Háborgó mélység

Rémálommá vált
Szomorú véget ért
Mi szépnek indult rég
Túl sokszor karcolt szív
Bonyolult harcot vív
Semmi nem segít

Túl sok mindent áldoztunk már fel

Küzdöttünk egymásért
Mondd, meddig lesz így még?
Most könnyes szemmel halványul a fény
Nem nyúl értem kéz
Egyre lejjebb húz a mély

Háborgó mélység visszahúz

Lelkem lángra gyúlt rég
Még mindig ég
Nem bírok nem gondolni rád
Elvesztem
Egy árnyék vagyok már rég

Tudom, hogy félsz

S ezért elmész
A messzi távolból szemlélsz
Magadhoz hívsz
Miközben sírsz
Belül még őrült harcot vívsz

Túl sok mindent áldoztunk…

Háborgó mélység…