Növény és állatábrázolások

A magyar honfoglalás kori művészet egyik jellegzetessége a tarsolylemezek palmettás díszítése. A palmetta, dús levelű pálma virág,

elvont növényi formákból álló ismétlődő minta, a végtelenségig folytatható. Gyakran egy központi motívum köré csoportosulnak az

elemei. A tarsoly a férfiak jobb oldalán függött az övön, és többnyire tűzszerszámokat (csiholót, kovát, taplót) tartalmazott.

Az életfa is egy gyakran használt motívum. Ábrázolási módja: Egyenes vastag törzse van, ami felfelé tart, két ága pedig két oldalra

elágazik. A legfelső levélek három vastag levélből állnak össze, a két szélsőből mindkét oldalon egy újabb levél indul a középső levél

csúcsa felé, lefelé rügy hajt ki belőle.

Már ebben a korban megjelenik tulipánt, mint díszítő elem a honfoglaló magyar szablya markolatán, szíjvégeken és ruhadíszeken. Ez a

motívum megtalálható még Ajtony címerén, amelyen a hátsó lábain álló oroszlán mellső lábai közt piros tulipánt tart, az Attila-kardjaként

ismert szablyán, – amely Álmosé vagy Árpádé lehetett.

Kiszeli István professzor szerint a magyarok, már ebben a korban ismerték a kékfestő technikát. Ezeken a textileken, ábrázoltak virágokat,

(tulipán, szegfű, rózsa), a gyümölcsöket (gránátalma, körte stb.) és az állatokat (lepke, páva, kakas stb. )A kékfestő anyagokon szereplő

minták a hun és a török népek hitéhez és mondáihoz kapcsolódnak. „A tojás a továbbélést, a horog a leány reménységét és férjhez menését

fejezi ki; a gránátalma – mivel sok magja van – a sok utódot szimbolizálja, a bazsarózsa a tavaszt, a szerelmet, a virágon belüli virág pedig

az élet szépségét és bőségét jelképezi. A madárnak a lepkeszárnyai a szellemi szabadságot, a madár nyaka köré fonódó virágszár pedig az

élővilág egységét jelenti. A kinyíló tulipán az életet és a termékenységet szimbolizálja.”

A női viseleti tárgyakon jóval több az állatalakos ábrázolás. A leleteken leggyakrabban a turul (sas vagy sólyomféle ragadozó madár) és a

szarvas látható, amely az Árpád nemzettség mondai ősatyja volt. A magyarok eredetmondája szerint Emesének, a nemzettség ősanyjának

álmában is megjelent a turulmadár, és megjövendölte, hogy dicső uralkodók származnak majd tőle. A madár alakja címerállatként is

szerepelt.

Az általános növényi motívum mellett néhá férfiakhoz kapcsolódó leleten is taláhtó állatfigura. Például a karosi övveret turulmadara, a

benepusztai nagyszíjvég ragadozó állata, az állat- és madárfejes hencidai zablapálca, vagy a zempléni korong turul-ábrázolása az életfával

együtt. Ide sorolható a bécsi fejedelmi szablya egymásba gabalyodó állatpárja is. Legismertebb emlékeink egyike a bezdédi tarsolylemezen

látható állatalakos jelenet: egy kutyafejű, pávafarkú griff (szenmurv) és egy egyszarvú szárnyas állat .