Bodhiszattva

- A buddhizmusban a bódhiszattva vagy egy megvilágosodott lét vagy

egy megvilágosodott személy. A théraváda buddhizmusban ez a cím
elsősorban Gautama Buddhát takarta még mielőtt megvilágosodott
volna. A mahájána buddhizmusban bővebb jelentéssel bír. Ide
tartoznak azok, akik minden érző lény üdvéért világosodnak meg, és
saját szellemi erejükkel másokat is a megvilágosodáshoz vezetnek. Az
ilyen bódhiszattva nem távozik a nirvána állapotába, hanem halála
után a Tusita-mennyben várakozik, míg minden lény el nem éri a
megvilágosodás állapotát. A nem mahájána iskolák csupán 2
bodhiszattvát ismertek el (Gautama Sziddhártha és Maitréja, a jövőbeli
buddha).
A bodhiszattva ösvény
- A bódhiszattva ösvény a minden érző lény javára megvilágosodás
érdekében gyakorló személy hosszú és fáradalmas gyakorlására
vonatkozik, amely során állandóan a "hat tökéletességet" fejleszti ki.
- Ezek:
 adakozás,
 erkölcsiség,
 kitartás,
 türelem,
 meditáció,
 bölcsesség.
- Az első öt gyakorlásából gyűlik össze a "punja-szambhára" (érdem
felhalmozása) készlet, az utolsóból pedig a dhjána-szambhára (tudás
felhalmozása) halom. Egyes hagyományok az első hat tökéletességhez
további négyet hozzátesznek, amelyek az ügyes módszer, a buddhaság
elérésére tett fogadalom, az erő és a tudás. Az összesen tíz szintű
gyakorlatot bhúminak nevezik. A szintek nevei sorrendben a
következők: örömteli, szeplőtlen, ragyogó, sugárzó, nehezen
meghódítható, szemben álló, messzire jutó, megingathatatlan, éles
értelmű és dharma fellege. A bodhiszattva a tizedik szint után éri el a
buddhaságot.