TarTalom

Elõszó 9

I. RÉSZ: Az én természete (ego/elme) 15

II. RÉSZ: Az én feladása 61

III. RÉSZ: Az én isteni lényege 91

Szójegyzék 159
Felhasznált irodalom 167
A szerzõrõl 169

7
 I. rész

Az Ego
tErmészEtE
(Ego/ElmE)
 Az Ego tERmészEtE (Ego/ElmE)

Miközben az elmének titkon meggyõzõdése, hogy

fennmaradása az egónak köszönhetõ, a helyzet épp
az ellenkezõ: túlélésünk alapja a szellem, mely az egót
is eltölti a fontos feladatainak ellátásához szükséges
energiával. A szellem céltudatosságának tulajdonít-
ható, hogy alacsonyabb rendû énünknek, avagy az
egónknak egyáltalában eszébe jut bevenni a vitamin-
jait. Igazság szerint nem az ego jóvoltából, hanem
annak ellenére létezünk és maradunk fenn.

QP
Az ego világa olyan, mint egy tükörlabirintus, mely-
ben kicsiny énünk elveszetten és tanácstalanul bo-
lyong, egyik csalóka tükörképet a másik után hajszol-
va. Az emberi élet a megpróbáltatások és tévedések
végeérhetetlen sorából áll, miközben megkísérel-
jük meglelni a kiutat a labirintusból. E tükörvilág
idõrõl idõre sokunk – sõt legtöbbünk – számára kí-
sértetkastéllyá változik, melynek borzalmai már-már
az elviselhetetlenségig fokozódnak. E tekervényes
útvesztõbõl kizárólag a spirituális igazságot szem
elõtt tartva menekülhetünk.

QP
Fontos jól az eszünkbe vésnünk, hogy a világ a line-
áris okság behatárolt newtoni paradigmájának ke-

17
 A z e g ó d n e m t e vAg y

retei között mûködik, ami nagyon is szûk korlátok

között értelmezi, hogy mi a „valóság”. A spiritualitás
másfelõl a nondualitás láthatatlan valóságán és bi-
rodalmain alapul, és így könnyen valószerûtlennek,
vagy legalábbis furcsának tûnhet a köznapi világhoz
képest.

QP
Minden a maga jóvoltából történik; az egyes ese-
ményeket nem valami más idézi elõ… Kritikus fon-
tosságú megértenünk, hogy az illúzió, miszerint
a lineáris okság az életben megfigyelt jelenségek ma-
gyarázata, a legfõbb és legsúlyosabb korlátja szellemi
mûködéseinknek… A gondolkodás, okfejtés, logika
és a nyelv egytõl egyig kettõs szerkezetûek, s arra
az alaptételre épülnek, hogy létezik alany és tárgy,
vagyis mindig van valami, ami kivált vagy elõidéz
valami mást.

QP
A felfedezés, miszerint az emberi elme veleszületett
szerkezetének és felépítésének következtében segítség
nélkül képtelen megkülönböztetni az igazat a hamis-
tól, olyannyira elképesztõ, hogy leginkább Koperni-
kusznak a 16. században oly nagy kulturális megráz-
kódtatást okozó felismeréséhez lehetne hasonlítani.

18
 Az Ego tERmészEtE (Ego/ElmE)

Mivel ez a tény önmagában is felháborítja a köznapi

elmét, aligha lelhet szíves fogadtatásra, vagy épp el-
fogadásra azok részérõl, akik a szofista álokoskodás
illúzióin nyerészkednek.

QP
A néma csend üdvösebb és hatásosabb, mint a hiá-
bavaló szócséplés és öncélú buzgólkodás, ami a spi-
ritualitással kacérkodó egóból és közhelyes racio-
nalizálási kísérleteibõl fakad. A frázispufogtatás
jottányit sem válik értékesebbé azáltal, hogy magára
ölti a spiritualitás álarcát: akkor is megmarad szofis-
ta fellengzõsségnek. A megvilágosodás iránti valódi
elkötelezettség ellenben megváltoztatja és új össze-
függésrendszerbe helyezi a társadalmi szerepeket.

QP
Az elme egyidejûleg végzi a külvilágbeli és a belsõ
adatok feldolgozását… Az információk egy részét
kívülrõl észleli, és memóriabankjában tárolja el, ám
közben öntudatlanul folyamatosan végzi a tudat-
alattiban rejlõ adatok feldolgozását is. E feldolgozó-
szûrõ eszköz egytízezred másodperces késleltetéssel
mûködik, s ekként elkülöníti egymástól az ént, illetve
az Ént/Valóságot. Ez az adatfeldolgozó-szûrõernyõ
jeleníti meg a „megtapasztaló” élményvilágát.

19
 A z e g ó d n e m t e vAg y

A megtapasztaló e szûrõeszközét a vágy és a vele való

azonosulás látja el energiával. Ez a vágy olyan, mint
a kíváncsiság, a sóvárgás és az ínség szomja, a meg-
tapasztalás függõsége. Ráadásul a megtapasztaló „én-
ként” azonosul a tapasztalatvilágával és annak infor-
mációtartalmával.

QP
Az energiamezõk olyan erõteljesek, hogy ural-
ják az észlelésünket. Valójában kapukat alkotnak,
melyekbõl a világot szemléljük. Gyakorta halljuk,
hogy a tükörképek birodalmában élünk, s hogy a ta-
pasztalatvilágunk pusztán a saját energiamezõnk,
mely észlelésként és megtapasztalásként vetül visz-
sza ránk.

QP
Az egót tekinthetjük meggyökerezett gondolkodási
sémák halmazának, melyek az emberi tudatot uraló
láthatatlan energiamezõkhöz való hozzáhangolódás
eredményei. Ezeket a sémákat folyamatosan erõsítik
az ismétlések, illetve a társadalmi konszenzus hatásai.
További megerõsítést jelent számukra maga a nyelv.
Nyelvben gondolkodni nem más, mint az önprog-
ramozás egy formája. Az „én” személyes névmást
használni alanyként – és ebbõl következõen hall-

20
 Az Ego tERmészEtE (Ego/ElmE)

gatólagosan minden cselekedet okaként tekinteni

rá – a legsúlyosabb tévedés, amivel automatikusan
megteremtjük alany és tárgy kettõsségét.

QP
Szélesebb összefüggésrendszerben szemlélve a dol-
got megállapíthatjuk, hogy az ego nem „gonosz”,
hanem elsõsorban csupán egy önös érdekeit hajszoló
állat. Mindaddig nem korlátozhatjuk az „állati én”
befolyását, míg meg nem értjük és el nem fogadjuk
a létét.

QP
Nyilvánvaló, hogy az ego mûködési mechanizmusai
az ösztönök szintjén a túléléssel kapcsolatos szükség-
letek és vágyak kielégítésén és táplálásán alapulnak.

QP
Az ego narcisztikus magja arra összpontosít, hogy
mindig „igaza” legyen – jelentse bár ez azt, hogy el-
fogadja a bölcsességet, vagy azt, hogy értéktelenként
sutba hajítja. Az elszánt és alázatos igazságkeresõ fel-
ismeri, hogy az elme önmagában minden tanultsága
ellenére sem képes megoldani a dilemmát, hogy mi-
ként állapíthatja meg és támaszthatja alá az igazsá-
got – hiszen ehhez egyaránt szükség volna a szubjek-

21
 A z e g ó d n e m t e vAg y

tív megtapasztalásból, illetve az objektív, igazolható

ismérvekbõl származó bizonyítékokra.

QP
Elsõdleges fontosságú szem elõtt tartanunk, hogy ha
megsértjük az elveket a gyakorlati célszerûség kedvé-
ért, roppant erõforrástól fosztjuk meg magunkat. Azt
a megokolást például, hogy a bûnözõk kivégzésével
megelõzhetjük a bûncselekményeket, a vizsgálatok
nem igazolják; ráadásul a cél sosem szentesíti az esz-
közt… Mivel az elveket összemossuk a célszerûséggel,
az átlagember képtelen különbséget tenni hazafiasság
és igaz hazafiság, Amerika-majmolás és az amerikai
életforma követése, isten és Isten, szabadosság és Sza-
badság, önállóskodás és önállóság között. Ekként az
„ízig-vérig amerikai” jelzõt a fehér felsõbbrendûséget
hirdetõ csoportok melldöngetõ (150-es értékre kalib-
rált) képviselõi, és a lincselõ csõcselék tagjai használ-
ják tetteik igazolására, ahogyan a háborús uszítók is
az egész emberi történelem folyamán „Isten” nevét
vették a szájukra céljaik eléréséhez… Ha tisztába aka-
runk jönni a különbséggel az elvek emberei és azok
között, akik öncélból majmolják õket, széles körû
tapasztalatokkal és kifinomult ítélõképességgel kell
rendelkeznünk. Pedig az efféle józan belátás erkölcsi
túlélésünk érdekében általánosságban is szükséges

22
 Az Ego tERmészEtE (Ego/ElmE)

a mai világban, és valósággal elengedhetetlen ama

ingoványos területeken, ahol az erkölcsi szemfény-
vesztést megtûrt gyakorlatból valóságos mûvészetté
fejlesztették: vagyis a politikai küzdõtéren és az üz-
leti életben.

QP
A radikális igazság magát a megtapasztalást jelenti,
nem pedig a gondolatokat, melyek az adott tapaszta-
lattal kapcsolatban felmerülnek bennünk; sem a fo-
galmakat, melyeket rávetítünk – vagyis nem a ráag-
gatott címke számít, hanem maga a konkrét bensõ
megtapasztalás.

QP
Az agy a megtapasztaló érzékszerve, és az ember
elõbb-utóbb ráeszmél, hogy sorsa az elkerülhetetlen
testi halál. Ekként a halandóság tényének elfogadá-
sával felismeri, hogy az Én mennyivel fontosabb az
énnél.

QP
A fogalmak különbözõ, jól bekalibrálható horderõvel
bírnak. Minél magasabb az igazságfokuk, annál na-
gyobb a horderejük. Az adott fogalom energiaszintje
az állítás igazságából, illetve a beszélõ tudatosságá-

23
 A z e g ó d n e m t e vAg y

nak szintjébõl adódik össze. Ha nem táplálja vala-

mely magasabb rendû energia (például egy jeles ta-
nítómesteré), az ego/elme képtelen felülemelkedni
önmagán.

QP
A Valóságban nem léteznek ellentétek. Ezek csupán
a beszédünk és a gondolkodási folyamataink jelen-
ségei. Vegyük például a fény és a sötétség látszólagos
ellentétpárját, és egyhamar rájövünk, hogy sötétség
mint olyan nincs is; csak a fény létezik. Azok a felté-
telek, melyek az úgynevezett világosságot elõidézik,
vagy megvannak, vagy sem; s a meglétük esetén
a fény erõssége különbözõ lehet. Következésképpen
a fény és annak hiánya minden esetben kifejezhetõ
a megvilágítás jelenlétének és mértékének fogalmai-
ban. Tehát csupán egyetlen változóval van dolgunk,
éspedig a fénnyel – vagy annak hiányával.

QP
A szóbeli megfogalmazás segít megteremteni egy
olyan légkört, mely fokról fokra mind befogadóbbá
válik, s így egyre kevesebb szükség lesz benne a sza-
vakra. A pontos információk szoláltatásával idõt ta-
karítunk meg, és felgyorsítjuk a gyümölcsözõ tájé-
kozódás folyamatát, miközben rámutatunk, mely

24
 Az Ego tERmészEtE (Ego/ElmE)

cselekvési útvonalak jelentenek meddõ idõpocséklást

vagy vargabetût.

QP
Ha idõ nem létezik, akkor a „hely” fogalma sem értel-
mezhetõ… A „tér” egy fogalom. Elménk úgy képzeli,
hogy ha valami egy bizonyos helyen található, ak-
kor a térben létezik. Az idõhöz hasonlóan a „tér” is
a képzelet szüleménye… A nemlineáris Valóságban
nincs idõvonal, amelyen elhelyezhetnénk egy bizo-
nyos pillanatot, sem olyan másodperc, amit kinevez-
hetnénk „mostnak”.

QP
A forma világának tanulmányozása, ahogyan ez a fi-
zikában, kémiában, csillagászatban, kozmológiában
és más tudományokban megjelenik, lenyûgözi az
emberi intellektust. Ekkor aztán az ember elkezd kér-
déseket feltenni magának arra vonatkozóan, hogyan
jött létre a világmindenség, és merrefelé tart. Ez vol-
taképpen egy újabb, igen fontos állati ösztön, éspedig
a kíváncsiság megnyilvánulása. Az állat öntudatla-
nul folyton keres-kutat, hogy élelmet, párt vagy épp
menedéket találjon magának, és úgy tûnik, a kíván-
csisága kielégíthetetlen. A felfedezõkedv az ember
veleszületett sajátsága, melynek legmagasabb rendû

25
 A z e g ó d n e m t e vAg y

formái a spirituális kutakodáshoz vezetnek. S máris

felvetõdik a kérdés, hogy ki és mi vagyok én, miért
jöttem e világra, honnan ered az „én”, és mi lesz
a sorsa, s persze hogy kicsoda Isten, és hol lakozik.

QP
Az emberi élet minden aspektusa mulandó; ekként ha
bármelyikhez görcsösen ragaszkodunk, elõbb-utóbb
gyász és veszteség lesz az osztályrészünk. Holott va-
lójában minden megrázó esemény újabb lehetõség,
hogy önmagunkban keressük az élet forrását, ami
örökké jelenvaló, változatlan, kiapadhatatlan, és
amin nem fog az enyészet.

QP
Valójában nem magát a testünket tapasztaljuk meg,
csupán annak érzeteit. Tehát a testtudatosságunk
pusztán érzékletek összetett elegye, melyek révén
agyunk szomatikus területe regisztrálja a beérkezõ
információkat, és idegtevékenysége útján rekonst-
ruálja a testképet.

QP
Végsõ soron minden csak a „létszintû” azonosulás
útján ismerhetõ meg. Az ismeretelmélet talányait
kizárólag úgy fejthetjük meg, ha kiiktatjuk a folya-

26
 Az Ego tERmészEtE (Ego/ElmE)

matból a gondolatokat, hiszen a nyelvi gondolkodás

mindig paradox. Ha megvizsgálunk bármely szót,
és visszavezetjük a tövéig, számos kérdés merül fel
bennünk. Mibõl eredeztethetõ, honnan származtat-
ható az adott szó? S a hangalak vajon tényleg fedi
a jelentést? Ha az ember elég ideig firtatja e kérdése-
ket, elõbb-utóbb a kettõsség végsõ paradoxonjával
szembesül. A drámai Valóság az, hogy ha bárminek
meg akarjuk érteni a lényegét, elõbb Istent kell megis-
mernünk. Az ember azt is mondhatná, hogy a nyelvi
gondolkodás nem egyéb holmi istenpótléknál.

QP
Az Istenhez vezetõ útnak nincs menetrendje vagy
elõre megszabott irányvonala. Ám jóllehet minden
egyes ember más és más úton jut el Hozzá, nagyjá-
ban-egészében ugyanazon a vidéken kell keresztül-
vágniuk. A feladatuk az, hogy felülemelkedjenek és
túllépjenek azokon az általános emberi gyarlóságo-
kon, melyek az emberi ego felépítésébõl eleve adód-
nak. Hajlamosak volnánk azt hinni, hogy e gyar-
lóságok személyes jellegûek; azonban az ego maga
személytelen: egyszerûen örökül kaptuk, amikor em-
berként e világra születtünk. A részletek pedig a múlt-
béli karmánktól függõen különbözõk.

QP

27