A reformáció magyarországi megindulása majd elterjedése a XVI-XVII. században új
lendületet adott a magyar művelődésnek. A protestáns felekezetek nagy népszerűségre tettek szert a török által megszállva tartott középső országrészben, valamint a felekezetekkel toleráns Erdélyben, mivel azok nemcsak az egyházi, hanem a világi műveltséget is fellendítették. Jelentős protestáns központ lett Debrecen, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Sárospatak; e városokban protestáns középiskola, könyvtár és általában nyomda is működött, melyek hozzájárultak a műveltség és a tudás elterjesztéséhez. Károlyi Gáspár gönci prédikátor 1590-ben kiadta az első teljes magyar nyelvű bibliafordítást (Vizsolyi Biblia), de a zsoltárfordítások és az anyanyelvi éneklés is hozzájárult az anyanyelvi kultúra elterjedéséhez. Apáczai Csere János Enciklopédiája jól mutatja, hogy a fejlett protestáns művelődés lépést tartott a nyugat-európai kulturális fejlődéssel. A peregrinus diákok révén - akik főleg német, illetve holland egyetemeken tanultak - nemcsak hogy megmaradt, de erősödött is a szellemi kapcsolat Nyugat-Európa és a három részre szakadt Magyarország között.