Az eredeti templom, amelyet Salamon megbízásából építettek, sumer jellegű és stílusú, méreteit tekintve

jelentéktelen épület volt, kisebb, mint a király háreme, s építtetője nem is imaépületnek emeltette, hanem
azért, hogy otthont nyújtson a sok bajt okozó viharisten, Jahve számára. Maga Jahve a frigyládában lakott, mely
a templom Szentek Szentjének - a szabadkőműves-körökben Sanctum Sanctorumnak - nevezett részében kapott
helyet. Ezt a frigyládát egyiptomi stílusban készítették és díszítették, s ennek az első templomnak a keleti
bejáratánál állott az a két pillér, amelyet a szabad-kőművesek Boáz és Jákin néven ismernek.

1118-ban Hugues de Payen, aki még ugyanabban az évben nyolc lovagtársával közösen megalapította a Krisztus
és Salamon Templomának Szegény Lovagjai (más fordításban: Katonái) elnevezésű, félhivatalos rendet. ez a
kilenc lovag Franciaországból, és kinevezték magukat a júdeai sivatagon át vezető utak felügyelőivé. A
templomosok létezését ténylegesen dokumentáló legkorábbi bizonyítékok 1121-ből maradtak ránk, amikor egy
bizonyos gróf, V. Fulk az Anjou szabadkőműves-páholyból a templomosoknál szállt meg, s azt követően harminc
Anjou-livre évjáradékot biztosított számukra Egyértelműen bizonyítható: a rend tagjai kiterjedt ásatásokat
folytattak Heródes templomának romjai alatt.

Gaetan Delaforge francia történész a következőket írja:

„A kilenc lovag tulajdonképpeni feladata az volt, hogy kutatásokat végezzenek ezen a területen, s
megszerezzenek bizonyos ereklyéket és kéziratokat, amelyek a judaizmus, valamint az ókori Egyiptom titkos
hagyományainak esszenciáját alkotják, s melyek közül néhány valószínűleg egészen Mózes koráig vezethető
vissza. "