Történelem

 Iszlám - Az iszlám az arab, zsidó és keresztény hittel közös tőről fakadó monoteista
(egyistenhívő) vallás, amelyben Mohamed prófétáé a vallási és politikai vezető
szerep.
 Muszlim - Mozlim, muzulmán; jelentése „önmagát Isten akaratának alávető”, „Isten
akaratában megbékélő”.
 Mohamed ( 570 körül – 632 ) - Az iszlám vallás legfőbb prófétája, az általa alapított
vallás az évszázadok folyamán világvallássá fejlődött.
 Kába - A mekkai nagymecset belső udvarán álló szentély. Jelentése: kocka. Falának
része a Fekete kő néven ismert meteorit.
 Egyistenhit (monoteizmus) - Az egy, élő és személyes Istenbe vetett hit, illetve a
róla szóló tanítás. Ellentéte a politeizmus. A Föld lakosságának mintegy fele tartozik
a három nagy monoteista vallás valamely felekezetéhez: zsidó vallás, kereszténység,
iszlám.
 Arab - Jelentős népcsoport, képviselői leginkább a Közel-Keleten és Észak-Afrikában
élnek nagy számban, egymásal közeli rokonságban lévő nyelveken beszélnek.
 Korán - A Korán az iszlám elsődleges forrása és szent irata, az iszlám tantételei
szerint Isten Mohamed prófétán keresztül kinyilatkoztatott szava, mely öröktől való.
 Kalifa - A kalifa az iszlám legfelsőbb vallási vezetője, hatalma eleinte világi
főhatalommal is párosult.
 Mecset - Iszlám templom.
 Medressze - A medresze a középkori iszlám világra jellemző iskolarendszer. A diákok
a Korán ismeretén és értelmezésén túl vallásjogot, állam- és jogtudományt,
közigazgatást, továbbá orvoslást, matematikát, fizikát, csillagászatot, filozófiát,
irodalmat és művészeteket tanultak.
 Jupiter, Júnó, Minerva - Római főistenek, Zeusz, Héra és Athéné római megfelelői.
Templomuk a Palatinus-dombon állt Rómában.
 Janus - A kezdet és vég kétarcú istene Rómában.
 Kereszténység - Krisztus nevéből származó szó, Jézus feltámadását és a megváltást
hirdető tanítás.
 Nagy Heródes ( Kr. e. 73 – Kr. e. 4 ) - A zsidó állam királya, a betlehemi
gyermekgyilkosságban szereplő uralkodó.
 Messiás - Szent olajjal királlyá felkent (halántéka, homloka körül megkent), népének
megváltást és szabadságot hozó uralkodó. Jézus Krisztus elnevezése.
 Jézus - A keresztény vallás fő alakja, a Messiás, Isten fia, a megváltó.
 Evangélium - Jelentése jó hír, örömhír, az Újszövetség első négy könyve. Ezen
könyvek szerzői Máté, Márk, Lukács és János, őket nevezzük evangélistáknak. Az
evangéliumok Jézus tanítását és beszédeit, születését, életét, szolgálatát, keresztre
feszítését és feltámadását írják le.
 Péter apostol - A tizenkét apostol egyike, Jézus tanítványa, a katolikus hagyomány
szerint Róma első püspöke. Eredeti neve Simon, Jézus adta neki a Péter nevet,
amely a görög petrosz, vagyis kőszikla szóból ered.
 Apostol - Apostolnak nevezzük azokat a férfiak, akiket Názáreti Jézus tanítványainak
kiválasztott és küldetést adott nekik. A kifejezés a görög ‚küldött‘ szóból ered. 12
apostolról tesz említést az Újszövetség: pl. Péter, Júdás, Bertalan.
 Pál apostol - Pogány, de megtért tudós, író, keresztény tanító, leveleiben a
pogányoknak írta meg az evangéliumi üzenetet.
 Diaszpóra - Elüldözésük után a zsidók szétszóródtak a Római Birodalomban. A
városokban telepedtek meg, zárt közösségekben éltek, szigorú vallási szabályokat
követve.
 Püspök - A keresztény gyülekezetek vezetője, egy-egy egyházi terület irányítója.
 Constantinus császár (305 – 337 ) - A keresztény vallás szabad gyakorlásának
engedélyezője.
 Constantinus - Császár 305 és 337 között, a keresztény vallás szabad gyakorlásának
engedélyezője, az új főváros, Konstantinápoly alapítója.
 313 - A milánói (mediolanumi) ediktum, amelyet Constantinus császár adott ki,
engedélyezte minden ember, így a keresztények számára is a szabad
vallásgyakorlást.
 Zsinat - A keresztény vallás szerinti legfőbb püspöki konferencia, ahol a vallás
alapvető hitelveit rögzítik.
 Skolasztika - A skolasztika a XI. században születő és a XV. századig uralkodó
bölcseleti, logikai módszer. Korlátok közt elismeri a tudományos vizsgálódást, de
úgy tartja, hogy a világ végső megismeréséhez csak a hit által lehet eljutni.
 Aquinói Szent Tamás (1224–1274) - Skolasztikus filozófus, domonkos rendi
szerzetes. Folytatva elődeinek, a görög filozófusokat arab és bizánci közvetítéssel a
nyugati hagyományba beemelő teológusoknak munkáját, összhangba igyekszik
hozni Arisztotelész filozófiáját a keresztény tanítással, kísérletet téve egy átfogó
filozófiai rendszer megalkotására.
 Invesztitúra - Elsődleges jelentése beöltöztetés, egyházi közösség (szerzetesrend,
társulat stb.) vagy hivatal ruhájának ünnepélyes átadása és fölvétele. Másodlagos,
elterjedtebb jelentése: beiktatás hivatalba.
 Simónia - Lelki javak, egyházi tisztségek anyagi úton történő árulása, illetve
megszerzése.
 VII. Gergely pápa (1020/1030 k. – 1085. május 25.) - A szegény sorból származó
Gergely életére nagy hatással volt a cluny bencés kolostorban elsajátított értékrend,
amely az egyház megreformálására hívta fel figyelmét. Pontifikátusának
(pápaságának) egyik legismertebb szakaszában Gergely az egyház hatalmát
védelmezte a Német-római Birodalom császáraival szemben.
 IV. Henrik (1056–1106) - Német-római császár, szembefordult a pápával, aki
kiátkozta őt. Kénytelen volt a pápa bocsánatát kérni (Canossa-járás, 1077).
 Eretnekség - Valamely egyház vagy vallási közösség által képviselt, hivatalosnak
tekintett hitelvektől való eltérés. A középkori katolikus egyház az egyház filozófiai,
de nem feltétlenül teológiai nézeteivel szemben álló személyeket nevezte
eretnekeknek. Keleten többek között a bogumilok tartották fenn a titkos
tanításokat, nyugaton pedig a katarok, valdensek és más kisebb mozgalmak
újították fel a tiltott eszméket.
 Inkvizíció - A hit és az erkölcs tisztaságának védelmére létrehozott egyházi bírósági
intézmény a középkorban. Az eretnekségek mellett foglalkozott minden olyan, az
egyház belső életét érintő problémával, mely a hit továbbadását komolyan
akadályozhatta.
 Kolduló rendek - Olyan katolikus szerzetesrendek, melyeknek közös jellemzője,
hogy a többi szerzetesrendtől eltérően nem vonulnak ki a társadalomból a
tökéletességet keresve, hanem a világiak között élnek és tevékenykednek. Ilyenek
pl. a ferencesek és a domonkosok (dominikánusok). Tagjaik a létfenntartáshoz
szükséges dolgokat koldulással gyűjtötték össze.