A tipográfiai tervezés gyakorlata

Bevezetés

Ebben a tanulási egységben Ön megismeri:

 a tipográfiai tervezési stílusokat,

 az oldalterv elkészítésének szempontjait,
 a tördelési alapelveket.

Tipográfiai tervezési stílusok

Adott nyomtatott prezentációs anyag tipográfiai megtervezésére alapvetően két, egymástól

lényegesen eltérő stílus kínálkozik.

 Az egyik az ún. klasszikus stílus, amelynek gyökerei a XV. századból erednek.

Leginkább a csak szöveget vagy szöveget és kevés illusztrációt tartalmazó kiadványok
tervezési stílusa. Legfőbb jellemzője, hogy rendre, harmóniára, egyensúlyra törekszik.
Ezt a stílust szépirodalmi művek, tudományos könyvek, folyóiratok, hagyományos
tankönyvek tervezésére használják.
 A másik, ún. modern stílus a XX. század szüleménye. Olyan kiadványok tervezésénél
alkalmazzák, amelyekben sok az illusztráció (reklámkiadványok, csomagolóanyagok,
sajtótermékek jelentős része). A modern stílus alapján megtervezett és kivitelezett
kiadvány tipográfiája inkább „rendbontó”, változatosságot és dinamikát sugall.

A mai korban a két stílus „színtiszta” alkalmazása igen ritka. A két stílus „összevegyítésével”
a tipográfusok igyekeznek minél jobban kihasználni azok előnyeit.

Ebben a tanulási egységben a hangsúlyt a klasszikus stílusra helyezzük. A modern stílus

elsajátításához olyan általános és szakmai ismeretekre van szükség, amelyek meghaladják a
jelen tananyag kereteit.

A klasszikus stílus

A klasszikus stílus a következőkből indul ki: minden kiadvány oldalakra, oldalpárokra

tagolódik, és ha minden egyes oldalon (oldalpáron) megteremtjük az egyensúlyt és a
harmóniát, akkor az az egész kiadványra nézve is érvényes lesz. Éppen ezért a tipográfus
feladatai a következő sorrendet követik:

 a kiadvány méretének kiválasztása,

 az oldal/oldalpár és szedéstükör (más néven laptükör) kialakítása,
 a kiadvány belső struktúrájának kialakítása.

A kiadványméret kiválasztása

A legtöbb, klasszikus stílussal tervezett kiadvány szabványos méretű papíron készül, pl.:

 egyetemi jegyzetek: A4,

 tankönyvek: B5,
 információs füzetek: A5 stb.
Az ok elsősorban gazdasági, tudniillik a kivitelezés során nem keletkezik számottevő
papírhulladék. Emellett azonban érdemes megjegyezni, hogy különleges alkalmakból kiadott
prezentációs anyagok különleges méretűek is lehetnek.

Különböző, a szabványostól eltérő kiadványméretek

Oldal/oldalpárok és szedéstükör kialakítása

A klasszikus stílusban szedéstükörnek nevezzük a szöveg és az illusztrációk számára

fenntartott területet, amelyet a margók vesznek körül. Más szavakkal a szedéstükör egy
„képzeletbeli” téglalap az oldalon, amelyen belül el kell helyezni a szöveges és képi
információkat. A szedéstükörhöz tartozik az élőfej, de az élőláb nem!

A szedéstükör kialakításakor meg kell határozni:

 annak méreteit (magasság×szélesség),

 oldalon belüli elhelyezését.

A gyakorlatban a szedéstükör méretét a margók megadásával határozzuk meg:

oldalmagasság – felső margó – alsó margó = szedéstükör-magasság

oldalszélesség – bal (vagy belső) margó – jobb (vagy külső) margó = szedéstükör-szélesség

Ezek után a kérdés, mekkora legyenek a margók? Ha túl kicsik (nagy szedéstükör), akkor a
kiadvány „túlzsúfolt” lesz, ha túl nagyok (kis szedéstükör), akkor pedig „üresnek” fog tűnni.
Igazából erre nincsen egyértelmű szabály. Általában a szedéstükör az oldal területének a 75–
85%-át teszi ki (méretarányos kicsinyítéssel). A nagyobb szedéstükör használatát főleg
gazdasági szempontok indokolják (több információ fér el egy oldalra, kevesebb papírra lesz
szükség).

Különböző méretű szedéstükrök

A szedéstükör oldalon belüli helyének a meghatározásában szerepet játszik az is, hogy a

kiadvány egy- vagy kétoldalas, ezért a két esetet külön-külön tárgyaljuk.

Önálló oldal szedéstükre

Önálló oldalról akkor beszélünk, amikor a kiadvány lapjainak csak az egyik oldalára
nyomtatunk (egyoldalas nyomtatás), a hátoldal üres. A legjobb példája ennek a szakdolgozat
(diplomadolgozat).

Ebben az esetben abból lehet kiindulni, hogy az oldal geometriai középpontja nem esik egybe
az ún. optikai középponttal. Az optikai középpont a geometriai középpont fölött helyezkedik
el.
A lap (oldal) geometriai és optikai középpontja

Ennek ismeretében a szedéstükör helyét úgy kell meghatározni, hogy az oldal optikai
középpontja és a szedéstükör optikai középpontja egybeessen. Ez azt jelenti, hogy:

 a bal és a jobb oldali margó egyenlő,

 az alsó margó nagyobb a felsőnél, a két margó aránya 5:3.

Jó megközelítéssel a margóméretek a következők:

 bal oldali margó: 3 egység

 felső margó: 3 egység
 jobb margó: 3 egység
 alsó margó: 5 egység

Ez az igazán klasszikus szedéstükör. Az egység szabadon választható, attól függően mekkora

margót szeretnénk. Általában 0,5–1,5 cm közötti szám. Ha pl. 1 egység = 0,8 cm, akkor a
margóméretek:

 bal oldali margó: 2,4 cm

 felső margó: 2,4 cm
 jobb margó: 2,4 cm
 alsó margó: 4 cm.

Oldalpár szedéstükre

Oldalpárról akkor beszélünk, amikor a kiadvány lapjainak mindkét oldalára nyomtatunk

(kétoldalas nyomtatás). A legjobb példái ennek a könyvek.

Ebben az esetben abból lehet kiindulni, hogy a két egymás mellett helyezkedő bal és jobb
oldal szedéstükre szimmetrikusnak kell lennie, továbbá a belső margók összege egyenlő
legyen a külső margók mindegyikével.

Oldalpár szedéstükre

Jó megközelítéssel a margóméretek a következők:

 belső margó: 2 egység

 felső margó: 3 egység
 külső margó: 4 egység
 alsó margó: 5 egység

Az egység itt is szabadon választható.

Megjegyzés: Sajnos, ezek az igazán klasszikus szedéstükör-elrendezések „áldozatul estek” a
szövegszerkesztő programoknak, amelyek alapértelmezésben egyenlő méretű, egyenként 2,5
cm-esre beállított margókkal nyitják meg az új dokumentumokat. Ez a beállítás alkalmas egy
hivatalos levél, egy emlékeztető vagy egy szerződés megírására, de nem tekinthető
szerencsésnek egy jól megtervezett prezentációs anyag esetében. Természetesen a programok
lehetőséget adnak a margók megváltoztatására, de hogyan állítson margót egy olyan
felhasználó, aki nem ismeri a jó megoldást?

Többhasábos elrendezés, marginális használata

Az előzőekben abból indultunk ki, hogy a szöveg és a képi elemek a szedéstükrön belül annak
teljes szélességében és magasságában helyezkednek el. Ha a sorok hossza viszont meghaladja
a 15–16 cm-t, akkor a jobb olvashatóság céljából érdemes 2 vagy több hasábba elhelyezni az
információkat (ahogy az újságok és a napilapok teszik). Kéthasábos tördelést használnak pl. a
tankönyvekben szereplő tárgymutatóknál. Az egyetlen dolog, amire érdemes figyelni, az a
hasábok közötti térköz mérete. A térköz a kiadványméret függvénye, A4-es vagy B5-ös
kiadványokban a 0,5 cm-es térköz a legmegfelelőbb, A0-ás vagy A1-es méretű posztereknél
lehet 1–2 cm.

Egy-, két- és háromhasábos tördelés

Egy másik módja a sorhosszak csökkentésére a marginális (magyarul széljegyzet) használata.

Általában egyetemi jegyzetekben és tankönyvekben szokták használni. Lényege, hogy az
oldalak külső szélén külön „sávot” alakítanak ki, amelyben címszavakkal és rövid
kifejezésekkel kiemelik a szöveges információk lényegét. Ez megkönnyíti az információk
visszakeresését, és így növeli a kiadvány használati értékét. A széljegyzet továbbá lehetőséget
biztosít a felhasználónak, hogy saját feljegyzéseket készítsenek olvasás közben. A marginális
a szedéstükör része! Pl. A4-es lapméretnél és 17 cm széles szedéstükör esetében a sorok
hossza 12,5 cm, a széljegyzet szélessége 4 cm, a szöveg és a marginális közötti távolság pedig
0,5 cm. (Így a margóval együtt kb. 6 cm-es sáv áll a felhasználó rendelkezésére feljegyzések
készítésére.)

A marginális (széljegyzet) használata

A nyomtatott prezentációs anyag belső struktúrájának kialakítása

A klasszikus tervezési stílus utolsó, a tördelést megelőző feladat, amely a következőkre terjed.

Törzsszöveg

 A törzsszöveg betűtípusának a kiválasztása. A klasszikus stílus előnyben részesíti a

talpas betűtípusok normál változatát (Times New Roman, Garamond, Bookman Old
Style stb.), de nem zárja ki teljesen a talp nélküli betűtípusok használatát. A fő
szempont a jó olvashatóság, ezért nem szerencsés pl. a kézírást utánzó (Lucida
Handwriting, Monotype Corsiva stb.) betűtípusok használata. Az ilyen betűtípusok
 kiválóan alkalmasak rövidebb szövegeket tartalmazó meghívókban, brosúrákban stb.,
de folyamatos olvasásra szánt szövegnél nem válnak be.
 A törzsszöveg betűméretének és sortávolságának a kiválasztása. A betűméretet
illetően, a legjobban olvasható a 9–12 pt-os szöveg. A betűméret többek között a
kiadványméret függvénye. Pl. egy A5-ös méretű kiadványban a 12 pt-os betűméret
már túl nagy, egy A4-es kiadványban a 9 pt-os méret pedig túl kicsi. A túlzsúfoltság
elkerülése miatt a sortávolság általában 10–20%-kal nagyobb a betűméretnél. A
leggyakrabban használt betűméret/sortávolság értékek: 9/10, 9/11, 10/12, 11/12,
12/14, 12/15.
 A sorok igazítása. A klasszikus stílus szinte kivétel nélkül sorkizárt igazítást használ
a törzsszövegben.
 Első sor behúzása, térközök. Az első sor behúzása 0,4–0,6 cm között van, a kisebb
érték a kisebb betűméretre vonatkozik. A törzsszövegben a bekezdések között térköz
nincs, azaz a tördelés folyamatos.
 Egy- vagy többszintű felsorolások. A mai prezentációs anyagokban gyakran
szerepelnek felsorolások. A felsorolások paramétereinek helyes meghatározásához
kiinduló pontként szolgál a behúzás kiválasztott értéke, ahogy a következő ábra
szemlélteti. Lényeges, hogy a felsorolások egységesek legyenek az egész
kiadványban!
 Kiemelések és hivatkozások. Egyes szavak, mondatrészek kiemelése, továbbá az
előforduló hivatkozások (táblázatra, illusztrációra, irodalomjegyzékben szereplő műre)
a kiválasztott betűtípus félkövér, dőlt, illetve kiskapitális változatával történhet. A
lényeg, hogy a kiemelések és a hivatkozások jól elkülönüljenek egymástól, ezért ha a
kiemeléseket félkövér betűvel tünteti fel, akkor a hivatkozások legyenek dőlt betűvel
szedve és fordítva: dőlt betűvel kiemelt szavak és szövegrészletek esetén a
hivatkozások legyenek félkövér betűvel szedve.

Címrendszer

A címrendszer nem tartalmazhat 4-nél több szintet (fokozatot)! Minél egyszerűbb, annál jobb.

A címrendszer a törzsszöveg betűtípusának félkövér változatán alapszik. Az egyes

címfokozatok megkülönböztetésére más-más betűméretet szokás használni. A következő
táblázat egy lehetséges példát mutat a címfokozatok kialakítására (a fordított sorrend
szándékos).

Az 1. címfokozat (ez felel meg a fejezetcímnek) általában új, lehetőleg páratlan oldalon
kezdődik. Nagyobb terjedelmű kiadványokban utána 8–10 üres sort szokás hagyni, ezzel is
kihangsúlyozva, hogy az olvasó a kiadvány egy új részéhez érkezett.

Táblázatok

A táblázatokban szereplő számszerű adatok vagy szöveges információk szedésére mindig a

törzsszöveg betűméreténél kisebb betűméretet használunk, pl.:
A táblázatcímeket is a táblázatadatok betűméretével kell szedni. A táblázat egésze és a hozzá
tartozó cím középre zárva kell igazítani. A címet úgy kell tördelni, hogy ne legyen szélesebb a
táblázatnál. Ne felejtse, hogy a táblázatcím minden megelőzi a táblázatot!

A táblázatban szereplő szöveges információk balra zártak, a számszerű adatokat oszloponként

a decimális elválasztójel (vessző) szerint kell egymás alá rendezni.

A táblázatokat lehetőleg az oldal tetején, illetve alján kell elhelyezni.

Illusztrációk

Az illusztrációkra és azok címére (ábraaláírás) ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a

táblázatokra. A leglényegesebb különbség az, hogy az ábracím nem az ábra fölött, hanem
mindig alatta kap helyet!

Járulékos részekre vonatkozó szabályok

Egy nyomtatott prezentációs anyagban járulékos résznek tekinthető:

 Az irodalomjegyzék,
 A függelék,
 A kronológia,
 A szakkifejezések jegyzéke,
 A névmagyarázatok,
 A rövidítések jegyzéke,
 Az illusztrációk jegyzéke (ábrajegyzék),
 A táblázatjegyzék stb.

Természetesen előfordul, hogy adott prezentációs anyagban egyáltalán nem szerepelhetnek

járulékos részek. Ha mégis, akkor alapszabály, hogy a járulékos részek címét első
címfokozatúak, a bennük lévő szöveget pedig a táblázatoknál használt betűmérettel kell
szedni.

A modern stílus

Ellentétben a klasszikus stílussal a modern stílus belülről kifelé építkezik. Először a

legkisebb, legalapvetőbb elemet, a betűt és a vele kapcsolatos jellemzőket (betűtípus,
betűváltozat, betűméret, sortávolság, sorok hossza és hasábszélesség stb.) határozza meg, és
csak azt követően foglalkozik az oldal és az oldalpár kialakításával.

A modern stílussal megtervezett és megvalósított nyomtatott prezentációs anyagok egyáltalán

nem nevezhetők „statikusnak”, inkább változatosságot és dinamikát sugallnak. Ez a legjobban
a szövegblokkok kialakításában és az illusztrációk elhelyezésében, egymáshoz és a
prezentációs anyag oldalához/oldalpárjához viszonyított helyzetében fedezhető fel.

A modern stílus elsajátítása nem könnyű feladat. Nincsenek olyan jól körülhatárolt szabályok,
mint a klasszikus stílusban. Ha valaki komolyan szeretne belemélyedni a modern stílus
„rejtelmeibe”, akkor tisztában kell lennie többek között:

 a rend és a káosz, a statikus és a dinamikus rend ábrázolási lehetőségeivel,

  a kontraszt általános értelmezésével (méretbeli kontraszt, alakkontraszt, tónuskontraszt
stb.)
 a csoportképzés általános elveivel,
 a mélység és a távolság illúziójának a megteremtésével stb., stb., stb.

A felsorolás jól tükrözi a tipográfia művészi voltát. Amíg a klasszikus stílus viszonylag
egyszerű és egységes szabályokat állít fel a nyomtatott prezentációs anyag összeállítására,
addig a modern stílus – néhány általános elvtől eltekintve – „szabad kezet” ad a
tipográfusoknak. Nem is lehet másként, ha figyelembe vesszük, hogy az így megtervezett
kiadványokban a domináló szerepet az illusztrációk tölti be.

A modern stílusban használt általános elvek:

 előnyben részesítik a talp nélküli betűtípusokat,

 a sorok hossza és ezzel együtt a hasábszélesség kb. 50 karakter,
 a szöveg balra zárt, szóelválasztással vagy anélkül,
 a címrendszer elemeinek mérete megegyezik a törzsszöveg betűméretével, a
címfokozatok érzékeltetésére inkább grafikai elemeket használnak (betűszín, háttér,
különböző vastagságú vonalak stb.)

Példa modern stílus alapján szerkesztett oldalpárra

Összefoglaló

A jelen tanulási egység áttanulmányozásával ön konkrét, a gyakorlatban is jól hasznosítható

ismeretekre tett szert a tipográfiai tervezés terén.

A klasszikus tervezési stílusra jellemző, hogy kívülről befelé építkezik. Először a

kiadványméretet és az oldal/oldalpár paramétereit határozza meg, és csak ezt követően
alakítja ki a nyomtatott prezentációs anyag belső struktúráját (alapbetűtípus és -méret
kiválasztása, címrendszer kialakítása, ábra- és táblázatcímek paramétereinek a meghatározása
stb.). A klasszikus stílus viszonylag egyszerű és egységes szabályokat állít fel a nyomtatott
prezentációs anyag összeállítására.

A modern stílus változatosságra és dinamikára törekszik, amit kevesebb szabállyal és

nagyobb művészi szabadsággal ér el.