MJF: - Nem olyan jó érzés, amikor félbeszakítanak, ugye Punky Brewster?

Tudod,
őszintén szólva...

(*közönség azt skandálja, hogy "fogd be a pofád"*)

MJF: - NEM! Őszintén szólva megbántottad az érzéseimet a múlt héten. Kinyújtottam

feléd a kezemet, mint egy úriember, és te megbántottál engem. Ez majdnem olyan
rossz volt, mint amikor kiléptél, fogtad a golyóidat, és hazamentél, mint egy
nyápic lotyó! De tudod, hogy mi volt nagyszerű? A Pipebomb! Mindenki imádja a
Pipebombot! Ugye, Chicago? Igen! Istenem, de jó volt, legendás! Ezt nevezzük remek
promónak, és ha igazságosak vagyunk, Punky, a Pipebomb volt a te legjobb
pillanatod! De most jön a probléma, cimbi, mert minden MJF pillanat A LEGJOBB MJF
pillanat! Mert veled ellentétben nekem nem csak egy trükk van a tarsolyomban. És
félre ne értsd, én tisztellek téged, tisztelek mindent, amit elértél, a pokolba,
még azt is tisztelem, hogy Straight Edge vagy! Persze, a legvadabb álmaimban sem
gondolnám, hogy egy Straight Edge fazon ennyire hasonlíthat egy metamfetamin-
függőre! Ráadásul nagyon nehéz lehet Straight Edge-nek maradnod, mert ha olyan
arcom lenne, mint neked, nyolc kör whiskyt kéne lelöknöm, csak hogy a tükörbe
merjek nézni! De tudod, hogy mit nem tudok tisztelni, CM? Ahogy a mi kis
helyzetünket kezelted, és tehetsz úgy, mintha nem lenne itt semmi, de attól még
van! Van bizony! Tudod, amikor interjúkat adtál, mindig megkérdeztek, hogy kivel
akarsz birkózni, és te meg is nevezted az összes létező birkózót a nap alatt...
kivéve ENGEM! Na már most, tehetsz úgy, hogy ez azért van, mert nem érdekellek, de
a valóságban nem kértél ebből! És ki hibáztathatna ezért, Punky? Hiszen az egész
karrieredben te voltál a nagy hal a kis tóban azzal a mikrofonnal! De amikor velem
állsz szemben, csak egy ebihal vagy! Nem akartál szópárbajt vívni velem? Hát, az
nagy kár, mert most gyorsabban ki foglak végezni téged szóban, mint ameddig a UFC-s
karriered tartott!

(*közönség CM Punk nevét skandálja*)

MJF: - Elsőre is hallottam! Szóval nézd meg az órád, Punk Papa, mert most nem azt
mutatja, hogy clobbering time van, hanem azt, hogy lejárt az időd! Ledobhatod rám a
kis csőbombáidat, mert én MJF vagyok, és atombombát dobok le!

(*Punk mikrofont kér, a közönség a nevét skandálja*)

Punk: - Nagyot csalódtam benned. De nem is ezzel kezdeném, előbb mutassunk a

vendégünknek egy kis chicagói vendégszeretetet! Meg szeretném köszönni neked, hogy
a múlt héten bemutatkoztál nekem, ezt teszi egy rendes fiatalember az idősebbek
előtt. És fogalmam sem volt, hogy a keresztneved Maxwell, egész idő alatt azt
hittem, hogy az MJF csak a My Jealous Fan (az én irigy rajongóm) rövidítése. Látod?
Van rád időm! Úgy tűnik, még mindig fáj neked, hogy sosem említettelek meg, ha a
sajtóval beszéltem, és interjúkat adtam. Nem hoztam fel a neved. És ez szándékos
volt. Mert az utolsó, amit akartam, az lett volna, hogy tovább tápláljam azt a
rothadt kis egódat! Nézz rám, Maxwell, belemásztam a fejedbe! Ami részben azért is
lehet, mert kint van a poszterem a szobád falán! De ez mit sem változtat azon, hogy
csalódtam benned, mert annyit hallottam már a nagy MJF-ről, és a múlt héten mégis
megtettem azt, amire senki más nem volt képes az AEW-ban vagy a bizniszben:
befogtam a nagy MJF száját, egyetlen szó nélkül! És azóta hét napod, egy teljes
heted volt rá, hogy kitaláld, mivel égethetsz le, erre most kijössz ide, és a
legbénábbat választod! Ez az ember azt hiszi, hogy ő VALAKI. Hogy amit csinál, az
forradalmasítja a pankrációt, miközben a valóságban csak egy kevésbé híres Miz!

MJF: - Jól van, nyugodjunk meg, nyugodjunk meg! Tudod, Punky, ez egészen szolid
volt, és kreatív cucc, már majdnem az, amit akartam tőled. Ha jobban belegondolok,
ez a "majdnem az, amit akartam" szépen leírja az egész eddigi AEW-s futásodat. Te
nem így gondolod? Azt hiszem, igazat mondanak. A nosztalgia...
(*a közönség "Miz" kántálással gúnyolja MJF-et*)

MJF: - A nosztalgia egy kábítószer, ami meghamisítja az emlékeinket, és te barátom

nem vagy más, csak nosztalgia! És tudod mit, cimbi, tényleg a rajongód voltam, nem
szégyellem bevallani! És hogy ne lettem volna az? Úgy értem, ebben a ringben, ezzel
a mikrofonnal, te érinthetetlen voltál! A legjobb! Vagy legalábbis úgy hittem,
Chicago. Mert a hatalmas visszatérésed óta még a legkönnyebb ellenfeleket is csak
szenvedve tudtad megverni, és azzal is küszködtél, hogy bármi érdekeset mondj!

(*MJF megszagolja Punkot*)

MJF: - Istenem, Punk, szarszagú a leheleted! Talán attól a rengeteg seggtől lehet,
amit kinyaltál! Úgy értem, egy gépies seggnyaló voltál itt egész idő alatt! Le is
utánozlak egy kicsit. Chicago, nem bánnátok, ha most leutánoznám Punkot? "Nagyszerű
érzés visszatérni ide, "szúrd be a város nevét"! Imádom, hogy része lehetek a
"szúrd be a szervezet nevét"! Már alig várom a meccsemet, "szúrd be az ellenfelem
nevét"!" Gépies seggnyaló Punk! Elpuhultál, öregem! A hajad megőszül, és a
szemeidből ítélve, ha itt valakinek szundítania kéne, az te vagy, cimbora! Hölgyeim
és uraim, tudjátok mit, éppen beugrott valami! Ez itt már nem is CM Punk. Sokkal
inkább PG Punk! Mi történt a sráccal, akin felnőttem, a renegáttal, a
seggszétrúgóval, a kívülállóval, mert most akár azt is prédikálhatnád, hogy
"Hustle, Loyalty és Respect!"

MJF: - És az a probléma, PG, hogy én LÁTLAK TÉGED! Sőt, átlátok rajtad, cimbi! Azt
állítottad, hogy csak a fiatal tehetségek miatt tértél vissza, de azt is
állítottad, hogy a rengeteg sok pénzért! Azt állítottad, hogy nem tudod megjavítani
a pankrációt a chicagói kanapédról, de pontosan azon a kanapén ültél hét hosszú
évig! Kifogás, kifogás után, hogy miért ne gyere vissza, de miért is, Punk?
Túlságosan lefoglalt, hogy olyan képregényeket írj, amiket senki sem olvas, és
olyan filmekben szerepelj, amiket senki se néz meg? Vagy azért volt, mert halálra
rémültél? Féltél, hogy már nem tartanád a lépést? Talán féltél, hogy soha nem is
tartottad? NÁLAM VAN A MIKROFON, Chicago! És azért vagyok itt, hogy elmondjam, jobb
is, ha félsz! A másik szervezetben ezek az emberek kultuszhősnek tartottak téged,
mert úgy érezték, hogy visszatartanak, és úgy kéne bevetniük téged, mint az első
számú pankrátort! Jó, mi? És most itt vagy, minden lehetőséget megkapsz, hogy
bebizonyítsd az igazukat, de képes vagy te erre? Hé, emberek, szerintetek CM Punk
képes rá?

(*közönség szerint "igen"*)

MJF: - Örülök, hogy most ezt gondolják, Punk, de egy-két hónap vagy egy év múlva is
így éreznek majd? Nem irigyellek téged, de azt tudom, hogy te irigyelsz engem! És
tudom, hogy miért nem kedvelsz engem, PG Punk! Tudom ám miért! Mert én azt
képviselem ebben a bizniszben, amit gyűlölsz. Minden, amit gyűlölsz, én vagyok,
mert én erre születtem! Úgy bizony! Vérbeli profi vagyok, minden egyes elemző,
promóter és szakértő nedves álma, míg te egy vézna kis különc voltál, a Középnyugat
legtrágyább helyéről, amit Chicagónak hívnak! Le kellett dolgoznod érte a seggedet,
hogy az légy, aki most vagy, és ezt becsülöm, de tudom, hogy miért nem tudsz aludni
éjjel! Tudom, hogy mi zabál fel téged belülről! Az a tény, hogy minden kemény
munkád, a véred, verejtéked és a könnyeid után, amiket ennek a sportnak áldoztál,
mélyen belül te is tudod, és ezek az emberek is tudják, hogy az egész pályafutásod
alatt csak a MÁSODIK legjobb voltál! Akár a "Nem Látsz Engem" fazon volt előtted,
akár a "Királyok Királya", te sosem voltál a szintjükön, ugye? És biztosíthatlak
róla, most, hogy az ÉN ringemben állsz, az ÉN szervezetemben, ugyanez lesz a
helyzet! Mert lehet, hogy azt állítod, hogy a világ legjobbja vagy, de én JOBB
vagyok nálad... és te TUDOD ezt!

Punk: - Van némi igazság abban, amit mondtál. Egy kicsi. Hogy féltem-e, amikor hét
év után visszatértem? Egy kicsit. Nem fogok hazudni, még neked se, ezeknek az
embereknek pedig soha nem tenném. Nem tudtam, hogy emlékeznek-e még rám. Hogy
törődnének-e velem. Nem tudtam, hogy megvan-e még bennem, ami kell. De higgy nekem,
már nem félek! Tőled meg aztán végképp nem! Mert talán nem tűpontos az időzítés, de
én már eladtam az összes jegyet a Madison Square Gardenbe, amikor te még Rosie
O'Donnellért rajongtál! És amikor ebben a műsorban daloltál és táncoltál anno,
bekerültél a New York Times-ba! Nahát! Nekem is énekelnél egyet, Maxwell? Ne
aggódj, mert most egy profival állsz a ringben, és megint bekerülhetsz a New York
Times-ba, de ezúttal a gyászjelentések közé! Mert épp most jelentkeztél egy
főiskolára, amit a szüleid sem tudnak kifizetni neked! TÚL SOKAT BESZÉLSZ, ahogy én
is a múltban, de én alátámasztottam mindent, amit mondtam, te meg szart sem tudsz
alátámasztani a csicskáid nélkül! Az FTR, Shawn Spears, Wardlow... te így intézed
itt a dolgaidat, és azért nem említettelek meg az interjúimban, mert nem volt rá
szükség! Ránéztem az AEW-ra, és azt mondtam, itt akarok lenni, itt akarom
kipróbálni magam, és az AEW szívét és lelkét választottam ehhez - Darby Allint! És
ez az, ami téged zabál fel, ugye? Legyőztem Darby Allint, és nem volt szükségem
hozzá egy gyűrűre! Túl sokat pofázol arról, hogy te vagy a legerősebb a Négy Oszlop
közül, és még arra sem jöttél rá, hogy már lecseréltek téged Britt Bakerre!

(*Britt nevét skandálják*)

Punk: - És bár kiválóan érveltél, azt hiszem, túl sokat beszélsz, és már eleget
pazaroltuk a nézőink idejét! Nem azért hívják Chicagót a Második Városnak, mert van
egy város, ami jobb ennél, vagy ami előbb jött, mint ez. Te engem is második
számúnak hívnál? Büszkén fogom viselni a kettes számot, ugyanis engem, éppen úgy,
mint Chicagót, azért hívnak másodiknak, mert amikor porig égtünk, újjáépítettünk
mindent a füstölgő parázson! És mégis ki lenne itt az első számú, a nagy ember,
talán te? Azt nem hinném! Te legfeljebb akkor lennél az első számú, ha megvárnánk,
hogy Tony Khannak szülessen egy lánya, és te elvennéd őt feleségül! Amikor legutóbb
itt jártunk Chicagóban, és a pokolba is, tényleg örülök, hogy itt lehetek,
meghívtam mindenkit egy ingyen jégkrémre. De az egyetlen dolog, ami még ennél is
jobb üdvözlő ajándék lenne, az hogyha elkenném azt a puhapöcs fejedet itt és most!

(*MJF távozik*)