da​gadt me​rev gal​lér​ja fö​lött.
– Iga​zá​ból azt hi​szem… – Cal​der be​le​túrt a bel​ső zse​bé​be, az​tán szin​te su​gár​zott,
ahogy elő​ha​lá​szott egy gyű​rött, sá​ros pa​pír​da​ra​bot. – Van itt va​la​mi, ami a ma​gáé!
– Az asz​tal​ra dob​ta. Gorst írást lá​tott Mit​te​rick vál​la fö​lött, ahogy a mar​sall szét​te​-
rí​tet​te a pa​pírt. Ta​lán egy pa​rancs le​he​tett. Az​tán Mit​te​rick olyan erő​vel gyűr​te
megint össze a cet​lit, hogy el​fe​hé​red​tek az uj​jai.
– És az Első Má​gus! A leg​utób​bi ta​lál​ko​zá​sunk iga​zán alá​zat​ra ta​ní​tott. Azért ne
ag​gód​jon, sok ha​son​ló él​mény​ben volt ré​szem az​óta. Ná​lam alá​za​to​sabb em​bert
ke​res​ve sem ta​lál​hat. – Cal​der mo​so​lya azon​ban en​nek ép​pen az el​len​ke​ző​jé​ről ta​-
nús​ko​dott, ahogy a fér​fi a háta mö​gött álló idős, őszes fér​fi​ak​ra mu​ta​tott. – Ő
Hosszú​kezű Caul, a fe​le​sé​gem apja. Ő pe​dig Hó​fe​hér, a he​lyet​te​sem. De ne fe​led​-
kezzünk meg di​cső baj​no​kom​ról sem, ő itt…
– Caul Resz​ket. – A Ku​tya​em​ber ki​mér​ten bic​cen​tett a fém​sze​mű észak​föl​di felé.
– Rég ta​lál​koz​tunk.
– Rég – fe​lel​te az egy​sze​rű​en, halk, re​ked​tes han​gon.
– A Ku​tya​em​bert ter​mé​sze​te​sen mind​annyi​an is​mer​jük – mond​ta Cal​der. – A
Vé​res Ki​len​ces ke​bel​ba​rát​ja, egy egész sor dal​ban együtt em​le​ge​tik őket. Jól vagy?
A Ku​tya​em​ber, mes​te​ri​en le​né​ző test​tar​tást véve fel, ma​gas​ról tett a kér​dés​re.
– Hol van Mé​tely?
– Á! – Cal​der el​fin​to​ro​dott, bár az arc​ki​fe​je​zé​se nem tűnt őszin​té​nek. Sem​mi
sem tű​nik őszin​té​nek raj​ta. – Saj​nos azt kell mond​jam, ő nem jön. Fe​ke​te Mé​-
tely… vissza​ment a sár​ba.
Cal​der min​den jel sze​rint bor​zasz​tó​an él​vez​te a be​ál​ló csen​det.
– Meg​halt? – A Ku​tya​em​ber szin​te össze​ros​kadt ül​té​ben. Mint​ha egy ked​ves ba​-
rát​ja, nem pe​dig egy ádáz el​len​sé​ge ha​lál​hí​ré​ről ér​te​sült vol​na. Igaz, ami igaz, a
ket​tőt néha ne​héz el​vá​lasz​ta​ni egy​más​tól.
– Észak​föld Vé​del​me​ző​jé​nek és ne​kem… né​zet​el​té​ré​sünk tá​madt. A ha​gyo​má​-
nyos mó​don ren​dez​tük el. Pár​baj​jal.
– És te győz​tél? – kér​dez​te a Ku​tya​em​ber.
Cal​der fel​húz​ta a szem​öl​dö​két, és fi​no​man meg​dör​zsöl​te az öl​té​se​ket az ál​lán,
mint​ha maga sem akar​ná el​hin​ni, ami tör​tént.
– Nos, én élek, Mé​tely meg ha​lott, úgy​hogy… igen. Kü​lö​nös reg​gel volt. Azt ta​lál​-
ták ki, hogy mos​tan​tól Fe​ke​te Cal​der​nek szó​lí​ta​nak.
– Ez ko​moly, baz​meg?
– Nyu​ga​lom, ez is csak egy név. Tel​jes mér​ték​ben a béke híve va​gyok. – Bár
Gorst úgy sej​tet​te, hogy a domb​ol​da​lon fel​so​ra​ko​zott pri​bé​kek nem így áll​tak hoz​-
zá a do​log​hoz. – Ez Mé​tely há​bo​rú​ja volt, ahogy én lá​tom, fö​lös​le​ge​sen vesz​te​get​-
tünk el ren​ge​teg időt, pénzt és éle​tet. Min​den há​bo​rú​ban a béke a leg​jobb, ha en​-
gem kér​dez​nek.
– Mély​sé​ge​sen egyet​ér​tek. – Hi​á​ba bújt Mit​te​rick új uni​for​mis​ba, Ba​yaz be​szélt
he​lyet​te. – Na​gyon egy​sze​rű meg​ál​la​po​dást ja​vas​lok.
– Apám min​dig azt mond​ta, hogy az egy​sze​rű dol​gok a leg​tar​tó​sab​bak. Em​lék​-
szik apám​ra?
A má​gus egy futó pil​la​na​tig ha​bo​zott.
– Ter​mé​sze​te​sen. – Cset​tin​tett az uj​já​val, mire a szol​gá​ló​ja oda​ug​rott hoz​zá, és
egyet​len tö​ké​le​te​sen fo​lya​ma​tos moz​du​lat​tal ki​te​rí​tet​te a tér​ké​pet az asz​ta​lon. Ba​-
yaz a fo​lyó ívé​re mu​ta​tott. – To​vább​ra is a Fe​hér-fo​lyam lesz Ang​land észa​ki ha​tá​-
ra. Vagy​is az Unió észa​ki ha​tá​ra ugyan​ott ma​rad, ahol év​szá​za​dok óta volt.
– Vál​toz​nak a dol​gok – mond​ta Cal​der.
– Hát ez nem fog. – A má​gus vas​kos ujja újabb fo​lyót kí​sért vé​gig a tér​ké​pen, az
el​ső​től észak​ra. – A Fe​hér-fo​lyam és a Cusk kö​zöt​ti föl​dek, Uff​rith vá​ro​sát is ide​-
ért​ve, a Ku​tya​em​ber kor​mány​zó​sá​ga alá ke​rül​nek. A te​rü​let az Unió véd​nök​sé​ge
alá tar​to​zik majd, és hat kép​vi​se​lőt küld a Nyílt Ta​nács​ba.
– Egé​szen a Cus​kig? – Cal​der éle​sen szív​ta be a le​ve​gőt. – Ar​ra​fe​lé van​nak az or​-
szág leg​jobb föld​jei. – Cél​za​to​san pil​lan​tott a Ku​tya​em​ber​re. – Be​ülsz a Nyílt Ta​-
nács​ba? Az Unió vé​del​me alatt állsz? Mit mon​dott vol​na erre Fe​det​len​fő Skar​ling?
Mit mon​dott vol​na az apám?
– Ki nem szar​ja le, mit mon​dott vol​na két hul​la? – A Ku​tya​em​ber rez​ze​nés​te​le​-
nül áll​ta Cal​der te​kin​te​tét. – Vál​toz​nak a dol​gok.
– A sa​ját ké​sem​mel döfsz le! – Cal​der a mell​ka​sá​hoz ka​pott, az​tán meg​adó​an
rán​tott egyet a vál​lán. – De Észak​föld​nek bé​ké​re van szük​sé​ge, szó​val ne​kem jó
így.
– Rend​ben. – Ba​yaz in​tett a szol​gá​ló​já​nak. – Ak​kor alá is ír​hat​juk a cik​ke​lye​-
ket…
– Fél​re​ért. – A be​ál​ló fe​szült csend​ben Cal​der kö​ze​lebb csú​szott a szé​kén, mint​-
ha az asz​tal kö​rül mind​annyi​an ba​rá​tok vol​ná​nak, és az el​len​ség a há​tuk mö​gött
pró​bál​ná ki​hall​gat​ni a tit​ka​i​kat. – Ne​kem jó így, de nem egye​dül kell dön​te​nem.
Mé​tely had​urai… hát, fél​té​keny egy tár​sa​ság. – Cal​der te​he​tet​le​nül fel​ne​ve​tett. –
És mind​egyik​nek kard​ja van. Nem me​he​tek bele csak úgy bár​mi​be, kü​lön​ben… –
Cset​tin​tett a nyel​vé​vel, és el​húz​ta az uj​ját le​hor​zsolt nya​ka előtt. – Ha leg​kö​ze​lebb
tár​gyal​hat​nék​juk tá​mad, ta​lán egy ne​héz​fe​jű ma​kacs bi​tang ül le erre a szék​re,
ami​lyen Vas​fe​jű Ca​irm, eset​leg a hi​ú​ság szob​ra, Arany Gla​ma. Hát sok sze​ren​csét,
ha ve​lük akar​nak meg​ál​la​pod​ni a fel​té​te​lek​ben. – Az uj​já​val meg​ko​cog​tat​ta a tér​-
ké​pet. – Ne​kem ez tö​ké​le​te​sen meg​fe​lel. Tö​ké​le​te​sen meg​fe​lel. Azért in​kább el​vin​-
ném, hogy meg​győz​zem az én mo​gor​va fé​szek​al​ja​mat, az​tán ké​sőbb ta​lál​koz​ha​-
tunk, hogy alá​ír​juk, amit kell.
Ba​yaz sö​tét pil​lan​tást ve​tett a köz​vet​le​nül a Gye​re​ke​ken be​lül álló észak​föl​di​ek​-
re.
– Ak​kor hol​nap.
– Hol​nap​után jobb len​ne.
– Ne fe​szít​se túl a húrt, Cal​der!
 Cal​der​ről meg le​he​tett vol​na min​táz​ni a sér​tett te​he​tet​len​ség szob​rát.
– Egy​ál​ta​lán nem aka​rom fe​szí​te​ni a húrt! De ne ke​ver​jen össze Fe​ke​te Mé​-
tellyel. Én in​kább va​gyok… szó​vi​vő, mint zsar​nok.
– Szó​vi​vő! – dör​mög​te a Ku​tya​em​ber, mint​ha a szó​nak hú​gyí​ze lett vol​na.
– Ez ke​vés lesz.
De Cal​der mo​so​lyát acél​ból ko​vá​csol​ták. Ba​yaz min​den pró​bál​ko​zá​sa le​pat​tant
róla.
– El nem tud​ja kép​zel​ni, mi​lyen ke​mé​nyen küz​döt​tem mind​vé​gig a bé​ké​ért.
Hogy mi​cso​da koc​ká​za​to​kat vál​lal​tam! – Cal​der a szí​vé​hez emel​te se​be​sült ke​zét. –
Se​gít​sen ne​kem! Se​gít​sen raj​tam, hogy min​den​kin se​gít​hes​sek. – Se​gít​sen ne​ked,
hogy ma​ga​don se​gít​hess, in​kább ez le​het a cél.
Cal​der fel​állt, és jó ke​zét a tér​kép fö​lött a Ku​tya​em​ber felé nyúj​tot​ta.
– Tu​dom, hogy így vagy úgy, de rég​óta el​len​ke​ző ol​da​lon ál​lunk, de ha szom​szé​-
dok le​szünk, nem aka​rom, hogy fa​gyos le​gyen kö​zöt​tünk a le​ve​gő.
– El​len​ke​ző ol​da​lon áll​tunk. Elő​for​dul. El​jön az ide​je, ami​kor az ilyes​min túl kell
lép​ni. – A Ku​tya​em​ber fel​állt, és mé​lyen Cal​der sze​mé​be né​zett. – De te meg​öl​ted
For​ley-t, a Leg​gyen​géb​bet. Az a fiú a légy​nek sem ár​tott soha. Csak fi​gyel​mez​tet​ni
akart té​ged, és te szó nél​kül meg​öl​ted.
Cal​der mo​so​lya most elő​ször lett kis​sé fél​ol​da​las.
– Nincs reg​gel, hogy ne bán​nám.
– Ak​kor mon​dok én va​la​mit. – A Ku​tya​em​ber elő​re​dőlt, ki​nyúj​tott mu​ta​tó​uj​já​-
val be​fog​ta az egyik orr​lyu​kát, a má​sik​ból pe​dig tak​nyot fújt egye​ne​sen Cal​der te​-
nye​ré​be. – Ha meg​lát​lak a Cus​któl dél​re, be​léd vá​gom a vé​res ke​resz​tet. Ak​kor az​-
tán nem lesz köz​tünk fa​gyos a le​ve​gő. – Meg​ve​tő​en fel​hor​kant, el​vo​nult Gorst mel​-
lett, és ki​si​e​tett a Gye​re​kek kö​zül.
Mit​te​rick fe​szül​ten kö​szö​rül​te meg a tor​kát.
– Ezek sze​rint ha​ma​ro​san újra össze​ülünk? – Ba​yaz​ra pil​lan​tott, de a má​gus
nem se​gí​tet​te ki.
– Ab​szo​lút! – Mi​után a Ku​tya​em​ber tak​nyát be​le​tö​röl​te az asz​tal pe​re​mé​be, Cal​-
der már majd​nem ugyan​úgy mo​soly​gott, mint az imént. – Há​rom nap múl​va. –
Há​tat for​dí​tott, és a fém​sze​mű em​ber​rel kez​dett be​szél​get​ni. Az​zal, akit Resz​ket​-
nek hív​tak.
– Ez a Cal​der min​den háj​jal meg​kent gaz​em​ber​nek tű​nik– súg​ta oda Mit​te​rick
Ba​yaz​nak, mi​köz​ben tá​voz​tak az asz​tal​tól. – Szí​ve​seb​ben tár​gyal​tam vol​na Fe​ke​te
Mé​tellyel. Nála leg​alább tud​ni le​he​tett, há​nya​dán áll vele az em​ber. – Gorst szin​te
oda sem fi​gyelt rá​juk. Cal​dert és el​torzult arcú csat​ló​sát bá​mul​ta. Is​me​rem ezt az
em​bert. Is​me​rem ezt az ar​cot. De hon​nan…?
 – Mé​tely har​cos volt – fe​lel​te Ba​yaz. – Cal​der po​li​ti​kus. Tisz​tá​ban van vele, hogy
nem szí​ve​sen ma​rad​nánk itt, és ami​kor a csa​pa​tok ha​za​men​nek, nem lesz tár​gya​-
lá​si ala​punk. Tud​ja, hogy ha vi​gyo​rog​va me​resz​ti a seg​gét, az​zal sok​kal töb​bet
nyer​het, mint amit Mé​tely a fegy​ve​re​i​vel meg a tom​bo​ló dü​hé​vel va​la​ha is el​ért…
Mi​köz​ben Resz​ket Cal​der​rel be​szél​ge​tett, el​for​dí​tot​ta arca égett ol​da​lát, és a nap
az ép fe​lét vi​lá​gí​tot​ta meg… Gorst bőre bi​zser​gett a fel​is​me​rés​től, a szá​ja tát​va ma​-
radt.
Si​pa​ni!
Az az arc a füst​ben, mi​előtt le​lök​ték vol​na a lép​csőn. Az az arc! Ho​gyan is le​het​-
ne ez ugyan​az az em​ber? És még​is, szin​te biz​tos volt a dol​gá​ban.
Ba​yaz hang​ja a tá​vol​ba ve​szett mö​göt​te, ahogy össze​szo​rí​tott fo​gak​kal meg​ke​rül​-
te az asz​talt, és el​in​dult a Gye​re​kek má​sik ol​da​la felé, ahol az észak​föl​di​ek vol​tak.
Cal​der egyik idős em​be​re fel​nyö​gött, ahogy Gorst a vál​lá​val fél​re​ta​szí​tot​ta az út​ból.
Fel​te​he​tő​leg sú​lyo​san, sőt ta​lán vég​ze​te​sen meg​sér​tet​te az eti​kett min​den bé​ke​tár​-
gya​lá​sok​ra vo​nat​ko​zó sza​bá​lyát. És en​gem ez a leg​ki​sebb mér​ték​ben sem ér​de​kel.
Cal​der fel​né​zett, és ag​go​dal​ma​san hát​ra​lé​pett. Resz​ket sar​kon for​dult, hogy meg​-
néz​ze, mi tör​té​nik. Nem volt dü​hös. Nem félt.
– Ez​re​des! – ki​ál​tot​ta va​la​ki, de Gorst mint​ha meg sem hal​lot​ta vol​na. Uj​jai
össze​zá​ród​tak Resz​ket kar​ja kö​rül, és kö​ze​lebb húz​ta ma​gá​hoz az észak​föl​dit. A
had​urak a Gye​re​kek pe​re​mén fel​húz​ták a szem​öl​dö​kü​ket. Az óri​ás tett egy ir​dat​lan
lé​pést elő​re. Az arany​pán​cé​los fér​fi oda​ki​ál​tott a pri​bék​je​i​nek. Egy má​sik a kard​ja
mar​ko​la​tá​ra tet​te a ke​zét.
– Nyu​ga​lom, em​be​rek! – ki​ál​tot​ta Cal​der észak​föl​di nyel​ven, és fel​emelt kéz​zel
igye​ke​zett le​csil​la​pí​ta​ni a töb​bi​e​ket. – Nyu​ga​lom! – De ő maga is ide​ges​nek tűnt.
És ok​kal. Az éle​tünk bo​rot​va​élen tán​col. És en​gem ez a leg​ki​sebb mér​ték​ben sem
ér​de​kel.
Resz​ket nem úgy fes​tett, mint aki kü​lö​nö​seb​ben iz​gat​ja ma​gát. Le​né​zett Gorst
ke​zé​re a kar​ján, az​tán megint fel az ar​cá​ra, és fel​húz​ta meg​ma​radt fél szem​öl​dö​-
két.
– Se​gít​he​tek? – A hang​ja ép​pen az el​len​té​te volt Gors​té​nak. Kar​cos sut​to​gás,
mint​ha két ma​lom​kö​vet dör​zsöl​tek vol​na össze. Gorst rá​né​zett. Úgy iga​zán. Mint​-
ha a sze​mé​vel bele tud​na fúr​ni a má​sik ko​po​nyá​já​ba. Az az arc a füst​ben. Csak egy
pil​la​nat​ra lát​hat​ta, maszk mögé rejt​ve és a seb​hely nél​kül. De ak​kor is. Az​óta is
min​den éj​jel meg​je​lent előt​te ál​má​ban, az éber pil​la​na​tok​ban és a ket​tő köz​ti za​va​-
ros va​la​mi​ben. Az apró rész​le​tek is be​le​ivód​tak az em​lé​ke​ze​té​be. És szin​te biz​tos
va​gyok a dol​gom​ban.
Moz​gást hal​lott a háta mö​gül. Iz​ga​tott han​go​kat. Őfel​sé​ge Ti​zen​ket​te​dik Re​gi​-
ment​jé​nek tiszt​jei és köz​le​gé​nyei. Nyil​ván bosszú​sak, ami​ért el​ma​radt a csa​ta.
Nyil​ván ép​pen olyan lel​ke​sen vár​ják a kö​vet​ke​ző fe​je​ze​tet, mint én ma​gam.
– Gorst ez​re​des! – hal​lat​szott Ba​yaz fi​gyel​mez​te​tő ki​ál​tá​sa.
 Gorst nem tö​rő​dött vele.
– Járt va​la​ha – kér​dez​te vi​cso​rít​va – Sty​ri​á​ban? – Min​den por​ci​ká​ja bi​zser​gett a
vágy​tól, hogy ve​re​ked​jen.
– Sty​ri​á​ban?
– Igen – hö​rög​te Gorst, még erő​seb​ben szo​rít​va Resz​ket kar​ját. Cal​der két öreg
ka​to​ná​ja tá​ma​dó po​zí​ci​ó​ba he​lyez​ke​dett. – Si​pa​ni​ban.
– Si​pa​ni​ban?
– Igen. – Az óri​ás lé​pett még egy jó​ko​rát, ma​ga​sabb volt, mint a Gye​re​kek leg​na​-
gyobb köve. És en​gem ez a leg​ki​sebb mér​ték​ben sem ér​de​kel. – Car​dot​ti Gyö​nyör​-
pa​lo​tá​já​ban.
– Car​dot​ti?
Resz​ket össze​hú​zott fél sze​mé​vel ta​nul​má​nyoz​ta Gorst ar​cát. Le​las​sult az idő.
Kö​rü​löt​tük nyel​vek nyal​ták kö​rül fe​szül​ten a hoz​zá​juk tar​to​zó aj​ka​kat, ke​zek vár​-
ták fé​lig fel​emel​ve, hogy meg​ad​ják a vég​ze​tes je​let, ujj​he​gyek érin​tet​ték a fegy​ve​-
rek mar​ko​la​tát. Az​tán Resz​ket kö​ze​lebb ha​jolt. Annyi​ra kö​zel, hogy Gorst akár
meg is csó​kol​hat​ta vol​na. Kö​ze​lebb vol​tak egy​más​hoz, mint négy év​vel ez​előtt a
köd​ben.
Ha ő volt az az em​ber.
– Soha nem is hal​lot​tam róla. – Ez​zel ki​húz​ta a kar​ját Gorst er​nye​dő szo​rí​tá​sá​-
ból, és anél​kül vo​nult ki a Gye​re​kek kö​zül, hogy egyet​len pil​lan​tást is ve​tett vol​na
hát​ra​fe​lé. Cal​der, a két idős fér​fi meg a had​urak se​be​sen kö​vet​ték. Min​den​ki le​vet​-
te a ke​zét a fegy​ve​ré​ről, a több​ség meg​könnyeb​bül​ten, az óri​ás kel​let​le​nül.
Ott​hagy​ták Gor​stot az asz​tal előtt, egye​dül. Ko​mo​ran pil​lan​tott fel a Hő​sök​re.
Szin​te biz​tos.
 Család

A Hő​sök tu​laj​don​kép​pen mit sem vál​toz​tak az elő​ző este óta. A régi kö​vek a rá​juk
ta​pa​dó páf​ránnyal együtt ép​pen olya​nok vol​tak, mint min​dig, és a le​ta​po​sott sá​ros,
vé​res fű sem vál​to​zott az ál​ta​luk ha​tá​rolt kör​ben. A tü​zek sem igen vol​tak má​sok, a
sö​tét​ség sem a fé​nyü​kön túl, és a kö​rü​löt​tük ülő em​be​rek sem. Cal​der még​is úgy
érez​te, eget ren​ge​tő vál​to​zá​sok tör​tén​tek.
Caul Resz​ket nem szé​gyen​ben hur​col​ta a vég​ze​te felé, ha​nem tisz​te​let​tu​dó tá​vol​-
ság​ból kö​vet​te, és az éle​té​re vi​gyá​zott. Nem tört ki meg​ve​tő ka​ca​gás, ami​kor a tü​-
zek közé lé​pett, nem gú​nyo​lód​tak vele, nem gyű​löl​ték. Min​den más lett ab​ban a
pil​la​nat​ban, hogy Fe​ke​te Mé​tely arca a sa​rat érin​tet​te. A nagy had​urak, a fé​lel​me​-
tes Ne​ves Em​be​re​ik meg a ke​mény kezű, ke​mény szí​vű, ke​mény fejű pri​bé​kek úgy
mo​so​lyog​tak rá, mint​ha ő len​ne a fel​ke​lő nap egy bi​tang hú​zós tél után. Mi​lyen
gyor​san al​kal​maz​kod​tak! Az apja min​dig azt mond​ta, hogy az em​be​rek rit​kán vál​-
toz​nak meg, csak új urat ta​lál​nak ma​guk​nak. Ha ér​de​kük​ben áll, a ré​git úgy ve​tik
le, mint egy ron​gyos ka​bá​tot.
Sín​be tett keze és össze​öl​tött álla el​le​né​re Cal​der​nek nem kel​lett kü​lö​nö​seb​ben
eről​köd​nie, hogy mo​soly ül​jön ki az ar​cá​ra. Vagy​is egy​ál​ta​lán nem kel​lett eről​köd​-
nie. Le​het, hogy nem ő volt a leg​ma​ga​sabb a kör​nyé​ken, még​is ő tűnt a leg​na​gyobb
em​ber​nek a völgy​ben. Ő Észak​föld új ki​rá​lya, és ha va​la​ki​re rá​pa​ran​csol, hogy za​-
bál​ja fel a sa​ját ürü​lé​két, az il​le​tő bol​do​gan en​ge​del​mes​ke​dik. Már el is dön​töt​te, ki
kap​ja az első fo​gást.
Hosszú​kezű Caul ne​ve​té​se har​sant az éj​sza​ká​ban. Egy fa​rön​kön ült az egyik tűz
mel​lett pi​pá​val a ke​zé​ben, és füs​töt köp​ve rö​hö​gött azon, amit a mel​let​te ülő nő
mon​dott neki. A nő az​tán hát​ra​né​zett, ahogy Cal​der a kö​ze​lé​be ért, mire Észak​föld
új​don​sült ki​rá​lya kis hí​ján has​ra esett a sa​ját lá​bá​ban.
– Fér​jecs​kém! – Seff a po​cak​ja sú​lyá​val küzd​ve fel​állt, és ki​nyúj​tot​ta a ke​zét.
Ahogy a fér​fi meg​fog​ta, ki​csi​nek, pu​há​nak, erős​nek érez​te. Az​tán a sa​ját vál​lá​ra
emel​te, ő pe​dig át​ka​rol​ta a nő de​re​kát, és már nem is érez​te a meg​vi​selt bor​dá​it
gyöt​rő fáj​dal​mat, ahogy egy​re szo​ro​sab​ban és szo​ro​sab​ban ölel​ték egy​mást. Egy
pil​la​na​tig olyan volt, mint​ha sen​ki nem len​ne a Hő​sö​kön raj​tuk kí​vül.
– Hát nem esett ba​jod – sut​tog​ta Cal​der.
– Nem raj​tad múlt. – Seff a fér​je ar​cá​hoz dör​zsöl​te az ar​cát.
Cal​der​nek égett a szem​öl​dö​ke.
 – El​kö​vet​tem… pár hi​bát.
– Tu​dom. A jó dön​té​se​i​det min​dig én ho​zom.
– Ak​kor ne hagyj még egy​szer ma​gam​ra.
– Azt hi​szem, ki​je​lent​he​tem, hogy töb​bé nem le​szek túsz he​lyet​ted.
– Én is. Ezt ve​he​ted ígé​ret​nek. – Cal​der nem tud​ta töb​bé vissza​fog​ni a könnye​it.
Szé​pen va​gyunk, a leg​na​gyobb em​ber a völgy​ben el​bő​gi ma​gát Hosszú​kezű meg a
Ne​ves Em​be​rei előtt. Bo​lond​nak érez​te vol​na ma​gát, ha nem örült vol​na annyi​ra a
vi​szont​lá​tás​nak, hogy az min​den mást el​sö​pör ben​ne. Ép​pen csak annyi​ra hú​zó​-
dott el, hogy meg​néz​hes​se a nő ar​cát. Az egyik fele vi​lá​gos volt, a má​sik sö​tét​ben
ma​radt, a sze​mé​ben a tűz fé​nye ra​gyo​gott. Ahogy Seff rá​mo​soly​gott, Cal​der ész​re​-
vett két kis anya​je​gyet a szá​ja sar​ká​ban, ami ed​dig so​sem tűnt fel neki. Más​ra sem
tu​dott gon​dol​ni, csak hogy ő ezt nem ér​dem​li meg.
– Va​la​mi baj van? – kér​dez​te a nő.
– Nem. Csak… Nem​rég még azt hit​tem, soha töb​bé nem lát​ha​tom az ar​co​dat.
– És csa​lód​tál?
– Soha éle​tem​ben nem lát​tam ilyen szé​pet.
Seff meg​vil​lan​tot​ta a fog​so​rát.
– Ó, szó​val iga​zat mond​tak ró​lad. Tény​leg ha​zudsz.
– Aki jól ha​zu​dik, az a le​he​tő leg​több​ször iga​zat mond. Így soha nem tud​ha​tod,
há​nya​dán állsz vele.
A nő meg​fog​ta Cal​der be​kö​tö​zött ke​zét, át​for​dí​tot​ta, és az ujja he​gyé​vel kezd​te
si​mo​gat​ni.
– Meg​sé​rül​tél?
– Ez sem​mi​ség egy ilyen hí​res-ne​ves baj​nok​nak.
Seff még szo​ro​sab​ban fog​ta a ke​zét.
– Ko​mo​lyan kér​de​zem. Meg​se​be​sül​tél?
Cal​der el​fin​to​ro​dott.
– Két​lem, hogy al​kal​mas len​nék egy újabb pár​baj​ra a kö​zel​jö​vő​ben, de rend​be
jö​vök. Sö​mör meg​halt.
– Hal​lot​tam.
– Most már nincs más csa​lá​dom, csak te. – Jó ke​zét a nő te​re​bé​lyes po​cak​já​ra
fek​tet​te. – És…
– Mint​ha egy zsák zab nyom​ta vol​na a hó​lya​go​mat Car​le​on​tól idá​ig azon a nya​-
va​lyás zöty​kö​lő​dő sze​ké​ren? Igen.
Cal​der mo​soly​gott a könnye​in ke​resz​tül.
 – Hár​man va​gyunk.
– És itt van apám is.
Cal​der a fa​rön​kön ülve vi​gyor​gó Hosszú​kezű felé pil​lan​tott.
– Igen. Ő is itt van.
– Szó​val még nem tet​ted fel?
– Mit?
– Apád lán​cát.
Cal​der elő​vet​te a bel​ső zse​bé​ből a lán​cot, ami egé​szen át​me​le​ge​dett a szí​ve fö​-
lött. A gyé​mánt a tűz szí​ne​i​ben pom​pá​zott.
– Ta​lán a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ra vár​tam. Ha a nya​kam​ba te​szem… nem ve​he​tem le
töb​bé. – Még em​lé​ke​zett rá, ami​kor az apja arra pa​nasz​ko​dott, mi​cso​da sú​lya van.
A vége felé.
– Mi​ért ven​néd le? Ki​rály vagy.
– Ak​kor te pe​dig ki​rály​né. – Cal​der át​emel​te a lán​cot fe​le​sé​ge fe​jén. – És ne​ked
job​ban áll. – A gyé​mán​tot Seff mel​lé​re ej​tet​te, a nő pe​dig köz​ben ki​sza​ba​dí​tot​ta a
ha​ját.
– A fér​jem el​megy egy hét​re, és nem ka​pok tőle mást, csak Észak​föl​det sző​rös​-
tül-bő​rös​tül?
– Ez csak az aján​dé​kod fele. – Kö​ze​lebb ha​jolt, mint​ha meg akar​ná csó​kol​ni a
nőt, de köz​vet​le​nül a szá​ja előtt in​kább össze​csat​tin​tot​ta a fo​ga​it. – Ké​sőbb a töb​-
bit is meg​ka​pod.
– Az ígé​ret szép szó.
– Be​szél​nem kell apád​dal egy perc​re.
– Be​szélj hát.
– Négy​szem​közt.
– A fér​fi​ak meg az ő ál​lan​dó be​szél​het​nék​jük. Azért ne vá​rass meg túl​sá​go​san. –
Kö​ze​lebb ha​jolt, az ajka Cal​der fü​lét csik​lan​doz​ta, tér​de a comb​ja bel​se​jé​hez si​-
mult, a lánc a fér​fi vál​lát érin​tet​te. – Erő​sen fon​tol​ga​tom, hogy le​tér​de​lek Észak​-
föld ki​rá​lya előtt. – Ujj​he​gyét vé​gig​húz​ta a Cal​der ál​lán lévő seb​he​lyen, az​tán há​tat
for​dí​tott, és el​in​dult. Csak egy ki​csit im​boly​gott a hasa mi​att, de ugyan​olyan tö​ké​-
le​tes volt így is. Ugyan​olyan tö​ké​le​tes. Cal​der más​ra sem tu​dott gon​dol​ni, csak
hogy ő ezt nem ér​dem​li meg.
Meg​ráz​ta ma​gát, és a tűz​höz bo​tor​kált, kis​sé gör​nyed​ten, mert a far​ka erő​sen fe​-
szí​tet​te a nad​rág​ját, és nem tűnt jó öt​let​nek úgy kez​de​ni a be​szél​ge​tést, hogy a me​-
re​ve​dé​sét Hosszú​kezű ar​cá​ba tol​ja. Fe​le​sé​ge apja el​hes​se​get​te ősz sza​kál​lú csat​ló​-
sa​it, most egye​dül ült, és vas​tag hü​velyk​uj​já​val friss adag szív​ni való gom​bát gyö​-
mö​szölt a pi​pá​já​ba. Pár szó négy​szem​közt. Ép​pen mint pár nap​pal ko​rá​ban. Csak​-
hogy az​óta meg​halt Mé​tely, és min​den meg​vál​to​zott.
Cal​der meg​tö​röl​te könnyes sze​mét, ahogy le​ült a tűz mel​lé.
– Pá​rat​lan lá​nyod van.
– Azt mond​ják ró​lad, sze​retsz ha​zu​doz​ni, de en​nél még soha nem mond​tál iga​-
zab​bat.
– Pá​rat​lan. – Cal​der fi​gyel​te, ahogy Seff el​tű​nik a sö​tét​ben.
– Sze​ren​csés vagy, hogy meg​kap​tad. Em​lék​szel, mit mond​tam ne​ked? Ha elég
so​ká​ig vársz a ten​ger​par​ton, a víz előbb-utóbb min​dent part​ra vet, ami​re szük​sé​-
ged van. – Hosszú​kezű meg​ko​cog​tat​ta a ha​lán​té​kát. – Nem teg​nap kezd​tem. Hall​-
gat​hat​nál rám.
– Ép​pen hall​gat​lak, nem?
Hosszú​kezű ki​csit kö​ze​lebb hú​zó​dott a rönk​jén ülve.
– Ak​kor jó. So​kan nyug​ta​lan​kod​nak már az em​be​re​im kö​zül. Rég​óta nem tet​ték
el a kard​ju​kat. Jó​les​ne, ha ha​za​küld​het​nék né​há​nyat a fe​le​sé​gé​hez. Haj​lasz rá,
hogy el​fo​gadd a va​rázs​ló aján​la​tát?
– Ba​ya​zét? – Cal​der fel​hor​kant. – Haj​lok rá, hogy hagy​jam főni a sa​ját le​vé​ben.
An​nak ide​jén meg​ál​la​po​dott az apám​mal, az​tán meg el​árul​ta.
– Szó​val a bosszú ve​zé​rel?
– Ki​csit az is, de leg​in​kább a jó​zan ész. Ha az Unió teg​nap to​vább pró​bál​ko​zik,
el​in​téz​het​tek vol​na ben​nün​ket.
– Ta​lán. És?
– Én úgy lá​tom, egyet​len okuk le​he​tett rá, hogy bé​két aján​lot​tak. Mu​száj volt ne​-
kik. Az Unió ha​tal​mas hely. Ren​ge​teg ha​tá​ra van. Nyil​ván más​hol is akad​nak
gond​ja​ik. Mi​nél to​vább kény​sze​rí​tem azt a ko​pasz vén pöcs​fe​jet, hogy egy hely​ben
ül​jön, an​nál jobb fel​té​te​le​ket ajánl majd.
– Hinnye! – Hosszú​kezű ki​ha​lá​szott egy égő gallyat a tűz​ből, és a pi​pá​já​hoz
nyom​ta. Ami​kor vé​gül si​ke​rült meg​gyúj​ta​nia, el​mo​so​lyo​dott. – Van ott gó​gyi, Cal​-
der! Gon​dol​kodsz. Mint az apád. Min​dig mond​tam, hogy nagy​sze​rű ve​zér lesz be​-
lő​led.
Cal​der soha nem hal​lott tőle ilyes​mit.
– Azért nem se​gí​tet​tél idá​ig jut​nom, igaz?
– Mond​tam, hogy elé​gek, ha kell, de nem gyúj​tom fel ma​gam. Mit is mon​dott
min​dig a Vé​res Ki​len​ces?
– Re​á​li​san kell szem​lél​ni a dol​go​kat.
– Igen. Re​á​li​san. Azt hit​tem, te ezt min​den​ki​nél job​ban tu​dod. – Hosszú​kezű
arca be​hor​padt, ahogy na​gyot szí​vott a pi​pá​já​ból, az​tán hagy​ta, hogy a bar​na füst
go​mo​lyog​va ára​mol​jon ki a szá​ján. – Most vi​szont meg​halt Mé​tely, és Észak​föld a
lá​ba​id előtt he​ver.
– Nyil​ván te is ép​pen úgy örülsz a vég​ered​mény​nek, mint én.
– Hát per​sze. – Hosszú​kezű át​ad​ta a pi​pát.
– Az uno​ká​id ural​kod​hat​nak majd Észak​föl​dön. – Cal​der el​vet​te tőle.
– Ha te már vé​gez​tél.
– Nem ter​ve​zem, hogy egy​ha​mar fel​hagy​nék vele. – Cal​der szá​já​ba vet​te a csu​to​-
rát, össze​vert bor​dái fáj​tak, ahogy mé​lyet szip​pan​tott, és érez​te a füst ma​rá​sát.
– Két​lem, hogy meg​érem.
– Re​mé​lem is, hogy nem. – Cal​der mo​so​lyog​va fúj​ta ki a füs​töt, az​tán mind a
ket​ten el​ne​vet​ték ma​gu​kat, bár mint​ha ta​lán lett vol​na némi él is a ne​ve​té​sük​ben.
– Tu​dod, gon​dol​kod​tam va​la​min, amit Mé​tely mon​dott. Hogy ha hol​tan akart vol​-
na lát​ni, ak​kor ha​lott len​nék. Mi​nél töb​bet el​mél​ke​dem raj​ta, an​nál iga​zabb​nak tű​-
nik.
Hosszú​kezű vál​lat vont.
– Ta​lán Tíz​fé​le a sa​ját sza​kál​lá​ra pró​bál​ko​zott.
Cal​der össze​rán​colt hom​lok​kal pil​lan​tott bele a pi​pá​ba, mint​ha mér​le​gel​né a
dol​got, bár va​ló​já​ban már rég arra ju​tott, hogy nem áll össze a kép.
– Tíz​fé​le teg​nap meg​men​tet​te az éle​te​met a csa​tá​ban. Ha annyi​ra gyű​löl, hagy​-
hat​ta vol​na, hogy az uni​ó​sok meg​öl​je​nek, és sen​ki sem elé​ge​det​len​ke​dett vol​na.
– Ki tud​ja, ki mit mi​ért tesz? Kur​va komp​li​kált egy hely ez a vi​lág.
– Apám min​dig azt mond​ta, hogy min​den​ki ok​kal te​szi, amit tesz. Csak az a kér​-
dés, hogy tud​juk-e, mi az az ok. Ha igen, ak​kor a vi​lág egy​sze​rű.
– Nos, Fe​ke​te Mé​tely vissza​ment a sár​ba. És ahogy el​néz​tem a kar​do​dat a fe​jé​-
ben, Tíz​fé​le is. Gya​ní​tom, hogy már so​sem fog​juk meg​tud​ni, mi tör​tént.
– Ó, sze​rin​tem én ki​okos​kod​tam. – Cal​der vissza​ad​ta a pi​pát, és az öreg​em​ber
kö​ze​lebb ha​jolt, hogy el​ve​gye. – Te mond​tad ne​kem, hogy Mé​tely hol​tan akart lát​-
ni. – Hosszú​kezű te​kin​te​te ta​lál​ko​zott az övé​vel, csak egy futó pil​la​nat​ra, de ennyi
elég is volt hoz​zá, hogy biz​tos le​gyen a dol​gá​ban. – Ez egy​ál​ta​lán nem volt igaz,
ugye? In​kább olyas​mi, amit akár ha​zug​ság​nak is le​het​ne ne​vez​ni.
Hosszú​kezű las​san megint ki​húz​ta ma​gát a rön​kön, és füst​gyű​rű​ket fújt ki.
– Igen, egy ki​csit ha​zud​tam, el​is​me​rem. A lá​nyom​nak nagy a szí​ve, Cal​der, és
iga​zán sze​ret té​ged. Pró​bál​tam el​ma​gya​ráz​ni neki, mek​ko​ra segg​fej vagy, de meg
sem akar​ta hal​la​ni. Bár​mit meg​ten​ne ér​ted. Vi​szont né​zet​el​té​rés tá​madt köz​ted
meg Mé​tely kö​zött. Az​zal, hogy foly​ton csak ar​ról a kur​va bé​ké​ről be​szél​tél, min​-
den​ki​nek meg​ne​he​zí​tet​ted a dol​gát. Az​tán a lá​nyom ki​állt mel​let​ted, és vé​gül túsz​-
ként ő állt jót ér​ted. Nem tűr​het​tem, hogy az egyet​len gye​re​kem ilyen ve​szély​nek
le​gyen ki​té​ve. Vagy ne​ked, vagy Mé​tely​nek el kel​lett tűn​nie a szín​ről. – Rez​ze​nés​-
te​len te​kin​tet​tel né​zett Cal​der​re a pi​pá​já​ból fel​szál​ló füs​tön ke​resz​tül. – Saj​ná​lom,
de ez van. Ha te ve​szel oda, na​gyon saj​nál​tam vol​na, de tud​tam, hogy Seff úgy​is ta​-
lál ma​gá​nak új fér​jet. Az​tán meg vé​gig ott volt az esély, hogy Mé​tely fö​lé​be ke​re​-
kedsz. És öröm​mel nyug​tá​zom, hogy vé​gül így tör​tént. Nem akar​tam mást, csak
ami a leg​jobb a vé​rem​nek. Szó​val szé​gyel​lem be​val​la​ni, de én ke​ver​tem a szart ket​-
tő​tök kö​zött.
– Mi​köz​ben vé​gig azt re​mél​ted, hogy Mé​tely fö​lé​be ke​re​ke​dem.
– Ter​mé​sze​te​sen.
– Szó​val nem te küld​ted azo​kat a le​gé​nye​ket, hogy öl​je​nek meg a to​bor​zá​so​don?
A pipa meg​áll​ta a le​ve​gő​ben fél​úton Hosszú​kezű szá​ja felé.
– Mi​ért tet​tem vol​na ilyes​mit?
– Mert Sef​fet túsz​ként tar​tot​ták fog​va, én meg a nagy szám​mal Mé​tely el​len
ágál​tam, ezért úgy dön​töt​tél, hogy még job​ban meg​ke​ve​red a szart.
Hosszú​kezű ki​tol​ta a nyel​ve he​gyét a fo​gai kö​zött, most már tel​je​sen a szá​já​hoz
emel​te a pi​pát, és újra na​gyot szí​vott vol​na be​lő​le, de az már ki​aludt. A tűz mel​let​ti
kö​vek​re ver​te be​lő​le a ha​mut.
– Ha már szar​ke​ve​rés​re ke​rül a sor, min​dig ab​ban hit​tem, hogy… csi​nál​juk ren​-
de​sen.
Cal​der las​san meg​ráz​ta a fe​jét.
– Mért nem ölet​tél meg va​la​me​lyik vén pöcs csat​ló​sod​dal, ami​kor a tűz kö​rül ül​-
tünk? Úgy biz​tos​ra me​het​tél vol​na.
– A hí​rem​re is gon​dol​nom kell. Van, hogy jobb, ha nem adom a ne​ve​met egy
me​rény​let​hez. – Hosszú​kezűn nem lát​szott lel​ki​fur​da​lás. In​kább bosszú​ság. Sőt mi
több, sér​tett​ség. – Ne ülj már ott olyan csa​ló​dot​tan! Ne te​gyél úgy, mint​ha nem
mű​vel​tél vol​na száz​szor rosszab​bat is. És For​ley, a Leg​gyen​gébb, mi? A sem​mi​ért
öl​ted meg, nem igaz?
– Én ilyen va​gyok! – mond​ta Cal​der. – Min​den​ki tud​ja, hogy ha​zud​ni szok​tam.
Nyil​ván csak… – Os​to​ba​ság​nak hang​zott most, hogy így ki​mond​ta. – Töb​bet vár​-
tam tő​led. Azt hit​tem, egye​nes vagy, mint a szál​fa. Azt hit​tem, a régi mód​sze​rek
híve vagy.
Hosszú​kezű meg​ve​tő​en mor​dult fel.
– A régi mód​sze​re​ké? Hah! Az em​be​rek haj​la​mo​sak pá​rás szem​mel be​szél​ni ar​-
ról, hogy mi volt ré​gen. A hő​sök ko​rát em​le​ge​tik, meg mit tu​dom én. Hát én em​-
lék​szem, mi volt ré​gen. Ott vol​tam, és ak​kor is min​den pon​to​san ugyan​úgy ment,
mint most. – Kö​ze​lebb ha​jolt, és pi​pá​ja csu​to​rá​já​val meg​bök​te Cal​der mell​ka​sát. –
Sze​rezd meg ma​gad​nak, amit tudsz, úgy, ahogy tu​dod! Az em​be​rek pa​pol​hat​nak
róla, hogy apád min​dent meg​vál​toz​ta​tott. Sze​re​tik, ha van kit hi​báz​tat​ni. 0 egy​sze​-
rű​en job​ban ér​tett hoz​zá, mint má​sok. A győz​te​sek ének​lik a da​lo​kat, és ked​vük​re
vá​laszt​hat​nak ma​guk​nak dal​la​mot.
– Én épp most vá​lasz​tom ki a dal​la​mot, ami a vesz​ted​be kí​sér – szi​szeg​te Cal​der,
ahogy egy pil​la​nat​ra fel​lán​golt a ha​rag​ja. De: „A ha​rag olyan lu​xus, amit a nagy
szék​ben ülve nem en​ged​het meg ma​gá​nak az em​ber.” Az apja mond​ta ezt min​dig.
Kö​nyö​rü​let, kö​nyö​rü​let, min​dig csak a kö​nyö​rü​le​ten járt az esze. Cal​der mély, ke​-
se​rű lé​leg​ze​tet vett, az​tán meg​adó​an fúj​ta ki a le​ve​gőt. – De ta​lán én sem tet​tem
vol​na mást a he​lyed​ben, és ször​nyen ke​vés ba​rá​tom van. Az a hely​zet, hogy szük​sé​-
gem van a tá​mo​ga​tá​sod​ra.
Hosszú​kezű el​mo​so​lyo​dott.
– Meg​ka​pod. A vég​ső​kig mel​let​ted ál​lok, egy per​cig se ag​gódj emi​att. Egy csa​lád
va​gyunk, fiam, már​pe​dig a csa​lád​ta​gok, ha nem is fel​tét​len ta​lál​ják meg a han​got,
csak​is egy​más​ban bíz​hat​nak.
– Apám is min​dig ezt mond​ta. – Cal​der las​san fel​állt, és újabb fáj​dal​ma​sat só​-
haj​tott, egye​ne​sen a gyom​rá​ból. – Csa​lád! – Ez​zel a tü​zek kö​zött el​in​dult a sá​tor
felé, ami nem​rég még Fe​ke​te Mé​te​lyé volt.
– Nos? – kér​dez​te re​kedt hang​ján Resz​ket, ahogy mel​lé lé​pett, és fel​vet​te a tem​-
pó​ját.
– Iga​zad volt. A vén fasz akart meg​ölet​ni.
– Vi​szo​noz​zam a szí​ves​sé​get?
– A hol​tak​ra, ne! – Cal​der vissza​fog​ta a hang​ját. – Ad​dig ne, amíg a gye​re​kem
meg nem szü​le​tik. Nem aka​rom fel​zak​lat​ni a fe​le​sé​ge​met. Hadd csil​la​pod​ja​nak le a
ke​dé​lyek, az​tán csend​ben in​tézd el. Úgy, hogy va​la​ki más​ra te​re​lőd​jön a gya​nú.
Arany Gla​má​ra ta​lán. Meg tu​dod ol​da​ni?
– Ha ölés​ről van szó, úgy ol​dom meg, ahogy csak aka​rod.
– Min​dig mond​tam, hogy Mé​tely​nek töb​bet kel​lett vol​na ki​hoz​nia be​lő​led. Na de
vár a fe​le​sé​gem. Menj, la​zíts egy ki​csit!
– Ta​lán úgy is lesz.
– Egyéb​ként mit szok​tál csi​nál​ni ki​kap​cso​ló​dás​kép​pen?
Ahogy Resz​ket el​for​dult, meg​vil​lant a sze​me. Per​sze meg​vil​lant az min​dig.
– A ké​se​i​met éle​sí​tem.
Cal​der egy​ál​ta​lán nem volt ben​ne biz​tos, hogy tré​fál.
 Új emberek

Ked​ves Be​cses asszony!

Őszin​te saj​ná​lat​tal tá​jé​koz​ta​tom, hogy fia el​esett a harc​té​ren Os​rung kö​ze​lé​-
ben. Ál​ta​lá​ban a pa​rancs​nok fel​ada​ta az ilyen le​ve​lek meg​írá​sa, ez​út​tal
azon​ban ma​gam vál​lal​koz​tam a fel​adat​ra, mi​vel sze​mé​lye​sen is​mer​tem a
fiát, és hosszú pá​lya​fu​tá​som alatt ke​vés hoz​zá ha​son​ló​an lel​kes, jó ke​dé​lyű,
te​het​sé​ges és bá​tor baj​társ​sal akadt dol​gom. Meg​tes​te​sí​tett min​den erényt,
amit egy ka​to​ná​tól vár az em​ber. Nem tu​dom, ilyen vesz​te​ség ár​nyé​ká​ban
nyújt​ha​tok-e sze​rény vi​gaszt, de biz​ton ál​lít​ha​tom, hogy a fia hős​ként halt
meg. Meg​tisz​tel​te​tés szá​mom​ra, hogy is​mer​het​tem.
Őszin​te rész​vét​tel, az ön alá​za​tos szol​gá​ja,
Sne​ci káp​lár;
Őfel​sé​ge Első Re​gi​ment​jé​nek zász​ló​vi​vő​je
Sne​ci fel​só​haj​tott, gon​do​san össze​haj​to​gat​ta a le​ve​let, majd két ele​gáns élt hú​zott
rá a kör​mé​vel. Ha már ez lesz a leg​bor​zal​ma​sabb le​vél, amit sze​ren​csét​len asszony
va​la​ha is kap, annyi​val tar​to​zott neki, hogy leg​alább tisz​tes​sé​ges élek le​gye​nek a
vac​kon.
Be​búj​tat​ta a pa​pírt a bel​ső zse​bé​be a Klige any​já​nak szó​ló üze​net mel​lé, le​csa​-
var​ta Mony flas​ká​já​nak ku​pak​ját, kor​tyolt egyet, az​tán be​le​már​tot​ta a tol​lat a tin​-
tás​üveg​be, és is​mét ne​ki​fo​gott az írás​nak.

Ked​ves Le​der​lin​gen asszony!
Őszin​te saj​ná​lat​tal tá​jé​koz​ta​tom, hogy fia el​esett a…
– Sne​ci káp​lár úr! – Mony pec​kes já​rás​sal kö​ze​le​dett, mint​ha va​la​hol fél​úton lett
vol​na egy stri​ci és egy cu​lá​ger kö​zött. A csiz​má​já​ra rá​szá​radt a sár, ki​gom​bolt pe​-
csé​tes ze​ké​je alól ki​lát​szott iz​zadt mell​ka​sá​nak egy da​rab​ja. Nap​bar​ní​tot​ta ar​cán
több​na​pos bo​ros​ta ék​te​len​ke​dett, a vál​lán pe​dig dár​da he​lyett egy ko​pott la​pá​tot
ve​tett át. Összes​sé​gé​ben véve ép​pen úgy fes​tett, mint Ö Ma​gasz​tos Fel​sé​ge se​re​gé​-
nek büsz​ke ve​te​rán​ja. Nem messze Sne​ci füg​gő​ágyá​tól meg​állt, és le​né​zett a pa​pí​-
rok​ra. – Azt pró​bál​ja ki​szá​mol​ni, mennyi​vel tar​toz​nak ma​gá​nak?
– Ami azt il​le​ti, ép​pen hogy a sa​ját tar​to​zá​sa​i​mat tör​lesz​tem. – Sne​ci erő​sen ké​-
tel​ke​dett ben​ne, hogy Mony tud ol​vas​ni, de azért biz​tos, ami biz​tos, egy üres la​pot
csúsz​ta​tott a be​fe​je​zet​len le​vél​re. – Min​den rend​ben?
 – Töb​bé-ke​vés​bé – fe​lel​te Mony, mi​után le​tet​te a la​pát​ját, bár a jó​kedv fel​szí​ne
alatt kis​sé fe​szült​nek tűnt. – Az ez​re​des pa​ran​csá​ra ás​nunk kel​lett egy ki​csit.
– Aha. – Sne​ci vissza​gyö​mö​szöl​te a tin​tás​üveg​be a du​gót. Maga is sok em​bert te​-
me​tett el an​nak ide​jén, és soha nem lel​ke​se​dett a fel​ada​tért. – Csa​ta után min​dig
mu​száj ta​ka​rí​ta​ni. Sok min​dent hely​re kell hoz​ni itt is és ott​hon is. Évek​be tel​het,
mire tisz​tá​ra mos​suk azt, amit két-há​rom nap alatt össze​mocs​kol​tunk. – Egy
rongy​da​rab​bal szá​raz​ra tö​röl​te a tol​lát. – Vagy ta​lán nem is si​ke​rül soha.
– Ak​kor mi​ért csi​nál​juk? – kér​dez​te Mony a nap​sü​töt​te rozs​me​ző fö​lött bá​mul​va
el a ho​má​lyos dom​bok felé. – Már​mint annyit har​col​tunk, annyi​an meg​hal​tak, és
még​is, mit ér​tünk el?
Sne​ci meg​va​kar​ta a fe​jét. So​sem gon​dol​ta vol​na, hogy Mony ilyen fi​lo​zo​fi​kus al​-
kat, bár per​sze nyil​ván min​den​ki el​gon​dol​ko​dik néha.
– Te​kin​té​lyes mennyi​sé​gű ta​pasz​ta​la​tom sze​rint a há​bo​rúk gyak​ran sem​mit sem
vál​toz​tat​nak meg. Ta​lán egy kis ap​ró​sá​got itt, egy ki​csit ott, de min​dent egy​be​vé​ve
kell hogy le​gye​nek jobb mód​sze​rek is a vi​ták ren​de​zé​sé​re. – Ezt csend​ben fon​tol​-
gat​ta egy pil​la​na​tig. – Ki​rá​lyok, ne​me​sek, Zárt Ta​ná​csok és a töb​bi. Soha nem ér​-
tet​tem, mi​ért ra​gasz​kod​nak a há​bo​rús​ko​dás​hoz, ami​kor tör​té​nel​mi lec​kék sora
szól ar​ról, hogy mennyi​re rossz öt​let. A há​bo​rú át​ko​zot​tul ma​ce​rás meló, ami mi​-
ni​má​lis ered​ménnyel jár, és a vé​gén min​dig a ka​to​nák jár​nak a leg​rosszab​bul.
– Ak​kor maga mi​ért lett ka​to​na?
Sne​ci egy pil​la​na​tig nem ta​lál​ta a sza​va​kat. Az​tán vál​lat vont.
– A leg​jobb fog​lal​ko​zás a vi​lá​gon, nem igaz?
A kö​ze​li ös​vé​nyen egy csa​pat lo​vat ve​zet​tek ké​nyel​mes tem​pó​ban a cup​po​gó sár​-
ban. Né​hány ka​to​na is bal​la​gott mel​let​tük, akik kö​zül az egyik ki​vált, és el​in​dult fe​-
lé​jük. Csősz őr​mes​ter egy al​mát maj​szolt, és szé​le​sen mo​soly​gott.
– A kur​va élet​be! – dör​mög​te Sne​ci az orra alatt, az​tán se​be​sen el​tün​tet​te a le​-
vél​írás nyo​ma​it, és a füg​gő​ágy alá lök​te a paj​zsot, ami​re tá​masz​ko​dott.
– Mi az? – kér​dez​te súg​va Mony.
– Ha Csősz őr​mes​ter mo​so​lyog, ak​kor rit​kán hoz jó hírt.
– Mi​ért, va​la​ki jó hírt is szo​kott hoz​ni?
Sne​ci​nek el kel​lett is​mer​nie, hogy volt némi igaz​ság Mony sza​va​i​ban.
– Sne​ci káp​lár! – Csősz vég​zett az al​má​val, és el​dob​ta a csut​kát. – Hát éb​ren
vagy!
– Saj​nos igen, törzs​őr​mes​te​rem. Ta​lán nagy​ra be​csült pa​rancs​no​ka​ink üzen​tek
va​la​mit?
– Úgy bi​zony! – Csősz hü​velyk​uj​já​val a lo​vak felé bö​kött. – Öröm​mel tu​da​tom
ve​led, hogy vissza​kap​juk a há​ta​sa​in​kat.
 – Cso​dás! – mor​dult fel Sne​ci. – Ép​pen idő​ben, hogy vissza​lo​va​gol​junk raj​tuk
oda, ahon​nan jöt​tünk.
– Sen​ki ne mond​has​sa, hogy ő ma​gasz​tos fel​sé​ge nem lát​ja el hű​sé​ges ka​to​ná​it
min​den​nel, ami​re csak szük​sé​gük van. Hol​nap reg​gel in​du​lunk. Vagy leg​ké​sőbb az
utá​na kö​vet​ke​ző reg​ge​len. Uff​rith​ba me​gyünk, ott pe​dig fel​szál​lunk egy jó me​leg
ha​jó​ra.
Sne​ci maga is el​mo​so​lyo​dott. Nagy​já​ból ele​ge volt Észak​föld​ből.
– Haza, mi? A ked​venc út​irá​nyom.
Be​osz​tott​ja mo​so​lyát lát​va Csősz rá​tett még egy la​pát​tal a sa​ját​já​ra.
– Nem szí​ve​sen oko​zok csa​ló​dást, de Sty​ri​á​ba ha​jó​zunk.
– Sty​ri​á​ba? – mor​mog​ta maga elé Mony csí​pő​re tett kéz​zel.
– A gyö​nyö​rű West​port​ba! – Csősz át​ka​rol​ta az ifjú ka​to​na vál​lát, és úgy mu​ta​-
tott kör​be, mint​ha egy fel​sé​ges vá​ros te​rül​ne el előt​tük, nem pe​dig kor​ha​dó fá​kat
bá​mul​ná​nak. – Ott ke​resz​te​zi egy​mást a vi​lág összes út​vo​na​la. Bá​tor szö​vet​sé​ge​se​-
ink párt​ját fog​juk majd Si​pa​ni​ban, és meg​küz​dőnk a hír​hedt bo​szor​kánnyal,
Monz​car​ro Mur​cat​tóval, a Ta​lin​si Kí​gyó​val. Az a nő ál​lí​tó​lag maga az em​be​ri ala​-
kot fel​vett ör​dög, a sza​bad​ság el​len​sé​ge, az Unió va​la​ha volt leg​fé​lel​me​te​sebb el​-
len​sé​ge!
– Fe​ke​te Mé​tely óta. – Sne​ci meg​dör​zsöl​te az orr​nyer​gét, mo​so​lya már em​lék
volt csu​pán. – Aki​vel teg​nap kö​töt​tünk bé​két.
Csősz Mony vál​lá​ra csa​pott.
– Ez a ka​to​nai hi​va​tás szép​sé​ge, köz​le​gény. A vi​lág soha nem fogy ki a gaz​em​be​-
rek​ből. És Mit​te​rick mar​sall ép​pen az az em​ber, aki meg​tö​ri őket.
– Mit​te​rick… mar​sall? – Mony ér​tet​le​nül né​zett. – Mi tör​tént Kroy​jal?
– Neki annyi – mond​ta Sne​ci.
– Há​nyat is kop​tat​tál el ed​dig? – kér​dez​te Csősz.
– Hát úgy… nyol​cat, ha jól sac​co​lom. – Sne​ci az uj​ja​in kez​dett szá​mol​ni. – Fren​-
gen, az​tán Alt​mo​yer, az​tán az az ala​csony…
– Krep​sky.
– Krep​sky. Az​tán a má​sik Fren​gen.
– A má​sik Fren​gen! – hör​dült fel Csősz.
– Még fő​pa​rancs​nok​nak is ret​te​ne​te​sen hü​lye volt. Az​tán jött Va​ruz, az​tán Burr,
az​tán West…
– West jó em​ber volt.
– Ko​rán meg​halt, mint a leg​több jó em​ber. Utá​na kö​vet​ke​zett Kroy…
 – A mar​sal​li rang ter​mé​sze​té​ből adó​dik az ide​ig​le​nes​sé​ge – ma​gya​ráz​ta Csősz
Sne​ci​nek. – De a káp​lá​rok? A káp​lár​ság egy élet​re szól.
– Azt mon​dod, Si​pa​ni? – Sne​ci las​san hát​ra​dőlt a füg​gő​ágyá​ban, az egyik csiz​-
má​ját fel​tet​te, a má​sik​kal pe​dig hin​táz​tat​ta ma​gát. – Soha nem jár​tam még ott. –
Ha job​ban be​le​gon​dolt, már lát​ta a do​log elő​nye​it is. – Ott szép az idő, ugye?
– Tö​ké​le​tes az idő​já​rás – biz​to​sí​tot​ta Csősz.
– És azt hal​lot​tam, hogy ott van​nak a leg​jobb kur​vák az egész vi​lá​gon.
– A vá​ros höl​gye​it nem egy​szer em​lí​tet​ték, ami​óta meg​ér​ke​zett a pa​rancs.
– Két do​log, amit ér​de​mes vár​ni.
– Már​is ket​tő​vel több, mint ami​re Észak​föl​dön szá​mít​hat​tunk. – Csősz mo​so​lya
szé​le​sebb volt, mint va​la​ha. Szé​le​sebb, mint ami fel​tét​len szük​sé​ges​nek tűnt. – És
ha már a sza​ka​szod saj​ná​la​tos mó​don ennyi​re meg​fo​gyat​ko​zott, ad​dig is itt van
pár új le​gény.
– Jaj, ne! – nyög​te Sne​ci, és már​is szer​te​sz​áll​tak a kur​vák​ról meg a nap​fény​ről
szőtt ál​mai.
– Jaj, de! Gyer​tek ide, fiúk!
És jöt​tek is. Né​gyen. Új reg​ru​ták, rá​né​zés​re fris​sen a Mid​der​land​ból ér​ke​zett ha​-
jók​ról. A ki​kö​tő​ben az any​juk, a ked​ve​sük, eset​leg a ket​tő együtt csók​kal bú​csúz​tat​-
ta őket. Új, va​salt uni​for​mist vi​sel​tek, az öv​csat​juk ra​gyo​gott, ké​szen áll​tak a ne​-
mes ka​to​na​élet​re. Tá​tott száj​jal me​red​tek Mony​ra, aki nem is kü​lön​böz​he​tett vol​-
na tő​lük job​ban. Pat​kány​sze​rű arca be​esett volt, a ze​ké​je ron​gyos és sá​ros a sí​-
rásás​tól, zsák​ja egyik el​sza​kadt pánt​ját egy spár​gá​val pó​tol​ta. Csősz úgy mu​ta​tott
Sne​ci​re, mint vá​sá​ri mu​tat​vá​nyos a cso​da​bo​ga​rá​ra, az​tán elő​ad​ta az ilyen​kor szo​-
ká​sos be​szé​dét.
– Fiúk, ő itt a ne​ve​ze​tes Sne​ci káp​lár, az egyik leg​ré​geb​ben szol​gá​ló al​tiszt Fel​-
nigg tá​bor​nok had​osz​tá​lyá​ban. – Sne​ci mély​ről jövő, ne​héz só​hajt hal​la​tott. – A
sta​rik​lan​di lá​za​dás, a gurk​hu​li há​bo​rú, a leg​utób​bi észak​föl​di há​bo​rú, Adua ost​ro​-
ma meg a fris​si​ben vé​get ért sors​dön​tő os​run​gi csa​ta ve​te​rán​ja. Az ezek kö​zöt​ti
ren​ge​teg bé​ke​be​li ka​to​nás​ko​dás egy nála éle​sebb el​mét ha​lál​ra un​ta​tott vol​na. –
Sne​ci le​csa​var​ta Mony flas​ká​já​nak ku​pak​ját, hú​zott az ital​ból, az​tán át​ad​ta a hol​-
mit ere​de​ti tu​laj​do​no​sá​nak, aki egy váll​rán​dí​tás után maga is ivott be​lő​le. – Túl​él​-
te a has​mar​sot, a fe​ké​lye​ket, a gör​csö​ket, az őszi meg​fá​zá​s​o​kat, az észa​ki sze​lek
öle​lé​sét, a déli nők ke​gye​it, a több ezer mér​föld​nyi me​ne​te​lést, őfel​sé​ge fej​adag​ja​it
hosszú éve​ken át, sőt még egy ke​vés​ke va​ló​di har​cot is, hogy most itt áll​has​son,
vagy in​kább ül​hes​sen előt​te​tek.
Sne​ci át​ve​tet​te egyik csiz​má​ját a má​si​kon, las​san vé​gig​nyúlt a füg​gő​ágyá​ban, és
le​huny​ta a sze​mét. A nap ró​zsa​szín fénnyel sü​tött át a szem​hé​ján.
 Régi emberek

Kö​ze​le​dett a nap​nyug​ta, ami​kor ha​za​ért. A mo​csa​ras kis pa​tak fö​lött szú​nyog​fel​-

hők ka​va​rog​tak, sár​gu​ló le​ve​lek ve​tet​tek fol​tos ár​nyé​kot az ös​vény​re, a szél​ben
olyan ala​cso​nyan hin​táz​tak az ágak, hogy le kel​lett ha​jol​nia elő​lük.
A ház ki​sebb​nek tűnt, mint ami​lyen​nek em​lé​ke​zett rá. Ki​csi volt, de gyö​nyö​rű.
Olyan gyö​nyö​rű, hogy leg​szí​ve​seb​ben el​sír​ta vol​na ma​gát. Az ajtó csi​kor​gott,
ahogy szé​les​re tár​ta. Va​la​mi ok​nál fog​va majd​nem annyi​ra meg volt ré​mül​ve, mint
Os​rung​ban. Nem ta​lált oda​bent mást, csak a jó öreg füst​sza​gú fél​ho​mályt. Az ágyát
el​vit​ték, hogy ké​nyel​me​seb​ben el​fér​je​nek, sá​padt nap​fény su​ga​rai raj​zol​tak csí​ko​-
kat a pad​ló desz​ká​i​ra a he​lyén.
Sen​ki nem volt a ház​ban. A fi​ú​nak hir​te​len egé​szen ke​se​rű lett a szá​ja íze. Mi
van, ha össze​cso​ma​gol​tak, és el​men​tek? Vagy ha meg​je​lent egy csa​pat​ra való de​-
zertőr​ből lett ban​di​ta, amíg ő tá​vol volt…
Halk kop​pa​nást hal​lott, a fába ha​sí​tó fej​sze hang​ját. Is​mét ki​lé​pett az éj​sza​ká​ba,
el​si​e​tett a ka​rám​ból bam​bán bá​mu​ló kecs​kék meg az öt nagy fa​tönk mel​lett, ami​-
ket an​nak ide​jén gya​kor​lás​kép​pen ala​po​san össze​ka​sza​bolt az évek so​rán. Per​sze
mint ki​de​rült, az​zal a sok gya​kor​lás​sal nem ment sem​mi​re. Most már tud​ta, hogy
egy fa​tön​köt meg​szúr​ni egy​ál​ta​lán nem ugyan​az, mint egy em​bert meg​szúr​ni.
Az any​ja a lan​ka mö​gött, a régi tő​ké​nél for​gat​ta a fej​szét a há​tát ho​mo​rít​va, Fes​-
ten pe​dig össze​gyűj​töt​te a ket​té​ha​sí​tott da​ra​bo​kat, és min​det egy ku​pac​ba rak​ta.
Beck egy pil​la​na​tig csak állt ott, és néz​te őket. Néz​te, aho​gyan any​ja haja lo​bog a
szél​ben. Néz​te, aho​gyan öccse a ne​héz fa​da​ra​bok​kal küsz​kö​dik.
– Anya! – krá​kog​ta.
A nő fel​né​zett, egy pil​la​na​tig csak hu​nyor​gott rá.
– Hát vissza​jöt​tél!
– Vissza​jöt​tem.
Beck el​in​dult az any​ja felé, az pe​dig be​le​ál​lí​tot​ta a fej​szét a tő​ké​be, és elé​be si​e​-
tett. Bár jó​val ala​cso​nyabb volt Beck​nél, még​is a vál​lá​ra húz​ta a fiú fe​jét. A fél ke​-
zé​vel ott tar​tot​ta, má​sik kar​já​val pe​dig olyan erő​vel szo​rí​tot​ta ma​gá​hoz Bec​ket,
hogy alig ka​pott le​ve​gőt.
– Fiam! – sut​tog​ta a nő.
Beck a könnye​it nyel​ve ki​bon​ta​ko​zott a nő öle​lé​sé​ből, az​tán le​né​zett rá. Lát​ta,
mi​lyen sá​ros, vé​res és ron​gyos is lett a kö​pe​nye. Vagy​is az any​ja kö​pe​nye.
– Ne ha​ra​gudj! Azt hi​szem, ezt tönk​re​tet​tem.
A nő meg​érin​tet​te az ar​cát.
– Csak egy da​rab szö​vet.
– Hát vé​gül is az. – Le​gug​golt, és be​le​túrt Fes​ten ha​já​ba. – Jól vagy? – Min​den
ere​jét össze​szed​te, de így is majd​nem el​csuk​lott a hang​ja.
– Jól va​gyok! – A fiú el​tol​ta ma​gá​tól Beck ke​zét. – Sze​rez​tél ne​vet ma​gad​nak?
Beck csak egy pil​la​nat​nyi csend után fe​lelt.
– Igen.
– És mi az?
Beck meg​ráz​ta a fe​jét.
– Nem szá​mít. Hogy van Wen​den?
– Ugyan​úgy – fe​lel​te a nő. – Csak pár na​pig vol​tál tá​vol.
A fiú erre nem szá​mí​tott. Olyan volt, mint​ha évek​kel ez​előtt járt vol​na itt utol​já​-
ra.
– Azt hi​szem, ennyi is ép​pen elég volt.
– Mi tör​tént?
– Le​het​ne… hogy ne be​szél​jünk róla?
– Apád sem​mi más​ról nem be​szélt.
Beck az any​já​ra né​zett.
– Azt egé​szen biz​to​san meg​ta​nul​tam, hogy én nem az apám va​gyok.
– Jó. Az jó. – A nő gyen​gé​den meg​pas​kol​ta Beck ar​cát, sze​mé​ben ned​ves​ség csil​-
lo​gott. – Örü​lök, hogy itt vagy. Szó nincs rá, hogy el​mond​jam, mennyi​re örü​lök.
Éhes vagy?
Beck csak állt, úgy érez​te, még az is ko​moly erő​fe​szí​té​sé​be ke​rül, hogy meg​áll​jon
a lá​bán. A csuk​ló​já​val el​dör​zsölt egy újabb adag könny​csep​pet, az​tán hir​te​len rá​-
jött, hogy egy fa​la​tot sem evett, ami​óta az elő​ző reg​gel el​in​dult a Hő​sök​től.
– Be​lém fér​ne va​la​mi.
– Meg​gyúj​tom a tü​zet. – Fes​ten el​nyar​galt a ház irá​nyá​ba.
– Be​jössz? – kér​dez​te Beck any​ja.
A fiú hu​nyo​rog​va né​zett a völgy felé.
– Arra gon​dol​tam, ide​kint ma​rad​nék egy perc​re. Fel​ha​sí​tok pár ha​sá​bot.
– Jól van.
 – Ja igen! – Ki​húz​ta apja kard​ját az övé​ből, egy pil​la​na​tig csak fog​ta né​mán, az​-
tán az any​ja felé nyúj​tot​ta. – El​ten​néd ezt?
– Hová?
– Bár​ho​vá, ahol nem kell rá​néz​nem.
Ahogy az any​ja el​vet​te a fegy​vert, Beck mint​ha má​zsás súly​tól sza​ba​dult vol​na
meg.
– Úgy lá​tom, jó dol​gok is elő tud​nak ke​rül​ni egy há​bo​rú​ban – mond​ta a nő.
– Azt hi​szem, az ben​ne az egyet​len jó do​log, hogy elő​ke​rül​tem. – Beck le​ha​jolt, a
tő​ké​re emelt egy ha​sá​bot, és fel​kap​ta a fej​szét. Jól​esett a fá​ból fa​ra​gott nyél ta​pin​-
tá​sa. Is​me​rős ér​zés volt. Nem vi​tás, hogy job​ban állt a ke​zé​ben, mint a kard. Le​súj​-
tott, és a két fél fa​da​rab ol​dal​ra bucs​ká​zott. Nem volt hős, és soha nem is lesz az.
Arra szü​le​tett, hogy fát ha​so​gas​son, nem arra, hogy har​col​jon.
És emi​att sze​ren​csés em​ber volt. Sze​ren​csé​sebb, mint Reft, Stod​der vagy Bra​it.
Sze​ren​csé​sebb, mint Drofd vagy Blig​hi Whir​run. Sőt: sze​ren​csé​sebb Fe​ke​te Mé​-
tely​nél is. Ki​sza​ba​dí​tot​ta a fej​szét a tő​ké​ből, és hát​ra​lé​pett. A fa​ha​so​ga​tók​ról ta​lán
nem éne​kel​nek da​lo​kat, de va​la​hol egy tá​vo​li lan​kán bá​rá​nyok bé​get​tek, már​pe​dig
az zene volt a fü​lé​nek. Sok​kal éde​sebb dal​lam, mint bár​me​lyik hősi bal​la​da, amit
is​mert.
Le​huny​ta a sze​mét, és be​szív​ta a fű meg füst sza​gát. Az​tán megint ki​nyi​tot​ta, és
kö​rül​né​zett a völgy​ben. Be​le​bor​zon​gott a pil​la​nat bé​kes​sé​gé​be. El sem hit​te, hogy
va​la​ha gyű​löl​te ezt a he​lyet.
Most már nem is tűnt olyan rossz​nak. Egy​ál​ta​lán nem.
 Mindenki szolgál

– Szó​val mel​let​tem állsz? – kér​dez​te.

Könnyed volt, akár egy ta​va​szi reg​gel.
– Ha van még hely.
– Hű​sé​ges vagy, mint Há​rom​fás Rudd, mi?
Vas​fe​jű vál​lat vont.
– Nem vesz​lek hü​lyé​re az​zal, hogy erre igen​nel fe​le​lek. De tu​dom, mi áll ér​de​-
kem​ben. Az, hogy mel​léd sze​gőd​jek. Azt is sze​ret​ném meg​je​gyez​ni, hogy a hű​ség
ve​szé​lyes kö​te​lék. Könnyen el​mos​sák a vi​ha​rok. Az önző ér​dek ki​áll min​den idő​já​-
rást.
Cal​der erre csak bó​lin​ta​ni tu​dott.
– Bölcs elv. – Fel​né​zett Mély Sánc​ra, aki nem​rég tért vissza a szol​gá​la​tá​ba a csa​-
ta vé​gez​té​vel, és aki maga volt a meg​tes​te​sült önző ér​dek. Bár a je​lek sze​rint újab​-
ban va​la​mi​ért vi​szoly​gott a csa​ták​tól, ron​gyos ka​bát​ja alatt vé​sett arany nap​pal dí​-
szí​tett gyö​nyö​rű uni​ós mell​vért vi​rí​tott. – Min​den​ki​nek szük​sé​ge van egy​pár​ra be​-
lő​le, igaz, Mély?
– Egy​pár mire?
– Elv​re.
– Ó, én lel​kes ra​jon​gó​ja va​gyok az el​vek​nek. A te​sóm is.
Se​kély, aki el​mé​lyül​tek pisz​kál​ta a kör​mét a kése he​gyé​vel, fel​né​zett egy futó pil​-
la​nat​ra.
– Én tej​jel sze​re​tem őket.
Kis​sé fe​szült csend tá​madt, az​tán Cal​der megint Vas​fe​jű​höz for​dult.
– Ami​kor leg​utóbb be​szél​tünk, azt mond​tad, ki​tar​tasz Mé​tely mel​lett. Az​tán le​-
hu​gyoz​tad a csiz​má​mat. – Fel​emel​te az egyik láb​be​lit, ami még meg​vi​sel​tebb, gyű​-
röt​tebb és mocs​ko​sabb volt az el​múlt na​pok ese​mé​nyei után, mint Cal​der maga. –
Basszus, egy hete ez még a leg​jobb csiz​ma volt egész Észak​föl​dön. Sty​ri​ai bőr.
Most meg nézd, mi lett be​lő​le!
– Na​gyon szí​ve​sen ve​szek ne​ked egy újat.
Cal​der fel​állt. El​húz​ta a szá​ját, ahogy bor​dá​i​ba ha​sí​tott a fáj​da​lom.
 – Le​gyen ket​tő.
– Ha sze​ret​néd. Ta​lán ma​gam​nak is ke​rí​tek egy pá​rat, ha már.
– Biz​tos nem il​le​ne hoz​zád job​ban va​la​mi, ami acél​ból ké​szült?
Vas​fe​jű vál​lat vont.
– Bé​ke​idő​ben nincs szük​ség acél​csiz​má​ra. Van még va​la​mi?
– Egye​lő​re tartsd ké​szen​lét​ben az em​be​re​i​det. Ren​des mű​sort kell ad​nunk, amíg
az Unió ráun a vá​ra​ko​zás​ra, és el​ol​da​log. Nem hin​ném, hogy so​ká​ig tar​ta​na.
– In​téz​ke​dem.
Cal​der pár lé​pés​nyi​re el​tá​vo​lo​dott, az​tán vissza​for​dult.
– Ve​gyél va​la​mi aján​dé​kot a fe​le​sé​gem​nek is. Va​la​mi szé​pet. Nem​so​ká​ra meg​-
szü​le​tik a gye​re​künk.
– Úgy lesz.
– És ne érezd rosszul ma​gad mi​at​ta. Min​den​ki szol​gál va​la​kit.
– Na​gyon igaz. – Vas​fe​jű​nek a sze​me se reb​bent. Ami azt il​le​ti, Cal​der csa​ló​dott
va​la​me​lyest, mert szí​ve​sen meg​iz​zasz​tot​ta vol​na. De per​sze bő​ven lesz még rá idő,
mi​után el​megy az Unió. Lesz idő min​den​fé​lé​re. Egy ele​gáns bic​cen​tés​sel odébb​állt
hát, két ár​nyé​ka pe​dig né​mán kö​vet​te.
Vele volt Hosszú​kezű és Hó​fe​hér. Vál​tott pár szót Gyö​nyö​rű​ség​gel, ő pe​dig az​tán
ugyan​azt a pár szót vál​tot​ta Mé​tely pri​bék​je​i​vel, akik​nek a hű​sé​gét an​nak rend​je és
mód​ja sze​rint va​ló​ban el​mos​ta az eső. Tíz​fé​le em​be​re​i​nek java ré​sze el​szi​vár​gott,
Fe​hér​sze​mű Han​sul pe​dig szin​tén sa​ját jól fel​fo​gott ér​deké​re hi​vat​ko​zott, és meg​-
győz​te az övé​it, hogy ma​rad​ja​nak. Vas​fe​jű és Arany to​vább​ra is túl​sá​go​san gyű​löl​te
egy​mást ah​hoz, hogy va​ló​di fe​nye​ge​tést je​lent​se​nek,
Ko​pog​ta​tó Ide​gen pe​dig va​la​mi fel​fog​ha​tat​lan ok​ból ke​bel​ba​rát​ja​ként ke​zel​te
Cal​dert.
Egyet​len kard​vá​gás ki​ne​ve​tett sen​ki​ből a vi​lág urá​vá tet​te. Sze​ren​cse. Egye​sek​-
nek ki​jut be​lő​le. Má​sok​nak nem.
– Ide​je ki​pu​ha​tol​ni, mennyi​re hű​sé​ges va​ló​já​ban Arany Gla​ma – mond​ta vi​dá​-
man Cal​der. – Vagy leg​alább​is azt, hogy mit gon​dol a sa​ját ér​de​ke​i​ről.
Le​fe​lé tar​tot​tak a domb​ol​da​lon az egy​re sű​rű​sö​dő sö​tét​ség​ben, a csil​la​gok sor​ra
gyúl​tak ki a ko​rom​fe​ke​te ég​bol​ton. Cal​der elő​re mo​soly​gott a gon​do​lat​ra, ho​gyan
fog vinnyog​ni előt​te Arany. Hogy ho​gyan nézi majd vé​gig, ami​kor az a fel​fu​val​ko​-
dott hó​lyag has​ra esik a sa​ját nyel​vé​ben, olyan mé​lyen pró​bál​ja be​nyal​ni ma​gát.
Hogy mennyi​re fog​ja él​vez​ni, ami​kor meg​szo​ron​gat​ja. Az ös​vény el​ága​zott előt​tük.
Mély bal​ra in​dult, a Hő​sök lá​bát meg​ke​rü​lő úton.
– Arany tá​bo​ra jobb​ra van – mond​ta Cal​der.
– Igaz – bó​lin​tott Mély, de gya​lo​golt to​vább. – Tö​ké​le​tes ér​zék​kel tu​dod meg​kü​-
lön​böz​tet​ni egy​más​tól a balt és a job​bat, ami azt je​len​ti, hogy leg​alább egy fok​kal a
test​vé​rem fe​lett állsz a tu​dás rang​lét​rá​ján.
– Tök ugyan​úgy néz​nek ki! – csat​tant Se​kély. Va​la​mi a há​tát érin​tet​te. Va​la​mi
hi​deg és meg​le​pő. Nem fájt, de ha​tá​ro​zot​tan kel​le​met​len volt. El​tar​tott egy pil​la​na​-
tig, mire rá​jött, hogy mi az, ak​kor azon​ban min​den ön​telt​sé​ge egy szem​vil​la​nás
alatt to​va​il​lant, mint​ha a pen​ge már​is ki​lyu​kasz​tot​ta vol​na a há​tát.
Mi​lyen tü​né​keny do​log az ar​ro​gan​cia! Elég egy da​rab​ka éles fém, és nyo​ma sem
ma​rad.
– Bal​ra me​gyünk. – Se​kély to​vább no​szo​gat​ta a kése he​gyé​vel, Cal​der pe​dig fel​-
tar​tott kéz​zel, mo​so​lyát a sö​tét​ben fe​lejt​ve el​in​dult.
Ren​ge​te​gen vol​tak min​den​fe​lé. A tü​ze​ket fé​lig meg​vi​lá​gí​tott ar​cok vet​ték kö​rül.
Egy tár​sa​ság koc​kát ve​tett, egy má​sik​ban min​den​ki újabb és újabb ha​zug​sá​go​kat
adott elő a csa​tá​ban vég​hez​vitt nagy​sze​rű tet​te​i​ről, egy har​ma​dik​ban va​la​ki a ka​-
bát​já​val ol​tot​ta el a kó​bor zsa​rát​no​ko​kat. Egy csa​pat ré​szeg köz​ka​to​na tán​tor​gott
el mel​let​tük, de szin​te rá​juk sem néz​tek. Sen​ki sem si​e​tett Cal​der meg​men​té​sé​re.
Sem​mi em​lí​tés​re mél​tót nem lát​tak, vagy ha igen, ak​kor is ma​gas​ról tet​tek rá. Az
em​be​rek ál​ta​lá​ban így van​nak ez​zel.
– Hová me​gyünk? – Bár per​sze az egyet​len va​ló​di kér​dés az volt, hogy meg​ás​-
ták-e már a sír​ját, vagy csak utó​lag fog​nak össze​vesz​ni raj​ta, hogy me​lyi​kük dol​-
goz​zon vele.
– Majd meg​tu​dod.
– Mi​ért?
– Mert oda​érünk.
– Nem úgy ér​tem. Mi​ért csi​nál​já​tok ezt?
A két test​vér egy​szer​re ne​ve​tett fel, mint​ha va​la​mi fer​ge​te​ges tré​fát hal​lot​tak vol​-
na.
– Gon​do​lod, hogy vé​let​le​nül vi​gyáz​tunk rád a mi​nap Hosszú​kezű Caul tá​bo​rá​-
ban? – kér​dez​te Mély.
– Hát nem. Nem, nem – dör​mög​te Se​kély. – Nem.
Már tá​vo​lod​tak a Hő​sök​től. Itt ke​ve​sebb volt az em​ber, és ke​ve​sebb a tűz. Nem
le​he​tett lát​ni szin​te sem​mit, csak a ga​bo​nát Mély fák​lyá​já​nak fény​kö​ré​ben. Az ér​-
ke​ző se​gít​ség re​mé​nye a sö​tét​be ve​szett a há​tuk mö​gött a hen​ce​gés​sel meg a da​lok​-
kal együtt. Ha Cal​der meg akart me​ne​kül​ni, csak​is ma​gá​ra szá​mít​ha​tott. Még az​zal
sem stra​pál​ták ma​gu​kat, hogy el​ve​gyék tőle a kard​ját. De hát kit akart hi​te​get​ni?
Ha a jobb keze nem hasz​nál​ha​tat​lan ép​pen, Se​kély ak​kor is ezer​szer át​vág​hat​ta
vol​na a nya​kát, mire fegy​vert ránt. A sö​tét me​ző​kön túl lát​ta az észa​kon ma​ga​so​dó
fák kör​vo​na​la​it. Ta​lán ha a nya​ká​ba kap​ná a lá​bát…
– Nem. – Se​kély kése újra meg​bök​te Cal​der ol​da​lát. – Nem-nem, nem, nem!
 – Tény​leg nem – szólt Mély.
– Hall​gas​sa​tok ide, meg​ál​la​pod​hat​nánk va​la​mi​ben. Van pén​zem…
– Sen​ki​nek sincs olyan mély zse​be, hogy fel​ve​het​né a ver​senyt a meg​bí​zónk​kal.
A leg​jobb aján​la​tod az övé​nek csak a sar​ká​ban kul​log​hat​na, mint a jó kis​fiú. – Cal​-
der erő​sen ké​tel​ke​dett eb​ben, de bár​mi​lyen okos​nak is sze​ret​te hin​ni ma​gát, nem
volt jobb öt​le​te. – Iga​zá​ból mi is saj​nál​juk. Mély​sé​ge​sen tisz​te​lünk té​ged, ahogy
mély​sé​ge​sen tisz​tel​tük az apá​dat is.
– Mire me​gyek a saj​ná​la​to​tok​kal?
Mély rán​tott egyet a vál​lán.
– A sem​mi​nél va​la​mi​vel ke​ve​sebb​re, de min​dig fon​tos​nak tart​juk, hogy ezt el​-
mond​juk.
– Sze​rin​te et​től le​szünk stí​lu​so​sak.
– Ne​mes​sé​get köl​csö​nöz ne​künk.
– Ja hogy! – bó​lin​tott Cal​der. – Ti az​tán iga​zi hő​sök vagy​tok, baz​meg.
– Szán​ni való az az em​ber, aki nem hős va​la​ki sze​mé​ben – mond​ta Mély. – Még
ha csak a sa​ját ma​gá​é​ban is.
– Vagy anyu​ci​é​ban – tet​te hoz​zá Se​kély.
– Vagy a test​vé​ré​é​ben. – Mély hát​ra​mo​soly​gott a vál​la fö​lött. – Sze​rin​ted mi​lyen
vé​le​ménnyel volt ró​lad a bá​tyád, ki​rá​lyocs​kám?
Cal​der Sö​mör​re gon​dolt, ahogy esély​te​le​nül fel​vet​te a har​cot azon a hí​don, hi​á​ba
vár​va a se​gít​ség​re.
– Arra tip​pel​nék, hogy a vé​gén már nem ra​jon​gott ér​tem.
– Én nem​igen zo​kog​nék emi​att. Rit​ka az olyan jó em​ber, aki nem gaz​fic​kó va​la​-
ki​nek a sze​mé​ben. Még ha csak a sa​ját ma​gá​é​ban is.
– Vagy a test​vé​ré​é​ben.
– És meg is jöt​tünk.
Dü​le​de​ző ta​nya​ház buk​kant elő a sö​tét​ből. Nagy volt és néma, kő​fa​la​it su​so​gó
vad​sző​lő nőt​te be, mál​ló zsa​lui fer​dén lóg​tak az ab​la​kok előtt. Cal​der azt a há​zat is​-
mer​te fel ben​ne, ahol az utób​bi két éj​sza​kát töl​töt​te, de most sok​kal fé​lel​me​te​sebb​-
nek tűnt. Min​den fé​lel​me​te​sebb​nek tű​nik, ha kést szo​rí​ta​nak az em​ber há​tá​hoz.
– Erre fá​radj, légy oly ked​ves. – A ház mel​let​ti ve​ran​da fer​de te​te​jé​ről több cse​-
rép hi​ány​zott, alat​ta ócs​ka asz​tal állt, kö​rü​löt​te fel​dőlt szé​kek​kel. Az egyik kor​ha​dó
osz​lo​pon lám​pa him​bá​ló​zott las​san, fé​nye ide-oda im​bo​lyog​va te​rí​tet​te be a gyo​-
mos ud​vart meg a ta​nyát a me​ző​től el​vá​lasz​tó dü​le​de​ző ke​rí​tést.
Ren​ge​teg szer​szám állt a ke​rí​tés​nek tá​maszt​va. Sár​ral bo​rí​tott la​pá​tok, bár​dok,
csá​ká​nyok. Mint​ha egy csa​pat mun​kás egész nap ke​mé​nyen dol​go​zott vol​na ve​lük,
az​tán fél​re​tet​ték, hogy más​nap ott foly​tas​sák, ahol ab​ba​hagy​ták. Ezek​kel a szer​szá​-
mok​kal csak​is ás​hat​tak. Cal​der je​ges fé​lel​me va​la​me​lyest eny​hült, amíg ide​fe​lé tar​-
tot​tak, most azon​ban újult erő​vel ke​rí​tet​te ha​tal​má​ba. Ki​lép​tek a ke​rí​tés​ben tá​ton​-
gó ré​sen át a me​ző​re. Mély fák​lyá​ja meg​vi​lá​gí​tot​ta a le​ta​po​sott ga​bo​nát, az​tán a
fény a fris​sen fel​for​ga​tott föld​re esett. A ku​pac tér​dig ért, mint​ha egy paj​ta alap​ja​it
ás​ták vol​na ki. Cal​der ki​tá​tot​ta a szá​ját, ta​lán, hogy még egy​szer el​ke​se​re​dett kö​-
nyör​gés​sel pró​bál​koz​zon, vagy va​la​mi​lyen üz​le​tet pró​bál​jon aján​la​ni, de töb​bé
nem ta​lál​ta a sza​va​kat.
– Ke​mé​nyen dol​goz​tak – mond​ta Mély, ahogy újabb ha​lom vált ki az éj​sza​ká​ból
az első mel​lett.
– Ren​ge​te​get gü​riz​tek – tet​te hoz​zá Se​kély, és fák​lyá​ja meg​vi​lá​gí​tot​ta a har​ma​-
dik ku​pa​cot.
– Azt mond​ják, a há​bo​rú ren​ge​teg szen​ve​dés​sel jár, de nem könnyű olyan sír​-
ásót ta​lál​ni, aki egyet​ér​te​ne ez​zel.
Az utol​só göd​röt még nem te​met​ték be. Cal​der há​tán fel​állt a szőr, ahogy a fák​-
lya rá​ta​lált a pe​re​mek​re. A föld​be ásott lyuk öt lé​pés szé​les le​he​tett ta​lán, túl​só
vége el​ve​szett a ter​pesz​ke​dő sö​tét​ség​ben. Mély a sar​ká​hoz lé​pett, és le​pil​lan​tott.
– Hinnye! – A fák​lyát le​szúr​ta a föld​be, az​tán meg​for​dult, és in​tett. – Gye​re ide!
Hi​á​ba ván​szo​rogsz, a vége úgy​is ugyan​az lesz.
Se​kély meg​lök​te Cal​dert, aki dö​cög​ve bak​ta​tott to​vább, a tor​ka el​szo​rult min​den
egyes el​nyúj​tott le​ve​gő​vé​tel​nél. Ahogy kö​ze​le​dett, egy​re több és több lát​szott a gö​-
dör ol​da​la​i​ból.
Föl​det, ka​vi​cso​kat és az árpa gyö​ke​re​it lát​ta. Az​tán egy sá​padt ke​zet. Az​tán egy
csu​pasz kart. Az​tán hul​lá​kat. Az​tán még több hul​lát. A gö​dör tele volt ve​lük, för​tel​-
mes ku​sza​ság​ban he​ver​tek egy​más he​gyén-há​tán. A csa​ta hul​la​dé​ka.
A leg​több holt​test mez​te​len volt. Tel​je​sen le​csu​pa​szí​tot​ták őket. Va​jon Cal​der
leg​jobb kö​pe​nye egy sír​ásó​nál fog ki​köt​ni? A mo​csok és a vér fák​lya​fény​ben is
ugyan​úgy fes​tett. Fe​ke​te fol​tok a ha​lott fe​hér bő​rön. Ne​héz lett vol​na meg​ál​la​pí​ta​-
ni, hogy me​lyik ki​csa​va​ro​dott vég​tag me​lyik test​hez tar​to​zik.
Pár nap​pal ko​ráb​ban ezek tény​leg em​be​rek let​tek vol​na még? Em​be​rek, akik​nek
vol​tak vá​gya​ik és re​mé​nye​ik, em​be​rek, akik sze​ret​tek. Tör​té​ne​tek gar​ma​dá​ja sza​-
kadt fél​be, és nem ér​he​tett vé​get soha. Így jár​nak a hő​sök.
Cal​der me​leg​sé​get ér​zett a lá​bán, és rá​döb​bent, hogy össze​pi​sil​te ma​gát.
– Nem ér​de​kes. – Mély hal​kan szólt, mint apa a ri​adt gye​re​ké​hez. – Gyak​ran
elő​for​dul.
– Mind lát​tunk már ilyet.
– Meg csú​nyáb​bat is.
– Állj meg itt! – Se​kély meg​fog​ta Cal​der vál​lát, és a gö​dör felé for​dí​tot​ta az el​csi​-
gá​zott és te​he​tet​len fér​fit. Sen​ki sem hin​né, hogy en​ge​del​me​sen kö​ve​ti majd a gyil​-
ko​sok uta​sí​tá​sa​it, ami​kor szem​be​néz a ha​lál​lal. De min​den​ki azt te​szi. – Egy ki​csit
bal​ra. – A bér​gyil​kos ki​csit jobb​ra te​rel​te Cal​dert. – Erre van a bal​ra, igaz?
– Nem, az jobb​ra van, te hü​lye!
– Bassza meg! – Se​kély erő​seb​bet rán​tott Cal​de​ren, aki meg​csú​szott a gö​dör pe​-
re​mé​nél, és csiz​má​ja sar​ka né​hány gö​rön​gyöt kül​dött a holt​tes​tek után a mély​be.
Se​kély vissza​rán​tot​ta. – Itt jó?
– Ott jó – fe​lel​te Mély. – Ak​kor rend​ben is va​gyunk.
Cal​der le​né​zett, és csen​de​sen sír​ni kez​dett. A mél​tó​ság már mit sem szá​mí​tott.
Nem​so​ká​ra ennyi sem ma​rad be​lő​le. Azon kez​dett gon​dol​kod​ni, hogy va​jon mi​lyen
mély le​het a gö​dör. Hány má​sik hul​lá​val kell majd osz​toz​kod​nia raj​ta, ami​kor reg​-
gel fel​ve​szik azo​kat a szer​szá​mo​kat, és rá​juk szór​ják a föl​det. Száz​zal? Két​száz​zal?
Még töb​bel?
A leg​kö​ze​leb​bi, köz​vet​le​nül alat​ta lévő hul​lá​ra né​zett. Nagy fe​ke​te lyuk tá​ton​gott
a tar​kó​ján. Ne​héz volt em​ber​ként gon​dol​ni rá. Kö​zön​sé​ges tárgy volt, meg​foszt​va
min​den sze​mé​lyi​ség​től. Meg​foszt​va min​den​től… Ha​csak…
Az arc va​la​ha Fe​ke​te Mé​tely​hez tar​to​zott. Nyi​tott szá​ja fé​lig meg​telt föld​del, de
Észak​föld Vé​del​me​ző​je he​vert ott, nem fér​he​tett hoz​zá két​ség. Szin​te mint​ha mo​-
soly​gott vol​na, fél kar​ját ki​tár​va régi ba​rát​ként üd​vö​zöl​te Cal​dert a hol​tak bi​ro​dal​-
má​ban. Vissza​ment a sár​ba, va​ló​ban. Ilyen gyor​san meg​tör​té​nik. Az or​szág ura
volt, az​tán hús​da​rab lett be​lő​le egy lyuk​ban.
Könnyek cso​rog​tak vé​gig Cal​der for​ró ar​cán, az​tán a fák​lyák fé​nyé​ben csil​lan​va
hul​lot​tak a gö​dör​be, hogy ott az​tán friss csí​ko​kat húz​za​nak a Fe​ke​te Mé​tely hi​deg
bő​rét bo​rí​tó mo​csok​ba. A kör​ben is csa​ló​dást je​len​tett vol​na meg​hal​ni. De ez még
sok​kal rosszabb. Egy gö​dör​be ve​tik név​te​le​nül, sen​ki nem tud​ja majd, hol nyug​-
szik. Azok sem, aki sze​ret​ték, sőt, ami még bosszan​tóbb, azok sem, akik gyű​löl​ték.
Úgy zo​ko​gott, mint egy cse​cse​mő, saj​gó bor​dái emel​ked​tek és süllyed​tek, a gö​-
dör, ben​ne a hul​lák​kal, ra​gyo​gott a sós víz füg​gö​nye mö​gött.
Mi​kor te​szik már meg vég​re? Most már biz​to​san, csak egy pil​la​nat. A fel​tá​ma​dó
szél egy​re job​ban hű​töt​te könnyes ar​cát. Hát​ra​haj​tot​ta a fe​jét, le​huny​ta a sze​mét,
el​fin​to​ro​dott, az​tán fel​nyö​gött, mint​ha érez​né a há​tá​ba sik​ló kést. Mint​ha a fém
már​is a tes​té​ben len​ne. Mi​kor te​szik már meg vég​re? Most már biz​to​san…
Csil​la​po​dott a szél. Cal​der mint​ha zör​gést hal​lott vol​na. Han​gok jöt​tek a háta
mö​gül, a ház irá​nyá​ból. Egy da​ra​big még állt egy hely​ben, min​den egyes lé​leg​zet​-
vé​tel​nél össze​rez​zen​ve a zo​ko​gás​tól.
– Az első fo​gás hal – mond​ta va​la​ki.
– Nagy​sze​rű!
Cal​der resz​ket​ve, szű​köl​ve for​dult meg, min​den egyes moz​du​lat iszo​nyú erő​fe​-
szí​tés​be ke​rült.
 Mély és Se​kély el​tűnt, fák​lyá​ik el​ha​gyat​va pis​lá​kol​tak a gö​dör pe​re​mé​nél. A dü​-
le​de​ző ke​rí​té​sen túl, a ro​gya​do​zó ve​ran​dán az öreg asz​talt le​ta​kar​ták egy ab​rosszal,
és meg​te​rí​tet​ték va​cso​rá​hoz. Egy fér​fi sor​ra pa​kol​ta ki a fo​gá​so​kat egy nagy ko​sár​-
ból. Egy má​sik a szé​ken ült. Cal​der va​dul re​me​gő keze fe​jé​vel meg​tö​röl​te a sze​mét.
Egy​ál​ta​lán nem volt ben​ne biz​tos, hogy hi​het az ér​zé​ke​i​nek. A szé​ken ülő fér​fi az
Első Má​gus volt.
Ba​yaz rá​mo​soly​gott.
– Ni​csak, Cal​der her​ceg! – Mint​ha vé​let​le​nül fu​tot​tak vol​na össze a pi​a​con. –
Ké​rem, va​cso​ráz​zon ve​lem!
Cal​der le​tö​röl​te a tak​nyot a fel​ső aj​ká​ról. Még min​dig arra szá​mí​tott, hogy hát​ba
dö​fik a sö​tét​ből. Az​tán ne​héz​ke​sen el​in​dult vissza a ke​rí​tés​ré​sen át a ve​ran​dá​hoz.
A tér​dei annyi​ra re​meg​tek, hogy hal​lot​ta, aho​gyan be​lül​ről hoz​zá​ütőd​nek át​ázott
nad​rág​já​hoz.
A szol​gá​ló fel​ál​lí​tott még egyet az el​dőlt szé​kek kö​zül, le​po​rol​ta, majd nyi​tott te​-
nyér​rel felé mu​ta​tott. Cal​der zsib​bad​tan ro​gyott le rá, és to​vább​ra is könnye​ző
szem​mel fi​gyel​te, ahogy Ba​yaz a vil​lá​já​val egy da​rab​ka ha​lat emel a szá​já​ba, las​-
san, ala​po​san meg​rág​ja, az​tán le​nye​li.
– Szó​val. A Fe​hér-fo​lyam ma​rad Ang​land észa​ki ha​tá​ra.
Cal​der né​mán ült, ér​zé​kel​te, hogy min​den lé​leg​zet​vé​tel​nél hal​kan ször​csög az
orra, de kép​te​len volt ten​ni el​le​ne. Az​tán pis​log​ni kez​dett, vé​gül bó​lin​tott.
– A Fe​hér-fo​lyam és a Cusk kö​zöt​ti föl​dek, Uff​rith vá​ro​sát is ide​ért​ve a Ku​tya​-
em​ber kor​mány​zó​sá​ga alá ke​rül​nek. A te​rü​let az Unió véd​nök​sé​ge alá tar​to​zik
majd, és hat kép​vi​se​lőt küld a Nyílt Ta​nács​ba.
Cal​der megint bó​lin​tott.
– Észak​föld töb​bi ré​sze egé​szen a Crin​ná​ig a ma​gáé. – Ba​yaz a szá​já​ba emel​te az
utol​só da​rab​ka ha​lat is, és kör​be​mu​ta​tott a vil​lá​já​val. – A Crin​nán túli föl​dek fe​lett
Ko​pog​ta​tó Ide​gen ren​del​ke​zik.
Teg​nap Cal​der ta​lán még da​co​san vissza​vá​gott vol​na, most más​ra sem tu​dott
gon​dol​ni, csak hogy mennyi​re sze​ren​csés, ami​ért nem öm​lik a vére a sár​ba, meg
hogy mi​lyen jó len​ne, ha ez a to​váb​bi​ak​ban is így ma​rad​na.
– Igen – nyög​te ki.
– Nincs szük​sé​ge idő​re, hogy… át​rág​ja?
Ta​lán az örök​ké​va​ló​ság​ra egy hul​lák​kal teli gö​dör​ben?
– Nem – sut​tog​ta Cal​der.
– Bo​csás​son meg?
Cal​der mély, szag​ga​tott lé​leg​ze​tet vett.
– Nem.
 – Nos hát. – Ba​yaz egy szal​vé​tá​val meg​tö​röl​te a szá​ját, és fel​né​zett. – Így már
sok​kal jobb.
– Már​is je​len​tős a ja​vu​lás. – A gön​dör hajú szol​gá​ló elé​ge​dett mo​sollyal kap​ta el
Ba​yaz elől a tá​nyért, majd rög​vest egy tisz​tá​val pó​tol​ta. Nagy​já​ból olyan le​he​tett,
mint a sa​ját ön​telt mo​so​lya, Cal​der még​is nagy​já​ból annyi​ra lát​ta szí​ve​sen, mint​ha
azt kel​lett vol​na vé​gig​néz​nie, hogy egy má​sik fér​fi meg​töcs​kö​li a fe​le​sé​gét. A szol​-
gá​ló ele​gáns moz​du​lat​tal emel​te le a tál​ról a fe​dőt.
– Á, a hús, a hús! – Ba​yaz fi​gyel​te, ahogy em​be​re szem​káp​ráz​ta​tó​an ki​fi​no​mult,
vil​lám​se​bes moz​du​la​tok​kal haj​szál​vé​kony sze​le​te​ket vág le. – A hal jó do​log, de a
va​cso​ra csak ak​kor kez​dő​dik iga​zán, ami​kor az em​ber​nek va​la​mi vé​re​set is fel​szol​-
gál​nak. – A szol​ga egy bű​vész ügyes​sé​gé​vel a zöld​sé​ge​ket is el​he​lyez​te a hús mel​-
lett, az​tán to​vább​ra is vi​gyo​rog​va Cal​der​re né​zett.
Volt ben​ne va​la​mi fur​csán, ide​ge​sí​tő​en is​me​rős. Mint​ha ott lett vol​na a neve
Cal​der nyel​vén. Ta​lán az ap​ját lá​to​gat​ta meg egy​szer ele​gáns kö​peny​ben? Vagy
Vas​fe​jű tü​zé​nél ült egy pri​bék si​sak​ját vi​sel​ve? Vagy Ko​pog​ta​tó Ide​gen mel​lett állt
fes​tett arc​cal meg csont​da​ra​bok​kal a fü​lé​ben?
– Húst, uram?
– Nem – sut​tog​ta Cal​der. Más​ra sem tu​dott gon​dol​ni csak az alig pár lé​pés​nyi​re
a gö​dör​ben lévő hús​ra.
– Iga​zán ér​de​mes meg​kós​tol​nia – mond​ta Ba​yaz. – Adj neki egy sze​le​tet! És se​-
gíts a her​ceg​nek, Yoru, meg​se​be​sült a jobb keze.
A szol​gá​ló húst he​lye​zett Cal​der tá​nyér​já​ra, a vé​res szaft csil​lo​gott a fél​ho​mály​-
ban. Az​tán ijesz​tő se​bes​ség​gel fel​sze​le​tel​te. Cal​der a kés min​den egyes moz​du​la​tá​-
ra össze​rez​zent.
Az asz​tal má​sik ol​da​lán a má​gus már​is vi​dá​man fa​la​to​zott.
– Be kell vall​jam, nem iga​zán tet​szett leg​utób​bi be​szél​ge​té​sünk hang​ne​me. Va​la​-
me​lyest az ap​ját jut​tat​ta eszem​be. – Ba​yaz el​hall​ga​tott, mint​ha vá​lasz​ra vár​na, de
Cal​der nem szol​gál​ha​tott ilyes​mi​vel. – Ezt igen kis rész​ben di​csé​ret​nek, és igen
nagy rész​ben fi​gyel​mez​te​tés​nek szá​nom. Sok éven át fenn​állt egy… meg​ál​la​po​dás
az ön apja és én​köz​tem.
– Sok​ra ment vele.
A va​rázs​ló fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Hogy mi​lyen rö​vid a csa​lád​ja em​lé​ke​ze​te! Sok​ra bi​zony. Aján​dé​ko​kat ka​pott
tő​lem, ren​ge​teg se​gít​sé​get meg bölcs ta​ná​csot, és ó, mi​lyen sok​ra vit​te! Csó​rin​ger
törzs​fő​nök​ből Észak​föld ki​rá​lya lett! Nem​ze​tet ho​zott lét​re ott, ahol ko​ráb​ban nem
volt más, csak ma​ra​ko​dó pa​rasz​tok meg disz​nó​szar. – Ahogy Ba​yaz ké​sé​nek éle
csi​ko​rog​va érin​tet​te a tá​nyért, a má​gus hang​ja is éle​sebb lett. – De a di​cső​ség ar​ro​-
gáns​sá tet​te, el​fe​lej​tet​te, mi​vel tar​to​zik, és el​küld​te hoz​zám a fel​fu​val​ko​dott fi​a​it,
hogy min​den​fé​lét kö​ve​tel​je​nek tő​lem. Kö​ve​tel​je​nek! – szűr​te a fo​gai kö​zött a má​-
gus. A sze​me vi​lá​gí​tott a sö​tét​ben. – Tő​lem!
Cal​der​nek kel​le​met​le​nül el​szo​rult a tor​ka, ahogy Ba​yaz hát​ra​dőlt.
– Be​thod fel​rúg​ta a ba​rát​sá​gun​kat, mire a szö​vet​sé​ge​sei fel​szí​vód​tak, a nagy​sze​-
rű ered​mé​nyei sem​mi​vé let​tek, ő pe​dig vé​res ha​lált halt, és jel​te​len sír​ban nyug​-
szik. Ta​nul​sá​gos tör​té​net. Ha apád tör​lesz​tet​te vol​na az adós​sá​gát, ta​lán még most
is Észak​föld ki​rá​lya len​ne. Na​gyon re​mé​lem, hogy ta​nulsz a hi​bá​já​ból, és nem fe​-
lej​ted el, mi​vel tar​to​zol.
– Sem​mit nem kap​tam ma​gá​tól.
– Még… hogy… nem…? – Ba​yaz min​den egyes szó​tag után le​biggyesz​tet​te az aj​-
kát. – So​sem fo​god meg​tud​ni, és per​sze nem is ér​te​néd, hány​szor és ho​gyan avat​-
koz​tam köz​be az ér​de​ked​ben.
A szol​gá​ló fel​húz​ta a szem​öl​dö​két.
– Hosszú a lis​ta.
– Gon​do​lod, hogy azért ala​kult min​den a te ér​de​ke​id sze​rint, mert olyan sár​mos
vagy? Vagy ra​vasz? Vagy meg​le​pő​en sze​ren​csés?
Ami azt il​le​ti, Cal​der ép​pen ezt gon​dol​ta.
– A sár​mod men​tett meg Hosszú​kezű me​rény​lő​i​től a so​ro​zá​son, vagy a két ke​dé​-
lyes észak​föl​di, aki​ket azért küld​tem, hogy vi​gyáz​za​nak rád?
Cal​der nem tu​dott fe​lel​ni.
– A ra​vasz​sá​god men​tett meg a csa​tá​ban, vagy Tíz​fé​le Brodd, aki az én uta​sí​tá​-
som ér​tel​mé​ben nem en​ged​te, hogy bán​tó​dá​sod es​sék?
Erre még annyi​ra sem.
– Tíz​fé​le? – sut​tog​ta.
– A ba​rá​to​kat és az el​len​sé​ge​ket néha ne​héz meg​kü​lön​böz​tet​ni egy​más​tól. Arra
kér​tem, hogy te​gyen úgy, mint​ha Fe​ke​te Mé​tely em​be​re len​ne. Ta​lán túl jó szí​nész
volt. Azt hal​lot​tam, hogy meg​halt.
– Elő​for​dul – szólt re​ked​ten Cal​der.
– Ve​led nem. – A „még” a mon​dat vé​gén ki​mon​dat​lan ma​radt, még​is fül​sü​ke​tí​-
tő​en han​gos​nak ha​tott. – An​nak el​le​né​re sem, hogy élet​re-ha​lál​ra menő pár​bajt
vív​tál Fe​ke​te Mé​tellyel! És va​jon a sze​ren​cse bil​len​tet​te fe​léd a mér​leg nyel​vét,
ami​kor Észak​föld Vé​del​me​ző​je hol​tan fe​küdt a lá​ba​id előtt, vagy öreg ba​rá​tom,
Ko​pog​ta​tó Ide​gen?
Cal​der úgy érez​te ma​gát, mint​ha csak most jött vol​na rá, hogy nya​kig me​rült a
fu​tó​ho​mok​ba.
– A maga em​be​re?
Ba​yaz nem gú​nyo​ló​dott, fel sem ka​ca​gott. In​kább unott​nak tűnt.
 – Már ak​kor is​mer​tem, ami​kor még Pö​cö​rő​nek hív​ták. De nagy em​be​rek​nek
nagy név​re van szük​sé​ge, igaz, Fe​ke​te Cal​der?
– Pö​cö​rő – mor​mog​ta Cal​der, igye​kez​vén el​kép​zel​ni az óri​ást ez​zel a név​vel.
– Azért én szem​től szem​ben nem szó​lí​ta​nám így.
– Nem is érek föl a sze​mé​ig.
– Ezt ke​ve​sen mond​hat​ják el ma​guk​ról. Ci​vi​li​zá​ci​ót akar vin​ni a láp​vi​dék​re.
– Sok sze​ren​csét kí​vá​nok neki.
– Azt csak tartsd meg ma​gad​nak. Tő​lem kap​tad.
Cal​der min​den ere​jé​vel arra kon​cent​rált, hogy vé​gig​gon​dol​ja a tör​tén​te​ket.
– De… Ko​pog​ta​tó Ide​gen Mé​tely ol​da​lán har​colt. Mi​ért nem az Unió ol​da​lán
küld​te harc​ba? Meg​nyer​het​ték vol​na a csa​tát a má​so​dik reg​ge​len, és min​den​ki​nek
meg​spó​rol​hat​tak vol​na…
– Az első aján​la​to​mat nem ta​lál​ta ki​elé​gí​tő​nek. – Ba​yaz ke​se​rű​en bö​kött fel egy
da​rab zöld​sé​get a vil​lá​já​ra. – Az​tán meg​mu​tat​ta, mennyit ér, és jobb aján​lat​tal áll​-
tam elő.
– Az egész csak azért volt, mert az áron vi​tat​koz​tak?
A má​gus fél​re​bil​len​tet​te a fe​jét.
– Sze​rin​ted még​is mi​ről szól a há​bo​rú? – A kér​dés úgy süllyedt el a ket​te​jük kö​-
zöt​ti csend​ben, mint egy hajó a tel​jes le​gény​ség​gel a fe​dél​ze​tén. – So​kak​nak van
még adós​sá​guk.
– Caul Resz​ket​nek.
– Nem – mond​ta a szol​gá​ló. – Az ő köz​be​avat​ko​zá​sa sze​ren​csés vé​let​len volt.
Cal​der pis​lan​tott egyet.
– Nél​kü​le… Mé​tely misz​lik​be szab​dalt vol​na.
– A jó ter​ve​zés nem aka​dá​lyoz​za meg a vé​let​le​ne​ket – ma​gya​ráz​ta Ba​yaz. – Kal​-
ku​lál ve​lük. Gon​dos​ko​dik róla, hogy min​den vé​let​len sze​ren​csés le​gyen. Nem va​-
gyok olyan óvat​lan sze​ren​cse​já​té​kos, hogy min​dent egy lap​ra te​gyek fel. De Észak​-
föld min​dig is hí​ján volt a jó alap​anyag​nak, és be​val​lom, hogy té​ged sze​mel​te​lek ki
ma​gam​nak. Nem vagy hős, Cal​der, ez tet​szik ne​kem. Lá​tod, mi​lye​nek az em​be​rek.
Ép​pen olyan ra​vasz, am​bi​ci​ó​zus és kö​nyör​te​len vagy, mint az apád volt, de hi​ány​-
zik be​lő​led az ő büsz​ke​sé​ge.
– A büsz​ke​sé​get min​dig is fö​lös​le​ges erő​pa​zar​lás​nak tar​tot​tam – dör​mög​te Cal​-
der. – Min​den​ki szol​gál.
– Ezt tartsd ész​ben, és jól megy majd a so​rod. Ha el​fe​lej​ted… Hát… – Ba​yaz a
vil​lá​val a szá​já​ba emelt egy fa​lat húst, és csám​csog​va meg​rág​ta. – Azt ta​ná​csol​-
nám, hogy azt a hul​lák​kal teli göd​röt kép​zeld min​dig a lá​ba​id elé. Ne fe​lejtsd el,
amit ak​kor érez​tél, ami​kor le​néz​tél, és vár​tad a ha​lált. A ször​nyű te​he​tet​len​sé​get.
Azt, ahogy bi​zser​gő bőr​rel vár​tad a kést. Azt, hogy mennyi​re meg​bán​tad, hogy ren​-
ge​teg dol​got so​sem tet​tél meg. Azt, hogy mennyi​re fél​tet​ted azo​kat, aki​ket hát​ra​-
hagysz. – Szé​le​sen el​mo​so​lyo​dott. – Kezdj min​den reg​gelt és min​den na​pot an​nak
a gö​dör​nek a szé​lén. Em​lé​kezz, mert a fe​le​dé​keny​ség a ha​ta​lom átka. Eset​leg még
azon ve​he​ted ész​re ma​gad, hogy megint a sa​ját sí​rod​dal né​zel far​kas​sze​met, és leg​-
kö​ze​lebb nem biz​tos, hogy ilyen vi​dám lesz a vég​ered​mény. Csak szem​be kell száll​-
nod ve​lem.
– Az el​múlt tíz évet az​zal töl​töt​tem, hogy hol ez, hol az előtt tér​del​tem le. – Cal​-
der​nek nem kel​lett ha​zud​nia. Fe​ke​te Mé​tely élet​ben hagy​ta, az​tán en​ge​del​mes​sé​-
get kö​ve​telt tőle, az​tán fe​nye​get​te. És ni​csak, mi lett be​lő​le. – Na​gyon könnyen
haj​lik a tér​dem.
A má​gus cup​pan​tott egyet, mi​után le​nyel​te az utol​só da​rab ré​pát is, és a tá​nyér​-
ra dob​ta az evő​esz​kö​zö​ket.
– Ezt öröm​mel hal​lom. El nem tu​dod kép​zel​ni, hány ha​son​ló be​szél​ge​tést foly​-
tat​tam me​rev tér​dű em​be​rek​kel. Nincs már hoz​zá​juk sze​mer​nyi tü​rel​mem sem. De
nagy​vo​na​lú is tu​dok len​ni azok​kal, akik hall​gat​nak a jó szó​ra. Egy pon​ton ta​lán el​-
kül​dök hoz​zád va​la​kit, aki kér​ni fog tő​led… egy kis szí​ves​sé​get. Ami​kor ez a nap el​-
jön, re​mé​lem, nem oko​zol majd csa​ló​dást ne​kem.
– Mi​fé​le szí​ves​sé​get?
– Olyas​fé​lét, ami meg​aka​dá​lyoz​za, hogy még egy​szer a má​sik úton in​dul​ja​nak el
ve​led ké​ses em​be​rek.
Cal​der meg​kö​szö​rül​te a tor​kát.
– Az ilyen szí​ves​sé​gek so​sem vol​tak el​le​nem​re.
– Jó. Cse​ré​be kapsz tő​lem ara​nyat.
– Ilyen nagy​lel​kű​ek vol​ná​nak a má​gu​sok? Ara​nyat?
– Mi​ért, mire szá​mí​tot​tál? Má​gi​kus fa​rok​vé​dő​re? Ez nem gye​rek​me​se. Az arany
min​den és bár​mi. Ha​ta​lom, sze​re​lem, biz​ton​ság. Kard és pajzs egy​szer​re. Nincs
na​gyobb aján​dék. Azért én tör​té​ne​te​sen szol​gál​ha​tok még eggyel. – Ba​yaz egy pil​-
la​nat​ra el​hall​ga​tott, mint ud​va​ri bo​lond a vicc po​én​ja előtt. – A bá​tyád éle​té​vel.
Cal​der arca meg​rán​dult. Re​mény​ke​dett? Vagy csa​ló​dott in​kább?
– Sö​mör meg​halt.
– Nem. El​vesz​tet​te a jobb ke​zét az Öreg​hí​don, de él. Az Unió min​den fog​lyot
sza​ba​don en​ged. Ez​zel a gesz​tus​sal bi​zo​nyít​ják ne​mes szán​dé​ka​i​kat a tör​té​nel​mi
bé​ke​kö​tés ré​sze​ként, ami​be oly há​lá​san be​le​egyez​tél. Hol​nap dél​ben vissza​kap​ha​-
tod azt a tök​fe​jet.
– Mi​hez kezd​jek vele?
– Tá​vol áll​jon tő​lem, hogy meg akar​jam mon​da​ni ne​ked, mi​hez kezdj az aján​dé​-
kod​dal, de nem le​hetsz ki​rály, ha nem ho​zol ál​do​za​tot. Ki​rály akarsz len​ni, ugye?
– Igen. – A dol​gok so​kat vál​toz​tak nap​nyug​ta óta, de eb​ben Cal​der biz​to​sabb
volt, mint va​la​ha.
Az Első Má​gus fel​állt, és kéz​be vet​te a bot​ját, mi​köz​ben a szol​gá​ló​ja für​gén le​-
szed​te utá​na az asz​talt.
– Ez eset​ben egy báty ret​te​ne​tes nyűg​gel jár.
Cal​der egy pil​la​na​tig né​mán néz​te Ba​yazt, aki úgy szem​lél​te a sö​tét​be bur​ko​ló​zó
me​zőt, mint​ha nem is holt​tes​tek​kel, ha​nem vi​rá​gok​kal vol​na tele.
– Azért va​cso​rá​zott itt, egy hosszú hu​gyo​zás​nyi​ra a tö​meg​sír​tól… hogy meg​mu​-
tas​sa ne​kem, mi​lyen ke​gyet​len tud len​ni?
– Mu​száj min​den mö​gött va​la​mi su​nyi hát​só szán​dé​kot sej​te​ni? Azért et​tem itt,
mert éhes vol​tam. – Ba​yaz fél​re​bil​len​tett fej​jel né​zett Cal​der​re. Ahogy a ma​dár néz
a ku​kac​ra. – A sí​rok amúgy sem je​len​te​nek szá​mom​ra sem​mit.
– Ké​sek – mor​mog​ta Cal​der. – Meg fe​nye​ge​tés, meg​vesz​te​ge​tés és há​bo​rú.
Ba​yaz sze​me meg​vil​lant a lám​pa​fény​ben.
– Igen?
– Mi​lyen egy ki​cse​szett va​rázs​ló maga?
– Olyan, aki​nek en​ge​del​mes​kedsz.
A szol​gá​ló Cal​der tá​nyér​já​ért nyújt, de ez el​kap​ta a csuk​ló​ját, mi​előtt meg​fog​hat​-
ta vol​na.
– Hagy​ja csak. Ké​sőbb ta​lán meg​éhe​zem.
A má​gus erre el​mo​so​lyo​dott.
– Mit mond​tam ne​ked, Yoru? Erő​sebb gyom​ra van, mint hin​né az em​ber. – Még
vissza​in​tett a vál​la fö​lött, ahogy tá​vo​lo​dott. – Azt hi​szem, Észak​föld egye​lő​re jó ke​-
zek​ben van.
Ba​yaz szol​gá​ja fel​vet​te a ko​sa​rat, le​tet​te a lám​pát, és kö​vet​te a gaz​dá​ját.
– Hol ma​rad a desszert? – ki​ál​tot​ta utá​nuk Cal​der.
A szol​gá​ló még egy utol​só ön​telt vi​gyor​ra húz​ta a szá​ját.
– Fe​ke​te Mé​tely​nél van.
A lám​pa ra​gyo​gá​sa kö​vet​te őket, amíg vé​gül be​for​dul​tak a ház sar​ká​nál, és el​-
tűn​tek. Cal​der hát​ra​dőlt a ro​zo​ga szé​ken a sö​tét​ben, be​csuk​ta a sze​mét, és mé​lye​-
ket lé​leg​zett. Mér​he​tet​len csa​ló​dást és még an​nál is mér​he​tet​le​nebb meg​könnyeb​-
bü​lést ér​zett.
 Méltó jutalom

Ked​ves, nagy​ra be​csült ba​rá​tom!

Öröm​hí​rem van az ön szá​má​ra. A kö​rül​mé​nyek le​he​tő​vé tet​ték, hogy vissza​-
hív​jam Adu​á​ba, ahol is​mét a test​őr​lo​va​gok kö​zött szol​gál​hat, és el​fog​lal​hat​ja
mél​tó he​lyét első test​őröm​ként.
Tá​vo​zá​sa űrt ha​gyott maga után. Tá​vol​lé​te alatt kül​dött le​ve​lei min​-
dig meg​nyug​vást és örö​met hoz​tak szá​munk​ra. Az ön ál​tal el​kö​ve​tett hi​-
bá​kat ré​gen meg​bo​csá​tot​tam, és őszin​tén re​mé​lem, hogy ön is ha​son​ló​-
kép​pen meg tud​ja bo​csá​ta​ni az ál​ta​lam el​kö​ve​tett hi​bá​kat. Ké​rem, tá​jé​-
koz​tas​son, mi​kor tud​juk ott foly​tat​ni, ahol Si​pa​ni előtt ab​ba​hagy​tuk.
Az ön ural​ko​dó​ja,
Ang​land, Sta​rik​land és Mid​der​land ki​rá​lya, West​port és Da​gos​ka pro​-
tek​to​ra, Ő Ma​gasz​tos Fel​sé​ge…
Gorst kép​te​len volt to​vább ol​vas​ni. Be​csuk​ta a sze​mét, a könnyek éget​ték a szem​-
hé​ja bel​se​jét, és úgy szo​rí​tot​ta a mell​ka​sá​hoz a gyű​rött pa​pír​da​ra​bot, mint a sze​rel​-
mét szok​ta az em​ber. Hány​szor ál​mo​dott sze​gény meg​ve​tett, szám​űzött Bre​mer
dan Gorst er​ről a pil​la​nat​ról? Va​jon most is ál​mo​dom? Be​le​ha​ra​pott fájó nyel​vé​be,
a vér íze meg​könnyeb​bü​lést ho​zott. Nagy ne​he​zen megint ki​nyi​tot​ta a sze​mét, dől​-
tek a könnyei, a víz resz​ke​teg füg​gö​nyén át néz​te a le​ve​let.
Ked​ves, nagy​ra be​csült ba​rá​tom… mél​tó he​lyét első test​őröm​ként… meg​nyug​-
vást és örö​met… ahol Si​pa​ni előtt ab​ba​hagy​tuk…
Össze​rán​col​ta a hom​lo​kát. A keze fe​jé​vel le​tö​röl​te a könnye​it, és a dá​tum​ra pil​-
lan​tott. A le​ve​let hat nap​pal ko​ráb​ban küld​ték el. Mi​előtt még har​col​tam vol​na a
gáz​ló​nál, a hí​don, a Hő​sök​nél. Mi​előtt egy​ál​ta​lán el​kez​dő​dött vol​na a csa​ta. Azt
sem tud​ta, sír​jon vagy ne​ves​sen, vé​gül bő​gés meg ka​ca​gás ráz​ta egy​szer​re, és vi​-
dám nyál​csep​p​ek​kel te​rí​tet​te be a pa​pi​rost.
De hát nem mind​egy, mi​ért tör​tént? Azt kap​tam, ami járt ne​kem.
Ahogy ki​ron​tott a sá​tor​ból, úgy érez​te, mint​ha soha éle​té​ben nem lá​tott vol​na
még nap​fényt. Mint​ha soha éle​té​ben nem érez​te vol​na még az élet​adó me​leg​ség, az
ar​cát si​mo​ga​tó szel​lő egy​sze​rű örö​mét. Könnyes szem​mel né​zett kö​rül. A víz felé
in​dult, és a sze​mét​tel teli sár​ten​ger már​is gyö​nyö​rű​sé​ges kert​té vál​to​zott át. Re​-
mény​te​li ar​cok​kal és vi​dám cse​vej​jel. Ne​ve​tés​sel és ma​dár​dal​lal.
– Min​den rend​ben? – kér​dez​te Rur​gen, már amennyi​re Gorst a könnye​in ke​-
resz​tül meg tud​ta ál​la​pí​ta​ni.
– Le​ve​let kap​tam a ki​rály​tól – fe​lel​te vé​kony hang​ján, ami már egy​ál​ta​lán nem
is bosszan​tot​ta.
– Mi áll ben​ne? – kér​dez​te Lur​kó. – Rossz hír?
– Jó hír. – Gorst olyan erő​vel ra​gad​ta meg Lur​kó vál​lát, hogy az fel​nyö​gött. – A
le​he​tő leg​jobb! – A má​sik ke​zé​vel át​ka​rol​ta Rur​gen vál​lát, mind​két szol​gá​ló​ját fel​-
emel​te a föld​ről, és úgy szo​rí​tot​ta őket ma​gá​hoz, mint sze​re​tő apa a fi​a​it. – Ha​za​-
me​gyünk!
Gorst szo​kat​la​nul ru​ga​nyo​sán járt. A pán​cél​ja nél​kül olyan könnyű​nek érez​te ma​-
gát, mint​ha akár a szik​rá​zó​an na​pos égig is fel-szö​kell​het​ne. Még a le​ve​gő is éde​-
seb​ben il​la​to​zott, ahogy mé​lyen be​szív​ta az or​rán át, hi​á​ba len​gett be min​dent a
lat​ri​nák szú​rós sza​ga. Min​den sebe, min​den fáj​dal​ma, min​den pi​ti​á​ner csa​ló​dá​sa
be​le​ol​vadt a vi​lá​got szeb​bé tevő ra​gyo​gás​ba.
Új​já​szü​let​tem.
Az Os​rung​ba – vagy​is az Os​rung​ból meg​ma​radt po​rig égett rom​hal​maz​hoz – ve​-
ze​tő utat mo​soly​gós ar​cok lep​ték el. Egy kur​vák​ból álló tár​sa​ság csó​ko​kat do​bott
felé egy sze​kér​ről, Gorst pe​dig vi​szo​noz​ta. Egy nyo​mo​rék kis​fiú iz​ga​tot​tan uj​jon​-
gott mel​let​te, Gorst pe​dig ked​ve​sen össze​bor​zol​ta a ha​ját. Egy csa​pat se​be​sült bo​-
tor​kált el mel​let​te. Az osz​lo​pot man​kó​ján bi​ceg​ve ve​ze​tő fér​fi bic​cen​tett, mire
Gorst meg​ölel​te, hom​lo​kon csó​kol​ta, az​tán mo​so​lyog​va si​e​tett to​vább.
– Gorst! Gorst az! – Az em​be​rek él​je​nez​ni kezd​tek, Gorst pe​dig mo​so​lyog​va ráz​-
ta meg csu​pa heg ök​lét a feje fö​lött. Bre​mer dan Gorst, a harc​me​ző hőse! Bre​mer
dan Gorst, az ural​ko​dó bi​zal​ma​sa! Test​őr​lo​vag, az Unió ki​rá​lyá​nak első szá​mú
test​őre, ne​mes, eré​nyes, köz​tisz​te​let​ben ál​ló​fér​fiú! Bár​mit meg​te​het. Bár​mit meg​-
kap​hat.
Vi​dám je​le​ne​tek zaj​lot​tak min​den​fe​lé. Egy őr​mes​te​ri rang​jel​zést vi​se​lő fér​fit re​-
gi​ment​jé​nek ez​re​de​se adott ép​pen hoz​zá egy tész​ta​ké​pű nő​höz, aki az al​ka​lom​ra
vi​rá​go​kat tű​zött a ha​já​ba. Baj​tár​sa​ik hada cél​za​to​san füttyent​get​ve vet​te kö​rül
őket. Egy új​don​sült, ab​szur​dan fi​a​tal​nak tűnő zász​ló​vi​vő be​ava​tás​kép​pen szé​les
mo​sollyal az ar​cán emel​te a ma​gas​ba a re​gi​ment lo​bo​gó​ját, az Unió arany nap​ja
büsz​kén csap​ko​dott a szél​ben. Ta​lán ép​pen ez volt az egyik zász​ló azok kö​zül,
ami​ket Mit​te​rick teg​nap olyan gon​dat​la​nul el​vesz​tett? Mi​lyen ha​mar meg​fe​led​-
kez​nek egyes ki​há​gá​sok​ról! A te​het​ség​te​le​nek ugyan​úgy meg​kap​ják a ju​tal​mu​-
kat, mint azok, akik​kel ki​bab​rál​tak.
Mint​ha csak ép​pen ezt a gon​do​lat​me​ne​tet pró​bál​ta vol​na il​luszt​rál​ni va​la​ki,
Gorst meg​pil​lan​tot​ta Fel​nig​get új uni​for​mi​sá​ban, amint ve​zér​ka​ri tisz​tek dí​szes
gyű​rű​jé​ben ép​pen le​te​rem​tett egy könnye​ző fi​a​tal had​na​gyot egy fel​bo​rult sze​kér
mel​lett, amely​nek a sza​kadt pony​vá​ja alól fel​sze​re​lé​sek, fegy​ve​rek, és va​la​mi ok​nál
fog​va egy jó​ko​ra hár​fa dől​tek ki az útra, mint dög​lött bir​ka be​lei.
– Fel​nigg tá​bor​nok úr! – ki​ál​tot​ta vi​dá​man Gorst. – Gra​tu​lá​lok az elő​lép​te​té​sé​-
hez! – Ke​res​ve sem ta​lál​hat​tak vol​na olyan ré​sze​ges, pe​dáns ala​kot, aki ke​vés​bé
ér​de​mel​te vol​na meg. Egy futó pil​la​nat​ra fel​me​rült ben​ne a le​he​tő​ség, hogy ki​hív​ja
Fel​nig​get pár​baj​ra, ha már pár nap​pal ez​előtt túl gyá​va volt hoz​zá, hogy meg​te​gye.
Az​tán meg az, hogy el​ha​lad​tá​ban vissza​kéz​ből po​fon vág​ja, hogy az árok​ba zu​han​-
jon. De most más dol​gom van.
– Kö​szö​nöm, Gorst ez​re​des! Sze​ret​tem vol​na a tud​tá​ra adni, mennyi​re cso​dá​lom
a…
Gorst még az​zal sem stra​pál​ta ma​gát, hogy ki​fo​gá​so​kat ke​res​sen. Egy​sze​rű​en el​-
vág​ta​tott Fel​nigg mel​lett. A tá​bor​nok mél​tat​lan​kod​va pu​fo​gó ve​zér​ka​rá​nak tag​jai,
akik kö​zül a leg​töb​ben nem​rég még Kroy mar​sall em​be​rei vol​tak, úgy szé​led​tek
szét előt​te, mint a föld az eke előtt. És mind el​húz​hat​tok a kis​fa​szom​ba! Sza​bad
va​gyok! Sza​bad! Fel​ug​rott, és a le​ve​gő​be bok​szolt.
Még az Os​rung le​égett ka​pu​ja kö​ze​lé​ben össze​gyűj​tött se​be​sül​tek is vi​dám​nak
tűn​tek, ahogy el​si​e​tett mel​let​tük, egyi​ket-má​si​kat vál​lon ve​re​get​ve, ba​ná​lis sza​vak​-
kal bá​to​rít​va őket. Osz​toz​za​tok az örö​möm​ben, nyo​mo​ré​kok és hal​dok​lók! Bő​ven
jut be​lő​le nek​tek is!
A nő ott állt kö​zöt​tük, és víz​zel itat​ta őket. Mint a kö​nyö​rü​let is​ten​nő​je. Ó, csil​-
la​pítsd fáj​dal​ma​mat! Már nem félt. Tud​ta, mit kell ten​nie.
– Fin​ree! – ki​ál​tot​ta, az​tán meg​kö​szö​rül​te a tor​kát, és ki​csit mé​lyebb han​gon
pró​bál​ko​zott is​mét. – Fin​ree!
– Bre​mer! Olyan… bol​dog​nak lát​szik. – A nő meg​le​pet​ten húz​ta fel a szem​öl​dö​-
két, mint​ha nem is Gor​stot lát​ta vol​na mo​so​lyog​ni, ha​nem egy lo​vat, egy kö​vet
vagy egy hul​lát. De jobb, ha hoz​zá​szoksz eh​hez a mo​soly​hoz, mert bi​zony ve​lem
ma​rad!
– Az va​gyok, na​gyon bol​dog. Csak azt akar​tam mon​da​ni, hogy… – Sze​ret​lek. –
Ég ön​nel. Ma este ha​za​in​du​lok Adu​á​ba.
– Va​ló​ban? Én is! – Gorst szí​ve majd ki​ug​rott a he​lyé​ből. – Il​let​ve én csak ak​kor,
ha a fér​jem kel​lő​kép​pen fel​épül az uta​zás​hoz. – Na, er​ről ennyit. – De azt mond​-
ják, nem fog so​ká​ig tar​ta​ni. – Rá​adá​sul Fin​ree bosszan​tó​an örült a do​log​nak.
– Az jó. Az jó. – Kap​ja be az a kö​csög! Gorst rá​döb​bent, hogy ököl​be szo​rí​tot​ta a
ke​zét, és szét​fe​szí​tet​te az uj​ja​it. Ne, ne, fe​lejtsd el! Brock egy sen​ki. Én va​gyok a
győz​tes, ez az én pil​la​na​tom. – Ma reg​gel le​ve​let kap​tam a ki​rály​tól.
– Va​ló​ban? Mi is! – A nő csil​lo​gó szem​mel ra​gad​ta meg Gorst kar​ját, aki​nek
megint majd ki​ug​rott a szí​ve a he​lyé​ből, mint​ha Fin​ree érin​té​se fel​ért vol​na egy
újabb le​vél​lel őfel​sé​gé​től. – Hal vissza​kap​ja a he​lyét a Nyílt Ta​nács​ban. – Lop​va
kö​rül​né​zett, az​tán a töb​bit súg​va ha​dar​ta el. – Meg​te​szik Ang​land kor​mány​zó​já​-
nak.
Hosszú, fe​szült csend lett, ahogy Gorst fel​dol​goz​ta, amit hal​lott. Mint a szi​vacs,
ami​kor be​szív egy vi​ze​let​tó​csát.
 – Kor​mány​zó​nak? – Mint​ha fel​hő kú​szott vol​na a nap elé. Már nem is sü​tött
olyan me​le​gen az ar​cá​ra, mint az előbb.
– Bi​zony! Ál​lí​tó​lag lesz dísz​szem​le is.
– Dísz​szem​le. – Csu​pa fasz​ka​lap​pal. Hű​vös szél ka​pott bele Gorst bő in​gé​be. –
Meg​ér​dem​li. – Egy fel​rob​ban​tott híd​ra fel​ügyelt, úgy​hogy dísz​szem​lét ren​dez​nek
neki? – Maga is meg​ér​dem​li. – És hol ma​rad az én ki​ba​szott dísz​szem​lém?
– És a maga le​ve​le?
Az én le​ve​lem? Az én szá​nal​mas, ócs​ka kis le​ve​lem?
– Ó… A ki​rály meg​kért, hogy is​mét fog​lal​jam el régi po​zí​ci​ó​mat első szá​mú test​-
őre​ként. – Már nem tu​dott úgy lel​ke​sed​ni, mint ami​kor elő​ször ol​vas​ta a so​ro​kat.
Nem kor​mány​zó le​szek, jaj, de​hogy! Sem​mi eh​hez fog​ha​tó. A ki​rály első pe​sztrá​-
ja. A ki​rály far​ká​nak első szop​ko​dó​ja. Ké​rem, ne tö​röl​je ki az al​fe​lét, fel​ség, majd
én!
– Nagy​sze​rű hír! – Fin​ree úgy mo​soly​gott, mint​ha vé​gül min​den jól ala​kult vol​-
na. – A há​bo​rú még​is​csak ren​ge​teg le​he​tő​sé​get kí​nál, akár​mi​lyen bor​zal​mas is le​-
gyen.
Pi​ti​á​ner hír. A di​a​da​lom mit sem ér így. A gir​land​ja​im el​her​vad​tak.
– Azt hit​tem… – Fin​tor​ra hú​zó​dott a szá​ja. Töb​bé kép​te​len volt mo​solyt eről​tet​-
ni az ar​cá​ra. – Az én si​ke​rem így már igen​csak so​vány​ká​nak tű​nik.
– So​vány​ká​nak? De​hogy​is! Nem úgy ér​tet​tem…
– Soha nem lesz sem​mim, ami​vel ér​de​mes len​ne el​di​cse​ked​ni, igaz?
A nő pis​lan​tott egyet.
– Hát…
– So​sem ka​pom meg ma​gát.
Fin​ree​nek el​ke​re​ke​dett a sze​me.
– So​sem… Hogy mi?
– So​sem ka​pom meg sem ma​gát, sem sen​ki ma​gá​hoz fog​ha​tót. – Fin​ree szep​lős
ar​cán vö​rös​ség kú​szott fel egé​szen a sze​mé​ig. – Hadd le​gyek hát őszin​te! Azt
mond​ja, a há​bo​rú ret​te​ne​tes do​log? – Gorst egye​ne​sen a nő ri​adt ar​cá​ba szi​sze​gett.
– A pi​csá​ba is hát, én kur​vá​ra imá​dok há​bo​rúz​ni! – Az ed​dig ki nem mon​dott sza​-
vak csak úgy bu​gyog​tak elő be​lő​le. Nem tud​ta vissza​fog​ni ma​gát, de nem is akar​ta.
– Adu​á​ban az ál​ma​tag ut​cá​kon, a sza​lo​nok​ban meg a szép par​kok​ban én csak egy
ki​kúrt cin​co​gó vicc va​gyok. Egy kí​nos, fej​han​gú sze​ren​csét​len. Egy rö​he​jes bo​hóc.
– Még kö​ze​lebb ha​jolt, és él​vez​te, ahogy a nő össze​rez​zen. Csak​is így fog​ja ér​zé​-
kel​ni, hogy lé​te​zem. Hát ak​kor le​gyen így! – De a harc​té​ren? A harc​té​ren is​ten va​-
gyok! Imá​dom a há​bo​rút! Az acélt, a sza​go​kat, a holt​tes​te​ket. Bár töb​bet há​bo​rúz​-
nánk! Az első na​pon egye​dül fu​ta​mí​tot​tam meg az észak​föl​di​e​ket a gáz​ló​nál. Egye​-
dül! A má​so​dik na​pon be​vet​tem a hi​dat! Én! Teg​nap meg​mász​tam a Hő​sö​ket!
Imá​dom a há​bo​rút! Bár… bár ne len​ne vége! Bár… bár…
De az in​du​la​tai kút​ja sok​kal előbb ki​szá​radt, mint gon​dol​ta vol​na. Csak állt ott,
zi​hál​va kap​ko​dott le​ve​gő után, és a nőre me​redt. Úgy érez​te ma​gát, mint a fér​fi,
aki meg​foj​tot​ta a fe​le​sé​gét, az​tán hir​te​len ész​hez tér, és fo​gal​ma sincs róla, mi​hez
kezd​jen. Meg​for​dult, hogy me​ne​kü​lő​re fog​ja, de Fin​ree nem en​ged​te el, uj​ja​it még
erő​seb​ben a kar​já​ba mé​lyesz​tet​te, és vissza​húz​ta.
A döb​be​net vö​rös​sé​ge kez​dett el​tűn​ni az ar​cá​ból, te​kin​te​te egy​re ke​mé​nyebb lett
a düh​től, szá​ja össze​szo​rult.
– Mi tör​tént Si​pa​ni​ban?
Most már Gorst arca égett. A név fel​ért egy po​fon​nal.
– El​árul​tak. – Az volt a cél​ja, hogy a szó ép​pen úgy fáj​jon a nő​nek, mint neki, de
a hang​ja el​vesz​tet​te min​den élét. – Bűn​ba​kot csi​nál​tak fe​lő​lem. – És tény​leg, csak
egy kecs​ke​bak me​keg​het ilyen pa​na​szo​san. – Mi​után olyan hű​sé​ge​sen, olyan lel​ke​-
se​dés​sel szol​gál​tam, olyan… – To​váb​bi sza​va​kat ke​re​sett, de a hang​ja nem szok​ta
eze​ket az in​du​la​to​kat, és vé​kony​ka nyü​szí​tés​sé gyen​gült, mi​köz​ben a nő vi​cso​rít​va
vil​lan​tot​ta ki a fo​gát.
– Azt hal​lot​tam, hogy ami​kor rá​tá​mad​tak a ki​rály​ra, maga ré​sze​gen aludt egy
kur​va mel​lett. – Gorst nyelt egyet. De alig​ha ta​gad​hat​ta, hogy így volt. Ami​kor ki​-
tán​tor​gott ab​ból a szo​bá​ból, for​gott vele a vi​lág, és eset​len moz​du​la​tok​kal pró​bál​ta
egy​szer​re be​csa​tol​ni az övét, és elő​húz​ni a kard​ját. – Azt hal​lot​tam, hogy nem elő​-
ször ho​zott ma​gá​ra szé​gyent, de a ki​rály min​dig meg​bo​csá​tott, ez​út​tal vi​szont a
Zárt Ta​nács nem en​ged​te neki. – A nő aj​kát biggyeszt​ve né​zett vé​gig Gor​ston. – A
harc​tér is​te​ne, mi? Az is​te​nek és az ör​dö​gök annyi​ra egy​for​mák tud​nak len​ni a ma​-
gam​faj​ta kis​em​be​rek sze​mé​ben. Meg​for​dult egy gáz​ló​nál, egy hí​don meg egy dom​-
bon, de mit csi​nált ott azon kí​vül, hogy em​be​re​ket ölt? Mit al​ko​tott? Kin se​gí​tett?
Gorst csak állt ott még egy pil​la​na​tig, és már egy​ál​ta​lán nem érez​te ak​ko​ra hős​-
nek ma​gát. Iga​za van. És ezt sen​ki sem tud​ja ná​lam job​ban.
– Sem​mit és sen​kin – sut​tog​ta.
– Te​hát imád​ja a há​bo​rút. Ré​geb​ben ren​des em​ber​nek hit​tem ma​gát. Most már
lá​tom, hogy té​ved​tem. – Mu​ta​tó​uj​já​val meg​bök​te a fér​fi mell​ka​sát. – Maga hős!
A nő mér​he​tet​len meg​ve​tés​sel a te​kin​te​té​ben há​tat for​dí​tott, és ott​hagy​ta Gor​-
stot a se​be​sül​tek kö​zött. Már egy​ál​ta​lán nem tűn​tek olyan vi​dám​nak, mint az
imént. Alap​ve​tő​en in​kább úgy fes​tet​tek, mint akik​nek ret​te​ne​tes fáj​dal​ma​ik van​-
nak. A ma​dár​csi​cser​gés is​mét fél​holt ká​ro​gás​sá vál​to​zott. Emel​ke​dett​sé​ge bá​jos
ho​mok​vár​nak bi​zo​nyult, amit el​mos​tak a va​ló​ság kö​nyör​te​len hul​lá​mai. Úgy érez​te
ma​gát, mint​ha ólom​ból ön​töt​ték vol​na.
Az a vég​ze​tem, hogy min​dig így kell érez​nem ma​gam? Kel​le​met​len gon​do​lat
fész​kel​te be ma​gát a fe​jé​be. Így érez​tem ma​gam… Si​pa​ni előtt is? Ko​mo​ran pil​lan​-
tott Fin​ree után, aki el​tűnt a kór​há​zsá​tor​ban. Vissza a csi​ni kis ba​rom​ar​cú kor​-
mány​zócs​ká​já​hoz. Gorst​nak csak ké​sőn ju​tott eszé​be, mi​lyen jó lett vol​na fel​em​lí​-
te​nie, hogy ő men​tet​te meg Fin​ree fér​jét. Az em​ber so​sem a meg​fe​le​lő dol​go​kat
mond​ja a meg​fe​le​lő pil​la​nat​ban. Ke​vés en​nél na​gyobb igaz​ság lé​te​zik. Hosszan,
szag​ga​tot​tan só​haj​tott fel. Ezért szok​tam in​kább tar​ta​ni a kur​va szá​mat.
Gorst sar​kon for​dult, és el​cap​la​tott a ko​mor dél​után​ban. A ke​zét ököl​be szo​rí​tot​-
ta, mo​gor​ván né​zett fel a sö​tét domb​te​tőn fe​ke​te fog​sor​ként ki​raj​zo​ló​dó Hő​sök irá​-
nyá​ba.
A ro​hadt élet​be, har​col​nom kell va​la​ki​vel. Bár​ki​vel.
De a há​bo​rú már vé​get ért.
 Fekete Calder

– Csak bó​lints.
– Bó​lint​sak?
Resz​ket Cal​der felé for​dult, és bó​lin​tott.
– Bó​lints. És már meg is van.
– Ilyen egy​sze​rű – mor​mog​ta Cal​der a nye​reg​ben ku​po​rog​va.
– Ilyen egy​sze​rű.
Sima ügy. Csak bó​lints, és ki​rály le​szel. Csak bó​lints, és öld meg a bá​tyá​dat.
Me​leg volt, mind​össze né​hány fel​hő​fosz​lány le​be​gett a kék égen a dom​bok fe​lett,
az ár​pa​me​ző szé​lén mé​hek züm​mög​tek a sár​ga vi​rá​gok fö​lött, a fo​lyó ezüs​tö​sen
csil​lo​gott. Ta​lán ez volt az utol​só for​ró nap, mi​előtt az ősz el​hes​se​ge​ti a nya​rat, és
be​csa​lo​gat​ja a te​let. Egy ilyen na​pon az em​ber ál​mo​doz​ni szo​kott lus​tán, meg a lá​-
bát áz​tat​ni a se​ké​lyes​ben. Ta​lán száz​lé​pés​nyi​re on​nan pár ne​ki​vet​kő​zött észak​föl​di
ép​pen ez​zel fog​la​la​tos​ko​dott. Va​la​mi​vel tá​vo​labb a túl​par​ton egy tu​cat​nyi uni​ós
ka​to​na ugyan​így tett. A két tár​sa​ság ne​ve​té​se időn​ként Cal​der fü​lé​be is el​ju​tott a
víz vi​dám cso​bo​gá​sá​val együtt. Akik teg​nap még es​küdt el​len​sé​gek vol​tak, most
gyer​me​teg öröm​mel ját​szot​tak, kis hí​ján még fröcs​köl​ni is el​kezd​ték egy​mást.
Béke. Ez csak​is jó do​log le​he​tett.
Hó​na​pok óta ri​mán​ko​dott érte, re​mény​ke​dett ben​ne és szer​vez​ke​dett érte. Ke​-
vés szö​vet​sé​gest szer​zett, még ke​ve​sebb ered​ményt ért el, most még​is az lett, amit
ő akart. Ha va​la​mi​kor, hát most ön​fe​led​ten ne​vet​he​tett vol​na, még​is könnyeb​ben
meg​emel​te vol​na a
Hő​sök va​la​me​lyik kö​vét, mint a szá​ja sar​kát. A ta​lál​ko​zás az Első Má​gus​sal egész
éj​sza​ka nyo​masz​tot​ta, mi​köz​ben ál​mat​la​nul for​go​ló​dott. Mint aho​gyan a má​sik ta​-
lál​ko​zó is, ami még várt rá.
– Nem ő az? – kér​dez​te Resz​ket.
– Hol? – Egyet​len em​ber volt a hí​don, akit Cal​der nem is​mert fel.
– Ott. Ő az.
Cal​der össze​húz​ta a sze​mét, az​tán a te​nye​ré​vel ár​nyé​kol​ta a nap elől.
– A hol​tak​ra is!
Egé​szen teg​nap es​tig ha​lott​nak hit​te a báty​ját. Éle​té​ben nem té​ve​dett ek​ko​rát.
Sö​mör szel​lem volt, aki a hol​tak föld​jé​ről tén​fer​gett vissza, és egyet​len fu​val​lat elég
lett vol​na hoz​zá, hogy megint el​ra​gad​ja. A fér​fi még ilyen tá​vol​ság​ból is erőt​len​nek
és aszott​nak tűnt, haja fél​ol​dalt a ha​lán​té​ká​hoz ta​padt. Rég​óta sán​tí​tott, most
azon​ban ol​dal​vást cso​szo​gott, bal lá​bát úgy von​szol​va maga után a régi kö​ve​ken. A
vál​lá​ra te​rí​tett pok​róc két sar​kát bal ke​zé​vel tar​tot​ta a nya​ká​nál, a má​sik ket​tő pe​-
dig a lá​bá​nál csap​ko​dott.
Cal​der le​csusszant a nye​reg​ből, a kan​tár​szá​rat át​ve​tet​te lova nya​kán. Zú​zó​dott
bor​dái ég​tek, ahogy a báty​ja elé si​e​tett.
– Csak bó​lints! – súg​ta utá​na Resz​ket.
Cal​der moz​du​lat​lan​ná der​medt. Az​tán ment to​vább.
– Bá​tyám!
Sö​mör hu​nyo​rog​va né​zett fel, mint aki időt​len idők óta nem lát​ta a na​pot. Be​-
esett arca fél ol​da​lát va​ra​so​dó hor​zso​lá​sok bo​rí​tot​ták, duz​zadt orr​nyer​gén fe​ke​te
vá​gás hú​zó​dott vé​gig.
– Cal​der? – Erőt​le​nül el​mo​so​lyo​dott, és Cal​der ész​re​vet​te, hogy el​vesz​tet​te két
met​sző​fo​gát, és re​pe​de​zett aj​ká​ra vér ta​padt. Sö​mör el​en​ged​te a pok​ró​cot, hogy
meg​fog​has​sa az öccse ke​zét, és az le​csú​szott a vál​lá​ról. Úgy ha​jolt rá jobb kar​ja
csonk​já​ra, mint kol​du​ló asszony a cse​cse​mő​jé​re. A hi​ány​zó vég​tag óha​tat​la​nul ma​-
gá​ra von​ta Cal​der te​kin​te​tét. Szin​te ko​mi​ku​sán rö​vid volt, a kö​nyök​nél bar​na fol​-
tok​kal tar​kí​tott gö​csör​tös pó​lyá​val kö​töt​ték el.
– Tes​sék! – Cal​der le​vet​te a ka​bát​ját, és báty​ja vál​lá​ra te​rí​tet​te. Sa​ját tö​rött keze
kel​le​met​len együtt​ér​zés​sel bi​zser​gett.
Sö​mör úgy le​gyen​gült a fáj​da​lom​tól és a ki​me​rült​ség​től, hogy meg sem pró​bál​ta
vissza​uta​sí​ta​ni a gesz​tust.
– Mi tör​tént az ar​cod​dal?
– Meg​fo​gad​tam a ta​ná​cso​dat a harc​cal kap​cso​lat​ban.
– És hogy sült el a do​log?
– Min​den részt​ve​vő szá​má​ra fáj​dal​ma​san – fe​lel​te Cal​der, és az egyik ke​zé​vel
meg a má​sik hü​velyk​uj​já​val nagy ne​he​zen be​kap​csol​ta a kö​peny csat​ját.
Sö​mör úgy tá​moly​gott, mint aki a kö​vet​ke​ző pil​la​nat​ban össze​esik. Hu​nyo​rog​va
né​zett vé​gig a hul​lám​zó ár​pán.
– Ezek sze​rint vége a csa​tá​nak? – kér​dez​te re​ked​ten.
– Vége.
– Ki győ​zött?
Cal​der várt egy pil​la​na​tot a vá​lasszal.
– Mi.
 – Úgy ér​ted, Mé​tely?
– Mé​tely meg​halt.
Sö​mör vér​eres sze​me el​ke​re​ke​dett.
– A csa​tá​ban?
– Utá​na.
– Vissza​ment a sár​ba. – Sö​mör meg​moz​gat​ta be​hú​zott vál​lát a kö​peny alatt. –
Iga​zá​ból ben​ne volt a le​ve​gő​ben.
Cal​der más​ra sem tu​dott gon​dol​ni, csak a csiz​má​ja előtt tá​ton​gó gö​dör​re.
– Min​dig ben​ne van a le​ve​gő​ben.
– Ki vet​te át a he​lyét?
Cal​der megint ki​várt. A víz​ben pan​cso​ló ka​to​nák ne​ve​té​se egy pil​la​nat​ra egé​szen
a hí​dig le​be​gett, az​tán el​tűnt a su​so​gó ga​bo​ná​ban.
– Én. – Sö​mör bam​bán tá​tot​ta el a szá​ját. – Újab​ban Fe​ke​te Cal​der​nek ne​vez​-
nek.
– Fe​ke​te… Cal​der.
– Gye​re, se​gí​tek fel​száll​ni a nye​reg​be. – Cal​der a lo​vak​hoz ve​zet​te a báty​ját.
Resz​ket vé​gig fi​gyel​te őket.
– Most már egy ol​da​lon áll​tok? – kér​dez​te Sö​mör.
Resz​ket se​bes ar​cá​ra tet​te az uj​ját, és le​húz​ta, hogy a fém​go​lyó ki​emel​ke​dett a
szem​göd​ré​ből.
– Én csak raj​ta tar​tom a sze​mem a dol​go​kon.
Sö​mör jobb kar​ját a nye​reg​ká​pa felé nyúj​tot​ta, az​tán le​ál​lí​tot​ta ma​gát, és in​kább
eset​le​nül, a bal​já​val fog​ta meg. Hosszú csiz​má​já​val meg​ta​lál​ta a ken​gyelt, és pró​-
bált fel​ka​pasz​kod​ni a nye​reg​be. Cal​der a tér​de alá ka​nya​rí​tot​ta a kar​ját, hogy se​gít​-
sen neki. Ami​kor Cal​der még kis​fiú volt, min​dig Sö​mör emel​te a nye​reg​be. Néha
szin​te fel​dob​ta, csep​pet sem gyen​gé​den. Hogy meg​vál​toz​tak a dol​gok!
Hár​mas​ban in​dul​tak vissza az ös​vé​nyen. Sö​mör ros​kad​tan ült a nye​reg​ben, a
szár ló​gott er​nyedt bal ke​zé​ben, a feje min​den egyes pa​ta​dob​ba​nás​ra elő​re​bil​lent.
Cal​der ko​mo​ran lo​va​golt mel​let​te, Resz​ket ár​nyék​ként kö​vet​te őket. A Nagy Ki​-
egyen​lí​tő várt a há​tuk mö​gött. Mint​ha időt​len idő​kig po​rosz​kál​tak vol​na a me​zőn
át a Cla​il fa​lá​ban tá​ton​gó rés felé, ahol Cal​der pár nap​pal ko​ráb​ban szem​be​né​zett
az Unió ro​ha​má​val.
A szí​ve most is ép​pen olyan se​be​sen vert, mint ak​kor. Az Unió az​nap reg​gel
vissza​vo​nult a fo​lyó túl​part​já​ra, Hó​fe​hér fiai pe​dig észa​kon vol​tak a Hő​sök mö​gött,
de azért így is ép​pen ele​gen lát​hat​ták őket. Né​hány ide​ges gyűj​tö​ge​tő ku​ta​tott a le​-
ta​po​sott ár​pá​ban ap​ró​sá​go​kat ke​res​ve, amit má​sok eset​leg nem vet​tek ész​re előt​-
tük. Nyíl​he​gyek​re meg csa​tok​ra va​dász​tak, vagy bár​mi más​ra, ami​ért kap​hat​nak
egy-két ga​rast. Két fér​fi ke​let felé csör​te​tett a ga​bo​ná​ban, egyi​kük hor​gász​bo​tot ve​-
tett át a vál​lán. Kü​lö​nös, mi​lyen gyor​san vál​to​zik vissza egy csa​ta​me​ző kö​zön​sé​ges
föld​da​rab​bá. Az egyik nap min​den ujj​nyi da​rab​ká​já​ért em​be​rek hal​hat​nak meg.
Más​nap csak egy hely, ami össze​köt két má​si​kat. Ahogy Cal​der kö​rül​né​zett, a te​-
kin​te​te ta​lál​ko​zott Resz​ke​té​vel, és a bér​gyil​kos fel​emel​te az ál​lát, szót​la​nul téve fel
a kér​dést. Cal​der úgy kap​ta el a fe​jét, mint​ha egy for​tyo​gó üst fölé ha​jolt vol​na.
Ölt már em​bert. A sa​ját kard​já​val vég​zett Tíz​fé​le Brodd-dal, mi​után az meg​men​-
tet​te az éle​tét. Meg​ölet​te For​ley-t, a Leg​gyen​géb​bet, és nem volt rá más oka, csak​is
a hi​ú​sá​ga. Ak​kor mi​ért re​meg így a keze, ami​kor en​nek a gyil​kos​ság​nak Skar​ling
szé​ke len​ne a ju​tal​ma?
– Mi​ért nem se​gí​tet​tél, Cal​der? – Sö​mör óva​to​san ki​húz​ta cson​ka kar​ját a kö​-
peny alól, és össze​szo​rí​tott száj​jal me​redt rá. – A híd​nál. Mi​ért nem jöt​tél?
– Akar​tam. – Ha​zug​ság, ha​zug​ság. – Meg​tud​tam, hogy uni​ós csa​pa​tok rej​tőz​nek
az er​dő​ben a pa​tak túl​part​ján. Egye​ne​sen az ol​da​lunk​ban. Sze​ret​tem vol​na men​ni,
de nem te​het​tem. Saj​ná​lom. – Ez leg​alább igaz volt. Tény​leg saj​nál​ta. Még ha ez​zel
a báty​ja nem is ment sok​ra.
– Hát. – Sö​mör fáj​dal​mas gri​masszal emel​te vissza a cson​kot a kö​peny alá. –
Na​gyon úgy fest, hogy iga​zad volt. A vi​lág​nak több gon​dol​ko​dó​ra és ke​ve​sebb hős​-
re van szük​sé​ge. – Futó pil​lan​tást ve​tett Cal​der​re, aki össze​rez​zent a te​kin​te​tét lát​-
va. – Min​dig te vol​tál az oko​sabb.
– Nem. Ne​ked volt iga​zad. Néha har​col​ni kell.
Itt áll​ta a ro​ha​mot, és a föld még min​dig vi​sel​te a he​ge​ket. Le​ta​po​sott ter​mény,
tö​rött nyi​lak, fel​sze​re​lés ca​fat​jai he​ver​tek az ár​kok ma​rad​vá​nyai kö​rül. Cla​il fala
előtt a sár​ten​ger​ré kö​pült ta​laj is​mét ke​mény​re szik​kadt, az itt meg​halt em​be​rek​-
ből nem ma​radt más, csak a ke​zük, a csiz​má​juk és a lo​va​ik ki​szá​radt pa​ta​nyo​ma.
– „Amit le​het, sza​vak​kal érd el – mor​mog​ta Cal​der. – De egy ál​lig fel​fegy​ver​zett
em​ber sza​vai sok​kal éde​seb​ben csen​ge​nek.” Aho​gyan te mond​tad. Aho​gyan apánk
mond​ta. És mint​ha a csa​lá​dot is em​le​get​te vol​na, ugye? Hogy sem​mi sem fon​to​-
sabb nála. Meg a kö​nyö​rü​le​tet. Min​dig fon​told meg, hogy kö​nyö​rü​le​tes le​szel.
– Gye​rek​ko​rá​ban az em​ber azt hi​szi, hogy az apja min​dent tud – mond​ta Sö​mör.
– Las​san kez​dek rá​jön​ni, hogy nem egy do​log​ban té​ve​dett. Vé​gül is, nézd meg, mi
tör​tént vele.
– Igaz. – Min​den ki​mon​dott szó olyan volt, mint​ha egy ha​tal​mas kö​vet emel​tek
vol​na le róla. Mi​óta is fruszt​rál​ta már fo​lya​ma​to​san, hogy ez a ben​ga tök​fej az út​já​-
ban áll? Mennyi bán​tást, hány gú​nyos szót, hány sér​tést kel​lett el​vi​sel​nie tőle?
Ököl​be szo​rult a keze a zse​bé​ben lévő fém kö​rül. Az apja lán​ca. Az ő lán​ca. Tény​leg
sem​mi sem fon​to​sabb, mint a csa​lád? Vagy a csa​lád a súly, ami a mély​be húz​za az
em​bert?
Ma​guk mö​gött hagy​ták a gyűj​tö​ge​tő​ket meg a csa​ta​me​zőt. Vé​gig​ha​lad​tak az ös​-
vé​nyen a ta​nya​ház mel​lett, ahol Sö​mör pár nap​pal ko​ráb​ban fel​éb​resz​tet​te Cal​-
dert. Ahol az​tán Ba​yaz éb​resz​tet​te csak fel iga​zán az elő​ző este. Va​jon a má​gus
csak pró​bá​ra akar​ta ten​ni ez​zel? Kí​ván​csi volt rá, tud-e Cal​der olyan kö​nyör​te​len
len​ni, hogy meg​fe​lel​jen a ké​nyes íz​lé​sé​nek? Sok min​dent a sze​mé​re ve​tet​tek már,
de azt még soha, hogy ne len​ne elég kö​nyör​te​len.
Mi​óta is ál​mo​dott róla, hogy vissza​ve​szi apja he​lyét? Már az​előtt is, hogy Be​thod
el​vesz​tet​te vol​na, és mos​tan​ra egyet​len aka​dály ma​radt csak, amit még át kel​le​ne
ug​ra​nia hoz​zá. Csak bó​lin​ta​nia kell hoz​zá. A sze​me sar​ká​ból pil​lan​tott Sö​mör​re,
aki​ből csak egy ki​fa​csart roncs ma​radt. Nem va​la​mi nagy aka​dály egy becs​vá​gyó
em​ber​nek. Cal​der​nek sok min​dent a sze​mé​re ve​tet​tek már, de azt még soha, hogy
ne len​ne elég becs​vá​gyó.
– Te ütöt​tél apánk​ra – mond​ta Sö​mör. – Én pró​bál​koz​tam, de… iga​zá​ból nem
érek fel hoz​zá. Min​dig úgy gon​dol​tam, hogy be​lő​led len​ne jobb ki​rály.
– Ta​lán – sut​tog​ta Cal​der. Egé​szen biz​to​san.
Resz​ket köz​vet​le​nül mö​göt​te ban​du​kolt, fél ke​zé​vel a kan​tár​szá​rat tar​tot​ta, a
má​si​kat csí​pő​re tet​te. En​nél nyu​god​tabb​nak már nem is tűn​he​tett vol​na, ahogy
lova lép​te​i​nek rit​mu​sá​ra bil​le​gett a nye​reg​ben. Azért hogy, hogy nem, az ujj​he​gyei
a nye​reg mel​lett pi​he​nő kard​ja mar​ko​la​tát si​mo​gat​ták. A kar​dét, ami Fe​ke​te Mé​te​-
lyé volt va​la​ha. A kar​dét, ami a Vé​res Ki​len​ce​sé volt va​la​ha. Resz​ket fel​hú​zott
szem​öl​dö​ké​ben ott volt a kér​dés.
Cal​der sze​me mö​gött zu​bo​gott a vér. El​jött az idő. Min​dent meg​kap​hat, amit
akart.
Ba​yaz jól mond​ta. Nem le​het ki​rály, ha nem hoz ál​do​za​tot.
Cal​der mély le​ve​gőt vett, és egy örök​ké​va​ló​sá​gig bent tar​tot​ta. Most!
Az​tán las​san meg​ráz​ta a fe​jét.
Resz​ket el​vet​te a ke​zét. Fo​ko​za​to​san le​ma​radt a fi​vé​rek mö​gött.
– Ta​lán én va​gyok a jobb test​vér – mond​ta Cal​der –, de te vagy az idő​sebb. –
Kö​ze​lebb lép​tet​te a lo​vát, elő​húz​ta apja lán​cát a zse​bé​ből,
Sö​mör nya​ká​ba akasz​tot​ta, és gon​do​san el​ren​dez​te a vál​lán. Az​tán hát​ba ve​re​-
get​te a báty​ját, és ott​hagy​ta a ke​zét. Azon gon​dol​ko​dott, va​jon mi​kor sze​ret​te meg
ezt az os​to​ba fa​jan​kót. Va​jon mi​kor sze​re​tett meg bár​ki mást sa​ját ma​gán kí​vül?
Le​haj​tot​ta a fe​jét. – Hadd ha​jol​jak meg én elő​ször Észak​föld új ki​rá​lya előtt.
Sö​mör hu​nyo​rog​va né​zett le a mocs​kos in​gén he​ve​rő gyé​mánt​ra.
– Soha nem gon​dol​tam vol​na, hogy ez lesz a vége.
Cal​der sem gon​dol​ta vol​na, de azon kap​ta ma​gát, hogy örül, ami​ért ez sült ki a
do​log​ból.
– A vége? – Mo​so​lyog​va né​zett fel a báty​já​ra. – Ez még csak a kez​det.
 Az ács

A ház nem víz​par​ton állt. Nem is volt ve​ran​dá​ja. Azért egy pad járt hoz​zá, ahon​nan
be le​he​tett lát​ni a völ​gyet, de ami​kor le​ült rá, hogy pi​páz​gat​va tölt​se az es​tét, ál​ta​-
lá​ban nem mo​soly​gott, in​kább csak azok​ra az em​be​rek​re gon​dolt, aki​ket el​te​me​-
tett. A nyu​ga​ti ol​da​lon cse​pe​gett az eresz kö​rül, ha esett az eső, ami​ből bő​ség​gel ki​-
ju​tott mos​tan​ság. Az egyet​len szo​bá​ban egy lét​ra​fo​kok közé fek​te​tett polc szol​gált
al​vás cél​ja​i​ra. A tá​kol​mány af​fé​le át​me​net volt fé​szer és ház kö​zött, de azért még​is​-
csak ház volt, jó kis tölgy​ge​ren​dák​kal meg egy jó kis kő​ből ra​kott ké​ménnyel. És a
sa​ját​já​nak mond​hat​ta. Az ál​mok nem ma​guk​tól vál​nak va​ló​ra, fog​lal​koz​ni kell ve​-
lük, és va​la​hol el kell vet​ni az első ma​got. Vagy leg​alább​is Begy ezt mon​do​gat​ta
ma​gá​nak.
– A pi​csá​ba! – A ka​la​pács és a szög a pad​lón kop​pant, Begy pe​dig ká​rom​kod​va, a
ke​zét rá​zo​gat​va ug​rált fel-alá.
Nem volt könnyű ács​mun​ká​val meg​ke​res​ni a min​den​na​pi be​te​vőt. Igaz, hogy
nem rág​ta annyit a kör​mét, vi​szont an​nál több​ször csa​pott rá a ka​la​páccsal. A ke​-
zén so​ka​so​dó se​bek lát​tán kény​te​len volt szem​be​sül​ni vele, hogy nem va​la​mi fer​-
ge​te​ges ács. A há​bo​rúk utá​ni élet​ről szőtt ál​ma​i​ban min​dig gyö​nyö​rű dol​go​kat al​-
ko​tott, mi​köz​ben fény özön​lött be a szí​nes ab​la​ko​kon, és szép​sé​ges fel​hők​ben szállt
a fű​rész​por. Hom​lok​za​to​kat fa​ra​gott, raj​tuk olyan élet​hű ara​nyo​zott sár​kány​fe​jek​-
kel, hogy egész Észak​föld a cso​dá​juk​ra járt, so​kan mér​föl​de​ket za​rán​do​kol​tak,
hogy meg​néz​hes​sék őket ma​guk​nak. De mint ki​de​rült, a fa ép​pen úgy tele volt gö​-
csört​tel, gör​be​ség​gel meg szi​lánk​kal, mint az em​be​rek.
– A kur​va élet​be! – Igye​ke​zett újra éle​tet dör​zsöl​ni a hü​velyk​uj​já​ba. A kör​me
már erő​sen be​fe​ke​te​dett ott, ahol teg​nap ta​lál​ta el.
A fa​lu​ban mo​so​lyog​tak rá, néha még ap​róbb mun​kák​kal is meg​bíz​ták, bár gya​ní​-
tot​ta, hogy a gaz​dák kö​zül nem egy lé​nye​ge​sen job​ban bá​nik a ka​la​páccsal, mint ő.
Annyi biz​tos, hogy nem kér​ték a se​gít​sé​gét az új paj​ta össze​tá​ko​lá​sá​hoz, és ez az
épü​let​nek ta​gad​ha​tat​la​nul a hasz​ná​ra vált. Kezd​te azt hin​ni, hogy nem annyi​ra a
fű​ré​sze, mint in​kább a kard​ja mi​att lát​ják szí​ve​sen a völgy​ben. Amíg tar​tott a há​-
bo​rú, Észak​föld söp​re​dé​ke az​zal volt el​fog​lal​va, hogy dé​li​e​ket ölt és ra​bolt ki. Most
már csak a sa​ját né​pük ma​radt erre a cél​ra, és ők meg is ra​gad​tak min​den le​he​tő​-
sé​get. Min​dig jól jött hát, ha kéz​nél volt egy Ne​ves Em​ber. Ilyen idők jár​ják ma​-
nap​ság. Még min​dig ilyen idők jár​ják, és ez ta​lán nem vál​to​zik so​sem.
Le​gug​golt a bú​to​rok el​len ví​vott há​bo​rú​já​nak újabb ál​do​za​ta, egy fél​re​si​ke​rült
szék mel​lett. Ket​té​ha​sí​tot​ta az eresz​té​ket, amit az el​múlt egy órá​ban vé​sett, és a láb
most fer​dén állt, mel​let​te csú​nya mé​lye​dés ma​radt a ka​la​pács után. Így jár az, aki
az esti szür​kü​let​ben még dol​go​zik, de ha nem fe​je​zi be ma este, ak​kor…
– Begy!
Fel​kap​ta a fe​jét. Egy fér​fi hang​ja volt, mély és nyers.
– Oda​bent vagy, Begy?
Be​gyet azon​nal ki​ver​te a víz. Hi​á​ba volt egye​nes, mint a szál​fa egész éle​té​ben,
sen​ki nem száll​hat ki úgy a há​bo​rús​di​ból, hogy ne hagy​jon maga mö​gött el​in​té​zet​-
len vi​tás ügye​ket.
Fel​ug​rott, vagy leg​alább​is tőle tel​he​tő​en pró​bált fel​ug​ra​ni, le​kap​ta a kard​ját a
he​lyé​ről az ajtó fölül, kis hí​ján a fe​jé​re ej​tet​te, és né​mán szit​ko​zó​dott. Ha va​la​ki
azért jött, hogy meg​öl​je, va​ló​szí​nű​leg nem hív​ja fel ma​gá​ra a fi​gyel​mét az​zal, hogy
a ne​vét ki​ált​ja. Fel​té​ve, hogy nem tel​je​sen hü​lye az il​le​tő. Vi​szont a hü​lyék leg​alább
olyan bosszú​szom​ja​sak tud​nak len​ni, mint bár​ki más, ha nem még job​ban.
A hát​só ab​la​kon nyit​va volt a zsa​lu. Ki​lép​het​ne, és be​oson​hat​na az er​dő​be. De ha
ko​mo​lyak a szán​dé​ka​ik, ak​kor erre is gon​dol​tak, és az ő tér​dé​vel már úgy​sem tud
el​fut​ni sen​ki elől. Jobb, ha ki​megy a ház elé, és a sze​mük​be néz. Úgy, mint ami​kor
még fi​a​tal volt. Ol​da​laz​va az aj​tó​hoz osont, nyelt egyet, és ki​von​ta a kard​ját. Le​-
nyom​ta a ki​lin​cset, a rés​be il​lesz​tet​te a kard​ját, óva​to​san ki​nyi​tot​ta vele az aj​tót,
az​tán ki​le​sett a fél​fa mö​gül.
Ki​megy a ház elé, de nem fest cél​táb​lát az in​gé​re.
Első pil​lan​tás​ra nyolc em​bert szá​molt meg. Fél​kör​ben áll​tak egy ned​ves föld​da​-
ra​bon a háza előtt. Ket​tő​nél fák​lya is volt, a fény sod​ro​ny​in​ge​ken, si​sa​ko​kon, és
lán​dzsa​he​gye​ken vil​lant a nyir​kos al​ko​nyat​ban. Pri​bé​kek vol​tak, még​hoz​zá a kül​-
se​jük alap​ján had​vi​sel​tek, bár az is igaz, hogy nem sok fér​fi ma​radt Észak​föl​dön,
aki​ről ezt nem le​he​tett vol​na el​mon​da​ni. Mind​egyi​kük ala​po​san fel​fegy​ver​ke​zett,
bár Begy úgy lát​ta, egyi​kük sem von​ta még ki a kard​ját. Ez leg​alább meg​nyug​tat​ta
va​la​me​lyest.
– Te vagy az, Begy? – Még sok​kal job​ban meg​nyu​go​dott, ami​kor meg​lát​ta, ki ve​-
ze​ti a lá​to​ga​tó​kat. Ő állt a leg​kö​ze​lebb a ház​hoz, nyi​tott te​nye​rét maga elé emel​te.
– Én va​gyok bi​zony. – Begy le​en​ged​te a kard​ját, és ki​csit job​ban ki​dug​ta a fe​jét.
– Ez ám a meg​le​pe​tés!
– Re​mé​lem, kel​le​mes.
– Azt csak te mond​ha​tod meg ne​kem. Mi já​rat​ban vagy, Ne​héz​ke​nyér?
– Be​jö​he​tek?
Begy meg​szív​ta az or​rát.
– Be​jö​hetsz. A csa​pa​tod azért egye​lő​re csak él​vez​ze a kel​le​mes esti le​ve​gő örö​-
me​it.
 – Meg​szok​ták. – Ne​héz​ke​nyér egye​dül bal​la​gott a ház​hoz. Lát​ha​tó​lag jól ment a
sora. A sza​kál​lát rö​vid​re nyír​ta. Új pán​célt vi​selt. Kard​ja mar​ko​la​tát ezüst​tel von​-
ták be. Fel​ment az aj​tó​hoz ve​ze​tő lép​cső​fo​ko​kon, Begy mel​lett be​bújt a ház​ba, a
szo​ba kö​ze​pé​re vo​nult, ami iga​zán nem tar​tott so​ká​ig, és kö​rül​né​zett. Fel​mér​te
Begy szal​ma​zsák​ját a lét​rá​ra tett desz​kán, a mun​ka​pad​ját, a szer​szá​ma​it, a fél​kész
szé​ket, a tö​rött fát meg a pad​lón szét​szórt for​gá​cso​kat. – Ilyen, ha va​la​ki vissza​vo​-
nul? – kér​dez​te.
– Nem, há​tul van egy ki​ba​szott pa​lo​tám is. Hogy ke​rülsz ide?
Ne​héz​ke​nyér mély lé​leg​ze​tet vett.
– Úgy, hogy a nagy Vas​kezű Sö​mör, Észak​föld ki​rá​lya had​ba vo​nul Arany Gla​ma
el​len.
Begy fel​hor​kant.
– Már​mint úgy ér​ted, Fe​ke​te Cal​der. Mi​ért?
– Arany meg​öl​te Hosszú​kezű Ca​ult.
– Hosszú​kezű ha​lott?
– Meg​mér​gez​ték. És Arany tet​te.
Begy össze​húz​ta a sze​mét.
– Ez tény?
– Cal​der sze​rint igen, szó​val Sö​mör sze​rint is, ami azt je​len​ti, hogy jobb hí​ján ezt
kell el​fo​gad​nunk tény​ként. Egész Észak​föld Be​thod fiai mögé áll, én pe​dig azért
jöt​tem, hogy meg​kér​dez​zem, te is ve​lük tar​tasz-e.
– Mi​óta har​colsz Cal​der meg Sö​mör ol​da​lán?
– Ami​óta a Ku​tya​em​ber szög​re akasz​tot​ta a kard​ját, és nem fi​ze​ti az apa​ná​zso​-
mat.
Begy össze​rán​col​ta a hom​lo​kát.
– Cal​der soha nem fo​gad​na el en​gem.
– Ép​pen Cal​der kül​dött. Hó​fe​hér, Vas​fe​jű Ca​irm és régi ba​rá​tod Gyö​nyö​rű​ség
let​tek a had​urai.
– Gyö​nyö​rű​ség?
– Ra​fi​nált egy nő. De Cal​der mel​lé el​kél​ne egy Ne​ves Em​ber, aki a he​lyet​te​se
lesz, és az ő pri​bék​je​it ve​ze​ti. A je​lek sze​rint olyas​va​la​ki​re van szük​sé​ge, aki egye​-
nes, mint a szál​fa. – Ne​héz​ke​nyér fel​hú​zott szem​öl​dök​kel pil​lan​tott a szék​re. –
Szó​val nem hin​ném, hogy ács​nak akar fel​fo​gad​ni.
Begy csak állt ott, és pró​bál​ta fel​fog​ni, amit hal​lott. Ál​lást kí​nál​tak neki, még​hoz​-
zá nem is akár​mi​lyet. Vissza​me​he​tett azok közé az em​be​rek közé, aki​ket ér​tett, és
akik fel​néz​tek rá. Vissza a mocs​kos szak​má​ba, ahol megint azon el​mél​ked​het
majd, hogy mi​kor cse​lek​szik he​lye​sen, és ke​res​he​ti a sza​va​kat má​sok sír​ja fö​lött.
– Saj​ná​lom, hogy ilyen messze el​jöt​tél a sem​mi​ért, Ne​héz​ke​nyér, de a vá​la​szom
az, hogy nem. Üze​nem Cal​der​nek, hogy bo​csá​na​tát ké​rem. Bo​csá​na​tát ké​rem ezért
is… meg akár​mi má​sért. De mondd meg neki, hogy vé​gez​tem. Mondd meg neki,
hogy vissza​vo​nul​tam.
Ne​héz​ke​nyér fel​só​haj​tott.
– Rend​ben. Nagy kár, de to​vább​adom. – Meg​tor​pant a kü​szö​bön, és vissza​né​-
zett. – Vi​gyázz ma​gad​ra, Begy, jó? Nem so​kan ma​rad​tunk, akik tud​juk még, mi a
kü​lönb​ség a he​lyes meg a hely​te​len kö​zött.
– Mi a kü​lönb​ség?
Ne​héz​ke​nyér fel​hor​kant.
– Hát ja. Azért vi​gyázz ma​gad​ra. – Le​si​e​tett a lép​csőn, ki az egy​re sű​rűbb sö​tét​-
ség​be.
Begy egy da​ra​big csak né​zett utá​na, és azon gon​dol​ko​dott, hogy va​jon örül-e,
ami​ért a szí​ve már nem dü​bö​rög annyi​ra, vagy in​kább szo​mo​rú mi​at​ta. A kard​ját
mé​re​get​te a ke​zé​ben, fel​idéz​te, mi​lyen volt tar​ta​ni. Más, mint egy ka​la​pá​csot, az
egy​szer biz​tos. Még em​lé​ke​zett rá, ami​kor Há​rom​fás át​ad​ta neki. Majd szét​fe​szí​-
tet​te a büsz​ke​ség. Aka​rat​la​nul is el​mo​so​lyo​dott, aho​gyan fi​a​tal ön​ma​gá​ra gon​dolt.
Nyug​ta​lan volt, vad, di​cső​ség​re éhes, és sen​ki nem fog​hat​ta vol​na rá, hogy egye​-
nes, mint a szál​fa.
Kö​rül​né​zett a szo​bá​ban, a ke​vés​ke ben​ne lévő hol​min. Min​dig azt hit​te, hogy ha
egy​szer ott​hagy​ja a ha​da​ko​zást, az olyan lesz, mint​ha egy rém​álom után foly​tat​ná
az éle​tét. Mint​ha hosszú szám​űze​tés​ből tér​ne vissza a hol​tak föld​jé​ről. Hir​te​len rá​-
döb​bent, hogy éle​té​nek min​den em​lí​tés​re mél​tó pil​la​na​tá​ban kar​dot tar​tott a ke​zé​-
ben.
Ami​kor ki​állt a tu​cat​ja mel​lett. Ami​kor együtt ne​ve​tett Whir​run​nal, Brack​kal és
Gyö​nyö​rű​ség​gel. Ami​kor ke​zet szo​rí​tott ve​lük a csa​ta előtt, tud​ván, hogy ha kell,
meg​hal ér​tük, mint ahogy azok is őér​te. A bi​za​lom, a test​vé​ri​ség, a sze​re​tet szo​ro​-
sabb kö​te​lé​ket szőtt kö​zöt​tük, mint​ha csa​lád​ta​gok let​tek vol​na. Ami​kor Há​rom​fás
mel​lett állt Uff​rith vá​ros​fa​lán, és da​co​san üvöl​tött Be​thod ha​tal​mas se​re​gé​re. Azon
a na​pon, ami​kor ro​ham​ra in​dult Cum​nur​nál. Meg Dunb​rec​nél is. És a Fel​föl​dön,
pe​dig ott vesz​tet​tek. Azért, mert vesz​tet​tek. Azon a na​pon, ami​kor ki​ér​de​mel​te a
ne​vét. Még azon a na​pon is, ami​kor meg​öl​ték a fi​vé​re​it. Ak​kor is, ami​kor a Hő​sö​-
kön áll​va a kö​zel​gő uni​ós se​re​get néz​te a sza​ka​dó eső​ben, és tud​ta, hogy min​den
el​nyúj​tott pil​la​nat az utol​só le​het.
Ahogy Whir​run mond​ta, ilyen​kor érzi csak az em​ber iga​zán, hogy él. Sok​kal in​-
kább, mint ami​kor szé​ket ja​vít.
– A pi​csá​ba! – mor​mog​ta. Fel​kap​ta a fegy​ve​rö​vét meg a ka​bát​ját, át​ve​tet​te őket
a vál​lán, majd ki​lé​pett a ház​ból, és be​csap​ta maga mö​gött az aj​tót. Még az​zal sem
stra​pá​ba ma​gát, hogy rá​for​dít​sa a kul​csot. – Ne​héz​ke​nyér! Várj!
 Köszönetnyilvánítás

Mint min​dig, négy em​ber​nek, akik nél​kül…:

Bren Abercrom​bie-nak, aki​nek be​le​fáj​dult a sze​me az ol​va​sás​ba.
Nick Abercrom​bie-nak, aki​nek be​le​fáj​dult a füle, annyit hal​lott róla.
Rob Abercrom​bie-nak, aki​nek be​le​fáj​dult az ujja a la​pok for​ga​tá​sá​ba.
Lou Abercrom​bie-nak, aki​nek be​le​fáj​dult a kar​ja a ba​bus​ga​tá​som​ba.

Szí​vem mé​lyé​ből kö​szö​nöm:

egye​sült ki​rály​ság​bé​li ki​adóm, a Gol​lancz és anya​cé​ge, az Ori​on min​den imád​ni​-
va​ló és te​het​sé​ges mun​ka​tár​sá​nak, de kü​lö​nö​sen Si​mon Span​ton​nak. Jo Flet​-
chernck, Jon Weir​nek, Mark Stay​nek és Jon Wood​nak. Es ter​mé​sze​te​sen min​den​-
ki​nek, aki se​gí​tett lét​re​hoz​ni, ki​ad​ni, hir​det​ni, le​for​dí​ta​ni és min​de​nek​fe​lett el​ad​ni
a köny​ve​i​met szer​te a vi​lá​gon.
A gra​fi​ku​sok​nak, akik va​la​mi úton-mó​don el​ér​ték, hogy me​nő​nek tűn​jek: Di​di​er
Graf​fet-nek, Dave Se​ni​or​nak és La​u​ra Brett​nek.
A szer​kesz​tők​nek az óce​án túl​part​ján: Devi Pil​la​i​nak és Lou An​ders​nek.
A töb​bi kő​ke​mény pro​fi​nak, akik kü​lön​fé​le ti​tok​za​tos dol​gok​ban nyúj​tot​tak se​-
gít​sé​get: Ró​bert Kir​by​nek, Dar​ren Tur​pin​nek, Matt​hew Amos​nak és Lio​nel Bol​-
ton​nak.
Min​den író​nak, aki​vel út​ja​ink akár elekt​ro​ni​ku​san, akár hús​vér va​lónk​ban ke​-
resz​tez​ték egy​mást, és akik el​lát​tak se​gít​ség​gel, jó​kedv​vel meg pár el​lo​pás​ra ér​de​-
mes öt​let​tel. Az aláb​bi lis​ta ko​ránt​sem tel​jes: Ja​mes Barc​lay​nek, Mark Bil​ling​bam​-
nek, Pé​ter V. Brett​nek, Step​hen Dea​s​nek, Ro​ger Le​vy​nek, Tom Llo​yd​nak, Joe Mal​-
loz​zi​nak, Ge​or​ge R. R. Mar​tin​nak, John Me​a​ney-nek, Ri​chard Mor​gan​nek, Mark
Cha​ran New​ton​nak, Garth Nix​nek, Adam Ro​bertsnck. Pat Roth​fuss​nak, Mar​cus
Sa​key-nek, Wim Stolk​nak és Chris Woo​ding​nak.
És vé​gül, még​is el​ső​sor​ban:
Az asszony​nak, ki a Vö​rös Tol​lak Aty​ját for​gat​ja, amely ha elő​ke​rül, vért kell on​-
ta​nia. A könyv​ki​adás csa​ta​me​ze​jén di​cső​sé​get ara​tó ret​tent​he​tet​len baj​nok​nak, a
szer​kesz​tőm​nek, Gil​li​an Red​fe​arn​nek. Már​mint va​la​ki​nek har​col​nia is kell…