Lakatos Imre  egy nyugtalanító gondolkodó

Lakatos Imre 1956 decemberének els® napjaiban változatos el®élet után

választotta az emigrációt az újra szovjet megszállás alá került Magyarország-
ról. Volt a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok feladatmegoldó verse-
nyeinek sikeres szerepl®je, a debreceni egyetem lozóa- és klasszikalológia-
kurzusainak hallgatója, majd antifasiszta ellenállási csoport vezet®je (ahol a
csoport Lakatos kezdeményezésére öngyilkosságra kényszerítette egyik tag-
ját).
1 A háború befejeztével egyszerre volt a kultuszminisztérium munka-

társa, a sajtó kommunista kultúrharcosa és az Eötvös Collegium diákja 

melynek felszámolását aztán publicisztikai írásaiban megalapozta.
2 Debre-

cenben doktorált matematikából (egy marxista-leninista tudománylozóai

disszertációval).
3 1949-50-ben politikailag kegyvesztetté vált, el®bb Moszk-

vába küldték ösztöndíjjal, majd hazahívták, letartóztatták és a recski kény-

szermunkatáborba zárták. 1953-ban szabadult, az MTA Alkalmazott Mate-
matikai Intézetében kapott állást el®bb könyvtárosként, aztán tudományos
segédmunkatársként. 1956-ban résztvett a Pet® Kör szervezésében is vi-
táiban. A pedagógus-vitában tett nagyhatású hozzászólása ugyanolyan éles
elmével fordul szembe a kommunista rendszer tudománypolitikájával, ahogy
annak felépítésében segédkezett pár évvel el®tte.
4 A forradalom leverése után

egy kis b®rönddel menekül akkori feleségével és annak családjával együtt  a

b®rönd f®leg matematikai analízis-könyvekb®l készült jegyzeteit tartalmaz-
za.
5

Ebbe az irányba indult el, amikor új életet kezdve az analízis két magyar
születés¶ világnagyságának támogatását kérte: el®ször Szeg® Gáborral vette
fel a kapcsolatot, aki viszont Pólya Györgynek ajánlotta tovább. Közvetlen

1
Ezt az esetet teszi meg kiindulópontjának [Bandy 2014], Lakatos alapos élet- és sze-
mélyiségrajza  sajnálatosan a lozóai tevékenység teljes gyelmen kívül hagyásával.
2
Az Eötvös Collegium drámáját és benne Lakatos szerepét a regényes forma ellenére
alapjában hitelesen írja le [Szász 1985]. Függelékben közli a történetben szerepet játszó
cikkeket.
3
A disszertáció elveszett, de megvannak az opponensi vélemények, és Lakatos több
publikált írása, amelyek vagy részei voltak a disszertációnak, vagy ha nem, akkor is szoros
kapcsolatban kellett, hogy legyenek vele. A disszertáció rekonstruálására [Kutrovátz 2002]
tett kísérletet.
4
[Lakatos 1956]
5
Lakatos magyarországi életútját az akkor még él® szemtanúkkal folytatott beszélgeté-
sek alapján mutatja be [Long 2002]. Lakatos magával vitt jegyzeteit a London School of
Economics Lakatosarchívuma ®rzi.

1
emigrációját megel®z®en Lakatos fordította le Pólya How to solve it? -ját A
gondolkodás iskolája címmel.
6 Lakatos végül is nem az matematikai analí-

zisben vált Pólya tanítványává, hanem ennek a könyvnek a témájában: a

matematika heurisztikájában. 1961-ben Cambridge-ben lozóából szerzett
PhD fokozatot. Disszertációjának, melyet Bizonyítások és cáfolatok  A
matematikai felfedezés logikája cím alatt publikált,
7 egyik forrásaként Pó-

lya heurisztikáját nevezi meg.

Pólya a matematikában szerzett világhírnév és több évtizedes oktatási
tapasztalat után fordult szerény lozóai kísérletként a matematika heu-
risztikájának feltérképezése irányába.
8 Személyes hatása nemcsak Lakatosra

volt jelent®s, hanem  bár tudósi pályáját teljes egészében külföldi egyeteme-
ken futotta be  az ®t magát is útjára bocsájtó magyar matematikai kultúra
egészének továbbfejlesztésében és átörökítésében is nagy szerepet játszott.
Heurisztikai kutatásainak hátterében ott vannak ennek a kultúrának a jel-
legzetességei: a szemléletes, heurisztikus gondolkodásmód, a matematikai
oktatásának problémái iránti fogékonyság, az a nézet, hogy a matematika el-
sajátításának helyes módja  a felfedezve tanulás  és a matematikai kutatás
lényege ugyanaz. Ugyanennek a matematikai kultúrának a vonzáskörében
formálódott Lakatos gondolkozása is, a középiskolai feladatmegoldó verse-
nyekt®l a Matematikai Kutatóintézetig, és ezek az évek alighanem egészében
véve nagy hatással voltak a matematikáról vallott nézeteinek kialakulására.
A Pólya heurisztikájával való találkozást tehát úgy értékelhetjük, hogy az így
kialakult matematikafelfogásnak segített elméleti, lozóai formát adni.
9

Említsünk még még két nevet a Lakatosra lényeges hatást gyakorló és a

magyar matematika világához kapcsolódó személyiségek közül; mindketten
id®sebb személyes barátai voltak. A klasszika-lológus és matematikatör-
ténész Szabó Árpáddal valamikor azt a közös tervet alakították ki, hogy
megírják a dialektika történetét a matematikában.
10 A matematikai logikus

Kalmár László már 1942-ben megfogalmazta azt a tézist, hogy a matemati-

ka kétségbevonhatatlansága, abszolút bizonyossága csupán elterjedt tévhit;
a matematika ugyanúgy tévedések, hibák és azok helyesbítése útján halad
el®re. mint más tudományok.
11 . Ez a tézis  a matematikai fallibilizmus,
szemben a Kalmár által elutasított nézettel, amelyet a továbbiakban infal-
libilista tézisnek fogunk nevezni  Lakatos matematikalozóájának egyik

6
[Polya 1945]; a magyar fordítás végül 1957-ben jelent meg el®ször, persze Lakatos neve
nélkül.
7
[Lakatos 1963-64]; Lakatos halála után tanítványai adták ki a jegyzetei alapján javított
és b®vített változatot: [Lakatos 1976a], amelynek alapján a magyar fordítás is készült.
8
Ld. a [Polya 1945] magyar kiadásához írt el®szavát.
9
A magyar matematikai kultúra egyes lozóai és pedagógiai vonatkozásait mutatja
be [Máté 2014].
10
Voltaképpen mindkettejük f®m¶ve: [Lakatos 1976a], ill. [Szabó 1969] ezen terv (rész-
leges) megvalósításának tekinthet®. Kapcsolatukról ld. [Máté 2006].
11
[Kalmár 1942]

2
sarokköve.
12

A cambridge-i doktorálás után Lakatos a London School of Economics-

on, a Karl Popper által alapított Philosophy, Logic and Scientic Method
tanszéken kapott állást, ahol egy id® után a vezetést is átvette Poppert®l.
Rövid másfél évtizedes pályáján el®bb a matematika lozóája, majd a tu-
dománylozóa egyik legnagyobb tekintélyévé vált, eredeti, a problémákat
teljesen új oldalról láttató gondolataival, briliáns vitakészségével. Ötvenket-
tedik életévében, 1974-ben váratlanul hunyt el, viszonylag kis terjedelm¶, de
nagy jelent®ség¶ életm¶vet és egy rendkívüli, ám sokban kétes személyiség
emlékét hagyva hátra.
Bár az európai lozóának a matematika természete és módszere Pla-
tón és Arisztotelész óta fontos témája volt, a matematika lozóája Frege
Az aritmetika alapjai cím¶ könyvével
13 vált önálló részdiszciplínává a lozó-

a és a matematika határterületén. Az infallibilista tézis a lozóában (és

a közgondolkodásban is) Arisztotelész óta közhelynek számított; azonban a
19. században több okból is megrendült. Frege programja az volt, hogy az
aritmetikát  el®bb a természetes, aztán a valós számok elméletét  a tiszta
logikára vezesse vissza, és ezáltal új alapokat adjon az infallibilista tézisnek.
Bár Frege munkássága nagy jelet®ség¶nek bizonyult mind a matematikában,
mind a lozóában  az aritmetika alapjainak kutatásában máig megkerül-
hetetlen, de a 20-21. százai lozóai gondolkodás egyiok f® áramlatának, az
analitikus lozóának az elindulásában is fontos szerepet játszott , eredeti
célját illet®en kudarcot vallott. Bertrand Russell 1903-ban felfedezte, hogy
a Frege által kidolgozott és használt logikai elmélet hibás, ellentmondás  a
Russell-paradoxon  vezethet® le benne.
14 Ugyanezzel a paradoxonnal volt

terhes a matematika megalapozását célzó másik korabeli, a matematikában

talán még nagyobb jelent®ség¶ elmélet, Cantor halmazelmélete is. Ez a pa-
radoxon - és néhány hasonló, részben a Russell-paradoxon nyomán felmerült
probléma  még nem váltotta ki az infallibilista tézis általános elvetését,
hanem inkább annak új alapon való igazolásával próbálkoztak. A matemati-
ka alapjainak válságából  ahogy általánosan nevezték a helyzetet  három
irányzat is olyan kiutat keresett, hogy a matematikát új, most már valóban
teljesen biztos alapokra kell helyezni: a Frege eredeti programjának  javí-
tott kiadásával próbálkozó, maga Russell által kezdeményezett logicizmus,
a Hilbert és köre kutatásaiban megtestesül® formalista avagy metamatema-
tikai iskola és a Brouwer által elindított intuicionizmus.
15 Rövid id® múl-

12
Lakatos és Kalmár gondolatainak összefüggésér®l ld. [Gurka 2004].
13
[Frege 1884]
14
A paradoxonnal kapcsolatban ld. [Frege 2000], 132-136.o.-n Frege reagálását és Ruzsa
Imre elemzését.
15
Az els® két irányzatról az olvasó a kritika mellett az alapvet® információkat is megta-
lálhatja Lakatos kötetünkbe felvett írásaiban, mindenekel®tt [Lakatos 1962]-ben. A har-
madik, az intuicionizmus meglehet®sen kívül esett Lakatos érdekl®désén, csak néhány rossz
szava van róla (ld. ??.o.), így ebben az el®szóban sem foglalkozunk a továbbiakban vele.

3
va azonban Gödel eredményei súlyosan megrendítették mind a formalista,
mind a logicista programot: lehetetlenségnek bizonyult az is, hogy akár csak
a számokra vonatkozó tudásunkat egyetlen deduktív rendszer legyen képes
átfogni, és az is, hogy nem-triviális matematikai elméletek ellentmondásta-
lanságát metamatematikai vizsgálat garantálja.
Gödel eredményei (melléjük említsük meg Tarski és Church-Turing té-
teleit is) már visszavonhatatlanul megváltoztatták azokat a várakozásokat,
amelyeket matematikusok és lozófusok a matematika alapjainak kutatásá-
hoz f¶ztek. Az infallibilista tézis védhetetlennek bizonyult. Neumann János
Gödel második nemteljességi tétele hatására teljesen feladta az ilyen irá-
nyú kutatást (aminek a húszas években az egyik legeredményesebb muvel®je
volt). Gödelnek így írt: Úgy gondolom, az Ön eredménye negatívan oldot-
ta meg a megalapozási kérdést: a klasszikus matematika számára nincsen
szigorú igazolás.
16 Kalmár a Lakatos által szervezett 1965-ös londoni kon-

ferencián tartott el®adásában, amelyben a matematika empirikus jellege

mellett érvelt, olyan álláspontot képviselt, hogy egyrészt az alapkutatások-
nak van jöv®jük, folytatni kell ugyanazt, csak jobb lelkiismerettel,
17 más-

részt viszont tudomásul kell venni, hogy a matematika néhány sarkalatos

megállapítása, föltevése, például az axiomatikus halmazelmélet ellentmon-
dásmentessége, végs® soron tapasztalati alapokon nyugszik és semmiképpen
sem végérvényes igazság. Az, hogy milyen elmélet keretei között modellál-
ható az egész matematika (vagy annak nagy része), mik az eldönthet®ség
korlátai, stb., érvényes matematikai kérdés marad akkor is, ha az elméleti
keretre (legyen az logika, halmazelmélet vagy kategóriaelmélet) nem ragasz-
tunk rájuk alap nélkül olyan címkéket, mint abszolút igazság, kétségbe-
vonhatatlan alaptétel.
Az alapkutatás negatív eredményeivel tehát többen is számot vetettek
(Lakatos számos más állásfoglalást idéz a kötetünket nyitó [Lakatos 1962]-
ben), de a legradikálisabb lozóai választ alighanem Lakatos fogalmazza
meg. A válasz egyik sarkalatos eleme persze az infallibilista tézis elvetése,
az az állítás, hogy a matematikából a kétségbevonhatóság nem küszöbölhet®
ki, a kiküszöbölésére irányuló kísérletek zsákutcába és a kreatív, tartalmas
matematika trivialitásokkal való felcserélésére vezetnek. A második az, hogy
a matematika lozóája a tudománylozóa része. A tudománylozóa a
húszas-harmincas években alakult ki, jórészt a Bécsi Kör (Carnap és társai),
és a velük vitatkozó lozófusok (mindenekel®tt Popper) munkásságában, és
a korábbi lozóák ismeretelméleti és módszertani kérdésfeltevéseit vitte to-
vább új formában. A matematika viszont Carnap és társai számára is külön
kérdésnek számított, a többi tudomány (f®leg a természettudományok) mód-

16
[Neumann 1930], 124.o.
17
[Kalmár 1967b], 203.o.  Kalmárnak ez az állásfoglalása éles ellentétben áll néhány
radikálisabb Lakatos-követ®vel, akik a matematika alapjainak kutatását teljes egészében
haszontalan, kudarchoz vezet® és elméletileg régen halott vállalkozásnak tekintik. Ld. pl.
[Hersh 1997], különösen 8.-9. fejezet (145-192.o.).

4
szertani és nyelvi keretét szolgáltatta, lozóai értelmezését pedig a logiciz-
mus továbbfejlesztése adta. A korai matematikalozóa alapjában logikai
és ontológiai, a tudománylozóától alapjában eltér® megközelítését tehát
változatlanul hagyták. Ezzel szemben Lakatos tagadja, hogy a matematikai
tételek alapjában más természet¶ek lennének, mint a zika vagy a biológia
állításai. A matematikai elméletek kiindulópontjait, az axiómákat ugyanúgy
feltételezésként fogadjuk el és a bel®luk levezethet® következmények miatt
tartjuk meg vagy vetjük el, mint más tudományok elméletei esetében. A
matematika tehát ugyanúgy próbálkozásokon és kudarcokon keresztül keresi
az igazságot, mint bármilyen más tudomány, a tudománylozóa feladata
pedig ezeknek a folyamatoknak, a feltevések, bizonyítások és cáfolatok lán-
colatának a vizsgálata. Ebb®l adódik a harmadik sarkalatos momentum,
ami Lakatos mai hatásának legfontosabb eleme: az, hogy a matematika -
lozóája nem sz¶kítheti le érdekl®dését a logikára és a halmazelméletre és a
matematika bennük felépíthet®, sokban vitatható modelljére, hanem az ele-
ven, m¶köd®, fejl®d® matematikát kell elemeznie. Ez a matematikalozóa
tehát szorosan összekapcsolódik a konkrét történeti folyamatok vizsgálatával,
a lozóai mondanivaló sokszor esettanulmányokon keresztül jelenik meg.
18

Lakatos alapelvét a Bizonyítások és cáfolatok bevezet®jében olvasható Kant-

parafrázisa foglalja össze: a matematika története, a lozóa iránymutatását
nélkülözve, vakká, a matematika lozóája, mell®zve a matematika történe-
tének legérdekesebb problémáit, üressé válik.
19

Lakatos az általa bírált matematikalozóákat a f®áramlat címkével

foglalta egybe. A nyolcvanas évekt®l sorra jelennek meg olyan cikkgy¶jtemé-
nyek, monográák, amelyek csatlakoznak Lakatosnak a f®árammal szembeni
általános kritikai attit¶djéhez. Aspray és Kitcher tanulmánykötetük beveze-
t®jében már egyenesen a f®áramlattal szembeni különc tradícióról írnak:

[A tizenkilencedik század végét®l felmerült kérdésekb®l kiindul-

va] a matematika lozóája . . . a lozóa legáltalánosabb és
legközpontibb kérdéseinek mikrokozmoszává vált . . . és a mate-
matika azon részeinek tanulmányozása, amelyekre a lozófusok
leginkább gyelnek (logika, halmazelmélet, aritmetika) úgy ala-
kult, hogy alkalmassá vált olyan átfogó lozóai kérdésekkel kap-
csolatos nézetek tarthatóságának tesztelésére, mint az absztrakt
entitások létezése vagy az emberi megismerés. Természetesen
semmi baj nincs azzal, ha valaki ilyen vizsgálódásokat folytat,
... de állandóan felmerül a kérdés, nincsenek-e a matematika
lozóájának más feladatai, amelyek a matematika aktuális gya-
korlatából vagy a tárgy történetéb®l erednek.

Néhány lozófus . . . úgy gondolja, hogy a válasz igenl®. ...

18
Ennek legfontosabb példája [Lakatos 1976a], de ld. kötetünkben a [Lakatos 1978b],
[Lakatos 1978c] írásokat is.
19
[Lakatos 1976a], 15.o.

5
 A lozófusoknak fel kell tenniük ilyen kérdéseket: Hogyan n® a
matematikai tudás? Mi a haladás a matematikában? Mi miatt
jobbak egyes matematikai elméletek másoknál? . . .

Ha a f®áram Fregével kezd®dött, a különc tradíció eredete Laka-

tos négy cikkb®l álló, 1963-64-ben publikált sorozata...
20

Ennek a különc áramlatnak a további legjelent®sebb publikációi a nyolcvanas-

kilencvenes évekb®l [Kitcher 1984] és [Tymoczko (szerk.) 1998]; ugyancsak
megtalálhatjuk bennük Lakatos kezdeményez® szerepének elismerését. Pao-
lo Mancosu az általa szerkesztett Philosophy of Mathematical Practice cím¶
kötet el®szavában ezt a tradíciót a következ® alapvonásokkal jellemzi:

a. Anti-fundacionizmus, azaz a matematikának nincsenek biztos alapjai;

a matematika cáfolhatóságnak kitett tevékenység;

b. Anti-logicizmus, azaz a matematikai logika tud adekvát eszközöket

nyújtani a matematikának és fejl®désének elemzésére;

c. A matematikai gyakorlatra fordított gyelem: a matematika valódi

lozóáját csak a matematikai gyakorlat nagy és jelet®s területeinek
részletekbe men® elemzése és rekonstrukciója által alkothatjuk meg.
21

Mancosu a matematikai gyakorlat lozóáját sokoldalúan és noman pozíci-

onálja a lozóa egészéhez, az el®zményekhez, más irányokhoz képest. Ezen
belül nem a Lakatosra visszavezethet® és itt jellemzett különc az egyetlen
tradíció, amelyre támaszkodik, de a kett® közül az egyik. A matematikai
gyakorlat lozóája ma már alighanem  még inkább, mint 2008-ban  a
f®áramlat egyik alkotóelemének, s®t, igen befolyásos alkotóelemének te-
kintend®. Ennek megfelel®en a Lakatos és matematikát érint® munkássága
iránti érdekl®dés a világban ma er®sebb, mint bármikor.
Lakatos írásaiból eddig két kötet jelent meg magyarul: a Bizonyítások és
cáfolatok, 22 és egy válogatás tudománylozóai írásaiból,
több kiadásban is,
az Atlantisz Kiadónál 1997-ben.
23 A jelen kötet írásainak nagyobb részében

a matematika az uralkodó téma, bár a matematika- és az általános tudo-

mánylozóa, mint fentebb láttuk, Lakatosnál nem válik élesen ketté. Egy
nagy terjedelm¶, lényeges elméleti összefüggéseket megvilágító, egyértelm¶-
en tudománylozóai témát  az indukció problémáját  tárgyaló vitairatot
is felvettünk kötetünkbe. Két kisebb írás  A szükségszer¶ség, Kneale és
Popper, valamint A tudomány társadalmi felel®ssége  már megjelent a
Magyar Filozóai Szemle 1999/1-2-3. számában. Az újraközlés engedélyezé-
séért köszönettel tartozunk a fordító Forrai Gábornak. Mindegyik fordítás

20
[Aspray-Kitcher (szerk.) 1988], 17.o. az utalás [Lakatos 1963-64]-re vonatkozik.
21
[Mancosu (szerk.) 2008], 5.o.
22
Legutóbbi kiadás: Typotex, 1999.
23
[Lakatos 1997]

6
a [Lakatos 1978a]-ban megjelent, John Worrall és Gregory Currie által szer-
kesztett szövegen alapul. A szerkeszt®k a Lakatos által nem publikált írások
esetében a (szerz® által nem végleges alakban hátrahagyott) szöveget néhány
helyen kiegészítették az olvashatóság, érthet®ség érdekében; a már publikált
írásokat néhány helyen felhasználták a Lakatos által a saját példányára jegy-
zett kiegészítéseket, javításokat. Ezeket a beszúrásokat a szövegben szögletes
zárójelek jelzik. (Ilyen zárójelek el®fordulnak olyan helyeken is, ahol Lakatos
a más szerz®t®l idézett szövegbe beszúrja saját megjegyzéseit  ezeket az L.I.
monogram különbözteti meg.) A nem Lakatostól származó lábjegyzetek ese-
tében az A szerk. rövidítés mindenütt Worrall és Currie jegyzeteit jelzi. J.
P. Cleave kommentáló jegyzetekkel egészítette ki a Cauchy és a kontinuum
címu3 írást, ®rá a J.P.C. névbet¶k utalnak, és ugyancsak monogram (M.A)
jelöli a jelen kötet szerkeszt®jének jegyzeteit. Szerepel ezeken kívül néhány
fordítói (A ford.) jegyzet is.
Végezetül néhány szót a fordítás terminológiájáról. A Lakatos lozó-
ájában  mint a fentiekb®l is kit¶nik  kulcsszerepet játszó fallibilizmus-
infallibilizmus fogalompár és a vele összefügg® kifejezések esetében a követ-
kez®képpen jártunk el: Ahol lehetett, magyar köznyelvi megfelel®t használ-
tunk, így a fallible cáfolható, kétségbevonható, cáfolhatóságnak kitett
lett, az infallible pedig értelemszer¶en ezek ellentéte. Azonban magának a fo-
galompárnak nem tudtunk köznyelvi megfelel®t találni, ezért a fenti szavakat,
mint angol eredet¶ szakkifejezéseket használtuk. Hasonlóképpen átvétellel
kellett megelégednünk a Lakatos által szintén gyakran használt  jusztikaci-
onizmus kifejezés esetében is: ez olyan nézet, amely szerint a tudományban
csak (cáfolhatatlanul) igazolt állításoknak van helyük. A popperi lozóa
nyelvébe tartozó kifejezéseket is magyarítani igyekeztünk, ahol lehetett, te-
hát a falsication nálunk cáfolat, a falsier cáfoló (eltér®en egyes más
fordításoktól). A rejtett, közvetlenül nem érzékelhet® tulajdonságok a kora-
újkori lozóában fontos problémát jelentenek, ami Lakatos idevágó elemzé-
seinek is homlokterében áll. Az ilyen tulajdonságokra utaló occult kifejezést
magyarul is meghagytuk okkultnak, lévén a felhang Lakatos részér®l nyil-
vánvalóan szándékos. Az angol belief terminus fordítása lozóai szövegek-
ben gyakran jelent problémát. Ebben a kötetben hitnek fordítottuk, bár
az angol terminus semlegesebb. A science szó fordítása olyan kontextusok-
ban jelent problémát, amikor a matematikával van szembeállítva. Ilyenkor
természettudománynak fordítottuk, bár angolul sokszor (és az adott szöve-
gekben is) ennél tágabb a jelentése. Lakatos tudománylozóájának fontos
fogalma a problemshift ; nálunk problémaeltol(ód)ás lett bel®le. Jelenté-
sét részletesen [Lakatos 1970] fejti ki; kötetünkben a ??.o.-on olvasható egy
rövid magyarázata. Az evidence terminust legtöbbnyire bizonyítéknak for-
dítottuk, nem emelve külön ki, hogy tényszer¶, tapasztalati bizonyítékról
van szó. Az idézeteket mindenütt, ahol rendelkezésre állt magyar fordítás,
azzal helyettesítettük és a bibliográai adatokat is kiegészítettük a magyar
kiadás adataival.

7
 Máté András

8
Hivatkozások
[Abel 1826a] Abel, N. H.: Untersuchungen über die Reihe

m m·m−1 2
1+ x+ x + ...
1 1·2
Journal für die reine und angewandte Mathematik 1, 311-339.o.

[Abel 1826b] Abel, N.H.: Levél Hansteennek, in: S. Lie, L. Sylow (szerk.):
Oeuvres Complètes, 2. köt., Grøndahl, Christiania, 263-265.o.

[Adam-Tannery (szerk.) 1897-1913] Oeuvres de Descartes, Leopold Cerf, Pá-

rizs.

[Agassi 1961] Agassi, J.: The Role of Corroboration in Popper's Methodo-

logy, Australasian Journal of Philosophy 39, 82-91.o.

[Agassi 1963] Agassi, J.: Towards a Historiography of Science, Wesleyan

University Press, Middletown (Connecticut).

[Agassi 1966] Agassi, J.: Sensationalism, Mind új sorozat 75, 1-24.o.

[Arnauld-Nicole 1702] Arnauld, A.  Nicole, P.: La Logique, ou l'Art de

Penser. Idézett kiadás: Gallimard, Párizs, 1992.

[Aspray-Kitcher (szerk.) 1988] Aspray, W., Kitcher, P. (szerk.): History and

Philosophy of Modern Mathematics, University of Minnesota Press, Min-
neapolis.

[Ayer 1936] Ayer, A. J.: Language, Truth and Logic, Victor Gollancz, Lon-
don.

[Ayer 1956] Ayer, A. J.: The Problem of Knowledge, Macmillan, London.

[Bandy 2014] Bandy, A.: A Csokoládé-gyilkosság. Egy lozófus másik élete,

Akadémiai Kiadó, Bp.

[Bar-Hillel 1955] Bar-Hillel, Y.: Comments on `Degree of Conrmation' by

Professor K. R. Popper, British Journal for the Philosophy of Science
6, 155-157. o.

[Bar-Hillel 1956] Bar-Hillel, Y.: Remark on Popper's Note on Content and

Degree of Conrmation, British Journal for the Philosophy of Science
7, 245-248. o.

[Bar-Hillel 1963] Bar-Hillel, Y.: Remarks on Carnap's Logical Syntax of

Language, in: [Schilpp (szerk.) 1963], 519-544.o.

9
[Bar-Hillel 1968a] Bar-Hillel, Y.: Inductive Logic as `the' Guide of Life, in:
[Lakatos (szerk.) 1968], 66-69.o.

[Bar-Hillel 1968b] Bar-Hillel, Y.: The Acceptance Syndrome, in:

[Lakatos (szerk.) 1968], 150-161.o.

[Bar-Hillel 1968b] Bar-Hillel, Y.: Bunge and Watkins on Inductive Logic,

in: [Lakatos (szerk.) 1968], 282-285.o.

[Baumann 1869] Baumann, J.J.: Die Lehren von Zeit, Raum und Mathema-
tik, G. Reiner, Berlin.

[Beck 1952] Beck, L. J.: The Method of Descartes: A Study of the Regulae,
Clarendon Press, Oxford.

[Bell 1939] Bell, E. T.: Men of Mathematics, Victor Gollancz, London.

[Bell 1940] Bell, E. T.: The Development of Mathematics, McGrawHill, New

York.

[Benacerraf-Putnam (szerk.) 1980] P. Benacerraf, H. Putnam (szerk.), The

Philosophy of Mathematics, Selected Readings, 2. kiad, Cambridge Uni-
versity Press, Cambridge etc.

[Bernays 1939] Bernays, P.: Bemerkungen zur Grundlagenfrage, in:

[Gonseth (szerk.) 1939], 83-87.o.

[Bernays 1965] Bernays, P.: Some Empirical Aspests of Mathematics, in:

P. Bernays, S. Docx (szerk.), Information and Prediction in Science, Aca-
demic Press, New York, 123-128.o.

[Bernays-Hilbert 1939] Bernays, P., Hilbert, D.: Grundlagen der Mathema-

tik 2. köt., Springer, Berlin.

[Boltzmann 1896-98] Boltzmann, L.: Vorlesungen über Gastheorie I-II.,

Barth, Lipcse. Idézve: Lectures on Gas Theory, University of Califor-
nia Press, Los Angeles-Berkeley, 1964.

[Born 1949] Born, M.: Natural Philosophy of Cause and Chance, Clarendon
Press, Oxford.

[Bourbaki 1949a] Bourbaki, N.: The Foundations of Mathematics for the

Working Scientist, Journal of Symbolic Logic 14, 1-8.o.

[Bourbaki 1949b] Bourbaki, N.: Topologie Générale, Hermann, Párizs.

[Bourbaki 1960] Bourbaki, N.: Eléments d'Histoire des Mathématiques, Her-

mann, Párizs.

10
[Boyer 1949] Boyer, C. B.: The Concept of the Calculus, Columbia Univer-
sity Press, New York.

[Braithwaite 1953] Braithwaite, R. B.: Scientic Explanation, Cambridge

University Press, Cambridge.

[Braithwaite-Russell-Waismann 1938] Braithwaite, R. B., Russell, B., Wais-

mann, F.: Symposium: The Relevance of Psychology to Logic, Aristo-
telian Society Supplementary Volume 17., 19-69.o.

[Broad 1922] Broad, C.D.: [Keynes 1921] recenziója, Mind 31, 72-85.o.

[Broad 1952] Broad, C. D.: Ethics and the History of Philosophy, Routledge
and Kegan Paul, London.

[Broad 1959] Broad, C. D.: A Reply to my Critics, in: P. A. Schilpp

(szerk.), The Philosophy of C. D. Broad, Tudor, New York, 711-830.o.

[Brunschvicg 1912] Brunschvicg, L.: Les Etapes de la Philosophie Mathéma-

tique, Librairie Félix Alcan, Párizs.

[Cajori 1924] Cajori, F.: A History of Mathematics. Idézve a 2. kiad., Mac-

millan, New York-London, 1961.

[Campbell 1920] Campbell, N.: Foundations of Science. Idézett kiadás: Do-

ver, New York, 1957.

[Carnap 1928] Carnap, R.: Scheinprobleme in der Philosophie. Idézett ki-

adás: Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1966.

[Carnap 1930-31] Carnap, R.: Die alte und die neue Logik, Erkenntnis
1, 12-26.o. Idézve: A régi és az új logika, in: A Bécsi Kör lozóája,
Gondolat, Bp., 1972, 197-216.o.

[Carnap 1931] Carnap, R: Die logizistische Grundlegung der Mathematik,

Erkenntnis 2, 91-105.o. Idézve: The Logicist Foundations of Mathema-
tics, in: [Benacerraf-Putnam (szerk.) 1980], 41-51.o.

[Carnap 1935] Carnap, R.: [Popper 1934] recenziója, Erkenntnis 5, 290-

294.o.

[Carnap 1936] Carnap, R.: Testability and Meaning, Philosophy of Scien-

ce 3, 419-471.o. Idézve: Ellen®rizhet®ség és jelentés, in: A Bécsi Kör
lozóája (szerk. Altrichter F.), Gondolat Kiadó, Bp., 1972, 377-504.o.

[Carnap 1937] Carnap, R.: The Logical Syntax of Language, Kegan Paul,
London.

[Carnap 1945] Carnap, R.: On Inductive Logic, Philosophy of Science 12,
72-97.o.

11
[Carnap 1946a] Carnap, R.: Meaning and Necessity, University of Chicago
Press, Chicago.

[Carnap 1946b] Carnap, R.: Theory and Prediction in Science, Science

104, 520-521.o.

[Carnap 1950] Carnap, R.: Logical Foundations of Probability, Chicago Uni-

versity Press, Chicago.

[Carnap 1952] Carnap, R.: The Continuum of Inductive Methods, Chicago

University Press, Chicago.

[Carnap 1953a] Carnap, R.: Inductive Logic and Science, Proceedings of

the American Academy of Arts and Sciences 80, 189-197.o.

[Carnap 1953b] Carnap, R.: What is Probability?, QemphScientic Ame-

rican 189, 128-130.o.

[Carnap 1953c] Carnap, R.: Remarks to Kemeny's Paper, Philosophy and

Phenomenological Research 13, 375-376.o.

[Carnap 1958] Carnap, R.: Beobachtungssprache und theoretische Spra-

che, Dialectica 12, 236-247.o.

[Carnap1960] Carnap, R.: The Aim of Inductive Logic, in: E. Nagel, P.

Suppes, A. Tarski (szerk.), Logic, Methodology and Philosophy of Science,
Stanford University Press, Stanford, 303-318.o.

[Carnap 1963a] Carnap, R.: Intellectual Autobiography, in:

[Schilpp (szerk.) 1963], 1-84.o.

[Carnap 1963b] Carnap, R.: Replies and Systematic Expositions, in:

[Schilpp (szerk.) 1963], 859-1013.o.

[Carnap 1966] Carnap, R.: Probability and Content Measure, in: P. K.

Feyerabend, G. Maxwell (szerk.), Mind, Matter and Method, University
of Minnesota Press, Minneapolis, 248-260.o.

[Carnap 1968a] Carnap, R.: On Rules of Acceptance, in:

[Lakatos (szerk.) 1968], 146-150.o.

[Carnap 1968b] Carnap, R.: Inductive Logic and Inductive Intuition, in:
[Lakatos (szerk.) 1968], 258-267.o.

[Carnap 1968c] Carnap, R.: Reply, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 307-314.o.

[Carnap-Stegmüller 1959] Carnap, R., Stegmüller, W.: Induktive Logik und

Wahrscheinlichkeit, Springer, Bécs.

12
[Cauchy 1813] Cauchy, A. L.: Recherches sur les polyèdres, Journal de
l'Ecole Royale Polytechnique 9, 68-86.o.

[Cauchy 1821] Cauchy, A. L.: Cours d'Analyse de l'Ecole Royale Polytech-

nique, de Bure, Párizs.

[Cauchy 1823] Cauchy, A. L.: Résumé des leçons sur le calcul innitésimal,
de Bure, Párizs. Idézett kiadás: Oeuvres Complètes, Gauthier-Villiars,
Párizs, 1882-, 2. sorozat 4. kötet, 5-261.o.

[Cauchy 1853] Cauchy, A. L.: Note sur les séries convergentes dont les Dives
Terms sont des Functions Continues d'une Variable Réelle ou Imaginaire
entre des Limites Données, Comptes rendus des Séances des l'Académie
de Sciences 36, 454-459.o.

[Church 1932] Church, A.: A Set of Postulates for the Foundation of Logic,
Annals of Mathematics Second Series 33, 346-366.o.

[Church 1939] Church, A.: The Present Situation in the Foundations of

Mathematics, in: [Gonseth (szerk.) 1939], 67-72. o.

[Chwistek 1948] Chwistek, L.: The Limits of Science, Kegan Paul, London.

[Clarke 1716] Clarke's Fifth Reply, in: G. W. Leibniz and Samuel Clarke:
Correspondence, szerk. R. Ariew, Hackett Publishing Co., Indianapo-
lis/Cambridge, 2000.

[Cohen 1968] Cohen, L. J.: An Argument that Conrmation Functors for
Consilience are Empirical Hypotheses, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 247-
250.o.

[Cohen 1974] Cohen, I. B.: Newton's Theory vs. Kepler's Theory and Ga-
lileo's Theory, in: Y. Elkana (szerk.): The Interaction Between Science
and Philosophy, Humanities Press, New York, 299-338.o.

[Couturat 1905] Couturat, L.: Les Principes des Mathématiques. Idézett ki-
adás: Georg Olms, Hildesheim, 1965.

[Cornford 1932] Cornford, F. M.: Mathematics and Dialectics in the Re-

public VI-VII, Mind 41, 37-53. és 173-190.o.

[Crombie (szerk.) 1963] Crombie, A.C. (szerk.): Scientic Change, Heine-

mann, London.

[Curry 1958] Curry, H. B.: Outline of a Formalist Philosophy of Mathema-

tics, North-Holland, Amszterdam.

[Curry 1963] Curry, H. B.: Foundations of Mathemyatical Logic,

McGrawHill, New York.

13
[Descartes 1628] Descartes, R.: Regulae ad directionem ingenii. Idézve:
Szabályok az értelem vezetésére, ford. Szemere Samu, in: Válogatott
lozóai m¶vek 2.kiad., Akadémiai Kiadó, Bp., 1980, 97-163.o.

[Descartes 1637] Decartes, R.: Discours de la méthode. Idézve: Értekezés

az ész helyes vezetésének . . . módszerér®l, ford. Szemere Samu, in: Vá-
logatott lozóai m¶vek 2.kiad., Akadémiai Kiadó, Bp., 1980, 167-211.o.

[Descartes 1638] Descartes, R.: Levél Mersenne-nak, 1638 október

11. Idézve: Selected Correspondence of Descartes, ford. J. Benn-
ett, https://www.earlymoderntexts.com/assets/pdfs/descartes1619.pdf,
2017 nyomán.

[Descartes 1642] Descartes, R.: Meditationes de prima philosophia. Idézve:

Elmélkedések az els® lozóáról, ford. Boros Gábor, Atlantisz, Bp., 1994.

[Descartes 1644] Descartes, R.: Principia Philosophiae, Apud Ludovicum

Elsevirium, Amszterdam.

[Descartes 1664] Descartes, R.: Description du Corps Humain. Idézett ki-

adás: [Adam-Tannery (szerk.) 1897-1913] 2. köt., 223-290.o.

[Dirichlet 1829] Dirichlet, P. L.: Sur la Convergence des Séries trigonomet-

riques que Servent à Représenter une Function Arbitraire entre des Li-
mites Données, Journal für die reine und angewandte Mathematik 4,
157-169.o.

[Dorling 1971] Dorling, J.: Einstein's Introduction of Photons: Argument

by Analogy or Deduction From Phenomena?, British Journal for the
Philosophy of Science 22, 1-8.o.

[Duhamel 1865] Duhamel, J. M. C.: Des Méthodes dans les Sciences de Ra-
isonnement, I. köt., Bachelier, Párizs.

[Duhem 1906] Duhem, P.: La Théorie Physique; son Objet, sa Structure.

Idézve a 2. kiad. (Librairie Marcel Rivi£re, Párizs, 1914) angol fordítása:
The Aim and Structure of Physical Theory, Princeton University Press,
Princeton, 1954.

[Eilenberg-Steenrod 1952] Eilenberg, S., Steenrod, N.: Foundations of Al-

gebraic Topology, Princeton University Press, Princeton.

[Engels 1878] Engels, F.: Herrn Eugen Dührings Umwälzung der Wis-
senschaft, Genossenschafts Buchdruckerei, Lipcse. Idézve: Eugen Düh-
ring úr tudomány-forradalmasítása, in: Karl Marx és Friedrich Engels
m¶vei 20. köt., Kossuth, Bp., 1963, 1-318.o.

14
[Feferman 1968] Feferman, S.: Autonomous Transnite Progressions and
the Extent of Predicative Mathematics, in: B. van Rootselaar, J. F.
Staal (szerk.), Logic, Methodology and Philosophy of Science III, North-
Holland, Amszterdam, 121-135.o.

[Feigl-Scriven-Maxwell (szerk.) 1958] Feigl, H., Maxwell, G., Scriven, M.

(szerk.): Minnesota Studies in the Philosophy of Science 2: Concepts,
Theories and the Mind-Body Problem, University of Minnesota Press,
Minneapolis.

[Feyerabend 1962] Feyerabend, P. K.: Explanation, Reducton and Empi-

ricism, in: H. Feigl, G. Maxwell (szerk.): Minnesota Studies in the Phi-
losophy of Science 3: Analyses of Theories and Methods of Physics and
Psychology, University of Minnesota Press, Minneapolis, 17-130.o.

[Fisher 1922] Fisher, R. A.: On the Mathematical Foundation of Theore-

tical Statistics, Transactions of the Royal Society of London, A sorozat
222, 309-368.o.

[Fourier 1822] Fourier, J.: Théorie analitique de la Chaleur. Idézve az angol

kiadás: The Analytical Theory of Heat, Dover, New York, 1955.
[Fraenkel 1927] Fraenkel, A.: Zehn Vorlesungen über die Grundlegung der
Mengenlehre, B.G. Teubner, Lipcse.

[Fraenkel-Bar-Hillel-Levy 1973] Fraenkel, A., Bar-Hillel, Y., Levy, A.: Fo-

undations of Set Theory, 2. kiad., North-Holland, Amszterdam.

[Frayne-Morel-Scott 1962-63] Frayne, T., Morel, A. C., Scott, D. S.: Redu-

ced Direct Products, Fundamenta Mathematica 51, 195-228.o.

[Frege 1884] Frege,G.: Die Grundlagen der Arithmetik. Eine logisch-

mathematische Untersuchung über den Begri der Zahl., W. Koebner,
Breslau. Magyarul: Az aritmetika alapjai (ford. Máté A.), Áron, Bp.

[Frege 1893] Frege, G.: Grundgesetze der Arithmetik I. köt., Jéna.

[Frege 2000] Frege, G.: Logikai vizsgálódások, szerk., kommentálta Ruzsa

Imre, Osiris, Bp.

[Fries 1831] Fries, J.F.: Neue oder anthropologische Kritik der Vernunft,
Winter, Heidelberg.

[Galilei 1632] Galilei, G.: Dialogo sopra i due massimi sistemi del mon-
do, idézve: Dialogue Concerning the Two Chief World Systems ford. S.
Drake, University of California Press, Los Angeles, 1967 nyomán.

[Giedymin 1970] Giedymin, J.: Empiricism, Refutability, Rationality, in:

[Lakatos-Musgrave (szerk.) 1970], 67-78.o.

15
[Gonseth (szerk.) 1939] F. Gonseth (szerk.): Philosophie mathématique,
Hermann et Cie, Párizs.

[Good 1960] Good, I.J.: [Popper 1959] recenziója, Mathematical Reviews

21(2), 1171-1173.o.

[Goodstein 1962] Goodstein, R.L.: The Axiomatic Method, Aristotelian

Society Supplementary Volume 36, 145-154.o.

[Gödel 1931] Gödel, K.: Diskussion zur Grundlegung der Mathematik, Er-
kenntnis 2, 147-148.o.

[Gödel 1938] Gödel, K.: The Consistency of the Axiom of Choice and the
Generalized Continuum Hypothesis, Proceedings of the Nationa Aca-
demy of Sciences 24, 556-557.

[Gödel 1944] Gödel, K.: Russell's Mathematical Logic,

in: [Schilpp (szerk.) 1944], 125-153.o. Újranyomva in:
[Benacerraf-Putnam (szerk.) 1980], 447-469.o.

[Gödel 1947] Gödel, K.: What is Cantor's Continuum Hypothesis?, Ame-

rican Mathematical Monthly 54, 515-525.o.

[Gödel 1964] Gödel, K.: What is Cantor's Continuum Hypot-

hesis? ([Gödel 1947] javított és b®vített változata), in:
[Benacerraf-Putnam (szerk.) 1980], 475-485.o.

[Grattan-Guiness-Ravetz 1972] Grattan-Guiness, I., Ravetz, J. R.: Joseph

Fourier, 1768-1830, M.I.T. Press, Cambridge (Mass.)

[Gurka 2004] Gurka D.: Kalmár László szerepe Lakatos Imre matematika-
lozóájának alakulásában, in: Békés V. (szerk.): A kreativitás mintá-
zatai, Áron Kiadó, Bp., 258-279.o.

[Hardy 1918] Hardy, G. H.: Sir George Stokes and the Concept of Uniform
Convergence, Proceedings of the Cambridge Philosophical Society 18/19,
148-156.o.

[Haldane-Ross (szerk.) 1911] Haldane, E. R., Ross, G. R. T. (szerk.): The

Philosophical Work of Descartes I. köt., Cambridge University Press,
Cambridge.

[Hankel 1874] Hankel, H.: Zur Geschichte der Mathematik im Altertum und
Mittelalter, idázve: G. Olms, Hildesheim, 1965.

[Heath 1925] The Thirteeen Books of Euclid's Elements, ford. T. L. Heath,

Cambridge University Press, Cambridge.

16
[Hempel 1945a] Hempel, C.G.: On the Nature of Mathematical
Truth, American Mathematical Monthly 52, 343-356.o. Idézve:
[Benacerraf-Putnam (szerk.) 1980], 377-393.o.

[Hempel 1945b] Hempel, C. G.: Studies in the Logic of Conrmation, Mind

új sorozat 54, 1-26., 97-121.o.

[Hempel 1965] Hempel, C. G.: Aspects of Scientic Explanation, The Free

Press, New York.

[Hempel-Oppenheim 1945] Hempel, C. G., Oppenheim, P.: A Denition of

the `Degree of Conrmation' , Philosophy of Science 12, 98-115.o.

[Henkin 1947] Henkin, L.: The Completeness of Formal Systems, PhD

disszertáció, Princeton University.

[Herbrand 1930] Herbrand, J.: Les Bases de la Logique Hilbertienne, Revue

de la Métaphisique et de la Morale 37, 243-255.o.

[Hersh 1997] Hersh, R.: What is Mathematics, Really? Oxford University

Press, Oxford. Idézve: A matematika természete, Typotex, Bp., 2000.

[Hesse 1964] Hesse, M.: Induction and Theory Structure, Review of Me-
taphysics 18, 109-122.o.

[Hilbert 1899] Hilbert, D.: Grundlagen der Geometrie, Teubner, Lipcse.

[Hilbert 1925] Hilbert, D.: Über das Unendliche, Mathematische Annalen

88, 151-165. o.

[Hintikka 1957] Hintikka, K. J. J: Necessity, universality and time in Aris-

totle, Ajatus 20, 65-90.o.

[Hintikka1965] Hintikka, K. J. J.: Towards a Theory of Inductive Genera-

Proceedings of the 1964 Internatio-
lization, in: Y. Bar-Hillel (szerk.),
nal Congress for Logic, Methodology and Philosophy of Science, North-
Holland, Amszterdam, 274-288.o.

[Hintikka 1968] Hintikka, K. J. J.: Induction by Enumeration and Induction

by Elimination, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 191-216.o.

[HintikkaRemes 1974] Hintikka, K. J. J, Remes, U.: The Method of Analy-

sis, D. Reidel, Dordrecht.

[Houël 1878] Houël, J.: Calcul Innitésimal, 1. köt., Párizs.

[Huygens 1690] Huyghens, C.: Treatise on Light. Idézett kiadás: University

of Chicago Press, Chicago, 1945.

17
[Jerey 1968] Jerey, R.: Probable Knowledge, in: [Lakatos (szerk.) 1968],
166-181.o.

[Jereys-Wrinch 1921] Jereys, H., Wrinch, D.: On Certain Fundamental

Principles of Scientic Enquiry, Philosophical Magazine 42, 269-298.o.

[Joachim 1906] Joachim, H.H.: The Nature of Truth, Oxford University

Press, Oxford.

[Kalmár 1942] 1942: Kalmár L.: A matematika egzaktság fejl®dése a szem-

lélett®l az axiomatikus módszerig, in: A másik ember felé, Exodus, Deb-
recen, 39-58.o. Újranyomva in: Integrállevél  Matematikai írások, szerk.
Varga Antal, Gondolat, Bp., 1986.

[Kalmár 1959] Kalmár, L.: An Argument against the Plausibility of

Church's Thesis, in: A. Heyting (szerk.), Constructivity in Mathema-
tics, North-Holland, Amszterdam, 72-80.o.

[Kalmár 1967a] Kalmár, L.: Foundations of Mathematics  Whither Now?,

in: [Lakatos (szerk.) 1967], 187-194.o.

[Kalmár 1967b] Kalmár, L.: Reply, in: [Lakatos (szerk.) 1967], 203-207.o.

[Kampis et al. (szerk.) 2002] Kampis, Gy, Kvasz, L., Stöltzner, M.: Appra-
ising Lakatos: Mathematics, Methodology, and the Man, Springer, Dor-
drecht.

[Kemeny 1952] Kemeny, J.: A contribution to Inductive Logic, Philosophy

and Phenomenological Research 13, 371-374.o.

[Kemeny 1955] Kemeny, J.: Fair Bets and Inductive Probabilities, Journal
of Symbolic Logic 20, 263-273.o.

[Kemeny 1958] Kemeny, J.: Undecidable Problems in Elementary Number

Theory, Mathematische Annalen 135, 160-169.o.

[Kemeny 1959] Kemeny, J.: A Philosopher Looks at Science, Van Nostrand,

Princeton.

[Kemeny 1963] Kemeny, J.: Carnap's Theory of Probability and Induction,

in: [Schilpp (szerk.) 1963], 711-737.o.

[Kemeny-Oppenheim 1953] Kemeny, J., Oppenheim, P.: Degree of Factual

Support, Philosophy of Science 20, 307-324.o.

[Kendall-Stuart 1967] Kendall, M. G., Stuart, A.: TheAdvanced Theory of

Statistics, 2. köt. 2. kiad., Charles Grin, London.

[Keynes 1921] Keynes, J. M.: A Treatise on Probability, Macmillan, London.

18
[Kitcher 1984] Kitcher, P.: The Nature of Mathematical Knowledge, Oxford
University Press, Oxford-New York.

[Kleene 1943] Kleene, S. C.:Predicates and Quantiers, Transactions of the

American Mathematical Society 53, 41-73.o.

[Kleene 1952] Kleene, S. C.: Introduction to Metemathematics, Nort-

Holland, Amszterdam.

[Kleene-Rosser 1935] Kleene, S. C., Rosser, J. B.: The Inconsistency of

Certain Formal Logics, Annals of Mathematics 36, 630-636.o.

[Klein 1908] Klein, F.: Elementarmathematik vom höheren Standpunkte aus,

Teubner, Lipcse. Idézve: Elementary Mathematics from an Advanced
Standpoint, Dover, New York, 1939.

[Kneale 1949] Kneale, W. C.: Probability and Induction, Clarendon Press,

Oxford.

[Kneale 1950] Kneale, W. C.: Natural laws and contrary to fact conditio-
nals, Analysis 10, 121-125.o.

[Kneale 1955] Kneale, W. C.: The Necessity of Invention, Proceedings of

the British Academy 41, 121-125.o.

[Kneale 1961] Kneale, W. C.: Universality and Necessity, British Journal

for the Philosophy of Science 12, 89-102.o.

[Kneale 1968] Kneale, W. C.: Conrmation and Rationality, in:

[Lakatos (szerk.) 1968], 59-61.o.

[Kreisel 1956] Kreisel, G.: Some Uses of Mathematics British Journal for
the Philosophy of Science 7. 161-173.o.

[Kreisel 1967a] Kreisel, G.: Informal Rigour and Completeness Proofs, in:
[Lakatos (szerk.) 1967], 138-171.o.

[Kreisel 1967b] Kreisel, G.: Reply to Bar-Hillel, in:

[Lakatos (szerk.) 1967], 175-178.o.

[Kreisel 1967c] Kreisel, G.: Comment on Mostowski, in:

[Lakatos (szerk.) 1967], 97-103.o.

[Kreisel-Krivine 1967] Kreisel, G., Krivine, J. L.: Elements of Mathematical

Logic (Model Theory), North-Holland, Amszterdam.

[Kuhn 1961] Kuhn, T.S.: The Function of a Dogma in Scientic Research,

in: [Crombie (szerk.) 1963], 347-369.o.

19
[Kutrovátz 2002] Kutrovátz, G.: Imre Lakatos' Hungarian Dissertation: A
Documentation Arranged by G. K., in: [Kampis et al. (szerk.) 2002],
353-374.o.

[Kyburg 1964] Kyburg, H.: Recent Work in Inductive Logic, American

Philosophical Quarterly 1, 249-287.o.

[Lakatos 1956] Lakatos I.: Hozzászólás a Pet®-Kör pedagógus-vitájához,

in: A Pet®-kör vitái hiteles jegyz®könyvek alapján VI.: Pedagógusvita,
Múzsák - 1956-os Intézet, Bp., 1992, 34-48.o.

[Lakatos 1961] Lakatos, I.: Essays in the Logic of Mathematical Discovery,

kiadatlan PhD disszertáció, Cambridge.

[Lakatos 1962] Lakatos, I.: Innite Regress and Foundations of Mathema-

tics, Aristotelian Society Supplementary Volume 36, 155-184.o. Újra-
nyomva in: [Lakatos 1978a], 3-23.o. Magyarul: jelen kötet, ??-??.o.
[Lakatos 1963-64] Lakatos, I.: Proofs and Refutations, British Journal for
the Philosophy of Science 14, 1-25., 120-139., 221-243, 296., 342.o. Javí-
tott formában megjelent, mint [Lakatos 1976a] része.

[Lakatos 1967] Lakatos, I: A Renaissance of Empirism in the Recent Philo-

sophy of Mathematics?, in: [Lakatos (szerk.) 1967], 199-202.o. Lényege-
sen b®vített változata: [Lakatos 1976b].

[Lakatos (szerk.) 1967] Problems in the Philosophy of Mathematics, szerk. I.

Lakatos, North-Holland, Amszterdam.

[Lakatos 1968a] Lakatos, I.: Changes in the Problem of Inductive Logic,

in: [Lakatos (szerk.) 1968], 315-417. o. Magyarul jelen kötetben, ??-??.
o.

[Lakatos 1968b] Lakatos, I.: Criticism and the Methodology of Scientic

Research Programmes, Proceedings of the Aristotelian Society 69, 149-
186.o. Magyarul: A kritika és a tudományos kutatási programok meto-
dológiája, in: [Lakatos 1997], 19-64.o.

[Lakatos (szerk.) 1968] Lakatos, I. (szerk.): The Problem of Inductive Logic,

North-Holland, Amszterdam.

[Lakatos 1970] Lakatos, I.: Falsication and the Methodology of Scientic

Research Programmes, in: [Lakatos-Musgrave (szerk.) 1970], 91-196.o.
Újranyomva in: [Lakatos 1977a], 8-101.o.

[Lakatos-Musgrave (szerk.) 1970] Lakatos, I., Musgrave, A. (szerk.): Critic-

ism and the Growth of Knowledge, Cambridge University Press, Camb-
ridge,

20
[Lakatos 1971] Lakatos, I.: History of Science and its Rational Recon-
structions, in: R.C. Buck, R.S. Cohen (szerk.): Boston Studies in
the Philosophy of Science 8, Reidel, Dordrecht, 174-182.o. Idézve:
[Lakatos 1977a], 102-138. o. Magyarul: A tudomány története és annak
racionális rekonstrukciója, in: [Lakatos 1997], 65-127.o.

[Lakatos 1974] Lakatos, I.: Popper on Demarcation and Induction, in: P.

A. Schilpp (szerk.), The Philosophy of Karl Popper, Open Court, La
Salle, 241-273.o. Újranyomva in: [Lakatos 1977a], 139-167.o.

[Lakatos 1976a] Lakatos, I.: Proofs and Refutations: The Logic of Mathe-
matical Discovery, szerk. J. Worall és G. Currie, Cambridge University
Press, Cambridge. Idézve: Bizonyítások és cáfolatok, ford. Boreczky Ele-
mér, Gondolat, Bp., 1981.

[Lakatos 1976b] Lakatos, I.: A Renaissance of Empirism in the Recent Phi-

losophy of Mathematics?, British Journal for the Philosophy of Science
27, 201-223.o. Magyarul jelen kötet, ??-??.o.
The Methodology of Scientic Research Prog-
[Lakatos 1977a] Lakatos, I.:
rammes: Philosophical Papers vol. 1, szerk.: J. Worrall, G. Currie, Camb-
ridge University Press, Cambridge.

[Lakatos 1978a] Lakatos, I.: Mathematics, Science and Epistemology: Phi-

losophical Papers vol. 2, szerk.: J. Worrall, G. Currie, Cambridge Uni-
versity Press, Cambridge.

[Lakatos 1978b] Lakatos, I.: Cauchy and the Continuum: the Signicance
of Non-standard Analysis for the History and Philosophy of Mathema-
tics, in: [Lakatos 1978a], 43-60.o. Magyarul jelen kötetben, ??-??.o.
[Lakatos 1978c] Lakatos, I.: The Method of Analysis-Synthesis, in:
[Lakatos 1978a], 70-106.o. Magyarul jelen kötetben, ??-??.o.
[Lakatos 1997] Lakatos Imre tudománylozóai írásai, Atlantisz, Budapest.

[Latsis 1972] Latsis, S.: ,Situational Determinism in Economics, British

Journal for the Philosophy of Science 23, 207-245.o.

[Lehman 1955] Lehman, R. S.: On Conrmation and Rational Betting,

Journal of Symbolic Logic 20, 251-262.o.

[Leibniz 1678] Leibniz, G.W.F.: Levél Conringnak, 1678 március 19., in:
L. Loemker (szerk.): Leibniz's Philosophical Papers and Letters, Reidel,
Dordrecht, 1967, 186-191.o.

[Leibniz 1687] Leibniz, G. W. F.: Levél Bayle-nek. Idézve: C. I. Gerhardt

(szerk.): Philosophische Schriften 3. köt., Georg Olms, Hildesheim, 1965,
52.o.

21
[Leibniz 1704] Leibniz, G. W. F.: Nouveaux Essais sur l'entendement huma-
in. Idézve: Újabb vizsgálódások az emberi értelemr®l, ford. Boros Gábor
és mások, L'Harmattan, Bp., 2005.

[Lenin 1909] Lenin, V. I.: Matyerializm i Empiriokriticizm, Zveno, Moszk-

va. Idézve: Materializmus és empiriokriticizmus (Lenin összes m¶vei 18.
köt.), Kossuth, Bp., 1964.

[Levy-Solovay 1967] Levy, A., Solovay, R. M.: Measurable Cardinals and

the Continuum Hypothesis, Israeli Journal of Mathematics 5, 234-248.o.

[Lhuilier 1787] Lhuilier, S. A. J.: Exposition Elémentaire des Principes des

Calculs Supérieurs, G. J. Decker, Berlin.

[Liebmann(szerk.) 1900] P. G. L. Dirichlet: Die Darstellung ganz willkürli-

cher Functionen durch Sinus- und Cosinusreihen und P. L. Seidel: Note
über eine Eigenschaft der Reihen, welche discontinuirliche Functionen
darstellen, szerk. H. Liebmann, Ostwalds Klassiker der exakten Wis-
senschaften 116.

[Long 2002] Long, J.: The Unforgiven: Imre Lakatos' Life in Hungary, in:
[Kampis et al. (szerk.) 2002], 263.302.o. Magyarul: Lakatos Imre Ma-
gyarországon, Magyar Filozóai Szemle 43(1999), 251-308.o.

[Luzin 1935] Lusin, N.: Sur les Ensembles Analytiques Nuls, Fundamenta
Mathematica 25, 109-131.o.

[Mach 1883] Mach, E.: Die Mechanik in ihrer Entwickelung historisch-

kritisch dargestellt, F.A. Brockhaus, Lipcse.

[Mackie 1963] Mackie, J.: The Paradox of Conrmation, British Journal

fot the Philosophy of Science 13, 265-277.o.

[Mancosu (szerk.) 2008] Mancosu, P. (szerk.): The Philosophy of Mathema-

tical Practice, Oxford University Press, Oxford.

[Martin-Solovay 1970] Martin, D. A., Solovay, R. M.: Internal Cohen Ex-

tensions, Annals of Mathematical Logic 2, 143-178.o.

[Máté 2006] Máté, A.: Árpád Szabó and Imre Lakatos, or the relation bet-
ween history and philosophy of mathematics, Perspectives on Science
14, 282-301.o.

[Máté 2014] Máté, A.: Was heiÿt Mathematik und wie sie gelehrt werden
soll? Antworte aus der ungarischen Mathematik, in: Michael Fothe et al.
(szerk.), Mathematik und Anwendungen, Thillm-Verlag, Jena, 153-159.o.

22
[Mehlberg 1962] Mehlberg, M.: The Present Situation in the Philosophy of
Mathematicsm in B. M. Kazemier, D. Vuysje (szerk.), Logic and Lan-
guage: studies Dedicated to Professor Rudolf Carnap on the Occasion of
his Seventieth Birthday, Reidel, Dordrecht, 69-103.o.

[Miller 1974] Miller, D. W.: Popper's Qualitative Theory of Verisimilitude,

British Journal for the Philosophy of Science 25, 166-177.o.

[Mises 1960] Mises, L. von: Epistemological Problems of Economics, Van

Nostrand, Princeton.

[Mostowski 1955] Mostowski, A.: The Present State of Investigations on

the Foundations of Mathematics, A. Grzegorczyk, S. Ja±kowski, J. Šos,
S. Masur, H. Rasiowa és R. Sikorski közrem¶ködésével, Rozprawy Mate-
matyczne 9.

[Musgrave 1970] Musgrave, A.: On a Demarcation Dispute, in:

[Lakatos-Musgrave (szerk.) 1970], 77-88.o.

[Myhill 1960] Myhill, J.: Some Remarks on the Notion of Proof , The
Journl of Philosophy 57, 461-471.o.

[Nagel 1939] Nagel, E.: Principles of the Theory of Probability, University

of Chicago Press, Chicago.

[Nagel 1944] Nagel, E.: Logic without Ontology, in: Y.H. Krikorian
(szerk.), Naturalism and the Human Spirit, Columbia University Press,
New. York.

[Nagel 1963] Nagel, E.: Carnap's Theory of Induction, in:

[Schilpp (szerk.) 1963], 785-825.o.

[Neumann 1927] Neumann, J. von: Zur Hilbertschen Beweistheorie, Ma-

thematische Zeitschrift 26, 1-46.o.

[Neumann 1930] Neumann, J. von: Levél Gödelnek, 1930 november 28. Idéz-
ve angol fordítás alapján, in: Selected Letters (szerk. M. Rédei), Ameri-
can Mathematical Society, Providence (R.I.), 2005, 124-125.o.

[Neumann 1947] Neumann, J. von: The Mathematician, in: R. B. Hey-

wood (szerk.): The Works of the Mind, University of Chicago Press,
Chicago, 180-196.o.

[Newton 1686] Newton, I.: Levél Halleynek, idézi: D. Brewster, Memoirs of

the Life, Writings and Discoveries of Sir Isaac Newton, Johnson Reprint
Corporation, New York, 1965, I. köt. 441.o.

23
[Newton 1713] Newton, I.: Levél Cotesnak, 1713 március 18. Idézve: Newton
válogatott írásai, szerk. Ropolyi L. és Szegedi P., ford. Fehér Márta és
Heinrich László, 2. kiad., Typotex, Bp., 2010.

[Newton 1721] Newton, I.: Opticks, or a Treatise of the Reections, Refrac-

tions, Inections and Colours of the Light, 3., jav. kiad., W. and J. Innys,
London.

[Nidditch 1954] Nidditch, P. H.: Introductory Formal Logic of Mathema-

tics m University Tutorial Press, London.

[Pascal 1659] Pascal, B.:Les Réexions sur la Géometrie en Général (De

l'Esprit Géometrique et de l'Art et Persuader), in: J. Chevalier (szerk.):
Oeuvres Complètes, La Librairie Galliard, Párizs, 1954, 575-604.o.
[Polya 1945] Polya, G.: How to solve it?, Princeton University Press, Prince-
ton. Magyarul: A gondolkodás iskolája, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1957.
[Popper 1934] Popper, K. R.: Logik der Forschung, Springer, Bécs. B®vített
angol kiadása: [Popper 1959].

[Popper 1948] Popper, K. R.: Naturgesetze und theoretische Systeme, in:

S. Moser (szerk.): Gesetz und Wirklichkeit, Tyrolia Verlag, Innsbruck-
Bécs, 43-60.o.

[Popper 1949] Popper, K. R.: Note on Natural Laws and So-called `Cont-
rary to Fact Conditionals' , Mind 58, 62-66.o.

[Popper 1952] Popper, K. R.: The Nature of Philosophical Problems and

Their Roots in Science, British Journal for the Philosophy of Science 3,
124-156.o.

[Popper 1954] Popper, K.R.: Degree of Conrmation, British Journal for

the Philosophy of Science 5, 143-149.o. Újranyomva in: [Popper 1959],
395-402.o.

[Popper 1955] Popper, K. R.: `Content' and `Degree of Conrmation', a

Reply to Dr. Bar-Hillel, British Journal for the Philosophy of Science 6,
157-163. o.

[Popper 1957a] Popper, K. R.: A Second Note on Degree of Conrmation,

British Journal for the Philosophy of Science 7, 350-353. o. Újranyomva
in: [Popper 1959], 402-406.o.

[Popper 1957b] Popper, K. R.: The Aim of Science, Ratio 1, 24-35.o.

[Popper 1958] Popper, K. R.: A Third Note on Degree of Conrmation,

British Journal for the Philosophy of Science 8, 294-302. o. Újranyomva
in: [Popper 1959], 406-415.o.

24
[Popper 1959] Popper, K. R.: The Logic of Scientic Discovery, Hutchinson,
London. ([Popper 1934] lényegesen b®vített angol kiadása.) Magyarul: A
tudományos kutatás logikája, ford. Petri György, Szegedi Péter, Európa,
Bp., 1997.

[Popper 1963a] Popper, K. R.: Conjectures and Refutations, Routledge and

Kegan Paul, London.

[Popper 1963b] Popper, K. R.: The Demarcation between science and Me-
taphysics, in: [Schilpp (szerk.) 1963], 183-227.o. Idézve az utánnyomás
in: [Popper 1963a], 253-292.o.

[Popper 1968a] Popper, K. R.: On Rules of Detachment and So-called In-
ductive Logic, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 130-139.o.

[Popper 1968b] Popper, K. R.: Theories, Experience and Probabilistic In-

tuitions, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 285-303.o.

[Pringsheim 1916] Pringsheim, A.: Grundlagen der allgemeinen Funkti-

onenlehre, in: M. Burkhardt, W. Wutinger, R. Fricke (szerk.), Encyk-
lopädie der mathematischen Wissenschaften 2, Teubner, Lipcse, I. rész I.
félkötet, 1-53.o.

[Putnam 1967] Putnam, H.: Probability and Conrmation, in: S. Mor-

genbesser (szerk.), Philosophy of Science Today, Basic Books, New York,
100-114.o.

[Quine 1941a] Quine, W. V. O.: Element and Number, Journal of Symbolic

Logic 6, 135-149.o. Idézve az újranyomás in: W. V. O. Quine, Selected
Logical Papers, Random House, New York, 1966, 121-140.o.

[Quine 1941b] Quine, W. V. O.: Review of Rosser: `The Independence of

Quine's Axioms
∗ 200 and ∗ 201' , Journal of Symbolic Logic 6, 163.o.

[Quine 1953] Quine, W. V. O.: On ω -consistency and a So-called Axiom of

Innity, Journal of Symbolic Logic 18, 119-124.o. Idézve az újranyomás
in: W. V. O. Quine, Selected Logical Papers, Random House, New York,
1966, 114-120.o.

[Quine 1958] Quine, W. V. O.: The Philosophical Bearing of Modern Log-

ic, in: R. Klibansky (szerk.), Philosophy in the Mid-Century, La nuova
Italia, Firenze, 1.köt. 3-4.o.

[Quine 1963] Quine, W. V. O.: Set Theory and its Logic, Harvard University
Press, Cambridge (Mass.).

[Quine 1965] Quine, W. V. O.: Elementary Logic, jav. kiad., Harper Torch-
books, New York.

25
[Ramsey 1925] Ramsey, F. P.: The Foundations of Mathematics, Pro-
ceedings of the London Matematical Societs 25, 338-384.o. Idézve:
[Ramsey 1931], 1-61.o.

[Ramsey 1926a] Ramsey, F. P.: Truth and Probability, in: [Ramsey 1931],
165-198.o.

[Ramsey 1926b] Ramsey, F. P.: Mathematical Logic, The Mathematical

Gazette 13, 185-194.o. Idézve: [Ramsey 1931], 62-81.o.

[Ramsey 1931] Ramsey, F. P.: The Foundations of Mathematics and other

Logical Essays, (szerk. R. Braithwaite), Kegan Paul, London, 1931.

[Reichenbach 1936] Reichenbach, H.: Induction and Probability, Philo-

sophy of Science 3, 124-126. o.

[Rescher 1958] Rescher, N.: A Theory of Evidence, Philosophy of Science

25, 83-94.o.

[Rényi 1955] Rényi, A.: On a New Axiomatic Theory of Probability, Acta
Mathematica Academiae Scientiarum Hungariae 6, 285-337.o.

[Ritchie 1926] Ritchie, A. D.: Truth and Probability, Mind, új sorozat 35,
301-318.o.

[Rychlik 1962] Rychlik, K.: Theorie der reellen Zahlen im Bolzano's

handschriftlichen Nachlasse, Verlag der Tschechoslowakischen Akademie
der Wissenschaften, Prága.

[Robert 1937] Robert, A.: Descartes et l'Analyse des Anciens, Archives de

Philosophie 13, 2. füzet 221-242.o.

[Robbins 1932] Robbins, L. C.:An Essay on the Nature and Signifance of

Economic Science 2. kiad.: Macmillan, London, 1935.

[Robinson 1966] Robinson, A.: Non-Standard Analysis, North-Holland,

Amszterdam.

[Robinson 1967] Robinson, A: The Metaphysics of the Calculus, in:

[Lakatos (szerk.) 1967], 28-40.o.

[Robinson 1936] Robinson, R.: Analysis in Greek Geometry, Mind 45, 464-
473.o.

[Robinson 1953] Robinson, R.: Plato's Earlier Dialectic, 2. kiad., Clarendon

Press, Oxford.

[Rosser 1937] Rosser, J. B.: Gödel's Theorems for Non-Constructive Log-

ics, Journal of Symbolic Logic 2, 129-137.o.

26
[Rosser 1941] Rosser, J. B.: The Independence of Quine's Axioms
∗ 200 and
∗ 201, Journal of Symbolic Logic 6, 96-97.o.

[Rosser 1953] Rosser, J.B.: Logic for Mathematicians,McGraw-Hill, New

York.

[Rosser-Wang 1950] Rosser, J.B., Wang, H.: Non-Standard Models for For-
mal Logics, Journal of Symbolic Logic 15, 113129.o.

[Russell 1895] Russell, B.: Review of G. Heyman's Die Gesetze und Ele-
mente des wissenschaftlichen Denkens , Mind 4, 245-249.o.

[Russell 1896] Russell, B.: The Logic of Geometry, Mind 5, 1-23.o.

[Russell 1901] Russell, B.: Recent work in the Philosophy of mathematics,

The International Monthly. Idézve: A matematika és a metazikusok,
in:Miszticizmus és logika, Magyar Helikon, Budapest, 1976, 119-155. o.

[Russell 1903] Russell, B.: Principles of Mathematics, George Allen and Un-
win, London.

[Russell 1910] Russell, B.: The Study of Mathematics, in: Philosophical

Essays, Longmans, Green and Co.. Idézve: A matematika tanulmá-
nyozása, in: Miszticizmus és logika, Magyar Helikon, Budapest, 1976,
93-117.o.

[Russell 1912] Russell, B.: Problems of Philosophy, George Allen and Unwin,
London. Magyarul: A lozóa alapproblémái, Kossuth Könyvkiadó, Bp.,
1996.

[Russell 1919] Russell, B.: Introduction to Mathematical Philosophy, George

Allen and Unwin, London.

[Russell 1924] Russell, B.: Logical Atomism. Idézve: R.S. Marsh (szerk.):
Logic and Knowledge, George Allen and Unwin, London, 1956, 322-343.o.

[Russell 1944] Russell, B.: Reply to Criticism", in: [Schilpp (szerk.) 1944],
679-741.o.

[Russell 1948] Russell, B.: Human Knowledge: Its Scope and Limits, George
Allen and Unwin, London.

My Philosophical Development, George Allen and

[Russell 1959] Russell, B.:
Unwin, London Idézve: Filozóai fejl®désem, ford. Fehér Ferenc, Gondo-
lat, Bp., 1968.

[Russell-Whitehead 1925] Russell, B., Whitehead, A.N.: Principia Mathe-

matica 1. köt. 2. kiad., Cambridge University Press, Cambridge.

27
[Ryle 1953] Ryle, G.: Dilemmas, Cambridge University Press, Cambridge.

[Sacks 1972] Sacks, G. E.: Dierential Closure of a Dierential Field, Bul-

letin of the American Mathematical Society 78, 629-634.o.

[Salmon 1968a] Salmon, W.: Justication of the Inductive Rules of Inferen-

ce, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 24-43.o.

[Salmon 1968b] Salmon, W.: Reply, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 74-97.o.

[Savageet al. 1961] Savage, L. J. et al.: The Foundations of Statistical Infe-

rence, Methuen, London.

[Schilpp 1959-60] Schilpp, P. A.: The Abdication of Philosophy, Kant-

Studien 51, 480-495.o.

[Schilpp (szerk.) 1944] The Philosophy of Bertrand Russell, szerk. P.A.

Schilpp, Northwestern University Press, Evanston.

[Schilpp (szerk.) 1963] The Philosophy of Rudolf Carnap, szerk. P.A.

Schilpp, Open Court, La Salle.

[Schlick1934] Schlick, M.: Über das Fundament der Erkenntnis, Erkennt-

nis, 4. Magyarul: Az ismeret fundamentumáról, in: A Bécsi Kör lo-
zóája (szerk. Altrichter F.), Gondolat Kiadó, Bp., 1972, 260-287.o.

[Schoeneld 1971] Schoeneld, J.: Measurable Cardinals, in: R. O. Gandy,

C. E. M. Yates (szerk.), Logic Colloquium '69, North-Holland, Amszter-
dam, 19-49.o.

[Seidel 1847] Seidel, P. L.: Note über eine Eigenschaft der Reihen,
welche discontinuirliche Functionen Abhandlungen der
darstellen,
Mathematisch-Physikalischen Klasse der Königlich Bayerischen Akade-
mie der Wissenschaften 5, 381-394.o.

[Shimony 1955] Shimony, A.: Coherence and the Axioms of Conrmation,

Journal os Symbolic Logic 20, 1-28.o.

[Sidgwick 1874] Sidgwick, H.: The Methods of Logic, Macmillan, London.

[Sierpinski 1935] Sierpinski, W.: Sur une Hypothèse de M. Lusin, Funda-

menta Mathematica 25, 132-135.o.

[Smith 1929] Smith, D. E.: a Source Book in Mathematics. Idézett kiadás:

Dover, New york, 1959.

[Solovay-Tennenbaum 1967] Solovay, R. M., Tennenbaum, S.: Iterated Co-

hen Extensions an souslin's Problem, Annals of Mathematics 94, 201-
245.o.

28
[Specker 1953] Specker, E. P.: The Axiom of Choice in Quine's New Foun-
dations of Mathematical Logic , Proceedings of the National Academy of
Sciences 39, 972-975.o.

[Stegmüller 1957] Stegmüller, W.: Das Wahrheitsproblem und die Idee der
Semantik, Springer, Bécs.

[Stove 1960] Stove, D.: [Popper 1959] recenziója, Australasian Journal of

Philosophy 38, 173-187.o.

[Suppes 1957] Suppes, P.: Introduction to Logic, Van Nostrand, New York.

[Szabó 1969] Szabó, Á.: Anfänge der griechischen Mathematik, Akadémiai,

Bp.

[Szabó 1978] Szabó Á.: A görög matematika kibontakozása, Magvet®, Bp.

[Szász 1985] Szász I.: Ménesi út. Regény és dokumentumok, Magvet®, Bp.

[Tarski 1933] Tarski, A: Einige Betrachtungen über die ω-

Begrie
Widerspruchsfreiheit und ω -Vollständigkeit, Monatshefte für Mathema-
tik und Physik 40, 97-112.o. Idézve az angol fordítás in: [Tarski 1956],
279-295.o.

[Tarski 1935] Tarski, A.: Der Wahrheitsbegri in den formalisierten Spra-

chen, Studia Philosophica 1, 261-405.o. Idézve: Az igazság fogalma a
formalizált nyelvekben, in: Bizonyítás és igazság (szerk. Ruzsa Imre),
Gondolat, Bp., 1990, 55-276.o.

[Tarski 1939] Tarski, A.: On Undecidable Statements in Enlarged Systems

of Logic and the Concept of Truth, Journal of Symbolic Logic 4, 105-
112.o.

[Tarski 1954] Tarski, A.: Comments on Bernays: `Zur Beurteilung der Si-
tuation in der beweistheoretischen Forschung' , Revue Internationale de
Philosophie 8, 17-21.o.

[Tarski 1956] Tarski, A.: Logic, Semantic, Metamathematics (szerk. J.H.

Woodger), Clarendon Press, Oxford.

[Tichý 1974] Tichý, P.: On Popper's denitions of Verisimilitude, British

Journal for the Philosophy of Science 25, 155-160.o.

[Toeplitz 1949] Toeplitz, O.: Die Entwicklung der Innitesimalrechnung 

eine Einleitung in die Innitesimalrechnung nach der genetischen Met-
hode, Springer, Berlin, 1949. Idézve: The Calculus: A Genetic Approach,
ford. L. Lange, University of Chicago Press, Chicago. 1963.

29
[Turing 1939] Turing, A. M.: Systems of Logic Based on Ordinals, Proce-
edings of the London Mathematical Society 45, 161-228.o.

[Tymoczko (szerk.) 1998] Tymoczko, T. (szerk.):New Directions in the Phi-

losophy of Mathematics, (Revised and expanded edition), Princeton Uni-
versity Press, Princeton.

[Wang 1959] Wang, H.: Ordinal Numbers and Predicative Set Theory,
Zeitschrift für Mathematische Logik und Grundlagen der Mathematik 5,
216-239.o.

[Warnock 1960] Warnock, M.: Ethics Since 1900, Oxford University Press,
Oxford.

[Watkins 1958] Watkins, J. W. N.: Conrmable and Inuential Metaphy-

sics, Mind 67, 323-337.o.

[Watkins 1968a] Watkins, J. W. N.: Non-Inductive Corroboration, in:

[Lakatos (szerk.) 1968], 61-66.o.

[Watkins 1968b] Watkins, J. W. N.: Hume, Carnap and Popper, in:

[Lakatos (szerk.) 1968], 271-282.o.

[Weitz 1944] Weitz, M.: Analysis and the Unity of Russell's Philosophy,
in: [Schilpp (szerk.) 1944], 55-122.o.

[Weyl 1928] Weyl, H.: Diskussionsbemerkungen zu dem zweiten Hilbertsc-

hen Vortrag über die Grundlagen der Mathematik,Abhandlungen aus
de Mathematischen seminar der Hamburgischen Universität 6, 86-88.o.

[Weyl 1949] Weyl, H.: Philosophy of Mathematics and Natural Science,

Princeton University Press, Princeton.

[Whewell 1858] Whewell, W.: History of Scientic Ideas 1.köt., John W.

Parker, London.

[Whewell 1860] Whewell, W.: On the Philosophy of Discovery, Parker, Lon-

don.

[Wiles 1995] Wiles, A.: Modular Elliptic Curves and Fermat's Last Theor-
em, Annals of Mathematics 2. sor. 141, 443-551.o.

[Wisdom 1952] Wisdom, J. O. : Foundations of Inference in Natural Science,

Methuen, London.

30