19.

tétel

A klasszikus stílus a következőkből indul ki: minden kiadvány oldalakra, oldalpárokra tagolódik, és
ha minden egyes oldalon (oldalpáron) megteremtjük az egyensúlyt és a harmóniát, akkor az az
egész kiadványra nézve is érvényes lesz. Éppen ezért a tipográfus feladatai a következő sorrendet
követik:

 a kiadvány méretének kiválasztása,

 az oldal/oldalpár és szedéstükör (más néven laptükör) kialakítása,

 a kiadvány belső struktúrájának kialakítása.

A kiadványméret kiválasztása
A legtöbb, klasszikus stílussal tervezett kiadvány szabványos méretű papíron készül, pl.:

 egyetemi jegyzetek: A4,

 tankönyvek: B5,

 információs füzetek: A5 stb.

Az ok elsősorban gazdasági, tudniillik a kivitelezés során nem keletkezik számottevő papírhulladék.

Emellett azonban érdemes megjegyezni, hogy különleges alkalmakból kiadott prezentációs
anyagok különleges méretűek is lehetnek.

Oldal/oldalpárok és szedéstükör kialakítása

A klasszikus stílusban szedéstükörnek nevezzük a szöveg és az illusztrációk számára fenntartott
területet, amelyet a margók vesznek körül. Más szavakkal a szedéstükör egy „képzeletbeli”
téglalap az oldalon, amelyen belül el kell helyezni a szöveges és képi információkat. A
szedéstükörhöz tartozik az élőfej, de az élőláb nem!

A szedéstükör kialakításakor meg kell határozni:

 annak méreteit (magasság×szélesség),

 oldalon belüli elhelyezését.

A gyakorlatban a szedéstükör méretét a margók megadásával határozzuk meg:

oldalmagasság – felső margó – alsó margó = szedéstükör-magasság

oldalszélesség – bal (vagy belső) margó – jobb (vagy külső) margó = szedéstükör-szélesség

Ezek után a kérdés, mekkora legyenek a margók? Ha túl kicsik (nagy szedéstükör), akkor a
kiadvány „túlzsúfolt” lesz, ha túl nagyok (kis szedéstükör), akkor pedig „üresnek” fog tűnni.
 Igazából erre nincsen egyértelmű szabály. Általában a szedéstükör az oldal területének a 75 –85%-
át teszi ki (méretarányos kicsinyítéssel). A nagyobb szedéstükör használatát főleg gazdasági
szempontok indokolják (több információ fér el egy oldalra, kevesebb papírra lesz szükség).

A szedéstükör oldalon belüli helyének a meghatározásában szerepet játszik az is, hogy a kiadvány
egy- vagy kétoldalas, ezért a két esetet külön-külön tárgyaljuk.

Önálló oldal szedéstükre

Önálló oldalról akkor beszélünk, amikor a kiadvány lapjainak csak az egyik oldalára nyomtatunk
(egyoldalas nyomtatás), a hátoldal üres. A legjobb példája ennek a szakdolgozat
(diplomadolgozat).

Ebben az esetben abból lehet kiindulni, hogy az oldal geometriai középpontja nem esik egybe az
ún. optikai középponttal. Az optikai középpont a geometriai középpont fölött helyezkedik el.

A lap (oldal) geometriai és optikai középpontja

Ennek ismeretében a szedéstükör helyét úgy kell meghatározni, hogy az oldal optikai középpontja
és a szedéstükör optikai középpontja egybeessen. Ez azt jelenti, hogy:

 a bal és a jobb oldali margó egyenlő,

 az alsó margó nagyobb a felsőnél, a két margó aránya 5:3.

Jó megközelítéssel a margóméretek a következők:

 bal oldali margó: 3 egység

 felső margó: 3 egység

 jobb margó: 3 egység

 alsó margó: 5 egység

Ez az igazán klasszikus szedéstükör. Az egység szabadon választható, attól függően mekkora

margót szeretnénk. Általában 0,5–1,5 cm közötti szám. Ha pl. 1 egység = 0,8 cm, akkor a
margóméretek:

 bal oldali margó: 2,4 cm

 felső margó: 2,4 cm

 jobb margó: 2,4 cm

 alsó margó: 4 cm.

  Oldalpár szedéstükre
 Oldalpárról akkor beszélünk, amikor a kiadvány lapjainak mindkét oldalára nyomtatunk
(kétoldalas nyomtatás). A legjobb példái ennek a könyvek.
 Ebben az esetben abból lehet kiindulni, hogy a két egymás mellett helyezkedő bal és jobb
oldal szedéstükre szimmetrikusnak kell lennie, továbbá a belső margók összege egyenlő
legyen a külső margók mindegyikével.

Oldalpár szedéstükre

Jó megközelítéssel a margóméretek a következők:

 belső margó: 2 egység

 felső margó: 3 egység

 külső margó: 4 egység

 alsó margó: 5 egység

Az egység itt is szabadon választható.

Megjegyzés: Sajnos, ezek az igazán klasszikus szedéstükör-elrendezések „áldozatul estek” a

szövegszerkesztő programoknak, amelyek alapértelmezésben egyenlő méretű, egyenként 2,5 cm-
esre beállított margókkal nyitják meg az új dokumentumokat. Ez a beállítás alkalmas egy hivatalos
levél, egy emlékeztető vagy egy szerződés megírására, de nem tekinthető szerencsésnek egy jól
megtervezett prezentációs anyag esetében. Természetesen a programok lehetőséget adnak a
margók megváltoztatására, de hogyan állítson margót egy olyan felhasználó, aki nem ismeri a jó
megoldást?

Többhasábos elrendezés, marginális használata

Az előzőekben abból indultunk ki, hogy a szöveg és a képi elemek a szedéstükrön belül annak
teljes szélességében és magasságában helyezkednek el. Ha a sorok hossza viszont meghaladja a
15–16 cm-t, akkor a jobb olvashatóság céljából érdemes 2 vagy több hasábba elhelyezni az
információkat (ahogy az újságok és a napilapok te szik). Kéthasábos tördelést használnak pl. a
tankönyvekben szereplő tárgymutatóknál. Az egyetlen dolog, amire érdemes figyelni, az a hasábok
közötti térköz mérete. A térköz a kiadványméret függvénye, A4-es vagy B5-ös kiadványokban a
0,5 cm-es térköz a legmegfelelőbb, A0-ás vagy A1-es méretű posztereknél lehet 1–2 cm.

Egy másik módja a sorhosszak csökkentésére a marginális (magyarul széljegyzet) használata.

Általában egyetemi jegyzetekben és tankönyvekben szokták használni. Lényege, hogy az oldalak
külső szélén külön „sávot” alakítanak ki, amelyben címszavakkal és rövid kifejezésekkel kiemelik a
szöveges információk lényegét. Ez megkönnyíti az információk visszakeresését, és így növeli a
kiadvány használati értékét. A széljegyzet továbbá lehetőséget biztosít a felhasználónak, hogy
saját feljegyzéseket készítsenek olvasás közben. A marginális a szedéstükör része! Pl. A4 -es
lapméretnél és 17 cm széles szedéstükör esetében a sorok hossza 12,5 cm, a széljegyzet
szélessége 4 cm, a szöveg és a marginális közötti távolság pedig 0,5 cm. (Így a margóval együtt
kb. 6 cm-es sáv áll a felhasználó rendelkezésére feljegyzések készítésére.)
 A nyomtatott prezentációs anyag belső struktúrájának kialakítása
A klasszikus tervezési stílus utolsó, a tördelést megelőző feladat, amely a következőkre terjed.

Törzsszöveg
 A törzsszöveg betűtípusának a kiválasztása. A klasszikus stílus előnyben részesíti a talpas betűtípusok normál
változatát (Times New Roman, Garamond, Bookman Old Style stb.), de nem zárja ki teljesen a talp nélküli betűtípusok
használatát. A fő szempont a jó olvashatóság, ezért nem szerencsés pl. a kézírást utánzó (Lucida Handwriting, M onotype
Corsiva stb.) betűtípusok használata. Az ilyen betűtípusok kiválóan alkalmasak rövidebb szövegeket tartalmazó
meghívókban, brosúrákban stb., de folyamatos olvasásra szánt szövegnél nem válnak be.
 A törzsszöveg betűméretének és sortávolságának a kiválasztása. A betűméretet illetően, a legjobban olvasható a 9–
12 pt-os szöveg. A betűméret többek között a kiadványméret függvénye. Pl. egy A5-ös méretű kiadványban a 12 pt-os
betűméret már túl nagy, egy A4-es kiadványban a 9 pt-os méret pedig túl kicsi. A túlzsúfoltság elkerülése miatt a
sortávolság általában 10–20%-kal nagyobb a betűméretnél. A leggyakrabban használt betűméret/sortávolság értékek:
9/10, 9/11, 10/12, 11/12, 12/14, 12/15.
 A sorok igazítása. A klasszikus stílus szinte kivétel nélkül sorkizárt igazítást használ a törzsszövegben.
 Első sor behúzása, térközök. Az első sor behúzása 0,4–0,6 cm között van, a kisebb érték a kisebb betűméretre
vonatkozik. A törzsszövegben a bekezdések között térköz nincs, azaz a tördelés folyamatos.
 Egy- vagy többszintű felsorolások. A mai prezentációs anyagokban gyakran szerepelnek felsorolások. A felsorolások
paramétereinek helyes meghatározásához kiinduló pontként szolgál a behúzás kiválasztott értéke, ahogy a következő
ábra szemlélteti. Lényeges, hogy a felsorolások egységesek legyenek az egész kiadványban!
 Kiemelések és hivatkozások. Egyes szavak, mondatrészek kiemelése, továbbá az előforduló hivatkozások (táblázatra,
illusztrációra, irodalomjegyzékben szereplő műre) a kiválasztott betűtípus félkövér, dőlt, illetve kiskapitális változatával
történhet. A lényeg, hogy a kiemelések és a hivatkozások jól elkülönüljenek egymástól, ezért ha a kiemeléseket félkövér
betűvel tünteti fel, akkor a hivatkozások legyenek dőlt betűvel szedve és fordítva: dőlt betűvel kiemelt szavak és
szövegrészletek esetén a hivatkozások legyenek félkövér betűvel szedve.

Címrendszer
A címrendszer nem tartalmazhat 4-nél több szintet (fokozatot)! Minél egyszerűbb, annál jobb.

A címrendszer a törzsszöveg betűtípusának félkövér változatán alapszik. Az egyes címfokozatok

megkülönböztetésére más-más betűméretet szokás használni. A következő táblázat egy lehetséges
példát mutat a címfokozatok kialakítására (a fordított sorrend szándékos).

Az 1. címfokozat (ez felel meg a fejezetcímnek) általában új, lehetőleg páratlan oldalon kezdődik.
Nagyobb terjedelmű kiadványokban utána 8–10 üres sort szokás hagyni, ezzel is kihangsúlyozva,
hogy az olvasó a kiadvány egy új részéhez érkezett.

Táblázatok
A táblázatokban szereplő számszerű adatok vagy szöveges információk szedésére mindig a
törzsszöveg betűméreténél kisebb betűméretet használunk, pl.:
 A táblázatcímeket is a táblázatadatok betűméretével kell szedni. A táblázat egésze és a hozzá
tartozó cím középre zárva kell igazítani. A címet úgy kell tördelni, hogy ne legyen szélesebb a
táblázatnál. Ne felejtse, hogy a táblázatcím minden megelőzi a táblázatot!

A táblázatban szereplő szöveges információk balra zártak, a számszerű adatokat oszloponként a

decimális elválasztójel (vessző) szerint kell egymás alá rendezni.

A táblázatokat lehetőleg az oldal tetején, illetve alján kell elhelyezni.

Illusztrációk
Az illusztrációkra és azok címére (ábraaláírá s) ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a
táblázatokra. A leglényegesebb különbség az, hogy az ábracím nem az ábra fölött, hanem mindig
alatta kap helyet!

Járulékos részekre vonatkozó szabályok

Egy nyomtatott prezentációs anyagban járulékos résznek tekinthető:

 Az irodalomjegyzék,

 A függelék,

 A kronológia,

 A szakkifejezések jegyzéke,

 A névmagyarázatok,

 A rövidítések jegyzéke,

 Az illusztrációk jegyzéke (ábrajegyzék),

 A táblázatjegyzék stb.

Természetesen előfordul, hogy adott prezentációs anyagban egyáltalán nem szerepelhetnek

járulékos részek. Ha mégis, akkor alapszabály, hogy a járulékos részek címét első címfokozatúak,
a bennük lévő szöveget pedig a táblázatoknál használt betűmérettel kell szedni.
 Adott nyomtatott prezentációs anyag tipográfiai megtervezésére alapvetően két, egymástól
lényegesen eltérő stílus kínálkozik.

 Az egyik az ún. klasszikus stílus, amelynek gyökerei a XV. századból erednek. Leginkább a csak szöveget vagy
szöveget és kevés illusztrációt tartalmazó kiadványok tervezési stílusa. Legfőbb jellemzője, hogy rendre, harmóniára,
egyensúlyra törekszik. Ezt a stílust szépirodalmi művek, tudományos könyvek, folyóiratok, hagyományos tankönyvek
tervezésére használják.
 A másik, ún. modern stílus a XX. század szüleménye. Olyan kiadványok tervezésénél alkalmazzák, amelyekben sok az
illusztráció (reklámkiadványok, csomagolóanyagok, sajtótermékek jelentős része). A modern stílus alapján megtervezett
és kivitelezett kiadvány tipográfiája inkább „rendbontó”, változatosságot és dinamikát sugall.
A mai korban a két stílus „színtiszta” alkalmazása igen ritka. A két stílus „összevegyítésével” a
tipográfusok igyekeznek minél jobban kihasználni azok előnyeit.

A modern stílus
Ellentétben a klasszikus stílussal a modern stílus belülről kifelé építkezik. Először a legkisebb,
legalapvetőbb elemet, a betűt és a vele kapcsolatos jellemzőket (betűtípus, betűváltozat,
betűméret, sortávolság, sorok hossza és hasábszélesség stb.) határozza meg, és csak azt követően
foglalkozik az oldal és az oldalpár kialakításával.

A modern stílussal megtervezett és megvalósított nyomtatott prezentációs anyagok egyáltalán nem

nevezhetők „statikusnak”, inkább változatosságot és dinamikát sugallnak. Ez a legjobban a
szövegblokkok kialakításában és az illusztrációk elhelyezésében, e gymáshoz és a prezentációs
anyag oldalához/oldalpárjához viszonyított helyzetében fedezhető fel.

A modern stílus elsajátítása nem könnyű feladat. Nincsenek olyan jól körülhatárolt szabályok, mint
a klasszikus stílusban. Ha valaki komolyan szeretne belemélyedni a modern stílus „rejtelmeibe”,
akkor tisztában kell lennie többek között:

 a rend és a káosz, a statikus és a dinamikus rend ábrázolási lehetőségeivel,

 a kontraszt általános értelmezésével (méretbeli kontraszt, alakkontraszt, tónuskontraszt stb.)

 a csoportképzés általános elveivel,

 a mélység és a távolság illúziójának a megteremtésével stb., stb., stb.

A felsorolás jól tükrözi a tipográfia művészi voltát. Amíg a klasszikus stílus viszonylag egyszerű és
egységes szabályokat állít fel a nyomtatott prezentációs anyag összeállítására, addig a modern
stílus – néhány általános elvtől eltekintve – „szabad kezet” ad a tipográfusoknak. Nem is lehet
másként, ha figyelembe vesszük, hogy az így megtervezett kiadványokban a domináló szerepet az
illusztrációk tölti be.
 A modern stílusban használt általános elvek:

 előnyben részesítik a talp nélküli betűtípusokat,

 a sorok hossza és ezzel együtt a hasábszélesség kb. 50 karakter,

 a szöveg balra zárt, szóelválasztással vagy anélkül,

 a címrendszer elemeinek mérete megegyezik a törzsszöveg betűméretével, a címfokozatok érzékeltetésére inkább

grafikai elemeket használnak (betűszín, háttér, különböző vastagságú vonalak stb.)

Történeti példák:

Borító I. Appianus: Historia Romana. A velencei Erhadt Ratold által 1477-ben nyomtatott könyv magán
hordozza a már művészetté formálódott mesterség minden jellemzőjét. A kor stílusát jelző fametszetes
kezdőbetű, a szűk, egyenletes szóközök, a szöveg duktusát hordozó betű és szóközök, a nyomtatás egyenletes
tónusa a reneszánsz tipográfia szépségét tükrözi.

II. Torquato Tasso A megszabadított Jeruzsálem. A klasszicizmus nagy könyvművésze, a pármai nagyherceg
udvari nyomdásza G. Bodoni, sajátos, betű- és könyvművészeti életműve jól bizonyítja, hogy a papír síkján a
címlap verzáliái egyengetve, a betű és sorközök teljes kiegyensúlyozottsága a könyvalkotás 19. századi csúcsát
jelentette (Parma, 1694.)

III. Weöres Sándor: Psyché című művének belső címlapja a prózájában is költemény formai és tartalmi
zsenialitását kívánja érzékeltetni (Szántó Tibor terve 1985.)

IV. Pablo Neruda: Óda a nyomdához című művének a nyomdászok iránti megindultságát jelenítette meg Yuri
Markov a nagyképességű orosz könyvművész.

- A századvégi szecesszió könyv és betűművészének a reneszánsz mesterségbeli mívességét akarta (a kor

nagyformátumú és sokrétű képességgel megáldott mester William Morris visszaidézni. A Kelmscott Press
termékei valóban a reneszánsz mesterségbeli szépségeit idézték, de a 19. század iparosodott évtizedeiben a 15.
század formai és technikai vis szaidézése tévedés volt. Inkább a kor technikai fejlettségét kellett volna a művészet
szolgálatába állítania. Nagy érdeme volt a mívesség gondolatának ébresztése...

- Henry Fielding: Jonathan Wild élete című könyvének címlapja (Jan Tschilchold műve, Basel, 1950) a huszadik
században puritán tisztasággal a tipográfia legnemesebb hagyományait eleveníti fel.

Kortárs példák:

Nagy Pál

Lelkes László

Auth Attila

Maczó Péter
Kiadvány elkészítése digitálisan

Egy kiadvány elkészítése többféle munkafázison fut keresztül, de döntően két fő tevékenységből tevődik össze, a grafikai
tervezésből és a kivitelezésből. A mai kor meghatározó eleme a számítógép, amely olyan lehetőséget teremtett a kiadványok
szerkesztésében, amelyet 20 évvel ezelőtt a nyomdászok még álmodni sem mertek. A hagyományos ólomszedést
folyamatosan váltotta fel a számítógép és a hozzá kapcsolódó programok sokasága, így körülbelül 10 év alatt alapvetően
változott meg a formakészítés. Egy 250 oldalas műszaki 35 könyv formakészítése megfeszített temp óban kb. 3-4 hónap alatt
készült el, mára ez kb. egy hétre csökkent. Az ólomszedés rendkívűl sok darabból építette fel a kiadványokat, minden egyes
betű, szóköz, sortávolság, vonal egy -egy „alkatrésze” volt ennek, ezen kívűl óriási tömegeket kellett megmoz gatni, hogy
elkészüljön egy kész munka. M a ez egy monitor előtt, kényelmes körülmények között történik a megfelelő programismeretek
alkalmazásával, de egy színvonalas kiadvány tervezése, megszerkesztése ma sem nélkülözheti a szakember jelenlétét. A szá-
mítógép és a program csupán egy fantasztikus lehetőséget kínál ahhoz, hogy az elkészítendő kiadvány minden tekintetben
megfeleljen a mai kor jelentősen megnövekedett igényeinek. A számítógép előtt űlő szakember óriási feladata, hogy az általa
megtervezett és előállított termék növelje az olvasója ízlésvilágát és nem utolsó sorban megismertesse és ápolja a magyar
helyesírás szabályait.

A kiadvány elkészítéséhez szükséges program megválasztása után a kiadvány végleges (vágott) méretét állítjuk be gépünkön,
meghatározva a hajtás, perforálás, stancolás, stb. helyeit. A forgató figyelembe vételével elrendezzük az ábra, illetve
képanyagokat a megfelelő helyre, majd a szöveg is a helyére kerül. A számítógépes feldolgozás, oldalkialakítás során
természetesen lehetőségünk van a forgatótól való eltérésre, mert a végleges, minden pontban kidolgozott szerkesztés ebben a
fázisban véglegesítődik. Ebben a munkafázisban lehetséges még a digitálisan bevitt képek vagy bemásolt ábrák bizonyos
fokú korrekciójára, melyben színeltérés produkálható, de a képek kicsinyítése, nagyítása, pontos méretezése is megoldható.
Itt nagy szerepet játszik a kiadvány szerkesztőjének tapasztalata, valamint szépérzéke, hiszen ez nagy mértékben
befolyásolhatja az oldalak esztétikai kialakítását. A szerkesztés során vannak bizonyos szabályok, melyeket be kell tartanunk,
ilyen például, hogy egy barlang fotója nem kerülhet az oldalunk tetejére, annak helye az oldal alsó részén van, vagy ha kis
területünk van egy emberi alak elhelyezésére, akkor a képlevágásoknál ügyelni kell, hogy ne torzuljon az emberi alak és a
lényeges testrészek levágása is kerülendő. Szöveg szedésénél a tördelési és helyesírási szabályok betartásán kívül figyelni
kell a fattyúsorokra (amikor az oldal tetejére kimenetsor kerül), valamint lényeges a betűtípus és betűméret meghatározása is,
például egy étlaphoz nem alkalmazhatunk egyenes vágású groteszk betűket, vagy egy meghívóban szereplő táncrend
leírásához sem illenek a vastag betűkkel szedett sorok, valamint szintén nem lehet vékony írott betűt alkalmazni vasipari
gépkönyv készítésénél. A szerkesztés során kialakult oldalakat a melléklet hat ábrája tartalmazza.