11.

Határozza meg a svájci tipográfiai stílus legfontosabb alkotóit és stílusukat,

munkamódszerüket! Vázolja fel, hogyan és miért hatott a világ grafikusaira ez a
tervezői módszer! Mutassa be a posztmodern korszakot legfontosabb alkotóival és
munkáikkal!
Határozza meg a layout fogalmát, a térközök hierarchiáját az oldalon, oldalpáron
és a különböző kiadványokban! Mutassa be az oldalalkotó elemek egymáshoz való
viszonyát, a gridrendszer lényegét és használatát!
Kulcsszavak, fogalmak:
‒ A svájci tipográfiai stílus legfontosabb alkotói.
‒ A svájci tipográfiai stílus legfontosabb jellemzői.
‒ Az internacionális stílus meghatározása, fontosabb alkotói.
‒ A posztmodern stílus lényege, legfontosabb alkotói, hatása.
‒ A gridrendszer, a modulhálós tipográfiai tervezés megjelenése és szabályrendszerei.
‒ Márkaépítések, nemzeközi grafikai stúdiók, példák, munkák.
‒ A layout fogalma, a laptükör, hieararchiai rendszerek.

Új célok, irányzatok megjelenése a betűtervezésben

A klasszicizmus koráig a betűöntés, a tipográfia szerves fejlődést mutat. A manufaktúrák kora azonban az ipari
forradalommal lejár. A nyomdászat, a betűmetszés iparággá válik, ahol nagyrészt a piac diktál. Egy olyan piac, ahol még
erősen keveredik az előző korok ízlés világa, a korszellem még nem követi a tömeges előállításból származó, később
“design” néven emlegetett tudatos tervezésből fakadó esztétikát. A technikai lehetőségek ugrásszerűen megnőnek és
kiszolgálják ezt a piacot. A 19. sz. elején terjed el a litográfia (kőnyomatos technológia), ami rajzos elemek sokszorosítását
teszi lehetővé, ezzel kiszolgálva a kor reklámgrafikai igényeit. A látványos nyomatokkal a szigorú rendet követő nyomdák
csak úgy tudják felvenni a versenyt, ha a betűtípusaikban próbálják megvalósítani ezt a rajzosságot. Ez a nyomtatás jellegéből
adódóan nem megy. Ekkor születnek a cikornyás, árnyékolt, a végtelenségig elvékonyított “csicsás” betűmintalapok. Erősen
sérül az olvashatóság. Egy szempontból fontos ez a kor. Megnyitja az utat a reklámbetűk fejlődésének. Az ún. reklámbetűk
szinte csak rövid szavakban “head-line”-okban olvashatók, folyószöveg írására alkalmatlanok. Céljuk csak a
figyelemfelkeltés. A kor nyomtatványira jellemző a betűtípusok keverése és ez által a zavaros összkép.

A svájci tipográfiai stílus legfontosabb alkotói

A svájci stílus („Swiss Style") 1950-es évekbeli létrejöttének gyökerei a XX. század első felének izmusához, művészi
irányzataihoz nyúlnak vissza. Ezen irányzatok közül kiemelendő a konstruktivizmus és a Bauhaus hatása. A modern
művészet, a modern stílus a XX. század első évtizedeiben lezajlott drámai változásokra adott válaszként fejlődött ki. Az új
elméletek a tudományban, művészetben és építészetben lökést adtak az új felfogásoknak. Ezt az időszakot a szociális
felfordulás és politikai nyugtalanság jellemezte: a cselekvés régi módját hatástalannak tekintették a régi világban és úgy tűnt,
hogy a modern problémák modern megoldást követelnek. Több stílus és az őket eredeztető filozófia rövid életű volt ennek
ellenére inspirált másokat kérdésfeltevésekre és kísérletezésre.

1957-ben született Svájcban Max Miedinger keze nyomán a világ egyik legelterjedtebb betűkészlete, a Helvetica.

A Futura egy sans-serif betűtípus. 1927-ben tervezte Paul Renner, a Bauhaus mozgalomból inspirálódva. Ellentétben a
korábbi sans-serif betűtípusokkal, a vonások tökéletes mértani formák, főleg a köröknél látható ez. A Futura az 50-es és 60-as
években volt a legnépszerűbb és a mai napig a Volkswagen céges terveiben használt betűtípus.

Az internacionális stílus legfontosabb alkotói

A Nemzetközi Tipográfiai stílus, más néven a svájci stílus, ami egy grafikai stílus Svájcban a 1950-es években alakult ki,
amely kiemeli a tisztaságot, az olvashatóság és az objektivitás. Fémjelzi a stílus aszimmetrikus elrendezésű, használja a
rácsos elrendezést, sans-serif betűtípusokat, mint Akzidenz Grotesk, Helvetica. A stílus előnyben részesíti a fotózás helyett
illusztrációkat vagy rajzokat.

A swiss style a Jan Tsehihold nevével fémjelzett Neue Typographie, illetve más, később hozzáadott elemek kombinálásából
született. Az 1950-es évek második felére tehető kialakulása, ekkorra jöttek létre azon elemei, melyek megkülönböztetik az őt
megelőző grafikai stílusoktól. A svájci stílus meglepően egységes, zárt. Ez a zártság részben azon tervezési alapelviekből
következik, melyen ez a stílus alapul. Mint funkcionális stílus, széles körben alkalmazható a grafikai tervezés és a vizuális
kommunikáció egész területén. A svájci stílust megelőző (II. világháború előtti) grafikai stílusokhoz képest megemlítendő két
fontos újdonság a rácsrendszerek (grid systems) használata, mellyel még tisztább, világosabban komponált kompozíciókat
lehetett létrehozni, illetve egy új betűtípus, a Helvetica létrejötte, melyet Max Miedinger tervezett, 1957-ben. Megjelenését
követően azonnal világsikerré vált. E két forradalmi jelentőségű újítás révén a swiss style világszinten is népszerűvé vált,
International Typographic Style-ként kezdték emlegetni. A Helvetica hódítása világos érhetőségének, semlegességének
köszönhető melyre a II. világháború utáni időszakban égető szükség volt. Az új rend, a rend keresése kifejeződött benne.

A modernség két alapaxiómája, mely szerint a forma követi a funkciót, illetve a kevesebb több. Domináns elemek továbbá az
üres tér mely kontrasztot támaszt a részek között, ezzel terelve a néző figyelmét, a modern betűtípusok használata, a tisztán
tipográfiai megoldások illetve az asszimetria, mely a világ állandó mozgását hivatott tükrözni.

A posztmodern stílus lényege, legfontosabb alkotói

A posztmodern a modernizmus utáni korszak megnevezése, nagyjából az 1960-as évek végétől. A posztmodern jellemzője a
bizalmatlanság és a bizonytalanság. A posztmodern lényege tehát az, hogy megkérdőjelezi a szubjektum önazonosságát,
illetve az egységes, abszolút érvényű világmagyarázó elvek létét. A világ többértelmű, heterogén, önellentmondásos.

 Az utóbbi évtizedek betűit már eleve digitálisan készítik. Stílusjegyeik keverik a korábbi korokéit, miközben
valamiféle könnyedséget vagy különlegességet visznek a formákba. A hagyományos antikvák mellett jellemzőek a
geometrikus, mégis kecses posztmodern betűformák is.
 A digitális korban született, klasszikus betűhatású, de a „mai kor igényeihez” tervezett betűket nevezik
neohumanistának is.
 Minion Neohumanista betű. Miközben barokk hatású, annál gazdaságosabb. Könyvek szedésére is javasolt. Minion
Pro nevű változata kacskaringós betűket és ornamenseket, valamint görög és cirill változatot is tartalmaz.
 A Palatino mind a reneszánsz, mind a barokk stílusjegyeket vegyíti (azaz neohumanista). A legnépszerűbb
könyvbetűk egyike. Könyvbetűnek mégis alkalmasabb az Aldus, mely a Palatino alapján készült, de jobban
igazodik a könyvek igényeihez. Kövér-dőlt változata csak harminc év után készült el. A Palatinóhoz tartozik a
Michelangelo és a Sistina címbetűk, valamint görög szövegek szedésére a Heraklit (szövegbetű) és a Phidias
(címbetű).
 Poetica Neohumanista kancelláriai kurzív, kacskaringós változatokkal és több kisbetűs alternatívával.

A modulhálós tipográfiai tervezés megjelenése és szabályrendszerei

Nem minden könyvnek, nyomtatványnak felel meg a hagyományos szedéstükör egy- vagy több hasábos elrendezése.
Esetenként a tervezőnek gondosabb, precízebb tördelési munkát igénylő és lehetővé tevő megoldást kell kidolgoznia. Nagyon
sok ábrát tartalmazó könyvekhez vagy tudományos publikációkhoz, de prospektusokhoz is, sokszor a modulhálós elrendezés
a legmegfelelőbb. Ennek során egy titkos, láthatatlan vázszerkezetet határozunk meg, amelyet aztán minél változatosabban
töltünk ki a nyomtatvány konkrét tartalmával. A hálózat meghatározásakor figyelembe kell venni, az ábrák természetét a
szedéstükör szélességét, magasságát, a főszöveg és az alárendelt részek betűméretét, a sorközök méretét, a kép és szöveg
közötti illetve a szomszédos képek közötti csatornák méretét. Modulhálós tervezésnek akkor van értelme, ha mindezeknek
természetes „tartószerkezete” a háló, nem pedig olyan kényszer zubbony amelyben a tartalom rosszul érvényesül. Egy
hálózat rendszerint a tükörnagyság vízszintes és függőleges osztásain alapul. Vízszintes irányban x rész, közte x-1 hasábköz
(ami egyszersmind a képek közötti csatornával megegyezik). Függőleges irányban hasonlóan (y rész, y-1 hasábköz) de a
részek magassága lehetőleg a főszöveg sormagasságának többszöröse, míg a köztük levő csatornáké egy üres sor legyen. A
modulháló változatos, szabad felhasználásán azt kell érteni, hogy a vízszintes és függőleges irányban 1,2,3 stb. résznyire
méretezett képeket és szöveghasábokat minél szebb kompozíciókká szervezzük a lapon de a méreteket állításokat precízen a
háló vonalaihoz illesztjük. A szöveg rendszerint olyan természetű, hogy előre kitalált alakzatokba nem kényszeríthető, ezért
inkább csak a főszöveg helyezkedik el a vázrendszert kitöltve, az alárendelt szövegrészek és képaláírások egy-egy modulon
belül a modul egyik sarkához szadabsorosan állítva fölül és baloldalt vagy alul és jobboldalt stb találhatók, így oldalt alul
vagy fölül üresen hagynak valamennyi helyet. Mindhogy ezzel oldják a váz merevségét és a kitöltés töménységét, nem
„lazaságnak”, szükséges rossznak hanem szükséges jónak tekintendők. Döntő kérdés és előfeltétel az is, hogy a képek a
vágást és méretezést eltűrik-e tehát festmények, fotók olyan tudományos illusztrációk amelyeket meghatározott
méretarányban csonkulás nélkül kell leközölni nem mindig illeszthetők egy szigorú modulrendszerbe.

A modern stílusú kiadványtervezés, tipográfiai tervezés

A modern grafika elengedhetetlen kelléktára a betű és a tipográfiai elrendezés. A szavak új értelmet nyernek. Ahogy a régi
kultúrában a szerzetesek iniciálékkal díszítették a kódexeket, úgy válik egyedi tipográfiai megoldásokkal modernné és
ízlésessé a szóróanyag, az arculat, a dekoráció vagy bármely stíluselem.