Győri Törvényszék Katonai Tanácsa

Kb.II.1/2018/18. szám

A Győri Törvényszék Katonai Tanácsa a Győrben, 2019. április 10., szeptember 18. és
szeptember 30. napján tartott tárgyalás alapján 2019. szeptember 30. napján meghozta a
következő

ÍTÉLETET

A volt büntetés-végrehajtási törzsőrmester vádlott

-aki ..., 19.... napján született, anyja neve: , .... szám alatti lakos, szig. száma: 000001 XX,
lakcímkártya száma: 000001 XX, magyar állampolgár -

bűnös

foglalkozás körében gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés vétségében (Btk. 165. § (1)

bekezdés).

Ezért    1 (egy) évre próbára bocsátja.

Az eljárás során felmerült 131.850 (százharmincegyezer-nyolcszázötven) Ft bűnügyi költséget a

volt büntetés-végrehajtási törzsőrmester vádlott köteles megfizetni a gazdasági hivatal
felhívására a Magyar Állam javára.

INDOKOLÁS

A Központi Nyomozó Főügyészség Győri Regionális Osztálya 4.Nyom.60/2017. számú

vádiratával a volt büntetés-végrehajtási törzsőrmester vádlottat a Btk. 165. §-ának (1)
bekezdésébe ütköző foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségével vádolta.

A bíróság a tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az alábbi tényállást

állapította meg:

A v. bv. tőrm. vádlott Település-1i Országos Büntetés-végrehajtási Intézettel fennálló szolgálati

viszonya 2017. december 31. napján lemondással megszűnt. Jelenleg Település-1en a Kórház
Baleseti Sebészeti Szakrendelésén dolgozik asszisztensként. Nettó havi jövedelme 154.000 Ft.
Legmagasabb iskolai végzettsége nefrológiai szakápoló. Házas, két nagykorú gyermeke van.
Egyik gyermeke tanul, havonta 100.000 Ft-tal támogatják. Házastársa Ország-1ben dolgozik,
nettó havi jövedelme 1000 euró. Tulajdonát képezi egy vassurányi családi ház, melynek becsült
értéke 5 millió Ft, és egy Peugeot típusú személygépkocsi, melynek értéke 100.000-150.000 Ft.
Tartozása nincs. Büntetlen, más büntetőeljárás vele szemben nincs folyamatban.
                                                                                                                                  - . -.    - . - . -

A vádlott 2016. május 14. napján 07.00 órától 19.00 óráig a Település-1i Országos Büntetés-
végrehajtási Intézetben ápolóként teljesített szolgálatot, melynek során, a reggeli órákban az A/3.
épület III. emelet 306. számú zárkájában elhelyezett - általa is tudottan inzulinos kezelést
igénylő, súlyos cukorbetegségben szenvedő, dohányzó és túlsúlyos - sértetthez riasztották.

A kiérkezést követő egészségügyi vizsgálat során a vádlott vérnyomást és vércukorszintet mért

(utóbbi kifejezetten magas érték, 15,9 mmol/l volt), majd a légzési nehézségekre és szúró
mellkasi fájdalomra panaszkodó sértett részére egy nem szteroid típusú gyulladásgátló és
fájdalomcsillapító készítményt adott, pihenést és bő folyadékfogyasztást javasolt.

A sértettnél azonban - a szükséges figyelmet és körültekintést elmulasztva - EKG vizsgálatot

nem végzett és az annak kiértékelésére kompetenciával bíró orvosi ügyeletet sem értesítette,
mely mulasztásával - az infarktus gyanúját felvető kórállapot ellátásával összefüggésben -
megszegte az Általános ápolástan és gondozástan című tankönyvben (Szerző: Dr. Bokor Nándor,
címe: Általános Ápolástan, Gondozástan II., Medicina kiadó 1989., 414. oldal), valamennyi
ápolói szakközépiskolában, OKJ szintű-, vagy felsőfokú képzésben képesítést szerzett ápoló
számára kötelező érvényű egészségügyi szakmai szabályokat, egészségügyi szakmai protokollt
és    - adott kórjelző tünetek észlelése kapcsán - a szakma művelői által elfogadott és szokásosan
megtartott íratlan szabályokat.

A vádlott az esti gyógyszerosztásnál rákérdezett a fogvatartottól az egészségi állapotára, aki

panaszt nem jelzett. A vércukorszint és a vérnyomás/pulzus kontrollálása (visszamérése) a
vádlott részéről a későbbiekben nem történt meg.

A vádlott az általa mért értékeket és a fogvatartott által közölt tüneteket egészségügyi betétlapon
rögzítette, amely bejegyzést a büntetésvégrehajtási intézet orvosa néhány nappal később
névaláírásával látta el.

A vádlott ezen alkalommal elsőként szembesült az intézet egészségügyi személyzetéből a

fogvatartott szív eredetű betegség lehetőségét is felvető kórállapotával. 2016. május 14. és május
18. napja között sértett egészségügyi ellátásban nem részesült. A vádlott fentebb kifejtett
szakmai mulasztásai ezért közvetlenül veszélyeztették - a 2016. május 18. napján elhunyt -
sértett testi épségét és egészségét.   

A bíróság a fenti tényállást a volt büntetés-végrehajtási törzsőrmester vádlott vallomása, tanú 1,

tanú 2 és tanú 3 tanúvallomásai, Dr. szakértő által készített igazságügyi orvos szakértői
vélemény, a kardiológiai szakvélemény, a Település-1i Országos Büntetés-végrehajtási Intézet
megkeresésre adott válaszai, a vádlott munkaköri leírása, sértett rendkívüli halálesetének
ügyében lefolytatott közigazgatási eljárás iratai ( kiemelten az orvosi betétlapok (2016.05.14. és
2016.05.18.), a Település-1i Rendőrkapitányság közigazgatási hatósági eljárásban hozott
határozata) és az egyéb, ismertetéssel a tárgyalás anyagává tett okiratok alapján állapította meg.
                                                                    -.-.-.-

A volt büntetési-végrehajtási törzsőrmester vádlott a történtek ténybeli elismerése mellett

büntetőjogi felelősségét tagadta az eljárás során. Védekezésének lényege szerint sértett 2016.
május 14. napján nem jelzett olyan problémát a vizsgálatkor, amely szív eredetű betegségre utalt
volna. A mért vérnyomás-és pulzus értékek sem utaltak erre. Tudomása volt arról, hogy a
fogvatartott inzulinos cukorbeteg, tudta, hogy dohányzik. Az elmondott tünetek alapján arra
következtetett, hogy a fogvatartott mellkasi fájdalmát kifejezetten a nagyobb légvételből eredő
mellkasemelkedés indukálja, azaz a fájdalma valamilyen mozgásszervi problémára vezethető
vissza. A fájdalom enyhítésére fájdalomcsillapítót adott a részére, és azt javasolta, hogy igyon
sok folyadékot, pihenjen, feküdjön. A magas vércukorszint tekintetében azért nem intézkedett,
mert a hyperglikémiától a fogvatartott még messze volt. Az esti gyógyszerosztásnál rákérdezett
sértett állapotára, aki azt válaszolta, hogy jobban van, elmúlt a fájdalma. Az eseményeket az
egészségügyi betétlapon rögzítette, amelyet tanú 3 a bv. intézet orvosa hétfői szolgálata során
kontrollált.

A tanú 3 büntetés-végrehajtási orvos alezredes előadta, hogy az egészségügyi betétlapban

leírtakra figyelemmel a kontroll tevékenysége során azt a következtetést vonta le, hogy ez egy
bagatell ügy, az ápoló által betétlapon rögzített tünetek ugyanis nem utaltak infarktusra.
Hangsúlyozta, hogy egy úgynevezett non szteroid gyulladáscsökkentő tablettától az infarktus
nem szűnhet meg. A fogvatartott rögzített tünetei a cukorbetegséggel kapcsolatos
szövődményeknek felelnek meg. Előadta, hogy álláspontja szerint szívbetegségre utaló mellkasi
panaszok esetén szükséges csupán az EKG elvégzése.

A tanú 1    elmondta, hogy zárkatársa, sértett 2016. május 14. napján reggel jelezte    felé először,
hogy rosszul érzi magát, hogy fullad és szorít a mellkasa. Ezt követően került sor az ápoló
részéről a vérnyomás és vércukorszint mérésére. Előadta, hogy a nővér egy fájdalomcsillapítót
adott a zárkatársának és fekvést, valamint bőséges folyadékfogyasztást javasolt. Nyilatkozata
szerint „Név-1” rendkívül sápadt volt és légzési nehézségekkel küzdött.

A tanú 2    előadta, hogy zárkatársa, sértett a halála előtt egy pénteki vagy szombati napon
jelezte először, hogy nem érzi jól magát, szúr a mellkasa és fullad. Egy nővér vizsgálta meg őt.
Elmondása szerint „Név-1” verejtékezett    és hidegrázása volt.

A Település-1i Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben 2016. május 14. napján készült orvosi
betétlap szerint a fogvatartott elmondása szerint: „… légvételkor középen szúr a mellkasa. …az
esti gyógyszerosztásnál már panaszt nem jelzett…” A betétlap ezen kívül tartalmazta az ápoló
által mért vérnyomás, pulzus- és vércukor értékeket, továbbá tanú 3 „láttamozását”.

A Dr. szakértő igazságügyi orvos szakértő által készített szakvéleményben,    - amely

egyébként egybefoglalta és felhasználta a közigazgatási eljárás során beszerzett orvosi
dokumentumokat, szakvéleményeket (jelen eljárásban okirati bizonyítékként értékelhető
bizonyítékokat), valamint tartalmazta a kardiológiai szakvélemény megállapításait is - a szakértő
megállapította, hogy a volt bv. tőrm. vádlott szakmai szabályt szegett azzal, hogy a mellkasi
panaszok fennállása ellenére 2016. május 14. napján nem végzett néhai sértettnél EKG
vizsgálatot és nem értesítette az intézmény ellátási rendszere szerint illetékes orvost a központi
ügyelet útján. Ezek elmaradása miatt az elhaltnál az egyébként szükséges akut orvosi ellátás nem
történhetett meg. Az ápolói mulasztás és halálos eredmény bekövetkezése között közvetlen
okozati összefüggés nem véleményezhető, azonban a beteg életét közvetlenül veszélyeztető
helyzet fenntartása igen.

A szakértő tárgyaláson tett vélemény kiegészítése alapján az is rögzíthető, hogy az ismert

rizikófaktorokkal érintett fogvatartott tekintetében mért igen magas vércukorérték is indukálta
volna az orvos azonnali értesítését. Pozitív anamnézis mellett egy magas kockázatú beteg
mellkasi panaszainál az ellátási diagnosztikus sorrend a meghallgatás, a fizikális vizsgálat, majd
az EKG vizsgálat elvégzése. Szóban tett nyilatkozata szerint csupán az egészség és testi épség
közvetlen veszélyeztetése igazolható orvos szakértőileg a vádlott részéről.

Utalt arra, hogy cukorbetegeknél, dohányosoknál a szokásosnál gyakrabban fordul elő

úgynevezett néma infarktus, amely azt jelent, hogy a szívinfarktus klasszikus tüneteit nem
produkálja a beteg Az ápoló szintjén ebben a szituációban a döntés nem hozható meg, a
megfelelő kontroll tevékenység a vércukorérték visszamérése lett volna, azonban ez sem történt
meg.

Kifejtette, hogy ilyen jellegű mellkasi fájdalom esetén köztudomású tényként kezelhető, hogy az
orvos értesítése megtörténjen, és ez laikustól is elvárható, nemcsak kórházi körülmények között,
hanem bármilyen segítségnyújtás során. Ez egyébként íratlan szabályként is érvényesül a
szakmán belül, nem csupán az orvosi protokollban.

                                                              .-.-.-.-.-.-

A védelem jogi érvelése szerint a veszélyhelyzetet nem a vádlott magatartása idézte elő, hiszen
az már tőle függetlenül, korábban létrejött. A szívizom elhalási folyamat már a vizsgálat előtt
megindult és szinte folyamatos volt. A szakvélemények pont a vádlott szolgálata, a vizsgálat
idejére nem diagnosztizáltak szívizom elhalást a fogvatartottnál. A vádlott a szakma szabályai és
az intézet szokásosan követett protokollja szerint járt el, az orvosi betétlapon jelezte az orvosnak
az általa tapasztaltakat, este rákérdezett a fogvatartott állapotára, ezért gondatlansága sem érhető
tetten.

A bíróság előtt a védelem okfejtése nem foghatott helyt.

A tanú 4 és a tanú 1    sértett panaszairól és a vádlott általi ellátásáról, vizsgálatáról nyilatkoztak.

Tekintettel az eltelt időre, vallomásaikban számos ellentmondás volt tapasztalható, ekként a
bíróság csak azokat a körülményeket fogadta el a fogvatartotti nyilatkozatokból, amelyeket
egyébként a vádlott és a védelem sem vitatott és a vádlotti vallomásban is adekvát módon
szerepeltek.

A tanú 3tól pozíciójánál és ügyben betöltött szerepénél fogva elfogulatlan vallomás nem volt
várható. A május 14-i vizsgálatnál nem volt jelen, orvos végzettségű tanúként tett szakmai
véleménye - az igazságügyi orvos szakértői vélemény megállapításai tükrében - tévesnek
bizonyult. Közvetett tudomáson alapuló tanúvallomása az ügy megítélésén egyébként sem
változtatott. Cselekvőségének megítélése, esetleges felelősségének a megállapítása ennek az
eljárásnak nem lehet tárgya.

Az igazságügyi orvos szakértő világos, precíz, ellentmondásmentes, teljeskörű szakvéleményt

adott az eljárás során, a vádlott és védője minden tárgyaláson kérdésére, felvetésére adekvátan és
meggyőzően nyilatkozott a bíróság előtt. Ezen szakvélemény megállapításaival és azok
kiegészítésével a bíróság mindenben egyetértett, ítéletét erre alapította.

A bíróság az orvos szakmai szakkérdésben kialakított (orvos szakértői) állásponttal egyetértve

megállapította, hogy a vádlott    foglalkozása - tényállásban rögzített - írott és íratlan szabályait
gondatlanságból (hanyagság-negligencia) megszegte és szakmailag kifogásolható magatartásával
(tényállásban írt mulasztásával) - azzal okozati összefüggésben - a sértett testi épségét,
egészséget bizonyíthatóan közvetlen és konkrét veszélynek tette ki, az egészséget és testi épséget
veszélyeztető állapotának fenntartása okán. Ezáltal a fogvatartott kórállapotának megfelelő
egészségügyi ellátást a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő kompetens személytől
nem kaphatott.

Ezért a bíróság a volt büntetés-végrehajtási törzsőrmester vádlottat bűnösnek mondta ki

foglalkozás körében gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés vétségében (Btk. 165. § (1)
bekezdés).

A bíróság a joghátrány alkalmazása során a vádlott vonatkozásában enyhítő körülményként vette

figyelembe a ténybeli beismerő vallomást, a büntetlen elő- és utóéletet, a kifogástalan életvitelt,
rendezett családi viszonyait, a gondatlanság enyhébb formáját, a nagykorú gyermek tanulmányai
támogatásának (eltartásának) tényét, az időmúlást és azt, hogy leszerelt alakulatától,
büntetésvégrehajtási körülmények között már nem követhet el hasonló bűncselekményt.
Súlyosító körülményt nem észlelt.

A törvény 1 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni a vádlott terhére megállapított

bűncselekményt.

A bíróság azonban a fenti bűnösségi körülményekre figyelemmel, a Btk. 80.§-ában foglalt

büntetéskiszabási elvek alapján lehetőséget látott a Btk. 65. § (1) és (3) bekezdése alapján
próbára bocsátás intézkedés alkalmazására.

Az eset körülményeire és a vádlott kedvező személyi körülményeire figyelemmel a próbaidő

meghatározása a törvényi minimumban történt.

A bíróság a jogkövetkezmény alkalmazása során tekintettel volt a fokozatosság elvére, továbbá

arra, hogy a joghátrányt mindig egyéniesítve kell alkalmazni. A bíróság álláspontja szerint a
vádlottal szemben a próbára bocsátás szükséges és egyben elégséges joghátrány ahhoz, hogy a
vádlottat a jövőben visszatartsa bűncselekmény elkövetésétől, egyúttal a generális prevenció
követelménye is megvalósul, hiszen a felelősségre vonás megtörtént és az elkövető egy évig
próbaidő alatt áll.

A bíróság megítélése szerint az enyhítő körülmények számára és nyomatékára figyelemmel a

vádlott esetében büntetés kiszabása indokolatlan, eltúlzott lenne és a büntetés céljain túlmutató
hátrányokkal járna. Az alkalmazottnál enyhébb intézkedés (megrovás)    alkalmazása ugyanakkor
a generális prevenció elvét sértené.
A bíróság a Be. 574.§ (1) bekezdése alapján a felmerült bűnügyi költség viselésére a    vádlottat
kötelezte.

A bíróság ítéletét a Be. 562 § (2) bekezdése alapján, a Be. 561.§ (3) bekezdés a.)-c.) és e.)
pontjaiban, valamint az 564.§ (4) bekezdésében foglaltak szerint indokolta.

G y ő r, 2019. szeptember 30.

Dr. Szabó Krisztián hb. alezredes sk.

-katonai bíró-