Mutassa be a századforduló legfontosabb művészeti stílusait és a grafikai tervezés

jellegzetességeit! Soroljon fel és röviden jellemezzen minden stílushoz, helyhez

kapcsolódóan híres alkotókat és alkotásokat! Mutassa be a síknyomtatás
technológiáját, a litográfiai nyomtatás, a szitanyomtatás és az ofszetnyomtatás
kialakulását! Elemezzen ismert kortárs szerigráfiát használó alkotókat és
munkáikat!
A tételhez használható segédeszköz: grafikatörténeti képgyűjtemény.
Kulcsszavak, fogalmak:
‒ A litográfia feltalálásának jelentősége a művészi képalkotásban.
‒ A litográfiai nyomat jellemzői.
‒ A litográfia technikája, eszközei.
‒ A művészposzterek megjelenése Európában, alkotók, megbízók.
‒ Anglia és Glasgow szerepe a modern grafikai tervezésben, teóriák és alkotók.
‒ A bécsi szecesszió világa, alkotók, legfontosabb grafikai művek.
‒ A szecessziós képalkotás sajátosságai.
‒ A szitanyomat (szerigráfia) jellemzői.
‒ A szerigráfia technikája, a kép átvitele, ennek lehetőségei, eszközei.
‒ Színrebontás a szerigráfiában.

http://www.youtube.com/watch?v=JHw5_1Hopsc

http://www.youtube.com/watch?v=lR3-hAQiYrs#t=585

A litográfia feltalálásának jelentősége a művészi képalkotásban

Litográfia:lithosz (kő) és graphein (írni) szavakból származik. Síknyomású grafikai eljárás, amelyet Senefelder Alajos, német
nyomdász talált fel.
Az eljárás lényege: nyomóformának eredetileg mészkövet használtak (melyet később fémlapokkal helyettesítettek), maga a
nyomtatás a kő, a festék, a víz és a sav kémiai reakcióját használta alapul. A követ tükörsimára csiszolják. A litográfus
szénsavas mészkőre (krétával) elkészíti az ábrát, majd a követ vízzel itatja át. A kőre hengerelt festék csak a zsírkrétával
fedett helyeken tapad meg, ahonnan a ráfektetett papírlapra kerül gyenge nyomás/hengerelés következtében. Az eljárással
színes nyomatok is készíthetők, ilyenkor annyi követ kell használni, ahány színről szó van.

Ezt a grafikai eljárást különösen a múlt század végén használták, de még e század első felében is alkalmazták főleg
többszínnyomású rajzok, plakátok sokszorosítására. A 18. század végén a fejlődés technikai téren megakadt, amihez a
századvégi művészet nagyfokú hanyatlása járult. A grafika krízisbe jutott, s csak a rutinos technikai tudás tengette életét.
Ekkor jelentkezett a litográfia, amely a síknyomás gazdag skálájának első formája, s legtöbb esetben kiindulási pontja.

Jelentősége: Minthogy a kőről nagyon sok példányban készülhet nyomás, a művészi technikák közül ez nyújtotta a
legnagyobb lehetőséget a művek olcsó terjesztésére. A művészi hatás elsősorban a művész tehetségétől függ, a kőre éppen
úgy rajzolhat tollal, ceruzával, krétával, vagy festhet ecsettel, akár a papírra, szabadon, minden fizikai akadály nélkül,
könnyedén vetheti a kőre művészi elgondolásait. A litográfia kiváló tulajdonságaihoz járul az is, hogy mind anyaga, mind
pedig előállítása a réz- és fametszethez viszonyítva igen olcsó. A 19. század első felében a többi grafikai ágakat teljesen
háttérbe szorította. Nagy fellendülése a 20-as évek elején induló francia romantikus festészettel kezdődik. A litográfia
alkalmas volt a kor festői törekvéseinek, lágy tónusainak és érzelgős szentimentalizmusának kifejezésére. A nagy művészek
közül Gavarni és Daumier alkalmazta szívesen, a színes kőrajznak pedig Toulouse-Lautrec volt nagy mestere.

Legnagyobb elterjedtségnek örvendett az arckép terén, de nagy szerepe volt a tájábrázolásban, a folyóiratok és könyvek
illusztrálásában, a karikatúrában, stb. is. A réz- és fametszést a kereskedelmi és ipari grafika összes területeiről kiszorította.
A század első felében egyetlen vetélytársa az acélmetszet volt. Az ötvenes évektől kezdve azonban a fényképezés
tökéletesedése folytán lassanként elvesztette jelentőségét.
A művész poszterek megjelenése Európában, alkotók, megbízók

Művész poszter/művészplakát: mint műfaj a 19. sz. végén és a 20. sz. közepén élte virágkorát, melyet a litográfia, mint erre
alkalmas sokszorosító grafikai technika hívott életre. A művész által gondosan elkészített plakát az „utca könyve” lett,
melyet mindenki olvashatott, s így egy kicsit mindenki beavatottá is vált, a polgári fejlődés terméke, a nagyvárosi életforma
része. Az első plakátok szoros összefüggésben voltak a könyvekkel: főként a könyvek reklámozását szolgálták, amelyekre a
könyv címlapja vagy felnagyított illusztrációja került.

1828-ban Deveria párizsi litográfus készítette az első európai illusztrált plakátot egy Delacroix rajz után. 1838-ban Daumier
egy tüzelőanyag kereskedelmi társaság részére rajzolt fekete-fehér plakátot. Gavarni és Doré is foglalkozott
plakátkészítéssel.

 Az első vérbeli plakátművész a francia Jules Chéret volt, aki 1866-ban készítette első színes, litografált plakátját, s
élete végéig hű maradt ehhez a műfajhoz. Több mint ezer plakátja nagy hatást gyakorolt kortársaira, s számosan
utánozták. Plakátjainak fő motívuma a párizsi nő, akár színdarabot, könyvet, vagy kereskedelmi árucikket hirdet.
Műveit ragyogó színek, harmonikus tónusok, tiszta formák jellemzik. Ő az első, akinek számára a plakátkészítés
művész feladatot jelent.
 A másik említésre méltó francia mester Capiello, aki a művészi igényesség mellett nagy súlyt helyez a plakát
reklámhatására. Arra törekszik, hogy a plakát színeivel és vonaljátékával első pillantásra feltűnjön a járókelőknek.
Kezdetben Chéret nyomdokain halad, de hamarosan önálló formanyelvet alakít ki. Túláradó fantáziával különös
figurákat (pierrot, gnom, kobold, stb.) jelenít meg, amelyek könnyed és ritmikus mozgásukkal szuggesztív hatást
keltenek. Egyszerű, de erőteljes színei rendszerint sima sötét háttérből ragyognak elő.
 A XIX. sz. végének legjelentősebb plakátművésze Toulouse-Lautrec, párizsi mulatók és kabarék reklámozására
készített plakátokat. Szecessziós vonalvezetésű művein erősen érződik a japán művészet, termékenyítő hatása,
ami a dekorativitás és a nagy homogén felületek kedvelésében nyilvánul meg. A kompozíciót legtöbbször egy
figura képezi (rendszerint a mulatós táncos, vagy énekes sztárja) s egész kevés, csak a lényegre szorítkozó szöveg.
A felületet tudatosan síkban tartja és minden felesleges részletet elhagy.
 A szecessziós plakát legnagyobb mestere Alfons Mucha volt. Kavargó indáival és szépséges nőalakjaival nagy
népszerűségre tett szert.

Jelentős plakátművészek:

 Théophile Steinlen (1859–1923)

 Paul Berthon (1872–1909)
 Paul Colin (1892–1985)

Anglia és Glasgow szerepe a modern grafikai tervezésben, teóriák és alkotók

A szecesszió részben egymástól függetlenül, részben egymást inspirálva csaknem egy időben alakult ki számos országban. A
szecesszió jellegzetessége, hogy számos műhely, csoport, iskola alakult, amelyeknek célja az egységes stílus istápolása. A
műhelyek mellett a szecessziós stíluseszmény istápolására művésztelepek is alakultak. A szecessziós stílű művésztelepek
példája volt Magyarországon az 1901-ben alakult gödöllői művésztelep is.

Időben először az angol és skót szecesszió bontakozott ki. A festészetben a preraffaelita iskola minősíthető a szecesszió
előfutárának.

A 19. század, az új felfedezések, új technológiák, az ipari és a kommunikációfejlődés, a tudomány, a termelés és a művészet

összefonódásának, összegezésének a százada. A század embere többé nem a természeti erőkkel, hanem a város zajával, a
közlekedéssel, az ipari szennyeződéssel szembesül. Mivel Anglia a technológiailag legfejlettebb európai államok közé
tartozott, ott jelentkezett legelőször is az igény a gépek uralma elleni lázadásra, az élet és életkörnyezet humánusabbá
tétele iránt. Másrészt a lakosság gazdag rétegeihez tartozó kisszámú polgárság által támogatott hivatalos művészet a
történelmi formák és tartalmak állandó ismételgetése által túltelítetté vált. Az építészetben az épületek történelmi
korszakok díszeivel zsúfolt formális külsőségei elrejtették a belsőt, amelyben minden az élet reprezentatív aspektusainak
volt alárendelve. A munkahelyiségek, a gyárcsarnokok, a hálószobák, azok a szobák, amelyekben a mindennapi élet zajlott,
teljesen elhanyagoltak, sötétek, szellőzetlenek és csúfak voltak.

Először Angliában jelentkezett az az esztétikai mozgalom, amelynek hírnöke John Ruskin volt. Az ő véleménye szerint az új
művészet körvonalazása egymagában nem elegendő, arra is szükség van, hogy a művészet kapcsolatba lépjen az élettel -
előlegezte az alkalmazott művészetek létrejöttét, felvetette a művészet alkalmazásának lehetőségét az ipari termelés és a
hétköznapi tárgyak világában. Mozgalmához később Európa-szerte nagyszámú művész csatlakozott. Ruskin tanítványa,
William Morris (elégedetlen volt kora házaival és azok berendezési tárgyaival is) házasságkötését követően elhatározta,
hogy házat épít magának, és e kívánságának eredménye a Philip Web tervei szerint épült Vörös Ház (Red House). Morris
1858-ban épült háza abban az időben sokkolóan egyszerű volt, a családi élethez alkalmazott térbeli szervezettséggel. Morris
saját maga tervezte a bútordarabokat, sőt az evőeszközöket is.
Morris és Ruskin eszméi, amelyek a munkások szociális státusára és életminőségére is vonatkoztak, és amelyek a
művészeket művészeti műhelyekbe tömörítették, azzal a céllal, hogy szembehelyezkedjenek a csúf tárgyak
tömeggyártásával és a gyári munkások nehéz életével, mégsem hozták meg a várt eredményt. Az ezekben a műhelyekben
készült tárgyakat csak a tehetősebb polgárok vásárolhatták meg maguknak. A művészek által tervezett kézműipari tárgyakat
előállító műhelyek munkájába pedig kisszámú ember kapcsolódott be. Morris eszméje a gyökeres szociális reformokról nem
valósulhatott meg, mivel a tárgyakat hagyományos módon, drágán állították elő, a gépek kimaradtak ebből a folyamatból.

Charles Rennie Mackintosh volt a 20. század egyik legbefolyásosabb tervezője, a skót szecesszió megalkotója. Az általa
tervezett minták sokféle tárgyat díszítenek, a naptáraktól a bögréken és székeken át az evőeszközökig. Építészeti alkotásai: a
Glasgow-i Művészeti Iskola és a Teaszobák szintén nagy népszerűségnek örvendenek.

A bécsi szecesszió világa, alkotók, legfontosabb grafikai művek

A szecesszió arra törekszik, hogy a történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét híven kifejező formákat
teremtsen, formáihoz a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul. Századforduló jellegzetes képző- és iparművészeti,
valamint irodalmi irányzata, stílusként nehezen értelmezhető, historizmus- és eklektikaellenes mozgalom, ami minden
országban másként nyilvánult meg. A szecessziós stílust Európa különböző területein más és más névvel illették. A
németeknél "fiatal stílus" (Jugendstil), Bécsben (Secession), a franciáknál "új művészet" (art nouveau), az angoloknál
modern stílus (modern style).  

A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsben negyvenkilenc művész kivonult a városi
művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen. Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus
mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, homogén, dekoratív élénk színfelületek alkalmazása, „organikus” jellegű
formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat. De
volt benne valami romantikus indíttatású szembefordulás is a modern világgal. A gyáripar, a tömegtermelés
embernyomorító személytelensége ellen tiltakozott. A termelés folyamatában egyszerű eszközzé vált, mechanikus
részmunkát végző embernek az alkotói szabadságot akarta visszaadni. Hitt abban, hogy az egyéniség teljes értékű
kifejtésére lehetőséget nyújtó kézműves munka öröme, az alkotó tevékenységben nyert kielégültség a társadalom bajait is
orvosolni tudja.

Ilyen gondolati mögöttessel indul, és újraformálja a tárgyi világot a lakberendezési és használati tárgyakat; a plakátot,
reklámgrafikát, a nyomtatott betűt, a divatcikkeket, de az erőművek gépein is ott a nyoma. A modern design-szemlélet
szándéka ott van benne, és céljaihoz a legkorszerűbb technológiai megoldásokat és anyagokat (acél, bauxit-, vasbeton,
üveg) is felhasználja.

Ez a felfogás még a romantika idején Angliában alakult ki. A 19. század közepének nagyhatású teoretikusa, John Ruskin
(1819-1900) hangoztatta elsőként azt, hogy a megújulás érdekében vissza kell találni a kézművesség megbecsüléséhez,
ahhoz az anyag tiszteletén alapuló őszinteséghez, amellyel a középkori mesterek dolgoztak. Ezt a meggyőződést képviselte s
érvényesítette a gyakorlatban Ruskin követője, William Morris (1834-1896). Ő volt a vezéralakja annak az erjedést indító
iparművészeti mozgalomnak, amely Angliából hamarosan átterjedt a kontinensre is, s amelynek szelleme áthatotta a
századforduló egész művészetét.

Neves festők, grafikusok, illusztrátorok:

 Alfons Mucha: cseh plakátművész, grafikus, illusztrátor, festő és nagy sorozatú nyomtatott grafikai művek
alkotója, aki a szecesszió egyik kiemelkedő képviselőjének számít. Pályáját autodidaktaként kezdte. Bár
művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges
nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította.
Művészetében a dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló
reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált könyvet, tervezett
bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket.
 Gustav Klimt: osztrák festőművész, a szecessziós stílus egyik legismertebb képviselője. Apja és Ernst öccse 1892-
ben meghalt és Klimt depresszív hangulatúvá vált, mely festészetében is többször visszatért. (A csók, A három
életkor)
 Henri Toulouse-Lautrec: francia posztimpresszionista festő, grafikai munkásságával a szecesszió előfutára. A fiatal
Lautrec rajzai, legkorábbi festményei a lovaglás iránti érdeklődéséről tanúskodnak. Már első festményei nagy
virtuozitásról és modernségről adnak számot. Első jelentős művei portrék, amiket a családja tagjairól készített. A
japán metszetek mellett később főleg a kor neves illusztrátorai hatottak rá, majd felfedezte Manet-t és Degas-t. A
kilencvenes évek eleje termékeny időszak volt életében, ekkor alapozódott meg hírneve. Ezidőtájt koncentrált a
litográfiára, szinte minden műve nagy sikert aratott. (Jane Avril, A Moulin Rouge-ban)
 Georges Seurat, Émile Bernard (a francia art nouveau a posztimpresszionizmus körébe tartozik)
 Rippl-Rónai József, második festői korszakában a legjelentősebb képviselője a stílusirányzatnak. 1887-ben Párizsba
ment, és Munkácsy Mihálynál tanult, később segédje lett. Festészetén eleinte meglátszott Munkácsy hatása,
akinek stílusát utánozta. Franciaországi tartózkodása alatt megismerkedett a új stílusirányzatokkal is. Rippl-Rónai
 József a festészeten kívül üvegablakok tervezésével és készítésével is foglalkozott. A posztimpresszionista és
szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. Festészetére gazdag színvilág,
stilizáló vonalak és dekorativitás jellemző. (Vörössapkás önarckép, Kalitkás nő)
 Faragó Géza festő, plakáttervező
 Kernstok Károly korai művei és ablaküveg-terveivel kapcsolódik

A szecessziós képalkotás sajátosságai

A szecesszió lényege főleg a vonalasan kígyózó ornamentika túlburjánzása az ábrázolás rovására, a hallatlan mérvű stilizálás,
a homogén, dekoratív színfelületek szinte kizárólagos alkalmazása. A lokálszíneket használta, tehát a tárgyak fény-árnyék
által nem befolyásolt saját, helyi színét, körvonalazott, kontúrozott felületeket, dekorativitást, légiesített alakokat, erős
allegorizálást. A geometriai forma szabályossága helyett a természetes növekedés élményét keltő, szabadon áramló
formákat kedvelte. A szecesszió valamennyi nemzet festészetében megteremtett, tipikussá tett egy képformát: a
megnyújtott, keskeny képformátumot, mely a túlzottan karcsú formák nyúlánkságát, törékenységét emelte ki mesterien.
Alapelve a szépség és a hasznosság.

Jellemzői:

 ívelt vonalak
 egyéni ötletek, különleges megoldások
 stilizált növényi motívumok (virágok, indák, levelek)
 finoman kidolgozott apró részletek, mozaikszerű felületek
 bizarr túlzások a díszítésben
 festészetben és irodalomban: erotikus téma

A szecesszió felfedezése a hatvanas évek grafikájában

A 60-as években fedezték fel újra a szecessziót. Századunk embere, aki a technikai civilizáció és a tudomány hősének tartja
magát, most vallotta be, hogy időnként megunja a mérnöki rendszerességet, és vonzódik az érzelmeshez, kétes értékűhöz,
giccseshez, erotikushoz is. Az ellentmondást azzal próbálta leplezni, hogy a szecesszióban fedezte fel a funkcionalizmus
gyökereit. A szecesszió a régi fényképtől a nagymama fürdőtrikóján át az üzletportálok feliratáig, mint divathullám, ma már
kifutotta magát (felváltotta az art deco).

Az ötvenes évek végén látványos folyamat indult el a magyar plakátművészetben: hirtelen egyre több különösen friss,
újszerű és magas színvonalú alkotás készült. Míg a kurrens irányzatok a képzőművészetben csak nagyon lassan vagy alig
jelentek meg, az alkalmazott- és a reklámgrafikába már ekkor beépültek a modern formakísérletek és kortárs megoldások.

A pop art hatását mutató első alkotások éppen festők nevéhez köthetők: Konkoly Gyula és Lakner László már a '60-as évek
elején beépítettek a grafikáikba olyan motívumokat, mint a sokszorosított sablonbetűket, a szitanyomatok textúráját, vagy a
Roy Lichteinsein művészetére utaló raszteres, képregényes stílust. A plakátművészetben és az alkalmazott grafikában már a
hatvanas évek közepétől megjelent a pop, az op art és a neoszecesszió, illetve a progresszív tipográfiai megoldások,
amelyek a szöveget és a betűket is képelemként kezelték.

A szecessziót - amelyet a magyar plakát saját hagyományának tekinthetett - természetes módon élesztették fel a kor
grafikusai, a XX. századi plakátművészetet alapvetően meghatározó dekoratív, ornamentikus, rajzos stílust a modern
nyomdatechnikai eljárások lehetőségeivel és a friss trendekkel kombinálva sajátjukká és aktuálissá téve.

A neoszecesszió ugyanakkor nem puszta stílusidézetként jelent meg a hazai grafikusok plakátjain: a kalligrafikus, rajzolt
betűképek, a dekoratív növényi motívumok a hatvanas évek kortárs, kurrens tendenciáival, például a pop arttal
keveredve sajátosan épültek be Kemény György, Darvas Árpád és a többiek alkotásaiba, megteremtve a magyar
plakátművészet egyik legizgalmasabb időszakát.
OFFSZET

Az ofszetnyomtatás egy széles körben használt nyomtatási technika, melynél a tintát egy lemezre
vagy gumihengerre viszik fel, majd erről kerül a nyomtatási felületre. Az olajos, zsíros anyagok és a víz
kölcsönös taszításának elvén alapuló litográfiai eljárással kombinálva az ofszettechnikánál egy sík
(planografikus) hordozót használnak, amelyre a hengerek a nyomtatandó kép helyére felviszik a
festéket, míg a többi területre egy vízalapú réteg kerül. Így a nem nyomtatandó területek
tintamentesek maradnak. Ez angolul a fountain solution, amely a nedvesítő folyadék alkalmazását
jelenti.[1] A modern rotációs gyorssajtó más megoldást alkalmaz, itt a nagy papírtekercseket
részenként egy nagyméretű nyomdagépen vezetik keresztül, általában többméteres részekben, a gép
pedig folyamatosan nyomtat a papírra.

Az ofszetnyomtatást két különféle változatban fejlesztették ki. Az angol Robert Barclay ónra történő
nyomtatáshoz dolgozott ki ofszettechnológiát 1875-ben, az amerikai Ira Washington Rubel pedig
papírra nyomtatáshoz 1904-ben.

A nyomtatási folyamat egyik legfontosabb eleme a nyomdai előkészítés, amelynek során

megbizonyosodnak arról, hogy minden fájlt megfelelően dolgoztak fel a nyomtatáshoz. Ennek része a
megfelelő CMYK színmódba konvertálás, a fájlok véglegesítése és a lemezek elkészítése minden
színhez.

Az ofszetnyomtatás előnyei más eljárásokkal szemben:

egyenletesen magas minőség. Az ofszetnyomtatással tiszta és éles képek állíthatóak elő, mint
például magasnyomtatással, mivel a gumi jól illeszkedik a nyomtatandó felület textúrájához;

a lemezek gyors és egyszerű elkészítése;

hosszabb lemezélettartam, mivel a lemez nem érintkezik közvetlenül a nyomtatandó felülettel. A

megfelelően elkészített, optimális tintával és technikával alkalmazott lemezek akár egymillió nyomást
is kibírnak;

alacsony ár. Az ofszetnyomtatás a magas minőségű nyomatok nagy mennyiségben történő

előállításának leggazdaságosabb módja.

A nyomófestékek a nyomóforma nyomóelemeinek képét viszik át a nyomathordozó felületéreés azon

tartósan rögzítik. A nyomdaipar sokrétűsége, bonyolultsága, gyors ütemű fejlődése nagyszámú
nyomdafestékfajta kifejlesztését tette szükségessé. A korszerű nyomdaipar ma már több száz
nyomdafestéktípust használ.
Az ofszetnyomtatásnál a nyomóforma befestékezése csak a lemez oleofil (zsírszerető) részein
következik be, a lemez nem nyomó részeit a víz nedvesíti. Valamennyi rácsponton és egyéb rajzi
elemen azonos vastagságú festékréteg található. A finom rácspontok nyomása a nyomdafestékektől
egészen különleges folyási (reológiai) tulajdonságot követel.

Színes nyomtatásnál a CMYK színrendszert (cyan, magenta, yellow, key) használják, amelyben a key
szó a fekete színre mint nyomdászati kulcsszínre utal. Ezzel a négy színnel gyakorlatilag bármilyen
színes nyomtatvány elkészíthető. Léteznek azonban olyan színek, pl. arany, ezüst, bizonyos cégekre
jellemző speciálisan kialakított márkaszínek, melyeket nem lehet a négy alapszínnel reprodukálni.
Ezekre a színekre szabványosított színskálák készültek, mint a HKS vagy a Pantone skála.

SZITA

A szitanyomás eljárásban nyomóforma, azaz a nyomósablon hordozója egy szövet, ami egy finom
szövésű szitaszövet, amelyet feszesen a formakeretre rögzítenek. A szitaszövet nyitott
szemrendszerű. A forma nyomatmentes részeit a szitán sablon fedi, azaz be van csukva, hogy a festék
ne tudjon áthatolni rajta, míg a nyomatképet hordozó részei nyitottak, így a festék könnyedén
átfolyik. A szitanyomtatás során a festéket egy kissé ferdén elhelyezkedő festéklehúzó kés nyomja
dörzsölő-kenő mozgással a szitaszövet nyitott részén keresztül a nyomtatandó anyagra.

Szitanyomással elsősorban olyan nyomatokat lehet előállítani, amelyek a többi eljárással csak
nehezen vagy egyáltalán nem állíthatók elő. E nyomtatással lehetséges egy- és többszínű plakátok,
feliratok előállítása különböző anyagokra, akár világító festékekkel is. Közlekedési jelzőlámpák, rádió-
és műszerskálák, óraszámlapok, tapéták, valamint vakírás nyomtatására sem jelent nehézséget. A
textiliparban fény- és mosásálló dekorációs ruhaanyagokat, valamint sálakat, terítőket nyomtatnak.
Ugyanígy alkalmazzák az eljárást üvegpalackok, poharak feliratozására is. Mivel az eljárás nem
helyhez kötött, felhasználható ládák, csomagolások, kirakatüvegek, szállító gépkocsik feliratozására
is. A különösen vastag festékrétegfelhordása teszi lehetővé, hogy vékony vonalas rajzot
nyomtassanak fehér festékkel fekete papírra, és a nyomat, egyetlen nyomtatási művelet útján is
teljesen fedőhatású lesz, ami a többi nyomtatási eljárással nem megoldható. lesz, ami a többi
nyomtatási eljárA nyomatkép plasztikus hatású, így a szitanyomás technológiát a könyvkötészetben
vászon és műanyag borítású könyvtáblák nyomtatására is alkalmazzák.

Sok más területen is alkalmazható a szitanyomás, így például. különböző készülékek gyengeáramú
áramköri elemeit összekötő vezetékek nyomtatása elektromosan vezető festékkel, nyomtatott
áramkörök előállítása rezezett felületű műanyag lemezen vagy előrajzolása, hűtőrendszerek
csőkígyójának előállítása alumíniumlemezre nyomtatással.
Kisebb példányszámok (10-5000 db.) nyomtatása különböző anyagokra szitanyomással gazdaságos. A
gyorsjáratú szitanyomógépekkel azonban többi nyomtatási eljáráshoz hasonlóan csak a nagy
példányszámok nyomtatása gazdaságos. A szitanyomtatás eljárás célja nem más nyomtatási eljárások
kiszorítása, hanem hézagpótló feladat betöltése és a kisebb, valamint egészen kicsi példányszámok
előállítási költségeinek csökkentése. Figyelemreméltó még a nyomóforma elkészítéshez és a
nyomtatáshoz szükséges viszonylag rövid idő.

A szitanyomtatás hátránya a nyomat viszonylag hosszú száradási ideje. A vastag festékréteg

következtében a friss nyomatok nem rakhatók egymásra. Ennek következ-ménye a viszonylag
nagyobb helyigény a nyomatok szárításához. A gyorsan száradó festékekkel azonban a száradási idő
lényegesen lerövidíthető.