ERIC GRIFFIN: TZIMISCE

Vakok Elektronikus K�nyvt�ra

Jav�totta, t�rdelte: Dr. Kiss Istv�n; 2006.

ELS� R�SZ

A HADITAN�CS

Dr�ga Vykos!
Hogyan is �rhatn�m le neked az �rz�seket, amelyek akkor rohantak meg, amikor
annyi �v ut�n �jra hallottam fel�led? A
szavak csak durva agyaged�nyek, melyek elrepednek, hogyha ilyen er�s �rzelmekkel
t�ltj�k meg �ket. M�lyen gy�kerez�, t�bb
ember�lt�n �t kitart� �rzelmekkel. Azt hittem, hogy sz�momra m�r v�glegesen
elveszt�l.
�s ezek ut�n megtudtam, hogy nemcsak hogy �letben vagy, de itt vagy, a
k�zelemben. Ez j�val t�bb ann�l, amit m�g
rem�lni mertem volna. Szinte m�r jobb lenne azt hinni, hogy ez az eg�sz csak egy
kegyetlen tr�fa, vagy egy alattomos csapda.
Az Igazs�g �s az �rul�s k�z�l az ut�bbi a nagyobb hatalm� �rn�, �s mostan�ban �
soha nem t�volodik el messzire az
�jszak�imt�l.
A leveled azonban rem�nnyel t�lt�tt el. M�r majdnem elfelejtet' tem, hogy milyen
szenved�lyes �s sz�rny� dolog rem�lni.
Ezt az �jabb ad�s�gomat is t�rlesztenem kell majd, ha tal�lkozunk.
De h�t mit is besz�lek? Hiszen mindketten tudjuk, hogy ez a tal�lkoz� soha nem
j�het l�tre. M�r a k�zels�ged is nagyon
k�nyes helyzetbe hozhat engem, mint ahogy erre te is r�mutatt�l. Nem hagyhatom el a
v�rost an�lk�l, hogy ne vonjak magamra
annyi nem k�v�nt figyelmet, amennyi mindkett�nk veszt�t okozhatja. Te pedig nem
hatolhatsz be ilyen m�lyen az ellens�ges
ter�letre. Minden befoly�som kev�s lenne ahhoz, hogy megv�djelek a
k�vetkezm�nyekt�l, amennyiben m�gis megpr�b�ln�d.
Nem, most m�g el kell rejtened a velem kapcsolatos gondolataidat a sz�ved
legtitkosabb zug�ba, �s j�l be kell z�rnod az oda
vezet� ajt�t. Tartsd meg a hited m�g egy kis ideig, �s �n kitervelem � m�dj�t
annak, hogy l�thassalak, b�rmi legyen is az �ra.
Erre bizton sz�m�thatsz-
Azt azonban nem hihetem, hogy csak az�rt szelted �t a k�zt�nk l�v� �ce�nokat �s
�vsz�zadokat, hogy megn�zd, mi van egy
�reg bar�toddal. Nem vagyok annyira hi�. Att�l f�lek, hogy jelenl�ted rossz el�jel
a k�zt�nk l�v� galambok sz�m�ra.
Nem kell tartanod semmit�l: a titkod biztons�gban van n�lam. Csak egy bolond �s
szentiment�lis rem�ny mondatja ezt
velem. A rem�ny, hogy miut�n szabadj�ra engedted a s�lymokat, tal�n egy t�rgyal�s
leple alatt elrendezhet�nk egy randev�t.
L�tod, milyen moh�n elfogadok

b�rmilyen indokot a tal�lkoz�sra? Szinte m�r sz�gyellem moh� v�gyamat, hogy �jra
a kezemben tarthassam kecses nyakadat.
Ah, nemsok�ra, dr�g�m. Csak m�g egy kis ideig tartsd biztons�gban a titkaidat.
Mit nek�nk n�h�ny h�t, amikor v�gy�d�sunk �s az
elv�l�s f�jdalma sz�zadokon kereszt�l k�s�rtett? Minden egyes elm�l� napon az
egybeforr�sunk ut�ni v�gy�d�s em�szt engem.
 Maradok �h�tattal a tied - Lucius

Szombat, 1999. j�nius 19. este 9: 12

Chandler lakoszt�ly, Omni Hotel a CNN Center-ben
Atlanta, Georgia
Polonia kritikus szemmel vizsg�lta a tan�cstermet. T�k�letes.
N�mileg sz�rakozottan ment v�gig a szokott ritu�l�n - itt egy rossz helyen l�v�
n�vk�rtya ker�lt a hely�re, amott egy csorba
krist�ly t�nt el az asztalr�l �s v�g�l egy rosszul elrejtett lehallgat� k�sz�l�ket
kellett elt�vol�tani. Elgondolkodva jav�tott ki vagy
f�l tucat finom, de potenci�lisan v�gzetes s�relmet az etiketten. T�k�letesen
tiszt�ban volt azzal, hogy nagyon kev�s kell ahhoz,
hogy a Sabbat haditan�cs egy meg�ll�thatatlan d�h�ng� ork�nn� v�ltozzon.
Miut�n a teljes k�rt megtette a tan�cskoz� asztal k�r�l, �jra kezdte az eg�szet.
Jobb kez�nek ujjait a durv�n faragott asztal. ,
lapj�n futatta. A fa tapint�sa megnyugtatta.
A fekete t�lgyfa jelenl�te bet�lt�tte a szob�t, �s Polonia helyesl�en vette
sorra az er�nyeit. Legel�sz�r is, massz�v volt. Nem
val�sz�n�, hogy ak�r a legtermetesebb Tzimisce sz�rnyeteg is k�pes legyen
�sszet�rni, vagy, ami egy�bk�nt gyakran el�fordult,
m�st �sszet�rni vele. M�r egyed�l ez a t�ny is hatalmas el�ny lehet, amikor a vita,
ahogy az m�r elker�lhetetlen�l lenni szokott,
t�l hevess� v�lik.
A hatalmas k�r alak� asztal a hagyom�nyok �s a t�rt�nelem s�ly�t hordozta. Ezt a
darabot hatalmas k�lts�gek �r�n az angliai
Lak� Country-b�l hozatta. K�ts�gtelen�l hamis�tv�ny volt, de ennek a hamis�tv�nynak
t�rt�nete volt. �s ez volt a k�l�nbs�g. Az
asztal arra volt hivatva, hogy, ak�rcsak legend�s el�dje, megel�zze a heves
v�rm�rs�klet� �s b�szke hadurak k�z�tt az
asztalf�h�z k�zel es� helyek�rt kit�rni k�sz�l� harcot.
Polonia elmosolyodott erre a gondolatra, hiszen nemcsak az asztaln�l nem lesz
vez�r. Az eg�sz �tkozott �sszej�vetelnek nem
lesz vez�re. Nem parancsolhat a visz�lykod� Sabbat falkavez�reknek. Az
el�k�sz�letek sor�n hatalmas energi�k r�ford�t�s�val
pr�b�lta biztos�tani, hogy � ne legyen azok k�z�tt, akiket m�r a kezdeti vit�k
alatt darabokra t�pnek.

Francisco Domingo de Polonia, New York �rseke, tagadhatatlanul �szak-Amerika

egyik leghatalmasabb k�inita vezet�je volt.
New York volt a Sabbat els� h�df��ll�sa az �jvil�gban. A zavar� Kamarilla jelenl�t
ellen�re az�ta is a korona legszebb gy�ngye
volt. Polonia m�g mindig �j vil�gk�nt gondolt Amerik�ra �s gyan�totta, hogy ez a
t�ny tal�n t�l sokat �rul el a kor�r�l. De pont
ez a t�relmes gondoskod�s fejlesztette New York-ot egy egyszer�, iparilag fejletlen
r�m�lomb�l azz�, ami manaps�g volt: a
Gyehenna kiteljesedett sz�nter�v�. Nagyon is hely�n val� volt, hogy itt Atlant�ban,
ami olyan t�vol esett a befoly�si �vezet�t�l,
�, Polonia legyen ennek az �sszej�vetelnek a h�zigazd�ja.
A halhatatlanok geogr�fi�j�ban egyed�l Miami mer�szelt New York els�s�g�vel
vetekedni. A k�t v�ros k�z�tt az eg�sz keleti
part ellens�ges ter�let volt. Polonia tiszt�ban volt vele, hogy hatalma �s
befoly�sa Atlant�ban j�csk�n lecs�kkent. Ez a v�ros,
alap�t�sa �ta a Kamarilla er�d�tm�nye volt. Itt csak nagyon kev�s dologra
t�maszkodhatott. Term�szetesen b�zhatott a mag�val
hozott v�logatott er�k lojalit�s�ban - felt�ve, hogy nem ad�dott valamilyen
ellen�llhatatlan lehet�s�g sz�mukra. Az � dolga volt
odafigyelni r�, hogy ne ad�djon ilyen lehet�s�g. Ebben az ar�n�ban volt m�r
tapasztalata.
Az �sszegy�lt Sabbat hadurak azonban m�g enn�l is nagyobb bizonytalans�gi
t�nyez�t jelentettek. Ezek az Amerik�t
sz�lt�ben-hossz�ban fosztogat� band�kb�l �rkezett �nt�rv�ny� zsoldosok senkinek sem
engedelmeskedtek, �s csak azon
v�logatott keveseket tisztelt�k, akik ezt a tiszteletet t�zzel-vassal v�vt�k ki
maguknak.
Polonia csak most d�bbent r�, hogy kevesebb, mint egy �ra m�lva a tan�csterem
t�mve lesz a legkegyetlenebb zsarnokok,
ragadoz�k, fanatikusok, maffi�z�k, sorozatgyilkosok, harami�k, bandavez�rek �s
anarchist�k l�rm�s t�meg�vel. Nem volt ilyen
�sszej�vetel, ami�ta... h�t, val�sz�n�leg az Els� Keresztes h�bor� kezdete �ta.
Polonia vonakodva terelte vissza gondolatait a jelen �vsz�zadba. Ez a modern
gy�lekezet a Sabbat b�szkes�geib�l - az elit
elitj�b�l -�llt: falkavez�rekb�l, prel�tusokb�l, hadurakb�l. Itt lesznek mindazok,
akik legal�bb egy tucatnyi k�init�t k�pesek voltak
ir�ny�tani

�s mindannyian k�szen �lltak arra, hogy csap�st m�rjenek a gy�l�lt Kamarill�ra.

�jabb ellen�rz� s�t�ja v�g�n Polonia a saj�t sz�k�hez �rt. A sz�k m�g�tt egy
test l�gott a falon, mint valami falisz�nyeg.
A test -egy felcicom�zott, gyenge, makul�tlan fiatal Toreador - int� jel volt a
Kamarilla k�zels�g�re. �gy t�nt, hogy a
Toreador-t egy�ltal�n nem zavarja a durva sikl�hurok, vagy a nyak�nak val�sz�n�tlen
sz�ge. A szoba t�bbi r�sz�hez
hasonl�an � is t�k�letes volt.
Polonia szerette volna a t�bbiek figyelm�t a Kamarill�ra ir�ny�tani - a
Kamarilla p�zol�s�ra, gyenges�g�re,
sebezhet�s�g�re. El�gedettebb m�r nem is lehetett volna a vad�szok zs�km�ny�val.'
�ldozata esdekl�en �sszefont kezeiben
egy olajos kin�zet� gyerty�t tartott. Amikor Polonia meggy�jtotta a kan�cot, hossz�
�rny�kok vet�dtek minden ir�nyba.
A gyertya f�ny�ben Polonia tov�bb vizsg�lgatta az �ldozat arcvon�sait.
Felbecs�lhetetlen. A Toreadornak m�g a
szemfogai is cs�kev�nyesek, �rtalmatlanok voltak. Ez a t�ny k�ts�gtelen�l
magyar�zatot adott a Polonia �ltal kor�bban
felfedezett furcsa t�rgyra.
�jb�l el�h�zta a gondosan �sszehajtogatott �s enyhe parf�m illatot �raszt�
zsebkend�t. Egy bonyolult farag�sokkal
d�sz�tett ez�st j�t�kszert rejtett - egy mesterien elk�sz�tett, elny�jtott gy�sz�t,
amelynek v�g�n egy gonosz kin�zet� szike volt.
Polonia vill�mgyorsan megv�gta az �ldozat�t az �lla alatt, �s m�g azel�tt
visszah�zta a peng�t, hogy az els� csepp v�r
lecs�ppent volna. Az olajos gyertya l�ngj�ba cs�p�g� v�r sziszeg� hangj�ra �vatosan
visszacsomagolta az ez�st t�t.
Most m�r nem l�phetett vissza a megkezdett ritu�l�t�l. Vonakodva ford�tott h�tat
a tan�csteremnek. Szerette volna az
ujjaival �rezni a hatalmas asztal megnyugtat� t�meg�t, szeretett volna m�g egyszer
k�rbej�rni a szob�ban, hogy tov�bb
cs�kkenthesse a bizonytalans�gi t�nyez�ket.
De most m�r el�g, itt m�r semmit sem tehetett. Enyh�n megl�kte a f�gg� testet,
amely lengeni kezdett. A v�r �s a
lecs�p�g� viasz bonyolult mint�t festett a padl�ra.
Elgondolkodott, vajon milyen jeleket �s �meneket olvashatna

ki a cseppek �ltal form�zott k�l�n�s mint�b�l. A lecs�p�g� v�r �ltal festett

egyik bonyolult alakzat tal�n az egyik befoly�sos
had�r hal�l�t mutatta, amint a teste a kup�k k�z� rogyott. Amott egy nagyobb
viaszpecs�t tal�n egy egyezm�ny pecs�tje volt. Egy
egyezm�ny�, amely egyes�ti a visz�lykod� falkavez�reket, �s amelynek hallat�n az
eg�sz Kamarilla megremeghet.
A v�laszokat elrejtette a cseppecsk�k �ltal festett minta. Vajon a felsejl�
k�pek k�z�l melyek voltak az elj�vend�' esem�nyek
�s melyek azok, amelyeket csak a v�gy vagy a f�lelem hozott l�tre. Ez az �t csak
tov�bbi bizonytalans�gokat hozhatott, ez�rt
Polonia felhagyott a pr�b�lkoz�ssal.
Nem tudta meg�llni, hogy m�g egyszer v�gig ne tekintsen a szob�n.
El�gedetts�ggel vegyes lemond�ssal ny�jtotta ki a kez�t a
leng� test fel�, �s hat�rozottan oldalra l�pett, bele az �rny�kba.
Polonia �tfurakodott a g�ton abba a hom�lyos vil�gba, amelynek l�tez�s�r�l csak
kl�nja legkiv�l�bb �rny�kharcosai tudtak. A
szoba, amelyet itt tal�lt, nagyon hasonl�tott a tan�csteremre. Egy durv�n faragott
tan�cskoz� asztal uralta a helys�get. A
bizonytalan f�lhom�ly kiemelte a t�lgy fel�let�n sz�tsz�rt f�regr�gta lyukak
mindegyik�t.
A f�ny �s az �rny�k j�t�ka m�g jobban �sszezavarta a gondosan berendezett
vend�gtermet, �s valahogy a val�s�gosn�l sokkal
nagyobbnak mutatta Polonia saj�t sz�k�t, amely most legink�bb egy halotti leplekkel
�gyetlen�l letakart, elhagyott tr�nsz�kre
hasonl�tott. Ez a halotti sz�k foglalta el a f� helyet a megfakult ez�st�kb�l,
porral teli kup�kb�l �s finoman kidolgozott
p�kh�l�kb�l �ll� mulats�gon. Polonia �rnyalatnyi el�gedetts�ggel n�zett v�gig az
asztalon. Az egyik t�lon l�v� piros alma szinte izzani
l�tszott, �s azonnal felkeltette az �rdekl�d�s�t. A szoba a sz�rke �rnyalataiban
j�tszott, �s a gyertya l�ngj�n k�v�l ez volt az egyetlen
sz�nes pont az eg�sz helyis�gben.
- �gy l�tszik, ezt nem vettem �szre - gondolkodott hangosan Polonia.
- Tal�n m�rgezett - �rkezett a v�lasz. - Nagyon romantikus, de sajnos
egy�ltal�n nem hat�kony. A vend�geid val�sz�n�leg nem
fogj�k fenntartani az �tkez�s l�tszat�t ezen a fontos �sszej�vetelen.

Polonia mindig megd�bbent a k�vetek minden �tmenet n�lk�li megjelen�s�t�l, annak

ellen�re, hogy m�r igen sokszor volt
tan�ja. Az egyik pillanatban m�g nyomuk sem volt, a k�vetkez�ben pedig m�r
besz�ltek hozz�, meg�rintett�k, vagy �ppen elvettek
t�le vak' mit.
Polonia gyorsan megp�rd�lt, de nem volt el�g gyors. A m�sik m�r megragadta a
k�ny�k�t �s a sz�ke fel� terelte. Az �rint�se
a csontf�r�szel�shez hasonl�tott. Polonia a t�le telhet� legudvariasabb m�don
kibontakozott a szor�t�sb�l, �s elfoglalta a hely�t az
asztalf�n.
- Nem, azt hiszem val�sz�n�bb, hogy az alma valamilyen fegyvert vagy
gy�jt�bomb�t rejteget.
- Ah... - v�laszolta a k�vet n�vekv� �rdekl�d�ssel.
Fuvallat t�madt, ahogy az �rny�k elvesztette a form�j�t, �s az alma fel� ny�lt.
Hirtelen vak�t� f�ny vil�g�totta meg a szob�t. Az
�rny�kdarabok rep�ltek szerte-sz�t, majd megp�rk�l�d�tt konfettik�nt a padl�ra
hullottak, de a f�nyrobban�s �s a t�bbi esem�ny
mind nyugtalan�t� csendben zajlott le.
Polonia h�trad�lt a sz�k�ben. A szob�ban ezut�n m�r semmi zavar� nem maradt,
semmi sz�n, semmi izz�s. Nyugodtan
v�rakozott.
-.Nagyon kit�n� gy�jt�bomba. Igen, nagyon kit�n�. Borges?
Azt v�rta, hogy a hang majd a szoba valamelyik sark�b�l fog �rkezni, ahov� az
�rny elmenek�lhetett. Csal�dottan vette tudom�sul,
hogy az asztalon �llva jelent meg el�tte, majd enyh�n meghajolt.
- Nagyon val�sz�n�. Erezni rajta a keze nyom�t - v�laszolt Polonia �s
megpr�b�lta elrejteni a nyugtalans�g�t. - Meg�rtem a
v�laszt�s�t. Miami-ban a t�zfegyverekhez, gr�n�tokhoz �s l�ngsz�r�khoz hasonl�
modern szerkezetek mindennaposak.
Az el�tte �ll� alak izgatottan r�ndult �ssze a l�ngsz�r�k puszta eml�t�s�re is.
- Ezek szerint Borges r�szt vesz a tal�lkoz�n?
- Igen, term�szetesen. Magad is l�thatod majd �t. Pontosan velem szemben fog
�lni. Ott - mutatott Polonia az asztal t�volabbi
v�ge fel�, ahol egy durva fazs�moly d�lt f�lig az asztal l�b�nak. A zs�moly el�tt
egy darab sz�raz keny�r �s egy �n kupa hevert.

Az �rny�kvil�g �jabb mesterked�se mosolyra k�sztette Poloni�t. Megszokta m�r az

�rnyalatnyi v�ltoz�sokat, ennek a helynek
a hat�s�t a k�rnyezetre. Ez a vil�g ezzel �ltatta, cs�b�totta, vagy �ppen h�jjal
kenegette a szeml�l�t. Azon kapta mag�t, hogy ism�t
azokra a k�l�n�s �menekre gondol, amelyeket a v�r �s a gyertyaviasz rajzolt ennek a
vil�gnak a hat�r�n - v�gyak �s a f�lelmek
visszat�kr�z�d�sei, olyan dolgok�, amelyek el voltak rejtve. Pontosabban el voltak
kend�zve.
- Ha j�l eml�kszem Borges megesk�d�tt, hogy soha nem teszi be a l�b�t
Atlant�ba.
- Terrn�szetesen nagy felhajt�st csapott, �s b�szen hangoztatta, hogy nem j�n
el - mosolygott Polonia. - Azt hiszem, hogy
�rsekt�rsam s�rt�snek vette, hogy az ostrom vezet�s�nek dics�s�ge nem az �v�.
- Ehhez m�g val�sz�n�leg lesz egy-k�t szava, miel�tt az �sszej�vetel v�get
�rne.
- Igen, magam is �gy gondolom - v�laszolt Polonia. - V�g�l is Atlanta majdnem
k�zvetlen�l az � szomsz�ds�g�ban van.
- �s meglehet�sen messze a te ter�letedt�l. Azt hiszem, �rtelek. B�r a kez�t
m�g nem tudta r�tenni, ez a v�ros k�ts�gtelen�l
c�lpontja az amb�ci�inak.
- Az � �gyn�kei der�tett�k fel els�k�nt a v�rost, majd �k kezdt�k meg a
Kamarilla p�zol�s�nak �s �gyk�d�seinek
szabot�l�s�t - nevetett hangosan Polonia. - De Borges-nek soha nem volt lehet�s�ge
egy ilyen haditan�cs megszervez�s�re.
Atlanta ostrom�r�l m�g sok ember�lt�n �t fognak besz�lni. Egyszer�en t�l fontos ez
az esem�ny ahhoz, hogy elhib�zzuk.
- Hacsak m�g el�tte halomra nem gyilkolj�k egym�st - v�laszolt az �rny�k.
Fesz�lt cs�nd ereszkedett az �rny�kokkal terhes tr�nteremre, . �s a csendet
v�g�l a k�vet t�rte meg.
- �s mi van a r�genssel? O nem k�ld k�pvisel�t a megbesz�l�sre?
- A r�gens? - fogta halkabbra hangj�t Polonia. - A mi Legel�kel�bb
F�m�lt�s�gunkat elker�lhetetlen elfoglalts�gai
Mexico V�rosban marasztalj�k. Vil�gosan az �rt�s�nkre adta, hogy nem k�v�n
szem�lyesen r�szt venni egy ilyen "ter�leti
vit�ban".

- De h�t mindenk�ppen fel kell, hogy figyeljen arra, aki k�pes egyes�teni a
visz�lykod� csapatokat, �s el�zni a Kamarill�t
Atlant�b�l... Egy ilyen valaki j� es�lyekkel indulhat a b�borosi tr�n�rt v�vott
harcban.
Polonia �rezte, hogy a sz�ke megmozdul alatta, megn�', �s magasabbra emeli �'t.
A kez�vel tett elbocs�t� mozdulat hat�s�ra a
mozg�s abbamaradt.
- K�in helytart�ja egyszer�en felhaszn�lta azt a nyugtalan�t� k�pess�g�t, amely
mindig el�'re tudatja vele, ha az �rsekei k�z�tt
n�zetelt�r�s alakul ki. El�g okos ahhoz, hogy t�vol maradjon az ilyen esem�nyekt�l.
Nem lesz jelen a r�gens, sem egy leg�tus,
hogy v�dje az �rdekeit, de m�g csak egy nuncius sem, hogy tolm�csolja a k�v�ns�g�t.
Polonia hirtelen feleszm�lt. Mindig figyelni kellett arra, hogy az ember mit is
mond a k�vetek el�tt. Botors�g lett volna azt
hinni, hogy a r�gens uralma az �rny�kok felett kisebb az �v�n�l. Nagyon is
lehets�ges volt, hogy a r�gens ugyanolyan k�nnyed�n
k�pes terhel� vallom�st kicsikarni az �rny�kk�vetekb�l, mint a hatalm�ba ker�lt
k�init�kb�l.
A k�vet f�lbeszak�totta a gondolatait.
- Att�l tartasz, hogy nem lesznek k�pesek f�lretenni az ellent�teiket, hogy nem
fogj�k elfogadni az ir�ny�t�sodat?
- Att�l tartok -mondta Polonia, - hogy el�id�zz�k a Sabbat t�rt�net�nek
legv�resebb polg�rh�bor�j�t.
' Ugyan, hiszen olyan k�nosan �gyelt�l arra, hogy ez ne t�rt�nhessen meg -
nyugtatta a k�vet. - Csak n�zz k�r�l! Minden
rendben van. Minden a hely�n van.
A k�vet elismer�en n�zett k�r�l a teremben. A Polonia balj�n tal�lhat� helyjelz�
k�rty�n�l megtorpant.
' Vykos? Nem eml�kszem, hogy ismern�nk...
- Nem, nem ismertheted. Egy Tzimisce. Az �haz�b�l. Moncada
b�boros k�l�nleges megb�zottja Madridb�l.
Polonia hanghordoz�sa el�rulta, hogy mennyire haragszik. Sokan ezt a bel�gyeikbe
val� beavatkoz�sk�nt �rtelmezt�k volna.
- Ah, v�gre. A Moncada nevet legal�bb ismerem. De vajon mi�rt �rdekl�dik a
h�res b�boros a v�llalkoz�sunk ir�nt? El�g
r�gen volt m�r, amikor utolj�ra ezekre a t�voli partokra ir�ny�totta volna a
figyelm�t.
- Moncada vesz�lyes �s ravasz strat�ga - mondta elgondolkodva Polonia.
Sz�rakozottan j�tszott egy rozsd�s kup�val. - Alig
egy �ve annak, hogy a Kardin�lisok Test�let�nek leg�jabb tagja a puszt�t� V�r �tok
megf�kez�s�vel biztos�totta a hely�t a
test�letben. A j�rv�ny teljesen megtizedelte a Sabbat falk�kat az �ce�n mindk�t
partj�n.
New York-ban minden harmadik falkatag �ldozatul esett, �s ezt a vesztes�get nem
fogjuk egyhamar p�tolni. Azt
rebesgetik, hogy Madridot m�g enn�l is kem�nyebben s�jtotta a j�rv�ny. Egyes
jelent�sek szerint a lemorzsol�d�s m�rt�ke
n�gyb�l h�rom volt.
- j�rv�nyban meghalni - jegyezte meg a k�vet szomor�an. - Mennyire �rtelmetlen
�s pazarl�.
A leveg�ben nyirkos hideg terjengett. Tal�n egy s�haj?!
- Ezeknek a k�ts�gbeejt� adatoknak a hallat�n sokan mondhatn�k, nem v�letlen,
hogy Moncada tette meg a kritikus
felfedez�st. Ha nem �gy t�rt�nt volna, akkor � �s k�vet�i mostanra m�r halottak
lenn�nek, �s mindenki elfelejtette volna �ket.
- Sokan vannak olyanok - Polonia hangja most az �sszeesk�v�k csendes suttog�sa
volt, - akik azt mer�szelik �ll�tani, hogy
Moncada felfedez�se nem csak a gondvisel�snek k�sz�nhet�. �gy halottam, hogy
Moncada saj�t �gyn�kei fejlesztett�k ki a
j�rv�nyt, b�r arra nem siker�lt r�j�nn�m, hogy mire akart�k felhaszn�lni. Ezt
persze nem az�rt mondom, mintha csatlakozni
akarn�k a r�mh�rterjeszt�kh�z. Ugye, meg�rted?
Polonia hossz� hat�ssz�netet tartott, majd folytatta:
- Azt senki sem vitatja, hogy Moncada nagyon ambici�zus, �s hajland� lenne
sz�ls�s�ges eszk�z�kh�z ny�lni a c�ljai
el�r�se �rdek�ben. M�g az sem elk�pzelhetetlen, hogy v�gs� c�lja a r�gensi poszt.
- Mi is lehetne t�l nagy �r ez�rt a c�l�rt? - v�laszolta a k�vet, akit
l�that�an mag�val ragadott ez a� eszmefuttat�s. - N�h�ny
v�logatott k�vet� �lete biztosan nem. Minden lelkiismeret-furdal�s n�lk�l
megfizetne egy ilyen jelent�ktelen �rat.
- �n a magam r�sz�r�l nem az � k�vet�inek az �lete miatt

agg�dom - mondta Polonia mik�zben a tr�nus�nak karf�j�ba vert kopors�sz�gek

egyik�t babr�lta. - Az hogy az � er�i is jelen
voltak az atlantai gy�zelemn�l egyetlen l�p�ssel sem viszi k�zelebb a r�gensi
sz�khez.
- Igen, de... Oh. M�r �rtem. Att�l f�lsz, hogy nem csak a saj�t k�vet�it
hajland� fel�ldozni. V�g�l is mit sz�m�t n�h�ny
felkapaszkodott �jvil�gbeli Sabbat �lete a hatalmas b�borosnak?
- Ami m�g enn�l is jobban aggaszt - v�laszolta Polonia, - az az, hogy Moncada
hajland� lenne � k�vet�it, a sz�vets�geseit, m�g
az atlantai gy�zelmet is, vagyis gyakorlatilag mindent fel�ldozni valamilyen
magasabb c�l �rdek�ben. A b�boros gondosan
m�rlegeli a lehet�s�geket, de nem ismerem hom�lyos terveit, �s �ppen ez�rt nem is
b�zom benne.
- Milyen s�llyal esne a latba az atlantai gy�zelem - folytatta a
gondolatmenetet, - ha a m�rleg m�sik serpeny�j�ben az �szak
Amerikai Sabbat destabiliz�l�sa lenne? Vagy a r�gens �jvil�gbeli hatalmi b�zis�nak
meggyeng�t�se? Vagy az, hogy megfoszthatja �t
a legk�zelebbi sz�vets�geseit�l? Nagyon is lehets�ges, hogy Moncada megb�zottja nem
seg�teni, hanem h�tr�ltatni akarja a
h�bor�s er�fesz�t�seket.
Ha Polonia azt rem�lte, hogy szavai valamilyen hat�ssal lesznek a k�vetre, h�t
akkor csal�dnia kellett. A k�vet egyszer�
b�lint�ssal fogadta a h�reket, nem f�z�tt megjegyz�st hozz�juk, �s nem is
kifog�solta �ket.
- De akkor mi�rt egy Tzimisce-�t k�ld megb�zottnak? - k�r
dezte egy kis sz�net ut�n n�mileg zavartan a k�vet.
Poloni�t szint�n zavarta a megb�zott szem�lye. Moncada Lasombra volt,
�rny�kmester, mint � maga, vagy mint a r�gens.
Igazs�g szerint a legt�bb magas rang� vezet� a Sabbatban ehhez a kl�nhoz tartozott.
Az lett volna legk�zenfekv�bb, ha
Moncada egyik seg�dj�t, egy m�sik Lasombr�t, k�ldi az �sszej�vetelre.
Egy Tzimisce teljesen m�s volt. B�r a Tzimisce kl�n tagjai mindig is loj�lisak
voltak a Sabbathoz �s a Lasombr�k kiv�l�
seg�t�inek bizonyultak, �ltal�ban nagyon rossz politikusok, t�rgyal�partnerek, vagy
tan�csad�k voltak. Kevesen voltak k�pesek
meg�llni egy Tzimisce el�tt ny�lt csat�ban. F�lelmetes ellenfelek voltak, akik
k�pesek voltak csod�latot vagy retteg�st kelteni
ellenfel�kben. De egy Tlzimisce-�t k�ldeni k�pvisel�nek egy t�rgyal�sra fel�rt egy
ny�lt kih�v�ssal.
- Lehet, hogy a poz�ci�j�t szeretn� er�s�teni az �jvil�gbeli Sabbat k�r�ben -
mondta Polonia. - A Kamarilla elleni k�z�s
harcunk ut�n az atlantai ostromot felhaszn�lhatja propaganda c�lokra: hogyan
sietett Borges �s az �n seg�ts�gemre, der�kig az
ellens�g v�r�ben g�zolva, vagy valamilyen ehhez hasonl� reg�nyes t�lal�sban. V�g�l
azt is megeml�theti, hogy az �rsek a
kisujj�t sem mozd�totta, annak ellen�re, hogy az � er�i itt voltak a k�zelben.
- Aha, �s ha a harc forgatag�b�l egy �j b�boros emelkedne ki -b�gta a k�vet
m�zes-m�zos hangon -, akkor az illet� minden
bizonnyal nagyon meg�rt� lesz az �js�tet� fegyvert�rs�val szemben.
- Ez m�g a jobbik eset. Ann�l biztosan jobb, hogy az�rt k�ld a megbesz�l�sre
egy Tzimisce-t, mert senki nem k�pes �gy
elm�rges�teni egy ilyen �sszej�vetel am�gy is t�r�keny l�gk�r�t, mint egy
ki�hezett, ingerl�keny, alakv�lt� sz�rnyeteg.
- Nem tehetek r�la, de �gy �rzem, hogy Moncada r�szv�tele semmi j�t nem jelent
sz�munkra - n�zett ellentmond�st nem
t�r�en Polonia a k�vetre. - R�d b�zom, hogy semleges�tsd ezt a fenyeget�st.
- Hogyan seg�thetn�k neked ebben az �gyben?
Polonia sz�thajtogatott egy apr�, foszladoz� v�szondarabot. Nem is olyan r�gen
ez a v�szondarab m�g egy kifinomult,
illatos selyem zsebkend� volt. Most legink�bb egy lepr�s deformit�s�nak elrejt�s�re
szolg�l� �larc darabj�ra hasonl�tott. A
durva v�szon csomagb�l ragyog� ez�st f�ny �radt. A k�vet �szt�n�sen h�tr�bb
h�z�dott.
Polonia a k�vet fel� ny�jtotta karj�t, de arc�t f�lig elford�totta a kez�ben
tartott �jsz�l�tt csillagt�l. A k�vet vonakodva
vette �t a rongyot, �s siet�sen csomagolta vissza.
- Itt fogsz �llni - pattant fel Polonia �s a t�le balra l�v� sz�khez
ment.
A kezeit annak a sz�knek a h�tt�ml�j�ra tette, amelyik el�tt a Vykos n�v �llt a
k�rty�n. A sz�k mintha durv�n kett�t�rt,
vil�g�t� feh�r csontokb�l k�sz�lt volna. Polonia hanyagul megszor�totta a fogazott
�leket. Az �z�letei eg�szen elfeh�redtek.

- Az ez�st biztosan c�lba tal�l, m�g a k�t vil�got elv�laszt� g�ton kereszt�l
is.
Egyik kez�t k�nny� �vben lend�tve megkoppantotta a sz�k t�ml�j�t ott, ahol a
vend�g�nek a torka lesz.
- Amint megkapod a jelet, nyomban le kell csapnod. Az ez�st �rint�se nem okoz
neked maradand� s�r�l�st, �s ann�l
mindenk�pp kellemesebb, mint elviselni a haragomat, ha cserbenhagysz.
. - Nem hagyunk cserben - jelentette ki a k�vet. A hal�los csomagot m�g mindig
t�vol tartotta mag�t�l.
- Eddig m�g nem kellett csal�dnom bennetek. K�rlek, add �t �dv�zletemet uradnak
�s parancsol�dnak, �s mondd meg neki,
hogy megtiszteltet�s Polonia sz�m�ra, ha tov�bbra is j� �s h�s�ges szolg�ja lehet.
.
Ezzel Polonia sarkon fordult, �s meg�rintette a tr�nja m�g�tt leng� tetemet. Egy
r�vid f�loldalas l�p�s, �s �tjutott a k�t vil�got
elv�laszt� g�ton. Visszat�rt a saj�t �rny�kokkal, holdvil�ggal �s halotti leplekkel
teli vil�g�ba.

Szombat, 1999. j�nius 19. este 11: 35

Chandler lakoszt�ly, Omni Hotel a CNN Center-ben
Atlanta, Georgia
- �s m�g egy dolog. Engem egy cs�ppet sem �rdekel, hogy hogyan mennek a dolgok
New York-ban. Nem vagyunk New York-
kan. Nem is akarunk New York-ban lenni. �s kezdek m�r egy kicsit belef�radni abba,
hogy �lland�an New York-r�l hallok. Hidd el,
te lenn�l az els�, akit �rtes�ten�lek, ha azt akarn�m, hogy a dolgok �gy menjenek,
mint New York-ban.
Caldwell minden mondat ut�n azzal hangs�lyozta a mondand�j�t, hogy a vele
szemben �ll� arc�ba d�fte az ujj�t. Er�sen r�hajolt
az asztalra, mintha csak ez a b�tordarab akad�lyozn� meg abban, hogy fizikailag is
megt�madja a t�rs�t. Caldwell l�tta, hogy
ellenfele kezdi elvesz�teni �nuralm�t, ez�rt m�g agressz�vebben folytatta.
- �n magam h�vn�lak fel: "Costello! Gondolkodtam. Azt hiszem, sz�ks�g�nk lenne
errefel� egy kis... Tudod, New York-ra.
Nagyon nagy teher lenne sz�modra, ha lej�nn�l ide Atlant�ba, �s seg�ten�l n�h�ny
vid�ki sutty�nak? Elj�nn�l? Pomp�s. Rendes
gyerek vagy."
- De addig is, mi�rt nem fogod azt a b�natos, nagyr�szt halott �s lassan
b�z�lg� testedet, �s h�zol vissza a La Guardia-ra. Ott
azt�n leparkolhatsz a telefonf�lke mellett - ami tudvalev�leg az ismert
vil�gegyetem k�z�ppontja -, �s v�rhatod a h�v�somat.
Costello d�h�ng�tt. Foly�kony s�t�ts�g sziv�rgott � sz�k�nek karf�j�t szorongat�
�klei al�l. A h�ta m�g�tt az �rny�ka
hangtalanul kiterjedt, �s mint egy fenyeget� ragadoz� mad�r meg�llapodott a v�lla
f�l�tt.
- Mi�rt, te h�l�tlan korcs fatty�... - kezdett bele, �s felemelkedett a
sz�k�b�l.
- Uraim.1 - v�gott kereszt�l Bprges hangja a n�vekv� fesz�lts�gen. - Nem az�rt
vagyunk itt, hogy elm�ly�ts�k az
ellent�teinket, hanem az�rt, hogy f�lretegy�k �ket. Fontos munka �ll el�tt�nk,
dics�s�ges munka!
Amint megsz�lalt minden szem Borges fel� fordult. Figyelm�ket nem a szeme, hanem
a makul�tlan, ragadoz� mosolya
vonzotta

mag�ra. Arca egy hihetetlen�l �reg �s elk�nyeztetett masztiff� volt, melynek

fels� r�sz�t �lland�an �rny�k takarta. A f�ny
egyik ir�nyban sem volt k�pes legy�zni ezt az �lland� korl�tot. Alatta azonban az
arc �s az �llkapocs l�that� volt. Von�sain
tiszt�n l�tszottak az eltelt �vek �ltal rajta hagyott nyomok. Miami �rseke lassan,
l�that� er�fesz�t�ssel felemelkedett sz�k�b�',1 �s
intett, hogy nyugodtan maradjanak csak �lve. Egyik kez�vel v�gigsim�totta az asztal
sz�l�t.
- K�z�s ellens�g�nk rengeteg alkalmat ad majd r�termetts�g�k
bizony�t�s�ra.
Caldwell �s Costello vonakodva b�r, de vissza�ltek a hely�kre.
- Igen, �gy m�r sokkal jobb. �ljenek le, igyanak, �rezz�k j�l magukat -
nyugtatta �ket Borges. - Dics�s�ges gy�zelem kapuj�ban
�llunk. Miel�tt �tjaink �jra k�l�nv�ln�nak, hatalmas csap�st m�r�nk ellens�geinkre.
Olyan csap�st, amelyet sem a Kamarilla, sem az
�t dr�ton r�ngat� Antediluvianok nem hevernek ki egyhamar.
- Ellenben - intette �ket Borges -, m�g mindig csak a kapuban �llunk.
- Biztosan tudjuk mi v�r r�nk a kapu m�g�tt - Borges a tan�csterem egyetlen
kij�rata fel� intett, de minden tekintet az ajt�
mellett enyh�n hint�z� fiatal Toreador tetem�re szegez�d�tt. - Ez a Kamarilla
ter�lete, uraim. Ne legyenek k�ts�geik afel�l, hogy
milyen sors v�r �n�kre, ha az ajt� rossz oldal�n ejtik foglyul valamelyik�ket.
- A j�t�k neve, uraim: V�r Ostrom. A t�t nem kevesebb, mint az Atlanta f�l�tti
korl�tlan uralom.
Lelkes �v�lt�s szakadt fel az asztal t�volabbi v�g�n �l� Tzimisce harci
ghoulb�l, s tal�n az arcokra �lt nem megfelel� kifejez�s.
A ghoul az asztal f�l� tornyosult. A hatalmas alak v�lla legal�bb kilenc l�b
magasan volt �s szinte k�tr�t g�rnyedt a saj�t s�lya
alatt. Nyugtalan�t�an billegett ide-oda, �s k�zben olyan hangot hallatott, mint az
oll� a k�sz�r�k�v�n. Az asztalon l�v� krist�ly
poharak a bestia minden mozdulat�ra �sszecs�rrentek.
Egy apr�cska kis ember, aki szinte gyereknek l�tszott a hatalmas harci g�p
mellett, fel�gaskodott �s valamit odas�gott neki. A
d�b�rg� hang elcsendesedett.

Az asztal k�r�l �l�k jelent�s�gteljesen �gy tettek, mintha �szre sem vett�k
volna az id�ben j�tt seg�ts�get. A t�bbi Sabbat
vez�r �s tan�csosaik eg�szs�ges t�vols�got tartotta a p�rost�l. A kis embert
mindenki a Pr�gai Kis Szab�k�nt ismerte. Ha
tudt�k volna az igazs�got, a f�l�j�k tornyosul� sz�rnysz�l�tt l�tt�n �rzett
ellenszenv�k elt�rp�lt volna a ped�ns, p�paszemet
visel� �riember �ltal �bresztett szorong�s mellett.
A Tzimisce �s az �t k�s�r� harci ghoul mindk�t oldal�n k�t-k�t sz�k �resen
maradt. Senki m�g csak er�fesz�t�st sem tett
arra, hogy elrejtse az idegengy�l�letn�l j�val m�lyebben gy�kerez� ellenszenv�t.
Egyed�l Caldwell volt annyira
meggondolatlan, hogy eml�t�st tegyen err�l a t�nyr�l.
- Felt�tlen�l sz�ks�ges, hogy ez a... Krisztusom, nem is tudom, minek nevezzem,
ez a dolog itt legyen/ M�g gondolkozni
sem vagyok k�pes a k�zel�ben - Caldwell h�tratolta a sz�k�t, �s felemelkedett.
- Maradj a helyeden, Capitan.
A balj�n �l� ember a karj�n�l fogva h�zta vissza Caldwellt. Csendesen besz�lt,
hangj�ban �pp csak egy �rnyalatnyi
fenyeget�ssel.
- J��-zus H... - ford�totta el a fej�t undorod� horkant�ssal Caldwell. A
parancsnoka nem eresztette el a karj�t, am�g minden
ellen�ll�s el nem p�rolgott bel�le. Caldwell azonban nem h�zta vissza a sz�k�t az
asztalhoz. Helyette ink�bb zajosan keresztbe
tett� a l�b�t az asztalon.
Averros �gy d�nt�tt, hogy figyelmen k�v�l hagyja ezt a kis sz�nj�t�kot.
Felemelte a hangj�t, hogy az eg�sz szob�ban j�l
hallhat� legyen.
- A t�rsamnak azonban igaza van. Eleget tett�nk a tan�cskoz�sra val� s�rget�
megh�v�snak. Nem az�rt, mert elismerj�k,
hogy ennek a test�letnek joga lenne b�rkit�l is elv�rni, hogy teljes�tse a
parancsait, mert nincs joga hozz� - ezt m�r az elej�n
szeretn�m lesz�gezni. �s nem is az�rt, mert a m�lyen tisztelt, b�r mostan�ig t�vol
marad�,
h�zigazd�nknak, Poloni�nak, vagy a New York-i szindik�tus t�bbi tagj�nak b�rmilyen
jogk�re lenne itt, mert nincs. �s v�g�l
nem is az�rt, mert �n�k k�z�l b�rkinek engedelmess�ggel tartozn�nk, vagy b�rki
elv�rhatn� a t�mogat�sunkat, mert ez sem
igaz.

- Uraim, a Nom�d Koal�ci� az�rt van itt, mert az a h�r j�rja, hogy Atlanta
h�bor� el�tt �ll, �s maguk fi�k nem el�g
tapasztaltak, t�k�sek, nincs el�g t�zerej�k a harchoz n�lk�l�nk.
Az �sszegy�lt Nom�d hadurak �v�ltve pattantak fel, �s m�g Caldwell is talpra
ugrott. Az egyik ember Averros balj�n nem keve-
sebb, mint h�rom kegyetlen kin�zet� pillang� k�st suhogtatott ez "egyik kez�ben.
Mindegyik penge legal�bb alkar hossz�s�g�
volt.
A tiszteletrem�lt� Borges kez�vel csendre intette a-t�meget, amely lassan
elcsendesedett annyira, hogy a hangzavarban fel
lehessen ismerni az egyes emberek hangj�t. M�g n�h�ny Nom�d is hajland�nak
mutatkozott visszat�rni az asztalhoz �s
�sszegy�jt�tt�k azt a n�h�ny sz�ket, amelyek m�g haszn�lhat� �llapotban maradtak az
el�z� felh�rd�l�st k�vet�en.
Ekkor egy �j hang has�tott bele a l�rm�ba.
- Tiszteletrem�lt� Borges - a n�i hang �rz�kelhet�en hat�ssal volt a l�zong�
t�megre. Minden tekintet fel� fordult. -
Tiszteletrem�lt� Borges. Nagy megtiszteltet�s a sz�munkra, hogy megh�vottk�nt jelen
lehet�nk ezen a megbesz�l�sen. Tudatnom
kell �nnel, hogy Montreal t�mogatja a tan�cs d�nt�seit �s cselekedeteit. Tov�bb�
szeretn�m az eln�z�s�t k�rni, ami�rt Montreal
�rseke nem tud r�szt venni a tal�lkoz�n, de biztos vagyok benne, hogy meg�rti,
milyen s�rget� feladatok el� �ll�tja ez a tiszts�g.
- K�r�s�re megjelent�nk, hogy a t�l�nk telhet� leghasznosabb tan�csokkal
seg�ts�k a tal�lkoz�t - folytatta Miami �rsek�nek
nagylelk� b�lint�s�t�l felb�torodva Montreal k�ld�tte. - J� sz�nd�kkal �rkezt�nk �s
tartottuk magunkat a Polonia �rsek
megh�v�j�ban megfogalmazott felt�telekhez. Ezek a felt�telek azonban nem t�rnek meg
semmif�le fegyvert a tan�csteremben.
Valamivel lejjebb az asztaln�l �l� egyik Tzimisce nagyon �leth�, b�r kiss�
illetlen m�don �tv�ltoztatta a k�z�ps� ujj�t. Ezzel ter-
m�szetesen a tilt�sr�l fejezte ki a v�lem�ny�t, ami, ismerve a jelenl�v�ket,
betarthatatlannak t�nt. A montreali k�ld�tt �gy tett,
mintha �szre sem vette volna ezt a kis k�zj�t�kot.
- Ennek ellen�re az el�bb tiszt�n hallottam az el�h�zott ac�l hangj�t -
gondolkodott hangosan Borges. - Ha a jelenl�v�k
k�z�l b�rkin�l lenne valamilyen fegyver, akkor k�rem, hogy most tegye f�lre. -
Egyed�l a Cheshire macska vigyora volt l�that�
a legtiszt�bb �rny�kb�l �ll� csukly�ja alatt. Senki sem mozdult.
- Hardin... - s�rgette Averros.
- Sz� sem lehet r�la. Egy kibaszott sz� sem lehet r�la. Nem adom oda a
peng�imet valami...
- Add oda.
- Nem. Ennyi. M�r itt sem vagyok. �s ami engem illet, az eg�sz banda
megcs�kolhatja a hideg, feh�r...
Averros felemelkedett �lt�b�l.
- Akkor j�tsszuk le? - �tkoz�dott Hardin mag�ban. Megpr�b�lta
kiker�lni, de Averros a mellkas�ra tette a tenyer�t.
Hardin a karjait maga mellett l�gatta, de az el�cs�sz� ac�l m�ssal
�sszet�veszthetetlen hangja mindenkivel tudatta, hogy a
kezei m�r nem �resek.
- Mi�rt nem teszel mindenkinek egy nagy sz�vess�get �s takarodsz el az utamb�l?
- k�rdezte Hardin nagyon lassan �s halkan.
- Nem tehetem, haver. T�l sok testv�r halt V�gs�' Hal�lt az�rt, hogy te itt
lehess, hogy visszapof�zhass, �s h�ly�t csin�lhass
magadb�l. Ezt a szerz�d�st v�rrel �rtuk. Egy v�r, egy test. �s most, tedd a
peng�ket az asztalra.
- J� sokat sz�nokolt�l m�r err�l a Koal�ci�r�l - a k�sek idegesen surrogva
nyit�dtak �s z�r�dtak. - De amikor tenni is k�ne
valamit, mindannyian l�thatjuk, hogy mir�l is van sz�. Ugye? A testv�ris�g, meg a
mindenki-egy�rt szar, de csak am�g minden
�gy van, ahogy - te akarod. De mi t�rt�nik, ha megn� a nyom�s? Mi t�rt�nik, ha
neked k�ne ragaszkodnod?
K�r�l�tt�k mindenfel� a Koal�ci�vezet�k lassan fel�lltak, �s elkezdtek kordont
vonni k�r�j�k. Averros m�g csak k�r�l sem
n�zett, hogy felm�rje hov� sorakoznak fel a t�mogat�k. Egyszer�en elmosolyodott, �s
kiny�jtotta a kez�t.
- A peng�ket.
Hardin idegesnek �s zavartnak t�nt. Gyorsan k�rbepillantott t�mogat�st keresve,
�s legal�bb n�h�ny bar�ti arcot l�thatott
a t�megben, mert meg�jult �nbizalommal fordult vissza Averros fel�.

- Ez lenne a nagy alkalom, kem�ny fi�? Mit fogsz tenni? Ezek a Sr�cok itt *
mutatott a tan�cskoz� asztal fel�, ahol a
r�sztvev�k undorodva, enyhe �rdekl�d�ssel, vagy rosszul pal�stolt v�rszomjjal
k�s�rt�k az esem�nyeket -, gondolod, hogy mell�d
�llnak, miut�n l�tt�k mit teszel azokkal, akiknek a poz�ci�dat k�sz�nheted? Na ne
viccelj. �k igaziak. Pokolba, �k a Sabbat, �gy
�rtem, az igazi Sabbat. Akik miatt megt�rt�nnek a dolgok. Most nem egy csapat
vesztessel, vagy alantas kl�ntaggal van dolgod �s
nem is sz�kev�nyekkel, k�l�nc�kkel vagy Szekt�sokkal. Azt hiszed arra v�rnak, hogy
j�jj�n valaki, aki megmondja nekik, mit
tegyenek �s kivel?
- N�zd azt a fick�t - intett Hardin a Pr�gai Kis Szab� fel�. - Gondolod, hogy
ak�r csak egy kicsit is t�r�dik a te
�tkozott Koal�ci�ddal? Az a fick� az igazi borzalom. Fogadok, hogy m�r azel�tt
ugyanezt a torz szart csin�lta, hogy Frankeinstein
megsz�letett volna Mary Shelley agy�ban, �s m�g j�val az ut�n is ezt fogja
csin�lni, hogy te meg �n befizett�nk egy-egy giliszta-
farmra. �gy �rtem, amikor t�nyleg vesz�nk egyet. �r�kbe, ez�ttal.
- �r�kbe - egyezett bele Averros fenyeget�en.
Hardin �vatosan k�r�z�tt. Igyekezett �gy helyezkedni, hogy a fal a h�ta m�g�tt
legyen, �gy Averros a h�t�t mutassa az
alattomos gy�lekezetnek. A k�sek most szabadon r�pk�dtek, v�letlenszer� mint�ban,
szemmel szinte k�vethetetlen sebess�ggel.
- Ne l�gy idi�ta - Hardin fenyeget� suttog�sa �thatolt a kettej�ket elv�laszt�
peng�k f�ty�l� zaj�n. - Fegyvertelen vagy.
Lev�ghatlak, miel�tt hozz�m�rhetn�l.
- N�zd, nem akarlak meg�lni, �s �gy tippelek, te sem ma akarsz meghalni -
mondta Averros olyan hangon, amilyennel az
ember egy buta gyerekhez sz�lna. - Ha meg akarod pr�b�lni, h�t pr�b�ld. Egy�bk�nt
pedig add ide a k�seket, �s tedd le a segged,
mert feltartod az el�ad�st, amikor nekem egy v�rost kellene lerohannom, �s n�h�ny
Kamarilla korcsot levad�sznom.
- Na, mi legyen, Bicsk�s? Ha megv�gsz, nem jutsz ki innen �lve, azt tudod. N�zz
csak ezekre a n�pekre. Ezek a fi�k megeszik vacsor�ra a
kizsigerelt tetemedet. M�r meg is ett�k volna, ha �n nem �lln�k k�zted �s k�z�tt�k.
Azt hiszed, hogy csak j�tszadoznak? Ez most �r�kbe
megy, Bicsk�s. Ez itt az el�ad�s. Legyen �gy, ahogy akarod. Egy v�r...

' A Hardin jobb kez�ben l�v� k�s sikolt� �vet v�gott a leveg�be.
Averros meg sem k�s�relte elker�lni a k�zeled� peng�t. Rezzen�stelen tekintete
fogva tartotta Hardin pillant�s�t.
A p�rg� penge kem�nyen kiv�g�dott �s lecsapott, s v�g�l egy visszhangz�
d�nd�l�ssel rezegve �llt bele az asztal lapj�ba.
- Egy test - v�gta oda Hardin. ,
A t�bbi peng�t becsukta �s sz�nd�kosan h�tat ford�tott Averrosnak. Az asztalt
h�rom l�p�ssel �rte el. Erezte, ahogy a
h�tizmai minden l�p�ssel egyre jobban megfesz�lnek az �rkez� ellencsap�sra v�rva.
Egyszer. K�tszer. H�romszor.
Semmi.
Megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, majd a t�bbi peng�t zajosan, lekicsinyl�en a k�r
alak� asztalra dobta. A peng�k cs�r�gve
�llapodtak meg a hatalmas asztal k�zep�n, j� messze az asztal k�r�l helyet foglal�
tan�cstagokt�l. Hardin k�r�l sem pillantva �lt
vissza a sz�k�re.
- Eln�z�s�t k�rem, tiszteletrem�lt� Borges. Azt hiszem a b�jos
kanadai h�lgynek igaza volt.
Averros tov�bbra is egy helyben �llt, mint aki m�lyen a gondolataiba mer�lt. M�g
mindig a nemr�g m�g Hardin �ltal elfoglalt
helyet n�zte. Nem tehetett r�la, de nagyon �r�lt a hat�svad�sz el�ad�s �ltal
biztos�tott halad�knak.
Hagyta, hogy a szemei becsuk�djanak, am�g �sszeszedi mag�t. Agy�nak egyik
r�sz�vel el�h�vta a v�r erej�t, �s el�ll�totta a
v�rz�st a karja alatti sebn�l. Egy m�sik r�sz elkapott egy laza �rny�k p�szm�t �s
arra a helyre er�s�tette, ahol a penge, miel�tt
elrep�lt volna az asztal fel�, k�nnyed�n �tv�gta a b�rkab�tj�t.
Felkapott egy �jabb �rny�k foszl�nyt, �s visszafordult a tan�cstagok fel�.
R�villantott egy lebilincsel� mosolyt azokra, akik
m�g mindig v�rakoz�an n�ztek r�, majd mindk�t kez�vel megragadta a magas
�l�st�ml�t. R�t�maszkodott a sz�kre, �rezte a
s�ly�t, a szil�rds�g�t. Ez kiss� megnyugtatta.
Az oldala m�g mindig veszett�l �gett, de most nem volt ideje erre figyelni.
Amikor az asztal k�r�l �l�k tekintete �jra a
montreali k�ld�tt fel� fordult, kihaszn�lta az alkalmat, �s a n�la l�v� �rny�k
foszl�nyt az asztalba f�r�dott penge fel� k�ldte. A
kis s�t�ts�g

fonat szorosan r�csavarodott a peng�re, hogy eltakarja a v�rnyomokat, amelyek az

im�nt r�tapadhattak. Averros csak ez
ut�n engedte meg mag�nak, hogy egy kicsit megnyugodjon.
Term�szetesen Hardin k�s�bb megfizet majd ez�rt. Sok�ig fog t�rleszteni, az
�nel�g�lt fatty�. Averros j�l l�tta a felvillan�
diadalittas f�nyt Hardin szem�ben, miel�tt h�tat ford�tott neki. J� m�lyen az
eml�kezet�be v�ste ezt az arckifejez�st, hogy
amikor Hardin test�t kifekteti, �jra az arc�ra tudja var�zsolni azt.
Az els� v�rig tart� csat�t Hardin nyerte, ezt nem lehetett tagadni. �s ezzel �
maga is tiszt�ban volt. Nem dolgozhat vele
egy�tt addig, am�g helyre nem tette.
Azt is el kellett ismernie azonban, hogy Hardin a kis engedetlens�gi bemutat�j�t
nagyon diszkr�ten vitte v�gbe. Az eg�sz
kiz�r�lag kettej�k k�z�tt zajlott. Az egybegy�ltek fel� �gy n�zett ki az eset, hogy
Hardin megh�tr�lt - b�rmennyire
l�tv�nyosan is, de v�g�l megh�tr�lt. Ez sokat sz�m�tott.
Ezzel megengedte, hogy a parancsnoka �s vele egy�tt a Koal�ci�, meg�rizze a
m�lt�s�g�t. Isten a megmondhat�ja, de a
Koal�ci�nak saj�t jogon nem sok dob�sa volt itt. Minden, ami nekik jutott, azt
Averros szem�lyesen csikarta ki az �tkozottak
k�r�l�tt�k �l� urait�l. Ez a Sabbat �ratlan t�rv�nye volt, a tisztelet meg�rz�s�nek
t�rv�nye. Ebben a t�rsas�gban megbecs�l�st
nem lehetett fokozatosan ki�p�teni: el kellett venni valakit�l, akinek m�r volt.
Ebb�l a szempontb�l Hardin m�g �rdemeket is szerzett. A � v�gs�kig fesz�tette a
h�rt, de m�g id�ben kisz�llt, �s �gy nem
tette t�nkre az egyetlen es�ly�ket a nagy j�tszm�ban. Az is lehet, hogy ez volt az
egyetlen lehet�s�g, amit ki tudott tal�lni arra,
hogy megmentse a saj�t nyomorult �l�holt irh�j�t, ami v�g�l is siker�lt neki.
Pokolba, Hardin nagyon is j�l tudta, hogy mi a t�t. Az atlantai gy�zelem
biztos�tan� a Koal�ci� sz�m�ra azt a h�rnevet,
aminek a birtok�ban m�r a nagy fi�kkal j�tszhat. De csak akkor juthatnak az igazi
szaftos akci� k�zel�be Atlant�ban, ha
Averros meg tudja gy�zni a tan�csot arr�l, hogy � birtok�ban van annak, amire nekik
olyan �get�en nagy sz�ks�g�k volt: egy
rak�s harcedzett gyilkos, akik k�szen �llnak arra, hogy lerohanj�k a gyan�tlan
Kamarill�t. M�r amennyire egy ilyen cs�csel�k
k�szen �llhat b�rmire is

Averros k�ny�rtelen, de igazs�gos vezet� volt. Hardin fizetni fog, d�nt�tte el

mag�ban. De a b�ntet�s a b�nh�z hasonl�an
szem�lyes �s leplezett lesz.
- Most m�r el�gedettek vagyunk - legyintett az asztal k�zep�n hever� peng�k
fel� a montreali k�ld�tt, mintha csak le akarn�
s�p�rni �ket.
- De mi nem vagyunk el�gedettek - v�gott vissza Averros.
�jra tucatnyi gyanakv� tekintet tapadt r�.
- A l�nyeg uraim, ahogy az im�nti megjegyz�seiben Caldwell kapit�ny arra olyan
tal�l�an r�mutatott az, hogy a teremb�l
nem t�vol�tottunk el minden fegyvert - magyar�zta Averros �s jelent�s�gteljesen a
Pr�gai Kis Szab� fel� fordult.
A hallgat�s�g nyomban meg�rtette, mire c�loz. M�g a harci ghoul is fenyeget�en
felb�d�lt.
A megv�dolt �riember nem n�zett Averrosra. Nagyon lassan lecsippentette az
orr�r�l a p�paszem�t, �s a f�ny fel� tartotta. A
zseb�b�l el�h�zott egy viharvert, l�that�an v�res zsebkend�t �s nagy gonddal
elkezdte f�nyes�teni a lencs�ket. Id�r�l-id�re a
f�ny fel� tartotta az okul�r�t, �s nemsok�ra a v�r�s film egyenletesen befedte az
�veget. A Szab� el�gedetten gy�rte zsebre a
zsebkend�j�t, majd �gy sz�lt az egybegy�ltekhez: �
- Uraim, egy�ltal�n nem meglep� sz�momra, hogy jelenl�tem �n�k k�z�l sokakat
�rz�kenyen �rint. Egyesek tal�n
bizalmatlanok is. Tudtam, hogy mint egy az �vil�gb�l �rkezett l�togat�, egy kiss�
hideg fogadtat�sra sz�m�thatok a New York-i
rokonaimt�l. Ne, k�rem, ne tagadj�k. Biztosan tudom, hogy �gy van.
A Kis Szab� feltartott �jjal pr�b�lta elej�t venni a tiltakoz�snak, pedig
val�j�ban senki nem sz�nd�kozott tiltakozni. A
mozdulat hat�s�ra azonban minden tekintet a gonoszul elv�konyod� ujjra tapadt. A
legt�bb Tzimisce t�rs�hoz hasonl�an a Kis
Szab� is felkavar� l�tv�nyt ny�jtott. �gy t�nt, hogy az ujjair�l gondosan
elt�vol�tottak minden �l� sz�vetet, majd hossz� �s
kifinomult csont t�ket faragtak bel�l�k. A feltartott ujj�val a Kis Szab�
megfenyegette az asztal k�r�l �l�ket, �s ezzel felfedte
azokat a hossz�, ny�l�s fekete h�rokat, amelyek a csontt�ire csavarodtak. Ezek a
sz�lak a tenyer�n kereszt�l a csukl�j�hoz
futottak, majd tov�bb az

alkaron, m�g el nem t�ntek a kab�tujja alatt. Averros els� benyo m�sa, miszerint
a Kis Szab� tenyer�t �s kezeit
megny�zt�k, �s �gy a b�r alatti v�n�k �s art�ri�k l�that�v� v�ltak, hamisnak
bizonyult. A nedves fekete h�rok �gy csavarodtak
a kez�re �s az alkarj�ra, mint egy ors�ra.
- F�ltik a nehezen megszerzett szabads�gukat - folytatta a Kis Szab� -, �s ez
j�. Val�sz�n�leg az egybegy�ltek k�z�l
sokaknak az eur�pai �regek t�lkap�sai - vagy �ppen kegyetlenked�sei - nem csup�n
t�voli h�resztel�sek, hanem nagyon is
eleven eml�kek, ugye?
Az asztal k�r�l beleegyez� mormol�s hallatszott, de a hangnem ink�bb fenyeget�
volt, mint j�v�hagy�.
- Nem kell emiatt agg�dnia, Szab� uram - mondta a Borges csoportj�hoz tartoz�
egyik Lasombra fagyos hangon. Tal�n
Borges csal�dj�hoz tartozik - gondolta a Szab�. A Lasombr�kn�l az ember soha nem
tudhatja. Megvolt az a rossz Szok�suk,
hogy �lland�an morogtak az �regekre, m�g akkor is, ha nem v�rhatt�k, hogy
felfigyelnek r�juk. Ebb�l a szempontb�l olyanok
voltak, mint a kis kuty�k: egym�st letiporva igyekeztek uraik kegy�be f�rk�zni. Ez
pedig egyszer�en nem volt hely�nval�.
Ahhoz mindenk�ppen el�g volt, hogy undorral t�lts�n el minden mag�ra valamit is ad�
Tzimisce-t.
A Szab� kor�bban m�r l�tta a gyermek nev�t az arany helyjelz� t�bl�n: Sebastian.
Milyen gy�ny�r� n�v. Egy gy�ny�r�,
szak�llas ny�lvessz�kkel �tl�tt test� ifj� jutott r�la az esz�be.
- Ha szeretn�nk ragaszkodni a t�nyekhez - folytatta Sebastian -, akkor azt kell
mondanom, hogy igenis joggal tartunk az
�ce�n t�lpartj�n maradt r�gi iskol�s rokonaink �ltal j�tszott hatalmi j�tszm�kt�l.
Hogyan lenn�nk k�pesek kiszabadulni az
Antediluvianok cselsz�v�seib�l, ha k�zben folyton eur�pai t�rsaink nem kev�sb�
vesz�lyes csapd�iba botlunk?
 Helyenk�nt helyesl� mormog�s hallatszott �s a New York-i k�ld�tts�gb�l valaki
hangos "�men"-nel nyugt�zta az
elhangzottakat. Itt biztosan el van rejtve valami - gondolta a Szab�. - Id�vel
k�ts�gtelen�l kider�l majd, hogy mi. Eur�pa
legjelent�sebb h�zaiban szerzett t�bb �vtizedes tapasztalata azt mutatta, hogy
v�g�l mindig minden kider�l.

- Nem kellene figyelmen k�v�l hagyni azt a t�nyt - v�gott bele a felbolydul�sba
katonai precizit�ssal egy parancsol� hang -, hogy
a Pr�gai �riember nem akar hatalmat har�csolni mag�nak. Az eddigiek alapj�n azt
hiszem, hogy � maga alig, vagy szinte semmit
nem nyer ezzel a v�llalkoz�ssal.
- Kiv�ve persze a felettesei j�indulat�t! - v�gott vissza Sebastian, �s
m�rgesen a felsz�lal� fel� fordult. - Minket nem t�veszthet
meg ilyen k�nnyen, Valejo. Tagadja tal�n, hogy a Pr�gai M�sz�ros az �n dr�ga
b�boros�nak szem�lyes felk�r�s�re �rkezett
hozz�nk?
Az asztal k�r�l az arcok, amelyek �vtizedek �ta nem l�tt�k a napot, hirtelen egy
teljes �rnyalattal s�padtabbak lettek. Egyed�l
csak a nagyon �vatlanok mertek a Kis Szab� fel� pillantani, hogy l�ss�k a hat�st,
amelyet az elhangzottak gyakoroltak r�. A
jelenl�v�k k�z�l sokan az eg�sz tan�cskoz�s alatt k�nosan ker�lt�k ezt az �reg �s
g�nyos jelz�t. Amint a szavak elhangzottak
Sebastian is felismerte, hogy hib�zott, de kitartott a v�lem�nye mellett, �s nem
l�pett vissza a Valejoval zajl� �sszecsap�sb�l.
- A M�sz�ros - ism�telte meg a pr�gai �riember a szavakat, mintha csak az
�rtelm�k�n t�n�dne. Sebastian �sszerezzent,
amikor a saj�t szavait hallotta �jra. T�mad�sra sz�m�tva megfesz�lt.
- A p�nzt�ros. Vagy az �reg m�zgy�ros. - T�n�d�tt hangosan a Kis Szab� - Kell,
legyen egy tanmese err�l. Nem, az egy
�llatmese.
�gy t�nt, hogy m�lyen a gondolataiba mer�lt. Zaklatottan �t�gette �ssze
csontujjait. A csendes teremben a csontt�k �ltal
keltett zaj fegyverropog�sk�nt hatott.
Mintha minden r�sztvev� visszatartotta volna a l�legzet�t.
- Ismeri �n�k k�z�l valaki azt, amelyik �gy kezd�dik, hogy... - kezdte a Kis
Szab�. - Ne is t�r�djenek vele. �gysem
ismerhetik.
Sebastian most m�r ny�ltan izzadt. A p�rusaib�l �rny�k �s v�r sziv�rgott, �s a
cseppecsk�k mer�sz mint�zatot alkottak a hom-
lok�n.
- Nyugodj meg, nagyapa - nyugtatta egy m�sik Tzimisce, val�sz�n�leg az, aki
Chicag�t k�pviselte. - M�g nagyon sok
munk�t kell elv�gezned ma �jszaka, �s nek�nk nem szabad feltartani t�ged - fogta
meg az �reg karj�t, hogy talpra seg�tse.
A harci ghoul kih�v� ord�t�sa darabokra t�rte a tan�csteremre telepedett k�nos
csendet. A seg�t�k�sz Tzimisce r�gt�n
elengedte a Szab� karj�t, �s gyorsan h�tr�lt n�h�ny l�p�st. - Rendben -
kuncogott a Szab� enged�kenyen. - M�g egy utols�t,
de azt�n mindenkinek mars az �gyba. N�zz�k csak. Ez a kedvencem. Humpty Dumpty.
Humpty Dumpty ott �lt a.-hangja halk
mormog�sra v�ltozott, ami id�'vel ak�r egy csendes horkol�s kezdete is lehetett
volna.
A csoport szinte egy emberk�nt s�hajtott fel, de nemsok�ra egy csendes kuncog�s
hallatszott, amely m�lyen a Szab�
mellkas�ban kezd�d�tt, de fokozatosan n�'tt a hangereje, �s az intenzit�sa, m�g
v�g�l bet�lt�tte az eg�sz termet.
- Nem, igazad van. V�g�l is nem tudt�k �'t �jra �sszerakni, ugye? - Besz�d
k�zben a szemei csukva maradtak �s
el�gedetten mosolygott. - H�t, olyan volt, mint egy kirak�s j�t�k, igaz�n. El�sz�r
is �ssze kellett gy�'jteni�k az �sszes kis
darabot. �s nem volt t�l nagy es�ly�k, hogy az �sszes darabot megtal�lj�k, igazam
van? Ha j�l eldugod �ket, akkor nincs sok
es�ly�k. Soha nem fogj�k megtal�lni a darabokat. Nem tal�lj�k meg. Nem tal�lj�k...
- mondand�ja egy cs�fol�d�
gyermekdalba fulladt. Kis id� m�lva horkol�s �sszet�veszthetetlen hangja
visszahang-zott a tan�csasztal felett.
- Azt hiszem - mondta a tiszteletrem�lt� Borges -, hogy az �l�st m�ra
berekeszthetj�k. Nagy �r�mmel fogadom a legfels�
szinten a lakoszt�lyomban �n�k k�z�l azt, vagy azokat, akik a felmer�lt k�rd�sek
k�z�l szeretn�k r�szletesebben megt�rgyalni
valamelyiket. A t�bbi nagyra becs�lt vend�g�nknek pedig j� �jszak�t k�v�nok, �s
�r�mmel v�rom �ket holnap este ugyanitt.
A t�rsas�g, ha nem is l�bujjhegyen, de minden esetre nagyon gyorsan hagyta el a
tan�cstermet, mag�ra hagyva az �reget �s
az �t k�s�r� harci ghoult.

Vas�rnap, 1999. j�nius 20. hajnali 2: 37 Tet�lakoszt�ly, Omni Hotel a CNN

Center-ben Atlanta,
Georgia
- Term�szetesen azt is tagadja - szitkoz�dott Sebastian -, hogy az �n
dr�gal�tos b�borosa nagyon is a sz�v�n viseli Atlanta
v�ros�nak a sors�t?
Valejo elt�rte a v�daskod�st, �s az asztal Koal�ci� �ltal elfoglalt oldal�r�l
felharsan� ugat�sszer� r�h�g�st, de az �ri�si
er�fesz�t�ssel fenntartott higgadt nyugalomb�l k�sz�lt �lca kezdett vesz�lyesen
elv�konyodni.
- A b�boros �eminenci�ja soha sem titkolta, hogy els�dleges fontoss�g�nak
tartja az Atlant�ban �s k�rny�k�n zajl� esem�-
nyeket.
- Titok? - v�gott vissza Sebastian. - Azt hiszem nem. Mostanra m�r biztos, hogy
a Kamarilla is tudom�st szerzett az �n
l�gi�inak a jelenl�t�r�l. Ugye l�gi�nak h�vja ezt a f�regr�gta, �lomk�ros
menek�ltekb�l �ll� cs�csel�ket, amelyik �nnel egy�tt
�rkezett Madridb�l. �szint�n sz�lva fogalmam sincs, hogy mi lehet Georgia
�llapot�ban olyan fontos, hogy Eur�pa m�r a
legkisebb provok�ci�ra is sz�lesre t�rja b�rt�neinek kapuit �s...
- Uram - sz�rte Valejo �sszeszor�tott fogai k�z�tt. - Azt hiszem, �n most
t�ll�pte a hat�rt.
- Lehet, hogy �nnek van igaza - higgadt le Sebastian �s elkezdett fel al�
j�rk�lni a teremben. Sz�npadias t�lz�s, de az is lehet,
hogy a j�rk�l�ssal megpr�b�lta leplezni azt a t�nyt, hogy a hozz� legk�zelebb
helyet foglal� tan�cstagok elkezdtek �vatosan t�vol-
abb h�z�dni t�le.
- Tal�n egyenesen ki kellene mondanom, hogy mi is nyomja az itt egybegy�ltek
sz�v�t. Ny�ltan kell besz�lnem, Uram. Mint
azt mostanra m�r On is tudhatja, az �n puszta jelenl�te vesz�lyezteti a mi
poz�ci�inkat.
A kijelent�st k�vet� csendben Valejo elutas�t�an felhorkant.
- Hajlamos vagyok elismerni, hogy kett�nk k�z�l �n rendelkezik a poz�ci�k
vesz�lyeztet�se ter�n elm�ly�ltebb ismeretekkel
- melegedett bele a vit�ba Valejo, akit most m�r a Nom�dok fel�l �rkez�
f�ttykoncert is b�tor�tott. - �nnek ellenben azt kell
bel�tnia, hogy kett�nk k�z�l nekem van t�bb sikeres hadj�rat a h�tam m�g�tt. Ennek
ellen�re m�g soha nem l�ttam olyan
sereget, amelyik az�rt veszett el, mert id�ben kapott er�s�t�st.
 - �n nem az er�s�t�s miatt agg�dom - Sebastiannak szinte �v�ltenie kellett,
hogy hangja hallhat� legyen a t�megben. -
Hanem ennek az er�s�t�snek az �ra miatt. Nem vagyunk annyira z�ldf�l�ek, amennyire
azt �n hinni szeretn�. Gondolja, hogy
ez a k�r�ltekint� gy�lekezet nem ismerte fel a jelent�s�g�t annak az
"�rdekl�d�snek", amit az �n ambici�zus b�borosa tan�s�t
az esem�nyek ir�nt.
Az �d�z vit�t a terem ajtaj�n d�nd�l� h�rom hatalmas �t�s szak�totta f�lbe.
- Kinyitni - ki�ltotta k�v�lr�l egy parancsol� hang. - Polonia �eminenci�ja,
New York �rseke, az �j Vil�g Kapuinak �rz�je,
az �rnyak �sv�ny�nek V�delmez�je nev�ben.
A h�rn�k nem v�rta meg, m�g szavainak hat�sa kiteljesedik: a sz�rnyak
kiv�g�dtak, miel�tt m�g b�rki is az ajt� fel� mozdul-
hatott volna. A kit�rul� ajt�ban egy �sszet�rt, eltorzult alak �llt, egy csillog�,
ez�stfej� cs�k�nnyal felfegyverkezve. A szersz�mon
szembesz�k� nyomokat hagyott a gyakori haszn�lat: viharvertnek t�nt, �s korok
lehelet�t hordozta mag�ban. A t�zben edzett ny�l ki
volt hegyezve. A heveny�szett kar� balj�slat� c�lja mindenki sz�m�ra nyilv�nval�
volt. Az a t�ny, hogy a ny�l als� h�roml�bnyi r�sze
fekete volt a r�sz�radt v�rt�l sokat el�rult a fegyver hat�konys�g�r�l.
A cs�k�nyt suhogtat� l�ny ugyanolyan nyugtalan�t� volt, mint maga a fegyver. A
teste s�lyos �s p�ffedt volt, emiatt nagyon
hasonl�tott egy v�zi hull�ra. Az arca gombaszer� volt, �s mintha �lland�an azzal
fenyegetett volna, hogy a leghalv�nyabb �rint�sre
�sszeroppan, �s a leveg�be l�ki a benne n�vekv� sp�r�kat. A feje legink�bb egy
saj�t s�ly�t�l �sszeroskadni k�sz�l� rothad�
alm�ra hasonl�tott.
A h�rn�k a szoba k�zep�re mas�rozott. Egyik l�b�t, amely nyilv�nval�an t�bb� m�r
nem volt k�pes megtartani a s�ly�t, maga
ut�n vonszolta a f�ld�n. Megford�totta a cs�k�nyt �s a fegyver fej�vel �jra
h�romszor a f�ldre koppantott.

A szoba elcsendesedett.
A h�rn�k arc�b�l hirtelen egy f�reg robbant ki, amely legal�bb olyan vastag
volt, mint egy finom h�lgy csukl�ja. Az �l�sk�d�'
megjelen�s�nek hat�s�ra a h�rn�k feje m�g jobban �sszeesett �s �gy t�nt, hogy
teljesen �ssze fog omlani. A f�reg �gy tekergett,
mintha csak szem�gyre akarn� venni a jelenl�v�ket. Ny�lk�s fekete test�nek legal�bb
�t szegmens�t kivonszolta a fejb�l, miel�tt
megvet�en visszafurakodott volna.
A h�rn�k semmi jel�t nem adta, hogy zavarn�, vagy hogy egy�ltal�n �szrevette
voln� ezt a kis k�zj�t�kot.
- �lljanak fel! - parancsolta mintha mi sem t�rt�nt volna.
Az asztal k�r�l sorra �lltak talpra a tan�cstagok, ki t�bb, ki kevesebb
lelkesed�ssel. Costello �s a New York-i k�ld�tts�g azon-
nal felpattant. A t�voli v�rosokb�l, Montrealb�l �s Detroitb�l, �rkezett Sabbat
el�kel�s�gek, akik sz�m�ra nem sok forgott kock�n
az atlantai hatalmi harcok sor�n, szint�n nyomban felemelkedtek vend�gl�t�juk
tisztelet�re.
M�g az �vil�gb�l �rkezett k�pvisel�k, k�zt�k Moncada b�boros kegyencei is
megtisztelt�k vend�gl�t�jukat azzal, hogy
fel�lltak. Az igazs�ghoz term�szetesen hozz�tartozik az is, hogy a legt�bben
k�z�l�k, p�ld�ul Valejo is, a vita hev�ben m�r el�z�leg
fel�lltak, de egyik�j�k sem volt annyira tiszteletlen, hogy most �jra le�lj�n.
Az asztal Koal�ci� fel� es� r�sze azonban eg�szen m�s lapra tartozott. Senki nem
igyekezett b�rmi olyasmit tenni, amivel
elismern� Polonia hatalm�t, b�r n�h�ny had�r nyugtalanul f�szkel�d�tt a hely�n.
Sokan �vatosan Averrost figyelt�k. N�h�nyan a
vezet�s�t kerest�k, de akadtak olyanok is, akik t�relmesen v�rtak arra, hogy a
vez�r a gyenges�g legkisebb jel�t is adja.
A fesz�lt cs�ndben Caldwell lassan, kim�rten �s meglehet�sen zajosan tette fel
el�bb az egyik, azt�n a m�sik l�b�t az
asztalra, v�g�l elt�lzott s�hajjal keresztbe tette �ket.
Averros eddig k�nyelmesen h�trad�lt a sz�k�ben, de erre hirtelen el�re hajolt.
�les, fojtott hangon, hogy senki m�s ne hallja,
mondott valamit Caldwellnek, aki erre felhorkant.
Averros undorod� morg�ssal pattant fel, megragadta Caldwell l�b�t, �s durv�n
lel�kte az asztalr�l.

- Mi a fene! - tiltakozott Caldwell, akit a mozdulat k�rbe' p�rd�tett a

sz�k�ben. Hirtelen talpon tal�lta mag�t, szemben a
f�n�k�vel.
- Nem �ri meg - figyelmeztette Averros, aki tiszt�n l�tta a d�h�t �s a kih�v�st
Caldwell szem�ben. A t�bbi nom�d, akik szinte
�szt�n�sen vonz�dtak a konfliktusokhoz, felpattant �s k�rbevette a p�rost.
- T�nyleg nem �red meg - fordult el Caldwell, de d�h�s volt, �s nem b�rta
meg�llni, hogy m�g egy utols� d�f�st meg ne
eresszen. - De ha j� fi� leszel, �s mindent sz�pen megteszel, amit az urak mondanak
neked, akkor tal�n a kedves �rsek �r
megengedi, hogy te vez�nyelj nek�nk, amikor a himnuszt �nekelj�k, vagy te mondd fel
a h�s�gesk�t. A pokolba, tal�n m�g
teremszolga is lehetsz.
Caldwell �rezte, hogy �sszeszorul a torka, ahogy h�tulr�l megragadt�k a
gall�rj�t. Megp�rd�lt a szor�t�sban, �s megeresztett
egy �t�st, amely karmait majd m�lyen belem�lyeszti az ellenfele mellkas�ba, �s
amellyel kit�pheti a fekete sz�v�t.
A padl�ra let�r�tt karmok z�poroztak. Caldwell �tkoz�dva r�ntotta vissza v�rz�,
�s val�sz�n�leg t�r�tt kez�t. H�tr�lt n�h�ny
l�p�st, de �gy t�nt Averros nem sz�nd�kozik ut�na eredni �s befejezni, amit
elkezdett.
- Amikor �jra megpr�b�lod ezt a tr�kk�t - sziszegte Averros �ppen csak olyan
hangosan, hogy a k�r�j�k gy�lt k�vet�i meghall-
hass�k, - halott vagy. Erted? �gyhogy jobb lesz, ha hozz�szoksz, hogy te vagy a
legjobb �tkozott teremszolga az eg�sz Koal�ci�ban,
mert amikor �jra �tl�ped a hat�r, akkor v�ged. Amikor �jra visszapof�zol, v�ged. Ha
�jra eml�keztetnem kell t�ged arra, hogy ki
vezeti az el�ad�st, v�ged. �s most tedd j�v� a tetted, Capitan. �rtetted?
- Uram - vette tudom�sul Caldwell kiss� kelletlen�l, de m�g mindig nem
pillantott fel. Azzal volt elfoglalva, hogy az ujjainak
t�r�tt csontjait zajosan a hely�kre h�zg�lja. .
A tegnapival ellent�tben Averros a mai tan�cskoz�sra felk�sz�lten �rkezett.
Szerencs�re. A Hardinnal szembeni tegnapi
incidens ut�n nem akarta, hogy egy hasonl� harciass�gi bemutat� meglepje. �vatosan
megd�rzs�lte az oldal�t, ahol m�g mindig
�rz�keny

volt Hardin tegnapi v�g�s�t�l. Az �tkozott seb nem z�r�dott �ssze rendesen. Ma
este friss v�r volt a leped�j�n, amikor
fel�bredt, �s a csipk�s, r�zsasz�n seb m�g mindig �gett.
A tegnapi tal�lkoz�son siet�sen �ssze�lt�tte egy k�zn�l l�v� �rny�k sz�llal. A
mai este sor�n nem sajn�lta az id�t arra, hogy
v�logatott �rny�ksz�lakat gy�jts�n, �s vastag h�rokat sodorjon bel�l�k. Ezeket a
h�rokat szorosan a teste k�r� tekerte, �s �gy
egy l�ncingn�l sokkal er�sebb, a kevlarn�l sokkal ellen�ll�bb inget viselhetett. Ez
a p�nc�l nagy val�sz�n�s�ggel k�pes lenne
ellen�llni b�rmilyen er�nek, amivel csak tal�lkozhat itt a tan�csteremben, kiv�ve
tal�n a felkel� nap els� gyeng�d �rint�s�t.
A Koal�ci� �ltal keltett z�rzavarban senki nem vette �szre, hogy az egyetlen
alak, aki nyugodtan �lve maradt, a
tiszteletrem�lt� Borges volt. A Miami k�ld�tts�g t�bbi tagja fel�llva adta meg a
tiszteletet Poloni�nak, de az �rsek nem �rzett
ilyen k�sztet�st.
Polonia hivatal�nak teljes pomp�j�t viselte - az �rsekek hagyom�nyos
hermelinpr�mes pal�stj�t, a p�sp�ks�veget �s a p�sztor-
botot. Lehet hogy csak a folyos�r�l besz�reml� bizonytalan f�ny tette, de �gy t�nt,
hogy nem egy, hanem k�t �rny�kot vet.
Amint az �rsek �tl�pte a k�sz�b�t, ezek az �rny�kok m�g jobban kivehet�bbek
lettek �s l�that�an kezdett anyaguk �s
kiterjed�s�k lenni. Nemr�g m�g laposan elny�jt�ztak az �rsek l�bai el�tt, de most
elkezdtek fokozatosan kiemelkedni a f�ldb�l.
Mintha l�pcs�n j�nn�nek felfel�. El�sz�r a fej�k emelkedett ki �s t�rte meg �les
sz�gben a padl� s�kj�t. A fejet nemsok�ra
k�vett�k a v�llak, �s nemsok�ra l�that�v� v�lt, hogy mindk�t �rny�kszolga egy-egy
fekete b�rsony p�rn�t tart a kez�ben.
Mindk�t p�rn�n egy-egy, az �sszegy�ltek sz�m�ra k�nnyed�n felismerhet� t�rgy
fek�dt. Az �rseknek jobb k�zre es� p�rn�n New
York arany alm�ja pihent, m�g a bal fel�li az �rny�k f�l�tti uralmat jelk�pez�
g�mb�t tartotta.
A szolg�k tiszteletet parancsol�an kecses mozdulattal helyezt�k Polonia sz�ke
el�tt a hatalmas kerek asztalra a terh�ket, majd
megfordultak �s az �rkez�s�kh�z hasonl� m�don visszas�llyedtek a padl�ba.
Polonia kis sz�netet tartott miel�tt elfoglalta volna a hely�t, �s szem�gyre
vette volna az egybegy�lteket. Ez a kis sz�nj�t�k
term�szetesen arra k�nyszer�tett mindenkit, hogy szint�n �llva maradjon. Amint a
fiatal Torreador felakasztott tetem�vel a h�ta
m�g�tt az �sszegy�lt Sabbat vezet�k tisztelg�s�t fogadta, Polonia l�that�an
elem�ben volt.
- Uraim, h�lgyeim, bar�taim, tisztelt vend�gek - sz�lt a gy�lekezethez -
k�sz�n�m, hogy elj�ttek. �rzem a teremben megb�v�
felvillanyozott v�rakoz�st. Az el��rzetet, ha �gy tetszik, hogy nagys�g �s dics�s�g
olyan k�zel van.
- Nagyra �rt�kelem az �ldozatokat, amelyeket �n�k k�z�l sokan hoztak az�rt,
hogy vel�nk lehessenek ezen a nagyszab�s�
esem�nyen. Hatalmas t�vols�gokat tettek meg, �s �ri�si vesz�lyek kel n�ztek szembe,
csak az�rt, hogy csatlakozhassanak hozz�nk
ezen az elszigetelt, m�lyen az ellens�ges ter�leten fekv� helyen.
Kez�t kiny�jtotta a Toreador teteme fel�, �s gyeng�den megl�kte. A tetem finom
�vben lengeni kezdett.
- Engedj�k meg, hogy biztos�tsam �n�ket arr�l, hogy az itt sz�let� d�nt�sek, �s
az elk�vetkez� �jszak�kon legy�z�tt kih�v�sok
mind okot adnak majd a Kamarill�nak a retteg�sre.
Polonia r�vid sz�netet tartott, am�g a szavait k�vet� helyesl� moraj
elcsendesedett.
- K�ts�gtelen�l �n�k is tudat�ban vannak annak, hogy Atlanta a Kamarilla
er�d�tm�nye volt szinte m�r a megalap�t�s�t�l
kezdve. Tal�n nem is igaz�n meglep�, hogy egy v�ros, amelyet eredetileg Terminusnak
neveztek el, mag�ra vonta ellens�geink
figyelm�t. A n�v oly jellemz�en vonzotta mag�hoz az affekt�l�sukat.
Polonia ujj�val v�dl�n megb�kte a fiatal Toreador v�dtelen test�t. Az �t�s
nyom�n kis v�rpatak futott le az �ldozat mellkas�n,
�s a cs�b�t� aroma v�gigs�p�rt a termen.
- Azt is tudniuk kell, hogy a v�ros meg�rett a Sabbat h�d�t�sra - Polonia
felemelt ujj�val pr�b�lta lecsendes�teni a kit�r�
lelkesed�st, majd folytatta. - M�r j� ideje elkezdt�k ki�p�teni Atlanta Ostrom�nak
alapjait. A Kamarilla megingott, �s saj�t
mag�t t�pi sz�t k�ts�gbeesett csapkod�s�val, ahogy megpr�b�lja megakad�lyozni az
elker�lhetetlen buk�st.
- A V�r �tokkal kezd�d�tt. A V�r�s Hal�l megtizedelte a Kamarilla sorait. �gy
h�rlik, hogy a j�rv�ny els� heteiben a
t�rsadalmuk legsebezhet�bb, perif�rikus elemei - az �jsz�l�ttek, a kl�n n�lk�li
Caitiffek �s az Anarchok - negyven sz�zal�kos
vesztes�get szenvedtek. A j�rv�ny pedig hat h�napon kereszt�l d�h�ng�tt
megf�kezhetetlen�l.
- Benison herceg k�ts�gbeesett k�s�rletet tett, hogy megakad�lyozza a j�rv�ny
tov�bbterjed�s�t, �s a legvesz�lyeztetettebb
csoportokn�l szigor� vesztegz�r int�zked�seket vezetett be. Term�szetesen ezek a
csoportok igencsak zokon vett�k, hogy
megfosztott�k �ket a szabads�gukt�l. Ezen a ponton t�l m�r el�g neh�z lenne
rekonstru�lni az esem�nyeket �s
k�vetkezm�nyeiket.
- Tudjuk, hogy egy Brujah biztat�s�ra az Anarchok fell�zadtak, �s r�videsen
ny�lt �sszet�z�sekre ker�lt sor az utc�kon.
�gy h�rlik, hogy egy Brujah k�s�rletet tett a herceg meggyilkol�s�ra. Ez a
szerencs�tlen pr�b�lkoz�s csak sietette a kl�n
sz�m�zet�s�t a v�rosb�l.
Polonia t�relmesen kiv�rta, am�g a hallgat�s�g megem�szti a hallottakat. Borges
�s- k�vet�i m�r k�ts�gtelen�l �rtes�ltek
ezekr�l a h�rekr�l. Er�ik m�r h�napok �ta jelen voltak Atlant�ban -felder�t�seket
v�geztek, hergelt�k az Anarchokat,
bomlasztott�k a Kamarilla �nnepelt Maskar�d�j�t.
A t�bbi jelenl�v� sz�m�ra azonban a Brujahok sz�m�zet�se nagyon j� h�r volt.
Polonia el�gedett volt a szavai �ltal kiv�ltott
hat�ssal. A tan�cs nagyon lelkesnek t�nt, �s sokan egym�s k�z�tt t�rgyalt�k meg a
h�reket.
- A Brujah-k - horkant fel Caldwell elutas�t�an.
- Igazi harcos kl�n - ismerte el Valejo, aki �l�nk besz�lget�sbe bonyol�dott az
egyik Detroiti k�ld�ttel. - Mindig is �k
voltak a Kamarilla ellen�ll�s kem�ny magja.
- H�t, akkor jobb lesz, ha odafigyel azokra az �tkozott Gangrelekre. Lehet,
hogy Madridban nem olyan vesz�lyesek, de
fentebb a hat�rn�l az ember eldob egy t�gl�t, �s m�r fel is zavart egy eg�sz
f�szekre val�t.
- Term�szetesen vannak Gangrelek Madridban is. De legal�bbis Hisp�ni�ban, ugye?
Azt k�szs�ggel elismerem, hogy ny�lt
terepen nincs a Gangreln�l �d�zabb ellenf�l. De az utcai k�zelharcban? Nem, ott a
Brujah a vesz�lyesebb ellenf�l.

- A Gangrelek? - kapcsol�dott bele a vit�ba Caldwell az asztal t�ls� fel�r�l. -

Ugye nem ideval�siak? Mit gondolnak, hol
tal�lhatnak itt Gangreleket? Fenn �szakon a Georgi�i hegyekben elsz�rtan tal�n van
n�h�ny viharvert falka �s tal�n m�shol is.
De az egyszer�en kiz�rt, hogy egy csapat Gangrel lerohanjon ide Atlant�ba megv�deni
a v�rost. Higgyenek nekem, Atlanta �s
az �llam t�bbi r�sze k�z�tt nem �ppen felh�tlen a viszony. A Gangrelek pedig
k�l�n�sen ellens�gesek az �llam legnagyobb
k�rnyezetszennyez�j�vel szemben.
- H�t, min�l kevesebb a Gangrel, �n ann�l jobban �r�l�k - a teremben elsz�rt
helyesl�s hallatszott.
- Akkor m�r csak a Tremer�k maradnak.
Ez az id�z�tett bomba azonnal megakasztotta a besz�lget�st. Term�szetesen ez a
hozz��ll�s egy kicsit t�lz�s volt. A Kamarilla
ugyanis h�t kl�nb�l �llt, de valah�nyszor a besz�lget�s a tiszta t�zer�re
terel�d�tt, a r�sztvev�k �ltal�ban megegyeztek abban,
hogy a Gangrel, a Brujah �s a Tremere kl�nok jelentik a legnagyobb vesz�lyt a
Kamarill�n bel�l.
A Tremere nem volt harcias kl�ri, legal�bbis nem �gy, mint a Brujah, vagy a
Gangrel. Ennek ellen�re mindenki tartott a hatalmukt�l,
hiszen �k voltak a Thaumaturgia mesterei. Nagy erej� var�zslataik m�r sokszor
meghi�s�tott�k a Sabbat h�d�t�si t�rekv�seit.
- Milyen er�s az Atlantai rendh�z? - kapta fel a fej�t a rettegett Tremer�k
eml�t�s�re Madame Paula, a Koldun var�zsl�n�.
- Meglehet�sen - v�laszolta valaki a Nom�dok k�z�l.
Az illet� m�g az �l�holtak k�z�l is kit�nt s�padts�g�val �s nyugtalan�t�an
r�zsasz�n szemeivel. Miiben gy�ny�r� r�zsasz�n
szemek - gondolta Madame Paula. Nem eml�kezett r�, hogy b�rmikor is tal�lkozott
volna ilyen t�k�letes �rnyalattal egy k�in-
it�n�l. Lehet, hogy ez is csak egyike volt az �jvil�g �jdons�gainak. Elhat�rozta,
hogy az els� adand� alkalommal � is kipr�b�lja.
- M�r egy �vsz�zada fenn�ll - magyar�zta tov�bb az alb�n� �s kiz�kkentette
Madame Paul�t az �lmodoz�sb�l. - Ezzel
Amerik�ban �regnek sz�m�t. Ez azt jelenti, hogy sz�m�thatunk n�h�ny meglehet�sen
�sszetett misztikus v�delemre. �s mell�kesen
a rendh�z legal�bb egy tucat boszork�nymesternek az otthona.

- Azt hiszem - v�gott k�zbe Sebastian ellentmond�st nem t�r�en -, hogy ezek a
becsl�sek enyh�n t�lzottak.
- Rendben, akkor legyen f�l tucat, de azt hiszem, hogy nagy bolonds�g lenne, ha
nem a legrosszabbra sz�m�tan�nk. �gy m�r jobb/
Akkor is komoly vesztes�gekre sz�m�thatunk ebb�l az ir�nyb�l.
- R�ad�sul egy ostrom nem t�ri meg egy j�l megalapozott rendh�z elt�k�lts�g�t -
t�n�d�tt Madame Paula. - Tudj�k, ki is lehet
�ket �heztetni. De am�g azzal vagyunk elfoglalva, hogy megad�sra szor�tsuk a
v�rost, addig �k oda-oda csapnak az ostroml�knak.
Igen-igen, �jszak�r�l-�jszak�ra. Itt elkapnak egyet, amott n�h�nyat �s v�g�l... a
sok kicsi sokra megy. El�gg� lehangol�.
- Ha megengedik? - v�gott bele Valejo parancsol�shoz szokott hangja a
besz�lget�sbe. Hanghordoz�s�t t�bb ember�lt�nyi
katon�skod�s �s parancsosztogat�s csiszolta t�k�letesre. - H�b�ruram utas�tott,
hogy ezen a ponton adj�k �t �n�knek egy �zenetet.
Polonia hirtelen nagyon �vatoss� v�lt. Lopva az asztal m�sik v�g�n�l �l�
Borgesre pillantott, de a mindig jelen l�v� �rny�k
alatt ellenfel�nek arc�r�l semmit nem lehetett leolvasni.
A teremben minden tekintet Poloni�ra szegez�d�tt, �gy nem volt m�s v�laszt�sa,
mint elismerni az �njel�lt h�rhoz�t.
- Igen, igen - intett biztat�an. - Adja csak ide.
- A b�boros b�lcsebbnek l�tta, ha nem veti pap�rra a szavait, de �n k�pes
vagyok sz� szerint id�zni. Az �zenet a k�vetkez�:
- "A tan�cs ne agg�djon a Tremer�k miatt. Lady Sascha Vykos, a b�boros
nagyk�vete semleges�teni fogja ezt a fenyeget�st."
A Nom�dok soraib�l g�nyos kacaj harsant, �s Valejo d�h�ben elv�r�s�d�tt.
- Azonnal hagyj�k abba - parancsolta. - Ezek �eminenci�ja, Moncada b�boros
saj�t szavai. �let�vel fizet, ki g�nyol�dni mer
rajtuk.
Hanghordoz�sa eln�m�totta a g�nyol�d�s nagyj�t, de Borges �rsek mell�l Sebastian
�llt fel, hogy szembesz�lljon a spanyollal.
- Akkor tal�n elmagyar�zhatn� sz�munkra, hogy ez a Vykos hogyan fog
szembesz�llni egyed�l egy teljes rendh�z egyes�tett
hatalm�val? El kell ismernie, hogy ez els� hall�sra egy kiss�... nevets�gesnek
t�nik.
 - Nem ismerhetem az utas�t�sokat, amelyeket uram leg�tusa kapott - v�laszolta
Valejo higgadtan. - �s, m�g ha tudn�m is,
val�sz�n�leg akkor sem �ruln�m el. El�g legyen annyi, hogy �gy fog t�rt�nni.
Moncada �g�retet tett r�. �gy fog t�rt�nni.
- Vajon hol tart�zkodik most pontosan ez a nagyk�vet? A tan�cs m�r k�t teljes
�jszaka �l�sezik, de m�g csak meg sem jelent,
hogy legal�bb a megb�z�level�t bemutassa? Nem. Mindannyian tiszt�ban vagyunk urad
jelen helyzet ir�nt tan�s�tott
"�rdekl�d�s�vel", �s az-a v�lem�nyem, hogy sokkal jobban j�rn�nk, ha sem �, sem
pedig �n nem avatkozn�nak a dolgunkba.

- Mi�rt, te h�l�tlan �leb - kapott Valejo �szt�n�sen az oldal�hoz, ahol a

kardja f�gghetett �vsz�zadokkal ezel�tt. - Egyszer m�r
figyelmeztettelek, �s nem foglak m�g egyszer. M�g egy ilyen nevets�ges kijelent�s
�s a v�reddel felelsz �rte.
- H�l�tlan - ism�telte hitetlenkedve Sebastian. - Gondolja, hogy h�l�saknak
kellene lenn�nk a betolakod�s�rt? Az �n b�borosa
kegyetlen s ravasz ember, �s ez nem s�rt�s, mind�ssze a t�nyeket sz�geztem le. Ezt
m�g �n sem tagadhatja. Ismerem j�l ezt a fajt�t.
Sz�m�ra a "szem�lyes �rdekl�d�s" az udvarias k�zl�se annak, hogy meg�rta az
ad�sv�teli szerz�d�st, de a tinta m�g nem sz�radt
meg rajta teljesen.
Sebastian tudta, hogy a teremben sokan vannak, akik minden lehets�ges eszk�zt
felhaszn�ln�nak, hogy a Maledictus
Sanguine b�boros - a V�r �tok b�borosa, ahogy Moncad�t az �cs�rl�i nevezt�k - ne
tehesse r� a kez�t Atlant�ra. Tal�n maga
Borges volt legink�bb ellene Moncada atlantai beavatkoz�s�nak. Borges, a Lasombra
vez�rek k�z�tti sz�haszn�lattal �lve,
tov�bbra is "m�lys�gesen agg�dott" a v�ros �gyeinek jelenlegi �ll�sa miatt. A
"m�lys�ges aggodalom" azt jelentette, hogy er�i
megfelel� helyzetben vannak ahhoz, hogy befoly�s�t kiterjessze a v�rosra.
Ez a kijelent�s azonban nyilv�nval�an fel�rt egy ny�lt kih�v�ssal. Moncada
v�laszul "egy�tt�rz�s�r�l" biztos�totta Atlanta lak�it:
tov�bb m�ly�tette a n�zetelt�r�st azzal, hogy saj�t er�it, saj�t elit l�gi�j�t, a
visszatasz�t� pr�gai harci ghoul specialist�t, egy
Koldun var�zsl�n�t �s szem�lyes k�pvisel�j�t, ezt a Vykost, a v�rosba vez�nyelte.

K�ts�gtelen�l ezt a szedett-vedett sereget hirtelenj�ben t�kolta �ssze, de

Sebastian m�dszeresen felm�rte a b�boros
sereg�nek n�gy karm�t, �s k�l�n-k�l�n is sz�mottev� er�nek bizonyultak. Egy�ttesen
pedig igaz�n f�lelmetes eszk�zz� v�lhat-
tak. Rem�lhet�leg azonban m�g Moncada sem k�pes az �ce�non kereszt�l hat�konyan
forgatni egy ilyen kisz�m�thatatlan,
k�l�n�s fegyvert.
Sebastian a saj�t nev�t hallotta, �s a mestere fel� fordult.
- Azt hiszem Sebastian csak a csod�lat�t �s csipetnyi irigys�g�t akarta
kifejezni a b�boros k�ny�rtelens�ge �s ravaszs�ga ir�nt.
Igaz�n nem kellene v�rig s�rt�dnie ilyen �rtatlan megjegyz�sek miatt. Az volt a
benyom�som, hogy �nt enn�l sokkal kem�nyebb
f�b�l faragt�k - villantotta Valejora masztiff mosoly�t Borges.
- H�t persze, h�t persze - Sebastian azonnal felm�rte a helyzetet, �s sietett
helyeselni. - �lj�n csak le, ingerl�keny bar�tom.
Legm�lyebb tiszteletem az �n Maledi... Eml�tettem m�r �nnek, - kapott hirtelen
�szbe -, hogy mit szokott a mesterem mondani
vele kapcsolatban? Nem? H�t Borges mindig azt mondogatja, hogy Eur�p�ban nincs m�g
egy k�inita, aki ennyire
megmagyar�zhatatlanul...
 - Szel�d lenne - fejezte be Borges, �s kem�nyen r�meredt fiatal p�rtfogoltj�ra.
- Ezek ut�n pedig tal�n visszat�rhetn�nk az
ostrom el�k�sz�leteinek kidolgoz�s�t c�lz� er�fesz�t�seinkhez.
- De h�t pontosan ezt szeretn�m meg�rtetni �n�kkel uraim -ellenkezett
udvariasan Polonia. - Itt nem lesz semmif�le ostrom.

H�tf�, 1999. j�nius 21. hajnali 4: 43

Buckhead Ritz-Carlton sz�lloda, tizenharmadik emelet
Atlanta, Georgia
?
Az ajt� fel�l h�rom �les kopog�s hallatszott. A hang hallat�n Sascha Vykos
megtorpant, �s felpillantott. Tekintet�ben j�
adag bossz�s�g t�kr�z�d�tt. Gondosan �sszehajtogatta a levelet, �s elt�ntette
makul�tlan Chanel �lt�ny�nek egyik bels�
zseb�ben.
Az ajt� �ppen csak annyira ny�lt ki, hogy Ravenna bef�rjen a r�sen. Nem csukta
be az ajt�t maga ut�n, de nekivetette a
h�t�t, mintha azt akarn� megakad�lyozni, hogy m�g jobban kiny�ljon.
- Sajn�lom, Vykos. Van itt egy... �riember, aki ragaszkodik
hozz�, hogy halad�ktalanul besz�lhessen �nnel.
A ghoulnak. siker�lt megfelel� mennyis�g� helytelen�t�st s�r�teni a hangj�ba, de
az aggodalma nyilv�nval� volt.
- �s mi lenne a neve ennek az �riembernek? - mosolygott Vykos a feszeng�
szolg�n.
- Asszonyom! - suhant �t egy r�m�lethez nagyon k�zeli kifejez�s a ghoul
gondosan kord�ban tartott von�sain. - Nem
tudom... senki sem... Azt szeretn�m mondani...
Vykos l�that�an nem sz�nd�kozott a seg�ts�g�re sietni, �gy Ravenna suttog�ra
fogta a hangj�t.
- � egy Ass...
�les reccsen�s hallatszott, �s Ravenna a f�ldre rogyott.
- A b�rgyilkos annyira cs�nya sz�. - jelentette ki a l�togat�, �s �tl�pte a
ghoul mozdulatlan test�t. - Ezer �ld�s sz�lljon �nre
�s h�z�ra. L�togat�somat sz�m�thatja az els�nek.
Vykos a hely�n maradt, �s v�gigm�rte az idegent. Mozg�sa sz�vf�jd�t�an foly�kony
volt, ak�r a cs�p�g� m�z. Test�t szinte teljesen
eltakarta a maga k�r� tekert feh�r�tetlen v�szon pal�st. Igen szokatlan viselet egy
b�rgyilkos sz�m�ra. Mindig is azt hitte, hogy a
b�rgyilkosok ' k�z�tt l�tezik egy hallgat�lagos megegyez�s a megfelel� viselet
tekintet�ben. �gy t�nt, mindegyik�k a testhez�ll�
ruh�zatot kedveli, azt a t�pust, amely nem akad�lyozza �ket a mozg�sban. M�r ez
alatt a r�vid id� alatt is legal�bb n�gy vagy �t
m�dozat�t eszelte ki annak, hogy k�zelharc sor�n hogyan ford�thatn� a maga jav�ra
l�togat�j�nak terjedelmes ruh�zat�t. Nagyon
val�sz�n�nek l�tszott azonban, hogy a k�nt�s red�i k�z�tt t�bb olyan hal�los
l�fegyver rejt�z�tt, melyek miatt hi�baval� lett volna
folytatni az el�bbi gondolatmenetet.
Megd�lni l�tszott egy m�sik r�gi hiedelme is, miszerint a fekete ruh�zat
valamif�le hivatali jelk�p a m�sodik leg�regebb
mesters�g �z�in�l. Ez a viselet azonban m�r a leghalv�nyabb holdf�nyben is szinte
ragyogna, �s �gy eleve meghi�s�tana minden
�szrev�tlens�gre ir�nyul� k�s�rletet. Ilyen hib�t pedig m�g egy kont�r sem k�vetne
el, ebben teljesen biztos volt. Ezek szerint a
vend�ge egy�ltal�n nem t�r�d�tt semmif�le rejt�zk�d�si szemponttal. A szavai, a
tettei, de m�g a ruh�i is a saj�t k�pess�geibe
vettet eg�szs�ges bizalomr�l �rulkodtak. Vykos ezt egy kicsit bosszant�nak tal�lta.
- Felt�tlen�l sz�ks�g volt erre? - Vykos hangj�ban csup�n t�rgyilagos
nemtetsz�s csengett, ami vil�gosan mutatta, hogy a
ghoul hal�l��rt nem k�v�n semmif�le ellenszolg�ltat�st.
Vend�ge felfel� ford�totta mindk�t tenyer�t, �s enyh�n meghajolt. Kezei
elny�jtottak, ujjai hossz�ak voltak - mint egy
zongorist��, egy m�v�sz� vagy egy seb�sz�. Mozg�s�nak lusta eleganci�ja kirobbanni
k�sz�l� energi�kr�l �rulkodott. A kezek
halv�nyan megrebbentek, mint egy t�r�keny kis mad�r sz�rnyai.
Vykos tekintet�t rabul ejtett�k ezek a kezek.
- Legal�bb vigye �t az els� szob�ba, akkor nem kell besz�lget�s k�zben folyton
a testet n�zn�nk - folytatta Vykos. - Nehezen
tudom elhinni, hogy mindig ilyen hanyag lenne a testek elt�ntet�s�t �s a hasonl�
dolgokat illet�en. �s visszafel� hozzon mag�val
egy sz�ket is. A szolg�imnak m�g nem volt idej�k kipakolni.
- Nem szok�som elrejteni a munk�mat - jelent meg egy h�feh�r mosoly az
�benfekete arcvon�sokon -, eltekintve
term�szetesen a tan�k elhallgattat�s�t�l. �s nem kell agg�dnia a k�nyelmem miatt.
Majd �llok. Egyed�l vagyunk? Mintha
szolg�kat eml�tett volna.
- Most m�r egyed�l vagyunk, igen. A leg�rt�kesebb t�rsaimnak term�szetesen
kimen�t adtam a mai �jszak�ra. A vend�geim
k�z�l egyeseknek nagyon... lobban�konyak.
- �s nem agg�dik a biztons�ga miatt? - Az idegen hangja - fenyeget�en m�lyr�l
j�tt. - Sokan vannak ebben a v�rosban,
akik rosszat akarnak �nnek.

. - Ma este eg�sz Atlant�ban �n vagyok a legnagyobb biztons�gban - Vykos

sz�nd�kosan h�tat ford�tott neki, �s a zs�folt
asztalhoz ment. - Az �n mesterei nagyon el�vigy�zatosak. Am�g folyamatban l�v�
�zleteink vannak, nem k�lden�nek �gyn�k�t a
likvid�l�somra. Ez nagyon amat�r dolog lenne. Valamint azt sem engedhetik meg, hogy
egy harmadik f�l megsebezzen, mert
ebben az esetben mindenki �ket gyan�s�tan�.
- Nem, nem f�lek �nt�l, annak ellen�re sem, hogy hal�lt hozott a h�zamba -
fordult fel� Vykos �s gyorsan folytatta, miel�tt
m�g a szav�ba v�ghattak volna. - Ma este �n az �n �rangyalom, a v�delmemre
felesk�d�tt lovag. Miel�tt befejezn�nk az
�zlet�nket, �n harcolna, tal�n meg is halna, csak hogy nekem ne essen semmi
b�nt�d�som. Nem igaz?
- Ma este - villantotta fel �jra ragadoz� mosoly�t az Assamita -�n vagyok az �n
�letbiztos�t�sa. De csak ma este, h�lgyem.
A k�nt�se al�l el�h�zott egy juta zs�kot. Szabad kez�nek egyetlen mozdulat�val
megtiszt�totta az asztal k�zep�t, majd hangos
puffan�s k�s�ret�ben az asztalra helyezte a csomagot.
Sz�npadias fatty� - gondolta Vykos. Jelenleg azonban nem volt m�s v�laszt�sa,
mint hogy belemenjen a j�t�kba. M�sk�pp nem
j�rhatott volna az �zlet v�g�re. Rezign�lt s�hajjal kibontotta a zs�kot.
A h�rszerz�si fot�kr�l ismer�s von�sokat azonnal felismerte. Hannah volt az, a
Tremere rendh�z vezet�je. Vagyis ink�bb
csak a feje. A kezeket szint�n lev�gt�k, �s keresztbe t�ve az �lla alatt pihentek.
Nagyon st�lusos, gondolta Vykos. A babon�nak �s
a hagyom�nyok pontosan megfelel� kever�ke. Tudta j�l, hogy az Assamit�k
var�zsl�kkal szembeni gy�l�lete egyid�s a kl�njukkal.
Term�szetesen nem tette meg neki azt a sz�vess�get, hogy hangot adjon
csod�lat�nak.
- Teh�t meghalt.
Az Assamita mindent megtett, hogy elrejtse meglepet�s�t ezen a t�nyszer�
meg�llap�t�son.
- Biztos, hogy � az? - folytatta egy �rnyalatnyi rosszindulattal a hangj�ban,
miel�tt m�g az Assamita v�laszolhatott volna.
 �gy t�nt, a b�rgyilkos vissza fog v�gni a megsebzett b�szkes�g��rt, de v�g�l
l�that� er�fesz�t�ssel �sszeszedte mag�t.

- Ah, most m�r l�tom, hogy �n a rov�somra �lcel�dik. Azonban biztos vagyok
benne, hogy �n nem csak fel�letesen ismeri
az elhunytat - az Assamita hangja l�gy volt �s hivatalos, ak�r egy temetkez�si
v�llalkoz��, aki egy kellemetlen t�nyt a lehet�
leggyeng�debben pr�b�l k�z�lni.
- Ezel�tt m�g soha nem" l�ttam �t - v�laszolta Vykos hidegen minden sz�t
hat�rozottan �s k�l�n ejtve ki. - �s ha j�l �rtem
�nt, a hal�la el�tt nem is tart�zkodtam ebben az orsz�gban.
- Emiatt nem kell agg�dnia. V�gig az �n hat�rozott utas�t�sai szerint j�rtam
el. A boszork�ny szem�lyazonoss�g�hoz pedig
k�ts�g sem f�rhet. Ha megengedi...
Az Assamita sz�rakozottan belemarkolt a lev�gott fej haj�ba �s ann�l fogva
tartotta egyens�lyban, am�g kih�zta al�la az egyik
liliomfeh�r kezet. Megford�totta, �s teny�rrel felfel� az asztalra tette.
- A boszork�ny m�gi�ja m�g mindig a kezekben van. A k�s ezt el nem v�ghatja, a
kasza ezt le nem szelheti - id�zte a sorokat
tisztelettel, mintha csak egy �si lit�ni�t mormolna.
Gyeng�den, mint egy szerelmes, megcir�gatta a kezet.
Az �rint�se nyom�n a kezet beh�l�z� vonalak els�t�t�ltek, �s elm�ly�ltek. Az
Assamita �jhegy�vel tov�bb simogatta a
kezet, �s a vonalak vonaglottak, a sz�lek ment�n feltekeredtek. Mintha csak
valamilyen l�thatatlan t�z el�l pr�b�ln�nak meg
elmenek�lni.
Vykos szeme el�tt a tekerg� vonalak lassan egy sor �sszetett �s enyh�n
nyugtalan�t� pecs�tt� �lltak �ssze.
Az Assamita el�gedett mosollyal h�zta vissza a kez�t. A vonalak tov�bb
vonaglottak a bonyolult h�l�zatban.
- Ismer�sek a jelek.7
Vykos nem v�laszolt: dermedten meredt a var�zsjelekre.
- Sajnos nem tudom �rtelmezni a jeleket - folytatta az Assamita -, de egy
adeptus megnevezheti �ket. Mindegyik szimb�lum
egy egyedi m�gikus jel, amely a boszork�ny v�gs� napjait lek�t� var�zslatok
lenyomata. Sz�ks�ge van �nnek erre az inform�ci�ra?
Vykos lassan megr�zta a fej�t, de a szem�t m�g mindig nem vette le a k�zr�l.
- Nem - v�laszolt azt�n, mintha csak hatalmas messzes�gekb�l

�rkezett volna vissza. - Most m�r nem sz�m�t. Hannah hal�la ut�n az eg�sz
rendh�z...
- Milyen udvariatlan vagyok - v�ltott hirtelen sebess�get Vykos.
- Nem kellene ilyen jelent�ktelen dolgokkal �s szem�lyes �gyek r�szleteivel
untatnom. �n nagyon eln�z� velem szemben.
Teh�t, mit is mondott a bizony�t�kr�l, ami k�ts�gtelen�l igazolni fogja Hannah
szem�lyazonoss�g�t?
Az Assamita felvonta a v�ll�t, �s egy f�loldalas mozdulattal az asztalon hever�
k�z fel� intett.
- Leny�g�z� bemutat� - ellenkezett Vykos -, �s pillanatnyilag t�telezz�k fel,
hogy hajland� vagyok k�telyek n�lk�l
elfogadni az �n magyar�zat�t a l�tottakra.
- De ez m�g mindig csak azt bizony�tja - vette elej�t minden tiltakoz�snak
feltartott k�zzel Vykos -, hogy a k�z egy
Tremere boszork�nyhoz tartozott. Azt egy�ltal�n nem bizony�tja, hogy a k�z Hannah-�
volt.
- A l�tszat - fuvol�zta Vykos - hal�losan megt�veszt� lehet.
Besz�d k�zben le�lt az asztal m�g�. Sz�rakozottan kisim�tott egy rakonc�tlan
hajf�rt�t Hannah arc�b�l, majd v�gigsim�tott a
s�padt arcon. Kezeivel megcir�gatta az arc �s nyak h�v�s h�s�t.
Amikor �jra megsz�lalt az el�tte fekv� halotti maszkot vizsg�lta, �s m�r nem
n�zett a vend�g�re.
- Term�szetesen l�ttam m�r �t, de mindig csak f�nyk�pen - �rintette �ssze
ujjbegyeit a fej tark�j�n. - Sz�pnek tal�lja �t?
�gy t�nt a k�rd�s meglepte a vend�g�t, aki lemond�an felhorkant miel�tt
visszanyerte volna �nuralm�t.
- H�lgyem, ilyen megfontol�soknak nincs hely�k a munk�mban.
Vykos elmosolyodott, �s felemelt h�velykjeivel meg�rintette a lecsuk�dott
szemh�jakat.
- �, h�t persze.
Hangja l�gy volt, szemeit les�t�tte. H�velykjei m�g mindig a csukott szemh�jakon
id�ztek. Gyeng�den megnyomta �ket,
mintha csak meg akarna bizonyosodni arr�l, hogy t�bb� m�r nem ny�lnak ki.
- De nem a szakmai v�lem�ny�re vagyok k�v�ncsi. Biztos vagyok benne,, hogy
b�ven ad�dott r� alkalma, hogy l�ssa,
hogy megfigyelje. Mit gondol, sz�p volt?
A b�rgyilkos h�tat ford�tott neki, �s elmormolt n�h�ny sz�tagot egy durva,
idegen nyelven.
- Rem�lem, megbocs�t, ha azt mondom, hogy �n egyike a legbosszant�bb
�gyfeleknek. Az csak term�szetes, hogy megfi
gyeltem a boszork�nyt. Nem is tehettem volna m�sk�nt. Hib�nak, t�tov�z�snak, de m�g
irgalomnak sincs helye, amikor az
embernek ezzel a fajt�val van dolga. Most itt van �n el�'tt. D�ntse el �n, hogy
sz�p volt-e, vagy sem.
Vykos, akit l�that�an nem hatott meg ez a kit�r�s, kritikus szemmel vizsg�lgatta
az arcot. R�vid t�tov�z�s ut�n az egyik fi�kb�l
kivett egy ez�st f�s�t, �s f�s�lgetni kezdte Hannah hossz� gesztenyebarna haj�t.
- Igen, de �n l�tta �t v�rrel tel�tve - amikor m�g "�letben" volt. L�tta
mozogni, besz�lni, l�tta a kifejez�seit �s az �rzelmeit. Ezekr�l
pedig sem a f�nyk�pek, sem pedig ez a kis eml�kt�rgy nem mutat semmit.
Az Assamita idegesen j�rk�lt fel �s al� a szob�ban, �s csak hossz� id� ut�n
v�laszolt.
- Igen, l�ttam a boszork�nyt �letben. S�t. Amint azt �n is j�l tudja, �n vagyok
az a szem�ly, aki utolj�ra elevenen l�tta �t.
T�volba r�ved� tekintete mintha �jra l�tn� a r�g nem l�tez� embereket �s
helyeket.
- Ereztem a h�t�nak az �v�t, amikor a karjaimmal �tfogtam a derek�t. L�ttam a
finom l�ktet�st a torka mellett, amikor bele
markoltam a haj�ba. L�ttam, hogy az ajkak sz�tv�lnak, �s bele kezdenek egy soha be
nem fejezett var�zslatba. Igen, ugyan olyan
sz�p volt, amikor meghalt, mint amilyen sz�p �gy holt�ban.
Vykos elmosolyodott �s folytatta Hannah f�s�l�s�t. Csendesen sz�molta a
mozdulatait.
Vend�ge k�nyelmetlen�l �sszerezzent, de nyugton maradt.
A kialakult kellemetlen csendben csak a hajkefe �temes hangja hallatszott. Mint
akinek hirtelen esz�be jutott valami, Vykos
felpillantott a b�rgyilkosra.
- Milyen n�ven nevezhetem, �n szentiment�lis b�rgyilkosom? - k�rdezte f�lig
lez�rt szemh�jai m�g�l. - M�g nem �rulta el nekem a
nev�t.

Az Assamita egy pillanatig f�lrehajtott fejjel vizslatta, �s megpr�b�lta

kital�lni, hogy val�ban v�laszt v�r-e a k�rd�sre, vagy csak
tov�bb ingerkedik vele. A k�rd�snek volt egy saj�tos mell�kz�ng�je. Valami, szinte
a hall�k�sz�b alatt. Valami macskaszer�, �s
nyilv�nval�an v�szterhes. �s ez a valami meghazudtolta pillant�s�nak �rtatlan
vonzerej�t. A b�rgyilkos akaratlanul is v�dekez�'
poz�ci�t vett fel.
- Nem �ll sz�nd�komban k�z�lni �nnel a nevemet. Nevezzen csak Parmenides-nek.
- Ah, teh�t egy filoz�fus. M�r kezdtem azt hinni, hogy egy k�lt�vel �llok
szemben - folytatta hangosan az elm�lked�st Vykos.
- �n nem t�nik g�r�gnek, �s nyilv�nval�an nem el�gg� aszott ahhoz, hogy az ath�ni
iskol�k megvil�gosodottai k�z�tt j�rhatott
volna. Ezek szerint egyfajta klasszicista, egy tud�s lehet... vagy ink�bb egy
romantikus. '
Parmenides szinte szemmel l�that�an visszah�k�lt az utols� jelz� hallat�n, �s
tiltakoz�sra nyitotta a sz�j�t.
- Nem. Ne mondjon semmit. A k�vetkeztet�sek elker�lhetetlen�l a feltev�sekb�l
sz�letnek. Nem kell tartania semmit�l, a
titka n�lam biztons�gban lesz - felkapta a hajkef�t, �s a vend�g�r�l megfeledkezve
�jra munk�hoz l�tott.
Az Assamita ny�lt hitetlenked�ssel a szem�ben meredt r�. �gy t�nt, hogy Vykos
teljesen elmer�lt a munk�j�ban. A
f�radhatatlan kefe hat�s�ra Hannah haja csom�kban hullani kezdett, �s r�vid id�
m�lva az eg�sz asztalt ellepte. Vykos folytatta a
munk�t.
- H�lgyem, azt hiszem, van m�g egy kis megbesz�lni val�nk.
Vykos most sem pillantott fel. A megmaradt hajcsom�k alatt
l�that�v� v�lt kopony�n a kefe f�ls�rt�en kapar� hang k�s�ret�ben siklott v�gig.
�gy t�nt, a f�let kiker�lve a hang egyenesen
az idegeket cib�lja.
A h�son z�z�d�sok jelentek meg �s a b�r kezdett megfeketedni.
- Igyekezett nekem bebizony�tani - mondta elgondolkodva Vykos hossz� sz�net
ut�n -, hogy ez itt val�ban Hannah, az atlantai
rendh�zat vezet� Tremere boszork�ny. Azonban ha jobban szem�gyre veszem, egyre
kevesebb hasonl�s�got l�tok kettej�k k�z�tt.
F�lretette a kef�t, majd h�tr�bb tolta a sz�k�t, hogy szem�gyre vehesse
er�fesz�t�seinek eredm�ny�t. El�gedetten b�lintott.

- Hi�nyzik valami... ragyog�s - csippentette meg Vykos az arcot, mintha csak

egy kis sz�nt akarna csalni a b�rre. V�g�l m�gis
el�gedetlennek t�nt az eredm�nnyel. - Egy bizonyos kih�v�s, ami m�r nincs jelen az
�ll vonal�ban - mutat� ujj�nak lass�
sim�t�s�val szeml�ltette �ll�spontj�t.
- �s a szemek. M�g a fot�kon is l�that� volt, hogy a boszork�nak m�lyen �l�
szemei voltak, mintha a s�t�t �r�kon l�tott sok
borzalom el�l menek�ln�nek. Ezek a szemek azonban l�that�an kid�llednek, �s nyoma
sincs benn�k annak a t�znek, ami a
Tremere boszork�nyok �r�ks�ge.
Vykos belenyomta a h�velykujjait a szemekbe, mintha csak ki akarn� jav�tani a
hib�t. Parmenides helytelen�t�en felhorkant
�s undorodva elfordult a l�tv�nyt�l.
- Ejnye, most megint megs�rtettem az �rzelmeit. J�jj�n k�zelebb, fiatal
romantikusom, �n filoz�fusom. Ha azt mondja nekem,
hogy ez itt az a boszork�ny, akkor elfogadom az �rveit. - Kapar� hang hallatszott
amint Vykos az Assamita fel� ford�totta a fejet.
- Pillantson r�. Sz�pnek tal�lja?
Parmenides szinte akarata ellen�re engedelmeskedett. A hull�mos gesztenyebarna
haj teljesen elt�nt, az arc �s a koponya b�re
teljesen feket�re v�ltozott. A b�szke �ll vonala er�s, �s k�ts�gtelen�l f�rfias
volt. A j�romcsont elvesztette n�ies kereks�g�t, �s a rajta
fesz�l� b�r sejtetni engedte a koponya vonal�t. A kicsi, s�t�t, m�lyen �l� szemek
gyanakv�an tekintettek a k�lvil�gba. ?
Ezek a v�ltoz�sok egyenk�nt semmilyen hat�st nem gyakoroltak Parmenidesre.
Azonnal �s v�g�rv�nyesen megbabon�zta azon-
ban ezeknek a fenyeget� v�ltoz�soknak az �sszess�ge. Az asztalr�l r� b�mul� arc a
saj�tja volt.
Amikor Vykos hangj�nak siker�lt �tt�rnie d�bbenet�n, a szavak a h�ta m�g�l
j�ttek. Nagyon k�zelr�l. Erezte Vykos lehelet�t
a f�l�n �s a nyak�n.
-... Ez az oka annak, hogy nem b�zom a f�nyk�pekben. A k�ls� megv�ltoztathat�.
Parmenides meg�rezte Vykos ajkait a nyak�n �s hagyta, hogy szemei lecsuk�djanak.

H�tf�, 1999. j�nius 21. hajnali 2: 41 F�ldm�lyi Barlang

Az pisl�kol� asztali l�mp�n egy kicsi, patin�s l�nc himb�l�dzott. A l�mp�ra m�rt
gyors �t�s megsz�ntette a pislog�st, de ennek
hat�s�ra a f�ny kis szigete l�that�an elhom�lyosodott. Az �l� alak s�t�ts�gbe
burkol�dzott. A karmos kezek lapoztak egyet, majd
m�g egyet. A pap�r zizeg�s�t egy reszel�s, el�gedetlen s�haj k�s�rte.
Csend. Nyugalom.
A b�tyk�s karmok felkaptak egy v�r�s tollat az asztalr�l �s meglep� �gyess�ggel
megjegyz�seket r�ttak a pap�rra.

1999. J�nius 20. v V�lasz: Nyomoz�s yWr

R�viden besz�ltem Rolphal a SchreckNET kapcsolaton kereszt�l. Jelent�se szerint
a Toreador �sszej�vetel lerohan�sa
6/22 �jf�lkor v�rhat�. A v�rosban van n�mi Sabbat aktivit�s, ezt t�bb forr�s
meger�s�tette, ami egybev�g a jelent�ssel.
(K�z�r�ssal: n�mi mozg�s Miamib�l)
A t�mad�s lehet�s�get ad Rolphnak, hogy besz�ljen Hesha ember�vel (k�z�r�ssal a
lap sz�l�n: "Vegei",) . (v�lasz : EoH
bekeretezve, hozz�nyilazva "fik friss�t�s: Hazimel") Emmett ennek megfelel�en
tervez - jelentette, hogy az el�k�sz�letek
befejez�dtek; megvizsg�lni az elrendezend� dolgokat (hozz�nyilazva: "fik friss�t�s:
Petrodon"), az �ld�z� v�rhat� meg�rkez�se a
napfordul�i megbesz�l�skor; h�zigazda V. Ash.
Megjegyz�s: J�lius is r�szt vesz; val�sz�n� k�vetkezm�ny: Julius-JBH �sszet�z�s,
l�sd a k�lcs�nhat�s m�trixot, ;? f
v�lasz: J�lius - V. Ash;
J�lius - Eleanor Hodge;
V. Ash - E. Hodge;
V. Ash - Thelonius/Kantabi.
(K�z�r�s az alj�n: "*Megjegyz�s: kik�rdezni Rolphot v�lasz: Gener�lis (Mai.)")

H�tf�, 1999. j�nius 21. Este 10: 21

Chandler lakoszt�ly, Omni Hotel a CNN Center-ben
Atlanta, Georgia
Ha lehet Polonia el�z� esti bejelent�se, m�g jobban felsz�totta a Sabbat
tan�csosok k�z�tti visz�lykod�st. A mai este folyam�n
m�r nem kevesebb, mint h�rom �ldozata volt a belharcnak, s nem �gy t�nt, mintha a
temp� ak�r csak egy kicsit is lassulna.
Polonia hozta a h�rt, hogy a terveik hirtelen �s visszavonhatatlanul
megv�ltoztak. A V�rostrom el�k�sz�t�s�n h�napok �ta
dolgoztak, �s a c�l �rdek�ben akkora p�nzeket k�lt�ttek m�r el, amelyek j�val
meghaladt�k n�h�ny kisebb orsz�g teljes nemzeti
�sszterm�k�t. Titokban �rkezett az er�s�t�s olyan t�voli helyekr�l, mint Miami, New
York - �s mindenki legnagyobb meglepet�s�re
-Madrid. Az el�re k�ld�tt �gyn�k�k az Anarch l�zad�s seg�t�s�vel, �s a Maskar�d�
vesz�lyeztet�s�vel m�r j� ideje bomlasztott�k a
Kamarilla v�delmi vonalait. K�t kontinens vezet� er�it, tan�csosait �s
specialist�it h�vt�k meg, hogy vegyenek r�szt ezen a hadi-
tan�cson. A r�sztvev�k fenyeget�ztek �s vitatkoztak, de v�g�l siker�lt kidolgozniuk
egy tervet, amely lassan de biztosan t�rdre
k�nyszer�ti Atlanta v�ros�t.
Most pedig egyetlen sz� f�l�slegess� tette az �sszes er�fesz�t�st. Nem lesz
semmif�le ostrom.
A bejelent�st k�vet�, ny�lt l�zad�ssal hat�ros felz�dul�s csak egy kis id� m�lva
csillapodott le. Polonia csak ezut�n magyar�z-
hatta meg rejt�lyes bejelent�s�t.
- Uraim, nem lesz ostrom, mivel az Atlant��rt folytatott harcot egyetlen,
ellen�llhatatlan rohammal d�ntj�k el. Kifosztjuk a
v�rost, �s az ellen�ll�s legutols� szikr�j�t is kioltjuk, egyetlen tot�lis
offenz�v�val. Uraim, a t�mad�s pontosan holnap �jf�lkor veszi
kezdet�t.
A d�bbent csend �les ellent�tben �llt a bejelent�st megel�z�en a teremben
uralkod� f�ktelen z�rzavarral, �gy mindenkinek
volt es�lye feldolgozni a h�reket mag�ban. Az el�z� esti gy�lekezet �lmos
haditan�csa m�ra egy rikoltoz� hord�v� v�ltozott,
amely k�szen �llt arra, hogy r�szabad�ts�k gyan�tlan �ldozat�ra, �s hogy
lem�sz�rolja azt.

Polonia nem volt teljesen el�gedett ezekkel a v�ltoz�sokkal. Kezdj�k azzal, hogy
a zabol�tlan cs�csel�k �trendezett dolgokat,
s egy�ltal�n nem Polonia sz�ja �ze szerint.
Pedig � k�nosan �gyelt a nagyszab�s� tal�lkoz� minden r�szlet�re. Az els� kir�v�
v�ltoz�st r�gt�n �szrevette, amint ma este.
bel�pett a terembe. L�that�an valaki, vagy valakik bet�rtek a tan�csterembe egy kis
kora reggeli cs�nytev�s kedv��rt. A massz�v,
kerek asztal, amely eddig uralta a termet, �s amit komoly k�lts�gek �r�n
sz�ll�ttatott ide, elt�nt. A h�tsz�z font s�ly� asztal elt�nt.
Az asztalt egy sokkal modernebb t�rs�val helyettes�tett�k. Polonia sz�m�ra
r�gt�n vil�gos volt mi a h�tr�nya ennek az elren-
dez�snek az el�z�vel szemben. Ez a hossz�, t�glalap alak� asztal rendelkezett
valamivel, amivel az el�z� nem: asztalf�vel. Ez a kis
dolog gy�keresen megv�ltoztatta a megjelent el�kel�s�gek k�v�natos �ltet�si
rendj�t. Polonia ennek a kis v�ltoz�snak
tulajdon�tott legal�bb egyet a ma esti h�rom - most m�t n�gy, jav�totta ki mag�t -
hal�leset k�z�l.
Az asztal t�k�rf�nyes lapja fekete, �tl�tszatlan �vegb�l k�sz�lt, ami tov�bb
rontotta a helyzetet. A megjelent Lasombr�k k�z�l
t�bben csak nehezen tudt�k pal�stolni azt a k�nyelmetlen �rz�st, amelyet ez a
t�kr�z� fel�let keltett benn�k. Polonia m�r
t�bbsz�r l�tta, hogy valah�nyszor a saj�t hadnagya, Costello alkarja v�letlen�l az
asztallaphoz �rt, �gy r�ntotta vissza a kez�t,
mintha megcs�pt�k volna.
Polonia l�tta, hogyan fesz�lnek egym�snak a m�r am�gy is felpaprik�zott
tan�cstagok. Szerencs�re a Lasombr�k rossz hangula-
t�t valamelyest ellens�lyozta a Tzimiscek vih�ncol�sa. A sz�rnyetegek elem�kben
voltak. Id�r�l-id�re fosztogat� csapatok
rontottak be a tan�csterembe. Magukkal hozt�k a v�rosban tett kir�ndul�saik sor�n
szerzett rettenetes tr�fe�ikat, �s felakasztott�k
�ket a falakra. Mostanra m�r nem kevesebb, mint h�sz tetem d�sz�tette a termet.
N�h�nyat a fiatal Toreador-hoz hasonl�an a nyak�n�l fogva akasztottak fel,
m�sokat fejjel lefel� l�gattak. Ezeknek
szegycsontig felhas�tott�k a has�t �s a v�r�k folyamatosan csepegett a sebt�ben
iderendek pezsg�s v�dr�kbe. Voltak, akiket
kett�hajtottak, �s a derekukra k�t�tt k�t�l tartotta �ket a magasban.
 A terem t�bbi r�sz�ben is ehhez hasonl� fejetlens�g uralkodott. A haditervek
gondosan megszerkesztett �s megsz�mozott lapjai
szanasz�t hevertek az asztalon. A Kamarilla' fontos tagjair�l k�sz�tett dosszi�k
rem�nytelen�l �sszekeveredtek. Egyes f�nyk�peket
gombost�vel a falhoz sz�geztek, majd m�dszeresen cafatokra szaggattak. A gondosan
elrendezett helyjelz� k�rty�kat a f�ldre
s�p�rt�k, amikor letakar�tott�k az asztalt a r�gt�nz�tt szkanderoz�sokhoz.
A teremben uralkod� hatalmas z�rzavar f�l�tt mindent bet�lt�tt a v�r r�szeg�t�
illata. A vend�gek nagyvonal�an locsolt�k
sz�t a v�r�s borok e legk�z�ns�gesebbik�t a metszett �veg palackokb�l. Az egym�snak
adogatott ez�st t�lc�kon rezg�, v�r�s
�dess�gek fek�dtek, amelyek minden jel szerint csak nemr�g alvadhattak meg.
Polonia nem engedett a finoms�gok cs�b�t�s�nak. Minden idegsz�l�val fesz�lten
figyelt. Ma este nagyon k�nnyen elengedhetn�
mag�t. Nagyokat kortyolhatna a v�rb�l. Addig inna, am�g a v�r v�r�s f�tylat nem von
a szeme el�. A Bestia megpr�b�lhatn�
l�ncait.
Ma este azonban sz�ks�ge lesz a j�zan esz�re. Hiszen nemcsak a Kamarill�val kell
majd megk�zdenie, aki nemsok�ra a saj�t
�l�holt l�t��rt fog harcolni, hanem oda kell figyelnie a Sabbatbeli testv�reire is.
Ok most megpr�b�lj�k majd el�mozd�tani a saj�t
�gy�ket b�rmilyen rendelkez�sre �ll� eszk�zzel.
Sokak sz�m�ra ez a harct�ren megszerezhet� dics�s�get jelenti majd. Poloni�nak
k�ts�ge sem volt fel�le, hogy a mai �jszaka
sor�n nagyon sok vad�sztr�fe�t �s eml�kt�rgyat fognak begy�jteni a jelenl�v�k.
Ezeket az eml�keket azt�n majd �vtizedek m�lva
arra fogj�k haszn�lni, hogy a seg�ts�g�kkel m�lassanak el egy kegyetlen, brut�lisan
r�vid t�li �jszak�t.
M�sok sz�m�ra azonban a roham jelenti a politikai hatalom megszerz�s�re ir�nyul�
er�fesz�t�sek �s cselsz�v�sek beteljesed�s�t.
Az utols� felvon�sban ezek a hatalomra �hez� r�sztvev�k minden tal�l�konys�gukat
latba vetik majd. K�z�l�k nagyon kevesen
habozn�nak ak�r csak egy pillanatig is, ha el kellene tenni l�b al�l egy bolondot,
aki belebotlik s�t�t �sszeesk�v�s�kbe.
Voltak olyanok is, akik csak a lehet�s�gre v�rtak. Mindenki sz�m�ra vil�gos
volt, hogy az ostrom sor�n egy �vatlan riv�lis

k�nnyed�n �r�kre elt�nhet. Ilyenkor m�g arra is lehet�s�g volt, hogy az

ostroml�k olyan �lvezeteket keressenek, amelyeket
m�g a Sabbat sem n�zett j� szemmel.
Polonia hirtelen azt vette �szre, most m�r csak abban rem�nykedik, hogy a
leend�' ostroml�k k�z�l elegen t�l�lj�k az
elk�vetkez�' k�t �r�t ahhoz, hogy a terveiket meg tudj�k val�s�tani. Szerencs�re a
roham szempontj�b�l sarkalatos t�mad� �kek
parancsnokai m�r elindultak, hogy felvegy�k a t�mad�si poz�ci�t a Sz�pm�v�szeti
M�zeum k�r�l.
Term�szetesen sokat vitatkoztak azon, kiket �rjen az a megtiszteltet�s, hogy
vezess�k a t�mad�st, �s ezzel megszerezz�k a
dics�s�g oroszl�nr�sz�t. Polonia ennek a vit�nak a sz�ml�j�ra �rt k�t tov�bbi
hal�lesetet a mai este sor�n.
A fels� t�zezer ma esti m�zeumbeli �sszej�vetel�n a Kamarilla vezet�i k�z�l
minden jelent�s V�rtestv�r k�z�s fed�l alatt
gy�lik �ssze. A Sabbatnak mind�ssze a fej�kre kell d�nteni ezt a tet�t.
Polonia �ppen azon elm�lkedett, hogy mindezt hogyan lehetne a lehet� legjobban
megval�s�tani, �s k�zben azt a civakod�st
figyelte, amely val�sz�n�leg a mai este �t�dik �ldozat�t eredm�nyezi majd, amikor a
terem ajtaj�nak ny�l�s�ra lett figyelmes.
Jelenleg pontosan h�ttal �lt a bej�ratnak, �gy ez az esem�ny el�gg� kellemetlen�l
�rintette.
Term�szetesen � d�nt�tt �gy, hogy ezt a helyet v�lasztja, mivel ez m�g mindig
sokkal cs�b�t�bb volt az alternat�v�kn�l. Nem
szerette volna, ha ak�r csak egyetlen tan�cstag is k�z�tte, �s a teremb�l ny�l�
egyetlen kij�rat k�z�tt helyezkedik el. Figyelembe
v�ve a teremben megjelentek term�szet�t �s be�ll�totts�g�t, val�sz�n�leg sokkal
jobban j�r, ha azoknak az irgalm�ra b�zza mag�t,
akik a termen k�v�l �l�lkodnak.
Az ajt�n Polonia saj�t h�rviv�je l�pett be, aki eddig az ajt� el�tt posztolt.
V�g�l is Polonia nem volt annyira bolond, hogy
v�dtelen�l hagyja a h�t�t.
A h�rn�k meghajolt mestere fel�, majd Polonia k�rd� pillant�s�ra v�laszul
felfel� ford�totta a tekintet�t. Ennek a gesztusnak
hat�s�ra az egyik szemgoly� majdnem kibillent az �reg�ben elfoglalt k�nyes
helyzet�b�l.

A h�rn�k megford�totta a cs�k�ny�t, �s kem�nyen a padl�ra koppintott.

- Lady Sascha Vykos, Oeminenci�ja, Moncada b�boros leg�tusa, nunciusa �s
k�l�nleges k�vete.
A h�rn�k f�lre�llt, hogy helyet adjon az eleg�ns ruh�kat visel� bel�p�nek. Vykos
�lt�zete a tizenhatodik sz�zadi nemes
h�lgyek ' �ltal viselt f�ldig �r� ruh�b�l �llt, amelynek buggyos ujjai az alkarja
k�zep�hez voltak k�t�zve. A fejfa form�j�
kem�nygall�r j�val a v�lla f�l� magasodott, el�l egyenes volt, majd l�gyan
meghajolt �s pontosan a tark�ja m�g�tt �rt �ssze a k�t
sz�rnya.
A bel�p� arca sem volt mindennapi. Telt, enyh�n bar�zd�lt ajkai leheletnyi
kegyetlens�get sugalltak. A hatalmas, s�t�t
szemek f�lig lecsuk�dtak a tettetett k�z�ny�ss�gt�l, de val�j�ban semmi nem ker�lte
el a figyelm�ket. Parf�m�s szalagok
tartott�k magasan a fej�re tornyozott haj�t.
Az egybegy�lt Tzimiscek teljesen megvadultak, amikor a nem mindennapi h�lgy
bel�pett a terembe. A f�kevesztett
cs�csel�k soraib�l k�rusban harsantak fel a ki�lt�sok.
- A V�r Gr�fn�!
- �n mondom, csak � lehet. B�thory!
- Ott a c�mer. N�zd! A gall�rj�ra h�mezve.
� A fark�ba harap� s�rk�ny, l�tom. � az!
- Mir�l hadov�lnak ezek a m�ni�kusuk? - k�rdezte mester�hez k�zelebb hajolva
Sebastian.
- �vatosan - a tiszteletrem�lt� Borges ink�bb lehelte a szavakat, mint mondta.
- L�gy el�vigy�zatos. Azt hiszem, azt
mondj�k, hogy egy k�gy� j�r szabadon k�z�tt�nk.
- Nem, mester, arr�l besz�lnek, hogy... - Sebastian hirtelen megtorpant.
Tiszt�ban volt vele, hogy a tiszteletrem�lt� Borges
hall�sa j�val �lesebb volt a saj�tj�n�l. Az �vtizedek, melyeket mestere a l�t�s�t�l
megfosztva �lt meg, olyan kit�n� hall�st
fejlesztettek ki n�la, amely m�g a V�rtestv�rek k�z�tt is kiv�l�nak sz�m�tott.
Borges nem �rthette f�lre �s most �jabb inform�ci�kkal l�tta el p�rtfogoltj�t.
Neki pedig val�sz�n�leg nagy sz�ks�ge lesz
ezekre az ismeretekre, ha �ps�gben meg akarja �szni a tov�bbiakat. Ha

Borges azt �ll�tja, hogy egy vipera van szabadon a teremben, akkor Sebastian nem
fogja a l�b�t a padl� k�zel�ben tartani.
Borges term�szetesen ismerte a V�r Gr�fn� legend�san szadista h�stetteit. Maga a
B�thory n�v is az �vil�g j�l ismert, de nem
igaz�n kellemes kip�rolg�s�nak t�nt. Ezt a nevet a legend�k visszavonhatatlanul
�sszek�t�tt�k a m�dszeres k�nz�sokkal, csonk�t�-
sokkal �s sz�mtalan fiatal n� lem�sz�rl�s�val. Kezdetben �gy t�nt, hogy csak egy
komisz gr�fn�, aki rossz hangulat�t a szolg�l�in
vezeti le. De v�g�l ez a szenved�ly, amely apr�l�kos �s alattomos b�ntet�sek
kifund�l�s�val folytat�dott, abban cs�csosodott ki,
hogy el�szeretettel f�rd�tt fiatal sz�zek fiatal�t� v�r�ben. Mire v�g�l 1610-ben a
gr�fn�t b�r�s�g el� �ll�tott�k, v�dl�i �vatos
becsl�se szerint �ldozatainak sz�ma 650 f� k�r�l j�rhatott.
El�g val�sz�n� volt, hogy Vykos egyszer�en csak a saj�t c�ljai �rdek�ben
haszn�lta fel ezeket a legend�kat. Ann�l biztosan
val�sz�n�bb, mint hogy val�ban � a Gr�fn�, a Tzimiscek megtestes�lt v�d�szentje.
Midenesetre �gy t�nt, hogy Vykos tov�bb sz�nd�kozik n�velni a Gr�fn� sz�ml�j�ra
�rhat� hal�lesetek sz�m�t. A kez�ben
tartott finom selyem zsebkend�n egy Assamita lev�gott feje nyugodott.
K�z�ny�s v�llr�nd�t�ssal dobta a fejet az asztalra, amely j� darabon gurult,
miel�tt meg�llapodott volna.
- Uraim �s h�lgyeim, rem�lem, megbocs�tanak k�s�i
�rkez�sem�rt. Amint azt �n�k is l�thatj�k, azzal voltam elfoglalva, hogy
biztos�tsam, sem az �l�k, sem az �l�holtak k�z�tt nincs
olyan er�, amely megakad�lyozhatja ma esti gy�zelm�nket.
Ezzel Vykos leoldotta a nyak�ban viselt k�l�n�s nyak�ket. Az alkot�ja �gy
alak�totta ki, hogy az �kszer �sszekulcsolt kezekre
hasonl�tson. A kezek kisujjai megny�ltak, �s a tark�ja m�g�tt �sszekapcsol�dva
tartott�k hely�n az �kess�get. Vykos a fej mell�
dobta a nyakl�ncot is. Ahogy minden szem a feldarabolt adom�nyok fel� fordult,
mindenki �szrevette a kezeken vonagl�
nyugtalan�t� var�zsjeleket.
- A kezek a Tremere rendh�z vezet�j�hez, Hannahhoz tartoztak - jelentette be
Vykos. - Ahogy mondtam, senki nem
akad�lyozhatja meg a ma esti gy�zelmet.

Mindenfel�l "B�thory" �s "Hal�l a boszork�nymesterekre" ki�lt�sok hallatszottak.

Az �sszef�gg�stelen�l rik�csol� Tzimiscek
k�z�tt a Pr�gai M�sz�ros kegyetlen�l szaggatta a hozz� legk�zelebb l�v� tetemeket.
Kegyetlen karmaival, melyek �lesek �s
hat�konyak voltak, ak�r egy szike, �rett gy�m�lcsk�nt v�lasztotta le az alab�strom
v�gtagokat, �s v�g�l, mint valami felaj�nl�st,
a Lady l�bai el� helyezte �ket. P�ld�j�n felbuzdulva a t�bbi Tzimisce is
f�kevesztetten rontott a k�r�l�tt�k hever� holttestekre.
�ldozataik legt�bbje a vad�szt�rsas�gok er�fesz�t�seinek h�la m�r r�gen
mozg�sk�ptelen volt �s nem �reztek f�jdalmat. A pillanat
hev�ben azonban a rettenetes arat�s nagy r�sz�t a sz�rnyetegek a t�bbi tan�csost�l
gy�jt�tt�k be. A Tzimiscek hamarosan
lev�gott, lef�r�szelt, let�pett vagy egyszer�en csak leharapott karokkal �s
l�bakkal k�vezt�k ki a Lady l�bai el�tt az utat, aki
szinte siklani l�tszott az �sszegabalyodott testr�szek f�l�tt. Egyetlen egyszer sem
ingott meg, soha nem kellett a l�b�t a szil�rd talajra
t�ve visszanyernie az egyens�ly�t.
A sz�rnyetegek �ltal k�sz�tett �sv�ny az asztal letakar�tott hosszabbik sz�l�nek
k�zep�hez vezetett. Az itt kialak�tott helyen
egy elragadtatott Tzimisce a saj�t test�t alak�totta �t egy tekint�lyes tr�nus
v�z�v�. T�rsai hatalmas h�sdarabokat dob�ltak a v�zra,
mint ahogy egy fazekas dobhatja az agyagdarabot a korongra.
Er�fesz�t�seik hat�s�ra a tr�nus egyre hatalmasabb� n�vekedett.
Vykos a kilenc pokol legjobb alak�t�s�t megsz�gyen�t� felfordul�s k�zepette
ereszkedett az �l� tr�nsz�kre.
Magasba emelt kez�vel hi�ba is pr�b�lt csendet parancsolni, megpr�b�lta
t�lkiab�lni a zsivajt, de hangja beleveszett h�dol�i
lelkesed�s�be.
Szokny�j�t felemelve lel�pett a gyorsan n�vekv� tr�nusr�l, felm�szott az
asztalra, �s vakmer�n meg�llt a k�zep�n. �gy t�nt,
hogy az asztalon j�r� alak l�tv�nya minden ord�toz�sn�l, vagy v�r-ont�sn�l jobban
�sszezavarta az ugr�ndoz� sz�rnyetegeket.
Minden szem rajta cs�gg�tt.
- K�sz�n�m, k�sz�n�m a lelkes �dv�zl�st - mondta, majd gyorsan folytatta,
miel�tt szavai hat�s�ra �jra kit�rt volna a
z�rzavar.

' Minden bizonnyal �n�k is tiszt�ban vannak azzal, hogy mind�ssze n�h�ny �ra
v�laszt el benn�nket Atlanta v�ros�nak
v�gleges, �s mindent els�pr�' ostrom�t�l. A tiszteletrem�lt� Borges k�t nappal
ezel�tt ismertette �n�kkel a dics�s�ges V�r
Ostrom terveit. Tegnap Polonia egy mer�sz, mindent eld�nt� roham lehet�s�g�t
v�zolta �n�knek.
- Ennek ellen�re �n most azt mondom �n�knek, hogy Atlant�t nem ostrommal, de
nem is rohammal fogjuk bevenni. - Vykos
hagyott id�t, hogy a hallgat�s�g megem�ssze a mondand�j�t. - Ma este, Uraim, ma
este csapataink lerohanj�k a teljess�ggel
gyan�tlan Kamarill�t. A sz�mbeli f�l�ny, a taktikai el�ny, a hatalom �s a
meglepet�s ereje mind a mi�nk. C�ltudatos
elt�k�lts�g�nk nem hagy teret a kudarcnak.
- A Kamarilla sorait megtizedelte a j�rv�ny, sz�tzil�lta az Anarch l�zad�s. A
v�delm�ket meggyeng�tette a Brujah-k sz�m�zet�se,
a Gangrelek hi�nya �s a Tremere rendh�z vezet�j�nek szerencs�tlen hal�la. - Sz�ja
sz�le mosolyszer� grimaszba h�z�dott,
amikor papucsba b�jtatott l�b�val arr�bb r�gta Hannah kezeit az asztalon.
- De nem lesz csata. F�ktelen v�gs�g lesz, egy dics�s�ges T�zt�nc, amely egyike
a leg�sibb hagyom�nyainknak. Egy �sszej�vetel,
egy szertart�s �s egy vad bacchusi mulats�g, alkalom arra, hogy Isten, ember �s
k�inita arc�ba v�gjuk r�termetts�g�nket, �s
megac�lozzuk b�tors�gunkat.
Polonia d�bbent csendben h�z�dott a sz�ke m�ly�re. Ez a sz�gyenletes el�ad�s m�r
j�csk�n kics�szott az ellen�rz�se al�l. M�r
r�gen abbahagyta a d�h�ng� t�meg �ldozatainak sz�ml�l�s�t. Ezt a Vykost meg kell
�ll�tani, szil�rdult meg benne az elhat�roz�s,
m�ghozz� gyorsan, miel�tt �js�tet� h�vei v�gleg romba nem d�ntik k�r�l�tt�k a
termet. Tiszt�ban volt azonban azzal, hogy annak
ellen�re, hogy a jelenl�v�k k�z�l sokan hozz�szoktak m�r ahhoz, hogy d�h�ng�
csat�kban is meghallj�k �s teljes�ts�k a
parancsait, a vall�si fanatizmusb�n �g� Tzimisceket egyed�l a hangj�val nem lesz
k�pes lecsillap�tani. Sz�csat�knak �s �rvel�snek
k�ts�gtelen�l semmi helye nem maradt a jelen helyzetben. Itt ink�bb egy brut�lis �s
hat�rozott megold�sra volt sz�ks�g.

Szerencs�re j� el�re felk�sz�lt erre a lehet�s�gre. Megfontoltan �sszefonta

kezeit maga el�tt az asztalon. Enyhe undorral
nyugt�zta, hogy az asztal �rint�se olyan kellemetlen�l bizserg� �s �get� �rz�s
volt, mintha v�r�shangyabolyba ny�lt volna.
Lassan az �ra j�r�s�val ellent�tes ir�nyban teljesen k�rbeford�totta a p�sp�ki
gy�r�j�t az ujja k�r�l.
M�g saj�t maga el�tt is csak nehezen tudta meghat�rozni az el�re megbesz�lt
jelet k�vet� esem�nyek pontos sorrendj�t.
Vykos teljesen belemer�lt lelkes�t� sz�noklat�ba: - �s ez m�g csak a kezdet,
Uraim. Csapataink m�r �ton vannak. A h�t
v�g�re �sszez�zzuk a Kamarilla er�it a k�vetkez� v�...
Szavait az apr�l�kosan megmunk�lt ez�st t�rh�z tartoz� t�rmarkolat szak�totta
f�lbe, amely a lapock�i k�z�l meredt el�. J�l
hallhat� volt a tan�cstagok d�bbent s�haja. Azonnal felharsantak a r�m�let
ki�lt�sai is, amelyek szinte nyomban �tv�ltoztak
d�h�dt ord�toz�ss�.
Vykos egy l�p�st el�ret�ntorgott �s majdnem a k�vet�i k�z� esett az asztalr�l. A
k�zelben tart�zkod� Lasombr�k �vatosan a
kij�rat fel� kezdtek araszolni.
- Megt�rt�nt, mester suttogta Polonia f�l�be a k�t r�vid nappal ezel�tt
elv�gzett �rnyj�r� ritu�l� �rny�kk�vet�nek hangja. -
Parancsot kaptam r�, hogy megk�rjelek keress fel minket az els� adand� alkalommal.
Nagyon sok �j h�rr�l kell sz�t ejten�nk �s van
egy �jabb ad�s�g, aminek a t�rleszt�s�t meg kell t�rgyalnunk.
- Gondolj nyomorult szolg�dra �s l�gy k�ny�r�letes - folytatta a k�vet, amikor
l�tta, hogy Polonia nem ellenkezik. - Nagy
tapintatlans�g lenne azonban r�szedr�l, ha l�togat�soddal megv�rn�d, am�g a ma esti
szolg�lat k�zben szerzett seb begy�gyul. A
kedved�rt elviseltem az ez�st �rint�s�t. Ne v�rass minket sok�ig.
Polonia megd�rzs�lte a hal�nt�k�t �s b�lintott. A hang ugyanolyan gyorsan
elt�nt, mint ahogy megjelent. Tudta, hogy a k�vet
szavait senki m�s nem hallotta, nem hallhatta. Sokkal jobban agg�dott most Vykos
miatt.
Szemei el�tt Vykos lassan �s f�jdalmasan megfordult, hogy szemben�zzen
t�mad�j�val. Tekintete r�gt�n Averrosra szegez�d�tt,
aki gyorsan k�rbepillantott. Amikor l�tta, hogy egyed�l van, �s

Vykos pontosan r� mered v�dl� szemeivel, tiltakoz�an emelte fel a karjait.

- Nem, H�lgyem � kezdte. - �n t�ved.
Az �r�let hat�r�n j�r� Tzimiscek r�ront� hull�ma belefojtotta a tiltakoz�st. �gy
t�nt, mintha a sz�rnyetegek egyetlen l�nny�
egyes�ltek volna, amelyet egy akarat vez�rel. Az alaktalan r�m bet�lt�tte a szob�t.
Nem kevesebb, mint h�sz feje �s legal�bb �tven
karja volt. Ezek a v�gtagok igen v�ltozatosak voltak. Akadtak k�z�tt�k kegyetlen
karmok, ny�lk�s cs�pok, vagy t�tong� sz�jak-
ban v�gz�d� v�gtagok. Averros sz�mtalan, a h�borg� t�meg f�l� tartott fegyvert is
l�tott. A t�mad� hull�mon h�ny�d�
t�rmel�kek f�l�tt t�r�tt krist�lypalackok darabjai fenyegett�k, s a Vykos sz�m�ra
v�gtagokkal kik�vezett �sv�ny alkot�elemei
be akart�k z�zni a kopony�j�t. A hull�m tetej�n j� n�h�ny, a pusztul�s k�l�nb�z�
f�zisaiban l�v� sz�k h�nykol�dott.
A h�sb�l �s szem�tb�l �ll� meg�ll�thatatlan sz�k��r nekicsap�dott. Erezte, ahogy
az �radat hull�mai ellepik, �s amint
ezernyi k�z ragadja meg a kez�t, a l�b�t �s a bok�j�t. A kezek h�zni kezdt�k
lefel�, a hal�lba. Lehet, hogy sikoltott, amikor a
h�s�radat ellepte, de a hull�mver�s �r�k�s b�mb�l�se elnyomta ezt a sz�nalmas
hangocsk�t.
Vox populi, vox dei. A n�p hangja az �r hangja.
Vykos k�tr�t g�rnyedt, mintha hatalmas s�ly nyomn� a v�ll�t. A h�t�b�l ki�ll�
finom m�v� t�r terh�t l�that�an m�r nem
b�rta elviselni. Hirtelen megingott a s�ly alatt �s neh�zkesen t�rdre rogyott.
A Tzimiscek hull�ma �jb�l nekil�dult, ez�ttal az asztal �s megsebzett �rn�j�k
fel�. Azonban az asztal sz�l�n�l megtorpantak,
mintha �rint�s�kre szertefoszlana a jelen�s. Nem tudt�k elviselni annak a
lehet�s�g�t, hogy megment�j�k ugyanolyan k�nnyen
elt�nhet, mint a kora reggeli k�d a tengerparton.
A hull�m visszah�z�dott. A parton lerakta legut�bbi �ldozat�nak terh�t, de Vykos
m�g csak r� sem pillantott a sz�troncsolt
testre.
Vykos t�m�ny ag�ni�val teli ki�lt�st hallatott, majd megmozgatta v�llait, mintha
csak a h�t�b�l akarna ki�zni egy sz�rny�

izomg�rcs�t. A mozdulat hat�s�ra az ez�st t�'r is megmozdult. �gy ker�lte meg a

lapock�j�t, mint a l�t�hat�r m�g�l
kibukkan� �rboc. A penge csikorogva akadt meg a kulcscsontban, �s nem mozdult
tov�bb. De ez m�r elegend�' volt ahhoz,
hogy Vykos a jobb kez�nek ujjait a gy�ny�r�en megmunk�lt markolatra fonja, � �s
kir�ntsa mag�b�l a peng�t. V�rgejz�r
csapott a mennyezet fel�, majd Vykos az asztalra rogyott.
Polonia hamar elvesztette szem el�l a karcs� alakot, amikor a fanatikusok
kavarg� �radata k�zelebb nyomakodott. Hirtelen
r�d�bbent, hogy l�bujjhegyre �llva pr�b�lja k�vetni az esem�nyeket, de nem
eml�kezett arra, hogy mikor �llt fel.
Valami t�rt�nt. Valami mozgol�d�s t�madt a t�megben, de az �radat minden
r�szletet eltakart a szeme el�l. Hirtelen arr�l a
helyr�l, ahol Vykos �sszerogyott egy Tzimisce ki�lt�sa harsant. Polonia �szt�n�sen
�sszeh�zta mag�t a borzalmas hang
hallat�n. A sz�nalomra m�lt� �ldozat k�ts�gtelen�l beszorult az asztal �s a t�rsai
t�mege k�z�, �s �sszelap�totta a hatalmas
nyom�s.
Polonia azonban kiss� bizonytalan volt ezzel a felt�telez�ssel kapcsolatban. Nem
volt teljesen bizonyos, hogy ez csak
f�jdalomki�lt�s lett volna. Lehetett a szomor�s�g� is. K�nnyen lehet, hogy ez a
gy�szos �v�lt�s tudatta Vykos hal�l�t. Az Ur
legyen irgalmas s�t�t lelk�hez.
Olyan nagy vesztes�g volt - elm�lkedett Polonia. Ez a Vykos t�bb ezer m�rf�ldet
utazott, �tszelte az �ce�nt, csak az�rt,
hogy itt, ezen a jelent�s Sabbat gy�l�sen, amelyhez hasonl� nem volt m�r legal�bb
sz�z �ve, megk�zdj�n a hatalom�rt.
Mer�szen, �s j� �rz�kkel j�tszotta meg a lapjait, �s csak nagyon kev�s v�lasztotta
el a sikert�l.
Milyen f�lelmetes ellenf�l is lehet val�j�ban a rettegett Moncada, ha ilyen nagy
hatalm� �s kisz�m�thatatlan l�nyek �llnak a
szolg�lat�ban. Polonia beleborzongott a gondolatba. Az el�re l�that� j�v�ben
messzire el fogja ker�lni a Maledictus Sanguine
Kardin�lis mesterked�seit, hat�rozta el mag�ban. Tal�n egy-k�t �vtized m�lva
Polonia megpr�b�lhatja fel�j�tani a
kapcsolatokat. Megh�vhatja a b�boros er�it Buffalo, vagy Atlantic City ostrom�ra.
Ezek a v�rosok lehetnek a k�vetkez� logikus
c�lpontok, amelyekkel tov�bb n�velheti majd birodalm�t.

A tan�csterem �nnep�lyes cs�ndj�t egy �jabb sikolt�s t�rte darabokra. Ez

alkalommal Polonia m�g kev�sb� volt biztos abban,
hogy a ki�lt�s milyen �rzelmeket hordozott mag�ban. Hacsak nem t�ved hatalmasat,
akkor ez most �gy hangzott, mint a reszket�
ext�zis �nk�ntelen megnyilv�nul�sa.
Ki van z�rva! Nem mer�szeln�k. Polonia mag�n k�v�l a haragt�l nekiindult, hogy
�tfurakodjon a t�megen. A p�sztorbotj�t
maga el�tt suhogtatva pr�b�lt meg utat t�rni mag�nak. A kavarg� t�meg �szt�n�sen
ellen�llt er�fesz�t�seinek, �gy az �tja olyan
volt, mintha szurokban, melaszban, vagy m�zben �szna.
- Meg�lljanak! Azonnal hagyj�k abba, vagy el kell viselni�k
rettent� haragomat. Nem fogj�k megszents�gtelen�teni ezt a termet tiszt�tlan
�hs�g�kkel - a borzalmas diablerievel. Meg�llj,
parancsolom!
 A t�meg hirtelen utat engedett neki, �s � el�re zuhant. Teljesen megdermedt a
szemei el� t�rul� l�tv�ny hat�s�ra.
Averros teste a f�ld�n hevert. De a test m�r nem is hasonl�tott eredeti
form�j�ra. Teljesen kiford�tott�k, �s most legink�bb
egy alacsony m�rv�ny olt�rt form�zott.
A betegesen r�zsasz�n m�rv�nyt a leghalv�nyabb k�k erezet bor�totta. Ilyen k�
nem l�tezett a term�szetben. A legr�miszt�bb
az volt, hogy az olt�r �temesen l�ktetni l�tszott. Vykos az olt�r k�zep�n
elhelyezked� term�szetes medence f�l� hajolt. A h�t�n
ejtett sebb�l m�g mindig sziv�rg� v�r lassan csepegett a sz�n�ltig telt medenc�be.
Az egyik Tzimisce Polonia szemei el�tt t�ntorgott el�re az olt�rhoz. Kez�be
vette a medence mellett hever� ez�st t�rt �s egy
m�ly kereszt alak� v�g�st ejtett a tenyer�n. Megsebzett kez�t a medence f�l�
tartotta, majd v�gig Vykos szem�be n�zve
�sszeszor�totta az �kl�t.
A v�kony v�rpatak lecsorgott az ujjain �s a csukl�j�n. Vykos �sszetette a
kezeit, �s a forr�sb�l kiemelt k�tteny�rnyit az
�sszekeveredett v�rb�l. �sszekulcsolt kezeit kiny�jtotta a fiatal Tzimisce
elragadtatott arca el�tt.
- Egy v�r - id�zte halkan, gyeng�den.
A fiatal v�mp�rt teljesen megbabon�zta.

- Egy test - v�laszolta �nnep�lyesen.

H�dolattal �s �r�mm�morban �szva becsukta a szemeit, �s nagyot kortyolt a Vykos
kezeib�l form�lt kup�b�l. Miut�n kiitta
a tartalm�t, gyeng�den megragadta a csukl�it, �s tiszt�ra nyalta a kezeket.
Az �ldoz� meghajtotta mag�t, visszah�z�dott, �s r�gt�n egy �jabb l�pett a
hely�re.
Polonia er�sen a p�sztorbotra t�maszkodott, majd gyorsan talpra �llt. A
titokzatos ritu�l� helysz�n�r�l kifel� menet a t�meg
m�r nem h�tr�ltatta, de a biztons�g kedv��rt n�h�nyszor megsuhintotta a botot maga
el�tt, m�r csak a hat�s kedv��rt is.
Szeretett volna min�l hamarabb t�vol ker�lni azokt�l a f�kevesztett
kicsapong�sokt�l, amelyeket ez az �jszaka tartogatott m�g,
�s a zabol�tlan m�sz�rl�st�l, amelynek a meg�ll�t�s�hoz, vagy ak�r csak
ir�ny�t�s�hoz az � sz�k�s hatalma nyilv�nval�an oly
kev�s volt m�r.
- A parancsnokaim jelenjenek meg a szob�mban - parancsolta a h�rn�k�nek
mik�zben elviharzott mellette.
- Mindannyian - tette hozz� egy kem�ny pillant�s k�s�ret�ben.
A tan�csterem ajtaja hangos puffan�ssal z�r�dott be m�g�tte, de �gy is j�l lehetett
hallani a kezd�d� T�zt�nc els� vad, bacchusi
hangjait.

M�SODIK R�SZ

A T�ZT�NC

Kedd, 1999. j�nius 22. Este 12: 07 Peachtree �t Atlanta, Georgia

- Ez nem igazs�g! - fr�cs�gte Caldwell �sszeszor�tott fogakkal. Antonio Valejo
csak nehezen tudta kord�ban tartani haragj�t.
- A t�mad�snak folytat�dnia kell, Senor Commander.
A k�t v�mp�r Atlanta belv�ros�nak f� k�zleked�si �tvonala, a Peachtree �t
mellett �llt. Az �t t�loldal�n magasodott a Sz�p-
m�v�szeti M�zeum jellegzetesen lekerek�tett �p�lete. Az eg�sz szerkezet egy k�r
alak� bels� udvar k�r� �p�lt. Eltekintve n�h�ny
el�z�leg �rkezett aut�t�l, k�zt�k k�t limuzint�l �s egy Rolls Roycet�l, az �p�leten
semmi jel nem utalt arra az �sszej�vetelre,
amely Valejo tudom�sa szerint jelenleg is zajlik a negyedik emeleten. A v�ros
Kamarilla v�mp�rjainak �sszej�vetel�re, akik az�rt
gy�ltek �ssze, hogy megb�muljanak n�h�ny haland�k �ltal k�sz�tett faragv�nyt,
t�rdre hulljanak el�tt�k, �s �gy valahogy elhitess�k
magukkal �s a t�bbiekkel, hogy valamilyen m�don m�g mindig emberek. Ennek az
�sszej�vetelnek volt azonban egy m�sik c�lja
is, amir�l �k nem tudtak, m�gpedig az, hogy az er�szak pokoli fell�ngol�sa
elem�ssze az itt �sszegy�lteket.
Felt�ve, hogy az itt megjelent Caldwell parancsnok v�gre kih�zza a fej�t a
segg�b�l, �s kiadja a t�mad�s folytat�s�hoz sz�ks�ges
el�zetes parancsokat.
- Csak egy egyszer� parancs, Senor Commander.
De Caldwell nyilv�nval�an m�sk�nt gondolta. Izgatotts�g�ban fel �s al� j�rk�lt
az �ket rejt� term�szetfeletti �rny�k hat�rvonal�n�l.
Ujjaival kopasz kopony�j�t simogatta �gy, hogy a h�velykjei a f�lei mell� ker�ltek,
az egym�ssal �rintkez� kisujjak pedig a feje b�bj�t
cir�gatt�k. Az ujjai nyom�n a vak�t� feh�rs�g� fejb�r�n apr�, eleinte alig
�szrevehet� bar�zd�k jelentek meg, de ahogy Caldwell egyre
izgatottabb lett, a bar�zd�k �gy lettek egyre m�lyebbek. V�g�l az ujjak m�r
parancsnok kopony�j�nak csontj�ba m�ly�tett�k ezeket a
vajatokat. Caldwell tov�bbra is fel-al� j�rk�lt, �s a kopony�j�t simogatta;
l�that�an nem t�r�d�tt ezzel a kis �ncsonk�t�ssal, de az is lehet,
hogy m�g csak tudat�ban sem volt annak, hogy mit tesz mag�val.

Tzimisce - gondolta Valejo. Ez a kis incidens �jra eml�keztette r�, hogy mi�rt
borzong bele a kl�n puszta eml�t�s�be is, tudta,
sohasem tudja elfelejteni. Ok legal�bb a Kamarilla poz�reivel szemben nem akart�k
felt�tlen�l embernek felt�ntetni magukat.
Val�sz�n�leg a sz�rnyetegek egy kiss� t�lz�sba vitt�k �talakul�sukat, amelyet sokan
k�z�l�k felemelked�snek nevezn�nek.
Nem mintha Valejonak ak�r csak egy cs�ppnyi k�ts�ge lett volna, hogy az �
halhatatlan lelk�nek mi lesz a sorsa, de ezek a
Tzimiscek, ezek a sz�rnyetegek...
A Sz�z mentsen meg minket, ha valamikor az ir�ny�t�suk al� ker�l a Sabbat -
gondolta Valejo, majd r�gt�n �sszerezzent ett�l
az �szt�n�s vall�sos megnyilv�nul�st�l. L�tsz�lag maga m�g�tt hagyta a haland�
�let�t olyannyira �titat� vall�si
megk�t�tts�geket, de mint egy b�n�s, akinek megengedt�k, hogy egy ideig, pontosan
k�t �s f�l �vsz�zadon �t, elhal�ssza a
gy�n�st, nem akarta t�lfesz�teni a h�rt azzal, hogy mag�ra vonja a Szent Anya
figyelm�t. Ez a kis ball�p�s ugyanolyan
biztons�ggal mutatta meg Valejo idegess�g�t, mint a Tzimisce eset�ben az
�ncsonk�t�s.
Valejo d�h�s volt mag�ra ez�rt a kis gyenges�g�rt. A csat�ban a fegyelem a
legfontosabb. A Tzimisce engedetlens�ge ez�rt
m�g nagyobb arc�tlans�gs�gnak min�s�lt a szem�ben.
- A t�mad�s nem indulhat meg, am�g �n el�re nem k�ldi a j�r�reit, Senor
Commander - mondta Valejo.
- Valaki �sszekeverte a parancsokat - torpant meg azonnal Caldwell �s z�m�k
ujj�val Valejo fel� b�k�tt. M�g a csupasz agya-
rait is kivillantotta - Ez nem helyes.
Egy parancs, amely nem elfogadhat� egy al�rendelt sz�m�ra.7 Ez a kijelent�s
szinte s�b�lv�nny� dermesztette Valejot, olyan
t�vol �llt a gondolatvil�g�t�l. Az �vsz�zados madridi kik�pz�s Moncada b�boros keze
alatt egy�ltal�n nem k�sz�tette fel erre.
Valejo, a b�boros szem�lyesen v�logatott l�gi�sainak szakaszvezet�je, a Sabbat
katonai elitj�nek a tagja, tudta, hogy a katona
dolga v�grehajtani a parancsot, nem pedig megk�rd�jelezni.
De ez a New Yorki, ez az �jvil�gi nem tudta, vagy nem akarta ezt elfogadni. Ez a
mostani engedetlens�g nem lehetett az a
Tzimiscekt�l elv�rhat�, s�t term�szetes berzenked�s, amit a n�lunk sokkal ravaszabb
�s politikailag domin�nsabb Lasombr�k
utas�t�sai hallat�n tan�s�tottak. Ezt a parancsot egy m�sik Tzimisce, Vykos
tan�csos adta ki. Ezt az engedetlens�get az okozta,
hogy az �vil�g hat�konys�ga beletiport az �jvil�g �rz�kenys�g�be. A k�sz�b�n �ll�
offenz�v�t Moncada b�boros tervelte ki,
�s Vykos tan�csos fogja v�grehajtani. Val�sz�n�leg Caldwell �s m�sok b�szkes�g�n
m�ly sebet ejtett, hogy az �ce�n t�ls�
partj�r�l �rkezett v�lt betolakod�k val�s�tj�k meg azokat a terveket, amelyekkel �k
�vtizedeken kereszt�l hi�ba pr�b�lkoztak.
Az azonban, hogy. emiatt valaki az eg�sz m�veletet �s a Sabbat amerikai kontinensen
val� felemelked�s�t vesz�lybe sodorja,
az Valejo sz�m�ra elk�pzelhetetlen �s elfogadhatatlan volt.
M�gis, most �ppen ez t�rt�nt.
Caldwell folytatta a j�rk�l�st, ahol abbahagyta. Sz�rnyseg�dje, egy nem
t�lzottan elcs�f�tott Tzimisce, akit l�that�an
nagyon ' zavart, hogy ilyen k�zels�gbe ker�lt egy kialakul�ban l�v� �sszet�z�shez,
m�g m�lyebben az �rny�kba h�z�dott. A
t�mad�s pontosan �jf�lkor kell, hogy meginduljon. M�r �gy is f�l�slegesen
feltartott�k az esem�nyeket �s Caldwell
viselked�s�b�l �t�lve m�g tov�bbi k�sleked�s v�rhat�.
- Ez nem helyes - ism�telte meg Caldwell. - Nem hagyom, hogy minden dics�s�get
learassanak az �tkozott... - hirtelen
megtorpant, amikor r�d�bbent, hogy Valejo is jelen van.
-... az �tkozott idegenek? - k�rdezte Valejo, �s egy kis fenyeget� �lt vitt a
hangj�ba.
Az amerikai a parancsnokt�rs�ra meredt, �s l�zasan kutatott elm�j�ben valami
kev�sb� s�rt� jelz� ut�n.
- A... a t�bbiek - b�kte ki v�g�l.
- Uram - mondta Valejo aki ezzel a hivatalos �s visszafogott hangnemmel
pr�b�lta elfojtani kit�rni k�sz�l� d�h�t. - Az �n
j�r�rei biztos�tj�k sz�munkra a teljes gy�zelmet. A bent l�v�k egyike sem
menek�lhet, �s k�v�lr�l nem kaphatnak seg�ts�get.
- R�szt akarok az akci�b�l! - b�mb�lte Caldwell.
Valejo �sszerezzent. Hihetetlen. Nem el�g, hogy Caldwell akad�lyozza a tervek
v�grehajt�s�t, de a mostam kit�r�s�vel azt
kock�ztatta, hogy a bentiek felfedeznek a t�mad�sban r�szt vev� h�rom parancsnok
k�z�l kett�t.

- Csendesebben! - vakkantotta Valejo er�teljesen, de an�lk�l, hogy

el�vigy�zatlanul f�lemelte volna a hangj�t.
K�nyszeredetten megv�ltoztatta a v�lem�ny�t a m�sik parancsok engedetlens�g�nek
okair�l. Lehet, hogy egy kev�s �vil�g-
�jvil�g ellent�t is k�zrej�tszik, de az eg�sznek a gy�kere a profizmus hi�nya az
amerikai r�sz�r�l. Valejonak volt m�r dolga
ilyesfajta bosszant� fr�terekkel az �ce�n mindk�t partj�n, akik k�z�l b�rmelyik
Caldwellhez hasonl� m�don akad�lyozhatta
volna a munk�j�t, de Caldwell r�ad�sul m�g ostoba is volt. Valejo elhat�rozta
mag�t.
Ha m�g egyszer felemeli a hangj�t, meg�l�m.
Caldwell alaposan r�szolg�lt m�r a hal�lra. A politikai helyzet azonban,
amelyt�l Valejo megpr�b�lta tiszteletteljesen t�vol
tartani mag�t, t�l t�r�keny volt ahhoz, hogy hat�rozottan l�pjen fel ezzel a
nagyk�p� idi�t�val szemben. Nem is teszi, felt�ve,
hogy most m�r csendben marad.
� A j�r�reimnek r�szt kellene venni�k a t�mad�sban - tartott ki Caldwell a saj�t
igaza mellett, �s �kl�vel a tenyer�be csapott.
- Adja ki a parancsot, vagy �lljon f�lre, �s adja �t a hely�t valakinek, aki...
k�pes r� - mondta Valejo.
Caldwellt csak felb�sz�tette a kimondatlan v�d, hogy nem k�pes ell�tni a
feladatait. Ujj�val ism�t Valejo fel� b�k�tt. A
Tzimisce d�ht�l remeg� ujja majdnem a spanyol orr�hoz �rt.
Valejo a maga r�sz�r�l nagy nehezen, de ellen�llt a k�s�rt�snek, hogy megragadja
Caldwell ujj�t, �s teljesen h�trafesz�tse, majd
addig fesz�tse tov�bb, am�g le nem t�rik. Caldwell seg�dje minden t�le telhet�t
megtett, hogy m�g jobban beleolvadjon az
�rny�kba.
- Ezt nem fogom elt�rni t�led - fenyegette Caldwell olyan hanger�vel, amely
vesz�lyesen megk�zel�tette azt a szintet, amely
m�r drasztikus l�p�sek megt�tel�re k�nyszer�tette volna Valejot.
Valejo rezzen�stelen�l �llt ellenfel�vel szemben. Egyed�l ac�los idegei
tartott�k vissza att�l, hogy Caldwellre t�madjon.
Valejo abban a k�nos helyzetben volt, hogy egy Tzimiscet pr�b�lt r�venni arra, hogy
v�grehajtsa egy m�sik Tzimisce parancsait.
B�r Valejo rendelkezett magasan a legt�bb harci tapasztalattal a t�mad�sban
r�sztvev�k k�z�l, a tan�cs vil�gosan az �rt�s�re adta,
hogy a h�rom parancsnok k�z�l senki, sem Valejo, sem Caldwell, sem pedig Bolon nem
feljebbval�ja a m�siknak. Mindez
�tfutott az agy�n, am�g ennek a hozz� nem �rt� sz�sz�ty�rnak az ujj�ra meredt.
- Ezt nem fogom elt�rni t�led - ism�telte meg Caldwell halkabban.
Elt�rni? - k�rdezte egy hang hal�los nyugalommal Caldwell m�g�tt. Caldwell
megp�rd�lt, �s Sascha Vykost pillantotta meg a
k�zelben. �nk�ntelen�l is h�tr�lt egy l�p�st. Vykos magas volt �s karcs�. A
Tzimiscekn�l bevett szok�s szerint Vykos gyakran
v�ltoztatta a k�lsej�t. A v�ltoz�s �ltal�ban m�g a csontok �s a b�r elrendez�s�t is
�rintette, b�r n�la nem volt olyan gyakori, mint
mondjuk a harci ghouloknak nevezett k�t l�bon j�r� puszt�t� izomt�megekn�l,
amelyeket Bolon parancsnokon kereszt�l
ir�ny�tott. Magas homlok�t ebben a pillanatban k�toldalt szimmetrikusan fel �s
h�trafel� hajl� h�sb�l form�zott tollak d�sz�tett�k
Az �vek sor�n Valejo sokszor l�tta Vykost Madridban. A fizikai k�ls� a Tzimiscek
sz�m�ra form�lhat� volt, de Vykos m�g a
t�bbi Tzimiscehez k�pest is gyakran v�ltoztatta a megjelen�s�t, hasonl�an ahhoz,
ahogy a haland�k id�nk�nt �j frizur�t
k�sz�ttetnek maguknak. Ez az �r�k�sen v�ltoz� k�ls� megjelen�s, b�r nagyon
megh�kkent� volt, m�gis sokkal kev�sb� volt
nyugtalan�t�, mint az a szinte tapinthat� kegyetlens�g, amely folyamatosan �radt a
szem�ly�b�l. Nem sz�m�tott hogy �ppen t�rdig
g�zol a hull�kban, vagy ha csak vitaet iszogat egy csiszolt �vegpoh�rb�l, a
kisug�rz�s mindig jelen volt.
Caldwell most ezzel a n�vel, ezzel a l�nnyel tal�lta szembe mag�t. Ezt az
akaratot vette semmibe, amikor megtagadta, hogy
beind�tsa a ma �jszakai t�mad�s els� f�zis�t.
- �nnek nem kell semmit elt�rnie, parancsnok - mondta Vykos. - Az �n dolga
mind�ssze annyi, hogy kiadja a parancsokat,
amelyek kiad�s�val megb�ztuk �nt.
- Vykos tan�csos... - kezdte egy r�vid, r�ndul�sszer� meghajl�s ut�n. - Nem
rem�ltem, hogy itt tal�lkozom �nnel.
- Val�j�ban - dorombolta, mint egy hatalmas ragadoz� macska �s k�zelebb
oldalazott a mogorva �s egyre fesz�ltebb
parancsnokhoz -, �n sem terveztem, hogy ilyen k�zel j�v�k ahhoz, amit
tudatlans�gomban csatamez�nek felt�teleztem.
 Caldwell l�that�an visszarettent a dorg�l�s hat�s�ra. Most, hogy azzal a
feljebbval�j�val ker�lt szembe, akinek a parancsait
olyan k�nnyed�n vette semmibe, felh�borod�s�nak oroszl�nr�sze elp�rolgott, a
marad�k pedig sokat vesztett vads�g�b�l.
Vykos gyeng�d hangneme, �s hamis mosolya megt�rte.
- Valami nincs rendj�n. Itt csak valami... f�lre�rt�s lehet - mondta Caldwell
Vykosnak. - Azok a parancsok, amelyeket
kaptam, nem lehetnek azok, amelyeket �n kiadott. Valaki �sszekeverhette �ket, vagy
t�vesen mondt�k el nekem.
Vykos mereven n�zte a parancsnokot, de sem sz�val, sem pedig gesztussal nem
reag�lt a szavaira.
- A j�r�reimet tartal�kba rendelt�k - folytatta Caldwell -, hogy �ljenek, �s
csak n�zz�k a rohamot. - M�ltatlankod�sa �jra
felt�madt, ahogy visszaeml�kezett az �t �rt megal�ztat�sokra. - A fiaim ugyanolyan
j�l �lnek, mint b�rki m�s. Sokan k�z�l�k
T?irrasce-k - pr�b�lt hatni kl�nt�rs�ra. - Meg�rdemelnek egy kis akci�t. A t�bbiek
k�z�l n�h�nyan pedig... a saj�t kl�njuk ellen
harcoln�nak.
Valejo csak �gy mell�kesen kik�p�tt az antitribuk eml�t�s�re. Nem volt k�pes
tisztelni azokat a v�mp�rokat, akik
megtagadt�k v�r�ket, dacoltak az �regjeikkel, �s elhagyt�k a kl�njukat.
�gy�t�ltel�kek. Semmi t�bb.
A j�rd�ra csap�d� k�pet loccsan�sa mennyd�rg�sk�nt hatott a fesz�lt csendben. A
s�rt�s nem ker�lte el Caldwell
parancsnok figyelm�t, de jelenleg sokkal s�rget�bb probl�m�kkal kellett
szemben�znie.
- Tudom, hogy �n nem parancsolhatta nek�nk azt, hogy csak �lj�nk �s v�rjunk -
mondta Caldwell. - �n nem tenne ilyet. A
fiaim meg�rdemelnek egy kis akci�t. �s �n is. Ez csak egy tr�kk... Valaki
megv�ltoztatta a parancsokat.
- Hmm - hajolt el�re Vykos �s el�bb Caldwell jobb, majd a bal f�le mellett
szagolt bele a leveg�be. Caldwell ezt nem tudta
mire v�lni.
- A j�r�reim... a Tzimisceink �s a t�bbiek... - tartott ki �ppen csak egy
�rnyalatnyi dadog�ssal az igaza mellett Caldwell. -
Mind... �gy �rtem, �n is tudja, r�szolg�ltak egy kis...
Valejo, akivel pillanatnyilag senki nem t�r�d�tt, �rdekl�dve figyelte ezt a
saj�ts�gos p�rbesz�det, amely annyira t�vol esett
att�l a viszonyt�l, ami az � tapasztalata szerint k�t k�l�nb�z� rang� tiszt k�z�tt
k�v�natos lenne. A k�t sz�rnyeteg, akik b�r
most csak n�h�ny centire voltak egym�st�l, nem �rintette meg egym�st. Valejo
benyom�sa szerint legink�bb k�t k�gy�ra
hasonl�tottak, akik teljesen elmer�ltek valamilyen bonyolult p�rz�si r�tusban.
De ekkor Vykos meg�rintette kl�nt�rs�t.
- Sss - g�gy�r�szte Vykos mint egy anya gyermek�nek, �s a tenyer�be vette
Caldwell arc�t. - �n nagyon t�ved, Parancsnok
- hangja most megnyugtat� volt. Ak�r a j�g okozta zsibbad�s.
Valejo megesk�d�tt volna r�, hogy m�g az �ket k�r�lvev� vastag �rny�kon
kereszt�l is l�tta, hogy Vykos szeme felizzik.
De nem a k�init�k k�z�tt el�fordul� besti�lis v�r�s, hanem hideg, �that� k�k
sz�nnel. Caldwell megpr�b�lt tiltakozni, de
Vykos �jb�l r�pisszegett, �s egyik ujj�t gyeng�den az ajkaira tette, hogy
elcsendes�tse. Miut�n Caldwell elcsendesedett, �jra a
tenyer�be vette az arc�t.
- Nem vesznek akt�van r�szt a t�mad�sban? - k�rdezte Vykos. - Hogy k�pzelhet
ilyet, �n kedves Parancsnokom?
Vykos szomor�an megcs�v�lta a fej�t.
- Az el�reparancsolt j�r�r�k l�gmentesen lez�rj�k a M�zeum k�rny�k�t. L�tja a
M�zeumot? - kiss� oldalra ford�totta a
fej�t, hogy Caldwell val�ban l�thassa az �p�letet, majd igenl� b�lint�sra k�sztette
a kez�ben tartott fejet. Egyszer. K�tszer.
- A j�r�rei miatt senki nem menek�lhet - magyar�zta t�relmesen. - Azt tudja-e,
Parancsnok, hogy kik tart�zkodnak oda
bent? - k�rdezte, de ez�ttal nem hagyott id�t a v�laszra, hanem azonnal folytatta.
- Ennek a v�rosnak a hercege van odabent.
Teh�t val�sz�n�, hogy m�sok megpr�b�lnak majd k�v�lr�l seg�teni neki. Tal�n a
haland�k rend�rs�ge. De tudja, mi fogadja
majd �ket, amikor ide�rnek? -
Caldwell szem�ben a pisl�kolni kezdett a felismer�s f�nye, de nem a strat�gi�t
ismerte fel, amely Valejo szerint m�r a
kezdetekt�l vil�gos kellett volna, hogy legyen, hanem a saj�t f�lelm�t, amely �ppen
Vykos csit�tgat�s�nak �s simogat�s�nak hat�s�ra
fel�bredt benne.
- Lez�rt utak fogadj�k majd �ket - v�laszolta meg Vykos a saj�t k�rd�s�t. - Nem
lesz seg�ts�g sem a herceg, sem a t�bbiek
sz�m�ra.
A hang hi�nya h�en t�kr�zte a f�ny hi�ny�t a k�r�l�tt�k l�v� utc�kon. Caldwell
�s Vykos arca most m�r gyakorlatilag
�ssze�rt. Caldwell halott s�padt arc�t Vykos tartotta feh�r kezeiben. Valejo, aki
k�ls� szeml�l�nek �rezte mag�t, k�z�ny�s
csod�lattal szeml�lte az eg�sz bemutat�t. Caldwell visszah�z�d� seg�dje pedig
mindent megtett, hogy belesziv�rogjon a j�rda
reped�seibe. Pedig ezt a tr�kk�t tal�n m�g a Tzimiscek sem ismerhett�k.
- Most m�r l�tja, hogy milyen fontosak az �n j�r�rei? - k�rdezte Vykos, �s
ez�ttal megengedte Caldwellnek, hogy saj�t maga
b�lintson.
- J�. Csak biztos akartam lenni fel�le - mondta Vykos, �s elkezdte egyenletesen
�s er�teljesen �sszepr�selni a kezeit. Caldwell
arc�n d�bbent kifejez�s jelent meg, de gyorsan �tadta a hely�t a f�lelemnek.
Megragadta Vykos csukl�it, �s megpr�b�lta
lefesz�teni a kezeket az arc�r�l, de er�fesz�t�seinek semmi hat�sa nem volt.
Vykos szemei m�g f�nyesebben ragyogtak, �s Caldwell arca kezdte megadni mag�t az
egyenletes nyom�snak. Vykos kezei
lassan �sszelap�tott�k a kopony�j�t �s az �llkapcs�t. Arc�nak �jdons�lt
elny�jtotts�ga csak m�g jobban kihangs�lyozta a
kopony�j�n l�v� �rkokat. Egy r�vid ny�g�s szakadt fel Caldwell tork�b�l.
Valejo nem volt k�pes elfordulni. Borzong� b�v�letben figyelte az esem�nyeket.
Mint a meleg vaj - gondolta. Vykos kezei nem-
sok�ra �ssze fognak �rni k�z�pen. �sszepr�seli, mint egy...
�ppen amikor Valejo megfogalmazta volna gondolatait, Vykos beled�fte
h�velykujjait Caldwell szemeibe. Val�j�ban �td�fte
h�velykjeit a szemein, mert a mozdulat nem torpant meg a Caldwell arc�n lecsorg�
zsel�szer� anyagn�l, hanem folytat�dott �s
Vykos ujjai izz� k�sk�nt hatoltak bele Caldwell agy�ba.
Valejo nem eml�kezett arra, hogy a test mikor rogyott az �ttestre. Egyszer csak
ott hevert, �s a f�l�tte �ll� Vykos megr�zta
kezeit. A lecs�p�g� testnedvek �gy kopogtak az aszfalton, mint egy kezd�d� vihar
els� es�cseppjei.

Vykos Caldwell apr�cska Tzimisce seg�dje fel� fordult. A fick� minden csepp
lelkierej�t latba vetette az�rt, hogy ne pr�b�ljon
meg elmenek�lni az �jszak�ba.
- Adja ki a parancsot - mondta Vykos. - A t�mad�s folytat�dik.
Sarkon fordult, �s elment. Biztos volt benne, hogy parancsait azon nyomban
teljes�teni fogj�k.
Valejo figyelte a t�volod� tan�csost, �s meg mert volna esk�dni r�, hogy mag�ban
d�dolgatott t�voz�s k�zben.
 Kedd, 1999. j�nius 22. Este 12: 26 A Sz�pm�v�szeti M�zeum k�zel�ben Atlanta,
Georgia
- Fogd be a sz�d, miel�tt let�pem az arcodr�l - vetette oda Marcus a mellette
�ll� k�t s�t�t, ruganyos alak, Delora, vagy
Delona valamelyik�nek.
A kis csoport a parkol� tetej�n posztolt "Ujjas" Jorgeval egy�tt, aki a
k�peny�be burkol�dzott �s engedelmesen csendben
maradt. M�r k�r�lbel�l k�t �r�ja �rk�dtek itt.
Marcus m�r r�gen meg kellett volna, hogy kapja az �j parancsokat, �s a v�rakoz�s
kezdett az idegeire menni. Ez legal�bb
annyira ideges�tette, mint Delora �s Delona sz�nni nem akar� csicserg� kuncog�sa.
Egym�s k�z�tt csak egy Marcus sz�m�ra
ismeretlen, nyugtalan nyelven besz�lgettek, �s Marcusnak mindig az volt az �rz�se,
hogy r�la besz�lnek, �s rajta nevetnek.
Miut�n kimondta a fenyeget� szavakat r�j�tt, hogy a val�s�gban neh�z lenne let�pni
valakinek a sz�j�t. Neh�z lenne let�pni egy
lyukat. De nem � t�r�d�tt vele.
- Pofa be, kis verebek.
Delora �s Delona apr� termet�, s�t�t kis alakok voltak. Persze Marcus mellett
mindenki apr� termet� volt, teh�t am�g
mag�hoz hasonl�totta �ket, addig verebek voltak. Kin�zet�k alapj�n azonban ink�bb
p�kokra hasonl�tottak. Sov�ny karjaikat
maguk k�r� font�k, b�r�k nem egyszer�en fekete volt, hanem �gy t�nt, mintha
megp�rk�lt�k volna �ket. Marcus, aki nem volt
k�pes szabadulni a saj�t hasonlatait�l, nem volt biztos benne, hogy mi�rt p�rk�lne
meg valaki egy p�kot. Vagy egy verebet, ha
m�r itt tartunk.
Marcus att�l tartott, hogy folyamatos fecseg�s�k el�rulhatja valakinek az
�rj�rat rejtekhely�t. Ez m�g ann�l is rosszabb volt,
hogy figyelmen k�v�l hagyt�k a parancs�t, pedig Caldwell �t jel�lte ki
parancsnoknak. V�g�l is l�t�t�vols�gban voltak a
M�zeumt�l, �ppen csak a sarok m�g�tt. H�t nem k�pesek felfogni, hogy milyen fontos
megb�zat�st kaptak? Mi�rt nem k�pesek
egyszer�en csak befogni? A kis verebek. A parancsnoki felel�ss�g hatalmas s�llyal
nehezedett Marcus v�llaira.

- Ha m�g egyszer r�tok kell...

De hirtelen mindenki elcsendesedett. Delona �s Delora bojtos fekete f�lei
megremegtek, �s a zaj ir�ny�ba fordultak. Marcus is
hallotta az alattuk kiny�l� ajt� hangj�t. Az ajt�t kinyitott�k, teh�t volt lent
valaki, aki kinyitotta. Marcus gyorsan a tet� sz�l�hez
rohant �s len�zett. M�r szinte forrt a v�re a hossz� v�rakoz�s �s a vez�rs�g
megpr�b�ltat�sai miatt. A kis verebek k�t oldalr�l
k�vett�k.
Egy mag�nyos alak hagyta el a gar�zst, aki most a sarok fel� tartott. Marcusnak
azt mondt�k, hogy se a M�zeum fel�, se a
m�sik ir�nyba ne engedjen elhaladni senkit a gar�zs el�'tt. Ez az alak odalent
t�volodott a M�zeumt�l, �s r�ad�sul megpr�b�lt
�szrev�tlen�l elosonni. Csak az ajt� ny�l�s�nak apr� reccsen�se �rulta el.
Am�g Marcus azon t�prengett, hogy milyen parancsot adjon, addig Jorge
�tfurakodott mellette, �s az utc�n halad� alakra
vetette mag�t.
Marcus meg volt d�bbenve. Jorge �ppen most el�zte meg vez�rs�g�nek els� igazi
parancs�t. A mag�nakci� sikertelens�ge
m�g enn�l is megd�bbent�bb volt. Tal�n a k�peny�nek csattog�sa �rulta el, de az is
lehet, hogy az �ldozatnak egyszer�en csak
hihetetlen reflexei voltak. Mindenesetre, amikor Jorge �ppen meg�rintette az
idegent, az el�re gurult, �s alighogy Jorge a f�ldbe
csap�dott, � m�r talpon is termett. Marcus hitetlenkedve felb�mb�lt. Delora �s
Delona hiszt�rikusan kuncogott, mintha csak
mulattatn� �ket, hogy a vez�r�k �ppen most j�tszotta el a meglepet�s m�g megmaradt
utols� morzs�it is.
A hihetetlen�l f�rge idegen b�re vil�gosbarna volt. �nnepi ruh�t viselt, �s a
haj�t gondosan ny�ratta, val�sz�n�leg a legdr�g�bb
borb�lyn�l. Feln�zett Marcusra �s a t�bbiekre. Jorge k�zelebb �vakodott. K�peny�t
h�tradobta, �s kinyitogatta k�gy�k�nt
tekereg� �s vonagl�, t�bb l�b hossz�s�g� ujjait. Ezzel egy id�ben kiakasztotta az
�llkapcs�t, ak�r egy boa, amikor a zs�km�ny�t
k�sz�l lenyelni. Jorge nevetve akkor�ra nyitotta a sz�j�t, hogy k�pes lett volna
eg�szben lenyelni egy kisebb gyereket.
Az idegen ekkor �jabb meglepet�ssel szolg�lt: nem menek�lt el, hanem
k�zd�tart�st vett fel.

- Gyertek csak, kurafiak! - visszhangzott a hangja a gar�zs vasbeton falai

k�z�tt. - Valakit magammal viszek k�z�letek is. Ki
tart velem Set pokl�nak bugyraiba?
Set! Marcus el sem akarta hinni, hogy ilyen szerencs�je lehet. Vil�gos, hogy
Jorge v�ratlan t�mad�s�t csak az �jszaka egy m�sik teremtm�nye
ker�lhette el. De enn�l sokkal fontosabb, hogy Caldwell nagyon meg lesz el�gedve,
amikor Marcus elviszi.neki a Setita eltiport porh�vely�t.
Delora �s Delona parancsra sem v�rva m�ris lefel� m�sztak az �p�let homlokzat�n.
A Setita h�tr�lt. Marcusnak nem �llt
sz�nd�k�ban kimaradni ebb�l a m�k�b�l. L�bait �tvetette a korl�ton, �s elr�gta
mag�t a tet�r�l. Ezek a l�bak el�g er�sek voltak
ahhoz, hogy csek�ly er�fesz�t�ssel �sszet�rjenek egy tekegoly�t vagy elg�rb�tsenek
egy parkol��r�t. Seg�ts�g�kkel, j�val a
visszavonul� Setita m�g�tt �rt f�ldet. J�l l�that� volt a Setita megd�bben�se,
amikor elv�gt�k el�le a menek�l�s �tj�t. K�t �j
g�dr�cske jelezte a helyet, ahol Marcus f�ldet �rt.
- Olyan kedves t�led, hogy megl�togatt�l minket - sziszegte Delora ritk�n
haszn�lt �s furcsa akcentussal besz�lt angols�g�val.
Marcus �jra a leveg�be l�kte mag�t. Ez�ttal egyenesen a Setita fel�. A h�rom
k�zeled� Sabbat zavar� hat�sa ellen�re a Setita
most is �szrevette a k�zeled� veszedelmet �s elvet�d�tt, �gy Marcus rettenetes
erej� �t�se csak a h�lt hely�t tal�lta el a leveg�ben.
Az idegen gurulva �rt f�ldet, �s r�gt�n talpra is ugrott.
A Setita megpr�b�lta kihaszn�lni a k�n�lkoz� menek�l�si lehet�s�get, de Delora
�s Delona hihetetlen�l gyors �s mozg�kony
volt. Gyorsan a menek�l� �tj�ba sz�kelltek, �s ism�t elv�gt�k az �tj�t. Amikor az
idegen megtorpant, Jorge lecsapott. Ujjai �gy
csaptak le, mint a sok�ig �heztetett viper�k, �s a Setita test�re tekeredtek. A
t�mad� ujjaknak siker�lt az �ldozat egyik karj�t is
elkapni, �s szorosan az �ldozat oldal�hoz pr�selni.
Mivel Marcus a helyzet�n�l fogva jobban r�l�tott a k�zdelemre, �gy azt is
�szrevette, amit Jorge val�sz�n�leg nem l�thatott. A
Setita szabadon maradt kez�vel valamilyen rejtekhelyr�l egy apr�cska k�st h�zott
el�. El�g m�lyre hajolt, �gyhogy Marcus azt
gyan�totta, hogy a fegyver egy l�bra sz�jazott tokban lehetett elrejtve a
nadr�gsz�ra alatt.

Milyen aranyos kis bicska - gondolta Marcus. A Setit�t a test�hez szor�tott keze
fel�l k�zel�tette meg. Gyorsan v�gezni akart
az �ldozattal, miel�tt m�g a sz�kd�csel� verebek megel�zhetn�k. Ezzel megmutathatja
nekik, hogy ki is a parancsnok. Marcus
szemmel tartotta a Setita kez�ben l�v� peng�t, b�r m�r annak is el�g kicsi volt az
es�lye, hogy egy ilyen p�tt�m kis fegyver k�pes
lenne �thatolni embertelen�l vastag b�r�n, arra pedig es�lye sem volt, hogy
komolyan megsebezze.
Tetszik nekem ez a Setita - gondolta Marcus, amikor l�tta, hogy az �ldozat m�g
akkor sem adja fel, amikor m�r k�r�lvett�k, �s
csak az egyik karj�t tudja haszn�lni. T�k�s gyerek. Legal�bbis addig, am�g Marcus
ki nem pr�seli bel�le.
Ebben a pillanatban a Setita megsuhintotta a kez�ben tartott peng�t a leveg�ben.
A k�st nem haj�totta el, hanem...
Valami eltal�lta Marcus arc�t. A k�vetkez� pillanatban �g�, perzsel� f�jdalom
csapott le a szem�re, �s minden s�t�ts�gbe
borult. A f�jdalom pedig m�g m�lyebbre marta be mag�t. Karmaival pr�b�lta meg
kikaparni a f�jdalmat az arc�b�l �s a
szem�b�l, �s k�zben nem t�r�d�tt azzal, hogy most m�r az ujjaira is �tterjedt a
perzsel� f�jdalom. A megvak�tott Marcus ide-oda
imbolygott az utc�n, l�bait mindig abba az ir�nyba csapta a f�ldre, amerre �rz�se
szerint �ppen el akart d�lni. Az aszfalt t�redezni
kezdett alatta �s ez csak nehez�tette a helyzet�t, mivel �gy m�g nehezebben tudta
megtartani az egyens�ly�t. A szemei ek�zben
m�g mindig �gtek.
Sav. Vagy valami ehhez hasonl�.
Marcus belev�jta k�rmeit a b�r�be �s let�pett egy adag b�rt a szemei k�r�l, de
ez is csak keveset seg�tett. Megpr�b�lta
r�k�nyszer�teni a szemeit arra, hogy kiny�ljanak. A k�zeli utcai l�mpa vak�t� f�nye
b�sz pislog�sra k�sztette, amikor v�gre siker�lt.
K�zelebb volt a harchoz, mint azt vaks�g�ban gondolta volna. A Setita �jra
lecsapott, �s Jorge n�h�ny l�p�ssel arr�bb a
f�ld�n hevert. A k�s az egyik kez�be volt beled�fve, �s Jorge �gy vonaglott �s
r�ngat�zott a f�ld�n, mint aki nem k�pes a saj�t
mozg�s�t ir�ny�tani, k�zben pedig sz�nalmasan jajvesz�kelt, mint egy d�gl�d�
macska. A Setita h�ttal �llt Marcusnak �s Jorge-nak,
�s Delor�val �s Delon�val n�zett farkasszemet.

Marcus �kle kalap�csk�nt csapott le a gyan�tlan Setit�ra. Az �t�s pontosan a

lapock�i k�z�tt tal�lta el �s j� messzire
r�p�tette a leveg�ben. A Setita �sszet�rve zuhant az aszfaltra, �s ez�ttal az es�st
nem tomp�totta semmif�le kecses gurul�s.
Delora �s Delona egy pillanat alatt r�rontottak, �s �t�sekkel bomb�zt�k a fej�t �s
a v�llait. Vigy�ztak arra, hogy mindig
ki�ss�k al�la a karj�t, vagy a l�bait, valah�nyszor megpr�b�lt �jra talpra �llni.
Marcus f�lrel�kte �ket, a gall�rj�n�l fogva felemelte a Setit�t, majd
megp�rd�tette, hogy szemt�l szembe ker�ljenek
egym�ssal.
�s Marcus elmosolyodott.
�g� �s k�nnyez� szeme ellen�re mosolygott mik�zben a Setita k�r� fonta karjait
�s elkezdte szor�tani. N�h�ny borda
elpattant. Milyen gy�ny�r� hang, �s majdnem olyan kiel�g�t�, mint az a gy�tr�d�
ki�lt�s, ami a Setit�b�l t�rt fel.
Pusztulj, kis ember. Pusztulj! Marcus mosolya tov�bb sz�lesedett, amikor
meghallotta, hogy �ldozata a sz�j�ba felt�r�
v�rt�l fulladozik. Az �sszet�rt bord�k val�sz�n�leg �sszeszabdalt�k a bels�
szerveit. Az �ri�s Tzimiscet m�g az arc�ba
fr�ccsen� v�r is gy�ny�r�s�ggel t�lt�tte el. Ezt a v�rt a Setita k�h�gte az arc�ba.
Ez a gy�zelem v�re volt. Marcus
gy�zelmesen felb�mb�lt, amikor a Setita teste v�gleg feladta az ellen�ll�st
izmokt�l duzzad� karjainak ellen�llhatatlan
satuj�ban. Iz�letek ugrottak ki a hely�kb�l. A Setita porh�velye szinte megsz�nt
l�tezni. A Marcus �ltal kifejtett szinte
geol�giai er� k�ts�gtelen�l p�pp� z�zta a testet. A maradv�nyokat Marcus mag�hoz
�lelte. �rezte a nemr�giben m�g kifi-
nomult est�lyi �lt�zet maradv�nyait �titat� gazdag v�r szag�t. Kart�vols�gba
tartotta a maradv�nyokat mag�t�l...
Csakhogy nem voltak maradv�nyok, legal�bb is nem volt tetem. Igaz, v�r volt
mindenfel�, de t�l kev�s. Nyoma sem volt a
felrobbant bels� szerveknek, a ruh�b�l nem cs�p�g�tt p�pp� z�zott h�s. A
gy�zedelmes �v�lt�s utols� r�sze belefagyott
Marcus tork�ba, majd kiel�g�tetlen b�mb�l�sk�nt sz�letett �jj�.
�gy t�nt Delora �s Delona meg�rtett�k mi t�rt�nt: a Setita valahogy kics�szott
Marcus �lel�s�b�l, �s h�trahagyta ruh�it,
mint valami levedlett b�rt. De arr�l, hogy a Setita hov� t�nt, �k sem tudtak
t�bbet, mint Marcus. Siet�sen minden ir�nyban
k�r�lj�rt�k

a csatateret: f�ljebb az utc�n, lejjebb az utc�n, a sarkon t�l, a parkol�ban...

Minden�tt k�r�ln�ztek, de a Setita
nyilv�nval�an megsz�k�tt.
- Elt�nt - mondta Delora, mintha b�rkinek is sz�ks�ge lenne magyar�zatra.
- Elt�nt - visszhangozta Delona.
Marcus hagyta, hogy az �res ruh�k a f�ldre essenek. Miut�n �r�kig v�rakozott �s
el kellett t�rnie, hogy a kis verebek
semmibe veszik a parancsait, az egyetlen betolakod�, akit a csapata �szrevett,
megsz�kik. Jorge g�rcs�kben fetrengett a
f�ld�n, �s Marcus maga is f�lig vak volt a sz�nalmas kis k�sre kent m�regszer�
anyagt�l. Ez m�r t�bb volt, mint amennyit el
tudott viselni. Hirtelen kit�totta a sz�j�t, �s figyelmeztet�s n�lk�l lecsapott a
meglepett Delor�ra. A harap�sa elt�rte a nyak�t.
A fejet m�r csak n�h�ny �n, vagy izom tartotta a nyakon. A megfelel� Setita
lakom�t�l megfosztott Marcus sz�razra sz�vta az
apr�cska v�mp�rt, majd a kifacsart testet az �ttestre dobta, mint valami szemetet.
- Szabadulj meg t�le - mutatott Delona volt partner�re -, azt�n
vidd fel Jorg�t az emeletre. Most!
R�gt�n �szrevette, hogy ez�ttal Delona milyen siet�sen igyekezett sz�t fogadni.
Marcus �ppen szapor�n pislogva
d�rzs�lgette a szemeit, Delona pedig a parancsait teljes�tve rohang�lt fel s al�,
amikor az apr�cska r�di� csipogni kezdett
Marcus zseb�ben. Az eszk�z szinte elveszett hatalmas tenyer�ben, de r�vid
pr�b�lgat�s ut�n siker�lt megnyomnia a megfelel�
gombot.
- �t�s j�r�r - mondta a r�di�ba.
- Szorosabbra vonjuk a gy�r�t - mondta egy hang, amely a r�di�ban sokkal
t�volabbinak hatott, mint amilyen messze a
tulaj
donosa val�j�ban volt. - Az �j megfigyel�pont �tven yardn�l.
Marcus �szrevette, hogy a r�di�b�l nem Caldwellt hallotta, hanem az egyik
seg�dj�t. Azt a kis betojit. De ez �nmag�ban
nem volt szokatlan.
- Fogtam - mondta Marcus, azt�n esz�be jutott, hogy enn�l sok kal el��r�sosabb
v�lasz is l�tezik, de a sok v�rakoz�s, meg
frusztr�ci�, meg kalamajka miatt nem jutottak esz�be-a megfelel� szavak. - Indulunk
- mondta, �s visszagy�m�sz�lte a r�di�t a
zseb�be.

- Gyer�nk, te kis ver�b - intett oda Marcus Delon�nak.

 Jorge m�g nem lenne k�pes mozogni, �s ki tudja, hogy k�pes lesz-e valamikor is.
Sosem lehet tudni, hogy a Setita m�reg
milyen hat�ssal lesz egy olyan apr� emberk�re, mint �. Marcus j�r�re teh�t most m�r
csak bel�le �s Delon�b�l �llt. De a kis szem�t
legal�bb abbahagyta a kuncog�st.

Kedd, 1999. j�nius 22. Este 12: 50 Peachtree �t Atlanta, Georgia

Szerencs�re Caldwell test�t elvitt�k. Nem mintha Valejo nem b�rta volna
elviselni egy megcsonk�tott holttest l�tv�ny�t.
Munk�ja gyakran eredm�nyezett megcsonk�tott tetemeket, sokszor nagy mennyis�gben,
de a k�sz�b�n �ll� t�mad�sra kellett
koncentr�lnia. Nem volt sz�ks�ge arra, hogy elvonja a figyelm�t az a zord
eml�keztet�, hogy mit tett Vykos tan�csos az el�z�
parancsnok�val.
Amint a parancsnok �ltal emelt akad�ly elg�rd�lt a t�mad�s �tj�b�l, a j�r�r�ket
k�zelebb rendelt�k, �s szoros gy�r�be
fogt�k a M�zeumot. Az utakat hivatalosnak l�tsz� �telz�r�k torlaszolt�k el, amelyek
elriasztott�k a v�letlen�l erre vet�d�
j�r�kel�ket, b�r ebben az id�ben Atlanta el�g elhagyatott volt h�t k�zben. Valejot
nem igaz�n aggasztotta volna, ha van n�h�ny
civil �ldozat, de fenn�llt a lehet�s�ge annak, hogy a rend�rs�g �rdekl�dni kezd az
�telz�r�sok, vagy �ppen a M�zeum ir�nt. J�
n�h�ny aut�s l�v�ld�z�st rendeztek meg csak az�rt, hogy ezt a lehet�s�get
elker�lj�k. Vykos parancsa szerint legal�bb k�t tucat
haland� �ldozat lesz. Egy ilyen kaliber� t�mad�s az alv� v�rosban �r�kra lefoglalja
majd a rend�r�ket �s a ment�ket.
Valejo saj�t elv�r�sai szerint nem lesz sz�ks�g ennyi id�re.
Csendben adta ki a parancsot a t�mad�s megind�t�s�ra. A k�v�l�ll� szeml�l�
meglep�dhetett volna azon, hogy a jelre semmi
�szrevehet� v�lasz nem �rkezett, de ennek a szeml�l�nek biztosan elker�lte volna a
figyelm�t az a hatalmas s�t�t �rny�k, amely
Valejo k�zel�b�l kiindulva lassan �tterjedt az utc�ra. Az utcai l�mp�k hunyorogni
kezdtek, ahogy a s�t�ts�g mag�ba szippan-
totta a f�ny�ket. Az �rny�k folytatta az el�re nyomul�st addig, am�g az eg�sz utc�t
bebor�totta a s�t�ts�g, �s az utcai l�mp�k m�r
csak m�rf�ldekre l�v� vil�g�t�tornyoknak t�ntek. A dagad� hold l�that�an
els�t�t�lt.
Valejot b�szkes�ggel t�lt�tte el l�gi�s sz�zad�nak gyakorlott el�renyomul�sa. A
tintaszer� feketes�g szorosan k�r�l�lelte a

M�zeum alapjait, majd felk�szott a l�pcs�k�n a f�bej�rathoz. Valejo tudta, hogy

a t�bbi kij�ratot is biztos�tott�k, k�l�n�s
tekintettel a f�ldalatti gar�zsra, ahol a h�rszerz�s jelent�se szerint legal�bb f�l
tucat sof�r �s szolga - k�ts�gtelen�l Kamarilla
v�ren nevelt ghoulok - v�rakozott gazd�j�ra.
Mintegy v�laszolva gondolataira egy t�m�ny s�t�ts�gb�l �ll� alak jelent meg a
semmib�l Valejo mellett. Az aszfaltb�l
emelkedett ki, emberform�ja volt, de t�m�ny s�t�ts�gb�l �llt. A feketes�g
megszil�rdult �s egyre jobban elk�l�n�l� �rnyalatok
jelentek meg az alakon, m�g v�g�l Alcaraz l�gi�s �llt Valejo mellett.
- A gar�zs biztos�tva, uram - b�lintott kurt�n tisztelg�sk�ppen a l�gi�s.
- Ghoulok? - k�rdezte Valejo.
- Si.
- A t�bbi kij�rat?
- Biztos�tva, uram.
- Mindegyik?
-Si.
 - Nagyon j� - mondta Valejo, aki megb�zott Alcaraz k�pess�
geiben �s �t�let�ben. - Foglalja el a poz�ci�j�t.
Alcaraz ism�t b�lintott. Az arcvon�sai megfagytak, mintha a l�that� k�p t�bb
m�sodperces lett volna, v�g�l a test a sz�leit�l
befel� haladva els�t�t�lt, m�g v�g�l �jra egy tiszt�n fekete �rny�kokb�l �ll� alak
lett bel�le. Ezut�n feladta a form�j�t �s a hatalmas
tintacsepp beleolvadt a kif�rk�szhetetlen fekete t�ba.
- Bolon parancsnok? - emelte a sz�j�hoz Valejo a r�di�t.
- Itt Bolon - recsegett a v�lasz alig egy pillanat m�lva.
- A k�ls� ter�let biztos�tva - jelentette Valejo. - A m�sodik f�zis sikeresen
befejez�d�tt.
- Vettem.
Valejo visszaakasztotta a r�di�j�t az �v�re. K�r�l�tte mindenfel� az �rny�kok
lass�, m�dszeres mozdulatokkal �letre keltek. A
s�t�ts�gb�l most senki sem emelkedett ki, mint a parancsnok hadnagya az im�nt,
hanem a nagyobb, t�bbnyire emberszer�
form�k szab�lyos alakzatban k�zeledtek a M�zeum fel�. Az alakok k�lseje �s
v�gtagjaik elrendez�se v�ltoz� volt, de mindegyik
hatalmas

m�ret� volt. J�val Valejo f�l� tornyosultak, pedig � maga is t�bb mint hat l�b
magas volt. Ez az el�renyomul�s olyan benyo-
m�st keltett, mintha a k�r�l�tt�k l�v� �p�letek nyomuln�nak a Sz�pm�v�szeti M�zeum
fel�.
Ak�r �gy is lehetne - gondolta Valejo, annyira b�zott a terv�kben. R�g�ta
szolg�lta m�r Moncada b�borost �s tudta, hogy
j�tev�je nem t�mogatna egy k�tes�lyes �gyletet, �s v�gk�pp nem rendelne ki egy
ilyen esem�nyre egy teljes sz�zadnyi l�gi�st.
Bolon harci ghouljai - val�j�ban Vykos ghouljai voltak, csak�gy, mint ahogy a
l�gi�sok is v�gs� soron Moncada b�boroshoz
voltak h�ek �s nem Valejohoz - akad�lytalanul el�rt�k a s�t�ts�gbe burkolt
M�zeumot, �s ott j�r�r�kre oszlottak. Az egyik j�r�r a
parkol�ban l�v� lift fel� vette az �tj�t, � m�sik felk�sz�lt, hogy er�szakkal
hatoljon be a f�bej�raton, a harmadik pedig elkezdett
felkapaszkodni a M�zeum falaira. Valejo el�mult ezeknek a massz�v l�nyeknek a
mozg�konys�g�n, de azt�n eml�keztette mag�t,
hogy ezeket val�sz�n�leg pontoson ilyen t�pus� k�ldet�sekre hozt�k l�tre. Tal�n
pontosan erre a t�mad�sra.
Mindegyik�k mestermunka volt - massz�v �p�tm�nyek izomb�l �s meger�s�tett
csontb�l, amelyek k�rges b�r alatt rejt�ztek.
B�rmekkora ment�lis f�rges�get �ldoztak is fel a c�ltudatoss�guk�rt cser�be
k�sz�t�s�k sor�n, Valejo meg volt gy�z�dve arr�l,
hogy b�ven meg�rte.
Caldwellnek is lehetett volna ilyen szerencs�je - gondolta Valejo.
A n�zel�d�s ideje lej�rt. Ma v�rt kellett ontani. Gazdag v�rt, amelyb�l � maga
is elveszi majd a r�sz�t. M�g egyszer, utolj�ra
ellen�rizte az oldalfegyver�t, �s a fegyver�v�re akasztott k�l�nleges gr�n�tokat,
miel�tt egy Lasombra sz�letett k�nnyeds�g�vel
feladta volna fizikai alakj�t, hogy csatlakozzon az el�tte elny�l� �rny�kokhoz. Az
�rny�kok �l�re �llt �s vezette �ket. Felk�sztak a
M�zeum falain, �t a m�sz� harci ghoulok feje f�l�tt, �s r�rontottak a bent v�rakoz�
�ldozatokra.

Kedd, 1999. j�nius 22. �jjel 1: 04 Sz�pm�v�szeti M�zeum, negyedik emelet

Atlanta, Georgia
- Pokolba az Elysiummal - mondta J. Benison Hodge, Atlanta malk�v hercege. -
Elviselhetetlen magatart�s��rt b�ntet�st
�rdemel.
J�lius kipr�b�lta a kez�ben tartott s�lyos kard megnyugtat� egyens�ly�t. A m�sik
penge, amely pontosan megegyezett azzal,
amit most a kez�ben tartott, a h�t�ra sz�jazott tokban pihent. J�lius tiszt�ban
volt vele, hogy amint azt az el�bb Atlanta jog szerinti
hercege is kijelentette, ez a hely Elysium volt, vagyis tilos volt minden fajta
er�szakos cselekedet. De J�lius ismerte Benison
kisz�m�thatatlan term�szet�t is. A herceg hajlamos volt ir�ny�thatatlan d�h �s
er�szak kit�r�sekre - pokolba a t�rv�nyekkel, m�g
azokkal is, amelyeket � maga hozott.
Val�j�ban J�lius pont ezt akarta kihaszn�lni.
A gal�ria most a szobr�szat kertje volt, melyet fekete �vegfalak osztottak fel.
Az eg�sz egy temet�re eml�keztette j�liust, csak a
szobrok voltak egy kicsit nagyok, �s gr�nit helyett itt gyakrabban haszn�ltak
m�rv�nyt. A Brujah ark�n felk�sz�lt r�, s�t minden
porcik�j�val k�v�nta, hogy egy �j fejf�t �ll�ttasson ebbe a temet�be. Mind�ssze
arra volt sz�ks�ge, hogy a herceg megpr�b�lja
bev�ltani a fenyeget�seit, �s �gy t�nt, hogy a hatalmas k�tsz�rny� ajt� �rny�k�ban,
amelynek �ri�si m�retei mellett a ki�ll�t�son
egym�sra halmozott k�rked� Toreador mesterm�vek elt�rp�lni l�tszottak, a herceg
megteszi neki ezt a sz�vess�get.
Benison gyilkos indulattal a szemeiben cs�rtetett el�re. A k�r�l�tte �ll�
V�rtestv�rek egym�st tiporva pr�b�ltak eltakarodni
az �tj�b�l. A herceg z�lden szikr�z� szemei �lesen el�t�ttek gesztenyebarna
haj�t�l. Ez a hatalmas termet�, er�s testalkat�
v�rtestv�r egyike volt azon keveseknek, akik tisztess�ges k�zdelemben
megszorongathatt�k volna J�liust.
Azonban J�lius a kez�ben a szorosan, m�gis k�nnyed�n tartott karddal egy
fegyvertelen malk�v herceggel �llt szemben �s
nem �rezte sz�ks�gesnek, hogy egyenl� es�lyekkel induljon a csat�ba.

Megfog t�madni, �s �n elpuszt�tom - gondolta J�lius hal�los nyugalommal.

A most kialakult �sszet�z�s t�bb �vre visszany�l� s�relmeken alapult. A kiv�lt�
ok az volt, hogy a herceg folyamatosan, �s
szisztematikusan rosszul b�nt a Brujah kl�n tagjaival. Igaz, hogy azok k�z�l,
akiket a herceg megs�rtett, egyik sem �llt
k�l�n�sebben k�zel J�liushoz, de a l�tszatot �s a kl�n m�lt�s�g�t fenn kellett
tartani. V�g�l nem eg�szen egy �vvel ezel�tt
majdnem megs�rtett�k a Maskar�d�t - valaki inform�ci�kat sziv�rogtatott ki a helyi
�js�goknak a V�r �tokr�l. Az ezt k�vet�en
kirobban� Anarch l�zad�s el�g okot adott J�liusnak ahhoz, hogy a feletteseit�l a
Kamarill�n�l megszerezze az enged�lyt Benison
tev�kenys�g�nek szoros megfigyel�s�re. �rvel�se szerint ezek a tev�kenys�gek
l�that�an vesz�lyeztetik a k�rny�k stabilit�s�t,
m�rpedig a hatalom birtokosai semmi m�st nem akartak jobban a stabilit�sn�l. Tegnap
pedig valaki f�ld-leveg� rak�t�val
megt�madott egy rend�rs�gi helikoptert. Ha ez nem volt a Maskar�d� �gbeki�lt�
megs�rt�se, akkor mi? Ezek ut�n J�lius �gy
�rezte, hogy mestere, Pascek Justicar, t�mogatni fogja, b�rhogy is l�pjen fel
Benison ellen.
J�lius azonban legink�bb csak egy j� �r�gyet szeretett volna arra, hogy
felszeletelhesse az �r�lt d�li herceget �s �gy t�nt,
Benison elhat�rozta, hogy megadja neki, amit k�v�n. J�lius mozdulatlann� dermedt �s
vigy�zott r�, nehogy el�rulja az els�
t�mad�s�nak ir�ny�t. A herceg egyik elfeh�redett �kl�t h�tra h�zva rohamozott...
�s s�t�ts�g bor�totta el a M�zeumot.
J�lius �rz�kszervei azonnal hiper�rz�kenyekk� v�ltak, �s megpr�b�lt�k
kiegyenl�teni a l�t�s hirtelen elveszt�s�b�l fakad�
h�tr�nyokat. A k�zelben valaki felsikoltott. Ez az �szt�n�s sikoly biztosan
felhangzik b�rmely t�megb�l, amely hirtelen teljes
s�t�ts�gben tal�lja mag�t. A kiv�lt� �szt�n�k nem haltak meg a haland� testtel
egy�tt. J�lius azonban ritk�n esett p�nikba. Ez�rt
is �lt meg olyan sok �vsz�zadot.
J�lius �rz�kszervei egyszerre sz�mtalan dolgot tudattak vele: a t�meg m�g a
s�t�tben is megpr�b�lt elh�tr�lni t�le �s a
hercegt�l; a herceg ritk�n tapasztalhat� �nuralomr�l t�ve tan�bizonys�got azonnal
meg�ll�totta a roham�t; senki nem pr�b�lt a
s�t�ts�g

leple al�irt valamelyik harcos h�ta m�g� lopakodni, teh�t nem h�ziasszonyuk,
Victoria Ash, vagy egy m�sik cselsz�v�
pr�b�l ily m�don a herceg vagy az ark�n k�zel�be juttatni egy b�rgyilkost.
Mindesetre J�lius nem hitte, hogy Victoria valami
ennyire vakmer� dologgal pr�b�lkozna. Vil�gosan l�tszott, hogy Victoria megpr�b�lta
belesodorni a herceggel val� �sszet�z�sbe �s
nagyon meglepte, hogy J�lius nemcsak hogy k�nnyed�n beadta a derek�t, de szinte
�gett a v�gyt�l, hogy ebben a dologban a
kedv�re tegyen. R�ad�sul J�lius minderre a n�lk�l is hajland�nak mutatkozott, hogy
sz�ks�ge lett volna a kisded j�t�kaira. J�lius
a ny�lt rohamot kedvelte, m�g Victoria modus operandi-ja ink�bb egy h�tulr�l j�v�
t�rd�f�s volt.
Az els� sikolt�sok ut�n v�szterhes csend ereszkedett a gal�ri�ra. A toporg�
l�bdobog�sb�l �t�lve a hirtelen �ramsz�net minden
jelen l�v�t meglepett. Ennek ellen�re biztos, hogy nem volt v�letlen baleset...
Hov� t�nt a v�szvil�g�t�s? - csod�lkozott J�lius, majd amikor �thelyezte a
tests�ly�t egyik l�b�r�l a m�sikra, �szrevette, hogy a
v�szvil�g�t�sb�l sziv�rog valami kis pisl�kol� f�ny...
De nem a vil�g�t�s hib�sodott meg, hanem... Az �rny�kok mozogtak.
J�lius gyorsan tett n�h�ny l�p�st �s m�r vil�gosan l�tta a kavarg� �rny�kokat.
�szrevette a mint�t, ahogy a term�szetellenes
s�t�ts�g lassan k�r�lvett minden v�rtestv�rt a teremben. A fekete, �tl�tszatlan
�veg v�laszfalak csak m�g jobban feler�s�tett�k ezt
a hat�st. Lehet, hogy Victori�nak m�gis csak van valami k�ze ehhez az eg�szhez,
k�rdezte mag�t�l J�lius, de ekkor a s�t�ts�g
be�rte �t, k�r�lz�rta �s a megmaradt kev�s f�nyt is kioltotta. J�lius most m�r
tiszt�ban volt az �t k�r�l�lel� feketes�g
term�szetfeletti volt�val, �s most m�r azt is �szrevette, hogy az �rny�koknak
anyaguk �s s�lyuk volt, �s egyre n�vekv�
elsz�nts�ggal kapaszkodtak bel�. A s�t�ts�gb�l cs�pok form�l�dtak, amelyek a
karjaira �s a kardjaira tekeredtek. J�lius hirtelen
r�j�tt, hogy mivel �ll szemben.
- Lasombra! - ord�totta valaki.
A v�szvil�g�t�s l�mp�i sz�p sorban felrobbantak, egyik a m�sik ut�n, �s ezzel
v�glegesen megt�rt�k a ki�lt�st k�vet� r�vid
csendet. A l�mp�k szil�nkjai rak�tak�nt r�pk�dtek a gal�ri�ban, �s a kihuny�
vil�g�t�st k�vet�en lesz�ll� val�di s�t�ts�g csak
tov�bb er�s�tette a t�lvil�gi �rnyakat.
J�lius lecsapott a cs�pokra. Nem engedhette meg mag�nak, hogy mozg�sk�ptelenn�
v�ljon. Nagyon furcsa �lm�ny volt,
amikor a kardja a megfoghat� s�t�ts�gbe has�tott. A cs�p, amelyet t�mad�s�val
lev�gott, semmiv� foszlott �s az �rny�k kiss�
h�tr�bb h�z�dott t�le. De ez a nyugalom nem tartott sok�, mert a s�t�ts�g �jra
megt�madta, de ez�ttal egy m�sik sz�gb�l.
A k�osz mindenfel� d�h�ng�tt J�lius k�r�l. A s�t�ts�g fenyeget�en hull�mzott, a
cs�pok egyetlen csap�ssal a f�ldre
k�ldt�k a V�rtestv�reket. Akadtak a s�t�ts�gnek olyan foszl�nyai is, amelyek csak
figyelemelterel�sk�nt t�madtak. Nem voltak
val�diak �s �rtalmatlanul �tsuhantak az alkaron vagy a kardon, amellyel a
t�mad�sukat akart�k kiv�deni. A kavarg� s�t�ts�g
pedig folyamatosan jelen volt, �s id�nk�nt v�gigs�p�rt a hatalmas termen, mint egy
h�borg� viharfelh�. J�lius egyik pillanatban
m�g v�llvetve harcolt egy V�rtestv�rrel, a m�sikban a s�t�ts�g bebor�totta, �s
teljesen egyed�l maradt a hatalmas, id�tlen
feketes�gben.
Megpr�b�lt vigy�zni arra, hogy hov� s�jt le. A szeme sark�b�l l�tta, amint
Benison lecsapott az �rny�kra de �kl�vel egy
szerencs�tlen alattval�j�nak az arc�t z�zta be. Szeg�ny l�ny �sszerogyott, mint egy
�lettelen rongybaba.
�gy t�nt, hogy a herceg is k�pes ellen�llni a Lasombra t�mad�snak. Mert mi m�s
is lehetne? Egyetlen m�s teremtm�ny sem b�rt
ekkora hatalommal az �rny�k felett. J�lius azon t�l, hogy t�vol tartotta a
cs�pokat, nem igaz�n tudta, hogy hogyan is birk�zhatna
meg a probl�m�val. R�ad�sul nem mindegyik v�rtestv�r tartotta olyan j�l mag�t, mint
� vagy a herceg. Egy fekete t�meg vonaglott
�s r�ngat�zott a f�ld�n alig egy tucat yardnyira t�le, azt�n a s�t�ts�gb�l egy
d�szruh�s kar t�rt el�. J�lius n�h�ny perce m�r l�tta
valakin ezt a ruh�t, �s most a kar �s a hozz� tartoz� V�rtestv�r az �t f�ldre
pr�sel� k�ny�rtelen �rny�kok ellen k�zd�tt.
J�lius fej�ben vadul kavarogtak a gondolatok. Hogyan lehetne megtal�lni a
s�t�ts�get ir�ny�t� Lasombr�t, hogyan �ll�thatn�
meg ., a t�mad�st a forr�s�n�l? De azt�n hirtelen megsokszoroz�dtak a gondjai.

A n�h�ny megmaradt v�szl�mpa f�nye �tsz�r�d�tt a kavarg� �rnyakon, �s a

villan�l�mp�k�hoz hasonl� hat�st hozott l�tre.
A zavarba ejt� felvillan�sok k�zepette J�lius hatalmas, torz form�kat l�tott
k�zeledni.
- Sabbat! - ki�ltotta J�lius �s rem�lte, hogy figyelmeztet�se eljut Benisonhoz
vagy valakihez azon kevesek k�z�l, akik az � jav�ra
billenthetn�k a k�zdelem kimenetel�t.
J�lius azt vette �szre, hogy feln�z a mindenfel�l k�zeled� l�nyek egyik�re. A
l�nyek k�z�l a legkisebb is j�val h�t l�b f�l�
magasodott. V�llvetve k�zeledtek �s eltakart�k azt a kev�s f�nyt is, amely
�tsz�r�d�tt az �rny�kokon. Egy elef�ntszer� l�bakon
halad� sz�rnyeteg, amely hat vagy h�t karmokban v�gz�d� v�gtagj�val hadon�szott,
f�lrel�kte e t�bbieket �s el�ret�rt. A
csapkod� karok k�z�tt J�lius �szrevette a teremtm�ny d�ht�l �s �hs�gt�l v�r�sen
izz� szemeit, de ett�l eltekintve a l�nynek nem
volt arca.
Az ark�n el�rel�pett �s elfogadta a kih�v�st. �r�lt annak, hogy v�gre az
�rny�kokn�l megfoghat�bb ellenf�llel ker�lt szembe.
Kardja felsiv�tott a leveg�ben, �s a l�ny h�rom karja v�rt �s gennyes v�lad�kot
spriccelve a f�ldre hullott. A sz�rny felsikoltott, �s
h�trat�ntorodott a m�g mindig megfontoltan k�zeled� t�rsai fel�. J�lius megnyalta a
sz�j�t �s meg�rezte az arc�ra fr�ccsent
mocsok �z�t.
Ghoul v�r. Nem volt el�g er�s ahhoz, hogy egy val�di v�mp�r� legyen.
Tzimisce v�r. J�lius m�r ismerte az �z�t. Akkor is biztos lett volna benne, ha
nem ismerte volna. Ahol Lasomh�k j�rtak, ott
biztosan volt a k�zelben n�h�ny a r�meik k�z�l, akik mint a sz�fogad� kuty�k lestek
a gazd�ik asztal�r�l lehull� falatokat.
R�ad�sul felbukkantak ezek a f�rtelmes teremtm�nyek is. Csak egy Tzimisce eltorzult
elm�je teremthet ilyen borzalmat.
A J�liushoz legk�zelebb �ll� harci ghoulok .l�tt�k, hogy az ark�n mit tett
t�relmetlen t�rsukkal, �s egy pillanatra elbizonyta-
lanodtak. A teremben az atlantai V�rtestv�rek sorra estek el. Az ellen�ll�k sz�ma
hihetetlen gyorsas�ggal cs�kkent. Benj�min,
egy m�sodik vonalbeli Ventrue, k�bultan hevert a f�ld�n. Egy harci ghoul �ppen azon
igyekezett, hogy az egyik szobor let�rt
l�b�val eszm�letlenre verje. A k�zelben k�t sz�rny emelt fel egy Gangrelt, aki
meggondolatlanul t�mogat�s n�lk�l t�madott, �s a
k�t l�b�n�l fogva pr�b�lt�k sz�tszak�tani. J�liusnak nem volt r� ideje, hogy
kiv�rja, kin�l marad a nagyobb darab.
A m�sz�rl�s �s a kavarg� �rny�kok k�zepette egy szembesz�k�' t�ny f�rta
kereszt�l mag�t a ki�lesedett harci �szt�n�k�n
kereszt�l J�lius tudat�ig: ez nem egy egyszer� Sabbat portya volt, amelyet akkor
felt�telezett,. amikor el�sz�r lecsapott r�juk a
Lasombra s�t�ts�g, �s amelyet egyszer�en csak vissza kell verni, amelyet csak le
kell r�zni. Ez volt a legnagyobb Sabbat izomer�,
amelyet valaha is egy t�megben l�tott. Ilyen m�g nem volt. Csod�ra lenne sz�ks�g
ahhoz, hogy a V�rtestv�rek legy�zhess�k a
r�meket �s �rny�kos mestereiket. M�ghozz� gyorsan. Nagyon gyorsan.
Amikor a ghoulok elindultak fel�, J�lius megkock�ztatott m�g egy pillant�st
k�rbe a teremben. A herceg t�l messze volt t�le.
A feles�g�t �lland�an takarva az �ket t�mad� l�nyek el�l �ppen J�lius fel� vonultak
vissza.
- Benison! - sz�l�totta meg J�lius.
A herceg megp�rd�lt a hangra. � maga is v�res volt, b�r J�lius nem tudta volna
megmondani, hogy a kapott vagy a kiosztott
sebekt�l. J�lius el�h�zta tokj�b�l a m�sodik peng�t. Benison �rul�st gyan�tott, �s
�sszesz�k�ltek a szemei, de J�lius megford�totta
a fegyvert, �s a markolat�t odany�jtotta a malk�vnak.
Benison megfontoltan b�lintott, �s elfogadta a fegyvert.
Ez a csendes k�zj�t�k s�lyos hull�mot ind�tott el, amely �thaladt szinte az
eg�sz gal�ri�n. Nyom�ban elakadt a sz�, elcsende-
sedett a harc. Egy ilyen val�sz�n�tlen, s�t lehetetlen sz�vets�g magalakul�sa a
herceg �s az ark�n k�z�tt minden jelenl�v�
V�rtestv�r sz�m�ra vil�goss� tette, amit J�lius nagyobb harci tapasztalat�nak
k�sz�nhet�en m�r r�gen tudott: b�r a Sabbat m�g
nem �rte el a c�lj�t, de nagyon k�zel j�rt hozz�. A Kamarilla v�mp�rok sorsa meg
volt pecs�telve.
�gy t�nt, hogy m�g a Sabbat g�pies teremtm�nyei, � harci ghoulok is meg�rezt�k a
pillanat jelent�s�g�t. De az is lehet,
hogy a pillanatnyi megtorpan�s csak taktikai sz�net volt, �s csak �sszegy�jt�tt�k
erej�ket a puszt�t� v�gs� rohamra. B�rmi is
okozta, a halad�k egyetlen l�legzetv�telnyi ideig tartott.

�vegcs�r�mp�l�s harsant. A M�zeum k�ls� ablakai �s a bent fel�ll�tott �veg

v�laszfalak egyar�nt felrobbantak, �s a repked�
szil�nkok �tv�gt�k a ruh�t, belehas�tottak a h�sba. J�lius eltakarta a szemeit, de
�gyet sem vetett a h�s�ba mar� t�bb tucat
szil�nkra. A bet�rt ablakokon �t h�sz h�ssz�n�, �k�l nagys�g� labdacs rep�lt be a
terembe. A kis goly�k pattogva �rkeztek a
padl�ra �s v�rszagot �rasztottak. J� okkal. A g�mb�k egy �temben l�ktettek.
Egyszer. K�tszer. A harmadik l�ktet�sre
felrobbantak �s v�res-gennyes v�lad�kot spricceltek szertesz�t. A V�rtestv�rek
d�bbenten �s meglepetten h�k�ltek h�tra, de
v�g�l a v�r, �s az izgalom n�h�nyukban fel�bresztette a legelemibb �szt�n�ket. A
Bestia �hesen fel�gaskodott �s a v�mp�rok
egym�s tork�nak estek.
A ghoulok ebben a pillanatban csaptak le, �s az �rny�kok is �jb�l t�mad�sba
lend�ltek, a hatalmas torz�k megt�veszt�
sebess�ggel mozogtak, �s kem�nyen szorongatt�k J�liust, aki csak ez�rt, mert az
el�tte l�v� �s az oldalr�l t�mad� r�malakokra
�sszpontos�tani, mert tudta, hogy Benison a h�t�n�l van. A herceg feles�ge,
Eleanor, kettej�k k�z�tt rejt�z�tt. J�lius peng�je
sokszor tal�lt c�lba. A lev�gott v�gtagok a f�ld�n pattogtak. Az ark�n
sz�thas�totta egy harci ghoul kopony�j�t, amikor az egy
t�rdre m�rt �t�s k�vetkezt�ben el�re t�ntorodott. A gigantikus tetem egy
kezdetleges mellv�det alkotott J�lius el�tt, aki �gy nyert
n�h�ny l�bnyi szabad mozg�ster�letet.
Jobbra, nem messze t�le a Toreador h�zigazda, Victoria Ash lerogyott egy ghoul
s�lya alatt. J�lius k�zelebb l�pett �s les�jtott a
t�mad�j�ra.
Ez a pillanatnyi kis kihagy�s majdnem az �let�be ker�lt. Csak egy hajsz�lnyival
ker�lte el a fej�t egy karmos k�z csap�sa. Ha
az �t�s c�lba tal�l, akkor biztosan megszabad�totta volna ett�l a testr�sz�t�l. A
vill�mgyors ellent�mad�s lev�lasztotta a karmokat
a hely�kr�l, de m�g �gy is maradt �t vagy hat m�sik, amelyik folytatta a t�mad�st.
J�lius a l�ny fels�teste fel� d�f�tt �s rem�lte,
hogy siker�l egy csap�ssal hal�los sebet ejtenie rajta, de a t�mad�s�t
megakasztotta egy h�z�s a l�b�n �s a d�f�s nem tal�lt
c�lba.
Az ark�n szerencs�j�re a megt�madott l�ny visszah�k�lt �s �gy volt ideje, hogy
visszafordulva lecsapjon a l�b�ra tapadt
valamire. Felt�telezte, hogy csak egy �jabb �rny�kcs�p lehet, de a cs�p helyett a
v�ros Brujah els�sz�l�tt�vel, Theloniussal tal�lta
szemben mag�t. A v�mp�r most az � l�b�n kapaszkodott f�lfel�. Az els�sz�l�tt l�bai
hi�nyoztak. Valaki t�rd f�l�tt leszak�totta
�ket �s most egy v�res �sv�ny vezetett Theloniust�l a leszak�tott v�gtagokig.
Azonban J�liust jobban aggasztotta az, amit a
kl�nt�rs�nak a szem�ben l�tott: az �hs�g �r�lete. A h�sgr�n�t k�ts�gtelen�l
lek�zdhetetlen v�rszomjat �bresztett Theloniusban.
J�lius mind�ssze egyetlen pillanatig habozott, miel�tt egyetlen er�teljes
kardcsap�ssal lefejezte volna Theloniust. A test a
f�ldre esett. J�lius most nem t�r�dhetett semmivel, m�g azzal sem, hogy Thelonius a
v�ros Brujah els�sz�l�ttje, hogy � vezette
az Anarch l�zad�st, amely majdnem letasz�totta Benisont a tr�nr�l. A csat�ban
felmer�l� sz�ks�gszer�s�gek nem mindig
kedveznek a politik�nak. J�lius ebben a pillanatban nem t�rhetett meg egy ilyen
vesz�lyforr�st.
A karmos teremtm�ny �jra t�madott, mintha csak igazolni akarn� J�liusnak a
m�sodperc t�rtr�sze alatt hozott d�nt�s�t.
Ez�ttal az ark�n d�f�se er�s �s pontos volt. A peng�je elker�lte a megmaradt
v�gtagokat �s m�lyen behatolt a l�ny fels�test�be.
J�lius megforgatta a peng�t, s amikor kih�zta, �gy az ugyanannyi k�rt okozott
kifel� j�vet, mint befel� menet. A bestia
�tt�ntorgott az el�z� r�m teteme f�l�tt �s �sszerogyott.
Minden gy�zelme ellen�re az �rny�kok m�g mindig a l�baiba �s a bok�iba
kapaszkodtak �s a ghoulok, akiknek a sorai nem
l�tszottak ritkulni b�rmennyit is puszt�tott el k�z�l�k, meg�jult er�vel lend�ltek
t�mad�sba. A herceget betemette egy rak�s
ezekb�l az .undor�t� teremtm�nyekb�l. Eleanor, aki felkapta az egyik halott ghoul
bunk�j�t, megpr�b�lt seg�teni neki, de a
fegyver t�l nagy �s neh�z volt az � apr� kezeinek. Csap�sai k�z�l kev�s tal�lt
c�lba �s m�g kevesebb volt ezeknek az
elkeseredett pr�b�lkoz�soknak az eredm�nye. Egy szerencs�tlen fl�t�st egy hatalmas
�rny�kcs�p �jra meg �jra padl�hoz csapott,
v�g�l kidobta az ablakon. J�lius �jra beleg�zolt a k�zdelembe.

Kedd, 1999. j�nius 22. �jjel 1: 10 A t�zt�nc Atlanta, Georgia

 Az atlantai rendh�z fels� emelet�t robban�s r�zta meg. Az ablakokon kicsap�
l�ngnyelvek elk�rhozott lelkek sikolt�s�val
menek�ltek bele az �jszak�ba. A t�rsalg�ban d�h�ng� t�zv�sz k�zep�n a Hannah
maradv�nyait tartalmaz� c�drusfa kopors�
enyh�n f�st�l�gni kezdett. Koromt�l mocskos, v�res ver�t�kben �sz� kezek ragadt�k
meg az orm�tlan l�d�t. A h�s�ggel nem
t�r�dve durv�n kivonszolt�k a dobozt a lobog� l�ngok k�z�l.
A t�zben pattog� gerend�k hangja pisztolyl�v�sk�nt hatott a csendes �jszak�ban.
J. Benison Hodge herceg rejtekhelye,
Rhodes Hall, hirtelen �sszeroskadt saj�t s�lya alatt �s milli� arany szikr�t
l�vellt az �g fel�.
Az �p�letben az �vegcserepek z�por�ban cs�ny�n �sszeroncsol�dott karmok
szedegett�k �ssze az �veges szekr�nyek tartalm�t. A
herceg felbecs�lhetetlen �rt�k� Polg�rh�bor�s puskagy�jtem�ny�nek minden egyes
darabj�t csod�l� kezek adt�k egym�snak a Peachtree
utat �s a Sz�pm�v�szeti M�zeumot elv�laszt� n�h�ny h�zt�mbnyi t�vols�gon.
A Sz�pm�v�szeti M�zeumban a T�zt�nc m�r ir�ny�thatatlanul d�h�ng�tt. Az �nnepl�k
m�r felpr�d�lt�k Midtownt �s
minden mozd�that�, let�rhet� vagy kifesz�thet� darab f�t magukkal vittek.
A zs�km�nyt a M�zeum el�tti teret ural� k�l�n�s szobor l�b�n�l tornyozt�k fel. A
hatalmas mozg� f�mszobrot Calder
k�sz�tette. A l�ngokb�l f�lsz�ll� h� belekapott a szobor lel�g�, �l�nk sz�n�re
festett f�mt�bl�iba �s a mozg� r�sz a f�men
cs�sz� f�m k�s�rtetiesen �les hangj�val lassan p�r�gni kezdett.
Az �rj�ng�, f�ktelen Sabbat v�mp�rok nemt�r�d�m k�nnyeds�ggel ugr�ltak �t, bele
vagy kereszt�l a l�ngokon. Ez egy �si ritu�l� volt,
amely megac�lozta az idegeket. Az �nnepl�k minden egyes ugr�sa vakmer�bb volt az
el�z�n�l. Megpr�b�lt�k t�lsz�rnyalni egym�st
b�tors�gban, �gyess�gben. Minden t�zt�ncos, aki a l�ngok k�z�tt lelte a hal�l�t,
csak m�g jobban felkorb�csolta az �rj�ng� t�meg
lelkesed�s�t.

Kedd, 1999. j�nius 22. �jjel 1: 12 Parkol�, Sz�pm�v�szeti M�zeum Atlanta,

Georgia
A k�ls� falon l�v� egyik oldalbej�r� melletti reped�sen egy v�kony �rny�k
sziv�rgott be. Bolon, a f�lelmetes harci ghoulok
vezet�je a k�zelben �llt. Az �rny�k fel� �romlott, majd a beton padl�n emberi
alakot vett fel. Ebben az alakj�ban nagyon hason-
l�tott egy rend�rs�gi kr�tarajzra, csakhogy most a test nem csak egyszer�en egy
vonal volt, hanem szil�rd, s�t�t t�meg. Az
�rny�k a f�ld�n maradt, de a l�b�n�l egy t�k�rk�p kezdett f�gg�legesen alakot
�lteni, mintha csak az �rny�k vetne �rny�kot. A
szabadon �ll� fekete forma v�g�l kitelt, levetette s�t�ts�gb�l k�sz�lt k�peny�t �s
a hely�n Valejo jelent meg.
- Komolyak a vesztes�gek - mondta Moncada l�gi�sa Bolonnak -, de a gy�zelem a
mi�nk lesz. A herceg �s a Brujah ark�n m�g
mindig ellen�lln�k, de szinte m�r csak �k vannak talpon.
- Ha azt akarod - mordult fel Bolon -, hogy valami t�k�letes legyen...
�tl�pett a Kamarilla ghoul teteme f�l�tt, akinek a bels� r�szeit eddig nagy
gonddal pr�b�lta meg sz�tter�teni a f�ld�n. Bolon a
parancsnoks�ga alatt �ll� harci ghoulok legt�bbj�hez hasonl�an legal�bb nyolc l�b
magas volt. Amikor megmozdult, a test�b�l
kialak�tott �s szorosan illeszked� vastag csont p�nc�llemezek zajosan csikorogtak
egym�son. Hatalmas csont t�sk�k meredtek ki
a v�llaib�l, a k�ny�k�b�l, a csukl�ib�l �s a t�rd�b�l, ezen k�v�l egy ilyen
t�sk�kb�l �ll� tar�j d�sz�tette a fej�t v�d� csontsisakot.
Valejo az orrnyerg�t massz�rozta, am�g arra v�rt, hogy �rz�kei kitisztuljanak.
Az �rny�kb�l a testbe val� �tmenet n�ha nagyon
megr�z� perspekt�vav�lt�st okozott. Nagyon cs�b�t� volt az �rny�k l�t a cs�b�t�
s�t�ts�gben, az alaktalans�g korl�tlan
szabads�g�nak �rzete, nem is besz�lve az egyed�l�ll� k�z�ss�gr�l, amely akkor
alakult ki, amikor �sszeforrt a t�bbi l�gi�ssal,
hogy kialak�ts�k azt a hatalmas �rny�ktakar�t, amely most k�pes lett volna
bebor�tani az eg�sz M�zeumot. Nagy volt a k�s�rt�s,
hogy egyszer�en csak a r�sze maradjon ennek a k�z�s testnek. A kik�pz�snek, amelyet

Moncad�t�l kaptak, a legnagyobb eredm�nye volt az a k�pess�g, hogy a l�gi�sok

�ssze tudt�k kapcsolni testetlen alakjukat.
Az �lm�ny �ltal okozott f�gg�s�g volt a b�boros egyik biztos�t�ka a l�gi�sok
h�s�g�r�l.
Valejo m�r sz�mtalan �joncot vesztett el, amikor azok nem akart�k, vagy nem
tudt�k �jra felvenni a saj�t szem�lyis�g�ket. Az
er�'sek azonban m�g er�sebbek lettek.
- Hozz�tok azokat a hord�kat - parancsolta Bolon n�h�ny k�zelben �ll�
ghoulj�nak, azok pedig k�teless�gtud�an felkaptak
n�h�ny olajoshord�t, amit �ppen most pakoltak le egy teheraut�r�l �s k�vett�k
Bolont a felvon�hoz.
Valejora Vykos alaposs�ga m�g a kegyetlens�g�n�l is nagyobb hat�st gyakorolt.
Semmilyen lehet�s�get nem hagytak ki a
sz�m�t�sb�l. Az a kis ellen�ll�s g�c, amely a fenti csat�ban m�g kitartott,
hamarosan elpusztul �s a harc v�get �r. A csat�t m�r
meg is nyert�k. Valejo az elj�vend� gy�zelem biztos tudat�ban cser�lte fel fizikai
alakj�t s�t�ts�gre �s �jra felfel� indult.

Kedd, 1999. j�nius 22. �jjel 1: 18 Sz�pm�v�szeti M�zeum, negyedik emelet

Atlanta, Georgia
Benison herceg ism�t szabad volt. J�lius felny�rsalt kett�t a t�mad�i k�z�l �s
m�g Eleanor is sikeresen feltartott egyet annyi
ideig, am�g a herceg talpra �llt. Ezut�n a herceg hatalmas �kl�nek egyetlen
csap�s�val bez�zta a ghoul kopony�j�t �s
visszaszerezte a kardj�t. A h�rom V�rtestv�rnek m�g a terem bej�rat�t alkot�,
fr�zekkel bor�tott monument�lis bronz
ajt�sz�rnyakhoz is siker�lt k�zelebb verekedni magukat. Az egyik sz�rny
harmincegyn�h�ny l�b magas volt �s majdnem a terem
mennyezet�ig �rt. Valamivel kisebb t�rs�val egy�tt vitathatatlanul uralt�k a
gal�ri�t, f�leg most, hogy a t�bbi szobrot �s az �veg
elv�laszt� falak legt�bbj�t felbor�tott�k vagy �sszet�rt�k.
Lehet, hogy nem is sz�m�tanak arra - rem�nykedett J�lius, - hogy megpr�b�lunk a
f�bej�raton kit�mi. V�g�l is sokan k�z�l�k itt
j�ttek be. A felvon� maga ugyan nem menek�l�s �tvonal volt, hanem ink�bb egy
hal�los csapda, de abban az ir�nyban t�bb m�s
m�don is ki lehetett jutni. Mindent �sszevetve egy pr�b�lkoz�st meg�rt.
�gy t�nt Benison �szt�n�sen k�veti J�liust. Egyetlen sz�t sem sz�ltak egym�shoz,
de t�k�letesen fedezt�k egym�s h�t�t �s
oldal�t. J�lius t�bbsz�r �rezte m�r a herceg lecsap� peng�j�nek a szel�t a f�le
mellett �s mindannyiszor egy-egy �vatlan t�mad�
holtan rogyott �ssze. O pedig hasonl� m�don h�l�lta meg a sz�vess�get. Eleanor
k�zben k�z�tt�k rejt�z�tt, les�jtott a ghoulokra,
amikor alkalma ny�lt r� �s megpr�b�lta t�vol tartani mag�t a bajt�l. � nem volt
igaz�n j� harcos. Mindig is jobban kedvelte
politik�t vagy az intrik�t, amelyek a V�rtestv�rek k�z�tt ugyancsak hal�los
fegyvernek sz�m�tottak, de mindent megtett, hogy
seg�tse a k�t harcost, �s ne v�ljon teherr� sz�mukra.
A Brujah, Malk�v, Ventrue h�rmas el�rte a t�lm�retezett ajt�khoz vezet� l�pcs�t.
M�r csak alig egy maroknyi ghoul z�rta
el a menek�l�s �tj�t. J�lius lev�gta az egyiket �s a rem�ny ism�t fell�ngolt benne,
amikor meg�t�tte f�l�t a f�m �s a fa
ny�g�s�nek csikorg� hangja. Nem is tudta mire v�lni ezt a furcsa zajt, am�g az

�ri�si ajt�sz�rnyak �s az �ket tart� �lfalak el nem kezdtek fel�je d�lni.

J�lius felki�ltott �s f�lreugrott a lezuhan� bronzlapok �tj�b�l. Kem�nyen az
oldal�ra �rkezett de nyomban tov�bb gurult �s
talpra ugrott. �r�mmel nyugt�zta, hogy Benisonnak is siker�lt elker�lnie a csapd�t.
N�h�ny harci ghoul nem volt ennyire
szerencs�s. Kett� l�tott k�z�l�k, akiket a felborult lapok a f�ldh�z sz�geztek.
De az ajt� Eleanort' is foglyul ejtette. ?
Arc�t grimaszba torz�totta a karcs� test�t �sszeroncsol� t�bb sz�z fontnyi bronz
okozta f�jdalom. A felvon� ajtaja �ppen
ebben a pillanatban z�r�dott be �s a Ventrue f�l�tt h�rom �jabb harci ghoul �llt.
K�ts�gtelen�l �k bor�tott�k r�juk az ajt�t. Az
�jonnan �rkezett ghoulok k�z�l az egyik nagyobb volt a t�bbin�l �s t�sk�s
csontp�nc�lt viselt. Mellett�k h�rom olajos hord� �llt
a f�ld�n.
A herceg �s J�lius Eleanorra pillantottak, de a ghoulok megbillentett�k a
hord�kat, �s izz� �rhull�mmal bor�tott�k el a l�pcs�t
�s a felborult ajt�t.
G�r�gt�z.' - ismert r� J�lius. - Vagy valami megfelel� modern folyad�k, amely
foly�kony volt, mint az olaj �s �gy �getett, mint
az olvadt �lom.
A foly�kony t�z elbor�totta Eleanort miel�tt J�lius, vagy a borzalomt�l dermedt
herceg megmozdulhatott volna. Apr�cska
teste azonnal l�ngra kapott. Sikolyai elvegy�ltek a csapd�ba esett ghoulok
f�jdalomki�lt�saival. Mestereik bizony�ra �gy
gondolt�k, hogy �rdemes fel�ldozni �ket, ha ezzel megt�rhetik a V�rtestv�rek utols�
ellen�ll�s�t.
J�liusnak ism�t f�lre kellett ugrania. Szerencs�re volt el�g l�lek' jelenl�te,
hogy a herceget is elsodorja a terjed� t�zvihar
�tj�b�l. Amikor egy�tt talpra �lltak �sszekapcsol�dott a tekintet�k.
Az ark�n mostan�ig meg volt gy�z�dve r�la, hogy az eltelt �vsz�zadok alatt m�r
minden sz�rny�s�get megtapasztalt, amit
csak a h�bor� ny�jtani tudott. A Benison szemeiben t�kr�z�d� m�lys�ges f�jdalomt�l
�s szenved�st�l, a friss �s vegytiszta
k�nt�l m�g az ark�n is libab�r�s lett. J�lius elford�totta a fej�t,- nem volt k�pes
egy m�sodpercn�l tov�bb a herceg szem�be
n�zni. Amikor azonban �jra Benisonra n�zett, a f�jdalomnak nyoma sem

volt azokban a z�ld szemekben. Mintha hirtelen �vegg� v�ltoztak volna. "Benison
�res szemekkel b�mult r�, az arc�n nyoma
sem volt �rzelmeknek. Ez az arckifejez�s sokkal jobban nyugtalan�totta J�liust,
mint az el�bb l�tott mindent elbor�t� b�nat.
L�tott m�r embereket, akiket minden akarat elhagyott csata k�zben, l�tta, amint
minden d�h �s minden akarater�' egy pil-
lanat alatt elp�rolgott bel�l�k. Egy pillanatig azt hitte, hogy ugyanez t�rt�nt
Benisonnal is. Tudta, hogy n�lk�le � sem �llhat ellen
sok�ig az ellens�gnek. De Benison, nem most el�sz�r, ism�t meglepte �t. A herceg
felemelte a kardj�t �s lerohanta a legnagyobb
csoport ghoult a gal�ri�ban. Nemr�g m�g b�mb�lt �s ord�tott a csat�ban, most
azonban egyetlen hang sem hagyta el a sz�j�t. Most
J�liuson volt a sor, hogy k�vesse a malkavit�t. A foly�kony t�z sz�tter�lt a
gal�ria els� fel�ben �s felgy�jtotta a V�rtestv�rek �s a
Sabbat halottait �s a sebes�lteket, de a lend�let�t mostanra m�r elvesztette. A
t�mad�s m�r elpuszt�tott mindent, amit csak
tudott, de J�lius �s Benison m�g mindig �llt. A mennyezet fel� �raml� f�st
elm�ly�tette a vonagl� �rny�kokat. Hirtelen egy �les
elektronikus sikoly has�tott a leveg�be �s ny�lvessz�k�nt f�r�dott J�lius agy�ba. A
mennyezetr�l a l�ngok megf�kez�s�re szolg�l�
vegyszerek permeteztek, �s habot k�peztek, amikor oxig�nnel �rintkeztek.
A zaj �s a felfordul�s J�lius �s Benison malm�ra hajtott�k a vizet. A ghoulok
t�l lassan hangolt�k �ssze a t�mad�saikat �s �gy
egyenk�nt estek el a k�t V�rtestv�r peng�je alatt. Benison csendben m�sz�rolta le
�ket. Szinte mindegyik csap�sa lev�lasztott egy
kart, egy l�bat vagy egy fejet valamelyik ghoul test�r�l. J�lius szint�n der�kig
g�zolt a v�rben. Hamarosan mindenki bizonyta-
lanul �llt a l�b�n a padl�t bor�t� v�r, bels�s�gek �s a mindent eltakar� hab miatt.
Harc k�zben bej�rt�k a gal�ri�t egyik v�g�t�l a m�sikig, de az �rny�kokb�l �s a
f�stb�l mindig �jabb �s �jabb ghoulok
bukkantak el�. Rend�letlen�l nyomultak el�re, m�g az sem ingatta meg �ket, hogy a
t�rsaik k�z�l h�nyan lelt�k m�r hal�lukat.
Lehet, hogy nem is voltak tudat�ban annak, hogy a k�t v�mp�r mekkora v�rengz�st
rendezett a soraikban. Az �rny�kok, amelyek
m�r �nmagukban is sok V�rtestv�r hal�l�t okozt�k, l�that�an megpr�b�lt�k akad�

lyozni a k�t Kamarilla �reget. J�lius tudta, hogy csak id� k�rd�se �s az egyik
ghoul sikeres tal�latot visz be. Ha pedig � vagy
Benison elesik, a m�sik sem h�zhatja sok�ig.
A herceg k�ny�rtelen�l apr�totta a ghoulokat. Most legink�bb egy egykedv�
m�sz�roshoz hasonl�tott. A kardja vette �t a
hentesb�rd szerep�t �s ezzel a v�rt�l cs�p�g� szersz�mmal megcsonk�tott mindenkit,
aki csak a szeme el� ker�lt. �llapota
annyira aggaszt� volt, hogy J�lius igyekezet a herceg h�ta m�g�tt maradni.
Biztos�totta a h�t�t �s az oldal�t. Jelenlegi �llapot�ban
nem biztos, hogy Benison felismern� a Brujaht. K�nnyen lehet, hogy Benison
egyszer�en elpuszt�t mindenkit, aki a szeme el�
ker�l. Am�g ki nem szabadul vagy meg nem hal.
Harc k�zben elhaladtak az egyik m�g �ppen maradt szobor mellett, amely n�h�ny
l�p�sen �t fedezte a bal oldalukat. Az
alkot�s hatalmas m�ret� volt �s egy f�rfit �br�zolt, aki �ppen n�gy fia f�l�tt
t�rdel. Az alak arca olyan zavarba ejt� grimaszba
torzult, mintha csak l�tn�, �s lelkesen helyeseln� a k�r�l�tte zajl� m�sz�rl�st. A
szobor, talapzata k�r�l val�ban egym�s hegy�n-
h�t�n hevertek a v�mp�rok �s ghoulok. N�melyik holttest a felismerhetetlens�gig
�ssze�gett vagy megcsonk�tott�k �s
mindegyiknek az er�szakos hal�l vonagl� f�jdalma fagyott az arc�ra. V�gs� hal�l,
amely elpuszt�totta az egy�bk�nt halhatatlan
l�nyeket. A vegyszerek habja, mint az emelked� dag�ly, lassan elbor�totta �ket.
J�lius megpr�b�lta kiz�rni tudat�b�l a t�zriaszt� vijjog�s�t. Sz�zszor jobban
pr�b�ra tette az idegeit, mint a v�gs� hal�l
vagy a sebes�l�s gondolata. A megszok�s mozdulat�val s�p�rte h�tra a tincseit az
arc�b�l �s csak most vette �szre, hogy a
tincsek elt�ntek. Le�gtek vagy leolvadtak a g�r�gt�zben.
Az �sszet�r� �veg cs�r�mp�l�se elvonta a figyelm�t att�l a k�t ghoult�l, akiket
�ppen kardj�val tartott vissza. A terem
k�zep�n volt m�g egy r�sz az �veg v�laszfalakb�l, amely most �sszed�lt �s ezernyi
apr� fekete darabra t�rt a f�ld�n. A romok
k�z�l az a ghoul g�zolt el�, akinek fogazott t�sk�k n�ttek a test�b�l, a
legmagasabb abb�l a h�romb�l, akik kibor�tott�k a
hord�kat. A t�bbi ghoul kit�rt az �tj�b�l. Ez volt a gyilkol�si �s csonkol�st
v�gyon k�v�l az els� �rzelem, amit ezek a
teremtm�nyek mutattak. F�lre�lltak
 az �tj�b�l �s �gy akad�lytalanul g�zolhatott �t a hab, �veg, f�st �s emberi
testr�szek tenger�n.
A m�sik ir�nyban Benison h�romnegyed r�szben �tv�gta a vele szemben �ll� utols�
ghoul nyak�t. A l�ny fens�ges lass�s�ggal
hanyatlott le, annyira hasonl�an az �veg v�laszfalakhoz, hogy J�lius szinte azt
v�rta, hogy � is darabokra t�rik a f�ld�n. A ghoul
azonban egy egyszer�, tompa puffan�ssal �rt f�ldet. M�g�tte egy hull�mz� fekete
f�gg�ny �llt, egy foly�kony �rny�kokb�l �ll� fal.
Egyik oldalr�l a harci ghoulok k�zeledtek, a m�sikon a Lasombra �rny�k v�rta �'ket.
A herceg most el�sz�r fordult szembe Juliusszal, mi�ta a feles�ge ? a szeme
el�tt el�gett. A tekintete m�r nem volt �res, de a
szeme m�g mindig �veges volt �s a szemfeh�rje annyira v�reres volt, hogy �gy t�nt
b�rmelyik pillanatban felrobbanhat.
- J�jj�n, ark�nom - mondta Benison �s hangja sokkal tiszteletteljesebb volt,
mint eddig b�rmikor. - Vissza kell vonulnunk az
erd�be.
Ezzel a herceg megfordult, bel�pett az �rny�kba �s elt�nt.
Az erd�be? J�lius �rtetlen�l b�mult ut�na. V�g�l Benisont teljesen elhagyta a
j�zan esze? Egy malk�vn�l erre mindig volt es�ly.
Az erd�be. �s ezut�n a herceg elt�nt a Lasombra �rny�kban.
J�liust a herceg szavai �s tettei is �sszezavart�k. Nem lelkesedett t�lzottan
az�rt, hogy most belerohanjon a s�t�ts�gbe, amely
eg�sz �jjel pr�b�lta beh�l�zni, de a ghoulok egyre k�zeledtek, fellelkesedve t�sk�s
vezet�j�kt�i, aki most m�r t�bbnek t�nt
J�liusnak, mint egy egyszer� ghoul. Tal�n egy Tzimisce. J�lius nagyon j�l tudta,
hogy akkor van a legt�bb es�lye, ha a herceg mel-
lett marad. M�r ha van egy�ltal�n es�lye.
Ez�rt Juli�s h�tat ford�tott a ghouloknak �s hat�rozottan bel�pett az �rny�kba -
amely megragadta �s mozdulatlanul fogva tar-
totta.

Kedd, 1999. j�nius 22. �jjel 1: 29 Sz�pm�v�szeti M�zeum, negyedik emelet

Atlanta, Georgia
Legyen �tkozott Benison meg az.eg�sz kl�nja!
A komor �rny�ksz�nyeg minden mozg�st megakad�lyozott. Ezzel az er�vel J�lius
megpr�b�lhatta volna megemelni ak�r az
eg�sz �ce�nt. Megid�zte a v�r hatalm�t, de erej�nek nagy r�sz�t m�r felhaszn�lta
arra, hogy mostan�ig �letben maradjon. A
k�szk�d�ssel csak annyit �rt el, hogy az .�rny�k, ha lehet, m�g szorosabban
tartotta. Az anyag lesziv�rgott a tork�n, a
nyel�cs�v�nek a h�t�t csiklandozta, �s mozdulatlanul tartotta, mint a legyet a
borosty�n. Tal�n bel�le is egy k�v�let lesz, amely
majd a M�zeum falait d�sz�ti. Sokkal val�sz�n�bb, hogy reggelre m�r csak egy kupac
hamu marad bel�le.
Ez is Benison hib�ja! J�lius megpr�b�lt a haragb�l er�t nyerni, ha m�r a v�r nem
adott eleget. Mindezt O szervezte, csak hogy
engem elkapjon! Fel�ldozta a v�ros�t, a feles�g�t - mindent, csak hogy elkaphasson!
Az eg�sz teljesen abszurd volt �s ezt J�lius is tudta elm�je valamelyik t�voli
zug�ban. De most a Lasombr�k �rny�ka tartotta
fogva, a Tzimisce harci ghoulok pedig k�ts�gtelen�l egyre k�zelednek, � pedig
belekapaszkodott m�g a leghalv�nyabb
meggy�z�d�sbe is, amely el�g haragot �breszthet benne kimer�lts�ge legy�z�s�hez.
Atlanta Malk�v hercege haragj�nak k�nny�
c�lpontja volt, hiszen a bizalmatlans�g nagyon m�lyen gy�kerezett J�liusban. Nem is
olyan r�gen m�g �gy tervezte, hogy saj�t
kez�leg szabadul meg Benisont�l. R�ad�sul a herceg hal�losan megfenyegette. J�lius
�rezte, hogy a haragja kezd l�ngra kapni.
 Az �rny�k azonban nem engedett.
J�lius ekkor egy kezet �rzett a v�ll�n kereszt�l a nyak�ra fon�dni. A ghoulok
ide�rtek �s a fej�n�l fogva pr�b�lj�k kih�zni,
de az �rny�k nem adta k�nnyen, amit egyszer megkaparintott. Az elk�pzelhetetlen er�
azzal fenyegetett, hogy leszak�tja J�lius fej�t
a nyak�r�l. J�lius a saj�t erej�t is latba vetette, hogy kiszabadulhasson �s �gy az
�rny�k v�g�l engedett. Ha k�pes vagyok
mozogni - gondolta J�lius - legal�bb harcban esem el. J�lius er�sen megszor�totta a
kardj�t. Nem engedhette meg mag�nak, hogy
a fegyver az �rny�kfalban ragadjon. Ha a foglyul ej t�i okosak - ami el�g�
k�ts�ges, mert a harci ghoulokr�l volt sz� - akkor csak
a fej�t h�zz�k ki a falb�l, �s egyszer�en lev�gj�k. Ha azonban siker�l
kiszabad�tani a fegyverforgat� karj�t, akkor lesz es�lye, m�g
ha nagyon halv�ny is.
A s�t�ts�g egy pillanatra hull�mokat vetett a szeme el�tt �s az arca
kiszabadult. A fej�t egy f�rfi tartotta a vasmark�ban...
- Benison!
A herceg lassan, centim�terr�l centim�terre kiszabad�totta az ark�nt az �rny�k
kapzsi marasztal�sa ellen�re is. A Malk�vnak
valahogy siker�l saj�t er�b�l �tjutnia a falon. Most m�r J�lius is a fal t�ls�
oldal�n volt, de az �rny�k csak egy pillanatra
v�lasztotta el �ket a harci ghoulokt�l.
Amint J�lius kiszabadult, az �rny�kfal sz�tny�lt �s a ghoulok t�mad�sba
lend�ltek. J�lius els� csap�sa megszabad�totta az els�
t�mad�t az egyik kez�t�l �s az arc�t�l. A k�vetkez� kibelezte a m�sodikat.
- Most nincs id�nk virtuskodni, ark�n! - sz�lt r� Benison a h�ta
m�g�l.
J�lius m�g �ppen l�tta, amint a herceg �thalad egy v�szkij�raton. A rem�ny most
el�sz�r �ledt fel J�liusban az�ta, hogy n�h�ny
napoknak t�n� perccel ezel�tt, a ghoulok felbor�tott�k hatalmas bronz ajt�t �s
bevetett�k a g�r�gt�zet.
Gyorsan lecsapott a legk�zelebbi ghoulra, �s nekiiramodott. Elhaladt m�g egy
utols� groteszk �bel �br�zol�s mellett,
amelynek most m�r teljesen hi�nyzott az egyik karja �s el�rte az ajt�t. J�lius
�tviharzott a v�szkij�raton �s gyorsan becsapta maga
m�g�tt. �s az �r�let el�be j�tt, hogy k�sz�ntse.

Kedd, 1999. j�nius 22. �jjel 1: 32 Sz�pm�v�szeti M�zeum, negyedik emelet

Atlanta, Georgia
Marcus r�snyire nyitotta a gal�ria ajtaj�t �s bekukucsk�lt. M�g mindig
rem�nykedett abban, hogy meg�lhet valakit, de
h�ts� sz�nd�kai is voltak, amikor �gy d�nt�tt, hogy a parancs n�lk�l is felj�n a
M�zeumba. Gyorsan felrohant a negyedik eme-
letre. Val�j�ban k�t �s f�l emeletet ugrott felfel� arra a k�rk�r�s f�gg�folyos�ra,
amely a M�zeum el�csarnok�b�l vezetett fel az
emeletekre, majd a f�gg�folyos�n rohanva tette meg a marad�k t�vols�got a negyedik
emeleti gal�ri�ig.
- Mit l�tsz? - nyaggatta a h�ta m�g�tt �ll� Delona.
Marcus visszak�zb�l k�pen v�gta. Az �t�s er�sebbre siker�lt, mint sz�nd�kozta �s
Delona �trep�lt a folyos� korl�tj�n �s lezu-
hant a n�gy emelet m�lys�gben l�v� el�csarnok padl�j�ra.
- Uh-oh!
Marcus most nem hagyta mag�t megzavarni. Mellesleg Delona kem�ny kis cs�ka volt.
Fel fog gy�gyulni. Val�sz�n�leg.
�vatosan kinyitotta az ajt�t. �gy t�nt, hogy mindenki a terem h�ts� fel�be
csoportosul, m�r amennyire innen meg tudta
�t�lni. A f�st vastagon �lte meg a hatalmas termet �s a padl�n bok�ig �rt valami
furcsa hab. Mintha valakik hatalmas
borotvahab csat�t v�vtak volna itt nemr�g. A felfordul�st a t�zriaszt� csak tov�bb
fokozta. Bolon a gal�ria t�volabbi v�g�ben �llt
egy tucatnyi harci ghoul t�rsas�g�ban.
Hol lehetnek a t�bbiek? - morfond�rozott Marcus. Felfel� j�vet nem l�tta semmi
nyom�t a harcnak �s az elej�n legal�bb
n�gyszer ennyi ghoul volt a t�mad�k k�z�tt. Ett�l Marcusnak nyomban elsz�llt minden
t�tov�z�sa, ami�rt parancs n�lk�l j�tt
ide - mint ahogy Delona is kiker�lt a l�t�mezej�b�l �s �gy a gondolataib�l is - �s
odamas�rozott Bolonhoz. A parancsnok egy
Tzimisce volt �s egyike azon keveseknek, akik olyan nagyok voltak, mint Marcus.
Hatalmas, lapos talpa minden egyes l�p�sn�l
beles�ppedt a habba �s �sszet�rt mindent, amit csak �rt: �veget, m�rv�nyt, csontot.
Marcus nyomba �sszezavarodott, amint oda�rt Bolonhoz. F�jt a sz�l, legal�bb is
�gy l�tszott, de nem �rzett semmit. Egy
m�sodperc m�lva r�j�tt, hogy csak a f�ny j�t�k�t l�tta. Az �rny�kok vadul
kavarogtak �s csapkodtak �s az eg�sz �gy n�zett ki,
mint amikor a napf�ny �tsz�r�dik a leveleken egy szeles ny�ri d�lut�non. Marcus
k�r�ln�zett, de nyom�t sem l�tta f�knak.
- Mit keresel itt? - k�vetelte Bolon.
Marcus Bolonra n�zett, de m�g mindig �ssze volt zavarodva a hull�mz� f�ny �s a
sz�l hi�nya �ltal fel�ll�tott rejt�lyt�l. A
ghoulok k�z�l t�bben egy nagy f�m ajt�t p�f�ltek. A korl�tot m�r let�pt�k r�la, de
az ajt� nem ny�lt ki.
Miel�tt Marcus kigondolhatott volna valami v�laszt Bolonnak egy furcsa s�t�t
�rny�k vet�lt kettej�k k�z�. Egy-k�t
m�sodperccel k�s�bb az �rny�k �tv�ltozott egy emberr�, egy fekete haj�, s�t�t
egyenruh�t visel� sz�pen lebarnult v�mp�rr�.
Marcus felismerte Moncada l�gi�sainak embl�m�j�t a f�rfi mell�nyzsebe f�l�tti �
h�mz�sen.
- Ezt hogy csin�ltad? - k�rdezte Marcus,. aki nem volt hozz�szokva a semmib�l
alakot �lt� emberek l�tv�ny�hoz.
- Valejo parancsnok - mondta Bolon, aki ebben a pillanatban �gyet sem vetett
Marcusra. �s neki ez nagyon is megfelelt.
A kisebb �s s�t�tebb f�rfi f�radtnak t�nt. Az �rny�kok, amelyekb�l el�l�pett,
l�that�an csak vonakodva engedt�k el, �s
m�ly tavakat alkottak arc�nak jelent�sebb m�lyed�seiben.
- Nem tudunk �tjutni az ajt�n - mondta Valejo zavartan. - M�g soha nem
tal�lkoztam ehhez hasonl�val. Valamif�le pecs�t
lehet, amit nem tudok megmagyar�zni.
Bolon komoran b�lintott. Marcus nem eg�szen �rtette, hogy mir�l besz�lnek, de a
pecs�t eml�t�se arra kir�ndul�sra eml�kez-
tette, amit gyermekkor�ban tett egy m�zeumba. Ott el�g sok r�gi iratot l�tott,
amelyekr�l madzagon l�gtak mindenf�le nagy
viasz korongok. Az egy boldog id�szak volt az �let�ben, de nem tudott rendesen
visszaeml�kezni, mert a ghoulok egyfolyt�ban
d�ngett�k az ajt�t. A ghoulok m�r csak ilyenek voltak. Nem volt benn�k semmi
tapintat.
- Huh - mordult fel Marcus �s f�lrel�kte e ghoulokat. Minden erej�t bevetette
�s nekifesz�lt az ajt�nak, de az meg sem
mozdult.

- Ez azt�n j�l beragadt.

�gy h�t h�rom l�p�st h�tral�pett �s nekiugrott az ajt�nak. Az ugr�sba massz�v
l�bainak �s jelent�s s�ly�nak minden erej�t
beleadta.
A beszakad� ajt� teljesen elg�rb�lt �s szinte r�simult Marcus fej�re �s
v�llaira. A lend�let miatt �tbillent az ajt�n �s a f�ldre
zuhant. Ami r� v�rt, teljesen felk�sz�letlen�l �rte.
 Kedd, 1999. j�nius 22. �jjel 1: 36 Sz�pm�v�szeti M�zeum, negyedik emelet
Atlanta, Georgia
J�lius h�t�t az ajt�nak vetette �s nem t�r�d�tt a d�r�mb�l�ssel. Pokolba a
ghoulokkal. Egyszer�en nem volt k�pes felfogni a szeme el�
t�rul� l�tv�nyt. N�h�ny m�sodpercenk�nt felvillant az, amit val�j�ban l�tnia
kellett volna: fel �s lefel� vezet� f�m l�pcs�ket. De az alatt a
n�h�ny perc alatt, am�g h�t�t az ajt�nak vetve �llt, legink�bb egy meredek, f�k
k�z�tt fut� hegyi �sv�nyt l�tott, ami hat�rozottan nem illett
az Atlanta k�zep�n l�v� m�zeumba. M�g az �jszakai erd� zajai �s illatai is a
hely�k�n voltak. Benison pedig f�l�ton �llt az �sv�nyen - l�pcs�n, a
pokolba is - lefel�.
- K�vessen, ark�n! - s�rgette a herceg.
Smaragdsz�n szemei lelkesed�st sug�roztak �s az �ltala eddig viselt �lt�ny
helyett most Konf�der�ci�s egyenruh�t viselt.
- �sszegy�jtj�k a sz�zadot. Shermann soha nem veszi el t�l�nk
Kennesawt.
A hangj�b�l kicsend�l� meggy�z�d�s ugyan olyan zavarba ejt� volt J�lius sz�m�ra,
mint a szavak, amiket kiejtett. L�tsz�lag
a herceg t�ltette mag�t feles�g�nek a hal�l�n, de az is lehet, hogy csak sokkal
m�lyebbre s�llyedt az �r�letbe. Ez azonban sok
mindent nem magyar�zott meg: a hegyi �sv�nyt, a f�kat �s azt, hogy most mi�rt
voltak az erd�ben, amikor egy �p�letben, de
legal�bbis egy v�rosban kellene lenni�k.
A d�r�mb�l�s a h�ta m�g�tti ajt�n megnyugtatta J�liust. Abban legal�bb biztos
volt,.hogy az ajt� m�sik oldal�t a Sabbat
harci ghouljai d�ngetik - nem mintha ezzel a helyzettel el�gedett lett volna, de
ennek legal�bb volt �rtelme. Az ajt� nem
tarthatott volna ki ilyen sok�ig. M�g �gy is, hogy J�lius tartotta, a Sabbat m�r
r�gen �t kellett volna, hogy t�rje. Ugy t�nt, hogy az
�r�let, amely ezen a helyen lakott, elhat�rozta, hogy z�rva tartja a bej�ratot.
J�lius akkor sem nyugodott meg, amikor a
j�zans�g �jra �tvette a hatalmat, �s a bej�rat v�g�l megadta mag�t. Az ajt� r�d�lt
J�liusra �s ell�kte az ark�nt, aki majdnem
legurult az �sv�nyen, vagy l�pcs�k�n. De tapasztalt harcos volt, �gy siker�lt
megtartani a kardj�t, s�t, m�g a komoly zuhan�st is
siker�lt elker�lnie,

A l�ny, aki bet�rte az ajt�t �s bet�ntorgott l�pcs�h�zba, vagy erd�be, t�l er�s
volt ahhoz, hogy egy egyszer� ghoul legyen. A
ghoulokhoz hasonl�an, � is hatalmas m�ret� volt, k�t l�bon j�r� puszt�t�s, de els�
r�n�z�sre a talpra k�sz�l�d� alak sokkal
higgadtabbnak, kev�sb� t�bolyodottnak t�nt.
Az �ket k�r�lvev� t�j l�that�an meglepte az �ri�st, mert nyilv�nval�
csod�lkoz�ssal a szem�ben meredt a f�kra, a hegyekre �s
a fej�k f�l�tt t�nd�kl� tiszta �jszakai �gboltra. J�lius kihaszn�lta ezt a
megtorpan�st �s lecsapott a kardj�val. A behem�t bels�
szervei g�z�l�gve omlottak a f�ldre. A l�ny t�rdre rogyott, de hogy a tov�bbiakban
mi t�rt�nt vele, azt J�lius m�r nem l�tta,
mert megfordult �s Benison herceg ut�n rohant az �sv�nyen. Ez az �j,
megmagyar�zhatatlan val�s�g - j�tt'r� J�lius - ez a
v�ltakoz� hegys�g �s l�pcs�h�z, mentes volt a Lasombr�k �rny�kait�l. Az�ta nem
l�tta az �rny�kokat, hogy az ajt�t becsapta maga
m�g�tt. Erre az �jabb rejt�lyre sem tal�lt magyar�zatot. Egy egyszer� ajt� nem
tarthatta vissza azt a tintaszer� s�t�ts�get. Arra
pedig egy fikarcnyi es�ly sem volt, hogy a Lasombr�k nem akarj�k tov�bb k�vetni �t
�s a herceget. Nem, itt valami m�s er�
dolgozott.
J�lius teljes erej�b�l rohant lefel� az �sv�nyen �s egy kanyar m�g�tt szinte
belerohant a hercegbe. A Malk�v szemeiben m�g mindig
ott bujk�lt az a nyugtalan�t� vid�ms�g �s l�that�an v�rakozott valamire.
- Most elkaptuk �ket, ark�nom! K�vessen!
Benison a meredek hegyoldal fel� fordult. J�lius a hegy oldal�nak k�zep�n
�szrevett egy f�m ajt�t. Az ajt� egy fa keretbe
volt �gyazva �s egy rozsd�s lakattal lez�rt megviselt l�nc z�rta le. Benison
kiszak�totta �s f�lredobta az eg�sz szerkezetet, majd
megragadta J�lius karj�t �s bevonszolta a hegyoldalr�l egy erdei tiszt�sra. J�lius
k�rbeforgatta a fej�t. A hegy elt�nt. Ha egy
barlangba jutnak, azt m�g meg�rtette volna, mert az legal�bb egybev�gna a k�r�l�tte
d�l� �r�lettel. De hogy egyik pillanatr�l a
m�sikra �tl�pjen egy meredek hegyi �sv�nyr�l egy t�k�letesen s�k erdei tiszt�sra az
m�r... felfoghatatlan volt.
- Az istenekre, mi ez? - fakadt ki J�lius.
- Nem l�tja, J�lius ark�n? - v�laszok Benison szinte j�t�kosan. - Ezek itt a
georgiai 37-esek, egy ezred Hood fiai k�z�l.

J�lius legnagyobb meglepet�s�re a herceg szavai t�k�letesen megfeleltek a

val�s�gnak. A tiszt�son egyik v�g�t�l a m�sikig
ny�jt�zott a kopott ruh�kba �lt�z�tt F�der�ci�s katon�k kett�'s csatasora. Tal�n
vagy k�tsz�z ember, kez�kben t�zel�sre k�sz
karab�llyal. Az els� sor t�rden �llt, �gy a m�sodik sorban �ll�k is l�hettek.
- Erre, ark�n! - mondta Benison, �s m�g mindig a karj�n�l fogva vezette
J�liust. - Biztons�gosabb megfigyel�helyet kell
tal�lnunk.
- Ez nem lehet - mormolta J�lius �s engedte, hogy a herceg maga ut�n vonszolja.
- Nemsok�ra Shermannnak is ez lesz a v�lem�nye, ha Isten is �gy akarja. Soha
nem foglalja el Kennesaw hegy�t - ism�telte
�nmag�t a herceg.
- De a hegy elt�nt... - kezdte J�lius, de nem tudott �rtelmesen �rvelni, hiszen
a hegynek m�r a kezdet kezdet�n sem lett volna
szabad ott lennie.
�gy t�nt, hogy a tiszt�s rejtett sz�ps�ge a lassan el�re�vakod� Sabbat ghoulokat
is j�csk�n �sszezavarta. A kor�bbi
k�ny�rtelen el�ret�r�s helyett most zavarodottan �lldog�ltak, ahogy megpr�b�lt�k
felfogni az �j k�rnyezetet. A k�rnyezet
legvesz�lyesebb r�sze, a F�der�ci�s sereg, pedig t�zet nyitott. A t�bb sz�z fegyver
egyidej� b�mb�l�se f�ls�ket�t� volt. A Mini�
�lomgoly�k belet�ptek a ghoulokba, v�gtagokat szak�tottak le �s csontokat z�ztak
�ssze. J�lius nem hitt a szemeinek. Miel�tt
ism�t belekezdett volna az el�tte zajl� csata lehetetlens�g�nek a bizonygat�s�ba,
egy �jabb b�mb�l�s csapott le a f�leire. A tiszt�s
t�ls� v�g�n a f�m l�pcs�sor valahogy ism�t alakot �lt�tt. A l�pcs�kr�l pedig
kavarg� fekete �radat �nt�tte el a tiszt�st. Az �r�lt t�j
t�bb� m�r nem tartotta vissza a Lasombr�kat.
A rohan� �rny�k �tcsapott a megcsonk�tott ghoulokon �s a csatasor fel� tartott.
A georgiai 37-esek karab�lyainak m�sodik
sorozata hat�stalannak bizonyult az �rny�kok ellen �s az �radat lecsapott a
v�dtelen katon�kra. Els�p�rte �ket �s elnyelte hal�l-
sikolyaikat. Ezut�n rettenetesen magasra fel�gaskodott �s r�zuhant Benisonra.

A herceg elt�nt a s�t�t �rhull�m alatt �s ezzel egy id�ben a t�j hull�mzani
kezdett, mintha a k�pe d�lid�ben felsz�ll�
h�hull�mokon kereszt�l jutna el a szeml�l�h�z- Csakhogy most maga a t�j volt az,
ami �sszegy�r�d�tt �s �rv�nyleni kezdett a
saj�t sz�nekb�l �s form�kb�l �ll� sz�k��rj�ban. Ez a tiszta er�b�l �ll� hull�m,
Benison �r�let�nek megtestes�lt hordal�ka
lecsapott a s�t�ts�gre. Az �rny�kok megt�rtek �s ezernyi fekete viperak�nt inaltak
el a sz�lr�zsa minden ir�ny�ba.
A hull�m azonban m�g nem haszn�lta el minden erej�t. Saj�t maga ellen fordult �s
d�h�ng� �rv�nyt keltett Benison mozdu-
latlan teste k�r�l. Az �rv�ny mindent mag�ba szippantott - a f�kat, a k�veket, az
eget. Minden elrep�lt J�lius feje mellett. �s az
eg�sznek a k�z�ppontja Benison herceg volt. Az �rv�ny egyre kisebb �s kisebb lett,
erej�t egyre kisebb ter�letre koncentr�lta.
V�g�l megv�ltozott a mozg�s�nak ir�nya. Az �rv�ny egy elhalad� vonat robaj�val
�sszeomlott, belezuhant a f�ld m�ly�be
�s elt�nt. Egyed�l egy s�t�t lyuk maradt. A hegyoldal, a tiszt�s, a katon�k,
Benison - mind elt�ntek.
J�lius d�bbenten �llt a l�tv�ny hat�sa alatt. A herceg �r�lete befurakodott a
val�s vil�gba �s elpuszt�totta a Sabbat
ghoulokat. De v�g�l elragadta mag�t Benisont is. J�lius egy ideig csak b�mult
lefel� a lyukba. Csak lassan ismerte fel, hogy mi is az
val�j�ban: egy t�tong� liftakna. O pedig �ppen a sz�l�n �llt.
Lassan, a perspekt�va hirtelen �s gyakori v�ltoz�sait�l m�g mindig k�bultan
megfordult. A t�rt�nteket csak a Malk�v
�r�let�nek kisug�rz�sak�nt tudta �rt�kelni. J�lius csak t�l lassan tudtfi
�rtelmezni a val�s�got: a nyolc l�b magas �ri�st, aki a
gyomr�ra szor�tott k�zzel tartotta a has�ban a bels�s�geit. L�tszott, hogy kem�nyen
pr�b�l �sszpontos�tani. Az a keze, amelyik nem
a gyomr�t szor�totta, hatalmas, h�sos �k�lbe volt szor�tva �s nyomban belecsapott
J�lius arc�ba.
Az �t�s �sszet�rte az �lkapcs�t, a leveg�be emelte �s letasz�totta a liftakn�ba.
Az ark�n harminc-, vagy negyvenl�bnyit zuhant.
Sokkal magasabbr�l is esett m�r le minden komolyabb s�r�l�s n�lk�l, de most
kem�nyen hozz�csap�dott az �reg felvon� nyitott
ajtaj�hoz. A v�ll�ra �rkezett �s a csont r�gt�n szil�nkokra t�rt.

Csontszil�nkok �tv�gt�k a b�rt �s az izmot. J�lius azonban nem sok�ig

agg�dhatott a s�r�l�sei miatt. A halv�ny f�ny, amely
lesz�r�d�tt az akn�ba hirtelen eltompult. Az ark�n el�sz�r a Lasombra �rny�kra
gyanakodott, de helyette a behem�t ugrott a
h�t�ra �s �sszet�rte a gerinc�t. Minden els�t�t�lt.

Kedd, 1999. j�nius 22. �jjel 1:51 Sz�pm�v�szeti M�zeum, negyedik emelet Atlanta,
Georgia
A t�zolt� hab kezdett �sszeesni �s a bel�le keletkez� t�cs�k tetej�n v�rfoltok
terjengtek,- mint olaj a v�zen. Bolon viszonylag
s�rtetlen�l �llt a m�sz�rl�s k�zep�n. Ugyanezt nem mondhatta el harci ghouljair�l:
a t�mad�s kezdet�n �tven ilyen l�ny f�l�tt
rendelkezett. Mostanra egy sem maradt.
Egyetlen �tkozott darab sem! Min�l t�bbet gondolt r�,-ann�l kev�sb� tudta
elhinni.
Nem mintha nem lehetne p�tolni �ket. Egy, legfeljebb k�t h�t alatt Vykos �s a
Szab� ennek a mennyis�gnek ak�r a k�tszeres�t
is el� tudj�k �ll�tani, de Bolon soha nem hitte volna, hogy elvesz�theti
z�szl�alj�nak t�bb mint a fel�t.
M�g abban sem volt biztos, hogy mi is t�rt�nhetett az utols� tucattal. Valejo �s
m�g kilenc l�gi�s �jra felvett�k fizikai alakju-
kat, de �k sem voltak valami j� �llapotban. Mindannyian viharvertek voltak �s
t�bben v�rt h�nytak. B�rmi t�rt�nt is, az hatott
az �rny�kform�ban l�v� l�gi�sokra is, akik nem tudtak besz�molni arr�l, hogy hogyan
vesztettek el h�rmat t�rsaik k�z�l.
Annak ellen�re, hogy Atlanta hercege elt�nt, -. nyugtatta mag�t Bolon -, a
malkavit�k hatalm�t megd�nt�tt�k �s a brujah
ark�nt elfogt�k. H�la Marcusnak, a termetes Tzimisce bajt�rsnak, aki igencsak
v�ratlanul bukkant fel a gal�ri�ban. A t�rt�net,
amit el�adott tele volt f�kkal, katon�kkal �s ciklonokkal, de zavart elm�j�nek
hagym�zas sz�lem�nyei ellen�re legy�zte a brujah
ark�nt - ami m�r �nmag�ban is elismer�sre m�lt� tett volt -, �s az �sszez�zott
testet felcipelte a liftakn�b�l.
- �s hol van a herceg teteme? - tette fel Bolon k�r�lbel�l �t�dsz�r ugyanazt a
k�rd�st.
- Elt�nt - vakarta meg Marcus a fej�t.
- Elvitte a ciklon - ism�telte meg Bolon a v�laszt, amit eddig is kapott, �s
amir�l biztos volt, hogy �jra hallani fogja.
- Mh-hm - b�logatott Marcus lelkesen, amikor l�tta, hogy valaki elhiszi v�gre a
t�rt�net�t.

- Egyed�l csak �t tal�ltam - mutatott az el�tt�k hever� megcsavarodott testre,

amely az� a brujah� volt, aki felnyitotta a
has�t.
Marcusnak nyilv�nval�an m�g mindig nagy f�jdalmai voltak, de a hasfal�n, ejtett
seb m�r begy�gyult annyira, hogy a
hely�k�n tartsa a bels� szerveket.
- �rtem - mondta Bolon.
Nem l�tta �rtelm�t, hogy tov�bb folytassa Marcus kik�rdez�s�t. Ez a nagy barom
�rt�kes szolg�latot tett az im�nt, �s ha
valaki most t�bbet v�rna el t�le, akkor az illet� nem venn� figyelembe
felhaszn�lhat�s�g�nak korl�tait.
- Marcus - t�rt r� Bolon a k�vetkez� feladatra. - Ugye ismered Gregorio
parancsnokot?
Marcus �sszevonta a szem�ld�k�t, de egy pillanat m�lva b�lintott.
- Az a h�feh�r fick�?
- A h�feh�r fick�, igen - Bolon m�g soha nem hallotta, hogy valaki �gy �rta
volna le az alb�n�t, de nyilv�nval� volt, hogy
Marcus mire gondol. - Menj �s keresd meg. Mondd meg neki, hogy az�rt k�ldtelek,
hogy csatlakozz a csapat�hoz. Biztos
vagyok benne, hogy sokmindenre fel tudja majd haszn�lni a te saj�tos k�pess�geidet.
Marcus h�tat ford�tott, de a neki sz�nt b�k nagyj�t az�rt felfogta.
- Magammal viszem Delon�t is - mondta mik�zben
kereszt�lcs�rtetett a gal�ri�n.
Bolonnak m�g k�t dolgot kellett azonnal elint�znie.
- Valejo parancsnok,
A kimer�lt spanyol egy nagyobb szobordarabon pihent az �letben maradt
l�gi�sokkal egy�tt, de Bolon h�v�s�ra
felemelkedett �lt�b�l.
- K�pesek az emberei elrendezni a t�zet, melynek itt kell kit�rnie? - k�rdezte
Bolon. Egy�ltal�n nem lepte meg Valejo
igenl� v�lasza. A fiatal parancsnok nagyon r�termettnek bizonyult, ahhoz k�pest,
hogy Lasombra.
V�g�l Bolon let�rdelt az �sszez�zott test mell�, amelyet Marcus k�teless�gtud�an
h�trahagyott.
- Nos, J�lius, brujah ark�n, most m�r csak te maradt�l.

Vykosnak tudom�sa volt arr�l, hogy ez a Kamarilla m�lt�s�g, m�r ha a brujaht �gy
lehetett nevezni, jelen lesz a m�zeumban
�s Bolon abban rem�nykedett, hogy pontosan ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt fog tal�lkozni
vele.
 Az ark�n teste t�k�letesen �ssze volt t�rve ?? n�h�ny helyen ki volt lap�tva,
m�shol pedig lehetetlen sz�gekbe csavarodott.
Bolon csup�n fel�letes vizsg�lat ut�n is legal�bb �t dudort vett �szre J�lius
gerinc�ben. A Brujah eltorzult �s dagad �lkapcsa
teljesen oldalra fordulva l�gott. Szemei csukva voltak. Lehet hogy el�jult -
szerencs�s fatty� - de m�g nem halt V�gs�' Hal�lt.
B�rmennyire is s�lyosak voltak a s�r�l�sei, a v�r ezeket k�pes lett volna
meggy�gy�tani. Bolon elk�pzelni sem tudta, hogy menni
v�rre lenne sz�ks�g a gy�gyul�shoz. Ha az ark�nt nem-vetik al� komoly m�t�ti
beavatkoz�soknak, amelyek helyre teszik az
elt�r�tt csontokat, akkor a gy�gyul�s legal�bb annyi bajt okozna, mint maguk a
s�r�l�sek. A csontok m�t�t n�lk�l furcsa
sz�gekben forrn�nak �ssze. J�lius meggy�gyulna, a teste �jra eg�sz lenne, de m�r
nem lenne k�pes megfelel�en m�k�dni. A
hatalmas harcos, akinek tetteir�l m�r sz�zadok �ta legend�k keringenek, az
�r�kk�val�s�gig eltorzult nyomor�kk�nt �lhetne
tov�bb.
Ez a gondolat nagyon cs�b�t�an hatott Bolonra. Mekkora kiel�g�l�s lenne l�tni a
valaha hatalmas ark�nt, amint seg�ts�g�rt
k�ny�r�g az�rt, hogy fel�llhasson, vagy fel�lhessen, vagy bek�thesse a cip�j�t.
Esetleg elk�ldhetn� a Brujaht Moncad�nak. De lehet, hogy nagyobb hasznot
hajtana, ha egy Tzimisce j�akar�j�nak
aj�nd�kozn�, aki igencsak meg�r�lne a lehet�s�gnek, hogy egy J�lius kvalit�s�
alanyon k�s�rletezhet. Volt azonban egy olyan
lehet�s�g, amely sokkal cs�b�t�bb volt, mint b�rmely az el�z�ek k�z�l.
Ritk�n ny�lt csak lehet�s�g arra, hogy hozz�juthasson egy �reg v�r�hez. Egy n�la
sokkal �regebb v�mp�r v�r�hez. A korral
pedig hatalom j�r. �s h�rhedts�g. Egy jelent�s Kamarilla ark�n kiszipolyoz�s�nak
h�re fut�t�zk�nt terjed. Ett�l az �jszak�t�l kezdve,
bar�tai �s ellens�gei is �gy ismern�k Bolont, mint a v�mp�rt, aki elpuszt�totta
J�liust, a Brujah kl�n ark�nj�t.

Ezek ut�n m�r k�nny� volt d�nteni. Bolon felemelte a magatehetetlen testet a
f�ldr�l.
- M�r csak azt k�v�nom, hogy b�rcsak �bren lenn�l - mondta J�liusnak, �s
agyarait a hideg h�sba m�lyesztette. Nagyokat
kortyolt, am�g csak meg nem szerezte az �letet ad� vitae utols� cseppj�t is.

Kedd, 1999. j�nius 22. �jjel 2: 03 Sz�pm�v�szeti M�zeum, negyedik emelet

Atlanta, Georgia
Vykos egyed�l �llt annak a m�sz�rsz�knek a k�zep�n, amely nem is olyan r�gen m�g
a M�zeum volt. K�r�l�tte mindenfel�
az �sszez�zott szobrok darabjai �s �vegszil�nkok �ztak a bels�" szervekb�l, v�rb�l
�s t�zolt� habb�l �ll� t�cs�kban.
Nagyon otthonosan �rezte mag�t.
El�gedett s�haj szakadt fel bel�le, amikor v�g�l teljesen �tj�rta a puszt�t�s
m�rete. Leny�g�z�. A teljes negyedik emelet
romokban hevert. A bonyolult labirintus falait alkot� �vegt�bl�kat m�dszeresen
�sszez�zt�k. A bels� falakb�l csak romok
maradtak. A monument�lis bej�rati ajt�kat felbontott�k �s megtapost�k, de a
g�r�gt�z nyomai is er�sen megl�tszottak rajtuk.
Tekintete rezzen�stelen�l p�szt�zta v�gig az �resen kong� hatalmas termet. K�t
elhagyatott szobron �s mag�n Vykoson k�v�l
semmi nem maradt �llva, ami magasabb volt egy ember t�rd�n�l. A fel�letes szeml�l�
sz�m�ra maga Vykos is egy elfeledett
szobornak t�nhetett, mely es�lytelens�ge dac�ra valahogy elker�lte, hogy t�rsai
sors�ra jusson.
 Ezen az est�n Vykos nagyon is hasonl�tott egy m�t�rgyra. Tart�sa szoborszer�
volt, arc�t, amely h�v�s volt, mint a m�rv�ny,
k�ny�r�let �s sz�nalom n�lk�lire faragt�k. Vykos elmosolyodott a gondolatra �s
tov�bb fokozta a hat�st: arcvon�sai a pattog� j�g
harigj�t hallatva nyugtalan�t� v�ltoz�sba kezdtek. Az eredm�nyt a l�b�n�l hever�
egyik t�r�tt t�k�rdarabban ellen�rizte,
miut�n elk�sz�lt. Kiv�l�. Sark�val olyan mozdulatot tett, mintha egy cigaretta
csikket taposna el �s �sszet�rte a t�k�rdarabot.
Ezut�n hat�rozottan a liftakna fel� indult.
A harcnak gyakorlatilag v�ge volt. A v�rosban sz�tsz�rtan megmaradt ellen�ll�si
g�cokat ezekben a pillanatokban sz�molt�k
fel. M�r kiv�lasztott n�h�nyat azok k�z�l a harcosok k�z�l, akik v�lem�nye szerint
kit�ntett�k magukat a ma esti csat�ban �s
megb�zta �ket, hogy szedj�k �ssze a foglyokat �s hozz�k el�be, hogy kihallgathassa
�ket.

Az �n d�gev� varjaim - gondolta mag�ban. A dolgok val�ban j�l siker�ltek.

A hatalmas, bet�rt ablakokon kereszt�l Vykos l�tta azt a t�bb tucatnyi t�zet,
amelyeket a M�zeum k�r�l fel�ll�tott,
kilyukasztott olajos hord�kban gy�jtottak. A t�zt�ncosok rikoltoz�sa, gy�zelmi
ord�t�saik �s kih�v� ki�ltoz�suk eljutott a f�l�be
�s j� �rz�ssel t�lt�tte el. Ezek a zajok biztos jelei voltak annak, hogy Atlanta
v�ros�nak ir�ny�t�sa a Sabbat szeret� kez�be
ker�lt.
Nem sok�ig elm�lkedhetett a ma esti gy�zelem f�l�tt. A t�t m�g mindig nagyon
magas volt. Megragadta egy arra halad�
l�gi�s gall�rj�t.
- Azonnal h�vja ide Valejot, Bolont �s Caldwellt.
A katona mereven szalut�lt �s siet�sen sarkon fordult, hogy teljes�tse a
parancsot.
- Katona - �ll�totta meg Vykos. - Felejtse el Caldwellt. Keresse meg azt a
meny�tk�p� inas�t, tudja, melyikr�l besz�lek. �s
igyekezzen. Nem pazarolhatjuk arra az id�t, hogy az eg�sz est�t besz�lget�ssel
t�lts�k. Mozg�s.
Vykos h�tat ford�tott a katon�nak miel�tt az m�sodszor is szalut�lhatott volna.
- Ez a hely t�ls�gosan is cse�ides - elm�lkedett hangosan. - Hol vannak a harci
ghouljaim? Biztosan maradt itt valami, amit
m�g �ssze lehetne t�rni.
Gondolatait elfojtott zokog�s semmi m�ssal �ssze nem t�veszthet� hangja zavarta
meg. �szt�n�sen a zaj fel� mozdult, �m
tett�t nem csak a szimp�tia vez�relte.
- F�nyt! - parancsolta, mik�zben utat keresett a szem�t k�z�tt.
�jszakai l�t�sa �rthet� okokb�l nagyon �les volt, de most nagym�rt�kben zavart�k
a f�jdalom �s a szenved�s ut�k�pei, melyek
szellemekk�nt l�gtak a leveg�ben. N�h�ny helyen ezek a k�pek olyan szorosan
tapadtak egym�shoz, hogy a kialakul� halv�ny
dereng�sben a saj�t l�b�t sem l�tta t�k�letesen.
A k�zelben valaki sz�fogad�an megragadott egy heveny�szett f�kly�t, amely
val�j�ban jobban hasonl�tott egy karos
gyertyatart�ra. A lev�gott k�z n�gy megmaradt ujj�nak mindegyik�n egy b�d�s,
fekete, olajos f�st�t ereget� l�ngocska pisl�kolt.

A l�ngot egy hat�rozott ifj� hadnagy tartotta maga el�tt.

- Elk�s�rhetem, h�lgyem.7
- Ha azt tervezi, hogy k�r�l�ttem tipeg azzal a dologgal, akkor nem. Gyan�tom,
hogy a t�zmegel�z� rendszer teljes haragj�t
�nre fogja z�d�tani n�h�ny pillanaton bel�l. Ink�bb keressen nekem egy zsebl�mp�t.
Lel�phet.
Vykos tov�bb haladt, mik�zben a katona sietve kioltotta a l�ngokat. A zokog�s
forr�s�t azonnal felfedezte, amint elhaladt a
lezuhant bej�rat mellett.
A Pr�gai Kis Szab� egy kupac sz�tt�pett �s �sszezsugorodott tetem mellett
t�rdelt. A karjaiban egy sz�nalmas teremtm�ny
maradv�nyait tartotta. A sz�rnysz�l�tt legal�bb h�romszor akkora volt, mint � maga.
A Kis Szab� er�sen �sszeszor�totta a szemeit
�s csendesen zokogva lassan hint�zott el�re-h�tra.
- Sosem tal�lj�k meg a darabokat... Sosem tal�lj�k meg a darabokat... Sosem
tal�lj�k meg...
Vykos visszavonult, miel�tt �szrevett�k volna. Nem sz�nd�kozott megzavarni az
�reget a gy�sz�ban, ez�rt csendesen
visszament a gal�ri�ba.
A pokolba is, �sszess�g�ben m�gis csak t�l nagyok voltak a vesztes�gek. �s
sereg�nek t�l nagy r�sz�re nem sz�m�that most.
Hova t�ntek a megmaradt harci ghoulok?
- Bolon! - ki�lt�sa oda-vissza ver�d�tt a M�zeum kizsigerelt fels� emelet�n.
M�gis Valejo jelent meg el�tte. A spanyol Vykos �rny�k�b�l emelkedett ki, aki
egy gyors v�dekez� l�p�st tett h�trafel�, de az
anyagg� v�ltoz� alak term�szetesen k�vette �t. Igaz�n zavarba ejt� �rz�s volt.
- Jelent�st! - vakkantotta, hogy kiss� leplezze k�nyelmetlen �rz�s�t. - Mi
t�rt�nik itt, parancsnok? Azt akarom, hogy Bolon
azonnal jelenjen meg el�ttem, vagy t�zz�k ki a fej�t egy d�rd�ra. Tudni akarom,
hogy hova a pokolba t�nt az �sszes harci ghoulom.
Hozz�k el�m a malk�v herceget, �s a brujah ark�nt, l�ncra verve, vagy darabokban.
�s nem akarok tov�bb v�rni. �rthet�?
Valejo t�relmesen viselte a vihart. Arc�ra ki�lt a kimer�lts�g �s az eg�sz alak
imbolyogni l�tszott, mintha csak egy er�sebb
sz�ll�k�s darabokra szaggathatn�. Vykos nem tudta volna megmondani, hogy mi tartja
m�g mindig talpon.
�gy t�nt, mintha Valejo valami�rt ker�ln� a tekintet�t.
- �rn�m - nyugt�zta Valejo a parancsokat. - Azt hiszem Bolon parancsnok
�ppen... �sszehangolja a tev�kenys�geket. A
szolg�lati lift mellett. K�rem, k�vessen.
Vykos m�r �ppen oda akarta vetni, hogy nagyon is j�l tudja, merre van a
szolg�lati lift, de m�g id�ben visszafogta mag�t. Valejo
m�r a kimer�l�s hat�r�n volt. Ezzel nagyon is tiszt�ban vott. �s m�g sok mindenre
fel akarta �t haszn�lni ezen az �jszak�n.
Bolon b�szk�n �s hat�rozottan par�d�zott Vykos fel�. L�tszott rajta, mennyire
el�gedett. Egyik mancs�ban a brujah ark�n
�sszet�rt test�t vonszolta. A tetem l�bai a f�ldet s�rolt�k. Az esetlen teher m�g
csak le sem lass�totta a hatalmas termet�
Tzimisce parancsnokot.
- Lady Vykos - ereszkedett f�lt�rdre Bolon, �s a k�s�rteties tr�fe�t a l�bai
el� helyezte.
- Hol van Benison, parancsnok? �s hol vannak a csapatai?
Bolon k�nyelmetlen�l mozgol�dott, de nem n�zett fel. Hirtelen f�jdalmasan tudat�ra
�bredt, hogy k�ls� csontp�nc�lj�nak illeszt�-
sei k�z�tt a nyakszirtje v�dtelen�l felt�rult.
- H�lgyem, az �n f�jdalmas k�teless�gem tudatni �nnel, hogy a z�szl�alj
marad�k�t elvesztett�k, amikor elpuszt�tottuk a
malkavit�t.
- A teljes z�szl�alj? Elveszett? A pokolba, parancsnok, nekem sz�ks�gem van
azokra a csapatokra.
Bolon megfesz�lt �s arra v�rt, hogy megkapja a kegyelemd�f�st. De az csak nem
j�tt. Lassan felemelte a fej�t �s Vykos szem�be
n�zett. Hatalmas �nuralommal nyomta el a rettenetes l�tv�ny �ltal kiv�ltott els�
reakci�j�t.
 - �jra�p�tj�k a z�szl�aljat, �rn�m. Magam fogok ut�na n�zni mindennek. Egy
h�napon bel�l ism�t teljes lesz a harci kapaci-
t�sunk.
- Nincs egy h�napja - v�laszolta Vykos hidegen.
- De a v�ros a mi�nk, �rn�m. Term�szetesen lesznek m�g
Anarchok, akiket le kell vad�szni, vagy �t kell �ll�tani. K�ts�gtelen�l van n�h�ny
menek�l� boszork�nymester is, aki valahogy
�tv�szelte a rendh�zukat elpuszt�t� t�zv�szt. De ezt a munk�t ink�bb a teljes v�r�
k�init�k tal�l�konys�g�ra kell b�zni.
' Igen, �gy van, ahogy a parancsnok mondja - v�gott k�zbe Valejo parancsnokt�rsa
v�delm�ben. - A harci ghoulokra sz�ks�g
lesz a v�ros v�delm�ben, de biztosan nem v�rhat� ellent�mad�s ilyen hamar, Vykos
tan�csos. A Kamarill�t teljesen meglept�k.
Id�be telik, am�g megszervezik az ellen�ll�st. �s m�g akkor is...
- De m�g akkor sem - vette fel Bolon a besz�lget�s fonal�t - rendelkeznek majd
megfelel� kiindul� ponttal, ahol
�sszevonhatj�k er�iket a t�mad�shoz. Charleston? Vagy esetleg Greenville?
Memphis?...
. - Savannah! - csapott �kl�vel a tenyer�be Valejo �s Vykos fel� fordult. -
�rn�m, majd ott fognak...
- Err�l m�r gondoskodtunk, parancsnok. R�vid id�vel ezel�tt er�s�tett�k meg a
h�rt, hogy csapataink az �jszaka folyam�n
ellen�rz�s�k al� vont�k a kik�t�t. Pontosan a terv�nk szerint - tette hozz�
jelent�s�gteljesen.
Ez a bejelent�s nyilv�nval�an meglepte mind a k�t parancsnokot.
- J�jjenek, uraim. Mondtam m�r �n�knek, hogy ez a kis �sszet�z�s nem csak egy
egyszer� V�r Ostrom �s nem is egy egyest�s
roham. Ez h�bor�, uraim. �dv�zl�m �n�ket a T�zt�ncban.
Vykos otthagyta �ket a d�bbent csendben.
- Bolon parancsnok,- - fordult vissza h�rom l�p�s ut�n. - Egy hete van arra,
hogy �jj��p�tse a sereg�t. �rtette? Egy h�t. Fontos
elfoglalts�ga lesz, �s nem t�rhetem, hogy lek�ssen r�la. Ne okozzon csal�d�st.
- Valejo parancsnok, �n j�jj�n velem.
- Igenis, �rn�m - fordult sarkon Valejo �s rend�thetetlen �rny�kk�nt szeg�d�tt
Vykos nyom�ba.

Kedd, 1999. j�nius 22. �jjel 3: 15 . Sz�pm�v�szeti M�zeum, parkol� Atlanta,

Georgia
Vylcos felsorakoztatta a foglyokat maga el�tt, �s kez�t a sz�j�ra szor�totta
elragadtat�s�ban. A rabokat takaros sorokba
�ll�tott�k. A sorokat a parkol� helyeket kijel�l� feh�r vonalakhoz igaz�tott�k,
mivel ezek voltak a legk�zenfekv�bb
seg�deszk�z�k. Az itt �sszegy�jt�tt k�init�k legt�bbje t�bb� nem mozdul el a pihen�
hely�r�l.
- Oh, n�zzenek csak oda - turb�kolta Vykos. - H�t nem dr�ga?
F�lres�p�rt egy tincset Victoria Ash piszkos arc�b�l. A Torre�dor
arc�t sz�radt v�rb�l �s repedezett hamur�tegb�l �ll�
patina bor�totta. Victoria hossz� pill�i megrezzentek az �rint�sre �s kinyitotta a
szemeit. A szemei el� t�rul� l�tv�nyt mintha
egyenesen a r�m�lmok vil�g�b�l id�zt�k volna meg.
A f�l� hajol� arcot �les sz�gekben hajtogatt�k meg. Az egyik szem legal�bb
h�romszor akkora volt, mint a m�sik �s
magasan a homlok k�zep�n tr�nolt. A m�sik kicsi volt, �s duzzadt, s az �llon kapott
helyet. M�g az orr is zavar� sz�gben
hajlott meg. Az arccal kapcsolatban az volt a leggroteszkebb, hogy t�k�letesen �s
l�legzetel�ll�t�an gy�ny�r� volt. Victoria
szemei k�t �vsz�zada gy�ny�rk�dtek a legnagyobb m�v�szek leggy�ny�r�bb
m�alkot�saiban, �gy r�gt�n felfedezt�k a sz�ps�get az
el� t�rul� l�tv�nyban. Az arc tagadhatatlanul egy Picasso volt. Nem l�tezett
azonban az a Picasso, aki ezt v�szonra festette volna,
m�g kev�sb� olyan valaki, aki megalkotta volna ebben az �l� h�romdimenzi�s
form�ban. Mintha a m�v�sz megtagadta volna,
hogy �letet leheljen l�tom�s�ba, amely megform�zta a kegyetlens�g �s �r�let
maszkj�t.
Victoria biztos volt benne, hogy a l�z �s a v�rvesztes�g j�tszik az �rz�keivel.
Erezte, hogy r�gt�n el�jul. A l�gy szavak mintha
hatalmas t�vols�gb�l �rkeztek volna hozz�.
- Az �n dr�ga kis rongybab�m.
Victoria el�jult �s Vykos elkezdte let�r�lgetni a piszkot az arc�r�l. A
simogat�st akkor sem hagyta abba, amikor m�r minden
foltot elt�vol�tott. Mire v�gzett, Victoria arca �gy ragyogott, mint a legfinomabb
porcel�n. Mintha az eg�sz arc is erre a finom
anyagra v�ltozott volna �t.
Vykos el�gedetten hajolt le �s l�gyan megcs�kolta a t�k�letes arcot. Ajkai
�rint�se nyom�n kis megfeketedett jel maradt a
b�r�n, mintha csak a r�zs kente volna �ssze. K�zelebbr�l megvizsg�lva a jelet,
b�rki l�thatta, hogy az egy saj�t fark�ba harap�
k�gy� �letteli �s let�r�lhetetlen �br�ja.
Vykos t�l�rad� gyeng�ds�ggel hajolt leg�jabb zs�km�nya f�l�.
- Hozz�tok - sz�lt h�tra a v�lla f�l�tt.
Elindult az utc�ra vezet� kij�rat fel�, de hirtelen megtorpant, mintha esz�be
jutott volna egy sokkal cs�b�t�bb lehet�s�g.
- Nem is... - mondta, majd lassan megfordult, egyik ujj�t esi-
b�szesen az ajkaira szor�totta �s arc�n gy�zedelmes kifejez�s jelent
meg. - Vigy�tek a ghoulgy�rba.

Kedd, 1999. j�nius 22. hajnali 5: 12

Buckhead Ritz-Carlton sz�lloda, tizenharmadik emelet
Atlanta, Georgia
Parmenides csak riehezen �bredt fel. Alig tudott kibontakozni a megszokott
�lomb�l. �lm�ban rohant, vagy megpr�b�lt
rohanni. Elmenek�lni. B�rmilyen er�'sen pr�b�lkozott is, nem volt k�pes felemelni
egyik l�b�t sem.
Nagyon d�h�t� �rz�s volt. Nem volt k�pes megmozdulni �s az �ld�z�k m�r nem
voltak messze. A- "m�sik" nemsok�ra ism�t
be�ri. M�g arra sem volt k�pes, hogy arc�t a riaszt� sebess�ggel k�zeled� r�m fel�
ford�tsa. A p�nik szinte robban�sig fesz�lt a
belsej�ben. Ekkor hirtelen meg�rezte a h�t�nak csap�d� s�lyt �s a f�ldre zuhant.
Parmenides hadon�szva zuhant el�re �s
elnyomott egy sikolyt. A s�t�ts�gb�l kezek ny�ltak fel�, elkapt�k �s seg�tettek
neki, hogy visszanyerje az egyens�ly�t. Ism�t
felegyenesedve �llt. Valaki a k�zelben megnyugtat� szavakat suttogott. Megpr�b�lta
arc�t az ismeretlen j�tev� fel� ford�tani, de a
l�bai m�g mindig a f�ldh�z voltak sz�gezve. Ism�t elvesztette az egyens�ly�t �s
majdnem a f�ldre zuhant.
Az �rtelm�ig csak �sszef�gg�stelen szavak jutottak el.
- Nem maradn�l nyugton?
- Semmi okod r�, hogy �gy hadon�ssz �ssze-vissza.
- Nem sz�m�tottam r�, hogy ilyen hamar visszat�rsz.
- De most m�r majdnem v�geztem, nincs �rtelme �jra elk�b�tani t�ged.
- K�nytelen leszel elviselni azt a keveset, ami m�g h�tra van. Ne agg�dj,
mindj�rt v�gz�nk.
- Az �p b�tor fiam.
- �n ifj� romantikusom.
- �n filoz�fusom.
Eltartott n�h�ny m�sodpercig, am�g Parmenides r�j�tt, hogy mind�ssze egyetlen
szem�ly hangj�t hallja. A monol�g �sszerak�sa
enn�l egy kicsivel tov�bb tartott. Miut�n ezzel megvolt m�r nem tartott sok�ig,
hogy r�j�jj�n, mi�rt is okoz akkora neh�zs�get
ezeknek az alapvet� �szlel�si k�pess�geknek a haszn�lata. Az ok

a f�jdalom volt. A k�n. Az �v�lt�, idegt�p�, agy�t szaggat� k�n. Valahol a

k�zelben valaki felsikoltott.
- Ejnye no, ez egy cseppet sem fog f�jni - hallotta ism�t a b�ztat� hangot.
Agy�nak egy t�voli zuga felismerte: Vyk�s volt az,
az �gyfele.
Ism�t az a dobh�rtyaszaggat� sikolt�s.
- Csitt. Abban a ti hegytet�re �p�lt paradicsomotokban biztosan kapt�l legal�bb
egy alapfok� k�pz�st bizonyos ment�lis tech
nik�kban. Nem v�rhat� el senkit�l, hogy min�s�gi munk�t v�gezzen ilyen k�r�lm�nyek
k�z�tt.
�jabb hossz� sikoly.
- Na, most siker�lt teljesen t�nkretenned az orrot. Kezdhetem el�lr�l az
eg�szet. Ha m�g mindig nem maradsz nyugton, akkor
biztosan siker�l kit�pned valamelyik l�bat a f�ldb�l �s valami igazi maradand�
s�r�l�st okoznod.
�v�lt�s, �jabb �v�lt�s, egy. teny�r csattan�sa valami k�zeli h�sos dolgon, ami
ak�r az arca is lehetne.
- Most m�r el�g. Vagy lenyugszol, vagy �jra el kell, hogy altassalak. Melyik
legyen?
Nem kellett �jra elaltatni. Elvesztette az eszm�let�t. Az akarata ism�t az
engedelmes h�st form�lhatta.

Harmadik r�sz

Kedd, 1999. j�nius 22. este 9: 46 CSX teherp�lyaudvar Atlanta, Georgia

Hatalmasakat kortyolt az �letad� nekt�rb�l �s �rezte, ahogy a folyad�k lecsorog
a tork�n. Mire r�d�bbent, hogy mit is tesz,
m�r t�l k�s� volt. Victoria f�lt kinyitni a szem�t. Semmi �jabb k�rt nem okozhat,
ha folytatja a t�pl�lkoz�st, gondolta, mivel
m�r am�gy is ivott. Ha a v�r m�rgezett volt, vagy valamilyen �rt� sz�nd�kkal
itatt�k vele, amelyb�l k�s�bb m�g k�ra
sz�rmazhat, a baj m�r �gyis megt�rt�nt. Tov�bb�, b�r gy�l�lte bevallani mag�nak, de
az �hs�g, amely t�gra nyittatta vele a
sz�j�t �s arra k�nyszer�tette, hogy moh�n nyeldekelje a v�rt, nem igaz�n hagyott
neki m�s v�laszt�si lehet�s�get. Az �hs�g
er�sebb volt, mint �, legal�bbis ebben a pillanatban. Ennek ellen�re a szemeit
tov�bbra is z�rva tartotta. A t�bbi �rz�kszerve
azonban k�z�lte vele, hogy a Sabbat kuty�k ellen v�vott elkeseredett harca sajnos
nem v�gz�d�tt a saj�t pusztul�s�val.
A k�zvetlen k�zel�ben valaki mozgott. Orr�t f�st �s az �gett h�s semmivel �ssze
nem t�veszthet� b�ze t�lt�tte meg.
A t�pl�l�kot minden tettet�se ellen�re azonnal megvont�k t�le, amint
egy�rtelm�v� v�lt, hogy tudatosan �tkezik.
- Ne �lvezd t�ls�gosan, - b�gta egy l�gy hang. - Toreador szuka. Ha ennek is
ilyen k�nnyen megadod magad, akkor bizony
semmi �lvezet nem marad a tov�bbi megpr�b�ltat�sokban, amelyeknek k�s�bb ellent
kell majd �llnod.
A besz�l� most k�zelebb l�pett Victori�hoz �s onnan dorombolt.
- K�s�bb - ism�telte meg �s �llott, romlott lehelet f�r�szt�tte forr�n Victoria
arc�t.
 Fogvatart�ja - mert abban biztos volt, hogy a mellette �ll� nem valamelyik
j�akar�ja -, olyan k�zel volt hozz�, hogy a b�re
megbizsergett �s hossz� szempill�i v�gigs�p�rtek a sz�rnyeteg homlok�n, amikor
kinyitotta a szem�t.
Az r�mosolygott.
- Kedvedre val� volt az ital? - k�rdezte, majd hirtelen vastag �s �rdes
nyelv�vel lenyalt egy ottmaradt v�rcseppet Victoria
als� ajk�r�l. Egy pillanatra k�zvetlen k�zelr�'l a Toreador szem�be m�lyesztette a
tekintet�t, de Victoria nem n�zett r� vissza.
Egyszer�en nem mert. A m�sik megvonta a v�ll�t �s felegyenesedett. Ebb�l Victoria
r�j�tt, hogy � maga �l.
Csukl�j�t �s bok�j�t f�m szalagokkal kegyetlen�l egy f�b�l k�sz�lt fotelhez
k�t�zt�k. Az �l�alkalmatoss�g nagyon hasonl�
volt egy k�v�r kolduskir�ly tr�nus�hoz. A k�d kezdett eloszlani Victoria tudat�r�l.
�szrevette, hogy meztelen. Feln�zett a
fogvatart�j�ra, aki h�tral�pett egy l�p�st �s mosolyogva szeml�lte a meztelen
alakot. A tork�b�l �jabb dorombol�s t�rt el�.
- Ez a finom test engem nem izgat �gy fel, mint a Ventrue �gyfeleidet, Toreador
szajha!
Victoria nem reag�lt. Tov�bb b�multa a l�nyt, de a tekintet�t m�g mindig
ker�lte. Fogvatart�ja egy �hez� haland� gyermek
groteszk karikat�r�ja volt. A teste lehetetlen�l v�zna volt, a b�r szinte mindenhol
szorosan r�fesz�lt a csontokra. Mindenhol,
kiv�ve az �szk�s�d� h�ssz�n� has�n, amely borzalmasan felf�v�dott.
H�romsz�g alak� feje apr� sz�jban cs�csosodott ki �s sz�rtelen kopony�j�n a
h�romsz�g alapj�val p�rhuzamosan fut�
csonttar�jt viselt. Karjai �s l�bai obszc�n m�don megny�ltak, ez�rt a l�ny egy
ember �s egy sz�cske keresztez�d�s�nek t�nt.
Victoria nem tudta volna megmondani, hogy a v�gtagokban h�ny iz�let van, de
ritmikusan felcsavarodtak, majd �jra leteke-
redtek, ahogy a Sabbat el�tte �llt. Akarata ellen�re is �sszerezzent. Rem�nykedett
benne, hogy az �t �ld�z� Sabbat kuty�k
elpuszt�tj�k, �gy elker�lheti azt a j�v�t, ami ezekben a pillanatokban sejlett fel
el�tte.
- Szeretn�d felh�vni a Ventrue szeret�det? - suttogta a Sabbat �s hossz�,
csontv�zszer� ujjai k�z�tt megl�b�lta Vegei
mobiltelefonj�t. - Amikor meg�rkezt�l hozz�m, �gy szor�tottad a telefont, mint egy
fuldokl� a szalmasz�lat.
- Siess, kedvesem, - emelte a sz�j�hoz a kagyl�t �s egy r�m�lt n� hangj�t
ut�nozva belesz�lt. - Elford elkapott, �s ha nem
j�ssz r�gt�n, semmi nem marad bel�lem, amit szerethetn�l, csak egy... - itt a
hangja nyers k�rog�sra v�ltott -, �res �s meg�gett
h�szs�k.

A sz�rnyeteg vihogva falhoz v�gta a telefont. A fal val�sz�n�leg egy �reg

tehervagon fala lehetett �s Victoria sz�ke
szorosan mell� volt �ll�tva. A falr�l k�t, nyilv�nval�an haszn�lhatatlan m�anyag
darab pattant vissza �s l�that�v� v�ltak a
t�r�tt k�sz�l�k alkatr�szei.
Az egyik darab p�rg�tt egy darabig a f�ld�n. Victoria figyelte, amint egyre
lassabban forog. Megpr�b�lta erre az �temre
lecsendes�teni saj�t f�lelm�t is. Ahogy a, darab lassult, �gy h�z�dott vissza
Victoria egyre m�lyebbre �nmag�ba. Megpr�b�lt
kialak�tani egy olyan helyet a bens�'j�ben, ahol elfeledkezhet a r� v�r�
sz�rny�s�gekr�l. Tal�n egy �jjel, valamikor �vsz�zadok
m�lva, arra �bred, hogy a r�m�lom v�get �rt. �m ebben a pillanatban �les f�jdalom
r�ntotta g�rcsbe a test�t. F�jdalm�ban
felk�h�g�tt �s fuldokolni kezdett. Karjai akaratlanul is partra vetett halakk�nt
csapkodtak a sz�k f�j�n.
- Ne pr�b�lj meg elmenek�lni el�lem, Victoria - mondta b�josan Elford. -
Mondtam m�r neked, hogy ellen kell �llnod.
Ha megteszed, akkor sokkal elviselhet�bb� teszem a velem t�lt�tt id�t.
Victoria bels� r�szei m�g mindig g�rcs�sen r�ngat�dztak, b�r a f�jdalom n�mileg
al�bbhagyott - legal�bbis pillanatnyilag.
Most el�sz�r n�zett a l�ny arc�ba, aki azt tervezte, hogy megk�nozza. Hogy megt�ri.
De a l�ny m�r nem az � arc�t n�zte.
Victoria k�vette a tekintet�t v�gig a karjain, eg�szen addig, ahol a l�ny kezei
r�simultak meztelen jobb mell�re. Apr�
f�stfoszl�nyok takart�k el a r�szleteket, de a l�ny egyetlen b�z�s lehelettel
eltakar�totta �ket az �tb�l. Kuncogva h�zta vissza a
kez�t. A f�jdalom minden egyes alkalommal belenyilallt Victori�ba, ahogy a l�ny
egyik ujj�t lefejtette a meg�gett h�sr�l.
Mell�nek kem�ny h�s�ba nyom�dva most �t fekete, r�ncos nyom cs�f�totta el tiszta
alab�strom b�r�t.
- Oh, igen - mormolta Elford. - Jobb lesz, ha ellen�llsz.
Egyik csillog�, szik�hez hasonl� karm�t Victoria sz�j�hoz emelte, de � m�r nem
b�rta tov�bb. A f�lelem hirtelen teljesen
elbor�totta �s kih�nyta az �sszes v�rt, amit nemr�g elfogyasztott.

Szerda, 1999. J�nius 23. �jjel 3: 52

East Bay �t
Charlestort, D�l Carolina
A nem is oly t�voli l�ngok az �g fel� ny�jt�ztak, �s vonagl� ext�zisba
korb�csolt�k magukat. Davis Purrel tehetetlen�l figyelte
�ket annak a h�znak a fels� erk�ly�r�l, amely t�bb mint k�t �vsz�zada az otthona
volt. N�zte, ahogy egyre k�zelednek. N�zte
amint �tcsaptak a Batteryn. A haland�k t�zolt�s�ga derekasan k�zd�tt �s n�ha
siker�lt is megf�kezni�k a terjed� t�zvihart. De
valah�nyszor �gy t�nt, hogy legy�zik a fenevadat, az �b�l fel�l felt�madt a
szesz�lyes sz�l, amely �j �letet lehelt a l�ngokba, �s
amely elk�rhozott l�lek m�dj�ra �v�lt�tt Purrel pomp�s h�z�nak ereszei k�z�tt.
- Ha csak a sz�l ellen kellene k�zden�nk - gondolta Purrel -, akkorm�g lenne
es�ly�nk.
N�h�ny �r�val ezel�tt jelent�seket kapott arr�l, hogy k�r�lbel�l egy tucatnyi
cs�nak tart a Charleston �b�lbe. Ha azonnal
reag�l, tal�n megmenthette volna a v�ros�t. Term�szetesen hallotta a h�reket, az
Atlant�t, �s Savannah-�t �rt t�mad�sokr�l, de
ki sz�m�tott volna egy ilyen nagy volumen� akci�ra ilyen hamar, a sz�zm�rf�ldnyire,
d�lre, �s k�r�lbel�l k�tszer akkora
t�vols�gban nyugatra lezajlott esem�nyek ut�n?
Az �g� v�ros volt a bizony�t�k a t�ved�s�re. Olyan kev�s hib�t v�tett az �vek
sor�n. Milyen ironikus, hogy ennek az egynek
ilyen komoly k�vetkezm�nyei lettek.
- Davis, be kell j�nn�d.
El�sz�r azt hitte, hogy a l�ngok sz�l�tj�k. K�rik, �lelje mag�hoz �ket, ahogy �k
is magukhoz �lelt�k azt a v�rost, amely a szemei
el�tt v�ltozott gyarmati kik�t�b�l kultur�lis �s kereskedelmi k�zpontt�. De a hang
ahhoz az �regemberhez tartozott, aki f�lig
kiemelkedett a Purell m�g�tti csap�ajt�b�l.
- Davis - mondta �jra az �regember -, gyere be. .
Davis tudom�st sem vett Antoine Purrelr�l. Az �regember volt a Purrel-Turney
House l�tsz�lagos tulajdonosa, �s a leg�jabb
k�pvisel�je a lesz�rmazottak azon hossz� sor�nak, akik arcot adtak D�vid Purrel
hatalm�nak a haland�k vil�g�ban. Davis b�szke
 arc�nak von�sai j�l felismerhet�ek voltak az �regember arc�n: a jellegzetes
sasorr, az �les szem�ld�k, a keskeny �llkapocs �s
a sz�gletes, repedezett pofacsont. Antoine arca h�sosabb volt �s a b�re
megereszkedett m�r el�rehaladott kora miatt. Azonban
kettej�k k�z�l Davis volt az �regebb, �s � volt egy szem�lyben a charlestoni
Purrelek �se �s v�delmez�je.
itt �n voltam a p�sztor - gondolta Davis. Ez volt az igazs�g. Igazs�gosan �s
b�lcsen ir�ny�totta a v�rost �s meglep�en sikeres
volt, ahhoz k�pest, hogy a Toreador milyen ritk�n emelkednek hercegi rangra. M�r a
kezdet kezdet�n kigyoml�lta a v�rosb�l
azokat az elemeket, akik felbor�thatt�k volt a stabilit�st. De m�g ezekkel szemben
sem volt �rz�ketlen vagy kegyetlen. �s a v�ros
felvir�gzott. Az Ashley �s a Cooper foly�k �ltal k�zrez�rt f�ldnyelven egym�s mell�
�p�lt neoklasszicista �p�letegy�ttes, a
Battery, vetekedett b�rmely kor dics�s�g�vel, bele�rtve a legut�bbi h�bor� el�tti
id�szakot is.
De most farkasok j�rnak a juhok k�z�tt.
A l�ngokat nem lehetett legy�zni. A Sabbat sak�loknak siker�lt az, amit a
hatalmas Sz�vets�gi haj�had nem tudott v�ghez-
vinni az utols� dics�s�ges h�bor�ban: a tenger fel�l foglalt�k el Charlestont.
- Davis, hallasz engem?
- Menj aludni, Antoine - s�hajtott Davis. - Neked ilyenkor m�r r�gen aludnod
kellene.
- Az Isten szerelm�re. K�r�l�tt�nk minden l�ngokban �ll! -Mondta Antoine
kih�v�an. - Nem fogok el�gni az �gyamban. El
kell menn�nk a Columbi�n l�v� h�zba, �s csak akkor t�r�nk vissza, amikor ez m�r
elrendez�d�tt.
- Menj, ha akarsz - mondta Davis. Lehet, hogy az �reg k�pes megmenteni mag�t,
de ebben k�telkedett. Az utc�kat figyelni
fogj�k, az �bl�t pedig lez�rj�k.
Davis soha nem mondott sokat Antoine-nak a V�rtestv�rek bels� vil�g�nak
m�k�d�s�r�l. Az �regember soha sem volt el�g
�les elm�j� ahhoz, hogy az �l�holtak cselsz�v�seiben a b�b szerep�n�l t�bbet is
osszanak r�. K�pes volt arra, hogy � legyen a
csal�d arca a nyilv�noss�g el�tt, hogy elmenjen a country klubba, megjelenjen a
T�rt�nelmi Alap�tv�ny �l�sein, de t�bbre
aligha. Antoine fia, akit a nyugati partra sz�m�z�tt, semmivel sem volt jobb, mint
az apja. De az unok�ja. O azt�n nagyon
�g�retes kis leg�ny volt. Jason Purrel �ppen egy m�v�szeti iskol�ba j�rt. Nem volt
ugyan eml�t�sre m�lt� tehets�ge, de volt benne
valami �rz�kenys�g, a szem�lyis�g�nek valami ereje, amelyet Davis csod�lt. Azt
tervezte, hogy a j�v�ben a ghoulj�v� teszi a fi�t.
Ez m�r soha nem fog megt�rt�nni.
- Nem k�ne ilyen k�zel lenned ahhoz a t�zh�z - szidta Antoine.
- Antoine, - mondta Davis halkan �s nyugodtan, - mindig is �'szinte voltam
veled...
- Ez hazugs�g - mondta az �regember.
Davis megengedett mag�nak egy savany� vigyort.
- �m legyen - a feje lel�gott, de hangja tiszt�n �rthet� volt a t�z, a szir�n�k
�s a sz�l zaja f�l�tt. - De tudd, hogy most igazat
besz�lek. Ha nem hagysz engem b�k�n most azonnal, meg�llek azon a helyen, ahol
�llsz.
Antoine arca m�g az eddigin�l is sz�rk�bb �rnyalatot �lt�tt. Hirtelen �gy t�nt,
mintha egyszerre m�r nem b�rn� elviselni a
f�st b�z�t, amit m�g a felt�mad� sz�l sem tudott eloszlatni. Megnedves�tette az
ajkait �s minden tov�bbi sz� n�lk�l visszavonult
amerre j�tt. Davis visszafordult a v�ros fel� �s halott�, ahogy az �regember
beh�zza maga ut�n a csap�ajt�t.
A l�ngok most t�nyleg k�zelebb voltak. A t�zolt�k hangyak�nt s�r�gtek a t�z
k�r�l, de ha valahol siker�lt is megf�kezni a
l�ngokat, nyomban felcsaptak m�shol. A magasb�l legal�bb egy tucat t�rt�nelmi
�p�letet l�tott, amelyeket a t�z elcs�f�tott. A
homlokzatukat tark�t� fekete foltok egy gy�ny�r� gyermek arc�t eltorz�t�
himl�hegekre hasonl�tottak. Davis csak n�h�ny
m�sodpercig volt k�pes elviselni a sz�rny� l�tv�nyt.
Tal�n ha egyszer�en kimenn�k �s odaadn�m magam nekik -elm�lkedett -, akkor tal�n
megk�m�ln�k a v�rosomat.
Davis nem gondolt a v�rosbeli Toreador t�rsaira, nem gondolt a t�bbi
V�rtestv�rre, akik lelkesen vagy k�nyszeredetten, de
mind �t szolg�lt�k. Fel�le mindannyian megs�lhettek a reggeli napon.

De mi lesz az � gy�ny�r� v�ros�val. Mi lesz a kifinomult palot�kkal, a t�gl�b�l

�p�lt kocsisz�nekkel vagy a saj�t h�z�t �vez�
kiterjedt parkokkal. Nem n�zhette v�gig, ahogy mindez elpusztul. Mire lenne j� az
ellen�ll�s, azon k�v�l, hogy mindezen dolgok
elpusztuln�nak.
Davis az �b�l bej�rat�t �rz�' er�d halv�ny k�rvonalaira pillantott. - Vajon �n
is �gy �rezhette mag�t, Anderson �rnagy! - k�rdezte
gondolatban az Uni� r�g halott Sumteri h�s�t. - Beker�tve, elv�gva mindent�l,
mik�zben a szeme el�tt omlik �ssze minden, ami csak
kedves volt a sz�v�nek1.
A szavaira �rkez� egyetlen v�lasz a birtok�n fekv� �reg teh�nist�ll� tetej�nek
kigyullad�s�t k�s�r� gyomorforgat� pattog�s
volt. A v�g m�r k�zel volt. Arra gondolt, tal�n vissza kellene menni a h�zba a
csap��jt�n kereszt�l. Nagyon v�gyott r�, hogy
m�g egyszer v�gigsim�tsa a h�z�t d�sz�t� gipsz stukk�kat, m�g egyszer megcsod�lja a
bronz �s krist�ly csill�rokat, �s hogy m�g
egyszer les�t�ljon az eg�sz bej�rati hallt ural� hossz�, szabadon �ll� l�pcs�k�n.
Nem - ac�lozta meg mag�t v�g�l. - Itt fogom bev�rni a l�ngokat. M�r nincsenek
messze.

Szerda, 1999. J�nius 23. �jjel 3: 59

Buckhead Ritz-Carlton sz�lloda, tizenharmadik emelet
Atlanta, Georgia
Vykos t�relmesen v�rakozott. Kis id� eltelt�vel egy elcsig�zott ny�g�s tudatta
vele, hogy a gondjaira b�zott alany lassan
visszanyeri az eszm�let�t. Ezen az �jjelen m�r nem egy alkalommal lepte meg az
Assamita sz�v�ss�ga. Fajt�j�nak n�h�ny tagja
k�ts�gtelen�l nekil�tott volna, hogy egy ilyen jelent�ktelen r�szleteit pontosan
lejegyezzen egy v�ge�rhetetlen k�s�rleti napl�ba.
Vykosnak azonban'nem volt szok�sa, hogy ilyen �rulkod� �r�sos feljegyz�seket
k�sz�tsen az alanyai k�pess�geir�l �s
t�r�k�pess�g�r�l.
Teljesen k�sz�letlen�l �rte, amikor Parmenides ezen az �jjelen el�sz�r t�rt
mag�hoz. Pontosan a farag�s k�zep�n kellett
mag�hoz t�rjen. Vykos �szrevette, hogy az alany nem is pr�b�lta meg alkalmazni m�g
a legegyszer�bb f�jdalom elnyom�si
technik�kat sem, annak ellen�re, hogy az adott id�pontban arc�nak nagy r�sze a
csontig fel volt t�rva.
Term�szetesen �v�lt�tt �s az ezzel j�r� arcmozg�sok egy cseppet sem jav�tottak a
helyzet�n. A f�jdalom azonban m�g csak le
sem lass�totta. �gy t�nt, az alany egy�ltal�n nem emelkedett fel�l a f�jdalmon, nem
g�tolta vagy tagadta meg. A k�n, ez a
vegytiszta ag�nia, a maga elemi dics�s�g�ben m�gsem rettentette vissza semmit�l.
Vykos azon kapta mag�t, hogy azon elm�lkedik, vajon ezeknek a legend�s
gyilkosoknak nem k�tik-e �t az idegp�ly�it a
kik�pz�s�knek vagy a beavat�suknak a r�szek�nt. Gyorsan v�gigfutott az ilyen
viselked�s kiv�lt� okainak list�j�n: drogok,
poszthipnotikus szuggeszti�, l�zer seb�szet, voodoo m�gia, idegcsillap�t�k,
megsz�llotts�g. A lehet�s�gek nagyon �rdekesek
voltak, de az elm�lked�sei nem vezettek sehov�.
Term�szetesen m�r � is v�gzet k�s�rleteket a f�jdalom �rz�kel�k kikapcsol�s�val,
az ad�, fogad� �s feldolgoz� k�zpontokkal.
De minden er�fesz�t�se ellen�re ezek az alanyok esetlenekk� v�ltak �s �szre sem
vett�k a s�r�l�seket eg�szen a kritikus
v�rvesztes�g hat�r�ig. Ez azonban valami gy�keresen m�s m�dszer volt. Az alany

test�nek nem volt egyetlen n�gyzetcentim�ternyi r�sze sem, amely ne lett volna
�sszez�zva, �td�fve, lecs�pve, megny�zva,
kicsavarva, felt�pve, sz�troncsolva, feldagadva vagy valami enn�l is rosszabbnak
al�vetve. Mindezek ellen�re, hacsak nem t�ved
hatalmasat, az alany nemsok�ra a tork�nak fog ugrani.
Parmenides egy besti�lis �v�lt�ssel Vykos tork�nak ugrott. Az ugr�s j�n�h�ny
l�bbal r�videbbre sikeredett a kellet�n�l �s az
orgyilkos elter�lt a kem�nyfa padl�n.
Ez f�jdalmas lehetett - rakt�rozta el a mem�ri�j�ban Vykos. - A legt�bb alanyt
ez elriasztan� a tov�bbi pr�b�lkoz�sokt�l.
Az alany azonban f�jdalmasan n�gyk�zl�bra emelkedett, l�that�an megpr�b�lt �jra
talpra �llni. Persze ez a pr�b�lkoz�s
eleve kudarcra volt �t�lve, de legal�bbis nagyon neh�z lett volna kivitelezni,
ugyanis az alany l�bai a t�rdekn�l �s a bok�kn�l m�g
mindig �ssze voltak forrasztva.
Az Assamita r� vetette sz�r�s tekintet�t. J�g �s penge. Pillant�sa egy lecsapni
k�sz�l� nagymacsk�� volt.
- El�g legyen. Figyelmeztettelek, hogy ezzel az ostoba vir-
tuskod�ssal csak �nmagadnak okozol s�r�l�st - szidta meg Vykos.
- T�bb �r�t dolgoztam m�r rajtad, �s nem fogok t�tlen�l �llni �s
kiv�rni, am�g t�nkreteszed a munk�mat.
Vykos megragadta a haj�t �s k�nnyed�n felemelte a fej�t �s a mellkas�t a
f�ldr�l, majd eg�sz k�zel nyomta az arc�t az �v�hez.
- �s most gondolkozz!
A parancs szinte fizikai csap�sk�nt hatott r�. Ism�t er�t mer�tett a m�lyen
benne rejt�z� dacb�l, �s megpr�b�lta eld�nteni, hogy
az arc�ba k�pj�n-e, vagy ink�bb el�revesse mag�t, �s egy maroknyi haj, �s fejb�r
csek�ly �r��rt megpr�b�lja az agyaraival
sz�tmarcangolni az arc�t. Vykos megr�zta, miel�tt m�g eld�nthette volna a k�rd�st
�s �jra r�ki�ltott:
- Gondolkozz!
El�re vetette mag�t.
Parmenides arra sz�m�tott, s�t egyenes azt v�rta, hogy m�g hallani fogja a
leszakad� haj �s fejb�r hangj�t, miel�tt a f�jdalom
els� hull�ma elbor�tja �s �gy nyer egy l�tfontoss�g� pillanatot, de az esem�nyek
teljesen k�sz�letlen�l �rt�k.

Az eg�sz olyan gyorsan v�get �rt, hogy m�g az � adrenalin f�t�tte �rz�kei sem
tudt�k k�vetni. Mintha Vykos hirtelen laz�tott
volna a fog�s�n. Neki legal�bbis �gy t�nt, amikor az arca, amely hirtelen
megszabadult minden visszatart� er�t�l egy hangos
puffan�ssal a padl�nak csap�dott. Parmenides azonban a k�vetkez� pillanatban
r�j�tt, hogy Vykos egy�ltal�n nem laz�tott a
fog�s�n, mert a haj�n�l fogva �jb�l felr�ntotta a fej�t �s az arc�t ism�t a
saj�tj�hoz emelte. Valamilyen �rthetetlen okb�l
Parmenidesnek az volt a benyom�sa, hogy val�j�ban a haja ny�lt meg k�r�lbel�l
h�roml�bnyit miel�tt visszar�ntotta volna a
fej�t.
A Parmenidest el�nt� els� �rz�s a diadalm�mor volt. Mintha egy arra j�r� szellem
teljes�tette volna az utols� k�v�ns�g�t.
Akaraterej�nek utols� morzs�j�val is az�rt k�zd�tt, hogy agyaraival el�rhesse
k�nz�j�nak arc�t. Valami felbukkant a belsej�ben,
valami eddig ismeretlen fizikai-, szellemi- vagy akarat er�tartal�k �s seg�tett a
test�nek ebben az utols� feladatban. �rezte az ajkai
k�z�l el�buggyan� �s a szeme f�l�tti v�g�sb�l patakz� v�r forr�s�g�t. A teste �ssze
volt t�rve �s a l�bai nem
engedelmeskedtek neki, de � nem volt megt�rve. Er�snek, �pnek �s
meg�ll�thatatlannak �rezte mag�t. Sz�lesen elmosolyodott
�s �lvezte a sz�j�ba csorg� v�r ismer�s zamat�t. Ellenfele arc�n meglepett
kifejez�s cik�zott �t �s � ezt j�l l�tta.
- Ah, akkor h�t te is l�ttad - k�rogta Parmenides. - A mesterek igaz haragja egy
kalap�cs, amely mennyd�rg�sk�nt z�dul le r�d
a t�voli hegyekb�l. Felkorb�csolja a, tengereket k�zted, �s k�z�tt�k, �s remegni
fogsz r�dvet�l� �rny�k�ban. A v�red az eny�m.
A haj�t markol� k�z lehullott �s Vykos hitetlenkedve h�tr�lt egy l�p�st. Minden
v�rakoz�s ellen�re, kegyetlen�l meggy�t�rt
test�nek ny�lt megtagad�sak�nt Parmenides talpra �llt.
Vykos halkan �tkoz�dott. Ha sz�ks�g volt r�, k�pes volt �gy k�romkodni, mint egy
katona. Igazs�g szerint k�pes lett volna
t�k�letesen ragozott latinban k�romkodni, ak�r egy igazi r�mai l�gi�s. Anyanyelv�n
pedig ak�r egy keresztes lovagot is megsz�gye-
n�tett volna. Az is el�fordult m�r, hogy a legkem�nyebb magyar, koz�k vagy tat�r is
belepirult abba, amit a saj�t nyelv�n kapott
t�le.

Most azonban mintha cserbenhagyta volna az �kessz�l�sa. Tal�n Parmenides

elt�k�lts�ge vonta el a figyelm�t, vagy a k�s�r-
let megpr�b�ltat�sai hagytak nyomot rajta is. K�ts�gtelen, hogy ez az alany
kiv�teles volt �s a reakci�inak minden r�szletre
kiterjed�' megfigyel�se igencsak kimer�t�' feladatnak bizonyult.
�rezte Parmenides k�t iker szenved�ly�nek - a gyilkol�snak �s az �lni akar�snak
- a t�z�t. K�pes volt m�rni mindkett�'t, azt�n
felrajzolni az eredm�nyeket �s elemezni a grafikonokat. V�g�l azonban ellen�llt a
k�s�rt�snek �s nem kezdett semmi olyasmibe,
ami elvonhatn� a figyelm�t. Hiszen sokkal izgalmasabb volt k�zvetlen�l megfigyelni
az alanyt.
�rezte a v�gy�t, amely hull�mokban �radt fel�le. Mintha a k�t szenved�ly eggy�
v�lt volna egy hatalmas �lni-gyilkolni
�szt�nben. Nyomban elvetette ezt a kifejez�st, amely nagyon j�l hangzott n�met�l,
de nem lehetett igaz�n leford�tani. Ez az �szt�n
egyszerre vitt a s�r fel� �s el t�le. Berontott �s kih�tr�lt. Vitust�nc a szakad�k
sz�l�n.
Vykos egyszerre volt meglepve �s leny�g�zve a sebess�gt�l, amellyel a test
fel�gette �nmag�t. �nk�ntelen�l is b�szkes�g t�lt�tte
el, amikor visszagondolt a haj megny�jt�s�ra �s �sszer�nt�s�ra. Zseni�lis! M�g a
n�la sokkal �regebb szolg�kt�l sem v�rt volna
ehhez hasonl� r�termetts�get, a v�gy �s a beteljes�l�s ilyen hib�tlan �tv�zet�t.
A t�mad�s ak�r siker�lhetett volna, ha � nem �rzi meg benne id�ben az Aj�nd�k
j�l ismert moccan�s�t. Azonban m�g ezzel a
csek�ly figyelmeztet�ssel egy�tt is csak annyit tudott tenni, hogy kivonta mag�t
Parmenides d�h�nek �tj�b�l. Most m�r sokkal
�vatosabb volt. �s �.? �gy t�nt, az alany azon nyomban belekezd a k�s�rlet
korl�tainak feszeget�s�be.
Nagyon val�sz�n�tlen, hogy k�pes lenne kiszabad�tani a l�bait. �gyelt r�, hogy
maga a csont legyen �sszeolvasztva �s a csont
� egy kem�ny �s k�ny�rtelen k�zeg. Egy j�l k�pzett nov�cius is kedv�re form�lhatta
a hajat �s a k�rm�ket, vagyis az �letteleneket.
Az �lettelenek tetsz�s szerinti form�l�sa azonban gyermekj�t�knak t�nhet az igazi
Csontszobr�szat mellett. A k�l�nbs�g k�r�lbel�l
olyan volt, mintha valaki j�t�kgyurm�t vagy firenzei m�rv�nyt haszn�l.

Kih�v�st jelentett az a t�ny, hogy az alany l�that�an tudom�st sem vett azokr�l
a f�jdalmakr�l, amelyek sokakat az �r�letbe
kergettek volna. Vykos sz�m�ra ez egyszerre volt �jszer� �s felvillanyoz�. Itt volt
valami, ami meg�rdemelte, hogy tov�bbi
vizsg�latnak vesse al� - felt�ve, hogy az alany t�l�li ezeket a kezdeti teszteket.
Addig is Vykos minden figyelm�t az alany Igaz M�v�szetben tett els�' l�p�seinek
szentelte. Megfigyelte az alany �rzelmeinek
minden apr� r�szlet�t: a kezdeti diadalm�mort, amint �tadja hely�t a k�ts�gnek,
majd v�rhat�an egy r�vid id� m�lva a
f�lelemnek. Ezek a v�ltoz�sok csak annak a k�ls� jelei voltak, ahogy a benne
vonagl� megvil�gosod�s lassan a tudata fel� k�zdi
mag�t.
- Most m�r l�gy �vatos. Ne k�zdj ellene, �n ifj� romantikusom, �n filoz�fusom.
M�g bossz��ll� mestereid sem r�hatj�k fel
neked ezt a kis �lvezetet. Ez egy aj�nd�k. Kortyolj nagyot, telj el vele.
L�that�an a k�ts�g gy�zedelmeskedett a diadalm�mor felett. Hi�ba k�zd�tt
l�bainak kiszabad�t�s��rt.
- Nem k�pzelheted, hogy elt�rik neked...
Jogos felh�borod�s�ban elcsuklott a hangja �s k�nytelen volt el�lr�l kezdeni. A
s�r�l�sek, amelyeket a l�bizmainak okozott
kezdtek nagyon kiterjedt� v�lni. Vykos agy�nak egy kis r�sze rezign�lt�n sz�ml�lta
az elvesztegetett munka�r�kat, az �gyban
fekv�s �s fizikai ter�pia heteit, amelyeket az alany �ppen most gy�jt be.
- M�g ha engem meg is g�tolhatsz abban, hogy felfaljam a fekete sz�vedet... -
d�h�ng�tt tov�bb Parmenides. Hirtelen meg
torpant. A beismer�s sokba ker�lt neki. Vykos tiszt�n l�tta, amint elp�rolog bel�le
az ellen�ll�s. Parmenides nagyot nyelt �s sietve
folytatta. - M�g akkor is lesznek m�sok. A mesterek k�sz�tenek sz�modra egy k�l�n
poklot, �s nem nyugszanak addig, am�g
sikoltozva �s kegyelem�rt k�ny�r�gve le nem zuhansz az �r�kk� �g�, de soha meg nem
em�szt� l�ngok k�z�.
Vykos k�z�ny�s lass�s�ggal tapsolni kezdett. Minden csattan�ssal a tenyer�nek
h�sa egyre feket�bb lett �s kezdett lev�lni a
csontokr�l. Nemsok�ra minden �t�sre egy kis h�spor felh� csapott fel �s �lepedett
l�gyan a f�ldre. Parmenides l�tta a csont

kikandik�l� feh�rs�g�t. Halott� amint az �jpercek recsegnek �s pattognak, mintha

hatalmas h�nek lenn�nek kit�ve.
Megp�rk�l�d�tt csontdarabok pattogtak cs�r�gve a szemei el�tt a padl�n.
- El�g! - Ki�ltott fel �s elkapta tekintet�t a sz�rny�s�ges bemutat�r�l. - El�g
legyen a pokoli tr�kk�kb�l. Te sem vagy s�rt
hetetlen. A mesterek �vsz�zadokig t�k�letes�tett�k m�v�szet�ket. �k tudni fogj�k,
hogy teljes�ts�k be a v�gzeted. Biztos
lehetsz benne. Azt hiszed, hogy eddig nem �lt�nk meg senkit a fajt�db�l? Akkor
�ltasd csak magadat, �rn�m.
- Ah, de te magad nem ismered a tr�kk�t - jelentette ki t�rgyilagosan Vykos. -
Tal�n egy fakar� a sz�vbe? Foly�v�zbe ment�s?
Esetleg fokhagym�val �zes�tett szent ostya?
A kezei ism�t teljesen �pek voltak. Az �g�s minden nyoma elt�nt r�luk. �vatosan
k�r�z�tt Parmenides k�r�l. Az ajt�
k�zel�ben let�rdelt valami mell� a f�ld�n, �ppen csak az Assamita l�t�sz�g�n k�v�l.
Parmenides mereven el�reszegezett tekintettel k�zd�tt, hogy ism�t megszerezze a
teste f�l�tt az uralmat. �szrevette, hogy m�r
remeg a sikertelens�gt�l. Minden csepp, akaraterej�t felhaszn�lva siker�lt
visszatartania mag�t �s nem engedte, hogy Vykos
r�vegye, hogy v�laszoljon.a g�nyol�d�saira.
N�h�ny pillanat m�lva a szeme sark�b�l megl�tta, hogy Vykos felegyenesedik �s
fel�ll�t egy felbor�tott tol�sz�ket, majd a
sz�ket maga el�tt tolva k�zelebb j�n.
- Most m�r nemsok�ra �ssze fogsz esni - magyar�zta. - M�r most is azon a ponton
j�rsz, ahonnan m�r nincs visszat�r�s, �s nem
sok�ra helyrehozhatatlan s�r�l�seket okozol a l�badnak. Hajland� lenn�l le�lni, �s
v�gre abbahagyni ezt az �rtelmetlen
fenyeget�z�st �s p�zol�st? Fontos dolgokat kell megbesz�ln�nk �s az id� m�r �gy is
nagyon elszaladt.
Az Assamita �jra Vykos fel� csapott, de az er�fesz�t�s m�r t�l sok volt
megnyomor�tott als�test�nek. Parmenides az
�sszeoml� v�szons�tor hangj�val zuhant a padl�ra.
- Micsoda sz�gyen - d�h�ng�tt a padl�n fekve, �s nem volt k�pes sem fel�lni,
sem felemelkedni. - Ez nem marad
megbosszulatlanul. V�ged van. Ez olyan biztos, mint ahogy engem is el�r a v�g. -
Parmenides h�r�gve kapott leveg� ut�n. -
M�g akkor sem vehetn�l egy �jabb �tkozott napot �l�holt l�ted sz�m�ra, ha ebben a
pillanatban meggy�gy�tan�l, �s szabadon
engedn�l. B�r �n zuhantam �rd�g�k k�z�, m�gis t�ged, a k�nz�mat illet a sz�nalom. A
kit�r�s�t k�vet� hossz� csendben
Parmenides megpr�b�lta elrejteni a test�t megrohan� zokog� g�rcs�ket. A bels�
k�zdelm�b�l egyetlen hang sem jutott el a
k�lvil�gba.
- �n ifj� k�lt�m - a hang l�gy volt, tele szeretettel �s tal�n egy �rnyalatnyi
b�szkes�g is vegy�lt bele. - Nyugodj meg. Most
m�r el�g. Nagyon el�gedett� tett�l.
N�h�ny perc eltelt�vel Parmenides �rezte, hogy er�s kezek ragadj�k meg a h�na
alatt. Nem k�zd�tt ellen�k. Szemeit
�sszeszor�tva pr�b�lta meg kiz�rni a sz�gyent �s a veres�get. Felrepedt, v�rz�
ajkaival t�redezett im�kat mormolt a halottak�rt.
Szinte �szre sem vette, hogy le�ltett�k a kem�ny, egyenes h�t� sz�kbe. Ez a
rettenetes eszk�z csak nehezen jutott el a tudat�nak
hat�r�ig. Az im�kat sokkal hangosabban kezdte k�nt�lni, mintha azzal, hogy elnyomja
a kinti zajokat, meg nem t�rt�nt� tehetn�
magukat az esem�nyeket is, mintha kiz�rhatn�, el�zhetn� �ket.
Valahonnan nagyon messzir�l egy ismer�s n�i hangot hallott, amit egy pillanatig
nem tudott hov� tenni. A hang kedves volt,
vonz�, tele agg�d�ssal ir�nta �s az �llapota ir�nt.
- Mind�ssze csak egyetlen egy dologban csal�dtam - d�dolta a hang.
Parmenides el�re bukott �s a feje majdnem neki�t�d�tt a sz�tz�zott t�rdeinek, ahogy
a sz�k el�relend�lt. - Abban, hogy egy pillanatig is
azt hitted, annyira meggondolatlan lenn�k, hogy a b�lv�nyozott mestereid enged�lye,
mi t�bb b�tor�t�sa n�lk�l is a gondjaimba vettelek
volna. Nem lesz semmif�le megtorl�s, kedves b�rgyilkosom, mivel te egy aj�nd�k
vagy. Egy nagyon k�l�nleges aj�nd�k. B�keaj�nd�k a
Hegyi �regt�l. Te vagy a z�log a n�peink k�z�tt. A gondjaimra b�ztak. Meg�rted ezt/
Teljesen az eny�m vagy, azt tehetek veled, amit csak
akarok. Csak k�pzeld el! Mennyit mulatunk majd egy�tt.
Parmenides tal�n felsikoltott. A f�jdalom �s a rettenet f�tyl�n kereszt�l
agy�nak egy fegyelmezett �s kem�nyen kik�pzett r�sze, ame-
lyet pontosan az ilyen esetekre k�sz�tettek fel, kapar�szni kezdett a Megsemmis�t�s
Szavai ut�n, amelyek majd megmenek�tik a
szenved�st�l.
 Szerda, 1999. J�nius 23. �jjel 4: 41 CSX teherp�lyaudvar Atlanta, Georgia
�gy t�nt, hogy a b�k�nek ezek a pillanatai ugyanannyira �r�kk� val�ak, mint a
f�jdalom �r�i, amelyeket el�tt�k �t�lt.
Victoria Ash, Atlanta Toreador Els�sz�l�ttje - aki nagyon k�zel j�rt ahhoz, hogy
Atlanta hercege legyen - nem tudott mag�ra
n�zni. A f�b�l k�sz�lt sz�ket �titat� v�r illata majdnem megt�rte a csendes b�k�t,
a l�tv�ny pedig eg�szen biztosan v�get vet a
nyugalomnak. Victoria teh�t szorosan bez�rt szemeivel kirekesztette jelen
helyzet�nek borzalmait �s a j�v� fel� fordult.
Elford szadista, gonosz �s rettenetes munk�j�nak ellen�re Victoria tudta, hogy
t�l fogja �lni ezt a helyzetet. Lehet, hogy m�g
�vtizedekig is csak egy roncs lesz a teste; egyed�l csak a ma est� szerzett sebeket
legal�bb egy h�napig tart majd begy�gy�tani �s
nagyon val�sz�n�, hogy sok ilyen �jszaka �ll m�g el�tte.
A Sabbat k�nz�sai k�zepette azonban Victoria felfedezett egy apr� rem�nysugarat,
ami megt�rte k�njainak s�t�ts�g�t. Az els�
f�lelem meggy�zte arr�l, hogy a gy�trelem k�nnyed�n megt�ri, hogy megbomlik az
elm�je �s �gy fog sikoltozni, k�ny�r�gni, �s
kegyelem�rt esedezni, ahogy azt Elford k�v�nta t�le. De m�g a v�mp�r h�s nem volt
k�pes ellen�llni a Tzimisce h�sszobr�sz aka-
rat�nak, addig Victoria elm�je �rintetlen maradt. �s ami m�g enn�l is fontosabb,
Victoria az Elford �ltal okozott kegyetlen
�tv�ltoz�sokb�l megtanulta, hogy mi az, amit�l a Tzimisce beindul, mire v�gyik, mi
cs�b�tja �s ig�zi meg. �gy h�t Victoria ellen�llt.
Kereszt�l vezette mag�n az Elford �ltal okozott f�jdalmat. Minden ny�g�se, minden
vonagl�sa pontosan id�z�tett volt, hogy �gy a
legjobban megfeleljen az Elford szavaiban j�l k�r�l�rt szadista v�gyaknak. �s a
kiv�ltott reakci�k annyira gy�ny�rk�dtett�k
Elfordot, annyira elvont�k a figyelm�t, hogy v�g�l mindig lihegve vonszolta ki
mag�t �s a marhavagon ajtaj�t nagy robajjal csapta
be maga ut�n.
Victoria nem tudhatta, hogy a k�nz�ja vajon h�ny m�sik marhavagonban rejteget
j�t�kszereket, de biztos volt abban, hogy
vannak m�sok is. N�ha, amikor Elford elj�tt hozz�, �rezni lehetett rajta a v�r�k
illat�t, vagy a b�r�t pettyezte test�k
meghat�rozhatatlan anyaga.
Victoria tudta, hogy el�g sz�p volt ahhoz, hogy k�pes legyen elcs�b�tani egy
V�rtestv�rt. Hiszen m�r sz�mtalanszor meg tette.
Most pedig felt�telezte, hogy e sz�ps�g t�nkret�tel�nek �g�rete el�g lesz ahhoz,
hogy elcs�b�thasson egy Tzimiscet. A Toreador
�rezte, hogy Elford az �v� lesz - tal�n nem ma este, vagy a j�v� h�ten, vagy egy
h�nap m�lva. De a Tzimisce v�gyai lettek Victoria
szik�je �s � pontosan olyan szak�rtelemmel forgatta ezt az eszk�zt, mint Elford a
saj�tjait. Az id� majd minden bizonnyal
megpr�b�lja �t is, de � ki fog tartani �s v�g�l elnyeri jutalm�t - Fogvatart�ja
pedig megfizet., , Minden�rt. A legnagyobb
torzul�st�l a legkisebb foltig.
A f�jdalom, amelyet akkor kellett elviselnie, amikor Elford beleny�lt a
mellkas�ba �s megragadta az egyik bord�j�t, szinte
kib�rhatatlan volt. Azonban Victoria sz�m�ra ez volt az els� nyom, hogy Elford
minden �gyk�d�s�nek szexu�lis t�lt�se van. A
bolond t�l sokat besz�lt. �gy nemcsak azt �rulta el, hogyan gy�zheti le, hanem c�lt
adott a gondolatinak is, amikor
k�ts�gbeesetten keresett valamit, amivel elkend�zhetn� a f�jdalmat. Ezzel Elford
behatol�sa a test�be elvesz�tette minden
jelent�s�g�t �s ett�l a perct�l kezdve Victoria tervezni kezdett.
Ott voltak Elford �lvezet�nek a jelei. A Toreador bord�i agyagk�nt form�l�dtak a
kezei k�z�tt, �s k�nnyed�n form�ba
�nt�tt�k a v�zi�j�t arr�l, hogy hogyan is kellene Victori�nak kin�znie. A bukott
els�sz�l�tt t�bb� m�r nem volt k�pes ellen�llni a
k�s�rt�snek �s vizsg�lgatni kezdte mag�t. A jobb mell�t, amelyet a Tzimisce t�zes
ujjainak nyom�n m�r k�rk�r�s �g�si sebek
bor�tottak, most az egyik bord�ja d�fte kereszt�l. Elford kihajl�totta a csontot �s
szak�rt�n a lehet� legnagyobb f�jdalmat
okozva, �gy vezette kereszt�l a test�n, hogy a borda hegye pontosan azon a helyen
bukkant el�, ahol a bimb� volt. Ezt az
�gynevezett fogyat�koss�got ugyanis egy kegyetlen harap�s m�r elt�vol�totta.
Ez volt az els� azok k�z�l a csontd�sz�t�sek k�z�l, amelyek most apr�
szarvacsk�kk�nt meredtek el� a test�b�l. A b�r folyama-
tosan �gett �s viszketett k�r�l�tt�k. Elford meghajl�totta, �s egy sor kin�v�sre
osztotta a kulcscsontj�t. Ezek a kin�v�sek k�t�tt�k
�ssze a karj�n l�v� szarvacsk�kat a csont mellbimb�val. A karj�t d�sz�t�'
sarkanty�k a felkarcsontj�b�l indultak ki �s olyan
hossz�ak voltak, hogy �td�ft�k a b�r�t. A tenyer�nek h�toldal�n volt az utols� k�t
ilyen sarkanty�, amelyeket Elford
val�sz�n�leg a k�s�bbiekben sz�nd�kozott �sszek�tni a karj�n l�v�kkel.
Victoria meg volt gy�z�dve arr�l, hogy ezeket a sebeket, a groteszk m�t�tek
nyomait k�pes lesz kiheverni. Nagyon
rem�nykedett benne. Ha Elford v�re nem volt sokkal �regebb, mint ahogy gondolta, ha
nem t�vedett v�gzetesen a Tzimiscek
h�sszobr�szat�val kapcsolatban - ebben a t�m�ban csak nagyon kev�s ismerettel
rendelkezett, a most els�k�zb�l szerzett
borzalmas tapasztalatainak ellen�re is -, ha egyetlen egy sem igaz, abb�l a t�bb
sz�z lehet�s�gb�l, amelyek hat�s�ra csak egy
sebhelyes, torz sz�rnyalak marad bel�le, akkor esetleg k�pes lesz vissza�ll�tani
eredeti alakj�nak sz�ps�g�t. Most ebben kellett
hinnie. Ez volt az egyetlen rem�nye �s ez�rt �gy szor�totta mag�hoz, mint a
sivatagi v�ndor az utols� kulacs viz�t. A teste
val�ban egy templom volt, �s ha sorra venn� a s�r�l�seit, az egyet jelentene a
megad�ssal. Ebben az esetben pedig nem lenne
k�pes hat�rozottan cselekedni az esetleges kiszabadul�s�nak �rdek�ben.
Victoria a sz�ke m�ly�re h�z�dott. A j�v� fel�l a m�lt fel� fordult. Mindkett�
jobb a jelenn�l. Egyszer�en k�ptelen volt
felfogni az esem�nyek sorozat�t, melyek nyom�n ide ker�lt. A Sz�pm�v�szeti
M�zeumban rendezett fogad�st, a terveket, mind-
mind olyan nagy gonddal k�sz�tette el�. Olyan k�zel volt a sikerhez. A Mennyek
kapuj�n �t bel�pett a gal�ri�ba. Ha pedig t�l�li
ezt a mostani Poklot, akkor egy nagyon �rt�kes tanuls�ggal lesz gazdagabb: soha nem
lehet teljes biztons�gban. Nem sz�m�t, hogy
h�ny tesztnek veti al� a terveit a v�grehajt�s el�tt, nem sz�m�t, hogy milyen
hatalmas lesz � maga, nem sz�m�t, hogy milyen er�s
v�d�falakkal veszi k�r�l mag�t - soha nem lehet biztons�gban. Ha, illetve amikor
kiszabadul ebb�l a n�gysz�gletes v�rb�rt�nb�l,
soha t�bb� nem �rezheti biztons�gban mag�t.
B�r Victoria lassan egyre biztosabb volt abban, hogy egyszer majd kiszabadul, a
r�vid t�v� kil�t�sai tov�bbra is el�g s�t�tek
voltak. Egy�ltal�n nem v�gyott r�, hogy el kelljen viselnie megal�ztat�sokat �s a
k�nz�sokat, amelyeket Elford m�g tartogatott a
sz�m�ra. Min�l hamarabb ki tud szabadulni, ann�l jobb.
Victoria rengeteg eszk�zzel k�pes volt r�k�nyszer�teni m�sokra az akarat�t:
legyen az v�rtestv�r vagy egyszer� haland�,
mindig is kiv�l�an �rtett hozz�, hogy kell elcsavarni a fej�ket, am�g m�r
k�ts�gbeesetten �s szenved�lyesen akart�k �t. Mikor
azonban megpr�b�lta ezek k�z�l az eszk�z�k k�z�l a leger�sebbeket alkalmazni, r�
kellett j�nnie, hogy Elford eset�ben semmi
es�lye a sikerre. A Tzimisce t�ls�gosan is szenved�lyesen rajongott a munk�j��rt
ahhoz, hogy a l�ny�ben helye legyen egy m�sik,
ilyen hirtelen fellobban� szenved�lynek. Ebben az esetben k�nytelen volt
hosszadalmasan mesterkedni. Lehet, hogy egy
k�zeli, vagy nem is olyan k�zeli �jszak�n majd sikerrel j�r, de addig nem volt
seg�ts�g.
De vajon milyen m�s lehet�s�gei voltak m�g? Victoria a mobiltelefon padl� hever�
darabk�i fel� pillantott. A szerkezet
tagadhatatlanul t�r�tt volt �s nem hihette, hogy k�pes lenne megjav�tani, m�g ha
valahogy meg is szerezn�. Az�rt nem esett
k�ts�gbe, hiszen k�pes volt m�s m�don is seg�ts�get h�vni. M�g csak t�volr�l se
lehetett biztos a sikerben, de visszat�rt bel� a
harci szellem. Szorosan a nyom�ban meg�rkezett az Elforddal elt�ltend� k�vetkez�
p�sztor�r�t�l val� retteg�s is. Elhat�rozta, hogy
mindenk�ppen megpr�b�lja.
�jszakai �let�nek sz�mtalan �ve alatt Victoria nagyon sok V�rtestv�rrel ker�lt
kapcsolatba �s most mindegyik�k egy
lehets�ges megment� volt. M�g azok sem voltak k�pesek figyelmen k�v�l hagyni
ellen�llhatatlan sz�ps�g�t �s b�j�t, akiket nem
pr�b�lt meg tudatosan elb�v�lni. Az alakja kit�r�lhetetlen�l bev�s�d�tt az
eml�kezet�kbe. Az � eset�ben ez az aj�nd�k k�s�rte
K�in �tk�t �s b�r nem k�rp�tolta minden�rt, most azonban a haszn�ra v�lhat.
Term�szetesen ezek a V�rtestv�rek nem biztos, hogy hajland�ak lesznek a
seg�ts�g�re sietni, ebben a dologban azonban nem
d�nthettek teljesen szabadon. Persze a V�rtestv�rek ellen�llhattak neki, �s
val�sz�n�leg �ppen azok lesznek el�g er�sek ahhoz,
hogy figyelmen k�v�l hagyj�k a h�v�s�t, akik egy�bk�nt k�pesek lenn�nek seg�teni
rajta. De Victoria nagyon meggy�z� tudott
lenni, ha sz�ks�g volt r�.
B�r a nev�ket nem ejtette ki hangosan, de egyenk�nt mag�hoz sz�l�totta �ket.
A h�v�s mind�ssze csak a mai �jszaka visszhangzik majd a lelkekben, ez�rt csak
azokat volt �rdemes sz�l�tani, akik a
k�zelben voltak. Benison. J�lius. Er�sen �sszpontos�tott a nev�kre. Ez a k�t
nagyszer� harcos val�sz�n�leg halott a Victoria
fogad�s�n sz�rakoz� t�bbi Kamarilla v�mp�rral egy�tt, de a h�v�s legal�bb
megzavarja a s�r nyugalm�t. Egy apr� kuncog�s
k�s�ret�ben Eleanort is sz�l�totta. Milyen ironikus lenne, ha annak a szuk�nak
valahogy siker�lt volna �letben maradni, �s
most siker�lne neki kiszabad�tani Victori�t.
Arc�t a tet� fel� ford�totta �s egyre t�bb nevet l�tt ki az �jszak�ba. Most majd
kider�l, hogy mi t�rt�nt azokkal, akik
idejekor�n t�voztak a fogad�s�r�l. Vegei. Hannah. Rolph. Tal�n a bonyolult
menek�l�si terv�ket szak�tja meg egy gyors
visszat�r�s Atlant�ba, felt�ve, hogy Victoria m�g mindig Atlant�ban volt. Err�l
pedig jelenleg semmilyen m�don nem
gy�z�dhetett meg.
Voltak m�g m�sok is. Nagyon kev�s bizalmasa volt �s senkit nem nevezett volta
�szint�n a bar�tj�nak. Senkinek a
szerelme nem �lte t�l az �vsz�zadokat. De tal�n valaki a szeret�k, csod�lok �s
bajt�rsak egy r�vid list�j�r�l k�pes lenne
seg�teni rajta. Ink�bb csak szeret�k �s csod�lok, ismerte be Victoria. Nem igaz�n
volt �rz�ke a bajt�rsiass�ghoz.
Oliv�r, b�r a Brujah �ri�s val�sz�n�leg torporban volt. Jan, � most Eur�p�ban
volt �s sejt�se szerint olyan, az �jvil�g
v�rtestv�rei sz�m�ra felfoghatatlan, k�tel�k f�zte a Ventrue �regekhez, amelyet
akkor sem tudna elszak�tani, ha a m�g mindig
ugyan �gy �rzett Victoria kapcsolatban, Joshua, mert ha valaki, h�t akkor ez a
Gangrel k�pes kiszimatolni, hogy hol tartj�k
fogva.
B�r helyzet�ben a humor szinte elk�pzelhetetlennek t�nt, Victoria m�gis mag�ban
nevetett, amikor elk�ldte a k�vetkez�
nevet: Leopold. Ez az ifjonc egyszer m�r megmentette a M�zeumban. Tal�n �jra k�pes
lenne r�, b�r ez el�g val�sz�n�tlen volt,
mivel az az �rny�kcs�p minden bizonnyal p�pp� z�zta szerencs�tlent.

A nevek sug�rz�sa sok�ig tartott. A hajnal m�r k�zel j�rt mire a felsorol�s
v�g�re �rt. F�radt, meger�szakolt �s sebes�lt teste
azonnal megadta mag�t. Becsukta a szemeit �s bez�rta az elm�j�t is. Megpr�b�lt
visszavonulni agy�nak abba a zug�ba, ahol
legal�bb a holnapi sz�rk�letig megszabadulhat a Tzimisce k�nz�mester �ltal ny�jtott
szolg�ltat�sokt�l.

Cs�t�rt�k, 1999. J�nius 24. �jjel 2: 51

40-es �llamk�zi m��t
Ashville-t�l keletre, �szak Carolina
Hardin olyan er�vel szor�totta a korm�nyt, hogy egy�bk�nt is s�padt kezei
csontfeh�rr� v�ltoztak. A teheraut� k�h�gni �s r�n-
gatni kezdett. A motor fel�'l lehangol� zajokat lehetett hallani. Hardin addig
�t�tte �kl�vel az aut� m�szerfal�t, am�g a bor�t�s
m�anyaga elt�rt �s leesett.
� Ezt majd val�sz�n�leg levonj�k a let�tedb�l - mondta Desmond, akit
beszor�tottak a k�z�ps� �l�sre. Az �l�s t�volabbi
v�g�n Rojo �cs�rg�tt. Hal�los nyugalommal piszk�lta a fog�t egy leszak�tott ujj
k�rm�vel. Nagyon praktikus eszk�z volt.
Hardin kem�ny pillant�ssal d�jazta Desmond humoros pr�b�lkoz�s�t. Az aut��rt nem
fizettek semmif�le let�tet vagy d�jat. A
motorh�ztet� alatt egyre hat�rozottabb� v�lt a hangzavar. G�z �s f�st kezdett
sziv�rogni, majd egy tompa robban�s ut�n a motor
er�ltetett ny�g�sei elhaltak. A sebess�gm�r� mutat�ja, amely eddig 45 �s 50 m�rf�ld
k�r�l ingadozott, azonnal reag�lt a motor
hal�l�ra �s meredeken zuhant az egysz�mjegy� �rt�kek fel�. Hardin leh�z�dott az
�tr�l �s meg�ll�totta az aut�t.
Desmond k�vette Hardint az �t melletti kavicsra, de Rojo semmi jel�t nem adta,
hogy ki sz�nd�kozna sz�llni a teheraut�b�l.
M�gis mi�rt tenn�? - gondolkodott Hardin. - Mi haszna lenne abb�l, ha b�rmit is
tenne?
Az �ton nem volt nagy a forgalom. Hardin az �r�j�ra pillantott �s �gy d�nt�tt,
hogy megengedhet egy r�vidke pihen�t. Nem
agg�dott. Nemsok�ra meg�ll majd egy irgalmas szamarit�nus �s ell�tja �ket �j
sz�ll�t�eszk�zzel. No meg friss v�rrel.
Desmond felemelte a motorh�ztet�t rongyokba bugyol�lt kez�vel. Megv�rta, m�g
eloszlik a f�st, majd egy r�vid ideig a motort
b�multa. V�g�l h�tral�pett �s lehajtott fejjel keresztet vetett.
- Benzin? - k�rdezte Hardin. Desmond b�lintott.
- Ki tankolt?
- Nem tudom - r�zta meg a fej�t Desmond.

- Rojo? - k�rdezte Hardin a v�r�s haj�, s�t�t b�r� utast, aki erre
rosszindulat� pillant�st vetett r�.
- Ki tankolta meg a kocsit? - k�rdezte Hardin.
- Az egyik gring� - vonta meg a v�ll�t Rojo. - Mind olyan egyform�k.
Hardirt elindult a plat� fel�, de megtorpant �s kez�vel takarta el a szem�t a
teheraut� h�ta m�g�tt meg�ll� j�r�rkocsi
f�nysz�r�i el�l. .
- Lerobbantak? - k�rdezte a kocsib�l kisz�ll� j�r�r.
Ebben a pillanatban felpattant a teheraut� h�tulj�nak ajtaja, �s Hardin utasai
k�z�l �jabb kett� ugrott le az �tmenti kavicsra.
- Azt tudj�k ugye, hogy a t�rv�ny tiltja az utassz�l�t�st a
teheraut�k h�tulj�ban? - h�zta �ssze a szem�ld�k�t a j�r�r �s m�r ny�lt is a
b�rs�gc�dul�k�rt.
- Igen ' mondta Hardin. - Tudom.
A sz�les peng�j� szablya hangos puffan�ssal csap�dott a j�r�r nyak�ba. Senki sem
vette �szre, hogy Hardin mikor h�zta el� a
fegyvert a dzsekije alatti tokb�l. A j�r�r hitetlenkedve tett egy l�p�st h�trafel�
azt�n �sszeesett.
- T�ntess�tek el innen, miel�tt m�g erre j�nne valaki - utas�totta Hardin a
t�bbieket. Mindenki sietett engedelmeskedni,
annak ellen�re, hogy a k�vetkez� aut� �ppen csak kibukkant a hegy m�g�l �s �gy m�g
el�g sok idej�k maradt, miel�tt ide�rt
volna. K�nnyed�n felemelt�k a testet, visszaadt�k Hardinnak a k�s�t, miel�tt
elt�ntett�k volna a hull�t az �tmenti boz�tban.
Hardin hallotta,' amint �hes s�lymokk�nt lecsapnak a testre �s elveszik azt, amire
a j�r�rnek m�r am�gy sem volt sz�ks�ge. A
teheraut� plat�j�r�l tov�bbi utasok k�sz�l�dtak el�. Az aut� elrobogott mellett�k
az �ton.
- Jacques - sz�lt Hardin az egyiknek.
- �n Jak� vagyok.
- Akkor Jak� < csattant fel Hardin. - Ki tankolta meg a kocsit?
- Jacques.
- Sz�lj neki, hogy j�jj�n ide. Azt�n te, Lonnie, Greasy �s Amber fogj�tok ezt a
rend�rkocsit �s hozzatok nek�nk h�rom
m�sik aut�t.

Jak� �gy tett, ahogy utas�tott�k. � �s a t�bbiek �ppen kih�ztak az �tra a

j�r�rkocsival, amikor Jacques odabaktatott
Hardinhoz. Jacques alacsony, d�s haj� fick� volt. Soha nem l�tt�k m�g boldognak.
Nem mintha ez �rdekelte volna Hardint.
- Vannak d�zel teheraut�k n�latok, Montrealban?
-Aha.
- �s tudod mi a k�l�nbs�g a g�zolaj �s a benzin k�z�tt, te idi�ta, seggfej
Canuck?
Jacques, aki egyre boldogtalanabbnak t�nt, idegesen pr�b�lt kiny�gni valami
v�laszf�l�t, de Hardin szably�ja megel�zte. A
fegyver szinte mag�t�l l�tszott mozdulni. Ism�t zizegve szelte �t a leveg�t �s
Jacques feje lehanyatlott. Egy pillanattal k�s�bb a
test is k�vette. Csak nagyon kev�s v�r folyt ki a torz�b�l. Hardin lehajolt �s
tiszt�ra t�r�lte a peng�t Jacques nadr�gsz�r�ban.
- Azt hiszem, t�l nagy k�r�s lenne kilenc haszn�lhat� v�mp�r.
Mik�zben Desmond az �tt�l t�volabb vonszolta a tetemet Hardin bepillantott a
rakt�rbe. Ez a Sabbat rohamcsapat
egyike volt a legkisebbeknek, �gy nem volt sok felszerel�s�k. K�nnyed�n
elf�rnek majd a szem�lyaut�kban is, nincs
felt�tlen�l sz�ks�g�k a teheraut�ra. N�h�ny lef�r�szelt cs�v� vad�szpusk�val �s
t�lt�nyekkel t�m�tt sportt�sk�n k�v�l nem volt
eml�t�sre m�lt� felszerel�s�k. A fejeket Hardin nem tartotta a felszerel�s
r�sz�nek. Ott volt Columbia Kamarilla hercege - azaz
volt hercege. Azt�n ott volt az a h�rom Ashevilleb�l: Van de Brook herceg - micsoda
egy any�masszony katon�ja. A fiatal
Gangrelnek jobb hal�la volt. M�g Stein, a Toreador is mutatott n�mi m�lt�s�got. De
Hardint igaz�b�l ez sem �rdekelte. Szarok
mindegyikre. Megvolt az �tvonala �s pontosan menetrend szerint �rkezett. V�lem�nye
szerint ugyan nem nagyon �rte meg a
f�radts�got ezeknek a kis h�torsz�gbeli v�rosk�knak a megtiszt�t�sa, de ugyanakkor
nem is volt olyan nagy f�radts�g. Ennek
ellen�re Hardin alig v�rta, hogy �jra csatlakozhasson a f� er�kh�z, �s megint r�sze
legyen egy kis igazi sz�rakoz�sban. Mint
Atlant�ban. Az azt�n meg�rte a f�radts�got. Porig �getni a Tremere rendh�zat.
Persze megk�nny�tette a dolgukat, hogy Vykos m�r
lekezelte a Tremere f� fejest.

F� fejes. Hardin egy pillant�st vetett a tehetaut�ban felhalmozott nyitott szem�

fejgy�jtem�nyre �s �nel�g�lten elvigyorodott.
Ezt majd el kell mondanom Desmondnak is.
Az biztos, hogy Atlanta nagy dob�s volt. Ez a t�bbi sz�nalmas kis szar
egyszer�en id�pazarl�s. De m�r nem kell sok�ig v�rnia.
Winston-Salem, Roanoke, Charlottesville... �s azt�n a Big Enchilada.
Ism�t f�nysz�r�k t�ntek fel, de most a forgalommal szemben haladtak az ellenkez�
ir�nyb�l. Hardin megismerte azt a kocsit,
amely az el�bb haladt el mellett�k, de most m�r Amber �lt a korm�nyn�l. Hardint nem
�rdekelte az arca - t�l bar�ts�gtalan -, de
nagyon helyes cicije volt. Az aut� csikorg� kerekekkel �llt meg a m�sik mellett.
- H�z�dj od�bb - mordult r�.
Kinyitotta az ajt�t, �s arr�bb l�kte. Erre Amber kimutatta a t�p�fogait �s
r�sziszegett.
- Ezt tartsd meg m�snak, hugi - kidugta a fej�t az ablakon �s odaki�ltott a
t�bbieknek. - Fogj�tok a cuccot �s gyer�nk. -
Desmond �s a m�sik h�rom Sabbat k�zr�l-k�zre adogatva pakolt�k �t a sportt�sk�kat
�s a fejeket. Az egyik fej elszabadult �s
begurult az aut� al�, de Desmond let�rdelt �s kihal�szta.
- Mi legyen Jake-kel �s a t�bbiekkel, Jefe? - k�rdezte Rojo mik�zben az aut�hoz
�gyelgett �s besz�llt.
- Majd utol�rnek minket - mondta Hardin. Egy�ltal�n nem volt kedve tov�bb
v�rni. - �gyis tudj�k hova tartunk, ha m�gis
elker�ln�nk egym�st.

Cs�t�rt�k, 1999. J�nius 24. �jjel 3: 00

Buckhead Ritz-Carlton Hotel, tizenharmadik emelet
Atlanta, Georgia
Parmenides mag�hoz t�rt. Egy pillanattal k�s�bb r�d�bbent, hogy �bren van, �s
�gy negyvenh�t isten nev�re sz�rt �tkokat
miel�tt meg kellett volna �llnia, hogy �jabb szidalmazhat� term�szetf�l�tti
elnyom�k nevei ut�n kutasson az eml�kei k�z�tt.
M�g mindig �letben volt.
H�t, ez az�rt technikai �rtelemben nem volt igaz. Term�szetesen halott volt.
Hisz a v�mp�r volt, egy j�rk�l� holttest. De m�g
mindig - ahogy mondani szokt�k -, az �l�k k�z�tt volt. Hogy teljesen prec�zek
legy�nk, Atlanta egyik legel�kel�bb negyed�nek
egyik legf�ny�z�bb sz�llod�j�ban tart�zkodott. R�viden, a t�bb mint h�rom �s
f�lmilli� �l� egyike volt.
Enn�l sokkal fontosabb volt az, hogy m�g mindig az �l�holtak k�z� tartozott. �s
hogy fogoly volt. A Sabbat, a Tzimiscek �s
v�g�l Sascha Vykos foglya. Ebben a sorrendben n�vekedett a nevek hat�s�ra �rzett
iszonyata �s k�ts�gbees�se is.
M�r �lel�se �ta hallott a Sabbat elfajul�s�r�l sz�l� t�rt�neteket. Hallott a
tiszt�talan, g�nyos ritu�l�ikr�l, hallott arr�l, hogy
hajlamosak meginni az �regjeik v�r�t, meg az �r�lt er�fesz�t�seikr�l, amivel a
Gyehenna elj�vetel�t akart�k siettetni. �m ezeket
a h�resztel�seket neh�z volt komolyan venni. Neh�z volt elk�pzelni, hogy valaki
sz�nd�kosan id�zn� saj�t fej�re a S�t�t Apa, az
Els� Gyilkos �s Testv�rgyilkos, azaz K�in V�gs� B�ntet�s�t.
Parmenides azt hitte, amikor m�g csak egy �j j�vev�ny volt a halhatatlanok
vil�g�ban, hogy ez is csak egyike azoknak a
dajkames�knek, amelyek a gyermekek megf�leml�t�s�re szolg�lnak. Igaz, hogy ebben az
esetben ez egy nagyon r�gi dajkamese.
Most m�r azonban be kellett l�tnia, hogy ez sem nagyobb k�ptelens�g, mint az,
hogy v�riv� ragadoz�k j�rj�k a v�rosok
f�nyrekl�mokkal �s utcai l�mp�kkal megvil�g�tott �jszak�it. Mindazok ut�n, amiken
az ut�bbi id�ben kereszt�lment, m�r nem
�rezte mag�t p�rtatlan b�r�nak a Sabbatr�l sz�l� mendemond�k meg�t�l�s�ben.

Az �lel�se ut�ni �vekben sokszor tal�lkozott eg�szen k�zelr�l a Sabbattal, de

semmi olyasmit nem tal�lt, ami arra k�sztette
volna, hogy visszautas�tsa ezeket a hihetetlen v�dakat. Ezek a tal�lkoz�sok mindig
egy olyan bujk�l� nyugtalans�ggal fert�zt�k
meg a lelk�t, amelyet m�g a hegyek k�z�tt megb�v� Elysium szent jutalmai sem tudtak
teljesen el�zni.
A sikaml�s Lasombr�kkal val� tal�lkoz�sai sor�n mindig is olyan �rz�s
k�s�rtette, mintha �lm�ban egy vipera kuporodott
volna a has�ra. Term�szetesen az Elysiumban volt el�g alkalma k�gy�kkal
foglalkozni. A m�rgek a mesters�g �si �s m�lyen tisztelt
eszk�zei. �gy h�t tudta, hogy m�g a leghal�losabb kobra �rint�se is h�v�s �s sima,
de �nmag�ban nem kellemetlen. Ett�l
mer�ben k�l�nb�z� �rz�s ker�tette hatalm�ba a Lasombr�k jelenl�t�ben. Valami
tekerg�, forr� �s ny�lk�s - mint a gyermekkori
r�m�lmok cs�sz�m�sz�ja.
�s ott voltak m�g a Tzimiscek. Parmenides meg tudta �rteni, hogy a V�rtestv�rek
t�rsadalm�nak udvarias k�reiben mi�rt
�rezte minden mag�ra valamit is ad� v�mp�r kellemetlennek a Tzimisceknek ak�r csak
a gondolat�t is. A Kamarill�ba tartoz�
kifinomult rokonai k�r�ben hatalmas faux-pas volt, ha a kerti mulats�gokon vagy a
j�gkr�m partikon, amelyek kit�lt�tt�k �l�holt
l�t�ket, valaki felemlegette a sz�rnyetegeket. Mintha valaki a lepr�r�l besz�lt
volna te�z�s k�zben. A Tzimiscekkel ellent�tben a
lepr�sok �ltal�ban csak a saj�t dolgukkal t�r�dtek �s ebben nagyon ritk�n tartozott
bele a tiszteletrem�lt� urak �s h�lgyek
megk�nz�sa, megcsonk�t�sa �s v�g�l - szinte mindig - meggyilkol�sa. Pedig az urak
�s a h�lgyek k�nosan pr�b�ltak �gy tenni,
mintha ezen a z�ld f�ld�n soha nem gar�zd�lkodhatna szabadon egy ilyen eltorzult
teremtm�ny.
Parmenidesnek csak nagyon kev�s dolga akadt a Tzimiscekkel. E sz�rnyetegek
�ltal�ban visszah�z�d�, mag�nyos l�nyek
voltak �s teljesen belemer�ltek a pseudo-tudom�nyok, az okkult vagy az anat�mia
ter�n v�gzett gyomorforgat� k�s�rleteikbe.
Szinte minden Tzimiscet hidegen hagyott a Sabbatbeli testv�reiket, a Lasombr�kat
annyira megbabon�z� politikai t�rtet�s. A
t�rsadalmi rangl�tr�n sem k�v�nt�k feljebb verekedni magukat �s nem �rdekelte �ket
a hatalom sem. Ez�rt nem meglep� h�t,
hogy a Tzimisceknek ritk�n volt sz�ks�ge a Parmenides �ltal ny�jtott
szolg�ltat�sokra.
De Vykos figyelemrem�lt� kiv�tel volt. El�sz�r is, nem volt annyira bogaras,
mint a legt�bb kl�nt�rsa. A Tzimiscek szinte
tobz�dtak a testi torzul�sokban. A szem�kben az volt a m�v�szet �s szenved�ly.
A b�rgyilkosok �si testv�ris�g�ben l�tezett egy r�gi b�lcsess�g a
sz�rnyetegekkel kapcsolatban, ami �gy sz�lt: "Ha a feladatod
teljes�t�se k�zben egy sz�rnyalakot l�tsz az �rny�kban �l�lkodni, az egy Nosferatu.
Megl�ttak. Az �ldozatot figyelmeztetni fogj�k.
T�rj haza �s vesd al� magad a mesterek b�ntet�s�nek. Ha azonban egy f�klyaf�nyben
ugr�ndoz� sz�rnyeteget l�tsz, akkor egy
Tzimiscel hozott �ssze a sors. T�vozz, �s csak h�rom teljes �jszaka eltelt�vel t�rj
vissza. Akkor is csak az�rt, hogy ellen�rizd a
c�lpont hal�l�t."
Vykos nem volt egy ugr�ndoz� sz�rnyeteg. Nagyon is emberi volt. �s hihetetlen�l
n�ies. Szinte m�r f�jdalmasan is, gondolta
rezign�lt�n Parmenides. Sz�ps�ge egy lecsap� tigris�hez hasonl�tott - csupa
elegancia �s v�gzetszer�s�g.
M�sik szemmel l�that� k�l�nbs�ge a fajt�jabeliekhez k�pest az amb�ci�ja volt.
Vykos teljesen belemer�lt a K�inita politik�ba,
abba a j�t�kba, amely, ha nem is olyan kimagasl� eleganci�val, de ugyan olyan
elker�lhetetlen�l szedte �ldozatait, mint a lecsap�
tigris. Vykos annak ellen�re meg�rizte a kl�nj�ra annyira nem jellemz� st�lus�t, �s
kifinomults�g�t, hogy a j�t�k k�nnyed�n
lealacsonyodott a kegyetlen �s egyszer� bestialit�s szintj�re. T�rsai szinte
kiv�tel n�lk�l megk�nnyebb�lten engedt�k �t a
Lasombr�knak a Sabbat val�di vezet�s�t. Vykos azonban rendszeresen megverte �ket a
saj�t j�t�kukban.
Parmenides tudta, hogy a t�rsai k�z�l m�r sokan �lltak Vykos szolg�lat�ban az
elm�lt �vsz�zadokban �s hogy a Tzimiscenek
most is hatalmas gy�jtem�nye van a m�g nem teljes�tett szerz�d�sekb�l. A gondolat,
hogy k�pes lenne ezt a kapcsolatot vesz�lybe
sodorni... Gyorsan elhessegette mag�t�l a gondolatot. Itt valami f�jdalmas
rejt�z�tt �s m�g nem �llt k�szen arra, hogy meg�rintse,
hogy megvizsg�lja a. r�szleteit.

Parmenidest el�gedetts�ggel t�lt�tte el, hogy ilyen t�rgyilagosan k�pes ezeken a

dolgokon gondolkodni. A Sabbat, a
Tzimiscek, Vykos. Elism�telte mag�ban a szavakat. K�v�ncsi volt a hat�sukra. Nem
�rezte el�gedetlennek mag�t, amikor
egy�ltal�n nem v�ltottak ki bel�le semmif�le reakci�t.
Gyan�totta, hogy agy�nak az a r�sze, amely a f�jdalmat �s a rettenetet �rz�keli,
most valami m�ssal van elfoglalva. A megvil�-
gosod�s egy�ltal�n nem nyugtatta meg. Nem el�g, hogy komoly agg�lyai t�madtak
fizikai �llapot�val kapcsolatban, hanem
r�ad�sul ezeket a gondolatok t�bb aggodalomra adtak okot, mint amennyit
megsz�ntettek. Hirtelen k�v�ncsi lett arra, hogy
magasabb �szlel�si k�pess�gei k�z�l melyek �llnak m�g az ellen�rz�se alatt.
Elhat�rozta, hogy tesz egy pr�b�t.
Abban m�r el�g biztos volt, hogy az �rzelem- �s a f�jdalom k�zpontok nem a
megszokott m�don m�k�dnek. Tov�bb� gyana-
kodott arra is, hogy a hib�s m�k�d�s okai val�sz�n�leg a test�t �r� sz�ls�s�ges
fizikai hat�sokban keresend�k. L�that�an m�s
reflexszer� reakci�k is r�vidre voltak z�rva. M�r a kik�pz�se kezdet�n elmondt�k
neki, hogy test�nek automatikus funkci�it
k�l�nleges m�don �ll�tott�k �t, hogy megel�zz�k az esetleges fogs�g lehet�s�g�t egy
elhib�zott k�ldet�s sor�n.
Eddig mind�ssze egyetlen egyszer l�tta ezt a csalhatatlan mechanizmust m�k�d�s
k�zben.
Velenc�ben t�rt�nt, n�h�ny �vsz�zaddal ezel�tt. Egyik testv�re �ppen a D�zse
palot�j�b�l akart megsz�kni, amikor
megakad�lyozt�k abban, hogy a csatorna viszonylagos biztons�g�ba ugorjon.
Visszah�zt�k a mellv�d m�g� �s a teste szinte elt�nt
a sz�mtalan �k�l, sarok �s pika gyeng�d k�zrem�k�d�s�vel r� z�poroz� �t�sek alatt.
Parmenides egy k�zeli sz�k utc�csk�ban tal�lhat� labirintus bej�rat�b�l l�tta,
hogy a testv�re lehanyatlik a cs�csel�k rohama
alatt. Azonnal a falak fel� mozdult, de a fel�gyel�je a v�ll�ra tette a kez�t �s
visszatartotta.
- Figyelj - pir�tott r�. - L�gy �ber, k�l�nben m�g elszalasztod, ahogy kis
testv�r�nk megszabadul.
 Parmenides �rezte minden puffan�s rezd�l�s�t. Az �t�sek gyorsan �s kitart�an
zuhogtak, mint egy ny�ri z�por. Biztos volt
benne, hogy a felh�szakad�s megfojtja vagy lesodorja testv�r�t a mellv�dr�l. De a
hegyek fia, aki a falakon rekedt, nem
pusztult el. Legal�bbis addig nem, am�g el� nem ker�ltek a vasak. Lentr�l
Parmenides j�l l�tta a l�zas tev�kenys�get. Halott�,
amint a f�m bilincsek a hely�kre kattannak. De a kattan�s hangj�val egy�tt riadt
ki�lt�sok �s �tkoz�d�sok is �rkezetek.
- Vidd innen azt a f�kly�t, te bolond! - ki�ltotta valaki.
De a f�klya tov�bbra is fennen lobogott, soha nem ker�lt a mellv�d takar�s�ba.
Hirtelen valami magn�zium-f�nnyel
felvillant �s a D�zse palot�j�nak ormai k�z�l olajos fekete f�stgomoly sz�llt fel
az �g fel�. A tan�t� csak ez ut�n engedte el
Parmenidest �s mindketten gyorsan beleolvadtak a gy�lekez� t�megbe.
Az elk�vetkez� �vekben Parmenides sokszor gondolkozott azon, hogy vajon milyen
k�r�lm�nyek vezethett�k �t �s a
tan�t�t azon az �jszak�n a D�zse palot�j�nak l�b�hoz. Soha nem tudta visszaid�zni
ennek a kis kir�ndul�snak az ok�t.
Term�szetesen a kik�pz�se nem a Mediciek t�lz�sai �s a Borgi�k kegyetlenked�sei
k�z�tt �rl�d� v�ros�llamok
dekadenci�ja k�zepette fejez�d�tt be. A khabar kegyetlen t�rv�nyei megk�vetelt�k a
sivatagi puszt�k �s a ny�lt hegycs�csok
k�ts�gbevonhatatlan kem�nys�g�t.
Egy�ltal�n nem volt szokv�nyos, hogy egy tan�tv�ny tan�ja legyen valamelyik
testv�re munk�j�nak. M�g akkor sem, ha a
k�ldet�s enn�l sokkal jobban v�gz�d�tt. Egy n�vend�k jelenl�te t�l sok
bizonytalans�gi t�nyez�t hozott mag�val, t�l nagy lett
a hiba lehet�s�ge.
M�gis, amikor egy ny�ri �jszak�n a Testv�ris�g �sszegy�lt a hegy tetej�n l�v�
Elysiumban �s meggy�jtott�k a hossz�sz�r�,
borosty�nb�l faragott pip�kat, melyeket mandulaszem� �s t�k�letes gy�m�ntot form�z�
k�ld�k� k�l�nleges l�nyek hordoztak
nyug-�gyt�l nyug�gyig, egyik�k el�gedett s�hajjal kezdett bele egy hihetetlen�l
�rdekes t�rt�netbe.
A t�rt�netet egyed�l a kiad�s adag m�z, datolya, szilva �s ambr�zia
felszolg�l�sa szak�totta meg �s a mes�l� lassan eljutott
oda, hogy sokkal fiatalabb kor�ban, � �s a mestere hogyan lettek egy csoda tan�i:
l�tt�k a Megsemmis�t�s Szavainak hat�s�t.

A tragikus t�rt�net teljes val�s�g�ban jelent meg el�tt�k. A t�rt�netet elmes�l�

t�rsuk gondosan le�rt mindent, amit l�tott �s
hallott, minden �rz�st, ami elt�lt�tte. Parmenides sz�m�ra mindez nagyon ismer�s
volt, bele�rtve azt is, amikor egy szerencs�s
testv�rt egy t�zes szek�r ragadott mag�val a menybe.
Miut�n a t�rt�net v�get �rt valaki m�s tette f�lre a pip�j�t �s adta el� a saj�t
t�rt�net�t, amely arr�l sz�lt, hogy egy �jszaka �
maga (b�r arra a szem�lyre m�r alig eml�kezett) �s a mestere hogyan voltak ennek a
tiltott dolognak a tan�i. �gy mondt�k el a
saj�t t�rt�net�ket, egyik�k a m�sik ut�n.
Mindenki ugyanazt a t�rt�netet adta el�. Nem tudhatta, hogy ennek az volt-e az
oka, hogy testv�reinek eml�kezet�t m�r
r�gen rem�nytelen�l megkeverte a sz�mtalan �vtizednyi hossz�, lass� ny�ri este,
vagy val�j�ban csak egyetlen t�rt�net volt,
amelyet n�p�nek sz�mtalan nemzed�ke mes�lt m�r el.
Ezek a gondolatok azonban egy�ltal�n nem nyugtatt�k meg. Parmenidest hajtotta a
k�v�ncsis�g �s diszkr�ten k�rdez�sk�dni
kezdett. Az zavarta a legjobban, hogy a testv�rei k�z�l szinte mindenki eml�kezett
egy olyan esetre, amikor tan�ja lehetett a
Megsemmis�t�s Szavainak, de senki nem volt k�pes felid�zni egyetlen olyan m�sik
eml�ket sem, amelyben tan�ja lett volna egy
testv�r sikeres vagy sikertelen k�ldet�s�nek. Az eg�sz olyan volt, mint egy
sz�nd�kos intelem. Egy nagyon k�lts�ges intelem.
Parmenides nem tudta el�zni azt a tiszteletlen �s val�sz�n�leg szents�gt�r�
gondolatot, hogy ezeket a tragikus bakl�v�seket
az �joncok okul�s�ra rendezt�k meg. Vajon a mesterek el�re l�tj�k, hogy mely
k�ldet�sek lesznek sikeresek, �s melyek vannak
eleve kudarcra �t�lve? Nem, m�g a Hegyi �reg sem �ll�tott ilyet mag�r�l.
Azonban b�rmelyik mester val�sz�n�leg el�g �les szem� lenne ahhoz, hogy
megb�zhat�an el tudja d�nteni azt, hogy mely
feladat v�gz�dik kudarccal. Ez a k�pess�g elengedhetetlen�l sz�ks�ges volt annak
eld�nt�s�hez, hogy mely k�ldet�seket v�llalj�k el,
�s melyek legyenek azok, amelyeket visszautas�tanak.
Ezzel egy�tt azonban az eg�sznek m�r el�g balj�s �rnyalata volt.

Parmenides f�lt folytatni ezt a veszedelmesen rendhagy� gondolatmenetet. Kicsoda

�, hogy megk�rd�jelezhetn� a
mesterek d�nt�s�t, azok�t, akik bevezett�k �t a f�ldi paradicsomba.7 M�g abban sem
volt biztos, hogy hogyan lehet
visszafizetni egy ilyen tartoz�st. A m�rleg hozz� k�zelebbi serpeny�j�ben mind�ssze
az � �r�kk� tart� �lete volt. Ha a
mesterek �gy d�nt�ttek, hogy kem�ny leck�kkel er�s�tik, �gy kov�csolj�k akaratuk
v�grehajt�s�nak megb�zhat�bb eszk�z�v�,
akkor � nem utas�thatta vissza �ket, nem �rulhatta el a szent bizalmat.
Most azonban �gy t�nt, hogy a mesterek �gy v�lasztottak... Nem. A gondolat t�l -
k�zel volt a f�jdalomnak �s a
k�ts�gbees�snek jelenleg t�le elz�rt r�sz�hez. A sz�rnyeteg hazudott. Ennyi �s
semmi t�bb. Elk�pzelhetetlen volt annak m�g
csak a gondolata is, hogy a mesterek r�b�zn�k �t egy Tzimiscere. Ez az �t�let
sokkal rosszabb volt, mintha egy �ngyilkos
k�ldet�st b�ztak volna r�. A sikertelens�gben legal�bb dics�s�gesen �ldozhatta
volna fel mag�t, �s a v�g�n gyors hal�la lett
volna a tiszt�t�t�zben.
De most ennek ellen�re sem volt k�pes meg�rinteni azt a titkos helyet - sz�v�nek
azt a j�l v�dett zug�t, ahov� a
Megsemmis�t�s Szavai voltak fel�rva. Nem volt k�pes megid�zni a szent szikr�t,
amely meggy�jtan� a bels� t�zet.
Parmenides k�telkedett abban, hogy a sz�rnyeteg prec�z, idegi mesterked�sei
el�rhetn�k ezt a bels� szent�lyt, azt pedig
v�gk�pp elk�pzelhetetlennek tartotta, hogy k�pes lenne az ajt�t bez�rni el�tte. Ez
a l�lek szent�lye volt, nem a h�s�, �gy teh�t
nem �rinthett�k szents�gtelen m�v�szet�kkel. Akkor pedig az �t mi�rt van m�gis
z�rva el�tte?
Lehet, hogy ez lenne a Tremere boszork�ny, Hannah v�gs� �tka. Egy utols�
var�zslat? Tal�n valamilyen megfejthetetlen
fekete m�gi�val megfosztotta �t a V�gs� Hal�lt�l, amikor � �ppen hozz�seg�tette �t
a saj�tj�hoz.
Az lehetetlen. A k�ldet�s t�k�letes volt, a v�grehajt�sban nem volt semmilyen
hiba. A Tremer�k becserk�sz�s�n�l nem volt
helye hib�nak de m�g egy pillanatnyi megtorpan�snak sem. A boszork�nymesterek
elvitathatatlan dics�s�ge, hogy �k voltak a
f�ld leghal�losabb zs�km�nyai. A Testv�ris�gen k�v�l senki nem lenne olyan �r�lt,
hogy ak�r csak megpr�b�lja. A legkisebb
hiba �s a szerepek dr�maian �s visszavonhatatlanul felcser�l�dnek. �s most az �
feje d�sz�ten� atlantai rendh�zuk valamelyik
fegyverterm�t.
A feje... Parmenides ism�t belerohant abba az �v�lt� idegsz�lakb�l k�sz�lt
falba, amely elz�rta el�le az ilyen ir�ny� gon-
dolatokat.
Ha azonban nem a boszork�ny m�velte ezt vele, akkor ez azt jelenti, hogy a
mesterek sz�nd�kosan vagy tudatlanul, de m�gis
v�dtelen�l k�ldt�k be �t a Tremer�k istentelen od�j�ba an�lk�l, hogy lehet�s�ge
lett volna a v�gs� menek�l�sre.
T�volr�l �rz�kelte, hogy teste vadul �sszer�ndul �s a l�bain l�g� tehetetlen,
l�ktet� masszak�nt �rz�kelt �sszet�rt t�rdek a
mellkas�nak k�sz�lnek csap�dni. Valaki �tkoz�dva nyomta vissza a combjait a sz�kbe,
�s er�sen odak�t�zte �ket.
Vykos. A Parmenides �s az �ntudat k�z�tt �ll� lecsupasz�tott idegv�gz�d�sekb�l
�ll� g�t sz�tszakadt a tetej�t�l az alj�ig.
Parmenides tudta, hogy egyed�l �s elhagyatva �ll a sz�rnyetegek k�z�tt. Hatalmas
er�fesz�t�ssel kinyitotta a szem�t �s
szemben�zett a r�m�lommal.

Cs�t�rt�k, 1999. J�nius 24. �jjel 3: 04 CSX teherp�lyaudvar Atlanta, Georgia

Victoria elnyomott egy f�jdalomki�lt�st. A k�n val�ban eleven�be tal�lt, de nem
volt akkora, hogy ilyen heves reakci�ra legyen
sz�ks�g. Elford azonban �szre sem vette a t�lz�st �s k�jesen kuncogott.
Az inas Tzimisce Victoria �l�ben �lt �s leszor�totta a Toreador-t.
Term�szetellenesen hossz� l�bai Victoria meztelen cs�p�'je
mellett a sz�k m�g�tti fal fel� meredt�k. Egyszer�en k�ptelen volt felfogni, hogy
hogyan volt el�g hely nekik, de �gy t�nt,
hogy a v�gtagok k�pesek b�rmelyik ir�nyba meghajolni, �gyhogy Elford val�sz�n�leg
begy�rte �ket a sz�k al�. Elford minden karja
legal�bb f�ltucatnyi k�ny�k ment�n hajlott �s ezekkel most a Victoria kebleib�l
kialak�tott polcnak t�maszkodott, mik�zben
r�d�lt a Toreador-ra �s a nyak�n v�gzett valamif�le �talak�t�st.
Victoria fej�t �s nyak�t er�sen a sz�khez k�t�zte, �gyhogy most meg sem b�rta
mozd�tani �ket. A teste azonban eg�szen m�s
lapra tartozott. Amikor meg�rezte a f�jdalmat, megg�rb�tette a h�t�t �s megpr�b�lta
kidobni a Tzimiscet az �l�b�l. Ez a beteg
fatty� kedvelte ezt a r�szt �s Victoria megpr�b�lt a kedv�re tenni. A legut�bbi
alkalommal azonban ellen�llt, mivel megpr�b�lt �
maga is egy kis k�nz�st alkalmazni.
Elford hirtelen abbahagyta a munk�t �s a Toreador szem�be n�zett. A Tzimisce
szemei teljes s�t�ts�ggel voltak tele, csak a
sz�l�k�n t�nd�k�lt az �r�let gl�ri�ja.
- Nem �llsz ellen - mondta Elford egy megb�ntetett gyermek l�gy hangj�n.
Victoria felvillantott egy keser� mosolyt.
- Biztos ellen fogok �llni... amikor majd igaz�n f�j - mondta sz�nlelt
hat�rozotts�ggal, annak ellen�re, hogy m�r �gy is majdnem
elbor�totta a szenved�s.
Elford keskeny ajkai mosolyra h�z�dtak.
- Tal�n ez... - suttogta �s figyelme �jb�l visszat�rt Victoria nyak�hoz, ahol
�ppen egy t�hegyes csontt�sk�kb�l �ll� sort k�sz�tett
�sszesodort csontsz�lakb�l.

Olyan, mint egy k�s�rleti patk�ny, gondolta Victoria. Vagy ink�bb, mint Pavlov
kuty�inak egyike, helyesb�tett, amikor
Elford ny�ladzani kezdett �s a meleg folyad�k lecsorgott meztelen mellein �s a
has�n. Tal�n m�r hat h�nap m�lva az eny�m
lesz. Amikor azonban Elford hirtelen r�zuhant �s k�v�r, kerek pocakj�t az � �velt
alakj�nak nyomta, ism�t megv�ltoztatta az
�ll�spontj�t. Elford azonban lassan tov�bb cs�szott �s egy pillanat m�lva arccal
lefel� a f�ld�n fek�dt.
 Elford lass� cs�sz�s�nak kezdet�n a tehervagon ajtaja t�bb l�bnyi t�vols�gon
f�lrecs�szott �s m�g�tte k�t alak v�lt
l�that�v�. Victoria nem volt t�l sok�ig fogoly, ha szigor�an az eltelt id�t vessz�k
sz�m�t�sba, de az elviselt sz�rny�s�gek miatt
sz�m�ra m�gis egy �r�kk�val�s�gnak t�nt. Szinte m�r. elfelejtette, hogy milyen
�rz�s, ha a test�t friss leveg�' simogatja, amely
nem b�zlik rabtart�j�nak d�gletes lehelet�t�l �s nem hordja a v�r, a ver�t�k �s a
tort�ra illat�t.
A k�t alak �vatosan bem�szott a tehervagonba �s gondosan szem�gyre vett�k a
k�rnyezetet. Lassan Victoria fel�
mozogtak, l�that�an figyelemre sem m�ltatt�k a f�ld�n elter�lt testes Elfordot,
mintha m�r semmilyen vesz�lyt nem jelentene
sz�mukra. A p�ros, egy f�rfi �s egy n�, m�g k�zelebb �vakodott. Alaposan szem�gyre
vett�k, �s ugyanabban a pillanatban
r�ncolt�k �ssze a homlokukat. Nyilv�nval� volt, hogy nem Victori�ra sz�m�tottak.
Victoria nehezen tudta csak viszonozni a pillant�sukat, mivel a fej�t egy kicsit
megemelve k�t�zt�k a sz�khez. A f�rfi
k�lseje teljesen �tlagos volt �s tal�n egy picivel volt magasabb az �tlagn�l.
Szafari ing�ben k�nnyed�n elvegy�lhetett volna
b�rmilyen t�megben, ha nem bor�tott�k volna pikkelyek a kez�t, az arc�t, �s a
nyak�t, �s ha a vill�s nyelve nem villant volna
el� n�h�ny m�sodpercenk�nt a sz�j�b�l.
Felv�ltva pillantott a kez�ben tartott �sszetett elektromos szerkezetre �s
Victori�ra.
A n� meghat�rozhatatlan volt, csinos, de nem felt�n�. Tal�n nem volt t�ls�gosan
sportszer� Victori�t�l ez a fajta
megk�l�nb�ztet�s. A n� szemei kem�nyek �s k�vetel�z�k voltak �s teljesen
ellenpontozt�k fizikai sz�ps�g�t. L�that�an
t�relmetlenn� tette hat�rozatlan t�rsa �s a l�b�val megpiszk�lta Elford test�t.

Semmi v�lasz nem �rkezett a Tzimisce fel�l.

- Halott? - k�rdezte Victoria. - Megmentett�l? - tette hozz� �s mindenfajta
er�fesz�t�s n�lk�l vetette ki hatalmas b�verej�nek
h�l�j�t a f�rfira. A f�rfi nyomban felpillantott �s siet�sen odal�pett, hogy
megszabad�tsa a k�tel�keit�l.
- Persze, hogy megmentett�k - mondta olyan hangon, mintha teljes k�ptelens�g
lenne b�rmi m�st �ll�tani.
Victoria elmosolyodott. V�gre ez itt nem rendelkezett az Elford�hoz hasonl�
akarater�vel �s �gy nem volt k�pes szigetelni
mag�t az � term�szetf�l�tti befoly�s�t�l. A n� arc�n hitetlenked� kifejez�s jelent
meg. Megvet�en sz�l�totta meg Victoria �js�tet�
szolg�j�t:
- Mit csin�lsz, Orthese? Ismered ezt a n�t? Figyelj r�m!' El�sz�r meg kell
tal�lnunk Vegeit �s a sof�rj�t. Biztos, hogy ide vezet a
telefon jele? Azonnal hagyd abba! K�s�bb is elmehetsz kurv�zni.
Victoria nyomban meg�rtette a helyzetet, ha nem is volt teljesen vil�gos
sz�m�ra, hogy ezek a s'etit�k mi�rt keresik Vegeit.
Becsl�se szerint a k�t megment� k�z�l a n� volt az er�sebb, de amikor a figyelm�t
teljesen fel� ir�ny�totta, kider�lt, hogy nem
sokkal.
- Vegei telefonja ott hever a f�ld�n - mondta a Toreador �s egyik ujj�val arra
a sarokra mutatott, ahova Elford ber�gta a
darabokat. - A nevem Victoria, a Setita kl�n �s Vegei j�bar�tja. Szabad�tsatok ki,
vigyetek biztons�gba, �s ti is bar�taim lehettek -
aj�nlotta fel nagylelk�en.
A n� pislogott egyet-kett�t, azt�n sietett seg�teni a bar�tj�nak. A setit�k most
m�r meg voltak gy�z�dve arr�l, hogy az �
megment�se sokkal fontosabb, mint az eredeti feladatuk, ami feltehet�leg Vegei
kiszabad�t�sa lehetett.
Ezek szerint Hesha k�ldte �ket, �s ebb�l pedig az k�vetkezett, hogy hasznos
inform�ci�kkal rendelkezhetnek Hesh�r�l,
Vegeir�l �s a fogad�sr�l. Victori�nak pedig minden inform�ci�ra sz�ks�ge volt, ha
valamikor �t akarta l�tni annak az �jszak�nak
az esem�nyeit. M�g mindig nem �rtette, hogy Vegei �s Hesha milyen j�t�kot
j�tszottak, de valaki el�rulta �s manipul�lta �t �s
ezt nem t�rhette.

Erre azonban k�s�bb is lesz ideje. Most, hogy m�r megszabadult a k�tel�keib�l,
mindent az elej�n akart kezdeni.
- T�rd el a nyak�t! - mondta Victoria a pikkelyes embernek �s Elford
magatehetetlen test�re mutatott. Nem tudta pontosan,
hogy egy m�rgezett t�, vagy egy Setita var�zslat ter�tette -e le a Tzimiscet, de
nem szerette volna, ha fel�bredt miel�tt � �s az �j
bar�tai t�voznak.
A Setita f�rfi let�rdelt Elford mell�, �s addig csavarta a nyak�t, m�g az
v�glegesen f�lre nem bicsaklott. M�r amennyire
b�rmilyen fizikai deformit�s v�gleges lehet egy Tzimisce eset�ben.
Victoria h�ta sz�rnyen hasogatott, de ezt a kellemetlens�get �s m�g n�h�ny
kisebb sebet k�nnyed�n begy�gy�tott, miut�n az
� �rtatlan javaslat�ra mindk�t �j bar�tja nagylelk�en neki aj�nd�kozott n�h�ny
kortynyit a v�r�b�l. Cs�b�totta a lehet�s�g, hogy
Elford tartoz�s�nak fej�ben elvegye a v�r�t, de megment�i meger�s�tett�k a
gyan�j�t, hogy valamilyen Setita m�reg van a
szervezet�ben �s jobb lesz b�k�n hagyni.
- Add ide a dzsekidet, k�rlek - mondta Victoria a pikkelyes megment�j�nek, aki
azonnal engedelmeskedett.
A ruhadarab �ppen el�g hossz� volt ahhoz, hogy eltakarja meztelens�g�t.
- Hogy j�ttetek ide? - K�rdezte a n�t Victoria.
- Egy rep�l�g�p v�r r�nk egy mag�nrep�l�t�ren. Vissza kell menn�nk Baltimore-ba
Hesh�hoz.
- Kit�n�.
Victoria engedte nekik, hogy kivezess�k a sugaras elrendez�s� vas�ti s�nek
k�zep�n elhelyezett tehervagonb�l. Vajon Elford
�lvezet�nek m�g h�ny �ldozat�t rejtette ez a teherp�lyaudvar? -gondolkodott
Victoria. �s milyen rettenetes alku v�dte meg �ket
att�l, hogy a haland�k felfedezz�k �ket a nappali �r�kban?
Nem volt id� arra, hogy megkeresse a v�laszt a k�rd�seire, vagy tov�bbi foglyok
ut�n kutasson. Ak�r m�g Vegei is az egyik ilyen
tehervagon foglya lehet, mindazok alapj�n, amit a setit�k elmondtak neki. De ez m�r
az � probl�m�ja - gondolta Victoria. � �s a
setit�k elhagyj�k a v�rost, amilyen gyorsan csak lehet.
Nem tesznek kit�r�t senki�rt �s semmi�rt.

- Kit�n� - mondta ism�t. Garlotte herceg, Baltimore ura, r�gi ismer�se volt,
egyike azoknak a csod�l�knak, akiket
megkereshetett sz�ks�g eset�n. Most pedig val�sz�n�leg sz�ks�ge lesz egy kis id�re,
am�g el�gg� fel�p�l ahhoz, hogy egy Hesha
kaliber� S�tit�val ker�lj�n szembe.
- Term�szetesen -�rtett egyet a n�. A f�rfi egyet�rt�s�t egy b�lint�ssal
jelezte.
Victori�t azonban egy hirtelen k�sztet�s rohanta meg, amint a tehervagonnak
h�tat ford�tottak.
- Csak egy pillanat - mondta k�s�r�inek �s visszam�szott a vagonba. Egy�ltal�n
nem volt k�nny� a visszat�r�s, de kem�nyen
elnyomta a v�gy�t, hogy min�l messzebb fusson a fogs�g�nak �s szenved�seinek
hely�t�l. Csak n�h�ny m�sodperc, �g�rte mag�nak,
�s gyorsan megkeresett n�h�nyat azok k�z�l a fog�k k�z�l, amelyeket Elford olyan
hat�konyan forgatott. Victoria test�t
elbor�tott�k az Elforddal t�lt�tt id� alatt szerzett s�r�l�sek - ny�lt sebek,
amelyek valahogy nem akartak begy�gyulni �s
megsz�ml�lhatatlan f�jdalmas csontkin�v�s bor�totta a test�t. Az eml�keiben m�g
�vekkel azut�n is k�s�rteni fog Elford
rettenetes alakja, amikor az �ltala okozott sebeket a teste m�r r�gen
begy�gy�totta. Ha egy�ltal�n k�pes lesz begy�gy�tani �ket.
Azonban m�g miel�tt elmenek�lt volna, Victoria szerzett egy a saj�t sz�ja �ze
szerint val� eml�ket.

P�ntek, 1999. J�nius 25. �jjel 3: 41

Buckhead Ritz-Carlton Hotel, tizenharmadik emelet
Atlanta, Georgia
- �breszt�, kedves ifj� gyilkosom. Nagyon sajn�lom, hogy m�ris magadhoz kell
t�r�tselek. Ez a leghat�konyabb
f�jdalomcsillap�t�, de jelenleg vesz�lyesen k�zel vagy a del�riumos �llapothoz �s a
t�rdeid nem fognak megfelel�en �sszeforrni, ha
tov�bbra is �gy vonaglasz. Rem�lem sz�peket �lmodt�l.
Vykos �rtatlanul mosolygott �s v�rakoz�an n�zett r�, mintha v�rn�, vagy ink�bb
elv�rn�, hogy v�laszol. A k�lseje egy kicsit
m�s volt, mint amire Parmenides a kor�bbi �sszecsap�saikb�l eml�kezett. A von�sai
egy �z kifejez�s�t k�lcs�n�zt�k az arc�nak.
A szemei nagyobbak lettek, az arca melegebb, l�gyabb. A f�lei leheletnyit
elkeskenyedtek. Nem, nem is �zszer� volt, jav�totta ki
mag�t. Ink�bb olyan volt, mint egy faun. Olyan volt, mint egy vad teremtm�ny, aki
most l�pett el�' egy vad erdei mulatts�gb�l
�s b�r�n m�g ott voltak a harmat �s a t�lf�t�tt bor�ldozat cseppjei.
Nem tudott a szem�be n�zni. '
- Csak egyetlen dolgot szeretn�k tudni - pr�b�lta kr�kogva megtal�lni a
hangj�t. - Azt mondtad,.hogy a mesterek tudnak err�l
az emberrabl�sr�l, �s bele is egyeztek - v�gta v�dl�n a szem�be a szavakat.
' Nagyon j� - Vykos el�gedettnek t�nt. - Teh�t eml�kszel r� - gyeng�den
megszor�totta a kezeit. - Elmond�suk alapj�n azt
hittem, hogy tagadni fogod, �s l�zadni fogsz. Pedig a val�s�gban hatalmas
megtiszteltet�sben van r�szed.
Parmenides nem tudta elhinni a hallottakat. Ha a sz�rnyeteg igazat mond, akkor
azt kell hinnie, hogy szeretett mesterei, a
b�lcs �s igazs�gos oktat�k, a v�delmez�i, lelki t�maszai, a testv�rei �rd�g�k
kez�re adt�k �t. �s r�ad�sul m�g b�szk�nek is kellene
legyen arra, hogy azok, akiket mindenek f�l�tt szeretett, ilyen k�nnyed�n
el�rult�k.
- Megtiszteltet�s? Megtiszteltet�snek nevezed, hogy megbosszulatlanul az
ellens�geim fogs�g�ba estem? Megtiszteltet�s,* hogy
m�g a m�lt� v�gs� hal�lt is megtagadt�k...

Parmenides hirtelen megtorpant. Hirtelen �rzelemkit�r�s�vel m�r �gy is t�l k�zel

ker�lt ahhoz, hogy felfedje az egyik szent
titkot egy k�v�l�ll�, egy barb�r, egy meg nem vil�gosodott el�tt.
- Tudtam, hogy �gy fogsz �rezni - Vykos szinte ragyogott. - A mesterek nagyra
tartanak t�ged, ez vil�gos volt abb�l,
ahogy r�lad besz�ltek. Azt mondt�k, hogy te egy nagyon �les esz� eszk�z vagy �s nem
igen engedhetik meg maguknak, hogy
elvesz�tsenek. �s ez csak m�g jobban megn�veli az aj�nd�kuk �rt�k�t.
Parmenides felnevetett. Cs�nya, ugat� hang volt, tele megvet�ssel.
- Soha nem �ruln�nak el. Soha nem �ruln�nak el, ha �letben hagynak - nyomban
r�j�tt, amint a szavak elhagyt�k az ajkait,
hogy a k�t �ll�t�s teljesen k�l�nb�z� dolgot jelent. Ennek a nyakatekert helyzetnek
minden egyes �j fordulata ugyan arra a
k�vetkeztet�sre vezetett: - Nem kellene �letben lennem.
- Ne mondj ilyet, �n ifj� romantikusom, �n filoz�fusom. H�t nem l�tod, hogy ezt
az eg�sz bonyolult sz�nj�t�kot az�rt
rendezt�k, hogy te m�g mindig �letben lehess?
Parmenides nem l�tta. Erre m�r nem tudott mit v�laszolni, de tov�bbra is ny�lt
gyanakv�ssal meredt Vykosra. M�g nem
volt biztos benne, hogy ez az �j t�mad�s melyik ir�nyb�l �rkezik, de nem fogja
k�sz�letlen�l �rni. Ez alkalommal nem.
- A mesterek nem hagyt�k volna, hogy a gy�l�lt Tremer�k kit�lthess�k rajtad a
bossz�jukat. Enn�l nagyobb sz�gyen nem
l�tezik, sem sz�modra, sem sz�mukra. Hatalmamban �ll seg�teni rajtad, kedvesem. �s
rajtuk is. De hagynod kell, hogy
seg�tsek.
- Seg�teni akarsz nekem - mondta k�z�ny�sen Parmenides. -Megv�dsz a rettegett
Tremer�kt�l. Bez�rsz ide, hozz�k�t�z�l
ehhez a sz�khez, �s k�s�rleti patk�nynak haszn�lsz az �r�lt k�s�rleteidhez. Az
k�ts�gtelen, hogy ide m�g a Tremer�k sem
mer�szkedn�nek. Itt teljes biztons�gban vagyok, itt gondoskodnak minden
sz�ks�gletemr�l. K�sz�njem meg most? Vagy van
m�g n�h�ny ad�ss�gom fel�d, amir�l eddig m�g nem tudtam? Nem szeretn�k h�l�tlannak
l�tszani azzal, hogy nem k�sz�n�m
meg a vend�gszeretetedet.
- Azt hiszem m�g mindig nem �rted - meredt r� Vykos f�rk�sz�en, majd a tol�sz�k
h�t�hoz s�t�lt �s megragadta a
foganty�j�t. M�g �n sem �gy terveztem, hogy egy h�tn�l tov�bb maradok itt. M�gis
�rt�kes id�t pocs�kolok arra, hogy meg�p�tem
�s �jra�p�tem a l�badat. De hajland� vagyok befektetni ezt az id�t, mert olyan
dr�ga vagy nekem. Val�j�ban pedig abban
rem�nykedem, hogy szabad akaratodb�l k�vetsz majd engem, amikor t�vozom.
Lassan k�rbeford�totta a sz�ket, �s Parmenides �gy szem�gyre vehette a szob�t. A
szolg�k, akiket Vykos elk�ld�tt az els�
tal�lkoz�suk alkalm�val, l�that�an m�r visszat�rtek �s sietve befejezt�k a
kipakol�st. Vagy tal�n nem is sietve. Fogalma sem
volt arr�l, hogy mennyi ideig volt eszm�letlen.
- Nem kell lek�telezve �rezned magad az�rt, amit �rted tettem. Mindent a
n�peink k�z�tt n�vekv� bar�ts�g miatt teszek.
Legal�bbis el�sz�r ez volt az oka, ami�rt belementem, hogy "�jrahasznos�tsalak" a
mestereid sz�m�ra.
- Term�szetesen �rkez�sed ut�n m�r nem csak ez lett az egyed�li ok. Hozz�j�rult
m�g a t�rsas�god �ltal okozott gy�ny�r �s
puszta �lvezet, amit az ir�ntad �rzett szenved�ly okozott. Ne cs�v�ld a fejed. Te
egy nagyon ritka �kszer vagy, �n �rz�keny ifj�
gyilkosom. Hideg sz�m�t�s �s k�lt�szet. Az eny�mt�l teljesen idegen von�sok pedig
fel�d�tenek.
- Mi ketten nem is vagyunk annyira k�l�nb�z�ek. �sszek�t minket a k�z�s
szenved�ly. A n�peink k�z�tt a Tremer�kkel
szemben �rzett olthatatlan gy�l�let lesz a h�d. Te seg�tesz elh�r�tani n�h�ny
akad�lyt az utamb�l - n�h�ny var�zslatos
akad�lyt. �n pedig seg�tek rajtad �s a testv�reiden. Rehabilit�lom a testv�reidet,
akik annyira tapasztaltak ebben a vesz�lyes
munk�ban, �s akik m�gis �pp az�rt sodr�dtak hihetetlen vesz�lybe, mert sikerrel
j�rtak a k�ldet�seik sor�n.
- A n�peink olyan sz�vets�get k�tnek, amely alapjaiban r�zza meg az eg�sz
K�inita vil�got, �s mi ketten lesz�nk a biztos�t�k,
a b�k�t garant�l� t�szok, a j� sz�nd�k jel��l elk�ld�tt nagyk�vetek. Mi lesz�nk a
k�t�anyag, amely �sszetartja ezt a sz�vets�get.
Ez pedig hatalmas �s rettenetes felel�ss�g. A n�pedb�l m�g senkit nem �rt ehhez
foghat� hatalmas megtiszteltet�s, ifj�
Parmenides.

A neved m�g hal�lod ut�n is nemzed�keken �t fog m�g visszhangzani a hegyekben

l�v� titkos mened�keitekben.
T�bolyodott, gondolta mag�ban Parmenides. Mindig is azt hallotta, hogy a
Tzimiscek zavarodottak, torzak m�r az
�talakul�suk pillanat�t�l kezdve. Rebesgett�k, hogy micsoda sz�rny�s�gek a Sabbat
beavat�si ritu�l�i. A jel�lteket �lve
eltemetik, �s �gy vagy kikaparj�k magukat a felsz�nre, vagy egy �r�kk�val�s�gon �t
�lve a f�ld �lel�s�be temetve kell l�tezni�k.
�s ezeket a sz�rny�s�geket m�g a kifinomult Lasombr�knak is el kell szenvedni�k.
Egy Tzimiscet eset�ben enn�l kem�nyebb
m�dszereket alkalmaztak.
Parmenidesnek is volt r�sze kem�ny fegyelemben. Az intenz�v fizikai, szellemi �s
ment�lis kik�pz�s m�r sz�mtalan tan�tv�nyt
�lt meg vagy k�nyszer�tett t�rdre, hogy a megv�lt� v�gs� hal�l�rt k�ny�r�gj�n.
Pedig mindegyik tan�tv�ny megkapta m�r a
testv�ris�g emberfeletti erej�t �s kitart�s�t, ami a sz�let�s�k jog�n j�rt nekik.
M�g Parmenides is ink�bb felid�zte volna a Megsemmis�t�s Szavait, mintsem hogy
ak�rcsak egy �jszak�ra is egy Tzimisce
tan�tv�ny�nak �lljon. A Tzimiscek h�resek voltak a fizikai �s �rzelmi
szadizmusukr�l. Ehhez j�rult m�g az a f�lelmetes k�pess�g,
hogy elmebeteg kedvtel�seiket nem csak a saj�t, de m�s test�re is r� tudt�k
k�nyszer�teni. Nem csoda h�t, ha mindenki f�lte �s
ker�lte �ket. Ha pedig a Tzimiscek kem�nyen b�ntak a k�v�l�ll�kkal, akkor a saj�t
fajt�jukkal m�g kegyetlenebbek voltak. �d�z
b�szkes�ggel t�lt�tte el �ket kl�njuk uralma a fizikai test felett �s �r�mmel
ragadtak meg minden alkalmat, hogy bemutass�k
m�v�szet�ket �s hatalmukat. Egy Tzimisce n�vend�k pedig sz� szerint a szenved�
alanya volt az ilyen k�s�rleteknek.
- �s ha nem vagyok hajland� egy�ttm�k�dni ebben a sz�vets�gben? - k�rdezte
Parmenides kih�v�an.
- Oh, h�t akkor nagyon csal�dott lenn�k - mondta r�vid sz�net ut�n Vykos. - M�r
olyan sokat fektettem a rehabilit�ci�dba. Azt
hiszem te magad is el�gedett leszel. �s mestereid sz�m�tanak r�d. S�lyos felel�ss�g
nehezedik r�d, nemcsak hatalmas dics�s�g.
Nincs dics�s�g felel�ss�g n�lk�l.
Vykos megp�rd�tett a tol�sz�ket �s meg�ll�totta Parmenidest egy hatalmas k�zzel
faragott t�k�r el�tt. A keretet mocs�rf�b�l

faragt�k �s a t�k�r legal�bb h�t l�b magas volt. Parmenides visszah�k�lt a

l�tv�nyt�l.
- Oh, tudom, hogy sok ez egy kicsit �gy egyszerre. T�ls�gosan sz�npadias. De
mindig tartok n�h�ny nagyobb m�ret�' t�kr�t
az-irod�mban.! Olyan csod�latos hat�ssal vannak � l�togat�kra, f�leg ha valakinek
sok �zleti kapcsolata van a Lasombr�k k�z�tt.
Annyira k�nyelmetlen�l tudj�k �rezni magukat t�le. Kibillenti �ket a j�t�kb�l.
' Meg kell nekem bocs�tanod, hiszen te nem ismered olyan j�l �ket.
Felt�teleztem, hogy sz�modra is mindennaposak az ilyen
tal�lk�k a Sabbatbeli testv�reimmel, de most m�r l�tom, hogy ez nem �gy van.
Rem�lem, nemsok�ra tal�lkozhatsz vel�k. Igen, ezt
az els� adand� alkalommal meg kell ejtenem.
- A tr�jaiak minden bizonnyal �rt�kelt�k volna ezt a bizonytalan dics�s�get.
Sz�mukra azonban el�g lett volna a
figyelmeztet�s, hogy �vakodjanak az aj�nd�kot hoz� g�r�g�kt�l. A Lasombr�k eset�ben
azonban azokt�l is �vakodnod kell,
akik l�tsz�lag nem is t�r�dnek veled. De majd magad is eld�ntheted, hogy mennyire
igazak a szavaim, ha szemt�l szembe
tal�lkozol vel�k.
Parmenides ny�lt hitetlenked�ssel szegezte tekintet�t a t�k�rre. Ostob�nak
�rezte mag�t, hiszen fel kellett volna k�sz�lj�n erre
az eshet�s�gre. �s m�gsem volt k�pes becsukni a sz�j�t. A t�k�rb�l r�mered� arc nem
a saj�tja volt. H�t persze, hogy nem a mi
arcunk, - fedte meg agy�nak egy t�voli r�sze. - A mi arcunk m�g mindig egy asztalon
hever, r�fesz�tve arra a harci tr�fe�ra, amelyet a
Tremere rendh�zb�l hoztunk, �s a l�bai el� helyezt�nk, mintha csak valami �ldozat,
vagy felaj�nl�s lenne.
- B�keaj�nd�k - ny�gte ki hangosan.
Nagyon megr�m�tette, hogy ez a bels� hang ennyire �sszeszedett, ennyire
racion�lis volt. A b�keaj�nd�k sz�t hangosan kiejt� arc
a ghoul� volt. Akit meggyilkolt, majd �tl�pett f�l�tte, amikor el�sz�r l�pett ebbe
az �tkozott od�ba. Mit is mondott Vykos, mi
volt a neve? Ravenna.
Parmenides b�re t�bb� m�r nem volt az igazi Assamit�kra oly jellemz�, irigyl�sre
m�lt� �benfekete. Ez a sz�n a k�rlelhe-
tetlen, p�ramentes sivatagi leveg� munk�j�t dics�rte, amely egy olyan alapanyagot
vett kezel�sbe, amelyb�l hi�nyzott az a
norm�lis, eg�szs�ges �s pirospozsg�s �rnyalat, amely a v�rkering�s apr� csod�j�nak
j�volt�b�l j�n l�tre.
Az �j von�sai nem voltak kellemetlenek. A b�r sz�ne az enged�kenyebb mediterr�n
kl�ma alatt oly elterjedt olajbarna volt.
Az arcvon�sai megt�veszt��n azt sejtett�k, hogy valahonnan az olasz f�lszigetr�l
sz�rmazik. Parmenides k�nyelmetlen�l azon
kapta mag�t, hogy Velence �tlik az esz�be.
- Nos, mi a v�lem�nyed? - �rdekl�d�tt Vykos. - El kell ismerned, hogy m�g a
Tremer�k �rd�gi m�v�szete sem lenne
k�pes �tl�tni egy ilyen �lc�n. Mert ez val�j�ban nem is �lca, ha m�r itt tartunk.
Parmenides zavartan b�lintott. Felk�sz�lt a megnyomor�tott l�bak l�tv�ny�ra, de
az �l�be ter�tett takaros gyapj�takar�
megk�m�lte �t a 'legrosszabbt�l. B�r nem �rezte a l�bait, de m�gis sz�rakozott
h�l�t �rzett, amikor �szrevette, hogy m�r
nincsenek �sszeforrasztva. Kem�nyen megragadta a tol�sz�k karf�j�t �s megpr�b�lt
talpra �llni, de ezzel csak azt �rte le,
hogy a sz�k vesz�lyesen el�re billent. Vykos seg�t� kezei azonban nem hagyt�k, hogy
felboruljon.
- Ne, ne pr�b�lj meg fel�llni, kedvesem. M�g mindig a sz�k rabja vagy. A l�baid
m�g nem tartan�nak meg �s most nincs
id�m r�, hogy a k�vetkez� �jszak�kat jav�tgat�ssal t�ltsem. Jelent�s esem�nyek
�llnak el�tt�nk. Att�l tartok, hogy a sz�kben
kell maradnod, am�g - r�vid sz�netet tartott, mintha gondosan m�rlegeln� a szavait
- am�g el�gg� fel nem �p�lsz ahhoz, hogy
magadt�l is l�bra tudj �llni.
Parmenidesnek nem tetszett a lehet�s�g, hogy heteket, tal�n h�napokat t�lts�n a
sz�k�be z�rva. A takar�t az �l�b�l a
f�ldre dobta �s ki akarta oldani a sz�jakat, amelyek a sz�khez r�gz�tett�k. .
Azonnal megb�nta a tett�t. Nem voltak sz�jak.
Nem tudta volna megmondani, hogy hol kezd�d�tt a sz�rny� �l�alkalmatoss�g �s hol
v�gz�d�tt az als�teste. Ellen�ll�s n�lk�l
t�rte, hogy Vykos ism�t eligazgassa az �l�ben a takar�t. �res tekintettel meredt
maga el�.
- Ejnye, ejnye. Nemsok�ra ism�t k�pes leszel j�rni. Erre a szavamat adom. Nem
fogom megengedni, hogy annyira
megs�rtsd magad, hogy azt m�r ne tudjam helyrehozni. De meg kell f�kezned a
sz�ls�s�ges �rzelmeidet. A szenved�ly egyszer
m�g a vesztedet okozza majd. Az �sszet�rt test �jj��p�t�s�re kell koncentr�lnod a
t�relmetlens�ged, a d�h�d �s az akaratod �s
csak akkor szabadulhatsz meg ett�l a...
Vykos gesztusa jelenthette a tol�sz�ket, a szob�t, az eg�sz helyzetet vagy ak�r
ezt az �sszet�rt porh�velyt is.
- Addig is fontos feladatom van sz�modra. Ne is vitatkozz. Ehhez nem lesz
sz�ks�g semmif�le hatalmas ugr�sra vagy
sz�kken�sre.
�ppen el�gs�ges lesz a jelenlegi helyv�ltoztat� k�pess�ged. Most pedig figyelj �s
t�gy meg mindent, amit most r�d b�zok.
Parmenides nem v�laszolt.
- Ha nem teszed meg �rtem, vagy a saj�t fel�p�l�sed�rt, akkor azt az utas�t�st
kaptam, hogy adjam �t neked a k�vetkez�
�zenetet. Meg fogod tenni az�rt, aki a z�ld vizek fel� zuhanva megfogja a saj�t
sark�t. Tudnod kell, hogy � egy k�, amelyet felfel�
dobtak az �jszakai foly�j�ba.
Parmenides megad�an hajtotta le a fej�t. Meg sem moccant, amikor Vykos elmondta
neki, amit tudnia kellett.

P�ntek, 1999. J�nius 25. este 11: 58 Oregon Hill Richmond, Virginia
H�rom szaggatott d�rren�s has�tott az �jszak�ba. Don Carlos nyomban felismerte a
fegyverropog�st. A fegyvereket t�le
t�bb h�zt�mbnyi t�vols�gban s�t�tt�k el, de � semmilyen m�don nem volt k�pes
meg�llap�tani, hogy ki l�hetett. Tal�n a
haland� drog�rusok egyenl�tettek ki valamilyen tartoz�st. B�r makacsul ragaszkodtak
a hely�kh�z, a fajt�jukat m�gis lassan
kiszor�tott�k a k�rny�kr�l az idek�lt�z� fiatal p�rok, akik egym�s ut�n �j�tott�k
fel a sz�zadfordul�n �p�lt otthonokat. De az is
lehet, hogy a fegyverek a Don Carlos f�szerepl�s�vel zajl� grandi�zus el�ad�s
r�szek�nt d�rd�ltek el.
Felt�telezte, hogy am�g mindenki az els� lehet�s�get v�lasztja, addig � maga
nincs vesz�lyben. M�rpedig nem ez az �l�holt
l�t l�nyege? Min�l t�bb befoly�sra �s min�l nagyobb vagyonra szert tenni �gy, hogy
k�zben a lehet� legkisebb vesz�lynek
teszi ki �nmag�t. '
Don Carlos hat�rozottan az egyik h�z ir�ny�ba menetelt, amelyet j�l l�that�
m�don nem �j�tottak fel. Thatchet herceg
hevesen ellen�llt a halad�snak, b�rmilyen form�ban kopogtasson is az ajt�n. Don
Carlos gyan�totta, hogy ez a v�n k�v�let
legsz�vesebben hagyn�, hogy az eg�sz v�ros romba d�lj�n k�r�l�tte. Val�sz�n�leg
akkor �rezte a legink�bb otthon mag�t,
amikor a jenkik szinte porig bomb�zt�k a v�rost valami sz�zharmincegyneh�ny �ve.
Persze Don Carlos akkoriban m�g nem
j�rt a k�rny�ken, m�g csak haland�k�nt sem, de az alapj�n, amit hallott, �s amit a
saj�t szem�vel is l�tott, a Konf�der�ci� azon
dics�s�ges, utols� napjaival egy�tt v�get �rt Richmond t�nd�kl�se is. Persze a
v�rost �jj��p�tett�k, de a t�rt�nelem �tl�pett
f�l�tte.
Mind�ssze az Els�sz�l�ttek, �s a herceg bank- �s �zleti szf�r�kban �rdekelt
Ventrue kl�nt�rsainak folyamatos nyom�s�nak
hat�s�ra pr�b�lt a v�ros k�ts�gbeesett - �s �ltal�ban sikertelen - l�p�seket tenni
annak �rdek�ben, hogy l�p�st tartson az �j d�l
�let�nek kiemelked� k�zpontjaival, p�ld�ul Atlant�val vagy

Charlotte-al. Ha ez nem �gy lett volna, akkor val�sz�n�leg a v�ros sokkal

nagyobb r�sz�nek �llapota hasonl�tana a H�z�hoz,
amely-hez Don Carlos k�zeledett. Ez volt a v�ros herceg�nek els� sz�m� mened�ke. A
h�zat m�r t�bb �vtizede nem festett�k
�jra. A tet� azonban legnagyobb r�szben �pp volt �s n�h�ny ablakban m�g �veg is
volt. Az ajt� el�tt k�t l�that�an
felfegyverzett ember �rk�d�tt. Don Carlos tudta, hogy ezek a herceg ghouljai, de az
avatatlan szeml�l�ben a h�z egy
drogbarlang benyom�s�t kelltette. Ennek ellen�re nem kellett tartani a rend�rs�g
k�zbel�p�s�t�l, mivel a szervezetet a herceg
ir�ny�totta a saj�t k�nye-kedve szerint. M�s ir�nyb�l azonban �rkezhet t�mad�s.
- Biztos vagy benne, hogy itt van?- k�rdezte az alb�n�.
- Teljesen - �rkezett Don Carlos magabiztos v�lasza.
Az alb�n� m�lys�gesen nyugtalan�t� teremtm�ny volt. Tal�n szemei hihetetlen�l
halv�ny r�zsasz�nje er�s�tette fel a bel�le
sug�rz� Sabbat misztik�t, �s ez�rt borzongatta meg m�g az �l�halottakat is, akik
pedig m�r r�gen el�g term�szetf�l�tti �s
h�tborzongat� esem�nyt l�ttak ahhoz, hogy ne kezdjenek �melyegni mindenf�le apr�-
csepr� dolog l�tt�n. Don Carlos
�szrevette, hogy m�g az alb�n� saj�t csapat�nak a tagjai is borzongva pillantgattak
r�, �s hogy mindig megtartott�k a
t�vols�got, mintha csak m�rgez� lenne a vez�r�knek m�g az �rint�se is. Pedig azt�n
r�luk sem lehetett volna azt �ll�tani, hogy
norm�lisak. Term�szetesen Don Carlost is elhalmozt�k a Sabbatr�l sz�l�
t�rt�netekkel m�r az �lel�se �ta, de � meg volt
gy�z�dve r�la, hogy ezek csak a V�rtestv�rek mumus t�rt�netei, melyekkel az
engedetlen gyermekeket pr�b�lj�k elfogadhat�
viselked�sre szor�tani. Ez a meggy�z�d�s egy kiss� megingott benne, amikor szemt�l-
szembe ker�lt ezeknek a dajkames�knek
a szerepl�ivel. Don Carlos eddig csak Kamarilla v�mp�rokkal sz�vetkezett �s annak
ellen�re, hogy n�h�nyan nagyon is
rettenetesek voltak a maguk m�dj�n, m�gis volt valami. valami m�s az alb�n�ban �s a
k�vet�i k�z�l n�h�nyban. Ok valamivel
t�bbek, �s ugyanakkor kevesebbek is voltak.
�s sokkal fenyeget�bbek. Don Carlos az�rt maradt �letben olyan sok�ig a n�la
sokkal hatalmasabb v�rtestv�rek k�z�tt,
mert j� �rz�kkel ki tudta tal�lni azt, hogy mit akarnak, hogy mi szolg�l
gy�ny�r�s�g�kre. Nem is egyszer el�fordult, hogy m�g
azel�tt tett valami apr� kis sz�vess�get valamelyik �regnek, hogy abban egy�ltal�n
tudatosult volna, hogy sz�ks�ge van erre a kis
szolg�latra. Azzal, hogy �gy kimutatta saj�t beh�zelg� �s hi� term�szet�t,
viszonylagos biztons�got v�s�rolt mag�nak. Nem mintha a
herceg vagy az �regek megb�ztak volna benne. Mindannyian tiszt�ban voltak vele,
hogy ez a h�s�g nem a szem�ly�k ir�nti
lojalit�sb�l, hanem a hivatalukkal j�r� hatalom �nc�l� tisztelet�b�l fakadt.
Val�j�ban egyik�k sem lett volna egy cseppet sem
meglepve, ha Don Carlos csatlakozik az uralkod� csoporthoz, b�rmelyik l�gyen is az.
A gy�ztesek� a zs�km�ny. Mindig. A tr�kknek
k�t oldala volt: el�re tudni, hogy ki lesz a gy�ztes �s el�g sok�ig �letben maradni
ahhoz, hogy �lvezhess�k a zs�km�nyt. Az �regek
�lland�an nyakig bonyol�dtak a h�d�t�s �s az uralkod�s harcaiba, �s mivel ismert�k
Don Carlos �tl�tsz�an k�tsz�n� term�szet�t,
nem is b�ztak meg benne. Azt hitt�k, hogy el�re meg tudj�k j�solni a cselekedeteit
�s ezzel a szem�kben m�r nem volt
vesz�lyforr�s. � pedig olyan biztons�ggal lakott j�l a csat�roz�saik gy�m�lcseib�l,
ak�r egy varj� a friss csatamez�n.
De ez az alb�n� ismeretlen t�nyez� volt �s a cselekedeteinek ismerete m�g a
Kamarillabeli �reg t�rsaival szemben is el�nyh�z
jutatta Don Carlost. Az alb�n� nem volt r�sze annak a statikus er�egyens�lynak,
amelynek Don Carlos a viszonylagos biztons�g�t
k�sz�nhette �s ez csak m�g sokkal fenyeget�bb� tette. A l�ny ismeretlen volt, teh�t
nagyon vesz�lyes, de potenci�lisan nagyon
hasznos is. B�rhogy is legyen, az alb�n� sokkal kisz�m�thatatlanabbnak t�nt. Don
Carlos folyamatosan m�rlegelte a helyzet
el�nyeit �s h�tr�nyait, mi�ta h�napokkal ezel�tt a Sabbat �gyn�kei kapcsolatba
l�ptek vele. A poh�r vajon f�lig �res, vagy
ink�bb f�lig van tele? V�g�l �gy d�nt�tt, hogy a lehets�ges eredm�nyek meg�rik a
kock�zatot �s m�g mindig ez volt a
v�lem�nye, az alb�n� jelenl�te �ltal t�masztott k�ts�gek ellen�re is. A hatalmuk
megszil�rd�t�s�hoz sz�ks�g�k lesz egy
V�rtestv�rre, aki ismeri Richmondot, aki ismeri az itt �l� v�mp�rok szok�sait, �s a
mened�keikhez is el tudja vezetni �ket. Ez a
valaki pedig val�sz�n�leg kap majd valamit cser�be: egy vet�lyt�rs elt�nhet,
esetleg hozz�jut n�h�ny bels� inform�ci�hoz,
amelyek seg�ts�g�vel megsz�ntethet egy a herceget vesz�lyeztet� "t�nyez�t". Don
Carlos ezernyi m�dj�t l�tta annak, hogy hogyan
seg�theti � a Sabbatot, �s hogy �k hogyan seg�thetnek rajta.
Az alb�n�val val� r�vid ismerets�g csak m�g g�g�sebb elk�pzel�seket �ltetett Don
Carlos fej�be.
- Bizony�t�kot v�runk arr�i, hogy korl�tlanul a herceg el� j�rulhatsz - mondta
az alb�n�.
�s most Don Carlos a herceg mened�ke fel� tartott a mellkas�n egy apr�
mikrofonnal �s a feje zsongott az el�tte felt�rul�
lehet�s�gekt�l. Azt akarj�k tudni, hogyan juthatnak a herceg k�zel�be! Csod�lta a
Sabbat vakmer�s�g�t. Nem el�g, hogy meg
akarj�k vetni a l�bukat Richmondban, de m�r el is kezdt�k a herceg k�s�bbi
meggyilkol�s�nak el�k�sz�t�s�t. Mivel � tudja, hogy a
herceg napjai meg vannak sz�ml�lva, ez�rt tal�n k�pes lesz �gy helyezkedni, hogy
befoly�solhassa a k�vetkez� herceg szem�ly�t.
Ha pedig m�g t�volabb pillantunk a j�v�be, akkor ak�r � maga is felveheti majd a
pal�stot valamikor. M�r a puszta gondolatt�l
megsz�d�lt. Az �sk�l�d�ssal �s tervez�ssel t�lt�tt hossz� �jszak�k sor�n m�g soha
sem �rezte mag�t ennyire elevennek, m�g soha
nem �rezte ennyire v�ros�nak l�ktet�s�t.
Felment a l�pcs�n �s az �rk�d� ghoulok viszonozt�k a biccent�s�t. M�r v�rtak r�.
Valamivel kor�bban m�r �zent a herceg-
nek, hogy fontos inform�ci�k birtok�ba jutott, amelyeket azonnal el kell mondania a
hercegnek. Tisztelettel k�relmezte a
meghallgat�st.
"A v�ros t�l�l�se lehet a t�t" - tette m�g hozz� az �zenethez. M�skor ker�lte az
ilyen hiperbol�k haszn�lat�t �s pontosan ezzel
biztos�totta, hogy a herceg id�ben fogadja.
Az oszlopcsarnok padl�ja recsegett Don Carlos s�lya alatt. Mennyire illetlen ez
a viselked�s egy hercegt�l - gondolta. - �n majd
mindent m�sk�ppen fogok int�zni. �gy t�nt, hogy a ghoulok �szre sem veszik Don
Carlos sz�les mosoly�t, amit egyszer�en nem volt
k�pes elnyomni.
Gyorsan nyugalmat er�ltetett mag�ra. Bent m�g t�bb ghoullal tal�lkozott. Volt
legal�bb egy f�l tucat. Nagyon sz�nalmasan
n�ztek

ki. Rongyokba �lt�ztek, borotv�latlanok �s b�d�sek voltak, rettenetes volt a

modoruk. Vagy nem t�r�dtek m�g a
legalapvet�bb illemszab�lyokkal sem, vagy egyszer�en nem is ismert�k �ket. De
�t�tt-kopott kin�zet�k ellen�re nagyon is
hal�losak voltak. Ezeket a csapatokat Thatchet a k�s vagy a pisztoly ter�n mutatott
szak�rtelm�k alapj�n v�logatta ki. A herceg
annyira nem b�zott saj�t fajt�j�ban, hogy csak ghoulokka� �riztette mag�t. Egyetlen
v�mp�rt sem t�rt meg a szem�lyes
test�rs�g�ben. Ezeknek itt nem az el�kel�s�gek fogad�sa volt a feladata �s nem is
pr�b�ltak meg m�snak l�tszani, mint amik.
A h�z f�ld �s �r�l�kszag� belseje ugyanolyan lepusztult volt, mint a homlokzat.
Don Carlos els�t�lt � fizetett kem�nyfi�k
mellett, �s �gyet sem vetve a rogyadoz� �p�let emeleteire vezet� l�pcs�kre
kinyitotta a pinc�be vezet� ajt�t. Egyszer m�r j�rt a
fels�bb szinteken �s a ghoulok dohos sz�ll�saira m�g csak gondolni sem akart. A
pinc�be vezet� ajt�t meger�s�tett�k �s l�that�an
sokkal jobb �llapotban volt, mint a h�z t�bbi r�sze. Leereszkedett a s�t�t
alagsorba, amelyet mind�ssze egy csupasz villanyk�rte
vil�g�tott meg. A l�pcs� alj�n a herceg szem�lyes tan�csad�ja, Terrence Hill v�rta.
Term�szetesen � is csak egy ghoul volt.
- Don Carlos, a herceg m�r v�rja.
Hill figyelemre m�lt�an j�l �poltnak t�nt itt a mocsokban. Besz�d k�zben
megp�d�rte csavart bajsz�nak v�g�t. Ez a viselked�s
a v�gletekig ideges�tette Don Carlost, de az�rt tisztelettud�an b�lintott. V�g�l is
ez a ghoul sokkal �regebb volt, mint Don Carlos
�s m�g sok m�s V�rtestv�r Richmondban. Nyilv�nval�an Thatchet herceg t�l �rt�kesnek
�t�lte a ghoul k�pess�geit ahhoz, hogy
v�mp�rr� tegye, �s ezzel megkock�ztassa az egyik legh�s�gesebb szolg�j�nak
elveszt�s�t.
Milyen lealacsony�t� egy �r�kk�val�s�gon �t szolg�lni - gondolta Don Carlos
mik�zben t�relmesen v�rakozott, hogy a ghoul bejelentse.
Hill sek�lyes modor�t meghazudtol� f�rges�ggel cs�szott be egy �jabb j�csk�n
meger�s�tett ajt� sz�rnyai k�z�tt. Don
Carlos �les f�lei elkapt�k a tompa hangokat.
- Don Carlos a Toreador kl�nb�l szeretne tal�lkozni �nnel, hercegem.

Az ajt� �jra kiny�lt, �s Terrence betess�kelte Don Carlost egy hom�lyosan

megvil�g�tott szob�ba.
- Hercegem - Don Carlos lend�letes mozdulattal m�lyen meghajtotta mag�t.
Tiszt�n l�tta a padl�t bor�t� sz�rke �s fekete
pen�szr�tegeket. Terrence egy j�l hallhat� kattan�ssal csukta be maga ut�n az
ajt�t.
- Emelkedj fel, Don Carlos - mondta a herceg alig hallhat� torokhang�
suttog�ssal.
A herceg szolg�lat�ban �ll� ghoulok az avatatlanok szem�ben szinte
megk�l�nb�ztethetetlenek voltak a norm�lis, hamis�tatlan
haland�kt�l. A herceget azonban b�rki k�nnyed�n �sszet�veszthette volna egy a sz�
szoros �rtelm�ben vett ghoullal. Don Carlos
felemelkedett �s nyomban les�t�tte a szem�t. Ehhez a szok�shoz a herceg
ragaszkodott. De m�g a leggyorsabb pillant�s a herceg
ir�ny�ba is el�g volt ahhoz, hogy felid�zze Don Carlos eml�keit a beteges s�rga
sz�n� b�rr�l, amely olyan s�padt volt, hogy szinte m�r
�tl�tsz�nak t�nt. A herceg fej�n n�v� hajcsom�k enyh�n eml�keztettek a
v�nuszcsapd�ra �s b�r az eltelt �vek, egyesek szerint �vtizedek
vagy �vsz�zadok, nem b�ntak kegyesen a herceggel, m�gis a Don Carlos �ltal hallott
rengeteg t�rt�net meger�s�tette, hogy � is legal�bb
olyan hal�los a V�rtestv�rekre, mint a n�v�ny, amelyre hasonl�tott, az egyes
rovarokra.
- Don Carlos - suttogta a herceg olyan halkan, hogy a k�relmez�nek meg kellett
er�ltetni a f�l�t.
Vajon sz�nd�kosan besz�l �gy? - Elm�lkedett Don Carlos. - Megpr�b�l
megf�leml�teni? Ez most nem fog menni. '
- Milyen h�rek lehetnek annyira fontosak - k�rdezte a herceg -, hogy ilyen
hirtelen megzavarod a nyugalmamat?
B�r Thatchet hangja v�g�l is nem tudta elbizonytalan�tani Don Carlost, de a
szavak hallat�n g�rcsbe r�ndult a gyomra. Sokkal
melegebb fogadtat�sra sz�m�tott. Azt v�rta, hogy a herceg, ha nem is lesz lelkes,
de legal�bb �rdekl�dve fogadja. Ehelyett a
Toreador most �gy �rezte, hogy � az a l�gy, aki elk�sve veszi �szre, hogy a h�ta
m�g�tt �sszecsap�dik egy t�skesor. Don Carlos
megk�sz�r�lte a tork�t �s alaposan megfontolta a szavait.
- Az �ltalam hozott h�rek �letbev�g�an fontosak a v�ros sz�m�ra - mondta.

- �n is �gy hallottam.
A sz�k elny�jtott nyikorg�sa jelezte, hogy a herceg �thelyezte a s�lypontj�t. De
vajon most d�lt h�tra, hogy meghallgassa a
h�reket, vagy �ppen felemelkedett �s lecsapni k�sz�l az arc�tlan gyermekre? Don
Carlos nem tudta volna megmondani, pedig a
v�gs�kig er�ltette a perif�rikus l�t�s�t. A herceg pedig hallgat�sba burkol�zott.
Vagy m�gsem? Vajon mondott valamit csak �n nem hallottam meg az �tkozott
suttog�st? - ijedezett Don Carlos. Ekkor valaki meg-
mozdult az emeleten �s a l�p�sek zaja lehallatszott a pinc�be. Lehet, hogy ugyanezt
a zajt hallotta n�h�ny pillanattal ezel�tt, �s
m�gsem a herceg mozdult meg a sz�k�ben. De m�g ez a lehet�s�g sem enyh�tette
jelent�sen Don Carlos fesz�lts�g�t.
- Megb�zhat� forr�sb�l sz�rmaz� �rtes�l�sek alapj�n �ll�thatom, hogy a Sabbat a
v�ros lerohan�s�t tervezi - b�kte ki v�g�l,
amikor m�r nem b�rta tov�bb a r�juk teleped� csend s�ly�t.
�me. Most kimondta. Don Carlos v�gig �gy tervezte, hogy ezt kis inform�ci�
darabk�t arra fogja felhaszn�lni, hogy bejusson a
herceghez. Ez az �ltala kik�vetkeztetett igazs�g hihetetlen elt�lz�sa volt, de
Thatchet meg fogja k�sz�nni neki. S�t, tal�n m�g
arra is megk�ri, hogy j�rjon jobban ut�na a dolognak, �s ez t�k�letes �lc�t
biztos�t majd neki a Sabbattal k�tend� j�v�beni
�gyleteihez. Az alb�n� pedig, aki most a vonal t�ls�. v�g�n hallgat�zott �s a
j�v�beni tal�lkoz�sokon is val�sz�n�leg hallgat�zni
fog, inform�ci�kat szerezhet a hercegr�l �s a v�delemr�l, amelyeket Don Carlos
meger�s�thet vagy tiszt�zhat az �ltala ismert
t�nyek alapj�n. ,
Ah - gratul�lt mag�nak -, kij�tszom az egyik oldalt a m�sik ellen, de a
h�tt�rben �n vagyok az, aki mindkett�t ir�ny�tja. Ennek �gy
kell lennie.
- �s azt k�pzeled, hogy olyan k�meid vannak, akik nekem nem jelentenek? -
k�rdezte a herceg.
A leplezett kih�v�st �s megvet�st tartalmaz� szavak hallat�n Don Carlos �rezte,
amint az �nbizalma v�glegesen elp�rolog. A
herceg fagyos szavai besziv�rogtak a b�tors�g�nak reped�seibe. A Toreador r�j�tt,
hogy Thatchet mesterien k�pes eld�nteni,
hogy mi legyen az, amit kimond, �s mit hagyjon kimondatlanul. A ki nem mondott
dolgok pedig a nyak�nak c�lzott b�rdokk�nt
f�ggtek az � feje f�l�tt.
A herceg elsuttogott k�rd�se kih�v�an lebegett a leveg�ben �s arra v�rt, hogy
vajon Don Carlosnak van-e el�g b�tors�ga a
v�laszhoz. A Torreador l�bai remegtek. Csak rem�lni tudta, hogy idegess�ge - a
f�lelme, a f�lelme ett�l az id�s V�rtestv�rt�l,
akinek m�r a szavai is retteg�st keltettek benne -, nem t�ls�gosan nyilv�nval�.
Vajon hogy romolhatott el �gy ez a meghallgat�s
m�r az elej�n? - k�rdezte mag�t�l Don Carlos.
Tal�n nem v�letlen, hogy ez a beteges, z�ll�tt l�ny ilyen sok�ig Richmond
hercege lehetett. Don Carlos sokszor
megtapasztalta a haland�k �h�tatos reakci�j�t a saj�t term�szetf�l�tti hatalm�ra. A
j�zan esz�k teljesen elhagyta �ket �s a saj�t
felindults�guk rabjai lettek. A hercegnek most ugyan ilyen k�l�n�s hatalma volt
f�l�tte. Ez a felismer�s azonban nem seg�tett
semmit. Tov�bbra sem volt k�pes harcolni az �rz�s ellen.
 Don Carlos kapkodva kutatott valamilyen lehet�s�g ut�n, amivel megmenthetn� a
terveit. L�zasan dolgoz� agya kapva-
kapott a megold�s ut�n. Mindent elmondok neki! - hat�rozta el Don Carlos - Nem
figyelmeztetem semmif�le j�v�beni t�mad�sra, pedig
k�ts�gtelen�l ez a helyzet, hanem sz�lok neki az alb�n�r�l �s a t�bbi Sabbat
sz�rnyetegr�l. A herceg tudni fogja, mi a teend�.
M�g id�ben r�d�bbent a terv logik�tlans�g�ra. Hiszen az inge alatt ott lapult a
mikrofon. Az alb�n� elmenek�l, �s � h�ly�t
csin�l mag�b�l. �gy �rezte, hogy a retteg�s sz�lte remeg�s, amely hatalm�ba
ker�tette a t�rdeit, most sz�tterjed az eg�sz test�n.
Szorosan behunyta a szemeit �s k�szk�dve pr�b�lt nyugalmat er�ltetni mag�ra.
Nyugodj meg! - parancsolta �s eml�keztette mag�t, hogy a herceg csak n�h�ny
m�sodperce tette fel a k�rd�st, annak ellen�re,
hogy �rz�se szerint m�r �r�k teltek el az�ta.
H�zd az id�t... De csak �vatosan. - eml�keztette mag�t a helyzet komolys�g�ra -
V�laszolj, de adj id�t magadnak, hogy kikapcsold a
mikrofont.
Don Carlos lehajtotta a fej�t �s megpr�b�lt el�nyt kov�csolni

abb�l.a t�nyb�l, hogy �nnep�lyes h�dolat�nak jelek�nt a szemei csukva voltak.

- Hercegem, mi sem term�szetesebb, hogy tud�sod �s hatalmad
nagyobb az eny�mn�l - dadogta Don Carlos. - Ebben az eseten azonban...
Hirtelen r�m�let fogta el. Hiszen arc�tlanul ellentmondott a hercegnek �s ezzel
tal�n al��rta a saj�t hal�los �t�let�t.
Ny�gd m�r ki, ember! - gondolta mag�ban. - M�r �tl�pted a vonalat. Most m�r
csin�ld v�gig!
- Igen, hercegem - nyelt nagyot Don Carlos �s csak rem�lni tudta, hogy nem volt
t�l hangos. - Azt hiszem, hogy �n hozz�f�r
hetek olyan forr�sokhoz is, amelyek... - amelyek f�l�tt neked nincs hatalmad,
akarta folytatni, de a szavak pimaszs�ga tork�ra
forrasztotta a sz�t. - Amelyek rejtve maradnak egy hozz�d hasonl� poz�ci�j� szem�ly
el�tt.
Don Carlos mag�ban megk�nnyebb�lten s�hajtott fel. Gratul�lt -mag�nak. A
k�nkeservesen �sszerakott mondat m�sok
�rul�s�r�l sz�lt, �s m�g csak fel sem t�telezett egy �rnyalatnyi t�k�letlens�get
sem a herceg r�sz�r�l.
Az elhangzottakat k�vet� pillanat nagyon hossz�ra ny�lt, de , a herceg m�gsem
v�laszolt. Don Carlos kinyitotta a szemeit,
de a fej�t nem emelte fel. Ebb�l a helyzetb�l csak a herceg padl�n nyugv� l�bait
l�thatta.
Mi�rt nem mond semmit? A pokolba vele! A remeg�s visszat�rt �s egyre
hat�rozottabb lett. Don Carlos biztos volt benne, hogy
m�r nem lesz k�pes uralkodni felette, �s nem tudja majd elrejteni a h�b�rura el�l.
A csend kikezdte a T�reador idegeit �s
felem�sztette t�relm�nek utols� morzs�it is.
Mindent elmondok! - d�nt�tte el v�g�l - A kegyelm�re b�zom magam.
Don Carlos k�nyszer�tette mag�t, hogy kinyissa a sz�j�t, de az elhangz� szavak
nem t�le, de nem is a hercegt�l sz�rmaztak.
A hang egy hatalmas f�rfi� volt, m�ly, morajl� bariton, de a gazd�ja megpr�b�lt
ut�nozni egy kisgyermek�t.
- �n is j�tszhatok?
Don Carlos egy pillanatra teljesen megfeledkezett mag�r�l �s a protkoll minden
szab�ly�ra fittyet h�nyva megp�rd�lt. A
r�snyire nyitott ajt�n Terrence Hill feje kandik�lt be. A hang azonban nem a ghoul�
volt �s az arckifejez�se is szokatlan volt: a
sz�ja nyitva volt, de nem a szavaknak megfelel� �temben mozgott.
Az ajt� kiv�g�dott �s Don Carlos megl�tta a ghoul nyak�t szorongat� kezeket,
majd a kezekhez tartoz� hatalmas termet�
alakot is. A l�ny csak lehajtott fejjel f�rt be az ajt�n �s maga ut�n vonszolta
Hillt, mintha csak egy �lettelen baba lenne. T�bb�-
kev�sb� �gy is volt. A behem�t m�g�tt az alb�n� �llt. Az alb�n� m�g�tt �sszegy�ltek
ide-oda rohang�lva pr�b�ltak meg belesni a
v�lla f�l�tt.
Az els� pillanatban Don Carlos k�ptelen volt felfogni azt, hogy a herceg
b�v�hely�t lerohant�k a Sabbat v�mp�rok. Csak
teljes h�rom m�sodperc m�lva gondolt arra, hogy megn�zze mi t�rt�nt a herceggel. Az
�reg V�rtestv�r minden bizonnyal
sz�tmorzsolja a betolakod�kat.
Eltelt m�g egy m�sodperc, de a herceg m�g mindig nem mozdult. M�g arra sem
reag�lt, hogy az alb�n� befurakodott a
szob�ba, vagy hogy a behem�t a f�ldre dobta Terrence test�t. A ghoul nyak�t
legal�bb k�tszer k�rbeford�tott�k, ak�r egy
engedetlen harci kakas�t.
Csak a m�sodik pillant�sra vette �szre Don Carlos, hogy a herceget k�r�lvev�
�rny�kok t�l s�t�tek. Az �rny�kok m�g oda is
betolakodtak, ahov� a szob�ban vil�g�t� egyetlen apr�cska l�mpa f�nye esett �s b�r
a l�mpa mozdulatlan volt, az �rny�kok m�gis
mozogtak. Cs�pjaikkal k�r�l�lelt�k a herceg test�t �s �gy vonaglottak, mint a
vegytiszta s�t�ts�gb�l �ll� k�gy�k. Az
�rny�kp�szm�k er�sen r�gz�tett�k Thatchet kezeit �s a l�bait a sz�khez. Arc�nak
als� fel�t foly�kony feketes�gb�l. �ll� s�v
takarta, de a t�gra ny�lt szemek �s a tork�b�l felt�r� fojtott �klendez�s
el�rult�k, hogy az. �letre kelt �rny�kok m�lyen a testbe
hatoltak. Don Carlost �l�holt l�t�ben enyhe �melyeg�s ker�lgette.
Az alb�n� egy f�mf�r�sszel a kez�ben ell�pett mellette. A behem�t beljebb l�pett
a szob�ban �s a kor�bban t�gasnak t�n�
helys�g hirtelen nyomaszt�an sz�k lett. Nyom�ban k�t m�sik Sabbat l�pett be a
szob�ba. Az els� egy p�khoz hasonl�, karikal�b�
l�ny volt. Annyira sov�ny volt, hogy l�tni lehetett minden csontj�t, �s
megfeketedett b�re azt a benyom�st keltette a szeml�l�ben,
hogy s�t�ben ropog�sra s�t�tt�k, �s csak a l�ngra lobban�sa el�tti utols�
pillanatban vett�k ki. A m�sik a ny�ri h�s�g ellen�re
teljesen elrejt�z�tt egy hossz� kab�t �s egy sz�les karim�j� kalap alatt.
- Hercegem! - z�mm�gte az alb�n� az elektronikusan kihallgatott besz�lget�st
g�nyolva. - Bocs�ss meg, hogy csak �gy
betolakodom, de a seg�ded azt mondta, hogy nyugodtan bej�het�nk.
- Terrence mozdulatlan teteme fel� intett, majd felvonta a szem�ld�k�t, amikor a
herceg nem v�laszolt. - Lehet, hogy t�vedett -
folytatta ugyanazt a minden �rzelemt�l mentes, sz�raz hangnemet haszn�lva. - Egy
kicsit zavartnak l�tszik. Tal�n elj�tt az ideje
egy kis szabads�gnak.
Don Carlos megh�kken�s�ben csak �llt �s pislogott. A p�kszer� teremtm�ny halkan
kuncogott az alb�n� gyenge vicc�n. A
behem�t l�that�an �szre sem vette, hogy valaki humoriz�lni pr�b�lt, de az�rt
egyszer felr�h�g�tt, amikor a t�rsa is nevetett.
A ghoulok? - gondolta Don Carlos - Hov� t�ntek az �r�k?
- M�r senki nem fog megzavarni minket - v�laszolt az alb�n� Don Carlos ki nem
mondott k�rd�s�re. Mintha csak olvasna a
gondolataiban.
Don Carlos egy gyors pillant�st vetett Hillre. A? �sszes �r... �s nem volt
semmif�le csatazaj. A coup d'etat nem valamikor a
t�voli j�v�ben fog lezajlani. �ppen most volt folyamatban.
- Nektek Kamarill�soknak van egy k�z�s hib�tok - mondta t�nyszer�en az alb�n�
�s k�zvetlen�l a fogoly herceg el� �llt. -
T�ls�gosan f�ltek az �regekt�l.
Felemelte a f�r�szt, r�viden szem�gyre vette, �s k�zvetlen�l a k�ny�k alatt
Thatehet bal karj�ra tette a peng�t. A herceg
karj�t fogva tart� �rny�kok utat adtak a f�r�sz fogainak, de egy pillanatra sem
eresztett�k el a kez�t.
Az alb�n� munk�hoz l�tott. El�re-h�tra. El�re-h�tra. A f�r�sz k�nnyed�n
belem�lyedt a h�sba. Don Carlos elford�totta a
fej�t. Lehet, hogy haland�k v�r�t issza, de az�rt az nagyon t�vol esett ett�l a
nyers hentesmunk�t�l. A csonton csikorg�
f�r�szfogak hangj�t azonban nem tudta kiz�rni a tudat�b�l.

- Hmm. - mondta az alb�n� - Ors�csont vagy singcsont? Soha nem jut eszembe. Nem
�rdekes, �gyis mindkett�nek mennie
kell.
A karcol� hang visszat�rt, de ez�ttal sokkal er�sebben. Az alb�n� befejezte az
els� csontot �s hozz�l�tott a k�vetkez�h�z.
Ez�ttal az �temes f�r�szel�snek egy durva roppan�s vetett v�get.
- A pokolba - mormogta az alb�n�. - Azt hiszem, ezt elbalt�ztam. De h�t
ismeritek a mond�st: gyakorolni, gyakorolni,
gyakorolni.
Egy tompa puffan�s a l�bai el�tt mag�ra vonta Don Carlos figyelm�t. A herceg
keze �s alkarja hevert el�tte a padl�n. Egy
szil�nkos csontv�g meredt a k�ny�k ir�ny�ba.
Don Carlos legjobb sz�nd�ka ellen�re is h�traugrott �s a hercegre pillantott.
Thatchet szem�be n�zett �s nem oda, ahol az
alb�n� a m�sik karj�n dolgozott �ppen. Ha a herceg meg is pr�b�lt sikoltani, a hang
nem hatolt �t a sz�j�t lez�r� �rny�kokon. A
szemei t�gra ny�ltak a f�jdalomt�l. De ez m�g nem volt minden. Don Carlos azt
v�rta, hogy f�lelmet, vagy sajn�latot l�t majd a
szemekben. Hiszen ez a v�ge annak az �letnek, ami ak�r �r�kk� is tarthatott volna.
Helyette azonban az elgy�t�rt szemekben a
f�jdalomba kiz�r�lag csak gy�l�let keveredett. Thatchet nem az alb�n�t n�zte. M�g
csak nem is a lassan romm� v�l� jobb
karj�t. A herceg Don Carlosra meredt, �s a szemeiben t�kr�z�d� gy�l�let �ppen
annyira sz�lt a Toreadornak, mint a Sabbat
vad�llatoknak.
- �me - emelte magasba az alb�n� a herceg jobb alkarj�t. - L�tod, Kamarilla
bar�tom. Nem kell tartanotok az �regeitekt�l, ha
m�r egyszer megfelel�en lefegyverezt�tek �ket.
A p�kl�ny ism�t felvihogott. Olyan hangot adott ki, mint az iskolai t�bl�n
v�gigh�zott k�rm�k. A behem�t �gy hahot�zott,
mint egy hatalmas �rtelmi fogyat�kos gyermek. A k�peny �s kalap m�g� rejt�z� Sabbat
eg�sz id� alatt csendben maradt.
- Delpna - mondta az alb�n�. - Hozd ide a szersz�mosl�d�mat meg egy
hosszabb�t�t.
Feh�r b�r�t v�rcseppek bor�tott�k. Azonban a k�r�lm�nyeket figyelembe v�ve el�g
kev�s v�r volt a padl�n. A herceg
val�sz�n�leg r�gen t�pl�lkozott utolj�ra, mert a csonkokb�l csak kev�s v�r folyt
ki. A herceg sebei a v�mp�rv�r hatalm�nak
k�sz�nhet�en m�ris gy�gyulni kezdtek.

A p�kl�ny kicsoszogott a szob�b�l, de az alb�n� hirtelen meggondolta mag�t �s

visszah�vta.
- Att�l f�lek, m�r nincs annyi id�nk.
Az alb�n� ugyanolyan hirtelen ford�totta nyugtalan�t� r�zsasz�n szemeit Don
Carlos fel�, mint ahogy a p�kl�nynek adott
parancsot vonta vissza.
Don Carlos h�'sies er�fesz�t�ssel pr�b�lta meg figyelmen k�v�l hagyni a
l�tottakat. De az alb�n� most dobta a padl�ra a
m�sodik k�zcsonkot. Ezek pedig nem akartak elt�nni �s a Sabbat sz�rnyetegek is
tagadhatatlanul val�s�gosak voltak.
- Akkor teh�t t�voztok? - tal�lta meg v�g�l a hangj�t Don Carlos. Megpr�b�lt
nem t�ls�gosan rem�nyked�nek t�nni.
Az alb�n� b�lintott.
- M�r semmi teend�nk nincs Richmondban. Egy �r�n bel�l nem lesz �letben
egyetlen Kamarilla �reg sem.
A mer�sz �ll�t�s csak egy m�sodperc m�lt�n fejtette ki hat�s�t. Egyetlen
Kamarilla �reg sem...
Don Carlos r�d�bbent, hogy ism�t hib�zott. Mint ahogy ez nem egy j�v�beni
t�mad�st el�k�sz�t� felder�t� akci� volt,
ugyan�gy nem volt a v�ros V�rtestv�reinek vez�r�t c�lz� seb�szi beavatkoz�s sem.
Itt egyetlen Kamarilla �reg sem marad �letben.
Ha igaz volt, amit az alb�n� �ll�tott, ha minden �reget elpuszt�tottak, akkor a
v�rosnak ez a megtiszt�t�sa a Don Carlos
gener�ci�j�ba tartoz�kat juttatja vez�ri tiszts�gek k�zel�be. �s � hajland� volt a
hatalomra emelked�s�t a Sabbat gyalogjak�nt
kezdeni, mivel egy gyalog id�vel kir�lyn�v� v�ltozhat - vagy hercegg�, ebben az
esetben.
- Sz�ks�getek lesz valakire, aki itt marad �s megfigyeli a v�ros �j vezet�s�t -
javasolta Don Carlos. - El�sz�r m�g gyeng�k
lesznek, de egy bels� kapcsolat id�vel felbecs�lhetetlen lehet.
�s id�vel ki foglak szor�tani benneteket. - gondolta Don Carlos.
Az alb�n� nem v�laszolt, hanem visszafordult a megtestes�lt �rny�kok �ltal
fogvatartott herceg fel�. Megragadta az egyik haj-
csom�t �s h�trar�ntotta Thatchet fej�t. A f�r�szt a fogoly g�gef�j�nek fels�
perem�re helyezte.

- Att�l tartok, a penge most m�r egy kicsit �letlenebb - mondta �s f�r�szelni
kezdett.
Lassan.
A f�r�sz minden h�z�s�ra remeg�sek futottak v�gig a herceg test�n. A szemei
kid�lledtek, �s a v�g�n Don Carlos biztos volt
benne, hogy ki fognak pattanni a hely�kr�l. De az �rny�k mozdulatlanul tartotta a
herceget, kiszolg�ltatva az alb�n�nak.
Don Carlos behunyta a szem�t. Amikor �jra kinyitotta, az alb�n� feltartotta a
herceg fej�t, mint egy s�padt Perszeusz, aki
most gy�zte le a gorg�t. A lev�gott fej most m�r megszabadult az �rny�kt�l.
- Nem lesz sz�ks�gem bels� kapcsolatra - mondta diadalittasan az alb�n� �s Don
Carlos most el�sz�r l�tta mosolyogni. A
l�tv�nyt�l szinte megfagyott az �l�halott sz�ve. - T�bb� m�r nem lesz. Nem az�rt
csaptunk le, hogy elpuszt�tsuk az �regeiteket �s
tov�bb�lljunk. Hogy azt�n ti folytathass�tok, �s mind�ssze csak az ir�ny�t�
Kamarilla puh�nyok nevei v�ltozzanak meg? Ma este
kiirtunk benneteket. Mindannyi�tokat.
Don Carlos tiltakozni akart, de hatalmas nyom�s nehezedett a nyak�ra. A behem�t
kezeit a nyak�ra kulcsolta �s felemelte �t
a f�ldr�l. Az alb�n� pedig m�r meg is feledkezett r�la. Eldobta, mint valami
szemetet.
- Seg�thetek nektek! Hadd seg�tsek nektek! - ki�ltotta volna Don Carlos, de a
nyak�ra fon�d� ujjak belefojtott�k a sz�t.
- Ez el�g kell legyen ahhoz, hogy megel�zzem Hardint a mi kis fogad�sunkban -
mondta az alb�n� a herceg fej�nek, majd
megfordult �s elgondolkodva Don Carlosra pillantott. - Tal�n m�g egy...

Szombat, 1999. J�nius 26. �jjel 2: 13 K�zel a v�zparthoz Washington, D. C.

H�t ez az. A Big Enchilada.
Hardin nem volt t�lzottan leny�g�zve a f�v�rost�l. M�g nem. Az � �zl�s�hez
k�pest t�ls�gosan csendes �s nyugodt volt. �gy
t�nt, hogy legal�bb t�z vagy tizen�t percenk�nt szir�n�k b�g�se hallatszott a
t�volb�l, �s b�r legal�bb h�szyardnyira �llt a
szemk�zti z�m�k kis b�rt�l, egy �reg Sammy Hagar sz�m basszusa m�gis a mellkas�ban
visszhangzott. Valami m�gis hi�nyzott.
Hardin �gy halott�, hogy Washingtonban csak mocsok vagy ragyog�s van. Nem
l�tezett k�z�p�t. Most egy kem�ny, munk�sok lakta
k�rny�ken volt. Az a fajta ker�let volt, amely mindig megtal�lhat� a hatalom
k�rny�k�n. A h�zak salakt�gl�b�l vagy r�gi agyagt�gl�b�l
k�sz�ltek �s majdnem minden �veget r�csok vagy f�m ajt�k takartak. Hardin sejtette,
hogy a ragyog�s m�g enn�l is kev�sb� lesz majd az
�ny�re.
A b�r el�tt �lldog�l� n�h�ny alak alig figyelt fel az �ttestet �tszel� Hardinra.
Az ablak f�l�tti neon f�nyrekl�m minden
m�sodik l�p�sre felvillant:
Purgat�rium
Purgat�rium
Purgat�rium
Milyen kibaszottul aranyos - gondolta. - Ez nem pont egy olyan Kamarilla szok�s?
Elrejt�ztek a kis Maszkar�d�juk m�g�, hogy
megv�dj�k magukat a haland�kt�l. - Haland�k! ATM masin�k �s verbunkok. - �m nem
voltak k�pesek meg�llni, hogy ne hagyj�k
itt ezt a bzz-bzz-klikk-klikk jelet azok sz�m�ra, akik ismert�k a d�rg�st.
Purgat�rium
Purgat�rium
Hardin minden egyes l�p�ssel, a jel minden villan�s�val egyre d�h�sebb lett.
Egyszer�en t�l h�ly�k - t�ls�gosan aranyosak -
ahhoz, hogy �ljenek.
A hely el�tt parkol� rengeteg motor alapj�n Hardin akkor is gyanakodott volna,
hogy ez a brujahk egyik kedvelt
sz�rakoz�helye, ha a bej�rat f�l�tt nem villogott volna egy "Mi vagyunk a v�mp�rok"
felirat. A? ember legal�bb tudja, hogy
h�nyad�n �ll ezekkel a Brujahkal - gondolta. �k akarj�k sz�tr�gni a segged. Lehet,
hogy okkal, lehet, hogy csak �gy, de ez nem is
sz�m�t.
Ezekben legal�bb volt mersz. Na meg az Anarchok. K�z�tt�k is voltak j� fejek.
M�r amelyik nem volt egy vinnyog� kis
�gybapisi. Val�j�ban Hardin sokkal jobban kedvelt n�h�nyat ezek k�z�l a Kamarilla
kem�nyfi�k k�z�l, mint egyes, a spektrum
dag�lyosabb v�g�n tany�z�, Lasombra �reget. Pedig �k a saj�t kl�nj�ba tartoztak.
Nagy �ltal�noss�gban a Brujahknak lehet
es�ly�k. Persze nem ezeknek itt a b�rban.
Purgat�rium
Purgat�rium
Purgat�rium a sz�r�s seggem - mormogta Hardin �s bel�pett a zs�folt b�rba.
Meg�llt r�gt�n az ajt�ban. A zene m�r kinn is el�g hangos volt, de itt minden
besz�lget�st lehetetlenn� tett, hacsak valaki nem
ord�tott torkaszakadt�b�l. A helys�get bet�lt� f�st pedig majdnem olyan j�
szolg�latot tett, mint b�rmif�le �rny�k, amit Hardin
meg tudott volna id�zni. Meg sem pr�b�lt beljebb furakodni. Ink�bb laz�tott �s
megpr�b�lta nem f�kusz�lni a l�t�s�t. Az eddig
k�l�n�ll� figur�k �sszemos�dtak, vonalak vibr�ltak �s az el�tte vonagl� alakok
eg�szen m�s megvil�g�t�sba ker�ltek. A jelenet
nagyban hasonl�tott egy vonagl� kaleidoszk�pra. A gomolyg� f�st alakja �s sz�ne
�lland�an v�ltozott �s ez csak m�g jobban
�sszezavarta a m�r eddig is kaotikus k�pet. De Hardin ezen a hom�lyos sz�r�n
kereszt�l megl�tta azt is, ami a norm�lis l�t�s el�tt
rejtve maradt: ki a haland�, ki ghoul �s ki K�inita. Nem minden alakot tudott
egy�rtelm�en oszt�lyozni. Egyesek t�bb figyelmet
k�veteltek a t�bbiekn�l. A sz�nek �s mint�k kavarogtak, egym�sba folytak �s
r�ad�sul a vend�gek k�z�l sokan mozogtak is.
Azonban Hardinnak nem is volt sz�ks�ge pontos adatokra. Sz�m�ra most el�g volt
az �ltal�nos benyom�s.
A b�r elej�t legink�bb haland�k t�lt�tt�k meg �s tal�n csak egy-k�t ghoul
keveredett k�z�j�k. A v�mp�rok a helys�g h�ts�
r�sz�ben tart�zkodtak, ahol az �rny�k �s a f�st a legs�r�bb volt. Legal�bb hatan
voltak, tal�n egy kicsivel t�bben.

Hardin ism�t �lesre �ll�totta a l�t�s�t, majd egy sz�les mosollyal az arc�n
odafordult a hozz� legk�zelebb �ll� vend�ghez, aki
lehetett ak�r a h�tul sz�rakoz� K�init�k v�rebe, egy ghoul, de ak�r egy egyszer�
haland� is. Hardin nem volt biztos benne, hogy
ez a r�vid szokny�t �s a has�t szabadon hagy� p�l�t visel� n� t�nyleg ghoul, de
volt r� es�ly. Bal csukl�j�nak f�rge mozdulat�ra egy
nyitott pillang�k�s jelent meg a kez�ben. A kez�t a n� v�ll�ra tette, majd a k�st
belenyomta a has�ba, k�zvetlen�l a k�ld�ke f�l�tt.
A n� arc�n el�sz�r meglepett kifejez�s jelent meg. �gy t�nt, hogy a b�rban a zaj �s
a zavar miatt senki nem vette �szre ezt a kis
incidenst. Emberfeletti er�vel felr�ntotta a k�st �s �gy �tv�gta a hasizmait, a
mell�t �s a tork�t. A n� a f�ldre rogyott. A t�bbi
vend�g m�g ekkor is csak zavart mutatott, de nem r�m�ltek meg. Csak egy-�jabb
r�szeg esett �ssze. Ha valaki �szre is vette a v�rt,
a zene elnyomta a figyelmeztet� ki�lt�sukat.
Desmond �s Rojo �tfurakodtak Hardin mellett. Jak�, Greasy �s Amber k�vette �ket,
�s egy falat alkottak a b�r sz�less�ge
ment�n. Azt�n egy emberk�nt r�ntott�k el� a lef�r�szelt cs�v� pusk�kat �s t�zet
nyitottak a t�megre.
Az els� sorozat sz�rny� rendet v�gott a mulatoz�kba. Testek, �vegek �s asztalok
robbantak fel. A m�sodik l�v�snek ugyanez
lett az eredm�nye. Hardin elcsod�lkozott, hogy a b�r els� fele milyen hamar
ki�r�lt, an�lk�l hogy b�rki is kil�pett volna a bej�rati
ajt�n. Akik m�g nem voltak halottak, azok vagy sebes�lten fek�dtek a f�ld�n vagy
megpr�b�ltak min�l gyorsabban fedez�kbe
vonulni.
A sikolyok most el�sz�r harsogt�k t�l a zen�t. A hangsz�r�kb�l most m�r a
Righteous Brothers �v�lt�tt:
"T�bb� m�r nem lesz a. r�gi gyeng�ds�g az ujj�idban..."
A helys�g h�tulj�nak �rny�kai k�z�l k�t �v�lt� Brujah vetette �l� rak�tak�nt a
t�mad�kra mag�t, de a fegyveresek nem
t�vesztett�k el az �temet a vad�szpusk�k �jrat�lt�s�ben, �s az �t fegyver
egyes�tett t�zereje visszar�p�tette a k�t V�rtestv�rt az
ellenkez� ir�nyba.
"Kem�nyen pr�b�lod titkolni, ba-by..."
Hardin emberei a helys�g h�ts� r�sz�re koncentr�lt�k a t�zet, de a l�v�sek
sz�r�sa, �s gyorsas�ga miatt az eg�sz kocsm�t
puszt�t�

�lomvihar ostromolta - kiv�ve a b�rpult m�g�tti r�szt. �s Hardin k�szen �llt,

amikor a csapos a saj�t pusk�j�t markolva
felegyenesedett.
"Elveszett az a szerelmes �rz�s, whoa-oa, a szerelmes �rz�s..."
Hardin szably�ja kett�v�gta a csapos �d�mcsutk�j�t, miel�tt az megh�zhatta volna
a ravaszt.
"Elveszett -"
Amber minden esetre a k�vetkez� h�rom l�v�s�t beleeresztette a b�rpultba. A zene
elhallgatott. A h�ts� kij�rat fel�l is
l�v�sek zaja hallatszott. Lonnie �s a t�bbiek is munk�hoz l�ttak, �s k�v�lr�l
lez�rt�k a b�rt.
M�g n�h�ny l�v�s kellett �s az eg�sz v�get �rt. A l�v�sek m�g azokat a
V�rtestv�reket vagy haland�kat is darabokra
szaggatt�k, akik felbor�tott asztalok vagy sz�kek m�g�tt kerestek mened�ket. Rojo
�s Desmond egym�s ut�n l�tt�k sz�t ezeket a
mozdulatlan tetemeket. Nincs �rtelme es�lyt adni egyetlen v�mp�rnak sem. A
Kamarill�sok k�z�l senkinek sem siker�lt
megeresztenie ajk�r egyetlen l�v�st is - felt�ve, hogy egy�ltal�n fel voltak
fegyverkezve.
Figyelemre m�lt� csend ereszkedett a Purgat�riumra.
- K�t perc, fi�k - mondta Hardin. - Szerezz�tek meg a megszerezhet� v�rt, de
azt�n h�zzunk.
Egy pillanatra megfordult a fej�ben, hogy �sszegy�jt m�g n�h�ny fejet, de nem
akart itt ragadni, �s a rend�r�kkel harcolni.
Mellesleg nagyon sok V�rtestv�r volt m�g Washingtonban �s a m�ka m�g csak most
kezd�d�tt.
*

Vas�rnap, 1999. J�nius 27. �jjel 12: 05 Ark�num rendh�z, Georgetown Washington,
D. C.
Abrahm Yrul kancell�r gondosan ellen�rizte, hogy a f�bej�rat biztons�gosan
bez�r�dott m�g�tte, miel�tt elindult volna az
utc�n parkol� aut�ja fel�. A rendh�z biztons�ga nagyon fontos dolog volt. Erre a
k�rd�sre �jra �s �jra visszat�rt a t�bbi
Arkanist�val folytatott besz�lget�sei sor�n.
- �s mi lesz a szem�lyes biztons�gunkkal? - k�rdezte Geoffrey Truesdell �ppen
ezen az �jszak�n. - �p�ttetn�nk kellene egy
f�ldalatti gar�zst, hogy ne kelljen k�s� �jszaka az utc�n j�rk�lnunk.
Az Arkanist�k val�ban a nap minden �r�j�ban l�togatt�k a rendh�zat. Abrahm a
saj�t tapasztalatai alapj�n j�l tudta, hogy
kutat�sai sor�n az ember k�nnyed�n elvesz�theti az id��rz�k�t, m�g akkor is, ha a
munka ugyancsak ritk�n eredm�nyez igazi
�tt�r�st. Hossz� nap �llt m�g�tte is. Val�j�ban m�r h�rom hossz� napja nem hagyta
el az �p�letet. N�h�ny t�rsa megesk�d�tt
volna r�, hogy az �p�letben �l, �s Abrahm n�ha elgondolkodott rajta, hogy mennyire
igazuk lehet..
De egy f�ldalatti gar�zs egy�ltal�n nem volt megold�s a probl�m�ra.
- �n m�g csak nem is sejti, hogy h�ny biz�nci z�narendelkez�snek kellene
megfeleln�nk, �s h�ny b�rokratikus hivatalon
kellene �tk�zden�nk magunkat ehhez az �p�tkez�shez - mondta Abrahm. - �s akkor m�g
nem is besz�ltem arr�l, hogy �t kellene
helyezn�nk az iratt�rakat, k�ls�s kivitelez�k is bej�rn�nak a rendh�zba, �j
biztons�gi protokollt kellene k�sz�ten�nk a
megn�vekedett forgalom miatt...
Abrahm az ujjain sz�ml�lta az ellen�rveket. Amikor az egyik kez�n elfogytak az
ujjak, a m�sikon folytatta.
Term�szetesen mindannyian tiszt�ban voltak azzal, hogy a v�ros d�li fel�n
er�szakhull�m s�p�r v�gig, �s mindannyiukat
nagyon aggasztotta ez a t�ny. Nem, ez �gy nem volt igaz - j�tt r� Abrahm. J� n�h�ny
olyan Arkanista tart�zkodott a rendh�z falai
k�z�tt, akiket

annyira lefoglalt a kutat�s, hogy egy�ltal�n fogalmuk sem volt arr�l, hogy mi
zajlik a falakon k�v�l. De az Arkanist�k
t�bbs�ge m�r hallott a val�sz�n�leg droggal kapcsolatos er�szakhull�mr�l, amely a
tengerparton kezd�d�tt �s onnan kiindulva
v�gigs�p�rt az eg�sz v�roson. Tov�bb� a jelent�sek szerint ma �jszaka tov�bbi
v�rengz�sekre ker�lt sor.
Abrahm ellen�rizte az �res utc�t. A helyzetet term�szetesen figyelembe kell
venni, de ez itt m�gis csak Georgetown. Eddig
semmif�le incidens nem t�rt�nt a rendh�z �t m�rf�ldes k�rzet�ben. Mindezek ellen�re
Abrahm csak akkor nyugodott meg egy
kicsit, amikor biztons�gban �lt a Jagu�rj�ban �s az elektromos z�rak
visszas�llyedtek az ajt�kba.
Egy koppant�s az ablakon megriasztotta. Az el�bb m�g senki nem volt az utc�n, de
most egy furcsa f�rfi dobolt t�relmesen a
mutat� ujj�val Abrahm aut�j�nak sz�lv�d�j�n. A f�rfi mutat� ujja �s az arca
teljesen feh�r volt. R�zsasz�n szemei eg�sz k�zel
voltak az �veghez.
Hogyhogy nem vettem �szre? - csod�lkozott a kancell�r. M�gis hogy? A f�rfi,
nyilv�nval�an egy alb�n�, gyakorlatilag vil�g�tott a
s�t�tben. Minden esetre Abrahm nem sz�nd�kozott leengedni az ablakot, hogy
besz�lhessen a f�rfival. De udvariatlannak sem
akart t�nni, ez�rt odabiccentett a f�rfinak, mintegy kompromisszumk�nt �s benyomta
az ind�t�kulcsot a hely�re.
�vegcserepek k�s�ret�ben egy feh�r k�z t�rt be az aut�ba, majd Abrahm Yrul
tork�ra kulcsol�dott. A kancell�r t�rde
neki�t�d�tt a Jagu�r korm�ny�nak �s egy pillanatra megsz�laltatta a dud�t.
Az �res aut�ra r�gt�n visszatelepedett a csend. A kulcsok m�g mindig arra
v�rtak, hogy valaki elford�tsa �ket.

Vas�rnap, 1999. J�nius 27. �jjel 12: 49 Reagan Nemzeti rep�l�t�r Washington, D.
C.
A rep�l�g�p j�form�n m�g meg sem �llapodott a kifut�n, amikor Parmenides-Ravenna
�s Vykos m�r egy v�rakoz� limuzin-
nal suhantak kifel� a rept�rr�l.
- Micsoda gy�ny�r� �jszaka - mondta Vykos, �s egyik ujj�val v�gigsim�totta
Parmenides t�rd�nek belsej�t. - Pont megfelel egy
kir�ndul�shoz, az eml�km�vekhez, nemde?
Vykos meglehet�sen b�szke volt erre a t�rdre, hiszen az elm�lt n�h�ny �jszaka
�jra �s �jra �sszerakta. Parmenides most m�r
n�mi neh�zs�g �r�n k�pes volt egy bronzmarkolat� s�tap�lc�ra t�maszkodva j�rni. A
fel�p�l�s�nek �teme mindenk�ppen
figyelemre m�lt� volt.
- Tudom, hogy milyen kegyetlen�l k�nyelmetlen, de h�t ez a te hib�d -
eml�keztette id�r�l id�re Vykos. - �gy terveztem,
hogy mostanra m�r teljesen fel�p�lsz, �jra a r�gi �nmagad leszel, hogy �gy mondjam.
- Vykos sz�mtalanszor elmondta m�r, hogy
a vehemens ellen�ll�s a t�nyked�seivel szemben, csak "sz�ks�gtelen�l" bonyol�totta
a dolgokat, �s ez a f�jdalom elker�lhet� lett
volna. Az utols� szavakn�l �dv�z�lt mosoly jelent meg az arc�n.
Parmenides nem v�laszolt ezekre a megjegyz�sekre �s most sem reag�lt az
eml�km�vekkel kapcsolatos k�rd�sre. Nagyon j�l
tudta, hogy az �jszaka olyan gy�ny�r� lesz �s pontosan arra lesz megfelel�, amire
csak Vykos akarja.
- Oh, ne l�gy m�r ilyen mogorva - �rintette meg Vykos az �ll�t.
- Mosolyt is tudok csalni az arcodra - tette hozz� alattomosan.
Term�szetesen igazat besz�lt. K�pes volt b�rmit megtenni a test�vel, �s
haszn�lta is ezt a k�pess�get. Parmenides meg volt
gy�z�dve r�la, hogy egy kis mosoly nem okozna komoly gondot, de �gy gondolta, hogy
most nem fog id�t szak�tani r�. B�r az
elm�lt �jszak�kon volt m�r r� p�lda, hogy m�g a legkisebb m�l� szesz�ly is meg�rt
neki t�bb�r�nyi munk�t.
Parmenides figyelmen k�v�l hagyta a j�t�kos fenyeget�st �s azzal foglalta el
mag�t, hogy az ablakon kib�mulva tudom�st se
vegyen vend�gl�t�j�r�l �s arr�l az arcr�l, amely az �vegr�l t�kr�z�'d�tt vissza,
amelyet viselt, de nem volt a saj�tja. Az �tv�ltoz�sa
�ta hallgat�sba burkol�zott �s megpr�b�lt a csendben enyh�l�st tal�lni. Vykos
legyen �tkozott. De term�szetesen Parmenides volt
az �tkozott, �'t adta a sz�rnyeteg kez�re a n�pe. Az agya egyre kev�sb� volt
hajland� feldolgozni a helyzetet. Nem volt semmi,
amibe belekapaszkodva k�pes lett volna fel�p�teni a val�s�g �sszer� v�ltozat�t, M�g
az aut� �veg�n t�kr�z�d� k�pm�s sem
seg�tett neki ebben. �gy h�t hallgatott. A csend lett az egyetlen mentsv�ra, m�g
akkor is, ha tiszt�ban volt azzal, hogy �j ura
k�nnyed�n lerombolhatn� a falakat, ha akarn�.
Az aut� elhaladt a Washington eml�km� mellett. F�l f�llel hallotta, amint Vykos
egy "aranyos haland� csecsebecs�nek" nevezi
az �p�tm�nyt. L�that�an �gy d�nt�tt, hogy egymaga is k�pes folytatni a t�rsalg�st.
A szavak csak n�ha jutottak el Parmenides
tudat�ig. Ez �gy volt az�ta, hogy meg�rezte a fogait a nyak�n. Lehets�ges, hogy
mindez csak n�h�ny �jszak�val ezel�tt t�rt�nt?
Sz�m�ra ez az id� hosszabbnak t�nt, mint a kem�ny kik�pz�s �vei, hosszabbnak, mint
a haland� �s �l�holt �let�nek �vei
�sszesen. T�bb� m�r nem tudta eld�nteni, hogy a hang val�ban a Vykos �ltal
kimondott szavakat hordozza, vagy csak a szavai
visszhangzanak �sszezavart tudat�nak r�seiben. Megpr�b�lt m�g m�lyebben
visszah�z�dni tudata m�ly�re, de egy hat�rozott
nyom�s a csod�latos �s f�lig m�k�d�k�pes t�rden ism�t el�r�ngatta.
- Az ott egy val�di eml�km� - mondta Vykos.
A limuzin most nagyon lassan haladt. Parmenides kin�zett az ablakon, t�l azon a
m�sik arcon, de csak egy �g� h�zat l�tott. A
csod�lat, amelyet Vykos a romhalmaz l�tt�n �rzett, meglepte Parmenidest, de s�kkal
kev�sbe, mintha b�rki m�sr�l lett volna sz�.
Legyen b�rmilyen intim is a kapcsolat k�z�tt�k, �ppen annyira lett volna k�pes
kital�lni Vykos gondolatait, mint visszat�rni a haland�
�lethez.
Folytatt�k �tjukat. A limuzin a k�toldalt parkol� aut�k miatt sz�k utc�kon
haladt. Parmenides nem vette �szre, hogy mikor
hagyt�k el a v�ros m�zeumokkal �s eml�km�vekkel teli r�sz�t. Ez valamikor az �g�
h�z el�tt lehetett, de mostanra m�r j�csk�n
maguk m�g�tt hagyt�k.

Nem sokkal k�s�bb az aut� ism�t lelassult, majd meg�llt. T�ncol� f�nyek j�t�ka
vonta mag�ra Parmenides figyelm�t.
Elfordult az ablakt�l �s a rombol�s egy �jabb el�ad�sa t�rult a szeme el�. Ez
azonban m�g most is zajlott. A k�vetkez�
h�zt�mb v�g�n egy sor barna homokk�b�l k�sz�lt �p�let l�ngolt f�kezhetetlen�l. Az
utc�kat t�zolt� aut�k torlaszolt�k el.
Csill�ml� v�zsugarak l�velltek az �jszak�ba �s hullottak mindenf�le l�that�
eredm�ny n�lk�l a l�ngok k�z�. Sisakot �s vastag
dzsekit visel� emberek rohang�ltak a t�z k�r�l. Tal�n siker�l a t�zvihart a
h�zt�mb�n bel�l tartamuk. Tal�n nem.
Vykos mellkas�b�l egy m�ly s�haj szakadt fel.
- A haland�k �p�t�szet�nek elpuszt�t�sa annyira trivi�lis - mondta Parmenides.
A szavai sz�nd�kai ellen�re sem voltak el�gg� metsz�ek �s r�ad�sul bizonytalanul
patetikusak voltak. �gy t�nt, hogy az
erej�ket elsz�vta a limuzin belseje, amelybe a szigetel�snek h�la a kinti pokol
semmilyen hangja sem hatolt be.
Vykos arc�n lefegyverz� mosollyal fordult fel�.
- H�t m�giscsak �lsz, �n filoz�fusom - gyeng�den a tenyer�be fogta az arc�t. -
�s az elm�d is �rintetlen. Biztos voltam
benne, hogy kem�nyebb f�b�l faragtak azt nem eml�tette; hogy min�l kem�nyebb az a
fa.
- Term�szetesen t�k�letesen igazad van - fordult ism�t teljes figyelm�vel a
l�ngol� �p�let fel�. - Milyen tal�l� gondolat. -
Egy pillanatra ism�t elfordult a t�zt�l, csak am�g megcsippentette Parmenides
arc�t.
- Ez az egyik oka, ami�rt ennyire dr�ga vagy nekem.
- A haland�k �p�tm�nyei t�nyleg m�land�ak - tette hozz�. - De ez itt... -
mondand�j�t hangs�lyozand� megkocogtatta-az
ablakot.
- Ez egy igazi eml�km�. A v�ros Ventrue herceg�nek eml�km�ve.
A szavak kaotikus gondolatokat szabad�tottak el Parmenides fej�ben. Az volt az
�rz�se, hogy Vykos szavai an�lk�l kezdtek
t�ncba az elm�j�ben, hogy �thaladtak volna az �ket elv�laszt� t�ren. A t�z �s a
f�st hely�t sz�nek fortyog� kavalk�dja foglalta
el.
Vitel.
A n�v mag�t�l bukkant fel, mintha csak rejtett l�ngok k�z�l emelkedne ki.

Vitel.
- Igen. - mondta Vykos l�gyan - Marcus Vitel.
Parmenides nem tudta, hogy t�nyleg kimondta-e a nevet hangosan is, de Vykos
v�laszolt. Amikor feleszm�lt a fej�t m�r Vykos
�l�be rejtette, mint egy mened�ket keres� gyermek. Vykos a haj�t simogatta.
- Ez volt a mened�ke - mondta. - Az egyik mened�ke.
- �s a m�sik �p�let...
- Igen, kedvesem. De m�g nem kell agg�dnod.
Ujjaival a hal�nt�k�t massz�rozta, �s ez csillap�totta azt a dobol�st, amelyet
Parmenides m�r az �ntudat velej�r�jak�nt foga-
dott el.
Vitel. Marcus Vitel. Herceg.
Parmenides kinyitotta a szemeit. Egyenesen �lt Vykos mellett. A limuzin ism�t
mozg�sban volt. Egyik m�rf�ldet a m�sik ut�n
hagyt�k maguk m�g�tt. A lak�negyedeket felv�ltotta az �zleti negyed, majd az is
elmaradt m�g�tt�k. A bev�s�rl� k�zpontok
ut�n z�logh�zak �s italboltok k�vetkeztek...
Az aut� mellett elsuhan� t�j v�ltoz�s�val egy�tt Parmenides megpr�b�lta elkapni
az agy�n �tsuhan� gondolatokat.
Vitel. Vitel herceg.
De volt m�g t�bb is. Valahol az agy�nak egy eldugott sark�ban volt m�g t�bb is.
Ebben teljesen biztos volt, m�r amennyire
b�rmiben biztos lehetett. Az aut� meg�llt. Vykos kinyitotta az ajt�t, miel�tt m�g
k�pes lett volna elszak�tani mag�t a lelki szemei
el�tt elvonul� k�pekt�l. A k�ls� vil�g egyszerre rohanta meg az minden
�rz�kszerv�t.
A limuzin k�l�n vil�g volt. Csendes �s nyugodt. De k�r�l�tte d�h�ng�tt a k�osz.
A f�st szag�t a t�volban vijjog� szir�n�k
hangj�val egy id�ben �szlelte. Egy �jabb �g� �p�let mellett �lltak meg. Egy m�sik
mened�k - Vitel herceg. Vajon h�ny rejtekhelye
lehet egy ilyen fontos v�ros herceg�nek? Parmenides tudta, hogy ak�r t�bb tucat is.
Ez az �p�let, illetve ami megmaradt bel�le,
az amerikaiak �ltal oly nagyra becs�lt t�rt�nelem furcsa relikvi�j�nak t�nt.

Parmenides k�sztet�st �rzett arra, hogy k�vesse Vykost, annak ellen�re, hogy az
aut�b�l val� kisz�ll�s nem �g�rkezett sem
k�nny�r nek, sem f�jdalommentesnek. T�bb Sabbat �lldog�lt a k�rny�ken. A t�megb�l
egy kifejez�stelen arc� alb�n� �s egy
alacsonyabb, az ujjai k�z�tt hanyagul k�st p�rget� K�inita t�nt ki. �gyet sem
vetettek Parmenidesre, aki m�r majdnem
megneheztelt r�juk emiatt, amikor r�j�tt, hogy a szem�kben � m�r nem az Assamita
kl�n k�pvisel�je. Lehet, hogy m�r a saj�t
szem�ben sem az t�bb�. O most Ravenna, Lady Sasha Vykos ghoulja �s szolg�ja. Senki
sem t�r�d�tt vele, amikor Vykos mell�
bicegett.
- Eddig itt volt a legkem�nyebb az ellen�ll�s - mondta az alb�n� �s egy
gyan�san v�r�ztatta zs�kot adott �t Vykosnak. - A
herceg egyik kurva k�lke. Most m�r csak eggyel vezetsz - mondta a k�ssel j�tszadoz�
t�rs�nak.
�gy t�nt senki nem agg�dik a szemtan�k miatt. Parmenides rengeteg alakot l�tott
az �rny�kban �l�lkodni az utc�ban. L�that�an
�gyeltek a lehets�ges szemtan�kra. Parmenidesnek az is felt�nt, hogy az el�z�leg
hallott szir�n�k lassan elhalnak a t�volban.
- A rend�rs�gnek �s a t�zolt�knak kell m�g egy kis id�, am�g ide�rnek - tal�lta
ki az alb�n� Parmenides-Ravenna gondolatait. -
Most nagyon sok dolguk van.
A szavak nyom�n Parmenides r�j�tt, hogy a v�rosban m�shol is, feltehet�leg m�g
sok helyen tombol a t�z. Egyesek a k�zelben,
m�sok sz�tsz�rtan a v�rosban. A v�ros f�l�tt a f�st folytonosan v�ndorl� leplet
alkotott. �rezte a f�ldet finom porh�k�nt bor�t� hamu
�z�t.
Vitel herceg.
Az egyik mened�ke.
- Nagyon j� - mondta Vykos. - Fejezz�k be ezt itt, �s �lljanak tov�bb - szem�t
m�g mindig az alb�n�n tartva �tadta a zs�kot
Parmenidesnek. - Gyere Ravenna! - �s elindult a limuzin fel�.
Vykos �pp csak egy pillant�st vettet a fejre a zs�kban.
- Pont olyanok, mint a kiscic�k, ahogy elhozz�k nekem ezeket az eg�rtr�fe�kat -
mondta az alb�n�r�l �s t�rs�r�l. Arr�l nem
tett eml�t�st, hogy vajon az els� tal�lkoz�suk ut�n ugyanezt mondta-e Parmenidesr�l
is.

A limuzin szent�lye egyszer m�r megt�rt, �gy Parmenides t�bb� m�r nem tudta
kiz�rni az er�szak vil�g�t, amely k�zvetlen�l az
ablakban t�kr�z�d� k�pm�s m�g�tt ter�lt el. Term�szetesen m�r hozz�szokott a hal�l
�s az er�szak l�tv�ny�hoz, legal�bbis eddig
�gy volt, de most a t�zek, az �rv�nyl�.f�st, a fegyverropog�s �s az utc�n hever�
testek kavalk�dja felkavarta. Tal�n az agy�ban
sz�ntelen�l z�mm�g� halv�ny �s �rthetetlen hang tette bizonytalann�. Vagy esetleg
Ravenna nem volt annyira �rz�ketlen az
ilyesfajta atrocit�sokkal szemben, mint Parmenides. A percek �s a m�rf�ldek
rem�nytelen�l �sszefolytak.
Vykos meg�rezte szorong�s�t.
- Ez m�g csak a Sabbat uralom m�sodik �jszak�ja - mutatott kifel� szinte
bocs�natk�r� gesztussal, mintha csak azt akarn�
sugallni, hogy az � j�akarat� uralma hamarosan vissza�ll�tja a rendet �s a b�k�t a
v�rosban.
A limuzin k�vetkez� meg�ll�ja ism�t a S�t�l�utca volt. Vykos egy pillanatig
leny�g�zve n�zte a Washington eml�km�vet.
- K�tlem, hogy ak�r �n magam is jobban meg tudtam volna oldani - mondta. -
Vajon ki lenne k�pes egy hatalmas falioszt
�ll�tani orsz�guk alap�t� atyj�nak tiszt�let�re, ha nem az amerikaiak?
Megvonta a v�ll�t �s kinyitotta az ajt�t.
A Presidential sz�lloda k�rny�k�n az utcak�p sokkal norm�lisabbnak t�nt, mint
b�rmi, amit Parmenides eddig ezen az
�jszak�n l�tott - de csak els� pillant�sra. A sz�lloda f�bej�rata mellett egy
egyenruh�s port�s �llt. Szokatlanul nagy volt a s�rg�s-
forg�s. Az utc�n n�h�ny percenk�nt v�gigsz�guldott egy villog�, szir�n�z� rend�r-
vagy ment�aut�. Azonban Parmenides
gyakorlott �s emberfeletti l�t�sa olyan r�szleteket is felfedett, amelyek
elker�lt�k volna a haland�k, de m�g a legt�bb K�inita
figyelm�t is: a sz�lloda oldal�hoz s�lyos �rny�k tapadt �s a megszokott s�t�ts�ghez
most hozz�adta saj�t feketes�g�t is. Nem
messze att�l, ahol a limuzin leparkolt, egy m�sik egyenruh�s ember �llt. Ez az alak
azonban nem a hotelport�sok �s nem is a
sz�vets�gi f�v�ros rend�reinek egyenruh�j�t, hanem Madrid b�boros�nak, Ambrosio
Luis Moncada l�gi�sainak harci v�rtezetet
viselte.

A l�gi�s enyh�n meghajolt.

- Vykos tan�csos - a t�bbiekhez hasonl�an � sem t�r�d�tt Ravenn�val. - Csapd�ba
ejtett�k.
A szavak zordak voltak �s csak egy csipetnyi szakmai b�szkes�g �rz�d�tt benn�k.
- Csapd�ba? - vonta fel Vykos az egyik szem�ld�k�t. - Azt hiszem nem, Valejo
parancsnok.
Valejot l�that�an meglepte, hogy Vykos eg�szen m�sk�nt l�tja a helyzetet, mint
�, de nem hagyta mag�t kiz�kkenteni.
- Alig egy �r�ja, hogy a parancsainak megfelel�en sarokba szor�tottuk.
- �rtem.
- T�rgyalni akar �s k�rte, hogy menessz�nk hozz� k�ld�tts�get.
- Csakugyan? - ez�ttal Vykos mindk�t szem�ld�ke a magasba szaladt. - A
pokolfajzat.
Valejonak l�that�an nem volt �ny�re ez a nyegle viselked�s. Egy pillanatra m�g
m�lt�ztatott Ravenn�ra is pillantani,
mintha csak t�le v�rn�, hogy meger�s�tse a helyzet komolys�g�t.
- Adjam ki a befejez�si parancsot, tan�csos? Vykos megnyalta a fels� ajk�t.
- Azt hiszem, m�g ne... Egy k�ld�tts�g...
- Vykos tan�csos - kezdte hirtelen aggodalmasan Valejo. - Nem gondolhatja...
Vykos �les pillant�sa belefojtotta a sz�t. Nem az � tiszte volt meghat�rozni,
hogy Vykos mit gondolhat komolyan �s mit nem.
- H�vja vissza az embereit, parancsnok. �n fogok Washington herceg�vel
t�rgyalni - felemelte k�zzel el�zte meg Valejo
tiltakoz�s�t. - Semmit nem nyerhet azzal, ha meggyilkoltat.
- De semmit sem vesz�thet - tette hozz� Valejo, de m�sk�pp nem pr�b�lta
elt�ntor�tani a sz�nd�k�t�l. - �s mit nyer�nk mi?.
- Mi - v�laszolta Vykos -, szerezhet�nk egy fogoly Kamarilla herceget, aki
tal�n m�g egy�ttm�k�dni is hajland� lesz �s, nem csak egy
�jabb tetemmel lesz�nk gazdagabbak. Azokb�l m�r �gyis van el�g.
- Ravenna - mondta hirtelen. - Vedd ki az aut�b�l a telefonokat �s a...
tr�fe�t.

Parmenides-Ravenna rohant teljes�teni a parancsot, b�r minden l�p�s k�nszenved�s

volt, �s a s�tap�lca semmit sem enyh�tett a
l�bfej�t�l a combj�ig tart� izommerevs�gen. A limuzinban val�ban tal�lt k�t
mobiltelefont �s mag�hoz vette a m�r ismer�s zs�kot
is.
- �s most - mondta Vykos �s az egyik telefont els�llyesztette a zseb�be -,
t�rgyalni fogok a herceggel. Felt�telezem, hogy a
gyermek�t k�v�nja majd l�tni - intett a v�r�ztatta zs�k fel�. - Az egyik l�ny�t.
Azt hiszem �gy nevezi �ket. Hmm. Milyen eredeti.
Egy pillanatnyi sz�net ut�n folytatta.
- Nemsok�ra ide fogok telefon�lni. Ha siker�lt kider�tenem a gyenge pontokat,
akkor azt fogom k�rni Valejot�l, hogy hozza fel
a herceg l�ny�t. Ebben az esetben parancsnok, adja ki a parancsot, hogy a l�gi�sai
t�rjenek el�re, �s foglyul ejtj�k a herceget.
�Igenis, tan�csos.
- Ha azonban �gy l�tom, hogy m�g tov�bbi t�rgyal�sok sz�ks�gesek, akkor azt
fogom k�rni, hogy Ravenna k�s�rje fel a
herceg l�ny�t. Ebben az esetben pedig, �n t�madni fog �s elpuszt�tja a herceget,
amint mi ketten t�voztunk a megbesz�l�sr�l.
Valejo ism�t b�lintott.
Parmenides tett egy l�p�st h�trafel�, ahogy egy furcsa, gumiszer� �rz�s
ker�tette hatalm�ba a l�bait. Mind�ssze a kez�ben tartott
s�tap�lc�nak k�sz�nhette, hogy nem ter�lt el a j�rd�n. �gy t�nt, hogy sem Vykos,
sem pedig Valejo nem vett�k �szre ezt. a
hirtelen meging�st. A hal�nt�k�ban �rzett dobol�s hirtelen visszat�rt a semmib�l �s
ez�ttal sokkal f�jdalmasabb volt, mint eddig
b�rmikor.
- Meg�rtetted?
A szavak az elm�j�ben visszhangoztak. Vagy Vykos most mondta ki �ket? Parmenides
nem tudta volna megmondani. A
j�rd�ra meredt, mert att�l tartott, hogy megmozdul am�gy is ingatag l�bai alatt, ha
felemeli a tekintet�t.
- Meg�rtetted?
B�lintott, mivel m�g most sem volt k�pes eld�nteni, hogy kimondott k�rd�sre,
vagy csak az eml�keinek v�laszol.
- Rendben.
Vykos m�r otthagyta. Elhaladt.a port�s mellett. A haland� semmi jel�t nem adta,
hogy �szrevette volna a mellette elhalad�
alakot, s�t, pontosan a m�sik ir�nyba n�zett, mintha egy�ltal�n nem is l�tta volna
a tan�csost. Parmenides tudta, hogy k�nnyen
lehet, hogy pontosan ez volt a helyzet. Hiszen ez egyike az �l�holtak nem is olyan
k�l�nleges tr�kkjeinek.
Valejo is elt�volodott t�le, de Parmenides nem tudta, hogy milyen messzire. A
vil�g forgott k�r�l�tte. Minden erej�re sz�ks�ge
volt ahhoz, hogy talpon tudjon maradni. Es a szavak. A szavak �lland�an besz�ltek
hozz�, sz�l�tott�k...
Ravenn�t fogom h�vni.
Vitel. Marcus Vitel herceg.
A hang a fej�ben besz�lt hozz� �s egyre ink�bb az el�t�rbe furakodott. Ismer�s,
megnyugtat� hang volt.
Ravenn�t fogom h�vni, �s te meg�l�d Vitelt. Marcus Vitel herceget.
Vykos. �gy t�nt, hogy valamikor nagyon r�gen � mondta neki ezeket a szavakat. De
a szavak m�g mindig vele voltak.
Meg fogod �lni Vitelt.
Parmenides megt�ntorodott. A s�tap�lca. Ha k�pes lenne el�g er�sen szor�tani a
s�tap�lc�t, akkor tal�n nem esne el. Az ujjai
megmarkolt�k a s�tap�lc�t �s meg�rintett�k azt a szinte l�thatatlan kapcsol�t,
amelyet ha megnyom, akkor a t�ske el�ugrik a
gy�r�b�l. A s�tap�lca pedig �tv�ltozik egy h�rom l�b hossz�, bronzhegy� t�lgyfa
kar�v�, amelyet a m�sik v�g�n lev�
bronzmarkolat seg�ts�g�vel k�nnyed�n c�lba lehet juttatni. Tudta, hogy �gy van, de
azt nem, hogy honnan.
Meg fogod �lni, �n filoz�fusom. Vykos meg�rintette az arc�t. Meg�l�d �t nekem.
Egy rend�raut� robogott el mellett�k �s a f�nyei �thatoltak Parmenides
szemh�jain. Nem eml�kezett r�, hogy mikor csukta be
a szemeit. A szir�na b�g�se �tt�rt az eml�kez�s k�d�n, lecsapott a f�leire de m�g
�gy sem tudta el�zni a hangot, amely k�zelebb
�llt hozz�, mint a legbens�bb v�gyai.
Meg�l�d �t nekem.
Hol lehet Valejo? - csod�lkozott Parmenides. Vajon a Lasombra meg tudn�-e
mondani neki, ha valami nincs rendj�n?
Megmondhatn�-e, hogy Parmenides az �r�let hat�r�n �ll? Vajon a l�gi�s elkapn�-e
Ravenn�t, ha a j�rd�ra akarna zuhanni?
Mi�rt nem �t? Parmenides megr�m�lt, mert egy pillanatig azt hitte, hogy
beleord�totta a k�rd�st az �jszak�ba. Nem lehetett
teljesen biztos benne, hogy nem tette. Mi�rt nem a l�gi�s? � is meg�lhetn� Vitelt.
Vykos j�t�kos kacag�sa szinte arcul csapta Parmenidest. Vagy ez is csak egy
elhalad� ment� vagy t�zolt� aut� szir�n�ja volt?
Igen, Valejo is meg�lhetn� - �rtett egyet Vykos -, de � a b�boros embere. Ha �n
akarom megkaparintani a v�ros gazdags�g�t, akkor az
�n kezem kell, hogy megadja a d�nt� csap�st - vagy az �n b�rgyilkosom. Az �n
filoz�fusom.
Akkor Parmenides rettenetesen feld�h�d�tt. Ism�t elszak�totta a k�tel�keit, b�r
az � h�s�b�l k�sz�ltek. Hogy mer�szelt �gy
b�nni vele egy ilyen kicsinyes c�l �rdek�ben!
Oh, de h�t nem ez a v�gs� c�l, �n ifj� romantikusom. Ez csak a kezdet.
A sz�ve l�ngolt. El�bb t�pi ki a saj�t kez�vel �s dobja a pokol t�z�re, minthogy
az � tenyer�be fektesse.
De h�t m�r a kezemben tartottam a sz�vedet. Csitt, Ravenn�m. Kif�rasztottad
magad. Pihenj, �n Ravenn�m.
Pihenj, �n Ravenn�m.
Pihenj, Ravenna.
Ravenna.
- Ravenna!
Valejo megragadta a v�ll�t -�s a k�rmei belem�lyedtek a b�r�be.
A telefon.
A Lasombra magabiztosan besz�lt. A hangj�ban, az arc�n nem l�tszott
kegyetlens�g. Egyszer�en nem szenvedhette a
gyenges�get. Kor�bban Parmenides sem szenvedhette.
A telefon, Ravenna.
Val�ban. A telefon cs�ng�tt. Ravenna �gy ny�jtotta fel� a szerkezetet, mintha
most mutatn� meg a vil�gnak a gyilkos fegy-
vert. Valejo v�rakozott �s �t n�zte.
L�gy �tkozott. M�g csak nem is sejted - gondolta Parmenides. �s ekkor nagyon
furcsa dolog t�rt�nt vele. A sz�lloda el�tt, kez�ben
a telefonnal egy sz�zadok �ta elfeledett �rz�s kelt �letre a lelk�ben: a r�szv�t.
M�g csak nem is sejted... �s rem�lem, soha nem is kell
megtudnod.
Valejora pillantott �s azt rem�lte, hogy a ki nem mondott r�szv�t viszonz�sak�nt
sz�nalmat l�that majd a l�gi�s arc�n. Azonban
csak a k�teless�gtud� v�rakoz�st l�tta rajta. Parmenides-Ravenn�t elhagyta az
akarata. A telefon egyre k�zelebb ker�lt az arc�hoz.
A saj�t keze emelte fel. Megnyomta a h�v�sfogad� gombot, de nem volt k�pes
belesz�lni a telefonba.
- Ravenna, a herceg l�tni szeretn� a l�ny�t. K�s�rd fel ide.
A telefon elt�nt. Valejo kivette a kez�b�l. Ravenna teljesen a s�tap�lc�ra
nehezedett �s lehajolt, hogy felvegye a j�rd�n
hever� zs�kot. Valamikor � maga tehette ide. A zs�k v�res nyomot hagyott a j�rd�n.
A port�s �t sem m�ltatta t�bb figyelemre, mint Vykost az el�bb. Parmenides m�r a
legels� �jszak�in k�pes lett volna �gy hatni
a haland�kra, de most egy cs�pp er� sem maradt az Assamita-ghoulban. Mereven
tov�bbbicegett. Minden l�p�s azt bizony�totta
a sz�m�ra, hogy a l�b�ban az, inak �s a csontok m�g nem dolgoznak t�k�letesen
egy�tt. A sz�lloda el�csarnoka n�ptelen volt.
Egyed�l a recepci�s tart�zkodott itt, de � �gyet sem vetett r�. Parmenides a Vykos
�ltal kitaposott �sv�nyt k�vette, �s a haland�k
nem l�thatt�k sem az �sv�nyt, sem pedig azt, aki haszn�lta.
K�vette az �sv�nyt a s�t�t aj�nd�kbolt mellett, t�l a t�megek �ltal haszn�lt
lifteken, �s egy mag�nfolyos� v�g�n meg�rkezett
az elk�l�n�tett felvon�hoz. Az ajt� t�rva nyitva v�rta �t. Ravenna elford�totta a
m�szerfalban a kulcsot �s emelkedni kezdett.
Ravenn�t fogom h�vni, �s te meg�l�d Vitelt.
Az id� megny�lni l�tszott Ravenna el�tt. A sz�lloda nem volt k�l�n�sebben magas,
a hatodik emelet m�r a tet�t�ri
lakoszt�ly volt, de az ajt� f�l�tt a f�ny csak k�nos lass�s�ggal v�nszorgott a G-
r�l az l-re, majd a 2-re. Ahogy n�vekedtek a
sz�mok, �gy lett Ravenna is egyre izgatottabb. Valejora gondolt. Vykosnak csak
k�rnie kellett volna, �s a spanyol nem habozott
volna meg�lni a herceget. De a hatalom�rt foly� j�tszm�ban erre a feladatra
Ravenn�t teny�sztett�k ki. �gy markolta a
s�tap�lc�t, mintha ett�l a t�rgyt�l v�rn� az �dv�ss�get. Az apr�cska kapcsol�
pontosan az ujjbegye alatt volt. Gyilkolni fog. Ezt a
m�v�szetet tanulm�nyozta �veken �t �s ezt a sz�ndarabot adta el� m�r sz�mtalanszor.
�s most retteg�ssel t�lt�tte el az, ami eddig
term�szetes volt sz�m�ra, ami eddig a szenved�lye volt. Tasz�totta az el�tte �ll�
feladat.
Azt akarja, hogy �n tegyem meg - v�lt vil�goss� sz�m�ra.
Meg fogod �t �lni nekem.
Vykos azt akarta, hogy tegye meg ezt neki �s Parmenides-Ravenna kelletlen�l
kiszolg�lta a szesz�lyeit. K�pes lett volna
elv�gni a tork�t, �s le�getni azt a fekete sz�v�t, az�rt amit vele tett. Az�rt,
amit a mesterei tettek lehet�v� sz�m�ra. �ppen olyan
hevesen gy�l�lte Vykost, ahogy �nmag�t is. Gy�l�lte mag�t, mert tudta, hogy meg
fogja tenni, amire k�ri.
Meg fogod �t �lni nekem.
- L�gy er�s, ifj� Assamita.
A hang nem lepte meg. M�g csak meg sem r�m�lt. Lassan lebegett lefel� �s
k�r�l�lelte, mint a suttog� holdf�ny.
- L�gy er�s, a mestereid nem feledkeztek meg r�lad.
Parmenides-Ravenna a mai �jszak�n m�r m�sodszor volt k�ptelen sz�ra nyitni a
sz�j�t.
A lassan mozdul� kis f�ny a 4-esr�l az 5-�sre v�ltott.
- Elj�v�k majd hozz�d, �n vagy a testv�reim.
Parmenides-Ravenna a felvon� tetej�re meredt. Mif�le teremtm�ny fek�dhetett a
t�loldalon, ki sz�l�totta �s besz�lt neki a
mestereir�l? Parmenides �tt�rte volna a r�csot, �s megk�vetelte volna t�le, hogy
szembe�lljon vele - de Ravenna teste �ssze volt
t�rve �s a l�bai �pphogy csak alkalmasak voltak a leg�vatosabb mozdulatokra.
- Szeretn�l �zenni velem valamit a mestereidnek?
Parmenides-Ravenna �res tekintettel meredt az ajt� f�l�tti
f�nyre.
5-r�l 6-ra.
- Besz�lj, ifj� Assamita.
A felvon�t csilingelt. Az ajt� ny�lni kezdett. A sz�ja kiny�lt, de az ajkai
sz�razabbak voltak, mint fiatalabb �veinek
legkegyetlenebb sivataga.
- Er�s.. .vagyok. - suttogta v�g�l.

A felvon� ajtaja nyitva �llt. Ravenna rogyadoz� l�bakkal l�pett be Marcus Vitel,
Washington D. C. herceg�nek f�ny�z�
mened�k�be. Vykos megt�veszt� mosolya �dv�z�lte.
Megfogod �t �lni nekem.
Vitel felt�n� jelens�g volt. Parmenides �szrevette, hogy milyen j� min�s�g�
�lt�nyt visel. Arc�nak hat�rozott von�sai �s a
haj�ba vegy�l� �sz hajsz�lak m�lyen bev�s�dtek az eml�kezet�be. Parmenides a herceg
s�t�tk�k szemeibe n�zett. Egy magabiztos
b�rgyilkos ezt is megtehette - k�pes volt belen�zni egy id�s V�rtestv�r szem�be
an�lk�l, hogy b�rmit is el�rult volna mag�r�l. De
Parmenides el�z� �let�nek �nbizalma alapjaiban rend�lt meg. Megdermedt. Parmenides
k�ptelen volt m�g egy l�p�st tenni el�re a
Kamarilla herceg fel�. Ez a l�ny hozz� volt szokva, hogy csod�latot kelt
mindenkiben. Az iz�letei g�rcsbe r�ndultak �s nem voltak
hajland�k mozdulni. M�r ahhoz is sz�ks�g volt miden erej�re, hogy ne ejtse el a
kez�ben tartott zs�kot. M�g gondolni is sz�rny�
volt egy ilyen faux pas-ra.
- Most n�zze meg mit tett, hercegem - mondta Vykos lehet� legdallamosabb
t�rsalg�si hangnemben. - Megf�leml�tette az �n
szeg�ny ghoulomat. Mi lett volna, ha itt helyben �sszeesik a f�lelemt�l? Nem is
k�pzeli, hogy milyen komoly er�fesz�t�sembe
ker�lt egy j� seg�der� beszerz�se.
- Gyere, Ravenna - invit�lta k�zelebb kiny�jtott karral Parmenidest.
Vitel csendben figyelte, ahogy Parmenides mozg�sra k�nyszer�tette a test�t.
Val�j�ban a herceg tekintete a Paremnidesn�l l�v�
zs�kra szegez�d�tt �s nem mozdult onnan.
Nem kellett messzire mennie. A herceg, �s Vykos nem mentek be a tet�t�r
belsej�be a t�rgyal�shoz, amint az etikett szerint
sz�ks�ges lett volna. De a zs�k minden egyes l�p�ssel egyre nehezebb lett, mintha a
herceg rezzen�stelen pillant�s�nak hat�s�ra
a szerencs�tlen fej testet n�vesztett volna mag�nak, �s Parmenidesnek most a herceg
gyermek�nek teljes s�ly�t cipelnie kellene.
B�rmennyire nehez�re esett is a mozg�s, arra mindenesetre j� volt, hogy
Parmenides kevesebbet gondoljon arra a
gyomorforgat� puffan�sra, amellyel a fej a padl�nak csap�dna, amennyiben a zs�k
kics�szna a kez�b�l. A fej�ben egym�s
kergett�k a lehet�s�gek, �s az ujja a kis billenty�n nyugodott. A herceg, ak�r
beismerte mag�nak, ak�r nem, k�ts�gtelen�l
tiszt�ban volt vele, hogy mit tartalmaz a v�res zs�k. Parmenides egyszer�en
odadobhatn� neki. Vitel biztosan �szt�n�sen elkapn�
a gyermek�nek a fej�t �s abban a zavaros pillanatban Parmenides lecsaphatna. Ebb�l
a forgat�k�nyvb�l azonban hi�nyzott a
m�lt�s�g. Akkor is lecsaphatna, amikor �tadja a zs�kot.
- Gyere, Ravenna - mondta ism�t Vykos amikor oda�rt hozz�juk.
Ravenn�t fogom h�vni, �s te meg�l�d Vitelt.
A szavak felr�zt�k �s vil�goss� v�lt sz�m�ra, hogy a gyilkol�s lehet�s�g�re
milyen k�nnyed�n t�rt vissza a megszokott gondolati
s�m�khoz. Hirtelen a k�ts�g hull�ma csapott �t rajta. Az �rz�s a dacb�l fakadt.
K�sztet�st �rzett r�, hogy a kar�t Vykos �s ne a
herceg test�be d�fje. Musz�j ezt tennie.
Vykos alig leplezett �lvezettel szeml�lte a herceg szemeit a b�nat hat�s�ra
el�nt� v�rv�r�s k�nnyeket. Lelki szemei el�tt
l�tta a mosolyg� Vykost a mell�ben a kar�val. A sz�ve hevesebben kalap�lt, de a
kezei mozdulatlanok maradtak, �gy, mint a
l�bai, amikor az inak �s � csontok m�g �ssze voltak forrasztva.
Meg fogod �t �lni nekem.
A herceg a szomor�s�ggal k�szk�dve m�lyet s�hajtott. Parmenides megnyomta a
billenty�t �s lecsapott amint a t�ske
el�ugrott. De egy pillanattal elk�sett. Vykos d�h�dten felord�tott, amikor Vitel
f�lrecsapta a sz�v�re ir�nyzott csap�st �s a bot a
v�ll�ba f�r�dott.
Vitel visszak�zb�l Parmenides arc�ba v�gott. A b�rgyilkos ghoul am�gy is ingatag
l�bakon �llt �s a hatalmas csap�s leverte a
l�b�r�l.
Vykos sikoltva csapott le karmos kez�vel a hercegre, de Vitel m�r h�tat
ford�tott nekik �s menek�lt. Test�vel �tt�rte a
s�t�l�utc�ra n�z� hatalmas festett ablakok egyik�t. Vitel elt�nt, miel�tt
Parmenides ism�t t�rdre k�zd�tte volna mag�t. A
teremben hal�los cs�nd uralkodott.
 Parmenidest er�s remeg�s ker�tette hatalm�ba. L�bainak gyenges�ge megakad�lyozta
abban, hogy ism�t talpra �lljon. Vykos
visszat�rt a t�r�tt ablak mell�l v�denc�hez. A Parmenides arc�n lecsorg� v�res
k�nnycseppek el�ztatt�k a f�ny�z� sz�nyeget.
Er�s vagyok - mondta a mesterek h�rviv�j�nek. Olyan er�s, hogy k�ptelen
kiszabad�tani mag�t. Olyan er�s, hogy k�ptelen
megtagadni az �j �rn�je parancsait. Olyan er�s, hogy a benne l�v� sz�nalmas dac
csak a hivat�s�ban val� sz�gyenletes kudarchoz
vezetett.
Vykos gyeng�d keze az arc�t simogatta. Az �rint�sben nem volt harag, nem volt
v�d. Nem ismerhette az �rul�st, ami m�g
mindig ott l�ngolt a lelk�ben. Nem ismerhette az ir�nta �rzett gy�l�letet... de
ugyan �gy a szerelmet sem.
Mag�hoz vonta Parmenidest �s a l�zas testet hideg has�hoz szor�totta.
- Gyenge vagyok - a szavakat eltomp�totta Vykos k�peny�nek anyaga. - Gyenge
vagyok.
- Csitt, �n filoz�fusom. Ne f�lj semmit�l - megsimogatta a haj�t �s �rint�se
nyom�n enyh�lt a hal�nt�k�ban l�ktet� f�jdalom. -
Mindent j�v� fogsz tenni.
Valamivel k�s�bb Valejo jelent meg az �sszet�rt ablak el�tt �s jelentette, hogy
a herceg elmenek�lt.

Szerda, 1999. J�nius 30. �jjel 12: 51 A kast�ly, Smithsonian Int�zet Washington,
D. C.
Vykos a kast�ly egyetlen torny�nak �les lejt�s� tetej�n �lt �s a l�bai el�tt
elter�l� v�rost n�zte. Az � v�ros�t - eml�keztette
mag�t.
Az oly sok h�nappal ezel�tt Madridban megalkotott vakmer� terv v�gre meghozta a
gy�m�lcseit. Moncada s�rget�s�re
utazott �t az �jvil�gba. �tvette az Atlant�t ostroml� Sabbat er�k f�l�tt a
parancsnoks�got, majd tov�bb hajtotta �szak fel� ezt a
kegyetlen vill�mh�bor�s hadj�ratot, �s Atlant�t�l �szakra, a Keleti parton
felmorzsolt minden Kamarilla ellen�ll�st. A f�ldr�sz
leghatalmasabb v�ros�nak ir�ny�t�s�t ragadta el ellens�geinek �s az Antideluvi�ns
b�bj�t�kosok karmai k�z�l.
�s most v�gre el�rkezett a pihen�s ideje. Most m�r meg�nnepelhett�k a
gy�zelmeiket, tiszteleghettek a halottaik el�tt, �s er�t
gy�jthettek az el�tt�k �ll� megpr�b�ltat�sokhoz.
Vykos alatt k�h�gve kelt �letre a Smithsonian Int�zet hatalmas gy�jtem�ny�nek
egyik k�l�nlegess�gek�nt sz�mon tartott
k�s�rleti g�zhajt�s� orgona. A vend�gei �sszegy�ltek. Figyelte, amint egyes�vel
vagy kis csoportokban meg�rkeztek.
Nagyon apr�nak �s bizonytalannak t�ntek innen, err�l a kiemelked� megfigyel�si
pontr�l �s megr�m�ltek, hogy ny�ltan
mutatkoznak egy olyan v�ros utc�in, amelyet a legt�bben k�z�l�k m�g mindig
ellens�ges er�d�tm�nynek gondoltak. Es tal�n
igazuk is van, bizonyos szempontb�l - gondolta Vykos �s az arc�n kegyetlen mosoly
jelent meg.
Polonia �s lak�ja, Costello, visszat�rtek Buffalo, Atlantic City vagy valamilyen
m�sik �tkozott v�ros "felder�t�s�t c�lz�
k�ldet�s�kr�l". Kipr�b�lt�k az ottani Kamarilla v�delmet �s Vykos biztos volt
benne, hogy tal�ltak hi�nyoss�gokat. Egyed�l ez a
t�ny magyar�zhatta, hogy mi�rt t�nik annyira lelkesnek a m�skor annyira kim�rt
Polonia. A verseng�s �s az uralom �ltaluk
j�tszott j�t�ka fert�z� volt �s b�rki k�nnyen a rabj�v� v�lhatott.
Borges �s Sebastian k�l�n �rkeztek, mindegyik a saj�t v�ros�b�l.
 Vykosnak nem voltak k�ts�gei arr�l a titkos egyezm�nyr�l, melynek �rtelm�ben
Borges p�rtfogoltja Atlanta p�sp�ke lehetett. Az
alkuba m�g Savannah-t is belevonta, b�r gyan�totta, hogy Borges mindenk�ppen
megtartotta volna mag�nak ezt az �rt�kes
kik�t�v�rost.
De a megegyez�s hasznosnak bizonyult. Az volt az igazs�g, hogy m�g a hadj�rat
�szak fel� haladt, addig Vykosnak t�vol
kellett tartania ezt a k�t t�rekv� cselsz�v�t, s�t, arr�l is gondoskodnia kellett,
hogy nagyon elfoglaltak legyenek. Legink�bb arra
lett volna sz�ks�ge, hogy a Kamarilla ellen folytatott k�shegyre men� k�zdelem
k�zben, m�g a Lasombr�k kifinomult
manipul�ci�ira �s �rul�saira is figyelnie kelljen.
M�g a tiszteletrem�lt� Borges is, akinek a szemei nem az �letet, hanem csak
annak �rny�k�t l�thatt�k, kapva-kapott a Vykos
�ltal felk�n�lt egyezs�gen. M�g arra is k�pes volt, hogy a szerz�d�st a saj�t
v�r�vel �rja al�. Kedves, �reg Borges.
Bolon �s Valejo term�szetesen m�r jelen voltak. Manaps�g csak ritk�n engedte a
parancsnokait messzire elt�volodni. Oly
sok teend� v�rt m�g r�, ha meg akarta szil�rd�tani uralm�t a nemzet f�v�rosa
f�l�tt. Tal�n m�g n�h�ny h�t, �s akkor felmentheti
egyik�ket az elker�lhetetlen ellencsap�s elleni v�dm�'vek meger�s�t�s�nek v�get nem
�r� munk�ja al�l.
A washingtoni Tremere rendh�z m�g mindig dacolt a hatalmukkal. Az igazat
megvallva Vykos er�i a gy�zelem ut�n ugyan-
olyan sz�tsz�rtak lettek, mint a sz�tvert Kamarilla. Jelen pillanatban nem voltak
el�gg� egys�gesek ahhoz, hogy szembesz�lljanak
egy ilyen ellenf�llel. Vykos rem�lte, hogy a Kamarilla t�mogat�s�t�l elv�gva a
rendh�z �gy el fog fonnyadni, mint a t�k�n hagyott
sz�l�f�rt. Most megel�gedett azzal, hogy a Tremer�k nem v�dt�k meg akt�van r�gi
ellenfel�ket, Vitel herceget.
Elj�tszott a gondolattal, hogy d�lre k�ldi Bolont azzal a feladattal, hogy
szedje �ssze a Nom�d Koal�ci�t, amely teljesen
sz�thullott Averros id� el�tti hal�la ut�n. Vykos ajk�ra mosolyt csalt az eml�k. Ha
b�rki, akkor Bolon k�pes lenne kiv�vni
ezeknek a f�ggetlens�g�kh�z vadul ragaszkod� kem�ny harcosoknak a tisztelet�t.
Valejo term�szetesen aff�le aj�nd�k volt a patr�nus�t�l, a b�borost�l. Egy olyan
aj�nd�k, amelyet ki kellett �rdemelni. De
olyan sok mindent siker�lt el�rni mind�ssze egyetlen h�t leforg�sa alatt, hogy a
b�boros biztosan nem fogja az eredm�nyeit
vesz�lybe sodorni azzal, hogy megpr�b�lja visszah�vni Valejot Madridba. V�g�l mi
volt ez az egyetlen h�t egy olyan ravasz
j�t�kos sz�m�ra, aki a cselsz�v�seit �vsz�zadokban m�rte.
Vykosnak nem voltak ill�zi�i azir�nt, hogy a tapasztalt veter�n melyik urat
szolg�ln�, ha v�laszt�sra ker�lne a sor. Valejo
ak�r a hal�la �r�n is teljes�tette volna a parancsait, k�l�n�sen �gy, hogy Vitel
sikeresen kereket oldott. Vykos csak �vatosan
dorg�lta meg ez�rt, de csorba esett a harcos vad b�szkes�g�n.
Valejo azonban elv�rta t�le azt, hogy ehhez hasonl� lelkesed�ssel �s haboz�s
n�lk�l k�vesse a b�boros utas�t�sait.
Rem�lhet�leg soha nem kell megingatnia Valejot abban a hit�ben, hogy �gy is tenne.
Vykos k�nyelmetlen�l f�szkel�d�tt, de �gy �rezte, hogy csak itt, ezen a
kakas�l�n sz�m�thatott egy kis egyed�ll�tre. Ezen
az �jjelen imm�r harmadik alkalommal hajtogatta sz�t a levelet. A szokatlan pap�r
zavar�an v�r�ses �rnyalat� volt, �s �gy
z�rg�tt, mint a sz�raz levelek, ha egy �jszakai fuvallat zaklatja �ket.
. .Legdr�g�bb Vykosom!
Hogyan �rhatn�m le ir�ntad t�pl�lt �rz�seim hevess�g�t ebben a pillanatban? A
k�zels�ged puszta gondolat�ra
ellen�llhatatlan v�gyakoz�s vesz er�t rajtam. A kezeim remegnek a tal�lkoz�sunk
keltette elfojtott v�rakoz�st�l A legtitkosabb
v�gyaim v�ln�nak val�ra, ha csak egyszer v�gigcir�gathatn�m nyakad hib�tlan
vonal�t.
De ez nem t�rt�nhet meg. Egyszerre vagyok leny�g�zve �s megsz�gyen�lve att�l a
kock�zatt�l, amit m�r eddig is v�llalt�l
miattam. Tal�n meg�rted, ha nem engedem, hogy tov�bbi vesz�lyeknek tedd ki magad az
�n �rdekemben. Ink�bb dalolva
vonuln�k a m�gly�ra, semmint hogy �n okozzam ak�r a legkisebb horzsol�st is azon a
finom sarkadon.
Gyorsan ki kell verned ezt a meggondolatlan elk�pzel�st a fejedb�l. Biztos
vagyok benne, hogy gondolataid lefoglal�s�ra
elegend�en nagy a z�rzavar Atlant�ban. V�rj ott r�m, �s �n elj�v�k hozz�d,
esk�sz�m. Tal�n �sszel. Igen. Olyan sok figyelemrem�lt�
dolgot hallottam a georgiai hadj�ratodr�l. Annyira szeretn�m l�tni, hogy milyen az
�sz veled.
Kedvesem, minden �jszaka, amit t�led t�vol t�lt�k el, �gy em�szt engem, mint a
d�li nap. Mi�rt kell �gy k�noznod engem? Tudod, hogy r�d
b�ztam s�t�t sz�vem kulcsainak �rz�s�t. Semmit sem lenn�k k�pes megtagadni t�led.
De ha kardot �s t�zet kell hoznod sz�vem titkos rekeszeibe,
akkor hozd gyorsan. Jobb, ha megadom magam az olyan karoknak, mint a tieid, mint ha
elh�r�tom �ket magamt�l.
"Oh, szerelmem, legy�nk igazak
Egym�shoz! Mert a vil�g,
Mely mintha �lmok h�nak�nt fek�dne el�tt�nk,
Oly v�ltoz�, oly gy�ny�r�, annyira �j,
Nem terem sem vid�ms�got, sem szerelmet, sem f�nyt,
Sem bizonys�got, sem b�k�t, sem �rt a f�jdalomra..."
Vykos nem t�r�d�tt a lev�llel, amely laz�n csapkodott az esti sz�lben az ujjai
k�z�tt. Szemei a semmibe r�vedtek �s a
S�t�l�utca k�zepe f�l�tt elhelyezked� pontra meredtek. Szinte �szre sem vette a
v�rosban itt-ott m�g mindig l�ngol� t�zek
f�stj�t. Minden ir�nyb�l a szir�n�k vijjog�sa, a g�ppisztolyok ropog�sa �s a
bez�zott �vegek cs�r�mp�l�se hallatszott. A Feh�r H�z
f�l�tt a rend�rs�g egy t�megoszlat� helikoptere h�zott el.
"Itt �llunk a s�t�t s�kon
K�r�tt�nk z�g a tudatlan sereg
�s a sok zavart vigy�zz, oszolj �s a harc."
Vykos csak akkor j�tt r�, hogy hangosan is kimondta a szavakat, amikor valaki
diszkr�ten megk�sz�r�lte a tork�t a h�ta
m�g�tt. A torony ablak�b�l egy fej kandik�lt el�. Parmenides csak a fej�t
h�trahajtva tudott feln�zni r�.
- Itt az id�, Lady. Lemenj�nk hozz�juk?
Vykos egy utols� hossz� pillant�st vetett a csendes v�rosra �s felemelkedett. A
meredek lejt�n leereszkedett az ablakhoz.

Elfogadta Parmenides fel� ny�jtott karj�t �s megengedte neki, hogy �tseg�tse a

p�rk�nyon, b�r kettej�k k�z�l Parmenides
l�tszott t�r�kenyebbnek. Arc�n ny�lt f�lelemmel Parmenides el�llta az �tj�t.
- Ugye tudod, hogy megpr�b�lnak majd meg�lni?
- Tudom - �sszeesk�v� mozdulattal k�zelebb hajolt hozz�. - De �k nem tudj�k,
hogy ma est�re van biztos�t�kom.
Parmenides gyorsan elfordult �s ker�lte a tekintet�t.
- Oh, l�tod, most megint megs�rt�dt�l. Mi a baj, �n ifj� romantikusom, �n
filoz�fusom?
- Hogy k�rdezhetsz ilyet? - fordult fel� d�h�sen Parmenides �s a s�tap�lc�val
inger�lten lecsapott megnyomor�tott l�baira.
Vykos elfintorodott, �s arra sz�m�tott, hogy menthetetlen�l a f�ldre zuhan, de
Parmenidesnek a szeme sem rebbent.
- Azt hiszem - v�laszolta kim�rten -, hogy be kell �rjem ennyivel. Ne agg�dj,
nem fogsz csal�d�st okozni.
Parmenides nem volt k�pes elviselni a pillant�s�t �s les�t�tte a szem�t.
- Soha sem okozt�l csal�d�st.
Vykos belekarolt �s egy�tt mentek le a l�pcs�n a terembe, ahol az �sszegy�lt
Sabbat m�lt�s�gok v�rakoztak, hogy elismerj�k
�s kihirdess�k, hogy Sascha Vykos Washington D. C. �j �rseke.

P�ntek, 1999. J�lius 2. �jjel 1:11 Manhattan, New York

A ketrec leereszkedett a k�rt� s�t�tj�be. Witgestein megac�lozta akarat�t az
el�tte �ll� v�gtelen utaz�shoz. B�r m�r sokszor
megtette ezt az utat, m�gsem lett egy cseppet sem k�nnyebb.
Megpr�b�lta lefoglalni a gondolatait �s f�nyes�teni kezdte a bonyolult r�csos
tol�ajt�kat. A "s�rk�ny barlangj�ba" vezet� szol-
g�lati felvon� egy eredeti relikvia volt. Valahogy siker�lt elker�lnie minden
moderniz�l�si k�s�rletet a 20-as �vek �ta. Witgestein
j�l tudta, hogy rajta k�v�l senki m�s nem l�thatja vagy �rt�kelheti majd munk�j�nak
eredm�ny�t, de olyan szenved�llyel kezelte
a rongyot, ami �ltal�ban csak a nagyon r�gi aut�knak j�rt ki.
A k�rt� h�rom m�rf�ld m�lyre ny�lt �s egyenesen a Bestia gyomr�ban vezetett. A
Times nyomdag�pei a modern m�rn�ki
tudom�nyok csod�i voltak. A d�b�rg� g�pek olyan hatalmasak voltak, hogy az
elker�lhetetlen rezg�sek f�ldreng�sszer�
m�reteket �lt�ttek. Ezeknek a g�peknek a beind�t�sa nem csak az �ket t�rol�
�p�letet d�nt�tte volna romba, hanem m�g n�h�ny
h�zt�mbnyi ter�letet is.
V�g�l k�nytelenek voltak a g�peket a sziget alapzat�t alkot� k��gyba
s�llyeszteni. Ez a megingathatatlan alap, amely
alkalmass� tette a v�rost arra, hogy csillogva az �g fel� t�rj�n, a legm�lyebb
bugyraiban is csod�kat rejtett.
Witgestein a p�nikszer� sz�d�l�si roham be�llt�b�l tudta, hogy a felvon� �tja
v�g�hez k�zeledik. A ketrec sz�k tere hirtelen
sz�thullott �s felfel� kezdett t�gulni a hom�lyos t�volba. B�r m�r sz�mtalan
alkalommal megtapasztalta, az �lm�ny m�g mindig
azt az �rzetet; kelltette benne, hogy a bronz ketrec menthetetlen�l zuhan a
kegyetlen k�aljzat fel�.
Witgestein �nmag�t �tkozva nagy nehezen �jra kinyitotta a szemeit. Pislogva
meresztette a szem�t, �s a f�lhom�lyban ki tudta
venni az alv� s�rk�nyok k�rvonalait. �gy t�nt, hogy teljesen bet�ltik a hatalmas
ny�lt teret. Test�kr�l g�zpamacsok v�ltak le �s
felfel� tekeregtek a hideg �s nyirkos leveg�ben.

M�r most is �rezte, hogy valami nincs rendj�n. L�mp�j�nak bizonytalan f�ny�ben a
g�pek mintha nedvesen csillogtak volna.
A tit�ni pr�seket vastag, ragacsos sz�lak k�rhoztatt�k mozdulatlans�gra. De h�t ez
lehetetlen. Azok a pr�sek k�nnyed�n p�pp�
z�zt�k volna egy er�s ember karj�t, miel�tt b�rki is le�ll�thatta volna �ket -
felt�ve, hogy volt valaki, aki annyira �vatlan volt,
hogy nem tartotta meg a biztons�gos t�vols�got ezekt�l az �ri�sokt�l.
Ahhoz, hogy ezek a h�h�rszer�' sz�lak megakassz�k a g�peket, k�r�lbel�l fat�rzs
vastags�g�nak kellett volna lenni�k.
A szolg�lati felvon� a v�zbe csap�dott, majd sokkal lassabb �temben folyatta az
ereszked�st. Az emelked� v�z z�rlatoss�
tette az elektromos l�mp�t, am�g Witgestein a r�csos tol�ajt� z�rj�val bajl�dott.
Az ajt� als� r�sz�re m�r r�fon�dtak a z�ld
fonalak �s megakad�lyozt�k a haszn�lat�t.
A ketrec id�vel elt�nt a zavaros felsz�n alatt.
Nemsok�ra elhaltak k�zdelm�nek hangjai is, amelyek ide-oda ver�dtek a sz�k
szolg�lati k�rt� falai k�z�tt, mintha csak a
kiutat keresn�k.
Az alant l�v� pedig visszat�rt a gondolataihoz. A nyomdag�pek szakadatlan
z�mm�g�se t�bb� m�r nem zavarta.

Az �r�r�l
Eric Griffin a b�rdok tudom�ny�t a forr�sn�l tanulta, �rorsz�gban, Corkban.
Jelenleg sz�m�z�tt �r�k�nt a leg�sibb �r m�v�szi
hagyom�nyt k�veti. A georgiai Atlant�ban �l Victoria nev� gy�ny�r� feles�g�vel �s
k�t fi�val, akik mindketten kik�pz�s ala.tt �ll�
h�s�k.