A mai emberiség hajnala és az Anunnakik kapcsolata a sumér agyagtáblák tükrében

Amióta a mai emberiség elkezdte felfedezni a körülötte levő világűrt, és robotszondákkal próbálja
feltérképezni a Naprendszert, időszerű elgondolkodni azon, hogy az ókori mitológiákban szereplő
istenek és repülő szerkezeteik nem csupán a régiek képzeletében léteztek. Miért ne létezhetne,
létezhetett volna olyan fejlett, idegen civilizáció, amely hozzánk hasonlóan felfedezőket, robotokat
küldött szerte a világűrbe, köztük a Földre is, annak feltérképezésére. Az ősi mezopotámiai kultúra
részét képezték a sumérok, az akkádok, Babilónia és Asszíria. Ezen civilizációk számos, ékírásos
szöveget tartalmazó agyagtáblát, pecséthengert és
agyagedényt hagytak hátra, melyek nagy része a
mai napig feldolgozatlan. Csak a XIX. században
kezdték megfejteni az írásokat, ettől kezdve váltak
hozzáférhetővé a feldolgozott szövegek. A
megszámlálhatatlan leletből a világ szinte
valamennyi nagyobb múzeumába került, de ami a
leginkább érdekessé teszi őket, hogy a rajtuk
szereplő írások arról számolnak be, hogy az istenek
tüzes szekereikkel rendszeresen látogatták a
Földet. Az agyagtáblák egyébként nem isteneknek, hanem „akik az égből alászálltak”-nak nevezik őket.

A sumér feljegyzések beszámolnak a kezdetekről, Naprendszerünk kialakulásáról, majd a nagy

átalakulásról, amelynek következtében létrejött a Föld. Az Ember teremtéséről és fejlődéséről,
valamint az Anunnakik szerepéről mindebben. Az ezen sumér feljegyzésekben szereplő matematikai,
csillagászati és számos más területhez kapcsolható tudásanyag pontosságára manapság kezdenek
ráébredni tudósaink, bár nagy részét még mindig mitológiaként kezelik.

Zecharia Sitchin harmincéves kutatómunka, az ókori

források tanulmányozása és szó szerinti értelmezése után
állított össze egy összefüggő és logikus forgatókönyvet a
jelenlegi emberiség hajnaláról és az ősi civilizációk
kialakulásáról. Eredeti héber nyelven olvasta a Bibliát,
majd éveken keresztül tanulmányozta a sumér, akkád, asszír, egyiptomi és görög írásokat. Sitchin végül
kijelentette, hogy a különböző ókori népek írásai és a leletek ugyanazt a történetet írják le, csak más
és más nyelven, de azonos szereplőkkel. Kutatásai során csak eredeti nyelvű anyagokat használt fel,
elkerülve a különböző, egymásra épülő fordítások miatti torzulásokat.

A kutatók a sumér területeket mint a civilizáció bölcsőjét tartják számon. Az első iskolák, az írásos nyelv,
matematikai, csillagászati és törvénykezési, állat- és
növénytermesztési leiratok a mai Irak területén, a Tigris és
az Eufrátesz folyók között és a Perzsa-öböl környékén
elhelyezkedő területeken jöttek létre. Az egyik
leglenyűgözőbb a sumérok csillagászati ismerete, mely
nagyon hasonlít a mai modern csillagászat alapjaira –
csillagok csillagképenkénti csoportosítása, az égbolt
felosztása a 12 állatöv házára, 360°-os kör. A mai kor
gyermekei azt tanulják az iskolában, hogy 1543-ban
Kopernikusz volt az első, aki felfedezte, hogy Naprendszerünk középpontjában nem a Föld, hanem a
Nap van. Mint kiderült, az nem igaz, hogy ő volt az első, hisz a sumérok nemcsak ismerték a

Gaál Attila 2020. 1

Naprendszer teljes felépítését, de azt 6000 évvel ezelőtt agyagtáblákon meg is örökítették. A sumérok
nem csupán az Uránuszt és a Neptunuszt ábrázolták, amelyek jóval távolabb vannak, mint a szabad
szemmel is látható Szaturnusz, de még a legtávolabbi bolygót, a Plútót is ismerték és a helyén
ábrázolták.

1977 augusztusában a NASA két űrhajót indított útnak a Jupiter és a Szaturnusz felé, a Voyager–1-et
és a Voyager–2-t. 1986-ban a Voyager–2 elrepült az Uránusz mellett, és
fotókat küldött róla a Földre, majd elérte a Neptunuszt, amiről szintén
képfelvételeket és adatokat küldött. Sitchin ezt írja: „Mindkét esetben,
ahogy néztem a NASA televíziós adását, szó szerint felugrottam a
helyemből, és felkiáltottam – Ó Istenem! A sumérok pontosan
ugyanilyennek írták le a két bolygót 6000 évvel ezelőtt. Az ősi szövegek tökéletesen illeszkednek a
meghökkentő NASA-felvételekhez.”

Naprendszerünk kialakulása
Az egyik legismertebb agyagtáblaköteg az ékírásos akkád nyelvű szöveg, a sumér teremtéseposz, az
Enúma elis . Nevét a szöveg első két szava után kapta, aminek jelentése: „amikor fent”.
Sajnos csak 7, egyenként 150 soros agyagtábla maradt fent, de a töredékekből sikerült csaknem az
egész történetet helyreállítani. Több értelmezése is létezik a szövegeknek, de az egyik legmerészebb
Sitchin munkája. Ő az eposzban szereplő isteneket Naprendszerünk bolygóival azonosította, és az
alábbiakat írta:

Nap – Apszu, „A kezdettől létező”

Merkúr – Mammu, Apszu bizalmasa és hírnöke
Vénusz – Lahamu, „a csaták úrnője”
Mars – Lahmu, „a háború istene”
? – Tiamat, „az életet adó szűz”
Jupiter – Kisar, „első a szárazföldeken”
Szaturnusz – Ansar, „az első az egekben”
Plútó – Gaga, Ansar bizalmasa és hírnöke
Uránusz – Anu, „az Ég”
Neptunusz – Nudimmud (Éa), „a leleményes alkotó”
a Föld és a Hold ekkor még nem jöttek létre
(Anunnaki krónikák 114.)

Első volt a Nap és „hírnöke”, akit Merkúrnak

nevezünk és a Tiamat nevű nagy bolygó, az „Élet
anyja”. Aztán a bolygók következő csoportja jelent
meg: Vénusz és a Mars Tiamat egyik oldalán, Jupiter,
Szaturnusz, Uránusz és Neptunusz a másikon. Plútó
volt a Szaturnusz „hírnöke”, vagyis a holdja. A Föld
még nem létezett. A mi Holdunk pedig a legnagyobb volt Tiamat tizenegy holdja közül. Félmilliárd évvel
ezután, hogy Naprendszerünk elérte ezt az állapotát, egy behatoló érkezett az űrből, egy bolygó, amit

Gaál Attila 2020. 2

kivetett egy másik naprendszer. Ez volt a Nibiru / Marduk. Mardukot a Naprendszerünkbe bevonzotta
a többi bolygó gravitációs ereje, és pályája egyre inkább Tiamat felé hajlott, és végül kettejük
találkozása egy sor összeütközésben teljesedett ki. Az „égi csata” eredményeként Tiamat két részre
szakadt. Egy része apró darabokra tört, ebből lett az aszteroidaöv, mely a Mars és Jupiter között
található. A másik épp fele új pályára kényszerült, ez lett a kisebb bolygó, a Föld, amely az új pályára
magával rántotta Kingut, a Holdunkat, Tiamat legfőbb mellékbolygóját. Mi történt Nibiru / Mardukkal?
3600 évig tartó, nagy kiterjedésű elliptikus pályára állt a Nap körül, és minden 3600 évben egyszer
visszatér oda, ahol ma az aszteroidaöv található, amely helyet a sumérok „Az égi csata mezeje” néven
emlegettek. Honnan tudták a sumérok mindezt? Akik a Nibiruról a Földre jöttek, mondták el nekünk –
mondták a sumérok. (Anunnaki krónikák 346.)

A képek a sitchin.com oldalról származnak

Azok a tudósok, akik egyszerű mítoszként tekintenek a sumér agyagtáblákon olvasható történetekre,
nem tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy a sumérok honnan vették pontos csillagászati tudásukat,
és azt sem tudják megválaszolni, hogy a Föld miért a hetedik bolygó, amikor a Naptól számítva a
harmadik. Pedig egyszerű a válasz, ha valaki kívülről jön a Naprendszerünkbe, akkor a bolygók
sorrendje: Plútó, Neptunusz, Uránusz, Szaturnusz Jupiter, Mars és a hetedik a Föld. És vegyük észre,
hogy a Plútót is beleszámolták, amit Clyde W. Tombaugh csak 1930. február 18-án fedezett fel.

Megérkezik a Földre az első látogató, Alalu

A sumérok feljegyezték, hogy 445 ezer évvel ezelőtt olyan magasan fejlett civilizáció jött létre a Nibirun
/ Mardukon, mely már képes volt az űrutazásra. A Nibirun két nagy nemzet létezett,
amelyek fegyvert ragadtak egymás ellen a bolygójuk feletti teljhatalom
megszerzéséért. Hosszú és kegyetlen háború kezdődött, rengetegen haltak meg. A
kilátástalan küzdelmek végén fegyverszünetet kötöttek, és abban állapodtak meg,
hogy sorshúzással választanak uralkodót. Egy nagyhatalmú parancsnok, Agade lett az
uralkodó. Neve „Egységet” jelent, uralkodói címe An, aminek jelentése „Égből való”.
Asszonyául An.Tu-t választották, aminek a jelentése: „Vezető, aki An hitvese”.

A vörösen ragyogó Nibiru 3600 év alatt tesz meg egy kört a Nap körül, s ezt a nibirui évet Sharnak
nevezték. (Egyes feltevések szerint egy shar 3600 nap, azaz körülbelül 10 földi évnek felelt meg, de

Gaál Attila 2020. 3

ezzel a mértékkel számolva túl gyorsan történtek volna a leírt események, számos ellentmondásba
ütköznénk, így ezt a feltevést nyugodtan elvethetjük.)

Sok-sok Shar elteltével Nibiru tudósai arra lettek figyelmesek, hogy a bolygó atmoszférája kedvezőtlen
változásokat mutat, a levegő ritkulni kezdett. Egyre romlott a légkör minősége, melyet az atmoszférán
keletkezett és egyre növekvő lyuk okozott. A bolygó fokozatosan melegedett, a termőföldek
terméketlenné váltak. Lahmu, az akkori uralkodó kikérte a bölcsek tanácsát, és javaslatot kért az
atmoszféra szakadásának befoltozási lehetőségeire. Az egyik javaslat azt mondta, hogy használjanak
aranyat, melyet finom porrá alakítva és a légkörbe juttatva egyfajta lebegő pajzsként fogja védeni a
bolygót. Egy másik lehetőség a bolygó vulkánjainak „pusztító fegyverekkel” történő felrobbantása,
melynek következtében a légkörben olyan anyagok halmozódhatnak fel, amelyek szintén képesek a
lyuk befoltozására. „Rettenetes
fegyverekkel” (a leírások alapján ezek
nukleáris fegyverek lehettek), „égi
szekerekről” lőtték a vulkánokat, de a várva
várt eredmény elmaradt, Lahmunak le
kellett mondania a trónról. Anu és Alalu közt
igazságos küzdelemben dőlt el az uralkodás
joga, melynek következtében Anu lett az új király. Alalu égi szekerén elmenekült a Nibiruról, s titokban
a „hószín bolygó” – a Föld – felé vette az útját. Tiltott régión, a „Míves Karperecen” (aszteroidaövezet)
keresztül vezetett az útja, mely az ötödik bolygón túl várt rá. Az útjába kerülő hatalmas kőtömböket
„halálosztó fegyverrel” lőtte szét, és miután sikeresen átjutott a halálzónán, megpillantotta a
hatodikat, a vörös bolygót, majd a hetediket, a hószínű Földet, az úti célját. Elképzelése alapján ő lehet
majd a Nibiru titkos megmentője, mert ez a bolygó őrizheti a kettétört Tiamat hatalmas
aranykészleteinek nagy részét. „Áthatoló sugarat” (ultrahangos anyagvizsgáló eszköz lehetett,
manapság is ilyen eszközöket használnak anyagvizsgálatra) irányított a Föld belseje felé, hogy
feltérképezze azt, és a műszer mind a vizekben, mind a szárazföldön nagy mennyiségű arany jelenlétét
mutatta. A Föld gravitációs ereje „elkapta” az űrhajót, és ugyan leszállás közben a légkör felforrósította
azt, a landolás sikerrel járt.

Műszerei segítségével megállapította, hogy a légkör megfelelő, a levegő belélegezhető. Felmérte a

vizek állapotát, amelyek tiszták voltak, teli élettel; növényekkel, halakkal,
mindenféle vízi állattal. A szárazföldön szintén számos növényt, ehető
gyümölcsöket és mindenféle apró, a Nibirun nem létező állatot talált. Este
meglátta Kingut (Hold), Ki (Föld) hűséges kísérőjét. Megtapasztalta, hogy a Földön
sokkal gyorsabban telik az idő, mivel annak keringési ideje jelentősen kevesebb,
mint a Nibirué. Üzenetet küldött a Nibiru felé: „Megérkeztem egy másik világba, ahol
megleltem a megmentő aranyat.”

Döntés születik, csapatot küldenek a Földre

Ötven hőst készítettek fel a nagy útra, hogy a Földre utazzanak és megszerezzék az aranyat. A
parancsnok Anzu lett, akinek a neve annyit jelent, hogy „Ő aki ismeri
a mennyeket”. A „Míves Karperecen” áthaladva Alaluval ellentétben
nem vetettek be nukleáris fegyvereket, ők szükség esetén erős
vízsugárral biztosítottak szabad utat. Áthaladva az
aszteroidaövezeten, vízkészletük jelentősen megfogyatkozott, és
mivel az űrhajó hajtásához is vizet használtak, utánpótlásra volt

Gaál Attila 2020. 4

szükségük. Lahmun (Mars), a hatodik bolygón műszereik vizet jeleztek. Leszállva a bolygón, a hegyek
tetején havat, az alacsonyabb területeken hatalmas tavakat, folyókat és vörös színű földet találtak.

Amíg pótolták a vízkészleteket, kiszámolták, hogy a legbiztonságosabb landolás a Földön úgy valósulhat
meg, ha először megkerülik a Holdat, kihasználva annak gravitációs erejét a lassuláshoz, majd a Föld
körül is tesznek három kört, és nem a szárazföldön, hanem az óceán partjához közel, a vízen szállnak
le. Landolás után a csapat rövid idő alatt feltérképezte a lehetőségeket, és megalapították első
lakhelyüket, melyet Eridunak – Távoli otthon – neveztek el.

Megkezdődik az arany begyűjtése

Eridu megalapítása után megkezdődött az arany kinyerése a vizekből. Egy éven keresztül folytak a
munkák, de az összegyűlt arany mennyisége nem volt elegendő. EA és
Abgal repülő szerkezetet használva tüzetesen átvizsgálták a Földet.
Óceánokat és nagy földrészeket térképeztek fel, sugarakkal a vizeket és
a talajt elemezték. A Föld belsejében bőséges aranyereket találtak,
sokkal gazdagabbakat, mint ami a vizekből valaha is kinyerhető. EA ezt a
helyet Abzunak (Az arany szülőhelye) nevezte el.
Közben az első aranyszállítmányok megérkeztek a Nibirura, ahol megkezdődött azok
feldolgozása, porrá alakítása és légkörbe juttatása – „Rakétahajókkal vitték a port a
mennyek felé és kristálysugarakkal szórták szét”. A szakadás lassan gyógyulni
kezdett, de amikor a Nibiru a Naphoz közel ért, sugarai az „aranyport megzavarták”,
és a szakadás ismét nőni kezdett. Anu megparancsolta Abgalnak, hogy térjen vissza
a Földre, és „Égi szekerén” még több munkást vigyen magával, mert még több aranyra van szükség.
Enlil, EA fia szintén a Földre tartott, most ő töltötte be a küldetés parancsnoki szerepét. EA újabb
települést alapított, Edint, melynek vezetője Enlil lett. A földi élet nem volt könnyű,
sokkal gyorsabban váltották egymást a nappalok és az éjszakák, a légköre is kicsit
más volt, mint a Nibirunak, és a Nap ereje is sokkal erősebben sugárzott. Enlil Edin
északi hegyei között hatalmas, méretre vágott kövekből leszállóhelyet alakíttatott
ki, a cédruserdő hosszú gerendáiból pedig felépítették az „Északi csúcs hajlékát”.

A föld belsejéből egy Enki által tervezett „Földhasító” és „Roppantó” segítségével

bányászták az aranyat. A megnövekedett munka elvégzéséhez újabb ötvenfős,
nőkből és férfiakból álló csoport érkezett. A parancsnokuk, Ninmah (Magasztos

Gaál Attila 2020. 5

úrnő) Anu egyik lánya volt. Nagy tudással rendelkezett az orvoslásban, a betegségeket kiválóan
gyógyította, és több szakképzett ápoló is segítette a munkáját. Elixírt adó növények és gyümölcsök
termesztéséhez szükséges magvakat hozott magával. Eridutól távol egy gyógyító várost hozott létre,
amit Shuruppaknak (A menedék városa) nevezett el. Létrehoztak egy negyedik várost is, Nibru-kit (Földi
átkelőhely), benne Ég-Föld kapcsolatot alakítottak ki, és itt tartották a fontos „Sorstáblákat” is. A
Sorstáblák olyan, az irányítóközpontban használt eszközök voltak, amelyek segítségével nyomon
tudták követni és irányítani tudták a kilövéseket és a keringési pályákat.

Lahmun is haladtak az építkezések, „hősök” érkeztek az ott kialakított állomásra is. Shar – shart
követett, és a Földön már hatszázan, Lahmun pedig háromszázan éltek és dolgoztak. Anu király
üzenetet küldött a Nibiruról: „Hősök, Ti vagytok a Nibiru megmentői. Mindennek a sorsa a Ti
kezetekben van. Akik a Földön vannak, azok
neve legyen Anunnaki, melynek jelentése
’Akik a mennyből a Földre jöttek’, akik a
Lahmun vannak, azok neve legyen Igigi,
melynek jelentése ’Akik figyelnek és látnak’.”

A kibányászott arany szállításának a menete

úgy alakult, hogy Abzuból a leszállóhelyre vitték, majd az Igigik rakétahajókon a Lahmun létrehozott
köztes állomásra szállították. Lahmuról pedig égi szekereken vitték tovább a Nibirura. A Nibirun az
aranyat a legfinomabb porrá őrölték, és a légkörbe juttatva a szakadást „gyógyították” vele. Lassan, de
úgy látszott, hogy megmenekült a Nibiru. A nagy mennyiségű arany még hatékonyabb szállítása
érdekében Ninurta javaslatára létrehozták Bad-Tibirát, a Fém városát, ahol az aranyat beolvasztották
és finomították. Így kevésbé volt súlyos a rakomány, és a rakétahajók még több tiszta aranyat tudtak
magukkal vinni.

Anunnakik lázadása
Ninurta vette észre elsőként a bajt, Bad-Tibirátban feltűnt neki, hogy egyre kevesebb a feldolgozásra
váró arany, és saját fülével hallotta az Anunnakik panaszait az elviselhetetlen robotolás miatt – túl sok
és kemény a munka. A lázadókat vissza akarta küldeni a
Nibirura, és új, friss munkásokat hozatott volna helyettük.
Enki más megoldáson gondolkodott, hívatta a fiát,
Ningishziddát, hogy közösen tanácskozzanak. Végül Enki
kijelentette, hogy meg kell teremteni Lulut, a Primitív
munkást, hogy ő végezze el a nehéz munkát. A vezetők
megdöbbentek, ehhez a feladathoz hasonlóról sem
hallottak még. Hívatták Ninmaht, aki a legtöbbet tudta a
gyógyításról és betegségekről, de ő is csak annyit tudott mondani, hogy hosszú korszakokon keresztül
fejlődik ki egyik lényből egy másik, de semmiből csak semmi fejlődhet. Enki válaszképp felfedte Abzu
titkát: „A lény, amire szükségünk van, már létezik! Csak annyi a dolgunk, hogy esszenciánk jelével
ellássuk (génmanipulácó), és Lulu, a primitív munkás létrejön”.

Teremtsünk Primitív Munkást!

A sumér agyagtáblák „két teremtést” írnak le. Először azt említik, hogy az emberek „kinőttek” mint
növények a földből, egy bizonyos Uzumúa (Ahol a test növekszik) nevű helyen. Ezek inkább

Gaál Attila 2020. 6

 emberszabású állatok voltak, mint valós emberek. A második teremtés Sitchin
szerint az istenek által kivitelezett génmanipuláció volt. Az Anunnakik
megelőzték az evolúciót, és génmanipuláció útján teremtették meg az első
embereket, a Homo sapienst. Ez mintegy 250 ezer évvel ezelőtt történt.
Micsoda „véletlen”, hogy a legújabb tudományos, genetikai kutatások
megerősítik, hogy a ma élő összes ember egyetlen „Évától” származik, aki 250
ezer évvel ezelőtt valahol Dél-Afrikában élt. Lássuk, Sitchin olvasatában mit is
írnak az agyagtáblák. Enki elmondta, hogy Abzuban élnek olyan
teremtmények, amelyek felegyenesedve, két lábon járnak, mellső lábaikat
karjukként használják. Nem ismerik a ruházatot, növényekkel táplálkoznak, a folyók és tavak vizéből
isznak, és testüket sűrű szőr borítja, de ugyanúgy szaporodnak, ahogy az Anunnakik. Befogtak néhány
példányt, majd Ningishzidda megvizsgálta a „teremtő esszenciájukat” (génjeiket), és úgy találta, hogy
azok olyanok, mint az övéké – két összetekert kígyó, és alkalmas az Anunnakik „életesszenciájának”
vegyítésére (a két faj keresztezhető).

Enlil felháborodva ellenkezett, a

teremtés csakis a Minden Kezdet
Atyjának (Mindenek Teremtője)
a privilégiuma, és a bolygóközi
utazás szabályai ellen való
vétséget is kimerítené
cselekedetük. Enkinek azonban
sikerült őt meggyőznie, hogy a
lény már létezik, nem teremteni
kell, csak több képességet adni
neki. Egy már létezőt kell csak tovább formálni a saját maguk képére.

Abzuban Enki elmagyarázta Ninmahnak, hogy miként alkossák meg az új lényt. A furcsa teremtmények
közül még többet befogtak, ketrecekbe zárva tartották és vizsgálták őket. Ninmahban számtalan
kérdés vetődött fel a feladattal kapcsolatban: Hogyan elegyítse az esszenciákat, miből mennyit, melyik
méhben kezdődjön a fogantatás, melyik méh szüljön, Anunnaki férfi termékenyítsen meg kétlábú
nőstényt, vagy kétlábú hím Anunnaki nőt? Számos próbálkozás követte egymást, de mindegyik
kudarcot vallott, nem történt fogantatás. Végül kristályedényben Ninmah keveréket készített, egy
kétlábú nőstény petesejtjét tette bele, majd ME („parányi eszköz, mely a tudományok és a civilizáció
mindenféle aspektusának kódját tartalmazza”) segítségével
a petesejtet Anunnaki maggal termékenyítette meg. A
petesejtet visszatette a kétlábú nőstény méhébe. A
fogantatás sikeres volt, de az újszülött torzszülöttként jött a
világra. A próbálkozások egyre több reménnyel
kecsegtettek, de a lények minden esetben súlyos
rendellenességekkel születtek – bénán, vakon, süketen,
mozgásképtelenül, belső szervi elváltozásokkal. Végül
Ninmah Abzu agyagából készített különleges edényben
vegyítette a földi nő és kétlábú hím sejtjeit, melyhez
Anunnaki véréből kivont esszenciát adott ME képletek irányítása alapján, majd a megtermékenyített
petesejtet a földi nőbe helyezte vissza. Kijelölt időben egészséges, hímnemű gyermek született,
megvizsgálták, és tökéletes volt. Hónapról hónapra fejlődött, végtagjai alkalmasak voltak a munkára,
de a beszédet nem értette, és csak morogni tudott. A teljes kudarc előtt még egy utolsó kísérletet
tettek, eddig mindig földi nő méhébe tették a magot. Ninmah magára vállalta a feladatot, és a

Gaál Attila 2020. 7

megtermékenyített petesejtet most az ő méhébe helyezték. A születés ideje később jött, mint a földi
nők esetében, de hamarabb, mint a Nibirun. Az
újszülöttet megvizsgálták, és tökéletes hímnemű
gyermek lett. Ninmah az Adamu (Olyan, mint az
agyag a Földön) nevet adta neki vöröses színű
bőre miatt. Anunnaki nőket választottak ki, hogy
további primitív munkásokat hozzanak világra. A
feladat megterhelő volt, de hét egészséges
újszülött létrejött. A következő feladat nőnemű
utódok létrehozása volt, hogy tudjanak egymás
közt tovább szaporodni, tudjanak ők maguk
egészséges utódokat szülni. Enki felesége Ninki vállalta, hogy nőnemű földlakót hozzon világra. A
küldetés sikerrel járt, egészéges, nőnemű újszülött jött a világra. Ti-Amat (Élet Anyja) nevet adta neki
Ninki.

Az idő telt, a földlakók szépen fejlődtek, éretté váltak, de fogantatás nem történt. Megszületett a
döntés: „Esszenciánk utolsó darabjait is oda kell adni a teremtményeknek, hogy szaporodhassanak, és
az élet ciklusát megkapják”. A szaporodás tudását Ninmah megadta, de a „Hosszú Élet Ágának”
esszenciáját a lények esszenciájának fájához nem adta hozzá.

A földlakók sokasodni kezdenek, létrejön a Civilizált Ember

Adamunak és Ti-Amatnak ikrei születtek, egy fiú és egy lány. Enki és Ninmah csodálva nézték az
újszülötteket, akik ahogy teltek a földi évek, szépen
növekedtek és fejlődtek. Évek múltán ismét utódok
születtek, majd az első gyermekeknek is további
utódaik lettek. Néhány nibirui shar elteltével a
földlakók megsokasodtak. Nem tiltakoztak a meleg
és a sok munka miatt, élelemért dolgoztak. A
Földön szépen burjánzott a növényzet,
elszaporodtak a vadak, bőséges esők duzzasztották
fel a tavakat és a folyókat. Lahmun viszont egyre
nagyobb porviharok és a növekvő forróság
nehezítette az Igigik életét. Enlil javaslatára megépítették Szippart, az „Égi Szekerek” városát, hogy a
kitermelt aranyat közvetlen innen tudják a Nibirura szállítani, kihagyva Lahmut mint köztes állomást.

A földlakók egyre jobban elszaporodtak, és közülük már nemcsak bányászok, de olyan szolgák is
kikerültek, akik számos egyéb feladat ellátásában (gyümölcs- és növénybetakarítás, vadállatok
befogása) segítettek az Anunnakiknak.

Enki két gyönyörű földlakó lányra is szemet vetett, az egyik fiút, a másik leánygyermeket szült neki. Ez
volt az első két eset, hogy Anunnaki és földlakó együttlétéből természetes
úton utódok jöttek létre. Megteremtődtek az első „Civilizált Emberek”.
Eltértek a földlakó gyerekektől, lassabban cseperedtek, és sokkal élesebben
vágott az eszük. A leány gyönyörű volt és ügyes, a neve Titi (Élettel teli) lett.
A fiú az Adapa (Megtalált) nevet kapta, őt Enki tanította az írásra. Évek
múltán Titinek és Adapának ikrei születtek, akik hasonlóan értelmesek és
ügyesek voltak, mint a szüleik. Az egyik iker Ninurtával Bad-Tibirába ment, ő a Ka-In nevet kapta, ami

Gaál Attila 2020. 8

azt jelenti: „Aki a mezőn élelmet termeszt”. A másik fivért Marduk vitte magával, és az Abael nevet
adta neki, ami azt jelenti: „A legelőket öntöző”. Megérett az új földi ember a gazdálkodásra,
növénytermesztésre és állattartásra.

Adapa, Ka-in és Abael

Szipparba ismét „Égi Kamra” érkezett a Nibiruról. Habrat Anu király parancsával érkezett, magával kell
vinnie Adapát, a földlakót.

„Adapa, a Nibirura fogsz menni, arra a bolygóra, ahonnan mi jöttünk hajdanán. Királyunk, Anu elé fogsz
járulni, bemutatnak téged őfelségének. Meghajolsz előtte. Csak akkor szólsz, ha kérdeznek, a
kérdésekre röviden felelsz! Új ruhát fogsz kapni, azt vedd fel. Olyan kenyeret adnak majd neked,
amilyen nincs a Földön, halál lakik benne, ne edd meg! Egy kehelyben elixírt fognak adni neked, halál
lakik abban, ne idd meg!”

Anu fogadta Adapát, kinek értelme, beszéde és lénye csodálattal töltötte őt el. Nagy ünnepséget
tartottak, ahol Adapát is vendégül látták, de
ő nem evett a nibirui kenyérből és nem ivott
az elixírből. Anu király haraggal kérdezte,
hogy miért tagadja meg az ételt és italt, mire
Adapa elmondta, hogy Enki kötötte a
lelkére, hogy ne egyen és ne igyon semmit,
mert az a halálát okozza. Számos szöveg
tanúskodik arról, hogy mind az élet kenyere,
mind az élet vize az élet fájából, illetve annak
gyümölcséből származik. Az egyik
halhatatlanságot biztosít, a másik gyógyít és
megfiatalít. Egy Marinál feltárt hengeres pecséten szereplő ábrázoláson az élet fája mint egy isteni lény
szerepel.

Miután Anu véget vetett az ünnepségnek, és visszavonult, feltörte Enki üzenetét tartalmazó tábláról a
pecsétet: „Adapa az én magomból született egy földlakó asszonytól. Titi szintúgy az én magomból
fogant egy másik földlakó asszonytól. Bölcsesség és beszéd birtokában vannak, de a Nibiru hosszú
életének nincsenek birtokában. A hosszú élet kenyeréből ne egyen, a hosszú élet elixírjéből ne igyon.
Adapának vissza kell térnie, hogy a Földön éljen és a Földön haljon, halandóság az ő osztályrésze.”

Anu megértette, hogy Adapa sorsa az, hogy ő legyen a civilizált emberiség ősatyja. Meg kell neki
tanítani a növénytermesztés és az állattartás tudományát, amit tovább kell adnia a többi embernek.
Vetőmagot, juhot és birkát kaptak, hogy vigyék magukkal azokat a Földre.

Az első év elteltével learatták a termést, levágták az első felnőtt birkákat, és az összegyűlt Anunnakik
elé hozták őket. Enlil és Enki lábához Ka-in és Abael is letették felajánlásaikat. Miután
a fivérek visszatértek otthonaikba, Abael kérkedve fivére elé állt: „Én hozok bőséget,
én lakatom jól az Anunnakikat. Én adok erőt a hősöknek, én adom a gyapjút
ruháikhoz.” Ka-in visszavágott: „Miattam zöldell a síkság, miattam nő a vetésben a
gabona, földemen szaporodnak a madarak, öntözőcsatornáimban sokasodnak a
halak”. Leköpték egymást, összeverekedtek, míg végül Ka-in felmarkolt egy követ, és
azzal agyonütötte Abaelt. Saját tettét látva Ka-in a földre roskadt, és testvére holtteste

Gaál Attila 2020. 9

mellett zokogva bánta tettét. Enki nem hagyhatta büntetlenül a történteket, s miután Abaelt
eltemették, ugyan Ka-int életben hagyták, de távoznia kellett Edinből.

Özönvíz
Ahogy telt az idő, vegyes házasságok jöttek létre az Anunnakik (nefilimek) és az emberek leányai között,
mint ahogy erről a „Teremtés könyve” is ír. Mintegy 13 ezer évvel ezelőtt járunk, amikor a Föld
időjárása kezdett megváltozni, sokasodtak a forró és száraz időszakok. Az Anunnakik műszerei is
változásokról számoltak be, mind a Föld, mind az egész Naprendszer tekintetében.

A hósapkák olvadásnak indultak, az emberek között pedig betegségek ütötték fel a fejüket. Az
előrejelzések szerint amikor a Nibiru ismét közel kerül a Földhöz, annak gravitációs ereje meg fogja
mozdítani a sarkok hatalmas jégsapkáját, és az ennek következtében keletkezett hullámok özönvíz
formájában elárasztják a Földet, elpusztítva rajta minden szárazföldi életet. Abzuban bezártak az
aranybányák, Bad-Tibirában megszűnt az
olvasztás és finomítás, az ott dolgozó
Anunnakik Edinbe mentek. Ekkor égi szekéren
egy fehér hajú tudós érkezett a Földre, Galzu, a
„Nagy Tudású”. Anu üzenetét hozta, miszerint a
földlakókat sorsukra kell hagyni, el kell
pusztulniuk. Azok az Anunnakik, akik a Földön
maradnak, mert életciklusuk annyira átalakult, hogy a Nibirura már nem térhetnek vissza, a Föld körül
keringő űrhajókon vészelhetik át a csapást. Azok az Igigik, akik földlakókkal házasodtak, választhatnak,
hogy maradnak vagy visszatérnek a Nibirura, de ember párjukat nem vihetik magukkal. Enki és Ninmah
nem tudták elfogadni a döntést, csodálatos lényt teremtettek, nem hagyhatják pusztulni azt. Enlil és
Enki közt a mindig is feszülő ellentét még inkább kiéleződött. Enlil figyelmeztette Enkit, hogy nem
szegülhet ellen Anu parancsának, nem figyelmeztetheti az embereket a közelgő veszélyről. Viszont
abban egyetértettek, hogy mindaz, ami ittlétük alatt a Földön történt, nem merülhet a feledés
homályába, s a feljegyzések tábláit Szipparban a föld mélyébe, biztonságos helyre vitték.

Enkit álmában egy mennyei fénnyel ragyogó, fehér hajú ember látogatta meg, kezében kőfaragó kést
és egy lapis lazuli táblát tartva – Galzu volt az. „Most a kezedbe helyezem a
Végzetet, mert a földlakóknak kell örökölniük a Földet. Hívd magadhoz
fiadat, Ziuszudrát, és mondd el neki, hogy olyan víz alá bukó hajót ácsoljon,
mi kiállja a víz irdatlan áradatát, mentse magát és háza népét, s mindent,
minek sarja hasznot hoz, legyen növény, vagy állat, vigye magával. Ez a
Mindenség Teremtőjének akarata!”

Esküjét megszegni nem akarván, Enki nem Ziuszudrához (Noé) beszélt, csak a kunyhó falához, amiben
fia tartózkodott. Elmondta, hogy mi vár a Földre, és pontos utasításokat adott a hajó megépítéséhez.
A hajó elkészült, és egy cédrusfa ládát is elhelyeztek rajta, ami az élő termények és teremtmények
esszenciáját tartalmazta (génállomány, amiből reprodukálható minden), amiket Enki és Ninmah
gyűjtöttek össze.

Éjszakákkal a csapás előtt Nibiru hatalmas csillagként jelent meg az égbolton. Azon a napon, amikor
megindult az özönvíz, a Nibiru láthatatlan erői (gravitációs erő) a déli jégsapkát a tengerbe húzták,
hatalmas hullámokat vetve. Az egekig érő vízfal előtt viharos szelek kavarogtak, és északnak tartva
elérte a szárazföldet. Ziuszudra hajóját magával ragadta a mindent elpusztító ár. Az Anunnakik égi

Gaál Attila 2020. 10

hajóikon nézték végig, ahogy minden élő elpusztul a szárazföldön, ahogy a Föld színéről az emberiség
és minden élet eltörlődik.

40 nap elteltével Ziuszudra kinyitotta a bárkáját, és azt látta, hogy egy hatalmas tengeren egymaga
ringatózik. Küldött egy fecskét, majd egy hollót, hogy keressenek szárazföldet, de azok visszatértek a
bárkára, majd küldött egy galambot, ami a csőrében egy ággal tért vissza. A Megváltás hegyén lelték
meg a szárazföldet, ahol partra szálltak, tüzet gyújtottak, majd kövekből oltárt emeltek. Enki és Enlil az
Arrata hegyen ereszkedett le égi hajóján, innen látták meg
a túlélőket a másik hegy fokán. Enlil éktelen haragra
gerjedt, a földlakóknak mind pusztulniuk kellett volna! Enki
válasza csak annyi volt, hogy ez bizonyára a Mindenség
Teremtőjének az akarata, és ha már így alakult, akkor az
ember szaporodjon és sokasodjon, és újra töltse be a
Földet. Láthatjuk, hogy az özönvízről szóló bibliai történet szinte megegyezik a sumér szövegekben
leírtakkal, csak az egy jelentősen rövidített változata a sokkal hosszabb és részletesebb sumér leiratnak.

Élet az özönvíz után

Az özönvizet követően az Anunnakik felosztották egymás közt a Földet. Enki és utódai Afrikát kapták,
Enlil és utódai kapták a sémiták és az indoeurópaiak földjeit. Ezen a részen
az emberiség három civilizációs területet kapott: a sumér civilizációt
Mezopotámiában i. e. 3500 körül, az egyiptomi civilizációt i. e. 3100 körül
és az Indus-völgyi civilizációt i. e. 2900 körül. A negyedik régió szent helynek
számított, melyet csak az Anunnakik használhattak, s ez a vízözön utáni
űrkikötő volt a Sínai-félszigeten.

Az özönvíz előtti űrkikötő sumér területen, Mezopotámiában volt, és három részből épült fel: az
irányítóközpontból Nippurban, magából az űrkikötőből Szipparban és egy leszálló folyosóból a kettős
csúcsú Ararát hegynél. Az új űrkikötőben az irányítóközpont valahol Jeruzsálem környékén volt, a
leszállóhely a félsziget kemény talaján, de a leszállófolyosóhoz szükséges tájékozódási magaslatokat
mesterségesen kellett kialakítani: ez volt a három gízai piramis. Sitchin állítása szerint számos
agyagtábla bizonyítja ezt az állítását, például a Nagy Piramist E.KUR – a hegy háza
néven nevezték úgy, mint Enlil zikkuratját Nippurban.

A kígyó az összes ősi vallásban a bölcsesség és a spirituális tudás szimbóluma. Enki

jelképe, bölcsességének és tudásának szimbóluma szintén a kígyó. Ő volt
személyes tanítója Adapának és Titinek. Adapa rendkívüli intelligenciájának
köszönhetően számos tudományt, számos spirituális és papi tudást sajátított el. A
kígyó a tanító és a tudás őrzőjének a szimbóluma is, nemhiába szerepel Eridu – Enki uradalmának –
címerében is.

Ninmah és Enki átadták tudásukat, többek közt a

géntechnológiai tudásukat is fiuknak,
Ningishziddának, akit a görög mitológiában
Hermésznek, míg Egyiptomban Thotnak neveztek.
Így Hermész kiterjedt tudással rendelkezett az
anyagtudományok, az élettudományok, illetve a
titkos isteni tudományok területein is. Korábban ő

Gaál Attila 2020. 11

volt az, aki végrehajtotta Adamu és Tiamat genetikai feljavítását Edinben. Adamu esetében Enki,
Tiamat esetében pedig Ninmah csontvelőjéből kinyert örökítőanyagokkal.

Idővel, miután Adapa elsajátította a szükséges tudást, és tanult tudóssá, kutatóvá, gyógyítóvá, valamint
pappá és beavatott spirituális személlyé vált, ő lesz Eridu hét bölcse közül az első.

Az emberiség közben tovább szaporodott, és városokat alapítottak. A városok mindig egy Anunnaki
istenség lakhely-temploma köré települtek, amit a királyként vagy
királynőként tisztelt Anunnaki vezető irányított. Az Anunnakik úgy
döntöttek, hogy az emberek mint isteneket tiszteljék őket, úgy
tekintsenek rájuk, mint a „mennyekből a földre költözött istenségek,
mennyei királyok”. Ezzel egy időben létrehozták a papságot és a papi
vérvonalat, akik a király közvetítői voltak, ők továbbították a király
utasításait és rendeleteit, ők tartatták be a törvényeket és a rendet.

Enki és Enlil ellentéte egyre jobban kiéleződött, és az Anunnakik két egymással szemben álló táborra
szakadtak; az Enlilitákra, akik Enlilt követték, és az Enkiitákra, akik Enkit követték. Számos sumér
agyagtáblán olvasható, hogy újra és újra kifejezik nemtetszésüket Enlil és fia, Nergál népirtó
viselkedéséért. Maximálisan elítélik őket az általuk nukleáris fegyverekkel vívott háborúkban
keletkezett radioaktív felhőktől elpusztult emberek miatt.

Anunnakik
Mint ahogy Sitchin több évtizedes munkájának eredményeiből kiderül, az Anunnakik több millió éves
evolúciós fejlődésen mentek keresztül, amire elérték azt a magas szintű technológiai tudást, melynek
segítségével meghódították a teljes Naprendszert, kolonizálták a Földet, és géntechnológia
segítségével létrehozták a civilizált embert, mellyel egyes számítások szerint 1-2 millió évet ugrottunk
az evolúciónkban. De az is kiderül, legalábbis rengeteg jel erre mutat, hogy a világképük maximálisan
a tudományra épült, sehol sem említik, hogy lett volna bármiféle vallásuk, lettek volna isteneik, vagy
bármiféle hitviláguk. Tudtak egy Mindenek Teremtőjéről, de őt is csak ritkán említették, és mint egy
nagy hatalmú entitásra, egy absztrakt lényre tekintettek, aki az egész univerzum teremtője. Arról is
pontos ismereteik voltak, hogy nem ők az egyetlen sapiens, és még csak nem is az egyetlen humán
sapiens faj a világegyetemben. Vannak olyan írások, melyek bizonyítják, hogy kapcsolatban álltak más
fajokkal is.

Arra sincs semmilyen bizonyíték, hogy rendelkeztek volna bármiféle paranormális képességekkel, mint
telepátia, jövőbe látás, vagy bármilyen pszichés képesség. Egyetlen visszatérő jelenség említhető meg,
többször álmukban kaptak utasításokat vagy a jövőre
vonatkozó információkat. Az isteni képességeiket számos
műszer vagy valamilyen műszaki egység használatával
biztosították. Képesek voltak bármilyen betegséget
meggyógyítani, de a halálból is többeket hoztak vissza az
élők sorába. Ezeket a hihetetlen képességeket a ME nevű
eszközök használatával érték el. Ezekből rengetegféle
létezett, és az agyagtáblák leírásából tudhatjuk, hogy a ME-
k birtoklása maga volt a hatalom, és a hatalom
megszerzéséért sokszor képesek voltak bármire. Mi, emberek mostanában kezdjük elérni az Anunnakik
technikai fejlettségét, viszont mint érzelmi és spirituális lények magasan túlszárnyaljuk őket. Lehet a
Mindenek Teremtőjének éppen egy ilyen spirituálisan magasan fejlett lény megalkotása és útjára

Gaál Attila 2020. 12

bocsátása volt a célja, csak időközben el lettünk térítve a helyes iránytól. Már az utolsó utáni
pillanatban vagyunk, hogy visszataláljunk az eredeti útra, és elkezdjünk végre azon haladni, mert az
ember egy határtalan képességekkel bíró, csodálatos lény.

Uralkodói családfa

Felhasznált irodalom:

- Zecharia Sitchin: Anunnaki krónikák

- Zecharia Sitchin: Enki elveszett könyve
- Zecharia Sitchin: Találkozás az istenekkel
- Jan Erik Sigdell: Az Anunnakik impériuma
- Chris H. Hardy PHD: Az Anunnakik
háborúi
- https://www.sitchinstudies.com/

Gaál Attila 2020. 13