1. Melyek voltak az írás megjelenésének első helyszínei?

Milyen típusú
írásrendszereket alkalmaztak? Röviden jellemezze ezeket az írásmódokat és
megfejtési kísérleteket! Vázolja fel, hogyan alakult ki a latin betűs írásmód, mi a
jelentősége és hogyan terjedt el! Milyen médiumokban kapcsolódik a képi és
verbális üzenetátadás a kortárs tervezésben, hol és miért használunk
szimbólumokat?

Kulcsszavak, fogalmak:
‒ Mezopotámia írástörténeti emlékei, az írásrendszer megfejtői.
‒ Egyiptom írástörténeti emlékei, írásmódja, az írásrendszer megfejtői.
‒ A föníciai írásrendszer kialakulása és elterjedése.
‒ A görög és a római birodalom írástörténeti emlékei, könyvtárak.
‒ Más népek írástörténeti emlékei, írásrendszerei.
‒ Jel, jelkép, szimbólumok használata.
‒ Szemiotikai alapok.

Írás: valamilye nyelven (nyelvileg) kifejezett gondolatok rögzítésére szolgáló, kisebb-

nagyobb emberi közösségektől elfogadott egyezményes grafikai jelek rendszere.

Mezopotámia írástörténeti emlékei

Az írás megjelenése „feltalálása” a sumérok nevéhez fűződik kezdetben konkrét tárgyakat

ábrázoltak stilizált formában, a jeleket többféle értelemben is felhasználták (szem+víz=sírás).
Fejlődésük során írásuk egyszerűsödött, egyre jobban összekapcsolódtak a szavak
hangalakjaival. Elő-Ázsia valamennyi népe közt elterjedt az ékírás. A suméroknál meg volt az
a törekvés, hogy az írás maradandó legyen, mivel Mezopotámia bővelkedett agyagban (fa, kő,
fém híján) kis agyagtáblákra írtak melyeket kiégettek. Az íráshoz használt agyagtábla 6-8 cm
széles és 10-14 cm hosszú volt, melybe háromszögű nád- vagy fapálcikával írtak. Kezdetben
függőleges sorokat hoztak létre, majd jobbról balra haladtak a sorok, de mivel ezt elkenték,
megváltoztatták az írás irányát, 90 fokkal elfordították a táblát így vízszintes balról jobb
irányú lett. Az agyagtáblák általában kiégetetlenek voltak, így küldték el a címzettnek, amiket
meg akartak őrizni azokat égették ki. Hosszabb szövegeknél több agyagtáblát használtak,
melyet vagy megszámoztak, vagy csontgyűrűvel kötöttek össze. Sokféle ékírásos szöveg
maradt fenn (pl. Gilgames eposz). Pecsételő hengereket is használtak, melyeket márványból,
elefántcsontból készítettek (3-4 cm magasságúak). A hengerbe belevésték a negatív másat és
agyagba belehengerelve megjelent a pozitív forma. A hitelesítés eszköze volt. Európa egy
olasz utazó révén értesült az írásos emlékről. 1802-ben Grotefendnek sikerült az írást
megfejtenie. A sziklafalakon ugyanaz a szöveg szerepelt három különböző ékírásos nyelven.
Az első szójeleket tartalmazott a második a szótagírásra volt példa és a harmadik ismeretlen
eredetű ékírásos abc volt. Grotefend 13 jelet értelmezett helyesen a többit évtizedekig nem
tudták megfejteni. A harmadik írást Rawlinson fejtette meg.

Egyiptom írástörténeti emlékei, írásmódja, az írásrendszer megfejtői

Korán kialakult egy egységes írásrendszer, amely elég fejlett volt nemcsak a mindennapi
életben szükséges dolgok feljegyzéséhez, hanem a tudományos felfedezések és az irodalmi
alkotások leírásához is. Egyiptom írása több mint ezer éven át megfejtetlen rejtély volt, csak a
19. században fejtette meg Jean-François Champollion (rosetti kő). Az egyiptomiak hite
szerint a halhatatlanságot az biztosította valaki számára, ha neve fennmaradt, ez volt az oka
annak, hogy mindenki igyekezett megörökíteni nevét sírkamrájában és azon kívül is. Ennek
az ellenkezője is igaz volt: ha valakinek a nevét minden feliratról kivakarták, képmásait
megsemmisítették, azzal lelkét megfosztották a túlvilági léttől. Bár a legrégebbi általunk
ismert írás Mezopotámiában alakult ki, Egyiptomban ezzel majdnem egy időben jelentek meg
az írott emlékek, eleinte kőbe vésve, később már papiruszon is. Az írott dokumentumok
létrejöttével szükségessé vált ezek tárolása, így jöttek létre az első könyvtárak. Több más
íráshoz hasonlóan az egyiptomi írás eleinte tiszta képírás lehetett. Egyiptom több ezer éves
történelme folyamán az írásnak három különböző formája alakult ki. A hieroglifírás, melyet
napjainkban mindenki azonosít az ókori egyiptomi írás fogalmával, vele egy időben
használták a hieratikus írást, a későbbi korokban pedig fokozatosan teret nyert a démotikus is.

1. A hieroglif írás elnevezés a hieroglifa nevű írásjeleiről kapta a nevét. A hieroglifa görög
szóösszetétel „szent véset”. A három írásmód közül ez a legkorábbi, kialakulásának pontos
idejét nem tudjuk, de az i. e. 4. évezredből már maradtak fenn írott emlékek. A hieroglifírást
Egyiptom egész történelme folyamán használták. Mivel rendkívül dekoratív, ezt alkalmazták
olyan helyeken, ahol a külcsín is számított, a templomok és sírok falain, az obeliszkeken,
köznapi használatra azonban bonyolultsága miatt kevésbé volt alkalmas. A hieroglifákat
jobbról-balra és balról-jobbra is írták, olvasták. Ez is mutatja, hogy sok helyen a hieroglifákat
dekorációként használták, a külső megjelenés fontosabb volt a nyelvtani pontosságnál. Az
egyiptomi nyelv írásjeleit nem rendezték abc sorrendbe, típus szerint azonban osztályozták
őket: állat- és emberalakok, növényi formák, épületek stb.

2. A hieroglifírásból kialakult ún. hieratikus írás szintén végigkísérte Egyiptom történelmét.

Nevét a görög hieratikosz szóból kapta, ami papi írást jelent. A hieroglif jelek kézírásra
hangolt válfaja. A hieratikus írást hivatali, adminisztrációs célokra használták. Leegy-
szerűsödött formái is mutatják, hogy míg a hieroglifákat elsősorban falakra, vésővel írták,
addig a hieratikusat papiruszra, írónáddal. Az írásjelek gyakran több jel összevonásából
keletkeztek. A hieratikus írást csak jobbról balra lehetett írni és olvasni.

3. A démotikus írás (neve a görög demotikos, azaz „népi” szóból ered) Egyiptom történelme
folyamán viszonylag későn, i. e. 8. sz. alakult ki. A hieratikus írás egyszerűsített változata,
lehetővé tette a még gyorsabb írást. A szövegeiket felülről lefelé jobbról-balra írták, majd i.
sz. e. 2000 körül az írás iránya megváltozott, vízszintes sorokban, jobbról balra írták. Ebben
az időben a görög kultúra már hatással volt Egyiptomra, és a démotikus írás már erőteljes
görög hatást mutat; az addig nem jelölt magánhangzók jelölésére is a görögből vettek át
betűket.

A föníciai írásrendszer kialakulása és elterjedése

A föníciaiak kezdetben az egyiptomi hieratikus írást használták, majd az i. e. 14-13.

században alakították ki a saját ábécéjüket, nagyjából egy időben a görög ábécével. A jeleket
vízszintesen jobbról balra írták, kezdetben nem használtak szóközt, majd később kis
pontokkal, vonásokkal különítették el a szavakat egymástól. A betűk nevei az általuk
eredetileg ábrázolt fogalom nevéből erednek. Az ábécé modern leszármazottai közé tartozik a
héber, a görög, a cirill ábécé és a latin írás is. A föníciai írás mássalhangzóírás, amely nem
tartalmaz jeleket a magánhangzókra, ezek kimaradtak a leírt szövegből. Csak
mássalhangzókat írtak le, így a szavak mondatbeli jelentéséből, a szövegösszefüggésből
kellett az olvasónak a hiányzó magánhangzókat kikövetkeztetni. A föníciai írás
legnevezetesebb fennmaradt emléke az úgynevezett moábita kő. Ezt a követ francia kutatók
találták meg a Holt-tenger közelében 1868-ban. A kő az i. e. 9. századból származik, és Mésa,
moábi király győzelmeit örökíti meg.

A görög és a római birodalom írástörténeti emlékei, könyvtárak

A görög hagyomány szerint a betűírás tudományát Kadmosz, föníciai király fia hozta
Hellaszba, ő ismertetett meg 16 betűt a görögökkel (16 mássalhangzó), amit később nyolc
betűvel toldottak meg a görögök. A görög ábécé föníciaiból való származtatása nem csak a
mondai hagyományra épül, hanem a konkrét bizonyítékok alapján is alátámasztható.

1. A betűk elnevezésének hasonlósága: a föníciaiaknál egyenlő a jelentéssel, a görögök

csak a betűt jelzik.
2. A betűk formájának azonossága.
3. Az abc sorrendje: a föníciai és a görög abc ugyanabban a sorrendben követi egymást.
4. Az írás iránya: az írás iránya jobbról balra haladt.

A föníciai ábécé csak mássalhangzókat tartalmazott, a görög nyelvben viszont a

magánhangzóknak is fontos szerep jutott, tehát, 16 mássalhangzójuk jele mellé a
magánhangzók lejegyzésére olyan betűket vettek át, amelyeknek a görögben nem volt
hangértéke. Az először 26 betűs görög ábécéből 2 betű kihalt, így alakult ki a 24 tagú betűsor.
Az ókori görögök írásának több dialektusa létezett, ahogy azonban az iónok befolyása (Athén)
egyre nőtt, úgy hódított teret magának az ión nyelvjárás és írás is. Kr.e. 403-tól a keleti iónírás
betűi alkották a klasszikus ábécét, s ez nagymértékben elősegítette az egységes kultúra
kialakulását. A görögök több betűfor-mát használtak:

 A kőbe vésett feliratok betűit monumentálisnak vagy kapitálisnak nevezték.

 Ezt formálták át kissé annyira, hogy papiruszon is könnyen lejegyezhető legyen, ez a
könyvírás.
 Mindennapi használatra a már kicsit megdőlő, betűket egymáshoz jobban kötő kurzív
írás terjedt el.
 A Kr.e. 3. században jelent meg a kerekded formákat megjelenítő, rendkívül
népszerűvé váló unciális betűtípus.
 A 9. századtól hódított teret a minuszkula, a kisbetű, amelynél már lefelé és felfelé is
betűkinyúlások figyelhetők meg.

A görög írás soriránya kezdetben föníciai mintára jobbról balra haladó. A Kr.e. 7. századtól
tűntek fel azok a feliratok, amelyek busztrofedon (ökörszántás) technikával készültek: az
egyik sorban jobbról-balra, a következőben balról-jobbra írtak. A máig is haszná-latos balról
jobbra tartó haladási irány csak a Kr.e. 500 után vált elterjedtté és véglegessé. A görög írás
hordozója a könyv: a papirusz-tekercs, egyiptomiaktól vettek át. Az írószerek és az
írástechnika is azonos. A görög tekercs-könyvek egyszerűek, dísz nélküliek. A görög abc
alapja sok más írásrendszernek, mint pl. a latin vagy a cirill ábécének.

Ókori görög könyvtárak: Görögországban voltak az első jelentős magánkönyvtárak. Kr. e. 5-

4. század fordulóján kezdtek szaporodni; elsősorban a tudósok és irodalmárok tartoztak a
gyűjtők közé. Az Alexandriai könyvtár: az ókor legjelentősebb könyvtárává vált. A könyvtár
állománya kr. u. 5. század után elpusztult

A rómaiak írása. A latin betűs írás a rómaiaknál alakult ki a görög írás nyugati (dór)
változatának átvételével, de az etruszkírás is hatott rá. Legelterjedtebb íróanyaguk a
pauszpapír volt, amelyet nagy tömegben gyártottak. Új íróanyag a pergamenhártya, amely
mindkét oldalán egyaránt használható. A tekercskönyv helyett megszületett a lapokból álló
könyv, a kódex, amelynek eredeti formája a viasztábla köteg. Vékony deszkalapot
viaszréteggel vontak be, amelyre hegyes pálcával (stílussal) írták feljegyzéseiket. Ha a
feljegyzés már nem volt időszerű, a viaszt a stílus másik felével elsimították. A kódex
elnevezés a latin caudex-ből származik (fatönk), melyből a fatáblákat készítették. A korai
időkben még merev és szögletes volt a latin betűk alakja. Ezek a minden ritmust nélkülöző
betűk láthatók a legrégibb római műemlékeken. A későbbi időkben mindinkább világos és
tiszta vonalvezetésű betűk kerülnek a szobrokra, diadalívekre, emlékoszlopokra. Az
egyhangú, esetlen betűalakokat felváltják a határozott rajzú, finom hajlatú, vastag és vékony
vonalak játékából álló ritmikus betűalakok, amelyek nemcsak könnyebben olvashatók, de
díszítő elemei is az emlékműnek.

Római írástípusok:

1. Római kapitális írás: 2600 éve használjuk. Alapvető vonásait tekintve változatlanul. Ezek a
mai nyomtatott nagybetűink. A római betű művészi tökéletességű megnyilvánulása a
capitalis. Legszebb formájában a Traian-oszlopon maradt meg. Az oszlopon alkalmazott
szövegsorok betűképeiben egyenlő magas és egyenlő értékű elemek sorakoznak, a sorok
harmóniáját és ritmusát mi sem zavarja, a betűk magasságának és szélességének arányai
finom érzékkel kiegyenlítettek, az egyes betűk közötti beosztás optikai és esztétikai
szempontból tökéletes. A betűk szárait talpak, serifek zárják le. A capitalis betű alakját a
kőfaragó-technika határozta meg. Szerkezetük is ehhez alkalmazkodik, mert nem írott, hanem
tervezett, rajzolt képet nyújtanak. A capitalis írást papiruszon és pergamenen kezdettől fogva
könyvírásra is használták. A szerkezeti formák ugyan a könyv betűinél is megmaradtak, de az
íróeszköznek és az írás technológiájának a vésővel merőben ellentétes sajátossága miatt, a
betűk alakjai változáson mentek át.
2. Római kvadrátírás: A kapitális írás átalakult kapitális kvadratára, amelynél a sor betűinek
magassága egyenlő, és a betűk körülbelül olyan szélesek, mint amilyen magasak (innen
származik a "quadrata" elnevezés). A serifek többnyire egyenes vonalúak. A sortávolság
betűnagyságnyi, vagy valamivel kevesebb. Az alapformák változása írástechnikai okokkal
magyarázható. Az írásnál használt széles tollhegy vízszintes tartása alakította ki e
betűformákat. Az írásjeleket még nem ismerték. A szavak szóköz nélkül követték egymást,
vagy pedig igen csekély térközzel.
3. Rusztika: A könyvírásra használt másik betűfajta az úgynevezett rusztika (rusticus =
parasztos, goromba, faragatlan). Keskeny, nyújtott írás, mely esztétikai szempontból messze
mögötte marad a kapitális írásnak. Az alapformák ugyan megtalálhatók benne, de az anyag
diktálta változások igen nagymértékűek. Tollal vagy ecsettel írták, a kézírás
követelményeihez alkalmazkodott, s ezért a leírás könnyebben és gyorsabban ment.
4. Római kurzív: a mindennapi gyakorlat írása. Változatai a XIII. századig használatosak
voltak. A betűk enyhén dőltek, alsó és felső kinyúlásaik lekerekítettek, részben egymáshoz
kötöttek, futólagos jellegű, nehezen olvasható írás. A kurzív nevét a latin currere = sietni
igéből nyerte. Ebből származik a kurrens írás is. Eredetileg a fogalom az összes folyóírást
jelentette. A betűtörzs dőlt helyzete a kurzív írásnál lendületesebb, gyorsabb írást tesz
lehetővé. Leggyakrabban keskeny tollheggyel, ferde tolltartással írták.
Római birodalom könyvtárai: A kr. e. 2. század közepétől kezdték a római hadvezérek a
könyveket, tekercseket is hadizsákmányként Rómába vinni, ettől kezdve gyorsan terjedt a
bibliofília és a kr. u. 4. század elején már 28 nyilvános, állami közkönyvtár működött; több
helyen már kölcsönöztek is. A könyvtárakat neves tudósok vezették, a nagyszámú
személyzetet rabszolgák és felszabadított rabszolgák alkották. A római könyvtárak
építészetileg és berendezésükben is a hellenizmus jegyeit viselték magukon.
Más népek írástörténeti emlékei

Természeti népek az írás megjelenésével lépnek át a civilizált világba. Az ókori népek

kezdetleges gondolatközlési rendszeréről nagyon keveset tudunk. Mielőtt eljutottunk az írásig,
az emlékeztetés és gondolatközlés különböző módjait eszelte ki az ember.

 A tulajdonjegy (billog): európai és ázsiai állattenyésztő népek alkalmazták a jószágok

megjelölésére. Nálunk is bevett szokás volt. Vaspálca végére a tulajdonosok rávésték a
tulajdonjegyüket és ábráját, majd fanyélbe ütötték, megtüzesített vassal beleégették az
állatok bőrébe. A tulajdon bélyeg lehetővé tette az elbitangolt állatok felismerését.
 Rováspálca: az emlékeztetés eszközei közül a legelterjedtebb. Kölcsönadott értékek
nyilvántartására szolgált. A rovásfára vagy pálcára bemetszették a megfelelő rovást
vagy rovátkát, majd ezt a fát hosszába felhasították. Egyik felét a hitelező, másik felét
az adós kapta. Minden utólagos egyoldalú módosítás lehetőségét kizárta ez a dolog,
Angliában még a 18. században is használták az adóhivatalok. Nálunk ezek
segítségével vették számba az állatállományt.
 Kagylófüzérek (arokó): A nyugat afrikai négerek kagylófüzéreket használnak az
üzenetváltás céljából. 1 kagyló tagadást, 2 kagyló nyílásával egymás felé fordítva-
barátság, egymástól elfordítva- ellenséget, 6 kagyló- szerelmi vallomást jelentett.
Egész komplett üzeneteket is tudtak ezzel közölni.
Az irokéz indiánok a kagyló színével is kommunikáltak, fehér-béke, vörös-háború,
fekete- veszély. (wampumnak nevezték)
 Hírnökbot: ausztráliai négerek használták, (rováspálcákhoz hasonlók). Annak
igazolására szolgáltak, hogy felmutatójuk illetékes az üzenet átadására, szava hitet
érdemel. Segítették a hírnököket üzenetük felidézésére. Térképként is használták,
olyan jeleket véstek rá, ami a hírvivő tájékozódását segítette. Kínában volt a
legnagyobb jelentőségük, ahol a tudósok véleménye szerint döntő befolyást
gyakoroltak az írás kifejlődésére.
 Csomójelek: az írás előzményei közé tartozik. Az inkák, az államigazgatásban
használták ezeket a csomójeleket és kipunkak nevezték. A zsinórok színe és a csomók
 kötésmódja más és más dolgot jelent. A fekete: halál, piros: háború, zöld: gabona,
fehér: ezüst, színtelen csomók: számokat jelentenek. Egyszerű csomó: 10, kettős
csomó: 100, hármas csomó: 1000. A kiput nem tekintjük a mai értelemben vett
írásnak.

Fogalmak:

A szimbólumok olyan grafikus jelek, amelyeket valamilyen tudományterület alakított ki, majd az
absztraktból képpé vált. Értelmezése közmegegyezésen alapul. (pl a férfi és a nő szimbóluma)

Az emblémák a vizuális kommunikációt célzó vizuális kódok. Jelmondattal kisért szimbolikus rajz,
megkülönböztető jel.

(embléma eredetileg központi képmező figurális ábrázolással (emberekkel, állatokkal, egyéb

tárgyakkal), olykor más jellegű díszítőmotívummal a hellenisztikus vagy római mozaikokon. Jelentése
„berakott munka”, „berakásos díszítmény”; jelent még jelvényt, jelképet és szimbólumot is. Jelentett
még felrakott díszítményt, különösen a fémből készült és edényekre forrasztott díszítményt.)

A piktogrammok leegyszerűsített, logikai természetű, közérthető ábrák. Gondolatot, közlést

továbbítanak.

Az ikonok a jeltárgyat egy külső képszerű viszony alapján jelölő jelek. Képszerű kommunikációs
rendszereket alkotnak. Az ikonikus jelek az eredeti jelentésre utalnak, a lényegi tulajdonságát emelve
ki az ábrázolt jelenségnek.

A logók védett márkajegyek, beszédet helyettesítő jelek. Egy szó vagy néhány betű, amely egy cég
azonosítására szolgál.

Szemiotika

A szemiotika a jelek és a jelrendszerek tudománya, eredete a görög szémeion (σημεῖον)

(„jel”) szó. A szemiotikusok felfogása szerint a jelek egy nagyobb rendszerben kapnak
jelentést. Egy nyelv szavainak és kifejezéseinek például egy adott nyelvben van jelentésük, és
csak azért van jelentésük, mert az adott nyelv szerkezetében bizonyos rendeltetésük,
használati szabályuk van.