HARMADIK KÖNYV.

A jobbágyintézm ény a három részre oszlás

korában.
 EliSŐ F E JE Z E T ,

A három részre oszlás gazdasági következményei.

M ikor 1541-ben a m a g y a r birodalom fővárosát, B udát a

törők szultán véglegesen b irto k á b a vette. M agyarország elvesz­
tette önállóságát s épen ú g y feld a ra b o lta to tt, m in t 1772-ben
Lengyelország. A déli és n y u g a ti várm egyék tetem es része
török p a salik lett, E rd é ly és a szomszéd m a g y a r várm egyék
török főuralom a la tti külön fejedelem séggé a la k u lta k , az
ország n y u g a ti, északi, keleti várm egyéi m eg n ag y részt I. Fer-
dinándnak, az im m ár egyetlen m a g y a r koronás k irá ly n a k
ju to tta k . Az ekkép a la k u lt országrészek, m elyek te rü le ti k ite r ­
jedése örökösen változott, m ert a török a k irá ly i és erdélyi föld
ro v ására szakadatlanul terjeszkedett, nem éltek békés szom­
szédságban egym ással. Ellenkezőleg sziines-szüntelen dúlt köz­
tü k a liarcz s h a szta la n igyekeztek h a tá r a ik a t a kiseb b-
nagyobb erődítm ények lánczolatával, a véghelyekkel, v á ra k ­
kal, m elyeket gyalog- és lovashadaik őriztek, m egoltalm azni.
M agok az egyes korm ányok is g y a k ra n h a d a t viseltek s ily en ­
kor h a ta lm a s sereggel tö rte k egym ásra és szilaj kím életlen­
séggel dúlták, p u sztíto tták , ölték, rabszijon e lh a jto ttá k egym ás
ala ttv a ló it. E tek in tetb en török, ném et, m a g y a r zsoldos közt
nem volt különbség, m ert a X V I. és X V II. században a legbar-
b árab b módon folyt E u ró p aszerte a hadakozás. K im életet,
személy- és vagyonbiztonságot hadvezér és a k a to n a e g y fo r­
m án nem ism ert, b á rh o n n a n szárm azott, b á rm ily h ite t vallott.
Ők a h á b o rú t nem csupán az ellenséges hadsereg, hanem am a
lakosság ellen is viselték, m elynek terü leté t m egszállották s a
divó had i jog szerint e lra b o lh a tta k egyházi és világ i ingó
vagyont, sőt elvihették m ag á t az em bert is. K ülönösen olyan­
218

kor öltött a pusztítás óriási a rá n y o k a t, m ikor a hadsereg a

m egszállott ellenséges terü letrő l távozott. E kkor a kato n a
el hordott, m egsem m isített, felg y ú jto tt m indent, a m ihez hozzá­
fért, hogy a k iü ríte tt terü letet hasznavehetetlenné tegye az
ellenségre. Ez volt a hadijog, a kato n aság általános g y a k o rla ta
E urópaszerte *) s e felfogással jö ttek az idegen segélyhadak
M agyarországba, m elyet egyszerűen ellenséges földnek tek in ­
tettek s ennek m egfelelően dultak-fosztogattak.
De m ég h a a korm ányok h iv atalo san békében éltek egy­
m ással s az úgynevezett n agy h áb o rú szünetelt, az apró c satá­
rozás, betörés, pusztítás, falv ak felg y u jtá sa, em ber és m a rh a
el h a jtá s a nem szünetelt soha. Az ország egy része állandó
c sa ta té rré vált, kitéve az apró háb o rú m inden borzalm ának.
A török-erdélyi h a tá rtó l távolabb eső föld viszont igazi k a ­
szárnya lett, hol a török v agy ném et zsoldos uralk o d o tt s a
kato n ai szem pont és önkény h á tté rb e szorította a nép érdekeit.
Különösen a ném et zsoldos, ki a k irá ly i terü let különböző p o n t­
ja in állandóan m eghonosodott, volt a kor em lékei szerint igazi
istenostora an n ak a lakosságnak, m elynek m egolt alm azására
ide küldetett. N em csak a n y u g a to n általánosan e lte rje d t k a ­
tonai erkölcsök vezették, hanem a h á b o rú t üzletnek, m eggaz­
dagodására kínálkozó alkalom nak tekintette. K ülönben sem
ism erte a nép nyelvét s a m a g y a r és a török közt nem is igen
te tt különbséget. Sőt a bécsi korm ány egyenesen r á kénvszeri-
tette, hogy ellenség m ódjára élősködjék a m agyarságon. A leg-
rendetlenebbiil a d ta ki fizetését; hónapokon, néha éveken á t
adósa m a ra d t zsoldjával, nem gondoskodott ellátásról s igy az
elégedetlen, g y a k ra n éhező idegen népet valósággal rá u ta lta ,
hogy oly módon és ott szerezze szükségleteit, a hogyan és a hol
épen alk alm a n yílt. A k irá ly i v á ra k b a n és a hozzájok tartozó
m indenfelé addig ism eretlen közteherrel, d íjjal, fizetéssel való
zsarolása s olyan kato n ai kényuralom honosodott meg, m ely a
polg ári m unka iizésének lehetőségét egyre sziikebb g á ta k közé
szorította. C supán azon várm egyék, m elyek a töröktől távol
esvén, föld rajzi fekvésöknél fogva védettebb helyzetben voltak
s ez okból ném et zsoldosokat is csak ritk á b b a n lá tta k , éltek 7

7) A franczia-német katonaság e felfogásáról Érámamisdörfer, Deutsche

Geseh. TI. 11.
valam ivel kedvezőbb viszonyok közt s fo ly ta th a ttá k a term elő
m unkát. Csakhogy az örök háborúk h atását, h a m ásban nem,
az állam i adó és a többi közterhek örökös fokozódásában ők is
m egérezték. De különösen fájd alm asan s ú jto tta m in d n y á ju k a t
a m a g y a r állam önállóságának m egszűnte, m ely v ilá g tö rté ­
nelm i esemény következm ényei ezer m eg ezer kis és nagy
dologban nyilv án u ltak . Nem volt többé a m ag y a r nem zeti poli­
tik á n a k központja, nem volt az országban k irá ly i ud v ar, a
koronás k irá ly külföldön székelt, idegen befolyás alá ju to tt s
egyre idegenebb szemmel nézte folyton apadó, szegényedő m a­
g y a r területét. A török szultán a távoli K onstantinápolyban
ugyanazon elvek szerint korm ányozta m a g y a r tarto m á n y a it,
m int bárm ely nem -m oham edán v ila je tjé t. E rdélyben volt
ugyan fejedelm i ud v ar, de nagyon sokáig e lta rto tt, m ig tek in ­
télye és h a ta lm a a n n y ira m egszilárdult, hogy a m ag y arság
so rsára nyom atékosabb befolyást g y akorolhatott. Á ltalá b an a
korm ányzat m indenütt m egszűnt a h alad ás tényezője, a gazda­
sági élet oltalm azója, a m unkásnép gondviselője lenni, sőt lia
valam ely üdvös eszmét fel is karolt, legföllebb a törvény-
könyvbe, de nem a való életbe b írta á tp lán táln i. A m int a köz­
ponti hatalom h á tté rb e lépett, akképen h atalm aso d tak el az
osztályérdek képviselői, a rendek s m inél nagyobb befolyásra
vergődtek, annál kim életlenebbül aknázták ki a m unkástöm e­
geket. Az országgyűlésen s a várm egyében olyan m értékben
uralkodtak, m in t azelőtt soha, m ásrészt meg a várm egye a
háborús viszonyok következtében az élet a n n y i töm éntelen
viszonyára kiterjesztő szabályozó tevékenységét, m in t annak
előtte soha. E változásoknak m egfelelően a három részre osz­
lás korában a p o litik a i rom lással k aröltve h a la d t a gazdasági
rom lás, m elyet szegény és dús, u r és katona, p ap és polgár
e g y a rá n t m egérezett ugyan, de senki sem oly m értékben, m int
a n ag y tömeg, a jobbágyság, m elynek v állain az egész tá rs a ­
dalom e lta rtá sa , an y ag i létele nyugodott. N övelték helyzetének
nyom orúságát azok a n ag y változások, m elyek a X V I. század­
ban E u rópa általános gazdasági és erkölcsi viszonyaiban be­
állottak.
A bban az időben, m ikor az önálló nem zeti k irá ly sá g fél
évezrednél tovább ta rtó dicsőséges léteiét befejezte, E urópa
szellemi és p o litik a i élete óriási vajúdásokba ju to tt, m elyek
220

közvetve és közvetlenül k ih ato tta k a m ag y a r népre is. A m erika

fölfedezésének következm ényei lassan k in t érvényesülni kezdtek
a gazdasági életben. Az uj világrész m ég nem em elkedett
u g y a n irán y ad ó tényezővé az a k k o ri világgazdaságban, de a
hajózásban elért m űszaki haladások nj u ta k a t tö rtek a nem zet­
közi forgalom nak. A középtenger elvesztette ősidőktől fogva
v itt kizárólagos szerepét a n y u g a t és kelet közti árucserében
s helyére a szabad óceán lépett. Az em beriség látó- és m u n k a ­
köre k itá g u lt. Velencze, a középkor legelső ten g e ri h a ta lm a
lassan romboló aszkórba esett s azon állam ok kezdtek előtérbe
lépni, m elyek a v ilá g te n g e r közvetlen közelében feküdtek.
M ásrészt A m erika nemes érczei a X Y I. században m élyreható
változást idéztek elő E u ró p á n ak pénzviszonyaiban s egész va-
gyonosságában. Spanyol közvetítéssel özönlöttek ide s az a ra n y
és ezüst é rték ét m indinkább csökkentették, a pénz vásárlóké­
pességét lefokozták. E llenben a n y e rs term ények értéke egyre
növekedett, az á ra k em elkedtek, a m unkabérek meg h a n y a tlo t­
tak. E u ró p a nehéz gazdasági forrad alo m b a ju to tt, m elyet meg-
érezett m inden ország s ab b an m inden népréteg. Yele k aröltve
h a la d t egy m ég emlékezetesebb forradalom , m ely az egyetem es
egyházi, vallási, szellemi életre k ih ato tt. Ez a L u th e r M árton
kezdem ényezte h itu jitá s, refo rm atió volt, m elynek h a tá sa i
nyom ban jelentkeztek nem csak a vallás és az egyház, hanem
ép oly m ély reh ató an a gazdasági m unkaszervezetben. E g y p il­
la n a tig úg y látszott, m in th a az uj m ozgalom az összes elnyo­
m o ttak n a k m eghozza a hőn ó h a jto tt szabadságot, m ert L u th e r
az egész ném et népre a k a rt h a tn i; ira ta iv a l a töm eghez fo rd u lt
s az ő nyelvén, ném etül szólt hozzá, hogy az együgyüek, a ta n u ­
latlan o k is m egértsék.
P é ld á já ra m ások szintén su tb a dobták a la tin t s H utten
L lrik azt m ondotta : eddig latin u l irta in , m elyet nem m indenki
érte tt, m ost a ném et nem zethez a s a já t nyelvén szólok, m ert
k iáltó szóm az egész hazához fordul. A bib lia népszerüsitése,
m agyarázása, az anyanyelven való kinyom atása, a m i n á lu n k
is m egtörtént m ég a X V I. században, m á r jóval L u th e r előtt
m egkezdődött, de ő emelte teljes diad alra. 0 a v a tta legfőbb
hadi szerszám ává; a bib lia csak h am ar m inden tudás k ú tfe je
lett s ta rta lm á n a k terjesztése, népszerüsitése fődolga volt a
X Y I. századi Írónak, főleg a költőnek m indenütt. Az apokalip-
 221

sis (János jelenéseinek könyve) m ellett az ó-testainentom ban

ta lá ltá k m ár előbb is a ím m kástöm egek kedvencz olvasm ányu­
kat, m ert nézetük szerint az inkább a szegényeknek, az uj ellen­
ben az uralkodó osztályoknak kedvez. M aga L u th e r később a
kettő közötti ellentétet ak k én t fejezte ki, hogy az ó-testam en­
tum (Genesis 1. 2.) szerint az isten szabadnak te re m te tt m in ­
den em bert, de az n j-testam en tu m félreto lja Mózest, Jézus
K risztu s pedig a hív ek et a császár és a v ilá g i h atalo m alá re n ­
deli, m ié rt is a felsőbbség belátása szerint k o rlá to zh a tja az em ­
berek szabadságát.
C sakhogy az elnyom ott töm egek m áskép fo g ták fel L u th e r
ta n a it s azt hitték , hogy a róm ai iga alóli felszabaditással m eg­
hozzák szám ukra az u ra ik ig á ja alóli szabadulást is. L u th ertő l
v á rtá k az uj á llam i és gazdasági rendet, benne, a nép fiában
lá ttá k p o litik ai m eg v áltó ju k at, szenvedéseik orvosát, eszmé­
nyeik valósitóját. N ém etországban óriási izg a to ttság fogta el
az összes m unkásrétegeket, a vidéki és városi népet s a lelkében
élő v á g y a k sokféleképen p ró b áltak érvényesülni. C om m unista,
an a rc h ik u s m ozgalm ak m ellett m érsékelt czélokra törekvő p a ­
rasztfölkelések tám a d ta k , de e g y a rá n t meddők m a ra d ta k , m ert
L u th e r m in d n y ájo k at cserben h a g y ta s egy m űvében (A gyil
kóló és rabló p ara sz th o rd á k ellen) a leg h atáro zo ttab b an az
u ra k p á rtjá r a állt. R e fo rm á lo rtá rsaiv a l egyetem ben állandóan
ellensége m a ra d t a jobbágyság halad ásv ág y án ak , m ert nem ­
csak á lta lá b a n az a la ttv a ló k föltétien engedelm ességét, hanem
az úrbéres terhek k o rlá tla n ság á t is h ird ette. M ikor egy nemes
ur (Einsiedel H enrik) lelkiism ereti furdalásoktól gyötörve a
p a ra s z tja ira súlyosodé terh ek m iatt, közölte aggodalm ait
L u th e rre l és M elanchtonnái, m indketten m e g n y u g ta ttá k . L u ­
th er a többek közt azt irta neki, hogy nem lenne helyes, ha az
urak elejtenék jo g u k at a robotra, m ert a p a ra sz tn a k terhekkel
kell m egrakodva lennie, különben elpajkosodik.1) íg y L u th e r
h itú jítá s a nem hozta meg i ném et p araszto k n ak a v á rt szabad­
ságot; m in d u n tala n feg y v e rt fogtak tehát, de m indig lev e ret­
tek, m indig rosszabb, rettenetesebb helyzetbe sülvedtek s a né-
T) Es wíire nicht gut, dass inán das Reclit Frolmen zu tinin, liess
felien und abgehen, denn dér gém einé Mann müsse mit Bűiden beladen
sein, wiirde aúeh sonst zu muthwillig. Idézi Janssen Geschiehte Deutsch-
U.nds II. 578.
‘2 22

m et közgazdasági és történeti irodalom, legelöl Roseher Vilmos

a véres parasztm ozgalm akat s kegyetlen leverésüket tek in ti
okául m indazoknak a m érhetetlen szenvedéseknek, m elyek a
ném et birodalm at a következő században érték, a barm inczéves
háborúban politik ailag m egalázták, a n y a g ilag a tönk szélére
ju tta ttá k , erkölcs-szellemi életének v irágzását meg száz eszten­
dővel késleltették. Mindez esem ények h a tá sa nem szorítkozott,
m ag ára a ném et birodalom ra, hanem erősen befolyásolta m ás
országok, igy a m ag y a r uralkodó rétegek gondoskodását is.
De ak a d ta k a X V I. század refo rm áto rai sorában férfiak,
kik a hitélet m egújításával csakugyan egyesíteni a k a rtá k a
m unkáselem ek politik ai felszabadítását. E férfiak közt legelői
á llan ak Zw ingli TJlrik és C alvin János, m indketten a szabad
Svájcz szülöttei, hol a jobbágyság még a X V I. század elején
m ajd m indenütt m egszűnt v agy legalább a n n y ira enyhült,
hogy robot helyett a p araszt csak ném i b é rt fizetett földesurá­
nak. U tóbb az állam e csekély függési viszonyt is m egszűnteié,
különösen Zürichben, Zw ingli m űködésének színhelyén, de még
az ő fellépte előtt. O tt a jobbágyság m inden a la k jáb a n véget
é rt s az egykori jobbágy önálló tulajdonosa lett telkének, mely
úrbéres terhek nélkül szállt a ty á ró l fiúra. E város szabad lég­
körében Zw ingli refo rm áto ri eszményei szabadabb szárnyalást
vettek, m int a Lutheréi. K ülöm ben is, noha m indketten a köz­
nép fiai voltak, egyéniségök lényegesen elütött egym ástól.
L u th e r első sorban hittudós, Zw ingli ellenben a vallás
m ellett a po litik ai és gazdasági élet refo rm áto ra volt. Az egyik
a p araszto t u ra önkényére bízta, a m ásik a p arasztság fentar-
tásán és erősbitésén fáradozott az u ra k ellen, m it Z ürichben el
is ért. L u th e r azt v a llo tta : a m unkának m agában véve nincs
értéke, nincs sikere, m ert ez tisztán az úristentől függ. Ezzel
szemben Zw ingli azt h ird e tte : a m unka m aga az, m ely k ita r ­
tással meghozza isten áldását; a m unka teszi az em bert isten­
hez hasonlóbbá s ebbeli érvelése igazi him nus a m unkára, m e­
lyet értékesebbnek ta rto tt a term észetnél, az élő em bert a holt
földnél, m ig L u th er s a nemesi fölfogás az ellenkezőből in dult
ki. Zw ingli nem csak sa já t k o rá ra h a to tt, hanem a X V III. szá­
zad angol közgazdáira is, kik ta n a it tovább fejlesztették, midőn
 223

a m unkatényezőt eléje tetté k a term észettényezők, s ezzel a köz­

gazdaság tudom ányának m egadták igazi jelentőségét.1)
Z w ingli-C alvin á lta lá b a n több önállóságot a d ta k az egyén­
nek m ég az istennel szemben is s egész társadalom -gazdasági
elm életökben jo bban kidom borodik az egyéni szabadság, m ely
azu tán üdvösen k ih a to tt az állam életre, a közlélek fejlődésére.
A lu th erán u s ném et tarto m án y o k (Szászország, B ran d en b u rg
stb.) lettek a „ko rláto lt a la ttv a ló i ész“ országai, A nglia,
Svájcz, M agyar- és E rdéiyország az önkorm ányzat, a p o litik ai
élet tűzhelyei, m ert term észetes, hogy az u j egyházi tanok s a
velők kapcsolatos eszmék á rja i N ém etországból és Svájczból
h a m a r á tc sa p ta k hozzánk s lázba hozták a közszellemek úgy
hogy a legszigorúbb állam i törvények sem b írtá k terjedésöket
gátolni. Az uj h it nyom ban kilép ett a rég i egyház a ris z to k ra ti­
kus k o rlá tá i közül, m agához a töm eghez fo rd u lt s a bib liáb an
és az á lta la te re m te tt nem zeti irodalom ban m esteri feg y v e rt
adott kezébe, hogy felszabaduljon a p o litik a i viszonyok v álto ­
zásával teljesen m egingott rég i tek intélyek ö n kényuralm a alól.
A h itú jítá sb a n még nem volt törvény, m ely a p a ra sz to t k iz á rta
volna az egyházkorm ányzatból, m ely felh a ta lm a z ta volna a
híveket, hogy törvényesen kinevezett püspököktől m eg tag ad ­
já k a tizedet, h a véletlenül nem nem esi á g y b a n született. E lőre
biztosítva volt te h á t szám ára a szegénység rokonszenve, m elyet,
m időn az istentiszteletből az idegen, nem é rte tt la tin nyelvet
kiküszöbölte s az any an y elv et te tte h ivatalos nyelvévé, m ég
szorosabban m agához csatolt, m ert istenökkel im m ár közvet­
len érintkezésbe helyezte az á jta to s híveket. L uthernek, főleg
C alvinnak az öntevékenységre, szabadságra vágyó m a g y a r
közlélekkel m ég inkább összhangzó tan ai, az u n itá riu so k s m ás
részben m a g y a r földön a la k u lt felekezetek (szombatosok) h a ­
m ar eláraszto tták a három részre szakadt m a g y a r birodalom
m inden tá jé k á t s küzdelm ök a szellemi és gazdasági életben
messzemenő változásokat idézett elő, csakhogy nem olyanokat,
m int Svájczban. A jobbágyság helyzetének ja v ítá s á ra nem
g y ak o ro ltak befolyást, ellenben m eghonosították n álu n k is a *)

*) Mindezekről bővebben Claassen, Schweizer Bauernpolitik. Sozial-

gesch. Forscliungen IV. IV. Zeitsclir. ftir Sozial- und Wirtschaftsgesch. mel­
léklete.
224

vallásviszályt s ezzel uj bajokat hoztak az országra. M indegyik

az üdvözlés és vallásos igazság egyedüli letétem ényesének
ta r tv a m agát, m egindult köztük a tu sa az egyeduralom ért s ez
a liarcz, m ely a X V I. században inkább szellemi fegyverrel
folyt, a X V II-ben a vallásháborúk és irg a lm a tla n üldözések
örvényébe sodorta nem zetünket. A földesül* a m aga kizárólagos
jogának tekinté azt is, hogy jobbágyai szám ára olyan v allást
válasszon, m inőt a legjobbnak ta rt. Ezen úgynevezett jus reíor-
m andi alap ján , m ikor a X V I. században erkölcsi okokból vagy
azért, liogy az egyház óriási v ag y o n át m agához ragadhassa, a
protestáns vallást elfogadta, jo b b ág y ait szintén az u j vallásba
terelte át. A kkor ez nagyobb rázkódtatások nélkül m ent végbe,
m ert az alsó papság, hogy a nőtlenség bilincseitől szabaduljon,
buzgón tám o g a tta törekvéseit, m elyeket a liivek sem elleneztek,
m ert őket meg az anyanyelven végzett istentisztelet barátkoz-
ta tta m eg az uj vallással. M ikor azonban a kath. k irá ly i h a ta ­
lom és az idők folyam án szellem ileg is fölfrissült kath. egyház
a X V II. században a nagybirtokos fő u ra k a t m ajdnem m ind
v isszatérh ette a sa já t kebelébe s a katholizált n a g y b irto k az
állam segítségével ú jra kím életlenül alkalm azásba vette a ju s
reform andi-t, igen erős ellenállásra ta lá lt a m unkástöm egek­
nél. A jobbágyot csak vérrel és vassal tu d ta á tté rite n i s a köz­
nép és a nagybirtokos közt kegyetlen küzdelm ek tám ad tak ,
melyek különösen 1650. óta pusztitóan h a to tta k a gazdasági
életre s a parasztság nyom orúságát csaknem elviselhetetlenné
tették, a napszám ot s a vagyonosságot meg épen úgy m egtize­
delték, m int a sohasem szünetelő háború.
Ezek a vallásos küzdelm ek akkor járv á n y k én t dúlták a
m űvelt n y u g a t m inden állam át. De m ig a külföld legalább'
egyik- m ásik országában a g y ak o ri és bő vérontás közepet! is
ja v u lta k a X V I. század m ásodik felében a liarm inczéves hábo­
rú ig a közviszonyok, m ert az uralkodói tekintély szilárdult, a
rabló lovagság megfékezésével a belső biztonság gy arap o d o tt
s igy a gazdasági élet egyik rákfenéje orvosoltatott, nálunk a
három részre oszlás term észetes következm ényei, a ném et zsol­
dosok és a török hódítók örökös pusztításai, az állam i és rendi
közigazgatás egyoldalúsága s a vele szorosan összefüggő socia-
lis bajok, v alam in t a sok já rv á n y és Ínséges évek következté­
ben a középkor legszánalm asabb, legkulturellenesebb évszáza-
 225

dal elevenedtek meg. H aladásról, gyökeresebb ja v ítá so k eszköz­

léséről szó sem lehetett s a sok helyi n y a v a ly á t A u sztria irg a l­
m atlan kizsákm ányoló gazdasági p o litik á ja tetőzte be7 M int­
hogy az állam sehol sem viselte gondját a m unkásnépnek, az
teljesen a rendi kizsákm ányolásnak esett áldozatul. íg y ez az
időszak a k orlátlan, m inden ellenőrzés alól felszabadult földes­
ú ri hatalom kora lett, m ert sehol sem volt tekintély, m ely az
u ra t a törvény m e g ta rtá sá ra kény szer ithette. K ülönben is ő
volt a törvényhozó, ő kezelte a helyi közigazgatást, m elynek
segélyével a jo b b ág y ra kedvező tö rv én y t úgy h a jto tta végre,
m int s a já t érdeke k ív án ta . Sohasem a lk o tta k oly rövid időköz­
ben a szabad költözést illetőleg a n n y i törvényt, m in t az 1540- -
56. évben; viszont a szabad költözés sohasem volt oly kevéssé
érvényben, m int épen ez időben. E gy korszakból sem m a ra d t
fenn a n n y i u rb áriu m , m int a X Y I—X V II. századból s sohasem
érvényesült a n n y ira az ú rb éri szolgálatok k o rlátlansága, m in t
épen e korszakban. M indez a m unkásnépet im m ár annál fá jd a l­
m asabban sú jto tta , m ert nem volt többé oly tu d atla n , m űvelet­
len, m in t régebben. A reform áczió, a biblia, az iskola behatolt
hozzá is s képessé kezdte tenni az önálló gondolkodásra, a köz-
ügyekről, első sorban a vallásü g y rő l és s a já t sorsáról való el­
m élkedésre. A legnagyobb m értékben csakugyan belőle k e rü lt
ki a X V I. század két jellemző m ag y a r tipusa, a végbeli k ato n a
s a préd ik áto r. Mindez em elte önérzetét, fokozta m űvelődési
ösztöneit s e zord időkben sokkal inkább érezte elnyom ott vol­
tát, sokkal türelm etlenebbül viselte ig ájá t, m int egykoron.
Az ú jk o r a m aga változott vallásos és erkölcsi eszméivel,
m int urából, akképen belőle is uj em bert fa ra g o tt s őt is ellen­
á llh a ta tla n u l vonzották, foglalkoztatták a vallásü g y i kérdések,
v a la m in t a honvédelem dolga. A derék végbeli vitézek, kiknek
jó része a jobbágyságból került ki, a külföldi utasok jelentései
szerint, a h itbeli ta n ítá so k a t olyan hévvel, olyan tűzzel és é r ­
deklődéssel v ita ttá k , ha a pihenés óráiban nagyobb csopor­
tokká vegyültek össze, m in t a hogy m a p o litizálni szokás. Az
idegenek m egbám ulták ezt az érdeklődést, m elylyel hazájok-
ban az alsó rétegeknél ritk á n találkoztak. De m áskülönben is
elism erték, hogy a m a g y a r parasztság igen kitűnő anyag, v an
benne értelm iség és m unkakedv s ha az állam és a földesül*
csak ném iképen törődnék nevelésével, term észetadta képességei
A csády: A m agyar jo b b á g y sá g története. 15
226

kifejtésével, első ra n g ú tényezővé v á lh a tn ék a nem zeti term e ­

lés terén. De term észetes vezetői csupán kizsákm ányolásra gon­
doltak s azért n r és jobbágy viszonya m indinkább m egrom lott,
sőt időnkint véres összeütközésre vezetett.
M inthogy a m a g y a r birodalom ez időben három teljesen
külön s belügyeiben önállóan k orm ányzott területből, a k irá ly i,
erdélyi fejedelm i s török császári földből állt, a jobbágyság-
jogi és gazdasági helyzete is három önálló, részben egym ástól
elvileg eltérő irá n y b a n fejlődött. E nnek m egfelelően m indegyik
országrész ide vonatkozó viszonyait külön kell m egvilágítanom .
 M ÁSODIK F E JE Z E T .

A királyi terület.
1. A szabad költözés a XVI. században.
Já n o s k irá ly m eghozatta, k ih ird e tte azon törvényeket,
m elyek eltörölték az 1514-ki röghöz kötöttséget s visszaadták a
jo b b ágynak a költözés szabadságát, illetve m indazokat az
egyéni jogokat, m elyeket e szóval jeleztek. C sakhogy a korona
tekintélye akkor sokkal inkább m egfogyatkozott, semhogy
a k á r legszigorúbb rendeletéi is figyelem be vétettek, g y ak o rlati
eredm ényre vezethettek volna. A földesur a jobbágykérdést
im m ár kizárólag a H árm askönyv szem üvegén á t nézte, m ely
pedig a röghözkötöttséget hirdette. Az uj viszonyok közt, m i­
dőn az em beranyagot háborúk, Ínségek, járv á n y o k örökösen
apasztották, a birtokos osztály a m unkaerő röghöz kötésében
lá tta üdvét, an y a g i helyzetének biztosítását s a H árm askönyv
szellem ében a nem esi k iv áltság egyik leglényegesebb alk atele­
mének kezdte tekinteni, hogy k o rlátlan u ra legyen m u n k ásai­
nak. Az osztály érdek ez előtérbe tolása azonban kom oly vesze­
delm et jele n te tt az állam ra. A m ely p illan a tb a n a nép m illióit
m egfosztották em beri jogaitól, m egfosztották m ag át a hazát vé­
dőinek tömegétől. A szegénység m eggyülölte az állam ot, az u ra l­
kodó osztályokat. U ra in a k b a rá ta it nem tek in té a m aga b a rá ta i­
nak s u ra in a k ellenségeit nem a sa já t ellenségeinek. Ez érzelm ek
h atása a la tt a köznép legalább egyes vidékeken m eg kezdett
barátkozni a török igával, m elyet enyhébbnek ta rto tt, m int
eddigi földesuraiét. A török h a m a r észrevette s kih aszn álta e
han g u lato t, szabadsággal b iz ta tta a szegénységet, különösen a
ráczokat s a délvidék m ás görögkeleti vallásu lak ó it édesgette
magához.
15
228

Tanácsosai m ár 1543-ban figyelm eztették I. F erd in án d

k irály t, tegyen v a la m it a szegénység kiengesztelésére, külöm-
ben a p a rasztság m in denütt h a jla n i fog a török c sáb ításra s
kezére játsza gyűlölt u r a it és v á ra ik a t. C sakugyan több Ízben
m egesett, hogy ezt főleg a D ráv án tú li szláv jobbágyok m eg­
tették s például Pozsega és Véli ka v á ra it a török b irto k á b a
ju tta ttá k . E szomorú jelenségek m egdöbbentették F erd in án d
k irá ly t, ki m indinkább belátta, hogy a honvédelem érdekében
m eg kell n y e rn i a jobbágyságot, m ire csupán egyetlen egy mód
kínálkozott és pedig em beri és egyéni jo g ain a k v ag y is a sza­
bad költözés rendszerének törvényes visszaállítása. A rég i
Szlavóniában (a m ai H orvátország) még 1538-ban m egkezdte
a m u n k át s az azon évi 21. törvényczikk kim ondta az elvet,
hogy a jobbágyok elköltöztetése (az eredetiben nem m ig ratio ,
hanem tra d u c tio col.), mi „eddig a p arasztok vétségei következ­
tében el volt tiltv a “ , a rendek egyhangú határozatából ism ét
m egengedtetik és pedig a 22. czikkben szabályozott módon.
E szerint a költözés kieszközlésében a jo b b ág y m aga h á tté rb e
lépett s az a földesur, a ki s a já t jószágára a k a rta átköltöztetni,
szerzé m eg neki az engedélyt akképen, hogy m agához véve a
várm egye egyik szolgabiráját, vele a jobbágy eddigi földes­
urához v a g y ennek tisztjéhez m ent s a szolgabiró előtt letette
a 4 dénár földbért, m ire k ik érte a távozási engedélyt. Ez enge­
dély m egszerzése u tá n a jobbágy 15 n apig m ég a rég i telkén
m ara d t, hogy adósságait kifizesse. A 15 nap leteltével a szolga­
biró ism ét m egjelent a távozni ak aró jobbágynál, k it „világos
n a p p a l m inden ingóságával e g y ü tt14 á ta d o tt uj földesurának.
Csak e ténykedéstől szám ítva 15 n ap a la tt költözhetett el az
illető m inden ja v a iv a l együtt. A 23. czikk b iztosította szám ára
a régi telkén h a g y o tt vetést, m ely az övé m ara d t, s m elyet a r a ­
tás u tá n a szokásos földesúri járandóságok levonásával uj la k ó ­
helyére szállíth ato tt, a szándékos k á ro sítá sé rt pedig k á rté ríté s t
követelhetett. V égül a 24. czikk 25 g ira b irság g al s ú jto tta a
földesurat, ki jo b b ág y át a költözésben a törvény ellenére a k a ­
dályozta. E törvényekben a költözés joga nem a n n y ira a job­
bágy, m in t inkább a földesur joga s ez nem is a szabad költö­
zést, hanem egyik földesur jószágáról a m ásikéra való á tte le p í­
tést rendezi. De az 1514-ki törvényekhez képest m égis h a la d á st
 229

jelez, ám bár, m in t a későbbi tények bizonyítják, a szabad köl­

tözés ezen nagyon m eghigitott joga sem lépett életbe.
A bban az időben (1540.), m ikor I. F erdinán d egyedüli koro­
nás m a g y a r k irá ly lett s terü lete igen jelentékenyen m egbővült,
örökös tarto m á n y a ib a n szintén ja v íta n i igyekezett a jobbágyság
helyzetét s 1541., 1542., 1552-ben különféle rendeleteket adott
ki a köznép védelm ére u ra i tú lk a p á sai ellen. Csakhogy sem m i­
ben sem volt erős és k ita rtó a k a ra ta s m inthogy a viszonyok
rá u ta ltá k a rendiségre, m elytől kizárólag fü g g ö tt az adó m eg­
szavazása, m ásrészt m ikor ném et császár le tt s folyton v ilá g ­
p o litik ai kérdések foglalkoztatták, erélye m indinkább ellan y ­
hult s 1563-ban kénytelens% ből ugyan, de m egígérte örökös
ta rto m á n y a i rendéinek, hogy a robot dolgába nem avatkozik
többé. E végzetes elhatározás utódai a la tt véres p a ra sz tlá z a ­
dásokra — főleg 1573-ban, 1594— 97-ben — vezetett s a jo b ­
bágyságot állandóan a földesúri iga a la tt h ag y ta. M agyar-
országban nem rendeleti utón, hanem törvényhozásilag igye­
kezett jobbágy védő törekvéseit valósítani. É vekig nem m erte
u g y an az ü gyet m eg in d ítan i s m ég 1543-ban is törvény hoza­
tott, m ely az erőszakkal elköltöztetett jobbágy visszaadását
rendelte el. De a viszonyok egyre elle n állh ata tla n ab b a l a kez­
deményezés m eg ra g ad á sá ra kény szeritették. A nem zeti vagyo-
nosság és népszám egyik legnevezetesebb tényezőjéről volt szó,
m int azon részletes összeírás1) jelzi, m ely 1542-ben a jo b b ág y -
b irto k ró l készült. Az országgyűlés a jobbágy m űvelte föld é rté­
kének h a tv a n a d részét követelte be az u rak o n állam i adóban,
s noha az összeírás csak 24 várm egyéről ad képet, m ég pedig a
H árm askönyvben m eg állap íto tt s jóval a folyó érték a la tt m a ­
radó becslés alap ján , a jobbágy kezén levő föld értéke 1,920.000
ftban, m ai értékben v a la m i 40 m illió koronában á lla p ítta to tt
meg. A 24 összeirt várm egyében körülbelül fél m illió jobbágy
család gazdálkodott, m elyeket a törvény következőleg osztályoz:
1. földm ívesek és m arhatenyésztők, 2. m olnárok, szénégetők, az
u ra k u d v a rá b a rendelt szakácsok és cselédek, kik a k a m a ra
á llítása szerint g y a k ra n m ódosabbak voltak a telkes jo b b ág y ­
nál, 3. halászok és pásztorok. — Ez u tó b b iak at Turóczbau,

x) Ismertetem „Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd király korában4’

czimü munkámban.
230

Trencsénben és Á rv á b a n oláhoknak nevezték, nem azért, m ert

oláhoktól szárm aztak, hanem azért, m ert félnom ád pásztor éle­
tet éltek. Az idézett szám adatok m egm ondják, liogy a roham os
elszegényedés közben is m ilyen jelentékeny vagyon m a ra d t a
jobbágy kezén s a jobbágyság m ilyen fontos gazdasági h a ta l­
m at képviselt. E zt oltalm azni kellett teh á t az állam nak. V i­
szont a törvényhozás honvédelm i intézkedései azt b izonyitják,
hogy a nem zeti ellenállás szervezésében szintén jelentékeny sze­
rep várak o zo tt a köznépre. E g y 1544. részgyülés kim ondotta,
hogy szükség esetén m inden jobbágynak feg y v ert kell fognia
s hogy a fegyveresek szám át m eg lehessen tudni, a nem esek uta-
s itta tta k , hogy m eg m u strálják őket. 1545-ben egy m ásik rész­
gyülés m eg azt rendelte el, hogy az a jobbágy, kinek egy ekényi
földje van, (ez volt a 4— 6 ökrös gazda) p u sk á t p o rra l és golyó­
val, az, kinek fél ekényije van, n y ila t, pajzsot és k a rd o t ta r to ­
zik szerezni s állandóan b irto k á b an ta rta n i, hogy az ellenséggel
bárm ik o r szembe száll hasson.1)
E tényekkel szemben a koronának végre erélyesebben föl
kellett lépnie a jobbágyság helyzetének ja v ítá s a érdekében s
F erd in án d az 1546: 39. törvénvezikk szerint m eg is ra g a d ta a
kezdem ényezést. K ív á n ság á t a rendek m agok „m éltányosnak és
igazságosnak4* talá ltá k . M inthogy azonban attól féltek, hogy a
n a g y u ra k tu llia talm áv a l szemben a kisebb jobbágybirtokosok
teljesen elveszthetik meglevő m unkaerejöket, a kérdés tö rv é ­
nyes rendezését a jövő országgyűlésre halasztották, ellenben
azt ú jr a kim ondták, hogy az erőszakkal elh a jto tt jobb ág y o k at
vissza kell előbbi uroknak adni. 1547-ben ism ét foglalkoztak a
költözéssel s a 26. törvényezikkben m agok h an g o ztatják , hogy
„az egykor virágzó M agyarországnak néhány év óta sem m isein
á rto tt többet, m in t a jobbágyok elnyom ása, kiknek ja jk iá ltá s a
folyton isten szine elébe szállt föl.44 H ogy te h á t „a m indenség
legfőbb terem tőjének h a ra g já t eltávolítsák s a sa n y a rg a to tt
ország részére kiengeszteljék jóságát, kegyességét és kegyel­
m ét44, a k irá ly ism ételt sürgetésére elhatározták, hogy a jobbá­
gyok szabadságát, m elyet az utóbbi években bárm i okból elvet­
tek tőlök, vissza kell adni s „hogy azoknak, kik nem a k a rn a k
valam ely, ta lá n kem ényszívű és kegyetlen u rn ák v a g y nemes-

]) Frákitól V ilm os, M ag y ar Gisz. E m i. II.

 231

nek u ralm a és h a ta lm a a la tt élni, szabadságukban álljon m ás­

hová k ö ltö z n i/4 Ez a törvény m ás alapon áll, m int az 1538-ki
szlavóniai, m ert nem átköltöztetésről, hanem szabad költözkö­
désről beszél s m ag át a jobbágyot teszi e jog alan y áv á. C sak­
hogy a v é g re h a jtá s azon m ódozatai, m elyeket a következő
27—31. czikkek m eg állap ítan ak , szertelen bonyolulttá, csak­
nem lehetetlenné tetté k e jog g y a k o rla tá t s lia a földesur
a k a rta , m indenesetre évekig g á to lh a tta a költözést. E törvény-
ezikkek m indegyike m eglehetős hosszú s m int e korszak t ö r ­
vényhozásának többi alkotásairól, akképen rólok is elm ond­
hatni, hogy m inél hosszabbak, an n ál zavarosabbak, h a tá ro z a ­
ta ik annál ellenm ondóbbak s annál könnyebben ki játszhatók.
Az uj e ljá rá sb a n szintén a szolgabiró v itt vezető szerepet, m ás
részt a jo b bágynak a község szilié előtt ünnepélyesen esküt k el­
lett tennie, hogy „nem m agángvülölség“ in d ítja a távozásra.
H a az esküt letette, ki kellett fizetnie m indennem ű tarto zását
a földesurnak, b a rá tin a k vag y ak árk in ek , rendeznie kellett
m indenféle pörös ü g yét a falubeliekkel, le kellett fizetnie a
szolgabiró jelenlétében a földbért, eddigi lakóházát jó k a rb a
kellett helyeznie s csak m indezek után táv ozh atott, ha u g y an
m egkapta az engedélyt. H a ellenben e nélkül m ent el, szöke­
vénynek tek in te tté k s az uj törvény a legsúlyosabban, jószág-
elkobzással s ú jtja azt, a ki titk o n távozó jobbágyot befogad
vagy a m int a törvény nevezi erőszakosan elvisz, igaz u g y a n
hogy a törvény ugyané súlyos b üntetést m éri a r r a a földesurra
is, ki kötelezettségének eleget tevő jo b b ág y á t a költözésben g á ­
tolja, sőt az alisp án t és a szolg ab irák at is 200 ft birság g al
s ú jtja , h a kedvezésből v a g y félelemből a paraszto k védelm ére
nem kelnek. De a költözés körüli jjöröket a szolgabirótól a v á r ­
megyéhez, onnan m eg a k irá ly i táblához leh etett fölebbezni, m i
az e ljá rá st évekre, ta lá n évtizedekre eln y ú jto tta, m ely időn át
a végérvényes Ítéletig a jo b b ág y n ak eddigi telkén kellett m a­
ra d n ia s az összes ú rb é ri terh ek et viselnie. A jobbágy e kuszáit
eljárás m ellett a szabad költözködésnek ú jr a visszaállíto tt jo­
g át alig érvényesíthette tehát. Mind azáltal a rendek, kik kii-
lömben nem szavazták volna meg az adót, m ár 1548-ban kény-
szeritették a k irá ly t, hogy olyan tö rv é n y t szentesítsen, m ely a
szabad költözést a jövő országgyűlésig teljesen felfüggeszti.
Az 1548-ki országgyűlés valóságos reform -országgyűlés,
232

az első és egyetlen, mely a X V I. században ta rta to tt, a k a rt

lenni. A kkor F erd in án d k irá ly m ég nem igen szám itliatott reá,
hogy a róm ai császárság testvére, V. K ároly családjából az
övére fog átszállan i s többet foglalkozott sa já t országai, első
sorban M agyarország ügyeivel. Ösztönzésére az 1548-ld és 71.
törvényczikkből álló törvénykönyvbe csakugyan sok fontos és
értékes h a tá ro z a t ju to tt be. De a szabad költözésben ism ét a k i­
rá ly n a k kellett engednie. A 32. czikk az 1547-ki idevonatkozó
tö rv én y t felfüggesztette, állitólag azért, m ert a m eghozatala
óta eltelt rövid időben a jobbágyok „nagy elégedetlenséget
ta n ú s íto tta k u ra ik irá n t s fellázadtak.'“ E nnélfogva a rendek a
költözést a jövő országgyűlésig m egint m egszüntették. H ogy
azonban ezzel az u ra k n a k „ h a ta lm a t ne a d ja n a k a szerencsét­
len jobbágyokon való zsarnokoskodásra44 kim ondották, hogy
ezek m eg ta rta ssa n a k szabadságaikban s az igazság, tisztesség
és tűrhetőség h a tá ra in túl nem szabad őket adóztatni, s a n y a r­
g a tn i v ag y ja v a ik tó l m egfosztani. E végből a 33—46. czikkek-
ben országos úrbérrendezést lép tettek életbe s ú jra m eg h atáro z­
ták, m ivel tarto zik a jobbágy 1. bér (census), 2. élelm iszerek
és robot (victu alia et s e rv itia ), 3. ajándék (num era) czimén
urának. A bér tekintetében az uj rendezés nem k ö n n y íte tt a sze­
génységen; m indenki az eddigi szokás szerint tarto zo tt a b é rt
to v áb b ra fizetni, sőt azokra a fa lv a k ra és m ezővárosokra is,
m elyek eddig b ért, élelm iszert vag y ajándékot nem adtak, im ­
m ár a szomszédban divó szokás szerint k ite rje szte te tt a fizetés
kötelezettsége. Ellenben m indenféle ren dkívüli adó v ag y tak sa
alól fölm entettek, kivéve a földesur fejv áltság a, fela v atá si és
lakodalm i ünnepe alkalm ából, de akkor is csak „tisztességes és
tű rh e tő 44 összeget vehettek rajto k . A robotot az uj törvény
a jo b b ág y ra heti 1 n a p ra á lla p íto tta m eg a szántás-vetés,
szőlőmívelés, kaszálás, a ra tá s, fuvarozás, lóháton utazás kö­
rü l s a ki egy héten egy n apnál többet dolgozott, az be volt
neki szám ítandó ugv, hogy az igás robot évenkint 52 n ap n ál
több nem lehetett, m ig a zsellér tehetsége szerint robotolt.
Törvényes elm arasztalás esetén a jobbágy az u rn á k a
törvényes b írságot fizette, de nyilvánvaló vétség v a g y
kihágás nélkül nem volt szabad senkit elzárni, m eg­
bilincselni v agy kínozni. H a pedig — fo ly ta tta a törvény
— a földesur nem ta r t ja m eg az uj rendelkezést, hanem
erőszakkal terhesebb fizetésre, a já n d é k a d ásra v agy ro b o tra
kényszerítené, a jobbágy a várm egye közbejöttével m ásfelé köl­
tözhet, sőt földesura 100 frtta l büntetendő. H a az alispán a
v é g re h a jtá st nyom ban nem fo g an ato sítja, á llá sát veszti s 100
f r t bírság o t fizet. A m últ évi törvény a la p já n elköltözött jo b b á­
gyok többé vissza nem perelhetők, sőt az addig m egszököttek
v agy erőszakosan e lh a jto tta k sem s csak azt a k á rt v agy adós­
ságot tarto zn a k m egfizetni, m ely a régi fö ldesurral szemben
terh eli őket. V égül a rendek Ígérték, hogy a jövő országgyűlé­
sen a szerint fogják a szabad költözést rendezni, a m in t a g y a ­
korlatból kitű n ik , v á ljo n az 1547-ki vagy a m ostani törvény-e
a czélszerübb.
Ez időben F erdinánd k irá ly E rd ély visszaszerzése irá n t
m ár benső érintkezésben á llt G yörgy b a rá tta l, E rd ély vezető
m iniszterével, ki a jobbágykérdés egész nem zeti és gazdasági
jelentőségét felfogta s a m int egykor Ján o s k irá ly t rá b írta ,
hogy a szabad költözést törvényesen visszaállítsa, akképen m ost
F erdinándot ösztönözte a rra , ta rtso n ívj országgyűlést s adassa
vissza a p arasztoknak a szabadságot. A török — m ondotta
szabadságot igéi* a köznépnek s ezzel a ráczo k at részben m ár
m egnyerte, elnyom ott em ber szívesen ad a csábitó ígéreteknek
hitelt, h a b á r m ég súlyosabb szolgaságba is sülyed. „E nnek mi
v ag y u n k okai, — fo ly ta tta — m ert a p ó rt a n n y ira elnyom tuk,
hogy nején és gyerm ekein kivid édes m indenétől m egfoszta-
to tt.“ K érte, bu zd íto tta teh á t a k irá ly t, végezze ő a felszabadí­
tás n a g y m üvét s szerezzen m ag án ak a háborúhoz, m elyre, m int
előre lá tta , az erdélyi kérdés vezetni fog, a szegénység töm egé­
ben hű és áldozatkész szövetségest. K étségkívül a lángeszű b a ­
r á t buzdításai is h o zzájáru ltak , hogy F erd in án d az 1550-iki or­
szággyűlésen törésre a k a rta a rég vajúdó kérdést ju tta tn i.
E lőterjesztésében a legm elegebben em elt szót a jobbágyok
felszabaditása m ellett s figyelm eztette a rendeket, m ilyen nag y
a nép elkeseredése elnyomói irán t. K iem elte, m ilyen istentelen
és em bertelen dolog, hogy a szegénység, m elynek m u n k ájátó l
m indnyáj ok létele függ, m ely a m indenható színe előtt egyenlő
a földesurral, a szolgaság nehéz, tű rh e tetle n ig á já b a n m a ra d ­
jon. Az elm últ országgyűlés tö rv én y t hozott azon terh ek re
nézve, m elyeket u r a követelhet jo b b ág y aitó l; csakhogy azóta
k itű n t, hogy ez az uj rendezés is fölöttébb súlyos a köznépre.
234

Ez okból a k irá ly felh ív ta az országgyűlést, könnyítsen a

háborúk á lta l a n n y ira m egviselt köznép sorsán. A rendek csak­
ugyan behatóan foglalkoztak a kérdéssel, de kezdettől fogva
oly szellemben, m ely kétségtelenné tette, liogv m indent a ré g i­
ben hagynak.
M int a törvény (34. ez.) m ondja, a főpapság s néhány
világi főur m elegen p á rto lta a k irá ly azon kívánságát, hogy
,,a jobbágyok m inden föltétel kikötése nélkül m indenütt szaba­
don költözhessenek/* Csakhogy m ások hévvel ellene tám a d ta k
s czélt is értek, m ert a gyűlés j obbágy-tör vény czikkei (34—39.)
ism ét nagyon zűrzavaros fogalm azást nyertek. F e n ta rto ttá k a
m últ országgyűlés h a tá ro za tá t, a robot s m ás ú rbéres fizetések
tárg y á b an , ellenben m érsékelték a földesül* korcsm áltatási jo ­
gának gyakorlása körül elharapózott visszaéléseket. Ez a
korcsm ajog ez időben m ár nagyon e lfa ju lt s súlyosan k á ro sí­
to tta a jobbágyot m ég pedig két irán y b an . M int a törvény
m ondja, a földesül* vagy egyszerűen elvette, vagy potom áron
m egvásárolta a jobbágy borterm ését (ezt nevezték b o rfo g la lá s­
nak) s azután d rág á n reá tu k m á lta , m időn kényszeritette, hogy
oly áron, m elyet a földesül* lim itált, m érje ki a korcsm ákban
vagy s a já t házában. A b o rá ru lta tá s, m ondja egy későbbi
(1608.) sta tú tu m , m indenkor szerrel já r t és ha a bor el nem
kelt, re á ju k (a jobbágyokra) osztották. A törvény m indkét
irá n y b a n korlátolni a k a rta a földesül* visszaéléseit. Először el­
rendelte, hogy csak a folyó piaczi áron v á lth a tja m agához a
jobbágytól a term ést, azután kim ondotta, hogy am a községek­
ben, hol szőlők vannak, a községet illeti m eg szent M ihály n a p ­
jától szent G yörgy n ap jáig , a bort nem term elő községekben
szent M ihálytól csak k arácsonyig a borm érés joga. Ellenben
az év többi részében az ital m érés a földesuré, csakhogy rendes
korcsm árost kell ta rta n ia , a ki szolgálata idejére m entes a ro ­
bottól s m inden k im ért veder (32 pint) bor u tán 4—4 dénár
fizetést kap, m ig az egyes jobbágyok közt a földesül* a m aga
borát nem oszth atja szét kénye-kedve szerint, hogy a k a ra tu k
ellen m egigyák, illetve megfizessék. A törvény azt is kim on­
dotta, hogy az a jobbágy, kivel a földesül* em bertelenül bánik,
az előző országgyűlések intézkedése értelm ében elköltözhet.
C sakhogy az ide vonatkozó e ljá rá st még bonyolultabbá teszi
úgy, hogy ez a jog szintén értéktelenné vált, ám bár a törvény
 235

sem m isnek n y ilv á n íto tt m inden olyan Írást, m elyet a földesur

azon ü rü g y a la tt c sik a rt ki jobbágyától, hogy ez v alam i súlyos
b ű n tén y t követvén el, fejv áltság u l önként örökös jobbágyságot
vállal. M inthogy ez időben azok a birtokosok, kiknek Szlavó­
niában, m elyet a török egyre nagyobb m értékben d últ és lió-
doltatott, voltak jobbágyaik, ezeket m ag y a r jószágaikra kezd­
ték áttelepíteni, a törvénykönyv 72. czikke kim ondta, hogy az
á tte le p íte tt jobbágyok, kik haza a k a rn a k térni, ezt szabadon
tehessék s a ki gátolja őket, az a törvényben foglalt büntetés­
sel sujtassék.
A k irá ly n a k a kérdés gyökeres rendezésére irányuló tö ­
rekvései az 1552-iki országgyűlésen sem vezettek eredm ényre.
E kkor tö rté n t az a p á rjá t ritk ító eset, hogy s a já t képviselője,
M érey M ihály személynök, az alsó táb la elnöke a legheveseb­
ben kik elt a k irá ly előterjesztése ellen, a m i eléggé jelzi a ko­
rona á lta l képviselt józanabb szellem s a rendi felfogás közti
ellentét á th id a lh a ta tla n m élységét. A rendek a 8. czikkben k i­
m ondták, hogy b e lá tjá k ugyan a k irá ly ó h ajain ak jogosultsá­
g át s m indenekelőtt a jó istent a k a rn á k m agok irá n t kiengesz­
telni. De tek in tv e a háborús viszonyokat, a jobbágykérdést je ­
len állapotában h a g y já k azon Ígérettel, hogy h a a h a d já ra t
sikeres lesz, ,,akkor az első országgyűlésen a jobbágyok szabad
költözködését an n a k kigondolható s m egadható legjobb ren d ­
jéhez és m ódjához képest isten és ennek igazsága szerint^ re n ­
dezik. Sajnos a győzelembe v e te tt rem ény nem teljesü lt s a kö­
vetkező országgyűlés (1553.) törvénykönyve (10— 15. t.-cz.) a
jobbágynépet a jövő országgyűlésig m eghagyta addigi állapo­
tában. H ogy azonban m égis könnyítsen nehéz helyzetén, az évi
52 n ap i igás robotot 40 n a p ra m érsékelte, ellenben a rra köte­
lezte, hogy ingyen m un k ájáv al tám ogassa u r á t v á ra in a k jó k a r­
ban ta rtá sa körül. A borm érést illetőleg szintén uj tö rv én y t ho­
zott s egyszerűsítette azt az e ljá rá st is, m ely m ellett „az u rátó l
fölöttébb elnyom ott jo b b ág y “ a költözés jo g át g y ak o ro lh atta,
sőt jogvédelm et is adott neki azon károk m egtérítésénél, m elye­
ket u ra , hogy a költözéstől elrém itse, v agy onában esetleg
okozott.
Az 1554-iki országgyűlés szintén eltelt a nélkül, hogy a
jobbágy ügy ben gyökeresebb változást idézett volna elő. V égre
azonban a k irá ly örökös sürgetésének a rendek sem á llh a ttá k
236

ellent s az 1556-iki országgyűlés 27— 33. törvényezikkei vissza­

á llíto ttá k a szabad költözés elvét. A 27. czikk u g y an is kim ondta,
liogy m ivel az ország k a ra i és reiulei azt ó h a jtjá k , „hogy a
m indenek fölött álló jó istennek h a ra g já t m aguktól eltávolitsák
és kegyeim ességét kiengeszteljék^, továbbá engedve a k irá ly
a ty a i intéseinek, „egyértelem m el m egállap íto tták , hogy a jo b ­
bágyok ezután m indenütt örökre szabadon költözhessenek^,
m ég pedig ugyanazon rend és mód szerint, „m elyet h a jd a n
szoktak követni, m ég m ielőtt tu d n iillik a jobbágyoktól ezelőtt
több évvel ezt a szabadságot elvették.'“ H atáro zo ttan és világos
szavakb an örökre eltörölték teh át a röghöz kötöttség rendsze­
rét, m elyről m ost s azelőtt annyiszor elism erték, hogy az isten
h a ra g já t idézte föl reájok. C sakhogy a további törvényczikkek-
ben nem m int Ígérték, a h a jd a n i szokást és egyszerű e ljá rá st
á llíto ttá k vissza, hanem a m ár fentebb idézett különböző tö r­
vények bonyolult részleteit fo g la ltá k össze s ezzel a jtó t, k a p u t
n y ito tta k a visszaélésnek. Ism ét a szolgain ró egy e sk ü d ttá rsá ­
val v itte a főszerepet az engedélyezési e ljá rá sb a n s a jo b b ág y ­
nak előbb m indenféle földesúri bért, adósságot ki k ellett fizet­
nie, házát és telkét jó k a rb a kellett helyeznie, régebben k im é rt
büntetését le k ellett ülnie, idegenek irá n ti ta rto z á sa it le kellett
fizetnie, m ielőtt távozhatott. Sőt e korlátozásokat m ost ú ja b b a k ­
k al szaporították. Az a jobbágy, ki u rá tó l bizonyos időre ked­
vezm ényeket és m entességeket n y e rt s ez idő le já rtá v a l költözni
a k a rt, a m ú ltra nézve meg tarto zo tt a földesurnak e m entessé­
gek érték ét téríten i, v a la m in t az esedékes állam i, k irá ly i és v á r ­
m egyei adókat előzetesen lefizetni. H a nem tette, a szolgabiró
k ényszeritette reá. H a végre valahogy k ielégítette m indezt a
töm éntelen igényt, a szolgabiró m eghozta a végzést, hogy m eg­
tö rté n h etik a költözés. Csakhogy a szolgabiró végzését meg le­
h e te tt felebbezni a várm egye törvényszékéhez, onnan m eg a
k irá ly i curiálioz, m i sokáig ta rto tt, a m i közben a jobbágy rég i
földesura telkén volt kénytelen a végérvényes ítéletet bevárni.
A ki pedig nem v á rta be s „alattom osan és szökve“ eltávozott,
vagy erőszakkal v ite tte el m agát, az m inden ingó és in g atla n
vag y o n át elveszthette s „bárm i m ódon“ vissza volt ré g i telkére
vihető. De a jobbágy, még ha engedélylyel távozott is, rövidsé­
get szenvedett a költözésnél, m ert noha a törvény bizto síto tta
jo gát, hogy a költözés u tán is övé m ara d n ak eddigi lakóhelyén
 237

örökségi v agy irtv á n y szoléi, földei és rétéi, az a ház, m elyet

esetleg pénzért v ásáro lt vag y s a já t költségén épített, ha elköl­
tözéséig valam ely ,.jám b o r és becsületes em bernek" eladni nem
tu d ta , k árpótlás nélkül a földesurra szállt. Sokféleképen k o r­
látolva ugyan, de 1556-ban a rendek végre m égis m egadták
teh á t a jobbágynak a szabad költözést. Csakhogy előre láttá k ,
hogy a g y a k o rla tb a n nem lesz értéke, m ert attó l való féltők­
ben, hogy a jobbágyok, „kik M agyorarszágon ezen súlyos te r ­
heket kénytelenek hordozni", a szabadságot a r r a fo g ják hasz­
nálni, hogy töm egesen külföldre m eneküljenek, ugy an ek k o r
törvényben kérték a k irá ly t, hogy intézkedjék, hogy a m a g y a r­
országi jobbágyot a szomszéd tarto m án y o k b a be ne fogadják.
Az uj törvény csak u g y an Íro tt m ulaszt m a ra d t s sem m it sem
len d íte tt a köznép helyzetén. Még a k irá ly főhatóságai, első
sorban k a m a rá ja is azt m ondották, hogy nem az ő dolguk a tö r­
vény v é g re h a jtá s á ra ügyelni. M ikor 1557-ben az u ra k fölem lí­
tették, hogy a k irá ly k a p itá n y a i em bertelenebből b án n ak a
föld népével, m in t a török, F erd in án d azt felete, hogy az u ra k
ne panaszkodjanak, m ert ők b ánnak a legkegyetlenebbiil job­
bág y aik k al. M indazáltal I. F erd in án d k irá ly éréivé az 1556-iki
törvény m eghozatalával k im e rü lt s későbbi országgyűlésein
többé nem intézkedett a szabad költözésről, noha tu d ta s több­
ször kim ondotta, hogy a törvény nem h a j tá tik végre. F e rd i­
nánd, im m ár ró m ai császár, a v ilág p o litik a bonyodalm aiba m e­
rülve, egyre kevesebbet törődött pusztuló és apadó m a g y a r
országával. K ülönben is h a azt a k a rta , hogy a nemesség adót
szavazzon meg jo b b ág y ai terhére, nem igen látszott a já n lato s­
nak a földesurat érdekeiben és előítéleteiben b á n ta n ia. Az u n
osztályt m int E urópaszerte, nálunk is az a meggyőződés h a to tta
át, hogy kiváltságos állása csak a töm egek lielotizálása m ellett
ta rth a tó fenn, h a b á r ez tőle szintén a n y a g i áldozatot követel.
A törvényben g y a k ra n m ondta az ellenkezőt, g y a k ra n m ag a
h an g o ztatta, hogy a jobbágy nélkül a nem esség is keveset ér,
hogy a jobbágy leigázása hozta az országra isten h a ra g já t. De
az ilyen, szent igazságok csupán a k irá ly i előterjesztésekből j u ­
to tta k a törvény szövegébe s nem a nem esi gondolkodás k ife ­
jezői voltak.
O tthon, a s a já t jószágán a földesur m ég b á n h a to tt em ber­
ségesen, a józan észnek m egfelelően jobbágyával, s ném elyik
bán t is, m int számos e korabeli u rb á riu m bizonyítja. De m ihelyt
a kiváltságosok országgyűlésre jöttek, az egyéni jóindulat, az
önérdek su g allta belátás teljesen h á tté rb e szorult s tanácskozá­
saikban kizárólag az osztályérdek m inden balitéletével és szél­
sőségeivel sugallá elhatározásaikat. Sőt ha látszólag engedtek
a k irá ly m egfeszített nyom ásának, ezt is csak azért tették, m ert
tudták, hogy az ő kezökben v an a helyi közigazgatás s igy
tőlük lü g g az u j törvények v ég reh ajtása.
J. F erd in án d utódai m ég kevesebbet érdeklődtek n a g y a r
teriiletök, v a la m in t a r a jta elő a la ttv a ló k ja v a irá n t s 1566.
u tán tö rv é n y táru n k b a n nagyon h á tté rb e szorult a jobbágy védő
szellem, a szabad költözés ügy e 1 ccig* csak elvétve k isé rt benne,
hogy a X V II. században, m ikor a k irá ly i hatalom m ár csak a
nép lelkiüdvösségével, nem pedig földi sorsának ja v ítá sá v a l
törődött, végkép eltűnjön belőle.
M iksa k irá ly (1564— 76.) kevéssel tró n ra lépte után
(1565.) foglalkozott az eszmével, hogy a „csaknem tű rh e te tle n 44
ú rb éri terh ek et m érsékeltesse s első országgyűlésén (1566.) fel­
hívta a rendeket, könnyítsenek felette elnyom ott jobbágyaik
sorsán. M agok a rendek m ondották akkor, hogy „igen sok ür­
es nemes van olyan, ki a korábbi éveknek a jobbágyok szabad
költözésére nézve alkotott végzéseit m eg nem ta r tja , sőt azok­
nak m indenféle módon ellenére szokott cselekedni*4 (27. t.-cz.).
F el is k érték a k irá ly t, hogy az illető törvényeknek személy-
válogatás nélkül m indenkivel szemben érv én y t szerezzen,
viszont azonban ő is szabjon h a tá r t azoknak a nymmorgatások-
nak, m elyekkel a katonaság s ú jtja a szegénységet. Máskülön-.
ben azonban nem tettek sem m it a baj orvoslására.
Az 1572. év folyam án tavaszszal és őszszel is ta r ta to tt
országgyűlés s a k irá ly sürgetésére mindegyük hajlandónak
nyilatkozott a szabad költözésre vonatkozó 1556-ki tö rv é n y t
m eg ú jítan i, azokat a várm egyei szabályrendeleteket pedig,
m elyek e törvénynyel ellenkeztek, sem m isekké n y ilv á n íta n i,
m ásrészt fölkérte a k irá ly t, hogy ezt a tö rv én y t a sa já t jószá­
gain szintén h a jta ssa végre. Csakhogy" az áp rilis 27-én szen­
tesített 10 czikkből álló törvénykönyvbe, m ely eg y ébiránt a
Oorpus ju risból is kim arad t, ez a végzés nem k erü lt bele. Az
ügy az őszi országgyűlésen m egint szóvá té te te tt s a k irá ly
egyik leiratá b an u ta lt reá, hogy ő is, a rendek is kim ondták az
 239

1556. törvény m egújítását, a k irá ly i s m ás jószágokon való

v é g re h a jtá sát s az ellenkező szabályzatok semmissé n y ilv á n í­
tását. Csakhogy ezen m ásodik, 1572. okt. 15. szentesített s a
Oorpus ju risb a m ár fölvett törvénykönyv sem tesz em lítést a
költözési jog m eg ú jításáró l.1) Ellenben a szökött jobbágyok
elleni intézkedések egyre szaporodtak s az 1574:30. czikk m ég
azt is elrendelte, hogy azok a m ag y a r jobbágyok, kik Ausz­
triá b a v ag y M orvába „szöktek,a földesuraiknak visszaadassa­
nak. A jobbágyság helyzete egyre nyom orúságosabb le tt teh á t
s még a bécsi u d v a ri k a m a ra is figyelm eztette 1576-ban a
k irá ly t, hogy b árm i elh a g y a to ttak a véghelyek, ne kérjen adó­
emelést az országtól, m ert a szegény nép az ellenségtől és sa já t
u raitó l olyan szörnyű sokat szenved, hogy lehetetlen u j terh et
ra k n i v á lla ira . De az uj k irá ly n ak , R udolfnak (1576— 1608.)
h asztalan beszéltek tanácsosai. U ralkodása a la tt a k irá ly i h a ta ­
lom és állam korm ány p olitikájából egészen kiveszett, a jo bbágy­
védelem gondolata s a földesurak, noha 1580-ban m agok h a n ­
goztatták, hogy jobb ág y aik nyom orúságukban a h a lá lt vagy a *
török u ra lm a t áhitozzák, k o rlá tla n u ra i lettek m unkásaiknak.
Hoztak u g y an számos tö rv é n y t közhasznú dolgokban, a k ato n a­
ság legeltetési jog án ak rendezéséről, a korcsul áltatásró l, a szo­
k a tla n harm inczadok s a fölösleges szárazvám ok eltörléséről,
főleg pedig a tizedről, m elyek lelkiism eretesen v é g re h a jtv a a
köznép nem egy keserű p anaszát orvosolhatták. De a szabad
költözésről Rudolf törvényeiben sokáig szó sincs, ellenben a
szökött jobbágyok visszaadását elrendelő törvények annál több­
ször m e g u jitta tta k , igy 1588-ban (42. t.-cz.) és 1596-ban, m ely­
nek 42. törvényczikke k iv ált Szatm ár- és Szabolcsm egyék ké­
relm ére hozatott, honnan a parasztság töm egesen húzódott
S zatm ár v á rá b a és uradalm ába. E llenben az 1596-ki o rszág ­
gyűlés szabad költözést is m eg ú jíto tta, de egészen mellékesen.
36. czikke ugyanis m egengedi, hogy a török elől az akkori
Szlavóniából a m a g y a r anyaországba m enekült jobbágyok, h a
a k a rn a k , az 1556. tö rvény értelm ében visszatérhessenek régi
lakóhelyökre. Ehhez a törvény hozzáteszi: „hasonlóképen a

) Fraknói Vilmos, Magyar. Orsz. Emlékek V. 279—400

240

jobbágyoknak a költözés is m in d en ü tt szabad legyen, a m iképen

eddig volt s az ide vonatkozó régi törvények m e g ta rta ssa n a k 44.
Csakhogy a költözés eddig sem volt szabad s a fontos ügynek
ilyen könnyedén való tag la lá sa eléggé bizonyltja, hogy a re n ­
dek a tényleges állapot m eg v álto ztatására e g y általáb an nem
gondoltak, hanem az akkor folyó hosszú h áb orúban vérével és
pénzével eg y a rá n t fölöttébb igénybe v e tt köznépben a k a rta k
helyzetének m ajd a n i ja v ítá s a irá n t ném i rem ényt kelteni.
Az országgyűlés á lta lá b a n k iad ta kezéből a jo b bágyköl­
tözés ügyét, m ely ez idő óta m indinkább a várm egyére szállt
át. A központi korm ányzat nem törődöm sége következtében a
várm egye jog- és hatalom köre nőttön n őtt s a paraszti-ú rb éres
viszonyokat szintén csaknem souverain h atalom m al rendezte
statu tu m alk o tó joga a la p ján a s a já t területén, még pedig nem
egyszer az országos köztörvény ellen, el a n n y ira , hogy az ú rb é ri
jogfejlődés az egyes várm egyékben nagyon eltérő irá n y t vett.
U ng 1555-ben, Zala 1558-ban, teh á t két évvel a neveztes 1556-ki
köztörvény m egalkotása u tán egyszerűen m egszüntette terü le ­
tén a szabad költözést s U ng „h a ere d ita riu s colonus“-nak, örö­
kös v a g y is röghöz k ötött jo b b ág y n ak nevezi (1577.) a földesúri
hatalom a la tti népet. A bauj 1581-ben ú jra m egengedte, Borsod
ugyanazon évben fölöttébb m egnehezítette a költözést. M ind­
ezek következtében rendkívül zavarossá v ált, m inden törvény-
hatóságban m áskép szabályoztatok a jobbágyok elbocsátása
(licentiatio), m ásrészt szertelenül m egszaporodott „a gonoszul
elm ent jobbágyok44 (igv nevezi őket egy 1593-ki sta tú tu m )
száma, a m i világot vet az akkori belső v án dorlásra is. H ason­
lóan túlszaporodtak a visszaperlések (re p ititio ), m elyekben az
e ljá rá st m inden várm egye m ásképen szabályozza s noha az
úrbéres pörök csak felebbezés u tjá n ju to tta k a m egye tö rv é n y ­
székéhez, szám uk a n n y ira m egnőtt, hogy N y itra 1574-ben intéz­
kedett, hogy a költözési porokét a törvényszék m indig csak
ebéd u tá n tá rg y a lja , m ert h a ebéd előtt tenné, töm egességök
m ellett m ás egyébbel nem foglalkozhatnék. íg y te h á t a X V I.
század végén az 1556-ki törvény s 1596-ki m eg ú jítása daczára
a jobbágyság szabad költözésének ügye a legzürzavarosaid)
állapotot m u ta tja . A várm egye kénve-kedve szerint függesz­
tette föl e jogot s csupán egyes kiváltságos községek, különösen
 241

a földesúri mezővárosok m a ra d ta k e jog élvezetében, ellenben

a köznép túlnyom ó töm ege a H árm askönyv szellemében röghöz
volt kötve.1)

1) Ez adatok a vármegyei statútumokból merítvék. Kolozsvári-Óvári.

Magyar Jogtört. Emlékek II. és IV. köteteiben.

A csády: A m agyar jo b b á g y sá g története. 16

 H A R M A D IK F E JE Z E T

A királyi terület.
2. A szabad költözés a XVII. században.
A X V II. század folyam án koronás k irá ly a in k m in t róm ai
császárok vezették az európai egyházpolitika, az ellenreform a-
tio összes rea c tio n a riu s törekvéseit s m agyarországi a la ttv a ló ik
nem födi, hanem lelki üdvével foglalkoztak. K iejtették kezük­
ből a h aladás m inden szálát s nem a közjóiét, liánéin a térítés,
m elyet vérrel és vassal fo ly ta ttak , lett legfőbb uralkodói esz-
ményök. íg y a m unkástöm egek jogi és gazdasági helyzete
egyre szánalm asabbá f a ju lt s még az a hires szabadságharcz,
m elylyel e század Bocskav Istv á n nemes a la k já n a k vezetése
a la tt kezdődött, sem d e ritett jobb nap o k at a szegénységre.
M indazáltal legalább egy kis töredékét kiem elte a jobbágyság
igájából. Ezek a h ajd ú k voltak, am a vitéz, de akkor valósággal
h azátlan elemek, m elyek „ tá m ad ta n a k vala a jobbágyságból,
a kiknek hazájok e lp n sz titta to tt v a la a had ak m ia tt,“ m in t
lllésházy Istv án , a korszak egyik legkiválóbb szereplője Írja.
L egnagyobbrészt a török, ta tá r fosztogatóktól, fizetetten ném et
és m a g y a r zsoldosoktól telkeikről elűzött parasztokból kerü ltek
k i s nag y töm egekké verődve össze, katonáskodással v ag y egy­
szerűen rab lá ssa l tengették életüket. Az országgyűlés a X V I.
század végén irtó háb o rú t in d íto tt ellenük s végül egyszerűen
törvényen kívüli állap o tb a helyezte őket. Még irg a lm a tla n a b b a l
b án tak velők a várm egyék s például N ógrád 1602-ben fej- és
jószágvesztéssel s ú jto tta azt is, a ki a szabad h ajd ú k közé állt,
a nélkül, hogy m áskülönben b ű n te tte t követett volna el. M ikor
Bocskay szabadságharoza k itö rt, sok ezeren siettek zászlai alá
s győzelm ének főeszközei voltak. A fejedelem azzal ju ta lm a z ta
 243

sikeres szolgálataikat, hogy egy részöket Szabolcsm egyének

akkor pusztán álló községeibe telepitette s a rá jók k iterjesztett
védkötelezettség fejében nem esi jogokkal ru h áz ta fel őket úgy,
hogy h a tá ru k és telkeik szabad tulajdonosaivá lettek s közsé­
geikben önkorm ányzatot élveztek. A hajduvárosok m egterem ­
tése Szabolcsban s még nagyobb arán y o k b an B ih arb an , a kor
egyik legnevezetesebb socialpolitikai alkotása volt, m ely sok
ezer jobbágyot te tt a h aza szabad s ezzel lm és m unkás fiává,
a ki vérével és verejtékével e g y a rá n t buzgón szolgálhatta a
m ag y a rság nem zeti és gazdasági érdekeit. De a nem ességnek
nem tetszett az uj alkotás s alig hogy Bocskay m eghalt, m eg­
kezdte ellene a küzdelm ét, m elynek állh atato s fo ly ta tá sa a leg­
jobban m eg v ilág ítja azokat az érzéseket is, m elyeket a rendiség
a X V II. század egész folyam án a jobbágyság s á lta lá b a n a poli­
tik a i jogok kiterjesztésének gondolata irá n t táp lált. A m ag y a r
szabadság harczosainak nyom ban Bocskay e lh u n y ta után, még
1607-ben feg y v ert kellett fogniok ú jonnan szerzett k iv áltság aik
védelm ére. A R udolf k irá ly és testvére, M átyás főlierczeg közt
tám a d t viszály m egm entette u g y an a h ajdúságot a jo bbágyság­
tól, m elybe a nem esi reaotio vissza a k a rta szorítani. U tóbb
B ethlen Gábor és I. Rákóczy G yörgy, m int az egész m a g y a r
alkotm ánynak, akképen az uj intézm énynek is oltalm at n y ú j­
tott. De bárm en n y ire k itű n t közhasznú volta, m indig szálka
m ara d t az az u rak szemében, kik m indent elkövettek, hogy
lehetőleg csökkentsék a hajduvárosok szám át, h a m ár m ind­
nyáj okát el nem törölhették. Az 1635-ki országgyűlés (68. t.-cz.)
végre elism erte u g y a n a tulajdonképeni hajduv árosok k iv á ltsá ­
gát, de N yíregyháza, Téglás, Szentm ihály, Dob, Bőd, U jfejértó,
B átor, H ernádném eti, H idvég és K esztel lakóit visszahelyezte
„a jobbágyság álla p o tá b a 44 kim ondván, hogy „a földesurak őket
az összes közös adózásoknak, ingyen m unkáknak, továbbá a tize­
deknek a parasztokkal egyenlő teljesítésére, v a la m in t a m agok
közé fogadott jobbágyok visszahelyezésére szorítsák.44 U g y a n ­
ezt rendelték a későbbi törvények, sőt egy ízben az országgyű­
lés S zatm ár és N ém eti ősrégi, akkor még külön városokat is
jobbágysorsra vetette, m ely tö rv én y t azonban csak h am ar eltö ­
rölte. Az 1659:69. a „visszaélésképen44 h a jd ú k n a k nevezett
városokul em líti: Kálló, Pócs, Megyaszó, Balsa, K irályteleke,
P olgár, V ári, Téglás, Beregszász községeket s földesúri liata-
1G
244

lom alá helyezi őket. B ihar h a jd u v á ro sa it a X V II. században

csak az m entette meg: ugyané sorstól, hogy E rdélyhez tarto zta k .
De m ih ely t az anyaországhoz visszakerültek, az ő lakosaik is
a jo b bágyiga alá vettettek.
De a rendiség m inden más tek in tetb en is kézzel-lábbal
ellenezte a szabad elemek szaporítását s e czélból a jobbágyne-
m esités terén a k irá ly felségjogát is m egnyirbálta.
1626-ban A bauj-várm egye az u d v a rb a követet küld ö tt
azzal az u tasítással, eszközölje ki, hogy a földesnr és a v á r ­
m egye tu d ta nélkül jobbágyok ne neinesittessenek, m ert ezzel
az illetők sokféle visszaélést követnek el. Sőt ha esetleg a k itü n ­
te te tt érdem es em ber is lenne, se k apjon nem ességet, m ert
„annyi érdem et]en és soha ő felségének nem szolgált sült p a raszt
em bereket ira tn a k arm aliso k b a“, hogy a földesurak súlyosan
k á ro sitta tn a k s leg ú jab b an is két olyan oklevél a d a to tt ki,
m elyek egyikében 13, m ásikában 11 p araszt n em esittetett.1) A
visszaperlés a la tt álló jobbágy á lta lá b a n nem szerezhetett
nem ességet s az 1630:30. törvény a k irá ly nem esitő jo g át csak­
ugyan a várm egye és az érdekelt földesnr beleegyezéséhez
kötötte. Csakhogy ez a törvény nem lépett életbe, m ert a k irá ly
szentesitette ugyan, de nem ta r to tta meg.
A földesúri fu rfa n g m ás eszközöket eszelt ki teh át, hogy
a jobbágynak m egnehezítse a nemességszerzést. N ém elyik u r
Írást és kezeseket erőszakolt ki jo b b ág y aitó l a rr a nézve, hogy
sem m eg nem szöknek, sem nem ességet nem szereznek.*2) J ó
pénzért azonban fölm entette őket a tilalom alól s h a m egfizet­
ték, nem csak m egengedte az arm alis-szerzést, hanem m aga
já r ta ki nekik. E rre is van elég példa a kor okiratos em lékei­
ben úgy, hogy a nem esítések k o rlá to lá sára irán y u ló egész küz­
delem m ögött inkább a zsarolás, a pénzszerzés szenvedélye la p ­
pangott.
A nem esi és p a ra sz ti világfelfogás között fenforgó á th i­
d a lh a ta tla n ellentéteket azonban, m int E urópaszerte, n álu n k
sem env h ite tté k a folyton folyó jobbágy nem esítések. A jo b ­
bágy, a k i czim eres levelet szerzett, a k iv áltság g al kész v ilá g ­
n é z e te t k a p o tt; u r lett ő is, u rila g gondolkodott s elfeledte,

x) Csorna József, Turul 1895: 203.

2) Ilyen kezeslevelet közöl Csorna József 1041-ből, Turul 1892.
 245

hogy v alah a jobbágy volt, hogy az igában vérei közül is sokan

sínylődnek, kik m egérdem elnék tőle, hogy sorsuk enyhítését
legalább szóvá tegye. A nem esi levél eln ém íto tta benne a v ér
és a részvét h a n g já t, m ely nem szólalt meg a töm egből k ik erü lt,
de az a ra k tó l függő p a p b a n v agy tan ító b a n sem s száz évnél
tovább e lta rto tt, m ig az irodalom szerényen és óvatosan figyel­
m eztetni m erte az uralkodó osztályt a szegénység irá n ti ember-
b a rá ti és erkölcsi kötelességeire. Az egykori jobbágyból f a r a ­
g ott nemes n r ellenben m agától, a k á r a m egye, a k á r az ország
gyűlésein soha sem em elt szót a jobbágyság időnkint felm erülő
panaszainak orvoslása tárg y á b an , m ire külföldön m ár elég p é l­
dát, an n a k irodalm ában pedig dús ösztönzést ta lá lh a to tt volna.
De m ikor a kiváltságos ren d ta g ja lett, egyszerűen m agáévá
tette az ott uralkodó világnézletet, m int m a a h ite h a g v o tt, ki
uj v allásáb a teljesen beolvad. P edig a legutolsó nemes em ber
is jól ism erte a szegénység szivében élő v á g y a k a t és eszm énye­
ket s h a b a jb a n volt, azzal a biztatással igyekezett tám o g a tá sá t
m egnyerni, hogy e v á g y a k a t m ajd an ki fo g ja elégíteni. M ikor
II. R ákóczy G yörgy 1658— 60-ban élet-lialál liarczát v ív ta
ellenségeivel, örökös nem ességgel kecsegtette táb o rá b a a póro­
kat. H a llg a tta k is szav ára sokan s ju ta lm u k az volt, hogy a
fejedelem bukása u tá n földesuraik kegyetlen büntetéssel s ú jto t­
ták őket. Az 1671-ben kezdődő belm ozgalm akban a m a g y a ro r­
szági bujdosók többször fo rd u lta k hasonló íg érettel a szegény­
séghez s k iá ltv á n y a ik b a n ism ételve örökös, fiuról-fiura átszálló
nemességgel b iz ta ttá k a m unkásnépet, m ely csak u g y an ezernyi
szám m al özönlött zászlaik alá s piros v érét p a ta k o k b a n on to tta
egész nem zetének szent ü g yéért. J u ta lm á t azonban m ég
II. Rákóczy Ferencz szabadsági]arczában sem lá tta semmiben.
Az örök háborúk, rom bolások, perlekedések, erőszakosságok
á lta l m egrom lott erkölcsi és jogérzés e rid eg korszakában az a
földesül* volt az idők tip ik u s képviselője, a ki azt h ird e tte :

Nemes ember vagyok — -------

V a n n a k t ö m lö c z e im , lá n c z a im , k ö te le im ,
Jus gladiit hagyták rám nemes szüleim.

s a k i ez eszközöket kénye-kedve szerint haszn álta jobbágyai

a n y a g i kizsákm ányolására s erkölcsi lealázására. Azt m on­
dotta, hogy a jobbágy olyan, m int az ökör, csakhogy szarv a
24G

nincs. (R usticus est qnasi R ind(bos), Nisi quod sibi cornua

desint.1) H ogy az ilyen gondolkodás és cselekvés nem csak a
közérdeket ro n tja , hanem önm agának is á rt, m ert szegénységre,
nyom orúságra k á rh o z ta tja őt, azt elbizakodottságában nem
a k a rta észrevenni, ám b ár figyelm eztették r á száz m eg százfelől.
V árday P á l esztergom i érsek m ár 1539-ben keservesen p a n a ­
szolta, hogy az isten csodás term ékenységgel áld o tta m eg az
országot, m elyet azonban a p arasztság elnyom ott állap o ta v ég­
p usztulásra ju tta t. Sőt törvényeink is m in d u n talan h an g o ztat­
ják az általános Ínség s a töm egek elnyom atása közti kapcsola­
tot. De sem az ész, sem a s z í v szava el nem terelh ette a ren d i­
séget a középkorból szárm azó rideg álláspontjáról, mely a h it­
ú jítá s után sem enyhült. Azt v a llo tta a X V II. században is,
hogy m in t F o rg ách Miklós, kassai k a p itá n y 1632-ben m ondotta
s mások százszor ism ételték — a jobbágyok sorsa „isten tö r ­
vénye, a ki rendelte az ő alacsony á lla p o tju k a t.“ Gróf E szter-
házy Miklós, a ki szegény köznemesi rendből küzdé fel m ag á t
az állam első köztisztviselőjévé és n agybirtokosává, M agyar-
ország vesztét lá tta m ár abban, h a a m a g y a r parasztság, m in t
H ollandiában tö rtén t, legalább a vallásügy terén n y e r jogokat.
K izárólag a H árm askönyv fekete szem üvegén nézte a m unkás-
kérdést s ő is, noha különben az em berségesebb földesurak közé
tarto zo tt, azt v allo tta, hogy m u n k ad iján kív ü l nincs egyebe a
job b ág y n ak s h a b á r ő fizeti a papot, azt még sem ő ta r tja ,
hanem a földesül* s nem ő határozza meg, hogy a s a já t p a p ja
m ilyen h itv a llá st kövessen. TTr és m unkás, m int isten egész
külön terem tm ényei á llta k teh át szemben egym ással s az u r
felsőbb lénynek képzelte m agát, k it jobbágya irá n y á b a n sem
isteni és em beri törvény nem kötelez s kivel szemben jo g ta la n ­
ságba soha sem eshet, b árm en n y ire lábbal tap o d ja a vallás, az
erkölcs és a köztörvény p a ra n c sa it. M aga soha sem sérth ette
meg a v a llá st v a g y a jogot, bárm en n y ire m egfeledkezett rólok.
E llenben a jobbágy nem csak a törvény, hanem isten és m egvál­
to z ta th a ta tla n világ ren d je ellen lázadt, h a sorsán eny h íten i p ró ­
bált v ag y csak valam i fölm erült visszaélés orvoslását követelte.

*) E kétségkívül .Németországból hozzánk átplántált verset közli Liczney

János Iter, oecon. czimíi 1707-ben megjelent munkája.
 247

J a j is volt an n ak a szegény parasztn ak , a ki ilyesm ire m ert

gondolni.
1595-ben M eggyes, Sopron-m egyei község a k a to n a i h a tó ­
ság b iz ta tá sá ra tá rg y a lá so k a t kezdett a k a m a ráv a l, hogy fel­
szabaduljon a földesúri h atalom alól. A m in t ezt a földesül*,
Sopron városa m egtudta, bepörölte a m eggyesieket, k ik et a
bíróság zendülés bűnében csakugyan vétkeseknek n y ilv á n íto tt
s életöket és v a g y o n u k a t a földesurnak Ítélte. E zt a kem ény
ítéletet a város önérdekből nem h a jto tta u g y a n egész szigorá­
ban végre, de szertelen b irsá g g a l sú jto tta a község lakosságát,
G kolompost pedig pellengéren a k a rt m egvesszőztetni s az ille­
tők csak száz ta llé rra l v á lth a ttá k meg m agokat.1)
A M orvából kiűzött űj-keresztények (an ab ap tisták ) kitűnő
m esterem berek s á lta lá b a n szorgalm as, becsületes m unkások,
kiknek egy részét B ethlen Gábor 1625-ben A lvinczen telep itett
meg, főleg Pozsony-, N y itra - és Trencsénm egye n a g y b irto k o ­
sainak jószágain éltek. Fölös szám m al la k ta k a berencsi u ra d a ­
lom ban, hol a szobotisztiek egy Ízben az egyik földesurral,
N agym ihályi Ferenczczel összekülönböztek, m i elképzelhetetlen
szenvedéseket hozott rá jók. K ró n ik á ik b a n 12) m eg írtá k kínszen­
vedéseik történetét, hogy, m int m ondják, u tó d aik is m egtudják,
minő nagy dolog az u ra k k a l összetűzni s m ire képes a m a g y a r
jog.3) A rendi elbizakodottság végre a n n y ira fa ju lt, hogy az
országgyűlés törvényben körülbelül azt m ondotta ki, hogy
pörös ügyben a jo b b ág y n ak ío ld esurával szemben soha sem
lehet igaza, m ert a nemes em berre tű rh etetlen ü l sértő az az
egyszerű tény is, hogy pervesztés legyen jo b b ág y áv al szemben.
Ez 1635-ben tö rté n t, m ikor a rendek a 17. czikkben k ije le n te t­
ték, hogy g y a k o rta m egtörténik, hogy az u r és jobbágy közti
pörben a szolgabiró és esk ü d társa a p a ra sz t ja v á r a dönt s Íté­
letét a várm egye v é g re h a jtja . A rendek szerint azonban a
nemes em berhez m élta th a tlan , hogy jo b b ág y a győztesen k e rü l­
jön ki a pörből, s a z ért az e m lített törvényczikk erre nézve
bizonyos m egállapodásokat hoz. A törvény szövege azonban az
érthetetlenségig zavaros, m ert hol pörnyertes, hol m eg pörvesz-

1} Földrajzi Közlemények XIV. köt. 501.

2) Megjelentek Fontes Kér. Austriacarum Diplomataria 43. köt.
3) Was die ungarischen Rechte vermögen. Ugyanott 454. lap.
248

tes jobbágyról beszél. Csakhogy egész zavarossága jelzi, hogy

nem a jog és erkölcs, hanem az önkény és elbizakodottság
sugallta. A mi hézag és tökéletlenség eg y éb irán t az országos
törvényekben m ég m arad t, noha m in d n y ájó k at az u r h a jto tta
végre s föl sem tehető, hogy sérelem esetén bő elégtételt nem
k a p o tt volna, azt kiegészitette s ta tú tu m a ib a n a várm egye.
Különösen tette ezt az olyan ügyekben, hol a földesúri érdek
vagy tek in tély fo rgott szóban, noha erre nézve a H árm askönyv
m aga is tulon-tul oltalm at n y ú jto tt m indenféle sérelem esetén.
A várm egye azonban ezt nem ta rto tta elégnek s további intéz­
kedésekkel súlyosbította a törvény kőkem ény szigorát. Sza­
bolcs (1658.) s ta tu ta riu s joga a la p já n elrendelte, hogy m ivel
,,a parasztságtól az u ra k és a nemesség sok gyalázato t és öléssel
való fenyegetéseket szenvednek,44 az ilyen parasztok a legszi­
gorúbban fény ittessenek. 1660-ban m ég tovább m ent s Ilire j á r ­
ván, „hogy a nem ességet fenyegető pórliad a k a rn a tá m a d n i/4
elrendelte, hogy az a jobbágy, a ki földesurát m egveri, ezért
ne testileg fenyittessék, hanem a „liom agium v e rb e ra ti“ b ü n te ­
tésében m arasztalandó el. A liom agium pedig az a hűség, mely-
lyel az a la ttv a ló törvényes fejedelm ének tarto zo tt s a ki azt
m egszegte, a legsúlyosabb b üntetést (h. integrum v agy vivum ,
holt v ag y élődij) szenvedte. A várm egye hom ágium m á rninősi-
tette te h á t a földesül* és jobbágy közötti viszonyt s ennek m eg­
felelően s ú jto tta az isten rendelte „term észetes44 u ráv a l összeüt­
közésbe kerülő jobbágyot. A jogérzék és az em berszeretet hihe­
tetlen m egrom lását jelzik az ilyen határozatok. Az örökös h ar-
ezok, a belső m ozgalm ak, a ném et szoldateszka erőszakosko­
dásai, a török em berirtó po rty ázásai lassa n k in t kiölték a józan
m érsékletet a szivekből. E lv ad u lt, elbarbárosodott m inden, s az
állam , a h elyhatósági korm ányzat, a bíráskodás közegeit nem
az igazság v agy az irgalom , hanem az érdek vagy a hatalom -
érzet vezette. Egész csekély bűntényekre alk alm azták a halál-
büntetést s az igazság kiderítésénél a legkegyetlenebb eszközö­
ket használták. „H a a nemes törvénytevő u ra k ,44 Írja oklevelek
a la p ján e korszak egyik b ú v á ra 1) „derm esztő hidegben a vizen
léket ü tö ttek s a g y a n ú síto tt jobbágyokat a fejőknél fogva a
a viz alá dugták, ki vette volna ezt tőlök rossz néven, hisz csak

Takács Sándor, Budapesti Hirl. 1904: 196. szám.

 249

a v á d lo tta k a t v a lla ttá k . A nemes, a ki a jobbágyot a tőkéhez

vonta s k a rjá t levágta, csak n ri tisztében j á r t el.44 De bárm en y ­
nyire elvadultak a közerkölcsök, az ilyen szörnyűségek erkölcs­
telenségét nagyon jól érezte az akkori közvélemény is s régi
irato k szerint egy hazajáró lélek azon kérdésre, m iért b ü n teti
oly súlyosan az isten, következőleg felelt: ,,az u ra k és ispánok
kegyetlenkednek a szegénységen, a szegénységnek erejéből
élnek, abból esznek-isznak, abból ruházzák m agukat, abból
g yűjtenek kincset m agoknak. É n is gazdag em ber valék s a
szegényeket elűztem tőlem, azért az isten n ag y rettenetes k ín ra
v e te tt.441) A hazajáró lelkek e vallom ásai azonban nem té rite t­
ték jobb ú tra a h atalm aso k at s az erősebb, első sorban bünte-
lensége tudatából teljesen á th a to tt földesül* kihasználta k o rlá t­
lanul szegény m unkásaival szemben állam i, társa d alm i és gaz­
dasági kényszereszközeit.
Ily körülm ények közt érthető, hogy a rendiség a fényes
diadalt, m elyet a töm egek áldozatkész tám o g atásáv al az alk o t­
m ány visszaállítása körül a bécsi békében s az 1608-ki tö rv é­
nyekben a ra to tt, nyom ban a jobbágyság ellen aknázta k i s a
szabad költözés ügyét k ivonta a k irá ly i hatalom közvetlen b e­
folyása alól, m időn an n ak rendezését a várm egyéhez u ta lta át.
M ig a szabad költözés kérdése az országgyűlés elé tarto zo tt, a
k irály i hatalom , bárm i keveset törődött a töm egek jólétével,
m indig beavatkozhatott s a rendi osztályérdekek ellen o lta l­
m ára kelhetett a m unkásosztálynak, m int 1596-ban is m eg­
tette. E kelletlen beavatkozás kizárása czéljából a rendek
1608-ban a szabad költözés dolgát az érdekelt fél, a földesúri
testület, vagyis a várm egye hatáskörébe helyezték át, hová a
központi hatalom akkor nem igen férkőzhetett s a földesurak
korlátlanul, p illa n a tn y i érdekeik szerint rendezhették a
kérdést.
Az 1608-ki koronázás u tá n i 13. tör vény czikk egész rö v i­
den, m in th a az állam nak s az összességnek köze sem lenne
hozzá, azt m ondja, hogy m ivel „a jobbágyok szabadságolása
körül igen sok visszaélés szokott előfordulni44 lia tá ro z ta to tt,
hogy azon várm egyékben, hol a szabad költözés eddig dívott,
ez a szokás tovább is m egtartassák, „a m ely várm egyék meg

*) Takács S., Lélekjárás. Budap. H. 1904: 338. sz.

-50

azzal élni nem a k a rn a k , azoknak szabadságukban álljon, hogy

a. jobbágyok szabadságolására nézve külön végzést alk o th assa­
n a k ^ íg y teh á t a rendek akkor m ár teljesen elfeledték, hogy
1596-ban m e g ú jíto ttá k a tö rv én y t, m ely a költözést országszerte
szabaddá teszi s e jogot m ost nem a jobbágy, hanem a várm egye
jog án ak tek in te tté k s reá ru h á ztá k g y a k o rla ti alkalm azásának
szabályozását. Ezzel a szabad költözés ügye valam i két szá­
zadra eltűnik tö rv én y táru n k b ó l s jobbágyvédő tö rv én y t a re n ­
dek csupán olyankor hoztak, m időn e védelm et s a já t érdekeik
épen úgy követelték, m in t a jobbágyoké. V an ilyen törvény
elég az általános forgalom , a pénzverés, a liarm inczadügy, a
közbiztonság, a dézm abehajtás s töm éntelen m ás közszükséglet
tárg y á b an . Ezek m inden m a g y a r ala ttv a ló n ak e g y a rá n t elő­
nyére v á lh a tta k , de ak ad n ak olyanok is, m elyek csupán a job­
b ág y ság ra vonatkoznak, igv például az, m ely fölm enti őket
(1655: 22. czikk) a nagyon terhes kötelezettség alól, hogy v á r­
m egyéjük terü letén ők tarto zn a k a török foglyokat elszállítani,
m ely teh e r m entési tés a földesurnak v á lt hasznára, m ert jobbá­
g y a i m u n k á já t egészen m ag án ak fo g la lh a tta le. M áskülönben
az országgyűlés im m ár csupán a jobbágykérdés azon egyetlen
m ozzanatával, m ely különösen érdekelte, a szökött jobbágyok
visszaadásával foglalkozott; ezzel azonban annál behatóbban s
m ajdnem m inden ülésszakában m eg ú jíto tta az ide vonatkozó
régi szigorú törvényeket.1) Sőt nem csak m eg ú jíto tta , hanem
tetem esen k ib ővítette azokat. A többek közt kim ondotta, hogy
a visszaperlés a la tti jobbágy nem n y e rh e t czim eres levelet s lia
ez mégis k iad a tik , érvénytelen legyen. A visszaperlést az e ljá ­
rás egyszerűsítésével igyekezett könnyíteni s 1659-ben a h íres
1556-ki törvénynek csupán Öl. czikkét ú jíto tta meg, m ely a szö­
k ött jobbágyok visszaadásáról szól, nem pedig azokat, m elyek
a szabad költözés jo g át biztosítják. De különösen azon községek
ellen fordult, m elyek bizonyos m enedékjogot élveztek s beköl­
tözött jobb ág y o k at nem szoktak kiadni. Ilyenekül m ondják a
törvények S zatm ár, Ném eti, N y írb áto r, Beregszász, V ári, Orosz­
v á r és a D régely a la tti községet, ám b á r volt több is, igv pél­
l ) A szökött jobbágyokra vonatkozó XVII. századi törvények a követ­
kezők: 1613:36, 1618: 48, 1622:27—28., 1625:54, 1635:47 és 51—52,
1638:67, 1647:113, 1655:41—44, 1659:69—70, 1662:34, 1687:67 törvény­
cikkek.
 251

dául az ecsedi u rb á riu m szerint T a rp a mezőváros. E lrendelik

teliát az úgynevezett szökevények k iad ását nem csak az em lí­
te tt helyeken, hanem a jászok, kunok, h a jd ú k földjén. 1662-ben
e kötelességet k ite rje szte tté k a bány av áro so k ra, 1681-ben m eg
a véghelyekre. A visszaperlés ideje sokáig nem volt m egszabva
ugv, hogy az úgynevezett szökött jo b b ág y n ak m ég u n o k á já t is
vissza lehetett porolni. V égül azonban m égis kim ondották, hogy
az elévülés itt is 32 év m ú ltán álljon be. De addig visszaköve­
teltek kim életlenül m indenkit, m ég azokat is, kik a végeken
katonáskodtak. A hol 2— 3 fitestvér osztatlanul gazdálkodott,
ott legföllebb egy á llh a to tt be k atonának, m ig a többinek m ind­
nek földesúri ig át k ellett hordania. K iad ásu k érdekében a m eg­
hozott végzés a la p ján a várm egye nem csak a m ag a egész ere­
jét, hanem a k ato n ai k a rh a ta lm a t is m ozgósíthatta. De a leg­
érdekesebb a szökött jobbágyok visszaadására vonatkozó tö rv é ­
nyek közül az 1681: 67. czikk, m ert ebben is, m in t az 1508-ki
vad ászati törvényben a rendek a k a ra tla n u l élesen kidom borodó
korképet festenek a köznép állapotairól.
Az előző kuruczm ozgalinakban ezer m eg ezer jobbágy on­
to tta v érét a h azáért s a bujdosó nem esség a szabadság Ígéreté­
vel lelkesítette a harczra. M ikor azonban 1681-ben busz évi
szünet u tá n ism ét országgyűlés ta rta to tt, a rendek nem csak el
nem ism erték a köznép hazafias érzését, hanem ú g y ad ták elő
a tényállást, hogy a jobbágyok „a hazának súlyos sérelm ére és
k á rá ra , jövedelm ei cso rb ítására s pusztulására, gyerm ekeikkel,
m arh á ik k a l s vagyonukkal, olykor különféle elkövetett gonosz­
tette ik m ia tt az érdem lett büntetéstől félvén, olykor pedig
adósságokat csinálván s egyéb terhekbe keveredvén, ném elyük
m ég feleségüket és szüleiket is h á tra h a g y v a a véghelyekre
szöknek, olykor pedig m agok a végbeliek szokták őket titk o n
v ag y erőszakkal hasonlóképen család jók k al s ingóságaikkal á t­
helyezni s elvonni.'“ Ez önzés su g a llta téves felfogásnak m eg­
felelően szigorúan intézkedtek a szökevényeknek keresztelt p a ­
rasztok kiadásáról s hogy lelkiism eretűket m egnyugtassák, el­
m ondották, hogy a véghelyekre költözött p a ra sz t nem ism eri a
veszélyeket, m elyéknek kiteszi m agát. H ogy te h á t ,,a veszélyes
b ajb ó l44 kim entsék, tö rv é n y t hoztak, hogy a véghelyek k a p itá ­
n y a i a szökött jobbágyot többé be ne fogadják, az ott levőket
a földesül* felh ív ására súlyos b irsá g (50— 100 frt) terhe a la tt
pedig családostól és m inden ja v a ik k a l legott kiadják. A v a ló ­
ságban ez a tö rvény azt jelenti, a m it a kor száz meg száz em ­
léke bizonyit, liogv terheinek hihetetlen felszaporodásával szá­
mos jo b b ág y n ak lehetetlenné vált a telkén való gazdálkodás s
hogy töm egesen m enekültek a végekre, ném elyek meg k ü l­
földre. Főleg L engyelországba folyt a X V II. század m ásodik
felében állandóan szám ottevő kivándorlás s időnkint fölm erült
a földesurakban az aggodalom , hogy például Sárosm egye egész
jobbágysága oda fog költözni. Ez a kivándorlás valóban az
volt, a m inek a tudom ány m a m inősiti, fu tás a tű rh e tetle n h a ­
zai viszonyok elől.
M inthogy az 1608-ki törvény a szabad költözés ügyét a
várm egyére ru h á z ta át, az im m ár tö rv é n y a d ta joggal m egtette
azt, a m it eddig törvény nélkül, sőt részben világos törvény el­
len te tt, v agyis k o rlá tla n u l szabályozta a területén élő job b ág y ­
nép m indennem ű ügyeit, a m i a jobbágyság an y ag i és erkölcsi
rom lását m ég inkább siettette.

V
 N E G Y E D IK F E JE Z E T .

A királyi terület.
3. A jobbágyság a várm egye uralma alatt. Parasztfölkelések.
A szabad költözés fe n ta rtá sa a X V II. században k izáró ­
lag a várm egye belátásától fü g g ö tt s m ég ott is, liol elvben
m eghagyta, nj m eg uj feltételekhez kötötte g y a k o rla tá t.
Pozsonym egye kim ondotta (1609.), hogy a költözés eddigi
szabadsága töm éntelen p ö rp a tv a rra adván alk alm at, im m ár
a várm egye m eg k ív án ja, hogy a jobbágy okát a d ja költözésé­
nek. Ily okul szolgálhatott, ha a földesnr erőszakosan elvette
igás m a rh á já t, ha a pénzkölcsönt, m elyet jobbágyától felvett,
vissza nem fizette, h a borterm ését lefoglalta, de á rá t meg nem
térité, ha a szokásjogon túlm enő fizetésekkel és robotokkal s ú j­
totta. E gyedül a m ondott esetekben k érh ette elbocsátását a
jobbágy, de m indig rendes pör u tjá n . H ont (1609.) hasonló
szabályzatot hozott s kim ondotta, hogy a jobbágy csak akkor
kérhet távozásra engedélyt, ha u ra rend k ív ü li terh ek k el vagy
v alam i égbekiáltó ig azság talan ság g al s ú jto tta , ellenben, ha
csupán a régóta dívó m u n k át és fizetést követeli r a jta , e czimen
a jobbágy nem k a p h a t elbocsátást. N y itra elvben szintén feri-
1á rto tta a szabad költözést, de az elbocsátást a lehető legegyol-
dalubban rendezte. A jobbágy a szolgabirónál és e sk ü d ttá rsá ­
nál volt köteles a költözés okát bejelenteni, m ire a szolgabiró
a helyszínén e jte tte m eg a vizsgálatot s ha a jo bbágy felhozta
ok valónak bizonyult,, azaz ha k itű n t, hogy a földesül* jo g ta la ­
nul terh elte v a g y lovát, ökrét, m ás ingóságát k á rté ríté s nélkül
elvette s időközben sem elégítette ki, ha b o rát lefoglalta s egy
év a la tt ki nem fizette v a g y a törvényesnél több bírság o t v e tt
254

ra jta , a helyszínén m egadta a költözésre az engedélyt. C sak­

hogy e h a tá ro z a tá t a várm egyéhez leh etett felebbezni s igv
nem lép ett nyom ban életbe. H a ellenben a jobbágy nem tu d ta
bebizonyítani, hogy igaz oka v an a költözésre, 20 f r t birság g al
s u jta to tt a földesül* ja v á ra . M egokolni a költözést a jobbágy
csupán azon egyetlenegy esetben nem tarto zo tt, h a telkére
m aga h e ly e tt olyan m ás em bert ü lte te tt, k it a földesur is elfo­
gadott. Ezzel N y i tr am egy ében életbe lép ett a helvettes-állitás
szokása, m elyet a szabad költözést rendező törvények egyike
sem em lit. Szokásjogilag m ár régebben sem lehetett u g y a n is­
m eretlen, de im m ár belekerült a várm egyék s ta tú tu m a ib a s
külömböző vidékeken találkozunk vele.
íg y például az ozorai u radalom 1702-ki u rb á riu m a 1) kü-
löm bséget tesz a „szabad legény “ azaz szabad költözésit em ber
és az örökös jobbágy közt. A szabad em bernek, „valam ikor —
m ondja az akkor tá j t települt Pinczehely m ezővárosnál — te t­
szeni fog, szabad leszen elm enni oly conditiókkal, hogy ha h á ­
zát, földjét, ré tjé t, szoléit m ásnak eladván és m aga hely ett m ás
külső lakost hag y n a, eo in casu sem m ivel sem leszen adós az
uraságnak. H a pedig m aga h elyett a házába nem szállítana, a
ki ő helyette az u ra sá g n a k tartozó p ro v en tu st m eg nem ad ­
h atn á, eo in casu, m inthogy 3 esztendeig m inden adó nélkül
szabadon élte a földet, tarto zik a tiszttel szám ot vetni „3 eszten­
dőre m inden áren d át, mind kilenczedet, m ind m ás rendbeli
adót megfizetni. K iv id h a valaki eleget nem tenne, — m indene
e o n trib u á lta tik az u rasá g ré sz é re /4 Más helyen ugyanez u r b á ­
riu m azt m ondja: „ha v alakinek ezen helységben lakások nem
tetszenék, tarto zik m aga hely ett m ás lakost adni és a tiszttel
szám ot vetni, m ásként az olyanoknak értékét az u ra sá g egész­
ben contraband álh a t j a.4Í
A várm egye ezen uj m eg uj fu rfan g o s korlátozásai m ég
ott is fölöttébb m egnehezítették a jo b b ágynak a szabad költö­
zés g y a k o rla tá t, a hol azt elvileg m eg nem vonták tőle. De m ég
a várm egye részéről emelt töm éntelen ak ad ály sem elégítette
ki a földesurat, ki m inden áron röghöz igyekezett kötni m un­
k ását s a m aga részéről is folyton uj m eg u j eszközöket eszelt
ki a költözés lehetetlenné tételére. N oha országos törvény til-

l ) Közli Merényi Lajos, Gazdasági. Szemle 1904: 304—14.

 255

tó ttá, hogy a földesül* olyan rev ersalist csikarjon ki a jo b b ág y ­

tól — jó kedvvel ezt bizony senki sem irta alá, — m elyben az
valam ely gonosz tett ben vétkesnek n y ilv á n ítja m agát, s liogy a
büntetéstől szabaduljon, kijelenti, hogy váltság u l önkényt örö­
kös jobbágyságot vállal, az ilyen irato k is elég g y a k o ria k e
korszak levelestáraiban.
Íg y Tóth Illés éradonyi jobbágy Írásban elism eri (1636.),
hogy olyan vétekbe esett földesura ellen, m elyért h a lá lt érde­
melne. Hogy e büntetést m egváltsa, földesurainak „örökös
h e ly ta rtó jobbágv"-ává a d ja s esküvel kötelezi m agát, hogy
nem fog megszökni. U g y an ig y elism erte (1638.) Czomor
A ndrás, ki „nagy u tálato s vétekbe, p ará z n a ság vétkébe/4 esett,
hogy v áltságul a földesurat „ő kegyelm ét uralom ő kegyelm é­
nek m arad ék át is u ralo m "1). Ily fogások következtében az örö­
kös és szabad költözési! jobbágy közti külöm bség a g y a k o rla t­
ban m indinkább eltű n t s a korszak töm éntelen u rb á riu m a m ár
csak itt-o tt jelzi, váljon örökös v a g y szabad jobbágy-e az illető
lakosság. Ecsed v á ra „ta rto m á n y án a k " 1648-ki nagyon rész­
letes u rb á riu m á b a n 2) egyedül T arp án ál van m egm ondva, hogy
„ezen falu b an szabad jövetele-m enetele vagyon, a ki a k a r k i­
m enni lakóul, 1 fto t tészen le, a ki le a k a r telepedni u g y a n ­
a n n y it fizet s innen nem szokták kiadni, ha régi földesura visz-
szakövetelí." T a rp a nem csak m e g ta rto tta teh á t a költözés sza­
badságát, hanem azon községek közé tartozott, m elyek a szöke­
vény jobbágyoknak m enedékhelyül szolgáltak, m ert az uj föl-
desur megvédelm ezte őket a régiek ellen. C sakhogy ez a föl­
desül* véletlenül E rd ély h atalm as fejedelm i háza, a Rákóczy-
esalád volt, m ely T a rp a e kedvezm ényét m eg tu d ta oltalm azni
a hatóságok ellen is. A hol meg a jobbágy nem b irt törvényes
o ltalm at szerezni, ott ő is görbe utakon igyekezett m agán segí­
teni, s ha az u r rev crsaliso k at c sik a rt ki tőle, ő m eg koholt, h a ­
mis elbocsátó levelekkel dolgozott, m elyek szám a m indinkább
el szaporodott. M inthogy a földesurtól csak dús áldozat á rá n
vagy épen nem tu d ta a költözésre való engedélyt m egkapni,
a k a d ta k m indenütt írástudó ham isítók, kik m egkönyörültek a
nyom orult paraszton, s koholtak a szám ára valam elyes Írást.

x\ Gróf Károlyi oki. IV. 235. és 259.

y Ugyanott TV. 282—346.
250

H a azután a földesül* neszét vette a csalásnak, m egkezdődött a

visszaperlés és erőszakos hazatelepités, m ely időnk int és egyes
vidékeken igen nag y ará n y o k a t öltött. íg y például a Rákóczyak,
m ihelyt az erdélyi tró n t elvesztették, nem h irtá k többé az
óriási m unkácsi és szentm iklósi u rad a lm a ik b a költözött jobbá­
g yokat m egoltalm azni. E jószágokon sem viseltek a jobbágyok
enyhébb terh et, m int m ásutt, sőt a robot súlyosabb volt, m ert
a m unkaképes és értelm esebb lakosság nagy részét u d v ari, v a ­
dászi v a g y a v á rb a n katonai szolgálatra használták, úgy, hogy
az u r dolga a gyöngébbekre nehezült és pedig az egész telkes
gazdák és m olnárok évi 102, a zsellérek 51 napon á t ta rto z ta k
robotolni. A sok tiszt szintén kihasználta a népet; a főtiszt az
ispáni vagy juliászgazdai állásokat 1 0 0 fton ad o g atta el, m ely
összeget azután a vevő busásan kipréselte a szegénységből,
mely panaszkodni is csak olykor-olykor és csak tito k b an m ert.3)
M indazáltal B ereg legalább távol esvén a török pusztitásaitól,
m ás m egyékből állandóan folyt oda a költözés. Csakhogy a szö­
kevényekre vonatkozó 1659-ki szigorú törvény a la p já n a h ató ­
ság olyan töm egesen költöztette őket haza, hogy a puszta tel­
kek szám a várm egyeszerte feltűnően m egszaporodott.
Hogy á lta lá b a n minő volt a három részre oszlás korában
a jobbágy népesség ide-oda hullám zása, azt tanuságosan m eg­
v ilá g ítjá k a N y íreg y h ázára vonatkozó hiteles adatok. Az akkor
úrbéres községben összeírtak 1541-ben 400 jobbágy telket, 1622-
ben m ár csak v alam i 186 lak o tt házat, ellenben 1683. körül a
község egészen pusztán állt, inig 1704-ben ism ét 67 gazda élt
benne.2) Nem m indenütt volt ug y an ily m egdöbbentő a nép-
hullám zás s a hegyvidéken a lakosság nagyobb nyugalom ban
és állandóságban élt, ám b á r az adóösszeírások szerint ott is
nem csak szegényedett, hanem a p a d t szakadatlanul. De a harcz-
íérhez közelebb eső földön száz és száz falu vagy népes mező­
város v á lto z ta tta az idők folyam án lakóinak szám át oly h irte ­
len és gyökeresen, m in t N yíregyháza.
M inthogy a várm egye nem egyedül a szabad költözést s
a vele kapcsolatos pörös ügyeket, m elyek ro p p an tu l felszapo­
rodtak, m ert az ak kori közmondás szerint 80 jobbágy 2 0 h íján

x) E viszonyokról Lehoczky Tivadar, Beregmegye inon. I. 415—IS.

%) Lukács Ödön, Nyíregyháza tört.
 257

1 0 0 p o rt jelentett, hanem a jobbágykérdés m inden ága-bogát

bevonta hatáskörébe, előfordult, ám b ár csak ritk a példa v an
reá, hogy nem zárkózott el a köznép panaszaitól sem. Heves- és
Kiilső-Szolnok szigornan tilto tta (1701.) a földesurnak a jobbá­
g y ai kizsákm ányolását, B ars meg m ár 1607-ben h iv atalo san
elism erte s jó v áh a g y ta azt a szervezetet, m elyet az oszlányiak
a végből alkottak, hogy h a tá ru k b a n és községökben m agok gon­
doskodjanak a m egrendült közbiztonság lielyreállitásáról, m ely
czélra v alam i egyesületfélét (tótul zapis nevet viselt) a la k íto t­
tak. Utóbb a közviszonyok z ű rzav ara kikerülhetetlenné tette,
hogy, m ivel a nemes várm egye nem teljesitette kötelességét,
legalább belenyugodjék, hogy a köznép m aga védekezzék a
duló-fosztó katonák, utónállók s m ás gonosztevők ellen s m in t­
hogy ezt végül a törvény is m egengedte, sok vidéken p a ra sz ti
közbiztonsági szervezet alak u lt, m elyet a nemes m egyével
szemben p arasztvárm egyének neveztek. Tizedesek, hadnagyok,
p arasztk ap itán y o k vezették s rendesen a nemes várm egye szer­
vezte, igy például Pestben.1) H evesben szintén m egvolt az in ­
tézm ény s Thököly Im re 1682-ben u ta s íto tta a „paraszt köz­
s é g i é t és „a p a raszt kapitányt*4, ki különben rendesen nemes
em ber volt, hogy a k á r a sa já t k a to n á it is összefogdossa, lia
fosztogatnak.2) N ógrád 1691-ben hosszú sta tú tu m b a n rendezte
,,a p a rasztk ap itán y o k n ak , hadnagyoknak, tizedeseknek, városi
és falusi b írá k n a k és az egész külső renden levő szegénységnek 44
ügyeit s együttvéve p arasztvárm egyének nevezi őket. Részle­
tesen fölsorolja m indnyájok teendőit, m elyek legelői rendőri s
közbiztonsági term észetűek, de egy későbbi szabályzat (1734.)
a parasztok közti apró porokét is e hatósághoz u ta sítja . E llen ­
ben az urbér teljesen k iz á ra to tt a p arasztv árm eg y e h atásk ö ré­
ből, m ert „m indenek előtt tud n i illik — m ondja az 1691-ki s ta ­
tú tu m — az egész N ógrád várm egyében levő parasztságnak,
hogy ők jobbágyok lévén, a szokott adóval és m u n k áv al a föl­
desuraknak ta rto z n a k 44 s hogy „a földesuraknak jószágukban
való uralkodása és jövedelm e meg nem c so rb itta tlia tik , nem is
lehet az ellen já r n i . 44 A p arasztvárm egyének ta g ja volt m inden
1) 1667-ki statútum a Salám on-Szilágyi, Török-in. Tört. Emi. I.
358—66.
'*] Rendelete ugyanott II. 270. Az intézményről magáról Gyárfás István,
A pa rasztvármegye.
A csád y: A m agyar jo b b á g y sá g története. 17
258

jobbágy, a ki, h a volt vagyona, b irság terh e a la tt kötelezhetett,

hogy p u sk á t vásároljon, a m it pedig épen e m ozgalm as idők­
ben számos korm ányrendelet és v árm egyei szabályzat szigorúan
tilalm azott.
Egyebekben a várm egyei statú tu m o k telve v a n n a k m in ­
den képzelhető tilalom m al, m elyek egy része ném csupán a
pórnépet, hanem az egész lakosságot illette, a k árty ázás, k á ­
rom kodás és istenkárom lás, a részegség, az akk o rib an elterjedő
p álin k aiv ás és m ég inkább a dohányzás ellen, mely, m in t B or­
sod m ondta (1671.), „a pogányok közül szárm azott, úgy pogány
ita ln a k is neme, a büdös dohányak való ita la és szivása.“ E ltil­
to tták nem csak élvezetét, hanem áru lását, néhol term elését is.
Töm éntelen tilalom m al övezték a vadászatot, de a v ad ak elsza­
porodása következtében S zatm ár kénytelen volt (1669.) a p u s­
kával való vadászást a p a ra sz tn a k is m egengedni s bizonyos
időben a duvad elleni v a d á sz a tra m ásu tt szintén m egadták az
engedélyt, de csak oly esetben, ha a földesur lá tta el a p a ra sz ­
tot feg y v errel és lőporral. Töm éntelen s ta tú tu m intézkedett a
hidak és közutak k ija v itá sáró l. v a la m in t a falusi bÍróság vise­
lésének kötelezettségéről. Az adózás és közm unka terén a falusi
bíró m ár fontos szerepet játszott, de m inthogy első sorban föl­
desúri közeg volt, egyes kedvezm ények daczára, m elyeket élve­
zett, a bíró i állás igen kellem etlen h iv a ta llá vált, m ert az i r a ­
tok nem egyszer em lítik, hogy a földesur ú g y bánik a falu
b irá jáv a l, k it m ag a nevezett ki, m in th a rabszolgája lenne (cum
is sit m ancipium dom ini sui.) A ki tehette, el is h á ríto tta m a
gától a díszes, de nehéz tisztséget, m it a várm egye kényszer-
eszközökkel és bírságokkal pró b ált akadályozni. M inthogy az
.1625:40. t.-cz. végleg a várm egyére ru h á z ta az á rlim ita tió jo ­
gát, m elyet különben a szabad kir. városokkal e g y ü tt m ár
előbb is gyakorolt, im m ár tetszés szerint szabályozhatta köz­
vetlenül az élelmiszerek, iparczikkek á rá t, a m ezőgazdasági
m unkabéreket és napszám ot s ezzel erős befolyást gyak o ro lt a
m unkáselem term elésére és keresetére. N ém elyik ilyen ren d el­
kezés az egész term elő v agy fogyasztó közönségnek előnyére v á l­
h a to tt ugyan, csakhogy m ind olyanoktól in d u ltak ki, a kik m a­
gok sem a földm ívelésben, sem az ipar-kereskedésben nem dol­
goztak s a m unka és m unkásnép szükségleteit nem ism erték,
m ásrészt m eg m indenben legelői a m agok érdekét ta rto ttá k
 259

szem előtt. Noha a törvény ily tilalm at nem ism er, Sáros (1609.)
m eg tiltotta a B ártfához 2 m értföldnyi körben lakó jobbágyság­
nak a sörfőzést, sőt csakham ar (1610.) á lta lá b a n m eg tilto tta a
p arasztságnak a sörfőzést és sörbehozatalt, m ert ez a jog egye­
dül az a ra k a t, nemeseket és szabad városokat illeti. H ont ki
m ondta (1610.), hogy az a szőlő, m elyet a jobbágy 3 éven á t
nem m ível, kárpótlás nélkül a földesnrra száll, ki azonban, ha
a szőlő kiskorúé, csak a parasztörökös n ag y k o rú ság áig b ír ­
h a tja . Efféle határo zato k végtelen változatosságban találhatók,
ellenben a várm egye m ég m indig nem törődött a szellemi pol­
gárosodás érdekeivel, az iskolaügy gyei, a közegészségügygyei
s sok más olyan gazdasági és közm űveltségi kérdéssel, m elylyel
foglalkozni a külföldön a hatóság m ár rég h iv atá sán a k ism erte.
Hogy iskolát, kórházat, szegényházat állíto tt volna ez időben
a várm egye v agy a pap i és tan ító i szem élyzetet oltalm ába fo­
g a d ta volna, annak nincs nyom a a statútum okban. Ellenben
Szabolcs m egparancsolta (1607.), hogy m inden város és falu
h a tá ráb a n akasztófát és n iást (nyársaló helyet) 15 nap a la tt
1 2 f r t birság terhe a la tt csináljanak és a falu k b an kalodákat.

Még többet bíbelődött a várm egye, s ebben m ár követte

a külföld példáját, az „öltözeteknek re n d ié v e l, v ag y is a viselet
hivatalos m egszabásával, nem a fényűzés korlátozása, a ta k a ­
rékosság előm ozdítása végett, hanem a hiúság és rendi gőg k i­
csinyes indítékaiból. E zt nem egy szabályzat őszintén m eg­
m ondta, midőn czéljának jelölte ki, „hogy m inden rendek a ne­
mes rendektől öltözetekben is m egkülönböztessenek.“ A sok kö­
zül idézem U ng 1666-ki ilyen szabályzatát1), m ely városban és
vidékén lakó paraszt em ber és asszony szám ára külön m eg­
szabja, minő szövetből készíttesse ru h á já t, kim ondván, hogy a
p a raszt em bernek jele v ag y bocskor, v agy szekernye legyen s
abban járjo n . „A szerint a városi parasztasszonyok karm azsin,
kordován csizm ákat ne viseljenek. A szolgálók és falu si paraszt-
asszonyok is a m egirt poena a la tt csizm aszárat sem sárgát, sem
vereset ne viseljenek, hanem a régi mód szerint v a rg a saru t. “
M áram aros 1696-ban úgy ta lá lta , „hogy nagy k á rá v a l tapasz
ta lja a nemes várm egye a p a ra sz t em bereknek alk alm atlan
m agok viseletét: azért végeztük u n an im i voto et consensu, hogy

1) Tört. Tár. 1S94: 555—6.

17*
260

a modo in posterum p araszt em ber sem m inem ű posztóköntöst

viselni ne m erészeljen, se csizm át44; köpenyeg, posztóköntös, a
szolgálónak meg rá sa köntös szintén szigorúan tilalm az tato tt.
M int E urópaszerte tö rtén t, a m a g y a r úri osztály m ég külsejé­
ben, ru h áz a tá b a n is el a k a rt zárkózni a m unkáselem től az ilyen
rendszabályokkal. K ülön ru h á t szabott a p ó rra , hogy m ár vise­
letében visszatükröződjék jogállása. U gyanaz a szellem, m ely
a középkorban a zsidó jelt szülte, sugallá ez intézkedést s hogy
m ennyire term észetellenes s igv kivihetetlen volt, jelzi az, hogy
folyton m eg kellett u jita n i s a v é g re h a jtá s m inden d u rv aság a
m ellett sem lehetett életbe léptetni.
Az uralkodó osztály egész gondolatvilága az elzárkózásra,
a p a ra sz ti önérzet sértő lealacsonyitására, a tömeg a n y a g i k i­
zsákm ányolására irá n y u lt teh á t s e rideg, derm esztő légkörben
u r és jobbágy teljesen elidegenedtek egym ástól. A k ad tak ugyan
nemesebb in d u la ta , józanabb ítéletü földesurak m inden időben,
de m aga a földesúri hatalom belátás és s z í v nélkül á llt szem­
ben a m unkásnép helyzetének m inden nyom orúságával, s te lje ­
sen k iz á rta a társa d alm i összhang a m a 'm in im u m á t is, m ely az
egy és ugyanazon állam terü leten élő lakosság különböző rétegei
közt nélkülözhetetlen a közös czélok elérésére. Az a gyülölség,
m elyet a rendiség a h ajd ú városok irá n t tan ú síto tt, n y ilv á n u lt
m inden olv törekvés ellen, m elylyel a p arasztság törvényes
l ton a k a rta helyzetét ja v íta n i. M ár az időben fölm erült itt-o tt
az örök váltság eszméje s például Csepreg m ezővárosa pénzen
pró b álta m egszerezni szabadulását a földesuraság alól. 1676-
han le is fizette a 1 0 . 0 0 0 írtb a n m eg állap íto tt d ija t a k irá ly i
kam arának, m élyé akkor volt, de az üzlet végül m égis dugába
dőlt.1) Nem is tö rté n h ete tt a jobbágyság érdekében semmi jó,
m ert a k irá ly i hatalom főleg R udolf óta teljesen elejtette so-
cialp o litik ai h iv a tá sá t s h a b á r időnkint egyes hatóságok, 1671.
óta egyik-m ásik m ag y a r földön m űködő császári tábornok,
hogy a köznépet a nemesség uszítsa, k iad o tt valam elyes rende­
letet, hogy a szegénységet kím élni, u ra i ellen védeni kell, az
ilyen p illa n a tn y i felbuzdulás csak kortesfogásnak s nem követ­
kezetes jobbágyvédelem nek bizonyult. Sőt a tömeg m ég olyan

t-l Farkas .1. Csepreg tört. 212.

 261

ritk a esetben sem boldogult, m ikor közvetlenül a koronás k i­

rá ly közelébe b irt férkőzni.
A Béesben székelő p á rm a i követ 1672. jú liu s 2-ki jelentése
szerint I. Lipót k irá ly , két nap p al azelőtt a m ag y a r h a tá r kö­
zelében v ad ászg ato tt s ekkor v alam i 1500 p araszt, B a tth iá n y
jo b b ág y ai sereglettek köréje és sirv a rim án k o d tak szine előtt,
intézkedjék, hogy elviselhetetlen terh eik enyliittessenek, kii-
lömben török terü letre kell költözniük. É s noha kevéssel ké­
sőbb (deez. 27.) gróf V olkra, a kassai k a m a ra feje sürgősei)
a já n lo tta a vezető bécsi m iniszternek, herczeg L obkovitznak,
hogy legalább a robotot m érsé k eljé k 1)? az akkor egész fékte­
lenségben érvényesülő császári kényuralom sem m it sem te tt a
szegénység oltalm ára.
A kegyetlen rabszolgaság lealázó erkölcsi és kizsákm á­
nyoló gazdasági állap o táb an sin y lett te h á t a m a g y a r jo b b ág y ­
ság túlnyom óan n ag y része, főleg a X V II. században, m időn
legéletbevágóbb ügyeinek rendezését a korona és a törvényho­
zás végleg a v árm eg y ére ru h á z ta át. M ár pedig a rabszolgaság
nem a szorgalm as m unka, nem az erény, nem a jogérzés nevelő
iskolája. A külső lealacsonvitás az em bert egészen á lla ttá sü-
lyeszti s ez az állat-em ber m indinkább kivetkőzik nemesebb é r ­
zelmeiből, időnkint m eg retten etes veszélvlyé válik á lla m ra és
társad alo m ra, korm ányzóira, p a p ja ira és földesuraira. M int­
hogy ezeknél hasztalan sü rg ette tű rh e tetle n helyzetének ja v í­
tását, a X V I.—X V II. században ism ételve feg y v e rt rag a d o tt,
hogy a m aga erejével eszközölje ki sérelm ei orvoslását. H a b á r
m indig pórul j á r t kísérleteivel, kétségbeesésében ú jra m eg ú jr a
az erőszak terére lépett s e ko rb an is elég g y a k o ria k a kisebb-
n agy óbb m éretű parasztlázadások. 1569. tav aszán a számos-
szögi jobbágyok O lesvára tö rte k s ott külömböző k ihágásokra
vetem edtek, m ire azután a várm egye nem kevesebb, m int 47
bűnöst Ítélt h a lá lra . Sokkal veszélyesebb volt az a fölkelés,
mely ugyanazon évben K arácson Gábor, a ,,fekete em ber“ ve­
zetése a la tt a Tisza vidékén tám a d t s csak a következő évben
fo jta to tt Debreczen közelében vérbe. A szerencsétlenek sorsa
nem ijesztette m eg a szlavóniai köznépet, m elyet földesurainak
em bertelensége valósággal bele h a jto tt a forradalom ba. A stu *)

*) A két irat Óváry Lipót, A Tört. bizottság másolatai TTL

262

biczai és szomszédvári nagy u rad a lm a k birtokosa, T ahy Fe-

rencz idézte föl az összeütközést, m ert irg a lm a tla n u l bánt né­
peivel, kifosztotta, elkergette, m egölette, börtönbe zá rta őket,
hol ében vesztek tömegesen. Az életben m ara d o tta k elkesere­
detten ugyan, de á lla ti m egadással viselték az igát, m ig Taliy
rég i haragosa, G regorianecz István, M edvevár u ra fel nem lo-
v a lta őket, fo rd u ljan ak a királyhoz, s ha ez nem használ, fog­
ja n a k feg y v ert földesurok ellen. A k irá ly csakugyan vizsgáló
bizottságot küldött a hely sziliére, m ely 508 ta n ú vallom ása
a la p ján igazoltaknak ta lá lta u g y a n a szegénység panaszát, de
T aliyt nem bán to tta. Ekképen elbizakodva a földesül* kegyet­
len bosszút állt a panaszlókon s úgy b án t velők, hogy végre
1571-ben fellázadtak. H ivá sokra a többi p arasztság is hozzá jók
á llt s h asztalan jelent m eg lecsöndesitésökre a k irá ly biztosa, a
szerencsétlenek nem hittek többé a k irá ly i Ígéretben s a moz­
galom G regorianecz titkos h a jto g a tá sá v al egyre nagyobb a rá ­
nyokat öltött. A p arasztság egész Z ágráb és Y arasd területén
fölm ondta u ra in a k az engedelm ességet s m ozgalm uk központja
Zagorje lett. De tám o g a tta a köznép a szávam enti részeken, sőt
a szlovének K ra jn á b a n és S tiriá b a n is. 1573. fe b ru á r elején
Stubiczánál v alam i 2 0 . 0 0 0 jobbágy O rsidí gróf isp án ját, Gu-
becz M átét, egy nagyon népszerű, eszes em bert és jó szónokot
választotta, vezérévé, „paraszt k irá ly a iv á . Gubecz azt hird ette,
hogy a p arasztság egyenjogú a nemességgel, hogy a földesúri
hatóság, a robot és a dézma m egszűnt s hogy a jószágok a p a ­
rasztok közt fognak szétosztatni. M indebből azonban semm i
sem lett, m ert Gubecz elforgácsolta seregét s az egyes gyönge
táb o ro k at p á r nappal a stubiczai gyűlés u tá n az u ra k szétver­
ték, Gubecz főseregét m eg febr. 17. Stubiczánál tönkre tették.
M aga a vezér fogságba k e rü lt s ug y an o ly an módon végezték
ki, m in t egykor Dózsa G yörgyöt. Fején vaskoronával izzó
tró n ra ültették s tüzes harapófogóval m arczangolták szét tes­
tét. A többi rabok egy részét is m egölték, a parasztságot pedig
még kétségbeejtőbb helyzetbe süllyesztették.1) De egyre n a ­
gyobb nyom orba h a n y a tlo tt az anyaország m unkásnépe is, s
noha a n y u g a ti állam okban szintén szánalm as volt a pór sorsa,

1) KJaics V. tanulmányának magyar kivonata, Margalits Ede, Horvát

tölt. líepertorium JI. 206. 1.
 263

azok a külföldiek, kik h az án k a t ez időben beutazták, m indig

felháborodva em litik, m ilyen szörnyű rab sá g b a n görnyed a
m a g y a r parasztság. C sakugyan nem volt sérelem , a m elyért o r­
voslást ta lá lh a to tt s m ég abban a ritk a esetben, ha a k irá ly kell
p á rtjá ra , ha panaszai föltétien igazolást nyertek, sem b irta jo­
g át elism ertetni. A L ipótujvárhoz tartozó H ibe m ezőváros és
tarto zék ai lak ó in ak kérelm ére R udolf k irá ly u ta s íto tta volt
a pozsonyi k a m a rát, hogy Paczóth Ferencz és A ndrás testvérek
kegyetlenkedéseit bíróság u tjá n m egvizsgáltassa.1) H ibe h á ­
zasság u tjá n ju to tt a B alassáktól a P aczóthokra, k ik ott fék te­
lenül garázdálkodtak s m in t a bizottságnak 1595-ben adott u ta ­
sítás m ondja, töm egesen összefogdosták az uradalom jobbá­
g y ait, főleg a liibeieket, zsarolták őket s önkényesen elkobozták
földjeiket. Mind azáltal sem m i nyom a sincs, hogy a panaszosok
elégtételt k a p ta k volna. M agának a töröknek m egesett a k irá ly i
terü let jobbágyságán a szive.
,,E szegény ra já h k n a k — ir ta 1631-ben a b u d ai basa g róf
E sterh ázy Miklós nádornak — m in t egy n y á j ju h , m ely kétfelé
is a d ja tejét, két (török és m ag y ar) sereget kell k ita rta n io k .
Ti őket a n n y ira elnyom játok, hogy nem csak a két sereget nem,
de m ég m agokat sem ta r th a tjá k fenn.“ Nem csoda teh át, h o g y
1631-ben a Tisza vidékén uj pórlázadás tám ad t, m int az u ra k
m ondották, „m inden ok és mód nélkül. “
Ez a mozgalom nem is m erő p arasztlázadás volt, hanem
szoros kapcsolatban á llt a kor p o litik ai viszonyaival. B ethlen
Gábor h alála u tá n E rdélyben belm ozgalm ak tám a d ta k , a hét
várm egye m eg visszaszólít II. F erd in án d k irá ly ra , ki a cseh
p rotestánsokat épen ez időben a leg irg alm a tla n a b b u l irto g a tta .
A m a g y a r p ro testan tizm u s annál inkább félh etett a hasonló
sorstól, m ert E sterh ázy nádor, a m ag y a r kath. reactio vezére
fegyverrel a k a rta m ag án ak E rdély tró n u sá t m egszerezni s ez
aggodalm akat tekintve, könnyen m egérthető, hogy egyik föl­
desül*, H orváth Miklós m ag a m ondotta jobb ág y ain ak , hogy „ti
parasztok tám ad jato k föl, m ert nekünk nem eseknek nincs mó­
dunk benne, de tin ek tek vagyon nagy okotok és módotok reá
és ig y végre m ég a rég i szabadságotokat is m eg n y eritek .“ Ez
a rég i szabadság n a g y b a n szerepel a m ozgalom ban s ném elyek

1) Az utasítás Orsz. Levéltár, Liber Instructionum 11. kt,

2G4

azzal a szokásos fogással izg atták a népet, hogy a császár m ár

leküldte kiváltságlevelüket, m ely szerint a robot ne legyen több
öt napnál, de a levél elkallódott s most követelni kell, hogy
előkeressék. A közvetlen okot a zendülésre a nádor kato n áin ak
s az ellenük küldött erdélyi h adaknak garázdálkodása adta.
A Tisza vidékén a p arasztság m ár 1.631 őszén fegyvert fogott s
Császár P éter vezetése a la tt érintkezést keresett az egri tö rö k ­
kel s I. Rákóezy György erdélyi fejedelemm el. Hogy nem v a ­
lam i szélsőségekért harczolt, jelzi m ár ez utóbbi körülm ény, de
még inkább az, hogy a fölkelők esküt tettek egym ásnak, hogy
,,sem császárodra, sem földesuradra, sem várm egyédre mód
nélkül és ok nélkül reá nem tám adsz, hanem az igaz h it m ellett,
országunk m ellett fejed fennállásáig kész leszel m eghalni, de
azokra, a kik a várm egyéken téged mód nélkül háborgatná-
n ak.“ 1) Császár P éter és a p a ra sz tja i bizonyos visszaélések
orvoslását k iv án tá k teh át s a vezér jóhiszeműsége eléggé k itű ­
nik abból, hogy h iv ásra s azon hitben, hogy m egegyezést léte­
síthet, néhány társáv al önkényt bem ent K assára, az ellenség
főhadiszállására. I tt 1632. m árcziusában elfogták, kin p ad ra
vonták s felnégyelték őket. E h írre a mozgalom hevesebben föl -
lángolt s A bauj, Bereg, Borsod, Sáros, Szabolcs, Torna, Ung,
Zemplén várm egyék némely részeire k ite rje d t.2) Be akkor sem
csapott á t az anarchism usba. N éhány gyűlölt földesül* házát
kifosztották ugyan, de m int egyik főellenségük, F orgách Miklós
kassai k a p itá n y Írja, „valahol a nemes em bereket k a p h a tják ,
azokat is m in d járt m agok közibe esküdtetik,“ tehát nem ölték
meg, m ásrészt elfogták ugyan az erdélyi fejedelem követét,
Kellem essy Sándort, de nyom ban szabadon is bocsátották.
M indazonáltal az erdélyi hadak bekerítették, fegyverletételre
kényszeritették s testcsonkitással, fülük vagy orru k levágásá­
val fenyitették a fölkelőket. Sőt a várm egyéknek mindez ke­
vés volt.
Szabolcs m ájus 29-ki gyűlésén elrendelte a töm eg lefegy-
verezését. M inden 17 esztendőnél idősebb p araszt kivétel nélkül
beszolgáltatni tartozott pu sk áját és szablyáját, továbbá a szol-

Tört. Tár 1809: 495—96.

%) Angyal Dávid, Magyarország tört. II. Mátyástól III. Ferdinánd
haláláig (Szilágyi vállalata VI. kt.) 439.
 26 Ő

gabiró előtt súlyos esküt kellett tennie, hogy „koronás k irá ­

lyunk, országom, várm egyéin és földesuram ellen sem m iképen
fel nem tám adok,'" a felkelőkkel nem érintkezik s m inden fegy­
verét kiadja. A ki esküje ellen vétett, azt nehéz büntetéssel
fenyegették s rendelete szigorú v é g re h a jtá sá t a m egye jú n iu s
2 . gyűlésén ú jra kim ondotta.1) Ellenben, noha m aga h an g sú ­

lyozta, hogy n ag y a drág aság és a szükség, a szegénység te r ­

heinek enyhítésére vagy p anaszainak a k á r csak m egvizsgálá­
sára egy pillan ato t sem vesztegetett. U gyanígy já r ta k el a
többi m egyék, m i érthetővé teszi, hogy N ógrádban a szegénység
m ár 1643-ban ism ét fellázadt azon jelszóval, hogy nem m arad
tovább jobbágy, hanem oly szabad a k a r lenni, m ilyen S zittya-
országból való kijövetelekor volt. Ez ábrán d o t p u sk aag y g y al
verték ki fejéből, de csak p illa n a tn y ira , m ert folyton uj meg uj
m ozgalm ak tám adtak . Az 1655: 76. törvény szintén m egem léke­
zik ily zavargásról a zágrábi k á p ta lan sziszeid s gróf E rdődv
Im re novigrádi jo b b ág y ai (ezek P assauból költöztek oda) köré­
ben, mely még a törvény hozatalakor is ta rto tt. E lrendelte
tehát, hogy a bán s a szlavon-horvát végek fő k ap itán y ai a moz­
galm at „m inden áron" elfojtsák, a vezéreket, a k á r ha önként
m egadják m ag u k at „a további lázadás okainak m egszüntetése
végett" halállal büntessék s a jobbágyságot a régi állapotba
visszahelyezzék, m ire nézve a k irá ly a b án n ak s a fő k ap itá ­
nyoknak kellő p arancsot adjon. „És a rra az esetre — m ondja a
törvény — ha az a lázadás tovább ta rta n a vagy a k á r ott, ak ár
M agyarországban ta lá ln a tám a d n i: m int Szlavóniában a b á n ­
nak és a főkapitányoknak, M agyarországban a nádorispánnak
a jelen törvény a la p ján legyen joga és kötelessége azt elfojtani
és k iirta n i." 1659-ben (107. t.-czik k ), m inthogy a horvát-szla-
von mozgalom még akkor sem szűnt meg, ezt a tö rv é n y t m eg­
ú jíto ttá k s azzal egészítették ki, hogy „a jobbágyok, alattv aló k
és szabadosok lázongásait" az em lített hatóságok m ellett a fö l­
desurak is, h a elég erősek, m egfékezhessék és lecsöndesitliessék.
A nemesség m ár ez időben örökös rém ületben élt országszerte s
tudta, hogy önkényes u ra lm á t egyedül az erőszak eszközeivel
ta r th a tja fenn. A soeiális forradalom s a nemesség elleni á lta ­
lános lázadás kitörését azonban későbbre to lta az 1663/4-ki török *)

*) M. Jogi. Emi. III. 66—71.

háború, v a la m in t a bécsi korm ány k é n y u ralm i rendszere, m ely
főleg 1670. u tán a nemesség és jobbágyság töm egeit közös ellen­
állásra egyesitette a bujdosók táborában. Az u rak akkor nem ­
csak szivesen fogadták a parasztságot, hanem ism ételve s a
legünnepélyesebben országos, fiúról-fiúra szálló nemességet
Ígértek m inden jobbágynak, a ki feg y v errel küzd a közös sza­
badság s a m ag y a r haza fennmaradása érdekében.
C sakhogy a bujdosók nemes m ozgalm a, m ely parasztság o t
és rendiséget a hazáért és a h ité rt a köztük fennálló töm éntelen
ellentét daczára jó időre egyesitett, a belső reform terén meddő
m aradt. C sak h am ar 1683-ban beköszöntött a felszabadító h á ­
ború s e lta rto tt 1699-ig, a karloviczi békéig, m ely a Temesköz
kivételével az egész m ai á llam terü letet visszaadta I. L ipót koro
j lás k irály n ak . A háború tünem ényes sikerrel já rt, m egtörte a

török e rejét s ú jra M agyarország fővárosává tette H unyadv

M átyás liirés székhelyét, B uda v á rá t. A győzelem ért a m a g y a r­
ság vérben és pénzben m érhetetlen áldozatot hozott s m égis
azok az idők, m elyek a háborúval a m a g y a r job b ág y ság ra v ir ­
rad ta k , az egyiptom i csapások korához hasonlíthatok s az
ország nagy részét valósággal végrom lásba döntötték, m ert a
háború v ih a ra századok k u ltu rm u n k á já t söpörte el. A szegény­
ségen élősködött mind a két fél serege s pénzben és eleségben
hihetetlen összegeket csikart ki tőle. Fokozta a b a jt a hadvise­
lés b a rb á r m ódja, a ta tá ro k ism ételt betörése, kik ölték, g y il­
kolták, ra b sz ijra fűztek a népet, h am uvá tették az addig
virágzó községeket. U gyanezt cselekedtél^ a császári had ak s
első sorban a török v á ra k körül, hogy élelmezésüket lehetetlenné
tegyék sok m értföldnyi terü letrő l erőszakosan elköltöztették a
lakosságot úgy, hogy néhol napokon á t já r h a to tt az utas, a nél­
kül, hogy lak o tt községet, á lta lá b a n em bert ta lá lt volna.
Az évekig m űvelés alól kivont, néptelen földet ellepte a gaz,
a cserje s különösen a déli várm egyék ism ét az ősvadon képét
n y ú jto ttá k . A hol mégis m eg m arad t a nép, ott a császáriak
óriási, elviselhetetlen terheket ró tta k re á készpénzben, te r ­
m ényben és robotban. Sok m ás közt ism erjü k ez időből Lepsény
község kinszenvedéseitA) s igazán rém m esébe való az a töm én­
telen sarczoltatás, m elylyel például 1692-ben a benne s a kör­

J) Irodalomtürt. Közi. 1892:364—6.

 267

nyékén telelő katonaság:, a különböző állam i közegek, v árm e­

gyei hatóságok és a földesnrak a végkim erült népet sú jto ttá k s
m elyekhez képest a török időbeli szolgálatok egészen eltö rp ü l­
tek. A lig hogy az egykori török terü let községei felszabadultak,
régi v ag y az u j földesuraik a legszélső igényekkel léptek a
szegény jobbágyság elé, m elynek k iv áltsá g a it, az u rb áriu m o k ­
ban m eg állapított kedvezm ényeit nem vették figyelembe.
A pásztóiak p anaszára k iad o tt rendeletében (1702. á p ril 28.)
m aga L ipót k irá ly m ondja, hogy kiváltságok, régi u rb áriu m o k
m egsértésével „szokatlan robottal, m unkával, censussal s m ás
ily fa jta kirovásokkal és terhekkel s ú jtjá k a lakosságot / 4
„m elyet a m ezővárosokban is a job b ág y ig a s az ú ri szék alá
vetnek . 44 E lvették tőle az erdőket, réteket, a szántóföldet s h a a
p a ra sz t kifogást emelt, üldözték, elnyom ták, tömlöczbe dobták
és h a lá lra verték. A k irá ly ezt szigorúan tilto tta , de eredm ény­
telenül.1)
A hiv atalo s fosztogatást betetőzte az irg a lm a tla n vallás-
üldözés s e „p h a ra o i zsarolások / 4 a lelkiism eret leigázása köze-
pett ig azat m ondott az ak k o r tá j t szerzett népdal, hogy a p a ­
raszt vérrel szán tja földjét, vérrel boronálja. M inden józan
eszü em ber b elátta, hogy a m unkásnép ily helyzetben m eg nem
élhet s hogy előbb-utóbb k itö r a socialis forradalom . A velen-
czei követ, ki hazán k at 1699-ben b e já rta , nyom ban észrevette,
hogy országos p arasztlázad ás készül, sőt e tény elől Bécsben
sem zárkóztak el. Egyszer-m ásszor u ta s íto ttá k is a császári
hadvezéreket, kim éljék a szegénységet, m elynek érdekében
nem egy erélyes rendelet jelent meg. De m int m ásban, akképen
a jobbágy védelem ben sem voltak következetesek, s külöm ben
is a ro p p an t adóteher, v a la m in t a vallásüldözés épen Bécsből
in d u lt ki, m elynek p o litik á ja sem m iesetre sem k elth etett teh á t
a m a g y a r töm egekben bizalm at. A nép a végletekig elkesere­
dett m indazok, az állam , a katonaság, a várm egye, a földesurak
irá n t, kiket egyform án m egrontóinak tek in te tt. Viszont az
u ra k élőtöket és v a g y o n u k at féltve a gyűlöletet lehelő töm eg­
től, Bécsben kerestek tám aszt s hogy veszély esetén k ato n ai
oltalom ban részesüljenek, v ak eszközeivé lette k A u sztria jjoli-
tik a i és adóügyi törekvéseinek. E beteges állap o tb an ország­

J) Az oklevél Béke/l Rémig. A pásztói apátság tört. I. 658—00.

268

szerte m indinkább fölbom lott a rend s m ég a török b ábom

folyam án ezer m eg ezer szegény legény, dúló-fosztó h a ra m ia
lepte el az o rszág u tak at s sikerrel m egvivott kisebb császári
vagy nagyobb várm egyei hadakkal. Idő n k in t itt-am o tt n a ­
gyobb fölkelés is tám ad t, igv 1696-ban Tokaj vidékén s akadá-
lvozólag h a to tt a török elleni hadm űveletekre, v agy a k a to n a ­
ság élelmezésére. E kképen az ország éveken lázas izg a to ttság ­
ban, n y ilt v agy titkos forrongásban élt s a köznép lesve-leste a
p illan ato t, hogy az önsegély terére lépjen s leszám oljon sokféle
k én y u raiv al. A lighogy a spanyol örökösödési háború k itö rt s
a császári hadsereg egy része kiv o n ato tt az országból, Esze
Tam ás, K is A lb ert s m ás régi jó kurucz, de jobbágy szárm azású
vitézek 1703. tav aszán „nem m ásért, m int a szegény nép elnyo­
m ásáért “ fegyverre szólították a beregi szegénységet, m elynek
csak h am ar az akkor L engyelországban bujdosó herczeg
II. Rákóezv Ferencz és gróf B ercsényi M iklós á llta k élére.
A szegénység, a parasztok, a b irto k ta lan o k in d íto tták m eg ezt
az emlékezetes szabadságbarczot nem csak a ném etek, hanem a
földesurak ellen is. Lényegileg olyan parasztfölkelésnek in dult
a mozgalom, a k á r a Dózsa G yörgyé s a fölkelők épen ugv d ú l­
ták, fosztották az u ra k jószágait, égették u d v arh ázait, m in t
1514-ben. A nem esek a v árak b a, a ném et őrség védelm e alá
m enekültek s a várm egye a ném etekkel vállvetve erőködött a
fölkelés elfojtásán. A m ag y a r ú ri osztály és a bécsi korm ány
sokáig „csupa p ó rh ad “-nak csúfolta a fölkelőket s noha
Eákóczy és B ercsényi m ár m ájus 1 2 -én, h a z ajö ttü k előtt kelt
k iá ltv á n y u k b a n szigorúan tilto ttá k hiveiknek a nemesség b á n ­
talm azását, k asté ly ai fölperzsel ését, vagyona elrablását, hóna­
pokig e lta rto tt, m ig a mozgalom a parasztfölkelés jellegéből
kivetkőzött. Csak akkor tö rté n t ez, m ikor a várm egyék és b ir ­
tokos u ra k abban h a g y tá k a labanczkodást s Rákóczyhoz sze­
gődtek. Csupán ekkor kezdtek az osztályéi lentétek enyhülni,
ám bár teljesen el nem sim ultak soha s n a g y b a n hozzájáru ltak
a nem zeti ügy bukásához.*1)
M aga a nemes fejedelem ö n életrajzában m egkapóan örö­
k íti u g y a n m eg a m a g y a r jobbágyság nehéz álla p o tá t és term é­
1) Az ide vonatkozó részletek megtalálhatók Magyarország története
l. Lipót és I. József korában (Szilagyi Sándor, M. Nemzet Tört. VII.) czimii
munkámban 509—684.
 269

szetes elkeseredését, de a jobbágykérdés intézésében m indin­

kább földesnri környezetének h a tá sa alá k erü lt s m ár 1703.
szept. 27. a szatm ári táborból kötelezte a nem katonáskodó pó r­
népet a rendes n rb é ri tartozások fizetésére. M inthogy — m on­
dotta — a hűségére té rt jobbágyok, zsellérek, taksások és á re n ­
dások nem a k a rn a k többé u ra ik n a k szolgálni, adózni, robotolni
és engedelm eskedni, ezennel m eghagyja, hogy a fegyverben
álló parasztok m inden adó és közteher alól m entesek m a ra d ja ­
nak, ellenben a többiek m inden szokásos ú rb éri szolgálatot te l­
jesítsenek, m ert hadakozásának czélja a ném et kényuralom
m egtörése, nem pedig az állam belső szervezetének m egbon­
tása.1) Ehhez képest 1704-ben elrendelte azt is, hogy az ,,olyan
vakm erő, m egátalkodott és m inden szabadságot m agának vin-
dicáló s fegyvert nem viselő p a ra sz tn a k szó fogadatlanságát 44
m egbüntessék. M ikor pedig országos gazdasági tanácsot a la k í­
tott, a szám ára 1705-ben adott igen terjedelm es u ta s itá s *2) m ár
olyan hangon beszél a mozgalom főoszlopáról, a köznépről,
hogy „a m ostani revolutio alkalm atosságával, a jobbágyság
sz arv a t emelvén, kiváltképen a Tiszán túl a rendes szolgálatot,
censust, tak sát, dézmát, kilenczedet és egyéb accessorium okat 44
nem a k a rja fizetni. A tan á c s feladata lesz teh át, hogy a fegy­
veres szolgálatot teljesítő jobbágyok kivételével a többieket
k a to n a i karh atalo m m al is kényszeritse kötelességeik teljesíté­
sére. A jobbágyterhek enyhítésére vagy B ocskay Istv á n példá­
já t követve, nagyobb töm egek felszab ad itására a fejedelem ,
hogy a nem ességet el ne riaszsza, nem kezdem ényezett sokáig
sem m it, noha m aga a legnem esebb földesurak egyike volt, sőt
környezetében is a k a d ta k egyesek, például B o tty án János, külö­
nösen K áro ly i Sándor, k ik a szabadságharez egyik főfelad atá­
nak azt tűzték ki, „hogy sok nyom orúsága u tán a parasztság
is consoláltassék az egész országban s p raescribáltassék v a la ­
m ely m ethodus szolgáltatásukban és adózásukban . 44 De az u rb é r
országos rendezésére kisérlet sem tö rtént. A fejedelem nemes
kedélyében, m in t e m lé k ira ta i bizonyítják, meleg visszhangot
ébresztett m inden em beri szenvedés s igy a pórnép végtelenül
siralm as erkölcsi és a n y a g i helyzete is, m ásrészt m eg ism erte

x) Közli Komáromy András, Tört. Tár. 1901: 39S.

2) Gazdaságtört. Szemle 1897: 115—23.
a tömeg m érhetetlen k ato n ai értékét. M indazáltal socialpoli-
tik a i refo rm o k at nem kezdem ényezett s csupán a gyászos tren-
cséni csata u tán , m ikor a m ozgalom fe lta rtó z h a ta tla n h a n y a t­
lásnak indult, intézett a S árospatakon 1708. végén ta r to tt
tanácskozások eredm ényeképen a várm egyékhez re n d e le te t1),
m elynek a jo b b ág y ság ra vonatkozó p o n tja i igy h an g zan ak :
9. pont. M indazok a jobbágyok, kik a hadseregben a
jelen háború végéig állandóan és hűségesen szolgálnak s k is­
kora gyerm ekekkel távozni a k a rn a k a földesúri telekről, a
földesúri hatalom alól felsz ab a d itta tn a k és örök és föltétien
szabadságot n y ernek s lakóhelyeik a h a jd ú városok m ódjára
külön k iv áltságokb an fognak részesülni, m elyekről a fejede­
lem fog gondoskodni.
10. pont. A hadseregben szolgáló jobbágyok, a m ig k a to ­
náskodnak, m indenféle közteher alól m entesek. A zoknak
özvegyei, kik a hadseregben a k á r fegyverrel, a k á r term észe­
tes h a lá lla l h a lta k meg, .a m ig férjö k nevét viselik, m inden
közteher alól m entesek.
Ez a rendelet azonban rég m egkésett s a nagy színjáték
roham osan sie te tt zárjelenete felé nem csupán a ném et tuelerő,
hanem m ég inkább a pestis szörnyű dulása m iatt, m ely kicsa
v a rta a nép kezéből a kardot, m ert 1708— 11. közt M a g y aro r­
szágban 310.000, E rdélyben v alam i 100.000 lelket ölt meg, m ig
a hosszú szabadságharcz m aga körülbelül 85.000 em bert v itt
sirba. M indez elveszett a nélkül, hogy a küzdő, vérző, szenvedő
töm eg jogi és gazdasági á lla p o ta it bárm iben m eg ja v íto tta
volna. A szatm ári békeszerződésben az ú ri osztály gondosko­
dott a s a já t elkobzott jószágainak visszaadásáról, de nem a
jobbágyságról s a hosszú török korszakból a m a g y a r nemzet
m unkaszervezete elvileg u g y an o ly an — a valóságban m ég
rosszabb — állap o tb an k e rü lt ki, m elybe az 1514-ki gyászos
esem ények ju tta ttá k .

x) 1708. decz. 17. és 18. kelettel, mely azonban csak 1709. jan. 4.
hirdettetett ki, Krones, Arcliiv fiir Őst. Geschichte 83. kt. Az egészet közli
Timii/ Kálmán, Esterházy Antal tábori könyve 280—7.
 N E G Y E D IK F E JE Z E T .

A királyi terület.
4. A jobbágyság közterhei.
A törvényes keretek, m elyekbe az uralkodó rendiség a
jobbágyság intézm ényét a három részre oszlás századaiban p ré ­
selte, a lehető legkedvezőtlenebbek voltak ugyan, de azon alap-
elveken nyugodtak, m int L engyelországban v agy a ném et b iro ­
dalom legtöbb tarto m án y áb an . Csakhogy ott nem fészkelte m eg
m ag át a török s nem fo ly ta tta a rom bolás m űvét százötven éven
á t szünes-sziintelen, m int nálunk. Ez az örök háború m indazokat
a tényezőket, m elyeket a m unkásnép ta r to tt el, az állam ot, a
várm egyét, az egyházat, a földesurat e g y a rá n t fokozott m ér­
tékben igénybe vette s m in d n y ájó k at nagyobb követelések eme­
lésére kényszeritette a m unkástöm egekkel szemben, m elyek
első sorban fedezték m indnyájok szükségleteit. íg y bekövetke­
zett az az állapot, hogy u g y an ak k o r, m ikor a köznép követke­
zetesen pusztult, szám a és jóléte állandóan csökkent, a reá
háruló sokféle teh er nőttön nőtt s egyre ú ja k k a l szaporodott.
Első sorban az állam volt az, m ely a háborús korszakban
egyre többet követelt a szegénységtől pénzben, robotban és te r ­
m ényekben. Noha a X V I. században g y a k ra n igénybe vette a
jobbágyságnak v érét is, s törvényben rendelte el fölfegyverzé-
sét, az irre g u lá ris katonaság, a h ajd ú ság m eg nagyrészt belőle
került, épen a három részre oszlás ko ráb an öltött a jobbágy­
adózás olyan a rá n y t, m int azelőtt még kivételes esetekben
sem.1) Az 1527— 63. években F erdinánd k irá ly részéről Összelii
v ott országgyűlések közül 22 szavazott m eg adót, az 1564—99.

1) Az adózást részletesen megvilágítom Magyarország pénzügyei I. Fer-

dinánd király korában ezimii munkámban.
272

közötti években meg csupán 8 volt adóm entes esztendő.1) Ú gy­

szólván állandó lett teh át az eddig csak rendkívüli, kivételes
rovás- vagy kapuadó s I. F erd in án d idején az adótétel fél és
három forint közt váltakozott, m ig a századvégi háborús v ilá g ­
ban liárom -négyannyira is felszökött. A la p ja a X V I. század­
ban m indig a p o rta vagyis egy egész lak o tt jobbágy telek m a­
radt, ha m ivelőinek (az 1535-iki törvény szerint legföllebb 4
család) 3— 6 frtn y i vagyonuk volt; a mely községek p orta sze­
rin t nem adóztak, azokat ro v atian falvaknak v agy taksás
népeknek nevezték s szám ukat a k in cstár lehetőleg csökkenteni
igyekezett. Ez adópolitikája heves ellenállásba ütközött a föl­
desuraknál, kik meg jo b b ág y a ik at m indenféle czimen kivonták
az állam i adózás terhe alól, m it a viszonyok fölöttébb meg-
könnyitettek. Az elszaporodó oláh és ru tén lakosságnak még az
1574: 4. czikk szerint is csupán egy része telepedett meg fa l­
vakban s élt ott vegyes telkein a többi jobbágysággal s m int
ez, ő is rendes adótételt fizetett. Ellenben sokan, néhol többsé­
gük „a havasokban és erdőkben barm ot leg eltettek 44; nem vol­
tak szabályszerű telkeik s igy nem v o n a th a tta k be a rendes
jobbágyadózás keretébe. Ezek csak az adótétel felét fizették s
a dézm át sem a katli. egyháznak, hanem s a já t püspökeiknek és
p a p ja ik n a k adták, mely adóügyi kiv áltság u k n a g y b an a k a d á ­
lyozta nem zeti és társad alm i beolvadásukat a m agyarságba.
H asztalan m ondta a király , hogy nem já rja , hogy m ig az or­
szág igazi birtokosai, a m agyarok, illetve a m ag y a r jobbágyok
súlyos adóval já ru ln a k a községietekhez, az idegenből be-
v án d orlottak többé-kevésbbé adóm entesek legyenek. A rendeket
nem lehetett rávenni, hogy e népeket a kapuadóba bevonják,
m ert m unkájok gyüm ölcsét lehetőleg m agoknak a k a rtá k m eg­
ta r ta n i s igy az oláh-rutén vidékeken igen n ag y m a ra d t a „ro­
vat lan fa lv a k 44 száma. K ülönben sem volt a telek fogalm a,
noha ez szolgált adókulcsul, országszerte egységesen m egálla­
pítva, hanem m int a szepesi k a m a ra 1574-ben panaszolta, a
telki állom ányban a legszembeszökőbb eltérések m utatk o z­
tak, v agyis a telekhez tartozó szántóföld és rét terjedelm e

l ) Ez idők adózása részletezve Két pénzügy tőrt. tanulmány (II. A

jobbágyadózás 1504—76-ban) és A jobbágyadózás 1577—97-ben továbbá A ma­
gyar adózás története 1598—1004. czimü müveimben.
egyenlőtlen volt, a mi súlyos ig azság talan ság g al já r t a szegény
adózó népre. De még ott is, liol a h a tá r rendes telkekre volt
osztva, a földesurak a leg fu rfan g o sab h an k ijá tsz o ttá k az állam i
adókötelezettséget.
Az 1572-iki m ásodik, őszi országgyűlésen a k irá ly em lí­
tette azt "a g y ak o ri esetet, hogy a földesur elszedi jobbágyaitól
a rendes telket s helvette s a já t földiéből 3— 4 v ag y több holdat
a d, bér fejében azonban tetszése szerint ff te^™ ^
részét Amszi m eg rajto k . T ette ezt nem a jobbágy ja v á ra , h a ­
nem azért, hogy elm ondhassa, hogy az illetőnek nincs s a já t
külső telke s igy nem köteles az állam nak kapuadót fizetni.
Az 1582-iki k irá ly i előterjesztések szerint áTToIflesW v agy néyT
lég szabadossá teszi jo b b ág y á t v a g y legalább a pénzfizetés alól
m enti fel, hogy telke ne szám íttathassák p o rtá n a k s igy ne
adózzék az állam nak. Az ú jonnan épült házak n ak viszont 12
évi m entességet íg ér, de a valóságban m egveszi ra jto k az ur-
bért, ellenben az állam i adózásból k ih a g y a tja azokat. S okakat
f agy-ji egyed telekre költöztet á t, úgy de itt is a n n y it szol­
gálnak neki, m int az egész telkesek, ellenben az állam n ak csak
fél v agy negyed telek u tá n adóznak. Az ilyen fogások k ö v e t­
keztében az állam sok rövidséget szenvedett, m ert m indenütt
felszaporodott a szabadosok v ag y is az olyan jobbágyok és
zsellérek szám a, kik vagy valósággal, m ert m ásnem ű szolgála­
tot végeztek, vagy valam ely személyes érdem a la p já n fölm en­
tette k az u rb é r alól, vagy legalább látszólag urbérm entességet
n y ertek azért, hogy egészben v ag y részben kivonhassák m ago­
k a t a közadózás alól. Sok baj volt a zsellérekkel is; az a részök,
m elynek háza, szőleje v ag y irtv án y fö ld je volt, m indinkább be­
v o n atott a kapu adóba, m ig a hazátlanok tak sáv al já ru lta k a
közszükségletekhez. A zsellérek ekkor is, később is három ren d ­
beliek voltak, „úgy m int, m ondta egy várm egyei sta tú tu m
(1691.), házhelyen lakók, páston ülők és m ás em ber házánál
nyom orgók, a kik a falu b a n sem m it sem b Írn a k .“ N álunk nem
volt m eg a kötelezettség, m ely számos ném et tarto m á n y b a n
fennállt, hogy u g y an is a földesur szavatolt jo b b ág y ai állam i
a d ó jáért s h a a jobbágy nem b irt fizetni, földesurán vették
meg. A m ag y a r földesur k ijá ts z h a tta a tö rv én y t s csakugyan
folyton uj meg uj intézkedéseket kellett e törekvés m eghiúsí­
tá s á ra tenni s az 1609: 62. t. m ég a leégetteknek is, kik hogy
A csád y: A m agyar jo b b á g y sá g története. 18
274

h ázu k at felépíthessék, három évi adó- és dézm am entességet él­

veztek, ezt a kedvezm ényt csak az esetre a d ta meg, ha a föl-
desur ez időre az összes ú rb é ri terhektől m entesiti őket.
M inthogy a kapuadó v agy rovás úgyszólván állandó évi
adóvá lett, a rég i k a m a ra haszna nevű rendes adót olyan évek­
ben, m ikor kapuadó volt, ebbe tu d tá k be s csak oly esztendőben
követelték külön, m elyre az országgyűlés k apuadót m eg nem
szavazott. M ikor azonban a rovás m indinkább állandóvá lön, a
X V I. század végén, a k a m a ra haszna végleg eltűnt a m a g y a r
adórendszerből, illetőleg beleolvadt a rovásba. C sakhogy jö tt
helyette m indenféle m ás adó. Nem szólva a kivételes koronázó
ajándék, követségi költség, országházvásárlás és építés s m ás
czimen fö laján lo tt adókról, 1609. óta állandó lett a koronázó
pénz (a pozsonyi koronaőrző k ato n aság fizetése), m ely előbb
fél, azu tán egész fo rin to t te tt k ap u n k in t és 1670-ig állandóan
fizettetett s csupán emeléséhez k ellett az országgyűlés hozzá­
járu lása . Id őnkint m eg gabonát és m indenféle élelm iszert is
v etettek ki a jo b b ág y ság ra szintén a kapuk alapján. Az ország­
gyűlés m egszavazta adótételt azonban csak felében fizették
azon v árm egyék lakói, m elyek a töröknek is adóztak. M inthogy
a k irá ly s a já t terü leté t sem b irta a török állandó p u sz títá sa i
ellen m egoltalm azni, ez az ellenségtől ak ként szerzett kím életet,
hogy neki szintén állandó adót fizetett. K étfelé kellett te h á t
adózniok s az 1548: 24. t.-ez. ak k én t k ö n n y íte tt e lakosok nehéz
sorsán, hogy kim ondotta, hogy a hódolt, azaz a töröknek is
adózó p o rtá k ra a k iró tt adótételnek m indenkor csak felét fizes­
sék, „m ert szegények nagyon el v a n n a k nyom va44, s ez az elv
az egész török korszakon á t fenm aradt. E llenben az addig
többé-kevésbbé adóm entes rétegek köre 1593. óta egyre sző­
kébbre szorult, sőt 1595-ben néhány évre ugyan, de a m a g y a r
k irá ly sá g terü letén életbe lépett az általános adókötelezettség,
m ely nem esre és nem nem esre, a társadalom összes alk atele­
m eire k ite rje d t s egy jobbágy p o rta adója 9 í r t r a v e re te tt föl.
M inthogy a kap u szerinti összeírásba a lakosság n ag y része
nem volt bevonható, az általános adókötelezettség k ere sz tü lv i­
telére a k ap u h e ly e tt m ás adókulcsot k ellett keresni. E zt m eg­
ta lá ltá k a házban v ag y füstben s 1598. óta a lak o tt h á z ak a t Í r ­
tá k össze, m elyek szám a ekkor a k irá ly 33 várm egyéjében
161.527-re m ent. M ikor azonban az általános adókötelezettség
 275

elvét ism ét elejtették s a közterheket m egint kizárólag a földes­

úri hatóság a la tti szegénységre liá rito ttá k át, ú jr a visszatértek
a rég i adókulcshoz, a kapuhoz. Csakhogy az előző 15 évi háb o rú
olyan rom bolást okozott a közvagyonosságban, hogy a kapu
fogalm át gyökeresen m ódosítani kellett. Az egész telek, m ely
eddig a k ap u v al azonos volt, az általános elszegényedés és az
adótétel emelkedése következtében nem b irta többé a terhet.
K i kellett teh á t fogalm át terjeszten i s az 1609: 62. czikk elren­
delte, hogy 4 jobbágyház vagy 1 2 zsellérház szám ittassék 1 — 1
kapunak. Az 1635: 8 . czikk meg elrendelte, hogy adózó jo b b ág y ­
nak szám ittassék m indenki, a kinek ekéje v an (egész ekének
v é te tett 4— 6 ökör, félnek két ö k ö r). Az 1647: 36. czikk még
világosabban m eg h atáro zta a k apu uj fogalm át, m időn k i­
m ondta, hogy 4 olyan jobbágy, kinek 4— 6 ökre van, 8 olyan
jobbágy, kinek 2 igás m a rh á ja van, 16 olyan jobbágy v agy
zsellér, kinek nincs ig ája, szám ittassék 1 — 1 k a p u ra . Ezzel az
egész zsellér népesség beleillesztetett a kapuadózás keretébe,
m ásrészt, m int az iratokból kitűnik, sok helyen 32 hold szám ít­
ta to tt egy egész teleknek, m ig az föld, m ely kevesebből állt, fél,
negyed, nyolezad vag y zsellértelek számba m ent s a kapu belő­
lük á llítta to tt össze.
A m ig a m ag y a r alkotm ányos szervezet legalább látszó­
lag fennállott, a töm eg az adótétel örökös emelése daczára f á j­
dalm asan érezte u g y a n ezt az adóterhet, de legalább nem ros-
kadt össze súlya a la tt. Bécsben azonban az 1670-iki m ozgalm ak
u tán a régi m a g y a r adórendszert egyszerűen h alom ra döntöt­
ték s a különben is koldusbotra ju tta to tt országot addig h a lla t­
lan uj igényekkel sú jto tták . Beköszöntöttek a retten etes „por-
cziós idők“, m elyek k aröltve az em bertelen vallásüldözéssel
igazi pokollá tetté k az országot s teljes fejetlenségbe, állandó
forrongásba, felkelésbe h a jto ttá k a népet. I. Lipót k irá ly 1670-
ben önkényesen 4 m illió fo rin tb a n szabta m eg m a g y a r te rü le ­
tének évi ad ó ját s 1671— 79. közt 1— 1 p o rtá ra 40 f rt évi teher
h á ru lt, m elyből azonban, noha az adózás a nem ességre is k ite r­
jesztetett, katonai k a rh a talo m m a l sem b irta k 45% -ot, sok v á r­
m egyében a n n y it sem b eh ajtan i. Az egyenes adóhoz fogvasz-
tási adó já r u lt borra, sörre, p á lin k á ra és h ú sra , m ely a hol k
h e te tt, bérbe ad ato tt, m ásu tt hatósági kezelésben m arad t, de
a k á r igy, a k á r am úgy, rom bolólag h a to tt a gazdasági életre.
is
„E gyebekben — írja az egykorú krónikás — m indenféle adót
eszeltek k i: előfogatot, eon trib n tió t, auctiót, re p a rtitió t, acci-
sát, áre n d á t s m ás egyebet úgy, hogy sokan inkább ott h a g y tá k
földjeiket / 4 Az uj rendszer töm egesen h a jto tta a népet török
terü letre , — egy császári tábornok szerint sokan török h itre
tértek , hogy teljes védelm et nyerjen ek a basáktól — külföldre
vagy a bujdosók táborába. Az u d v a ri p o litik a gyászos követ­
kezm ényei közé ta rto z o tt az addig* szükkörü pálinkafőzés és
ivás nag y a rá n y ú terjedése is, m elyet az állam , hogy a fogyasz­
tási adó jövedelm ét fokozza, m esterséges eszközökkel tervszerűen
m ozditott elő. 1681-ben, m ikor az alkotm ányos életet látszólag
h ely reállíto tták , az idegen adórendszer eltö röltetett ug y an , de
a m i csak h am ar helyére lépett, az ép oly elviselhetetlen volt,
m int az addigi. A török uralom m egtörése után , de m ég a béke­
kötés előtt felszabadított ország, m elyet az u d v a r h óditott ta r
tom ánynak tek in te tt, a városokkal 8000 p o rtá ra osztatott s egy
portára. 4 egész jobbágy telek szám íttato tt. 1698-ban egy p o rta
600 f r t adóval ro v ato tt meg, m elyhez az egyházi és v ilág i n e ­
m eseknek is járu ln io k kellett. De hogy m ilyen arán y b an , jelzi
Heves várm egye példája. O tt a k irovás 59.570 frto t te tt, m ely­
ből az egyházi és világ i birtokosokra 3771 f r t esett, m ig a töb­
b it a jobbágyságnak kellett fizetnie, m elytől a várm egye ú g y ­
nevezett dicák szerint h a jto tta be. A dica volt az adóegység s
egy dicának v é te tett a gazda m aga, azután egy p á r ló, 2 0 k ila
búza, 30 f r t készpénz stb. E gv-egy dica u tá n m indenki bizo­
nyos összeget, m ely a viszonyok szerint 90 dénár és 2 f r t 50 dé­
n á r közt váltakozott, fizetett. A kire például 10 dica ju to tt, a n ­
n ak adója itt 9, am ott 25 frto t tett. Ehhez já ru lta k term én y ­
adók, a k ato n ai beszállásolások óriási költségei, a k ato n atisztek
szüntelen zsarolásai, a b e h a jtásn a k hihetetlenül em bertelen
m ódja, az executio kím életlensége, m ely néha télviz idején
egész falv a k népét az erdőkbe v agy m ás búvóhelyekre való me­
nekülésre kény szeritett s hónapokra lehetetlenné te tte a jobbá­
gyoknak rendes foglalkozásuk üzését.
A három részre oszlás első tizedei azonban a szegénységre
egy uj és súlyos adót is hoztak, m ely azután állandó m arad t.
Ez az országos közm unka, v a g y m in t akkor nevezték, az in ­
gyenm unka volt, m ely a v é g v á ra k jó k a rb a helyezésére fordit-
tato tt. Az 1553: 5. ez. még h atáro zo ttan tiltja , hogy a v á ra k n á l
 277

vagy erődítm ény éknél közm unkára kényszerítsék a népet, m ert

az ellenkezett a földesúri érdekkel. Az 1554: 8 —9. ez. m ár m eg­
engedte a közm unka igénybevételét, m ég pedig p o rtá k szerint,
de csak rendes fizetés, illetve napszám m ellett. E llenben az
1559: 18. t.-ez. kötelezővé teszi az ingyenm unkát, m ely p o rták
szerint á llítta to tt ki s évenkint 6 n a p ra szabatott. A zóta ez a
teh er gyakorivá, sőt m ondhatni állandóvá lett s 1567-ben 1*2
n a p ra em eltetett, de legalább 6 n ap volt. M aga az országgyűlés
á lla p íto tta meg, hogy az egyes m egyék m elyik végvárhoz küld­
jék közm unkásokat s m inthogy ném elyik nagyon messze esett
a szám ára kijelölt véghelytől, h a m a r d iv atb a jö tt, néhol köte­
lezővé té te te tt az ingyen m u n k án ak pénzen való m egváltása, s
egy po rta n a p i v á ltsá g d íja 1 0 dén árb an á lla p ítta to tt meg, úgy
hogy 60— 120 dénár uj adó esett évenkint közm unka-váltságul
1 — 1 p o rtá ra .1)

Az állam m ellett azonban a három részre oszlás k orában

egy uj adóztató tényező lépett előtérbe, m ely addig m egkím élte
a jobbágyságot. Ez a várm egye volt, m ely szertelenül m egnőtt
szükségleteit szintén a földesúri hatalom a la tt álló szegénység­
gel fedeztette s a legkülömbözőbb czim eken állandóan és igen
nag y m értékben igénybe vette pénzét és v erejtékét. A v á rm e ­
gyék s ta tú tu m a i12) e rre töm éntelen példát n y ú jta n a k . N y itra
1580-ban m inden 6 k a p u ra 4—4 szapu zabot és 2— 2 libát, m in ­
den egyes k a p u ra 4 kenyeret, 1 k a p p a n t v agy ty ú k o t v e te tt ki
É rse k ú jv á r segélyére. A bauj 1580-ban ,,a ném etek lovainak
ta rtá s á ra " m inden k a p u ra egy köböl zabot vagy 25 dénárt, 1
tv u k o t (3 d é n á r), 4—4 k a p u ra 1 szekér szénát s a b ehajtónak
m inden kapu u tá n 1 dén árt rótt. 1582-ben m eg E g e r erősíté­
sére 1— 1 kaputól 25 d énárt, a jó zsellértől, ki a m ag a ekéjével
szánt, u g y an an n y it, a ki pedig czim borával szánt, attól 1 2 1 ^
dénárt, végül attól, a ki csépével és k a p á já v a l élt, 5 d é n á rt sze­
dett. Zala 1581-ben az országgyűlési követek költségére, hogy
m inden tehetségükkel védéjk a nem esi szabadságot (libertatém
nobilitarem om ni in d u stria d efen d ere), mi alig á llh a to tt a job­
bágyok érdekében, 1 k ap u tó l 25 dén árt szedett. H ont 1583-ban
1) Az ingyenmunkáról s tényleges eredményeiről bővebben szólok: Vég­
váraink és költségeik a XVI. és XVII. században czimü tanulmányomban,
Hadtörténelmi Közlemények 188S.
2) Lásd a M. Jogtört. Emlékek külömböző köteteiben.
278

az alispán fizetésére s az országgyűlési követek költségére ne­

mestől és jobbágytól 1 kapu u tán 25 dénárt, 1592-ben a N y itn i
vize m edrének k ija v ítá s á ra külön m inden po rtátó l 1 0 dénárt
kívánt. Gömör 1595-ben, Torna 1599-ben v e te tt ki adót s az
utóbbi 1604-ben is füstö n k in t 50 d énárt szedett közszükség­
letre. Zem plén 1605-ben ró tta meg külön adóval jo b bágylakos­
ságát. N v itra 1608-ban m inden 10 job b ág y h ázra a lakosaik á l­
ta l kiállítandó 1 lovast és 2 puskást v etett ki, A banj 1611-ben
a nádor a sz ta lá ra m inden kaputól 1— 1 tyúkot, 3—3 kaputól 1
lu d at s a köböl zabot, más szükségletre 1— 1 kaputól 50 d én árt
kívánt. Vége-hóssza nem volt az ilyen kivetéseknek, m elyekhez
já ru lt a helyi közm unka vizek szabályozására, u ta k és h id ak
ja v ítá s á ra , de különösen a töm éntelen fuvarozás, m ely ro p p an ­
tu l igénybe vette a p arasztság erejét, m ert a sokféle katonai
szükségleten kivid ő tarto zo tt a m egye területén a sót szálli-
iani, a török és keresztény rab o k a t ingyen az egyik faluból a
m ásikig elfuvarozni. M indezekkel a n n y ira el volt foglalva,
hogy sokszor az u r dolgát sem végezhette. E zt teh át az u ra k is
m egsokalták s az 1659: 29. t.-ez. m egtiltotta, hogy az ilyen r a ­
bok szállításával a parasztság terheltessék. De a tilalom nak
nem volt h a tá sa s h asztalan hozatott u j törvény; végre is a
várm egyének kellett közbelépnie s sta tú tu m a ib a n érvényesí­
teni a tilalm at. P est várm egye 1676-ban kim ondotta, hogy a
köznép csupán a vasas rab o k n ak tarto zik f u v a rt adni. E llen ­
ben G yőrm egye 1683-ban teljesen eltilto tta a jobbágyságnak
ingyen felhasználását a rabok szállítására s csak rendes fizetés
m ellett engedte meg.
Ilyenek voltak a jobbágy kötelezettségei vérben, pénzben,
m indenféle ingyenm unkában az állam és a várm egye irá n y á ­
ban. Csak ezek u tán következett az egyház, m ely szintén n a g y ­
b an igénybe vette pénzét, m u n k áját, term ényeit. Ez időben is
terhelte a jobbágyságot az ősi term ény adó a tized v ag y dézma,
m elyet a h itú jítá s sem szüntetett meg. M inthogy egyházi rész­
ről való közvetlen b e h a jtása számos várm egyében a háborús
világban e-lhárithatatlan akadályokba ütközött, a tizedet re n ­
desen az állam v ag y a földesül* v ette bérbe s igy e korban tö­
m éntelen törv én y foglalkozik vele.1) A tizeden kívül azonban

A tizedíizetés módozatairól, főleg a jövedelemről bővebben szólok

 279

m inden községnek meg voltak a m aga k u ltu szk iad ásai m ég ott
is, hol a h itú jítá s idején a földesur nem foglalta le a plébánia
fekvő vagyonát, a m i sok községben m egtörtént. M ikor a X V II.
században a földesurak egy része, a fő u rak m ajdnem m ind ú jra
katkolizáltak, a p ro testán s vallásban m eg m arad t jobbágyok­
nak teljesen m agoknak kellett lelkészök, tan itó ju k , egyházfiok
e lta rtá sá ró l gondoskodni. Ez pedig nagy áld o zattal já rt, m ert
a vallás szolgáit, m int számos egykorú emlék bizonyltja, tisz­
tességesen kellett dijazni.
T étényben (olim Kozm a D om inici dicata) 1653-ban a
p réd ik á to r fizetése volt évenkint 50 ft; „item földjeit m egszánt­
juk, bevetjük és beboronáljuk, de az a ra tá s m agáé a p réd ik á ­
toré, m ind a behordása. R étéit azonképen m egkaszáljuk, m ag a
Ívöli felg v ü jten i, m iénk a behordása, a földek végében a füvet
pedig a zsellérek kaszálják, azt is m aga g y ű jti, de m i h o rd ju k
be. K eresztöléstiil já r 1 tik és 1 kenyér. In tro d u ctio n e 1 kenyér,
5 dr. Közönséges gyónástul, a k i m it a k a r adni, háznál való
gvónástul 15 d r és jó a k a ra tja szerint egy ital bor. H a lo tti te ­
m etésiül, ha p rédikál 50 dr, ha pedig csak énekszóval viszi 25
dr. H ázasoknak eskiidtetésektül a k á r ifja k , a k á r özvegyek le­
gyenek 50 dr, h a egerre já rh a tu n k , tartozunk 12 szekér fáv al
és a n n y i náddal, lia nem hozhatunk a n n y i fá t egerrül, pénzen
veszünk Ő várt 2 szekérrel.u Néhol azonban az évi fizetés, v a la ­
m int a stoladijak is nagyobbak voltak. 50 d r h e ly e tt 75 s a pap
az em lítetteken kiviil m ás jövedelm eket is szedett. E hhez já r u l ­
lak az egyházfi s a ta n itó e lta rtá sá n a k költségei. A tan itó n ak
néhol k ijá rt a szent Gál kakasa. Tétényben m inden házas em ­
ber 1 fertály gabonát, haran g o zástu l 1 — 1 g a ra st, itt való g y e r­
mek ta n itá sá tu l k á n to ro n k in t 25 d rt fizetett a tan itó n ak , ki a
vidéki tanulóval a d íjra nézve szabadon m eg alk u d h ato tt.1)
R ápóti P a p p M ihály 1657-ben Ib rá n y b a n volt lelkész a
következő fizetéssel: m inden p a ra sz t házas em ber 1 ftot, item
egy szekér fát, egy boglya szénát, egy véka életet, a fizetetten
szabadosok 24 d rt a d tak s a falu a p a p n a k 4 köblös földet szán­
to tt föl. Ib rá n y község akkor holt szegény volt s kegyetlen föl-3
Közgazdasági állapotaink a XVI. és XVII. században czimü munkámban
V26—48.
3) A Dunántúli 1630—60-iki nagy egyházlátogatási jegyzőkönyvből. Nemz.
Muzeum Föl. Hung. 206.
280

desur a la tt sínylődött. 1663-ban P a p p N ánáson lelkészkedett,

hol 25 ft készpénzt, 2 2 köböl búzát, 1 0 0 szekér fát, 2 0 0 kéve n á ­
dat, 2 0 boglya szénát, elegendő őrlést, 1 disznót, esküvőért 1 .
tem etésért 1 ftot, kereszt elésért 1 ty ú k o t s 1 kenyeret vagy 2 1
drt, p a rtia lis gyűlésre meg 50 dr, generális gyűlésre 1 fto t és
fu v a rt kapott. H a t évi szolgálat u tá n fizetése 80 ftra , 40 köböl
b úzára, 1 0 köböl kölesre, 400 kéve n á d ra stb. nőtt.1)
Lepcsényben *2) 1688—93-ban „az ecetes!ának szorultsá­
gához képest“ a lelkészi fizetés készpénz 25 ft, búza 20 kila, 1 ft
á ru faggyú, 1 kősó, fahordás, széntakarás, őszi-tavaszi szántás
volt. A tan itó k a p o tt 7 ftot, 7 k ila búzát, 3 kila alá való őszi
szántást, 1 hold kölest s m inden házaspártól 1 kenyeret, 1 %
font h ú st vagy 1 ty ú k o t vagy 1 disznólábat. N oha Lepcsény
épen ak k o r a háború m ia tt óriási közterheket volt kénytelen
viselni, 1693-ban a papi fizetést 30 f tr a s u g y a n a n n y i kila b ú ­
zára, a tan itó é t 10 f tr a s 10 k ilá ra emelte. I tt csak protestáns
községek idézvék például, m ert a katholikusok szám a igen cse­
kélyre ap ad t s m ég I. L ipót korában is em litik, hogy alig egy
hetedét teszik az összlakosságnak. A kkor ro p p an t arán y o k b an
m egindult u g y an az állam , a főpapság s a nagybirtokosok ré ­
széről az erőszakos visszatérités s egyre több sikerrel já rt. I)e
ezzel alig enyhültek a liivek párbér- s más egyházi terhei, m ert
a hol volt a plébániának szántóföldje, ott is a jobbágyok ro ­
bo tja m ívelte, m ásrészt sok helyen m egtörtént, hogy ezt a föl­
det az á tté rt földesül* az elűzött prot, lelkésztől elvette, de á lla n ­
dóan m eg ta rto tta , vagyis nem a d ta á t az ú jo nnan behelyezett
kath. papnak, kinek ellátásáról te h á t a szegénységnek kellett
gondoskodnia.
Csak m indezek u tán térh e tü n k á t a jobbágy tulajdonképeni
főterhére, az ú rb é ri kötelezettségekre, m elyekkel annak a ne­
mes u rn á k tartozott, a kinek telkén lakott, a kinek földjét h a ­
szonélvezet fejében m ívelte. A m ióta a nemesség z árt renddé
alak u lt, túlnyom ó nag y része egyszerű kisbirtokos volt, a m aga
szabad földjén, nemesi telkén, u d v arh ázáb an (curia) lak o tt s
egy házhelyes v agy egy telkes nem esnek (nobilis unis curiae
vagy sessionis) neveztetett; földjét jobbágyok nélkül (joba-

L) Naplója Sárospataki füzetek 1858/9.

2) Irodalomtört. Közlemények 1892: 303
 281

giones earéntes) ni ívelte csalá d ta g jai vagy legfölebb egy p á r

cseléd és zsellér segélyével. A jobbágykérdésben nem állt teh á t
fenn közte és a jobbágyős nemesség (nobiles jobagiones vei
p o rtás babentes) közt sem m i érdekazonosság s a nem zeti k irá ­
lyok leginkább ez elem segélyével ta rto ttá k fenn a szabad köl­
tözés jogelvét és rendszerét. A X V I. században azonban ez a
réteg ép ngy elszegényedett, m int a jobbágyság s függő, néha
szolgálati viszonyba ju to tt a nagybirtokosokkal, kik főleg be­
lőle választották u d v a ri em bereiket, gazdatiszteiket, zsoldos
k a to n á ik at s m inthogy a nem esi k iv áltság külöm ben is egy
renddé egyesité inna et eadem nobilitas) a v ag yonilag nagyon
szétágazó uralkodó osztályt, ez időben az úgynevezett szegény
nemesség sem az országgyűlésen, sem a várm egyénél nem a k a ­
dályozhatta a jobbágyős nem ességet a m aga külön osztályérde­
kei kielégítésében. Csak igy vált lehetségessé, hogy a közép- és
n ag ybirtok, m elynek egyedül voltak jobbágyai, m unkásaival
szemben ko rlátlan uralom ra vergődjék s a k á rm it szabott a köz-
törvény, kénye-kedve szerint elégíthesse ki s a já t telhetetlenségét.
A szabad költözést visszaadta még János k irály , később I. Ferdi-
nánd k irály törvénye a jobbágyságnak. É letbe azonban a tö r­
vény csak kivételesen, csupán akkor és ott lépett, hol az egyik be­
folyásosabb u rn á k külön érdekében állt. V égül nem a jo b b ág y ­
nak, hanem a föklesurnak lett jogává a szabad költözés s a
jobbágy csak akkor élvezhette, ha valam ely földesül* hasznot
húzott gyakorlatából. U g y an íg y e lfa ju lt az ú rb éri teher és kö­
telezettség dolga. M ár az 1514-ki törvény országosan szab á­
lyozta az u rb ért, a jobbágynak pénzben, term ényben, m unká­
ban való kötelezettségeit. U g y anazt tette az 1548-ki törvény.
Szabatosan m egvolt teh át á lla p itv a a szolgálatok m axim um a
m inden földesül* és m inden jobbágy szám ára s a törvény azt
a k a rta , hogy a szolgálatok m eghatározott sorom pók közt mo­
zogjanak, s ne fa ju lja n a k szertelenekké, korlátlanokká, merő
önkénynyé. De ebben sem ért czélt. A tö rv én y t senki sem vette
figyelem be s m int az e korbeli ezer m eg ezer u rb á riu m bizc-
n y itja , az országos úrbérrendezés nem szabott korláto t a földes­
ú ri a k a ra tn a k , hanem az ú rb éri terhek m indinkább a szerte­
lenség jellegét öltötték. Sőt az íro tt u rb á riu m is, m elyet akkor
a falu törvényének neveztek s m elyet a jobbágy időnkint föl­
desurától kapott, teljesen kiforgolódott kétoldalú egyezség­
282

szerű jellegéből. A földesúri teljh atalo m folyom ányává lön s

bárm ik o r meg lehetett v áltoztatni, a m int valóban visszavon­
ták, m ódosították m induntalan, a k á r ha uj birto k o sra szállt a
jószág, a k á r h a n j tiszt k e rü lt a gazdaság élére vagy h a a föl­
desül* a m aga jövedelm ét fokozni a k a rta. „Az u rb é r adatik
usque ad beneplacitum n o stru m “ — m ondja az egyik s ez szol­
g á lt általános vezérelvül. K ülönben sem volt biróság, m ely
előtt a földesur a d ta u rb áriu m b a n m eghatározott terhek em e­
lése ellen a szegénység igazságot szerezhetett volna. E llenben
a földesur a m aga rendőri-, közigazgatási-, büntető h atalm áv al,
falu b irá iv a l és ú ri székével, a befolyása a la tt álló v árm egyé­
vel m indig kényszerithette a jobbágyot az uj követelések te l­
jesítésére. M indezek következtében az országos törvény eszkö­
zölte úrbérrendezés a papiron m a ra d t s a földesurak u rb á riu m a i
azon alapelvből indulnak k i: hogy a jobbágyok „m indennem ű
szolgálatot, v alam ire a tisztek rendelik, tarto zn ak végezni44,
„m indenféle kézi- és igás m u n k ára kötelesek44, „m unkája fo ­
gyatkozás nélkül toties-quoties, a m in t a tisztviselők p arancsol­
já k 44, „Ami am in t a tisztek rendelik őket, az ő tehetségek szerint
tarto zn a k m inden féle szolgálatot p ra e stá ln i . 44 U gyanezt h ir ­
detik a latin u rb áriu m o k : „serv iu n t sicut illis ju b a tu r 44, „ser-
v u n t ad lib itu m capitaneorum et i>rovisoriim in arando, ille­
tendő, falcando, fodendo, lignorum p ortatione et in om nibus
aliis sine u lla discretione . 44 A m erő önkény nyilatkozik e sza­
vakban s ennek megfelelően az úrbéres szolgálatok a lehető lég
ta rk á b b változatosságot n y ú jtjá k . A m it az illető vidék e g y á l­
talá n k ín ált, a m it a jobbágy csak term elni vagy pénzen sze-
rezni tu dott, azt ajándék, konyhabér (census culinaris) s m in­
denféle m ás czimen beszolgáltatni vag y pénzen m egváltani t a r ­
tozott. „Tyúkot, lu dat, a m ennyit rá jo k vetnek, m ikor k ív á n ­
ta tik a konyha szükségére , 44 (s noha a földesur, gróf E sterh ázy
M iklós r á ir ta az u rb á riu m ra : ezután az in stru ctió szerint le
gyen, a valóságban ez m indig úgy m aradt.) „M ikor szükséges
és k ív á n ta tik az, tarto zn ak tv u k o t, ludat, tyukm onyot, v a ja t a
m ennyi k ív á n ta tik s a m ennyire érkeznek, a d n i . 44 H asztalan
ir ta a földesur az u rb á riu m ra : ezután bizonyos rend legyen.
A földesúri hatalom term észete s különösen az állam i ellenőr­
zés teljes h ián y a k izárta az ú rb é ri terh ek józan ész és m éltá­
nyosság szerinti szabályozását. A földesúri hatalom tól m ag á­
 283

ból folyt a szertelenség, m ert term észetében re jle tt az az igény,

hogy nem csak a jobbágy, hanem m ég m inden m a rh á ja m unká­
jából és hasznából kivegye a m aga részét. Ez elvet az 1702-ki
ozorai u rb á riu m következőleg fejezi k i: „m inthogy az uraság-
nak m indenből kilenczedje vagyon, mivel az ökör és ló is szánt,
abból kilenczedet adnak, csak éppen a tehenek haszna nem
ju tn a az u ra sá g n a k : azért a lakosok m inden fejős tehéntől esz­
tendeig adnak egy oka v a ja t.44 A földesúri hatalom jogosult­
nak tek in te tte te h á t m agát, hogy a jobbágy m indennem ű k ere­
setét, jövedelm ét, vag y o n át m egdézm álja, tőle v alam i d ija t,
vagy bért, szolgálatot vegyen. M ásrészt k o rlá tla n u l ro b o to ltatta
s egy 1603—60. közt irt egyházlátogatási jegyzőkönyvben1) a
pap azt m ondja hiveiről, hogy já rn a k u g y an az istentiszteletre,
de csak akkor, „ha az u r dolgától lehet.“ Az ú rbéres szolgálat
megelőzte teh á t az isteni szolgálatot, a m in t a p a raszt csak
barom szám ba m ent, m ert a földesur, ha hasznosnak Ítélte, el­
adta, jo b b ág y át zsellérét, telekkel vagy a nélkül elzálogosi-
to tta, m ás földesurral elcsereberélte, m int m a rh á já v a l tette.")
C saládi életéről, gyerm ekei neveléséről, házasságáról ő h a tá ro ­
zott s a jobbágy legény köteles volt akkor nősülni, m ikor a föl­
desur v agy tisztje parancsolta. E rrő l számos u rb áriu m intéz­
kedik s kim ondja, hogy a kellő korú legényt „erőltetni, h a
könnyű intéssel nem fogadna44, tömlöczczel kell kényszeríteni,
„m elyet teszi hozzá, az özvegy asszonyok és a jól m egnőtt leá­
nyok is tudom helyben h a g y n a k .443) A m agva szakadt jo b b ág y ­
nak, „ha aty afiai nincsenek testam entum nélkül m eghalván,
m arh á ja , jószága m inket földesurakat illessen44, m ondja egy
1584-ki u rb áriu m . Az örökösödési jog á lta lá b a n a legeltérőbb
fejlődést vette, a szokásjog m indenütt m ás volt s néhol a leg­
idősebb, néhol a leg ifjab b fin örökölte elh u n y t a ty já n a k telkét.
A k o rlátlan ság e kábító légkörében m egrom lott, eltű n t m in ­
den em beri, erkölcsi és jogérzet. V oltak u g y a n ab b an az időben
is nemes érzésű, józan eszű földesurak, jeles gazdák, kiket egy
részt vallásos és fele b ará ti érzésök, m ásrészt a g y a k o rla ti t a ­
pasztalás b irt m éltányosságra és m érsékletre. T udták, hogy az *3
') A je g y z ő k ö n y v N e m z . M n z . l ro l. H u n g . 20(>.
E r r e e g y k o r ú o k le v e le k b ő l p é ld á k a t id é z e k M a g y a r o r s z á g B u d a v i s s z a ­
f o g la lá s a k o r á b a n c z im ü m u n k á m b a n 1 8 4 — 85.
3) G a z d a s á g ié r t. S z e m le 1 8 9 7 : 4 8 .
284

em berséges bánásm ódban részsülő, agyon nem hajszolt jo b b ág y ­

tól több hasznot v á rh a tn a k , m int az elkeseredett, éhező holdas­
tól. T u d ták továbbá, hogy az ő k á ru k , ha a p araszt nem képes
földjét kellően m egnövelni, ha házát, gazdasági épületeit nem
b irja jó k a rb a n ta r ta n i a sok u r dolga és adózás m iatt. E gyes
urb áriu m o k b a n s m ás o k irato k b an m egható módon n y ilv án u l
a földesül* jó in d u lata népei irán t. T isztelettel em litliető nevök
m a is koruk jo b b ja i sorában. N ádasdy T am ásné K anizsay O r­
solya m indig azt k ív án ta tiszteitől, hogy a szerjárásnál kim úl­
jék a szegénységet. Illésliázy Istv án , a kiváló állam férfi és h a ­
talm as birtokszerző, k o rán ak legnem esebb lelkű földesurai közé
tartozott. N em csak enyhén b án t jo b bágyaival, hanem azokat,
kik a háborús viszonyokban elpusztultak, m arh á v al lá tta el,
ism ét „szekeressé, ekéssé“ tette őket, hogy telköket m egnövel­
hessék.1) V etésy László 1610-ben kelt végrendeletében igy b ú ­
csúzott el „jám bor jobbágyim kicsintől fogva n a g y ig nekem
m egbocsássatok; istennek jól könyörögjetek, ezután is legyen
jó gondviselő u ra to k “, m in th a előre sejtette volna, hogy örö­
kösei nem az ő szellemében fognak velők bánni. Gróf E sterh ázy
Miklós nádor ism ételve m egparancsolta tiszteinek, hogy ezután
a jobbágyok szolgálataiban rend legyen, s m eghagyta, hogy
„az irg alm asság ki ne m arad jo n a m iserabilis personák“ (a
bűntettesek) irá n t. Gróf V esselényi Ferenez nádor és neje
Szécliy M ária kím élték jobb ág y aik lelkiism ereti szabadságát a
vallásüldözés szilaj korában, g róf Thököly Im re s bizonyára
mások is fékezni törekedtek gazdatisztjeik kapzsiságát s lei­
kökre kötötték, hogy illendően b á n ja n a k a szegénységgel. Thö­
köly különösen m eg h ag y ta u d v a rb irá já n a k , hogy ne igyék so­
kat, rossz társa sá g b a n ne forgolódjék, kinek-kinek becsületét
érdem e szerint m egadja. „A szegény em berek szavát — foly­
ta tja — csendesen m eghallgassa, azt m egértvén, a m iben k í­
v á n ta tik és illendően lészen, tehetsége szerint oltalm azza, se­
gítse, előle el ne nógassa v agy kergesse, m ag át szép csendesen,
em berségesen viselje; a m it h a ra g nélkül véghez vihet, soha azt
zúgolódva ne növelje, ne növeltesse, a szitkozódást pedig h a ­
ra g já b a n se cselekedje, m ert ezzel nem szaporul a m unka, be­
csülete nem nevelkedik vele A

*) Károlyi Árpád, Illésliázy hütlenségi pőre.

 285

T erjedelm es u ta sítá sá b a n 1) (1684.), m ely alapos gazda­

sági ism ereteire is kedvező világot vet, a m unkásnép irá n ti leg-
őszintébb jó in d u lat n yilvánul, midőn ism ételve m eg h a g y ja tisz­
teinek, hogy a job b ág y m u n k át ne csak czélszerüen, hanem em ­
berségesen h asználják fel s hogy „többre ne im pediálják, se
a g g ra v á ljá k , hanem csak a m i az u rb á riu m b a n m e g ira to tt“ ,
„nehogy egy h átró l két b ő rt vonjanak^, m ásrészt a jobbágy
p an aszait gyorsan és igazságosan intézzék el, a bírságpénzeket
rendesen ugyan, de ne nyuzás kedvéért szedjék.
Jó földesül* a jobbágyság röghözkötöttségének s ko rlátlan
kizsákm ányolásának legzordonabb n a p ja ib a n sem h iányzott
te h á t soha. C sakhogy a n a g y urad alm ak b irtokosa nem m indig
lak o tt jo b b ág y a i közt s évek teltek el, m ig egyik-m ásik táv o ­
labbi u ra d a lm á t m eglátogatta. A gazdatisztek egész töm egére
k ellett jószágai kezelését bíznia, kiknek h a szta la n küldte a leg­
nemesebb szellemű u tasítá so k a t. A tisztek kevésbbé a földesur,
m int inkább a sa já t érdekéket nézték, sokan m eg egyszerűen
pénzen v ásáro lták á llá su k at s a v é te lárt busásan igyekeztek a
szegénységtől visszakapni. H a sz ta lan irta a földesur, hogy az
u d v árb író ne tegyen ispáni állásba vagy m ás h iv a ta lb a „na-
d ály term észetid em bert, ki a parasztságot kiszipolyozza. A f a ­
lusi b irá k és az ispánok örökösen visszaéltek h atalm u k k al.
„A falu si biró — m ondja egy hiv atalo s v izsgálat alkalm ával
(1667.) Zemplén várm egye egy em berséges tá b la b irá ja —
egyik legnagyobb csapás a n ép re“ s „a v árosi és falu si torkos,
borozó b írá ld tizeim éit m agok a földesurak g y a k ra n s ú jtjá k
m egbotránkozásukkal. U gyanoly lelkiism eretlenül, m in t a b i­
rák, akn ázták ki á llá su k at az ispánok, kikről Thököly Im re
(1684.) azt m ondja: „jószágbeli ispánaink is, kik tisztüket n agy
sum m a pénzen szokták m egvenni, észrevehető n a g y gonoszsá­
got visznek végbe jo b b ág y ain k között, m ert hogy a tőlök ne­
künk adott sum m a (m elylyel tisztét vásárolták) k ite ljé k “, csal-
ták-lopták. z a k la ttá k a szegénységet.
Ilv em beranyaggal szemben keveset h asznált a földesur
jó a k a ra ta s a hol a jobbágyok panaszkodni m ertek tiszteik el­
len, — rendesen csak tito k b an te tté k — ott jogos m egütközéssel
s ú jtjá k m agaviseletöket. A m unkács-szentm iklósi óriási u ra d a ­

p S zázadok 1 8 7 0 : 3SS— 4 0 0 .
286

lom juhászgazdáiról egy panaszlevél azt m ondja, liogy „olyan

sem m irevalók, rosszak, tud atlan o k , irg alm atlan o k , hogy né­
m elyik disznópásztornak is rossz“ lenne. És az ilyen em berek­
től fü g g ö tt a jobbágy népnek nem csupán gazdasági létele, h a ­
nem egész családi élete, m ert ő h a tá ro zta meg, m ikor házasod­
jék, k it vegyen el s lia özvegy lett, n ála m ara d ja n a k -e g y e r­
m ekei v a g y nem ? íg y a legjobb földesül* igyekezetei is köny-
nyen m eg h iú su ltak tiszteinek rosszindulatán.
Különbben is csupán sa já t m u n k ásain ak sorsát en y hítette,
a b irto k a in k ivül élő töm egekét pedig nem. P éld ája sohasem
ju th a to tt általános követésre, m ert b árm i jók is egyesek, m aga
az osztályuralom nem ism er kím életet. A m it a jó földesur a l­
kot, azt utó d ja a k árm ik o r m egsem m isítheti, az nem jogszabály,
hanem m erő jótékonyság, m ely a személyes kegyelem , ú g y ­
szólván a könyöradom ány színvonalán mozog s igy igazi
socialis értékűvé nem v álh at. B árm ilyen reform nak, hogy h a té ­
kony és állandó legyen, köztörvényen kell nyugodnia, m ert
csak úgy tehet erkölcsileg és értelm ileg nem esbitő h a tá s t az
érdekeltekre, h a helyzetük ja v ítá s a a jog érczlapján nyugszik.
Sőt ab b an az időben ez sem volt elég, hisz hozatott refo rm tö r­
vény bőségesen, de a végrehajtáshoz szükséges sajátos közegek
és szervezetek liiján nem kerü ltek valósulásra. E nnek folytán a
jog és valóság közt á th id a lh a ta tla n örvény táto n g o tt s a tö r­
vény ellenére m inden faluban, m inden uradalom ban külön, de
m indenütt önkényesen folyt az u rb é r m egállapítása és b e h a j­
tása. A k ad t u g y an jó földesur, de m aga a földesúri hatalom az
önkény fá já n a k gyüm ölcse m a ra d t s m inden kím élet elvileg
ellenkezett term észetével. E llenkezett az ősidőktől fogva, de
századokon át a korona és közegei m egakadályozták elfaju lását,
m egoltalm azták a m unkásnépet a túlságos kiaknázás ellen.
E llenben az állam szétdarabolása s a koronának a közügy irá n ti
érzéketlensége k orában a földesúri hatalom , m int E urópaszerte
tette, egész m eztelenségében fö ltá rh a tta igazi farkasterm észe­
tét. F ajk ép e a földesuraságnak nem a jó, hanem a kegyetlen
földesur volt, a ki úgy beszélt és b án t jobbágyaival, m in t K a p y
Zsigmond, ki 1620. aug. 11-én kelt levelében k éty i tisztjeinek
u tasítá so k a t küldvén az a ra tá s ra , a többek közt azt m ondta:
„É s ezeket egynéhányszor olvassátok el a szófogadatlan, koszos-
fejű jobbágyok előtt K étyen, hogy ezen pecsétes levelem ben
 287

hagyom és parancsolom , hogy elhagyván a rég i gorom ba, v a k ­

merő, oktalan, p araszt, szófogadatlan, ostoba, em beri term észet
ellen való, m egrögzött gonoszterm észeteket, fejek vesztése a la tt
szavatokat fogadják m indenben, v a la m it én szómmal nekik
parancsolok.44------- „És h a ki.ez ellen szólana csak egy szót is,
av ag y nem a k a rn á cselekedni, teh át a többivel eg y ü tt m in d já rt
m egkötözzétek és ide felküldjétek.44 x) Ez a h ang volt a földes-
n rasá g term észetes h a n g ja s még A lvinczi P éter, a híres kassai
pap is igy szokott azokkal a szegény em berekkel beszélni, k ik
irá n y á b an fenforgó kötelességeiket az ő nézete szerint lan y h án
teljesítették. E tekintetben nem nyilv án u l külöm bség a földes­
ú ri hatalom ban a k á r a k irá ly , a k á r egyházi, a k á r világ i u r
szem élyében összxiontosult. Id ő n k in t úgy látszott ugyan, m in th a
a k irá ly a m aga jószágainak m unkásnépét v alam i különösen
kedvezm ényes, úgyszólván m in taállap o tb a a k a rn á helyezni,
hogy m indenki észrevegye a k irá ly és a m agánföldesur jobbá­
g y a in a k helyzetében való elvi különbséget.
1570-ben a k am ara a m unkácsi uradalom u d v a rb irá já t
szigorúan u tasíto tta, hogy a jobbágyságot ne zaklassa önkényes
terhekkel, ne tegyen úgy, m int m ás földesül*, ki a zavaros, zord
időkben folyton em eli az alattv aló k terheit, m ert „ő felsége azt
a k a rja , hogy tisztviselői úgy b á n ja n a k a szegénységgel, hogy
szem betűnjék a közöttük és a M agyarország nem eseinek a la tt­
valói közötti külö n b ség /4 (ut m últúm in v ersit in te r horum et
subditorum n o b ilitatis H u n g á riá é im m u n itates.)2) Ez azonban
csak p illa n a tn y i felbuzdulás volt a főhatóságok részéről, m ert
az o k iratok töm éntelen olyan esetről emlékeznek meg, hogy
m időn valam i jószág m agánosoktól állam i kezelésbe m ent át, a
k in cstá ri közegek ép oly irg a lm a tla n u l k isa jto ltá k a jobbágyo­
kat, m int előbb a m agánföldesur. Ez tö rté n t például a véglesi
uradalom ban, hová 1604-ben a sok panasz következtében külön
vizsgáló bizottságot kellett küldeni.3) Az intézm ényben m agá­
ban re jle tt a hiba, az ro n to tta m eg az em berek jogi és erkölcsi
érzékét, kiknek legtöbbje nem is sejtette, m ilyen rom lott, isteni
és állam i törvénybe ütköző alapon nyugszik az a viszony.

G a z d a tö r t. S z e m le 1 8 9 5 : 1 9 8 — 9 9 .
G a z d a s á g t ö r t . S z e m le , 1 8 .9 6 : 7 5 .
3) S z á z a d o k 1 9 0 4 : 4 8 5 — 7.
288

melybe job b ág y aik k al helyezkedtek. Ép oly kevéssé a k a rtá k

m egérteni, hogy jo b bágyaik elnyom ása m ennyire ro n tja sa já t
a n y ag i érdekeiket s az ország gazdasági életének fejlődését.
M inthogy ők voltak az erősebbek, k ihasználták a helyzetet
kím életlenül s nem a k a rtá k belátni, hogy az a kényuralom ,
m elyet m agok gy ak o ro ltak m unkásaikon, teszi lehetetlenné
abbeli törekvéseik sikerét, hogy a Bécs részéről ő ra jto k g yako­
rolt idegen kény uralom alól felszabaduljanak.
 H A T O D IK F E J E Z E T .

A királyi terület.
5. A jobbágyság úrbéres terhei.
Ism erve a földesúri hatalom term észetét általánosságban,
végre á tté rh e tü n k az úrbéres terhek részletes v izsg á latá ra , a
m in t azok külömböző időkben és vidékeken g y a k o rla tila g a la ­
kultak. Az országgyűlés a k irá ly i hatalom sürgetésére köztörvé­
nyek u tjá n elég szabatosan m eg állap íto tta azon különféle szol­
g álatok m axim um át, m elyeket a földesül* jobbágyától követel­
het úgy, hogy a m erev röghöz kötöttség s a vele já ró lielotizálás
korában sem m ondhatni, hogy a földesur joga a m unkással
szemben a törvény szerint szertelen, k o rlá tla n le tt volna, m in t
ném ely n y ugoti állam ban volt. A m ag y a r orsázgos ú rb érren d e ­
zés m eg h atáro zta a földesur jo gait. A törvényes kilenczeden,
v a la m in t bizonyos haszonvételeken kiv ü l (korcsm a, m észárszék,
m alom, m akkoltatás, v ásárjo g stb.) a törvény három főcso­
p o rtb a fo g lalta a p a rasztság terh eit. Ezek v o ltak : a földbér
vagy pénzfizetés (census), a robot (servitia) és az ajándék
(num era), m ihez az u rb áriu m o k b a n m ég két csoport, a m ás
jövedelem (proventus) és a sokféle b irsá g (m ulcta) já ru lt,
m elyet a jobbágy vétség, kihágás, bűntény esetén a földesurnak
vagy tiszteinek fizetett. A m i a b ért illeti, azt a törvény egész
telkenkint, h a b á r több család élt ra jta , évi 1 a ra n y fo rin tra
v agy 1 0 0 d én árra szabta, ám b ár hozzá tette, hogy a m ely telek
eddig többet fizetett, ezután is fizesse a többletet. Azon sokféle
m unka és szolgálat m axim um át, m ely a robot gyűjtőnévbe fog­
la lta to tt össze, a törv én y szintén m eg állap íto tta, kim ondván,
hogy az az igás jobbágy részéről évi 40 napnál több nem lehet.
Ez a törvény azonban nem lépett életbe s érvényben m a ra d t a
A csády: A m agyar jo b b á g y sá g története. 19
290

régi törvény, m ely szerint az igás szerjárás 52 nap volt. Ez

teh át terhesebb volt a job b ág y ra, de mégis g á ta t em elt a föl-
desnri önkénynek. Végül a törvény az ngynevezett ajándék
m axim um át szintén m egszabta és pedig az állandó évi a ján d é­
kot, v a la m in t am a ren dkivüli segélyt, m elyet a földesnr ponto­
san m egjelölt, r itk a kivételes esetekben követelhetett népeitől
hangsúlyozva, hogy ez a segély m indenkor csak m érsékelt lehet.
A törvény m egszabta teh át a kereteket, m elyekben az
urbérnek m ozognia szabad s m elyeken túl a földesúri igény
nem terjedhet. H a azonban a g y a k o rla ti viszonyokat vizsgál­
juk, azon óriási anyagból, m ely az u rb áriu m o k b an s más ide
vonatkozó ira to k b an e korszakból rán k m arad t, kiderül, hogy a
földesúri hatalom ép oly kevéssé törődött a törvénynyel, m int a
sa já t u rb á riu m a iv a l vagy külön szerződésekkel, hanem folyton
fokozta igényeit, vagyis szap o rito tta az úrbéres szolgálatok
m inden ágát, m elyek teh á t a valóságban szertelenné v á lta k s
teljesen az u r önkényének szo lgáltatták k i a köznépet. Első
sorban a pénzfizetés, a census m u ta t folytonosan emelkedő
irányt, noha m ellette az u rb áriu m o k b an a legkülönbözőbb
czim eken való fizetések szerepelnek. íg y előfordult: zsellérpénz,
pásztorpénz, m olnárpénz, rajpénz, ostorpénz, sarlópénz, keresz­
tény- v ag y füstpénz (e bárom u g y an azt jelenti, az fizette
dézm aváltságul, a kinek nem volt vetése), vajdapénz, dara-
bantpénz, harangpénz, testpénz, (ha a gazda kihal a házból,
a ki jószágában b ent m arad, az fizeti és pedig 1 frto t), m érleg­
pénz (lem ért term ények, például méz u tá n ). Ebhez já r u lt sok
m ás fizetés a földesúri malom, fürészm alom , posztó kalló, h a ­
vasi legelő, m akkos erdő, halászat, mészárszék, p álinkaüst, sör­
főzés s első sorban a korcsm a után, m ely m ár akkor nagyon bő
jövedelm et hozott s gróf E sterh ázy Miklós sem tei jószágáról
1641-ben azt m o n d ta 1), hogy „legnagyobb jövedelm ünk korcs­
mából v agyon.“ Sok helyen a földesúri korcsm áros fizetéséhez
a falu lakóinak pénzzel v agy búzával kellett járu ln io k , de még
nagyobb teh erk én t nehezedett rá jók az, hogy a földesnr egy­
szerűen a lakosokat ró tta m eg s a já t borának és sörének kim é­
résével.*2) Ném ely u rb á riu m szerint a jobbágyok a földesnr
M G a zd a sá g tö rt. S z e m le , 1 9 0 4 : 1 41.
'*) Az italmérés jogáról bővebben szólok: Közgazdasági állapotaink
s XVr. és XVII. szazadban czimii munkámban 119—22.
 291

borából an n y it kötelesek kim érni, a m ennyit a tiszt parancsol

(tót, quot illis im p o n itu r). É p oly teher volt a sörm érés s néhol
az egész helyes jobbágy évenkint (5, a zsellér 3 akó sört tarto zo tt
k iü rü ln i s ha nem tette, száraz korcsm aváltság czim én 2 , illetve
1 irto t fizetni. H ogy a robotot s az igás v ag y g y alo g szerjárást

az urbárium ok rendesen k o rlá tla n n a k m ondják s a földesúri

tiszt tetszésétől teszik függővé, azt m ár fentebb lá ttu k . Az a já n ­
dék, konyhabér, term ény- és ip arczik k beszolgáltatása terén
ez a k o rlátlan ság még inkább szembeszökik. Sőt a földesül*
néhol a konyhaajándék pénzbeli m egváltását rendelte el, igy
a rozgonvi uradalom ban azon a czimen, hogy m ost nem lak ik
ott, m eghagyta tisztjeinek, hogy m inden egész telektől 3 ty ú ­
kot, 2 ludat, 2 0 tojást, a fél telektől fél, a zsellértől h a rm a d ­
részt vegyenek, de nem term észetben, hanem a kassai piaczi á r
szerint készpénzben. A jobbágy nem csak azt a d ta u rán ak , m it
az országos u r bér tör vény em lit, vagyis ty ú k o t, libát, to jást,
kalácsot, disznót, ju h o t, bornyut. V an az úgynevezett ajándék
közt, m elyet rendesen a három sátoros ünnepkor, de a legkü­
lönfélébb határidőben és alk alm ak k o r (M árton lu d ja , karácsony
ty ú k ja s sok más) kellett beszolgáltatni, m inden képzelhető
eleség, term ény és iparczikk. így az em lítetteken kívül méz,
v aj, túró, sajt, kása, d ara, ta tá rk a , vagy k ru p a, zab, káposzta,
köles, m indenféle zöldség, gyüm ölcs friss és aszú, borsó, kenyér,
kalács, fehér ezipó, viasz, fag y g v u , oldalas szalonna, háj, tehén,
borjú, császárm adár, őz, nyúl, inalacz, b árán y , kappan, csirke,
fü rj, hal, csík, szarvas, nvestbőr, rókabőr, fark asb ő r, s m ás
bőr, komló, kenderm ag, kender és len, fa, széna, lóistráng, p a ­
ty o lat, karm azsin csizm a, szőnyeg, paplan, török gyolcs,
vászon, zsindely, szurokdoboz, lám pába való fenyőfa, pokrócz,
heveder. G yakoriak az exotikus szolgálatok. Ném ely falu éven­
kint néhány vad ászk u ty át, a g a ra t, kopót nevelt a földesül* Sza­
jnára. Néhol a jobbágy nem csak m indenfélét ta rto z o tt adni,
hanem venni is a földesuraktól. Igv Rozgonyban (1634.) m in­
d e n k i1) annyi köböl rozsot, a h ány í r t r a m ent az adója, volt
köteles karácsonykor a földesúriéi, még pedig 1 — 1 fo rin to n
vásárolni. De az uradalom csak olcsóság idején ad ta ily áron
a rozsot. D rág aság idején a jobbágy nem k a p o tt rozsot, de az 3

3) Gazdaságtört. Szemle 1894:264—73.

19*
292

1 — 1 Irto t m eg kellett fizetnie. A m unkáes-szentm iklósi u ra d a ­

lom ban kemenczezab dív o tt; ott a p a ra sz t az u rad a lm i erdők­
ben faizást élvezett, de nem ingyen, hanem évenkint annyi
köböl zabot kellett adnia, a hány kem enczét fűtött. Á ltalá b an
b árm ilyen rendkívüli szükséglet m erü lt föl s ak árm i kellett a
földesurnak, a rró l a jobbágyok ta rto z ta k gondoskodni. A to k aji
uradalom intézője 1686-ban m egszorult m agbuza dolgában.
R á irt te h á t a b a tta ia k ra , a d ja n a k 4—4 köböl búzát, m elyet uj
kenyérkor vissza fognak kapni. H a pedig nem adnának, a folyó
piaczi áron „megveszem, ha m eg nem halok, m inden bizony­
n yal r a jto k . 44 íg y ala k u lta k a jobbágy szolgálatok az u rb á riu ­
m okban, m elyeket „falu tö rv é n y é in e k neveztek, m elyek a
falu b an v a g y u radalom ban divó büntetőjogot is szabályozták.
Főcsoportokba g y ű jtv e foglalták össze a bűntényeket, vétsége­
ket, k ihágásokat s m indnyáj okra m egszabták a fenyítéket, m ely
legnagyobb részt pénzbírságból állt, Meg volt teh át szabva a
büntetés m axim um a is, de az eljáró tiszt valószínűleg ép oly
kevéssé m a ra d t e korláton belől, m int az ú rb é ri tartozások be­
hajtásában.
A tényleges állapotok m eg v ilág ítására a sok ezernyi
urbárium ból például részletesebben bem utatok néhányat.
A z a lav ári ap átság 1568-ban Íra tta össze1) jószágait,
m elyek akkor nagyon szánalm as álap o tb an voltak. Az ap átság
községeiből Orosztony, K isa p áti teljesen pusztán állt, B árán-
don, hol előbb 16 jobbágy élt, csak 2 zsellér s 4 la k o tt telek
ta lá lta to tt. A p áti lak v a volt ugyan, de a török fölperzselte,
Esztergái* szintén leégett s a nép (1 biró, 5 jobbágy, 5 zsellér)
az erdőben lakott. Z a lav á rt a b írón kívül csak 10 jobbágy és
4 zsellér élt, a puszta telkek száma m eg 23 volt. R ada, akkor az
a p átság n ak legnagyobb községe (a bírón kívül 25 jobbágy, 14
zsellér és csak 7 puszta telek) behódolt a töröknek. A pénzadó
telkenként 4 irto t te tt, m ely két részletben fizettetett, kivéve
Z a lav á rt, hol részletenkint csak 13 d rra rú g o tt, m ert az előbbi
a p á t a községtől elvett 50 hold földet, ellenben m érsékelte a
pénzadót. R ada község ez adón kívül a borból kilenczedet is
fizetett, a term ésből a liba és méh u tá n tizedet s az a jobbágy,
a ki földjét tényleg m ivelte, még 1 csirkét adott, 1 — 1 napot

J) Pann. Mon. VII. 623—38.

 293

szántott, a ra to tt, kaszált, szőlőt m iveit, hordóabroncsot készi

tett, az orosztoni szőlőket teljesen m egm ivelte s a v á rb a a szük­
séglethez képest fá t szállított. K örülbelül ilyenek voltak a többi
fa lv a k (a m ár em lítetteken k ivül A páti, F erkend, B áránd,
Csács, összesen 7) kötelezettségei; néhol azonban különlegessé­
gekkel találkozunk, igy E sz te rg ár az összes csikót, m elyet
fogott, a földesurnak ta rto z o tt beszállítani.
A szatm ári ta rto m á n y 1592-ben a k irá ly kezén volt s
ekkor készült u rb á r iu m á b a n 1) Erdőd, Szatm ár, N ag y b án y a és
az A vasság vidéke, összesen v alam i 98 m ezővárossal és község­
gel szerepel. M in d n y ájan fizettek bért, tö b b n y ire ad ta k tize­
det és kilenczedet, szolgáltak m ind szekérben, m ind gyalogszer­
rel, m indenféle m u n k áv al és korcsm áltatással (serv iu n t ad
libitum , v in a sim iliter edueillant tót, quot illis im p o n itu r, ser­
v iu n t sieuti illis ju b e tu r, in arando, illetendő, falcando, ligno-
rum ductione, et in om nibus aliis quot illis im ponitur, sicut
ju b e tu r, se rv itia p ra e sta n t, p ro u t illis m an d a tu r) s m agok az
urbarium -összeirók em litik, hogy e szertelenség a népet a le g ­
nagyobb nyom orúságba s pusztulásba dönti. K on y h aaján d ék u k
közt főleg v aj, sa jt, brinza. ty u k , hal, szerepel. F ig y elm et érde­
mel az u rb á riu m b a n M isztótfalu, m elylyel később m ég ta lá l­
kozunk. 1592-ben lak o tt benne 9 egész, 19 féltelkes jobbágy és
2 zsellér. A dója 10 f r t volt, de nem pénzben, hanem borban
fizette, m ég pedig 8 köblét 1 írtb a szám itva. E llenben nem m ért
ki földesúri bort, nem is robotolt, a sertéstized kivételével tize­
det v agy kilenczedet nem adott, hanem m inden szőlősgazda te r­
méséből 1 0 0 köböl u tá n 8 — 8 köböl b o rt fizetett u rb é r fejében.
D ávidczenk községben*2) a szolgálat 1608-ban következő
volt: m inden puszta telek után egy holdért, m elyet a lakosok
bevetettek, egy köböl gabonát a d ta k : egy-egy lak o tt telek
1 messzely v a ja t, 3 to jást, 1 k a p p a n t, 1 ty ú kot, 1 lu d a t és k a rá ­
csony kalácsát, v a la m in t 40 d é n á rt fizetett, szilvát aszalt, ha
csak 1 — 2 hordó bora volt, felét a földesül* fo g lalta le, télen
h e ten k in t 2 , n y á ro n 3 napot (a zsellér csak felét) robotolt.
A lakosok ny áro n 1 2 dénáron ta rto z ta k a földesurnak dolgozni s
sok m ás súlyos kötelezettség is nyom ta őket. íg y őrizniök kel­

x) Gróf Károlyi Oklev. III. 500—558.

2) Gazdaságtör. Szemle 1889. 276— 7,
le tt a földesnr u d v a rá t, jégverm ét kellett épiteniök s meg-
rakniok.
A m ádi jobbágyok 1635-ben m egegyeztek földesurokkal,
g ró f Rákóezy P állal, hogy a m ádi h a tá rb a n levő 5 szőlejét és 8
d arab szántóföldjét teljesen illegni ívelik, a term ést behordják,
Szent M árton adójába 15 frto t s tak sá u l évi 500 f r t készpénzt
űzetnek, de semmi m ással nem tarto zn a k .1)
A verliovinai falv ak (H idegpatak stb.) 1648-iki u r b á r iu ­
m ában a fizetések és szolgálatok 1-—1 egész telek u tá n 4— 6 frt,
1 —2 mérő zab, császárm adár, nvest s sok m ás afféle. E llenben
sok hely m entes volt a rókabőr zéstől, a d a rab an to k adójától,
ajándéktól, korcsm ától, viszont bizonyos m ajo rság i földeken
szántani, a ra tn i, kaszálni, g y ű jten i és behordani tarto ztak .
Ecsed v á ra ,,ta rto m á n y á n a k 44 u rb á riu m a 1648-ban készült
el s a rendkivül terjedelm es m un k álato t,2) mely Szabolcs és
S zatm ár (e várm egyék akkor épen az erdélyi fejedelem u ralm a
a la tt álltak , de csak kivételesen s nem ta rto z ta k a partium lioz)
számos községét felöleli. M aga a földesur, I. Rákóezy G yörgy
erdélyi fejedelem vizsgálta felül s kisérte széljegyzetekkel.
Az elég békés viszonyok következtében, m elyet ez a vidék évek
óta élvezett, az uradalom gazdasági helyzete á lta lá b a n kielé­
gítően alak u lt ; volt sok vagyonos v ag y legalább módos gazda
s különösen a m arhalétszám látszik kedvezőnek. N ém elyik
községnek, például Ecsed m ezővárosnak nem volt egy talp-
a la ttn y i szántóföldje vagy rétje, m ás községekben m eg a föl-
desurnak nem volt m ajorsági földje, az egész h a tá rt a lakosok
b írták . Ú rbéres terh e ik öt csoportba fo g la lta tta k , készpénz
(census), ajándék (m unera), jövedelem (proventus), robot (ser-
v itia) és büntetéspénz (m ulcta), m ely utóbbi term észetesen
csak a bűntetteseket sú jto tta. A pénzadót vagy a község fizette
átalányösszegben vagy pedig az egyes jobbágy telke után, sőt
ném ely község m inden pénzadótól m enten volt. A pénzadó tel-
kenkint a helyi viszonyok szerint U >— 8 fto t te tt és két részlet­
ben (Szent G yörgy és Szent M ihály n ap i adó) fizettetett s
néhol a censuslioz szám itva még szerepel egy vágó m arh a
(néha több község eg y ü tt a d ta ) , egy b o rjú v agy 3 b á rá n y s

1) G a zd a K á g tö r L S z e m le 1 9 0 3 : 4 0 4 — 5.
\ Kivonatilag közölve a Karolyi-oklev. IV. 282—340.
 295

fél, egész vagy 2 köböl lenm ag, káposzta (a ki term elte, rende­
sen 125 főt adott), vaj (a kinek fejős teliene volt, 1—1 mesz-
szelyt v agy 1 vesling tú ró t adott), 1 köböl kenderm ag, 4 köböl
aszú alm a, 2 köböl aszú szilva, 6 vég szűrposztó, s T arp án ál a
censushoz 210 kősónak M árm arosból való fuvarozása is szám it-
tatik , m ig m ásu tt e term ényadót nem a censusba, liánéin m ás
rovatokba sorolták.
A mi az u rb é r m ásodik csoportját, az úgynevezett ünnepi
ajándékokat (m unera) illeti, ak a d ta k egyes községek, m elyek
ily ajándékkal, vagy karácsony ty ú k já v a l nem tarto ztak .
M áskülönben azonban ez a csoport elég változatos s a három
sátoros ünnep idején, karácsonykor, husvétkor, pünkösdkor
fizettetett. Néhol m inden ünnepkor egy telek csak 1 ty ú k o t
és 7 lu d a t (néhol csak dézm áláskor a dézm ásnak 1 ty ú k o t vagy
9 drt) adott, m ásu tt azonban az ajándék m inden ünnepre 6 lúd
és 12 tv u k közt ingadozik, sőt a N yírbátorhoz tartozó falv ak
évenkint összesen 150 tv u kot, 200 to jást és 2 vágó m a rh á t fizet­
tek karácsonyi ajándék fejében.
Az úrbéres terh ek h a rm a d ik csoportja a nem pénzbeli
jövedelem (proventus.) Ide tarto zik a tized, (melytől az oláb
jobbágyok m entesek voltak), az őszi és tavaszi vetésből, (a k i­
nek vetése nem volt, 6 dr füst- v ag y kereszténypénzt fizetett),
a m éhrajból, m elyet 3 dron m eg lehetett v á lta n i, a pázsit-disz­
nóból, m elyet szintén m egváltottak a disznót 6 , a süldőt 3
dron; egy veder esik v ag y helyette 40 dr, m elyet m indenki fize­
tett, ,,a ki vészt ta r to tt4* (a ki csikót fogott vészszel), v alam in t
a jövedelem , m elyet az italm érés, a tilalm as föld és erdő, v ete­
m ényes kert, téglaszin, m alom, m észárszék, halászó viz adott.
M ikor és valahol m akk term ett, az illető község nem adott p á ­
zsittizedet, hanem m akkon tizedelt s aki nem tette, az öregétől
10, a süldőtől és m alacztól 5 drt fizetett. A „ki n y ila st vészén
az erdőn44, az évenkint 1 öl szénát fizetett.
Néhol e ro v atb a sorolták a káposztaterm elő azon kötele­
zettségét, hogy term eléséből 125 fő káposztát adjon. V állaljon
m inden káposztás k ert u tán , h a b á r k etten ültették be, u g y a n ­
ennyi volt a fizetés. T arp án , m ikor m akk term ett, m inden m á r­
kás em ber 2 , a m arliá tla n 1 köböl m akkot tarto zo tt szedni s be­
szolgáltatni; m ikor nem term ett, helyette a m arliás em ber 1
köböl v adalm át v agy v ad k ö rtét aszalt v ag y ha nem a k a rt,
u g y a n a n n y i k o rp át vagy rozsot (a gyalogszeres v ag y is m ar-
liátlan jobbágy a felét) adott. T a rp á n ném i szőleje is volt a
jobbágyságnak, m elyért nem hegy b ért v ag y liegyváltságot
fizetett, hanem term ése ötöd részét szo lg áltatta be.
A m i a robotot vagy tulajdonképeni p a ra sz ti szolgálatot,
a szerjárást (servitia) illeti, itt a legnagyobb ellentétekkel t a ­
lálkozunk. Ecsed m ezőváros egészen m entes volt a közönséges
robottól, ellenben, h a előkelő vendég érkezett, ,,becsület okáért
ők is fegyveres kézzel ta rto z ta k a k a p u k a t á lla n i“, továbbá tél-
viz és fag y idején, a v á r körül egy d arab o t jegelni, á lta lá b a n
a város tűzbiztonságára fel vigyázni. Kisecsed szántást-vetést
nem végzett, de ő m ívelte az u ra sá g o tta n i káposztás, hagym ás
és lug ask erteit. A rendes szolgálat az volt, hogy a 4 ökrös
gazda igástól (a két ökrösök közül ketten összeálltak) m indig 1
hetet a földesurnak s azután 2 hetet m ag án ak dolgozott s
,,annuatim igy folyt szolgálat jóknak ren d i.“ M unkájuk szán­
tás-vetésből, kaszálásból, szénatakaritásból, aratásból, fa h o r­
dásból, füvarozásbó! állt s a mezei m u n k át nem csak a s a já t h a ­
táru k b a n , hanem ott, hová a tisztek rendelték őket, a távolabb
levő m ajo rság i földeken végezték. M atócs község m entes volt a
szántás-vetéstől. E helyett m inden külön kenyeres em ber t a r ­
tozott 1 h étig a ra tn i, 1 h étig kaszálni és ta k a rn i s 1 hétig a
v árb an szolgálni, továbbá „valam ennyi g y a p jú esik az ecsedi
jószágban lévő m ajorság-juhok után , azt ők ta rto z ta k m eg­
fonni, m eg k árlan i és végekben vég szűr szám ra beszolgáltatni;
a m alom k örüli g átcsinálást, fam u n k á t és építkezést az u rasá g
a d ta anyagból ők végezték, a m alom vám jövedelm ét, ők fu v a ­
rozták Ecsedre s a Szamos h id já t ők csinálták, a fá já t ők h o rd ­
tá k és fa ra g tá k m eg s csak a m unkavezető m estert fizette az
uradalom . M áj tény a rendes m ezőgazdasági m unka m ellett a
földesúri m alm okat jó k a rb a n ta rta n i, a hiclcsinálásra ügyelni
s egyéb szükséges dolgokat is végezni tartozott. Noha az u r b á ­
riu m a legrészletesebben m eg á lla p ítja m inden falu n ál a robot-
szolgálatot, igen g y a k ra n azzal végzi, hogy „egyéb szolgálatra
is, a m ire a tisztek rendelik őket, az ő possibilitásuk szerint t a r ­
toznak m enni“, „v alam int a tisztek rendelik őket, az ő tehetsé­
gek szerint tarto zn a k m indenféle szolgálatot p rae se n tá ln i“ ,
„aratásk o r, a m int a szükség k ív án ja , nem a betelés szerint,
hanem a m int a tisztek rendelik, a szerint kell szolgálniok4í,
 297

„ szo lg á la to k n a k m ódja s re n d ta rtá sa olyan, a m in t a tisztek

rendelik őket és m ennyire elérkeznek, m indenféle szolgálatot
p raesen táln i ta rto z n a k .“ Ebből is k itűnik, hogy a jobbágyot a
legrészletesebb u rb á riu m sem óvta m eg az ú rb é ri terh ek tul-
tengése ellen s hogy szolgálatai e pontos u rb é r m ellett s olyan
em berséges, józan belátási! földesur a la tt is, m inő Rákóczy
G yörgy fejedelem , a r itk a jeles gazda volt, lényegileg szertele­
nek v a g y h a tá rta la n o k m ara d ta k . Igen érdekes az u rb á riu m ­
nak M isztótfalu akkori m ezővárosra vonatkozó része. A köz­
ségben, m elynek 1592-ki á llap o tairó l m ár szóltam , 1648-ban 4
nemes családon kivül 823/ 4 telken 219 háznép élt, közülök 125
gyalogszeres s a város egész gazdasági élete a borterm elésben
nyugodott. Még a 32 ftn v i eensust is borban fizették bő eszten­
dőben itczéjét 1, m áskor IV2 — 2 drba szám ítva. Nem szántot­
tak, nem vetettek, juhot sem ta rto tta k s ig y gabona- v ag y b á ­
rán y tized et nem fizettek, hanem szőleik jövedelméből éltek.
Ezek a földesuraik m ellett (egy részöket a busákm onostoriak
és a b á rtfa lu sia k m ivelték) széjjel terjeszkedtek a hegyekben
s fedezték az ú rb éri terh e k et is, m elyek közt első sorban emli-
tik a helyi lelkész s a földesur dézm áját, m ely utóbbi I 2 V2 k ö ­
böl borterm és u tá n 1 köblöt, 1 0 0 köböl után 16 köblöt tett.
Ezenkívül szüretkor ad ta k a p rovisornak 1 vágó m arh á t, az
u d v a rb iró n ak telk en k in t 1 2 drt, m ívelték a földesúri szőlők egy
részét s m egkötötték az u raság i hordókat, m elyekben a term ést
elhelyezték. C sakhogy a s a já t term ésűket sem érték esíth ették
szabadon, m ert egy részét a földesurak ta rto z ta k eladni. Ez „a
foglalt b o r“ a term éshez képest évenkint 1 0 0 0 — 2 0 0 0 köböl közt
váltakozott. A földesur a folyó áron v á lto tta be, de a term elő,
a h án y fo rin to t k a p o tt foglalt bora fejében, u g y a n a n n y i köböl
b o rt tarto zo tt ingyen is adni s „ itt gyűl ki a lu cru m “ , jegyzi
m eg az urb áriu m .
B árm i sokfélék vo ltak szolgálataik, az ecsedi uradalom
népe másokhoz képest elég kedvező körülm ények közt élt.
Ib rá n y i Ferencz 1656-ki összeírásában azt m ondja: „Az ibrá-
n y iak egyszóval m indennem ű lab o rt p rae stáln a k , sőt szegény
aty ám uram idejében egyetlenegy rendelt napjok sem volt sza­
b adságra, hanem im m ár én m inden héten pénteket, szom batot
nekik adtam , hogy azokon a napokon m agoknak szolgáljanak
az a ratáso n és szekérszeren kivül. A zért ebben őket m aradékim
298

is m egtartsák, de úgy, hogy ők is a négy napot igazán m eg­

szolgálják . 44 Ilyen urbérszolgálatok m ellett a lakosságnak te r­
mészetesen a legkétségbeejtőbh nyom orúságba kellett sülyed-
nie, a mi nem merő föltevés, m ert Ib rán y ró l épen ez időből van
egykorú tudósításunk és pedig hiteles részről, az ottan i ref.
paptól. 1657-ben rápolti Papp M ihály volt a falu lelkésze, k i­
nek rán k m ara d t naplója fájd alm asan panaszolja, hogy a köz­
ség „haló szegény“ volt s nem csak a papot nem fizethette, h a ­
nem a pap volt kénytelen hiveinek oda adni m indenét, a m it
előbbi állom ásain összekuporgatott.
Lőcse városa valam i 8 községnek volt földesura. Ezek az
1666-ki u rb ér szerint1) fizettek készpénzadót és pedig censust
és taksát, kilenczedet, m alompénzt, serpénzt, vásárpénzt, fürész-
m alom pénzt, hegyi- s m ás rét- v agy legelőpénzt, tojáspénzt,
haran g p én zt s a hol fürészm alom volt, gerendát, deszkát, széket
adtak, továbbá konyhaajándékot (kalács, tyuk, disznó, túró,
hal stb.), különösen m ikor Lőcsén biróválasztás volt, borjút,
nvu lat, császárm adart, tyúkot, sőt néhol egész különös helyi
fizetések és kötelezettségek dÍvtak.
Iv án y i Fekete László az 1660 -70. években összeírta kii-
lömböző yárm egyékben fekvő jószágait.2) A szolgálatok vidé-
kenkint igen külömbözők, az általánosan divókon kívül előfor­
dul két öreg zsák kása, egy k ita kender, testbeli vagy aszú
posárlial, egy vég öreg jan c sá rp a ty o la t, „a m ellett tisztességes
készbeli ajándékot tarto zn ak adni 44 „és "esztendőben egyszer
tarto zn ak falu ju l szekereken és m arhajokon bort hozni, a hová
az urok p a ra n c so lja d A hol volt m akkos erdő,3) ott olyan év­
ben, m ikor m akk term ett, sertéstizedet adtak, m ikor nem te r­
m ett, egy hízott á rtá n y t v ag y 5 frtot. H ont várm egyében Alsó-
pribel községben volt Feketének I 6 V2 egész telke, m elyen 34,
leginkább zsellér élt. 1669-ben ezek „m ajorság és robotoskodás
fejében 44 fizettek évi 1 0 0 frto t, falu stu l száraz korcsm át 2 0 és
szem élypénzt szintén 20 frto t; m ásrészt a D ub ran k a hegyen

x\ Bővebben közlöm: Közgazd. állapotaink a XVI. és XVII. században

vzimü munkámban 110—12.
B Tört. Tár. 1898: 463. s köv.
3) A makkoltatásról, tilalmas erdőkről, a jobbágy faizási jogairól sok
vészlet a külömböző korszakokból Tagányi Károly, Magy. Erdészeti oklevél
kár I—III.
 299

levő két m ajo rság i szőlőt m egkapálni, szap o rítan i és gondozni

tarto zta k . E zenkívül m inden házhely fizetett évi 1 f r t bért, 2
itcze v a ja t, v a g y m inden itczéért 24 dénárt, 4 Indát v a g y
egyért 18 dénárt, 4 ty ú k o t vagy eg y ért 12 dén árt, egy császár­
vagy fogoly m a d a ra t v a g y helyette 24 dén árt, falu u l 1 őzet
v agy helyette IV2 frto t, a fen te m lite tt módon sertéstizedet, to ­
vábbá „m indenféle vetésükből, borból, bárányból, vajból ki-
lenczedet és tizedet / 4
N ádasd és H a lu g i községekben az 1674-ki „igaz u rb á riu m "
szerint m inden telek 4 f r t évi b ért, 10 ty ú k o t, 10 to já st és 1 kö­
böl zabot fizetett. A község éven kin t 10 hold földet jól meg-
ganajozván, bevetett, le a ra to tt s b e ta k a ríto tt N ádasdra, ezen­
kívül az u ra sá g rété t m egkaszálták, felg y iijtö tték s behordták
N ád asd ra vagy K örm endre. E g e rv á r szoléit m eg szorgalm asan
m egm unkálták, m egszedték, préselték s a b o rát oda szállítot­
ták, hová k iv álh a to tt.
Ig en bő és változatos jövedelm i fo rrá sa volt a földesurnak
és tiszteinek az igazságszolgáltatás, m ert a legtöbb bü n tetést
pénzen m eg leh etett váltan i s a töm éntelen birságon az u r osz­
tozott tiszteivel. E b írsá g o k a t v ag y büntetéspénzeket az ur
egészen tetszése szerint á lla p íto tta m eg és pedig v ag y az u rb á ­
riu m b a n v agy a tiszteinek adott u ta sítá sb a n v agy külön re n ­
deletekben s ez ira to k b a n az ak k o ri büntetőjog és peres e ljárás
töm éntelen érdekes emléke m a ra d t fenn.
M ándok falu földesura, Losonczy Istv á n 1549-ben külön
szabályzatban „ sz e rta rtá st h a g y o tt" o tta n i jo b b ág y ain ak s el­
rendelte, hogy 2 bíró s 1 2 esküdt legyen s csak ők tegyenek tö r­
vényt. A ki ellenék szidalm as szót használ, azt kalodába vessék
s 2 n ap és 2 éjjel m eztelenül a pellengér a la tt üljön. H a a b ü n ­
tetést a biró elengedné, legjobb ökrét vegyék el tőle a földesül*
szám ára. A ki lop, azt akaszszák fel s e büntetés m eg nem v á lt­
ható. É p ily súlyos a paráznások büntetése.1) A X V II. század­
ban a lékai uradalom szám ára készült re n d ta rtá s a gazdálkodás
m ódja m ellett a b ü n fen v itést is szabályozza; azokra, kik a
jobbágy kötelezettségeket és a robotot p o n ta tla n u l teljesítik,
súlyos b írság o t ró, a tem plom ekrülők, károm kodók s m ás v a l­
láserkölcsi bűnösök, á lta lá b a n a kihágások és b ű n tények birsá-

y M. Jogt. Emi. III.- 32.

:;uo

g a it á lla p ítja meg, egy m ásik pedig a biróválasztás m ódjáról

ad tájékozást. Az urad alom évenkint egyszer összehívta a lak o ­
sokat s a gyűlésre, m elyet a földesur képviselője vezetett, m in ­
den jo b b ág y n ak szem élyesen el kellett m ennie. A m egnyitás
után a falu tis z tik a ra leköszönt. E rre a gyűlés egy ta g ja föl­
szólította a jelenlevő plébánost, m ondja el n e ta lán i m egjegyzé­
seit egyes híveiről. Ez m egtörténvén, a község n y ilatkozott p a p ­
járó l s a kinek volt, elm ondhatta panaszát. U g y an ig y k ik é r­
dezték a lelépő tisz tik a rt, nem tapasztalta-e, hogy v alam ely ik
községi lakos erkölcstelen életet fo ly ta t v ag y m ás ham isságban
leledzik? M ikor ők elm ondták m ondókájokat, a gyűlés ta g ja it
szólították fel, volt-e panaszuk a lelépő tisztek ellen? M indé
n y ilatk o zato k at írásb a tetté k s felküldték a földesurnak, ellen­
ben azt, ki hazug v ád at emelt, nyom ban m egbüntették. E k o r­
szak jogszolgáltatása á lta lá b a n igen ta rk a képet m u tat. V olt
nemesi, városi, p araszti v a g y u rb érjo g s azt a bíróságot, m ely
a falu b irá jáb ó l és esküdteiből a la k u lv a a falu népének apróbb
pőréiben Ítélt, polg ári széknek nevezik a várm egyei szabályza­
tok. De volt is pör elég s az úrbéres viszonyok z ű rz a v a ra m el­
lett m inden fórum ot, m elyhez hozzáférhetett, eláraszto tt p a n a ­
szaival az örökösen zsarolt jobbágyság.
M int a fentebb idézett példák bizonyítják, m elyek szám át
a végtelenig szap o rítan i lehetne, a jobbágyságnak törvényben
m eg állap íto tt s a g y a k o rla ti életben tényleg reá h áru ló terh e i
közt égbekiáltó az ellentét s a ki csupán a törvény a la p ján
a k a rn á a m unkásnép szolgálatait m egítélni, az egészen ham is
nyom on h alad n a s téves következtetésekre ju tn a . A földesúri
hatalom a la tti néprétegek közt a rá n y la g m ég a legkedvezmé-
nyesebb helyzetben vo ltak a nagyobb mezővárosok, m elyek
rendesen külön szerződésben egyeztek meg urokkal, a b é rt
átalányösszegben fizették s sérelem esetén is könnyebben tu d tá k
érdekeiket m egvédeni, m ert többen és m ódosabbak voltak.
M indazáltal m egtörtént, hogy az ilyen m ezővárosok egész
lakossága is azzal fenyegetőzött, hogy fölszedi a sá to rfá t s ott-
h a g ja ősi tűzhelyét, h a a földesur nem en y h ít tű rh e tetle n
igényein.
A „zn io v áraljai biró, esküdt polgárok és az egész eoni-
n iu n itás“ 1651-ben Írásban é rtesítették a pozsonyi k a m a rá t,
hogy a régi u rb áriu m o k ellenére m ostani földesuraik a n n y i
 301

robotolást követelnek tőlök, „m elyhez képest m indnyájan azon

törvénytelen állapottól m egijedvén, h ázu n k at pusztán h a g y tu k ;
ag y a n n y ira , hogy egy gazda se találtassák az egész városban
és ha n etán m in t nag y ság to k tó l és kegyelm etektől ez irá n t ol­
ta lm a t nem nyerh etü n k , k én y szerittetü n k v á ro su n k a t pusztán
h a g y n u n k /41)
Csupán ott, de ott is rendesen csak addig, inig a lakosság
meg nem gyökerezett, a la k u lta k enyhébben az ú rb éres viszo­
nyok, a hol uj telepítések tö rtén tek . A nyu g o ti népekre a török
háborúk m ia tt egész 1687-ig, m ikor ú jr a kezdődött a ném et b e ­
vándorlás, a m a g y a r föld m ásfél századon á t nem gyakorolt
vonzó erőt s ráczok, oláhok, rutének, törökök beszivárgása m el­
lett a népm ozgalom inkább a belső vándorlás jellegét viselte
m agán. Azok a nagybirtokosok, kiknek a D ráv án és Száván
túl is voltak jószágaik, a török uralom terjedése következtében
o tta n i jo b b ág y aik egy részét anyaországi, főleg d u n á n tú li b ir ­
to k aik ra költöztették át. íg y Sopronm egye számos községét a
X V I. században délszlávok ülték m eg s állandóan ott m ara d ta k ,
noha a törvény utóbb m egengedte hazatérésüket. 1593. körül a
hős P ál ffv M iklós Szentistván-, Szent jános- és Szent joachim -
falv a községeket a la p íto tta , m elyek ném ileg változott névvel
m a is m egvannak. M ikor 1595-ben E sztergom és V isegrád a tö­
röktől v isszafoglaltatott, egész vidékök la k a tla n pusztaság volt
s a k irá ly m egbizásából P álffy o tt is m egkezdte a telepítést
részben ráczokkal.2) De különösen az északkeleti várm eg y ék ­
ben folyt még m indig és pedig a soltészszel vagy kenézzel való
telepítés.
A földesül* m ár m eglévő falu b a n is sokszor adom ányozta
a kenézi tisztet, de rendesen az k ap ta, a ki egészen u j helységet
telep itett, oly kikötéssel, h a idegen jószágból hoz oda jo b b á­
gyot. Az uj község h a tá r a it a földesül* tűzte ki, nevét is ő adta,
g y a k ra n a kenéz nevét ru h áz v a reá. íg y Grozovies Ivacskóról
neveztetett Grozovies V isnyiczky, Jobbova v agy Jobbovicza
falu. N éha a földesur egyenesen kim ondta, hogy jószágait m in­
denképen öregbíteni, szap o rítan i ak arv án , engedi meg az uj
község a lap ítását. Az uj telepesek rendesen 5 évre a szerjárástól

A levél Orsz. Lev. Vegyes lev. 1650—51. B.

Takács Sándor, Századok 1903:534.
302

vagyis a robottól, adófizetéstől pedig 6 évre szabadosságot n y e r­

tek. Főleg M ágóesy G áspár, később Rákóczy Zsigmond alapi-
to tt B eregben, a im m káesi jószágokban ily módon több köz­
séget.1)
Még gyakoribb volt a háborúban teljesen elpusztult ki-
sebb-nagvobb lielyek ú jabb benépesítése s épen ily esetekben
volt kénytelen a földesur jelentékeny engedm ényeket tenni az
u j lakosoknak. 1671. körül B a la ssa g y a rm a t is éveken á t te lje ­
sen la k a tla n volt s földesura, gró f B alassa B álint bárom évi
adóm entességgel igyekezett belé telepest vonzani.
Ez idő le já rv á n m inden házhely bérét 1 tallé rb a n szabta
meg. Nekik ad ta az illési és szobi puszta h a tá r á t is, hogy 1 2 ft
évi bér fejében szabadon szántsák és legelőül használják. F iz et­
tek kilenczedet (de csak a szabadságidő le já rta u tá n ) , továbbá
gabonából, borból, juliból tizedet. A m alom és a vám az u raságé
m a ra d t s a lakosok részt ta rto z ta k venni a vám ház, hid, g á t
fölépítésében. Viszont a korcsm a a városok idejének kivételével
nekik ju to tt, v alam in t a m észárszék, de évi 2 m ázsa faggyú s
a levágott m arb a nyelvének fele fejében, ellenben a halászat,
m adarászat, vadászat a földesuré m a ra d t.2)
M ikor berezeg E sterh ázy ú jra be a k a rta K ónyi, K ulcsár-
és Inok Tolna m egyei pusztáit telep íten i,1) a lakosságnak 3
évre „m indennem ű adótól, robottól, dézma vagy ak árm i néven
nevezendő adófizetéstől “ m entességet, a p a rla g szőlők felépíté­
sére m eg 6 évi szabadságot Ígért. De kikötötte, hogy ráczságot
„épen ne ne legyen szabad nekik m agok közé bevenni, sem luth.
v ag y kálv. p rae d ica to rt ta r ta n i.u A szabadság lejá rtá v al m in ­
den m arh ás gazda évi 2 , a m a rh á tla n robot helyett 1 ft b ért s
kilenczedet fizetett, m elyet D om bóvárig kellett szállítania, m ig
m inden m ás tehertől m entes m arad t. Az efféle kedvezm ények
azonban a telepítés czéljából a d a tta k s hogy m eddig m a ra d ta k
érvényben, az a földesur szeszélyétől függött. H atóság, m ely
elv állalt kötelezettségének teljesítésére kényszerithette volna,
nem volt, ő m aga meg m int az u rb áriu m o k a t, akképen az ú r ­
béres szerződéseket is csak „ad beneplacitum “ te k in te tte ma-
p A kenézek ez időbeli telepitő tevékenységéről Tört. Tár. 1894:
r)l—80.
p Gazdaságt. Szemle 1897: 530—31.
p Pátenslevele Gazdaságtört. Sz. 1904: 315.
 303

g á ra nézve kötelezőknek, m int ez a kor em lékeiben szám talan­

szor teljes h atározottsággal kifejezést nyer.
E lfa ju lá sá n ak ez állapotában a m ag y a r nem zeti m unka­
szervezet term észetszerűen csak romboló hatással lehetett az
állam ra, a társadalom ra, a közm űveltségre. A bécsi kényura-
lom elhatalm asodása, az uralkodó réteg szegénysége, szellemi
elm aradottsága m ind szoros kapcsolatban állan ak vele. De a
legtöbb b a jt term észetesen az an y ag i élet, a m unka terén okozta
s az eredm ények, m elyekre a gazdasági életben vezetett, m ond­
já k róla a legsujtóbb Ítéletet. Igazi értéke csak gyüm ölcseiben,
abban a rettenetes rom lásban nyilvánult, m elyet a nem zeti va-
gvonosság m inden ágában okozott. M egfogyott a népesség, a
jólét, száz meg száz m értföldnyi terü let visszasülyedt az ősva­
don állapotában, s ném ely vidéken 1 0 — 2 0 m értföldön nem
ak ad t lakott község. E rdő, cserje, mocsár, vadvíz b o ríto tta a
legáldottabb televény földet s 1687-ben a m ai Tolna-, B aranya-,
Verőcze-, Szeréin-, Pozsega-várm egyékben a hivatalos össze­
írás alig 2 0 . 0 0 0 főnyi összlakosságot talá lt, a falvak közül pe­
dig 734 keresztény s 85 török község áll pusztán. Lehetőleg még
e lh ag y ato ttab b volt 1711. körül D él-M agyarország, a Duna-
Tisza köze, á lta lá b a n a m ai m ag y ar birodalom területének v a ­
lam i 60% -a. E zt a szörnyű rom lást nem Írh a tn i kizárólag a
nemzeti m unkaszervezet s a jobbágy-intézm ény elfaju lásán ak
rovására. N agyban hozzájárult az örökös háború is, csakhogy
m ár akkor sokan belátták, hogy m agát a háborút, a nemzeti,
ellenállás százados meddőségét, Bécs k én y u ralm át és a török
hódítást legelői a m unkáselem ek kegyetlen elnyom ása okozza.
M ikor a X V III. században a lengyel nemesség a m unkásnépet
hasonló rabszolgai á lla p o tra kárh o ztatta, fenkölt lengyel haza­
fiak, főleg Leszczinszkv Szaniszló k irály (1749.) a m agyarok
p éld ájára figyelm eztették szilaj hon fitársaik at s u ta lta k reá,
hogy a m ag y a r jobbágyság lielotizálását nyom on követte a
m ag y a r állam feldarabolása. A kettő közötti szoros k ap cso latra
m agyarok és külföldiek e g y a rá n t g y a k ra n u talta k . Ez utóbbiak
m agasztalva em lítik följegyzéseikben a ta la j k im eríthetetlen
gazdagságát, vadban és halban való bőségét, a m a rh a sokasá­
gát, a kenyér, hús, bor kitűnő m inőségét, az élet olcsóságát.
Sehol sem éltem olyan jól s olyan olcsón, m int M agyarországon,
írja az egyik (1579.) s hozzáteszi, hogy M agyarország egykor
igazi paradicsom volt, de m ég most is egész E u ró p á t élelmez­
hetné, h a a töm egek oly elnyom ott állapotban nem sinvlődné-
nek. K ülföldön — m ondja egy m ásik — az em berek több gon­
dot fo rd íta n a k b a rm a ik ra , m int a m a g y a r — term észetesen a
p araszto t érti — ö n m ag ára; házaik nyom orúságosak, ru h ájo k
főleg á lla ti bőrből készül. Később (1599.) egy angol k iv ált a
m agyarországi gyüm ölcsöt dicséri, m ely olyan sokféle és jó
minőségű, m in t az olaszországi; ép úgy m ag asztalja g ab onáját,
borát, m elyet kivisznek Lengyel- és Csehországba, M orvába és
Sziléziába; h a la in a k sokaságát, a töm éntelen szarv asm arh át,
m elyet Itá liá b a és N ém etországba szállítanak, lovait, m elyek
fürgék és k ita rtó k . Csakhogy hadi szolgálatra kevésbbé v a n ­
nak k ita n itv a , m in t közönséges m u n k ára, m elyre külföldiek is
kitűnőknek talá ljá k . Elm ondja, hogy a hegyvidék gazdag ér-
ezekben, m ig a többi országrész olyan term ékeny, hogy N ém et­
ország és Itá lia éléstárán ak nevezik. C sakhogy az angolnak is
feltűnik a nép testi-lelki nyom orúsága. K iem eli, hogy term etre
és a rc z ra a m a g y a r az angolhoz hasonló, de ru h á z a ta olyan
szegényes, m int az irlandié. A p a ra sz t — panaszolja — nem tá ­
vozhat földesura telkéről, nem szabad gyerm ekeit k iliázasitan i
az u r engedélye nélkül, tudom ányos v agy iparos p á ly á ra n e ­
velnie úgy, hogy „e nyom orult nép a valóságos szolgaság á lla ­
potában él.“ A szolgaság e siv ár képe szólt m inden józanul Ítélő
em berhez a m unkásrétegek öltözetéből, lakóházaiból, és falvai-
ból, m elyekről egy idegen, ki a X V II. század m ásodik felében
főleg a Tisza vidékét já r ta be. m egjegyzi, hogy külsejök nyo­
m orúságos. W ürttem b erg b en egy disznó-olat is csinosabban,
szilárdabban szokás építeni, m int a tiszai várm egyékben egv
lakóházat. Az ország egész külső kinézéséből k irítt a szolgaság
s a belőle folyó a n y a g i h a n y a tlás, m ely legelői a földművelést
sú jto tta. E zt a népszám s a közbiztonság folytonos rom lása te ­
rü letileg is egyre sziikebb körre szorította s m ivel a h a tá r táv o ­
labbi részeiben a sok kóborló m artalócz a p a ra sz t életét és v a ­
gyonát állandóan veszélyeztette, m indinkább a falu közvetlen
közelébe levő terü letre szorult vissza. A m ivelés a la tti föld á l­
landóan apadása m ia tt a term és sok vidéken a folyó szükségle­
te t sem fedezte s 1598. körül fölm erült az eszme, hogy a k o r­
m ány h a g y ja m eg a várm egyéknek, hogy több gabonát term el­
tessenek a néppel. K iviteléről csak kivételesen leh etett szó,
 305

rossz term és idején meg a honi népesség is az éh h alállal húzko­

dott. 1683-ban a nádor eleve figyelm eztette az u d v a rt, hogy a
hadsereg szám ára M agyarországban csupán h ú sra és t a k a r ­
m án y ra szám itson, gabonáról, lisztről s m ás eleségről m eg k ü l­
földről gondoskodjék. A m ivelés a la tti te rü le t pld. H evesvárm e-
gyében, hol 1650. körül m ég 57.000 holdat te tt, 1686. körül m ár
22.600 holdra szállt le1) s hasonló csökkenés a háborútól távolabb
eső várm egyékben is k im u tath a tó . A felszabaditó háború utolsó
éveiben pedig a D él-M agyarországban állomásozó hadsereget
külföldi liszttel kellett élelmezni. Ez a ro p p an t h a n y a tlá s olyan
időszakban á llo tt be, m ikor a X V I. század óta az am erik ai né­
ni es-ércz beözönlése az arany-ezüst s vele a v e rt pénz érték ét
n ag y b an devalválta. A g ab o n aárak ellenben kétszeresökre
em elkedtek, m inek lenditőleg kellett volna a term elésre h a tn ia .
De az áld a tla n közviszonyok közt nálunk, E u ró p a K á n a á n já ­
ban az ellenkező tö rté n t s a gabonaterm elés a nagyon m egfo­
g yo tt és kis igényű népességet sem b irta táp láln i. A földm ívelés
üzemében sem á llh a to tt be szám ot tevő h aladás s a három és
két nyom ású gazdálkodási rendszer egym ás m ellett divott egy
és ugyanazon uradalom ban, például a rozgonyiban (1636.).
Legföllebb abban jelezhető haladás, hogy n álunk is m eghono­
sodtak egyes u j term ények. Igv a rizsterm eléssel több vidéken,
például Esztergom tá já n m egpróbálkoztak. A X V II. század
elején e lju to tt hozzánk a török és az olasz tartom ányokból a
ten g eri s itt h a m a r elterjed t első sorban azért, m ert nem kellett
belőle tizedet adni. U g v an ig y te rje d t a dohány, bárm en n y ire
tilto ttá k term elését és fogyasztását a különféle egyházi és poli­
tik a i hatóságok. Ism erték m ár a b u rg o n y át, de m in t a k a la rá-
bét és a repczét m ég csak k e rtile g term elték s csupán az u ra k
éltek vele. Az ő kertjeik b ő l akkor kezdett a köznéphez is elh a­
tolni ném ely uj répa- és p aszulvfaj, v a la m in t a nagyon nép­
szerű s rég ó ta ism ert fekete m ellett a vörös retek, a karfiol és
a kalarábé. Tökéletesbiilt és te rje d t a gyüm ölcsterm elés s a
m éhészet is, ám b ár a mézzel a czukor ak k o r m ár érezhető v e r­
senyre kelt.
Igen fontos gazdasági tényezővé fejlődött a borászat, a

M Szederkényi Nándor, Hevesvármegye t ö r t. III.

A csád y: A m agyar jo b b á g y sá g története. 20
306

szőlőterm elés, m ely számos vidéken jelentősebb szerepet v itt a

tnlajdonképeni földm ívelősnél.
A m a g y a r borterm elés az állam i önállóság korában
m ennyiségileg és m inőségileg nagyszerű lendületet v e tt s a
bőr elsőrangú kiv iteli czikké vált, m ely évről-évre sok pénzt
hozott a népnek. A H absburg-korszakban m ár csak a leg k itű ­
nőbb fajok, a to k aji, a sopronvidéki borok ta rto ttá k meg he­
ly őket a külforgalom ban. ellenben a közép- és közönséges bo­
rok kiszorultak belőle, m ert nem b irtá k el a m agas osztrák
vám okat. Sőt A u sztria egyenesen sa já t borai fo g y asztására
igyekezett a m a g y a r közönséget kényszeriteni s m ig a m a g y a r
bor kiv itelét súlyos liarm inczaddal gátolta, az örökös ta rto m á ­
nyok selejtesebb borai eláraszto tták h azán k at s különösen a
k ato n aság volt kénytelen az olcsó és jó m ag y a r hely ett a d rág a
ős rossz osztrák b ort fogyasztani.1) E llenben a m ag y a r m arha
kivitelét m ég a bécsi vám rendszer és vám politika sem a k a sz t­
h a tta m eg s csak a belőle szárm azó hasznot szerette volna a
legm esterkéltebb fogásokkal a m agyaroktól idegenek kezére
játszani. Tovább nem m ehetett, m ert m agok az örökös tarto m á
nyok, a szomszéd olasz és ném et állam ok rász o ru ltak élelmezé-
sökben a m a g y a r h ú sra, az élőm arhára, m elynek kiv iteli v ám ja
szo lg áltatta a rendesen elég tekintélyes harm inczadjövedelem
ja v a részét. Az egykorúnk á tla g 100.000 d a ra b ra becsülik a k i ­
v itt m arh a , első sorban az ökör szám át. A háborús időkben á l­
landó m a ra d t a lószükséglet is (m indenféle m unkánál leg in ­
kább ökör s nem ló volt használatban, m ég fuvarozásnál is,
m int 1542-ben Tliurzó Em il em liti.2) De az idők folyam án az
idegenből hozott lovakkal való helytelen vérkeresztezés m eg­
ro n to tta a m ag y a r ló m inőségét, sőt állitó lag a tenyésztés te r ­
jedelm ét is ap aszto tta.3) A hegyvidéken főleg oláhok és ru té ­
nek n a g y b a n űzték a juhtenyésztést s tejet, tú ró t, sajto t te r ­
m eltek s e juhok g y ap jú jáb ó l készült a darócz vagy abaposztó,
m elyből a köznép ru h á z a ta kikerült. N agy m érveket öltött a
sertéstenyésztés nem csak a m akkos erdőkben, hanem a vizek,
m orotvák m entén is, hol nyáron át, m ikor a posványok kiszá­

1) Takács Sándor, Gazdaságtört. Szemle 1902:51.

%) Fraknoi, M. Orsz. Emlékek II. 392.
') Wenzel Gusztáv, A m. mezőgazd. tört. 386.
 307

ra d ta k , az ott m a ra d t h a la t a sertés etetésére fo rd íto tták . Á lta ­

lában a m arhatenyésztés és kivitel hozta a legtöbb pénzt az
országba s az állam is azokból a harm inczad-hivatalokból liuzta
a legtöbb jövedelm et, m elyek a m arhakereskedés főútvonalait
szegélyezték, úgy, liogv ez időbeli törvényeink g y a k ra n emli-
tik, hogy a m arhatenyésztés jövedelmezőbb s vagyonosabbá
teszi a vele foglalkozót, m int a földmívelés. Sőt a szepesi k a ­
m ara 1574-ben fölvetette azt az eszmét, hogy az egész adórend­
szert uj alapokra fektessék s készpénz h elyett a jobbágytól adó­
ban m arh á t kellene szedni, m ely nagyon könnyen értékesíthető*
Ig v az adórendszer kevésbbé terhelné a jobbágyot, kinek ritk á n
van készpénze. Az eszme nem valósult u g y a n meg, m ert m é­
lyebbre ható refo rm o k ra ez a korszak á lta lá b a n képtelen volt.
De m indenesetre jelzi a m a g y a r földm ívelés ak k o ri h a n y a tlo tt
állapotát, m ely a következő század folyam án m ég inkább m eg­
rom lott. Mindez a legszorosabb kapcsolatban á llt a jobbágyság
elnyom ásával, a nép m illióinak a hatalm asok á lta li kizsákm á­
nyolásával. Soha sem volt a m ag y a r jobbágy a n n y ira leigázva,
m int a bárom részre oszlás korában s sohasem tengődött M a­
g y arország gazdasági élete oly züllött állapotban, m int épen e
korszakban.

20
 H E T E D IK F E JE Z E T .

A jobbgáyság Erdélyben.
M ikor Szulejm án szultán 1541-ben B uda v á rá t az ország
n ag y részével a török birodalom ba kebelezte, E rd é ly t számos
m ag y a r várm egyével, m elyeket kapcsolt részeknek neveztek,
Ján o s k irá ly özvegyének és fiának adom ányozta s török oltalom
a la tti külön, belügveiben önálló fejedelem séggé emelte. Ez az
önállóság m eg m arad t a török főhatóság m egszűnte u tá n is m ás­
fél századig, 1848-ig, m ikor a törvény ez ősm agyar terü lete t
ism ét az anyaországba fo rrasztotta. A kapcsolt részekkel, m e­
lyekhez a m ai K rassó, Szörény, Temes, T orontál, Z aránd, A rad,
Csanád, Békés, K raszna, Közép-Szolnok, B ih ar, M áram aros
várm egyék és K ővár-vidék tarto zta k , m ig a török egy részöket
el nem szak íto tta vagy be nem hó d o ltatta E rd ély a m ai m a­
g y a r állam terü letn ek több m in t 40% -át tette. A tulajdonképeni
E rdély, m in t k ato n ai végvidék m ár a X II. század óta külön
vajdák k o rm án y zata a la tt á llt s bizonyos helyhatósági jogokat
élvezett, de önm agában sem volt egységes. H árom részre, a
szabad székelyek, a szabad szászok (K irályföld) földjére s a
várm egyékre oszlott, m elyek m indegyike ism ét külön k iv á ltsá ­
gok a la p já n intézte helyi ügyeit. A Székely- és K irályföldön
századokon á t csupa szabad em ber élt s m unkaszervezet egye­
dül a v árm egyék területén n y e rt a jobágyintézm ény a la p ján
rendezést, m ás szóval jobbágyság csak a várm egyékben s Foga-
ra s földjén volt, eleinte csupa tősgyökeres m ag y arság , mely
azonban az 1437-ki lázadásban p ó to lh a ta tla n vérveszteséget
szenvedett s m indinkább elvesztette ellenálló erejét a beözönlő
oláhság örökös h u llám csapásaival szemben. M ár 1541-ben n a ­
gyon elszaporodtak a várm egyékben az oláhok s m ár akkor a
 309

jobbágy ságnak csupán egy része volt m agyar. E llenben a

m ag y a r Székely- és a ném et K irá ly földön jobbágyság m ég
nem, v agy csak itt-o tt a la k u lt s azt a m unkát, m elyet a v á r­
m egyék földjén a jobbágyok végeztek, a kiváltságos k isb irto ­
kosok, a Székelyföldön m int m ás régi végvidéken, m agok a
katonák és családjok végezték. E rdélyben teh á t századokon á t
a jobbágyság m int m unkaszervezet nem játszo tt oly vezető
szerepet, m int a m a g y a r birodalom többi részeiben. E nnek
következtében a k irá ly i hatalom kevésbbé fo rd íto tta figyelm ét
a m unkásviszonyokra, úg y hogy o tt bizonyos helyi fejlődés állt
be, m ely kedvezőtlenebb volt a köznépre, m int m ásutt. Az
Í514-ki pórlázadásban az erdélyi jobbágyság szintén részt v e tt
s m ég kegyetlenebbül bűnhődött, m int a m agyarországi. M ás­
részt János k irá ly azon törvényei, m elyek a rögliözkötöttséget
eltörölték, ott ép oly kevéssé léptek életbe, m int az anyaország­
ban s jellemző világot vet a viszonyokra, hogy G yörgy b a rá t
kincstartó, ki János k irá ly t e törvények h o z a ta lá ra ráv e tte s
ki 1541. u tá n E erdinánd k irá ly t folyton hasonló szellemben
befolyásolta, tiz évi te ljh a ta lm ú erdélyi korm ányzósága idején
az erdélyi országgyűléssel nem volt képes a szabad költözést
h e ly re állitta tn i. E llenben legalább az addig szabad elemeket,
k iv á lt a székelyeket m egvédje a nemesség azon törekvése ellen,
hogy egészben v agy részben földesúri hatalom alá véttessenek.
Csak h aláláv al, m ikor a fejedelm i politikából á lta lá b a n k iv e­
szett a jobbágyvédő szollem, in d u lh ato tt m eg a székelyek sza­
badsága elleni harcz. E rdélyben m ár m egalkotásától fogva
Verbőezy H árm askönyve k erü lt kizárólagos u ralo m ra a job­
bágykérdés m egítélésében, m ert rideg szelleme m egfelelt az
o tta n i külön jogfejlődésnek s azon alapelve, hogy a jobbágy
örök szolgaságra v a n kárh o ztatv a, uralkodó eszméje m ara d t a
rendiségnek m indaddig, m ig E rdély külön állása meg nem
szűnt. A nem zeti fejedelem ség m eg sem próbálkozott a szabad
költözés visszaállításával, sőt ellenkezőleg, épen ő tette a sze­
rencsétlen kísérletet, hogy a jobbágyság ig á já t a szabad lakos­
ságra, legelői a székelyekre kiterjessze.1) Ez a végzetes tö re k ­
vés 1562. óta évtizedeken át véres m ozgalm akat, a fejedelm i

M Erről bővebben Dr. Connert Hans müve: Die Rechte dér Székler
\’om Jahre 1562. bis 1691.
310

h a ta lo m ra tám aszkodó nemesség s a szabadságukat védő szé­

kelyek közti gyilkos küzdelm eket keltett, m elyek E rd é ly t a
X V I. század végén szörnyű rom lásba döntötték, M ihály oláh
v a jd a s B asta G yörgy császári hadvezér kegyetlen u ra lm a alá.
ju tta ttá k . Csak Bocskav Istv á n fejedelem , a nagy állam férfin
szakított ezzel a m ag y a rsá g ra oly romboló p o litik á v a l; vissza-
á llito tta a jobbágyiga a lá v etett székelyek szabadságát u g y r
hogy egy 1707-ki hivatalos ira t szerint a „székelységen igen
kevés (volt) a jo b bágyság / 4 E llenben nagyon m egszaporodott
az a K irályföldön, m ég pedig néhány m a g y a r község kivételé­
vel csupa oláhság, mely a szász székek, városok s egyházak
jószágain élt s ezeknek teljesítette úrbéres s z o lg á la ta it1) Az
általános népszám hoz képest a legtöbb jobbágy azonban a v á r ­
m egyékben, a m a g y a r nemesi jószágokon élt s épen a m ag y a r
földesül* a la tti területen volt helyzete a legszánalm asabb.
E nnek fo ly tán ott indult a m a g y a r m unkásnép gyors pusztulás­
n ak s telk eit m indinkább a M oldvából és H avasföldéről az
o tta n i egész b a rb á r bojár uralom alól ide m enekülő oláhság
ülte meg. Ez a nép az egykoruak szerint értelm ileg és gazdasá­
g ilag a leg alan tab b fokon állt, nehezen volt m egtelepitliető, s
leginkább m arhatenyésztéssel foglalkozva, az erdőkben és a
havasokon nyom orult viskókban ten g ette életét. Ig azi k u ltu r-
m unkát végezni nem tu dott s földesurai v ag y egyházuk nem
is igyekeztek hozzá szoktatni, hanem ellenkezőleg m ostoha
bánásm ódjukkal lehetetlenné tetté k p o lg áro sítását s az a szo­
m orú Ínség, a falv a k h itvány külseje, a nép holt szegénysége,
m elyet sok egykor jo b b ág y lak ta erdélyi vidék m ind a m ai
n ap ig m u ta t, a földesúri kényuralom s az az állam fásu lt közö«
nyének bizonyítéka és részben a nem zeti fejedelm ek korából
szárm azik. A legkiválóbb erdélyi uralkodók sem tette k a job­
bágyság sorsának ja v ítá s á ra sem m it. B ethlen Gábor, ki orszá­
g á ra igazán a ra n y korszakot varázsolt s a n y a g i jólétét h a ta l­
m asul h atv ányozta, ism erte u g y an a m unka értékét, sőt a
p a ra sz ti m unkaerő álla m fe n ta rtó erejét s egy Ízben azt mon­
do tta: bárcsak lenne 200.000 p arasztu n k ! Meg is n y ito tta a

x\ Szebenszék szabad- és jobbágylakosságát 1720-ban részletesen feltün­

teti Schuller Fr. munkája: Zvvei Konscriptionen des einstigen Hermannstádter
Stuhles.
 311

jobbágy gyerm ekeinek az iskolát, m ásrészt nagyszerű közgaz­

dasági tevékenységének m in t m inden honlakos, a szegénység
is hasznát látta . I. Rákóczy G yörgy, a kitűnő gazda, u rb á riu ­
m ain ak tan ú sá g a szerint kom olyan védeni igyekezett s a já t
jo b b ág y ait a tisztek zsarolása ellen, sőt II. G yörgy a török
elleni h arezaib an nemességgel kecsegtettee zászlailioz a póro­
kat. De jobbágyvédő tö rv é n y t egyikök sem hozott s törvény-
hozásuk emlékei, az A p p ro b aták és a C om piláták, m elyek az
önálló E rdély gazdag törvényhozó alk o tásain ak legeslegfonto­
sabb czikkeit egy-egy kódexbe egyesitik, kétségtelenné teszik,
hogy a jobbágyság jogi és tényleges á llap o tain ak ja v itá s á t sem
a fejedelm i hatalom , sem az országgyűlés nem tek in te tte h iv a ­
tásának.
Az A p p ro b aták b an (1653.) a jobbágyság, a m ennyiben
á lta lá b a n szó v an róla, m ert az elég vaskos tö rvénykönyv ez
ügyekkel a lehető legrövidebben végez, egészen és k o rlátlan u l
a földesúri hatalom alá v etettnek lé]) elénk. Sem m i nyom a
sincs, hogy a jobbágynak az állam vagy a földesur irá n y á b a n
b árm ilyen joga v agy kedvezm énye lenne. A föld népével szem­
ben állam és földesur csupán követelést em elhetett, őt csak dol­
g o z ta th atta, s a n y a rg a th a tta m indenki. A törvénykönyvből k i
nem tűnik, hogy az ú ri jogot a k á r isteni, a k á r em beri tö rv é ­
nyek korlátolnák, hogy a jobbágynak és család ján ak legalább
élete v ag y egészsége lenne u ra ellen oltalm azva, hogy becsüle­
tes m u n k áján ak valam ely részére jogot fo rm álh atn a. Az ázsiai
rabszolgaság rém e ólálkodik a törvénykönyv m inden jobbágy-
határo zatáb an . A jobbágy a legszigorúbban a röghöz volt
kötve s a szabad költözésről em lités sem tétetik. Az özvegy
asszonyt s a leán y t a földesur nem g á to lh a tta u g y an , hogy m ás
jószágára m enjen férjhez, de a ki ezt „titkon v a g y szöktetve ' 6
tette (pedig h a szabad volt m egtenni, m ié rt kellett volna titk o n
te n n i), súlyos b ü n tetést szenvedett. Sőt hab ár m egnyerte az
engedélyt, az özvegy nő, k i á lta lá b a n csak harm ados volt férje
ingóinak öröklésében, m ert k éth a rm a d a a földesurra szállt, fiú­
gyerm ekeit csupán a földesur különös engedelm ével v ih ette
m agával, férjhez menő leá n y a in a k m ás hozom ányt, m int kön­
tösöket az u r engedélye nélkül nem adh ato tt, „az in g atla n jók
pedig teljességgel földesuroké“ m arad tak . A jobbágy á lta lá b a n
sem m it sem teh e tett u ra engedélye nélkül, nem m ehetett dara-
312

h a n tn a k , kato n án ak , s lia tette, „ fu g itiv u s 44 v ag y is szökött jo b ­

b ágynak vették, kinek visszaadásáról az erdélyi tö rv én y m ég
kím életlenebből intézkedik, m int M agyarországon s kinek ne­
m esítését egyenesen e ltilto tta. E llenben a földesnrnak köteles­
ségévé teszi, hogy az „idegen jövevény és n ra tla n p a ra sz t em ­
berekből álló v ag u s em bereket 44 m egfogja s jobbágyokká téve
„here m ódon 44 élni jószágán ne h a g y ja . A b ih a ri h a jd ú városok
( 2 0 volt) k iv áltsá g a it elism erik u g y a n az a p p ro b aták is, de
h a tá ro zo ttan kim ondják, hogy több ily liajd u v áro st a la k íta n i
nem szabad, m ásrészt m egengedik az 1599. (Debreczenben
1625.) év óta eltávozott jobbágyok, özvegyek és leszárm azóik
visszaperlését, sőt az 1599. előtt távozottakét is, csakhogy longo
litis processu, ellenben az 1599. u tá n távozottak p er brevem
processum v o ltak visszakövetelhetők. Bizonyos eseteken kívül
— m ondja a tö rvén y — „egyéb rendbeli oláhság puskával,
tegezzel, k ard d al, pallossal, csákánynyal, dárdával és egyéb
fegyverekkel já r n i ne m erészeljen , 44 különben fegyverét elve­
gyék s az illetőt m egbüntessék. Az egyik törvényszakasz ezt
m ondja: „lovak ta rtá s a , azokon való já rá s a p ara sz tsá g n a k
m egengedtetik, hogy m ások á lta l azoktól nem p riv á lta tn a k ,
sem pedig érette m eg nem biintettetnek, állv án a fö ld esu rak ­
nak szabadságukban, ha lo v at v agy egyéb vonó m a rh á t enged­
nek ta rta n io k job b ág y o k n ak . 44 „ P a ra sz t em ber és béres szolga
posztó ru h á t, nadrágot, csizm át, dupla és forintos süveget,
gyolcs in g et viselni sem m iképen ne m erészeljen . 44
H asonló eszm ekörben mozog a m ásodik tö rv é n y g y ű jte ­
m ény, a C om pilaták (Coinpilatae C onstitutiones), m ely az
1654— 1669. évek folyam án alkotott szám talan törvényczikk
leglényegesebbjeit fo g lalja egybe. Ez időben E rdély szörnyű
csapásoknak, vag y o n i pusztulásnak, vérontásnak, tatá rd u lá s-
nak, török hódoltatásnak volt kitéve, m elyek a n n y ira elgyön-
gitették , hogy el veszté az állam i önállóságának fen tartásáh o z
szükséges erőt s a legkom olyabb veszélyek fenyegették. M indez
nem h a to tt a rendiségre s az általános Ínségben és rom lásban
a föld népének helyzetét m ég tű rh etetlenebbé tette. Köz- és
úrbéres terh e i a végletekig fokoztattak, rab sá g á n a k lánczai
m ég szükebbre k o v á c so lta la k .
A C om pilaták I. részének II. czime ezt m ondja: „Mivel
M áram arosban és H unvad várm egyében is kinek-kinek job-
 313

b ág y á n ak m egbüntetések földesurok h a ta lm á b a n volt s vagyon,

nem alábbvaló hívei lévén a fejedelm eknek a többi várm eg y ék ­
nek lakosi is, végeztük közönségesen, hogy a többi várm eg y ék ­
ben is m indenütt a h azáb an azon usus observáltassék.“ E zt a
tö rv én y t 1665-ben hozták s az n j eodexbe is b e ig ta ttá k , hogy
általán o s érv én y re kerüljön. M áskülönben a törvénykönyv
leginkább a jobbágyok visszaköltöztetéséről szól, a pörös e ljá ­
rás m ódozatait m eg k izárólag az „örökös u r ,“ a földesnr ja v á ra
szabályozza.
A C om pilaták a m áram aro si földesurak szokásjogát E r ­
dély egész terü leté re kiterjesztették . P ed ig épen a m áram aro si
szokásjogról, illetve a rró l az állapotról, m elybe a m áram arosi
szokásjog az o tta n i jobbágyságot sülyesztette, m a ra d t fenn te l­
jesen m egbízható s rövidségében m élyen m egkapó leírás. B eth ­
len Miklós, E rd ély egyik legelőkelőbb p o litik u sá t és m a g y a r
író já t a 80-as években h iv ata lo sa n M áram arosba küldték, hogy
az o tt állomásozó 1 gyalog és 4 lovasezred élelmezése irá n ti
bizottsági tevékenységben részt vegyen. E m űködésében m eg­
ism erkedett K in tzin g császári főhadbiztossal, ki m int Bethlen
írja , „egyszer egy fate n s orosztól v agy oláhtól azt kérdezte:
m icsoda em ber lehet Jézu s K risz tu s i Feleié am az: ő nem
tu d ja ; m ástól meg, k in y itv á n az ablakot, azt k é rd i: ezeket a
hegyeket k i csinálta? Feleié am az: ő nem tu d ja . Nékem
fordula s m ond: istorum ne fassio debet recipi contra
tót com itum , baronum , nobilium , cav aliero ru m fidem,
qui ipsos m endacii et p e rju r ii convincent ju ram en to . Isti homi-
nes ta n tu m loquela et facie differunt a b ru tis ; séd quales fue-
ru n t v e stri principes, m agnates, sacerdotes, q u a re non docue-
r u n t? “ 1) A ném et szem rehányása v alóban jogosult volt s mél- *
tán ró tta m eg az állam ot, az eg yházat és fö ld esu rak at, k ik egy­
szerűen á lla ttá nevelték a p arasztot. A nnál több elism erés illeti
azokat a nemes lelkeket, k ik kiáltó szavukat, h a b á r a pusztában
hangzott el, időnkint fölem elték az elnyom ottak érdekében s
em berszeretetre, igazságra, m érsékletre in te tté k a h atalm aso ­
kat, kik ellen m o n d h ata tla n gyűlölet halm ozódott föl a tömegek-
szivében. E gyűlöletnek m ár a X Y I. században szembeszökő
kifejezést adott a fejlődő m a g y a r irodalom , különösen H eltai

l ) Gróf Bethlen Miklós önéletírása. Kiadja 8zalay László. II. 19.

314

G áspár, az erdélyi h itú jítá s egyik hőse, a jeles m ag y a r író és

könyvnyom tató, kinek meséiből (Száz fab u la 1566.) izzó szen­
vedély á ra d a gonosz u rak ellen.") E mesék latin és ném et
anyagot dolgoztak u gyan fel, de teljes önállósággal s olyan
tanúságokkal, m elyek egészen H eltai ag y án ak term ékei.
A nemesség önkénvkedése feletti elkeseredés n y ilvánul e me­
sékben, m elyekben a róka és a fark as, a ravaszság s az önkény
m egtestesítői képviselik az úri rendet. H ogyan gondolkodik
róla a szegénység, k itű n ik az egyik meséből, m elyben a nemes
n r végig sétál úrbéres faluján. E gy ház előtt egy kis leány áll,
ki, m ikor a földesurat közeledni lá tja , rém ülten siet a házba s
jelen ti a dolgot an y ján ak . „Ördög vigye el a vérszopó kegyetlen
á ru ló t — k iált az anya, — talá n v alam i dögöt érez v alahol és
a r r a jő a b irsá g ra ." Midőn meg az ördög el a k a rja v inni a
kegyetlen földesurat s ez rá k iá lt: „nem tudod-e, m in m aradsz
a decretom szerint, m iért hogy nemes em bert m ersz fo g n i!"
az ördögtől azt k a p ja válaszul: „nem gondolok a te deeretom od-
dal és ítélő m estereddel: m ás deeretom a vagyon annak, a ki
elé én viszlek." H eltai m ár tu d ta , hogy a jog egyszerűen az,
m it az erősebb a k a r, m it a gyöngébbre rá b ir kényszeriteni.
„A h atalm asság ellen — m ondja — nincs orvosság. A m aga-
biró dusok nem gondolnak sem törvénynyel, sem igazsággal,
sem tisztességgel. Ez a válasz: úgy akarom , igy legyen" s hogy
az ő nézetük szerint „csak addig t a r t a tisztesség és a becsület,
m iglen a félelem ." E rőszakkal u ralkodnak a helyett, hogy
istenfélelem m el és kegyességgel b írn á k a la ttv a ló ik a t s úgy v i­
selkednének, „hogy ne féljék csak, hanem m inden em ber szeresse
őket." H a b á r ez a h a n g u la t az irodalom ból csak h am ar ism ét
eltűnt, a X V II. században A páczai Cseri János,1) A listali F a r ­
kas J a k a b , Vörös Lőrincz, S ylvanus János h irdették az irg a l­
m at és könyörületességet a szegények irá n t, v a la m in t azt, hogy
a ki bűn tettb e esik, az büntetendő a k á r nemes, a k á r jobbágy,
sőt Vörös Lőrincz a közteherviselés elvének általános életbe­
léptetéséről ábrándozott. De nemes szózatuk, bárm i m egtisztelő
önm agukra, nem h ato tt át az osztályönzés vértjén, a m int a

*\ Beöthy Z.^olt, A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban

\ 138—14(5. irányította először a figyelmet Heltai meséinek e mozzanatára.
M Alagyai Enoycl. X. rész 27—28. p.
 315-

siv a ta g b an hangzott el Tofeus M ihály, erdélyi ref. püspök intő

szava, ki többször kikelt az u ra k visszaélései ellen s p á rtjá t
fogta az elnyom ottaknak. Nemes apostolkodásuknak azonban
semm i nyom a sincs az önálló E rdély két nag y törvénykönyvé­
ben, m elyek a jobbágyságot a teljes elnyom atás, a röghözkö-
töttség és kizsákm ányolás állapotában sinylődőnek m u tatják .
E nnek megfelelően a la k u lta k a jobbágyok szolgálatai és
terhei. Minél kevesebbet te tt érdekékben az állam , annál töb­
bet követelt tőlök vérben, pénzben és m unkában. 1542. óta
veszély esetén ő is nem egyszer elrendelte a köznép fölfegyve-
rezését, egyszersm ind azonban közadóját is folyton emelte.
Az A pprobaták m agok m ondják, hogy 1545-ben egy k apu
még csak 60 dénárt adózott az állam nak. De a tételt, noha a
rossz idők m egfogyasztották az adózó nép szám át, az ország­
gyűlés folytonosan emelte, 1634-ben kivételesen egész 22 írtig ,
később rendesen 2 0 f rt m arad t, de a külön jogfejlődésnek m eg­
felelően itt kapu a la tt egészen m ást értettek, m int az a n y a o r­
szágban. E rdélyben az em berszám szolgált alapul s a törvény
szerint , , 1 0 em berek ira tta tta n a k és rendeltettenek egy k a p u ­
szám ra . 44 Volt rend k ív ü li pénzadó, term ényadó, közm unka s a
várm egyék szintén bőven igénybe vették m unkával, fu v a ro ­
zással, postálással s pénzzel a köznépet. É pen úgy m egvoltak
az egyházi és iskolai terhek. Ellenben a tizedügy E rdélyben
egészen m ás fejlődést v ett, m int M agyarországon. A tizedköte-
lezettség a jo b b ág y ra nézve állandóan fen m a ra d t ugyan, de a
szász papok kivételével nem az egyházat, hanem az állam kincs­
tá r t illette, m ert az erdélyi fejedelem ség csak h am ar m egala­
kulása után saecularizálta, elkobozta a kath. egyház rengeteg
jószágait s a tizedjövedelm et az állam jövedelm évé n y ilv á ­
n íto tta.
I. Rákóczy G yörgy egyik 1643-ki rendeletében azt
m ondja: „A dézmák a fiscusnak oly peculium i, hogy még élőbb-
valók a jószágoknál is és valam ely dézm át 1588. előtt el nem
ad ta k örökben, azután soha el nem idegenithetik a fiscustól.441)
A k in cstá r azonban bérbe szokta adni s igy a bérlő, rendesen
m aga a földesül* szedte be. Nemes em ber nem fizette, bárhol
gazdálkodott, jobbágy ellenben fizette, ,,akárm icsoda földeken

!Jetri Mór, Szi]űg'\ vármegye Mon. II. 48.

316

éljen is.“ A báránydézm át szintén m indenütt a k in cstá r szá­

m ára szedték.
A m i a földesúri terh ek et illeti, azok m ég a közös m a g y a r
kútfőből eredtek, de az ú ri jog korlátlanságához képest, h a b á r
u rb áriu m o k b a n á lla p itta tta k meg, a legváltozatosabb képet
m utatnaK s m indenre kiterjednek. _ Lényegileg itt is pénzfize­
tésre, a ján d ék ra, b írsá g ra , ro b o tra s vegyes jövedelem re osz­
lottak, m elyek m egállapítása kizárólag a földesül* belátásától
függött.
A szilágy Somlyói uradalom 1594. évi összeírása szerint
Bagos község 46 lak o tt telekkel fizetett Szent M ihály adóját a
darabantpénzzel 93 frto t, rendesen 6 k a la n g y a búzától a v á r ­
hoz egyet, borból dézm át és kilenczedet (öt cseberből egyet) és
1 ty úkot, disznó, m éhkas, b á rá n y u tá n dézm át, 1 nyíl föld u tá n
1 2 pénzt (fertonpénznek nevezték), fél ny íl u tá n 6 pénzt az
ispánnak, ki husvétkor 2— 3 ty ú k to já st, 1 kalácsot v ag y kenye­
ret, Szent M árton n a p já n 2 pénzt s 1 kalácsot, k a rá c so n y ra 1
disznólábat és 1 kalácsot k a p o tt m inden jobbágytól. E fizetések
a többi községeknél is szerepelnek s m ellettök a legkülönbözőbb
szolgálatok fordulnak elő. Ig v K raszn a m ezővárosban, „m ikor
az isp án n ak kéket (?) m u ta tn a k ,“ 6 6 d én árt fizettek. M áron
község évenkint a rendes tartozásokon kívül 6 tre th in a (vágó)
tehenet, a v ajd a karácsonykor egy őzet, ha i>ap volt a faluban,
az meg egy lazsnakot (lepedő, ponyva) adott. Gorozló község­
ben az, a ki zabot term elt, az ispánnak 1 köböl zabot v agy
helyette 8 pénzt fizetett. B alián községben, hol 18 lak o tt telek
volt, m ely Szent M ihálvkor 31 frto t adózott, m inden házasem ber
évenkint kétszer (Szent G yörgy és Szent M ihálvkor) 8 , az
özvegy asszony 4 pénzt fizetett ferton-pénzül. Bakszán község­
ben 21 lak o tt és 17 puszta telek volt. F iz ete tt a tizeden kívül
60 frt adót s 25 vágótehenet, a v a jd a és a község husvétkor m ég
1 ökröt, karácsonykor 1 őzet, nyáron 1 k a ru lv t, a pap meg 1
lazsnakot. K árásztelek községben a sokféle rendes fizetésen
kívül, az ispánnak m inden em ber 1 — 1 n a p i szolgálattal ta rto ­
zott. Ism eretes az uradalom 1658-ki u rb á riu m a i s 1) s ta n ú s á ­
got tesz, hogy időközben m ilyen óriási módon m egnőtt a jo b b á­
gyok pénz- és term énybeli fizetése, különösen pedig ro b o tja s e

x\ Pctri Mór, Szilágy vármegye Mon. II. 193—202.

 317

robot m indenféle faja , k iv ált a sószállitás, m ásnem ű fuvarozás,

mezei és szőlőm unka terén. A mezei m unkánál g y a k ra n
em litik, hogy egész éven á t lietenkint 3 napot a föl­
eiesurnak, 3 napot m aguknak dolgoznak. Csakhogy az
utóbbi három napot is elvonta tőlük az u r dolga,
m ert g y a k ra n m ondják, hogy a n n y it szolgálnak, m ennyit a
tisztek kivánnak. Az ajándékok közt m ár nem csak juh, b á rá n y ,
őz, nyúl, m alacz, ty u k , tojás, lúd, hanem v aj és méz is előfor­
dul s a kilenczedet és tizedet a boron, búzán kivül „egyéb
tavaszi-őszi legum inákból“ is kivették. A X V II. századi erdélyi
u rbárium ok m ég inkább a szertelenség elve a la p já n állan ak ,
m int a m ag yarországiak s m ind azt m ondják: „szolgáljatok
m indennapi, a m ikor m ire k iv án ták , hol ökörrel, hol g y alog­
szerrel / 4 „szolgáltatok, m int a szükség k ív á n ja . 44 Az erdélyi
földesur szintén kivette a m aga részét a jobbágy m inden k e re ­
setéből, a korcsm ából, pálinkafőzésből, m észárszékből, m alom ­
ból stb. M ikor a b írá k ü res hordót m érték, m indeniktől egy
p in t bor á ra já r t nekik. V ám ot a nemes em ber felét fizette a n ­
nak, m i a jobbágyot terhelte (12 d é n á r). A zsellérek egy részét
1 2 napos em bereknek liivták, kik csak m esterségökkel szolgál­

tak 12 n api robotot. Az erdélyi jobbágynak ném i előnyére szol­

g á lt az a körülm ény, hogy a K irály h ág ó n tú l kevesebb volt a
nagy uradalom , m int M agyarországban s hogy a földesurak
legtöbbje m unkásai közt vag y legalább közelökben élt. íg y sze­
m élyesen többet érin tk ezett velők, lá tta nyom orúságukat s ha
volt szivében irgalom , legalább időnkint m érsékelte mód nél­
küli terheiket. K ülönben is E rdélyben szintén a k a d ta k em ber­
séges földesurak s például A pafy M ihály fejedelem azt adta
u tasításul balázsfalvi u d v a rb irá já n a k (1670.):
„H a jobbágyaink közül valam elyik birság o t érdem elne is,
ne vegyen m in d já rt pénzt ra jta , hanem m egverettesse; h a az
sem fog, megtömlöczezze, harm adszor pedig pénzbeli birságot
vegyen ra jto k .441)
B áthory Zsófia özvegy fejedelem asszony (1669.) n a g y
szilágy-som lyói u rad a lm á n a k jo b b ág y ait fölm entette az ú rb é ­
res m unkák alól.*2) Elengedte nekik az u rasá g szám ára való

x) Gazdaságtört. Szemle 1889: 265.

2) U. o. 1898: 102—4.
818

„szántást, vetést, a ra tá st, kaszálást, szénatakarást, szekerezést

és holm i n r dolgára való já rá so k a t s ekkédiglen tarto zo tt v a g y
tartozandó ak árm i pénzbeli és ty n k , lúd, tv u k haszna (tojás)
és akárm iféle adózásaikat; búza és a k árm i egyéb vetéseknek a
mi szám unkra jára n d ó dézm ájokat (a kath. lelkész s a kórház
szám ára járó, v a la m in t az iskolaépités terhe m egm aradt) azon-
kivül juhókból, méhekből és sertésekből mi sázm unkra conven-
tálandó pázsittizedet.44 *) E llenben ném ely, főleg a szőlőmivelés
és borszállitás kö rü li robot m ellett az uradalom te rh e it átalán y -
összegben, csakhogy nem pénzben, hanem sóban és ökörben
á lla p íto tta meg. A földesur pénzén vásárolt sóból az u rad alm i
jobbágy ság évenkint 11.442 kősót tarto zo tt Som lyóig e lfu v a­
rozni, pünkösd hetiben pedig évenkint 128 „jó erejében való44
Ökröt adni, illetve Szilágyból G y arm atig elszállítani. C sakhogy
ez az egyezség nem sokáig m ara d t érvényben s az „örökös u r “
azt tette jobbágyával, a m it a k a rt. Ú gy dolgoztatta, m int a
m a rh á t s erkölcsi tekintetben sem b ánt vele külömben. Az
1681-ki v ajd a h u n y a d i u rb á riu m következőleg rendelkezik a
jobb ág y o k nősüléséről:
„A jobbágyok fiainak esztendejek azért Íra to tt le az u rb á ­
rium ban, hogy h a lá tn á az offieialis, hogy valam ely legény
házasságának idejét nem csak elérte, hanem u g y an el is m u­
latta , hogy azért az olyanok ne csak a rossz életben ne éljenek,
hanem hogy istenes házasságok által terjedjenek, reá kell eről­
te tn i: ha könnyű intéssel nem fogadná, a tömlöczből is term i-
n á lta tn i kell róla, hogy a házasságát nem h a la sz tja .4**2)
De b árm i nehéz volt a m a g y a r földesurak a la tti szegény­
ség helyzete, igazi x>okoli sorsra azok a vidékek ju to tta k , m elye­
ket az 1660-ki csapások u tá n a török behódoltatott s m elyek
községei b eju to ttak P iri basa „istentelen defterébe.44 Ez a P iri
basa 1662-ben V árad vidékét, Szatm ár-, Szabolcs-, K raszna-,
Közép-Szolnok-várm egvék fa lv a it egész K olozsvár közeiéig
összeiratta s a ki e defterbe belekerült, az a töröknek adózni
tartozott, m ég pedig a legszertelenebbiil. Az egykorú szerint
3674-ben V árad vidékén „egy hódolt szegény paraszt em ber

x) Ez sertéstized volt s a pázsitdisznö ellentéte a háznál nevelt

•disznónak.
2) Gazdaságtört. Szemle, 1897: 48.
 319

a d ó ja csak az iszpaliiáknak (török földesur) reá m egyen 30--40

írtra . E g y fonásával élő özvegy asszony-állatnak 16— 20 í r t r a
s többre is. Ezeken k ív ü l v a ja t, mézet, vágó barm o t és sok
egyéb a ccid en tiák at adnak esztendőnkint.“ x) A m unkaszerve­
zet ez e lfa ju lá sa E rdélyben is a gazdasági élet, k iv á lt a föld­
ül Ívelés ro m lására vezetett legelői a várm egyékben, m ig a
K irályföldön az egyre szaporodó oláh jobbágyság, a m ennyi­
ben ellenség nem dúlta, jóval kedvezőbb körülm ények közt élt.
Az egy k o m ák n a k is fe ltű n t a k irály fö ld i jobbágy községek ked­
vezőbb külső kinézése, m ig a várm egyei falv a k házaiban, tem ­
plom aiban, egész m ivoltában a lakosság végtelen szegénysége
és nyom orúsága tükröződött vissza. A gazdasági üzem sem m i­
vel sem ja v u lt s úgyszólván m indenütt a kettős vetés-forgáson
nyugodott. E rdélybe is elh ato lt u g y a n különféle u j gazdasági
növények term elése, főleg a dohány és a tengeri. Ez utóbbit
1640. körül m ég csak itt-o tt, szászok és m ás érdeklődők tenyész­
tették, de csupán kertben. A köznép h a m a r m egszerette, m ert
kevés igás m a rh á t k ív án t, tápláló gyüm ölcsöt hozott, m ásrészt
még tizedm entes volt. M indazáltal m ivelése nehezen terjed t,
m ert a földesurak m indent elkövettek, hogy a jobbágyságot
g á to ljá k a term elésben, többek közt attól ta rtv a , hogy az igás-
n ia rh a s az ekék szám a csökkenni fog, a m i á rta lm á ra lesz a
búzaterm elésnek. Csak a X V III. század elején kezdett a tengeri
term elés általánossá lenni, ám b ár a földesurak ellenzése ekkor
is sok b a jt okozott.
A Rákóczy-m ozgalm ak s a szörnyű pestis és m arhavész,
mely befejezte, E rdély gazdasági életét erősen m egviselték, de
még sem a n n y ira , m int M agyarországét úgy, hogy a rá n y la g
egészségesebben, népességében kevésbé lefogyasztva k erült ki
a török korszakból, m in t a tulajdonképeni M agyarország.

) Koncs József, Tört. Tár. 1894:684.

 NYOLCZADIK F E JE Z E T .

A jobbágyság a török területen.

Az ozmán hódítók u ralm a, — ír ja ta p a sz ta la ta iró l egy
ném et szakem ber, ki 1894-ben M acedóniát b e já rta — az m a ­
rad t, a m i akkor volt, m ikor a török p a rip á k a t a M orva m eg
a Tisza vizében ita ttá k , az erőszak uralm a. A felfegyverzett
m uzulm ánnak engedelm eskedik a fegyvertelen keresztény. ü r
és ra ja h úgy áll szemben egym ással, m int a p a raszt a m aga
m arh á já v a l. Ez a jellem zés teljesen rá illik a török uralo m ra,
m int az a X V I. és a X V II. században M agyarország nagy
részében kifejlődött. Igazságérzete azonban a r r a kényszeríti
a ném et irót, hogy m egjegyezze, hogy az a körülm ény, hogy
az u r úgy á llt szemben a p a ra sz tta l, m in t ez m a rh á já v a l, nem
sajátos török jellem vonás, hanem az u rbériség idején a keresz­
tény állam okban is ugyanez tö rtén t. V alóban a m ag y a r b iro ­
dalom k irá ly i és erdélyi részeiben szintén ilyen volt az em lített
társa d alm i rétegek viszonya. C sakhogy ezekben az országré­
szekben u r és jo b bágy közös történelm i fejlődés term éke volt,
közös szokások, hagyom ányok, em lékek őket fűzték össze. R en­
desen egy tem plom ban im ádták istenüket, sőt sokszor u g y an azt
az a n y an y elv et beszélték s százados állam i intézm ények, jog­
fogalm ak, erkölcsi érzések egym áshoz szoktatták, m inden rendi
válaszfal daczára ném ileg egy testté kovácsolták őket. Ellenben
a török, nem csak hóditóképen lépett a hódolt m a g y a r köznép
elé, hanem m indenben idegenül á llt vele szemben. Polgároso­
dása m ás ta la jb ó l fak ad t, vallása, nyelve, intézm ényei, jog­
eszméi, h ag y o m án y ai, köz- és m agánélete, egész esze já rá sa
rideg ellentétben á llta k a m ag y aro k év al s évtizedekig e lta rto tt,
m ig az élet kényszere ném i közös kapcsokat alkotott hóditó és
 821

hódolt rétegek közt legalább a n n y ira , hogy m egértették egy­

m ást. A hol a török m egvetette láb át, ott nyom ban eltörölte a
régi állam i, helyhatósági, önkorm ányzati, közigazgatási és birói
intézm ényeket s behozta a sa já t szervezetét, m ely a m a g y a r
előtt ism eretlen keleti v ilá g term éke volt. A bizanczi befolyás
a la tt, m elyet a századok folyam án bőségesen szivott m agába,
gyökeresen á t idom ult á g y á n s a m a g y a r földre m enekült
ráczok és oláhok könnyen m egbarátkoztak vele ngy, hogy a
három részre oszlás k orában a ráczság n ag y többsége a tö rö k ­
höz lm zott s állandóan feg y v errel szolgálta. De a lelkileg n y u ­
g a ti ta la jb a n gyökerező m a g y a r m unkástöm egre a m oham edán
uralom különösen a X V I. században, m ig ném ileg a hazai viszo­
nyokhoz nem sim ult s eredeti vadságából ki nem vetkőzött,
valósággal rombol ól ag h a to tt. L assan k in t azonban az egym ásra
u ta ltsá g m érsékelni kezdte az ellentéteket s bizonyos közeledés
létesült lióditó és lióditott közt. A török korm ány hiv atalo s
nyelve a töm egekkel szemben a m ag y a r volt s tö rö k -m ag y ar
állam i iratok ezer m eg ezer szám m al m a ra d ta k ránk. M inden
főbb hatóságnál vo ltak török „diákok44, v ag y is m ag y a ru l tudó
tisztviselők, m ásrészt a török földesurak m aguk sú ly t helyeztek
reá, hogy e lsa játítsá k a m a g y a r nyelvet és szokásokat s m a g y a r
ru h á t öltsenek. Sok török község a la k u lt az ország különböző
vidékén, részint török telepesekből, részint m agyarokból, kik
az uralkodó á lla m v a llá sra tértek át. Az eltörökösödés, bizonyos
török szokások fölvétele elég gyorsan m egindult s az összes
keresztény egyházak szükségét lá ttá k az ellene való védeke­
zésnek. íg y a m u rá n y i ág. ev. fra te rn itá sn a k 1570. körül készült
alapszabályai szigorúan tilto ttá k s bűntény képen súlyosan
fen y itették az allali-kiáltást, a török köntös viselését, a h a jn a k
török m ódra n y Írá sá t.1) M ásrészt sok m a g y a r eltan u lta, főleg
vegyes lakosságú helyeken, a D unán tú li és déli hódoltságban
a török nyelvet s a két elem közti közeledés m ég feltűnőbbé
v ált a X V II. században, m ikor a török uralom ném ileg m eg­
szelídült, a k irá ly i területen pedig m egindult a féktelen v a llá s­
üldözés, m elynek következtében Strassoldo császári tábornok
1676. febr. 20-iki k iá ltv á n y a szerint nagyon sokan tértek török
h itre. Az uralkodó törökség ezt eg y éb irán t nem k ív án ta, m ert
a török állam ot teljes indifferentisnm s vezette valláspolitiká-

Mikulik J. Kisvárosi élet 230.

A csády: A m agyar jo b b á g y sá g története. 21
jáb an . M egtűrt m inden felekezetet, csakhogy egyedül a m oha­
m edán élvezett p o litikai jogokat és állam i kedvezm ényeket,
ellenben m inden nem m oham edán, a ra já h k elnyom ott, m inden
jogtól m egfosztott tömegéhez tartozott. H a v a la k i e közös ra b ­
ságból m enekülni a k a rt, önkényt beléphetett az uralkodó egy­
házba. De erre sem a török papság, sem a török állam nem
kény szeritette és az erőszakos térités h ián y a jellem ezte a szul­
tá n i u ra lm a t s különböztette m eg a török állam ot korának
keresztény országaitól, m elyekben szilaj irg a lm a tla n ság g a l,
v érrel és vassal folyt a térités. A bban a m élyen vallásos ko r­
szakban e türelm esség a török k orm ányzatnak olyan fölényt
biztosított, m elyet a m áskülönben súlyos an y a g i terhekkel
m egrótt s em beri érzetében m élyen sé rte tt ra ja h hálásan el
szokott ism erni. K ülönben is keresztény országokban sem volt
kedvezőbb a paraszt a n y ag i és erkölcsi helyzete, csakhogy ott
m ég e bajokhoz a vallásán való erőszaktétel, lelkiism eretének
lánczra-verése já ru lt. E tény a la p ján m ondja a protestánsok
üldözéséről szólva egy m odern tö rté n etiró 1) „nem vonhatni k ét­
ségbe, hogy a török korm ányzatot a császárival szemben a nem-
katholikusok jótétem ényének tek in th e tté k 44.
Ez azonban az egyedüli kedvező, m it a török m a g y a ro r­
szági u ralm áró l m ondhatni. M áskülönben ázsiai, nagyon sok
tekintetben művelődés-ellenes volt, m in t m inő m anapság is a
Balkánon s k u ltú rá já n a k ez idegenségében sú jto tta a legfáj­
dalm asabban a lei gázott népeket . Ellenben azt, hogy a kardon
nyugodott, a fegyverből m eritette jogczim ét s k o rlátlan u l ren­
delkezett a hódoltak vérével s vagyonával, el lehetett viselni,
usz u gyanaz elvek u ralkodtak a keresztény állam okban is. A
hódított terü let lakóinak egy részét leölte, m ás részét rabszijon
h a jto tta el s a török-m agyar terü leten ism ét m eg ú ju ltak a r a b ­
szolgavásárok, a török birodalom m inden tarto m á n y á b an meg
elszaporodtak a M agyarországból oda liurczolt szerencsétlen
rabok. A nép legnagyobb része azonban m egm aradt ősi telkén,
egyedül gazdát cserélt s a török ép úgy bánt vele, m int m inden
m ás hóditó. Azon a területen, m elyet állandóan elfoglalt, az
összes földbirtokot elkobozta v ag y is m egfosztotta tu la jd o n jo ­
guktól a régi földesurakat s az összes földbirtokot török csá­
szári tu lajd o n n á n y ilv án íto tta. A rég i földesurak az a része.

l \ Zioiedenik von Siidenhorst, Deutsche Geschichte I. 470.

 323

m ely et az idők v ih aro s já rá s a végleg el nem sodort, itt-o tt

m a ra d t u g y an bizonyos viszonyban egykori jobbágyaival, kik
különböző okokból nekik is eszközöltek ném i ú rb éres fizeté­
seket, hogy a k irá ly i katonaság betörései ellen oltalm azzák őket
vagy m áskép gondozzák érdekeiket. Ez leginkább a k irá ly i
területhez közel eső hódolt földön tö rté n t s például 1659-ben B ia
község Pilis-m egyében fizetett m a g y a r földesurainak két rész­
ben 1 0 0 ftot, két p á r papucsot kapczástól, 2 — 2 oka rizskását,
mazsolaszőlőt, fügét, szappant, a halastóból h alat. „De jöven­
dőben — m ondja a m a g y a r földesur — azon legyenek a fiaim,
ha isten élteti s a falu is jobban m egépül, hogy följebb vigyék
a d ó ju k a t".1) A régi, m a g y a r földesurnak való ilyen fizetés
azonban önkénvtes volt s behajtásához a török sem m iféle jogi
eszközt nem adott, sőt éppen önérdekből tőle telhetőleg tilto tta
és gátolta. V ilágot vet ez á lla p o tra a szentesiek 1659. nov. 25.
levele, m elyben azt Írjá k m a g y a r földesuruknak, K em ény
Ján o sn ak , a későbbi fejedelem nek, hogy azt h a lljá k , h aragszik
ráju k , m ert régóta nem küldtek neki u rb é rt. É rte sítik
tehát, hogy a ta tá ro k és m a g y a r csavargók teljesen kipuszti-
to tták őket, m indazonáltal küldik neki az adót, ajándékot és 2
a g a ra t, ám b ár valah án y szo r elpanaszolták b a ja ik a t a k á r neki,
a k á r a többi m ag y a r földesuraknak, „m ellettünk sem m it sem
fáradozott, m in th a u ru n k sem le tt volna". A m a g y a r földesúri
terhek fizetése a török uralom a la tti területen, teljesen az ön­
kéntesség jellegét viselte teh á t m agán s a török e kötelezett­
séget jogilag fennállónak eg y á ltalá n nem ism erte el, hanem a
jobbágy egész m u n k á já t épp ug v m agának igyekezett bizto­
sítan i, m int azelőtt a m a g y a r földesur. A szultán u g y an is azt
lette az elkobzott földbirtokkal, a m it egykor a m a g y a r k irá ly :
egy részét a k in c stá r s a m oham edán-egyház és iskola czéljaira
adom ányozta el, a m aradékot m eg k ato n ai szolgálat fejében
m agánosok közt osztotta szét. A községek jövedelmezőségükhöz
képest íra tta k össze s a szerint, a m int 20.000 akcsénél (2500
m a g y a r forint) többet v ag y kevesebbet jövedelm eztek (ha egy
nem hozta a 2 0 . 0 0 0 akcse évi jövedelm et, több szomszéd köz­
séget egyesítettek), külön liübér jószágokká a la k ítta tta k . A
kisebbet tím árn ak , birto k o sát sp ah in ak (m a g y a ru l is p a ja ) , a
nagyobbat ziam etnek nevezték s a tím á r volt túlnyom ó több­

M Tört. Tár. 1884: 92—99.

21*
324

ségben. E kképpen az uj török birtokszervezet szintén a hűbé­

riség elvén nyugodott, ám bár nem tiszta n y u g a ti form ájában,
hanem abban, m inőt a bizánezi és m oham edán h a tá s a la tt
öltött, jelentkezett nálunk. M indazáltal a török isp aja is föl-
desur volt, ki éppen úgy, m int a keresztény, m indenképpen
fokozni igyekezett jószága jövedelm ét s egyre jobban terhelte
m unkásait. Ez a rendszer term észetéből folyt, m ert a törökök
közt is a k a d ta k em berszerető, nemes gondolkodású földesurak,
kik egyénileg hasonló jó in d u la tta l b á n ta k jobbágyaikkal, m int
bárm ely keresztény földesur. Csakhogy az isp a já t vallás és
nyelv nem fűzte m unkásaihoz, nem is közöttük, hanem v a la ­
m elyik közeli v á rb a n vagy városban lak o tt s világnézlete,
erkölcsi érzete egészen m ás körben m ozgott, m i a k a rv a nem
a k a rv a , sokszor ellentétbe ju tta tta a ra já h v a l. M indazáltal a
lényegileg nem az em berekben, hanem a hű b éri rendszer te r ­
m észetében gyökerezett a legtöbb b aj, m elylyel a török m unka-
szervezet a töm egeket sú jto tta ; az tette a jobbágy sorsát keser­
vessé s nem m ondhatni, hogy a török és a m ag y a r földesur
jo b b ágyának helyzete közt szembeszökő elvi különbség forgott
volna fenn. A m erő önkényen nyugodott az m indkét á lla m te rü ­
leten s szükségképpen ugyanazon eredm ényre vezetett. Ha a
török földesur m inden áron és m inden eszközzel fokozni igyeke­
zett a m aga jövedelm ét, csak követte azt a példát, m elyet neki
a keresztény földesur a k á r k irály i, a k á r erdélyi területen, vagy
a k á r a n y u g a ti állam okban adott. H a Ju szu f isp ája a nováki
elöljáróknak (1671.) azt Írja, „ti nováki birók, ham is szófoga-
datlan, hódolatian k u ty á k “, úgy ez a han g a jo b ág y g y al szem­
ben m a g y a r világi, sőt egyházi földesurak részéről sem volt
szokatlan. É pp úgy a régi földesuraktól ta n u lta a török, hogy
folyton uj czimen terhelje, zaklassa a r a já h t s legföllebb a
form a, m elyben tette, té rt el a k irá ly i területen divótól. E llen­
ben a török földesur vagy a török állam nem erőszakolta a
m aga h ité t jo b b ág y ára, sőt ez egyenes érdekeibe ütközött, m ert
a m oham edán vallás fölvételével az egykori ra j ah bizonyos
jogok és kiváltságok élvezetébe ju to tt s m egszűnt dolgozó, adózó
jobbágy lenni. M ásrészt az egyes községeknek, nem csak a n a­
gyobb m ezővárosoknak, m int K ecskem étnek, K őrösnek, hanem
a kisebbeknek is széleskörű belső önkorm ányzatot engedett
Achm ed sim ontornyai alajb ég 1669-ben az „ o tta n i keresztény
 325

papoknak, községeknek, polgároknak ad o tt szabályrendelete1)

élénk világot vet egy hódolt község belső életére, egyházi és
községi á lla p o ta ira s azt jelzi, hogy Sim ontornva m a g y a r lakos­
sága akkor olyan önkorm ányzati jogokat gyakorolt, m int régi
m ag y a r földesura a la tt sohasem. Ellenben p o litik ai és katonai
előjogot, ám bár kisebb tim á rt kivételesen keresztény is k a p h a ­
tott, nem -török e g y általán nem élvezhetett. A török azt m ondta
a ra já h n a k : „Szultán Szolimán botot, szántóvasat engedett és
ostort kezetekben és nem szablyát“ 2) s m ég azt sem tű rte , hogy
a nép közbiztonsági okból a kóborló zsivánvok ellen szervez­
kedjék. E bizalm atlanság, m elyet a korm ányzat tá p lá lt irá n ta,
a ra já lit legalább m egm entette a véradó súlyos terhétől s nem
kellett életével oltalm aznia az olyan állam ot, m ely m ostoha
gyerm ekének tek in tette s rabszolgai á llá sra k á rh o z tatta. Török
földön a jobbágy nem csak a vallásüldözéstől, hanem a véradótól
is m entve volt. De volt a török u ralom nak még egy előnye, az,
hogy a szultán nem tek in te tte a m aga m a g y a r terü letét g y a r­
m atn ak , m elyet v ám politikával m ás ta rto m á n y a in a k engedett
á t kizsákm ányolásul, m int a bécsi u d v ar tette M agyarországgal.
M indezek következtében nem csak m agyar, hanem császári
részről is többen elism erték, hogy általánosságban a köznép
helyzete kedvezőbb a török, m int a k irá ly i vag y erdélyi te rü ­
leten. 1689-ben egv osztrák u d v a ri bizottság hangsúlyozta, hogy
a török uralom alól felszabadult föld népe semm ivel nincs jobb
helyzetben, m int volt a török a la tt, a m int csakugyan nem
egyszer m egtörtént, hogy k irá ly i területről egész községek
lakossága a törökhöz szökött át. A mi igazán szánalm assá tette
a ra ja li helyzetét, az a földesúri hatalom term észetéből folyt,
m ire m ár a fejezet élén idéztem ném et iró is u tal. Az önkény
s ú jto tta fájd alm asan a szegénységet s az önkényen a la p u lt a
földesúri hatalom török és keresztény földön e g y a rá n t és bárm i
szörnyű panaszokkal telvék az egykorú emlékek a török föl­
desül* ellen, ugyanazok a panaszok m egtalálhatók a m ag y a r
földesurak ellen is. K ím életlenül gyak o ro lta ö n k ényuralm át
m indegyik s a török földön legföllebb a form a volt más, m elyet
az önkény itt h iv atalo san öltött. M agyar földön n y a k á ra ü lt

') Ismételve kiadva, utoljára Tört. Tár. 18S7. 413— 15.

-) Honvyik János, Kecskemét tört. II. 170.
326

a p a ra sz tn a k m inden utas, a ki éppen tehette, nemes, katona,,

m egyei, földesúri tiszt és a paraszto t m egsarczolta rovó, adó­
szedő, dézmás, szóval m indenki, kinek dolga a k a d t vele. Török
földön, az egykorú irato k szerint m ég olyan helyeken is, hol
vendégfogadó volt, a török utasok, k iv ált tisztviselők szálltak
a lakosokhoz családostól, cselédestől s ingyen ellátást követeltek.
Az em inek (tisztek) nem ta k a rá sk o r m entek ki a dézm át be­
szedni, hanem később s a term én y t el nem fogadva, pénzbeli m eg­
v áltást, term észetesen jó v al n ag y o b b at a valódi értéknél,
k iv án ta k .1) A m it az em beri fu rfa n g a gyöngébbek kizsarolá­
sá ra kieszelhetett, azt m egpróbálta m ag y a r és török földesur
e g y a rá n t s e tekintetben egyik sem tehet szem rehányást a
m ásiknak.
M ig m a g y a r földön állam i törvény á lla p íto tta meg a
jobbágy m indenféle kötelezettségeit úgy, hogy legalább ezek
főcsoportjairól hiteles tájékozást nyerünk, a török terü leten
ilyen általános szabály nem ism eretes. H ogy m indennem ű egy­
házi, iskolai, közjótékonysági, községi szükségleteiket a keresz­
tények m aguk fedezték s hogy ezekhez sem állam , sem földesur
nem já ru lt, az term észetes. Azt is tu d ju k , hogy az állam külön­
féle adókat, közm unkákat, robotokat k iv án t a rajá b tó l, m elyek
csakugyan a legkülönbözőbb ezim eken fordulnak elő a régi
iratokban. A közterhek u tán következtek az ú rb é ri fizetések
szintén végtelen változatosságban ugv, hogy külön specificáhii
nem lehet őket. A legkönnyebben és leghitelesebben a jobbágy
terheinek sokfélesége egyes községek úrbériéből ism erhető meg.
A m in t valam ely község behódolt, defterbe v é te tett vagyis
lakossága házanként összeiratott s terh ei m eg á lla p ittattak . Az
első ilyen jo b b ág y d eftert v agy u rb á riu m o t 1545-ben Clialil
basa, b udai k in cstartó készítette. De készitett m ag án ak deftert
m inden földesur, m ihelyt tím á rjá t v a g y ziam etjét m egkapta.
M egjelent jo b b ág y ai közt s bizonyos fizetésben, adóban, m un­
kában állapodott m eg velük s a m egállapodást Írásban adta ki
az érdekelteknek. A község azután készíttetett m ag án ak olyan
összeírást, m ely m ásnem ű, te h á t állam i te rh e it is feltüntette.

x) Az ilyenekre számos példa Thury József, Török-Magyar Tört. Kút­

fők II., de a nagy Török-Magyar tört. emlékek minden kötetében is.
 327

íg y Csetnek hódolt m ezőváros a d ó z á sá b a n 1) (1583—93.) elő­

fordul császáradó, tem plom bér, papbér, lakodalm i adó, m alom -
bér, borpénz s m indenütt a fizetések emelésének irá n y z a ta n y il­
vánul. T íz év a la tt csupán a császár adója 108 írtró l, 221 f r t
72 d é n á rra szökött fel. U gyanez tö rté n t m ás vidékeken is. A
v á ra d i hódoltság á lla p o ta iró l2) a X V I. század végén egy iratb ó l
n y erü n k tájékozást, m ely felsorolja, „m int p aran cso lja császá­
runk, a földesuraknak a jobbágy m ivel tarto zik szolgálni16.
F iz ete tt a jobbágy m élidézm át, m inden 10 kosár u tán egyet,
a kinek tíznél kevesebbje volt, m indegyikért 2 — 2 oszporát
vagyis egy p o ltu r á t; disznó-dézm át, m inden disznóért, mely, egy
éves m últ, 4—4 pénzt; b á rá n y nem fizetett; juhdézm át, a hány
pásztor volt, a n n y i csordát szám ítottak s m indegyiktől egy
ju h o t szedtek. A hol n y á j nem volt, hanem csak 40—50 ju h ,
3—3 pénz vétetett. A zután azt m ondja az ira t: „a jobbágyság
ingyen, ajándékon, erővel ne dolgoztassák, ne szolgáljon66,
hanem csak 1 szekér fát, 1 szekér szénát adjon s a kinek nincs,
v áltság u l a szekér fá é rt 15, a szénáért 10 oszporát fizessen. A k i
a kaszálásban részt vesz, nem tarto zik szénát v agy szénapénzt
adni v ag y a földesúri dézm át távolabb helyekre fuvarozni.
H ázasságkor, ha legény hajadon leányt vesz feleségül, 45 pénzt,
ha özvegy m egy férjhez, 7Ve p o ltu rá t kellett fizetnie. Szerepel
továbbá az ú rbéres fizetések közt hordóvám , nag y hordó után
30, kis hordó u tá n 15 pénz, v a la m in t tiizpénz 1— 1 frt m inden
gazdától.
Kajái* falu hódoltsága első szakában, m ikor 20 puszta
telken kívül 16 házas zsellér la k ta (a jobbágyok szám a ism e­
retlen), fizetett a töröknek 260 frto t, 60 köböl zabot, 40 p in t
v a ja t, 33 szekér fát, 73 szekér szénát, 3 köböl szilvát, 4 akó bort,
3 cseber szőlőt, 3 köböl diót, 1 köböl borsót, 1 köböl lencsét,
továbbá császáradóját 50 frto t s császár m ivére (közm unka)
1 0 szekeret, m ihez já r u lt m a g y a r közm unkára 6 szekér és 1 2

gyalogszeres. Az u rb é rt a török földesur, nem is szólva a nagyon

g y ak o ri rend k ív ü li szolgálatokról, folyton em elte s m ár 1622-
ben 50 szekér fá t s u g y a n a n n y i szénát, 50 öreg p in t v a ja t, 50
öreg k ila zabot (valam i száz m érőt) kap o tt a községtől.3)
3) Mikulik József, Kisvárosi élet 231.
■') Közli Veres Endre, Tört. Tár. 1895: 586—7.
!) Közli Sörös Pongrácz, Gazdasági;. Sz. 1902:289. s köv.
328

A m a g y a r országgyűlés, nolia a m a g y a r földesurat nem

k o rlá to lta a szegénység irg a lm a tla n kiaknázásában, a hódolt
jobbágyságot 1619-ben védelm ébe a k a rta venni török földesurai
ellen. M ikor L ip th a y Im ré t a p o rtá ra követségbe küldte, liosz-
szas u ta sítá sá b a n 1) kötelességévé tette azt is, hogy a hódoltak
terheinek enyhítését sürgesse. A többek közt elm ondja, hogy
az ispaják, basák, bégek a török császár határozott rendeletéi
m egsértésével folyton em elik a hódolt falv a k adóját, az igaz
dézm ával m eg nem elégszenek, hanem pénzt követelnek helyette,
ném elyik ham is m értéket ta r t; a basa és a v a jd a szám ára való
ajándékot, m elyet előbb csak uj basa vag y v a jd a kinevezése
esetén szedtek, m ost évenkint 2—3 Ízben m egveszik a népen;
a robot és a szolgálat szertelen, sőt g y a k ra n megesik, hogy az
isp a ja az évi u rb é rt beveszi s azután a fa lu t m ásnak a d ja el,
ki másodszor követeli a lerótt szolgálatokat. B árm i jóindulatból
szárm azott e felszólalás, nem lehetett sikere, m ert a földesúri
intézm ény alapterm észetébe ütközött s m aguk a felszólalók
s a já t jószágaikon sem cselekedtek m ásképpen. M ár 1606-ban
m egtörtént, hogy a zsitvatoroki béke kim ondotta, hogy az akkor
Esztergom körül behódolt 60 falu terh e i ne emeltessenek. Mind-
azáltal 1627-ben a rá n y la g ro p p an t emelést d e ríte tt ki egy h iv a ­
talos v izsg álat*2) első sorban az isp a ja (földesur) készpénzadó­
jánál. Például Egyházszeg adóját, m ely 22 f r t volt, 38 ír tta l,
M ártonfalváét, m ely 14 f r t volt, 45 ír tta l, N agyvezekényét, mely
40 frt volt, 60 írtta l, C sillárét, m ely 177 f r t volt, 51 ír tta l, Kis-
m ányáét, m ely 17 f rt volt, 42 írtta l, Méznevelőét, m ely 3 3 frt
volt, 300 í r tta l em elték időközben s nincs község, m elynél kisebb-
n agy óbb emelés nem tö rté n t volna, ám b á r a községek népességi
viszonyaiban lényeges változás nem á llt be. H asonlóan emel­
te te tt m inden egyéb ú rb éri tartozás. A m a term ények közt,
m elyekkel a lakosok a földesurnak tarto ztak , szerepelt v aj, méz,
zab, búza, lencse, aszú szilva, liszt, b árán y , széna, fa, m alom ért
já ró külön dij, dolm ánnak való g y á rto tt szarvasbőr (5— 13 frt
értékben) zsindely, deszka, Ó bars egy ízben 3 5 f r t értékben egy
kocsit m inden készületével 3 lóra való szerszám jával, fékjeivel,
nyaklóival adott. A legtöbbnél az is m eg v an m ondva „annak

*) Az utasítás Magy. Tört. Tár. I. 199—208.

2) Közli Merényi Lajos, Gazdasági. Szemle 1903: 18—30.
 329

fölötte m indenféle m u n k ára szekérrel és gyalogul e rő ltetik 44.

M indezt betetőzi az állam i adó v ag y a m in t nevezik, császár
adója, továbbá császár m ive v a g y m u n k ája (közm unka), m ely
ha nem is m indenütt, de sok helyen szintén jelentékenyen
fokozódott.
Igen terjedelm es összeírás1) készült 1629-ben Zalavárm e-
gyéről és úrbéres viszonyairól, m ely felölel valam i 2 1 1 községet,
köztük népes m ezővárosokat (Zalaegerszeg, K e sz th e ly ), az egy­
k o ri eu rialis azaz nemes községeket s a jo b b ág y falv ak at. Benne
is m in d u n talan a közterhek emelése nyilvánul. E g e r szeg, hol a
fizetéshez csak harm inczöten já ru lta k , azt panaszolja, hogy a
sarcz (a földesúri pénzadó) régente a szomszéd m alm okkal csak
125 f r t volt, m inden egyéb szolgálat nélkül, inig m ost 300 frt.
A felsorolt adók kétfélék. M indenütt m eg v a n a császár adója
a v ag y füstpénz, v a la m in t a császár lisztje, azután a sarcz kész­
pénzben s m indenféle term ényben, követpénz, patkópénz,
kapogysapénz, pásztorm ánypénz, katonapénz, zsákváltságpénz,
vizpénz, m ihez néhol m alom pénz, kocsipénz, a basa és tih á ja
aján d ék a járu l. Ez u tó bbiak közt szerepel búzaliszt, v aj, száraz
szilva, méz, ab rak , b á rá n y vagy báránypénz, k appan, rókabőr,
fark asb ő r, nyestbőr, metsző bornyu, bor, egy vég karazsia-
posztó, dió, alm a, borsó, lencse, 1 kas méh, szilva, gesztenye,
kása, kalács, gyüm ölcs, gabonatized m inden vetem énvből, 1 vég
v ag y 1 dolm ánnak való posztó, borjus tehén. A várm egye ösz-
szes állam i és földesúri terheinek pénzértéke évenkint 16.457
í r t r a szám ittatott. E llenben robotról vag y ingyenm unkáról az
összeírás nem tesz em lítést s csak N y av aly ád n ál m ondja, hogy
„hadban való kocsiért, valam ennyiszer a k a rja , veszi r a jto k 44.
A készpénzadó a rá n y la g igen nag y u gyan, például Tapolcza
sarczot 400, császár ad ó ját 150, kocsipénzt 40 frto t, összesen évi
590 frto t fizetett. De m inthogy az összeírás m inden egyéb
teh errő l hallg at, valószínűnek látszik, hogy a nép éppen nem
volt súlyosabb m értékben m egterhelve, m in t a k irá ly i területen.
E hhez já ru lt, hogy lelkiism eretében nem h á b o rg a ttá k s ám b ár
nem volt törvény szerint szabad költöző joga, de ha m égis
k irá ly i terü letre költözött, a török földesur nem pörölliette
vissza az állítólagos szökevényt. Sőt ilyen pöröknek a töm énte­

1) Ugyanott 1904:361—89.
330

len tö rö k -m ag y ar okirato k b an eg y általáb an nem ta lá lta m nyo­

m át, m i azt jelzi, hogy h a nem is törvény, de a g y ak o rlat m eg­
a d ta a ra já lin a k a jogot, hogy egyik török földesnr jószágáról
a m ásikéra költözhessen át.
A legkedvezőtlenebb helyzetben azon községek lakói vol­
tak, m elyek a határszélek közelében feküdtek s rendesen k ét­
felé adóztak, m ásrészt m eg a legnagyobb m értékben ki voltak
téve m indkét fél m artalóczai p u sztításain ak . M inthogy török és
m a g y a r földesnr e g y általán nem tek in th e tte e községeket biz­
to síto tt b irto k án ak , m indegyik kizsákm ányolta őket, a m eny­
nyire csak tehette s a hódoltsági vidékek szenvedtek török föl-
desnraiktól a legtöbbet.
B orsod-várm egye 1641-ben a hódoltsági fa lv a k török
adója ügyében vizsgálatot ta r to tt,1) m elynek a d a ta i kom or
világot vetnek a rra , hogyan tö rté n t a behódolás s m inő állap o ­
to k at te re m te tt! Egerből a török évről-évre örökös rablással,
gyilkolással, em ber és m a rh a töm eges e lh a jtá sá v al kénvszeri-
tette a legtávolabbi fa lv a k a t is az adózásra, m elyek a k irá ly i
hatalom tól meg nem védve végre „m egfáradván télen-nyáron,
hegyekben-völgyekben, siv a ta g erdőkben bnjdosásban felesé­
gestül, gyerm ekestől 44 m egegyeztek a törökkel. Sznliogy község
m egtette, m ih ely t E g e r török kézbe k e rü lt s kötelezte m agát,
hogy az nj török földesnrnak évenkint 4 k ila hazát fizet. De ez
egyezség csak 2— 3 évig m arad t érvényben s csak h am ar évi
10 ftot kellett adóznia. Ez sem ta r to tt sokáig s a pusztuló fa lu ­
nak nem sokára évi 25 ftot és 24 itcze v a ja t kellett fizetnie.
1638-ban azonban az u rb é rt 38 ftra , 34 itcze v a jra , 16 szekér
fá ra , m ely 16 ft értéket képviselt, v erték fel, mihez még csá­
szár aján d ék a fejében 1 juh, 1 k ila liszt, 1 k ila zab s 8 kila
búza já ru lt. Még rosszabbul j á r t D évény, m ely E g e r elfoglalása
u tá n 15 ft pénzadóban, 10 kila búzában, 10 k ila zabban, 10 itcze
vajb an , 1 0 szekér szénában egyezett m eg török földes u ráv al.
Ez azonban folyton emelte az u rb ért, mely 1641-ben m ár 125
ftot, 37 itcze v a ja t, 30 kila zabot te tt a császár adóján k iv id .
K elecsény urbére eredetileg 20 ft, 15 szekér széna, 25 k ila búza,
25 kila zab s 15 itcze v aj volt, ezenkívül időnkint 3—4 n ap i
fahordás. 1641-ben e teh er 120 ftra , 30 kila búzára, 30 kila

l ) M. Tört, Tűr. X. köt: 113.

 331

zabra, 60 itcze mézre és v a jr a nőtt, szekérrel pedig* 50 f tr a

becsülhető robotot kellett a falu n a k végeznie, továbbá 1 vágó
tehenet s 1 dézsa tú ró t fizetnie, m elyet szivesen m eg v álto tt
volna 13 fton, de a földesül* „pénzül fel nem veszi“ . Az összes
többi falv ak terhei hasonló módon em eltettek s a lakosok a
helyi viszonyok szerint a legkülönbözőbb gazdasági és ip a ri
ezikkeket kényszerültek szolgáltatni, az em litetteken kivül
túrót, szappant, kősót, sinvasat, rókabőrt, á rp á t, kölest, szekér-
bért, szántást-vetést, néhol 45 n ap i m unkát, bitangpénzt, sok­
féle birságot, ab rak o t, ab át, p aty o lato t v a g y helyette pénzt,
bort, borsót, diót, lencsét, aszú szilvát, káposztát, b á rá n y t, fu v a ­
rozást, szőlőm unkát, füliordást, heti szer já rá s t, kapupénzt (ezt
különösen akkor, m ikor az országgyűlés kap u ad ó t szavazott
meg a k irá ly i terü leten ), szénégetést. Néhol a lakosok nem
b irtá k a terh et s pusztán h a g y tá k a falut, m ert a földesúri te r ­
hekkel a rán y b an n ő tt a császár adója is, például M ohi községé
1 * 4 ftró l 8 ftra .
H asonló súlyosak v o ltak az úrbéres terh ek G yőrvárm e-
gyében. I t t eleinte leginkább készpénzt követelt a földesül* a
szultánadó vag y császár adója m ellett. De m indinkább hozzá
já r u lt a v aj, vágó m arh a, fa, széna, liszt, búza, árp a, zab,
bárán y , dió, gyüm ölcs, eczet, ser, sajt, kés, kocsikas, kocsi­
kerék, rókabőr, keztvü, posztó, táb o ri kocsi, gerenda, lécz,
deszka. A sarcz szintén folyton em elkedett s m ellette szerepelt
m indenféle bírságon k iv ü l pásztorlevélpénz, szolgalevélpénz,
nyugtapénz, báránypénz, sok rendkívüli adó s m indenféle meg-
rövidités a pénz beváltása körül. N őttön-nőtt a robot is, a job­
b ágynak földesura szoléit meg k ellett m unkálnia, a hol földje
volt, azt felszántania, le a ra tn ia , behordania. Itt-o tt m ás szer-
já rá s is terhelte, igy inalom kőszállitás. Felpécz 30 ft császár
adója m ellett 120 ft sarezot fizetett. E zt a földesül* 240 f tr a
verte fel, azonkívül vágó m a rh á é rt 20 ft h e ly e tt 30, posztóért
120 fto t vett a falun, m ely m ikor török u ra B ethlen Gábor
m ellett hadakozott, 240 ft ren dkívüli hadisegélyben is része­
síte tte . 1 )
Ez adatok is azt bizonyítják, hogy a törö k -m ag y ar terü let
jobbágysága az u rb é r tekintetében a legszánalm asabb lielyzet-

M A hivatalos összeírás M. Tört. Tűr. VII: 3—123.

332

ben azon vidékeken volt, m elyek nem á llta k kizárólagos török

uralom a la tt, hanem csak behódoltak. Ez a hódolt föld jogilag
a k irá ly v ag y E rd ély fő h atalm a a la tt állt, féladót a s a já t u ra l­
kodójának, ú rb é ri m eg m a g y a r földes u rá n a k is fizetett, a m el­
le tt azonban a török állam nak és földesurnak szintén rendesen
adózott. E zt a hódoltságot azután a török kim életlenül k ia k ­
názta, sarczolta, dolgoztatta s nem csak a török köz- és ú rb é ri
terh e k et vette m eg r a jta , hanem h a m ag y a r országgyűlés t a r ­
ta to tt v ag y a m a g y a r k irá ly szám ára kellett kapuadót fizetnie,
a török is külön sarczot követelt tőle. E hódolt várm egyék a
kettős, m ag y a r k irá ly i és török császári terh ek és földesúri
tartozások súlya a la tt Ínségre, nyom orra, részben végpusztu­
lá sra ju to tta k s itt a népesség folyton csökkent s a gazdasági
állap o t szertelenül leh an y atlo tt. Ellenben a tulajdonképeni
török föld, v ag y is az, m ely kizárólag a szultán u ra lm a a la tt
á llt s kedvezőbb földrajzi fekvése következtében távolabb esett
az örökös harczok szinhelvétől, a végektől, békés időkben elég
kedvező gazdasági helyzetben élt s a barom tenyésztés m ellett
földm ivelése, kertészete, borászata is dúsan jövedelm ezett.
Egész n a g y területekről m egállapítható, hogy népesedési viszo­
n y aik emelkedő irá n y z atb a n m ozogtak, m i m indig az an y ag i
élet szabályosabb fejlődését jelzi. íg y például az adóösszeirá-
so k b ó l1) k itű n ik , hogy a szegedi szandzsákhoz tartozó titeli
nahiének (járás) 26 községében 1554-ben csak 53, 1570-ben m ár
98, sőt 1590-ben 463 adózó ház volt. De az egész szandzsák többi
községeiben is hasonló szaporodás m utatkozik s alig néhány
községben volt 1590-ben csekélyebb az adózó népesség száma,
m in t 1554-ben. A b a ja i nahiében az 1580/2. és az 1590/1. évi
összeírások2) szintén növekvő népességet jeleznek. I tt m ár
e m littetik olyan két nagyobb község is, m ely 1580/2-ben adó­
zott, 1590/1-ben ellenben adózó nélkül volt. De egészben am a
26 községben, m ely m indkét összeírásban előfordul, 1580/2-ben
687, tiz évvel később m ár 757 adózó ház ta lá lta to tt. Az egykorú
utasok, kik a török terü letet b e já rtá k , a földm ivelés fejlettsé­
géről is sok jellemző adatot jegyeztek föl. M ikor B ockay István
fejedelem K assáról B udára követségbe küldte (1605.) a tudós

5) Közölvék Délmagyarországi Értesitő 1876.

') U. ott.
 33 3

B ocatiust, ez a hegységből kibontakozva, Vácz vidékén bám ulva

lá tta a gyönyörű, őszi vetéstől hullám zó vidéket, m ert addig azt
képzelte, hogy a török u ralom a la tt a leginségesebb helyzetben
tengődnek a keresztény jobbágyok. Későbbi utasok Vácz vidé­
kének nagyon fejlődött borterm elését és v iru ló szoléit m agasz­
taljá k . E gy török iró 1605-ben1) azt m ondja a Szerém ségről,
hogy városok és v árak , falu k és jól m iveit mezők pom páznak
benne s hogy az egész vidék olyan, m int egy m indig zöld és
virágos kert. E g y m ásik török iró,2) ki félévszázaddal később
(1660— 1664.) keresztül-kasul bekalandozta M agyarország leg­
több tá jé k á t, de különösen a török terü letet s m egfigyeléseit
egész k ö tetnyi ú tira jz b a n jegyezte föl, szintén sok érdekes tá jé ­
kozással szolgál a köznép gazdasági állapotairól. Belgrádból
B udára utazva, elm ondja, hogy Z im onyban 400 zsindelyes
tetejű, de szegényes külsejű ház van, a szerém i sikság ú jra te r ­
m ékeny s mézzel, v a jja l, juh-, ökör- és lóhussal, növényi te r ­
m ényekkel bőven e llá tja a hadsereget. M itrovicza nagyon
diszes és virágzó város, 1500 zsindely es és deszkakeritéses ház­
zal, ném elyik kőből, de em eletes ház kevés ak ad ; term ényei
bőségesek, fehér kenyere és fehér lépes méze liires. Eszéken a
váron kívül 400 deszkatetejü, deszkaépitkezésii és fapadlózatu
ház volt, elég csinos és tág as ház, m indegyik kerttel. Ezek
lakossága csupa m ag y a r s kalpagot, különféle ezüstgom bos,
posztódolm ányt visel. Mohács városában valam i 300 zsindelyes,
nádas, középszerű házat talá lt. Pécsről, népességéről, különféle
közhasznú intézm ényeiről valóságos elra g ad ta tá ssa l beszél, de
a m it a város m oham edán részéről mond, azt m int a többi h e ly ­
ségeknél tettem , itt sem érintem . Nevezetességei közt em líti a
kajszibaraczkot, a duslevelii szedret, de különösen a k ö rtét,
m elynek 170 f a jtá já t tenyésztik. Pakson igen sok volt a szőlő.
A Csepel-szigetről (a török juli-szigetnek nevezte) elm ondja,
hogy hét virágzó falu, néhány százezer (itt képzelő ereje e lra ­
gadta) m arh a s ezrekre menő szőlő van benne. A török iró e
közlem ényeit m egerősítik a keresztény utasok. A Temesköz
nagy része, a délm ag y ar várm egyék, különösen Pécs vidéke *)

*) Útleírását ismerteti Bálint Gábor, Századok 1870.

-) Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. Fordította
dr. Karácson Imre.
334

(1664.) á lla p o ta iró l hasonló értesítések m a ra d ta k fenn s azok

a m agyarok, kik Z rin y i Miklós 1664-ki liires téli, eszéki h a d ­
já ra tá b a n részt vettek, m eglepetve lá ttá k a virágzó gazdasági
életet, m elynek nyom aival m indenütt találkoztak. M ikor Leslie
gró f császári követ 1665-ben tö rö k -m ag y ar földön á t a p o rtá ra
utazott, neki is feltűnt, hogy a török terü let E sztergom tól Bel-
g rád ig m eglehetősen be v an n é p e sitv e 1) s kielégítő viszonyok
közt él. Az a n y a g i fejlődést jelzi az o tta n i m ag y a rság kedvező
polgárosodási élete. A legnagyobb részt protestáns lakosság
egyházi és iskolai viszonyai igen szépen fejlődtek s e vidék
számos jeles papot, m üveit irót, nem zetiségünk buzgó b a jn o k á t
szo lg áltatta a széttépett m ag yarságnak. M ikor a karloviczi
béke visszadta e vidékeket a szent koronának, legnagyobb része
pusztán, néptelenül, a falv ak rom okban, a föld m űveletlenül
k erü lt vissza. De ezt a rom lást nem a török földesúri hatalom
okozta. Béke idején e tájék fejlett an y a g i polgárosodás szín­
helye volt, m elyet azonban az 1683—98. közt folyó romboló h á ­
ború csaknem teljesen m egsem m isített úgy, hogy itt a m a g y a r­
ságnak előlriil kellett a telepítés és polgárosítás m u n k ájá t kez­
denie.

l ) Titkos jelentése. Archív für üst. Gesch. XX. köt.

 NEGYEDIK KÖNYV.
A jobbágyvédelem kora.
 ?
ELSŐ F E JE Z E T .

A jobbágyság III. Károly korában.

A szatm ári béke s I. József k irá ly n a k vele körülbelül egy
időben bekövetkezett h a lá la (1711.) nem csak trónváltozást,
lianem nj korszakot n y it M agyarország p o litik a i és gazdasági
életében. C sakham ar 1718-ban a m ai m a g y a r birodalom utolsó
része, a Temesköz is fölszabadult a török já ro m alól s visszake­
rü lt a koronás m a g y a r k irá ly u ra lm a alá. M ásrészt a fiágban
kihaló félben levő H absburgok tró n u sán az uralkodóház egy uj
faj képe jelenik meg. Az uj uralkodók a korszellem nek m egfele­
lőbben kezdik uralkodói h iv a tá s u k a t és a la ttv a ló ik irá n ti köteles­
ségüket felfogni, m in t X V II. századi elődeik. III. K áro ly k irá ly
(1711—40.) n y itja m eg sorukat, a ki ko ra ifjú sá g á b a n elkerült
Tlécsből és középkori, különösen m agyargyülölő légköréből.
A spanyol korona m egszerzéséért v iv o tt h arczai folyam án, b á r­
m ennyire a s a já t terem tm ényeikkel környezték a bécsi h a ta l­
masok, a távolban m égis é rin tetté k friss, egészségesebb á ra m ­
latok s m ikor 1712-ben haza érkezett s elfo g lalta törvényes
örökségét, a m a g y a r k irá ly i és császári tró n t, a v ilág p o litik ai
helyzet szintén a r r a kényszeritette, hogy m a g y a r állam a jó in ­
d u latá n ak m egnyerését teljes erejével m egkísértse. V iszont ez
a m a g y a r állam épen ak k o r jövendőbeli fen m a ra d á sán a k egyik
főbiztositékát az ősi uralkodóházzal való benső viszony h e ly re ­
á llítá sáb a n lá tta , m ert retten etes zűrzav arb an , népességében,
v agyonában szörnyen m egfogyatkozva k e rü lt k i a három részre
oszlás gyászos korszakából s csak az uralkodó elem ek közös és
jó in d u latú együttm űködéséből rem élhette százféle b a já n a k
orvoslását, le h a n y a tlo tt testi lelki erejének lassú pótlását.
A csád y: A m agyar jo b b á g y sá g története. 2-
3 38

Á llam ának egykor egységes terü lete szét volt d arab o lv a s a

legkülönbözőbb m a g y a r és idegen, polgári és kato n ai k o rm án y ­
z a t a la tt állt. Egész várm egyék, száz meg száz m értföldnyi te rü ­
letek vo ltak teljesen vagy n agy részt lak a tla n o k s az 1715-ben
és 1720-ban adóügyi czélokból eszközölt elég gondos összeírások
a népszám elijesztő csekélységét, a vagyonosság szörnyű le h a ­
n y a tlá sá t, a tényleg m jvelés a la tt álló föld hihetetlen lea p a ­
dását d e rítetté k ki. A m ai H orvát-Szlavonország nélkül az
an y ao rszág b an és E rdélyben volt ugyan 47 szabad k irá ly i v á ­
ros, 492 m ezőváros, 1223 nemesi, 8811 nrbéres és 44 puszta,
összesen 10.584 különféle község. Csakhogy a lakosság m inde­
n ü tt szertelen csekély volt s együttvéve v alam i 2,582.598 lélekre
m ehetett, melyből az uralkodó kiváltságos osztályra (a tu la j-
donképeni egyházi és v ilági nemesség) alig 101.748 ju to tt, m ig
a különféle m unkásnép 2,450.850 főre tehető. Csakhogy e szám ­
ban fo g la lta tik a városi polgárság, a székelység és szászság s
m ag a a földesúri hatalom a la tt élő lakosság szám a kevéssel
h a la d ta m eg a két m illiót. A rá n y la g a legnépesebbek az erdélyi
részek s a török uralom veszedelm einek földrajzi fekvésük
m ia tt kevésbbé k ite tt északi vidékek, Á rva-, Liptó-, Turócz s a
szomszédos v árm egyék voltak, ellenben a déli részek, m elyek a
török korszakban elég kedvező népesedési viszonyokban éltek,
a visszahóditáskor a teljes pusztulás képét n y ú jto ttá k s a
lak o tt községek szám a a n n y ira m egfogyott, hogy épen a leg­
term ékenyebb ta la jú föld, a D unántúl, a Tisza vidéke s a
Temesköz vadon siv a ta g g á siilyedt. De országszerte m indenütt
töm éntelen volt a törpe község, v a la m in t a m unkáskézre v áró
föld s a m ivelés a la tti te rü le te t a m ag y a r anyaországban, E r ­
dély nélkül, m ely egész m ás szem pontok szerint Íra to tt össze, a
hiv atalo s v izsgálat következőleg á la p ito tta m eg: volt
szántófö d köblös irtváiy köblös rét kaszás szőlő kapás
1715-ben 1,035.055 29.273 212.721 308.771
1720-ban 1,624.858 43.540 288.239 439.226
Az összeírt terü let azonban nem csupa úrbéres föld, m ert
benne v a n a városok polg ári b irto k a m ind s ném i nem esi szőlő
is. Viszont azonban az úrbéres községeknek vagy egyes jo b b á­
g yoknak v o ltak bérelt nem esi földeik, sőt egész pusztáik s igy
a jobbágyok á lta l m iveit terü let m egközelítőleg m egfelelhetett
a fentebbi adatoknak. E rdélyben s a hozzá tartozó kapcsolt
 339

részekben 859.602 köblös szántóföld, 240.130 kaszás ré t s

157.740 kapás szőlő alk o tta a m ivelés a la tt álló terü lete t.1)
Ilyen állap o tb an k e rü lt vissza a m a g y a r birodalom koro­
nás k irá ly u ralm a alá s igy term észetes, hogy m indazon tén y e­
zők, m elyeknek szavuk volt hozzá, legsürgősebb felad atu k n ak
tek inthették, a hadak zim ankóiban külöm ben is teljesen m eg­
ro n g ált állam i és tö rv én y h ató ság i intézm ények refo rm ját,
k iv á lt a nem zeti m unkaszervezet hely reállitását, á lta lá b a n m eg
m indazon föltételek m egterem tését, m elyek a népesség szapo-
ritá s á t s a nem zeti term elés fejlesztését, a ta la j dús kincseinek
kiaknázását elősegítették. E végből III. K áro ly k irá ly m ég
1712. tavaszán m eg n y ito tta az országgyűlést, m ely úgy lá t­
szott, hogy készséggel fo g ja m ag át a korszellem k iv á n ta reform -
m unkának szentelni. Kebeléből országos bizottságot küldött ki,
m ely rövid időben k im eritő ja v a sla to t készitett az ország egész
k o rm ányzatának m odernizálására, lényegileg rendi, de sok
tek intetben józan s az elnyom ott rétegek irá n t is m éltányos
szellemben. Csakhogy az akkor dúló pestis m ia tt a rendeknek
m eg kellett tanácskozásaikat szakitaniok s m ikor v alam i két
év m úlva ú jr a összegyűltek, a nézetek m ár lényegesen m egvál­
toztak s a m últak rideg szelleme ú jr a felülkerekedett a tö rv é n y ­
hozás term eiben. Az 1715-ben szentesitett és 136 czikkből álló
törvénykönyv egyrészt közjogi, m ásrészt k o rm án y zati te k in te t­
ben alapvető fontosságú h a tá ro za to k a t ta rta lm a z ugyan, de az
a n y a g i érdekek terén nem v alósította a hozzá fűzött rem énye­
ket, a jobbágyság jogi v agy gazdasági helyzetének ja v ítá s á ra
meg ki sem terjeszté figyelm ét.
Még a jászokat és a kun o k at is, kiket a korm ány m agán-
földesurnak adott el, m eg h ag y ta ezen jobbágyi helyzetökben,
a 95— 96. czikk m eg Pásztó, B át, P olgári, S zentm argita, T úrán,
N agvm egyer, Ó turán, Svedlér, Szomolnok, Stósz, B oczabánya.
Stefultó, Sóvár és Sóbánya községeket részben a földesúri h a ta ­
lom, illetve a v árm egyei adózás alá vetette, sőt a szabolcsi 6
h ajd u v áro st is a várm egyének rendelte alá. Mindez eléggé jelzi,
hogy a rendek nem gondoltak többé a rra , hogy a történelm i fe j­
lődés folyam án kedvezm énvezettebb jogállásba ju to tt rétegek
x\ Ez adatok Magyarország népessége a pragmatica sanctiö korában
(Magyar statisztikai közlemények. Uj folyam XII. k.) czimü munkámból
tétettek.
22*
340

ez állást m eg tartsák , még kevésbbé teh át a rra , hogy szerencsét­

len jobbágyaik helyzetén á lta lá b a n könnyítsenek. Ellenkezőleg
a fősnlvt tevékenységükben a jobbágyok röghöz kötése, illetve
a költözés m egakadályozására s a szökötteknek nevezett jobbá­
gyok visszaadására helyezték. Igaz, hogy a kérdés ez időben
nagyon égetővé v ált, m ert a tű rh e tetle n földesúri iga alól a
nép tömegesen m enekült a szomszéd lengyel, de még inkább a
töröktől visszafoglalt délm agyar területekre. E bajon egyedül
az u rb é r m érséklésével lehetett volna segíteni. Csakhogy a n a ­
gyon kim erítő 1 0 1 . czikk csupa tilalm ak b an , erőszakos eszkö­
zökben keresi a gyógyszert, m időn szigorúan tiltja a szökevé­
nyek befogadását s elrendeli, hogy a rég i törvények a la p ján
visszaadassanak, sőt a k irá ly k ato n ai intézkedésekkel gátolja
az ilyen költözést. M indazonáltal tesz ném i engedm ényt is,
m időn a jobbágyokat fölm enti azon fizetések alól, m elyeket a
Bákóczy-fölkelés idején akkori kurucz földesuraiknak m ár te l­
jesítettek, m elyeket azonban most visszatért labancz földes­
u ra ik ú jra követeltek rajto k . Sőt a törvény az eddig még be
nem fizetett s igy hátralékos tartozások felét el is engedi, m á
sik felére m eg kim ondja, hogy ne egyszerre, hanem részletek­
ben h ajtassák be. E gyszersm ind hozzá teszi, hogy a szegény
népnek az elnyom ástól megvédése és az előrebocsátottakban
való m e g ta rtá sa a m egyei hatóságok felad ata lesz. Több semm i
sincs a nag y terjedelm ű 1715-ki törvénykönyvben a jo b b ág y ­
ság jogviszonyairól, m elyek elől a rendek akként té rte k ki,
hogy nag y országos bizottságot választo ttak azon m egbízássai,
hogy a legközelebbi országgyűlés szám ára a közélet egész gé­
pezetét felölelő refo rm jav a slato k a t készítsen. Ezek el is készül­
tek, de a legközelebbi, csak 1722/3-ban ülésező országgyűlés
törvénykönyvének 129. czikke ism ét m ostohán bánik el a jo b ­
bágykérdéssel. Örök emlékezetű, az uralkodó család s a m ag y a r
nemzet, v a la m in t az örökös tarto m án y o k közjogi viszonyát uj
a lap o k ra fektető alkotások v an n ak e törvénykönyvben, m ely
M agyarország állam i önállóságát ism ét a legh atáro zo ttab b an
kidom borítja. Az azonban még néni ju to tt a rendek eszébe,
hogy az önállóságot a nép szélesebb rétegeinek jogokkal való
felruházása u tjá n kellene hatékonyabbá tenni, v ag y is védel­
m ére a m unkáselem eket is jó lenne m ozgósítani. G yörgy b a rá t,
a messze néző nem zeti állam férfin m ár a török korszak kezde-
 341

té n sürgette, hogy 113 segély h a d a k at kell a honvédelem nek a

keleti ellenség ellen a nép felszabadításával szerezni. Most
ism ét 113 korszakba lépett a m ag y á r nép s 113 liarezosokra volt
szüksége, hogy önállóságát a bécsi ellenség tám ad ásaiv al szem­
ben m egvédje. Ism ét időszerűvé v ált teh á t a b a rá t po litik ája,
csakhogy a rendiség 1722/3-ban m erőben külön osztály érdekei­
nek bizto sítására szorítkozott, m inek az volt a term észetes kö­
vetkezm énye, hogy a törvénykönyvben szerzett állam i önálló­
ság m ásfél századon át a p ap íro n m arad t, m ert sa já t erejéből
a rendiség sohasem b írta m egvalósitani. A híres 1722/3. tö r­
vénykönyvben a nem esek m egerősítették s a já t összes k iv áltsá ­
g aik at, örök időkre kiterjedő adóm entességöket s csupán
a haza „védelm ére 44 való katonáskodást tetté k egyedüli
kötelességükké. E llenben a jobbágyokkal csak m ellesleg
foglalkoztak s egész odavetve m ondották ki (18. t.-cz.),
hogy a földesur „a helyesen készült u rb áriu m o n felül 44
szokatlan és jogosulatlan terhekkel ne illesse őket, m ire
nézve „a m egyei tisztviselők az 1715: 101. t.-cz. értelm é­
ben felügyelni s a jobbágyot a földesur elnyom ásától m enten
la r ta n i s az ilyen földesurat tiszti h atalm u k k al b ü n tetn i ta rto z ­
zanak és kötelesek legyenek . 44 E llenben a 60. t.-czikkben részle­
tesen rendezték a jobbágyok visszaperlésének dolgát egyrészt,
hogy az 1715:101. t.-cz. ide vonatkozó h a tá ro z a ta it életbe lép­
tessék, m ásrészt meg azért, m ert a visszaperlés meddő m a ra d t;
m eghiúsult a g y a k o rla ti életviszonyokon s az érdekelt külön­
féle hatóságok sem a k a rta k e tömeges pörökkel foglalkozni, m i
ellen az uj törvény kim erítő és szigorú intézkedéseket tett.
III. K áro ly e törvénykönyve a szabad jogállású (liberae cön-
ditionis) m ezőgazdasági m unkásokról is szól. A zokat nevezi
ilyeneknek, kiket a földesur szabadon bocsátott, v a g y kik vele
á lta lá b a n bérleti viszonyban s nem jobbágyi kapcsolatban á ll­
ta k s a bérlet le já rtá v a l szabadon táv o zh attak telkökről. E ré ­
teget taksásoknak h ív tá k s egyezség a la p já n v á lla lta k job­
bágyi v agy zselléri szolgálatot. A törvény m eg h ag y ta a szabad
költözés joga élvezetében azokat, kik a földesurral csupán b é r­
leti viszonyban á llta k s külön úrbéres szerződést nem kötöttek.
Az ilyen bérlő tarto zásai lefizetése u tá n szabadon távozhatott.
Ez az országgyűlés is m eg ú jíto tta a visszaperlésre vonatkozó
törvényt, ellenben m eg tilto tta a földesurnak, hogy jo b b ág y ait
342

az egyik m egyebeli jószágáról kénye-kedve szerint m ás m egyé­

ben levő jószágára költöztesse át, hacsak az egyik jószágon nem
olyan sok a jobbágy, liogy o tt el nem helyezheti őket (62. t.-cz.)
Az országgyűlés egyik törvénye (18. ez.) a telepítésre vonatko­
zik s kötelezi a földesurat, hogy puszta községeibe v isszatérn i
ak aró jo b b ág y a it oda befogadja. Más törvények m eg az idegen
bevándorlóknak n y itjá k m eg az országot. A 103. ezikk m inden
szabad em bernek, ki az országba beköltözik, 6 évre teljes állam i
adóm entességet n y ú jt s ez a kedvezm ény a ném et birodalom ­
ban is k ih ird e ttete tt. A 117. ezikk m eg idegen kézm űvesek be­
v ándorlásának elősegítésére irá n y u l s m inden iparosnak 15 évi
teljes adóm entességet biztosit, csakhogy am a helyeken, hol
m egtelepednek, kizárólag m esterséget kell fo ly tatn io k s telket
nem szabad szerezniök, m ert elvonná őket rendes foglalkozá­
suktól. M indezek czélszerü intézkedések voltak, de elvi v álto ­
zást a fennálló urbérviszonyokban nem jeleznek. V oltak szabad
költözési! jobbágyok a röghözkötöttség k orában is, m ely utóbbi
m ost sem tö rö ltetett el, az u rb é r korszerű törvény u tjá n m ost
sem rendeztetett s a köznép jo g i és erkölcsi színvonalának eme­
lése érdekében semm i szám ottevő nem tö rtén t. Hogy a jo b b ág y -
védelm et m ost a törvény kifejezetten a várm egye kötelessé­
gévé tette, az a g y a k o rla tb a n nagyon keveset jelentett, m ert
m ár vagy száz éve tényleg reá h á ru lt e kötelezettség s a sze^
génység nem sok hasznát lá tta , hisz a várm egye a jobbágyős
u ra k testületé volt. Az uj intézkedés olyan term észetű volt
tehát, m int m ikor az állam a protestánsok védelm ét a ka tű.
p a p ság ra ru h ázta. Az u j törvények a rendiségnek akkor,,
szám ra nézve, nagyon kevés józanabb elem eit sem elégítették
ki s K á ro ly i Sándor, ki még II. Rákóczy Ferencz k orában gyö­
keres ja v ítá so k a t aján lo tt, m ost ism ét igen buzgón felszólalt
„a nyom orgó, a terek á lta l elalélt s fogyott szegénység *4 ja v á ra ,
m ert, m in t m ondotta, végleg el kell pusztulnia, ha sorsa m ég
egy ideig ilyen m arad.
K á ro ly k irá ly h a rm a d ik és utolsó 1728/9-ki országgyűlése
csak u g y an a jo b b ág y ság ra kedvezőbb h a n g u la tb an kezdte m eg
m űködését s közgazdasági bizottságot küldött ki, m ely az u rb é r
tá rg y á b a n ja v a sla to k a t készített. T á rg y alá su k meg is indult s
folyam án indítványok téte tte k a szabad költözés re fo rm já ra ,
sőt az u rb é r országos rendezésére. Mindezek azonban megírni-
su lta k a rendi önzésen és elfogultságon. Az ellentétes vélem é­
nyek csak h am ar szenvedélyesen összeütköztek, m ikor a rró l kel­
lett határozni, v á jjo n az állam i adó a jo b b ág y telk et (onus in-
h aeret fnndo) v agy csak a jobbágy szem élyét, illetve ingó
m ag án y ag y o n át terheli-e? A többség az utóbbit, a korm ány,
hogy az adórendszert biztos a la p ra fektesse, am azt v ita tta s e
kérdésben a küzdő felek a n n y ira összekülömböztek, hogy végül
m inden lényegesebb reform elm arad t egynek kivételével, m ely
a jobbágyot az ingyen m unka rég i súlyos terű érő l fölm entette.
Ez sem ingyen, hanem m egváltás u tjá n tö rté n t, a m ennyiben e
kötelezettségét a köznép évi 24.000 fton v á lto tta meg, m ely ösz-
szeggel a jobbágyok állam i adója em eltetett. M áskülönben az
1728/9-ki tö rvény a jobbágyságot illetőleg leginkább rég i tö r­
vényeket u jit fel, igy például a h írh ed t 1504: 18. czikket a v a ­
dászatról s a m adarászairól. Ez az elavult törvény m ost az
összes nem -nem esekre k ite rje szte te tt, kiknek m ég az agár- és
v iz sla ta rtá st is m eg tilto tta. H a m ár ez is eléggé jellem zi az
uralkodó réteg gondolkodását, m ég inkább m eg v ilá g ítja azt a
törvénykönyv 26. czikke.
Nemes em ber ellen nem-nemes a H árm askönyv szerin t
csak az esetben tan ú sk o d h ato tt, ha m indkét perlekedő fél elfo­
gad ta, a m i term észetesen a legkivételesebb esetekben tö rté n t.
C sakhogy g y a k ra n m egesett, hogy valam ely pörbeli „tényről
vagy dologról egyedül a p a rasztn ak leh etett tudom ása,“ m ert
kívüle más akkor, m ikor tö rté n t, nem volt jelen. E kénytelen-
ségnek engedve, a rendek m egengedték u g y a n az uj tö rv én y ­
ben a nem -nem es tan u zását, de most is csak olyankor, m ikor
az igazság m áskép kid eríth ető nem volt, sőt ak k o r is csupán
szoros eskü m ellett. Ellenben p olgári pörökben, kivéve azokat,
m elyek a fö ld b irto k ra vonatkoznak, m ár inkább em berszám ba
vették a nem -nem est s a k á r sa já t u ra ik ügyében is m egenged­
ték a jobbágyok és szolgák tanuzását.
III. K áro ly k irá ly nem is ta rto tt több országgyűlést s
igy törvényhozásában, a m int három országgyűlésének alko­
tása i jelzik, igen kevés az, a m it jobbágy védelem nek nevez­
hetni, különösen azért, m ert a jo b bágyság védelm ét a g y a k o r­
la tb a n a földesurak testületére, érdekeinek szervezett közegére
ru h áz ta, v ag y is a kecskére bízta a káposztaőrzést. Ez annál
súlyosabb h ib a volt, m ert ez időben a várm egye h atásk ö re a
344

p arasztság o t illetőleg m ég inkább kibővült. Az országgyűlés

m ár 1715-ben egészen nj és rendkívül snlyos kötelezettségeket
ró tt a jo b b ág y ság ra. Behozta az állandó hadsereget s m inthogy
ennek e lta rtá s á ra állandó és biztos jövedelem kellett, az állandó
adózást s m indkettőt a köznép v á lla ira h á rito tta át. A k iv á lt­
ságosok 1722— 1723-ban örök időkre biztosították adóm entes-
ségöket, m ásrészt m eg kim ondották, hogy őket csupán az o r­
szág védelm ének kötelezettsége te rh e li s igy csak kivételesen
olyankor kell feg y v e rt fogniok, m ikor külső ellenség tá m a d ja
meg az országot. E llenben az állandó k a to n a i szolgálatot m in ­
den terhével, apró és n ag y áldozataival teljesen az u j állandó
hadseregre ru h ázták , m elynek töm ege fogdosás, toborzás, k ény­
szer u tjá n a köznépből k e rü lt ki, m ig a nemességből csak az
ju to tt belé, a ki önként v á lla lt szolgálatot. E zt a hadsereget az
u d v a r kül- és belföldön tetszése szerint a lk a lm a z h a tta tám adó
és védő h á b o rú ra e g y a rá n t s a legénység élethossziglan ta rtó
szo lg álatra kötél ez tetett. A költséget, m elyet a hadsereg e lta r ­
tása igényelt, szintén kizárólag a nemesség b á sty á in k ivül álló
m unkástöm eg fizette. Ez uj a la p ra fek te te tt terh e t h adi adónak
nevezték, m elyhez azután a várm egyék évi szükséglete, a házi
adó já ru lt. Ez utó b b it m aga a várm egye á lla p íto tta m eg s be­
látá sa szerint em elte úgy, hogy például Pestm egyében 1725-ben
5650, 1740-ben m ár 12.000 frto t tett. E llenben a h ad i adót
átalányösszegben az országgyűlés időnként szabta m eg á lla n ­
dóan s csak emeléséhez k ellett a rendek ú jab b hozzájárulása.
Ez is emelkedő irán y zato t követett s m ig 1715-ben csak 2.1,
1729-ben m ár 2.5 m illió fo rin to t tett. Az átalányösszeget a n á ­
dor elnöklete a la tt egy bizottság osztotta szét az egyes tö rv é n y ­
hatóságokra, m ég pedig p o rta, k a p u szerint (nádori p o rta ),
m ely az időben ism ét m ás fogalm at jelez, m in t régebben. E b i­
zottság szabta meg, hogy m inden egyes k irá ly i v áro sra v ag y
várm egyére h ány kapu esik s az adó átalányösszegéből egy-
egv k apu m ennyit tarto zik fizetni. E kulcs szerint eszközölte a
várm egye az ad ó b eh ajtást és az ujonczok k iállítását. I t t azon­
ban főfontosságu h a tá sk ö rt n y e rt s ő volt az a P o rtió P ál és
E orspont P éter, kik re e kor emlékei szerint a köznép retteg v e
szokott gondolni.
M indez ú jításo k óriási módon széles!)itették a várm egye
h atáskörét, m elynek im m ár egyik legfőbb teendője, m in t ak
 H 45

kor m ondották, a q u a n tu m és a q u a rté ly rendezése lett. Az

adóra nézve töm éntelen szabályzat hozatott s Szabolcs 1722-ben
kim ondta, hogy a czigány, a ki pipázik, részt vegyen a jo b ­
bágyadózásban. R o ppant súlyosan nehezedett m ár a X V II. szá­
zad óta a p a ra s z tra a n á la elszállásolt gyalog- és lo v ask ato n a­
ság élelmezése, m i ezután is d iv atb a n m arad t. J á r t a k a to n á ­
nak sa já t ellátására (orális portio) heten k in t 5 font hús, 14
font kenyér, továbbá ágy, g y e rty a és fa, lótápul (equalis
portio) hetenként V /2 m érő zab és 10 font széna. M indezt a
szállásadó p araszt szo lg áltatta a k ato n án ak h av i 1 tallé r fejé­
ben, m elyet a hó végén a k ato n a zsoldjából vontak le s fizettek
ki gazdájának. De sokszor m eg sem k a p ta és h a m egkapta,
akkor is n a g y b an károsodott, m ert a szállitott term ények piaczi
á ra jó v al m agasabb volt a katonaság részéről fizetett árnál.
1715. után a különbség m ég inkább nőtt, m ert a hadi tanács
a viszonyok ism erete nélkül s függetlenül a piaczi ártól szabta
meg a k atonaságnak term észetben szállitott gabona és lótáp
á rá t. Az ő önkényes lim ita tió ja volt „a reg u la m e n táris á r “ s a
kiilönbözetet, m ely közte s a piaczi á r közt fenforgott, deper-
d itá n a k nevezték. E zt a kiilönbözetet a várm egye pótolta, kü­
lönben senki sem szállitott volna élelm et a katonaságnak.
C sakhogy a k árpótlás a házi pénztárból v étetett, v ag y is a jo b ­
bágyok adójából s igy csak a s a já t zsebükből té rite tté k m eg ne­
kik k á ru k a t. A d ep erd ita czimén a term elők töm egét évenkiní
több százezer fo rin tn y i veszteség érte te h á t s ez oktalan ren d ­
szer eltörlése volt a p a rasztság egyik főkivánsága, m ely azon­
ban csak a század vége felé teljesült.
A szabad költözés ügyében a várm egyék, m in t régebben,
III. K ároly a la tt is teljes önállósággal intézkedtek. B ih a r
1711-ben m eg tilto tta a jo b bágynak az egyik faluból a m ásikba
való költözést s elrendelte, hogy m indenki ott m aradjon, a hol
m ost lakik, különben m indenét elveszti. Békés 1715-ben a lako­
sok költözését egyik helyről v ag y várm egyéből az illető összes
ja v a in a k elvesztése m ellett tilto tta meg, kim ondván, hogy a
falv ak kötelesek elfogni a költözőt s ha elm ulasztják, m inden
egyes esetben 500 f r t b irság g al fenyittetnek. H a ellenben el­
foglalt jav a , fele részben a várm egyére, fele részben az illető
községre, a fiskusra és a földesurra h áram lan ak . 1716-ban több
várm egye elrendelte, hogy a szökevények vetései a várm egye
346

szám ára lefo g laltassan ak s lia a földesnr m aga bocsátja el a

jobbágyot, az u tó b b ira eső közterhet az u r viselje. Á lta lá b a n
1713. óta egyre szaporodtak a költözés, a vándorlás, a jobb
ágyok szökése elleni m egyei határo zato k s m inthogy a vissza-
perlés eddigi m ódja sok költséggel já rt, egyszerűsítették m a­
g á t az e ljá rá st, sőt néhol a h ad i biztos is fela já n lo tta segítségét
a fug itiv n so k haza hoz .itala ügyében. N ógrád 1722-ben a pa-
raszt várm egyére bízta, hogy azokat, kik szökésre készülnek,
ebben m egakadályozza* az első sorban az illető fa lu n a k volt
kötelessége, s h a a p arasztok h a d n a g y án a k felszólítására is
elm ulasztotta, súlyos bírságot fizetett. Zólyom 1727-ben egye­
tem leges te tte felelőssé a községet egyes jobbágyok szökéséért.1)
E szigorú intézkedéseket részben m egokolta az a tény, hogy
egyes vidékeken valóságos népvándorlás állt be. Csak a m eny­
n y it tanúvallom ások a la p ján meg leh etett Szabolcsban á lla ­
p ítani, onnan 12 év (1724— 35.) a la tt 1055 jobbágy- és 292
zsellércsalád költözött el 909 ökörrel, 581 lóval, 651 tehénnel,
302 b o rjú v al, 899 julival és 648 disznóval.2) E kétségkívül sú­
lyos társad alm i b a jt a jobbágyok sorsának ja v ítá sá v a l, a he­
lyenként fölm erülő panaszok orvoslásával leh etett volna eny­
híteni. De a várm egyében m egtestesült rendi szellem épen az.
ellenkező utón halad t. N ógrád 1722-ben külön rendezte ,,a k ö ­
zönséges szekerezés“ (a fuvarozási kötelezettség) ügyét. H ogy
a fuvarképesek szám át szaporítsa, kötelezte a p arasztságot,
hogy a kinek csak fejős tehenei, ju h a i, kecskéi, m éhei voltak,
a m i 2 tehénnél, 2 0 ju h n ál, stb. többje van, azt ad ja el, a pénzen
m eg igás m a rh á t vegyen, hogy részt vehessen a fuvarozásban.
A legtöbb várm egye föltétlenül e ltilto tta a jobbágyot a
vadászattól, igy Tolna 1725-ben. Később itt-o tt m egengedték
neki a d u v a d ra való vadászást, de csak bizonyos időben és csak
a földesuradta feg y v errel és lőporral. Á ltalá b an hoztak m in­
den néven nevezendő h atáro zato t és tila lm a t s beleavatkoztak
a jobbágy legkülönfélébb élet- és gazdasági viszonyaiba, csak
a földesúri önkény ellen nem oltalm azták. M inthogy a házi
pén ztárb a (dom estica) a m egyei adót, az a rm á listá k kivételé­
vel, k izárólag a szegénység fizette; ennek terh é re folyton em el­
ték a m egyei tisztviselők fizetését, ellenben a lehető legala-
1) A M. Jogt. Emi. III. és IV. kötetéből.
d Gazdaságtört. Szemle 1895: 247.
esonyra szabták az á ra k a t, főleg a m ezőgazdasági m unkabére­
ket. M ikor azután Szabolcsban, honnan a m egélni képtelen nép
töm egesen m enekült, sok napszám os azt m ondotta: „inkább he­
verek, hogysem 5 p o ltu rá é rt a ra tn i m enjek egy n a p “ , a v á r ­
m egye (1725-ben) elrendelte, hogy az ilyeneket, a k á r férfiak,
a k á r nők, összefogdossák s a k isv á rd a i börtönbe vessék.1) A
várm egye az 1729:28. czik értelm ében, m ely a földesúri ön­
kénynek korlátolása czéljából elrendelte, hogy az ú r i széken
a szolgabiró e sk ü d ttá rsá v al részt vegyen, a jobbágyság e leg­
fontosabb jogszolgáltató közegében is fontos szerepet n y e rt,
m elyet azonban nem g y akorolt lelkiism eretesen s a jobbágyság
ezután ép oly kevéssé ju th a to tt igazságához, m int régebben,
sőt jogállása ez időben m ég rosszabbra fordult. Sem m iféle m a­
g y a r törvény, m ég a H árm askönyv sem m ondta ki, hogy a
nem-nemes ju riu m incapax, v ag y is nem lehet ju s possessiona-
riu m a s nem szerzel)et nem esi in g atlan t. Ez a felfogás csak a
H árm askönyv helytelen, önkényes m ag y arázatáb ó l ez időben
birósági döntvények u tjá n honosodott meg nálunk.
A legkivételesebben ta lá ln i olyan várm egyei statú tu m o t,
m ely a jobbágyságnak és a földesurnak e g y a rá n t ja v á t a k a rja
s ellentétes érdekük közt bizonyos összhangot próbál létrehozni.
Íg y em litést érdemel az az érdekes kísérlet, m elyet Tolnam egye
lett, hogy területén legalább a jobbágyságnak úgynevezett
árendás (alias a re n d a titii, a szabad költözésüek) részére h iv a ­
talból úrbérrendezést eszközöljön.
1725. nov. 6-iki közgyűlésen sz a b á ly z a to t2) alkotott, m ely
szerint m inden gazda, a kinek igás m a rh á ja (ökör vagy ló)
van, 6 d a ra b ig p á rjá tó l évi 1 tallé rt, a m aga házában lakó zsel­
lér 1 ftot, a m ásnál lakó zsellér v ag y rideg em ber 50 pénzt fizet
földesúri bér fejében. M inden gazda, a kinek s a já t ekéje van,
földesurának 12 n ap ig szekérrel, (a kiknek csak 2— 2 m arliá-
jok van, azok összeállanak), a m arh átlan o k meg 12 napszám ot
szolgálnak. A m arh ás gazda u g a rra , keverésre, vető-szántásra
tavaszszal 1— 1 napot köteles dolgozni s á lta lá b a n gazda és
zsellér 1— 1 b oglyára való szénát kaszál, ta k a r ít s hord kazalba
földesurának. M indegyik gazda 1— 1 hosszabb u ta t tarto zik
u ra részére tenni (olyat, m inő P a k s Budához v ag y G yőrhöz),
M M. Jogt. Emlékek III.
Ü Gazdaságtört. Szemle 1895:354—5.
348

kilenczedet és tizedet adni, összehordani, szemül oda vinni, a

hová a földesül* rendeli s a m ajorság g ab o n áját is összehordani
s elfuvarozni. A korcsm a és a m észárszék fél esztendeig a lak o ­
soké, fél esztendeig a földesuré, kinek a m arh a n y elv (a levá­
g o tt s m észárszékben k iá ru lt m a rh a nyelve) is k ijá r. H a m ég
m ás m u n k át kiván a paraszttól, azt be kell a rendes szolgá­
la tb a szám ítania, viszont az u ra sá g Ilire nélkül senki sem m i­
féle jószágot el nem ad h a t a jószág elvesztésének terh e a la tt.
Ez a rendezés a földesúri önkény korlátozásának elvén n y u g ­
szik; kötelezőleg m egszabja az u rb é r és robot m axim um át s
m ár e szem ponttól is figyelem re m éltó halad ást képvisel a m á­
su tt uralkodó k o rlátlan ság g al szemben. A rró l azonban nincs
adat, hogy ezt a dicséretes s ta tú tu m á t a várm egye kom olyan
végre is h a jto tta volna. K önnyen ez bizonyára nem m ent, m ert
a földesúri gondolkodás, m ely a hasonló törekvéseket az o r­
szággyűlésen m indig m eghiusitotta, s önzését töm éntelen v á r ­
m egyei sta tú tu m b a n is leplezetlenül kifejezte, alig nyugodott
bele az efféle helyi reform okba.
Az uralkodó osztály a fennálló viszonyokat, sőt a legégbe­
kiáltóbb visszaéléseket m ég m indig a rég i feudális szem pont­
ból Ítélte meg, s m ég m indig úgy érvelt, hogy az isten terem té
szolgálatra a nem -nem est, s hogy ez a szolgálat úgy, a m in t
van, reá a lehető legelőnyösebb is. íg y okoskodtak az uralkodó
osztályok E urópaszerte s e tekintetben á m ag y a r nemesség
nem volt rosszabb a külföldinél. N agyon szűk életkörök érdekei
u ralk o d tak akkor a társadalom ban s érvényesültek az állam -
életben m indenütt és a szervezett osztályuralom önkényt sehol-
sein a k a rt oly refo rm létesítésében közrem űködni, m ely a m u n ­
kás töm egekben em berséges léteit n y ú jth a to tt volna.
„E gyesek lehetnek nag y lelkitek, de egész osztályok soha.
Egész osztályok m indig kérlelhetetlenek s kegyetlenül vonják
k i a következtetéseket abból, a m it s a já t érdeküknek ta rta -
n a k V ) Ez elvnek m egfelelően nyom ban a békés viszonyok
h e ly re állitá sa után , a ki csak tehette, hozzálátott rég i földesúri
jogkörének kiterjesztéséhez s a kedvezm ényes elem ek u ja b b i
leigázásához. N oha Veszprém városa, m in t véghely, a török
korszakban nem á llt földesúri h atalom a la tt, nyom ban 1711.

Griinuald Béla, Régi Magyarország 391.

 349

u tá n a püspök m inden fu rfa n g g a l és erőszakkal a m aga föl-

desnraságának igyekezett azt alávetni. E leinte a várm egye
erélyesen védte a város szabadságát, de később ő is a xnispök-
íoispán vak eszköze lett. M inthogy a dicasterium okban a p ap i
befolyás uralkodott, a v áros végül csak u g y an „a p a p i b iro d a ­
lom ba" kebeleztetett.3) Az állam i főhatóságok, m in t a rendi
szellem term ékei, g y a k ra n a k irá ly egyenes p a ra n c sa ellenére
vagy kifejezett szándéka n y ílt m eghiúsításával rendesen a
jobbágyok ro v ásá ra döntöttek s ezzel lehetővé tették , hogy a
földesül* m inden szélső követelése s e ljá rá sá n ak egész b a rb á r
szelleme fölelevenedjen m unkásnépével szemben. Sok helyen
nem a várm egye, hanem egyszerűen az u r p arancsszava tilto tta
el a szabad költözést, m in t például a dom bóvári uradalom ban.
O tt a földesül* 1729-ben a következőleg u ta s íto tta tisz tjé t:
„O ccurrál az itt is, hogy némely gazda-em bernek 3— 4
íia lévén, hasonlóképen egy testvérek is, a kik m agok között
g y a k o rta m eg nem egyezhetvén, egym ástól elválnak, fo ly a ­
m odnak sokszor tiszt u raim ékhoz, kiv án v án néha m agokat az­
után együvé m áshová tra n sfe rá ln i és néha m ás földesurak
szárnya alá is. A nnak okáért sub am issione officii tiszt u ram
az olyatén szem élyeknek m anum issiót ne m erészeljen adni,
sem az olyan tra n slo c a tió t sine scitu D om ini meg nem enged­
h e tik 12) Épen ez a körülm ény, hogy az állam és várm egye ném i,
h a b á r gyönge és meddő kísérletet te tt a jobbágy védelm ére,
a rra ösztönözte, önérdeke h a jto tta a földesurat, hogy a m u n ­
kást m ennél inkább k én y u ralm a alá vesse. T ehette ezt igaz­
ságügyi és rendőri hatalm áv al, a korcsm áltatás, p álin k a és ser­
főzés, m észárszék, m alom jog stb. k o rlá tla n kizsákm ányolásá­
val, néhol az elővételi jog s m ás ilyen kedvezm ény teljes k i­
használásával, m ásrészt m eg azzal, hogy a jo b bágynak telké­
hez való b irto k jo g á t lehetőleg csorbította, b izonytalanná tette.
Ez u tóbbira az a veszedelem in dította, hogy az állam végre
is a jobbágyról a telekre fogja az adókötelezettséget á th á r í­
tani. A k irá ly az 1729-ki országgyűlésen h a tá ro zo ttan ez állás­
pontot fo g lalta el s nagyon m egneheztelt m ég bizalm as híveire,
nehány főtisztviselőjére is, kik az önzés egész hevével védték
1) A püspök és a város évtizedekig tartó küzdelméről Tört. Tár.
905: 24—32.
2) Gazdaságtört. Sz. 1902: 83.
az ellenkező álláspontot. M ásrészt m ár törvény kötelezte a föl­
d esu rat, hogy p u sztáit (praedia) telkekre ossza s betelepítse,
a H árm askönyv pedig m eg tilto tta, hogy az a föld, m ely egyszer
nrbéres lett, ism ét a m ajorsági földhöz csatoltassék, m ert az
á lla m i adó-alapot nagyon csökkenthétté volna. De azért g y a k ­
ra n s különféle ü rü g y ek a la tt m egtörtént ez is s e szem pontból
a telepítésben állam i és földesúri érdek élénk ellentétben állt
egym ással. A m az azt k ív án ta , hogy a nem esi föld m inél in ­
kább parczelláztassék s jobbágy kezelésébe jöjjön, m ert ez eset­
ben nőttön-nőtt az állam i adózók száma. E llenben a földesurra
az látszott előnyösebbnek, ha bizonyos esetekben, legalább né­
m ely vidéken nem csak puszta te lk it be nem telepíti, hanem
eddigi jobbágy földjét is lehetőleg s a já t m ajorságához csatolja.
Az össznépesség a rá n y la g csekély volta s részben a törvény
tila lm a m egakadályozta u gyan, hogy a jobbágyság k ila k o lta ­
tása olyan n ag y a rá n y o k a t öltsön, m int például egyes porosz
tarto m án y o k b an . De előfordult n á lu n k is s a hol ily módon
nagyobbodott a földesül* önkezelte jószága, ott term észetesen
la tb a kellett vetnie az egész ú ri h a ta lm a t, hogy a m aradó
jo b b ág y o k ro b o tjá t em elje s minél pontosabban elvégeztesse
velők. Viszont épen az adóalap fe n ta rtá sa érdekében m ár az
1723:18. czikk — ennek m egfelelően később a k irá ly i rende­
letek egész sora — kim ondotta, hogy a jobbágytelek a k á r a
rendes h a tá rb a n , a k á r a szomszéd v ag y bekebelezett p u sztá­
kon feküdt, vag y a földesül* m ajo rság i földeiből h a s itta to tt ki,
úrbéres term észetét el ne veszítse többé. Még a puszta telek is
úrbéres föld m ara d t, b á rm in t érték esítette a földesül*. Ez intéz­
kedés lényegileg h a tá r t szabott a jobbágyság relegálásának,
m ely külföldön n ag y b an d ívott s a földesúri allodium ok kikere-
kitése czéljából k iszo ríto tta birtokából a parasztságot.
K evésbbé n y ílt alkalom a földesúri önkény érvényesülé­
sére az ország azon részeiben, m elyek csak m ostanában szaba­
d u ltak föl a török uralom alól s m elyekre, h a h aszn u k at a k a rta
venni, kedvezm énynyel, em berséges bánásm óddal k ellett tu la j­
donosuknak a m un k aerő t édesgetni. Az ilyen u rad a lm a k b a n
v ag y községekben állam i vagy v árm egyei beavatkozás nélkül
is elég enyhén a la k u lta k az úrbéres viszonyok.
A kap o sv ári u radalom Som ogybán a török időkből a leg­
nagyobb m értékben elnéptelenedve k e rü lt ki s a kurucz liábo-
ru b a n a ráczoktól is sokat szenvedett. Uj telepítése 1712. u tá n
in d u lt m eg s 1720-ban 16 lak o tt s számos puszta község ta lá l­
ta to tt benne. A kkori u r b á r iu m a 1) szerint K a p o sv á rit néhány
rácz és egy zsidó családon kívül 41 földm ives gazda lak o tt s
Ö évi szabadságot élvezett, ez idő leteltével m eg m inden job­
bágy ház 1, m inden zsellér fél ta llé r á re n d á t tarto zo tt fizetni.
M inthogy a h a tá r szűk volt, a földesur haszonvételre nekik adta
á t Keczel és Ú jfa lu p u sztákat a kilenczed fejében, továbbá a
borm érést Szent G yörgytől Szent M ihályig, ellenben övé m a ­
ra d t a korcsm ajog az év többi részében, a m észárszék az egész
éven át, a négy országos v á sár idején a hely pénz, a vám. A
lakosok sem m inem ű ro b o ttal nem tarto zta k , ellenben „m inden­
nem ű őszi és tav aszi vetéseikből t. i. búzából, rozsból, árpából,
tönkölyből, zabból, hajdinából, kukoriczából, lencséből, borsó­
ból, bárányból, gidából, rajm éhből kilenczedet ad n ak az u r a ­
ság n ak .44 „A buzakilenczed conscriptiójakor fö lira tn ak a ma-
laczok is, m elyektől m indegyiktől tarto zn a k fizetni bánatpénzt
1— 1 g a r a s t / 4 „M időn a m akk m egterem s az u ra sá g m akkot
ad h at, nem szabad sertés m arh á ju k a t m ás u rasá g földére a
m ak k ra b érelni44, hanem a s a já t földesurok erdején kell m ak-
koltatniok, m iért azután tizedet fizetnek. A kilenczed gabonát
ők ho rd ták be, ra k tá k asztag b a s h a a tiszt kicsépeltette, a sze­
m et ők v itték a g ran á riu m b a . „D iétái, lakodalm i és tem etési
alk alm ato sság o k ra tarto zn a k az u raság költségeihez propor-
tio n a lite r concurrálni, m időn a szükség ugv k ívánná, lóval szol­
g áln i s levelekkel a m éltóságos urasághoz fölm enni s a tisztek
a lá is, m időn az u ra sá g dolgában já rn a k , olykor alk alm ato s­
ságot adni.44 A k ap o sv áriak csupa „jövevények44, azaz szabad
költözésül em berek voltak. L ak tak ilyenek az uradalom más
községeiben is, de Szórna jóm községben azt m ondja rólok az
u rb áriu m , hogy „az u ra sá g szolgálatja és robota irá n t szintén
oly kötelességben vannak, m int az örökös jobbágyok.14 Ez örö­
kös jobbágyok alk o tták az uradalom népének zömét s a leg­
több községet ők lak ták . T erheik jóval súlyosabbak voltak a
„kilenczed, censusok, e x tra o rd in a ria datió s a roboti szolgá­
l a t44, a szántás, vetés, a ra tás, beliordás, kaszálás, v alam in t a

Gazdaságtört. Szemle Í905: 56.

352

borkim érés terén s még „a lenekből, kenderükből s káposztá­

sokból is p ro p ortionate az n rasá g n a k igazságot ad n i“ ta rto z ta k ,
B akam az vidékének betelepítésekor (1728) az n rb é r kö­
vetkezőleg s z a b á ly o z ta to k :1) M inden telepes 20 bécsi öl széles
és 30 öl liosszn belső telket, 30 hold szántót, 6 bébi ré te t és sza­
bad legelőt, m érsékelt áron, m ely 4 év a la tt fizetendő, épület-
fát, in gyen fajzást kap a beregi erdőben. Csakis katliolikusok
vehetők föl s m indegyiknek 300 f r t készpénzzel kell rendelkez­
nie. Földesúri térk ő k egy egész telek u tán évi 12 f r t bér s 50
napi robot, de 6 évig adóm entesek, ellenben rob o ttal és tized­
del csak az első évben nem tarto zn ak , inig a m ásodik évben
m ár felét, a h arm a d ik b a n az egészet fizetik.
M ikor gró f Scliönborn bam bergi püspök adom ányul
k a p ta a m unkácsi és szentm iklósi nagyon elpusztult u ra d a l­
m ak a t (1726.), m egkezdte betelepitésöket s N ém etországból
igyekezett lakosokat hozni. M inden telepes 120 láb széles és
180 láb liosszn belső telket, a n y i szántóföldet, m en n y it 2 lóval
vagy ökörrel m eg tud m unkálni, 6 n a p i kaszáló ré te t (egyen-
k in t 200 láb liosszn és széles, 12 fra n k o n iai hold), szabad lege­
lőt, az építéshez fát s 6 éves urbérm entességet n y ert. 1730.
u tán ez alapon folyt is a telepités. Az illetők nem v o ltak rö g ­
höz kötött jobbágyok (L eibeigenscliaft), hanem a földesül* es­
küvel lekötelezett m unkásai.2)
Ig en kedvezőtlen hatással volt a m unkástöm egekre az a
gyökeres változás, m ely körülbelül B uda visszafoglalása óta
M agyarország földbirtok-viszonyaiban beállt s szak ad atlan u l
folyt évtizedeken át. Sok száz m értföldnyi u ra tla n te rü le t ke­
rü lt vissza a k in cstá r b irto k á b a s egyrészt a neo-acquistica-
bizottság, m ely a fegyverjog czimén töm éntelen jószágot v e tt
el törvényes tulajdonosától, m ásrészt a Bákóczy-fölkeléssel
kapcsolatban eszközölt óriási elkobzások ro p p an t m értékben
szap o ríto tták az állam i kézbe ju to tt földbirtokot. E ja v a k a t
Bécsben M agyarország teljes elném etesitésére a k a rtá k hasz­
n áln i és pedig akként, hogy a nagyobb részt puszta földet, első
sorban a városokat ném et katholikusokkal igyekeztek benépe­
síteni, a jószágokat meg lehetőleg külföldi birtokosoknak v a g y

Gazdaságtört. Sz. 1902: 384.

U. o. 1895. Lehoczky czikke.
 353

a Bécsliez szitó s a m agyarságukból m indinkább kivetkőző

hazaiak n ak adom ányozták. Töm éntelen idegen katona, főpap,
m onostor, világ i em ber n y e rt az idők folyam án m a g y a r földön
jószágot s ném elyik a jogi kelléket, a konfiusitást is csak utó ­
lag szerzé meg. Egész idegen és elidegenedett n agybirtokos
osztály ala k u lt teh át, m ely nem csak p o litik a ila g föltétlenül
rendelkezésére állt a császári u d v arn ak , hanem valóságos isten ­
esapássá v ált a jo b bágyságra. A sok uj u r kevés kivétellel ig a ­
zán szipolyozta m u n k ása it; közülök ritk á n és kevesen fo rd u l­
ta k m eg az országban s m a g y a r jószágaik kezelését külföldi
gazdatisztekre bizták. Ezek m ihelyt h iv a ta lu k b a ültek, rende­
sen m indig em elték az u rb é rt m eg a robotot s töm éntelen uji-
tá st hoztak be, m elyek elégedetlenséget keltettek a szegény­
ségben. Szere-száma sem volt a sok pörnek, sőt néhol fegyveres
ellenállás tám adt, m ásu tt a nép szétfutott, sokan lengyel földre,
a szepesi városokba, a h a tá rő rv id é k re , török terü letre szöktek,
az a rész pedig, m ely telkein m ara d t, egyre jobban elkesere­
dett gyűlölt idegen u ra i ellen. Növelte kétségbeesését az erő­
szakos térítés, a protestánsok kím életlen elnyom ása s tem plo­
m aik elvétele, a rá ez és oláh lakosságnál a vallás-unió erősza­
kolása, a ném et elem nek Bécs részéről való dédelgetése, M a­
g y aro rszág n ak A u sztria á lta li gazdasági kiaknázása, a ro p ­
p an t adó, v a la m in t az önkény és erkölcstelenség, m elylyel a
várm egye s az uralkodó nem esség az ad ó b eh ajtást és katona-
fogdosást eszközölte. Ig v a köznépet az ország m inden részé­
ben elégedetlenség fogta el, m ely c sak h am ar o lth a ta tla n g y ű ­
löletté fa ju lt a ném etek, a kath. egyház, a földesurak és á lta ­
lában az uralkodó rétegek irán t. Ez időben ébredt föl a töm eg
szivében a R ákóczy-cultus s v á rv a v á rtá k haza rodostói m ag á­
nyából II. Rákóczy Ferencz fejedelm et, hogy a szegénységnek
visszaadja szabadságát. Hol itt, hol am ott lá ttá k állítólagos
ügynökeit s nem egyszer Ilire kelt, hogy m ár m a g y a r földön
áll s a tömegek örvendtek, hogy nem sokára ism ét kuruczok
lehetnek. A korm ány és a várm egyék erőszakos rendszabályai
nem b írtá k a népet kurucz érzelm eiben m eg in g atn i s az u ra l­
kodó rétegeket olyan rém ület fogja el, hogy N ógrád 1734-ben
e ltilto tta még a p a ra sz t várm eg y ét is, m elynek segélyét pedig
a jobbágyok szökésének m eggátlása körül m ég p á r évvel ez­
előtt m aga igénybe vette. Most azonban, hogy a zavaros idők-
A csády: A m agyar jo b b á g y sá g története. %‘ó
354

ben m inden szervezetétől m egfossza a parasztságot, kim on­

dotta, liogy ,,az eddig való eonenrsnsa a szegénységnek, m elyet
ők p arasztvárm egyének neveztek, az ilyen concursusok a p a ­
rasztvárm egye gyűlésén absolnte m eg nem engedtetnek44.1) Az
ilyen intézkedések azonban nem en y h ítették b ajo k at s a h a n ­
g u la t egyre inkább elvadult, elkeseredett. M ikor 1738-ban az
orosz papok Beregben a k irá ly é rt a tem plom okban a szokásos
im át elm ondották, a hívek tömege azt felelte, hogy nem im ád­
koznak .a császárért, ki m indenféle adóval, fizetéssel, vám m al
terheli őket. Inkább im ádkoznak régi jó áro k é rt, R ákóczyért,
liogy térjen mielőbb haza. M ásutt az elégedetlenség m ár előbb
fegyveres fölkelésekben tö rt ki. E m ozgalm akat, m elyek külö­
nösen Békésben és a D ráván tnl vettek véres lefolyást, a leg­
különfélébb okok idézték elő, a vallásüldözés, a nehéz adó, de
főleg m égis az n rb é r s Békésben, n y ílta n hirdették, hogy sza­
badulni a k a rn a k azoktól, „kik a szegénységet n y o m o rg a tjá k 44.
A békési m ag y a r parasztok azt tűzték ki széljoknl, hogy „a
portiotól szab ad ítják meg az országot, a ráczot, p arasztem bert
nem b á n tjá k , hanem a nemességet, kereskedőket és ném eteket44.
Ez a jelszó a ráczoknál is visszhangot keltett, kiket az u d v ar
uniáló törekvései keserítettek el. E g y ik k a p itán y u k , a vén
Szegedinácz Jovánovics P éter, m int a köznép nevezte Pero
(innen a fölkelés neve Pero-lázadás) a m ag y a r köznéppel szö­
vetkezett. A mozgalom 1735. á p ril 27. Szentandráson tö rt ki.
De P erót a császáriak nyom ban elfogták, a rácz katonaság
m eg a m agyarok ellen fo rd u ltak s a rosszul fölfegyverzett p a ­
rasztságot, valam i 1500 em bert a gyorsan m ozgósított szom­
szédos várm egyék és csapatok m ár m áju s 9-én E rdőhegynél
szétverték. A győztes fél kegyetlen bosszút állt, tömegesen fog-
dosta össze a parasztságot. P eró t s a mozgalom m ag y ar vezéreit
kivégeztette, töm éntelen em bert meg m ásféle büntetéssel sújtott.
Sokkal tovább ta rto tt s időnkint veszélyesebb alakot
öltött a ráczság m ozgalm a a D ráván túl. Az itt m egtelepedett
ráczok évtizedeken át a zű rzav ar állandó elemei voltak, dul-
tak, rab o ltak s fenekestül felfo rg a ttá k a közbiztonságot.
Vad ösztöneiket követve, kisebb-nagyobb csapatokban
fosztogatták a békés m unka tényezőit, főleg a kereskedőket,

x\ M. Jogtört. Emi. IV. 1. rész.

 355

de a köznépet is. Sőt fölverték a vásárokat, jnegsarczolták a

városokat és a nagyobb községeket, igy Zim onyt, M itroviczot,
D iak o v árt, hol a püspököt m egölték s 30,000 frtn y i zsákm ányt
barácsoltak. Főleg a m ai Szlavonában, de Báes, Bodrog, B a­
ra n y a és Tolna várm egyékben is szenvedett a lakosság a rabló-
világ borzalm ai a la tt, m elyeket a legszigorúbb intézkedéssel
sem lehetett m egszüntetni. 1735-ben ez a mozgalom is valóságos
fölkeléssé fa ju lt s csak nagyobb kato n ai erővel lehetet elfojtani.
Mindezek a p á r ászt m ozgalm ak nem csak helyi jelentősé­
gűek voltak, hanem a kü lp o litik ai viszonyok ak kori a la k u lata
m ia tt az u d v a r figyelm ét is m agokra vonták. II. Rákóczy Fe-
rencz 1735-ben m ár örök álm át aludta ugyan, de egy ú jabb
török háború lehetősége forgott fenn, m elyben szám ba kellett
venni a m ag y a r köznép h a n g u la tát. Még sürgetőbben követel­
ték m ás szempontok e h a n g u la t szám bavételét. Ez időben m ár
ez a köznép szolgáltatta az állandó hadsereget, v a la m in t fen-
ta rtá s á n a k főeszközét, az állam i adót. Ezzel ism ét jelentős
tényezővé v ált a közéletben, m ert, ha az állam kato n án ak hasz­
n á lta és adóztatta, sorsával szükségképen többet kellett törőd­
nie, m int eddig. A viszonyok gyökeres változása a m üveit
E u ró p a uralkodóit m indinkább a rr a kényszeritette, hogy m eg­
változtassák jo b b ág y p o litik áto k at s eddigi kizsákm ányolásuk
ellen oltalm azni igyekezzenek a dolgozó, adózó, katonáskodó
töm egeket. Ilj korszak kezdett a jobbágyságra v irra d n i, a jo b ­
bágyvédelem kora, m ert m ihelyt a köznép lett az állam pénz-
ü gyi és katonai erejének legdusabb medenczéje, a k irá ly sá g
sem nézhette többé közönyösen nyom orult sorsát s u ra i á lta li
k o rlá tla n kizsákm ányolását, kiilömben m éltán attól félhetett,
hogy erejének főforrásai h a m a r betömődnek. Ehhez já ru lta k
a korszellem h a tá sa a la tt vallásos és e m b erb aráti tekintetek,
á m b ár még csak m ásodsorban h ato ttak . A főok, m ely a k irá ly ­
ságot a rra kényszeritette. hogy az állam oltalm ába vegye a
jobbágyságot, m indenütt a köznép fokozódó á llam i jelentősége
volt. E zért kellett a k irá ly i h atalom nak lassan k in t szakitania
X V II. századi irá n y á v al, m időn m egnyirbálva a rendiség
p o litik a i jogait, kárp ó tlásu l szabad prédakép átengedte neki
a parasztságot. TTj szempontok, uj szükségletek vezették uj
u ta k ra a k irá ly i h a ta lm a t s terelték a parasztvédelem re, m ely
abból indult ki, hogy ja v íta n i kell a jobbágy jogi, társadalm i,
23*
356

gazdasági helyzetét, ki kell vonni u ra in a k föltétien önkénye

alól, külöm ben nem lesz képes az állam irá n ti nehéz kötelessé­
geit teljesíteni. Ezzel az egész n y ugaton m egindult te h á t a
k irá ly i és földesúri hatalom közötti többé-kevéshhé heves küz­
delem, m elyben am az képviselte a haladást, ez meg a feudális
szellem et s m elyben az egyre nagyobb befolyásra ju tó iroda­
lom, különösen a közgazdasági tudom ány uj m eg uj fegyvere­
ket bocsátott a k irá ly sá g rendelkezésére. Ez uj irá n y z at h a tá sa
alól a bécsi u d v a r sem zárkózhatott el légm entesen. III. K á ­
roly k irá ly t legelői hóditó tervek, m ásrészt a nőági örökösödés
nem zetközi biztosítása fo g lalk o ztatták ugyan, m elyekben rá
u ta lv a a rendek tám o g atására, de külső és belső p o litik ai okok
végre m égis a r r a kényszeritették, hogy a jobbágy töm eg sira l­
m as helyzetére, fenyegető h a n g u la tá ra is kiterjessze figyelm ét.
Nem szivesen tette s nem is rendszeresen in d ito tta meg a pa-
i asztvédelm et, m elynek három országgyűlésen alkotta törvé­
nyeiben igen kevés nyom a találh ató . E leinte nem is szám ította
a parasztvédelm et uralkodó kötelességei sorába s m aga mon­
dotta, hogy az állam n ak csak kivételesen kell az u r és jobbágy
viszályaiba avatkoznia. Az idő és a kénytelenség azonban las
sa n k in t m ódosították felfogását s 1722-ben u ta s íto tta m a g y a r
k an czelláriáját, vegye oltalm ába a jobbágyságot, m ert az o lta l­
m at lelkiism ereti és k irá ly i kötelességének tek in ti s azért a
kanczelláriát bízza meg, hogy jogos panasz esetén elégtételt
szerezzen a jo b b ág y n ak az ú ri önkénynyel szemben. Mindaz-
által elvileg to v áb b ra is az illetők m agánügyének tek in té a
jobbágy és földesur közti viszonyt, s noha az adó és katonásko­
dás kötelezettségének a m unkástöm egekre való á th á rítá sa a be
nem avatkozás -elvének fe n ta rtá sá t m erő lehetetlenséggé tette,
nem szivesen té rt el az elvi felfogásától s az 1722/3. és 1728/9.
törvénykönyvben nincs is semmi, m i jobbágyvédő szándékai­
nak kom olyságáról tanúskodnék. L assan k in t azonban a poli­
tik a i érdek s a józanabb belátás m ódosították nézeteit s különö­
sen az 1735-iki fölkelések ösztönözték erélyesebb cselekvésre.
1736-ban m ár azt m ondotta, személy válogatás nélkül kom olyan
kell b ü n tetn i m indenkit, ki a jo b b ág y o t-a ,,m éltányosság elle-
n ére“ terh eli vagy elnyom ja. A k irá ly e gondolkodása kétség­
kívül h aszn ára v ált a jobbágynak. Csakhogy ez sem vezetett
tervszerű refo rm m u n k ára, mi azonban nem csupán a k irály
 í 57

crélytelenségének, hanem első sorban annak tulajdonítandó,

hogy összes főhatóságai m ég a feudalizm us gondolatvilágában
éltek s m inthogy m aguk m eg voltak sorsukkal elégedve, a k i­
rály lelkiism eretét azzal igyekeztek m eg n y u g tatn i, hogy m in­
den alkalom m al azt m ondták neki, hogy a jobbágyság hely­
zete tű rhető s nincs oka a panaszra. M agyarországból és E r ­
délyből m indig ilyen értesítéseket v ett s valahányszor p a ra n ­
csára valam ely panasz m ia tt hivatalos vizsgálat in d ítta to tt,
az eredm ény m indig az volt, hogy a panasz teljesen alap talan .
Az 1735-iki békési parasztfölkelésben sokszor m ondotta a tö­
meg, hogy ,,a földesurak és bérlők zsarolásai tűrhetetlenek".
Ez K ároly fűiébe is e lju to tt s a k irá ly azt a k a rta , hogy első
sorban Békés, B ih a r és A rad várm egyékben, de országszerte is
vizsgálatot indítson a m ag y a r kanezellária, a hadi tanács és
u d v a ri kam ara an n ak kideritésére, m ennyiben jogosult a sze­
génység panasza. Ferenez k irá ly i berczeg, az ország h e ly ta r­
tója, 1737. m ájusban u ta s íto tta is a várm egyéket, vizsgálják
meg, csakugyan a földesurak zsarolása okozta-e a fölkelést!
A kérdésre B ihar várm egye az év végén azt felelte, hogy a
vizsgálat k id erítette ez állitás a lap talan ság át. A földesurak jól
bánnak a néppel s sok helyen évi census fejében csak 1, leg-
föllebb 2 frto t, 12 napszám ot, 1 ta llé rt s a kilenczedet veszik
rajta.. A rad megyében álta lá b a n csak 3 földesur volt és pedig
a m odenai berczeg, kinek urad alm a az akk o ri Z aránd két já r á ­
sára is, összesen 600,000 holdra kiterjedt, továbbá Józsika
Zsigmond s E delspacher Zsigmond jószága. E delspacher, m int
a m odenai uradalom bérlője vagy jószágigazgatója, A radban
és Z arándban vezérszerepet v itt s ő képviselte az állam i és föl­
desúri hatalm at. Képzelhető tehát, hogy a két várm egyében
m ilyen elfogulatlanul vezette a vizsgálatot. U gyanilyen ered­
m énynyel szoktak a vizsgálatok az erdélyi várm egyékben,
járn i. O tt az országgyűlés 1714-ben azt h atáro zta, hogy ,,a pór-
ság sorsa könnyítése tekintetéből" az örökös jobbágy robotja
az u r tetszése szerint tenyeres vagy ökrös m unkával hetenkint
4, a zselléreké vagy szabad költözésü em bereké meg 3 na])
legyen. E roppant robot m ellett term észetesen a paraszt nem
m űvelhette tisztességesen a sa já t földjét s h a b á r a törvény k i­
m ondta, hogy m eg kell azt a földesurat b üntetni, a ki tö rv é ­
nyen felül terheli jobbágyát, k i bü n teth ette meg, m ikor ő ke-
358

zelte a fenyitő h a ta lm a t és a k ö zigazgatást! M ennyire félt a

nemesség jo b b ág y aitó l m ár ezidőben, jelzi a törv én y azon m á­
sik intézkedése, m ely elrendeli a lefegyverezését s kim ondja
azt, hogy k ard o t és p u sk át el kell tőle szedni. M aga a k o rm án y ­
szék ism ételve figyelm eztette a földesurat, hogy em berségesen
b ánjék a szegénységgel s a m ozgalm as, pestises, Ínséges idők­
ben ne terh elje túlságosan. De senki sem törődött intő szavai­
val, m ire azu tán a nép úgy védekezett a kizsákm ányolás ellen,
a m int épen tudott. M egindult a tömeges kivándorlás, m ely
m indig az állam , a közigazgatás betegségének következm énye.
A Székelyföldről az oláh vajdaságokba, a várm egyékből a
k in cstá ri u ra d a lm a k ra , M agyarországba, 1717. u tá n az akkor
visszaszerzett s külön kato n ai korm ányzat a la tt álló Tem es­
közbe, m ely gróf M erev Kolos tábornok és jeles g y a k o rla ti
közgazda vezetése a la tt gyorsan telep ü lt és fejlődött. A pusz­
tu lás ellen a rendek szigorú törvényekkel, a szökött jobbágyok
visszakozásával igyekeztek, term észetesen hasztalan védekezni
s a rr a a v ád ra, hogy a földesúri terhek elviselhetetlen volta
okozza a tömeges kivándorlást, azt felelték, hogy ők jól bánnak
a néppel, de az állam i terhek, a beszállásolás, a nagy adó űzi
el telkeiről. Volt u g y a n E rdélybe erős bevándorlás is, de m ajd ­
nem kizárólag m oldvai és havasalföldi oláliság jött, m ely az
o tta n i pokoli állapotokhoz képest m ég az erdélyi úrbéres viszo­
n yokat is elvisellietőknek ta lá lta , m ely azonban vallásos és
nem zeti ellentétben m ara d t a m a g y a r elemmel, s gazdaságilag
is a fejlődés legkezdetlegesebb fokán állt. Felsőbb p a ra n c sra
a gubernium több Ízben „szorgalm asan in v estig á lta “ a földes­
u ra k és tiszteik e ljá rá sá t s a jobbágyok panaszait. De sohasem
ta lá lt sem m i gáncsolni valót, pedig Cserei M ihály, e korszak
n y ílt szemű és emberséges gondolkodású történésze m ag y a rán
m egm ondja, hogy a nemes em ber úgy bán t jo b b ágyaival, m int
b arm aival. E zt azonban a hatóságok rendben levőnek ta lá ltá k
s azon m unkálatok és javaslatok, m elyek az ő körükből ju to t­
ta k fel K ároly királyhoz, nem csak nem szolgálhattak a job-
bágvvédelem alap jáu l, hanem egyenesen elterelték őt a te rv ­
szerű reform ú tjáró l. Jó a k aró szándékait csupán a m ai Szla­
vónia terü letén v a ló síth a tta meg, m ert ott az állam i élet fene­
kestül felfordult. O tt a köznép forrongása évtizedek óta állandó
volt, m ásrészt ez a terü let a küszöbön álló török háború m ia tt
 359

is különös figyelm et igényelt. B á rm i nehézséget em eltek teh át

a helyi hatóságok és érdekelt földesurak, K áro ly k irá ly e te rü ­
leten sa já t hatalom teljéből szabályozta az u rb ért, midőn Szla­
vónia szám ára 1737. m áju s 22-én tarto m á n y i u rb á riu m o t bo­
csátott ki s ezzel elvben a rég i m a g y a r k irály o k p é ld á já ra ism ét
befogadta a jobbágy védelem kötelességét a k irá ly i politikába.
Az uj úrbérrendezés épen nem szélső szellemű. M egvédi a föl­
desül* m inden jogos érdekét, de h a tá rt szab önkény kedésének
s bizonyos m érséklettel á lla p itja m eg a jobbágy terheinek
m axim um át. Első sorban m eghatározza azon eseteket, m elyek­
ben a földesül* a jobbágyot telkéről elűzheti, a m ivel a jo b bágy
birto k lása jo g ilag szilárdabb alapot n y ert. A zután kim ondja
a robot m egváltását akként, hogy robot h ely ett m inden egész
telek évi 8 f r t v á lts á g d íja t fizet a földesurnak, k i külön d ija t
an n ak a p álin k án ak főzésétől sem követelhet, m elyet a jobbágy
s a já t szükségletére főz. A jobbágy s a já t szükségletére a bort
is szabadon v á sáro lh atta , de csak hordónkint, m ig a korcsm ál-
ta tá s joga Szent M ihály tói Szent G yörgy n ap ig a községet, az
év többi részében a földesurat illette, ellenben a husm érés és
a m alom jog a földesuré m ara d t, ki a jobbágym alom tól is évi
1 f r t d ija t kapott. Á ltalá b an az u rb á riu m a földesurnak járó
összes d ija k m axim um át m egszabta, a pénzbirSágokat m eg­
szüntette s azt a fontos tijitá st is behozta, hogy ezután a ren d ő ri
költséget földesur és község közösen viseljék. Egészben a szla­
vón u rb á riu m a földesur m inden jogos k ív án sá g á t szám ba
vette, e m ellett azonban a m unkásnépet is felszabadította volna.
C sakhogy az 1737-ben kezdődő és szerencsétlen folyam ot vevő
török háború m egakadályozta v é g re h a jtá sá t s igy III. K áro ly
k irá ly ez egyetlen, igazán jelentőséges jobbágyvédő alkotása
egyszerűen a p apíron m arad t. E rkölcsi szem pontból azonban
az első urbérrendező kísérlet m indenesetre figyelm et érdem el.
A jo b bágyban felébresztő a tu d ato t, hogy nincs feltétlenül ki­
szolgáltatva k é n y u ra szeszélyének s legalább a pór ú tja , m elyre
régebben is nagyon g y a k ra n lépett, de rendesen rem énytelenül,
m ost a k irá ly i hatalom kifejezett jó in d u la ta m ellett több si­
k errel b iz ta th a tja , m i csak ösztönzőleg h a th a to tt önérzetére és
m unkakedvére. J3e különben is m indinkább m egváltozott körü­
lötte a világ. Az örökös h áborúk m egszűntével kezdett h á ttérb e
szorulni a társad alo m b an a nyers k a to n a i szellem, mely legelői
360

a m unkást sú jto tta , m ert keresetét, vag y o n át állandóan vé­

széi ylyel fenyegette. M ásrészt az országszerte folyó telepítés,
m elyben különösen a n a g y b irto k v itte a vezérszerepet s mely
eleinte inkább belső vándorlás volt, de csak h am ar külföldiek
erős beözönlésére vezetett, uj rem ényeket k eltett benne, sőt
lassanként m ódosítani kezdé a rendi gondolkodást is. A földeser
az országgyűlésen m inden alkalom m al m eg ú jíto tta ugyan a
szökött jobbágyok elleni elav u lt törvényeket, de a valóságban
ő lett azon szökevények legbuzgóbb védője, kik puszta jószá ­
g a it m egülték. íg y egészben az 1712—40-iki időszak a X V II.
századhoz képest a jobbágy szem pontjából a kezdődő jav u lás,
a gazdasági viszonyok tekintetében az újabb lendület m egin­
dulásának ideje, ám b á r sem a törvények, sem a v é g re h a jtá su ­
kat eszközlő intézm ények nem változtak. A p a rasztság jogi,
társa d alm i és közművelődési helyzetének korszerű re fo rm já t
illetőleg senki sem ra g a d ta u gyan m eg az erélyesebb kezdemé­
nyezést. De m egváltozott a világ, m egszűnt a háború, ú jra be
á llt a term elő m unka lehetősége; m egszaporodott a m unkás-
hadsereg, m ely nem volt u g y an kellően fölszerelve. H iányzott
a gazdasági szakism eret, leapadtak az an y a g i segédeszközök, a
töm egnek nem volt elég tőkéje, m a rh á ja , szerszám a, m ásnem ű
fölszerelése; hiányoztak az országutak, m ás közlekedési eszkö­
zök, vizek szabályozása s sok egyéb, mi a term elő m unka sike
lének előfeltétele. De v isszatért a nép m unkakedve s m inthogy
az ország legnagyobb részét nem dúlta ellenség, egyre nagyobb
területen újult- m eg a gazdasági term elés, az állattenyésztés,
föl dm ívelés, ip ar és kereskedés. Ú jra a m unkások dalától vissz­
hangzott az ország s a töm eg lelkesülten, törhetetlen b á to rsá g ­
gal fogott nagy nem zeti h iv atá sa teljesítéséhez, a sok száz
m érföldnyi puszta föld m ivelés alá vonásához, az uj gazdasági
honfoglaláshoz, m ely III. K áro ly uralkodásának egyik legne­
vezetesebb e r ed mén v e.
 M Á S O D IK F E J E Z E T .

A jobbágyság Mária Terézia korában.

M ária Terézia negyven évig (1740—80.) ü lt a trónon s
*11. Ulászló után V. F erd in án d ig egyetlen egy m a g y a r k irá ly
uralkodása folyam án sem tö rté n te k oly m élyreható, igazán
tö rté n e ti jelentőségű változások a m a g y a r jobbágy intézm ény
sorsában, m int e négy évtized folyam án. .U ralkodása, m int sok
m ásban, a jobbágyvédelem terén is korszakot jelez, azt az időt,
midőn az eszme tén y n y é vált, midőn h atékonyan, alkotókig lé­
pett előtérbe, m időn a m a g y a r nemzet an y a g i és szellemi fejlő­
désének uj u ta k a t tö rt, s ezzel le ra k ta a m odern M agyarország
a la p ja it. Rz isten áldotta m unkának azonban legcsekélyebb
nyom a sincs a m a g y a r tö rv é n y tá rb a n , noha a k irály n ő bárom
országgyűlést ta rto tt, m elyek sok, részben hasznos törvényt
hoztak. De a jo b b ág y sá g ra s a jobbágy intézm ény korszerű
á ta la k ítá s á ra vonatkozó törvény egyetlen egy sem akad közöt
tűk, m ert m indaz, a mi e téren n ag y és emlékezetes tö rté n t, a
rendi törvényhozás közrem űködése nélkül, a k irály n ő s a já t
hatalo m telje alap ján , rendeleti utón valósult meg. Nem a
k irálynő k én y u ralm i h a jla m a i, m elyek kétségtelenül m egvol­
tak , okozták ezt. É pen ebben a kérdésben ism ételve közrem ű­
ködésre h iv ta föl a rendiséget, de m indig hasztalan. Nem azért,
m intha szándékai tulm erészek, terv e i szélső irá n y n a k , a földes­
úri érdekekre á rta lm a sa k lettek volna. M ária T erézia a H abs-
burg-uralkodóház legconservativabb gondolkodású ta g ja in a k
egyike, kihez fo rra d alm i tan o k n ak , gyökeres ú jításo k n a k még
á rn y é k a sem h ato lt el. E gyedül abban különbözött elődeitől,
hogy éles esze, józan Ítélete, egyéniségének önállósága nem
zárkózott el légm entesen az uj kor szükségletei elől, hogy
362

ta n u lt m ás állam ok példájából s a m i m ásu tt a ta p a sz ta la tb a n

helyesnek, a közjóra üdvösnek bizonyult, a m i m ásutt fokozta
az állam erejét és a társadalom jólétét, azt, a m ennyire a m aga
országaira hasznosnak ta lá lta , m eg a k a rta valósítani. K atii,
hitbuzgósága ép oly egyoldalú volt, m int bárm ely elődeé s a
lelkiism eret felszabadításáról a külföldön kínálkozó kedvező
eredm ények daczára ép oly kevéssé a k a rt hallani, m int ősei,
úgy, hogy az erőszakos térités, a nem katholikusok elnyom ása
és üldözése tekintetében uralkodása egyszerit fo ly ta tá sa a régi,
kegyetlen császári rendszernek. Nem szerette az irodalm at és
a tudom ányt sem s valósággal irtózott az elm élettől, m elyet
veszélyes agyrém nek te k in te tt s a m it szám ba vett, az m indig
csak a g y ak o rlat, m ás állam ok tényleg elért eredm ényei vol­
tak. Nem a m agas szárnyalása, uj ösvényeket törő, kezdemé­
nyező uralkodói egyéniségek közé tartozott. Csak m ásokat
utánzott, első sorban híres ellenfelét, N agy F rig y est, ki n a g y ­
szerű reform tevékenységet fe jte tt ki Poroszországban. Ú ttörői,
kezdeményezői b átorsága csupán a rr a szorítkozott, a m i P o­
roszországban g y a k o rla tila g jónak bizonyult; csak azt a k a rta
sa já t országaiban való sítan i s a m it N agy F rig y es érin tetlenül
h agyott, például a különböző tarto m án y o k közötti vám vonalak
ledöntését, a vám terü let egységének m egalkotását, azt, noha az
eszmét fölvetették előtte, M ária Terézia nem m erte m egvalósí­
tani. Ellenben, m inthogy a porosz tarto m án y o k rendei m ár rég
elvesztették p o litik ai jo g a ik a t és befolyásukat, a k irálynő a
sa já t országaiban is ki a k a rta kezükből a p olitikai h a ta lm a t
ragadni. M ásrészt társad alm i és gazdasági h atalm u k m egdön­
tésére m ég olyankor sem gondolt, m ikor a legélesebb viszály­
ban á llt velők, m ert m aga is a ren d i szellem term éke volt, s a
rendiség gondolatvilágában élt. Azt ta rto tta , hogy a ki csiz­
m ában született, ne a k a rjo n czipőt viselni, vagyis, hogy a
kit az isten p a ra sz tn a k terem tett, az ne vágyódjék isten ren ­
delte sorából k iju tn i. E szellemben készültek összes és nagyon
jelentékeny refo rm jai s m ég híres közoktatási alkotása is szi­
gorúan a külföldön m ár erősen elhomályosodó rendi szellem
keretében mozog. Viszont azonban m egdönthetetlen m eggyőző­
déssé jegeczesedett benne az, hogy a rendiség fenni ára d á sá n ak
nem alapföltétele azon töm éntelen visszaélés, m ely a jobbágy­
rendszerben elharapózott, hogy a vallás, az em berszeretet, de
 363

különösen az állam érdek m egköveteli, hogy az adózó és k a to ­

náskodó tömeg, a term elő m unka e főképviselője felszabaduljon
egy kis kaszt szükségtelen önkényuralm a alól s hogy a földes­
u ra k visszaéléseinek korlátolása nem csak az á lla m ra és a job­
b á g y ra , hanem m ag á ra a földesurra is kivánatos, sőt épen elő­
nyös, m int a Poroszországban te tt tap asztalato k napnál v ilá ­
gosabban bizonyították. E szem pontok kezdettől fogva a jo b ­
bágy védelem ú tjá r a vitték , m ely védelm et nem a földesúri h a ­
talom m egszüntetésében, v alam i u j és h a tá sa ib a n kiszám íth a­
ta tla n m unkarendszer behozatalában, hanem tisztán az u r és a
jobbágy közti viszonynak korszerű, m indkét félre m éltányos
rendezésében kereste. N agyon m érsékelt, erősen conservativ
szellemben a k a rta teh á t a jobbágy védelem eszm éjét való sítan i
s m éltán v á rta a rendiségtől, hogy terv ei valósításában tevéke­
nyen tám o g atn i fogja. Csakhogy uralkodásának két első é v ti­
zede nagyobbrészt véres külháboruban telt el s azon a két
országgyűlésen, m ely ez időbe esik, nem fe jth e te tt ki elég eré ly t
tervei érdekében. M aga a rendiség pedig részben ta lá n azért is,
m ert ism erte a k irálynő akkor fölöttébb veszélyes helyzetét,
nem volt hajlandó M ária T eréziát a reform ok u tja in követni.
Az ú ri rend fogyatékos gazdasági m űveltsége, m ely elzárta a
haladó n yugattól, m elynek g y a k o rla ti fejlem ényeit nem
ism erte, különösen pedig ez időben a nem esi fölkelés sikereitől
nagyon is m egnőtt önérzete konok ellenségévé te tté k m inden
ú jításnak. A jo b bágynak tulajdonképpen ő volt a kis k irá ly a ,
k o rlá tla n u ra s h a ta lm á n a k egyetlen m orzsáját sem volt h a j­
landó elajándékozni. „M aga az isten v álasztást te tt köztünk:
a jo b b ág y ra osztván — m ondja e korszak egyik irodalm i te r ­
m é k e 1) — a m u n k át és fogyatkozást, a főem berekre a bőséget
és a vigasságos é le te t/4 Ez volt a rendiség közfelfogása, m elyet
az 1751-ki országgyűlés egy m u n k ála tá b a n akkép fejezett ki,
hogy az „isten, a term észet és a tö rv én y 44 rabszolgaságra re n ­
delték a jobbágyot s m inden változás csak lazitan á kötelékeit,
m i pedig aláássa a nem esi jogokat. Ilyen gondolkodás m ellett
m indenféle, a legszerényebb reform elvileg ki volt zárva s első
1741-ki országgyűlésén, m ikor tró n ja m egm entéséről volt szó,
a királynő nem is erőszakolta a jobbágykérdést. E llenben a

M Faludi Ferencz, Nemes asszony, megjelent 1748-ban.

364

következő 1751-ki országgyűlésen m ár nagyobb sú ly t helyezett

reá, csakhogy az adóemeléssel kapcsolatban. A rra kérte a re n ­
deket, hogy em eljék az adót, de a jobbágyok m egterhelése nél­
kül, sőt inkább gondoskodjanak a köznép helyzetének ja v ítá s á ­
ról. A mi a jobbágy adójának em elését illeti, ezt a rendek a
sa já t érdekeikbe ütközőnek talá ltá k , m ert egy akkori könyv sze­
rin t úgy okoskodtak: „enyém a tehén, de m ás feji, etetnem
pedig nekem kell.“ Azt felelték teh át, hogy épen a jo b b ág y ­
sá g ra való tekintetből nem em elhetik az adót s ha a k irálynő
szivén viseli a szegénység sorsát, szállítsa le azt s a közvagyo-
nosodás érdekében enyhítse a vám rendszernek A u sztria érdeké­
ben életbe lép tetett h á trá n y a it. Ez utóbbi kívánságuk föltétle­
nül jogos volt, de a király n ő nem teljesítette, m ire ők meg a
királynő jobbágyvédő törekvéseit h iú síto tták meg. V isszautasi-
to tta k m inden olyat, a m iről azt hitték, hogy a földesúri
érdekbe ütközhet, első sorban az u rb é r országos rendezését.
E rrő l azt ta rto ttá k , hogy csak a jo b b ág y ra előnyös, a földes-
u rra m eg káros, m iért is kim ondották, hogy ezt az üg y et é rin ­
tetlenül kell hagyni. A z ő elvük az volt, hogy u r és jobbágy
szabadon egyezkedjenek s a várm egye ügyeljen rá, hogy m ind­
két fél m eg ta rtsa a kötést. Sőt e rre nézve is elégnek ta rto ttá k
az 1723-ki s eddig teljesen meddő törvényt, m ely u ta s ítja a v á r­
megye tisztjeit, hogy ellenőrizzék a földesurat s védjék meg a
jo b bágyot netalán i önkénye ellen. M ásrészt azonban azt k ív á n ­
ták, hogy a jobbágyok pan aszait a k irálynő is csak a várm e­
gyék előlegesen k ik é rt jelentése a la p já n hallgassa meg. E llen­
ben azt nem b ánták, hogy a tizednek pénzen való m egváltását
m eg tiltják , hogy a jobbágy csupán a H árm askönyvben felso­
ro lt esetekben legyen telkétől m egfosztható, hogy az adó, a
tized, a közm unka b eh ajtása körüli visszaéléseket m egszüntes­
sék (ez különben is a földesúriéi, illetve a várm egyétől fü g ­
gött) , hogy a közlekedési eszközök, a kereskedelem s k iv itel
fejlesztésével ja v ítsá k a jobbágy helyzetét, m ert abból — mon­
dották — a földesurra nem három olhat kár. Csakhogy ehhez
pénz kellett, a pénzt meg a jobbágyság szegénysége m ia tt nem
a d h a tta, a rendiség pedig nem a k a rta adni. Ez irá n y b a n sem
tö rté n h ete tt tehát valam i lényeges s igy a jobbágykérdésben ez
az országgyűlés szintén meddő m arad t. A k irá ly n ő t m éltán
elkedvetlenité ez az eredm ény s most m ár a rendiség mellőzésé-
 365

vei lépett a jobbágy véd elem terére. 1725. inárczius 21-iki ren d e­
letében u ta síto tta a várm egyét, hogy az adózó népet- különös
gondviselésébe fogadja. Csakhogy az ak k o ri v á rm e g y é tő l1) e
téren üdvösét rem élni nem leh e tett; az u ra k testületé volt s a
jobbágyról való gondolatvilága nem m ozoghatott m ás körben,
m int az egész rendiségé, m ely m inden ja v itá s t m ereven vissza-
n tasitott. A mi az országgyűlésen m eg nem volt valósítható, az
a várm egyében is üres óhaj, holt betű m arad t. A király n ő csak­
h a m a r észrevette ezt s m inthogy a porosz példa, de s a já t nemes
szive is egyre erősebben a r r a ösztönözte, hogy véget vessen a
tű rh e te tle n helyzetnek, m indinkább m egbarátkozott az eszmé­
vel, hogy sa já t hatalom teljéből fog rendet csinálni, m i kény-
u ralm i h a jla m a in ak különben is m egfelelt. A viszonyok a leg-
züllöttebbek m egint Szlavóniában voltak, hol III. K á ro ly ú rb é r­
rendezése nem lépett életbe soha. 1756-ban a szlavón várm egyék
szám ára u j u rb á riu m o t h ird e te tt te h á t ki, m ely egyrészt m eg­
á lla p íto tta a jobbágytelek m inim um át, m ásrészt a jobbágy
teh er m axim um át. M inden földesur az egyes jo b b ág y n ak a
belső telken kivid külső telekül a föld m inősége szerint 24, 32
vagy 40 hold (láncz — 1600 négyszögöl) szántóföldet és 8
kaszás (1 kaszásra olyan terü letet szám ítottak, m elyen 1 szekér
széna terem ) kaszálót ta rto z o tt ad n i; a hol az egész telkes job­
bágynak a n n y i földje, m elyet telk i állom ánynak (constituti-
rum ) neveztek, nem volt, ott a földesur az u rb á riu m n a k m eg­
felelően tarto zo tt azt kiegészíteni. E gy egész telekért viszont a
jobbágy évi 3 fo rin t bérrel, 24 napi robottal s ném i egyéb m u n ­
kával szolgált földesurának. E kképen az u j rendezés szigorúan
m egszabta, m ivel tarto zik u r és jobbágy kölcsönösen egym ás­
nak s a reform c sak h a m ar előnyösnek bizonyult m indkét félre.
U gyanez elveket a k a rta M ária Terézia a m a g y a r an yaország­
ul Az 1844-ki országgyűlésen (jan. 8. kér. ülés, Pesti Hírlap 1844.
jan. 14.) e korszakról egy képviselő a következő, nagyon találó rajzát adta a
vármegyei életnek: „E korszakban a megyék fentartói s megtesitői kizárólag
a főispánok s a nagybirtokosok valának, kik korlátlan hatalommal uralkod­
ván, kényük szerint tettek, a mit jónak láttak: a tisztiválasztások helyét csak
kinevezések pótolták/4 A nagybirtokosok ez uralkodása idején, folytatja, a
főispánok saját cselédjeiket tették a tiszti állásokba, melyek megteltek nem­
nemesekkel. A jegyzőkönyvek egy egész századon alig tettek annyit, mint ma
egyetlenegy ülésről s ezek is ilyenekkel voltak tele: a főbíró kiküldetett halat
venni s a gyűlés számára ebédről gondoskodni. Nem csoda, teszi hozzá a szónok,
ki a jegyzőkönyveket áttanulmányozta, hogy, mikor József császár felforgatta
a vármegyét, ez a nevezetes intézkedés alig keltett visszhangot.
366

bán is életbe léptetni s kétségkívül azért sietett a szlavóniai

tirbér rendezésével, liogy a m a g y a r rendek a gyak o rlatb ó l
m egism erjék szándékait, a reform tényleges értékét és ekképen
m egbarátkozzanak eszméivel. De nem csak a m agyar, banem a
p o litik a i jogaitól rég m egfosztott osztrák u d v a ri fő u rakban,
előkelő főtisztviselőiben is erős ellenzést ta lá lta k reform tervei,
m ert bécsi főtanácsadóinak ném elyike is azt v a llo tta (1759.),
hogy a jó a la ttv a ló n ak az eszm ényképe az a tem esközi oláh
v a g y rácz nép, m elynek m agasabb testi-lelki szükséglete nincs,
m ely beéri egy d arab kenyérrel s házi á lla tk é n t nyug o d tan
viseli ig ájá t. A királynőnek külföldieket kellett m aga mellé
h ív n ia s velük h a jto tta végre jobbágyvédő terv e it A usztriában.
De a m ag y a r rendiségben m ég m indig bízott s hogy m agához
édesgesse, m indenféle kedvezm ényt n y ú jto tt neki. M egalapi-
to tta szám ára a m ag y a r nemesi testőrséget, a Szent Istv á n
lovagrendet s h iú sá g á t m ásképen is igyekezett kielégíteni. De
értelm iségére, b elátására szintén próbált hatn i. Különböző
m unkákat Íra to tt, hogy befolyásolja az ú ri közvélem ényt,
m ielőtt a jobbágyügyet az országgyűlés döntése alá bocsátja.
A kor összes kérdéseire s igy a jobbágyság jövőjére is k i­
terjed te k e m unkák, m elyek közül egyik-m ásik a nem ességben
óriási fölháborodást keltett s n agyrészt m éltán, m ert a m ag y a r
k irály i hatalom k o rlátlan ság áért kardoskodtak s az elődeitől
m ár m egindított, M ária T eréziától azonban tervszerűséggel
fo ly ta to tt kényuralom s vele az összpontosítás és ném etesítés
rendszerének ú tja it egyengették. Különösen K ollár Á dám egyik
szenvedélyes ellenm ondást keltő m ü v e 1) nem csak az egyház
túltengő h a ta lm á t, hanem a nem esi kiv áltság o k at is ostrom olta
s u ta lt a rra , hogy m ilyen rom lottnak kell az olyan állam szer­
vezetnek lennie, m ely az állam m inden előnyét egy szűk u ra l­
kodó rétegnek biztosítja, m inden te rh e t és m u n k át m eg a r r a a
töm egre h á rít, m elynek m ég ^személy- és b irto k jogot sem n y ú jt.
E g y m ásik m unka szintén azt h an g o ztatta, hogy a jobbágyság
nem h a g y h ató eddigi nyom orult állapotában. Csakhogy az
ilyen félhivatalos és rendelésre irt könyvek ép oly kevéssé eny­
h íte tté k m eg a rendiség kem ény szivét, m int a szlavóniai u rb é r
tan ú sá g a i s a legegyszerűbb reform ot ugyanazzal az elkesere-

1) Opinio eirca reform. R. ITung.

 367

déssel u ta s íto ttá k vissza, m int K ollárn ak csak u g y an m inden

alkotm ányosság fe lfo rg a tá sá ra irán y u ló eszméit. M időn végre
évtizedes szünet u tá n az országgyűlés 1764. n y a rá n m egnyílt,
az em lített rö p ira to k m ia tt m indkét táb lán óriási z iv a ta r tö rt
ki. A papság, m elyet különös hévvel tám ad tak , szenvedélyesen
izg a tta a v ilá g ia k a t, nem csupán a tervezett kényuralom , h a ­
nem m inden koreszme, h aladás v ag y reform ellen. Az ellenzék
az u d v a r leghübb csatlósaiból alak u lt s ta g ja i valósággal tú lli­
c itá ltá k egym ást az elavult, ósdi intézm ények védelm ében.
A többség azt hangsúlyozta, „ne k ív á n ja tőlünk felséged, hogy
őseink vérrel szerzett jogaiból a k á r egy h a jsz á ln y it engedjünk.'4
Ezzel az úrbérrendezés sorsa m ár eleve eldőlt. A rendek nem
a k a rta k az ellenzés term éketlen teréről letérn i s ism ét azzal
hozakodtak elő, hogy a jobbágy kötél ék időelőtti feloldása a lá ­
ásná a nemesi kiváltságokat. H asztalan felelte a királynő, hogy
csupán a közjót a k a rja s e m űködésében sem m iféle m agánérdek
föl nem ta rtó z ta th a tja . Igen kevesen tu d tá k nemes szándékait
m éltányolni s csak néhány belátóbb hazafi m ert az elfogult
többséggel szem beszállani. Csak egyes hangok k á rh o z ta ttá k a
földesúri visszaéléseket s em berséget, felebaráti érzést hirdetve
hangsúlyozták, hogy a nem esi szabadságot nem szabad fék te­
len önkénynyé fa ju ln i hag y n i. A ki ezt teszi — m ondották —
azt meg kell büntetni. A többség engedett an n yiban, hogy tö r­
v é n y ja v a sla to t készített, m ely első sorban súlyos büntetéssel
a k a rt az u ra k önkényének h a tá rt szabni. De korszerű országos
úrbérrendezéstől állandóan v isszariad tak s egyenesen kinevet­
ték azokat, kik az ú rb é ri terhek törvényben való m eg állap ítá­
sát hozták szóba. Á ltalában a jobbágykérdést kizárólag sa já t
ügyöknek tek in tették , m elyben az állam nak minél csekélyebb
h a tá sk ö rt és befolyást lehet engedni. íg y a király n ő sem
fo g ad ta el a rendek tö rv é n y jav a sla tá t, m ely a baj gyökeres
orvoslását csak elodázta volna s az 1764/5-ki országgyűlés el­
oszlott a nélkül, hogy az ország ak k o ri legsürgetőbb ügyében,
a jobbágykérdésben tö rv én y t hozott volna. P edig az volt M ária
T erézia utolsó országgyűlése. Sohasem rajo n g o tt az alkotm á­
nyosságért, ez az országgyűlés meddősége pedig m egadta neki
az ü rü g y et, hogy reform tevékenységében teljesen mellőzze a
rendiséget, m elyet az ily m unkában való részvételre im m ár föl­
tétlen ü l képtelennek ta rto tt. K ülöm ben is fo rd u lat állt be ez
368

időben po litik ájáb an . 1763-ban befejezte uralkodásának hábo­

rús korát, m elyből az egész m ag y a r nép áldozatkészsége által
hatalom ban, nemzetközi tekintélyben g y arap o d v a k e rü lt ki.
Azóta nem viselt többé h a d a t s belpolitikai eszményei v a ló sítá ­
sára, m o n arch iáján ak összpontosítására és elném etesitésére,
v alam in t a gazdasági érdekek áp o lására h asználta gazdag
tehetségét. Ez utóbbiak közt pedig a jobbágy ügy, m illiók so r­
sának korszerű szabályozása állt legelői az osztrák örökös t a r ­
tom ányokban s M agyarországban eg y arán t. A m ott nem z a v a r­
ták m űvét alkotm ányos rendi tényezők, s ilyenek h ijá n m inden
idegen közbeszólás nélkül h a jth a tta szándékát végre. M agyar-
országban m egvoltak e törvényes tényezők, de m iu tán m eg
nem tu d ta nyerni, egyszerűen félreto lta őket azon indokolással,
hogy lelki ism erete ellenállhatatlanul kényszeríti az állam ere­
jének a la p já t alkotó m unkástöm egek tű rh etetlen helyzetének
m eg ja v ítá sá ra ; ha a rendek nem tám o g atják , végzi h iv atá sát
nélkülük, m ert egy p á r nagyin* önzése m ia tt nem a k a r elkár-
hozni. Ez érvelés a legnem esebb indítékokból fak a d t ugyan, de
világosan a fennálló törvényekbe s a belőlök kiáradó rendi
szellembe ütközött. A rendiség ridegen elutasító m a g a ta rtá sa
azonban ép a n n y ira felelős érte, hogy e kérdés alkotm ányelle­
nesen oldatott meg, m int M ária Terézia k én y u ralm i h a jla m a .
Őt legalább m enti a p o litik ai belátás és a m eleg em berszeretet,
m ely sürgetően követelte a m ag y a r jobbágyság sorsának j a v í­
tását. A bban az állapotban, m elybe akkor a jobbágy intézm ény
sülyedt, tovább nem m ara d h ato tt. A reform ot az állam érdek
és a korszellem, a vallás és az erkölcs szem pontjai e g y a rá n t
h a la sz th a ta tla n n á tették, m ert ekkor m ár az intézm ény nem ­
csak az a n y a g i kizsákm ányolás, hanem az erkölcsi lealacsonyi-
tás eszközévé fa ju lt s tű rh e tetle n állapotokat terem tett. M ás­
részt m egfosztotta az uralkodó osztályt legterm észetesebb t á ­
m aszától, a m illiónyi töm egtől, m ely igv képtelenné v á lt a rra ,
hogy a m ag y a r állam szabadságát, önállóságát biztositó tö rv é ­
nyek valósítását, v alam in t a társadalom anyagi és szellemi
fölv irág o ztatását keresztül vigye. Midőn a rendiség nem en­
gedte, hogy a m unkásnép m illióin g y akorolt k é n y u ra lm a m ér­
sékeltessék, Bécs kény u ralm án a k szo lg áltatta ki önm agát s a
m a g y a r birodalm at. Nem e szem pontokból tervezte ug y an
M ária Terézia az úrbérrendezést, de az indítékok m ellékesek s
 369

csak az bizonyos, hogy a földesnri önkényt akkori b a rb á r e lfa ­

ju lá sá b an an n ál kevésbbé lehetett m eghagyni, m ert az érde­
keltek sem viselték többé á lla ti m egadással a járm o t s a re ­
form elhalasztása ú jab b parasztfölkelésekre vezetett volna.
E veszély tünetei aggasztóan kezdtek szaporodni, m ert a föl­
desül* úgyszólván évről-évre fokozta igényeit.
Czegléd lakói 1741-ben ú rb é ri szerződést kötöttek az
óbudai klarisszákkal, m in t földesurokkal s akkor egyéb terliök
m ellett a bér csak évi 1000 f rt volt. 1744-ben átalányösszegben
v á lto ttá k m eg terh eik et s ekkor évi b é rt m ár 6500 frto t, 2000
tojást, 500 csibét, 50 lib át, 2 akó te h é n v a ja t s 1 akó mézet kel­
le tt szolgáltatniok.1)
H ódm ezővásárhely a X V II. század végén csak 200 a r a ­
n y a t fizetett földesurának. De m á r gróf K á ro ly i Ferencz ide­
jében, noha a gró f a legem berségesebb földesurak közé ta r to ­
zott, a lakosság szám a pedig alig n őtt s egyes puszták is elvé­
tette k tőle, a fizetés 5500 rénes fo rin tra em elkedett. Ez sem volt
elég s a g róf m ég ú rb éres m u n k át is követelt a községtől. Ez
örökös srófolás m ia tt 1747-ben V ásárhely b é rh á tra lé k a 27.000
f r tr a nőtt. Összesen v alam i 8000 em ber, köztük 250 katholikus
élt a szegényes külsejű községben, csupa p a ra sz t em ber s alig
néhány iparos. Ács, kőm ives, téglavető egyetlenegy sem ak a d t
s m ikor a ref. nagytem plom ot fallal övezték, a m esterem bere­
ket m áshonnan kellett hozatni. A törpe kath. kisebbség á lla n ­
dóan azon m esterkedett, hogy m agának fo g lalja a p ro te stá n ­
soktól a tem plom ot, m iből hosszú p ö rp a tv a r tá m a d t s szertelen
költség h á ru lt a többségre, m elynek folyton bő ajándékot kel­
le tt szétosztania, hogy a kisebbség üzelm eit m eghiusitsa. H ogy
a protestánsok a s a já t tem plom ukat m eg tarth assák , m agok épí­
tette k tem plom ot a p á r száz főnyi k ath . lakosságnak, m elynek
plébánosát szintén a község fizette. De ez nem volt elég s
1752-ben kötelezniök kellett m agokat, hogy a katholikusoknak
m ásodik, nag y és szép tem plom ot épitenek, m ire az akkori föl-
desur, gróf K á ro ly i Ferencz ú jr a bizto síto tta vallásszabadsá­
g u k a t.2) Csakhogy nem m inden földesur volt a vallásügyben
ily elfogulatlan.

x) Századok 1901:743.
2) 8zeremlei Samu, Szőnyi Benjámin élete.
A csád y: A m agyar jo b b á g y sá g története. 24
370

Az esztergom i érsek u g y an ak k o r (1752.) az u rad alm i

tisz tta rtó k n a k a következő u ta s itá s t1) a d ta : A tisz tta rtó n a k
kötelessége „hogy a la tta való jobbágyság isteni félelem ben és
zablán ta rta s s é k “ s e végből oda kell törekednie, hogy „a m ely
helységek tiszták az eretnekségtől, semm i te tt ú tta l sem m i­
nem ű tévelygőt ne engedjen lakosnak befogadni, v agyis csa­
lárdképen fortély a la tt becsúszni,“ „sőt a m ely helységben
luth erán u so k v a g y k álv in isták ta lá lta tn a k , m inden serénység-
gel azon legyen, hogy azok plébánosuk istenes ok tatásu k á lta l“
k ath . h itre térjenek. M indenkinek a kath. tem plom ba és k ath .
iskolába kell já rn ia . M indenütt k ath . iskolát kell n y itn i, m ég
ott is, hol a nem -katholikusok v an n ak többségben, m ert a lak o ­
sok csak kath. iskolába küldhetik gyerm ekeiket. A ki halálos
betegségbe esik, ahhoz a plébánost kell küldeni s a tisz tta rtó
kötelessége bejelenteni a plébánosnak m inden helységbeli
b e te g e t/4
A lgyő földesura, gróf E rdődy G yörgy országbiró és Bars-
várm egye főispánja volt, ki szörnyen gyűlölte az algyőieket
refo rm átu s vallásuk m ia tt s ta k s á ju k a t folyton emelve, teljesen
átengedte őket a m indszenti u rad a lm a főnöke, B ezur Ferencz
irg alm atlan ság án ak . 1751. pünkösd h arm a d n ap já n „ez a zsar­
nok, ki nevét és szent v a llá su n k at legdühösebben üldözte s
örökre infam issá te tte ,“ kiv erte a népet házaiból s a falu egész
lakossága H ódm ezővásárhelyre m enekült, hová zsoltárokat éne­
kelve érkezett s állandóan o ttm ara d t. A szerencsétlenek még
A lgyőn h ag y o tt h ázaikért sem k a p ta k kárpótlást, ám bár a
várm egye B ezurt kötelezte rá. A lgyő ism ét benépesült ugyan,
de sorsa nem fordult jo b b ra ; a jobbágyok m in d u n talan szét­
oszoltak, m ert nem b irtá k a földesúri terh ek et s az árviztől is
sokat szenvedtek. 1752-ben a m indszentiek is fellázadtak.2)
M ikor gróf K árolyi Ferencz m egvette az ecsedi u ra d a l­
m at, a hozzá tartozó puszta N yíreg y h ázát ingyen a já n lo tta fel
(1752.) egyik sógorának, ki azonban nem fogadta el. E rre m aga
kezdte betelepíteni m ég pedig m ás elem h ijá n , lu th e rán u s tótok­
kal. 1754. végén m ár 2485 lakos élt a községben, mely K akam az
és N agykálló közt akkor az egyetlen lak o tt hely volt. M indaz- *)

*) Gazdaságtört. Szemle 1898: Ö88—9.

-) Szere miéi Samu id. műve.
 371

á lta l m egindult a község ellen a vallásos türelm etlenség tá m a ­

dása, noha K áro ly i a király n ő előtt igazolta, hogy katli. v allása
telepeseket nem ta lá lt s csupán kénvtelenségből v e tt lu th e rá n u ­
sokat. Az egri püspököt ez nem elégitette ki s a h elytartó-
tanácstól azt követelte, tiltsa meg a lutheránusok szabad v a l­
lásg y a k o rla tá t s ro n tássá le im aházukat. H asztalan védekezett
K áro ly i, hasztalan tám o g a tta Szabolcs várm egye. Csak egy
hajszálon függött, hogy az uj lakosság, m ely éveken át v á n ­
do rlásra készen állt, szét nem oszlott s N yíregyháza ú jra pusz­
tasággá nem vált. A luth. p apnak egy időre el is kellett b ú jn ia
s az im aházat csakugyan lebontották. A püspök Bécsbe, sőt
K óm ába ford u lt s csak ott dőlt el N yiregyháza sorsa, m ert a
pápa K áro ly in ak adott igazat. V égre 1756. óta b iztosítottnak
látszott a község fen m aradása.
I)e alig hogy Ferencz gróf m eghalt, utóda, A ntal gróf
azonnal kész volt a virágzó helyet feláldozni, illetve a lu th e rá ­
nusoknak az o ttm ara d á st lehetetlenné tenni. A község sorsát ő
m ár egészen az egri püspökre (1756) bizta, k i a helytartó-
tanácsnál k iv itte, hogy a luth. lelkész a v a llásg y ak o rlattó l
eltiltato tt. E kkor Szabolcs várm egye férfiasán védelm ére kelt
á m ár 4000-nél több lakosú községnek. Az ügy a nádor, sőt a
királynő elé kerü lt, ki a luth. lelkészt e ltilto tta u g y an a p ap i
működéstől, de kegyelem ből m eghagyta tan itó n ak , a lu th e rá ­
nusokat meg a katli. pap hatósága alá helyezte. Plébános azon­
ban még nem is volt, m ert N yíregyházán csak 6 kath. gazda
lakott. 1769-ben kath. papot küldtek teh á t a községbe, ki úgy
bánt a lakossággal, hogy az Szlavóniába a k a rt átköltözni, m i
ellen a földesurnak nem volt kifogása. A lutheránusok nem
távoztak ugyan, de Ferencz gróf halála óta a lakosság szám a
folyton apadt, m ig József tü relm i rendelete véget nem v e te tt e
siralm as állapotnak.1)
N yiregyháza m egm entésében Szabolcs várm egye is érde­
m et szerzett, m ert a közadózás szem pontjából a község sorsa őt
is közelebbről érdekelte. De m áskülönben a várm egye ez időben
a jo b b ág y ság ra ép oly súlyosan nehezedett, m int m aga a föl­
eiesuraság s nem egyszer még tűrhetetlenebbé tette a törvények
szigorát.

J) Eble Gábor, Az ecsedi uradalom és Nyiregyháza.

24 *
372

M inthogy a törvény a jobbágyot e ltilto tta a vadászattól,

itt a várm egye, am ott a földesnr a végletekig v itte a tilalm at.
A prim ás a m aga urad alm aib an , (1744.) m eg tilto tta, hogy a
jobbágy kopót v ag y vad ászk u ty át tartso n , v ag y pu sk áv al j á r ­
jon a tiszt engedélye nélkül. Csak mezőben és haraszto k b an és
pedig hétköznap vadászhatott, de h a engedély nélkül szarvast,
őzet, erd eit lőtt, 12 f rt b irságot fizetett v ag y testi fen y íték et
k apott.1) Csupa tilalom , birság, te sti fenyíték az, m elyben a
p a ra sz t a földesúri és várm egyei sta tú tu m o k b a n részesült, ellen­
ben legfontosabb érdekei a közlekedés, a közegészségügy, a
közbiztonság, a tűzrendészet, az ür- és térm érték ek szabályo­
zása s m ás apró, de nem jelentéktelen gazdasági kérdésben nem
v étettek figyelembe. E llenben olyan h atáro zat, m elyet legelőbb
a rendi gőg vag y előítélet, a pórság erkölcsi m egalázásának
szem pontja sugallt, bőven a k a d t a statú tu m o k b an m indenkor
s kím életlenül h a jta to tt végre.
Azon szem pontból indulva ki, hogy a ru h ab e li fényűzés
rosszra, a személy- és vagyonbiztonság elleni tám a d ásra csá­
b ítja a köznépet, V asvárm egye 1752. szept. 18-ki gyűlésében
e ltilto tta a szürszabóknál készült szegett v ag y czifra szül* vise­
lését. A szül* elkoboztatott, sőt készítése is e ltiltato tt. Ez a re n ­
delet érvényben m a ra d t 1830. u tán ig , s a várm egye felh ív ta a
szomszéd tö rvényhatóságokat is, hogy hasonló tila lm a t bocsás­
sanak ki. De Sopron várm egye azt felelte, hogy az ily intézke­
dés sé rti a honi ip a r érdekeit. Az ilyen tilalm ak nem a közép­
v ag y török korban, hanem a X V III. század m ásodik felében
hozattak, m ikor E urópaszerte h a ta lm a s hullám okat v e rt a fel­
világosodás szelleme s m ikor a katonáskodás és közadózás köte­
lezettsége s a m űveltség lassú, de szak ad atlan terjedése a m a­
g y a r köznépben is fölkeltette jelentőségének tu d a tá t az állam ­
életben; m ikor m ár érezte állap o tán ak lealázó v o ltát s igy kel­
letlenül, n y u g ta la n u l viselte az ily törvények és sta tú tu m o k
nyűgét. Első sorban panaszaival, pőréivel ad o tt elégedetlensé­
gének kifejezést. E pörök töm éntelenül elszaporodtak s M ária
Terézia eleinte e tulszaporodás okát a m a g y a r ügyvédi k a rb a n
kereste. De a tá b la i ügyvédek figyelm eztették, hogy a baj oka
nem az ügyvédekben, hanem a törvényekben re jlik s azokat

*) Gazdaságt. Sz. 1899.

 373

kell m odernizálni. M inthogy pedig ez nem tö rté n t, a töm eg

elkeseredése nőttön nőtt, kuruez érzelm ei és R ákóczy-cultusa
fokozódott. A k ad tak b á to r em berek, kik a török földön is m ár
kihaló félben levő emigráezióhoz fordultak, sőt Törő P ál gazdag
és buzgó kálvinista, m ezőtúri és Pető Ferenez vásárh ely i embe­
rek 1753. n y a rá n fölkelésre buzditották a töm eget azzal, hogy
Lengyelországból és O láhországból nagyszám ú kuruczság jön
segítségére. De V ásárhelyen alig 20— 30 em ber csatlakozott a
mozgalomhoz s a fölkelők T ú rra igyekeztek, honnan meg elűz­
ték őket. A hatóság m indkét helyen idejekorán a várm egyéhez
fordult, m ely katonaságot rendelt ki s a jelentéktelen zavargás
g yorsan elfőj ta to tt. Törő v alam i 17 tá rsá v a l elfogatott s B u­
dára v itetett. Noha a helyi hatóságok ném elyike m aga jelen­
tette, hogy az egész zendülés néhány éretlen em ber m üve s
semmi jelentősége nincs, a budai delegált biróság tömeges elfo-
g atáso k at eszközölt, sőt T úr és V ásárhely községeket teljes
elp u sztításra Ítélte. Csakhogy a királynő nem h a g y ta jóvá e
b a rb á r Ítéletet s csupán azzal bü n tette őket, hogy m indegyik
k aszá rn y á t építsen, m elybe őrizetökre ném et k atonaság külde­
tik. Utóbb a k aszárn y aép itést is elengedte, de a helyőrség élel­
mezési költségeit a két község tarto zo tt fizetni. E llenben Törő
és Pető kivégeztettek s v alam i 110 rab Íté lte te tt fogságra.1)
Sokkal jelentékenyebb volt az a lázadás, m ely a D ráv án
túl, K őrösben és V a ra sá b a n a R affayak és E rdődvek jószágain
több helyi összeütközés u tán 1755-ben k itö rt s véres következ­
m ényekre vezetett. Dom ianich Ferenez nemes és lite ra tu s és
K usics M ihály felh a jtá sá ra v alam i 20.000 jobbágy verődött
össze s m inthogy a vidékről az egyházi és v ilág i földesurak
Z ágrábba m enekültek, a zendiilők is oda igyekeztek, azt m ond­
ván, onnan jő m inden baj a szegénységre, le kell teh át vágni
m indenkit, a ki benne lakik. V alam i 30 v á ra t és kastélyt, tö­
m éntelen fa lu t dú ltak föl, de csak h am ar m egverettek s R auch
János vicebán oly m észárlást v ite te tt véghez közöttük, hogy
a Z ágráb és K őrös közötti föld fölöttébb elpusztult és elnépte­
lenedett. M ikor M ária Terézia az u ra k em bertelen eljárásáról
értesült, szigorú vizsgálatot ta rto tt s elcsapatta R auchot h iv a ­
talából.

3) Szeremlei S., Szőnvi Benjámin.

374

M indé m ozgalm ak azt jelezték, hogy kínzás és öldöklés

u tjá n nem lehet többé a jobbágyság elnyom ásából fakadó sociá-
lis b a jt orvosolni. A töm eg izg ato ttság a nőttön-nőtt. 1765-ben
is azt m ondotta: „b ár jönnének a kuruezok, hogy had ijesztenék
ezt a mi p o g án y u n k at is,“ ki a la tt az egész fennálló rendszert
p a p ja iv al, földesuraival, tisztviselőivel értette. Rá kellett lépni
a komoly reform ok ú tjá ra , lia az általános parasztfölkelés
veszélyét el a k a rjá k h á ríta n i, m ely állandóan fenyegette egy­
részt a földesur, m ásrészt az állam biztonságát. E g y ik vagy
m ásik tényezőnek okvetlenül meg k ellett te h á t a kezdem ényt a
helyzet ja v ítá s á ra rag a d n i s m inthogy a földesúri hatalom nem
a k a rta m egtenni, M ária Terézia végre m aga in d íto tta meg a
m u n k át s k irá ly i hatalom teljéből eszközölte az úrbérrendezést.
 H A R M A D IK F E JE Z E T .

Mária Terézia úrbérrendezése.

A p ara sz tfo rra d a lo m sürgős veszélyével s azokkal a tény-
leges viszonyokkal, m elyek a veszélyt fölidézték, rik itó ellen­
tétben állan ak a m a g y a r korm ányszékek, a várm egyék s á lta ­
lában az uralkodó rétegek szellemének e korbeli m eg n y ilatk o ­
zásai, m elyek g y a k ra n h a n g o z ta tjá k , m ilyen virágzó állap o tb a
helyezte a felséges a u sztria i ház, különösen M ária Terézia az
országot, m ilyen boldog a m ag y a r, m ennyire hálás érte dicső
királynőjének. Ez ira to k fogalm azói csakugyan elégedettek
voltak helyzetükkel, boldogoknak érezték m ag u k a t s észre sem
v ették a nyom ort, az önkényt, a testi-lelki erőszakot, m ely az
a la ttv a ló k m illió ira nehezedett. A m agok szűk körét azonosí­
to ttá k az országéval s h a m agok jól lak tak , mások b aja, g o ndja
nem z a v a rta emésztésüket. M ária Terézia nem egy bizalm as
tanácsosa hird ette, hogy az állam nak nem h iv a tá sa a töm egek
gazdasági helyzetével törődni; csak m arad jo n a nép tu d a tla n
s szegény, hisz’ m entül kevesebbek a szükségletei, annál tü re l­
m esebben hordja a járm ot. Csakhogy ez önző gondolkodás
m indinkább le já rta m agát. M ária Terézia okosabb volt s azt
v allo tta, hogy etetni kell a ju h o t, ha n y irn i, fejn i a k a rju k ,
vagyis nagyon jól tu d ta , hogy a job b ág y n ak annál több hasz­
n át vehetni, annál inkább a d h a t adót és k ato n át, m inél kedve­
zőbb an y ag i helyzetbe ju tta tju k . Ez a X V III. században m ár
nem csupán tudom ányos tétel, elm életi ta n volt, hanem igazsá­
g á t a g y a k o rla ti élet föltétlenül bebizonyította. Azok az á lla ­
mok, m elyek régóta eltörölték a jobbágyságot, em elkedtek a
vagyon, a hatalom és külső tekintély m agas fo k ára s v itte k
vezető szerepet E urópa sorsának intézésében (A nglia, Hol-
376

landia, Svájcz) és azok h a la d ta k roham osan a gy arap o d ás

u tja in , m elyek akkor kezdtek lelkiism eretesebben a m unkástö­
m egek helyzetének jav ítá sá v a l foglalkozni. Ez utóbbiak közt
első helyen A u sztria legfélelm etesebb ellensége, Poroszország
állt, m elyet M ária Terézia irg a lm a tla n u l gyűlölt, m elyet azon­
ban belügyi tevékenységében m in táu l v e tt s m inden nagyobb
alkotásában többé-kevésbbé utánozni igyekezett. ''Németország­
ban ez időben egy u j tudom ányszak, a cam eralistica fejlődött,
m ely behatóan foglalkozott az ala ttv a ló k a n y a g i viszonyaival.
E gyebek közt figyelm eztette az állam ot, m ennyi előnyt m e rít­
h et a nagyobb szánni népességből, m elyet telepítéssel, szemé­
lyes szabadságának kiterjesztésével, gazdasági állap o tán ak
kedvezőbbé tételével, szóval tervszerű gazdasági p o litik áv al
n ag y b an szap o rítan i lehetne. N agy F rig y e s egészen az uj esz­
mék h a tá sa a la tt állt. De m ár a ty ja nagy a rá n y b a n in d íto tta
m eg a telepitést, m elyet F rig y e s czéltudatosabban fo ly ta to tt s
n agyszerű vizszabálvozásaival és árm entesitéseivel töm éntelen
terü lete t n y ert, m elyet a ném et birodalom nem porosz ta rto m á ­
nyaiból s külföldről beesábitott m unkásokkal népesített be. E
m ellett a nemesi, városi és egyházi nagybirtokosokat szintén
kötelezte, hogy s a já t puszta jó szágaikat betelepítsék. U ralk o ­
dása a la tt 900-nál több falu, v a la m in t sok ezernyi ta n y a és
apró telep a la k u lt s a m egtelepitett családok szám át 300.000-re
becsülik. Term észetes, hogy a k irá ly a földm ives nép jogi h e ly ­
zetének ja vitásáról sem feledkezett meg, hanem azon fá ra d o ­
zott, hogy a p a rasztság szem élyére nézve szabadabb, gazdálko­
dásában előnyösebb állapotba jusson. E bben szintén a ty já n a k ,
I. F rig y e s V ilm osnak u tja in h aladt, ki 1718— 23. közt az állam i
urad alm ak o n rendeletileg m egszüntette a röghöz kötöttséget
s a p a raszto t telkének tulajdonosává tette, m elyért ezután b ért
fizetett s m ásnem ű.szolgálatai szintén tetem esen m érsékeltettek.
N agy F rig y e s m ég nagyobb arán y o k b an fo ly ta tta e m unkát
úgy, hogy a sok apró tartom ányból álló porosz m onarchia m in­
den részében nőttön-nőtt a szabad parasztok szám a s egyre
ja v u lt an y a g i és jo g i helyzetük. A földesurak m inden eszközzel
akadályozták u g y a n nemes szándékainak valósításában, intéz­
kedéseit m eg s a já t h iv ata ln o k a it is sokféleképpen k ijátszották.
Sőt időnkint a rendiség engedm ényekre kényszeritette, de jo b ­
bágyvédő törekvései elejtését kieszközölni nem b irta . Lassan-
 377

kint a rögliöz kötöttség* a legtöbb tarto m á n y b a n a m agánosok

jószágain is m egszűnt, ingó v a g y o n u k ra nézve a parasztok
teljes tulajdonjogot n y e rte k s csupán jobbágytelkeiket illetőleg
m a ra d ta k az eddigi földesúri viszonyban, m ely m ég m indig
elég súlyos volt. E bajo n segítendő, F rig y e s (1784.) elrendelte,
hogy tarto m á n y a in a k összes községeiben állam i községek közre­
m űködésével u rbérek készíttessenek, m elyek pontosan m egál­
la p ítjá k a jobbágyság szolgálatait s ezzel véget vetnek a föl-
desur önkényének. B ajorországban és m ás ném et fejedelem sé­
gekben az állam a parasztvédelem teré n szintén igen nag y és
sikeres tevékenységet fe jte tt ki, m elynek gyüm ölcsei gyorsan
m egterm ettek s az illető országok jólétét, k a to n a i és p o litik ai
e rejét feltűnően fokozták, noha a jobbágyfelszabadítás csupán
az állam jószágokra szorítkozott, m ig a m agánföldesurak
jo b b ág y ai m ég csak a parasztvédelem első fokában, az ú rb é r­
rendezés jótétem ényében részesültek.
Az eredm ények előtt, m elyeket az uj gazdasági és job­
bágyvédő politik a a külföldön szült, M ária Terézia nem zárkó­
zott el. Jó szive és a kénytelenség, nálu n k a többek közt a
p a raszt forradalom veszélye ösztönözte reá, hogy egész h a ta l­
m ával m egvédje a töm eget u ra in a k kizsákm ányolása ellen.
C supán en n y it a k a rt s nem gondolt a jobbágyság eltörlésére,
a jo b b ág y n ak telke szabad tulajdonosává tételére. M aga is a
rendiség v ilág áb an élve, eszébe sem ju to tt, hogy felforgassa a
társa d alm i szervezetet, hogy halom ra döntse a ren d i kereteket.
A parasztvédelem legelső fokán a k a rt m ara d n i s igyekezete
csupán abban orm olt, hogy az eddigi m unkaszervezet elvi fenn­
ta rtá s á v a l eszközöljön úrbérrendezést, v ag y is országszerte meg-
állapitsa, m inő k iterjed ésű telket tarto zik a földesur a job­
b á g y n a k adni, m ásrészt m egszabja a jobbágy kötelezettségeit,
m elyeknél többet u ra nem igényelhet. M inthogy A usztriában
a rendiség rég elvesztette p o litik a i és törvényhozói befolyását,
örökös ta rto m á n y a ib a n k o rlá tla n u l h a jth a tta végre te rv e it s
ott is kezdte a m unkát. A zután a te tt tap a sz ta lato k a la p já n
M agyarországban igyekezett a reform ot valósítani, még pedig
a rendiség közrem űködésével, m ely azonban különösen az
1764/5-iki országgyűlésen nem értette m eg a kor intő szavát
s nem b irt h iv a tá sá n a k m ag a slatá ra em elkedni. A király n ő a
rendek nélkül in d ito tta m eg te h á t a m unkát.
37S

Gróf Festeticli Pál, a k a m a ra alelnöke az országgyűlés

berekesztése u tán bizalm as u ta sítá st kapott, készítse el az
u rb ér szabályozásának tervezetét, m ég pedig tisztán a jo b b ág y ­
védelem, nem pedig a jobbágyfelszabadítás szellemében. Ez is
óriási h a la d á st képviselt a tényleges állapotok önkényéhez s
zűrzavarához képest s a király n ő a legnem esbb indítékokból
fogott a n ag y m unkához, m ert m int Pálffy Miklóshoz 1766-ban
intézett levelében m ondja, érvényre a k a rta emelni a közérdeket
s nem a k a rta tovább tűrn i, hogy azt a m agánérdek m egrontsa.
Hogy alaposan m egism erkedjék a tényleg fennálló viszonyok­
kal, közvetlen érintkezésbe lépett a jobbágyokkal, kik k üldött­
ségeikkel tisztelegtek a' tró n zsám olyánál s részletesen előadták
panaszaikat. Természetes, hogy a k irálynő terv ei a szegény­
ségben lelkes visszhangot keltettek. A k irá ly i p ártfo g ás n a g y ­
ban fokozta a parasztok önérzetét; büszkén kezdték mondo­
g a tn i: „m i ta r tju k a katonaságot, nem az u rak és egy polgárt
sem adna a felséges király n é száz u r é r t“. Itt-o tt a töm eg rez-
gelődni is kezdett, m it az u ra k a rr a a híresztelésre használtak,
hogy országos paraszt fölkelésre készülnek. íg y a k a rtá k a k irá ly ­
nőt m egfélem líteni, szándékai valósításától elriasztani. De nem
értek czélt s M ária Terézia szívesen fogadta azt a 16 tag ú kül­
döttséget is, m elynek ta g ja it az u ra k a tervezett fölkelés toczin-
kosainak denuncziáltak. A királynő m égis szóba állt a tisztel­
gőkkel, m eg h allg atta előterjesztéseiket s a m it tőlük hallott,
az égbekiáltó ellentétben állt a várm egyék jelentéseivel. Meg­
botránkozásában a r r a a k iá ltá sra fak ad t, „hogyan a d ja k ezután
h ite lt a várm egyék jelentéseinek ?“ E kkor (1766.) m ondotta a
fenkölt sz av ak at: „nem ak aro k sem m it a törvény ellen, szere­
tem
r
a nem zetet, hálás vagyok irá n ta. De h a azt a k a rjá k , hogy
k irá ly m ara d ja k , igazságot kell szolgáltathatnom szegénynek
és gazdagnak eg y arán t. E leget kell tennem lelkiism eretem nek
s nem a k aro k egy p á r m ágnás és nem es m ia tt elkárliozni.“ A z
a n y a g g y ű jtés m ár 1765-ben országszerte m egindult s közsé-
g enkint m inden egyes jobbágy földje, külső és belső telke a
r a jta nyugvó terhekkel és kötelezettségekkel kim erítő u tasí­
tások szerint pontosan összeiratott. Ez óriási an y ag m egyén­
ként csoportosítva, Bécsbe k ü ld etett s ott dolgoztatott föl. A
feldolgozás, az urbérelkészités emlékezetes m u n k ájá t azonban
nem gróf Festeticli, hanem egy osztrák szakem ber, R aab u dvari
 379

tanácsos vezette és végezte, m ert jellem zi a m a g y a r u ra k elfo­

g u ltság át, hogy ezt a feladatot a király n ő nem m erte m ag y a r
em berre, még egyik legfőbb tisztviselőjére sem bizni. R aab az
osztrák ú rb éri rendezésben is vezérszerepet v itt s az ő m üve az
u rb á riu m is, m ely M agyarország szám ára 1767. jan . 23. m ag y ar,
la tin és tót nyelven k ih ird e tte te tt. Ez a reform csupán a legszű­
kebb M ag y aro rszág ra szorítkozott, m ert Szlavónia m ár 1756-
ban, az akkor még külön tarto m á n y k é n t szereplő Temesköz,
m ásrészt H orvátország valam ivel később (1780.) k a p ta u rb á ­
riu m á t, m ig E rdély, hol legszükségesebb lett volna, urbérren-
dezés nélkül m arad t.
M ind a négy ta rto m á n y i urbérrendező m u n k álat u g y a n ­
azon szellemben in d ítta to tt m eg s végeztetett be s a k irály n ő
csak fo ly ta tta azt a m u n k át a m ag y ar, a tem esközi és a liorvát
várm egyékben, m elyet 1756-ban a három szlavón, Verőcze
Pozsega, Szeréin várm egyékben végzett. M indegyik ugyanazon
alapelveken épült föl s m indegyik veleje, sú ly p o n tja egyrészt
az úgynevezett jobbágy telek kiterjedésének, m inim um ának,
m ásrészt a jo bbágvterhek m axim um ának m egállapítása.
Hogy a jobbágytelek tényleges kiterjedése m egállapit-
tassék, a királynő a h e ly ta rtó ta n á c s felügyelete a la tt működő
k irá ly i biztosokat k ü ldött ki, kik a m elléjük rendelt segédsze­
m élyzettel b e já rtá k a részükre k iu ta lt várm eg y ék et s ott m in­
dem egyes falu b a n m egjelenve, igen beható u tasítá su k b a n m eg­
jelölt kilencz pontot illetőleg k ih a llg a ttá k a falu b irá já t, esküd­
teit s néhány értelm esebb jobbágyát a fennálló úrbéres
viszonyra, a jobbágy terh ek m inden m ozzanatára nézve. Ez
alapon a biztosok név szerint összeírták a falu b an levő job­
bágyokat, földjeiket, rétjeik et, szőleiket, a ta la jt minősége
szerint osztályozták s ezek nyom án m eg á lla p íto ttá k a jövendő­
beli telki állom ányt, m elyről pontos táb lá za to k a t készítettek.
A m eg állap íto tt m inim um ból, m elynek kiszabásánál a jobbágy
m egélhetése, m ásrészt az lebegett szem előtt, hogy a jo b b ág y ­
nak legyen a n n y i földje, m ennyi a három nyom ású gazdálko­
dásra való á tté ré st országszerte m indenkinek lehetővé teszi,
többé a jobbágytól sem m it sem lehetett elvenni. A kinek leg­
alább egy nyolczad telke volt, azt az u rb á riu m a jobbágyok
sorába vette, ellenben azt az eddigi jobbágyot, kinek ennyije
sem volt, a zsellérek közé sorolta. A telki állom ányban a belső
380

és külső telek e g y a rá n t b e n fo g la lta to tt s a külső telekhez t a r ­

tozott a szántóföld s a kaszáló v ag y is az a föld, m elyet évenkint
kétszer kaszálni lehetett. T erjedelm ét kaszások szerint á lla p í­
to ttá k m eg s egy kaszásnvi te rü le t a la tt á lta lá b a n egy holdat
értettek. E llenben á szőlő s a legelő nem v é tetett be az ú rb éri
táblázatba. A szőlőre nézve fen m a ra d tak az eddigi szabályok és
szokások, a legelőre nézve az u rb á riu m m eg azt rendelte el,
hogy a helyi viszonyokhoz képest m indenütt m egfelelő legelőt
kell a jobbágy részére k iu taln i. Az a haszonélvezetül jo b b ág y ­
kézen levő föld, m ely nem tarto zo tt a telk i állom ányhoz,
in d u stria lis földnek neveztetett, m ely ért haszonélvezője külön
b ért, a Tem esközben holdankint h iv atalból m eg állap ítv a 30
k ra jc z á rt fizetett évenkint. Á ltalá b an m eg azt az úrbéres föl­
det, m ely az urbérszabályozás u tán , m ikor m inden jobbágy
m ár m egkapta a neki járó állom ányt, m ég fen n m arad t, m a ra ­
dék- (rem anentialis) földnek nevezték s ezt a földesur ezután
sem c sato lh atta a s a já t ^majorságához, hanem belőle is jobbágy-
telkeket kellett ala k íta n ia.
Az uj rendezés sem m ódosította a m a g y a r jobbágynépes­
ség eddigi m egoszlását. V oltak keretében 1. telkes gazdák
(sessionati) s ide ta rto z ta k az egész, fél, negyed és nyolczad
telek m űvelői; de egy gazdának több egész telke is leh e tett; 2.
a telek nélküliek (non sessionati), kik ism ét házas (saját házuk­
b an lakó) zsellérek (in q u ilin i), kiknek csak házuk volt s esetleg
a n n y i földjük, m ely nem te tt egy nyolczadtelket, v ag y házatlan ,
m ás h á tá n lakó alzsellérek (subinquilini), kik m ás házában
lak tak . A hol az úrbérrendezés keresztül v ite te tt, E rdélyben
ez nem tö rtén t, összeírták a jobbágytelkek szám át (a fél, negyed,
nyolczad telkek egészekké v a n n a k átszám ítva) is. 1780. körül
volt összesen az anyaországban 153.428 (4,097.023 hold szántó­
val, 1,484.962 hold réttel, 57.944 hold szőlővel, összesen 5,639.929
hold) a Temesközben 29.024, Szlavóniában 10.433, H o rv á to r­
szágban 24.132, összesen 217.017 egész telek. T agosítás azonban
ekkor sem eszközöltetett s a telk i állom ány külsősége csak a
legkivételesebl) esetben feküdt egy ta g b a n ; kisebb-nagyohb
foszlányokra oszlott szanaszét a h a tá r különböző p o ntjain. E zt
a b a jt az úrbérrendezés nem csak meg nem szüntette, hanem
inkább fokozta, m ert a földesur a telki állom ányhoz hiányzó
 381

földeket a h a tá r azon részében osztotta ki a jobbágynak, a hol

éppen jónak látta .
Az u rb á riu m a beltelek, a belsőség terü leté t egy holdban
(két pozsonyi mérő) szabta meg. E belsőségen épültek a jobbágy
lakóháza, gazdasági épületei, m ig a m aradék u d v arn ak , kertnek
szolgált. A külső telek n ag y ság a ellenben az úrbéres föld m inő­
ségéhez képest változott s evégből az utasítások szerint a szántó­
földet öt osztályba kellett volna sorolni. De csak B eregben meg*
N y itrá b a n volt ötödik osztály s am ott 28. itt 24 holdra terjedt.
Ellenben a többi várm egyékben elégnek ta lá lta k 4, a rétnél 3
osztályt. Ez osztályozás szerint az egyes várm egyékben a telk i
állom ány következőleg a la k u lt:
Szántóföld holdakban Rét kaszás
Vármegye osztály minőség
I. 11. ni. IV. jó közép rossz
A b a u j ...................... . . . . 22 24 26 — 6 6 8
A r a d ........................ . . . . 26 28 30 32 8 10 12
Á r v a ........................ . . . . 24 26 32 40 8 10 12
B á c s ......................... . . . . 32 34 36 38 22 22 22
B a ra n y a .................. . . . . 22 24 26 — 8 10 12
B a r s .......................... . . . . 18 20 22 24 6 6 8
B é k é s ....................... . . . . 34 36 38 — 22 22 22
B e r e g ....................... . . . . 18 20 22 24 8 10 12
B ih ar......................... . . . . 26 28 30 32 8 10 12
Borsod...................... . . . . 26 28 30 32 8 10 12
Gsanád...................... . . . . 36 38 — — 20 20 20
Gsongrád ................ . . . . 34 36 38 — 22 22 22
Esztergom................ . . . . 20 22 24 — 6 8 10
F e jé r ......................... . . . . 22 24 26 — 8 10 12
G öm ör...................... . . . . 24 26 28 32 8 10 12
G y ő r ........................ . . . . 20 22 24 — 6 8 10
Heves . . ................ . . . . 26 28 30 32 8 10 12
H o n t......................... . . . . 18 20 22 — 6 6 8
K o m á ro m ............... . ... 20 22 24 — 6 8 10
L ip tó ......................... . . . . 18 20 24 — 6 6 8
M á ra m a ro s ............ . . . . 22 24 26 30 8 10 12
M oson...................... . . . . 20 22 24 26 6 8 10
N ógrád..................... . . . . 20 22 24 26 6 8 10
N v i t r a ..................... . . . . 16 18 20 22 6 6 8
P e s t ......................... . . . . 24 26 28 30 8 10 12
P o z so n y .................. . . . . 16 18 20 22 6 6 8
Sáros......................... . . . . 20 22 24 26 6 6 8
S o m o g y ................... . . . . 22 24 26 — 8 10 12
Sopron...................... . . . . 16 18 20 22 6 6 8
382

á n t ó f ö ld h o ld a k b a n Rét kaszás
osztály minőség
11. III. IV. jó közép rossz

Szabolcs............................... 28 30 32 — 8 10 12
S z a tm á r................................ 26 28 30 32 8 10 12
S z e p e s .................................. 22 24 26 30 8 10 12
Tolna...................................... 22 24 26 — 8 10 12
T o r n a ................................... 26 28 30 32 8 10 12
Trencsén............................... 16 18 20 22 6 6 8
[Jgocsa.................................. 20 22 24 — 8 10 12
Ung................, ..................... 20 22 24 26 8 10 12
V a s ........................................ 18 20 22 — 6 6 8
V e sz p ré m ............................ 22 24 26 — 6 8 10
Z a l a ..................................... 18 20 22 —
6 8 8
Z e m p lé n ............................... 20 22 24 26 6 8 10
Zólyom.................................. 18 20 22 24 6 6 8
Az uj úrbérrendezés m ásodik alapvető m ozzanata az, liogv
pontosan szabályozta a jobbágy telken nyugvó pénzbeli, te r ­
m énybeli és robotterheket, m ég pedig országszerte egyenlően
s akként, liogy ezen hiv atalb ó l m eg állap íto tt m axim um ot a;z
érdekelt felek kölcsönös egyezség u tjá n sem em elhették. E
m axim um pedig M agyarországban a következő volt:
M inden házas (dom icilatus) jobbágy v ag y zsellér egy
forint évi b ért (census) fizet és pedig két részletben, Szent
G yörgy és Szent M ihály napján. A kinek háza nincs, az censust
nem fizet, ellenben a ki egynél több külső telk et m ivel, h a b á r
csak egy h ázat használ, an n y i fo rin to t fizet, a hány külső telken
gazdálkodik. A censuson kivid a jobbágy u rá n a k évenkint 2
tyúkot, 2 k a p p a n t, 12 to jást, 1 itcze v a ja t ád, az u tó b b it csak
akkor, ha tehene és legelője van. 30 egész telkes jobbágy eg y ü tt
1 b o rjú t v ag y h elyette 1 f r t 30 k r t ad. A m ely községben nincs
30 jobbágy, ott m indegyik 3 k ra jc z á rra l v á ltja m eg m agát. H a
a jobbágy az összes term ény szolgálatokat m eg a k a rja v á lta n i,
helyette évenkint 53 k rt fizet és pedig a v a jé rt 20, a két kap-
p a n é rt 18, a két ty ú k é rt 6, a tizenkét to já sé rt 6 és a b o rjú é rt
3 k rt. M inden egyéb pénzbeli v ag y term énybeli fizetés m egszű­
nik. Ellenben ren dkívüli esetekben, h a a földesur (de csakis ő)
házasodik vag y p rim itiá já t m ondja, v agy ha ellenséges fog­
ságba ju t, jobbágyai (ez utóbbi esetben k iv áltá sá ra ) „m érsé-
k e lt“ segélvlyel tarto zn a k neki s a jobbágy a közadón, a tizeden
és kilenczeden az országgyűlési követek költségeit is fizeti, s
 383

például N y itrá b a n (1812.) egy jobbágytelket e cziinen 48 k ra j-

czár terhelte. E llenben a tem esközi várm egyékben ez utóbbi
terhektől (földesur házassági stb. segélye, követi költség) a
jobbágy m entve volt.
A robotra nézve az u rb áriu m a következőket h a tá ro zta :
A jobbágy tarto zik napkeltétől n ap n y u g tá ig hetenkint egv
napot robotolni szekérrel, ekével, stb. v agy 4 igás m arhával,
m in t a helyi szokás m eg állap ítja. E gy napi igás robot két nap i
kézi robotra v álto ztath ató át. H a a jobbágy egy héten több
napot dolgozik, azt neki későbbre be kell szám ítani s 52 napnál
több egy évben az igás robot nem lehet. A zsellér évi tarto zása
18, a házatlan zselléré 12 napi kézi robot, a tem esközi m egyék­
ben a zsellérek csak 8. illetve 6 napig robotoltak. M egváltás
esetén (készpénzzel csak részben volt szabad a robotot m egvál­
tani) a temesközi m egyékben az igás napot 20, a kézi napot
10 krba szám ították. A nyolczados, v a la m in t a házas zsellér
egyáltalán nem v á lth a tta meg a robotot, ellenben a házatlan
zsellér egész ro b o tjá t m eg v álth atta s a 6 napi m unka helyet!
1 irto t fizetett. A kereskedők és iparosok szintén m eg v álth atták
az évi robotot.
Készült k im u tatá s arró l is, hogy ha az urb érileg m egha­
g yo tt összes szolgálatok, konyhaszükségletek, m unkák és a
kilenczed a m eg állapított áron készpénzen m eg v áltatn án ak ,
m ilyen összeg terhelné évenkint a jobbágyot. A szám ítás e re d ­
ménye következő: az egész telkes 24 f rt 31 krt, a három negye­
des 18 f r t 38V 4, a fél telkes 12 frt 45VÍN a negyedes 6 frt
53’V 4, a nyolczados 3 f r t 563/ s k rt, a házas zsellér 4, a házatlan
2 frto t fizetne. E bben benn van m inden, a mi a telki állom ányt
illeti. Ellenben nincs benn a szőlő s a pálinkafőző üst, m elyért
2 f r t já rt.
Temes-, Torontál- és K rassóvárm egyékben, m elyekben a
k in cstá r m ár a betelepítés alkalm ával m egfelelően szabályozta
a telki állom ányt, az 1780-iki u rb áriu m b a n következőleg n y e rt
az végleges ren d ezést: 1. egy egész jobbágy telek szántó 24,
ré t 6, közlegelő 3, belsőség (ház és kert) 1, összesen 34 hold; 2.
fél jobbágytelek szántó 12, rét 4, közlegelő 2, belsőség 1, össze­
sen 19 hold; 3. negyed jobbágytelek szántó 6, rét 3, közlegelő 1,
belsőség 1, összesen 11 hold; 4. nyolczadtelek 1 hold belsőség,
1 hold közlegelő, 5 hold a viszonyokhoz képest szántó és rét,
384

összesen 7 hold (m indig 1(100 öl). De voltak nyolezadtelkesek

8 holddal is.
Az itt bővebben ism ertetett két alapvető ponton kiv ü l az
u rb áriu m az ú rbéres viszony sok egyéb m ozzanatára, az ital-
m érésre, székállásra, m alom jogra, m ak k o ltatásra, faj zásra,
pálinkafőzésre stb. k ite rje d s sehol sem eszközöl gyökeres ú jí­
tást, hanem a m éltányosság legszűkebb keretében mozog. Még
kevésbé é rin ti a földesúri tulajd o n jo g o t a jobbágytelekre nézve.
A jo b b ág y n ak tulajd o n jo g a ezután is csak ingó ság aira és befek­
tetéseire volt, m elyeket csere, vétel, zálog, a telek széthasitása,
u tjá n csupán a földesül* beleegyezésével érték esíth etett, illetve
ru h á z h a to tt át m ásra. Viszont azonban a földesül* őt is csak k i­
vételesen, még pedig rendes pör u tjá n űzhette el telkéről. Az
u rb áriu m a szabad költözést h a th a tó sab b a n biztosította, az u ri-
szék m űködését szabályozta, de m eg h ag y ta az úrbéres pőrékben
első fórum ul, honnan a pörök, ha a földesurnak pallosjoga nem
volt, a várm egyéhez felebbeztettek, az úrbéres ügyekben a f e l­
ügyeletet felső folyam odásban a h e ly ta rtó tan á c sra ru h á z ta s
a jobbágyközség közigazgatását is szabályozta. A b iró t im m ár
m indenütt a földesúri közeg jelenlétében a földesül* három
jelöltje közűi a község választo tta egy évre, m ely nov. 1. kez­
dődött. B űntény esetén azonban a földesur a b iró t b árm ik o r
e lc sa p h atta s m ással h ely ettesíth ette. Ellenben a jegyző és az
esküdtek választásába a földesurnak nem volt többé beleszólása.
Az em lítettekből világosan k itű n ik , hogy az u j u rb á riu m
a pozitív alkotásban nagyon conservativ volt s m eg h ag y ta
m indazokat az ú rb é ri tartozásokat, m elyek törvényben gyöke­
reztek v a g y a viszonyokhoz képest ném ileg jogosultaknak l á t­
szottak. Ellenben m egszüntetett egész sereg olyan tarto zást,
m ely tisztán az önkényen nyugodott. Ide ta rto z ta k : az, hogy
halál esetén az e lh u n y t jobbágy v ag y onának összeírásáért s az
á rv á k közti szétosztásért a földesur illetéket követelt, hogy a
jobbágy a sa já t term ékeinek értékesítésében k o rláto ztato k , m ire
nézve töm éntelen visszaélés fo rg o tt fenn, hogy bizonyos bérle­
tekből k izá rato tt, hogy g a b o n á já t k izárólag a földesur m alm á­
ban kellett őröltetnie, m ire számos m ag á n u rb ariu m súlyos
fenyítékkel kényszeritette, hogy a korcsm ajogot bérbe k ellett
vennie, trá g y á já t meg a földesurnak átad n i, hogy a toll tizede­
lésében a ludkoppasztásban segédkeznie kelljen, hogy a szőlő­
 385

kötéshez szalm át adjon s n ra szőlőpásztorait fizesse, hogy pénz­

beli kezességet n y ú jtso n a rr a nézve, hogy m eg nem szökik, hogy
a földesur k im u strá lt m a rh á já t kim érni tarto zik , hogy a föl-
desur elvehette h o rd áit a sa já t dézm abora szám ára, hogy kény­
telen volt a földesurtól bizonyos term ényeket v ásárolni (illetve
a m agáét csupán neki e la d n i), rom lott b o rát s m ás ita lá t k i­
m érni, üres h o rd áit a rendes roboton kiv ü l elfuvarozni, a köré­
ben v é g re h a jtá sra m egjelenő földesúri em bereket fizetni s e lta r­
tani, a dézm ásokat ellátn i s őket présdij, kóstoló p in t v ag y m ás
czimen dijazni. Á ltalá b an az u rb á riu m b a n m eg állapitott fize­
téseken kivül sem m iféle m ás pénzfizetést, illetéket, beszálláso-
lási d ija t s különösen a H ussarengeld és M ontirungsgeld név
a la tt divó béreket nem volt szabad többé a paraszton m egvenni
s földjeit is csupán azon esetben volt szabad kicserélni, h a értü k
a földesur terjedelem re és m inőségre teljesen egyenértéküeket
adott. M int az itt felsoroltak igazolják, az u rb á riu m csupán
a teljesen jogosulatlan s sem m iféle törvényben nem gyökerező
földesúri igényeket szüntette m eg; az önkény hely ett szigorú
jogszabályra fektette u r és jobbágy viszonyát, a m ivel m érh e­
tetlen tehertől és zaklatástól szab ad íto tta m eg a m unkásnépet,
a nélkül, hogy a földesúri h a ta lm a t lényegében érin tette volna.
Nem csorbította a földesur jogos érdekeit s nem érin té a
jobbágyintézm ény velejét, sőt éppen azért orvosolta e lfa ju lá ­
sait, hogy az intézm ényt m agát f'entartsa. F e n m a ra d t a job­
bágyság to v áb b ra is, a p a raszt nem le tt telkének tulajdonosa
s m ég az önkénytes örökváltságról sem tö rté n t intézkedés, mi
eg y éb irán t akkor külföldön sem igen v á lt be. A reform kizá­
rólag olyan ú jítá so k a t eszközölt, m elyek m ás állam okban g y a ­
k o rla tilag előnyöseknek bizonyultak a földesurra is, m ert fokoz­
ták az addig kelletlenül dolgozó töm egek m unkakedvét, em elték
jólétét, a m i a földesurnak szintén hasznára v ált, m ert régi
igazság, hogy a koldus j>arasztnak a g azdája is koldus. H a a
reform ellen valak in ek jogos kifogása lehetett, ez éppen a
jobbágy volt, m ert b á rm i nevezetes an y a g i és erkölcsi előnyö­
ket hozott neki, a m u n k ála tn a k igen sokféle és szembeszökő
h ián y a i és hézagai voltak. Számos rendelkezése oly zavarosan,
bizonytalanul volt fogalm azva, hogy aj tó t-k ap u t tá r t a félre­
m agyarázásnak, m i az adott viszonyok közt csak a p arasztn ak
okozott b a jt, m ert az igazságszolgáltatás és a helyi közigazgatás
A csád y : A m agyar jo b b á g y sá g története. 25
336

a földesur kezében nyugodott. E nnek következtében nem csak

a hom ályos, hanem a legvilágosabb h atáro zato k at is a sa já t
érdekeinek m egfelelően h a jth a tta végre, a m i meg is tö rtén t.
A v á lto zh atatían u l m egállapított telk i állom ány számos vidé­
ken m agában véve csekély volt am a terhekliez képest, m elyek
r a jta nyugodtak. De g y a k ra n a p a ra sz t m ég ezt sem k a p ta
meg, a m i annál végzetesebb volt, m ert a M ária T erézia alk o tta
telekrendezés szolgált az 1836-iki reform , sőt a később eszközölt
ürökváltság alapjául. íg y az a sajnos tény, hogy akkor a
jobbágy elégtelen földet kapott, visszahat egész n a p ja in k ig s
m egm agyarázza az egykori jobbágyosztály m ostani züllését.
É ppen azokban a várm egyékben, hol a jobbágyság akkor kevés
földet kapott, a tót és a ru té n vidékeken, ala k u lta k az idők
folyam án a p a ra sz ti agrárviszonyok a legkedvezőtlenebbül. E gy
m ásik lényeges h ib á ja volt a m unkának, hogy nem tag o sito tta
a telki állom ányt, mi a földm ivelés lendületét nagy m értékben
h á trá lta tta . A legnagyobb h ib á ja azonban az volt, hogy a
v é g re h a jtá s nevezetes m üvét a várm egyére bizta, pedig a
m élyreható a g rá rre fo rm g y a k o rla ti valósitása külön, sajátos
közegeket igényelt, m ert nagy ú jításo k a t a régi, m ás érdek- és
érzelm i k ö rt képviselő tényezőkkel helyesen v é g re h a jta n i nem
lehet. M ária Terézia jól tu d ta ezt s örökös tarto m á n y a ib a n az
úrbérrendezés előtt re fo rm á lta tta a közigazgatást. K erületi
h iv ata lo k a t (K reisam t) alkotott, m elyek sikeresen közrem ű­
ködtek a reform keresztülvitelében. N álunk azonban nem te tt
ilyesm it, hanem a várm egyére ru h á z ta a n agy m unkát. E bben
is a rendiség irá n ti kim élet vezette. Meg a k a rta n y u g ta tn i a
nemességet. De nem ért czélt s az ,,urbér-liirdetés“ a k iv á lts á ­
gos osztályt valósággal rém ületbe ejtette, elkeserítette. ,,H azánk­
nak esését44 lá tta benne s m ég m u latság ain is kesergett, panasz­
kodott a gyászos eseményen. M ásrészt a refo rm a jobbágyok
közt szintén erős m ozgalm at k e lte tt; egyesek, főleg a D unántúl
e g y á ltalá n nem a k a rta k többé b ért fizetni v ag y robotolni, mások
fenyegetőztek s a parasztküldöttségek egym ásután m entek
Bécsbe. A nemesség folyton azt han g o ztatta, hogy socialis fo r­
radalom készül s m inthogy a király n ő a rendiséget végleg elke-
seriten i nem a k a rta , az ijesztgetések pedig őt is n y u g tala n ito t-
ták, m indinkább ellankadt régi erélyében; kevesebb nyom a­
ték k ai intézte a v ég reh ajtást, kevesebb figyelem ben részesité
 387

a v ég re h a jtá s elleni panaszokat, hidegen fogadta a hozzá érkező

parasztküldöttségeket, m elyeket m a g y a r főhatóságai azon
ü rü g y a la tt, hogy a sok követség adósságba v eri a községeket,
végül Bécsből egyszerűen k itilto tta k . íg y az nj rendezés sok
előnye kárhaveszett s m aguk a rég i reform ellenes közigazgatás
em berei dicsekedtek el vele, hogy a hol tehették, k ijá tsz o ttá k a
k irálynő intézkedéseit (lusim us M aria T'eresiam.) Később
(1806.) József nádor azt m ondotta, hogy h a a Terézia-féle
u rb áriu m o t lelkiism eretesen v é g re h a jtjá k , a m a g y a r p a ra s z t­
nak „jó, becsült és nyugalmas** élete le tt volna. De nem az
tö rtén t s igazi eredm énynyel a jo b b ág y ra csupán ott já r t hol a
földesur állam i u rb é r nélkül, s a já t jól felfogott érdekében em­
berségesen b án t népeivel, a hol becsületesen m e g ta rto tta a velük
kötött m agánszerződéseket. E llenben az ország legnagyobb
részében a rég i állapot keveset változott, m ert a helyi hatósá­
gok liuzták-halasztották a v é g re h a jtá st s m eg n y irb álták az
u rb áriu m biztosította előnyöket.
Csarnóliáza biharm egyei községben még 1770. szeptemb.
24-én sem volt a jobbágy szolgálat m egállapítva, hanem akkor
h a jto ttá k a népet robotra, m ikor a tiszteknek tetszett s fizeté­
sekkel is k o rlátlanul terhelték. Vámos községben a robot szintén
k o rlátlan m arad t, a jobb gazda 12, a közepes 9, a szegény 3
m áriást s v a jé rt 45 k r t fizetett, a korcsm án meg m inden sátoros
ünnepkor egy-egy 8 csebres hordó földesúri b o rt tarto zo tt k i­
árulni. Vársonkolyos ro b o tja szintén nem változott; m inden
gazda 9 m áriást, 1 zsákot, 1 itcze v a ja t, 1 tyúkot, az egész köz­
ség m eg m edvebőrpénz fejében 10, rókabőrpénziil 20 m áriást,
száraz korcsm abérül 20 váltó frto t, m inden kalló u tán 3 váltó
irto t, 1 véka m ogyorót, 2 véka aszú szilvát, báránydézm a
helyett m inden fejős ju litó l 4 p o ltu rá t fizetett.1) I tt te h á t az
országos úrbérrendezés h a tá sta la n m a ra d t s h asztalan in d ito tt
a szegénység ú rb é ri p o rt a várm egyénél, évekig e lta rto tt s
töm éntelen költséggel já rt, m ig a legkisebb eredm ényt elérte.
B iliarm egye nem á llt egyedül s kétségkívül u gyanaz volt sorsa
az úrbérrendezésnek m indenütt, hol a földesur önkényt nem
b án t m éltányosan jobbágyaival, hol teh á t az állam i rendezésre
tulajdonképpen szükség sem volt. íg y a reform inkább csak

1) Nagy Sándor, A jobbágyság tört. Magyarországon 129—30.

25*
388

erkölcsi eredm énynyel já rt, a m ennyiben fokozta a p a ra sz tsá g ­

b an a v á g y a t, bogy an y ag i és jogi helyzetét m ég inkább m eg­
jav ítsa , a rem ényt, hogy e törekvésében az állam is tám o g atn i
fo g ja s az öntudatot, hogy a m unkával, m elyet végez, elől áll
az állam fen n tartó elemek sorában. E bben re jlik M ária Terézia
úrbérrendezésének legfőbb jelentősége. Ez képviseli az első nagy
lépést az egységes m ag y a r társadalom m egterem tésének távoli
ezélja felé, m it eg y éb irán t töm éntelen egyéb intézkedései is
elősegitettek, m elyek többé-kevésbé közvetlenül é rin tetté k a
m unkás, különösen a jobbágynép érdekeit. I tt első sorban
nagyszerű telepítési p o litik ája érdem el em lítést, m ely k ite rje d t
u g y an az ország m inden részére s m elyben a nagy b irto k o s­
osztály buzgón követte, m ely azonban az 1718-ban alig 25.000
polgári lakossal visszakerült Temesközben vezetett meglepő
eredm ényre. Ez akkor külön tarto m án y k ép korm ányzott te r ü ­
letnek 1775-ben m ár 317.928 lakosa volt ném et, franczia, olasz,
bolgár, zsidó, czigány, különösen pedig rácz és oláh, ellenben
m a g y a rt egyetlenegyet sem em lít az összeírás. Az országos
telepítés 1741., k iv ált azonban 1763. u tá n öltött ro p p an t a rá ­
n y o k at; a m u n k át a Temesközben m ag a az állam vezette, m ert
az egész terü let a kincstáré volt s m agánföldesur egyetlenegy
sem élt benne. M ásutt a n a g y b irto k fáradozott a puszta föld
benépesítésén s például Békésm egyében, hol 1715-ben alig 2000
lakos élt, 1780-ban m ár 54.820 ta lá lta to tt. De a többi v árm e­
gyék és városok lakosai a g y a k o ri pestis s sok elem i csapás
daczára is szem betűnően szaporodtak s M agyarország népessége
ekkor m ár m eghaladta a hét m illiót. E ro p p an t népszaporodás
szükségképpen ro p p an tu l fokozta a term elést s a fogyasztást
országszerte.
A legm eddőbbek a királynő különféle irá n y ú reform tö­
rekvései E rdélyben m arad tak . Első sorban az úrbérrendezés
terén nem b irt kézzelfogható eredm ényre ju tn i. M ár 1747-ben
k irá ly i le ira tta l a k a rta enyhíteni a robotot, m ely a jo b b ág y ra
heti 4, a zsellérre 3 napot te tt igával v ag y a nélkül, m int a
íoldesur parancsolta. A királynő ezt akként m ódosította, hogy
a jobbágy heten k in t csak 3 n ap i igás v agy 4 napi kézi, a házas
zsellér 2, a h á z atla n 1 n api robottal tartozik. 1764-ben a jo b ­
bágyságról „continua tá b lá k a t á llíto tta k föl“, 1769-ben a
király n ő ism ét m egpróbálta, hogy legalább „bizonyos p a c tu -
 389

m o k “-ban szabályozza az urbéres viszonyokat s n ta sito tta a

korm ányszéket, készítsen ja v a sla to t az országos u rb á riu m alko­
tása irá n t. 1776-ig e lta rto tt, m ig a gubernium e m u n k álatát
fölterjesztette. C sakhogy a király n ő hasznavehetetlennek ta lá lta
s intézkedett, hogy a m ag y aro rszág i m in tá ra a helyszínén Írjá k
össze az urbéres terheket. E rendelet azonban olyan lan y h án
h a jta to tt végre, hogy M ária Terézia m eghalt a nélkül, hogy az
úrbérrendezést v a ló síth a tta volna. U gyanaz a lu staság és
közöny n y ilv á n u lt m inden m ás reform tervével szemben. A
hatóságok a legsürgetőbb jav ítá so k a t is m eghiúsították s igy
m ég a két nyom ású rendszer kiküszöbölése s a h a tá rn a k három
fordulóra való osztása is elm aradt, m it a k irály n ő 1766-ban
-elrendelt. A g ubernium hozzá is fogott a végrehajtáshoz, csak­
hogy a földesurak b irto k jo g u k a t féltették az ú jítástó l s meg-
hiu sito tták . É pp ugv m eghiúsult a gazdasági egyletek szer­
vezése.
Bécsből 1766-ban u ta síto ttá k a korm ányszéket, alakítson
gazdasági egyleteket, első sorban földesurakból, m int A uszt­
riá b a n történik, m i végből m egküldték az osztrák egyletek
alapszabályait. 1769. m ájusban á lla m s e g é lly e l m eg is a la k u lt
az első s egyetlen „erdélyi földm ivelő eg y let“. N oha a k a d ta k
buzgó ta g ja i, kik sok helyes eszmét pendítettek meg, főleg a
burgonyatenyésztés hasznát m ag y a ráz g a ttá k s a m éhészetet,
lenterm elést igyekeztek ja v íta n i, az egylet m ár 1772. novem ­
berben beleolvadt a korm ányszék keretében m űködő kereske­
delm i bizottságba. Még a burgonyatenyésztés m eghonosítása
is hihetetlen nehézségekbe ütközött s noha E rd ély a X V III.
század egész folyam án szűkében volt a gabonának, a királynő
pedig m ár 1767-ben m egkezdte a kru m p li (földi m ogyorónak
nevezték) m eghonosítására irányuló tevékenységet, az 1814/5-ki
Ínséges évekig az eredm ény alig volt szám ba vehető. A m űve­
letlen tömeg nem érdeklődött irá n ta , a helyi hatóságok akadé­
koskodása és lom ha közönye pedig egyenesen ú tjá t á llta e hasz­
nos növény term elése terjedésének. Ez a korm ányzat azután
m indé m ai n ap ig rán y o m ta bélyegét E rdély gazdasági életére,
m ely az urbéres községek m ostani külső kinézésén is észreve­
hető. Az ak k o ri nagy vándorlási és telepítési korszakban
M agyarországból nem is költözött oda senki s noha például
Közép-Szolnok 1750-ben 5 évi teljes adóm entességgel s a k v á r­
390

télyozás alóli szabadsággal igyekezett ném et (sváb) telepitőket

becsalogatni, e csábitásnak igen csekély sikere volt. E llenben
tömegesen á ra d t be a szomszéd fejedelem ségekből az olábság,
de nem nag y előnyére a k á r a term elő m unkának, a k á r az állam
p o litik ai érdekeinek. Az oláhság töm ege a m üveletlenség leg­
alacsonyabb fokán állt, nem tudott, nem szeretett dolgozni s
sem kedvezm énynyel, sem fenyitéssel — m indkettőre számos
példa v a n az országgyűlések s a várm egyék h a tá ro z a ta ib a n —
nem leh etett őket állandó m egtelepedésre s ezzel rendes m u n ­
k á ra birni. E llenben a földesúri hatalom , a hol érte, vaskézzel
nehezedett reá nem csak a várm egyében, hanem a K irályföldön
is, hol a jobbágyság helyzete sem m ivel sem volt kedvezőbb, m in t
a m ag y a r földesurak jószágain. A szász városok h ató ság ai épp
oly kim életlenül b á n ta k velük; a többek közt R esinár szabad
községet évtizedes zsarolás után 1753-ban jobbágyi állapotba
vetették. H a a bécsi korm ány beavatkozott, a szászság épp úgy,
m int a várm egye, ham is, a tén y állást elferditő jelentésekkel
igyekezett önkényes gazdálkodását ta k a rg a tn i vag y pénzzel
v á sáro lta m eg a befolyásos em berek kegyét. Ebből azután
szörnyű állam i és társa d alm i b ajok tá m a d ta k s az oláhok az
állam nak, a földesúri h atalo m n ak s m inthogy az nagyrészt
m ag y a r volt, a m ag y arság n ak m indinkább esküdt, kibékithe-
tetlen ellenségei lettek. M ár 1761-ben azt m ondták a földes­
u ra k n a k : „nem győzünk eleget csodálkozni r a jta , m i az oka,
hogy bennünket ti m ag y aro k u l ennyire o p p rim áltatok s a job­
bág y ság n ak já rm á t is n y a k u n k b a v e te tté tek .44 Igyekeztek is
k ib ú jn i az iga alól s m ikor M ária Terézia E rdélyben h a tá rő rsé ­
get szervezett, az oláhság, főleg az, m elynek Besztercze városa
volt földesura, töm egesen jelentkezett a k ato n ai szolgálatra,
m iből u r és jobbágy közt sokféle összeütközés tám a d t s kevésbe
m últ, hogy az oláh p arasztság m ár akkor fel nem lázadt. Az
erdélyi nem esség azóta folyton re tte g e tt az oláh jobbágyoktól
s nagyon zokon vette, m időn a vallás-unió következtében isko­
lá k a t is á llíto tta k szám ára. M éltán attó l félt, hogy ha m ég tan u l
is, h a m űveltebb vezetői lesznek, e g y á ltalá n nem tű ri szolgasá­
gát. Nem kellett te h á t neki iskola a szegénység szám ára. Ekké-
pen a rom lott gazdasági szervezet egyenesen kulturellenes
tényezővé le tt s hogy néhány száz földesúri család nagyobb-
rész csak képzelt érdeke sérelm et ne szenvedjen, m illiókat kény-
 391

szeritett tu d a tla n s á g ra és lelki v ak ság ra, a n y a g i és szellemi

Ínségre, m inek következm ényei m ind e m ai n a p ig észlelhetők.
E llenben M agyarországba folyton özönlöttek az u j telepe­
sek, s noha ak ad t köztük sok szédelgő szereneselovag, egészben
töm éntelen m unkaerőt, ném i értelm i és an y a g i tőkét hoztak
m agukkal. De m inthogy a földm ivelés és a m ezőgazdaság tech ­
n ik á ja és üzeme rég i liazájokban sem volt fejlettebb á lla p o t­
ban, m in t századokkal azelőtt,3) e téren az idegen telepesek
kevéssel já r u lh a tta k a gazdálkodás m ódjának javításához. Idő
kellett, hogy a hazai viszonyokat m egism erjék s noha helyzetök
m indig kedvezőbb volt, m int a ré g i jobbágyoké, évtizedekig el­
ta rto tt, m ig u j hazájok földm ivelésének m inden c sin já t-b in já t
e lsa játíto ttá k . U ralkodása harczias évtizedeiben M ária Terézia
sem igen foglalkozhatott nagyobb gazdasági reform ok kezde­
m ényezésével, s külföldön csak ez időben kezdtek lendületet
venni a gazdasági és v e g y ta n i szaktudom ányok, m elyek beható
k u ta tá s és a v a to tt m egfigyelés tá rg y á v á te tté k az ősterm elés
m inden ágát. V izsgálódásuk eredm ényei tetem esen fokozták a
föl dm ives m unka jövedelm ezőségét s ősterm elés és szaktudo­
m ány közt olyan benső kapocs létesült, m ely idővel valóságos
fo rra d alm a t szült a gazdálkodásban és m ezőgazdasági üzem ­
ben. E hhez já r u lta k m ás kedvező körülm ények; a technika, a
gépészet, a közlekedés fejlődése korszakos jelentőségűvé v á lta k
a m üveit em beriség életében. A kor h a la d á sain a k befogadásá­
hoz M agyarországban is m eg volt m inden előfeltétel, m ert m él­
tán m o n d h atta az egri püspök vendégének, a p á p a i nunczius-
n a k : A m ag y a rn a k nincs panasza T erem tője ellen. Tejjel-
mézzel folyó föld ez, csak ko rm án y zata rossz. A földm ivelés
ak k o ri állapota teljesen igazolja ezt a m ondást. E g y fran czia
szakem ber, k i 1770-ben b eu tazta az országot s ta p a s z ta la ta it
hosszú jele n té sb e n 2) örökítette meg, még m in denütt kezdetleges
állapotokat talá lt.
Az ország déli részében — m ondja — a földm ivelés a rá n y ­
lag gyarló, az északiban rossz, noha a föld m aga E u ró p a leg­
jobb ta la ja , de a sociálgazdasági szervezet b a ja i folytán egy
negyedét sem jövedelm ezi annak, a m it jövedelm ezhetne. Kiilö- *)

*) Von dér Goltz id. müve I. 254.

-) Gazdaságtört. Szemle. 1898.
392

nősen csatornák épitését a já n lo tta a kiv iteli forgalom érdeké­

ben, m ert a m ezőgazdaság á lla ti és növényi term ékeinek köny-
nyebb értékesitése fokozná a nép m unkakedvét s ösztönzésül
szolgálna a gazdasági h alad ásra, m elynek előföltételei m eg­
v annak. K evesen ism erik — fo ly ta tja — M agyarországot, a
legtöbb földesur és p a raszt m ég nem ism eri a gazdagság é rté ­
két, m elyet az ország ta la já b a n és é g h a jla tá b a n b irnak. A föl­
det legnagyobbrészt egész két lá b n y ira fekete televény b o ritja
s ez teszi első m inőségűvé E nrópaszerte. Most főleg ten g e rit
term elnek r a jta , m ert ennek term elése j á r a legcsekélyebb
m unkával. E m ia tt a m a g y a r földm ivest h an y ag n ak , restnek,
m unkakerülőnek ta rtjá k . P edig a ki m egfigyelte falv aib an ,
házaiban, m unkájában, rág alo m n ak fogja ezt n y ilv á n íta n i.
M agyarország összes p a ra s z tja i dolgoznak s m egszokták a n e ­
héz életet. De szükségök v an egyrészt a példára, a ta n itá sra ,
m ásrészt a fogyasztásra, kereskedésre, m ely haszonnal ju ta l­
m azza m unkájokat.
Nem egyedül M agyarországban voltak ilyenek a mező-
gazdasági állapotok; századokon á t m ás országokban sem igen
fejlődtek azok s csupán a X V III. században kezdtek haladó
irá n y b a n á ta la k u ln i m indenütt. Ez a század, m int az egész k u l­
tú rá b a n , akképen a m ezőgazdaságban is fo rd u lato t jelez, egy­
részt a jobbágyság jogi helyzetének jav ítá sá b a n , m ásrészt a
m ezőgazdasági üzem nek a tudom ányos haladások á lta li m eg ter­
m ékenyítésében. A kalendárium ok, lóorvosságokról s m ás ilyen,
részben babonán nyugvó könyvek helyét, m elyek addig okulást
és szórakozást igyekeztek a g y a k o rla ti gazdának n y ú jta n i,
m indinkább a komoly, lelkiism eretes kutatásokon és m egfigye­
léseken nyugvó szaktudom ány és irodalm i term ékei foglalták
el. B eható és sikeres kisérletek tö rténtek, hogy a m ezőgazdasá­
got, m ely eddig tisztán ta p a sz ta la ti volt, észszerű, tudom ányos
a la p ra fektessék s benne is érv én y t n y erjenek azon elvek,
m elyeket a fejlődő term észettudom ányok az állat- és növény­
világ életét irá n y itó term észettörvényekről k id erített. Ném et
egyetem eken tanszéket á llíto tta k a kam eralis tudom ányok sz á ­
m ára, m ely névben akkor a közgazdaság, a m ezőgazdaság és a
technológia tudom ányát összefoglalták. A k am eralisták elm é­
leti és g y a k o rla ti szempontból igyekeztek fe la d a tu k a t m egol­
dani s első sorban a földm ivelésre g y ak oroltak dús és üdvös
 393

1íatást, m ert k im u ta ttá k , hogy a földm ivelés egységes szerve­

zet, m elynek külön élete, s a já t tö rvényei vannak. M üveiket a
gazdaközönség n agy érdeklődéssel fogadta s m ag a is gondol­
kodni kezdett, m ire m egindult a közéletben az a forrongás,
h alad ási ösztön, m ely idővel a ré g i hagyom ányok, p arasztrégu-
lák, nagyon kétes é rték ű g y a k o rla ti tap a sz ta lato k kizárólagos
u ra lm á t m egtörve, az ősterm elés m inden á g á t u j, m egbizhatóbb
a la p ra fektette. Az angol Sm itli Á dám korszakos m üve a nem ­
zetek jólétének okairól (1776.) a földm iveléstan és a g rá rp o li­
tik a szem pontjából is főfontosságu lett s egyre erősebben befo­
lyásolta a h aladás zászlaja alá lépő népek és k o rm án y aik gon­
dolkodását. I tt is különösen Poroszország és nag y k irá ly a ,
II. F rig y e s volt az uj eszmék ú ttö rő je s rendeletéinek hosszú
sorával igyekezett a gazdálkodás m ódját ja v ita n i, benne a tudo­
m ány v ív m á n y a it érvényre ju tta tn i, az egyoldalú szemterme-
lés hely ett a ta k a rm á n y term elést luczerna, lóhere s m ás gy ö ­
kérnövény terjesztésével fokozni, uj gazdasági növényeket,
b u rgonyát, bizonyos ré p a fa jo k a t m eghonosítani, az á lla tte ­
nyésztést n e m e s íte n i, a szőlő- és dohányterm elést tö k é le te s í­
teni, az ősrégi gazdasági eszközök, főleg az eke h ely ett czélsze-
rübbeket alkalm azni, — az angol eke ekkor te rje d t el az
európai szárazföldön, — a gazdasági ism ereteket szakiskolák
és egyesületek ala p itá sá v al a töm egekbe bevinni s a közokta­
tásü g y refo rm jáv a l a népet felvilágosítani. E példa s á lta lá b a n
a gazdaságtudom ány uj eszméi előtt M ária T erézia sem zárkó­
zott el s az ő kezében a k irá ly i hatalom fenkölt h iv atá sán a k
m egfelelően n álu n k is a kisebb-nagyobb gazdasági reform ok
kezdem ényezője lett. Ő in d íto tta m eg a m arhatenyésztés ja v í­
tását, különösen a lótenyésztést nemes m ének, a juhtenyésztést
m eg m erinobirkák behozatalával s H orvátországban ju h ász a ti
iskola ala p itá sá v al (1773.) N agyban fáradozott a selyem te­
nyésztés m eghonosításán s az eperfaültetésen, figyelm et fo rd í­
to tt az okszerű erdőkezelésre s a bányászat üzem ének ja v ítá ­
sá ra . Előm ozdította a burgonyaterm elést, m ely a felvidékre a
szomszéd országokból, a déli várm egyékbe a ném et telepesek­
kel h a to lt el s 1770. óta egyre nagyobb m értéket öltött. Selme-
czen jeles bányásziskolát, Szempezen m eg 1763-ban gazdasági
szakiskolát (collegium oeconomicum) n y ito tt, m ely azonban
nem kizárólag földm ives iskola volt, hanem inkább alsóbb tisz t­
o94

viselők nevelésére szolgált. De igy is hasznosan m űködött, csak-

hogy m ár 1776-ban leégett s csak h am ar m egszűnt. Az akkor
egyetlen nagyszom bat-budai egyetem en gondot fo rd ito tt a
cam eralis tudom ányok m űvelésére s két Ízben (1766. és 1770.)
is fölhívta a várm egyéket, hogy területükön gazdasági egye­
sületeket a lak ítsan ak . De sikertelenül, m ert a birtokos elem
m ég nem érezte szükségét az ilyen intézm énynek. íg y nem es
törekvései részben egészen m egtörtek, részben e lla n y h u lta k az
uralkodó réteg ósdi gondolkodásán. Sok tek in tetb en azonban
m aga a k irálynő tette lehetetlenné, hogy üdvös intézkedései
olyan h a tá st gyak o ro ljan ak az an y a g i viszonyokra, m int a
külföldön. M ária Terézia egész p o litik á ja a legridegebb össz­
pontosításra, az egységes osztrák birodalom m egterem tésére
irá n y u lt. Még a m ag y a r pénzrendszert is az összbirodalm i
eszme szolgálatába helyezte s nálunk is elterjesztette a bécsi
városi b an k jegyeit, m egalapítva ezzel a bankóczédula-uralm at,
m ely később oly végzetessé v ált a m a g y a r gazdasági életre.
T elepítési p o litik á ja m ellett m ég közoktatási és közművelődési
refo rm jai is a legkihívóbban a m eztelenül űzött ném etesítés­
nek s beolvasztásnak szolgáltak s ezzel m éltán elijesztették, tőle
a m ag y a r érzelm ű rétegeket, m elyek fájdalom , a fő u rak elfran-
cziásodása, a nem esség ellatinosodása, a városok s a kin cstári
és gazdasági tisz tik a r elném etesitése fo ly tán különben is fölöt­
tébb m egfogyatkoztak. De különösen retten tő en h a to tt az
országra azon im m ár rendszeresen, tervszerűen fo ly ta to tt tö­
rekvése, hogy vám po litik ájáv al A usztria g y a rm a tá v á sülyessze
a m ag y a r biro d alm at s a m a g y a r nép m u n k ájá t és v erejték ét
az osztrákok m eg g azd ag itására használja. E törekvésében nem
ism ert kím életet. Gondot fo rd ito tt u g y a n a rra , hogy a m ag y a r
dohány minősége m egjavuljon, m i végből jobb m agot osztott
szét, uj fajokkal te tt kísérletet, u tasítá so k a t íra to tt a szárítás
és kezelés ja v ítá s á ra . E llenben az osztrák doliányegyedáruság
érdekében m indent m egtett a m ag y a r dohány á rá n a k m estersé­
ges csökkentésére s m inthogy a term én y t tisztességes áron nem
értékesíthette, a töm eg nem is sokat törődött a term elés javi-
tásával. Ig v volt az m inden hazai term énynyel, olcsó volt m in ­
den, hogy A usztria olcsón fedezhesse szükségleteit, ellenben az
idegen verseny kizárásával A usztria szabta m eg a m ag y a r
fogyasztás iparszükségleteinek árá t. Ez a rendszer erkölcsileg
 395

és a n y a g ilag e g y a rá n t rom bolóan h a to tt a m a g y a r nép jólé­

tére. M inthogy a m unka nem hozta meg bérét, a k irály n ő leg­
több ja v ítá s a it m aga a m unkástöm eg sem fo g ad ta el, és nem
igen erőltette m eg m agát, nem buzgólkodott term ése fokozásán,
m ert nem volt belőle haszna. M indazáltal a népesség m egszapo­
rodásával s a m ivelés alá vett terü let folytonos növekvésével,
részben az eszközölt reform okkal a term elés szükségképen óriási
módon m egnőtt s m ag át az évi dohányterm elést m integy 300.000
m ázsára becsülték.
 N E G Y E D IK F E JE Z E T .

József császár és a jobbágyság.

Minő szűk körben m ozgott, m inő szerény óhajoknak te tt
eleget M ária T erézia úrbérrendezése, az a legszembeszökőbben
k itű n ik fiának, II. József örökös, de koronázatlan k irá ly n a k
politikájából, m ely a jobbágykérdésben ép oly kevésbbé volt
rad ik ális, legföllebb tem peram entum osabb, m in t anyjáé, m ely
azonban a rég érvényes u rb á riu m egyes jo g a it a p arasztem ber
szám ára csak ak k o r tette valósággá v agy egészítette ki o ly a­
nokkal, m elyek nélkül am azok sem sokat értek. A császár k é t­
ségkívül k o rán ak egyik legnem esebb lelke, egyik legfelvilágo­
sultabb gondolkodója volt, telve a X V III. század em b erb aráti
szellemével, ki m á r nem csak Poroszországnál já r t iskolában,
m int a n y ja , hanem ko rán ak egész szellem ét és tudom ányos h a ­
ladását m agába szivta. Első sorban a lelkiism eretet a k a rta
középkori rabbilincseiből k iszab ad ítan i s sok m illió jó m ag y a r
em bernek a d ta m eg a jogot, hogy önkénytől és erőszaktól m en­
ten, szive szerint im ádhassa istenét. A nnak a nemzedéknek,
m ely közvetlenül korm án y zata a la tt élt, József egyes túlzásai
és elham arkodásai m ellett igazi jótevője volt s nem csak a nem-
katholikusok, hanem azon, akkor m á r elég számos, józanabbul
gondolkodó katholikusok, kik egyházuk k é n y u ra lm á t a m ás
vallásuakon rég igazolatlannak, a m a g y a r nem zetre á rta lm a s­
n ak tekin tették , rokonszenvvel fo gadták intézkedését. A császár
csak u g y an ism ét az volt, a m i egyik elődje sem századok óta,
az elnyom ottak és porba s ú jto tta k oltalm azó ja , kiben m inden
szenvedés rokonérzést keltett. Á m bár rendületlen hive volt
kath. vallásán ak , eltörölte az önkényt és erőszakot, m elyet a
k ath . egyház a m ás vallásuakon gyakorolt, s m ihelyt ez m eg­
 397

tö rtén t, szükségképen fo ly ta tn ia kellett tevékenységét egy m á­

sik, vele sokban rokon hatalom , a földesuraság ellen, m ely
szintén sok m illió derék m unkásem bert ta r to tt többé-kevésbbé
súlyos rabságban. Személyes tap asztalataib ó l ism erte a köznép
keserves helyzetét, többször b e já rta m a g y a r birodalm ának
tág as országait s nem csak szivének nemes szava, hanem a fel­
ism ert, jól felfogott állam érdek is a rr a sa rk a lta , hogy h a orszá­
g a it a m űveltség és a jólét m agasabb fo k ára a k a rja emelni, a
m unkaszervezetet m odern a lap o k ra kell fektetnie, föl kell sza­
b a d íta n ia a p araszto t u ra in a k fenhéjázó önkénye és kizsákm á­
nyolása alól. N agy és nemes czél lebegett előtte, az, hogy m in­
denki abban az a rá n y b a n részesüljön az állam védelm ében, a
m ennyiben a nem zeti m u n k a fela d ata in a k m egoldásában becsü­
letesen résztvesz s a ki dolgozik, v a llá sá ra és születésére való
tek in te t nélkül, jo g ilag és társa d alm ilag m egnyerje m éltó ju ta l­
m át. A lattv aló in ak egyik réteg ét sem a k a rta e jutalom ból ki-
rekeszteni. D rág a á rt szabott u g y a n érte, m ert te rv e it M agyar-
országnak A u sztriáb a való bekebelezésével és teljes elném ete-
sitésével, m ely p o litik ai rendszernek az összes H absburg-ural-
kodók közt ő volt legerélvesebb, legszélsőbb képviselője, a k a rta
m egfizettetni. De a vallásszabadsággal, a jobbágy töm egek föl­
szabadításával, a rég i rendi igazságszolgáltatás és közigazgatás
gépezetének újjászervezésével, a közteherviselés terv ezett beho­
zatalával s töm éntelen m ás többé-kevésbbé lényeges ú jításá v a l
ő volt a H absburg-uralkodók sorában az első n a g y refo rm áto r
s ném etesitő szándékai daczára, az egységes m ag y a r nem zet
m egterem tésének göröngyös u tjá n egy lépéssel előbbre v itte a
m agyarságot, m ert ő a d ta m eg neki leglényegesebb elveiben
azt a n agy nem zeti program m ot, m elyet két nemzedék m últán
a s a já t fenkölt fiai törvényes utón a m a g y a r állam üdvére,
nemzetük felm agasztalására m egvalósítottak.
József császár a n y ja tap a sz ta lata ib ó l azt a m eggyőződést
m erítette, hogy a tervezett ro p p an t a rá n y ú reform m üködésé-
ben a rendiségnek, m in t ilyennek — nem a nemességnek, m ely­
ből m u n k a tá rsa i csaknem kivétel nélkül kik erü ltek — hasznát
nem veheti. E gyszerűen félreto lta teh át, országgyűlést nem
ta rto tt, meg nem ko ro n áztatta m agát, hogy koronázó esküt ne
kelljen tennie. E lőre tu d ta , hogy nem fo g ja m e g ta rth a tn i, a
m int elődei péld ája m u ta tta ; az ő becsületes lelke azonban ke­
398

rü ln i a k a rta az eskíiszegésnek még* látszatát is s azért esküt

sem tett, hogy teljesen szabadon valósíthassa terveit. Ez volt
életének legvégzetesebb h ib ája, m ely tiz évi uralk o d ását végül
meddővé tette, m ert kétségtelen, hogy abból, a m i eszm ényeiben
csak u g y an életrevaló és egészséges volt, törvényes utón, a re n ­
diség közrem űködésével sokkal többet m egm enthetett volna,
m in t a m ennyi valóban m egm aradt.
Azok az óriási m ozgalm ak, m elyeket a X V III. század
folyam án az irodalom , a tudom ány, a gazdasági viszonyok fel­
ta rtó z ta th a ta tla n á ta lak u lá sa E u ró p a n y u g a ti országaiban kel­
te tt, a m a g y a r uralkodó osztályokat sem h a g y tá k érintetlenül.
Az uj szellem lom hábban ugyan, m in t külföldön, de szüntelen
csapdosta a rég i előítéletek s hagyom ányok v á rfa la it annál
inkább, m ert a rendiség nem sok b izta tá st m eríth e te tt a lefolyt
évtizedek tap asztalataib ó l. 1712—80. közt összesen csak 6 o r ­
szággyűlés ta rta to tt, m elyek egészben nagyon kevéssé befolyá­
solták a m a g y a r birodalom sorsának a la k u latá t. E közben a
rendiség egy tetem es, épen vezető része elidegenedett hazájától,
elfrancziásodott, élném etesedett, az u d v a r szolgálatába állt, a
m ásik ellatinosodott s elav u lt k iv áltsá g a i védelm ében, a te r ­
melő m unka irá n ti m egvetésével egyre aggasztóbb ellentétbe
ju to tt a m unkástöm egekkel. Mindez elég lehangoló volt a
kiváltságosokra, kiknek többé-kevésbbé m eg kellett ism erniök
helyzetök rettenetes kom olyságát. K ezdték szám ba venni, hogy
egy nem zet nem néhány ezer kiváltságosból áll s az alkotm ány
sánczaiból k iz á rt tömeg szám ra, vag y o n ra, polgárosodásra
folyton félelm esebb h a ta lo m ra vergődik. A m ag y a r nem zet
c sak h am ar valam i 10 m illióra nőtt, m elyből legalább 9% m illió
a term elő m u n k át szolgálta. E töm eg m inden m egnyilatkozá­
sából a rég i rossz korm ányzat daczára élettől, ifjúságtól duz­
zadó erő, az anyanyelvhez, a haladáshoz való vonzalom, a
tavasz friss vérkeringése á ra d t szerteszét. Ez a töm eg lelkesen
dolgozott, m ivelte földjét, tén y észté m a rh á já t, űzte az ip a rt, a
kereskedést. E gyik-m ásik legyőzte a vám rendszer m inden a k a ­
dályát, g y á ra t alap íto tt, nagykereskedést fo ly ta to tt, a nem zeti
n y elv ért lelkesedett, irodalm at, színházat, m űvészetet, tu d o ­
m án y t istápolt, szóval emelte a nem zet szellemi és vagyoni
színvonalát, g y a k ra n a rendiség ellenére. H a te h á t im m ár az
á lla m egész h a ta lm a is hozzá párto ln a, h a egy kiváló uralkodó
 399

lelkének egész hevével s tekintélyének m érhetetlen seg ély fo rrá­

saiv al állan a élére, az n.j dem okratikus osztály olyan óriási
erőre tehetne szert, hogy összezúzná, ag y o ntiporná a k o rh ad t
rendiséget és repedező épületét. E zt érezte, sejtette, részben
tu d ta a rendiség s ha József császár igénybe veszi törvényes
közrem űködését, bizonyára bővebb és szélesebb k ö rű segítséget
talál a töm egek e lle n állh ata tla n nyom ásának k ite tt s veszélyes
helyzetét jól ism erő nemesség részéről, m in t an n ak idején édes­
a n y ja . Ez a h an g u lat, a kényszerhelyzetben kialakuló ezen uj
világnézlet nem csak ab b an n y e rt kifejezést, hogy József csá­
szárt kény u ralm i törekvéseiben is ezer m eg ezer nemes em ber
tám o g a tta és pedig a főurak, a dús középbirtokosok s a kisne-
m esség köréből. Sokan világosan ki is m ondották, hogy a csá­
szár h a ta lm a ellen nincs m ás m enekvés s az ország érdeke is azt
követeli, hogy elfogadható re fo rm ja i valósításában liiven tám o­
gassák az uralkodót. A legvilágosabban kifejezte ezt a pórszár-
m azásu H ajnóczy József, később a nem zeti ügy v é rta n ú ja ,
akkor gróf Széchényi Ferencz titk á r a és bizalm asa, ki kétség­
kívül nem csupán a m aga nézeteit tette p a p írra , m időn ezeket
ir ta : ,,A m ag y a r alkotm ány refo rm ra szorul, m elyet azonban
csak h a ta lm i ténynyel lehet valósítani. Az országban 40.000
nemes törvényhozó s 5 m illió rabszolga él. Azt, hogy a nem es­
ség lem ondjon jogairól, m elyek őt meggyőződése szerint tö r­
vény a la p ján illetik, nem lehet v á rn i, m ert a nemesség önkényt
ssoliasem fog beleegyezni, hogy p a ra sz t és nemes egyenlő jogot
élvezzen. M ár pedig az alkotm ány csak ak k o r lesz szilárd, ha
áld ásaib an a p a ra sz t is részesül. K ényszeríteni kell te h á t a ne­
mességet, hogy az alk o tm án y t a jo b b ág y ra is kiterjessze és
pedig annál inkább, m ert a 40.000 nem est legföllebb 500-an
képviselik az országgyűlésen s ezek közül is alig tizen folynak
be a törvények alkotásába, sőt m ég ezek sem a közjót ta r tjá k
szem előtt. Ily körülm ények közt m inden lehetőt meg kell
tenni, hogy fele b ará ta in k b irto k á b a ju ssan ak elévülhetetlen
jogaiknak. Ezzel em berbarátok leszünk a nélkül, hogy m eg­
szűnnénk hazafiak lenni. M inthogy pedig a császár e czélra tö­
rekszik, őt kell tám ogatni. “ B izonyára tám o g a ttá k volna töm e­
gesen, h a a tám o g atást a szokásos módon kikéri. De nem tette
s ez életének tra g ik u m a , m ely legnem esebb törekvéseit meddő­
ségre k árh o ztatta. E gyedül a caeseri ö n tu d at hatalom teljétől
400

eltelve in d u lt a végzetes ú tr a s első sorban a lelkiism ereti k é n y ­

szer alól m entette föl m a g y a r a la ttv a ló it tü re lm i rendeletében,
m elyet 1781. október 25-én bocsátott ki.
C sak h am ar a jo b b ág y ság ra irán y o zta figyelm ét. G azda­
sági vezérelveit ő is, tanácsosai is a fran czia p h y sio k ra ta isko­
lából m eritették , m elyben a jobbágyság oltalm a kiváló szerepet
játszott. Ez iskola egyik vezére Quesney azt v a llo tta : szegény
p araszt, szegény ország, szegény ország, szegény k irá ly ! József
pedig nem m a ra d h a to tt szegény uralkodó, m ert külp o litik ai
terveihez rengeteg pénzre és k a to n á ra volt szüksége. íg y az
em berszeretet m ellett az ő jo b b ág y p o litik ájá t is főleg az önér­
dek vezette. Ő m ár tovább m ent, m in t a n y ja , k iv o n ta a m un­
kástöm egeket a földesúri h atalom zsarnoksága alól, hogy ism ét
az állam közvetlen a la ttv a ló iv á legyenek s m unkájok szabaddá
válva, an n a k gyüm ölcseit m agok élvezhessék. É pen ez irá n y ­
b an m a ra d t leginkább meddő M ária T erézia úrbérrendezése.
N em csak azért, m ert keveset adott a köznépnek, hanem azért
is, m ert a v é g re h a jtá s ezt a keveset is elvonta tőle. Noha m á r
egy évtizednél tovább volt érvényben, József császár tró n ra -
léptekor igen kevés m ent á t belőle az életbe; a jobbágyok örö­
kösen elégedetlenkedtek, pörösködtek s az összeütközés és pör-
p a tv a r m inden úrbéres egyezség daczára igazán elijesztő m é r­
veket öltött. A pénzadóba a jobbágyok csak beletörődtek volna,
de a robot folytonos és törvénytelen emelése kétségbe e jte tte
őket, m ert az ok irato k szerint a földesur néhol a n y á ri m u n k a­
időben a n n y ira igénybe vette népeit, hogy s a já t földjeiket nem
m ivelkették meg. M ásrészt az u ra sá g elfo g lalta a község korcs­
m áját, s a já t erdejökben korlátozta fajz ási jo g u k at, elvette
tőlük m agok em elte s községi czélokra szolgáló épületeiket, az
ő legelőikre, erdeikre, vetéseikre küldte m a rh á já t, elkobozta
szőleiket, nem a pozsonyi m érték szerint v ette m eg ra jto k a
szőlődézsmát, sok h ely t nem k a p tá k m eg azt a földet, m elyet
szám ukra az u rb é r m egállapított, s a já t m unkájok term ékét, az
irtv á n y o k a t urok elszedte tőlök s h a adott is helyettök m ás
földet, ez sokkal rosszabb m inőségű volt. Ehhez já r u lt a gazda­
tisztek önkény kedése, m elynek vége-hossza nem volt; itt jogo­
su la tla n d ija k a t ró tta k rájok, am ott m eg bosszúból elvették be­
v etett földjüket.*1)
*) E panaszok Marczali Henrik, Magyarország tört. II. József korában.
I . 2 1 7 — 18.
 401

Noha az u rb é r világosan m egszabta, in it követelhet job­

bágyain, a földesur nem egyszer azt m ondotta, hogy ez kevés,
hogy nem b ir belőle kijö n n i s a jobbágyság a n n y it fizessen, a
m ennyire neki szüksége van. Gróf A sprem ont János, a mako-
viczai és nag v sáro si u rad a lm a k tulajdonosa Bécsben élt s
jószágigazgatójának m eg irta (1782.), hogy o tta n i szükségletei­
hez képest (naeh dem Masse m einer hiesigen Bedürfnisse) kell
k iróni u ra d a lm a ira a fizetést. U ta síto tta te h á t a jószágigazga­
tót, hogy a m akoviczai uradalom tól 15, a nagysárositól 3,
összesen 18.000 f r t évi tiszta jövedelm et szedjen s ez összeget
készpénzben, négy egyenlő évi részletben m inden esetre be­
küld je Bécsbe. Ez az összeg, m ondja, nem n agy s azt hiszi, hogy
tisztán a bírságokból és illetékekből (Gefálle) befolyhat, h a a
tisztek nem összetett kézzel végzik dolgukat, hanem m indegyik
azon törekszik, hogy az eddigi jövedelm eket egyre m ag asab b ra
s z o ríts a 1). Ez te h á t az országos úrbérrendezés u tá n is a régi
önkény és erőszakosság rendszere. De v a n példa elég a r r a is,
hogy az u r m ég m indig úgy b á n t népével, m in t a török uralom
idején, v agyis lábbal tip o rta em beri önérzetét és m éltóságát.
Verbőczy József, Tolnam egye szo lg ab irája H egedűs A nd­
rás pinczehelyi lakost ta n ú n a k idézte m ag a elé. K étszer is üzent
neki, de az illető nem jelent meg. E k k o r (1787. nov. 23.) azt
irta a községnek: „Köszönje azt a tökéletlen n y a k a s gazem ber,
hogy katonám vag y h ajd ú m nincsen, m ert kötözve hozattam
volna által.'“ U g y an ak k o r u ta s íto tta a falu b irá já t, küldje el a
tanúhoz a b a k te ro k at s h a m áskép nem jön, kötözve szállíttassa
el hozzá.12) H a M agyarországban és pedig olyan időben, m ikor
a közigazgatás m ár rendezve volt, igy beszéltek a m unkáselem -
mel, könnyen elképzelhető az a bánásm ód, m elyben az u ra k a
m agok jo b b ág y ait E rdélyben részesítették, hol úrbérrendezés
sem eszközöltetett. O tt az egykorú jelentések szerint ném elyik
földesur a kém énybe a k a sz ta tta jobbágyát, h a m egneheztelt
reá. Az 50— 60 botütés v ag y egyszerűen h o ltra verés m ég áldott
állapotú asszonyokkal szemben is m indennapi dolog volt s az
ilyen büntetés elrendelésében földesur és földesasszony vetélke­
d ett egym ással. E rdélyben a császár s a já t szemével lá ‘ta ez

1) Levele Gazdasági. Szemle 1895: 298.

2) Leírva az eset Tolnamegyei Közlöny 1901.
A csády: A m agyar jo b b á g y sá g története. 26
402

á llap o to k at s m inthogy egyes m érsékeltebb intézkedései, pél­

d áu l az, hogy a k oro nauradalm akon elrendelte (1783.) a robot­
n a k általános pénzbeli m egváltását, nem használtak, a végső
eszközökhöz folyam odott, rendeletileg egyszerűen eltörölte a
jobbágyságot, m elyet „az em beriség szolgai és rabszolgai lealá-
z ásán ak “ tek in te tt. Még a jobbágy szót is k itilto tta hiv atalo s
használatból s az eddigi jobbágy neve im m ár földm ives lett.
E rd é ly re nézve N agyszebenből bocsátotta ki ide vonatkozó re n ­
deletét. Csakhogy a rendi hatóság ism ét akadékoskodott az
intézkedés v ég reh ajtásáb an , m i fokozta az oláhok n y u g ta la n sá ­
g át, m ásrészt egy v á ra tla n m ozzanat m erült föl, m ely egv időre
m egakasztotta a n ag y reform m unka v ég reh ajtását. Az oláliság
egy része föllázadt. M inthogy testi-lelki érdekeivel senki sem
törődött, ez a nép egészen pópái befolyása alá került, kik pedig*
m in t egy külföldi Írja, ki 1785-ben beu tazta az országot, való­
ság g al m egm ételyezték lelkét, úgy, hogy akkor azt m ondot­
tá k : m inden felakasztott oláh b űntettes mellé oda kellene pópá­
j á t is kötni, m ert ő a bünszerző, ő ta n íto tta rosszra a tettest. A
pópák főleg kereskedésből éltek, csaltak, loptak, püspökük
verte-pofozta, a hatóság m eg jobbágyképen b á n t velük s igy
végképen elkeseredtek a társadalom irá n t, m elyben m ás fele­
kezetek lelkészei jó m ódban, tiszteletben éltek. Ök lázito tták sza­
k a d a tla n u l h íveiket az ú ri osztály, a hatóságok, az állam ellen
s h a jto g a tá sa ik éppen e m ozgalm as, a n n y i sok u j eszmével
vajú d ó korszakban élénk visszhangot keltettek. Az o láh lak ta
vidékeken, a Temesközben, Z arándban, H u n y ad b an a rab lóvilág
a n n y ira v irág zásn ak indult, hogy a hatóságok nem b írta k vele.
A pópák a r r a is k ita n ito ttá k híveiket, hogy a császár halálos
ellensége a m ag y a rság n a k s m inthogy a m a g y a r helyi h ató sá­
gok a császár rendeletéinek v ég re h a jtá sáb a n csakugyan kése-
delm eskedtek, a tu d a tla n oláh töm eg készpénznek vette p a p ja i
ám ítá sá t s kom olyan elhitte, hogy a császár és a m agyarok közt
éles küzdelem folyik s József az oláhok mellé áll, h a a m a g y a r
földesurak ellen feg y v ert fognak. Ehhez já r u lt egy m ásik félre­
értés. Az oláhok, kik m inden áron szabadulni k ív án ta k a föl­
desúri hatóság alól, azt hitték , hogy az 1784-iki népszám lálás
azért történik, m ert a császár ki a k a rja bővíteni a m ár fenn­
álló erdélyi h a tá rő ri szervezetet. Tömegesen özönlettek te h á t
1784. n y a rá n G y u la fe jérv á rra s ott k ato n ai szolgálatra jele n t­
 403

keztek. A hadbiztosok, kik tu d ták , hogy a conscriptiónak egész

m ás a czélja, a helyett, hogy fölvilágositották volna, azzal rázták
le őket n y ak u k ró l: csak térjen ek haza, m ajd r á ju k kerül a sor,
addig azonban végezzék az u r dolgát. Ebből sok zavar tám a d t
s erős h a jto g a tá s u tá n okt. 31-én Z arándvárm egyében k itö rt a
fölkelés. H óra á llt élére, ki akkor szökött m eg a n ag y szalatn ai
u ra sá g i börtönből s azt hiresztelte, hogy Bécsből jön a csá­
szártól, ki a ra n y kereszttel és pátenssel tü n te tte ki. N agy tömeg,
valam i 10.000 em ber g y ű lt köréje s a m ozgalom nyom ban
an a rc h ik u s jelleget öltött. A nép rabolt, gyilkolt á lla ti kegyet­
lenséggel nem eseket, k ath . és főleg ref. p apokat m észárolt le s
alig egy hét a la tt 27 községet perzselt föl. A lkudozni kezdtek
vele, de hihetetlen, szélső feltételekkel á llt elő. Azt követelte,
hogy a m ag y a r nem zet vagy végleg k iirta ssé k v agy legalább
az oláhok ig á já n a k vettessék alá, a jobb ág y ság n ak m ég neve
is eltöröltessék s a földesurak összes jószág aik at elveszítsék. A
nagyszebeni főkadparancsnokság — m in t az egykorú Írja —
„álm os intézkedéseivel44 nem igen já r u lt a felkelők m egfélem ­
lítéséhez. Szám uk egyre szaporodott s a ttó l leh e tett félni, hogy
a mozgalom átcsap a k irály- és székelyföldi s á lta lá b a n az ösz-
szes erdélyi p a ra sz tsá g ra. V égre azonban a hatóság m egem be­
relte m agát s m ihelyt erélyesebb intézkedésekhez folyam odott,
a lázadást igen gyorsan elfojtotta. K ra y alezredes székely
vitézeivel elfogta H ó rá t és K loskát, a m ásik vezért s a n y u g a ­
lom m ár deczember végén helyreállt. De a rövid lázadás is bor­
zasztó áldozatokat igényelt. 133 falu p erzseltetett fel s 4000
em ber öletett meg, úgy, hogy a különben is m egfogyott erdélyi
m ag y arság ism ét ro p p an t vérveszteséget szenvedett. H ó ra és
K loska kerékbetörése fejezte be a rém es trag éd iát.
A gyászos esem ények m ég erélyesebb cselekvésre ösztö­
nözték a császárt, k i azonban ta n u lt az erdélyi tap asztalato k ­
ból. M inthogy n y ilt és titkos fogásaival, huzavonájával, ósdi
nézeteivel a rendi közigazgatás h iú síto tta m eg a császár szán­
d ékait s országgyűlés h íjá n ő vetette föl m ag á t „a földesurak
ju ssa 44 szószólójává, József előbb a várm eg y ét szervezte ú jjá s
olyan közigazgatást létesített, (ekkor m ár nem-nemesek is sze­
repeltek benne, ám b ár csak k iv ételesen ), m elyre közvetlen be­
folyást gyak o ro lh ato tt, m elytől inkább v á rh a tta tehát, hogy
a k a ra tá n a k , rendeletéinek gyorsabb és pontosabb v é g re h a jtó ja
26*
404

lesz. A m int az uj közigazgatást m egalkotta, 1785. aug. 22. kelt

rendeletében M agyarországra nézve szintén eltörölte a jo b b ág y ­
intézm ényt s az addig földesúri hatalom a la tt álló népeket föl­
m entette a régi rögliöz kötöttség, jo bbágyi kapocs, cselédi szol­
g á la t alól. K o rán ak term észet jogi felfogásából kiindulva, a
rendelet han g o ztatta, hogy a személyes szabadság a term észet
s a polgárjog szerint m indenkit m egilletvén, a császár azt a
job b ág y ság ra is kiterjeszti. E nnek megfelelően, eltörli az örökös
jobbágyságot és a röghöz kötöttséget s ez értelem ben a jobbágy
szót többé használni sem szabad. Az ország m inden lakója
részesévé le tt a költözés, a házasodás, a p ályav álasztás szabad­
ságának s a m aga ja v a ib a n való végrendelkezés jogának. Nősül­
h e te tt akkor, m ikor jónak lá tta , elveliette azt, a ki hozzá m ent,
küldhette g y erm ekeit iskolába v ag y m esterségre a földesül*
engedélyének kikérése nélkül. A földesur sem a volt jobbágyot,
sem fiát av ag y leán y át u d v a rá b a nem rendelhette s az illetők
tetszésétől függött, akarnak-e s m ilyen fizetés m ellett cseléd-
kedni. Ingó v ag y in g atla n szerzem ényeit m indenki elad h atta,
fölcserélhette, jelzáloggal terh eltette, term észetesen m indig a
földesúri jog sérelm e nélkül. íg y te h á t a p a ra sz t a szem élyi
jogok egész hosszú és értékes sorozatát nyerte, m ely egyrészt
sok fölösleges tehertől, gondtól, fáradságtól m entette meg, m ás­
részt fokozhatta m unkakedvét és önérzetét. A parasztem ber
ism ét, m int a nem zeti királyok ko ráb an volt, a m a g y a r nem zeti
közösség ta g ja lett s a m ag y a r k irá ly a la ttv a ló i sorába lépett,
k ik szolgálataik fejében és m érvéhez képest oltalom ban, vag y o ­
n u k ra és szem élyükre nézve kellő jogvédelem ben részesültek. A
császár csakugyan gondoskodott e védelem ről s arról is, hogy
az ne többé látszólagos legyen, m int a régi világban, m időn a
kecske őrizte a káposztát. Az u j várm egye nem a rég i földesúri
testület volt többé, ügyésze és szolgabirái sem rendi közegek,
hanem az összesség érdekeinek gondviselőivé váltak. Első sor­
ban a várm egyei ügyész volt köteles a jo g aib an bárm iképp sér­
te tt p a ra sz tn a k védelm ére kelni s az esetleg szenvedett sérelem
orvoslásáról gondoskodni.
Az emlékezetes és látszólag nagyon gyökeres reform h a tá ­
sát azonban tetem esen m érsékelt az a körülm ény, hogy a császár
eltörölte u g y an a jobbágyságot, de lényegileg m eg h ag y ta a
rég i jobbágyi jogviszonyt, midőn nem tette a p araszto t a föl-
 405

desur kárpótlása m ellett telkének önálló és szabad tulajdono­

sává. A paraszt szabadon elköltözhetett eddigi telkéről a k á r a
városba, a k á r m ás földesnr jószágára. A távozásban nem gátol­
h a tta senki, sőt ha m egm aradt régi telkén, akkor is m egszűnt
tulajdonképpen jobbágy lenni s inkább bérlője, haszonélvezője
lett a teleknek, m elyért tovább kellett a rendeletileg megsza­
bott pénz- és term észetbeli járu lék o k a t a földesnr kezeihez
fizetnie. Ez a fizetés, illetve szolgálat jogi szempontból m ás te r­
mészetű volt, m int a rég i urbér, a m int az u j b érleti viszony
szintén lényegileg elü tö tt az eddigi jobbágy viszony tói. A csá­
szár súlyt is fek tetett a változás kidom boritására s oda töreke­
dett, hogy a régi és uj állapot közti különbség m inél inkább á t­
m enjen a köztudatba. E végből több u j kedvezm énynyel ja v í­
to tta a paraszt helyzetét a földesurral szemben, k i ha igényeit
fokozni a k a rta , az ú jjászerv ezett várm egye ügyészével ta lá lta
m ag át szemben. E zenkivül biztosította a p araszt jogát a kezén
levő telek h a szn á latá ra nézve, m ert a földesur csak a hatóság
előtt igazolt, igen fontos ok m ellett la k o lta th a tta ki, a k a ra ta
ellen egyik jószágáról a m ásikra m eg nem költöztethette át.
Töm éntelen önkénynek és k árosításnak szabott teh á t h a tá r t a
császári rendelet, de m időn a tulajdon kérdését m eghagyta a
rég i állapotban, ha nem is form ailag, de lényegileg fe n n ta r­
to tta a jobbágy intézm ényt, úgy hogy form ális hely reállitása a
császár halála u tán semm iféle nehézségbe nem ütközött. Azzal,
hogy a paraszt im m ár szabadon elköltözhetett bárhová, leg-
fölebb egyesek nyertek, az óriási töm eg ellenben nem, mely
akkor a városban vag y a csecsemő korát élő g y á rip a rn á l s
á lta lá b a n az akkori gazdasági viszonyok közt nem kapott
alk a lm a t a m u n k ára és keresetre. Reá nézve a m egélhetés egye­
düli m ódja a jobbágyság m egszüntetése u tán is az m aradt,
hogy telkéről el nem mozdult, hanem fo ly ta tta a ty á i foglalko­
zását a régi helyen, a régi földesur és tisztei felügyelete alatt.
H ogy im m ár nem jobbágynak, hanem parasztn ak , földmivesnek
nevezték, hogy pör esetén több m éltányosságot v á rh a to tt a
bíróságoktól urb érp an aszal elintézésében, az alig válto ztato tt a
tényen, hogy a jobbágyság hivatalos eltörlése daczára lénye­
gileg tovább fen n m arad t a régi állapot. Igen kevesen v áltak ki
az úrbéres kötelékből, igen kevesen távoztak telkükről s igy a
régi rendszer az uj név a la tt tovább folytatódott s a császár
406

rad ik ális szinezetü intézkedése ném ileg ja v itv a u g y an , de

a la p jáb a n válto zatlan u l fe n n ta rto tta a rég i állapotot. Az érd e­
kelt töm egek eleinte keveselték is a hőn v á rt nag y reform ot s
sürgetőleg követeltek többet. Sőt itt-o tt az erőszak ú tjá r a léptek
s apróbb helyi zavargások törtek ki, m elyeket azonban az állam
rendelkezésére álló várm egye h a m a r és nagyobb vérontás nél­
kül elfojtott. A sötétség b a g ly a i folyton jövendölgették u gyan
a kitörő félben levő országos p a ra sz tfo rra d a lm a t, de m inden
kom olyabb mozgalom elm aradt s ta lá n egyenesen a reform nak
köszönhető, hogy elm aradt. Azok az ú ri körök, m elyeket m ár
többé-kevésbbé é rin te tt a felvilágosodás egy sugara, mind
rokonszenvesen fogadták a rendeletet s a kor egyik derék kró­
nikása, K eresztesi József k álv in ista lelkész igaz lelki gyönyö­
rűséggel jegyzi föl, hogy „M agyarországban és E rdélyben a
jobbágyok rég i barom i á lla p o tu k b ó l a felséges k irá ly á lta l fel­
szab a d h a tta k , a dom inalis székek és vám ok e ltö rö lte tte k /4
M indazok azonban, k ik ragaszkodtak a törvényességhez, sa jn á ­
la tta l láttá k , hogy a császár a főfontosságu u jitá st, m elyet elvi­
leg m agok is helyeseltek, rendeleti s nem törvényhozói utón
lépteti életbe, m ert előre lá ttá k , hogy e nevezetes a la k i hiány
előbb-utóbb az egész reform ot m eg fo g ja ölni. Mások s ezek a
reform kevésbbé őszinte hivei lehettek, azért kifogásolták a
p a ra sz ti állapot önkényes m egváltoztatását, m ert van ide vo­
natkozó törvény elég s az ügy á lta lá b a n országgyűlés elé t a r ­
tozik. De nem hiányoztak a rég i rideg rendi eszmék képviselői
sem, kik a reform ellen most is azokkal az ócska, rozsdás fegy­
verekkel küzdöttek, m int századok óta. H ont várm egye ekkor
is azt h irdette, hogy a gondviselés rendelte, hogy ném elyek
nemeseknek, m ások m eg szolgáknak szülessenek s a term észet
ren d jét m egváltoztatni nem szabad. Ez erős áram lato k és ellen­
áram lato k daczára a reform v é g re h a jtá sa a császári várm egye
segitségével m inden nagyobb baj nélkül m ent végbe, a m i
m ag a is jelzi, hogy bárm i értékes volt, v alam i túlságosan ra d i­
kális, nagyon is m élyreható és felforgató nem lehetett s a nem ­
zeti m unka szervezetét nem fektette u j alapokra.
A lelkiism ereti kényszer s a földesúri önkény eltörlése
nagyon népszerűvé tették József császár nevét a m a g y a r m un­
kásnép s az értelm iség körében. De e rendszabályokkal p á rh u ­
zam osan v ag y utólag az önkénykedések hosszú sora követke­
 407

zett, s a császár lassa n k in t m ag a tépte szét a b ab ért, m elylyel

hálás a la ttv a ló i övezték halán ték át. Egész p o litik á ja a régi
császári rendszeren, az összpontositáson, a ném etesitésen, a
m ag y arság beolvasztásán nyugodott, m ásrészt nem zetközi tö­
rekvéseit telhetetlen hóditásvágy vezette, m ely a k ato n ai és
adóterhek folytonos növelését vonta m aga után. A p araszto t
kivette n g y an a földesnri kizsákm ányolás alól, de im m ár annál
nagyobb m értékben kizsákm ányolta az állam . Az adók örökö­
sen em elkedtek, noha épen az 1780—90-ki évtizedben egym ást
érték a rossz term ések, drágaságok, Ínségek s az éhhalál sok
ezer m eg ezer em bert v itt sirba. Ehhez já r u lt a császár gyilkos
vám politikája, m ely épen ő a la tta fa ju lt el a végletekig. Mind-
azáltal a m ag y a r p a rasztság m egadással viselte u j te rh e it s a
bécsi porosz követ m ég 1787. okt. 22-én is azt jelen th ette h a z a:
„a m i a p araszto k at illeti, ezek nagyrészt abban a hitb en élnek*
hogy a változások, m elyeket a császár a m a g y a r alkotm ányon
eszközölni szándékozik, rájo k nézve igen hasznosak lesznek s
abban bizakodnak, hogy a császár m egvédi őket a nem esség
ellen. Igaz, nem sokára csalatkozni fognak. De az is kétségtelen*
hogy h a a nem esség elégedetlen része az uralkodó terv ein ek
ellenszegül, a p a ra sz tsá g segélyére nem sz ám ith a t.“ *) H a n g u ­
la ta azonban roham osan m egváltozott, egyrészt a ro p p an t adó­
teh er m iatt, m elyet a részben m ag y a r területen, még pedig
szerencsétlenül folyó török háború ró tt reá, m ásrészt azért,
m ert a császár erőszakos ném etesítései a m a g y a r köznépben
sokkal erősebb visszatetszést, sokkal szenvedélyesebb m egütkö­
zést keltettek, m in t az ellatinosodott, elném etesedett, a n y an y el­
vétől elidegenedett uralkodó rétegekben. A császár m ár 1784-ben
m egkezdte a ném etesítést, m időn elrendelte, hogy bizonyos idő
m ú ltán m inden ható ság a la tin hely ett a ném etet haszn álja
h ivatalos nyelvül. E leinte ez intézkedés végtelen jelentőségét
nem igen v ették észre, m ert a tü relm i rendelet, a jobbágyság
dolga, az oláh lázadás m ás irá n y b a n kötötte le a közvélemény
figyelm ét. Az elném etesités e közben tervszerűen folyt, a csá­
szár germ an izálta előbb a hadsereg m a g y a r ezredeit, a zu tán az
iskolát, végül a korm ányzatot. Ez u tó b b it nem fejezte u g y a n
be, de a hol a m a g y a r em ber az állam m al érintkezésbe ju to tt,

*) Wertheimer Ede, Ak. Ért. 1901. 543.

408

m indenütt idegen, nem é rte tt nyelvbe ütközött. íg y a nép végül

észrevette, hogy a császár csakugyan a r r a törekszik, hogy m int
az egykorú m ondja „még a falusi k isb irák is ném etül beszélje­
nek m a g y a ru l.u Ez a szándék az anyanyelvéhez hűségesen r a ­
gaszkodó köznépben egyre erősebb császárellenes h an g u lato t,
egyre lázasabb n y u g tala n ság o t keltett. A nép sokféleképen tü n ­
te te tt a ném et nyelvkényszer ellen, sőt m int an n a k idején Deák
Ferencz beszélte, ki még g y erm ekkorában hallo tta, a D unán
tú l a föld népe titkos gyűléseket ta rto tt, s azzal fenyegetőzött,
hogy inkább visszam egy Á zsiába, sem hogy m ag y a r a n y a n y el­
véről lem ondjon. A nem zeti eszme v ih a ra szenvedélylvel tö rt
ki leikéből s m indinkább elidegenitette a császártól, a ki n agy
jótétem ényekben részesitette ugyan, de ellenszolgáltatásul leg­
féltettebb kincsét, nem zetiségét, an y a n y elv é t követelte tőle.
E zt az á rá t a köznép sehogy sem a k a rta m egadni s inkább köze­
ledni kezdett a szintén nem zeti eszméhez csatlakozó ren d iség ­
hez, m elylyel évek óta ellenségképen á llt szemben. A rendiség
hatalm as m ozgalm a, de m ég inkább a nem zetközi helyzet n a ­
gyon végzetes a la k u la ta végre m egtörték a különben is holt
beteg József császár ellenállását. 1790. jan. 28-án visszavonta
összes intézkedéseit három nak kivételével, m elyek a vallásos
tíirelm ességre, az uj lelkészségekre s a jobbágyság m egszünte­
tésére vonatkoztak. C sakham ar (febr. 20.) m eghalt s az ország
korm án y zata a M ária Terézia király n ő h a lá la idejebeli á lla ­
potba h ely eztetett vissza. A jobbágyság ezzel ú jra v isszaállít­
ta to tt s a rég i e la v u lt intézm ényből szétáradó dohos légkörben
m egint a rendiség ósdi felfogása kezdett tú lsú ly ra emelkedni
az állam i társa d alm i életben.
 Ö T Ö D IK F E J E Z E T .

II. Lipót és a jobbágyság.

II. L ipót k irá ly tró n ra lé p te k o r P á risb a n m ár k itö rt a
nagy fra n c z ia forradalom , m ely E n rópaszerte lá n g ra lobban-
to tta a szenvedélyek füzét, s m á r m e g ta rta to tt a fran czia nem ­
zetgyűlés am az em lékezetes éjszakai ülése (1789. aug. 4.), m ely
eltörölte a jobbágyságot, telkének szabad tu lajdonosává a v a tta
a paraszto t, az ú rb éres terh ek et m eg pénzbeli, de teljesen m eg­
v á lth a tó fizetéssé v á lto z ta tta . B árm i távol esett M agyarország
P rancziaországtól, a n n a k az óriási lángoszlopnak, m ely o tt ki-
g y u lad t, fénye és egyes s u g a ra i e lju to tta k ide és pedig annál
inkább, m ert József császár idején a m a g y a r nyelvvel és érzés­
sel a m a g y a r irodalom is ú jjá ébredt. M ig a X V III. század
egész folyam án 1772-ig uj m a g y a r könyv igen kevés jelen t
meg, nagyobb részt rég i irók uj kiadása, fo rd itás v ag y im ádsá-
gos könyv s a n ap i szükségleteknek m egfelelő kisebb füzet
te tte a m a g y a r nép lelki táp lálék át, s a censura vasnyiigébe
szo ritv a a kor eszm éinek ta g la la tá b a ez a szerény term és be
sem bocsátkozhatott, 1772. óta egyszerre m egelevénült az iro ­
dalm i élet, m egszaporodott az irók és m üveik szám a. Ezzel az
irodalom a külföld n ag y szerű fejlődésének h a tá sa a la tt ism ét
összekötő kapcsul igyekezett a m a g y a r közlélek s a haladó kor
eszm ekincsei közt v á ln i s a la k u lta k m a g y a r h irlapok, m elyek
buzgó részt v ettek a nem zet felviJágositásában. József császár
s utóda, II. L ipót m eglehetős széleskörű sajtószabadságot enge­
dett s az 1772— 92-ki években a m ag y a r irodalom m inőségileg
és m ennyiségileg b ám ulatosan g y arap o d o tt, m inden szakra k i­
te rje d t s egészséges tav a sz i esőként term ék e n y ite tte m eg a köz­
szellem et. Figyelm e k ite rje d t m indenre, felölelte nem csak a
410

szépirodalm at, hanem a nap i po litik a változatos szükségleteit

és esem ényeit, m elyeket az iró egyéni meggyőződéseihez m ér­
ten, különböző szellemben és szem pontokból tá rg y a lt, nagyobb
részt azonban m égis a haladás jegyében igyekezett m egvilági-
tani. É s m inthogy végtelen szeretetének egész forró hevével
lelkesült a m a g y a r an y an y elv ért, m inthogy vissza a k a rta illő
helyét a törvényhozásban, az állam életben s a társad alo m b an
hóditani, szükségképen szeretettel s behatóan, sokat kellett fog­
lalkoznia am a népréteggel, m ely a nem zetnek nem csak legszá­
m osabb része, hanem nyelvünk legfőbb menedéke, a latin sá g
és kiilföldiség té v ú tja ira k erü lt ú r i osztálylyal szemben an n ak
hűséges gondozója, dalaiban, meséiben, m ondáiban, közm ondá­
saiban, zenéjében legterm ékenyebb m űvelője volt. M ár Besse-
nyey G yörgy olyan tisztelettel és elism eréssel szól a p a ra sz t­
ról, m ely nála, a rendiség sarján ál feltűnhet. E g y ik szereplőjé­
vel L ais czimii szinm űvében azt m o n d atja egy pórnőről:
Posóné születve s élve parasztságban
Nem tudja maga is, hogy mennyi esze van.
E g y ik p a ra s z tja m eg igy szól:-
S igy az urak mindig parasztokból lesznek,
Mi vagyunk a tőke!
Á ltalá b an telitve v a n a kor e m b erb aráti érzelm eivel, kö­
veti V o ltairet, szereti és szánja a parasztot, ki „k irály án ak ,
h azáján ak , földesuránaku terh ét viseli, kinek értékét, a dús
kincset, m ely benne a m unka és a polgárosodás tekintetében
rejlik, ism eri, becsüli s h a z ája ja v á ra hasznosítani a k a rja .
U gyanigy gondolkodik a töm egről báró Orczy Lőrincz, h ir ­
detve, hogy:
Te vagy országoknak ki súlyát viseled,
Bőség s dicsőségét egyedül te hinted.
s ki m időn Ab au jb a n a íoispánságtól elbúcsúzott (1789.), az
akkor épült várm egye h ázára czélozva, figyelm eztette az u r a ­
kat, hogy az igen „nagy és czim eres épületekben sok ezer sze­
génynek v erejtéke vagyon tapasztva/* hogy a töm eg m egér­
demli, hogy em berségesen b á n ja n a k vele. B arcsay Á brahám ,
noha olyan rózsásnak ta lá lta a m a g y a r jobbágy helyzetét, hogy
nem csak nem kénytelen kivándorolni, hanem ellenkezőleg foly­
ton külföldiek költöznek hozzánk, szintén az em berszeretetet
h ird e tte a szegénységgel szemben.
 411

B aesányi János, a jobbágyi! m elegen üdvözölte a fran czia

fo rra d a lm a t s a fran czia példára figyelm eztette a földesurakat,
kiket „hív jo b b ág y ito k n ak felszentelt h ó h éri“-nak nevezett.
K árm án József egy történelm i elbeszélés keretében fejezte ki
m egütközését az ú ri önkény s részvétét a szegénység szomorú
sorsa irá n t. Gróf B a tth y á n y A lajos nag y la tin m unkában
m enydörögte a k é n y u ra k fülébe: re tte g je te k a néptől, m ert a
rabszolgától nem k ív án h a tn i, hogy derék, igazságos, erényes
legyen. M artinovics Ignácz, Laczkovics János, H ajnóczy József,
N ag y v á th y János, csupa tan u lt, fel világosodott hazafiak, m ind
buzgón h ird e tté k a jobbágy irá n ti m éltányosságot és terheinek
könnyítését.
Ez utóbbiak főleg az 1790— 92. években, ném elyik egye­
nesen II. Lipót k irá ly titkos tám o g atásáv al léptek a nyilvános­
ság elé, m ikor töm egesen jelentek m eg a m ag y a r, latin , ném et,
részben m a g y a rra fo rd íto tt rö p irato k , m elyek haladó v agy m a ­
ra d i szellemben, a rendiség védelm ére v ag y m egdöntésére,
többé-kevésbbé m érsékelt szellemben a jogegyenlőség, közös
teherviselés, vallás- és sajtószabadság hirdetésére irá n y u lta k s
az u j országgyűlésre h áru ló törvényhozói h iv atá s m inden egyes
m ozzanatát m eg v ita ttá k . Ig azán szokatlan érdeklődést, szellemi
forro n g ást tám aszto ttak s ez a lelkesült irodalm i tu sa a n n y ira
m egélénkítette a p o litik a i életet, m in t an n ak előtte még soha.
Sokan a jogegyenlőség törvénybe ig ta tá s á t aján lo tták . íg y
N a g y v á th y János, különösen pedig gróf B a tth y á n y A lajos, ki
négykötetes la tin m u n k áb an fejtette ki szabadelvű nézeteit.
A grófot kissé m eghökkentették a p á risi esem ények s attól t a r ­
tott, hogy M agyarországban is fo rradalom tám a d h at. De épen,
m ert forradalom tól félt, a já n lo tta az állam intézm ényeinek a
jogegyenlőség elvén való békés újjászervezését, a vallásszabad­
ságot, m indenféle rendi k iv áltság eltörlését, a jobbágyság fel-
szabaditását s az állam közrem űködésével eszközlendő örök-
váltságot. Ez u tó b b ia k a t azonban csak távoli végczélul tiizi ki
s nem m egy el a végső h a tá rig . E gyelőre csupán ném ely jogo­
k a t a k a r a m unkásnépnek adni, a költözés, a birtokszerzés és
hivatalképesség jogát, az ú r i hatóság alóli m entességet, sőt azt
a jogot is, hogy m egyénként külön 2—2 nem est küldjön s a já t
képviselőiül az alsó táb lá ra . De a jobbágyintézm ényt egyelőre
fenn a k a rja ta rta n i, a jobbágyot nem a k a rja telke tulajdono­
412

sává, hanem csak bérlőjévé tenni, ki földesurával szabad egyez­

ség u tjá n köti m eg a haszonbérszerződést. Ilyen, eredm ényében
nagyon kétes m egoldást a já n lo tt egy m ás iró is. H ajnóczy
József, a kor egyik legszabadabb, de az alkotásokban nagyon
óvatos gondolkozója a jobbágy és földesur viszonyát szintén a
szabad egyezkedésre a k a rta fektetni, ellenben a köztehervise­
lés, a birtokszerzés, hivatalképesség m indenkire való k ite rje sz ­
tését a já n lo tta , ám b ár csak fokozatosan. E gyelőre csupán a
szabad költözés elvét k iv á n ta m inden kijátszás ellen biztosítani,
v ag y is valósággá tenni, a házi adó terh é t m eg a szegénység
válláró! levenni. Az ország egyik legjelesebb g y a k o rla ti és el­
m életi gazdája, N a g y v á th y Ján o s szintén a jogegyenlőség apos­
tola s azt h irdeti, hogy a jobbágy közt a legbensőbb érdekkap­
csolat áll fenn. M artinovics és Laczkovics m ár ez időben heve­
sen tá m a d tá k „a ködöt párolgó V erbőczyt,“ kinek H árm ask ö n y ­
vében a haladás b a rá ta i fő ak a d á ly u k a t láttá k . Más rö p ira to k
az adórendszer ig azság talan ság át fejteg ették s a jobbágyság
ebbeli pan aszain ak orvoslását sürgették. De a m ás nézetitek
sem h a llg a tta k , hanem védelm ezni igyekeztek a rendi k iv á lt­
ságokat s különösen az adóm entességet, m ások meg egyszerűen
jónak n y ilv á n íto tta k m indent, a m i régi, rossznak m eg m in ­
dent, a m i uj. Sokan, m ég pedig nem csupán irodalm i téren,
hanem a várm egyében és az országgyűlésen folyton azt v a llo t­
ták, hogy a jobbágy ság az isteni világrendnek v á lto z h ata tla n
alkatelem e s isten a k a ra ta , hogy ném elyek királyok, m ások
nemesek, ism ét m ások szolgák legyenek. E nézetek v a lló ira a
korszellem legföllebb annyiban h a to tt, hogy azt is h a n g o z ta t­
ták, hogy a nem ességnek „a keresztény szeretet sérelm e n élk ü l“
kell jo g aiv al élnie.
M indenesetre jellemző, hogy a jobbágyság eltörlését, t u ­
lajdonképen a József császár eszközölte eltörlés törvénybe
ig ta tá sá t, m ég kevésbbé az örökváltságot, a kérdés egyetlen
czélszerü m egoldását, m ely ak k o r E u ró p a m inden haladó és
és virágzó állam áb an m ár m egindult, a m a g y a r rad icalism u s
legszélső képviselői sem vették föl a nem zeti követelések soro­
zatába. Ez eszm ényhez leginkább közeledett gróf B a tth y á n y
A lajos, ki azt a k a rta , hogy a jobbágy jövőre bérlője legyen te l­
kének, ellenben az örökváltság m ellett m ég ő sem apostolko-
 413

d o tt/J É p oly kevéssé te tte ezt a nem nemes szárm azású, H ajnóczy
József s különösen nem m entek ennyire azok, k ik II. Lipót
vagy korm ánya tám o g atásáv al intézték szilaj tám a d ása ik at a
rendiség av u lt gondolkodása ellen. Ez jelzi am a h a tá ro k a t is,
m elyekben a jobbágykérdés m egoldásában a k irá ly , k orának
egyik legfelvilágosultabb g y a k o rla ti politikusa, m arad n i ki-
vánt, ki m ielőtt b á ty ja helyét a m a g y a r trónon elfoglalta,
akk o ri országában, a kis Toscanában a legáldásosabb reform ok
bosszú sorát v a ló síto tta s a középkorból átö rö k lö tt h a ta lm a k a t
a m odern állam szervezetbe illesztette bele. A m ag y a r k irá ly i
tró n ra szintén azzal az eltökéléssel ült, hogy kibékül nem zeté­
vel s alkotm ányos utón fo g ja József császár re fo rm ja in a k fő­
elveit életbe léptetni. De a jobbágykérdésben ő sem á llt a József
császár a lk o tta alapon, s nem m in t a császár, ki utolsó intéz­
kedésével is ragaszkodott a jobbágyság teljes m egszüntetésé­
hez, az eltörlést, hanem a jobbágyság b e ly re állitá sá t k iv án ta.
E zentúl a m ag y a r reform erek sem m entek s egyik legnem esebb
képviselőjük, Bessenyey G y ö rg y *2) ezt a leg h atáro zo ttab b an ki
is fejezte. Bessenyey n ag y em berbarát, de első sorban nemes
em ber, igaz a szó nemesebb értelm ében, k it m ég m estere, V ol­
ta ire sem tu d o tt a teljes jogegyenlőség s vele a nem zeti egység
eszméjével m egbarátkoztatni. A zt m ondja ugyan, „vesszen el
m inden hatalom , m ely a le v ere tett term észetnek véres nevé­
ben fogam zik és könyhullatásokban v irit,“ de Ilivé m a ra d t a
rendiségnek m ég ak k o r is, m ikor messze m ag án y áb an lepergő
rem eteélete m ár végéhez közeledett. E gyenesen b á lá t adott az
égnek „és kegyelm es uralkodónknak, hogy m ég m i m agyarok
m indekkoráig az em beri korban m int földesúri nem zet m eg­
m aradtunk.^ Nézete szerint a p araszt nem g y ak o ro lh at p o liti­
kai jogokat, m ert „nem birtokos, nem földesur, hanem a nem esi
k a rb a n élő nem zetnek örökös árendása. A nem esség nem veheti
el tőle földjeit, de ő sem teheti soha, hogy ne szolgáljon, ne
dézm áljon.“ Az örökváltság gondolata, a jobbágynak földje
u rá v á tétele s egyenjogositása, noha m ikor a fentebbieket irta ,
E u ró p a nagyobb részében m ár m egvalósultak, eszébe sem ju ­
x) Mindezekkel bővebben foglalkoznak Ballagi Géza, A politikai iroda­
lom Magyarországon 1825-ig 321. s köv., továbbá Concha Győző, A kilencvenes,
évek reformeszméi 131— 133.
2) Tóth Rezső, Fazekas Mihály versei 80—85.
414

to tt te h á t s a m ennyiben eszébe ju to tt, kereken visszau tasíto tta.

Eszm énye csupán a jó földesül* s kész védeni a p araszto t, a
m ennyiben sérelm et szenvedett, m áskülönben attó l félt, hogy a
p a ra sz t rendben a szoros fen y íték és törvény nélkül h a m a r fel­
tám adna az „em beri b e stia “ s véget vetne Bessenyey eszmé­
nyének, a nem esi nemzetnek.
M indezek a nézetek term észetes gyüm ölcsei v o ltak an n ak
a gondolatfolyam atnak, m ely az u ra k a g y áb an a történelm i
és tényleges viszonyoknak m egfelelően végbem ent s m ely épen
nem különleges m ag y ar, hanem földesúri s E u ró p a nem egy
jo b b an korm ányzott, m űveltebb állam áb an néha m ég meztele-
nebbül m egnyilatkozott. U gyanazon indítékokból, m elyekből
n ap ja in k b an egész n agy tudom ányos iskolák, kiváló és v a ló ­
ban alapos szakem berek nem egy olyan kérdésben, m elyben az
élet m ár ellenök ítélt, jóhiszem üleg m akacsul ragaszkodnak á t ­
öröklött eszmékhez, term elési módokhoz, intézm ényekhez, ig y e­
kezett a nemesség ekkor olyan állap o tb an fe n ta rta n i a jo b ­
bágyságot, m inőben aty áitó l á tv e tte s m ely állapot helyességét
a H árm askönyv a la p já n egész társa d alm i köre hird ette. M aga­
viseleté érthető tehát, csakhogy m ár akkor sem helyeselhették
azok, kik a folyton változó, haladó, uj igényeket emelő élet
szükségleteitől el nem zárkóztak. Az uj v ilá g n é z e tn e k első
sorban az iskola és az irodalom volt h iv a tv a lassú, de állandó
m unkával ú tjá t egyengetni. Az iskolát azonban elzárták az élet­
től azok a tényezők, m elyek fe n ta rto ttá k s az ok tatásü g y egye­
dül azzal segítette elő az uj eszmék terjedését, hogy az ifjú ság o t
irni-olvasni ta n íto tta s igy lehetővé tette neki az irodalom te r ­
m ékeinek esetleges h asználatát. Az irodalom pedig újjászületése
p illa n a tá b a n g ondjaiba v ette a jobbágyságot is.
Ily en eszm eáram latok, h a n g u lato k és benyom ások köze­
peit g y ű lt össze a rendiség az 1790-ki országgyűlésre, az elsőre,
m ely 1764. óta ta r ta to tt s e szellemi v ajú dásoknak felelt m eg
a jobbágykérdésben az eredm ény, m elyre hosszú tá rg y a lá sa i
vezettek. Ez a kérdés m ár a követválasztásokba, a követi u ta s í­
tások körül is, erősen belejátszott. A lighogy az egyesült nem zeti
ellenzék m egdöntötte a József-féle rendszert s II. L ipót h e ly re ­
á llíto tta a törvényességet, s az országot abba az állapotba
helyezte vissza, m elyben 1780-ban, M ária Terézia király n ő
h alálak o r volt, az ellenzéki hadsereg azonnal szétesett a lk a tré ­
 415

szeire s m eg ú ju ltak a rendi, felekezeti és osztály ellentétek. Első

sorban a nemesség igyekezett a helyzetet kihasználni s azt h ir ­
dette, hogy ő a ra tta a diad alt s egyedül őt illetik gyüm ölcsei.
I t t különösen a jobbágykérdésre czélzott s például Somogy azt
a d ta u tasítá su l országgyűlési követeinek, hogy „az örökös jo b ­
bágyoknak káros szabad költözése tiltassék el.“ *) De, nem csak
az ilyen jelenségek, hanem a tények keltették a józanabb gon-
dolkodásuakban a meggyőződést, hogy „nincs egyéb czélja a
földesuraknak — m ondja az egykorú — hanem hogy a colonu-
sok ism ét a szolgálatnak barom i já rm a alá ju s s a n a k /4 Ez a h it
m élyen m eggyökerezett s nagy rém ületet k e lte tt a parasztság
tömegeiben, á m b ár a k irá ly i hatalom az ország belső békéje
érdekében föltétlenül el volt tökélve e szélső törekvéseket meg-
hiu sitan i. Hogy m it a k a r, m egm ondta, m ikor az 1780-ki á lla ­
potok h ely reállításáv al a M ária Terézia-féle u rb áriu m o t ism ét
visszahelyezte érvényébe. C sakham ar a k irá ly i előtérj esztések-
ben m ég világosabban jelezte á llásp o n tját s azt követelte a
rendektől, hogy a jobbágyok fölm entessenek az országgyűlési
költségek alól, m ert abban nincsenek képviselve, hogy M ária
Terézia urbére beczikkelyeztes-sék s a jobbágyok szabadsága,
önkényes büntetésök tilalm azása, szerzett ja v a ik feletti szabad
végrendelkezésük külön törvényben biztosíttassák, a h iv a ta lk é ­
pesség a korm ányszékeknél a titk á r i ran g ig , a pénzügyi szol­
g á la tb a n meg k o rlátlan u l m egadassák a nem-nemeseknek.
Mindezek az ügyek hosszas és szenvedélyes v itá k a t kel­
tettek. Szepes követe ellenezte a szabad költözést, m ert liegyes-
völgyes, rossz ta la jú várm egyéje elnéptelenednék. Mások azt
h an g oztatták, hogy az örökös jobbágyságot csak oly feltétellel
lehet eltörölni, h a a költözni ak aró m aga hely ett m ás alkalm as
gazdát állit. A korszellem et s a tisztu ltab b gazdasági gondol­
kodást a rendekkel szemben legelői II. Lipót képviselte s ennek
m egfelelően a szem élynök azt v ita tta , hogy a jobbágy szab ad ­
sága az em beri jogban fa fran czia droit de l ’liomme) gyökere
zik, de a m ag y a r alkotm ányban is biztosítva van, m ert régi
törvényeink sokszor kim ondották s — te tte hozzá — akkor
virágzott M agyarország, m ikor a szabad költözés fennállt s az
örökös jobbágyság intézm énye ki nem szorította. Az ország

*) Melhárd Gyula, Somogyvármegyei gazdasági, adatok, 12.

416

ú jab b felv irág zása érdekében sü rg ette teh át, hogy a költözés
m inél kevesebb korlátoló feltételhez köttessék, hisz ha a föl­
desül* jól bánik jobbágyával, az tőle u g v sem fog távozni.
E józan felfogás lényegileg győzött s az országgyűlés 55. czikke,
noha com prom issum eredm énye, a jobbágykérdést egészben a
k irá ly állásp o n tján ak m egfelelően oldja meg. A nagyon te rje ­
delmes törvényezikk lényeges ta rta lm a a következő:
1. A földesur és jobbágy közti viszonyok az országgyűlés
illetősége alá tarto zn ak , m ely az országos u rb é rt is m eg álla­
p ítja ;
2. addig is, inig ezt m egteheti, a legközelebbi, 1792-ben
tarta n d ó országgyűlésig, teh á t ideiglenesen törv én y esíti M ária
Terézia u rb é rsz a b á ly z a tá t;
3. az uriszékek v issz a á llítta tv án , a várm egyék kötelesek
„kom olyan és h a th a tó sa n 44 gondoskodni, hogy az uriszék „a p a ­
rasztok p anaszai és pőréi tá rg y a lá s á ra 44 m eg is tartassák , hogy
a földesur és tisz tje m indig gyors igazságot szolgáltasson s az
u r ne szabhasson önkényes büntetéseket a jo b b ág y ra, hanem
az Ítélet k izárólag az uriszéktől induljon k i s ú rb é ri kihágás
esetén csak a jobbágy előzetes m eg h allg atásáv al legyen v é g re ­
h a jth a tó ;
4. az örökös jobbágyságot az ország m ár 1405— 1566. közt
ism ételve eltörölte, „de az idők viszontagságai m ia tt nem u g y a n
az egész országban általánosan, hanem an n ak sok részében és
helyein em lékezetet haladó idő óta ú jr a behozatott.44 Most azon­
ban „őseink szokása szerint a karo k és rendek szabad a k a r a tá ­
ból köztörvénynyel44 ism ét m egszüntettetik. E nnek m egfelelően
„m inden jobbágy v agy a la ttv a ló részére a szabad költözés jo g a
v issz a á llitta tik 44 olyképen, hogy a ki köz- és ú rb é ri ta rto z á sa it
lefizette, az elköltözhet bárhová, a m ikor is a szolgabiró becsli
meg a földesur közbejöttével a ja v ítá so k a t és fölépitm ényeket,
m elyeket a jobbágy eladlm t vag y elvihet. Csakhogy a költözés
nem az év m inden szakában tö rténhet. Szent-M ihálykor kell be­
jelenteni s a költözés ideje Gergely p áp a n a p ja , m ég pedig a
távozás bizonyítvány a la p já n tö rtén jék , m ely nélkül m ás föl­
desur a költözőt be nem fogadja.
* Az összes további részletek s á lta lá b a n korszerű u rb é rte r-
vezet kidolgozására egy későbbi törvényezikk (65.) országos
u rbér-bizottságot küldött ki, hogy a legközelebb, 1792-ben B u­
 417

dán ta rta n d ó országgyűlésre előterjeszsze m u n k álatát. Ez o r­

szágos bizottság fela d atá t a törvény igy á lla p ítja m eg: „Ú rbéri
szabályzat. A jobbágyoknak a jelen országgyűlés 35. törvény-
ezikke á lta l m eg állap íto tt költözködésének, úgy a földesur köl­
csönös jo gait, m int m ag át a közállom ányt is érintő következ­
m ényekkel eg y ü tt különlegesen és egyénileg kidolgozandó
rendszered E zt az ú rb é ri bizottságot a tö rvény következőleg
á llíto tta össze: elnök g ró f Zichy Perencz főpohárnok, ta g ja i
M andics A ntal püspök, Széchén Sándor kam araelnök, g ró f
Széchenyi Perencz, báró Orczy József, g róf A pponyi A n tal,
Görgei M árton, Mikos László, S zent-Iványi János, Szily József,
R a g á ly i József, M aricli Tam ás, S trisics Fülöp, H ertelendy J ó ­
zsef, K ászonyi Perencz és D vornikovics Miklós.
Az 1790/1-ki országgyűlés m inden tek in tetb en korszakos
jelentőségű törvénykönyvének sok m ás czikke is közvetve v a g y
közvetlenül fontos volt a jobbágyságra. íg y a protestáns és
görög nem -egyesült egyházak egyenjogúsításán, a m ag y a r
nyelv ja v á ra te tt intézkedéseken kívül a 42. és 43. czikkek é rté ­
kes büntetőjogi ja v ítá so k a t eszközöltek a nem -nem esek ja v á ra .
Az egyik e ltilto tta a kinpad alkalm azását m indenkivel szem­
ben, a m ásik k ite rje szte tte a bűnvádi pörben a felebbezés ked­
vezm ényét az összes nem-nemes lakosságra. A 36. czikk először
h ird e ti a n a g y b irto k parczellázásának nevezetes szocziálpoli-
tik a i eszm éjét, m időn kim ondja, hogy a Temes, K rassó, Toron­
tói, Bács, A rad és Csanád várm egyékben levő k in c stá ri nagy
jószágok, m elyekből m ár József császár sokat érték esített,
eladom ányozásuk esetén „arányos kisebb b irto k testek re osztas-
sa n a k “ s igy a középbirtokos osztály szám a szaporittassék. Ez
ugyan csak a nem esi ren d i gondoskodása volt önm agáról, de
az eddigi túlnyom óan nag y b irto k o n nyugvó birtokm egosztás
egészségesebbé tétele az egész gazdasági életnek h aszn ára v á l­
h a to tt. Egészben az országgyűlés nagyszerű m u n k át végezett,
még pedig kitünően végezte közjogi és gazdasági téren egy­
a rá n t s az a körülm ény, hogy végre ism ét igazi refo rm k irá ly ,
ki nem es szándékait nem zetével karöltve, alkotm ányos utón
a k a rja valósítani, viseli Szent Istv á n k o ronáját, a legszebb k ilá ­
táso k at n y ito tta a boldogabb jövőre.
H a m ár a m a g y a r országgyűlésen befolyásos tényezővé
em elkedett a rég i szellem s L ipót k irá ly csak nehezen b írta
A csády: A m agyar jo b b á g y sá g története. 27
418

kellő g á ta k közé szorítani, az erdélyi országgyűlésen k o rlá tla ­

n u l a rendiség uralkodott. M inthogy József császár a K ir á ly ­
földre is k iterjesztette összes refo rm jait, a szászok ép úgy g y ű ­
lölték, m int m ás földesurak, kikkel im m ár egyesülve dolgoztak
a régi állapotok visszaállitásán. Az országgyűlésen nem volt
p á rt vagy nemzet, m ely a korszellem et képviselte volna s k ü lö ­
nösen a jobbágykérdésben vezette a rendeket a gyülölség szel­
leme, m ely m inden kinálkozó alkalom m al, néha a lég jelen ték ­
telenebb dolgokban a legindulatosabban ju to tt kitörésre.
M ikor H oclnneister M árton d icasterialis nyom dász 1791-ki
ném et n a p tá rá b a n a H óra-lázadásról valam i leírást közölt s a
eensor engedélyével közzétette, m a g y a r la p já b a n m eg m a g y a r
nyelven k iad ta a k irá ly i előterjesztéseket, az országgyűlés v aló ­
sággal irtó h áb o rú t in d íto tt ellene. R áfogta, hogy „a p a ra sz t­
háb o rú t a földesuraság kisebbségére czélzó móddal Írv a nyom ­
ta tta k i“ és „a k irá ly i feltételeket m a g y a rra fo rd ítv a közönsé­
gessé tenni m erészelte, még pedig a jobbágyi szolgálatról szóló
ezikkelyére nézve oly hibás fordítással, melyhez b a lm a g y rá z a t
férhetvén, kedvetlen következtetéseket hozhat m ag áv al.“ A
gyűlés elrendelte a kalendárium s az illető lap szám ának elkob­
zását, v izsgálatot in d íto tt a szerző és fordító ellen, e g y ú tta l éle­
sen m eg ró tta a censura-bizottságot, hogy az illető n y o m ta tv á ­
nyok m egjelenését meg nem gátolta. H oclim eistert egyenesen
e ltilto tta a további nyom tatástól, hiv atalo s k ia d v á n y a in a k
m egvizsgálására m eg külön censorokat rendelt. Az üldözés
sokáig ta rto tt m ig az ügybe végre a k irá ly be nem avatkozott.
L e ira tá b a n L ipót m éltán m egdorgálta türelm etlenségükért a
rendeket s figyelm eztette őket, hogy az ügy tisztán a korm ány
hatáskörébe tartozik.
Még ridegebben n y ilatkozott az országgyűlés jobbágyelle­
nes h a n g u la ta egy m ásik esetben. U dvarhelyszék néhány fa lu ­
já n a k székely jo b b ág y ai Derzsi P á l u tjá n kérv én y t intéztek
hozzá, hogy a jobbágyság alól felszabadittassanak. E zt a g y ű ­
lés olyan sídyos bűnténynek ta lá lta , hogy D erzsi ellen lázadás
ezimén tiszti keresetet in d ítta to tt, lakásán h á z k u ta tá st t a r t a ­
to tt s ira ta it lefo g laltatta. A k irá ly ez önkénykedés m ia tt szin­
tén kifejezte rosszalását,1) mely azonban a gyűlés h a n g u la tá t

') M. Könyvszemle 1902.

 419

a m unkásnép irá n t nem tette barátságosabbá. M indazáltal Li-

pót sürgetésére ez a gyűlés is hozott törvényeket a jobbágy­
sá g ra nézve. T örvénykönyvének 26— 28. törvényczikkei abból
indulva ki, hogy „h a b ár a jobbágyok örökre való lekötelezése
és röghözkötöttsége a törvényeken a la p n l“, a k irá ly előterjesz­
tésének m egfelelően „a jobbágyság elnevezést és a vele egybe­
kötött örökkévaló személyes lekötelezettséget és rögliözkötött-
séget szabad a k a ra tu k b ó l és elhatározásukból eltörlöttnek jele n ­
tik k i.“ A zután a szabad költözés m ódozatait á lla p ítjá k meg,
de akként, hogy v é g re h a jtá sa lehetetlenné v á lt nem csak azért,
m ert a jobbágy előbb m inden képzelhető adóját, tarto zását, bé­
ré t és m u n k ájá t rendezni volt köteles, hanem k iv ált azért, m ert
m aga helyett k ifo g ástalan helyettest vagyis m ás, a földesurtól
elfogadott jobbágyot tarto zo tt állitani. H a m indezt m egtette,
készpénzben, becsű a la p já n igénye volt befektetései és fölépit-
m ényei értékesítésére s a kapott engedélylyel távozhatott. H a
ellenben engedély nélkül m ent el, szököttnek tek in tették s a l­
kalm azták reá az idevonatkozó régi, kem ény törvényeket. A
rendek a m a g y a r országgyűlés p éld ájára bizottságot is küldtek
ki, hogy „határozott úrbéri szabályzat m eg á lla p itá sá ra “, „az
önkényes testfenyitő büntetések44 eltörlésére részben uj ja v a sla ­
to k at készítsen a legközelebbi országgyűlés szám ára. De m ár
m ost kim ondották, hogy addig sem szabad önkényes büntetést
m érni a jobbágyra, hanem csak az uriszék ítéletével. Ezenkívül
a p a ra sz tsá g ra ró tt pénzbírságok testi fenyítékké változtatan-
dók át, „m elyek közé a fogság és a kenyéren s vizen való kop­
lalás44 is szám ítandó s m elyeket „a vétkesek korához, neméhez
és állapotához, a b ű n tett súlyához és a bűnösök személyéhez
képest kell kiró n i.44 A 38. czikk m eg tiltja „az eddigelé d iv at­
ban volt tag cso n k itást44 s csak azt engedi meg, hogy bélyeget
üssenek a ja v u lá st alig Ígérő bűnösök h á tá ra. Az urbér-bizott-
ságot gróf K em ény F a rk a s elnöklete a la tt 13 tagból állíto tták
össze. De a gyökeres fordulat, m elyet L ipót k irá ly csakham ar
bekövetkezett halála a közviszonyokban okozott, még az uj
törvények v é g re h a jtá sá t is lehetetlenné tette. Az erdélyi urbér-
ügy 1848-ig a legnagyobb zű rzavarban m ara d t s m indenütt a
földesurak önkénye szerint a la k u lt a legváltozatosabban úgy,
hogy, m int m egbízható részről m ondják, egy és ugyanazon fa ­
luban is nagyon külömbözők voltak az ú rb é ri illetőségek.
27*
420

A m a g y a r országgyűlés nagy urbér-bizottsága az ülés­

szak berekesztése u tá n azonnal hozzálátott bonyolult feladata
m egoldásához s m u n k álata, h a b á r tartózkodik m inden gyöke­
resebb ú jítástó l, egészben m egfelel a kor jobbágyvédő szelle­
mének.
B iztosítja a szabad költözést, v a la m in t a p araszt azon
jogát, hogy vagyonáról végrendelkezhet, felépítm ényeit és be­
fektetéseit e la d h a tja , csakhogy az elővételi jogot a fö ld esu rra
ruházza. A telki állom ányt m eg h ag y ta abban az állapotban,
m elybe M ária T erézia urbére helyezte s fe n ta rto tta azt az elvet
is, hogy a közteher nem a telken, hanem a jobbágyon nyugszik.
Rendezte a tizedbérlés, a m akkoltatás, a m a rh a ta rtá s , a
korcsm a, m alom , mészárszék ügyét. Foglalkozott a jobbágv-
terh ek m érséklésével s eltörlé a v ajta rto z ást. Szabályozta a ro ­
botot s m eg tilto tta, hogy örök időkre szóló úrbéres szerződések
köttessenek, m ert a viszonyok változnak s ennek m egfelelően
ily szerződések legföllebb 32 évi ta rta m u a k lehetnek. Csakhogy
az országos bizottságok csak 1793-ban készültek el m unkájok-
k al s n y o m atták ki azokat h a ta lm a s kötetekben. A kkor pedig
a reform ok buzgó hive, II. Lix>ót k irá ly m ár rég m eghalt
(f 1792. m árcz. 1.), utódát, I. Ferencz k irá ly t m eg teljesen e l­
foglalták a fran czia háborúk, m elyek uralkodása első huszon­
három esztendejét végig kisérték.
 N E G Y E D IK F E JE Z E T .

A jobbágykérdés 1825-ig.
Ferenez k irá ly negyvenhárom évig (1792— 1835.) viselte
5i m a g y a r k irá ly i k oronát s e hosszú idő folyam án term észete­
sen m élyreható változások á llta k he a m a g y a r nép p o litik a i és
polgárosodási életében. De uralk o d ó ján ak kezdeményezéséből,
ki a m aradiság, a régihez való m erev ragaszkodás igazi f a j­
képe. Főleg eleinte, a k ü lh áb o ru k k orában g y a k ra n összehivta
u g y an a rendeket, ezek m eg sok m inden tö rv é n y t hoztak, de
egyetlen sincs közöttük, m ely a nem zeti m unka szervezetében
alapvetőnek, a jobbágyság történetében korszakosnak lenne
nevezhető. É pen ellentéte volt felvilágosult a ty já n a k , kinek
okos gondolkodásából, tehetségeiből nem örökölt sem m it. A leg ­
ridegebb conservativizm us, a fennálló viszonyok állandósitása,
m egkövesitése a kényuralom a la p já n volt uralkodói eszménye.
U ralkodása első felében 1815-ig úgyszólván állandó harczban
á llt I. Napóleon császárral, v agy helyesebben, m in t m aga k ije ­
lenté, a fran czia forradalom haladó eszméivel. Ez azonban épen
nem igazolja ósdi á llá sp o n tját különösen a jobbágykérdésben,
m elyben m ás állam ok hasonló háborús körülm ények közt a
legiidvösebb és gyökeres tevékenységet fe jte tte k ki. 1815-ben
bezáródtak J a n u s tem plom ának kapui, de Ferenez k irá ly u ra l­
kodásának utolsó húsz esztendeje e téren ép oly meddő m arad t,
m int azelőtt volt. Reá nem h a to tta k sem a tudom ány u j elm é­
letei, sem azok a g y a k o rla ti példák, m elyeket m ás állam ok k í­
náltak. Ez időben m á r E u ró p a gazdasági életében az angol
S m ith Á dám ta n a i uralk o d tak . A zt hird ette, hogy a gazdaság
fo rrá sa az em beri m unka, m elynek végtelen jelentőségére
u ta lv a , an n a k erkölcsi értékét is kidom borította, a m iből ön­
422

ként következett a m unkásem ber erkölcsi, sociálgazdasági sze­

replésének fokozódása. Sm ith azt ta n íto tta , hogy m indenki sza­
badon rendelkezzék tehetségeivel, egyéniségével, azt h a jla m a i
szerint fejleszthesse s igy abban a szakban, a k á r iparban, a k á r
földm ívelésben, m elyben dolgozik, m inél nagyobb jártassá g o t
szerezhessen. Ezzel a m ár m indenütt a la p jáb a n aláásott jo b ­
bágy-intézm ényre ú jab b sújtó csapást m ért s báró Stein po­
rosz m iniszter egészen Sm ith h atása a la tt in d íto tta meg h azá­
jáb a n az u j agrártörvényhozást. Még rom bolóbban h a to tt a
régi m unkaszervezetre a Code Napóleon (1804.), m ely nem csak
m egerősítette, hanem kibővitete az egykori jobbágyok jo g ait
s m elyet a győztes franczia hadak Ném etalföldön, O laszország­
ban, N yugat-N ém etországban életbeléptettek s ezzel rokonszen­
vessé tették a tömegeknél a franczia u ralm at. A jén a i csapás
u tá n m ég egy vitéz katona, Gneisenau tábornok is azt hirdette,,
hogy ha a nem fran czia állam ok helyre a k a rjá k az elveszett
egyensúlyt á llíta n i, ugyanazon segélyforrásokat kell megsze-
rezniök és kihasználniok, m elyek Francziaországot oly h a ta l­
m assá tették. Mindez a többi ném et fejedelm eket is a rra kény­
sz e rré , hogy az alattv aló ik hűségét koczkáztatni nem a k a rjá k ,
erős kézzel m egindítsák az ag rárrefo rm o t. Poroszországban ez
eleinte csak a k irá ly i u ra d a lm a k ra szorítkozott, de a lesn jtd
tilsiti béke u tán k iterjesztetett az egész á llam terü letre s a k i­
rály intézkedett, hogy 1810. Szent-M árton n a p já ig a jobbágy­
ság m inden f a jtá ja m egszűnjék az összes porosz ta rto m á ­
nyokban.
A porosz királyok a napóleoni véres háborúk és rom bolá­
saik, utóbb a diadal u tán és a rekcziós korm ány szellem idején
is fo ly ta ttá k a nem zeti vagyonosság emelésére irán y u ló nagy
és sikeres tevékenységöket. Ellenben Ferencz k irá ly nem kö­
vette a porosz m intát. R eá sem m iféle haladó koreszme sem tett
h a tá st s h a b á r a m ag y a r m ezőgazdaság az 1792— 1835. évek­
ben sem m ara d t befolyástalanul a külföldön elért haladásoktól,
ez első sorban a korszellem, v a la m in t az irodalom és egyes
nagybirtokosok, nem pedig a korm ány m üve volt. M ig a k ü l­
földön a földm íveléstan önálló tudom ánynyá fejlődött, s k iv ált
a term észettudom ányok kezdték a g y a k o rla ti m ezőgazdaságot
a la p ja ib a n á ta la k íta n i, m ert az uralkodók an yagi és erkölcsi
tám ogatásban részesítették a szakférfiakat s az állam mező­
 42 ?

gazdasági tan intézeteket vagy az egyetem gazdasági tanszéke­

ket állito tt, Ferencz k irá ly n a k az irodalom irá n ti gyűlölete
még e térre is k ite rje d t s a censnra lehetőleg azt is akadályozta*
hogy a m ag y a r társadalom tudom ást vegyen a külföld h a la d á ­
sairól. K eszthelyen és M a g v aró v á rt gazdasági iskolák alapit-
lá ttá k ugyan, de nem a korm ány, hanem a m agánosok részéről.
A n a g y a rá n y ú telepítések kora ellenben m ár véget ért. Az ú t­
építés, a vizszabályozás, a m ennyiben e téren tö rté n t valam i,
m agánosok kezdeményezéséből indult ki s a hitelszervezet és
igazságszolgáltatás m ellett a legszűkebb kö rre szorult.
Nem m ondhatni ugyan, hogy Ferencz k irá ly teljesen kö­
zönyös, érzéketlen m ara d t volna annak a nagy néprétegnek a
sorsa irá n t, m ely hadviseléseihez az adót és a k atonát, még pe­
dig addig h a lla tla n n a g y m ennyiségben adta. E gyes rendele­
téiben, ném elyik törvényczikkében m egnyilatkozik bizonyos
jobbágyvédő irán y zat. De lényegileg nem m ent tovább, m in t
addig, hogy egyszerűen fe n ta rto tta az 1790/1. 35. czikket, m ely
szerzése idején sem elégitette ki a szükségletet, hisz a rendek
azért küldtek ki országos urbérbizottságot, az idők folyam án
m eg még inkább elavult. M indazáltal ez a törvény volt a m a­
g y a r jobbágyság alaptörvénye még 1835-ben, h alálak o r is s
csak utóda szentesitette az nj u rb é r tör vényt, m ely 1848-ig é r­
vényben m aradt. M aga Ferencz k irá ly egyedül az em litett
törvény m eg ú jítá sára szorítkozott életének hosszú folyam án.
E zt azonban m egtette kevéssel tró n ra lépte u tá n ta rto tt első
országgyűlésén s az 1792: 12. t.-cz., m int m ondja, a k irá ly .ja­
v a sla tá ra az 1790/1: 35. czikk h a tá ly á t a legközelebbi ország-
gyűlésig kiterjeszté, sőt az ú rb é ri panaszok „gyorsabb és m eg­
felelő kiegyenlitése v é g e tt44 a jobbágy ja v á r a a pörös e ljá rá st
ném ileg e g y s z e rű s íte tte . M inthogy azonban a háborús viszo­
nyok, de első sorban az u d v a rn a k m inden haladástól való irtó ­
zása m ia tt az országos bizottság u rb é rm u n k á la tá t a rendek
ezután sem tá rg y a lh a ttá k , noha ism ételve kijelen tették készsé­
gűket, ez az 1792-ki törvény egyik országgyűléstől a m ásikig
m eghosszabbittatott. E zt tette az 1796. (3. t.-cz.), az 1802. (6.
t.-cz.), az 1805. (3. t.-cz.), az 1807. (3. t.-cz.), az 1808. (9. t.-cz.),
az 1825/7. (10. t.-cz.) országgyűlés. Az utóbbi (8. t.-cz.) ú jr a
országos bizottságot küldött ki, hogy albizottságokra oszolva
az 1790/1-ki országgyűlés rendeletére készült m un k álato k at á t ­
424

tanulm ányozza s megfelelő m ódosítással a következő ország­

gyűlés elé terjeszsze. Ez m eg tö rtén t ugyan, de e m u n k álat t á r ­
g y a lá sá t az 1830-ki országgyűlés m egint a következőre halasz­
to tta s csak az 1792-ki jobbágy tö rv én y t ú jíto tta meg (14. t.-cz.)
Az 1832— 56-ki országgyűlés végre azután nagyrészt Ferencz
k irá ly életében m egalkotta az uj u rb értö rv é n y t, m elyet azon­
ban m ár csak utóda szentesített. A Ferencz k irá ly bosszú u r a l­
kodása folyam án hozott többi törvény keveset vonatkozik köz­
vetlenül a jobbágyságra. Szám uk á lta lá b a n csekély s néhány
tű rh e tetle n visszaélés orvoslását czélozzák.
íg y az 1802: 7. t.-cz. a gabona- és bortized, a kilenczed s
m inden m ás term észetben szedett földbér b e h a jtásá n a k m ódját
szabályozza. E szerint, m ihelyt az őszi és tavaszi term és lea ra
tása u tá n a jobbágyok értesítették , hogy elkészültek a mezei
m unkával, a földesül* a bejelentés vétele u tá n 8 nap a la tt k ö te ­
les volt a term ésből őt illető részt kivenni s h a ez időben elm u­
lasztotta, a jobbágy a m aga részét szabadon elszállíthatta. A
begy vám ot, a m in t a bor tizedet és kilenczedet nevezték, a szü­
re t a la tt tarto zo tt a földesur beszedni, ha csak a jobbágygyal
kötött szerződésben a begy vám b e h a jtá sá ra m ás m ódozat nem
á lla p ítta to tt meg. U gyané gyűlés 20. czikke a jobbágyok föl-
peresi jo g át szabályozta s ném ileg k iterjesztette. Ellenben a 24.
ezikk fe n ta rto tta a jo b b ág y ra a rég i vadászati és m adarászat!
tilalm at, ám b ár a vad okozta k á ro k é rt a jobbágy k á rté ríté si
ig ényt nyert. Az 1807: 3. ezikk intézkedett, hogy a kilenczedre
és tizedre vonatkozó 1802-ki törvény szigorúan m eg tartassák s
hogy a jogosultak a bortizedet a jobbágy szőlejében, nem pedig
v alam i külön dézmáló házban vegyék ki.
E n n y i az- egész, a mi Ferencz k irá ly 43 évi törvényhozá­
sában közvetlenül a jo b b ág y ra vonatkozik. P edig sohasem le tt
volna oly jogosult a hatékony jobbágyvédelem , m int épen ez idő­
ben, m ikor a k irá ly az adózó és katonáskodó töm eget óriási m ér­
tékben igénybe vette, ez m eg sohasem érdem elte a n n y ira a védel­
m et, jogállása kiterjesztését, m int épen ez időben, m ikor a m ér­
hetetlen vér és pénzadó m ellett m ég két devalvatio, állam bukás
következm ényeit is el kellett viselnie. De a k irá ly m ég jogi,
erkölcsi engedm ényekkel sem kárp ó to lta a la ttv a ló it. E llenke­
zőleg a trónról szétáradó reactiós szellem az uralkodó rétegeket
is m egm ételyezte s a m unkáselem irá n y á b a n ism ét a rég i rendi
 425

gondolkodást emelte benne tú lsú ly ra. H asztalan változott meg

a v ilág m indenütt, hová a fran czia eszmék és fegyverek e lju ­
to ttak . M agyarország k orm ányzatában az a szellem érv én y e­
sült, m ely József és L ipót király o k uralkodása a la tt m ár eltűnt
belőle. Ferencz k irá ly ép oly ellensége volt a rendiség politikai
jogainak, m in t ők. De nem a töm eg rokonszenvét igyekezett
m egnyerni, hanem azt úgyszólván szabad prédául engedte á t a
rendiségnek, m elynek nag y része m eg készségesen tám o g atta
kényuralm i törekvéseit. íg y azután a M ária Terézia korabeli
állapotok nem csupán az urbérben, hanem az állam i és politikai
viszonyokban is m indinkább m egújultak. Az 1790/1-ki hires
törvényczikk, m ely M agyarország és ko rm án y zata önállóságát
biztosította, p á r év m ú ltán a n n y ira feledésbe m erült, m intha
sohasem hozatott volna meg. A lelkiism eret, az irodalom és a
sajtó ism ét lánczra v e retett, m ásrészt az u d v a r köréből olyan
sötétség te rje d t szét, m ely a rendiséget a legegyszerűbb h a la ­
dástól is visszariasztotta. Ferencz k irá ly a ty já n a k leghívebb
em bereit, kik az ő felvilágosodott szellemében végezték teen­
dőiket, k iszo ríto tta a tisztviselői, ta n á ri karból s nyom or, bör­
tön, sőt vérpad lett azok sorsa, kik a ty já n a k felvilágosult
eszm éit meg nem ta g a d tá k és az ő szándékainak v ak v é g re h a j­
tói nem lettek. F elülkerekedett a legteljesebb reactió s az
állam hatóságai, v a la m in t a várm egyék versenyeztek egym ás­
sal az értelm iségben nagyon e lterjed t fran czia eszmék hiveinek
kím életlen üldözésében. Az udvarból m in d u n talan érkeztek a
szigorú u tasítások a fo rrad alm áro k n ak bélyegzett s a leg d u r­
vább rendőri és rém uralom nak a lá v e te tt józanabb gondolko­
dásnak ellen, a rendi hatóságok meg töm egesen küldték föl
hozzá jelentéseiket ,,a szabadkőm űvesek és jakobinusok^ o r­
szág háboritó üzelm eiről. V égre csakugyan sik erü lt kinyo­
m ozni egy titkos társaságot, m elyet M artinovics Ignácz, Lipót
k irá ly egyik kedveltje, k it m aga Ferencz nevezett ki sá rv á ri
a p á ttá, alap íto tt. A jakobinus tan o k at tette m agáévá, de nem
a töm egnek hird ette azokat, nem a p arasztság g al keresett k a p ­
csolatot, hanem épen az értelm iség szükebb körével, különösen
a m ag y a r Írókkal s a m űveltebb ifjúsággal. Az a franczia sza­
badságkáté, m elyet m a g y a r fo rd ításb an b a rá ta i közt terjesz­
tett, beszél u g y an jobbágyokról is, de nem a szónak közönséges
értelm ében. Jo b b á g y n ak nevezi az a la ttv a ló k at, illetőleg az
42ú

összes elnyom ott rétegeket s azokat igyekszik a rr a buz­

dítani, hogy em beri és p o litik ai jo g aik a t visszaszerezzék. E
jogok közt szerepelnek a ruházkodás, táplálkozás pály av álasz­
tás, a tehetség kipallérozásának, a politik ai életben való rész­
vételnek szabadsága, m ásrészt m inden k iváltság eltörlése.
M agához a jobbágynéphez azonban nem fordul, az ő szám ára
nincs külön m ondanivalója, a m int a vezetők sem szálltak le
hozzá, nem kerestek vele kapcsolatot s eszökbe sem ju to tt, hogy
fellázítsák, fegyverfogásra izgassák. A M artinovics összeeskü­
vése s a m a g y a r jobbágyság közt nem volt semmi érintkező
pont v agy kötelék. A m it a m ag y a r m unkástöm eg a franczia
fo rra d alm i eszmékből m egtudott, a rró l nem M artinovicsék u t­
já n értesült s az elégedetlenséget, m ely benne élt, nem ők éb­
resztették. Noha a társaság legföllebb 75 ta g szerzésén kívül
egyéb g y a k o rla ti tevékenységet ki sem fejth ete tt, m ert a ren d i­
ség h a m a r összefogdosta ta g ja it, Ferencz k irá ly kegyetlenül
elbánt velők s v é rp a d ra v agy sötét tömlöczbe dobta őket, hogy
örökre elijesszen m indenkit a hasonló vállalkozástól. A ren d i­
ség készségesen tám o g atta a k irá ly t, ki az 1796-ki országgyű­
lést m ár azért liiv ta össze, hogy a felforgatok ellen m egtegye
„a k irá ly i székünk m egszilárdítása, az ország ősi a lk o tm án y á­
nak védelme, a nemesi jogok és kiváltságok oltalm a s végül a
vallás m egőrzése44 czéljából szükséges intézkedéseket. A ren d i­
ség örömmel k a p ta föl az igét s im m ár jó sokáig „a nemesi jo ­
gok és kiváltságok o ltalm a44 le tt po litik ai p ro g ra m m ján a k
egyik főelve, a mi lényegileg nem jele n te tt m ást, m int a job­
b ágyságra vonatkozó m inden ja v ítá s elvi v isszautasítását. A ki
a rendi gondolkodás szűk keretén túl m ert m enni, azt a rendi
érdek á ru ló já n a k bélyegezték s a m int az istenek egyszer
P rom etlieust kegyetlenül b ü ntették, m ert az em beri nem sorsát
ja v íta n i a k a rta , a m int az igaz athenaei polgár rossz hazafinak
ta rto tta E uripidest, m ert irgalom m al viseltetett a rabszolga
irán t, akképen a rendi társadalom vezető elem eiben ú jra m eg­
botránkozást kezdett kelteni, ha v a la k i a jobbágyság helyzeté­
nek ja v itá s á t em legette. Az igazi nemes em ber a m a g y a rt nem
abban lá tta , a ki m ag y aru l beszélt, hanem tisztán a nemes em ­
berben, h a b á r az nyelvileg nem volt m ag y a r s még az irodalom ­
tól is azt követelte, hogy az ne á lta lá b a n em bert, ne is m agyart,,
 427

hanem csupán a m a g y a r nem est tekintse a nem zet egyedüli

képviselőjének.
A főin* a köznemessel, a földesül* a jo b b ág y g y al térben és
időben eg y ü tt élt ugyan, de egy v ilág v álaszto tta el őket gon­
dolkodásukban s h a v alak i Ciceró ékesszólásával pró b álta volna
őket törekvéseik helytelenségéről m eggyőzni, ak k o r sem é rte t­
ték volna meg egym ást. Az u ra k n y ila tk o z a tait olvasva, egy
távoli m últba érezzük m ag u n k at visszahelyezve. Ők olyan
nyelven beszélnek, m elytől rég elszoktunk, m ert eszejárásuktól
és törekvéseiktől nem csak évtizedek, hanem hosszú évszázadok
választják el a jelent. M int régebben, úgy ebben az időben is,
m ikor a franczia eszmék h a tá sa a la tt E u ró p á ra az an y ag i és
szellemi lendület uj tavaszkora tám ad t, a nemesi közvélemény
m inden m egnyilatkozásában a leg av u ltab b nézetek kísérteties
h a n g já v a l találkozunk. A József és Lipót korabeli gazdag és
felvilágosult p o litik ai irodalom feledésbe m erü lt s a rendiség a
bécsi reactió szolgálatában a legelm aradottabb eszméket h ir­
dette. H a nem is kell épen szó szerint venni, a m it gróf Szé­
chenyi Istv á n mond, hogy „alnem eseink egyesitik szem élyük­
ben a spanyol grandot, a fra n k gascont és a rest h o tte n to ttá t44,
ra jz á b a n sok az igazság s a józan ész vezette, a n n y i bizonyos,
m ikor a legnevetségesebb anom áliának n y ilv á n íto tta (1821.),
hogy M agyarországon a nemesek a parasztság képviselői. M i­
kor 1820-ban először volt jelen egy ú ri széken, a szerzett tapasz­
talatokon m egütközve m ondotta: „ezek az em berek nem is gon­
dolkodnak s ha igen, csak m ag u k ra gondolnak s a parasztról
teljesen m egfeledkeznek, ez az ő szemükben sem m i.“ Más a lk a ­
lomm al meg m egjegyezte, hogy a p a ra sz t csak rabszolga s
„400.000 lélek a m aga előjogait és p riv ilé g u m ait 10 m illió elle­
nében, a kikről az országgyűlésen em lítés sem tö rténik, a k a rja
érvényre emelni. H a az em ber erre a p o n tra viszi a beszédet,
olyan nézetekkel, olyan egyoldalúsággal találkozik, hogy a tun-
guzok és baskírok országában képzeli m a g á t.“
E nnek feletek m eg azok a szem pontok is, m elyekből a
rendiség ez időszakban az összes főfontosságu an y ag i érdekeket,
a legfontosabb gazdasági kérdéseket m egítélte. B árm ennyire
m eg n y irb álta p o litik ai jo g ait az udvar, b árm en n y ire kiaknázta
az országot g azdaságilag A usztria, ő még m indig ugv okosko­
do tt: „ha igazat a k a ru n k m ondani, nem igen v an szabadabb
428

ország* M agyarországnál." É s ha a vérm es képzelet ilyen bol­

dognak, ilyen szabadnak ta lá lta a m a g y a r népet, nem nagyon
kellett m agát m egerőltetnie, hogy kim ondja, hogy a leggazda­
gabb is s A u sztria a vám politika segélyével „a gazdag népnek
bőségéből" csak „a fölöslegvalót" veszi el. E zt épen B erzsenyi
m ondta, a rendek meg hozzá tették, hogy „M agyarország az
osztrák birodalom nak e lv á lasz th ata tla n tag ja. A zért, lia
A u sztria a kereskedelem ből gyarapszik, nem m ondhatni, hogy
ebből M agyarországnak különös k á ra lenne." Ú gy okoskodtak:
„a m ostani időben a fejedelm ek teszik a kereskedés irá n t való
a lk u k a t; a kiknek teh á t egy fejedelm ünk vagyon, a kereskede­
lem elintézését kötelesek v ag y u n k a r r a bizni. A m ostani kegyes
fejedelm ünk is m egígérte m ár nekünk, hogy a m ennyire a többi
ta rto m á n y a in a k k á ra nélkül m egeshetik, a m i kereskedésünk­
nek n a g y o b b itását m indenképen fo g ja eszközölni." A zt a gon­
dolatot, hogy az ország közterbeiből legalább v a la m it m agokra
v á llaljan ak , egyenes felségsértésnek tek in tették s azt m ondot­
tá k (1802. országgyűlés) „a m agyarországi alkotm ánynak az
a fundam entum a, hogy a nemesség ne egyébbel tartozzék, h a ­
nem csak háború idejében felkeléssel és h ad i adóval." A k irá ly i
hatalom sürgetésére réges régen, m ég 1723-ban tö rv én y t hoz­
tak, m ely szerint országos közpénztár alakítandó, m elyből a
kellő pénzeszközök az a n y a g i érdekek sürgős fejlesztésére, ú t­
építésre, csatornázásra, vizszabályozásra, kereskedés és ip a r
tám o g a tá sá ra fedeztessenek. Csakhogy pénzt nem jelöltek ki
szám ára s igy a pénztár megfelelő jövedelm ek liijjá n nem léte­
sült. 1790— 91-ben ú jra kim ondották, hogy az 1723-iki ide vo­
natkozó törvény végrehajtandó. M inthogy azonban a tá p lá lá ­
sá ra szükséges pénzforrásokat akkor sem jelölték ki, a törvény
ism ét nem h a jta to tt végre. 1802-ben a kérdés ú jra nap iren d re
k e rü lt s akkor m ár egyesek azt a já n lo ttá k , hogy a nemesség a
s a já t zsebéből fedezze a pénztár szükségleteit. A kérdés bizott­
sághoz is u ta s itta to tt, hol azonban sokan úgy okoskodtak, hogy
az 1723-iki tö rvény v é g re h a jtá sa „v alam in t m indeddig elm úl­
h a to tt, úgy m ost is el m ú lh at ik." Sőt Z erdahelyi G yörgy, n y itra i
követ egyenesen úgy érvelt, „a köztár a rr a való volna, hogy a
kereskedés g y arapodjon s m integy pallérozod jón. De még n á ­
lunk a kereskedésnek csekély kezdete vagyon. A m i eleink eb­
ben nem is a k a rta k többre m enni. A zt sem lehet á llíta n i, hogy
 420

ez az országnak vagy k irá ly n a k nagyon hasznos volna. K ülö­

nösen a felső várm egyék az u tak esinálásának s a vizek csapo­
lásának kevés hasznát fogják venni.44 íg y szépitgette az osztály­
önzés azt a nem épen szép törekvést, hogy a m aga részéről m ár
csak egész rendkívüli módon hozzájáruljon az ország legége­
tőbb szükségleteihez, m inek gondolatát is az alkotm ány elleni
á ru lá sn ak m inősítet te. E llenben a korm ány m inden igényét,
m ely a m unkásrétegeket terhelte, elég készségesen szokta a
m ásik uralkodó réteggel, a papsággal egyetem ben teljesíteni.
M indketten elég ridegen kim ondták, „teljesítsük az u d v a r k í­
vánságait, hisz nem a m ienkből m egy44 s m eg v o ltak győződve,
hogy m ig ezt m egteszik, a fennálló gazdasági rendszert m eg
érintetlenül h ag y ják , az ő adóm entességük sértetlenül fenm a-
rad, m ert szolgálataikat Bécs az ő érdekeik védelm ével fogja
jutalm azni. Ellenben, ha akadékoskodnak, adóm entességüket
teszik koczkára, m ert, a m int m ondották, „az u d v a r fe n ta rt
bennünket, de nem a m i szép szem ünkért, hanem ö nm agáért.4'
Sokan azt h an g oztatták, hogy az adott helyzetben nem használ­
nának sem m it az országnak v agy a köznépnek, h a k iv áltsá g a ik ­
ból a k á r egy h a jsz á ln y it feláldoznának, miben volt egy sze­
m ernyi igazság, de „ha jobb idők következnek44, m ajd ők is m ás
politik át követnek.
A m i különösen a jobbágykérdést illeti, ebben m ég fel­
tétlenebből és készségesebben követték az u d v a r ösztönzését s
ők is ne nyúlj hozzám v irá g n a k te k in te tté k a főfontosságu
ügyet, noha alapvető jelentőségére egy jeles iró, Berzeviczy
G ergely m ár akkor figyelm eztette őket. Midőn annak az okát
k u ta ttá k , m iért g y a rm a ta M agyarország A usztriának, m ely
zsírját, vérét kiszopja, m ely verejtékéből gazdagodik, Berze­
viczy kereken kim ondta, hogy ezt legelső sorban a rendiség
okozza. „H a m a nem zetté lennénk — f o ly t a tt a —h o ln a p nem
lennénk többé g y arm at. A rendi szétszakadozottságban azon­
ban A usztria egyszerűen szivacsnak tek in t bennünket, m elyet
akkor sajtol ki, m ikor szükségesnek lá t.44 M inthogy azonban
sokan m eg voltak győződve, hogy az u d v a r csak addig kim éli
a nem esi kiváltságokat, első sorban az adóm entességet, m ig a
nemesség beletörődik a g y a rm a ti helyzetbe, a jobbágykérdés a
megkövesedés, az érintetlenség állapotában m arad t. Lelkiism e­
retűket sokan azzal n y u g ta ttá k meg, hogy azt h irdették, hogy
430

bárm ely ú jítás fölösleges is, m ert a m ag y a r parasztság á lla ­

pota m inden tekintetben kielégítő. E felfogásuk rideg ellentét­
ben állo tt m inden külföldinek Ítéletével, ki hazánkat b e já rta .
De az a rá n y la g elfo g u latlan ab b ak at sem lehetett az ellenkező­
ről m eggyőzni. Ig v például gróf Széchenyi Ferenez, ki annyi
pénzáldozatot hozott a nem zeti polgárosodásért, a kiről fölte­
hető, hogy alaposan ism erte a viszonyokat s igaz m eggyőződé­
sét fejezte ki, terjedelm es m u n k át irt a m agyarországi jo b ­
bágyság helyzetéről. A m unka k éziratb an m ara d t s eddig
csak hosszú czim ét ism erjük,1) m elyből azonban kétségtelenül
kitű n ik , hogy a nemes g róf szintén m egnyugtatónak ta r to tta
a honi p arasztság viszonyait s különféle közterheit nem h itte
túlságosaknak. C sakugyan erélyesen kikelt azon állítás ellen,
m in th a a m ag y a r jobbágy rabszolga lenne s v agyonát illető­
leg a földesül* önkényétől függene. Az a nézete, hogy nincs ok
sajn áln i a m ag y a r parasztot azért, m ert az állam nak, a v á r ­
m egyének, lelkészének és a k atonaságnak fizetni tartozik, hisz
m indezt elbírja. De hogy is gondolkodhatott m ásképen, m ikor
m indenfelől h a llh a tta , hogy e x tra H u n g áriám non est v ita ,
m elyet egy 1796-ban m egjelent földleírás is jelszóul vett s dö-
czögő versekben következőleg h ird e te tt:
Nincs a magyar földön kívül jobb élet e földön
Itt s máshol kenyeret, bort s pecsenyét ne keress!

A rendiség e felfogása term észetesen nem csak az ország­

gyűlésen, hanem á lta lá b a n m indenütt, különösen pedig a rendi
ség különleges szervében, a várm egyében s ezzel a g y a k o rla ti
életben, a közigazgatásban és az igazságszolgáltatás alsó fó ru ­
m aiban még erélyesebben ju to tt érvényesülésre. Nem m ond­
h atni, hogy ez időszak m egyei sta tú tu m a i sok hasznos és józan
h a táro zato t nem tartalm a z n á n ak a belső rend s á lta lá b a n a
nem zeti m unka, legelői a földm íves nép ja v á ra . De ép oly sok
1) Von den Verhaltnissen des Ungarisclien Unterthans zu seinem Grund-
lierren. Zűr Aufklárung des Vorwurfs, als ware dér Ungarische Bauer oder
Unterthan ein Sklave und würde als solcher sowohl in Bezug auf sein Vermö-
gen von sekien Grundherren behandelt, und als sei dieseswegen kein Grund
vorhanden, den dér übrigen Lasten und Abgaben wegen zu bedauern, die er
für den Staat, das Comitat, seinen Pfarrherren und das Militar zu tragen
und an dasselbe abzufillíren schuldig sei. A czimet közli Áldásy, A gróf
Széchenyi család levéltára, 32. lap.
bennök az osztályelfogultság; vezető eszméjük m indig a földes­
ú ri jog s m inthogy kizárólag földesurak készítették őket, első
so rb an az osztály érdek o ltalm ára fek tetik a fősulyt. Földesül*
és várm egye rendesen kezet fogott egym ással a jobbágy ellen s
lia néha összeütközés tám a d t köztük, ennek oka a leg ritk áb b an
volt az, hogy az egyik a m ásik at gátolni a k a rta volna a job­
b ágy kiaknázásában. A legtöbbször úgynevezett com petentialis
conflictusba keveredtek; lia például a szolgabiró deresre h u ­
z a ttá a jobbágyot, földesura kifogást em elt, de csak azért, m ert
az volt meggyőződése, hogy a botozás joga egyedül őt illeti.
Sok várm egye m inden néven nevezendő jobbágy terh e t, m ég az
u rad alm i tartozásokat is a h adi adó czime a la tt h a jto tta be, a
m i töm éntelen visszaélésre és p an aszra adott alkalm at. Csa­
li ádm egye csak 1825-ben rendelte el, hogy az adókönyvecské­
ben m inden adót külön m utassanak ki, belőle az ú rb é ri terhek
k ih ag y a ssa n ak s a várm egyei adószedő csupán a hadi, házi és
verbunkadó b e h a jtá s á ra szorítkozzék.
U gyancsak Csanádm egye (1807.) elrendelte ,,a puskáknak
p araszt kézből való elvételét", ellenben még azon évben k i­
m ondta, hogy m inden adózó 1— 1 ad óforint u tá n 5 veréb- és 1
v a rju fe je t tarto zik beszolgáltatni v agy pedig 1 v erébért 1 és 1
v a rjú é rt 5 k r t fizetni. 1813-ban a m egye nem u g y a n köteles­
séggé teszi, hanem különösen a já lja a fa rk a s irtá s t, de azért
m eg állap ítja, hogy m inden falu hány fa rk a s t irtson (két róka
egy fa rk a sn a k vétetett) s ha a falu többet szállított be, m inden
fa rk a s é rt egy a ra n y a t kapott. E llenben m inden adóforint után
a p a ra sz t 2 v a rjú - és 4 v erébfejet vagy u g y a n a n n y i to jást volt
köteles beszolgáltatni s például H ódm ezővásárhelyre 14.804
ad óforint u tá n 29.608 v a rjú és 59.216 veréb volt kiróva.
A nnak az érzelem nek m egfelelően, m elyet az uralkodó
osztály táp lá lt jo b b ág y ai irá n t, a la k u lt szükségképen a k ét t á r ­
sadalm i réteg viszonya s ha e viszonyból következtetünk az
érzelem re, an n ak igen gyűlöletesnek kellett lennie, m ert a ne­
messég az egész N apóleoni korszakban am az aggodalom h atása
a la tt állt, hogy a jobbágyság ellene tám ad, hogy uj p a rasztláza­
dás keletkezik. M ár 1797-ben, m ikor a nem esi fölkelést zászló
alá hív ták , retteg v e távoztak a nemesek tűzhelyüktől azon h it­
ben, hogy táv o llétü k et a parasztság zendülésre h aszn álja fel.
,,L egnagyobb, irta báró P ró n a v László, a belső veszedelemtől
432

való félelem, liogy h a főképen az egész nem esség kitak aro d n ék .

B ó rav ilág ! Az isten óvjon tőle; de attól inkább ta rtu n k , m in t­
sem a fran cziátó l.ÍÉ
M ikor m eg 1809-ben a nem esi fölkelés a táb o rb a vonult,
sok helyen a nem esi családok nem m ertek otthon, agyonesigá-
zott jo b b ág y aik közt m aradni. A ttól féltek, hogy r á ju k törn ek
s k itö ltik r a jtu k bosszujokat. Sokan a biztos városokban keres­
tek m enedéket. „M ost u ra in k — ir ja H o rv á t Istv á n — sietten
sietnek városokba s ha kérdeztetnek u tó k n ak okáról, a p a ra sz t­
ságtól való félelm et rebegik.“ A nem zeti együvétartozandóság
és egym ásra u ta ltsá g érzése, m ely József császár u ralk o d ása
vége felé ébredezni kezdett, a közéletből úgyszólván eltű n t s
legfölebb az irodalom ba húzódott vissza. E llenben az uralkodó
réteg nem érezte m ag át a m unkásrétegekkel solidarisnak, leg­
alább köztevékenységében alig v an az ilyen érzésnek nyom a.
M ikor a m a g y a r nyelv egyik legbuzgóbb apostola, felsőbüki
N agy P á l az alsó táb lán 1807-ben a nyelv hű ápolója, a jo b ­
b ágyság érdekében szót em elt, a rendek azzal a la tin k iá ltá s­
sal: „ne s tu ltis a t“ (ne bolondozzék) igyekeztek elném ítani, a
korm ány pedig a következő országgyűlésre nem engedte többé
m egválasztatni s csak 1825-ben ju th a to tt ism ét követi m egbí­
záshoz.
A rendiség h a n g u la ta és nézetei sok tek in tetb en nem m a­
ra d ta k h a tá stala n o k az irodalom ra, m ely ak k o r az ország kü-
lömböző részeiből, de m ár leginkább P estről, a nem zeti életnek
kialakuló központjából szóllott nemzetéhez. Az irók n ag y része
m aga is a rendiség világából k erü lt k i s az a csekély közönség,
m elynek ez időben még irt, szintén főleg a kiváltságosok r é te ­
géből ujonczozta m agát. A censura, a kém- és rendőri ré m u ra ­
lom különben is lidérczként nehezedett rá jo k s a szörnyű m eg­
próbáltatások, m elyek az Írókat a M artinovics-összeesküvés
alkalm ából sú jto ttá k , évtizedekre elvették kedvüket a franczia
eszmék irá n ti lelkesedéstől. Az a hang, m ely m ég a L ipót k o ra ­
beli irodalom ból k ih arso g o tt a töm eghez s m ely a rr a b u zd íto tta
„törd össze te h á t m ár an n y i esztelenségnek és gonoszságnak
lánczait, m elyeknek súlyos csörgése a la tt nyögtél,“ eltű n t v a g y
legalább a felism erlietlenségig m egjuhászodott. Sokan egyene­
sen lelkesedtek a reactió ért, á m b ár egy bizalm as pró b aszav a­
zás k im u ta tta , hogy az irók közt m égis csak Napóleon v ag y is
 433

az uj korszellem hívei v a n n a k többségben, hisz az uj kor éltető

lehellete term ékenyité m eg a m ag y a r irodalm at. A m ennyire
a censura engedte, ekkor is buzgón h ird e tte fenkölt, m agasztos
eszm éit: az em berszeretetet, a hazafiságot, az an y an y elv k u ltu ­
szát, a m unka tisztességét s a tu d ás értékét. M indazáltal m ég
nagyon is a régi ta la jb a n , a rendiségben gyökerezett s nem a
m ag y a rság egyetem éhez fordult. Nem az összeségnek beszélt
s m ég a hol népies volt, ott sem a töm egek lelkíiletéből tá p lá l­
kozott, nem az ő öröm üket, b á n a tu k a t, nem az ő ösztöneiket és
törekvéseiket rajzolja. A m it az ak k o ri Írók elbeszéltek, az csak
ritk á n dobbantotta m eg a k á r szeretetben, a k á r fájdalom ban a
nép szivét. A m it m ondottak, az nem k e lte tt visszhangot a tö­
megek kedélyében, nem v ilá g íto tta meg az u ta t, m ely eszmé­
nyei valósításához vezetheti. A k i e lta lá lta azt a hangot, m ely
fülbem ászóan kedves volt a töm egnek, an n ak könyveit olv asta
m indenki, az egyszerű m unkás em ber, v a la m in t a nemes u r.
Csakhogy ilyenek m ég ritk á n a k a d ta k s egyrészt a censura
tilalm a, m ásrészt a jobbágyságon nyugvó állam szervezetből
kiözönlő légkör nagyon nehézzé te tte az irodalom nak, hogy te r ­
mészetes h iv atásán ak megfelelően, m int a n yugoti állam okban
rég m egtette, teljesen uj világnézlet terjesztőjévé em elkedjék s
benne a m unkáselem ek ó h a ja it és v á g y a it egész igazságukban
kifejezésre ju ttassa .
A feudális érzés és gondolkodás, m elyből a földesurak
többsége a X IX . század első negyedében m ég ki nem vergődött,
nem z á rta u g y an ki a jobbágy irá n ti em berséges bánásm ódot.
Ném elyek m ár azt is belátták , hogy a nem esség an y a g i és e r­
kölcsi erejének legfőbb k ú tfeje a jobbágyok kedvező an y a g i és
erkölcsi állapota. M indazáltal egészben az irodalom m ég csak
az úgynevezett „jó“ földesur álláspontján á llt s m éltányosságot,
em berséget h ird e te tt a m unkásnép irán t. De az, hogy a sjob­
bágy szabad, u rá v a l jogban és teherben egyenlő, telkének tu la j­
donosa legyen, igen kevesek a g y áb an v illa n t fel, sőt a többség­
nél m ost is n y ílt v issz a u ta sítá sra talált. K azinczy Ferencz, az
irók h ad án ak egyik fővezére, m élyen s a jn á lta „a p o rték a
szám ba menő jobbágyot*4 s m elegen ó h a jto tta sorsának ja v ítá ­
sát. D icséri is a jó földesurat, de a r r a nem gondol, hogy a jo b ­
bágyintézm ény elav u lt s gazdasági és polgárosodási tek intetben
e g y a rá n t eltörlését kellene sürgetni, m ert a m a g y a r nem zeti
A c sá d y : A m agyar jo b b á g y sá g története. -8
434

egység- m egterem tésének az a főakadálya. B erzsenyi Dániel, ki

később (1833.) sokban alaposan m eg v álto ztatta vélem ényét, ez
időben m ég szintén K azinczy felfogását követi s az intézm é­
nyekben nem ta lá l ja v ita n i valót. „É n a m ennyire ism erem a
m a g y a rt — m ondta — gazdag és boldog s a liol nem az, v ag y
a földje v agy m aga az oka.** A svábok szorgalm ukkal és ta k a ­
rékosságukkal Tolna és B a ra n y a hegyes részein m eggazdagod­
ta k s cserépfedelü czifra házakban laknak. „H ogy lehet azt
nyom orult népnek m ondani, — tette hozzá a nélkül, hogy sej­
tené, hogy ezzel m ondta a legsujtóbb b irá la to t a jo b bágyintéz­
m ényről, — a m elynek az egész fele, azaz az asszonynép, a
m u n k át nem is ism eri, a hol a férfi is az esztendőnek felét he-
veréssel tölti, m ég sem fogy el sem kenyere, sem b o ra i H á n y
országok v annak, hol a nép tiz a n n y it robotol, — a kősziklák is
m ostoha term észetűek — m int a m ag y a r az ő u rán a k , a hol
egy asszony a n n y it dolgozik, m int h a t m ag y a r férfi s m ég sem
elletik a kolom párban is eleget, m ég sincs m ás ru h á ja , m int f a ­
papucs és m agától font, szőtt czondra.** „Ellenben, végzi, a
m a g y a r köznép olyan fényűzést fe jt ki, hogy a várm egyék
bizonyos ru h ad a ra b o k készitésétől eltilto ttá k a m esterem bere­
ket s pan d ú ro k k al tépették le az em berekről a 100 frto s b u n d á ­
k at, 70— 80 frtos ködmönöket, szűröket, 30—40 frtos k iv a rro tt
ingeket.** Utóbb m aga bevallja, hogy „én akkor úgy szóltam ,
m in t borzas bajszu m a g y a r t „De azóta, fo ly ta tja , sokat elnyir-
tam bajuszomból*4 s b elátja, hogy „nem lehet szentebb köteles­
sége egy bölcsnek, m int a nép boldogulásának eszközlése/*
1833-ban m eg m u n k át irt a m a g y a r m ezőgazdaságról, m elyben
őszintén elism eri, „hogy an n y i m illió földm ivelő közt a lig
látu n k olyanokat, kik valam i szerencsés környezet á lta l a sze­
génységből kivergődnek; olyanokat ellenben, kik m inden h iv
izzadások m ellett is inkább elszegényednek s h a m egvénülnek
v a g y koldusbotra ju tn a k , vag y d u rv a gyerm ekeik kinzott zsel­
léreivé nyom orodnak, fájdalom , nem keveset látunk.** De m ég
ak k o r is csak a n y a g i b a ja it lá tja a gazdasági m unkarendszer­
nek. E llenben a végtelen erkölcsi b ajokat, m elyekkel a ren d ­
szer nem zeti szempontból já rt, sohasem ism erte meg. U g y an ily
eszm ekörben élt K isfaludy Sándor, a ki ren d i önérzettel m on­
d o tta „u ra vagyok én jobbágyaim nak, nem nyomorgatója.**
M indazáltal egyesek nem n y ugodtak bele e p a triá rc h a lis felfo-
 435

gásba s az az eddigi jo b b ágypolitika helytelenségét s a socialis

bajo k at, m elyeket okozott, elism erték. H o rv át Istv án , az igaz
m ag y ar, m ikor 1809-ben a nemesség uj parasztlázadástól félt,
m egjegyezte, hogy a rendiség m agának tu la jd o n itb a tja e s a j­
nos állapotot, m elynek csak az az oka, hogy az előbbi ország­
gyűlések nem helyezték emberségesebb a la p ra a jobbágyság lé­
teiét. K ato n a József B ánk bán jáb an , m elyet azonban az akkori
nemzedék észre sem vett, a pór Tiborczot tette a közelégedetlen­
ség kifejezőjévé. K isfalu d y K áro ly később m eg előszeretettel
dolgozta föl a m ágnásellenes tá rg y a k a t, m ert a fő urakban
lá tta , v a la m in t az összes nem zeti törekvések, akképen a job­
bágykérdés helyes m egoldásának főakadályát. De ak ad t m ár
ez időben m ag y a r iró és közgazda, a ki a jobbágyintézm ény egész
szövevényébe b ep illan to tt s erélyesen szót em elt a m ag y a r p a ­
rasztság em ancipatioja érdekében. Ez Berzeviczy G ergely1) volt,
az első és egyetlen, ki a jobbágykérdés egész gazdasági, po litik ai
és erkölcsi jelentőségét á té rte tte s Széchenyi Istv á n ig az ú jk o r
józan, felvilágosult szellemében tá rg y a lta . Berzeviczy (1763—
1822.) az ősi család protestáns ágából szárm azott, külföldön
tan u lt, hol sokat utazott- Itth o n állam szolgálatot v állalt, de
csak h am ar m egbotránkozva a közviszonyok a la k u latá n , jószá­
g á ra vonult s kezelésével, v a la m in t egyháza ügyeivel foglalko­
zott. Az ország egyik legm űveltebb, legelfogulatlanabb em bere
volt, m ent m inden szélsőségtől, ellenben b áto r ostorozó ja b á r ­
m ily visszaélésnek, nemes oltalm azója a szegényeknek és el­
nyom ottaknak. Különösen vonzotta az irodalom s ném et vagy
la tin g azd aság tan i m unkái a külföldön is élénk figyelm et kel­
tettek s sokféle k itü n teté st hoztak iró jóknak. M agyarul nem
irt, m ert ezt a nyelvet csak p a tv a ris ta ko ráb an s a já títo tta el s
a nyelvkérdésre á lta lá b a n nem fek tetett súlyt, sőt azt hirdette,
hogy a m ig nem esi nem zet m aradunk, a la tin t nem nélkülözhet­
jü k s m eg kell h ag y n u n k hivatalos nyelvül. M indazáltal ép oly
nemes hazafiság h a to tta á t m int azokat, kik az an y an y elv ért
buzgólkodtak, ellenben ósdi világnézletökkel, az elavult tá rs a ­
dalm i és p o litik ai intézm ényekhez való ragaszkodással a m a­
g y arsá g n a k folyton nehezítették az ú jjászületést s önkénytele-
*) Gaál Jenő, Berzeviczy Gergely élete és müvei. Irta, illetve leg­
nagyobbrészt latinból, kis részben németből fordította. Magyar Közgazdasági
Könyvtár I.
28*
436

nül elzárták előtte a jövőt. Berzeviczy ellenben el a k a rta ria sz ­

tan i az agyakból a m ú ltak h a z ajá ró lelkét, nj ösvényt a k a rt
törn i a halad ásn ak , m elynek jótétem ényeivel E u ró p a leg n a ­
gyobb á lla m a ib an szem élyesen m egism erkedett. K o rá n a k egyik
legjelesebb egyetem én fo ly ta tta ta n u lm á n y a it s n y ito tt szem ­
mel já r ta be a n y u g ato t, v a la m in t L engyelországot. K iv á lt
közgazdasági kérdések érdekelték; első sorban M agyarország
külkereskedelm i viszonyait, v a la m in t belső gazdasági életét
tanulm ányozta, ip a rra l, kereskedéssel, forgalom m al foglalko­
zott. É letrev aló csatornaépítő tervekkel állt elő s beható ta n u l­
m ányok a la p já n külön m u nkában v ilá g íto tta m eg a hazai p a ­
rasztság á lla p o ta it s a jobbágy intézm ény igazi értékét. E bben
valóságos úttö rő volt, m ert addig oly tudom ányos alapon 3 az
összes g y a k o rla ti m ozzanatok szemmel ta rtá s á v a l m ég n álu n k
senki sem h a to lt be a n n y ira a kérdés velejébe, m int ő.
Ism erte az ókor és a X V III. század legjobb Íróit, köztük
K a n to t és S m ith Á dám ot s m üvei szép gondolatokkal, term é ­
keny eszmékkel telvék, m elyek n agy részével c sak h am ar Szé­
chenyi Istv á n n á l találkozunk, kinek h a tá ro zo ttan előzője volt.
Abból in dult k i: „nincs szebb és nemesebb hazafiság, m int az,
m ely oda törekszik, hogy lakosai az ország gazdag, bőven
term ő, de elh ag y o tt term észeti kincseit kiaknázhassák. “
A k o rm án y zat fő fe lad a tát ab b an lá tta , hogy az em bert
folyton jobbá, tökéletesebbé és boldogabbá tegye. T u d ta és
h angoztatta, hogy az alkotm ány és a k orm ányzat m érhetetlen
külöm bségeket tu d egy és ugyanazon állam a la ttv a ló i közt
terem teni s hogy mellőzve az em beriség tek in teteit, a p a ra sz t
nép kedvezőbb helyzetéből a földesur, az állam , a k irá ly e g y ­
a rá n t dús hasznot m eríthet. M indazáltal épen nem volt a szélső
tanok, a rad ik á lis vagy felforgató eszmék liive s u ta lt reá, hogy
„az ú jítá sn a k éretlen és fonák viszketege“ m ennyi szerencsét­
lenségnek v á lt m á r kútfejévé. C sakis a jó t szerette, a k á r régi,
a k á r uj volt, de önm agáért „sem a b á rg y ú régiség, sem az
ostoba u jsá g “ nem lelkesítette. E szem pontokból v e tte b írá la t
alá m a g y a r h a z ájá n ak közintézm ényeit s azt ta lá lta , hogy a
m ag y a r alkotm ány nem illik E u ró p a m ai állam szervezetébe,
hanem kom oly refo rm o k ra szorult. E g y ú tta l élesen k ik elt azok
ellen, k ik m inden tu d ásu k a t a Corpus ju risb ó l s a H árm as-
könyvből m erítették. K ím életlenül ostorozta, hogy az egyház
 437

p o litik a i jogokat gyakorol, s kifejti, hogy nem a vallás, hanem

az egyház okozta azt a töm éntelen b a jt, m elyet a történelem
följegyzett. K ikelt a rendiség tnltengése ellen s a leghatározot­
tab b a n követelte a h ad i adónak a nem sségre való kiterjesztését,
m ely nem ajándékképen, hanem szolgálatok fejében k a p ta jo ­
g ait, de a visszaélések hosszú sorával kivonta m agát kötele­
zettségei teljesítése alól, m elyeket m ind az elnyom ott osztá­
ly o k ra h á ríto tt át. M int később Széchenyi, ő m ár 1802-ben meg-
botránkozva em lítette, hogy az adózó nép eg y általán nincs az
országgyűlésen képviselve, m ely teh á t végtelen sokat beszél az
adózókról, de nem segít hajaikon, hanem folyton u j adókat rak
tú lte rh e lt v á lla ik ra . U ta lt a sokféle sürgős refo rm ra, az adó­
rendszer s különösen a hadkiegészités, a kegyetlen katonafog-
dosás h a ja ira , m elyekhez a rendiség v agy közönyből, vag y ön­
érdekből ragaszkodik. A legm elegebben szót em elt a különböző
g azdasági érdekek védelm ére s elm ondta, hogy M agyarország
k é ta n n v i lakót (akkor E rdély és a h atárő rv id ék nélkül 7 m il­
lió ra becsülte a népességet) bőven e lta rth a tn a . M ikor 1802-ben
d m a g y a r kereskedelem képviselői fölkérték az országgyűlést,
szabadítsa ki h azán k at g y a rm a ti állapotából, m elybe A usztria
kizsákm ányoló vám politikája ju tta tta , Berzeviczy merészen
m egjelölte az u ta t, m elyen ez a czél egyedül elérhető. Ez pedig
a rendiség eltörlése, m ert ha „m a nem zetté v á ln á n k : úgy hol­
n ap m ár nem lennénk gyarm at.'“
Á ltaláb an ő az első m ag y ar, ki a rr a a kérdésre, hogy az
istentől oly dúsan m egáldott M agyarország m ért nem em elked­
h e te tt a vagyonosság oly fokára, m elyre más, kevésbbé ked­
vező ta la jú országok e lju to ttak , kizárólag a közgazdaságtanban
keresi és k a p ja meg a választ. E g y ik legfőbb okát a szerencsét­
len m unkaszervezetben, a p arasztság elnyom ott, m egvetett
helyzetében talá lja . P edig — m ondja — a p a ra sz t tiszteletet
érdem el s a társadalom m ú lh a ta tla n kötelessége, hogy helyzetét
ja v ítsa , erkölcsi nevelését elősegítse s b á rg y u sá g azt m ondani,
hogy a paraszt erre nem érett. A valóság az, hogy jelen állapo­
táb a n sohasem fog m egérni, ellenben, h a sorsát ja v ítju k , szük­
ségképen bekövetkezik m ajd az érettség is. I tt finom g u n y n y al
teszi nevetségessé az akkor nagyon elterjedt divatot, hogy égig
em eljük az em beriséget szóval, a p arasztot meg a barom szín­
v o n a lá ra szorítjuk le tettleg. Ú jra meg ú jr a h ird e ti tehát, hogy
438

hazánk m indaddig fel nem virág o zh at, m ig a jobbágyság á lla ­

pota gyökeresen m eg nem javul. M it é rt e jav u lás a la tt, azt
jelzi akkor, m időn felsorolja, m ije nincs a m a g y a r p arasztn ak .
N incsenek személyes és p o lg ári jogai, nincs képviselve az ország*
és a m egye gyűlésein, földet tu lajd o n jo g g al nem szerezhet,,
h iv a ta lb a nem ju th a t, b irá ja az érdekelt fél, a földesur s az.
u rb á riu m m eg nem b iztosítja az önkény ellen. A h ad i és házi
adót ő fizeti s e teh er nem csak n a g y és folyton nő, hanem igaz­
ság ta lan u l és önkényesen v e tte tik k i reá. H ogy te h á t ez elb ir-
h a ta tla n teh er alól kiv o n ja m agát, hazudni kénytelen, ugv,
hogy ez a rendszer erkölcstelenségre neveli. M indezt egy kései,
1819-ben befejezett, de csak n a p ja in k b a n k in y o m ato tt nagyobb
m ű v éb e n 1) fejtegeti. De m ár sokkal előbb külön m u n k át szen­
telt a p a ra sz tsá g n a k ,2) m ert a kérdést különösen jelentősnek
ta lá lta , lévén a lakosságnak legnagyobb részéről szó, „m ely
m inden közterhet visel s a la p ja az országnak á lta lá b a n p o liti­
kailag, de főleg azért, m ert M agyarország földm ivelő ország.^
E m üvével 1804-ben készült el, de a censor nem engedte kin y o ­
m atni, m ire a Széchenv országos k ö n y v tárb a tette le a k é z ira ­
tot, m elyet sokan lem ásolták s igy m eglehetősen közkézen fo r­
gott. 1806-ban egyes részeit egy ném et fo ly ó irat közölte, később
m eg la tin u l az egész kinyom atott. V isszapillantást vetvén a
jobbágyság keletkezésére és m ú ltjá ra , a tan u lm án y becse, noha
első sorban s a já t szükebb .hazája, Felső-M agy.arország viszo­
n y a it t a r t ja szem előtt, főleg azon fejezetekben rejlik , m elyek
a jo b bágyságnak az 1800. év körüli 10 esztendejebeli tényleges
viszonyait alaposan tárg y ism e re tte l és nemes in d u la tta l r a j ­
zolják. A jobbágyság személyes és p o litik ai jogairó l tá p lá lt
felfogását jelezve, ezúttal különösen a p araszto n fekvő á lla m i
és ú rbéres terh ek et részletezi, m ely u tó b b ia k ra nézve fölöttébb
érdekes szám ításokat tesz s tételenkint, h a nem is szám tani pon­
tossággal, de m indenesetre nagyon m egközelitőleg k im u ta tja ,
hogy átlag o san az egész jobbágytelket, m elynek értéke közép-
szám itás szerint 1000 rb én es-fo rin tra becsülhető, évenkint 255
rhénes-forint 28 kr. kiadás terheli. E bben b e n fo g la lta tn a k az
*) Czime a latin eredetiben De oeeonomia publico-politica. Magyar
foritásban közli (Hiái Jenő id. müvében.
2) A magyar forditás czime, A parasztnak állapotáról és természeté­
ről. U. o.
 439'

úrbéres pénzbeli és robotszol gálatok pénzzé átszám ítva, a hadi

és háziadé, az egyházi és községi költség, a befektetés k a m a tai
és fen ta rtá si költségei, v a la m in t a nélkülözhetetlen cselédség
ellátása, s néhány apró, de m inden évben előforduló kiadás, de
m inden rendkívüli szükséglet (betegség, házasság, keresztelő,
tem etés) nélkül. 255 rli. f r t 28 k rra becsüli te h á t az évi m in i­
m ális összeget, m elyet az egész telkes jobb ág y n ak okvetlenül
meg kell keresnie, hogy szükségleteit fedezze. H a a p araszt
— fo ly ta tja — a legföllebb 1000 frto t érő telekből évenkint
180 f r t jövedelm et — a m i inkább sok, m int kevés — ki b ir
hozni, gazdálkodása akkor is rendesen 75 f r t 28 kr. h ián y n y a l
végződik. Természetes tehát, hogy te rh e it fedezni nem b ir ja
s h á tra lé k b a n m arad adójával, v a la m in t m ás tartozásaival.
A rra az ellenvetésre, hogy ha ilyen nyom asztó helyzetben él, a
p a ra sz t m ért nem fu t el telkéről s hogyan van az, hogy ak ad n ak
jómódú, sőt vagyonos jobbágyok, Berzeviczy azt feleli, hogy a
m egélhetés más m ódja el lévén előle zárva, a p arasztim kény­
telen ap ja jobbágyi szolgálatát fo ly tatn i, az pedig, hogy egye­
sek m eggazdagodnak, nem z á rja ki a töm egek nyom orúságát..
Igen behatóan, nagyon tanuságos szám adatokkal — itt m ár
hivatalos összeírásokból dolgozik — v ilá g ítja m eg a fennálló­
adórendszer elfaju lását, az egyes várm egyékben divó kiilön-
féleségeket, a nagy egyenlőtlenséget s a belőle a jobbágyságra
háruló igazságtalanságot. E m líti, hogy a szükebb M ag y aro r­
szág népessége a katonaság nélkül 7,008.574 lélek. E bből
nemesi jogokat élvez 325.894, m ely a földbirtok 16/ 20 részét
b írja s nem fizet adót, az adózó lelkek szám a m eg 6,682.680 s
ez a tömeg a földnek csupán V 20 részét b írja s m égis m inden
adó reá nehezedik. A m unka á lta lá b a n telve v an éles m egfigye­
lésekkel s nagyon tanuságosan ism erteti és b irá lja a fennálló
viszonyokat és visszaéléseket, m elyek orvoslását meleg szívvel
s meggyőző érveléssel a já n lja . Az is bizonyos, hogy a p a ra sz t­
osztálynak jogban és m űveltségben, erkölcsben és jóm ódban
való emelését a k a rja . De a jobbágyság teljes eltörlését ő sem
m ondja ki sehol, sőt m időn azt bizonyítja, hogy „a jobbm ódu és
m üveit jobbágyak a legjobbak** s hogy ,,az ilyeneket a becsület
eszközeivel könnyebb kormányozni,** azt is jelzi, hogy a teljes
felszabadításra ő sem gondol, hanem lényegileg a parasztv é­
delem terén m arad. N agyon sok tanúságot n y ú jtó m üvének
440

egyik fejezete következőleg végződik: „L akosságunknak ez a

legnépesebb osztálya, m elyet p o litik a i nyelvezetünk m éltán
„nyom orult n ép“-nek nevez, nem m egvetést, hanem gondos
ápolást, nem gyűlöletet, hanem szeretetet, h a pedig vétkezik,
nem bosszuállást, liánéin a ty a i fen v iték et érdem el.“ N oha ez
is csupán a jó földesül*, nem pedig a gazdasági refo rm er h a n g ja
és eszejárása, m egjelenésekor a könyv a legelőkelőbb Íróknál
erős visszatetszést k eltett s különösen a tényleges viszonyokon
gy ak o ro lt éles b írá la tá t u ta s íto ttá k vissza. K azinczy m eg ü t­
között ra jta , hogy Berzeviczy oly szertelen színekkel ecseteli
a p arasztok nyom orúságát, m ert „egy m eggyalázott nem zetet
igv festeni igazságtalanul, hogy irigyei nevessék, gyűlöljék,
szintúgy b a rb a ru s, m int a p a raszto t földesúri módon n y úzni.u
Sőt K azinczy tovább m ent, b a lg a tag n a k , gonosznak nevezte
Berzeviezyt, ki m ég a K á rp á to k zabkenyerére sem méltó.
Az irodalom ból az elkeseredett, ellenzéki h a n g u la tb a n levő,
helyzetét közterlieihez és nagy nem zeti hivatásához m éltóvá
tenni ak aró m unkástöm eg nem k a p ta te h á t m eg azt a buzdítást,
m elyet m éltán rem élt tőle. Nem lett az szellemi vezérévé, m int
a n y u g a ti országokban s azért nem is tu d ta az egész nem zetet,
a dolgozó, szenvedő, az állam élet m inden kedvezm ényéből k izá rt
n éprétegeket m eghódítani. Pedig, h a kivételesen ak a d t b á to r
em ber, a ki oly h ú ro k at m ert pengetni, m elyek az ő szivében
is visszhangot ébresztettek, azt a töm eg élénk érdeklődésével
ju ta lm a z ta . T a p a sz ta lh a tta ezt F azekas M ihály, a tőről m et­
szett debreczeni költő és v ilá g lá to tt, egykori főhadnagy, kinek
L udas M a ty ija olyan föltünést k e lte tt s olyan elterjedést n y e rt,
m in t e korszaknak egyetlen irodalm i term éke sem.
F azekas szintén csupán a kegytlen földesur, nem pedig
a rendiség ellen foglalt állást, de ezt a gyűlölt alakot h árom ­
szor elv erette egy derült kedélyű, b á to r parasztlegénvnyel. Ez
ak k o r h ih etetlenül uj, m erész gondolat volt s hogy m ennyire
m egfelelt a közérzésnek, b izo n y ítja a nem is m agyaros fo rm á­
ban, hanem hexam ét erekben szerzett költem ény szokatlan sikere
és állandó hatása. 1804-ben íra to tt, de csak 1815-ben jelent meg
névtelenül s ro p p an t h a tá s t tett, később ism ételve kin y o m atták ,
színpadra alk alm azták s jóval m élyebben b ehatolt a közlélekbe,
m int egész sereg klasszikusnak nevezett egykorú iró összes
m üvei együttvéve. E m u n k áb an lépett először szembe a m a g y a r
 441

költészet az uralkodó rendiséggel. Nem fo rra d alm i tanokkal,

nem bősz szenvedélylyel tám ad t reá, fegyvere a g n n y s a sz atíra
volt. A p a ra s z tfn rfa n g három szor bosszulta m eg az ig az sá g ta ­
lanságot a gonosz földesnron, ennyi az egész költem ény t a r ­
talm a, de éppen az volt benne a m erész u j itás, hogy végre
a k a d t iró, a ki a „lepocsékolt nép“ egyik fiát, a p araszto t úgy
rajzolta, m int a ki m egbosszulja a becsületén e jte tt sérelm et
a félelm etes földesnron is. A fogadtatás, m elyben a Ludas
M atyi részesült, v ilá g ítja m eg igazán azokat a v á g y a k a t és esz­
m ényeket, m elyek akkor a köznép sfcive m élyében éltek.
Nem elégedett m eg többé azzal, a m ivel földesnrai á lta t­
ták, hogy m ostani á llap o tát az isten rendelte s ez az egyedüli,
m ely m egm entheti a pusztulástól, viselje teh á t m egadással az
igát, m elyet em berszerető földesura úg y is eny h íten i igyekszik.
A töm eg szenvedélyesen u ta s íto tta vissza e felfogást s egyre
önérzetesebben viselkedett a földesúri osztály ellen, m ely örö­
kös rém ületben élt jo b b ág y ai közt. Nem k e rü lt u g y a n össze­
ütközésre a dolog, de a rendiség és a jobbágyság közti erkölcsi
kapcsok egyre inkább lazultak. H a az u ra k azt énekelték: óli
nagy volt h a jd a n a m a g y a r! a töm eg azt ta rto tta , hogy m úl­
tad b a n nincs öröm, m ert ő hozzá a m últból csak az állam i, egy­
házi, földesúri önkény és em bertelenség, retten etes adóteher és
ren d i fenliéjázás szólt, m ely alig k e lth e te tt benne lelkesedést.
Jelen állapotából m ég kevésbé m e ríth e te tt épülést. A hová
szeme p illan to tt, m in d en ü tt csupa jo g talan ság o t tap a sz ta lt,
m elyet m eglátott, észrevett m indenki, egyedül s a já t h atóságai
nem. Stein báró, a híres porosz állam férfin 1809. aug. 6-iki
levelében em líti, hogy az osztrák m o n arch iáb an M agyarország
kivételével kedvezőbb a p arasztság helyzete, m in t Poroszor­
szágban. M ikor ugyanazon évben a fra n e z ia h ad ak az ország
d u n á n tú li részét m egszállták, noha an n ak éppen gazdaságilag
legfejlettebb tá ja it lá ttá k , sa jn á lv a em legették a parasztok
rögliözkötöttségét és szánalm as állapotát. E zt bizo n y íto tták a
n a g y halandóság, a sok ínség és éhhalál, m ely ez időben g y a ­
kori volt s szoros kapcsolatban á llt a rossz k o rm án y zattal. A
p a ra sz t védtelenül volt e b ajo k n ak kitéve. S zorgalm át ellan-
kasztá a tized és kilenczed rendszere, m ely annál többet vett
el tőle, m ennél nagyobb buzgalm at fe jte tt ki. N agyobb a rá n y ú
befektetéseket, ja v ítá so k a t különben sem teh etett. Nem volt
442

r á oka, m ert a telek nem volt az övé, nem volt rá m ódja, m e rt

a robot lefoglalta m inden szabad idejét. Szivesen m egváltotta
volna terh e it a földesnrtól, m ert kölcsönös beleegyezés m ellett
m eg volt engedve az örökváltság. C sakhogy hiányzott hozzá a
kellő pénzerő, m ert a földesnr igen busás áro n m érte a szabad­
ságot. íg y N yíregyháza m ezővárosa 1812-ben 880.000 írto n az
egyik, 1823-ban 770.000 írto n a m ásik földesurától v á lto tta meg^
m agát, a m ivel k ik erü lt a földesúri hatalom alól. Csakhogy ilyen
áldozat h o zatalára a hitelszervezet teljes h ián y a m ellett r itk a
kivételes esetben voltak az úrbéres községek képesek, m ert
nyom ott sorsuk a M ária Terézia-féla u rb ér törvényesitése s a
törvény m ás kedvezm ényei u tá n sem ja v u lt, m ert ekkor sem
h a jta tta k végre.
M int N agykereki község B iliarvárm egyéhez 1796. m árcz.
31-iki panaszában elm ondja, a földesuraság a szántó és kaszáló
földet m ár régebben fölm érette, de az uj m érés szerinti u rb á ­
rium ot m ég m indig nem hitelesítette. A község, m ely e rég i
alapon nem a k a rta a szolgálatot felvállalni, ism ételve a várm e­
gyéhez fordult. De csak azt érte el, hogy az alispán elnöklete
a la tti törvényszéken több lakost „k it 24, k it pedig 30 pálczákkal,
sőt többel is m eg b ü n tettetett s attól az időtől fogva az a szerint
való szolgálatra kény szerit tettünk. “ M inthogy pedig „a p o rtié ­
nak, u rb a ria lis dationak, szolgálatoknak sú ly á t hordozván'4,
noha „a szegénységnek szántóföldje kiad v a nincsen ahhoz
képest, a m itől szolgál és portióz", term észetszerűen olyan á lla ­
potba ju to tta k , „hogy még csak befaló fa la tju k sincs".1)
Ez állapotok, m int a B ih arv árm eg y e elé k e rü lt ú rb é ri
pörök m u ta tjá k , a következő évtizedekben sem ja v u lta k . E lő ­
fordul a panaszok közt, hogy a legelőre, m ely a lakosokat illette,
a földesnr idegen ju h o k at v ett bérbe (1812.), hogy bizonyos
robot-m unkát nem tak sásain ak , hanem a községnek lovaival
a k a rt végeztetni, hogy a robot egy részét nem a téli hónapok­
ban, hanem az egész esztendeit legalább kapáláskor s széna-
ta k a rá sk o r vette ki ugv, hogy a népnek 3— 4 h a v i időn á t lieten-
k in t legalább két napot k ellett szolgálnia; hogy a kenderdéz-
m át nem term észetben h a jto tta be, hanem zsákot követelt
helyette, m ás u ra k m eg a kenderterm ésnek csaknem felét szed-*)

*) Közli yagy Sándor id. m. 13ö.

 443

ték el dézma czim én; hogy a taksáson nem csak a fáin rendes
ro botját, hanem hosszú fu v a r czimén 2— 2 napszám ot is v ettek ;
az 1 frtos taksapénzt, noha pontosan bevitték az u rn ák , nem
fogadta el, hanem az 1 ír té r t 3 napszám ot c sik a rt ki rajto k ,
még pedig olyan időben, m ikor mások 1 írtjá v a l, sőt 4 húsza­
sával fizették a napszám ot; ném ely taksásnak, ki „hordás ide­
jén m arh áv al 2 nagy em ber egész nap h o rdván44 egy gyalog
napszám ba szám ították a robotot (1815.)* 1816-ban N agykereki
azon panaszkodott, hogy noha a helység szolgálat ja csak 104
gyalog napszám , 160 napszám ra kény szeritették. Az ú ri szék
költségei a földesurat illették, de mégis a jo b b ág y ra h á ríto tta
á t; ez a költség tetem es volt, m ert „az ú ri szék tettes ta g ja i44
jó étvágygyal voltak m egáldva s ellátásuk 1816. jun. 27-én a
részletes szám adás szerint N agykereki községnek 47 f r t 37
k rajc zá rjá b a , ezenkívül V áradról K erekibe 3 négylovu s K é re ­
lmiből V á ra d ra ug y an o ly an előfogatába került. Sőt ez az egész
összeg egyszerűen ki volt dobva, m ert az uriszéket, m elynek
országszerte fölm erülő visszaéléseiről telvék a kor emlékei, m eg
sem lehetett ta rta n i. T a g ja i kijö ttek u g y a n K erekibe, „de senki
sem aján lv án m agát a földesuraságok közül a t. uriszék k ita r ­
tá s á ra k iv án ta tó intestentio dolgában44, Ítélkezni nem lehetett.
A hol erdő nem volt, de nádterm ő rét volt, a lakosok az uriszék
u tjá n legalább annyi nád lást kértek, „a m ennyiből házunk tete it
toldozhatnánk44 (1818.) De a földesur állandóan m egtagadta
a kérést, sőt a közlegelőből is foglalásokat tett. A k á rm it csinált
a m aga ja v á ra a jobbágy, m unkájából a földesur m indig kivette
a s a já t részét, fáradozásának m inden gyüm ölcsére rá tette kezét,
a m ivel nem csak a m unkakedvet la n y h ito tta el, hanem igen
érzékeny socialgazdasági k á ro k a t okozott. íg y például a tö r­
vényes u rb áriu m m al ellentétben számos földesur a paraszttól,
h a s a já t szükségletére tég lá t v etett és égetett, külön illetéket
szedett. E m ia tt a jobbágy lehetőleg nem téglát, hanem vályo­
got használt építkezéseihez, m i azután falv a in a k külsejét dísz­
telenné, lak á sá t pedig közegészségügyi szem pontból ártalm assá
tette. Az ily visszaélések ellen m ehetett u g y an panaszra, Csak­
hogy az úrbéres pörök a végtelenig elhúzódtak s azért „liuza-
m atos pörök44-nek nevezték őket. noha néha m aga a várm egye
m egsürgette ügyészét, hogy siettesse az Ítélethozatalt. Az adó­
kivetés és b eh ajtás szörnyű visszaéléseiről Berzeviczy Gergely
444

alapos m u n k ái n y ú jta n a k hiteles tájékozást, nem is szólva arró l

a csapásról, m ely a két devalvatiö á lta l ro p p an tu l káro síto tt
népet ak k o r sú jto tta , m időn a korm ány 1822-ben az önkényesen
k iv ete tt adónak ezüstben való befizetését rendelte el, a m i ez
adónak liarm adfélszeres emelését jelentette, v ag y is azt, hogy
a ki addig 10 irto t fizetett had i adó fejében, m ost egyszerre 25
irto t volt köteles fizetni. U gyancsak Berzeviczy örökítette m eg
életteljes ra jz a iv a l a liadkiegészités m ódjának liihetelen
e lfa ju lá sa it.
Ez a liadkiegészités ekkor is a toborzás vagy helyesebben
a fogdosás u tjá n történt. A m int az országgyűlés m egállapí­
to tta, szétosztották az ujonczjutalékot várm egyék, ezek meg a
községek szerint. Az ujonczok k iállítása a községekben azután
a csalás, kizsákm ányolás, erőszak undorító rendszerévé alak u lt,
m elyben a földesnr vagy tisztje, a plébános, a szolgabiró, a
falu si biró összejátszottak. A szolgabiró á lla p íto tta meg a napot,
illetve az éjszakát, m ikor az ujonczállitásnak meg kell tö r ­
ténnie. E rre az elöljáróság titokban m egtette előkészületeit,
m ire éjjel a fogdm egek az előre m egjelölt házakba tö rtek s a
szülő v ag y feleség k arjáb ó l ra g a d tá k ki a kijelölt áldozatot.
Ile tte n tő zaj, kiabálás, sirás-rivás tám ad t, nélia a jelölt ellen­
á llt s véres verekedés keletkezett. V égre azonban m egkötözték
s elliurczolták. M ások tömegesen elszöktek. M indig sokkal többet
fogdostak össze, m int a m ennyi ki volt róva, m ert nem lehetett
tudni, k it fog a vizsgálat alk alm asn ak találn i. Az elliurczolták
családja e közben pénzzel igyekezett övéit kiszabadítani, mi
töm éntelen visszaélésre, a szegénység k ira b lá sá ra vezetett. Még
em bertelenebb volt a toborzás. A toborzók szándékosan becsap­
ta k a lk a lm a tla n o k a t is, hogy utólag pénzért kibocsássák őket.
Á ltalá b an a corruptio és protectio u ralk o d o tt a liadkiegészités
e m ódjában. Az u rak , gazdatiszteik, a plébánosok s a já t házuk­
b an rejteg e tté k azokat, kik m egígérték, hogy lia a katonaságtól
m egm entik őket, ingyen szolgálnak nekik. íg y az ujonczozás
m indig valóságos istencsapássá v ált, m ely an y a g i és erkölcsi
tekintetben borzasztó bajokkal já rt. A korm ány m aga szívesen
m eg v álto ztatta volna a liadkiegészités e szörnyű m ódját s ism é­
telve te tt a já n la to t a rendes sorozás (capitulatio) behozatala
érdekében, sőt kész volt a szolgálati kötelezettséget, m ely é le t­
hossziglan ta rto tt, a gyalogságnál 10, a lovasságnál 12 évre
 445

m érsékelni. De a rendeknek hasznuk volt a fogdosásból s csak

egyszer fogadták el az aj rendszert, hogy azután visszatérjenek
s’ csökönyösen rag aszk o d jan ak a régihez. Á ltalá b an nem volt
sem m iféle m unka, m elyre a földesül* föl nem h asználta a m aga
job b ág y ait, néha m ég zendülésre, a közhatalom elleni láza­
dásra is.
1808-ban a divékuj falusi, akkor eléggé m egerősített k a s­
tély b an a m agvaszakadt U jfalu ssy grófi család örökösei a h a tó ­
ság vezetése a la tt családi osztályra gy ű ltek össze. Gróf U jfa ­
lussy G abriella azonban fölfegyverezte jo b b ág y a it s D ivékuj-
falu ellen küldte őket, hogy az osztályt m egakadályozzák. A
v á rb a n levők védekeztek, de az ostrom ló p araszto k betörték a
v á rk a p u t s az osztályos atyafiságot elég u d v a ria tla n u l eldön­
gették. C sakham ar k atonaság m ent ellenük és összefogdosta
őket, a várm egye meg kegyetlen Ítéletet m ondott róluk és soka­
k a t teljes tiz évi fogsággal sú jto tt, pedig az egész örökség!
viszályhoz semm i közük nem volt s csak földesurok (ez is 6 évi
fogságot kapott) p a ra n c sá t követték.1) Az ily esem ények, á lta ­
lában a tényleges viszonyok lecsapódásai azok a közmondások
(ki u rá v a l pöröl, isten az orvosa; u ra k vesznek össze, jobbágy
h a já t tépik; h a tá rjá rá s , ta tá rjá rá s ), m elyekben a köznép u r a i­
ról való felfogását ki szokta fejezni. És e viszonyokkal á llt k a p ­
csolatban a korszak egy m ásik társa d alm i b a ja , a szegény
legénység elszaporodása, a zsiványvilág feluju lása, m i csak a
p arasztság rokonszenve és titkos tám o g atása m ellett v ált lehe­
tővé. M int egykor a bujdosókat, a kuruczokat, im m ár az uton-
állókat, a futó b e ty á ro k at ölelte keblére a szegénység, m ert leg­
elői az u ra k a t h á b o rg a ttá k . A közlélek eltévelyedése volt ez,
m ely azonban a viszonyokban leli m ag y a ráz a tát. P a p jáb a n , föl­
desurában, közhivatalnokában a töm egnek nem kínálkozott oly
eszménye, m elyért lelkesülhetett volna. A szegény legényben
kereste tehát, ki m inden n ap v á sá rra v itte bőrét, hogy tőle tel-
hetőleg rontsa, káro sítsa azokat, kik a köznépet is ny ú zták és
zsarolták.
E g y é b irá n t az an y a g i teh er m ellett, m elyet viselt, m ás
m ozzanatok szintén h a to tta k a m unkásosztályra. É pen a hosszú
Napóleoni háborúk, m elyekben olyan m érhetetlen pénz- és v é r­

*) Tahy István, Tahyak 154.

446

áldozatokat hozott, ju tta ttá k teljes tu d a tá ra m érhetetlen állam i

és társa d alm i jelentőségének. Ehhez já ru lta k az irás-olvasás
terjedése, m űveltségének fejlődése, a kor haladó eszméi, m elyek
körébe is b eju to ttak . M indez a rr a vezetett, hogy a p a ra sz tsá g
nem elégedett m eg többé csupán a n y a g i helyzetének ja v ítá s á ­
val, hanem im m ár em beri m éltóságának tiszteletben ta rtá s á t
követelte. Ez időtől kezdve elégedetlensége nem egyedül gaz­
dasági, de még inkább erkölcsi okokból táplálkozott.
xY paraszt em beri voltának, m u n k ája becsének és tisztes­
ségének teljes tu d atáb an , jogot a k a rt és nem kegyelm et; á ltá ­
léban szabadulni k iv án t földesura gyám sága alól. önállóvá,
erkölcsileg és jo g ilag elism ert szem élyiséggé, különösen pedig
u ráv á a k a rt am a teleknek lenni, m elyen családja ta lá n m á r
századok óta ü lt s m elyet verejtékével gyiim ölcsöztetett. Az
em beri m éltóság tu d a tá v a l fölébredt benne a tulajdon u tá n i
vágy, m elynek h ián y á t s a belőle folyó visszáságokat egyre
kínosabban érezte. Ez a gondolat azonban ez időben még kiviil
m aradt az u d v a r és tám asza, az egyházi és világi nemesség
eszem evilágán; m in d n y ájan csak azt tek in te tté k igaz nemes
em bernek, a ki a jobbágysággal szemben az ő nézeteik föltétien
vallója és követője volt.
E rdélyben, hol éppenséggel nem tö rté n t úrbérrendezés,
term észetesen m ég kedvezőtlenebbül a la k u lta k a viszonyok,
á m b á r a jó földesur az o tta n i uriosztály körében sem volt ism e­
retlen. íg y báró W esselényi M iklóst, az idősebbet, noha sokban
a középkor féktelen o ly g arcliájának benyom ását kelti, a fran-
czia eszmék erősen befolyásolták s különösen az elnyom ott m u n ­
káselem ek irá n t táp lá lt élénk, tettekben nyilvánuló rokonszen-
vet. „A közönségnek használni, a hazának élni, m ásokat boldo-
g ita n i“ — volt jelm ondata s azt v allo tta, hogy „az adózó föld-
m ivelőket em b ertársak g y a n á n t kell nézni**. Csakhogy épp oly
meggyőződéssel hirdette, hogy „a nem esi szabadságot szent­
ségnek kell tekinteni**,1) m ely két elv bajosan volt összeegyez­
tethető. A szegénység helyzete az idők folyam án nem is ja v u lt,
á m b ár itt-o tt legalább időnként a hatóságokban fölébredt a
hajlandóság, hogy kiem eljék a testi-lelki sötétségből, m elyben
századok óta élt.*)

*) Petri Mór, Szilágyinegye Mon. I. 450—51.

 447

Közép-Szolnok várm egye 1810-ben szabályzatot alkotott,

m ely abból indul ki, hogy a legelső törvénynek an n ak kellett
volna lennie, hogy a gyerm ekek erkölcsösségre neveltessenek.
De m ivel „még m indeddig a társaság o k n ak k im a rad o tt ez a
törvénykönyvéből“ s nem v árh ató , hogy most tétessenek ide
vonatkozó országos intézkedések, a várm egye a m aga terü letén
elrendelte, hogy a nem esek 12 frt, a nem -nem esek 12 pálcza-
büntetés terhe a la tt köteleztessenek, hogy „legalább a falusi
iskolákban az Írásra, olvasásra, szám olásra, a vallásn ak és
erkölcsösségnek p rin c íp iu m a ira m eg tan ittassák gyerm ekeiket^.
Ezzel kim ondta az általán o s tankötelezettséget, de m ivel isko­
láról nem gondoskodott, a rendeletnek term észetesen nem lehe­
te tt g y a k o rla ti következm énye.1) A szabályzat a nem-nemes
á rv a gyerm ekek neveléséről, vagyonáról, szóval a jobbágy nép
árv a ü g y é rő l is nevezetes intézkedéseket tarta lm a z , m elyek azon­
ban szintén a p ap íro n m ara d ta k .
A főkorm ányszék régibb, 1791-ig visszanyúló törvényekre
és rendeletekre hivatkozva, 1819. aug. 25-én intézkedett, hogy
m inden, de különösen az oláh jobbágy fiú* 15—20 éves ko ráb an
évenkint 10—10 fá t (fűzfát, akáezot vag y m ás fa jtá t) köteles
u d v aráb an , k ertjéb en vag y az erdőfelügvlő által megjelölendő
helyen ü lte tn i s h a nem teszi, büntetéssel szorítandó reá. A ki
ellenben m egteszi, az biztosítandó, hogy h a telkéről elköltöznék,
ezek az élő fák, „m int m inden épitésbeli jav ítá so k illő becsű
szerint földesuraik á lta l m eg fognak fo rd iíta tn i.“2) Sőt 1813-
ban Ferencz k irá ly elrendelte az ú rb é ri tartozások országos
összeírását is, hogy a begyülő adatok a la p já n általános ú rb é r­
rendezést eszközöljön. A m u n k álat m egindult s az 1819—20,
évben h a jta to tt végre, m i közben ú jr a fe ltá ru lt az erdélyi jo b ­
bágyviszonyok végtelen nyom orúsága. Ö sszeírták a jo b b ág y ­
kézen levő összes földet, de azt, hogy helyenkint m ennyi föld
tesz ki egy jobbágytelket, csak a leg ritk á b b esetben lehetett
kideríteni. A hozzájuk intézett kérdésre a jobbágyok rendesen
azt felelték, hogy fogalm uk sincs róla. Még a K irályföldön is
kivételesen tu d tá k a p arasztok m egm ondani, m iből áll egy job­
bágytelek. íg y azután az egész bonyolult m u n k ála t k á rb a ve­

1) A szabályzat Petri id. m. I. 368—373.

2) Tagányi Karoly, Magyar Erdészeti Oklevéltár III. 330—31
448

szett. Hézagos, téves an y a g g y ű lt össze s ezt is csupán az adó­

alap k iig a z ítá sá ra használták fel, u rb á riu m ellenben nem
készült m indaddig, m ig idejét nem m últa. íg y azután a g azda­
sági élet tovább züllött s 1823-ban egy jó m a g y a r em ber.
Cserei M iklós Írja E rdélyből: „innen a nép csoportosan ta k a ­
rodik ki M oldvába. M indent elkövettünk, hogy tartó ztassu k , de
nincs sikere. A rég i kötelékek el v a n n a k szaggatva, az erő­
szakos tilalom keveset fog, sok rossztól lehet ta r ta n i44. E kétség­
beejtő állapotok m ag u k a t a józanabb fö ldesurakat is m egdöb­
bentették s m indinkább vágyakozva néztek M ag y aro rszág ra s
a vele való ú jr a egyesülést; az u n ió t h ird ették , m ert az a n y a ­
országban m égis türlietőbbek a közviszonyok. A p a rtiu m b e li
várm egyék egy m u n k á la ta 1) élénk világot vet a m a g y a r és
erdélyi jobbágy viszony ok közti különbségre. A többek közt
elm ondja, hogy 1. E rdélyben az adók m agasabbak, 2. a k irá ly i
tized fe lh a jtá sa sokkal szigorúbb, m in t ott, 3. „M agyarországon
ú rb é ri a rá n y szerint szolgálnak a jobbágyok, E rdélyben m in ­
den a rá n y nélk ü l44, s h eten k in t a zsellértől 2, a jobbágytól I
napi robotot követelnek s azt „a n a g y u ra k jószágaiban m inden­
kor elengedhetelenül fe lh a jtjá k 44. E m ia tt a nép békétlenkedik,
itt-o tt a nem esek ellen lázong v ag y fölkelésre készül. A v á rm e ­
gyének nincs tömlöcze s a börtönhelyiség olyan, hogy csak 3
hónap a la tt 170 ra b h a lt ki benne. Még az országgyűlésen is
ugy m egy a tanácskozás, hogy a k i közdolgokról beszél, azt az
elnök azzal to rk o lja le, beszéljen lovakról és vadászatról. H a
ez állapotok az unió eszm éjének b a rá tjá v á tették a m a g y a r
elem et, a szászok és oláhok annál hevesebb harczot fo ly ta tta k
ellene s igy készült elő az a retten tő polgárháború, m elybe a
különben is szegény, a n y a g ilag fejletlen ország utóbb sodor­
ta to tt.

x) Kivonatban közli Petri id. m. I. 294—5.

 ÖTÖDIK KÖNYV.
A jobbágyság* felszabadításának kora.

A csády: A m agyar job b ágyság története. 29

 ELSŐ F E JE Z E T .

Gróf Széchenyi István kora.

T izenhárom évi alkotm ány tálán , rideg k én y u ralm i k o r­
m ányzat u tá n Ferenez k irá ly 1825-ben ú jr a összeliivta a m ag y a r
országgyűlést. Főm inisztere, herczeg M etternich Kelemen,
E u ró p a úgynevezett töm löcztartója, ki m int m indenütt, hová
befolyásának tikkasztó leliellete elhatott, sokáig nálunk sem
tű rte a nép bárm ely rétegének beleszólását az állam ügyekbe,
egyszerre m eg v álto ztatta p o litik áját. M ikor az 1825. előtti évek­
ben h irh ed t „rendszere44 a nemzetközi életben m indinkább om­
ladozni, tekintélye h a n v a tla n i kezdett, egyszerre m agába szállt
s legalább világos p illa n a ta ib a n á tlá tta , hogy a m ag y a r ren ­
diség gondolatköre lényegileg alig különbözik az övétől s hogy
a haladás elleni gyilkos küzdelm eiben nem igen kínálkozik
hivebb szövetségese a rég i m ag y a r uralkodó tényezőknél, az
egyháznál és a fő- és köznemességnél. Törekvései a haladás, a
szabadelvliség és vivője, az értelm iség, a középosztály lenyügö-
■zésére irá n y u lta k s im m ár az ellene való irtó h á b o rú ra h iv ta
föl a m ag y a r rendiséget, ism ételten hirdetve, hogy közös érde­
kük kezet fogni a közös ellenség ellen. A M etternich-rendszer
és a m ag y a r kiváltságosok közt csakugyan forogtak fenn azonos
érdekek, m ert m indketten m éltán lá th a ttá k a ré g i állam szer­
vezet s vele a jobbágyság fen n ta rtá sá b a n fennm aradásuk egyik
főkezességét. M indketten azon balvélem ényt táp lá ltá k , hogy első
sorban a parasztság rab ság átó l függ a conservativism usnak s
m indazon érdekeknek fennm aradása, m ely részükről védelm et
érdemel. Ez tévedés v a g y önám itás volt ugyan, m ert a job­
bágyság m int elavult, az uj fejlem ényekbe nem illő intézm ény
m ár nem oltalm a, hanem inkább aláaknázója, szétbontó eleme
29*
452

volt az állam nak, m elynek a vezetők többet használtak volna,

h a öntudatosan lengetik a fokozatos haladás zászlaját. De Met
termeli, m ásképp okoskodott s felfogása e kérdésben lényegileg
találkozott a rendiségével, m elyre a m unkaszervezet á ta la k ítá ­
sával E urópaszerte elért meglepő eredm ények, v a la m in t a fe j­
lődő közgazdasági szaktudom ány intő szava eg y a rá n t kevés
h a tá st gyakorolt. „A korm ány gondoskodása következtében —
Írja ez időről egyik jelesünk1) — értelm ileg oly m élyen sülyedt
m ár az ország, oly kevéssé ism erte a tudom ányok és ism eretek
E urópaszerte m ind fénylőbb v ilágát, hogy nem is látszék érezni
a m aga h á tra m a ra d á sá t" . A rendek reform ellenes h a n g u la tá ra
szám itva, de m ég inkább a külp o litik ai viszonyok nyom ása
a la tt, M etternich 1825. őszére csakugyan összehivatta az ország­
gyűlést s a rendek valóban nem oly h a n g u la tb an siettek
Pozsonyba, m elytől a jobbágyság jó t rem élhetett volna. Czélsze-
rüségnél, önérdeknél is v an n ak erősebb szenvedélyek. H asztalan
a já n lo tta a ta p a sz ta la t a józanságot. Az a m ag y a r főur, ki kül-
földön sa já t szemével lá tta a jobbágyság felszabadítására követ-
leező lendületet, itthon visszaretten t a gondolattal, hogy p a ­
ra sz tja szabad kisbirtokossá, a jogéletben vele egyenlővé v á l­
jék. A főur e gondolkoádsa talá n m ég szilajabb szenvedélylyel
lángolt, a k á r az egytelkes nemesben, ki éppen olv p araszti életet
fo ly ta to tt, épp oly verejtékkel tú rta a földet, m int a jobbágy,
a k á r az egykori k a m a ra i v ag y sótiszt sa rjá b an , kinek egyebe
sem volt árm álisánál, a k á r a várm egyei pan d ú rb an , kinek
n a g y a p ja sem volt egyéb p an d ú rn ál, k ik et azonban m in d n y á­
ju k a t a nem esi előjog messze kiem elt a földi halandók sorából,
kikre nem létezett deres és kaloda s kik m inél koldusabbak vol­
tak, annál szilajabbul éreztették nem esi gőgjüket a p a ra sz tta l,
zsidóval, de éppen úgy a tanítóval és az egyházfival is. P edig
ezek a m unkásrétegek a lk o tták a m a g y a r nép óriási többségét
s ezek ellen kezdte meg a bécsi korm ány, m ágnás főispánjai
segélyével, a kiváltságosok legszegényebb, legm üveletlenebb
töm egeit m ozgósítani. E szegény nemesekből indult ki a reactio
szelleme, m ely a városi polgárság vezetőinek hasonló gondolko­
dásával egyesülve, dohossá, fülledtté tette a közélet légkörét.
M ásutt a sötétség h a ta lm a i ellen tu sáb an legelői a p olgári

1) Horváth Mihály, Huszonötév Magy. történetéből I. 142. (harmadik

kiadás).
 453

elem képviselői küzdöttek. N álunk ellenben a városok m ag y ar,

német, tót, ráez lakóinak képviselői — csak ró lu k v an szó s
nem a polgárság egyetem éről, m ely épp úgy ki volt zárva a
politik ai életből, m in t vidéken a köznép — bárm ennyire külön­
böztek an yanyelv és felekezet tekintetében, abban az egyben
teljesen egyetértettek, hogy m indenáron fenn kell az omladozó
k iv áltságokat ta rta n i. K eservesen panaszkodtak m aguk is,
hogy A usztria g y a rm a ta vagyunk. De h asztalan hird ették
nekik, hogy g y a rm a ti helyzetünket jogegyenlőség nélkül meg
nem v á lto z ta th a tju k s m ihelyt egységes nem zetté leszünk, gaz­
dasági viszonyunk A u sztriáv al term észetszerűen meg fog
jav u ln i. Vezetőiknek a priv ilég iu m kellett, m ert k o rru p t gaz­
dálkodásukat csak vele ta r th a ttá k fenn. K em egtek a jogegyen­
lőséggel járó szabad versenytől s a haladással szemben a leg­
elm aradottabb eszm éket szolgálták. E gyes követeik országgyű­
lési szereplésében 1825-ben. de 1848-ig a legbőszebb gyiilölség
n y ilvánul a korszellem ellen s felszólalásaikat éppen ngy rég
le já rt idők penésze lepi el, m int a M etternichét és az eszméinek
m eg n y ert bocskorosokét. Ig v történt, hogy a hosszú 1825/7-ki
országgyűlés b árm i jelentős lett légyen sok tekintetben, a job­
b ág y ság ra nézve teljesen meddő m aradt. Nem azért, m in th a
nem ak ad tak volna fenköltebb lelkek, m elyek legalább igazi
conservativ alapon, a jobbágyság fe n n ta rtá sa keretében ó h aj­
to tták a p arasztság főpanaszait orvosolni. Felsőbüki N agy Pál
m egint m egjelent az alsó táblán, hol a hű gyerm ek szerető lel­
kesedésével tö rt lándzsát a mellőzött, elnyom ott anyanyelv
jo g a ié rt s a p a rasztság helyzetének ja v itá s á t ú jra m egpendí­
tette. Ism erte a rendiség gyöngéit s azt h an g o ztatta, hogy ideje
volna m ár egyszer a rró l gondolkozni, hogy a sánczokba azok is
bevétessenek, a kik k ivül vannak, m ert nagyobb erővel köny-
nvebb lesz a sánczot védelm ezni. De egyenesen az alkotm ány
felfo rg ató ján ak bélyegezték, okos szavait meg nem h a llg a ttá k ,
hanem botránkozottan fu to tta k ki az ülésterem ből, különösen
m ikor azt aján lo tta, hogy a nép terhének könnyítése végett ki
kellene legalább a jobbágy telken gazdálkodó nem esekre az adó­
kötelezettséget terjeszteni. U g y an íg y b á n ta k el egy m ásik
követtel, Szlávy Lászlóval, a ki azt az eszmét m erte fölvetni,
hogy legalább az országgyűlés költségeit vegye le a nemesség
a köznép vállairól s fizesse m aga, az útépítéshez m eg némi év-
454

d ijja l járu ljo n . N agyon szerény kívánságok vo ltak ezek s e g y ik

sem é rin té a jobbágy intézm ény velejét, liisz N agy P á l m ég
sokkal később is azt v allo tta, hogy boldognak ó h a jtja u g y a n
a jobbágyot, de azt sohasem a k a rta , hogy m egszűnjék jobbágy
lenni. Még odáig sem m ent, hogy m egadja neki a birtokszerzés
jo g á t s az ő eszménye szintén az volt, hogy u r egyedül a földesur
legyen, h a ta lm á v a l azonban ne élhessen vissza. M indazáltal m ég
a legszájasabb ellenzéki is cserben h a g y ta , m ihelyt a jobbágyok
dolgát em legette. Ez az ügy á lta lá b a n gyűlöletes volt a többség
előtt s noha most a k irá ly i előterjesztések a já n lo ttá k az
1790/1-iki országgyűlés á lta l kik ü ld ö tt bizottságok re fo rm ja ­
v a sla ta in a k tá rg y a lá sá t, a többség erre sem volt rá b írh a tó .
M ilyen eszmék u ralk o d tak a jobbágykérdésben az 1825/7-iki
gyűlésen, ezt m eg v ilá g ítja N agy P á l egy későbbi panasza, m ely
szerint a főrendek egy törvényből m ég azt is k ih ag y tá k , „hogy
a nyilvános p é n ztárak m egkárosítói s az adózó nép elnyom ói
m inden ra n g és m éltóság különbsége nélkül büntettessenek.^
Senkinek sem volt kedve a jobbágyok b a já v a l foglalkozni s igv
csak u g y an czélja sem le tt volna a tárg y a lá sn a k , m ert életre­
való eredm ényre nem vezethetett. H ogy lerázza n y ak áró l a kel­
lem etlen ügyet, a gyűlés uj országos bizottságot küld ö tt ki,
hogy a legközelebbi országgyűlés elé friss refo rm jav a slato k a t
terjeszszen, a m ivel teljes tiz esztendőre elodázta az ú rb é rre n ­
dezést. A bizottság elkészítette u g y a n ja v a s la tá t, csakhogy ez
g ró f Széchenyi Istv á n s m ás k o rtá rsa k szerint az 1790/1-iki
bizottságokéhoz képest is h a n y a tlá st képviselt, m ert a rendiség
m in t ilyen m indinkább elvesztette alkotó és vezető képességét,
m ásrészt a legközelebbi, 1830-iki országgyűlés kizárólag F e rd i-
nánd trónörökös koronázása czéljából h iv a to tt össze s bele sem
fogott az uj ja v a s la t tárg y a lá sá b a. Az egyetlen szám ottevő
eredm ény, m ely a jobbágyügyben az 1825/7-iki országgyűléshez
fűződik, az, hogy 7. törvényczikkében elrendelte az adózó népes­
ségének szem élyszerinti összeírását, m i v é g re h a jta tv á n , sok
értékes an y a g g al szolgált a tényleges állapotok ism eretéhez.
Az 1828-ban fog an ato síto tt m űvelet nem csak az adózók
szám át, hanem gazdálkodását, a m arh a állo m á n y t s sok m ás
viszonyát is m eg v ilág ítja, E rd é ly re (népességét 1827-ben
1,860.401 lélekre szám ították) és a h a tá rő rv id é k re azonban nem
 465 .

terjed t ki. Főeredm ényei1) a m agyarországi, szlavón és h o rv át

várm egyékben s a m ag y a r ten g erp arto n a következők. E te rü ­
leten az adózó személyek száma (16— 60 év közt, házas és nem ­
házas férfi meg nő) 2,666.078 volt és pedig:
lionoratior . 1.467 polgár . . . . 21.278
jobbágy . . . 562.826 zsellér . . . . 403.442
házatlan zsellér . 131.996 szolga (cseléd). . 44.729
nőcseléd . . . . 22.188 kézműves . . . 70.957
kereskedő . . . 6.255 tőzsér . . . . 2.819
az adó alá eső házak szám a . . 975.822
az adózók bevetett földje . . . 7,736.599 pozsonyi m érő
az adózók jövedelm e földjeik u tá n 3,923.038 rénes f r t
az adózók term ése . . . . 18,588.962 pozsonyi m érő
a term és piaczi értéke . . . 13,589.906 r. f r t
az adózók r é t j e i ..................... 2,493.562 kaszás
e rétek jövedelme . . . . 2,153.721 r. frt
az adózók s z o l é i ..................... 456.384 pozsonyi m érő
ezek j ö v e d e l m e ..................... 366.858 r. f rt
a szőlőművelésben foglalkozók
s z á m a ..................................... 1,746.139 m unkás
a szőlők t e r m é s e ..................... 2,545.952 akó
a szőlőtermés értéke . . . 3,541.679 r. f r t
gyüm ölcsösök és szilvások 59.788 kaszás
ezek j ö v e d e l m e ..................... 68.150 r. f rt
igás ö k ö r ................................ 580.325 drb
a n y a t e h é n ................................ 463.347
meddő t e h é n ........................... 161.166 >>
3 éven tú li tinó és üsző . . 88.574 >>
2 éves „ „ „ 135.541
3 „ „ kocsi és ménes ló 832.133 >>
9 42.348 >>
^ >> >> ?? >> ??
1 éves j u h ................................ 1,687.109 >>
1 „ sertés ........................... 601.417 >>
1 „ k e c s k e ........................... 27.947 >>
az adózók erdőterülete . . . 111.306 hold
az adózók m ak k o ltatási és fake
reskedői jövedelm e . . . 452 pozsonyi mérő

h KözliTagányi Károly, Gazdaságtört. Szemle 1S96. 116—212.

456

az adózók ko rcsm áitatási jöve­

delme ........................................... 3.086 r. f rt
az adózók h á z a d ó j a ..................... 257.047 „

A m ag y a r-h o rv á t szabad k irá ly i és bányavárosok, m in t

önálló törvényhatóságok a várm egyék m ó d jára külön s ugyan-
ily rovatok szerint Íra tta k össze. De az ő lakosságuk körében
is voltak földesúri hatalom alá tartozó elemek. És pedig jo b ­
bágy 1.817, zsellér 26.317, h ázatlan zsellér 25.533. H ogy ezek
földje, jövedelm e, m a rh á ja m ennyi, azt nem lehet m egállapí­
tani, m ert a kinin ta tá sb a n e tételek a városi polgárokéval fo g ­
la lta tta k össze. De összesítve a városban és vidéken élő úrbéres
népet, volt az 1828-ki összeírás szerint M agyar-Szlavon-H orvát-
országban 564.643 jobbágy, 429.759 házas és 157.529 h ázatlan
zsellér s igy a szolgák és cselédek, vidéki kézm űvesek, kereske­
dők, tőzsérek nélkül a 16— 60 év közti tulajdonképeni mezőgaz­
dasági m unkásnép lélekszám a 1,151.931-et tett. A m i az egész
(úrbéres és nemesi) m űvelés a la tti terü lete t illeti, azt a szak ­
em berek összesen 30,773.105 holdra becsülték, m elyből 13,448.319
hold szántóföld, 8,499.317 hold meg erdő volt. M ennyi leh etett
az egész jobbágytelkek szám a (a fél-, negyed- stb. telket egészszé
átszám ítv a), az pontosan m eg nem állap íth ató . E gy sta tisz tik u s
a X IX . század elején 217.018-ra, 1834-ben 198.478-ra, tiz évvel
később egy m á s ik 1) m integy 250.000-re teszi s a következő
szám ításokat fűzi hozzá: E g y egész telek ro b o tja 48% f r t s igy
az országos robot évi értéke 12,208.333 frt 20 kr. A jobbágyok
m ellett volt 783.364 házas és h ázatlan zsellér, egy-egv zsellér-
család robotja m eg á tla g 5 f r t 35 k ra jc z á rt, összesen 4,372.115
f rt váltópénz volt. Ez értéknek azonban legalább is fele teljesen
k á rb a veszett s h a a nép az ennek m egfelelő 43,080.449 m u n k a ­
napot a s a já t ezéljaira, földjei jobb m űvelésére, fák ültetésére,
kertek, szőlők nem esítésére, kun y h ó in ak m egfelelő átépítésére
fo rd íto tta volna, a nemzeti vagyon ó riásilag em elkedett volna.
Az évi kilenczed pénzértékét 10,359.942 f r t 24 kr.-ra, a bordéz-
m áét 555.555 ír tr a , a robot és kilenczed pénzértéket e g y ü tt
27,495.946 f r t 48 kr.-ra tették. Ehhez já ru lt 25 m illió f r t állam i
adó, s igy a jobbágyok itt részletezett évi terh e 52,495.946 f r t

1) Királyi Pál, Robot és dézsma 233.

 457

48 k r.-ra rú gott. Ekliez azonban m ég a tized, az egyházi adó s

sok m ás kisebb term énybeli szolgálat já ru lt. Á m bár e szám itás
nagyon hozzávetőleges, m indenesetre ad ném i fogalm at a nehéz
teherről, m ely a m isera plebs contribuens v á lla it nyom ta. E g y ­
szersm ind azonban tájék o ztatást n v n jt azokról a ro p p an t a k a ­
dályokról, m elyekbe a földm ivelés és állattenyésztés fejlődése
csupán az elm a ra d t m unkaszervezet következtében ütközött.
Első sorban akadályozta a nem zeti m u n k át a jobbágyintéz­
m ény m aga, m ert a tu lajd o n jo g teljes h ián y a s a birtokviszony
bizonytalan, sokféle önkénynek k ite tt a la p ja m egnehezítette
a p a ra sz t és telke közt való igazi benső érdek- és érzelm i k a p ­
csolatot. K i v á rh a tta a p araszttól, hogy a telket, m ely nem az
övé, m elyről földesura ezer ü rü g y a la tt elm ozdíthatta, b e lte rje ­
sen m űvelje, abba hosszú idő m úlva gyümölcsöző befektetéseket
tegyen, r a jta gazdasági épületeket em eljen, fá t ültessen, a k á r
egy vízlevezető árk o t ásson, házát csinosabban épitse, m ikor őt
egyedül a haszonélvezet illette s e jo g át csere, vétel, zálog vagy
széthasitás u tjá n m indig csak u rá n a k beleegyezésével ru h á z ­
h a tta m ásra át, sőt a törvény szabatosan m ég azokat az esete­
ket sem á lla p íto tta meg, m ikor az u r e beleegyezését m eg nem
ta g a d h a tja ?
M agából a rendszerből folyt tehát, m aga a m unkaszervezet
kény szeritette reá, hogy a földet nem ja v íto tta , az üzem vagy
a k á r a m arhatenyésztés fejlesztésével nem sokat törődött. Ez
pedig socialis b a jjá vált, m ert a földm ivelés olyan alacsony
fokon m arad t, m ely az összvagvonosságra k ih ato tt. E súlyos
baj okozta közgazdasági h á trá n y o k ösztönözték külföldön m ár
jóval előbb a korm ányokat, m elyekben volt érzék az a n y ag i
jólét irá n t, a jobbágykérdés nj szabályozására. A hol kellő
alapossággal lá tta k hozzá, a hol nem a rendi elfogultság és
osztályönzés szem üvegén nézték a helyzetet, ott h a m a r rájö ttek ,
hogy e bajon csak úgy lehet segiteni, ha a jobbágyot telkének
szabad tulajdonosává teszik, m ert a inig ez nem történik, a
népet semmi sem ösztönözheti, hogy földjét ja v íts a s á lta lá b a n
észszerűen gazdálkodjék. A M etternich-korm ányban azonban
nem volt ily érzék s a jobbágy ügyet nem a gazdasági szempon­
tok, hanem kizárólag önkény u ralm i törekvései szerint m érle­
gelte. Tőle a töm eg nem v á rt sem m it, de a külföldi fejlem ények
h atása, m ásrészt sa já t értelm iségének gyarap o d ása következte­
458

ben uj v á g y a k tám a d ta k benne. Az n rb é r egyszerű m érséklé­

sétől im m ár nem sokat rem élt, m ert a tudom ány és a g y a k o r­
la ti tap asztalás e g y a rá n t m eggyőzték róla, hogy a robot, tized,
kilenczed nem csak elavultak, hanem az u j viszonyok közt egye­
nesen kulturellenesek s fő ak ad ály ai a m ezőgazdasági felv irá g ­
zásnak. A szorgalm at sú jto ttá k s m entői többet dolgozott v a ­
laki, annál többet vontak el tőle u rb é r és kilenczed fejében. A
robot m eg a n n y ira nem illett e kor viszonyaiba, hogy b á rm i
ro p p an tu l elvonta a jobbágyot a s a já t telke m űvelésétől, alig
hozott hasznot a földesurnak, m ert a szakem berek szám itása
szerint fele, v a g y legalább egy h a rm a d a okvetetlenül k árb a
veszett, a m arad ék kezelése m eg túlságos sokba került, m ert az
u r e czélra „egész tiszti és cselédi d icasteriu m o t“ kényszerült
ta rta n i, m i a robot tényleges értékét csaknem egészen fölemész­
tette. Egész sereg g y a k o rla ti próba bebizonyitotta, hogy a föl-
d esu rra is olcsóbb, előnyösebb a fizetett napszám osokkal, m in t
a robotosokkal való gazdálkodás s sokkal jobban já r t, ha jo b ­
bágyai egyezségileg pénzen m egváltották tőle robotkötelezett-
ségöket. E rre nézve a külföldön m ár a X V III. században sok
kísérlet tö rté n t s tanuságos sta tisz tik a i a n y a g té te te tt közzé.
Robot, tized, kilenczed m eg váltásának Ilire és előnye hozzánk
is e lju to tt teh á t s valósításuk óh aja nem csak egyes kiváló egyé­
niségekben, hanem legelői a töm egekben k e lte tt visszhangot,
íg y a m unkásnép nem elégedett m eg többé a M ária Terézia-féle
úrbérrendezés szűk kereteivel, hanem követelései jóval széle­
sebb alapon m ozogtak, u j czélokra irá n y u lta k . A földesúri h a ­
talom alóli teljes szabadulás, nem erőszakos utón, hanem tö rv é­
nyes örökváltság á lta l lett eszménye. U ra a k a rt lenni telkének,
m u n k áján ak s e m ellett szem élyi jo g ain ak biztosítása, léteiének
em berhez m éltóvá tétele lebegett előtte. És b árm i rideg, á th i­
d a lh a ta tla n n a k látszó örvény táto n g o tt s a já t eszm ényei és a
rendiség felfogása közt, az uj kor szellemének á ra m la ta neki
kedvezett s fokozatosan előkészítette hő v ág y ain ak teljesülését.
Időközben ugyanis gyökeres változások kezdtek beállani
a m ag y a r haza és egész N v u g at-E u ró p a közállapotaiban. Az
1830-iki franczia forradalom s a vele kaj)csolatos esem ények
(belga, olasz, lengyel fo rrad alm ak , az alkotm ányosság te rje ­
dése) ú jab b csapást m értek a M etternich-rendszerre s a szabad-
elvüség, a jogegyenlőség eszméit addig ism eretlen jelentőségre
 459

em elték, a m i term észetesen a m a g y a r közéletre is k ih ato tt.

V égre n álunk is ak ad t a korszellem nek egy bátor, ezéltudatos
apostola, a ki nem a tömegekből, hanem a legelőkelőbb nagy-
birtokos, főúri körökből k e rü lt ki s igy a tehetség m ellett
kellő társa d alm i tek in tély Ível is rendelkezett, hogy igéinek
figyelm et, szavainak nyom atékot szerezzen. Ez g róf Széchenyi
Istv á n volt, ki hazafias szereplésével az 1825-ki országgyűlés­
nek, liol áldozatkészsége lehetővé tette a m a g y a r tudom ányos
akadém ia m eg alap ítását, korszakos jelentőséget kölcsönzött.
1830-ban a gróf, ki m ár előbb is irt egyet-m ást, „ H itel“ czimii
m unkájával, m elyet csak h am ar követett a „V ilág“ és a
„S tádium ,u olyan éles b irá la to t gyakorolt az e lav u lt p o litik ai
társa d alm i és gazdasági intézm ényeken, a rendiség egész világ-
felfogásán, m elyet azok soha többé ki nem bevertek. Ez időtől
fogva halálra sebzetten tengődtek m ég tizennyolez esztendeig,
de legkom olyabb liiveik is érezték, hogy ü tö tt halálos órájuk.
Ez teszi korszakossá Széchenyi föllépését. K ím életlen, de igaz
b irá la ta szivén ta lá lta a rendiséget s m időn egyre többeket
győzött meg ta r th a ta tla n voltáról, ő lett első, igazán országos
h atású képviselője a m odern korszellem nek, m elylyel az ak k o ri
irodalom tanulm ányozásával, g y a k o ri külföldi u taz á sai közben
szerzett széleskörű ta p a sz ta la ta iv a l a legbensőbben m egism er­
kedett, a m int h azáján ak elm arad t viszonyairól szintén az
ország külömböző vidékein n y e rt közvetlen benyom ások u tjá n
szerzett tájékozást. Lelkesedés, sokféle tudás, retten th etetlen
bátorság, társa d alm i tek in tély és izzó bonszeretet egyesültek
nemes lelkében s uj K eresztelő Ján o sk én t lép h etett bám uló hon­
fitársai elé, h irdetve nekik, hogy uj és dicsőbb korszak elé
ju to tt a m ag y a rság s csak a k a rn ia kell, övé lesz a po litik ai
haladás, a szellemi polgárosodás és az an y a g i jólét m ennyor­
szága. Merész szavai, m elyeket g y a k ra n az a g itá to r hevével, a
költő erejével s az állam férfi bölcseségével fejezett ki, egész
m élyében fö lk a v a rtá k a tespedő közleiket, gondolkodásra szok­
ta ttá k az értelm esebbeket s fölidézték az eszmék am a tu sá já t,
m ely m inden haladás eloföltétele. Széchenyi in d ito tta m eg az
uralkodó osztály erkölcsi m egújhodását, a m elyhez elsősorban
fordult, midőn a fő ú ri tá rsa d a lm a t a m odern élet e th ik a i alap-
eleveinek ism eretére, a m agyarosodásra, a köznemességet m eg
m u n k ára igyekezett szoktatni.
460

E rétegekkel is oly h iv a tá st végzett, m in t utóbb a D uná­

val és a Tiszával. Szabályozta az uralkodó társadalom erköl­
cseit, m elyek ép oly kevéssé feleltek meg a kor szükségleteinek,
m elyek polgárosodási]ag fékezetlen á rad ásaik k al, p o sv án y áik ­
kal, m ocsaraikkal, ép a n n y i k á rt okoztak, m int a D una és a
Tisza. Szabályozni, m odernizálni igyekezett a százados bécsi
iga, v a la m in t a m unkástöm egek kizsákm ányolása által m eg­
m ételyezett jogi és erkölcsi érzést, m ert tu d ta és szám talan
v álto zatb an h ird ette, hogy b a rb á r erkölcsökkel m odern állam -
életet fo ly ta tn i nem lehet. Azzal a szent m eggyőződéssel fogott
nem zetébresztő, m artiriu m o s hivatásához, hogy „egy em berélet
lefolyása után, — m int 1836-ban Írja , — v a g y m ag y a rab b v ilá g
lesz, v a g y elvész a m ag y ar. “ Ez utóbbit pedig csak ugv vélte
k ik erü lh etn i, ha a nemesség a nem zeti reform s a h aladás
szolgálatába lép, a m unkásnép a n y a g i és szellemi ereje m eg
fokoztatik.
M indazáltal senki sem állt távolabb a szélső v agy épen
felfo rg ató tanoktól és törekvésektől, m int épen a n ag y re fo r­
m átor, a ki ifjú sá g a és férfikora m inden szakában derék a ty ja ,
a nemzeti m uzeum áldozatkész m eg alap ító ja, Ferencz gróf n a ­
gyon is conservativ v ilág fel fogásának híve m aradt. Csupán
azt a k a rta , m ire m ú lh a ta tla n u l szüksége volt h azáján ak , m it
nem csak a fele b ará ti szeretet, hanem a józan szám ítás is az
uralkodó és a m unkásrétegre e g y a rá n t hasznosnak, szám tani­
kig bebizonyithatóan előnyösnek m u ta to tt s ezt is m indig tö r­
vényes utón a k a rta valósítani. Első és legnagyobb h a tá sú m üve,
a ,,H itelu egy n ag y eszii, de erősen conservativ gondolkodása
a g y term éke, m ely egyenesen a m a g y a r birtokos osztályhoz
fordult s an n ak fejét óhajtó a haladó kor legnem esebb eszméi­
vel m egterm ékenyíteni, az uj közgazdaságtan és eth ik a néze­
teivel helyes gondolkodásra ta n íta n i. Legszebb fejezetei közé
tarto zik az, m elynek czim e: A m a g y a r birtokos szegényebb,
m int birtokához képest lennie kellene. M inthogy pedig ez a
birtokos osztály kezelte a földesúri h a ta lm a t, term észetes, hogy
szerzőnek g y a k ra n érintenie kellett a nem zeti m unkát, szerve­
zetét, a vele foglalkozókat, a földművelést és üzemét. Azt h ir ­
dette, hogy „szép s nemes érzés la k ja sokszor a szántóvető h a j­
lékát s hogy nagyobb szerencsére m é l t ó „ a p arasztság a haza
legszám osabb s igy legfőbb tek in te tre m éltó r é s z e „ s e bot, se
 461

vessző nem hozott m ég egy országot is v iru lá sra ,“ hanem „csak

azon társaság b eli szabadság, m ely m indenkinek helyeztetése
szerint igazait és terh e it k i s z a b j a „ f á r a d j o n a szántóvető
em ber még jobban, m in t most, de n y u g ta s ju ta lm a is szebb
l e g y e n „ s o k azt gondolja, hogy a földesül* jo b b ág y a ellenében
ngy áll, m int két k á rty á s, kinek egyedül egyike n y er s épen
csak a n n y it nyerhet, m ennyit a m ásika veszt.“ Ez hibás elő­
ítélet; „csak a földesül* igazságos léte, emberséges gondolkodás-
m ódja s tanácsa em elheti a szántóvetőt nagyobb m éltóságra s
ez viszont teheti őtet vagyonosb, becsültebb, szerencsés!) föl­
desúrivá^ „hol kötelesség van, ott ju sn ak is (kell lennie), hol
pedig jus, szabadság s privilégium ok v an n ak , ott bizonyosan
kötelességnek is kell lenni, ezek elv álh atatlan o k .“ Az ilyen
m ondások eléggé jelzik, m ilyen jól ism erte Széchenyi a job­
bágynép n ag y nem zeti jelentőségét, m ásrészt a fennálló m unka-
szervezet teljes elavultságát, de még inkább k itű n ik törekvé­
seinek irá n y a és végczélja, m időn igazi hym nuszt zeng a tö r­
vényelőtti egyenlőség, a közös teherviselés, a sajtószabadság
elveire, midőn a m unka áldását m agasztalja, tan u lá sra , hazafi­
asságra, áldozatkészségre lelkesiti, ipar, kereskedés, közlekedés
fejlesztésére, hitel törvények és m odern hitelszervezet alkotására
bu zd itja a p o litik ai hatalom részeseit. Itt-o tt közelebbről is bem u­
ta tja a jobbágy intézm ény elfaju lásait. A többek közt em liti, hogy
egy berek-száritásnál k itű n t, hogy a rendesen fizetett m unkás
u g y an an n y i időben tizenhárom szor a n n y it végzett, m in t az
ingyen-m unkás v ag y is a robotos. Az országos robot szám át egy
évre 30 m illió n apszám ra becsüli, m elyből azonban — m int
m ondja — 10 m illió egyszerűen k á rb a vész, miből kiviláglik,
hogy a fennálló m unkaszervezet m ellett m ilyen ro p p an t a
m unkapocsékolás s nem azért fedi posvány s diszteleniti siv a ta g
a hazát, m ert nincs em ber, nincs kéz, hanem azért, m ert an nyi
m unka foganat lan vész el. É p úgy rá m u ta t a tized káros vol­
tá ra , a m i m ind kétségtelenné teszi, hogy a jobbágyság és vele
kapcsolatos intézm ények gyökeres refo rm ját ó h a jtja . Csakhogy
a reform m érveiről és m ikéntjéről a H itel tájé k o zta tá st nem
n y ú jt s szerző e főfontosságu kérdésnek külön fejezetet sem
szentel. Nem részletezi terv e it m ásik alapvető könyvében, a
„ V ilá g ib a n sem (1831).
Ezen, főleg vitázó m űvében, erős hévvel és kom oly tudás-
462

sál védi a H itelben v allo tt elveket, de arró l, hogyan képzeli a

jobbágykérdés g y a k o rla ti m egoldását, behatóbb fölvilágositást
m egint nem ad. E g y helyen azt m ondja, ,,én m ásu tt s nem az
országgyűlésen kezdeném az adófizető képviselői ju ssa in ak ta lp ­
kövét. De erről is m ajd m áskor lehetőségig k im erítv e.44 A zután
kiem eli, hogy hazánkban „a nem zet még sem m i és szolga, a n e ­
messég ellenben m inden és u r ,“ pedig „m indaddig, m ig a nem ­
zet nem lesz valam i s a nemesség nem szűnik m eg lenni m in ­
d e n /4 igazi halad ást nem tehetünk. E m üvében szentel u gyan
külön fejezetet a robotnak és tizednek, csakhogy e fejezet
n y o m tatásb an épen két oldal s szintén általánosságokban m o­
zog. E gyedül azt emeli ki, hogy a robotért és dézm áért m eg fe­
lelően kárpótolni kell a földesurat, m ég pedig a két érdekelt fél
szabad egyezsége u tjá n , m ire nézve N agyczenk m ezőváros la ­
kóival Széchenyi, a ki földesurok volt, m ég könyvének m egirása
előtt tárg y a lá so k a t inditott.
C supán h a rm a d ik müve, a „ S tá d iu m /4 m elyet m ég
1831-ben m egirt, de a censura tila lm a következtében csak
1833-ban teh etett közzé, adott részletesebb tájékozást a töm e­
gekre vonatkozó terveiről. A tizenkét pontban, m elyet nem zeti
program úiul kijelöl, benn v an a nem -nem esek birtokszerző ké­
pessége, a házi adóban s az országgyűlési költségekben a köz­
teherviselés elve, a k irá ly i kisebb haszonvételek (ital- és lms-
m érés) m egváltása, v alam in t az a ja v a sla t, hogy a nem -nem e­
sek m egvénkint p á rtv é d et választhassanak, ki tag o sitási és
a rá n y o sitá si pörökben m egóvja érdekeiket a földesur ellen.
„K ilencz m illió hű jobbágy és k a to n a sorsának ja v itá s a
— m ondja — elo dázhatatlan em beries kötelesség44 s u ta l a
visszásságra, hogy m ig a nemesség alkotm ányos k irá ly t kiván
m agának, jo b b ág y ain ak ő meg k o rlá tla n u ra a k a r lenni. Az
ú ri székről m egjegyzi: „nem ritk á n ez hoz Ítéletet s nóta bene,
sem m i egyéb, m in t kénye u tán , kiben az öltözeten, bajuszon és
sa rk a n ty ú n kivül szinte egy férfiú ra ism ertető jel sem ta lá l­
ható.44 Egészben nem sok teh á t m indaz, a m it három első főm ü­
vében a jobbágykérdésről közvetlenül mond, de az a kevés is
elég volt, hogy a gondolkodást uj irá n y b a terelje, m ert igéinek
h a tá sá t a körülm ények is a legnagyobb m értékben fokozták.
Az 1830. franczia forradalom s az E urópaszerte föléledt sza­
b adelvű törekvések tavaszi n ap su g árk én t é rin tetté k a m a g y a r
 463

közvélem ényt, m ásrészt 1831-ben véres parasztlázadás tám adt,

m ely m egfélem lítette s a rró l kezdte m eggyőzni a legcsökönyö­
sebbeket is, hogy a köznép sorsának m odern rendezését tovább
halasztani nem lehet, h a a nemesség s a já t m ag át örvénybe nem
a k a rja sodortatni.
Ez a véres lázadás bizonyos tekintetben a nyom orult osz­
trá k közigazgatásnak köszönhető. M ikor az ázsiai kolera első
eu ró p ai k ő rú tjá b a n m egjelent G alicziában, a hatóságok ott is,
nálunk is elm ulasztották a h a la sz th a ta tla n óvintézkedéseket,
íg y a já rv á n y h a m a r átcsap o tt hozzánk s három hónap a la tt
v alam i 56.000 em bert v itt sirba.
A nép, főleg a kétségbeesett tótság, de a m a g y a r jobbá­
gyok is Zem plénben, Sárosban, Szepesben, A b a u jb a n s kisebb
m értékben Göm örben lázongani kezdtek az u ra k ellen s sokféle
b ű n tén y t követtek el. Ifja b b báró Eötvös Ignácz, k irá ly i biztos
kato n aság g al h a m a r vérbe fo jto tta u g y an a m ozgalm at s oly
kím életlenül ölette a szegénységet, hogy végre a k irá ly n ak
kellett a tömeges kivégzéseket eltiltan ia. M indazáltal egész
t'alvak népe m e n e k ü lt1) m ás várm egyékbe, például Közép-Szol-
nokba. A m ozgalom nak á lta lá b a n sokoldalú következm ényei
voltak. A rendiség józanabb elem eit a r r a ösztönözte, hogy
tegyenek v a la m it a szegénység érdekében. M ásrészt Bécsben a
felkelést a nemesség m egfélem lítésére igyekeztek felhasználni
s M etternich azzal fenyegette a rendeket : kezem ben a zsilipek*
reátok zúdítom az á rt, ag v o nüttetlek benneteket a p araszto k ­
kal! E fenyegetés szintén h a to tt s sokakat h a jto tt a bécsi u d v a r
k a rja ib a , m elytől p arasztlázad ás esetén védelm öket, m egm enté­
süket rem élték.

*) Ilyen zempléni menekültek alapították a Réz alján Hármaspatak

és Magyarpatak községeket. Peiri Mór, Szilágymegye tört. I. 158.
 M ÁSODIK F E JE Z E T .

Az 1832 6. és az 1839 40. országgyűlés kora.

Széchenyi apostolkodása, a nem zetközi szabadságtörek­
vések, a felvidéki esem ények e g y a rá n t u j irá n y b a terelték a
rendiséget s gondolkodó részét m indinkább a baladás, a k i­
váltságaihoz konokul ragaszkodókat m eg az u d v a r táborába
g y ű jtö tték . M ikor a korm ány 1832. végén országgyűlést t a r ­
tott, o tt m ár nem úgy. m int 1825-ben, csak a m ara d ia k voltak
képviselve, hanem az uj p o litik a i nem zedéknek fényes g á rd á ja
jelent meg, m ely b á tra n és h a lá lra szántan vette föl a harczot
a sötétség h a talm aiv al. A korm ány m ár a várm egyékben, a
követválasztások idején m eg in d ito tta ellenök a k n a m u n k á já t s
pénzzel c sáb íto tta m agához a liétszilvafás nem ességet, hogy
töm egével a m üveit és fel világosodott elem eket kirekessze a
t örvény hozásból, m ert különösen a középbirtokos osztály, m in t
egy jeles szónok az 1844-ki országgyűlésen m ondotta,1) lá tta be
m indinkább, hogy sa já t erejével az u d v a r és szövetségesei, a fő­
papság s a főnem esség teljesen agyon fogják szo rítan i s igy a
nép m illióihoz igyekezett folyam odni v ag y is védelm ébe fo g ad ta
érdekeit. Itt-o tt a szem élyi liarcz az uj koreszm ék képviselői
ellen nem m a ra d t meddő, m ásu tt legalább a követi-utasitásokba
k erü lt be a m ara d i szellem, de teljes d iad a lt a választásokban
a korm ány nem a ra to tt többé. Azon fáradozott teh át, hogy
reactiós törekvéseinek tűzhelyévé, a h aladás elleni küzdelem
főhadiszállásává a felső tá b lá t tegye, hová összes segélyhadaif
berendelte. C sakhogy innen sem z á rh a tta ki Széchenyi Istv á n t,
ki mellé az ifja b b a k közül többen sorakoztak s k it különösen

a) Pesti Hírlap, 1844. jan. 14-ki szám.

 465

báró W esselényi Miklós, E rdély m agyarosabb társad alm án ak

szülötte, férfiasán tám ogatott. Azok az em b erb aráti eszmék,
m elyek a jobbágykérdésben m ár a ty já t vezették, az ő nemes
lelkében még erősebben fe ln ju lta k s szóval és tette l b ajnoka lé­
vén m inden nem zeti eszmének, az nrbérrendezést, a jobbágy-
terhek enyhítését is h a la sz th a ta tla n n a k tek intette. M aga kezdte
a m unk át jószágain. M ár 1827-ben hajlan d ó n ak nyilatkozott
szilágy sági b irto k ain önkényt életbe léptetni a m agyarországi,
sokkal enyhébb u rbárium ot. Közép-Szolnok várm egye 1831-ki
tavaszi közgyűlésén a jobbágyság állapotáról feltűnést keltő
módon m ondotta el nézeteit. Nem elm életek u tá n indult, hanem
alapos vizsgálatok á lta l szerzett tájékozást a fennálló helyzetről.
Beható szám ításokat te tt annak kiderítésére, m it kap a
jobbágy földesurától, m it fizet érte s m arad-e v alam i baszna
vagy nem? A szám ítás csak a zsibói uradalom jo b b ág y a ira
(450 cselédes gazda v alam i 2500 lélekkel) terjed t ki, de m in t­
hogy a várm egyének m u ta tta be, kétségkívül hasonló viszo­
nyok u ralk o d h a tta k m egveszerte, sőt á tla g véve ta lá n ország­
szerte. W esselényi tanulságos szám ításainak főeredm ényei a
következők:
Jószágain á tla g véve van az ökrös gazdának legföllebb
16, a gyalogosnak 9 kis hold földje (á 1000 négyszögöl), m ég
pedig a beit elekkel együtt. E zért szolgál az igás jobbágy 78, a
gyalog 156 napot, m elynek pénzértéke 156 frt. Ehhez járu ln ak
a d atiák vagyis m ajorság, tojás, v aj, fonás, karókészités vag y
gyümölcsszedés, törés s a kisebb dézmák, m elyek összértéke
7 f r t 7 fillér, ugv hogy a földesúri terhek pénzre átszám ítva,
összesen 163 f r t 85 fillért vagyis lioldankint 9 f r t 12 k ra jc z á rt
tesznek. E szerint a jobbágy fizet lioldankint 9 f r t 12 kr. évi
haszonbért. Ehhez já ru ln a k a föld m egm űvelésének költségei,
m elyeket W esselényi a buzavetésnél 45 f r t 20 k rb an , ten g e ri­
vetésnél 20 f rt 40 k rb a n á la p it meg, részletesen az egyes téte ­
leket. A jobbágynak te h á t egy hold buzavetés 54 f r t 32, egy
hold tengerivetés 38 f r t 52 k rb a kerül. Ellenben egy hold buza­
vetés átlagos term ése jó esztendőben 38 véka, m elyből azon­
ban neki csak 33% véka m arad á 1 f rt 20 k r; ehhez já rn i a
szalm a és tök értéke = 4 f r t 30 kr., úgy hogy egy hold összes
jövedelme 49 f r t 10 kr. E g y hold tengeriföld term ése 35 véka
á 40 kr. = 23 f r t 20 kr., mihez jön a szalm a, kender tök, paszuly
A csády: A m agyar jobbágyság története. 30
466

értéke = 8 frt, összesen 31 f r t 20 kr. M inthogy pedig egy hold

búzája a m u nkával 54 f r t 32, ten g e rije m eg 38 f r t 52 k rajczár-
já b a kerül, ráfizet a búzánál 5 f rt 22, a tengerinél 7 f r t 32 k rt.
H a e számok igazak, a m iben kételkedni alig lehet, úgy m eg­
m ondják a jobbágyság nyom orúságának, v alam in t E rdély
egész gazdasági h a n y a tlásá n a k igazi okát.
M éltán nyom asztónak m ondotta teh á t W esselényi n agy
beszédében a pjaraszt helyzetét: dolgozik, izzad, de verejtéke
gyüm ölcsét csak a földesur élvezi. A nnyi a dézm ája, fizetni
valója, hogy csupán a barom tenyésztésnek köszönheti, hogy
m ég bő term éskor is tengetni b írja életét, m ig szűk esztendő­
ben az éhenhalásnak v an kitéve. Nem nézheti tovább, foly­
ta tta , az igazságtalanságot, m ely a p araszto t a földesurával
való viszonyban s ú jtja ; csak a m unka az övé, de gyüm ölcséből
m ajdnem semmi. A p araszt h o rd ja földesura helyett a terh ek et
s „nincs egy kalász búzám, a m elyre a pergető nap heve az ő
v e re jté k é t ne szárazto tta volna; neki kell az idő v iszontagságai­
v al küzdeni, ő tik k a d nehéz m u n k áb an a forró n y á r hevében s
didereg a csattogó hidegtől száraz kenyere és szigorú eledele
m ellett; a m ig én a hüs á rn y ék b an henyélek vagy a m ig az
á lta la v ág o tt s hordott fáv al jól fü tö tt s az ő m u n k ája u tán
szerzett pénzzel ékesitett szobában vendégeskedhetem abból, a
m it ő szántott, k apált, a ra to tt.“ V an e beszédben sok abból a
szenvedélyből, m ely az egykorú á lta l 1514-ben Dózsa G yörgy­
nek tu la jd o n íto tt szónoklatban m egnyilatkozik. W esselényi
odáig m ent, hogy m éltányosabbnak n y ilv án íto tta, ha nem a
p araszt az u rn ák , hanem az u r a p a ra sz tn a k fizetne dézm át.
A nnyit azonban — m ondá — föltétlenül m egérdem elne az o r­
szágtól, hogy törvény védje meg u rá n a k önkénye ellen.1) De
nem v á rta be, m ig eszméi a törvényhozásban d iad alt a ra tn a k ,
hanem seg ített s a já t körében önállóan. M érsékelte jo b b ág y a i­
n ak szolgálatait, m ásrészt a jószágaiból befolyó tengeri-dézm át
az ő ja v u k ra fo rd íto tta akként, hogy évről-évre b erak táro zta,
hogy ínséges évben a szegénységnek olcsón rendelkezésére bo­
csássa. E „jótevő intézet" m eg alap ításán kívül eltörölte jobbá­
g y a ira nézve a botbüntetés alkalm azását s korláto lta a korcsm a­
hitelt, hogy a népet m érsékletességre szoktassa. M ikor m ajor *)

*) A beszéd kivonata Petii Mór, Szilágym. mon. I. 461—2.

 467

ság i földjeinek ezélszeriibb kezelése végett bizonyos tagositást

kellett eszközölnie, b iztositotta p a ra s z tja it, hogy „ezen cseré
ben sem kevesebb, sem rosszabb földet a m ostaniaknál adni
nem ak aru n k , legelőjüket nem fogjuk m egszorítani . . . ezen­
felül a m ajorság-erdőm ben legelést engedek nekik, a m ivel pe­
dig épen nem tartozom .44 Szükkörü, de dicséretes socialpolitikai
segélym unka volt ez, b árm i kevés u tán z á sra talá lt. De term é­
szetes, hogy az, a ki kezdem ényezte, im m ár M agyarország tö r ­
vényhozásában is apostola lett a legmesszebb menő jo b b ág y ­
védelemnek.
A koreszm éknek és különösen a köznépnek hasonló lelkes
b a rá ta i még tisztesb szám ban fo g laltak helyet az alsó táblán.
O tt voltak N agy Pál, Bezerédj István, Beöthy Ödön, K lauzál
Gábor, D ubraviczky Simon, B alogh János, ki azt v allo tta, hogy
nincs hőbb v á g y a a jobbágykötelék m egszüntetésénél, a fen-
költ gondolkodású Kölcsey Perencz, ki 1835-ben u ta sitá sa i m eg­
változtatása következtében lem ondott ugyan, de akkor m ár ott
ült (1833. áp rilis, óta) a nagyok egyik legnagyobbja, csak h a­
m ar a szabadelvű ellenzék országosan tisztelt vezére, Deák
Perencz. Deák, noha s a já t u ta sitá sa ib a n is sok volt m ég a
feudális gondolkodásból s m egkötötte kezét nem egy kérdésben,
azzal a jelszóval lépett a törvényhozás szentélyébe: „ha szaba­
dok a k a ru n k lenni, legyünk egyszersm ind igazságosak44 s a
folyó országgyűlés legfőbb czéljául „a jobbágyság sorsának j a ­
v ítá sá t44 jelölte meg. íg y ez az országgyűlés, m ely 1836-ig elhú­
zódott, a rendi gondolkodás fokozatos á ta la k ítá sá v a l uj korsza­
kot jelez a m a g y a r szabadelvüség történetében, m ert ez időtől
kezdve m aga a rendi törvényhozás az, m ely a haladás eszméi­
től visszhangzik s a töm egek refo rm v á g y á t és szükségleteit
kielégíteni igyekszik. B eállott a vezető egyéniségekben a rég
ó h a jto tt változás; uj em berek léptek előtérbe, k ik Széchenyi
h a tá sa a la tt a jobbágykérdés egész jelentőségét, alapvető, a
nemzet sorsára kiható fontosságát ism erték, kiknek szivét
igazság és em berszeretet, a g y á t erős Ítélőképesség és m élységes
po litik ai belátás h a to tta át. M indnyájan el vo ltak tökélve,
im m ár korszerű m egoldásra ju tta tn i a jobbágykérdést nem csak
gazdasági, hanem n ag y nem zeti jelentőségénél fogva. E kkor
még ők sem a k a rtá k , ám b ár egyesek han g o ztatták , a jobbágy­
ság, vagyis az intézm ény m egszüntetését, a kötelező örökvált-
30 *
468

ságot. Még m indig a korszerű úrbérrendezés volt po litik ai esz­

m ényük, m ert e tekintetben A u sztria állapotai nehezedtek
reájok, hol az u d v a r az örökváltságot most is ellenezte, ellen­
ijen az úrbérrendezést kom olyabban, a p a ra sz tra előnyösebben
h a jto tta végre, m int nálunk. Ig v az 1832/6-ki országgyűlés h a ­
ladó elem ei szintén csak az igazságos úrbérrendezésért harczol-
tak. „N ekünk u rb á riu m által nem zetet kell a k a rn u n k — h ir ­
dette az a ra n y szájú Kölcsey — azaz felad atu n k úgy intézni az
u rb áriu m tá rg y a it, hogy a nép egyszer tu lajdoni és polgári
jogokat n y e rje n s ez á ltal a polgári alkotm ány 700.000 puhaság
és szegénység á lta l elaljasodott lélekhez 10 m illióm felemelked-
lietőt n y e rje n !“
Még h a jth a ta tla n a b b , m ég lánglelkübb bajn o k a volt az
eszmének Deák Ferencz. E kkor m ég ő sem a jobbágyság m eg­
szüntetéséért, m elyet 1848-ban m int igazságügym iniszter való­
sított, kardoskodott. Fenn a k a rta az intézm ényt ta rta n i, b árm i
különösnek ta lá lta , hogy az ország összes földbirtoka 70.000 ne­
mes háznépé, 7 m illió lakosnak m eg fekvő tu lajd o n a nincs.
E gyelőre azonban m egelégedett az igazságos u rb érrel, hogy
„szabadság és tu la jd o n 4* á ltal készítse elő az átm enetet abba az
állapotba, m ely a jobbágyokat „az em beriesség m éltóságára44
emeli s „a keblükben szunnyadó hatalm as e rő t44 k ife jti.1) De
m ár ekkor hangsúlyozta, hogy a m unkásnépet nem kegyelem -
képen, hanem m unkája, nem zeti h iv atá sa irá n ti elism erésül
k ív án ja u j jogok birto k áb a helyezni. Azt hirdette, hogy „nem
a pálcza és a büntető hatalom , hanem a szánakozó szeretet és
bizodalom 44 t a r t ja fenn „a jobbágy és a földesur közt azon a ty a i
és fiúi kapcsolatot, m elyet hazánk m inden részeiben oly g y a k ­
ra n em legetnek, de sokban csak em legetnek.44 Megfelelő tö rvé­
nyekre a k a rta e viszonyt fektetni, de nem olyanokra, m elyek
csak papíron m aradnak, hanem olyanokra, m elyek lelkiism e­
retesen v é g re h a jta tn a k s a p arasztot a nem zeti közösség része­
sévé teszik.
Ily szellemben óh ajtá az uj úrbérrendezést, m elyre a ne­
mesi közvélem ény m ár m eglehetősen elő volt készítve. Az a

x) Deák Ferencz összes nyilatkozatait Kónyi Manó, Deák F. beszédei

6 kötetes, sokféle becses anyagban bővelkedő munkája I. és II. kötetéből
(második kiadás) vettem. Lásd még Ferenczi Zoltán, Deák élete I.
 469

rendszeres m unkálat, m elyet az 1825/7-ki országgyűlés bizott­

sága József nádor elnöklete a la tt szerkesztett s m ely 7 feje­
zetből állt, m ég 1830-ban m egjelent nyom tatásban. íg y te h á t
m ajdnem m inden várm egyének volt elég ideje, liogv behatób­
ban foglalkozzék vele. M egtette, szakbizottságokkal tanulm á-
nvoztatta, vélem ényeket készíttetett róla, m elyek közül néhány
igy Győr, Pest, K om árom , N ógrád m egyéké ki is n yom atott s
közgyűléseik hosszasan tá rg y a ltá k azokat. E nnek következté­
ben a várm egyék az u rb é r dolgát követi u tasitá sa ik b a is fö l­
vették s m egvolt bennök a hajlandóság, liogv m éltányos m eg­
oldásra ju ttassák .
A lig hogy az országgyűlés m eg n y ittato tt, a jo b b ág y k ér­
dés nyom ban előtérbe lépett, m ert ezúttal az u d v a r szintén h a ­
táro zo ttan követelte a 9 m unkálatból álló regnicoláris b izottsá­
gok ja v a sla ta in a k tá rg y a lá s á t; sőt egyenesen azt, hogy az alsó
táb la m indnyájok közül elsőnek az u rb érm u n k ála to t tűzze ki
napirendjére. E körül hosszú v ita tám adt, m ely végre a k o r­
m ány győzelm ére vezetett s az alsó táb la belenyugodott, hogy
a reform ok tá rg y a lá sá t az u rb érrel kezdje meg. M indazáltal a
korm ány az országgyűlésnek sem haladó, sem m arad i elem ei­
vel nem állt ugyanazon elvi alapokon s olyan eszmei e g y etér­
tésben, m ely a kérdés gyors és helyes m egoldását bizto síth atta.
Bécsben a k a rtá k az úrbérrendezést, de csupán a regnicoláris
bizottság m u n k álata a la p ján és elveinek szűk és egyoldalú ke­
retében. Ez a m u n k álat sokban eny h ítette a jobbágy pénzbeli
te rh e it és m unkabeli szolgálatait s ennyiben a rég i u rb á riu m ­
hoz képest ném i halad ást jelzett, m ert ú jabb töltést a k a rt a
földesúri kizsákm ányolás á rja i ellen emelni. E llenben a job­
bágy jogi helyzetének jav itá sa , társad alm i és erkölcsi állapo­
tán a k emelése terén alig hozott elvi jelentőségű ú jítást. Bécs­
ben kezdettől fogva el voltak tökélve ez irá n y b a n a m ag y a r
szabadelvűek m inden törekvését a leghatározottabban vissza­
utasítan i. Az u d v a r parasztvédő p o litik á ja abban orm olt, hogy,
m in t utóbb D eák m ondotta, ném ely apró, tisztán a n y ag i értékű
engedm énynyel „jobbágyaink a k irá ly i k in cstá rt g y a ra p ító
közterheket könnyebben viselhessék/4 Más egyébtől irtózott,
m ert az elavult m ezőgazdasági m unkaszervezetben lá tta a
fennálló politik ai rendszer egyik alaposzlopát, m elyet érin ten i
nem szabad. N em csak az uj koreszm ék irá n ti gyűlölete su g alta
no

e m a g a ta rtá sá t, hanem ta lá n még inkább az a körülm ény, hogy

attól félt, hogy a m ag y a r köznép jo g ain ak kiterjesztése az ő
szem pontjából á rta lm a s v isszahatást fog A u sz triá ra g yako­
rolni. Örökös ta rto m á n y a ib a n az u d v a r s a já t hatalom teljéből
és állam i közegeivel m ár rég nagyon m eg n y irb álta a földesúri
jo g kört s fölöttébb m érsékelte az ú rb é ri terheket, úgy, hogy ott
feltűnően kedvezőbb an y ag i helyzetben élt a jobbágy, m int
M agyarországon. Nem volt teh á t sem m i kifogása az ellen, h a a
m a g y a r jobbágy fizetései és szolgálatai a n n y ira m érsékeltei­
nek, m in t a L a jtá n tú l rég m eg tö rtén t; ellenben kézzel-lábbal
védekezett az ellen, hogy a m ag y a r jobbágyság kedvezőbb jogi
helyzetbe jusson, több szabadságot nyerjen, m int az örökös tar-
tom ányokbeli. Előre látta , hogy a m ag y a r példát előbb-utóbb
A u sztriáb an is követnie kellend s m inthogy csökönyösen r a ­
gaszkodott a fennállóhoz, m indenáron m eg a k a rta a m ag y a r
ellenzék idevonatkozó törekvéseit h iu sitan i. Jo b b á g y p o litik á já t
első sorban A u sz triá ra való tek in tetek sugalm azták tehát.
M inthogy pedig a várm egyék előzetes tárg y alásaib ó l ism erte
az ellenzék szándékait, m ár a követválasztások s a követi u ta ­
sítások m egállapitása idején latb a vetette befolyását a haladás
hivei és eszméi ellen, a nélkül azonban, hogy kirekesztliette
volna őket az uj országgyűlésből.
Az ellenzék viszont szintén ism erte a korm ány szándékait
s nagyon jól tu d ta , hogy kétkulacsos ta k tik á ja o d airányul,
hogy látszólag a jobbágyság oltalm azó jaképen szerepeljen a
közvélemény előtt, a nélkül azonban, hogy ném ely a n y a g i ked­
vezm ényeken kivül m ás engedm ényre hajlandó lenne. Ez
a n y a g i kedvezm ényeket az ellenzék szivesen m egadta. C sak­
hogy a körülm ények épen e téren a legnagyobb óvatosságot
tették kötelességévé. M inden törekvésének sikere végül is a
várm egyén s az alsó táb lán uralkodó jobbágyős nemességtől,
azaz a középbirtokos osztálytól fü ggött s h a tőle túlságos a n y ag i
áldozatot igényel, könnyen m egeshetett volna, hogy e lriasztja
m agától, ellenségévé teszi s igy egész refo rm p ro g ra m m já t
koczkáztatja. Az a n y a g ia k b a n jól m egfontolt m érsékletet ta n ú ­
síto tt teh át, de annál nagyobb su lv t fek te te tt a személyi jogok
kiterjesztésére, a jobbágy erkölcsi és társa d alm i állap o tain ak
ja v ítá s á ra . Ez irá n t a nemesség m űveltebb rétegei m ár ke-
vésbbé érdeklődtek, m int az a n y a g ia k irá n t. E kérdésben
 47*

könnyebben lehetett őket a korm ány és liivei elleni liarczra

m ozgósítani, m int az a n y a g ia k terén, m ert b á rm i á ta lak ító
h atással voltak a koreszm ék a rendiségre, a régi előítéletek és
az osztály önzés sű rű ködét a felvilágosodás napfénye csak idők
m últán tu d ta szétoszlatni. H asztalan papolt Széchenyi, h a szta ­
lan apostolkodott az országgyűlésen Deák, Kölcsey, W esselényi
s a n n y i m ás jeles hazafi, a rendiség m inden a n y a g i enged­
m ényt, sőt önkénye m inden m érséklését a sa já t részéről hozott
súlyos áldozatnak m inősité s nem szívesen törődött bele. Sőt
a k a d ta k olyanok, kik az u rb é r tá rg y a lá sá b a azzal az utógondo­
la tta l egyeztek, hogy azt a m unkásnép ú jab b kizsákm ányolá­
sára s helyzetének további m egrontására h asználják alkalm ául.
D eáknak még 1833-ban tiltak o zn ia kellett az ilyen n y ílt vag y
leplezett szándékok ellen, m időn kijelenté, hogy uj urbértörvé-
nyek kellenek, csakhogy „ezen törvények olyanok legyenek,
m elyek a jobbágyok sorsát rosszabbá ne tegyék.“ Az ellenzék­
nek szám olnia kellett te h á t e h a n g u la tta l s bölcsen. szám ba is
vette, m ert tu d ta , hogy a jo b b ág y ra kevésbbé lényeges, ha
évenkint 1— 2 ír t ta l többet fizet, m ihelyt a több letért m ás téren
k á rp ó to lta tik v ag y is h a egyéni és tu lajd o n jo g ai gazdasági je­
lentőségének és szükségleteinek m egfelelően k itérjesztetnek.
Ilyen volt a korm ány és az országgyűlési p árto k állás­
pontja, ilyen az irán y ad ó tényezők h a n g u la ta, m ikor végre az
alsó táb la belenyugodott, hogy a kilenez országos m u n k ála t
közül elsőnek az u rb é r vétessék föl napirendre. Az ú rb érren d e­
zés m aga elvileg m ár a n n y ira m egérett, hogy m egoldását m ind­
n y á ja n hasznosnak, sőt h a la sz th a ta tla n n a k ta rto ttá k . Csak­
hogy a leglényegesebb részletekre nézve olyan kiegyenlitlietet-
len nézetkülöm bségek forogtak fenn közöttük, m elyek m ind­
egyike alaposan veszélyeztethette az egész m egoldást. M aga az
u d v a r m int ilyen a n agy m unka első szakában m eglehetősen
a h á tté rb e n m ara d t s így történ h etett, hogy a k o rm á n y p á rt és
a rendi felfogás híveinek szilaj ellenállása daczára az ellenzék,
h a b á r sokban engedm ényeket kellett tennie, egészben fényes
d iad alt a ra to tt s a legszebb eredm ényekkel z á rh a tta be a h ad­
já r a t első szakát.
1833. elején h a tá ro z ta el az alsó tábla, hogy enged a ko r­
m ány ó h aján ak s nem, m int eddig a k a rta , az ipar-kereske­
delm i, hanem az úrbéres m u n k ála tta l kezdi m eg a reform ok
472

tárg y a lá sá t. Kebeléből uj bizottságot választott, liogy a rendel­

kezésre álló an y a g felhasználásával egészen uj tö rv é n y ja v a sla ­
tot készítsen s azt a táb la elé terjessze. A bizottság h a m a r m un­
kához láto tt s hogy lehetőleg siettesse, előzetesen sem m iféle
alapelvet v agy vezéreszmét nem tűzött ki m aga elé, m ert ezek
szövegezése az ellentétes vélem ények m ellett sok időt igényelt
volna. E gyszerűen belem ent a részletekbe vagyis m egkezdte a
kész regnicolaris ja v a s la t tá rg y a lá s á t s m inden egyes szakasz­
nál döntött a részletes m egvitatás közben az elvi kérdésekről.
A haladás b a rá ta i azon eltökéléssel léptek a v itába, hogy az
alap u l szolgáló jav a slato t a jo b b ág y ra m inél kedvezőbb szel­
lem ben fogják m ódosítani. A bizottságban a többség feléjök is
hajlott, de m ár itt töm éntelen nehézséggel találkoztak s ném ely
kérdésben meg kelett a fennálló álapotok törvénybe igtatásá-
val elégedniök, hogy az elvi jelentőségű újításokhoz m egnyer­
jék a szükséges szavazatokat. íg y a bizottság m u n k álata m eg­
a d ta m indenkinek a szabad költözés jogát, de a p a raszt csak
akkor .élhetett vele, ha m inden kötelezettségének eleget te tt s
legalább az alispántól m egkapta a távozásra az engedélyt. Sőt
a tömeges elköltözés, például egy egész falu népének áttelepe-
dése egyenesen m egnehezittetett. A távozó jobbágy befekteté­
sein k ívül haszonélvezeti jo g át is elad h atta, h a a földesül* bele­
egyezett s ha a k a d t vevője, m ire nézve ném ely fennálló m eg­
szorítás to v áb b ra is m eghagyatott. A telki állom ány m egálla­
pításán ál elvül az szolgált, hogy a jobbágy m egélhessen a te ­
lekből. M inthogy azonban a ja v a s la t törvényesítette azt az
állom ányt, m elyet az egyes várm egyékben M ária Terézia ű r ­
ijére m eg állap íto tt s m ely akkor sem h a jta to tt végre, azóta
m eg nagyobbrészt elavult, ez elvnek a jobbágy kevés hasznát
látta, sőt a csekély állom ány e m eg áiapitásán ak végzetes h a ­
tásai — ez alapon h a jta to tt végre később az örökváltság —
m ind e m ai n ap ig érezhetők a paraszti birtokviszonyok a la k u ­
latában. E llenben a terhek m érséklése terén a bizottsági ja v a s ­
la t m ár több előnyt hozott a jobbágynak. E gyebek közt eltö­
rölte az úgynevezett kisebb tizedet és a hosszú fu v a rt, a kilen-
ezedet meg egyezségileg m egválthatóvá tette, m ásrészt a föl
desur, h a term észetben szedte, három nap a la tt köteles volt
átvenni, különben a p araszt a mezőn h a g y h a tta , a m ag a te r ­
mését m eg haza szállíth atta. Ellenben az az in dítvány, hogy a
 473

kilenczed kárpótlás nélkül eltöröltessék, a robot pénzbeli m eg­

váltása pedig kötelezővé tétessék, elvettetett, m ert a szabadel­
vűek szám oltak a tényleges viszonyokkal s nem a k a rtá k a föl-
desnrak töm egét m agoktól elriasztani. A zt azonban kim ondot­
ták, hogy az adókötelezettség a jobbágy telken gazdálkodó ne­
m esekre is. kiterjesztessék, kik ném ely várm egyében elég szá­
mosán akadtak. Ez intézkedés szintén en y h ítette a jobbágyok
terhét, m inthogy a közadó akkor m inden törv én y h ató ság ra
átalányösszegben v e tte te tt ki s m inél többen já ru lta k a fizetés­
hez, annál kevesebb ju to tt egv-egy adófizetőre.
Mindé kérdések legelői a n y ag i érdekeket érin tettek , m e ­
lyekre különösen a középbirtokosok, kik az alsó táb lán a döntő
szót vitték, fektettek n agy súlyt s a reform hivei épen reájok
való tekintetből á llta k el sok m éltányos kívánságuktól. E llen ­
ben a legnagyobb erőködéssel igyekeztek az eredeti ja v a sla t
egyes részleteit akként m ódosítani, hogy a jobbágy egyéni s
tulajdoni jogai kiterjesztessenek s e ezélból az eredeti ja v a s la ­
tot, m ely hét szakaszból állt, egy nvolezadikkal bővitették ki.
Ezzel az uj bizottsági jav a slato t, illetve az egész ú rb érren d e­
zést első ran g ú socialpolitikai alkotássá a v a ttá k s átm enetté
tették az eddigi elnyom atásból a felszabadítás és egyenjogúság
világába, m ely u g y an m ég csak távoli, de m indenesetre m ár
tu d ato s czélja volt a szabadelvű tábornak. Ez eszméket a
bizottsági ja v a sla tn a k különösen IV., V. és V III. czikkei vagy
szakaszai szolgálták. A IV. szakasz az önkénytes örökváltság
behozatalára vonatkozott. A jobbágy terh ek ily m egváltását a
törvény eddig sem tilto tta s ritk a kivételképen ugyan, de m ár
régebben is fo rd u ltak elő ily esetek. M ár em lítettem N y íreg y ­
házát; Z alában szintén pénzen v á lto tta meg m ag át néhány
község s az alk u m indkét félre fölöttébb előnyösnek bizonyult.
Csakhogy az önkénytes örökváltság, v a la m in t külföldön, hol
még a X V III. században tö rv é n v e sitte tett s a közzétett statisz­
tik a i adatok szerint a gazdasági lendület fontos em eltyűjévé
vált, nem b irt té r t h ó d ítan i s csupán kivételesen fordult elő.
Most a szabadelvűek külön törvénynyel a k a rtá k ráirán y o zn i a
figyelm et. D iv atb a ó h a jto ttá k hozni, hogy Ilidül szolgáljon a
kötelező örökváltság végczéljához. Az V. szakasz viszont az uj
korszellem s jogérzés szám bavételével szabályozta az uriszék
h atásk ö rét, m időn illetőségét kizárólag a jobbágyok egym ás­
474

közti pöreire korlátolta, ellenben m inden port, mely jobbágy és

földesur közt folyt, a m egyei törvényszékhez, vagyis a földesül*
döntő befolyása a la tti nriszéknél függetlenebb, elfogulatlanabb
bírósághoz u talt. Ez időben az uriszék intézm énye teljesen le­
já r ta m agát, m ár azért is, m ert nag y költséget okozott a föl-
desurnak. 1837-ben a m ágocsi u radalom nak egyetlen uriszék
420 ír tjá b a került. Ebhez já ru lt a töm löcztartás költsége, a
h a jd ú k fizetése, úgy, hogy az em litett u radalom nak egy évi
összes idevonatkozó kiadása 1835 í r t r a m ent, m it hasznosabb
ezélokra fo rd íth a to tt volna. M inthogy pedig még 1848-ban 167
testület és 304 egyén volt az uriszék s a pallosjog kiv áltság áv al
felruházva, kéj)zelhető, m ennyi költséggel já r t s minő z ű rz a v a rt
okozott az igazságszolgáltaásban.
Végül az ú jo n n an b e ig ta to tt V III. szakasz a jobbágy sze­
m élyi és tu la jd o n i jo g ait a k a rta szilárdabb alap o k ra fektetni,
m időn egyrészt m egadta neki a fölperesi jo got m indenkivel
szemben, azaz kim ondotta, hogy jövőre sa já t nevében is pöröl-
het nemes em berrel, m ásrészt meg azt a kedvezm ényt, hogy
birói Ítélet nélkül a p araszto t sem személyében, sem jav a ib an
b ü n tetn i nem szabad. I tt a többek közt a botozás akkor felhábo­
rító a n e lterjed t d iv a tjá n a k a k a rt h a tá r t szabni. A deres u r a l­
m át m ár Széchenyi ostorozta s egy k ü lfö ld i*) m egjegyzé,
hogy nincs ország, hol an n y it botoznának, m in t nálunk, a mi
u r és jobbágy erkölcseit eg y a rá n t m egfertőztette. Az 1790/1.
törvény kim ondta ugyan, hogy a botbüntetést csupán az u r i­
szék rendes Ítélete a la p ján szabad alkalm azni, de az ú r i rend a
szegény em bert védő törvénynyel m ore p a trio nem törődött s
a botozás v íg an folyt m ég a m últ század h arm inczas éveiben
is, m ikor a közerkölcsök kétségkívül pallérozódtak s szelideb-
bek lettek. N agy P á l akkor azon rem ényének adott u g y an k i­
fejezést, hogy közeledik az idő, m időn Ítélet nélkül senkit sem
botoznak m eg többé. Deák Ferencznek sem s ik e rü lt. legalább
a falusi b író t kivonni a pálezázás szégyenitő büntetése alól,
hasztalan k ív á n ta K lauzál Gábor is (1834.) „ez égbekiáltó
licentia m egzabolását.“
A fen t ism ertetett három szakaszt tek in tették a h aladás
b a rá ta i az egész úrbérrendezés gerinczének. E lfo g ad tatásu k

a) Ellrich, Ungarn, wie es ist. Megjelent 1831.

 475

azonban m ár a bizottságban ro p p an t nehézségekbe ütközött.

M ajdnem m inden szakasz, sőt a legtöbb bekezdés körül erős
liarcz folyt, de kiv ált a paraszt szem élyi jo g ain ak biztosítása
k eltett heves z iv a ta rt és sokan hirdették, hogy vége a nem esi
ju snak, ha az u r nem c s u k a th a tja le a p ó rt akkor, m ikor neki
tetszik. Vége az alkotm ánynak, esatak iáltással m entek a sza­
vazásnak, m ely azonban ellenök dőlt el. 1833. jn n in sb a n a
bizottság elkészült nehéz fela d atá v a l s m u n k ála ta a kerületi
ülésekből a rá n y la g kevésbbé m egcsonkítva ju to tt az alsó tábla
elé, m ely 1833. jú liu s 16-án kezdte tá rg y a ln i. I t t azután nyom ­
ban és nagy szenvedélylyel m egindult a refo rm atio in pejus
kísérlete, m ég pedig a korm ány szándékainak m egfelelően
Somssich Pongrácz személy nők, a ház kinevezett elnöke köz­
vetlen vezetése a la tt. F á ra d h a ta tla n volt azon törekvésében,
hogy a bizottsági ja v a sla to t visszacsinálja kiinduló p o n tjá ra, a
regnicolaris ja v a s la tra , azaz k ih ag y jo n belőle m inden lényeges
ú jítást. H a m áskép nem m ent, a kisebbség v agy a m int m on­
dotta, a re la tív többség in d ítv á n y a it jelentette ki elfogadottak­
nak, m i több ízben a szokottnál is szenvedélyesebb összeütközé­
sekre vezetett, m ert Deák, K ölcsey és m ások férfias k ita rtá ssa l
és lángoló buzgalom m al szálltak szembe erőszakos iizelmeivel.
Ú gyszólván m inden szakasz és m inden pont körül elkeseredett
v itá k folytak s Somssich és hívei különösen azt ellenezték,
hogy a jobbágyot csak törvényes Ítélet a la p já n lehessen szemé­
lyében és vagyonában háb o rg atn i. N ém elyek felhozták, hogy
a job b ág y n ak m a sincs oka panaszra, m ások m eg attól féltek,
hogy ez uj elvből „alk o tm ányunknak és az egész nemesi k a r ­
nak végrom lása következnék." Deák Ferencz m indkét á llítá st
tévesnek bélyegezte s kiem elte, hogy nem uj engedm ényt
kíván, „hanem azon ju st, m ely a term észet törvénye szerint a
jo b b ág y a in k at is illeti" s hogy csak „nyolcz százados constitu-
tiónknak nvolczszázados ig azság talan ság át" a k a rja enyhíteni,
„m ert közboldogság ott általános nem lehet, a nem zet virágzása
nem képzelhető, a hol m ég a szem élybeli bátorság is csak p r i­
vilégium s a hol azt a kisebb rész kizárólag g yakorolja." Mások
v á lto z ta tliata tla n n ak , örök időre szólónak h ird e tté k a H árm as-
könyv idevonatkozó h a tá ro z a ta it s ellenezték kiterjesztésöket
a jobbágyságra. A többség azonban D eáknak ad o tt igazat s el­
fogadta az illető szakaszt. É p oly hevesen folyt a liarcz az örök-
476

váltságról szóló résznél, noha nem hozott ú jítá st. Csupán azon
rég i elv tö rv é n y b e ig ta tá sá ra szorítkozott, hogy jobbágyok m eg­
v á lth a tjá k ú rbéres tarto zá sa ik a t, szo lg álataik at és adózásaikat
(az ú ri tö rv ényhatóság sértetlen h a g y a tv á n ) szabad egyezség
u tjá n tökéletesen és örök időkre, kivéve a k irá ly i haszonvétele­
ket, m elyek ú rb é ri kötés tá r g y a i nem lehettek. S zentiványi
Anzelm az idevonatkozó v itá b a n ki a k a rta terjeszteni a b irto k ­
képesség elvét a hazabeli lakosokra, m ég pedig a nem esi ja v a ­
k a t illetőleg is s B orsiezkv István, főleg Deák Ferencz tám o g a t­
ták az eszmét. D eák elm ondotta, hogy „nincs a nem zeti műve­
lődés lehető v irág zásán ak emésztőbb fé n y e /4 m int az, hogy nem ­
nemes em ber fekvő birto k o t tu lajdonul nem szerezhet, m i
nem csak az örök igazsággal ellenkezik, hanem m ég inkább
azzal, hogy a töm eg v állain fekszik a közterhek legsúlyosabb
része s a legtöbb v é rt is ő áldozza az ország védelm ére. Hévvel
a já n lo tta teh át a b irh a tá s i jog k iterjesztését a nem -nem esekre.
„Nevelni fogja ez a nem zeti szorgalm at, felébreszti sokak ke­
belében az em beriség m agasabb érzését, ösztönt ad a kiniüvető­
désre s ezáltal hazánk boldogsága fog növekedni a nélkül, hogy
v alak in ek igaz ju ssa i sérelm et szenvednének.“ Mindez nem
használt s az in d ítv án y elbukott. A kérdés később (1843.) egész
m ás alkalom m al, a p olgári törvények jav ítá sá ró l szóló v itáb an
ú jra fölm erült. Szentiványi m egint m egtette az in d ítv á n y t s
Deák buzgón tám o g atta, u ta lv a a rra , hogy nincs m a g y a r tö r­
vény, m ely a nem -nem esnek fekvő b irto k szerzését tilta n á .
M ásrészt k ig u n y o lta azt az ellenérvet, hogy a nem -nem esre
csak káros lenne, h a földet vásárolna, m ert pénzét m ásu tt jo b ­
ban k a m a to z ta th a tja . De a többség, 27 várm egye s az egyházi
rend ism ét m eg b u k ta tta az elvet.
1833. szeptem ber 21-én k e rü lt a V III. szakasz az alsó táb la
n a p ire n d jé re s Som ssich elnök nyom ban k ia d ta a jelszót, hogy
fölösleges s nem idevaló, m it Deák ékesszólása sik errel czáfolt
meg. Egészben b árm i heves tám adások intéztettek ellene, a
bizottsági ja v a s la t lényeges alapelveiben válto zatlan u l k e rü lt
ki a harczból, m e rt a többség hűségesen k ita rto tt m ellette. Az
alsó táb la még a ja v a s la t végét tá rg y a lta , m ikor eleje szeptem ­
b er 9-én a főrendiház elé került, hol a tu sa m ég szenvedélyeseb­
ben m egnyúlt. O tt az u d v a r kívánságához képest a reform ok
ellen m aga József nádor vetette la tb a befolyását s a főurak,
 477

leiknek túlnyom ó többsége m indig föltétien liive volt Bécs tö ­

rekvéseinek, m ost is köréje csatlakoztak. M int az ud v ar, úgy a
nádor is az a n y a g ia k b a n bőkezűbb volt az alsó táblánál, ellen­
ben a ja v a s la t dem okratikus irá n y z a ta ag g aszto tta s e téren
m inden ú jítá s t v isszautasitott. Ösztönzésére a főrendi tá b la
nem kevesebb, m int négy üzenetet v á lto tt a követekkel, kik
rendületlenül ragaszkodtak m egállapodásaikhoz. A meddő küz­
delem ben végül is a m ágnások engedtek, de nem azért, hogy
az úrbérrendezés ü gyét dűlőre ju ttassá k , hanem azért, m ert
Bécsből azt az u ta s itá s t vették, h a g y já k abba az ellenállást s
fogadják el az alsó táb la ja v a s la tá t, m ert a k irá ly semmi áron
sem fogja szentesiteni. E gyelőre azonban a két táb la közt
lé tre jö tt a m egegyezés s a nvolcz szakaszból álló u rb é rm u n k á la t
vegyes ülésben (1833. nov. 19.) hitelesíthetvén, szentesítés vé­
g ett Ferencz királyhoz a szokásos módon fel terjesztetett.
Csak ekkor á llt be az u rbér-ügyben a végzetes fordulat.
Az u d v arn ak , m ely eddig azt a látszatot igyekezett kelteni,
m in th a szivén viselné a jobbágy helyzetének ja v ítá s á t, m ost ép
oly kevéssé kellettek a ja v a s la tb a n letett reform ok, m int annak
előtte. Csakhogy m e g b u k ta tá su k ra uj furfanglioz folyam odott.
M agán az alsó táblán a k a rta a dolgot zátonyra ju tta tn i, még
pedig akként, hogy fő ispánjai s az alsó töm egek segítségével
m eg v á lto z tatta tja a várm egyék á lta l követeiknek szabadelvű
szellemben adott utasításo k at. Ehhez azonban idő kellett s hogy
megszerezze, kiiencz hónapig feleletre, noha régen elkészült
vele, sem m é lta tta az országgyűlést. V álaszát csak 1834. aug.
28-á'i olvasták föl az alsó táblán, hol ro p p an t m egütközést kel­
teti, m ert az an y ag i kedvezm ényeket szaporítani a k a rta ugyan,
ellenben a IV., V. és V III. szakaszok egyszerű k ih ag y á sá t köve­
telte. Ezzel az u rb érü g v ú jra nap iren d re k e rü lt s tá rg y a lá sa
szept. 2-án úgyszólván elölről kezdődött, csakhogy a haladás
híveire egyre kedvezőtlenebb körülm ények közt, m ert a sza­
badelvű többség a várm egyékben folyó titkos ak nam unka, m ás­
részt a szem élynök vesztegetései következtében m indinkább
csökkenésnek indult.
Az u d v a r különösen a várm egyében dolgozott a g y a fú rta n
és sikeresen. Legelői a jobbágy telken gazdálkodó nemesek adó­
kötelezettségét, m ely benn volt az u rb é r ja v a sla tb a n s m elyet
m aga is elfogadott, használta fel czéljaira. Az adókötelezettség
478

veszedelmével kezdte ijesztgetni a bocskorosokat, a bunkókrá-

cziát, s a paraszt-nem esek segélyével a főispánok kiv itték , hogy
számos várm egye gyűlése m ara d i szellemben m ódosította kö­
veteinek eddigi szabadabb u ta sítá sa it. Ezzel elérte, hogy több
követ m egm ásítani volt kénytelen állá sp o n tját s azt, a m it csak­
nem két esztendeig, m int egyik-m ásik panaszolta, fehérnek vé­
delm ezett, végül feketének n y ilv á n íto tta . A korm ány ez tizei­
m éi táv o líto ttá k el K ölcseyt az országgyűlésről, m ert u tasitá-
sainak ilyetén m ódosítása u tá n letette a m egbízást, sőt ugyanez
üzelmek idézték föl báró W esselényire a végzetet. Kölcsey és
W esselényi sorsa szoros kapcsolatban áll egym ással. 1834. decz.
9. N ag y k áro ly b an m egyei közgyűlés ta r ta to tt oly czélból, liógy
Kölcsey m ásodik u ta sítá sa ism ét szabadelvű szellemben módo­
síttassák. Az in d ítv án y m egbukott, de a v ita folyam án W esse­
lényi n a g y beszédet ta r to tt s a jobbágykérdésről lévén szó,
meggyőződéséhez híven ecsetelte a p arasztság sa n y a rú állapo­
tá t. E közben erősen ostorozta a korm ányt, m ely látszólag p a ­
rasztvédő irá n y z ato t követ, de csak azért, hogy a nem ességre
uszítsa a jobbágyot, m időn az országgyűléssel igyekszik az ú r ­
béri ja v a sla to k a t m egbuktatni. P edig — m ondá — az alsó táb la
a k a rja a reform ot, csak a főrendek nyakaskodnak. Hogy az
o ly g arch ák ró l elvonja a nép gyűlöletét, im m ár a várm egyéket
ösztönzi reá, hogy követeiket tiltsá k el a haladástól. Leikökre
kötötte te h á t a nem eseknek, ne tám ogassák a korm ányt, m ely
csak őket a k a rja bajba hozni, m ert a parasztság el fog kese­
redni s a nem ességen tölti bosszúját. Az u d v a r el fo g ja u g y an
fo jta n i a lázadást, „de ja j lenne akkor nem zeti függetlensé-
gün k n ek !“ A lelkes, de épen nem lázitó beszéd nem m entette
meg K ölcsey ügyét, de a derék szónoknak liütlenségi p ort ho­
zott s töm éntelen üldözésnek és szenvedésnek tette ki.
íg y te h á t 1834. aug. 28-án az u rb é r ú jab b tárg y a lá sa k o r,
de még inkább a későbbi döntő tanácskozásokban lényeges v á l­
tozások á llta k be a párto k szám arányában és csoportosulásában
s a reform ellenségei a korm ány b u jto g a tá sa i folytán különösen
nov. 17-ke óta, m indkét táb lá n uj bátorságot m erítettek. A ddig
azonban a haladás hívei az alsó táb lá n még m indig győztek s
az em lített napon az önkényes örökváltságnak is m egszerezték
a többséget. C sakhogy a részletekben engedm ényeket is kellett
lenniök, hogy az elveket m egm entsék. Ezt tetté k például az irt-
 479

ványok kérdésében. Az ide vonatkozó h a tá ro z a t olyan zavaros

fogalm azást n y e rt, m ely később töm éntelen nézeteltérésre adott
alk alm at. P edig a kérdés nagyon közelről érdekelte a jo b b ág y ­
ságot, m ert a jobbágyföldnek valam i egy h a rm a d a irtv á n y volt
s számos község egész gazdasági létele az irtásokon nyugodott.
M indazáltal sokan be a k a rtá k az úrbérrendezésbe csempészni,
hogy az irtv án v fö ld ek et a földesur egyszerűen visszavehesse,
szerződés esetén m eg visszaválthassa s tetszése szerint rendel­
kezhessék velők. Most, hogy m ag a a korm ány v etette föl m a ­
g át a földesúri h atalom oltalm azójává, az efféle törekvések
egyre kihivóbban s a pártviszonyok változása következtében
sikeresebben is érvényesültek.
Az uj pártviszonyok közt Deák és b a rá ta i géniusza, igazán
s z ív ó s k ita rtá s a m indinkább meddőségre le tt kárh o ztatv a.
H asztalan h an g o ztatta, hogy az örökváltság földesurra és jo b ­
b á g y ra e g y a rá n t előnyös, u ta lv a N y íregyháza s néhány z a la 1
község p éld ájára, m elyek az örökváltság u tán „gondosan m ü­
veit, kies term ő k e rtté v arázso lták h a tá r a ik a t/4 H asztalan m on­
dotta, hogy az eddigi állapot rideg fe n ta rtá sá v a l „elszigeteljük
h a z án k a t E u ró p a m űvelődéséből.44 H asztalan m u ta tta ki, hogy
m indig voltak nálunk kiváltságos községek, m elyeket a föl­
desur fölm entett az u rb é r alól s hogy azzal, ha m ost m eg tiltjá k
neki, hogy az örök v áltság ra önkényt m egegyezzék jo b b ág y a i­
val, a nemesi, a földesúri tulajdonjogon esik égbekiáltó sére­
lem. H asztalan m ondotta, hogy „vétkes m ulasztás, nem alkotni
tö rv é n y t, m ely a szabad és boldog polgárok szám át szaporítsa.44
Az alsó táb la többsége eleinte vonakodva ug y an , de egy
ideig m ég tám o g atta, ellenben a főrendiház, a korm ány ellen­
állásán ak v é d b á stv á ja h a jth a ta tla n m a ra d t s nem csak rossz-
in d u la tta l, hanem m indenféle h am issággal fo ly ta tta a harczot
a ja v a s la t szabadelvű alapelvei ellen. íg y például azt á llíto tta
az örökváltságról, hogy a ja v a s la t kötelezővé teszi m indenkire,
a m i a legüresebb ráfo g ás volt, m elyet az alsó táb la okt. 4.
üzenetében erélyesen vissza is u ta síto tt, kiem elve, hogy a ja v a s ­
la tb a n ilyesm inek „m ég csak nyom a sincs.44 A főrendek elfo­
g u ltsá g a e g y éb irán t m inden alkalom m al, m ikor v alam i job­
bágykérdésről szó volt, a legridegebb kifejezést nyert. Azt
m ondták, hogy egyedül a követek üzeneteiből tu d tá k meg,
hogy v a n hazánkban olyan néposztály, m elynek nem lévén
480

tulajdona, „nyom orult életén kivül alig b ir valam ivel.“ D eák

erre m egjegyezte, hogy ez csak envelgés, tré fa lehet, de m in ­
denesetre jellem zi az ország akkori legnagyobb birtokosainak
gondolkodását. K övetkezetesek m a ra d ta k abban is m indvégig,
hogy az u d v a r által kifogásolt három szakasznak a törvényből
való egyszerű k ih ag y ását követelték, m ert legszerényebb h a tá ­
rozatában is felforgató törekvéseket szim atoltak. íg y a ja v a s­
latn a k azon részéből, m ely a földesúri ható ság ra s ú rb é ri pe­
rek re vonatkozólag nagyon m érsékelt reform okat aján lo tt, azt
m ondották, hogy „valóban elrém ültek a p olgári sorsnak akként
ja v a it v álto ztatásán .44 Szilaj hévvel tiltak o ztak a földesúri b ü n ­
tető hatalom korszerű korlátolása ellen, a többek közt azzal
érvelve, hogy ez a hatalom „m integy m agában a term észet tö r­
vényeiben is gyökerezik.44 E rre Deák Ferencz nagyon elmésen
jegyzé m eg: „én nem tudom, m elyik k iadását b irjá k a főrendek
a term észeti törvényeknek, az ő kiadásukban ez is és még sok
egyéb is Írv a lehet, a m int ezt hosszú századok véres ta p a sz ta ­
la ta i borzasztóan b izo n y ítják ; de azon term észeti törvényből,
m elyet Isten eltörölhetlen, örök betűkkel vésett az em ber szi­
vébe, am a bitorlott hatalom bizonynyal nem következik.44
A beszéd Deák egyik szónoki m űrem eke, csakhogy érvekkel
im m ár nem lehetett hatni, m ert a haladás b a rá ta in a k helyzete
az ud v ar á rm á n y ai következtében folyton kedvezőtlenebbé vált.
Az uj utasítások egyre csökkentették a régi u rb é rja v a sla t h í ­
veinek szám át, m ert azok a követek, kik uj u tasítá so k a t k a p ­
tak , kénytelenségből, néha lelkiism eretök ellenére im m ár lesza­
vazták azt, a m it nem rég m agok segítettek diadalra. Először az
u rb ér ja v a sla tn a k az örökváltságra vonatkozó része, m elyről
kisütötték, hogy a jo b b ág y ra is káros, b ukott meg az alsóház
1834. decz. 10-iki ülésében néhány szónyi többséggel. U gyanez
tö rté n t csak h am ar a m ásik két vitás szakaszszal s az alsó táb la
beleegyezett, hogy az u d v a r és a főrendek kívánságához képest
a ja v a sla tn a k IV., V. és V III. szakaszai k im a ra d ja n a k az ur-
bérrendező uj törvényből.
Ezzel a küzdelem eldőlt, s noha még 1835-ben többször
m egújult a v ita, noha időközben trónváltozás állt be, m ert
Ferencz k irá ly elh u n y táv al (1835. m árcz. 2.) helyét a m ár m eg­
koronázott V. F erd in án d k irá ly fo g lalta el, a ja v a sla t alapvető
szakaszai nélkül k e rü lt tö rv é n y táru n k b a (1836:4— 13. t.-cz.).
 481

Az 11j k irály a la tt még fejetlenebbül folyt a régi gazdálkodás

s az ő nevében működő korm ány ép oly ellensége volt az n rb é r
m éltányos rendezésének, m int a régi. M ikor Békésm egye fel-
liivta a testvérm egyéket, hogy az n rb é r jav a slatb ó l k im a ra d t
elvi jelentőségű h a tá ro za to k a t vegyék be a jövő országgyűlésre
küldendő követek u tasítá sa ib a , a korm ány (1835.) egyszerűen
lázitásnak m inősítette Békés e ljá rá sá t, k irá ly i biztost küldött
a m egye n y a k á ra , a h a tá ro za t hozatalában részes bizottság'
tagok ellen m eg fegyelm i e ljá rá st indított.
E körülm ényeket szám ba véve az 1836-ban szentesített
u rb értö rv én y m inden hézaga és hiánya m ellett is dicsőségökre
szolgál am a b áto r és önzetlen hazafias férfiaknak, kik m egalko­
tásában részt vettek s a sátán i düh vei küzdő reactió karm aiból
legalább egyes igen értékes v ívm ányokat tu d ta k a m unkásnép
szám ára k iragadni. Ezek közt figyelem re m éltó a 44. törvény-
ezikk is, m ely végre levette a jobbágyság válláról az országgyű­
lési költségek terh ét, m időn kim ondotta, hogy e költség ne m in t
eddig, a házi pénztárból vagyis a jobbágy adóból fizettessék,
hanem m inden várm egye nemessége m aga viselje. E törvény
csak a jelen gyűlésre szólt, de a rendek később is m eg ú jíto tták
úgy, hogy a köznép ekkor végleg m egszabadult e tehertől.
A szabadelvűek küzdelm ei m ás tek intetben sem m ara d ta k m ed­
dők. A tu sa heve á lta lá b a n fölvillanyozta az ország közvélemé­
nyét, addig ism eretlen érdeklődést keltett a rendek tanácsko­
zásai irá n t s népszerűsítette a nagy nem zeti és korszerű eszmé­
ket, m elyeket az ellenzék tömegesen dobott a vitáb a. Ezek h a ­
tása nem szorítkozott többé a tanácskozó terem négy falá ra , az
országgyűlés ta g ja ira , m ert volt m ár a gyűlésnek Íro tt h ír ­
lapja, K ossuth Lajos O rszággyűlési Tudósításai, m elyek lelke­
sítő, elbűvölő képet a d ta k az egyes ülések lefolyásáról s szét­
v itték az ország m inden részébe, az értelm iség m inden körébe
az o tt elhangzott beszédeket, az esem ények m egkapó ra jz á t.
A hol csak m agyaro k éltek, m indenütt érdeklődéssel fogadták
a fölm erült in d ítv án y o k at és eszméket. M inden m egyegyülés,
m inden kaszinó és társa s kör, m elyek szám a nő tto n nőtt, a po­
litik a i élet és eszmecsere egy-egy tűzhelye le tt s hozzá já r u lt a
nézetek tisztázásához, a közszellem ú jjá ébresztéséhez, a feudá­
lis köd eloszlatásához. Az 18p2/6-iki országgyűlésből világosság
á ra d t az egész országra, m elynek terjesztésében K ossuth egy-
A csád y ’ A m agyar jo bbágyság története. 81
482

szerű hirlap tu d ó sitó i működésével döntő szerepet v itt. Ez időtől

kezdve „a szabad föld eszm éje44 egyik vezéreszm éjévé válik a
nem zeti pro g ram ú in ak és pedig nem esi és ú rb éri föld felszaba-
d itása eg y a rá n t, am az az ősiség, ez m eg az urbériség százados
nyűge alól. Fokozták a nem zet bizalm át, szellemi és an y a g i ere­
jé t azok a fontos törvényhozási alkotások is, m elyeket az
országgyűlés a m ag y a r nyelv és művelődés, az a n y a g i érdekek,
közlekedés, ip ar, kereskedés és egyéb m odern jogintézm ények
teré n Széchenyi Istv á n szellemében létesített s m elyek m ind­
egyike újabb réseket ü tö tt a feudális közszervezet omladozó
bástyáin.
N oha az uj törvényből k im a rad t az örökváltságra v o n at­
kozó szakasz, m ég sem tilto tta , sőt elism erte legalább ,,azon régi
kötések érvényét, m elyek eddig az u rb érre nézve u r és jobbágy
közt44 létesültek s jövőre is m egengedte a jobbágyoknak, hogy
„csujián tarto zá sa ik ra , szo lg álataik ra és adózásaikra nézve
külön-külön örökös kötéseket tehessenek.44 E nnek következté­
ben az országgyűlési tárg y aláso k b an fölhangzott eszmék h a ­
tá sa a la tt itt-o tt a m egváltással valóban ú jab b kísérletek té te t­
tek. E ndrődy József m ég 1834-ben m egegyezett tem esi jószágán
élő jobbágyaival, hogy egy egész telket évi 37 frt á lta lá n y é rt
m inden néven nevezendő ú rb éri fizetés és szolgálat alól föl­
m ent. Ez a v áltság oly előnyösnek bizonyult, hogy, noha a jo b ­
bágy évenkint fölm ondhatta a szerződést, m ely esetben ism ét a
törvényes úrbérrendezés szerint kellett szolgálnia, hét év fo ly a­
m án egyetlen egy felm ondás sem fordult elő.1) 1838-ban a jo b ­
bágyság nemeslelkű b a rá tja , Bezerédj Istv án kötött m edinai
(Tolna) jo b bágyaival önkénytes örökváltsági szerződést, m ely
a m aga k o rában élénk feltűnést k e lte tt s m indkét félre kedve­
zőnek bizonyult. E g y ik példa sem b irt u g y an lendületet adni az
önkénytes v áltság ügyének, de m indenesetre tanulságos volt,
m ert a haladás h ív eit is meggyőzte, hogy ez az eszme le já rta
m ag át s m eg kell a kötelező örökváltsággal, a jobbágyság te l­
jes felszabadításával barátkozniok, ha a nem zeti erők kifejtésé
nek, a nem zeti egység m egterem tésének czéljálioz el a k a rn a k
ju tn i.
Ez a felfogás egyre inkább terjed t, ám bár az ellenzék a

*) H e t é n y i János, Robot és dézsma 80.

 483

következő 1839/40-ki országgyűlésen sem tűzte ki határozottan

program ra já ra , hanem m egelégedett azzal, hogy uj kísérletet
tegyen az önkénytes váltság törvénybe ig ta tá sá ra . E z ú tta l
sikerrel. E kkor m ár a felső és alsó táblán e g y a rá n t szám ra
tekintélyes csoport lengette a haladás zászlaját, sőt a korm ány­
p á rt sem zárkózhatott el többé régi ridegségével a köznép p a ­
naszai elől, m elynek m u nkája egyre áldásosabbnak bizonyult
reá s az egész országra. A k ár a k a rta az u d v ar és az uralkodó
osztály, a k á r nem, a gazdasági á talak u lás egyre kikerülhetetle-
nebbé tette az állam jogi és politikai alapépítm ényének kor­
szerű á ta lak ításá t, m ert a gazdasági viszonyok elju to ttak a fe j­
lődés azon fokára, m ely m ellett az eddigi tulajdonjogi és tá r ­
sadalm i keretek m eg nem m a ra d h a tta k többé. M indinkább
önerejéből tö rte szét a dolgozó M agyarország a korlátokat, me­
lyekbe a m últ szorította, B elátta ezt m inden józan eszű ember,
bárm ely párthoz tarto zo tt s egy előkelő hölgy, nem eskéri Kiss
Pálné, a fiumei korm ányzó neje is, ki jelen volt az 1839-ki
országgyűlésen, azt irta naydójába: „Én h a tá ro lt asszonyi érte­
lemmel és világosan látom , hogy nem csupán a századunkhoz
szabott filantróp érzés, hanem az ész is tanácsolja a nemesnek,
hogy — m int Bezerédj m ondja — koncessziókat tegyen jobbá­
g y á n a k /4 Midőn teh át a két táb la tá rg y a lá sa ib a n az u rb érü g y
ism ét szóba került, m ert az 1836-ki törvények számos részle­
teikben világosabb m ag y a ráz a ta vagy lényeges m ódosításra
szorultak, egy főur, báró W enkheim Béla indítványozta, vegyék
be a törvénybe a m últ országgyűlésen m egbukott önkénytes
örök vált ságot. Sőt Beöthy Ödön egyenesen azt k ív án ta, hogy
az örökváltságot országszerte kötelezővé tegyék s vidékenkint
bizonyos kulcs szerint eszközöljék. Deák Ferencz W enkheim
ja v a s la tá t tám o g a tta s u ta lt reá, hogy a m egváltásból a földes-
nré a főhaszon, de előnyös az az egész országra. W enkheim in­
d ítv á n y a el is fogadtatott, íg y az örökváltság kérdése ism ét a
főrendek elé került, kik most, noha még 1836-ban irtó harczot
fo ly ta ttak ellene, a korm ány u ta sítá sá ra irgalm asabban bán­
tak el vele. E zú ttal, de csak az ud v ar rendeletére, mely a har-
cziasan alakuló k ü lp o litikai viszonyok m ia tt sú ly t helyezett a
m ag y ar országgyűlés békés lefolyására, ők is belenyugodtak
abba, hogy a két érdekelt fél megegyezésével, te h á t tisztán m a­
g án jo g i kötésképen az úrbéres terheket meg lehessen v á lta n i.
31*
484

Sőt m egszavazták azt a jav a slato t is, mely a p araszt személyi

és tu lajd o n i jo g ait biztosította. Ez azonban m ár nem kellett a
korm ánynak s igy az 1839/40-ki országgyűlés az urbérügvben
csak három törvényczikket hozott. V II. és V III. czikkében a
legutóbbi urbértörvények számos h a tá ro za tá t részint világo­
sabban m egm agyarázta, részint m ódosította, a jobbágyok örö
kösödését meg szabályozta, a IX . ezikkben pedig a mezei rend­
őrség kérdését rendezte. A V II. ezikk 9. po n tja szól az örök-
váltságról s kim ondja, hogy „m egengedtetik, hogy a földesur és
jobbágy közti szabad egyezség á lta l m eghatározandó bizonyos
általános somma fizetéseivel, a k á r egyes jobbágyok, a k á r egész
községek földesúri tarto zásaik at, szolgálataikat és adózásaikat
íaz ú ri hatóság azonban sértetlen hag y atv án ) tökéletesen és
örök időkre44 m egválthatják. A következő pontok az ide vo n at­
kozó törvényes eljárás részleteit szabályozták. Mindez ügyek
tá rg y a lá sa most épen nem keltett hevesebb v iták at. Több v á r­
m egye azt is aján lo tta, hogy a robot a m ostani, m indkét félre
e g y a rá n t kedvezőtlen behajtásm ód h elyett egyezség u tjá n szak­
m ányba adassék, vagyis a várm egye közbejöttével a két fél
állap ítsa meg, hogy a jobbágyság hány holdat tarto zik a föl­
desur jószágából fölszántani, lea ratn i, feltak arn i. De az in d ít­
vány m egbukott, ám bár egyes földesurak életbeléptették a
szakm ányrendszert, például M atolcson (S z atm ár), T arp án
(Bereg), az abonyi uradalom ban, Boroszlón (H eves).1) E rend­
szer előnye egyebek közt abban állt, hogy a jobbágynak több
ideje m ara d t a sa já t földje megm űvelésére, m ásrészt előre
tu d ta, a m i a robot m ostani rendszerénél nem történt, m ikor és
hol kell m ajd az u r dolgát végeznie, az u r ra meg azért volt
hasznos, m ert a szakm ányos jobban végezte m u n k áját, m int a
robotos, a felügyelet költségei meg ap ad tak s az u r nem is volt
annak a sokféle csalásnak kitéve, m ely a robotnál elharapózott.
Az 1839/40-ki országgyűlésen a jobbágyvédő irá n y z a t el­
ju to tt odáig, hogy a fejlettebb közgazdasági viszonyok á ltal rég
k ív án t önkénytes örökváltság intézm ényét bevitte a m ag y a r
törv én y tárb a. Ez erkölcsileg nevezetes haladással, m ely előké­
szítése volt a kötelező örökváltságnak, zárul a nem zeti ébredés
első nagy korszaka, az, m elyben gró f Széchenyi Istv á n vitte a

x) P l o e t z Adolf, Robot és dézma 375— 380.

 4S5

vezér szer epet. Hogy e korban m ik voltak a haladás b a rá ta in a k

ó h a ja i s m inő érvekkel küzdöttek ellenök a m arad iak , azt hiven
és m egkapóan fejezte ki 1835. m áj. 20-ki rem ek beszédében
Deák Ferenez, m időn elm ondta: „Volt idő, liogy azt m ondánk,
a d ju n k a népnek tu lajd o n b irto k o t és vonjuk ezáltal hozzánk
egy kissé legalább közelebb és egy édes kapocscsal kössük őt
ezen hazához, m elyet ő táp lál s ő védelmez leginkább; igenis
ad ju n k a népnek tu lajd o n t. Nem — feleli a többség, m ert m in­
den föld tu la jd o n a az u r a t illeti, a tulajd o n pedig szent és sért­
hetetlen. Jó l van, viszonozánk, engedjük meg te h á t legalább,
hogy az úrtól szabad alku szerint vehessen fekvő v ag yont m a­
gának. Isten őrizzen, válaszolt a többség. C onstitutiónkba ütkö­
zik. íg y szorongatva, végre csak azt k értü k , v álth assa meg
szo lg álatait s fo rd íth assa a m ag a és a haza ja v á ra azon időt
jól, m elyet m ost földesurának fo jto tt bosszúsággal, rosszul dol­
gozva veszteget. De m ég akkor is azt felelték: erről m ajd m ás­
kor tanácskozunk.44 1840-ben végre tanácskoztak róla s tö r­
vénybe ig ta ttá k , csakhogy nyom ban k itű n t, hogy m egkéstek
vele s a változott viszonyok közt az sem h o zh atja meg többé a
k iv án t m egoldást.
 H A RM A D IK F E JE Z E T .

Kossuth Lajos kora.

Az önkénvtes örökváltság 1840. óta a m ag y a r jog törvé­
nyes intézm énye volt. Csakhogy a törvény m egalkotói s a
viszonyok ism erői eleve tu dták, hogy m egkéstek vele s hogy
m int külföldön, hol réges-régen divott, nálunk sem fog szám ot­
tevő eredm ényre vezetni s ezen az utón a jobbágykérdés b elát­
h a ta tla n idők folyam án sem n y erh et m egoldást. C sakugyan
igazuk volt s az önkénytes m egváltás az uj törvény u tá n a k o r­
szellem kedvező irá n y a m ellett is ép oly kivétel m arad t, m int
addig volt, ritk a sá g szám ba m ent, m ely b árm i előnyösnek bizo­
n y u lt az érdekeltekre, — egyetlen egy eset sem végződött balul,
— m int csodát bám ulták meg, de sem a főúri nagybirtokosok*
sem a középnemesség nem utánoztak.
É p oly kevéssé b irt hóditani a szintén fölöttébb czélszerü
szakm ányrendszer, m ert egyezséghez volt kötve, ennek pedig
a felek érdek-, v alam in t érzelm i ellentétei állták ú tjá t. I tt r e j­
lett a főakadály, m int azt e kor p olitikusai és irói százszor s
teljes igazsággal hangoztatták. Az u rasá g kegyelem nek, súlyos
áldozatnak, tekintélye csorbításának tek in tette a p a ra sz t irá n ti
engedm ényt, még h a busásan m egfizették érte. Ez okból ta rtó z ­
kodva á llt szemben az örökváltsággal, noha azért, a m i joggal
m egillette, bő kárpótlás b izta tta , hisz m aga szabta m eg a m eg­
váltás összegét. E tekintetben m ég a kötelező örökváltság sem
fenyegette károsodással, m ert a hatóságok szintén az ő érdek-
köréből k erültek ki. A főkanczellártól az utolsó m egyei esküd­
tig m indenki többé-kevésbbé érdekelve volt a m űveletben s
józan észszel föl nem tehető, hogy a földesurat jogos igényei­
ben, a k á r a törvény m egalkotásakor, a k á r végrehajtásakor*
 487

m eg a k a rtá k volna rövidíteni. Legföllebb az erőszakos kiszipo­

lyozásból, a fennálló országos törvény m eg nem tartásá b ó l szár­
mazó jövedelm ei csökkenhettek, de ezeket ngy is kom olyan
fenyegette a korszellem hatása a la tt a rendi osztály érdekből
m indinkább kikerülő igazságszolgáltatás. Az a n y ag i károso­
dástól a földesnr nem félhetett teh át s a m it e tekintetben az
örökváltság ellen felhozott, az csak ü rü g y volt, csak tak aró u l
szolgált annak leplezésére, hogy nem a k a rja a p arasztot kezé­
ből kiadni, nem h ajlandó őt önm agával jo g ilag egyenlővé tenni,
nem a k a rja p o lg ártársán a k elism erni, nem a k a rja m unkája
szerint becsülni, szóval, hogy merő előítéletek, nem pedig ko­
moly, szám bavételt igénylő érvek és indítékok su g alják e lh a tá ­
rozásait. S okakat k iv ált gazdatiszteik unszoltak az eddigi ren d ­
szer fe n ta rtá sá ra s e tisztek az egykorú s z e r in t1) „nem kis
a k a d ály a i az örök vált ságnak: mivel csak sa já t igen szűk körit
tan u lm án y aik , ta p a sz ta la ta ik és szokásaik látk ö rét ism erik s
nem a k a rjá k , hogy életbe lépjen azon üdvös eszme és elv, m iket
kim ondott ugyan a törvény, de előítéleteik m ia tt életbe léptetni
nem b irt.“ íg y a negyvenes években sem v e tt lendületet az
önkénytes örökváltság. A legkiválóbb esetek, m elyekről az egy­
korú sajtó és irodalom tudom ást ad, a következők:
Felsőlő (Lövő) vasm egyei ném et falu 600 lakossal. G róf
B a tth y á n y Gusztáv földesur a községből húzott jövedelm einek
20 évi á tla g a a la p já n 40.000 ezüst írtb a n á lla p íto tta meg a
váltságösszeget s em ellett sa já t 13 hold szántóföldből és 96 hold
erdőből álló m ajo rság át 32 évre 32.000 ír té r t bérbe ad ta a köz­
ségnek. A v á ltsá g d íja t 8 részletbe 5^/r-os k a m a tta l törlesztették.
Felsőlő példáját két szomszéd község, S ehm iedraith (H atárfő)
és W einberg (Borhegy) követte. K okasd ném et falu 986 lakó­
val Tolnában. Ez részben idősb Bezerédj Istvántól, részben g róf
Festetich Rudolftól v á lto tta m eg m ag át s a Bezerédjvel való
egyezség egy telek v á ltsá g d íja t 900 ezüst í r t r a szabta. Szepes
várm egyében 10 község, a többek közt: N agyszalók, M erény,
M ühlenbacli, Rem ete, Göllnicz, B ih arb an Ótománv, Sárosban
H éthárs, ez utóbbi a Hessewffyektől v á lto tta m eg m agát, csak­
hogy ez az alku nem sikerült, m ert m ikor az 1843-iki egyezség
a la p já n a váltságösszeg m ár lefizettetett, a nem zetség egyes

M H e t é n y i 9 Robot és dézina 171.

488

ta g ja i m egtám adták a szerződést. Csicsó községben (K om árom )

gró f Zichy Istv án 4 jobbágya telkenkint 800 ezüst írto n v á l­
to tta m eg m ag át a kilenczed, füstpénz és robot alól s a vált-
ságösszeget két részletben fizette. Szentes C songrádban 1832-ben
12 évre, 1836-ban örökre m egváltotta m ag át a K áro ly i grófok­
tól és pedig 1,361.572 ezüst forinton. Dömsöd szintén haszon­
bérbe v ette földesnrától az úrbéres terheket. T olnában még
Paks, Szegzárd a B a tth y á n y grófoktól, a negyvenes évek dere­
kán B orostyánkő, Salzriegel (Sóshegy), Tauchen (F e h é rp a ta k ),
M ariasdorf (M áriafalva), Scliönlierrn (Szépur), Csehi és
Szerdahely v á lto ttá k meg m agokat gróf B a tth y á n y G usztávtól
és K ázm értól. Z alában K rálovecz, P estben O rdasnak (O rdas­
falva) báró R udnyánszky Zsigm ond tu lajd o n áb an levő
része ( l l 9/ 32 egész telek 45.000 írto n ) v á lto tta meg m ag át az
,,iparölő (iparkodást ölő) robot“ alól, m int akkor m ondták.
Szentesen kiviil H ódm ezővásárhely és C songrád m ezővárosok,
továbbá a sélvei uradalom kötött ide vágó egyezm ényeket az
uraságg al. Tisza föld v ár egészen m eg v álto tta m agát, 1846-ban
m eg T ahy Ádám engedte m eg d u n a p a ta ji jo b b ág y ain ak a
váltságot.1)
Igv az önkénytes örökváltság törvénybe ig ta tá sa nem vált
be s m int m ár B eöthy Ödön az országgyűlésen, akképen bere­
kesztése u tá n a sajtó b an egyre többen és többen h irdették, hogy
ez utón ezélhoz nem ju tu n k , s az ország nem eszközölhet k o r­
szerű ag rá r-re fo rm o t m indaddig, inig úrbérrendezésről á b rá n ­
dozik, m ert ezzel a kérdést im m ár m egoldani nem lehet. Nem
u rb érre, hanem kötelező, állam i közrem űködéssel eszközölt
örökváltságra, illetve m inden úrbéres teh er váltságos eltörlé­
sére v an szükség, v agyis oly gyökeres intézkedésre, m ely a job­
bágytelkeket m ostani m űvelőinek szabad tu la jd o n á b a n része­
síti. Uj jelszó — nem kell urb ér, hanem örökváltság — kezdte
teh á t az érdekelt feleket, v a la m in t a p o litik ai p á rto k a t foglal­
koztatni. A parasztság, a m ennyiben m egnyilatkozott, m ár ré g ­
óta ezt k iv á n ta s az ellenzék helyes érzéssel m indinkább azono-
sito tta m ag át kiváltságaival, ám b ár a r r a nézve még nem á lla ­
podott m eg, ki fizesse a földesuraknak adandó k árpótlást, v á l­
jon kizárólag az állam a közteherviselésre fektetendő adóból,

) Tahy István, Tahyak 18*2.

 4S9

vagy csak részben abból és a jobbágyság külön járu lék a ib ó l!

M indazáltal a kérdés élénk eszm ecserékre és v itá k ra adott a l­
k a lm a t a n ap i és időszaki sajtóban, v a la m in t az egész iro d a ­
lom ban, m ely nagyobb részt a haladás szellem ében fejteg ette
az ü g y et s különösen a robotot és dézm át vette éles b irá la t alá,
k im u ta tv a m indkettőnek a jelenbe nem illő, te h á t elm aradt és
káros voltát. Sőt gróf B a tth y á n y K ázm ér e felfogás népszerü-
sitésére 200 a ra n y a t tű zö tt ki olyan p á ly a m u n k ák ra , m elyek
nek, m int 1843. decz. 7-iki levelében irta , egyenesen azt tette
feladatu kká, hogy belőlük „az összes haza m agának alapos
m eggyőződést szerezhessen a dolgok valódi h e ly z e té rő l v agyis
arról, hogy „a robot és dézma, a m ellett, hogy a föld népének
lu sta ság á t s erkölcstelenségét nagyszerű m értékben nevelik, a
földesurra nézve is csaknem egészen elveszett és haszontalan
tényezők44. A g ró f tehát előre m eghatározta a p ály ázat irá n y á t,
m időn kötelezőleg m eg k ív án ta a henne résztvevőktől, hogy a
gazdasági m unkaszervezet két főtényezőjét teljes ta r th a ta tla n ­
ságát m utassák ki, a m ivel a term észetesen a kötelező örökvált
ság n ak a k a rta ú tjá t egyengetni. H a m ár egv m a g y a r főur e z
a törekvése eléggé jelzi a közszellemben beálló változást, még
inkább bizo n y ítja ezt az a körülm ény, hogy a M ag y ar G azda­
sági E gyesület, a legelőkelőbb földesurak testületé v á lla lta el a
pályakérdésnek a jelzett értelem ben való k iirtá s á t s a beérkező
pályam űvek b írá la tá t. Nem kevesebb m in t 12 m unka érkezett,
melyből a 100 aranyos fő d ijat H etényi Ján o s t e f. lelkész, az
50 aran y o s m ásodik d ija t K irá ly i P ál, az 50 aran y o s harm ad ik
d ija t Ploetz A dolf fóti gazdasági titk á r n y erte m eg.1) A m u n ­
kák kinyom atván, elősegitették az eszmék tisztázódását egy­
részt azzal, hogy a küzdő felek főérveit rendszeresen csoporto-
sito tták , m ásrészt m eg azzal, hogy ném i szerény tényleges, s ta ­
tisztik ai an yagot is n y ú jto tta k a fennálló viszonyok alaposabb
m egismeréséhez.
Az ellenkező vélem ények term észetesen szintén nem né-
m u ltak el a p árto k izzó küzdelm eiben. A korm ány liivei tábo­
ráb a n ak a d ta k u g y an sokan, kik nem ellenezték „a jogoknak
1) Mindhárom munka egy vaskos kötetben. Robot és dézma erkölcsi
és anyagi, mező- és statusgazdasági tekintetben czimmel 1845-ben jelent meg.
Bennük csoportositvák azon eszmék is, melyekkel a haladás barátai és ellen­
ségei álláspontjukat védeni szokták.
49U

tiszteletben ta rtá s a m ellett eszközlendő ú rb é ri örök-m egvál-

tá s t“, „a gyakorlatilag* helyesen alkalm azandó birtok- és liiva-
íalképességet“ s az a g rá rre fo rm egyik főakadályának, az ősi-
ségnek korszerű m ódosítását. De a fen tartáso k , m elyekkel éltek,
a r r a v allan ak , hogy csupán kaczérkodtak az elvekkel, s a g y a ­
k o rlatb an h a tá sta la n n á a k a rtá k őket tenni, hogy a rendiség
életét m inél to v áb b ra k in y ú jth assá k . E nnek volt alkatrésze a
jobbágyság, v a la m in t a rendiséghez kötött birtok- és h iv a ta l­
képesség, az ősiség, szóval m indaz, a m i ú tjá t állta az egységes
nemzet m egalakulásának. M indegyik a legszorosabban és leg­
szervesebben összefüggött a fönnálló köz- és m agánjoggal, a
peres e ljá rá ssal s á lta lá b a n az egész közszervezettel. Száz évvel
azelőtt az olyan reform ok, m inőkre a m ara d ia k m ost rá fa n y a ­
lodtak, helyökön lettek volna s egyes külföldi állam okban még­
is valósultak. De az uj idők h alad ásai közepett, az an y ag i és
szellemi polgárosodás akkori föllendülésében a m a g y a r nem zet
életérdekei h a la sz th a ta tla n n á tetté k a középkori állam rendnek
u jja l való fölcserélését.
É s ez annál szükségesebbé v ált, m ert a tények m in d in ­
kább k im u ta ttá k , hogy v a la m it az örökváltság-törvény h a tá s ­
ta la n m ara d t, akképen a fennálló intézm ényekkel még az
1836-ik úrbérrendezés sem léptethető életbe. A negyvenes é v e k ­
ben az uj törvények s a nag y részt változott korszellem daczára
a régi m ódra folyt a p arasztnvnzás s a földesur a n n y it dolgoz­
ta tta jo b b ág y át, a m ennyi neki tetszett s m ég *lia egész falv ak
m entek p anaszra, a legjobb esetben is évekig e lta rto tt, inig
igazságot k aptak. Sőt az uj törvények egészen uj visszaélé­
sekre a d ta k alk alm at. Ig v 1844-ben a földesur K a rá d községet,
m ely irtván y fö ld ö n épült, a törvényes form ák m eg tartásáv al
tette tönkre s 400 családot ju tta to tt koldusbotra.1) Az ilyen
szomorú esem ények folyton szaporították a kötelező örökvált-
ság hiveinek táb o rá t, ám bár a v ég re h a jtá s m ódozataira nézve
köztük is erős volt még a nézeteltérés. W esselényi azt v ita tta ,
hogy az örökváltságot meg kell előznie az u rb é r m egfelelő le­
á l l í t á s á n a k . „K ettő az — m ondja — a m i földnépünket bor­
zasztóan ny o m ja: az egyik a földesúri önkény; a m ásik az,

A község gyászos sorsát részletesen leírja Kazinczy Gábor, Pesti

Hírlap 1844: 328. szám.
 491

hogy az után, m it b ir, az illőnél sokkal, de sokkal többet fizet

ro b o tja á lta l.u Ú gy okoskodott tehát, hogy előbb m éltányos
úrbérrendezéssel kell a jobbágyon könnyíteni, m ert, lia ez m eg­
tö rtén t, talá n képes lesz m ag át örökre is m egváltani. Ma azon­
ban erre nem képes s itt igen okosan abban fo g lalja össze az
1836-ki törvények súlyos h ib ájá t, hogy „a p a ra sz tn á l oly kevés
földet h a g y ta k , a m iből nem vag y alig élhet m eg s igy lehe­
tetlen, hogy ebből még egy d arabot v áltság fejében adjon46.1)
Mások még jóval később úgy okoskodtak, hogy ,,a pórnépnek
boldogságróli fogalm a nem igen terjed t tú l azon, hogy jó h á ­
zacskája, jó m a rh á ja , jó g ú n y á ja , ó kenyere s ó szalonnája
legyen44 2) v agyis tisztán v eg etatív életet folytasson. Még ekkor
is inkább á lla tn a k tek in tették s sejtelm ök sem volt róla, hogy
m unkájával, értelm iségével, szám ával m ilyen óriási jelentősé­
get n y e rt s hogy nem p h ila n tro p érzelm ek, hanem a viszonyok
változása, erejének óriási m egnövekedése to lják előtérbe a poli­
tikában. B árm i h a ta lm a s hullám okat v e te tt teh á t a korszellem
s bárm en n y ire figyelm eztették a törvényhozást és a közvéle­
m ényt a belátásosabb hazafiak, hogy sietni kell a békés re fo r­
m okkal, külöm ben késő lesz, m ert „az idő rohan, az Ítélet köze­
leg44, a folyton gyarapodó szabadelvű irá n y z a t a korm ány és
hívei konok ellenállásával szemben csak igen lassan a ra th a to tt
volna diadalt, h a a gondviselés olyan férfiút nem á llít élére,
a ki a n agy m unkát, m elyet Széchenyi kezdett és Deák fo ly ta ­
tott, nem csak előbbre v itte, hanem teljes d ia d a lra tu d ta j u t ­
tatn i. Ez a férfiú, a negyvenes évek m ozgalm ainak legfőbb ve­
zére, K ossuth L ajos volt. M ár az 1832/6-ki országgyűlésen föl­
tű n t, nem u g y an m int követ, hanem m int h írla p író , ki egyszerű
O rszággyűlési Tudósítások ezim ü Írott la p já v a l felvillanyozta
az ország közvélem ényét. A gyűlés berekesztése u tá n Törvény-
hatósági T udósításaival a k a rta nem zetébresztő m üvét foly­
ta tn i, de a korm ány elfo g atta, elítéltette, tömlöczbe z á ra tta ,
honnan az országgyűlés sürgetésére csak 1840. m áju s 1-én sza­
badult ki. Iskola volt szám ára a hosszas fogság s börtöne m a­
g á n y á t tanulással, elmélkedéssel, az összes korkérdések alapos
és m inden oldalról való átgondolásával hasznosította. M ikor

Uj M. Szemle 1900, közli Ferenczi Zoltán.

-) Zalai/ Alajos 1847-ki munkája az ősiségiül.
492

kiszabadult, a m artiro m ság fénye övezte férfias szép homlo­

kát, m elyben ra jz o tt a sok term ékeny gondolat. Az elszenve­
dett erőszaktól m eg nem félem litve fogott hirdetésükhöz s elbű­
völő ékesszólásával, em berszeretetbe m á rto tt tollának v a rá z sá ­
v al c sak h a m ar a nem zet leg jo b b jai közé, igazi kedvenczévé
küzdötte föl m agát. E urópaszerte a nem zeti állam m eg te re m ­
tése, az alkotm ányos jogok kiterjesztése, az egyéniségnek a kö­
zépkor p o litik a i és egyházi ig ája alól való felszabaditása volt
a kor jelszava s a szabadéivüség, noha még kevésbbé rendelke­
zett alapos gazdasági szaktudással, főleg socialis szellemével a
szószéken, az irodalom ban, a m űszaki haladásokban legyőzhe­
tetlen fegyvereket kovácsolt a m aga czéljai szám ára. A kor ez
uralkodó eszm éit senki m a g y a r k o rtá rsa i közül olyan m élyen
m agába nem szivta, olyan elragad tató an Írásban és szóban nem
h irdette, senki a valósításukhoz szükséges erkölcsi báto rság g al
és szervező képességgel nem rendelkezett, m int K ossuth. N em ­
csak Írásban és szóban, hanem a cselekvésben is m eghaladta
k o rtá rsa it s m időn tenni kellett, a nem zet m eg találta benne
gondviselésszerii vezérét. Börtönből lépett a közélet színpadára
s Pestm egye gyűlésein h a m a r előkelő szerephez ju to tt. 1841-ben
meg a h eten k in t kétszer m egjelenő P esti H írla p szerkesztője
lett s az akkori nyom ott sajtóviszonyok közt, midőn a k o rm án y ­
önkény, a eensori butaság, a kém- és rendőr uralom , az örökös
veszély, m elyben élt, az iró képzeletére, gondolataira, érzéseire
lidércznyom ásként nehezedett, K ossuth az uj közlönyt alig né­
hány h ét a la tt a nem zeti mozgalom csodatevő virázsvesszejévé
a v a tta . Az a dohos, m érgezett légkör, m elyet a korm ány az iro ­
dalom ban akkor is egész h a ta lm á v a l fenn igyekezett ta rta n i,
az ő lángelm éjének m egnyilatkozását nem akadályozta. A m int
kezébe vette az Írótól]at, leg y ű rte vele az önkényt, á ttö rte vele
az erőszak k ő b ásty áit s m egm ondta nem zetének azt, a m it m on­
dani szükségesnek vélt s a m it az ösztönszerüen szive m élyé­
ben érzett. E gyéniségét nem enyésztette el az u d v a r nyom ása,
m int A u sztria e korbeli íróival tö rté n t, hol hasonló viszonyok
uralkodtak. Az ő géniusza szabadon sz árn y a lt a kényuralom
közepett is s lelkének k im eríth etetlen e rejét a hatalom sem
m egm ételyezni, sem m egijeszteni nem tudta. M int m inden igazi
nagyságé, az ő tek in tete is az egészre, az álta lá n o sra irá n y u lt
s az össznemzet m inden érdekét végtelen szövevényességében
 493

egységesen fogta föl. E lta n u lta Széchenyitől és D eáktól m ind­

azt, a m i törekvéseikben életrevalónak látszott s a m iért a nem ­
zeti politikusok m ár jóval előre ösztönszerüen v agy tudatosan
küzdöttek. A m i nemeset és n ag y o t a m ag y arság testi-lelki te­
hetségeinek kifejlesztésére valaha kieszeltek, a m it az irodalom
sokféle, de enyhébb változatban hangoztatott, az lelkében mind
ellen állh atatlan erővé hatványozódott. Vele m egjelent a rég
v á rt m egváltó, a ki nem csak szónokolt, hanem cselekedett s
nemzete álm ait csak h am ar valóra v áltotta. Beszélt elbűvölően
és cselekedett csodaszerben. Nevével v an örökre összefűzve a.
jobbágyság felszabadulása, a töm eg rab lánczainak széttörése
s ez teszi em lékezetét felejthetetlenné az uj, egységes m ag y a r
nem zet m indazon rétegeinél, m elyek a rendiséggel végképen
leszám oltak. Term észetében rejlett, hogy nagy töm egekkel
tudott dolgozni, előbb az olvasóközönség ezreivel, azután a nép
m illióival. Az ő nem esül érző szive, igazságért hevülő lelke,
nagy p o litikai Ítélőképessége s messzenéző tekintete felfogta a
jobbágykérdés egész jelentőségét is.
E g y ü tt érzett a m unkástöm egekkel, m elyek nem a k a rtá k
többé a kizsákm ányolás és elnyom ás uralkodó rendszerét tűrni.
Magok term észetesen nem igen tu d ták ó h a ja ik a t szabatosan
kifejezni, noha a felszabadítás eszméi akkor m ár m inden egyes
m ag y a r m unkás ön tu d atán ak alkatelem évé v áltak. M indaz-
által kevesekben volt ez öntudat a n n y ira kifejlődve, hogy azt,
a m it éreztek, kifejezni, m ég kevésbbé a k a d ta k köztük olyanok,
kik valósitásában közrem űködni tu d ta k volna. K ossuth ism erte
a népet, ó h a ja it s a kor szükségleteit. Helyesen értékelte a
m érhetetlen hasznot, m elyet a kor k ív án alm ain ak megfelelő
megoldás a m ag y a r nem zetre hozhatott s félelm etlenül tá r ta
a fenyegető szocziális forradalm at, mely a kérdés további h a ­
logató tá rg y a lá sa m ellett a m ag y a r jobbágyságban ép úgy
k itö rt volna, m int később a nemzetiségek nagy részében. E lfo ­
g u latlan u l kim ondotta,1) hogy „a nemesség egyedül a nem zeti
újjászületés ro p p an t m u n k ájá t végbevinni nem képes“, m ert a
felad atra „a nem ességben nem csak elegendő tehetség, hanem
elegendő a k a ra t sincs“ s a dolog term észete szerint nem is lehet,
m ert ez roppant áldozatokkal já r, m ire egyesek hajlandók

1) Pesti Hírlap 1844. jan. 21-ki szám.

494

lehetnek ugyan, de a többség nem. M inthogy pedig azt tekinti

végczéljául, „hogy a m ag y a r nép m ag y a r m ag y a r nem zetté
emeltessék, hogy a kiváltságok felcseréltessenek szabadsággal
s hogy a közteherviselés kötelessége közös legyen s jog és a l­
kotm ány tala p z a tá t s az igazság és testvéries honszeretet erős
kapcsával egyesíteni az elágazott néposztályokat“, „m ert ez az,
a m itől lételünk függ". Elism eri, hogy „a nemességből emelke-
dének az igét hirdető szózatok, közülök keltek ki a vetem énye-
zők, kik az idők kertjébe a jövendő m agvát elszórogatták“. De
— fo ly ta tta —: „könnyű liberálisnak látszani, azonban midőn
a rra kerül a sor, hogy k iv áltsá g a in k a t valóban feláldozzuk,
. . . . hogy szabadságunkat valóban megosszuk; a születés is
vak eset, helyére érdem et, kegyelem helyére igazságot, n a g y ­
lelkűség helyére jogot tegyünk", akkor ezt a nemesi rend ön­
m agától m egtenni nem b irja . V arázsos szavai a rendiségre,
valam int a kividé álló elem ekre eg y a rá n t m élységes h a tá st te t­
tek. Szaporodtak a haladás liivei az előkelő, a n agy és közép­
birtokos osztályban, m elyből az előző évtizedek haladó elemei
néhány iró kivételével csaknem kizárólag k ikerültek s m elyet
K ossuth épen nem a k a rt sem m agától, sem a nem zeti ügytől
elidegeniteni. M ikor közszereplése első hón ap jaib an gróf Szé­
chenyi Istv án n al, ki Bécsliez h ajló p o litik ájáv al m indinkább
elszigetelte m agát, noha az a n y a g i érdekek terén épen 1840.
óta fe jte tt ki felejthetetlen m unkásságot, heves irodalm i tu sá t
kellett fo ly tatn ia, az uralkodó réteg képviselői Deák vezetése
a la tt férfias védelm ére keltek, a m int általában a várm egye
volt és m arad t tám asza, oltalm a, szereplésének főszinpada. A
tulajdonképeni birtokos osztály m ellett azonban épen ez idő­
ben nyom ult tömegesebben előtérbe nem csupán, m int azelőtt
az irodalom ban, hanem a politikában is egy uj elem, mely
születésére m ag y a r nemes ugyan, de v ilá g n é ze té re m ár euró-
pailag m üveit m ag y a r polgár, a szellemi nemesség am a fénylő
g árd ája, m ely a rendiség ódon v ilágában dús tehetségeit csak
kivételesen értékesíthette, m ert ehhez a születés előjogán kivül
vagyon, földbirtok is kellett, ezzel pedig ők kevésbbé rendel­
keztek. M aga K ossuth a szegény nemesek tömegéből kerü lt ki
s m ellette a szegény vagy nagyon szerény vagyonú nemesek
egész vezérkara tű n t föl a politik ai küzdelmekben, igy báró
Eötvös József, kinek a ty ja tönkrem ent, báró K em ény Zsig-
 495

mond, Szemere B ertalan , Szalay László, Csengery A ntal,

P ulszky Ferenez, a Szózat n ag y költője, V örösm arty M ihály,
k i egyre m elegebb érdeklődéssel kisérte a közélet m ozgalm ait
és egész sereg m ás jeles, kik a rendiség keretében m ár nem bol­
do g u lh attak s fényes tehetségeiket és tu d ásu k a t hol K ossuthot
tám ogatva, hol ellene fordulva, de m indig szabadelvű szellem­
ben a nem zet ja v á ra , a töm egek felszabadításának szentelték.
V örösm arty azt énekelte:

Nemcsak dicsőké a haza

A munkás, pór, szegény
Bár észrevétlen, dolgozik
A lion derületén.

Szigligeti József m eg alap íto tta a m ag y a r népszínm űvet,

m ások a nemzet közkincsévé tették a m a g y a r népdalt, m ag y a r
népies tánczot, a m a g y a r népm esét és közm ondásokat, m elye­
ket addig alig vettek szám ba. C sakham ar m egjelentek az iro ­
dalom ban az elnyom ott töm egek szülöttei és lángelm éjü kép­
viselői, egyebek közt A ra n y Ján o s s a nagyok legnagyobbja,
Petőfi Sándor, előbb a szerelem, azután a szabadság költője, a
nem zeti eszmének E u ró p á ra k ih ató énekese s egyik legkom o­
lyabb tényezője. Á ltala az uj eszmék a társadalom am a m é­
lyébe is behatoltak, hová addig elju tn i nem b írta k , mi a töm e­
gek egyik legm agasabb tanítóm esterévé tette, m ert fölkelté
bennök a hazaszeretet és áldozatkészség eszméit. Az irodalom
á lta lá b a n lerázta m agáról a rendiség n yűgét s nem zetivé lett,
az egész nemzet b u já t-b a já t, v á g y a it és szükségleteit ju tta tv a
kifejezésre. Hozzájok já ru lta k orvosok, m érnökök, tanárok, az
ip a ri és gazdasági tevékenység képviselői, gyárosok, n a g y k e ­
reskedők s m indinkább m egalakult az uj, az ifjú M agyar-
ország, m ely a legkülömbözőbb elemekből képződve e g y a rá n t
a halad ás eszm éit hird ette, szolgálta Írásban, szóban és tettben.
E gyrészt az uj em berek fá ra d h a ta tla n tevékenysége, m ásrészt
a ny u g atró l a kényuralom m inden m esterkedése daczára egyre
erősebben hozzánk is beáradó friss lelki lé g á ra m la t folyton erő­
sebb m ozgásba hozta a társa d alm a t. U j, egészséges közvéle­
m ény alak u lt, az ország m inden része érdeklődött im m ár köz­
ügyéi irá n t s az érdeklődés a töm egekre, a m unkásnép összes
rétegeire, p a ra sz tra , kisip aro sra, kereskedőre k iterjed t. E köz­
496

vélem ény ellen állh atatlan nyom ását m indenki m egérezte s m á r

1841-ben m egtörtént, hogy ugyanaz a Szatm árm egye, m ely 8
évvel ezelőtt épen az n rbérben m arad i szellemben m ódosította
az időközben elh u n y t Kölcsey Ferencz u ta sítá sa it, haladó szel­
lem ű p ro g ram b a foglalta a nemzet k ivánságait. A 12 pontból
álló p ro g ram b an ott szerepel: 3. „kötelező örök m egváltása
m indennem ű j o b b á g y f ö l d n e k 5. „A b irlia tási és liivatalvisel-
iietési jog kiterjesztése m inden lakosra á l t a l á n o s a n 6. Az
adózás kiterjesztése a nem ességre, ezenkívül az ősiség eltö r­
lése, a h iteltörvények jav itá sa , m ag y a r hitelintézet alap itása,
sajtószabadság, népnevelés és népképviselet. M aga S zatm ár­
m egye utóbb m eg tag ad ta u g y a n e p ro g ra m já t, de a többi v á r ­
m egyék, m elyeknek m egküldötte, behatóan foglalkoztak veie,
v ita ttá k egyes pontozatait s m ikor 1843-ban az országgyűlés
ism ét összegyűlt, e v iták h a tá sa i m indkét táblán szembeszö
kőén előtérbe léptek. A korm ány m ost ism ét rideg ellenszenv­
vel nézte a haladás ú ttö rő it s a főrendiház többségének szolga-
lelküsége hiven tám o g a tta törekvéseit, mi nem csak az alsó tá b ­
lán s az országban k eltett m élységes fölbáborodást, hanem
egyes fő n rak részéről is kím életlen kárh o ztatással ostoroztatott.
A gyűlésen a kötelező örökváltság ügye m ég h á tté rb e szorult
ugyan, de annál behatóbban tá rg y a lta tta k az előkészítésére
szolgáló m ás kérdések, az adózás kötelezettségének a nem es­
ségre (egyelőre csak a házi adóban való részvételéről volt szó),
a birtok- és hivatalképességnek a nem -nem esekre való k ite r­
jesztése. A közadózás azonban végül is m egbukott, m ert az
u d v a r term észetesen nem ellenezte, hogy a nemesség is adózzon,
a mi eddig felelőtlenül elköltött jövedelm eit tetem esen szapo-
r ito tta volna. E llenben azt, m it az országgyűlés feltételül kikö­
tött, hogy a pénzügyekről rendes szám adást kapjon s a m a­
g y a r közjövedelm ek a törvényhozás ellenőrzése alá helyeztes­
senek, ridegen v isszau tasito tta. Ezen a zátonyon azután a köz­
adózás ügye m inden form ájáb an h ajótörést szenvedett. Több
sikerrel já r t a rendek azon igyekezete, hogy a birtok- és h iv a ­
talképesség elve végre bevitessék a m ag y a r tö rv én y tárb a, a mi
sik erü lt is, noha az országgyűlés mindössze 13 törvényczikket
hozott. Közülök a IX . is fontos volt a jobbágyságra, m ert az
országos közm unka-ügyet korszerűbben rendezte s a p a ra sz t­
nak m indenféle könnvitést hozott. De a legnevezetesebb a IV.
 497

és V. czikk, m ely a bevett felekezetek ta g ja ir a korlátolva

ugyan, de a nem -nem esekre is kiterjesztő a birtok- és h iv a ta l­
képességet, m it a szabadelvűek hosszú és erős küzdelem u tá n
v iv ta k ki, még pedig csak a hosszú ülésszak végén (1844. aug.
29.). Sőt az alsó táb la a hivatalképességet ki sem térj észté a
bírói állásokra, csakhogy a főrendek lefőzték, m ert szabadelvűb­
bek voltak nála s törölték a jav aslatb ó l a korlátolást, m ihez
azután a követek szintén hozzájárultak. íg y a két czikk a kö
vetkező alak b an n y e rt k irá ly i szentesítést:
IV. czikk. A nemesi javak birhatásának nem-nemesekre kiterjeszté­
séről. Az országban és kapcsolt részeiben született, állandóan lakó s törvénye­
sen bevett bármely vallásu nem-nemes honfiak, általuk bármi czimen eddig
szerzett, vagy a jövőben szerzendő nemesi javakra nézve nemesség hiánya miatti
nem birhatása ügyuton ezentúl nem háborgattathatnak.
V. czikk. A nem-nemeseknek is minden közhivatalokra lehető alkal­
mazásáról. Az országban és kapcsolt részeiben született vagy honosított s
törvényesen bevett bármely vallásu lakosoknak, akár kinevezéstől, akár válasz­
tástői függő minden közhivatalokra leendő alakalmazásában az, hogy a nemesi
osztályhoz nem tartoznak, akadályul nem szolgálhat.
E siker daczára a rendek a legnagyobb elkeseredéssel
távoztak Pozsonyból, m ert, noha a m a g y a r nyelv ügyében is
fontos tö rv én y t hoztak, a gyűlés hosszú ta rta m a (összehiva­
to tt 1843. m ájus 14-re, az ülésszak a törvények szentesítésével
bezárato tt 1844. nov. 12-én) nem á llt a rá n y b a n eredm ényeivel.
Elégedetlenségök annál érthetőbb és igazoltabb volt, m ert jól
tu d ták , hogy m egint csak egy elvvel, olyannal, minő az ön-
kénytes örökváltság beczikkelvezése volt, diszitették törvény-
könyvünket, m elynek azonban a fennálló szoczialgazdasági
szervezet m ellett g y a k o rla ti h a tá sa nem lehet. A birtok- és
hivatalképesség kiterjesztése Íro tt m alaszt a következő években
is, m ert a fennálló adórendszer m ellett, m elyben a nemes adó­
m entes, a nem-nemes m eg adóköteles volt, a nem-nemes ezután
sem szerezhetett nem esi jószágot, m ásrészt, a m ig a nemesnek
születésénél fogva volt szavazati joga a m egyei életben, a
nem-nemestől ellenben a törvény e jogot m egvonta, nem -nem est
nem leh etett várm egyei tisztségre választani. E gyes honoratio-
rokkal tö rté n h ete tt u g y a n kivétel, de ez kegy, nem pedig jog
volt, m ely csakugyan p ap íro n m a ra d t az uj törvény u tá n is.
E zt b e lá tta az ellenzék, s m ost m ár uj czélokat, „a felelős kor­
m ány s törvényhozási összpontositás“ elveinek d iad a lra ju tta -
A csády: A m agyar jobbágyság története. 32
498

tá s á t tűzte ki legelső fela d ata i egyikének. M ásrészt heves izga­

tá s t fo ly ta to tt a kötelező örökváltság s m indazon m odern jog-
intézm ények m egterem tése, m elyek kiegészitő részeiül szolgál
ta k első sorban a teljes jogegyenlőség, v a la m in t a teherviselés
egyenlősége érdekében. Viszont a korm ány ugyanez időben nj
kísérletre válalkozott oly irán y b an , hogy a k a ra ta v a k eszkö­
zévé tegye a várm egyét, m i m ég inkább feltüzelte a közleiket,
fokozta a korm ány irá n ti ellenszenvet s uj híveket szerzett a
haladás eszméinek.
 N E G Y E D IK F E JE Z E T .

A jobbágyintézmény utolsó évei.

A m a g y a r nem zeti küzdelemben, noha 1844. derekán k i­
v e tté k kezéből hóditó fegyverét, a „P esti H irla p o t“, im m ár
m indinkább K ossuth L ajos varázsos egyénisége lép ett előtérbe.
Egész sereg egyesületet, köztük a volt h ires V édegyletet, kez­
dem ényezett v a g y irá n y ito tt, m elyek az ipar, kereskedelem
közlekedés érdekeit szolgálták s a központból a vidékre szét­
terjed ő szervezetökkel egyenes kapcsolatba hozták az ország
m inden tájékával. Á ltalok közvetlenül m egism erkedett a m a­
g y a r közgazdaság g y a k o rla ti állapotaival, akkori fejlődésével,
további szükségleteivel, a pénzügy, a forgalom , a hitel, a vám ­
ügy legbonyolultabb dolgaival, ngy, hogy a napirenden álló
összes korkérdésekről alapos elm életi és g y a k o rla ti tájékozást
n y ert. U j szempontok, u j szükségletek tá ru lta k eléje, a tá rs a ­
dalom uj alkatelem eivel lépett érintkezésbe s a p á r évi egye­
sületi tevékenység kitűnő iskolául szolgált neki az állam és a
közgazdaság m inden életrevaló tényezőjének m egism erésére.
E tan u lm á n y a i m ég inkább m egerősitették azon ré g i m eggyő­
ződését, hogy a töm eget szövetségesévé kell a bécsi k é n y u ra ­
lom elleni h arczb an tennie. „E gyesülnünk kell — h ird e tte
(1846.) — érdekben a néppel, hogy erősebbek legyünk, m in t­
sem korm ánykény büntetlen ü l tapodhassa törv én y ein k et.44 E n ­
nek m egfelelően a jo g ta la n töm eg m illióit igyekezett hadsere­
gévé a v atn i, m inek előfeltétele m eg a szűk látk ö rü Verbőczys-
tá k k a l szemben, a m int azokat nevezte, kik a fiárm ask ö n y v b ő l
m eritették tu d ásu k a t s m inden uj eszmét a szerint Ítéltek meg,
benne van-e Verbőczyben v agy nincs, volt: a nép ó h a ja it kielé­
g íte n i, a dolgozó m ag y a r nem zetet a populus V erbőczyanussal
32*
őOO

egyesíteni. E kérdésben K ossuthot követte az egész uj M agyar-

ország s közös törekvéseiknek m indinkább sik erü lt a m ag y a r
parasztság bizalm át m egnyerni, s am a tévhitéből k iá b rá n d í­
tan i, m in th a m inden jó, a m i érdekében eddig tö rtén t, a k o r­
m ánytól szárm azott volna, ellenben m inden b a já t földesurai
rosszindulata okozná. E nézetváltozás korszakos jelentőséget
n y e rt két irán y b an . A töm eget kezdte kivonni Bécs, m ásrészt
m eg a socialista és a n arch ik u s szellem befolyása alól, m ely
akkor is h a ta lm a su l m űködött s m in t az 1831-iki k o leraláza­
dás m u ta tta , a haza jövőjét veszélyeztethette. K ossuthnak és
tö rzsk arán ak örök érdeme, hogy abban a szilaj, szenvedélyes
időben m egm entették az országot az anarchizm ustól. E szörnyű
veszedelm et valóban csak ők h á ríto ttá k el, m időn helyes
irá n y b a terelték a töm eg ösztöneit s a benne felhalm ozott, de
m ég fejletlen erőt a szabad M agyarország m egterem tésére
használták. A közszellem á ra m la ta akkor súlyos veszélyeket
r e jte tt m éhében s a szegénység zavaros v á g y a i kielégítést ke­
reshettek volna olyan irá n y b a n is, m ely a m ag y arság o t a m eg­
semm isülés örvényébe sodorhatta. E zt nem Bécs akadályozta
meg, m ely később a nem zetiségeket lázadásba v itte szülő h azá­
ju k ellen, hanem az a fiatal M agyarország, a negyvennvolczas
nemzedék am a tábora, m ely a negyvenes években a közvéle­
m ény irá n y ítá s á t átvette. E lé rte pedig azzal, hogy azonosította
m ag át a m unkáselem érdekeivel s törvényes utón igyekezett
ó h a ja it kielégíteni. Ez még nehéz felad at akkor is, idegfeszitő
m unka volt a néppel és a rendiséggel szemben eg y arán t. A
korm ány kétkulacsossága m egm ételyezte a töm eg gondolkozá­
sát s m in t még az 1847/8-iki országgyűlésen is sokszor m on­
dották, Bécstől v á rta rem ényei teljesítését. F elvilágosítása sok
nehézségbe ütközött tehát. M ásrészt az uralkodó osztály egy
része m ég m indig azt v allo tta, s ebben a b alh itb en az u d v a r
fizetett v észm adarai folyton m egerősítették, hogy a töm eg fel­
szabadításával vége lesz az alkotm ánynak, a nemesség vezető
állásának, sőt a m ag y arság n ak , á m b ár m ag y arság o t és r e n d i­
séget Petőfi korában m ár senki sem azonosíthatott. M ilyen
tévesen Ítélték m eg a helyzetet a k o rm á n y p á rtn a k legelfogu-
la tla n a b b ja i is, k itű n ik g róf Dessewffy A urél példájából. A
g ró f az u d v a ri p á rt legm űveltebb ta g ja i közé tarto zo tt, a ki
nem egy kérdésben haladó eszm éket v allott, igy a zsidók
 501

eg y enjogúsításának is b a rá tja volt. M indazáltal azt m ondotta,

hogy a föld felszabadítása elérhetetlen ábránd, pedig m ár
1848-ban m egvalósult, a folyton népszerűbbé váló K ossuthról
m eg azt jövendölte, hogy közel áll az idő, „m ikor fagyosan for-
d u lan d el tőle a sokaság, m ely most töm jénez neki“, a m i
tudvalevőleg m ind e m ai nap ig sem következett be. A kik igy
gondolkodtak, azok term észetesen nem lá ttá k azt a szörnyű
veszélyt, m ely M agyarországot fenyegeti, ha a sok m illiónyi
nép jogos követeléseinek teljesítését m indenféle nyegle ü rügy-
gvel tovább is huzzák-halaszszák, osztályönzésből ú jra m eg
ú jra elodázzák. P edig ilyesm ire gondolt a főurak legnagyobb
része, h a b á r a tények retten etes ékesszólással figyelm eztettek
m indenkit, hogy sietni kell, m ert h a a m ag y a rság haladó ele­
m ei m egengedik, hogy a bécsi m aszlag teljesen m egrontsa a
köznépet, a nemesség végveszedelembe kerül. Ez ebben az idő­
ben nem csupán egyes rém látók jövendölése volt, hanem tények,
tap asztalato k b izonyították e nézet helyességét. G alicziában
1846-ban a lengyel nemesség feg y v ert fogott nem zeti eszmé­
n y e ié rt s Bécs nem a n n y ira a hadsereget, m int a nemesség
á lta l kegyetlenül k iak n ázo tt ru tén jobbágyságot m ozgósította
ellene. Segélyével igen h a m a r vérbe fo jto tta a fölkelést, m i­
közben a korm ány zászlai a la tt küzdő parasztság pokoli v a d ­
sággal töltötte bosszúját földesurain. Összefogdosta s a h a tó ­
ság kezeibe játsz o tta őket, irg a lm a tla n u l b á n t családjok ta g ja i­
val, égette, rab o lta vag y o n u k at s kicsapongásai E urópaszerte
íö lh áb o rito tták a közvélem ényt. A galicziai vérlázitó esemé­
nyek nálunk sem m ara d ta k észrevétlenül a nemesség körében,
főleg am a vidékeken, hol még emlékeztek az 1831-iki paraszt-
lázadásra. A m a g y a r birtokos osztályt m egrém ítették a g a li­
cziai gyilkosságok, k iv ált m ikor lá tta , hogy az u d v a r a ru té n
jobbágyokat a segélyért, m elyben u ra i ellen részesítették, nyom ­
ban a fölkelés leverése u tá n sietett m egjutalm azni s rendeletileg
eltörölte a legtöbb jobbágy terh et. C sakham ar h ire terjed t,
hogy M agyarországban, v ag y legalább E rdélyben u g y an íg y
készül eljá rn i s legelőbb K ossuth sasszeme ism erte fel, minő
rettenetes csapás érné a m a g y a r nemességet, h a Bécs a job­
bágykérdést az országgyűlés mellőzésével közvetlenül a töm e­
gekkel rendezné, m int M ária Terézia tette. M indent elkövetett
tehát, hogy a veszélyt elhárítsa. Végleg szak íto tt az u rb érren -
502

dezés eddigi m ódjával s elfogadta a korszerű megoldás leg­

szélsőbb, de im m ár egyedüli eszközét, a kötelező örökváltságot.
Ékesszólásának egész erejét la tb a vetette, hogy a jo b b ág y k ér­
dést országgyülésileg oldassa meg, m ég pedig a töm egek ó h ajai
szerint s egyre határo zo ttab b an sürgette, hogy „a népet s a
nép földét szabaddá kell tenni az egész országban egyszerre4*,
„külöm ben a nemesség kaszára k erül s e kor egyszersm ind a
m ag y a r nem zet s a m ag y a r nem zetiség h a lá ln a p ja lesz“.
A m a kérdések közt, m elyeket még fogsága m ag án y áb an
alaposan és sokszorosan végiggondolt, volt az u rb é r s a jo b ­
bágyügy is, m elyet nyom ban a P e sti H irla p m egindítása után
eszmecsere tá rg y á v á a k a rt tenni. Jelezte is számos czikkében
felfogását s azt, hogy le já rtn a k lá tja az u rb é r idejét s a jo b ­
bágyság intézm ényét a nemesség törvényes k á rta la n ítá s a m el­
lett végkép el kell törölni, egyszersm ind az egész állam gépeze­
tet korszerűen á t kell alak ítan i. Most a galicziai esem ények
lesújtó h a tá sa a la tt egy további lépést tett. 1846. m ájus 27-én
báró W esselényi M iklósnak igen terjedelm es m agánlevélben
m egírta, hogy „rebesgetik, hogy a galicziai vonzalm ak44 a r r a
ösztönzik az u d v a rt, hogy „a jobbágyviszonyoknak végkielé­
gítéséről a császárságban gondoskodni kénytelen44 s hozzá teszir
„hogy akkor nálunk sem m a ra d h a tn a k a dolgok, úgy a m int
v a n n a k .44 Sőt m ár Ilire já r, „hogy az ú rb éri tá rg y a korm ány
egyik designált tá rg y a lesz44 a legközelebbi országgyűlésen.
M ár pedig, ha ő oldja m eg a kérdést, „teendik ezt az absolutis-
m us érdekében, az alkotm ányosság, a nem zetiség, a m a g y a r
önállóság ro v ásá ra.44 Hogy e veszélyt elhárítsa, K ossuth az
örökváltság g y a k o rla ti keresztülvitele, illetve a nemesség k á r ­
pótlása ügyében szám ításokon alapuló terv e t dolgozott k ir
m elynek v é g re h a jtá sát nem a bécsi kényuralom ra, hanem a
nem ességre, illetve az országgyűlésre k ív án ta bízni. E zt m ag át
ó h a jto tta a n agy reform vezérének, hogy azután a töm egre
tám aszkodva teljesen letörhesse az eddigi kény u ra lm a t s M a­
gyarországot bevezesse a m odern alkotm ányos állam ok közös­
ségébe. T isztán lá tta , hogy „m ig a feudalism us m a ra d v á n y a i­
ból, a boldogtalan ú rb éri viszonyokból ki nem bontakozunk,
érdekegyesitésről szó sem lehet. I tt van a közös b iza lm a tla n ­
ságnak, a nép gvülölségének k ia p a d h a ta tla n fo rrá sa 44. E zt pe­
dig csak gyökeres intézkedéssel, a jobbágyság eltörlésével, a
 503

kényszerítő örökváltsággal lehet elenyésztem . „ P a rtia lis vált-

ság nem seg it44 többé, m ert nem elég a rra , hogy „a bosszú és
gyülölség ezen h ín árjáb ó l az ország kibontakozzék. K i kell
pedig gyorsan, ki kell h alad ék talan u l bontakoznia44, külöm ben
nemesség és m ag y a rság e g y a rá n t örvénybe sodortatik. Az
u rb ért nem rendezni kell, hanem egyszerűen el kell törölni,
m ég pedig az állam közbejöttével akként, hogy a földesur kellő
k árp ó tlást n y erjen s m ihelyt a váltságösszeg országszerte m eg
v an állap ítv a, a jobbágy viszony rögtön m egszűnjék. Terve
azonban m ég nem a telek, hanem csupán a ,,d atiák 44, a r a jta
nyugvó különféle terh e k m eg v áltására irá n y u l s ezek pénz­
érték ét középszám ban következőleg á lla p itja m eg: 1. kilenczed
= 4 frt, 2. füstpénz (census) 1 frt, 3. 52 robotnap — 52 huszas
v ag y 14 frt, összesen 20 frt, m ely összeg 5 % -kai tőkésittetvén
a földesúri k árp ó tlást telkenkint 400 í r t r a szabja. Ilv alapon
az országos k árp ó tlás összege körülbelül 120,000.000 í r t r a
menne. E nnek az összegnek felét az állam viselné; kölcsön u tjá n
szerezné be s egyszerre fizetné ki a nem ességnek, hogy jószá­
g a it az uj helyzetnek m egfelelően in stru álh assa. Ellenben a
m ásik 60 m illiót á llam i közvetítéssel a jobbágy 10— 12 év fo­
ly am án törlesztené a földesurnak. H ogy azonban a tú lte rh e lt
jobbágy ez uj teh er a la tt össze ne roskadjon, m ostani közadó­
já n a k megfelelő részét le keli v állairól em elni s a köztehervi­
selést a nem ességre kiterjeszteni. „M inden közterliekben osz­
tozzunk a néppel. A viz a jk a in k ig ér. A rra gondolni többé, tet-
szík-e v alam i a nemességnek v agy n e m i nincs idő; főbb tek in ­
te t: a népet m e g n y u g ta tn i s vele egyesülni.44 *) E tervezet, me­
ly et először báró W esselényihez intézett m agánlevelében fe j­
tegette, csak h am ar nyilvánosságra k e rü lt s uj lökést adott az
eszmecserének, m ely a n ap isajtóban, folyó irato k b an igen élénk
folyam ot vett. Azok, kik kom olyan a k a rtá k , hogy a m a g y a r­
ság végre nemzet legyen s m egszabaduljon a veszélyektől, me­
lyekkel feudális m unka- és társa d alm i szervezete fenyegette,
m indinkább m egbarátkoztak a kötelező örökváltsággal s bele­
nyugodtak, hogy a xiaraszt ne többé bérlője, hanem tu la jd o ­
nosa legyen telkének. Az Irla n d b a n és Felső-O laszországban
ak k o r dívó b érleti rendszerrel is behatóbban foglalkoztak Íróink

*) 1846. május 27-iki igen terjedelmes levele. Századok 190*2.

504

s a rr a a meggyőződésre ju to tta k , hogy az nem hozzánk való

s a kérdés egyedüli helyes m egoldása a töm egek azon hő ó h a já ­
n ak teljesítése, hogy, h a b á r k árp ó tlás m ellett, de szabad tu la j­
donába k erüljön a telek, m elyen szám talan család századok óta
gazdálkodott. V örösm arty M ihály m ellett sokan helyeselték
K ossuth eszméit, m ig báró Eötvös József, ki m á r előbb hasonló
nézeteket v a llo tt szaktudom ányaiban, 1845-ben „A fa lu jegy-
zője“ czimii regényében a jobbágyság tényleges állapotairól
festett életteljes, m egindító képet. M u n k ája füzetekben jelent
m eg s m indegyik élénk ügyeim et keltett, m ert a liirlapok p á rt­
állásuk szerint b irá ltá k és sokat foglalkoztak vele. „H oni á lla ­
p o tain k n ak képét a k a rta m adni, figyelmessé a k a rta m tenni
közönségünket azon számos erkölcsi és an y a g i szenvedésekre,
m elyek a la tt hazánknak szegényebb osztályai görnyednek s
költői fo rm á t választék, m ert azt hivém , hogy czélom at ily
módon könnyebben érhetem ^ m ondta szerzője a m unka elleni
tám adásokra adott egyik n y ilatkozatában. A zt is különösen
h angsúlyozta, hogy, noha a reg én y alak o t választotta, m üvének
an y ag a, az elbeszélt tények, az állapotok éles leirása nem a
képzelet szülem ényei, hanem liiven tükrözik vissza a valóságot,
a m egtörtént dolgokat. Még tovább m ent (1847.) egy m ásik
regényében (M agyarország 1514-ben), m elyben m egkapóan
ra jz o lta az uralkodó rétegeknek a szegénység irá n ti irg a lm a t-
lanságából folyó term észetes következm ényeket, a jobbágyság
lázadását, a socialis fo rra d alm a t, jelezve, hogy m ost is ez áll
küszöbön, h a az u ra k a rég i m ódra zárkóznak el a nép és az
idők jogos követeléseitől. Az intő szózatok a nem zet szerencsé­
jé re e végzetes p illan a tb a n nem a ra d ta k h atástalan o k . Nép és
nemesség kezet fogtak s Bécs 1848-ban m ár csak azokat a nem ­
zetiségeket, m elyek a rendiség százados bűneit a felszabaditás
u tá n sem a k a rtá k feledni, h a jth a tta be a socialis forradalom ba.
A rendi önérzet az irodalom h a tá sa a la tt m indinkább nem zeti
önérzetté bővült s a gazdag nemes u r az egyszerit földm ivessel
e g y a rá n t büszkén kezdte m ag á t m ag y a rn ak , egy és ugyanazon
nemzet fiának v allan i, m ég m ielőtt a rendiség béklyóit és az
esem ények d a ra b o k ra törték. A m a g y a r irodalom ban, a m űvé­
szetben, v a la m in t a gazdasági életben uj tavasz v irágzott,
m elyre büszke volt a nemzet m inden ta g ja , m ely közös érde­
ket és érzéseket szőtt m indnyájok közt s m ely a régi viszonyo-
 605

k á t teljesen ta rth a ta tla n o k k á tette. E lősegítették ezt a m űszaki

tudom ányok á lta l okozott óriási átalakulások, m elyek m ind­
inkább M agyarországra is kiterjedtek.
A feudális intézm ények, legelői a jobbágyszervezet fen ­
ni áradásához h o zzájárult az a körülm ény is, hogy egész a
X V III. század derekáig a földm ivelésnél használatos eszközök,
szerszámok, gépek ja v itá s a terén alig tö rté n t h alad ás s az em ­
ber a középkorban u g y an o ly an v ag y legalább igen kevéssé
ja v ito tt ekével, boronával, ásóval, kapával, sarlóval dolgozott,
m int évezredekkel azelőtt. A legrégibb idők is hoztak u g y an
létre ro m jaik b an is csodálatot keltő alkotásokat, óriási épit-
m ényeket, vizszabályozó m űveket, még pedig idővel daczolni
biró, m ásrészt m űvészeti tökélyü kivitelben. De m a m ár bizo­
nyos, hogy létesitésökben nem a gép, hanem a rabszolga vitte,
az egyedül döntő szerepet. M agok az ott használt gépek a lehető
legegyszerűbbek v o lta k : kezdetleges em eltyű és csiga. Más
nem volt s m ásra szükség sem volt, m ert m inden egyebet,
b árm i hihetetlennek látszik, elvégzett a rabszolga, a ki a b á ­
n y áb an k iv ág ta, évek keserves m u n k ájáv al vizen és szárazon
a m eghatározott helyre szállította, ott felá llíto tta s m egfelelő­
i g feldolgozta a néha 5000 tonna súlyú követ.“ 1) M ikor ellen­
ben a m ezőgazdasági szerszám ok és gépek m űszaki tökéletes-
bülése m egindult, ja v u ln i kezdett a m ezőgazdasági m unkás
helyzete is s a gépek fejlődésével lépésben h a la d t a köznép
sorsának jo b b ra fordulása. A m ig gép nem volt, a m unkás volt
a gép s ennek m egfelelően b á n ta k vele. A gépek feltalálásáv al
kezdett a jobbágy a s a já t u ra i szemében is em berré válni. M ár
pedig Széchenyi és K ossuth k o ráb an a gépészet, a gépek te r ­
jedése iparban, közlekedésben, ősterm elésben nagyszerű len­
dületet v ett s ennek m egfelelően em elkedett a m unkás önérzete.
M ikor teh á t a D una h u llá m a it m á r gőzhajók szeldesték, m ikor
m a g y a r földön is le ra k tá k az első v a sú ti síneket, m i ez időben
tö rtén t, az első hajó ú tja , az első gőzmozdony robogása a m a ­
g y a r m u n k ásra is uj korszakot jelzett.
Az uj gőzerejü forgalm i eszközök, m int E urópaszerte,
nálu n k is uj v ilá g n é z e tn e k voltak úttö rő i s a várm egyei poli­
tikusok szűk látk ö rét kibővítve, a távolságokat m egszüntetve a

x) Merekéi, Die Ingenieurteehnik im Altertum.

506

haza m inden részében erős nem zeti ö n tu d attá fejlesztették a

loealis hazafiasságot, önk én y telen ü l fokozták az erő és az egy­
ség érzetét s elősegítették, hogy a sok gyenge várm egye o r­
szággá egyesüljön s a rendileg tag o lt társadalom ból egységes
nem zet váljék. A kor sok egyéb tényezője közt a m űszaki tu d o ­
m ányok fejlődése, a m in t nálunk a vizszabályozásban, a gőz-
hajózásban, a vasútépítésben, a hidépitészetben, egyes g y á ra k ­
ban érvényre em elkedett, h a ta lm a sa n befolyásolta a nép
a n y a g i és szellemi fejlődését és a rég i elemek m ellett a m érnök,
az építész is belekerült a polgárosodásnak m unkásai sorába.
U g y an ily irá n y b a n h a to tta k az u j hitel- és pénzintézetek, m e­
lyek egyre szaporodtak az ország m inden vidékén. F á y A ndrás,
a nemes lelkű iró 1825 óta rendületlenül fáradozott az „apró
eassa“, a tak a rék p é n z tár népszerűsítésén; „a szorgalm i ösztönt
költögetni“ volt czélja s részletes te rv e t készített „a P estm egyei
köznép szám ára felállítandó^ takarékpénztárhoz- A v á ltó tö r­
vény (1840.) s különféle uj hiteltörvények, v a la m in t a gazda­
sági lendület folytán 1848-ban m á r 36 kisebb-nagyobb városban
m űködött tak a rék p é n z tár s 12 m illió fo rin t betéttel rendelke­
zett. Ez intézetek m indegyike a haladásnak, a d em okratikus
szellemnek volt terjesztője, m ert nem nemesi vagy p a ra sz ti vol­
tu k a t nézte azoknak, kikkel üzleti érintkezést fo ly tato tt, hanem
egész m ás körülm ények szerint, a m unka és az egyéni tisztesség
szem pontjából ítélte m eg az em bert.
M indez friss erőt, kezdem ényezést, lelkesedést öntött a h a ­
ladás b a rá ta ib a s az ellenzék, hogy elveit az 1847-re össze­
hívandó országgyűlésen biztos d iad a lra segítse, idejekorán
m eg in d íto tta az országos szervezkedés m űvét. I tt is K ossuth
a d ta az irá n y t s m ikor a haladás főem berei 1845. őszén a Véd­
egylet közgyűlésére összejöttek, m egpendítette az eszmét, hogy
az ellenzék a közvélemény tájé k o zta tá sá ra nagy nem zeti pro-
gram m ot készítsen. Az in d ítv án y helyeslésre ta lá lt s a p ro ­
gram ul kidolgozása g róf B a tth y á n y Lajos, Deák Ferencz és
S zentkirályi Móricz u ra k ra bizatott. Deák kedvezőtlen egész­
ségi állap o ta m ia tt, de azért húzódozott a tervtől, m ert nem t a r ­
to tta czélszerünek az ilyen részletes nyilatkozatot. A ttól félt,
hogy a szabadelvűek különböző á rn y a la ta i közti ellentéteket
még élesebbekké teheti. V égre azonban engedett b a rá ta i sü rg e­
tésének s m egfogalm azta „az ellenzéki n y ila tk o z a t“-ot, m elyet
 507

„a m ag y a r alkotm ányos ellenzék ta g ja i“ 1847. jun. 6. P esten

ta r to tt országos értekezletükön elfogadtak, m ásnap m eg ,,az
ellenzék központi bizo ttm án y a4* az országba szétküldött. Ez a
program m a „közterhekbeni osztozkodás44, a törvény előtti
egyenlőség s az ősiség eltörlése m ellett a jobbágykérdésben kö­
vetkezőleg á lla p itja m eg a nemzeti p á rt törekvéseit: „Az ú rb é ri
viszonyoknak kárm entesités m ellett kötelező törvény á lta l m eg­
szüntetése, m ire nézve legkivánatosabbnak véljük, hogy előlé-
pések történjenek, m iszerint az örökváltság, a stá tu s közben-
jöttével, országos eszközlésbe vétethessék44. E k k o r u g y an még
fölöttébb szétágaztak a vélem ények a n ag y m unka v é g re h a j­
tása, különösen pedig a földesurnak adandó k árpótlás m érvére
nézve. De az augusztusban ta r to tt ú jab b értekezlet e kérdésben
is h atáro zo tt s egy h an g ú lag elfogadta a program m ot a köte­
lező örökváltsággal, a közös teherviseléssel s a népképviselettel
egyetem ben, csakhogy a nép egyelőre nem az országgyűlésen,
hanem csupán a várm egyében n y e rt volna képviseletet. Ez
utóbbi, szintén K ossuth ezméje, kétségbe v o n liatatlan ta n ú sá ­
got tesz arró l, hogy b á rm i hő lelkesedéssel szolgálta a nem zeti
refo rm ügyét, a h alad ásb an ő sem nélkiilözé a kellő óvatosságot,
hanem fokozatosan a k a rta a jogkiterjesztéssel já ró nagy á ta la ­
k u lást eszközölni és a politik ai jogokba való bevezetésben csak
lépésről-lépésre k ív á n t haladni.
U gyanez időben (1847. jun. 14.) te tte közzé a korm ány­
p á rt a m aga p ro g ra m m ját, m ely az u d v a r kétkulacsosságához
hiven b izta tta , rem ényekkel kecsegtette u g y a n a jobbágyságot.,
de nem lépett a kötelező örökváltság a la p já ra . E llenben meg-
ig éite, hogy siettetn i fogja az urbérből való kibontakozást,
úgy, hogy az önkénytes örökváltságot az ősiség m egszünteté­
sével, az ú rb é ri és tagositó pörök lebonyolításának g y o rsításá­
val, a váltsághoz k iv án ta tó pénz és hitel czéljaira szolgáló
intézm ények m egalkotásával fogja m egkönnyíteni. E lvileg
te h á t még m indig az 1840-iki alapon állt, messze a töm eg óha­
jaitó l és a gazdasági élet követelm ényeitől s oly eszközökkel
k ív á n t czélt érni, m elyek a legjobb esetben is nem zedékekre
elodázták volna a m egoldást.
Sőt E rdélyben, az u d v a r föltétien befolyása a la tt álló
rendiség nag y többsége m ég ridegebben v isszau tasitó ttá a h a la ­
dást s még m arad ib b irá n y b a a k a rta a jobbágykérdés megöl-
508

d ását terelni.. Ott, m int m ár jeleztük, sem M ária Terézia ide­

jén , sem azóta nrbérrendezés nem tö rté n t s az az ide vonat­
kozó kisérlet, m elyet az országgyűlés 1837-ben tett, a n n y ira a
ren d i érzés jegyében született, hogy az u d v a r m eg tag ad ta
szentesítését. íg y a jobbágy sorsa állandóan a szokáson vagyis
in g a ta g alapon nyugodott s m inden önkénynek aj tó t-k ap u t
n y ito tt. H etényi János, ki nem csak a robotról és dézmáról
hanem E rdély gazdasági viszonyairól is p ály an y ertes m unkát
irt, m ikor a kis országot személyesen beutazta, o tta n i benyo­
m ásait következőkbe foglalta össze (1844.) : „A k irá ly i rende­
letek kedvezései csak Írott m aiasztok és E rdélyben daczára á
X IX . századnak, 1,200.000 jobbágy m ind személyét, m ind b ir­
tokát illetőleg san y arú ság között teng és jogszerű állást nél-
külöz.“ E gyszersm ind kiem eli, hogy ez az ország „az u rb é rt
illetőleg jelenleg ott sincs, a hol a nem nagyon sebes lialadásu
M agyarlion m ár 1767-ben volt.“ Még a királyföldön sem ta lá l­
kozott kedvezőbb állapotokkal. M aga a szászok kezén levő
föld jelesül m üveltetett ugyan, „mivel ennek m inden része
gazdag igen jó gyümölcscsel, a b a ro m ta rtá s is a n n y ira űzet­
vén, m ennyi a honi szükségletre m eg k iv án tatik .^1) A szász
lakosság e m ellett ügyes volt m indenféle kézi m esterségben s
a k a d ta k sorában olyanok, k ik fa lió rá t és zongorát csináltak.
Ellenben a területükön élő oláhok nyom orban sínylődtek. „H a
valam ely u tas a K irály földet — írja — m egtekinti, legfeltű­
nőbb előtte elsőben a szász nem zetnek jólétre m utató helységei,
azután itt lakó oláhok nyom om fa lv a i és kiáltó szegénysége.^
Am az szabad volt, ez m eg szász földesurainak ig á já t viselte.
„A szabad K irály fö ld — Írja — nem felel m eg dicső nevének,
hanem a szászokat illetőleg urföld, az oláhokat illetőleg pedig
szolgaföld.“ Ez állapot term észetes következm ényei a H órák és
K loskák h azájáb an még n y u g talan ító b b alakban n y ilv án u ltak ,
m int az anyaországban s a nagyobb részt oláh jobbágy és
m ag y a r v a g y eloláhosodott nemesség viszonyát teljesen m eg­
m ételyezték.
Az oláh töm egek folyton fenyegették u ra ik a t s 1845-ben
szabadon beszélték, hogy „valam i k iiit“ a jobbágykérdés m ia tt
s egyes u ra k a t, kik a sajtóban és az országgyűlésen a méltá-

x) Hetényi, Erdélyi stb. 129.

 509

nyos úrbérrendezést a já n lo ttá k , M óga oláh püspök figyelmez­

tete tt, ne féljenek, m ert gondoskodva van, hogy az ő személyük
és vagyonuk b á n ta tla n m aradjon. W esselényi 1846. decz. 24-iki
levelében szintén közel állónak m ondja a parasztfölkelést-
E iv ü le a k a d ta k m ások is, igv g ró f B ethlen János, gróf Teleki
Domokos, báró K em ény Zsigmond, kik fölism erve a retten tő
veszélyt, a legsürgetőbben követelték a töm egek helyzetének
ja v itá sá t. De „földhöz ra g a d t szegénysége m ellett bőven költ-
h etn i és költeni akaró a ris to k ra tiá n k “ — m int W esselényi je l­
lem zi — n agy többségében ellenezte a reform ot.
„B arátom , — Írja W esselényi 1846. decz. 28. V örösm arty -
n a k 1) — nem prózáid, hanem leglelketrázóbb s elh altb a is éle­
te t fu v aln i képes verseid sem tu d n ák e szikkadt és fonnyadt
szivü, kocsonyásodott v érü s b ü k k fá ie jü a risto k ra tá in k a t, kik
főként E rdélyben nem ünk g y a lá z a tá ra csordánként léteznek,
m eg téríten i.44 V alóban ott még olyan sötétség és z ű rzav ar u r a l­
kodott az agy velőkben, hogy m ag án ak W esselényinek gondol­
kodását is m egzavarta s m időn ü tö tt a döntő óra, ő sem bizo­
n y u lt a helyzet m ag a slatá n állónak. K ossuth legelőször épen ő
hozzá ford u lt a kötelező örökváltságot illető tervével, m ert
belátta, hogy az erdélyi u ra k k a l úrbérrendezést alig lehet esz­
közölni s a galicziai esem ények u tá n különösen ott forgott fenn
az a veszély, hogy „nem törvényhozás, hanem korm ánycsapás
u tjá n 44 segítenek a jobbágyságon. Sietve fo rd u lt (1846. m ájus)
teh á t báró W esselényihez, közölte vele örökváltsági te rv é t s
m elegen fölkérte, előzze m eg a korm ányt, vesse föl az örök
v áltság eszméjét, m ert „az u rb ére k ideje le já rt. A feudalizm us
ro m ja in a k bukni kell s h a a nem esség fel nem fo g ja helyzetét,
veszve v an m enthetetlenül s esett áldozatul nem a szabadság­
nak, hanem a korm ánykénynek.44
Ez időben csak u g y an kom olyan h ire já rt, hogy az u d v a r
az erdélyi úrbérrendezést az országgyűlés mellőzésével a k a rja
eszközölni. De bárm en n y ire m egütközött e szándékon W esse­
lényi alkotm ányos érzéke, bárm en n y ire elodázhatlannak t a r ­
to tta a kérdés törvényes m egoldását, m égis „G alicziára te k in t­
vén44 v ag y is a g alicziai esem ényekből azt a hibás következte­
tést vonta le, hogy bele kell törődni az u d v a r szándékába, hogy *)

*) Uj Magyar Szemle. 1900.

510

„az u rb ér ily u to n i behozatala akadályozására s g á tlá sá ra se

tettleges, se nem leges lépéseket ne tegyünk. “ E felfogását hir-
lap ila g a k a rta h ird etn i, de a czenzura K olozsvárt is, Pesten is
m egakadályozta czikkének kinvom atását. Még m indig a M ária
Terézia-féle úrbérrendezés gondolatvilágában élve, term észete­
sen visszaretten t a kötelező örökváltságtól, időelőttinek h itte
K ossuth tervezetét s h a tá ro zo ttan állást foglalt ellene.
E h e ly e tt a bérletrendszer a la p já n csak elképzelhető leg­
szabadabb úrbérrendezés m ellett kardoskodott. E bben terve
h alad ást jelen t u g y a n az erdélyi társadalom felfogásához ké­
pest, m ely valóságos „urbériszony“-ban szenvedett, m ert csak
az országos u rb é r h ián y á b a n s a belőle folyó zű rz a v a rb a n lá tta
kizsákm ányoló rendszere fe n ta rtá sá n a k lehetőségét. De m ikor
W esselényi m ég ez időben is ellenezte a „ k én y szeritett“ örök-
váltságot, nem ism erte m eg a kor sürgetően intő szavát, m i
n a g y b an hozzá já r u lt a csak h am ar bekövetkező oláh fölkelés­
hez. Pedig az érvek, m elyeket az örökváltság ellen 1846. aug.
36-ki levelében fölhoz, nem á lljá k ki a b irá lato t. E gyszerűen
ism étli a m a ra d ia k elkopott jelszav ait s a többek közt attó l fél,
hogy a v á ltsá g behozatalával „könnyen leend nem zetiségünk­
nek is vége“, s hogy azok, „kik most sem tu d n ak jövedelm ekkel
kijönni, — kik egy-két úrbéreseik és zselléreik nélkül nem is
képzelik élh etn i44, m éltán fáznak a v áltságtól s nagyon érthető,
ha ez az elem irtózik „egész gazdaságát, életm ódját s m indent
v á lto z ta tn i/4 Ez utóbbi kifogáson azonban az élet vask én y ­
szere rég n a p i rendre té rt, a többit m eg szintén m egczáfolták
külföldön a tények, nálunk m eg a kérdéssel igen behatóan fog­
lalkozó szakirók. De W esselényi, a súlyos testi szenvedések s a
velők járó lelki gyötrelm ek h a tá sa a la tt, kezdett elm arad n i a
haladó korszellem től, h a b á r m aga liü képviselőjének tekinté
m agát. B áró K em ény Zsigmond, W esselényinek benső b a rá tja ,
egy erdélyi h irla p b a n szintén az u rb é r m ellett foglalt állást.
E g y ik főérve az, hogy az erdélyi nem esség oly szegény, hogy
nem áldozhat jövedelm éből sem m it. M intha nem épen az elav u lt
u rbérrendszer ta r to tta volna állandóan n y a k á b an a kold u sta­
risz n y á t s nem a kérdés helyes rendezése terem th ette m eg neki
a boldogulás kedvezőbb feltételeit. E közben Bécsben, hol csak­
u g y a n kom olyan foglalkoztak az úrbérrendezésnek k irá ly i
h atalo m teljjel való eszközlésével, m it hosszú erőlködés u tán
 511

csak báró Jó sik a Sam u kanczellár h iú síto tt meg, elhatározták,

hogy m égis országgyűlés elé viszik az ügyet. Országos bizottsá­
got a la k íto tta k teh át, hogy részletes ja v a sla to t készítsen s azt
az összehívandó országgyűlés elé terjeszsze. A bizottság e ljá rt
feladatában s a hiányos, rég elavult 1819/20-ki összeírások
a n y a g a a la p ján elkészítette m u n k álatát, m elyet azonban a
korm ány nem küldött m eg előzetesen, tanulm ányozás s köve­
teik megfelelő u ta sítá sa végett, a várm egyéknek. M ikor teh á t
az országgyűlés m egnyílt s m ikor 1847. ja n u á rb a n a ja v a sla t
tá rg y a lá sá b a fogott, teljesen készületlenül á llt a m u n k ála tta l
szemben s különben is oly szellem vezette, m elytől jót v á rn i
nem lehetett.
Az erdélyi nemesség többségének úrbérrendezés sem kel­
le tt s az volt az eszméje, hogy, m int a báró Írja , sem m i se tö r­
ténjék. H asztalan m ondotta W esselényi, hogy ,,dörgőbb szóval
kor s körülm ény szüksége tá n sohasem parancsolta, m in t itt az
urbér, m ég pedig legalább tű rh ető u rb ér h a la d é k ta la n behoza­
ta lá t illetőleg.44 De erre semm i kilátás sem n y ílt, m ert még a
bizottsági ja v a s la t is „oly érthetetlen, oly g y a k o rla tia tla n s a
m egyékben oly kevés jó a k a ra t van, tenni azt, m it ész és örök
igazság parancsol, ellenben annyi elfogultság s ellenszenv
u ralk o d ik 44, hogy W esselényi rem énytelenül nézett az ország­
gyűlés ebbeli tevékenysége elé.1) A ggodalm a jogosultnak bizo­
n y u lt, m ert a rendek nag y része, midőn a korm ány nyom ásá­
n ak engedve eg y általán bele m ent az u rb é r tárg y a lá sá b a, az
a lk a lm a t egyenesen a p arasztság k ifosztására a k a rta hasz­
nálni, m ire eszközül a bizottsági m u n k ála t a la p jáu l szolgáló
1819/20-ki összeírások kínálkoztak. Ez összeírások u g yanis
v ilá g ra szóló csaláson épültek föl. H ogy a p a ra sz t m inél keve­
sebb állam i adót fizessen, u ra i tu d tá v a l akkor in g atla n á n a k
csak kis részét v a llo tta be s nem egész telke, hanem csak egy
töredéke k e rü lt az adólajstrom ba. íg y például Zsibón az olyan
jobbágy, kinek 28 köbös földje volt, csak 6 köböl u tá n adózott.
M ár m ost az erdélyi országgyűlés azt a k a rta , hogy ez az össze­
írá s vétessék az úrbérrendezés a la p jáu l s a jobbágy csak any-
n y it ta rtso n telkéből, a m ennyi u tá n tényleg adózik, a többit
ellenben a földesur visszavehesse tőle, noha ez országos rab lás

x) Tört. Tár 1904:321—55.

512

előreláthatólag országos k av aro d ást okozhatott. A n ag y több­

ségben levő k o rm á n y p á rt m indazáltal igy h atáro zo tt s igyeke­
zetét m egkönnyítette az u d v a r kétszínű játék a. N apirendre
hozta u g y a n az úrbérrendezést, de csak ta k tik a i czélból, nem
azért, hogy m egoldja, hanem azért, hogy az oláh jobbágy töm e­
geket, m elyeket a m agyarok ellen fel a k a rt használni, m agához
csábítsa. E l a k a rta az oláhokkal h ite tn i, hogy híven védi érde­
keiket, de m inden jó a k a rta m egtörik a m a g y a r nem esek kizsák­
m ányoló h a jla m a in . És az erdélyi nem esség bele m ent a kelep-
ezébe. Az* á lta la az 1847: 3— 16. törvényczikkben eszközölt
úrbérrendezés nem enyhítése a fennálló bajoknak, hanem a
jobbágy ú jab b kifosztását te tte lehetővé, m ert a telki állom ány
csakugyan az 1819/'20-ki összeírások a la p já n á lla p ítta to tt m eg
s a földesur kárp ó tlás nélkül visszavehette azt a jobbágy földet,
m ely az állam i adózás keretén kívül m arad t. „Szépen k irabolva
v a n a nép“ — ir ta az uj rendezésről báró K em ény Zsigmond,
különben szintén az u rb é r s nem az örökváltság hive. A haza­
fiasabb fő u rak m ind p arasztnvuzásnak, a jobbágy k ifosztásá­
n a k te k in te tté k a m egoldást s előre láttá k , hogy lázad ásra fog
vezetni. W esselényi m egjövendölte, hogy nem sokára „az öl­
döklő a n g y a l száguldani fog“ az országban. J ó s la ta h a m a r
beteljesedett, ám b ár m aga ez a szerencsétlen törvény nem
lépett életbe, m ert az unió, m elyet az erdélyi m ag y aro k azért
is követeltek, hogy liazájok, „hol a szabadság ideje le já rt“ ,
M agyarország segélyével ism ét kijusson a sötétség fertőzött lég­
köréből, egyszerűen tá rg y ta la n n á tette. De azt a czélját Bécs
m égis elérte vele, hogy végkép e lriaszto tta az oláhságot a
m a g y a r uralkodó osztálytól s E rd é ly t az 1848-ki rettenetes pol­
g á rh á b o rú b a sodorta.
 ÖTÖDIK F E JE Z E T .

A jobbágyság megszüntetése 1848-ban.

M ikor 1847-ben a k irá ly i m egliivó levelek, m elyek az
országgyűlés nov. 7-re Pozsonyba h iv ták , szétküldettek, m ég
sem m i sem jelezte, hogy ez a gyűlés a rendiségjitolsó_ürszág--^
gyűlése lesz s az egységes m a g y a r nem zetet m egterem tve,
an n ak sok százados rem ényeit alkotm ányos utón v alósítani
fogja. É vek óta nem csupán hazánkban, hanem a m üveit n y u ­
g a t m inden állam áb an izgott, forrongott, lázban hevült a köz­
vélem ény s uj p o litik ai eszm ények lelkesítették a népeket. De
hogy közel áll rem ényeik teljesedése, hogy kitörő félben v an a
fergeteg, m ely a régi világ o t elsöpri, azt a legvérm esebbek
sem képzelték. Pécsben m ég m indig a vén M etternich u ralk o ­
dott s bárm en n y ire m egkopott rendszerének fénye a külföld
szemében, A usztria és M agyarország belső fejlődésének á lla n ­
dóan az adott irá n y t s elvénhedve ép oly csökönyös ellensége
m a ra d t a haladás eszméinek, a nem zeti jogok kiterjesztésének,
a töm egek felszabadításának, m in t Ferencz k irá ly korában.
A m a g y a r ellenzék vezérei m ost m ég kevésbbé v á rh a tta k tőle
m élyebbre h ató engedm ényeket, m ikor a d m in istrá to ra iv a l irtó
harczot fo ly ta to tt ellenök,m ég kevésbbé gon d o lh attak bu k ására,
m ikor s a já t hadserege m ellett, szükség esetére, Oroszország
fegyveres segélyét is bizto síto tta m agának. N oha az ország-
gyűlés m egnyitása idején egyre több v ih arfelh ő jelentkezett
E u ró p a egén, sőt O laszországban m ár ezikázni kezdtek a vészt
jelző m enykövek, a m a g y a r ellenzék nem sz ám íth a to tt s nem is
szám ított sem m iféle m eglepetésre, v á ra tla n esem ényre, a külső
viszonyok olyan v áltozására, m ely eszméi d iad a lát elősegítheti.
A csády: A m ag y ar jobbágyság története. 33
514

Egyes-egyediil önerejében bízott, ügyének igazságából m erí­

tette b á to rsá g át s m ég kevésbbé spekulált belső m ozgalm akra.
Sőt épen ezeknek a k a rta elejét venni, a forradalom veszélyét
k ív á n ta e lh á ríta n i, midőn a töm egek kielégítését, ó h ajaik tö r­
vényes teljesítését tűzte ki h a la sz th a ta tla n felad atán ak s ezt
h ird e tte az országgyűlés egyik legsürgetőbb h iv atásán ak ,
ism e rte a belső helyzetet, tu d ta, hogy a h a ta lm a s u d v a r s a
félelm etes töm egek közt m integy lebegő állásban van s lia a
töm eg vezetését Bécsnek engedi át, a két ellenség első sorban
őt s vele a m ag y a rság legszentebb eszm ényeit fogja agyon-
nyom ni. Nem rin g a tta m a g á t csalódásban az irá n t sem, hogy a
parasztság* el v an keseredve s bizalm a u ra in a k jószándékát ille­
tőleg még m indig gyönge alapon áll. M agyarsága, p o litik a i és
nem zeti érzéke a szabadelvű ellenzék táborába kezdte ugyan
vinni, de e tábortól im m ár tette k e t kív án t, m elyek ellen azon­
ban a rendiség leggazdagabb és legszegényebb rétege még
m indig kifogást em elt s m ost ép úgy akadályozni igyekezett,
m int régebben. A főúri rend m ég m indig vakon követte az
ud v art, m ely kegyeivel halm ozta el, inig az üres zsebek és éhes
gyom rok képviselői, kik a következő évek m eg p ró b áltatásai­
ban A u sztrián ak kész eszközül szolgáltak nemzetük leigázásá­
ban, m ost is leginkább az udvarhoz h ajo ltak s a m egyében
kezet fogtak vele a haladás hívei ellen. A korszellem napfénye,
b árm i erősen sütött, még m indig csak az értelm iség legm aga
sabb csúcsai, legkiválóbb a la k ja it v ilá g íto tta meg, ellenben a
szakadékokban, a mély völgyekben a feudalizm us sötét köde
ü lt s fölöttébb m egnehezítette a szabadság és haladás képvise­
lőinek m u n k áját.
Ily körülm ények közt léptek a p ártok a választási küzde­
lembe, mely az egyes várm egyékben különbözőleg a la k u lt, de
egészben heves, néhol viharos lefolyást vett. Még a d m in isz trá ­
torok vezették a törvényhatóságokat az általok többé-kevésbbé
erőszakosan kinevezett tisz tik a rra l. Itt-o tt m egtörtént teh át,
hogy a tisztviselők nehány u d v a ri p á rti nemessel egyszerűen
a m agok jelö ltjeit k iálto tták ki várm egvéjök követeivé s ott,
hol a p á r hónappal azelőtt a tisztu jitáso n százan m eg százan
szavaztak, a követválasztásban kevesen v ettek részt. Mindaz-
á lta l az ily esetek kivételszám ba m entek s a legtöbb várm eg y é­
ben a két fél lehetőleg teljes erejét v itte a porondra, sőt néhol
 515

a tu sa országos h u llám okat vetett. Ez tö rté n t a nem zeti h aladás

góczában, a vezető Pest várm egyében, m ely ezúttal egyik kö­
vetévé K ossuth L ajost jelölte azon helyes szám ítással, hogy
lángelm éje hatványozni fogja az országgyűlés erkölcsi h a ta l­
m át, m iben nem is csalódott. A korm ány n y ilt és titkos hivei
ekkor ellenzéki álarczot öltve más, szintén népszerű jelöltet
á llíto tta k u g y an ellene, de K ossuth végül n agy többséggel g y ő ­
zött, m i országszerte öröm et és lelkesedést keltett. Ellenben
Deák Perencz m in t az előző országgyűlésen, részben gy öngél -
kedése m ia tt ezúttal sem v á lla lt követséget. Egészben az ellen­
zék vag y 10 szónyi (K ossuth szám ítása szerint 55 ellenzéki és
45 k o rm á n y p á rti követ volt) többségre k e rü lt az utolsó táb lá n
noha a közös program úi daczára különféle á rn y a la to k ra és cso­
p ortokra oszlott, K ossuth a választások lezajlásával m éltán
m ondhatta, ,,a karok és rendek term ében m i v a g y u n k a gaz­
dák s v agy eszközlünk jó t a szegény hazának a reform ok u tjá n ,
vagy m egkergetjük a ko rm án y t m in t űzött vad at, m ig össze­
rogyik/* F okozhatta b izalm át a követek szem élvenkivül u ta s í­
tásaik szelleme. Számos várm egye a v álasztottak egyénisége
irá n ti bizalomból, hogy szabadabb m ozgást engedjen nekik,
csak általános eszmékbe foglalta u ta s ítá s a it s többé-kevésbbé
a jogegyenlőség, a közteherviselés, a dézma v a la m in t az ősiség
eltörlése, a kötelező és kárpótlásos örökváltság m ellett foglalt
állást. E llenben a k o rm á n y p á rt többsége „m erev fe d u a lis tá k é
ból állt, m int egyik követ később m ondotta, egy töredéke azon­
ban „konzervatív re fo rm e re k é n e k nevezte m agát, m ely a k o r­
m ánynak kínálkozott u gyan, de K ossuthnak is kaczérkodott s
a haladás hiveit „ rad ik ális ellen zék ién ek keresztelte el.
V. F erdinánd k irá ly személyesen és pedig rövid m ag y a r
í r ónbeszéddel, a mi m aga is uj idők jele volt, 1847. nov. 12-én
n y ito tta meg a pozsony i országgyűlést. A m a g y a r szó, m ely
a H absburgok koráb an először hangzott a trónusról a k a ro k ­
hoz és rendekhez, v ih aro sa n kitörő lelkesedést k e lte tt szivük­
ben, m elynek h a tá sa a la tt Istv á n főherczeget m ég aznap az
ország nádorává választották. Kevésbbé elégítették a haladás
iiiveit a k irá ly i előterjesztések, m elyek az u d v a r szellemének
m egfelelően, a tette k is itt-o tt engedm ényeket, végtelen táv o l­
ban m ara d ta k el az ellenzék törekvéseitől. Csakhogy b á to rsá ­
g á t és erélyét nem lan y liito ttá k el. A K ossuth szerkesztette vá-
33*
516

lasz felira ti ja v a sla t, mely azonban a főrendek ellenzése m ia tt

nem k e rü lt a tró n elé, nem foglalkozott a részletekkel, hanem
az országgyűlésnek azt a ezélt tűzte ki, „alkotm ányos életün­
ket és an y a g i erőnket teljes m értékben k ife jte n i.4* E nnek m eg­
felelően a többség el volt tökélve, hogy a k irá ly i előterjesztések­
ből induljon u g y an ki, dem inden egyes pontnál a sa já t program m -
já n a k elvei szerint fogja ja v a s la ta it m egtenni. S ietett is a
m unka megkezdésével s mái* nov. 29-én Szemere B e rta lan a
közteherviselés elvének elfogadását indítványozta. A kérdés
a n n y ira s oly sok oldalról volt országszerte m eg v ita tv a és m eg­
v ilág ítv a, hogy nem kellett hosszú szónoklatot ta rta n ia , h a ­
nem röviden u ta lh a to tt a rra , hogy ez m inden refo rm n ak kezdő­
betűje s hogy „a mely nap a közös teherviselés elve kim ondva
s alkalm azva lesz, a napon lesz M agyarország a la p ja letéve m á ­
sodszor.44 E mély igazság daczára az ügy nem n y e rt oly g y ö k e­
res m egoldást, m int az ellenzék s a nem zet m eg v árh atta. A
többség a-közös teherviselést csupán a házi, v a la m in t az orszá­
gos pén ztár jövedelm eire vonatkozó adókra m ondotta ki, ellen­
ben a sokkal súlyosabb hadiadót tovább is kizárólag a köznép
vállain h ag y ta.
Az alsó tábla, a főrendekhez intézett decz. 7-ki üzenete')
szerint azt h atáro zta, „hogy a nem esség és m indazok, kik e ne­
vezet a la tt értetnek és eddig e részben teherm entesek valán ak ,
a tö rv ényhatósági háziadó viselésében résztvenni törvény által
köteleztessenek44 oly biztosítékokkal, m elyek „a kivetés, besze­
dés és hováforditás körül lehető visszaéléseknek44 elejét veszik.
Az országos p én ztár k u tfo rrá s a ira szintén kiterjesztették az
általános teherviselés elvét s a főrendek h ozzájárulását kérték
oly országos választm ány kiküldéséhez, m ely ez ügyekben rész­
letes tö rv é n y jav a sla to t készítsen. A főrendek beleegyeztek a
választm ány kiküldésébe, de csak oly képen, hogy az m inden
u tasítá s nélkül végezze m u n k áját. Ezzel az ügy m egakadt, mi
azonban csak h asznára vált, m ert a döntés olyan időre odáz-
lá to tt el, m ikor az általános adózás kötelezettségének törvénybe
ig ta tá sa elől többé k ité rn i nem lehetett.
*) E fejezet első sorban „Az 1847-ik esztendei Szent-András hava 7.
napjára összehívott Magyarországi Közgyűlésnek Naplója“ alapján készült.
És pedig I. a tekintetes karok. II. a méltóságos főrendek országos üléseinek
naplója, III. Irományai alapján. Megjelentek az országgyűlési irományok
kiadóhivatalában. Pozsony, 1848.
 517

É p oly gy o rsan n ap iren d re kerü lt az u rb érü g y , illetve

a kötelező örökváltság ügye. E kérdéssel a 11 goiílból álló k i­
rá ly i előterjesztések ioglalkozik^^inely igv Tiángzik:
„Az n rb é ri jobbágyoknak örökváltsági szabadsága törvény
által u g y a n kim ondva, de az av v ali élhetés több nehézségekkel
összekötve lévén, ő es. k. Felsége a törvény ezélja általánosb
elérésének könnyítése végett kegyelm esen ó h a jtja : hogy a k a ­
rok és rendek m ég ezen országgyűlés folyam a a la tt oly tö r­
v é n y ja v a sla to t terjeszszenek ő cs. k. Felsége kegyelm es jó v á­
h ag y ása alá, m ely a fen é rin te tt ezélt a fennálló törvényekből
szárm azó akadályok e lh á rítá sa m ellett, a m éltányossággal s a
tu lajd o n i jog tiszteletével összhangzásba hozza. „E gy betűvel
sincs több az előterjesztésekben közvetlenül a jobbágy intéz­
m ényre vonatkozólag, noha az u d v a r uj adót k ért a parasztság
ro v ására, m ásrészt meg az, a mi bennük van, azon az alapon
áll, m elyet az országgyűlés m ár 1833-ban elfoglalt és melyet
azóta, m int czéltalant, m int az uj viszonyokban nem illőt a h a la ­
dás liivei rég elejtettek. Az u d v ar ez állásp o n tja azonban leg-
kevésbbé sem ijeszthette el az ellenzéket a kérdés gyökeres
m egoldására irányuló törekvéseitől. A k erü leti ülésben L ónyay
Gábor te tte meg az in d ítv án y t a kötelező örökváltság törvénybe
ig ta tá sa s országos választm ány kiküldése irá n t, m ely bizonyos
u tasítá s szerint kidolgozza az idevonatkozó részletes jav aslato t.
A kerü leti ülésekben L ónyay in d ítv án y a többséget n y e rt innen
a felsőházhoz intézendő üzenet ala k jáb a n a rendek országos
üllése elé in d ítv á n y t terjesztett, m ely szerint a kir. előterjesz­
tések 6. p o n tja á lta l felhivatván, „törekvésük egyik főfelada­
tának tekintik, hogy a fennálló, de többé sem az illető felekre
nézve nem kívánatos, sem a közállom ány érdekével egybehang-
zásba nem hozható ú rb é ri viszonyokból a kibontakozás, a föl-
desurnak tökéletes kárm entesítésével hovaham arébb eszközöl­
tessék. M inthogy pedig az eddigi tap asztalás szerint, az örök-
váltságot a földesur beleegyezésétől föltételező 1840: 7-ik t.-cz.
engedményezése a kív án t sikerre nem vezetett, de egyébként
a k. előadások 6-ik p o n tja is oda m utat, hogy e részben a fen-
álló engedélyező törvénynél hathatós!) intézkedések k ív á n ta i­
nak. Ezeknél fogva a karo k és rendek ó h a jtjá k , hogy v alam in t
egyrészről a földesurnak tökéletes kárm entesítés bizto sittatik ,
úgy m ásrészről az ú rb é ri tartozásoktól és szolgálatoktól! m eg­
518

váltás a földesur beleegyezésétől felfüggesztve továbbá ne m a­

radjon/* Ez az in d ítv án y az alsó táb la decz. 20-ki üllésében
felolvastatván, következő decz. 21-ki országos ülésnek n a p i­
rendjére tűzetett, a m ely behatóan m eg v ita tta . Az elnökön ki-
vül nem kevesebb, m int 45 szónok (nehányan kötszer beszéltek)
jelentkezett, s ném elyik igen alaposan ta g la lta a kérdést. M ás­
részt azonban nem egy beszéd azt jelzi, hogy az agyakban
még sű rű hom ály u ralkodott a kivitelre, az örökváltság g y a ­
k o rla ti v é g re h a jtá sá ra nézve, a kényszert pedig sokan nem ngy
képzelték, hogy az állam , m int egykor az úrbérrendezést, m ost
a kötelező örökváltságot m aga h a jtja végre tek in te t nélkül az
egyes földesur és jobbágy tetszésére, sőt nem is m aga szerzi be
a szükséges anyagot, m elynek a la p ján azután m egszabja az
u rn ák já ró k á rta la n itá st. Sokan m ég m indig azt hitték , hogy
a kény szerit és nem országos, hanem csak azon földesurra te r ­
jed ki, a ki jo b b ág y ain ak m éltányos v á lts á g a já n la ta it vissza-
u tasitv a , a h e ly ta rtó tanács v agy az alapitandó főbiróság á lta l
fog az alku m egkötésére kényszerittetni. Ép oly ellentétes
részben n a iv nézetek hangzottak az irá n t, m ilyen legyen a k á r ­
pótlás m ódja, különösen a rra nézve, m ilyen jobbágyszolgála­
tot v áltassan ak meg s hogyan, pénzben v ag y telke egy részé­
nek átengedésében fizesse a p a ra sz t a váltságösszeget 1 A leg­
jellem zőbb azonban az, hogy a telek m egváltásáról egyetlen
szónok sem tesz em lítést, á m b ár többen m ondják, hogy a p a­
rasztot földje tulajdonosává kell tenni. Ném elyek a n n y i állam i
urbérberendezés, első sorban az 1836. törvények után még m in­
dig azon tan ak o d tak , szabad-e az állam n ak ez ügybe a v a t­
kozni s tisztán m agánjogi alapon a k a rtá k a váltság o t eszkö­
zölni és a kötelezés eszméjének kim ondása előtt sok m indenféle
reform ot, főleg n ag y hitelintézet alkotását kívánták. M indaz-
á lta l a v ita, m ely az 1847/8-iki országgyűlés alsó tá b lá ján a
jobbágyügynek első és utolsó beható tá rg y a lá sa volt, m agas
színvonalon m ozgott s m a is érdeklődő figyelm et érdem el. M eg­
n y ito tta Paál Ján o s (Sopron in.) * ki helyeselte az örökváltsá­
got, de ki a k a rta m ondani, hogy a teljes k árp ó tlás m ellett ne
csak a földesur, hanem ott, hol a jobbágyok három negyed része
k ív án ja, a jobbágyközség is kötelezhessék a v áltság ra. Ig en
érdekes az, hogy csupán a többségében m ag y a r an y an y elv ű
k iv álto tt községnek a k a rta a po litik ai jogokban való részvételt
 519

m egadni. J u s th József (Turóc-z) azt indítványozta, hogy a

váltság csak ott legyen kötelező, hol az egész község kív án ja.
Zomboresevics Vincze (Szabadka) m egjegyzé, liogv „a m i (a
jobbágy intézm ény) egykor az em beriség nag y czélja felé elő­
készítő lépés volt, az jelenben veszélyt okozó ak adály képében
tű n ik fel“, s „az idők h u llám ai a n n y ira m egrongálták a la p já t,
hogy nincs em beri erő, m ely azt ta lp ra állitsa. Az idő k i­
m ondta az elkorhadt ó riá sra a halálos Ítéletet. Szm recsányi
János (Á rva) a kötelezés elve ellen kardoskodott, ám bár elis­
m erte, hogy „az adózó nép elszegényedett s ennek oka az ú rb éri
viszonyokban re jlik 44. R u tk a y Istv á n (Zólyom) a k a rta ug y an
az örökváltságot, de csak elvben. Életbe léptetését a k k o rra
k ív án ta halasztani, m ikor czélszerübb „arán y o sitási, tagositási
és rendezési*4 törvényeink lesznek s az összes idevonatkozó pörök
befejeztettek, „m ert inig m inden életbe léptetve nincs, addig
nem lehet m ondani, hogy v alak i u ra a m aga földének44 s igy
most a földesül* v áltság alá sem bocsáthatja. Lelkesen k épvi­
selte a v áltság szükségét C lierrier Miklós (a pozsonyi k áp talan
k ö v e te ), ki őszintén kim ondá, hogy m inden alkotm ányos o r­
szágban „jobb, szabadabb állását lá tju k a népnek, m int lio-
n u n k b an ; m indenütt nagyobb ip a rt s jólétet szem lélünk, m in t
hazánkban. Szabadabb állását látju k , m ert nincs a n n y ira lekö­
telezve a nemességnek, a n n y ira lebilincselve a lovagrendnek,
m int honunkben; nagyobb ip a rt s jólétet szem lélünk, m ert m in­
den, a m it bir, sa já tja , azzal üzérkedhetik, szabadon rendelkez­
hetik, m inden, a m it keres, tulajdona a nélkül, hogy robotok­
kal, ú rb éri szolgálattal vagy m ás lekötelezettséggel tartozzék
az u ra sá g n a k 44. A zután hozzá tette, hogy ám b ár a nép még
nem érte el nálunk a műveltség* azon fokát, m elyen E uró p án ak
többi alkotm ányos nem zetei léteznek, m égis benne is fölébredt
m ár a szabadság u tá n i vágy, a n n y ira , hogy azt m ár ő sem szí­
velheti, midőn d rág a idejének részét, m elyet ő s a já t m u n k á já ra
k ív án n a szentelni, u ra dolgára fo rd ítn i köteles; m időn term ésé­
nek részét, m elyet ő, m int m ondja, véres verejtékkel, a nap
súlya s hőség terhe a la tt szerzett, u rasá g á n a k áldozni ta rto ­
zik.44 Végül m egjegyezte, hogy a m ai állapot m ellett „igenis
m egfogható, hogy nem nagy rokonszenvvel v iseltethetik irá n ­
tu n k 44. Tóth Lőrincz (Breznóbánya) a városok nevében üdvö­
zölte az örökváltságot, m ely „oly erőt adand hazánknak, a sza­
520

bad m unka s tulajd o n által feliidiilt s felem elt népben, m elyről

alig h a álm odtak azok, kik egy évtized előtt ezen eszmének b a j­
nokait, m int lázadás apostolait üldözték44. Meleg rokonszenvét
fejezte ki teh á t „azon határozatok irá n t, m elyeket e csupán
nemesekből álló képviselő táb la azon népnek érdekében hozott,
m ely itt képviselve nincs“. Kenéz M ihály (Jász-K unság) k ife j­
tette, hogy „csak ú g y v iru lh a t fel a haza, h a a nép m illiói a
feudális bilincsekből m egszabadulva, a szabadföld b írá sa á ltal
a kiváltságos osztálylyal összeolvadnak44. E llenben M áriássy
Ágoston (Sáros) kijelentette, hogy küldői „a szegény adófize­
tőknek m ostani helyzetét tekintve, jelenleg az örökváltságnak
kényszerítő eszközökkel leendő létesítését éppen nem k ív án ­
já k 44. Elm ondta, hogy Sárosban száz meg száz telek áll pusztán
s igy nem kívánatos az örökváltság senki előtt, s nem az, h a ­
nem a m indennapi kenyér u tá n sóhajtozik a paraszt. Közleke­
dési eszközökről, pénzforrásokról és hitelintézetekről kell teh át
gondoskodni, hogy a városi jobbágy is olyan helyzetbe jusson,
hogy az örökváltságot kívánatosnak talá lja . Bónis Sam u
(Szabolcs), a reform egyik buzgó liive egy közkeletű érv ellen
fordult. „Mi nemesek sokszor felhozzuk ugyan — m ondotta, —
hogy vérünkkel szereztük e hazát és szabadságunkat; de azt
igen h a m a r elfeledjük, hogy az adózó nép az, m ely an n ak védel-
mezésében vérét ontja, m ig a m ienk nem igen csörgedez é re tte 44.
Szontagh Pál (Breznóbánya), ki „m int a negyedik rend egyik
szerény képviselője44, m ely rend épp úgy el van nyom va, m int
az adózó nép s igy ez irá n t term észetes rokonszenvvel viselte­
tik , kiem elte, „hogy az a jog, mely a földesurat a jobbágytelek
és a jobbágyok, em bertársai fele tt44 m egilleti, „nem haso n lít­
ható a tulojdoni jog azon neméhez, m elyet kabátom v a g y egyéb
birtokom fölött gyakoriok44. Figyelm eztette a táb lá t a rr a is,
hogy „ez ország 12 m illiónyi adózó népe feszült figyelem- és
várakozással k iséri azokat, m ik itt, ez érdem ben, történnek és
lia tá ro z ta tn ak és a mi e perczben kedves ajándékul fogna elfo­
g a d ta tn i, a jövendőben úgy tünendik föl, m int k iv ív o tt con-
cessio44. B ujanovics G yula (Eperjes) u ta lt reá, hogy az ú rb éri
viszonyokból való kibontakozás, m ely m ár olyan állam okban is
m egtörtént, m elyeknek nincs alkotm ányuk, M agyarországra,
m int alkotm ányos és földmivelő á lla m ra különösen kívánatos.
Schnee László (Heves) azért p á rto lta a kötelező m egváltást,
 521

m ert m aga a töm eg elhanyagolt nevelése m ellett meg sem tu d ja

ítélni, m i előnyös reá nézve és m i káros? B unyik József (H o r­
vátország) ellenzé a kényszerrel eszközölt örökváltságot. E llen ­
ben S tu r Lajos (Zólyom város) m elegen üdvözölte, felhozván,
hogy „a külföld is alig ism eri honunkat egyébről, m int a mi-
sera contribuens plebséről. Századok jö ttek és folytak le, az­
a la tt téte te tt és elrendeltetett hazánkban sok más, de a szegény
elnyom ott nép sorsán v a g y semmi, vagy csak p a rá n y i valam i
se g itte te tt44. A rra az ellenvetésre, hogy a m a g y a r köznép nem
szolga többé, hisz m eg v an költöző szabadsága, m egjegyzé: „a
rabszolgaság ig á ja a la tt görnyed ez m indaz, kinek nincs s a já tja
s nem s a já tja még azon d arab k a föld sem, m elyet százszor és
ezerszer m egszántott, m egvetett s verítékével öntözött; kinek
más ja v á ra m unkálkodni s fáradoznia kell; kinek életfeladata
csaknem abban áll, hogy m ásokat fen tartso n a nélkül, hogy
ezen iszonyú fáradozásáért legkisebb ju ta lm a t is kapjon vagy
várhasson; ki any ag i és szellemi jólétében sok tekintetben
mások a k a ra tá tó l függ — s ebben az állapotban ta lá lta tik még
ma is a szegény adózó nép honunkban44. Végül felsorolta azt a
töm éntelen terh et, m elyet a p arasztság a kezén levő 13,240.974
hold földtől fizetni köteles, inig a 32 m illió hold föld birtokában
levő nemesség alig já ru l valam ivel a közterhezhez. Az ülésen
ta r to tt beszédek egyikét sem közli az alsó táb la hivatalos n ap ­
lója oly bő kivonatban, több m int 3 folio hasábon, m int S turét,
s h a ebből következtetni lehet, úgy igen élénk h a tá s t teh e tett a
hallgatóságra. Bory P á l (Hont) azt a k a rta , hogy a v áltság az
adózó népre kényszerítő ne legyen, m ert „a hol szám osabb csa­
lád taggal ellátott jobbágyok léteznek, ott sokkal könnyebb az
ú rb éri tartozásokat leróni, m int b ár törvényes k a m a tra kölcsön
vett pénzzel az ú rb éri telket terh e ln i44. B abarczy A ntal (Cson-
grád) szintén ellenezte a kötelezés elvét, m ert sérti a tu la jd o n ­
jog szentségét. E llenben olyan törvény alkotását ajánlá, m ely
a robot m egváltását s a váltságösszegnek öt egym ás u tán követ­
kező évben, egyenlő részletben való törlesztését kim ondja.
M inthogy azonban ekkor nem tö rv én y jav aslat, hanem csak a
főrendiházhoz intézendő üzenet tá rg y a lta to tt, a v ita azzal vég­
ződött, hogy a többség a k erületi ülésben szövegezett üzenetet
átk ü ld te a felső táb lának, azon kéréssel: fogadja el a benne
általánosságban lefek tetett irányelveket s egyezzék bele oly
522

országos választm ány kiküldésébe, mely ez elvek a la p ján a

részletes tö rv é n y jav a sla to t kidolgozza.
Ez elvekben, bu rk o ltan ugyan, de ben fo g laltato tt az o r­
szágos és kötelező u rb érv á ltság legalább az összes jobbágy ter-
iiekre és szolgálatokra nézve, a m i egy tekintetben kiválóan
nevezetes. M inthogy csakham ar elfogadta az ősiség eltörlését
is, az alsó tábla m ég 1847-ben legalább elvben kim ondotta a
m ag y a r föld felszabaditását a feudalisnm s korlátozásai alól.
T ette ezt önelhatározásából, m élységes politik ai belátásból, a
nem zeti m unka tényezőinek megbecsüléséből, szóval a legne­
mesebb indítékokból s tette ezt a nélkül, liogv elhatáro zásaira
akárm inő idegen mozgalom, a nemzetközi politika ala k u lata ,
A usztria vagy N yug at-E u ró p a viszonyainak változása a leg­
csekélyebb befolyást gyak o ro lh ato tt volna. A nagy eszme be-
ezikkelyezése, a részletes törvény m egalkotása még töm éntelen
ak ad ály b a ütközött ugyan, többe, m in t talá n apostolai m agok
képzelték. De az kim ondása m indenesetre m eggyőzte az ország
m unkástöm egeit, hogy a követek többsége im m ár kom olyan
a k a rja felszabadifásukat.
Ily előzmények u tán lépett az utolsó rendi országgyűlés
az örök em lékezetű 1848. évbe, m elynek első két hó n ap ja szin­
tén szabályos, külső befolyásoktól z a v a rta la n viszonyok közt
te lt le s m elyet m indkét táb la szorgalm as m u n k ára fordított.
Az alsó táb la u rb érü g v i üzenete nyom ban á tk ü ld etett a főren­
dekhez, kiknek bizottsága azonban nem igen siettette az elin­
tézést. A jav a slato t, m ely az adandó válaszra nézve készült, a
felső táb lán ak csak 1848. ja n u á r 12-ki országos ülésében m u ta t­
ták be. E válaszban, mely azonos báró V ay Miklós koronaőrnek
a v ita folyam án te tt s el is fogadott in d ítv án y áv al, a főrendek
kiem elik, hogy az örökváltsági törvény eddigi meddőségének
oka „nem a földesuraknak az ú rb éri örökváltságtóli idegessé­
gében44, hanem sokféle más ak adályban rejlik, m elyek közé „a
pénz szűke, hitel hiánya, a m egváltás m ódjának egyedüli pénz-
fizetésbeni m egállapitása, a nép m űveltségének különböző foko­
zata és számos községeknek jelen áll apót ju k b an i m egnyugvása
m ellett az úrbéres e ljárásn ak szövevényes volta is tarto zik 44. Az
üzenet szerint „a kényszerítő törvénynek legtöbb esetben44 nem
forog fenn szüksége s annak sem lenne több sikere a m ostani­
nál, „ha a törvényhozás egyéb akadályoknak e lh á rítá sa m ellett
 523

leginkább azon m ódoknak előidézéséről nem gondoskodik,

m elyek a föld népét képessé teendik a r r a : hogy földesnrának
teljes k á r m entésit ést adhasson44. Első sorban a létező akadályo­
k a t kell teh á t e lh á ríta n i, ellenben ,,azon kérdésnek előleges fej­
tegetése, váljon általános kényszerítő törvény elvben elfogad-
tassék-e?46 sem tanácsosnak, sem czélszerünek nem látszik, m ert
ez, „oly v á g y a k a t és rem ényeket ébreszthetne fel, m elyeket a
törvényhozás későbben sem lenne képes kielég íten i44. Az üzenet
beleegyezik ngvan az országos választm ány kiküldésébe, de
azzal a kikötéssel, hogy főfeladata az legyen, „hogy egyéb lé­
tező akadályok e lh árítása m ellett m indenek előtt azon módok
és eszközök előállításáról gondoskodjék, m elyekkel a földes-
u rn á k a m agokat m egváltani kívánók á lta li teljes kárm entesí­
tése lehetővé44 válik. „Ezeknek részletes kifejtése u tán pedig a
tökéletes kárm entesítés foganatos teljesítésének biztosítása vé­
g ett a választm ány egy rész reh a jla tla n b íróságnak a la k ítá sá ra
is fordítsa ügyem ét, m ely a földesnrat illető kárp ó tlásn ak m eny-
nviségét az előfordulandó egyes k iv áltá si esetekben, egyszerű,
de szabályos e ljá rá s m ellett igazságosan m eghatározza44. E llen­
ben a kötelező örökváltságot az üzenet csak oly kivételes ese­
tekre a k a rja korlátozni, „a m elyekben kész és képes lenne a
jobbágy község v ag y egyes birtokosnak ugyanazon m inden
jo b b ág y a tökéletes k á rp ó tlást adni földesurának s ez m ind­
am ellett őket tarto zásaik m egváltásában gátolni k iv án n á 44
vagy pedig, ha a földesül* ó h ajtan á, a v á ltsá g ra képes jobbá­
gyok meg elleneznék a m egváltást. E zt az üzenet ja v a sla to t a
főrendek csak feb ru ár 3-ki ülésükben tá rg y a ltá k . A hosszú
v itá t, mely m ásnap fo ly ta tta to tt, báró V ay M iklós koronaőr
n y ito tta meg, s m inthogy a ja v a s la t az ő m üve volt, elfoga­
d ásra aján lo tta. Beszéde sok m indenre k ite rje d t, dicsérte a k i­
rá ly i előterjesztések ide vonatkozó 6. po n tját, mely a nem zet
ó h ajáv al találkozik, dicsérte az országgyűlést, m ely m indenkor
„kellő időben44 fo rd íto tta figyelm ét a nép á lla p o ta ira ngy, hogy
„az örökváltság felkarolásában44 sem igen m ara d t el m ás nem ­
zetektől, m ert az 1836 : V III. czikket m egalkotta. M indebből
azt a következtetést vo n ta le, hogy „a m a g y a r a ris to k ra tia az
örökváltság eszm éjének őszinte b a r á tja 44. De szónok a n n y ira
m ég sem b a rá tja , hogy kötelezővé tegye a váltságot, m ert a
jo b b ág y n ak nincs m eg hozzá a kellő pénzbeli képessége. Lehe­
524

tővé kell te h á t neki tenni, hogy földdel is m egválthassa m agát.

Kötelezővé csak ott lehet a váltságot tenni, hol a jobbágy
képes reá s ilyen m egszorításokkal kész az, alsó tábla a já n lo tta
választm ány kiküldésébe egyezni. Gróf Dessewffy E m il nyom ­
ban elfogadta V av in d ítv án y át. „Óvatosság, fokozatosság, böl-
eseség, körültekintés, jog és érdekkim élés“ s a m arad iság más
ilyen jelszavával dobálódzott, s hogy m ilyen éles szemmel Ítélte
m eg a helyzetet, jelzi az, liogv 1848. feb ru á r 3-án azt m ondta:
„békében élünk; a földesur és a jobbágy közti viszonyt szabá­
lyozó törvények in g atlan erőben fen n állan ak ; a nép bizalom ­
m al és nyugodtan v á rja intézkedéseinket; teljes szabadsággal,
m inden nyom asztó külbehatás nélkül rendelkezhetünk44, vagyis
nincs m it sietni. A ki három héttel az E u ró p át a la p jaib a n m eg­
rendítő földrengés előtt igy Ítélte m eg a helyzetet, az term észe­
tesen csak száz esztendővel azelőtti érvekkel dolgozhatott, ám ­
b á r azzal dicsekszik, hogy „ezelőtt 9 évvel az örökváltság esz­
m éjét a sa jtó b a n 44 ő pendítette meg s beszéde különben is tele
v an csengő-bongó szólam okkal szabadságról, az adózás kiterjesz­
téséről, a m unka áldásáról, a földm ivelés felvirágoztatásáról. De
végül elfogadta V ay indítvány át, m ely pedig m indezek meg-
ak a sz tásá ra irányul. Sokkal helyesebben u ta lt reá a h a rm ad ik
szónok, g róf Szapárv Anti, hogy a rendek ja v a sla tá b a n „főkép
a dézma és robotváltságról v an szó, m ely m ind a kettő a czél-
nak többé nem csak nem felel meg, hanem azonkívül a jo b b ág y ­
n ak még gyűlöletes is „s e tételét az iem ert ta p a sz ta la ti és
tudom ányos érvekkel ig a z o lta /4 Azt tarto m — m ondotta — a
váltság á lta l a jobbágy, a földesur és az ország nyer, m ivel a
v áltság á lta l felem eltetik a gazdagság, annak felemelése pedig
m ind a h á rm a t é rd e k li/4 Csakhogy abból indult ki, hogy az
alsó táb la egyedül a földesurra a k a rja a váltságot kötelezővé
tenni, pedig, m ondja, alig ism er 2— 3 olyan esetet, m ikor a
földesur akadályozta a váltságot, ellenben v an „száz és száz
eset, a hol a legjutányosabb v áltsá g ajá n lá si mód m ellett a leg­
vagyonosabb, leggazdagabb jobbágyok sem fogadták el azt/*
K öveteli tehát, hogy „mind a két felet kényszerítő tö rv é n y 44
alkottassék s ily u ta sítá st k ív án a kiküldendő választm ánynak
adni. Gróf Erdődy Sándor azon kezdte beszédét, „hazánkban
tem érdek a teendő, m indenhez pénz kell44 s kijelenté, hogy „az
ú rb é ri viszonyok m egszüntetése hazánk m ind anyagi, mind
 5-25

alkotm ányos szellemi kifejlődésére elkerülhetetlen szükséges.44

Ehhez azonban v alam i 300 m illió kell, m elyet egyedül a köz­
teherviselés n tjá n szerezhetni be. Szónok, ki a kor egész felvi­
lágosodásától á t v an h atv a, igen jellemző á tte k in té st ad az
örökváltság ellenségeiről. „Az örökváltságnak — m ondja —
sok ellenségei vannak, ne ám itsu k m agunkat, sok világi, sok
egyházi földesurat lehet ezek közé szám itani. Sok nem gon­
doló, sok igen sokat gondoló jobbágy is ellensége. Ellensége van
a m egyékben is. Sok egyén, a k i az ú rb é ri viszonyok m egszün­
tetésével m ind a földesurra, m ind a jo b b ág y ra nézve a m os­
ta n i befolyását ott eltűnni lá tja . Ellensége a b u re a u k ra tia ,
m ert az ú rb é ri viszonyok m egszüntetésével m egszűnik az urba-
ria lis m inden beavatkozási joga. E zenkivül ellensége azért is,
m ert az örökváltság an n ak talpköve, m itől a b u re a u k ra tia leg-
főkép irtózik, t. i. nem zetünk alkotm ányos kifejlődésétől.1“ G róf
C ziráky Ján o s azon őszinte vallom ással kezdte, hogy „a fontos
kérdésben g y a k o rla ti előism eretekkel44 alig dicsekszik. Mind-
azáltal hosszasan beszélt kikelve „az eddigi fennálló ú rb é ri tö r­
vények felfo rg a tá sa 44 ellen, m it a főrendek a régibb országgyű­
léseken is „bölcsen m eg ta g ad ta k .44 „H ig g ad t gondolkodás, érett
m egfontolás44 s m ás ilyen jelszaArak h angoztatása u tá n elfo­
g a d ta bizonyos m ódosításokkal Y ay in d ítv án y át. Gróf A lm ássy
M óricz főleg az előtte szóló szellemében ugyanezt tette. T ihanyi
Eerencz tem esi g róf m egjegyezte, „ tag ad n i nem lehet, hogy
m in d n y á ja n és m indenben még* nem v a g y u n k előítéletek nél­
k ü l44, s hogy az LS40-iki törvény meddősége m agában a tö r­
vényben rejlik , m ely m egengedte u g y an a váltságot, de „sem
m ódokat, sem kellékeket nem határoz, m ikép kellene a m eg­
v áltásn ak történnie, holott kellett volna s leh etett volna módo­
k a t is h atáro zn i: b iztosította volna legalább azon tőkéket m in­
den m ás tartozások felett, m elyek az örökváltságból erednek.4*
M indazáltal ellenzi a kényszerítést s elfogadja V ay in d ít­
ván y át.
Gróf Teleki László u ta lt a G alicziában tö rtén tek re, v a la ­
m in t a rra , hogy jó lesz a kötelező örök v áltság o t még olyankor
eszközölni, m ikor a földesur m ég teljes v áltságot k a p h a t s azt
ó h a jtja , hogy a váltság d íj egy részét az állam vegye m agára.
Hozzáteszi, h a a főrendek a kötelező v áltságot elleneznék, „ a k ­
kor ezáltal a lengyel vétónak egy uj nem ét hoznék be s annak
526

ellenében, m it üdvösnek és hasznosnak látunk az egész h azára

nézve, egyes em bernek adnánk v étót; m iáltal hazánk érdeke
nagyon is koezkáztatva volna.u Indítványozza tehát, egyezzék
bele a felső táb la a választm ány kiküldésébe, de ad ja neki u ta ­
sításul a következőket: „1. Igyekezzék ja v a lla to t készíteni, m ely
szerint az ú rb é ri viszonyokbóli kibontakozás a földesül* teljes
kárm entesítésével hova-liam arább és pedig országos intézkedés
u tjá n eszközöltessék úgy, hogy 2. a jo b b ág y n ak a m aga m eg­
v á ltá sá ra m inél több könnyűség n y u jta ssék egyrészről finan­
ciális intézkedések utján, m ásrészről a m egváltás különféle
m ódjai s nem einek lehetővé tétele á ltal, 3. hogy a szabad egyez­
kedésnek a lehetőségig tá g té r engedtessék, azonban m égis 4.
az örökváltság ügyében teendő intézkedések sikere egyesek
beleegyezésétől föl ne fiiggesztessék.44 B áró V ay Miklós kész­
nek nyilatkozott in d ítv án y á t bizonyos tek in tetb en Teleki óhajai
szerint m ódosítani. B usán H erm áim H orvátország követe kény­
szerítés nélkül, teljes kárm entesítéssel s hitelintézet felá llítá ­
sával elfogadja V ay ind ítv án y át.
Gróf Csákv T iv a d ar szerint a jobbágyság vagyonosabb
részére „az ú rb éri szolgálat nem nyom asztó44 s igv m ag a sem
a k a rja m ag át v áltan i, a szegényebb pedig nem v á lth a tja meg
m agát, különben végrom lásnak indul. A kényszerítő törvény
annál fölöslegesebi) tehát, m ert oly v á g y a k a t idézhetne elő a
népben, „m elyek a stá tu sra nézve szomorú következm ényekét
szülnének.44 Gróf Teleki Domokos a külföldre u talv a, m elegen
védi az állam közbejöttével eszközlendő váltságot, m ert ez
„azon biztos mód, mely egyedül vezethet az ú rb é ri viszonyok
teljes á ta la k ítá s á ra .44 Ó hajtja a választm ány kiküldését, még
pedig a legszélesebb hatásk ö rrel, hisz úgy is csak olyan ja v a s ­
la to k a t fog tenni, m elyek előkészítése hosszabb időt igényel.
P á rto lja te h á t Teleki László in d ítv án y át. H ertelendy Ignácz
főispán hangsúlyozza, hogy „századunk az ip a r s gazdászat
százada, az ipar-szabadságnak pedig fő és első p o stulatum a a
szabad föld44, m égis gróf C zirákv nézeteihez m ondja m agát
legközelebb állónak. Ü rínényi József főispán szerint „a k ény­
szerítés eszméje m agában m ár, m int olyan, ném i nyom asztót
foglal44 s azért jövőre is az „előbbi törvényes intézkedések
czélzatát veszem zsinórm értékül.44 — Az országban nincs „ á lta ­
lános h a jla n i az örökváltság irá n t.44 Á ltalá b an a jövő ország
g } ülésre a k a rja a kérdés eldöntését halasztani. C satlakozik V ay

indítványához. Gróf H a lle r Ferencz elfogadja az alsó táb la

ja v a s la tá t, m ert G alicziára u talv a, sürgősnek t a r t ja a kérdés
m egoldását. Gróf Széchen A ntal súlyosaknak ta lá lja u g y a n
az urbérszolgálatokat, de „lehetnek viszonyok s léteznek
hazánkban, hol ezen term észeti szolgálatok a létező gazdasági
körülm ényeknek inkább m egfelelnek és sokkal kevesebb te r ­
heket foglalnak m agukban, m in th a azoknak készpénzzeli m eg­
váltása tö rté n n é k /4 Azt hiszi, hogy hazánk jelenleg olyan á lla ­
potban van, m ikor az állam közbelépése még nem szükséges s
azért a galicziai esem ényekre való hivatkozás sem indokolt,
m ert az ottani és a m a g y a r u r bérviszony ok közt nem talá l
hasonlatosságot. G alicziában olyan ú rb é ri visszaélések voltak,
m elyeknek nálunk m ár az 1836-iki törvény elejét vette. P á r ­
tolja Vay ind ítv án y át. Lonovics József Csanádi püspök őszinte
b a rá tja a v áltság n ak s „a fennálló ú rb éri viszonyoknak egyik
fő b ajá t abban látom , hogy azok m ellett a földesül* sokszorosan
k áro sitta tik , a jobbágyság pedig d em o rizáltatik .44 De ellenzi a
kényszert s Teleki László néhány eszm éjével bővitve elfogadja
V ay in d ítv án y át. U gyanezt teszi báró V ay A lajos, ki igv kezdi
beszédét: „V alóban nem gondolhatja oly egyén, ki a köznéppel
érintkezésbe nem jön, m ily csalárdság u ralkodik közöttük föl-
desurok irán y áb an . De h a a gazdálkodó birtokos h allja, hogy,
ha jo b b ág y án ak 2 ekéje van, a rosszabbikat kikeresi és 4 ökre
közül a rosszabbikat bele fogja, vele nem szánt, hanem kar-
ezolgat; ha 2 szekere van, a rosszabbikba fog, hogy reá taly i-
g á ra való fehérnél többet ne rakhasson, C s á k h o z m ag át azzal
m enthesse: u ra m többet nem rak h ato k , m ert különben szeke­
rem letörik! h a reggel nem a tö rv én y szab ta órakor, hanem 2
vagy 3 órával későbben áll ki és az estet be sem várv a, haza
szökik; ha az u r dolgát im m el-ám m al nem dolgozza le, hanem
á th e v e ri: bizony mondom, h a az em ber m indezeket lá tja és ha
még azt is tap a sz ta lja , hogy tu lajd o n azon jobbágy, ha m ag á ­
nak dolgozik, m ég egyszer a n n y it dolgozik, m int az u r dolgán,
a k k o r m egszűnik jobbágyaihoz ragaszkodni és a k a ra tla n u l azt
m ondja: örökváltság jö jjö n el a te országod!44 M indazonáltal
szónok sem ó h a jtja a kötelezés kim ondását, legfellebb kiv éte­
les, „elkerülhetetlen44 esetekben s még inkább ellenzi a k izá­
528

rólag pénzen való m egváltást, m ert „nem tu d h a tja senki, m i

v an a jobbágy rózsával k ifestett lá d á já b a n /4
A. fe b ru á r 4-iki ülésben cso rb itatlan érdeklődéssel folyt
a vita. Gróf Zichy Ottó D eákrü és K ölcseyre hivatkozva a leg­
m elegebben kelt a parasztok védelm ére, „kik hely ettü n k szán­
tan ak , hely ettü n k boronáinak, h ely ettü n k vetnek és a ra tn a k és
k iket azonfelül ingyen m unkával terh elü n k és a vagyonból
dézmát veszünk.44 „Ezen n é p fa jt szabaddá tenni kötelessé­
günk . . . m ert a tapasztalás azt ta n itja , hogy azon p illa n a t­
ban, m elyben földm ivelőink szabad földdel b irnak, azonnal ok­
szerű gazdasághoz fo g h atn ak .44 Ezen kérdés szerencsés v agy
szerencsétlen m egoldása a trón, d y n astia és a risto k ra tiá tó l
függ; lia szerencsésen m egoldatik ezen problém a, úgy M agyar-
ország ú jonnan születik, h atalm asab b erőre M agyarország soha,
de soha nem ú ju lh a t fel, m int az örökváltság á lta l; h a pedig
m eg nem oldatik, úgy ne kiv án ju k , hogy a 10 m illió népnek
vérét és vagyonát továbbá dézm áljuk; hiszen a vasláncz, ha
tnlfeszittetik, végre is ro b ajjal elszakad és azon épület, m elyet
ezen vasláncz ta rto tt, földre omlik. A feudális systém a szeren­
csés megoldási i>illanata még m ostanig m osolyogva te k in t
reánk, használjuk fel a jelen pillan ato t, m ert az e lm arad t idő­
szakok többé vissza nem térn ek .44 P á rto lja az alsó táb la ja v a s­
latát. B áró Mesznil V iktor kiem eli, hogy „sokan az u rb ért,
m int v alam i m agasztos, gyönyörű intézm ényt dicsérik; én a
legm acchiavelistikusabb találm án y n ak ta rto m ; örökös sakk­
ban ta r ta n i nem ességet és népet egym ás ellen, fékezni az egyi­
ket a m ásik által, m inden perczben kezében ta r ta n i azon h a ta l­
m at, hogy egyiket a m ásik ellen fel lehessen ingerelni,' azon
szint ad h a tn i a dolognak, hogy m inden, m i a népnek kedvező,
az a ty a i korm ánytól s m inden, a m i sújtó, a földesurtól jő s igy
m egörökíteni a viszály kodást, a kaszti gyűlöletet a néposztályok
közt, — ezért az ú rb éri viszonyok fe n ta rtá sá t m indenkor tám o­
g a tta az absolutism us.44 „A m ostani ú rb é ri állapotból m inden
áron szabadulni kell, m ert ebben h alál m agva rejlik s az örök­
váltság eszméje valóban olyan a h a z ára nézve, m int K risztu s
urunk m egváltása volt a bűnös em beri nem zetre. H ogy a haza
lakosainak valódi honszeretete s az egységben rejlő erő á lta l
nagy, virágzó, h atalm as és boldog lehessen, erre csak a közös
teherviselés s az örökváltság vezet.44 A m ostani állapotban
 529

„csupán az önkény diszlik s alkotm ányos népjogok szerzéséről

és terjesztéséről álm odni sem lehet. És ez ok m agában elég,
hogy a polgári szabadságnak s erőnek a legóriásabb a k a d á ­
lyát, az ú rb éri állapotot, lia csak lehet, D ávidként egy p a ritty a -
ütéssel le sú jta n i igyekezzünk.44 Ó h ajtja teh á t a kötelező tö r­
vényt, de ellenzi a földben való m egváltást, m ert „a földbirtok
túlnyom ó része jelenleg is a nemesség kezén van s a jobbágyot
azon tu d atb an , hogy m ost is alig tud földéből m egélni, sem m i
sem keseríti el a n n y ira , m in th a tőle földet a k a rn a k elvenni, m i
jelenleg a co n tributionalis fundus tek in tete m ia tt is lehetetlen
v o ln a /4 H ibáznak azok, — m ondja — kik abban, hogy a p raesta-
tiók fo rm á já n a k m eg v álto ztatására nézve törvény liozatik,
tulajdon-sértést keresnek, m ert itt csak a tulajdon használá­
sának oly form ába való a lak ításáró l van szó, m ely a közjóval
jobban m egegyezik, m ely a közkifejlést nem g á to lja s nem csak
az adózó nép jobb sorsát, hanem a nemes földesurnak jól é rte tt
jobblétét is eszközli. Ez nem egyéb, m int k isa já títá s a közjó
tekintetéből s vigyázzanak azok, kik az idők jeleit m egérteni
nem a k a rjá k .44 Jelenleg „k iv iv liató n ak 44 a kötelező örökváltsá-
got azonban m ég ő sem ta r tja , de p á rto lja gróf Teleki László
in d ítv án y át. Bezerédv M iklós czimzetes püspök V av inditvá-
hoz csatlakozik, m ert „a kímélő, óvakodó e ljá rá s szerintem igen
összliangzó eddigi ú rb éri törvényeinkkel.44 M arczibányi A ntal
főispán fölem líti, hogy „m időn az u rb ér 1836-ban k ih ird e tte te tt,
a nép m indazt, m i üdvös és ozélszerü volt, csak a korm ánynak
tu la jd o n íto tta és m indig azon g y a n ú sítá st tette, hogy nem az
u rak , hanem a korm ány a d ta azt.44 A kényszerítést nem hiszi
m ellőzhetőnek; m eg kell hozni a tö rv én y t s ha az meg van,
m ajd gondoskodni lehet az ú tjá t álló pénzbeli akadályok elhá­
rításáró l. E g y é b irá n t elfogadja V ay in d ítv án y át. Gróf Pálffy
József azt v á rta a korm ánytól, m elynek szakem berei vannak,
hogy az örökváltság pénzbeli m ozzanatát illetőleg kész te rv ­
vel fog előállani: g róf Teleki in d ítv án y á t p á rto lja . Gróf K á ro ly i
L ajos felem líti, hogy tettekkel bizonyította be, hogy b a rá tja
az örökváltságnak és pedig nem p olitikai okokból, „hanem csak
azért, m ert a földművelésnek előm enetelét és a gazdaságnak
jobb k a rb a n i helyeztetését szivemből ó h a jto tta m .44 De m ég sem
helyesli a k ényszerítést; „a kénvszeritési törvény m ajdnem a
lehetetlenségek közé ta rto z ik ,44 m ert a legtöbb jobbágyközség
A csády: A m agyar jo bbágyság története. 34
530

sem ó h a jtja s szónok sok jobbágyot ism er, „kik azt m ond­
ják , hogy a robot k iszolgáltatása á lta l semm i kellem etlensé­
gük sem a várm egyével, sem a földesorral nincs és azon á lla ­
potokkal m egelégesznek.“ V ay in d ítv án y á t tám o g atja. B áró
W enkheim Béla m inden u ta sítá s nélkül ó h a jta n á a választ­
m án y t kiküldeni, hogy m aga készítsen oly terv et, m ely „az
örökváltságot a lehetőségig elfogadhatóvá, kívánatossá és a
jobbágy előtt kedvessé tegye.“ Azt hiszi, hogy m ig „az ideig­
lenes tartozások m eg nem v á lta tn a k s a szabályozás m eg nem
történik, addig az örökváltságról szó sem leh et“ s a kénysze­
ríté st „időelőttinek s a m ostani körülm ények között kivitelben
lehetetlennek is“ ta r tja . A választm ány ne készítsen teh át
„finaneziális te rv e t44, m ert „sokan ezt fogják m ondani: a tervet
elkészítettük, m ár most a pénzt terem tse elő a felség v a g y az
a ris to k ra tia .“ Teleki m ódosításaival elfogadja V ay in d ítv á ­
nyát. B áró Bedekovicli L ajos főispán ellenzi a kényszer a lk a l­
m azását s V ay indítványához csatlakozik. Gróf Zichy Ján o s
m enekülni ó h a jt a bonyodalm as ú rb é ri viszonyokból, „először,
önérdek és mezei gazdaság tekintetéből, másodszor, m ert ki
akarom em elni e néposztályt onnan, a honnan más nem zetek
m ár kiem elték.44 Rövid felszólalását azzal végzi, hogy Teleki
in d ítv á n y á ra szavaz. M ajláth G yörgy országbíró kiem eli, hogy
Teleki és V ay in d ítv án y a közt lényeges ellentét nincs s azok,
k ik Teleki vélem ényéhez já ru ln a k , m egnyugodhatnak V ay in ­
d ítv án y áb an . Gróf B a tth á n y L ajos osztozik e vélem ényben,
m ire az elnöklő nádor fölteszi a kérdést. Előbb azonban V ay
m ég egyszer felolvasta in d ítv án y át. E rre kisebb m éretekben
ú jr a m egindult a v ita , m elyben több szónok a dolog érdem éről
is nyilatkozott. íg y Hu dics József főispán, ki nem az u rad a lm i
szolgálatokban lá tta a főbajt, hanem „abban, hogy a birtokhoz,
azaz an n ak hasznaihoz nincsenek idom ítva a terh ek ; például
Á rv a m egyében egy telek hasonló terh e t visel az u rad a lo m ra
nézve, m in t a m ennyit visel egy telek Csongrád, Békés v agy a
b á n á ti várm egyékben, holott az Á rv a m egyebeli telek 1/ 15
részét sem a d ja a haszonnak, m it m egad a nevezett m egyék­
ben.44 V égre az elnöklő nádor báró V ay M iklós in d ítv á n y á t el­
fogad o ttn ak jelen tette ki. Az in d ítv án y üzenet form ában, m ely­
nek lényeges részét fentebb ism ertettem , a fe b ru á r 5. ülésben
m egjegyzés nélkül végleg elfo g ad tato tt, de hitelesítése elha-
 531

lasz tato tt addig, inig ki lesz nyom atva. A febr. 10. ülésben azon­
ban a hitelesítés alk alm áv al ism ét elég hosszasan tá rg y a ltá k ,
sőt ném ely apró irá ly i m ódosítás m ellett egész kikezdések elha­
g y a tta k , másokon m eg éppen nem lényegtelen változások esz­
közöltettek. Egészben a főrendek elfogadták u g y a n a követek
azon in d ítv án y á t, hogy az u rbérügyben tö rv é n y ja v a sla t kidol­
gozására országos választm ány küldessék ki, de m ás u ta s ítá ­
sokat a k a rta k a választm án y n ak adni, m int a követek s az itt
felm erült elvi nézeteltéréseken zátonyra ju to tt az egész terv e ­
zet. V álasztm ány nem kü ld etett ki, ja v a s la t nem készült s
m ikor elérkezett a döntés emlékezetes p illan a ta , az országgyű­
lésnek rögtönöznie kellett valam i jav a slato t, m ely az elham ar-
kodás m inden bélyegét m agán viselte. E zért egyedül a főrende­
ket terh e li a felelősség, kik m ég m indig nem h a llo ttá k m eg a
kor intő szavát s e főfontosságu kérdésben olyan állást foglal­
tak el, m ely érthetővé, szükségszerűvé tette, hogy a későbbi
esem ényekben, az u rb é r végleges m egoldásában szánalom ra
m éltóan nevetséges szerepet játszottak, illetve teljesen h á ttérb e
szorultak. E llenben a fo rra d a lm á rn a k bélyegzett K ossuth, ki
m inden fondorlat daezára az alsó táb la többségének vezetőjévé^
em elkedett, ez időben is a legnagyobb óvatossággal és kö rü lte­
kintéssel buzgólkodott a nem zeti eszm ények valósításán. R en­
dületlenül ragaszkodott az ellenzéki pro g ram ú ib an k ife jte tt
összes reform okhoz, de te tte ezt a viszonyok alapos ism eretével,
messzemenő kím élettel a h a ta lm i tényezők, a nemesség jogos
érdekei s főleg az u d v a r irán t. Kész volt a részletekben m inden
józan engedm ényre, hogy a korm ány is hozzájárulhasson a re ­
formokhoz. Az úgynevezett conservativ reform erek az u d v a r
érdekében bizalm asan sokat érintkeztek vele s m ég 1848. feb­
ru á r 26-án is azt jelen tették Bécsbe, hogy K ossuth kész köve­
teléseit m érsékelni. Azt azonban egyebek közt föltétlenül m eg­
kívánja, hogy „a nép ja v á ra egy örökváltási és élelmezési tö r­
vény alkottassék és a dom esticában való részvéte a nem esség­
nek elrendeltessék. “ De az u d v a r és hívei m ég ezt a keveset
sem a k a rták . Sőt e p á rt állítólagos reform erei sem voltak h a j­
landók tovább m enni annál, „hogy az örökváltási kérdés egy
stádium m al előbbre vitessék s a kényszerítés csak ott m ondas­
sák ki, hol tökéletes k á rp ó tlást n y ú jta n i képes a jobbágyság,
„m ás szóval ők is a főrendiház felfogásában osztoztak. 1848.
34*
532

fe b ru á r végén, m ikor a fran czia forradalom m ár kitö rt, de Ilire

m ég nem érkezett meg, a k o rm á n y p á rtn a k legfelvilágosultabb
elemei is ellenezték teh á t a job b ág y felszab ad ítást s csak valam i
m egkésett félrendszabálylyal ó h a jto tta k p ort h in ten i a töm e­
gek szemébe, m i épp oly h a tá sta la n m a ra d t volna, m int az ön­
kény tes örökváltság vagy a b irto k és h ivatalképes általános
elvének törvénybe ig tatása. Sőt m ég a fe b ru á r 24-iki fo rra d a ­
lom első rém liire sem á b rá n d íto tta ki őket. A ddig, m ig azt hi­
hették, hogy h a ta lm u k a t a rendőrség és a kato n aság szuro­
n y a iv a l to v áb b ra fe n ta rth a tjá k , nem csak engedni nem a k a r­
tak, hanem a legkihivóbban szembe szálltak a közvélem ény-
nyel s hogy szab ad u ljan ak tőle, az országgyűlés berekesztésé­
vel szerettek volna m agukon segíteni. A p á risi esem ények első
h írére gró f A pponyi G yörgy, a kanezellár, a k o rm á n y p á rt esze,
m árcz. 1-én azt irta pozsonyi b a rá ta in a k , hogy „ily helyzetben
engedm ényeket a k a rn i k icsikarni, p o litik ai bűn volna, de hiába
való is lenne, m ert e rre rá nem álla n án k .“ Ily gondolkodás mel
lett m agok idézték föl a z iv a ta rt, m ely végkép összetörte, elso­
do rta a fennálló politikai rendszert és em bereit.
Kossuth és b a r á ta i ellenben tisztáb b an lá tta k ; nyom ban
fölfogták a p árisi forradalom világ tö rtén elm i jelentőségét s be
sem v á rtá k , m ig h atásai Bécslién m egnyilatkoznak. Első h íré re
tu d tá k , m it jelent s ennek m egfelelően cselekedtek. Összefog­
laltá k p ro g ra m m ju k főkivánságait, h atáro zo ttab b a lak b a ön­
tö tték egyes elveit s K ossuth m ár m árcz. 3-án m egtette az alsó
táb lán az in d ítv án y t, hogy az országgyűlés az uj helyzetnek
m egfelelő fe lira to t intézzen a koronához.
Az a rá n y la g rövid felira t, m ely az alsó táb la m árezius
4-iki üléséből kelt, em líti, hogy a rendek elh atáro zták „az
ország uj szükségeinek*' fedezésére a közös teherviselést a házi
adóra s azután igy fo ly ta tja : „E lh atáro ztu k , hogy az úrbéri
viszonyokbóli kibontakozást kárm entesítéssel összekötve eszkö­
zöljük s ezáltal a nép és a nemesség közti érdekeket kiegyen­
lítve, hazánk boldogságának g y a ra p ítá sá v a l tró n já t m egszi­
lá rd ítju k .'“
A beszéd, m elylyel K ossuth a fe lira ti ja v a sla to t a köve­
teknek elfogadásra a já n lo tta , nem csak a hallg ató ság ra, hanem
n y o m tatásb an országszerte, fo rd ításb an A u sztriában elterjedve
elbűvölő h a tá st tett. A rendek m árezius 4-én elfogadták s c sat­
 533

lakozás végett a főrendeknek azonnal átk ü ld ö tték fe lira ti j a ­

vaslatu k at. I tt azonban egyszerre zátonyra került. A bécsi
bölcseség úgy a k a rt a felira ttó l s a benne fo g laltak k al szemben
való állásfoglalástól szabadulni, liogv a főrendiház elnökségé­
vel lm zta-halasztatta az ülés összeliivását s ig y a főrendek
nem tá rg y a lh a ttá k a felirato t. De éppen ez a ta k tik a v ált vesz­
tére, m ert időközben a bécsi nép fölkelése egész uj helyzetet
terem tett. A korm ány és rendszere m egbukott, a közéletben
meg uj tényezők, az elnyom ott tömegek kezdtek érvényesülni.
A párisi, bécsi, pozsonyi liirek, különösen pedig a felső ház
rossz in d u la ta és oktalan huza-vonája felriaszto tták az egész
országot. A városokban, sőt községekben m egm ozdult az utcza,
bizottságok alak u ltak , nyilatkozatok tétettek, követelések h a n g ­
zottak föl s az egész nép bele szólt a politikába. A közvélemény
e szenvedélyes kitörése nagyot len ditett a nem zeti követelések
sikerén, m ert nyom ása a la tt az udvar és hivei egyre több
engedm ényt kényszerültek tenni, m ásrészt m eg uj bátorságot
öntött az ellenzékbe s m egszilárditotta a követeléseihez való
ragaszkodásban. Uj, szilajabb jelleget adott a küzdelemnek,
m ásfelől meg lehetővé tette Bécsnek, hogy m ár ekkor hozzá
fogjon a nem zetiségeknek a m ag y arság elleni föllázitásához.
A nem zeti a k a ra t legszebb és legem lékezetesebb m egnyilatko­
zása, m árczius 15-én P esten tö rté n t a fiatal irók vezetése a latt,
kik a m ag y arság ó h a ja it „M it kiván a m a g y a r nem zet44 czim-
mel 12 rövid pontba foglalták, m elyek közt ott szerepel, hogy
a k a rjá k : 4. törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási te k in ­
tetben; 6. a közös teherviselést; 7. az ú rb éri terh ek m egszünte­
tését. E kivánságokat az alsó tábla ez időben m ár nagyrészt
teljesítette, illetve reájok nézve legalább elvi h a tá ro za to t hozott.
Ig v m árczius 14-én kim ondotta a közteherviselést, m ég pedig
m ár nem csak a házi adóra, hanem korlátozás nélkül m inden
adóra nézve. A bécsi esem ények nyom ása a la tt végre a főren­
dek is csatlakoztak az alsó táb la feliratához, m elyet m árczius
15-én fényes országos küldöttség v itt Bécshe F erdinánd k irá ly ­
hoz. Ez kegyelm esen elfogadta, a benne foglaltak teljesitését
kilátásb a helyezte s a m ag y a r felelős m inisztérium elnökévé a
nád o r-k irály i h e ly ta rtó u tjá n gróf B atth án y L ajost, a szabad­
elvű p á rt nagyrabecsiilt ta g já t nevezte ki azzal, hogy az uj
tö rv é n y jav a sla to k a t kidolgoztassa s az egyes tárczák betöltése
5 34

irá n t előterjesztéseit m egtegye. A gróf teljes tu d atá b an a job­

bágykérdés jelentőségének, m ikor 17-én az országos kü ld ö tt­
séggel hajón Pozsonyba visszatért, m ég útközben elhatározta,
hogy az országgyűlés befolyásosabb ta g ja it a m egérkezés esté­
jén értekezletre h iv ja az örökváltság ügyében, m elyre nézve
a főrendek oktalan m agaviseleté m ia tt még sem m iféle ja v a sla t
nem készült. Az értekezlet a m ellett döntött, hogy az u rbériség
azonnal m egszüntetendő s ily szellemben mielőbb tö rv é n y ja ­
v a sla t készítendő. M inthogy Deák Ferencz, a kijelölt igazság­
ügym iniszter, akkor még nem volt Pozsonyban, hová m int
Zala ú jo n n an választott követe, csak 20-án érkezett, az örök­
váltsági ja v a sla t elkészítése sok egyébbel az esem ények köz-
Xjontján álló K o ssu th ra h á ru lt, ki m eg Ghiczy K álm án, nádori
itélőm estert kérte föl, hogy nyom ban megszövegezze. Ghiczy,
K ossuth u ta sítá sa i szerint h alad ék talan u l teljesítette a m eg­
bízást s K ossuth a m unkálatot m ár a 18-iki kerületi ülés elé
vitte, hol elfogadtatván, h ala d é k ta la n u l az országgyűlés elé
terjesztetett.
A m árczius 18-iki ülés délután két órakor kezdődött és
rövid m egszakítással ötödfélkor folytatódott, m ikor az ú rb éri
viszonyok m egszüntetéséről szóló tö rv é n y jav a sla t n ap iren d re
került. B abarczy A ntal (Csongrád) a czim re nézve a já n lo tt
m ódosítást, Kende Zsigmond (Szatm ár) m eg a következők
bevételét ind ítv án y o zta: „a függőben és folyam atban levő pol­
g á ri és büntető perek a robottal eg y ü tt tü sté n t a m egyei h ató ­
sághoz tétessenek á t.“ K ossuth nem egészen szabatosnak ta lá lta
ug y an B abarczy m ódosítását, de m égis szám ba véve aggodal­
m ait, a ja v a s la t czimét következőkben aján lá m eg állap ítan i:
„Az ú rb éri és azt pótló szerződések a la p já n eddig g y a k o rla tb a n
levő szolgálatok, dézma- és pénzbeli fizetések m egszüntetésé­
r ő l / 4 E zt elfogadták azon változtatással, hogy a „szolgál áto k 4c
szó mellé zárjelben m ag y a ráz a tu l a robot szó is oda téte te tt.
K ende in d ítv án y áró l nincs szó az ülés naplójában, de nem
ju to tt be a törvénybe. A ja v a sla t gyorsan elfogadtatván, az
elnök azt indítványozta, hogy az holnap közöltessék a főrendek­
kel. M inthogy azonban K ossuth bejelentette, hogy, m int a
m iniszterelnöktől hallotta, a főrendek m ég m a ülést ta rta n a k ,
a ja v a sla t nyom ban elküldetett hozzájuk.
A főrendek m árczius 18-án délután 2 ó rakor szintén ta r-
 535

to lta k ülést, m elyen elfogadták a közös teherviselésről szóló

jav aslato t. E zt az ülést az elnöklő nádor következő szavakkal
rekesztette be: „A t. k arok és rendek m ost az örökváltsági
tá rg y felett értekeznek s azzal csak néhány óra m úlva készül­
nek el, azért az ülés eloszlat tá tik , m a m ár ülés ta r ta tn i nem fog,
hanem holnap44. A főrendek azzal távoztak teh át, hogy aznap
többé ülés nem lesz. A nádor azonban a követek kérésére, kik
az ügy gyors elintézését sürgették, esti 8 ó rá ra folytatólagos
ülésre h iv ta össze a felső táb lát. Csakhogy igen kevesen kap ták
m eg idejében az értesítést s az ülésre, m elyen M ajláth G yörgy
országbíró elnökölt, kevesen, valam i tizenheten jelentek meg.
Az elnök előbb az egész ja v a sla to t o lv asta tta föl, azután a pon­
to n k in ti felolvasást, illetve tá rg y a lá s t a já n lo tta .
De az első pontnál m aga v etette föl a kérdést, benn van-e
az eltörölt jobb ág y terh ek közt a szőlődézma is? A zután hozzá­
tette, hogy m ás m ozzanatok szintén m egfontolandók, m ihez idő
kell. M ásrészt lehet, hogy ném ely kérdésben a főrendek m ég
tovább a k a rn a k m enni, m in t a követek, m ié rt is a tá rg y a lá sn a k
h o ln ap ra való elhalasztását indítványozta. Csakhogy a csalétek
nem fogott s báró P erén y i Zsigmond, gróf Pálffy János és gróf
R áday Gedeon ellenezte a halasztást, m ire a ház a tá rg y a lá s
fo ly ta tá sa m ellett döntött. E k k o r az u d v a r hívei más módon, a
ja v a s la t m ódosításával igyekeztek a döntést elhalasztani s gróf
C ziráky Ján o s az első ponthoz in d ítv án y t is tett, m ely azonban
báró Perényi és báró Redl Im re felszólalására elvettetett. Báró
P e ré n y i m inden egyes pontnál az alsó táb la szövegét védte s
noha itt-o tt elég heves v ita folyt, m elyben gró f B a tth y á n y
Lajos m iniszterelnök is tám ogata, a ja v a s la t m inden egyes
p o n tja változatlanul elfogadtatott. Az alsó tá b la esti 9 órakor
ta r to tt folytatólagos ülésén m ár hiv atalo san bejelenték, hogy a
főrendek hozzájáru ltak az urb érjav aslath o z. A m árczius 20-ki
ülésen több főrend részéről czélzás tö rté n t u g y an a rra , hogy az
utolsó ülésen igen kevesen voltak jelen, de senki sem v onta két­
ségbe az akkor hozott h a tá ro za t törvényességét. A duzzogóknak
bele kellett az ügy gyors elintézésébe törődniük, m ert érezték,
hogy régi h ibáik és bűneik m ia tt tekintélyük elh alav án y u l s az
esem ények vezetése k isiklott kezükből. Az alsó táb la m árczius
19-én reggel 8 ó rakor a közös teherviselésről, az u rb ér, v a la ­
m int a p ap i tized eltörléséről szóló ja v a sla to k a t végleg elfő-
536

g a d ta s a nyom ban m eg ta rto tt országos elegyes ülésben a j a ­

vaslatok m indkét tábla á lta l hitelesíttetvén, m eg p ecsételtelek
s szentesítésül a királyhoz fölterjesztettek.
Még az előző napon, m inthogy m indkét táb la elfogadta a
ja v a slato t, te h á t a m árcz. 18-ki országos ülésből a követek n y i­
latkozatot tettek közzé „a jelen országgyűlés felad ata irá n t s
egyebek közt biztosították a közvélem ényt, hogy azon ügyek
közé, m elyeket még a jelen országgyűlésnek okvetlenül tö r­
vénynyel kell intéznie", sorolják a közös teherviselést és 4-er
„az ú rb éri viszonyoknak a m agánbirtokosokra nézve közállo­
m ányi k árpótlás m elletti m egszüntetését". M ásrészt nem kétel­
kedve a k irá ly i szentesítésben, sokan azonnal m egküldték a j a ­
v aslatot várm egyéjüknek, m ely ki is hirdette a jobbágyoknak,
hogy m egnyugtassa őket. íg y tulajdonképen életbelépett, m i­
előtt szentesítést n y e rt volna, a mi pedig m ég sok nehézséget
okozott. Bécsben a reakozió uj bátorságot kezdett m eríteni s
m int több m ás jav aslato n , az örökváltságon is v áltoztatásokat
követelt. A k irály m árczius 28-ki leiratáb an , m ely a m ásnapi
országos elegyes ülésben olv astato tt fel, értesítette az ország­
gyűlést, hogy a közös teherviselésről szóló tö rv é n y jav a sla to t
szentesíti. A zután a le ira t így fo ly ta tja : „Az ú rbéri tarto zá ­
sokról szóló törvényczikknek azon főelvét: hogy ezek s az ur-
b ért pótló szerződések a la p ján eddig g y a k o rla tb a n volt szolgá­
latok, dézma és pénzbeli fizetések kárm entesítés m ellett m eg­
szüntessenek, szinte kegyelm esen jó v áh a g y n i m éltóztatott
ugy an ; m in ekutána azonban az ú rb éri szolgálatok azonnali
m egszüntetésével épen azon osztály, m ely r itk a nagylelkűség­
gel oly tetem es áldozatokat hoz, erejéből rögtön kivetkeztetnék
s ez által egy részben a mezei gazdálkodás csökkentésével s a
kereskedés, ip ar és nem zeti gazdászat káráv al, sőt éhínség élő­
id ézhetésével is, az egész hon súlyos veszélybe ejtetnék, az o r­
szágos karok és rendek azon káros következések eltávolítására
vezető eszközökről gondoskodván, e tekintetből az é rin te tt tö r­
vén y jav aslato t bővebb tanácskozásba vegyék." Ezzel szemben
a kerü leti ülés m ár m árczius 28-án, m ikor a le ira t tartalm á ró l
értesült, azt a h atáro zato t hozta, hogy az u rb érv á ltság nem
é rin ti a fejedelm i jogokat s „m iután a f. hó 19-ről kelt aláza­
tos felírás m ellett felterjesztett tö rv é n y jav a sla t á lta l az úrbéri
viszonyok m egszüntetését az ország rendei tisztán, határozót-
 587

tan és egy h an g ú lag kim ondották; ezen elhatározásuknak sike­

rét sem elhalasztani, sem attól b árm i részben elállani a karok
és rendek semmi szin a la tt és sem m i tekintetnél fogva legke-
vésbbé sem szándékoznak. A karok és rendek ennélfogva sem
bővebb, sem ú jab b tanácskozásnak sem helyét, sem szükségét
nem lá tjá k ; sőt m ivel a fen tem litett tö rv én y jav aslato t szinte
úgy, v alam in t azt, mely a közös teherviselés irá n t felterjesz­
tetett, a kegyelm es kir. válasz által teljesen h elybenhagyottnak
tek in tik , annak sem m inem ű v álto ztatásáb a v a g y foganat osi-
tásá n a k felfüggesztésébe nem egyeznek.“ E határo zato t a 29-ki
országos ülés egész terjedelm ében m agáévá tette s az nyom ban
a főrendekhez ju to tt, kik azonnal (márcz. 29.) letá rg y a ltá k ,
á m b á r többen a tá rg y a lá s ho ln ap ra halasztását k ivánták. Ez
ellen mások felhozták, hogy itt az alsó táb lá n ak nem üzeneté­
ről v an szó, m elyet eddig sem szoktak tá rg y a ln i, hanem csak
tudom ásul venni. M aga báró V av Miklós a já n lo tta , hogy m ivel
,,e tá rg y b a n visszalépésnek helye nincsu többé, vegyék tudo­
másul a követek h a tá ro za tá t. B áró Jeszenák Ján o s nem csak az
egyszerű tudom ásvételt, hanem a határozathoz való hozzájá­
ru lá st kív án ta s gróf B atth y án y K ázm ér m elegen szót emelt
az utóbbi in d ítv án y m ellett, m ert „polgári kötelessége ezen
táb lán ak kim ondani, hogy oly válaszszal m egelégedni nem tud,
m ely a nemzetnek legszebb rem ényét és a neki adott legszen­
tebb Ígéretet k ijátszan i a k a r ja “. Némi v ita u tá n az elnök
csakugyan a hozzájárulást jelen tette ki s ez értelem ben az or­
szággyűlés a királyhoz ú jab b felira to t intézett. Időközben
azonban uj bajok tám adtak.
M inthogy számos várm egye m ár k ih ird e tte a tö rv é n y ja ­
vaslatot, a g y a k o rla tb a n csak h am ar k itű n t, hogy fölöttébb el­
ham arkodva készült, m ert egyes p o n tja it különféleképen lehet
m agyarázni. M int Deák Ferencz, az igazságügym iniszter-
;jelölt m árczius 28-án haza jelenté, m ár akkor sokan fordultak
hozzá a kéréssel, eszközöljön m ódosításokat a jav aslato n . De
Deák, ki elkészítésében m ég nem vett részt, v isszautasít ott
m inden változtatást, ám bár ném ely kifogást m aga is jogosult­
nak ta rto tt. C sakhogy attól félt, hogy a m ódosítással e g y ü tt a
ja v a s la t szentesítése téte tik koczkára, m ásrészt a módosítások
a p arasztság n ak biztosított jogok m eg n y irb álására vezethet­
nek. „M iután a tö rv é n y jav a sla to t, — igv jelezte a saját állás­
538

p o n tjá t — m ind a két tábla eg y h angúlag elfogadta, m iután

azt sok m egyében kihirdették, m inden lépést veszedelmesnek
tarto k , s elvenni ism ét az ad o ttat, egyenesen annyi volna, m int
öldöklő p ara sz th á b o rú t felidézni.“ Az ápr. 5. kerü leti ülésben
egyesek ú jra felvetették a mód ősit ás kérdését, de Deák m egint
e lu ta síto tta s csak annyiba egyezett bele, hogy az elfogadott
szöveg v áltozatlan fe n ta rtá sa m ellett az egyik p o n tra nézve
a gyűlés a helyes értelm ezést m egállapítsa. U gyanaz nap az
alsó táb la országos ülést is ta rto tt s a királyhoz intézett fel­
ira tá b a n ism ételte, hogy „a felterjesztett tö rv é n y jav a sla t á lta l
az ú rb é ri viszonyok m egszüntetése tisztán és határo zo ttan k i­
m ondva, a fentisztelt k irá ly i válasz (márcz. 28-iki leirat) á lta l
pedig szinte úgy m egerősítve lévén, ezen törvényczikkely sike­
rének bárm i részben elhalasztását sem szükségesnek, sem esz-
közöllietőnek nem v éljü k 44.
De ezzel még nem volt az ügy elintézve, m ert az áp ril 8-ki
országos ülésben ú jr a n apirendre került.
A m iniszterelnök ugyanis előadta, hogy „az urbértör*
vényczikkely életbeléptetése irá n t a törvényhatóságokban k ü ­
lönböző értelm ű határozatok h o zattak ; s ennek következtében
a rendek felh iv atv án : m iszerint lehető félreértések elkerülése
tekintetéből állapitsák meg, m i az em lített törvénynek értelm e,
a részben, m ilyen tartozások lettek m egszüntetve. E nnek kö­
vetkeztében h a tá ro z ta to tt: a törvénynek értelm e azon szó által
„ ú rb é ri44 teljesen világos lévén, a karok és rendek felvilágosító
újabb törvény alkotásának szükségét nem lá tjá k 44. De két
irá n y b a n m égis világosabban m egm agyarázták értelm ét. E g y ­
részt kim ondották, hogy az ú rb éri birto k „oly birto k o t jelel,
m ely a jobbágyi birtoktól az ú rb éri törvények értelm e szerint
rendezési per v agy kibecsülés u tjá n el nem v é te th ete tt44 m ás­
részt, hogy az uj törvény szerint „csak oly robot, dézma (úri
kilenczed) vagy ezeket pótló pénzfizetés szüntettetik meg, m ely
ú rb éri b irto k u tán teljesíthetett a földesur ja v á ra ; azaz oly
birto k után , m ely az ú rb éri törvények szerint a jobbágy
kezéről a földesur részére vissza nem v é te th e te tt44. M agá­
ban az országos ülésben, a napló szerint, a v ita igen rövid
volt s csak nehány mellékes h a tá ro za t kifogásoltatok. íg y pél­
dául, hogy nem csak a szorosan v e tt ú rb éri tartozások u tán i
dézma, hanem m inden néven nevezendő földektől já ró fizetés,
mely a dézm ával rokon, el törlendő s hogy az tekintendő ú rb é ­
res földnek, mely az ú rb éri táblázatokba be van vezetve, mi
ellen felhozták, hogy v a n n a k községek, m elyekről ú rb éri t a ­
bellák nem készültek. Az ilyen kifogások a felsőtábla ugyanaz
n ap i ülésében is felhangzottak, de a többség elállott a törvény-
ja v a sla t szövegének utólagos m ódosításától, mely h atáro zato t
még az alsótábla ugy an az napi folytatólagos esti ülésében be­
jelentették. E közben az esem ények nyom ása a la tt az u d v a r
a b b a n h a g y ta ellenállását s m ásnak 9-én végre felolvasták
azon hivatalos 8-ki keletű értesítést, hogy a k irá ly a sokat
v ita to tt jav a slato t „legkegyelm esebben jóvá h a g y n i m éltózta-
to tt“, a m ivel a régi jobbágy-intézm ény s a r a j t a nyugvó
m unkaszervezet törvényes utón, az összes illetékes tényezők
beleegyezésével m egszüntettetett. A végleges szentesítés a többi
törvényekkel az em lékezetes országgyűlés ünnepélyes berekesz­
tésének n apján, á p rilis 11. m ent végbe.
Az 1848-ki országgyűlés 31 czikkből álló törvénykönyve
a m a g y a r tö rv é n y tá rn a k örökké ragyogó aranyköve, m elynek
ezélja az élőbeszéd szerint „az összes m ag y a r népnek jogban és
érdekben egyesítése44. K özvetve vagy közvetlenül m indegyik
törvényezikk é rin tette te h á t a m unkástöm egeket is. M indaz-
á lta l a jobbágykérdésre és a vele kapcsolatos ügyekre első
sorban a következő törvényczikkek vonatkoznak:
V III. czikk. A közös teherviselésről. Ez akként intézkedik,
hogy 1848. nov. 1-től kezdve „M agyarország és a kapcsolt
részek m inden lakosai m inden közterheket külöm bség nélkül
egyenlően sTiímiyTagosan vlséllk^ViöTre'nezve a felelős m inisz­
tériu m a törvényhatóságok’ m eghallgatásával teszi m eg az
előkészületeket.
IX . czikk. Az u rb é r és azt pótló szerződések a la p já n eddig
g y a k o rla tb a n volt szolgálatok (ro b o t), dézma és pénzbeli fize­
tések m egszüntetéséről. Az em lített összes fizetések „a törvény
kihirdetésétől fogva örökösen m egszüntetnek*4 s „a törvényho­
zás a m agánföldesurak kárm entesítését a nem zeti közbecsület
véd-pajzsa alá helyezi.44 Az ú rb é ri tartozással felérő tőkét az
állam fizeti, m ire nézve a legközelebbi országgyűlés elé a ko r­
m ány tö rv é n y jav a sla to t köteles terjeszteni. A ddig is a földesur,
a kinek urbérisége volt, a váltók kivételével m oratórium ot
kap, vagyis tarto zá sa i föl nem m ondhatók s csupán az esedé-
540

kés k a m ato k ra pörölhető. U gyané törvény m egszünteti az ú ri

törvényhatóságot vagyis az uriszék intézm ényét, a m elynek
jogkörét más, részben birói, részben közigazgatási hatóságokra
ruházza.
X. czikk. Az Összesítésről, legelő-elkülönözésről és faj-
zásról.
X I. ezikk. Azon ügyekről, m elyek addig a földesúri h a tó ­
ságok á lta l intéztettek.
X II. ezikk. Az ú rb éri m egszüntetett m agánuri ja v a d a l­
m ak statusadóssággá leendő átváltoztatásáról. M indhárom tö r­
vény a IX . törvény czikk egyes elvi h a tá ro z a ta it részleteiben
szabályozza s g y a k o rla ti v ég rehajtások m ódozatait szabja meg.
X III. czikk. A papi tized m egszüntetéséről. ,,Az egyházi
rend — m ondja a bevezetés — a pap i tizedről m inden k á rp ó t­
lás nélkül lem ondván, az ország rendei ezen, a haza o ltá rá ra
le te tt áldozatot örök emlékezet okáért törvénybe ig ta tjá k “ s
m agok részéről is eltörlik a tizedet a k á r pénzben, a k á r term é­
szetben, a k á r közvetlenül az egyháznak, a k á r bérlők, a k á r
örökös szerződések, a k á r k irá ly i adom ány alap ján fizettetett.
A m ennyiben azonban az eltörlés az alsó papság egyes ta g ja i­
nak jövedelm ét csökkentené, kárpótlásukról az állam külön
törvény u tjá n fog intézkedni, azon v ilági családok pedig, m e­
lyek a p api tizedet m agántulajdonul megszerezték, szintén
külön állam i kárpótlásban részesülnek.
XV. czikk. Az ősiség eltörléséről. Ez a törvény az eltö r­
lést csak elvileg m ondja ki s u ta s itja a m inisztérium ot, hogy
az uj polgári törvénykönyvet a legközelebbi országgyűlésre „az
ősiség teljes és tökéletes eltörlésének a la p já n “ dolgozza ki.
M inthogy a birtokképességet m ár az előző országgyűlés
m egadta a bevett felekezetek ta g ja in a k , az 1848-ki törvény-
könyvben erről külön nincs szó. Ez elvet annál kevésbbé volt
szükség ism ét beigtatni, m ert épen az uj törvények h á rito ttá k
el az akadályokat, melyek eddig az elv valósulásának ú tjá t
állották. Ellenben föltűnhet, hogy sok m ás hiányzik a job b ág y ­
ügyi törvényekből, különösen a IX . czikkből, m ely az egész
nagy reform a la p ja s azon elveket tartalm azza, m elyeken a
következő törvények s m unkaszervezet u jjáalk o tásán ak nagy
m üve felépült. Hogy nem m ondja ki a jobbágy intézm ény á lta ­
lános eltörlését, m int egykor József császár tette, az a viszo­
 541

nyok időközben beállt törvényes és term észetes változásából

m ag y arázh ató meg. O kvetetlenül meglepő azonban az, hogy a
kilenczed m egszüntetéséről nem tesz em lítést s csupán a robo­
tot, dézm át és pénzbeli fizetéseket em líti az ú rb é ri terhek örö­
kösen eltörölt nemei sorában. Sőt ennél is m eglepőbb, hogy
foglalkozik u gyan az összesítéssel, legelő-elkülönzéssel, fajzás­
sal, de m agát a job b ág y telk et egyetlen szóval sem em líti,
H allg atással mellőzi a telek tu lajd onjogának kérdését s különö­
sen azt, szabad tulajdonos-e im m ár a volt jobbágy ez eddig
ú rbéres földnek, a m i pedig igen lényeges volt, m ert abban az
időben történ tek olyan örökváltságok is, m elyekben a paraszt a
nem telkének tu lajd o n jo g át, hanem csupán a r a jta nyugvó
urbérszolgálatokat v á lto tta bizonyos időre vagy örökre m ag á­
hoz. Az uj kötelező örökváltság látszólag te h á t K ossuth 1846-ki
tervezete keretében mozog, m ely csupán jobbágyszolgálatok
m eg v áltására vonatkozik, ám b ár nem z á rja ki azt az értelm e­
zést sem, hogy a m egváltásban a telek b e n fo g laltatik s a p a ­
raszt annak s tulajdonosává lett, a m int az uj tö rv én y t a gya
k o rlatb an csak u g y an értelm ezték A törvény azonban m inden
esetre hiányos volt, a m i a gyors m unka következm énye, mely-
ivei készült és elfo g ad tato tt s a mi m ia tt Deák bosszúsan „rög­
tö n zésén ek nevezte.
K étségkívül ez az oka, s nem csupán az a körülm ény,
hogy E rdély különös viszonyai külön szám bavételt igényeltek,
hogy az erdélyi országgyűlés lényegileg elfogadta, néhol szó
szerint á tv e tte az E rd é ly re vonatkozó 1848-ki m ag y a r tö rvé­
nyeket, de az urb értö rv én y ek en (IV., V., VI. t.-cz.) a helyi
viszonyokra való tek in tetek en kivid több elvi jelentőségű módo­
sítá st is tett.
A m agyarországi esem ények az erdélyi m ozgalm ak veze­
tőire is egyre m élyebb h a tá st kezdtek gyakorolni. A nemesi
töm egek ekkor sem igen a k a rta k a jobbágyfelszabadítás esz­
m éjével m egbarátkozni. De legalább báró W esselényi Miklós,
ki m ég nem rég ellenezte a kötelező örökváltságot, m eghajolva
a pozsonyi esem ények előtt, 1848. áp ril 12-én erdélyi honfitár­
saihoz, kik a p arasztságot m egint csak „puszta capacitálás
sa l“ vagyis üres b iztatással a k a rtá k kifizetni, n y ilt levelet in té­
zett. Ebben figyelm eztette őket, „értsék m eg a p illan a t intését*
m elyet büntetlenül mellőzni nem lehet.“ Most ő h ird ette azt.
542

m ire két évvel azelőtt K ossuth figyelm eztette. „N incs arról

többé kérdés — m ondotta az erdélyi nem ességnek — m ara d ­
jan ak -e meg* a robot és dézma, vagy eltöröltessenek! Vége van
an n ak örökre s m enthetetlenül; nincs hatalom , mely annak
létét fe n ta rta n i v agy visszavarázsolni képes lenne. Most csak
a körül forog a kérdés: h á t nálunk E rdélyben m i szabaditsuk-e
fel a paraszto t v agy ő tö rje szét bilincsét s rázza le görbesztő
te rh é t nyakáról, av ag y a korm ány vegye le azt r ó la ! 44 Csak­
u g y an nem volt m ás választás. A m a g y a r országgyűlés tö r­
v én y ja v a sla tán a k h iré re az oláh p arasztság sok helyen m eg­
ta g a d ta az ú rb éri szolgálatokat, sőt itt-o tt a nem esi jószágok
felosztását követelte. Azon a nem zeti gyűlésen pedig, m elyet
az oláliság 1848. m ájus 15-én B alázsfalván ta rto tt, azt k iv án ta,
hogy az úrbéres terhek s a dézma kárpótlás nélkül töröltesse­
nek el. Ilyen h an g u latb an tá rg y a lta az erdélyi országgyűlés a
jobbágykérdést. A főszónok ott is báró W esselényi Miklós, az
ügynek két évtized óta lelkes apostola volt. Szivhez szólóan
h ird e tte : „az eddig elnyom ottakat em eljük m agunkhoz, emel­
jü k őket oda, hová őket isten terem tette. Legyenek az eddigi
jobbágyok és zsellérek többé nem parasztok, pórnép, m isera
plebs, hanem szabad p o lg á ro k /4 S zavainak im m ár volt h atásu k
s az erdélyi országgyűlés a m agyarok p éld ájára oldotta meg
a kérdést. Az erdélyi törvények szintén az urbériségeken
nyugvó robot, dézma és pénzbeli fizetések eltörléséből, illetve
kötelező pénzbeli m egváltásából indulnak u g y an ki, de m ár a
telekről sem feledkeznek meg, midőn legalább a n n y it m onda­
n ak (IV. 4.), hogy „a helységek po lg árai (eddigi jobbágyok
és zsellérek) azon telkek és földek használatában, m elyek ke-
zökben ta lá lta tn a k , bárm inő term észetűek legyenek is, azok
nem fognak biróság közbejötté nélkül h á b o rg a tta tn i.44 Az
erdélyi törvény kim ondja továbbá, hogy az e czélra a la k í­
tandó uj biróságok fognak azon pörökben Ítélni, m elyekben a
földesur és volt úrbéresei közt a föld term észetére (váljon
ú rb é ri v ag y m ajorsági) v ita tám ad, de az erdélyi törvények és
m agánjog azon elvei szerint, hogy a jobbágy „földétől, a mely
kezén van, m eg nem fo sz ta th a tik .44 I tt teh át m ár ki van
m ondva, hogy a volt úrbéres kezén levő telek v agy m ás úrbé­
res föld tőle el nem vehető, ám b ár a tulajdonjog itt nincs
részére föltétlenül biztosítva. A törvény k ijelen ti továbbá,
hogy a volt ú rbéresek „legeltetési, fajzási, nádlási rendes és
folytonos eddigi haszonvételeikben44 m egszorittatni nem fog­
nak, de épü letfát a földesur a sa já t erdeiből nem ad nekik
többé, továbbá, hogy az eddig úrb éres szőlők jövőre is kötele­
sek tizedet adni s a kisebb k irá ly i jav a d a lm a k (regálék) eddigi
birtokosaik h asználatában h a g y a tn a k . Az erdélyi törvény be-
ezikkelyezi u g y an a m agyarországi X II. tö rv én y t, de tovább
m egy, m int ez s a földesurak k árp ó tlására, illetve az e czélra
fölveendő állam kölcsön b izto sítására első sorban a sóaknák
jövedelm eit s h a nem elegendők, E rd ély összes közjövedelm eit
„hypotheca g y a n á n t.44 K étségkívül az időközben M agyar-
országban te tt tap a sz ta lato k fo ly tán s a felelős m ag y a r k o r­
m ány beleegyezésével vétettek be e határo zato k az 1848-ki
erdélyi törvényekbe, m elyek jóval később készültek, s m elye­
ket V. F erdinánd k irá ly csak ju n iu s 10-én Innsbruckban,
hová akkor a bécsi m ozgalm ak elől m enekült, szentesitett.
De bárm i hézagosak és hom ályosak voltak az uj törvé­
nyek, a g y a k o rla tb a n véget vetettek a jobbágyság rég elavult
intézm ényének s lehetővé tették a nem zeti m unkaszervezet
m odern szellemű á ta lak u lá sát. A jobbágyság m egszűnt, a
m ivel sok százados tö rtén et is véget é rt s beolvadt a nemzet
általános történetébe.- M int a külföldön az 1789. és 1830-ki fo r­
rad alm ak , akképen M agyarországnak az 1848-ki viharos nép­
mozgalom hozta m eg ezt a rég ó h a jto tt á ta lak u lá st. A rendek
szivvel-lélekkel élére á llta k a népnek, s d iad a lra segítették
p o litik ai eszm ényeit. Deák Ferencz, az uj igazságügym iniszter
m a g a ta rtá su k o k a it igen találóan a d ta elő. „Francziaország-
ban — m ondotta egyik k erü leti ülésén m ég m árcziusban —
m egingott a trón, N ém etország általános m ozgalom ban v an s
m indez visszh an g ra és rokonszenvre ta lá lt A usztriában s n á­
lunk is. A törvényhozó test tehát igen helyesen azt hitte, hogy
itt m inden halo g atás veszélyes lehet, ily m ozgalm ak idején
a k á r korm ánynak, a k á r a törvényhozásnak egyéb felad ata
nem lehet, m int a m ozgalm at v a g y elnyom ni, v ag y an n ak
élére á lla n i: a rendek nem érezvén m ag u k a t elég erőseknek,
hogy elnyom ják, igen bölcsen tették , hogy élére állottak, m ert
ez á lta l p o lg ári háború kitörését gáto lták m eg.44 C sakugyan
m érhetetlen szolgálatot tette k ezzel nem zetöknek, m elynek
544

im m ár óriási n agy többsége lá tta az 1848-ki törvényekben

üdvét és szabadsága biztosítékait. M ikor azu tán a bécsi u d v a r
megindítóba, a fegyveres tám ad ást e törvényeknek h a b á r első
sorban közjogi alkotásai ellen, m ig épén a jo b b ág y sá g ra v o ­
natkozó részeket később m ag a volt kénytelen v é g re h a jta n i, a
töm eg a tám ad ást a sa já t szabadsága elleni m erényletnek
vette, s im m ár nem egy rend v ag y osztály, hanem egy h a ta l­
m as nem zet kelt a szent törvénykönyv védelm ére, hogy csodá­
k at m íveljen érte a csatatéren is. A véres küzdelem ben a kö­
zépkori a g rá r-fe u d ális szervezet egész szerkezete szétrom bol­
ta to tt s a közös vórkeresztség nem csak a papíron, hanem a
valóságban m egterem tő az egységes, jogban és teherben
egyenlő m a g y a r nem ztet. M indé változásnak előföltétele a job­
bágyság törvényes felszabadítása volt, m ert a m ig az m eg nem
tö rtén t, m in t m inden rendi állam ban, u r és jobbágy nálunk is
b izalm atlan u l, ellenségesen á llta k szemben egym ással. Az
1847/8-ki törvényhozás végre m egalkotta az egészséges v i­
szonyt az uralkodó rétegek és a nag y m unkástöm egek közt,
m elyek előbb a harczm ezőn, azután a béke, a term elő m unka
terén, s a polgárosodás, a vagyonosság, a nem zeti v irág zás egy
uj korszakát n y ito ttá k a m a g y a r állam és társadalom fejlődé­
sében. E llenben azon aggodalm ak, m elyeket a felszabaditáshoz
fűztek, e g y á ltalá n nem teljesültek. Sohasem élt a n n y i m a g y a r
e hazában, soha a m ag y a r nem zeti érzés, a m ag y a r polgároso­
dás szellem i és an y a g i tek in tetb en a fejlettség am a fokán nem
állt, soha a földm ívelés a n n y ira nem virágzott, ip ar, keres­
kedés, közlekedés annyi m unkáskéznek kenyeret nem adott,
m int m a, két nemzedékkel a fölszabadulás után. Időközben az
u j m unkaszervezetből uj társa d alm i és gazdasági bajok k elet­
keztek ugyan, de a közös m unka és siker az egym ásra u ta ltsá g
tu d a tá t egyre jobban kifejlesztő a századokon á t h a ra g v ó te s t­
vér néprétegek között.
 TARTALOMJEGYZÉK
Oldal
BEVEZETÉS. A magyar jobbágyság szerepének jelentősége a
nemzeti történelemben. — A jelen munka tárgya és fel­
osztása ................................................................................................. 5— 10

ELSŐ KÖNYV.
A gazdasági munkaszervezet az Árpádok korában
E L S Ő F E J E Z E T . A mezőgazdasági munkaszervezet általános fej­
lődése. A mezőgazdaság az őskorban. — Szervezete. — A
rabszolga és a szabad jogállású népesség. — Európa munka-
szervezete a honfoglalás korában. — A jobbágy és szolgá­
latai. — A jobbágytelek. — Régi mértékek. — A régi pénz­
láb. — Összehasonlitása a pénz mai absolut és relativ értékével 13— 26
M Á S O D I K F E J E Z E T . A m agyar munkaszervezet a honfoglalás
korában. — A magyar föld gazdasági viszonyai a IX. század­
ban. — A honfoglaló magyarok gazdasági élete. — A nyugat
jobbágyszervezetének első behatása a benszülöttek és kül­
földről hozott rabszolgák által .................... ............................. 27— 35
H A R M A D I K F E J E Z E T . A munkásnép Szent István államszer­
vezetében. — István király nyugati mintákat követ állam- és
egyházszervezetében. — A fekvő birtokot teszi uj alkotásai
alapjává. — Ezek közgazdasági jelentősége. — Népesedés
politikája. — A várszerkezet. — A királyi vármegye mint
gazdasági tényező. — Yárkatonák és várnépek. — Szabadok
és rabszolgák. — A kolostorok. — Az egyéni tulajdon. — Az
adománybirtok. — A vendégnépek. — A munkáselemek ter­
hei és szolgálatai. — A munkáselem gazdasági csoportosu­
lása a pécsváradi apátság és a veszprémvölgyi apáczák jó­
szágain. — Az uj-munkaszervezet beviszi a magyar népet
a nyugat gazdasági közösségébe . . . . . . : .............................. 36— 54
N E G Y E D I K F E J E Z E T . A munkaszervezet a X I —XII. században.
Az ország anyagi fejlődése. — A tihanyi 'apátság. — Guden
paloznaki birtoka. — A garamszentbené’deki apátság. —
A esády: A m ag y ar jo b b ágyság története. 35
546

Oldal
Szent László gazdaság-politikája. — A pannonhalmi apát­
ság 1083. körül. — Könyves Kálmán király. — A zobori apát­
ság. — A dömösi apátság. — Kutas község. — A csatári
apátság. — A telepités. — A szászok bevándorlása. — A
királyi hatalom és a munkásnép ............................................ 55—73
Ö T Ö D I K F E J E Z E T . A munkaszervezet a tatárjárás előtt. — II.
Endre. — A társadalom rendi megoszlásának kezdete. — A
munkást:ép az arany bullában. — Urbáriumok. — Jelentősé­
gük. — Úrbéres pörök. — Szebeléd és földesura. — A pan­
nonhalmi apátság birtokviszonyai 1240. körül. — Az apát­
ság és munkásnépe közötti viszályok. — Az egyes községek
úrbéres terh ei....................................................................................... 74—90
H A T O D I K F E J E Z E T . A munkaszervezet a X I I I. század második
felében. — A tatárjárás gazdasági jelentősége és következ­
ményei. — A Szent István-féle alkotmány helyét a rendi
alkotmány kezdi elfoglalni. — A földesúri jog kibővitése az
igazságszolgáltatásban. — A nemesi vármegye. — A teleri
tés. — Úrbéres pörök. — A városok. — A soltészi intézmény.
— A szabad költözés és első törvényes biztosítása 1298. —
A földesúri hatalom alatti népek szolgálatainak főcsoportjai.
— A magyar munkaszervezet végképen a nyugati államok­
ban dívó vezérelvekhez alkalmazkodik ................................ 97—115

MÁSODIK KÖNYV.

A jobbágyság megalakulásának és elfajulásának kora.

E L S Ő F E J E Z E T . A jobbágy-intézmény megalakulása. — Magyar-
ország a XIV. század elején. — Csák Máté. — László erdélyi
vajda. — Jobbágy-politikájok. — I. Károly király és a sza­
bad költözés. — Uj adórendszerével véglegesen megalkotta
a jobbágy-intézményt ..................................................................... 119—133
M Á S O D I K F E J E Z E T . N a gy Lajos király kora. — A kilenczed. —
Betetőzi a jobbágyság különválását a többi társadalmi réte­
gektől. — E korbeli urbáriumok. — A fekete halál és követ­
kezményei. — A gazdasági v is z o n y o k ...................................... 134—144
H A R M A D IK F E J E Z E T . Az első nagy parasztfölkelés kora. —
Zsigmond király és a jobbágyság. — A földesúri hatalom ki-
terjesztése. — A szabad költözés. — Telepités. — Úrbéri
egyezségek. — Külföldi eszmék beözönlése. — Patarénus és
huszita tanok. — Az 1437-iki erdélyi parasztlázadás és követ­
kezményei ............................................................................................. 145—162
N E G Y E D I K F E J E Z E T . A H unyadyak kora. — Hunyady János és
a jobbágyság. — A köznép szerepe Magyarország megmen­
tésében 1456-ban. — I. Mátyás király. — Küzdelmei a sza­
bad költözés törvényes biztosításáért. — Urbérek. — A
 547

Oldal
földbirtok megoszlása s a nagybirtok túlsúlya az agrár­
szervezetben ....................................................................................... 163— 176
ÖTÖDIK FEJEZET. Az 1514-iki parasztfölkelés kora. — II.
Ulászló. — Az olygarchia felülkerekedése. — Küzdelmei a
királylyal a jobbágyság röghöz kötése körül. — Egyre meg­
nehezíti a szabad költözést. — Az 1504:XVIII. törvénycikk.
— A jobbágyság gyászos helyzete. — Külföldi parasztmozgal­
mak. — Dózsa György fölkelése. — V ér b e fo jtá sa .................... 177— 198
HATODIK FEJEZET. A jobbágyság röghöz kötése. — Az 1514-iki /
őszi országyülés. — Eltörli a szabad költözést. — Megtorló
intézkedései. — Országos urbér-rendezés. — Verbőczy Ist­
ván Hármaskönyve és a jobbágyság. — Hatásai. — II. Lajos
kora. — Az ország kettészakadása. — A jobbágyság és a
török. — János király visszaállítja a szabad költözést. —
György barát jobbágyvédő törekvései. — A röghöz kötöttség
érvényben m a r a d ................................................................................. 199— 213

HARMADIK KÖNYV.

A jobbágyintézmény a bárom részre oszlás korában.

E L S Ő F E J E Z E T . A három részre oszlás gazdasági következmé­
nyei. — A királyi, erdélyi, török államterület. — Önálló jog­
fejlődésük. — A jobbágyság az örökös háborúkban. — A
hitújítás és a m u n k á sréteg ek ......................................................... 217—226
M Á S O D I K F E J E Z E T . A királyi terület. 1. A szabad költözés a
X V I . században. — I. Ferdinánd a szabad költözés törvényes
visszaállításán fáradozik. — Törekvése 1556-ban sikerül. —
— Az idevonatkozó törvény nem hajtatik végre. — Miksa
király. — Rudolf király. — A jobbágy szabad költözését
korlátlan joggal a vármegye kezdi s z a b á ly o z n i.................... 227—241
H A R M A D I K F E J E Z E T . A királyi terület 2. A szabad költözés
a X V I I . században. — Bocskay István szabadságh&rcza és
a jobbágyság. — A hajdú városok. — A rendiség küzdelme
a hajduvárosok ellen. — A rendiség és a jobbágyság. —
A vármegye és a jobbágyság. — Az országgyűlés 1608-ban
törvényesen a vármegyére ruházza a szabad költözés
ügyét. — A köznép pusztulása ................................................... 242—252
N E G Y E D I K F E J E Z E T . A királyi terület. 3. A jobbágyság a vá r­
megye uralma alatt. Parasztfölkelések. — A vármegyék
intézkedései a szabad költözés körül. — Vármegyei tilal­
mak, földesúri korlátozások — Úrbéres pörök. — A köznép
gazdasági kizsákmányolása. — I. Lipót király. — Paraszt­
lázadások. — Vallásüldözés. — Az ország nagy részének
pusztulása a fölszabadító háborúban. — A tömegek elkese­
548

redése az állam és a földesur ellen. — Bereg megyében

fegyvert fog. — Élére csakhamar II. Rákóczy Ferencz áll.
__ A szabadságharcz és a jobbágyság ......................................
ÖTÖDIK FEJEZET. A királyi terület. 4. A jobbágyság közterhei.
— Az állami adó és közmunka. — Folytonos emelkedése.
— I. Lipót király uj adórendszere. — A vármegye mint
adóztató tényező. — A jobbágyság egyházi és iskolai ter­
hei. — Az úrbéri terhek és szolgálatok. — E korszak földes­
úri urbáriumainak általános jellemzése. — Jó földesurak.
— Nem ők a földesúri hatalom igazi f a j k é p e i....................
HATODIK FEJEZET. A királyi terület. 5. A jobbágyság úrbéres
terhei. — Az úrbéres terhek főcsoportjai. — A törvény­
ben. — A gyakorlati életben. — A földesúri követelések vég­
telen sokasága és változatossága az egyes urbáriumokban.
— Ezek nem törvényes keretekben mozognak, hanem korlát­
lanok. — A zalavári apátság 1568-iki, a szatmári 1592-iki.
— A dávidczenki, mádi, verhovinai jobbágyok. — Az ecsedi
uradalom 1648-iki, más községek későbbi urbáriumainak
részletes ism ertetése. — A földesúri hatalom korlátlansá­
gának gazdasági és erkölcsi következményei. — A paraszt­
ság nyomorúsága. — A földművelés hanyatlása. — A borter­
melés. — A marhatenyésztés. — Uj gazdasági növények
meghonosodása .................................................................................
HETEDIK FEJEZET. A jobbágyság Erdélyben. Erdély mint
külön fejedelemség. — Külön jogfejlődése. — A törvény-
hozás a jobbágyságról. — Approbáták és Compiláták. — A
tényleges állapotok. — Az urbáriumok. — A gazdasági
viszonyok a la k u la ta ...........................................................................
NYOLCZADIK FEJEZET. A jobbágyság a török területen. — A
magyarföldi török uralom. — Jogi és erkölcsi ellentétek. —
A földbirtok. — A munkaszervezet. — A köznép állami és
úrbéres terhei. — A hódoltság. — A gazdasági állapotok . .

NEGYEDIK KÖNYV.

A jobbágyvédelem kora.
EIÖŐ FEJEZET. A jobbágyság III. Károly korában. A magyar
birodalom a szatmári béke évtizedében. — A jobbágykér­
dés az országgyűléseken. — Az állandó hadsereg felállítása.
— Az állandó adózás behozatala. — A vármegyék s a job­
bágyság. — A földesuraság és a jobbágyság. — Telepítések.
— A Pero-lázadás. — Drávántuli mozgalmak. — A királyi
hatalom és a köznép. — A jobbágyság Erdélyben. — Urbá­
rium a három szlavón vármegye részére. — A gazdasági
tevékenység újabb le n d ü le t e .........................................................
 549

Oldal
M Á SO D IK FEJEZET. A jobbágyság Mária Terézia korában.
Mária Terézia egyénisége. — Megindítja a jobbágyvédelmet.
Eleinte az országgyűléssel igyekszik jobbágy védő politikáját
valósitani. — Szándékai meghiúsulnak a rendek ellenállásán.
— Szlavóniában uj urbért hirdet. — Az 1764/5-iki országgyű­
lés. — Úrbéres viszonyok. — Parasztmozgalmak. — A hor-
vát jobbágyság fölkelése. — A tömegek elkeseredése. — A
rendiség jobbágyellenes szelleme. — Mindez önálló eljárásra
kényszeríti a k ir á ly n ő t.................................................................... 361—374
H A R M A D I K F E J E Z E T . Mária Terézia úrbérrendezése. A ren­
dek és a jobbágyvédelem. — Ez utóbbinak eredményei a
külföldön. — Mária Terézia önhatalmilag indítja meg az
úrbérrendezést. — A művelet végrehajtása. — Az 1767-iki
magyarországi urbárium, m elyet a temesközi és horvát­
országi követnek. — Ez urbáriumok főelvei. — A jobbágy­
telek állományának megállapítása. — A jobbágytelken
nyugvó terhek maximuma. — Más jobbágyvédő határoza­
tok. — Az urbáriumok előnyei és hátrányai. — A parasztság
hangulata. — Telepítések. — Erdély. — A mezőgazdaság
á lla p o t a .................................................................................................. 375—395
N E G Y E D I K F E J E Z E T . József császár és a jobbágyság. A csá­
szár Italános reformtevékenysége. Erdélyben eltörli a
jobbágyságot. — A Hóra-lázadás. — Magyarországban előbb
a közigazgatást rendezi s csak azután szünteti meg a job­
bágyságot. — A reform hatása. — Csak látszólag gyökeres,
a valóságban keveset változtat a fennálló viszonyokon. —
Ném etesítés. — A köznép hangulata a császár ellen fordul.
— Halála előtt József visszavonja törvénytelen újításait,
de fentartja a jobbágyság eltörlésére vonatkozó rendeletét 396—408
Ö T Ö D I K F E J E Z E T . II. Lipót és a jobbágyság. Lipót az 1780-iki u
állapotba helyezi vissza Magyarországot. — Ezzel a job­
bágyság intézményét is helyreállítja. — A magyar irodalom
és jobbágykérdés. — Költők és irók álláspontja. — A király
jobbágypolitikája. — Nem József császár, hanem Mária
Terézia irányát folytatja. — Az 1790/1. országgyűlés. —
Jobbágytörvényei. — Beczikkelyezi a Terézia-féle urbáriu­
mot. — Országos urbérbizot.tságot küld ki a további reform-
javaslatok kidolgozására. — Az erdélyi országgyűlés. — A
magyar országos bizottság elkészíti munkálatát, de csak
II. Lipót halála u t á n .......................................................................... 409—420
H A T O D I K 1) F E J E Z E T . A jobbágykérdés 1825-ig. Ferencz király
egyénisége. — Irtózik minden újítástól. — Hosszas háborúi.
— Negyvenhárom évi uralkodása a jobbágyságra elvileg *)

*) A szövegben sajtóhiba folytán: negyedik fejezet áll, mit itt helyre­

igazítunk.
550

Oldal
meddő marad. — Törvényei a Terézia-íéle urbér megújítá­
sára szorítkoznak. — Maradi iránya a rendiségre is visz-
szahat. — Martinovics összeesküvése. — A haladó eszmék
üldözése. — Az irodalom és jobbágy-kérdés. — Berzsenyi.
— Kazinczy. — A két Kisfaludy. — Horvát István. — Katona
József. — Berzeviczy Gergely, az uj irány úttörője. — Főbb
munkái. — Farkas Mihály Ludas Matyija. — Az úrbéres
viszonyok alakulata. — Erdély .................................................. 421—448

ÖTÖDIK KÖNYV.
A .jobbágyság felszabadításának kora.
ELSŐ F E J E Z E T . Gróf Széchenyi István kora. Az 1825/7-iki
országgyűlés. — Jobbágyellenes hangulata. — Felsőbüki
Nagy Pál. — Az úrbérrendezést uj országos bizottsághoz
utasítják. — A jobbágyság 1828-iki országos összeírása. —
Mozgalom a robot ellen. — Gróf Széchenyi István föllépése.
— A „Hitel", „Világ" és „Stádium" a jobbágyságról. — E
müvek hatása. — Parasztlázadás a felvidéken 1831-ben.. .. 451—464
M Á S O D I K F E J E Z E T . Az 1832/6. és az 1839/40. o r s z á g g y ű lé s ^
kora. Széchenyi föllépésének következményei. — Az alsó és
felső táblán megszaporodnak a haladás hívei. — Báró W es­
selényi Miklós. — Deák Ferenc és a jobbágykérdés. —
Kölcsey Ferenc. — Gyökeres úrbérrendezéssel akarják a
jobbágyügyet megoldani. — Az udvar magatartása. — Az
urbér tárgyalása az 1832/6-iki országgyűlésen. — Az ellen­
zék és a kormánypárt küzdelmei. — A kormány a várme­
gyékkel módosíttatja a követek szabadelvű utasításait. — A
haladás hívei kisebbségbe jutnak. — Az uj országos urbér-
törvény. — Előnyei és hátrányai. — Kísérletek az önkénytes
örökváltsággal. — Az 1839/40-iki országgyűlés. — Törvénybe
igtatja az önkénytes örökváltság elvét . ................................ 465—585
H A R M A D I K F E J E Z E T . Kossuth Lajos kora. Az önkénytes örök­
váltság csak szűk körben bir terjedni: — Az örökváltság
egyes esetei. — A kötelező örökváltság eszméje mindinkább
túlsúlyra emelkedik a közvéleményben. — Nézeteltérések a
földesúri kárpótlás fedezésére nézve. —- A robot és dézma.
— Kossuth Lajos. — A jobbágyság teljes felszabadítását
tűzi ki végczéljául. — Az irodalom. — Vörösmarty Mihály.
— Szigligeti József. — Petőfi Sándor. — Az 1843/4-ik!
országgyűlés. — A birtok- és hivatalképesség kiterjesztése
a nem-nemesekre. — E törvényeknek csak elvi jelentősé­
gük v a n ................................................................................................... 486—498
N E G Y E D I K F E J E Z E T . A jobbágyintézmény utolsó évei. Kossuth V
a kötelező örökváltságot, a jobbágyság m egszüntetését Írja
zászlajára. — Azt akarja, hogy ne az udvar, hanem a nemes-
 551

Oldal
ség teljesítse a tömeg óhajait s így a nemzet két alkateleme
teljesen összeolvadjon. — A galicziai parasztlázadás hatása.
Kossuth tervet készít a kötelező örökváltság valósítására. —
Báró Eötvös József. — A műszaki tudományok haladásai­
nak hatása a közszellemre. — Fáy András. — A takarékpénz­
tárak. — Az ellenzéki program a jobbágykérdésről. — Az,
udvar és pártja. — Erdély. — Az erdélyi nem esség és job­
bágy-kérdés. — Báró W esselényi nem helyesli Kossuth köte­
lező örökváltság-tervét. — Az 1847-iki erdélyi országgyű­
lés. — Maradi törvényeit a király nem szentesíti.................... 499—512
Ö T Ö D I K F E J E Z E T . A jobbágyság megszüntetése 1848-ban. Az
országgyűlési követválasztások. — Az uj alsótábla. — A ki­
rályi előterjesztések a jobbágyságról. — A követek és a
jobbágyság. — Az alsó tábla a kérdés megoldására orszá­
gos választmány kiküldését ajánlja. — Az indítvány feletti
vita. — A főrendek és az alsó tábla indítványa. — A főren­
dek meghiúsítják a törvényjavaslat előkészítését. — A fran-
czia forradalom hatásai. — Az alsó tábla uj urbérjavaslata.
— Tárgyalása a két házban. — Az udvar huzza-halasztja a
szentesítést. — Az országgyűlés nem enged. — A király
szentesíti az urbérjavaslatot. — Az 1848-iki törvénykönyv ur-
bértörvényei. — Rövid ismertetésük és jellemzésük. — A job­
bágyság mozgalma Erdélyben. — Báró W esselényi Miklós az
örökváltságért. — Az erdélyi urbértörvények. — Befejezés 513—544